Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország „EGF/2011/020 ES/Comunidad Valenciana footwear from Spain” referenciaszámú kérelme) (COM(2012)0204 – C7-0112/2012 – 2012/2089(BUD))

P7_TA(2012)0231 A7-0189/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0204 – C7-0112/2012),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjában említett háromoldalú egyeztetésre,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0189/2012),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-jétől benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az Alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Spanyolország a Valencia autonóm közösség (ES52) NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 15. ágazatban („Bőr, bőrtermék és lábbeli gyártása”)(3) működő 146 vállalatnál történt 876 elbocsátásra tekintettel (amelyek közül valamennyi támogatásra jogosult) támogatást igényelt,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, és hogy ezért Spanyolország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megjegyzi, hogy a spanyol hatóságok 2011. december 28-án nyújtották be az EGAA-hoz a pénzügyi támogatás folyósítása iránti kérelmet, és ennek értékelését a Bizottság 2012. május 4-én tette hozzáférhetővé; üdvözli, hogy az értékelési folyamat és a további információk tagállamok általi benyújtása gyorsan és megfelelően zajlott;

3.  megjegyzi, hogy a cipőgyártás Valencia autonóm közösség régióban a munkahelyek 26%-át biztosította és így jelentősen hozzájárult a helyi gazdasághoz, amelyben a kis- és közepes vállalkozások a jellemzők az olyan hagyományos ágazatokban, mint a textil-, a cipő- és a kerámiaágazat;

4.  megjegyzi, hogy Valencia autonóm közösség régiót a közelmúltban négy tömeges elbocsátás is sújtotta, és üdvözli, hogy a régió döntése alapján az EGAA-ból származó támogatást e munkahely-megszűnések orvoslására használja fel: EGF/2009/014 ES/Valencia − Kerámiaipar, EGF/2010/005 ES/Valencia − kő/márvány, EGF/2010/009 ES/Valencia − textilágazat, EGF/2011/006 ES/Comunidad Valenciana − építőipar; üdvözli, hogy a régió épít az EGAA-val kapcsolatos tapasztalatokra, és gyors támogatást nyújt a munkavállalók számára számos ágazatban;

5.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a spanyol hatóságok úgy határoztak, hogy az intézkedések végrehajtását már a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat előtt megkezdik;

6.  felhívja a figyelmet e munkavállalók munkavállalási esélyeinek célzott képzések és a szakmai karrier során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén történő javítására; elvárja, hogy a koordinált csomag keretében biztosított képzést az elbocsátott munkavállalók szintjéhez és szükségleteihez igazítsák;

7.  megjegyzi, hogy a képzési intézkedések magas hozzáadott értékkel rendelkező munkahelyeket céloznak meg a cipőipari ágazaton belül, amelyet a spanyol hatóságok szerint nem valószínű, hogy áthelyeznek, valamint olyan ágazatokon belüli munkahelyeket, amelyek rövid és középtávon növekedési kilátásokat biztosítanak;

8.  üdvözli, hogy konzultációt folytattak a szociális partnerekkel a koordinált csomag tartalmáról, a szerepek kiosztásáról, valamint a feladatok elosztásáról és ütemezéséről;

9.  hangsúlyozza, hogy le kell vonni a következtetéseket az egyetlen ágazaton belül, számos kkv-nál bekövetkezett tömeges elbocsátások megoldását célzó ezen és más kérelmek előkészítéséből és végrehajtásából, különösen a jövőbeli rendeletben az önálló vállalkozók és a kkv-tulajdonosok EGAA-támogatásra való jogosultsága tekintetében, valamint a régiók és a tagállamok által alkalmazott, arra irányuló megoldások vonatkozásában, hogy gyorsan benyújtsák az ágazatra vonatkozó, számos vállalatot lefedő kérelmeket;

10.   kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási és költségvetési intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az EGAA igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) szóló új rendeletben tovább tökéletesítik majd az eljárást, és elérik, hogy az EGAA hatékonyabb, átláthatóbb és láthatóbb legyen;

11.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az Alap igénybevételére vonatkozó határozatok elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók ismételt munkaerő-piaci beilleszkedésében;

12.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; hangsúlyozza továbbá, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedéseket társfinanszírozhat, amelyek hozzájárulnak a hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó, sem pedig a vállalatok vagy ágazatok szerkezetváltására irányuló intézkedéseket; helyteleníti, hogy az EGAA arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy a szerződéses munkaerőt rugalmasabb és rövid időre alkalmazott munkaerővel váltsa ki;

13.  megállapítja, hogy az Alapból finanszírozandó összehangolt, személyre szabott szolgáltatási csomaggal kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes tiszteletben tatásának biztosítása érdekében, és hogy elkerüljék az Unió által finanszírozott szolgáltatások finanszírozásának megkettőződését;

14.  üdvözli, hogy – a Parlament többszöri kérését követően – a 2012-es költségvetésben 50 000 000 EUR összegű kifizetési előirányzat szerepel az Alapra vonatkozó 04 05 01. költségvetési sor alatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA-t külön speciális eszközként hozták létre saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és hogy ezért olyan elkülönített előirányzatokra van szüksége, amelyekkel elkerülhetőek a múltban történtekhez hasonló átcsoportosítások, amelyek végzetesek lehetnek az EGAA szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására nézve;

15.  sajnálja, hogy a Tanács úgy határozott, elutasítja a globális kereskedelmi folyamatokban bekövetkezett változások miatt munkahelyüket elveszítők mellett a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók pénzügyi támogatását is lehetővé tevő, valamint az uniós társfinanszírozási aránynak a programköltségek 65%-ára való növelését engedélyező „válság miatti eltérés” 2011. december 31-e után benyújtott kérelmekre való kiterjesztését, és felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul vezesse be újra ezt az intézkedést;

16.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

17.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2011/020 ES/Comunidad Valenciana footwear” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2012/354/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Európai Bizottság) szóló tanácsi álláspontról (09916/2012 – C7-0123/2012 – 2012/2057(BUD))

P7_TA(2012)0232 A7-0181/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2011. december 1-jén fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetére, amelyet a Bizottság 2012. március 16-án nyújtott be (COM(2012)0125),

–  tekintettel a Tanács által 2012. május 15-én elfogadott, a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (09916/2012 – C7-0123/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0181/2012),

A.  mivel a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjából (a továbbiakban: EUSZA) 18 061 682 EUR összegű kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzat igénybevételére vonatkozik a 2011. októberi olaszországi (liguriai és toszkánai) árvíz hatásainak enyhítése céljából,

B.  mivel a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezet célja, hogy e költségvetési kiigazítás formálisan bekerüljön a 2012. évi költségvetésbe,

C.  mivel a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezet – a Bizottság által előterjesztett formájában – a kifizetési előirányzatok szintjének növelését javasolta, mivel az év e korai szakában nem áll rendelkezésre forrás a szükséges kifizetési előirányzatok lehetséges átcsoportosítására,

D.  mivel a Tanács módosította a Bizottság javaslatát, miután ez utóbbi a szükséges összegnek megfelelő, lehetséges átcsoportosítható forrásokat azonosított, amint azt a DEC 9/2012. számú átcsoportosítási kérelmében előterjesztette,

1.  tudomásul veszi a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által előterjesztett formájában, és a Tanács erről szóló álláspontját;

2.  nagy jelentőségűnek tartja a természeti katasztrófa által sújtottaknak szánt pénzügyi támogatás gyors felszabadítását az EUSZA révén, és ezért rendkívül sajnálja, hogy a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetben érintett ügy esetében a költségvetési hatóság másik ága 8 hetet várt álláspontjának elfogadásával, ragaszkodva az Európai Unió működéséről szóló szerződés 1. jegyzőkönyvének álláspontja szerinti értelmezéséhez (a nemzeti parlamentek tájékoztatásának határideje);

3.  felhívja a tagállamokban – mind helyi, mind regionális szinten – érintett feleket és a nemzeti hatóságokat, hogy javítsák a szükségletek értékelését és az EUSZA igénybevétele iránti jövőbeli lehetséges kérelmek koordinálását az EUSZA igénybevételének lehető legnagyobb mértékű felgyorsítása érdekében;

4.  jóváhagyja a 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

5.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 2/2012. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint hogy gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéséről;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (2) HL L 56., 2012.2.29. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0126 – C7-0078/2012 – 2012/2051(BUD))

P7_TA(2012)0233 A7-0182/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0126 – C7-0078/2012),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 26. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott, a Szolidaritási Alapról szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0182/2012),

1.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2012/366/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (EGF/2012/000 TA 2012 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) (COM(2012)0160 – C7-0091/2012 – 2012/2058(BUD))

P7_TA(2012)0234 A7-0187/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0160 – C7-0091/2012),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjában előírt háromoldalú egyeztetésre,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0187/2012),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel a Bizottság az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(3) által meghatározott általános szabályokkal, valamint a költségvetés végrehajtásának erre a formájára alkalmazandó végrehajtási szabályokkal összhangban kezeli az alapot,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel a Bizottság kezdeményezésére az adott évben rendelkezésre álló pénzügyi források 0,35%-ának erejéig az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználható technikai segítségnyújtásra az EGAA-rendelet végrehajtásához szükséges nyomon követéssel, tájékoztatással, adminisztratív és technikai támogatással, valamint pénzügyi ellenőrzéssel, ellenőrzési és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos intézkedések finanszírozására – amint azt az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja –, beleértve a tagállamoknak nyújtott tájékoztatást és iránymutatást az EGAA felhasználása, felügyelete és értékelése során, továbbá az EGAA felhasználásáról az európai és nemzeti szociális partnereknek nyújtott tájékoztatást is (az EGAA-rendelet 8. cikkének (4) bekezdése),

E.  mivel az EGAA-rendelet 9. cikkének (Tájékoztatás és nyilvánosság) (2) bekezdése szerint a Bizottság az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álló internetes oldalt köteles létrehozni, amely információkat biztosítson és terjesszen a kérelmekkel kapcsolatban, kiemelve a költségvetési hatóság szerepét,

F.  mivel a Bizottság az említett cikkek alapján az EGAA igénybevételét kérte a beérkezett és odaítélt kérelmek, illetve a javasolt és megvalósított intézkedések nyomon követése, a weboldal fejlesztése, kiadványok és audiovizuális eszközök készítése, tudásbázis létrehozása, a tagállamok számára nyújtandó adminisztratív és technikai támogatás, valamint az EGAA végső értékelésének előkészítése érdekében,

G.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  egyetért azzal, hogy a Bizottság által javasolt intézkedéseket technikai segítségnyújtásként finanszírozzák az EGAA-rendelet 8. cikkének (1) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban;

2.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság megkezdi az EGAA végső értékelésének előkészítését; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eredmények túl későn fognak megérkezni ahhoz, hogy felhasználhassák azokat a 2014−2020 közötti EGAA-ra vonatkozó új rendeletről szóló viták során, különösen a válsággal összefüggő eltérés kritériuma alkalmazásának hatékonysága tekintetében, mivel az EGAA érintett eseteit az EGAA félidős értékelő jelentése nem elemezte;

3.  úgy véli, hogy egyéb megtakarításokat is lehet eszközölni a Bizottság által kért adminisztratív és technikai támogatás tekintetében;

4.  érdeklődik a Bizottságtól az elmúlt évek során a technikai segítségnyújtás által finanszírozott tájékoztatási eszközök hatásáról és hatékonyságáról; megbízható adatokat kér ezen eszközök használatáról;

5.  megjegyzi, hogy a Bizottság továbbra is dolgozni fog a szabványosított eljárásokon a kérelmek egyszerűsítése, a kérelmek gyorsabb feldolgozása és a hatékonyabb jelentéstétel érdekében; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse a technikai segítségnyújtás 2011. évi felhasználását követően elért előrelépéseket; emlékeztet arra, hogy le kell rövidíteni a kérelmezési eljárásokat;

6.  emlékeztet a hálózatépítés és az EGAA-ra vonatkozó információcsere jelentőségére; ezért támogatja az EGAA kapcsolattartói szakértői csoportjának finanszírozását; hangsúlyozza ezenkívül az EGAA-kérelmekben érintett valamennyi féllel – köztük a szociális partnerekkel – való kapcsolattartás fontosságát a lehető legtöbb szinergia megteremtése érdekében;

7.  arra biztatja a tagállamokat, hogy hasznosítsák a bevált gyakorlatok cseréjét, és tanuljanak különösen azoktól a tagállamoktól, amelyeknél az EGAA-ra vonatkozóan már működnek a szociális partnereket és az érintett feleket helyi szinten bevonó nemzeti tájékoztató hálózatok annak érdekében, hogy amennyiben tömeges elbocsátásra kerül sor, megfelelő segítségnyújtó struktúra álljon készenlétben;

8.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási és költségvetési intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli ezzel összefüggésben a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az alap igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az EGAA soron következő felülvizsgálatának keretében tovább tökéletesítik majd az eljárást, és elérik, hogy az alap hatékonyabb, átláthatóbb és láthatóbb legyen;

9.  üdvözli, hogy a Parlament többszöri kérését követően a 2012-es költségvetésben 50 000 000 EUR összegű kifizetési előirányzat szerepel a 04 05 01. jogcímcsoport (Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap) alatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és hogy ezért olyan elkülönített előirányzatra van szüksége, amellyel elkerülhetőek a más költségvetési sorokból a múltban történtekhez hasonló átcsoportosítások, amelyek hátrányosak lehetnek az EGAA szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására nézve;

10.  sajnálja, hogy a Tanács úgy határozott, elutasítja a globális kereskedelmi folyamatokban bekövetkezett változások miatt munkahelyüket elveszítők mellett a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók pénzügyi támogatását, valamint az uniós társfinanszírozási aránynak a programköltségek 65%-ára való növelését is lehetővé tevő „válság miatti eltérés” 2011. december 31-e után benyújtott kérelmekre való kiterjesztését, és felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul vezesse be újra ezt az intézkedést;

11.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

12.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (EGF/2012/000 TA 2012 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2012/408/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása a Latin-Amerikával való új fejlesztési együttműködés meghatározásáról (2011/2286(INI))

P7_TA(2012)0235 A7-0159/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség állam- és kormányfői Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.), Bécsben (2006. május 12–13.), Limában (2008. május 16–17.) és Madridban (2010. május 17–18.) megtartott hat csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

–  tekintettel az ibér-amerikai állam- és kormányfők 2011. október 28-én és 29-én Asunciónban (Paraguay) megtartott 21. csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az UNFCCC-ben részes felek Koppenhágában tartott 15., Cancúnban tartott 16. és Durbanben megrendezett 17. konferenciájának eredményeire,

–  tekintettel a Monterreyi Konszenzusra (2002), a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára (2008), a Párizsi Nyilatkozatra (2005) és az accrai cselekvési programra (2008),

–  tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a millenniumi fejlesztési célokat (MFC) a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokként határozta meg,

–  tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról 2011 decemberében Puszanban tartott magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-konferencia (Rio+20) előkészítő folyamatára,

–  tekintettel a 2009. május 13–14-én a Riói Csoport és az Európai Unió között Prágában megtartott XIV. miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul. Az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”.

–  tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra(1), és különösen annak 61. pontjára, amely elismeri a közepes jövedelmű országok jelentőségét a millenniumi fejlesztési célok elérésében, és ismerteti azokat a nehézségeket, amelyekkel ezen országok – a közepesen magas jövedelmű országokkal egyetemben – szembesülnek,

–  tekintettel a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló 2007-es magatartási kódexre,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolatairól,

–  tekintettel a 2010 májusában megrendezett EU–LAC csúcstalálkozón elfogadott madridi cselekvési tervre és annak 6 témájára: 1. – Tudomány, kutatás, innováció és technológia; 2. – Fenntartható fejlődés; környezetvédelem; éghajlatváltozás, biológiai sokféleség és energia; 3. – Regionális integráció és kölcsönös összekapcsolhatóság a befogadás és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében; 4. – Migráció; 5. – Oktatás és foglalkoztatás; 6. – Kábítószerek;

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a 2007–2013 közötti időszakra szóló latin-amerikai regionális programozásról szóló, 2007. július 12-i bizottsági dokumentumra (E/2007/1417) és annak félidős értékelésére,

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című 2009. szeptember 30-i közleményére (COM(2009)0495),

–  tekintettel „A politikák fejlesztési célú koherenciája – az egész Unióra kiterjedő megközelítés szakpolitikai keretének kialakítása” című 2009. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2009)0458), valamint az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2009. november 17-i következtetéseire a politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a segélyhatékonyság működési keretéről,

–  tekintettel a Bizottságnak „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására: Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2010. november 10-i zöld könyvére (COM(2010)0629),

–  tekintettel a 2011. október 13-án elfogadott „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel „A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett 2009. augusztus 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0433),

–  tekintettel „A többéves pénzügyi keret előkészítése az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal és a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozóan a 2014–2020 közötti időszakban” címmel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2011)0837, SEC(2011)1459, SEC(2011)1460),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0843, SEC(2011)1475, SEC(2011)1476),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500) és „Az Európa 2020 stratégia költségvetése: a jelenlegi finanszírozási rendszer, az előttünk álló kihívások, az érdekeltekkel folytatott konzultáció eredményei, valamint a legfontosabb horizontális és ágazati kérdésekre vonatkozó különféle választási lehetőségek” című, ugyanezen a napon kiadott bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0868),

–  tekintettel az EU külügyi- és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak a „Globális Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményre (COM(2011)0865),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0840, SEC(2011)1469, SEC(2011)1470),

–  tekintettel az EU–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) állásfoglalásaira és különösen a 2011. május 18–19-én Montevideóban (Uruguay) megtartott ötödik rendes plenáris ülésen elfogadott, az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló és az elsősorban a nők és a fiatalok munkahelyeire vonatkozó munkahelyvédelmi és munkahely-teremtési stratégiákról, valamint az Európai Unió és Latin-Amerika között a biztonság és védelem terén fennálló kapcsolatokról szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatokat célzó globális partnerségről és közös stratégiáról szóló 2001. november 15-i állásfoglalására(3), az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló 2006. április 27-i állásfoglalására(4) és az Európai Unió és a latin-amerikai és karibi országok Limában megtartott V. LAK–EU csúcstalálkozójáról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó 2010. május 5-i uniós stratégiáról(6), a 2010. október 21-i azUnió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól(7) és a 2011. július 5-i, az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételéről (8) szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Latin-Amerikára vonatkozó új uniós fejlesztési együttműködési politikáról: a társadalmi kohézió, a regionális integráció és a dél-dél együttműködés fontosságának kiemeléséről szóló új tanulmányra (2011. december),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0159/2012),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés meghatározása szerint a fejlesztési együttműködés általános célkitűzése a szegénység felszámolása és a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása, ideértve a millenniumi fejlesztési célok (MFC) 2015-ig történő megvalósítását is;

B.  mivel a térség a közepes jövedelmű országok csoportjába tartozik, amelyek a gazdasági növekedés és a hatékonyabb szociálpolitika révén jelentős sikereket értek el a szegénység mérséklése – egyetlen évtized alatt 44%-ról 33 %-ra csökkentve azt –, valamint az egyenlőtlenség csökkentése terén, ennek ellenére minden harmadik latin-amerikai – 180 millió ember, akik közül 52 millió él napi 2 eurónál kevesebb összegből – még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és a régió 10 országa a világ azon 15 országa közé tartozik, ahol a legnagyobb mértékű az egyenlőtlenség(9); mivel egyes országokban az alultáplált személyek aránya meghaladja a 20%-ot, 28 millió polgár írástudatlan, és 44 millióan élnek a szociális védelmi rendszerek körén kívül;

C.  mivel az IMF 2011-re 4,5%-os átlagos GDP-növekedést prognosztizált Latin-Amerikában, és egyes előrejelzések szerint a globális gazdasági növekedés lassulása várható 2012-ben, miközben továbbra is nagy bizonytalanság uralkodik a globális gazdasági és pénzügyi válság térségre gyakorolt hatásait illetően;

D.  mivel a közepes jövedelmű országok képezik a fejlődés és a regionális integráció motorját, és ezen országok válsága gátolja a térség alacsony jövedelmű országainak előrelépését;

E.  mivel a térség országaiban bekövetkezett lassulás eltérő lefolyású, és Bolívia, Honduras, Nicaragua és Suriname számára a kivándorlók készpénzátutalásai – amelyek ezen országok GDP-jének 6–25%-át teszik ki – mellett továbbra is a külső támogatások jelentik a fejlesztési célú finanszírozás egyik legfontosabb forrását;

F.  mivel az új együttműködési politika meghatározásakor figyelembe kell venni az egyes országok sajátos prioritásait és szükségleteit, és mivel az Uniónak a dél-dél együttműködés, a szegénység elleni küzdelem és a regionális és globális fejlődés előmozdítása terén vállalt vezető szerepében együtt kell működnie az összes latin-amerikai országgal és különösen a közepesen fejlett országokkal;

G.  mivel amiatt, hogy a régió számára fontos a jövedelmek és a javak fenntartható fejlődést, valamint a nagyobb fokú társadalmi igazságosságot és társadalmi kohéziót ösztönző, megfelelő politikák alkalmazása révén történő jobb elosztása, a 2004-ben megrendezett guadalajarai fórumon életre hívott stratégiai partnerség egyik fő célkitűzése a társadalmi kohézió;

H.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás különös jelentőséggel bírnak a változtatási programban; mivel Latin-Amerika olyan kontinens, ahol a demokrácia általánosan megalapozott, amely Európával közös demokratikus értékekkel és elvekkel rendelkezik, és ahol az erőszak és a bizonytalanság által fenyegetett állami irányítás és intézményi struktúra támogatást igényel;

I.  mivel a közepes jövedelmű országokban kívánatosabb lenne a támogatás átirányítása az intézményi és szabályozási kapacitások, a közpolitikák kialakítása, a társadalmi szereplők támogatása, valamint a hivatalos fejlesztési segélyeket (ODA) kiegészítő források mozgósítása felé;

J.  mivel Latin-Amerika és az EU a közös értékeken, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásán alapuló biregionális stratégiai partnerséget alakított ki; mivel az EU kilenc globális stratégiai partnere közül kettő latin-amerikai ország (Brazília és Mexikó); mivel az EU az első számú befektető Latin-Amerikában és a térség második legfontosabb kereskedelmi partnere, valamint a Latin-Amerikának juttatott hivatalos fejlesztési segélyek (ODA) 53%-ának biztosításával a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozója a régióban;

K.  mivel a világ szegény lakosságának jelentős része ezekben a közepes jövedelmű országokban él; mivel ezen országokat gyakran súlyos egyenlőtlenségek és gyenge kormányzás jellemzi, ami veszélyezteti saját fejlődési folyamatuk fenntarthatóságát; mivel számos közepes jövedelmű ország fontos szerepet játszik a világ politikai, biztonsági és kereskedelmi kérdéseiben, a globális közjavak előállítása és védelme, regionális szinten pedig „horgonyországként” betöltött funkciójuk révén; mivel a gazdasági fellendülés időszakainak elmúltával továbbra is védtelenek a globális gazdasági, környezeti és biztonsági kockázatokkal szemben;

L.  mivel néhány latin-amerikai ország regionális együttműködési mechanizmusok és a dél-dél együttműködés keretében már bekapcsolódott a fejlesztési együttműködés erőfeszítéseibe;

M.  mivel Latin-Amerika nem szűnhet meg prioritás lenni az EU számára, amint azt az EU és Latin-Amerika közötti biregionális kapcsolatok is tükrözik, amelyek terén az utóbbi években jelentős előrelépések történtek, ezt példázzák a Közép-Amerikával, Chilével és Mexikóval kötött társulási megállapodások, a Kolumbiával és Peruval kötött többoldalú kereskedelmi megállapodás, a Mercosurral folytatott tárgyalások, a madridi cselekvési terv és az EU–LAC Alapítvány létrehozása;

N.  mivel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus szerint a közepes jövedelmű országok számára nyújtott támogatás továbbra is szükséges a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez;

O.  mivel a térségbeli partnerekkel kötött megállapodások, ezen belül a társulási megállapodások, valamint a fejlesztési segélyek révén az EU továbbra is jelentős mértékben támogatja a régió fejlődését és stabilizációs folyamatát; mivel komoly aggodalom forrása az a lehetőség, hogy e folyamat eredményeinek megszilárdulását követően az EU esetleg felhagy a támogatással;

P.  mivel a Bizottságnak a fejlesztési együttműködési eszközre (DCI) vonatkozó jelenlegi javaslata kilátásba helyezi a közepes jövedelmű latin-amerikai országoknak nyújtott uniós bilaterális támogatás csökkentését, az alapvető szolgáltatások pedig lekerültek a régió számára kijelölt prioritások listájáról;

Q.  mivel a Latin-Amerikára vonatkozó jelenlegi DCI költségvetési előirányzata azt tükrözi, hogy az európai támogatásban részesülő többi területhez viszonyítva erre a térségre jut a legszerényebb finanszírozás a közösségi költségvetés IV. fejezetének keretében;

R.  mivel a társadalmi kohézió tág dimenzióval rendelkezik, amely magában foglalja a szegénység elleni küzdelmet, az egyenlőtlenség csökkentését, az alapvető szolgáltatásokhoz, így az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a nyugdíjhoz vagy és a lakhatáshoz való egyetemes hozzáférést, valamint a társadalmi párbeszéd és a munkaügyi jogok elismerését és védelmét; mivel szükség van egy olyan költségvetési paktumra, amely garantálja a források lehető legjobb elosztását;

S.  mivel Kína Latin-Amerika harmadik legfontosabb befektetőjévé lépett elő, egyes termékek esetében pedig a legjelentősebb, sőt akár az egyetlen exportpiacot képezi; mivel emiatt az Uniónak aktívabb szerepet kell játszania annak érdekében, hogy a WTO rendszerén belül megerősítse kereskedelmi és befektetési kapcsolatait a latin-amerikai országokkal;

T.  mivel a társadalmi kohézió – függetlenül az e fogalomhoz európai és latin-amerikai viszonylatban társuló jelentéstartalmaktól – mindkét régióban a közpolitikák irányadó elvének tekinthető, amely lehetővé teszi, hogy a fejlesztési stratégiák a teljes lakosság jólétének elérésére irányuljanak, elkerülve a polarizációt, az elidegenedést és a demokratikus intézményekbe vetett bizalom elvesztését;

U.  mivel a régióban az adományozók előtt álló legnagyobb kihívások egyike a politikák közötti koherencia, valamint a jobb munkamegosztás keretében a hatékonyabb koordináció és komplementaritás megvalósítása a támogatás nagyobb fokú koncentrációjának és kiszámíthatóságának elérése érdekében;

V.  mivel a jólét megteremtése, a szegénység, az egyenlőtlenség, a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés – ami különösen a nőket, a fiatalokat és az etnikai kisebbségeket érinti – elleni küzdelem, valamint a társadalmi kohézió és az emberi jogok előmozdítása ma is az EU és Latin-Amerika közötti stratégiai társulás központi prioritása;

W.  mivel a térségben aggasztóak a gyermekhalandóság és anyai mortalitás elleni küzdelemre vonatkozó mutatók, és mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítése a szegénység csökkentésének alapvető tényezői;

X.  mivel az EU általános preferenciarendszere (GSP) kulcsfontosságú eszköz, amely lehetővé teszi a fejlődő országok számára, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a globális kereskedelemben, és ezáltal további exportbevételekre tegyenek szert, ami előmozdítja a gazdasági növekedést, valamint a fejlesztésre és a szegénység mérséklésére irányuló szakpolitikai stratégiák végrehajtását;

Y.  mivel a GDP önmagában nem megfelelő mutató az egyenlőtlenség mérésére, és nem megfelelő hivatkozási alap az elsődlegesen a szegénység felszámolására irányuló uniós fejlesztési támogatások odaítéléséről szóló döntésekhez;

Z.  mivel a latin-amerikai országok sokkal kevesebbet exportálnak a szomszédos országokba, mint más kontinenseken élő társaik; mivel a viszonylag alacsony mértékű kereskedelmi csere a nagy távolságoknak, a magas vámtarifáknak, a vámoknak, a külön kereskedelmi megállapodásoknak és a nem megfelelő infrastrukturális hálózatoknak tudható be;

AA.  mivel a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kohézió előmozdítása terén létfontosságú az oktatás és a képzés, valamint a közegészségügyi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés;

AB.  mivel a környezet pusztulása közvetlenül kihat a szegénység kialakulására; mivel Latin-Amerika a Föld nagy természetvédelmi területe, Brazília, Mexikó, Peru és Kolumbia pedig a világ legnagyobb biológiai sokféleséggel rendelkező országai közé tartoznak, ugyanakkor a kontinens az éghajlatváltozással szemben különösen sebezhető;

AC.  mivel az adóbeszedés javítása elengedhetetlen egy olyan kompetens állam kiépítéséhez, amely képes ellátni polgárait olyan alapvető szolgáltatásokkal, mint az egészségügy, a közegészségügy és az oktatás;

AD.  mivel az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés legpusztítóbb következményei nagymértékben érintik Latin-Amerikát és a karibi térséget, és a régió országai a világ legsebezhetőbb országai közé tartoznak; mivel a természeti katasztrófák a közép-amerikai térségben a regionális GDP 54%-ának megfelelő veszteséget okoztak;

AE.  mivel a változtatási program kifejezetten hivatkozik a magánszektorra a fenntartható fejlődés megvalósításának alapvető szereplőjeként és a társadalmi kohézió elősegítőjeként;

AF.  mivel fontos, hogy az EU és Latin-Amerika strukturált és átfogó biregionális párbeszédet folytasson a migrációról, és hogy mindkét régió migrációs politikái és gyakorlatai valamennyi migráns számára biztosítsák az alapvető jogok tiszteletben tartását;

AG.  mivel Latin-Amerika egyes országai a világ legerőszakosabb országai közé tartoznak, és a drogkereskedelemmel, pénzmosással, fegyvercsempészettel és korrupcióval kapcsolatos bűnözés, illetve a szervezett bűnözés a régió fejlődését is fenyegető, igen komoly problémát jelent;

AH.  mivel a partnerségi eszközről szóló bizottsági javaslat az Európa 2020 stratégia térségbeli végrehajtását állítja középpontba; mivel ez a javaslat elsősorban az EU stratégiai partnereire és a feltörekvő gazdaságokra összpontosít, egyúttal pedig a globális kihívásokra és veszélyekre hangsúlyt helyező globális megközelítést is alkalmaz;

AI.  mivel Latin-Amerika demokratikus rendszereire és kollektív biztonságára nézve különös veszélyt jelent a bűnszövetkezetekhez kapcsolódó korrupció, különös tekintettel azokra, amelyek kábítószerek elosztásával és kereskedelmével foglalkoznak, beszivárognak az intézményekbe, egymás között szétosztják a hatásköröket, és járulékos károkat okoznak, ezzel pedig súlyos problémákat generálnak az instabilitás és a politikai irányítás terén;

1.  hangsúlyozza, hogy jóllehet a gazdasági és pénzügyi világválság kevésbé súlyos következményekkel járt Latin-Amerikában, mint a világ más régióiban, az egyenlőtlenségi mutatók és a szegénységi ráták még mindig nagyon magasak, és a térség hat millenniumi fejlesztési cél tekintetében nem ért el elégséges fejlődést;

2.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az Európai Unió és Latin-Amerika közötti koordinációt a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérése terén, különösen a szegénység leküzdésére, a munkahelyteremtésre és a perifériára szorult csoportok társadalmi befogadására irányuló intézkedések terén; hangsúlyozza, hogy a globális fejlesztési partnerség megvalósítására irányuló millenniumi fejlesztési célnak (8. MFC) központi helyen kell állnia a Latin-Amerikával megvalósított uniós együttműködési politikában, és ki kell választani azokat a területeket, ahol végrehajtják az „inkluzív növekedés” új stratégiáját ezekben az országokban; hangsúlyozza, hogy az EU–Latin-Amerika–Karib-térség Alapítvány jelentősen hozzájárulhat a célkitűzések eléréséhez;

3.  úgy véli, hogy a néhány latin-amerikai országban végbement gazdasági és technológiai fejlődés szükségessé teszi az EU bilaterális fejlesztési együttműködése keretében meghatározott célkitűzések újragondolását; kéri, hogy az együttműködést irányítsák át azokra a területekre, ahol arra a szegénység csökkentése érdekében a leginkább szükség van; hangsúlyozza, hogy közös kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket a többoldalúság erősítése révén együtt kell leküzdenünk; hangsúlyozza, hogy a növekedés, a kereskedelem, a fejlesztés és a szegénység csökkentése közötti összefüggések nem egyszerűek és nem is magától értetődőek; ennek fényében az EU jövőbeni fejlesztési együttműködési politikájáról folytatott vita összefüggésében arra ösztönzi a Bizottságot, hogy végezze el a szegénység hathatós mérséklése érdekében előmozdítani kívánt jelenlegi fejlesztési modell széles körű és mélyreható átgondolását, és vonja le a tanulságokat az elmúlt évtizedekből a szegénység és az egyenlőtlenség eredményes – a szakpolitikai mozgástér csökkenése vagy korlátozása nélküli – mérséklése érdekében;

4.  úgy véli, hogy az uniós együttműködési és fejlesztési politikát a Latin-Amerikával folytatott szoros konzultáció keretében kellene kialakítani annak érdekében, hogy a régiókra vonatkozóan fenntartható, tisztességes és jól kiegyensúlyozott fejlesztési politika jöjjön létre;

5.  rámutat, hogy a támogatás – jóllehet lendületet adhat a latin-amerikai országoknak – nem elegendő a fenntartható és tartós fejlődés garantálásához; ezért felhívja a latin-amerikai országokat, hogy erősítsék meg és mozgósítsák belföldi erőforrásaikat, hozzanak létre átlátható adózási rendszereket, korrupciótól és csalástól mentes költségvetési irányítást, valamint elsősorban együttműködés, technikai segítségnyújtás és a helyi közigazgatási szervek melletti jogi és adóügyi képzés megteremtése révén vonják be hatékonyan a magánszektort, a helyi önkormányzatokat és a civil társadalmat az EU–Latin-Amerika napirendbe, hogy nagyobb felelősséggel viseltessenek a projektek iránt;

6.  úgy véli, hogy a több latin-amerikai országba érkező, elsősorban azok nyersanyag- és szénhidrogén-lelőhelyeit és mezőgazdasági erőforrásait érintő, meghatározó ázsiai beruházásoknak meg kell győznie az Európai Uniót, hogy rövid időn belül hatékonyan megerősítse a térség fenntartható fejlődéséhez nyújtott támogatását;

7.  úgy véli, mivel a fejlesztési politika terén egyensúlyt kell teremteni Latin-Amerika és az EU között, Latin-Amerikának külön erőfeszítést kell tennie regionális politikai, gazdasági és kereskedelmi integrációja előmozdítása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokban elért előrelépést egységes fejlesztéspolitikával kell összehangolni úgy véli, hogy az egyes országokra szabott eszközöket és együttműködési célkitűzéseket kell kidolgozni, a forrásokat a legsérülékenyebb országokra kell összpontosítani, és javítani kell a politikák fejlesztési célú koherenciáját;

9.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a 2014–2020 közötti időszakban a DCI keretében Latin-Amerikával folytatott együttműködés volumenét tartsa a földrajzi alapú eszközök teljes összegének egyharmadán;

10.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a segélyeknél alkalmazzák a differenciálás és a koncentráció elvét; hangsúlyozza, hogy a differenciálást a programozás szakaszában – mind a fogadó országokban, mind az együttműködési eszközök tekintetében – fokozatosan kell alkalmazni, és a közepes jövedelmű országoknak jobban megfelelő más együttműködési formákat kell kidolgozni; javasolja, hogy a differenciálás elvét objektív és valamennyi ország számára közös feltételekkel alkalmazzák;

11.  emlékeztet arra, hogy mivel az Unió nem csupán a legjelentősebb nemzetközi adományozó, hanem a nemzetközi közösség aktív tagjaként globális szereplő is, sőt akként is kell fellépnie, így a differenciáláson alapuló megközelítés nem eredményezheti a térség jelentőségének drasztikus csökkenését az EU külső dimenziójában. úgy véli, hogy máskülönben az EU teljes régiókban ítélheti önmagát jelentéktelenségre, szabad teret hagyva más globális szereplők beavatkozásának;

12.  hangsúlyozza, hogy a források bármilyen esetleges átcsoportosítása esetén ugyanazon régió alacsony és közepesen alacsony jövedelmű országaiban jelen lévő szegénység felszámolását célzó földrajzi alapú programoknak kell kedvezni;

A közepes jövedelmű országok jelentősége – a differenciált megközelítés szükségessége

13.  aggodalmának ad hangot a Bizottság DCI-re vonatkozó javaslatában – amely Latin-Amerika és a Karib-térség tizenegy közepes jövedelmű országától megvonja a kétoldalú programokhoz való hozzáférés lehetőségét – megállapított jogosultsági kritériumok végrehajtásával kapcsolatos szigor hiánya miatt; emlékeztet arra, hogy egyes latin-amerikai országok azok közé tartoznak, ahol a világon a legnagyobb az egyenlőtlenség az egy főre eső jövedelem tekintetében, és hogy ez a tartós egyenlőtlenség alacsony társadalmi-gazdasági mobilitással párosul; hangsúlyozza, hogy egy igen heterogén országcsoportról van szó, következésképpen fenn kell tartani a koordináción és a politikai párbeszéden alapuló differenciált együttműködést;

14.  úgy véli, hogy az EU által a térség felé közvetített üzenet igen aggasztó, mivel az a gyakorlatban azt kommunikálja az EU részéről, hogy a nagyszámú politikai és kereskedelmi kötelezettségvállalás és a közös globális érdekek ellenére az EU nem adja meg a térségnek a számára kijáró odafigyelést;

15.  hangsúlyozza – amint azt a fejlesztési együttműködésre vonatkozó európai konszenzus 66. cikke is megállapítja –, hogy kellő figyelmet kell fordítani a közepes jövedelmű, és különösen az alacsonyabb közepes jövedelmű országokra, amelyek közül sokan az alacsony jövedelmű országokéhoz hasonló problémákkal küzdenek;

16.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a fejlettség értékelésére használt mutatók felülvizsgálata és bővítése céljából a differenciálás elve alapján készítsen egy objektív és átlátható elemzést, és a gazdasági kritériumok megállapításakor ne csak a jövedelemszintet vegye figyelembe, hanem az olyan tényezőket is, mint a szegénységi mutató, az ECHO sérülékenységi és válságindexe, a Gini-együttható és az egyenlőtlenségi együttható; figyelmeztet, hogy az országok jövedelemszint szerinti osztályozása olyan számításokon alapul, amelyek rejtve hagyják az egyenlőtlenséget és a szegénységet;

17.  a fent említett mutatókat figyelembe véve szorgalmazza, hogy az EU a jövőbeni DCI keretében legalább Kolumbiával, Ecuadorral és Peruval folytassa a kétoldalú együttműködést;

18.  kéri a Bizottságot, hogy a segélyek kiszámíthatóságának a fejlesztési segélyezés hatékonyságával foglalkozó puszani fórumon megfogalmazott elvét követve terjesszen elő a közepes jövedelmű országoknak nyújtott bilaterális segélyek fokozatos megszüntetésére vonatkozó egységes stratégiát, amely lehetővé teszi ezen országok számára, hogy a segélyprogramok „abszolvenseiként” helyzetüket konszolidálják;

19.  kéri a Bizottságot, hogy a bilaterális segélyek fokozatos, az új DCI hatályba lépésekor kezdődő visszavonása során biztosítsa az alábbi kritériumok érvényesülését:

20.  hangsúlyozza, hogy a közepes jövedelmű országokkal és a magasabb közepes jövedelmű országokkal kialakítandó újfajta együttműködés támogatása érdekében több mint 1000 millió euróval bővíteni kell a partnerségi eszközt, biztosítva a források kiszámíthatóságát, számszerűsíthetőségét és ellenőrizhetőségét; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy ez az eszköz segítsen megerősíteni az EU globális kihívásokra – ilyen például az egyenlőtlenség és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a biztonsági kihívások, vagy a kábítószer-kereskedelem elleni harc – adott válaszait;

Társadalmi kohézió és a szegénység elleni küzdelem

21.  úgy véli, hogy az egyenlőtlenség magas foka és a hatékony szociális védelmi rendszer hiánya a legfőbb akadálya a demokrácia megszilárdulásának és a régió igazságos és fenntartható gazdasági fejlődésének, ezért kéri a demokratikus kormányzóképesség és a társadalmi kohézió közötti kapcsolat nagyobb mértékű figyelembevételét;

22.  úgy véli, hogy mindaddig nem teljesülhet az EU és Latin-Amerika közötti partnerség társadalmi kohézióra irányuló célkitűzése, amíg meg nem valósul a magas szintű fejlődés, valamint a jövedelmek és javak méltányos elosztása, e cél eléréséhez pedig biztosítani kell a szegénység felszámolását is igazságosabb és progresszívebb, az adózási képességet, valamint az adóelkerülés és az adócsalás elleni küzdelmet erősítő adóügyi politikák révén;

23.  hangsúlyozza a kereskedelem révén megvalósuló fejlesztési támogatás fontosságát; megállapítja, hogy a Latin-Amerika és az EU közötti kereskedelmi cserék kulcsfontosságú tényezők a szegénység enyhítésében és a jólét megteremtésének biztosításában mindkét kontinensen; óva int a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból eredő protekcionista tendenciáktól;

24.  hangsúlyozza az oktatási és egészségügyi programok számára meghatározott 20%-os célkitűzés fenntartásának fontosságát, és kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőséget a munkaerőpiacon és általában véve a társadalomban is figyelembe kell venni; ismételten rámutat arra, hogy az oktatás és a humán tőkébe történő befektetés képezi a társadalmi kohézió és a társadalmi-gazdasági fejlődés alapját; kéri, hogy hatékony szakpolitikák megvalósításával és megfelelő finanszírozással küzdjenek az írástudatlanság ellen, amely a térség egyes országaiban még mindig igen elterjedt, különösen a lánygyermekek és a nők körében, és mozdítsák elő az ingyenes közoktatás elérhetőségét (alap- és középfokon egyaránt), ami az egyes állami költségvetésekben fennálló forráshiány miatt korlátozott; e tekintetben támogatja az Ibero–Amerikai Államok Szervezete (OEI) által kidolgozott, „Oktatási célok 2021-re: ilyen oktatást szeretnénk a bicentenárium generációja számára” elnevezésű projektet;

25.  hangsúlyozza, hogy noha Latin-Amerikában az oktatási lefedettség és ráfordítás az utóbbi évtizedekben folyamatosan javult, azt továbbra is alacsony minőség és egyenlőtlen hozzáférés jellemzi; kiemeli az Európai Unió által az Erasmus, Alban és Alfa programok révén megvalósított munkát, és felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa az eddigi költségvetési előirányzatokat;

26.  hangsúlyozza, hogy az utóbbi években az iskolai teljesítmény terén a vidéki és városi térségek, az iskolatípusok – állami vagy magán –, illetve a nemek között, valamint a társadalmi-gazdasági háttér alapján mutatkozó jelentős különbségek tovább nőttek Latin-Amerikában, ezáltal súlyosbítva a társadalmi kohézió hiányának problémáját;

27.  hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió szorosan összefügg más szakpolitikákkal, így például a kereskedelemmel, a beruházásokkal és a pénzügyekkel; úgy véli, hogy a DCI tematikus, nemzeti és regionális programozása során jobban figyelembe kell venni a társadalmi kohézióval kapcsolatos célkitűzéseket, és az igazságosabb, a méltányosságot, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést és a tisztességes munkát elősegítő költségvetési, adó- és szociálpolitikákat, valamint az igazságügyi rendszer reformját kell támogatni;

28.  kiemeli az EuroSocial, az URB-AL, az AL-INVEST és a COPOLAD programok, valamint azon programok jelentőségét is, amelyek az EU és Latin-Amerika közötti párbeszéd és együttműködés erősítése céljából a migráció és a fejlesztési politikák irányítási modelljeinek kidolgozására összpontosítanak; úgy véli, hogy az új DCI keretében e programokat meg kell erősíteni oly módon, hogy kiaknázzák a háromoldalú együttműködés szempontjából bennük rejlő lehetőségeket;

29.  rámutat arra, hogy az Európai Uniónak a DCI révén biztosítania kell a szükséges forrásokat annak érdekében, hogy a gyermekek életkörülményei javuljanak, valamint lehetőséget kapjanak képességeik és a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatására, különösen a családon belül;

30.  ismételten hangsúlyozza a társadalmi kohézióról szóló EU–latin-amerikai fórum jelentőségét, és kéri, hogy azt nagyratörőbb és az e területen folytatott együttműködés összehangolását szolgáló mechanizmusok ösztönzésével tegyék a társadalmi kohézióról folytatott biregionális politikai párbeszéd színterévé, valamint mozdítsák elő a társadalmi kohézió kérdését a legfontosabb nemzetközi fórumok napirendjén;

31.  rámutat arra, hogy az EU-LAC Alapítvány fontos szerepet tölthet be a civil társadalom azon fellépéseinek és vitáinak összehangolásában és támogatásában, amelyek a nemzetközi együttműködésnek a térségbeli társadalmi kohézió előmozdításában vállalt szerepével kapcsolatosak;

A fejlesztési politikák koherenciája

32.  emlékeztet az EUMSZ 208. cikkében lefektetett fejlesztési együttműködési politika fontosságára a szegénység felszámolása, a gazdasági és szociális jogok előmozdítása, a környezetvédelem, a jó kormányzás, valamint a fenntartható és inkluzív fejlődés érdekében;

33.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy növelje a latin-amerikai országokban megvalósított projektjei láthatóságát, és az EU-val folytatott együttműködés hozzáadott értékének bemutatásával tegye azokat világosabban érthetővé a polgárok számára;

34.  rámutat arra, hogy az EU társulási/szabadkereskedelmi megállapodásai semmilyen körülmények között nem ütközhetnek a politikák fejlesztési célú koherenciájának célkitűzésével; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelemmel foglalkozó fejezetek – mint például a pénzügyi szolgáltatások, a kormányzati beszerzések és a szellemi tulajdonjogok – megfelelően tükrözzék a fejlesztési szükségleteket és problémákat, és erős mechanizmussal biztosítsák a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi jogokra vonatkozó közös normák teljesülését a folyamatban lévő tárgyalások során vagy a felülvizsgálat idején;

35.  sajnálatának ad hangot, amiért az általános preferenciális kedvezmények rendszerére vonatkozó bizottsági javaslat figyelmen kívül hagyja a Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok stratégiai jellegét azáltal, hogy a régió meglehetősen sok országát megfosztja ettől az eszköztől, holott az szükséges a régió fejlődése szempontjából;

36.  kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az Andok Közösséggel megkötendő jövőbeni, teljes körű társulási megállapodás előmozdítása céljából az e közösséget alkotó tagországok gazdasági növekedése és társadalmi fejlődése érdekében, az EU értékeinek, elveinek és céljainak megfelelően, amelyek mindig támogatták a latin-amerikai integrációt;

37.  felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a fejlesztésre elkülönített forrásokat ne irányítsák át más célokra;

38.  úgy véli, hogy az EU és a MERCOSUR közötti társulási megállapodás megkötése elősegíthetné és erősíthetné az együttműködést és a fejlődést Latin-Amerika és az Európai Unió között, feltéve, hogy az a tisztességes kereskedelem elvén és a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákon, valamint a befektetések számára biztosított jogbiztonság elvén alapul, és a felek is becsületes magatartást tanúsítanak;

39.  hangsúlyozza, hogy az új DCI-nek elő kell segítenie a regionális integráció folyamatát; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a társulási megállapodások és a többoldalú kereskedelmi megállapodások – amennyiben fő szempontjaik megfelelők, és figyelembe veszik az aszimmetriákat – a regionális integráció hatásos ösztönzői lehetnek, de fenntartja, hogy a politikák közötti koherencia hiánya veszélyezteti e folyamatot; sürgeti az Uniót annak biztosítására, hogy egyetlen megkötött kétoldalú megállapodás se veszélyeztesse Latin-Amerika integrációs folyamatát; megállapítja azt is, hogy miközben a régióközi kapcsolatok a kétoldalú kapcsolatok javára visszaszorultak, ez a kétoldalúság felé való elmozdulás jellemzően növeli a széttagoltságot és a rivalizálást Latin-Amerika regionális tömörülésein belül;

40.  hangsúlyozza, hogy az EU küldöttségeinek keretében súlypontokat kell létrehozni a politikák fejlesztési célú koherenciája számára, valamint e területen nyomon követési mechanizmusokat kell kialakítani és bevezetni;

41.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió – különösen az emberi jogokkal összhangban álló szociális záradékoknak a partnerségi megállapodásokba történő beépítése révén – a fejlesztési politikákhoz jobban illeszkedő kereskedelempolitikát alakítson ki annak érdekében, hogy a kereskedelem előmozdítsa a méltányos és igazságos társadalmi normákat is;

42.  hangsúlyozza a nagyobb koherencia fontosságát az ODA tekintetében, és úgy véli, hogy az EU és három latin-amerikai ország jelenlétének a G20 csoportban hozzá kell járulnia az álláspontok összehangolásához, ami lehetővé teheti a politikák fejlesztési célú koherenciájának közös megvalósítását;

43.  emlékeztet a politikák fejlesztési célú koherenciája vonatkozásában az EUMSZ 208. cikkében foglalt elv tiszteletben tartásának kötelezettségére, valamint annak szükségességére, hogy elkerüljék azt a térségre gyakorolt negatív hatást, amit 11 országnak az EU-val folytatott kétoldalú együttműködésből való kizárása, valamint a GSP+ rendszerből származó kereskedelmi kedvezmények megszüntetése eredményezne;

44.  emlékeztet arra, hogy Latin-Amerikában a civil társadalom fontos szerepet játszik a demokrácia megszilárdításában és a fejlesztési politikák alakításában, végrehajtásában és ellenőrzésében; sajnálattal állapítja meg, hogy a civil társadalom nem kap jelentős szerepet a jelenlegi együttműködési programokban, és kevés forráshoz jut;

45.  hangsúlyozza, hogy összhangban a demokratikus felelősségvállalás elképzelésével, támogatni kell a parlamentek, a helyi és regionális hatóságok, illetve a civil társadalom arra irányuló törekvéseit, hogy megfelelő szerepet vállaljanak a fejlesztési stratégiák meghatározásában, a kormányok elszámoltatásában, valamint a múltbeli teljesítmények és az elért eredmények nyomon követésében és értékelésében; különösen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy erősödjön a latin-amerikai parlamenti képviselők befolyása a döntéshozatali folyamatokban betöltött szerepük fokozása révén;

46.  ezért megdöbbentőnek tartja, hogy a latin-amerikai országokkal újonnan megtárgyalt társulási megállapodásokban és szabadkereskedelmi megállapodásokban a civil társadalommal folytatott konzultációt kifejezetten a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezethez kapcsolódó kérdésekre korlátozták;

47.  úgy véli, hogy a civil társadalom támogatásának továbbra is szerepelnie kell a következő DCI prioritásai között; hangsúlyozza, hogy e támogatást integrálni kell az országstratégiákba és a regionális programokba, ezáltal hangsúlyozva annak meghatározó szerepét az egyenlőtlenség és a korrupció elleni küzdelemben, valamint a pénzügyi források felhasználásának ellenőrzésében;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy a regionális stratégiai programok keretében nyújtson fokozott pénzügyi, technikai és szakértői támogatást a latin-amerikai országok nemzeti parlamentjeinek igazgatása számára annak érdekében, hogy erősítse hatékonyságukat, átláthatóságukat és elszámoltathatóságukat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a parlamentek megfelelően betölthessék szerepüket a demokratikus döntéshozatali folyamatokban;

49.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus 18. bekezdése kimondja, hogy „az EU további támogatást nyújt a nem állami szereplők kapacitásának megerősítéséhez annak érdekében, hogy nagyobb súllyal vehessenek részt a fejlesztési folyamatban, és előbbre vigyék a politikai, társadalmi és gazdasági párbeszédet”; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU fejlesztési politikájának hathatósabbá tételéről szóló zöld könyv egyáltalán nem részletezi a civil társadalom közreműködésének és szerepvállalásának megvalósítási formáit a fejlesztési együttműködésre vonatkozó jövőbeni uniós politikában;

50.  felhívja az alelnököt/a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglaltaknak megfelelően gondoskodjon az EU Latin-Amerikára irányuló külső fellépéseinek egységességéről, összhangjáról és hatékonyságáról;

Erőszak és bűnözés

51.  aggodalmát fejezi ki a régióban tapasztalható nagymértékű bűnözés és erőszak – különösen a nők ellen elkövetett gyilkosságok – társadalmi hatásai miatt; szükségesnek tartja egy olyan új, hatékonyabb stratégia kidolgozását, amely felszámolja e jelenséget, valamint annak gazdasági, társadalmi és politikai okait;

52.  kéri a Bizottságot, hogy határozottan támogassa a nyersanyag-kitermelő projektek által érintett helyi közösségekkel folytatott konzultációs folyamatokat, ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó országonkénti jelentéstételt – amint azt az elszámolásról és az átláthatóságról szóló irányelvre vonatkozó javaslat is kilátásba helyezi –, mégpedig a korrupcióval, a vesztegetéssel és az adókijátszással szembeni fellépés szigorításának eszközeként;

53.  emlékeztet arra, hogy a bűnözés és a bizonytalanság súlyosan kihat a polgároknak a demokratikus közintézményekbe vetett bizalmára, valamint az emberi jogok védelmére;

54.  hangsúlyozza, hogy az Unió külső fellépéseinek egyik kiemelt célja a demokratikus rendszerek megerősítésének előmozdítása és az emberi jogok védelme világszerte, így Latin-Amerikában is;

55.  aggodalmának ad hangot a térségben elkövetett nemi alapú erőszak jelentős hatása miatt;

56.  kéri az Bizottságot, hogy a büntetlenség elleni küzdelmet tegye prioritássá a Latin-Amerikát érintő fejlesztési politikájában, és 2012 végéig terjesszen elő közleményt e tárgyban, amely az igazságügyi együttműködésre, a pénzügyi együttműködésre és információcserére, valamint az áldozatok védelmére vonatkozó fejezeteket tartalmaz;

57.  aggodalmának ad hangot a nőkkel szembeni fokozott erőszak miatt; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre világos felelősségi köröket az EKSZ-en belül, és hangolja össze az uniós küldöttségek vonatkozó intézkedéseit az érintett országok tagállami nagykövetségeinek intézkedéseivel annak érdekében, hogy a nők ellen elkövetett gyilkosságokról szóló, Catherine Ashton főképviselő által 2010 júniusában közzétett nyilatkozatot elegendő forrással támogatott, konkrét politikákká alakítsák;

58.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson politikai és pénzügyi támogatást az Emberi Jogok Amerikaközi Rendszerének a nők ellen elkövetett gyilkosságok terén végzett munkájához, és járuljon hozzá ítéleteinek végrehajtásához;

59.  sürgeti az alelnököt/a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy konzultáljon az Európai Parlamenttel és tájékoztassa a létező emberi jogi párbeszédekről, valamint hogy a kétoldalú regionális partnerségek keretében működjön együtt a nőgyilkosságok és a nők elleni erőszak más formáinak felszámolására irányuló megoldások keresésében;

60.  felkéri a Bizottságot, hogy aktívan működjön közre és vesse fel ezt a témát a politikai párbeszédekben, különös tekintettel a fennálló emberi jogi párbeszédekre, és ajánljon fel együttműködést a két régió közötti partnerség keretében a nők ellen elkövetett erőszak és gyilkosságok felszámolására irányuló megoldások feltárása során;

Éghajlatváltozás

61.  aggodalmát fejezi ki az éghajlatváltozásnak a fenntartható fejlődésre, a biológiai sokféleség védelmére, az erdőpusztulás megakadályozására és a mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatása miatt Latin-Amerikában;

62.  kitart amellett, hogy az EU a fejlesztési együttműködésen keresztül nem kellene előmozdítania vagy támogatnia az agroüzemanyagok nagy léptékű előállítását, annak az élelmiszer-biztonságra, az erdőirtásra, a földterületekhez való hozzáférésre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt;

63.  felhívja a latin-amerikai országok helyi hatóságait, hogy elsősorban az éghajlatváltozás negatív hatásának keretei között fordítsanak különös figyelmet azokra a szaporodó beruházásokra, amelyek akadályozhatják országuk fenntartható fejlődését és ökoszisztémáit;

64.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás többletterhet jelent Latin-Amerika számára, és hogy sürgető szükség van az éghajlatváltozás leküzdését, mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló fellépések finanszírozására;

65.  kéri az EU és Latin-Amerika között az EuroClima program és a dél-dél együttműködés keretében folytatott tapasztalat- és információcsere ösztönzését a madridi cselekvési tervben foglalt megállapodás szerint; emlékeztet a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretterjesztés fontosságára;

66.  rámutat arra, hogy bár Latin-Amerika rendelkezik a Föld vízkészletének 30%-ával, a víz eloszlása rendkívül rendszertelen és egyenlőtlen; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa partnerországait a közműágazatok javításában és a vízkészletek kezelésében;

67.  emlékeztet az EU arra irányuló kötelezettségvállalására, hogy hozzájárul a fenntartható energiaforrások – mint a fenntartható gazdaság katalizátorai – szerepének megerősítéséhez;

Magánszektor és infrastruktúra

68.  megállapítja, hogy a Latin-amerikai Beruházási Eszközhöz (LAIF) hasonló mechanizmusok célja, hogy egyre fontosabbá váljanak az uniós fejlesztési együttműködésben, amelynek prioritásai az energiahatékonyság, a megújuló energiák, a szállítás, a biológiai sokféleség védelme és a kkv-k támogatása, és hangsúlyozza ezen eszköz potenciális jelentőségét a regionális integráció és a régió nemzetközi versenyképességére irányuló napirend előrevitele terén; kiemeli, hogy a civil társadalomnak központi és megfelelő szerepet kell betöltenie a fejlesztési politikák ellenőrzése terén, ugyanakkor megállapítja, hogy a LAIF struktúráján belül nem irányoztak elő semmilyen mechanizmust a civil társadalom képviseletének és részvételének biztosítására; ennek megfelelően felhívja a Bizottságot, hogy az uniós fejlesztési együttműködési források hatékony ellenőrzésének és nyomon követésének biztosítása érdekében gondoskodjon a parlamentek és a civil társadalom képviseletének és részvételének garantálásáról;

69.  hangsúlyozza a LAIF keretében szerzett tapasztalatok további tanulmányozásának szükségességét, és kitart amellett, hogy a jövőbeni projekteket végrehajtásuk tekintetében világosan meghatározott és átlátható nyomon követési mechanizmusoknak, valamint társadalmi és környezeti hatásvizsgálatoknak kell alávetni;

70.  különösen hangsúlyozza – a térség fejlődéséhez, gazdasági növekedéséhez, valamint a társadalmi és gazdasági konszolidációhoz történő hozzájárulásukból kifolyólag – a kis- és középvállalkozások támogatásának jelentőségét; kiemeli, hogy a kkv-k a munkahelyteremtés elsődleges forrásai; úgy véli, hogy az EU inkluzív növekedési politikája célkitűzéseinek előmozdítása érdekében szükség lesz arra is, hogy ösztönözzék az európai partnerek részéről a vállalatok társadalmi felelősségvállalása terén végzett tevékenységeket;

71.  a jelenlegi magas növekedési ráták fenntartása és a társadalmi befogadás ösztönzése érdekében hangsúlyozza, hogy sürgősen elő kell mozdítani az infrastruktúrák kiépítését Latin-Amerikában; a szállítási, energetikai és távközlési infrastrukturális projektek támogatására olyan eszközök használatát ajánlja, mint a (LAIF), mivel ezeken a területeken a latin-amerikai országok aktuális beruházása a szükségesnél jóval kisebb; emlékeztet arra, hogy az ODA-eszközök ilyen projektekre történő felhasználását a szegénység csökkentéséhez és a társadalmi kohézió előmozdításához való hozzájárulásukkal, valamint a lakosság számára nyújtott minőségi szolgáltatásaikkal kell alátámasztani;

72.  kitart amellett, hogy a Bizottságnak világos iránymutatásokat kell kidolgoznia a projektek kiválasztására irányuló átlátható döntéshozatali folyamatra vonatkozóan, és biztosítania kell az összhangot a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzussal, az ország felelősségvállalásának elvével és a támogatás függetlenítésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalással;

73.  kitart amellett, hogy a fejlődő országokban a támogatásokat és kölcsönöket vegyítő eszközöket a kisléptékű és helyi energiatermeléshez, valamint a mezőgazdasági termeléshez hasonló területekre kell összpontosítani, és a kkv-k és a mikrovállalkozások javára kell felhasználni;

Differenciált együttműködés: tudományos és technológiai kutatás;

74.  kéri, hogy a Horizont 2020 keretprogramon belül mélyítsék el az egyes közepes jövedelmű országokkal a tudomány, a technológia és az innováció területén folytatott együttműködést;

75.  bízik abban, hogy a tudomány, a felsőoktatás és képzés, a technológia és az innováció témakörében kezdődő beható párbeszéd lökést adhat az innováció és tudás euro–latin-amerikai térsége létrehozásának, és elősegítheti a versenyképesség növelését;

76.  úgy véli, hogy elő kell segíteni a kutatók ideiglenes mobilitását, valamint az egyetemeknek és kutatóközpontoknak nyújtott támogatást a következő területeken: egészségügy, élelmiszer-biztonság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, megújuló energiaforrások, éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz történő alkalmazkodás;

77.  emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak fokozottan figyelembe kell vennie és ki kell használnia a Latin-Amerika közelében fekvő egyes uniós legkülső régiók geopolitikai helyzetéből adódó jelentős előnyöket;

78.  megállapítja, hogy a mezőgazdasági gyakorlatokkal foglalkozó kutatóintézetek jelenlegi munkájának megerősítése alapvető fontosságú a kontinens fejlődéséhez;

A regionális együttműködés, a dél-dél együttműködés és a háromoldalú együttműködés előmozdítása

79.  kéri a Bizottságot, hogy alaposabban fontolja meg a dél-dél együttműködés beillesztését az együttműködési politikába;

80.  emlékeztet arra, hogy mivel Latin-Amerika a dél-dél együttműködés vonatkozásában a világ legdinamikusabb régióinak egyike, egyértelmű a közepes jövedelmű országok fontos szerepe a regionális integráció és a nemzetközi fejlesztési célok támogatásában;

81.  emlékeztet arra, hogy az EU a dél-dél együttműködésre vonatkozóan még nem rendelkezik olyan világos stratégiával(10), amely lehetővé tenné számára az aktívabb politika kialakítását e területen; hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni a dél-dél együttműködés és a háromoldalú együttműködés különböző formáinak társadalmi és gazdasági hatásait tükröző mutatókat;

82.  ismételten felhívja a figyelmet a térségen belüli kereskedelmi kapcsolatok és a háromoldalú együttműködés jelentőségére és a millenniumi fejlesztési célok elérésében, a szegénység felszámolásában, a foglalkoztatás és a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, az oktatásban, a társadalmi kohézió megvalósításában, a mezőgazdaságban és a fenntartható fejlődésben játszott kulcsszerepére;

83.  úgy véli, hogy bővíteni kell a biregionális együttműködés, a dél-dél együttműködés és a háromoldalú együttműködés kezdeményezéseit olyan ágazatokban, mint például a tudomány és a kutatás, a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, az energia, a társadalmi kohézió, az oktatás és a foglalkoztatás;

84.  hangsúlyozza, hogy ki kell bővíteni az EU és Latin-Amerika közötti politikai párbeszédet a különböző szinteken, például az államfői csúcstalálkozók és az EUROLAT Parlamenti Közgyűlés szintjén, mivel ezek a politikai konszenzus elérésének fontos eszközei; szorgalmazza olyan intézkedések meghozatalát, amelyek biztosítják, hogy az EU és Latin-Amerika közötti csúcstalálkozókon tett politikai kötelezettségvállalásokat a szükséges pénzügyi források kijelölése kövesse;

85.  javasolja, hogy mind a dél-dél együttműködés, mind a háromoldalú együttműködés kapja meg a megfelelő stratégiai jelentőséget az EUROLAT Parlamenti Közgyűlés és az EU-LAC Alapítvány napirendjén;

86.  úgy véli, hogy a madridi csúcs záró következtetéseinek egyértelmű folyományaképpen a dél-dél együttműködésnek és a háromoldalú együttműködésnek a Chilében megtartandó VII. EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozó egyik központi témáját kell képeznie;

o
o   o

87.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, illetve Latin-Amerika és a karibi térség valamennyi országa kormányának és parlamentjének, az EU-LAC Alapítványnak, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Latin-Amerikai Parlamentnek, a Közép-Amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (3) HL C 140. E., 2002.3.16., 569. o. (4) HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o. (5) HL C 259.. E, 2009.10.29., 64. o. (6) HL C 81. E, 2011.3.15., 54. o. (7) HL C 70. E., 2012.3.8., 79. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0320. (9) Az ECLAC és az OECD adatai szerint. (10) Hangsúlyozza, hogy e tárgyban léteznek iránymutatások a feltörekvő országok vonatkozásában, ez a megközelítés azonban némileg széttagolt.

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása az Európai Unión belüli határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismeréséről és támogatásáról (2011/2293(INI))

P7_TA(2012)0236 A7-0166/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165., 166. és 214. cikkére,

–  tekintettel a 2007 és 2013 közötti időszakra a Cselekvő ifjúság program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1719/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató, az Európa a polgárokért című program létrehozásáról szóló 2006. december 12-i 1904/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évéről (2011) szóló, 2009. november 27-i 2010/37/EK tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányát a Tanács ülésén képviselők 2006. április 24-i állásfoglalására az európai ifjúságpolitika terén a nem formális és az informális tanulás értékének elismeréséről(5),

–  tekintettel a Tanács 2007. november 27-i állásfoglalására a fiatalok önkéntes tevékenységéről (14427/1/2007),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányát a Tanács ülésén képviselők 2007. május 16-i állásfoglalására a fiatalok önkéntes tevékenységeire vonatkozó közös célkitűzések végrehajtásáról(6),

–  tekintettel a Tanács 2008. november 20-i ajánlásra a fiatal önkéntesek európai mobilitásáról(7),

–  tekintettel a Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: Az Európai Mobilitásminőségi Alapokmányról szóló 2006. december 18-i 2006/961/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(8);

–  tekintettel a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló 2011. március 10-i nyilatkozatára(9),

–  tekintettel az önkéntes tevékenységeknek a szociálpolitikában betöltött szerepéről szóló, 2011. október 3-i tanácsi következtetésekre (14552/2011),

–  tekintettel a sportban vállalt önkéntes tevékenységeknek az aktív polgári szerepvállalás előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2011. november 29-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel a 2010. október 27-i, az uniós polgárságról szóló, „Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című 2010. évi bizottsági jelentésre (COM(2010)0603),

–  tekintettel a fiatalok oktatásban, foglalkoztatásban és társadalomban való teljes körű részvételének elősegítéséről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2007. szeptember 5-i bizottsági közleményre (COM(2007)0498),

–  tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája – Befektetés és az érvényesülés elősegítése – Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére” című, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2009. április 27-i bizottsági közleményre (COM(2009)0200),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett 2010. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2010) 0477),

–  tekintettel az önkéntességnek az EU szakpolitikáiban betöltött szerepéről és a határokon átnyúló tevékenységeknek az EU-ban történő elismeréséről és ösztönzéséről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011) 0568),

–  tekintettel „Az uniós polgárok szolidaritásának kifejezési lehetőségei az önkéntességen keresztül: az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtestre vonatkozó előzetes észrevételek” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010) 0683),

–  tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepéről szóló, 2008. április 22-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0166/2012),

A.  mivel az „önkéntes tevékenységek” kifejezés a személy szabad választásából és motivációja alapján, a nyereségszerzés szándéka nélkül és nonprofit célból önként vállalt, mind az önkéntesek, mind az önkéntes egyesületek, közösségek szolgáltatásait igénybe vevők és a társadalom egésze javára szolgáló formális, nem formális és informális vagy a szakképzés vagy tanulás szempontjából releváns tevékenységeket jelenti;

B.  mivel az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai éve (2011) sikerének nemzeti, regionális, helyi és európai szinten pozitív hatásai vannak a fokozott láthatóságot és a nyilvánosság figyelmének felkeltését illetően, és előrelépést kell hoznia a közpolitikák kidolgozásában;

C.  mivel az önkéntesség valamennyi korosztály számára megfelelő, informális tanulási tapasztalat; mivel előnyökkel jár a személyi fejlődés, a közösségi tér kezelése, a demokrácia és a polgári értékek megszilárdítása és a demokratikus életben való részvétel, az interkulturális tanulás és a szociális és szakmai készségek elsajátítása terén, valamint hozzájárul az Európai Unió társadalmi befogadással és megkülönböztetés elleni küzdelemmel, foglalkoztatottsággal, oktatással, kultúrával, készségfejlesztéssel és polgársággal kapcsolatos politikái célkitűzéseinek megvalósításához;

D.  mivel az önkéntesség fontos szerepet játszik a társadalmi tőke és a fejlődés megvalósításában, a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdításában, tekintve az önkénteseket segítő nem formális tanulási lehetőségeket, amelyek révén az önkéntesek olyan készségeket sajátíthatnak el, amelyek javítják foglalkoztathatóságukat és hozzájárulnak az Európa 2020 növekedési stratégiához;

E.  mivel az EU-ban egyre több különböző korú polgár tevékenykedik önkéntesként az oktatás, a kultúra, az ifjúságpolitika, a sport, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, az egészségügy, a bevándorlás, a jogérvényesítés, a vállalatok társadalmi felelősségvállalása, valamint az EU és a harmadik országok közötti kapcsolatok terén;

F.  mivel az önkéntesség kultúrája, hagyományai, szabályozási rendszerei és szervezési módjai rendkívül különbözőek a tagállamokban, azonban az önkéntesség gyakorlata tartós akadályokba ütközik, mivel azt számos tagállam nemzeti jogrendszerében nem vagy nem kellőképpen ismerik el, és mivel az önkéntes tevékenység nem helyettesíthet olyan feladatköröket, amelyek fizetett munkahelyek megteremtésének lehetőségét hordozzák magukban;

G.  mivel a gazdasági válság és a költségvetési konszolidáció veszélyezteti sok nem kormányzati szervezet és önkéntességi szolgáltató pénzügyi fenntarthatóságát, amelyek Európa-szerte nap mint nap az aktív polgári szerepvállalás, a szolidaritás és a társadalmi integráció fokozásán munkálkodnak;

H.  mivel a gazdasági válság, valamint a politikai és gazdasági tényezők hatással vannak az önkéntes tevékenységek fenntartható finanszírozására és az adományszervezésre;

I.  mivel a túlzott bürokrácia miatt sok önkéntesek vezette projekt és szervezet nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal ahhoz, hogy a meglévő uniós programok keretében forrásokhoz férjen hozzá, és azokat a maga számára biztosítsa;

J.  mivel az EU tevékenysége – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – hozzáadott értékkel rendelkezik a tagállamok közötti együttműködés, valamint az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztásának előmozdításában;

1.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek nem rendelkeznek az önkéntesekre vonatkozó egyértelmű és megfelelő jogi kerettel, hogy hozzanak létre ilyen keretet, és – az önkéntes tevékenységek fejlesztésének elősegítése érdekében – dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat, ideértve az önkéntesek jogainak elismerését, továbbá megkülönböztetés nélkül mindenki számára biztosítsák a minőséget, a védelmet és az egyenlő hozzáférést, különösen az egészségvédelemhez és a szociális védelemhez való megfelelő hozzáférés szempontjából;

2.  felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még semmilyen jelentősebb előrelépést nem értek el az önkéntesség terén, hogy politikáik, programjuk és a finanszírozás kidolgozásakor a jövőben megkülönböztetett figyelmet fordítsanak erre a területre;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az önkéntesek jogainak és feladatköreinek elismeréséről és tiszteletben tartásáról, és arról is, hogy maguk az önkéntesek is tisztában legyenek ezekkel; javasolja e tekintetben a tagállamoknak, hogy a politika kialakítása és a nemzeti jogalkotás forrásaként használják fel e területen az önkéntességgel foglalkozó 2. ifjúsági egyezményben részes felek konferenciája által 2011-ben kidolgozott, az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartát;

4.  felkéri a nemzeti, regionális, helyi és uniós hatóságokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a hátrányos helyzetű és kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra (különösen a fogyatékossággal élőkre), elősegítve ezáltal az önkéntes tevékenységekben való részvételüket, valamint hogy e célból biztosítsanak számukra megfelelő pedagógiai és pénzügyi támogatást;

5.  rámutat, hogy az önkéntesség csökkenti a társadalmi kirekesztés kockázatát, és hogy az ilyen tevékenységekbe minden társadalmi csoportot fontos bevonni, különös tekintettel a fogyatékossággal élőkre; felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell az önkéntesség egyre szélesebb körű elismerését, és csökkenteni kell a különböző gátló tényezőket;

6.  ismételten hangsúlyozza, hogy a bevándorlók és a kisebbségek számára is lehetővé kell tenni az önkéntes tevékenységekben való részvételt, amely a társadalmi integrációjuk és beilleszkedésük elősegítésének fontos tényezője;

7.  megállapítja, hogy az Európai Unió országai és a harmadik országok önkéntesei közötti együttműködésnek kedvező hatása van, és hangsúlyozza, hogy az európai szomszédsági politika keretében ez az együttműködés különös fontossággal bír; megjegyzi továbbá, hogy az önkéntességből fakadó főbb előnyökön túl az önkéntesség a harmadik országokban a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához is hozzájárulhat;

8.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy érjen el további előrelépést az önkéntesség céljából az EU-ba beutazni kívánó nem uniós polgárokra vonatkozó könnyített vízumszabályokra irányuló tárgyalásokon, amennyiben azok teljesítik az önkéntes tevékenységek gyakorlásának kritériumait;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló 2004/114/EK tanácsi irányelv(12) rendelkezéseit, és hogy tegyék még egyszerűbbé a vízumeljárásokat azon személyek esetében, akik önkéntes tevékenységeket kívánnak végezni, elsősorban az európai szomszédsági politika keretében;

10.  megjegyzi, hogy az önkéntesség bevonja a polgárokat a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontból fenntartható, helyi és a határokon átnyúló fejlődés folyamatába, és katasztrófák esetén gyakran gyors segítséget jelenthet; rámutat, hogy szerepet játszik a szolidaritás, az aktív polgárság és az interkulturális tanulás előmozdításában is, mivel lehetővé teszi az önkéntesek számára a munkavállalás helye szerinti ország nyelvének elsajátítását és kultúrájának megismerését, megerősítve ezáltal a társadalmi kohéziót és a részvételen alapuló demokráciát;

11.  ösztönzi a tagállamokat, hogy ismerjék el a határon átnyúló önkéntes tevékenységben való részvétel előnyeit, amely új készségeket biztosít a polgárok számára, és ezzel hozzájárul foglalkoztathatóságukhoz, mobilitásukhoz, és erősíti a társadalmi integráció fejlődését, továbbá hogy a különböző korú önkéntesek európai mobilitása érdekében támogassák az uniós országok önkéntes tevékenységeket végző szervezetei közötti együttműködést, azzal a céllal, hogy elősegítsék a kölcsönös kulturális gazdagodást;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse az önkéntességgel foglalkozó szervezetek és központok infrastruktúráját a tájékoztatás és a képzés, valamint az önkéntesek tevékenységei és szervezetei közötti koordináció javítása érdekében;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést, amely meghatározza a határokon átnyúló önkéntesség akadályait, mint például a biztosítások esetében a korhatárok, és hogy adott esetben tegyen jogalkotási javaslatokat;

14.  kiemeli, hogy a jelenlegi bevált gyakorlatokat magában foglaló teljes körű tájékoztatás, megfelelő képzés és a szolgáltatók és szervezetek fogadó kapacitásainak helyi és nemzeti szinten történő strukturált fejlesztése, valamint a szükséges infrastruktúrák minden szinten történő létrehozása révén kell biztosítani az önkéntesség minőségének fokozását mind nemzeti, mind pedig határokon átnyúló szinten, továbbá biztosítani kell az önkéntesek ahhoz való jogainak elismerését, hogy összeegyeztessék önkéntes munkájukat személyes életükkel;

15.  kiemeli, hogy biztosítani kell olyan tevékenységek kialakítását, amelyek motiváló tényezőt jelentenek a potenciális önkéntesek számára, előtérbe helyezik az emberi értékeket, valamint fokozzák az önkéntesség minőségét az egyének és egyesületek vonatkozásában mind valamennyi tagállam, mind pedig a határokon átnyúló önkéntesség szintjén;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő az önkéntességre fordított idő kihasználását azzal, hogy megtalálják az európai uniós projektek, különösen a határokon átnyúló kezdeményezések finanszírozásának módját;

17.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az önkéntességgel kapcsolatos, az Unió határain átnyúló nemzetközi kezdeményezéseket és programokat, és felhívja a figyelmet az ennek érdekében néhány tagállamban már végrehajtott sikeres pédákra és gyakorlatokra;

18.  kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a képzési programokat, és dolgozzanak ki az önkéntesek irányítására vonatkozó útmutatókat és dokumentumokat, valamint olyan motivációs rendszereket, amelyek ösztönzik a határokon átnyúló önkéntes tevékenységek vállalását;

19.  felhívja a Bizottságot, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, továbbá a különböző civil társadalmi szervezeteket, hogy javítsák az információs hálózatot annak érdekében, hogy az önkéntességgel kapcsolatos lehetőségekről mindenki tájékozódhasson, számolják fel a részvétel előtt álló akadályokat, valamint fokozzák az önkéntesség legjobb gyakorlataihoz való hozzáférést és a határokon átnyúló együttműködés népszerűsítését;

20.  ennek érdekében javasolja, hogy együttműködve az e területen működő szervezetekkel és társulásokkal, és különösen azok európai hálózataival hozzanak létre uniós központi portált, amely tartalmaz egy legjobb gyakorlatnak megfelelő, önkéntesi erőforrásokra vonatkozó adatbankot, és a határokon átnyúló önkéntességgel kapcsolatban is tájékoztatást nyújt a rendelkezésre álló programokról, azok költségeiről, valamint feltételeiről, lehetővé téve ezáltal az adminisztratív terhekre, az önkéntesség jogi és adózási szempontjaira, a programokhoz való hozzáférés során tapasztalt akadályokra és ezek leküzdésének legjobb módjaira vonatkozó információcserét;

21.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az összehasonlító statisztikai adatok rendelkezésre bocsátása, az önkéntesség jelentős hozzájárulásának egyértelmű meghatározása, valamint az Európai Unió minden részén az önkéntesek és a szolgáltatók szükségletei érdekében vezessék be a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) önkéntes munka mérésére vonatkozó kézikönyvének és az ENSZ nonprofit szervezetekre vonatkozó kézikönyvének az alkalmazását;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az önkéntes munka felméréséről szóló kézikönyvének elfogadására annak érdekében, hogy jelentős mennyiségű összehasonlítható adat álljon rendelkezésre, amelynek segítségével javítható lesz a nyomon követés és a szakpolitikai döntéshozatal;

23.  megállapítja, hogy az önkéntes munkát végző idősebb személyek könnyebbnek találják a munka világából a nyugdíjas életbe való átmenetet, fokozatosan hagyva fel az aktív munkával;

24.  kiemeli annak fontosságát, hogy tájékoztatást, megfelelő forrásokat és támogatást biztosítsanak azoknak az idős polgároknak, akik valamely másik uniós országban kívánnak önkéntesként tevékenykedni, támogatva ezáltal az aktív időskort, amely a bölcsesség és a tapasztalat gazdag tárházát jelenti a társadalom számára;

25.  megállapítja, hogy az önkéntesség hozzájárul a beilleszkedéshez, a társadalmi befogadáshoz és a szociális innovációhoz, és hozzájárulhat a szegénység csökkentéséhez is, segítve egyúttal a gazdasági és társadalmi kohézió megvalósítását; megállapítja, hogy az önkéntesség a fiatal és az idősebb polgárok közötti együttműködés ösztönzése révén előmozdítja a nemzedékek közötti szolidaritást is, hozzájárul az aktív időskorhoz és a társadalmi életben való részvételhez valamennyi életszakaszban, és segíti a környezetvédelem javítását;

26.  megállapítja, hogy az önkéntesség növeli a toleranciát, humán- és társadalmi tőkét teremt, és létfontosságú szerepet játszik a kirekesztett társadalmi csoportok esélynövelése terén; hangsúlyozza, hogy az önkéntesség lehetőségeihez minél szélesebb körben kell hozzáférést biztosítani, és bátorítja a Bizottságot, hogy az európai programokat tegye inkluzívabbá és nyitottabbá valamennyi korcsoport számára;

27.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az önkéntesség terén tűzzenek ki nemzeti célokat, és készítsenek hivatalos jelentéseket az önkéntességi intézkedések összeírásáról, ellenőrzéséről és értékeléséről;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fokozzák az önkéntesség szerepét a sportban, különösen a tömegsport szintjén, ismerjék el az önkéntesek vezette sportszervezetek által a kultúra erősítésében, a társadalmi integráció előmozdításában és a közösségek építésében betöltött fontos szerepet, valamint az EU egészében számolják fel a sport terén végzett önkéntességet akadályozó tényezőket;

29.  ösztönzi a nemzeti, regionális, helyi és uniós hatóságokat, hogy ismerjék el az önkéntesség jelentős szerepét a környezetvédelemben is, valamint hogy támogassák az önkéntes tevékenységeket a környezetvédelmi oktatás, a veszélyhelyzetek megelőzése és kezelése, valamint a művészeti és kulturális örökség védelme terén;

30.  ösztönzi az Európai Unióban tevékeny gazdasági szereplőket, hogy aktívan támogassák alkalmazottaik és nyugdíjasaik önkéntes tevékenységét;

31.  támogatja a Bizottságnak az „európai kompetenciaútlevél” azzal a céllal történő létrehozására irányuló javaslatát, hogy az önkéntesség keretében megszerzett képességeket mind szakmai, mind pedig tanulási célból hivatalosan elismerjék, ami alapvető fontosságú motiváló tényező a potenciális önkéntesek számára, valamint elengedhetetlen a nem formális tanulás és a formális oktatás közötti kapcsolat megteremtéséhez;

32.  hangsúlyozza, hogy az európai kompetenciaútlevélnek nem egy sor új, különálló bizonyítványnak kellene lennie, hanem egy teljes körű okmánynak, amely az önkéntes kérésére felsorol minden gyakorlati tapasztalatot, a képzéseket, az érzelmi és szociális készségeket, valamint az egész életen át tartó tanulási program keretében szerzett szakmai képesítéseket, beleértve a valamilyen önkéntes tevékenység során elsajátított készségeket is;

33.  ezzel kapcsolatban javasolja, hogy a diákok esetében az önkéntes tevékenységek keretében szerzett készségeket vegyék fel az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerbe;

34.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy hasonló számítási és az önkéntes tevékenységek keretében szerzett készségek elismerésére szolgáló rendszer kidolgozását a felsőoktatási rendszeren kívül eső felnőttek számára;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy minél hamarabb hozza létre az európai készségútlevelet; hangsúlyozza, hogy az önkéntes munka folyamán megszerzett készségek nagy jelentőséggel bírnak a szakmai életút szempontjából, és a szakmai önéletrajzot hozzáadott értékkel gazdagítják, valamint megjegyzi, hogy az önkétesség segíthet a fiataloknak pályafutásukkal kapcsolatos döntéseik meghozatalában;

36.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az önkéntes tevékenység során szerzett képességek és készségek nem formális és informális tanulási és munkatapasztalatként való elismerése;

37.  megállapítja, hogy az önkéntes munka segítségével az önkéntesek bővíthetik látókörüket és kibontakoztathatják személyiségüket, és hangsúlyozza, hogy az önkéntesség gazdasági hasznot is hajt a tagállamok számára, mivel az önkéntes tevékenységet vállalók hozzájárulnak a bruttó hazai termék létrehozásához;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai készségútlevélben foglalkozzon a gyermekekkel és/vagy a társadalom rászoruló tagjaival dolgozó önkéntesek szűrésével és ellenőrzésével kapcsolatos összefüggő és átvihető megközelítés szükségességével;

39.  ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az informális és nem formális tanulási eredmények elismerésének mechanizmusát, amely fokozza a formális oktatás keretein kívül szerzett készségek értékét és másutt való hasznosíthatóságát, többek között annak lehetővé tételével, hogy az egyetemen az önkéntes tevékenységeknek köszönhetően plusz krediteket lehessen szerezni az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerben, valamint azzal, hogy az önkéntes munkának köszönhetően megszerzett készségek elismerésére szolgáló, szabványosított mechanizmust építenek be az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerbe, valamint hogy tárják fel azon adóakadályok megszüntetésének útjait, amelyekkel a határokon átnyúló tevékenységekben részt vevő önkéntesek szembesülnek;

40.  javasolja, hogy hozzanak létre egy képzési és képesítési keretet az önkéntes edzők számára, és azt honosítsák meg és építsék be az európai képesítési keretrendszerbe, az önkéntes edzők mobilitásának elősegítése és az önkéntesség révén fejlesztett készségek és kompetenciák másutt való hasznosíthatóságának növelése érdekében;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók önkéntességét és a munkaadó által támogatott önkéntességet, a vállalatok társadalmi felelősségének keretében is;

42.  támogatja a Bizottságnak az „Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest” létrehozására irányuló javaslatát, amely fokozni fogja az önkénteseknek az EU humanitárius segítségnyújtási politikájának keretében szervezett szolidaritási fellépéseiben való részvételét;

43.  felhívja ugyanakkor a Bizottságot, hogy az önkéntes hadtest létrehozásakor már kezdettől fogva vegye figyelembe és aktívan vonja be a meglévő struktúrákat; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a polgári védelem területén nemkívánatos és elkerülendő a struktúrák kettőzése;

44.  felkéri a nemzeti, regionális és helyi, valamint az uniós hatóságokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást, többek között adózási ösztönzőket, és tegyék egyszerűbbé a vonatkozó közigazgatási eljárásokat az önkéntességgel foglalkozó szervezetek számára, köztük valamennyi társulás és hálózat, és különösen a kisméretű és a korlátozott anyagi eszközökkel rendelkező társulások számára, lehetővé téve ezáltal szerepük, valamint a társadalom érdekében kifejtett tevékenységeik és eredményeik érvényre juttatását;

45.  ezért kéri, hogy tisztázzák a társulásoknak nyújtott támogatás fogalmát annak érdekében, hogy az egyesületi finanszírozást többé ne keverjék össze az állami támogatásokkal, ami gátolhatja a versenyt a gazdasági szektorban;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan mechanizmusra, amely lehetővé teszi a civil társadalmat megerősíteni kívánó tagállamok számára, hogy az önkéntes nonprofit szervezetek által végzett tevékenységek és műveletek lehetőleg teljes egészükben, de mindenképpen zömükben mentesüljenek a héa alól; hangsúlyozza, hogy e mechanizmusnak legalább a kisebb nonprofit szervezetekre ki kell terjednie;

47.  kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az önkéntesek jogbiztonságáról – nem utolsósorban a biztosítási kérdésekben – annak érdekében, hogy a különböző tagállamok eltérő rendszerei ösztönözzék a határokon átnyúló önkéntességet, valamint hogy biztosított legyen az önkéntesek az őket megillető jogokkal és a különböző tagállamokban érvényes szabályozási és intézményi feltételekkel kapcsolatos eredményesebb tájékoztatása;

48.  kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a meglévő akadályok lebontásának folyamatát;

49.  kéri a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló önkéntes tevékenységgel kapcsolatban vizsgálják felül a határokon átnyúló adózási és társadalombiztosítási rendelkezéseiket, biztosítva, hogy azok nem gördítenek további akadályokat az ilyen tevékenységek elé, továbbá hogy a határokon átnyúló önkéntes tevékenységet végzők társadalombiztosítási ellátásban részesülhetnek, amelyre a 883/2004/EK rendelet értelmében jogosultak;

50.  hangsúlyozza, hogy az önkéntességet – habár gazdaságunkban és társadalmunkban fontos erőforrást képvisel – nem szabad a rendes, fizetett munka alternatívájának vagy helyettesítőjének tekinteni, és a kormányok – az önkéntességre hivatkozva – semmilyen körülmények között sem tekinthetnek el szociális kötelezettségeik teljesítésétől;

51.  úgy véli, hogy ezt a szempontot különösen hangsúlyozni kell a gondozás területén, ahol az önkéntesek száma folyamatosan nő; rámutat továbbá, hogy a készségek megszerzését, fejlesztését és szinten tartását illetően az önkéntesség előmozdítása nem eredményezheti az önkéntesség kötelezővé válását, hiszen ez ellentétes annak alapvető természetével;

52.  külön kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, valamint az EU-t, hogy az önkéntességgel foglalkozó szereplőkkel és partnerekkel ismertessék meg a meglévő európai programokat, különösen a kohéziós politikán belüli „európai területi együttműködés” célkitűzés programjait, és könnyítse meg számukra a hozzáférést, hogy határokon átnyúló projektjeikhez és tevékenységeikhez jobban kiaknázhassák azt;

53.  kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és hajtsák végre a határokon átnyúló önkéntes tevékenységekre irányuló nemzeti programokat annak érdekében, hogy az Unióban mindenütt hozzájáruljanak az önkéntesség fejlődéséhez;

54.  különösen kéri a Bizottságot, hogy az új többéves programok kidolgozása keretében és az önkéntesség európai éve (2011) során nyert jelentős tapasztalatok figyelembevételével gondoskodjon arról, hogy az önkéntességi projektek számára biztosítsák a finanszírozást, valamint azokat a struktúrákat, amelyek az önkéntes tevékenységeket szervezik, illetve fejlesszen és ösztönözzön hatékony intézményközi koordinációt abból a célból, hogy az EU valamennyi szakpolitikájában előmozdítsák az önkéntesség szerepét;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az önkéntesek által vezetett projektek számára ingyenesen hozzáférhetőek legyenek a rendelkezésre álló forrásokra és az érintett programokra vonatkozó információk, és hogy a pályázati eljárások a túlzott bürokrácia miatt ne váljanak elérhetetlenné;

56.  kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy különböző politikai területeken megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre a határokon átnyúló önkéntes tevékenységeket támogató programokhoz; kéri a tagállamokat, hogy aktívan hajtsák végre a nemzeti és a határokon átnyúló önkéntességet ösztönző rendszereket; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az önkéntességgel kapcsolatos infrastruktúra pénzügyi támogatására; fenntartja, hogy az önkéntességhez nyújtott állami támogatások elosztásakor semmilyen szervezettel szemben sem szabad megkülönböztetést alkalmazni;

57.  javasolja, hogy a különböző tagállamokban működő önkéntes szervezetek hozzanak létre határokon átnyúló hálózatot, összehangolva a már meglévő önkéntes szervezetek tevékenységét, és egyúttal megkönnyítve a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjét, úgy véli továbbá, hogy csak azokban a tagállamokban kellene új kapcsolattartó pontokat nyitni, amelyek még nem rendelkeznek ilyen felépítéssel;

58.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a társulások európai statútumára, amely működésük szempontjából jogi keretet nyújtana számukra, lehetővé tenné a határokon átnyúló tevékenységekkel összefüggő adminisztrációs költségek csökkentését és olyan önkéntességi struktúrák európai szintű létrehozását, amelyek előmozdítják az önkéntesek mobilitását az EU-ban;

59.  hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet az önkéntes munkavállalás tölthet be az uniós politikák előmozdításában;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó uniós politikákban adjon az önkéntességnek kellő elismerést és ösztönzést, figyelembe véve az ilyen tevékenységek határokon átnyúló jellegét, és gondoskodva arról, hogy maguk e politikák előmozdítsák az önkéntesség fejlődését és megerősítsék a társadalom valamennyi rétegének bevonását;

61.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós programokban és projektekben tulajdonítson kellő elismerést annak a valódi hozzájárulásnak, amelyet az önkéntesek által végzett munka jelent a közösség számára;

62.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő forrást az önkéntességet segítő infrastruktúrák kiépítésére szolgáló európai önkéntességi központok fejlesztési alapjának létrehozására;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé az önkéntesek által ráfordított idő, mint pénzügyi értéket képviselő természetbeni hozzájárulás társfinanszírozásként való figyelembevételét minden európai forrásból finanszírozott programban;

64.  javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy tartsák fenn a folyamatosságot 2011 és az azt követő évek között azáltal, hogy mind az aktív idősödés európai évébe (2012), mind pedig a polgárok európai évébe (2013) határozottan beillesztik az önkéntesség dimenzióját, amely az aktív polgári szerepvállalás kifejezési lehetőségeként segíti elő többek között az idős polgárok társadalmi integrációját;

65.  felhívja a figyelmet az önkéntesség előmozdításának szükségességére, különösen a polgárok európai éve (2013) során, és felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi fejlesztési támogatási politikákat terjessze ki az önkéntesség támogatására is, nem utolsósorban a millenniumi fejlesztési célokban lefektetett valamennyi célkitűzés megvalósításának céljával;

66.  támogatja a szolidaritásra vonatkozó javaslat alaki vizsgálatát az uniós intézmények intézményközi humánerőforrás-programja keretében, megkönnyítendő az intézményekben dolgozó személyzet és gyakornokok számára az önkéntességben, a humanitárius és szociális tevékenységekben való részvételt, nemcsak a személyzeti továbbképzés, hanem szabadidős tevékenységük részeként is;

67.  kiemeli, hogy a javasolt program egyrészt költséget takarít meg és jelentős hozzáadott értéket teremt, másrészt hozzájárul az uniós szakpolitikák és programok végrehajtásához;

68.  javasolja a Bizottságnak, hogy az önkéntességért felelős uniós szolgálatok széles körére figyelemmel továbbra is biztosítsa a lényeges kapcsolódási pontokat mind a számos önkéntes szervezetet és civil társadalmi hálózatot magában foglaló „EYV 2011 Alliance” csoporttal és utódjával, az önkéntes platformmal, mind pedig a nemzeti koordináló testületekkel, stratégiai partnerekkel és a nemzeti kormányok e területen tevékenykedő képviselőivel, és arra ösztönzi e kapcsolódási pontokat, hogy a további összehangolás és a fokozott határokon átnyúló tevékenység megkönnyítése érdekében kapcsolódjanak össze a javasolt központi uniós portállal, mint páneurópai platformmal;

69.  hangsúlyozza a kapcsolattartó hálózatok és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát a határokon átnyúló önkéntes tevékenységeket elősegítő és támogató meglévő uniós eljárásokkal kapcsolatos információk terjesztésében;

70.  kéri a Bizottságot, hogy amennyiben helyénvalónak tűnik, lépjen fel az európai önkéntesség szakpolitikai menetrendje (PAVE) alapján, amelyet az EYV 2011 Alliance csoportban részt vevő önkéntességi szervezetek készítettek el;

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 327., 2006.11.24., 30. o. (2) HL L 327., 2006.11.24., 45. o. (3) HL L 378., 2006.12.27., 32. o. (4) HL L 17., 2010.1.22., 43. o. (5) HL C 168., 2006.7.20., 1. o. (6) HL C 241., 2008.9.20., 1. o. (7) HL C 319., 2008.12.13., 8. o. (8) HL L 394., 2006.12.30., 5. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0101. (10) HL C 372., 2011.12.20., 24. o. (11) HL C 259. E, 2009.10.29., 9. o. (12) HL L 375., 2004.12.23., 12. o.

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelme. Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé” című dokumentumról (2011/2284(INI))

P7_TA(2012)0237 A7-0167/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című, 2010. május 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az internet szabályozása: a következő lépések” című, 2010. június 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Széles sávú hozzáférés Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe” című, 2011. július 6-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0167/2012),

A.  mivel az információs és kommunikációs technológiákban (ikt) rejlő lehetőségek csak akkor szolgálhatnak teljes mértékben a gazdaság és a társadalom fejlesztésére, ha a felhasználók hisznek és bíznak azok biztonságában és ellenálló képességében, valamint ha az internetes környezetben ténylegesen érvényesülnek az olyan témákkal kapcsolatos hatályos jogszabályok, mint a személyes adatok védelme és a szellemitulajdon-jogok;

B.  mivel az internet, valamint az információs és kommunikációs technológiák (ikt) által a polgárok életének különféle vonatkozásaira gyakorolt hatás gyorsan nő, minthogy azok társadalmi kapcsolattartásunk, kulturális gazdagodásunk és gazdasági növekedésünk kulcsfontosságú hajtóerőivé váltak;

C.  mivel az ikt- és az internetbiztonság a gazdasági, társadalmi, technológiai és katonai vonatkozásoknak globálisan részét alkotó, átfogó koncepció, amely a feladatok egyértelmű megfogalmazását és differenciálását igényli, továbbá szilárd nemzetközi együttműködési mechanizmusokat követel meg;

D.  mivel az uniós digitális menetrend kiemelt kezdeményezés célja Európa versenyképességének megerősítése az ikt megerősítése révén, illetve az erős és biztos növekedés, valamint a technológia alapú munkahelyek feltételeinek megteremtése;

E.  mivel az információbiztonsági termékek, szolgáltatások, alkalmazások és infrastruktúra területén továbbra is a magánszektor az elsődleges beruházó, tulajdonos és irányító, amely az elmúlt évtized során eurómilliárdokat fektetett be; mivel ezt a részvételt a köz-, a magán vagy vegyesen köz- és magántulajdonban álló vagy ekként üzemeltetett infrastruktúrák ellenálló képességét előmozdító megfelelő politikai stratégiákkal kell erősíteni;

F.  mivel az ikt-hálózatok, -szolgáltatások és -technológiák magas szintű biztonságának és rugalmasságának kialakítása fokozza az uniós gazdaság versenyképességét, mind azáltal, hogy javítja a kiberkockázatok értékelését és kezelését, mind pedig azáltal, hogy az innovációt és a növekedést támogató, kikezdhetetlenebb informatikai infrastruktúrákkal látja el az uniós gazdaság egészét, új lehetőségeket teremtve ezzel a vállalatok számára, hogy még termelékenyebbé váljanak;

G.  mivel a – kibertámadásokat, de más típusú internetes bűncselekményeket is magukban foglaló – kiberbűncselekmények vonatkozásában elérhető bűnüldözési adatok a különböző európai országokban a bűncselekmények számának erőteljes növekedésére utalnak; mivel azonban mind a bűnüldöző szervek, mind a számítástechnikai szükséghelyzeteket kezelő csoportok (CERT) közössége továbbra is csak elvétve bocsát rendelkezésre a kibertámadásokra vonatkozó, statisztikailag reprezentatív adatokat, amelyeket a jövőben megfelelőbben kell összesíteni, ami Unió-szerte lehetővé fogja tenni a bűnüldöző szervek részéről a határozottabb válaszlépéseket, és több információt fog szolgáltatni az egyre növekvő kiberfenyegetésekre adott jogalkotási válaszlépésekhez;

H.  mivel az információbiztonság megfelelő szintje kulcsfontosságú az internetalapú szolgáltatások erőteljes elterjedéséhez;

I.  mivel a legutóbbi kiberbiztonsági események, hálózati zavarok, valamint az uniós intézmények, az ipar és a tagállamok információs infrastruktúrája elleni számítógépes támadások is azt igazolják, hogy teljes körű nemzetközi együttműködés és a tagállamokra érvényes rugalmassági minimumszabványok alapján kell létrehozni a kritikus informatikai infrastruktúrák védelmének szilárd, innovatív és hatékony rendszerét;

J.  mivel az ikt új fejlődési irányvonalai, mint például a számítási felhő formájában történő távoli adattárolás, az internetbiztonság erőteljes középpontba állítását igénylik annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a technológiai fejlődés előnyeit;

K.  mivel az Európai Parlament ismételten megerősítette, hogy kitart a magánélet védelme és az adatvédelem, a hálózatsemlegesség és a szellemitulajdon-jogok védelme magas szintű normáinak alkalmazása mellett;

A kritikus informatikai infrastruktúrák megerősítésére szolgáló nemzeti és uniós intézkedések

1.  örvendetesnek tartja, hogy a tagállamok végrehajtják a kritikus informatikai infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programot, beleértve a kritikus infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatának (CIWIN) létrehozását is;

2.  úgy véli, hogy a kritikus információs infrastruktúra védelme terén tett erőfeszítések nemcsak a polgárok általános biztonságát, hanem a polgárok biztonságérzetét is erősítik, továbbá fokozzák a polgároknak a védelmük érdekében tett kormányzati intézkedésekbe vetett bizalmát is;

3.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság mérlegeli a 2008/114/EK tanácsi irányelv(4) felülvizsgálatát, és kéri, hogy mielőtt további lépéseket tennének, szolgáljanak bizonyítékokkal az irányelv eredményessége és hatása tekintetében; az irányelv hatályának különösen az ikt- és a pénzügyi szolgáltatási ágazat bevonásával történő kiterjesztésére hív fel; felhív továbbá olyan területek figyelembevételére, mint például az egészségügy, élelmiszer- és vízellátási rendszerek, nukleáris kutatás és ipar (amennyiben ezekre nem vonatkoznak egyedi rendelkezések); az a véleménye, hogy ezeknek az ágazatoknak a CIWIN által alkalmazott, horizontális megközelítés hozadékait (amely együttműködésből, egy riasztási rendszerből és a legjobb gyakorlatok cseréjéből áll) szintén élvezniük kellene;

4.  a kritikus információs infrastruktúra védelme terén elért európai kiválóság fenntartása és erősítése érdekében hangsúlyozza az európai kutatás tartós integrációja kialakításának és fenntartásának fontosságát;

5.  tekintettel arra, hogy a kritikus informatikai infrastruktúrák nemzeti és uniós védelme szorosan összekapcsolódik és nagymértékben függ egymástól, kényes, stratégiai és bizonytalan téma, a szolgáltatás megzavarásával, a biztonsági incidensekkel, a megsemmisítésre irányuló kísérletekkel vagy támadásokkal, például a nem kellően erős infrastruktúrából vagy nem kellően védett végterminálokból eredő eseményekkel szembeni készültség és védelem érdekében az ellenállóképességre vonatkozó minimumszabványok rendszeres frissítésére szólít fel;

6.  hangsúlyozza az információbiztonsági szabványok és protokollok fontosságát, és üdvözli, hogy 2011-ben a CEN, Cenelec és ETSI biztonsági szabványok meghatározására kapott megbízást;

7.  elvárja, hogy a kritikus informatikai infrastruktúrák tulajdonosai és üzemeltetői tegyék lehetővé a felhasználók számára a rosszindulatú támadások és/vagy kiesések elleni védelemre szolgáló megfelelő eszközök felhasználását, és szükség esetén támogassák őket ebben, szükség szerint humán- vagy automatizált felügyelet révén;

8.  támogatja az állami és magánérdekeltek közötti, uniós szintű együttműködést, és ösztönzi a nemzeti és európai polgári – állami, magán vagy állami-magán – kritikus informatikai infrastruktúrák biztonságára és rugalmasságára vonatkozó szabványok kidolgozására és elterjesztésére irányuló erőfeszítéseiket;

9.  hangsúlyozza a hálózatbiztonságot veszélyeztető nagyszabású eseményekre felkészítő páneurópai gyakorlatok fontosságát, valamint a fenyegetésértékelésre vonatkozó egységes normák meghatározásának jelentőségét;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve értékelje a CIIP cselekvési terv végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre jól működő nemzeti/kormányzati CERT-eket, alakítsanak ki nemzeti kiberbiztonsági stratégiákat, szervezzenek rendszeres, a kibereseményekkel kapcsolatos nemzeti és páneurópai gyakorlatokat, dolgozzanak ki nemzeti kiberincidens vészhelyzeti terveket, és járuljanak hozzá az európai kiberincidens vészhelyzeti terv 2012 végéig történő kidolgozásához;

11.  javasolja, hogy minden európai kritikus informatikai infrastruktúrára vonatkozóan üzemeltetői biztonsági tervet vagy azzal egyenértékű intézkedést vezessenek be, és hogy biztonsági összekötő tisztviselőket nevezzenek ki;

12.  üdvözli az információs rendszerek elleni támadásokról szóló 2005/222/IB tanácsi kerethatározat(5) aktuális felülvizsgálatát; megállapítja, hogy szükség van a nagyléptékű kibertámadások leküzdésére szolgáló uniós erőfeszítések koordinálására, az ENISA, a tagállami CERT-ek és a jövőbeni európai CERT-kompetenciák bevonásával;

13.  úgy véli, hogy az ENISA kulcsfontosságú szerepet tölthet be európai szinten a kritikus információs infrastruktúrák védelme terén azzal, hogy technikai szakértelmet nyújt a tagállamoknak és az Európai Unió intézményeinek, valamint jelentéseket és elemzéseket készít az információs rendszerek biztonságáról európai és globális szinten;

A szilárd internetbiztonságot szolgáló további uniós tevékenységek

14.  szorgalmazza, hogy az ENISA évente koordináljon és valósítson meg uniós szinten internetbiztonsági figyelemfelkeltő hónapot, hogy a tagállamok és az uniós polgárok különösen figyeljenek oda a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre;

15.  támogatja az ENISA-t – a digitális menetrend célkitűzéseinek megfelelően – a hálózati információbiztonsággal kapcsolatos feladatainak ellátásában, és különösen azáltal, hogy útmutatással és tanáccsal látja el a tagállamokat azzal kapcsolatban, hogy miként érjék el CERT-jeik tekintetében az alapvető képességeket, illetőleg hogyan támogassák a bevált gyakorlatok bizalmon alapuló környezet kialakítása révén történő cseréjét; felhívja az ügynökséget, hogy folytasson konzultációt az érdekeltekkel annak érdekében, hogy a magánhálózat- és infrastruktúra-tulajdonosok és üzemeltetők tekintetében hasonló kiberbiztonsági intézkedéseket határozzon meg, illetve a Bizottság és a tagállamok abban való támogatása érdekében, hogy hozzájárulhassanak az információbiztonsági tanúsítási rendszerek, magatartási normák, illetve a nemzeti és európai CERT-ek és infrastruktúra-tulajdonosok és üzemeltetők közötti együttműködési gyakorlat kialakításához és elterjesztéséhez, szükség szerint technológiasemleges közös minimumkövetelmények meghatározása révén;

16.  üdvözli az ENISA feladatmeghatározásának felülvizsgálatára irányuló aktuális javaslatot, különösen a feladatmeghatározás kibővítését és az ügynökség feladatainak kiterjesztését; meggyőződése, hogy az ENISA-t – amellett, hogy szakértelem és elemzések biztosításával segíti a tagállamot – fel kell jogosítani arra, hogy uniós szinten és a megfelelő USA-beli partnerekkel együttműködésben a hálózat- és információbiztonsági események megelőzéséhez és kimutatásához, valamint a tagállamok közötti együttműködés erősítéséhez kapcsolódó irányítási feladatokat lásson el; rámutat, hogy az ENISA rendelet értelmében az ügynökség megbízható további, az internetes támadásokra való reagálással kapcsolatos feladatokkal is, amennyiben ez egyértelmű hozzáadott értéket jelent a létező nemzeti válaszadási mechanizmusokhoz képest;

17.  üdvözli a 2010-es és 2011-es páneurópai kiberbiztonsági gyakorlatok eredményeit, amelyekre az Unió egészében, az ENISA felügyelete mellett került sor, és amelyek célja a tagállamok páneurópai vészhelyzeti terv kialakításában, karbantartásában és tesztelésében való támogatása volt; felhívja az ENISA-t, hogy tartsa napirenden ezeket a gyakorlatokat, és Európa átfogó internetbiztonsági kapacitásainak növelése érdekében szükség szerint fokozatosan vonja be az érintett magánszereplőket; várakozással tekint a hasonló felfogású partnerekkel való további nemzetközi bővítés elé;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre kiberbiztonsági vészhelyzeti terveket, amelyeknek olyan kulcsfontosságú elemeket kell tartalmazniuk, mint például megfelelő kapcsolattartó pontok, valamint segítségnyújtásra, elszigetelésre és javításra vonatkozó rendelkezések a regionális, országos vagy határokon átnyúló jelentőségű hálózati zavarok vagy számítógépes támadások esetén; megjegyzi, hogy a tagállamoknak megfelelő nemzeti szintű koordinációs mechanizmusokat és struktúrákat is be kell vezetniük, amelyek elősegítik az illetékes nemzeti hatóságok közötti hatékonyabb koordináció biztosítását, és intézkedéseiket következetesebbé teszik;

19.  az európai kiberincidens vészhelyzeti terv keretében javasolja, hogy a Bizottság tegyen javaslatot a nemzeti és kormányzati CERT-ek között a műszaki és irányítási funkciók jobb uniós szintű összehangolását szolgáló, kötelező erejű intézkedésekre;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kritikus infrastruktúrák kibertámadásoktól való védelme érdekében, és határozzanak meg eszközöket a kritikus infrastruktúrákhoz való hozzáférés hermetikus lezárására arra az esetre, ha egy súlyos kibertámadás azok megfelelő működését súlyosan veszélyezteti;

21.  várakozással tekint a CERT-EU teljes körű végrehajtása elé, amely kulcsfontosságú tényező lesz az uniós intézményekre irányuló szándékos és rosszindulatú kibertámadások megelőzésében, észlelésében, az azokra való reagálásban és az azokat követő helyreállításban;

22.  javasolja, hogy a Bizottság indítványozzon kötelező intézkedéseket a biztonságra és ellenálló képességre vonatkozó minimumszabványok előírására és a nemzeti számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportok (CERT-ek) közötti koordináció javítására;

23.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy biztosítsák olyan jól működő CERT-ek létezését, amelyek rendelkeznek az egyeztetett bevált gyakorlatokon alapuló minimális biztonsági és ellenálló képességekkel; rámutat, hogy a nemzeti CERT-eknek egy hatékony hálózat részét kell alkotniuk, amelyben a lényeges információk cseréje a szükséges titoktartási előírásoknak megfelelően zajlik; minden tagállamban kéri a kritikus informatikai infrastruktúrák éjjel-nappal működő védelmi szolgálatának létrehozását, illetve a nemzeti kapcsolattartó pontok között alkalmazandó közös európai vészhelyzeti protokoll meghatározását;

24.  hangsúlyozza, hogy tagállamok közötti bizalom kiépítése és együttműködés előmozdítása kulcsfontosságú az adatok, a nemzeti hálózatok és infrastruktúrák védelmében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a határokon átnyúló ikt-fenyegetések elleni küzdelem közös megközelítésének azonosítására és kijelölésére szolgáló közös eljárásra, és elvárja, hogy a tagállamok megadják a Bizottságnak a kritikus informatikai infrastruktúráik kockázataival, fenyegetéseivel és sérülékenységével kapcsolatos általános információkat;

25.  üdvözli a Bizottságnak az európai információmegosztási és figyelmeztető rendszer 2013-ig történő kiépítésére vonatkozó kezdeményezését;

26.  örvendetesnek tartja, hogy több, a Bizottság által kezdeményezett konzultációra került sor az érdekeltekkel az internetbiztonságról és a kritikus informatikai infrastruktúrák védelméről, úgymint az európai ellenálló képesség javításáért felelős állami-magán partnerség; elismeri az ikt-eladók ezen erőfeszítésekben való máris jelentős részvételét és azok iránti elkötelezettségét, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket az egyetemek és az ikt-felhasználók szervezetei vonatkozásában annak szorgalmazására, hogy vállaljanak aktívabb szerepet, valamint hogy segítse elő a kiberbiztonsági kérdésekkel kapcsolatos konstruktív, többoldalú párbeszédet; támogatja a digitális közgyűlés továbbfejlesztését a kritikus informatikai infrastruktúrák védelmének irányítási keretévé;

27.  üdvözli a tagállamok európai fóruma által az európai kritikus infrastruktúra – középpontban a vezetékes és a mobiltávközléssel – meghatározására szolgáló ágazatspecifikus kritériumok meghatározása, valamint az internet ellenálló képességével és stabilitásával kapcsolatos uniós alapelvek és iránymutatások megvitatása kapcsán végzett munkát; várakozással tekint a tagállamok közötti konszenzus kiépítésének folytatása elé, és ezzel összefüggésben ösztönzi a fórumot, hogy egészítse ki a jelenlegi, fizikai eszközöket középpontba állító megközelítést a logikai infrastrukturális eszközök felölelésére tett erőfeszítésekkel, amelyek a virtualizáció és a számítási felhő technológiájának fejlődésével párhuzamosan egyre fontosabbá válnak a kritikus informatikai infrastruktúrák védelmének eredményessége szempontjából;

28.  javasolja, hogy a Bizottság indítson el egy nyilvános páneurópai oktatási kezdeményezést, amely a magán és üzleti végfelhasználók oktatására és figyelmüknek az interneten és a vezetékes, illetve mobil ikt-eszközökön, minden használati szinten egyaránt fenyegető veszélyekre történő felhívására, valamint a biztonságosabb egyéni online viselkedés népszerűsítésére irányul; emlékeztet e tekintetben az idejétmúlt számítástechnikai berendezésekhez és szoftverekhez társuló kockázatokra;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával erősítsék a nemzeti bűnüldöző és igazságügyi hatóságoknak és a megfelelő uniós ügynökségeknek szóló, információbiztonsági témájú képzési és oktatási programokat;

30.  támogatja, hogy hozzanak létre a tudományos szakértők számára az információbiztonság terén európai tantervet, mivel ennek kedvező hatása lenne az EU egyre fejlődő kibertérrel és annak fenyegetéseivel kapcsolatos szakértelmére és felkészültségére;

31.  javasolja a kiberbiztonsági oktatás támogatását (PhD-hallgatói gyakorlatok, egyetemi kurzusok, munkaértekezletek, hallgatói képzések stb.) és a szakképzési gyakorlatokat a kritikus információs infrastruktúrák védelme terén;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012 végéig javasoljon egyértelmű terminológián alapuló, átfogó internetbiztonsági uniós stratégiát; véleménye szerint az internetbiztonsági stratégiának egy olyan kibertér létrehozására kell törekednie, amely – egy biztonságos és ellenálló képességgel rendelkező infrastruktúrával és nyílt szabványokkal a háttérben – elősegíti az információ szabad áramlása révén az innovációt és a prosperitást, valamint biztosítja a magánélet és más polgári szabadságjogok kikezdhetetlen védelmét; fenntartja, hogy a stratégiának részletesen meg kell határoznia az alapelveket, célokat, módszereket, eszközöket és politikákat (belső és külső szinten is), amelyek szükségesek a biztonságos, folyamatos, szilárd és ellenállóképes – akár kritikus infrastruktúrával, akár általános internethasználattal kapcsolatos – szolgáltatás biztosítására irányuló nemzeti és uniós erőfeszítések ésszerűsítéséhez és a tagállamok körében a rugalmassági minimumszabványok létrehozásához;

33.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság készülő internetbiztonsági stratégiájának központi hivatkozási pontnak kell vennie a kritikus informatikai infrastruktúra védelmével kapcsolatos munkát, továbbá holisztikus és rendszerszemléletű megközelítést kell követnie a kiberbiztonság terén azzal, hogy lefedi mind a megelőző intézkedéseket – ilyen például a biztonsági intézkedések minimumszabványainak bevezetése vagy az egyéni felhasználok, a vállalkozások és az állami intézmények oktatása –, mind a válaszintézkedéseket – ilyenek például a büntetőjogi, polgári jogi és közigazgatási szankciók;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az internetbiztonsági stratégia végrehajtásának és rendszeres frissítésének koordinálására szolgáló szilárd mechanizmusra; úgy véli, hogy ezt a mechanizmust megfelelő igazgatási, szakértői és pénzügyi erőforrásokkal kell támogatni, és hatáskörébe kell tartoznia annak, hogy elősegítse a belső és nemzetközi érdekeltekkel szemben az internetbiztonsággal kapcsolatban képviselt uniós álláspont kidolgozását;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon a kritikus ágazatokban, nevezetesen az ikt-ágazatban és a pénzügyi szolgáltatások, de egyben az energiaellátás, a közlekedés, a víz- és élelmiszer-ellátás ágazatában is a biztonsági visszaélések bejelentésére vonatkozó uniós keretet, a tagállamok és a felhasználók kiberbiztonsági eseményekről, számítógépes támadásokról és hálózati zavarokról történő értesítése céljából;

36.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa az Unióban, a tagállamokban és az iparban (különösen a pénzügyi szolgáltatásokban és az ikt-ágazatban) előforduló kibertámadások költségére vonatkozó, statisztikailag reprezentatív adatok elérhetőségét azáltal, hogy erősíti a 2013-ra létrehozni tervezett számítógépes bűnözés elleni küzdelem európai központjának, a CERT-eknek, továbbá a Bizottság más kezdeményezéseinek – így az európai információmegosztási és figyelmeztető rendszernek – az adatgyűjtési kapacitását, biztosítva az európai ipart és a tagállamokat érintő kibertámadásokra és a kiberbűnözés más formáira vonatkozó módszeres jelentéstételt és adatmegosztást, és ezáltal erősítve a bűnüldözést;

37.  támogatja a nemzeti magánszektorok és az ENISA közötti szoros kapcsolatot és kölcsönhatást annak érdekében, hogy a nemzeti/kormányzati CERT-ek bekapcsolódjanak az európai információmegosztási és figyelmeztető rendszer (EISAS) fejlesztésébe;

38.  rámutat arra, hogy az internetbiztonság növelésére szolgáló technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának elsődleges hajtóereje az ikt-ágazat; emlékeztet arra, hogy az uniós szakpolitikáknak el kell kerülniük, hogy akadályozzák az európai internetes gazdaság növekedését, és be kell építeniük a szükséges ösztönzőket az üzleti, illetve a köz- és magánszféra közötti partnerségekben rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében; ajánlja annak megvizsgálását, hogy milyen további ösztönzőkkel lehetne az ipart a 2008/114/EK irányelv szerinti kikezdhetetlenebb üzemeltetői biztonsági tervek kidolgozására késztetni;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a kibertámadások (azaz a célzott adathalászat, az online csalás stb.) további kriminalizálására;

Nemzetközi együttműködés

40.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi együttműködés a hatásos kiberbiztonsági intézkedések bevezetésének alapvető eszköze; elismeri, hogy jelenleg az EU nem vesz részt folyamatosan a kiberbiztonsággal kapcsolatos nemzetközi együttműködési folyamatokban és párbeszédekben; felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy valamennyi hasonló gondolkodású országgal kezdjen konstruktív párbeszédet az internet és a kritikus infrastruktúra ellenálló képességének növelésére szolgáló, egységes értelmezés és politikák kialakítása céljából; fenntartja ugyanakkor, hogy az EU-nak állandó jelleggel bele kell foglalnia az internetbiztonsági kérdéseket külkapcsolatainak körébe, többek között a különböző finanszírozási eszközök tervezésekor vagy pedig olyan nemzetközi megállapodások megkötésekor, amelyek érzékeny adatok cseréjét és tárolását vonják maguk után;

41.  tudomásul veszi az Európa Tanács 2001. évi, a kiberbűnözésről szóló budapesti egyezményének kedvező eredményeit; rámutat ugyanakkor hogy annak ösztönzése mellett, hogy még több ország írja alá és ratifikálja az egyezményt, az EKSZ-nek kétoldalú és többoldalú megállapodásokat is ki kell alakítania a hasonló felfogású nemzetközi partnerekkel az internetbiztonságról és ellenálló képességről;

42.  rámutat arra, hogy a párhuzamos erőfeszítések elkerülése érdekében össze kell hangolni a különböző nemzetközi és uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok által jelenleg folytatott számos tevékenységet, és e célból érdemes megfontolni egy, a koordinációért felelős tisztviselő kijelölését, ami egy európai uniós kiberbiztonsági koordinátor kinevezését is jelentheti;

43.  kiemeli az Unió és az Egyesült Államok CIIP-ben érintett legjelentősebb szereplői és jogalkotói közötti strukturált párbeszéd különös fontosságát a jogi és a kormányzati keretek egységes felfogása, értelmezése és közös álláspontja érdekében;

44.  örvendetesnek tartja, hogy a 2010. novemberi EU–USA csúcstalálkozón létrejött az EU–USA kiberbiztonsági és kiberbűnözési munkacsoport, valamint támogatja a munkacsoport arra irányuló törekvéseit, hogy a transzatlanti politikai párbeszéd részévé tegye az internetbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket; üdvözli, hogy a Bizottság az Egyesült Államok kormányával közösen az EU–USA munkacsoport égisze alatt közös programot és útitervet dolgoz ki a 2012–2013-ban közösen/szinkronizáltan tartandó transzkontinentális kibergyakorlatokhoz;

45.  indítványozza az Unió és az Egyesült Államok jogalkotói közötti strukturált párbeszéd létrehozását az internettel kapcsolatos kérdéseknek az egységes felfogás, értelmezés és álláspontok kialakítása részeként történő megvitatása érdekében;

46.  szorgalmazza az EKSZ-nél és a Bizottságnál, hogy a tagállamok európai fóruma által végzett munka alapján biztosítson magának aktív pozíciót a vonatkozó nemzetközi fórumokon, többek között a tagállami álláspontok összehangolásával az Unió alapvető értékeinek, céljainak és politikáinak az internet biztonsága és ellenálló képessége terén történő előmozdítása céljából; megjegyzi, hogy az említett fórumok körébe tartozik a NATO, az ENSZ (elsősorban a Nemzetközi Távközlési Egyesület és az Internetirányítási Fórum révén), a Bejegyzett Nevek és Számok Internetszervezete, az internetes számkiosztó hatóság, az EBESZ, az OECD és a Világbank;

47.  ösztönzi a Bizottságot és az ENISA-t, hogy vegyenek részt a főbb érdekeltek azt célzó párbeszédében, hogy nemzetközi szinten meghatározzák a kibertér műszaki és jogi normáit;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 81. E, 2011.3.15., 45. o. (2) HL C 236. E, 2011.8.12., 33. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0322. (4) HL L 345., 2008.12.23., 75. o. (5) HL L 69., 2005.3.16., 67. o.

Az Európai Parlament 2012. június 12-i állásfoglalása „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezéséről a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítése” című dokumentumról (2012/2029(INI))

P7_TA(2012)0238 A7-0168/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről – „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című bizottsági közleményre (COM(2011)0539),

–  tekintettel a tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás területén kötött kormányközi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM (2011)0540),

–  tekintettel az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről – „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című dokumentumról szóló 2011. november 24-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0168/2012),

A.   mivel a jelenlegi közös globális energetikai kihívások és a nagyra törő energetikai és éghajlat-változási célkitűzések végrehajtása szükségessé teszik, hogy az Európai Unió egységesen, hatékonyan és méltányosan lépjen fel a nemzetközi színtéren, különösen azáltal, hogy megerősíti energiapolitikájának külső dimenzióját, és az energiaforrások és szállítási útvonalak diverzifikációjának fokozása érdekében egységes álláspontot képvisel, fokozza az energiaellátás biztonságát és előmozdítja a fenntartható termelést és fogyasztást;

B.  mivel a jelenlegi tendenciák mellett a világ népessége 2050-re várhatóan eléri a kilenc milliárd főt, a világ energiakereslete 2030-ra –főként a nem OECD-tagországokban – 40%-kal növekszik, továbbá fokozódni fog a feltörekvő gazdaságokból származó fosszilis tüzelőanyag-forrásokért folyó globális verseny;

C.  mivel az EU energiaimporttól való függősége valószínűleg növekedni fog a következő évtizedben, mert fosszilis tüzelőanyag-forrásai kimerülőben vannak a megújuló energiaforrásokból bevitt energia növekedése, az energiahatékonyság és az energiatechnológiákkal kapcsolatos kutatás ellenére is;

D.  mivel az energiahatékonyság kulcsfontosságú az EU külföldi energiától való függőségének csökkentése és az EU geopolitikai függetlenségének és energiabiztonságának növelése szempontjából, minthogy az EU jelenleg évente több mint 400 milliárd eurót költ energia behozatalára; mivel az energiatakarékosságra vonatkozó 20%-os minimum-célkitűzés megvalósítása nem csak energiabiztonságunkat fogja javítani, hanem évente legalább 50 milliárd euróval fogja csökkenteni az uniós gazdaságokból az energiatermelő országokba áramló összegeket is;

E.  mivel fontos, hogy az EU prioritásként kezelje a belső fosszilis tüzelőanyag-források – különösen a Földközi-tengerben nemrégiben felfedezett jelentős tartalékok – biztosítását és kitermelését, ami csökkentené Európa energiabehozataltól való függőségét; mivel nagy lehetőségek vannak a fosszilis tüzelőanyag-forrásoknak az EU-val szomszédos országokkal közösen történő kitermelésére és hasznosítására;

F.  mivel napjainkban az EU – mint digitális gazdaság és társadalom – minden eddiginél jobban függ a folyamatos és megbízható villamosenergia-ellátástól;

G.  mivel az EU már a fosszilis tüzelőanyagok egyik legnagyobb importőre, importfüggősége egyre növekszik, a külső szállítókkal és a tranzitországokkal szemben pedig kiszolgáltatottá válik, másrészt viszont az EU fontos vásárlóként meghatározó erőt képvisel a világ energiapiacán;

H.  a népesség növekedése és az életszínvonal emelkedése következtében 2030-ra a világ energiaigénye akár 40%-kal megnőhet; mivel az EU magas és növekvő importfüggősége olyan politikákat tesz szükségessé, amelyek tükrözik e lehetséges fejleményeket, illetve foglalkoznak ezekkel;

I.  mivel egy szolidaritáson, diverzifikáción, a főbb energiafogyasztó országokkal is folytatott stratégiai együttműködésen és a hazai megújuló energiaforrások hasznosításán alapuló közös külső energiapolitika az Európai Unió ellátásbiztonságának biztosítását segítő szinergiákat teremtene, valamint növelné az EU külpolitikai cselekvőképességét és az EU mint globális szereplő hitelességét, többek között az éghajlatváltozás területén is;

J.  mivel a harmadik országok vállalatai előnyre tesznek szert az EU energiapiacának megnyitásából, ám mivel az ilyen vállalatok által az EU energiapiacán végrehajtott nem átlátható kereskedés és az ellenséges felvásárlásra irányuló lépések veszélyt jelentenek, ami szükségessé teszi az uniós versenyszabályok és egyéb vonatkozó jogszabályok szigorú alkalmazását a diverzifikált energiaellátással rendelkező belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint a jövőbeni nyerskőolaj- és földgázellátási zavarok és válságok megelőzése érdekében;

K.   mivel a tagállamok egyre inkább összekapcsolódnak egymással, és így az ellátás biztonságának kizárólag nemzeti szintű szavatolására irányuló törekvések nem bizonyultak elegendőnek, és nem garantálják az összes uniós tagállam hosszú távú érdekeit;

L.  mivel jóllehet az EU javarészt felismerte az energetikai infrastruktúra fejlesztésének szükségességét, a kellő beruházások továbbra is elmaradnak;

M.   mivel csak egy teljesen integrált európai energiapiac – amelynek működése a szolidaritás elvén alapul – képes az energiaellátás biztonságával kapcsolatos, az energiabehozatal egyes tagállamokon belüli eltérő összetételéből és részesedéséből adódó kihívások megfelelő kezelésére;

N.   mivel elengedhetetlenül fontos a következetesség és egységesség biztosítása az EU lényeges energiatermelő, valamint tranzit- és fogyasztó országokkal fennálló külső energetikai kapcsolatai terén, és mivel a harmadik országbeli befolyásos energiaellátókkal folytatott tárgyalások során pedig alapvető fontosságú a tagállamok közötti stratégiai és politikai koordináció;

O.   mivel energetikai téren a kapcsolatok kiszámíthatóságot, stabilitást és hosszú távú befektetéseket tesznek szükségessé;

P.   mivel az energiabiztonság területén az országok között feszültséget gerjesztő bizonytalanságok mérséklése és a kereskedelmi előnyöket a szállítók és a fogyasztók számára egyaránt korlátozó piaci elégtelenségek csökkentése jelenti a kihívást;

Q.   mivel az északi-sarkvidéki térségben található a világ becsült átlagos feltáratlan gázkészletének vélhetően egyharmada és feltáratlan kőolajkészletének 13%-a;

Belső energiapiac – fokozottabb uniós szintű koordináció

1.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül biztosítani kell a határokon átnyúló energetikai infrastruktúra teljes körű kiépítését, hangsúlyozza továbbá, hogy az átláthatóság és a belső energiapiac hosszú távú energetikai és éghajlatvédelmi célkitűzésekkel összhangban történő, teljes körű megvalósítása jelentőségének elismerése mellett a külső energiapolitika és az energiabiztonság terén a tagállamok szakpolitikáinak határozott összehangolására és együttes fellépésre van szükség;

2.  úgy véli, hogy az energiapolitikának a közös külpolitika szerves és hangsúlyos részét kell képeznie, és azt a külső dimenzióval rendelkező egyéb politikákkal fennálló szinergia biztosításával kell kidolgozni és végrehajtani;

3.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági feltételeket és egy valóban egységes uniós energiapiac megvalósításának célját egyaránt figyelembe véve az EU-nak elsőbbséget kellene biztosítania azoknak az energetikai infrastruktúrával kapcsolatos beruházásoknak, amelyek csekély beruházási költségek mellett lehetővé teszik a kapacitások fokozatos növelését, valamint azt, hogy az egységes piac ki tudja használni az energetikai infrastruktúra optimális felhasználásából fakadó előnyöket, és amelyek egyúttal költséghatékony módon biztosítanák és előmozdítanák az ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fenntarthatóságot;

4.  emlékeztet a Parlament arra irányuló kérésére, hogy készítsenek terveket az Európai Energiaközösségre vonatkozóan, amely magában foglalná az energiahálózatok erőteljes együttműködését és az új energetikai technológiák európai finanszírozását is annak érdekében, hogy leküzdjék az európai energiapolitika széttöredezettségét, illetve azért, hogy energiaügyi külkapcsolataiban az Unió egységes hangon szólaljon meg;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy energiaellátási megfigyelőközpont létrehozására irányuló javaslatot, amelynek az energiabehozatali piacok tekintetében a jobb információszerzés, a kiviteli piacok tekintetében pedig a fokozott elemzés megteremtése lenne a célja;

6.  úgy véli, hogy egy teljes körűen működő, összekapcsolt és integrált európai belső energiapiac akár rövid távon is jelentősen javíthatja az ellátásbiztonságot,, valamint a sikeres európai külső energiapolitika elengedhetetlen alkotórésze; továbbá úgy véli, hogy az európai energetikai szabályozási keret kulcsfontosságú a belső energiapiac kiépítésének folyamatában, és azt a céljaival és előnyeivel kapcsolatos felvilágosítás révén népszerűsíteni kellene a partnerországokban; az általános cél annak biztosítása, hogy az EU külső energiapolitikája és a tagállamok kétoldalú megállapodásai teljes mértékben összhangban álljanak az uniós joggal;

7.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek gondoskodnia kell arról, hogy az Unió minden két- és sokoldalú megállapodása – különösen a partnerségi és együttműködési megállapodások – tökéletesen megfeleljen az EU belső piaci szabályainak; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásoknak szavatolniuk kell a kölcsönösséget, az egyenlő feltételeket és átláthatóságot, hogy az energiatermelő és a tranzitországokban az uniós befektetők számára biztos jogi környezetet teremtsenek;

8.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak egy olyan összefüggő belső energiapiacról, amely képes ellenállni a külső nyomásnak és azon próbálkozásoknak, amelyek az energiaellátást és -árakat külpolitikai nyomásgyakorlási eszközként használják; ezért hangsúlyozza, hogy az EU-ban az energiapiacokat összekötő projektek forrásainak növelésére, valamint arra van szükség, hogy az európai gáz- és villamosenergia-infrastruktúra hálózatokat 2015 végéig megvalósítsák, különösen a balti összekapcsolási tervet, az EU harmadik energiacsomagjában meghatározottak szerint;

9.  kiemeli, hogy a belső piac megfelelő működése szükségessé teszi, hogy az Unióba importált energiára, miután az EU területére érkezett, teljes mértékben a belső energiapiaci szabályok legyenek irányadóak; ezért hangsúlyozza, hogy az EU-nak szabályozási konvergenciára kell törekednie azokkal a szomszédos országokkal, amelyek hajlandók az EU belső energiapiaci szabályainak elfogadására; e tekintetben hangsúlyozza az Energiaközösség jelentőségét és szerepét;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a gázpiaci árakon alapuló átfogó uniós gázindexálási rendszer létrehozását annak érdekében, hogy valamennyi uniós gázkereskedelmi vállalat számára lehetővé váljon, hogy tisztességesebb és kiszámíthatóbb módon, az olajáraktól függetlenül kereskedjen a külső gázszállítókkal, illetve még inkább elősegítsék a versenyt az EU belső gázpiacán;

11.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok és az EU eszközeinek, szakértelmének és képességeinek egyesítése révén teljes mértékben ki kell aknázni a belső energiapiac és az infrastruktúra integrációjában rejlő erőt; ezért nagyobb átláthatóságot és az EU fokozottabb közreműködését kéri a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodásokról szóló tárgyalások során, mivel e megállapodások az EU belső energiapiacának működésére is hatással lehetnek; támogatja a Bizottságot a nagyobb átláthatóság és a tagállamok közötti információmegosztás felé tett lépéseiben, továbbá az uniós jog megkerülésének megakadályozása érdekében a meglévő versenyjogi intézkedések fokozott alkalmazását szorgalmazza;

12.  kiemeli a Parlamentnek az EUMSZ 194. cikke által biztosított további hatásköreit az energia területén, és hangsúlyozza a külső energiapolitikával kapcsolatos összes tájékoztatási és konzultációs folyamatban való megfelelő részvételének jelentőségét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU, az uniós pénzintézetek és más uniós intézmények által végrehajtott közös intézkedésekkel, programokkal és projektekkel kapcsolatos adatmegosztásnak a Parlamentre is ki kell terjednie;

13.  üdvözli a Moldovai Köztársaság és Ukrajna Energiaközösséghez való csatlakozását, valamint Örményország és Grúzia megfigyelői státuszát, ami az EU és a szóban forgó partnerországok közötti jövőbeni partnerségek jobb szabályozási kerete révén hozzá fog járulni a regionális energetikai együttműködés javításához;

14.  megismétli a Parlament felhívását, miszerint a nemzetközi energiaprojekteket átlátható, tagállami vagy uniós szintű kormányközi megállapodásokban kellene szabályozni; hangsúlyozza, hogy az energiaprojektek kizárólag kereskedelmi megállapodásokra történő alapozása mind a befektetők védelemére, mind a belső piaci szabályok maradéktalan betartására nézve kockázatot jelent;

15.  az EU-n kívüli partnerekkel az energiapolitika terén folytatott együttműködésre vonatkozó stratégiai határozatoknak megfelelően az EU kereskedelempolitikája és energiapolitikája között nagyobb szinergiák megteremtését kéri többek között az Energia 2020 stratégiával, valamint az energiaellátás biztonságáról, illetve az energia terén folytatott nemzetközi együttműködésről szóló bizottsági jelentéssel összhangban;

16.  hangsúlyozza, hogy az energiapolitika külpolitikai dimenziójának erősítése az EU-ban kulcsfontosságú mind az EU energiaellátásának biztosítása, mind a harmadik országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatai szempontjából; hangsúlyozza, hogy a stratégiai kereskedelmi partnereinkkel az energia és az erőforrások terén folytatott együttműködéshez meg kell teremteni a szükséges stabil keretfeltételeket, amelyek minden tekintetben megfelelnek a belső piac adottságainak is;

17.  úgy véli, hogy maguk a tagállamok, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti fokozott koordinációnak lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy teljes mértékben kihasználják az Unió politikai és gazdasági súlyából származó előnyöket; ezzel összefüggésben üdvözli a tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás terén létrejött kormányközi megállapodásokhoz kapcsolódó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló határozatra irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza a bizottsági vélemény és a tárgyalási folyamatok során a Bizottság által nyújtott segítség hozzáadott értékét annak biztosítása érdekében, hogy a kormányközi megállapodások összeegyeztethetőek legyeneka belső energiapiaci szabályozással, összhangban a hosszú távú energetikai és éghajlatvédelmi célkitűzésekkel;

18.  hangsúlyozza, hogy egy energetikai kérdésekben az EU tagállamai és harmadik országok közötti információcserét szolgáló mechanizmus kialakítása jelentős mértékben elősegítené az EU egészében a szakpolitika átláthatóságát, koordinálását és hatékonyságát;

19.  szorosabb együttműködésre szólít fel a Tanács, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat között, hogy közösen szólaljanak meg és lépjenek fel az energiával kapcsolatos közös külpolitikát illetően; hangsúlyozza, hogy az EKSZ-en belül energiapolitikai referatúra létrehozására van szükség, továbbá az uniós küldöttségeket be kell vonni az energiadiplomácia helyszíni folytatásába;

20.  támogatja az energiabeszállítókkal és tranzitországokkal kialakított kapcsolatokban az olyan eszközök alkalmazását, mint például a korai előrejelző rendszer; meggyőződése, hogy az erőforrásokért folytatott, erősödő versenyt és a meglévő termelői monopóliumokat figyelembe véve az energia-nyersanyagok tagállamok általi közös beszerzésére irányuló elképzelés erőteljesebb támogatására van szükség;

21.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az energia területén azonosítsák a kereskedelmi és beruházási akadályokat a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban, és megfelelő esetben tegyenek lépéseket ezek kétoldalú és a Kereskedelmi Világszervezeten keresztül történő megszüntetésére;

22.  támogatja az Energiaközösségről szóló szerződés működésének elemzésére, valamint az energiaágazatok gyorsabb korszerűsítését lehetővé tevő menetrend kidolgozására irányuló tanácsi javaslatot; kéri, hogy a megújuló energia integrálásának fokozása és az energiahatékonyság növelése érdekében helyezzenek nagyobb hangsúlyt a reformok és az intelligens hálózatokhoz hasonló technológiák megvalósítására; ezért támogatja azokat az elképzeléseket, amelyek szerint új lendületet kell adni az Energia Charta Egyezménynek, és e célból stratégiai partnerségek bevezetését javasolja; megismétli, hogy az energiaszegénységhez és a korrupcióhoz hasonló problémák hatékony kezelése érdekében fejleszteni kell az egyezmény társadalmi dimenzióját;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet az Energia Charta Konferencia jelentőségére és szükségességére az Energia Chartában rejlő lehetőségek jobb kihasználása érdekében, különösen az olyan központi területeken, mint a kereskedelem, a szállítás, a beruházások és a vitarendezés, többek között az Energia Charta Egyezmény olyan államokra való kiterjesztése révén, amelyek nem írták alá és/vagy nem ratifikálták azt;

24.  úgy véli, hogy minden tagállamnak legalább negyedévente, legfeljebb két negyedéves időeltolódással közzé kell tennie és be kell nyújtania az Eurostat számára a földgázra vonatkozó átlagos kétoldalú importárát;

25.  úgy gondolja, hogy egy következetes és egységes uniós külső energiapolitika végrehajtásához szükség van a tagállamok és a Bizottság közötti rendszeres koordinációra; felhívja a Bizottságot, hogy a külső energiastratégiával kapcsolatban politikai és szakértői szinten folytasson rendszeres eszmecserét a tagállamokkal – nevezetesen a javasolt, nemzetközi energetikai együttműködés stratégiai csoportján keresztül – az EU és a tagállamok prioritásairól és tevékenységeiről; kéri, hogy szakértőként vonjanak be független energiaszabályozókat a nemzetközi energetikai együttműködés stratégiai csoportjába, tekintettel ezeknek a határokon átnyúló villamosenergia- és gázpiacok működésével kapcsolatos tapasztalatára és mélyreható ismereteire;

26.  úgy véli, hogy a Bizottság által javasolt intézkedések hatékonyságát növelni lehetne, ha ezeket prioritási sorrendbe állítanák, valamint időkereteket állapítanának meg és cselekvési terveket dolgoznának ki, amelyekben feltüntetnék az elért előrehaladást és a határidőket;

27.  úgy véli, hogy az EU külső energiapolitikája szempontjából döntő jelentőséggel bír a Lisszaboni Szerződésben meghatározott horizontális célkitűzések közötti összhang biztosítása; kéri, hogy a Parlament a prioritást élvező uniós projektekről időben kapjon tájékoztatást;

28.  felszólítja a tagállamokat, hogy ne kössenek harmadik országokkal olyan energiára vagy energiával kapcsolatos technológiák szállítására vonatkozó szerződéseket, amelyek sértik valamely másik uniós tagállam érdekeit;

29.  meglátása szerint rendszeres megbeszéléseket kell tartani az EU külső energiapolitikájához fűződő kihívásokról a Tanács keretében ülésező energiaügyi miniszterek formális és informális találkozóin, a főképviselő, a biztos és illetékes szolgálataik részvételével és hathatós támogatásával; az ilyen találkozókat továbbá arra is fel kell használni, hogy összehangolják a nemzetközi szervezetek – mint például az IEA, az ENSZ , az IRENA, az IPEEC és az IAEA – keretében tartott magas szintű ülések előtt az ott képviselendő egységes és következetes európai álláspontot, mivel fontos, hogy az Unió aktívabban és nagyobb befolyást gyakorolva szerepeljen; a Parlamentet az összes fontosabb kérdéssel kapcsolatban rendszeresen kell tájékoztatni, illetve ezekről egyeztetni kell vele;

30.  úgy véli, hogy amennyiben egy stratégiai jelentőségű infrastrukturális projekt az EU egészében kihat az energiaellátás biztonságára, a Tanácsnak fontolóra kell vennie, hogy tárgyalási megbízást ad a Bizottságnak a tárgyalások lefolytatásához, ilyen mandátumot más kormányközi megállapodások esetén is mérlegelni kell, amelyekről úgy ítélik, hogy jelentős hatást gyakorolnak az EU hosszú távú energiapolitikai célkitűzéseire, különösen az energiától való függetlenségére; e tekintetben kéri, hogy megfelelően egyeztessenek és kommunikáljanak a Parlamenttel;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki egy információmegosztási eszközt a tagállamok és az EU igazgatási és pénzügyi intézményeinek harmadik országokban indított energetikai programjaival és projektjeivel kapcsolatos lényeges adatok összegyűjtése és elérhetővé tétele érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy ennek keretében biztosítsák a vonatkozó adatokat a Bizottság számára;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a globális energiapiacokat és e tekintetben működjön együtt a tagállamokkal és a nemzetközi szervezetekkel, így például az IEA-val; felhívja a Bizottságot, hogy e célból 2012 végéig terjesszen elő jogi eszközt;

33.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az Unió behozott energiától való magas fokú függőségére, az ellátási források – köztük új energiaforrások – és szállítási útvonalak fokozottabb diverzifikálása és az uniós megújuló energiaforrások fejlesztése sürgős és elengedhetetlen elemek az Unió külső biztonságpolitikájának, stratégiai szerepének, külpolitikai függetlenségének, koherenciájának, hitelességének és hatékonyságának erősítésében;

34.  szorgalmazza az energiaforrások új beszállítóiról szóló koordinált, egységes európai szakpolitikai stratégia kidolgozását is, különös tekintettel az európai versenyfeltételek javítására, lehetőségeket biztosítva az új beszállítók európai piacra való belépéséhez;

35.  az Európa 2020 stratégiával összhangban fokozottabb szinergiát kér az EU kereskedelem- és energiapolitikái között; hangsúlyozza, hogy e területen a nemzetközi feszültségek csökkentése érdekében elő kell mozdítani a nyersanyagokkal foglalkozó globális irányítási struktúrákat, és e tekintetben elismeréssel említi a Nemzetközi Energiafórum (IEF) példáját; az egyik legfontosabb prioritásnak tartja, hogy tisztességes ár mellett hosszú távú energia- és nyersanyagellátási szerződéseket kössünk stratégiai kereskedelmi partnereinkkel; ezért felhívja az Európai Uniót, hogy az energiaellátási szerződések ezen partnerekkel való megkötésére vonatkozóan alakítson ki koherens stratégiát;

Diverzifikáció – az európai energiaellátás nagyobb biztonsága

36.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés szolidaritásra szólít fel a tagállamok között, amelynek a belső és külső energiapolitikával kapcsolatos mindennapi munkában és válságkezelés során egyaránt meg kell mutatkoznia; kéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg az „energiaszolidaritás” fogalmát, biztosítva ezzel, hogy azt valamennyi tagállam tiszteletben tartsa;

37.  rámutat arra, hogy az EU importált fosszilis tüzelőanyagoktól való egyre növekvő függősége alá fogja ásni politikai befolyását és jelentős hatással lehet az egyéb szakpolitikai területeken megvalósuló döntéshozatalának függetlenségére, és csupán a környezetvédelmi szempontból átgondolt energiaellátásra és energiahatékonyságra való teljes áttérés, a tagállamok közötti összekapcsolódás, a kölcsönös függőség és szolidaritás ellensúlyozhatja ezt a kedvezőtlen jelenséget;

38.  hangsúlyozza, hogy az EU közös energiapolitikájának és stratégiai céljainak megfelelően tükröződniük kell külső kapcsolataiban, valamint regionális politikáiban és az európai szomszédságpolitikában;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy mind a saját energiaforrások területén, mind a nyersanyagok szállítóinak, ellátási forrásainak és az EU egyes régióiba irányuló szállítási útvonalainak biztosításához és diverzifikációjához való hozzájárulásként támogassa a kutatást és a fejlesztést, hogy az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve” (COM(2010)0677) című bizottsági közleménynek megfelelően minden régió számára legalább két különböző szállítási forrás álljon rendelkezésére;

40.  hangsúlyozza, hogy az EU külső energiapolitikájának hozzá kell járulnia a biztonságos, megbízható, fenntartható és megfizethető energia biztosításához az uniós energiapolitika általános – azaz a versenyképességgel, az ellátásbiztonsággal és a fenntarthatósággal kapcsolatos – célkitűzéseivel, valamint az EU 2050-re szóló energetikai és éghajlatvédelmi célkitűzéseivel összhangban;

41.  hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani az EU energiaellátását biztosító beszállítók, útvonalak és források diverzifikációjára irányuló intézkedéseket, különösen a valóban versenyszellemű gázpiac megteremtésére, az új közlekedési folyosók (déli folyosó és a Földközi-tenger medencéje) kialakítására, a meglévő folyosók (keleti folyosó) megerősítésére és a gázellátó források közötti versenynek az EU LNG-termelésben való nagyobb részesedése és új, távoli beszállítók (Ausztrália, Kanada, Egyesült Államok, Latin-Amerika, Szubszaharai Afrika, Közép-Ázsia stb.) elérése révén történő megteremtésére;

42.  hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az energiahálózatok összekapcsolásának fejlesztése, valamint az euromediterrán villamos energia és gáz infrastrukturális gyűrűk létrehozása, a meglévő villamosenergia- és gáztermelő erőművek, illetve infrastruktúrák (összeköttetések, hálózatok, vezetékek, szállító hálózatok, feldolgozó- és LNG-terminálok) modernizációja és korszerűsítése; ezeknek az intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy energetikai szempontból egyetlen tagállam se maradjon az elszigetelt, és az energia az Unión belül szabadon áramolhasson; e tekintetben üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozását;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a termelő és tranzitországokkal létrejövő kereskedelmi, társulási, illetve partnerségi és együttműködési megállapodásokban szerepeltetendő, úgynevezett „energiabiztonsági záradékot”, amely magatartási kódexet állapítana meg és egyértelműen megfogalmazná a partnerek egyike által, egyoldalúan elvégzett feltételmódosítás esetén megteendő intézkedéseket;

44.  örömmel fogadja a Bizottságnak „Az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről – Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleményét (COM(2011)0539); ugyanakkor úgy véli, hogy további, az uniós tagállamok közötti szolidaritáson alapuló eszközökre van szükség egyrészt azért, hogy az Európai Unió képes legyen saját energiabiztonsági érdekeinek megvédésére, másrészt a külső partnerekkel folytatott tárgyalások során, különösen válsághelyzetekben;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy szomszédait illetően határozza meg a rövid, közép- és hosszú távú energiapolitikai prioritások átfogó körét, a belső piac uniós vívmányokhoz kapcsolódó elvein és normáin alapuló, közös jogi térség létrehozása céljából; hangsúlyozza az Európai Energiaközösség további bővítésének, valamint az uniós vívmányok elégtelen végrehajtásának kezelésére szolgáló jogi ellenőrzési mechanizmusok létrehozásának fontosságát;

46.  támogatja az EU szomszédos országaival az új energiaforrások kihasználásáról folytatott politikai és gazdasági párbeszédet;

47.  a meglevő mechanizmusok végrehajtására és újak kialakítására szólít fel az európai szomszédságpolitika és a fekete-tengeri szinergia keretében, az ellátás és a tranzit nagyobb átláthatóságát és stabilitását célzó együttműködés erősítése érdekében;

48.  támogatja a Norvégiával és Oroszországgal folytatott politikai párbeszédet a Barents-tengeri új energiaforrások feltárásáról – előfeltételként kikötve az Északi-sarkvidék sérülékeny környezetének védelmét –, valamint a vízenergiából nyert villamos energia – tenger alatti távolsági villamosenergia-vezetékek útján megvalósuló – behozatala terén Norvégiával folytatott együttműködést; az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégia gyorsabb kialakítására szólít fel;

49.  a külső politikai párbeszédet elengedhetetlennek tartja a globális gazdasági növekedés és az energiaforrások felhasználásának különválasztása, a kiszámíthatóbb energiapiacok előmozdítása és a politikai kapcsolatokra gyakorolt kedvező hatás szempontjából; hangsúlyozza a feltörekvő gazdaságokkal, így például Kínával, Indiával, Brazíliával, Indonéziával és Dél-Afrikával folytatott párbeszéd jelentőségét, olyan kulcsfontosságú energiafogyasztó országok mellett, mint például az Egyesült Államok és Japán;

50.  álláspontja szerint az EU-nak előnyben kellene részesítenie az energiapolitikai együttműködésének fejlesztését és elmélyítését azokkal a harmadik országokkal, amelyek ugyanazokat az értékeket képviselik, és amelyek hajlandók demokratikus reformokra és az EU alapját képező értékek előmozdítására;

51.  üdvözli a Bizottság keleti szomszédokkal való megerősített politikai együttműködésre vonatkozó ajánlásait, és alapvetőnek tartja, hogy a legnagyobb sürgősséggel kezeljék Törökország Energiaközösségről szóló szerződéshez való csatlakozását és az uniós csatlakozási tárgyalások során az energiáról szóló fejezet megnyitását; üdvözli továbbá az EU, Ukrajna és Oroszország közötti háromoldalú párbeszédre irányuló kezdeményezést, és hangsúlyozza, hogy mindkét partnerrel mélyreható politikai és igazgatási együttműködést kell biztosítani;

52.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energia belső termelésének növelésére irányuló intézkedések döntő jelentőséggel bírnak a szénhidrogének behozatalától való uniós függőség csökkentése szempontjából; megítélése szerint értékelni kellene, hogy az uniós energiatermelési és -elosztási szerkezet átalakítása megfelel-e a hosszú távú energetikai és éghajlatvédelmi célkitűzéseknek;

53.  emlékeztet az LNG uniós energiaellátáshoz való jelentős hozzájárulására, továbbá a fő beszállítókkal, valamint a jelenlegi és jövőbeni fogyasztókkal való együttműködés erősítését szorgalmazza;

54.  hangsúlyozza, hogy a diverzifikációnak új, nem orosz olaj-, gáz- és villamosenergia-forrásokat kell jelentenie azon tagállamok esetében, amelyek túlzottan erre az egyetlen beszállítóra támaszkodnak; hangsúlyozza, hogy miközben az orosz gáz az uniós szintű gázfogyasztás csupán 24%-át teszi ki, a 27 tagállam közül 12 esetében a fogyasztás 48–100%-át adja, és ezért közvetlen hatással van az Unió energiabiztonságára;

55.  meglátása szerint az új, nem hagyományos energiatechnológiák (a Kanadából, Egyesült Államokból, Ausztráliából, Katarból, Brazíliából és Argentínából származó olajhomok és palagáz, az Északi-sarkvidéken folytatott energiafeltárások, valamint további kitermelés Irakban, Venezuelában és Afrikában) kifejlesztésével új szereplők, partnerek és térségek lehetséges jövőbeni beszállítóként vehetők számításba, így az EU-nak arra is célzottan törekednie kell, hogy teljes mértékben kiaknázza az új helyzetből származó előnyöket és a beszállítók diverzifikációja érdekében új energetikai partnerségeket hozzon létre;

56.  hangsúlyozza, hogy nagyon fontos az alacsony kibocsátású energiagazdaságra való áttérés; hangsúlyozza a versenyképesség és az innováció – többek között a kereskedelempolitika megfelelő eszközei révén történő – fenntartásának szükségességét; úgy véli, hogy az alacsony kibocsátású energiagazdaságra való áttérésnek olyan módon kell végbemennie, amely megfelel e földrajzi régió helyzetének, a tagállami energiarendszerek adottságainak, az egyes tagállamok energiaszerkezetének és geológiai szerkezetének; úgy véli, hogy ez az eljárásmód lehetővé teszi az energiaellátás legmagasabb szintű biztonságát és a gazdaság versenyképességét, az egyes tagállamoknak az energiaforrások felhasználásával és megválasztásával, valamint az energiaellátás általános szerkezetével kapcsolatban a Szerződésben meghatározott függetlenségének megőrzése mellett;

57.  hangsúlyozza az EU közvetlen külföldi befektetéseinek jelentőségét a fejlődő országok energetikai infrastruktúrájának kiépítése és korszerűsítése során; egyúttal hangsúlyozza, hogy ezek számára megfelelő jogi védelmet kell teremteni, ami az EU harmadik országokkal kapcsolatos jogalapjának bővítését vonja maga után;

58.  megállapítja, hogy a sarkvidéki régióban fontos a széles körű együttműködés, különösen az euroatlanti térségbe tartozó országok között;

Fenntarthatóság – megerősített partnerség a beszállító országokkal és a nemzetközi szervezetekkel

59.  úgy véli, hogy mivel a világ növekvő energiakereslete és a fosszilis tüzelőanyag-tartalékok egyre inkább a jórészt labilis és nem demokratikus országokban koncentrálódnak, az EU kiszolgáltatottá válik, ami nagymértékben gyengíti egy hiteles, hatékony és következetes közös európai szakpolitikák kialakításának esélyeit;

60.  úgy véli, hogy az EU energiapartnerségeinek és az EU globális fórumokon – például a G20-ban – való szerepvállalásának a harmadik országokban fenntarthatóbb energetikai koncepciókat kell előmozdítaniuk, valamint egyidejűleg javítaniuk kell a piaci átláthatóságot, csökkenteniük kell a nemzetközi piacok volatilitását, és egy olyan globális energiapiac kialakítására kell törekedniük, amely kevésbé érzékeny az ellátási helyzet hirtelen változásaira és az ellátási zavarokra;

61.  hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a kapcsolódásokat az európai energiahálózat és a szomszédos országok (Nyugat-Balkán, keleti szomszédok, a Kaszpi-tengeri, az észak-afrikai és a közel-keleti országok) közötti új rendszerösszekötők kiépítése, egy tágabb szabályozási terület kialakítása révén, valamint az uniós környezetvédelmi és biztonsági előírások lehető legszélesebb körű kiterjesztésével annak biztosítása érdekében, hogy az uniós határok közelében található bármely típusú atomerőmű megfeleljen a legmagasabb szintű nukleáris biztonsági előírásoknak;

62.  fontosnak tartja a transzeurópai energiainfrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatban és az „Energiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően” című bizottsági közleményben meghatározott közös érdekű infrastrukturális projektek megvalósítását; tekintettel e projektek stratégiai jelentőségére, fontosnak tartja a külső partnerekkel ennek eredményeképpen kötendő megállapodások megfelelő prioritási sorrendbe állítását, fenntartható kialakítását és gyors megkötését egy szabályokon alapuló piaci rendszeren belül;

63 hangsúlyozza, hogy az EU és Oroszország közötti energia-párbeszéd során – ahol az EU-nak egységes álláspontot kell képviselnie – figyelembe kell venni a közép- és kelet-európai tagállamok sajátos és függőségi helyzetét, mivel energiaellátásuk biztonsága csak az infrastruktúrák EU-szerte történő összekapcsolásával és a belső energiapiaci szabályok teljes körű végrehajtásával biztosítható; úgy véli, hogy a párbeszéd során az olyan fontos kérdéseket kell figyelembe venni, mint az energiaforrásokhoz, az energiahálózatokhoz és a kiviteli energiapiacokhoz való hozzáférés, a beruházások védelme, az átjárhatóság, a válságmegelőzés és az együttműködés, az egyenlő versenyfeltételek és az energiaárak kialakítása; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a Barátság kőolajvezeték kérdésére, és uniós szinten egyedi intézkedéseket kell bevezetni a lezárt ágon keresztüli kőolajszállítások újraindítása érdekében;

64.  hangsúlyozza, hogy párhuzamosan azzal, hogy a tagállamok az infrastruktúrába történő beruházások és közös szabályok elfogadása révén megkezdik összekapcsolni és integrálni nemzeti piacaikat, az Oroszországgal való együttműködésre is törekedni kell a két energiapiac közötti eltérések mérséklését célzó kreatív és kölcsönösen elfogadható intézkedések meghatározása érdekében;

65.  hangsúlyozza az Oroszországgal folytatott energetikai párbeszéd és az Energiaügyi Tanács által javasolt EU–Oroszország menetrend fontosságát; hangsúlyozza, hogy fontos a kölcsönösen előnyös területeken – például különösen az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos közös kutatás és technológiaátadás terén – folytatott együttműködés;

66.  kéri, hogy az Energia Charta Egyezményt terjesszék ki több országra is, és az Energia Charta Konferencia fórumának résztvevői törekedjenek a tárgyalásos rendezésre, amely az Energia Chartában és jegyzőkönyveiben foglalt elvek Oroszország általi maradéktalan elfogadásához vezet;

67.  felszólít arra, hogy az Oroszországgal fennálló stratégiai partnerséget erősítsék meg egy új partnerségi és együttműködési megállapodás megkötésével; hangsúlyozza, hogy az új megállapodásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a harmadik uniós energiacsomag szabályait és rendelkezéseit, és a kölcsönös tiszteleten és a viszonosságon kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy az európai Energia Charta Egyezmény (ECT) – annak 45. cikke értelmében – már kötelező Oroszországra nézve; meggyőződése, hogy az ECT Oroszország általi ratifikálása kölcsönösen jótékony hatással lenne a kétoldalú energiaügyi kapcsolatokra;

68.  kiemeli az Euronest Parlamenti Közgyűlés szerepét, amely hozzá fog járulni a keleti partnerség céljainak eléréséhez, és így kedvező hatással lesz az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdésekre;

69.  emlékeztet arra, hogy az Európai Gazdasági Térség országai már részei az EU belső piacának, együttműködésük pedig kulcsfontosságú a 2020-as energetikai célkitűzések eléréséhez; üdvözli a Svájccal folytatott együttműködés fokozására irányuló aktuális kezdeményezéseket, amelyeknek szintén az ország uniós belső energiapiacba történő teljes körű integrációjára kell törekedniük;

70.  úgy véli, hogy az EU külső energiapolitikájának a szolidaritás, az átláthatóság, a szubszidiaritás, a fenntarthatóság és az együttműködés, valamint a viszonosság elvén, a szabályalapú piaci megközelítésen és az EU, illetve annak tagállamai és partnerországai közötti koordináción kell alapulnia és ezen elvek érvényesülését kell előmozdítania; meggyőződése, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt horizontális célkitűzések tiszteletben tartása döntő jelentőséggel bír Európa szerepének a változó regionális politikai környezetben történő megerősítése szempontjából; felszólítja a Tanácsot, hogy adjon a Bizottságnak megbízást arra, hogy tárgyalásokat kezdjen az energetikai kérdésekre vonatkozó, szomszédos államokkal aláírt jelenlegi egyetértési nyilatkozatok jogilag kötelező erejű szövegekké való átalakításáról;

71.  hangsúlyozza a 2010-ben létrejött Afrika–EU energiapartnerség továbbfejlesztésének fontosságát;

72.  meggyőződése, hogy a globális szinten hatékonyabb irányítás javítaná a termelő, tranzit- és fogyasztó országok közötti együttműködést; úgy véli, hogy az EU ezért komoly szerepet fog betölteni az energiapolitika nemzetközi irányításában, az átlátható és megkülönböztetéstől mentes elvek előmozdítása, a fenntarthatóság célkitűzésére való törekvés, a tranzakciók költségeinek csökkentése, valamint a piaci szereplőket ár- és minőségi versenyre sarkalló ösztönzők létrehozása céljából;

73.  üdvözli, hogy az energiához való egyetemes hozzáférés 2030-ig történő megvalósításának célja bekerült az „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleménybe, és úgy véli, hogy a fejlődő országok esetében ennek különösen a vidéki és a szegény lakosság decentralizált, fenntartható és megfizethető energiához való hozzáférését kell a középpontba állítania; ösztönzi az innovatív fizetési rendszereknek a magán- és közszféra részvételével történő támogatását, hogy az energiához való hozzáférés megfizethető legyen a végfelhasználók számára;

74.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható energia a fejlődés egyik legfőbb mozgatóereje, és ismét felszólít egy konkrét, a megújuló, energiahatékony, kisléptékű és decentralizált energetikai megoldásokra összpontosító „energiaügyi és fejlesztési” program kidolgozására, valamint a kapacitásfejlesztés és a technológiaátadás elősegítésére a helyi felelősségvállalás biztosítása céljából; megjegyzi, hogy nagyléptékű, megújuló energiával kapcsolatos programokra lehet szükség a városközpontok és az ipar részéről – különösen a feltörekvő országokban – jelentkező egyre növekvő energiakereslet fenntartható kielégítése érdekében; felszólít arra, hogy az ilyen programok minden esetben tartsák tiszteletben a legmagasabb szintű társadalmi és környezetvédelmi kritériumokat;

75.  felszólít az Európai Unió kiemelkedő fejlesztési célkitűzéseinek, valamint a demokráciának és az emberi jogoknak a fejlődő országokkal folytatott energiaügyletek során megvalósuló tiszteletben tartására a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátásra irányuló stratégiai megközelítés keretében, a fejlődő országokban élők érdekeit szem előtt tartva;

76.  hangsúlyozza a harmadik országokhoz fűződő energiaügyi kapcsolatok terén az átláthatóság, a demokratikus felügyelet és a civil társadalom bevonásának fontosságát;

77.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezután is kövessék a kereskedelemre és a beruházásokra irányadó kulcsfontosságú alapelveket, ideértve a fenntartható energiába való beruházások számára egyenlő versenyfeltételek megteremtését támogató elveket mind a kétoldalú megállapodásokban, mind pedig a többoldalú jogi kereteken belül, így például az Energia Charta Egyezményben és a WTO-ban, továbbá hogy ezek érvényre jutását hathatós vitarendezési mechanizmusokkal biztosítsák;

78.  meglátása szerint az energiatermékek kitermelésével, kereskedelmével és az EU-ba történő továbbításával kapcsolatos együttműködés mellett az energiával kapcsolatos más ügyekben is fokozni kell az együttműködést; kéri ezért stratégiai partnerségek kialakítását többek között az alábbi területeken az EU és a kulcsszerepet játszó harmadik országok, például a BRICS-országok és azon országok között, amelyek energiafogyasztása gyors növekedést mutat:

79.  sürgeti a Bizottságot, hogy írja elő és hajtassa végre az Európai Unióval szomszédos országokban található atomerőművek esetében a legszigorúbb nemzetközi biztonsági előírásokat, kihasználva minden rendelkezésre álló eszközt és szerződést, mint például az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i Egyezményt, illetve a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezményt; felszólítja az EU-val szomszédos országokat, hogy hajtsanak végre átfogó európai uniós nukleáris biztonsági és kockázatfelmérő vizsgálatokat, és kéri a Bizottságot, hogy ajánljon fel erre a célra uniós szakmai támogatást;

80.  sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi vonatkozó kereskedelmi megállapodásában, így a WTO keretében létrejöttekben is mozdítsa elő a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó átláthatósági kezdeményezés elveinek – köztük a fosszilis tüzelőanyagok számára nyújtott támogatások kvantitatív célok szerinti kivezetésének – és az energiapiaci irányításra vonatkozó nemzetközi szabványoknak az elfogadását;

81.  megállapítja, hogy a megújuló energiához, a villamos energia tárolásához és az energia területének további fejlett alkalmazásaihoz sokféle nyersanyag, többek között ritkaföldfémek szükségesek, amelyek beszerzése jelenleg nehéz; szükségesnek tartja, hogy az EU más technológiai vezetőkkel, köztük az Egyesült Államokkal és Japánnal összehangoltan lépjen fel az új nyersanyagok és a nyersanyagokat helyettesítő anyagok azonosítását, illetve az ellátásbiztonság, a toxicitás vagy a környezeti hatás tekintetében újabb kiszámíthatatlanságot jelentő nyersanyagok felhasználásának visszaszorítását célzó kutatási tevékenységek előmozdítása tekintetében;

82.  a globálisan megbízható, biztonságos és környezettudatos energiatermelés előmozdítása érdekében támogatja a sugárvédelem és a radiológiai biztosítékok, a nukleáris biztonsági előírások, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó szigorú követelmények, a nyersolaj és az olajtermékek, valamint az LNG biztonságos tengeri szállításának, valamint az új technológiákra, a kutatásra, fejlesztésre és innovációra (K+F+I) irányuló együttműködés, illetve a nemzetközi szabványokkal kapcsolatos tevékenység megerősítését és előmozdítását;

83.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás jelentette globális kihívások nem mérsékelhetők a nagy kibocsátók bevonása nélkül, és biztatja a Bizottságot, hogy hozzon létre közös stratégiát annak érdekében, hogy globális megoldást érjen el ezekkel az országokkal; elismeri, hogy az EU-ban megszerzett, az ETS megtervezésével és megvalósításával kapcsolatos tapasztalatainkon alapuló szaktudás harmadik országok számára is hasznos lehet, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy segítse és ösztönözze a harmadik országokat saját kibocsátáskereskedelmi rendszerük megtervezésében és kialakításában, az ilyen rendszerek uniós rendszerrel való összekapcsolása érdekében;

84.  hangsúlyozza, hogy Európának hosszú távú politikai tervre van szüksége, amely új globális partnerségeket és kétoldalú együttműködési eszközöket foglal magában, amelyek lehetővé tennék az Európai Unió számára, hogy kulcsszerepet játsszon a globális energetikai menetrend meghatározásában annak révén, hogy vezető szerepet vállal az új piaci szabványok kialakításában és a technológiai kutatásra és innovációra irányuló nemzetközi erőfeszítések élére áll az energia területén;

85.  hangsúlyozza, hogy a globális kihívásokkal való megbirkózás érdekében javítani kell a kutatás, fejlesztés és innováció területén a harmadik országokkal folytatott együttműködést; úgy véli, hogy az EU-nak szorosan együtt kell működnie a bioüzemanyagok jelentős harmadik országbeli exportőreivel annak biztosítása érdekében, hogy ezek az alternatív, tiszta energialehetőségek, amelyek hozzájárulhatnak az ellátás diverzifikációjához, valóban fenntarthatók legyenek, valamint hogy elkerülhetővé váljanak a földhasználat negatív következményekkel járó közvetett változásai; hangsúlyozza, hogy a külső bioüzemanyag-forrásokat ugyanazoknak az előírásoknak – különösen környezetvédelmi és éghajlati előírásoknak – kell szabályozniuk, mint az uniós forrásokat; úgy véli, hogy az Uniónak az EU-n belül és kívül egyaránt támogatnia kell a második és harmadik generációs bioüzemanyag-technológiák alkalmazását;

86.  felhívja a figyelmet az energia- és élelmiszerellátás, valamint a biztonság közötti összetett kapcsolatra, különös tekintettel a bioüzemanyagokra, amelyek kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatást gyakorolhatnak a fejlődő országokra; úgy véli, hogy az élelemhez való jogot mindenképpen előnyben kell részesíteni az Unió bioüzemanyagokra vonatkozó, megújuló energiával kapcsolatos célkitűzésével szemben;

87.  megjegyzi, hogy az agroüzemanyagok elterjedése túlnyomórészt a nagyarányú ipari monokultúrák elterjedésén múlott, ezáltal pedig elterjedtek a környezetre, a biológiai sokféleségre, a talaj termelékenységére és a víz hozzáférhetőségére nézve káros mezőgazdasági gyakorlatok; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a földtulajdonlás koncentrációjának ösztönzése révén az agroüzemanyagok elterjedése drámai következményekkel járhat a földdel kapcsolatos jogok megsértése, a létfontosságú természeti erőforrásokhoz való hozzáférés megszűnése, valamint az erdőirtás és a környezetpusztulás szempontjából;

88.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megújuló energiáról szóló irányelv keretében nem szerepel egyetlen kötelező fenntarthatósági kritérium sem a biomassza-előállításra vonatkozóan; úgy véli, hogy e körülmények között a bioenergia negatív szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, továbbá a fejlődő országokban fokozhatja a földfoglalást, az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, az erdőirtást és az erdőpusztulást; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan, jogilag kötelező erejű fenntarthatósági kritériumokat, amelyek célja, hogy megelőzzék a biomassza energetikai termeléséből és felhasználásából eredő, káros éghajlati, környezeti és társadalmi hatásokat;

89.  felszólítja az Európai Uniót, hogy a biomassza fenntartható előállítása és energetikai célú felhasználása terén vezessen be olyan politikát, amely megfelel az éghajlatváltozással kapcsolatos követelményeknek, és egyúttal összhangban áll az uniós fejlesztési együttműködési politikával.

90.  úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kellene, hogy az energia külső segítségnyújtási programjainak kulcsfontosságú alkotóelemévé váljon, mivel a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen energiához való hozzáférés a fejlődő országokban továbbra is kihívást jelent;

91.  úgy véli, hogy a jövőorientált energetikai technológiák fejlesztésére és elterjesztésére irányuló együttműködésnek kell az EU iparosodott partnerországokkal és feltörekvő gazdaságokkal folytatott együttműködésének középpontjában állnia;

92.  meglátása szerint az EU-nak az energetikai kérdéseket az európai kezdeményezések – például a keleti partnerség, az Unió a Mediterrán Térségért és az európai szomszédságpolitika – középpontjába kell állítania;

93.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös energetikai ütemterveket az összes legjelentősebb energiabeszállítóval, a stratégiai szempontból fontos tranzitországokkal, és alakítson ki partnerségeket olyan országokkal, amelyek hasonló energetikai kihívásokkal szembesülnek és hasonló értékeket vallanak, különösen a technológiai, kutatási és ipari együttműködés előmozdítása céljából, valamint állapítson meg közös előírásokat a megújuló energiákat hasznosító technológiákra, az energiahatékonyságra, az elektromos járművekre, az új és nem hagyományos energiatechnológiákra, a tengeri fúrótevékenységek biztonságára, illetve a nukleáris biztonságra és az atomsorompóra vonatkozóan;

94.  az energiához való hozzáférés mindenki számára történő biztosítását kitűző millenniumi fejlesztési céllal összhangban ismételten megerősíti az uniós közvetlen külföldi befektetések növelésének fontosságát a fejlődő országokbeli energiainfrastruktúra kiépítése és korszerűsítése és az energiahatékonyság területén, a megújulóenergia-termelő kapacitás és a megfelelő jogszabályi keretek megteremtésének támogatása révén energiaszerkezetük diverzifikálásának elősegítése érdekében, az erre irányuló európai befektetések védelmének megfelelő jogi eszközökkel történő növelése mellett;

95.  összehangolt fellépést szorgalmaz más technológiai vezetőkkel (például az USA-val és Japánnal) az olyan újonnan felmerülő kihívásokkal való megbirkózás érdekében, mint például a kimerülőben lévő nyersanyagok, többek között a ritka földfémek, amelyek hatással vannak a megújuló energiával kapcsolatos technológiák, az energiatárolás és a fejlett energetikai alkalmazások bevezetésére;

96.  felszólít uniós energiaügyi együttműködési programok fejlődő országokkal történő megvalósítására a vonatkozó piaci szerkezet és a szabályozás beállításának megkönnyítéséhez annak érdekében, hogy a belföldi fogyasztók számára megfelelő költségek mellett biztosítsák a megújuló energiából származó előnyöket;

97.  úgy véli, hogy az EU-ban érvényes szigorú nukleáris biztonsági szabályoknak tükröződniük kell az EU külső államokkal, különösen azon szomszédos országokkal szembeni stratégiájában, amelyekben olyan atomerőművet üzemeltetnek vagy terveznek, amely jelentős kihatással lehet az EU biztonságára;

98.  ezzel összefüggésben üdvözli a Transzatlanti Gazdasági Tanács és az EU–USA Energiaügyi Tanács legutóbbi, arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy előmozdítják az energiabiztonsággal, az intelligens energiahálózatokra vonatkozó előírásokkal, a hidrogén- és üzemanyagcella-technológiával, a megújuló energiaforrásokat hasznosító, illetve más tiszta energiatechnológiákkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos együttműködést, valamint a kereskedelem megkönnyítésére és a tiszta energiatechnológiák piaci bevezetésére irányuló hatékony politikákat; kéri, hogy az EU–USA Energiaügyi Tanács következtetéseit jobban közvetítsék a döntéshozatali struktúrák felé;

99.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös érdekű, stratégiai energetikai kérdésekről folytatott párbeszéd elmélyítésére, az energiapolitikákat érintő együttműködés előmozdítására, valamint az Egyesült Államokkal fennálló kutatási együttműködés megerősítésére van szükség, különösen az energiahatékony termelési és szállítási technológiák terén; az USA-val energiabiztonsági partnerség létrehozására szólít fel, az USA–EU Energiatanács keretében jelenleg zajló együttműködés alapján;

100.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács mozdítsa elő az egyebek mellett a szabályozási rendszerekkel, a fenntartható energia kutatásával és az energiahatékonysággal, a fúziós kutatással és a nukleáris biztonsággal kapcsolatos együttműködést, és rendszeres energiaügyi párbeszédet kér Oroszországgal és más partnerekkel a biztonságos, megbízható és hatékony energiatermelésre, -szállításra, -továbbításra és -feldolgozásra vonatkozó nemzetközi szabályok kidolgozása és jobb végrehajtása érdekében, valamint szorgalmazza az új energetikai technológiákkal és termékekkel, többek között a bioüzemanyagokkal folytatott kétoldalú kereskedelmet;

101.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza együttműködését a Nemzetközi Energiaügynökséggel, amely létfontosságú információkkal és adatokkal szolgál az energetikai tervezés számára; meggyőződése, hogy az EU-nak és minden tagállamnak, amely nem tagja az IEA-nak, csatlakoznia kell az IEA-hoz;

102.  üdvözli az EU részvételét a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktorral (ITER) kapcsolatos projektben és a IV. generációs technológiákkal foglalkozó nemzetközi fórumban (GIF);

103.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel az energiabiztonsági kérdések és a kritikus energetikai infrastruktúra védelmének tárgyában;

104.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzon együtt az Egyesült Államokkal és más szövetségesekkel az energetikai infrastruktúra kibertámadásokkal szembeni védelmén; hangsúlyozza, hogy az „intelligens” hálózat felé haladva ez a kockázat, amely a hagyományos biztonsági intézkedésekkel nem küszöbölhető ki, még fontosabb szerepet kap majd a kritikus infrastruktúrák védelmében;

105.  üdvözli az Európai Unió és a dél-mediterrán térség közötti javasolt energiaügyi partnerséget; úgy véli, hogy e partnerségnek a térség megújuló (nap)energiaforrásaiban rejlő komoly lehetőségre kell összpontosítania, és úgy véli, hogy egy ilyen partnerségnek be kell vezetnie a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy segítsen fenntartható megoldásokkal biztosítani a dél-mediterrán országok jelentős energiaszükségletét;

106.  hangsúlyozza, hogy a külső energiapolitikai együttműködésnek az Unió alapvető értékei – mint például az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság, a társadalmi párbeszéd, a kölcsönös tisztelet, a természeti források felelősségteljes használása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a mindenre kiterjedő környezetvédelem – előmozdításához kell hozzájárulnia, nem pedig ezek gyengítéséhez, illetve a béke ügyét kell szolgálnia, és koherensnek kell lennie az Unió külügyi politikáival;

107.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködve 2013 végéig a Bizottság „Az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről – Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleménye (COM(2011)0539) alapján készítsen pontos munkatervet, amely elvezet a rövid, közép- és hosszú távú célkitűzésekkel bíró hatékony külső energiapolitika, célok, lépések és a végrehajtásukhoz szükséges konkrét időbeosztás kialakulásához;

108.  hangsúlyozza a fekete-tengeri régió jelentőségét az erőforrások és útvonalak diverzifikációja, a megújuló energiapotenciál, valamint a Kaszpi-tengerhez, a Közel-Kelethez és Közép-Ázsiához vezető geostratégiai elhelyezkedése tekintetében; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a piacok, a szabályozási keretek és az infrastruktúra integrációja terén megvalósuló többoldalú energetikai együttműködést; hangsúlyozza e tekintetben a déli gázfolyosó, a Nabucco projekt és a transzkaszpi gázvezeték, valamint más, kisebb projektek jelentőségét;

109.  elismeri a GMES hozzájárulását a földi napenergia-források világűrből történő feltárásához; tekintettel arra, hogy a GMES megállapította, hogy a sivatagi övezetek egy nap alatt több napenergiához jutnak, mint amennyit az egész emberiség egy év alatt elfogyaszt, felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen partnerségre a nagy sivatagi területekkel rendelkező országokkal, különösen Afrikában, és fejlesszen ki stratégiákat és technológiákat ezen energiaforrás hatékony kiaknázásához, többek között az éghajlatváltozással foglalkozó energiacsomagban meghatározott együttműködési és fejlesztési eljárások igénybevételével;

110.  kéri az Energiaközösségről szóló szerződés tagságának az EU-val szomszédos még több országra, nevezetesen a keleti partnerség országaira és a közép-ázsiai köztársaságokra való kiterjesztését; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kellene és érvényre kellene juttatnia az uniós energetikai szabályoknak az Energiaközösségről szóló szerződés tagjai általi kellő időben történő és szigorú végrehajtását, különösen azáltal, hogy az uniós források rendelkezésre állását a szerződés szerinti kötelezettségeknek való megfelelés feltételéhez köti;

111.  úgy véli, hogy a fenntartható energiához való hozzáférés a fejlődés fő mozgatóereje, és szorgalmazza, hogy az EU fejlesztési tevékenységeit a fejlődő országok fenntartható energiapolitikák, a reformintézkedések, az infrastruktúrafejlesztés, a kedvező beruházási feltételek és az energiahatékonyság előmozdításában való támogatására összpontosítsa;

112.  külön az energia témájában folytatandó párbeszédre hív fel a kaszpi-térségbeli országokkal, és üdvözli a kaszpi-tengeri fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos előrelépéseket; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is munkálkodjon az EU Azerbajdzsánhoz és Türkmenisztánhoz fűződő kapcsolatainak erősítésén;

113.  úgy véli, hogy az EU külső energiapolitikai prioritásainak megfelelően tükröződniük kellene a 2013 utáni külső pénzügyi eszközökben;

114.  hangsúlyozza a keleti partnerség energiabiztonsági platformja keretében folytatott együttműködés fontosságát az európai szabványok energiapolitikába és szabályrendszerbe való átültetése, valamint az infrastruktúra és az összekapcsolás fejlesztésének, az energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása érdekében; üdvözli a kelet-európai energiahatékonysági és környezetvédelmi partnerség kezdeményezést (E5P), és reméli, hogy ehhez a kezdeményezéshez Ukrajna mellett hamarosan a keleti partnerség más országai is csatlakozni fognak;

115.  emlékeztet a kelet-mediterrán térség szénhidrogének előfordulásával kapcsolatos közelmúltbeli feszültségeire; hangsúlyozza, hogy az energiát a térségben a békét, az együttműködést és a stabilitást elősegítő eszközként kell felhasználni;

o
o   o

116.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 99. E., 2012.4.3., 64. o.