Index 
Elfogadott szövegek
2012. november 22., Csütörtök - Strasbourg
A balti-tengeri lazacállományra és az ezen állomány halászata ***I
 A közös kereskedelempolitikára vonatkozó bizonyos intézkedések elfogadása céljából adott felhatalmazás ***I
 A halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvása ***I
 A cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztása ***I
 A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló egyezmény
 A Nemzetközi Távközlési Egyesület közelgő nemzetközi távközlési világkonferenciája (WCIT-2012) és a nemzetközi távközlési szabályozás esetleges kiterjesztése
 A dohai éghajlat-változási konferencia (COP-18)
 Bővítés: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei
 A gázai helyzet
 A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása
 Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók
 Kiberbiztonság és -védelem
 A közös biztonság- és védelempolitika szerepe éghajlat okozta válságok és természeti katasztrófák esetén
 Az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások
 A kisüzemi halászat és a KHP reformja
 A közös halászati politika külső dimenziója
 A 2014-es európai parlamenti választások
 Az emberi jogok helyzete Iránban, különös tekintettel a tömeges kivégzésekre és Sattar Beheshti blogger közelmúltban bekövetkezett halálára
 A Burmában kialakult helyzet, különös tekintettel az Arakan államban folytatódó erőszakra
 A migránsok helyzete Líbiában

A balti-tengeri lazacállományra és az ezen állomány halászata ***I
PDF 543kWORD 75k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2012. november 22-i jogalkotási állásfoglalása a balti-tengeri lazacállományra és az ezen állomány halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0470 – C7-0220/2011 – 2011/0206(COD))
P7_TA(2012)0446A7-0239/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0470),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0220/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. január 18-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0239/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 22-én került elfogadásra a balti-tengeri lazacállományra és az ezen állomány halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0206


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A Nemzetközi Balti-tengeri Halászati Bizottságban 1997-ben elfogadott, lazacra vonatkozó cselekvési terv 2010-ben lejárt. A Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság (HELCOM) szerződő felei arra sürgették az Uniót, hogy dolgozzon ki egy hosszú távú tervet a balti-tengeri lazaccal folytatott gazdálkodásra vonatkozóan.

(2)  A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményei megállapítják, hogy egyes balti-tengeri lazacállományok kívül esnek a biztonságos biológiai határokon, és ajánlott egy többéves terv kidolgozása európai szinten.

(3)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően az Európai Unió a közös halászati politika keretében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tengeri biológiai erőforrások megőrzését illetően. Mivel a lazac anadrom faj, a tengeren élő balti-tengeri lazacállományok védelme nem érhető el olyan intézkedések meghozatala nélkül, amelyek az ilyen állományokat folyami életük során védik. Annak érdekében tehát, hogy biztosított legyen a tengeri fajok teljes migrációs ciklusuk során való hatékony védelme, az ilyen intézkedésekre szintén kiterjed az Unió kizárólagos hatásköre, és azokat bele kell foglalni a többéves tervbe.

(4)  A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv(4) az uniós érdekeltségű fajok közé sorolja a lazacot, és az ezen irányelv alapján hozott intézkedéseket úgy kell kidolgozni, hogy biztosítsák a lazacállományoknak a kedvező védettségi helyzettel összeegyeztethető kiaknázását. Ezért biztosítani kell, hogy a lazac védelmére e rendelet alapján hozott intézkedések összeegyeztethetők legyenek és összhangban álljanak az említett irányelv alapján hozott intézkedésekkel. A hosszú horogsoros hajókkal történő halászat betiltása szintén a lazacállományok javításának egyik fontos módja, mivel csökkenti a méreten aluli lazacok visszadobását. [Mód. 1]

(5)  A vízpolitika terén az uniós fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) célja annak a vízi környezetnek a védelme, megőrzése és javítása, ahol a lazac az életciklusának egy részét tölti. A balti-tengeri lazacállományra vonatkozó többéves tervnek hozzá kell járulnia a 2000/60/EK irányelv célkitűzéseinek megvalósításához. Az irányelvben már előírt intézkedéseket, mint amilyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek, nem kell megismételni ebben a rendeletben. Biztosítani kell azonban az e rendelet alapján és az említett irányelv alapján a lazac belvízi élőhelyeinek védelme és javítása érdekében hozott intézkedések összehangolását és következetességét.

