Az Európai Parlament 2012. július 5-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Bírósága alapokmányáról szóló jegyzőkönyv és I. melléklete módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet tervezetéről (02074/2011 – C7-0090/2011 – 2011/0901A(COD))

P7_TA(2012)0294 A7-0185/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bíróságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz benyújtott kérelmére (02074/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 257. cikkének első és második bekezdésére és 281. cikkének második bekezdésére, amelyek alapján a jogszabálytervezetet benyújtották a Parlamenthez (C7-0090/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) és (15) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2011)0596),

–  tekintettel a Bíróság 2012. május 8-i levelére,

–  tekintettel a Bizottság 2012. május 30-i levelére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. május 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0185/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  megállapítja, hogy – tekintettel a Bíróság 2012. október 7-i részleges megújítására, valamint arra, hogy sürgősen megoldást kell találni a Közszolgálati Törvényszék megfelelő működésének biztosítására – az alapokmánynak a Bíróság és a Törvényszék szervezetére és a Közszolgálati Törvényszékre vonatkozó, javasolt módosításait haladéktalanul el kell fogadni, amint azt 2012. május 8-i levelében az Európai Unió Bíróságának elnöke is hangsúlyozta;

3.  fenntartja a jogot, hogy a Bíróság kérelmének a Törvényszék tagságáról szóló részét később vizsgálja meg;

4.  úgy határoz, hogy a közeljövőben vitát tart a Parlamentben a különvélemények lehetőségének Bíróságnál történő esetleges bevezetésének előnyeiről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bíróságnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. július 5-én került elfogadásra az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv és I. melléklete módosításáról szóló .../2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 741/2012/EU, Euratom rendelet.)

Az Európai Parlament 2012. július 5-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének helyettesítő bíráiról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet tervezetéről (01923/2011 – C7-0091/2011 – 2011/0902(COD))

P7_TA(2012)0295 A7-0184/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bíróságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz benyújtott kérelmére (01923/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 257. cikkére és 281. cikkére, amelyek alapján a jogszabálytervezetet benyújtották a Parlamenthez (C7-0091/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) és (15) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2011)0596),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. május 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0184/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bíróságnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. július 5-én került elfogadásra az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének helyettesítő bíráiról szóló .../2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 979/2012/EU, Euratom rendelet.)

Az Európai Parlament 2012. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló 1639/2006/EK határozat, valamint a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló 680/2007/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0659 – C7-0372/2011 – 2011/0301(COD))

P7_TA(2012)0296 A7-0150/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0659),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 172. cikkére, valamint 173. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0372/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. február 23-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. május 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0150/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. július 5-én került elfogadásra a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló 1639/2006/EK határozat, valamint a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló 680/2007/EK rendelet módosításáról szóló 2012/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 670/2012/EU rendelet.)

(1) HL C 143., 2012.5.22., 134. o.

Az Európai Parlament 2012. július 5-i állásfoglalása az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Bizottság) szóló tanácsi álláspontról (11113/2012 – C7-0147/2012 – 2012/2071(BUD))

P7_TA(2012)0297 A7-0206/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 310. és 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (költségvetési rendelet)(1) és különösen annak 15., 37. és 38. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2011. december 1-jén fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a Tanácsnak a DEC 9/2012. átcsoportosítási kérelemről 2012. június 7-én elfogadott álláspontjára,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló, 3/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetére, amelyet a Bizottság 2012. április 16-án nyújtott be (COM(2012)0181),

–  tekintettel a 3/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetről 2012. június 11-én kialakított tanácsi álláspontra (11113/2012 – C7-0147/2012),

–  tekintettel az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2010. december 22-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0815),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0206/2012),

A.  mivel a 3/2012. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2011-es pénzügyi év 1 496 968 014 EUR összegű többletének a 2012-es költségvetésbe történő bevezetése,

B.  mivel a többlet fő összetevői a 0,73 milliárd eurós alulköltekezés, a bevételi oldalon jelentkező több mint 0,67 milliárd eurós pozitív bevételi kimutatás, valamint az árfolyamkülönbségek 0,1 milliárd eurós pozitív egyenlege,

C.  mivel a bevételi oldal nagy része (0,45 milliárd euró a 0,67 milliárd euróból) bírságokból és késedelmi kamatokból származik,

D.  mivel az alulköltekezés, amely 0,56 milliárd eurós összegben 2011-es költségvetési előirányzatokat, 0,17 milliárd eurós összegben pedig 2010-ből történő átvitelt érint, nem a felvevőképességgel kapcsolatos nehézségek vagy helytelen gazdálkodás eredménye, hanem a kifizetések elosztásának – különösen a pénzügyi év utolsó heteiben – a szükségletek szerint történő kiigazítására vonatkozó hatályos szabályokból ered,

E.  mivel – ezzel ellenkezőleg – ebben az évben az összes rendelkezésre álló mutató azt jelzi, hogy az uniós szerepvállalás számos területén nem áll rendelkezésre elegendő kifizetési előirányzat, mégpedig azért, mert a költségvetési hatóság 2011-ben a Bizottság eredeti tervezetéhez képest – immár az egymást követő második évben – több mint 3 milliárd euróval csökkentette a 2012-es évre vonatkozó uniós kifizetési előirányzatok szintjét, többek között a kutatás és a kohéziós politika tekintetében is,

F.  mivel a DEC 9/2012. átcsoportosítási kérelemről szóló álláspontjában a Tanács drasztikusan csökkentette a kutatás területére átcsoportosított kifizetési előirányzatokat, amely területen a jelentések szerint sürgős kifizetésekre van szükség a korábbi kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, ám a DEC 19/2012. átcsoportosítási kérelem keretében végül felülvizsgálja álláspontját,

G.  mivel a költségvetési rendelet 15. cikke értelmében a tervezettől való esetleges eltérést egy kizárólag ezzel az eltéréssel foglalkozó költségvetés-módosítással kell beállítani az uniós költségvetésbe,

1.  tudomásul veszi a 3/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetet, amelynek kizárólagos célja a 2011-es többlet költségvetésbe történő beállítása a költségvetési rendelet 15. cikkével összhangban; hangsúlyozza, hogy utóbbi enged némi teret a többlet rendeltetésével kapcsolatos a mérlegelésnek;

2.  tudomásul veszi, hogy a többlet fő összetevői a 0,73 milliárd eurós alulköltekezés, a bevételi oldalon jelentkező több mint 0,67 milliárd eurós pozitív bevételi kimutatás, valamint az árfolyamkülönbségek 0,1 milliárd eurós pozitív egyenlege;

3.  hangsúlyozza, hogy az alulköltekezés (0,73 milliárd EUR) nem a felvevőképességgel kapcsolatos nehézségek vagy a helytelen gazdálkodás eredménye, hanem a kifizetések elosztásának szükségletek szerint történő kiigazítására vonatkozó hatályos szabályokból ered; következésképpen úgy véli, hogy ezt a többletnek a bevételek változásaiból származó részéhez képest másképpen kell kezelni; rámutat továbbá, hogy az alulköltekezés nagyrészt a Tanács azon határozatának eredménye, amelynek értelmében a Tanács nem fogadta el a bérek és a nyugdíjak személyzeti szabályzatban előírt kiigazítását;

4.  sajnálja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 310. cikkének (5) bekezdésében foglalt, hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vonatkozó rendelkezések, valamint a három intézmény által a 2012-es költségvetési eljárás keretében megállapított kifizetési előirányzatokról szóló közös nyilatkozat ellenére a Tanács eredetileg úgy határozott, hogy kétharmadával csökkenti a tervezettnél alacsonyabb szinten végrehajtott energetikai projektektől a gazdasági fellendülést segítési érdekében a hetedik keretprogram „Együttműködés” programja alá tartozó három költségvetési sor megerősítése érdekében a DEC 9/2012. átcsoportosítási kérelem szerint átcsoportosítandó 485 millió eurós összeget;

5.  hangsúlyozza, hogy ez mesterségesen növelte volna az alulköltekezést a 2012-es kifizetések esetében, és ezáltal növelte volna a 2012. évi többletet, miközben már ebben az évben az összes rendelkezésre álló mutató azt jelzi, hogy a kutatás terén és az uniós szerepvállalás egyéb területein nem áll rendelkezésre elegendő kifizetési előirányzat; ezért üdvözli, hogy a DEC 19/2012. átcsoportosítási kérelem elfogadásával a Tanács felülvizsgálja álláspontját;

6.  módosítás nélkül elfogadja a 3/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

7.  utasítja elnökét, hogy nyilvánítsa véglegesen elfogadottnak a 3/2012. számú költségvetés-módosítást, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (2) HL L 56., 2012.2.29. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. július 5-i állásfoglalása az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról (2012/2694(RSP))

P7_TA(2012)0298 RC-B7-0373/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a palesztin helyzetről szóló 2011. szeptember 29-i(1) és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2012. február 16-i állásfoglalására(2), valamint 2010. szeptember 9-i állásfoglalására(3) a Jordán folyó helyzetéről, különös tekintettel a folyó alsó szakaszára,

–  tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i, 2011. július 18-i, 2011. május 23-i és 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselőnek a legutóbbi közel-keleti és szíriai fejleményekről szóló, a Parlament 2012. június 12-i plenáris ülésén elhangzott beszédére,

–  tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő nyilatkozataira, különösen a telepek terjeszkedéséről szóló 2012. június 8-i, az izraeli hatóságoknak a megszállt palesztin területeken lévő Szánszáná, Rehelim és Bruhin telepek státusával kapcsolatos döntéséről szóló 2012. április 25-i és az izraeli telepek jóváhagyásával kapcsolatos 2012. február 22-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az EU misszióvezetőinek Kelet-Jeruzsálemről szóló 2012. januári és „C. övezet és a palesztin államépítés” című 2011. júliusi jelentéseire, valamint az EU misszióvezetőinek a telepesek által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló 2011. áprilisi jelentésére és az EU misszióvezetőinek a telepesek által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló 2012. februári csatolt feljegyzésére,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 181. (1947) és 194. (1948) számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 252. (1968), 338. (1973), 476. (1980), 478. (1980), 1397. (2002), 1515. (2003), és 1850. (2008) számú határozataira,

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a közel-keleti kvartett nyilatkozataira, különösen a 2012. április 11-i és a 2011. szeptember 23-i nyilatkozatokra,

–  tekintettel Izrael és a Palesztin Hatóság 2012. május 12-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2004. július 9-i tanácsadói véleményére a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeiről,

–  tekintettel Szalám Fajjád palesztin miniszterelnöknek a „Palesztina – a megszállás vége, az állam kezdete” című 2009. augusztusi, kétéves államépítő tervére,

–  tekintettel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló 1995. szeptember 18-i átmeneti megállapodásra,

–   tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Parlament több ízben kijelentette, hogy támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amelynek értelmében egy biztonságos és elismert határokkal rendelkező izraeli állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban él egymás mellett, és mivel kijelentette, hogy az 1967 előtti határok vonatkozásában csak a felek által egyeztetett változtatások ismerhetőek el, beleértve a Jeruzsálemet mint a két állam fővárosát érintő változtatásokat is; mivel megkérdőjelezhetetlen a palesztinok önrendelkezéshez és ahhoz fűződő joga, hogy saját állammal rendelkezzenek éppúgy, mint Izrael joga ahhoz, hogy biztonságos határok között létezzen;

B.  mivel a Tanács 2012. május 14-i következtetései hangsúlyozzák, hogy „az arab világban végbemenő változások még sürgetőbbé teszik, hogy a közel-keleti békefolyamatban előrelépés történjen”, továbbá hogy „a régió népei jogos követeléseinek, többek között a palesztin nép államiságra és az izraeli nép biztonságra irányuló törekvéseinek figyelembevétele létfontosságú a térség tartós békéje, stabilitása és jóléte szempontjából”;

C.  mivel a felek közötti közvetlen béketárgyalások megrekedtek, és a tárgyalások újraindítására tett minden közelmúltbeli kísérlet kudarcba fulladt; mivel az EU felhívta a feleket, hogy folytassák az eredményes tárgyalásokhoz szükséges bizalomra épülő környezet kialakítására irányuló erőfeszítéseiket, illetve tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek alkalmasak a folyamat hitelességének aláásására, továbbá vegyék elejét a bujtogató tevékenységnek;

D.  mivel Izrael és a Palesztin Hatóság 2012. május 12-én az alábbi közös nyilatkozatot adta ki: „Izrael és a Palesztin Hatóság elkötelezett a béke megteremtése mellett, és a felek remélik, hogy Abbász elnök és Netanyahu miniszterelnök levélváltása közelebb visz e célhoz”;

E.  mivel a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog, beleértve a negyedik genfi egyezményt, teljes mértékben érvényes Ciszjordániára, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet is; mivel Izraelnek kötelessége többek között jóhiszeműen biztosítani a megszállt palesztin lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését, a megszállás során olyan intézkedéseket hozni, amelyek a helyi lakosság javát szolgálják, meg kell védenie és óvnia a polgári objektumokat és meg kell akadályoznia, hogy saját lakossága a megszállt területre, illetve hogy a megszállt terület lakossága saját területére költözzön;

F.  mivel az EU misszióvezetőinek a „C. övezet és a palesztin államépítés” című, a Kelet-Jeruzsálemről és a telepesek által elkövetett egyéb erőszakos cselekményekről szóló közelmúltbeli jelentései ismételten megerősítették, hogy igen aggasztó és esetleg visszafordíthatatlan fejlemények zajlanak az érintett területeken; mivel Izrael külügyminisztériuma visszautasítja az uniós dokumentumokban megfogalmazott állításokat, és kifogásolja, hogy a dokumentumok állításai szerint nem segíti a békefolyamat előmozdítását;

G.  mivel az 1995. évi oslói megállapodások értelmében Ciszjordániát közigazgatási szempontból három övezetre vagy körzetre osztották; mivel Ciszjordánia nagyobb része a C. övezetbe tartozik; mivel a C. övezet társadalmi-gazdasági fejlődése kulcsfontosságú a jövőbeli palesztin állam életképessége szempontjából;

H.  mivel az izraeli kormány politikája, különösen a telepek építése és bővítése, ellehetetlenítette a palesztin jelenlétet Ciszjordániában, különösen a C. övezetben, és Kelet-Jeruzsálemben; mivel az izraeli telepek létrehozása ellentétes a nemzetközi joggal, továbbá a béke-erőfeszítések egyik legfőbb akadályát jelenti, miközben a telepeket az izraeli kormány jelentős ösztönzőkkel támogatja az adózás, a lakáshoz jutás, az infrastruktúra, az utak, a vízhez való hozzáférés, az oktatás, az egészségügyi ellátás stb. terén;

I.  mivel Izrael a „Jeruzsálem, Izrael fővárosa” című, 1980-ban elfogadott sarkalatos törvényben Jeruzsálemet Izrael teljes és egységes fővárosának nyilvánította, ami ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának 478. (1980) számú határozatával; mivel 2012. május 14-i következtetéseiben a Tanács ismételten hangsúlyozta, hogy tárgyalásos megoldást kell találni Jeruzsálem mint a két állam jövőbeli fővárosa jogállásának a rendezésére; mivel a jelenlegi kelet-jeruzsálemi fejlemények gyakorlatban egyre valószínűtlenebbé és kivitelezhetetlenebbé teszik, hogy Jeruzsálem a két állam jövőbeli fővárosa legyen; mivel Kelet-Jeruzsálem egyre inkább elszakad Ciszjordániától, ugyanakkor Jeruzsálem történelmi része egyre inkább elszakad Kelet-Jeruzsálem többi részétől;

J.  mivel bár a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok Jeruzsálem lakosságának 37%-át képviselik és a város adóbevételeinek 36%-át adják, az önkormányzati költségvetés csupán 10%-át fordítják Kelet-Jeruzsálemre, így az ottani szolgáltatások nem kielégítőek; mivel az izraeli hatóságok bezáratták a Kelet-Jeruzsálemben lévő legtöbb palesztin intézményt, köztük a Kelet Házát, amivel intézményi és vezetési űrt idéztek elő a helyi palesztin lakosság számára, ami továbbra is igen aggasztó;

K.  mivel a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok állandó lakosként vannak nyilvántartva, mely státuszukat – bizonyos feltételekkel – csak gyermekeik örökölhetik, házasság útján pedig nem szerezhető meg automatikusan, ez sok kelet-jeruzsálemi állandó lakos házastársa és gyermekei számára azt jelenti, hogy nem élhetnek együtt családtagjaikkal; mivel másfelől Kelet-Jeruzsálemben és környékén mintegy 200 000 izraeli telepes él;

L.  mivel a palesztin lakosság, illetve jogaik védelme Ciszjordániában, és különösen a C. övezetben, valamint Kelet-Jeruzsálemben kulcsfontosságú a két állam elvén alapuló megoldás kivitelezhetősége szempontjából; mivel a folytatódó telepépítések és a telepesek erőszakos fellépései, a tervezési korlátozások és az általuk okozott akut lakáshiány, a házrombolások, a kilakoltatások és kitelepítések, a földkisajátítások, a vízhez és más természeti erőforrásokhoz való nehézkes hozzáférés, valamint az alapvető szociális szolgáltatások és segítségnyújtás hiánya jelentős mértékben súlyosbítják a ciszjordániai palesztin lakosság életkörülményeit; mivel e területek gazdaságának állapota – melyet tovább rontanak a hozzáférhetőséget, a mozgást és a tervezést érintő korlátozások – továbbra is súlyos aggodalomra ad okot; mivel az ILO éves jelentése szerint Ciszjordániában a 15–24 év közötti fiatal nők 53,5%-a, a fiatal férfiaknak pedig 32,3%-a munkanélküli;

M.  mivel a Ciszjordániában, különösen a C. övezetben és a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin lakosság súlyos vízhiánnyal küzd; mivel a palesztin gazdákat súlyosan érinti az öntözővíz hiánya, ami abból adódik, hogy a kérdéses vízforrás nagy részét Izrael és az izraeli telepesek használják fel; mivel egy leendő palesztin állam életképessége szempontjából alapvető jelentőséggel bír az, hogy elegendő vízforrás álljon rendelkezésre;

