Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 A harmadik országoknak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásra vonatkozó általános rendelkezések ***I |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az ukrajnai helyzet, Julija Timosenko ügye |
| |||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Ukrajnáról szóló korábbi, különösen 2011. június 9-i(1), 2011. október 27-i(2) és 2011. december 1-jei(3) állásfoglalásaira, – tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2012. április 3-án elfogadott állásfoglalására Julija Timosenko helyzetéről, – tekintettel Catherine Ashton főképviselő 2012. április 26-i nyilatkozatára Julija Timosenko helyzetéről, – tekintettel Androulla Vassiliou sportügyekkel megbízott európai biztos 2012. május 4-i nyilatkozatára a 2012-es Európa-bajnokságról, – tekintettel a Bronislaw Komorowski lengyel elnök által 2012. május 9-én arról kiadott nyilatkozatra, hogy a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokságnak sorra kell kerülnie, – tekintettel az európai szomszédságpolitika ukrajnai végrehajtásáról szóló, 2012. május 15-én kiadott bizottsági helyzetjelentésre(4), – tekintettel az EU–Ukrajna Együttműködési Tanács ülésének 2012. május 15-i következtetéseire, – tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra, – tekintettel az EU és Ukrajna közötti, a társulási megállapodásról szóló tárgyalások lezárására, amelyeknek részét képezték a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetről (DCFTA) szóló tárgyalások, valamint e megállapodás parafálása, – tekintettel az Európai Unió és Ukrajna között 1998. március 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra(5), továbbá a partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lépő társulási megállapodásról szóló folyamatban lévő tárgyalásokra, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel Ukrajna az EU számára stratégiai jelentőséggel bíró ország; mivel Ukrajna méretének, erőforrásainak, népességének és földrajzi fekvésének köszönhetően különleges helyet foglal el Európában, és olyan kulcsfontosságú regionális szereplőnek tekinthető, amely jelentős hatással bír az egész kontinens biztonságára, stabilitására és jólétére, és ezért viselnie kell a rá háruló politikai felelősséget; B. mivel Ukrajna emberi jogi helyzete, a polgári szabadságjogok, az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a tisztességes, pártatlan és független jogi eljárások kiépítése, továbbá a belső reformra való összpontosítás az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok további fejlesztésének előfeltétele; C. mivel az EU–Ukrajna társulási megállapodás aláírása – és azon belül mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozása – jelentős lépés lesz Ukrajna európai uniós perspektívája szempontjából; mivel minél inkább magáénak vallja Ukrajna az EU értékeit és minél több reformot hajt végre a megállapodás szellemében, fokozatosan annál inkább mélyülhetnek uniós kapcsolatai; mivel az EU számára az is nagyon fontos, hogy keleti határain túl bővüljön a jogállamiság és a jólét, és e határok nagy része egybeesik az EU és Ukrajna közös határával; D. mivel az igazságszolgáltatás átfogó reformja, valamint a bűnügyi nyomozások és büntetőeljárások során a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására irányuló intézkedések – beleértve a tisztességes, pártatlan és független bírósági eljárás elvét – még nem valósultak meg Ukrajnában; mivel e reformokat a Velencei Bizottsággal szoros együttműködésben kell kidolgozni; mivel Julija Timosenko ügyében a pecserszki körzeti bíróság (Kijev) ítélete ellen benyújtott semmisségi panasz elbírálására várhatóan 2012. június 26-án kerül sor; E. mivel nem elfogadható, hogy Ukrajna korábbi miniszterelnökét, Julija Timosenkót 2011. október 11-én hétévi börtönbüntetésre ítélték, továbbá hogy az előző kormány más magas rangú tisztviselői ellen is perek folynak, ami az igazságszolgáltatás részrehajlását példázza; mivel súlyos hiányosságok mutatkoznak a bírák függetlenségének tekintetében, valamint azzal összefüggésben, hogy semmilyen reformra nem került sor a bírósági eljárások: a büntetőjogi felelősségre vonás, a tárgyalás, az ítélkezés, a fogva tartás és a jogorvoslat egyetlen vonatkozásában sem; F. mivel az EU továbbra is hangsúlyozza a tisztességes, pártatlan és független bírósági eljárásokat is magában foglaló jogállamiság tiszteletben tartásának szükségességét, és hogy el kell kerülni egyúttal annak veszélyét, hogy olyan megítélés alakuljon ki, hogy az igazságszolgáltatást szelektíven alkalmazzák; mivel az EU különösen fontosnak tartja ezeket az elveket egy olyan ország esetében, amely politikai társuláson alapuló, szorosabb szerződéses viszonyra törekszik; G. mivel a korrupció és a hatalommal való visszaélés továbbra is igen elterjedt Ukrajnában, és ez a hatóságok részéről határozott válaszlépéseket tesz szükségessé a felelősök törvény előtti felelősségre vonása érdekében; mivel a bírósági eljárásoknak és a nyomozásoknak pártatlannak és függetlennek kell lenniük, továbbá nem használhatók fel politikai célok érdekében; H. mivel az emberi jogokkal foglalkozó dán Helsinki Bizottság – amely a Julija Timosenko ellen indított eljárás bírósági elemeit vizsgálta – előzetes jelentésében az ukrán bűnügyi igazságszolgáltatás olyan alapvető hiányosságairól számolt be, amelyek negatívan érintik az egyén emberi jogainak és a jogállamiság védelmét; I. mivel Ukrajna európai perspektíváját számos jelentős intézményi, politikai, gazdasági és szociális területen szisztematikus és visszafordíthatatlan reformokra kell alapozni; mivel számos jelentős reform már lezajlott, vagy jelenleg zajlik, míg mások még bevezetésre várnak; mivel a társulási megállapodás által kínált keret kulcsfontosságú modernizációs eszközt és ütemtervet biztosít Ukrajna számára a belső reformok irányításához, valamint eszközt nyújt a nemzeti megbékéléshez, amely elősegíti, hogy az ország felülkerekedjen a jelenlegi negatív tendenciákon, áthidalja az ukrán társadalomban fennálló megosztottságokat, és összefogjon az európai perspektívával kapcsolatos cél érdekében, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás értékei alapján; J. mivel júniusban Lengyelországgal együtt Ukrajna rendezi a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságot; mivel magas rangú európai politikusok már jelezték, hogy nem fognak részt venni az Ukrajnában megrendezendő mérkőzéseken, bár a labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseinek bojkottjára nem szólítottak fel; 1. hangsúlyozza, hogy fő külpolitikai célkitűzéseinek egyike az Ukrajnával folytatott kapcsolatok megerősítése és támogatása, valamint az európai szomszédságpolitika erősítése, amelynek célja az érintett országok, illetve az EU és annak tagállamai közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok ösztönzése; hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodás aláírásához és ratifikálásához, valamint hatékony végrehajtásához az emberi jogi helyzet javulására lesz szükség, beleértve a politikai döntéseknek a büntetőjog hatálya alól való kivételét a megreformált büntető törvénykönyvben, a jogállamiságot, a demokrácia elmélyülését, a politikai ellenzék elnyomásának megszüntetését és a szabad, tisztességes és átlátható választásokat; 2. hangsúlyozza, hogy az Ukrajna és az EU közötti jelenlegi problémák csak akkor oldhatók meg, ha az ukrán hatóságoknak egyértelműen szándékukban áll a szükséges reformok, különösen az igazságszolgáltatási rendszer reformjainak megvalósítása és végrehajtása, és céljuk a demokrácia elveinek maradéktalan követése, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok, a kisebbségi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása; felszólítja az Európai Unió intézményeit és az Európa Tanácsot, valamint annak Velencei Bizottságát, hogy a reformfolyamatban tevékeny és hatékony támogatást nyújtson; 3. ismételten aggályait fejezi ki a korábbi és jelenlegi magas rangú kormánytisztviselők ellen indított valamennyi bírósági eljárás miatt, amelyek nem a méltányosságra, a pártatlanságra, az átláthatóságra és a függetlenségre vonatkozó európai normáknak megfelelően kerültek lefolytatásra; követeli a politikai alapon elítélt összes fogoly, köztük az ellenzéki vezetők feltétel nélküli azonnali szabadon bocsátását; 4. sajnálattal veszi tudomásul Julija Timosenko korábbi miniszterelnök elítélését; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése, valamint a korrupció elleni hiteles küzdelem elindítása nemcsak az Unió és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítése, hanem a demokrácia Ukrajnában történő megszilárdítása szempontjából is elengedhetetlen; 5. felhívja az ukrán hatóságokat, hogy tegyenek különbséget a politikai és büntetőjogi felelősség között, és változtassák meg a hatályban lévő büntető törvénykönyvet; hangsúlyozza, hogy a politikai döntések terén folytatott demokratikus küzdelmet a parlamentben kell vívni, illetve a választók részvételével zajló szabad választásokon, és azt nem rombolhatják le személyes vagy politikai indíttatású büntetőjogi intézkedések vagy a büntetőbíróságokon hozott befolyásolt ítéletek; 6. felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy a választási kampány kezdete előtt tisztázzák a politikai alapon elítélt foglyok helyzetét; 7. felhívja az ukrán hatóságokat, hogy garantálják a pártatlanságot és az átláthatóságot a Julija Timosenko ügyével kapcsolatos semmisségi eljárás során, amelynek összhangban kell lennie az Európában bevett tisztességes és igazságos jogi normákkal és gyakorlatokkal, továbbá követeli a politikai és egyéb ellenfelekkel szemben alkalmazott elfogult igazságszolgáltatás gyakorlatának megszüntetését; sajnálja, hogy Ukrajna bűnügyi és polgári perekben illetékes fellebbviteli bírósága elhalasztotta határozatát a Julija Timosenko által a pecserszki körzeti bíróság (Kijev) ítélete ellen benyújtott semmisségi panasz ügyében; megállapítja, hogy a Julija Timosenkót érintő semmisségi eljárás ügyében a meghallgatást 2012. június 26-ra elnapolták, ezt a késedelmet sajnálatosnak tartja és felszólal a jogi eljárás késleltetése ellen; 8. sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy teljes körűen biztosítsák valamennyi, politikai alapon elítélt fogoly – köztük Julija Timosenko, Jurij Lucenko és Valerij Ivascsenko – megfelelő intézményben nyújtott orvosi kezeléshez való jogának, valamint azon joguknak a tiszteletben tartását, hogy korlátozás nélkül érintkezhessenek ügyvédeikkel, illetve fogadhassák rokonaik és mások – így az uniós nagykövet – látogatását; hangsúlyozza, hogy Ukrajnának teljes mértékben tiszteletben kell tartania a vádlottak és elítéltek törvényes és emberi jogait, beleértve az egészségügyi ellátáshoz fűződő jogaikat is, a nemzetközi normákkal összhangban; elítéli, a Julija Timosenkóval szemben a börtönőrök által alkalmazott erőszakot, és emlékeztet Ukrajna azon kötelezettségére, hogy gyorsan és pártatlanul kivizsgáljon bármiféle, kínzásra vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra utaló panaszt; 9. felhívja az ukrán hatóságokat, hogy hozzanak létre egy független és pártatlan nemzetközi jogi bizottságot, amely feltérképezné az alapvető jogok és szabadságok esetleges megsértésének eseteit Julija Timosenko, illetve kormányának más tagjai ügyében; kedvezően vélekedik az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz és az ukrán miniszterelnök, Mikola Azarov között létrejött találkozó eredményéről, és várakozása szerint egyeztetett közös javaslatukra adott válaszként az ukrán hatóságok megalkotják a gyors végrehajtásához szükséges iránymutatásokat, ezáltal biztosítva – a Karitász orvosi csoporttal együttműködésben és azt támogatva – Julija Timosenko megfelelő orvosi ellátását, valamint a korábbi ukrán miniszterelnökkel kapcsolatos fellebbezési és semmisségi eljárás, illetve az ügyében a jövőben sorra kerülő tárgyalások mértékadó és szakértő uniós személyiség által végrehajtott igazságügyi ellenőrzését; 10. üdvözli, hogy Julija Timosenkót saját kérésére a kacsanyivszkai börtönből kórházba szállították, és tudomásul veszi, hogy nemrégiben meglátogathatta egy nemzetközi orvoscsoport; 11. kitart amellett, hogy a korábbi és jelenlegi magas rangú kormánytisztviselők ellen indított valamennyi igazságügyi eljárást a tisztességes, pártatlan, átlátható és független igazságszolgáltatásra vonatkozó európai normáknak megfelelően kell lefolytatni; elítéli, hogy az ukrán hatóságok a jogállamiság elveivel ellentétes módon újabb politikai indíttatású pereket indítanak Julija Timosenko és mások ellen; 12. aggodalmának ad hangot a demokratikus szabadságjogok állapota, valamint az állami intézmények pártérdekektől és politikai bosszútól vezérelt felhasználása miatt; 13. hangsúlyozza, hogy döntő jelentőségűek az év során később tartandó szabad, tisztességes és átlátható ukrajnai parlamenti választások, amelyeken az ellenzék vezetője számára is jogot kell biztosítani a részvételre, valamint azt, hogy a demokratikus értékek és a jogállamiság iránt mély elkötelezettséget kell tanúsítani a választások közötti időszakokban is; felszólítja az Európai Parlamentet, hogy saját jogán vegyen részt a következő parlamenti választásokat megfigyelő nemzetközi választási megfigyelő küldöttségben; 14. emlékezteti az ukrán hatóságokat az átfogó reformok szükségességére, amelyeket végre is kell hajtani ahhoz, hogy Ukrajna zökkenőmentesen közelíteni tudjon az európai normákhoz; hangsúlyozza, hogy Ukrajna EU-hoz való közeledésének az uniós értékek és szabadságjogok iránti elkötelezettségen kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy e normák egyik sarokkövének a független igazságszolgáltatásnak kell lennie; 15. kiemeli, hogy az emberi jogokra vonatkozó jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartása és az EBESZ alapvető normáinak elfogadása erősítené Ukrajna 2013-ban esedékes EBESZ-elnökségének hitelességét; 16. miközben hangot ad reményének, hogy sikeres lesz a 2012-es lengyelországi és ukrajnai labdarúgó Európa-bajnokság, felhívja az Euro 2012 ukrajnai mérkőzéseit megtekinteni szándékozó európai politikusokat, hogy nyilvánosan tegyék egyértelművé, hogy tudatában vannak az országban tapasztalható politikai helyzetnek, és keressék a lehetőséget a börtönben lévő politikai fogvatartottak felkeresésére, vagy magánszemélyként jelenjenek meg a mérkőzéseken, és nem VIP minőségben; 17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének.
| ||||||||||||||||||
| A homofóbia elleni küzdelem Európában |
| |||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gyermek Jogairól szóló Egyezményre, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, – tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, 6., 7., 21. és 27. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára, – tekintettel az Európai Unió Tanácsának emberi jogi munkacsoportja által elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló eszköztárra, – tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1728. számú, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetésről szóló, 2010. április 29-i állásfoglalására, valamint a Miniszteri Bizottság CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni fellépésre szolgáló intézkedésekről szóló, 2010. március 31-i ajánlására, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2010. novemberi, „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című jelentésére, – tekintettel „az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve annak az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című 2012. április 18-i állásfoglalására(1), – tekintettel a küszöbönálló EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2011. december 14-i állásfoglalására(2), – tekintettel az emberi jogok, a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában az ENSZ-ben végzett munkáról szóló 2011. szeptember 28-i állásfoglalására(3), – tekintettel „a véleménynyilvánítás szabadságának megsértéséről, valamint a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetésről Litvániában” című 2011. január 19-i állásfoglalására(4), – tekintettel a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván törvényről szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(5), – tekintettel a homofóbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, elsősorban a homofóbiával kapcsolatos európai helyzetről szóló 2007. április 26-i(6), a rasszista és homofób erőszak európai fokozódásáról szóló 2006. június 15-i(7), valamint a homofóbiával kapcsolatos európai helyzetről szóló 2006. január 18-i(8) állásfoglalására, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és ezeket az értékeket a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban védelmeznie kell és érvényre kell juttatnia; B. mivel a homofóbia a női és férfi homoszexualitással, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyekkel szembeni olyan irracionális félelem és ellenszenv, amely előítéleteken alapszik, hasonlít a rasszizmusra, az idegengyűlöletre, az antiszemitizmusra és a szexizmusra, és sokféle formában megnyilvánulhat a magán- és a közéletben, ilyen például a gyűlöletbeszéd és a diszkriminációra való felbujtás, a gúnyolódás, a verbális, lelki és fizikai erőszak, az üldözés és a gyilkosság, az egyenlőség elvét sértő megkülönböztetés, valamint a jogok indokolatlan és ésszerűtlen korlátozása, amelyek gyakran a közrenddel, a vallásszabadsággal és a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való joggal kapcsolatos ürügyek mögé rejtőznek; C. mivel Oroszországban a „homoszexuális propaganda” elleni büntetőjogi és közigazgatási szabályokat hoztak 2006-ban Rjazan régióban, 2011-ben Arhangelszkben, 2012-ben Kosztromában és Szentpéterváron, Novoszibirszk, Szamara, Kirov, Krasznojarszk és Kalinyingrád régiókban pedig jelenleg tervezik ilyen jogszabályok bevezetését; mivel továbbá e jogszabályok értelmében a magánszemélyek 1270, az egyesületek és vállalkozások pedig akár 12 700 euró összegű bírsággal sújthatók, és mivel a szövetségi duma is hasonló törvényt tárgyal; D. mivel Ukrajnában a parlament két olyan (2011-ben, illetve 2012-ben előterjesztett) törvénytervezetet vizsgál, amelyek bűncselekménynek minősítenék „a homoszexualitás terjesztését”, ideértve „olyan találkozók, felvonulások, akciók, demonstrációk és tömegrendezvények szervezését, amelyek szándéka pozitív információk terjesztése a homoszexualitással kapcsolatban”, és amelyek pénzbüntetést és öt évig terjedő börtönbüntetést helyeznek kilátásba, és mivel az ukrán parlamenten belül a véleménynyilvánítás és az információ szabadságával foglalkozó bizottság támogatja e javaslatokat; E. mivel Moldovában Bălți, Sorochi, Drochia, Cahul, Ceadîr Lunga és Hiliuţi városokban, valamint Anenii Noi és Basarabeasca körzetekben a közelmúltban olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek tiltják „a nem hagyományos szexuális irányultság melletti agresszív propagandát” és egy esetben a „muzulmán tevékenységet” is, és mivel a Chetrişben hozott hasonló intézkedéseket korábban alkotmányellenesnek minősítette az Állami Kancellária; F. mivel Litvániában jogi szempontból továbbra sem világos, hogy a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő, 2010-ben módosított törvény értelmében a nyilvános információk előmozdíthatják-e a homoszexualitás elfogadását; G. mivel Lettországban a rigai városi tanács egy képviselője a közelmúltban olyan jogszabálytervezetet terjesztett elő, amely a 2012. évi Balti Büszkeség felvonulás megakadályozása érdekében tiltaná a „homoszexuális propagandát”, és mivel a javaslatot még nem tárgyalták meg; H. mivel a Jobbik magyarországi szélsőjobboldali párt a közelmúltban több olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyek értelmében bűncselekménynek minősítenék „a szexuális magatartászavarok népszerűsítését”, és mivel a budapesti fővárosi önkormányzatban a Fidesz olyan helyi rendeletre irányuló javaslatot terjesztett elő a budapesti „meleg büszkeség” felvonulást megelőzően, amely korlátozná az „obszcén felvonulásokat”, és mivel e javaslatokat később visszavonták; I. mivel az EU moldovai delegációja sajnálatának és súlyos aggodalmának adott hangot az intolerancia és a diszkrimináció e megnyilvánulásai vonatkozásában; J. mivel a Bizottság nyilatkozatában elkötelezte magát az emberi jogok és az alapvető szabadságok Európai Unióban való tiszteletben tartásának garantálása mellett, és kijelentette, hogy a homofóbiának nincs helye Európában; K. mivel a homofóbia továbbra is megtalálható a tagállamokban és harmadik országokban, többek között gyilkosságok, a „meleg büszkeség” felvonulások és az egyenlőségért szervezett felvonulások betiltása, felbujtó, fenyegető és gyűlöletkeltő beszédek nyilvános elhangzása, a megfelelő rendőri védelem biztosításának elmulasztása, valamint homofób csoportok erőszakos demonstrációinak engedélyezése formájában; L. mivel az Európai Parlament továbbra is elkötelezett amellett, hogy az EU-ban garantálni kell az egyenlőséget és a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló diszkrimináció tilalmát, valamint hogy el kell fogadni a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvet, amelynek elfogadására egyelőre egyes tagállamok ellenvetései miatt nem kerülhet sor; elkötelezett továbbá a családi állapotot igazoló dokumentumok érvényességének kölcsönös elismerésére irányuló javaslatok mellett; a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározat oly módon történő felülvizsgálata mellett, hogy az kiterjedjen a homofóbia bűncselekményére is; végül pedig egy olyan átfogó ütemterv mellett, amellyel megvalósítható a szexuális irányultságtól vagy a nemi identitástól független, megkülönböztetéstől mentes egyenlőség; Helyzetkép az Európai Unióban 1. határozottan elítéli a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést, és sajnálja, hogy az LMBT személyek alapvető jogai még az Európai Unióban sem érvényesülnek teljes körűen; ezért felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek védelmet élvezzenek a homofób gyűlöletbeszéddel és az erőszakkal szemben, valamint hogy az azonos nemű partnerek ugyanolyan tiszteletben, méltóságban és védelemben élhessenek, mint a társadalom többi tagja; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozottan ítéljék el a homofób gyűlöletbeszédet, a gyűlöletkeltést és az erőszakot, és biztosítsák, hogy a demonstratív tiltakozáshoz való jogot – amelyet valamennyi emberi jogi szerződés garantál – a gyakorlatban is tartsák tiszteletben; 2. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatot, és erősítse meg és terjessze ki annak hatályát a szexuális irányultságon és a nemi identitáson vagy annak kifejezésén alapuló gyűlöletből elkövetett bűncselekményekre; 3. kéri a Bizottságot, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló csomagnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke alapján történő végrehajtásával minden ágazatban biztosítsa a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmának érvényesülését; 4. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szabad mozgásról szóló 2004/38/EK irányelv szexuális irányultságon alapuló mindennemű megkülönböztetéstől mentes végrehajtását, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a családi állapotot igazoló dokumentumok érvényességének kölcsönös elismerésére irányuló, a kölcsönös elismerés elvére épülő intézkedésekre; 5. felhívja a figyelmet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című jelentésében szereplő megállapításokra; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékig hajtsák végre a jelentésben kifejtett ajánlásokat; 6. kéri a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja majd meg az Alapjogi Ügynökség LMBT személyekkel kapcsolatos európai felmérésének eredményét, és annak alapján tegye meg a megfelelő intézkedéseket; 7. kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy az Alapjogi Charta alkalmazásáról szóló éves jelentés keretében készüljön stratégia az alapvető jogok Európai Unióbeli védelmének megerősítésére, amely hiánytalan és átfogó tájékoztatást ír elő a homofóbia tagállamokban való megjelenéséről, valamint megoldásokat és fellépéseket javasol annak felszámolására; 8. megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy készítsen egy olyan átfogó ütemtervet, amellyel megvalósítható a szexuális irányultságtól vagy a nemi identitástól független, megkülönböztetéstől mentes egyenlőség; 9. úgy véli, hogy az LMBT személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek az olyan jogintézményekhez, mint az együttélés, és a bejelentett élettársi vagy házastársi viszony; üdvözli, hogy 16 tagállamban e jogintézmények már szabadon hozzáférhetők, és felszólítja a többi tagállamot, hogy ők is vegyék fontolóra ennek megvalósítását; Homofób törvények és a véleménynyilvánítás szabadsága Európában 10. súlyos aggodalmának ad hangot az olyan fejlemények láttán, amelyek a homoszexualitással és a transzneműséggel kapcsolatos tévhitek alapján korlátozzák a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát; úgy véli, az uniós tagállamoknak példát kellene mutatniuk Európában az alapvető jogok alkalmazása és védelmezése terén; 11. sajnálja, hogy ilyen törvények alapján máris sor kerül letartóztatásokra és bírságok kiszabására, többek között olyan heteroszexuális polgárok sérelmére, akik támogatásukról, toleranciájukról és elfogadásukról biztosítják leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embertársaikat; hasonlóképp sajnálja, hogy e törvények legitimálják a homofóbiát és esetenként az erőszakot is, amint ez látható volt Szentpéterváron, az LMBT aktivistákat szállító autóbusz elleni 2012. május 17-i erőszakos támadás alkalmával; 12. elítéli a 2012. május 20-i kijevi „büszkeség” felvonulás kapcsán történt erőszakos cselekményeket és fenyegetéseket, melyek során a rendezvény két szervezőjét megverték, aminek következtében a felvonulás végül elmaradt; emlékeztet rá, hogy az EU-val kötött megállapodások feltétele a Szerződésekben rögzített alapvető jogok tiszteletben tartása, ezért felszólítja Ukrajnát, hogy fogadjon el a megkülönböztetést tiltó jogszabályt, amely a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre is kiterjed; úgy látja, hogy a jelenlegi ukrajnai fejlemények nem egyeztethetők össze ezzel a követelménnyel; felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy haladéktalanul vonják vissza az ide vonatkozó törvényjavaslatokat, javasoljanak a szexuális irányultságra is kiterjedő diszkriminációellenes szabályozást, valamint vállaljanak kötelezettséget arra, hogy a jövő évben lehetővé teszik a kijevi „büszkeség” felvonulás biztonságos megtartását; 13. hangsúlyozza, hogy a „propaganda” fogalmát csak kevés helyen határozzák meg; aggasztónak tartja, hogy a médiaorgánumok kimutathatóan öncenzúrát végeznek, a polgárok megfélemlítés áldozatai, így félnek hangot adni véleményüknek, továbbá a melegbarát jelképeket – pl. szivárványt – használó egyesületek és társaságok ellen jogi eljárás indítható; 14. kiemeli, hogy e javaslatok ellentétesek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, amely kimondja a szexuális irányultságon alapuló diszkriminatív törvények és gyakorlatok tilalmát(9), és amelynek Oroszország, Ukrajna, Moldova, illetve az EU valamennyi tagállama részes felei; felkéri az Európa Tanácsot, hogy indítson vizsgálatot az alapjogok megsértésének ezen esetei ügyében, vizsgálja meg, hogy összeegyeztethetők-e az Európa Tanács tagságával és az EJEE aláírásával vállalt kötelezettségekkel, valamint hozza meg a megfelelő intézkedéseket; 15. kiemeli továbbá, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik, ezért úgy véli, hogy megfelelő, hozzáférhető és elfogadó szexuális oktatásra van szükség; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a homofóbia elleni küzdelmet oktatási, valamint közigazgatási, igazságszolgáltatási és jogalkotási intézkedésekkel egyaránt; 16. végezetül rámutat, hogy a nemzeti és nemzetközi bíróságok ítéletei következetesen megerősítik, hogy a közerkölcsöt érintő aggályok nem jogosítanak fel megkülönböztetett bánásmódra, például a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében; példaként utal Európa országainak döntő többségére, ahol nincsenek effajta törvények, csak fejlődő, sokszínű és másokat kölcsönösen tiszteletben tartó társadalom; 17. felszólítja az illetékes orosz, ukrán, moldáv hatóságokat, valamint az EU valamennyi tagállamának hatóságait, hogy adjanak bizonyságot a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartásáról, és biztosítsák annak érvényesülését, továbbá vizsgálják felül a szóban forgó törvényeket a nemzetközi emberi jogi rendelkezések és a saját ezekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik fényében; 18. felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a Külügyi Szolgálatot, hogy adják jelét, hogy tudomásukra jutottak e tilalmak, és ítéljék el őket, különösen a belügyek, a kétoldalú párbeszédek és az európai szomszédságpolitika keretében; továbbá felszólítja az Európai Unió Tanácsát és a Külügyi Szolgálatot, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon, többek között az Európa Tanácsban, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben és az Egyesült Nemzetek Szervezetében vessék fel ezt a kérdést; o 19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsának, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Oroszország és Ukrajna kormányának és parlamentjének, a szövegben említett oroszországi és moldovai helyi és regionális önkormányzatoknak.
| ||||||||||||||||||||||||||
| Erőforrás-hatékony Európa |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0571), – tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021), – tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020), – tekintettel „Az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele: bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén” című bizottsági közleményre (COM(2012)0095); – tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(1), – tekintettel az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának bizottsági ütemtervére vonatkozó, 2011. december 19-én elfogadott környezetvédelmi tanácsi következtetésekre (18786/11), a versenyképes európai gazdaságra vonatkozó, 2011. szeptember 29-én elfogadott versenyképességi tanácsi következtetésekre, valamint a „Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás: kulcsfontosságú hozzájárulás Európa erőforrás-hatékonnyá tételéhez” című, 2010. december 20-i környezetvédelmi tanácsi következtetésekre, – tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek „Az európai környezet állapota és kilátások – 2010” című jelentésére (SOER2010), – tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló közelgő konferenciájára, amelyre 2012. június 20–22-én Brazíliában kerül sor, – tekintettel a „Nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása Európa jövőbeli jóléte érdekében - Javaslat nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerségre” című bizottsági közleményre (COM(2012)0082), – tekintettel a „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” című 2012. január 19-i állásfoglalására(2), – tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményeire (A7-0161/2012), A. mivel a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és környezeti válság is jelzi, hogy Európának haladéktalanul a fenntartható gazdasági növekedés új forrásaira van szüksége; B. mivel az erőforrások szűkösségének következményei – például az áremelkedés – különösen érzékenyen érintik az alacsony jövedelemmel rendelkező embereket és a hátrányos helyzetű régiókat; mivel ezért miden eddiginél nagyobb szükség van a szociális és környezetvédelmi politikák közötti szinergiára; C. mivel a természeti erőforrások iránti növekvő igény és azok túlzott kiaknázása, valamint a földhasználat ehhez kapcsolódó megváltozása a környezet állapotának romlásához, az éghajlatváltozás felgyorsulásához és a föld véges természeti tőkéjének pusztulásához – többek között a biológiai sokféleség csökkenéséhez – vezet; D. mivel az erőforrások intenzív használatból eredő szűkössége, az árupiaci árspekulációk és a rendkívüli mértékben megemelkedett globális fogyasztás felfelé nyomják a nyersanyagok árát, a fogyasztási cikkek ára pedig a századforduló óta 147%-kal emelkedett; mivel az Unió várhatóan súlyos kihívásokkal néz szembe a legfontosabb erőforrásokhoz való hozzáférés, illetve az azokkal való folyamatos ellátás biztosítása terén; mivel e kihívások leküzdésének elismerten kulcsfontosságú tényezője a nyersanyagok iparban és politikai szinten történő hatékony felhasználása; E. mivel a gazdaságnak a bolygónk tűrőképességét tiszteletben tartó, valamint a világ népességének növekedését és a jövőbeni ipari társadalmak népességszintjét lehetővé tévő erőforrás-hatékony pályára állítása – a fokozott hatékonyságnak köszönhető költségtakarékosság, az innováció eredményeinek üzleti hasznosítása és az erőforrásokkal való, azok teljes életciklusát érintő jobb gazdálkodás révén – fokozott versenyképességet, valamint új növekedési forrásokat és munkahelyeket eredményez; F. mivel az újrahasznosítás több mint az újrahasznosítható hulladék gyűjtése, és ezért az értéklánc mentén valamennyi lépést be kell vonni a jövőbeni intézkedések körébe; G. mivel a jövőbeni holisztikus szemléletű erőforrás-politikának nemcsak a „megújuló” és „nem megújuló” erőforrások között kell különbséget tennie, hanem ki kell terjednie az állandóan rendelkezésre álló anyagokra is; H. mivel a 2011. márciusi Eurobarométer szerint az erőforrás-hatékonyság és a fenntartható termelés és fogyasztás az uniós polgárokat leginkább foglalkoztató kérdések közé tartoznak; mivel az uniós polgároknak az erőforrások felhasználásával kapcsolatos – szemléletváltáson és a társadalmi szokások változásán keresztül történő – közvetlen bevonása nélkül semmiképpen nem érhető el előrelépés a fenntarthatóság felé; I. mivel az erőforrásokhoz való hozzáférés és az erőforrásokkal való, megszakítás nélküli ellátás biztosítása az erőforrás-fogyasztás, valamint a víz- és a földhasználat növekedése miatt egyre növekvő kihívást jelent; J. mivel az ipar versenyképessége új befektetéseket tesz lehetővé a hatékonyabb technológiák terén; Kiemelt intézkedések 2. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg az újrafeldolgozás és az újrafelhasználás európai piacának működése előtt álló akadályokat, és mozdítsák elő ezt a piacot az újrahasznosított anyagok és melléktermékek iránti keresletnek és azok elérhetőségének olyan intézkedések révén történő ösztönzésével, mint a hulladékstátusz megszüntetésére vonatkozó kötelező érvényű kritériumok és gazdasági ösztönzők – például a piaci hiányosságok esetén a másodlagos nyersanyagokra alkalmazandó kedvezményes héamérték vagy az innovatív gyűjtési és szétválasztási technológiák előmozdítása – 2013-ig való mihamarabbi további kidolgozása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a hulladékokra vonatkozó összes meglévő jogszabály teljes körű végrehajtására, valamint érvényre juttatásuk és nyomon követésük fokozására; 3. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet felgyorsítása érdekében fokozzák a kutatást és a technológiai innovációt; hangsúlyozza, hogy az „Innovatív Unió” – amelynek része a Horizont 2020, a nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerség, az ökoinnovációs cselekvési terv és a tudásinnovációs központok – az erőforrás-hatékony Európa egyik mozgatórugója; felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel könnyen hozzáférhető, online adatbázist az erőforrás-hatékonyság terén bevált gyakorlatokról; 4. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2013-ig állapodjanak meg olyan egyértelmű, szilárd és mérhető mutatókban a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az életciklus-szempontú erőforrás-hatékonyságot, például négy erőforrás-használatot mérő mutatóból – föld-, víz-, anyag- és szénlábnyom – álló kosár formájában, és hogy használják ezeket a mutatókat a jogalkotási kezdeményezések és konkrét csökkentési célkitűzések alapjául; hangsúlyozza, hogy ennek a folyamatnak átláthatónak kell lennie, és be kell vonni a fő érdekelt feleket; 5. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a környezetbarát tervezésről szóló irányelv hatályának a nem energiával kapcsolatos termékekre való kiterjesztésére, és – a termékek környezetre gyakorolt hatásának javítása és az újrafeldolgozási piacok előmozdítása érdekében – terjesszen elő további környezetbarát tervezési követelményeket a termékek általános erőforrás-hatékonyságára és teljesítményére, és azon belül az újrahasznosított anyag arányára, a tartósságra, az újrahasznosíthatóságra, a javíthatóságra és az újrafelhasználásra való alkalmasságra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy minden ilyen javaslatnak átfogó hatástanulmányokon kell alapulnia, és összhangban kell állnia az egyéb vonatkozó rendeletekkel; 6. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az erőforrás-hatékonyságra irányuló menetrendet a lehető legátfogóbb módon építsék be az összes többi szakpolitikába, köztük az Európa 2020 stratégiához hasonló, gazdasági kormányzással kapcsolatos átfogó szakpolitikákba, és hajtsák végre helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten; A jövőbeli növekedés menetrendje 7. támogatja az „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezést, az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét és annak 2050-re vonatkozó elképzelését, beleértve az ütemtervben foglalt mérföldköveket is; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be mindazokat a jogalkotási és egyéb kezdeményezéseket, amelyek a főbb mérföldkövek eléréséhez és annak biztosításához szükségesek, hogy valamennyi uniós politika következetesen igazodjon hozzájuk, illetve ahhoz az átfogó uniós elképzeléshez, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megteremtését irányozza elő, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal való csökkentése révén; hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés és az erőforrás-fogyasztás szétválasztása elengedhetetlen Európa versenyképességének javításához és az erőforrásoktól való függőségének csökkentéséhez; javasolja, hogy a Bizottság biztosítsa egy szilárd jogszabályi keret fenntartását annak érdekében, hogy ne kerüljenek veszélybe a hosszú távú beruházások; 8. hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyságnak az Európa 2020 stratégia céljainak elérése tekintetében fennálló jelentőségét; meggyőződése, hogy a kutatást és az innovációt szolgáló Horizont 2020 keretprogramnak alapvető szerepet kell játszania e tekintetben; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti erőforrás-hatékonysági ütemterveket, amelyek konkrét intézkedéseket és célokat tartalmaznak az európai uniós ütemterv céljaival összhangban; 9. felszólítja a Bizottságot, hogy 2012 végéig tegyen javaslatot a fenntartható fogyasztás és termelés (SCP) politikai keretére, megállapítva azon kiemelt termékek, illetve szolgáltatások meghatározásának folyamatát, amelyek a legjobban hozzájárulnak ahhoz, hogy a globális fogyasztás olyan kulcsfontosságú területei, mint a víz, a földterület, a nyersanyagok és a szén, összhangban legyenek az erőforrás-hatékonysági ütemtervben megállapított fogyasztási mutatókkal; mindezt pedig olyan jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük, amelyek megfelelő eszközökkel kezelik a kiemelt termékeket és szolgáltatásokat, beleértve az ellátási lánc erőforrás-hatékonyságát javító mechanizmusokat is, valamint azt a lehetőséget, hogy végrehajtási intézkedések révén minimumkövetelményeket vagy a legjobb teljesítményre vonatkozó referenciamutatókat határozzanak meg; 10. fenntartja, hogy az erőforrás-hatékonyság javítására irányuló intézkedések nem rekedhetnek meg a közszféra keretei között, és ezért felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy gazdasági stratégiáikat radikálisan fokozott erőforrás-hatékonyságra alapozzák, ami a gazdasági növekedésnek az erőforrások felhasználásától való elválasztásához vezet; véleménye szerint az erőforrások felhasználása során az eredményességre és a hatékonyságra egyaránt összpontosítani kell; 11. hangsúlyozza, hogy sürgősen fel kell lépni az innováció, valamint az új technikákba és üzleti modellekbe, köztük az ágazati ipari stratégiákba és a – például a lízingtársasághoz hasonló – fenntartható üzleti modellekbe való befektetés támogatása érdekében, és meg kell teremteni azokat az ösztönzőket, amelyek hasznokat hoznak a gazdaság számára; hangsúlyozza a magánszektor és azon belül a kkv-k kulcsszerepét a környezetbarát gazdasági növekedés biztosításában; 12. hangsúlyozza, hogy Európának mint újrafeldolgozó társadalomnak nagy mennyiségben kell újrafelhasználnia és újrafeldolgoznia saját hulladékát, és a leghatékonyabb módon kell másodlagos nyersanyagokat előállítania; 13. szorgalmazza az erőforrás-felhasználásra vonatkozó, kis- és középvállalkozások számára kedvező norma kidolgozását, amely a Globális Megállapodáshoz hasonló koncepciókra épül; 14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen integrálják az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseket a gazdaságpolitikák összehangolására irányuló európai szemeszter programjába; sürgeti a tagállamokat, hogy az Európai Tanácsban erősítsék meg ezt a követelményt; felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáljon további részletekkel arra vonatkozóan, hogy az európai szemeszter folyamatának részeként konkrétan hogyan fogják értékelni a tagállamok által az erőforrás-hatékonyság növelése irányában tett előrelépéseket, 15. hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonyság terén elsőként lépő előnye növekvő piacok megszerzését eredményezheti, és emlékeztet arra, hogy az EU nagyjából egyharmaddal részesedik a környezetvédelmi technológiák világpiacában; A gazdaság átalakítása 16. emlékeztet arra, hogy sürgős szükség van az erőforrás-felhasználás csökkentésére az olyan jövőbeli problémák elkerülése érdekében, mint az erőforrások szűkössége és az erőforrások árának emelkedése; 17. megjegyzi, hogy az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet megvalósításához a piaci áraknak teljes mértékben tükrözniük kell az erőforrás szűkösségét és a termelési folyamattal járó összes költséget; hangsúlyozza, hogy a piacok akkor ösztönzik az erőforrás-hatékonyságot, ha az árak a felhasznált erőforrások tényleges költségét tükrözik; kéri az életcikluson alapuló szemléletnek az elszámolási folyamatba történő bevezetését, továbbá a „szennyező fizet” elvnek megfelelően a külső környezeti költségek internalizálását; 18. támogatja a Bizottság ütemtervben kifejezett elkötelezettségét az olyan piaci alapú eszközök kialakítása iránt, amelyek lehetővé teszik, hogy a piaci árakba beépüljenek a negatív externáliák, és azok ezáltal az erőforrások felhasználásának és környezeti hatásuknak tényleges költségét tükrözzék; 19. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat olyan ösztönzők kialakítására, amelyek a vállalatokat és az állami szerveket víz-, földhasználati, anyag- és szénlábnyomuk mérésére, e téren elért teljesítményük értékelésére és folyamatos javítására ösztönzik, valamint felszólít olyan intézkedések kialakítására, amelyekkel kiterjeszthető a gyártói felelősség elve és elháríthatók az erőforrás-hatékonyságot gátló akadályok; 20. sürgeti a tagállamokat a környezetvédelmi adóztatás felé való elmozdulásra; hangsúlyozza, hogy ezáltal csökkenthetők más – például a munkát terhelő – adók, fokozható a versenyképesség, egyenlő versenyfeltételek alakíthatók ki, és kikövezhető a technológiai fejlődés útja; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és hasonlítsák össze ezen eszköz hatásait; 21. sürgeti a Bizottságot egy hierarchiamodell fejlesztésének kutatására annak biztosítása érdekében, hogy az erőforrás-felhasználás a legmagasabb hozzáadott értéket képviselje a környezet veszélyeztetése nélkül; 22. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul, legkésőbb 2014-ig fogadjanak el egyértelmű fogalommeghatározáson alapuló konkrét terveket a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatás – köztük a megújuló energiaforrások nem hatékony felhasználását ösztönző támogatások – 2020-ig való fokozatos felszámolására vonatkozóan, és a nemzeti reformprogramokon keresztül tegyenek jelentést az előrehaladásról; 23. sürgeti a Bizottságot, vizsgálja meg, hogy amennyiben EU-szerte kibővített termelői felelősségi rendszereket hoznának létre, ez milyen lehetőségeket kínálna arra, hogy valamennyi tagállamban előmozdítsák a teljesítményt, köztük azokban is, amelyekben az újrahasználati és újrafeldolgozási arányok messze elmaradnak az uniós átlagtól; 24. hangsúlyozza a polgárok és a civil társadalmi szervezetek által a változásban és a gazdaság átalakításának megvalósításában betöltött szerep fontosságát; hangsúlyozza, hogy figyelemfelkeltő stratégiákat, valamint a fogyasztói magatartás megváltoztatására és a kívánttal ellentétes hatások elkerülésére irányuló stratégiákat kell kidolgozni; 25. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a növekvő újrafeldolgozó ágazat szükségleteinek kielégítéséhez elegendő, Európa nyitott gazdaságának bővüléséhez és munkahelyek létrejöttéhez vezető fenntartható európai nyersanyag-ellátást; 26. felszólít a zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos határozottabb követelmények kialakítására a jelentős környezeti hatással bíró, valamint olyan termékek és szolgáltatások esetében, amelyek a leginkább hozzájárulnak az olyan kulcsfontosságú globális erőforrások fogyasztásához, mint a víz, a földterület, a nyersanyagok és a szén, az erőforrás-hatékonysági ütemtervben megállapítottaknak megfelelően; arra sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel, mely területeken kapcsolható össze a zöld közbeszerzés az uniós finanszírozásban részesülő projektekkel; felszólít arra, hogy az év végéig tegyenek erőfeszítéseket a közös beszerzések előmozdítására és a zöld közbeszerzést támogató közbeszerzési tisztviselők hálózatainak kiépítésére anélkül, hogy ez versenyhátrányhoz vezetne az állami vállalkozások tekintetében; 27. kéri, hogy a környezeti tájékoztatási követelményeket a hagyományos tömegfogyasztási termékekre is terjesszék ki; támogatja a környezeti címkézéssel kapcsolatos nemzeti kísérleteket, és ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált európai módszert a termékek ökológiai lábnyomának kiszámítására, hogy a fogyasztók több tájékoztatást kapjanak a meglévő rendszerek – mint az ökocímke, az energiafogyasztást jelölő címke vagy a termelés helyére utaló címkézés – alá nem tartozó termékekre vonatkozóan; 28. kiemeli a mindenre kiterjedő címkézés fontosságát, beleértve többek között a felhasznált erőforrások megadását a termékinformációk között; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a jelenlegi címkézési szabályozásnak a címkék összevonása révén történő javítása érdekében, ami lehetővé tenné a vásárlók számára, hogy egyetlen címke áttekintésével megfelelő tájékoztatás alapján és a fenntarthatóságot figyelembe véve választhassanak; 29. arra sürgeti a tagállamokat, hogy a hulladékmegelőzésre és hulladékgazdálkodásra vonatkozó nemzeti stratégiáik és terveik révén biztosítsák a hulladékra vonatkozó uniós vívmányok, köztük a minimális célkitűzések teljes körű végrehajtását; ismételten hangsúlyozza, hogy folytatni kell a hulladék gyűjtése és szétválasztása tekintetében meglévő célok kidolgozását, és minden egyes szakaszban az anyagok legmagasabb szintű és legjobb minőségű hasznosítását kell célul kitűzni; következésképpen rámutat annak fontosságára, hogy az uniós finanszírozásban elsőbbséget kapjanak a hulladékhierarchia magasabb szintjeibe tartozó tevékenységek, a hulladékokról szóló keretirányelv előírásainak megfelelően (pl. az újrahasznosító üzemek elsőbbségben részesítése a hulladékok ártalmatlanításával szemben); felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a hulladékokra vonatkozó számítási módszerek és statisztikák fejlesztését és harmonizálását, hogy megbízható alap álljon rendelkezésre az újrahasznosítás előmozdításához; 30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékonyabban vegyék fel a küzdelmet a nem uniós országokba irányuló illegális hulladékszállítás – különösen a veszélyes hulladék szállítása – ellen, és erősítsék meg az ezzel kapcsolatos ellenőrző mechanizmusokat; ösztönzi az „európai hulladék-külpolitika” létrehozását, amelynek célja a legjobb európai hulladékkezelési normák terjesztése az Európai Unió határain kívül; 31. hangsúlyozza, hogy az élelmiszerek több mint 20%-át hulladékként ártalmatlanítják, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az élelmiszer-pazarlás jelentős mértékű csökkentése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a pazarlás nemcsak az élelmiszereket érinti, hanem az élelmiszerek feldolgozásánál és csomagolásánál felhasznált erőforrásokat is; 32. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a tájékoztatásra, az oktatásra és a figyelemfelkeltésre, különös tekintettel a hulladékok szétválasztására, újrafelhasználására és újrafeldogozására, szem előtt tartva, hogy az oktatásnak közvetlen hatása van az erőforrás-hatékony szokásokra; 33. felhívja a Bizottságot a hulladékokkal kapcsolatos vívmányok optimalizálására, figyelembe véve a hulladékhierarchiát és a maradványhulladék nullához közelítésének szükségességét; ezért kéri a Bizottságot, hogy 2014-ig tegyen javaslatokat a hulladéklerakás általános tilalmának európai szinten való fokozatos bevezetésére és az újrahasznosítható és komposztálható hulladékok elégetésének az évtized végéig történő fokozatos felszámolására; ezt megfelelő átmeneti intézkedésekkel kell kísérni, ideértve az életciklust figyelembe vevő szemléletmódon alapuló közös normák további kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hulladékokról szóló keretirányelv 2020-ra meghatározott újrafeldolgozási célkitűzéseit; úgy véli, hogy a hulladéklerakókra kivetett adó eszköze – ahogyan azt egyes tagállamok már bevezették – segítheti a fenti célok elérését; 34. hangsúlyozza, hogy a meglévő hulladéklerakók nyersanyagraktárokként hasznosíthatók (hulladékbányászat), ezzel kapcsolatban azonban csak kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre; 35. felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Szabványügyi Bizottságon (CEN) keresztül terjesszék ki munkájukat az újrahasznosított anyagok szabványainak kidolgozására vonatkozó iránymutatásokra; 36. felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a szakpolitikák mozdítsák elő a természetes nyersanyagok kaszkádhasznosítását, és az energiatermeléssel szemben a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő és erőforrás-hatékony termékeket részesítsék előnyben, különös figyelemmel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének lehetőségére; 37. sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a biomassza felhasználásának hasonló lépcsőzetes megközelítését, és a bioenergiával szemben részesítse előnyben az újrahasznosítást és a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő és erőforrás-hatékony termékeket, így például a bioalapú termékeket és ipari anyagokat; 38. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre programot a figyelemfelkeltés és a vállalatok, különösen a kkv-k útmutatással való ellátása céljából; 39. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az életcikluson alapuló megközelítésnek értelme legyen, annak a lehető legpontosabb elszámoláson kell alapulnia; ezzel összefüggésben kitart amellett, hogy az üzemanyag-minőségi irányelv végrehajtása során a forgalmazók külön alapértelmezett értéket alkalmazzanak az olajhomok tekintetében; 40. hangsúlyozza a kutatás, a fejlesztés és az innováció jelentőségét az erőforrás-hatékony Európára való átállás felgyorsításában; megállapítja, hogy fokozott innovációra van szükség különösen a következő területeken: nyersanyagok környezetbarát kiaknázása és kitermelése, mezőgazdaság, vegyipar, hulladékkezelés és újrahasznosítás, vízgazdálkodás, az újrahasználat lehetősége, valamint a környezetre hatást gyakorló anyagok, technológiák és tervezés mással való helyettesítése az anyag- és energiafelhasználás csökkentése érdekében, megújuló energiák és energiahatékonyság; rámutat, hogy az erőforrás-használat csökkentéséhez kötött adójóváírás az innováció, a kutatás és a fejlesztés területén is kedvező hatást fejtene ki; 41. emlékeztet rá, hogy az erőforrás-hatékonyságnak azt kell célul tűznie, hogy segítse Európát a technikai teljesítmény javításában, hogy minél többet tudjon kinyerni a nyersanyagokból az értéklánc teljes hosszán (a bányászat, a feldolgozás, a finomítás és az újrahasznosítás során); 42. felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot arra vonatkozóan, miként növelhető az erőforrás-hatékonyság az EU bányászati ágazatán és feldolgozóiparán belül a versenyképesség és a fenntarthatóság növelése érdekében, például az új technológiák elterjesztése és a nem nemesfémek tekintetében a melléktermékek előállításának fokozása révén; 43. sürgeti a tagállamokat, hogy mérlegeljék innovációs technológiai központok létrehozását a hasznos anyagok bányászati hulladékokból történő kinyerésének, újrafeldolgozásának és újrafelhasználásának támogatása, valamint a különféle típusú hulladéktárolókban található bányászati hulladékok építőiparban való későbbi felhasználásának és az ilyen hulladéktárolók környezetvédelmi szempontból biztonságos módon történő kezelésének megkönnyítése érdekében; 44. felhívja a figyelmet arra, hogy a magas energia- és anyagszükségletű fogyasztási modellek megváltoztatása érdekében azonos teljesítményszintet elérni képes alternatív termékek használatára van szükség, valamint alternatív nyersanyagok és egyéb anyagok használatára, amelyek csökkentik az előállítási folyamat energiaszükségletét; 45. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az erőforrásokra és az érintetlen nyersanyagokra kivetett adó hatásait, különösen az esetleges mellékhatásokat, így például a nem fenntartható helyettesítést, az adóelkerülést, illetve a gazdasági tevékenység harmadik országokba való áthelyezését; 46. hangsúlyozza a készségek és a képzések fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdéskörben kezdeményezzenek szoros párbeszédet a szociális partnerekkel, a tudományos körökkel és az iparral; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az iparral és a tudományos körökkel együttműködve – speciális egyetemi programok és ösztöndíjak révén – támogassák az erőforrás-hatékonyságot; ezzel összefüggésben támogatja az erre a területre vonatkozó Erasmus programokat, például az Erasmus Mundus ásványtani és környezetvédelmi programot; 47. hangsúlyozza, hogy be kell ruházni a nyersanyagok és ritkaföldfémek újrahasznosításába, mivel a ritkaföldfémek bányászata, finomítása és újrahasznosítása nem megfelelő kezelés esetén súlyos környezeti következményekkel jár; Természeti tőke és ökoszisztéma-szolgáltatások 48. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség – az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások révén – közvetlenül és közvetve egyaránt alapvető jelentőséggel bír az emberi élet fennmaradása és a társadalmak jóléte szempontjából; üdvözli és támogatja az Unió 2020-ig szóló, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiáját, beleértve annak céljait és fellépéseit is; hangsúlyozza a biológiai sokféleség védelmének – többek között az erőforrás-hatékony Európa keretein belül történő – érvényre juttatása fontosságát; 49. ennek megfelelően üdvözli az invazív fajok ellenőrzésére irányuló egyedi intézkedések kidolgozását, és kéri ezek haladéktalan végrehajtását; 50. hangsúlyozza a víz mint természeti erőforrás fontosságát, amely az emberiség és az ökoszisztémák számára egyaránt létfontosságú; emlékeztet rá, hogy fokozott nyomás nehezedik a biztonságos és védett vízforrások rendelkezésre állására és minőségére, olyan tényezők miatt, mint például az erdőirtás, az urbanizáció, a népesség növekedése és a gazdasági növekedés, valamint az éghajlatváltozás; rámutat arra, hogy a vízforrásainkkal való gazdálkodás többszintű megközelítést tesz szükségessé, és hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok szerepét az erőforrás-hatékony Európára irányuló kiemelt kezdeményezés keretében; 51. felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen számításokat és adjon számot az EU mezőgazdasági és halászati politikájából adódó környezeti károk költségeiről; 52. felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel az erőforrás-hatékonyság terén bevált gyakorlatokat megfelelő kritériumok kidolgozásához, és indítson kísérleti projekteket több erőforrás – például a foszfor – tekintetében annak érdekében, hogy 2020-ig gyakorlatilag 100%-os újrahasznosítási arányt lehessen elérni, valamint optimalizálni lehessen ezen erőforrások használatát és újrahasznosítását; hangsúlyozza, hogy e kísérleti projektek számára közvetlen uniós finanszírozást kell nyújtani; 53. úgy véli, hogy Európa erőforrásait stratégiai és környezeti szempontból megfelelőbben kellene kezelni; úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítésre van szükség az Unión belül meglévő erőforrásokkal való gazdálkodás területén, különös tekintettel az ásványi anyagokra, fémekre és faanyagokra, valamint az olyan energiaforrásokra, mint a fosszilis tüzelőanyagok; hangsúlyozza, hogy az Unió potenciálisan képes lenne saját nyersanyagszükségleteinek fedezésére, és sürgeti, hogy csökkentse a környezeti szempontból nem fenntartható módszerekkel előállított nyersanyagok importjától való függőségét; 54. úgy véli, hogy a tagállamok iparának egyre inkább a belföldi nyersanyagokra kell támaszkodnia; rámutat arra, hogy a belföldi erőforrásokkal történő gazdálkodásnak biztosítania kell, hogy azokat ne pazarolják el; 55. hangsúlyozza a fenntartható mezőgazdaságnak megváltoztatásának jelentőségét, amely a mezőgazdasági területek „importjának” és Európa szénlábnyomának csökkentéséhez vezet; 56. meggyőződése, hogy az élelmiszer-fogyasztás területén a fogyasztói tudatosság kritikus jelentőségű szerepet játszik az erőforrás-hatékonyság javításában, és támogatja a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztási minták előmozdítására irányuló helyi, nemzeti és uniós szintű kezdeményezéseket; 57. felhívja a figyelmet a megújuló természeti erőforrások, mint például az erdők erőforrás-hatékonyságban betöltött szerepére; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a megújuló, bioalapú, újrahasznosítható és környezetbarát nyersanyagok és egyéb anyagok felhasználását; rámutat különösen arra, hogy az alacsony kibocsátású megújuló anyagok, így például a fa építési célokra való felhasználása erőforrás-hatékony; 58. hangsúlyozza, hogy az Unión belül fokozni kell az erdővédelmet és meg kell erősíteni a kapcsolódó kockázatmegelőzési módszereket, mivel az erdészeti erőforrások és a fa környezetvédelmi értékei jelentős természeti tőkét jelentenek; sürgeti, hogy hozzanak létre pénzügyi eszközöket az erdőtüzek és az élősködők megelőzését célzó intézkedések finanszírozására; felszólítja a Bizottságot, hogy a faipari ágazattal együtt – többek között kísérleti projekteken keresztül – vizsgálja meg az erdészeti erőforrások fenntartható kitermelésére irányuló konkrét intézkedések elfogadásának lehetőségét; támogatja az Unió különféle politikái keretében meghozott erdészeti intézkedések megfelelőbb alkalmazását az erdők gazdasági értékének javítása és a fa szélesebb körű rendelkezésre állása érdekében, például a vidékfejlesztési programok keretében végzett újratelepítési munkák révén; 59. hangsúlyozza, hogy a környezetben a mezőgazdasági termelés révén bekövetkező tápanyagveszteség súlyos externális költséget jelent az ökoszisztémák, az emberi egészség és az éghajlat szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy a termelés intenzívebbé válásával párhuzamos tápanyagveszteségek csökkentése érdekében vezessen be korszerű tápanyag-gazdálkodási technikákat; 60. rámutat, hogy a közös halászati politikára vonatkozó reformcsomag az erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezés kulcsfontosságú eleme; úgy véli, hogy a halászati és akvakultúra-ágazat környezeti és gazdasági megfelelősége érdekében foglalkozni kell a legnagyobb fenntartható hozam, a visszadobások megelőzése, a tisztább és hatékonyabb motorok, a szelektívebb halászati eszközök, a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek, valamint a túlzott flottakapacitás kérdésével; emellett hangsúlyozza a kisüzemi part menti flották társadalmi és gazdasági jelentőségét; Irányítás és ellenőrzés 61. sürgeti a Bizottságot, hogy a célok teljesítése terén elért haladás nyomon követése érdekében – az összes fő érdekelt féllel konzultálva – fogadjon el stabil és könnyen értelmezhető mutatókat, például a földhasználati, víz-, anyag- és szénlábnyom mérésére; ezeknek a mutatóknak integrált számviteli eszközökre és következetes, széles körben elismert, tudományos megalapozottságú módszertanokra kell épülniük, és pontos fogalommeghatározással kell rendelkezniük, hogy Unió-szerte egyformán alkalmazzák őket a politikai döntéshozók és a magánszféra szereplői tekintetében; emellett tekintetbe kell venniük a teljes életciklus során gyakorolt hatásokat, és mérniük kell a gazdaságba belépő erőforrásokat és ezáltal magukban kell foglalniuk a rejtett mozgásokat, hogy foglalkozni lehessen az erőforrás szűkösségének összes vetületével; figyelmeztet arra, hogy a javasolt erőforrás-hatékonysági mutató nem fogja biztosítani az igényelt információkat; 62. megismétli, hogy az ütemterv elképzelésének és mérföldköveinek végrehajtása érdekében fontos a koherens, mérhető, egyértelmű és ellenőrizhető ágazati célok – köztük egy átfogó cél – meghatározása; elismeri a téma összetettségét és a szilárd tudományos alap ebből adódó szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy ezek alapján legkésőbb egy évvel a vonatkozó mutatók elfogadását követően nyújtson be konkrét javaslatot az Unió és a tagállamok számára az ilyen célokra vonatkozóan, valamint biztosítsa valamennyi uniós szakpolitika kitűzött célokkal való összhangját; véleménye szerint a részletesebb célok meghatározásáig az ütemtervben foglalt mérföldköveket is teljesítendő céloknak kell tekinteni; felszólítja a tagállamokat, hogy ültessék át a vonatkozó célokat saját erőforrás-hatékonysági stratégiáikba; 63. hangsúlyozza annak alapvető jelentőségét, hogy valamennyi politikai területen rendelkezésre álljanak az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó külön mutatók, és felszólítja a Bizottságot, hogy az általa végzett valamennyi hatásvizsgálatba vegye fel az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos mutatókat; úgy véli továbbá, hogy a Bizottság által a COM(2010)0614. számú közleményben rögzített „alkalmassági vizsgálatnak” is kötelezően részét kell képeznie minden hatásvizsgálatnak; 64. felszólítja a Bizottságot, hogy szerezzen érvényt a fennálló jogszabályok teljes körű végrehajtásának, különös tekintettel a vízügyi jogszabályokra, valamennyi lehetőség lehető legteljesebb körű kihasználása érdekében; 65. az erőforrás-fogyasztás életciklus-alapú megközelítése felé tett fontos lépésként üdvözli az EU üzemanyag-minőségről szóló irányelvét, és hangsúlyozza, hogy annak végrehajtása során a beszállítóknak külön alapértelmezett értéket kell alkalmazniuk az olajhomokokra vonatkozóan; 66. véleménye szerint a hetedik környezetvédelmi cselekvési programnak kell biztosítania a megfelelő szakpolitikai keretet az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében foglalt elképzelés, mérföldkövek és célok eléréséhez; 67. felszólítja a Bizottságot, hogy világítsa át az uniós szakpolitikákat, és értékelje többek között a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési terveket és a közös agrárpolitikát az energiahatékonyságra gyakorolt hatásuk szempontjából; 68. az erőforrás-hatékony Európát alkalmas keretnek tartja arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenki számára zöld munkahelyeket teremtsenek; 69. kitart amellett, hogy az erőforrások hatékony felhasználását gyakran akadályozzák a terhet jelentő adminisztratív eljárások; felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az engedélyezési folyamatokat, lehetővé téve ezzel az erőforrás-hatékonyság hathatósabb megvalósítását; e tekintetben üdvözli a Bizottság átláthatósági irányelvre vonatkozó kezdeményezését, 70. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nyilvános tájékoztató és felvilágosító kampányokat, amelyek célja az újrahasznosított hulladékokból származó termékek terjesztése; 71. intézkedéseket kér annak biztosítása érdekében, hogy az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználása alapvető szempont legyen a regionális politikában; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonysággal regionális és helyi szinten is foglalkozni kell, szem előtt tartva az európai régiók lehetőségeit, hátrányait és eltérő fejlettségi szintjét; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságoknak az energiahatékonyságra vonatkozó intézkedéseiket hozzá kell igazítaniuk az Európa 2020 stratégiához; Nemzetközi dimenzió 72. az erőforrások hatékony és fenntartható felhasználását és elosztását az uniós iparpolitika kulcselemének tekinti, amelyből az Unió külkapcsolatainak is meríteniük kell, most és a jövőben is; e tekintetben úgy véli, hogy a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés eszköze, amely a kereskedelem és a környezet számára is hasznot hajt; 73. úgy véli, hogy egy tisztességes, nyitott és megkülönböztetéstől mentes, többoldalú kereskedelmi rendszer, valamint a környezetvédelem kölcsönösen erősíthetik egymást és a helyi közösségek javát szolgálhatják, feltéve, hogy a többoldalú kereskedelmi szabályokat megreformálják annak érdekében, hogy megfelelőbb megoldást nyújtsanak a környezeti kihívásokra, és jobban kielégítsék az alapvető emberi szükségleteket; 74. felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdéseket – például a) az exportkorlátozásokat és b) a beruházási szempontokat – fokozott mértékben építse be az EU által kétoldalú vagy multilaterális alapon folytatott jelenlegi és jövőbeli tárgyalásokba; 75. hangsúlyozza, hogy a globális piacoknak a környezetbarát áruk és szolgáltatások előtti méltányos és a fenntartható fogyasztást ösztönöző megnyitása exportlehetőségeket és az új zöld technológiák terjesztéséhez kapcsolódóan munkahelyeket teremt, előmozdítja az innovációt és a versenyképességet, valamint árcsökkenést, minőségjavulást és választéknövekedést eredményez; 76. üdvözli a Kereskedelmi Világszervezet keretében folytatott kereskedelmi tárgyalások dohai fordulója során a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme előtt álló vámjellegű és nem vámjellegű akadályok csökkentése, illetve felszámolása érdekében végzett munkát, és határozottan kéri a feleket, hogy – a dohai forduló jövőjétől függetlenül – dolgozzanak ki egyértelmű definíciót a környezetbarát árukra és szolgáltatásokra, amely kitér a vállalatok társadalmi felelősségvállalására, az EU környezetvédelmi szabványaira és a méltányos kereskedelem elveire; 77. újólag megerősíti, hogy az összes jelenlegi kétoldalú és regionális európai kereskedelmi megállapodásnak tartalmaznia kell egy nagyratörő fenntarthatósági fejezetet, amint ez az egyrészről az EU, másrészről pedig a Koreai Köztársaság, Kolumbia és Peru, valamint Közép-Amerika közötti legutóbbi szabadkereskedelmi megállapodások esetében történt; úgy véli, hogy a társadalmi és környezeti fenntarthatósággal foglalkozó fejezeteknek a megállapodás kereskedelmi szempontjaival megegyező fontossággal kell bírniuk, és ezért kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezek a fejezetek a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodások vitarendezésre vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozzanak; 78. úgy véli, hogy a társadalmi szempontból felelős módon előállított környezetbarát árukra és szolgáltatásokra alkalmazandó tarifális kedvezmények általános preferenciális rendszerbe történő beépítése hozzáadott értéket teremthet az EU és a fejlődő országok közötti kereskedelem területén, és további ösztönzést nyújthat az Európa 2020 stratégia céljainak, valamint az EU hosszú távú éghajlati és energetikai céljainak eléréséhez; 79. úgy véli, hogy a Rio +20 konferencia összefüggésében és az arra történő felkészülés során új és fokozott eszmecserére van szükség – különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás önkéntes jellegének eredményességéről –, amelyben az ENSZ összes tagállama, a civil társadalom és a szakszervezetek is részt vesznek; 80. hangsúlyozza, hogy az Unión belüli ökológiai innováció az Unió határain kívül is nagyobb erőforrás-hatékonyságra ösztönöz, ezáltal csökkentve a globális erőforrások kimerítését; ezért arra sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos nemzeti stratégáikat, és a Rio +20 csúcstalálkozóhoz hasonló globális fórumon osszák meg egymással ismereteiket; fenntartja, hogy a világszerte gyorsan növekvő fogyasztás és az apadó nyersanyagkészletek a globális erőforrás-hatékonyságba történő befektetés szükségességét jelzik; 81. rámutat, hogy a közelgő Rio +20 Föld-csúcstalálkozó fontos fórumot biztosíthat az erőforrás-hatékonyság és a fenntartható fejlődés kérdésének megvitatására; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok hiányosságait a fenntartható fejlődési célok (FFC-k) új sora pótolhatná, és ezek egy hathatós globális utódprojektté válhatnának, amely elismeri a környezet és a fejlődés valamennyi szempontja között fennálló elválaszthatatlan kapcsolatokat; sürgeti az EU-t és annak tagállamait, hogy játsszanak meghatározó és pozitív szerepet ezen a konferencián annak érdekében, hogy eleget tegyenek a befogadó és környezetbarát gazdaság globális léptékű megteremtésében rejlő kihívásoknak; o 82. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||
| A „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezésről szóló, a Bizottsághoz intézett 2012. április 26-i kérdésre (O-000106/2012 – B7-0113/2012), – tekintettel az Európai Tanácsnak az Európa 2020 stratégiáról és annak öt kiemelt célkitűzéséről szóló 2010. június 17-i következtetéseire, – tekintettel a Bizottság „Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezés” című közleményére (COM(2011)0933), – tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, a Bizottság által 2012. április 18-án ismertetett foglalkoztatási csomagra (COM(2012)0173), – tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” című bizottsági közleményre (COM(2011)0206), – tekintettel a Bizottság „Mozgásban az ifjúság – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című közleményére (COM(2010)0477), – tekintettel a Bizottság „2012. évi éves növekedési jelentés” című közleményére (COM(2011)0815), – tekintettel a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítéséről, valamint a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerősítéséről szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(1), – tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(2), – tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(3), – tekintettel a Tanácsnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdításával történő megvalósításáról szóló, 2011. június 17-én Luxemburgban elfogadott következtetéseire, – tekintettel az Európai Tanács tagjainak a „Növekedésorientált konszolidáció és a munkahelyteremtéssel járó növekedés felé” című, 2012. január 30-i nyilatkozatára, – tekintettel Barroso úr, az Európai Bizottság elnöke által a fiatalok foglalkoztatása tárgyában 2012. január 31-én nyolc tagállamnak elküldött levelére, – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i (SOC)450 munkadokumentumára, melynek tárgya a Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló COM(2011)0933 közleménye, – tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelvre, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 31. és 32. cikkére, – tekintettel az EUMSZ XII. címére, – tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel az Európai Parlament 2010-es állásfoglalásában kinyilvánította a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítésével, valamint a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerősítésével kapcsolatos álláspontját, felszólítva az Európai Bizottságot, a tagállamokat, a szociális partnereket és egyéb érdekelt feleket többek közt arra, hogy hatásköreikkel összhangban
B. mivel a 2010 óta tartó erőtlen gazdasági fellendülést követően a munkanélküliség ismét növekedőben van, és az Európai Unióban átlagosan eléri a 10%-ot, a fiatalok munkanélküliségi rátája pedig 22% fölött jár, míg a gazdasági előrejelzések a gazdasági stagnálás újabb időszakát, a munkanélküliség szintjének további emelkedését vetítik előre, és a közeljövőben nem várható a munkahelyek számának emelkedését hozó fellendülés; C. mivel a fiatalok foglalkoztatási helyzete tagállamonként jelentősen eltérő, mivel a munkanélküliség aránya némely országok esetében jóval 10% alatt van, míg a válság által leginkább sújtott országok esetében csaknem 50%-os; D. mivel a fiatalokat sújtó munkanélküliség csak ésszerű módon, az adott tagállamban fennálló foglalkoztatási helyzet egésze és a nemzeti munkaerőpiacot felölelő átfogó gazdaságpolitikai keret tágabb kontextusában elemezve kezelhető; E. mivel a fiatalokat sújtó munkanélküliség magas szintjének egyik oka az új munkahelyek hiánya; F. mivel Európában a pénzügyi és gazdasági válság és különösen az euróövezetbeli államadósság-válság negatív hatásai a fiatalokat még más rétegeknél is súlyosabban érintik, különösen azokat, akik nem fejezték be, vagy nem tudták befejezni kötelező középfokú iskoláikat, akikre hosszú távú munkanélküliség és társadalmi kirekesztés vár, és akik gazdaságilag hátrányos helyzetű régiókban élnek, s így a fiatalok a korábbinál rosszabb helyzetbe kerültek; G. mivel a fiatalkori munkanélküliség aggasztó emelkedése az Európai Unióban sok fiatal gazdasági és szociális jövőjét fenyegeti, akik így a válság kárvallottjai; H. mivel a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem érdekében növelni kell az oktatásba és a továbbképzésbe irányuló befektetéseket az Európai Unióban; I. mivel a hatékony intézkedések közé tartozik a hanyatló iparágak és ágazatok dolgozóinak a növekvő ágazatokba és iparágakba való transzfere, valamint az innováció ösztönzése és az új munkahelyek létesítése; J. mivel 2010. június 17-én az Európai Tanács megállapodott az Európa 2020 stratégiáról és annak öt kiemelt célkitűzéséről, melyek többek közt az alábbiak:
