Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2000 júniusában Cotonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),

–  tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezményre és annak II. jegyzőkönyvére, amely megtiltja a törvénytelen kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos besorozást és egyéb atrocitásokat,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i egyezményre, amely különösen megtiltja a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonását,

–  tekintettel a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre, amelyet ratifikáltak az Afrikai Nagy Tavak régiójának országai,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2760. (2012), 2053. (2012), 1925. (2010) és 1856. (2008) határozatra, amelyek rögzítették az ENSZ kongói stabilizációs missziójának (Monusco) mandátumát, továbbá a Biztonsági Tanács 2012. augusztus 2-i nyilatkozatára és az ENSZ-főtitkár e kérdéssel foglalkozó havi jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000), 1820. (2008), 1888. (2009) és 1960. (2010) határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló, 2005. október 24-i 60/1. sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmével kapcsolatos felelősségről szóló (138)–(140) bekezdésére,

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaság 1982-ben ratifikált,

–  tekintettel az Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult biztonsági helyzetről szóló, 2012. szeptember 19-i határozatára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2012. június 25-i és november 19-i ülésén hozott, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2012. október 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó volt ENSZ-különmegbízott, Margot Wallström 2011. június 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke 2012. szeptember 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 7-i, június 12-i, július 10-i és november 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2012. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Andris Piebalgs uniós fejlesztési biztos 2011. február 22-i, „KDK: Egy lépés a büntetlenség felszámolása felé” című nyilatkozatára,

–  tekintettel Kristalina Georgievának, a nemzetközi együttműködésért, a humanitárius segítségnyújtásért és a válságkezelésért felelős biztosnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló humanitárius helyzet romlásáról szóló, 2012. június 26-i nyilatkozatáról,

–  tekintettel a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) tagállamai állam-, illetve kormányfőinek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló nyilatkozataira, különösen a 2012. november 24-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének (OIF) a frankofón országok 2012. október 13–14-én Kinshasában tartott csúcstalálkozóján elfogadott, a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1533 (2004) sz. határozatával létrehozott bizottság elnökének a Biztonsági Tanács elnökéhez írott, 2012. június 21-i, a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló levelére, amelyben elküldte a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó szakértői csoport időközi jelentését és a hozzá tartozó mellékleteket, továbbá kérte ezek tanácsi dokumentumként való közzétételét (S/2012/348),

–  tekintettel az emberi jogi szervezeteknek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekről szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Unió és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti, erdészeti jogszabályok végrehajtására, erdészeti irányításra és erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó (FLEGT-) megállapodásra, amely 2010 szeptemberében lépett érvénybe,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. június 13-i, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) rendezett választások megfigyeléséről szóló állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a KDK fegyveres erőinek (FARDC) egyes egységei 2012 áprilisa óta lázadnak az ország keleti részében, pontosabban az Észak-Kivu tartományban, és mivel ez a lázadás hamar a „március 23-mozgalom” (M23) nevet viselő fegyveres felkeléssé vált, amely arra szólít fel, hogy alkalmazzák a KDK kormánya és a Nemzeti Népkongresszus (CNDP) által 2009. március 23-án Gomában aláírt békemegállapodást;

B.  mivel az M23-as lázadók egyszerre tagjai annak a tizenkét fegyveres csoportnak (amelyek közé tartozik például a Mai-Mai csoport, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) nevű csoport és a ruandai hutu lázadók csoportja), illetve más részről a FARDC-nek, amelyek egymással harcolnak ebben az erőforrásokban gazdag régióban;

C.  mivel az M23-as lázadók közel hét hónapja tartják megszállás alatt az Észak-Kivu tartomány nagy részét, mivel ez a terület saját közigazgatást hozott létre, és mivel ezért a tartománynak ez a része teljes mértékben kívül esik a KDK ellenőrzésén, ami folyamatos instabilitást és bizonytalanságot okoz;

D.  mivel 11 nappal azután, hogy az M23-as lázadók megszerezték az ENSZ békefenntartók által támogatott kormányzati csapatoktól Goma kulcsfontosságú városát, az M23 egy régiós szinten kialakított megállapodás értelmében kivonult a városból;

E.  mivel 2012. december 6-án az ugandai Kampalában tárgyalások és párbeszédfolyamat kezdődött a lázadó csoportok és a kongói kormány között;

F.  mivel a Mugunga III. tábor ellen a közelmúltban elkövetett támadások rávilágítanak arra, hogy prioritásként kell kezelni a lakóhelyükről elüldözöttek számára létrehozott helyszínek biztonságát és az azokon végzett humanitárius segítségnyújtás jobb lehetővé tételét;

G.  mivel az ENSZ szakértői csoportja bizonyítékkal szolgált arra, hogy Ruanda katonailag – többek között fegyverekkel, lőszerrel, kiképzéssel és katonákkal – támogatja az M23-as lázadókat;

H.  mivel Uganda és Ruanda kormánya tagadta az egyik ENSZ-testület azon vádját, hogy támogatták az M23-as lázadókat és a Gomában található kelet-kongói város bevételét;

I.  mivel az ENSZ-jelentésre reagálva az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Svédország és az EU mind felfüggesztették a Ruandába irányuló segítségnyújtást;

J.  mivel a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és az EU tagállamai megpróbáltak konstruktív jellegű politikai megoldást találni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetre;

K.  mivel az ICGLR tagállamai közös ellenőrzési mechanizmust hoztak létre a KDK keleti részén történő csapatmozgások megfigyelése érdekében, és úgy határoztak, hogy semleges nemzetközi erőt alkalmaznak e célból;

L.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2053. (2012) sz. határozata értelmében a Monusco megbízatását 2013. június 30-ig meghosszabbították;

M.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén olyan, az emberi jogok megsértésével és háborús bűnökkel jellemzett ismétlődő atrocitások történtek, mint a tömeges nemi erőszak – a nőkön és kiskorú lányokon elkövetett erőszakot is ideértve –, a kínzás, a civileket érintő öldöklés és a gyermekkatonák általános besorozása;

N.  mivel a szexuális erőszak alkalmazása és a nemi erőszak elterjedtebb használata az áldozatok fizikai és pszichikai tönkretételéhez hasonló hatalmas következményekkel bír, és háborús bűnöknek kell ezeket tekinteni;

O.  mivel a kongói hadsereg (FARDC) szintén számos visszaélést követett el a háborús zónákban;

P.  mivel az emberi jogok megsértéséért és a háborús bűnökért felelős személyek elleni eljárás mellőzése a büntetlenség légkörének kialakulását segíti elő, és ösztönzi az újabb bűncselekmények elkövetését;

Q.  mivel a harcok által érintett területeken élő kongóiak közül 2,4 millió embert üldöztek el lakóhelyéről az országban és 420 ezren menekültek a környező országokba, és mivel embertelen körülmények között élnek;

R.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság, és különösen a jelenleg fegyveres félkatonai csoportok ellenőrzése alatt álló keleti régiók bővelkednek az olyan természeti erőforrásokban, mint az arany, az ón és a koltán, amelyek illegális bányászata segíti a konfliktus finanszírozását és állandósítását;

S.  mivel a Virunga Nemzeti Parkot egyedülálló biodiverzitása miatt 1979-ben az Unesco a világörökség részévé nyilvánította;

T.  mivel elfogadhatatlan, hogy a Virunga Nemzeti Parkban olajkitermelés céljából koncessziókat adtak ki, megszegve ezzel a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972. november 16-i Párizsi Egyezményt;

U.  mivel a Virunga Nemzeti Parkban olajkitermelés céljából kiadott koncessziók ellentétben állnak ezzel a KDK és az Unesco közötti egyezménnyel, illetve a kongói alkotmánnyal és törvényekkel, továbbá mivel ezeket a koncessziókat ezért meg kell szüntetni;

V.  mivel a növekvő munkanélküliség, a szociális válság, az élelmiszerválság, a nem megfelelő alapvető szolgáltatások, a lakosság elszegényedése és a környezetkárosodás szintén felelős részben a régió instabilitásáért; mivel ezen problémák kezeléséhez átfogó fejlesztési tervre és stratégiára van szükség;

W.  mivel szükséges foglalkozni a konfliktusok következményeivel, különösen a korábbi harcokban résztvevők lefegyverzése, leszerelése és reintegrálása, a menekültek újrahonosítása, a saját országukban lakhelyükről elüldözött emberek újra letelepítése, valamint az életképes fejlesztési programok végrehajtása révén;

X.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén a bennszülött Batwa népesség 90.000 főt számlál, és mégis szisztematikus rasszizmus, társadalmi és politikai kirekesztettség, valamint emberi jogi jogsértések áldozatai a KDK-ban és a Nagy-Tavak Régió többi országában;

Y.  mivel a KDK-ban súlyosbodott az emberi jogi aktivisták és az újságírók elnyomása, és mivel ők önkényes letartóztatásoknak és a megfélemlítésnek vannak kitéve; mivel nem tettek lépéseket, hogy a felelősöket bíróság előtt felelősségre vonják;

1.  mély aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén kialakult általános helyzet romlása miatt, aminek komoly politikai, gazdasági, társadalmi, humanitárius és biztonsági következményei vannak a KDK-ban és az egész régióban;

2.  határozottan elítéli az M23 és minden más romboló erő által az utóbbi hónapokban a KDK keleti részén vezetett támadásokat; ellenez a konfliktusba történő minden külső beavatkozást és hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy megszűnjön a helyi és külföldi fegyveres csoportok tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén;

3.  kifejezetten felszólítja mind Ruanda, mind Uganda kormányát, hogy szüntessék meg az M23 elnevezésű lázadó csoportnak nyújtott támogatásukat, mivel ennek destabilizáló hatása van a Nagy-Tavak régióra;

4.  megerősíti a KDK elidegeníthetetlen és vitathatatlan jogát arra, hogy szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartsák;

5.  felhívja valamennyi érintett felet a régióban, hogy jóhiszeműen járuljon hozzá annak békés megoldásához; emellett a Kampalában 2012. november 24-én elfogadott válságmegoldási terv azonnali végrehajtására szólít fel;

6.  üdvözli az ICGRL, az Afrikai Unió (AU) és az ENSZ tagállamainak erőfeszítéseit és kezdeményezéseit, amelyek célja, hogy a válságra tartós és békés politikai megoldást keressenek; kitart amellett, hogy a katonai megoldás nem fogja megoldani a válságot, és ezért olyan politikai békefolyamatra hív fel, amely a lázadó erők lefegyverzésére irányul, és amely megszünteti a konfliktus okait;

7.  hangsúlyozza a közös ellenőrzési mechanizmus hatékony működésének fontosságát, valamint a tervezett semleges nemzetközi erő létrehozását és hatékony telepítését;

8.  felszólítja az EU-t, hogy az ENSZ Kongóval szemben elrendelt fegyveres embargóját megsértő valamennyi egyénnel szemben alakítson ki uniós álláspontot;

9.  felszólítja a KDK és a szomszédos országok kormányait, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, hogy olyan strukturális megoldásra jussanak, amely együttműködés, állandó párbeszéd, a bizalom és a megbékélés megteremtése útján tartós békéhez, biztonsághoz, stabilitáshoz, gazdasági fejlődéshez és az emberi jogok tiszteletéhez vezet a régióban; megerősíti elkötelezettségét, hogy e célból együttműködne a KDK-val és a Nagy-Tavak régióval;

10.  elítél a KDK keleti részén és a Nagy-Tavak régióban elkövetett minden erőszakmegnyilvánulást és valamennyi emberi jogi jogsértést, és szolidaritását fejezi ki a KDK háborúval sújtott népével; felhívja a KDK keleti részén zajló konfliktusokban részt vevő valamennyi erőt, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot, szüntessék be a polgári lakosság, különösen a nők és gyermekek elleni támadásokat, valamint tegyék lehetővé a humanitárius ügynökségek részére, hogy segítséget nyújthassanak a szenvedő polgári lakosság számára, és biztosítsák az ilyen ügynökségek védelmét;

11.   határozottan elítéli a KDK-ban széles körben elkövetett szexuális erőszakot, különösen a nők és leányok ellen elkövetett nemi erőszakot, valamint a gyermekek katonai toborzását; sürgeti a KDK kormányát és a nemzetközi közösséget, hogy a KDK keleti részén rászoruló valamennyi személyt lássa el orvosi segítséggel, beleértve a trauma utókezelési és pszichológiai támogatást is;

12.  elítéli a Dr. Mukewege meggyilkolására irányuló kísérletet, és független bírósági vizsgálatra szólít fel azért, hogy kivizsgálják e támadást, amely testőre halálát okozta;

13.  alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogi jogsértések minden korábbi és jelenlegi esetére kiterjedő pártatlan, alapos nyomozást, és a Nagy-Tavak régió valamennyi államát felhívja, hogy erőfeszítéseit koncentrálja arra, hogy a jogállamiság javítására irányuló folyamat központi kérdéseként véget lehessen vetni a büntetlenségnek;

14.  felszólít arra, hogy különösen az emberi jogi jogsértések, háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit, valamint a nők elleni szexuális erőszakot elkövetőket és a gyermekkatonákat sorozókat jelentsék fel, azonosítsák, vonják büntetőjogi felelősségre és büntessék meg a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban; hangsúlyozza, hogy a büntetlenség az elkövetők személyétől függetlenül nem tolerálható;

15.  felszólítja a kongói kormányt, hogy vállaljon teljes körű felelősséget és vessen véget a büntetlenségnek, így a kongói hadsereg (FARDC) által elkövetett visszaéléseknek is;

16.  felszólítja a KDK-t, hogy vezessen be hatékony nemzetbiztonsági ágazati reformot, olyan független erős intézményekkel, amelyek felelősséggel tartoznak az államnak és népének, és amelyek képesek fellépni a bűncselekményekkel és a korrupciós ügyekkel szemben, és képesek büntetőjogi úton üldözni azokat;

17.  felszólítja a nemzetközi közösséget, különösen az EU-t, az AU-t és az ENSZ-et, hogy továbbra is hozzanak meg minden lehetséges intézkedést a KDK keleti részén élő embereknek nyújtandó koordináltabb és hatékonyabb támogatás érdekében, és járuljanak hozzá a humanitárius katasztrófára adott válasszal kapcsolatos erőfeszítésekhez;

18.  sürgeti a KDK kormányát és a nemzetközi közösséget, hogy a KDK keleti részén rászoruló valamennyi személyt lássa el orvosi segítséggel, beleértve a traumakezelési és pszichológiai támogatást is;

19.  felszólítja az AU-t és a Nagy-Tavak országait, hogy tegyenek további lépéseket a természeti erőforrások illegális kiaknázása és kereskedelme elleni harcban, mivel többek között ezek vezetnek a fegyverek elterjedéséhez és táplálják a fegyverkereskedelmet, amelyek pedig azon legfontosabb tényezők között vannak, amelyek a Nagy-Tavak régióban fenntartják és súlyosbítják a konfliktusokat;

20.  úgy véli, hogy a KDK természeti erőforrásaihoz való átlátható hozzáférés és az afeletti felügyelet elengedhetetlen az ország fenntartható fejlődéséhez;

21.  határozottabb jogi intézkedésekre szólít fel, hogy az illegális bányászatból származó ásványok útját jobban lehessen követni a természeti erőforrásokhoz kötött nemzetközi piaci ellenőrzési eszközzel, amely a Dodd-Frank törvény elve alapján jött létre, és amelyet az Egyesült Államok Kongresszusa fogadott el;

22.  sürgeti a kongói kormányt, hogy haladéktalanul és határozottan cselekedjen, és előzzön meg minden olyan visszafordíthatatlan kárt a Virunga Nemzeti Parkban, ami az olajkutatások, illetve olajkitermelés vagy más illegális tevékenységek hatásának tudható be;

23.  felszólítja a kongói kormányt, hogy összhangban az Unesco kifejezett kérésével ne adjon engedélyt az olajbányászatra ;

24.  felszólít arra, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten tegyenek erőfeszítéseket az állam tekintélye, valamint a jogállamiság javítására a KDK-ban, különösen a kormányzás és a biztonság terén, többek között az Európai Unió katonai támogató missziójával (EUSEC) és az Unió rendőri segítségnyújtó missziójával (EUPOL) folytatott szoros együttműködés keretében, amit folytatni kell a béke és biztonság mind az országban, mind a Nagy-Tavak régióban való konszolidálása érdekében;

25.  felszólítja a Nagy-Tavak régió állam- és kormányfőit, hogy dolgozzanak azért, hogy ténylegesen megvalósuljon a jelenlegi regionális béke és fejlesztési eszközök végrehajtása, és a Nagy-tavak régió valamennyi, a biztonsági, stabilitási és fejlesztési megállapodást aláíró államát felszólítja arra, hogy maradéktalanul hajtsák azt végre, hogy lefektethessék és konszolidálhassák a béke és a biztonság szükséges alapjait a régióban; felszólítja az ENSZ-et, az EU-t és az AU-t, valamint a Nagy-Tavak régió barátait, hogy határozottan és aktívan támogassák a megállapodás végrehajtására irányuló erőfeszítéseket;

26.  a régió és valamennyi nemzetközi szerv minden országát felszólítja arra, hogy aktívan működjön együtt a KDK hatóságaival minden fegyveres csoport megszüntetése és leszerelése érdekében, valamint a KDK keleti részén a tartós béke megteremtésére;

27.  sürgeti a Monusco kongói stabilizációs misszióját, hogy nagyobb hatékonysággal hajtsa végre megbízatását a kongói civilek biztonságának biztosítása érdekében; azt az ajánlást teszi, hogy mozdítsák elő és könnyítsék meg a Monusco és a KDK kormánya helyi békére irányuló kezdeményezéseinek megalkotását, különösen azokon a területeken, ahol súlyos etnikai feszültségek jellemzőek, a helyzet tartós stabilizálása céljából;

28.  ösztönzi a KDK vezetőit, hogy tegyenek meg minden szükséges kezdeményezést a demokrácia konszolidációjára és alkotmányos és jogszabályi alapon biztosítsák a kongói népen belül minden aktív erő részvételét az ország kormányzásában;

29.  üdvözli, hogy a KDK parlamentje 2012. december 6-án az alkotmánynak megfelelően létrehozta a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságot, amely annak első lépése, hogy törvényt fogadjon el az emberi jogi jogsértések áldozatai és szemtanúi, valamint az emberi jogi aktivisták, a segélyszervezetek alkalmazottai és az újságírók védelméről;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy Tavak régiója kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0252.