Az Európai Parlament 2012. november 21-i határozata Tonio Borg európai bizottsági tagságának jóváhagyásáról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkének második bekezdésére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 6. pontjára(1),

–  tekintettel John Dalli bizottsági tagságról való, 2012. október 16-án benyújtott lemondására,

–  tekintettel a Tanács 2012. október 25-i levelére, amelyben a Tanács konzultált a Parlamenttel a Tonio Borgnak a Bizottság tagjává történő kinevezésére vonatkozó, a Bizottság elnökével egyetértésben meghozandó határozatról,

–  tekintettel Tonio Borgnak a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által vezetett 2012. november 13-i meghallgatására, amelyen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság társbizottságként vett részt, és tekintettel az azt követően készített értékelő nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkére és XVII. mellékletére,

1.  jóváhagyja Tonio Borg kinevezését az Európai Bizottság tagjává a Bizottság hátralévő hivatali idejére, 2014. október 31-ig;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i állásfoglalása az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Bizottság) szóló tanácsi álláspontról (16398/2012 – C7-0383/2012 – 2012/2242(BUD))

P7_TA(2012)0433 A7-0381/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) („költségvetési rendelet”), és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2011. december 1-jén fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Európai Bizottság) szóló tanácsi álláspontról szóló, 2012. június 12-i állásfoglalására,(4) és különösen annak (2) bekezdésére,

–  tekintettel a 2012-es költségvetési eljárás keretében a kifizetési előirányzatok vonatkozásában mindhárom intézmény által jóváhagyott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság által 2012. szeptember 19-én előterjesztett, az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2012)0536),

–  tekintettel az 5/2012. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontra, amelyet a Tanács 2012. november 20-án állapított meg (16398/2012 – C7-0383/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0381/2012),

A.  mivel az 5/2012. sz. költségvetés-módosítási tervezet az EU Szolidaritási Alapjának (EUSZA) kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban 670 192 359 EUR összegben történő igénybevételére vonatkozik az Emilia-Romagnában (Olaszország) bekövetkezett 2012. májusi földrengésekhez kapcsolódóan,

B.  mivel az 5/2012. sz. költségvetés-módosítási tervezet célja ennek a költségvetési kiigazításnak a 2012-es költségvetésbe való hivatalos beillesztése, valamint a 16 05 03 01 – Előkészítő intézkedés – Az önkéntesség európai éve (2011) költségvetési tétel módosítása a tételen szereplő kifizetések vonatkozásában a gondolatjel (–) „p.m.” bejegyzéssel való felváltása révén annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen az egyenlegkifizetéseket,

C.  mivel az 5/2012. sz. költségvetés-módosítási tervezet – a Bizottság által előterjesztett formájában – a kifizetési előirányzatok szintjének növelését javasolta, tekintettel arra, hogy összességében 2012-re nem áll rendelkezésre elegendő kifizetési előirányzat,

D.  mivel az EUSZA egy másik esetben való igénybevételével kapcsolatos, 2/2012. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2012. június 12-i állásfoglalásában a Parlament a kérdéses igénybevételt illetően mély sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a költségvetési hatóság másik ága nyolc hetet várt álláspontjának elfogadásával, ragaszkodva az Európai Unió működéséről szóló szerződés 1.sz. jegyzőkönyvének saját maga általi értelmezéséhez (a nemzeti parlamentek tájékoztatására vonatkozó határidő),

1.  tudomásul veszi az 5/2012. sz. költségvetés-módosítási tervezetet, annak a Bizottság által benyújtott formájában;

2.  nagy jelentőségűnek tartja azt, hogy az EUSZA révén késedelem nélkül pénzügyi segítséget tudjanak felszabadítani természeti katasztrófa által sújtottak számára, ezért üdvözli, hogy Olaszország haladéktalanul benyújtotta az EUSZA-ból való támogatás iránti kérelmét, valamint hogy a Bizottság gyorsan előterjesztette az EUSZA igénybevételére vonatkozó javaslatát;

3.  felhívja a tagállamokban– mind helyi, mind regionális szinten – érintett feleket és a nemzeti hatóságokat, hogy javítsák a szükségletek értékelését, valamint az EUSZA-nak küldendő jövőbeli lehetséges kérelmek koordinálását az EUSZA igénybevételének a lehető legnagyobb mértékű felgyorsítása érdekében;

4.  ismételten határozottan felhívja a Tanácsot, hogy ne hátráltassa az ilyen, az uniós segítségnyújtás gyorsabb biztosítására irányuló erőfeszítéseket egy ilyen érzékeny és sürgető kérdésre vonatkozó határozat meghozatalának indokolatlan késletetése révén;

5.  emlékeztet arra, hogy az EUSZA előző igénybevétele során (a 2/2012. számú költségvetés-módosítás a 2011. októberi ligúriai és toszkánai árvizekre vonatkozóan) a költségvetési hatóságnak azért nem kellett újabb pénzeszközt biztosítania, mert a szükséges összegeket váratlanul felfedezett átcsoportosítható források útján sikerült biztosítani; hangsúlyozza, hogy a kifizetési előirányzatok jelenlegi hiánya – amely már számos programot érint, elsősorban olyanokat, amelyekre az Európai Tanács által 2012. június 29-én elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum nagyban támaszkodik – jelen esetben határozottan kizárja ez efféle átcsoportosítások lehetőségét;

6.  módosítás nélkül elfogadja a Tanács 5/2012. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontját;

7.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 5/2012. sz. költségvetés-módosítás véglegesen elfogadásra került, továbbá arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (2) HL L 56., 2012.2.29. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1.o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0232.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0538 – C7-0300/2012 – 2012/2237(BUD))

P7_TA(2012)0434 A7-0380/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0538 – C7-0300/2012),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 26. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott, a Szolidaritási Alapról szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0380/2012),

1.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2013/108/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján folytatott tárgyalásokat követően az Európai Unió által megkötött megállapodások végrehajtásáról, továbbá a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének módosításáról és kiegészítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0115 – C7-0079/2012 – 2012/0054(COD))

P7_TA(2012)0435 A7-0351/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0115),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0079/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. november 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban]

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0351/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 21-én került elfogadásra az Európai Unió és Brazília között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) XXVIII. cikkének megfelelően az 1994. évi GATT-hoz csatolt uniós vámtarifajegyzékben meghatározott feldolgozott baromfihús tekintetében megállapított engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás, valamint az Európai Unió és Thaiföld között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) XXVIII. cikkének megfelelően az 1994. évi GATT-hoz csatolt uniós vámtarifajegyzékben meghatározott feldolgozott baromfihús tekintetében megállapított engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás végrehajtásáról, továbbá a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról és kiegészítéséről szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1218/2012/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az Orosz Föderációból az Európai Unióba irányuló faexportra alkalmazandó vámkontingensek kiosztásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0449 – C7-0215/2012 – 2012/0217(COD))

P7_TA(2012)0436 A7-0329/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0449),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0215/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. november 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0329/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 21-én került elfogadásra az Orosz Föderációból az Európai Unióba irányuló faexportra alkalmazandó vámkontingensek kiosztásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1217/2012/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Brazília között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikkének megfelelően az EU 1994. évi GATT-hoz csatolt uniós vámtarifejegyzékben meghatározott feldolgozott baromfihús tekintetében megállapított engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás, valamint az Európai Unió és Thaiföld között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikkének megfelelően az EU 1994. évi GATT-hoz csatolt uniós vámtarifejegyzékben meghatározott feldolgozott baromfihús tekintetében megállapított engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (07883/2012 – C7-0171/2012 – 2012/0046(NLE))

P7_TA(2012)0437 A7-0350/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07883/2012),

–  tekintettel az Európai Unió és Brazília között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikkének megfelelően az EU 1994. évi GATT-hoz csatolt uniós vámtarifejegyzékben meghatározott feldolgozott baromfihús tekintetében megállapított engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (07884/2012) ,

–  tekintettel az Európai Unió és Thaiföld között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikkének megfelelően az EU 1994. évi GATT-hoz csatolt uniós vámtarifejegyzékben meghatározott feldolgozott baromfihús tekintetében megállapított engedmények módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (07885/2012) ,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0171/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0350/2012),

1.  egyetért a megállapodások megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Brazil Szövetségi Köztársaság és Thaiföldi Királyság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt 1. és 2. jegyzőkönyv mellékleteinek módosításáról szóló, egyrészről az Európai Unió, másrészről Izrael Állam között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (07433/2012 – C7-0157/2012 – 2011/0457(NLE))

P7_TA(2012)0438 A7-0318/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07433/2012),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt 1. és 2. jegyzőkönyv mellékleteinek módosításáról szóló, egyrészről az Európai Unió, másrészről Izrael Állam között levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (07470/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0157/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0318/2012)

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Izrael állam kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti, az Orosz Föderációból az Európai Unióba irányuló faexportra vonatkozó vámkontingensek kezeléséről levélváltás formájában létrejött megállapodásnak, valamint az említett megállapodás szerinti technikai szabályokról az Európai Unió és az Orosz Föderáció kormánya között létrejött jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (16775/1/2011 – C7-0515/2011 – 2011/0322(NLE))

P7_TA(2012)0439 A7-0177/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16775/1/2011),

–  tekintettel az Európai Unió és az Orosz Föderáció között az Orosz Föderációból az Európai Unióba irányuló faexportra vonatkozó vámkontingensek kezeléséről levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (16776/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének (a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0515/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0177/2012)

1.  egyetért a megállapodás és a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról szóló tanácsi rendelettervezetről (átdolgozás) (11142/1/2012 – C7-0330/2012 – 2012/0033A(NLE))

P7_TA(2012)0440 A7-0368/2012

(Konzultációs eljárás - átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (11142/1/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 74. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0330/2012),

–  tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsághoz intézett, 2012. október 12-i levélre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére, valamint 46. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0368/2012),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  jóváhagyja a Tanácsnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak, valamint az alábbi módosításoknak megfelelően módosított tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja tervezetét;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Tanács tervezete   Módosítás Módosítás 1 Rendelettervezet 6 preambulumbekezdés (6)  A SIS II fejlesztését a Tanács által 2008. június 6-án jóváhagyott, majd 2009 októberében az IB Tanács 2009. június 4-i iránymutatásai alapján módosított SIS II átfogó ütemterv keretében kell folytatni és véglegesíteni.A SIS II átfogó ütemterv jelenlegi változatát a Bizottság 2010 októberében terjesztette elő a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek . (6)  A SIS II fejlesztését folytatni és legkésőbb 2013. június 30-ig véglegesíteni kell. Módosítás 2 Rendelettervezet 16 preambulumbekezdés (16)  Annak elősegítéséhez, hogy a tagállamok a legkedvezőbb technikai és pénzügyi megoldást választhassák, a Bizottságnak haladéktalanul meg kell kezdenie e rendelet kiigazítását az átállás olyan jogi keretére irányuló javaslattal, amely jobban tükrözi a SIS Projektre vonatkozó átállási tervben (a továbbiakban: átállási terv) felvázolt, és a SIS/VIS-bizottságban való megszavazását követően a Bizottság által 2011. február 23-án elfogadott műszaki átállási megközelítést. törölve Módosítás 3 Rendelettervezet 17 preambulumbekezdés (17)   Az átállási terv leírja, hogy az átállási időszakban valamennyi tagállam, egymás után végrehajtja nemzeti alkalmazása SIS 1+-ról SIS II-re történő átállítását. Műszaki szempontból kívánatos, hogy a már átállt tagállamok az átállástól kezdve teljes körűen használhassák a SIS II-t, és ne kelljen megvárniuk, hogy a többi tagállam is elvégezze az átállást. Ezért az 1987/2006/EK rendeletet és a 2007/533/IB határozatot onnantól kezdve alkalmazni kell, amikor az első tagállam megkezdte az átállást. A jogbiztonság érdekében az átállásnak a lehető legrövidebb ideig kell tartania, és nem haladhatja meg a 12 órát . Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat alkalmazása nem akadályozza meg a még át nem állt vagy a műszaki okokból visszaállni kényszerült tagállamokat abban, hogy az intenzív monitoring időszak alatt a SIS II-t a SIS 1+ funkcióira korlátozva alkalmazzák. Annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban ugyanazon előírások és feltételek vonatkozzanak a figyelmeztető jelzésekre, az adatfeldolgozásra és az adatvédelemre, a SIS II jogi keretét kell alkalmazni a még át nem állt tagállamok SIS-re vonatkozó üzemeltetési tevékenységeire. (17)   A tervek szerint az átállási időszakban valamennyi tagállam egymás után végrehajtja nemzeti alkalmazása SIS 1+-ról SIS II-re történő átállítását. Műszaki szempontból kívánatos, hogy a már átállt tagállamok az átállástól kezdve teljes körűen használhassák a SIS II-t, és ne kelljen megvárniuk, hogy a többi tagállam is elvégezze az átállást. Ezért az 1987/2006/EK rendeletet és a 2007/533/IB határozatot onnantól kezdve alkalmazni kell, amikor az első tagállam megkezdte az átállást. A jogbiztonság érdekében az átállásnak a lehető legrövidebb ideig kell tartania, és nem haladhatja meg a 12 órát . Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat alkalmazása nem akadályozza meg a még át nem állt vagy a műszaki okokból visszaállni kényszerült tagállamokat abban, hogy az intenzív monitoring időszak alatt a SIS II-t a SIS 1+ funkcióira korlátozva alkalmazzák. Annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban ugyanazon előírások és feltételek vonatkozzanak a figyelmeztető jelzésekre, az adatfeldolgozásra és az adatvédelemre, a SIS II jogi keretét kell alkalmazni a még át nem állt tagállamok SIS-re vonatkozó üzemeltetési tevékenységeire. Módosítás 4 Rendelettervezet 19 preambulumbekezdés (19)  Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat előírja, hogy a SIS II Központi Rész tekintetében – a költség-haszon elemzésre is figyelemmel – mindenkor a rendelkezésre álló legjobb technológiát kell alkalmazni. A SIS II további irányáról szóló, 2009. június 4– 5-i tanácsi következtetések melléklete a jelenlegi SIS II projekt folytatása érdekében teljesítendő mérföldköveket határoz meg. Ezzel párhuzamosan tanulmány készült egy olyan alternatív műszaki forgatókönyv kidolgozására vonatkozóan, amely – szükséghelyzeti tervként – a SIS II-nek a SIS 1+ továbbfejlesztése (SIS 1+ RE) alapján történő kialakítására irányul, abban az esetben, ha a tesztek eredményei azt mutatnák, hogy a mérföldkövek szerinti követelmények nem teljesülnek. E paraméterek alapján a Tanács úgy dönthet, hogy felkéri a Bizottságot az alternatív műszaki forgatókönyvre való áttérésre. (19)  Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat előírja, hogy a SIS II Központi Rész tekintetében – a költség-haszon elemzésre is figyelemmel – mindenkor a rendelkezésre álló legjobb technológiát kell alkalmazni. A SIS II további irányáról szóló, 2009. június 4– 5-i tanácsi következtetések melléklete a jelenlegi SIS II projekt folytatása érdekében teljesítendő mérföldköveket határoz meg. Ezzel párhuzamosan tanulmány készült egy olyan alternatív műszaki forgatókönyv kidolgozására vonatkozóan, amely – szükséghelyzeti tervként – a SIS II-nek a SIS 1+ továbbfejlesztése (SIS 1+ RE) alapján történő kialakítására irányul, abban az esetben, ha a tesztek eredményei azt mutatnák, hogy a mérföldkövek szerinti követelmények nem teljesülnek. E paraméterek alapján a Tanács úgy dönthet, hogy felkéri a Bizottságot az alternatív műszaki forgatókönyvre való áttérésre. Ebben az esetben a Bizottságnak javaslatot kell előterjesztenie e rendelet felülvizsgálatára. Módosítás 5 Rendelettervezet 31 preambulumbekezdés (31)  Az európai adatvédelmi biztos felelős a 45/2001/EK rendelet alkalmazásának felügyeletéért és biztosításáért, valamint az ő hatáskörébe tartozik az uniós intézmények és szervek személyes adatfeldolgozással összefüggő tevékenységeinek vizsgálata. E rendelet nem sérti a Schengeni Egyezmény, valamint az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat személyes adatok védelmét és biztonságát érintő különös rendelkezéseit. (31)  Az európai adatvédelmi biztos felelős a 45/2001/EK rendelet alkalmazásának felügyeletéért és biztosításáért, valamint az ő hatáskörébe tartozik az uniós intézmények és szervek személyes adatfeldolgozással összefüggő tevékenységeinek vizsgálata. A közös ellenőrző hatóság felelős a jelenlegi SIS 1+ technikai támogatóegység felügyeletéért a SIS II jogi keretének hatálybalépéséig. A nemzeti ellenőrző hatóságok felelősek a SIS 1+ adatfeldolgozásának felügyeletéért saját tagállamuk területén, illetve továbbra is felelősek a SIS II személyes adatai feldolgozása jogszerűségének ellenőrzéséért a tagállamok területén.E rendelet nem sérti a Schengeni Egyezmény, valamint az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat személyes adatok védelmét és biztonságát érintő különös rendelkezéseit. A SIS II e jogi kerete úgy rendelkezik, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok és az európai adatvédelmi biztos gondoskodjanak a SIS II összehangolt felügyeletéről. Módosítás 6 Rendelettervezet 43 a preambulumbekezdés (új) (43a)  Ez a rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Bulgária és Románia a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésével és a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő alkalmazásáról szóló, 2010. június 29-i 2010/365/EU tanácsi határozattal3 összhangban részt vesz. 3 HL L 166., 2010.7.1., 17. o. Módosítás 7 Rendelettervezet 7 cikk – 6 bekezdés 6.  Az (1)–(3) bekezdésben említett tevékenységeket a Bizottság és a Tanács keretében eljáró, a SIS 1+-ban részt vevő tagállamok összehangolják. (6)  Az (1)–(3) bekezdésben említett tevékenységeket a Bizottság és a Tanács keretében eljáró, a SIS 1+-ban részt vevő tagállamok összehangolják. E tevékenységekről az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell. Módosítás 8 Rendelettervezet 11 cikk – -1 bekezdés (új) (-1)  Az átállás kezdete előtt a tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy a SIS II-be áthelyezendő személyes adatok pontosak, naprakészek és jogszerűek a 2007/533/IB határozatnak megfelelően. Azokat az adatokat, amelyeknek ellenőrzésére nem került sor az átállás kezdete előtt, az átállás kezdetétől számított hat hónapon belül ellenőrizni kell. Módosítás 9 Rendelettervezet 11 cikk – 1 bekezdés 1. A C.  SIS-ről a SIS II Központi Részre történő átállás érdekében Franciaország rendelkezésre bocsátja a SIS 1+ adatbázisát, a Bizottság pedig beépíti a SIS 1+ adatbázisát a SIS II Központi Részbe. A SIS 1+ adatbázisban szereplő, a Schengeni Egyezmény 113. cikkének (2) bekezdésében említett adatokat nem töltik fel a központi SIS II-be . (1) A C.  SIS-ről a SIS II Központi Részre történő átállás érdekében Franciaország rendelkezésre bocsátja a SIS 1+ adatbázisát, a Bizottság pedig beépíti a SIS 1+ adatbázisát a SIS II Központi Részbe. A SIS 1+ adatbázisban szereplő, a Schengeni Egyezmény 113. cikkének (2) bekezdésében említett adatokat nem töltik fel a központi SIS II-be. Ezen adatokat legkésőbb egy hónappal az intenzív monitoring időszak végét követően törlik. Módosítás 10 Rendelettervezet 11 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés 3.  A nemzeti rendszer átállása a SIS 1+-ról a SIS II-re az N.SIS II adatokkal való feltöltésével kezdődik, amikor az N.SIS II-nek a SIS II adatbázisának teljes vagy részleges másolatából álló adatfájlt, a nemzeti másolatot, kell tartalmaznia. (3)  A nemzeti rendszer átállása a SIS 1+-ról a SIS II-re az N.SIS II adatokkal való feltöltésével kezdődik, amikor az N.SIS II-nek a SIS II adatbázisának teljes vagy részleges másolatából álló adatfájlt, a nemzeti másolatot, kell tartalmaznia. A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi, az N.SIS II-be feltöltött személyes adat a 2007/533/IB határozattal összhangban pontos, naprakész és jogszerű. Módosítás 11 Rendelettervezet 11 cikk – 4 a bekezdés (új) (4a)  A Bizottság a tagállamok és az illetékes ellenőrző hatóságok által szolgáltatott információk alapján jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az átállás végrehajtásáról, különös tekintettel a tagállamok SIS II-re történő áttérésére. E jelentésnek meg kell erősítenie, hogy az átállás és különösen az áttérés központi és nemzeti szinten e rendelet maradéktalan betartásával történt-e, és hogy a személyes adatok feldolgozása az átállás teljes időszaka során összhangban volt a 45/2001/EK rendelettel, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel1. 1 HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Módosítás 12 Rendelettervezet 11 cikk – 4 b bekezdés (új) (4b)  Az intenzív monitoring időszak után egy hónappal a SIS 1+ adatbázis, a SIS 1+ adatbázisban szereplő valamennyi adat – függetlenül az adathordozótól vagy a tárolás helyétől, legyen az a C.SIS, a tagállamok N.SIS rendszere vagy ezek bármely másolata – véglegesen törlésre kerül. Módosítás 13 Rendelettervezet 11 a cikk (új) 11a. cikk A SIRENE-irodák átállása A SIRENE-irodák S-TESTA hálózatra való átállására a 11. cikk (3) bekezdésében említett áttéréssel párhuzamosan kerül sor, és azt az áttérést követően azonnal be kell fejezni. Módosítás 14 Rendelettervezet 12 cikk – 2 bekezdés Amint az első tagállam – az e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerint – áttért az N.SIS-ről az N.SIS II-re, a 2007/533/IB határozatot kell alkalmazni. Amint az első tagállam – az e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerint – sikeresen áttért az N.SIS-ről az N.SIS II-re, a 2007/533/IB határozatot kell alkalmazni. Módosítás 15 Rendelettervezet 15 cikk – -1 bekezdés (új) (-1)  Az automatizált keresések rögzítésén kívül a tagállamok és a Bizottság azt is biztosítják, hogy az e rendeletnek megfelelő átállás során teljes mértékben tiszteletben tartják az alkalmazandó adatvédelmi szabályokat, és hogy a 3. cikk f) pontjában és a 11. cikkben meghatározott feladatokat megfelelően rögzítik a SIS II Központi Részében. E tevékenységek rögzítésének biztosítania kell különösen az adatok integritását és jogszerűségét a SIS II-re való átállás és áttérés során. Módosítás 16 Rendelettervezet 15 cikk – 4 bekezdés 4.  A naplóbejegyzések tartalmazzák mindenekelőtt az adatátadás dátumát és időpontját, a lekérdezéshez használt adatokat, a továbbított adatokra való hivatkozást és az adatfeldolgozásért felelős illetékes hatóság nevét. (4)  A naplóbejegyzések tartalmazzák mindenekelőtt az adatátadás dátumát és időpontját, a lekérdezéshez használt adatokat, a továbbított adatokra való hivatkozást és az adatfeldolgozásért felelős illetékes hatóság nevét, valamint a végfelhasználó nevét. Módosítás 17 Rendelettervezet 15 cikk – 5 bekezdés 5.  A naplóbejegyzések csak a (3) bekezdésben említett célokra használhatók fel, és elkészítésük után legkorábban egy, legkésőbb pedig három évvel törölni kell azokat. A magyar változatot nem érinti. Módosítás 18 Rendelettervezet 15 cikk – 7 bekezdés 7.  A lekérdezés jogszerűségének ellenőrzéséért, az adatfeldolgozás jogszerűségének figyelemmel kísérésért, az önellenőrzésért, a SIS II Központi Rész megfelelő működésének biztosításáért, valamint az adatok sértetlenségének és biztonságának szavatolásáért felelős illetékes hatóságok – hatáskörük korlátain belül, továbbá erre vonatkozó kérésük esetén – feladataik ellátása céljából hozzáféréssel rendelkeznek e naplóbejegyzésekhez. (7)  A 2007/533/IB határozat 60. cikkének (1) bekezdésében és 61. cikkének (1) bekezdésében említett, a lekérdezés jogszerűségének ellenőrzéséért, az adatfeldolgozás jogszerűségének figyelemmel kísérésért, az önellenőrzésért, a SIS II Központi Rész megfelelő működésének biztosításáért, valamint az adatok sértetlenségének és biztonságának szavatolásáért felelős illetékes hatóságok – hatáskörük korlátain belül, továbbá erre vonatkozó kérésük esetén – feladataik ellátása céljából a 2007/533/IB határozat rendelkezéseinek megfelelően hozzáféréssel rendelkeznek e naplóbejegyzésekhez. Módosítás 19 Rendelettervezet 15 cikk – 7 a bekezdés (új) (7a)  A SIS 1+ vagy a SIS II vonatkozásában illetékes valamennyi adatvédelmi hatóságot szorosan be kell vonni a SIS 1+-ról a SIS II-re történő átállás valamennyi szakaszába. Módosítás 20 Rendelettervezet 19 cikk A Bizottság először a 2009-es első hat hónapos időszak végéig, majd minden hat hónapos időszak végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a SIS II fejlesztésével és a SIS 1+-ről a SIS II-re történő átállással kapcsolatban elért haladásról. A Bizottság először a 2009-es első hat hónapos időszak végéig, majd minden hat hónapos időszak végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a SIS II fejlesztésével és a SIS 1+-ról a SIS II-re történő átállással kapcsolatban elért haladásról. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet a 8., 9. és 10. cikkben említett tesztek eredményeiről. Módosítás 21 Rendelettervezet 21 cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet a 11. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltak szerint az átállás befejeződésekor hatályát veszti. Amennyiben ez az időpont nem teljesíthető az átállási folyamat során felmerült megoldatlan technikai nehézségek miatt, a rendelet a Tanács által a 2007/533/IB határozat 71. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított időpontban veszti hatályát. Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet a 11. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltak szerint az átállás befejeződésekor hatályát veszti. Amennyiben ez az időpont nem teljesíthető az átállási folyamat során felmerült megoldatlan technikai nehézségek miatt, a rendelet a Tanács által a 2007/533/IB határozat 71. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított időpontban, de legkésőbb 2013. június 30-án hatályát veszti.

(1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i jogalkotási állásfoglalása a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról szóló tanácsi rendelettervezetről (átdolgozás) (11143/1/2012 – C7-0331/2012 – 2012/0033B(NLE))

P7_TA(2012)0441 A7-0370/2012

(Konzultációs eljárás - átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (11143/1/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 74. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0331/2012),

–  tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsághoz intézett, 2012. október 12-i levélre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére, valamint 46. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0370/2012),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  jóváhagyja a Tanácsnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak, valamint az alábbi módosításoknak megfelelően módosított tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja saját tervezetét;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Tanács tervezete   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló tervezet 6 preambulumbekezdés (6)  A SIS II fejlesztését a Tanács által 2008. június 6-án jóváhagyott, majd 2009 októberében az IB Tanács 2009. június 4-i iránymutatásai alapján módosított SIS II átfogó ütemterv keretében kell folytatni és véglegesíteni. A SIS II átfogó ütemterv jelenlegi változatát a Bizottság 2010 októberében terjesztette elő a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek . (6)  A SIS II fejlesztését folytatni és legkésőbb 2013. június 30-ig véglegesíteni kell. Módosítás 2 Rendelettervezet 16 preambulumbekezdés (16)  Annak elősegítéséhez, hogy a tagállamok a legkedvezőbb technikai és pénzügyi megoldást választhassák, a Bizottságnak haladéktalanul meg kell kezdenie e rendelet kiigazítását az átállás olyan jogi keretére irányuló javaslattal, amely jobban tükrözi a SIS Projektre vonatkozó átállási tervben (a továbbiakban: átállási terv) felvázolt, és a SIS/VIS-bizottságban való megszavazását követően a Bizottság által 2011. február 23-án elfogadott műszaki átállási megközelítést. törölve Módosítás 3 Rendelettervezet 17 preambulumbekezdés (17)   Az átállási terv leírja, hogy az átállási időszakban valamennyi tagállam, egymás után végrehajtja nemzeti alkalmazása SIS I-ről SIS II-re történő átállítását. Műszaki szempontból kívánatos, hogy a már átállt tagállamok az átállástól kezdve teljes körűen használhassák a SIS II-t, és ne kelljen megvárniuk, hogy a többi tagállam is elvégezze az átállást. Ezért az 1987/2006/EK rendeletet és a 2007/533/IB határozatot onnantól kezdve alkalmazni kell, amikor az első tagállam megkezdte az átállást. A jogbiztonság érdekében az átállásnak a lehető legrövidebb ideig kell tartania, és nem haladhatja meg a 12 órát. Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat alkalmazása nem akadályozza meg a még át nem állt vagy a műszaki okokból visszaállni kényszerült tagállamokat abban, hogy az intenzív monitoring időszak alatt a SIS II-t a SIS 1+ funkcióira korlátozva alkalmazzák. Annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban ugyanazon előírások és feltételek vonatkozzanak a figyelmeztető jelzésekre, az adatfeldolgozásra és az adatvédelemre, a SIS II jogi keretét kell alkalmazni a még át nem állt tagállamok SIS-re vonatkozó üzemeltetési tevékenységeire. (17)   A tervek szerint az átállási időszakban valamennyi tagállam, egymás után végrehajtja nemzeti alkalmazása SIS I-ről SIS II-re történő átállítását. Műszaki szempontból kívánatos, hogy a már átállt tagállamok az átállástól kezdve teljes körűen használhassák a SIS II-t, és ne kelljen megvárniuk, hogy a többi tagállam is elvégezze az átállást. Ezért az 1987/2006/EK rendeletet és a 2007/533/IB határozatot onnantól kezdve alkalmazni kell, amikor az első tagállam megkezdte az átállást. A jogbiztonság érdekében az átállásnak a lehető legrövidebb ideig kell tartania, és nem haladhatja meg a 12 órát. Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat alkalmazása nem akadályozza meg a még át nem állt vagy a műszaki okokból visszaállni kényszerült tagállamokat abban, hogy az intenzív monitoring időszak alatt a SIS II-t a SIS 1+ funkcióira korlátozva alkalmazzák. Annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban ugyanazon előírások és feltételek vonatkozzanak a figyelmeztető jelzésekre, az adatfeldolgozásra és az adatvédelemre, a SIS II jogi keretét kell alkalmazni a még át nem állt tagállamok SIS-re vonatkozó üzemeltetési tevékenységeire. Módosítás 4 Rendelettervezet 19 preambulumbekezdés (19)  Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat előírja, hogy a SIS II Központi Rész tekintetében – a költség-haszon elemzésre is figyelemmel – mindenkor a rendelkezésre álló legjobb technológiát kell alkalmazni. A SIS II további irányáról szóló, 2009. június 4– 5-i tanácsi következtetések melléklete a jelenlegi SIS II projekt folytatása érdekében teljesítendő mérföldköveket határoz meg. Ezzel párhuzamosan tanulmány készült egy olyan alternatív műszaki forgatókönyv kidolgozására vonatkozóan, amely – szükséghelyzeti tervként – a SIS II-nek a SIS 1+ továbbfejlesztése (SIS 1+ RE) alapján történő kialakítására irányul, abban az esetben, ha a tesztek eredményei azt mutatnák, hogy a mérföldkövek szerinti követelmények nem teljesülnek. E paraméterek alapján a Tanács úgy dönthet, hogy felkéri a Bizottságot az alternatív műszaki forgatókönyvre való áttérésre. (19)  Az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat előírja, hogy a SIS II Központi Rész tekintetében – a költség-haszon elemzésre is figyelemmel – mindenkor a rendelkezésre álló legjobb technológiát kell alkalmazni. A SIS II további irányáról szóló, 2009. június 4– 5-i tanácsi következtetések melléklete a jelenlegi SIS II projekt folytatása érdekében teljesítendő mérföldköveket határoz meg. Ezzel párhuzamosan tanulmány készült egy olyan alternatív műszaki forgatókönyv kidolgozására vonatkozóan, amely – szükséghelyzeti tervként – a SIS II-nek a SIS 1+ továbbfejlesztése (SIS 1+ RE) alapján történő kialakítására irányul, abban az esetben, ha a tesztek eredményei azt mutatnák, hogy a mérföldkövek szerinti követelmények nem teljesülnek. E paraméterek alapján a Tanács úgy dönthet, hogy felkéri a Bizottságot az alternatív műszaki forgatókönyvre való áttérésre. Ebben az esetben a Bizottságnak javaslatot kell előterjesztenie e rendelet felülvizsgálatára. Módosítás 5 Rendeletre irányuló tervezet 31 preambulumbekezdés (31)  Az európai adatvédelmi biztos felelős a 45/2001/EK rendelet alkalmazásának felügyeletéért és biztosításáért, valamint az ő hatáskörébe tartozik az uniós intézmények és szervek személyes adatfeldolgozással összefüggő tevékenységeinek vizsgálata. E rendelet nem sérti a Schengeni Egyezmény, valamint az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat személyes adatok védelmét és biztonságát érintő különös rendelkezéseit.    (31)  Az európai adatvédelmi biztos felelős a 45/2001/EK rendelet alkalmazásának felügyeletéért és biztosításáért, valamint az ő hatáskörébe tartozik az uniós intézmények és szervek személyes adatfeldolgozással összefüggő tevékenységeinek vizsgálata. A közös ellenőrző hatóság felelős a jelenlegi SIS 1+ technikai támogatóegység felügyeletéért a SIS II jogi keretének hatálybalépéséig. A nemzeti ellenőrző hatóságok felelősek a SIS 1+ adatfeldolgozásának felügyeletéért saját tagállamuk területén, illetve továbbra is felelősek a SIS II személyes adatai feldolgozása jogszerűségének ellenőrzéséért a tagállamok területén. E rendelet nem sérti a Schengeni Egyezmény, valamint az 1987/2006/EK rendelet és a 2007/533/IB határozat személyes adatok védelmét és biztonságát érintő különös rendelkezéseit. A SIS II jogi kerete úgy rendelkezik, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok és az európai adatvédelmi biztos gondoskodjanak a SIS II összehangolt felügyeletéről. Módosítás 6 Rendelettervezet 43 a preambulumbekezdés (új) (43a)  Ez a rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Bulgária és Románia a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésével és a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő alkalmazásáról szóló, 2010. június 29-i 2010/365/EU tanácsi határozattal1 összhangban részt vesz. 1 HL L 166., 2010.7.1., 17. o. Módosítás 7 Rendelettervezet 7 cikk – 6 bekezdés (6)  Az (1)–(3) bekezdésben említett tevékenységeket a Bizottság és a Tanács keretében eljáró, a SIS 1+-ban részt vevő tagállamok összehangolják. (6)  Az (1)–(3) bekezdésben említett tevékenységeket a Bizottság és a Tanács keretében eljáró, a SIS 1+-ban részt vevő tagállamok összehangolják. E tevékenységekről az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatja. Módosítás 8 Rendelettervezet 11 cikk – -1 bekezdés (új) (-1)  Az átállás kezdete előtt a tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy a SIS II-be áthelyezendő személyes adatok pontosak, naprakészek és jogszerűek az 1987/2006/EK rendeletnek megfelelően. Azokat az adatokat, amelyeknek ellenőrzésére nem került sor az átállás kezdete előtt, az átállás kezdetétől számított hat hónapon belül ellenőrizni kell. Módosítás 9 Rendelettervezet 11 cikk – 1 bekezdés (1) A C.  SIS-ről a SIS II Központi Részre történő átállás érdekében Franciaország rendelkezésre bocsátja a SIS 1+ adatbázisát, a Bizottság pedig beépíti a SIS 1+ adatbázisát a SIS II Központi Részbe. A SIS 1+ adatbázisban szereplő, a Schengeni Egyezmény 113. cikkének (2) bekezdésében említett adatokat nem töltik fel a központi SIS II-be. (1) A C.  SIS-ről a SIS II Központi Részre történő átállás érdekében Franciaország rendelkezésre bocsátja a SIS 1+ adatbázisát, a Bizottság pedig beépíti a SIS 1+ adatbázisát a SIS II Központi Részbe. A SIS 1+ adatbázisban szereplő, a Schengeni Egyezmény 113. cikkének (2) bekezdésében említett adatokat nem töltik fel a központi SIS II-be. Ezen adatokat legkésőbb egy hónappal az intenzív monitoring időszak végét követően törlik. Módosítás 10 Rendelettervezet 11 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés (3)  A nemzeti rendszer átállása a SIS 1+-ról a SIS II-re az N.SIS II adatokkal való feltöltésével kezdődik, amikor az N.SIS II-nek a SIS II adatbázisának teljes vagy részleges másolatából álló adatfájlt, a nemzeti másolatot, kell tartalmaznia. (3)  A nemzeti rendszer átállása a SIS 1+-ról a SIS II-re az N.SIS II adatokkal való feltöltésével kezdődik, amikor az N.SIS II-nek a SIS II adatbázisának teljes vagy részleges másolatából álló adatfájlt, a nemzeti másolatot, kell tartalmaznia. A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi, az N.SIS II-be feltöltött személyes adat az 1987/2006/EK rendelettel összhangban pontos, naprakész és jogszerű. Módosítás 11 Rendelettervezet 11 cikk – 4 a bekezdés (új) (4a)  A Bizottság a tagállamok és az illetékes ellenőrző hatóságok által szolgáltatott információk alapján jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az átállás végrehajtásáról, különös tekintettel a tagállamok SIS II-re történő áttérésére. E jelentésnek meg kell erősítenie, hogy az átállás és különösen az áttérés központi és nemzeti szinten e rendelet maradéktalan betartásával történt-e, és hogy a személyes adatok feldolgozása az átállás teljes időszaka során összhangban volt a 45/2001/EK rendelettel, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel¹. ¹ HL L 281, 1995.11.23., 31. o. Módosítás 12 Rendelettervezet 11 cikk – 4 b bekezdés (új) (4b)  Az intenzív monitoring időszak után egy hónappal a SIS 1+ adatbázis, a SIS 1+ adatbázisban szereplő valamennyi adat – függetlenül az adathordozótól vagy a tárolás helyétől, legyen az a C.SIS, a tagállamok N.SIS rendszere vagy ezek bármely másolata – véglegesen törlésre kerül. Módosítás 13 Rendelettervezet 11 a cikk (új) 11a. cikk A SIRENE-irodák átállása A SIRENE-irodák S-TESTA hálózatra való átállására a 11. cikk (3) bekezdésében említett áttéréssel párhuzamosan kerül sor, és azt az áttérést követően azonnal be kell fejezni. Módosítás 14 Rendelettervezet 12 cikk – 2 bekezdés Amint az első tagállam – az e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerint – áttért az N.SIS-ről az N.SIS II-re, az 1987/2006/EK rendeletet […] kell alkalmazni. Amint az első tagállam – az e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerint – sikeresen áttért az N.SIS-ről az N.SIS II-re, az 1987/2006/EK rendeletet kell alkalmazni. Módosítás 15 Rendelettervezet 15 cikk – -1 bekezdés (új) (-1)  Az automatizált keresések rögzítésén kívül a tagállamok és a Bizottság azt is biztosítják, hogy az e rendeletnek megfelelő átállás során teljes mértékben tiszteletben tartják az alkalmazandó adatvédelmi szabályokat és hogy a 3. cikk f) pontjában és a 11. cikkben meghatározott feladatokat megfelelően rögzítik a SIS II Központi Részében. E tevékenységek rögzítésének biztosítania kell különösen az adatok integritását és jogszerűségét a SIS II-re való átállás és áttérés során. Módosítás 16 Rendelettervezet 15 cikk – 4 bekezdés (4)  A naplóbejegyzések tartalmazzák mindenekelőtt az adatátadás dátumát és időpontját, a lekérdezéshez használt adatokat, a továbbított adatokra való hivatkozást és az adatfeldolgozásért felelős illetékes hatóság nevét. (4)  A naplóbejegyzések tartalmazzák mindenekelőtt az adatátadás dátumát és időpontját, a lekérdezéshez használt adatokat, a továbbított adatokra való hivatkozást és az adatfeldolgozásért felelős illetékes hatóság nevét, valamint a végfelhasználó nevét. Módosítás 17 Rendelettervezet 15 cikk – 5 bekezdés (5)  A naplóbejegyzések csak a (1) bekezdésben említett célokra használhatók fel, és elkészítésük után legkorábban egy, legkésőbb pedig három évvel törölni kell azokat. A magyar változatot nem érinti. Módosítás 18 Rendelettervezet 15 cikk – 7 bekezdés (7)  A lekérdezés jogszerűségének ellenőrzéséért, az adatfeldolgozás jogszerűségének figyelemmel kísérésért, az önellenőrzésért, a SIS II Központi Rész megfelelő működésének biztosításáért, valamint az adatok sértetlenségének és biztonságának szavatolásáért felelős illetékes hatóságok – hatáskörük korlátain belül, továbbá erre vonatkozó kérésük esetén – feladataik ellátása céljából hozzáféréssel rendelkeznek e naplóbejegyzésekhez. (7)   Az 1987/2006/EK rendelet 44. cikkének (1) bekezdésében és 45. cikkének (1) bekezdésében említett, a lekérdezés jogszerűségének ellenőrzéséért, az adatfeldolgozás jogszerűségének figyelemmel kísérésért, az önellenőrzésért, a SIS II Központi Rész megfelelő működésének biztosításáért, valamint az adatok sértetlenségének és biztonságának szavatolásáért felelős illetékes hatóságok – hatáskörük korlátain belül, továbbá erre vonatkozó kérésük esetén – feladataik ellátása céljából, az 1987/2006/EK rendelet rendelkezéseinek megfelelően hozzáféréssel rendelkeznek e naplóbejegyzésekhez. Módosítás 19 Rendelettervezet 15 cikk – 7 a bekezdés (új) (7a)  A SIS 1+ vagy a SIS II vonatkozásában illetékes valamennyi adatvédelmi hatóságot szorosan be kell vonni a SIS 1+-ról a SIS II-re történő átállás valamennyi szakaszába. Módosítás 20 Rendelettervezet 19 cikk A Bizottság először a 2009-es első hat hónapos időszak végéig, majd minden hat hónapos időszak végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a SIS II fejlesztésével és a SIS 1+-ról a SIS II-re történő átállással kapcsolatban elért haladásról. A Bizottság először a 2009-es első hat hónapos időszak végéig, majd minden hat hónapos időszak végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a SIS II fejlesztésével és a SIS 1+-ról a SIS II-re történő átállással kapcsolatban elért haladásról. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet a 8., 9. és 10. cikkben említett tesztek eredményeiről. Módosítás 21 Rendelettervezet 21 cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet a 11. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltak szerint az átállás befejeződésekor hatályát veszti. Amennyiben ez az időpont nem teljesíthető az átállási folyamat során felmerült megoldatlan technikai nehézségek miatt, a rendelet a Tanács által az 1987/2006/EK rendelet 55. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított időpontban veszti hatályát. Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet a 11. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltak szerint az átállás befejeződésekor hatályát veszti. Amennyiben ez az időpont nem teljesíthető az átállási folyamat során felmerült megoldatlan technikai nehézségek miatt, a rendelet a Tanács által az 1987/2006/EK rendelet 55. cikkének (2) bekezdésével összhangban megállapított időpontban, de legkésőbb 2013. június 30-án hatályát veszti.

(1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2010. évi 28. éves jelentésről (2011/2275(INI))

P7_TA(2012)0442 A7-0330/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2010. évi 28. éves jelentésre (COM(2011)0588),

–  tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2010)0070),

–  tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2011)0930),

–  tekintettel „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című, 2007. szeptember 5-i bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

–  tekintettel „A panaszossal való kapcsolattartás a közösségi jog megsértése tekintetében” című, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló huszonhetedik éves jelentésről (2009) szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 26. éves jelentésről (2008) szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a SEC(2011)0193, a SEC(2011)0194 és a SEC(2011)1626 bizottsági szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság 2010-ben folytatott tanácskozásairól szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0330/2012),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós jog végrehajtásának, alkalmazásának és érvényesítésének megkönnyítését célzó számos új jogalapot vezetett be;

B.  mivel az EUMSZ 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

C.  mivel a kötelezettségszegések által leginkább érintett három szakpolitikai terület (környezetvédelem, belső piac és adózás) az összes kötelezettségszegési ügy 52%-át teszi ki;

1.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkében foglaltak értelmében a Bizottság alapvető szerepe, hogy „a Szerződések őreként” járjon el; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy a Szerződésekből(4) fakadó kötelezettségét nem teljesítő tagállam elleni kötelezettségszegési eljárás indításával kapcsolatos bizottsági hatáskör és feladat az Unió jogrendjének sarkalatos pontja, és egybevág a jogállamiságon alapuló Unió koncepciójával;

2.  hangsúlyozza a jogállamiság alapvető jelentőségét, mivel az nemcsak a demokratikus kormányzás valamennyi formája törvényességének feltétele, hanem azt is biztosítja, hogy a polgárok teljes mértékben élvezhessék jogszabályokban foglalt jogaikat;

3.  támogatja a Bizottság „intelligens szabályozás” megközelítését, amely az uniós jog alkalmazása nyomon követésének szélesebb politikai ciklusba való integrálására összpontosít, amit a bizottság kulcsfontosságú megelőző intézkedésnek tart;

4.  megjegyzi, hogy a kötelezettségszegési eljárás két szakaszból áll: az adminisztratív (vizsgálati) szakaszból és a Bíróság előtti bírósági szakaszból; véleménye szerint az uniós jognak való gyakorlati megfelelés biztosítása tekintetében panaszosokként a polgárok is alapvető szerepet játszanak az adminisztratív szakaszban;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság számos eszközt (átültetésre vonatkozó ellenőrzőlisták, kézikönyvek és értelmező feljegyzések) felhasznál az átültetési folyamat zökkenőmentessé tétele érdekében, és arra bátorítja a Bizottságot, hogy a gyors beavatkozás érdekében – különösen a korábban hiányosságokat mutató tagállamok esetében – kövesse még szorosabban figyelemmel az irányelvek átültetési határidő előtti átültetését;

6.  felhívja a figyelmet az irányelvek rendelkezéseinek – ha azok kellően pontosak és feltétel nélküliek – közvetlen alkalmazhatóságára („közvetlen hatály”), összhangban az Európai Unió Bíróságának bevett ítélkezési gyakorlatával;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a túlszabályozás problémájának megoldása érdekében együttesen és következetesen járjanak el;

8.  megjegyzi, hogy a Bizottság a közelmúltban új közleményt tett közzé az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartásról (COM(2012)0154), amelyben felülvizsgálja a panasz nyilvántartásba vételének feltételeit, ezért a közlemény a kötelezettségszegési eljárás egészére hatást gyakorol; sürgeti a Bizottságot, hogy a kötelezettségszegési eljárásban való fellépés során ne a „puha jogot” alkalmazza, hanem tegyen rendeletre irányuló javaslatot(5) annak érdekében, hogy társjogalkotóként a Parlament is teljes mértékben részt vehessen az uniós jogrend ezen alapvető elemének kidolgozásában;

9.  sajnálatosnak tartja azonban a bejelentés elmulasztásával kapcsolatos ügyek magas számát (470 folyamatban lévő ügy 2010-ben);

10.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a fent említett új közlemény nem utal az EU Pilotra, amely a Bizottság meghatározása szerint is „elismert munkamódszerré vált”(6), és amely a panaszok Bizottság általi intézésének első lépése a kötelezettségszegési eljárás során, amennyiben sor kerül ezen eljárás alkalmazására(7); megjegyzi, hogy a közlemény meg sem említi az EU Pilotot, és nem utal az EU Pilot keretében a panaszos számára biztosított jogokra vagy védelemre; megállapítja ezért, hogy a kötelezettségszegési eljárást megelőző vagy kizáró bizottsági határozatok ebben az esetben ellentétesek az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvével, és teljes mértékben a Bizottság mérlegelésén alapulnak;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy tisztázza az EU Pilot rendszer helyzetét, és határozza meg egyértelműen és az állampolgárok számára érthető módon alkalmazásának keretét és szabályait;

12.  rámutat az EU Pilot projektben részt vevő tagállamok számára (2010 végén 18) és azon ügyek magas számára, amelyeket a tagállam elfogadhatónak értékelt válaszát követően lezártak (az ügyek 81%-a); hangsúlyozza, hogy ezen értékeléseknek alaposaknak kell lenniük, mind az érvényes és ellenőrzött információk tekintetében, mind a közigazgatási jog Bíróság által elismert általános elveinek betartása tekintetében;

13.  megismétli, hogy véleménye szerint a kötelezettségszegési eljárásban való fellépés tekintetében a Szerződések által a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkörnek tiszteletben kell tartania a jogállamiság és a jogi egyértelműség elvét, az átláthatóság és a nyitottság követelményét, valamint az arányosság elvét, és semmilyen körülmények között sem veszélyeztetheti e jogkör alapvető célját, azaz az uniós jog kellő időben történő és helyes alkalmazását(8);

14.  említést tesz azokról a biztató számadatokról, melyek szerint a 2010-ben lezárt jogsértési ügyek 88%-a „nem került a Bíróság elé, mert a tagállamok még azt megelőzően korrigálták a Bizottság által jelzett jogi problémákat, hogy szükség lett volna a jogsértési eljárások következő szakaszának elindítására”; véleménye szerint ugyanakkor alapvető fontosságú a tagállami fellépések gondos nyomon követése, mivel egyes petíciók olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek az ügyek lezárását követően is megoldatlanok maradnak (lásd például a 0808/2006., 1322/2007., 0492/2010., 1060/2010. és a 0947/2011. számú petíciókat);

15.  összességében hangsúlyozza, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a Parlament és a Bizottság közötti kommunikáció átláthatóságának és kölcsönösségének fokozása érdekében; példaként megjegyzi, hogy – a vizsgálatok céljának veszélyeztetése nélkül – növelni kell a panaszokkal, a jogsértési ügyekkel és más jogérvényesítési mechanizmusokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségét; megjegyzi továbbá, hogy nyomós közérdek is indokolhatja az említett információkhoz való hozzáférést, különösen amikor az emberi egészség veszélyeztetése vagy a környezet visszafordíthatatlan károsodása forog kockán;

16.  megjegyzi, hogy az EU Pilot megfelelő működése érdekében a Bizottság „bizalmas online adatbázist” hozott létre, amely a szolgálatai és a tagállami hatóságok közötti kommunikáció keretéül szolgál; ismét felhívja a figyelmet arra, hogy az EU Pilot nem átlátható a panaszosok számára, és ismételten felszólít arra, hogy nyújtsanak hozzáférést a valamennyi panaszt tartalmazó adatbázishoz, hogy a Parlament elláthassa ellenőrző szerepét a Bizottság mint a Szerződések őre felett;

17.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy nem követték a Parlament 27. éves jelentésről szóló fent említett állásfoglalását, sem azon felhívását, hogy az EUMSZ 298. cikke alapján elfogadott rendelet formájában szabályozzák az eljárási jogot, amely rendelet meghatározza a kötelezettségszegési, illetve az azt megelőző eljárás egyes szempontjait, beleértve az értesítéseket, a kötelező erejű határidőket, a meghallgatáshoz való jogot, az indokolási kötelezettséget, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz, ezzel erősítve a polgárok jogait és biztosítva az átláthatóságot;

18.  ismételten felszólítja ezért a Bizottságot arra, hogy tegyen az EUMSZ 298. cikkének új jogalapján nyugvó, az eljárási jogot szabályozó rendeletre irányuló javaslatot;

19.  ezzel összefüggésben említést tesz a Parlament eljárásjogi jogszabályra irányuló kérésére adott bizottsági válaszra, amelyben a Bizottság kételyeinek ad hangot az EUMSZ 298. cikkén alapuló jövőbeli jogszabály elfogadásának lehetőségével kapcsolatban, tekintettel a Szerződések által a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkörre, amely szerint „a Bizottság az uniós jog megfelelő alkalmazása érdekében megszervezi a jogsértési eljárások és az azokkal kapcsolatos munka irányításának módját”; meggyőződése szerint egy ilyen eljárásjogi jogszabály semmiképpen nem korlátozná a Bizottság mérlegelési jogkörét, hanem mindössze szavatolná, hogy a Bizottság a hatáskörének gyakorlása során tiszteletben tartsa a „nyitott, hatékony és független európai igazgatás” EUMSZ 298. cikkében említett elvét és a megfelelő ügyintézéshez való jognak az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében rögzített elvét;

20.  hangsúlyozza a jogsértési eljárások átláthatóságának fontosságát, nem utolsósorban annak érdekében, hogy a Parlament figyelemmel kísérhesse az uniós jog alkalmazását; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Parlamenttel fenntartott kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásban a Bizottság vállalja, hogy „a felszólító levéltől kezdődően (…) összefoglaló információt bocsát a Parlament rendelkezésére valamennyi jogsértési eljárásra vonatkozóan, beleértve esetenként a Parlament kérésére a jogsértési eljáráshoz kapcsolódó kérdéseket”, és elvárja, hogy e záradékot a gyakorlatban is jóhiszeműen alkalmazzák;

21.  rámutat arra, hogy a petíció a polgárok, a civil társadalmi szervezetek és a vállalkozások által alkalmazandó, megfelelő eszközt képez arra, hogy jelentést tegyenek azokról az esetekről, amikor a tagállamok hatóságai különböző szinteken nem tartják be az uniós jogot; felszólítja a Bizottságot ezzel összefüggésben a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások átláthatóságának védelmezésére azáltal, hogy időben és megfelelően tájékoztatják a polgárokat a kérésükre válaszul tett lépésekről;

22.  rámutat arra, hogy a polgárok és a civil társadalmi szervezetek továbbra is elsősorban arra használják a petíciós eljárást, hogy beszámoljanak arról, illetve kifogásolják azt, hogy a különböző szintű tagállami hatóságok nem felelnek meg az uniós jognak; mindezek fényében hangsúlyozza a Petíciós Bizottság alapvető szerepét a polgárok, a Parlament és a Bizottság közötti hatékony összeköttetés terén;

23.  üdvözli, hogy a 28. éves jelentés a Parlament kérésének megfelelően külön fejezetben foglalkozik a petíciókkal, amely fejezetben a Bizottság külön bontásban szerepelteti az újonnan beérkezett petíciókat; üdvözli a Bizottság jelentését, miszerint az „Európai Parlamenthez benyújtott petíciók kötelezettségszegési eljárásokat eredményeztek” számos területen; hangsúlyozza, hogy a petíciók még akkor is fontos információkkal szolgálnak a Parlament és a Bizottság számára a polgárok aggályairól, ha azok nem kötelezettségszegéssel kapcsolatosak;

24.  rámutat a környezetvédelmi jogszabályokkal és különösen a hulladékgazdálkodási rendelkezésekkel kapcsolatos kérdéseket érintő számos petícióra; emlékeztet a Bizottság 2011. június 15-i, az Unió környezetvédelmi jogszabályainak végrehajtásáról szóló konferenciáján az elnök által kiemelt pontokra, amelyekben rámutatott arra, hogy gyakran elmulasztják a megfelelő környezeti hatástanulmányok elvégzését, figyelmen kívül hagyják a nyilvános konzultációkat, továbbá a hulladékgazdálkodási rendszerek működésével kapcsolatban is különböző hiányosságok tapasztalhatók;

25.  emlékeztet arra, hogy a Charta eredeti feladata az volt, hogy kodifikálja az uniós polgárok által élvezett alapvető jogokat, és hogy az állam- és kormányfők többször is ünnepélyesen kijelentették, hogy a Charta az uniós polgárok jogait állapítja meg; felhívja valamennyi tagállamot, hogy vizsgálják meg újból a Charta 51. cikkének szükségességét, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egyoldalúan jelentsék ki, hogy e cikk rendelkezései alapján nem korlátozzák saját joghatóságukon belül az egyéni jogokat;

26.  hangsúlyozza, hogy a petíciók Európai Parlamenthez való benyújtásakor a polgárok azt várják, hogy a Charta rendelkezései attól függetlenül nyújtsanak védelmet számukra, hogy mely tagállam területén élnek, illetve hogy az uniós jog végrehajtásának esete forog-e fenn; továbbra is aggodalommal tölti el, hogy a polgárok úgy érzik, megtévesztik őket a Charta tényleges hatályával kapcsolatban; véleménye szerint ezért alapvető fontosságú a szubszidiaritás elvének megfelelő elmagyarázása, és a Charta hatályának tisztázása a Parlament szemszögéből a Charta 51. cikke alapján;

27.  hangsúlyozza, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos petíciók jelentős része a személyek szabad mozgásával foglalkozik, és hogy – ahogyan az az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésből egyértelműen következik – az uniós polgárságból adódó jogok általánosságban fontos feltételt képeznek a belső piac polgárok általi teljes mértékű kihasználásához; kiemeli, hogy az, hogy a polgárok fokozottabban élnek jogaikkal, felszabadíthatja a belső piacban rejlő jelentős növekedési potenciált, és ezért az Európa előtt álló jelenlegi gazdasági kihívások tükrében ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós jog hiánytalan és kellő időben történő végrehajtása érdekében tegyenek fokozott erőfeszítéseket ezen a területen;

28.  hangsúlyozza ezenfelül, hogy a polgárok a késedelmes átültetés eseteiben is hasonlóan úgy érzik, hogy félrevezetik őket a közösségi jog alkalmazhatóságával kapcsolatban; rámutat arra a nyugtalanító tényre, hogy semmilyen jogorvoslati mechanizmus nem áll azon polgárok rendelkezésére, akiknek az adott tagállamban az átültetés elmaradása miatt nem áll rendelkezésükre alkalmazható közösségi jogszabály;

29.  osztja az Európai Parlament Jogi Szolgálatának a petíciók elfogadhatóságával kapcsolatos azon véleményét, miszerint az Európai Unió tevékenységi köre szélesebb, mint hatáskörei; hangsúlyozza, hogy ennek tükrében kell a petíciókat a Parlamentnek és a Bizottságnak kezelnie;

30.  ismételten megállapítja, hogy a polgárok és vállalkozások személyes panaszait továbbra is fontos forrásként ismerik el az uniós jogszabályok megsértésének felismeréséhez, valamint ezt követően jogsértési eljárások elindításához; kéri ezért hatékonyabb, jogilag kötelező érvényű közigazgatási rendelkezések bevezetését, amelyeknek biztonságosan és megbízhatóan kell meghatározniuk a Bizottság és a panaszosok közötti eljárási viszonyt a kötelezettségszegési eljárások előtt, alatt és után, mindenekelőtt az egyéni panaszos helyzetének erősítésére;

31.  üdvözli az EUMSZ 260. cikkében foglalt új elemet, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy amikor az EUMSZ 258. cikkében foglaltaknak megfelelően a Bírósághoz fordul, pénzügyi szankciók kivetését kérje a Bíróságtól azon tagállam ellen, amely késve ültet át egy irányelvet;

32.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy elvi kérdésként alkalmazza az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdését az e rendelkezésben megállapított, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvek átültetésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmulasztása eseteiben;

33.  kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a Bizottság – minden egyéb lehetséges eszköz mellett – ténylegesen alkalmazza ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy a tagállamok kellő időben és megfelelő módon átültessék az uniós jogszabályokat; meg kell nevezni azokat, akik lemaradtak és nem hajtották végre időben a jogszabályokat;

34.  felhívja a figyelmet arra, hogy amióta közzétették a jelentést, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok között megállapodás született az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot rögzítő magyarázó dokumentumokkal („megfelelési táblázatok”) kapcsolatban; megjegyzi, hogy a három intézmény és a tagállamok megegyezése értelmében preambulumbekezdést foglaltak bele az irányelvbe arról, hogy az érintett tagállamoknak adott esetben – amennyiben ez az intézkedés szükséges és arányos – megfelelési táblázatot kell benyújtaniuk;

35.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel arra, hogy egy adott irányelv és a vonatkozó nemzeti rendelkezések közötti kapcsolat gyakran igen összetett és olykor csaknem visszakövethetetlen – a megfelelési táblázatok olyan felbecsülhetetlen eszközt képeznek, amelynek segítségével a Bizottság és a Parlament ellenőrizheti az uniós jog tagállamok általi helyes átültetését és alkalmazását;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbítson az Európai Parlamentnek egyértelmű iránymutatásokat a megfelelési táblázatok kialakításáról és a közösségi jogszabályokba történő belefoglalásukról, illetve alkalmazásukról, és végezzen átlátható értékelést, amellyel jelentősen hozzá lehet járulni e jogszabály tagállami szintű végrehajtásának értékeléséhez;

37.  megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságoknak kulcsfontosságú szerepük van az uniós jog alkalmazásában, és teljes mértékben támogatja az Unió azon törekvéseit, hogy a jogi, igazságügyi és közigazgatási hatóságok, a gyakorló jogászok, a közalkalmazottak és a köztisztviselők, valamint a regionális és helyi hatóságok számára uniós szinten kibővítse és összehangolja az igazságügyi képzéseket;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, az európai ombudsmannak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0377. (2) HL C 99. E, 2012.4.3., 46. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0382. (4) Az EUMSZ 258. és 260. cikke rögzíti a Bizottság hatáskörét egy adott tagállam elleni kötelezettségszegési eljárás indítására vonatkozóan. Különösképpen a 258. cikk mondja ki, hogy a Bizottság „indokolással ellátott véleményt ad”, ha megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. (5) Lásd az „eljárásjog” kidolgozására felszólító 7. bekezdést. (6) A Bizottság második értékelő jelentése az EU Pilotról, SEC(2011)1626), 7. o. (7) Lásd a fent említett jelentést, 3. o. Lásd a fent említett, 2010. november 25-i állásfoglalást. (8) A Parlament fent említett, 2010. november 25-i állásfoglalásában kijelentette, hogy meggyőződése szerint „az átláthatóság teljes hiányával párosuló teljes körű mérlegelési jogkör […] alapvetően ellentétes a jogállamisággal”;

Az Európai Parlament 2012. november 21-i állásfoglalása a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásairól (2011/2308(INI))

P7_TA(2012)0443 A7-0283/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló, 1992. november 3-i 92/91/EGK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 98/2008/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (élőhely-irányelv)(6),

–  tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre (környezeti felelősségről szóló irányelv)(8),

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (vízügyi keretirányelv)(9),

–  tekintettel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelvre (ivóvízirányelv)(10),

–  tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a felszín alatti vizekről szóló irányelv)(11),

–  tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i (módosított) 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12) és az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(13),

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACH rendelet)(14),

–  tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(15), amely a hatályos uniós jogszabályokat az ENSZ globálisan harmonizált rendszeréhez (GHS) igazítja,

–  tekintettel a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (biocid termékekről szóló irányelv)(16),

–  tekintettel a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK irányelvre (Seveso II. irányelv)(17),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága által megrendelt, az Európában található nem hagyományos gázról szóló, 2011. november 8-i jelentésre(19),

–  tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága részéről az Európai Parlament képviselőinek küldött, a palagáz-kitermelési projektek uniós környezetvédelmi jogi keretéről szóló, 2012. január 26-i jegyzékre,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „2050-ig szóló energia-ütemterv” című közleményére (COM(2011)0885),

–  tekintettel a 886/2011. számú (a bulgáriai palagázkutatás és -kitermelés kockázatairól szóló) és az 1378/2011. számú (a palagáz lengyelországi kitermeléséről szóló) petícióra,

–  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának A. Tematikus Osztálya (Gazdaság- és tudománypolitika) által 2011 júniusában közzétett, a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásáról szóló tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 11., 191., 192., 193. és 194. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0283/2012),

A.  mivel a közelmúlt technológiai fejlődése a világ egyes részein rövid idő alatt kereskedelmi méretűvé növelte a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelését; mivel az EU-ban még nem folyik kereskedelmi léptékű kitermelés, és mivel a készletek mennyiségét, valamint a környezetre és a közegészségre gyakorolt lehetséges hatásokat tovább kell vizsgálni;

B.  mivel a palagáz kitermelése nem mentes az ellentmondásoktól az EU-ban, de világszerte sem, ezért a technológia továbbfejlesztése előtt valamennyi (környezetvédelmi, közegészségügyi és éghajlat-változási) hatást alaposan meg kell vizsgálni;

C.  mivel a 2050-ig szóló energia-ütemterv kimondja, hogy a palagáz és az egyéb nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok igen jelentős potenciális új energiaforrássá váltak Európában; mivel a szén és az olaj gázzal történő felváltása az életciklusuktól függően rövid és hosszú távon segíthet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében;

D.  mivel a gáz felhasználható az alapterhelésnek megfelelő villamosenergia-termelésre, továbbá megbízható tartaléka lehet a változó mértékben rendelkezésre álló energiaforrásoknak, például a szél- és a napenergiának, és mivel e megbízhatóság mérsékli azokat a technikai kihívásokat, amelyeket a hálózat kiegyensúlyozása jelent; mivel a gáz a fűtés/hűtés és az EU versenyképességét javító számos más ipari felhasználás számára hatékony tüzelőanyag;

E.  mivel a palagáz és a szénhez kötött metán nem hagyományos fosszilis tüzelőanyag-készletének kitermeléséhez alkalmazott két fő technológiát, a vízszintes fúrást és a hidraulikus rétegrepesztést csak egy évtizede használják kombinálva, és e két technológia kombinálása és a velük járó beavatkozás léptéke miatt ezt nem szabad összetéveszteni a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésénél használt kúttalpkezelési technológiákkal;

F.  mivel az EU elkötelezett az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentésére és a megújuló energiaforrások arányának növelésére irányuló, jogilag kötelező érvényű célok mellett; mivel a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére vonatkozó valamennyi döntést a kibocsátáscsökkentés szükségességének fényében kell vizsgálni;

G.  mivel eddig nem létezett uniós (keret)irányelv a bányászati tevékenységek szabályozására;

H.  mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat a rétegrepesztésre használt vegyi anyagokra és hidraulikus rétegrepesztéssel járó környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokra vonatkozóan; mivel még fontos vizsgálatok vannak folyamatban és a további, folyamatos kutatások iránti igény egyre növekszik; mivel az adatok rendelkezésre állása és átláthatósága, a mintavétel és a tesztek elsődleges fontosságúak a közegészségügyet és a környezetet védő szabályozást elősegítő magas szintű kutatásokhoz;

I.  mivel a fosszilis tüzelőanyagok minden típusának és az ásványi nyersanyagoknak a kitermelése potenciális kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre; mivel alapvetően fontos, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos jövőbeni európai erőforrás-fejlesztési döntések során az elővigyázatosság és a „szennyező fizet” elvének megfelelően járjanak el, illetve a feltárás és a kinyerés folyamatának minden szakaszában figyelembe vegyék az esetlegesen jelentkező hatásokat;

J.  mivel a környezetvédelmi és közegészségügyi szempontok miatt egyes uniós tagállamok, például Franciaország és Bulgária, már moratóriumot vezettek be a palagáz-kitermelésre;

K.  mivel a környezetvédelmi hatásvizsgálatot e projektek környezetvédelmi kockázatai ellenére általában nem szabják a palagáz-kitermelési projektek feltételéül;

L.  mivel az EU feladata, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység esetében magas szinten biztosítsa az emberi egészség védelmét;

M.  mivel jelenleg számos európai kormány, például a francia, a bolgár, a németországi Észak–Rajna–Vesztfália kormánya, a svájci Fribourg és Vaud kormánya, valamint az Egyesült Államok számos állama (Észak-Karolina, New York, New Jersey, és Vermont, továbbá több mint 100 helyi kormányzat), és emellett a világ számos más országának kormánya (Dél-Afrika, a kanadai Quebec, az ausztráliai Új-Dél-Wales) tart érvényben tilalmat vagy moratóriumot a hidraulikus rétegrepesztésnek a kőolaj vagy a földgáz palából vagy más kötött kőzetből való kitermelésekor történő használatára;

N.  mivel jelenleg számos tagállam – például a Cseh Köztársaság, Románia és Németország – vizsgálja a kőolaj vagy a földgáz palából vagy más kötött kőzetből való feltárására vagy kitermelésére vonatkozó moratórium bevezetését;

O.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv nem kötelezi az üzemeltetőket, hogy megfelelő biztosítást kössenek, tekintettel a nyersanyag-kitermelő iparban bekövetkező balesetekhez kapcsolódó magas költségekre;

Általános keret – szabályozás, végrehajtás, nyomon követés és együttműködés

1.  értelmezése szerint a palagázfeltárás és -kitermelés alatt értendő a szénhidrogének minden olyan nem szokványos feltárása és kitermelése, amely a fosszilis tüzelőanyagok iparágaiban világszerte használt vízszintes fúrási technikát és nagy mennyiségű vizet igénylő hidraulikus rétegrepesztést alkalmaz;

2.  hangsúlyozza, hogy jóllehet a tagállamok kizárólagos előjoggal rendelkeznek saját energiaforrásaik kinyerésére, a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos minden fejlesztés során – a vonatkozó uniós biztonsági és környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően – tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az egész Unióban;

3.  úgy véli, hogy alaposan elemezni kell a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárásával és kitermelésével kapcsolatos európai uniós szabályozási keretrendszert; üdvözli ezért a kockázatok azonosításáról, az üvegházgáz-kibocsátások életciklusra vetített alakulásáról, a vegyi anyagokról, a vízről, a földhasználatról és a palagáz uniós energiapiacokra gyakorolt hatásáról szóló bizottsági tanulmányok közeljövőbeli lezárását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a jelenleg folyó szabályozói vizsgálatok lezárásáig legyenek elővigyázatosak a palagáz további hasznosításával kapcsolatban, és hogy ténylegesen hajtsanak végre valamennyi hatályos jogszabályt a kockázatok csökkentése érdekében valamennyi gázkitermelési művelet esetében;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tanulmányok lezárultát követően végezzen átfogó értékelést az egészség- és környezetvédelemre vonatkozó európai jogszabályi keret alapján, és adott esetben – összhangban a Szerződés alapelveivel – a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a megfelelő intézkedésekre, beleértve jogalkotási intézkedéseket is;

5.  hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének – a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséhez hasonlóan – kockázatai vannak; úgy véli, hogy e kockázatokat határozott szabályozási kereteken belül megelőző intézkedésekkel kell kezelni, azaz megfelelő tervezéssel, teszteléssel, új és a rendelkezésre álló legjobb technológiák alkalmazásával, a bevált iparági gyakorlatokkal, továbbá folyamatos adatgyűjtéssel, nyomon követéssel és jelentéstétellel; rendkívül fontosnak tartja, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyag feltárásának vagy kitermelésének megkezdése előtt a potenciális fúrási területeken el kell végezni a víztartó rétegekben lévő talajvizekben természetesen előforduló metán és vegyi anyagok alapszintjeinek, valamint a levegőminőség aktuális szintjeinek mérését; úgy véli továbbá, hogy az eredeti gyártók (OEM) vagy az egyenértékű berendezéseket gyártók rendszeres bevonása révén biztosítani lehet, hogy a kritikus fontosságú biztonsági és környezetvédelmi berendezések továbbra is a leghatékonyabb módon működjenek és teljesítsék a biztonsági előírásokat;

6.  felhívja a figyelmet a Bizottságnak a hidraulikus rétegrepesztésre alkalmazandó uniós környezetvédelmi jogi keretről szóló előzetes értékelésére; sürgeti a Bizottságot, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelően átültessék és alkalmazzák a legfőbb uniós környezetvédelmi jogi aktusokat, és haladéktalanul adjon iránymutatást a palagázfeltárás és -kitermelés esetén végzendő környezeti hatásvizsgálathoz szükséges kiindulási vízmegfigyelési adatok megállapításához és a hidraulikus rétegrepesztés különböző földtani közegek felszín alatti vízkészleteire gyakorolt hatásainak – beleértve az esetleges szivárgást és az összesített hatásokat is – felméréséhez alkalmazott kritériumok megállapításához egyaránt;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárására vagy kitermelésére vonatkozóan vezessen be az EU egészére kiterjedő kockázatkezelési keretrendszert, figyelemmel annak biztosítására, hogy az emberi egészség és a környezet védelmére vonatkozó harmonizált rendelkezések valamennyi tagállamra kiterjedően alkalmazandók legyenek;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az illetékes szabályozó hatóságokkal együttműködve gondoskodjon az e területen zajló fejlesztések folyamatos nyomon követéséről, és az uniós környezetvédelmi jogszabályok kiegészítése és kiterjesztése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket;

9.  megjegyzi, hogy a metán erőteljes üvegházhatást kiváltó gáz, amelynek kibocsátásával a 2003/87/EK (kibocsátáskereskedelmi) irányelv vagy a 406/2009/EK (kötelezettségvállalás-megosztási) határozat alapján teljes mértékben el kell számolni;

10.  hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárására és kitermelésére vonatkozó – a hatályos uniós jognak teljes mértékben megfelelő – szabályozás hatékonysága végső soron az illetékes nemzeti hatóságok szándékától és forrásaitól függ; felkéri ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák az engedélyezett tevékenységek figyelemmel kíséréshez, ellenőrzéséhez és végrehajtásához elegendő humán és technikai kapacitásokat, például az illetékes nemzeti hatóságok munkatársai számára a megfelelő képzést;

11.  felhívja a figyelmet a neves intézmények, nevezetesen a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által megkezdett jelentős munkára, amely a nem hagyományos gázra és a hidraulikus rétegrepesztésre vonatkozó előírásokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatra irányuló útmutató elkészítésére irányul;

12.  kéri, hogy a megbízható tudományos és mérnöki gyakorlat alapján dolgozzanak ki egy átfogó európai referenciadokumentumot (BREF) a rétegrepesztés legjobb rendelkezésre álló technológiáiról;

13.  felhívja azokat a nemzeti hatóságokat, amelyek engedélyezték a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, hogy vizsgálják felül a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésénél alkalmazott kutak fúrására vonatkozó meglévő tagállami jogszabályokat, és módosítsák e rendelkezéseket, hogy azok a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok sajátosságaira is kiterjedjenek;

14.  elismeri, hogy a balesetek megelőzése és a balesetekre való hatékony reagálás felelősségét mindenekelőtt az ipar viseli; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a hidraulikus rétegrepesztéssel kapcsolatos tevékenységek felvételét a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletébe, és az illetékes hatóságokat, hogy az üzemeltetőktől követeljenek meg a környezetvédelmi és polgári jogi felelősségre vonatkozó megfelelő pénzügyi biztosítékokat, amelyek kiterjednek a saját vagy másoknak kiszervezett tevékenységeik által okozott minden balesetre és nem szándékos negatív hatásra; úgy véli, hogy minden környezetszennyezés esetén a szennyező fizet elvet kell alkalmazni; üdvözli, hogy a magas szintű környezetvédelmi és biztonsági normák megalkotásával az ipar előrelépéseket tett e téren; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ipar megfelelőségét képzett és független szakemberek által végrehajtott rendszeres vizsgálatok útján ellenőrizzék;

15.  felhívja a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének területén tevékenykedő energiavállalatokat, hogy fektessenek be a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos technológiák környezetvédelmi teljesítményének javítására irányuló kutatásba; sürgeti az uniós vállalkozásokat és a tudományos intézeteket, hogy dolgozzanak ki ide kapcsolódó, együttműködésen alapuló K+F programokat, amelyek a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos feltárási és termelési tevékenységek biztonságának és kockázatainak jobb megértéséhez vezetnek;

16.  megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalásában megfogalmazott felhívását, hogy szorgalmazzák a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló támogatások megszüntetéséről szóló G-20-megállapodás gyorsabb végrehajtását; úgy véli, hogy a fosszilis tüzelőanyagok lelőhelyeinek, köztük a nem hagyományos források lelőhelyeinek feltárását és kitermelését nem szabad állami forrásokból támogatni;

17.  véleménye szerint a környezet, az emberek és az állatok egészségének károsításával kapcsolatos kölcsönös titoktartási megállapodások, amelyek a palagáz-lelőhelyek szomszédságában élő földtulajdonosok és a palagáz-kitermelők között jöttek létre az Egyesült Államokban, nem volnának összeegyeztethetők az Unió és a tagállamok Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel, a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelvvel és a környezeti felelősségről szóló irányelvvel;

A hidraulikus rétegrepesztés környezetvédelmi aspektusai

18.  elismeri, hogy a palagázfeltárás és -kitermelés valószínűleg összetett és több területet átfogó kölcsönhatásokat eredményezhet a közvetlen környezettel, különösen a hidraulikus rétegrepesztés technológiájának alkalmazása, a repesztéshez alkalmazott folyadék összetétele, a kutak mélysége és építése, valamint az esetleg érintett földfelszíni terület kiterjedése miatt;

19.  elismeri, hogy a különböző régiók sajátos kőzettípusai határozzák meg a kitermelés megtervezését és módszerét; sürgeti, hogy a mélyebb és a sekélyebb rétegekben található ígéretes palalelőhelyek esetében az engedélyezés előtt legyen kötelező a talajvíz kiinduló elemzése és a geológiai elemzés, amely magában foglalja a régióban zajlott vagy jelenleg folyó bányászati tevékenységekről szóló jelentéseket is;

20.  hangsúlyozza, hogy tudományos vizsgálatokra van szükség a rétegrepesztéssel kapcsolatos légszennyezés és vízszennyezés emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatásával kapcsolatban;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a kitermelési tevékenység által a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatára vonatkozó előírások tényleges végrehajtását a nemzeti jogban; ugyanakkor kiemeli, hogy minden hatásvizsgálatot nyílt és átlátható eljárás keretében kell lefolytatni;

22.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának „Útmutató a 85/337/EGK irányelv alkalmazásához a nem hagyományos szénhidrogén-feltárással és -kitermeléssel kapcsolatos projektek során” című, 2011. december 12-i útmutatója (hiv.: Ares(2011)1339393) megerősíti, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, a 2011/92/EU irányelvvel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 85/337/EGK irányelv (amely a környezeti hatásvizsgálatról szóló vagy khv-irányelvként ismert) hatálya kiterjed a nem szokványos szénhidrogén-feltárásra és -kiaknázásra; továbbá emlékeztet arra, hogy minden alkalmazott hidraulikus rétegrepesztési technológia részét képezi a hagyományos és nem hagyományos, átfogó szénhidrogén-feltárási és kitermelési tevékenységeknek, amelyek az Unió fent említett környezetvédelmi jogszabályai és a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat annak biztosítására, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv rendelkezései megfelelően figyelembe vegyék a palagáz, a palaolaj és a szénhez kötött metán feltárásának és kitermelésének sajátosságait; ragaszkodik ahhoz, hogy az előzetes környezeti hatásvizsgálat a teljes életciklus vonatkozásában terjedjen ki a levegőminőségre, a talajminőségre, a vízminőségre, a geológiai stabilitásra gyakorolt és a zajszennyezéssel kapcsolatos hatásokra;

24.  felszólít a hidraulikus rétegrepesztést alkalmazó projekteknek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv I. mellékletébe történő felvételére;

25.  megjegyzi, hogy ahogyan azt a palagáznak az Északnyugat-Angliában végzett feltárása is szemléltette, fennáll a szeizmikus rengések kockázata; támogatja az Egyesült Királyság kormányának megrendelésére készített jelentésben szereplő ajánlást, hogy az üzemeltetőkkel szemben követeljék meg a meghatározott szeizmikus és mikroszeizmikus hatásokkal kapcsolatos normák betartását;

26.  emlékeztet arra, hogy a palagáz fenntarthatósága még nem bizonyított; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a környezetvédelmi integritás alátámasztása érdekében végezzék el a kitermelés és a feldolgozás teljes folyamata során jelentkező üvegházgázhatásúgáz-kibocsátások alapos értékelését;

27.  a felelősséggel összefüggésben indokoltnak tartja annak előírását, hogy a palagázpiaci szereplők esetében megforduljon a bizonyítási teher, ha – a zavaró hatások természetére és káros hatásaira, más lehetséges okokra és bármely más körülményre tekintettel – a környezet károsodását a valószínűségek mérlegelése alapján a palagáz-kitermelés okozta;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a rétegrepesztő folyadékoknak a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv III. mellékletébe való kifejezett felvételére;

29.  elismeri, hogy a hidraulikus rétegrepesztéshez viszonylag sok vízre van szükség, mivel a víz rendkívül érzékeny erőforrás az EU-ban; kiemeli, hogy tovább kell fejleszteni a helyi hidrológiai viszonyokon alapuló vízellátási terveket, amelyek figyelembe veszik a helyi vízkészleteket, a többi helyi vízfelhasználó szükségleteit és a szennyvízkezelési kapacitásokat;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a hatályos európai környezetvédelmi normákat maradéktalanul betartsák, különös tekintettel a hidraulikus rétegrepesztés során használt vízre, megsértésüket pedig megfelelően szankcionálják;

31.  emlékeztet arra, hogy a vízügyi keretirányelv előírja a tagállamok számára, hogy hajtsák végre a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az összes felszíni víztest állapotának romlását, beleértve a pontforrásokból, például a szénhidrogének feltárásának és kitermelésének helyszínéről kiinduló hatásokat is;

32.  felszólítja az ipart, hogy átlátható együttműködésben a nemzeti szabályozó szervekkel, valamint a környezetvédő csoportokkal és közösségekkel tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzze az érintett felszín alatti víztestek állapotának romlását, és ezáltal fenntartsa a felszín alatti vizek vízügyi keretirányelvben és a felszín alatti vizekről szóló irányelvben meghatározott jó állapotát;

33.  elismeri, hogy a hidraulikus rétegrepesztés nagy mélységben, jóval a talajvíz víztartó rétegei alatt történik; úgy véli ezért, hogy mivel a fúrási tevékenység keresztezi az ivóvízforrásokat, a felszín alatti vizek szennyezésével kapcsolatban a legfőbb kérdés gyakran a kutak sértetlensége, illetve a kútbélés és a cementezés minősége, és a kutak ellenálló képessége a befecskendezett folyadék nagy nyomásával és a kis magnitúdójú földrengésekkel szemben;

34.  sürgeti, hogy bizonyos sérülékeny és különösen fenyegetett területeken, mint például ivóvízvédelmi területeken vagy ivóvízvédelmi területek alatt, valamint szénbányászati területeken alapvetően tiltsák meg a hidraulikus rétegrepesztést;

35.  hangsúlyozza, hogy a hatékony megelőzéshez a kútfúrásra és a kutak karbantartására vonatkozó legmagasabb szintű előírások és gyakorlatok szigorú betartásának következetes ellenőrzésére van szükség; úgy véli, hogy az üzemeltetőknek be kell nyújtaniuk a kútlezárási jelentéseket az illetékes hatóságok részére; hangsúlyozza, hogy az iparágnak és az illetékes hatóságoknak minden szakaszban rendszeres minőség-ellenőrzéssel kell biztosítaniuk a kútbélés és a cementezés sértetlenségét, valamint – szoros együttműködésben a vízművállalatokkal – talajvízből vett mintákkal kell ellenőrizniük az ivóvíz minőségét; rámutat arra, hogy ehhez jelentős emberi erőforrások és minden szintre kiterjedő műszaki szakismeretek kellenek;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul adjon iránymutatást a palagázfeltárás és -kitermelés esetén végzendő környezeti hatásvizsgálathoz szükséges kiindulási vízmegfigyelési adatok megállapításához és a hidraulikus rétegrepesztés különböző földtani közegek felszín alatti vízkészleteire gyakorolt hatásainak – beleértve az esetleges szivárgást és az összesített hatásokat is – felméréséhez alkalmazott kritériumok megállapításához egyaránt;

37.  javasolja, hogy az üzemeltetők, a szabályalkotók és a vészhelyzeti szolgálatok dolgozzanak ki közösen szükséghelyzeti intézkedési terveket, továbbá állítsanak fel speciális vészhelyzeti akciócsoportokat;

38.  úgy véli, hogy a helyszíni, acél tárolótartály segítségével megvalósított zárt körös vízvisszaforgatás a leginkább környezetbarát módja a visszafolyó víz kezelésének, mivel minimalizálja a vízmennyiséget, a kiömlés esélyét és a vízkezeléshez kapcsolódó szállítási költségeket és károkat; úgy véli, hogy amennyiben lehetséges, ezt a fajta újrahasznosítást kell alkalmazni; a vízügyi keretirányelv rendelkezéseivel összhangban elutasítja a visszaáramló szennyvíz tárolás céljából történő visszasajtolását a földtani közegbe;

39.  felhívja az üzemeltetőket, hogy az ivóvíz-szolgáltató vállalatokkal és az illetékes hatóságokkal együttműködve szigorúan kövessék a meglévő szennyvízkezelési szabályokat és a kötelező vízgazdálkodási terveket; hangsúlyozza azonban, hogy a meglévő szennyvízkezelő létesítmények elégtelenül vannak felszerelve a hidraulikus rétegrepesztésből származó szennyvíz kezeléséhez, és előfordulhat, hogy szennyező anyagokat bocsátanak ki a folyókba és folyóvizekbe; úgy véli emiatt, hogy az illetékes hatóságoknak az érintett tagállamokban el kell végezniük valamennyi érintett vízkezelő létesítmény teljes körű vizsgálatát;

40.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani egy minimális biztonsági távolságot a kútalapok és a vízkivételi kutak között;

41.  úgy véli, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos jelenlegi ellentmondások közül sok részben abból eredt, hogy az iparág kezdetben elutasította a hidraulikus repesztéshez használt folyadékok vegyianyag-tartalmának közzétételét; úgy véli, hogy teljes átláthatóságra van szükség, és minden üzemeltető számára kötelezően elő kell írni a rétegrepesztő folyadékok vegyianyag-tartalma összetételének és koncentrációjának teljes közzétételét és a REACH-rendeletben szereplő jelenlegi uniós szabályozásnak való teljes körű megfelelést;

42.  véleménye szerint a környezet, az emberek és az állatok egészségének károsításával kapcsolatos kölcsönös titoktartási megállapodások – például a palagáz-lelőhelyek szomszédságában élő földtulajdonosok és a palagáz-kitermelők között az Egyesült Államokban hatályos megállapodások – nem egyeztethetők össze az Unió és a tagállamok Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel, az információhoz való hozzáférésről szóló irányelvvel (2003/4/EK) és a környezeti felelősségről szóló irányelvvel;

43.  megjegyzi, hogy az egyetlen alapról fúrt többszintes kutak minimálisra csökkentik a földhasználatot és alig zavarják meg a tájképet;

44.  megjegyzi, hogy az egyesült államokbeli palagázkutak hozama határozottan csökkent az első két évet követően, aminek következtében most folyamatosan új kutakat fúrnak; megjegyzi, hogy a tárolótartály-, kompresszorállomás- és csőhálózati infrastruktúra szintén hozzájárul a palagáz-kitermelési tevékenységeknek a földhasználat területén megmutatkozó hatásához;

45.  felkéri azokat a tagállamokat, amelyek a palagáz- vagy a más nem hagyományos fosszilistüzelőanyag-források feltárása mellett döntenek, hogy küldjék el a Bizottság részére az azt részletező nemzeti terveiket, hogy miként illeszkedik az ilyen készletek kiaknázása az EU kötelezettségvállalás-megosztási határozata szerinti nemzeti kibocsátáscsökkentési célkitűzéseikhez;

46.  elismeri, hogy a hidraulikus rétegrepesztés és a vízszintes fúrás területén megmutatkozó folyamatos technológiai fejlesztések javíthatják a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok biztonságosságát, és mérsékelhetik a potenciális környezeti hatásokat; ösztönzi az iparágat a technológia továbbfejlesztésére irányuló erőfeszítések fokozására és a legjobb technológiai megoldások alkalmazására a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok készleteinek kiaknázása terén;

47.  felhívja az illetékes nemzeti földtani hatóságokat, hogy azokon a szeizmikai szempontból sérülékeny területeken, amelyekkel kapcsolatban palagáz-kitermelési engedélyeket adtak ki, a háttérszeizmicitás megállapítása érdekében végezzenek kiindulási szeizmikus megfigyelést, ami lehetővé teszi a kitermelés által keltett esetleges földrengések lehetőségének és potenciális hatásának értékelését;

48.  rámutat, hogy a palagáz életciklusra vetített üvegházgázhatásúgáz-mérlegének a szénével való, kedvező eredményt mutató összehasonlítása egy százéves légköri életciklussal kapcsolatos becslés függvénye; úgy véli, hogy az, hogy a globális kibocsátásoknak 2020-ig el kell érniük a csúcspontjukat, egy rövidebb időszak, például 20 év vizsgálatát indokolná, amely megfelelőbb lehetne e célra; további tudományos kutatást szorgalmaz a szivárgásból eredő metánkibocsátásokkal kapcsolatban, hogy javítsák e kibocsátások elszámolását a tagállamok éves kimutatásaiban és az uniós kötelezettségvállalás-megosztási határozat szerinti célkitűzések viszonylatában;

49.  sürgeti a bizottságot, hogy terjesszen elő arra irányuló jogalkotási javaslatokat, hogy valamennyi európai uniós palagázkútra vonatkozóan tegyék kötelezővé a tökéletes (azaz „környezetbarát”) égés elérését lehetővé tévő eszközök alkalmazását, hogy a fáklyázás alkalmazását a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak felmerülésének esetére korlátozzák, továbbá hogy valamennyi palagázkútra vonatkozóan teljes mértékben tiltsák be a szellőztetést, erőfeszítést téve ilyen módon a metán szivárgásból eredő kibocsátásának és a palagázhoz kapcsolódó illékony szerves vegyületek kibocsátásának csökkentésére;

Nyilvános részvétel és helyi körülmények

50.  elismeri, hogy a fúrások ronthatják az életkörülményeket; ezért felszólít arra, hogy ezt a szempontot vegyék figyelembe a szénhidrogén-források feltárásához és kitermeléséhez szükséges engedélyek megadásakor, és felkéri elsősorban az ipari szereplőket arra, hogy az elérhető legjobb technológiák alkalmazása révén, a hatóságokat pedig arra, hogy a szigorú szabályok alkalmazása révén hozzanak meg minden szükséges intézkedést tevékenységük kedvezőtlen következményeinek minimalizálására;

51.  felkéri az iparágat, hogy vegye fel a kapcsolatot a helyi közösségekkel, és vitassák meg a palagáz-kitermelés közlekedésre, útminőségre és zajszintre gyakorolt hatása minimalizálásának közös megoldásait ott, ahol ilyen kitermelési tevékenységekre kerül sor;

52.  kéri a tagállamokat, hogy a helyi önkormányzatokat teljes körűen tájékoztassák és vonják be, különösen a feltárási és kitermelési engedélyek iránti kérelmek kivizsgálása során; különösen azt kéri, hogy teljes körű hozzáférést biztosítsanak a környezetre, a lakosság egészségére és a helyi gazdaságra gyakorolt hatásokról szóló hatásvizsgálatokhoz;

53.  úgy véli, hogy a nyilvános részvételt a megfelelő tájékoztatással és a kinyerés és a feltárás minden egyes fázisát megelőző nyilvános konzultációk révén kell biztosítani; nagyobb átláthatóságot sürget a hatásokat, a vegyi anyagokat és az alkalmazott technológiai megoldásokat, továbbá valamennyi vizsgálatot és ellenőrző intézkedést illetően, hogy a nyilvánosság megértse az e tevékenységekre vonatkozó szabályokat, és bízzon azokban;

54.  elismeri, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos valamennyi kérdés rendezése érdekében arra van szükség, hogy sokkal hatékonyabb legyen az iparág, a szabályozók és a nyilvánosság közötti információcsere;

55.  üdvözli ezzel kapcsolatban az EU 2012-es költségvetésében a nyilvános párbeszédre előirányzott összegeket, és arra buzdítja a tagállamokat, hogy használják fel ezeket a támogatásokat, biztosítva ezzel, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére potenciálisan alkalmas területeken élő polgárok tájékozottabbak legyenek, és ténylegesen részt tudjanak venni a helyi és nemzeti kormányzati struktúráikban folyó döntéshozatalban;

Nemzetközi vonatkozások

56.  úgy véli, hogy a palagáz és más fosszilis tüzelőanyagok használatának összhangban kell lennie az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) 2. cikkével, amely felszólít arra, hogy „olyan szinten stabilizálják az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben, amely meggátolja az éghajlati rendszerre gyakorolt káros, emberi eredetű hatást”, és hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagok – például a palagáz – infrastruktúrájához való túlzott ragaszkodás elérhetetlenné tenné e nemzetközi célkitűzés elérését;

57.  úgy véli, hogy a szivárgásból eredő metánkibocsátás a fokozódó palagázfeltárással és -kitermeléssel világszerte jelentősen nőni fog, és hogy a palagáz üvegházhatást fokozó képességét (GWP) átfogóan még nem értékelték; ezért hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos olaj- és gázforrások kitermelése gátolhatja a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési cél elérését, és alááshatja a koppenhágai megállapodásban rögzített, legújabb nemzetközi éghajlat-változási kötelezettségvállalásokat; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás már most is a szegény országokra van leginkább hatással; hangsúlyozza továbbá, hogy a közvetlen egészségügyi és környezeti hatásokon túl a nem hagyományos gáz- és olajkitermelés megélhetésre gyakorolt hatása különös fenyegetést jelent, kivált az afrikai országokban, ahol a helyi közösségek mezőgazdasága és halászata nagyban a természeti erőforrásoktól függ;

58.  kitart amellett, hogy le kell vonni az USA palagáz-kitermelésének tanulságait; aggodalommal jegyzi meg, hogy a palagáz-kitermelés igen nagy mennyiségű vizet igényel, ami veszélyezteti a tiszta vízhez való hozzáférésre és az élelmezésbiztonságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési célkitűzést, különösen a szegény országokban, amelyek már most is súlyos vízhiánnyal szembesülnek;

59.  nyomatékosan rámutat arra, hogy az olaj- és gázkitermelés céljából történő földszerzés a földharácsolás egyik fő indítéka a fejlődő országokban, és komoly veszélyt jelent a világ őslakos közösségei, mezőgazdasági termelői és szegényei számára a víz, a termékeny talaj és az élelmiszer hozzáférhetősége szempontjából; megjegyzi, hogy a pénzpiacok 2008-as összeomlását követően láthatóan világszerte felgyorsultak a fedezeti és nyugdíjalapok befektetőinek a nyersanyag-kitermelő iparágakba való beruházásai, ami tovább ösztönözte a kitermelést; ezért kiemeli, hogy minden európai gazdasági szereplőnek mindig az összes megfelelő kormányzati szervvel és a helyi közösséggel szorosan egyeztetve és átlátható módon kell eljárnia a földbérlettel és földszerzéssel kapcsolatos kérdésekben;

60.  megállapítja, hogy mivel nem egyértelmű, hogy az Unió jelenlegi szabályozási kerete megfelelő garanciát biztosít-e a palagázzal kapcsolatos tevékenységekből származó, a környezetet és az emberi egészséget érintő kockázatokkal szemben, a Bizottság az év hátralevő részében várhatóan több tanulmányt készít; úgy véli, hogy a fejlődő országokban palagázt kitermelő európai társaságoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük az e tanulmányokból levont tanulságokat; aggodalmát fejezi ki az olajtársaságok tevékenységének a környezetre, az egészségre és a fejlődésre gyakorolt hatása miatt, különösen a szubszaharai Afrikában, mivel némely ottani országban korlátozottak a környezet- és egészségvédelmi törvények végrehajtására és betartatására szolgáló kapacitások; megállapítja továbbá, hogy az európai társaságoknak felelős iparági normákat kell alkalmazniuk mindenhol, ahol működnek;

61.  aggodalmát fejezi ki az európai társaságoknak a fejlődő országokban a nem hagyományos olaj-, illetve gázforrásokra irányuló potenciális befektetései miatt;

62.  hangsúlyozza, hogy be kell tartani az EU-nak az EUMSZ 208. cikkében rögzített, a politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosításával kapcsolatos kötelezettségét is; úgy véli, hogy a kitermelő tevékenységekbe befektető társaságoknak székhelyt adó Unió feladata, hogy befolyásolja e társaságok magatartását a fenntarthatóbb gyakorlatok ösztönzése céljából, például a vállalatirányítási normák, valamint a bankokra és a finanszírozásukat ellátó alapokra érvényes szabályozások szigorítása révén, beleértve az egyenlítői alapelvek, a felelős befektetésre vonatkozó elv, valamint az Európai Beruházási Bank és Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által elfogadott szabályok érvényesítését;

63.  emlékeztet arra, hogy a működésük helye szerinti ország szabályain túl a nemzetközi olajtársaságokra a tőzsdei jegyzésük szerinti ország bíróságainak joghatósága is kiterjed; úgy véli, hogy a székhely szerinti ország szabályozásának hatásos eszközt kell kínálnia az emberi jogok védelmére olyan helyzetekben, amikor az elszámoltathatóság nem érvényesül, az egyesült államokbeli „Alien Tort Claims Act” mintájára;

64.  megjegyzi, hogy számos olyan eszköz áll rendelkezésre – így például a globális jelentési kezdeményezés (GRI), az ENSZ Globális Megállapodás és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai –, amelyek foglalkozhatnának a kitermelő iparágak tevékenységeinek kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatásaival; rámutat azonban, hogy a fakultatív iránymutatások nem elegendőek a kitermelés kedvezőtlen hatásának csökkentéséhez;

65.  megjegyzi, hogy jelenleg vizsgálják felül az EU elszámoltathatósági és átláthatósági irányelveit, ami lehetőséget kínál a nyersanyagtermelő iparágak által folytatott adókikerülés és korrupciós gyakorlatok megakadályozására;

66.  sürgeti a Bizottságot, hogy jelöljön meg új lehetőségeket a transznacionális vállalatok társadalmi és környezetvédelmi jogokkal kapcsolatos felelősségére vonatkozó normák megerősítésére, és tárja fel a végrehajtás lehetséges módozatait is;

67.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy néhány, a nem hagyományos olaj- és gázkitermelésben érdekelt vállalat a világ különböző részein eltérő biztonsági normák szerint működik; felkéri a tagállamokat, hogy az EU-ban székhellyel rendelkező vállalatoktól követelje meg, hogy tevékenységeik során az egész világon az uniós normákat alkalmazzák;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 164., 1994.6.30., 3. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (2) HL L 348., 1992.11.28., 9. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (3) HL L 102., 2006.4.11., 15. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (4) HL L 312., 2008.11.22., 3. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (5) HL L 26., 2012.1.28., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (6) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (7) HL L 334., 2010.12.17., 17. o. (8) HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (9) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (10) HL L 330., 1998.12.5., 32. o. (11) HL L 372., 2006.12.27., 12. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (12) HL L 275., 2003.10.25., 32. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (13) HL L 140., 2009.6.5., 136. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (14) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (15) HL L 353., 2008.12.31., 1. o. (16) HL L 123., 1998.4.24., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.). (17) HL L 10., 1997.1.14., 13. o. (18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0366 (19) TREN/R1/350-2008, 1. rész, http://ec.europa.eu/energy/studies/doc/2012_unconventional_gas_in_europe.pdf.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i állásfoglalása a palagáz és palaolaj ipari, energetikai és egyéb szempontjairól (2011/2309(INI))

P7_TA(2012)0444 A7-0284/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 194. cikkére, amely kimondja, hogy az energiaügyek terén uniós intézkedéseket többek között a Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának – különösen a 192. cikk (2) bekezdésének – sérelme nélkül állapítják meg,

–  tekintettel „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciáját (Rio+20) megelőző közös európai uniós álláspont kialakításáról szóló, 2011. szeptember 29-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20-i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a palagáz-kitermelés terén folyó fejlesztéseket érintő európai uniós környezetvédelmi jogszabályokra, például a következőkre: a Tanács 85/337/EGK irányelve (1985. június 27.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról(5); az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról(6); az ásványinyersanyag-kitermelő iparágakban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelv(7); a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv(8); a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről és engedélyezéséről szóló 1907/2006/EK rendelet(9); a biocid készítmények forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK irányelv(10); a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK irányelv(11); az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/35/EK irányelve a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről(12); az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése)(13); az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról(14); és az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/406/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről(15),

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. február 4-i következtetéseire;

–  tekintettel a Tanács 2011. november 24-i következtetéseire az uniós energiapolitika külső dimenziójának megerősítéséről,

–  tekintettel a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről szóló bizottsági közleményre(16),

–  tekintettel a transzeurópai energiainfrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra(17),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A7-0284/2012),

A.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint a globális cseppfolyósítási kapacitás a 2011-es 380 milliárd köbméterről 2020-ra 540 milliárd köbméterre növekszik,

B.  mivel az európai uniós szerződések szerint a tagállamoknak jogukban áll saját energiaszerkezetük meghatározása,

C.  mivel a palagáz-fejlesztés jelentős hatást gyakorolhat a földgázpiacra a dinamika és az árak, valamint a villamosenergia-termelés szempontjából;

D.  mivel a hidraulikus repesztés során felhasznált vegyi anyagokat regisztrálni kell az Európai Vegyianyag-ügynökségen, és ezeket az anyagokat csak akkor hagyhatják jóvá, ha biztosított, hogy nem károsítják a környezetet, vagy a környezeti károk enyhítése megoldott (a REACH-rendelet értelmében);

E.  mivel a tömött kőzetekben lévő földgáz, palagáz és széntelepekben lekötött metán formáját öltő nem hagyományos földgáz már az USA földgázkitermeléséhez több mint a felével járul hozzá, a palagáz-kitermelés legnagyobb arányú növekedése mellett;

F.  mivel a kőolajat Észtországban már olajpalából állítják elő, és a Párizsi-medencében is folyik a palakőzetekből kinyerhető kőolaj feltárása;

Az energiapolitika szempontjai
Potenciális erőforrások

1.  megjegyzi, hogy többféle becslés készült az európai palagáz-erőforrásokra vonatkozóan, többek között az Egyesült Államok Energiaügyi Információs Hivatala, valamint a Nemzetközi Energia Ügynökség is készített becsléseket, amelyek szerint több tagállam rendelkezik tartalékokkal; elismeri azt, hogy noha ezek a becslések – jellegüknél fogva – pontatlanok, potenciálisan jelentős saját energiaforrások meglétére mutatnak rá, amelyek közül azonban nem mindegyiknek a kitermelése lehet gazdaságilag életképes; megjegyzi, hogy néhány tagállam rendelkezik olajpalakészletekkel, továbbá hogy a nem szokványos olajkészletek más forrásainak nagyobb léptékű feltárása még várat magára;

2.  úgy véli, hogy a döntéshozóknak pontosabb, naprakészebb és átfogóbb tudományos adatokkal kell rendelkezniük, hogy a megfelelő információk birtokában hozhassák meg döntéseiket; egyetért ennélfogva az Európai Tanáccsal abban, hogy az ellátás biztonságának megerősítése érdekében fel kell mérni és fel kell térképezni a palagáz- és olajpalakészletek fenntartható kiaknázásához és hasznosításához szükséges európai potenciált anélkül, hogy a vízkészletek megléte és minősége veszélybe kerülne; üdvözli a tagállamok által készített értékeléseket, és e munka folytatására ösztönzi őket, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy a tagállami értékelések eredményeinek és a kutatási projektekből rendelkezésre álló eredmények összegzésével, valamint az uniós palagáz-kitermelés ipari, gazdasági, energetikai, környezeti és egészségügyi szempontjainak elemzésével és értékelésével járuljon hozzá az Európai Unióban rendelkezésre álló palagáz-potenciál felméréséhez;

Energiapiacok

3.  rámutat arra, hogy a palagáz-kitermelés egyesült államokbeli virágzása már jelentős pozitív hatást gyakorolt a földgázpiacra és a gáz- és villamosenergia-árakra, különösen annak révén, hogy az amerikai piacra szánt cseppfolyósított földgáznak a más piacokra való átirányítását eredményezte; megjegyzi, hogy az egyesült államokbeli azonnali árak minden eddiginél alacsonyabb szintre süllyedtek, ami mélyíti az USA és Európa közötti, hosszú távú szerződésekkel rögzített árszakadékot, és hatással van az európai gazdaságok és az európai ipar versenyképességére;

4.  megjegyzi, hogy az USA Energiaügyi Információs Szolgálata (US Energy Information Administration) szerint az Amerikai Egyesült Államok hazai termelése 2035-re várhatóan a gázellátás 46%-át fogja biztosítani;

5.  megjegyzi, hogy az egyesült államokbeli gázárak még mindig esnek, ami a versenyképesség szempontjából további kihívást jelent az Európai Unió számára;

6.  megjegyzi, hogy mivel a gázpiac egyre globálisabbá és összekapcsoltabbá válik, a palagáz-kitermelés fejlődése hozzájárul a globális gázpiaci verseny növekedéséhez, és ennélfogva továbbra is jelentős hatást gyakorol az árakra; rámutat arra, hogy a palagáz hozzájárul az ügyfelek gázszállítókkal szembeni pozíciójának megerősödéséhez, és ezért alacsonyabb árak kialakulásához vezet;

7.  másrészről megjegyzi, hogy a fúráshoz, valamint a gázfúráshoz és a repesztéshez használt folyadék tárolásához, szállításához és újrafeldolgozásához kapcsolódóan szükséges infrastruktúrák létrehozásához jelentős beruházásokra van szükség, amelyeket teljes egészében az iparágnak kell viselnie;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy – figyelemmel a gázpiac átalakulására és az elosztóközpont-alapú árazás európai megerősödésére – az EU–USA Energiaügyi Tanács következő ülésén foglalkozzon a palagáz-kitermelés globális léptékű fejlődésének a cseppfolyósított földgáz piacára gyakorolt potenciális hatásaival, és globális cseppfolyósítottföldgáz-kereskedelem esetleges korlátozásainak felszámolásával;

9.  hangsúlyozza, hogy uniós szinten az energiaellátásra vonatkozó megoldások szempontjából a szubszidiaritás elve a palagáz-feltárásra és/vagy -kitermelésre is vonatkozik; megjegyzi azonban, hogy a palagáz-feltárásnak határokon átnyúló dimenziója is lehet, különösen, amikor a fúrást egy másik tagállam szárazföldi határa mellett végzik, vagy amikor a fúrás több ország földfelszín alatti vizeit, levegőjét vagy talaját érinti; szorgalmazza a palagáz-feltárással kapcsolatos összes technikai és környezeti kérdés teljes körű közzétételét, valamint a megfelelő együttműködést az összes érdekelt féllel a koncessziók odaítélése előtt és tartama alatt;

10.  megállapítja, hogy jelenleg nő a globális földgázfogyasztás, és hogy Európa továbbra is a legmagasabb földgázimportra szoruló régiók között marad; megjegyzi, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerint Európa belső gáztermelése várhatóan csökkenni, a kereslet pedig növekedni fog, ami a behozatalt 2035-re mintegy 450 milliárd köbméterre emeli; elismeri ennélfogva a globális palagáz-kitermelésnek az energiabiztonság és az energiaforrások- és szolgáltatók diverzitásának közép- és hosszú távú biztosítása területén betöltött fontos szerepét; tisztában van azzal, hogy a palagáz hazai kitermelése lehetőséget nyújt néhány tagállam számára földgáz-ellátási forrásaik további diverzifikálására; figyelembe véve a tagállamoknak a harmadik országokból való földgázbehozataltól való függőségét; elismeri, hogy a palából történő földgázkitermelés egyesült államokbeli növekedésének következtében ma már nagyobb cseppfolyósítottföldgáz-készlet áll Európa rendelkezésére, és a megnövekedett belső földgázellátás és a nagyobb cseppfolyósítottföldgáz-készletek rendelkezésre állása együttesen vonzó lehetőségeket kínál a gázellátás diverzifikálására;

11.  hangsúlyozza azonban, hogy kulcsfontosságú más, hosszú távú kilátásokkal bíró ellátásbiztonsági intézkedések és politikák elfogadása, így például a megújuló energiaforrások alkalmazásának jelentős növelése, valamint az energiahatékonyság és az energiatakarékosság javítása a megfelelő infrastruktúra és gáztároló létesítmények biztosítása mellett, a gázellátás és a tranzitútvonalak diverzifikálása, valamint a szállító, tranzit- és fogyasztó országokkal való megbízható partnerségek kialakítása az átláthatóság, a kölcsönös bizalom és a megkülönböztetésmentesség alapján, az Energia Charta és az EU harmadik energiacsomagja elveivel összhangban;

12.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy 2013 végéig készítsen elemzést az uniós és nemzetközi földgázpiac jövőjéről, ideértve a már betervezett földgáz-infrastruktúra projektek (mint például a déli folyosóval összefüggésben kidolgozott projektek) és az új LNG-terminálok várható hatását, a palagáz hatását az amerikai földgázpiacra (konkrétan az LNG-import igényre), valamint az esetleges uniós palagáz-fejlesztések hatását a jövőbeli földgázellátási biztonságra és az árakra; úgy véli, hogy a tanulmánynak tükröznie kell, illetve kiindulási pontnak kell tekintenie az infrastrukturális fejlesztés jelenlegi állapotát és az EU 2020-as szén-dioxid-célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy valamennyi jelentős érdekelt féllel konzultálni kell;

13.  hogy a teljes mértékben működőképes, összekapcsolt és integrált uniós belső energiapiac szintén alapvető fontosságú, többek között az esetleges uniós palagáz-kitermelés teljes mértékű kihasználása szempontjából, amelynek káros hatása nem érinti a környezetet és az ilyen típusú kitermelések szomszédságában élő közösségeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljesen törekedjenek a célkitűzés elérésére, különösen azzal, hogy biztosítják az Európai Unió harmadik belső energiapiaci csomagja és az energetikai infrastruktúracsomag követelményeinek zökkenőmentes átültetését és alkalmazását, figyelemmel az európai nagykereskedelmi energiapiacok 2014-ig történő harmonizációjára és teljes körű liberalizálására;

Átmenet a szén-dioxid-mentesített gazdaságra

14.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a gáz jelentős lesz az energiarendszer átalakítása szempontjából – ahogyan az a már említett energiaügyi ütemtervben is szerepel –, mivel a más, környezetszennyezőbb fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésének – és ilyen módon az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésének – gyors, átmeneti és költséghatékony módját jelenti a teljes mértékben fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelésre való áttérés előtt; különösen azon tagállamok esetében, amelyek jelenleg nagy mennyiségű szenet használnak fel a villamosenergia-termelés során, abban az esetben, ha a hatástanulmányokban megállapítást nyer, hogy ezen kitermelés nem károsítja a környezetet, különösen a felszín alatti vízrétegeket, és a kitermeléssel szomszédos közösségeket;

15.  felkéri a Bizottság Közös Kutatóközpontját arra, hogy – figyelembe véve a palagáz széndioxid-terhelésére vonatkozó átfogó európai adatok hiányát – e kibocsátás jövőbeli pontos kiszámításának céljából mielőbb véglegesítse a palagáz-kitermelésből és -előállításból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás teljes életciklusra vonatkoztatott elemzését;

16.  megjegyzi azt is, hogy a megújuló energiaforrások bizonyos formái – például a szélenergia – változóak, és megbízható és rugalmas energetikai technológia alkalmazásával kell őket kiegészíteni vagy kiegyensúlyozni; annak a véleményének ad hangot, hogy a földgáz – a palagázzal együtt – egyike lehet a számos más, erre a célra rendelkezésre álló megoldási lehetőségnek, köztük a következőknek: fokozott összekapcsolódás, jobb rendszerirányítás és -ellenőrzés intelligens hálózatokon keresztül az összes hálózati szinten, energiatárolás és a keresleti oldal irányítása; elismeri a szén-dioxid leválasztásának és tárolásának fontosságát a gáz mint energiaforrás hosszú távú fenntarthatóságának biztosításában;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy a gáz esetében elemezze a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás gazdaságosságát annak érdekében, hogy felgyorsítsák e technológia fejlesztését és elterjesztését; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, feltehetően milyen hatást gyakorol a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológia a gázból történő energia-előállítás rugalmasságára, és ebből következően a gáz – mint a rugalmas energiaforrásokat kiegészítő forrás – szerepére;

18.  felkéri a Bizottságot – összhangban az EU 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervével –, hogy értékelje a nem szokványos gáz európai hatását és kilátásait, figyelembe véve az Egyesült Államok e téren szerzett tapasztalataiból levonható következtetéseket, felismerve ugyanakkor azt, hogy a nem hagyományos gáz uniós használatának mértékét végső soron majd a piac, illetve a tagállamoknak az EU hosszú távú éghajlat- és energiapolitikai célkitűzései keretében hozott döntései határozzák meg;

19.  felhívja a hatóságokat, hogy végezzenek földfelszín alatti regionális hatásvizsgálatot a forrásoknak a geotermikus energia, a palagáz és más földfelszín alatti erőforrások közötti optimális elosztása, valamint a társadalmi előnyök maximális kiaknázása érdekében,

20.  felhívja a Bizottságot, hogy bízza meg az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget (EKÜ) a palagáz és palaolaj kiaknázásának és a rendelkezésre álló technikák lehetséges hatásainak teljes körű, környezeti szempontú tudományos elemzésével;

A nem szokványos olaj- és gázforrások ipari és gazdasági szempontjai
Ipari környezet

21.  emlékeztet arra, hogy az amerikai palagáz-kitermelés jelentős növekedéséhez a stabil, elegendő számú fúrótornyot, a szükséges munkaerőt és a tapasztalt és jól felszerelt szolgáltatóipart magában foglaló ipari környezet nyújtott támogatást; tudatában van annak, hogy az EU-ban időbe telik majd a szükséges szolgáltató ágazat számára a megfelelő kapacitás megteremtése, valamint a tapasztalat megszerzése, és hogy ez rövid távon valószínűleg magasabb költségeket hoz majd; ösztönzi az érintett uniós és amerikai társaságok között a rendelkezésre álló zöld kivitelezések, legmagasabb szintű technológiák és – költségcsökkentéssel egybekötött – környezetbarát ipari eljárások alkalmazására irányuló együttműködést; úgy véli, hogy az Unión belüli palagáz-kitermelés ütemével kapcsolatos várakozásoknak realisztikusnak kell lenniük, és minden potenciális üzleti célú kitermelést fokozatosan kell bevezetni a fellendülés és válság váltakozásából álló gazdasági ciklusok elkerülése érdekében, amelyek jelentős kedvezőtlen helyi hatásokkal járnak;

22.  rámutat, hogy a stabil szabályozási keret a gázkitermelő társaságok számára az igencsak szükséges infrastruktúrába és kutatás-fejlesztésbe való befektetéshez megfelelő környezet megteremtése és a piaci torzulások megakadályozása szempontjából egyaránt alapvető fontosságú;

23.  sürgeti a palagáz-kitermelés fejlesztésében érdekelt tagállamokat a szükséges szakismeretek oktatásának az általános oktatási és képzési rendszereikbe való bevezetésére annak érdekében, hogy felkészítsék a szükséges képzett munkaerőt;

24.  rámutat, hogy a palagáz- és palaolaj-potenciál feltárása nem egyedi európai jelenség, hanem számos országban és régióban – köztük Ázsiában, Észak-Amerikában, Latin-Amerikában, Afrikában és Ausztráliában is – hatalmas az érdeklődés új olaj- és gázforrások fejlesztése iránt, amelyek javítják az energetikai és a gazdasági versenyképességet; hangsúlyozza, hogy a szaktudás és a bevált gyakorlatok megosztása céljából fel kell venni a palagázt és palaolajat a nem szokványos forrásokat már fejlesztő vagy azok fejlesztése és/vagy használata iránt érdeklődő országokkal folytatott, kétoldalú uniós párbeszéd és partnerségek témakörei közé;

25.  hangsúlyozza, hogy az energiakutatás területén minden új, jövőbeli technológia iránt nyitottnak kell maradni; felhív a nem szokványos gázkészletek fenntarthatóbb és biztonságosabb kitermelése lehetőségeinek feltárása érdekében a berendezésekkel és technológiai megoldásokkal, így például a szén-dioxid leválasztásával és tárolásával kapcsolatos további kutatás és fejlesztés folytatására; elismeri ezért azt a szélesebb értelemben vett szerepet, amelynek révén a gázágazatban a technológia és az innováció hozzájárulhat az EU készségbázisához és versenyképességéhez;

26.  tudomásul veszi az Ausztriában bekövetkezett technológiai fejleményeket, ahol az ágazat javasolja csak vízből, homokból és kukoricakeményítőből álló rétegrepesztő folyadékok alkalmazását; ajánlja, hogy más tagállamok és a Bizottság vizsgálja meg a palagáz vegyi anyagok igénybevétele nélküli kitermelésének lehetőségét, és további kutatást és fejlesztést szorgalmaz az említett technológiákkal és/vagy azon gyakorlatokkal kapcsolatban, amelyek enyhítenék a környezetre gyakorolt potenciális hatásokat;

27.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy az Európai Unióban működő valamennyi palagázkút csökkentse az illékonymetán-kibocsátást;

Az engedélyezés keretrendszere

28.  felhívja a tagállamokat, hogy léptessenek életbe stabil szabályozási rendszert és biztosítsák a palagázzal kapcsolatos tevékenységek fenntartható fejlesztéséhez szükséges adminisztratív és ellenőrző erőforrásokat, köztük az uniós környezetvédelmi és éghajlatvédelmi jogszabályok által előírtakat; emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően mindegyik tagállam saját döntési jogkörébe tartozik az olaj- és palagáz-kitermelés kérdése;

29.  megjegyzi, hogy a palagázfeltárás jelenlegi engedélyezési eljárását is az általános bányászati vagy a szénhidrogénekre vonatkozó jogszabályok szabályozzák; megjegyzi, hogy a Bizottság által készített, az európai nem szokványos gázról szóló 2011. november 8-i végleges jelentés és a palagáz-kitermelési projektek uniós környezetvédelmi jogi keretéről szóló, 2012. január 26-i jegyzék szerint az európai uniós jogalkotási keret megfelelően kiterjed a palagáz engedélyezésének, korai kitermelésének és előállításának minden vetületére; megjegyzi azonban, hogy a palagáz nagy mennyiségben történő kitermelése szükségessé teheti a jelenleg hatályos vonatkozó uniós jogszabályok – többek között a REACH – átfogó átalakítását annak érdekében, hogy a keret a nem szokványos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének jellemzőire is kiterjedjen; felkéri a Bizottságot és a tagállamok állami hatóságait, hogy haladéktalanul ellenőrizzék, szükség esetén pedig tegyék hatékonyabbá a jogszabályi kereteket annak biztosítása érdekében, hogy megfelelőek lehessenek a palagáz- és palaolajprojektek esetében, különös tekintettel arra, hogy felkészültek legyenek az esetleges jövőbeni kereskedelmi léptékű kitermelésre Európában, valamint a környezeti kockázatok kezelésére;

30.  hangsúlyozza az átláthatóság és a nyilvánossággal való teljes mértékű konzultáció jelentőségét, különösen a gázfeltárás új megközelítésének bevezetésével összefüggésben; rámutat arra, hogy – egyes tagállamokban – hiányzik a nyilvános konzultáció az engedélyezési szakaszból; felhívja a tagállamokat jogszabályaik értékelésére, hogy látni lehessen, megfelelőképpen figyelembe veszik-e ezt a szempontot, beleértve az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek és a vonatkozó uniós jogszabályi rendelkezéseknek teljes körű alkalmazását;

31.  annak a véleményének ad hangot, hogy a palagázprojekteket megvalósító tagállamoknak egyablakos megközelítést kellene elfogadniuk a jóváhagyásra és engedélyezésre, valamint a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelőség vizsgálatára vonatkozóan (a kötelező környezeti hatásvizsgálatot is beleértve), ami egyes tagállamokban valamennyi energiaprojekt vonatkozásában a szokásos gyakorlat;

32.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, bizonyosodjanak meg arról, hogy a palagáz-kitermelés engedélyezéséhez szükséges jogszabály-módosításra kötelezően csak az érintett helyi hatóságok által kiadott vélemény birtokában kerülhet sor;

A közvélemény és a legjobb gyakorlat
A nyilvánosság hozzáállása

33.  tudatában van annak, hogy a palagáz-kitermeléssel kapcsolatban a nyilvánosság hozzáállása tagállamonként változó, és hogy a negatív hozzáállás oka gyakran információhiány vagy félretájékoztatás; felkér a nyilvánosságnak a palagáz-kitermeléssel kapcsolatban átláthatóbb és objektívebb módon nyújtott tájékoztatás javítására és hatékonyabbá tételére, és támogatja olyan portálok létrehozását, amelyek a palagáz-kitermelési műveletekre vonatkozó nyilvános információk széles köréhez biztosítanak hozzáférést; sürgeti a palagázt az EU-ban kitermelő vállalatokat, hogy a fúrás megkezdését megelőzően nyújtsanak teljes körű tájékoztatást tevékenységeikről, konzultáljanak a helyi közösségekkel és hatóságokkal, illetve tájékoztassák a nyilvánosságot a pala összetételének elemzését követően a hidraulikus repesztés során felhasználni kívánt összes vegyi anyagról, azok összetevőiről és koncentrációjáról;

34.  úgy véli, hogy a helyi közösségek jelentőségteljes és kellő időben történő bekapcsolódása biztosításának legjobb módja a kötelező környezeti hatásvizsgálat, a magas szintű átláthatóság és a tervezett palagázprojektekkel kapcsolatos nyilvános konzultáció, függetlenül a projekt időtartamától és nagyságrendjétől;

35.  megjegyzi, hogy különösen fontos az európai uniós palagáz-kitermelők számára, hogy tevékenységeik minden szakaszában kapcsolatba lépjenek, illetve erős kapcsolatot alakítsanak ki a helyi közösségekkel, mivel az EU népsűrűsége nagyobb, mint az Egyesült Államoké, és az európai földtulajdonosok nem birtokolják a föld alatti erőforrásokat, így ilyen módon – eltérően az USA-tól – a kitermelésből sem származik közvetlen előnyük; szorgalmazza ennek kapcsán olyan keretek megállapítását, amelyek versenyképesek az ágazat számára, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a nemzeti és helyi közösségek részesedjenek a palagáz-források előnyeiből; felkéri a palagáz-kitermelő vállalatokat, hogy állapítsanak meg felelősségteljes közösségi gyakorlatokat és biztosítsák, hogy a helyi közösségek számára előnyös legyen a palagáz-kitermelés, valamint biztosítsák „a szennyező fizet” elvének alkalmazását, és az általuk okozott közvetlen vagy közvetett károkból adódó összes költség fedezését;

36.  elismeri, hogy mind az előzetes, mind pedig az ellenőrzési szakaszban hangsúlyt kell fektetni a civil társadalommal folytatott átlátható és nyílt, a rendelkezésre álló tudományos eredményeken alapuló párbeszédre, amely során érthetően tárgyalják a gázszivárgás, illetve a palagáz-kitermelés által a talajvízre, a tájra, a mezőgazdaságra és a turizmusra gyakorolt hatás kérdéseit; emlékeztet arra, hogy figyelemmel az ilyen párbeszéd ösztönzésére, az EU 2012. évi költségvetésében szerepel a kísérleti projektek és más támogató tevékenységek finanszírozására szánt előirányzat; úgy véli, hogy a párbeszédet semleges módon és a tagállamokkal szoros együttműködésben, a helyi hatóságok, a helyi közösségek, a nyilvánosság, az üzleti vállalkozások és a nem kormányzati szervezetek bevonásával kell megszervezni;

37.  hangsúlyozza a palagáz- és olajpala-kitermelést folytató olaj- és gázkitermelő vállalatok átlátható irányításának fontosságát;

Legjobb gyakorlat

38.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a palagáz-kitermelés és előállítás során a legszigorúbb biztonsági előírásokat, a rendelkezésre álló legjobb technológiát és a bevált üzemeltetési megoldásokat alkalmazzák, továbbá hogy folyamatosan fejlesszék a technológiát és a megoldásokat, és a minimálisra csökkentsék az ártalmas hatásokat; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az ágazat részéről végrehajtott jelentős kutatás-fejlesztési befektetések fontosságát; üdvözli a Nemzetközi Energiaügynökség és az olaj- és gázkitermelők szövetségei részéről indított, a palagáz- és palaolaj-kitermelés és -előállítás terén a bevált gyakorlatok meghatározására irányuló kezdeményezéseket;

39.  úgy véli, hogy a palagáz-kitermelés fejlesztési potenciáljával kapcsolatos aggodalmak – nevezetesen, hogy a kitermelés fejlesztése a kutakból való szivárgás útján károsítja a vízkészleteket – a kutak fejlesztése és építése terén a legjobb gyakorlatok alkalmazásával kezelhető, különösen béléscsövezéssel, cementezéssel, nyomásszabályozással, a cementezett béléscsövek és korszerű cementkötéses szelvények nyomáspróbájával együtt, amelynek során meggyőződnek a kőzetrétegek elkülönüléséről; felkéri a tagállamokat, hogy a palagáz-kitermelés során többek között helyszíni ellenőrzéssel biztosítsák e gyakorlatok követését;

40.  hangsúlyozza, hogy a megbízható szabályozáson alapuló jobb technológiák és megoldások kifejlesztésével az üzemeltetők és a szolgáltatóipari szereplők nem csak a palagázprojektek közvélemény általi elfogadását javítják, hanem üzleti lehetőségekhez is jutnak, tekintettel a nem szokványos gázkészletek feltárásának a világ egészét érintő környezetvédelmi kihívásaira; ajánlja ezért, hogy a tagállamok – amint elérhető lesz – vegyék figyelembe a Nemzetközi Energiaügynökség a hidraulikus repesztésre vonatkozó legjobb rendelkezésre álló technológiákról szóló átfogó referenciadokumentumának ajánlásait;

41.  hangsúlyozza a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi követelmények, valamint a kútfúrás és a hidraulikus repesztés biztonság szempontjából kritikus szakaszaiban tartott rendszeres ellenőrzések szükségességét; hangsúlyozza, hogy az üzemeltetőknek különösen a fáklyázás és a lefúvatás mértékét kell csökkenteniük, valamint gázt kell visszanyerniük és meg kell kötniük az illékonymetán-kibocsátást, illetve újra fel kell használniuk/kezelniük kell a szennyvizet; felkéri az EU-t, hogy kövesse az USA által meghatározott utat a palagáz környezetvédelmi szabályozásában olyan repesztési szabályok előírásával, amelyek előírják a vállalatok számára a metán és más szennyező gázkibocsátások megkötését, ahogyan azt az USA Környezetvédelmi Hivatala (EPA) bevezette;

42.  felhívja továbbá a palagáz-kitermelőket, hogy a kitermelés előtt és alatt is vizsgálják be a kútjaikhoz közeli, háztartási célú vízkutakat, és a kapott információkat hozzáférhető, érthető formában és átlátható módon hozzák nyilvánosságra;

43.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az üzemeltetők rehabilitálják és eredeti állapotába állítsák vissza a felhasznált földterületet, továbbá hogy tevékenységeik befejezésével a bezárást követő ellenőrzést végezzenek;

44.  sürgeti a legjobb gyakorlatok és az információk cseréjét az EU tagállamai, illetve az EU, az USA és Kanada között; különösen bátorítja az olyan európai és észak-amerikai települések partnerségének kialakítását, ahol palagázt tártak fel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a palagáz-kitermeléssel kapcsolatos ismerteket az iparág átadja a helyi közösségeknek;

45.  sürgeti a palagáz- és palaolaj-kitermelési ágazatot, hogy a világ minden táján, ahol a társaságok működnek, egységesen a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásokat alkalmazzák; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen mechanizmusok lehetnek alkalmasak annak biztosítására, hogy az EU-ban letelepedett társaságok világszerte a legszigorúbb előírások szerint működjenek; úgy véli, hogy a vállalati felelősségnek kellene ezen a területen az alapvető mozgatórugónak lennie, valamint hogy a tagállami engedélyezési rendszerek keretében az engedélyek odaítélése során figyelembe lehetne venni a társaságok részvételével bekövetkezett globális baleseteket, feltéve hogy ezeket a baleseteket alapos felülvizsgálatok kísérik;

46.  kiemeli az ipari és tudományos világ képviselőiből álló független platformok létrehozására irányuló erőfeszítések támogatásának és közös finanszírozásának jelentőségét, melyek célja a palagáz kitermelésének tiszta technológiáihoz köthető jó gyakorlatok értékelése és kialakítása;

47.  emlékeztet arra, hogy a palagáz- és palaolaj-kitermelésre – különös tekintettel a szennyvíz kezelésére – következetesen „a szennyező fizet” elvét kell alkalmazni, továbbá hogy az esetleges okozott közvetlen vagy közvetett károkért a társaságok teljes körűen felelnek; sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel, szükség van-e javaslatok előterjesztésére a hidraulikus repesztésnek és a palagáz-kitermeléshez kapcsolódó más tevékenységeknek a környezeti felelősségről szóló irányelvbe történő konkrét felvételére, továbbá a palagáz-kitermelők kötelezésére a tevékenységükhöz kapcsolódó környezeti károk esetére a pénzügyi biztonságra vagy biztosításra vonatkozó követelmények teljesítésére – az érintett lakosság számára a jogbiztonság szavatolása érdekében;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 99. E, 2012.4.3., 64. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0430. (3) HL L 164., 1994.6.30., 3. o. (4) HL L 295., 2010.11.12., 1. o. (5) HL L 175., 1985.7.5., 40. o. (6) HL L 197., 2001.7.21., 30. o. (7) HL L 102., 2006.4.11., 15. o. (8) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (9) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (10) HL L 123., 1998.4.24., 1. o. (11) HL L 10., 1997.1.14., 13. o. (12) HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (13) HL L 334., 2010.12.17., 17. o. (14) HL L 275., 2003.10.25., 32. o. (15) HL L 140., 2009.6.5., 136. o. (16) COM(2011)0885. (17) COM(2011)0658.

Az Európai Parlament 2012. november 21-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2011. évi tevékenységéről (2011/2317(INI))

P7_TA(2012)0445 A7-0240/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 10. és 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24., 227., 258. és 260. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 202. cikke (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0240/2012),

A.  mivel – a Szerződés 30. jegyzőkönyve értelmében – az Európai Unió Alapjogi Chartája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően kötelező erejűvé vált; mivel ugyanezen szerződés jogalapot teremt az EU számára arra, hogy elfogadja az emberi jogokról szóló európai egyezményt, valamint létrehozta az európai polgári kezdeményezést;

B.  mivel a polgári kezdeményezésről szóló rendelet(1) 2012. április 1-jén hatályba lépett, és mivel a Parlament felelősségi körébe tartozik, hogy a sikeres – vagyis legalább hét tagállamból több mint egymillió aláírással támogatott – kezdeményezések esetében közmeghallgatást szervezzen;

C.  mivel a Petíciós Bizottság egyik feladata munkájának folyamatos felülvizsgálata és – ahol lehetséges – szerepének növelése, különös tekintettel a demokratikus alapelvek fejlesztésére, így a polgárok fokozottabb részvételére az uniós döntéshozatali folyamatban, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelésére, és mivel rendes tevékenysége során a bizottság szorosan együttműködik a tagállamokkal, az Európai Bizottsággal, az ombudsmannal és más testületekkel az uniós jog betűjének és szellemének maradéktalan betartatása érdekében;

D.  üdvözli a tanácsot vagy jogorvoslatot kereső, illetve panaszt benyújtó állampolgárok számára „Az EU polgárait megillető jogok” weboldallal kialakított egyablakos ügyintézési rendszert;

E.  üdvözli az Európai Bíróságnak az Alapjogi Charta 51. cikke értelmezésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az ERT ügyben hozott ítéletében hangsúlyozza, hogy a tagállamok szerveinek akkor is alkalmazniuk kell az elsődleges uniós jogot, ha az EUMSZ által biztosított alapvető szabadságokat nemzeti szintű intézkedésekkel kívánják korlátozni;

F.  mivel az európai polgárok és lakosok joggal várják el, hogy az általuk a Petíciós Bizottsághoz benyújtott kérdésekre az Európai Unió jogi keretein belül – melyekre úgy tekintenek, mint uniós jogaik, különösen természeti környezetük, egészségük, szabad mozgásuk, méltóságuk és alapvető jogaik és szabadságaik biztosítékára – szükségtelen késedelem nélkül megoldást találjanak;

G.  mivel az európai intézményeknek több információt kell nyújtaniuk és átláthatóbbnak kell lenniük az EU polgárai számára;

H.  mivel a 998 elfogadhatónak nyilvánított petíció közül 649 további vizsgálat céljából – a Szerződés 258. és 260. cikke alapján – továbbkerült a Bizottsághoz; 416 petíciót pedig elfogadhatatlannak nyilvánítottak;

I.  mivel a petíciós eljárás kiegészítheti az európai polgárok rendelkezésére álló egyéb olyan eszközöket, mint az európai ombudsman vagy az Európai Bizottság előtti panasztétel lehetősége;

J.  mivel az elfogadhatatlan petíciók száma 2011-ben is magas volt, ami rámutat, hogy a Parlamentnek növelnie kell erőfeszítéseit a polgárok tájékoztatása terén, hogy azok tisztában legyenek a petíciós jog alkalmazhatóságának korlátaival; mivel az egyének és a helyi közösségek, az önkéntes, jótékonysági és szakmai egyesületek, valamint az üzleti vállalkozások megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy értékeljék az európai uniós jogszabályok hatékonyságát – mivel rájuk vonatkoznak – és ahhoz, hogy a polgárok figyelmét felhívják az esetleges joghézagokra, amelyeket az uniós jogszabályok minden tagállambeli jobb és összehasonlíthatóbb végrehajtása érdekében vizsgálni szükséges;

K.  mivel az ebben a jelentésben foglalt statisztikai elemzés szerint a legtöbb petíciót – bár csökkenő arányban, de – továbbra is német állampolgárok nyújtják be, akiket a spanyol és olasz benyújtók követnek;

L.  mivel a Szerződés rendelkezései szerint minden uniós polgárt és lakost megillető petíciós jog terjedelme és működési módja tekintetében eltér a polgárok rendelkezésére álló jogorvoslati módoktól – pl. a panaszok európai ombudsmanhoz vagy a Bizottsághoz történő benyújtásától –, és mivel a tagállamok a válság ürügyén egyre kisebb mértékben veszik figyelembe ezt a jogot, ami komoly aggodalom forrása az európai uniós polgárok számára;

M.  mivel az általános környezetvédelmi témákkal kapcsolatos főbb aggodalmak oka, hogy a tagállamok és a tagállami szint alatti intézmények hiányosan és gyakran tévesen alkalmazzák a környezeti hatásvizsgálatokról szóló (khv) irányelvet(2) és a hulladékokról szóló keretirányelvet(3); mivel a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv állítólagos megsértéséről szóló petíciókban gyakran jelennek meg azzal kapcsolatos aggályok, hogy a Natura 2000 területeken tervezett főbb projektek eredményeként nagy mértékben csökken majd a biológiai sokféleség, és mivel a vízgazdálkodással kapcsolatos petíciók rámutattak a szennyezés súlyos eseteire, valamint felvetettek a projekteknek a vízi erőforrások fenntarthatóságára és minőségére gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatos aggályokat;

N.  mivel khv-irányelv jelenleg felülvizsgálat alatt áll, a Petíciós Bizottság hulladékügyi kérdésekről szóló jelentése pedig súlyos hiányosságokat fedett fel számos tagállamban, lévén, hogy az irányelv végrehajtása továbbra is hiányos, és mivel ezt a problémát nem felülvizsgálat útján, hanem csakis a Bizottság hatékonyabb ellenőrzési tevékenysége révén lehet megoldani;

O.  mivel – ahogy azt az e tárgyban beérkező petíciók száma is alátámasztja – az európai uniós polgárok és lakosok jogszerűen szerzett tulajdonukhoz való joga továbbra is nagy jelentőségű kérdés több ezer ember számára, és mivel ha az illetékes hatóságok nem oldják meg ezt a problémát, aligha állítható helyre a határokon átnyúló lakáspiaccal kapcsolatos jogbiztonság, illetve bizalom, ami súlyos következményekkel jár a gazdaság újraélénkülését illető kilátások szempontjából, továbbá mivel kifejezetten 2011-ben a part menti területekre vonatkozó spanyol törvénnyel (Ley de Costas) kapcsolatban 70 petíció maradt lezáratlanul, melyek közül 51 petíció érkezett spanyol állampolgároktól vagy spanyol állampolgárok csoportjaitól, a fennmaradó 19 pedig más állampolgárságúaktól;

P.  mivel előző évi jelentésében a Petíciós Bizottság nagyra értékelte a Bizottsággal és az európai ombudsmannal a petíciók és panaszok terén folytatott együttműködést, és mivel a Petíciós Bizottság több alkalommal kérte, hogy a Bizottság tájékoztassa a petíciókban említett jogsértésekkel kapcsolatban folyó eljárások fejleményeiről;

Q.  mivel számos petíció állítása szerint visszaélésszerűen vagy a meghatározottól eltérő célra használták fel az uniós forrásokat, más petíciók pedig az uniós igazgatás nem megfelelő működéséről, többek között a befolyással rendelkező ügynökségeken belüli összeférhetetlenségről számolnak be, valamint felszólítanak az uniós szakpolitikák módosítására;

R.  mivel az európai polgárságról szóló 2010. évi európai bizottsági jelentés(4) megerősíti azon hiányosságok és problémák létét, amelyekkel – a petíciók tanúsága szerint – az emberek a belső piac rossz működéséből fakadóan szembesülnek, különös tekintettel a következőkre: az uniós polgárok és családtagjaik – teljes körűen jogszerű – szabad mozgása, a társadalombiztosítási jogosultságokhoz való hozzáférés, a képesítések kölcsönös elismerése, a fogyatékkal élők által tapasztalt akadályok, családjogi kérdések és a romákat érintő etnikai vagy nemzetiségi alapon történő tömeges kitoloncolások, valamint a kettős adóztatással kapcsolatos kérdések;

S.  mivel 2011-ben a polgárok által benyújtott számos petícióban mutattak rá annak jelentőségére, hogy megelőzzék a biológiai sokféleség Natura 2000 területeken belüli helyrehozhatatlan csökkenését, valamint biztosítsák az élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölt területek védelmét;

T.  mivel az Európai Unió Törvényszékének a T-308/07. sz. ügyben 2011. szeptember 14-én hozott ítélete helybenhagyta a petíció benyújtójának panaszát a petícióját elfogadhatatlannak nyilvánító bizottsági határozat ellen, és ezzel egyértelműen megszabta, hogy a petíciók elfogadhatatlanná nyilvánítása esetében a Parlamentnek megfelelő indokolást is közölnie kell;

U.  mivel a bizottság munkájának hatékonyságát nagyban meghatározza a gyorsaság és az alaposság foka, és ezeket tovább lehetne javítani különösen a petíciók ügyintézési idejének optimalizálásával, valamint az azok értékelésére irányuló eljárás ésszerűsítésével;

1.  megállapítja, hogy a 2011-ben beérkezett petíciók zöme továbbra is az uniós jog megsértésének feltételezett eseteivel foglalkozik a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás és a belső piac tekintetében, megjelenítve az uniós polgárok véleményét azzal kapcsolatban, hogy az uniós jogszabályok – abban a formában, ahogyan a tagállamok átveszik és végrehajtják azokat – valóban a várt eredményeket hozzák-e és megfelelnek-e az EU jogalkotási irányának;

2.  megjegyzi, hogy egyre emelkedik azon petíciók és más beadványok száma, amelyekben a polgárok a Szerződés 227. cikke, illetve az Alapjogi Charta 51. cikke értelmében az Unió hatáskörén kívül eső kérdésekben keresnek jogi vagy pénzügyi korrekciót, így például a nemzeti nyugdíjak kiszámításának felülvizsgálatát, a nemzeti bíróságok által hozott határozatok megváltoztatását, az európai határok újrarajzolását támogatják vagy bankok személyi hitel nyújtására való kötelezését stb. kérik; teljes mértékben támogatja a Parlament illetékes főigazgatóságainak arra irányuló fellépését, hogy megoldást találjanak a polgároktól érkező ilyen beadványok kezelésére, mindeközben figyelembe véve a Parlamentnek a polgárokkal való kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettségeit;

3.  véleménye szerint a Petíciós Bizottság jobban betölthetné szerepét és hatáskörét, valamint erősödhetne láthatósága, hatékonysága, elszámoltathatósága és átláthatósága, ha több lehetőséget kapna arra, hogy az uniós polgárok számára fontos kérdéseket a plenáris ülés elé vihesse, továbbá arra, hogy tanúkat idézhessen be, vizsgálatokat folytathasson és helyszíni meghallgatásokat tarthasson;

4.  emlékeztet rá, hogy a sikeres európai polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos nyilvános meghallgatások megszervezési eljárásait tekintve a Parlament határozata alapján a Petíciós Bizottság automatikusan az adott kérdésben jogalkotást érintő hatáskörrel rendelkező bizottság társbizottságává válik (lásd a 211/2011/EU rendelet 11. cikkét); ezt annak elismeréseként értékeli, hogy testületként a legtöbb tapasztalattal rendelkezik a polgárokkal való közvetlen kapcsolattartás terén, és biztosítani képes az azonos eljárást valamennyi sikeres polgári kezdeményezés esetében; felkéri az Elnökök Értekezletét, hogy ezzel kapcsolatban hagyja jóvá a bizottság egyértelműsített hatáskörét az eljárási szabályzat VII. mellékletének XX. pontjában; egyidejűleg hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 22. cikke alapján benyújtott petíció és a polgári kezdeményezés közötti különbséget világosan el kell magyarázni a nagyközönségnek;

5.  üdvözli a Parlament arra vonatkozó döntését, hogy honlapján sokkal gyakorlatiasabb és láthatóbb petíciós portált hoz létre, amely – a Szerződés 227. cikke és a Parlament eljárási szabályzatának 202. cikke, valamint az Alapjogi Charta 51. cikke által megszabott határokon belül – megkönnyíti a polgárok petíciós eljáráshoz való hozzáférését, tájékoztatást nyújt számukra és lehetővé teszi a petíciók sokkal inkább felhasználóbarát környezetben való benyújtását, tovább lehetővé teszi a petíciók támogatói számára azok elektronikus aláírását; úgy véli, hogy ezen a portálon az európai, nemzeti és regionális szinten igénybe vehető egyéb jogorvoslati formák gyakorlati elérhetőségeinek is szerepelniük kell, továbbá átfogóan tájékoztatnia kell a Petíciós Bizottság hatásköréről, egyszersmind az Európai Bíróság ítéleteinek hivatalos honlapja, a CURIA mintájára gyakorlati hozzáférést kell nyújtania a közigazgatási szervek számára;

6.  megerősíti azon szándékát, hogy a bizottság elé tárt, elfogadhatónak nyilvánított esetek tekintetében meglévő politikai befolyását kihasználva, a Bizottsággal és az Európai Unió tagállamainak megfelelő hatóságaival szorosan együttműködve továbbra is elősegíti és védi a polgárok alapvető jogait és szabadságait;

7 felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Equal Rights Trust ügyben hozott ítéletnek a petíciók megbízhatóságára gyakorolt hatásait, valamint azt a kérdést, hogy mely tényleges akadályokkal szembesülnek az uniós polgárok abban az esetben, ha az Európai Bíróság előzetes döntéshozatala iránti kérelem segítségével kívánnak a nemzeti bíróságok előtt folyó ügyekben uniós joggal kapcsolatos kulcsfontosságú kérdések megbízható értelmezéséhez jutni;

8.  fontosnak tartja a tagállamok parlamentjeivel és kormányaival való, a kölcsönösségen alapuló együttműködés erősítését, és amennyiben szükséges, a tagállami hatóságok arra való ösztönzését, hogy az európai uniós jogszabályokat teljes mértékben átláthatóan ültessék át és alkalmazzák;

9.  hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok együttműködésének jelentőségét, és nemtetszésének ad hangot egyes tagállamoknak a közösségi környezetvédelmi jog alkalmazása és bevezetése területén mutatott hanyagságával kapcsolatosan;

10.  úgy véli, hogy a petíciós eljárásokat nem szabad eszközként használni és a tagállamokban a politikai napirend céljainak elérésére felhasználni, hanem objektívan kell lefolytatni azokat, az Európai Parlament álláspontját tükrözve;

11.  üdvözli a Petíciós Bizottság és az európai ombudsman szolgálatai közötti konstruktív együttműködést, és megerősíti, hogy határozottan támogatni kívánja az ombudsmant abban, hogy az uniós intézményekkel szembeni fellépés útján azonosítsa a hivatali visszásságokat;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Petíciós Bizottság számára az európai polgároktól érkező, a Bizottság által vizsgált panaszokkal kapcsolatos részleteket és statisztikai elemzéseket, ideértve az eredményeket és a panaszos származási helyét is;

13.  úgy véli, hogy az EUMSZ 258. és 260. cikke szerinti jogsértési eljárások működése tekintetében a Bizottságnak biztosítania kell a Parlamenthez benyújtott petíciók és a Bizottsághoz benyújtott panaszok egyenrangú kezelését;

14.  úgy véli, hogy a küldöttségi látogatások bizottságon belüli előkészítésére, végrehajtására és különösen a tartalmi értékelésére vonatkozó pontos és írásban megfogalmazott eljárási szabályok hozzájárulnának a Petíciós Bizottság munkájának nagyobb fokú hatékonyságához és következetességéhez;

15.  úgy véli, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv minden tagállamban – egészen az önkormányzati szintig – megvalósuló helyes végrehajtása rendkívüli fontossággal bír, és ezért a hulladékgazdálkodás terén nehézségekkel küzdő tagállamokat határozott és mielőbbi fellépésre sürgeti;

16.  megismétli a tagállamokhoz számos alkalommal intézett azon felhívását, hogy teljesítsék az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról (a szabad mozgásról) szóló 2004/38/EK irányelv szerinti kötelezettségeiket, emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy meg kell könnyíteniük a megkülönböztetéstől mentes belépést és tartózkodást többek között az azonos nemű párok és gyermekeik, a romák és más kisebbségi csoportok számára is;

17.  őszintén támogatja a Ley de Costas mögöttes célkitűzését, azaz azt, hogy a spanyol tengerparti környezetet meg kell védeni a túlzott mértékű ingatlanfejlesztéstől, hogy megőrizzék azt a vadvilág és a jövő generációi számára; ugyanakkor aggodalommal állapítja meg, hogy a törvény továbbra is problémát jelent a petíciók benyújtói – különösen a spanyol állampolgárok – számára; támogatja a petíciók benyújtóinak a törvény és annak végrehajtása okozta nehézségek megoldására irányuló erőfeszítéseit, és külön felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság határozatára, mely szerint munkacsoportot hoz létre a kérdés alaposabb vizsgálata céljából;

18.  úgy véli, hogy a jelen gazdasági körülmények között mindenki érdekét a Ley de Costas által potenciálisan érintett ingatlanokat övező jogbizonytalanság megszüntetése szolgálja; üdvözli a spanyol kormány bejelentését, miszerint felül kívánja vizsgálni a Ley de Costas törvényt azzal a céllal, hogy összeegyeztesse a spanyol partvidék jövőbeli megvédésének kérdését a gazdasági növekedés szempontjaival, valamint nagyobb jogbiztonságot nyújtson az ingatlantulajdonosoknak; sürgeti a spanyol kormányt, hogy vegye figyelembe a múltban jóhiszeműen ingatlant szerző polgárok, valamint azon települések érdekeit, amelyek mindig is fenntartható módon éltek együtt a tengerrel; különösen sürgeti, hogy foglalkozzanak a törvény alkalmazásának sajátos kérdésével, oly módon, hogy az ne ösztönözzön önkényes, visszamenőleges vagy aránytalan határozatok meghozatalára, hanem biztosítsa a megfelelő eljárást, a fellebbezés lehetőségét, a méltányos kárpótlást és az információkhoz való hozzáférést;

19.  emlékeztet a Parlament azon megállapítására(5), miszerint a part menti övezetekről szóló törvény aránytalan hatást gyakorol az egyes ingatlantulajdonosokra, ugyanakkor nincs kellő hatással a part tényleges károsodását kiváltó személyekre, sürgeti a spanyol kormányt annak biztosítására, hogy vonják eljárás alá, és az okozott kárt fizettessék meg azokkal a személyekkel, akiknek csalárd fellépése miatt számos uniós állampolgár került elviselhetetlen helyzetbe lakóingatlana elvesztése, vagy az elvesztés kockázata miatt;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a környezeti hatásvizsgálatokról szóló irányelv megerősítését az által, hogy egyértelműen meghatározza a szakértői tanulmányok függetlenségének paramétereit, az EU-szerte egységes küszöbértékeket, az eljárások maximális időtartamát, ideértve a tényleges nyilvános konzultációt, a döntések alátámasztásának kritériumát, az ésszerű alternatívák kötelező vizsgálatát és a minőségellenőrzési mechanizmust;

21.  felhívja ezenfelül a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtsák az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvet, valamint javítsák az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv átültetését és alkalmazását;

22.  emlékeztet arra, hogy a petíciók benyújtói milyen nagy számban fordulnak a Petíciós Bizottsághoz a német ifjúsági ügyekkel és családüggyel és különösen a német gyermek- és ifjúságügyi hivatalokkal kapcsolatos egyéni panaszokkal, és megerősíti a bizottság arra irányuló szándékát, hogy saját hatáskörén és az Európai Unió hatáskörén belül konstruktívan hozzájáruljon a petíciók benyújtói és a hatóságok közötti panaszos esetek tisztázásához; megjegyzi, hogy ennek során nem szabad beavatkozni a tagállamok igazgatási szerveinek belső autonóm eljárásaiba;

23.  készen áll arra, hogy a petíciós eljárásokat hatékonyabbá, átláthatóbbá és pártatlanná tegye, és a Petíciós Bizottság tagjai részvételi jogának figyelembevétele mellett azokat olyan módon alakítsa, hogy a petíciók kezelése az egyes eljárási szakaszokban is eleget tegyen a bírósági felülvizsgálatoknak;

24.  hangsúlyozza, hogy a váltakozó parlamenti ciklusokon és az ebből adódó személyzeti változásokon átívelően is biztosítani kell a petíciók feldolgozásának folyamatosságát;

25.  a parlamenti képviselők tényfeltáró küldetésekben való részvételét nemcsak parlamenti részvételi jognak tekinti, hanem a petíció benyújtójával szembeni kötelezettségnek;

26.  kéri a bizottság munkájának javítása során egy, a tényfeltáró küldetéseket követő eljárás bevezetését, amely egyrészt biztosítja a tényfeltáró küldetés minden egyes tagja számára a jogot arra, hogy a tényeket saját szemszögéből ábrázolja, másrészt pedig minden bizottsági tag számára biztosítja a lehetőséget arra, hogy a Petíciós Bizottság által levonandó következtetések vonatkozásában részt vegyen a döntéshozatalban;

27.  hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság a vizsgálóbizottságokhoz, az európai polgári kezdeményezéshez és az európai ombudsmanhoz hasonló más szervek és intézmények mellett minden egyes polgár számára kapcsolattartási pontként önálló és egyértelműen meghatározott szereppel rendelkezik;

28.  kéri az Elnökök Értekezletét annak vizsgálatára, hogy a petíciós eljárással szembeni ezen formális követelményeknek a végrehajtása érdekében mennyire tartja megfelelőnek az eljárási szabályzat módosítását;

29.  felszólítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak és az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságaiknak és ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek.

(1) 211/2011/EU rendelet (HL L 65., 2011.3.11., 1. o.). (2) Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.). (3) A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.). (4) 2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása (COM(2010)0603). (5) Lásd a 2009. március 26-i állásfoglalás Q preambulumbekezdését és 17. bekezdését (HL C 117 E., 2010.5.6., 189. o.)