Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az egyrészről az Európai Közösség és másrészről a Szerb Köztársaság közötti ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0938 – C7-0010/2012 – 2011/0465(COD))

P7_TA(2012)0389 A7-0273/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0938),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0010/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0273/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. október 25-én került elfogadásra az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az egyrészről az Európai Közösség és másrészről a Szerb Köztársaság közötti ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  2008. április 29-én egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság között stabilizációs és társulási megállapodást (STM) írtak alá. A stabilizációs és társulási megállapodás megerősítése folyamatban van.

(2)  2008. április 29-én a Tanács megkötötte az egyrészről az Európai Közösség és másrészről a Szerb Köztársaság között létrejött, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodást(2) (ideiglenes megállapodás), amely a stabilizációs és társulási megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek mielőbbi hatálybalépését írja elő. Az ideiglenes megállapodás 2010. február 1-jén lépett hatályba.

(3)  Szükség van az ideiglenes megállapodás egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályok, valamint a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok elfogadási eljárásának meghatározására. Mivel ezen megállapodások kereskedelemmel és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló rendelkezései nagy mértékben azonosak, e rendelet alkalmazandó lesz a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtására is annak hatálybalépése után.

(4)  Az ideiglenes megállapodás és a STM egységes feltételek mellett történő alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(3) megfelelően kell gyakorolni. Mivel a végrehajtási intézkedések a közös kereskedelempolitika részét képezik, elfogadásukkor a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni. Amennyiben az ideiglenes megállapodás és a stabilizációs és társulási megállapodás – rendkívüli és kritikus körülmények esetén – előirányozza annak lehetőségét, hogy a helyzet megoldásához szükséges azonnali intézkedéseket alkalmazzanak, a Bizottság azonnal elfogadja az ilyen végrehajtási aktusokat.[Mód. 1]

(4a)   Rendkívüli és kritikus körülmények kezelésére szolgáló átmeneti intézkedések elfogadása céljából indokolt a tanácsadó bizottsági eljárás alkalmazása, tekintettel ezen intézkedések hatására, illetve a végleges intézkedések elfogadásához viszonyított sorrendiségére. Amennyiben az ezen átmeneti intézkedések késedelmes bevezetése által okozott kár nehezen helyreállítható lenne, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani, hogy azonnal alkalmazandó ideiglenes intézkedéseket hozhasson. [Mód. 2]

(4b)   A Bizottságnak azonnal alkalmazandó ideiglenes intézkedéseket kell meghoznia, amennyiben – az ideiglenes megállapodás 26. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 27. cikke (4) bekezdésében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 41. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 42. cikke (4) bekezdésében előírtaknak megfelelő rendkívüli és kritikus körülmények által megfelelően indokolt esetekben – a rendkívüli sürgősség azt megkívánja. [Mód. 3]

(5)  A stabilizációs és társulási megállapodás és az ideiglenes megállapodás értelmében a Szerb Köztársaságból származó egyes mezőgazdasági és halászati termékeket kedvezményes vámtarifával lehet bevinni az Unióba, vámkontingens-határon belül.Az alapos értékelés lehetővé tétele érdekében szükséges az ezen vámkontingensek kezelését és felülvizsgálatát szabályozó előírások megállapítása. [Mód. 4]

(6)  Ahol kereskedelemvédelmi intézkedések válnak szükségessé, azokat a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. február 26-i 260/2009/EK tanácsi rendeletben(4), a kivitelre vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. október 19-i 1061/2009/EK tanácsi rendeletben(5), az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletben(6), vagy megfelelő esetben az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletben(7) megállapított általános előírásoknak megfelelően kell elfogadni.

(7)  Amennyiben egy tagállam esetleges csalásról vagy közigazgatási együttműködés hiányáról tájékoztatja a Bizottságot, a vonatkozó uniós jogszabályokat kell alkalmazni, különösen a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendeletet(8).

(8)  E rendelet az ideiglenes megállapodás végrehajtási intézkedéseit tartalmazza, tehát az ideiglenes megállapodás hatályba lépésének időpontjától alkalmazandó,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

E rendelet az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM), valamint az egyrészről az Európai Közösség és másrészről a Szerb Köztársaság közötti, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodás (ideiglenes megállapodás) egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok elfogadásának szabályait és eljárásait állapítja meg.

2. cikk

A hal- és halászati termékekre vonatkozó engedmények

Az ideiglenes megállapodás 14. cikkének, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 29. cikkének végrehajtására vonatkozó, a hal- és halászati termékek vámkontingensét érintő részletes szabályokat a Bizottságnak az e rendelet 13. cikke (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell elfogadnia.

3. cikk

Vámcsökkentések

(1)  A (2) bekezdésre figyelemmel a kedvezményes vámtételek értékét egy tizedesjegyre, lefelé kell kerekíteni.

(2)  A kedvezményes vámtétel teljes mértékű mentességet jelent abban az esetben, ha a kedvezményes vámtétel kiszámításakor a kapott eredmény az (1) bekezdés szerint a következők valamelyike:

4. cikk

Technikai kiigazítások

Az e rendelet alapján elfogadott előírások a Kombinált Nómenklatúrában és az Európai Közösségek Integrált Vámtarifájának (TARIC) albontásaiban történt változtatások vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikke szerint az Unió és a Szerb Köztársaság között létrejött új vagy módosított megállapodások megkötése miatt szükségessé váló módosításai és technikai kiigazításai érdemi változtatásokat nem tartalmaznak,és azokat a 13. cikk (3) bekezdésében, illetve a mezőgazdasági termékek tekintetében a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. [Mód. 5]

5. cikk

Általános védzáradék

E rendelet 7. cikkének sérelme nélkül, ha az Uniónak az ideiglenes megállapodás 26. cikkében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 41. cikkében leírt intézkedést kell meghoznia, azt a 260/2009/EK rendeletben megállapított feltételeknek és eljárásoknak megfelelően kell elfogadni, kivéve, ha erről az ideiglenes megállapodás 26. cikke, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 41. cikke másképpen rendelkezik.

6. cikk

Hiányzáradék

E rendelet 7. cikkének sérelme nélkül, ha az Uniónak az ideiglenes megállapodás 27. cikkében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 42. cikkében leírt intézkedést kell meghoznia, azt az 1061/2009/EK rendeletben megállapított eljárásoknak megfelelően kell elfogadni.

7. cikk

Rendkívüli és kritikus körülmények

Ha az ideiglenes megállapodás 26. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 27. cikkének (4) bekezdésében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 41. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és 42. cikkének (4) bekezdésében leírtaknak megfelelő rendkívüli és kritikus körülmények lépnek fel, a Bizottság az ideiglenes megállapodás 26. és 27. cikkében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 41. és 42. cikkében előírt azonnal alkalmazandó intézkedéseket tehet, az e rendelet 15. cikke (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

8. cikk

A mezőgazdasági és halászati termékekre vonatkozó védzáradék

A 5. és 6. cikkektől eltérve, ha az Uniónak a mezőgazdasági és halászati termékeket illetően az ideiglenes megállapodás 17. cikkének (2) bekezdése vagy 26. cikke, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 32. cikke (2) bekezdése vagy 41. cikke szerinti védintézkedéseket kell meghoznia, a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy a saját kezdeményezésére azután hozza meg a szükséges intézkedéseket, hogy adott esetben az ideiglenes megállapodás 26. cikke (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott ideiglenes bizottság elé, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 41. cikke (5) bekezdésének a) pontjában meghatározott stabilizációs és társulási tanács elé terjeszti az ügyet.

A Bizottság az azonnal alkalmazandó intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadja el.

9. cikk

Felügyelet

Az ideiglenes megállapodás 17. cikke (2) bekezdésének és a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 32. cikke (2) bekezdésének végrehajtása céljából meg kell teremteni a 3. jegyzőkönyv V. mellékletében felsorolt áruk behozatalának uniós felügyeletét. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 308d.(9) cikkében foglalt eljárást kell alkalmazni.

10. cikk

Dömping és támogatás

Olyan gyakorlat esetében, amely az ideiglenes megállapodás 25. cikkének (2) bekezdésében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 40. cikkének (2) bekezdésében előírt intézkedések Unió általi alkalmazását indokolhatná, a dömpingellenes vagy kiegyenlítő intézkedések bevezetéséről szóló döntést a Bizottság az 1225/2009/EK, illetve értelemszerűen az 597/2009/EK rendeletben megállapított előírásokkal összhangban hozza meg.

11. cikk

Verseny

(1)  Az olyan gyakorlatok esetében, melyeket a Bizottság nem tart összeegyeztethetőnek az ideiglenes megállapodás 38. cikkével, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 73. cikkével, a Bizottság az ügy saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérésére történő kivizsgálását követően határoz az ideiglenes megállapodás 38. cikkében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 73. cikkében meghatározott megfelelő intézkedésről.

Támogatás tekintetében az ideiglenes megállapodás 38. cikke (10) bekezdésében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás a stabilizációs és társulási megállapodás 73. cikkének (10) bekezdésében foglalt intézkedéseket az 597/2009/EK rendeletben meghatározott eljárásokkal összhangban kell elfogadni.

(2)  Olyan gyakorlat esetén, amelynek eredményeként a Szerb Köztársaságnak kellene intézkedéseket alkalmaznia az Unióval szemben az ideiglenes megállapodás 38. cikke, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 73. cikke alapján, a Bizottságnak az eset kivizsgálását követően el kell döntenie, hogy a gyakorlat összeegyeztethető-e az ideiglenes megállapodásban, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodásban előírt elvekkel. A Bizottság szükség esetén – az EUMSZ 101., 102. és 107. cikkének alkalmazásából eredő ismérvek alapján – meghozza a megfelelő határozatokat.

12. cikk

Csalás vagy a közigazgatási együttműködés elmulasztása

Az ideiglenes megállapodás 31. cikkének (5) bekezdése, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 46. cikkének (5) bekezdése szerint a Bizottságnak valamennyi közzétételt az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell megtennie.

A Bizottság az e rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárással összhangban határozhat úgy, hogy az ideiglenes megállapodás 31. cikkének (4) bekezdésében, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 46. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint ideiglenesen felfüggeszti a termékekre vonatkozó kedvezményes elbánást.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet(10) 248a. cikkével létrehozott Vámkódexbizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3a)  Amikor a Vámkódexbizottság szakvéleményét írásbeli eljárás keretében kell megkérni, az írásbeli eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a szakvélemény benyújtásához rendelkezésre álló határidőn belül a Vámkódexbizottság elnöke így dönt, vagy a Vámkódexbizottság tagjai többsége ezt kéri. [Mód. 6]

14. cikk

A mezőgazdasági termékekre vonatkozó bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet(11) 195. cikke által létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság (a Mezőgazdasági Bizottság) segíti. A Mezőgazdasági Bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, az 5. cikkével összefüggésben.

(3a)  Amikor a Mezőgazdasági Bizottság szakvéleményét írásbeli eljárás keretében kell megkérni, az írásbeli eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a szakvélemény benyújtásához rendelkezésre álló határidőn belül a Mezőgazdasági Bizottság elnöke így dönt, vagy a mezőgazdasági bizottsági tagok többsége ezt kéri.[Mód. 7]

15. cikk

Rendkívüli és kritikus körülmények esetén szükséges intézkedésekre vonatkozó bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot a 260/2009/EK rendelet 4. cikke alapján létrehozott importbizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, az 5. cikkévela 4. cikkével összefüggésben. [Mód. 8]

(2a)  Amikor az importbizottság szakvéleményét írásbeli eljárás keretében kell megkérni, az írásbeli eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a szakvélemény benyújtásához rendelkezésre álló határidőn belül az importbizottság elnöke így dönt, vagy a bizottsági tagok többsége ezt kéri.[Mód. 9]

16. cikk

Értesítés

Az ideiglenes bizottságnak, majd azt követően a stabilizációs és társulási tanácsnak, illetve értelemszerűen a stabilizációs és társulási bizottságnak az ideiglenes megállapodásban, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodásban előírt értesítése az Unió nevében eljáró Bizottság felelőssége.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A rendeletet 2010. február 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) Az Európai Parlament 2012. október 25-i álláspontja. (2) HL L 28., 2010.1.30., 1. o. (3) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (4) HL L 84., 2009.3.31., 1. o. (5) HL L 291., 2009.11.7., 1. o. (6) HL L 343., 2009.12.22., 51. o. (7) HL L 188., 2009.7.18., 93. o. (8) HL L 82., 1997.3.22., 1. o. (9) HL L 253, 1993.10.11., 1. o. (10) HL L 302., 1992.10.19, 1. o. (11) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/17/EK tanácsi határozatnak az alkalmazási időszak meghosszabbítása, az egyik harmadik ország, valamint a minősítést és a termelés ellenőrzését végző egyes hatóságok nevének változása tekintetében való módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0343 – C7-0161/2012 – 2012/0165(COD))

P7_TA(2012)0390 A7-0315/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0343),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0161/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. szeptember 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0315/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. október 25-én került elfogadásra a 2003/17/EK tanácsi határozatnak az alkalmazási időszak meghosszabbítása, az egyik harmadik ország, valamint a termelés jóváhagyását és ellenőrzését végző egyes hatóságok nevének változása tekintetében való módosításáról szóló 2012/…/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1105/2012/EU határozat.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0277 – C7-0137/2012 – 2012/0143(COD))

P7_TA(2012)0391 A7-0314/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0277),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0137/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. október 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0314/2012),

1.  elfogadja első olvasatbeli álláspontját, az alábbiak szerint;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti és regionális parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. október 25-én került elfogadásra a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1152/2012/EU rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (08741/2012 – C7-0173/2012 – 2012/0069(NLE))

P7_TA(2012)0392 A7-0272/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08741/2012),

–  tekintettel az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló megállapodás tervezetére (08742/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, valamint 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0173/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0272/2012),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Moldovai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Élelmezésisegély-egyezmény Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12267/2012 – C7-0210/2012– 2012/0183(NLE))

P7_TA(2012)0393 A7-0309/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12267/2012),

–  tekintettel az Élelmezésisegély-egyezményre (a tanácsi határozattervezet melléklete),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 214. cikke (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0210/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság ajánlására (A7-0309/2012),

1.  egyetért az egyezmény megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az uniós polgárok külföldön történő konzuli védelméről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0881 – C7-0017/2012 – 2011/0432(CNS))

P7_TA(2012)0394 A7-0288/2012

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0881),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0017/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0288/2012),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 6 a preambulumbekezdés (új) (6a)  Az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikke értelmében a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az Unió harmadik országokban működő kirendeltségei együttműködnek és hozzájárulnak az uniós polgárok számára harmadik országok területén biztosítandó védelemhez való jog érvényesítéséhez. Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)  Ahol a képviselettel nem rendelkező polgárok védelemre szorulnak egy harmadik országban, ott hatékony együttműködésre és koordinációra van szükség. A harmadik országban jelen lévő és segítséget nyújtó tagállam és a polgár állampolgársága szerinti tagállam szoros együttműködésére lehet szükség. A képviselettel nem rendelkező polgárok esetében a helyi konzuli együttműködés összetettebb lehet, mivel a helyszínen nem képviselt hatóságokkal való koordinációt igényel. A polgár saját tagállamának nagyköveti vagy konzuli képviseletének hiányával járó rést stabil keretrendszer biztosításával kell orvosolni. (7)  Ahol a képviselettel nem rendelkező polgárok védelemre szorulnak egy harmadik országban, ott hatékony együttműködésre és koordinációra van szükség. A harmadik országban jelen lévő és segítséget nyújtó tagállamnak, az ottani uniós kirendeltségeknek és a polgár állampolgársága szerinti tagállamnak szorosan együtt kell működniük egymással. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új) (7a)  A képviselettel nem rendelkező polgárok esetében a helyi konzuli együttműködés összetettebb lehet, mivel a helyszínen nem képviselt hatóságokkal való koordinációt igényel. A polgár saját tagállamának nagyköveti vagy konzuli képviseletének hiányával járó rést stabil keretrendszer biztosításával kell orvosolni. A helyi konzuli koordinációnak kellő figyelmet kell fordítania a képviselettel nem rendelkező polgárokra, például oly módon, hogy összegyűjti a tagállamok legközelebbi, regionálisan felelős nagykövetségeinek vagy konzulátusainak releváns elérhetőségeit. Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 7 b preambulumbekezdés (új) (7b)  A konzuli védelem megkönnyítése és javítása érdekében, különösen a képviselettel nem rendelkező polgárok helyzete tekintetében, a Bizottság gyakorlati iránymutatásokat dolgoz ki. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  Az Unió polgárai akkor minősülnek képviselettel nem rendelkezőnek, ha a saját tagállamuknak nincs elérhető nagykövetsége vagy konzulátusa az adott harmadik országban. Az elérhetőség fogalmát a polgárok védelmének érdeke szerint kell értelmezni. (8)  Az Unió polgárai akkor minősülnek képviselettel nem rendelkezőnek, ha a saját tagállamuknak nincs elérhető nagykövetsége vagy konzulátusa az adott harmadik országban, vagy amennyiben a nagykövetség vagy konzulátus elérése érdekében az adott tagállam állampolgára arra kényszerülne, hogy értékes időt és pénzügyi forrásokat használjon fel vészhelyzet esetén. Az elérhetőség fogalmát a polgárok védelmének érdeke szerint kell értelmezni. Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében elismert magánélethez és családi élethez való jognak megfelelően, a segítséget nyújtó tagállamnak ugyanolyan feltételekkel kell védelmet biztosítani az uniós polgárok harmadik országbeli családtagjai számára, mint a saját állampolgárai harmadik országbeli családtagjai számára. Annak meghatározásához, hogy mely személy minősül családtagnak, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i, az Unió polgárai és családtagjaik a tagállamok területén belüli szabad mozgásáról és tartózkodásáról szóló 2004/38/EK irányelvének 2. és 3. cikkét kell alapul venni. A tagállamok nem feltétlenül képesek az összes konzuli védelmi szolgáltatást nyújtani a harmadik országbeli családtagok számára, nevezetesen ideiglenes úti okmányt nem adnak ki. A Charta 24. cikkének megfelelően a gyermek érdekeit, amelyekről az ENSZ 1989. november 20-i gyermekjogi egyezménye rendelkezik, elsődlegesen kell tekintetbe venni. (9)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében elismert magánélethez és családi élethez való jognak megfelelően, a segítséget nyújtó tagállamnak ugyanolyan feltételekkel kell védelmet biztosítani az uniós polgárok harmadik országbeli családtagjai számára, mint a saját állampolgárai harmadik országbeli családtagjai számára az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén belüli szabad mozgásáról és tartózkodásáról szóló 2004/38/EK irányelvében meghatározottak szerint, figyelembe véve, hogy a tagállamok nem feltétlenül képesek az összes konzuli védelmi szolgáltatást – például ideiglenes úti okmányt – nyújtani a harmadik országbeli családtagok számára. A tagállamoknak azonban minden tőlük telhetők meg kell tenniük a polgár családja integritásának megőrzése érdekében. A Charta 24. cikkének megfelelően a gyermek érdekeit, amelyekről az ENSZ 1989. november 20-i gyermekjogi egyezménye rendelkezik, elsődlegesen kell tekintetbe venni. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) (9a)  A segítséget nyújtó tagállamnak fontolóra kell vennie, hogy védelmet nyújtson az elismert menekülteknek, a hontalan személyeknek, valamint más olyan személyeknek is – figyelembe véve különleges helyzetüket –, akik nem állampolgárai egyetlen országnak sem, de lakóhelyük valamelyik tagállamban van és az e tagállam által kibocsátott úti okmány birtokosai. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  A képviselettel nem rendelkező polgároknak meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon válasszák ki azt a nagykövetséget vagy konzulátust, amelytől konzuli védelmet kérnek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megállapodjanak a tehermegosztásról. Az ilyen megállapodásoknak azonban átláthatóaknak kell lenniük a polgárok számára, és nem veszélyeztethetik a hatékony konzuli védelmet. Minden ilyen megállapodásról értesíteni kell a Bizottságot, és közzé kell tenni az erre a célra fenntartott honlapján. (10)  A képviselettel nem rendelkező polgároknak meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon válasszák ki azt a nagykövetséget, konzulátust vagy adott esetben uniós kirendeltséget, amelytől konzuli védelmet kérnek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megállapodjanak a tehermegosztásról. Az ilyen megállapodásokat igazságosan kell elosztani, és figyelembe kell venni az egyes tagállamok kapacitásait. Az ilyen megállapodásoknak azonban átláthatóaknak kell lenniük a polgárok számára, és nem veszélyeztethetik a hatékony konzuli védelmet. Minden ilyen megállapodásról értesíteni kell a Bizottságot, és közzé kell tenni az e célra fenntartott bizottsági honlapon, valamint a tagállamok és a Tanács releváns honlapjain. Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)  A védelmet biztosítani kell, ha a kérelmező igazolja, hogy az Unió polgára. A konzuli védelemre szoruló, képviselettel nem rendelkező polgárok esetében előfordulhat, hogy már nem rendelkeznek a személyazonosságukat igazoló okmányokkal. Az Unió polgárság alapvető jogállása közvetlenül az uniós jogból származik, a személyazonossági okmányoknak pusztán kinyilatkoztató értékük van. Ha a kérelmező nem tudja személyazonossági okmányait felmutatni, akkor más módon kell bizonyítania a személyazonosságát, szükséges szerint azon tagállam hatóságai segítségével, amelynek a polgárának jelenti ki magát. (12)  A védelmet biztosítani kell, ha a kérelmező igazolja, hogy az Unió polgára. A konzuli védelemre szoruló, képviselettel nem rendelkező polgárok esetében előfordulhat, hogy már nem rendelkeznek a személyazonosságukat igazoló okmányokkal. Az Unió polgárság alapvető jogállása közvetlenül az uniós jogból származik, a személyazonossági okmányoknak pusztán kinyilatkoztató értékük van. Ha a kérelmező nem tudja személyazonossági okmányait felmutatni, akkor más módon kell bizonyítania a személyazonosságát, szükséges szerint azon tagállam hatóságai segítségével, amelynek a polgárának jelenti ki magát. A segítséget nyújtó nagykövetségnek vagy konzulátusnak biztosítania kell a képviselettel nem rendelkező polgárok számára a személyazonosságuk igazolásához szükséges eszközt. Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)  A koordinációhoz és együttműködéshez szükséges intézkedések tisztázásához meg kell határozni az együttműködés és koordináció mértékét. A képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelme magába foglal többféle tipikus helyzetben nyújtott segítséget, úgymint letartóztatás vagy fogva tartás, súlyos baleset vagy súlyos betegség, halál, valamint a bajba jutott személyek segítése, hazaszállítása és ideiglenes okmány kiadása. Mivel a szükséges védelem mindig az adott tényleges helyzettől függ, a konzuli védelem nem korlátozható a jelen irányelvben konkrétan említett szituációkra. (14)  A koordinációhoz és együttműködéshez szükséges intézkedések tisztázásához meg kell határozni az együttműködés és koordináció mértékét. A képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelme magába foglal számos olyan tipikus helyzetben történő segítségnyújtást, mint a letartóztatás vagy fogva tartás, a súlyos baleset vagy súlyos betegség, a halál bekövetkezte,továbbá kiterjed a bajba jutott személyek segítésére, hazaszállítására és számukra ideiglenes okmány kiadására, és válsághelyzetekben hasonló intézkedésekre. Mivel a szükséges védelem mindig az adott tényleges helyzettől függ, a konzuli védelem nem korlátozható a jelen irányelvben konkrétan említett szituációkra. Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új) (14a)  Amikor letartóztatás vagy fogva tartás esetén kerül sor konzuli védelemre, figyelmet kell fordítani különleges helyzetekre, különösen akkor, ha embercsempészet áldozatait tartóztatják le vagy tartják fogva olyan bűncselekmények elkövetéséért, amelyek közvetlenül az embercsempészet következményei. A képviselettel nem rendelkező polgárok még érzékenyebb helyzetben lehetnek, tekintve, hogy nincs közvetlen képviseletük. Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  A tagállamok konzuli hatóságai közötti hatékony koordináció és együttműködés előfeltétele a konkrét helyzetekben nyújtandó segítség különböző típusainak meghatározása. E segítségtípusoknak a tagállamok általános gyakorlatát kell tükrözniük, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikkének sérelme nélkül, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy saját állampolgáraikéval egyező feltételek mellett biztosítsanak védelmet. (15)  A tagállamok konzuli hatóságai közötti hatékony koordináció és együttműködés előfeltétele a konkrét helyzetekben nyújtandó segítség különböző típusainak meghatározása. E segítségtípusoknak a tagállamok általános gyakorlatát kell tükrözniük, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikkének sérelme nélkül, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy saját állampolgáraikéval megegyező feltételek mellett biztosítsanak védelmet. Biztosítani kell a nyelvi korlátok áthidalását és a védelemmel nem rendelkező polgárok számára tolmácsolás vagy más szükséges segítség biztosítását. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 18 a preambulumbekezdés (új) (18a)  A tagállamoknak a konzuli védelem tekintetében fontolóra kell venniük egy olyan különleges alap létrehozását, amelyből a segítséget nyújtó tagállam nagykövetsége vagy konzulátusa meg tudja előlegezni egy képviselettel nem rendelkező polgár számára történő segítségnyújtás költségeit, illetve amelybe a képviselettel nem rendelkező, segítségnyújtásban részesült polgár tagállama visszafizeti a pénzügyi előleget. A Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve egyértelmű szabályokat kell megállapítania, amelyek az ilyen alap megfelelő működése érdekében meghatározzák a pénzügyi terhek elosztását. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)  A helyszíni és válsághelyzeti koordináció tekintetében a hatásköröket és a felek szerepkörét tisztázni kell annak érdekében, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok ügyét megfelelően kezeljék. A helyi konzuli koordinációnak kellő figyelmet kell fordítania a képviselettel nem rendelkező polgárokra, például oly módon, hogy összegyűjti a tagállamok legközelebbi, regionálisan felelős nagykövetségeinek vagy konzulátusainak releváns elérhetőségeit. (20)  A válsághelyzeti koordináció tekintetében a hatásköröket és a felek szerepkörét tisztázni kell annak érdekében, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok ügyét megfelelően kezeljék. Válsághelyzet esetén az uniós kirendeltségeknek biztosítaniuk kell a tagállamok közötti szükséges koordinációt. E feladat ellátásához az Európai Külügyi Szolgálat számára biztosítani kell a szükséges pénzügyi eszközöket, többek között a tagállamok konzulátusi személyzetének szakmai továbbképzésére. Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 21 preambulumbekezdés (21)  Válsághelyzetben a megfelelő felkészülés és a felelősségi körök egyértelmű megosztása elengedhetetlen. A vészhelyzeti intézkedési tervnek tehát teljes mértékben ki kell terjednie a képviselettel nem rendelkező polgárokra, és a nemzeti vészhelyzeti intézkedési terveket össze kell hangolni. A vezető állam koncepcióját tovább kell fejleszteni ebben a környezetben. (21)  Válsághelyzetben a megfelelő felkészülés és a felelősségi körök egyértelmű megosztása elengedhetetlen. A vészhelyzeti intézkedési tervnek tehát teljes mértékben ki kell terjednie a képviselettel nem rendelkező polgárokra, és a nemzeti vészhelyzeti intézkedési terveket az EKSZ-nek össze kell hangolnia. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 22 a preambulumbekezdés (új) (22a)  Az EKSZ-nek a válsághelyzetekre való felkészülés részeként szakmai továbbképzéseket kell szerveznie a konzulátusi személyzet részére a polgárok, többek között a képviselettel nem rendelkező polgárok támogatásának megkönnyítése érdekében. Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 22 b preambulumbekezdés (új) (22b)  Szakmai továbbképzéseket kell szervezni a konzuli személyzet részére, hogy javítsák az együttműködést, és növeljék ismereteiket a polgárokat a Szerződések és ezen irányelv értelmében megillető jogokról. Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 23 preambulumbekezdés (23)  Harmadik országokban az Uniót az uniós kirendeltségek képviselik, amelyek a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseleteivel együtt előmozdítják az uniós polgárok konzuli védelemhez való, az Európai Unió szerződésének 35. cikkében részletesen meghatározott jogának érvényesülését. A konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezménnyel összhangban a tagállamok nyújthatnak konzuli védelmet egy másik tagállam nevében, amennyiben az érintett harmadik ország nem tiltakozik. A tagállamoknak végre kell hajtaniuk a harmadik országokkal kapcsolatos, szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy más tagállamok nevében biztosítható legyen a konzuli védelem. (23)  Harmadik országokban az Uniót az uniós kirendeltségek képviselik, amelyek a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseleteivel együtt előmozdítják az uniós polgárok konzuli védelemhez való, az Európai Unió szerződésének 35. cikkében részletesen meghatározott jogának érvényesülését. Az uniós kirendeltségek gondoskodnak a tagállamok között szükséges koordinációról, valamint adott esetben felkérést kaphatnak konzuli feladatok ellátására. E feladat ellátása érdekében az EKSZ számára biztosítani kell a szükséges pénzügyi eszközöket. Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 25 preambulumbekezdés (25)  A jelen irányelv a kedvezőbb nemzeti rendelkezéseket nem befolyásolja, amennyiben azok összeegyeztethetők a jelen irányelvvel. (25)  A jelen irányelv a kedvezőbb nemzeti rendelkezéseket nem befolyásolja, amennyiben azok összeegyeztethetők a jelen irányelvvel. A jelen irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy olyan jellegű támogatásban részesítsék a képviselettel nem rendelkező polgárokat, amelyeket saját állampolgáraiknak sem nyújtanak. Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 25 a preambulumbekezdés (új) (25a)  Ez az irányelv nem befolyásolhatja a képviselettel nem rendelkező tagállamok azon kötelezettségét és/vagy jogát, hogy állampolgáraik számára szükség esetén és/vagy ha indokolt, közvetlenül segítséget nyújtsanak. A képviselettel nem rendelkező tagállamok folyamatosan támogatják azt a tagállamot, amely a képviselettel nem rendelkező tagállam állampolgára számára konzuli segítséget nyújt. Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 25 b preambulumbekezdés (új) (25b)  Ezen irányelv gyors és hatékony működésének biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a mellékletek bármely módosítása tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 27 preambulumbekezdés (27)  A megkülönböztetés Chartában lefektetett tilalmának megfelelően a tagállamoknak a jelen irányelvet a kedvezményezettek közötti bármilyen alapú, úgymint nemi, faji, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéstől mentesen kell végrehajtaniuk. (27)  A megkülönböztetés Chartában – különösen annak 21. cikkében – lefektetett tilalmának megfelelően a tagállamoknak, az uniós kirendeltségeknek és adott esetben az Európai Külügyi Szolgálatnak a jelen irányelvet minden esetben a kedvezményezettek közötti bármilyen alapú, úgymint nemi, faji, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéstől mentesen kell végrehajtaniuk. Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 27 a preambulumbekezdés (új) (27a)  A tagállamoknak ösztönözniük kell saját állampolgáraikat, hogy mielőtt harmadik országokba indulnak, regisztráltassák magukat a külügyminisztériumuk honlapján, annak érdekében, hogy szükség esetén, különösen válsághelyzetekben támogatásuk könnyebb legyen. Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 27 b preambulumbekezdés (új) (27b)  A Bizottságnak fontolóra kell vennie egy, a hét minden napján 24 órában működő telefonvonal kialakítását annak érdekében, hogy a válsághelyzetekben konzuli védelemért forduló polgárok könnyen jussanak információhoz. Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk A jelen irányelv az uniós polgárok harmadik ország területén - ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel - történő joggyakorlásánakelőmozdításához szükséges együttműködési és koordinációs intézkedéseket határozza meg, oly módon, hogy egy másik tagállam ugyanolyan feltételek mellett biztosítsa számukra a diplomáciai vagy konzuli hatóságok védelmét, mint a saját polgárai számára. A jelen irányelv azokat az együttműködési és koordinációs intézkedéseket határozza meg, amelyek annak megkönnyítését szolgálják, hogy az uniós polgárok számára valamely másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságai – a saját polgárait megilletőkkel azonos feltételek mellett –védelmetbiztosíthassanak olyan harmadik országok területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel. Az uniós kirendeltségek adott esetben a képviselettel nem rendelkező polgárokkal kapcsolatos konzuli feladatokkal bízhatják meg. Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés (1)  Az olyan polgárok, akik az Unió egyik olyan tagállamának állampolgárságával rendelkeznek, amelynek egy adott harmadik országban nincs diplomáciai vagy konzuli képviselete, a továbbiakban „képviselettel nem rendelkező polgárok” ugyanolyan feltételek mellett jogosultak egy másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmére, mint az adott tagállam saját polgárai. (1)  Az olyan polgárok, akik az Unió egyik olyan tagállamának állampolgárságával rendelkeznek, amelynek egy adott harmadik országban nincs diplomáciai vagy konzuli képviselete (a továbbiakban „képviselettel nem rendelkező polgárok”), egy másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak, illetve az uniós kirendeltségek védelmében részesülnek ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott tagállam saját polgárai. Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 3 bekezdés (3)  A képviselettel nem rendelkező polgárok azon családtagjai, akik nem az Unió polgárai, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak konzuli védelemre, mint a segítséget nyújtó tagállam állampolgárainak azon családtagjai, akik maguk nem az adott állam állampolgárai. (3)  A képviselettel nem rendelkező polgárok azon családtagjai, akik nem az Unió polgárai, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak konzuli védelemre, illetve egy uniós kirendeltség konzuli védelmére, mint a származási tagállam állampolgárainak családtagjai. Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 3 bekezdés (3)  A tiszteletbeli konzulok a nemzeti jogban és gyakorlatban meghatározott hatáskörük mértékéig tekinthetők az elérhető nagykövetségekkel vagy konzulátusokkal egyenértékűnek. (3)  A tiszteletbeli konzulok az elérhető nagykövetségekkel vagy konzulátusokkal egyenértékűnek tekinthetők a nemzeti jogban és gyakorlatban meghatározott megfelelő hatásköreik mértékéig. Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés (1)  A képviselettel nem rendelkező polgárok eldönthetik, hogy melyik tagállam nagykövetségétől vagy konzulátusától kérnek konzuli védelmet. (1)  A képviselettel nem rendelkező polgárok eldönthetik, hogy melyik tagállam nagykövetségétől vagy konzulátusától kérnek konzuli védelmet. Szükség esetén és indokolt esetben az uniós kirendeltségektől is kérhetnek segítséget. A tagállamoknak külügyminisztériumuk honlapján kell elérhetővé tenniük az állampolgáraik azon jogával kapcsolatos információkat, hogy ezen irányelvnek megfelelően egy másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak konzuli védelmében részesülhetnek egy olyan harmadik országban, amelyben az adott tagállam nem rendelkezik képviselettel, illetve e jog gyakorlására vonatkozó feltételekről. Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés (2)  Egy tagállam állandó jelleggel is képviselhet egy másik tagállamot és a tagállamok harmadik országokban lévő nagykövetségei és konzulátusai köthetnek tehermegosztási megállapodást, amennyiben a kérelmek hatékony kezelése biztosított. A tagállamoknak az ilyen megállapodásokról tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot, amely azokat közzéteszi az erre a célra fenntartott internetes honlapján. (2)  A képviselettel nem rendelkező polgároknak nyújtott védelem és a kérelmek hatékony kezelésének biztosítása érdekében a tagállamok képviselete és adott esetben az Unió kirendeltsége helyi megállapodásokat köthetnek a tehermegosztásról és az információcseréről. A helyi hatóságok értesítését követően ezeket a helyi megállapodásokat jelenteni kell a Bizottságnak és az EKSZ-nek, és közzé kell tenni a Bizottság honlapján és az érintett tagállamok egyéb releváns honlapjain. A megállapodások teljes mértékben tiszteletben tartják a jelen irányelv rendelkezéseit. Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés (2)  Ha az uniós polgár nem tud érvényes útlevelet vagy személyazonossági igazolványt felmutatni, akkor személyazonossága bármilyen más módon is igazolható, ideértve az azon tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságai általi igazolást, amelynek a kérelmező polgárának jelenti ki magát. (2)  Ha az uniós polgár nem tud érvényes útlevelet vagy személyazonossági igazolványt felmutatni, akkor személyazonossága bármilyen más módon is igazolható, ideértve az azon tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságai általi igazolást, amelynek a kérelmező polgárának jelenti ki magát. A segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus biztosítja a képviselettel nem rendelkező polgárok számára a személyazonosságuk igazolásához szükséges eszközt. Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 1 a fejezet 5 a cikk (új) 1a.  FEJEZET Helyi konzuli védelemi együttműködés és koordináció 5a. cikk Általános alapelv A tagállamok diplomáciai és konzuli hatóságai szorosan együttműködnek, valamint összehangolják tevékenységüket egymással és az Unióval, annak biztosítása érdekében, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok ugyanolyan feltételek mellett kapjanak védelmet, mint az állampolgárok. Az uniós kirendeltségek elősegítik az együttműködést és a tevékenységek összehangolását a tagállamok, valamint a tagállamok és az Unió között annak biztosítása érdekében, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok ugyanolyan feltételek mellett kapjanak védelmet, mint az állampolgárok. Amikor egy konzulátus vagy nagykövetség, vagy adott esetben az uniós kirendeltség képviselettel nem rendelkező polgárnak nyújt segítséget, fel kell venni a kapcsolatot a polgár állampolgársága szerinti tagállam legközelebbi regionálisan illetékes konzulátusával, nagykövetségével vagy külügyminisztériumával, valamint az uniós kirendeltséggel, és együtt kell működniük a megteendő intézkedések meghatározása érdekében. A tagállamok értesítik az EKSZ-t a külügyminisztériumi illetékes kapcsolattartókról, akiknek a listáját a Szolgálat biztonságos honlapján folyamatosan frissíti. (A bizottsági javaslat 7. cikke elavul.) Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész (2)  Az (1) bekezdésben hivatkozott konzuli védelem az alábbi helyzetekben nyújtandó segítséget foglalja magába: 2.  Az (1) bekezdésben hivatkozott konzuli védelem különösen az alábbi helyzetekben nyújtandó segítséget foglalja magába: Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – b pont b) bűncselekmény áldozatává válás; (b) bűncselekmény áldozatává válás vagy ennek veszélye; Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új) Ez a konzuli védelem kiterjed minden olyan más helyzetre is, amelyben a képviselt tagállam szokás szerint segítséget nyújt saját állampolgárai számára. Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés (1)  Képviselettel nem rendelkező polgár letartóztatása vagy fogva tartása esetén a tagállamok nagykövetségei vagy konzulátusai, figyelemmel a 6. cikk. (1) bekezdésére, különösen: 1.  Képviselettel nem rendelkező polgár letartóztatása vagy másképpen való fogva tartása esetén a tagállamok nagykövetségei vagy konzulátusai, figyelemmel a 6. cikk. (1) bekezdésére, különösen: a) a polgár kérésére értesítik a polgár családtagjait vagy más hozzátartozóit; (a) a polgár kérésére értesítik a polgár családtagjait vagy más hozzátartozóit; b) meglátogatják a polgárt, és figyelemmel kísérik, hogy megkapja-e a minimális börtönellátást; (b) meglátogatják a polgárt, és gondoskodnak arról, hogy a fogva tartás minimális követelményei biztosítva legyenek; c) tájékoztatják a polgárt a fogvatartottak jogairól. (c) tájékoztatják a polgárt a jogairól; (ca) biztosítják, hogy a polgár megfelelő jogi tanácsadásban részesüljön. Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 3 bekezdés (3)  A nagykövetség vagy konzulátus a polgárt érintő látogatásairól, valamint a minimális börtönellátás figyelemmel kíséréséről jelentést tesz a polgár tagállama felé. Azonnal tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot bármilyen rossz bánásmódra vonatkozó panaszról. 3.  A nagykövetség vagy konzulátus a polgárt érintő látogatásairól, valamint a fogva tartás minimális követelményeinek figyelemmel kíséréséről jelentést tesz a polgár tagállama felé. Azonnal tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot bármilyen rossz bánásmódra vonatkozó panaszról, valamint az ilyen rossz bánásmód megelőzése és a fogva tartás minimális normáinak biztosítása érdekében hozott intézkedésekről. Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 4 bekezdés (4)  A nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot a polgár számára annak jogairól adott tájékoztatásról. Közvetítőként lép fel, többek között segít a kegyelmi vagy korai szabadlábra helyezési kérvény, vagy áthelyezési kérelem megfogalmazásában. Ha szükséges, közvetítőként lép fel a polgár állampolgárság szerinti tagállamának diplomáciai vagy konzuli kirendeltségein keresztül letétbe helyezett ügyvédi díjakkal kapcsolatban. 4.  A nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot a polgár számára annak jogairól adott tájékoztatásról. Közvetítőként lép fel, többek között biztosítja, hogy a polgár megfelelő jogi tanácsadásban részesüljön, és segít többek között a kegyelmi vagy korai szabadlábra helyezési kérvény, vagy áthelyezési kérelem megfogalmazásában. Ha szükséges, közvetítőként lép fel a polgár állampolgárság szerinti tagállamának diplomáciai vagy konzuli kirendeltségein keresztül letétbe helyezett ügyvédi díjakkal kapcsolatban. Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk – 1 bekezdés (1)  Ha képviselettel nem rendelkező polgár bűncselekmény áldozatául esik, a tagállamok nagykövetségei vagy konzulátusai, figyelemmel a 6. cikk. (1) bekezdésére, különösen: 1.  Ha képviselettel nem rendelkező polgár bűncselekmény áldozatául esik vagy ennek fennáll a veszélye, a tagállamok nagykövetségei vagy konzulátusai, figyelemmel a 6. cikk. (1) bekezdésére, különösen: a) a polgár kérelmére értesítik családtagjait vagy más hozzátartozóit; (a) a polgár kérelmére értesítik családtagjait vagy más hozzátartozóit; b) tájékoztatást és/vagy segítséget nyújtanak a polgár számára a vonatkozó jogi kérdések és az egészségügyi ellátás terén. (b) tájékoztatást és/vagy segítséget nyújtanak a polgár számára az egészségügyi ellátás terén. (ba) tájékoztatják a polgárt jogairól, valamint megfelelő jogi segítséget és tanácsadást nyújtanak számára. Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk – 2 bekezdés (2)  A nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot az esetről, annak súlyosságáról, a nyújtott segítségről, és felveszi a kapcsolatot a polgár családtagjaival vagy más, vele kapcsolatban álló személyekkel, ha a polgár – amennyiben ez lehetséges – ehhez hozzájárult. 2.  A nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot az esetről, annak súlyosságáról és a nyújtott segítségről. Az érintett tagállam felveszi a kapcsolatot a polgár családtagjaival vagy más, vele kapcsolatban álló személyekkel, kivéve, ha a polgár ehhez nem adja hozzájárulását. Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés (2)  A nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot az esetről, annak súlyosságáról, a nyújtott segítségről, és szükség esetén felveszi a kapcsolatot az áldozat családtagjaival vagy más, az áldozattal kapcsolatban álló személyekkel. Tájékoztatja továbbá az állampolgárság szerinti tagállamot, amennyiben egészségügyi okokból evakuációra van szükség. A kivételesen sürgős esetek kivételével az egészségügyi okokból történő evakuáció minden esetben az állampolgárság szerinti tagállam előzetes hozzájárulásához kötött. 2.  A nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot az esetről, annak súlyosságáról és a nyújtott segítségről. Az érintett tagállam felveszi a kapcsolatot az áldozat családtagjaival vagy más, vele kapcsolatban álló személyekkel, kivéve ha a polgár ehhez nem adja hozzájárulását. Tájékoztatja továbbá az állampolgárság szerinti tagállamot, amennyiben egészségügyi okokból evakuációra van szükség. A kivételesen sürgős esetek kivételével az egészségügyi okokból történő evakuáció minden esetben az állampolgárság szerinti tagállam előzetes hozzájárulásához kötött. Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 11 a cikk (új) 11a. cikk Helyi együttműködés A helyi együttműködési értekezletek témái, többek között: információcsere a képviselettel nem rendelkező polgárokra vonatkozóan olyan témákban, mint a polgárok biztonsága, a fogva tartási körülmények vagy a konzulátus elérhetősége. Ha a külügyminisztériumok központilag másképp meg nem állapodnak, az elnök helyi döntés alapján vagy a tagállam vagy az uniós kirendeltség képviselője. Az elnök összegyűjti és folyamatosan frissíti az elérhetőségi adatokat, különösen a képviselettel nem rendelkező tagállamok kapcsolattartási pontjait, és megosztja azokat a helyi nagykövetségekkel, konzulátusokkal és az uniós kirendeltséggel. Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 3 fejezet és 12 cikk 3.  FEJEZET törölve Pénzügyi eljárások 12. cikk Általános szabályok Ha képviselettel nem rendelkező polgár pénzügyi előleg formájában vagy hazautazáshoz kér segítséget, figyelemmel a 6. cikk. (1) bekezdésére, az alábbi eljárás alkalmazandó: a)  A képviselettel nem rendelkező polgár vállalja, hogy az állampolgárság szerinti tagállam részére teljes összegben visszafizet minden előleget vagy felmerült költséget, valamint adott esetben a konzuli díjat is, az 1. mellékletben szereplő formanyomtatvány felhasználásával; b) ha a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus igényli, az állampolgárság szerinti tagállam késedelem nélkül megadja a kérelemhez kapcsolódó szükséges információkat, feltüntetve az adott esetben felszámítandó konzuli díjat; c) a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot a feldolgozott, pénzügyi előlegre vagy hazautazásra vonatkozó kérelmekről; d) a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus írásban, az I. mellékletben szereplő nyomtatványon benyújtott igénye alapján az állampolgárság szerinti tagállama pénzügyi előleg vagy a felmerült költség teljes összegét visszatéríti. Módosítás 44 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk 13. cikk törölve Válsághelyzetben követendő egyszerűsített eljárás (1)  Válsághelyzetben a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus az érintett polgár állampolgársága szerinti tagállammal koordinálja a képviselettel nem rendelkező polgárok evakuálását vagy más szükséges támogatását. Az ilyen evakuációval vagy támogatással kapcsolatos költségtérítési igényeket a segítséget nyújtó tagállam a polgár állampolgárság szerinti tagállamának külügyminisztériumához nyújtja be. A segítséget nyújtó tagállam akkor is igényelheti a költségtérítést, ha a képviselettel nem rendelkező polgár nem vállalta aláírásával a 12. cikk a) pontjában szereplő visszafizetést. A jelen bekezdés nem akadályozza meg az állampolgárság szerinti tagállamot abban, hogy a nemzeti törvények alapján követelje a visszafizetést. (2)  Ha a segítséget nyújtó tagállam úgy kívánja, súlyos válsághelyzetben az evakuáció vagy támogatás költségét az állampolgárság szerinti tagállam pro-rata alapon téríti vissza, elosztva a teljes költséget a segítséget kapó polgárok számával. (3)  Ha a költségeket nem lehet kiszámítani, a segítséget nyújtó tagállam átalánydíjas alapon is kérheti a segítségnyújtás típusának megfelelő összeg megtérítését, a 2. sz. melléklet szerint. (4)  Ha a segítséget nyújtó tagállam pénzügyi támogatást kapott az EU polgári védelmi mechanizmusától, az állampolgárság szerinti tagállam hozzájárulását az uniós hozzájárulás összegének levonása után határozzák meg. (5)  A költségtérítési igényekhez a 2. mellékletben található nyomtatványt kell használni. Módosítás 45 Irányelvre irányuló javaslat 4 fejezet – cím Helyi és válsághelyzeti együttműködés és koordináció Válsághelyzeti együttműködés és koordináció Módosítás 46 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk 14. cikk törölve Helyi együttműködés A helyi együttműködési értekezletek témái, többek között: információcsere a képviselettel nem rendelkező polgárokról olyan témákban, mint a polgárok biztonsága, börtönállapotok vagy a konzulátus elérhetősége. Ha a külügyminisztériumok központilag másképp meg nem állapodnak, az elnök helyi döntés alapján vagy a tagállam képviselője vagy az Unió küldötte. Az elnök összegyűjti és folyamatosan frissíti az elérhetőségi adatokat, különösen a képviselettel nem rendelkező tagállamok kapcsolattartási pontjait, és megosztja azokat a helyi nagykövetségekkel, konzulátusokkal és az Unió kirendeltségével. Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés (1)  Az átfogó felkészültség érdekében a helyi intézkedési terveknek ki kell terjedniük a képviselettel nem rendelkező polgárokra is. Az adott harmadik országban képviselettel rendelkező tagállamok egymással és az uniós kirendeltséggel koordinálják a vészhelyzeti intézkedési terveket. A képviselettel nem rendelkező polgárok teljes körű válsághelyzeti támogatása érdekében megállapodnak az egyes résztvevők feladatairól, a gyülekezési pontokhoz képviselőket rendelnek ki és a képviselettel nem rendelkező polgárokat a saját polgáraikkal azonos feltételek szerint tájékoztatják a válságkészültségi intézkedésekről. 1.  Az uniós kirendeltségek koordinálják a tagállamok közötti vészhelyzeti intézkedések megtervezését az átfogó felkészültség érdekében, ideértve a feladatok kiosztását annak biztosítására, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárokat teljes körűen támogassák válsághelyzetben, a gyülekezési pontokhoz képviselőket rendeljenek ki és a képviselettel nem rendelkező polgárokat a saját polgáraikkal azonos feltételek szerint tájékoztassák a válságkészültségi intézkedésekről. Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 bekezdés (2)  Válság esetén a tagállamok és az Unió szorosan együttműködnek a képviselettel nem rendelkező polgárok hatékony támogatása érdekében. A tagállamok és az Unió időben tájékoztatják egymást a felhasználható evakuációs kapacitásokról. Kérés esetén a tagállamok uniós szintű támogatást is kaphatnak a meglévő válságkezelő csapatoktól, többek között konzulátusi szakértőket, különösen a képviselettel nem rendelkező tagállamoktól. 2.  Válság esetén a tagállamok és az EKSZ szorosan együttműködnek a képviselettel nem rendelkező polgárok hatékony támogatása érdekében. Az uniós kirendeltség koordinálja a felhasználható evakuációs kapacitásokra vonatkozó, időben történő információcserét, koordinálja magát az evakuálást és biztosítja a szükséges evakuációs segítségnyújtást, amelyhez adott esetben uniós szintű támogatást is kaphat a meglévő válságkezelő csapatoktól, többek között konzulátusi szakértőket, különösen a képviselettel nem rendelkező tagállamoktól. Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – cím Vezető állam Koordináció válsághelyzetre való felkészülés és válsághelyzet esetén Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés (1)  A jelen irányelv alkalmazása során egy adott harmadik országban vezető állam(ok) az(ok) a tagállam(ok), amely(ek) a válsághelyzetre való felkészülés során és válsághelyzetben a koordinációért és a segítségnyújtás irányításáért felelős(ek), amelybe a képviselettel nem rendelkező polgárokat illető feladatkör is beletartozik. 1.  Az uniós kirendeltségek felelnek a válsághelyzetre való felkészülés során és válsághelyzetben a segítségnyújtásért és annak koordinálásáért, amelybe a képviselettel nem rendelkező polgárokat illető feladatkör is beletartozik. Módosítás 51 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 2 bekezdés (2)  Egy adott harmadik országban egy tagállamot akkor jelölnek ki vezető államnak, ha ilyen irányú szándékát jelezte a meglévő biztonságos kommunikációs hálózaton keresztül; ha valamely másik tagállam nem tiltakozik 30 napon belül, vagy ha a javasolt vezető állam nem mond le a feladatról a biztonságos kommunikációs hálózaton keresztül. Ha egynél több tagállam közösen kívánja vállalni a vezető állam feladatkörét, akkor szándékukat közösen kell jelezniük a biztonságos kommunikációs hálózaton keresztül. Válság esetén egy vagy több tagállam azonnal átveheti ezt a feladatot, ebben az esetben erről 24 órán belül értesítést küldenek. A tagállamok visszautasíthatják az ajánlatot, de állampolgáraik és más potenciális kedvezményezettek, a 6. cikk (1) bekezdésnek megfelelően, továbbra is jogosultak a vezető állam segítségére. Ha nincs vezető állam, a helyszínen képviselettel rendelkező államok megállapodnak abban, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok támogatását melyik tagállam koordinálja. törölve Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 3 bekezdés (3)  A válságra való felkészülés során a vezető állam vagy államok biztosítják, hogy a nagykövetségek és konzulátusok vészhelyzeti intézkedési terveinek kialakítása során megfelelő figyelmet fordítsanak a képviselettel nem rendelkező polgárokra, hogy a vészhelyzeti intézkedési tervek össze legyenek hangolva, valamint arra, hogy az uniós kirendeltségek megfelelő tájékoztatást kapjanak ezen intézkedésekről. 3.  A válságra való felkészülés során az uniós kirendeltség biztosítja, hogy a nagykövetségek és konzulátusok vészhelyzeti intézkedési terveinek kialakítása során megfelelő figyelmet fordítsanak a képviselettel nem rendelkező polgárokra, hogy a vészhelyzeti intézkedési tervek össze legyenek hangolva, valamint arra, hogy a nagykövetségek és a konzulátusok megfelelő tájékoztatást kapjanak ezen intézkedésekről. Módosítás 53 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 4 bekezdés (4)  Válság esetén képviselettel nem rendelkező polgárok tekintetében a vezető állam(ok) vagy a segítségnyújtást koordináló tagállam irányítja(ják) a koordinációt, a segítségnyújtás vezetését és a gyülekezési műveleteket, és szükség esetén a többi érintett tagállammal együtt biztonságos helyre evakuálják őket. A vezető állam a képviselettel nem rendelkező tagállamok számára is biztosít kapcsolattartási pontot, amelyen keresztül információt kaphatnak a polgáraikról és koordinálhatják a támogatást. A vezető állam(ok) vagy a képviselettel nem rendelkező polgárok támogatását koordináló tagállam adott esetben segítséget kérhet olyan eszközöktől, mint az EU polgári védelmi mechanizmusa és az Európai Külügyi Szolgálat válságkezelési struktúrái. A tagállamok minden releváns információt átadnak a vezető állam(ok)nak vagy a segítségnyújtást koordináló tagállamnak a válsághelyzetben jelen lévő, képviselettel nem rendelkező polgáraikról. 4.  Válság esetén képviselettel nem rendelkező polgárok tekintetében az uniós kirendeltség irányítja a koordinációt, a segítségnyújtás vezetését és a gyülekezési műveleteket, és a többi érintett tagállam segítségével koordinálja a biztonságos helyre való evakuálást. A vezető állam a képviselettel nem rendelkező tagállamok számára is biztosít kapcsolattartási pontot, amelyen keresztül információt kaphatnak a polgáraikról és koordinálhatják a támogatást. Az uniós kirendeltség és az érintett tagállamok adott esetben segítséget kérhetnek olyan eszközöktől, mint az EU polgári védelmi mechanizmusa és az Európai Külügyi Szolgálat válságkezelési struktúrái. A tagállamok minden releváns információt átadnak az uniós kirendeltségnek a válsághelyzetben jelen lévő, képviselettel nem rendelkező polgáraikról. Módosítás 54 Irányelvre irányuló javaslat 4 a fejezet (új) 4a.  FEJEZET Pénzügyi eljárások Módosítás 55 Irányelvre irányuló javaslat 16 a cikk (új) 16a. cikk Általános szabályok Ha képviselettel nem rendelkező polgár pénzügyi előleg formájában vagy hazautazáshoz kér segítséget, figyelemmel a 6. cikk. (1) bekezdésére, az alábbi eljárás alkalmazandó: (a)  A képviselettel nem rendelkező polgár vállalja, hogy az állampolgárság szerinti tagállam részére teljes összegben visszafizet minden előleget vagy felmerült költségeket, valamint adott esetben a konzuli díjat is, az 1. mellékletben szereplő formanyomtatvány felhasználásával; (b) ha a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus igényli, az állampolgárság szerinti tagállam késedelem nélkül megadja a kérelemhez kapcsolódó szükséges információkat, feltüntetve az adott esetben felszámítandó konzuli díjat; (c) a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállamot a feldolgozott, pénzügyi előlegre vagy hazautazásra vonatkozó kérelmekről; (d) a segítséget nyújtó nagykövetség vagy konzulátus írásban, az I. mellékletben szereplő nyomtatványon benyújtott igénye alapján az állampolgárság szerinti tagállam a pénzügyi előleg vagy a felmerült költségek teljes összegét visszatéríti. Módosítás 56 Irányelvre irányuló javaslat 16 b cikk (új) 16b. cikk Válsághelyzetben követendő egyszerűsített eljárás 1.  Válsághelyzetben az uniós kirendeltség az érintett polgár állampolgársága szerinti tagállammal koordinálja a képviselettel nem rendelkező polgárok evakuálását vagy más szükséges támogatását. 2.  Az EKSZ rendelkezik a válsághelyzetre való felkészülés és maga a válsághelyzet során a segítségnyújtáshoz és annak koordinálásához szükséges pénzeszközökkel. Módosítás 57 Irányelvre irányuló javaslat 18 a cikk (új) 18a. cikk A mellékletek módosításai A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 18b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek bármilyen kiigazítása érdekében. Módosítás 58 Irányelvre irányuló javaslat 18 b cikk (új) 18b. cikk A felhatalmazás gyakorlása 1.  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására. 2.  A 18a. cikkben említett felhatalmazást a Bizottság meghatározatlan időre, …-től/tól* kezdődően kapja. 3.  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 18a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A visszavonás a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. 4.  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. 5.  A 18a. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament és a Tanács jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik. * Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i állásfoglalása az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról (2012/2044(INI))

P7_TA(2012)0395 A7-0310/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1003),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – ”Együtt egy újfajta növekedésért„” című bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért – 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724) és a közleményt kísérő, „Az egységes piac: az elért eredmények áttekintése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2007)1521),

–  tekintettel az egységes piac felülvizsgálatáról szóló 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(1) és „Az egységes piac felülvizsgálata egy év elteltével” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)3064),

–  tekintettel a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című közleményére (COM(2010)0543),

–  tekintettel a Bizottságnak az európai uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 27. éves jelentésére (2009) (COM(2010)0538), valamint az ezt kísérő, „Az egyes ágazatok helyzete” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1143),

–  tekintettel „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

–  tekintettel a Bizottság 2009. június 29-i, az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről szóló ajánlására(2),

–  tekintettel az egységes piaci intézkedéscsomagra vonatkozó, 2010. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Mario Montinak a Bizottsághoz benyújtott, az egységes piac újjáélesztéséről szóló jelentésére,

–  tekintettel „Az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 21. belső piaci eredménytáblára (2010) és a belső piaci eredménytábláról szóló 2010. március 9-i(4) és 2008. szeptember 23-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 258–260. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7., 10. és 15. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Jogi Bizottság, és a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0310/2012),

A.  mivel az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról szóló dokumentum megerősíti, hogy az egységes piaccal kapcsolatos elvárások és a tényleges helyzet között még vannak eltérések;

B.  mivel még mindig túl sok olyan akadály van, amelyek miatt az uniós polgárok nem tudják teljes mértékben kiaknázni az egységes piac előnyeit, ami akadályozza az egyazon közösséghez tartozás érzésének kialakulását; mivel sürgősen orvosolni kell e nehézségeket, hogy az uniós polgárok teljes mértékben élvezhessék a szabad mozgáshoz való jogot, valamint az európai uniós tagságból származó előnyöket;

C.  mivel az akadályok felszámolása és az egységes piac fellendítése alapvető fontosságú az Európát jelenleg sújtó gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság idején, hozzájárulva az innovációhoz, a növekedéshez, a versenyképesség fokozásához, a munkahelyteremtéshez, valamint az európaiak egységes piacba vetett bizalmának erősítéséhez; mivel az egységes piac megerősítése előnyös valamennyi európai polgár számára, és ezáltal hozzájárul az Unió területi, gazdasági és társadalmi kohéziójához;

D.  mivel az egységes piac alapvetően járul hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósulásához, valamint a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés hármas célkitűzésének eléréséhez; mivel az egységes piac fellendítésével kapcsolatos politikai gondolkodás új paradigmájának a polgárokat, a fogyasztókat és elsősorban a kkv-kat kell a középpontba állítania;

E.  mivel az európai polgárok a bankok által támasztott különböző nehézségekkel, illetve bonyolult és diszkriminatív követelményekkel találják szemben magukat a számlanyitás során, így 30 millió európai polgár nem rendelkezik bankszámlával, ami gátolja a mobilitást; mivel az Eurobarométer adatai szerint a megkérdezett fogyasztók 29%-ának nehézséget okoz a folyószámlákkal kapcsolatos különböző ajánlatok összevetése, és nem képesek kiválasztani az igényeiknek legjobban megfelelő számlatípust;

F.  mivel az európai polgárok körülbelül 30%-a nem tudja, hogy külföldön jogosult egészségügyi ellátásra, valamint az ellátás költségeinek megtérítésére; mivel csak minden harmadik európai polgár tudja, hogy külföldi útjaira magával kell vinnie európai egészségbiztosítási kártyáját, valamint hogy ez a kártya a rövid időtartamú tartózkodások, például nyaralás, üzleti út vagy külföldi tanulmányút esetén elengedhetetlenül fontos;

G.  mivel az áruk szabad mozgása az Európai Unió sarokköve, és az Unió egységes típus-jóváhagyási rendszert vezetett be, és harmonizálta a gépjárművek forgalmi engedélyeit; mivel ezáltal sokkal könnyebbé vált valamely másik tagállamban gépkocsit vásárolni vagy egy gépkocsit valamely másik tagállamban bejegyeztetni; mivel azok az európai polgárok, akik másik tagállamban telepednek le, és magukkal kívánják vinni személygépkocsijukat is, nehézkes és bonyolult eljárásokkal szembesülnek, a saját tagállamukban nem is létező dokumentumok bemutatását kérik tőlük, továbbá kiegészítő adók megfizetésére kényszerülnek; mivel hasonló akadályokkal szembesülnek azok az európai polgárok is, akik egy másik uniós tagállamban szándékoznak személygépkocsit vásárolni; mivel a Parlament számtalan panaszt kap olyan állampolgároktól, akiknek nehézkes formalitásokkal kell szembenézniük, gyakran járművük másik tagállamban történő újraregisztrálása és az ehhez kapcsolódó további költségek kapcsán; mivel ugyanakkor az Uniónak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a lopott járművek hamisított forgalmi engedéllyel történő újraregisztrálása ne történhessen meg;

H.  mivel az utasok jogaira vonatkozó európai uniós szabályok biztosítják a polgárok minimális védelmét, és ezzel elősegítik a mobilitást és a társadalmi integrációt; mivel ezek segítenek a fuvarozók egyenlő versenyfeltételeinek megteremtésében az egyes közlekedési módokon belül és azokon átnyúlóan is; mivel az utasok jogainak védelmére szolgáló uniós jogi keretnek a fogyasztók olyan minimális védelmét kell garantálnia, amely állja a változó kereskedelmi gyakorlatok, mint például a kiegészítő díjak által teremtett kihívást, valamint kiterjed a légitársaságok csődje vagy fizetésképtelensége esetére; mivel az Uniónak reagálnia kellene az új multimodális mobilitási mintákra;

I.  mivel az egységes európai vasúti térség kialakítása előtt álló szabályozási és fizikai akadályok felszámolása – különösen a teherszállítás vonatkozásában – elősegítené az egységes piacon belüli növekedés beindítását;

J.  mivel az európai fogyasztók 62%-a szeretne energiaszolgáltatót váltani és olcsóbb díjszabásra váltani, ám érthető és összehasonlítható tájékoztatás híján, valamint az energiaszolgáltatóval kötött meglévő szerződések felmondása előtt álló akadályok miatt választási szabadságuk korlátozott; mivel a szolgáltatóváltás fogyasztónként 100 euró, azaz összeurópai szinten 13 milliárd euró megtakarítást eredményezne;

K.  mivel az egységes piacnak a mobil távközlés területén történő elmélyítését – különösen a barangolást illetően – az európai polgárok kifejezetten üdvözölnék;

L.  mivel egy felmérés szerint a vizsgált európai fogyasztók 26%-a tapasztalt problémákat az internetszolgáltatásban; mivel az egyik internetszolgáltatóról egy másikra való átállás folyamata bonyolult és költséges, a fogyasztók pedig gyakran tapasztalnak gyenge szolgáltatásminőséget és a nemzeti szabályok egyenlőtlen érvényesítését;

M.  mivel a fogyasztói jogokkal kapcsolatos tájékoztatás hiánya, a jogszabályok helytelen alkalmazása és a határokon átnyúló vásárlások során felmerülő viták rendezésének nehézségei bizalmatlanná teszik a fogyasztókat az online vásárlással szemben, így az EU nem rendelkezik a polgárok és a vállalkozások igényeit kielégítő valódi digitális piaccal; mivel az európai fogyasztói központok (ECC) adatai szerint a fogyasztói panaszok oroszlánrészét – mintegy 59%-át – az online vásárlások teszik ki;

N.  mivel elsősorban a közbeszerzés terén alkalmazott eltérő nemzeti gyakorlatok, az egyes tagállamokban támasztott bonyolult adminisztratív követelmények, valamint a nyelvi akadályok miatt a vállalkozások továbbra is nehezen jutnak be más tagállamok közbeszerzési piacára;

O.  mivel a jelenlegi gazdasági körülmények között nagy súllyal esik a latba a kkv-k finanszírozásokhoz való hozzáférésének előmozdítása, úgy maguknak a vállalkozásoknak a fennmaradása és fejlesztése, mint összességében Európában a vállalkozói kedv és a növekedés erősítése szempontjából;

P.  mivel különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élők szükségleteire, hogy a legteljesebb mértékben részesülhessenek az egységes piac előnyeiben, aktívan törekedve annak biztosítására, hogy a hozzáférési kötelezettséget előíró(6), a webtartalmak hozzáférhetőségére vonatkozó nemzetközi iránymutatásoknak(7) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően az új elektronikus tartalmak a fogyatékossággal élők számára is hozzáférhetőek legyenek;

I.Bevezetés

1.  üdvözli, hogy „Az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i európai parlamenti állásfoglalás nyomán a Bizottság előterjesztette „Az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályáról” szóló munkadokumentumot;

2.  gratulál a Bizottságnak e jelentős kezdeményezéshez, amely a polgároknak és a vállalkozásoknak az Unió által részükre biztosított jogok gyakorlásával kapcsolatos nehézségeivel és aggályaival foglalkozik; úgy véli ugyanakkor, hogy a munkadokumentum mélyebben szántó is lehetett volna;

3.  meggyőződése, hogy az uniós polgárok gazdasági és társadalmi jólétéhez szükséges a belső piac kiteljesítése; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét fellépéseket és megvalósítható javaslatokat a polgárok 20 legfőbb aggályát képező problémák megoldására;

4.  meggyőződése, hogy a jelenleg zajló súlyos gazdasági válság közepette az Uniónak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy felszámolja az egységes piac zavartalan működésének akadályait, különösen azokon a területeken, amelyek a fenntartható növekedés motorjaivá válhatnak, például a határokon átnyúló üzleti és vállalkozási tevékenység, a szolgáltatásnyújtás, a mobilitás, a finanszírozáshoz való hozzájutás és a pénzügyi műveltség terén;

5.  elismeri, hogy a képzett munkaerő nagyobb mobilitása hozzájárulhat Európa versenyképességének növekedéséhez; úgy véli, hogy ehhez a belső piaci információs rendszer riasztási mechanizmusának felhasználásával a szakképesítések elismerését szolgáló korszerű keretrendszer elfogadására van szükség;

6.  üdvözli a belső piaci információs rendszer által támogatott európai szakmai kártya bevezetését, melynek kritériumait az Unión belüli adminisztratív eljárások és az önkéntes, határokon átnyúló mobilitás megkönnyítése érdekében jelenleg értékelik; továbbá úgy véli, hogy a belső piaci információs rendszerrel elérhető a származási tagállam és a fogadó ország közötti gyorsabb együttműködés, ami segít kezelni az uniós munkaerőpiacon tartósan fennálló különbözőségeket;

7.  hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokban a munkavállalói mobilitásnak önkéntes lépésnek kell lennie, és mindenkor a munkavállalói jogok maradéktalan tiszteletben tartásával kell együtt járnia;

8.  aggályainak ad hangot azon csalárd munkaerő-közvetítők miatt, amelyek Unió-szerte részt vesznek a munkaerő kizsákmányolásában, ezzel aláásva a munkavállalók szabad mozgásának megfelelő működését, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet e kérdéskörnek például a nemzeti munkaügyi felügyelőségek szorosabb együttműködése révén történő megoldására;

9.  hangsúlyozza, hogy a polgárok mobilitásának elősegítése és a határokon átnyúló üzleti kezdeményezések előmozdítása érdekében sürgős szükség van a polgárok Unión belüli adózással kapcsolatos ismereteinek bővítésére, valamint a határ menti munkavállalókat és munkáltatókat érintő adózási akadályok mérséklésére, harcolva mindeközben az adóelkerülés és az adócsalás lehetősége ellen;

10.  hangsúlyozza ennek megfelelően egy olyan, társadalmilag igazságos költségvetési politika szükségességét, amely újraelosztó szereppel bír, fokozza a növekedést, illetve amely kezelni tudja az adóverseny súlyos problémáját, a hatékony ellenőrzést, az offshore cégek megadóztatását, valamint az Unióban virágzó adóparadicsomok felszámolását;

11.  felkéri az Európai Bizottságot azoknak a programoknak az előmozdítására, amelyek az európai gazdaság gerincét képező európai kkv-k vállalkozói kedvének, nemzetközivé válásának és versenyképességének javulásához járulnak hozzá;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a kkv-kat a fiatalok foglalkoztatására, valamint erősítse meg a fiatalok mobilitását célzó programokat készségeik javítása érdekében, hogy ezzel növelje foglalkoztathatóságukat és elősegítse munkaerőpiacra való belépésüket;

13.  üdvözli a tökéletesen integrált egységes piac létrehozását célzó újabb jogalkotási javaslatokat, hogy növekedhessen a verseny és a hatékonyság, és az európai fogyasztóknak szélesebb körű választási lehetőségük legyen;

14.  kiemeli az internet által a vállalkozások hatékonyságában, valamint az e-kereskedelem által a vállalkozások számára új piacok, növekedés és lehetőségek teremtésében betöltött, gyorsan erősödő szerepét; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben működőképes alternatív vitarendezési rendszereket és online vitarendezési rendszereket kell biztosítani, ezek ugyanis megerősítik a fogyasztók és a vállalkozások digitális piacba vetett bizalmát; felszólít az engedélyezési rendszerek egyszerűsítésére, a szerzői jog hatékony keretének kialakítására, valamint a termékek és a márkák hamisításának megelőzését célzó fellépésre;

15.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 194. cikke megállapítja, hogy az Unió energiapolitikáját a tagállamok közötti szolidaritás szellemének kell vezérelnie; rámutat arra, hogy a belső energiapiac megvalósításának tekintetbe kell vennie az európai régiók strukturális társadalmi-gazdasági különbségeit, és nem róhat terheket a tagállamokra;

16.  megjegyzi, hogy az autóbusszal közlekedő utasok jogaira vonatkozó jogszabályok 2011-es elfogadásával az Unióban immár átfogó és integrált, minden közlekedési módra kiterjedő szabályrendszer létezik az utasok alapvető jogaira vonatkozóan;

17.  úgy véli, hogy az uniós banki ágazat fő céljának a reálgazdaság tőkével való ellátásának kell lennie, ami a növekedést, a versenyt és a munkahelyteremtést előmozdító, tudásalapú egységes piac kialakulásának egyik előfeltétele;

18.  üdvözli a Bizottság által javasolt közbeszerzési reformot, és úgy gondolja, hogy az uniós szintű közös elvek, valamint rugalmas, egyértelmű és egyszerű közbeszerzési szabályok meghatározása lehetővé tenné a vállalkozások, mindenekelőtt a kkv-k számára, hogy jobban kihasználhassák a határokon átnyúló közbeszerzés kínálta lehetőségeket; kiemeli, hogy elengedhetetlen egy uniós szintű e-közbeszerzési rendszer létrehozása, ami nagyobb átláthatóságot és versenyképességet biztosítana, valamint lehetővé tenné a közpénzek hatékonyabb felhasználását;

19.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állami szektor honlapjaihoz 2015-ig megvalósítandó teljes körű hozzáférésre vonatkozó jogalkotási javaslatot elhalasztották; üdvözli a digitális társadalmi befogadás ütemtervét, és az elektronikus kormányzati portálok kapcsán felszólít a web-hozzáférhetőségi kezdeményezés (WAI) és a webtartalmak hozzáférhetőségére vonatkozó iránymutatások (WCAG) alkalmazására;

20.  felhívja a figyelmet az európai szabványok kidolgozásának fontosságára, amelyek nélkülözhetetlenek mind az egységes piac megvalósulása, mind pedig az Unió nemzetközi versenyképességének növelése szempontjából; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a könnyebb hozzáférést az európai szabványokhoz a kkv-k és a mikrovállalkozások számára;

21.  rámutat arra, hogy az elektronikus aláírások szabályozásának tekintetében a tagállamokban tapasztalható különbségek továbbra is jelentősen akadályozzák az Unió egységes piacának megfelelő működését, különösen a szolgáltatásnyújtást; úgy gondolja, hogy feltétlenül létre kell hozni az elektronikus aláírások Unió-szerte történő elismerésére vonatkozó egységes rendszert;

22.  hangsúlyozza a jogbiztonság, az átlátható műszaki környezet, valamint a jogi követelményeken, a kereskedelmi szabályokon és a közös műszaki szabványokon alapuló nyitott és átjárható megoldások fontosságát az elektronikus számlázás tekintetében, hogy elősegítsék annak széleskörű bevezetését;

23.  hangsúlyozza, hogy minden uniós polgárnak, aki még nem rendelkezik bankszámlával abban a tagállamban, ahol bankszámlanyitási kérelmet nyújtott be, hozzá kell férnie az alapvető banki szolgáltatásokhoz; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az alapvető banki szolgáltatások lehetővé teszik, hogy az alacsony jövedelmű fogyasztók is hozzáférjenek az egységes piacon a készpénz elhelyezéséhez, átutalásához és kivételéhez használt alapvető fizetési eszközökhöz, különösen a határon átnyúló ingázásra való tekintettel; ezért felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen be jogalkotási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban mindenütt ügyfélbarát bankszámlanyitási eljárások létezzenek;

24.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy azok az uniós polgárok, akik más országban örökölnek, vonulnak nyugdíjba vagy utalnak át tőkét, gyakran kettős adóztatással szembesülnek; fokozottabb erőfeszítéseket szorgalmaz e helyzet megoldására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság csak az örökség adóztatása területén tett ajánlásra irányuló javaslatot;

25.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy végezze el a nyugdíjalapokra vonatkozó különböző szabályok értékelését, és emlékeztet arra, hogy javítani kell a nyugdíjaknak – különösen a foglalkoztatói nyugdíjaknak – a munkáltatóváltás és egyik tagállamból másikba történő átköltözés esetén való hordozhatóságát; szorgalmazza a nyugdíjalapokról szóló irányelv sürgős felülvizsgálatát;

26.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak fokozniuk kell az igazságosabb, működőképesebb, versenyképesebb és hatékonyabb közös piac biztosítását célzó erőfeszítéseiket;

II.Irányítás

27.  hangsúlyozza, hogy az egységes piac tekintetében a polgárokat, a fogyasztókat és a kkv-kat szolgáló, gyakorlatias és hasznos megoldások megtalálását középpontba állító holisztikus megközelítés kialakítására van szükség, hogy az említett résztvevők teljes mértékben élvezhessék az egységes piac előnyeit, elkerülve ugyanakkor a túlszabályozás kialakulását;

28.  kijelenti, hogy meg kell erősíteni a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést és párbeszédet annak érdekében, hogy a polgárok úgy érezhessék, részt vesznek a legfontosabb projektekben és az Unió mindennapi életében, és hogy az uniós fellépés – amennyiben azt szükségesnek tartják – célzott és hasznos legyen; hangsúlyozza, hogy az egységes piacba vetett bizalom visszaállításához elengedhetetlen a civil társadalommal folytatott párbeszéd,

29.  elismeri, hogy a zökkenőmentesen működő belső piac számára fontos a szociális jogok védelme is, és emlékeztet Monti professzor által a Bizottságnak készített jelentésben szereplő ajánlásra, miszerint a „belső piac szociális dimenziójának nagyobb szerepet kell kapnia azáltal, hogy megvalósul a valós, kifinomultabb módszerek kidolgozásán és javított statisztikai információkon alapuló ”társadalmi hatásvizsgálat„”;

30.  sürgeti a tagállamokat, hogy a jogszabályi keret egyszerűsítésével korszerűsítsék közigazgatásaikat, és ösztönözzék az e-kormányzáshoz hasonló elektronikus rendszerek alkalmazását;

31.  a bevált gyakorlatok cseréjére ösztönzi a tagállamokat, hogy ily módon el lehessen érni az európai jogszabályok egységes alkalmazását;

32.  üdvözli a Bizottság határozatát, amelynek értelmében tökéletesíteni kívánja az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos esetek kezelését szolgáló adatbázist(8);

33.  kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább az „Európa Önökért” portált, és alakítsa valódi „egyablakos” digitális kiszolgálóhellyé, amely tájékoztatja a polgárokat és a vállalkozásokat az egységes piacról; felszólítja a tagállamokat, hogy mihamarabb egészítsék ki az Európa Önökért portálról hiányzó nemzeti adatokat, hogy adjanak meg több, a nemzeti kormányzati portáljaikra mutató, a honlap különböző témaköreivel kapcsolatos linket, valamint hogy alakítsanak ki hivatkozásokat a megfelelő nemzeti és helyi hatóságok portáljairól az Európa Önökért felé, hogy a polgárok könnyebben hozzáférhessenek ahhoz;

34.  hangsúlyozza az „Ön Európája Tanácsadó Szolgálat” hasznosságát, amelynek segítségével a polgárok ingyenesen juthatnak hozzá személyre szabott információkhoz; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a polgárok körében jelentősen növeljék a „Europe Direct” telefonos szolgáltatás ismertségét;

35.  üdvözli a SOLVIT, az Ön Európája Tanácsadó Szolgálat, az Enterprise Europe Network, az európai fogyasztói központok, a Europe Direct Információs Központ és az Európai Foglalkoztatási Szolgálat pozitív szerepét abban, hogy információt és segítséget nyújtsanak a belső piacon a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozók számára; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként javítható az e szolgáltatások közötti koordináció, és kerülhető el az erőfeszítések párhuzamossága és az erőforrások megkettőzése;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az egyes tagállamokban működő irodáin keresztül biztosítson egyablakos élő ügyintézési pontot a polgárok és a fogyasztók számára; úgy véli, hogy ezeknek az ügyintézési pontoknak az Európai Parlament tájékoztatási irodáival szorosan együttműködve kell működniük annak érdekében, hogy minden polgár számára teljes körű, egyablakos ügyintézési pontot biztosítsanak ; véleménye szerint az egyes tagállamokban működő ilyen egyablakos ügyintézési pontok létrehozása nagymértékben segítene abban, hogy a belső piac hozzáférhetőbbé váljon, valamint abban, hogy hatékonyabb és felhasználóbarátabb szolgáltatást lehessen nyújtani, amely nemcsak pusztán információval szolgál, hanem könnyen érthetően tájékoztatja az embereket a belső piac által kínált konkrét lehetőségek természetéről; úgy véli, hogy ezzel elkerülhető lenne a zavar az átlagpolgárok, a fogyasztók és a vállalkozások körében;

37.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a belső piaci információs rendszer bővítésével kapcsolatos stratégia keretén belül vegye fontolóra a helyi és regionális önkormányzatok bevonásának lehetőségét; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a belső piaci információs rendszerhasználatával kapcsolatban a különböző hatóságok jobban ismerjék kötelezettségeiket, és hogy alkalmazottaik megfelelő képzésben részesüljenek;

38.  hangsúlyozza, hogy a polgároknak az egységes piac működésével kapcsolatos aggályai mögött három probléma húzódik meg: az információhiány, az alkalmazás területén tapasztalható hiányosság és a jogi vákuum; úgy véli, hogy az egységes piac működésének optimalizálása érdekében e három hiányosságot egyszerre kell felszámolni;

39.  hangsúlyozza a kkv-knak az európai gazdaságban betöltött jelentős szerepét, és felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben tökéletesítse a kkv-tesztet, hogy biztosítsa egyrészt annak következetes és egységes alkalmazását valamennyi idevágó szakpolitikai területen, másrészt a javaslatok átfogó értékelésébe történő beépítését, csökkentve ezzel a kkv-k fejlődésének útjában álló alapvető akadályokat, bürokráciát és adminisztratív terheket, hozzájárulva a vállalkozói szellemet, az innovációt, a beruházásokat, a növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző, kedvezőbb üzleti környezet kialakításához; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kkv-kat kedvezőtlenül érintő összes irányelvet és rendeletet, és 2013 júniusáig nyújtson be ajánlásokkal kísért jelentést;

40.  emlékeztet a Parlament azon határozatára, amelyben felhívta összes bizottságát a kkv-teszt jogalkotási jelentésekre történő alkalmazására, amikor azokról az adott bizottságban szavaznak és benyújtják a plenáris ülésre jóváhagyásra, valamint hangsúlyozza e határozat gyors végrehajtásának szükségességét;

41.  úgy véli, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elv szigorú betartása biztosítaná, hogy a jövőbeli jogszabályok ne vezessenek be további nehézségeket és ne okozzanak további csalódottságot az egységes piacon működő polgárok és vállalkozások számára;

42.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a szabályozás javítására irányuló célok érdekében a rendeletek és irányelvek iparra, kkv-kra és mikrovállalkozásokra gyakorolt hatására összpontosítson; hangsúlyozza konkrétabban, hogy szükség van a tehercsökkentési program 2012 utáni, nagyra törőbb és tágabb hatókörrel történő folytatására, valamint a szabályozási teher kiegyenlítésének bevezetésére;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse azon kötelezettségvállalását, hogy még a javaslattervezeteken való munka megkezdése előtt értékeli, hogy egy intézkedésnek uniós szinten valós hozzáadott értéke van-e;

44.  üdvözli a Bizottság részéről a kkv-k költségterheinek megszüntetését célzó program bejelentését, vélelmezve, hogy a mikrovállalkozások – amennyiben kifejezetten nem szerepelnek a hatályban – mentesítést kapnak a terhet jelentő szabályok alól;

III.Tájékoztatás és kommunikáció

45.  ismételten rámutat, hogy az egységes piaccal kapcsolatos tájékoztatás terén hiányosságok vannak, aminek eredményeképpen a polgárok, illetve a vállalkozások gyakran nem ismerik vagy nem értik jogaikat és kötelességeiket, és nem tudják, hogyan juthatnak hozzá a szükséges válaszokhoz vagy segítséghez; hangsúlyozza az olyan tájékoztatás kialakításának szükségességét, amely figyelembe veszi a kiszolgáltatott fogyasztók sajátos jellemzőit;

46.  hangsúlyozza, hogy ugyanilyen fontos, hogy a polgárok tudathassák a belső piaccal kapcsolatos aggályaikat, és javaslataikat olyan módon továbbíthassák, hogy hangjuk jobban elérjen a Bizottsághoz és a Parlamenthez;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló összes technológiai eszközt felhasználva az elsősorban a 20 legfőbb aggályra irányuló interaktív tájékoztató kampányok révén indítson párbeszédet a polgárokkal az egységes piacról, megismertetve a polgárokkal és a vállalkozásokkal az egységes piac előnyeit, a mindennapi problémáikra adott gyakorlati és konkrét megoldásokat, valamint jogaikat, továbbá arra ösztönözve őket, hogy vegyenek részt a versenyképes, igazságos és kiegyensúlyozott piac megvalósításában, különleges figyelmet fordítva egyben az egyablakos ügyintézési pontok megerősítésére;

48.  üdvözli az egyablakos ügyintézési pontok tevékenységét, amelyek feladata, hogy a tagállamokban egyszerűsítsék az üzleti tevékenységek végzésével kapcsolatos tájékozódást, és egyetlen nemzeti ügyintézési pontban központosítsák a vállalkozásalapításhoz és -bővítéshez szükséges formaságokat és adminisztratív követelményeket;

49.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a polgárok szociális jogainak és előnyeinek Unió-szerte történő kihasználása tekintetében tegyenek meg minden erőfeszítést az értékes kommunikációs stratégiák és tájékoztatási mechanizmusok kidolgozására;

50.  hangsúlyozza, hogy a tájékoztató kampányokba fontos bevonni a helyi és regionális önkormányzatokat és szervezeteket, valamint a civil társadalmat, és kiemeli, hogy elsősorban az iskolákban és az egyetemeken van szükség tájékoztató kampányokra az új generációk bevonása, valamint az aktívabb európai polgárságra való felkészítése érdekében;

51.  meggyőződése, hogy a pénzügyi szolgáltatások jól működő piacába vetett fogyasztói bizalom hosszú távon előmozdítja a pénzügyi stabilitást, a növekedést, a hatékonyságot és az innovációt; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy a fogyasztóknak e szektorban több lehetőségük legyen a tájékozódásra és a független tanácsadás igénybevételére, illetve hogy az összeférhetetlenségi eseteket kerüljék el;

52.  hangsúlyozza, hogy szolgáltatótól függően jelentős eltérések vannak az energiaszámlák között az európai energiafogyasztók számára szolgáltatott információk mennyisége és minősége tekintetében; hangsúlyozza a fogyasztók számára a fogyasztásra és az árakra vonatkozó, kellő időben nyújtott megfelelő tájékoztatás fontosságát, hogy a fogyasztók kiválaszthassák a számukra megfelelő energiaszolgáltatót;

53.  az energiafogyasztási számlák tekintetében ösztönzi egy közös módszertan, valamint egy olyan átfogó és könnyen használható közös formátum bevezetését, amelyben a szolgáltatók számára előírják a számlázás során feltüntetendő információ minimumszintjét, ezáltal biztosítva a fogyasztók számára bárhol az EU területén az energiaszámla tartalmának értelmezését és így a gazdaságosabb és hatékonyabb energiafelhasználást;

54.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti szabályozó hatóságoknak a feladataik – például a nyomon követés és a fogyasztói panaszok megfelelő kezelése – ellátásához szükséges hatásköröket és forrásokat; arra kéri a Bizottságot és az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét, hogy terjesszenek elő arra vonatkozó ajánlásokat, hogy miként bővíthetők a nemzeti szabályozó hatóságok felügyeleti hatáskörei; felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemzeti szabályozó hatóságok, valamint a nemzeti és európai illetékes hatóságok közötti jobb koordinációt, valamint a bevált gyakorlatok és információk cseréjének javítását;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt teremtse meg az európai fogyasztók és a vállalkozások – különösen a kkv-k – szolgálatában álló, a nevéhez méltó és versenyképes egységes digitális piacot; emlékeztet arra, hogy a valódi egységes digitális piac létrehozása társadalmi-gazdasági előnyökkel jár általában véve az európai fogyasztók, és különösen a nehezen megközelíthető, elszigetelt régiók lakói, a fogyatékossággal élők, valamint az európai uniós vállalkozások, elsősorban kkv-k szempontjából, amelyek előtt így új piacok nyílnak meg;

56.  hangsúlyozza, hogy a valódi egységes digitális piac megteremtése érdekében a személyes adatok védelmének és a digitális aláírás biztonságosságának szavatolásával, a vitarendezési mechanizmusok megerősítésével, valamint az alkalmazott fizetési módok iránti bizalom növelésével és biztonságosságuk fokozásával meg kell erősíteni a fogyasztók bizalmát és biztonságát,

57.  emlékeztet arra, hogy fel kell számolni az európai szerződési jog fennmaradó hiányosságait, valamint arra, hogy hatékony eszközöket kell létrehozni a szerződésekre irányadó szabályok közötti eltérésekből eredő akadályok megszüntetésére, mivel azok gátolják a kereskedelmet, további tranzakciós költségeket és jogbizonytalanságot okoznak a vállalkozások számára, és ily módon csökkentik a belső piacba vetett fogyasztói bizalmat;

58.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy valamennyi polgárt teljes körűen tájékoztassák arról, hogy az európai egészségbiztosítási kártya révén milyen jogok illetik meg őket, valamint arról, hogy a különböző tagállamokban az egészségügyi szolgáltatások és ellátás igénybevételekor milyen pénzügyi kötelezettségek terhelik őket; hangsúlyozza, hogy ezen információknak – többek között elektronikus úton – könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a fogyatékossággal élő polgárok számára is elérhetőnek kell lenniük;

59.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai egészségbiztosítási kártyát kérésre minden arra jogosult polgár megkapja, és a szabályok helytelen alkalmazását késedelem nélkül orvosolják; felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak tájékoztatást az esetleges további biztosításról vagy egyéb intézkedésről, amelyre a polgároknak szükségük lehet ahhoz, hogy külföldön ugyanolyan egészségügyi ellátásra legyenek jogosultak, mint amelyet hazájukban igénybe vehetnek;

60.  sürgeti a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék és gyorsítsák meg a külföldön nyújtott ellátás megtérítésével kapcsolatos igazgatási eljárásokat, és gondoskodjanak arról, hogy társadalom- és betegbiztosítási rendszereik megfelelő védelmet biztosítsanak a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló munkavállalók számára;

61.  hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi közigazgatásban dolgozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak nem kapnak kellő tájékoztatást az európai és nemzetközi mobilitás lehetőségeiről; hangsúlyozza továbbá, hogy e tisztviselők és alkalmazottak európai és nemzetközi mobilitása hozzájárulhatna a korszerűbb és hatékonyabb közigazgatás kialakításához a tagállamokban, amely elengedhetetlen az uniós vívmányok bevezetéséhez, továbbá lehetővé teszi a bevált gyakorlatok cseréjét;

IV.Jogalkotás/Átültetés

62.  hangsúlyozza, hogy az uniós jog sikere mindig függ annak alkalmazásától és a tagállamok nemzeti jogszabályaiba ésszerű időn belül történő átültetésétől is; úgy véli, hogy ezen a területen lényeges a rendszeres, gondos és hatékony ellenőrzés, és felszólítja a Bizottságot, hogy nem megfelelő végrehajtás esetén lépjen közbe, és ezen a téren folytassa a szoros együttműködést a Parlamenttel;

63.  elismeri, hogy az Európai Bizottság által indított jogsértési eljárások számának csökkenése ellenére 2010 végén még közel 2100 jogsértési eljárás volt folyamatban;

64.  megjegyzi, hogy sok, a Parlament Petíciós Bizottságához benyújtott petíció foglalkozik a polgárok által a belső piacon – különösen az uniós jog helytelen átültetése vagy végrehajtása miatt – tapasztalt problémákkal; felszólítja a Bizottságot, hogy foglalja bele a jelentésébe a Petíciós Bizottsághoz benyújtott petíciókkal kapcsolatos megállapításokat és eredményeket; hangsúlyozza, hogy a petíciós eljárást jobban fel kellene használni az uniós jogalkotási folyamat javítására, különösen a határokon átnyúló kereskedelem akadályainak orvoslását szolgáló jogalkotási eszközök és a fogyasztói jogok érvényesítése tekintetében;

65.  felhívja a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak az egységes piacra vonatkozó jogszabályok pontos és időben történő átültetését és fokozzák a szabályok betartását; felkéri a tagállamokat, hogy saját nemzeti jogalkotásuk keretében végezzék el az egységes piac szabályainak a polgárokra és a vállalkozásokra gyakorolt hatásait elemző vizsgálatot;

66.  hangsúlyozza, hogy a héa határokon átnyúló visszaigénylésére irányuló eljárásoknak a vállalkozások számára kevésbé bürokratikussá és terhessé kell válnia; hangsúlyozza továbbá, hogy a határokon átnyúló kockázatitőke-finanszírozáshoz való hozzáférést is javítani kell; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mivel az egységes piacra vonatkozó jogszabályokban jogalkotási és végrehajtási hézagokra derült fény, erősítsék meg a vonatkozó jogszabályok tényleges végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, különösen a szociális védelemmel összefüggő kérdéseket illetően;

67.  felkéri a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok átültetésének elmulasztása vagy helytelen átültetésével kapcsolatos jogsértési eljárások elindításakor utaljon az érintett tevékenységi körökre, valamint a közös piacra gyakorolt hatásokra;

68.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogsértési eljárásokkal összefüggésben maradéktalanul alkalmazza az EUMSZ 260. cikkében bevezetett módosításokat;

69.  támogatja a Bizottságnak a gépkocsik külföldi regisztrációjának leegyszerűsítését célzó erőfeszítéseit, és felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák a gépkocsik más tagállamokban történő regisztrációjára az uniós jogban foglalt elveket; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a vonatkozó uniós típusjóváhagyásnak megfelelő gépkocsiknak (a jobbkormányos járműveket is beleértve) regisztráltathatónak kellene lenniük a tagállamokban, és egyúttal felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a harmonizált forgalmi engedélyek biztonsági szintjét annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse a lopott járművek hamisított forgalmi engedéllyel történő újraregisztrálásának kockázatát;

70.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok által a foglalkoztatás terén alkalmazott, az uniós jogba ütköző, hátrányosan megkülönböztető szabályokkal és gyakorlatokkal szemben alkalmazzon zéró toleranciát, és ennek megsértése esetén haladéktalanul kezdeményezzen megfelelő eljárásokat; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy ne toleráljon semmilyen megkülönböztető vagy indokolatlan gyakorlatot, ellenőrzést vagy előírást, amely akadályozza az európai munkavállalókat és munkáltatókat uniós jogaik gyakorlásában;

71.  emlékeztet rá, hogy a szabad mozgás az egyik olyan alapvető jog, amelyet a munkavállalóknak a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében alkalmazott, állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés nélkül kell tudniuk gyakorolni; meggyőződése, hogy e szabadság biztosítása érdekében a munkavállalókat megfelelően tájékoztatni kell, megfelelő jogorvoslati mechanizmusokat kell létrehozni, és minden tagállamnak szigorúan végre kell hajtania a vonatkozó uniós szabályokat;

72.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse figyelemmel a 2000/78/EK irányelv tagállamokban történő átültetését és tényleges alkalmazását, és amennyiben hiányosságokat észlel, avatkozzon be; felszólítja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy tekintsék prioritásnak a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslat sürgős elfogadását;

73.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban javítani kell a kiküldött munkavállalók munkafeltételeit és mindenfajta megkülönböztetéstől mentesen szavatolni kell megfelelő védelmüket; kéri a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv átültetésének és alkalmazásának a szociális partnerekkel szoros együttműködésben történő javítását; üdvözli az egységes piaci fórum ezzel kapcsolatos következtetéseit;

74.  emlékeztet arra, hogy a hatályos uniós jogszabályok védik a fogyasztók jogait és egy versenyképes európai energiapiac szilárd alapjául szolgálnak, több tagállamban azonban még nem került sor a nemzeti jogba történő megfelelő átültetésükre;

75.  arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy az elfogadott határidők betartása mellett maradéktalanul hajtsák végre a harmadik energiacsomagot és az egyéb kapcsolódó uniós jogszabályokat; arra kéri a Bizottságot, hogy vállalja e szabályok átültetésének szigorú nyomon követését;

76.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az egységes piaccal kapcsolatos jogszabályok átültetése terén alkalmazott legjobb gyakorlatokat;

77.  hangsúlyozza, hogy az utasok védelmének az Unión belüli egységes és harmonizált végrehajtása és érvényesítése kulcsfontosságú az utazó polgárok számára – a csökkent mozgásképességű személyeket is ideértve –, valamint a fuvarozók egyenlő versenyfeltételeinek megteremtéséhez; megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek utazásuk során igen gyakran szembesülnek olyan akadályokkal és korlátokkal, amelyek elzárják előlük az egységes piac számos lehetőségét, és felkéri a Bizottságot, hogy az utasok jogaival kapcsolatban fokozottan vegye figyelembe ezt a szempontot;

78.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az utasok jogaira vonatkozó jogszabályok megfelelő végrehajtásáról, az utasokat az EU-n belül megillető jogoknak az európai polgárokkal való megismertetéséről és különösen e jogok tiszteletben tartásáról;

79.  hangsúlyozza, hogy a polgárok és a vállalkozások által tapasztalt problémákat kezelni kell; megállapítja, hogy – a munkadokumentumban szereplő minimális bizonyíték ellenére – számos azonosított problématerülettel kapcsolatban végeztek hatásvizsgálatot nemrégiben, és számos ilyen problématerület képezte bizottsági javaslatok tárgyát; határozottan úgy véli, hogy amennyiben intézkedést javasolnak, a Bizottságnak a jogszabálytervezetben megválasztott szakpolitikai lehetőséget alátámasztó szilárd és meggyőző bizonyítékot kell szolgáltatnia; felszólítja a Parlamentet, hogy a javaslattervezetek vizsgálata során mérlegelje teljes körűen a Bizottság által elkészített hatásvizsgálatok pontosságát és meggyőző erejét annak érdekében, hogy az elfogadott jogszabály megfeleljen a polgárok és vállalkozások szükségleteinek egyaránt;

80.  fontosnak tartja a nemzeti rendszerek közötti információcserét és az együttműködés előmozdítását, és ezzel összefüggésben üdvözli a cégjegyzékeknek a közelmúltban megvalósított összekapcsolását(9); sürgeti továbbra a határokon átnyúló igazgatási együttműködést és a központi platformokon keresztüli jobb hálózatba szervezést; üdvözli a Bizottság erre irányuló kezdeményezéseit, mint például a társadalombiztosítási adatok nemzeti társadalombiztosítási rendszerek közötti elektronikus továbbítására vonatkozó rendszer kifejlesztésére irányuló kezdeményezéseket;

81.  hangsúlyozza, hogy a határozatok, valamint az igazoló dokumentumok joghatásainak határokon átnyúló végrehajtása és elismerése a mobilitás szempontjából központi jelentőségű a belső piacon; reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az öröklésről szóló rendeletet hamarosan az EU valamennyi tagállamában alkalmazzák; a 2010. évi zöld könyvhöz(10) és a 2011. évi konzultációhoz kapcsolódóan emlékeztet a Bizottság anyakönyvi okmányok joghatásainak elismerésével kapcsolatos munkálatainak folytatására, és érdeklődéssel várja a 2013. évre előirányzott jogalkotási javaslatokat;

82.  emlékeztet a szabályozás javítására vonatkozó célkitűzésre, és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak fokozniuk kellene az intelligens szabályozást célzó stratégia javítására irányuló erőfeszítéseiket;

83.  támogatja a szabályozási terhek kérdésének kezelése iránt tanúsított elkötelezettséget; e tekintetben emlékeztet a Parlament azon korábbi kötelezettségvállalására, hogy megköveteli a Bizottságtól az egyenértékű költségkompenzációk meghatározását, amikor új jogszabályokra tesz javaslatot; emlékeztet továbbá a Parlament azon kérésére, hogy terjesszék és bővítsék ki az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló programot, ennélfogva pedig várakozással tekint az adminisztratív terhek és a szabályozási nehézségek enyhítésére irányuló javaslatok elé, amelyek a polgárok és vállalkozások egységes piaccal kapcsolatos fő aggályait kezelnék;

84.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotás egyszerűsítése és a belső piaci szabadságok vállalkozások általi gyakorlására vonatkozó adminisztratív terhek csökkentése ellenére általában szükség van a fogyasztókat és a munkavállalókat védő biztonsági és egészségügyi előírások biztosítására is;

85.  felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi új európai rendeletet vizsgáljon meg az e-kereskedelemre gyakorolt hatások szempontjából;

V.Ajánlások

86.  kéri a Bizottságot, hogy két év elteltével vizsgálja felül és aktualizálja az európai polgároknak és vállalkozásoknak az egységes piac működésével kapcsolatos 20 legfőbb aggályát; felszólítja továbbá, hogy az egyes kiemelt aggályokról készítsen táblázatokat, amelyekben megjelöli azokat a szereplőket, akiknek feladata az egyes megjelölt kiváltó okokra vonatkozó megoldás megtalálása;

87.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jelentésekben hívja fel a figyelmet azokra a vonatkozó fellépésekre – amilyen például az uniós jogszabályok tagállamok általi helytelen átültetése esetén kellő időben és megfelelő módon tett fellépés –, amelyek megtétele egyértelműen az ő feladata, és amelyek révén biztosítható az uniós jog megfelelő végrehajtása és a nem megfelelő jogszabályok felülvizsgálata;

88.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2012 második félévében terjessze elő a „Tizenkét új mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – ”Együtt egy újfajta növekedésért„” című dokumentumot;

89.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a polgárok európai éve (2013) során tájékoztató kampányaikat azokra a problémás területekre összpontosítsák, amelyek az uniós polgárságon alapuló jogokhoz kapcsolódnak, mivel ezek – a jelentés kiválasztási módszertana alapján – valóban tükrözik, hogy a belső piacon mi a leginkább fontos az uniós polgárok számára mindennapi életük során;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben találjon módot az uniós polgárságról szóló jelentés és az „Egységes piac az emberek szemével” című jelentés összeolvasztására, hiszen így elkerülhető a dupla munka és az összekeveredés, valamint megelőzhető, hogy a problémákat a megoldásoktól szétválasztva kezeljék.

91.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a regionális és helyi önkormányzatokkal és a civil társadalom képviselőivel együtt rendszeresen szervezzen európai tájékoztató kampányokat a regionális és a helyi médiában, valamint a polgárokkal folytatott párbeszédet erősítő interaktív kampányokat azzal a céllal, hogy a polgárokat tájékoztassa az egységes piac előnyeiről, jogaikról és feladataikról, valamint arról, hogy problémáik megoldásával kapcsolatban hol juthatnak információkhoz és segítséghez; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és ellenőrizze a tájékoztató kampányok eredményességét és sikerét;

92.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a meglévő eszközök – mint a SOLVIT, a belső piaci eredménytábla, a belső piaci információs rendszer, az „Ön Európája Tanácsadó Szolgálat” és az „Európa Önökért” portál – közötti valódi kapcsolatot, ami lehetővé teszi az uniós irányelvek megfelelő és időben történő átültetésének ellenőrzését;

93.  hangsúlyozza az EURES rendszer – mint az Unión belüli munkanélküliség leküzdésére és a megfelelő képesítéssel rendelkező jelentkezők hiánya miatt betöltetlenül maradó munkahelyek jelenségének megoldására szolgáló eszköz – támogatását erősítésének és a nemzeti munkakereső rendszerekkel való tényleges összekapcsolásának szükségességét;

94.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel azokat a területeket, amelyeken a közösségi szabályozás egyidejűleg biztosítja az egyszerűsítésre és a tagállamok általi közvetlen alkalmazásra irányuló célkitűzést, illetve az egységes piac célkitűzéseit;

95.  felkéri a Bizottságot olyan sürgős intézkedések előmozdítására, amelyek a belső energiapiac megvalósítását és az Európa 2020 stratégia céljainak elérését akadályozó, Unión belüli energetikai infrastrukturális egyenlőtlenségek felszámolására irányulnak;

96.  felkéri a tagállamokat az IKT-eszközök használatára az átláthatóság és felelősségvállalás javítása, az adminisztrációs terhek csökkentése, az adminisztrációs folyamatok javítása, a széndioxid-kibocsátás csökkentése, az állami források megtakarítása és a részvételi demokrácia elősegítése érdekében, megszilárdítva ugyanakkor a bizalom szintjét;

97.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a 883/2004/EK rendeletnek és az EUMSZ 153. cikkének való megfelelés biztosítása mellett – végezzenek vizsgálatokat a mozgás szabadságát az EU-ban gyakorló polgárok folyamatos társadalombiztosítási védelmének és az őket illető, az adott ország polgáraival egyenlő bánásmód biztosítása érdekében, valamint vegyék fontolóra egy európai szintű, választható, az általános rendszert kiegészítő, önkéntes és átvihető társadalombiztosítási rendszer kialakítását a szorosabb szociálpolitikai együttműködés megvalósítása érdekében; az esetleges 28. társadalombiztosítási rendszerre vonatkozó korábbi elképzeléseket naprakésszé kell tenni, és a tanulmányokban ezekkel is foglalkozni kell;

98.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a bonyolult nemzeti igazgatási eljárások egyszerűsítése érdekében, és biztosítsák, hogy a munkavállalók, munkaadók és a határon átnyúló foglalkoztatási helyzetben érintett más felek számára rendelkezésre álljon a foglalkoztatással összefüggő jogaikkal és kötelezettségeikkel, például a szociális biztonsági jogaikkal – köztük a munkanélküli védelemmel, az egészségügyi ellátással és az adózási szabályokkal – kapcsolatos szükséges tájékoztatás; úgy véli, hogy ennek a tájékoztatásnak lehetőleg elektronikus formában a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása előtt, alatt és után is rendelkezésre kell állnia;

99.  sürgeti a Bizottságot, hogy uniós szinten hozzon létre központi koordinációs pontot, amelynek célja a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló munkavállalók, munkaadók és más érdekelt felek problémáinak rögzítése, a megoldások tagállamok közötti kidolgozása és a mobil foglalkoztatási jogviszonyokból – többek között a munkavállalók kiküldéséből – eredő problémák megelőzése érdekében;

100.  kéri a tagállamokat, hogy az uniós állampolgárok nem uniós családtagjait kezeljék jóhiszemű ügyfélként mindazon közigazgatási eljárások során, amelyeken keresztül kell menniük;

101.  sürgeti a tagállamokat, hogy az Unióban mozgó valamennyi személy számára alakítsanak ki egyablakos ügyintézési rendszert, amelynek segítségével e személyek a fogadó tagállam egyetlen ügyintézési pontján rendezhetik a munkavállalással és a lakhatással kapcsolatos hivatalos ügyeiket, továbbá tájékozódhatnak jogaikról és kötelességeikről, beleértve az online ügyintézéssel kapcsolatos lehetőségeket annak érdekében, hogy javítsák az Unión belül mozgó polgárok jogainak tényleges gyakorlását;

102.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mobilitás fokozása érdekében valamennyi uniós polgárnak lehetősége legyen ésszerű áron alapszintű fizetési számla megnyitására;

103.  üdvözli a Bizottságnak a határokon átnyúló egészségügyi ellátás igénybevételének megkönnyítésére irányuló javaslatait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv gyors és eredményes végrehajtását, kellő módon figyelembe véve az egyetemesség, a jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás elveit; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák munkájukat a távorvoslási és e-egészségügyi szolgáltatások széles körű kiépítésének 2020-ra kitűzött célja érdekében; ezenkívül támogatja az uniós polgárok saját betegadataikhoz való biztonságos internetes hozzáférésének és a betegnyilvántartások átjárhatóságának biztosítására irányuló kísérleti projekteket, ezáltal biztosítva a betegek részére az ellátás folyamatosságát;

104.  felkéri a Bizottságot, hogy a polgárokra és az iparra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében, illetve a vizsgálati módszerek és tartalmak dinamikus továbbfejlesztését, valamint a közúti közlekedés lehető legmagasabb szintű biztonságát biztosítva tegyen a gépjárművek műszaki vizsgálatára vonatkozó jogalkotási javaslatot;

105.  felhív a gépkocsik határokon átnyúló regisztrációja során a műszaki ellenőrzés tagállamok közötti kölcsönös elismerésére, amelynek alapját a közös definíciók és az összehasonlítható vizsgakövetelmények képezik; javasolja egy európai adatbank létrehozását, amely az európai szintű összehasonlíthatóság lehetővé tétele, valamint a határokon átnyúló nyilvántartás megkönnyítése érdekében központilag nyilvántartja valamennyi gépjármű műszaki adatait; felkéri a tagállamokat, hogy a szükségtelen költségek közösségi megközelítés segítségével történő megszüntetése révén tartsák a lehető legalacsonyabb szinten a gépkocsik határokon átnyúló nyilvántartása során a polgárokat érintő pénzügyi terheket;

106.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti közlekedési és mobilitási szolgáltatások, termékek és rendszerek közötti átjárhatóság szigorúbb megvalósítását, mégpedig az útdíjszedési rendszerek, az ERTMS, valamint a lakossági és intermodális mobilitás területén az európai integrált tájékoztatási, árképzési és jegyértékesítési rendszerek mintájára, amelyeket uniós szinten szabályoznak;

107.  sürgeti, hogy a Bizottság könnyítse meg a mikrofinanszírozási eszközökhöz való hozzáférést kisvállalkozások alapításához és fejlesztéséhez, különösen azon vállalkozások számára, amelyek határokon átnyúló műveleteket kívánnak folytatni;

108.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az uniós kockázatitőke-piac kialakulását gátló akadályok felszámolásával mozdítsák elő a befektetési lehetőségeket az innovatív induló vállalkozások számára;

109.  felkéri a tagállamokat, hogy a már meglévő struktúrák alkalmazásával és egyablakos ügyfélszolgálati rendszerek létrehozásával egyszerűsítsék és könnyítsék meg az olyan információkhoz való hozzáférést, amelyek segítségével a kkv-k európai, nemzeti és helyi pénzeszközökért folyamodhatnak, szem előtt tartva azt, hogy az egyablakos ügyfélszolgálati rendszerek hozzáadott értéke nagyobb, ha meglévő igazgatási apparátus terhére jönnek létre, és ennélfogva nem növelik az adófizetőkre háruló terheket; hangsúlyozza az egyablakos ügyfélszolgálati rendszerek fontosságát, amelyek alapvető kiindulópontul szolgálnak ahhoz, hogy magánbefektetéseket vonzzanak és tegyenek lehetővé a kutatás és az energetika terén, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az európai, nemzeti és helyi finanszírozási keretek további egyszerűsítésére és átláthatóságára vonatkozó intézkedéseket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok egyszerűsítésével segítsék elő a kkv-k pénzeszközökhöz jutását, továbbá hogy hozzanak létre online adattárakat a tanúsítványok és más igazoló okmányok számára;

110.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsanak olyan megállapodásokat, amelyek a jobb piacra jutás garantálása és a bürokrácia csökkentése révén lehetővé teszik a kkv-k számára, hogy Európa-szerte működjenek, és megvalósítsák ötleteik piaci értékesítését;

111.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jogalkotási javaslatot a légitársaságok fizetésképtelenségének esetén az utasok jobb védelme érdekében, például egy légitársaságokra vonatkozó kötelező biztosítás vagy egy garanciaalap létrehozása révén;

112.  hangsúlyozza, hogy az utasok számára még mindig nehézségeket okoz az EU-n belüli multimodális utazásokhoz történő jegyfoglalás és jegyvásárlás, és felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a közlekedési vállalatokat, hogy tegyenek lépéseket az integrált multimodális jegyértékesítési rendszer bevezetése érdekében;

113.  felkéri a Bizottságot, hogy annak érdekében, hogy lépést tartson a fejlődő multimodális mobilitási mintákkal, terjesszen elő javaslatot az utasok több közlekedési mód igénybevétele során fennálló jogairól.

114.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítsa át a belső piaci információs rendszert (IMI), bővítse ki a közigazgatási együttműködés területét és javítsa működését, továbbá gondolja át a SOLVIT programot, és különösen a humán erőforrásokat illetően biztosítson számára új kereteket és megfelelő eszközöket annak érdekében, hogy az összes központ tapasztalt és kellő számú személyzettel rendelkezzen ahhoz, hogy képesek legyenek teljesen kielégítő módon kezelni a hozzájuk intézett kéréseket;

115.  megismétli a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy az összehasonlítható képesítésekkel rendelkező jövőbeli munkaerő megteremtése érdekében javítsák a gyermekkori nyelvtanulást, hozzanak létre a formális és informális oktatás, többek között az egész életen át tartó tanulás, valamint valamely más tagállamban szerzet képességek elismerését szolgáló rendszert, és mindezt fokozottan hangolják össze a munkaerő-piaci szükségletekkel, ami előnyére válhat a közös európai munkaerőpiacnak és növelheti a termelékenység szintjét; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer segítségével további erőfeszítésekre van szükség a nemzeti képesítési rendszerek közötti átjárhatóság biztosítására;

116.  úgy véli, hogy az oktatási intézményeknek a kiadott diploma mellékletében fel kell tüntetniük, hogy a nemzeti diploma miként vethető össze és értékelhető egy másik tagállamban – különösen a szomszédos országokban – szerzett diplomához képest;

117.  rámutat a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvben foglalt automatikus elismerés sikerére, és kéri, hogy vegyék fontolóra más szakmákra való kiterjesztésének lehetőségét;

118.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a strukturális és kohéziós alapokhoz való hozzáférés érdekében, és a megszerzett összegeket használják fel a szakképzéssel kapcsolatos programokra a kkv-k további támogatásának biztosítása érdekében;

119.  rámutat azon tagállamok pozitív tapasztalataira, amelyekben az energiavállalatokra vonatkozó energiatakarékossági kritériumok számos pozitív eredményt hoztak, mint például az intelligens fogyasztásmérők elterjedtebb használatát, ami a fogyasztók javát szolgálja;

120.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a regionális és helyi közigazgatásban dolgozó tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak szóló európai csereprogram lehetőségét;

o
o   o

121.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 187. E, 2008.7.27., 80. o. (2) HL L 176., 2009.7.7., 17. o. (3) HL C 161. E, 2011.5.31., 84. o. (4) HL C 349. E, 2010.12.22., 25. o. (5) HL C 8. E, 2010.1.14., 7. o. (6) Lásd http://www.un.org/disabilities/convention/conventionfull.shtml (7) Web Content Accessibility Guidelines (WCAG) (a webtartalmak hozzáférhetőségére vonatkozó iránymutatások) 2.0. - http://www.w3.org/TR/WCAG20/ (8) CHAP – a panaszok kezelését és a nyilvánosság általi megkeresések nyilvántartását szolgáló rendszer; EU PILOT – a tagállamokkal közösen történő problémamegoldás; NIF – a tájékoztatás elmulasztásával kapcsolatos eseteket nyilvántartó adatbázis. (9) Az Európai Parlament 2012. február 14-i álláspontja. (Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0033.) (10) COM(2010)0747.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i határozata az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezéséről szóló tanácsi ajánlásról (C7-0195/2012 – 2012/0806(NLE))

P7_TA(2012)0396 A7-0348/2012

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács 2012. július 10-i ajánlására(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amellyel összhangban az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0195/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 109. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0348/2012),

A.  mivel 2012. július 13-án kelt és 2012. július 18-án kézhez kapott levelében az Európai Tanács konzultált az Európai Parlamenttel Yves Merschnek az Európai Központi Bank (EKB) igazgatósági tagjává történő, 8 éves időszakra szóló kinevezéséről;

B.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezt követően megkezdte a jelölt igazoló iratainak – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 283. cikkének (2) bekezdésében megállapított követelményekre és az EKB-nak a monetáris politika területén való, az EUMSZ 130. cikke szerinti teljes függetlenségének szükségességére figyelemmel történő – értékelését, és mivel értékelésének elvégzésekor a bizottság megkapta a jelölt önéletrajzát, a részére kiküldött kérdésekre adott válaszaival együtt;

C.  mivel ezt követően a bizottság 2012. október 22-én meghallgatás keretében találkozott a jelölttel, aki először nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjainak kérdéseire;

D.  mivel széleskörű volt az egyetértés abban, hogy a jelölt köztiszteletben álló személy, és rendelkezik azzal a szakmai képesítéssel és a monetáris és banki területen szerzett tapasztalattal, amely szükséges az Európai Központi Bank igazgatósági tagságával járó feladatok ellátásához;

E.  mivel Tumpel-Gugerell asszony hivatali idejének lejárta előtt az európai parlamenti képviselők informális jelleggel felvetették a nők EKB-n belüli képviseletének kérdését;

F.  mivel az EKB megalakulásától kezdve egészen Tumpel-Gugerell asszony távozásáig az EKB igazgatóságának mindig volt női tagja;

G.  mivel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében rögzített, a tagállamok és az Unió közötti lojális együttműködés elve értelmében a bizottság még Gonzalez-Paramo úr megbízatásának 2012. májusi lejártát megelőzően gondoskodott a Tanács tájékoztatásáról oly módon, hogy a bizottság elnöke a képviselőcsoportok nevében 2012. május 8-án levelet intézett az eurócsoport elnökéhez az EKB igazgatótanácsának homogén összetételéről és a női jelöltállítás szükségességéről;

H.  mivel ugyanebben a levélben a bizottság elnöke ösztönözte az eurócsoportot egy olyan középtávú terv kidolgozására, amelynek célja, hogy előmozdítsák a nők szerepvállalását az EKB, a nemzeti központi bankok és a nemzeti pénzügyminisztériumok befolyásos pozícióiban;

I.  mivel a 2012. május 8-án kelt levélre nem érkezett hivatalos válasz;

J.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke rögzíti a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét;

K.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke felhatalmazza az Uniót a nemen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre;

L.  mivel az igazgatótanácsok és a kormányok sokszínűsége tágabb körű kompetenciát és szélesebb perspektívákat tesz lehetővé, és mivel a kizárólag férfiak vagy kizárólag nők alkalmazása leszűkíti a választási lehetőségeket, és azt a veszélyt hordozza magában, hogy esetleg kitűnő álláspályázók maradnak észrevétlenül;

M.  mivel az EKB jelenlegi igazgatóságának hivatali ideje 2018-ig tart, és így előfordulhat, hogy az igazgatóság egészen eddig az időpontig nemi szempontból homogén marad;

N.  mivel az Európai Parlament elnöke az Elnökök Értekezletének ülését követően 2012. szeptember 19-én levélben arra kérte az Európai Tanács elnökét, hogy kötelezze el magát, és gondoskodjon arról, hogy a felelőssége alá tartozó valamennyi uniós intézmény hozzon konkrét intézkedéseket a nemi egyensúly biztosítására;

O.  mivel 2010. szeptember 21-én a Bizottság elfogadta a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2010 és 2015 közötti időszakra szóló stratégiát (COM(2010)0491), 2012. április 16-án pedig a nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladásról szóló 2011-es jelentést (SWD(2012/0085);

P.  mivel a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tőkekövetelmény-irányelv (CRD4)) irányuló bizottsági javaslat előírta az intézmények számára, hogy folytassanak a vezető testület nemek szerinti változatosságát előmozdító politikát;

Q.  mivel az Európai Tanács 2011. március 7-én a 2011–2020-as időszakra vonatkozóan elfogadta a nemek közötti egyenlőség európai paktumát;

R.  mivel a Parlament 2012. március 13-án „a nők részvétele a politikai döntéshozatalban” (2), 2011. március 8-án „a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” (3), valamint 2011. július 6-án „a nők és a vállalkozásvezetés”(4) címmel állásfoglalásokat fogadott el;

1.  elutasító véleményt nyilvánít az Yves Merschnek az Európai Központi Bank igazgatósági tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról, és azt kéri, hogy vonják vissza az ajánlást, továbbá hogy terjesszenek egy újat a Parlament elé;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 215., 2012.7.21., 4. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0070 (3) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0330

Az Európai Parlament 2012. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0270 – C7-0146/2012 – 2012/0145(COD))

P7_TA(2012)0397 A7-0243/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0270),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0146/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0243/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. október 25-én került elfogadásra az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  A C 249/10. P. sz. ügyben(2) a Bíróság kimondta, hogy az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet(3) 17. cikkében meghatározott mintavételi gyakorlat nem alkalmazható a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeknek az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján történő elbírálása céljából.

(2)  A Bíróság ítélete alapján a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a minta részét nem képező együttműködő exportáló gyártók által benyújtott valamennyi piacgazdasági elbánás iránti kérelmet, akkor is, ha gyártók száma nagy. Ugyanakkor ez a gyakorlat aránytalanul nagy adminisztratív terhet róna az uniós vizsgálati hatóságokra. Ezért az 1225/2009/EK rendeletet módosítani kell.

(3)  Megjegyzendő továbbá, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályai alapján lehetőség van az 1225/2009/EK rendelet 17. cikkében meghatározott mintavételi gyakorlat alkalmazására az egyéni piacgazdasági elbánás iránti kérelmeknek az említett rendelet 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja alapján történő elbírálása céljából. A Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Testülete ezért a DS405 vitában (Európai Unió ‐ egyes Kínából származó lábbelikre vonatkozó dömpingellenes intézkedések, jelentés elfogadása: 2012. február 22.) úgy ítélte meg, hogy Kína nem bizonyította, hogy az Európai Unió ellentétesen cselekedett volna a dömpingellenes megállapodás 2.4. és 6.10.2. cikkével, a Kínára vonatkozó csatlakozási jegyzőkönyv 15. bekezdése a) pontjának ii. alpontjával, valamint a Kína csatlakozására vonatkozó munkacsoporti jelentés 151. e) és f) pontjával azáltal, hogy nem vizsgálta meg az eredeti vizsgálat során a mintába be nem került, együttműködő kínai gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmét.

(4)  Ezért ezen előzményeket figyelembe véve, valamint a jogbiztonság okán megfelelőnek tűnik bevezetni egy olyan rendelkezést, mely egyértelműsíti, hogy az a döntés, miszerint a vizsgálatot az 1225/2009/EK rendelet 17. cikke alapján történő mintavétel útján a felek egy korlátozott számára kell szűkíteni, azon felekre is vonatkozik, amelyek a 2. cikk (7) bekezdésének b) és c) pontja szerinti vizsgálat alatt állnak. Következésképpen egyértelművé kell tenni, hogy azon exportáló gyártók tekintetében, akik nem képezik a minta részét, nem kell a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja szerinti elbírálást megtenni, kivéve ha ezen gyártók a 17. cikk (3) bekezdése szerint egyedi vizsgálatot kérnek, amelynek a Bizottság helyt is ad.

(5)  Továbbá egyértelművé kell tenni, hogy a 17. cikknek megfelelően jelentkező, de a vizsgálati körbe fel nem vett exportőrök vagy gyártók behozatalaira alkalmazandó dömpingellenes vám nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát, függetlenül attól, hogy az ezen felekre a rendes értéket 2. cikk (1)−(6) bekezdése vagy a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontja alapján állapították-e meg.

(6)  Végül a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja szerinti elbírálásra biztosított három hónapos határidő nem bizonyult megvalósíthatónak a gyakorlatban, különösen azon eljárásokban, ahol a 17. cikk szerinti mintavétel alkalmazására kerül sor. Ezért ezt a határidőt el kell hagyni.

(7)  A jogbiztonság érdekében, valamint a jó közigazgatás elve alapján a lehető legrövidebb időn belül biztosítani kell e módosítások alkalmazását valamennyi új és folyamatban lévő vizsgálat során.

(8)  Az 1225/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

2.  A 9. cikk (6) bekezdésében az első mondat helyébe a következő lép:"

Amennyiben a Bizottság a 17. cikknek megfelelően a vizsgálatának körét korlátozza, a 17. cikknek megfelelően jelentkező, de a vizsgálati körbe fel nem vett exportőrök vagy gyártók behozatalaira alkalmazandó dömpingellenes vám nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát, függetlenül attól, hogy az ezen felekre a rendes értéket 2. cikk (1)−(6) bekezdése vagy a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontja alapján állapították-e meg.

2. cikk

Ezt a rendeletet hatálybalépésétől kezdődően minden új és folyamatban lévő vizsgálatra alkalmazni kell.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) Az Európai Parlament 2012. október 25-i álláspontja. (2) C-249/10 P ügy – Brosmann Footwear (HK) és mások kontra az Európai Unió Tanácsa, ítélet: 2012. február 2. (3) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i állásfoglalása az EU és Japán közötti kereskedelmi tárgyalásokról (2012/2711(RSP))

P7_TA(2012)0398 B7-0462/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

–  tekintettel a Bizottság „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályok” című, 2012. február 21-én közzétett jelentésére (COM(2012)0070),

–  tekintettel az EU és Japán közötti, 2011-ben megkötött kölcsönös elismerési megállapodásra,

–  tekintettel az EU és Japán közötti, 2003-ban megkötött, versenyellenes tevékenységekkel kapcsolatos együttműködésről szóló megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és Japán közötti, együttműködésről és vámügyekben történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló megállapodásra,

–  tekintettel a Copenhagen Economics gazdasági tanácsadó központ „Az EU és Japán közötti kereskedelmi és beruházási akadályok értékelése” című, 2009. november 30-án közzétett jelentésére,

–  tekintettel az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó nyilvános bizottsági konzultáció 2011. február 21-én közzétett eredményeire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. március 24–25-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2011. május 28-án Brüsszelben megrendezett 20. EU–Japán csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a bálnavadászattal kapcsolatos közösségi fellépésről szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződést 1997-ben módosító Amszterdami Szerződéshez csatolt állatvédelmi és állatjóléti jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Közösség és Japán kormánya közötti, 2012. július 2-án aláírt tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EU és Japán közötti kereskedelmi tárgyalásokról szóló, 2012. június 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU és Japán közösen a világ GDP-jének több mint egyharmadát termelik, és a világkereskedelem több mint 20%-át bonyolítják;

B.  mivel 20111-ben az EU és Japán közötti kétoldalú árukereskedelem összértéke csupán 116,4 milliárd eurót tett ki, míg az EU és az USA között ez 444,7 milliárd euró, az EU és Kína között 428,3 milliárd euró, az EU és Oroszország között pedig 306,6 milliárd euró volt;

C.  mivel 2011-ben az Európai Unióval szembeni japán kereskedelmi többlet 18,5 milliárd euró volt, amelyből 30%-ot egyedül a gépjárműipari termékek tettek ki;

D.  mivel Japán a „határokon átnyúló kereskedelem” értékelésénél a Világbank „üzleti környezet minősége” 2012-es listáján a 16. helyen szerepel, 18 uniós tagállamot megelőzve;

E.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt megjegyezte, hogy az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdésének előfeltétele, hogy Japán képes-e felszámolni a nem vámjellegű akadályokat, és a közbeszerzési piachoz való hozzáférést gátló tényezőket;

F.  mivel a Copenhagen Economics tanácsadó központ 2009. novemberi tanulmányának becslései szerint a Japánba irányuló uniós kivitel 71%-kal, az EU-ba irányuló japán import pedig 61%-kal is megnőhetne, ha a lehető legnagyobb mértékben csökkentenék a tarifális és nem tarifális jellegű akadályokat;

G.  mivel az Európai Unió és Japán a 2011. május 28-i közös csúcstalálkozón megegyezett abban, hogy hatályfelmérést kezdeményeznek a szabadkereskedelmi megállapodás megvalósíthatóságát illetően, továbbá közös törekvéseket fogalmazott meg a megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdése kapcsán; mivel a hatályfelmérés lezárult;

H.  mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament támogatja a kereskedelmi célú bálnavadászatra vonatkozó általános moratórium fenntartását és a bálnából készült termékek nemzetközi kereskedelmére vonatkozó tilalmat, valamint törekszik az úgynevezett tudományos célú bálnavadászat megszüntetésére és támogatja jelentős méretű óceáni és tengeri térségek olyan menedékhelyekké történő kijelölését, ahol mindennemű bálnavadászat határozatlan ideig tilos;

I.  mivel az ezzel párhuzamosan egy politikai keretegyezmény céljából folytatott hatályfelmérés is sikeresen lezárult;

A gazdasági és politikai összefüggések

1.  véleménye szerint figyelembe kell venni a globalizált világ új kihívásairól az Unióhoz hasonlóan gondolkodó Japán – mint politikai szövetséges – jelentőségét;

2.  véleménye szerint az EU 2020 stratégiában rejlő munkahely-teremtési és növekedési lehetőségek maximális kiaknázása érdekében az EU számára kulcsfontosságú, hogy átfogó jelleggel mélyítse el a világ többi jelentős gazdaságával, mint például Japánnal folytatott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait; úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi gazdasági válság, a magas munkanélküli ráták és az Unión belüli gyenge növekedési előrejelzések figyelembe vételével ez különösen sürgős;

3.  e tekintetben aggodalommal tölti el, hogy az EU és Japán közötti kétoldalú kereskedelem volumene nagyságrendileg alacsonyabb a többi partnerrel – például az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal – folytatott kereskedelem volumenénél; arra a következtetésre jut, hogy az EU–Japán kereskedelmi kapcsolatokban rejlő óriási lehetőségeket egyelőre nem aknázták ki az uniós vállalkozások, a dolgozók és a fogyasztók érdekében, főleg az európai vállalkozások piacra jutási lehetőségeivel kapcsolatos japán nem vámjellegű akadályok hatása miatt;

4.  megállapítja, hogy Japán más jelentős szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére is törekszik, mint a Japán–Kína–Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás és a transz-csendes-óceáni partnerség, valamint számos egyéb kétoldalú megállapodásról is tárgyal; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a Japánnal való tárgyalások során hasonló mértékű piacra jutás tudjon elérni, az EU-nak fel kellene használnia a Dél-Koreával való szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán szerzett tapasztalatait;

A hatályfelmérés

5.  megjegyzi, hogy az EU–Japán hatályfelmérés eredménye a Bizottság és a japán kormány kölcsönös megelégedésére szolgál;

6.  üdvözli, hogy a hatályfelmérés tárgyalása során a Parlament kérésének megfelelően hangsúlyosan szerepelt a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzési piachoz való hozzáférést gátló akadályok felszámolásának kérdése;

7.  figyelmeztet arra, hogy miközben az ütemtervek előrelépést jelentenek, néhány ponton nem kellően precízek, és többféle értelmezésnek is teret engednek (például a vasúti beszerzési rendelkezések kapcsán); úgy véli ezért, hogy az elkövetkező tárgyalások során Japánnak erősebben kell kifejezésre juttatnia törekvéseit; hangsúlyozza, hogy ezen elkötelezettségek megvalósítása döntő fontosságú, ezért amint lehetséges kézzelfogható eredményeket igényel, ideális esetben még a határidők megállapítása előtt;

8.  felhívja a japán kormányt, hogy az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásról való hivatalos tárgyalások elején újólag erősítse meg a hatályfelmérés során tett kötelezettségvállalásait, különösen a kereskedelem nem vámjellegű akadályainak megszüntetése tekintetében;

9.  ennek megfelelően, a Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalási iránymutatások elfogadásának feltételeként kéri, hogy a Tanács ragaszkodjon egy egy éven belül aktiválandó kötelező érvényű felülvizsgálati záradékhoz annak értékelése céljából, hogy Japán egyértelmű eredményeket tud-e felmutatni a nem tarifális jellegű (különösen az EU autóiparára vonatkozó) akadályok, valamint a vasúti városi közlekedési közbeszerzés terén fennálló, a hatályfelmérés keretében megállapodás tárgyát képező akadályok felszámolása terén;

Tárgyalási felhatalmazás

10.  felkéri a Tanácsot, hogy a hatályfelmérés alapján adjon egyértelmű célokat tartalmazó felhatalmazást a Bizottság számára a Japánnal való kereskedelmi megállapodás tárgyalásainak megkezdésére;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás egyik kezdeti tárgyalási fordulóját szentelje a nem vámjellegű akadályok felszámolásának, és ezért biztosítsa, hogy a tárgyalások megkezdését követő egy év elteltével a felülvizsgálati záradék részeként el lehessen végezni egy független hatásvizsgálatot a Parlament számára kulcsfontosságú vonatkozással kapcsolatban elért előrehaladás tárgyilagos értékelése érdekében;

12.  hangsúlyozza, hogy egy ilyen szabadkereskedelmi megállapodásnak átfogónak, nagyszabásúnak és minden kereskedelmi rendelkezésében kötelező érvényűnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak tényleges, gyakorlati piaci nyitottsághoz és könnyebb kereskedelemhez kell vezetnie az elméleti, jogi nyitottság helyett; felhívja a Bizottságot, hogy hivatalosan és rendszeres időközönként tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot a tárgyalások állásáról és a nem vámjellegű akadályok felszámolásával kapcsolatos előrehaladásról; úgy ítéli meg, hogy amennyiben a tárgyalások folyamán Japán törekvései nem bizonyulnak elegendőnek az EU prioritást képező igényei vonatkozásában, a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal való konzultációk után felfüggesztheti a tárgyalásokat;

13.  megjegyzi, hogy a nem vámjellegű akadályok megszüntetését sokkal nehezebben lehet ellenőrizni és végrehajtani, mint a behozatali vámok megszüntetését; sürgeti a Bizottságot, hogy maradéktalanul vegye figyelembe a Parlamentnek a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalásában ismertetett ajánlásait, és a végrehajtási és ellenőrzési mechanizmusok legjobb gyakorlatának kialakítása érdekében vonjon le következtetéseket az EU–Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodásban szereplő, a nem kereskedelmi jellegű korlátokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokból;

14.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás valós előnyöket biztosítson az Unió gazdasága számára, a Tanácsnak egyértelmű menetrendet kell kidolgoznia, illetve be kell vonnia a Bizottság tárgyalási irányelveibe a következő szempontokat:

15.  ismét kinyilvánítja meggyőződését, hogy amennyiben ezen feltételek teljesülnek, az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás mindenki számára kedvező helyzetet eredményezhet, amely mindkét gazdaság javát szolgálná, és hogy egy gazdasági integrációs megállapodás segítségével történő nagyobb fokú integráció jelentősen megsokszorozná az előnyöket mindkét gazdaság számára;

16.  megjegyzi, hogy az Unió és Japán között továbbra is komoly eltérések tapasztalhatók a halászat és bálnavadászat irányításával kapcsolatos kérdésekben, különösen ami a Japán által folytatott, tudományos célú bálnavadászatnak álcázott bálnavadászatot illeti, és átfogóbb tárgyalásokra szólít fel a bálnavadászat és a bálnából készült termékek kereskedelmének felszámolásával kapcsolatban;

A tárgyalásokon túl

17.  kéri, hogy sikeres tárgyalások esetén a Bizottság végezzen egy második hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy értékelje a megállapodásnak az uniós munkahelyeket és a növekedést érintő várható előnyeit és hátrányait, ideértve az érzékeny ágazatokra, például az autóiparra és az elektronikai iparra gyakorolt hatások elemzését, és az EU offenzív érdekei terén jelentkező kedvező hatásokat;

18.  emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek egyetértését kell adnia az EU és Japán közötti esetleges szabadkereskedelmi megállapodáshoz, amint azt a Lisszaboni Szerződés előírja;

o
o   o

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Japán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o. (2) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o. (3) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o. (4) HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0412. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0565. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0225. (8) HL C 76. E, 2010.3.25., 46. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0246.

Az Európai Parlament 2012. október 25-i állásfoglalása a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2011. évi uniós jelentésről (2012/2063(INI))

P7_TA(2012)0399 A7-0302/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament, valamint a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozat 9. és 35. cikkére(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére és különösen annak 21. cikke (2) bekezdésére, amely meghatározza az Unió nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó elveit és célkitűzéseit, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az biológiai sokféleségről szóló 1992. évi ENSZ-egyezményre és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezményre,

–  tekintettel az AKCS–EK partnerségi megállapodás (Cotonou-i Megállapodás) 12. cikkére,

–  tekintettel a Bizottságnak „A politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2011. évi uniós jelentésről” című munkadokumentumára (SEC(2011)1627),

–  tekintettel a Bizottság „Az EU mint világszintű partner a fejlesztésért: A millenniumi fejlesztési célok elérése felé vezető fejlődés felgyorsítása” című munkadokumentumra (SEC(2008)0434),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó 2010–2013. évi munkaprogramról” szóló munkadokumentumára (SEC(2010)0421),

–  tekintettel a Bizottság „A politikák fejlesztési célú koherenciája – az egész Unióra kiterjedő megközelítés szakpolitikai keretének kialakítása” című közleményére (COM(2009)0458),

–  tekintettel az EU-politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepcióról szóló 2010. május 18-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre (09317/2012. sz. dokumentum),

–  tekintettel a Tanács „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” címmel kiadott 2012. május 14-i következtetéseire (09369/2012. sz. dokumentum),

–  tekintettel a Tanács 2012. március 16-i következtetéseire az elkövetkező évtized kereskedelmével, növekedésével és fejlődésével kapcsolatos uniós megközelítésről, (07412/2012. sz. dokumentum),

–  tekintettel a Tanács 2012. május 3-i következtetéseire a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről (09417/2012. sz. dokumentum),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2009. november 18-i tanácsi következtetésekre (16079/2009. sz. dokumentum),

–  tekintettel a az Európai Unió DAC-OECD általi 2012. évi szakmai értékelésére,

–  tekintettel az EU és tagállamai által biztosított fejlesztésfinanszírozás előrehaladásáról szóló beszámolóról szóló 2012. július 9-i uniós elszámoltathatósági jelentésre,

–  tekintettel az Evert Vermeer Alapítvány „Az EU nyersanyag-politikája és a ruandai bányászat – a politikák fejlesztési célú koherenciája a gyakorlatban” című, 2012. februári tanulmányára,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 21. ülésszakának 2010. szeptember 28-i A(2010)21584 sz. nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Halászati Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0302/2012),

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke szerint – ahogyan ez a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzusban szerepel – a szegénység csökkentése, hosszú távon pedig a megszüntetése az EU fejlesztéspolitikájának első számú célkitűzése, és mivel az Uniónak a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit figyelembe kell vennie az általa végrehajtandó, a fejlődő országokat esetlegesen érintő politikákban;

B.  mivel az Európai Unió elkötelezettsége újólag megerősítést nyert – összhangban az Európai Tanács 2005. évi következtetéseivel – a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló következtetésekben;

C.  mivel az EU kereskedelmi, mezőgazdasági, halászati, klíma-,a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó, migrációs, pénzügyi, fegyverekre és nyersanyagokra vonatkozó politikái között nyilvánvaló inkoherencia áll fenn, amely hatással van a fejlesztési célokra; mivel a politikák fejlesztési célú koherenciája azzal, hogy hasznosítja az uniós politikák közötti alapvető szinergiákat, hozzájárulhat a szegénység csökkentéséhez;

D.  mivel a változtatást célzó európai napirend kapcsán ismertetett új fejlesztéspolitikai keret nem csupán az uniós politikák közti koherenciát kívánja elérni, hanem tekintetbe veszi az Uniót és tagállamait is, amikor előnyben részesíti a közös programozást és hangsúlyozza az EU koordinátorként, iránymutatóként és politikaformálóként játszott szerepét;

E.  mivel a 2015 utáni fejlesztési együttműködésre előirányzott nemzetközi keret alkalmas lehet rá, hogy a katalizátor szerepét játssza azzal, hogy kiterjed fontos fejlesztési kérdésekre és más világméretű kihívásokra, továbbá hozzásegíthet az egyéni jogok és szükségletek kielégítéséhez;

F.  mivel a javulás ellenére – az EU esetében is – a közvetlen és közvetett támogatások a mezőgazdasági termékek esetében a fejlődő országokban továbbra is negatívan hatnak az élelmiszerbiztonságra és életképes mezőgazdaság kialakulására;

G.  mivel az EU elkötelezett azon ENSZ-célkitűzés végrehajtása mellett, mely szerint 2015-re a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-át fordítják hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA);

H.  mivel az Európai Unió Bíróságának 2008. novemberi határozata szerint az Európai Beruházási Bank (EBB) műveleteinek a fejlődő országokban minden más gazdasági vagy politikai célt megelőzve a fejlesztésnek kell prioritást adniuk;

I.  mivel számos tanulmány rámutatott arra, hogy körülbelül évi 850 milliárd és 1 billió USA-dollár közötti összeg áramlik ki illegálisan a fejlődő országokból, ami súlyosan veszélyezteti a fejlődő országok adóbevételeit, és ennek következtében önálló fejlődésre való képességüket;

J.  mivel a változtatási programnak (COM(2011)0637) az uniós fejlesztési támogatások szintjének emelésére irányuló célkitűzése tartalmazza, hogy a fejlesztés, a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás és a biztonság kérdése szorosan kapcsolódnak egymáshoz;

K.  mivel a közbeszerzések a világ GDP-jének 19%-át teszik ki, vagy más szavakkal az EU és tagállamai által folyósított fejlesztési támogatások majd negyvenszeresét adják; mivel ennek folytán hatalmas lehetőség rejlik bennük ahhoz, hogy fenntartható kormányzati politikák kialakításának eszközei lehessenek mind az EU-ban, mind a fejlesztési támogatásban részesülő országokban;

L.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az alultápláltság a becslések szerint évente 2,6 millió gyermek halálát okozza, és – megoldás hiányában – a következő 15 évben közel félmilliárd gyermeket fenyeget állandó életveszéllyel; mivel a világban az iskolába még nem járó gyermekek mintegy egyharmadának testsúlya jelenleg elmarad a kívánatostól (korukhoz képest túl könnyűek) vagy nem érik el a megfelelő magasságot (korukhoz képest túl alacsonyak); és mivel az alultápláltság az országok számára GDP-jük 2–4%-ára, az egyének számára pedig becslések szerint életkeresetük akár 11%-ára rúgó kiadással jár, miközben a táplálkozás terén léteznek olyan kipróbált költséghatékony megoldások, amelyek megalapozott beruházást jelentenének;

M.  mivel 2030-ra az energia- és vízszükséglet a várakozások szerint 40%-kal, az élelmiszer-szükséglet pedig 50%-kal növekszik, és mivel a népességnövekedés – valamint az, hogy a feltörekvő és fejlődő országokban a középosztály létszáma növekszik – óriási nyomás alá helyezi a természeti erőforrásokat, különösen a vizet, az energiát és a termőterületeket, valamint a környezetet;

N.  mivel a humán fejlődés és a humánbiztonság fogalma négy alapvető jellegzetességben osztozik: emberközpontú, többdimenziós, az emberi önmegvalósítást széles perspektívában vizsgálja, fő problémája a krónikus szegénység(3);

O.  mivel a Belügyi Főigazgatóság két új alapja és a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) új „Globális közjavak és kihívások” tematikus programjának migrációs és menekültügyi összetevője – a kinyilvánított prioritásoknak megfelelően – bár más megközelítésben, de hasonló tematikus területekre terjed ki;

P.  mivel a nyugat-európai etikai testületek által ma már elutasított klinikai teszteket olyan országokban, mint India, Kína, Argentína és Oroszország, a helyi etikai bizottságok elfogadják; mivel különösen a Helsinki Nyilatkozatban lefektetett etikai elveket – melyek a fejlődő országok szempontjából rendkívül fontosak – a vállalatok és a szabályozási hatóságok figyelmen kívül hagyják(4);

Q.  mivel a kultúra valamennyi dimenzióját tekintve alapvető összetevője a fenntartható fejlődésnek, hiszen kézzel fogható és kézzel nem fogható örökségünk révén, a kreatív iparágak és a művészi kifejezésformák sokasága segítségével erőteljesen hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, a társadalmi stabilitáshoz és a környezet védelméhez;

R.  mivel tanulmányok bizonyítják, hogy amennyiben a nők képzettséget szerezhetnek, jövedelemre tehetnek szert és az kezelhetik, ez számos jó eredménnyel jár: csökken az anyák és gyermekeik halandósági mutatója, javul a nők és a gyermekek egészségi állapota és táplálkozása, növekszik a mezőgazdaság termelékenysége, enyhíthető az éghajlatváltozás, lassul a népességnövekedés, fellendülnek a gazdaságok, megtörik a szegénységi ciklus(5);

S.  mivel az infokommunikációs technológiák (ikt) alkalmasak lehetnek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére, nem csupán azzal, hogy csökkentik saját üvegházhatású gázkibocsátásukat, hanem azzal is, hogy elősegíthetik más ágazatokban is a kibocsátás csökkentését, valamint azzal, hogy foglalkoznak a rendszerszintű változásokkal és a kívánttal ellentétes hatásokkal, így például a demateralizálás és az online szolgáltatások, a szállítás és az utazás kiváltása, ellenőrzést és irányítást segítő alkalmazások, az energiatermelés és -felhasználás nagyobb hatékonysága, termékfelelősségi rendszerek és az újrafeldolgozás révén;

T.  mivel az Európai Bizottság Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának (DAC) 2007. évi szakértői értékelése megállapítja, hogy „fontos a helyi kontextus függvényében a költségvetési támogatás megfelelő voltának helyes értékelése”;

U.  mivel az oktatás kulcsfontosságú lehet nem csak a környezet fenntarthatósága, az egészségügy és a gazdasági növekedés, valamint általában a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása, hanem a béketeremtés szempontjából is; mivel az oktatásban – talán inkább, mint bármely más ágazatban – jelentkezhet a béke nagyon is szembeötlő hozadéka, amelytől a békemegállapodások fennmaradása függhet, amennyiben az oktatási rendszerek befogadóak és támogatják a kölcsönös megértés felé vezető magatartási formákat, a toleranciát és egymás tiszteletét, ezzel oly módon alakítva a társadalmakat, hogy azok kevésbé legyenek fogadókészek az erőszakos konfliktusokra,

A politikák fejlesztési célú koherenciájának működőképessé tétele

1.  üdvözli a politikák fejlesztési célú koherenciája érdekében tett uniós erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája nem csupán jogi kötelezettség, hanem az elszámoltatható, átlátható, emberi jogokon alapuló és integrációra irányuló politikák lehetőséget kínálnak az EU-nak olyan egyenlőségen alapuló, fenntartható partnerségek kiépítésére a fejlődő országokkal, amelyek túlmutatnak a fejlesztési együttműködésen; hangsúlyozza továbbá, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját célként maguk elé tűző politikák révén a fejlődő országok kormányai és társadalmai esélyt és felelősséget kapnak ahhoz, hogy saját erőből érjenek el sikereket.

2.  véleménye szerint a politikák fejlesztési célú koherenciáját az országok vagy régiók ahhoz való jogának elismerésére kell alapozni, hogy demokratikusan meghatározhatják saját, lakosságuk megélhetésének védelmét célzó politikáikat, prioritásaikat és stratégiáikat, az ENSZ-nek a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányának megfelelően;

3.  üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó új politikáról szóló bizottsági javaslatban a 2011–2014-es időszakra megjelölt nyolc cselekvési területet; hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalás kötelezettségeinek valamint annak fontosságát, hogy a munkaadókat ösztönözzék a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezéseknél nagyra törőbb szociális normák alkalmazására, ideértve egy különleges megjelölés például szociális címke kialakításának és megszerzésének lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat e kötelezettségek végrehajtásának gondos ellenőrzésében és a jogi végrehajtás biztosításában, valamint támogatja, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló jövőbeli kezdeményezésben jelenjenek meg a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos kötelezettségek, továbbá a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatban támogatja a kötelező érvényű normákat;

4.  hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája nem csak technikai kérdés, hanem elsősorban politikai felelősség, valamint hogy az Európai Parlamentnek – társjogalkotó és demokratikusan megválasztott intézmény lévén – alapvető feladata, hogy a kötelezettségvállalásokat konkrét politikákra váltsa;

5.  ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus – benne a politikák fejlesztési célú koherenciája fogalmának meghatározásával – maradjon az EU fejlesztési politikája elvi kerete, és a „változtatási program” összefüggésében történő bármely felülvizsgálatára vagy cseréjére csak a létrehozásáért felelős intézmények jóváhagyásával kerülhet sor;

6.  megismétli, hogy a változtatást célzó programon alapuló 11. EFA kontextusában bármely politikai irányváltásnak összhangban kell lennie a Cotonou-i Megállapodás szellemével és betűjével;

7.  hangsúlyozza, hogy a minden területen érvényesülő átláthatóság a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósítása szempontjából az eszközrendszer része, mivel nem csak elejét veszi a szándéktalan koherenciahiánynak, hanem érdekütközések esetén is hatékony;

8.  felszólít strukturált éves találkozók tartására az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselői és az Európai Parlament között, a fejlesztési segélyezésre fordított kiadások konzisztenciájának biztosítása érdekében;

9.  rámutat az tudásépítés és a szakértelem fontosságára a politikák fejlesztési célú koherenciájának bonyolult kérdése kapcsán; ezért kéri a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos kérdések kerüljenek a Kutatási Főigazgatóság némely programjának középpontjába; továbbá ajánlja fejlesztéskutatási stratégia kidolgozását és előmozdítását a Kutatási Főigazgatóság és kutatással foglalkozó más főigazgatóságok, valamint a Bizottsághoz nem tartozó, külső érintett testületek – pl. az OECD vagy a Világbank – bevonása céljából;

10.  hangsúlyozza, hogy a politikák Unión kívüli gazdasági, környezeti és társadalmi hatásaival kapcsolatos – a 2009. évi hatásértékelési útmutatóban megfogalmazott – kérdésekre a Bizottság hatásértékeléseiben, valamint az Európai Parlament által készítendő hatásértékelésekben választ kell adni; kéri továbbá, hogy a Bizottság a hatásértékeléseket még a szóban forgó szakpolitikai javaslat előtt készítse el annak érdekében, hogy a civil társadalmi szervezetek és más érintettek részt vehessenek a folyamatban, ekképpen is hozzáadott értéket teremtve a kapacitások növelésével;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság hatásértékelést végző testületének és a Parlament által felállítandó hasonló testületnek megfelelő szaktudásra van szüksége a fejlesztési politikák terén ahhoz, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája szempontjából felelősségteljesen ellenőrizhesse a hatásértékelések minőségét;

12.  javasolja, hogy adott esetben az uniós szakpolitikák felülvizsgálata és utólagos értékelése során térjenek ki a politikák fejlesztési célú koherenciájára is; úgy véli, hogy az EFA vagy a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) révén végrehajtott programok bármiféle értékelése során ki kell térni a politikák fejlesztési célú koherenciájára gyakorolt hatások értékelésére is;

13.  üdvözli, hogy a dán elnökség munkaprogramjában a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatban konkrét kötelezettségvállalások szerepelnek, és kéri, hogy a következő elnökségek kövessék ezt a példát;

14.  üdvözli a Bizottságnak a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2011. évi – harmadik – kétéves jelentését, de egyetért a Tanáccsal abban, hogy előrehaladásról szóló következő jelentésekhez független értékelést is csatolni szükséges, amelyben szerepelniük kell a szakpolitikai inkoherencia mennyiségi és minőségi következményeinek és költségének is; javasolja, hogy a következő jelentések tartalmazzák az országos szintű párbeszédek politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos eredményeinek átfogó áttekintését is abból a célból, hogy a fejlődő országok polgárainak véleménye is hangot kapjon;

15.  felhívja a tagállamokat és nemzeti parlamentjeiket, hogy támogassák a politikák fejlesztési célú koherenciáját kötelező határidőket tartalmazó külön munkaprogram révén, ekképpen javítva a politikák fejlesztési célú koherenciájára irányuló európai programot;

16.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a politikák fejlesztési koherenciájára vonatkozó következő folytatólagos munkaprogram előkészületei során szélesebb körű párbeszédre van szükség az Európai Külügyi Szolgálattal, illetve a tagállamokkal és minden érintett féllel, így például a nem kormányzati és a civil társadalmi szervezetekkel; egyetért abban, hogy kevesebb mutató használata – pontosabb és jobb nyomon követés mellett – működőképesebb keretrendszert és könnyebb nyomon követést eredményez;

17.  felkéri a főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy szilárdítsák meg a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósításában játszott jelentős szerepüket;

18.  javasolja, hogy tegyék a politikák fejlesztési célú koherenciáját az EKSZ és a küldöttségek számára elsődleges célkitűzéssé a civil társadalmi szervezetekkel, a helyi parlamentekkel és más érintett felekkel folytatott politikai párbeszéd további erősítése révén, azáltal, hogy felkérik őket az inkonzisztenciára vagy a koherenciára vonatkozó bizonyítékok gyűjtésére, a programdokumentumok politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó részeinek javításával és működőképessé tételével, illetve az EKSZ minden új alkalmazottjának szóló képzési program – a DG DEVCO részvételével történő – kidolgozása révén, hogy képesek legyenek jobban megérteni és alkalmazni a politikák fejlesztési célú koherenciáját; rámutat, hogy e feladat végrehajtásához megfelelő forrásokat kell biztosítani a küldöttségek és a vezetési pontok számára;

19.  kiemeli, hogy az európai uniós küldöttségek központi szerepet játszanak a költségvetési támogatás tervezésében és kezelésében, és hogy ennek megfelelően kell forrásokat biztosítani számukra;

20.  újfent rámutat az AKCS–EK partnerségi megállapodás 12. cikkének kiemelkedő fontosságára és a Bizottság ama kötelezettségére, hogy rendszeres tájékoztatást nyújtson az AKCS-csoport titkárságának azokról a javaslattervezetekről, amelyek érinthetik az AKCS-államok érdekeit; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet, amennyiben az említett eljárásra sor kerül;

21.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy elmélyíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának területén az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel folytatott együttműködést, növelve az ide vonatkozó véleménycserék számát és segítve őket a politikák fejlesztési célú koherenciájának uniós szintű előmozdításához szükséges specifikus elemzési képesség megszerzésében; javasolja, hogy a nemzeti parlamentek , az Európai Parlament és a Bizottság közötti véleménycserékre strukturált éves találkozók formájában kerüljön sor, a feladatok ellenőrzésére vonatkozó, pontosan meghatározott célkitűzések mentén, a politikák fejlesztési célú koherenciájának uniós szintű erősítésének szándékával;

22.  véleménye szerint a fenntartható fejlődésre vonatkozó átfogó uniós célok eléréséhez szükség van a közbeszerzések hatékony felhasználására, s ezért a közbeszerzésekről szóló jövőbeli irányelvekben a fenntarthatóságot mint kritériumot a teljes közbeszerzési folyamat során figyelembe kell venni.

Az öt kiemelt területre vonatkozó specifikus ajánlások
Kereskedelem

23.  üdvözli, hogy a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és fejlődés – A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása” című közleményében kötelezettséget vállal a kistermelők és a tisztességes, organikus és etikus kereskedelmi kezdeményezések támogatására; ugyanakkor sajnálja az arra vonatkozó kötelezettségvállalás hiányát, hogy a méltányos kereskedelem elveit beépítsék valamennyi uniós politikába;

24.  sajnálatát fejezi ki, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája szempontjából nem volt célravezető a Bizottság által általánosságban a kereskedelemről, illetve a kereskedelemről és a fejlesztésről elkészített két különálló jelentés közzététele;

25.  sajnálja, hogy az egy főre jutó GDP képezi a az általános preferenciarendszer egyetlen támogathatósági kritériumát, mivel ez ellentétes lehet az EU fejlesztési célkitűzéseivel; emlékeztet „A GDP-n innen és túl – a haladás mérése változó világunkban” című 2011. június 8-i állásfoglalására(6), amely hivatkozik a humán fejlettségi mutatóra;

26.  emlékeztet az európai partnerségi megállapodásokkal összefüggő ellentmondásokra, nevezetesen: a). hogy egyes országokat a megállapodás aláírására sürgettek még azelőtt, hogy a pontos feltételeket közösen megállapították volna, b) hogy a Bizottság javasolja 18 ország törlését a piacra jutásról szóló rendelet I. mellékletéből, és c) hogy a tárgyalások során az emberi jogi kérdéseket nem kezelik megfelelő módon;

27.  véleménye szerint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait kötelező normaként kellene alkalmazni az üzleti és ipari beruházásokról szóló uniós beruházási szerződésekben, gondoskodva róla, hogy a beruházási szerződések tartalmazzanak az átláthatóságra és a jogellenes tőkemozgásokra vonatkozó szakaszokat, továbbá ezekben a szerződésekben rögzíteni kellene a vállalatok környezetvédelmi és szociális kérdésekkel kapcsolatos kimerítő beszámolási kötelezettségét; rámutat, hogy a beruházási megállapodások révén erősíteni kellene a kormányok arra vonatkozó jogait és kötelezettségeit, hogy a környezetvédelemhez hasonló érzékeny területeken szabályozhassák a gazdasági tevékenységeket, valamint a szélesebb közérdek javára és a jövendő nemzedékek hosszú távú érdekeire tekintettel elősegíthessék a tisztességes munkát;

Mezőgazdasági és halászati politika

28.  sajnálja, hogy a legkevésbé fejlett országoknak juttatott uniós kereskedelmi támogatások szintje 2010-ben 16%-ra csökkent (1,7 milliárd euróra a nem e legkevésbé fejlett országoknak juttatott 8,7 milliárd euróval szemben), míg ez a szám 2009-ben 22% volt(7); felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást az Európai Parlamentnek az EFA által kereskedelmi támogatás címén éves és/vagy többéves szinten juttatott összegekről;

29.  javasolja a Bizottságnak, hogy nemzetközi szinten hozzon létre új ösztönzőt a fenntartható közbeszerzés érdekében, a közbeszerzésről szóló irányelvek felülvizsgálatának eredményeképpen kialakítandó keret pedig biztosítsák az ajánlatkérők számára annak szakpolitikai lehetőségét, hogy kellő tájékozottság birtokában fejlesztéspárti közbeszerzéseket bonyolíthassanak le;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a WTO-ban tevékenyen támogassa egyes adományozók arra vonatkozó javaslatát, hogy a kereskedelem támogatását célzó kezdeményezés körének szűkebbre vonásával tegyék azt ellenőrizhetőbbé és hatékonyabbá, a hatékonyság növelése érdekében előtérbe helyezve a kereskedelem és a fejlesztés kapcsolatának kulcselemeit, ezzel véve elejét a gyanakvásnak és biztosítva az adományozók további támogatását;

31.  felhívja a figyelmet rá, hogy közzétették a harmadik országok felé irányuló felülvizsgált szellemitulajdon-jogi stratégiát, melynek fejlesztési szempontból biztosítania kell a gyógyszerekhez való megfelelő hozzáférést, a gyógyszeripari kutatás számára pedig hatékony ösztönzőket kell létrehoznia a TRIPS-megállapodás által biztosított rugalmasság kihasználása révén (megfelelő esetekben, például egészségügyi vészhelyzetben), valamint összeegyeztethetővé kell tenni a „gyógyszerezéshez való megfizethető hozzáférést” célzó párhuzamos menetrenddel; hangsúlyozza továbbá, hogy ebben az összefüggésben igen fontos az élelmiszer-biztonsági menetrenddel való kapcsolat, így például gondoskodni kell a növényi változatosság védelméről és el kell ismerni a különféle mezőgazdasági rendszerek és a hagyományos vetőmag-utánpótlási rendszerek fontosságát;

32.  javasolja olyan kedvezményes kereskedelmi szabályok alkalmazását, amelyek bővítik a zöld mezőgazdasági technológiák átadását a WTO és a fejlődő országokkal kötött kétoldalú kereskedelmi megállapodások keretében;

33.  üdvözli a tisztességes kereskedelemmel foglalkozó fókuszcsoport 2010. évi létrehozását a Kereskedelmi Főigazgatóság fenntartható fejlesztéssel foglalkozó részlegén belül, amely a tisztességes kereskedelemben érdekelt tevékenységeket koordinálja, s amelynek létrehozása fontos példája annak, hogy az EU kereskedelmi és fejlesztési politikája miképpen válhat koherensebbé és miképpen támogathatja kölcsönösen egymást;

34.  rámutat, hogy az EU és a fejlődő országok közötti tisztességes kereskedelemhez hozzátartozik a fejlődő országokból származó erőforrásokért és mezőgazdasági termékekért fizetett tisztességes ár is, azaz olyan ár, amely tükrözi a belső és külső költségeket, miközben biztosíthatók az ILO által a munkakörülményekre kidolgozott alapvető munkaügyi szabványok, valamint a környezetvédelem;

35.  ismételten felhív az ásványi és más erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusok problémájának hatékony kezelésére a fejlődő országokban, ahol ezek következtében több milliónyian vesztették életüket vagy váltak földönfutóvá;

36.  úgy vélekedik, hogy a fejlődő országoknak védelmezniük kell gazdaságukat és – Európához hasonlóan – szelektíven kell megnyitniuk piacaikat;

37.  kéri a Bizottságot, hogy erőteljesebben integrálja a nemzetközileg elismert munkaügyi és környezeti normákat olyan eszközeibe, mint az EFA és a szabadkereskedelmi megállapodások;

38.  üdvözli, hogy az EU elismerte a mezőgazdasági kistermelők jelentőségét az éhezés elleni küzdelemben, és hogy az élelmiszer-biztonsági menetrendben elsőbbséget kaptak az alkalmazkodást célzó intézkedések; hangsúlyozza, hogy különösen fontos a női kistulajdonos gazdálkodók támogatása;

39.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseket be kell építeni az európai uniós agrárpolitika teljes döntéshozatali folyamatába, és felszólít a cukorjegyzőkönyvet kísérő intézkedésekhez (SPAM) hasonló kísérő intézkedések meghozatalára, amennyiben ez szükségessé válik;

40.  ismételten felszólít az uniós mezőgazdasági és kereskedelmi politikák rendszeres és független elemzésére és értékelésére, különös figyelemmel a helyi és kistulajdonos gazdálkodókra gyakorolt hatásokra, felhasználva az EU-val partneri kapcsolatban lévő fejlődő országok kormányai, gazdálkodói szervezetei, civil társadalmi szervezetei és más érdekelt felei által szolgáltatott bizonyítékokat;

41.  sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg az EU és az AKCS-országok közötti szállítói láncokat, valamint támogassa az AKCS-országokon belüli szállítói láncok megerősítését, mivel a két piac kölcsönös függésben fejlődik; javasolja az olyan modern piacirányítási eszközök alkalmazásának támogatását a fejlődő országokban, mint az átláthatósági intézkedések, a kapacitásépítés, a műszaki szabályozás vagy a szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó segítségnyújtás, pl. az EU–Afrika közös stratégia keretében;

42.  javasolja transznacionális ikerintézményi partnerség létrehozását a Natura 2000 területek és a harmadik országokban lévő hasonló mezőgazdasági-ökológiai igazgatási területek között a következő célokkal: a) az e területeken alkalmazott irányítási szaktudás megosztása a helyi hatóságok, helyi vezetők és helyi gazdálkodói közösségek között annak biztosítás érdekében, hogy a jövőben az irányítás mind ökológiai, mind gazdasági szempontból fenntartható és gyakorlatias módon működjék; b)kapacitásépítés e területek üzleti láncolatai gazdasági életképességének összefűzése révén, az e területek fenntartható élelmiszer-biztonságához való hozzájárulás érdekében, és c) kutatások lebonyolítása a mezőgazdasági sokféleség és a biodiverzitás védelmének támogatása céljából, az értékes és fenyegetett fajok és élőhelyek hosszú távú fennmaradásának biztosítása érdekében; javasolja továbbá a Natura 2000 területek és harmadik országok hasonló területei számára transznacionális ikerkapcsolati központ létrehozását a tudásanyag elsajátítása és továbbfejlesztése céljából;

43.  hangsúlyozza, hogy az efféle változásokra vagy egyenértékű alternatív behozatali szabványok alkalmazására vonatkozó információk időben történő továbbítása kulcsfontosságú a fejlődő országok számára, mivel elősegíti a hosszú távú tervezést és a minőségalapú versenyképesség elérését;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a táplálkozás integrált megközelítését és állítson fel célzott vagyonalapot az alultápláltság problémájának kezelésére a fejlődő országokban, valamint mozgósítsa a szükséges forrásokat az alapvető segélyszállítmányok helyszínre juttatása érdekében, amivel igen nagy mértékben megelőzhető lenne az alultápláltság – elsősorban a fogantatás és a kétéves kor közötti kritikus 1000 napos időszakban –, az optimális táplálás és a gondozási ismeretek ösztönzésével együtt, beleértve a fertőzött víztől védő anyatejes táplálást, a gyermekek változatos élelmezését, az alapvető élelmiszerekkel és vitaminokkal való ellátás megerősítését; úgy véli, hogy egy ilyen vagyonalap lehetővé tenné a Bizottság és a tagállamok, valamint esetlegesen egyéb adományozók forrásainak egybegyűjtését és megtöbbszörözését, és láthatóbbá tenné az EU emberéletek megmentésére irányuló tevékenységét;

45.  sajnálja, hogy évente csupán körülbelül 418 millió eurót, vagyis a Bizottság fejlesztési segélyekre szánt 12 milliárd eurós teljes költségvetésének mintegy 3,4%-át fordítják közvetlen élelmezési fellépésekre; úgy véli, hogy az alultápláltság elleni erőfeszítéseknek multidiszciplináris jellegűnek kell lenniük, és több érdekelt bevonásával kell megvalósulniuk az érintett országok nemzeti prioritásainak függvényében;

46.  úgy véli, hogy a halászati termékek uniós piacának mérete, valamint az európai uniós lobogó alatt hajózó és európai uniós tulajdonban álló hajók által végzett tevékenységek földrajzi kiterjedtsége nagy felelősséget ró az Unióra annak biztosítása tekintetében, hogy ezek a tevékenységek ökológiai és társadalmi fenntarthatóság szempontjából azonos normákra épüljenek uniós vizeken belül és kívül; megállapítja, hogy e koherenciához magán a Bizottságon belüli, valamint a Bizottság és az egyes tagállamok kormányai közötti koordinációra van szükség;

47.  megismétli, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának javítása érdekében a halászati megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat a szerződő ország halászati ágazatának megfelelő fejlesztésére vonatkozó prioritásokra kell alapozni; rámutat, hogy a partnerségi megállapodások alapján történő kifizetéseknek összhangban kell állniuk a fejlesztési célokkal, a partnerségi megállapodások hatásait pedig az EU-nak szorosan figyelemmel kell követnie;

48.  véleménye szerint a politikák fejlesztési célú koherenciája erősíthető lenne azzal, ha a) a Halászati és a Fejlesztési Főigazgatóság együttesen lenne felelős a halászati partnerségi megállapodásokért; b)ha alkalmaznák a FAO felelős halászatra vonatkozó magatartási kódexében, a politikák fejlesztési célú koherenciája tekintetében vállalt uniós kötelezettségek között és az EU–AKCS Cotonou-i Megállapodásban rögzített vonatkozó elveket; c) ha valamennyi halászati partnerségi megállapodásba beillesztenék az emberi jogokra vonatkozó, a korrupcióellenes és elszámoltathatósági kötelezettségeket, és d) ha garantálnák, hogy a halászati partnerségi megállapodások összhangban legyenek a szegénység csökkentésére és a humán fejlesztésre irányuló – az EU ország- és regionális stratégiai dokumentumaiban megfogalmazott – célkitűzésekkel vagy járuljanak hozzá azokhoz;

49.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban található halforrásokhoz való hozzáférésnek nemcsak az ENSZ Tengerjogi Egyezményének az élőforrások hasznosításáról szóló 62. cikkét, hanem a tengerparttal nem rendelkező államok jogairól szóló 69. és a földrajzilag hátrányos helyzetű államok jogairól szóló 70. cikkét is tiszteletben kell tartania, különösen a helyi lakosság táplálkozási és társadalmi-gazdasági szükségletei tekintetében;

50.  javasolja, hogy – összhangban az ENSZ Közgyűlésének a regionális halászati gazdálkodási szervezetekről szóló 2006. évi határozatával – a Bizottság kapjon egyértelmű felhatalmazást arra, hogy az említett szervezetekkel tárgyalásokat folytathasson a tengeri környezet megőrzése és a fenntartható halászati tevékenységek előmozdítása érdekében;

51.  véleménye szerint a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben résztvevő országoknak juttatandó halászati lehetőségek bármiféle elosztási rendszerének tekintettel kell lennie arra, hogy a fejlődő államok legitim joga és érdeke saját halászatuk fejlesztése; ragaszkodik hozzá, hogy az EU utasítsa el az átruházható halászati koncessziók rendszerének bevezetését a regionális halászati gazdálkodási szervezeteken belül, mivel az veszélyeztetné a fejlődő országokban a halászatból élő lakossági csoportok megélhetését és jólétét;

52.  kitart amellett, hogy az Unió fejlesztési politikáját az ENSZ-en és az egyéb illetékes nemzetközi szervezeteken belül elfogadott kötelezettségvállalások keretein belül kell végrehajtani, valamint hogy a halászatnak a fejlesztéshez történő hozzájárulását az Unió külső fellépéseinek alapelvei és célkitűzései keretében kell megvalósítani, hozzájárulva az uniós fejlesztési politika legfőbb célkitűzéséhez, azaz a fejlődő országokban a szegénység csökkentéséhez és végső esetben felszámolásához;

53.  úgy véli, hogy az Uniónak a halászat terén hozzá kell járulnia a fejlesztéshez, támogatva a többletállomány lehalászásának elvét és az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményében meghatározott egyéb szabályokat, valamint a FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexének és a halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló megállapodásának globális szintű betartását;

54.  hangsúlyozza, hogy a halászati politika célkitűzéseit az átláthatóság, valamint az Unió többi célkitűzésével való összhang elveinek megfelelően kell végrehajtani, a fejlődésre gyakorolt hatásukat pedig meg kell tervezni, fel kell mérni és értékelni kell, továbbá rendszeres és szisztematikus jelleggel demokratikus ellenőrzés alá kell vonni;

55.  egyértelművé kívánja tenni, hogy a halászati együttműködési megállapodásoknak, valamint az Európai Unió fejlesztési együttműködési megállapodásaiban és kereskedelmi megállapodásaiban található halászati vonatkozású rendelkezéseknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a halászat az Európai Unió és partnerei számára társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntartható tevékenység legyen;

56.  sajnálatosnak tartja, hogy a halászati partnerségi megállapodások célkitűzéseinek jelentős része nem valósult meg; különösen sajnálja, hogy a tudományos és műszaki együttműködés, valamint a fejlődő országok halászati ágazatának (és kapcsolódó iparágainak) fenntartható fejlődéséhez nyújtott támogatás területén gyenge eredmények születtek; úgy véli, hogy ezeken a problémákon a politikák közötti koherenciával, valamint nemzetközi halászati irányítással lehetne segíteni;

57.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a közös halászati politika jelenlegi reformja érvényesüljön a fejlődő országok felé tett kötelezettségvállalásában, mely egyrészt a millenniumi fejlesztési célok elérésének, másrészt az élelemhez való, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elismert alapvető emberi jog elismerésének támogatását célozza;

58.  kéri a Bizottságot, hogy általában külső fellépéseiben, konkrétabban pedig a halászati partnerségi megállapodásokban támogassa a jó kormányzást és az átláthatóságot, és teremtse meg annak feltételeit, hogy a fejlődő harmadik országok halászati politikáikat ugyanazokra az iránymutatásokra és fenntarthatósági normákra tudják alapozni, mint hogy döntéseiket a tudományos jelentések és hatásvizsgálatok alapján tudják meghozni, valamint olyan többéves terveket tudjanak kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a legnagyobb fenntartható hozamnak megfelelő kiaknázást; a halászat és az akvakultúra területén külön támogatást tudjanak nyújtani a kisüzemi halászatoknak, valamint az ezektől függő településeknek; támogatni tudják a szelektív halászatot, a flottakapacitásnak az erőforrásokhoz történő igazítását, valamint a felelősségteljesebb halászati gyakorlatokat; a visszadobásokat fokozatosan csökkenteni tudják, végül pedig teljesen felszámolják; erőfeszítéseket tegyenek a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem érdekében; javítani tudják a munkahelyeken a biztonsági feltételeket és a jólétet; védeni tudják a biológiai sokféleséget és a környezetet, valamint küzdeni tudjanak az éghajlatváltozás ellen; javíthassák a termékminőséget, valamint azok piacra dobásának körülményeit; illetve támogatni tudják a halászat, az akvakultúra és a kapcsolódó iparágak területén a fenntarthatóbb tevékenységre irányuló kutatást és innovációt;

59.  hangsúlyozza, hogy halászati partnerségi megállapodások és az azoknak köszönhetően fejlődésnek indult iparágak hozzájárulnak a harmadik országok fejlődéséhez, és támogatják, hogy azok a jövőben kiaknázhassák saját erőforrásaikat;

60.  határozottan kitart amellett, hogy az Unió és tagállamai a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban és a nemzetközi szervezetekben folytatott tevékenységük során hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a fejlődő országok társadalmai és kormányai képesek legyenek olyan fenntartható halászati politikák kidolgozására, végrehajtására és ellenőrzésére, melyek megerősítik élelmezésbiztonságukat és hozzájárulnak fejlődésükhöz;

61.  szorgalmazza olyan modellek együttes kialakítását, amelyek célkitűzéseket, fellépéseket és mutatókat tartalmaznak, és amelyekkel – a partnerség szellemében – jobban nyomon követhető a pénzeszközök felhasználása; hangsúlyozza, hogy a nyomon követés részeként a harmadik országokkal együttműködve korrekciós eljárásokat is el kell fogadni, valahányszor a célkitűzésektől való eltérést állapítanak meg;

62.  üdvözli, hogy az Unió globális szinten példát mutatott az átláthatóság terén, amikor közzétette halászati partnerségi megállapodásainak feltételeit; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is legyen nyitott, és az Aarhusi Egyezmény alapelveit tiszteletben tartva biztosítsa, hogy e megállapodások értékelése is elérhető legyen a nyilvánosság számára annak érdekében, hogy a helyi parlamentek, a civil társadalom és az egyéb érdekelt felek hatékonyan ellenőrizhessék e megállapodások végrehajtását és hatásait;

63.  felhívja a figyelmet annak jelentőségére, hogy átlátható és naprakész tudományos adatok álljanak rendelkezésre a halállományokra, az Unió halászati megállapodásai mellett valamennyi halászati megállapodásra, valamint az egyes országok vizein alkalmazott általános halászati erőkifejtésre vonatkozóan; úgy véli, hogy a tudományos értékelésnek meg kell előznie a megállapodások aláírását, vagy legalább azoknak hozzá kell járulniuk az adatok feldolgozásához;

64.  felhívja a figyelmet a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat problémájára; emlékeztet rá, hogy sok hajó nem tesz megfelelően jelentést a fogásairól és nem esik át ellenőrzésen, valamint hogy a hajók által közölt adatokat nem ellenőrzik, a kifogott fajokat pedig nem azonosítják egyértelműen; úgy véli, hogy az Uniónak módjában áll, és kötelessége is hatékonyabban hozzájárulni ezeknek a problémáknak a megoldásához; sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi nemzetközi kapcsolatában támogassa a lobogó szerinti állam felelősségének elvét, amely a nemzetközi jog alapját képezi, és amely alapvető fontosságú a jogellenes halászatra vonatkozó rendelet hatékony végrehajtása szempontjából;

65.  szorgalmazza, hogy a halászati partnerségi megállapodásokat jobban hangolják össze a fejlesztési politika keretében meglévő eszközökkel, különösen az Európai Fejlesztési Alappal, valamint a fejlődő országok uniós piacokhoz való hozzáférésének feltételeivel;

66.  hangsúlyozza, hogy a halászati együttműködés közvetlenül hozzájárulhat Földünkön a halászattól és az ahhoz kapcsolódó tevékenységektől függő 150 millió ember megélhetéséhez;

Éghajlatváltozás és energia

67.  emlékeztet arra, hogy több figyelmet kell fordítani az uniós éghajlat-változási politikák és az uniós fejlesztési politikák közötti szinergiák maximalizálására, különösen az alkalmazott eszközök tekintetében, valamint a fejlesztés és/vagy az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás tekintetében tapasztalható közvetett előnyökre vonatkozóan.

68.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődéssel, és ezen belül többek között az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos oktatásba történő beruházás olyan terület, amelyben a fejlesztési támogatás egyszerre több célkitűzést is kielégít, különösen, ha a célcsoport nőkből áll;

69.  úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem során a strukturális okokkal kell foglalkozni, és az éghajlatváltozással kapcsolatban rendszeres kockázatértékelésre szólít fel, amely kiterjed a politikai tervezés és a döntéshozatal valamennyi aspektusára, beleértve a kereskedelmet, mezőgazdaságot, élelmiszer-biztonságot stb.; kéri, hogy ezen elemzés eredményét használják fel egyértelmű és egységes országstratégiai és regionális stratégiai dokumentumok elkészítéséhez, valamint az összes fejlesztési program és projekt kidolgozásakor is;

70.  kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet az éghajlatváltozásból eredő károkat elszenvedő kistulajdonos mezőgazdasági gazdálkodók és állattenyésztők sajátos szükségleteire valamennyi politikában és megállapodásban, az élelmiszer-előállítás forrásaihoz – egyebek mellett a termőföldhöz, a vízhez, a mobilitáshoz – való hozzáférést esetlegesen érintő korlátozások vagy csökkentések esetében;

71.  ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák, programok és projektek tervezése, végrehajtása és értékelése során gyűjtsenek országok és nemek szerint lebontott adatokat az éghajlatváltozás egyes nemekre nézve specifikus hatásainak hatékony értékelése és kezelése érdekében, valamint dolgozzanak ki útmutatót az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról, körvonalazva mindazon szakpolitikákat, amelyek a nők védelmét szolgálják és egyben képessé teszik őket arra, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozás hatásaival;

72.  üdvözli a 2011/2012. évi európai fejlesztési jelentésben foglalt javaslatokat, amelyek az integrált és ökoszisztéma-alapú víz-, energia- és földgazdálkodással foglalkoznak, mivel ez a három erőforrás kulcsfontosságú a fejlesztés számára; kéri a Bizottságot, kövesse nyomon a jelentésben tett javaslatok sorsát; külön felhívja a figyelmet az uniós és globális kormányzásban tapasztalható súlyos hiányosságokra; továbbá hangsúlyozza, hogy az Unión belül is szükséges előrelépni a fogyasztás és a termelés terén a nagyobb fokú fenntarthatóság irányában;

73.  javasolja, hogy az EU a fejlődő országokban támogassa az inkluzív és fenntartható víz-, energia- és földhasználatot érintő beruházásokat, innovatív megközelítéseket és a vállalatok működtetésére vonatkozó magas standardok előmozdítását; javasolja továbbá, hogy a változásra irányuló európai napirendben a fenntartható energiára és mezőgazdaságra helyezett hangsúly egészüljön ki vízgazdálkodást érintő fellépésekkel;

74.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy 2012 végéig tegye közzé a bioüzemanyagok társadalmi fenntarthatóságáról szóló jelentését és folytasson előzetesen párbeszédet az érintett közösségekkel és helyi nem kormányzati szervezetekkel; rámutat, hogy ez alkalmat jelent megfelelő módszertan előterjesztésére és az európai bioüzemanyag-célkitűzések által az élelmiszer-biztonságra, földtulajdonjogokra és egyéb fejlesztési kérdésekre gyakorolt teljes hatás feltérképezésére; emlékeztet rá, hogy a Bizottság irányelvjavaslatában szereplő ellenőrzés és jelentéstétel adott esetben alkalmat teremt – a tanulságokra építő – korrekciós intézkedések előterjesztésére;

75.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy garantálni kell, hogy az importált bioenergiát elfogadható munkakörnyezetben és a foglalkoztatási standardok alkalmazásával, valamint a helyi közösségek figyelembevételével állították elő;

76.  támogatja a második és harmadik generációs – biomassza-melléktermékekből, hulladék- és maradványanyagokból történő – bioenergia-termelés további fejlesztését;

77.  kéri a Bizottságot, vegye újra fontolóra a megújuló energiáról szóló irányelv megújuló forrásokból származó bioüzemanyagokra vonatkozó 2020-ig elérendő 10%-os célkitűzését, szigorú fenntarthatósági kritériumok alkalmazása mellett;

78.  sürgeti a tagállamokat, hogy az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) árveréseiből származó jövedelmük jelentős részét 2013-tól kezdve fordítsák az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekre a fejlődő országokban;

79.  sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő, a politikák fejlesztési célú koherenciájához igazított módszertant a közvetett földhasználati változások hatásainak kiszámításához, aminek 2010 végéig kellett volna megtörténnie;

Biztonság

80.  hangsúlyozza, hogy az európai uniós fegyverexport 2012-ben esedékes felülvizsgálatának átfogó információkon kell alapulnia a fejlesztési céloknak való megfelelés érdekében; rámutat, hogy a Tanács a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzéséről szóló tizenharmadik éves jelentésének közzététele kérdéseket vetett fel a nyújtott adatok megbízhatóságát és használhatóságát illetően;

81.  felhívja a figyelmet a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos uniós ígéretekre és feltételekre, amint ezeket az EU közvetlen szomszédságot érintő politikájának „többet többért” megközelítése rögzíti; hangsúlyozza, hogy ezek érvényesülése csak akkor biztosítható, ha más szakpolitikai terület vagy partnerországokkal közös fellépés nem gördít akadályt az emberi jogok, a humán biztonság és a demokrácia partnerországokban való erősítésének érdekében tett kezdeményezések útjába;

82.  újfent emlékeztet rá, hogy a fegyverexport kormányközi kérdés, és ebben az összefüggésben figyelemmel kell lenni a politikák fejlesztési célú koherenciájára; összefoglalóan úgy vélekedik, hogy annak eldöntése, hogy a fejlődő országokba irányuló fegyverexport engedélyezhető-e a „fenntartható fejlődés” kritériuma – azaz az összehangolt uniós és nemzeti fegyverkivitel-engedélyezési kritériumok 8. kritériuma – alapján, nehéz lehet amiatt, mert egyéb szakpolitikai megfontolások felülírhatják ezt a szándékot; ajánlja, hogy a tagállamok teljes egészében bocsássák rendelkezésre az e kritériummal kapcsolatban alkalmazott módszertanukat;

83.  elismeri a fejlődés, a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás és a biztonság kölcsönös függését, amelyet a politikák fejlesztési célú koherenciájáról folytatott bármiféle vita során figyelembe kell venni;

84.  véleménye szerint a humán biztonság és a fejlesztés fogalmait alapvetőnek kell tekinteni a biztonság és fejlesztés kapcsolatát tekintve, mivel mindkettő az egyénre összpontosít;

85.  rámutat, hogy javítani kell a konfliktus utáni helyzetekben folyó békeépítés, humanitárius segélynyújtás és fejlesztési tevékenységek közötti koordinációt, „A segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolása” (LRRD) stratégiai keretrendszerével összhangban, a politikák fejlesztési célú koherenciája és a humánbiztonság elveinek megfelelően (ez utóbbit továbbra sem értékelik kellőképpen); emlékezteti a Bizottságot, hogy a Tanács 2009-ben felkérte a konfliktusos és instabil helyzetekre vonatkozó európai uniós cselekvési terv kidolgozására, és hogy az EU csatlakozott az instabil államokban való szerepvállalásról szóló új megállapodáshoz, amelyet a támogatások hatékonyságáról szóló puszani magas szintű fórumon fogadtak el;

86.  hangsúlyozza, hogy mivel a Tanács hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportja az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexéért felelős fő bizottság, elengedhetetlen a fejlesztési célkitűzések figyelembevétele e fórumon; felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy a fegyverkivitelről szóló európai uniós magatartási kódexet ruházza fel kötelező jogi erővel;

Migráció

87.  hangsúlyozza, hogy az „agyelszívás” komoly problémákat okozhat a fejlődő országokban, különösen az egészségügy területén; elismeri, hogy a fejlődő országokat sújtó agyelszívás strukturális okok és a „kényszerítő és vonzó tényezők” együttesének az eredménye; ezért kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kékkártya-rendszer által a fejlődő országokra gyakorolt hatásokat és tegyen szükség esetén kiigazító lépéseket; kéri továbbá a Bizottságot, hogy az egészségügyi személyzet nemzetközi toborzása terén mind a köz-, mind a magánszektorban népszerűsítse a WHO gyakorlati útmutatójának alkalmazását;

88.  hangsúlyozza, hogy garantálni szükséges, hogy a mobilitási partnerségek összeegyeztethetők legyenek az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogi kerettel; kéri az EU-t, hogy a fejlesztési segélyezés terén az EU és tagállamai ne alkalmazzák a migráció csökkentését célzó feltételességet sem a két-, sem a többoldalú tárgyalások során;

89.  hangsúlyozza, hogy a Menekültügyi és Migrációs Alap a külső dimenzió vonatkozásában maradéktalanul koherens a külső támogatást szolgáló eszközökkel és megfelel az EU fejlesztési céljainak; javasolja védintézkedések alkalmazását annak megakadályozása érdekében, hogy a tagállamok e finanszírozási lehetőséget csupán a fejlődő országokból kiinduló migráció megfékezése céljából vegyék igénybe;

90.  az EU migrációs politikája tekintetében támogatja a migránsokat középpontba állító, az emberi jogokra alapozó megközelítést annak érdekében, hogy az EU tagállamai és a partnerországok tiszteletben tartsák, védelmezzék és kiteljesítsék valamennyi migráns emberi jogait, továbbá hogy migrációjuk alatt a migránsok képesek legyenek jogaikért kiállni; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra alapozó és migránsközpontú megközelítések hozzásegítenek a kényszerű migráció fő okainak – konfliktusok, éghajlatváltozás, munkanélküliség, szegénység – tényszerű feltárásához, és biztosítékai annak, hogy az EU ezen kérdésekre megfelelő, a politikák fejlesztési célú koherenciáját kielégítő válaszokat ad;

91.  rámutat, hogy fejlesztési tanácsadókként célszerű bevonni a diaszpórákat és a diaszpórákból visszatérőket, és ez utóbbiak különösen fontosak az európai pénzügyi válság összefüggésében;

92.  hangsúlyozza, hogy szükség van a kiegészítő jelleg paramétereinek további magyarázatára, illetve a migrációhoz kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó külső és belső támogatások tervezésére és kezelésére irányuló, koherens és integrált, politikai és emberi jogi szempontokat érvényesítő intézményi párbeszéd megkezdésére;

93.  felhívja a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy az AKCS–EU megállapodás migrációról szóló 13. cikkébe iktassák be a körkörös migráció elvét és annak körkörös vízumok általi lehetővé tételét; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó cikk kiemeli az emberi jogok tiszteletben tartását és az AKCS-országok állampolgáraival való egyenlő elbánást, ugyanakkor ezen elvek hatályát a migrációigazgatás Európa általi kiszervezésével összefüggésben súlyosan sértik a tranzitországokkal kötött kétoldalú visszafogadási megállapodások, amelyek nem szavatolják a migránsok jogainak tiszteletben tartását, és amelyek biztonságukat és életüket veszélyeztető „lépcsőzetes” visszafogadásokat eredményezhetnek;

94.  az EU megerősíti a társfinanszírozás mint olyan segítő elv jelentőségét, amely a támogatások kedvezményezettjeit nagyobb elszámoltathatóságra, valamint a fejlesztés hatékonyságához való hozzájárulásra motiválja, illetve az isztambuli alapelveknek(8) megfelelően javítja az érdekelt felek közötti együttműködést.

Egyéb kérdések

95.  kéri, hogy a partnerországokkal folytatott valamennyi szakpolitikai párbeszédben helyezzenek súlyt a jó kormányzás átfogó kereteire, az emberi jogok tiszteletben tartására és arra, hogy ezek a fejlesztés szempontjából katalizátori szerepet töltenek be, függetlenül a politikák fejlesztési célú koherenciájának értékelésére megállapított öt alapkritériumtól;

96.  javasolja, hogy a „támogatások hatékonysága” fogalmat egészítsék ki a „fejlesztési hatékonyság” fogalmával, mivel az utóbbi inkább alkalmas a politikák fejlesztési célú koherenciájának mérésére, továbbá hasznosabb a BRICS-országokkal folytatott fejlesztéspolitikai párbeszéd elmélyítése szempontjából;

97.  felhívja a figyelmet a jó kormányzást célzó programok több területet is érintő jellegére a fejlődő országokban, és e téren további erőfeszítésekre ösztönzi a Bizottságot; felhívja továbbá – a jelenlegi sokszoros válságperiódusban – a figyelmet a jó kormányzásra, mert az a globális fejlesztés egyik eszköze; sajnálja, hogy az ENSZ Rio+ konferenciájának záródokumentuma az EU kérésével ellentétben nem tartalmaz kötelezettségvállalást az erőforrások megőrzése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak enyhítése, valamint a gazdasági fenntarthatóság tekintetében; mindazonáltal sürgeti, hogy az EU továbbra is szorosan működjön közre a fenntartható fejlődési célok meghatározásában és abban, hogy ezek 2015-re működőképesek legyenek;

98.  támogatja a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy elvégzi a politikák fejlesztési célú koherenciájával nem összhangban működő szakpolitikákból adódó költségek, illetve a politikák fejlesztési célú koherenciáját tekintetbe vevő szakpolitikák hasznosságának vagy az általuk létrehozott „win-win” helyzetek átfogó áttekintését, mert azok alkalmasak lehetnek a tudatosság és a továbbképzés szintjének további növelésére, valamint kiindulópontként szolgálhatnak az európai polgárokkal és más érdekeltekkel folytatott vitához és a politikák fejlesztési célú koherenciája tekintetében még mindig uralkodó téves nézetek meghaladásához; egy ilyen elemzés különösen hasznos lehet a migráció kérdése szempontjából, mellyel kapcsolatban az EU-nak hangsúlyoznia kell a migrációs és a fejlesztési politikai közötti kapcsolatokat, folyamatosan tájékoztatást nyújtva a polgároknak az e kapcsolatok jelentette előnyökről és a fenntarthatóságban rejlő energiáról;

99.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki hosszú távú, ágazatokon átívelő európai stratégiát a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra, figyelemfelkeltésre és az aktív globális polgárságra vonatkozóan;

100.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki vagy erősítsék meg a fenntartható fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra irányuló nemzeti stratégiáikat és programjaikat, valamint tegyék a tananyagok részévé a politikák fejlesztési célú koherenciáját;

101.  rámutat, hogy a pénzügyi eszközök piacáról szóló felülvizsgált irányelv (MiFID) nagyban hozzájárulhat az Unió fejlesztési együttműködése elé tűzött átfogó célok teljesüléséhez azzal, hogy szigorú pozíciós korlátokat állít fel, szigorúan korlátozza a MiFID-től való eltérés lehetőségeit, valamint egyes termékek vagy tevékenységek esetében több lehetőséget biztosít a szabályozó hatóságok közbelépésére;

102.  megismétli, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság érdekében az EKSZ és a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság vizsgálja meg, hogy a gyakorlatban miképpen működik a Bizottság és az EKSZ közötti, egyetértésen alapuló felelősségmegosztás, és a hiányosságok kiküszöbölésével és a szinergiák biztosításával javítsa minőségét;

103.  felhívja a figyelmet az „uniós szerepvállalás” fogalmára, amelyet az EKSZ az uniós fellépések láthatóságának növelése céljából javasolt; véleménye szerint ez még fontosabbá teszi a politikák fejlesztési célú koherenciáját, mivel valamennyi negatív hatást egyre inkább az Unióval fogják összekapcsolni; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az említett fogalom ne ütközzék a fejlesztési politika más – az EU által megfogalmazott – célkitűzéseivel, különösen a fejlődő országok szerepvállalására és politikai mozgásterére vonatkozó célokkal;

104.  javasolja, hogy – összhangban a Cotonou-i Megállapodással és az „Engaging Non-State Actors in New Aid Modalities” című referenciadokumentummal(9) – az uniós képviseletek az adott országban kezdjék meg a munkájuk szempontjából érdekelt nem kormányzati szervezetek, civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok – elsősorban a helyi és közösségi alapú szerveződések – átfogó feltérképezését;

105.  megismétli, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája tárgyában állandó előadó kijelölése az AKCS-országok részéről – a Közös Parlamenti Közgyűlés keretében – megkönnyítené a politikák fejlesztési célú koherenciájával foglalkozó állandó EP-előadóval, valamint a Bizottság és a Tanács illetékes osztályaival való koordinációt és közös munkát, magukban a fejlődő országokban pedig hozzájárulna a politikák fejlesztési célú koherenciája előtt álló akadályok leküzdését;

106.  megismétli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló 2011. júniusi közleményében az Európai Bizottság javasolta, hogy az Európai Fejlesztési Alap feletti ellenőrzési jogkört terjesszék ki az Európai Parlamentre; sajnálja, hogy ez a javaslat nem került be a 11. EFA-ról szóló jogalkotási javaslatba;

107.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés 2015 utáni nemzetközi keretének meg kell haladnia a fejlesztési együttműködés hagyományos értelmezését annak érdekében, hogy átfogóbb választ adjon a szegénység kiküszöbölésének és a fenntartható fejlődésnek a kérdésére, fontos mechanizmusként erősítve a politikák fejlesztési célú koherenciáját és elősegítve a jogokon alapuló megközelítéseket; rámutat, hogy ennek a keretnek túl kell lépnie az állami fellépés és segélyezés jelenleg érvényesülő értelmezésén, és ki kell terjednie – koherens és inkluzív módon – valamennyi (fejlett, fejlődő és feltörekvő) országra és valamennyi szereplőre (hagyományos és újabb adományozók, a fejlődő és a fejlett országok kormányai és helyi hatóságai, a magánszektor, nem kormányzati szervezetek, szociális partnerek stb.);

108.  örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében foglalt szociális záradék az EU határain belül és kívül egyaránt alkalmazandó;

109.  hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy az EU kereskedelmi megállapodásaiban előírt szociális rendelkezéseket végrehajtsák és megfelelően nyomon kövessék; úgy véli, hogy gondoskodni kell arról, hogy a felülvizsgálathoz és a végrehajtáshoz szükséges mechanizmusok rendelkezésre álljanak;

110.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU valamennyi kereskedelmi megállapodásába foglaljon bele a szociális normákra és a teljes és termelékeny foglalkoztatásnak – figyelembe véve a nemek közötti egyenlőséget, valamint a fiatalokat is –, a tisztességes munkának, a munkavállalói jogok – migráns munkavállalók esetében is kötelező – tiszteletben tartásának és a nemek közötti egyenlőségnek a célkitűzéseire vonatkozó rendelkezéseket;

111.  hangsúlyozza a kollektív tárgyalások támogatásának és elterjesztésének szükségességét a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek mérséklése, a tisztességes munka és bérek biztosítása, a szociális dömping és a feketemunka megakadályozása, valamint a tisztességes verseny garantálása eszközeként;

112.  hangsúlyozza a munkaszerződések tiszteletben tartásának szükségességét, és hogy a fiatalok és nők által végzett munkában a kizsákmányolás semmilyen formája – ideértve a szexuális kizsákmányolást, a kényszermunkát vagy kényszerszolgáltatásokat, a rabszolgaságot vagy a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatokat – nem jelenhet meg;

113.  hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalás kötelezettségeinek valamint annak fontosságát, hogy a munkaadókat ösztönözzék a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezéseknél nagyra törőbb szociális normák alkalmazására, ideértve egy különleges megjelölés például szociális címke kialakításának és megszerzésének lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat e kötelezettségek végrehajtásának gondos ellenőrzésében és a jogi végrehajtás biztosításában;

114.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban is fontos létrehozni a politikák fejlesztési célú koherenciájának kapcsolattartási pontjait, hogy javítsák az információcserét, többek között az EU hatáskörein túlmutató kérdésekben, mint például az erőforrásokból származó nyereségnek vagy az adóknak és az átutalásoknak szociálisan inkluzív felhasználása, vagy a származási országokból történő úgynevezett „agyelszívás” hatásai; felhívja a Bizottságot, hogy az EKSZ munkájában fő szempontként érvényesítse a szociálpolitikát; véleménye szerint a közepes jövedelmű országok számára is alapvető fontosságú, hogy bevételeik egyre növekvő részét fordítsák szociális célokra, többek között adórendszereik és a szociális védelem fejlesztése révén;

115.  szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok fordítsanak nagyobb figyelmet a migránsok, különösen a nők és a gyermekek részvételére és integrációjára a fogadó országokban, valamint a szociális jogok hordozhatóságára;

116.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen szociális párbeszédet az EU-n kívüli munkaügyi szervezetekkel és szakszervezetekkel a szociális normák végrehajtásáról saját országaikban, és biztosítson megfelelőbb technikai segítségnyújtást a szociális és költségvetési politika végrehajtásához;

117.  kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a fejlődő országokbeli partnerekkel folytatott kulturális programoknak és együttműködési projekteknek juttatandó támogatás szintjének emelését, mivel ezek átgyűrűző hatásuk révén összefüggenek az EU fejlesztési céljaival;

118.  hangsúlyozza, hogy az elsőfokú oktatáshoz hasonló alapvető szolgáltatások nyújtásának tervezésében erőteljesebben kell figyelembe venni a különösen hátrányos helyzetű csoportok sajátos jellemzőit, melyek megnehezítik a szolgáltatás nyújtását és az e csoportokhoz tartozókat akadályozzák abban, hogy részesüljenek a rendelkezésre álló szolgáltatásokból;

119.  hangsúlyozza, hogy sürgősen módosítani kell a humanitárius gondolkodásmódon és el kell ismerni az oktatás létfontosságú szerepét, különösen a konfliktusokkal kapcsolatos vészhelyzetek idején és a konfliktusokat követő időben; sajnálja, hogy a humanitárius segélyezést tekintve az oktatás még mindig az egyik leginkább alulfinanszírozott terület;

120.  kéri a Bizottságot, hogy a fejlesztési politikákban vegye tekintetbe az infokommunikációs technológiák több területet is érintő természetét, különösen azt az előnyös hatást, amelyet az oktatási rendszerekre gyakorolhatnak, valamint hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok, a technológiaátadás és a helyi kapacitásépítés e tekintetben különös figyelmet igényel;

121.  rámutat, hogy különbséget kell tenni a mobiltelefonos technológián alapuló valódi banki átutalások (m-banking) és az ilyen technológiát felhasználó egyszerű pénzátutalások (m-payments) között, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi pénztranzakciók (pl. a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megakadályozása miatti) szükséges szabályozását pedig össze kell egyeztetni a szegényebbek számára a pénzhez való megfizethető hozzájutást lehetővé tevő mobiltelefonos eszközök előnyben részesítésével; véleménye szerint a létező bevált gyakorlatok összegyűjtése alkalmas eszköz lehet az ismeretek megosztására és az említett kihívások kezelésére;

122.  sajnálja, hogy a költségvetésből támogatott megoldásokat még mindig a megállapodások, végrehajtásuk és felügyeletük társadalmi és parlamenti ellenőrzésének hiánya jellemzi;

123.  megismétli, hogy a költségvetési támogatásnak szolgálnia kell a demokratikus kormányzás előmozdítására irányuló erőfeszítéseket, a fejlődő országok saját gazdasági erőforrásainak megszilárdítását, a korrupcióellenes küzdelmet és a közszféra pénzköltése elszámoltathatóságának erősítését, elsődleges célja azonban a szegénység csökkentése;

124.  megismétli, hogy a fejlődő országok nyersanyagaihoz való hozzáférés biztosítását szolgáló uniós erőfeszítések nem akadályozhatják a helyi fejlődést és a szegénység felszámolását, hanem támogatniuk kell a fejlődő országokat abban, hogy ásványvagyonuk révén a valódi fejlődés útjára léphessenek; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak támogatnia kell a jó kormányzást, a hozzáadott értéket eredményező folyamatokat, valamint a kormányok és a kereskedelmi vállalkozások pénzügyi átláthatóságát annak érdekében, hogy a helyi bányászati ágazatok a fejlődés katalizátorai lehessenek;

125.  hangsúlyozza a pénzügyi átláthatóság kulcsfontosságú szerepét a jövedelmek mobilizálásában és az adóelkerülés megakadályozásában; hangsúlyozza, hogy az uniós számviteli és átláthatósági irányelvek jelenlegi reformjának tartalmaznia kellene azt is, hogy a tőzsdére bevezetett, illetve nagy bányászati és fakitermelő magánvállalatok legyenek kötelesek nyilvánosságra hozni az egyes projektek esetében a kormányoknak folyósított összegeket, valamint közöljék azokat a küszöbértékeket, amelyek alapján a szegény közösségek szempontjából értelmezhető a kifizetések valóságos nagysága;

126.  véleménye szerint bár a nemzeti elszámoltathatóság erősítése terén vannak határai az adományozói segélyezés hatásának, a segélyezés bizonyos formái indukálhatnak változásokat, a „ne okozzunk kárt” megoldástól a létező hazai elszámoltathatósági rendszerek tényleges megerősítéséig, például – a teljes ágazatra kiterjedő megközelítések (SWAp) kontextusában – a fejlődő országok helyi civil társadalmi szervezeteinek és parlamentjeinek bevonásával;

127.  sajnálja, hogy a globális egészségügyi finanszírozás, illetve fellépések a magas láthatóságú eseményekre (például az ázsiai szökőárakra), valamint néhány fokozottan fertőző betegségre (mint a HIV/AIDS) koncentrálódnak, miközben homályban marad, hogy a nem kommunikációképes betegségek a halálozások 63%-át okozzák a világban, a sérülések pedig a globális morbiditás okai között 17%-ot képviselnek, s nők és gyermekek halnak meg amiatt, hogy a terhesség, a szülés és a csecsemőkor idején még alapellátásban sem részesülnek;

128.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament, amely felelősséget visel a klinikai próbák fejlődő országbeli alanyait megillető jogok, valamint az uniós polgárok egészségének védelméért, e téren vizsgálatokat kezdeményezhet; javasolja, hogy bizonyos kérdésekben ellenőrizzék az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) tevékenységét, így például azt, hogy az EMEA miképpen lépett fel az etikai normák klinikai próbák esetén történő gyakorlati alkalmazásának tisztázása érdekében, gondoskodva arról is, hogy az EMEA intézkedéseket hozzon az etikai normák illetékes hatóságok általi alkalmazásának harmonizálása érdekében;

129.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson támogatást a helyi civil társadalmi csoportok, különösen a női csoportosulások részére, illetve azok részére, amelyeknek tevékenysége érinti a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket, hozzáférhető finanszírozás rendelkezésre bocsátásával és kapacitásépítéssel annak érdekében, hogy képesek legyenek – különösen érzékeny és instabil helyzetekben – a fejlődés tényleges alakítóiként és a béke és a jó kormányzás előmozdítóiként fellépni;

130.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének a fejlesztési együttműködésben való erősítéséről szóló uniós cselekvési tervet, és felszólít a nemi egyenjogúsítás országszintű ellenőrzésére és végrehajtására az EU által finanszírozott projektekben; felkéri az EU főképviselőjét, hogy tegye meg az ahhoz szükséges valamennyi intézkedést, hogy az uniós képviseletek munkatársai megfelelő és hatékony képzésben részesüljenek a békemegőrzés, a konfliktusmegelőzés és a béketeremtés nemek szerinti megközelítése tárgyában;

131.  üdvözli az Európai Bizottság által mind politikai szinten, mind különböző finanszírozási eszközein és költségvetési támogatási mechanizmusain keresztül végzett aktív munkát, melynek célja, hogy növelje a nők szerepvállalásának fokozására irányuló kötelezettségvállalásait, különösen oly módon, hogy a nők prioritásait és szükségleteit igyekszik beépíteni a politikák fejlesztési célú koherenciájának valamennyi kulcsfontosságú területén;

132.  hangsúlyozza, hogy megbízható statisztikai adatokat kell fenntartani, és a betegségek Egészségügyi Világszervezet által kidolgozott nemzetközi osztályozásának (ICD) gyermekágyi halálozási besorolása szerint nyilván kell tartani az anyai halálesetek okait, ami iránymutatást adhat az országoknak, és segíthet nekik az anyai halandóság okainak megállapításában és felmérésében;

133.  ismételten megerősíti az AKCS–EU Parlamenti Közgyűlés A (2010) 21584 számú nyilatkozatát;

134.  felszólít arra, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája olyan részvételen alapuló megközelítést támogasson, amely előmozdítja a helyi emberek, és mindenekelőtt a nők szerepvállalását és önmeghatározását;

135.  ismételten megerősíti, hogy a nők helyzetét abból a szempontból kell figyelembe venni, hogy a nők nem csupán a lakosság kiszolgáltatott rétegét jelentik, hanem aktívan hozzá tudnak járulni a fejlesztési politikákhoz; ennek kapcsán megjegyzi, hogy a nők Afrika mezőgazdasági termelésének 80%-áért felelnek, még akkor is, ha egy nőnek továbbra is ritkán nyílik lehetősége arra, hogy tulajdonosa legyen annak a földnek, amit megtermel; ezért felszólít arra, hogy a mezőgazdasági és a halászati politikát – a fejlesztésre gyakorolt hatásuk miatt – ne csupán integrálják a politikák fejlesztési célú koherenciájába, hanem mérjék fel azt is, hogy ezek mennyire különböző hatással vannak a nőkre és a férfiakra;

136.  hangsúlyozza a leghátrányosabb helyzetű és legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok – elsősorban a nők és a leányok – tekintetbe vételének jelentőségét, valamint azt, hogy az egyenlőtlenségek további növelésének elkerülése érdekében különös figyelmet kell rájuk fordítani; rámutat, hogy a tapasztalat szerint a „semleges” intézkedések bebetonozzák a jelenlegi erőviszonyokat, és rendkívül fontos a nők helyzetét javító intézkedések formáját öltő pozitív, tájékozott és szisztematikus fellépés annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések a leghátrányosabb helyzetűek javára váljanak;

137.  hangsúlyozza, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására irányuló politikának nem csupán külön költségvetési sort kell biztosítani a fejlesztési politikák keretében, hanem átfogó kérdésnek kell tekinteni azt, hiszen a társadalomra ható valamennyi politika eltérő hatást gyakorol a nőkre és a férfiakra, tekintettel a nemek társadalmi szerepeinek állandóságára, valamint hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája a férfiak és nők közötti egyenlőségre gyakorolt negatív hatások megelőzésére szolgáló gyakorlati eszköz;

138.  hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának olyan átfogó megközelítést kell alkalmaznia, amely túlmutat a családi és mikrotársadalmi szinten, és figyelembe veszi a nemek közötti kapcsolatokat; szilárd véleménye, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseknek ezt az átfogó megközelítését valamennyi fejlesztési projektbe és valamennyi társadalmi elemzésbe be kell építeni; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést nemcsak valamennyi ágazatra, hanem valamennyi politikai, gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi, kulturális és egyéb területen is alkalmazni kell; rámutat, hogy az ilyen megközelítés, amely szisztematikusan figyelembe veszi a nők helyzetét és szerepét, valamint a nemek közötti kapcsolatokat a társadalomban, átfogóbb, humanisztikusabb és demokratikusabb, mint egy olyan megközelítés, amely elszigeteli a nőket, különösen, mivel megakadályozza a nők marginalizálását a „női projektekben” vagy az olyan projektekben, amelyek úgy emelik a nők munkaterheit vagy felelősségét, hogy eközben nem növelik az érintett projektekből származó előnyök feletti hatásköreiket vagy ellenőrzési lehetőségüket;

139.  megerősíti, hogy míg a fejlesztési politikák és ennek következtében a politikák fejlesztési célú koherenciája sikerét nem lehet csupán olyan általános mutatókkal mérni, amelyekről már bebizonyosodott korlátozott voltuk, például az egy főre eső GDP változásaival, az egyéb – például a férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos – mutatók teljesebb képet adhatnak a fejlesztési politikák átfogó hatásairól; rámutat, hogy nemek szerint lebontott adatokat kell tehát gyűjteni a helyszínen a politikák fejlesztési célú koherenciája hatásainak felmérésére és fokozására;

140.  hangsúlyozza a nők szerepét a fejlesztési politikák előmozdításában az ilyen politikák kidolgozásában és végrehajtásában történő részvétel révén, így ugyanis biztosítják, hogy a politikai és gazdasági tárgyalások során figyelembe vegyék a nők érdekeit, és így olyan hasznos körforgás alakul ki, amelyben a nők alkotják a fejlesztési politika motorját, és cserébe olyan struktúrák alakulnak ki, amelyekben a nők szerepet vállalhatnak; hangsúlyozza azon civil társadalmi szervezetek és csoportosulások támogatásának jelentőségét, amelyek vállalják a nemek közötti egyenlőség és a női szerepvállalás előmozdításának feladatát;

141.  megjegyzi, hogy a nők alapvető szerepet játszanak a fejlesztésben, mivel az anyaként, valamint a gyermek és az egyéb eltartott családtagok gondozójaként betöltött szerepük során magukra vállalják a család általános jólétének felelősségét; rámutat például arra, hogy a nők elengedhetetlen szerepet játszanak a táplálkozás és az élelmiszer-biztonság terén, különösen az önellátó gazdálkodás keretei között;

142.  hangsúlyozza, hogy a nők helyzete számos esetben nagyobb mértékben romlik, mint a férfiaké, akár relatív, akár abszolút értékben tekintjük; megállapítja, hogy az elmúlt körülbelül 20 évben növekedett a szegénység, ami elsősorban a nőket sújtotta;

143.  hangsúlyozza, hogy bár a nők által a fejlesztési politikákban és a fejlesztési együttműködésben játszott fontos szerep széles körben elismert, a kimondottan a nőkre vonatkozó statisztikai és számszerű adatok továbbra sem kielégítőek, és nem teljesítik azt a célkitűzést, hogy bemutassák a fejlődő országokban élő nők helyzetét, különösen ami az egészségügyet, az oktatást, a megelőzést és az alapvető szükségletek kielégítését illeti; hangsúlyozza ezért, hogy gondoskodni kell arról, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája valamennyi célkitűzésében, elemzésében, dokumentumában és értékelésében a mennyiségi adatokat bontsák le nemek szerint, és építsenek be nemekre lebontott mutatókat annak érdekében, hogy a nők valódi életkörülményeit figyelembe lehessen venni;

144.  leszögezi, hogy nemétől függetlenül valamennyi gyermeknek joga van az élethez, a túléléshez és a fejlődéshez, és megerősíti, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében a leánygyermekek is egyenrangúak; felszólítja a fejlődő országokba kiküldött uniós delegációkat, hogy működjenek együtt ezen országok kormányaival annak biztosítása érdekében, hogy – többek között minden gyermek születés utáni azonnali nyilvántartásba vételének előírása, a lányok és a fiúk oktatáshoz és beiskolázáshoz való egyenlő jogosultságának biztosítása, a sztereotípiák elleni küzdelem, valamint a születés előtti nemi alapú szelekció, a nőnemű magzatokon végzett abortusz, a lánycsecsemők meggyilkolása, a fiatalkori kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása és különösen a gyermekprostitúció, valamint a szexturizmus erkölcstelen és hátrányosan megkülönböztető gyakorlatainak megszüntetése révén – a leánygyermekek hátrányos megkülönböztetés nélkül élvezhessék jogaikat; megerősíti 2012. július 5-i, „A kényszerabortusszal kapcsolatban kipattant botrány Kínában” című állásfoglalását(10);

145.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a leánygyermekek véleménynyilvánítási jogának tiszteletben tartását, valamint az egészségüket és emberi méltóságukat befolyásoló ügyekben a meghallgatáshoz való jogukat, hangsúlyozva, hogy a gyermek legjobb érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy valamennyi gyermeket – és különösen a leánygyermekeket – olyan családi környezetben neveljék fel, amelyet béke, méltóság, tolerancia, szabadság, megkülönböztetésmentesség, nemek közötti egyenlőség és szolidaritás jellemez; felszólít a gyermek jogairól szóló Genfi Nyilatkozat és a nők jogairól szóló Pekingi Nyilatkozat szigorú betartására;

146.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési támogatáson belül a gyermekek jogaival való foglalkozás során az Uniónak és a tagállamoknak figyelembe kell venniük a szülők, a törvényes gyámok vagy a gyermekért jogilag felelős egyén személyek jogait és kötelességeit; felszólítja az illetékes intézményeket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a szülők és gyermekek közötti kapcsolatokra, például konkrét intézkedéseket magukban foglaló, kifejezetten a nemzeti követelményekhez igazított olyan programok révén, melyek célja, hogy a szülők és gyámok számára biztosított legyen a szülői kötelességek ellátásához szükséges lehető legnagyobb és legjobb támogatás annak elkerülése érdekében, hogy a nagy szegénység következtében a családok felbomoljanak, a gyermekekkel rosszul bánjanak vagy szociális felügyelet alá helyezzék őket, illetve annak biztosítására, hogy ez csak a legvégső lehetőségként merüljön fel;

147.  megerősíti, hogy a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) szexuális és reproduktív egészségügyi kérdésekben erőszak vagy kényszer alkalmazásának tilalmát kimondó külön megállapításainak végrehajtása során a jogilag kötelező érvényű nemzetközi emberi jogi eszközökre, valamint a közösségi vívmányokra és a vonatkozó uniós szakpolitikák hatásköreire való tekintettel nem adható uniós támogatás olyan hatóság, szervezet vagy program számára, amely emberi jogi visszaéléseket – így például kényszerabortuszt, a nők és a férfiak kényszersterilizációját, a magzat nemének meghatározását követő, születés előtti nemválasztást vagy csecsemőgyilkosságot – is magában foglaló programok irányításában vesz részt, vagy ilyen programok irányítását támogatja, különösen akkor, ha e fellépések elsődleges céljaik eléréséhez pszichológiai, társadalmi, gazdasági vagy jogi nyomást alkalmaznak; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az e programot érintő uniós külső támogatás végrehajtásáról;

148.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemi alapú erőszak, különösen a nemi erőszak, a szexuális kizsákmányolás és a nők ellen elkövetett gyilkosságok széles körben elterjedtek a világban, különösen pedig a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a nők jogainak, köztük szexuális és reprodukciós jogainak védelme, valamint emberi méltóságuk tiszteletben tartása alapvető fontosságú, egyrészt a nemi alapú erőszak megelőzése és leküzdése, másrészt az áldozatok védelme és számukra megfelelő tanácsadás nyújtása, valamint az elkövetők megbüntetése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen erőszakos cselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni küzdelmet tegye fejlesztési támogatási politikájának egyik prioritásává;

149.  rámutat arra, hogy a nőket gyakran éri hátrányos megkülönböztetés oly módon, hogy nem ismerik el a békéért folytatott erőfeszítéseiket, valamint hogy a háborús országokban élő nők rendkívüli szenvedéseket élnek át; kitart amellett, hogy az ilyen jellegű szenvedést okozó cselekmények, például a lányok ellen a katonák által elkövetett nemi erőszak, a kényszerprostitúció, a nők erőszakos megtermékenyítése, a szexuális rabszolgaság, a nemi erőszak és a szexuális zaklatás, valamint a csábítással történő megszöktetés olyan bűncselekmények, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni; hangsúlyozza, hogy ezeket az Uniónak olyan alapvető problémákként kell kezelnie, amelyeket tekintetbe kell venni;

150.  rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőség kisiskolás korban kezdődő oktatására mindkét nem körében annak érdekében, hogy a társadalmi viselkedésformák és sztereotípiák fokozatosan a férfiak és nők közötti egyenlőség irányába mozduljanak el;

151.  megállapítja, hogy a támogatási intézkedések során figyelembe kell venni a válság- vagy sürgősségi helyzetek sajátos jellemzőit, valamint az olyan országokat vagy helyzeteket, amelyekben súlyos problémát jelent az alapvető szabadságjogok hiánya, az emberek biztonságát fokozott veszély fenyegeti vagy az emberi jogi szervezetek és emberijog-védők különösen nehéz körülmények között tevékenykednek; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani azokra a helyzetekre, amikor a nők fizikai és pszichológiai erőszaknak vannak kitéve;

152.  hangsúlyozza a nők emberi jogai előmozdításának jelentőségét, valamint a nemek közötti egyenlőségnek a civil, politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális szférában, valamint a nemzeti jogszabályokban történő általános érvényesítésének fontosságát;

153.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nők szerepét az emberi jogok és a demokratikus átalakulás előmozdításában, a konfliktusmegelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet megerősítésében.

o
o   o

154.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) HL C 161. E, 2011.5.31., 47. o. (3) Sen, Amartya: „Why Human Security?” (A Tokióban 2000. július 28-án tartott „Nemzetközi Szimpozium a Humánbiztonságról” egyik előadása.) (4) „Klinikai kísérletek a fejlődő országokban: Hogyan védhetők meg az emberek a nem etikus gyakorlatokkal szemben?” (Az Európai Parlament Uniós Külpolitikák Főigazgatóság által készíttetett tanulmány) (5) Isobel Coleman: „The global glass ceiling: Why empowering women is good for business”, : Foreign Affairs, vol. 89, May/June 2010, 13-20. o.; UNFPA: „State of World Population 2009, Facing a changing world: women, population and climate”. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0264. (7) Európai Bizottság, „A fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló 2011. évi uniós jelentés” (2012. július 9.). (8) Az „Open Forum for CSO Development Effectiveness” 2010. szeptember 28–30-án Isztambulban rendezett közgyűlésén elfogadott isztambuli alapelvek. (9) Tools and Methods Series, 12. sz. referenciadokumentum: Engaging Non-State Actors in New Aid Modalities for Better Development Outcomes and Governance. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0301.