N.  mivel az Izrael által épített fal, amely nem a zöld vonal nyomvonalát követi, a palesztin területek jelentős részeit szigeteli el mind Ciszjordániában, mind Kelet-Jeruzsálemben; mivel a Nemzetközi Bíróságnak a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeiről szóló 2004. július 9-i tanácsadói véleménye kijelentette, hogy „az Izrael által épített fal és az ehhez kapcsolódó szabályozás ellentétes a nemzetközi joggal”;

O.  mivel a Parlament több ízben támogatását fejezte ki Mahmúd Abbász elnök és Szalám Fajjád miniszterelnök államépítési erőfeszítései iránt, és elismerte és üdvözölte Fajjád elnök kétéves államépítési tervének sikerét; mivel a C. övezetnek és Kelet-Jeruzsálemnek – különösen az e területeken élő palesztinok által érzékelt mellőzöttség érzésére válaszul – továbbra is elsőbbséget kell élveznie a palesztin nemzeti fejlesztési tervekben;

P.  mivel több mint 4500 palesztin rabot, köztük a Palesztin Törvényhozó Tanács 24 tagját, körülbelül 240 gyereket és több mint 300 tárgyalás nélkül fogva tartottat továbbra is izraeli börtönökben és fogdákban tartanak őrizetben;

Q.  mivel az arab beduinok őshonos nép, amely letelepedett és hagyományosan mezőgazdasági életet él ősei földjén, és egyedi helyzete és jogállása hivatalos és állandó elismerésére törekszik; mivel a megélhetésüket – többek között az erőszakos áttelepítés révén – ellehetetlenítő izraeli politika által fenyegetett arab beduin közösségek különösen kiszolgáltatott népcsoportnak tekinthetők mind a megszállt palesztin területeken, mind a Negev-sivatagban;

R.  mivel a kitelepítéssekkel foglalkozó munkacsoport 2012. május 14-én megjelent jelentése és a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal (OCHA) havonta megjelenő „Humanitarian Monitor” című kiadványa szerint több mint 60, az Európai Unió és számos tagállam által finanszírozott létesítményt – köztük napkollektorokat, víztartályokat és mezőgazdasági épületeket – romboltak le izraeli erők 2011 januárja óta; mivel több mint 100 hasonló projektet fenyeget a pusztulás veszélye;

S.  mivel az Unió és a tagállamok számos alkalommal – többek között a Tanács 2012. május 14-i következtetéseiben – megerősítették Izrael biztonsága iránti alapvető elkötelezettségüket, a lehető leghatározottabban elítélték a polgári lakosság elleni szándékos erőszakos cselekményeket, beleértve a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat, és sürgették a Gázába történő fegyvercsempészet hatékony megakadályozását;

T.  mivel az EU–Izrael társulási megállapodás 2. cikke megállapítja, hogy a felek közötti kapcsolatoknak az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán kell alapulniuk, és – a megállapodás lényegi elemeként – ezeknek kell vezérelniük bel- és külpolitikájukat;

U.  mivel a Gázai övezet blokádja és az ott kialakult humanitárius válság 2007 óta tart a nemzetközi közösség ismételt felhívásai ellenére, hogy azonnal, tartósan és feltétel nélkül nyissák meg a határátkelőket annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek, a kereskedelmi áruk és a személyek ki- és bejuthassanak Gázába, amint azt a Tanács 2012. május 14-i következtetései ismételten hangsúlyozták;

1.  ismét határozottan támogatja a két állam elvén alapuló megoldást, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, továbbá amely szerint egy biztonságos és elismert határokkal rendelkező izraeli állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban él egymás mellett;

2.  üdvözli a Tanács közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i következtetéseit, amelyek tartalmazzák a Ciszjordániával és Kelet-Jeruzsálemmel kapcsolatos következtetéseket, és ismételten hangsúlyozza, hogy az 1967 előtti határok vonatkozásában az Unió csak a felek által egyeztetett változtatásokat ismeri el, beleértve a Jeruzsálemet érintő változtatásokat is, továbbá üdvözli a közel-keleti kvartett 2012. április 11-i nyilatkozatát;

3.  hangsúlyozza, hogy a konfliktus lezárása – ami az EU-nak, valamint maguknak az érintett feleknek és a tágabb régiónak is alapvető érdeke – átfogó békemegállapodás útján érhető el, az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai és a madridi konferencia elvei, többek között a „területet békéért” elv, továbbá a közel-keleti béketerv, a felek által korábban elért megállapodások és az arab békekezdeményezés alapján; kitart amellett, hogy a végső rendezés nem sértheti egyik fél méltóságát sem; megállapítja, hogy az EU-nak – mint a Palesztin Hatóság legfontosabb adományozójának és Izrael egyik legjelentősebb kereskedelmi partnerének – rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyek segítségével erőteljesebben ösztönözheti mindkét felet a megoldás megtalálására; felhívja mindkét felet az EU-val való együttműködésre, az EU-nak pedig további erőfeszítéseket kell tennie a konfliktus megoldása érdekében; emlékeztet a nemzetközi humanitárius jognak a megszállt palesztin területeken való alkalmazhatóságára, ideértve a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló IV. genfi egyezmény alkalmazhatóságát is;

4.  hangsúlyozza, hogy az elfogadhatatlan status quo felszámolása érdekében a kvartett által megszabott határidők szerint haladéktalanul folytatni kell az izraeliek és a palesztinok között zajló tárgyalásokat a két állam elvén alapuló megoldásról; üdvözli a felek közötti, 2012. április 17-én megindított levélváltást, valamint az Izrael és a Palesztin Hatóság által 2012. május 12-én kiadott közös nyilatkozatot;

5.  mélységesen aggasztónak tartja a Ciszjordánia C. övezetében és Kelet-Jeruzsálemben történt fejleményeket, amint azokról az EU misszióvezetőinek a „C. övezet és a palesztin államépítés” című 2011. júliusi és Kelet-Jeruzsálemről szóló 2012. januári jelentése is beszámol;

6.  hangsúlyozza, hogy a két állam elvén alapuló megoldás életképességének megőrzése szempontjából kiemelkedő fontosságú a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin lakosság és jogainak védelme;

7.  megismétli, hogy valamennyi telep léte továbbra is ellentétes a nemzetközi joggal, és felszólítja Izrael kormányát, hogy állítsa le a telepek építését és bővítését Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, és bontsa le a 2001 márciusa óta felállított összes előretolt állást;

8.  határozottan elítéli a telepesek által a palesztin polgári lakossággal szemben tanúsított szélsőséges magatartás, erőszak és zaklatások valamennyi megnyilvánulását és sürgeti az izraeli kormányt és hatóságokat, hogy az elkövetőket állítsák bíróság elé és vonják felelősségre;

9.  szorgalmazza a hatályos uniós szabályozás és az EU és Izrael közötti kétoldalú megállapodások teljes körű és tényleges végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós ellenőrzési mechanizmus – a „technikai egyezmények” – ne tegye lehetővé, hogy az izraeli telepekről származó termékeket továbbra is az EU és Izrael közötti társulási megállapodás kedvezményes rendszere alapján az európai piacokra importálják;

10.  sürgeti az izraeli kormányt és hatóságokat, hogy teljesítsék a nemzetközi humanitárius jog előírásai szerinti kötelezettségeiket, különös tekintettel az alábbiakra:

11.  felszólít a hivatalos vádemelés vagy bírósági tárgyalás nélküli fogva tartás izraeli hatóságok által a palesztinokkal szemben történő alkalmazásának beszüntetésére, a palesztin fogva tartottak számára a tisztességes jogi eljáráshoz való hozzáférés biztosítására, valamint a palesztin politikai foglyok, különösen a Palesztin Törvényhozó Tanács tagjai, köztük Marván Bargúti és a tárgyalás nélkül fogva tartottak szabadon bocsátására; sürgeti emellett a 2012. június 6-án őrizetbe vett és azóta is fogva tartott Nabil Al-Rai, a dzseníni menekülttáborban működő Szabadság Színház művészeti igazgatója azonnali szabadlábra helyezését; üdvözli a 2012. május 14-én elért egyezményt, amely lehetővé tette, hogy véget érjen a palesztin rabok éhségsztrájkja, és felszólít az egyezmény teljes és azonnali végrehajtására;

12.  sürgeti a Ciszjordániában és a Negev-sivatagban élő beduin közösségek védelmét és jogaik izraeli hatóságok általi maradéktalan tiszteletben tartását, és elítéli ezek bármilyen nemű (például házrombolások, kényszerkitelepítések vagy a közszolgáltatások korlátozása révén történő) megsértését; e tekintetben felszólítja az izraeli kormányt, hogy vonja vissza a Prawer-tervet;

13.  sürgeti a palesztin kormányt és hatóságokat, hogy a palesztin nemzeti fejlesztési tervekben és projektekben fordítsanak fokozottabb figyelmet a C. övezetre és Kelet-Jeruzsálemre az ott élő palesztin lakosság helyzetének és életkörülményeinek javítása érdekében;

14.  ismételten hangsúlyozza, hogy csak békés és erőszakmentes eszközökkel lehet az izraeli–palesztin konfliktust fenntartható módon rendezni; ebben a tekintetben a továbbiakban is támogatja Abbász elnök erőszakmentes ellenállással kapcsolatos politikáját és szorgalmazza a palesztinok közötti megbékélést és a palesztin államépítést, amely folyamatnak fontos eleme az elnök- és parlamenti választások megrendezése;

15.  ismételten hangsúlyozza Izrael Állam biztonsága iránti határozott elkötelezettségét; elítéli a bármelyik fél által a polgári lakosság ellen elkövetett szándékos erőszakos cselekményeket, és felháborítónak tartja a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat;

16.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassák a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben lévő palesztin intézményeket és fejlesztési projekteket, és nyújtsanak segítséget számukra a palesztin lakosság védelme és erősítése érdekében; összehangoltabb fellépést sürget az EU és a tagállamok között ezen a téren; hangsúlyozza, hogy Izraelnek véget kell vetnie annak a gyakorlatnak, hogy visszatartja a Palesztin Hatóságot illető vám- és adóbevételeket;

17.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy a helyszínen ellenőrizze az összes állítást, amely a megszállt területeken lévő, Unió által finanszírozott létesítmények és projektek elpusztításáról és az azokat ért károkról számol be, és az eredményeket nyújtsa be a Parlamentnek;

18.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a továbbiakban is valamennyi szinten foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel az EU Izraellel és a Palesztin Hatósággal folytatott kétoldalú kapcsolataiban; hangsúlyozza, hogy Izraelnek a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog értelmében a megszállt palesztin lakossággal szembeni kötelezettségeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalását teljes mértékben figyelembe kell venni az EU Izraellel fenntartott kétoldalú kapcsolataiban;

19.  ismételten sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy – többek között a kvartetten belül is – játsszanak aktívabb szerepet az izraeliek és palesztinok közötti méltányos és tartós béke elérésére tett erőfeszítések során; ismételten nyomatékosítja a kvartett központi szerepét, és továbbra is támogatja a főképviselőt arra irányuló törekvéseiben, hogy a kvartett valós távlatot teremtsen a békefolyamat újraindításához;

20.  megismétli felhívását a Gázai övezet blokádjának azonnali, tartós és feltétel nélküli megszüntetésére a személyek, valamint a humanitárius segélyek és kereskedelmi áruk áramlása tekintetében, továbbá arra, hogy tegyenek lépéseket az övezet újjáépítése és gazdasági helyreállítása érdekében; ezenkívül – elismerve Izrael jogos védelmi igényeit – a Gázába történő fegyvercsempészet megakadályozását segítő hatékony ellenőrzési mechanizmust sürget; felhívja a figyelmet a Tanács határozatára, mely szerint 2013. június 30-ig meg kell hosszabbítani az Európai Unió rafahi határellenőrzést segítő missziójának megbízatását, továbbá reményét fejezi ki, hogy a misszió ellátja feladatait, vagyis döntő és hatékony szerepet fog játszani a határokon átnyúló kapcsolatok napi kezelésében, valamint az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti bizalom kialakításában; felhívja a Hamászt, hogy ismerje el Izrael államot és támogassa a két állam elvén alapuló megoldást; szintén felhívja a Hamászt, hogy vessen véget az izraeli állammal szembeni belső és külső erőszaknak;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, az ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjai kormányainak és parlamentjeinek, a kvartett közel-keleti megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0429. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0060. (3) HL C 308. E, 2011.10.20., 81. o.

Az Európai Parlament 2012. július 5-i állásfoglalása a leszbikus nőkkel szembeni erőszakról és a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogairól Afrikában (2012/2701(RSP))

P7_TA(2012)0299 RC-B7-0389/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre és a pekingi cselekvési platformra, hangsúlyozva, hogy minden nőnek joga van arra, hogy a szexualitásával összefüggő kérdésekről kényszerítéstől, megkülönböztetéstől és erőszaktól mentesen saját maga rendelkezzen, továbbá szabad és felelősségteljes döntéseket hozzon.

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló, 2011. június 17-i A/HRC/17/19. számú határozatára, valamint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának 2011. november 17-i az egyének szexuális irányultságán és nemi identitásán alapuló diszkriminatív törvényekről, gyakorlatokról és erőszakos cselekményekről szóló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ EJT emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló 2012. március 7-i vitafórumára,

–  tekintettel Navanethem Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa által az emberi jogokkal, szexuális irányultsággal és nemi identitással foglalkozó vitafórumhoz az ENSZ EJT 2012. március 7-i 19. ülésén intézett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Amnesty International által az emberi jogok világbeli helyzetéről készített 2012. évi éves jelentésre, amely azt állítja, hogy Afrikában erősödött a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek elleni intolerancia,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás) második felülvizsgálatára, és a benne foglalt emberi jogi záradékokra, és különösen a 8. cikk (4) bekezdésére és a 9. cikkre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. cikkére, amelyben az Európai Unió, illetve annak tagállamai kötelezettséget vállalnak az egyetemes emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére és előmozdítására, valamint az egyének védelmére a tágabb világban fenntartott kapcsolataik keretében.

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (2010–2015)” című európai uniós cselekvési tervre,.

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az Európai Parlament elnökének a homofóbia elleni világnap alkalmából 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács által kidolgozott, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló eszköztárra (LMBT eszköztár),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2011. december 7-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0840) és a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel a 2009. december 17-i, a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló(1), a 2010. december 16-i, az ugandai úgynevezett „Bahati-törvénytervezetről” és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló(2), a 2011. február 17-i, David Kato ugandai meggyilkolásáról szóló(3), valamint 2011. szeptember 28-i, az emberi jogok, a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában az ENSZ-ben végzett munkáról szóló(4) állásfoglalására,

–  tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel minden ember szabadnak és egyenlőnek születik méltóság és jogok tekintetében, mivel minden állam köteles megakadályozni a szexuális irányultságon, a nemi identitáson vagy annak kifejezésén alapuló erőszakot és gyűlöletkeltést, valamint tiszteletben tartani a nők és a férfiak közötti egyenlőség elveit,

B.  mivel a leszbikus, biszexuális, transznemű és interszexuális nőket ugyanazok a jogok illetik, mint minden nőt és férfit, és ezeket a jogokat a szexuális irányultságtól, a nemi identitástól vagy annak kifejezésétől függetlenül védeni kell,

C.  mivel néhány afrikai ország élen jár az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme tekintetében, mivel az apartheid felszámolása utáni dél-afrikai alkotmány volt az első, amely betiltotta a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést, és mivel Dél-Afrika kezdeményezte az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló A/HRC/17/19. számú határozatát,

D.  mivel vannak olyan politikai mozgalmak és vezetők, amelyek és akik képesek lesznek megmutatni a változáshoz és az emberi jogok, a nőjogok és a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális emberek jogainak megszilárdításához vezető utat Afrikában,

E.  mivel Afrikában erősödik a leszbikus, biszexuális, transznemű és interszexuális nők, valamint a leszbikusnak, biszexuálisnak, transzneműnek és interszexuálisnak tartott nők megbélyegzése és az őket érő erőszak az állam és a rendőri erők, családjuk és közösségük tagjai részéről, ami mindenkit aggodalommal tölt el, ahogy azt Ban Ki Mun, ENSZ-főtitkár, Navanethem Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa számos nyilatkozata, valamint az ENSZ EJT emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló A/HRC/17/19. számú határozata is példázza,

F.  mivel az ENSZ EJT emberi jogok női védelmezőiről szóló, 2012. június 25-én és 26-án tartott éves vitáján Margret Sekaggya, az ENSZ emberijogvédőkkel foglalkozó különleges előadója kiemelte, hogy az emberi jogok női védelmezői elleni erőszak a nemen alapuló szóbeli bántalmazástól kezdve a szexuális bántalmazáson át a nemi erőszakig nemspecifikus formát ölt, hogy a nőkre úgy tekintenek, mint akik ellenszegülnek a társadalmi normáknak, a kultúrának és a hagyományoknak, illetve néha úgy, mint akik kétségbe vonják a vallási előírásokat, és ennek következtében megbélyegzetté válnak, továbbá hogy az emberi jogok női védelmezőire külön figyelmet kell fordítani, mivel munkájuk során néha nagyobb szenvedésen mennek keresztül, mint férfitársaik,

G.  mivel a társadalmi és kulturális normákat megszegő nőket leszbikusnak bélyegezhetik, és fennáll a veszélye annak, hogy a férfiak erőszakosságának és/vagy megalázó bánásmódjának célpontjává válnak, ami minden típusú női szexualitás kifejezésének és a heteroszexuális nők esetében is a szabad választás lehetőségének elnyomásához vezet, és mivel a szexuális jogok összefüggnek a valamennyi nőt megillető testi autonómiával és választási szabadsággal,

H.  mivel Afrikában 27 országban legális és 27 országban illegális a női homoszexualitás, mivel a férfi homoszexualitás 16 országban legális és 38-ban illegális, és mivel a homoszexualitást Mauritániában, Szudánban, Szomália egyes részein és Nigériában halálbüntetéssel sújtják, és mivel az ugandai parlamenthez egy független képviselő által benyújtott törvénytervezet a homoszexualitást halálbüntetéssel sújtja,

I.  mivel az azonos neműek kapcsolatait és szexualitását kriminalizáló jogszabályok olyan légkört teremtenek, ahol bátorítást kap a leszbikus vagy leszbikusnak tartott nők elleni erőszak,

J.  mivel az LMBTI-emberek ellen irányuló gyilkosságokról, kínzásokról, erőszakról, megbélyegzésről és gyűlöletbeszédről, amelyeket néha a jog legitimizál, a világ minden pontjáról érkeznek jelentések; és mivel számos afrikai országban újra és újra sor kerül leszbikusok elleni erőszakos cselekedetekre,

K.  mivel a leszbikusok egyenlőségért és igazságért, láthatóságért és a jogaikért folytatott küzdelme szorosan kapcsolódik a nők emberi jogaiért zajló általános küzdelemhez; és mivel a leszbikusok is sok más nőhöz hasonlóan erőszaknak vannak kitéve egyrészt azért, mert nők, másrészt szexuális irányultságuk miatt;

L.  mivel Kamerunban 2012 februárjában tíz nőt letartóztattak, és most először közülük három ellen homoszexualitás miatt vádat emeltek; mivel további letartóztatások zajlanak, és a rendőrség erőszakkal lép fel, ahogy legutóbb például 2012. június 24-én; mivel Alice Nkom ügyvédet, aki homoszexualitással vádolt emberek védelmét látja el, több alkalommal halálosan megfenyegették vagy kilátásba helyezték, hogy megverik; mivel a Yaoundéban rendezett LMBTI találkozót 2012. május 19-én erőszakkal félbeszakította egy banda,

M.  mivel Libériában a szenátus éppen egy olyan javaslatot tárgyal, amely a jelenlegi jogszabályokban foglaltaknál tágabb körben tiltja az azonos neműek kapcsolatait; mivel a média és a közvélemény egyre inkább arra törekszik, hogy megfélemlítse az LMBTI-embereket, és mivel Libériában két leszbikus nőt nemrégiben fegyveres férfiak megtámadtak,

N.  mivel Malawiban 2011 januárjában újból betiltották a homoszexualitást; mivel Joyce Banda, az új elnök kijelentette, hogy fel fogja kérni a parlamentet a homoszexualitást kriminalizáló jogszabályok visszavonására,

O.  mivel Nigéra célja, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsa a találkozók vagy felvonulások szervezését, a szervezetek regisztrálását, működését és fenntartását, és betilt olyan tevékenységeket, amelyek teljes mértékben a magánélet részei;

P.  mivel Dél-Afrikában büntetlenül folytatódnak a leszbikus és transznemű nők elleni úgynevezett „javító-nevelő nemi erőszakok”; mivel a szexuális irányultságuk alapján áldozattá váló személyek alkotmányos védelméről szóló jelenleg zajló viták gerjesztik az LMBTI-emberek elleni erőszakot; Thapelo Makutle meleg aktivistát nemrégiben megkínozták és megölték, a 22 éves leszbikus Phumeza Nkolonzit szexuális irányultsága miatt fejbe lőtték, és Neil Daniels leszúrták, megcsonkították és élve elégették, amiért meleg volt,

Q.  mivel Szváziföldön a homoszexualitás kriminalizációja ellenére pozitív erőfeszítésekre kerül sor a HIV/AIDS megelőzése és gyógyítása tekintetében a veszélyeztetett csoportok esetében, ideértve a nőket, a férfiakkal közösülő férfiakat,

R.  mivel Ugandában 2012 februárjában és júniusában a rendőri erők és az etikáért és integritásért felelős miniszter rendőrségi végzés nélkül véget vetett az emberi jogi aktivisták magán jellegű találkozóinak, semmibe véve a polgárok gyülekezési szabadságát; mivel a miniszter az LMBTI-emberek emberi jogaiért küzdő 38 szervezet betiltását tervezi; mivel az először 2009-ben benyújtott, a homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezetről még mindig vita zajlik, és elfogadhatatlan rendelkezések is belekerülhetnek, többek között a halálbüntetés; mivel ugandai és egyesült államokbeli perek és vizsgálatok során fény derült Scott Lively és az Abiding Truth Ministries, egy az USA-ban székhellyel rendelkező fundamentalista evangéliumi csoport szerepére a szexuális irányultság miatti gyűlölet és intolerancia gerjesztésében, valamint a jogszabály beterjesztésében,

Leszbikus nők elleni megkülönböztetés és erőszak Afrikában

1.  súlyosan elítéli a leszbikus nők elleni megkülönböztetés és erőszak minden formáját – ideértve az erőszak olyan szélsőséges megnyilvánulásait, mint a „javító-nevelő” nemi erőszak, valamint a szexuális erőszak más formáit – azokban az afrikai országokban, ahol ilyesmi bekövetkezik;

2.  határozottan támogatja a nők és LMBTI-személyek elleni megkülönböztető jogszabályok eltörlését célul kitűző kampányokat és kezdeményezéseket; és felszólítja azokat az afrikai országokat, ahol még hatályban vannak megkülönböztető jogszabályok, hogy azonnal töröljék el ezeket, ideértve a homoszexualitást tiltó és a nőket jogállásuk, vagyonuk és öröklési joguk tekintetében megkülönböztető jogszabályokat is;

3.  megerősíti, hogy a leszbikusok alapvető jogokért és emberi jogokért Afrikában zajló küzdelme szorosan kapcsolódik a minden nőt megillető szexuális és reproduktív egészség védelméhez, ezért felszólítja az Európai Uniót, hogy határozottan kötelezze el magát a szexuális és reproduktív egészség támogatása iránt a források tekintetében és politikai szinten az afrikai partnerországokkal folytatott munkája során;

4.  felszólítja a vonatkozó afrikai hatóságokat, hogy hatékonyan védjenek meg minden nőt a gyilkosságoktól, az úgynevezett „javító-nevelő” nem erőszaktól és más szexuális erőszaktól, és állítsák bíróság elő az elkövetőket;

5.  megállapítja, hogy a leszbikus, biszexuális, transznemű és interszexuális nők megbélyegzése és az őket érő erőszak gyakran szorosan kapcsolódik a hátrányos megkülönböztetéshez;

6.  kifejezi szolidaritását és támogatását a szigorúbb nőjogi napirendért fellépő valamennyi szereplő iránt;

7.  felszólítja az Európai Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy támogassák az afrikai nőszervezeteket és LMBT szervezeteket az egyenlőségért és a testi autonómiáért, valamint a minden nőt és LMBT-személyt megillető szexuális szabadságjogért folytatott küzdelemben; egyúttal hangsúlyozza, hogy az LMBT és a nőmozgalmon, valamint más társadalmi mozgalmakon belül külön figyelmet kell fordítani a leszbikus nőkre annak érdekében, hogy megszűnjön az afrikai leszbikusokat érő kettős vagy sokszor többszörös hátrányos megkülönböztetés;

8.  felszólítja az Európai Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy kezdjék el a fejlesztés terén a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről és a nők szerepvállalásáról szóló uniós cselekvési tervben foglalt célok megvalósítását, és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban, továbbá nem kormányzati szervezetek és emberi jogi jogvédők támogatása kapcsán szenteljenek külön figyelmet a leszbikus, biszexuális, transznemű és interszexuális nők jogainak;

Az LMBTI-személyek jogai Afrikában

9.  felszólítja azt a 76 országot, közülük 38 afrikai országot, ahol illegális a homoszexualitás, a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetésére;

10.  elítéli a szexuális irányultságon, a nemi identitáson vagy annak kifejezésén alapuló gyűlöletkeltést és az erőszak szítását; felszólítja a fenti országokat, hogy hatékonyan védjék meg az LMBTI-személyek élethez és méltósághoz való jogát, és ítéljék el az őket sújtó erőszakot, megkülönböztetést, megbélyegzést és megalázást;

11.  felszólítja a politikai és vallási vezetőket, hogy ítéljék el a szexuális irányultságon alapuló üldöztetést és megkülönböztetést, és határozottan foglaljanak állást a homofóbiával szemben, csatlakozva ezzel Desmond Tutu érsek felhívásához, amely elítéli az igazságtalanságot és az előítéletet, és szolidaritásra és igazságosságra szólít fel;

12.  felszólítja az EKSZ-t, az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az afrikai országokkal folytatott politikai párbeszédek során emlékeztessék ezeket az országokat a kötelező jogi erejű nemzetközi emberi jogi eszközök és egyezmények keretében vállalt kötelezettségeik teljesítésére, különösen a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetéstől való mentességgel kapcsolatos jog tiszteletben tartására és támogatására;

13.  üdvözli, hogy néhány afrikai ország, köztük a Zöld-foki-szigetek, a Közép-Afrikai Köztársaság, Gabon, Bissau-Guinea, Malawi, Mauritius, Ruanda, São Tomé és Príncipe, Dél-Afrika és Szváziföld nyilvánosan kifejezték, hogy ellenzik a homoszexualitás kriminalizációját, biztosítják az LMBTI-személyek számára az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, vagy ígéretet tettek a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetésére;

14.  felszólítja az AKCS-államok csoportját, hogy indítsanak nyílt és egymást kölcsönösen tiszteletben tartó vitát;

15.  felszólítja az afrikai országokat, hogy nyújtsanak biztonságot az LMBT-személyek emberi jogait védelmezők számára az EU-t pedig arra, hogy kapacitásépítő programokkal segítse Afrikában a helyi civil társadalmat;

16.  szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság, az EKSZ és a tagállamok teljes mértékben alkalmazzák az LMBT eszköztárt, bátorítva a harmadik országokat a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetésére, segítve az erőszak és a hátrányos megkülönböztetés csökkentését és védve az LMBTI-személyek emberi jogainak védelmezéséért síkra szálló személyeket;

17.  felszólítja a Bizottságot és különösen Catherine Ashtont, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy tegyen konkrét lépéseket, igénybe véve a nyomásgyakorlás céljából minden megfelelő eszközt azok védelmezése érdekében, akiket szexuális irányultságuk miatt hátrányosan megkülönböztetnek és üldöznek, továbbá vesse fel ezeket a problémákat a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok keretében és a velük folytatott párbeszédek során;

o
o   o

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamoknak, az AKCS-államok csoportja főtitkárának, az AKCS-államok Európai Unióhoz rendelt nagyköveteinek, a dél-afrikai parlamentnek, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) HL C 286. E, 2010.10.22., 25. o. (2) HL C 169. E, 2012.6.15., 134. o. (3) HL C 188. E, 2012.6.28., 62. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0427. (5) HL C 212. E, 2010.8.5., 32. o.

Az Európai Parlament 2012. július 5-i állásfoglalása Belaruszról, különös tekintettel Andrzej Poczobut ügyére (2012/2702(RSP))

P7_TA(2012)0300 RC-B7-0393/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. március 29-i(1), a 2012. február 16-i(2), a 2011. szeptember 15-i(3), a 2011. május 12-i(4), a 2011. március 10-i(5), a 2011. január 20-i(6), a 2010. március 10-i(7) és a 2009. december 17-i(8) állásfoglalására,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő 2012. június 28-i nyilatkozatára a Belarusz helyzetről,

–  tekintettel az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselőjének, Dunja Mijatovicnak az Andrzej Poczobut lengyel-belarusz újságíró letartóztatásáról szóló 2012. június 22-i sajtóközleményére;

–  tekintettel az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 2012. június 26-i 523. számú írásbeli nyilatkozatára, amelyben kéri Andrzej Poczobut lengyel-belarusz újságíró kiengedését a belarusz börtönből,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. március 1–2-i következtetéseire, amelyekben mélységes aggodalmának ad hangot a Belaruszban tapasztalható egyre romló helyzet miatt,

–  tekintettel a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2012. február 28-i 2012/126/KKBP tanácsi végrehajtási határozatra(9),

–   tekintettel a belarusz társadalommal egy modernizációról szóló európai párbeszéd kezdeményezéséről szóló tanácsi következtetésekre (a Külügyek Tanácsának 2012. március 23-i brüsszeli, 3157. ülése),

–   tekintettel a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet módosításáról szóló 2012. április 23-i 354/2012/EU tanácsi rendeletre(10),

–   tekintettel Catherine Ashton főképviselő 2012. február 28-i nyilatkozatása, amely saját és a lengyel kormány azon határozatára vonatkozik, miszerint visszahívják a minszki uniós küldöttség vezetőjét, illetve Lengyelország Belaruszba akkreditált nagykövetét,

–  tekintettel a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i 2012/36/KKBP tanácsi határozatra(11),

–  tekintettel az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 2012. január 25-i, a belarusz helyzettel kapcsolatos 1857(2012) állásfoglalására, amely elítéli a demokratikus ellenzék tagjainak jelenlegi üldözését, továbbá a civil társadalmi aktivisták, a független média és az emberi jogi jogvédők zaklatását Belaruszban,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2012. április 10-i jelentésére és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a belarusz emberi jogi helyzetről szóló, 17/24. számú 2011. június 17-i határozatára,

–  tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7–9-én Prágában tartott csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra és a keleti partnerség 2011. szeptember 30-i varsói csúcstalálkozóján elfogadott, a belarusz helyzetről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a Visegrádi Csoport, Észtország, Lettország és Litvánia külügyminisztereinek 2012. március 5-i, Prágában tett közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Keleti Partnerség Civil Társadalmi Fórumának Belarusz Nemzeti Platformja által 2012. március 2-án, Minszkben tett nyilatkozatra,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa 2011. június 20-i, 3101. ülésén Belaruszról elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője szóvivőjének 2011. április 10-i nyilatkozatára a független médiát ért kemény támadásokról Belaruszban,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkére, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére,

–  tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkére és az ENSZ emberi jogvédőkről szóló, 1998. decemberi nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2012. június 21-én a belarusz Grodnó városában letartóztatták Andrzej Poczobutot, a lengyel Gazeta Wyborcza napilap tudósítóját, aki egyben vezető kisebbségi aktivista és a Belarusz Lengyel Unió tanácsának elnöke;

B.  mivel Poczobut grodnói lakásán házkutatást tartott az ügyészség, és anyagait lefoglalták; mivel ezután a bűnüldöző szervek házkutatást tartottak a Lengyel Unió grodnói irodájában – amelynek Poczobut hivatalos haszonbérlője –, és számítógépes berendezéseket foglaltak le,

C.  mivel Poczobutot a Belarusz Köztársaság büntető törvénykönyvének 367. cikke értelmében Aljakszandr Lukasenka elnök ellen elkövetett úgynevezett becsületsértéssel vádolják tizenkét, a „Charter97” és „Belarusz partizán” weboldalon közzétett, többek között a tavalyi, aluljáróbeli bombatámadással kapcsolatos perről szóló cikke miatt;

D.  mivel Poczobut három hónapot már töltött börtönben a múltban, és jelenleg hároméves felfüggesztett börtönbüntetésre van ítélve ugyanazzal a váddal, miszerint egy Gazeta Wyborczában és egy belaruszt weboldalon közétett cikkében állítólag megsértette az elnököt; mivel ezért akár – a felfüggesztett büntetés időtartamával együtt – hét évre és kilenc hónapra is korlátozhatják a szabadságát, illetve szabadságvesztésre ítélhetik;

E.   mivel 2012. június 30-án Poczobutot szabadlábra helyezték azzal a feltétellel, hogy írásban kötelezettséget vállal arra, hogy nem hagyja el a tartózkodási helyét;

F.  mivel 2011. július 5-én a grodnói Leninszkij körzeti bíróság a büntető törvénykönyv 368. cikke 1. része alapján felmentette Poczobutot az elnök megsértésére vonatkozó vád alól, de a büntető törvénykönyv 367. cikke 1. része alapján bűnösnek találta az elnök rágalmazásában;

G.  mivel Poczobut legutóbbi, 2012. június 21-i letartóztatása egybeesett egy grodnói lengyel iskola Lukasenka-rezsim által folytatott erőszakos oroszosítása elleni békés tüntetéssel, amelyet a Lengyel Unió szervezett az ő vezetésével, és amelyen körülbelül húsz személyt vettek őrizetbe;

H.  mivel a 2008-ban hatályba lépett belarusz médiatörvény természeténél fogva korlátozó jellegű, hiszen az újságírói tevékenységet különböző intézkedések révén ellenőrzik, például a televízió és rádió cenzúrája, a független újságírók tevékenységének felügyelete és a kiadók ellenőrzése révén;

I.   mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke értelmében mindenkit megillet a jog, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint mivel a belarusz alkotmány 34. cikke biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát; mivel a független és nemzetközi médiamegfigyelők és újságírók következetesen elítélik a kormánynak a véleménynyilvánítás szabadságát és a médiát érintő korlátozásait;

J.  mivel Poczobut 2011. áprilisi letartóztatását követően őt az Amnesty International meggyőződése miatt bebörtönzött fogolynak ismerte el;

K.  mivel Poczobut ügye a civil társadalom és a lengyel kisebbség, valamint az emberi jogi jogvédők elleni, a 2010. decemberi elnökválasztások után megkezdett és jelenleg is tartó, komoly méreteket öltő zaklatások része, amelyek Belaruszban az emberi jogok, valamint a polgári és politikai szabadságjogok helyzetének drámai hanyatlásához vezettek,

L.  mivel folyamatosan érkeznek jelentések a belarusz civil szervezetek képviselőinek módszeres zaklatásáról; mivel azóta másokat is letartóztattak, többek között Aljakszandr Arcibasav Paval Vinahradav és Siarhei Kavalenka demokratikus ellenzéki aktivistákat, valamint őrizetbe vették Aljakszandr Barazenka, Siarhei Balai, Alina Radacsinszkaja és Ina Studzinskaj újságírókat és a „Tell the Truth” (Mondd el az igazságot!) szervezet aktivistáit: Hanna Kurlovicsot, Mikhail Paskevicset, Aljakszandr Ulitsionakot és Siarhei Vazniakot;

M.  mivel Alesz Bjaljacki, a „Vjaszna” emberi jogi központ és az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke, akit Babrujszk városában büntetőtáborba zártak, a közelmúltban újabb jogellenes korlátozó intézkedéseknek és a börtönigazgatás általi nyomásnak lett kitéve, amelyek egyértelmű szándéka, hogy úgynevezett bűnössége beismerésére kényszerítsék;

N.  mivel 2012. május 24-én civil ruhás rendőrök „nyilvános helyen történő káromkodás” miatt letartóztatták Aleh Volcseket, a Lakossági Jogsegély nevű szervezet egykori vezetőjét, mely szervezet 2003-as felszámolásáig nyújtott jogsegélyt; mivel ugyanezen a napon a szabálysértési törvény 17.1. cikke értelmében („a rendőrség szidalmazása”) bírósági eljárás nélkül kilencnapi elzárásra ítélték; mivel Aleh Volcseket már korábban, 2012 januárjában is 4 napi elzárásra ítélték, bírósági eljárás nélkül, utcán való állítólagos káromkodás miatt; mivel neve felkerült azon személyek listájára, akik nem hagyhatják el Belaruszt;

O.  mivel 2012 márciusának eleje óta különböző ürügyekkel tizenöt ellenzéki politikustól, független újságírótól és emberi jogi jogvédőtől tagadták meg, hogy elhagyja az országot, míg a belarusz hatóságok állítólag egy 108 emberi jogi jogvédő és ellenzéki politikus nevét tartalmazó lista összeállítását tervezik, hogy e személyek ne hagyhassák el az országot;

P.  mivel 2012. június 14-én a belarusz parlament egy sor módosítást fogadott el az állambiztonsági szervekről szóló jogszabályhoz, kiterjedt hatáskört biztosítva a belarusz KGB számára, ideértve a kényszerítő intézkedések szabad használatát; mivel az új jogszabály szerint a KGB szabadon magánterületre léphet és korlátlanul tartóztathat le belarusz polgárokat, diplomatákat és nemzetközi szervezetek képviselőit;

Q.  mivel 2011 folyamán legalább 98 újságírót vettek őrizetbe „csendes tiltakozási” akciók során, 22 újságírót állítottak bíróság elé és 13-at ítéltek bírósági eljárás nélküli, eltérő időtartamú fogva tartásra; mivel 2011 végén a hatóságok többek között további internetszabályozási intézkedések révén tovább szigorították az internet ellenőrzését;

R.   mivel tartani kell attól, hogy a belarusz hatóságok azért kísérelnek meg bűnvádi eljárást indítani az ellenzéki aktivisták ellen, hogy ezzel az ürüggyel megakadályozzák e személyek számára az ország elhagyását és azt, hogy kapcsolatba lépjenek az ENSZ-szel vagy más mechanizmusokkal;

1.  határozottan elítéli Andrzej Poczobut, a lengyel Gazeta Wyborcza napilap újságírójának letartóztatását és az ellene felhozott vádakat;

2.  üdvözli Andrzej Poczobut előzetes letartóztatásból történő szabadon bocsátását, és kéri, hogy szüntessék be a nyomozást ellene, továbbá ejtsenek minden ellene felhozott vádat;

3.  mélységes aggodalmának ad hangot a emberi jogi jogvédők belaruszi helyzetének romlása miatt, és elítéli az azon újságírók és egyének ellen irányuló fenyegetéseket, akik élnek véleménynyilvánítási szabadságukkal;

4.  felszólítja a keleti partnerség külügyminisztereinek 2012. július 23–24-i, brüsszeli negyedik ülését, hogy vizsgálja és vitassa meg a romló belarusz emberi jogi helyzetet és Andrzej Poczobut ügyét;

5.  felszólít arra, hogy vessenek véget az újságírók, a civil társadalmi aktivisták és az emberi jogi jogvédők elleni jogi zaklatásoknak, és felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy fordítsák vissza jelenlegi elnyomó politikáikat;

6.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy tekintettel a civil társadalom elleni példátlan erőszakos fellépésre és az azt követő eseményekre Belaruszban a 2010. decemberi elnökválasztást követően (melynek során legalább 21 riportert megvertek, 27 újságírót őrizetbe vettek és közülük tizenhármat tíztől tizenöt napig terjedő elzárásra ítéltek), az Andrzej Poczobut elleni ügy politikai indíttatású, és célja Andrzej Poczobut újságíróként és nemzeti kisebbségi vezetőként végzett munkájának akadályozása;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot az Andrzej Poczobutot hasonló állítólagos „jogsértések” miatt három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélő határozat miatt; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a felfüggesztett büntetés letöltendőre változhat, mivel a felfüggesztett büntetés azt jelenti, hogy Andrzej Poczobut a Lukasenka-rezsim belátása szerint bármikor visszazárható a börtönbe, ha a hatóságok úgy döntenek, hogy ismételten „törvényt szegett” újságírói munkája végzése során; ez az ítélet egyfajta megfélemlítés, és arra irányuló kísérlet, hogy Andrzej Poczobut öncenzúrának vesse alá magát;

8.  elítéli, hogy a belarusz hatóságok a civil társadalmi tevékenységek elnémítását célzó elnyomó jogszabályok bevezetésével ellehetetlenítik az újságírók működését, és büntetőjogi szankciókkal fenyegetőzve megfélemlítik az emberi jogi jogvédőket és kisebbségi aktivistákat;

9.  véleménye szerint a belarusz törvényekkel és a nemzetközi mechanizmusokkal a belarusz hatóságok szándékosan visszaélnek, és azokat eszközként használják fel;

10.  felszólítja a belarusz hatóságokat a demokratikus elveknek, az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Belarusz által ratifikált nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökkel összhangban, minden körülmények között történő biztosítására; kiemeli, hogy a média és a véleménynyilvánítás szabadsága a demokrácia alapvető sarokkövei közé tartoznak, melyek tiszteletben tartása mellett a belarusz hatóságok elkötelezték magukat;

11.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy reformálják meg a jogszabályokat, és hogy a belarusz jogszabályokat, különösen az egyesülési és véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatosakat hozzák összhangba a nemzetközi normákkal, és azoknak megfelelően szüntessék meg a cenzúra és az öncenzúra gyakorlatát is, ugyanakkor tartózkodjanak a jogszabályokkal való további visszaélésektől, például a politikai ellenfelek bebörtönzésétől, az újságírók elhallgattatásától, a független védőügyvédek zaklatásától és az internet ellenőrzésére irányuló intézkedésektől;

12.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül azokat a 2011 októberében a parlament által elfogadott, jogi aktusokhoz kapcsolódó módosításokat, melyek tovább korlátozzák a gyülekezési, egyesülési és véleménynyilvánítási szabadságot;

13.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy vessenek véget a rövid távú önkényes fogva tartásoknak és az önkényes utazási korlátozásoknak, amelyek – úgy tűnik –az emberi jogi jogvédők, a média, a politikai ellenzék és a civil társadalmi aktivisták megfélemlítését és munkavégzésük megakadályozását célozzák;

14.  elnyomásnak tekinti Mikola Sztatkevics magánzárkába helyezését és az arra irányuló kísérletet, hogy aláírassanak vele egy kegyelmi kérvényt; ennélfogva felkéri az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy lépjen közbe ügyében;

15.  felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az újságírókra és a médiában dolgozókra tett nyomásgyakorlás valamennyi formájának, és vonjanak vissza minden, újságírók ellen munkavégzésük kapcsán emelt vádat, és hozzanak intézkedéseket rehabilitálásukra; felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságát és hozzanak létre olyan jogi környezetet és gyakorlatot, amely ténylegesen elősegíti a média szabadságát, és számolják fel a cenzúra és az öncenzúra gyakorlatát, továbbá biztosítsák, hogy az internet ellenőrzésére irányuló intézkedések minimálisak legyenek, és hogy a szabályozás ne vezessen az elektronikus média és a véleménynyilvánítás szabadságának cenzúrájához;

16.  hangsúlyozza, hogy az EU a Belarusszal fenntartott kapcsolatait szigorú feltételekhez köti, és attól teszi függővé, hogy Belarusz elkötelezi-e magát az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett a belarusz kormány által aláírt, 2009. május 7-i, a keleti partnerséggel foglalkozó prágai csúcstalálkozó együttes nyilatkozatával összhangban;

17.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozza a belarusz civil társadalmi szervezetek iránti együttműködését és mozdítsa elő az intenzívebb emberek közötti kapcsolatokat;

18.  felszólítja a jelenleg az ENSZ Emberi Jogi tanácsának tagjai közé tartozó uniós tagállamokat, hogy e szervezetben tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy legalább két évre országspecifikus megbízatást hozzanak létre, például egy, a belarusz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadói megbízatást; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus jelentős szerepet játszana a visszaélések független dokumentálásában és az ENSZ különböző mechanizmusai – különösen a főképviselő legutóbbi jelentésében megfogalmazottak – által tett ajánlások végrehajtásának nyomon követésében;

19.  megismétli, hogy a keleti partnerség keretében – ideértve annak parlamenti dimenzióját, az Euronest Parlamenti Közgyűlést is – erősíteni kell a kapcsolatot és a politikai párbeszédet az EU és keleti szomszédai között Belarusz demokratikus átalakulása biztosításának közös céljával;

20.  a 2012. évi parlamenti választásokra tekintettel sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy folytassák a választási jogszabályok és gyakorlat reformfolyamatát, figyelembe véve az EBESZ/ODIHR és az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottsága által tett valamennyi ajánlást, továbbá összhangban minden nemzetközi demokratikus normával és előírással;

21.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy értékeljék a Belarusz elleni hatályos korlátozó intézkedések hatékonyságát és vizsgálják meg a hatályos szankciók kiterjesztését azon belarusz polgárok listájának kiterjesztése révén, akikre nézve vízumtilalom és a pénzeszközök befagyasztása van érvényben;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek, valamint a belarusz kormánynak és parlamentnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0112. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0063. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0392. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0244. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0099. (6) HL C 136. E, 2012.5.11., 57. o. (7) HL C 349. E, 2010.12.22., 37. o.. (8) HL C 286. E, 2010.10.22., 16. o. (9) HL L 55., 2012.2.29., 19. o. (10) HL L 113., 2012.4.25., 1. o. (11) HL L 19., 2012.1.24., 31. o.

Az Európai Parlament 2012. július 5-i állásfoglalása a kínai kényszerabortusszal kapcsolatos botrányról (2012/2712(RSP))

P7_TA(2012)0301 RC-B7-0388/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyvére, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló egyezményre,

–  tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD),

–  tekintettel Kína egykepolitikájára és az abortusszal kapcsolatos kínai jogszabályokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Csenping megyében (Senhszi tartomány) 2012. június 2-án erőszakkal elvitték otthonából és abortuszra kényszerítették a héthónapos terhes Feng Csian-mejt, ami Kínában és szerte a világban komoly felháborodást és tiltakozási hullámot keltett;

B.  mivel a kínai jogszabályok értelében a hatodik hónap után tilos abortuszt végezni; mivel az ankangi helyi hatóságok vizsgálata megállapította, hogy a Csenping megyei tisztviselők „kegyetlenül jártak el” és „rábírták” Fenget a terhesség megszakíttatására; mivel a jelentés szerint ez a döntés sértette az anya jogait; mivel az ankangi helyi hatóságok bejelentették, hogy büntetést szabnak ki a családtervezési bizottság ügyben érintett helyi tisztviselőire, közülük többet el is bocsátanak;

C.  mivel a vizsgálat szerint a helyi tisztviselők 40 000 jüanos „biztosítékul szolgáló letétet” követeltek Feng családjától, ami a férj szerint valójában a második gyermek vállalása miatt kiszabott bírság volt; mivel a helyi hatóságoknak nem állt volna jogában ilyen letétet követelni; mivel Fenget arra kényszerítették, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, amellyel – mivel nem tudja kifizetni a bírságot – beleegyezik a terhesség megszakításába, majd később kórházi őrizetben tartották;

D.  mivel Kína egykepolitikájának következményeként igen gyakoriak a magzat neme alapján történő illegális abortuszok, amelyek miatt megbomlik a számbeli egyensúly a férfiak és a nők között;

E.   mivel az EU a múltban is támogatott és jelenleg is támogat olyan szervezeteket, amelyek a kínai családtervezési politikával kapcsolatos tevékenységeket végeznek;

1.  egyértelműen hangsúlyozza, hogy a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési terve értelmében a családtervezési programoknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a párok és egyének szabad, felelős és megfelelő információkon alapuló döntést hozhassanak a gyermekvállalás tekintetében, valamint hogy biztonságos, hatékony és elfogadható családtervezési módszereket kínáljanak számukra, kizárva a kényszer valamennyi formáját;

2.  ismételten kijelenti, hogy valamennyi nőnek alapvető joga a közegészségügyi rendszerekhez való hozzáférés, különös tekintettel az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerinti egészségügyi alapellátásra és szülészeti-nőgyógyászati ellátásra;

3.  részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak, határozottan elítéli a zaklatást, amelynek ki vannak téve, továbbá hivatalos védelmet kér számukra;

4.  határozottan elítéli azt a döntést, amelynek értelmében abortuszra kényszerítették Fenget, általánosságban is elítéli a kényszerabortuszok és a kényszersterilizáció gyakorlatát, különösen az egykepolitika összefüggéseiben;

5.  üdvözli az ankangi helyi hatóságok döntését, amely szerint kártérítést nyújtanak Feng családjának és szigorú büntetést szabnak ki az ügyben érintett helyi tisztviselőkre;

6.  megállapítja, hogy Feng esete az internetnek köszönhetően vált széles körben ismertté, és hangsúlyozza a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát, ideértve az online környezetet is; elégedetten üdvözli, hogy nyilvános vita alakult ki az ügyben, részben a mikroblogszférának köszönhetően;

7.  fontosnak tartja az értelmiségiek és kutatók körében azzal kapcsolatosan zajló vitát, hogy folytatni kell-e a kínai egykepolitikát;

8.   sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy projekttámogatásai nem sértik az Európai Unió 2012. évi általános költségvetése III. szakaszának 21. címében szereplő megjegyzéseket;

9.  felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a kényszerabortuszok kérdését vegyék fel a Kínával tartandó következő emberi jogi párbeszéd napirendjére;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió ENSZ mellett működő delegációjának, valamint a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2012. július 5-i nyilatkozata a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásról és az aktív globális polgárságról

P7_TA(2012)0302 P7_DCL(2012)0007

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című dokumentumra, amely hangsúlyozza, hogy az EU „különös figyelmet fordít majd (…) a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységekre”,

–  tekintettel a strukturált párbeszédnek a civil társadalom és a helyi hatóságok fejlesztésben betöltött szerepével kapcsolatos következtetéseire, amelyben felszólítják az uniós tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy erősítsék meg a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra és figyelemfelhívásra irányuló stratégiáikat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.  mivel a fejlesztéssel kapcsolatos oktatás és figyelemfelhívás az európai fejlesztési politikák központi eleme, amint arra a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásról szóló európai konszenzus („Európai konszenzus a fejlesztési politikáról: a fejlesztéssel kapcsolatos oktatási és figyelemfelhívó tevékenységek szerepe”) is rámutatott;

B.  mivel az Európai Unió annak ellenére, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos európai oktatás egyik legfőbb támogatója, nem rendelkezik külön stratégiával ezen a téren;

C.  mivel a megszorítások, válságok, valamint nacionalista és populista mozgalmak megjelenése által jellemzett időkben különösen fontos az aktív globális polgárság támogatása;

1.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki hosszú távú, ágazatokon átívelő európai stratégiát a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra, figyelemfelkeltésre és az aktív globális polgárságra vonatkozóan;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki vagy erősítsék meg a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra irányuló nemzeti stratégiáikat;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot, az aláírók nevével(1) együtt, a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Az aláírók felsorolása a 2012. július 5-i jegyzőkönyv 1. mellékletében kerül kiadásra (P7_PV(2012)07-05(ANN1)).

Az Európai Parlament 2012. július 5-i nyilatkozata a kézműves fagylalt európai napjának megalapításáról

P7_TA(2012)0303 P7_DCL(2012)0010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.  mivel az uniós jogszabályok egyre inkább törekszenek az élelmiszerek minőségének biztosítására, és mivel a friss tejtermékek közül a kézműves fagylalt mind minőségi, mind élelmiszer-biztonsági szempontból kiemelkedő értéket képvisel, és emeli az egyes tagállamok agrár-élelmiszeripari termékeinek jó hírnevét;

B.  mivel a vásárlók figyelme egyre inkább az egészséges, tápláló, ízletes és hagyományos eljárásokkal készült, a környezetre nézve nem ártalmas élelmiszerek felé fordul;

C.  mivel az ágazat Európa-szerte közel 50 000 fagylaltozóban megközelítőleg 300 000 alkalmazottnak biztosít munkalehetőséget, és ezáltal hozzájárul elsősorban a fiatalok közvetlen foglalkoztatáshoz, és mivel a fagylaltfogyasztás egyre kevésbé kötődik évszakhoz, aminek köszönhetően az ágazat egész éven keresztül több száz millió eurós forgalmat bonyolít;

1.  felkéri a tagállamokat, hogy az uniós gazdaság egyik versenyképes ágazataként támogassák a kézműves fagylalt által képviselt minőségi termelést, amelyre a többek között a tejtermelési ágazatot is sújtó jelenlegi válságban építeni lehet;

2.  e termék népszerűsítése és az ágazat gasztronómiai hagyományainak fejlesztése érdekében meg kívánja alapítani a kézműves fagylalt március 24-én tartandó európai napját;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot, az aláírók nevével(1) együtt, a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) Az aláírók felsorolása a 2012. július 5-i jegyzőkönyv 2. mellékletében kerül kiadásra (P7_PV(2012)07-05(ANN2)).