K. mivel az Európai Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményében helyesen megállapítja, hogy az egységes piac további elmélyítése lehetőségeket kínál azon új munkahelyek és gazdagság megteremtésére, amelyekre sürgős szükség van a gazdasági trendek megfordítása és a jelenlegi gazdasági válság megfékezése érdekében; L. mivel az Európai Bizottság „Mozgásban az ifjúság” című közleményében arra ösztönözte a tagállamokat, hogy vezessenek be ifjúsági garanciát, és ennek megfelelően felszólította a tagállamokat, hogy tegyenek többet a szóban forgó garanciák végrehajtásáért; M. mivel az Európai Tanács tagjai 2012. január 30-i ülésükön nyilatkozatot tettek közzé, melyben felhívták a tagállamokat, hogy javítsák a munkaerő-kínálatot és csökkentsék a fiatalkori munkanélküliséget, és amely azzal zárult, hogy „azt a célt kell kitűzni, hogy a fiataloknak legkésőbb néhány hónappal a tanulmányaik elvégzését követően lehetőségük legyen arra, hogy elhelyezkedjenek a megfelelő munkakörben, továbbtanuljanak, illetve tanulószerződéses gyakorlati képzésen vagy szakmai gyakorlaton vegyenek részt”; N. mivel 2012. január 31-én Barroso úr, az Európai Bizottság elnöke levélben fordult nyolc, az uniós átlagnál jóval magasabb szintű fiatalkori munkanélküliségi aránnyal rendelkező tagországhoz, valamint akciócsoportokat küldtek ezekbe az országokba a fiatalok foglalkoztatására irányuló tervek kidolgozása céljából; O. mivel az említett nyolc tagországban közös vonás az iskolaelhagyók és a munkaerőpiacon állást kereső alacsonyan képzett fiatalok rendkívül magas aránya; P. mivel 2012 májusában az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásokat tesz majd, míg a „Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezés” című közleményében kijelenti, hogy a tagállamoknak – és különösen a fiatalkori munkanélküliség legmagasabb arányaival rendelkező országoknak – nem szabad megvárniuk az említett ajánlások közzétételét, hanem már most határozott lépéseket kell tenniük a korai iskolaelhagyás megelőzése, a munkaerőpiac szempontjából fontos készségek fejlesztése, az első munkatapasztalat és a munkahelyi képzés támogatása érdekében , és elő kell segíteniük az (első) munkábaállást; Q. mivel az Európai Tanács 2012. január 30-i ülésén Barroso úr, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy a strukturális alapok költségvetéséből 82 milliárd euró még nincs kiosztva és átcsoportosítható; 1. üdvözli a Bizottság „Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezés” című közleményét, mely az olyan, korábbi bizottsági kezdeményezésekre épül, mint a „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és új munkahelyek”, valamint a közlemények e sorozatában ismertetett számos kezdeményezés, ugyanakkor komoly kétségei vannak afelől, hogy a javasolt intézkedések mértéke arányos-e a számos tagállamot jelenleg sújtó, fiatalkori munkanélküliség által előidézett válságos helyzet súlyával; 2. hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatási helyzete nagymértékben függ az általános gazdasági helyzettől; üdvözli a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közleményét, és sürgeti az EU állam- és kormányfőit, hogy amint lehet, készítsenek olyan európai beruházási tervet, amely beindítja az inkluzív, fenntartható és munkahelyteremtő növekedést; 3. üdvözli az Európai Tanács nyilatkozatát, mely felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be az ifjúsági garanciához hasonló nemzeti rendszereket, továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák ezt a kérelmet gyors és konkrét nemzeti szintű intézkedésekkel annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok az iskola befejezését követően négy hónapon belül tisztességes megélhetést biztosító álláshoz jussanak, illetve megfelelő oktatásban, továbbképzésben vagy átképzésben vehessenek részt; 4. üdvözli a Bizottságnak az ifjúsági garanciára irányuló kezdeményezés előmozdítását célzó, valamint azon kezdeményezését, melynek keretében 4 millió eurót irányoz elő a tagállamok számára az ifjúsági garancia rendszereinek létrehozását segítendő, amelyeket az oktatási és továbbképzési rendszerek és a munkaerőpiac közti távolság csökkentésének elősegítése érdekében aktív munkaerőpiaci politikáknak kell támogatnia, ugyanakkor őszintén kétli, hogy ez az összeg elegendő volna ahhoz, hogy segítse a nagyarányú munkanélküliséggel és az ilyen típusú garanciákból eredő nemzeti költségvetési megszorításokkal szembenéző országokat; 5. hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell az ifjúsági garancia érvényesíthetőségéről annak érdekében, hogy hatékonyan javuljon a fiatalok helyzete mind a foglalkoztatás, mind az oktatás és a továbbképzés vonatkozásában, valamint hogy fokozatosan visszaszoruljon a fiatalkori munkanélküliség az Európai Unióban; 6. üdvözli a Bizottságnak az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közleményben ismertetett azon szándékát, hogy legkésőbb 2012 végéig egy a szakmai gyakorlat minőségi keretrendszeréről, valamint egy az ifjúsági garanciákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot terjeszt elő, és határozottan sürgeti a tagállamokat, hogy 2012 végéig fogadják el a javaslatot; 7. elismeri, hogy a fiatalokat bizonytalan helyzetük és a velük kötött ideiglenes szerződések miatt a foglalkoztatásban hátrányos megkülönböztetés éri a munkaerőpiachoz való hozzáférésük és az abban való tartós részvételük tekintetében, valamint hogy ezt a helyzetet az európai jogszabályok által előírt egyenlő bánásmód elvének maradéktalan érvényesítésével kell orvosolni; 8. hangsúlyozza, hogy a fiatal anyákat különösen diszkrimináció éri a munkaerőpiacon, mivel családi kötelezettségeik miatt pályamegszakításokra kényszerülnek; ezért felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtésére irányuló szakpolitikákat, különösen a szülési szabadságról szóló irányelv uniós szintű megerősítése, valamint a gyermekeket és a gondozásra szoruló felnőtteket célzó hozzáférhető, megfizethető és minőségi szolgáltatások biztosítása révén; 9. meggyőződése, hogy a fiatalok foglalkoztatásának egyik hatékony megoldását a strukturális munkanélküliség kezelését célzó, rendszerszintű reformok kidolgozása jelenti; 10. üdvözli a probléma sürgető jellegének tudatosulását, mely Barroso úr, a Bizottság elnöke azon kezdeményezésében ölt testet, hogy a legmagasabb fiatalkori munkanélküliségi aránnyal rendelkező országokba akciócsoportokat küldjenek; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is megfelelően tájékoztassa a Parlamentet e tevékenységek mentrendjeiről és konkrét eredményeiről; sajnálja, hogy az akciócsoportokat csak a Bizottság bízta meg és hozta létre, és azt javasolja, hogy a jövőben az Európai Parlament és a Tanács vegyen részt nagyobb mértékben a folyamatban; 11. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az akciócsoportok által tett javaslatokhoz kötődő munkaerőpiaci reformoknak az érintett tagállamokban mérhető foglalkoztatási rátára és a foglalkoztatás minőségi előírásaira kifejtett hatását; 12. felhívja a Bizottságot, hogy 2012-ben amint lehet, fogadja el az európai minőségre vonatkozó keretrendeletet, és határozzon meg minimumszabályokat a minőségi szakmai gyakorlatok biztosítására és az abban való részvételre vonatkozóan; 13. felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a szakoktatás és -képzés minőségét és az azzal kapcsolatos tudatosságot, és ezáltal annak státuszát, mivel ez a felsőfokú oktatás kulcsfontosságú alternatívája; 14. úgy véli, hogy a mobilitás és a más tagállamokban való munkavégzés lehetősége fontos lépés lehet a fiatalok számára a munkaerőpiachoz való jobb hozzáférés szempontjából; ezért nagyra értékeli az „Erasmus mindenkinek” kezdeményezés kiterjesztését, és azt javasolja, hogy kapjon erős hangsúlyt a program keretében szakképzésben részt vevő tanulók és fiatalok külföldi munkavégzési tapasztalata; 15. felhívja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban vezessenek be és értékeljenek az ifjúságra irányuló új, kötelező érvényű célkitűzéseket, különös figyelmet fordítva a minőségre és a fiatalokat célzó, saját nemzeti reformprogramjaikba beillesztendő politikai stratégiákra; 16. felhívja a Bizottságot, hogy a fiatalok munkanélküliségének kérdését egyértelműen foglalja bele az európai szemeszterbe, oly módon, hogy azt az Európa 2020 stratégia egyik részcélkitűzésévé teszi; 17. felhívja az alacsony munkanélküliségi arányt felmutató vagy az ifjúsági garanciákat sikerrel bevezető tagállamokat, így Ausztriát, hogy aktívan működjenek együtt a súlyos fiatalkori munkanélküliséggel küszködő tagállamokkal know-how-juk és sikeres modelljeik átadása révén a munkanélküliségi arányaik közti távolság csökkentése és olyan, az ifjúság foglalkoztatását célzó jobb és inkluzívabb szakpolitikák együttes kidolgozása érdekében, amelyek a gyakorlatban pozitív hatást fejtenek ki; 18. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a fiatalok szociális védelemhez való hozzáférése és a társadalmi kirekesztés kockázata tekintetében a fiatalok előtt álló különleges kihívásokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzenek a fiatalok szociális védelemhez és javadalmazáshoz való hozzáférését elősegítő intézkedéseket; 19. sajnálja, hogy a válság negyedik évében a strukturális alapoknak a 2007–2013 időszakra vonatkozó pénzügyi terv szerinti költségvetéséből 82 milliárd eurót még mindig nem költöttek el; sürgeti a Bizottságot, hogy a fent említett összeg jelentős részét elsősorban fiatalokra irányuló projektekhez csoportosítsa át, és különösen kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, a fiatalok méltányos foglalkoztatási lehetőségeinek kiszélesítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a különösen magas munkanélküliséggel küszködő nyolc ország tekintetében fontolja meg a társfinanszírozási arányok növelését; 20. felhívja a Bizottságot, hogy keressen további, az eddigieknél ambiciózusabb finanszírozási forrásokat abból a célból, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak a nagyarányú fiatalkori munkanélküliség problémájának megoldásában; 21. különösen fontosnak tartja, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret kidolgozásánál forrásokat juttassanak a fiatalok számára, különös tekintettel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalokra („NEET-fiatalok”); 22. annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy ezeket a forrásokat a szociális partnerek és az ifjúsági szervezetek teljes mértékű bevonásával osszák ki; 23. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a fiatalok mobilitását az új Társadalmi változás és innováció program részeként mozdítsák elő, ezáltal ösztönözve őket arra, hogy a szakképzettség és a munkaerő terén hiánnyal küszködő tagállamokban és régiókban keressenek munkát; ebben az összefüggésben kéri, hogy a fiatalok helyzete kapjon nagyobb figyelmet, különösen az oktatásból a munka világába való átmenet, a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése és a szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések minőségének tekintetében; hangsúlyozza, hogy a munkavállalói mobilitást jobb szociális védelemmel kell kiegészíteni, ugyanakkor csökkenteni kell a szociális jogokra és a társadalombiztosításra vonatkozó mobilitás előtti akadályokat; 24. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azokat a mobilitási programokat finanszírozzák, amelyek a fiatalok új, a munkahelyteremtő fellendülést erősíteni képes területeken való továbbképzését és foglalkoztatását helyezik középpontba, különös tekintettel a zöld munkahelyekre és az egészségügyi ápolási és gondozási ágazat álláshelyeire mind a fiatal férfiak, mind a fiatal nők számára; 25. felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki kettős oktatási rendszereket a felsőfokú oktatásban szerzett képesítést nem igénylő valamennyi foglalkozás tekintetében, beleértve a bizonyos méretű vállalatok számára kidolgozott, tanulószerződéses gyakorlati képzések nyújtására vonatkozó célkitűzéseket és a fiatalok alkalmazását elősegítő ösztönzőket is; 26. felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a nemzeti oktatási és továbbképzési terveket és a munkaerőpiaci igényeket jobban összehangoló stratégiát, és ne csupán rövid, hanem különösen közép- és hosszú távra, az egyes ágazatok túlzott növekedését elkerülendő, az új réspiacok kialakításának elősegítése, valamint a forrásoknak a munkahelyeket veszítő ágazatokból a fejlődő ágazatokba, így a fenntartható gazdaságba való átcsoportosítása érdekében; 27. olyan, a fiatalok foglalkoztatását célzó európai stratégia elfogadására ösztönöz, amely támogatja a vállalatokat, a jóléti szervezeteket, a hatóságokat és egyéb foglalkoztatókat a méltányos és minőségi munkahelyek megteremtésében; 28. különös aggodalommal tölti el, hogy az egyes tagállamok által az oktatás terén végrehajtott jelentős költségvetés-csökkentések kedvezőtlenül befolyásolják majd a fiatalok amúgy is nehéz helyzetét és a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés által megfogalmazott javaslatok végrehajtását; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a tagállamoknak címzett, az államháztartás fenntarthatóságának visszaállításáról szóló ajánlások ne ássák alá vagy tegyék tönkre az olyan szakpolitikákat és programokat, melyek a fiatalok foglalkoztatásának és társadalmi befogadásának előmozdítását és/vagy a fiatalok marginalizálódásának és a munkaerőpiacról való kiesésének megakadályozását célozzák; 29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkére, – tekintettel az EUMSZ 8. és 157. cikkére, – tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott szöveg) (1), – tekintettel a Bizottság 2010. szeptember 21-i, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című közleményére (COM(2010)0491), – tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078), – tekintettel a Bizottság 2010. májusi, „A nemek közötti bérszakadék Európában, jogi szempontból” című jelentésére, – tekintettel a Bizottság 2009. februári, „Az átdolgozott 2006/54/EK irányelv átültetése” című jelentésére a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó jogi szakértők európai hálózata részéről, – tekintettel a Bizottság 2007. július 18-i, „A nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem” című közleményére (COM(2007)0424), – tekintettel a Bizottság 2007. februári, „A nemek közötti bérszakadék jogi aspektusai” című jelentésére a Bizottságnak a foglalkoztatás, szociális ügyek és a férfiak és nők közötti egyenlőség területén működő, jogi szakértőkből álló hálózata részéről, – tekintettel a Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020), – tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának az EUMSZ 157. cikkén alapuló ítélkezési gyakorlatára, – tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért 2010. március 5-i, „A nemek közötti bérszakadék kezelése: A kormányok és a szociális partnerek intézkedései” című jelentésére, – tekintettel az európai szociális partnerek 2005. március 1-jei, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó cselekvési keretére, ennek 2006-os, 2007-es és 2008-as nyomon követési jelentéseire és a végső, 2009-es értékelő jelentésére, – tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a részmunkaidőről szóló, 1994. évi egyezményének(2) rendelkezéseire, amelyek arra kötelezik az országokat, hogy közbeszerzési szerződéseik tartalmazzanak egy munkaügyi záradékot, amely kitér az egyenlő bérezésre is, – tekintettel az egyenlő díjazásról szóló 100. ILO-egyezményre, – tekintettel az ILO – ENSZ Global Compact 2011. márciusi, „Egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás: Hogyan érjük el?” című webináriumára, – tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára, – tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására(3), – tekintettel a 2008. november 18-i állásfoglalás 2009. február 3-i bizottsági nyomon követésére, – tekintettel 10 képviselőjének 2010. március 8-i azon javaslatárs, hogy az eljárási szabályzat 42. cikke szerint készítsenek jogalkotási kezdeményezésről szóló jelentést az „egyenlő munkáért járó egyenlő díjazásról”, – tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére, – tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0160/2012), A. mivel a legfrissebb ideiglenes és hiányos adatok szerint az Unióban a nők átlagosan 16,4%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és a nemek közötti bérszakadék a tagállamokban 4,4% és 27,6% között mozog, és mivel – a közel 40 éve hatályban lévő, jelentős terjedelmű joganyag és a bérszakadék csökkentése érdekében megtett intézkedések és felhasznált erőforrások ellenére(4) – az előrehaladás rendkívül lassú (az Unió szintjén nézve 2006-ban 17,7%, 2008-ban 17,6%, 2009-ben 16,9%, és 2010-ben 16,4% volt a különbség), és néhány tagállamban a bérszakadék még tovább nőtt; miközben a nemek közötti bérszakadék a jelzettnél nagyobb is lehet, mivel három tagállam adatai még hiányoznak; B. mivel a nemek közötti kitartóan nagy bérszakadék hátterében többféle, összetett és gyakran kölcsönösen összefüggő okok állnak, és ezek túlmutatnak az egyenlő munkáért vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás kérdésén; mivel ezen okok között szerepel a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, valamint olyan társadalmi és gazdasági tényezők is, mint például a munkaerőpiacon meglévő szakmai és erős horizontális és vertikális szegregáció, a nők munkájának lebecsülése, a munka és a magánélet közötti egyensúly terén tapasztalható egyenlőtlenség, a hagyományok és sztereotípiák, többek között a tanulási utak megválasztásában, a pályaválasztási tanácsadásban, a szakmákhoz és foglalkozásokhoz való hozzáférés tekintetében és ebből következően a szakmai előmenetelben, ami miatt különösen a lányok és nők tipikusan a kevésbé jól fizetett női szakmák felé orientálódnak; mivel a szakértői elemzés szerint a különbség körülbelül fele a közvetlen és közvetett megkülönböztetésnek tulajdonítható; C. mivel a bérszakadék igen gyakran a korunk társadalmában jelen lévő kulturális hagyományokhoz, valamint jogi és gazdasági tényezőkhöz köthető; D. mivel a nőknek átlagban véve 2012. március 2-ig kellene dolgozniuk ahhoz, hogy annyit keressenek, mint a férfiak átlagban kerestek az év folyamán, 2011. december 31-ig; E. mivel az ugyanolyan és egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvének alkalmazása kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontjából; mivel a Bizottságot és a tagállamokat fel kell kérni olyan statisztikai adatok gyűjtésére és rendszeres közzétételére, amelyek nemcsak az átlag órabéreket mutatják, hanem az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért a férfiaknak és a nőknek fizetett díjazás összegét is; F. mivel a 2006/54/EK irányelv hozzájárult a nők munkaerő-piaci helyzetének javulásához, de alapvetően nem változtatta meg a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére vonatkozó jogszabályokat; mivel az előzetes szakértői tanulmányok azt mutatják, hogy a tagállami jogszabályok csak kismértékben vagy egyáltalán nem változtak, és nem került sor a munkáltatókkal szembeni szankciókra; mivel a kérdés összetettsége nemcsak a jogalkotás javítását teszi szükségessé, hanem egy egész Európára kiterjedő stratégiát is igényel a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséhez, amelyhez viszont az Unió részéről határozott vezetői szerepvállalásra van szükség a politikák összehangolásában, a bevált gyakorlatok terjesztésében és a különböző szereplők bevonásában; G. mivel a tendenciák azt jelzik, hogy a munkabérekről egyre gyakrabban folynak egyéni tárgyalások, ami információhiányhoz és az egyéni bérrendszer átláthatatlanságához vezet, ez pedig növeli a hasonló szinteken dolgozó alkalmazottak közötti fizetéskülönbségeket, és tovább szélesítheti a nemek közötti bérszakadékot; mivel a bérek megállapításának decentralizáltabb és egyénre szabottabb rendszerét ezért meglehetősen aggasztó fejleménynek kell tekinteni, miközben az adatvédelem nem tekinthető jogos kifogásnak a munkabérekre vonatkozó statisztikai információk közzétételének elmulasztására; H. mivel a női hallgatók minden tagállamban jobb tanulmányi eredménnyel végzik az iskolát, mint férfi társaik, és az egyetemet végzettek között 59%-os arányban képviseltetik magukat; mivel azonban a hagyományok és a sztereotípiák miatt a női hallgatók kisebbségben vannak a matematikai és a mérnök-informatikai egyetemi végzettségűek között; I. mivel a nők készségeit és kompetenciáit gyakran alábecsülik – mint azokban a szakmákban, ahol túlnyomó többségben nők dolgoznak –, anélkül hogy ez objektív kritériumok alapján szükségszerűen indokolt lenne; mivel a nők karrierlehetőségeinek bővítése és a képzési minták megváltoztatása – például a női tudósok és mérnökök számának növelése – pozitívan befolyásolhatja a nemek közötti bérszakadék kezelését; J. mivel a nőket gyakrabban alkalmazzák részmunkaidőben, és mivel a nemek közötti bérszakadék közel kétszer akkora a részmunkaidőben dolgozók között, mint a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóknál; K. mivel szakértői elemzések szerint a nemek közötti bérszakadék akkor kezd láthatóvá válni, miután a nők első szülési szabadságukról visszatérnek a munkaerőpiacra, tovább fokozódik a pályafutás külső tényezők – mint a munkavégzés gyermekvállalás miatti szüneteltetése és hozzátartozó családtag ápolása – miatti többszöri megszakításával, és növekszik a korral és az iskolai végzettséggel; mivel a nők lassabb, rövidebb és/vagy megszakított szakmai pályafutása nemek szerinti különbséget okoz a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzájárulásban is, ezáltal növeli a nők időskori szegénységének veszélyét; L. mivel az adatok azt jelzik, hogy a nők képzettségeit és tapasztalatát anyagi szempontból kevésbé értékelik, mint a férfiakét; mivel „az egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást” koncepción túlmenően, amelyet nem befolyásolhat semmilyen nemi sztereotípiákra épülő megközelítés, el kell vetni azokat a társadalmi szerepeket, amelyek mostanáig jelentős hatással vannak a tanulási és munkavállalási utakra, és az oktatás hozzájárulhat, sőt hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a társadalomból eltűnjenek a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák; mivel továbbá a szülési és szülői szabadság nem vezethet a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetéshez a munkaerőpiacon; M. mivel az elnőiesedett iparágakban és foglalkozási területeken a munkáltatók átlagosan alacsonyabb béreket fizetnek, mivel ezek az iparágak és foglalkozások általában alacsonyabb szintű kollektív képviselettel és gyengébb alkuerővel rendelkeznek; N. mivel a jogszabályok és az európai ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatóknak a személyzet minden tagjára ugyanazokat az értékelési kritériumokat kell alkalmazniuk, a javadalmazási rendszernek érthetőnek és átláthatónak kell lennie, az alkalmazott kritériumoknak pedig figyelembe kell venniük a munka jellegét és típusát, és mentesnek kell lenniük a diszkriminatív elemektől; O. mivel a bérszakadék még szembetűnőbb a többszörösen hátrányos helyzetű, mint a fogyatékossággal élő, a kisebbséghez tartozó és a szakképzetlen nők esetében; P. mivel a nemek közötti bérszakadék formájában történő megkülönböztetéssel kapcsolatban csak néhány kereset jut el az illetékes bíróságokig(5); mivel az ilyen követelések ritkaságára sok magyarázat van, ideértve a fizetésekre vonatkozó információ hiányát, az összehasonlítási kör nehézségeit, a felperes személyes erőforrásainak hiányát; Q. mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) alapvető szerepet játszhat a nemek közötti bérszakadék alakulásának nyomon követésében, az okainak elemzésében és a jogszabályok hatásának értékelésében; R. mivel a Parlament több alkalommal felszólította a Bizottságot, hogy kezdeményezze –többek között a hatályos jogszabályok felülvizsgálata révén – a nemek közötti bérszakadék kezelését, és szüntesse meg a nemek közötti bérszakadék közvetlen hatását, a nyugdíjasok – köztük is a nőket nagyobb mértékben érintő – elszegényedésének kockázatát; 1. kéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. február 15-ig vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, az irányelv 32. cikkének megfelelően, és az EUMSZ 157. cikke alapján, az ehhez az állásfoglaláshoz tartozó mellékletben megfogalmazott részletes ajánlások szellemében javasoljon módosításokat, a nemek közötti bérszakadéknak legalább a következő aspektusaival kapcsolatban:
2. megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét; 3. úgy ítéli meg, hogy a kért javaslatnak nincsenek pénzügyi vonatkozásai; 4. elismeri, hogy számtalan okra vezethető vissza az egyre nagyobb bérszakadék, ezért elismeri, hogy egy többszintű, sokoldalú megközelítéshez az Unió részéről határozott vezetői szerepvállalásra van szükség a politikák összehangolásában, a bevált gyakorlatok terjesztésében és a különböző szereplők, mint az európai szociális partnerek és a nem kormányzati szerveztek bevonásában, hogy létrejöjjön egy Európa egészére kiterjedő stratégia a nemek közötti bérszakadék kezelésére; 5. felhívja a tagállamokat, hogy következetesen léptessék életbe és hajtsák végre a 2006/54/EK irányelvet, ösztönözzék a köz- és magánszektort aktívabb szerepvállalásra a nemek közötti bérszakadék megszüntetésében; a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak bátorítaniuk kell a szociális partnereket, köztük a munkaadókat, hogy a munkakörök értékelésére vonatkozóan nemi előítéletektől mentes rendszereket vezessenek be, hozzanak létre munkaköri besorolási rendszereket és segítsék elő az egyenlően fizetett munka koncepcióját; 6. felszólítja a tagállamokat, hogy maguk is mutassanak példát a nők férfiakétól eltérő javadalmazása elleni küzdelem tekintetében a kormányzati szerveknél, a közszférabeli intézményeknél és vállalatoknál; 7. rámutat, hogy a kollektív tárgyalások jelentős szerepet játszanak a nőket sújtó megkülönböztetés elleni küzdelemben, valamint a munkához jutásban, a bérezésben, a munkakörülményekben, a pályafutásuk során való előrejutásban és a szakképzésben; 8. üdvözli a Bizottságnak az „egyenlő díjazás napjára” irányuló kezdeményezését, amelyet először 2011. március 5-én, másodszor pedig 2012. március 2-án tartottak meg; 9. megjegyzi, hogy a fizetésbeli eltérés semmilyen más tényező, például faj, etnikum, szexuális irányultság vagy vallás alapján nem tolerálható; 10. üdvözli a 2010-es belga soros elnökség idején indult tanácsi kezdeményezést a mennyiségi és minőségi mutatók kidolgozásáról és frissítéséről; 11. szorgalmazza, hogy a Bizottság támogassa a tagállamok közötti szorosabb koordinációt a kutatás, az elemzés és a bevált gyakorlatok megosztásának teljes körű kihasználása terén; 12. ösztönzi a tagállamokat, hogy –lehetőség szerint a szociális partnerek bevonásával – cseréljék ki bevált gyakorlataikat és fokozzák az együttműködést a nemek közötti bérszakadék kezelését célzó új ötletek kidolgozása során; 13. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden vonatkozó uniós politika és nemzeti program keretében – különös tekintettel azokra, amelyek a szegénység elleni küzdelemre irányulnak – lépjenek fel a nemek közötti egyenlőtlen bérezéssel szemben; 14. javasolja, hogy a tagállamok adott esetben jelöljék ki az egyenlő bérezés bajnokát, aki figyelemmel követné a helyzet alakulását az egyes tagállamokban, és jelentést készítene nemzeti parlamentjeiknek és az Európai Parlamentnek az elért eredményekről; 15. felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetése érdekében vizsgálja felül az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelvet(6); 16. szorgalmazza, hogy a szociális partnerek vállalják fel a nemi szempontból igazságosabb bérstruktúra megteremtéséért rájuk jutó felelősséget; biztosítsanak a tárgyalási készségeket fejlesztő képzéseket, többek között a bértárgyalásokhoz is; támogassák az egyenlő bérezéssel kapcsolatos figyelemfelhívást mindenekelőtt a fizetések kötelező ellenőrzése irányában tett erőfeszítések érdekében; valamint erősítsék a nők pozícióit a szociális partnerségi struktúrában, különösen a döntéshozói posztokon; 17. felhívja a tagállamokat, hogy rendelkezzenek az egyenlő bérezés elvének megsértése esetén alkalmazható kollektív jogorvoslat lehetőségéről, amely az egyének és/vagy a képviseleti testületek számára arra szolgáló eszköz, hogy egy üggyel kapcsolatban a beleegyező panasztevők nevében bírósági eljárást kezdeményezhessenek, valamint adjanak kereshetőségi jogot a nem kormányzati szervezeteknek és a szakszervezeteknek, hogy közigazgatási eljárásokban is képviselhessék azokat, akiket hátrányos megkülönböztetés ér; felhívja a Bizottságot, hogy a kollektív jogorvoslatról szóló horizontális eszközre vonatkozó közelgő javaslatával összefüggésben fontolja meg az egyenlő bérezés elvének megsértése esetén alkalmazható kollektív jogorvoslat beillesztését; 18. hangsúlyozza, hogy a nemi alapon történő bérezésbeli megkülönböztetéssel kapcsolatban rendkívül kevés panasz jutott el az illetékes bíróságokhoz, illetve közigazgatási bíróságokhoz; ezért arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a figyelemfelkeltő kampányokat, amelyek megfelelő tájékoztatást nyújtanak a bizonyítás terhéről is, mivel az jelentős szerepet játszik az egyenlő bánásmód elvének biztosításában; 19. úgy véli, hogy javítani és egyszerűsíteni kell az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bér” elvének védelmére, valamint a nemi alapú megkülönböztetés valamennyi formájának betiltására irányuló eljárásokat és mechanizmusokat; 20. felhívja a tagállamokat és a munkavállalói és a munkáltatói szervezeteket, hogy közösen dolgozzanak ki a munka objektív értékelésére szolgáló eszközt a nemek közötti bérszakadék szűkítése érdekében; 21. bátorítja a tagállamokat, hogy határozzák meg a nemek közötti bérszakadék csökkentésére és az egyenlő munkáért és egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásra vonatkozó célokat, stratégiákat és az időkereteket; 22. felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a rugalmas biztonságra vonatkozó stratégiákkal kapcsolatos további kutatásokat annak érdekében, hogy felmérjék a nemek közötti bérszakadékra gyakorolt hatásokat, valamint megállapítsák, hogy miként lehet kezelni e stratégiák keretében a nemek közötti megkülönböztetést; 23. üdvözli a Tanács 2010. december 6-i következtetéseit, amelyekben felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak átfogó intézkedéseket a bérszakadék különböző okainak felszámolása érdekében; 24. fenntartja, hogy a nők nagyobb foglalkoztathatósága, különösen a legmagasabb szinteken, elősegítheti a nemek közötti bérszakadék mérséklését; rámutat arra, hogy a nőknek aktívabb szerepet kell játszaniuk a gazdasági döntéshozatalban, felhasználva befolyásukat a nemek közötti egyenlőség szempontjait is felölelő megoldások kidolgozására; felhívja a figyelmet azokra a tanulmányokra, amelyek szerint szoros összefüggés áll fenn a vállalati vezető pozíciókban dolgozó nők nagyobb száma és az eszközökből, értékesítésekből és beruházási tőkéből származó magasabb vállalati nyereség között; 25. emlékezteti a tagállamokat a foglalkoztatási és adópolitikák bérszakadékra gyakorolt hatásainak vizsgálatával kapcsolatban vállalt kötelezettségeikre; 26. javasolja, hogy az Európai Parlament vezessen be egy „európai nők és vállalkozások” díjat, amelyet olyan munkáltatóknak (vállalkozásoknak, intézményeknek és hatóságoknak) lehetne odaítélni, amelyek példaértékű módon támogatják a nőket és a női vezetőket, valamint alkalmazzák az „egyenlő bérezés” elvét; 27. hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a nemek közötti tényleges egyenlőség feltételei melletti szakmai előmenetel és karrier előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy ez az elv a nemzetközi és nemzeti szinten támogatott vállalati társadalmi felelősségvállalás részét képezi, és ezt az összes tagállamban fejleszteni kell; 28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK 1. ajánlás: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
2. ajánlás: A HELYZET ELEMZÉSE ÉS AZ EREDMÉNYEK ÁTLÁTHATÓSÁGA 2.1. A munkáltatók és a munkavállalók körében az esetleges, vállalatukon belüli bérszakadékok meglétével kapcsolatos információk és tudatosság hiánya, illetve a tudatlanság gyengíti a Szerződésben és a hatályos jogszabályokban szereplő elv végrehajtását. 2.2. Felismerve azt, hogy nem állnak rendelkezésre pontos, összehasonlítható és koherens statisztikai adatok, többek között a részmunkaidős munkavállalók közötti, nemek szerinti bérszakadékról és nyugdíjszakadékról, valamint a nők alacsonyabb bérszintjéről, különösen a hagyományosan női szakmákban, a tagállamoknak szociális politikájukban teljes mértékben figyelembe kell venniük és súlyos problémaként kell kezelniük a nemek közötti bérszakadékot. 2.3. Ezért alapvető fontosságú, hogy a vállalatokon belül (pl. a legalább 30 munkavállalóval rendelkező vállalatoknál, és ahol az alkalmazottak legalább 10%-a mindkét nemet magában foglalja) kötelezővé tegyék a fizetések rendszeres ellenőrzését, valamint az ezen ellenőrzések eredményeinek – a személyes adatok védelmét szem előtt tartó – közzétételét. E kötelezettség vonatkozhatnak a fizetésen kívüli egyéb bérelemekről szóló információkra is. Ennek az információnak a munkavállalók, a szakszervezetek és a megfelelő hatóságok (pl. munkaügyi ellenőrzések, esélyegyenlőségi szervek) számára hozzáférhetőnek kell lennie. 2.4. A munkáltatóknak az eredményeket nemek szerint lebontott bérstatisztikák formájában kell biztosítaniuk a munkavállalók és képviselőik számára, ugyanakkor tekintetbe véve a személyes adatok védelmét. Ezeket az adatokat az egyes tagállamokban ágazati és nemzeti szinten kell összesíteni. 2.5. A munkáltatóktól meg kell követelni az átláthatósági politika bevezetését a munkabérek összetétele és felépítése terén, beleértve a béren kívüli juttatást, a jutalmakat és a javadalmazás részét képező egyéb előnyöket. 2.6. Amennyiben a bérekkel kapcsolatos statisztika csoportok vagy egyének szintjén nemek közötti eltéréseket mutat, a munkaadók kötelesek továbbvizsgálni az eltéréseket, valamint megszüntetésük érdekében intézkedni. 3. ajánlás: A MUNKA ÉRTÉKELÉSE ÉS A MUNKAKÖRI BESOROLÁS 3.1. A munka értéke fogalmának a képzettségen, a személyes készségeken vagy a felelősségen kell alapulnia, előtérbe helyezve a munka minőségét a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség előmozdítása érdekében. E fogalmat nem jellemezheti a nőkkel szembeni hátrányos, sztereotipizált megközelítés, például az, hogy a hangsúly a fizikai erőre helyeződik a kapcsolatteremtő készségek helyett, valamint biztosítania kell, hogy az emberek iránti felelősségvállalást megkövetelő munkaköröket az anyagi vagy pénzügyi forrásokért való felelősségvállalással járó munkakörökkel egyenlő értékűnek tekintsék. A bértárgyalások során, valamint a munkaköri besorolás és a bértábla rögzítésekor tájékoztatást, segítséget és/vagy képzést kell biztosítani a nők számára. Lehetővé kell tenni azt is, hogy egyes ágazatokat vagy vállalatokat fel lehessen szólítani munkaköri besorolási rendszerük értékelésére a nemi dimenzió előírt módon történő figyelembevétele szempontjából, illetve arra, hogy végrehajtsák a szükséges kiigazításokat. 3.2. A bizottsági kezdeményezésnek ösztönöznie kell a tagállamokat, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvét tiszteletben tartó munkaköri besorolásokat vezessenek be, amelyek mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára lehetővé teszik, hogy felismerjenek egy torzult bérskála-meghatározáson alapuló, esetleges fizetésbeli megkülönböztetést. A munkaügyi kapcsolatok rendszereire vonatkozó nemzeti jogszabályok és hagyományok tiszteletben tartása továbbra is fontos. A munka értékelése és a munkaköri besorolás ilyen elemeinek átláthatóknak kell lenniük, és azokat valamennyi érintett, a munkaügyi felügyelőségek és az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek rendelkezésére kell bocsátani. 3.3. A tagállamoknak elsősorban a női szakmákra összpontosító, mélyreható értékelést kell végezniük. 3.4. A diszkriminációtól mentes szakmai értékelésnek az alkalmazottak besorolására és a munka szervezésére szolgáló új rendszereken, a szakmai tapasztalaton és a termelékenységen kell alapulnia, ez utóbbiakat leginkább olyan minőségi szempontokból értékelve, mint az iskolázottság és más képzettségek, a mentális és fizikai követelmények, az emberi és anyagi erőforrások iránti felelősség, továbbá ezek alapján kell rögzíteni a fizetések meghatározására szolgáló értékelési adatokat és táblázatokat, mindvégig tiszteletben tartva az összehasonlíthatóság elvét. 4. ajánlás: Esélyegyenlőségi szervek és jogorvoslat
5. ajánlás: SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD A kollektív megállapodások és az alkalmazandó bérskálák és munkaköri besorolási rendszerek további alapos vizsgálatára is szükség van, főként a részmunkaidős munkavállalók és az egyéb atipikus munkafeltételek vagy béren kívüli fizetés/jutalom (beleértve a természetbeni juttatásokat) mellett dolgozó munkavállalók kezelése tekintetében. Ezeknek a vizsgálatoknak nemcsak az elsődleges munkakörülményekre és foglalkozási szociális biztonsági rendszerekre kell kiterjedniük, hanem a másodlagosakra is: szabadságolási és nyugdíjrendszerek, szolgálati járművek, gyermekfelügyelet, rugalmas munkaidő, jutalom stb. A tagállamoknak – a nemzeti jog, a kollektív megállapodás vagy gyakorlat tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözniük a szociális partnereket, hogy olyan, nemi szempontból semleges munkaköri besorolásokat vezessenek be, amelyek mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára lehetővé teszik, hogy felismerjenek egy torzult bérskála-meghatározáson alapuló, esetleges fizetésbeli megkülönböztetést. A vezetés is fontos szerepet játszhat, nemcsak a díjazás egyenlősége tekintetében, hanem abban is, hogy olyan légkört teremtsen, ahol a férfi és női munkavállalók között igazságosan oszlanak meg a gondozási feladatok és a szakmai előrelépési lehetőségek. A szociális partnereket fel kell hatalmazni arra, hogy az egyenlő díjazás kérdéseit napirendre tűzzék, nemcsak a saját ágazatukon belül, hanem az ágazatok közötti egyensúlyra is törekedve(8). A Bizottságnak ki kell dolgoznia egy operatív, gyakorlati és felhasználóbarát útmutatót a vállalatokon és tagállamokon belüli szociális párbeszédre. Ennek iránymutatásokat és kritériumokat kell tartalmaznia a munkák értékének meghatározásához és a munkakörök összehasonlításához. A munkák értékelésének lehetséges módszereire vonatkozó javaslatokat is tartalmaznia kellene. 6. ajánlás: A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS MEGELŐZÉSE
7. ajánlás: A NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐSÉG ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYESÍTÉSE
8. ajánlás: SZANKCIÓK 8.1. Az e területen meglévő jogszabályok – különböző okok miatt – nyilvánvalóan kevésbé hatékonyak, és figyelembe véve, hogy az egész probléma nem oldható meg egyetlen jogszabállyal, a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kellene vizsgálniuk a meglévő jogszabályok megfelelő típusú, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal történő megerősítésének lehetőségeit. 8.2. Fontos, hogy a tagállamok megtegyék a szükséges intézkedéseket, hogy „az egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás” elvének megsértésére megfelelő szankciók vonatkozzanak, a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően. 8.3. A hatályos jogszabályok ellenére a vizsgálatok és a szankciók gyakran siralmasan alkalmatlanok az egyenlő díjazás elvének érvényesítése tekintetében. Ezeket a kérdéseket prioritásként kell kezelni, és az ilyen ügyekben felelős ügynökségeket és szerveket el kell látni a szükséges műszaki és pénzügyi forrásokkal. 8.4. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/54/EK irányelv szerint a tagállamok kötelesek gondoskodni a kártérítésről vagy jóvátételről (18. cikk), valamint a szankciókról (25. cikk). E rendelkezések azonban nem elegendőek az egyenlő díjazás elve megsértésének elkerüléséhez. Emiatt azt javasoljuk, hogy készüljön tanulmány az alábbiakhoz hasonló lehetséges szankciók megvalósíthatóságáról, hatékonyságáról és hatásáról:
9. ajánlás: AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁS ÉS UNIÓS POLITIKA ÉSSZERŰSÍTÉSE 9.1. Sürgős intézkedéseket kell tenni annak kapcsán, hogy a bérezés terén hátrányos helyzetbe kerülnek a részmunkaidőben dolgozók. Ez megköveteli a 97/81/EK tanácsi irányelv értékelését és esetleges felülvizsgálatát, amely a teljes munkaidős és a részmunkaidős munkavállalókkal szemben egyenlő bánásmódot ír elő, valamint célzottabb és hatékonyabb intézkedéseket kér a kollektív szerződések keretében. 9.2. A foglalkoztatási iránymutatásokba sürgősen fel kell venni a bérkülönbségek csökkentésére irányuló konkrét célkitűzést, többek között a nők szakképzéshez való hozzáférésével, valamint képesítéseik és képességeik elismerésével kapcsolatban.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyeknek adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvóták |
| |||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között 1972. július 22-én létrejött szabadkereskedelmi megállapodásra(1), – tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-i megállapodásra, és különösen annak a személyek szabad mozgásáról szóló I. mellékletére és a szakmai képesítések elismeréséről szóló III. mellékletére(2), – tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló 2004. október 26-i jegyzőkönyvre(3), – tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló 2008. május 27-i jegyzőkönyvre(4), – tekintettel az Európai Parlament „EGT-Svájc: akadályok a belső piac teljes körű megvalósítása előtt” című 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(5), – tekintettel a Tanácsnak az EU EFTA-országokkal fenntartott kapcsolatairól szóló 2010. december 14-i következtetéseire, – tekintettel a Svájci Szövetségi Tanács nyolc uniós tagállam vonatkozásában a védzáradékra hivatkozó 2012. május 18-i határozatára, – tekintettel a Bizottsághoz intézett, a lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyeknek adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvótákról szóló, 2012. május 14-i és 2012. május 16-i, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000113/2012 – B7-0115/2012 és O-000115/2012 – B7-0116/2012), – tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére, valamint 110.cikkének (2) bekezdésére, A. mivel a Svájci Szövetségi Tanács úgy határozott, hogy a lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyek vonatkozásában 2012. május 1-i hatállyal mennyiségi korlátozást vezet be a B. kategóriájú, legfeljebb öt évre szóló tartózkodási engedélyekre; B. mivel ezzel a határozattal a svájci hatóságok emlékeztettek az 1999-es megállapodás 10. cikkében megfogalmazott védzáradékra, mely lehetővé teszi számukra, hogy ilyen ideiglenes korlátozó intézkedéseket hozzanak, amennyiben egy adott évben a megadott tartózkodási engedélyek száma legalább 10%-al meghaladja az előző három évben megadottak átlagát; mivel a svájci hatóságok kijelentették, hogy ez a helyzet az Európai Unió (EU) nyolc tagállamának állampolgárai tekintetében bekövetkezett; C. mivel a svájci hatóságok által említett védzáradék az 1999-es megállapodás 10. cikkében meghatározott formájában nem ír elő semmiféle nemzeti alapon történő megkülönböztetést a tartózkodási engedélyek felső határa vagy a számukra vonatkozó kvóták meghatározása esetére és csak a következő utalást teszi: „az Európai Közösség munkavállalói és önálló vállalkozói”; D. mivel az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc tagállam állampolgárai tekintetében Svájc 2011. április 30-án a 2004-es jegyzőkönyvben biztosítottak szerint mennyiségi korlátozásokat alkalmazott; mivel az átmeneti időszak végén az 1999-es megállapodás 10. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó; E. mivel erre a helyzetre tágabb összefüggésben kell tekinteni, hiszen a svájci hatóságok hoztak néhány olyan intézkedést, amelyek veszélyeztetik a kétoldalú megállapodások végrehajtásával már elért eredményeket, és amelyekkel kapcsolatban a Parlament 2010 szeptemberében már kifejezte aggodalmát; F. mivel Svájc elfogadott néhány úgynevezett kísérő intézkedést a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz, amelyek akadályozhatják, hogy az uniós vállalkozások – elsősorban a kis- és középvállalkozások (kkv) – Svájcban szolgáltatást nyújtsanak, és mivel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e támogató intézkedések egy része csak akkor elfogadható, ha arányos módon védenek olyan általános érdeket, amely a szolgáltatást nyújtók származási országában még nem áll védelem alatt; G. mivel néhány ilyen kísérő intézkedés nem arányos az elérni kívánt célokkal, ilyen például az előzetes bejelentési kötelezettség nyolc napos várakozási idővel, a háromoldalú bizottságok végrehajtási költségeihez való hozzájárulás követelménye, valamint a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtó külföldi vállalkozások abbéli kötelezettsége, hogy pénzügyi feddhetetlenségükről biztosítékot helyezzenek el; mivel ezek az intézkedések különösen megterhelik a Svájcban szolgáltatást nyújtani kívánó kis- és középvállalkozásokat; H. mivel a svájci hatóságok a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás megsértése mellett úgy határoztak, hogy a svájci repülőtereken megtiltják a német és osztrák taxik számára az utasok felvételét; I. mivel ezekről a kérdésekről a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásban létrehozott vegyes bizottságban már többször tárgyaltak Svájccal; mivel a vegyes bizottság nem talált ezekre megoldást; J. mivel csak korlátozott mértékben engedélyezett a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás módosítása annak érdekében, hogy hozzáigazítsák a személyek szabad mozgása területén hozott uniós jogszabályok fejlődéséhez; mivel a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásnak nincs az EU-ban és az EGT-ben használatoshoz hasonló hatékony felügyeleti és igazságügyi ellenőrzési mechanizmusa; Az uniós állampolgároknak adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvóták 1. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a svájci hatóságok az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc tagállam állampolgárainak adott hosszú távú tartózkodási engedélyek mennyiségi korlátozásának visszaállítása mellett határoztak, korlátozva ezáltal a személyek szabad mozgását, melyet az EU-val 1999-ben kötött megállapodás előír; 2. úgy véli, hogy ez a határozat megkülönböztető és jogsértő, mivel ilyen nemzeti alapon történő megkülönböztetésnek a Svájc és az EU közötti szerződésekben nincsen jogalapja; sürgeti a svájci hatóságokat, hogy vizsgálják felül a határozatukat és tartózkodjanak a védzáradék alkalmazásától; 3. megjegyzi, hogy a 2004-es jegyzőkönyvvel kiegészített 1999-es megállapodás 10. cikke (4) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazási feltételei nem valósultak meg; 4. üdvözli a az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének az időszerű és kritikai nyilatkozatát, amelyben sürgeti szolgálatait, hogy tegyenek meg minden olyan lépést, mely a svájci hatóságok határozata hatályon kívül helyezésének kérelmezéséhez szükséges; 5. megjegyzi, hogy Svájc a 2008-as II. jegyzőkönyvben a szabad mozgással kapcsolatos jogokat kiterjesztette Bulgáriára és Romániára is; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a megállapodás előirányozza a legfeljebb hét évig tartó átmeneti időszakot; sajnálja, hogy 2011 májusában a svájci kormány úgy határozott, hogy az átmeneti időszakot a bolgár és a román személyek tekintetében 2014. május 31-ig meghosszabbítja; 6. úgy véli, hogy a jelenlegi keretben korlátozó intézkedések bevezetése helyett a két félnek törekednie kell arra, hogy kialakítsanak egy megfelelőbb, hatékonyabb és rugalmasabb együttműködési rendszert, hogy még jobban megkönnyítsék a személyek szabad mozgását; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vesse fel ezt a kérdést a svájci hatóságoknak és az ügyet vegye fel a megállapodás által létrehozott vegyes bizottság következő ülésének napirendjére; Az egységes piac teljes körű végrehajtásának akadályai 7. kéri a Bizottságot, hogy jelezze, milyen fellépésekre került sor a 2010. szeptember 7-i parlamenti állásfoglalás elfogadása óta annak érdekében, hogy megoldják a kísérő intézkedésekkel kapcsolatos problémákat, amelyek megnehezítik az uniós kis- és középvállalkozások számára, hogy Svájcban nyújtsanak szolgáltatást, valamint hogy győzze meg a svájci hatóságokat arról, hogy helyezzék hatályon kívül azokat a rendeleteket, melyek a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó külföldi vállalkozásoktól megkövetelik a pénzügyi feddhetetlenségre vonatkozó biztosíték elhelyezését; 8. aggodalmát fejezi ki a Svájci Szövetségi Tanács arra irányuló határozatával kapcsolatban, hogy megvizsgálja a további kísérő intézkedések lehetőségét; 9. ismételten kifejezi aggodalmát a svájci repülőtereken tapasztalható helyzet miatt, ahol a svájci hatóságok határozata nyomán a német és osztrák taxik nem vehetnek fel utasokat, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg e határozat összeegyeztethetőségét a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodással; 10. sajnálja, hogy a megállapodás nem veszi figyelembe az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvet; felszólít arra, hogy a megállapodást a belső piachoz kapcsolódó területeken dinamikusabban igazítsák az uniós vívmányok fejlődéséhez; 11. úgy véli, hogy Svájc egységes piacon való részvételének további fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy a szabályok mindkét fél gazdasági szereplői számára átláthatóbb és kiszámíthatóbb környezetet biztosítsanak; 12. felszólít arra, hogy új előrelépést kell tenni a horizontális megoldások keresése irányában azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyek összefüggenek azzal, hogy a fejlődő uniós vívmányokkal kapcsolatos megállapodásokat dinamikusan kell igazítani, a megállapodásokat egységesen kell értelmezni, független felügyeleti és bírósági végrehajtási mechanizmusokra és a töredezettségtől mentes vitarendezési mechanizmusra, valamint a döntéshozatali rendszer átláthatóságára és a vegyes bizottságok közötti kommunikációra van szükség; 13. hangsúlyozza, hogy a megfelelést ellenőrző, pusztán nemzeti eszközökön túlmutató mechanizmusok fontosak a belső piac megfelelő működése érdekében; 14. kifejezi arra irányuló készségét, hogy a két fél előtt álló kihívások leküzdése érdekében támogassa az EU és Svájc közötti kapcsolatok elmélyítését; o 15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Svájc kormányának és parlamentjének.
| ||||||||||||||||||
| Venezuela: az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságából való lehetséges kilépés |
| |||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen a Radio Caracas Televisión csatornáról szóló 2007. május 24-i(1), a politikai eltiltásokról szóló 2008. október 23-i(2), a Manuel Rosales ügyéről szóló 2009. május 7-i(3), a Venezueláról szóló 2010. február 11-i(4) és a Maria Lourdes Afiuni ügyéről szóló 2010. július 8-i(5) állásfoglalásaira, – tekintettel az 1948-as Emberi Jogok és Kötelességek Amerikai Nyilatkozatára, ami hivatalossá tette az emberi jogok védelme amerikaközi rendszerének létrejöttét, és tekintettel az Amerikai Államok Szervezete által 1959-ben létrehozott – és törvényesen 1979-ben felállított – Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságára, melynek Venezuela 1977 óta részes fele, – tekintettel az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság 1979-es létrehozására, melynek Venezuela 1981 óta tagja, – tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló 2010. június 17-i és az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves jelentésről(6) és az Európai Unió e témával kapcsolatos politikájáról – többek között az EU emberi jogi stratégiai politikájára gyakorolt következményekről – szóló 2012. április 18-i állásfoglalásaira(7), – tekintettel a Rupert Colville, az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által Venezuela Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságából való lehetséges kilépésével kapcsolatban 2012. május 4-én kifejtett aggodalmakra, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el, – tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) kialakította saját regionális emberi jogi rendszerét az 1959-ben létrehozott Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságával (IACHR), valamint az 1979-ben felállított Amerikaközi Emberi Jogi Bírósággal, amelynek ítéletei – az ingatag nemzeti igazságügyi rendszerek kiegészítése és kiigazításaként – az 1978-ban hatályba lépett, Emberi Jogok Amerikai Egyezményén (más néven San José Paktumon) alapulnak; B. mivel az Emberi Jogok és Kötelességek Amerikai Nyilatkozata kijelenti, hogy az Amerikai Államok Szervezetének egyik alapelve „az egyén alapvető jogai”; C. mivel az Amerikai Államok Szervezetének 34 tagjából eddig 28 ratifikálta az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét; D. mivel Venezuela részes fele az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének és jelenleg is tagja az IACHR-nek, illetve az egyezmény rendelkezéseinek értelmezéséért és érvényesítéséért felelős Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság joghatósága alá tartozik; mivel Venezuela részt vesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának mechanizmusaiban; E. mivel 2012. május 2-án Chávez elnök állami bizottság létrehozását jelentette be, amely értékelni fogja az IACHR-ből való kilépés lehetőségét; mivel 2012. május 3-án a venezuelai külügyminiszter a régió más kormányait is megkérte, hogy tegyék ugyanezt; F. mivel 1970-től 2011-ig az IACHR négy határozata vonatkozott Venezuelára, és mivel 2004 és 2012 között a Bíróság 12 ügyben járt el; mivel az AÁSZ – az IACHR-en keresztül – számtalanszor figyelmeztette Venezuelát a véleménynyilvánítás szabadságának, a személyes biztonság és büntetlenség, illetve a politikai jogok megsértése miatt; G. mivel az utóbbi években Venezuela számos alkalommal kritizálta az IACHR-t és a Bíróságot, és többször fenyegetett a kilépéssel, azzal érvelve, hogy az IACHR elfogult és kettős mércét alkalmaz; mivel ez az első alkalom, hogy Venezuela komoly lépéseket tett a kilépés felé; mivel Venezuela 2002 óta visszautasítja az IACHR valamennyi arra vonatkozó kérését, hogy látogatást tegyen az országban; H. mivel az EP állásfoglalásainak tartalmát, nevezetesen az ellenzéki vezetők politikai eltiltásairól és a politikai üldöztetés eseteiről, mint például az RCTV bezárásáról szóló állásfoglalásokat az IACHR számos határozata és ajánlása támogatta; mivel e kedvezőtlen ajánlásokat és azt követően, hogy a venezuelai hatóságok figyelmen kívül hagyták vagy nem hajtották végre ezeket, Chávez elnök elindította az országának a fenti nemzetközi szervezetből való kilépését célzó mechanizmust; I. mivel a Venezuelai Bolivári Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke és főügyésze is támogatja Chávez elnöknek Venezuela IACHR-ből való kilépésére vonatkozó javaslatát, ami világosan bizonyítja az állami – és különösen az igazságügyi – hatóságok teljes alárendeltségét az államfő által hozott politikai döntéseknek; J. mivel a nagy tiszteletben álló, a régióban pozitív hatással bíró Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága döntő szerepet játszik abban, hogy igazságot szolgáltatnak számos olyan személynek, akik emberi jogi jogsértések áldozatai, és kulcsszerepet tölt be a régió számos országában korábban uralkodó diktatórikus rendszerekből a demokráciába való átmenet folyamatában; K. mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága, amely hét független, saját nevében eljáró, egyetlen országot sem képviselő tagból álló autonóm testület, az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság elé terjeszt ügyeket, és felkéri az AÁSZ tagjait, hogy súlyos és sürgős esetekben fogadjanak el „óvintézkedéseket” az emberi jogok helyrehozhatatlan sérelmének megakadályozása érdekében, valamint az emberi jogok vélelmezett megsértése miatt benyújtott egyéni petíciókat kap, elemez és vizsgál; L. mivel a regionális emberi jogi szervek nagyon fontos szerepet játszanak az emberi jogi mechanizmusok előmozdításában és védelmében, és megerősítik az egyetemes emberi jogi normákat és szerződéseket, ahogyan azt az ENSZ Közgyűlése és Emberi Jogi Tanácsa, valamint nem kormányzati szervezetek és emberi jogi jogvédők is több ízben megerősítették; M. mivel alapszabályának 1. cikke értelmében az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság független igazságügyi intézmény, amelynek célja az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének alkalmazása és értelmezése; mivel határozatai az egyezményt aláíró felekre nézve kötelező érvényűek; 1. aggodalmát fejezi ki Venezuela azon bejelentése miatt, amely szerint állami bizottságot állít fel az ország Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságából való lehetséges kilépésének vizsgálatára, és felszólítja a venezuelai hatóságokat ezen álláspont átgondolására; 2. attól tart, hogy az amerikaközi rendszerből való kilépés Venezuela elszigetelődését, és emberi jogi helyzetének további romlását vonja maga után; 3. ösztönzi Venezuela kormányát és a régió összes többi államát, hogy ismerjék el és hajtsák végre az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának határozatait és ajánlásait, és működjenek együtt a regionális és nemzetközi emberi jogi mechanizmusokkal, továbbá sürgeti őket, hogy ne hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek gyengítenék az emberi jogok védelmét; 4. üdvözli az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának tevékenységeit, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságával, az őslakosok jogaival, a kínzás megakadályozásával, a szociális jogokkal, a nők jogaival, valamint a régió közvéleménye emberi jogokkal kapcsolatos ismereteinek előmozdításával kapcsolatos ügyekre, és munkájának folytatására ösztönzi a bizottságot az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartásának elérése érdekében; 5. támogatja a regionális emberi jogi szerveket, amelyek részét képezik az emberi jogok nemzetközi rendszerének, és felszólítja az uniós intézményeket, hogy erőteljesebben támogassák az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróságot, az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságát és az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét; 6. ösztönzi az amerikaközi emberi jogi rendszerhez még nem csatlakozott országokat, hogy mielőbb lépjenek be a rendszerbe, és teljes mértékben vegyenek részt abban, ezáltal erősítve a rendszer intézményi erejét; 7. felszólítja a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányát, hogy tartsa tiszteletben az ország által aláírt nemzetközi és regionális egyezményeket és chartákat; emlékeztet rá, hogy Venezuela alkotmánya értelmében minden aláírt nemzetközi egyezmény kötelező érvényű; 8. sajnálja, hogy a venezuelai törvényhozói és igazságszolgáltatói hatalom támogatja az elnök Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságából való kilépésre tett kísérletét, ami rámutat arra, hogy az országban nem érvényesül a hatalmi ágak szétválasztásának elve, és a törvényhozás és az igazságszolgáltatás teljes mértékben alá van rendelve az elnök politikai döntéseinek; 9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az EuroLat Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának.
| ||||||||||||||||||||||
| Azerbajdzsán |
| |||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az azerbajdzsáni helyzetről szóló, és különösen az emberi jogokra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel az EU és Azerbajdzsán közötti társulási megállapodásról folytatott tárgyalások szóló, 2012. április 18-i, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak címzett ajánlást tartalmazó állásfoglalására(1), – tekintettel az Európai Közösség és Azerbajdzsán közötti, 1999-ben hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint a korábbit felváltó új társulási megállapodásról a két fél között jelenleg folyó tárgyalásokra, – tekintettel az új európai szomszédságpolitika megvalósításáról szóló, az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága által kiadott 2012. május 15-i közös közleményre, – tekintettel az Azerbajdzsán Köztársaság területén az emberi jogok és a szabadságjogok hatékony védelmének fokozásáról szóló, az ország elnöke által 2011. december 27-én jóváhagyott új nemzeti cselekvési programra, – tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel Azerbajdzsán tevékenyen részt vesz az európai szomszédságpolitikában és a keleti partnerségben, továbbá elkötelezett a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság – e két kezdeményezés központi elemét képező értékek – tiszteletben tartása mellett, mivel azonban az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalások ellenére az általános emberi jogi helyzet Azerbajdzsánban az utóbbi néhány évben folyamatosan súlyosbodott, a nem kormányzati szervezetekre és a független médiára egyre nagyobb nyomás nehezedik, őket megfélemlítik, ami mindenre kiható félelmet kelt az ellenzéki oldalon és az emberi jogi jogvédők, valamint a fiatalokkal és a társadalmi hálózatokkal foglalkozó aktivisták körében, és ami a fiatal újságírókat öncenzúrásra kényszeríti; B. mivel 2012. május 15-én a rendőrség békés tüntetőket oszlatott fel az ország fővárosában, Bakuban, akik azt követelték, hogy a 2012. május 26-án Azerbajdzsánban megrendezendő Eurovíziós Dalfesztivál kezdete előtt bocsássák szabadon a politikai foglyokat; mivel a békés tüntetők erőszakos feloszlatása jól jellemzi az azerbajdzsáni hatóságok magatartását, ami nem felel meg az Azerbajdzsán által az Uniónak, valamint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) felé tett ígéreteknek; C. mivel független újságírók, emberi jogi jogvédők és mások, akik véleményüknek próbálnak hangot adni, közérdekű ügyekben tájékozódni kívánnak, vagy kritikával illetik az azerbajdzsáni kormányhatóságokat, támadások, zaklatás, fenyegetés vagy bebörtönzés áldozataivá válnak, amire különösen aggasztó példa Idrak Abbasov és Khadija Ismaylova újságírók esete; D. mivel Elnur Mecidli politikai aktivistát és a Népi Front ellenzéki párt tagját 2012. május 16-án szabadon engedték; E. mivel a Bakuban 2012. május 26-án megrendezésre kerülő 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál jó lehetőség lenne Azerbajdzsán számára ahhoz, hogy bebizonyítsa elkötelezettségét a demokrácia és az emberi jogok iránt; F. mivel az új ingatlanfejlesztési projektek keretében több száz ingatlant sajátítottak ki átláthatatlan és önkényes módon, és mivel több ezer bakui ingatlantulajdonosnak kellett emiatt elhagynia – a többek között az Eurovíziós Dalfesztiválnak, és a jövőben majd egyéb rendezvényeknek otthont adó Nemzeti Zászló tér és a bakui Kristálypalota közelében elhelyezkedő – otthonát; G. mivel a sajtó és a média szabadságát gyakran lábbal tiporják; mivel a korlátozások nélküli digitális szabadság, ideértve az online kifejezési és gyülekezési szabadságot, a gyakorlatban nem valósul meg; H. mivel Azerbajdzsán a 2012–2013-as időszakban az ENSZ Biztonsági tanácsának nem állandó tagja, és elkötelezte magát az ENSZ emberi jogi chartájában foglalt értékek fenntartása mellett; I. mivel Azerbajdzsán tagja az Európa Tanácsnak és részes fele az emberi jogok európai egyezményének; 1. felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy azonnal vessenek véget a kifejezés és a gyülekezés szabadságának elfojtására irányuló mindenfajta fellépésnek, mivel ezek nem egyeztethetők össze Azerbajdzsánnak a demokrácia, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelme tekintetében vállalt kötelezettségeivel; 2. elítéli, hogy a rendőrség, valamint a SOCAR állami olajvállalat biztonsági őrei brutálisan bántalmazták Idrak Abbasov újságírót, a Zerkalo napilap újságíróját, a Riporterek Szabadsága és Biztonsága Intézetének munkatársát, amikor az a bakui Sulutapa település házainak lerombolását filmezte; 3. elítéli a Khadija Ismaylova oknyomozó riporter elleni zsarolási és megfélemlítési kampányt, amire azért került sor, mert megpróbált fényt deríteni Aliyev elnök családjának állítólagos üzleti érdekeltségeire; 4. említést tesz az azerbajdzsáni hatóságok által jelenleg folytatott, az újságírókat ért támadásokra vonatkozó nyomozásról; felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat annak biztosítására, hogy ezen incidensekkel kapcsolatban végezzenek alapos nyomozásokat, és hogy a támadások elkövetőit állítsák bíróság elé; 5. felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy ne akadályozzák a békés tüntetéseket, és tiltsák meg a rendőrségnek, hogy beleavatkozzon a demonstrációkról tudósító újságírók munkájába; 6. elítéli az újságírók zaklatását, megfélemlítését, valamint az ellenük és más, véleményüket békés úton kifejezni próbáló személyek ellen alkalmazott erőszakot; felhívja a hatóságokat, hogy azonnal bocsássák szabadon a börtönökből vagy az előzetes letartóztatásból a politikai okokból fogva tartott személyeket, köztük a következő hat újságírót: Anar Bayramli, Ramil Dadashov, Vugar Gonagov, Zaur Guliyev, Aydin Janiyev, Avaz Zeynalli, Bakhtiar Hajiev szociális médiával foglalkozó aktivista, Vidadi Isganderov ügyvéd, nem kormányzati szervezeti vezető; Taleh Khasmammadov emberi jogi aktivista és ügyvéd, valamint a 2011 áprilisi békés tüntetéssel kapcsolatban politikai vádakkal letartóztatott aktivisták; 7. emlékeztet azon álláspontjára, hogy az EU és Azerbajdzsán közötti, jelenleg is tárgyalt társulási megállapodásnak magában kell foglalnia az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó záradékokat és referenciaértékeket − különös tekintettel a média szabadságára és a kifejezés, a gyülekezés és az egyesülés szabadságára vonatkozó jogra − amelyek megfelelnek az Azerbajdzsán alkotmányában foglalt elveknek és jogoknak és az Azerbajdzsán által az Európa Tanácson és az EBESZ-en belül tett kötelezettségvállalásoknak; 8. rokonszenvez a Bakuban megrendezésre kerülő Eurovíziós Dalfesztivál alkalmából elindított „Sing for Democracy” („Énekelj a demokráciáért”) kampány támogatóival és reméli, hogy akciójuk hozzájárul az elengedhetetlen demokratikus reformok megvalósításához és ahhoz, hogy jelentős előrelépéseket érjenek el az ország emberi jogi helyzete tekintetében; 9. aggodalmát fejezi ki a bakui nagy rekonstrukciós tervek kapcsán végrehajtott kilakoltatások és épületlebontások miatt, amelyek részben a küszöbönálló Eurovíziós Dalfesztiválhoz kapcsolódnak; felszólítja az azerbajdzsáni hatóságokat, biztosítsák, hogy Bakuban az új építkezések összhangban legyenek a megfelelő jogszabályokkal és hogy az emberek áttelepítését átlátható jogi folyamatok során hajtsák végre, méltányos kártérítés mellett; 10. üdvözli Elnur Mecidlinek, a Népi Front ellenzéki párt tagjának szabadon bocsátását; felhívja az azerbajdzsáni kormányt, hogy biztosítson vízumot a PACE politikai foglyokért felelős különleges előadója számára annak érdekében, hogy a megbízatásával összhangban az országba látogathasson; 11. felszólítja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy biztosítsa a digitális szabadságjogokat, beleértve az információk és a kommunikáció korlátozásoktól mentes elérhetőségét, amelyek egyetemes jogok, és nélkülözhetetlenek az olyan emberi jogok, mint a szabad véleménynyilvánítás és az információkhoz való hozzáférés gyakorlásához, illetve a közélet átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosításához; 12. felszólítja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy fogadjanak el a becsületsértésről szóló olyan jogszabálytervezetet, amely eltörli a becsületsértésre és rágalmazásra vonatkozó büntetőjogi felelősséget; üdvözli az azerbajdzsáni társadalmon belül e jogszabály elfogadásával kapcsolatos vitát, az EBESZ-szel e téren megvalósuló együttműködést és az azerbajdzsáni hatóságok azon szándékát, hogy az év végéig elfogadják a jogszabálytervezetet; 13. felszólítja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy a választójogról, a gyülekezés szabadságáról, az egyesülés szabadságáról és a média szabadságáról szóló jogszabályokat igazítsák hozzá a nemzetközi normákhoz, és biztosítsák azok maradéktalan végrehajtását; 14. sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az igazságszolgáltatási rendszer minden téren történő megreformálása érdekében: a büntetőeljárások, a tárgyalások, az ítélethozatal, a fogva tartás és a fellebbezés területén; 15. felszólítja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy hajtsák végre az Emberi Jogok Európai Bírósága Azerbajdzsánra vonatkozó ítéleteit; 16. kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált követően szorosan kövessék nyomon az emberi jogokkal és alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos helyzetet Azerbajdzsánban; kéri a Tanácsot, hogy fontolja meg célzott szankciók bevezetését azokkal szemben, akik az emberi jogok megsértéséért felelősek, amennyiben e jogsértések nem szűnnek meg; 17. határozottan elítéli a radikális iszlamista csoportok és egyének által hangoztatott fenyegetéseket, amelyek a küszöbönálló Eurovíziós Dalfesztivál résztvevői ellen irányulnak, különösen pedig azok ellen, akik az LMBT közösséghez tartoznak; határozottan támogatja Azerbajdzsán szekuláris jellegét és a külpolitikai irányultság szabad megválasztását; 18. határozottan elítéli a terrorizmus minden formáját és mindenfajta megjelenését, továbbá nagyra értékeli Azerbajdzsán terrorizmus és szélsőséges nézetek elleni harchoz való hozzájárulását mind regionális mind nemzetközi szinten; 19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, Azerbajdzsáni Köztársaság és az uniós tagállamok kormányának és parlamentjének és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.
| ||||||||||
| Az észak-koreai menekültek helyzete |
| |||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Észak-Koreával (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság – KNDK) kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2010. július 8-án elfogadott állásfoglalásra(1), – tekintettel a 2012. február 14-i EU-Kína csúcstalálkozóra és a 2010. június 29-én Madridban tartott 29. EU–Kína emberi jogi párbeszédre, ahol az észak-koreai menekültek ügyét tárgyalták, – tekintettel a KNDK-ról szóló jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó munkacsoportjának 6. ülésén (2009. november 30. – december 11.) ismertettek, – tekintettel az emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetével foglalkozó különleges előadó által 2011. február 21-én ismertetett jelentésre, amelyben aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy „a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem tett semmiféle kötelezettségvállalást az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak és következtetéseinek végrehajtására”, – tekintettel a 2012. március 19-én az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által konszenzussal elfogadott A/HRC/19/L.29. sz. határozatra, amelyben igen komoly aggodalmát fejezi ki az emberi jogoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tapasztalható folyamatos súlyos, széles körű és rendszeres megsértésével kapcsolatban, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2012. március 29-én elfogadott A/RES/66/174. sz. határozatra, – tekintettel az emberi jogok Észak-Koreában tapasztalható megsértéséről szóló, a Dél-Koreai Nemzeti Emberi Jogi Bizottság által 2012 májusában benyújtott jelentésre, amely közel 800 menekülttel – köztük több száz, a börtöntáborokat túlélő disszidenssel – folytatott interjún alapul, – tekintettel a 2010. évi KNDK közbiztonsági minisztériumi rendeletre, amely a disszidálást a „nemzet elleni árulás” bűncselekményévé teszi, – tekintettel a KNDK hatóságainak 2011. decemberi közleményére, amely bejelenti abbéli szándékukat, hogy „megsemmisítik” az olyan családok akár három felmenő generációját is, amelynek egyik családtagja elmenekült az országból a Kim Dzsong-il halálát követő 100 napos gyászidőszak alatt, – tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának korábban említett határozata elítéli az emberi jogokkal való súlyos, széles körű és rendszeres visszaéléseket Észak-Koreában, különös tekintettel a politikai foglyok és a KNDK-ba visszatoloncolt állampolgárok megkínzására és munkatáborba kényszerítésére; mivel a KNDK állami hatóságai rendszeresen követnek el bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, valamint polgárokat önkényesen letartóztatnak és erőszakosan eltűntetnek; B. mivel a lakosság nagy része éhségtől szenved, és mivel az Élelmezési Világprogram 2009. szeptemberi jelentésében arról számol be, hogy Észak-Koreában a nők és a gyermekek harmada alultáplált, C. mivel a KNDK kormányzati politikájának közvetlen eredményeképpen és az ezzel járó veszélyek ellenére a becslések szerint az utóbbi években közel 400 000 észak-koreai hagyta el az országot, akik közül sokan a szomszédos Kínában élnek „illegális bevándorlóként”, D. mivel a KNDK-ból érkező menekülteknek nem áll szándékukban Kínában maradni, hanem csak át kell haladniuk az országon, hogy eljuthassanak Dél-Koreába vagy a világ más részére, E. mivel a visszafogadásra vonatkozó, Észak-Koreával kötött 1986. évi megállapodás alapján Kína megakadályozza, hogy az észak-koreai állampolgárok hozzáférjenek az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága menekültügyi eljárásaihoz, ezáltal megsértve az ENSZ menekültekről szóló 1951. évi egyezményét és annak 1967. évi jegyzőkönyvét, amelyhez a Kínai Népköztársaság is csatlakozott, mivel nem kormányzati becslések szerint a Kínai Népköztársaság minden évben közel 5000 észak-koreai menekültet tartóztat le és toloncol vissza a KNDK-ba, F. mivel a Kínában tartózkodó észak-koreai menekültek nagy része nő, akik embercsempészet, szexuális rabszolgaság és kényszerített házasság áldozataivá válnak, és mivel az ilyen visszaélések során fogant gyermekeket Kínában hontalannak tekintik és magukra hagyják őket, vagy anyjukkal megegyező sorsra kényszerítik őket, G. mivel 2012. március 29-én Kim Jong-van és az Észak-Koreai Demokrácia és Emberi Jogok Szöuli Hálózatának három másik aktivistáját letartóztatták a kínai Dalian városban (Liaoning tartomány), az ellenük felhozott vád szerint „fenyegetést jelentenek Kína nemzetbiztonságára”, mivel a beszámolók szerint észak-koreai disszidenseket segítettek, H. mivel szemtanúk beszámolója szerint az Észak-Koreába erőszakkal visszatoloncolt menekülteket rendszeresen kínzásoknak vetik alá, koncentrációs táborokba zárják és akár ki is végzik, a terhes nőket állítólag erőszakkal abortuszra kényszerítik, illetve a kínai apától származó gyermekeket a gyilkosság veszélye fenyegeti, mivel a bűnrészesség állami gyakorlata révén teljes családok (gyermekek és nagyszülők is) kerülnek börtönbe; I. mivel műholdas felvételek és észak-koreai disszidensek beszámolói támasztják alá azokat az állításokat, miszerint a KNDK legalább hat koncentrációs tábort és számos „újranevelő” tábort üzemeltet, amelyekben vélhetőleg közel 200 000 – többségük politikai – fogoly található, 1. ismételten felszólítja a KNDK-t, hogy késedelem nélkül hagyjon fel a súlyos, széles körű és rendszeres emberi jogi visszaélésekkel, amelyeket saját népe ellen követ el és amelyek nyomán az észak-koreai polgárok elhagyják országukat, 2. felszólítja a KNDK hatóságait, hogy kövessék az Emberi Jogi Tanács által végzett egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó munkacsoport jelentésének ajánlásait, és első lépéséként engedélyezzék, hogy független nemzetközi szakértők vizsgálódhassanak a fogva tartási létesítmények valamennyi típusában, 3. sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szisztematikusabb megközelítést az észak-koreai menekültek európai és nemzetközi védelmének megszervezésére, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a azon civil társadalmi szervezetek támogatását, amelyek észak-koreai menekülteket segítenek, 4. igen sajnálatosnak tartja, hogy Kim Jong-van és aktivistatársai esetében a kínai hatóságok a jelentések szerint első ízben alkalmazták a „nemzetbiztonsági fenyegetés” vádját, amely halálbüntetéssel sújtható; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak teljes körű konzuli hozzáférést a dél-koreai hatóságokhoz és jogi képviseletet a négy letartóztatott aktivistának, továbbá hogy haladéktalanul engedjék őket szabadon; 5. sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy tegyen eleget a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek, különös tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményre és az ahhoz csatolt 1967-es jegyzőkönyvre, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984-es egyezményre, továbbá hogy szüntesse be az észak-koreai állampolgárok KNDK-ba történő visszatoloncolását, mivel az ilyen személyek és családjaik visszaéléseknek vannak kitéve, és akár ki is végezhetik őket; 6. ezért sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy mondja fel a menekültek visszatoloncolásáról szóló, Észak-Koreával kötött 1986-os megállapodást, és üdvözli azon közelmúltbeli jelentéseket, amelyek szerint Kína változtathat politikáján; emlékeztet rá, hogy az észak-koreai állampolgárok a Koreai Köztársaság teljes jogú állampolgárainak minősülnek, és sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítson számukra biztos eljutási lehetőséget Dél-Koreába vagy más harmadik országokba; 7. kéri a kínai hatóságokat, hogy az észak-koreai disszidenseket tekintsék utóbb menekültté váló személyeknek, biztosítsanak bejutást az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, hogy meghatározhassa státuszukat és segítséget nyújthasson nekik a biztonságos újbóli letelepedésben, engedjék szabadon az összes jelenleg fogva tartott disszidenst, szüntessék meg azon személyek büntethetőségét, akik humanitárius alapon próbálnak meg segíteni a menekülteknek, és biztosítson legális „tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást azoknak az észak-koreai nőknek, akik a Kínai Népköztársaság állampolgáraival létesítettek házastársi kapcsolatot; 8. felhívja ezenkívül Kínát, hogy szüntesse meg az észak-koreai titkos ügynökökkel az észak-koreai menekültek letartóztatás céljából történő felkutatása érdekében folytatott együttműködést; sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítson humanitárius hozzáférést nem kormányzati szervezetek és közösségi szolgálatot teljesítők számára a Kínában tartózkodó észak-koreai menekültekhez és menedékkérőkhöz, beleértve az élelmiszerek, orvosi ellátás és oktatás biztosítását, valamint jogi és egyéb szolgáltatásokat; 9. felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak a KNDK-ban tapasztalható emberi jogi helyzettel és a Kínai Népköztársaságban lévő észak-koreai menekültek kérdésével valamennyi EU–Kína magas szintű megbeszélésen és EU-Kína emberi jogi párbeszéd keretében, 10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Koreai Köztársaság , a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányainak, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetével foglalkozó különleges előadójának és az ENSZ főtitkárának.
| ||||||||||
| A fejlődő országokban végzett oltások folytatódó és megnövelt támogatása |
| |||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére, A. mivel az oltásokkal megelőzhető betegségek – többek között a hepatitisz, a kanyaró, a pneumococcus fertőzések, a rotavírus okozta hasmenés, a gyermekbénulás és a sárgaláz – a gyermekkori halálesetek fő okozói a fejlődő világban, B. mivel a betegségek elterjedtsége akadályozza a fenntartható szociális és gazdasági fejlődést; C. mivel az oltásokkal megelőzhető betegségek tudvalevőleg másképp hatnak a nőkre, mint a férfiakra; D. mivel a teljes népesség felét nők teszik ki és mivel nem valósulhat meg fejlődés és egészség, ha figyelmen kívül hagyjuk az ő hangjukat; E. mivel az alapvető egészségügyi ellátás – kórházak, orvosok, nővérek, gyógyászati felszerelések stb. megléte – létfontosságú és nem szabad azt elhanyagolni; F. mivel az Oltóanyag és Immunizációs Világszövetséget (GAVI) a fejlődési és humanitárius célok elérésének igen hatékony eszközeként tartják számon; G. mivel az elmúlt évtizedben az Oltóanyag és Immunizációs Világszövetség nagy előrehaladást ért el az életmentés és az átoltottsági arány tekintetében a világ legszegényebb országaiban, és ennek eredményeképpen 288 millióval több gyermeket immunizáltak és több mint 5 millió jövőbeni halálesetet akadályoztak; H. mivel e haladás ellenére évente 1,7 millió gyermek hal meg oltással megelőzhető betegségekben; 1. gratulál a Bizottságnak, hogy a fejlesztési együttműködési eszközön és az Európai Fejlesztési Alapon keresztül támogatta a GAVI-t 2003 és 2012 között; 2. sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is kötelezze el magát az oltásokkal megelőzhető halálesetek számának jövőbeni külső tevékenységei keretében történő csökkentése mellett; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa e nyilatkozatot az aláírók nevével(1) együtt a tagállamok parlamentjeinek.
| ||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |