Index 
Elfogadott szövegek
2012. november 20., Kedd - Strasbourg
A joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben ***I
 A robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozatala és felhasználása ***I
 Az Európai Unióban alkalmazott tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak felvételével kapcsolatos különleges és átmeneti intézkedések bevezetése ***I
 A Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő uniós csatlakozás ***
 Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia Kormánya és Grönland Helyi Kormánya közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás ***
 Az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlása *
 A fogyasztói hitelről szóló irányelv végrehajtása
 A szociális beruházásokról szóló megállapodás
 A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promóció és tájékoztatás
 A „követő jogról” szóló irányelv végrehajtása
 Az eljárási szabályzat 70. cikkének (intézményközi tárgyalások a jogalkotási eljárások során) módosítása
 A Parlament eljárási szabályzata szó szerinti jegyzőkönyvről szóló 181. cikkének és ülésekről készült hang- és képfelvételről szóló 182. cikkének módosítása
 A két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről ***I
 A mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyása ***I
 A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések
 Árnyékbanki tevékenységek
 A gyermekek védelme a digitális világban
 Kezdeményezés a szociális vállalkozásért
 A valódi gazdasági és monetáris unió felé
 Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2011. évi munkája

A joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben ***I
PDF 202kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2010)0748 – C7-0433/2010 – 2010/0383(COD))
P7_TA(2012)0412A7-0320/2012

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0748) és a Bizottság által elvégzett hatásvizsgálatra (SEC(2010)1547),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 67. cikke (4) bekezdésére, valamint 81. cikke (2) bekezdésének a), c) és e) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0433/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a holland Felsőház és a holland Alsóház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 5-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. október 24-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0320/2012),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő szövegek változatlanul hagyott rendelkezéseinek tekintetében a javaslat ezek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelemmel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaira;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2012. november 20-án került elfogadásra a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P7_TC1-COD(2010)0383


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1215/2012/EU rendelet).

(1) HL C 218., 2011.7.23., 78. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


A robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozatala és felhasználása ***I
PDF 200kWORD 56k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0473 – C7-0279/2010 – 2010/0246(COD))
P7_TA(2012)0413A7-0269/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0473),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0279/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2011. január 19-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. július 11-i és 2012. október 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0269/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 20-án került elfogadásra a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2010)0246


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 98/2013/EU rendelet).

(1) HL C 84., 2011.3.17., 25. o.


Az Európai Unióban alkalmazott tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak felvételével kapcsolatos különleges és átmeneti intézkedések bevezetése ***I
PDF 199kWORD 35k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása a Horvátország csatlakozásának alkalmából az Európai Unióban alkalmazott tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak felvételével kapcsolatos különleges és átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0377 – C7-0216/2012 – 2012/0224(COD))
P7_TA(2012)0414A7-0359/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0377),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 336. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0216/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bíróság 2012. november 12-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2012. október 23-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. október 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0359/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 20-án került elfogadásra a Horvátországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmából az uniós tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak felvételével kapcsolatos különleges átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0224


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal 1216/2012/EU rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


A Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő uniós csatlakozás ***
PDF 196kWORD 33k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozására vonatkozó tanácsi határozattervezetről (09671/2012 – C7-0144/2012 – 2011/0304(NLE))
P7_TA(2012)0415A7-0319/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09671/2012),

–  tekintettel a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló, a fent említett tanácsi határozattervezethez csatolt jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0144/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A7-0319/2012),

1.  egyetért a jegyzőkönyvhöz való csatlakozással;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia Kormánya és Grönland Helyi Kormánya közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás ***
PDF 199kWORD 33k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia Kormánya és Grönland Helyi Kormánya közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (11119/2012 – C7-0299/2012 – 2012/0130(NLE))
P7_TA(2012)0416A7-0358/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11119/2012),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia Kormánya és Grönland Helyi Kormánya közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (11116/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdése, és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0299/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság, valamint a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0358/2012),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek a halászati partnerségi megállapodás 10. cikke értelmében létrehozott vegyes bizottság üléseinek és munkájának következtetéseit; kéri, hogy a Parlament képviselői lehetőséget kapjanak arra, hogy megfigyelőként részt vegyenek a vegyes bizottság ülésein és munkájában; felkéri a Bizottságot, hogy a jegyzőkönyv alkalmazásának utolsó évében és a megállapodás megújítására irányuló tárgyalások megkezdését megelőzően nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapodás alkalmazásáról;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Grönland kormányának és parlamentjének.


Az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlása *
PDF 197kWORD 33k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása az 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvnek az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó egyes részletes rendelkezései tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelv tervezetéről (13634/2012 – C7-0293/2012 – 2006/0277(CNS))
P7_TA(2012)0417A7-0352/2012

(Különleges jogalkotási eljárás – ismételt konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (13634/2012),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0791),

–  tekintettel 2007. szeptember 26-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács ismételten konzultált a Parlamenttel (C7–0293/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, 59. cikkének (3) bekezdésére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0352/2012),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha a Parlament által jóváhagyott szöveget lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 219. E, 2008.8.28., 193. o.


A fogyasztói hitelről szóló irányelv végrehajtása
PDF 215kWORD 53k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a fogyasztói hitelekről szóló 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról (2012/2037(INI))
P7_TA(2012)0418A7-0343/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0343/2012),

A.  mivel a fontos szerepet betöltő fogyasztóihitel-ágazat nemzeti piacaihoz történő hozzáférés javítása, a verseny előmozdítása, a fogyasztóvédelem eltérő szintjeinek kezelése, a piaci szereplők közötti esetleges versenytorzulások megszüntetése és a belső piac működésének javítása az EU hatáskörébe tartozó politikai feladatok, és a fogyasztók és a hitelezők érdekeit szolgálják;

B.  mivel a fogyasztói hitelekről szóló irányelvvel a fogyasztók védelmét szolgáló európai jogi keret jött létre 5 részterületen a tagállamok számára – különösen a végrehajtás különböző módjai tekintetében – szűk mozgásteret biztosító, célzott és átfogó harmonizáció révén;

C.  mivel ugyanakkor néhány jogi és gyakorlati akadály továbbra is fennáll

D.  mivel amint azt a fogyasztói hitelekről szóló irányelv végrehajtásáról készített európai parlamenti tanulmány is kimutatta, az irányelv egyes főbb rendelkezései – így például a szerződéskötést megelőző tájékoztatásról szóló 5. cikk – a tagállamok általi értelmezésbeli és végrehajtásbeli különbségek folytán nem vezetett a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok kívánt harmonizációjához;

E.  mivel a fogyasztói hitelekről szóló irányelvet a rövid határidő, valamint az ezen idő alatt megvalósítandó számos, széles körű jogszabály-változtatás miatt nem minden tagállamban ültették át időben vagy teljes mértékben helyesen,

F.  mivel a statisztikák szerint az irányelv hatálybalépése óta a határon átnyúló fogyasztói hitelfelvétel nem fokozódott, habár ez sokféle tényezőnek, köztük a nyelvi kérdéseknek is tulajdonítható, de a pénzügyi ágazatot érintő komoly problémáknak, illetve a kielégítő információ hiányának is a fogyasztók számára a határon átnyúló fogyasztói hitelfelvételről és a fogyasztók jogairól, amelyek ilyen szerződések megkötésével illetik őket;

G.  mivel a hitelezési ágazatban alkalmazott megfelelő fogyasztóvédelmi gyakorlatok jelentős szerepet játszanak a pénzügyi stabilitás biztosításában; mivel az árfolyam-ingadozás jelentős kockázatot jelent a fogyasztók számára, különösen a pénzügyi válságok idején;

H.  mivel a fogyasztóknak nyújtott devizahitelek túlzott aránya egyre növeli a háztartások által viselt kockázatokat és veszteségeket;

I.  mivel az Európai Rendszerkockázati Testület 2011. szeptember 21-én fontos ajánlást fogadott el az idegen devizában való hitelezésről (ERKT/2011/1);

J.  mivel az irányelv 27. cikke szerint a Bizottságnak bizonyos aspektusok vonatkozásában el kell végeznie az irányelv felülvizsgálatát, és ennek kapcsán már megbízást adott egy tanulmány elkészítésére,

K.  mivel nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a felülvizsgálat egyes lépéseiről és eredményeiről tájékoztassák, továbbá lehetősége legyen véleményt megfogalmazni,

1.  üdvözli, hogy a Bizottság a felülvizsgálatra való előkészületként tanulmányt készít az irányelv belső piacra és fogyasztóvédelemre kifejtett hatásairól annak érdekében, hogy megvizsgálja a határon átnyúló hitelfelvételt érintő következményeket, valamint elismeri a Bizottság, a nemzeti jogalkotók és a hitelintézetek által elvégzett átfogó munkát,

2.  hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló fogyasztói hitelek piacának javítása a belső piac ösztönzése révén európai hozzáadott értéket teremthet; úgy véli, hogy ezt többek között azáltal lehet elérni, hogy jobban tájékoztatják a fogyasztókat arról a lehetőségről, hogy egy másik tagállamban is felvehetnek fogyasztói hitelt, és azon jogaikról, amelyek ilyen szerződések megkötésével megilletik őket;

3.  tudomásul veszi, hogy a határokon átnyúló fogyasztói hitelek a hitelpiacon 2% alatti arányt képviselnek, amelyből hozzávetőleg 20% online felvett hitel,

4.  emlékeztet arra, hogy az irányelv egyik célja a tájékoztatáshoz való hozzáférés biztosítása, amely elősegíti a hitelkihelyezés területén is az egységes piac működését, ezért szükséges annak értékelése, hogy a határokon átnyúló ügyletek száma növekszik-e;

5.  úgy ítéli meg, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó előírások, az 5. cikk (6) bekezdése szerinti magyarázat és a 8. cikk szerinti hitelképességi értékelés fontos szerepet tölt be a fogyasztók tudatosságának javításában a devizában való hitelfelvétellel járó kockázatok tekintetében;

6.  mindazonáltal kéri a felügyeleti hatóságoktól annak előírását, hogy a pénzügyi intézmények a fogyasztókat személyre szabott, teljes körű és könnyen érthető magyarázattal lássák el a devizahitelezéssel járó kockázatokról és a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze jelentős leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról; úgy véli, hogy e tájékoztatást bárminemű szerződéskötés előtt kell megadni;

7.  tudomásul veszi, hogy néhány tagállam esetében aggályok merültek fel azt illetően, hogy a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatást az Általános európai fogyasztói hiteltájékoztató (SECCI) révén kell nyújtani, amely annyira technikai jellegű, hogy befolyásolja a fogyasztók azon képességét, hogy a tájékoztatást ténylegesen megértsék; úgy véli, hogy a SECCI hatékonyságának fontos szempontnak kell lennie az irányelv hatásának a Bizottság által végrehajtott értékelésében;

8.  üdvözli a Bizottság által 2011 szeptemberében elvégzett „SWEEP” ellenőrzést, amely rávilágított, hogy a pénzügyi intézetek megvizsgált weboldalainak 70%-a esetében bizonyos lényeges adatok hiányoztak a reklámanyagból, egyes fontos adatok pedig magából a hitelajánlatból is, valamint a költségeket félrevezető módon tüntették fel, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a probléma megoldására irányuló megfelelő intézkedéseket; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a reprezentatív példákra vonatkozó szabályokat néha nem az előírt módon alkalmazzák, és hogy e téren javulásra van szükség;

9.  kéri, hogy a pénzügyi intézmények hirdetési és forgalmazási gyakorlatait szigorúan kísérjék figyelemmel annak érdekében, hogy a hitelmegállapodások meghirdetése és forgalmazása során elkerüljék a félrevezető vagy hamis tájékoztatást;

10.  megállapítja, hogy néhány tagállam azzal a lehetőséggel élt, hogy az irányelv hatályát kiterjesztette egyéb pénzügyi termékekre is anélkül, hogy mindez következetlenségeket okozott volna,

11.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályi előírásoknak a tipikus eseteken, az átlagos fogyasztókon és az átlagos üzletembereken kellene alapulniuk, és nem a kevés számú, szabályokkal kapcsolatos visszaélésre kell választ adniuk oly módon, hogy az kevésbé érthetővé, átláthatóvá és összehasonlíthatóvá tegye a tájékoztatást a fogyasztók számára;

12.  megállapítja, hogy az átfogóbb előírások nem feltétlen vonják magukkal a magasabb szintű fogyasztóvédelmet, illetve, hogy a tapasztalatlan fogyasztók esetében a túl sok információ a segítség helyett még nagyobb zavart okozhat; ebben a vonatkozásban elismeri a fogyasztói szervezetek hozzáértését, és az általuk a fogyasztók számára nyújtott segítséget és pénzügyi képzéseket, illetve a nehéz helyzetben lévő háztartások érdekében a hitelátalakításban játszott potenciális szerepüket;

13.  kéri, hogy a fogyasztóknak legyen joga tájékoztatást kapni a kiegészítő szolgáltatások költségeiről, valamint az ahhoz való jogukról, hogy a kiegészítő szolgáltatásokat – például a biztosítást – alternatív szolgáltatótól szerezzék be; úgy véli, hogy a pénzügyi intézmények számára elő kell írni, hogy különböztessék meg e szolgáltatásokat és a kapcsolódó díjakat az alaphitelhez kapcsolódóaktól, és tegyék egyértelművé, hogy mely szolgáltatások elengedhetetlenek a hitel folyósításához, illetve melyek függenek teljes mértékben a hitelfelvevő döntésétől;

14.  úgy ítéli meg, hogy részletesebben meg kell vizsgálni azokat a nehézségeket, amelyek az elállási jognak a kapcsolt hitelszerződésekhez kötődő gyakorlásakor lépnek fel; hangsúlyozza, hogy tudatosítani kell a fogyasztókban, hogy amennyiben olyan esetben élnek a szerződéstől való elállás jogával, amikor a szállító vagy a szolgáltató egy kiegészítő szerződés keretében közvetlenül a hitelezőtől kapja az adott összeget, a fogyasztókat a nyújtott pénzügyi szolgáltatással kapcsolatban nem terhelhetik díjak, jutalékok vagy egyéb költségek;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a tájékoztatási kötelezettségek nemteljesítésének mértékét azon szerződések esetében, amelyekben a közvetítőket nem kötik a szerződéskötést megelőző tájékoztatás követelményei, annak érdekében, hogy megállapítást nyerjen, hogyan lehet ezekben a helyzetekben a legjobban védeni a fogyasztókat;

16.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az előtörlesztésre vonatkozó összetett szabályokra;

17.  leszögezi, hogy a kamatlábváltozások előtt az erről szóló értesítésnek elegendő időt kell hagynia a fogyasztóknak arra, hogy tájékozódjanak a piacon, és a változás hatálybalépése előtt hitelezőt váltsanak;

18.  megállapítja, hogy a „reprezentatív példa” értelmezése tekintetében pontosításra van szükség,

19.  hangsúlyozza, hogy a teljeshiteldíj-mutató kiszámítására egységes módszert kell megállapítani, a félreérthető rendelkezéseket pontosítani kell, valamint ki kell alakítani az egységességet valamennyi egyéb jogi eszközzel;

20.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleteket a feladataik ellátásához szükséges valamennyi hatáskörrel és erőforrással ellássák; továbbá felszólítja a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hogy ellenőrizzék az irányelv rendelkezéseinek teljesítését, illetve hatékonyan juttassák érvényre azokat;

21.  hangsúlyozza, hogy a jövőben az átültetési határidők megállapításakor jobban figyelembe kell venni a nemzeti jog átültetési folyamatból eredő változásait;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a meglévő fogyasztóvédelem szintjét az interneten, SMS-szolgáltatásokon és az egyéb távközlési eszközökön keresztül folytatott hitelezés, köztük a rövid távú hitelezés esetében – amelyek egyre inkább jellemzik a fogyasztói hitelpiacot –, kiterjesztve azt a 200 eurós alsó küszöb alatti összegekre is, amelyek jelenleg az irányelv hatályán kívül esnek;

23.  kiemeli, hogy jelenleg nincs szükség az irányelv felülvizsgálatára, hanem ehelyett az irányelv helyes átültetését és végrehajtását kellene előtérbe helyezni;

24.  úgy ítéli meg, hogy egy teljes és helyes átültetés érdekében az irányelv gyakorlati hatását fel kell mérni még azelőtt, hogy a Bizottság javaslatot terjeszt elő bármilyen szükséges módosításról; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen a Parlament és a Tanács elé értékelő jelentést az irányelv végrehajtásáról, valamint teljes körű értékelést annak a fogyasztóvédelemre kifejtett hatásáról, figyelembe véve a pénzügyi válság következményeit és a pénzügyi szolgáltatások új uniós jogi keretét;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


A szociális beruházásokról szóló megállapodás
PDF 146kWORD 80k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról (2012/2003(INI))
P7_TA(2012)0419A7-0263/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 5., 6., 9., 147., 149., 151. és 153. cikkére,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682) és az arról szóló 2011. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815), az ahhoz csatolt közös foglalkoztatási jelentéstervezetre, valamint a 2012. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló 2012. február 15-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlásról szóló, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0639), és az arról szóló 2009. május 6-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2012. januári Eurostat-felmérésre és az Eurostat 2012. február 8-án kiadott közleményére(4),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: a szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság arról szóló véleményére(5), valamint az arról szóló 2011. november 15-i saját állásfoglalására(6),

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i európai parlamenti és tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a „Megújított szociális menetrend: lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című, 2008. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0412), és az arról szóló 2009. május 6-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és gazdaságélénkítés” című bizottsági közleményre (COM(2009)0545), és az arról szóló 2010. május 20-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Új lendület az európai szakképzési együttműködésnek az Európa 2020 stratégia támogatására” című, 2010. június 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0296), és az arról szóló 2011. június 8-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az iskolai lemorzsolódás felszámolásáról szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 2011–2020 közötti időszakban a szakképzés terén folytatott megerősített európai együttműködésről szóló, 2010. december 7-én elfogadott bruges-i közleményre(13),

–  tekintettel az „Előrelépés a közös európai célkitűzések felé az oktatásban és a képzésben” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0526),

–  tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0609),

–  tekintettel az uniós gazdaságirányításról szóló, közelmúltban elfogadott öt rendeletre és egy irányelvre(15),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló, 2011. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0398),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0263/2012),

A.  mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hosszan tartó hatást gyakorol majd nemcsak a gazdasági növekedésre, hanem a foglalkoztatási arányokra, a szegénység szintjére, a társadalmi kirekesztésre, az állami megtakarításokra és a szociális beruházások mennyiségére és minőségére is Európában;

B.  mivel az utóbbi években jelentős adósságteher hárult az állami szektorra, és a túlzott adósság elkerülése érdekében a válságra adott közelmúltbeli válaszok többsége – gazdaságunk megóvásának létfontosságú törekvéseként – javarészt rövid távú célokon alapult, amelyek az államháztartás stabilitásának helyreállítására irányultak, és mivel e megszorító intézkedéseket és a költségvetési konszolidációt átfogó és nagyratörő beruházási stratégiával kell kombinálni a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a versenyképesség érdekében, valamint olyan szociálpolitikával amely erős felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusokat biztosít az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális célkitűzései vonatkozásában;

C.  mivel a lisszaboni stratégia és az európai foglalkoztatási stratégia nem az elvárásoknak megfelelően teljesített, és mivel az Európa 2020 stratégia sikere bizonytalan, egyúttal pedig a tagállamok és az európai intézmények a korábbinál sokkal hathatósabb közreműködését igényli a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatást ösztönző intézkedések terén;

D.  mivel a nemrégiben közzétett éves növekedési jelentés és a közös foglalkoztatási jelentés rámutatott arra, hogy mivel a költségvetési konszolidáció még nem eléggé teljesült ki, és azt még mindig kiemelt kérdésként kezelik, az Európa 2020 stratégia szociális, foglalkoztatási és oktatási céljaival nem minden tagállam foglalkozik kellő mértékben;

E.  mivel a munkanélküliség aránya az EU-27 körében – jelentős regionális különbségekkel – a 2008. évi 7,1%-ról 2012 januárjára több mint 10%-ra emelkedett, és különösen a fiatalokat, az alacsonyan képzett munkavállalókat és a tartósan munkanélküli személyeket sújtja, és mivel ennek nyomán – az idősödő népességet is beleszámítva – fennáll a humán tőke hosszú távú veszteségének súlyos kockázata, ami visszafordíthatatlan következményekkel járhat a munkaerőpiacon, különösen a munkahelyteremtés, a gazdasági a növekedés, a versenyképesség és a társadalmi kohézió vonatkozásában;

F.  mivel jelenleg 80 millió európai esetében áll fenn a szegénység kockázata, 2010-ben pedig mintegy 10%-ra nőtt a munkanélküli háztartásban élő gyermekek és felnőttek aránya; mivel mindez – a gyermekszegénységgel, az elszegényedő munkavállalók egyre növekvő számával és a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliséggel együtt – még tovább növeli a szegénység kockázatát és öröklésének, valamint a társadalmi kirekesztésnek a jövőbeli kockázatát;

G.  mivel 2011-ben a 16 és 24 év közötti személyek szegénységi rátája átlagosan 21,6% volt Európában, és mivel a fiatalokat nagyobb valószínűséggel alkalmazzák bizonytalan – határozott idejű vagy részmunkaidős – munkaviszonyban, valamint a munkanélküliség is fokozottabban érinti őket; mivel az utóbbi években jelentősen nőtt a bizonytalan foglalkoztatás aránya, és mivel egyes országokban a munkanélküliség aránya kiugróan magas;

H.  mivel részben az elmaradt beruházások miatt az Európai Unióban elért oktatási és képzési eredmények továbbra sem elegendőek a munkaerő-piaci igények kielégítéséhez, és nem felelnek meg a rendelkezésre álló munkahelyek egyre növekvő szakképzettségi szintjének, valamint a jövőbeli munkahelyteremtő ágazatokban szükséges készségeknek;

I.  mivel a nagyobb kiadások, a jövedelmek csökkenése és a költségek csökkentésre irányuló nyomás miatt nőtt a szociális támogatási rendszerekre nehezedő nyomás; mivel gyenge gazdasági növekedés, a tartós munkanélküliség magas arányának állandósulása, az elszegényedő munkavállalók egyre növekvő száma, a bejelentetlen munka és a fiatalok körében tapasztalt növekvő munkanélküliség várhatóan tovább súlyosbítják ezt a tendenciát;

J.  mivel a jól átgondolt szociális beruházások fontosak a megfelelő jövőbeli foglalkoztatási szintek biztosításához, a gazdaság stabilizálásához, a munkaerő készségeinek és tudásának növeléséhez és az Európai Unió versenyképességének fokozásához;

K.  mivel a kkv-k fontos munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek, és kulcsszerepet játszanak az új, fenntartható gazdaságra való átállás folyamatában;

Az európai szociális beruházások új megközelítése

1.  emlékeztet arra, hogy a szociális beruházások – azaz pénzügyi források biztosítása és felhasználása a társadalmi és gazdasági megtérülés érdekében – célja, hogy kezeljék a felmerülő társadalmi kockázatokat és igényeket, valamint olyan közpolitikákra és humántőke-befektetési stratégiákra összpontosítsanak, amelyek segítik és felkészítik az egyéneket, családokat és társadalmakat arra, hogy alkalmazkodjanak a különféle változásokhoz, és maguk irányítsák a változó munkaerőpiacra történő átállásukat, beleértve például új készségek megszerzését is a jövőbeli munkahelyteremtő ágazatok számára;

2.  megállapítja, hogy többek között valamennyi állami szociális és egészségügyi ellátást, oktatási szolgáltatást és az ezeken a területeken magánszolgáltatóktól vásárolt szolgáltatásokat szociális beruházásnak lehet tekinteni, és emlékeztet arra, hogy ezek a Szerződésekben meghatározott módon nemzeti hatáskörbe tartoznak;

3.  hangsúlyozza, hogy a szociális beruházások egyik legfontosabb jellemzője, hogy képesek összeegyeztetni a társadalmi és gazdasági célokat, így azokat nem csupán kiadásként kell kezelni, hanem az eszközök helyes felhasználása esetén elsősorban olyan kettős haszonnal járó befektetésként, amely valós jövőbeli megtérülést hoz;

4.  ezért megjegyzi, hogy a célzott szociális beruházásoknak az uniós és a tagállami gazdasági és foglalkoztatási politikák, valamint a válságra adott válaszaik fontos részét kell képezniük az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási célkitűzéseinek elérése érdekében;

5 úgy véli, hogy a szociális vállalkozás, valamint a kiszolgáltatott csoportok és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek mikrofinanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése és középpontba helyezése kulcsfontosságú a szociális beruházás összefüggésében, mégpedig abból a szempontból, hogy új fenntartható munkahelyek létrehozását, a gazdasági ciklusban pedig gyakran tartós változásokat tesznek lehetővé;

6.  megállapítja, hogy a válság megkívánja az európai szociális modell modernizálását, a nemzeti szociálpolitikák újragondolását, valamint a jóléti állam helyett – amely elsősorban a piaci hiányosságok következtében jelentkező károkkal foglalkozik – egy „aktiváló jóléti állam” kialakítását, amely beruház az egyénekbe, valamint olyan eszközöket és ösztönzőket biztosít, amelyek segítséget nyújtanak fenntartható munkahelyek létrehozásához és a növekedéshez és megelőzik a társadalmi torzulásokat; megállapítja, hogy a válság tovább fokozta a szociális vállalkozásokba történő beruházások iránti igényt;

Aktiváló jóléti államok

7.  e tekintetben felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy őrizzék meg az egyensúlyt a válságból eredő azonnali kihívások kezelésére irányuló cselekvések, illetve a közép- és hosszú távú fellépések között, valamint tulajdonítsanak különös fontosságot azon tevékenységeknek, amelyek célja:

   a) a munkanélküliek munkaerőpiacra történő visszatérésének elősegítése, innovatív és dinamikus környezet megteremtése és testreszabott megoldások és a szükséges képzések biztosítása révén; a munkaerőpiacra belépők támogatása a munkakeresésben és az oktatásból és képzésből a munka világába való gördülékenyebb átmenet feltételeinek megteremtése;
   b) küzdelem a fiatalok munkanélkülisége ellen és a fiatalok aktív keresők körébe történő tartós bevonásának lehetővé tétele, beleértve azokat a fiatalokat is, akiknek sem munkahelyük nincs, sem pedig iskolai oktatásban vagy szakmai képzésben nem vesznek részt;
   c) a gazdasági növekedés fokozása az elsősorban a kkv-k által biztosított fenntartható és minőségi munkahelyek létrehozása érdekében; a munka termelékenységének és eloszlásának javítása,
   d) a munkahelyi elégedettség javítása és a munka világából való kilépés okainak – mint például a munkahelyi balesetek, munkahelyi zaklatás vagy egyéb kedvezőtlen körülmények – csökkentése,
   e) befektetés az egész életen át tartó tanulásba és képzésbe valamennyi korcsoport esetében, külön hangsúlyt helyezve a koragyermekkori nevelésre és a felsőoktatáshoz való hozzáférésére, a vállalkozások és az iskolák közötti együttműködésre, a munkahelyi képzésre, a speciális képzésekre a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban, valamint a szakképzésre;
   f) az innovációba történő befektetés, valamint – többek között – az éghajlatváltozással, az energiahatékonysággal, az egészségüggyel és a népesség elöregedésével összefüggésben innovatív termékek és szolgáltatások biztosításának támogatása;
   g) a nemek közötti megosztottság megszüntetése a munkaerőpiacon;
   h) a munkaszerződések rugalmassága és a biztonság közötti egyensúly javítása a jobb foglalkoztatás érdekében, valamint a magánélet és a hivatás összeegyeztetésének elősegítése;
   i) a nyugdíjrendszerek hozzáidomítása a változó gazdasági és demográfiai körülményekhez, a szükséges reformok bevezetése, tekintettel fenntarthatóságukra és megbízhatóságukra, a gazdasági függőség arányának csökkentése például az önkéntes alapon hosszabb ideig való dolgozás feltételeinek megteremtése – például jobb munkahelyi egészségügyi és biztonsági körülmények, különféle ösztönzők és rugalmas foglalkoztatási modellek, valamint a foglalkoztatás növelése – révén valamennyi korcsoport esetében;
   j) a szegénység és a társadalmi és egészségügyi kirekesztés elleni küzdelem, hangsúlyt helyezve különösen a megelőző és proaktív munkára;

8.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket az alábbiak érdekében: növekedési és foglalkoztatásbarát politikák kidolgozása (például a kkv-k hatékonyabb támogatása és hatékony, célzottabb és aktiváló foglalkoztatási politikák és szociális támogatási rendszerek); egész életen át tartó képzések és speciális képzések bevezetése a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban a regionális és helyi munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, valamint átképzések a tartósan munkanélküli személyek foglalkoztathatóságának fenntartása érdekében, továbbá az egész életen át tartó továbbképzés, szakképzés és munkahelyi képzés és a fizetett gyakornokoskodás támogatása, különösen a fiatal munkanélküliek és az alacsonyan képzett munkavállalók esetében; annak biztosítása a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számára, hogy meg tudjanak élni munkájukból;

9.  ragaszkodik ahhoz, hogy a fiatalok foglalkoztatása a szociális beruházásról szóló stratégia központi elemét képezze; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az alábbi célokkal fektessenek be és terjesszenek elő ambiciózus stratégiákat annak érdekében, hogy elkerüljék egy generáció elvesztését és javítsák a fiatalok hozzáférés t a munkaerőpiacokhoz:

   a) partnerségek kialakítása az iskolák, képzési központok és a helyi vagy regionális vállalatok között,
   b) képzési és minőségi ifjúsági gyakornoki programok és szakképzési rendszerek biztosítása, együttműködve a vállalkozásokkal, valamint a tapasztaltabb munkavállalók vezetésével zajló, a fiatalok foglalkoztatását és vállalaton belüli képzését lehetővé tevő mentori programok kialakítása,
   c) a vállalkozói kedv és az „európai ifjúsági garancia” előmozdítása, továbbá ösztönzők teremtése a munkáltatók számára a friss diplomások foglalkoztatásához,
   d) az oktatásból a munka világába történő gördülékenyebb átállás biztosítása, valamint az európai és regionális mobilitás előmozdítása;

10.  hangsúlyozza a személyes felelősséget, szem előtt tartva, hogy az egyéneknek azt is végig kell gondolniuk, hogy miként tudnak nyertes pozíciót biztosítani maguknak a tehetségekért folyó versenyben;

11.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden lehetséges intézkedést hozzanak meg az oktatási rendszerek valamennyi szintjének javítására azáltal, hogy: komoly hangsúlyt fektetnek a kora gyermekkori fejlesztés stratégiájára; befogadó iskolai környezetet teremtenek; megelőzik a korai iskolaelhagyást; javítják a középfokú oktatást, valamint bevezetik a pályaorientációt és a tanácsadást, ezáltal kedvezőbb körülményeket teremtve a fiatalok számára ahhoz, hogy sikeresen felmérjék a felsőfokú oktatási lehetőségeket, illetve közvetlen hozzáférést szerezzenek a munkaerőpiachoz; olyan eszközöket dolgoznak ki, amelyek segítségével jobban felmérhetők a jövőbeli készségigények, valamint megerősíthető az oktatási intézmények, illetve az üzleti szolgáltatások és a foglalkoztatási szolgálatok közötti együttműködés; javítják a szakmai képesítések elismerését, valamint nemzeti képesítési keretrendszereket alakítanak ki;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják a biztonság és a rugalmasság közötti megfelelő egyensúlyt a munkaerőpiacon, például a rugalmas biztonság elveinek átfogó végrehajtása révén és kezeljék a munkaerőpiac szegmentáltságának kérdését azáltal, hogy egyrészt megfelelő szociális védelmet nyújtanak az átmeneti időszakban lévő, illetve az ideiglenes vagy részmunkaidős szerződésekkel foglalkoztatott személyek számára, másrészt pedig biztosítják a képzéshez, a karrierfejlesztéshez és a teljes idejű foglalkoztatás lehetőségeihez való hozzáférést; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be olyan szolgáltatásokba – mint például a megfizethető, jó minőségű, egész napos óvodai helyek és idősgondozást kínáló intézmények –, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, elősegítik a hivatás és a magánélet közötti jobb egyensúlyt és megteremtenek egy olyan keretet, amely lehetővé teszi a munkaerőpiacra való belépést vagy újra belépést;

13.  arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek azt eddig még nem tették meg, hogy vezessenek be szükséges reformokat annak érdekében, hogy fenntarthatóvá, biztonságossá és befogadóvá tegyék nyugdíjrendszerüket, valamint csökkentsék a gazdasági függőség arányát a megfelelően nagy létszámú munkaerő fenntartása érdekében, és mindezt ötvözzék a munkakörülmények folyamatos javításával és egész életen át tartó tanulási programok végrehajtásával, amelyek hosszabb szakmai pályafutást tesznek lehetővé;

A szociális beruházásokról szóló megállapodás révén megvalósuló hatékonyabb irányítás

14.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek határozottabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szociális beruházásokat belefoglalják közép- és hosszú távú költségvetési célkitűzéseikbe, valamint nemzeti reformprogramjaikba; felszólítja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy figyelmesebben kövessék nyomon az Európa 2020 stratégia végrehajtását és foglalkoztatási és szociális céljainak elérését;

15.  megjegyzi, hogy a foglalkoztatási és szociális célok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EU-ban nemrégiben kialakított makrogazdasági és költségvetési felügyeleti rendszert a foglalkoztatási és szociálpolitikák szorosabb nyomon követésével kell kiegészíteni; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a tagállamokban és uniós szinten e tekintetben elért előrehaladás figyelemmel kísérése érdekében kidolgozzák a közös szociális beruházási mutatók eredménytábláját, továbbá mozdítsa elő a vállalkozások – és különösen a kkv-k – társadalmi felelősségvállalását az európai szociális védjegy megalkotása révén;

16.  felhívja a tagállamokat egy szociális beruházásokról szóló megállapodás aláírásának megfontolására, amely meghatározza a célokat és létrehoz egy megerősített ellenőrzési mechanizmust az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljainak elérésére irányuló erőfeszítések javítására; ez a szociális beruházásokról szóló megállapodás például az Euró Plusz Paktumhoz hasonlóan tartalmazna egy olyan konkrét intézkedéseket felsorakoztató listát, amelyeket a tagállamoknak egy adott időkereten belül szociális beruházások formájában kell teljesíteniük az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljainak elérése érdekében, összhangban az éves növekedési felméréssel és a nemzeti reformprogramokkal; e megállapodás az Európai Bizottság és az Európai Parlament erőteljes szerepvállalása és a Tanács valamennyi érintett testületének részvétele mellett a rendes felügyeleti keret alá tartozik majd;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy ösztönözze és segítse a tagállamokat a szociális beruházásokról szóló megállapodás aláírásában, és a 2013. évi európai szemeszter keretében vezesse be a foglalkoztatási, szociális és oktatási célok értékelését;

18.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben megfelelő költségvetési források álljanak rendelkezésre az európai szociális beruházások fokozásához és támogatásához, az elérhető finanszírozást ésszerű és hatékony módon használják fel, a strukturális alapokat pedig – különös tekintettel az Európai Szociális Alapra – állítsák a szociális beruházások támogatásának szolgálatába, egyúttal gondoskodva arról, hogy annak prioritásai a tagállamok sajátos igényeit tükrözik; felszólítja a Bizottságot, hogy amikor azt szükségesnek ítéli, bocsásson a tagállamok rendelkezésére egyéb lehetséges finanszírozási forrásokat szociális beruházások céljából;

o
o   o

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0466.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0047.
(3) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(4) Az Eurostat 21/2012. sz. közleménye, 1. o.
(5) HL C 248., 2011.8.25., 130. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0495.
(7) HL L 298., 2008.11.7., 20. o.
(8) HL C 212. E, 2010.8.5., 11. o.
(9) HL C 161. E, 2011.5.31., 112. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0263.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0531.
(13) IP/10/1673.
(14) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o.
(15) HL L 306., 2011.11.23.


A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promóció és tájékoztatás
PDF 320kWORD 90k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promóciós intézkedésekről és tájékoztatásról: milyen stratégia célozza az európai ízek népszerűsítését? (2012/2077(INI))
P7_TA(2012)0420A7-0286/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Tisztességes jövedelem a gazdáknak: hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című 2010. szeptember 7-i állásfoglalásra(1);

–  tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági közleményre (COM(2012)0148),

–  tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0436),

–  tekintettel a 2007. december 17-i 3/2008/EK tanácsi rendeletben(2) és annak végrehajtási rendeletében, a 2008. június 5-i 501/2008/EK bizottsági rendeletben(3) meghatározott horizontális promóciós rendszerre,

–  tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”)(4),

–  tekintettel a Bizottság számára készített „A mezőgazdasági termékek promóciójának és a velük kapcsolatos tájékoztatási tevékenységeknek az értékelése” című 2011-es tanulmányra(5),

–  tekintettel a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 3/2008/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (SEC(2010)1434),

–  tekintettel a Tanács 2011. december 15–16-i, a mezőgazdasági promóciós politika jövőjéről szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság 2011. október 12-én előterjesztett, a KAP reformjára irányuló jogalkotási javaslataira (COM(2011)0625/3, COM(2011)0627/3, COM(2011)0628/3, COM(2011)0629, COM(2011)0630/3, COM(2011)0631/3, és az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletre irányuló javaslatra),

–  tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági közleménnyel kapcsolatosan az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által megfogalmazott véleményre (NAT/560),

–  tekintettel „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági zöld könyvvel kapcsolatosan az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által megfogalmazott véleményre (NAT/525)(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0286/2012),

A.  mivel 2012 márciusában a Bizottság megjelentetett egy közleményt a tájékoztatásról és a promócióról, amelyet várhatóan év végén követnek majd jogalkotási javaslatok;

B.  mivel az agrár-élelmiszeripari ágazat magában hordozza annak lehetőségét, hogy az uniós tagállamokban, és különösen a vidéki területeken és regionális szinten a gazdasági növekedéshez és innovációhoz vezető erős és élénk ágazattá váljon, amely növeli a mezőgazdasági bevételeket, új munkahelyeket teremt és ösztönzi a növekedést;

C.  mivel a tájékoztatási és promóciós intézkedéseket az 1980-as években vezették be azzal a céllal, hogy felszívják a mezőgazdasági többletet, később pedig az élelmiszeriparban tapasztalható válságok kezelésére használták, mint például 1996-ban a BSE-válság kitörésekor (a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma, ismertebb nevén „kergemarhakór”) vagy 1999-ben, amikor tojásban talált dioxin miatt tört ki botrány;

D.  mivel a tájékoztatási és promóciós intézkedésekre napjainkban szélesebb körű, folyamatos feladatok ellátása hárul, elő kell segíteniük a termékek nyereségesebbé tételét, a kiegyenlítettebb verseny megteremtését a külső piacokon, valamint a fogyasztók szélesebb körű és jobb tájékoztatását;

E.  mivel a támogatás ezen típusait ma a 3/2008/EK rendelet keretében finanszírozzák, amely „horizontális promóciós rendszerként” ismert; mivel egy, a Bizottság által kért promóciós politikákat értékelő tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy hiányzik a tájékoztatásra és a promócióra vonatkozó következetes és átfogó uniós stratégia;

F.  mivel az 1234/2007/EK rendelet az egységes közös piacszervezésről, amelyet most a KAP reformfolyamatának részeként felülvizsgálnak, nagyobb programok részeként támogatást nyújt egyes promóciós intézkedésekre a bor-, gyümölcs- és zöldségágazatokban; mivel az élelmiszer-minőségi rendszerek termékeire vonatkozó promóciós intézkedéseket jelenleg a vidékfejlesztési politika keretein belül finanszírozzák;

G.  mivel a borfogyasztás folyamatosan csökken az Európai Unióban, és figyelembe véve, hogy nincsenek olyan uniós intézkedések, amelyek e termék belső promócióját céloznák;

H.  mivel a horizontális promóciós rendszerre költendő összeg a 2012-es költségvetésből körülbelül 56 millió euró lesz, ami a KAP teljes kiadásának 0,1%-át teszi ki;

I.  mivel a költségvetésben figyelembe kell venni az uniós tájékoztatási és promóciós politika legújabb célkitűzéseit is, amelyek nem korlátozódnak a válság következtében megingott fogyasztói bizalom helyreállítására, hanem amelyek a termékek jövedelmezőbbé tételére, a külső piacokon a kiegyenlítettebb verseny megteremtésére, valamint a fogyasztók szélesebb körű és jobb tájékoztatására is kiterjednek;

J.  mivel minden más, az egységes közös piacszervezés és a vidékfejlesztési politika keretein belül a KAP promóciós és tájékoztatási intézkedéseire költendő összeg összesen mintegy 400–500 millió eurót tesz ki évente, ami még mindig kevesebb mint a teljes KAP-kiadások 5 %-a, és nyilvánvalóan semmiképpen sem elegendő az uniós termékek világpiaci versenyképességének fokozásához;

K.  mivel az Unió egyik erőssége az élelmiszer-termelést illetően a termékek különböző földrajzi térségekhez, valamint különféle hagyományos elkészítési módokhoz kapcsolódó sokszínűségében és egyediségében rejlik, amelyek az egyedi ízek mellett biztosítják a változatosságot és az eredetiséget, amit a vásárlók egyre inkább keresnek mind az EU-ban, mind azon kívül;

L.  mivel az Unió promóciós politikája a KAP rendelkezésére álló olyan fontos eszköz, amely hozzájárulhat a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat versenyképességéhez és hosszú távú életképességéhez;

M.  mivel az EU nemrégiben tett közzé egy listát a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó jóváhagyott állításokról, amely 2012. decemberében lép majd hatályba, és amely véget vet majd az élelmiszeripar bizonytalanságáról szóló éveknek, és biztosítja a fogyasztók figyelmének felkeltéséhez – és így a megalapozottabb döntéshozatalhoz – szükséges alapvető marketingeszközöket;

N.  mivel az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat akkor válhat globális szinten még versenyképesebbé, ha képes népszerűsíteni az európai élelmiszer-választék sokszínűségét, valamint a – többek között – magas minőségi, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti és környezeti fenntarthatósági előírásoknak stb. megfelelő európai termelési modellt, az azonos termelési feltételek és a tisztességes kereskedelmi verseny érdekében szorgalmazza továbbá, hogy e modellt más mezőgazdasági nagyhatalmak is átvegyék;

O.  mivel a kereskedelem fokozódó globalizációja kétségkívül kihívásokkal jár, de ugyanakkor új piacok és új növekedési lehetőségek nyílnak;

P.  mivel a Tanács a mezőgazdasági promóciós politikáról szóló 2011. decemberi következtetéseiben azt állítja, hogy promóciós fellépéseket kell végrehajtani azért is, hogy népszerűsítsük a helyi termelést és a rövid élelmiszer-ellátási láncokban rejlő lehetőségeket, amelyeket – a Bizottság felvetésének megfelelően – be kell építeni a vidékfejlesztési programokba;

Q.  mivel szükséges és fontos, hogy az európai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari promóciót elősegítő és a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat versenyképességéhez hozzájáruló politikát megfelelő eszközökkel lássák el, hasznosítva ezzel az ágazat termékeinek sokféleségét, hozzáadott értékét és minőségét;

R.  mivel megbonthatatlan kapcsolat van az európai mezőgazdaság és a mezőgazdasági nyersanyagok 70%-át feldolgozó és élelmiszer-ipari termékeket értékesítő élelmiszeripar között, amelyen belül az élelmiszereket és italokat előállító európai vállalkozások 99%-a kkv, és a vállalkozások több mint 52%-a vidéki környezetben található, következésképpen az európai vidék gazdasági és társadalmi motorjaként működik;

S.  mivel a rövid élelmiszer-ellátási láncok és helyi piacok fejlesztésére szánt KAP-támogatást a vidéki fejlesztési politika keretein belül finanszírozzák, amely valóban a legjobb megközelítés, tekintve, hogy az ilyen kezdeményezések kis volumenűek, helyi szinten összpontosulnak és helyi munkahelyteremtést jelentenek;

T.  mivel az egyedi és hagyományos európai termékek a harmadik piacokon jelentős növekedési potenciállal rendelkeznek és irántuk magas a fogyasztói kereslet, továbbá e piacokon célzott és megerősített promóciós rendszerekből részesülnének, valamint munkahelyeket teremtenek és növekedést idéznek elő a regionális térségekben;

U.  mivel a 2013 utáni KAP reformjához kapcsolódó, jelenleg tárgyalás alatt lévő jogalkotási javaslatoknak az a céljuk, hogy a szóban forgó politika teljes mértékben hozzájáruljon az Európa 2020 Stratégia megvalósításához;

V.  mivel az 1234/2007/EK rendelet az egységes közös piacszervezésről szabályokat tartalmaz az iskolagyümölcs és iskolatej programok finanszírozását illetően; mivel a mostani javaslat, amely felülvizsgálja az egységes közös piacszervezést (COM(2011)0626), azt javasolja, hogy az iskolagyümölcs programokban növeljük az EU társfinanszírozási arányát 50 %-ról 75 %-ra (és a konvergenciarégiókban 75 %-ról 90 %-ra);

W.  mivel az iskolagyümölcs és iskolatej programoknak oktatási célkitűzéseik is vannak, amelybe beletartozik, hogy a diákokat nagyobb tudással lássuk el arról, hogy miként termeljük az élelmiszert, és milyen az élet egy gazdaságban;

X.  mivel a különböző promóciós rendszerek – hatékony végrehajtás esetén – hozzájárulnak annak biztosításához, hogy Európában és a világ többi részén is elismerjék az európai mezőgazdasági termékeket, valamint hogy felhívják a fogyasztók figyelmét az európai mezőgazdasági termelők által betartott, következetesen figyelemmel kísért és javított szigorú élelmiszer-biztonsági, állatjólléti és környezetvédelmi előírásokra;

Y.  mivel a 814/2000/EK rendelet segít a polgároknak megérteni a mezőgazdaság európai modelljét, és segít felhívni a köz figyelmét ezekre a témákra; mivel az európai történelem során valószínűleg most a legnagyobb a tudatlanság és a félreértések száma a gazdálkodást és a vidéki életet illetően; mivel a mezőgazdasági termelés költségeinek az EU által az élelmezés-biztonsággal és higiéniával, a dolgozók szociális támogatásával, a környezetvédelemmel és az állatjóléttel kapcsolatban előírt kötelezettségek miatti jelentős emelkedése – amelyeket az EU közvetlen versenytársai gyakran nem tartanak be – az egyik legjelentősebb olyan tény, amely nem jutott el a köztudatba; mivel a mezőgazdaság az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésében betöltött kiemelkedő szerepével, valamint az általa megtermelt közjavak hosszú sorával kapcsolatos tájékozatlanság az egyik legjelentősebb olyan tény, amely a köztudatban számos félreértésre ad okot;

Általános megközelítés:

1.  üdvözli „A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos promócióról és tájékoztatásról: nagy hozzáadott értékű európai stratégia Európa ízeinek támogatására” című bizottsági közleményt, amelynek az első lépést kell jelentenie az európai termelés uniós és unión kívüli polgárok általi értékelése, valamint jövedelmezőségének növelése felé;

2.  támogatja a közleményben meghatározott négy fő célkitűzést, azaz az élelmiszer-ágazatban kialakítandó nagyobb európai hozzáadott értéket, vonzóbb és hatásosabb politikai stratégiát, egyszerűbb irányítást és nagyobb szinergiát a különböző promóciós intézkedések között;

3.  úgy véli, hogy a hazai és külföldi piac promóciós politikájára egyenlő mértékű figyelmet kell fordítani, mivel mindkét elem hasznot hoz a termelőknek és a fogyasztóknak;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU promóciós politikája továbbra is indokolt és nagy jelentőséggel bír mind az Unión belül, helyi és regionális szinten, mind a bővülő világpiacokon;

5.  úgy véli ugyanakkor, hogy az uniós promóciós politika célkitűzéseit pontosan és megfelelően meg kell határozni; hangsúlyozza, hogy a promóciós tevékenységeknek az uniós minőségi követelményeknek megfelelő valamennyi agrár-élelmiszeripari termékre ki kell terjedniük, fokozva ezáltal a promóciós tevékenységek hatékonyságát és eleget téve a fogyasztói igényeknek; továbbá kiemeli, hogy az élelmezésbiztonságot szavatoló mezőgazdaság támogatása, a természeti erőforrások fenntartható használata és a vidéki térségek dinamizmusa ösztönzi a növekedést és a munkahelyteremtést;

6.  rámutat arra, hogy az európai fogyasztóknak a piacokon található európai mezőgazdasági termékek jellegzetességeiről és hozzáadott értékéről való tájékozottsága érdekében elengedhetetlen az általános és folyamatos promóció a belső piacon;

7.  hangsúlyozza, hogy a promóció és az uniós kereskedelempolitika közötti nagyobb koherencia révén kell fenntartani és növelni az európai mezőgazdasági termékek külső piaci részesedését, valamint megcélozni az újonnan létrejövő piacokat, amelyek újabb értékesítési helyet kínálnának e termékek számára;

8.  úgy véli, hogy az uniós promóciós politika célkitűzéseinek világos megfogalmazása a Bizottság részéről, a tagállamoknak szóló tárgyilagos iránymutatások meghatározása mellett, a szükséges első lépés annak érdekében, hogy növeljük a politikai koherenciát és a szinergiát a különböző promóciós eszközök között, amellett hogy ez nemzeti szinten feltétlenül szükséges a programok kiválasztásának nagyobb átláthatóságához; rámutat, hogy az Unió ezen a területen való tevékenységeinek ki kell egészíteniük a nemzeti, illetve a magánszektorbeli kezdeményezéseket;

9.  úgy véli, hogy a jobb tájékoztatási és promóciós intézkedésekre szánt költségvetésnek jelentősen nőnie kell, tekintettel a tájékoztatási és promóciós politika legutóbbi célkitűzésire, különösen, ami a horizontális promóciós rendszert illeti; úgy véli továbbá, hogy ez utóbbinak önálló sorral kell rendelkeznie a költségvetésben;

10.  hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság sikere azon múlik, hogy mennyire képes növelni piaci részesedését és lehetővé tenni a kiemelten versenyképes élelmiszeripar számára, hogy továbbra is fontos pozíciót töltsön be az EU gazdaságában és kereskedelmében;

11.  jelzi, hogy az EU-n belül és a külső piacon egyaránt széles körű kampányok révén kell tájékoztatni a fogyasztókat a termékek uniós termelési szabványaival és a minőségrendszerekkel kapcsolatban;

12.  hangsúlyozza, hogy a 3/2008/EK rendelet keretei között működő horizontális promóciós intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a helyi piacok és a rövid élelmiszer-ellátási rendszerek fejlesztéséhez, a belső piac fellendítéséhez, továbbá az európai termékek külső piacokon való megnövelt kereskedelméhez;

13.  üdvözli a Bizottság javaslatát a promóciós politika egy negyedik, technikai segítséget nyújtó elemének bevezetésére vonatkozóan; úgy véli, hogy ez különösen külföldön fontos a promóciós politika hatékonysága tekintetében;

14.  elismeri az egységes felirat által nyújtott lehetőségeket a tájékoztatási és promóciós intézkedések esetében;

15.  javasolja, hogy meg kell őrizni a tájékoztatási és promóciós tevékenységek általános jellegét;

Helyi, regionális, belső és külső piacok

16.  megerősíti, hogy az uniós tájékoztatási és promóciós politikának három fő célja van: a helyi és regionális piacokon a termékek sokszínűségére és frissességére, a termelők és a fogyasztók közötti jobb kapcsolatra kell törekednie, a vidéki élet gazdasági fellendítése és társadalmi szempontból való átértékelése érdekében; az európai termékek termelésének növelése és fogyasztásának ösztönzése érdekében a belső piacon maradéktalanul ki kell aknáznia a belső határok nélküli európai térség és az 500 millió fogyasztó kínálta lehetőségeket; a külföldi piacokon érvényre kell juttatnia az európai termelési modell magas szintű követelményeit nagyobb hozzáadott érték kialakítása érdekében az agrár-élelmiszer-ipari ágazatban;

17.  javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a helyi és regionális piacokon alakítson ki rövid ellátási láncokat, új lehetőségeket teremtve ezáltal a mezőgazdasági és más vidéki termelőknek, továbbá a mezőgazdasági termelői szervezeteknek és/vagy a mezőgazdasági és más vidéki termelői szervezeteknek, valamint hogy dolgozza ki a vidéki területek fejlődését támogató átfogó eszközkészletet; ki kell továbbá dolgoznia útmutatókat, amelyek abban nyújtanak segítséget a mezőgazdasági termelőknek, hogy megtanulják, hogyan fektessenek többet és jobban a termékeik minőségébe és hozzáadott értékébe; fontolóra kell venni továbbá a médiumokban – jelesül az interneten – való népszerűsítésre fordított beruházást;

18.  javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a belső piacon nyújtson nagyobb támogatást az európai termelőknek, annak érdekében, hogy képesek legyenek eleget tenni a minőségre és az élelmiszer-higiéniára, valamint a friss termékek származási helyével és fogyasztásának legalkalmasabb időpontjával kapcsolatos ismeretekre vonatkozó fogyasztói igényeknek, elősegítve a termékek és élelmiszerek sokszínűségét, bemutatva új termékeket vagy a hagyományos termékek új csomagolási vagy felhasználási módját;

19.  tekintettel erre, a piacokra vagy céltermékekre irányuló célzott programok kiszélesítésére szólít fel, oly módon, hogy a vonatkozó promóciós eszközök a termelési szabványokat hangsúlyozó jellemzőkre összpontosítsanak, minden esetben kiemelve az európai termelési modellt, ezen belül pedig elsősorban az európai minőségbiztosítási rendszereket; ezenkívül, ösztönözni kell a több országon átívelő különböző termékekre irányuló programokat, mivel egyfelől ezek képviselik a program valódi európai dimenzióját, másfelől ezek igényelnek kifejezetten európai támogatást; tekintettel erre, előnyben kell részesíteni a piaci körülményeket és lehetőségeket szem előtt tartó termelési programokat végrehajtó országokat, amelyek lehetővé teszik ugyanakkor, hogy a Bizottság az érintett térség igényihez igazítsa a támogatást;

20.  arra szólít fel, hogy a tájékoztatási és promóciós intézkedéseket tegyék vonzóbbá a szakmai szervezetek számára a folyamatban levő nemzeti és ágazati tevékenységek közötti szorosabb együttműködés, valamint a politikai intézkedések, azaz a szabadkereskedelmi megállapodásokkal való jobb koordináció révén;

21.  kijelenti, hogy rugalmasabbá kell tenni a programokat, ami lehetővé teszi, hogy a végrehajtás során alkalmazkodjanak a változó piaci igényekhez; e célból csökkenteni kell a programok benyújtásakor elvárt részletességet;

22.  a programok alaposabb értékelésére szólít fel, konkrét mutatókat – így a piaci részesedés növekedését és a munkahelyteremtést – alkalmazó szigorú értékelési rendszer révén; csökkenteni kell a kiválasztási folyamat időtartamát és fontolóra kell venni az előlegnyújtás lehetőségét az egyes szervezeteknek;

23.  üdvözli a Bizottság jelenlegi tájékoztatási és promóciós politikájának köszönhetően a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban elért jó eredményeket, ugyanakkor ennek egyszerűsítésére és javítására, ezen belül elsősorban az adminisztratív terhek mérséklésére szólít fel, a Bizottság által előírt jelentések számának csökkentésével; a Bizottságnak egyszerű és teljes körű kézikönyvet kellene kidolgoznia, amely segítséget nyújt a lehetséges kedvezményezetteknek az e politikához fűződő szabályok és eljárások betartáshoz;

24.  felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a minőségi élelmiszer-termelés a külföldi piacokon önmagában még nem elegendő a jó piaci pozíció biztosításához, ezért elengedhetetlen a promóciós programokra való ráfordítás; e programokat a harmadik országokban megvalósuló, társfinanszírozásra jogosult piackutatásoknak kell megelőzniük; fontolóra kellene venni továbbá kísérleti projektek támogatásának lehetőségét potenciális új piacnak tekintett harmadik országokban;

25.  kéri, hogy ösztönözzék az európai szervezetek és vállalatok fejlődését, és szorgalmazzák globális fórumokon való részvételüket, a minőség terén versenyezve, a szakosodást és a sokszínűséget előnyben részesítve, amihez elengedhetetlen a mezőgazdasági termelőknek és szövetkezeteknek saját stratégiájuk és kiviteli kapacitásuk kialakításához nyújtott, a szakmai segítségnyújtásra is kiterjedő támogatás;

26.  arra szólít fel, hogy biztosítsanak lehetőséget az árumegjelölések alá nem tartozó termékek származási helyének feltüntetésére, ami kiemeli a termék jellemzőit és tulajdonságait;

27.  megállapítja, hogy az európai termékek tájékoztatási és promóciós politikájának saját címkézést kell biztosítania, amely az EU-n belül és kívül egyaránt megkülönbözteti e termékeket;

28.  felszólítja a Bizottságot a fogyasztói tudatosság fokozására a tekintetben, hogy az európai mezőgazdasági szabványok – többek között – a világ minőséggel, biztonsággal, állatjóléttel és környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos legszigorúbb követelményei, ami a termék fogyasztói árában is tükröződik; a fogyasztókat átlátható módon kell tájékoztatni az európai termékek felismerésének módjáról és jellemzőiről annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hamisított termékek megvásárlásnak kockázata, valamint hogy képesek legyenek eldönteni, hogy mit vásárolnak;

Eredet és minőség

29.  úgy véli, hogy azok a minőségi termékek, amelyek bizonyos termelési módszerekhez, földrajzi eredethez, hagyományhoz vagy kulturális kontextushoz kapcsolhatók, és megjegyzi, hogy léteznek már olyan rendszerek, amelyek ezek védelmét tűzik ki célul, például az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (OEM-ek), oltalom alatt álló földrajzi jelzések (OFJ-k), biotermék-címkézés vagy hagyományos különleges termékek (HKT-k) rendszere formájában; egy új „helyi gazdálkodási és közvetlen eladási rendszer” kialakítását szorgalmazza, amely magában foglalja az előállítás szerinti régióban való fogyasztásra szánt minőségi termékeket;

30.  úgy véli, hogy a termék származási helyeként minden promóciós és tájékoztatási tevékenység során elsődlegesen Európát kell megjelölni, mind a belső piacon, mind a harmadik országokban; ezenkívül a harmadik országokban megfontolható a nemzeti származás feltüntetése, amennyiben az markáns identitást jelent és kiemeli a kínált élelmiszer-ipari termék különlegességét;

31.  hangsúlyozza, hogy a magánmárkanevek esetében elengedhetetlen, hogy az általános promóció és a márkapromóció egyensúlyban legyen, mivel az hozzájárul a harmadik országokban folytatott promóciós kampányok hatékonyságához; támogatja a Bizottság megközelítését, amely szerint a márkanevek egyfajta emelő hatást fejtenek ki e tevékenységek során, mivel a termékek és márkák promóciója révén a gazdasági szereplőkkel teremtett kapcsolat az általános promóció ésszerű kiegészítése, ami azt eredményezi, hogy több importőrhöz, ennélfogva több fogyasztóhoz jut el a termék; másrészt, a magánmárkák promóciós tevékenységekbe való bevonásának eredményeképpen a vállalkozások érdekeltebbé válnak a részvételben, és figyelembe kell venni, hogy végső soron e vállalkozások társfinanszírozzák ezeket a tevékenységeket;

32.  rámutat arra, hogy a minőségi rendszerek lehetővé teszik a gazdálkodók számára – szervezettségük függvényében –, hogy kínálatszabályozást és árstabilizációs eszközöket alkalmazzanak, ezzel növelve az esélyüket arra, hogy tisztességesen meg tudjanak élni a gazdálkodásból, és éppen ezért az ilyen minőségi rendszerek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a Bizottság prioritásaival összhangban növeljük az európai hozzáadott értéket;

33.  elengedhetetlennek tartja a minőségrendszerekbe sorolt termékek hatékonyabb védelmének biztosítását az EU kereskedelmi partnereivel szemben; felszólít arra, hogy a földrajzi jelzéseket teljes körűen foglalják bele a kétoldalú és régióközi kereskedelmi megállapodásokba, valamint hogy azokat alkalmazzák a Kereskedelmi Világszervezet szintjén is, és terjesszék ki védelmüket;

34.  hangsúlyozza a társfinanszírozási keret módosításának szükségességét a minőségrendszerekbe sorolt termékek promóciója érdekében, az EU fokozottabb mértékű pénzügyi hozzájárulása céljából;

35.  megjegyzi, hogy az egyes élelmiszerekben található anyagok és a jobb egészség közt talált összefüggésekről szóló jóváhagyott információ érvénybe lépése nagyobb átláthatóságot fog hozni az egészségügyi okokból népszerűsített termékek promóciójában;

36.  üdvözli a biotermékek iránti fokozott keresletet, és felszólít az ilyen termékek termelésének és promóciójának aktív ösztönzésére;

37.  hangsúlyozza a hegyvidéki területekről vagy szigetekről származó helyi termékek előmozdításának, valamint az ilyen termékek tekintetében az EU fokozottabb mértékű pénzügyi hozzájárulásának szükségességét;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy külső promóciós tevékenységeiben fektessen nagyobb hangsúlyt a fenntarthatóbb gazdálkodási módszerek, a sokszínűség és a minőség iránti uniós mezőgazdasági elkötelezettség és az ezzel járó magasabb költségek kiemelésére, valamint gondoskodjon az uniós promóciós rendszerekkel és logókkal kapcsolatos tájékozottság fejlesztéséről és megerősítéséről;

39.  támogatja a különösen a kis- és középvállalkozások számára saját marketingstratégiájuk kidolgozása és piaci célcsoportjaik elemzése érdekében biztosítandó technikai segítségnyújtás fejlesztését;

40.  javasolja egy internetes platform létrehozását, amelyen lehetőség nyílna a potenciális projektek és a legjobb gyakorlatok cseréjére, és ezáltal az európai szemléletű promóciós kampányok fejlesztésének támogatására;

41.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika reformja a mezőgazdasági termékek előállításának, fenntarthatóságának és minőségének javítására törekszik úgy véli, a promóciós politikának lehetővé kell tennie az élelmiszer-ágazat potenciáljának teljes kiaknázását a növekedés és a munkahelyteremtés európai gazdaságon belüli előmozdítása érdekében;

42.  kéri a Bizottságot, hogy eltérő irányítási módokat határozzon meg adott esetben a belső és a külső piacok, valamint a több országot érintő vagy a válság miatt szükséges programok számára, valamint hogy vegye fel ezeket a szempontokat az Európa ízeinek támogatására vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslataiban;

43.  úgy véli, hogy olyan európai tájékoztatási és promóciós stratégia megfogalmazására van szükség, amely jobban összpontosít a piacokra és a kiemelt termékekre vagy üzenetekre, ugyanakkor pedig figyelembe veszi a szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat és a legígéretesebb piacokat, megakadályozva ezzel a finanszírozási eszközök szétaprózódását és szétszóródását;

Iskolagyümölcs és iskolatej programok

44.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy növekedjen az EU társfinanszírozási aránya az iskolagyümölcs rendszerben a folytatódó gazdasági válság közepette;

45.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ösztönözze az összes tagállamot arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek az iskolagyümölcs és iskolatej programok oktatási vonatkozásaira, valamint hogy e programokat teljes körűen vegyék fel az agrártámogatások második pillérébe;

A minőségi borokkal kapcsolatos tájékoztatási tevékenységek

46.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje az európai minőségi borok felelős fogyasztását népszerűsítő, a felnőtt lakosságot célzó tájékoztatási kampányok uniós piacon való elindításának lehetőségét; a borok mértékletes fogyasztásának népszerűsítése mellett a kampányok során fel kell hívni a figyelmet e termék kulturális gyökereire, minőségi tulajdonságaira és az európai borok sajátosságaira;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.
(2) HL L 3., 2008.1.5., 1. o.
(3) HL L 147., 2008.6.6., 3. o.
(4) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.
(5) http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/promotion/fulltext_en.pdf.
(6) HL C 43., 2012.2.15., 59. o.


A „követő jogról” szóló irányelv végrehajtása
PDF 283kWORD 48k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a követő jogról szóló irányelv (2001/84/EK) végrehajtásáról és hatásairól szóló jelentésről (2012/2038(INI))
P7_TA(2012)0421A7-0326/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a továbbiakban: „irányelv”)(1),

–  tekintettel a követő jogról szóló irányelv végrehajtásáról és hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett bizottsági jelentésre (2001/84/EK) (COM(2011)0878),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0326/2012),

A.  mivel a követő jog olyan szerzői jog, amelyet az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló berni egyezmény 14b. cikke is rögzít;

B.  mivel az irányelv szorgalmazta a követő jog alkalmazásához kapcsolódó alapvető feltételek harmonizálását annak érdekében, hogy fel lehessen számolni a belső piac kiteljesedése előtt álló potenciális akadályokat;

C.  mivel az irányelv elfogadása nemcsak alkotó emberként való elismerésüket és a velük szembeni tisztességes bánásmódot célzó kezdeményezéseik miatt volt jelentős a művészek számára, hanem a kulturális értékekhez való hozzájárulás terén játszott szerepük miatt is; mivel ugyanakkor továbbra is aggodalomra ad okot az irányelvnek az európai művészeti piacokra és különösen a számos kisebb és szakosodott uniós aukciós házra és kereskedőre gyakorolt hatása;

D.  mivel az irányelvet csupán 2012. január 1-je óta alkalmazzák teljes körűen valamennyi tagállamban;

E.  mivel az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent az Unió részesedése az élő művészek műalkotásainak világpiacán;

F.  mivel a művészeti alkotások hozzájárulnak az EU kulturális életének és örökségének folyamatos fejlődéséhez;

G.  mivel a műalkotások és régiségek piaca jelentősen hozzájárul a globális gazdasághoz, beleértve az általa támogatott üzleti tevékenységeket is, különösképpen azokat, amelyek a kreatív iparágakban működnek;

H.  mivel az irányelv adminisztratív terhet ró a kereskedőkre és kereskedelmileg hátrányos helyzetbe hozza az uniós kereskedőket a harmadik országok kereskedőivel szemben;

A művészeti piac európai és globális tendenciái

1.  megállapítja, hogy a 2011-es év rekordév volt a művészeti piac számára, hiszen az éves teljes jövedelem elérte a 11,57 milliárd dollárt, ami 2 milliárd dolláros növekedést jelent 2010-hez képest(2); hangsúlyozza, hogy a műalkotások és régiségek piaca jelentősen hozzájárul a globális gazdasághoz, beleértve az általa támogatott üzleti tevékenységeket is, különösképpen azokat, amelyek a kreatív iparágakban működnek;

2.  megállapítja, hogy a 2011-es évben jelentős mértékben növekedett az európai művészeti piac; az Egyesült Királyság világpiaci részesedése továbbra is 19,4%-os, az itteni eladások összértéke 24%-kal nőtt; Franciaország részesedése 4,5%-os, a növekedés 9%; Németország piaci részesedése 1,8%, az itteni növekedés mértéke 23% volt(3);

3.  megállapítja, hogy a kínai piac 2011-ben a világpiac 41,4%-át szerezte meg, megelőzve a forgalom tekintetében 3%-kal, a piaci részesedés tekintetében pedig 6%-kal (a 2010-es 29,5%-ról 2011-ben 23,5%-ra) visszaeső Egyesült Államokat(4);

4.  kiemeli Kína kiugró fejlődését; megállapítja azonban, hogy a kínai művészeti piacon jelenleg csak kínai művészek jelenhetnek meg;

5.  megjegyzi, hogy a művészeti piacok súlypontjának a feltörekvő országok felé történő eltolódása a globalizációnak és Ázsia dinamikus fejlődésének tudható be, valamint annak, hogy ezekben az országokban új gyűjtők jelentek meg;

6.  elégedetten jegyzi meg, hogy több harmadik ország is tervezi a követő jog bevezetését saját nemzeti jogrendjébe; külön megállapítja, hogy az Egyesült Államokban 2011. december 12-én olyan törvényjavaslatot terjesztettek be, amelynek értelmében a követő jog alapján 7%-os jogdíjat vetnének ki a kortárs művészeti alkotások eladására; megállapítja továbbá, hogy Kínában a szerzői jogról szóló törvénytervezet szintén bevezetné a követő jogot (11. cikk (13) bekezdés);

Az irányelv végrehajtása

7.  emlékeztet rá, hogy a képzőművészetek esetében nem jelentős a bemutatásból és a sokszorosításból származó jogdíjak összege, a bevételek elsősorban az alkotások eladásából vagy újraeladásából származnak;

8.  hangsúlyozza, hogy a követő jog biztosítja a folyamatos díjazást a művészek számára, akik pályafutásuk elején igen gyakran alacsony áron értékesítik alkotásaikat;

9.  emlékeztet rá, hogy az irányelv végrehajtásáról és hatásairól szóló bizottsági jelentés, valamint az ágazati statisztikák tükrében nem állapítható meg, hogy a követő jog negatív hatást gyakorolna az európai művészeti piacra;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatástanulmányt a művészeti alkotások piacának általános működéséről, beleértve azon adminisztratív nehézségeket, amelyek a kisebb és szakosodott aukciós házakat és kereskedőket terhelik;

11.  emlékeztet rá, hogy az irányelv több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek biztosítják a követő jog kiegyensúlyozott, valamennyi érintett fél érdekeit figyelembe vevő alkalmazását, ilyen rendelkezés például a fokozatosan csökkenő díjmérték, a 12 500 eurós plafonérték, a kis értékű eladások kizárása, valamint az első tulajdonos általi újraeladás esetén biztosított kedvezmény; hangsúlyozza azonban, hogy az irányelv adminisztratív terhet helyez a kereskedőkre;

12.  megjegyzi, hogy egy eredeti mű élő alkotóját megillető követő jog hatékony eszköz lehet a művészekkel szembeni megkülönböztetés megelőzése terén;

Következtetések

13.  emlékeztet rá, hogy a művészeti piacot 2010-ben 10 milliárd dollárra, 2012-ben pedig csaknem 12 milliárd dollárra becsülték, amiből a követő jog csupán 0,03%-ot tesz ki; ezt tehát jelentős piacnak tartja, amelyből a művészeknek és örököseiknek méltányos díjazásban kell részesülniük;

14.  megjegyzi, hogy a piaccal kapcsolatos tanulmányok és statisztikák alapján nem állapítható meg, hogy a követő jog befolyásolná azt, hogy melyik piacon kerül sor az alkotások értékesítésére, és nem gyakorol negatív hatást a művészeti piac forgalmára sem;

15.  emlékeztet arra, hogy az irányelvet csupán 2012. január 1-je óta alkalmazzák teljes körűen valamennyi tagállamban, jóllehet a követő jogot számos tagállamban évtizedek óta elismerik;

16.  kiemeli a helyi művészek – köztük a legfiatalabb művészek – proaktív támogatásának jelentőségét;

17.  korainak tartja az irányelv 2014-es ismételt elemzését, ahogyan azt a Bizottság javasolja, helyette 2015-ben, vagyis a 2011. decemberi elemzés után 4 évvel elvégzendő elemezést javasol;

18.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a következő értékelő jelentésében ismételten vizsgálja meg az alkalmazott díjmértékek megfelelőségét, a küszöbértékeket és a jogosultak irányelvben meghatározott kategóriáit;

19.  felkéri a Bizottságot, hogy folytasson szoros együttműködést az érintett felekkel az európai művészeti piac helyzetének megszilárdítása érdekében, valamint orvosolja a felmerült nehézségeket, például a „dominóhatást”, továbbá a kisebb és szakosodott árverési házak és kereskedők adminisztratív nehézségeit;

20.  üdvözli a harmadik országok által a követő jog bevezetése érdekében tett kezdeményezéseket, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy a multilaterális fórumokon tegyen további erőfeszítéseket az európai művészeti piac világpiacon elfoglalt pozíciójának megszilárdítása érdekében;

o
o   o

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 272., 2001.10.13., 32. o.
(2) Artprice, A művészeti piac tendenciái 2011-ben, http://imgpublic.artprice.com/pdf/trends2011_fr.pdf
(3) Idem.
(4) Idem.


Az eljárási szabályzat 70. cikkének (intézményközi tárgyalások a jogalkotási eljárások során) módosítása
PDF 343kWORD 69k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a jogalkotási eljárások során folytatott intézményközi tárgyalásokról szóló 70. cikkének módosításáról (2011/2298(REG))
P7_TA(2012)0422A7-0281/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel elnöke 2011. április 18-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0281/2012),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy e módosítások a következő ülés első napján lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 1 bekezdés
(1)  A más intézményekkel a jogalkotási eljárás során megállapodás elérése céljából folytatott tárgyalásokat a rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalásokra vonatkozó magatartási kódex figyelembevételével kell lefolytatni.
(1)  A más intézményekkel a jogalkotási eljárás során megállapodás elérése céljából folytatott tárgyalásokat az Elnökök Értekezlete által elfogadott magatartási kódex figyelembevételével kell lefolytatni.
Módosítás 13
A Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 2 bekezdés
2.  Ilyen tárgyalások megkezdése előtt az illetékes bizottság – elvben – többségi határozatot hoz és megbízatást, iránymutatásokat vagy elsőbbségi szempontokat fogad el.
2.  Ilyen tárgyalások nem kezdhetők meg azt megelőzően, hogy az illetékes bizottság – tagjai többségének szavazatával – határozatot fogad el a tárgyalások megnyitásáról minden egyes érintett jogalkotási eljárás vonatkozásában. E határozat meghatározza a tárgyalócsoport megbízatását és összetételét. Az ilyen határozatokról értesítik az elnököt, aki rendszeresen tájékoztatja az Elnökök Értekezletét.
Módosítás 3
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A megbízatást egy bizottságban elfogadott, és későbbi megfontolás céljából a Parlament elé terjesztett jelentés képezi. Kivételes jelleggel – amennyiben az illetékes bizottság kellően indokoltnak tartja, hogy a jelentés bizottság általi elfogadása előtt megkezdődjenek a tárgyalások – a megbízatás módosításokból, egyértelműen meghatározott célkitűzésekből, prioritásokból vagy iránymutatásokból is állhat.

Módosítás 4
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A tárgyalócsoportot az előadó vezeti, elnökségét pedig az illetékes bizottság elnöke vagy valamely, az elnök által kijelölt alelnöke látja el. A csoport magában foglalja legalább az egyes képviselőcsoportok árnyékelőadóit.
Módosítás 5 és 18
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 2 b bekezdés (új)
(2b)  Valamennyi, a Tanáccsal és a Bizottsággal tartott találkozón (a továbbiakban: „háromoldalú egyeztetés”) megvitatandó dokumentum megjelöli az érintett intézmények vonatkozó álláspontjait és a lehetséges kompromisszumos megoldásokat, és azokat legalább 48 órával (sürgős esetekben legalább 24 órával) a szóban forgó háromoldalú egyeztetés előtt a tárgyalócsoport rendelkezésére kell bocsátani.
A tárgyalócsoport valamennyi háromoldalú egyeztetést követően jelentést tesz az illetékes bizottságnak a soron következő bizottsági ülésen. A legutóbbi háromoldalú egyeztetés eredményeit tartalmazó dokumentumot a bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

Amennyiben nem lehetséges a bizottsági ülés kellő időben történő összehívása, a tárgyalócsoport az adott esetnek megfelelően a bizottság elnökének, árnyékelőadóinak vagy koordinátorainak tesz jelentést.

Az illetékes bizottság a tárgyalások fejleményeire tekintettel módosíthatja a megbízatást.

Módosítás 6
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 3 bekezdés
(3)  Ha a tárgyalások a bizottság által elfogadott jelentést követően kompromisszumhoz vezetnek a Tanáccsal, a bizottsággal minden esetben ismételten konzultálni kell a plenáris ülésen történő szavazást megelőzően.
(3)  Ha a tárgyalások megegyezéshez vezetnek, az illetékes bizottságot erről haladéktalanul tájékoztatni kell. Az elfogadott szöveget az illetékes bizottsághoz utalják megfontolásra. Amennyiben a bizottság megszavazza, az elfogadott szöveget a megfelelő formában – a megegyezésre irányuló módosításokat is ideértve – megfontolás céljából a Parlament elé kell terjeszteni. Az elfogadott szöveg egységes szerkezetbe foglalt szövegként is előterjeszthető, feltéve hogy egyértelműen feltünteti a vizsgált jogalkotási aktusra irányuló javaslatra vonatkozó módosításokat.
Módosítás 7
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  Amennyiben az eljárás társbizottságo(ka)t vagy közös bizottsági üléseket foglal magában, az 50. és az 51. cikk alkalmazandó a tárgyalások megnyitásáról szóló határozatra és az ilyen tárgyalások lefolytatására.
Az érintett bizottságok közötti nézetkülönbség esetén a tárgyalások megnyitásának és lefolytatásának szabályait a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke az említett cikkekben meghatározott elvekkel összhangban állapítja meg.

Módosítás 8
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 a cikk (új) – cím
70a. cikk

Az intézményközi tárgyalásoknak a jelentés bizottság általi elfogadását megelőzően történő megnyitásáról szóló határozat elfogadása

Módosítás 9
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
70 a cikk (új) – 1 bekezdés
(1)  A tárgyalásoknak a jelentés bizottság általi elfogadása előtt történő megnyitásáról szóló határozatot az összes hivatalos nyelvre le kell fordítani, ki kell osztani a Parlament képviselőinek és be kell nyújtani az Elnökök Értekezletének.
Az Elnökök Értekezlete bármely képviselőcsoport kérésére határozhat úgy, hogy az ügyet vita és szavazás céljából való megfontolásra felveszi a kiosztást követő ülés napirendtervezetébe, amely esetben az elnök meghatározza a módosítások előterjesztésének határidejét.

Amennyiben az Elnökök Értekezlete nem hoz határozatot az ügynek az adott ülés napirendtervezetébe való felvételéről, az Elnök az adott ülés megnyitásakor bejelenti a tárgyalások megnyitásáról szóló határozatot.

Módosítás 16
A Parlament eljárási szabályzata
70 a cikk (új) – 2 bekezdés
(2)  Az ügyet vita és szavazás céljából való megfontolásra felveszik a bejelentést követő plenáris ülés napirendtervezetébe vita és szavazás céljából, és az elnök határidőt állapít meg a módosítások előterjesztésére, amennyiben egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő ezt a bejelentéstől számított 48 órán belül kéri.
Ezektől eltérő esetben a tárgyalások megnyitásáról szóló határozat elfogadottnak tekintendő.


A Parlament eljárási szabályzata szó szerinti jegyzőkönyvről szóló 181. cikkének és ülésekről készült hang- és képfelvételről szóló 182. cikkének módosítása
PDF 283kWORD 51k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i határozata a Parlament eljárási szabályzata szó szerinti jegyzőkönyvről szóló 181. cikkének és ülésekről készített hang- és képfelvételről szóló 182. cikkének módosításáról (2012/2080(REG))
P7_TA(2012)0423A7-0336/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel elnöke 2012. január 13-i levelére,

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezetéről (minden szakasz) szóló 2011. október 26-i állásfoglalására és az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2012 és 2/2012 számú módosító indítványra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7–0336/2012),

A.  mivel a tolmácsolás és a fordítás terén elért megtakarítások nem veszélyeztetik a többnyelvűség elvét, ugyanakkor az innovációnak, a szerkezeti átszervezésnek és az új munkamódszereknek köszönhetően lehetségessé váltak(2);

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy e módosítások a következő ülés első napján lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Jelenlegi szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
181 cikk – 1 bekezdés
1.  Az ülésekről valamennyi hivatalos nyelven szó szerinti jegyzőkönyvet készítenek.
1.  Az ülésekről többnyelvű dokumentum formájában szó szerinti jegyzőkönyvet készítenek, amelyben minden szóbeli hozzájárulás az eredeti nyelvén szerepel.
Módosítás 2
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
181 cikk – 2 bekezdés
2.  A felszólalók a felszólalásuk gépelt szövegének javításait legkésőbb egy héten belül visszajuttatják a titkárságra.
2.  A felszólalók öt munkanapon belül javításokat tehetnek szóbeli hozzájárulásuk gépelt szövegében. A javításokat e határidőn belül el kell küldeni a titkárságra.
Módosítás 3
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
181 cikk – 3 bekezdés
3.  A szó szerinti jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékleteként teszik közzé.
3.  A többnyelvű szó szerinti jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékleteként teszik közzé és a Parlament irattárában őrzik.
Módosítás 4
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
181 cikk – 4 bekezdés
4.  A képviselők kérhetik a szó szerinti jegyzőkönyvek kivonatának sürgősségi fordítását.
4.  A szó szerinti jegyzőkönyv kivonatát képviselői kérésre bármely hivatalos nyelvre le kell fordítani. Szükség esetén a fordítást rövid időn belül el kell készíteni.
Módosítás 5
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
182 cikk – -1 bekezdés (új)
A Parlament üléseit az ülés eredeti nyelvein, illetve az összes aktív tolmácsfülkéből származó többnyelvű hanganyagot élő adásban kell közvetíteni a Parlament honlapján.

Módosítás 6
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
182 cikk – 1 bekezdés
Az egyes ülések után haladéktalanul összeállítják és az interneten hozzáférhetővé teszik az ülésről készített hang- és képfelvételeket, ideértve az összes tolmácsfülkéből származó hanganyagokat is.

Az egyes ülések után haladéktalanul összeállítják és a Parlament honlapján hozzáférhetővé teszik az ülésről készített, tartalomjegyzékkel ellátott, eredeti nyelvű hang- és képfelvételeket, valamint az összes aktív tolmácsfülkéből származó többnyelvű hanganyagokat az aktuális, illetve az azt követő parlamenti ciklus teljes időtartama alatt, ezt követően pedig a Parlament irattárában őrzik őket. Ezeket a hang- és képfelvételeket össze kell kapcsolni az ülésről készített, többnyelvű, szó szerinti jegyzőkönyvvel, amint az rendelkezésre áll.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0461.
(2) lásd a fent említett 2011. október 26-i állásfoglalás (77) bekezdését.


A két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről ***I
PDF 200kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0542 – C7-0317/2010 – 2010/0271(COD))
P7_TA(2012)0424A7-0445/2011
HELYESBÍTÉSEK

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0542),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0317/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. szeptember 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0445/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 20-án került elfogadásra a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2010)0271


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal168/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 84., 2011.3.17., 30. o.


A mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyása ***I
PDF 267kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. november 20-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0395 – C7-0204/2010 – 2010/0212(COD))
P7_TA(2012)0425A7-0446/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0395),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0204/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 9-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. szeptember 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0446/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 20-án került elfogadásra az Európai Parlament és a Tanács .../2010/EU rendelete a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2010)0212


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 167/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 54., 2011.2.19., 42. o.


A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések
PDF 342kWORD 130k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtéséről (2012/2040(INI))
P7_TA(2012)0426A7-0304/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2012. január 11-i, „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtéséről” című zöld könyvére (COM(2011)0941, a továbbiakban: a zöld könyv),

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére”című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel a Bizottság által a zöld könyvről szervezett, 2012. január 11. és 2012. április 11. közötti nyilvános konzultációra,

–  tekintettel a Bizottság által a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetésekről szervezett, 2012. május 4-i konferenciára,

–  tekintettel az euróátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. március 14-i 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Versenyhálózat Banki és Pénzforgalmi Szolgáltatások munkacsoportja által összeállított, a pénzforgalmi szolgáltatások ágazatában a versenyjog végrehajtásáról szóló 2012. márciusi tájékoztató dokumentumra(2),

–  tekintettel az internetes fizetések biztonságáról szóló 2012. áprilisi európai központi banki ajánlásokra(3),

–  tekintettel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése című zöld könyvről a Bizottság által folytatott nyilvános konzultációra az európai adatvédelmi biztos által adott 2012. április 11-i válaszra(4),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a zöld könyvről szóló, 2012. május 22-i munkadokumentumára (INT/634),

–  tekintettel az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljáráshoz kapcsolódó, a COMP/29.373 Visa International ügyben hozott, 2002. július 24-i bizottsági határozatra(5),

–  tekintettel az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke szerinti eljáráshoz kapcsolódó, a COMP/34.579 – MasterCard, COMP/36.518 – EuroCommerce és COMP/38.580 – Kereskedelmi kártyák ügyben hozott, 2007. december 19-i bizottsági határozatra(6),

–  tekintettel a Törvényszék MasterCard és mások kontra Bizottság ügyben(7) hozott 2012. május 24-i ítéletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0304/2012),

A.  A. mivel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések európai piacát a nemzeti határok továbbra is széttagolják, és csupán néhány nagyobb piaci szereplő képes arra, hogy elérje a kereskedők általi elfogadottságot és határokon túl is fellépjen;

B.  mivel – amint azt a Bizottság a zöld könyvben kifejti – két, nem európai kártyás fizetési szolgáltató erőfölénye túlzott és indokolatlan díjakat eredményezhet mind a fogyasztók, mind a kereskedők számára, érintett bankjaik (az úgynevezett kibocsátó és elfogadó bankok) pedig kihasználják ezt a helyzetet;

C.  mivel a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések fejlődése és szélesebb körű használata is hozzájárulhat az európai e-kereskedelem méretének és sokféleségének növekedéséhez;

D.  mivel az internetes és mobiltelefonos fizetések piaci részesedése és sokfélesége Európában és a világon folyamatosan bővül;

E.  mivel a technikai haladásnak köszönhetően a kártyás fizetési rendszereket fokozatosan más elektronikus és mobil fizetési módok válthatják fel;

F.  mivel a zöld könyv nem foglalkozik a készpénzes vagy csekkel történő fizetések, valamint a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések költségeinek és társadalmi hatásainak összehasonlításával, ezáltal nem teszi lehetővé a készpénzes vagy csekkel történő fizetések gazdasági és jóléti költségeinek, valamint társadalmi hatásainak összehasonlító elemzését;

G.  mivel a kártyás fizetések jelenlegi üzleti modellje túlzott multilaterális bankközi díjakat tesz lehetővé, amelyek szintje bizonyos esetekben láthatóan meghaladja a rendszer finanszírozásának tényleges költségét, és jelentős akadályt képez a pénzforgalmi piacon a verseny útjában;

H.  mivel a határokon átnyúló kártyaelfogadás jelenleg csak korlátozott számú piaci szereplő számára nyitott, és mivel ez a rendszer kibővítheti a kereskedők rendelkezésére álló lehetőségeket, és ezáltal növeli a versenyt és csökkenti a fogyasztók költségeit;

I.  mivel a kártyás fizetések használatához kapcsolódó többletköltségek egyes tagállamokban nem megengedettek, más tagállamokban való alkalmazásuk viszont széles körben elterjedt, és mivel a túlzott felárak károsak a fogyasztók számára, mert a pénzforgalmi szolgáltatók gyakran nem biztosítanak a feláras fizetési módok mellett alternatív fizetési módokat;

J.  Fa. mivel az egységes eurófizetési térség (SEPA) kártyakeretrendszere előírja, hogy az ügyfeleknek képesnek kell lenniük arra, hogy „általános célú bankkártyáikat ugyanolyan egyszerűen és kényelmesen használhassák euróban történő fizetés és készpénzfelvétel bonyolítására bárhol a SEPA zónában, mint ahogy saját országukban teszik. Nem lehet különbség aközött, hogy kártyáikat saját országukban vagy valahol másutt használják a SEPA zónán belül. A továbbiakban nem tarthatók fenn olyan általános célú használatot biztosító kártyarendszerek a SEPA térségen belül, amelyeket kizárólag egyetlen országon belüli használatra, vagy kizárólag határon átnyúló használatra terveztek”;

K.  mivel a SEPA-ra való sikeres áttérés várhatóan lendületet ad majd az innovatív páneurópai fizetési eszközök fejlődésének;

A különböző fizetési módok

1.  helyesli, hogy a Bizottság rendelkezésre bocsátotta a zöld könyvet, és messzemenően lényegesnek tartja az abban felvetett megfontolásokat és kérdéseket, továbbá teljes mértékben egyetért a felsorolt – a fokozottabb verseny, a nagyobb választék, a több innováció és a nagyobb fizetési biztonság, valamint a fogyasztói bizalom elérésére irányuló – célokkal;

2.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a négyszereplős bankkártyarendszerek területén a következő három különböző termékpiacot kell megkülönböztetni: elsőként egy olyan piac, amelyen a különféle kártyás rendszerek versengenek, hogy elnyerjék a pénzügyi intézményeket mint kibocsátó vagy elfogadó ügyfeleiket; ezután egy első „downstream” piac, amelyen a kibocsátó bankok versengenek a bankkártyabirtokosok üzletéért (a kibocsátási piac); végezetül egy második „downstream” piac, amelyen az elfogadó bankok versengenek a kereskedők üzletéért (az elfogadási piac), és úgy ítéli meg, hogy a szabad versenyt mindegyik piacon fokozni kell;

3.  megállapítja, hogy a piaci alapú, valamennyi érdekelt féllel együttműködésben történő önszabályozás fontos, de felismeri, hogy az ütköző érdekek miatt önszabályozással nem feltétlenül érhetők el elfogadható időn belül a kívánt eredmények; elvárja, hogy a Bizottság terjessze elő a szükséges jogalkotási javaslatokat annak érdekében, hogy segítsen biztosítani a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések valódi egységes eurófizetési térségét, és e tekintetben rámutat a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv soron következő felülvizsgálatának jelentőségére;

4.  hangsúlyozza, hogy a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések egységes eurófizetési térsége tekintetében világos és átfogó jövőképre van szükség, és biztosítani kell a szükséges iránymutatásokat és határidőket annak az alapvető célnak az elérésére vonatkozóan, hogy felszámolják a különbségeket a határokon átnyúló és a nemzeti fizetések között;

5.  hangsúlyozza a valós idejű elszámolási és kiegyenlítési rendszer felé tett előrelépés szükségességét, amely műszaki szempontból már elérhető közelségben van és amelyet egyes fizetésekhez már használnak, hangsúlyozza továbbá, hogy a valós idejű gazdaságra való áttérést az egész SEPA-ban fontos célnak kell tekinteni, és hogy a fejlett valós idejű bankközi rendszernek az egész SEPA-ra kiterjedően elérhetőnek kell lennie;

6.  ennélfogva azon a véleményen van, hogy valamennyi nemzeti kártyás, mobiltelefonos és internetes fizetési rendszernek csatlakoznia kell a SEPA előírásainak megfelelő páneurópai rendszerbe vagy azzá kell átalakulnia, hogy a SEPA-n belül mindenhol elfogadjanak minden kártyás, mobiltelefonos és internetes fizetést, továbbá hogy a Bizottságnak javaslatot kell tennie az ehhez az áttéréshez szükséges időszakra;

7.  megállapítja, hogy minden terminálnak el kell tudnia fogadni valamennyi kártyát és meg kell felelnie az átjárhatósági követelményeknek, ennélfogva a terminálokra vonatkozó funkcionalitási és hitelesítési követelmények különbségeiből eredő esetleges technikai akadályokat meg kell szüntetni, mivel a közös szabványok és szabályok, valamint a szabványosított termináli szoftverek fokoznák a versenyt;

8.  úgy véli, hogy az integrált európai pénzforgalmi piac tekintetében nem elégséges az önszabályozási megközelítés; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon jogalkotási intézkedést a fizetések biztonsága, a tisztességes verseny, a pénzügyi integráció, a személyes adatok védelme és a fogyasztók számára az átláthatóság biztosítása érdekében;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen reformokat a SEPA irányításában annak biztosítása érdekében, hogy a döntéshozatali folyamat demokratikus és átlátható legyen és a közérdek szolgálatában álljon; megjegyzi, hogy ez megkívánja, hogy a Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) aktívabb, vezető szerepet vállaljon a SEPA irányításában, akárcsak az összes érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét a SEPA valamennyi döntéshozatali és végrehajtási szervében, garantálva a végső felhasználók elégséges bevonását;

10.  kifejezi az internetes és a mobiltelefonos fizetések piacának jelenlegi mindenfajta túl szigorú szabályozásával kapcsolatos aggályait, mivel ezek a fizetési módok még fejlődési szakaszban vannak; úgy véli, hogy e területen bármilyen szabályozási kezdeményezés tekintetében fennáll annak kockázata, hogy a már létező fizetési eszközök nem megfelelő hangsúlyt ad, és így visszafoghatja az innovációt és torzíthatja a piacot, mielőtt az kifejlődött volna; kéri a Bizottságot, hogy minden jövőbeli internetes és mobiltelefonos fizetési módokkal kapcsolatosan a jövőbeli javaslatban megfelelő megközelítést fogadjon el, magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítva, különösen a kiszolgáltatott fogyasztók számára;

11.  rámutat arra, hogy bár az elektronikus fizetések egyre fontosabb szerepet játszanak Európában és a világban, e fizetési formák tekintetében a teljes mértékben és hatékony módon integrált, versenyképes, innovatív, biztonságos, átlátható és fogyasztóbarát egységes európai digitális piac létrejöttének továbbra is komoly akadályai vannak;

12.  megjegyzi, hogy a jelenlegi válság idején alapvető fontosságú a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a fogyasztás serkentését ösztönző kezdeményezések kidolgozása, a digitális piac nagyszerű lehetőséget kínál e célkitűzések elérésére, ehhez azonban az Európai Uniónak képesnek kell lennie a digitális belső piac teljes körű megvalósítására, s egyrészt fel kell számolnia a jelenlegi korlátokat, másrészt növelnie kell a fogyasztói bizalmat; e tekintetben úgy véli, hogy a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések terén a szabad versenyt és az innovációt biztosító, semleges és biztonságos egységes európai piac létrejötte elengedhetetlen a valódi egységes digitális piac kialakításához, továbbá nagyban hozzájárulhat az uniós fogyasztók bizalmának növeléséhez;

13.  hangsúlyozza, hogy az átlátható, biztonságos és hatékony fizetési rendszerek európai digitális piacon való megteremtése alapvető feltétel egy valódi digitális gazdaság biztosításához és a határokon átnyúló e-kereskedelem előmozdításához;

14.  rámutat arra, hogy az elektronikus fizetések biztonságos, megbízható és átlátható európai kerete elengedhetetlen az egységes digitális piac elindításához; hangsúlyozza a tájékoztató kampányok fontosságát, hogy a fogyasztók megismerjék a piacon rendelkezésre álló lehetőségeket, illetve a biztonságos elektronikus fizetés feltételeit és követelményeit, és úgy véli, hogy e kampányokat európai uniós szinten kell elindítani az ilyen fizetési formákkal kapcsolatos, sokszor megalapozatlan aggodalmak leküzdése érdekében; úgy véli, hogy e tekintetben a fogyasztóbarát ügyintézőhelyek növelnék a távoli fizetések iránti bizalmat;

15.  hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben lépéseket kell tenni az európai fogyasztókat az olyan esetekben gyakran sújtó hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, amikor határokon átnyúló internetes ügyletek alkalmával származási helyük miatt elutasítják fizetésüket;

16.  sajnálja, hogy a jelenlegi helyzetben a legtöbb pénzforgalmi költség nem átlátható, és rámutat arra, hogy azok is fedezik a költséges fizetési módok költségeit, akik nem vesznek igénybe ilyen fizetési módokat; emlékeztet arra, hogy minden fizetési módnak megvan a maga költsége; ezért kéri a Bizottságot, hogy a jövőben vegye figyelembe a készpénzfizetés és a csekkel történő fizetés valamennyi piaci szereplőnél és fogyasztónál felmerülő költségeinek, sajátosságainak és társadalmi hatásainak a más fizetési módokkal való összehasonlítását; emlékeztet arra, hogy minden európainak hozzá kell férnie az alapvető banki szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy a közös műszaki szabványokat előmozdító intézkedéseket az Európában jelenleg érvényes szabványok fontosságára, hatékonyságára és elégségességére tekintettel kell meghozni;

Szabványosítás és interoperabilitás

17.  úgy véli, hogy a nyílt hozzáférésen alapuló közös műszaki szabványokra irányuló jövőbeli munka nemcsak előmozdítaná az európai gazdaság versenyképességét és a belső piac működését, hanem elősegítené az átjárhatóságot és közös biztonsági szabványok formájában biztonsággal összefüggő előnyöket is jelentenének, amelyek mind a fogyasztók, mind pedig a kereskedők javát szolgálnák;

18.  megállapítja, hogy az internetes és mobiltelefonos fizetések esetében a legtöbb szabványnak meg kell egyeznie a jelenlegi SEPA-fizetésekre vonatkozóakkal, új szabványokra van viszont szükség a biztonság és az ügyfelek azonosítása tekintetében és a valós idejű online bankközi teljesítés biztosítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az új szabványok kidolgozása nem elegendő, és hogy az összehangolt végrehajtás legalább ugyanannyira fontos;

19.  hangsúlyozza, hogy a szabványosítás nem akadályozhatja a versenyt és az innovációt, hanem el kell távolítania az akadályokat, hogy minden fél számára egyenlő feltételek álljanak rendelkezésre; azt ajánlja ezért, hogy a szabványoknak a piaci innováció és verseny lehetővé tétele érdekében nyíltnak kell lenniük, mivel egy egységes vagy zárt szabvány megadása korlátozná a piaci fejlődést és innovációt, aránytalan korlátozást jelentene, és nem segítené elő az egyenlő versenyfeltételek kialakulását; tudomásul veszi azonban a Bizottság antitröszt-vizsgálatát, amelyet az interneten keresztüli fizetések (e-fizetések) Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC) által végzett szabványosításának folyamatával kapcsolatban folytat;

20.  megállapítja, hogy alapvetően minden pénzforgalmi tranzakció azonos fajta adatokat tartalmaz, és hangsúlyozza, hogy minden fizetés esetében biztonságos adatkommunikációnak kell fennállnia, amely lehetővé teszi a teljes, végponttól végpontig tartó valós idejű feldolgozást, felismeri továbbá annak az előnyeit, ha az összes rendszer azonos üzenetformátumot használ, és emlékeztet arra, hogy a legnyilvánvalóbb választás a SEPA végső határidejéről szóló rendelet mellékletében meghatározott, átutalásokhoz és beszedési megbízásokhoz használt formátum (vagyis az ISO XML 20022), és ajánlja minden tranzakciós adatnak a terminál és az ügyfél közötti, valamennyi lényeges információt magában foglaló továbbítása során ugyanazon üzenetforma alkalmazását;

21.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az elektronikus és mobiltelefonos fizetések piaci fejlődésének gyorsan növekvő, de jelenleg éretlen szakaszára, ha e kulcsterületeken az európai egységes digitális piac előmozdítása érdekében kötelező szabványokat határoznának meg, az az innovációra, a versenyre és a piaci növekedésre gyakorolt negatív hatások kockázatával járna;

22.  rámutat arra, hogy a zöld könyvről folytatott nyilvános konzultációra vonatkozó bizottsági visszaigazoló nyilatkozat szerint a kidolgozott szabványok végrehajtása gyakran jelentős kihívást jelent; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg végrehajtási mechanizmusoknak – például végső áttérési határidők meghatározásának – a lehetőségét;

23.  megállapítja, hogy az ATM-es készpénzfelvételi díjak a pénzforgalmi szolgáltatások felhasználójának saját bankján és kártyarendszerén kívül sok tagállamban gyakran túlzottak, és ezeknek az egész SEPA-ban még inkább a költségeken kell alapulniuk;

24.  hangsúlyozza, hogy a szabványosítással és az interoperabilitással kapcsolatos valamennyi követelménynek minden fogyasztó és egyéb piaci szereplő érdekében az európai fizetési rendszerek versenyképességének, átláthatóságának, innovatív jellegének, fizetésbiztonságának és hatékonyságának fokozására kell törekedniük ; meggyőződése, hogy semmilyen szabványosítási követelménynek nem szabad a globális piactól való eltérések miatt korlátokat teremtenie; úgy véli továbbá, hogy globális szinten is közös szabványokra kell törekedni, szoros együttműködésben az EU főbb gazdasági partnereivel;

25.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel a fizetésikártya-piacra történő új belépések előmozdításának lehetőségeit, például a kártyaszolgáltatótól függetlenül valamennyi tranzakció számára közös fizetési infrastruktúra figyelembevétele révén;

26.  megjegyzi, hogy a fizetési infrastruktúrák és a fizetési rendszerek szétválasztása növelheti a versenyt, mivel a kisebb piaci szereplőket nem zárnák ki műszaki korlátozások; hangsúlyozza, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak szabadon kell tudniuk kiválasztani a piacon meglévő fizetési rendszereken belül rendelkezésre álló kibocsátási és elfogadási szolgáltatások bármilyen kombinációját, a fizetési infrastruktúráknak pedig semlegesen kell feldolgozniuk a hasonló eszközök tekintetében működő különböző párhuzamos fizetési rendszerek tranzakcióit;

27.  hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben valamennyi intézkedésnek minden esetben a szabad és tisztességes verseny biztosítására és a piacokra való szabad belépés és hozzáférés tiszteletben tartására kell irányulnia, továbbá tekintettel kell lennie az ágazatban a jövőben bekövetkező technológiai innovációkra, annak érdekében, hogy a rendszer képes legyen alkalmazkodni a jövőben bekövetkező változásokhoz, következetesen ösztönözve és biztosítva az innovációt és a versenyképességet;

Irányítás

28.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a SEPA jobb irányítására, amely felöleli a pénzforgalmi szolgáltatások fő jellemzőinek és a teljesítendő követelmények végrehajtásának fejlesztésével kapcsolatos szervezeti szerkezetet, míg a műszaki és biztonsági szabványok fejlesztését a kapcsolódó jogszabályok végrehajtásának támogatása érdekében külön szerveznék meg; kéri valamennyi érdekelt fél kiegyensúlyozottabb képviseletét a fizetési rendszerek közös technikai és biztonsági szabványainak jövőbeli fejlesztésében; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon választ korábbi, a SEPA irányításának alapos reformjára vonatkozó felhívásaira, biztosítva ezzel a pénzforgalmi szolgáltatások felhasználóinak jobb képviseletét a döntéshozatali és szabvány-meghatározási folyamatban; megjegyzi, hogy az érintett felek közé tartozhat – nem kizárólagos jelleggel – az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC), a fogyasztói szervezetek, a kereskedők képviselői, az Európai Bankhatóság, a Bizottság, a különböző területek szakértői, a bankoktól eltérő pénzforgalmi szolgáltatók, valamint a mobiltelefonos, internetes és kártyás fizetési szolgáltatók és a mobilhálózat-üzemeltetők; felszólítja ezen érdekelt feleket, hogy a munkájukat egy új irányítási struktúra keretében szervezzék meg, amelyben a SEPA-Tanács is szerepet kap; úgy véli, hogy a SEPA-tanácsot különféle, az e-fizetésekkel, az m-fizetéssel, kártyákkal, készpénzzel vagy egyéb szabványosítási kérdésekkel foglalkozó szakmai bizottságoknak vagy paneleknek, vagy eseti munkacsoportoknak kellene segíteniük; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a SEPA irányításáról szóló, a 260/2012/EU rendelet elfogadásához kapcsolódó nyilatkozatban vállalta, hogy 2012 vége előtt javaslatot terjeszt elő; felhívja az európai szabványügyi testületeket, például az Európai Szabványügyi Bizottságot (Comité européen de normalisation, CEN) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézetet (ETSI), hogy a Bizottsággal együttműködésben töltsenek be aktívabb szerepet a kártyás fizetések szabványosításában;

29.  ezzel kapcsolatban elismeri, hogy a SEPA a fizetések integrált európai piaca megteremtésének egyik sarokköve, és erre alapozva kell azt továbbfejleszteni, innovatívabbá és versenyképesebbé tenni;

30.  úgy véli, hogy az elektronikus fizetésekre vonatkozó szabályok végrehajtása gyakran nehéz, nem megfelelő és Európán belül változó, és hogy határozottabb erőfeszítéseket kell tenni a szabályok megfelelő és egységes végrehajtása érdekében;

31.  megerősíti, hogy az önszabályozó megközelítés nem elégséges; véleménye szerint a tagállamoknak a Bizottsággal és az EKB-val együttműködve aktívabb, vezető szerepet kell vállalnia, és valamennyi érintett szereplőt – köztük a fogyasztói szervezeteket – megfelelően be kell vonni a döntéshozatali eljárásba, és annak során konzultálni kell velük;

32.  valószínűnek tartja, hogy növekedni fog az olyan európai vállalkozásoknak a száma, amelyek tevékenységei ténylegesen arra fognak támaszkodni, hogy képesek kártyás fizetéseket elfogadni; közérdekűnek tartja olyan objektív szabályok meghatározását, amelyek leírják azokat a körülményeket és eljárásokat, amelyek mellett a kártyás fizetési rendszerek egyoldalúan megtagadhatják az elfogadást;

33.  fontosnak tartja a SEPA irányításának megerősítését és hogy a megújított SEPA-tanács hangsúlyosabb szerepet kapjon, és hogy ennek az új irányító szervnek a fő érdekelt felek képviselőiből kell állnia, és azt oly módon kell létrehozni, hogy biztosított legyen a Bizottságon vagy más európai uniós hatóságokon keresztüli demokratikus ellenőrzés; javasolja, hogy a munkát egy megújított SEPA-tanács vezesse, az ütemtervet és munkatervet határozzon meg, döntsön a prioritásokról és főbb kérdésekről, eldöntve ezzel az érdekelt felek közötti nézeteltéréseket; hangsúlyozza, hogy a Bizottság révén biztosítani kell a demokratikus ellenőrzést, amelyben kiemelt szerepet kell kapnia az EKB-nek és az EBF-nek;

34.  üdvözli a Bizottság által a SEPA irányításával foglalkozó zöld könyv részeként, a 260/2012/EU rendelet (5) preambulumbekezdésének megfelelően az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, és érdeklődéssel várja a témában az idei év végén a Bizottság által előterjeszteni kívánt javaslatot; hangsúlyozza, hogy a közvetlen prioritást a SEPA valamennyi érdekelt fele számára a SEPA-ra való, a 260/2012/EU rendeletben megállapított feltételeknek megfelelő áttérés előkészítésének kell jelentenie, biztosítva ezzel a nemzeti fizetési rendszerek használatáról a páneurópai fizetési rendszerek használatára való zökkenőmentes átállást;

Határokon átnyúló kártyaelfogadás

35.  hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló kártyaelfogadás előmozdításhoz való hozzájárulás érdekében a technikai akadályok és a nemzeti elszámolási és klíring-követelmények leküzdését célzó további szabványosításra és a gyakorlatok egységesítésére van szükség, amely rendszer növelné a versenyt és ezáltal a kereskedők rendelkezésére álló lehetőségek körét, valamint a fogyasztók szempontjából költséghatékonyabb fizetési módokat eredményezne; úgy véli, hogy a kereskedőknek tájékozottabbnak kell lenniük a határokon átnyúló kártyaelfogadási lehetőségeket illetően;

36.  sürgeti, hogy tekintettel a határokon átnyúló kártyaelfogadásnak a belső piac szempontjából vizsgált előnyeire, az annak további megkönnyítését célzó megoldásokat tevékenyen gondolják át; kifejezi a fennálló nemzeti, jogi és műszaki akadályokkal – például egyes engedélyezési feltételekkel – kapcsolatos aggályait, amely akadályokat meg kellene szüntetni annak érdekében, hogy a nem belföldi SEPA-kompatibilis elfogadó ne részesüljön más bánásmódban, mint az adott országbeli belföldi elfogadó;

37.  hangsúlyozza, hogy nem szabad jelentős különbségeknek fennállniuk a különféle fizetési számlákra vonatkozó jogszabályok között, és a kifizetőnek képesnek kell lennie internetes vagy mobiltelefonos átutalást teljesíteni bármilyen kedvezményezett számára, akinek a számláját bármilyen SEPA-ba bekapcsolt pénzügyi intézmény vezeti;

38.  hangsúlyozza, hogy valamennyi engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatónak azonos hozzáférési joggal kell rendelkeznie az elszámolási és klíring-szolgáltatásokhoz, ha megfelelő kockázatkezelési eljárásokkal rendelkezik, teljesíti a műszaki minimumkövetelményeket, és kellően stabilnak minősül ahhoz, hogy ne jelentsen kockázatot, vagyis ha alapvetően a bankokkal egyező releváns követelmények hatálya alá tartozik;

Multilaterális bankközi díjak (MIF-ek)

39.  emlékeztet arra, hogy az Európai Bíróság által a Mastercard-ügyben 2012. május 24-én hozott ítélet szerint a multilaterális bankközi díj versenyellenesnek tekinthető, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy ezt az ítéletet hogyan kellene figyelembe venni a kártyás, mobiltelefonos és internetes fizetések üzleti modelljeinek szabályozása során;

40.  megjegyzi, hogy a multilaterális bankközi díjakból származó jelenlegi bevételek sok esetben túlságosan magasak azokhoz a költségekhez képest, amelyeket fedezniük kell; rámutat arra, hogy szükség lehet a különböző fizetéssel kapcsolatos díjak kiegyensúlyozására annak biztosítása érdekében, hogy a kereszttámogatási gyakorlatok ne mozdítsák elő az eszközök nem hatékony megválasztását, és különböző üzleti modellek tanulmányozására, valamint kéri a Bizottságot, hogy rendeletben biztosítsa, hogy a multilaterális bankközi díjak többé ne torzítsák a versenyt a piacra újonnan belépők és az innováció elé gördített akadályok révén; felhívja a Bizottságot, hogy 2012 végéig végezzen hatásvizsgálatot a különféle lehetőségekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a multilaterális bankközi díjakat illetően jogi egyértelműségre és jogbiztonságra van szükség;

41.  megállapítja, hogy egy átmeneti időszak után a bármely tagállamból érkező személyek SEPA előírásainak megfelelő kártyáját a SEPA-n belül valamennyi fizetési terminálnál el kell fogadni, és a fizetést biztonságosan kell irányítani; megállapítja, hogy ez a követelmény azt vonhatja maga után, hogy a multilaterális bankközi díjakat úgy kell szabályozni, hogy azok valamely küszöbérték alá essenek, és kitart amellett, hogy ez semely tagállamban nem eredményezheti a multilaterális bankközi díjak emelkedését, hanem inkább azok csökkenését kell eredményeznie, és a díjakat egy későbbi szakaszban esetlegesen nullára kell csökkenteni;

42.  úgy véli, hogy a határokon átnyúló és a központi elfogadást elő kell mozdítani, és minden esetleges műszaki vagy jogi akadályt meg kell szüntetni, mivel ez hozzájárulna a multilaterális bankközi díjak és kereskedői díjak szintjének csökkentéséhez;

43.  úgy véli, hogy a multilaterális bankközi díjakat európai szinten kell szabályozni az új piaci szereplők határokon átnyúló kártyaelfogadáshoz való könnyebb hozzáférésének biztosítása céljából, tényleges választási lehetőséget biztosítva ezáltal a kereskedők számára a tekintetben, hogy mely fizetési rendszerekhez kívánnak csatlakozni; rámutat arra, hogy amennyiben ez az új jogalkotási javaslat díjakat határoz meg, a díjak mértékét alkotó elemek tekintetében pedig teljes átláthatóságot kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy az euróátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról szóló 260/2012/EU rendelet 5. cikke rámutat arra, hogy 2017. február 1. után semmilyen tranzakciónkénti multilaterális bankközi díjat nem lehet alkalmazni; ugyanezt a megközelítést kéri a kártyás fizetések tekintetében;

44.  úgy véli, hogy a háromszereplős és vegyes fizetési rendszerek üzleti modellje a négyszereplős fizetési rendszerekéhez hasonló versennyel kapcsolatos problémákat vethet fel; ezért úgy véli, hogy valamennyi kártyarendszert – legyen szó akár négyszereplős, akár háromszereplős vagy vegyes rendszerről –, valamint az új piaci szereplőket az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és a fogyasztók és kereskedők érdekében fokozni kell versenyt és az átláthatóságot;

Közös jelzésű fizetési eszköz kibocsátása (co-badging)

45.  megjegyzi, hogy a közös jelzésű fizetési eszköz kibocsátása, amelyben a részt vevő fizetési rendszerek önkéntesen állapodnak meg, előnyös lehet a fogyasztók számára, mivel ennek eredményeképpen a fogyasztók kevesebb kártyát tartanának levéltárcájukban, valamint megkönnyítené a belföldi nemzeti rendszereknek a szélesebb SEPA-piachoz való hozzáférését, ösztönözve ezzel a versenyt; rámutat mindazonáltal arra, hogy a közös jelzésű fizetési eszköz kibocsátását nem szabad a belföldi rendszerek számára elkerülő megoldásként felhasználni a belföldi márka előre eldöntött felhasználása révén;

46.  rámutat arra, hogy a kártyabirtokos ügyfélnek szabadságot kell kapnia annak megválasztását illetően, hogy a biztosított közös jelzésű alternatívák közül melyeket aktiválják meghatározott kártyáin, és kitart amellett, hogy a kereskedőknek jogot kell kapniuk annak megválasztására, hogy a közös jelzésű alternatívák közül melyeket hajlandók elfogadni, a kártyabirtokos ügyfélnek pedig minden konkrét fizetési helyzetben jogosultnak kell lennie arra, hogy kiválassza a kereskedő által elfogadott közös jelzésű alternatívák közül az általa előnyben részesített alternatívát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan megoldásokra, amelyek ösztönözni fogják, hogy a SEPA előírásainak megfelelő egynél több rendszer bocsásson ki közös jelzésű fizetési eszközt; úgy véli, hogy alaposan át kell gondolni az olyan kérdéseket, mint például az irányítási eljárások összeegyeztethetősége, a műszaki átjárhatóság és a biztonság sérülékenységéért viselt felelősség;

47.  úgy véli, hogy a közös jelzésű fizetési eszközt a fogyasztók védelme és a megtévesztő helyzetek kockázatának elkerülése érdekében a fogyasztók megfelelő tájékoztatása mellett kell bevezetni; hangsúlyozza, hogy minden fél számára világosnak kell lennie, hogy ki a felelős a kártyabirtokos és a kereskedő adatainak védelméért és bizalmas kezeléséért, valamint a közös márkajelzést viselő fizetési eszközért;

Felárak

48.  úgy véli, hogy a felárak, árengedmények és egyéb döntésbefolyásoló gyakorlatok azok általánosan alkalmazott formájában gyakran károsak a pénzforgalmi szolgáltatások végső felhasználói számára; megállapítja, hogy a kizárólag az ügyfél által a fizetésre vonatkozóan hozott választáson alapuló felárfelszámítás esetében fennáll annak a kockázata, hogy az önkényes, azzal vissza lehet élni a költségek fedezése helyett további bevétel elérése érdekében; úgy véli, hogy fontos lenne megtiltani a túlzott felárak lehetőségét az egyedi tranzakciók kereskedői díjával kapcsolatban, valamint ellenőrizni az árengedményeket és hasonló, a fogyasztók döntéseit befolyásoló gyakorlatokat európai uniós szinten; ezért hangsúlyozza, hogy a kereskedőknek valamilyen közösen használt, felár nélküli fizetési eszközt kellene elfogadniuk (a SEPA előírásainak megfelelő betéti kártya, e-fizetés), az egyéb eszközök bármilyen felárai pedig semmilyen ponton nem haladhatják meg az adott eszközök további közvetlen költségét a felár nélkül elfogadott eszközhöz képest;

49.  hangsúlyozza, hogy jobb átláthatóságra és a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatására van szükség a különböző fizetési módok feláraival és járulékos díjaival kapcsolatban, mivel a kereskedők a tranzakciós költségeket általában beépítik a termékeik és szolgáltatásaik árába, aminek eredményeként a fogyasztók nem kapnak megfelelő előzetes tájékoztatást a teljes költségről, így többet fizetnek a vásárlásukért, amely körülmény aláássa a fogyasztói bizalmat;

50.  megállapítja, hogy a kizárólag az ügyfél által a fizetésre vonatkozóan hozott választáson alapuló felárfelszámítás esetében fennáll annak a kockázata, hogy az önkényes, azzal vissza lehet élni a költségek fedezése helyett további bevétel elérése érdekében, és hogy összességében nem kedvez az egységes piac fejlődésének, mivel gátolja a versenyt, növeli a piac szétaprózódását, és tovább bonyolítja a fogyasztók helyzetét;

51.  megállapítja, hogy a felárak EU-szerte történő betiltása mellett egy másik eszköz a feláraknak a fizetőeszköz használatának közvetlen költségeire történő korlátozása; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot az egyedi tranzakciók kereskedői díjával kapcsolatban a túlzott felárak lehetőségének betiltására vonatkozóan; valamint a felárak EU-szerte történő betiltására vonatkozóan a 2011/83/EU fogyasztóvédelmi irányelv 19. cikkének fényében;

A fizetések biztonsága

52.  hangsúlyozza, hogy az elektronikus fizetésben rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében rendkívül fontos a fogyasztói bizalom, illetve magas szintű biztonságot kell garantálni a csalás kockázata elleni védintézkedésként és a fogyasztók különleges adatainak védelme érdekében;

53.  hangsúlyozza, hogy az európai uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban védeni kell a fogyasztók magánadatait, és a fizetési láncban részt vevő egyes feleknek csak az általuk végzett feldolgozáshoz lényeges adatokhoz szabad hozzáférniük, a többi adatot pedig titkosított formában figyelmen kívül hagynák;

54.  úgy véli, hogy az internetes, kártyás és mobiltelefonos fizetésekre vonatkozó biztonsági minimumkövetelményeknek valamennyi tagállamban azonosnak kell lenniük, és a követelményeket egy közös irányítószervnek kell megszabnia; megállapítja, hogy a szabványosított biztonsági megoldások egyszerűsítenék az ügyfelek tájékoztatását és ezáltal az ügyfelek biztonsági szabályokhoz való alkalmazkodásának módját, valamint csökkentenék a pénzforgalmi szolgáltatókon belüli költségeket is; ezért azt javasolja valamennyi pénzforgalmi szolgáltató számára elő kellene írni közös minimális biztonsági megoldások fenntartását, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatók természetesen javíthatnak, de ezek a javítások nem válhatnak a verseny akadályaivá;

55.  emlékeztet arra, hogy bár a különböző fizetési módokkal kapcsolatos biztonsági intézkedésekre vonatkozó végső felelősséget nem viselhetik a fogyasztók, tájékoztatni kell őket a biztonsági óvintézkedésekről, és a pénzügyi intézményeknek kell vállalniuk a felelősséget a csalás költségeiért, kivéve akkor, ha azokat az ügyfél okozta azzal „hogy csalárd módon járt el, vagy a(z) [pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv] 56. cikk[é]ben meghatározott egy vagy több kötelezettségével kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy azokat szándékosan nem teljesítette”; ezért úgy véli, hogy elő kell mozdítani az oktatási és népszerűsítő programokat a különösen a digitális biztonsággal kapcsolatos oktatás általánossá tétele érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetési piacok integrálását célzó stratégia és eszközök kidolgozásakor vegye figyelembe az európai adatvédelmi biztos átláthatóságra, az adatkezelő/feldolgozó azonosítására, az arányosságra és az érintettek jogaira vonatkozó szabványait és ajánlásait; megítélése szerint fontos, hogy az új biztonsági fenyegetésekre való gyors válaszadás érdekében a SEPA-ban minden fizetési csalást egy nyomon követéssel, statisztikákkal és értékeléssel foglalkozó központosított helynek jelentsenek, és hogy a fő fejleményeket közzétegyék; kéri a Bizottságot, hogy a hitelesítési mechanizmusokon és a biztonsági garanciákon túlmutatóan terjessze ki a beépített adatvédelem koncepcióját (privacy by design), hogy biztosítsa az adatok minimalizálását, megvalósítsa az alapértelmezett adatvédelmi (privacy by default) beállításokat, a szolgáltatás nyújtásához szigorúan szükséges mértékre korlátozza a magánszemélyek adataihoz való hozzáférést és olyan eszközöket hajtson végre, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára személyes adataik jobb védelmét;

56.  úgy véli, hogy a face-to-face (az ügyfél fizikai jelenlétével járó) kártyás fizetések már magas biztonsági szintet értek el, és a mágneskártyákról a chipkártyákra való fokozatos áttérés, amelyet gyorsan végre kell hajtani, tovább emeli a biztonsági szintet; aggodalmát fejezi ki a kártyás fizetések egyéb formáival járó biztonsági problémák miatt és amiatt is, hogy az EMV-k egyes jelenlegi európai végrehajtásai nem feltétlenül teljesen következetesek, és sürgeti e nemkívánatos helyzet orvoslását, valamint emlékeztet arra, hogy jobb megoldások szükségesek a távoli hálózaton alapuló kártyás fizetések tekintetében is felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az online fizetésekkel kapcsolatos csalásra vonatkozó független adatokat, és jogalkotási javaslatába illesszen be megfelelő csalásellenes rendelkezéseket;

57.  úgy ítéli meg, hogy a bankszámlán lévő pénzösszegek rendelkezésre állásával kapcsolatos információk harmadik feleknek történő átadása kockázatokat rejt; megjegyzi, hogy az egyik kockázat az, hogy a fogyasztók esetlegesen nincsenek teljes mértékben tisztában azzal, hogy ki férhet hozzá a bankszámlájukkal kapcsolatos információkhoz, milyen jogi keretek között, és mely üzemeltető felel a fogyasztó által használt pénzforgalmi szolgáltatásokért; hangsúlyozza, hogy az adatvédelem semelyik szakaszban nem sérülhet;

58.  hangsúlyozza, hogy a szabályozás és technikai fejlesztés csökkentheti ezeket a biztonsági kockázatokat, és a bankoktól eltérő pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történő fizetéseket legalább olyan biztonságossá teheti, mint amilyenek a magasan védett bankszámlákról történő közvetlen átutalások, amennyiben a gyakorlatban biztonságos rendszerek állnak rendelkezésre, és amennyiben ennek a hozzáférésnek a jogszerűségét és az ilyen hozzáférést kérő szervezeteket világosan meghatározzák;

59.  nem támogatja ezért, hogy harmadik személyek hozzáférjenek a fogyasztók bankszámláira vonatkozó adatokhoz, kivéve ha a rendszer bizonyítottan biztonságos és azt alaposan tesztelték; megjegyzi, hogy minden jövőbeli szabályozásnál a harmadik felek hozzáférését a fedezet rendelkezésre állására vonatkozó bináris (igen–nem) információra kell korlátozni, és különös figyelmet kell fordítani a biztonságra, az adatvédelemre és a fogyasztók jogaira; úgy ítéli meg, hogy pontosan meg kell határozni, hogy mely felek, mely információkhoz férhetnek hozzá megkülönböztetésmentesen, és az adatok milyen feltételekkel tárolhatók, és hogy ezekre a rendelkezésekre az érintett jogalanyok közötti szerződéses kapcsolatnak kell vonatkoznia; hangsúlyozza, hogy a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó szabályozási keret létrehozásakor világos különbséget kell tenni az adott tranzakcióhoz szükséges források rendelkezésre állására vonatkozó információkhoz való hozzáférés, illetve az általában az ügyfél számlainformációihoz való hozzáférés között; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a személyes adatok védelmét oly módon, hogy az európai adatvédelmi biztossal történő egyeztetés után világos szabályozásra tesz javaslatot azzal kapcsolatban, hogy az egyes szereplők milyen szerepet játszanak az adatok gyűjtésében, milyen célból, és világosan meghatározza az adatok összegyűjtéséért, feldolgozásáért és őrzéséért felelős szereplőket; hozzáteszi, hogy a kártyahasználóknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy hozzáférjenek személyes adataikhoz, és javítsák azokat, bonyolult, határokon átnyúló helyzetben is; megállapítja, hogy az adatvédelmi követelményeket a beépített/alapértelmezett adatvédelem (privacy by design/by default) elve mentén kell megvalósítani, és hogy nem hárulhat a vállalkozásokra és a fogyasztókra az adataik védelméért való felelősség;

60.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni a fogyasztók visszatérítéshez való jogait, mind a jogosulatlan fizetések esetében, mind pedig a le nem szállított (vagy nem az ígéretnek megfelelően szállított) áruk és szolgáltatások esetében, és hogy a hatékony közös jogorvoslati és alternatív vitarendezési rendszerek a fogyasztók védelmének nélkülözhetetlen eszközei az elektronikus fizetések területén is;

61.  megállapítja, hogy mivel a biztonsági fenyegetések egyre fokozódnak, az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézetnek (ETSI) egyaránt aktívan részt kell vennie a biztonsági szabványok kidolgozásában;

62.  megállapítja, hogy az olyan fizetési rendszerekben, amelyekben a résztvevők közül egy vagy sok különböző tagállamokban található, a Bizottságtól elvárják, hogy pontosító javaslatot tegyen azzal kapcsolatban, hogy vita esetén mely bírósági vagy bíróságon kívüli vitarendezési rendszert kell igénybe venni, és hogy a fogyasztóknak könnyen hozzá kell férniük ezekhez az alternatív vitarendezési szervekhez és könnyen igénybe kell tudniuk venni azokat;

o
o   o

63.  felkéri elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 94., 2012.3.30., 22. o.
(2) http://ec.europa.eu/competition/sectors/financial_services/information_paper_payments_en.pdf.
(3) http://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/recommendationsforthesecurityofinternetpaymentsen.pdf.
(4) http://www.edps.europa.eu/EDPSWEB/webdav/site/mySite/shared/Documents/Consultation/Comments/2012/12-04-11_Mobile_Payments_EN.pdf
(5) HL L 318., 2002.11.22., 17. o.
(6) http://ec.europa.eu/competition/antitrust/cases/dec_docs/34579/34579_1889_2.pdf; a határozat összefoglalója, közzététel: HL C 264., 2009.11.6., 8. o.
(7) T-111/08. számú, MasterCard és mások kontra Bizottság ügy, még nem készült róla jelentés.


Árnyékbanki tevékenységek
PDF 310kWORD 88k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása az árnyékbanki tevékenységekről (2012/2115(INI))
P7_TA(2012)0427A7-0354/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a bankunióról szóló 2012. szeptember 12-i javaslatára és közleményére,

–  tekintettel a G20-ak 2012. június 18-i következtetéseire, amelyek a reformok teljes körű végrehajtásának megvalósítása érdekében felszólítottak az árnyékbanki tevékenységekkel kapcsolatos munka befejezésére,

–  tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására (Ajánlások a meghozandó intézkedésekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatban)(1),

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) által a repóügyletekre és az értékpapír-kölcsönzésre vonatkozóan létrehozott munkafolyamatról 2012. április 27-én közzétett időközi jelentésre, valamint az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által a pénzpiaci alapokról ugyanazon a napon közzétett konzultációs jelentésre,

–  tekintettel az EKB euróövezetbeli árnyékbanki tevékenységekről szóló, 2012. április 30-án kiadott (133. számú) alkalmi kiadványára,

–  tekintettel a Bizottság árnyékbanki tevékenységekről szóló zöld könyvére (COM(2012)0102),

–  tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokat (ÁÉKBV) érintő termékszabályozásról, likviditáskezelésről, letéteményesekről, pénzpiaci alapokról és hosszú távú befektetésekről szóló, 2012. július 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a G20-ak 2010-ben Szöulban, majd 2011-ben Cannes-ban megfogalmazott felhívásaira válaszul az FSB által az árnyékbanki tevékenység felügyeletének és szabályozásának szigorításáról készített, 2011. október 27-i jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0354/2012),

A.  mivel az árnyékbankrendszer az FSB fogalommeghatározása szerint a rendes bankrendszeren kívüli szervezetek és tevékenységek bevonásával történő hitelközvetítési rendszer;

B.  mivel a rendes bankrendszer szabályozása alá vont szervezetek egyre szélesebb körben vesznek részt az árnyékbankrendszer részeként meghatározott tevékenységekben, és számos módon összefonódnak az árnyékbankrendszer szereplőivel;

C.  mivel az árnyékbanki tevékenységek jelentős hányada a szabályozott banki ágazat körébe tartozik, és a meglévő szabályozási keretnek teljes mértékben le kell fednie ezt a részt;

D.  mivel az árnyékbanki tevékenység fogalmába tartozó egyes elemek létfontosságú szerepet játszanak a reálgazdaság finanszírozásában, és kellő figyelmet kell tanúsítani az új szabályozási intézkedések hatályának megállapítása, illetve a már meglévő szabályozási intézkedések hatályának kiterjesztése során;

E.  mivel bizonyos esetekben az árnyékbanki műveletek hasznosan elkülönítve tartják a kockázatokat a bankszektortól, és ezáltal potenciálisan az adófizetőkre vagy a rendszerre gyakorolt hatástól; mivel ugyanakkor az árnyékbanki műveletek és e műveletek pénzügyi intézményekhez való kapcsolódásának teljesebb megértése, valamint az átláthatóságot, a rendszerszintű kockázatok csökkentését és az esetleges helytelen gyakorlatok megszüntetését biztosító szabályozás a pénzügyi stabilitás szükségszerű része;

F.  mivel az árnyékbanki tevékenység jobb megértése érdekében a szabályozásnak teljes mértékben kezelnie kell – különösen válsághelyzetben – a hatálya alá tartozó pénzügyi tevékenységek szanálhatóságának, összetettségének és átláthatósága hiányának kérdését;

G.  mivel az FSB becslései szerint a globális árnyékbankrendszer mérete mintegy 51 billió euró volt 2011-ben, a 2002-es 21 billió euróval szemben; mivel ez a teljes pénzügyi rendszer 25–30%-ának, és a teljes banki eszközállomány felének felel meg;

H.  mivel egyes, esetlegesen pozitív hatások – például a pénzügyi rendszer megnövekedett hatékonysága, a nagyobb termékkínálat és a megnövekedett verseny – ellenére az árnyékbanki tevékenységek tekinthetők a pénzügyi válsághoz hozzájáruló legfőbb lehetséges kiváltó okok vagy tényezők egyikének, és veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer stabilitását; mivel az FSB fokozott felügyeletet szorgalmaz az árnyékbanki tevékenységekben való részvétel tekintetében, amely aggályokat vet fel i) a rendszerkockázat tekintetében – különösen a lejárati/likviditási transzformáció, a külső finanszírozás mértéke és a nem megfelelő hitelkockázat-átruházás miatt –, illetve ii) a szabályozási arbitrázs tekintetében;

I.  mivel az árnyékbanki tevékenységekre, valamint a hitelezők lakossági és befektetési hitelezési üzletágának szerkezetére irányuló javaslatok a G20-ak által 2008-ban hozott határozat hatékony végrehajtásának fontos elemeit képezik az egyes termékek és szereplők szabályozása szempontjából; mivel az Európai Bizottságnak ezt a területet hamarabb és kritikusabban kell megvizsgálnia;

J.  mivel az árnyékbanki tevékenység világméretű jelenségként az FSB (következő hetekben közéteendő) ajánlásain alapuló, következetes, globális szabályozási megközelítést tesz szükségessé, amely kiegészítendő bármely más érintett nemzeti vagy szupranacionális szabályozó hatóság ajánlásaival;

A.Az árnyékbankrendszer fogalommeghatározása

1.  üdvözli a Bizottság zöld könyvét, amely az első lépést jelenti az árnyékbankrendszer szigorúbb ellenőrzése és felügyelete felé; jóváhagyja az árnyékbankrendszer közvetett szabályozásán és a hatályos szabályozás megfelelő kiterjesztésén vagy felülvizsgálatán alapuló bizottsági megközelítést; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szükség van a közvetlen szabályozásra – ahol a jelenlegi szabályozás az árnyékbankrendszer egyes vetületei tekintetében funkcionális szempontból elégtelennek bizonyul – a meglévő szabályozásokkal való átfedések elkerülése és az azokkal való összhang biztosítása mellett; felszólít az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos olyan holisztikus megközelítés alkalmazására, amelyben a prudenciális és a piaci magatartással kapcsolatos szempontok egyaránt fontosak; tudomásul veszi a piaci alapú finanszírozásra való fokozott átállást és a meglehetősen összetett pénzügyi termékek lakossági értékesítését; hangsúlyozza ezért, hogy figyelembe kell venni a piaci magatartást és a fogyasztóvédelmet;

2.  hangsúlyozza, hogy a hitelintézetekre, a befektetési vállalkozásokra, valamint a biztosító- és viszontbiztosító társaságokra vonatkozó szabályozás szigorítása szükségképpen megteremti azokat az ösztönzőket, amelyek révén e tevékenységeket kivonják a hatályos ágazati jogszabályok hatálya alól; hangsúlyozza ezért, hogy szigorítani kell azokat az eljárásokat, amelyek a pénzügyi ágazatra vonatkozó szabályozás módosításainak a kevésbé szabályozott vagy szabályozatlan pénzügyi szervezeteken keresztüli kockázat- és tőkeáramlásra gyakorolt lehetséges hatásainak rendszeres, kezdeményező jellegű felülvizsgálatát szolgálják, valamint hogy ennek megfelelően az arbitrázs elkerülése érdekében ki kell terjeszteni a szabályozási rendszert;

3.  egyetért az árnyékbankrendszer FSB általi fogalommeghatározásával, amely szerint az „közvetítők, eszközök, szervezetek vagy pénzügyi szerződések olyan rendszere, amely bankszerű, de a szabályozási körön kívül eső feladatok kombinációját hozza létre, vagy amely enyhe vagy a rendszerszintű kockázatoktól eltérő kérdéseket kezelő szabályozási rendszer hatálya alá tartozik, és amely számára nem biztosított a hozzáférés a központi bank likviditási eszközéhez vagy állami szektorbeli hitelgaranciákhoz”; rámutat, hogy bár a kifejezés ezt sugallhatja, az árnyékbankrendszer nem feltétlenül a pénzügyi ágazat szabályozatlan vagy illegális része; hangsúlyozza az e fogalommeghatározás nyomon követési, szabályozási és felügyeleti területen történő végrehajtása jelentette kihívást, figyelembe véve azt is, hogy a rendszer továbbra sem átlátható, a rá vonatkozó adatok és ismeretek pedig hiányosak;

B.  Adatfeltérképezés és elemzés

4.  rámutat, hogy a válság óta az árnyékbankrendszernek csak néhány gyakorlata szűnt meg; megjegyzi azonban, hogy az árnyékbankrendszer innovatív természete olyan új fejleményeket eredményezhet, amelyek kezelendő rendszerszintű kockázatforrást jelenthetnek; ezért hangsúlyozza, hogy az árnyékbanki ügyletekre, piaci szereplőkre, pénzügyi folyamatokra és kapcsolatokra vonatkozóan több és jobb minőségű adatot kell gyűjteni európai és globális szinten az ágazatra való teljes körű rálátás érdekében;

5.  véleménye szerint a szoros nemzetközi együttműködés és az erőfeszítések globális szintű egyesítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy holisztikus kép alakuljon ki az árnyékbankrendszerről;

6.  úgy véli, hogy a teljesebb körű rálátás, valamint a jobb nyomon követés és elemzés lehetővé teszi az árnyékbankrendszer azon vetületeinek meghatározását, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a reálgazdaságra, valamint azokat is, amelyek a rendszerszintű kockázattal vagy a szabályozási arbitrázzsal kapcsolatos aggodalmakat vetnek fel; hangsúlyozza, hogy az összetett kockázati profilú és a rendszer működése szempontjából jelentős intézmények esetében kivétel nélkül szigorúbb kockázatértékelési eljárásokra, közzétételre és felügyeletre van szükség; emlékeztet a G20-ak által a Los Cabos-i csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalásra, amely szerint a jogalanyok azonosítását szolgáló nemzetközi rendszert dolgoznak ki, és hangsúlyozza, hogy e rendszer irányításának keretében biztosítani kell az európai érdekek megfelelő képviseletét;

7.  megjegyzi, hogy a felügyeleti hatóságoknak ismerniük kell az intézmények repómegállapodásainak, valamint értékpapír-kölcsönzésre, illetve a terhelésre és visszaigénylésre vonatkozó, bármilyen formájú megállapodásainak legalább az összesített szintjét; megjegyzi továbbá, hogy ennek kezelése céljából a Gazdasági és Monetáris Bizottság tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvről szóló, jelenleg tanácsi vita tárgyát képező jelentése felszólít az ilyen információk kereskedési adattáraknál vagy a központi értéktáraknál való bejelentésére többek között az EBH, az EÉPH, az illetékes érintett hatóságok, az ERKT és az érintett központi bankok és a KBER hozzáférésének biztosítása érdekében: arra is rámutat, hogy a jelentés felszólít arra, hogy a nyilvántartásba nem vett, visszaigénylésre vonatkozó megállapodásokat ne tekintsék joghatást kiváltó megállapodásoknak a felszámolási eljárásokban;

8.  támogatja egy uniós szintű, központi, az euróban bonyolított repóügyleteket tartalmazó adatbázis megteremtését, amelyet lehetőség szerint az EKB-nak kellene létrehoznia és kezelnie, és amelybe az infrastruktúrák és letéti bankok viszik majd be az adatokat olyan mértékben, amennyiben a repóügyletek elszámolását saját könyvelésükben internalizálják; úgy véli azonban, hogy egy ilyen adatbázisnak a valamennyi pénznemben bonyolított ügyletekre ki kell terjednie annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok teljes képet alkothassanak a globális repópiacról, és teljes mértékben megértsék azt; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb (2013 év elején) fogadjon el koherens megközelítést a központi adatgyűjtésre vonatkozóan, azonosítsa az adathézagokat, és a más szervektől vagy nemzeti hatóságoktól származó, már meglévő kezdeményezések útján egyesítse az erőfeszítéseket, különös tekintettel az európai piaci infrastruktúra-rendelet által létrehozott kereskedési adattárakra; felkéri a Bizottságot arra, hogy (2013 közepéig) nyújtson be jelentést, amely kiterjed, de nem korlátozódik a szükséges intézményi felépítésre (például EKB, KBER, független központi nyilvántartás), az adatfelmérések tartalmára és gyakoriságára – különös tekintettel az euróban bonyolított repóügyletekre és a pénzügyikockázat-átvitelre –, valamint a szükséges források szintjére;

9.  véleménye szerint a repóügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettség keretében a tőkekövetelményekről szóló irányelvek által előírt jelentős mennyiségű adatok és információk ellenére a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az adatok mennyiben hozzáférhetőek, naprakészek és teljesek a feltérképezési és felügyeleti célok elérése szempontjából;

10.  üdvözli a jogalanyok azonosítását szolgáló rendszer (LEI) létrehozását; és úgy véli, hogy e rendszer hasznosságán felbuzdulva hasonló közös előírásokat kell kialakítani a repó- és értékpapírügyletekkel kapcsolatos jelentéstétellel kapcsolatban is, hogy lefedjék az összesített számadatok kiszámítását segítő elveket, kamatlábakat, fedezeteket, haircutokat, lejárati időket, partnereket és egyéb szempontokat;

11.  hangsúlyozza, hogy a nyilvános iparági standardokon alapuló közös jelentéstételi formátumok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szabályozó hatóságok olyan általános összehangolt megközelítéssel rendelkezzenek, amely az adatelemzést és adott esetben – a rendszerszintű kockázatok megelőzéséhez és a pénzügyi stabilitás védelméhez szükséges fellépés céljából – az adatok egymással való megosztását szolgálja;

12.  hangsúlyozza továbbá, hogy teljesebb körű rálátást kell szerezni a pénzügyi intézmények kockázatátruházásáról, beleértve – de nem kizárólagos jelleggel – a származtatott ügyletek keretében történő átutalásokat és a MiFID/MiFIR irányelv alapján szolgáltatott adatokat is, annak meghatározása érdekében, hogy ki, mit és kitől vásárolt, és hogyan történik az átruházott kockázatok viselése; hangsúlyozza, hogy valamennyi pénzügyi szolgáltatás terén célként kell kitűzni az ügyletek valós idejű feltérképezését, amelynek eléréséhez a szabványosított üzenet- és adatazonosítók is hozzájárulhatnak, illetve automatikussá tehetik azt; ezért felkéri a Bizottságot arra, hogy az ERKT-val és az FSB-hez hasonló nemzetközi szervekkel folytatott konzultáció mellett a központi adatgyűjtésről szóló jelentésében térjen ki a szabványosított üzenet- és adatformátumokra vonatkozó jelenlegi munkára és egy olyan, kockázatátruházásokra vonatkozó központi nyilvántartás létrehozásának megvalósíthatóságára, amely valós időben tudná beszerezni és nyomon követni a kockázatátruházásra vonatkozó adatokat, ezzel teljes mértékben felhasználva a hatályos és jövőbeli pénzügyi jogszabályok által előírt jelentéstételi kötelezettség alapján szolgáltatott adatokat, valamint nemzetközi szinten elérhető adatokat dolgozna fel;

13.  véleménye szerint a bankokra vonatkozó jelentéstételi követelmények az árnyékbanki tevékenységek azonosításának alapvető fontosságú és értékes eszközéül szolgálnak; emlékeztet arra, hogy a számviteli szabályoknak tükrözniük kell a valóságot, a mérlegnek pedig – ideális esetben – a lehető legteljesebb mértékben tükröznie kell az összesített számadatokat;

14.  hangsúlyozza, hogy ezek az új feladatok kellő mennyiségű új erőforrást igényelnek;

C.  Az árnyékbanki tevékenységek rendszerszintű kockázatainak kezelése

15.  hangsúlyozza, hogy egyes árnyékbanki tevékenységek és szervezetek országoktól függően lehetnek szabályozottak vagy szabályozatlanok; hangsúlyozza az országok közötti, valamint a banki ágazat és az árnyékbanki tevékenységet folytató szervezetek közötti egyenlő versenyfeltételek jelentőségét az esetlegesen torzult szabályozási ösztönzőket eredményező szabályozási arbitrázs elkerülésében; megjegyzi továbbá, hogy a bankszektor és az árnyékbanki szervezetek kölcsönös pénzügyi függősége jelenleg túlzott mértékű;

16.  megjegyzi, hogy a megfelelő szabályozás, értékelés és ellenőrzés jelenleg csaknem lehetetlen akkor, amikor a hitelkockázatok torzulásával vagy a pénzforgalom zavarával állunk szemben;

17.  úgy véli, hogy az alapoknak és a kezelőknek bizonyítaniuk kell, hogy az általuk végzett tevékenység biztonságos, és hogy az egyes feladatokkal járó teendők megfelelően elsajátíthatók és mások által átvehetők;

18.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a pénzügyieszköz-átruházások mérlegben való kimutatását azáltal, hogy betöltik a nemzetközi pénzügyi jelentéstételi standardokban tapasztalható hiányosságokat; hangsúlyozza a pénzügyi kapcsolattartók, így a könyvvizsgálók és a belső ellenőrök felelősségét az esetleges káros kockázatteremtés és -felhalmozódás jelzése terén;

19.  véleménye szerint a számviteli szabályoknak a valóságot kell tükrözniük, valamint úgy véli, hogy az eszközérték jóval a piaci érték feletti beszerzéskori áron való megállapításának lehetővé tétele hozzájárult a bankrendszer és más szervezetek instabilitásához, ezért e gyakorlat nem engedhető meg; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok módosítását, amely során nagyobb figyelmet kell kapnia a nettósítás nélküli összesített számadatoknak és a kockázati súlyozásnak;

20.  véleménye szerint a pénzügyi szabályozásnak a pénzügyi szolgáltatások és termékek összetettségével és átláthatóságuk hiányával kapcsolatos problémák kezelésére kell irányulnia, és úgy véli, hogy a szabályozási intézkedéseknek, így a fokozott tőkekövetelményeknek és a csökkentett kockázati súlyozás eltörlésének is szerepe van az összetett derivatív fedezet létrejöttének megakadályozásában; úgy véli, hogy az új pénzügyi termékek kizárólag akkor forgalmazhatók vagy hagyhatók jóvá, ha a szabályozók számára bizonyítják szanálási lehetőségüket;

21.  javasolja, hogy a különösen a pénzügyi szolgáltatásokkal és termékekkel járó dokumentumok és záradékok kapcsán kísérjék szankcióval az aszimmetrikus tájékoztatást; úgy véli, hogy szükség szerint az ilyen záradékok esetén külön díj („záradékdíj”) számolható fel a záradék oldalban kifejezett hossza után;

22.  hangsúlyozza, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvre vonatkozóan készített, jelenleg a Tanáccsal folytatott megbeszélések tárgyát képező jelentések(2) fontos lépést jelentenek az árnyékbanki tevékenységek pozitív kezelésében: azáltal, hogy a likviditási hitelkeretek tőkekövetelményét írják elő a strukturált befektetési társaságok és közvetítőtársaságok számára, oly módon, hogy valamennyi szabályozatlan szervezet számára magas, a saját források 25%-át jelentő kitettségi határértéket határoznak meg – ami segíteni fog abban, hogy a bankok elmozduljanak a nettó stabil finanszírozási ráta irányába –, továbbá hogy elismerik, hogy a likviditási kockázatokra vonatkozó prudenciális rendelkezésekben nagyobb a kockázata a szabályozott és a nem pénzügyi szervezetek felé fennálló kitettségnek;

23.  megjegyzi, hogy a pénzügyi válság egyik tanulsága, hogy míg normális esetben egyértelmű választóvonal húzódik a biztosítási kockázat és a hitelkockázat között, ez a választóvonal a hitelbiztosítási termékek esetében elmosódik; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a banki, biztosítási és különösen a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályozást annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a bankok és a biztosító társaságok között, és hogy megelőzze a szabályozási és/vagy felügyeleti arbitrázst;

24.  úgy véli továbbá, hogy a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelv bizonyos elemeit ki kell terjeszteni egyes, a tőkekövetelményekről szóló rendelet fogalommeghatározásának hatálya alá nem tartozó, betétet nem gyűjtő pénzügyi intézményekre bizonyos sajátságos kockázatok kezelése érdekében, figyelembe véve, hogy egyes rendelkezéseket e szervezetek sajátosságaihoz kell igazítani annak érdekében, hogy ez ne gyakoroljon aránytalan hatást ezen intézményekre;

25.  úgy véli, hogy az Európai Bankfelügyelet nem hagyhatja figyelmen kívül az árnyékbankszektort;

26.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy prudenciális konszolidáció céljából minden olyan árnyékbanki szervezet szerepeljen a bank mérlegében, amelyet bank támogat, vagy amely bankkal kapcsolatban áll; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 elejéig vizsgálja meg az annak biztosítására szolgáló eszközöket, hogy a számviteli szempontból nem konszolidált szervezetek prudenciális konszolidáció céljával végzett konszolidációja megtörténjen a globális pénzügyi stabilitás javítása érdekében; arra bátorítja a Bizottságot, hogy vegyen figyelembe a KBER-től vagy más nemzetközi testületektől származó minden iránymutatást a könyvelés és a kockázat alapú konszolidációs kör fokozott egymáshoz igazítása érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a pénzügyi intézmények szervezeti felépítésének és tevékenységeinek fokozottabb átláthatóságát; felkéri a Bizottságot arra, hogy a Liikanen-jelentés következtetéseinek figyelembevételével tegyen javaslatot az európai banki ágazat struktúrájára vonatkozó intézkedésekre, figyelembe véve a lakossági és befektetési banki tevékenységek párosításának előnyeit és esetleges kockázatait egyaránt;

28.  tudomásul veszi a repóügyletek és az értékpapír-kölcsönzés piacának jelentőségét; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 elejéig fogadjon el az elsősorban az ügyfelek szempontjából értett átláthatóság fokozását célzó intézkedéseket, amelyek magukban foglalhatnák egy fedezeti azonosító alkalmazását és a fedezet újrafelhasználását, amelyeket összesített módon kellene jelenteni a szabályozó hatóságoknál, és tegye lehetővé a szabályozó hatóságok számára, hogy a fedezettel biztosított finanszírozási piacok esetében előírhassanak ajánlott minimális haircutokat vagy fedezeti szinteket anélkül, hogy szabványosítanák azokat; elismeri ennek keretében annak jelentőségét, hogy egyértelműen meghatározzák az értékpapírok tulajdonjogát és biztosítsák ennek védelmét; felkéri ugyanakkor a Bizottságot arra, hogy nyisson általános vitát az eddig alkalmazott ágazati megközelítéseken felüli mozgástérről, valamint hogy tanulmányozza és vegye fontolóra a fedezet elzálogosításának korlátok közé szorítását; hangsúlyozza, hogy a harmonizáció és a szabályozott pénzügyi intézmények szanálásakor felmerülő, rangsorral kapcsolatos kérdések kezelése érdekében felül kell vizsgálni a csődjogszabályokat a repó- és értékpapír-kölcsönzési piac, valamint az értékpapírosítás szempontjából egyaránt; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a csődprivilégiumok korlátozására irányuló különböző megközelítéseket, beleértve a csődprivilégiumok központi szerződő félen keresztül bonyolított ügyletekre, illetve az előre meghatározott, harmonizált jogosultsági kritériumoknak megfelelő fedezetekre való korlátozását is;

29.  úgy véli, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó ösztönzőkkel megfelelően foglalkozni kell; hangsúlyozza, hogy a fizetőképességre és az értékpapírosításra vonatkozó likviditási követelményeknek elő kell mozdítaniuk a magas minőségű és kellően változatos befektetési portfóliót, ezzel elkerülve a „csordaszellemű” magatartást; felkéri a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg az értékpapírosítási piacot, beleértve a fedezett kötvények felülvizsgálatát is, amelyek növelhetik a banki mérlegre jelentett kockázatokat; felkéri a Bizottságot arra, hogy javasoljon az átláthatóságának jelentős növelését célzó lépéseket; felkéri a Bizottságot arra, hogy legkésőbb 2013 elejéig tegye naprakésszé a jelenlegi szabályozást, hogy az összhangba kerüljön a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság jelenleg tárgyalás alatt álló új értékpapírosítási keretével; javasolja, hogy szabjanak határt arra vonatkozóan, hogy egy adott pénzügyi termék hány alkalommal értékpapírosítható, továbbá határozzanak meg külön követelményeket az értékpapírosítási szolgáltatók (például az értékpapírosítást kezdeményezők vagy a szponzorok) számára, amelyek megkövetelik, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó kockázatok egy részét tartsák meg – ezáltal biztosítva, hogy a kockázatmegtartáskor a szolgáltató valóban megtartsa a kockázatokat, és ne hárítsa azt át az eszközkezelőkre –, valamint az átláthatóság megvalósítását célzó intézkedéseket is javasol; felszólít különösen a mögöttes eszközök értékelésére szolgáló következetes módszertan, valamint az értékpapírosítási termékek különböző jogszabályi környezetben és országokban való szabványosításának bevezetésére;

30.  megjegyzi, hogy az eszközkosarak visszavásárlására a keletkeztető és visszavásárlási (repó) modell alapján került sor, és egyes esetekben magas hitelminősítést kaptak; hangsúlyozza, hogy az ilyen ügyletek nem használhatók fel a likviditást célzó szabályozási intézkedésként (lásd a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvről szóló ECON bizottsági jelentést);

31.  elismeri a pénzpiaci alapok fontos szerepét a pénzügyi intézmények rövid távú finanszírozásában és a kockázatmegosztás lehetővé tételében; elismeri az Európai Unióban és az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező pénzpiaci alapok eltérő szerepét és struktúráját; elismeri, hogy az EÉPH 2010. évi iránymutatása szigorúbb előírásokat határozott meg a pénzpiaci alapok számára (hitelminőség, a mögöttes értékpapírok lejárata és a befektetők hatékonyabb tájékoztatása); megjegyzi azonban, hogy egyes pénzpiaci alapok – különösen a befektetőknek stabil nettó eszközértéket biztosító pénzpiaci alapok – ki vannak szolgáltatva a tömeges „menekülés” kockázatának; ezért hangsúlyozza, hogy további intézkedéseket kell tenni az említett alapok ellenálló képességének javítására és a likviditási kockázat fedezésére; támogatja a 2012. októberi végleges IOSCO-jelentésnek a pénzpiaci alapok különböző joghatósági területeket átfogó szabályozásáról és kezeléséről szóló ajánlásait; úgy véli, hogy a stabil nettó eszközértéket (NAV) nyújtó pénzpiaci alapokat olyan intézkedések hatálya alá kell vonni, amelyeket a stabil NAV-jellegükhöz kapcsolódó egyedi kockázatok csökkentésének és az ezen kockázatokból eredő költségek csökkentésének céljával alakítottak ki; úgy véli, hogy a szabályozó hatóságoknak – ahol kivitelezhető – meg kell követelniük a lebegő/változó NAV-ra való áttérést, vagy ennek alternatívájaként olyan biztosítékokat kell bevezetni, amelyek megerősítik a stabil nettó eszközértéket nyújtó pénzpiaci alapok jelentős visszaváltások esetén várható ellenálló, illetve életképességét; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 első felében vizsgálja felül az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó keretet, különös figyelmet fordítva a pénzpiaci alapokkal kapcsolatos kérdésekre, írja elő a pénzpiaci alapok számára, hogy fogadjanak el naponta értékelt, változó eszközértéket, vagy konstans érték megtartása esetén írják elő korlátozott célú banki engedély kérelmezését és kössék azt tőke- vagy más prudenciális követelményekhez; hangsúlyozza, hogy a minimálisra kell csökkenteni a szabályozási arbitrázst;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások felülvizsgálatával összefüggésben vizsgálja meg alaposabban a pénzpiaci alapokra alkalmazandó külön likviditási rendelkezés bevezetését azáltal, hogy az egynapos, a heti és a havi likviditásra (20%, 40% és 60%) vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg, valamint likviditási díjakat alkalmaz a kiváltó okokra, amelyek szintén az illetékes felügyeleti hatóság és az EÉPH közvetlen információszolgáltatási kötelezettségéhez vezetnek;

33.  elismeri, hogy a tőzsdén kereskedett alapok előnyöket biztosítanak azáltal, hogy a lakossági befektetők számára változatosabb eszközökhöz (például különösen árukhoz) biztosítanak hozzáférést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tőzsdén kereskedett alapok az összetettség, a partnerkockázat, a termékek likviditása és a lehetséges szabályozási arbitrázs tekintetében kockázatot hordoznak; figyelmeztet a tőzsdén kereskedett szintetikus alapokkal kapcsolatos kockázatokra, amelyek e termékek átláthatóságának fokozott hiányából és összetettségéből fakadnak, különösen ha a tőzsdén kereskedett szintetikus alapokat lakossági befektetők számára forgalmazzák; ezért felkéri a Bizottságot arra, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások folyamatban lévő VI. felülvizsgálata során értékelje és kezelje ezeket a potenciális strukturális gyenge pontokat, figyelembe véve a különböző ügyfél-kategóriákat (lakossági befektetők, szakmai befektetők, intézményi befektetők), valamint eltérő kockázati profiljukat;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási javaslatnál készítsen átfogó hatástanulmányt a reálgazdaság finanszírozására gyakorolt hatásokról;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0331.
(2) A7-0170/2012 és A7-0171/2012.


A gyermekek védelme a digitális világban
PDF 290kWORD 113k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a gyermekek védelméről a digitális világban (2012/2068(INI))
P7_TA(2012)0428A7-0353/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Európa Tanács egyezményére az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvére a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(2),

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)(3),

–  tekintettel az európai audiovizuális ágazatot támogató program (MEDIA 2007) végrehajtásáról szóló, 2006. november 15-i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az európai audiovizuális és on-line információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i 2006/952/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel a Tanács következtetéseire a gyermekek védelméről a digitális világban(6),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2011. február 15-i, „Az EU gyermekjogi ütemterve” című közleményére (COM(2011)0060),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az európai digitális menetrend” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245/2),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, 2012. március 28-i, „Küzdelem digitális korunk bűnözésével: Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozása” című közleményére (COM(2012)0140),

–  tekintettel az Európa Tanács 2012. február 15-i, a 2012 és 2015 közötti időszakra vonatkozó gyermekjogi stratégiájára,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A gyermekbarát internet európai stratégiája” című, 2012. május 2-i közleményére (COM(2012)0196),

–  tekintettel a kiskorúak és az emberi méltóság védelmére vonatkozó 1998. szeptember 24-i tanácsi ajánlás, valamint az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás alkalmazásáról szóló, „A gyermekek védelme a digitális világban” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett 2011.szeptember 13-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0556);

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalására a személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítéséről(7),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0353/2012),

A.  mivel a digitális világban a gyermekek védelmét hatékonyabb intézkedésekkel, továbbá önszabályozás révén – kötelezve az ágazatot megosztott felelősségének felvállalására – és az oktatás és képzés oldaláról is biztosítani kell azzal, hogy a gyermekek, a szülők és a pedagógusok számára képzéseket tartanak a kiskorúak illegális tartalmakhoz való hozzáférésének megelőzéséről;

B.  mivel bár az illegális online tartalmak valamennyi formájával foglalkozni kell, és mivel fel kell ismerni a gyermekek szexuális zaklatásának sajátos voltát, mivel ezek a tartalmak nemcsak hogy illegálisak, de egyúttal az interneten elérhető legtaszítóbb tartalmak közé is tartoznak;

C.  mivel a hatékony gyermekvédelmi stratégia egyik fő céljaként annak biztosítását kell kitűzni, hogy minden gyermek, fiatal és szülő/gondozó rendelkezzen az ahhoz szükséges információkkal és készségekkel, hogy online környezetben meg tudja óvni magát;

D.  mivel a gyorsan változó technológia gyors válaszokat tesz szükségessé az ön- és társszabályozás, valamint a különböző területeken holisztikus megközelítés alkalmazására képes állandó testületek révén;

E.  mivel a digitális világ az iskolával és a tanulással kapcsolatban számos lehetőséget kínál; mivel az oktatási intézmények igyekeznek alkalmazkodni a digitális világhoz, gyorsaságát és módját tekintve azonban nem tartanak lépést a gyermekek életét érintő technológiai változásokkal, továbbá mivel ez a szülőknek és az oktatóknak is gondot okoz, mikor arra próbálják nevelni a gyermekeket, hogy kezeljék kritikusan a médiát, ugyanakkor hajlamosak kívül rekedni a kiskorúak virtuális világán;

F.  mivel bár a kiskorúak általában rendkívül könnyedén használják az internetet, azonban annak bölcs, felelős és biztonságos használatához segítségre van szükségük;

G.  mivel nemcsak az a fontos, hogy a kiskorúak jobban megismerjék, hogy milyen lehetséges veszélyekkel szembesülhetnek az interneten, hanem az is, hogy a családok, az iskolák és a civil társadalom egyaránt osztozik a felelősségben, amelyet a kiskorúak oktatása és a gyermekek megfelelő védelmének biztosítása jelent az internet és más új médiatípusok használata során;

H.  mivel a médiaoktatás és az új információs és kommunikációs technológiák oktatása fontos szerepet játszik a kiskorúaknak a digitális világban történő védelmével kapcsolatos politikák kidolgozásában, valamint e technológiák biztonságos, megfelelő és kritikus használata szempontjából;

I.  mivel a digitális technológiák fejlődése nagyszerű esélyt jelent, és lehetőséget ad a gyermekeknek és a fiataloknak arra, hogy az új médiatípusokat és az internetet hatékonyan felhasználva képessé váljanak másokkal megosztani véleményeiket, és ezáltal képessé teszi őket a társadalomban való részvételre és az aktív szerepvállalás megtanulására, online és offline is;

J.  mivel a polgárság gyakorlásához és az abból eredő jogok élvezetéhez, köztük a kulturális, a társadalmi és a demokratikus életben való részvételhez a kiskorúak számára is biztosítani kell a hozzáférést a plurális és biztonságos digitális eszközök, szolgáltatások és tartalmak használatához;

K.  mivel az illegális és nem megfelelő tartalmak elleni küzdelmen kívül a kiskorúak védelme érdekében tett megelőzési és beavatkozási intézkedéseknek számos más veszélyt is figyelembe kell venniük, ilyenek a zaklatás, a megkülönböztetés és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása, az online felügyelet, a magánélet, valamint a szólás- és az információs szabadság megsértése, továbbá a személyes adatok gyűjtése céljainak átláthatatlansága;

L.  mivel a digitális világ kínálta új információs és kommunikációs lehetőségek, mint a számítógépek, különböző platformokon alapuló televíziók, mobiltelefonok, videojátékok, táblagépek, alkalmazások és az egyetlen digitális rendszerben összpontosuló médiaszolgáltatók széles körű elterjedtsége nemcsak esélyekkel, hanem veszélyekkel is jár amiatt, hogy a gyermekek és a fiatalkorúak könnyen hozzáférnek az illegális, a kiskorúak fejlődése szempontjából nem megfelelőnem megfelelő, valamint káros tartalmakhoz, továbbá olyan adatgyűjtésre is lehetőséget ad, amelynek az a célja, hogy a gyermekeket mint fogyasztókat célközönségként határozza meg, ami káros és kiszámíthatatlan hatásokkal jár;

M.  mivel az audiovizuális szolgáltatások egységes piaci szabad forgalma mellett a kiskorúak jóléte és az emberi méltóság különösen védendő jogi érdekek;

N.  mivel a tagállamok által az illegális online tartalmak ellen hozott intézkedések nem mindig hatásosak, és elkerülhetetlenül a káros tartalmak megelőzésére irányuló intézkedésektől eltérő megközelítést igényelnek; és mivel az ilyen illegális online tartalmakat a megfelelő jogi eljárások alapján haladéktalanul törölni kell;

O.  mivel az, hogy a kiskorúakkal kapcsolatos információk és személyes adatok fellelhetőek az interneten, az adatok jogszerűtlen felhasználását és az ilyen kiskorúak kizsákmányolását eredményezheti, továbbá sértheti a gyermekek méltóságát, és komoly kárt szenvedhet önazonosságuk, lelki állapotuk és társadalmi beilleszkedésük, különösen ha ezek az adatok rossz kezekbe kerülnek;

P.  mivel a közösségi hálózatok erőforrásainak rohamos növekedése bizonyos veszélyeket rejt magában a kiskorúak magánéletének, személyes adatainak és méltóságának biztonságára nézve;

Q.  mivel a 10–17 éves kiskorú internetezők közel 15%-ának tesznek valamilyen formában szexuális ajánlatot, és 34%-uk szembesül keresetlen szexuális tartalommal;

R.  mivel a tartalom- és digitális szolgáltatók által bevezetett különböző magatartási kódexek nem mindig felelnek meg az átláthatósággal, a függetlenséggel, a bizalmas adatok kezelésével és a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos európai vagy nemzeti jogszabályok követelményeinek, és mivel ez kockázatot jelenthet a kereskedelmi célú felhasználói profilkészítést, a kizsákmányolás egyéb formáit, mint például a szexuális zaklatást, sőt, akár az emberkereskedelmet tekintve;

S.  mivel a gyermekeknek szóló hirdetéseket a felelősségvállalásnak és a visszafogottságnak kell jellemeznie;

T.  mivel a kiskorúakat koruk és fejlődési szintjük szerint meg kell védeni a digitális világ veszélyeitől; mivel a tagállamok nehézségekkel szembesülnek a tartalmak életkor és kockázati szint szerinti besorolásának meghatározásával kapcsolatos szempontok összehangolását illetően;

U.  mivel annak a nagyszámú veszélynek a tudomásulvétele mellett, amellyel a kiskorúak a digitális világban szembesülnek, továbbra is fel kell karolnunk a digitális világgal együtt járó, a tudásalapú társadalom kibontakozását segítő számtalan lehetőséget;

V.  mivel a szülők alapvető szerepet játszanak abban, hogy fellépjenek a digitális világból a gyermekeket elárasztó veszélyekkel szemben;

Jogi és irányítási keret

1.  rámutat arra, hogy a gyermekek jogainak uniós kereteken belüli védelmében új szakasz kezdődött a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és az Európai Unió immár jogilag kötelező erejű Alapjogi Chartájával, amelynek 24. cikke alapvető jogként határozza meg a gyermekek védelmét, és előírja, hogy a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie; megismétli, hogy amint arra az Európai Bíróság a C-540/03 sz., Európai Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítéletében felszólított, az Európai Uniónak teljes mértékben tiszteletben kell tartania azon nemzetközi okmányok normáit, amelyekhez maga az EU nem csatlakozott;

2.  sürgeti a tagállamokat, hogy zökkenőmentesen és megfelelő időben ültessék át és hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/92/EU irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy a kiskoróak digitális világbeli védelmére irányuló erőfeszítéseiket a lehető legnagyobb mértékben harmonizálják;

3.  megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy amennyiben még nem tették meg, írják alá és ratifikálják a gyermekek védelméről szóló nemzetközi okmányokat, például az Európa Tanács a gyermek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményét, a gyermek jogairól szóló egyezmény harmadik fakultatív jegyzőkönyvét és a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló európai egyezményt, valamint hogy az EU jogrendje által megkövetelt szükséges jogbiztonság és jogi egyértelműség alkalmazásával ültessék át ezeket az okmányokat;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kiskorúak digitális világbeli védelmére irányuló egységes és összehangolt megközelítés biztosítása érdekében erősítse meg a meglévő belső mechanizmusokat; üdvözli a gyermekbarát internet Bizottság által kidolgozott európai stratégiáját, és felhívja a Bizottságot, hogy a gyermekek online biztonságára irányuló egységes és összehangolt megközelítés biztosítása érdekében erősítse meg a meglévő belső mechanizmusokat;

5.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait a gyermekek jogaira, biztonságára, fizikai és szellemi épségükre vonatkozó intézkedések hatásának elemzésével valamennyi uniós politika területén érvényesíteni kell, és ennek ki kell terjednie a digitális világra vonatkozó, egyértelműen megfogalmazott bizottsági javaslatokra is;

6.  hangsúlyozza, hogy csak a jogi, technikai és oktatási intézkedések átfogó társítása – beleértve a megelőzést is – orvosolhatja hatékonyan azokat a veszélyeket, melyekkel a gyermekek az interneten szembesülnek, és hogy fokozni kell a gyermekek online környezetben való védelmét;

7.  üdvözli az Europolnál működő, kiberbiztonsággal foglalkozó új ügynökséget, és felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az új központon belüli gyermekvédelmi csoport rendelkezzen a megfelelő erőforrásokkal, és hatékonyan együttműködjön az Interpollal;

8.  reméli, hogy folytatják a „Biztonságosabb internet” programot a tevékenységei maradéktalan végrehajtásához szükséges források biztosításával és a program sajátosságainak megőrzésével, és a további munka maximális hatékonyságának biztosítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy a program sikereiről és kudarcairól nyújtson be jelentést a Parlamentnek;

9.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – többek között internetes úton is – hozzanak megfelelő intézkedéseket, így például adott esetben az érintett civil társadalmi szervezetekkel, a családokkal, iskolákkal audiovizuális szolgáltatókkal, az iparággal és egyéb érdekelt felekkel együttműködésben indítsanak kutatási és oktatási programokat, amelyek célja, hogy csökkentsék annak kockázatát, hogy a gyermekek az internet áldozatává váljanak;

10.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság kezdeményezésére létrehozták a gyermekek internetes biztonságával foglalkozó CEO koalíciót; ennek keretében szoros együttműködésre szólít fel – különösen uniós szinten– a többek között a kiskorúak védelmével, adatvédelemmel, oktatással stb. foglalkozó civil egyesületek és szervezetek, a szülők és az oktatók képviselői, valamint a Bizottságnak a fogyasztóvédelemmel és a jogérvényesüléssel foglalkozó különböző főigazgatóságai között;

Média és új média: hozzáférés és oktatás

11.  rámutat, hogy az internet mérhetetlenül értékes eszközöket kínál a gyermekeknek és a fiataloknak ahhoz, hogy megfogalmazzák és hangsúlyozzák véleményüket, hogy információkhoz férjenek hozzá, tanuljanak és érvényesítsék jogaikat, valamint a kommunikáció, a világ felé történő nyitás és a személyes gyarapodás kiváló eszköze;

12.  hangsúlyozza azonban, hogy az online környezet és a közösségi média jelentős biztonsági kockázatot jelent a legkiszolgáltatottabb felhasználók közé tartozó gyermekek magánéletére és méltóságára nézve;

13.  emlékeztet, hogy az internet veszélyeket is rejt a gyermekekre nézve azáltal, hogy teret ad olyan jelenségeknek, mint például a gyermekpornográfia, az erőszakkal kapcsolatos anyagok cseréje, az internetes bűnőzés, a megfélemlítés, a zaklatással vagy a gyermekek elcsábítása, továbbá hogy a gyermekek hozzáférhetnek jogilag korlátozott vagy koruknak nem megfelelő árukhoz és szolgáltatásokhoz, ki vannak téve koruknak nem megfelelő, agresszív vagy megtévesztő reklámoknak, valamint átveréseknek, személyazonosság-lopásnak, csalásnak és ehhez hasonló, pénzügyi természetű fenyegetéseknek, melyek traumatikus tapasztalatokat eredményezhetnek;

14.  ezzel összefüggésben támogatja a tagállamok gyermekek, szülők, nevelők, iskolai tanárok és szociális munkások rendszeres oktatásának és képzésének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit azzal a céllal, hogy képessé tegyék őket a digitális világ megértésére és azon veszélyek azonosítására, melyek károsíthatják a gyermekek fizikai vagy mentális egészségét, továbbá hogy csökkentsék a digitális médiához kapcsolódó kockázatokat és hogy tájékoztatást nyújtsanak a bejelentési pontokról, és hogy hogyan kell kezelni a kiskorú áldozatokat; egyúttal rámutat arra, hogy a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a digitális technológiák igénybevételével mások jogait sérthetik, vagy akár bűncselekménynek minősülő magatartást is tanúsíthatnak;

15.  különösen nagy jelentőséget tulajdonít a lehető legkorábban elkezdődő, médiaműveltséget segítő oktatásnak, amelynek során a gyermekek és a fiatalok megtanulják annak öntudatos és kritikus eldöntését, hogy az interneten melyek azok az utak, amelyeket követni kívánnak, illetve amelyeket inkább elkerülnének, továbbá különösen nagy jelentőséget tulajdonít az emberek egymás mellett élésével és egymással szembeni tiszteletteljes és toleráns viselkedésével kapcsolatos alapvető értékek közvetítésének;

16.  megállapítja, hogy a „Médiaoktatás” program (Media Education) olyan alapvető eszköz, amely a kiskorúak számára lehetővé teszi, hogy fenntartásokkal kezeljék a médiában és a digitális világban rejlő lehetőségeket, felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy e programot építsék be a tantervekbe; emlékeztet arra, hogy a digitális marketing folyamatos bővülése miatt a fogyasztók oktatása is fontos;

17.  megismétli a kiskorúak és szüleik digitális és médiajártasságának és készségeinek fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a kiskorúak digitális jártasságát és készségeit, valamint biztonságos médiahasználatát az Európai Unió szociális, oktaási és ifjúsági politikáinak prioritásaként és az Európa 2020 stratégia meghatározó elemeként kell kezelni;

18.  ösztönzi az iskolai keretek között diákokkal foglalkozó oktatók folyamatos digitális képzését;

19.  kiemeli, hogy a digitális világ és a kiskorúak kiegyensúlyozott és proaktív viszonya érdekében biztosítani kell az oktatás terén az együttműködést a családok, az iskola, a civil társadalom és az érdekelt felek, köztük a különféle média- és audiovizuális szolgáltatók között; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a szülők és nevelők részére szánt figyelemfelkeltő kezdeményezéseket, annak biztosítása érdekében, hogy ez utóbbiak a lehető legjobban tudják támogatni a kiskorúakat a digitális eszközök és szolgáltatások használata terén;

20.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatalokkal, az oktatással, a kultúrával és a művészetekkel kapcsolatos jelenlegi és új programok és szolgáltatások keretében támogassa a kiskorúak egyenlő hozzáférését a biztonságos és minőségi plurális digitális tartalmakhoz;

21.  felszólítja a tagállamokat, a hatóságokat és az internetszolgáltatókat, hogy erősítsék kommunikációs kampányaikat annak érdekében, hogy a gyermekek, a serdülők, a szülők és a nevelők figyelmét felhívják a digitális világ ellenőrizetlen veszélyeire;

22.  elismeri a közszolgálati média szerepét a biztonságos és megbízható online tér kiskorúak számára történő előmozdításában;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy fő prioritásai közé vegye fel a gyermekek agresszív vagy félrevezető televíziós vagy online hirdetésekkel szembeni védelmét;

24.  kiemeli különösen a magánszektor és az iparág, valamint a többi érdekelt fél szerepét az e kérdésekkel kapcsolatos felelősségük és a weboldalak gyermekbiztonsági címkézése, továbbá a gyermekekkel kapcsolatos „netikett” előmozdítása vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy minden ilyen intézkedésnek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a jogállamisággal és a jogbiztonsággal, figyelembe kell vennie a végfelhasználók jogait és meg kell felelnie a hatályos jogi és bírósági eljárásoknak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának, továbbá a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának; felkéri az iparág képviselőit, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre a meglévő magatartási kódexeket és a hasonló kezdeményezéseket, így például az uniós kötelezettségvállalást és a fogyasztási cikkek fórumának (CGF) barcelonai nyilatkozatát;

25.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a káros anyagok, így például az alkohol internetes forgalmazására, amely a fiatalokhoz is eljuthat; rámutat, hogy az internetes marketing különféle – például a közösségi hálózatokon keresztül megvalósuló – módszereinek természetéből és hatóköréből adódóan a tagállamok számára komoly nehézséget jelent az alkohol internetes forgalmazásának nyomon követése, az Európai Bizottság intézkedései pedig hozzáadott értéket képviselnének e tekintetben;

26.  kiemeli, hogy a formális, informális, nem formális és kortársak közötti oktatás mennyire hatékonyan segít elterjeszteni a kiskorúak körében az internet, a közösségi hálózatok, a videojátékok és a mobiltelefonok használatával kapcsolatos biztonságos gyakorlatokat és lehetséges veszélyeket (konkrét példákon keresztül), ösztönzi továbbá, hogy az „Európai iskolahálózat” segítse elő e téren a tanulók közötti tanácsadást; hangsúlyozza, hogy a szülőket is tájékoztatni kell a biztonságos gyakorlatokról és a veszélyekről;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat, melyek célja a gyermekek és a fiatalok megfelelő készségekkel való ellátása, valamint az internethez és az új médiához való tájékozott hozzáférésük biztosítása, és e tekintetben kiemeli a digitális médiaműveltségnek a formális és nem formális oktatás minden szintjén való általános érvényre juttatásának jelentőségét a lehető legkorábbi szakasztól kezdődően, az egész életen át tartó tanulás megközelítését követve;

A védelemhez való jog
Az illegális tartalmak elleni küzdelem

28.  hangsúlyozza azokat a kihívásokat, amelyekkel a büntetőjognak az internetes környezetben való működés során szembe kell néznie az olyan elvek kapcsán, mint a jogbiztonság és a törvényesség, az ártatlanság vélelme, az áldozat jogai és a gyanúsított jogai; e tekintetben rámutat azokra a kihívásokra, amelyek korábban a fogalmak egyértelmű meghatározása kapcsán felmerültek, például a gyermekek internetes elcsábítása és a gyermekpornográfia esetében, ahol az előnyben részesített kifejezés a „gyermekek szexuális zaklatásáról készített anyag”;

29.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy a 2011/92/EU irányelv átültetésére vonatkozó jelentési kötelezettsége keretében gyűjtsön pontos és egyértelmű adatokat a gyermekek internetes elcsábítását magában foglaló bűncselekményekről, ideértve az ilyen viselkedés büntetendővé tételére irányuló nemzeti rendelkezések pontos azonosítását is; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek adatokat erről a típusú bűncselekményről az elindított büntető eljárások és a meghozott ítéletek számával, valamint a jelentős nemzeti ítélkezési gyakorlatokkal kapcsolatban, továbbá hogy osszák meg egymással az ilyen típusú bűncselekmények kapcsán folytatott bűnüldözésre és szankcionálásra irányuló legjobb gyakorlataikat; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy jelentős mértékben javítsa a statisztikai információk összeállítását és közzétételét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szakpolitikák hatékonyabb kidolgozása és felülvizsgálata;

30.  e tekintetben elismeri a tagállamok rendőrségei és igazságügyi hatóságai közötti, valamint a közöttük és az Europol és az Eurojust közötti magas szintű együttműködést a gyermekek ellen a digitális média segítségével elkövetett bűncselekmények tekintetében, amelyre példa a 2011. évi „Ikarosz” elnevezésű, kemény intézkedéssorozat, amely a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó online fájlmegosztó hálózatok ellen irányult;

31.  hangsúlyozza azonban, hogy tekintettel a teljes körű együttműködés és kölcsönös bizalom jelenleg meglévő akadályaira, további javulást lehetne elérni a büntetőjog és a büntető eljárások tagállamok közötti további harmonizációjával, ideértve a gyanúsítottak eljárási és adatvédelmi jogait is, valamint az EU Alapjogi Chartáján alapuló alapvető jogok tiszteletben tartását;

32.  üdvözli, hogy a Bizottság lehetséges jogalkotási intézkedéseket kíván mérlegelni, ha az ágazati önszabályozás nem vezet eredményre;

33.  hangsúlyozza azonban, hogy az uniós büntető anyagi jogi rendelkezésekre irányuló javaslatoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a büntetőjogra irányadó általános elveket, és egyértelműen tanúskodniuk kell arról, hogy céljuk a hozzáadott érték megteremtése a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények elleni fellépések közös uniós megközelítése révén, amint az az Európai Parlament 2012. május 22-i, a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló állásfoglalásában is szerepel(8);

34.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy miden tőlük telhetőt tegyenek meg a harmadik országokkal való együttműködés megerősítése érdekében a területükön illegális tartalmat vagy viselkedést tároló vagy terjesztő weboldalak mielőbbi törlése és a számítógépes bűnözés elleni küzdelem tekintetében; e tekintetben ösztönzi a szakmai tudás és a bevált gyakorlatok nemzetközi cseréjét, valamint az ötletek megosztását a kormányzatok, a bűnüldözési szervek, a számítógépes bűnözésre szakosodott rendőri egységek, a segélyvonalak, a gyermekvédelmi szervezetek és az internetes ágazat között;

35.  ezzel kapcsolatban felhív a 2009. évi tanácsi ütemtervben szereplő összes intézkedés teljes körű elfogadására, amelyek célja a büntetőeljárásban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítése, valamint a bizonyítékok elfogadhatóságára és értékelésére vonatkozó közös megközelítés kialakítása, hogy felszámolják a más tagállamban gyűjtött bizonyítékok szabad áramlásának akadályait;

36.  támogatja a bűncselekmények, illegális tartalmak és magatartás jelentésére szolgáló forródrótrendszerek bevezetését és megerősítését, figyelembe véve többek között az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai forródrót, valamint a nemzeti gyorsriasztási rendszerek és az európai automatikus gyermekriasztási rendszer tapasztalatait; hangsúlyozza azonban, hogy minden bejelentés alapján indított azonnali büntetőeljárás során meg kell találni az egyensúlyt egyrészt a potenciális áldozatok jogai és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 2. és 8. cikke szerint a tagállamok kötelező fellépésére vonatkozó – és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában már korábban hangsúlyozott – pozitív kötelezettség, másrészt a gyanúsított jogai között; ezzel kapcsolatban felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy osszák meg egymással a gyermekek ellen a digitális világban elkövetett bűncselekmények felderítése és üldözése terén kialakult legjobb gyakorlataikat; emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2012)0011) 8. cikke egyedi biztosítékokat tartalmaz a gyermekek személyes adatainak feldolgozására vonatkozóan, így például kötelező szülői hozzájárulást a 13 évnél fiatalabb gyermekek adatainak feldolgozása esetén;

37.  megállapítja, hogy egyes tagállamokban még mindig túlságosan lassan működnek az értesítés-eltávolítási eljárások („notice and take down”); üdvözli az ezzel kapcsolatos hatásvizsgálat közzétételére irányuló bizottsági kezdeményezést, valamint ajánlja ezen eljárások hatékonyságának növelését és a tagállami legjobb gyakorlatoknak megfelelő továbbfejlesztését;

38.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekeknek az internetes bűncselekményekkel szembeni védelmére irányuló fellépések kapcsán értékelje a rendvédelmi erők közötti együttműködés, a forródrótok és az internetszolgáltatókkal kötött megállapodások hatékonyságát; felszólít arra, hogy a gyermekeknek az internetes bűncselekményekkel szembeni védelmére irányuló fellépések kapcsán alakítsanak ki szinergiákat más kapcsolódó szolgálatokkal, köztük a rendőri és a gyermek-igazságügyi szolgálatokkal, elsősorban a forródrótok és kapcsolattartási pontok koordinációja és integrálása révén;

39.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy továbbra is biztosítsák az INHOPE-szabványoknak (International Association of Internet Hotlines, az internetes forródrót-szolgáltatók nemzetközi szövetsége) megfelelő nemzeti forródrótok és más kapcsolattartási pontok, mint például biztonsági gombok működését, javítsák ezek egymás közötti hálózatba szerveződését, valamint hogy behatóan elemezzék az eredményeket;

40.  hangsúlyozza, hogy a kiskorúaknak a számukra káros tartalmakhoz való közvetlen hozzáférésének korlátozása érdekében általánosan el kell terjeszteni az olyan megbízható eszközöket, mint a figyelmeztető oldalak vagy a hallható és látható jelzések;

41.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a gyermekeket és családtagjaikat érintő forródrótokkal és egyéb kapcsolattartási pontokkal kapcsolatos tájékoztatás minőségét az illegális tartalmak bejelentésének elősegítése érdekében, és kéri a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet a forródrótok mint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek bejelentésére szolgáló kapcsolattartási pontok létezésére;

42.  támogatja a digitális tartalomszolgáltatók és szolgáltatók jogellenes tartalmak azonosításával, megelőzésével és bírósági határozat alapján történő eltávolításával kapcsolatos, a hatályban lévő jogszabályoknak megfelelő magatartási kódexek végrehajtására irányuló erőfeszítéseit; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezzel kapcsolatban készítsenek értékeléseket;

43.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak egy új, a szülőket célzó kampányt, amellyel segítik őket a gyermekeik által kezelt digitális anyagok és főként azon módszerek megértésében, amelyekkel meg tudják óvni gyermekeiket az illegális, korhatárhoz kötött vagy veszélyes digitális anyagoktól;

44.  sajnálja, hogy nem teljesült a 17 közösségi oldal – többek között a Facebook és a Myspace – üzemeltetője és a Bizottság között 2009. február 9-én létrejött megállapodás, amelynek célja a kiskorúak hatékonyabb védelme és biztonsága a világhálón;

45.  felhívja a figyelmet, hogy az internetes bűnözés nem ritkán határokon átnyúló tevékenység, ezért az ellene folytatott küzdelemben lényeges szerepet kellene kapnia a nemzetközi bűnüldözési együttműködésnek;

46.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassanak és indítsanak a gyermekeknek, a szülőknek és a nevelőknek szóló figyelemfelkeltő kampányokat a számítástechnikai bűnözés elleni védelemhez szükséges információk biztosítása, valamint a gyanús internetes oldalak és online magatartás bejelentésére való ösztönzésük érdekében;

47.  felhívja a tagállamokat a kizsákmányoló, fenyegető, sértő, diszkriminatív vagy egyébként rosszindulatú tartalmaknak helyet biztosító internetes oldalak törlésére vonatkozó meglévő eljárási szabályok megfelelő végrehajtására;

A káros tartalmak elleni fellépés

48.  felhívja a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy a tagállamokban mennyire működnek hatékonyan a fiatalokat veszélyeztető tartalmak önkéntes osztályozására szolgáló különböző rendszerek, továbbá kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az internetes ágazatot, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat és szabványokat, amelyek megértetik a kiskorúakkal az interneten való felelősségteljes magatartást, felvilágosítják őket az életkoruknak nem megfelelő online és offline tartalmak jelentette veszélyekről, és óvják őket ezektől, ideértve az erőszakot, a túlköltekezésre és virtuális áruk vagy hitelek mobiltelefonnal történő vásárlására ösztönző hirdetéseket;

49.  üdvözli a vállalati technikai innovációit az olyan speciális online megoldások kínálatával kapcsolatban, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára biztonságos internethasználatot;

50.  felszólítja az audiovizuális és digitális médiaszolgáltatókat, hogy más érintett szervezetekkel együttműködve a gyermekek védelmét építsék bele alapszabályaikba és tüntessék fel az ajánlott életkort,

51.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a megfelelő szolgáltatókkal, szervezetekkel és harmadik országokkal együttműködve folytassák a gyermekeket érintő digitális tartalmak besorolásának harmonizálásával kapcsolatos párbeszédet;

52.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jól érthető jelzésekkel osztályozzák az elektronikus játékokat aszerint, hogy azokat milyen életkorú felhasználóknak szánták, és főként a tartalmuk alapján;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a biztonságosabb mobiltelefon-használatról szóló európai keretmegállapodás végrehajtását, kihasználva a szülői felügyeletet megkönnyítő lehetőségeket;

54.  hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek által végzett jó munkát, és ösztönzi ezeket a szervezeteket, hogy működjenek együtt és dolgozzanak közösen a határokon átnyúlóan, valamint partnerségben a bűnüldöző szervekkel, kormányokkal, internetszolgáltatókkal és a nyilvánossággal;

Adatvédelem

55.  megismétli a gyermekek adatai védelmének jelentőségét, különösen a közösségi hálózatok és chatszobák különféle formáinak gyors elterjedésével összefüggésben, tekintettel a személyes adatoknak a digitális médiában való egyre nagyobb mértékű áramlására és hozzáférhetőségére;

56.  üdvözli az adatvédelmi rendeletre irányuló új javaslatot (COM(2012)0011) és annak a gyermekek hozzájárulására és a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra irányuló külön rendelkezéseit, amely megtiltja a gyermekek a magán- és szakmai élete szempontjából kockázatos személyes adataival kapcsolatos információk online tárolását, emlékeztetve arra, hogy a gyermekekre vonatkozó adatok interneten való folyamatos tárolása miatt azokkal méltóságuk és társadalmi befogadásuk kárára vissza lehet élni;

57.  hangsúlyozza, hogy ezeket a rendelkezéseket tisztázni kell, és oly módon kell kidolgozni, amely az új jogszabály elfogadását követően biztosítja egyértelműségüket és teljes körű működőképességüket, valamint azt is, hogy nem gyengítik az internetes szabadságot;

58.  üdvözli az életkor tanúsítására vonatkozó elektronikus rendszer létrehozására irányuló szándékot is;

59.  véleménye szerint a weboldalak tulajdonosainak és adminisztrátorainak egyértelműen és láthatóan jelezniük kellene adatvédelmi politikájukat, és gondoskodniuk kellene a 13 évnél fiatalabb gyermekek személyes adatainak feldolgozásakor a kötelező szülői hozzájárulást biztosító rendszerről; felszólít arra, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében tegyenek több erőfeszítést az alapértelmezés szerinti adatvédelem megerősítésére;

60.  hangsúlyozza, hogy a felhasználók figyelmét fel kell hívni arra, hogy a szolgáltatók vagy a közösségi hálózatok feldolgozzák a személyes adataikat vagy a közreműködő harmadik személyek adatait, valamint fel kell hívni a figyelmüket a rendelkezésükre álló lehetséges jogorvoslatokra abban az esetben, ha adataikat más célra használják fel, mint amire a szolgáltatók és azok partnerei azokat jogszerűen összegyűjtötték, és mindezt a felhasználók profiljának megfelelő nyelven és formában kell megtenni, különös figyelmet fordítva a kiskorú felhasználókra; úgy véli, hogy ezzel kapcsolatban a szolgáltatókra különleges felelősség hárul, és kéri, hogy ez utóbbiak világosan és érthetően tájékoztassák a felhasználókat szolgáltatási politikájukról;

61.  valamennyi digitális ágazatban határozottan támogatja azon technikai lehetőségek ösztönzését, amelyek bekapcsolásuk esetén alkalmasak arra, hogy a gyermekek internetes böngészéseit nyomon követhető korlátok közé, feltételes hozzáférésre szűkítsék, hatékony eszközt biztosítva ezzel a szülői ellenőrzéshez; megállapítja mindazonáltal, hogy ezek az intézkedések nem pótolhatják a kiskorúak megalapozott médiaoktatását;

62.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeket és a serdülőket nagyon korán tájékoztatni kell a magánéletük interneten történő tiszteletben tartásához való jogaikról, és meg kell tanítani nekik, hogyan ismerhetik fel azokat az olykor kifinomult módszereket, amelyeket arra használnak, hogy információkat szerezzenek róluk;

A válaszadási jog a digitális médiában

63.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki és harmonizálják a digitális médiában való válaszadási jog rendszerét, valamint növeljék ennek hatékonyságát;

A digitális polgársághoz való jog

64.  kiemeli, hogy a digitális világ a polgárság tanulásának fontos eszköze, amely a távoli térségben élő számos polgár, és különösen a fiatalok részvételét könnyíti meg azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben kiaknázzák az online szólás- és kommunikációs szabadságot;

65.  felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális platformokat tekintsék valamennyi gyermek számára a demokratikus részvétel színterének, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra;

66.  hangsúlyozza, hogy az új média milyen lehetőséget kínál a digitális szolgáltatásokban és tartalmakban a nemzedékek, nemek, eltérő kulturális és etnikai csoportok közötti kölcsönös megértés és párbeszéd támogatására;

67.  felhívja a figyelmet arra, hogy az interneten az információ és a polgárság szorosan összefügg egymással, és hogy a fiatalok polgári elkötelezettségére napjainkban leginkább az információval szembeni érdektelenségük jelent veszélyt;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(2) HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
(3) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(4) HL L 327., 2006.11.24., 12. o.
(5) HL L 378., 2006.12.27., 72. o.
(6) HL C 372., 2011.12.20., 15. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0323.
(8)1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0208.


Kezdeményezés a szociális vállalkozásért
PDF 313kWORD 84k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakításáról (2012/2004(INI))
P7_TA(2012)0429A7-0305/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173),

–  tekintettel az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció által a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című közleményéről készített munkadokumentumra (INT/606, 2012. február 22.),

–  tekintettel az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2012. február 8-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0035),

–  tekintettel a közbeszerzésről szóló irányelvre irányuló, 2011. december 20-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0896),

–  tekintettel az európai szociális vállalkozási alapokról szóló rendeletre irányuló 2011. december 7-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0862),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

–  tekintettel „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – ”Együtt egy újfajta növekedésért„” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című, 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló, 2011. október 6-i rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0609),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0607),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának és az EMES európai kutatási hálózatnak a „Szociális vállalkozás: a szegénységcsökkentés és a munkahelyteremtés új modellje” című, 2008. évi kiadványára(1),

–  tekintettel az EGSZB „Szociális vállalkozó szellem és szociális vállalkozás” című, 2011. október 26-i, INT/589 számú feltáró véleményére,

–  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2011. március 10-én elfogadott, írásbeli nyilatkozatára(3),

–  tekintettel a munkavállalói részvétel tekintetében az európai szövetkezet statútumáról szóló, 2012. március 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0305/2012),

A.  mivel a szociális vállalkozások, amelyek legalább 11 millió embert foglalkoztatnak az EU-ban és az Unió teljes munkaerejének 6%-át és az európai vállalkozások több mint 10%-át képviselik, azaz 2 millió vállalkozást tesznek ki, jelentős mértékben hozzájárulnak az európai szociális modellhez, és az Európa 2020-stratégiához;

B.  mivel az eltérő történelmi fejlődés mindenfajta vállalkozás – ezen belül a szociális gazdaság vállalkozásai és a szociális vállalkozások – olyan jogi keretét hozta létre, amely jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között;

C.  mivel a szociális gazdaságban a legtöbb fajta vállalkozást nem ismerik el egy európai szintű jogi keretben, és csak tagállami szinten ismerik el őket egyes tagállamokban;

D.  mivel a jelenlegi szociális, gazdasági és pénzügyi válság hatásai és a demográfiai változások, különösen az elöregedő népesség kihívást jelent a szociális jóléti rendszerek számára, beleértve a törvényileg szabályozott és önkéntes társadalombiztosítási rendszereket is, ezért a megfelelő és tisztességes szociális biztonság garantálása érdekében támogatni kell az innovatív szociális támogató rendszereket;

E.  mivel az egységes piaci intézkedéscsomag és az Európa 2020 stratégia – mindkettőnek a célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtése, és ezáltal a munkahelyek számának növelése és minőségének javítása, valamint a szegénység elleni küzdelem – szorosan összefonódik egymással, és mivel a szociális vállalkozások innovációs potenciáljuk és a szociális szükségletekre adott megfelelő válaszaik révén jelentős mértékben hozzájárulhatnak ezekhez a célokhoz;

F.  mivel a Bizottság a gazdasági növekedés és a szociális innováció fontos mozgatórugóiként ismeri el a szociális gazdaság szereplőit és a szociális vállalkozásokat, amelyek sok munkahelyet teremthetnek és ösztönzik a kiszolgáltatott csoportok munkaerő-piaci beilleszkedését;

G.  mivel üdvözölni kell az európai szociális vállalkozási alapokról és a társadalmi változás és innováció programjáról szóló rendeletekre irányuló bizottsági javaslatokat;

H.  mivel a szociális vállalkozások segíthetnek a szociális szolgáltatások nyújtásában, amelyek a jóléti állam kulcselemei, és ezáltal hozzájárulnak az Európai Unió közös célkitűzéseinek teljesüléséhez;

I.  mivel sok szociális vállalkozás nehézségekkel szembesül a tevékenységük bővítéséhez szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés terén, és ezért kifejezetten a saját igényeikhez igazított támogatásra van szükségük, például szociális bankokra, kockázatmegosztási eszközökre, jótékonysági alapokra és (mikro)hitelekre, különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k esetében; mivel ebben a vonatkozásban az Unió strukturális alapjai és programjai jelentős szerepet játszanak abban, hogy a szociális vállalkozások számára megkönnyítsék a finanszírozáshoz való hozzáférést, abban az esetben is, ha beruházásintenzív vállalkozásokról van szó;

J.  mivel a legtöbb szociális vállalkozás a felelősségteljes kormányzás támogatása révén ösztönzi a politikai reformot, elsősorban a munkavállalók, a fogyasztók és az érdekeltek bevonása révén, és támogatja a kölcsönös tanulást és a szociális innovációt, ezzel is kielégítve a polgárok arra irányuló egyre erőteljesebb igényét, hogy a vállalkozások etikus, szociális és környezetbarát módon viselkedjenek;

K.  mivel a szociális vállalkozások – jellegük és működési módjuk révén – elősegítik egy összetartóbb, demokratikus és aktív társadalom létrehozását, és gyakran kedvező munkafeltételeket, és azonos munkáért azonos bért kínálnak – vagy legalábbis kellene kínálniuk –, és támogatják a nemek közötti esélyegyenlőséget, lehetővé téve a magánélet és a munkavégzés összehangolását;

L.  mivel tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a fogyatékossággal élő személyek új kategóriájával egészítse ki a fenntartott szerződéseket;

Bevezetés

1.  üdvözli a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” és az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című bizottsági közleményeket, amelyek ajánlásokat fogalmaznak meg a nemzeti kormányok számára a szociális vállalkozások keretfeltételeinek javítására, aminek révén új lehetőségek és új munkahelyek jöhetnek létre, többek között a gyorsan bővülő egészségügyi és szociális ellátási területen (az úgynevezett fehér szektorban) és a környezetvédelem területén (az úgynevezett zöld szektorban), amelyek új lehetőséget kínálnak a szociális vállalkozások és a tágabb gazdaság számára;

2.  megállapítja, hogy a szociális gazdaság része az ökoszociális piacgazdaságnak és az európai egységes piacnak, és rámutat, hogy a szociális vállalkozások ellenállóak a válságokkal szemben és szilárd üzleti modellt jelentenek; hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások gyakran olyan szociális és emberi igényeket próbálnak kielégíteni, amelyeket az üzleti vállalkozások vagy az állam nem, vagy nem megfelelően tudnak kezelni; hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság munkahelyei valószínűleg helyben maradnak;

3.  megállapítja, hogy a szociális vállalkozás társasági formájától függetlenül olyan vállalkozás, amely:

  a) létesítő okirata, alapszabálya vagy más, a társaság alapításakor készült okirata szerint elsődleges célként mérhető, pozitív társadalmi hatásokat kíván elérni, amennyiben a vállalkozás:
   szolgáltatásokat vagy árukat kínál kiszolgáltatott, marginalizálódott, hátrányos helyzetű vagy kirekesztett embereknek és/vagy
   olyan módon kínál árukat vagy szolgáltatásokat, amely megfelel szociális célkitűzésének;
   b) nyereségét nem osztja fel, hanem mindenekelőtt elsődleges célkitűzéseinek elérésére fordítja, és előre meghatározott eljárásokkal és szabályokkal rendelkezik minden olyan az esetre, amikor a nyereség részvényesek és tulajdonosok közötti felosztására kerül sor, amely eljárások és szabályok biztosítják, hogy a nyereség felosztása ne veszélyeztesse elsődleges célkitűzéseit; továbbá
   c) elszámoltatható és átlátható irányítás alatt áll, különösen a munkavállalók, az ügyfelek és/vagy az üzleti tevékenységében érintett felek bevonása révén;

Ajánlott fellépések a vállalkozások különböző típusai számára

4.  hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság különböző ágazataiban az önkéntesek – többek között a pályakezdő, lelkes és új készségekkel rendelkező fiatalok, valamint a hatalmas tapasztalatokkal és fejlett készségekkel rendelkező idősek – tevékenysége fontos hozzájárulást jelent a gazdasági növekedéshez, a szolidaritáshoz és a társadalmi kohézióhoz, és sok ember életének ad értelmet; ezért elismerést, valamint pénzügyi és szabályozási támogatást kér helyi, nemzeti és európai szinten;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális vállalkozások ne szenvedjenek hátrányt a többi vállalkozási típussal szemben, amelyek kimazsolázzák a szociális gazdaság jövedelmező területeit; rámutat, hogy e területek főként a városi területek, így a többi, kevésbé nyereséges, főként vidéki vagy periférikus terület – ahol a logisztikai akadályok magasabb költségekkel járnak – kevesebb és alacsonyabb minőségű szolgáltatást kap; hangsúlyozza, hogy a felhasználóknak szabadon kell tudniuk választani több szolgáltató között;

6.  hangsúlyozza a stratégia és azon intézkedések fontosságát, amelyek előmozdítják a szociális vállalkozói tevékenységet és az innovatív szociális vállalkozásokat, különös tekintettel a fiatal és hátrányos helyzetű vállalkozókra, annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozók – nők és férfiak egyaránt – jobban és könnyebben férjenek hozzá az uniós és tagállami programokhoz és finanszírozáshoz; kéri, hogy biztosítsák az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” program jövőjét, és azt tegyék vonzóbbá és láthatóbbá a szociális gazdaságban is; emlékeztet azonban arra, hogy az önfoglalkoztatáshoz megfelelő iránymutatást kell biztosítani;

7.  megállapítja, hogy a szociális vállalkozási ágazaton belül sokszínűség jellemző, hangsúlyozza, hogy minden új, uniós szintű jogi keret kidolgozásának önkéntesnek kell lennie a vállalkozások számára, és hatástanulmánynak kell megelőznie annak figyelembe vétele érdekében, hogy a tagállamokban sokféle szociális vállalkozási modell létezik; hangsúlyozza, hogy minden intézkedésnek uniós hozzáadott értéket kell teremtenie;

8.  támogatja az uniós szinten azzal a céllal indított kezdeményezéseket, hogy bővítsék és erősítsék különböző tagállamok már fejlett egyesületi szektorát; egy európai egyesületi társasági forma létrehozására szólít fel, amely kiegészíti a jelenlegi tagállami szintű társasági formákat;

9.  üdvözli a Bizottság szándékát, hogy javaslatot kíván benyújtani az európai szövetkezet statútumáról szóló rendelet egyszerűsítésére;

10.  üdvözli a Bizottság által az ágazat bevonásával készített tanulmányt a biztosító egyesületek helyzetéről Európában; hangsúlyozza, hogy a biztosító egyesületeket egy európai statútum keretében az európai gazdaság és társadalom különálló és fontos szereplőiként kell elismerni; hangsúlyozza az európai statútum hasznát a biztosító egyesületek határokon átnyúló tevékenységeinek megkönnyítése terén; arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek eddig még nem tették meg, hogy hozzanak létre nemzeti társasági formát a biztosító egyesületek számára;

11.  üdvözli az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

12.  emlékeztet arra, hogy a COM(2004)0018 dokumentumban a Bizottság kötelezettséget vállalt tizenkét konkrét lépésre a szövetkezetek fejlődésének támogatása érdekében, és sajnálja, hogy eddig nem sok előrelépés történt az ügyben; felhívja a Bizottságot, hogy a 2004-es kezdeményezéssel összhangban nagyratörően javasoljon további intézkedéseket a szövetkezetek, a biztosító egyesületek, az egyesületek és az alapítványok működési feltételeinek javítására, ezáltal általában támogatva a szociális gazdaság fejlődését;

13.  üdvözli a szociális és helyi szolgáltatásokat érintően felülvizsgált uniós állami támogatási szabálycsomag elfogadását, ugyanakkor e szabályok további pontosítására ösztönzi a Bizottságot, hogy a helyi és regionális hatóságok könnyebben megérthessék és alkalmazhassák azokat, különösen a szociális vállalkozások tekintetében;

Szociális célkitűzéseket szolgáló vagy szociális hatást elérő vállalkozások

14.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások fontosak az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása szempontjából; rámutat, hogy az ilyen vállalkozások gyakran olyan civil társadalmi szervezetekből, önkéntes szervezetekből és/vagy jóléti szövetségekből jönnek létre vagy szorosan kapcsolódnak ilyenekhez, amelyek személyközpontú szolgáltatásokat nyújtanak, és amelyek az alapvető emberi szükségletek – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók szükségleteinek – kielégítésére szolgálnak; rámutat, hogy a szociális vállalkozások gyakran a közszolgáltatásokat végző hagyományos magánszektor és a közszféra között helyezkednek el, azaz a közbeszerzések keretrendszere vonatkozik rájuk;

15.  úgy véli, hogy a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásának fogalmát meg kell különböztetni a szociális gazdaság és a szociális vállalkozások fogalmától, habár néhány, jelentős társadalmi felelősségvállalási tevékenységet folytató kereskedelmi vállalat szoros kapcsolatban állhat szociális vállalkozásokkal;

Pénzügyi kilátások – a jogi és fiskális környezet javítása

16.  úgy véli, hogy az Európai Unió társadalmi változás és innováció programja (2014–2020) és annak mikrofinanszírozás és szociális vállalkozás tengelye hozzájárul a szociális gazdaságban működő mikrovállalkozások mikrohitelekhez való jobb hozzáférésének biztosítását célzó erőfeszítésekhez, és ugyanakkor figyelembe veszik a szociális vállalkozások sokféle finanszírozási igényét;

17.  meggyőződése, hogy különböző pénzügyi eszközökre – az európai szociális vállalkozásokat segítő alapok, az európai kockázatitőke-alapok, és az európai angyal-alapok – van szükség a szociális vállalkozások pénzügyi piacokhoz való hozzáférésének javítása érdekében;

18.  hangsúlyozza, hogy megfelelő helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű finanszírozási eszközök révén támogatni kell a szociális vállalkozásokat, és rámutat a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben e célra rendelkezésre álló alapokra (például az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, a társadalmi változás és innováció európai programja, a kutatási és innovációs keretprogram és a Horizont 2000); kifejezetten kéri az innovatív szociális vállalkozások támogatását, különösen azokét, amelyek előmozdítják a minőségi munkavállalást, a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen küzdelmet, valamint befektetnek az oktatásba, a képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba;

19.  hangsúlyozza, hogy tagállami szinten megfelelő rugalmasságot biztosítva egyszerűsíteni kell az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést, hogy a finanszírozási lehetőségeket elérhetővé kell tenni és világosan meg kell hirdetni, és hogy egyszerűsíteni kell a szervezeti, adminisztratív és elszámolási követelményeket is;

20.  rámutat, hogy a pénzügyi támogatások új formáinak bevezetése előtt elemzés alá kell vetni a már meglévő eszközöket azok hatékonyságának igazolása érdekében, és ehhez – egy átláthatóbb befektetési piac kialakulásának elősegítését célozva – szükségesnek tartja a beruházások társadalmi eredményének mérésére és összehasonlítására alkalmas eszközök létrehozását;

21.  véleménye szerint olyan feltételeket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a szociális vállalkozások pénzügyileg függetlenek legyenek és kereskedelmi vállalkozói tevékenységekben is részt vegyenek;

22.  úgy véli, hogy a szociális vállalkozási tevékenység és a szociális vállalkozások előtérbe helyezése érdekében megfelelő nyomon követés és átláthatóság által jellemzett elszámoltatható gazdálkodási folyamatokra van szükség;

Mérések, támogatás és promóció

23.  kéri, hogy a Bizottság kezdeményezésére a szociális vállalkozásokkal együttműködve készítsenek összehasonlító tanulmányt az Unióban létező különféle nemzeti és regionális jogi keretekről, valamint a szociális vállalkozások működési feltételeiről és jellemzőiről, beleértve méretüket, számukat és tevékenységi területüket, továbbá a nemzeti tanúsítási és címkézési rendszereket is;

24.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások formájukat, méretüket, tevékenységüket, gazdálkodásukat és együttműködésüket illetően nagy különbségeket mutatnak; megjegyzi, hogy léteznek olyan szociális vállalkozások, amelyek kiválóan lépést tudnak tartani a területükön végbemenő fejlődéssel, és elegendő kapacitással rendelkeznek saját fejlesztéseikhez, de vannak olyanok is, amelyeknél hiányoznak az ilyen jellegű vállalkozások elindítására, fejlesztésére és irányítására vonatkozó megfelelő ismeretek;

25.  úgy véli, hogy az uniós szociális vállalkozások versenyképességének növelése érdekében ösztönözni kell a szociális innovációs klaszterek létrehozását, amelyek nem csupán helyi szinten rendelkeznek hozzáadott értékkel; úgy véli továbbá, hogy a szociális vállalkozások – megfelelő ösztönzőkön keresztül – fontos szerepet játszhatnak a munkaerőpiacról kilépett, 50 évnél idősebb szakképzett munkavállalók foglalkoztatásában;

26.  támogatja a Bizottság javaslatát, hogy hozzanak létre egy többnyelvű, elérhető és felhasználóbarát online platformot a szociális vállalkozások számára, amely többek között lehetővé teszi az egymástól való tanulást és a bevált modellek cseréjét, elősegíti a partnerségek létrejöttét és a finanszírozáshoz való hozzáféréssel és a képzési lehetőségekkel kapcsolatos információmegosztást, és a határokon átnyúló együttműködés hálózataként is szolgál; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nyílt koordinációs módszer révén fordítsanak figyelmet a szociális vállalkozásokra;

27.  támogatja a Bizottság javaslatát, hogy a COM(2011)0682 közleményében előirányzott intézkedések terén tett haladás megfigyelése és értékelése céljából hozzanak létre egy szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportot (GECES);

28.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy olyan „szociális címke” hasznosságát és megvalósíthatóságát, amelyet a szociális vállalkozásoknak ítélnek oda a közbeszerzéshez és a szociálisan innovatív beszerzésekhez való jobb hozzáférésük biztosítása érdekében, a versenyszabályok sérelme nélkül; javasolja, hogy az ilyen címkével rendelkező vállalkozásokat rendszeresen ellenőrizzék a címke kapcsán meghatározott rendelkezések tiszteletben tartása tekintetében,

29.  felhív arra, hogy az uniós közbeszerzési szabályok a „legalacsonyabb költség” helyett a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” elvét alkalmazzák, amikor a szolgáltatásnyújtásra szerződéses megbízást adnak;

30.  kéri a Bizottságot, hogy a szociális vállalkozásokkal és a szociális gazdasággal kapcsolatban alakítson ki jobb megértést és ismereteket, és javítsa mindkettő láthatóságát a tudományos kutatás támogatásán keresztül, többek között a 8. keretprogram (Horizont) révén, és hogy készítsen éves tevékenységi jelentéseket a szociális vállalkozásokról és szociális teljesítményükről; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a Bizottság javaslattételi felhívásának, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok készítsenek megbízható statisztikákat a szociális vállalkozásokról;

31.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a szociális vállalkozásokat a foglalkoztatási és a társadalmi befogadást célzó cselekvési tervekbe, és támogassák egy európai szociális vállalkozói díj létrehozását a szociális hatások elismerése érdekében;

32.  rámutat, hogy a szociális vállalkozások maximális támogatást és elfogadottságot igényelnek az ismertségük fokozása – többek között a tisztán gazdasági jellegű hasznokon túlmutató hasznuk hangsúlyozása révén, és átfogó – az Európai Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek által támogatott – tájékoztató kampány elindítását kéri egy elérhető, többnyelvű online platform bevezetésén keresztül, amely gyors és könnyen elérhető tájékoztatást nyújt a szociális termékekről és a polgároknak nyújtott szolgáltatásokról;

33.  kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a szociális vállalkozások, a szociális vállalkozói szellem és a társadalmi felelősségvállalás elveinek beépítését az iskolai, egyetemi és más oktatási tantervekbe és az egész életen át tartó tanulási programokba a szociális és polgári készségek fejlesztése és a szociális vállalkozásokban való elhelyezkedés támogatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szociális vállalkozók hagyományos és internetes alapú oktatását, és ösztönözzék a szociális vállalkozások, az üzleti vállalkozások és a tudományos körök szorosabb együttműködését a szociális vállalkozásokra vonatkozó ismeretek terjesztése, jobb megértésük, valamint az esetleges sztereotípiák elleni küzdelem érdekében;

34.  úgy véli, hogy az adatok nyilvánosságra hozatalának közös európai kerete világosabb és hatékonyabb információt biztosít majd a szociális vállalkozásokba történő befektetésekre vonatkozóan;

35.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy vizsgálni és mérlegelni fogja annak lehetőségét, hogy a szociális vállalkozások az alvó szabadalmakat a fejlődésük előmozdítása érdekében felhasználják, és reméli, hogy a közeljövőben konkrét intézkedésekre kerül sor;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://www.emes.net/fileadmin/emes/PDF_files/News/2008/11.08_EMES_UNDP_publication.pdf.
(2) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(3) HL C 199. E, 2012.7.7., 187. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0071.


A valódi gazdasági és monetáris unió felé
PDF 496kWORD 221k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal (2012/2151(INI))
P7_TA(2012)0430A7-0339/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel a 2012. június 28–29-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel az euróövezet állam-, illetve kormányfőinek 2012. június 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című, 2012. június 26-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság a Költségvetési Bizottság, és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0339/2012),

A.  mivel az Európai Unió a Római Szerződés aláírása óta jelentős lépéseket tett a politikai, gazdasági, költségvetési és pénzügyi integráció felé;

B.  mivel a gazdasági és monetáris unió (GMU) nem önmagában vett cél, hanem inkább eszköze az uniós és tagállami célkitűzések elérésének, különös tekintettel a kiegyensúlyozott és fenntartható növekedésre, valamint a magas szintű foglalkoztatásra; mivel a társadalmi integráció és szolidaritás az európai szociális modell és a teljes európai integráció sarokköveit alkotja, és ezeket az Unió egyetlen jövőbeli reformjából sem lehet kihagyni;

C.  mivel a globalizálódott információs társadalomban egyre világosabbá válik a demokratikus legitimitáson a nagyobb mértékű demokratikus legitimitáson, az elszámoltathatóságon, valamint a polgárok általi nagyobb mértékű támogatottságon alapuló, szorosabb európai integráció szükségessége;

D.  mivel a szorosabb európai integrációnak nagyobb mértékű parlamenti részvételt kell biztosítania nemzeti és uniós szinten egyaránt;

E.  mivel az Unió válaszúthoz érkezett és világos irányt kell választania, miszerint vagy egyesíti az Unión belüli erőket és felépíti a szilárd, értékeken és szolidaritáson alapuló Unió jövőjét a globalizált világban, vagy önmagába zárkózik és arra kényszerül, hogy passzívan igazodjon a globalizációhoz;

F.  mivel a gazdasági, pénzügyi és banki válság, valamint a jelenlegi gazdasági hanyatlás több tagállamban magas nemzeti szintű államadósságot és finanszírozási problémákat eredményezett, a túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiányokkal együtt pedig gyors, közvetlen és kedvezőtlen hatást gyakorolt az euróövezet és az Unió egészének társadalmi-gazdasági fejlődésére;

G.  mivel 2008 és 2012 közepe között az EU27-ek munkanélküliségi rátája körülbelül 7%-ról 10,4%-ra emelkedett, ami 25 millió munkanélkülit jelent, továbbá több mint minden ötödik fiatal munkanélküli (22%), az ifjúsági munkanélküliség pedig egyes tagállamokban meghaladja az 50%-ot;

H.  mivel a munkahelyteremtés, a színvonalas foglalkoztatás és a tisztességes munka biztosítása létfontosságú a jelenlegi válság leküzdésében;

I.  mivel jelenleg jó néhány tagállam szembesül ugyancsak megerőltető gazdasági és pénzügyi helyzettel, amelyet az államkötvénypiacokat érintő folyamatos feszültségek is súlyosbítanak, ez pedig egyes országok számára fenntarthatatlan hitelkamatlábakban, mások számára pedig alacsony vagy negatív kamatlábakban, valamint jelentős pénzügyi és gazdasági instabilitásban mutatkozik meg;

J.  mivel az eltérő irányokban fejlődő versenyképesség és az alacsony növekedési potenciál, valamint a magas munkanélküliség a magas összegű hiánnyal és a nagy állami és magánszektorbeli adóssággal párosulva nemcsak egyes tagállamokban okoz kárt, hanem az euróövezet egészét is kiszolgáltatottá teszi;

K.  mivel a közelmúlt eseményei világossá tették, hogy az euróövezet nem rendelkezik kellő eszközökkel ahhoz, hogy a válságot megoldja vagy megfelelően reagáljon az euróövezeten belüli regionális és globális gazdasági megrázkódtatásokra;

L.  mivel az euró által az euróövezetben és globális szinten – a második legfontosabb nemzetközi tartalékvalutaként – betöltött fontos szerep erőteljes európai reakciót és koordinált európai fellépést igényel ahhoz, hogy a gazdaságba visszakerüljön a növekedés és a stabilitás;

M.  mivel az elmúlt évtized során az euróból sokféle előny származott az Unió polgárai számára, így például az árstabilitás, az euróövezetben a valuta-átváltás költségeinek csökkentése, a nominális leértékelési verseny lehetőségének hiánya, az alacsonyabb kamatlábak, a pénzügyi piacok integrációjának ösztönzése és a határokon átnyúló könnyebb tőkemozgások;

N.  mivel az Unió közös valutája nem válhat a megosztottság szimbólumává, amely az egész európai projektet fenyegeti, hanem továbbra is azon egész Unió valutájának kell lennie, amely Unió határozott és amely képes a közös és virágzó jövő érdekében messzire mutató döntéseket hozni;

O.  mivel a valódi GMU felé tett előrehaladás során tiszteletben kell tartani azon tagállamok akaratát, amelyek úgy döntöttek, hogy nem vezetik be az eurót, hanem ehelyett megtartják saját nemzeti valutájukat;

P.  mivel az euróövezetbeli tagság az érintett tagállamok közötti nagymértékű kölcsönös gazdasági és pénzügyi függéssel jár, és ezért megkívánja a pénzügyi, fiskális, szociális és gazdaságpolitikák sokkal szorosabb összehangolását, valamint hogy a tagállamok egyes hatásköröket uniós szintre emeljenek át, összekapcsolva azt a szigorúbb felügyeleti eszközökkel és a hatékony végrehajtással; mivel azonban azon tagállamoknak, amelyek pénzneme az euró, e nagyobb mértékű integrációját – esetlegesen más, erre hajlandó tagállamok egy csoportjával kiegészülve – egy „kétsebességes, egységes Európa” keretében kell kialakítani, hogy elkerüljék az olyan politikai lépéseket, amelyek végső soron két különböző Európa létrehozását eredményeznék;

Q.  mivel az Eurobarométer legújabb kutatásából az derül ki, hogy az elhúzódó válság miatt nemzeti és uniós szinten egyaránt markánsan visszaesett a politikai intézményekbe vetett bizalom, valamint jelentősen romlott az Unió pozitív megítélésével kapcsolatos közvélekedés is; mivel ennek ellenére továbbra is az Unió az a szereplő, amely az uniós polgárok szerint a leghatékonyabban birkózik meg a gazdasági válsággal;

R.  mivel az Uniónak és a nemzeti politikai döntéshozóknak folyamatosan tudatosítaniuk kell polgáraikban az európai integráció előnyeit, valamint a közös valuta hatásait és az azzal járó kihívásokat ideértve az euróövezet felbomlásával járó költségeket és kockázatokat is;

S.  mivel 17 tagállam már bevezette az Unió közös valutáját, és a többiek többsége is csatlakozni fog az euróhoz, amikor arra készen áll;

T.  mivel általában a GMU jövőjével – többek között az euróövezetbeli tagság visszafordíthatatlanságával – és különösen az Unió közös valutájának jövőjével kapcsolatos minden aggály megalapozatlan, hiszen az erőteljes Unió valamennyi polgár érdekében áll;

U.  mivel a fő feladat a bizalom helyreállítása az európai polgárok és vállalkozások arról való meggyőzése érdekében, hogy kezdjenek újra befektetni a gazdaságba, és teremtsék meg az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a pénzügyi intézmények széles körben, de felelősségteljesen újra el tudják látni a reálgazdaságot hitellel;

V.  mivel az euróválságra adott válasz összetett, és valamennyi intézményi és politikai szinten tartós, többrétű erőfeszítéseket követel meg;

W.  mivel az uniós intézmények, valamint általában a tagállamok és különösen az euróövezeti tagállamok állam- és kormányfői fontos szerepet játszanak a költségvetési unió oly módon történő megteremtésében, hogy az euróövezeti válságkezelésre szolgáló valamennyi mechanizmus – mint például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) – olyan intézményi keretbe illeszkedjen, amelybe a Parlamentet társjogalkotóként teljes mértékben bevonják; mivel a jelenlegi kormányközi struktúra a demokratikus legitimáció súlyos hiányát képviseli; mivel a közös valuta csak akkor stabilizálható, ha a tagállamok hajlandók költségvetési politikáikkal kapcsolatos hatásköreiket uniós szintre átadni;

X.  mivel a bizalom helyreállítása azt is megköveteli a szóban forgó állam- és kormányfőktől, illetve minisztereiktől, hogy saját tagállamaikban támogassák és kifejtsék az uniós szinten megállapított politikai döntéseket; mivel azáltal, hogy olykor a népszerűtlen döntéseket tisztességtelen módon az Unió számlájára írják, különösen veszélyes játékot játszanak a közvéleménnyel, ami azzal a kockázattal jár, hogy alulról bomlasztja az Uniót, aláássa a szolidaritást és végső soron a nemzeti vezetők saját hitelességének, esetlegesen pedig az európai projekt egészének kárt okoz;

Y.  mivel az Unió jelenleg szociálisan sérülékeny; mivel jó néhány tagállamra hárulnak rendkívül sürgető strukturálisreform-erőfeszítések és konszolidációs programok; mivel végső soron – a szolidaritás ösztönzése és az európai projekt folytatása mellett – a politikai unió az ilyen idők túlélésének kulcsa;

Z.  mivel az Európai Tanács és az euróövezet 2012. június 28–29-i csúcstalálkozója során megerősítették eltökéltségüket egy pénzügyi szempontból stabil, versenyképes és virágzó Európa biztosítása, ezáltal pedig a polgárok jólétének növeléséhez szükséges intézkedések meghozatala iránt;

AA.  mivel a kemény magot alkotó és a peremen elhelyezkedő uniós országok közötti növekvő megosztottság nem válhat tartóssá; mivel olyan állandó keretet kell létrehozni, amelyben a nehézségekkel küzdő tagállamok a többi tagállamtól származó, szolidaritáson alapuló támogatásra számíthatnak; mivel azon tagállamokat, amelyek szolidaritást kívánnak, kötelezni kell arra, hogy vállalják a felelősséget a költségvetés területére vonatkozó valamennyi kötelezettségvállalásuk, illetve országspecifikus ajánlásaik és az európai szemeszter keretében tett – különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz, az Euró Plusz Paktumhoz, az Európa 2020-hoz és az országspecifikus körülményeket figyelembe vevő, a makrogazdasági egyensúlyhiányokkal kapcsolatos eljáráshoz fűződő – vállalásaik végrehajtásáért; mivel minden egyes tagállam pénzügyi stabilitásának biztosítása a tagállamok kölcsönös érdeke; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121. cikke előírja a tagállamoknak, hogy gazdaságpolitikáikat tekintsék közös érdekű ügynek, és ezeket a Tanácsban hangolják össze;

AB.  mivel kulcsfontosságú visszatérni a növekedéshez azért, hogy a belső piac kiteljesedjen; mivel a Bizottságnak – a Szerződések őreként – fokoznia kell a már meglévő belső piaci jogszabályok végrehajtására és az azoknak való megfelelés érvényesítésére irányuló erőfeszítéseit; mivel a belső piac megfelelő működéséhez szükség van arra, hogy a piaci integrációra vonatkozó szabályok inkább rendeleteken, és ne irányelveken alapuljanak;

AC.  mivel kétség nem férhet ahhoz, hogy az európai integráció egy visszafordíthatatlan és előremutató folyamat;

Az előttünk álló út: a négy elnök jelentése

AD.  mivel demokratikus szempontból, valamint a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek tükrében elfogadhatatlan, hogy a több mint 502 millió európai polgárt reprezentáló választott képviselőből álló Európai Parlament elnöke nem került bevonásra a fent említett, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentés elkészítésébe;

AE.  mivel elérkezett az idő, hogy az európai uniós, illetve az Unión belüli politikai vezetők tanúságot tegyenek eltökéltségükről, kreativitásukról, bátorságukról, rugalmasságukról és vezető képességükről, és megszüntessék azokat a fennmaradó hiányosságokat, amelyek továbbra is gátolják a GMU megfelelő működését; mivel a kormányközi módszer korlátaihoz érkezett, és nem alkalmas a demokratikus és hatékony döntéshozatalra a XXI. században; mivel lépni kell a valóban szövetségi Európa irányába;

AF.  mivel „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, fent említett jelentés félreérthetetlenül az előre vezető utat választja, és strukturális intézkedésekkel igyekszik megtörni a bizalmatlanság ördögi körét; mivel a jelentésnek a szociális vonatkozásokkal is foglalkoznia kell;

AG.  mivel a 2012. június 28–29-i Európai Tanács arra kérte elnökét, hogy dolgozzon ki konkrét, időhöz kötött menetrendet a valódi GMU elérésére; mivel a globális, hosszú távú jövőkép menetrend formájában történő kidolgozása fontos jelzés, amely elősegítheti a bizalom helyreállítását, amely bizalom fokozódhat a menetrend lépésről lépésre történő végrehajtásával párhuzamosan;

AH.  mivel a hosszú távú menetrend végrehajtása során elért folyamatos előrelépés nem szolgál semmiféle azonnali megoldással a válságot illetően,és nem késleltetheti a szükséges rövid távú intézkedéseket;

AI.  mivel nem zárható ki, hogy a Szerződés új módosításaira lehet szükség egy teljes mértékben működőképes GMU demokratikus legitimitásának erősítéséhez; mivel a Bizottságnak listát kell készítenie azokról a jogalkotási kezdeményezésekről, amelyeket a hosszú távú intézményi fejlemények sem késleltethetnek;

AJ.  mivel az Unión belül valódi gazdasági és monetáris unió megvalósítása középtávon egy szerződésmódosítás elvégzését követeli meg;

AK.  mivel a Szerződés egy jövőbeni átfogó és sikeres módosítására irányuló demokratikus konszenzus kiépítésének feltétele az, hogy egy valóban európai politikai térség kialakításának kontextusában teljes mértékben kihasználják a meglévő Szerződések eljárásait és rugalmasságát a GMU irányításának gyors javítása céljára;

AL.  mivel a Parlament jogosult a Szerződések módosítására irányuló javaslatot benyújtani a Tanácsnak, amelyet a későbbiekben egy konventnek kell megvizsgálnia a valódi GMU létrehozásának kiteljesítése érdekében, különösen a gazdaságpolitika területén az EU hatásköreinek bővítésével, az Unió saját forrásainak és költségvetési kapacitásának, valamint a Bizottság szerepének, demokratikus elszámoltathatóságának és a Parlament előjogainak megerősítésével;

AM.  mivel reális és helyes az a vélemény, hogy egy ilyen konventre a következő európai parlamenti választások előtt nem kerülhet sor; mivel egy ilyen konvent előkészületeinek a következő választások előtt el kell kezdődniük;

AN.  mivel a meglévő Szerződések és a jövőbeli szerződésmódosítások alapján egyaránt javasolt intézkedéseknek nem szabad kizárniuk a csatlakozás lehetőségét a tagállamok számára, és garantálniuk kell az EU integritását;

AO.  mivel a Szerződés jövőbeni módosításai nem akadályozhatják a meglévő Szerződések alapján máris elérhető intézkedések gyors végrehajtását; mivel a meglévő Szerződések tág mozgásteret engednek a fokozott és integráltabb pénzügyi, költségvetési és gazdaságpolitikán, valamint erőteljesebb demokratikus legitimitáson és elszámoltathatóságon alapuló GMU irányába tett, jelentős előrelépést illetően;

AP.  mivel eleddig nem használták ki teljes mértékben a Lisszaboni Szerződés által a foglalkoztatás és szociális politikák területén kínált lehetőségeket, mindenekelőtt a következők tekintetében:

   az EUMSZ 9. cikke, amely szerint az EU politikáinak és tevékenységeinek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítását és a megfelelő szociális biztonság biztosítását,
   az EUMSZ 151. cikke, amely kimondja, hogy „az Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását –, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében”,
   általában az EUMSZ 153. cikkének (1) bekezdése, és különösen a 153. cikk (1) bekezdésének h) pontja, vagyis „a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele”;

AQ.  mivel az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 48. cikkének (7) bekezdése különleges eljárást ír elő olyan jogi aktusok elfogadására, amelyekre az EUMSZ a rendes jogalkotási eljárással összhangban különleges jogalkotási eljárást ír elő; mivel az EUMSZ 333. cikke olyan előírásokat is tartalmaz, amelyek alapján fokozott együttműködés keretében a rendes jogalkotási eljárást lehet alkalmazni;

AR.  mivel arra kell törekedni, hogy valamennyi tagállam közösen tegyen lépéseket a fokozottabb európai integráció irányába; mivel szükség lehet csak az euróövezetre alkalmazandó döntésekre – többek között a más tagállamok számára biztosított, kiegyensúlyozott jogokkal és kötelezettségekkel párosuló, ésszerű és tisztességes részvételi lehetőségekre, amennyiben ezt az euróövezet sajátosságai igénylik vagy indokolják;

AS.  mivel a közös európai ifjúságpolitikai stratégia létfontosságú az ifjúsági munkanélküliség és azon veszély leküzdése érdekében, hogy Európa egy egész nemzedéket elveszítsen;

Bankunió

AT.  mivel a pénzügyi rendszer stabilizálását célzó eddigi intézkedések nem voltak elegendőek a bizalom teljes helyreállításához; mivel az Európai Központi Bank (EKB) – azzal, hogy sorozatban rendkívüli és ideiglenes támogatási intézkedéseket biztosít mind a tagállamok, mind pedig a bankok számára – kulcsszerepet játszott e megmentési műveletekben, anélkül, hogy szem elől tévesztette volna alapvető célkitűzését, vagyis az árstabilitás garantálását;

AU.  mivel az EKB Szerződésen alapuló, operatív függetlensége a monetáris politika területén továbbra is a GMU és a közös valuta hitelességének sarokköve;

AV.  mivel a banki szektor bizonytalan helyzete több tagállamban és az Unió egészében a reálgazdaságot és a költségvetést is fenyegeti, és a banki válság kezelésének költsége az adófizetőkre és a reálgazdaság fejlődésére nehezedik, ekként pedig veszélyezteti a növekedést; mivel a meglévő mechanizmusok és struktúrák nem elegendőek a kedvezőtlen tovagyűrűző hatások megelőzéséhez;

AW.  mivel a tagállamokat sújtja az európai piaci alapon műveleteket végző bankok közötti nyilvánvaló szakadék, valamint a kormányaik által vállalt függő kötelezettségek állománya; mivel a jelenlegi válság során magától értetődővé vált, hogy a bankok és a kormányok közötti kapcsolat erősebb és több kárt okoz a monetáris unión belül, ahol a belső átváltási arány rögzített, és nincs uniós szintű mechanizmus a banki szerkezetátalakítás költségeinek enyhítésére;

AX.  mivel az államok, a bankok és a reálgazdaság közötti negatív visszacsatolási spirál megszakítása elengedhetetlen a GMU zökkenőmentes működéséhez;

AY.  mivel a válság a kamatlábak jelentős szóródását eredményezte, és a válság miatt ténylegesen töredezetté vált a pénzügyi szolgáltatások egységes piaca;

AZ.  mivel a Parlament többször és következetesen kijelentette, hogy a banki szektorban a válság megoldásához sürgős szükség van további és messzemenő intézkedésekre; mivel különbséget kell tenni az akut banki válsághelyzet stabilizálását célzó rövid távú intézkedések, valamint a teljes mértékben működőképes európai bankunió megvalósítását célzó közép- és hosszú távú intézkedések között, ideértve a G-20-ak körében a bankok tőkéjére, likviditására és tőkeáttételére vonatkozóan megállapított nemzetközi szabályok időben, teljes mértékben és következetesen történő végrehajtásával kapcsolatban vállalt kötelezettséget is;

BA.  mivel egy ilyen bankunió összefüggésében hozott intézkedések egyike sem gátolhatja a pénzügyi szolgáltatások belső piacának további megfelelő működését és a tőke szabad mozgását;

BB.  mivel a pénzügyi intézményeknek és képviselőiknek felelősségteljesen és szigorú erkölcsi normáknak megfelelve a reálgazdaság szolgálatában kell eljárniuk;

BC.  mivel az Unióban a bankintézmények tekintetében egységes európai felügyeleti mechanizmus bevezetésére van szükség; mivel a pénzügyi piacok iránti szükséges bizalom és a pénzügyi szolgáltatások közös belső piacán a stabilitás megteremtéséhez feltétlenül szükséges a megfelelő és hatékony betétbiztosítási és banki válságkezelő rendszerek európai kerete;

BD.  mivel a bankunió elérésére irányuló valamennyi intézkedésnek együtt kell járnia az azokat végrehajtó intézmények átláthatóságának és elszámoltathatóságának javításával;

BE.  mivel meg kell vizsgálni annak kérdését, hogy szükséges-e bizonyos különösen kockázatos pénzügyi tevékenységek jogi szempontból történő elválasztása a bankcsoporton belül a betétgyűjtő bankoktól a Liikanen-jelentésnek megfelelően;

BF.  mivel a felügyeleti hatóságoknak általában véve a korai szakaszban fel kell tárniuk és javítaniuk kell a problémákat, hogy megelőzzék a válságok bekövetkezését és fenntartsák a pénzügyi stabilitást és rugalmasságot;

BG.  mivel ma az Unióban a bankfelügyeleti hatáskörök többsége továbbra is a nemzeti felügyeletek kezében van, és az 1093/2010/EU rendelettel(1) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) koordinációs szerepet tölt be; mivel a nemzeti felügyelet jelenlegi rendszeréről bebizonyosodott, hogy túlságosan szétaprózott ahhoz, hogy válaszolni tudjon a jelenlegi kihívásokra;

BH.  mivel a problémák időben történő feltárásához és hathatós kezeléséhez, valamennyi bankintézmény számára az egyenlő versenyfeltételek garantálásához, a határokon átnyúló bizalom helyreállításához és a belső piac szétaprózottságának elkerüléséhez elengedhetetlen egy jó minőségű és hatékony európai felügyeleti mechanizmus;

BI.  mivel az európai felügyeleti mechanizmus és a nemzeti felügyeleti hatóságok között meg kell állapodni az operatív felelősségi körök világos megosztásában, a bankok méretétől és üzleti modelljétől, valamint a felügyeleti feladatoktól függően, az arányosság és a szubszidiaritás elveit alkalmazva;

BJ.  mivel a GMU-n belüli bankintézmények európai felügyelete, valamint az EBH által a belső piac védelme terén betöltött szerep megerősítése a válsággal való megbirkózást tekintve abszolút prioritást képez; mivel a belső pénzügyi piac stabilitása érdekében biztosítani kell, hogy azok a tagállamok, amelyeknek pénzneme nem az euró, de úgy döntenek, hogy szoros együttműködés révén részt vesznek a közös felügyeleti mechanizmusban, ezt a vállalt kötelezettségek és a döntéshozatalra gyakorolt hatás közötti szimmetrikus viszonyt biztosító részvételi feltételekkel tehessék;

BK.  mivel a közös felügyeleti mechanizmusnak már kezdettől fogva ki kell terjednie az Uniótól közvetlen támogatást igénylő pénzügyi intézményekre, valamint a rendszerszintű jelentőséggel bíró pénzügyi intézményekre;

BL.  mivel a közös európai felügyeleti mechanizmus politikai és ágazati befolyástól való függetlensége nem menti fel az alól, hogy rendszeresen, illetve amikor azt a helyzet megkívánja, magyarázattal, indokolással és elszámolással szolgáljon a Parlament felé az európai felügyelet területén hozott intézkedésekkel és döntésekkel kapcsolatban, tekintettel arra a hatásra, amelyet a felügyeleti intézkedések az államháztartásokra, a bankokra, az alkalmazottakra és az ügyfelekre gyakorolhatnak; mivel a tényleges demokratikus elszámoltathatóság megkívánja többek között azt, hogy a Parlament megerősíthesse a közös felügyeleti mechanizmus felügyelőbizottságának elnökét, aki nyílt kiválasztási eljárás után kerül kiválasztásra, az elnök azon kötelezettségét, hogy jelentést tegyen és meghallgatásokon vegyen részt a Parlamentben, a Parlament azon jogát, hogy írásbeli és szóbeli választ igénylő kérdéseket tegyen fel, valamint a Parlament vizsgálati jogát az EUMSZ értelmében.

BM.  mivel a jövőben az ESM bizonyos feltételek mellett közvetlenül képes lesz finanszírozni a nehéz helyzetben lévő bankokat; mivel emiatt a közös felügyeleti mechanizmus működőképessé tétele az első és legfontosabb lépés a bankunió megvalósítása során;

BN.  mivel az EBH által jelenleg készített egységes szabálykészletnek (egységes szabálykönyv) biztosítania kell az Unió-szerte teljes körűen harmonizált szabályokat és azok egységes alkalmazását; mivel a bankfelügyeletre vonatkozó egységes szabálykönyv elkészítése és az átfogóbb szinten harmonizált és szigorúbb prudenciális követelmények szükségesek a közös felügyeleti mechanizmus hatékony működéséhez, minthogy az európai felügyelet nem tud különféle nemzeti prudenciális szabályokkal dolgozni;

BO.  mivel a közös felügyeleti mechanizmus létrehozását követően az EBH belső szavazási szabályait körültekintően módosítani kell az euróövezeti és az euróövezeten kívüli tagállamok közötti konstruktív együttműködés elősegítése, valamint annak érdekében, hogy valamennyi tagállam érdekeit maradéktalanul figyelembe vegyék;

BP.  mivel a közös európai felügyeleti mechanizmussal kapcsolatos, folyamatban lévő jogalkotási eljárásokat haladéktalanul le kell zárni;

BQ.  mivel az új pénzügyi struktúra végrehajtásához elengedhetetlen, hogy mielőbb feloldódjon a betétvédelmi rendszerekkel és a befektetőkártalanítási rendszerről szóló irányelvvel kapcsolatos tárgyalások során kialakult patthelyzet, amely tárgyalásokat a Parlament és a Tanács között annak ellenére felfüggesztették, hogy azok nélkülözhetetlenek a bankok szanálására és az ügyfélbetétek védelmére szolgáló közös mechanizmusok biztosításához;

BR.  mivel a közös európai betétbiztosítási keretrendszer megköveteli, hogy az Unión belüli összes betétbiztosítási rendszerre egységes, közös és szigorú követelmények vonatkozzanak, hogy egyenlő védelmet érjenek el, biztosítsák a betétbiztosítási rendszerek egyforma stabilitását és egyenlő versenyfeltételeket garantáljanak; mivel csak ezáltal teremtődnek meg a szükséges rugalmasság előfeltételei, amelynek célja, hogy kellően figyelembe vegyék a pénzügyi szektor nemzeti sajátosságait;

BS.  mivel a hatékony szanálási keret és a hatékony felügyeleti mechanizmus működésbe lépését követően a hosszú távú cél egy működő betétbiztosítási rendszerekből álló közös európai betétbiztosítási alap lehetne, amely megfelelő pénzügyi kerettel rendelkezik, és ezáltal erősíti a hitelességet és a betétesek bizalmát;

BT.  mivel a banki válságok kezelésében elengedhetetlen az előzetes tervezés, a gyorsaság, az korai stádiumban történő beavatkozás, a minőségi információkhoz való hozzáférés és a hitelesség;

BU.  mivel a nehéz helyzetben lévő bankok életképességének helyreállítása és a nem életképes pénzügyi intézmények szanálása céljából közös európai helyreállítási és szanálási rendszert kell létrehozni, ideális esetben a közös felügyeleti mechanizmus érvénybelépésével párhuzamosan;

BV.  mivel rövid távon a válságban lévő bankokra vonatkozó válságkezelési keretre irányuló jelenlegi, a Bizottság által tett javaslatok elfogadása abszolút prioritást képez;

BW.  mivel a hatékony szanálási rendszer és helyreállítási keret átfogó célja, hogy minimálisra csökkentse az adófizetők pénzeszközeinek a banki intézmények helyreállítására és szanálására való lehetséges felhasználását;

BX.  mivel a magánmegtakarítások védelme érdekében működési szempontból el kell különíteni egymástól a betétbiztosításra, illetve a helyreállításra és szanálásra szolgáló európai alapokat, és ezzel egyidejűleg biztosítani kell azok hatékony tagolását;

BY.  mivel a helyreállítási és betétbiztosítási mechanizmusoknak erőteljes pénzügyi struktúrával kell rendelkezniük, amely elsősorban az ágazattól származó és az egyes pénzügyi intézmények által nyújtott, az adott intézmény kockázatosságát tükröző mértékű előzetes hozzájárulásokon alapul, az európai közpénzek pedig csak végső óvintézkedésként szolgálhatnak és azokat a lehető legalacsonyabb mértékre kell leszorítani;

Költségvetési unió

BZ.  mivel e tekintetben „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című, fent említett jelentés fontos előremutató lépést jelent, mivel elismeri, hogy „a GMU zökkenőmentes működése megkívánja nem csupán a megerősített gazdaságirányítási keret (többek között a Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés) alapján már vállalt intézkedések gyors és határozott végrehajtását, hanem egyúttal a költségvetési unió felé történő minőségi elmozdulást is”;

CA.  mivel a ciklus egésze mentén megbízható államháztartások és a kiegyensúlyozott költségvetések és a fenntartható fejlődésre vonatkozó középtávú kilátások, valamint a megfelelő szintű állami befektetések a hosszú távú gazdasági és pénzügyi stabilitás, a jóléti állam és a várható demográfiai fejleményekkel járó költségek fedezésének alapvető követelményei;

CB.  mivel a GMU zökkenőmentes működése megkívánja a megerősített gazdaságirányítási keret, mint például a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint az európai szemeszter alapján már vállalt intézkedések teljes körű és gyors végrehajtását, a növekedést serkentő politikákkal kiegészítve; mivel a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, az annak végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján meg kell tenni a szükséges lépéseket az EUSZ-nek, illetve az EUMSZ-nek megfelelően a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés szövegének az Unió jogi keretébe való belefoglalása érdekében;

CC.  mivel a növekedési és munkahely-teremtési paktum hangsúlyozza, hogy növekedést ösztönző költségvetési konszolidációt kell folytatni, és kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a jövőre összpontosító területeken végzett befektetésekre; mivel a Bizottságnak javaslatokat kellene tennie az uniós és nemzeti fiskális keretrendszerek határain belül prioritásként kezelendő befektetések azonosítására;

CD.  mivel a válság világossá tette a szilárdabb és demokratikusabb költségvetési unió irányába tett, az uniós saját források növekedésével járó minőségi előrelépés szükségességét, amely hatékonyabb mechanizmusokat foglal magában a nem fenntartható költségvetési pályák és adósságszintek korrigálására, valamint a tagállami költségvetési egyenlegek felső határainak megszabására;

CE.  mivel az uniós polgároknak támogatniuk kell és el kell fogadniuk a „valódi gazdasági és monetáris uniót”; mivel ennek érdekében hangsúlyozni kell a politikai döntéshozók, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonását minden politikai szinten;

CF.  mivel az annak biztosítására szolgáló mechanizmusoknak, hogy egyéni költségvetési eljárásai során minden tagállam tiszteletben tartsa saját vállalásait, erősítenie, nem pedig gyengítenie kell a jelenlegi gazdaságirányítási keretet; mivel meg kell erősíteni és mind a Parlament, mind a Tanács felé szilárd elszámoltathatósági mechanizmusokkal kell kiegészíteni a gazdasági és monetáris ügyekért felelős európai biztos független szerepét; mivel szükség van az európai pénzügyminiszter által vezetett és az Európai Parlamentnek egyénileg elszámolással tartozó Európai Kincstár létrehozására;

CG.  mivel a rugalmassági záradék (az EUMSZ 352. cikke) felhasználható az európai pénzügyminiszter által vezetett Európai Kincstári Hivatal létrehozására, ami a valódi GMU alapvető eleme;

CH.  mivel az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi az EUMSZ 121. és 126. cikkében megnevezettek közül releváns jogalkotási eljárással összhangban olyan különleges intézkedések elfogadását, amelyek erősítik azon tagállamok költségvetési fegyelmének koordinálását és felügyeletét, amelyek pénzneme az euró; mivel az ilyen jogszabályok felhatalmazást adhatnak a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják; mivel az EUMSZ lehetőséget teremt a Parlament és a Tanács feljogosítására, hogy a Bizottságnak adott felhatalmazás visszavonhassák;

CI.  mivel az uniós jogrend általános szabályával összhangban, az Európai Unió Bírósága felhatalmazást élvez annak biztosítására, hogy kifejezett kizáró rendelkezés hiányában a Szerződések értelmezése és alkalmazása során az uniós jogot betartsák;

CJ.  mivel az úgynevezett kettes csomagról folytatott háromoldalú tárgyalásoknak hamarosan konkrét politikai eredményekhez kell vezetniük;

CK.  mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum kialakításából adódóan ciklikus jellegű stabilitási eszköz, amely a tagállamok számára 3%-os hiány felhalmozását megengedve lehetővé teszi az érintett tagállamban bekövetkező gazdasági megrázkódtatásokkal szembeni fellépést és azok hatásának tompítását; mivel ez az anticiklikus politika csak akkor működőképes, ha a tagállamok a konjunktúra-időszakokban többletet halmoznak fel; mivel a pénzügyi segítségnyújtási mechanizmusok – így például az ESM – végső esetben alkalmazható intézkedések;

CL.  mivel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésben félként részt vevő tagállamoknak be kell számolniuk államadósság-kibocsátási terveikről a Bizottságnak és a Tanácsnak, lehetővé téve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásának korai uniós szintű összehangolását;

CM.  mivel a meglévő Szerződések alapján azok a tagállamok, amelyek pénzneme az euró, a megnövelt uniós költségvetést a sajátforrás-eljárás keretében külön adók vagy illetékek megerősített együttműködési eljárással összhangban történő bevezetésével finanszírozhatják; mivel ezt úgy kell végrehajtani, hogy a már meglévő európai uniós költségvetési keretekkel való viszonya külön elsőbbséget élvezzen, és az uniós költségvetés közös politikák finanszírozását illető hagyományos funkciói ne kerüljenek veszélybe; mivel egy ilyen megnövekedett költségvetési kapacitásnak a növekedést és a társadalmi kohéziót kell támogatnia, orvosolva a monetáris unióhoz közvetlenül kapcsolódó egyensúlyhiányokat, strukturális divergenciákat és pénzügyi vészhelyzeteket;

CN.  mivel a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közös kibocsátása hosszabb távon és szigorú feltételek teljesítését követően a GMU lehetséges kiegészítéseként szolgálhat; mivel a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok euróövezeten belüli, egyetemleges felelősségvállalással történő közös kibocsátása szükségessé tenné a Szerződések módosítását;

CO.  mivel a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közös kibocsátása szükséges előfeltételeként létrehozás alatt áll egy fenntartható költségvetési keret, amelynek célja a jobb gazdaságirányítás, a költségvetési fegyelem, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumnak való megfelelés, továbbá érvényben kell lenniük a morális kockázat megelőzésére szolgáló ellenőrző eszközöknek is;

CP.  mivel az erősebb és szorosabban integrált fiskális uniónak magában kell foglalnia az adósság-visszavásárlási alap felé történő fokozatos átmenetet;

CQ.  mivel a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közös kibocsátására szolgáló eszközök nem hiteles bevezetése ellenőrizhetetlen következményekhez és az euróövezet határozott fellépésre való képességébe vetett hosszú távú bizalom elvesztéséhez vezethet;

CR.  mivel az adósságválság arra késztette az Uniót és különösen az euróövezeti tagállamokat, hogy új pénzügyi szolidaritási eszközöket hozzanak létre Európában: az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF), az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), valamint a valódi gazdasági és monetáris unió megvalósításához kapcsolódó egyéb projekteket; mivel ezen eszközök pénzügyi hatása az érintett összegek tekintetében sokkal nagyobb, mint az uniós költségvetésé, továbbá mivel ezen új pénzügyi szolidaritás legfőbb biztosítékaként jelenleg az euróövezet tagjai által alapított euróövezet központi költségvetésére irányuló innovatív ötletet javasolják;

CS.  Mivel ezen szolidaritási eszközök megtöbbszörözése nehezebbé teszi az egyes tagállamok európai szolidaritáshoz tett – az unió költségvetéséhez való hozzájárulást jelentősen meghaladó – tényleges hozzájárulásának megítélését; mivel ezen túlmenően a már meglévő eszközök sokfélesége a jogalap, az intervenció módja és az érintett tagállamok tekintetében valószínűleg megnehezíti az európai vezetők számára az egész rendszer létrehozását, az európai polgárok széles köre számára pedig a megértését, továbbá ellehetetleníti a parlamenti ellenőrzést;

CT.  mivel az ESM-et az EUMSZ felülvizsgált 136. cikkével összefüggésben a rugalmassági záradék (az EUMSZ 352. cikke) révén be lehetne építeni az Unió jogrendjébe;

CU.  mivel a meglévő Szerződések értelmében a „ki nem segítési záradék” alkalmazását a Tanács a Bizottság javaslata alapján és a Parlamenttel folytatott konzultációt követően határozhatja meg (az EUMSZ 125. cikkének (2) bekezdése);

CV.  mivel a hármas fogatot magas színvonalú, uniós szintű demokratikus elszámoltathatóságnak kell jellemeznie;

CW.  mivel a költségvetési és gazdasági unióval összefüggő bizottsági tevékenységeknek megfelelő társadalmi párbeszéden kell alapulniuk és maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a szociális partnerek autonómiáját;

CX.  mivel az európai statisztikák hitelességének fenntartása érdekében mind nemzeti, mind uniós szinten meg kell őrizni az európai statisztikai rendszer (ESR) függetlenségét a teljes körű fiskális unióban betöltött alapvető támogató szerepe tekintetében (az állami szektor pénzügyi statisztikáinak kidolgozása, előállítása és pontosságának ellenőrzése magas minőségi normák és rendszerszintű szemlélet révén);

CY.  mivel az állami számviteli normákat minden tagállamban szabványosított formában kell alkalmazni és azokat belső és külső ellenőrzési mechanizmusoknak kell alávetni a Bizottság tágabb hatásköreinek és az Európai Számvevőszék és a nemzeti számvevőszékek felsőbb koordináló szerepének alapvető fontosságú kiegészítéseként az adósság és a deficit számadatainak megállapításához használt nemzeti források minőségének ellenőrzése során;

Gazdasági unió

CZ.  mivel a GMU monetáris vetülete eleddig nagy hangsúlyt kapott, ugyanakkor sürgős szükség van egy olyan valódi gazdasági unió kialakítására, ahol az „Európa 2020” stratégia képezné a gazdaságpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának kötelező erejű keretét;

DA.  mivel az Euro Plusz Paktumot, az Európa 2020 stratégiát és a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot be kell építeni az Uniós jogba és azoknak ki kell kövezniük az utat a tagállamok gazdaságaira vonatkozó konvergenciakódex bevezetése számára;

DB.  mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában ismertetett európai szemeszter megfelelő keretet kínál a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokkal összhangban nemzeti szinten végrehajtott gazdaságpolitikák és költségvetési döntések koordinálására;

DC.  mivel az EUMSZ 9. cikke felszólít a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelme magas szintjének elősegítésére;

DD.  mivel egy tudásalapú társadalomban a válságból való kilábaláshoz és a minőségi és fenntartható növekedés és foglalkoztatás biztosításához költségvetési konszolidációra, a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok visszafogására és szerkezeti reformokra van szükség, amelyek tükrözik a GMU-tagság realitásait a szociális piacgazdaságon belül; mivel a szerkezeti reformok eredménye csak hosszú távon mutatkozik meg;

DE.  mivel a növekedési és munkahely-teremtési paktum, amelyet a 2012. június 28–29-i európai csúcstalálkozón hagytak jóvá, jelentős hozzájárulást hozhat a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és a fokozott európai versenyképességhez; mivel a belső piac megvalósítása és a benne rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében az Uniónak és a tagállamoknak vállalniuk kell felelősségüket és gyorsan kell cselekedniük; mivel a növekedési paktum elfogadásával együtt járó szemléletváltás még akkor is üdvözlendő, ha a strukturális alapokból a növekedést ösztönző intézkedésekre fordított pénzeszközök mobilizálása mindössze a meglévő források újraelosztását jelenti, és így nem nyújt újabb pénzügyi forrásokat;

DF.  mivel a tagállamok feladata, hogy késedelem nélkül teljesítsék a nemzeti reformprogramjaikban vállalt reformokat, illetve a nemzeti parlamentek feladata, hogy kormányaik e tekintetben tett fellépéseiről időben hajtsanak végre jól tájékozott ellenőrzést;

DG.  mivel az egyes tagállamokban továbbra is fennálló akadályok gátolják a belső piac teljes körű működését; mivel a belső piac – különösen a szolgáltatások, az energia, a távközlés, a szabványügyek, a közbeszerzési szabályok egyszerűsítése, a hálózatos iparágak, az elektronikus kereskedelem és a szerzői jogi rendszer tekintetében történő – megvalósításához maradéktalanul ki kell aknázni az uniós gazdaságban rejlő növekedés potenciált;

DH.  mivel az adózás területét érintő szorosabb koordináció hiánya aláássa a szélesebb körű gazdasági és költségvetési integrációt; mivel az adózás területén az egyhangúsági szabály visszaveti a fejlődést, gyakrabban kellene használni a megerősített együttműködés eszközét; mivel hivatkozni lehet a közös konszolidált társaságiadó-alapra (KKTA) és a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó parlamenti álláspontra; mivel az adózás területén a tagállamok között egyértelműen össze kell hangolni az adórendszereket és az adóalapot; mivel a tagállamok közötti káros adóverseny nyilvánvalóan ellentétes a belső piac logikájával, és azt orvosolni kell;

DI.  mivel fontos, hogy a gazdaság fellendülése olyan munkaerő-piaci politikával párosuljon, amely ösztönzi a munkahelykeresést és a vállalkozó szellemet és csökkenti a strukturális munkanélküliséget, különösen a fiatalok, az idősek és a nők körében, megőrizve mindeközben az európai szociális modellt, valamint teljes körűen tiszteletben tartva a szociális partnerek szerepét, továbbá a kollektív szerződések tárgyalásához, megkötéséhez és végrehajtásához, illetve a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban álló kollektív fellépéshez való jogot; mivel ennek szellemében a határokon átnyúló fokozott munkavállalói mobilitás érdekében elő kell mozdítani a tagállami munkaerőpiacok integrációját;

DJ.  mivel bizonyos kulcsfontosságú, a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából különösen lényeges gazdaságpolitikai kérdések esetében alkalmazni kell a kötelező uniós szintű koordinációt;

DK.  mivel a tartósan fenntartható államháztartás nemcsak a szűkösen rendelkezésre álló kormányzati források gazdaságos felhasználásának a kérdése, hanem a tisztességes adózás, a progresszív adózás, a jól szervezett adóbeszedés, az adócsalás és adóelkerülés valamennyi formája elleni hatékonyabb küzdelem, a káros adóverseny korlátozását célzó adóügyi együttműködés és adóharmonizáció, valamint egy olyan jól kialakított adórendszer kérdése is, amely támogatja a vállalkozások fejlődését és a munkahelyteremtést;

DL.  mivel a tagállamoknak elszámolással kell szolgálniuk az „Európa 2020” stratégia végrehajtásáról;

DM.  mivel az Európa 2020 stratégiát időtartama felénél félidős felülvizsgálatnak kell alávetni, amely nem kerülheti meg a megnevezés és megszégyenítés gyakorlatát, valamint amelynek keretében meg kell vizsgálni a célkitűzések finomításának vagy kiigazításának szükségességét, továbbá azt, hogy milyen módon lehet növelni a tagállamokra gyakorolt – a célkitűzések teljesítésére ösztönző – nyomást;

DN.  mivel a jó minőségű európai statisztikák rendelkezésre állása alapvető szerepet játszik különösen az új gazdasági kormányzás központi területén, és előfeltételt jelentenek a gazdasági kormányzás olyan fő felügyeleti és végrehajtási folyamatai megfelelő működésének támogatásában, mint amilyen az európai szemeszter, a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás és az Európa 2020 stratégia;

DO.  mivel erőfeszítéseket kell tenni az európai statisztikák előállítási módszereinek modernizálása érdekében azok magas minőségi normáinak, költséghatékonyságának és megfelelő forrásainak garantálása, valamint megfelelő terjesztésük és az állami hatóságok, gazdasági szereplők és polgárok általi hozzáférés megkönnyítése érdekében;

A demokratikus legitimitástól és elszámoltathatóságtól a politikai unióig

DP.  mivel az Unió legitimitását demokratikus értékeinek, az általa követett célkitűzéseknek, valamint hatásköreinek, eszközeinek és intézményeinek köszönheti;

DQ.  mivel ez a legitimitás a polgárság két szintjétől, azaz a Parlament által képviselt emberektől és a Tanács által képviselt tagállamoktól ered;

DR.  mivel a folyamatban lévő válság, valamint egyes válságellenes intézkedések meghozatalának módja miatt fokozódott a vita azzal kapcsolatban, hogy növelni kell-e a GMU-n belüli döntéshozatal demokratikus jellegét;

DS.  mivel a politikai vezetőknek, valamint az európai intézmények, ügynökségek és más szervek képviselőinek politikailag elszámoltathatóaknak kell lenniük a Parlament felé; mivel elvégzett és tervezett munkájukról rendszeresen jelentést kell tenniük és évente be kell számolniuk a Parlament illetékes bizottsága előtt;

DT.  mivel az Európai Tanács az elmúlt években kereste a válságból kivezető utat és számos olyan javaslatot fogalmazott meg, amelyekre a Szerződések nem mindig ruházták fel világos hatáskörrel az Uniót;

DU.  mivel sajnálatos, bár egyes esetekben elkerülhetetlen volt, hogy az Európai Tanács a kormányközi utat válassza, és az Európai Parlamentet mellőzze, amely pedig fontos szereplőként hozzájárulhatott volna a válságból kivezető út megtalálásához;

DV.  mivel az Unió hatáskörébe tartozó javaslatok esetében a rendes jogalkotási eljárással összhangban kell döntéseket hozni, konzultáció vagy együttdöntés révén teljes körűen bevonva a Parlamentet;

DW.  mivel a Bizottságot a szabályokon alapuló megközelítés keretében – különösen a megerősített stabilitási és növekedési paktumban és a makrogazdasági felügyeleti mechanizmusban foglaltak szerint – megillető végrehajtási hatáskörök a Parlament általi utólagos demokratikus ellenőrzés tárgyát képezik, és azokról el kell számolni a Parlament felé;

DX.  mivel a válság 2009. decemberi kezdete óta létrejött kormányközi eszközöket közösségi szintre kell emelni;

DY.  mivel a gazdasági, monetáris és szociális politika, az adózás, a többéves pénzügyi keret és a saját források tekintetében szélesebb körű demokratikus ellenőrzésre, részvételre és együttdöntésre van szükség; mivel e célból életbe kell léptetni a jelenleg létező áthidaló záradékokat;

DZ.  mivel nem elfogadható, hogy az Európai Parlament elnöke nem lehet jelen az Európai Tanács és az euróövezet csúcstalálkozója üléseinek teljes időtartama alatt; mivel a demokratikus legitimitás ilyen jellegű hiányára sürgősen megoldást kell találni a két intézmény közötti politikai megállapodás révén;

EA.  mivel sürgősen kezelni kell a GMU jelenlegi demokratikus deficitjét, és a bankunió, a költségvetési unió és a gazdasági unió irányába tett minden további lépést szigorúan a fokozott uniós szintű demokratikus legitimitáshoz és elszámoltathatósághoz kell kötni;

EB.  mivel – amennyiben új hatáskörök kerülnek átruházásra uniós szintre vagy kialakításra uniós szinten, illetve ha új uniós intézmények kerülnek létrehozásra – biztosítani kell a Parlament által biztosított megfelelő legitimitást, az általa végzett megfelelő demokratikus ellenőrzést és a felé való elszámoltathatóságot;

EC.  mivel a tagállamok közötti kormányközi megállapodások nem hozhatnak létre az uniós struktúrákkal párhuzamos struktúrákat; mivel valamennyi nemzetközi vagy nemzetek feletti rendszereket létrehozó megállapodást a Parlament általi teljes körű demokratikus ellenőrzésnek kell alávetni;

ED.  mivel az uniós politikák uniós és nemzeti szintű tervezése, irányítása, végrehajtása és betartatása során a teljes körű átláthatóság és a hatékony nyilvános elszámoltathatóság növeléséhez lényeges hozzájárulást jelent annak biztosítása, hogy egy valódi európai statisztikai rendszer jó minőségű európai statisztikát állítson elő, ellenőrizzen és terjesszen;

EE.  mivel az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez fűzött, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. sz. jegyzőkönyv alapján meg kell erősíteni a Parlament és a nemzeti parlamentek közötti együttműködést annak érdekében, hogy javuljon a véleménycsere és a parlamenti tevékenység minősége a GMU irányításának területén, uniós és nemzeti szinten egyaránt; mivel ezt az együttműködést nem szabad egy olyan új vegyes parlamenti testület létrehozásának tekinteni, amely demokratikus és alkotmányos nézőpontból egyszerre lenne hatástalan és jogalap nélküli;

1.  úgy véli, hogy a GMU irányítását be kell illeszteni az Unió intézményi keretébe, ami az említett irányítás eredményességének, valamint a nemzeti és európai politikák közötti jelenlegi politikai szakadék áthidalásának előfeltétele;

2.  felszólít minden intézményt a meglévő Szerződések és azok rugalmassági elemei adta lehetőségek legnagyobb mértékű gyors kihasználásával történő továbblépésre, illetve ezzel egyidejűleg a Szerződés megfelelő módosításainak előkészítésére a jogbiztonság és a demokratikus legitimitás szavatolása érdekében; megismétli, hogy ki kell zárni egy új kormányközi megállapodás lehetőségét;

3.  hangsúlyozza, hogy sem a meglévő Szerződések, sem a jövőbeli szerződésmódosítások alapján javasolt intézkedéseknek nem szabad kizárniuk a csatlakozás lehetőségét, és garantálniuk kell az Unió integritását;

4.  felszólítja a Tanácsot – amely a megbízást adta „A cél a valódi gazdasági és monetáris unió” című, fent említett jelentés szerzői részére –, hogy haladéktalanul vegye fel az Európai Parlament elnökét a javaslat társszerzői közé a jelentés demokratikus legitimitásának megerősítése érdekében;

5.  üdvözli, hogy – annak ellenére, hogy részvétele eddig pusztán informális volt – a Parlamentnél működő Elnökök Értekezlete felkérte a Parlament illetékes bizottságát, hogy a Parlament nevében az Európai Tanács elnökével tárgyaló három képviselővel (serpával) együttműködésben megvizsgálja a tartalmi javaslatokat;

6.  megerősíti, hogy teljes mértékben ki fogja használni azon előjogát, hogy a Szerződések módosítására irányuló javaslatot nyújthat be a Tanácsnak, amelyet a későbbiekben egy konventnek kell megvizsgálnia a valódi GMU létrehozásának kiteljesítése érdekében, különösen a gazdaságpolitika területén az Unió hatásköreinek bővítésével, az Unió saját forrásainak és költségvetési kapacitásának, valamint a Bizottság szerepének, demokratikus elszámoltathatóságának és a Parlament előjogainak megerősítésével;

7.  felkéri a nemzeti parlamenteket, hogy még azelőtt kezdjék el kormányuk pénzügyi és reformterveinek előkészítési folyamatát, mielőtt ezeket az Unió elé terjesztenék; javasolni szándékozik a konventnek, hogy a nemzeti parlamentekre az EUSZ 12. cikke alapján háruló funkciókat egészítsék ki kimondottan ezzel a felelősséggel is;

8.  felszólítja a Tanács elnökét, hogy a küszöbön álló jogalkotási kezdeményezéseket a Lisszaboni Szerződés szerinti – a Tanács által akadályozott – rendes jogalkotási eljárás keretében haladéktalanul zárja le és fogadja el a Parlamenttel egyetértésben, különösen azokat, amelyek a CRD IV-csomagra (tőkekövetelmények) és a nemzeti betétbiztosítási rendszerekre irányulnak;

9.  úgy véli, hogy a bankunió, a költségvetési unió és a gazdasági unió irányába tett minden további lépés előfeltétele a GMU irányítása tekintetében a demokratikus legitimációnak és az uniós szintű elszámoltathatóságnak a Parlament megerősített szerepén keresztül történő jelentős javítása;

10.  megítélése szerint a meglévő Szerződések értelmében egyszerűen az EUMSZ 121. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben a 136. cikk alapján kötelezővé lehet tenni és az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése alá lehet vonni azon tagállamok költségvetési felügyeletének koordinálását és felügyeletét, amelyek pénzneme az euró, de alkotmányossági szempontból ezt a lépést csak akkor szabad fontolóra venni, ha ez jelentősen erősítené a Parlament szerepét az EUMSZ 121. cikke (3) és (4) bekezdésének részletes végrehajtását illetően, valamint a multilaterális felügyeleti eljárás kiteljesítése és az EUMSZ 290. cikke alapján hozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal történő végrehajtása érdekében; emlékeztet arra, hogy a Szerződések értelmében az európai uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a magas szintű foglalkoztatás előmozdítását és a megfelelő szociális védelem garanciáját, nevezetesen azáltal, hogy a meglévő stratégiákra alapozva a tagállamok számára új iránymutatásokat vezetünk be, köztük társadalmi és gazdasági referenciaértékeket a gazdaságaik fő pilléreire alkalmazandó minimális normákkal;

11.  véleménye szerint a valódi gazdasági és monetáris unió nem korlátozódhat egy szabályrendszerre, hanem konkrét saját forrásokon (beleértve a pénzügyi tranzakciós adót) alapuló, nagyobb költségvetési kapacitást kíván meg, amelynek az uniós költségvetés keretében a növekedést és társadalmi kohéziót kell támogatnia, orvosolva a közvetlenül a monetáris unióhoz kapcsolódó egyensúlyhiányt, strukturális divergenciákat és pénzügyi vészhelyzeteket, illetve az uniós költségvetés közös politikák finanszírozására irányuló hagyományos funkcióinak sérelme nélkül;

12.  véleménye szerint a meglévő Szerződések értelmében az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezetbeli országokra nézve kötelező gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását; hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét; intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

13.  miközben megerősíti azon szándékát, hogy a nemzeti parlamentekkel az 1. sz. jegyzőkönyv alapján folytatott együttműködést megerősítse, hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést nem szabad egy olyan új vegyes parlamenti testület létrehozásának tekinteni, amely demokratikus és alkotmányos nézőpontból egyszerre lenne hatástalan és jogalap nélküli; hangsúlyozza a Parlament – mint parlamenti testület – teljes uniós szintű legitimációját a megerősített és demokratikus GMU-irányítás vonatkozásában;

14.  kéri a Bizottságot, hogy az összes érdekelt féllel folytatott konzultációt követően – és figyelemmel a Parlament társjogalkotói szerepére – mielőbb nyújtson be a Parlamenthez az ezen állásfoglalás mellékletében ismertetett részletes ajánlások követéséről szóló jogszabályokra irányuló javaslatokat;

15.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és az Unió polgárainak alapvető jogait;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy azon intézkedéseken túlmenően, amelyeket a meglévő Szerződések alapján gyorsan meg lehet és meg is kell hozni, készítsen jegyzéket azokról az intézményi fejlesztésekről, amelyek szükségesnek bizonyulhatnak a GMU struktúrájának megerősítése érdekében, a Parlament szerepének növelésére épülő integrált pénzügyi keret, integrált költségvetési keret és integrált gazdaságpolitikai keret iránti igény alapján;

17.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben foglalt részletes ajánlásokat a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az eurócsoport elnökének, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1.  Integrált pénzügyi keret

1.1. ajánlás: Közös felügyeleti mechanizmus

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A Bizottság közös európai felügyeleti mechanizmusra vonatkozó jelenlegi javaslatát a lehető leghamarabb el kell fogadni annak érdekében, hogy biztosítsa a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális szabályok, valamint a kockázat-ellenőrzési és kockázatmegelőzési intézkedések hatékony alkalmazását Unió-szerte.

A javaslat jogalapjának, formájának és tartalmának biztosítania kell az összes tagállamnak az egységes európai felügyeleti mechanizmusban való teljes körű részvételének lehetőségét oly módon, hogy garantálja azon tagállamok teljes körű részvételét a döntéshozatali folyamatban, amelyek pénzneme nem az euró, garantálva a kötelezettségek és a döntéshozatalra gyakorolt hatások közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot.

Az euróövezetbeli tagállamoknak az európai felügyeletben való részvételét kötelezővé kell tenni.

A javaslatot az Európai Parlament kiterjedt demokratikus ellenőrzése alá kell vonni, a Szerződések keretein belül.

Amennyiben az Európai Parlament együttdöntési szerepe a „felügyeleti csomag” koncepciója révén nem érhető el, a jogalapnak társjogalkotóként kell bevonnia az Európai Parlamentet. Az EUMSZ 263. cikkével összhangban az Európai Unió Bíróságát fel kell hatalmazni arra, hogy megvizsgálja az EKB harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusainak jogszerűségét, kivéve az ajánlásokat és véleményeket.

A javaslatnak biztosítania kell, hogy az Európai Bankhatóság 1093/2010/EU rendeletben foglalt valamennyi feladatkörének gyakorlása továbbra is uniós szinten történjen, valamint hogy a javaslatok összhangban álljanak az európai felügyeleti hatóságok zavartalan működésével, amint azt az 1093/2010/EU rendelet előirányozza.

A közös felügyeleti mechanizmusnak elszámoltathatónak kell lennie az Európai Parlament és a Tanács felé az európai felügyelet területén hozott intézkedésekért és döntésekért, és be kell számolnia az Európai Parlament illetékes bizottságának. A demokratikus elszámoltathatóság megkívánja többek között azt, hogy a Parlament megerősíthesse a közös felügyeleti mechanizmus felügyelőbizottságának elnökét, aki nyílt kiválasztási eljárás után kerül kiválasztásra, az elnök azon kötelezettségét, hogy jelentést tegyen és meghallgatásokon vegyen részt az Európai Parlamentben, az Európai Parlament azon jogát, hogy írásbeli és szóbeli választ igénylő kérdéseket tegyen fel, valamint az Európai Parlament vizsgálati jogát az EUMSZ értelmében.

A közös európai felügyeleti mechanizmusnak a nemzeti politikai érdekektől függetlenül kell működnie, uniós megbízatás és megfelelő irányítás révén pedig az uniós érdeket kell érvényesítenie a nemzeti érdekek felett.

A közös felügyeleti mechanizmus döntéshozatali folyamatait rendes jogalkotási eljárás keretében a vonatkozó jogalkotási javaslatban kell rögzíteni.

Az európai felügyelet hatáskörének és felelősségi körének a következőkre kell kiterjednie:

   a rendszer részét alkotó országokon belüli hitelintézetek felügyelete, az operatív felelősségi köröknek az európai és a nemzeti felügyeletek közötti világos megosztása mellett, a bankok méretétől és üzleti modelljétől, valamint a felügyeleti feladatok jellegétől függően;
   a belső piac egysége, integritása és nemzetközi versenyképessége fenntartásának szükségességével összhangban álló eljárás, így például annak biztosítása, hogy a tagállamok között a versenynek ne legyenek akadályai;
   a tevékenységei által a belső piaci versenyre és innovációra, az Unió egészének integritására, az Unió globális versenyképességére, a pénzügyi integrációra, a fogyasztóvédelemre és az Unió új munkahely-teremtési és növekedési stratégiájára gyakorolt hatás kellő figyelembevétele;
   a részt vevő tagállamok pénzügyi rendszerén belül minden rész stabilitásának és rugalmasságának, a piacok és a pénzügyi termékek átláthatóságának védelme, valamint a betétesek, befektetők és adófizetők megóvása, figyelembe véve a piacok és az intézményi formák sokféleségét;
   a szabályozói arbitrázs megelőzése és az egyenlő versenyfeltételek garantálása;
   a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése, és adott esetben az Unió képviselete a nemzetközi pénzügyi intézményekben;
   a vonatkozó nemzeti hatóságok tétlensége esetén a szükséges intézkedések meghozatala olyan pénzügyi intézmények szerkezetátalakítása, megmentése vagy felszámolása érdekében, amelyek csődbe jutottak, vagy amelyek csődbe jutása az általános közérdek szempontjából aggodalomra adna okot.

A szupranacionális szintű felügyeletért felelős szervek részére elegendő erőforrást kell juttatni – a személyi állományt is ideértve –, annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezzenek a küldetésük teljesítéséhez szükséges operatív kapacitásokkal.

1.2. ajánlás: Betétbiztosítás

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

Az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalásán alapuló, a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvre (átdolgozás) irányuló jogalkotási eljárást minél hamarabb le lehessen zárni.

A közös európai betétbiztosítási rendszer hosszú távú céljának megfelelően az Unión belüli összes betétbiztosítási rendszerre egységes, szigorú követelményeknek kell vonatkozniuk, hogy egyenlő, átfogó védelmet érjenek el, biztosítsák a betétbiztosítási rendszerek egyforma stabilitását és egyenlő versenyfeltételeket garantáljanak. Csak ezáltal teremtődnek meg a szükséges rugalmasság előfeltételei, amelynek célja, hogy a pénzügyi szektor nemzeti sajátosságai kellő figyelemben részesüljenek.

Fel kell tárni egy működő betétbiztosítási rendszerekből álló olyan közös európai betétbiztosítási rendszer lehetőségeit, amely megfelelő pénzügyi kerettel rendelkezik, és ezáltal erősíti a hitelességet és a betétesek bizalmát, amennyiben egy hatékony szanálási rendszer és egy hatékony felügyeleti mechanizmus működésbe lép.

A magánmegtakarítások védelme érdekében működési szempontból el kell különíteni egymástól a betétbiztosításra, illetve a helyreállításra és szanálásra szolgáló alapokat, és ezzel egyidejűleg biztosítani kell azok hatékony tagolását.

A betétbiztosítási mechanizmusoknak, valamint az európai helyreállítási és szanálási rendszereknek erőteljes, elsősorban előzetesen is meglévő pénzügyi struktúrával kell rendelkezniük, amely az ágazattól származó és az egyes pénzügyi intézmények által nyújtott, az adott intézmény kockázatosságát tükröző mértékű hozzájárulásokon alapul, a közpénzek pedig csak végső óvintézkedésként szolgálhatnak a lehető legkisebb mértékben.

1.3. ajánlás: Helyreállítás és szanálás

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló irányelvre irányuló jelenlegi javaslatot mihamarabb el kell fogadni annak érdekében, hogy létrejöjjön a helyreállítási intézkedések alkalmazására szolgáló európai rendszer, valamint középtávon megnyíljon az út egy egységes európai helyreállítási és szanálási rendszer létrehozása előtt. Figyelembe kell venni, hogy bizonyos banki ágazatok már rendelkeznek teljes körű védelmi mechanizmusokkal, valamint helyreállítási és szanálási eszközökkel, amelyeket el kellene elismerni, támogatni kellene és meg kellene említeni a jogalkotási aktuson belül.

Egy hatékony helyreállítási rendszer és szanálási rendszer általános céljának arra kell irányulnia, hogy minimálisra csökkentse az adófizetők pénzének bankintézmények helyreállítására és szanálására való esetleges felhasználását.

A magánmegtakarítások védelme érdekében működési szempontból el kell különíteni egymástól a betétbiztosításra, illetve a helyreállításra és szanálásra szolgáló alapokat, és ezzel egyidejűleg biztosítani kell azok hatékony tagolását.

A helyreállítási és szanálási rendszereknek, valamint a betétbiztosítási mechanizmusoknak erőteljes, elsősorban előzetesen is meglévő pénzügyi struktúrával kell rendelkezniük, amely az ágazattól származó és az egyes pénzügyi intézmények által nyújtott, az adott intézmény kockázatosságát tükröző mértékű hozzájárulásokon alapul, a közpénzek pedig csak végső óvintézkedésként szolgálhatnak a lehető legkisebb mértékben.

A javaslatnak összhangban kell állnia a banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelésről elfogadott, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2010. július 7-i európai parlamenti állásfoglalás egyéb szempontjaival is, így például a fizetésképtelenségi jogszabályok harmonizálásával, a közös kockázatértékelésekkel, a közös eszköztárral és a fokozatos beavatkozás elvével.

1.4. ajánlás: A bankunió további elemei

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

   azon követelmény, hogy szükség esetén bizonyos különösen kockázatos pénzügyi tevékenységet jogi szempontból el kell választani a bankcsoporton belül a betétgyűjtő bankoktól a Liikanen-jelentésnek megfelelően;
   egy „azonos kockázatok, azonos szabályok” elvén alapuló szabályozási keret kialakítása, amely biztosítja, hogy a szabályozó hatóságok jogköre a bankszerű tevékenységeket folytató és a bankokkal kapcsolatban álló nem banki szervezetekre is kiterjedjen;
   a bankok pénzügyi helyzetét vizsgáló hiteles és rendszeres stressztesztek elvégzése, ami előmozdítja a problémák korai feltárását és a beavatkozás hatékony dimenzionálását;
   az összes bank prudenciális felügyeletére szolgáló egységes, közös szabálykönyv, valamint a további pénzügyi széttöredezettség megelőzésére hivatott egységes makroprudenciális keret kidolgozása.

2.  Integrált költségvetési keret

2.1. ajánlás: A kettes csomag

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A Bizottság számára a következő területeken elő kell írni, hogy hatékonyan hajtsa végre a kettes csomagról folytatott háromoldalú tárgyalások keretében az Európai Parlament és a Tanács között a jövőben elérendő kompromisszumokat:

   közös költségvetési ütemterv létrehozása;
   a nemzeti költségvetési keretek reformja;
   a költségvetési tervek értékelése, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez kapcsolódó állami beruházások és kiadások minőségi értékelését is ideértve;
   gazdasági partnerségi programok létrehozása;
   szorosabb nyomon követés azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euró, és amelyekkel szemben túlzott hiány esetén követendő eljárás folyik;
   szorosabb nyomon követés azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euró, és amelyeknél fennáll annak a kockázata, hogy nem teljesítik a túlzott hiány esetén követendő eljárás alapján fennálló kötelezettségüket;
   hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátására vonatkozó jelentéstétel;
   olyan programokat meghatározó kezdeményezés kidolgozása, amely a GDP mintegy 1%-ának megfelelő, a fenntartható növekedés fokozására, valamint a szükséges szerkezeti reformok kiegészítésére irányuló további hosszú távú beruházás megvalósításához szükséges;

2.2. ajánlás: A költségvetési paktum közösségi hatáskörbe vonása

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján és az EUSZ, illetve az EUMSZ értelmében a költségvetési paktumot mielőbb át kell ültetni másodlagos uniós jogszabályokba.

2.3. ajánlás: Adózás

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

Az egyre szorosabb gazdasági, adóügyi és költségvetési unión belül még többet kell tenni az adózási rendszerek összehangolása, valamint a tagállamok közötti ártalmas adóverseny kezelése érdekében, amely egyértelműen ellentétes a belső piac logikájával. Először is, ha a megbeszélések nem vezetnek kompromisszumhoz, a megerősített együttműködést gyakrabban kell alkalmazni az adózás területén (például egy közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) vagy pénzügyi tranzakciós adó létrehozására), mivel a harmonizált adózási keretrendszerek fokozzák a költségvetési politikai integrációt.

2.4. ajánlás: Egy saját forrásokból finanszírozott központi európai költségvetés

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A politikai lehetőségek megfogalmazásakor a Bizottságtól és a Tanácstól meg kell követelni, hogy figyelembe vegyék az Európai Parlament többéves pénzügyi keretre és saját forrásokra vonatkozó álláspontjait. Az Európai Parlament több alkalommal is kifejezésre juttatta, hogy sürgős szükség van a saját források rendszerének reformjára, valamint az EUMSZ szelleméhez és betűjéhez való visszatérésre, kimondva azt, hogy az uniós költségvetés finanszírozására kizárólag saját forrásokból kerül sor.

Sürgősen foglalkozni kell az uniós költségvetés finanszírozásának szükségletei és a költségvetések tagállamokban esedékes szükséges megszilárdítása között fennálló konfliktushelyzettel. Eljött tehát az idő, hogy az Unió fokozatosan visszatérjen egy olyan helyzethez, ahol az uniós költségvetés finanszírozása valódi saját forrásokból történik, megkönnyítve ezzel a nemzeti költségvetések helyzetét; Arra is emlékezni kell, hogy 2007. március 29-i, 2011. június 8-i, 2012. június 13-i és 2012. október 23-i állásfoglalásában az Európai Parlament kifejtette nézeteit arról, hogy mit jelent a valódi saját források rendszere, illetve, hogy hogyan lehet egy ilyen rendszert a nemzeti szinten rövid távon szükséges pénzügyi konszolidációval összeegyeztethetővé tenni.

Az Unión belüli további költségvetési koordinációhoz az Unió célkitűzéseit tükröző, az Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok költségvetési elszámolásaira vonatkozó konszolidált adatokra van szükség. A Bizottságnak ezért ezeknek a konszolidált adatoknak a létrehozását jogalkotási javaslatokba kell foglalnia.

2.5. ajánlás: Fokozatos átvezetés egy adósság-visszavásárlási alapba

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A túlzott hiányt fokozatosan egy adósság-visszavásárlási alapba kell átvezetni a német Gazdasági Szakértői Tanács javaslata alapján, amely egy olyan alap ideiglenes létrehozását javasolja, amelyet a bizonyos feltételeket teljesítő tagállamok adósságának 60%-át meghaladó részből kellene fenntartani; az adósság mintegy 25 éves időtartamon át kerülne visszavásárlásra; így egy olyan alap jönne létre az összes jelenlegi mechanizmus megerősítése mellett, amely a jövőben elősegítené a tagállamok teljes adósságának 60% alatt való tartását.

2.6. ajánlás: Az adóelkerülés elleni küzdelem

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A tőke szabad mozgása nem használható fel az adóelkerülés eszközeként, különösen azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euró, és amelyek az euróövezetben pénzügyi stabilitásukat tekintve súlyos nehézségekkel küzdenek, illetve amelyeket súlyos nehézségek fenyegetnek. A Bizottságnak ezért – az adócsalás és adóelkerülés, valamint az agresszív adótervezés elleni küzdelem fokozására irányuló, 2012. június 27-i fontos kezdeményezésével összhangban – le kell zárnia a nemzetközi megállapodás fordulóit, és javaslatokat kell előterjesztenie az adóhatóságok közötti együttműködés és koordináció javítására.

A megerősített együttműködés keretében pénzügyi tranzakciós adót kell kialakítani, összhangban az EUMSZ 326–333. cikkével.

2.7. ajánlás: Az Európai Stabilitási Mechanizmus demokratikus felügyeletének biztosítása

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

Az ESM-nek fejlődése során egyre inkább el kell mozdulnia a közösségi módszer alapján megvalósuló irányítás felé, és az Európai Parlament felé elszámoltathatónak kell lennie. A kulcsfontosságú döntéseket – így például pénzügyi támogatás tagállamoknak történő odaítélését, valamint a megállapodások megkötését – az Európai Parlamentnek megfelelően meg kell vizsgálnia.

Az egyetértési megállapodások végrehajtásának biztosítására kinevezett trojkát hivatalba lépése előtt meg kell hallgatnia az Európai Parlamentnek, és rendszeresen be kell számolnia az Európai Parlamentnek, amelynek demokratikus felügyelete alá tartozik.

2.8. ajánlás: A költségvetési koordináció demokratikus elszámoltathatóságának és legitimitásának biztosítása

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A fiskális politikák közötti koordináció érdekében létrehozott minden új mechanizmushoz megfelelő rendelkezéseket kell társítani a demokratikus elszámoltathatóság és legitimitás biztosítása érdekében.

3.  Integrált gazdaságpolitikai keret

3.1. ajánlás: A gazdaságpolitika fokozottabb előzetes koordinációja és az európai szemeszter javítása

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A Bizottságnak gondoskodnia kell a kettes csomagról folytatott háromoldalú tárgyalások során az Európai Parlament és a Tanács között a jövőben elérendő kompromisszumok átfogó végrehajtásáról.

Körültekintően fel kell tárni az európai szociális védelemre és a minimális szociális normákra irányuló uniós eszközöket, beleértve a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség kezelését, például egy európai ifjúsági foglalkoztatási garanciarendszert.

A Bizottságnak a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően haladéktalanul javaslatokat kell kidolgoznia azzal a céllal, hogy másodlagos jogszabályokba ültesse át az állam- és kormányfők által egy „növekedési és foglalkoztatási paktummal” kapcsolatban 2012. június 28-án tett kötelezettségvállalásokat. Különösen fontos, hogy a gazdasági koordináció keretrendszere kellőképpen figyelembe vegye a tagállamok kötelezettségvállalásait, amelyek szerint „a Stabilitási és Növekedési Paktumot tiszteletben tartva és az országra jellemző körülményeket figyelembe véve törekednek a differenciált, a növekedést elősegítő költségvetési konszolidációra”, valamint hogy „különös figyelmet fordítanak a gazdaság növekedési potenciáljához közvetlenül kapcsolódó, a jövőbeli fejlődést célzó területekre irányuló beruházásokra”.

A Bizottságnak tisztáznia kell az éves növekedési jelentés helyzetét. Az európai szemeszternek magában kell foglalnia az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.

Az Unión belüli további költségvetési koordinációhoz az Unió célkitűzéseit tükröző, az Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok költségvetési elszámolásaira vonatkozó konszolidált adatokra van szükség. A Bizottságnak ezért ezeknek a konszolidált adatoknak a létrehozását jogalkotási javaslatokba kell foglalnia.

Az európai szemeszter különféle lépéseinek megfontolása alapján – a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktumban, valamint a makrogazdasági felügyeleti mechanizmusban rögzítettek szerint – meg kell vizsgálni további jogszabályok szükségességét, az alábbiak figyelembevételével:

   a belső piac fejlesztése és megerősítése, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása központi szerepet játszik a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzésében, a versenyképesség növelésében és a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelésében. A Bizottságtól ezért meg kell követelni, hogy éves növekedési jelentésében vegye figyelembe, hogy a tagállamoknak milyen lépéseket kell még megtenniük a belső piac kiteljesítése érdekében;
   a nemzeti reformprogramokat (NRP-k) és a nemzeti stabilitási programokat (NSP-k) szorosabban össze kell kapcsolni. A megfelelő nyomon követésnek biztosítania kell az NRP-k és az NSP-k koherenciáját;
   az európai szemeszternek az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében nagyobb szinergia kialakítását kell lehetővé tennie az uniós és a tagállami költségvetések között; ezzel együtt az európai szemesztert oly módon kell fejleszteni, hogy erőforrás-hatékonysági mutatókat is magában foglaljon;
   fokozni kell a regionális és helyi hatóságoknak, valamint a partnereknek a vonatkozó programok tervezésébe és végrehajtásába való bevonását, ezáltal minden szinten növelve a stratégia céljaiért érzett felelősséget, egyúttal pedig biztosítva helyi szinten a stratégia célkitűzéseinek és eredményeinek jobb ismertségét;
   a Bizottságnak minden évben december 1-jéig el kell fogadnia az éves növekedési jelentést és a riasztási mechanizmusról szóló jelentést, amelyeknek külön fejezetben kell foglalkozniuk az euróövezettel. A Bizottságnak teljes körűen ismertetnie kell a mögöttes makrogazdasági módszertanokat és feltételezéseket;
   a Bizottságnak az éves növekedési jelentésben egyértelműen értékelnie kell az Unió és az egyes tagállamok főbb gazdasági és költségvetési problémáit, javaslatokat kell tennie ezek áthidalását célzó kiemelt intézkedésekre, továbbá meg kell határoznia az Unió és a tagállamok által a megerősített versenyképesség és a hosszú távú beruházások támogatása, a fenntartható növekedés előtt álló akadályok felszámolása, a Szerződésekben és a jelenlegi Európa 2020 stratégiában rögzített célok megvalósítása, a hét kiemelt kezdeményezés végrehajtása és a makrogazdasági egyensúlyhiányok csökkentése érdekében tett kezdeményezéseket;
   a tagállamoknak és régióiknak szorosabban be kell vonniuk különösen a nemzeti és regionális parlamenteket, a szociális partnereket, az állami hatóságokat és a civil társadalmat a nemzeti reform-, fejlesztési és kohéziós programok kialakításába, és rendszeresen konzultálniuk kell velük;
   a Bizottságnak az éves növekedési jelentésben kifejezetten számba kell vennie az uniós szinten, illetve a tagállamokban végrehajtott főbb gazdaságpolitikai intézkedések lehetséges továbbgyűrűző, határokon átnyúló hatásait;
   az európai szemeszterért felelős biztosoknak meg kell vitatniuk az éves növekedési jelentést az illetékes európai parlamenti bizottságokkal, a jelentések Bizottság által történő elfogadását követően;
   a Tanácsnak júliusban ismertetnie kell az Európai Parlament illetékes bizottságával minden lényeges változtatást, amelyet a Bizottság által javasolt országspecifikus ajánlásokban végrehajtott; a Bizottságnak részt kell vennie e meghallgatáson és véleményt kell nyilvánítania a helyzetről;
   a tagállamoknak a lehető legrészletesebb információkat kell szolgáltatniuk a nemzeti reformprogramokban előírt, a kitűzött nemzeti célok elérését szolgáló intézkedésekről és eszközökről, ideértve a végrehajtás határidejét, a várt hatásokat, az esetleges továbbgyűrűző hatásokat, a sikertelen végrehajtás kockázatait, a költségeket és adott esetben az uniós strukturális alapok igénybevételét is;
   az ösztönző mechanizmusok megerősítenék a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét.

3.2. ajánlás: Európai szociális paktum

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A Szerződések értelmében az uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a magas szintű foglalkoztatás előmozdítását és a megfelelő szociális védelem garanciáját.

Az euróövezetben a költségvetési fegyelem kötelező felügyeletére vonatkozó egyedi szabályok kiegészíthetik – és ki is kell egészíteniük – a fiskális és makrogazdasági referenciaértékeket foglalkoztatási és szociális referenciaértékekkel, annak érdekében, hogy megfelelő uniós pénzügyi rendelkezések útján biztosítsák a fent említett rendelkezés megfelelő végrehajtását.

Az európai szociális paktumot az alábbiak előmozdítása érdekében kell kialakítani:

   a fiatalok foglalkoztatása, beleértve az olyan kezdeményezéseket, mint egy európai ifjúsági foglalkoztatási garanciarendszer;
   a közszolgáltatások magas szintű és megfelelő finanszírozása;
   tisztességes megélhetést biztosító bérek;
   megfizethető és szociális lakhatáshoz való hozzáférés;
   szociális védelmi küszöb, amely jövedelemtől függetlenül egyetemes hozzáférést biztosít a létfontosságú egészségügyi szolgáltatásokhoz;
   szociális jegyzőkönyv végrehajtása az alapvető szociális és munkajogok védelme érdekében;
   a szerkezetátalakítás szociálisan érzékeny és felelősségteljes módon történő elvégzésére szolgáló európai normák;
   új egészségügyi és egészségvédelmi stratégia, amely a stresszhez köthető betegségeket is magában foglalja;
   egyenlő értékű munkáért azonos fizetés és egyenlő jogok mindenki számára.

4.  A demokratikus legitimitás és elszámoltathatóság megerősítése

4.1. ajánlás: A gazdasági párbeszéd

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

A Bizottság számára elő kell írni, hogy átfogóan hajtsa végre a kettes csomagról folytatott háromoldalú tárgyalások keretében az Európai Parlament és a Tanács között a jövőben elérendő kompromisszumokat.

4.2. ajánlás: Európai pénzügyi óvintézkedések

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

Az EFSF/ESM és bármilyen hasonló jövőbeni struktúra műveleteit az Európai Parlament és a Számvevőszék rendszeres demokratikus ellenőrzésének és felügyeletének kell alávetni, az OLAF bevonásával. Az ESM-et közösségi irányítás alá kell vonni.

4.3. ajánlás: A Európai Parlament és a parlamentközi együttműködés szerepének növelése az európai szemeszter keretében

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

–  Az Európai Parlament elnöke az Európai Tanács tavaszi ülésén ismerteti a Parlament éves növekedési jelentésre vonatkozó meglátásait. Tárgyalásokat kell folytatni egy az Európai Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonásáról szóló intézményközi megállapodásról.

–  A Bizottságnak és a Tanácsnak jelen kell lennie, amikor parlamentközi megbeszélésekre kerül sor a nemzeti parlamentek képviselői és az Európai Parlament képviselői között a szemeszter kulcsfontosságú időpontjaiban (vagyis az éves növekedési jelentés közzététele után és az országspecifikus ajánlások kiadása után), lehetővé téve ezzel a nemzeti parlamentek számára, hogy figyelembe vegyék az európai szempontokat a nemzeti költségvetések megvitatásakor.

4.4. ajánlás: Az átláthatóság, a legitimitás és az elszámoltathatóság fokozása

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

–  az átláthatóság megerősítése érdekében az Ecofin Tanács és az eurócsoport számára elő kell írni, hogy üléseik előtt továbbítsák az Európai Parlamentnek főbb belső dokumentumaikat, napirendjeiket és háttéranyagaikat; ezen túlmenően, az eurócsoport elnökének rendszeresen meg kell jelennie a Parlament előtt, például az Európai Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának égisze alatt megrendezett meghallgatások keretében;

   az Európai Parlamentet teljes körűen be kell vonni a négy elnök jelentésének jövőbeni megfogalmazásába, összhangban a közösségi módszerrel; ez a bevonás megszervezhető a munkacsoportok szintjén (előkészítő munka), valamint elnöki szinten is (döntéshozatal);
   az Európai Parlament elnökét meg kell hívni az Európai Tanács üléseire és az euróövezet csúcstalálkozóira;
   amennyiben új hatáskörök kerülnek átruházásra uniós szintre vagy kialakításra uniós szinten, illetve új uniós intézmények kerülnek létrehozásra, biztosítani kell az Európai Parlament által gyakorolt megfelelő demokratikus ellenőrzést és a felé való elszámoltathatóságot;
   az Európai Parlamentnek meghallgatást kell tartania, és hozzá kell járulnia az ESM elnökének kinevezéséhez. Az elnöknek rendszeresen be kell számolnia az Európai Parlamentnek;
   a Bizottság trojkába küldött képviselőjét (képviselőit) hivatalba lépése (lépésük) előtt meg kell hallgatni az Európai Parlamentben, és rendszeresen be kell számolnia (számolniuk) az Európai Parlamentnek;
   a gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos szerepének megerősítését, vagy egy európai kincstári hivatal létrehozását a demokratikus elszámoltathatóságot és legitimitást lehetővé tevő megfelelő eszközökkel kell összekötni, az Európai Parlament jóváhagyási és ellenőrzési eljárásait is ideértve;
   kizárólag a közösségi módszer, az uniós jog és az uniós intézmények tiszteletben tartása biztosíthatja a demokratikus elszámoltathatóság és legitimitás tiszteletben tartását az Unióban; a Szerződések értelmében a GMU-t csak az Unió hozhatja létre;
   az Unió pénzneme az euró, parlamentje pedig az Európai Parlament; a GMU jövőbeli alakítása során el kell ismerni, hogy európai szinten az Európai Parlament az elszámoltathatóság központi szerve;
   a Parlamentet – a közösségi módszernek megfelelően – teljes körűen be kell vonni a GMU jövőjére vonatkozó tervek kialakításának folyamatába.

A GMU erősítésére vonatkozó összes határozatot az Európai Unióról szóló szerződés alapján kell meghozni, mivel a közösségi módszertől való bárminemű eltérés, illetve a kormányközi megállapodások fokozott alkalmazása megosztaná és gyengítené az Uniót és benne az euróövezetet is.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.


Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2011. évi munkája
PDF 222kWORD 57k
Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2011. évi munkájáról (2012/2048(INI))
P7_TA(2012)0431A7-0328/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra (a cotonoui partnerségi megállapodás)(1), amelyet 2005. június 25-én Luxembourgban és 2010. június 22-én Ouagadougouban módosítottak(2),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés (KPK) 2003. április 3-án elfogadott(3), és legutóbb 2011. május 18-án Budapesten (Magyarország) módosított(4) eljárási szabályzatára,

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek) szóló, a KPK által 2007. november 22-én elfogadott Kigali (Ruanda) Nyilatkozatra(6),

–  tekintettel a KPK által 2009. december 3-án Luandában (Angola) elfogadott, az AKCS–EU partnerségi megállapodás (a cotonoui partnerségi megállapodás) második felülvizsgálatáról szóló nyilatkozatra(7),

–  tekintettel a KPK közép-afrikai regionális ülésének keretében 2011. április 29-én Yaoundéban (Kamerun) elfogadott kiáltványra(8),

–  tekintettel a KPK Budapesten (2011. májusban) elfogadott alábbi állásfoglalásaira: demokratikus lázadások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten: következmények az AKCS-országokra, Európára és a világra nézve; az elefántcsontparti helyzet; a demokrácia jövőjével kapcsolatos kihívások és az alkotmányos rend tiszteletben tartása az uniós, illetve AKCS-országokban; a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) költségvetési támogatás útján történő nyújtása az AKCS-országokban; valamint vízszennyezés,

–  tekintettel a KPK Budapesten (2011. májusban) elfogadott alábbi nyilatkozataira: a Puszanban (Dél-Korea) 2011 végén a segélyhatékonyság témájában negyedik alkalommal megrendezendő magas szintű fórum; az AIDS-szel foglalkozó, 2011. júniusi magas szintű ülésre(9) figyelemmel az egyetemes hozzáférés érdekében tett együttes fellépés,

–  tekintettel a KPK Loméban (2011. novemberben) elfogadott alábbi állásfoglalásaira: a Lisszaboni Szerződésnek az AKCS–EU partnerségre gyakorolt hatása; az adósság fejlesztési finanszírozásra gyakorolt hatása az AKCS-országokban; a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadása a fejlődő országokban; az élelmiszerválság Afrika szarván, különösen Szomáliában; valamint az arab tavasznak a szomszédos szubszaharai államokra gyakorolt hatása(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0328/2012),

A.  mivel a főképviselő/alelnök biztosította, hogy az Unió Tanácsának a közgyűlés ülésein miniszteri szinten kell képviseltetnie magát, valamint tisztázta, hogy az, hogy a Kinshasában 2010-ben megrendezett 20. ülésen nem képviseltette magát egyszeri alkalom volt; mivel az Unió Tanácsa 2011-ben mindkét ülésen miniszteri szinten jelen volt;

B.  mivel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés a legnagyobb olyan parlamenti szerv, amely északi és déli országokat egyaránt magában foglal;

C.  tekintettel a magyar elnökség és a különböző helyi hatóságok a szervezethez és a 21. budapesti ülés tartalmához való kiváló hozzájárulására;

D.  mivel 2011-ben két tényfeltáró missziót szerveztek, egyet Kelet-Timorba, egy másikat pedig a Busanban, Dél-Koreában megrendezett negyedik, segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű fórumra;

E.  mivel a cotonoui partnerségi megállapodás 2010. évi felülvizsgálata értékes lehetőséget kínált a KPK szerepének és regionális dimenziójának megerősítésére, valamint a parlamenti ellenőrzés kialakítására az AKCS-régiókban és -országokban; mivel a megállapodás felülvizsgálatának ratifikálása 2011 végére nem fejeződött be;

F.  mivel a cotonoui megállapodásnak megfelelően a 8. cikk szerinti politikai párbeszédet a KPK bevonásával kell folytatni;

G.  mivel a KPK 2011-ben Kamerunban megrendezett regionális ülése igen sikeresnek bizonyult, és a fent említett yaoundéi kiáltvány elfogadásához vezetett, amely különösen felhívja a figyelmet a képviselőknek a nemi erőszak elterjedésével, általánossá válásának kockázataival és széles körű büntetlenségével kapcsolatos felháborodására;

H.  mivel az Európai Parlament által elfogadott, a parlamenti asszisztensek utazására vonatkozó új szabályok miatt lehetetlenné vált, hogy az asszisztensek a missziók során segítsék a képviselőket;

1.  üdvözli, hogy a KPK 2011-ben továbbra is biztosította a keretet egy nyílt, demokratikus és mélyreható párbeszédhez az Európai Unió és az AKCS-országok között a cotonoui partnerségi megállapodásról és annak végrehajtásáról, a gazdasági partnerségi megállapodásokat is ideértve;

2.  hangsúlyozza a KPK ülések uniós tagállamokban, rotációs alapon tartott üléseinek hozzáadott értékét, valamint úgy véli, hogy ezt a 2003 óta működő rotációt a jövőben is folytatni kell;

3.  gratulál a magyar elnökség 21. üléshez – különösen a munkacsoportokhoz – való aktív hozzájárulásához;

4.  hangsúlyozza, hogy jobban oda kell figyelni az AKCS–EU KPK munkájának eredményeire, valamint biztosítani kell a koherenciát a KPK és az EP állásfoglalásai között; aggasztónak találja az európai parlamenti képviselők részvételének visszaesését, különösen a KPK bizottsági üléseinek esetében, és kéri az európai parlamenti képviselők nagyobb arányú bevonását a KPK üléseibe és tevékenységeibe; fokozott rugalmasságra szólít fel a KPK ülésein jelen lévő parlamenti asszisztensek részvételének engedélyezése terén, hogy növelni tudják képviselőik munkájának színvonalát;

5.  emlékeztet a főképviselő/alelnök azon kötelezettségvállalására, hogy az Unió Tanácsának a közgyűlés ülésein miniszteri szinten kell képviseltetnie magát; üdvözli az Unió Tanácsának újbóli részvételét 2011. évi ülésein, és elégedetten veszi tudomásul, hogy a főképviselő gondoskodott az Unió Tanácsa szerepének tisztázásáról; kéri az EKSZ és a Bizottság hatásköreinek egyértelműbb elhatárolását a cotonoui partnerségi megállapodás végrehajtása tekintetében;

6.  hangsúlyozza az AKCS nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a nem állami szervek kulcsfontosságú szerepét az országos és regionális stratégiai dokumentumok megfogalmazásában és nyomon követésében, illetve az Európai Fejlesztési Alap (EFA) végrehajtásában, egyúttal pedig felhívja a Bizottságot és az AKCS-országok kormányait, hogy garantálják részvételüket; hangsúlyozza továbbá, hogy szigorú parlamenti ellenőrzésre van szükség a GPM-ekről szóló tárgyalások során és a GPM-ek megkötésekor;

7.  aggályainak ad hangot az uniós tagállamok költségvetési megszorításai miatt, amelyek a fejlesztéspolitikai kiadásokat is érintik; felhívja a KPK-t, hogy a továbbiakban is gyakoroljon nyomást az EU tagállamaira, hogy 2015-re teljesítsék a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-ában meghatározott céljukat; felhívja a KPK képviselőit, hogy jobban fontolják meg a támogatás elosztásának differenciált megközelítését, valamint az erőforrások azon területeken való célzott felhasználását, ahol a szegénység csökkentése érdekében a legszükségesebbnek bizonyulnak;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a parlamenteket be kell vonni a demokratikus folyamatba és a nemzeti fejlesztési stratégiákba; hangsúlyozza kulcsfontosságú szerepüket a fejlesztési politikák kialakításában, nyomon követésében és ellenőrzésében; felhívja a Bizottságot, hogy lássa el az AKCS-országok parlamentjeit minden rendelkezésre álló információval, és nyújtson nekik segítséget a demokratikus ellenőrzés gyakorlásában, különösen a kapacitásépítés révén;

9.  hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a sajtó szabadságát és függetlenségét, ez ugyanis létfontosságú a pluralizmus garantálásához, valamint ahhoz, hogy a demokratikus ellenzéki erők és a kisebbségek részt vehessenek a politikai életben;

10.  felhívja az Európai Uniót és az AKCS-országokat, hogy polgáraikat – és különösen a nőket – ösztönözzék a fejlesztési kérdésekben való részvételre, mivel az előrehaladáshoz létfontosságú a társadalom bevonása; elismeri a nők problémamegoldó és konfliktuskezelő képességeit, továbbá arra sürgeti a Bizottságot és a KPK-t, hogy vonjanak be több nőt a különféle munkacsoportokba, és kiemeli a Női Fórum értékes hozzájárulását e téren;

11.  felhívja a parlamenteket, hogy gyakoroljanak szigorú parlamenti ellenőrzést az EFA felett; kiemeli a KPK ezen vitában kialakított kulcsfontosságú álláspontját, és felszólítja a KPK-t, valamint az AKCS-országok parlamentjeit, hogy aktívan vegyenek részt a vitában, különösen ami a felülvizsgált cotonoui partnerségi megállapodás ratifikálását illeti;

12.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a KPK-t az Ouagadougouban 2010. június 22-én felülvizsgált cotonoui partnerségi megállapodás ratifikálásának aktuális állásáról;

13.  emlékeztet, hogy a cotonoui partnerségi megállapodásnak megfelelően a 8. cikk szerinti politikai párbeszédet a KPK bevonásával kell folytatni, valamint hogy a KPK-t megfelelően kell tájékoztatni és be kell vonni;

14.  ismételten hangsúlyozza egy, az emberi jogokról szóló fokozott, valódi és átfogóbb politikai párbeszéd fontosságát, ideértve a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességet is;

15.  üdvözli a KPK egyre inkább parlamenti – és ezáltal politikai – jellegét, valamint a tagjai által játszott egyre aktívabb szerepet és vitáinak egyre magasabb színvonalát, amelyek elősegítik az AKCS–EU-partnerséghez történő létfontosságú hozzájárulását;

16.  aggasztónak találja a homoszexuálisokkal szembeni erőszak és megkülönböztetés néhány országban tapasztalható fokozódását, és felhívja a KPK-t, hogy megvitatás céljából vegye a kérdést napirendre;

17.  felhívja a figyelmet arra, hogy már megkezdődött a vita az AKCS-csoport 2020 utáni jövőjéről, és hangsúlyozza, hogy a KPK-nak fontos szerepet kell játszania ebben a vitában; kiemeli e tekintetben, hogy tisztázni kell a különböző csoportok jövőbeli szerepét és viszonyait (AKCS, AU, legkevésbé fejlett országok, G-77, regionális csoportosulások); hangsúlyozza az átfogó közös parlamenti felügyelet szükségességét, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény;

18.  kiemeli, hogy a KPK fontosnak tartja a természeti erőforrások kiaknázásának és kereskedelmének átláthatóságát, és hangsúlyozza, hogy a KPK e tekintetben továbbra is szorgalmazni fogja a megfelelő jogszabályokat;

19.  felhívja a KPK-t, hogy a továbbiakban is kövesse nyomon az Észak-Afrikában, valamint a válság által sújtott AKCS-országokban uralkodó helyzetet, és hogy kövesse szorosabb figyelemmel az instabil helyzeteket;

20.  felhívja a KPK-t, hogy a 2010-ben Burundiba küldött sikeres misszióhoz hasonlóan folytassa saját választási megfigyelő misszióinak megszervezését, amennyiben e missziók a KPK kettős legitimitását juttatják kifejezésre, mindeközben biztosítva a KPK választási misszióinak függetlenségét és folytatva az egyéb regionális megfigyelő szervezetekkel való szoros együttműködést;

21.  üdvözli, hogy 2011-ben további regionális ülést tartottak a cotonoui partnerségi megállapodásban, valamint a KPK eljárási szabályzatában előírtaknak megfelelően; úgy véli, hogy ezeken az üléseken valódi eszmecserére kerülhet sor a regionális kérdésekben, beleértve a konfliktus-megelőzést és konfliktusrendezést, a regionális kohéziót és a GPM-tárgyalásokat is; méltatja a sikeres kameruni ülés szervezőit;

22.  üdvözli a munkamódszerekkel foglalkozó munkacsoport munkájának befejezését és az eljárási szabályzat módosításai első változatának budapesti elfogadását, valamint felhívja a KPK Elnökségét, hogy hajtsa végre a munkacsoport fennmaradó ajánlásait annak érdekében, hogy növelje a KPK hatékonyságát és politikai hatását a cotonoui partnerségi megállapodás végrehajtásában és a nemzetközi színtéren egyaránt;

23.  hangsúlyozza a KPK ülései során szervezett helyszíni látogatások jelentőségét, amelyek kiegészítik az ülésszak keretében folytatott vitákat;

24.  felhívja a KPK-t, hogy mérlegelje tovább találkozói megszervezésének költségeit;

25.  üdvözli az Európai Parlament és a parlamenti közgyűlés képviselőinek részvételét az Európai Unió Tanácsának lengyel elnöksége által szervezett, a fejlesztési együttműködéssel foglalkozó miniszterek informális tanácsában 2011. július 14–15-én Sopotban, és felhívja az Európai Unió Tanácsának jövőbeli elnökségeit, hogy hasonlóan járjanak el;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a KPK Elnökségének, valamint Magyarország és Togo kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(2) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(3) HL C 231., 2003.9.26., 68. o.
(4) DV\875101.
(5) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
(6) HL C 58., 2008.3.1., 44. o.
(7) HL C 68., 2010.3.18., 43. o.
(8) APP 100.945.
(9) HL C 327., 2011.11.10., 42. o.
(10) HL C 145., 2012.5.23., 21. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat