Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen „a dalitok emberi jogairól Indiában” című 2007. február 1-jei állásfoglalására(1), valamint az emberi jogok világbeli helyzetéről készített éves jelentésekről szóló állásfoglalásaira, főként pedig a 2012. április 18-ira(2),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (CERD) és XXIV. általános ajánlásaira, amelyeket India ratifikált,

–  tekintettel a Mukul Vásznik társadalmi igazságosságért és szerepvállalásért felelős miniszter által előterjesztett, „A latrinatisztítóként való alkalmazás tilalmáról és a latrinatisztítók rehabilitációjáról szóló 2012. évi törvényre” irányuló kormányjavaslatra, amelyet az indiai parlamentnek 2012. szeptember 3-án nyújtottak be,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2009. október 19-i nyilatkozatára és az ENSZ tagállamaihoz intézett azon kérésére, hogy támogassák a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét,

–  tekintettel az ENSZ különleges eljárásaiból és az ENSZ-egyezmény által létrehozott testületekből eredő, valamint az Indiáról szóló, 2008. április 10-i és 2012. május 24-i két egyetemes időszakos felülvizsgálatban foglalt ajánlásokra,

–  tekintettel az Indiával kapcsolatos egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2012. július 9-i ajánlásaira,

–  tekintettel az ENSZ emberijog-védőkkel foglalkozó különleges előadója által 2012. február 6-án az indiai dalit aktivisták helyzetével kapcsolatban kifejtett súlyos aggodalmakra,

–  tekintettel a Melá Mukti Játrára, az egész országra kiterjedő, emberek ezreinek részvételével jelenleg is folyó menetre, amelynek célja a kézi latrinatisztítás felszámolása, és amely 2011. november 30. és 2012. január 31. között India 18 államán haladt keresztül,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló EU–India közötti tematikus párbeszédre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel India óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, és a BRICS-országok egyikeként immár fontos szerepet játszik a világpolitikában; mivel ugyanakkor a kasztokon alapuló megkülönböztetés továbbra is elterjedt és tartós jelenség;

B.  mivel India alkotmánya az állampolgárok számára egyenlő jogállást biztosít, továbbá 15. és 17. cikke jogellenesnek nyilvánítja a kasztokon és az érinthetetlenségen alapuló megkülönböztetést; mivel dálitok már a legmagasabb politikai tisztségeket is betöltötték; mivel India rendelkezik a kaszton kívüliek és az őslakos törzsek védelmét célzó törvényekkel és rendeletekkel, így például a polgári jogok védelméről szóló 1976. évi törvénnyel és a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló 1989. évi törvénnyel; mivel Manmohan Szingh indiai miniszterelnök több határozott nyilatkozatot is tett a dálitokkal szembeni erőszak elleni fellépés kiemelt kezeléséről;

C.  mivel ezen erőfeszítések ellenére Indiában a becslések szerint 170 millió dálit és őslakos ádivászí továbbra is a társadalmi kirekesztés súlyos formáinak van kitéve; mivel az ILO becslései szerint az országban az adósrabszolgaság áldozatainak túlnyomó többsége a kaszton kívüliek közül és az őslakos törzsekből kerül ki;

D.  mivel a kézi latrinatisztítás – noha jogilag be van tiltva – továbbra is igen elterjedt, és a szolgaság e formáját dálitok százezrei, szinte kizárólag nők végzik, a latrinatisztítókat legnagyobb számban foglalkoztató vállalat pedig az Indiai Államvasutak;

E.  mivel a dalit és az ádivászí nők, akik közül az írástudók aránya csupán 24%, a szegények legszegényebbjei közé tartoznak Indiában, és az élet minden területén többszörös – kaszt szerinti és nemi alapú – megkülönböztetésnek vannak kitéve, testi épségüket gyakran súlyosan veszélyeztetik, többek között a felsőbb kasztok által büntetlenül elkövetett szexuális bántalmazás révén, valamint társadalmilag kirekesztik és gazdaságilag kizsákmányolják őket;

F.  mivel becslések szerint a dalit nők az ellenük elkövetett bűncselekmények túlnyomó többségét a társadalomból való kiközösítéstől tartva és a személyes biztonságukat féltve nem jelentik be; mivel egy konkrét esetben, 2012. szeptember 9-én egy 16 éves dalit lányt a Hárijáná állam Hiszár tartományához tartozó Dabrá faluban csoportosan megerőszakoltak; mivel édesapja, miután megtudta, mi történt, öngyilkosságot követett el, és a rendőrség csak a tömeges tiltakozást látva, megkésve határozott lépések megtételéről;

G.  mivel 2012. november 20-án a Tamil Nadu állambeli Dharmapuriban egy magasabb kasztba tartozó személyekből álló, mintegy ezerfős banda a dalit közösség legalább 268 házát kifosztotta és felgyújtotta, a jelen lévő rendőrök pedig nem avatkoztak közbe;

H.  mivel a nők családon belüli erőszakkal szembeni védelméről szóló 2005. évi törvényt ténylegesen nem hajtják végre, és mivel a nőkkel szembeni, a rendőrség, a jogrendszer, az egészségügyi létesítmények területén és a politikai osztály körében általánosan elterjedt előítéletek akadályozzák az igazságszolgáltatást;

I.  mivel a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvény értelmében elítéltek száma továbbra is nagyon alacsony, és a törvény nem rettenti el az elkövetőket a bűncselekményektől;

J.  mivel különböző helyi és nemzetközi források szerint 100–200 ezer – többségében dalit – lány kényszerül adósrabszolgaságba Tamil Nadu állam fonodáiban, amelyek nyugati márkák számára ruházati cikkeket előállító gyárakat látnak el fonallal;

1.  elismerését fejezi ki az Indiában szövetségi, állami, regionális és helyi szinten a kasztokon alapuló megkülönböztetés felszámolásáért tett erőfeszítésekért; elismeréssel adózik továbbá a számos indiai politikus, indiai sajtóorgánum, nem kormányzati szervezet és a társadalom bármely szintjét képviselő egyéb közvélemény-formáló által a kasztokon alapuló megkülönböztetéssel szemben tanúsított egyértelmű kiállásnak;

2.  ugyanakkor továbbra is aggasztónak találja a bejelentett és a be nem jelentett atrocitások tartósan magas számát és az érinthetetlenség, különösen pedig a kézi latrinatisztítás elterjedt gyakorlatát;

3.  sürgeti a szövetségi, állami, regionális és helyi szintű indiai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben ígéreteiket, és hajtsák végre – vagy adott esetben módosítsák – a hatályos jogszabályokat, kiváltképp a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvényt a dalitok és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjainak hatékony védelme érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy az áldozatok számára lehetővé kell tenni, hogy az őket érintő ügyeket félelem nélkül bejelenthessék a rendőrségnek és az igazságügyi szerveknek, valamint hogy a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak komolyan nyomon kell követnie a bejelentett atrocitásokat és a megkülönböztetés egyéb eseteit;

5.  felhívja az indiai parlamentet, hogy hajtsa végre azon terveit, hogy elfogadja a latrinatisztítóként való alkalmazás tilalmáról és a latrinatisztítók rehabilitációjáról szóló új törvényt, és felszólítja az indiai kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak azonnali végrehajtatása érdekében;

6.  felhívja az indiai hatóságokat, hogy vonja vissza a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek nem állnak összhangban a nemzetközi normákkal, és a nemzetközi adományozóktól érkező összegek átvételét megakadályozva potenciálisan ellehetetlenítik a nem kormányzati szervezetek – köztük a dalit szervezetek és az indiai társadalom egyéb hátrányos helyzetű csoportjait képviselő szervezetek – munkáját;

7.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, az EU emberi jogi különmegbízottját és az uniós tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a kasztokon alapuló megkülönböztetésre vonatkozó uniós politikát, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belül támogassák a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét;

8.  üdvözli, hogy a szövetségi kabinet 2012 szeptemberében elfogadta a gyermek- és serdülőmunka betiltásáról szóló törvényt, amely megtiltja a tizennégy év alatti gyermekeknek valamennyi ágazatban, a tizennyolc év alatti gyermekeknek pedig a veszélyes ágazatokban való foglalkoztatását; felszólítja az indiai kormányt, hogy hozzon hatékony végrehajtási intézkedéseket a dolgozó gyermekek számának gyors csökkentése érdekében, amely szám az egyik legmagasabb a világon, és hogy vezessen be jogszabályokat a gyermekmunka teljes tilalmára vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet iránymutatásaival összhangban.

9.  felhívja az Unió és a tagállamok indiai képviseleteit, hogy a kasztokon alapuló megkülönböztetés kérdését építsék be az indiai hatóságokkal folytatott párbeszédeikbe, és kezeljék kiemelten a kasztokon alapuló – az oktatás területén is jelentkező – megkülönböztetés kezelését célzó, illetve a nőket és a lányokat középpontba állító programokat; elvárja, hogy az Indiával folytatott jövőbeli együttműködést értékeljék abból a szempontból is, hogy az milyen hatással van a kasztokon alapuló megkülönböztetésre;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást India miniszterelnökének, az indiai igazságügyi miniszternek, az indiai belügyminiszternek, a társadalmi igazságosságért és szerepvállalásért felelős indiai miniszternek, a Tanácsnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Bizottságnak, az Unió emberi jogi különmegbízottjának, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Közgyűlése elnökének.

(1) HL C 250. E, 2007.10.25., 87. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.