(6)  A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi nemzetközi csúcstalálkozón jóváhagyott végrehajtási terv kijelenti, hogy minden kereskedelmi állományt vissza kell állítani egy olyan szintre, amely 2015-re képes a legnagyobb fenntartható hozam biztosítására. Ez 1994 óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye értelmében jogi követelmény. Az ICESA HELCOM úgy véli, hogy a balti folyami lazacállományokra vonatkozóan ez a szint a vadon élő lazacállománnyal rendelkező különböző folyók potenciális kétéveslazac-termelési kapacitásának 60 és 75 %-a80%-ának közötti termelési szintnek felel meg. Az ilyen tudományos szakvéleménynek alapul kell szolgálnia a többéves terv célkitűzéseinek és célértékeinek meghatározásához. [Mód. 2]

(6a)  A kétéveslazac-termelési kapacitás egy adott folyóban a lazacállomány egészségi állapotának közelítő mutatója. Mielőtt lehetséges a kétéveslazac-termelés mutatóként való alkalmazása, számos előfeltételnek teljesülnie kell. Továbbá a kétéveslazac-termelés szintjét számos olyan tényező befolyásolja, amely megnehezíti a kétéveslazac-termelés és a lazacállomány egészségi állapota közötti korreláció elkülönítését. A folyókba visszatérő nőstény lazacok mennyiségét a lazacállomány egészségi állapotának lehetséges második mutatójaként kell alkalmazni. [Mód. 3]

(7)  A tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a balti-tengeri lazacállományok genetikai szennyeződése az őshonos populációk túlélési arányának és bőségének csökkenését, valamint a fertőzésekkel és a helyi környezeti feltételek megváltozásával szembeni genetikai ellenálló képességük romlását eredményezheti. A balti-tengeri lazacállományok genetikai integritásának és sokféleségének megőrzése tehát létfontosságú szerepet játszik az állományok védelmében, és célkitűzésként kell szerepelnie a többéves tervben.

(8)  A halászat okozta tengeri és folyami állománypusztulás arányát úgy kell meghatározni, hogy olyan méretű vadon élő lazacállomány maradjon fenn, amely biztosítja a legnagyobb fenntartható hozamot a megállapított célértékeknek és időtartamnak megfelelően. A halászat okozta tengeri állománypusztulás arányát a HTMGB szakvéleménye alapján kell megállapítani.

(9)  A terv hatékonyabb megvalósítása érdekében, és hogy célzottabban lehessen reagálni az egyes folyami lazacállományok sajátosságaira, az érintett tagállamokat – az EUMSZ 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban – fel kell hatalmazni arra, hogy a folyóikra vonatkozóan meghatározzák a lazac halászat okozta állománypusztulásának arányát, a TAC-t és bizonyos technikai védelmi intézkedéseket.

(10)  Mikor intézkedéseket fogadnak el e rendelet keretében, a tagállamoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi kötelezettségeiket, különösen azokat, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményének(6) 66. cikkéből erednek, amely cikk többek között előírja, hogy az anadrom halfajok származási országának és a többi érintett országnak együtt kell működniük ezen állományok megőrzése és a velük folytatott gazdálkodás terén.

(11)  Rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság a többéves tervben meghatározott célértékek és célkitűzések alapján időszakosan értékelje a tagállami intézkedések megfelelőségét és hatékonyságát.

(12)  A tudományos szakvélemények szerint az a helytelen ivadéktelepítési eljárások jelentős hatást gyakorolhatnak a balti-tengeri lazacállomány genetikai sokféleségére,. és Fennáll a veszélye annak is, hogy befolyásolhatja a vadon élő lazacpopulációk genetikai integritását az, hogy minden évben nagy mennyiségűmennyiségben helyeznek ki tenyésztett halat helyeznek ki a Balti-tengerbe,. befolyásolja a vadon élő lazacEnnek megfelelően az ivadéktelepítés ellenőrzését szigorítani kell. Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy az ivadéktelepítés ne gyakoroljon kedvezőtlen hatást a genetikai integritását, ezért ezeket sokféleségre, a lazactenyésztést és -tartást szolgáló ivadékanyag genetikai anyagának eredetét, valamint az ivadéktelepítési eljárásokat fokozatosan meg kellene szüntetni. Ennélfogvaszabályozó feltételeket e többéves tervben meg kell határozni e kihelyezések feltételeit. [Mód. 4]

(13)  A lazacállomány befogadására potenciálisan alkalmas folyók közvetlen újratelepítése bizonyos feltételekkel védelmi intézkedésnek tekinthető, mivel helyre tudja állítani az önfenntartó lazacpopulációkat, és pozitív hatással van a lazacok teljes számára és a halászatra.. Kifejezetten lehetővé kell tenni, hogy az e feltételeknek megfelelő közvetlen újratelepítés az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet(7) 38. cikkének (2) bekezdésével összhangban jogosult legyen finanszírozásra.

(14)  Mivel azonban a lazacok ivadéktelepítésen és közvetlen újratelepítésen kívüli kihelyezése 10 éves időszakot követően nem engedélyezhető akkor, ha ezen időszak végére az adott folyóban a vadon élő lazacok tekintetében a kétéveslazac-termelés eléri a potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás 80%-át. Ha a fenti cél nem teljesül, a lazacok ivadéktelepítésen és közvetlen újratelepítésen kívüli kihelyezése újabb tíz éven át folytatható, amennyiben az érintett tagállam megvizsgálta és felszámolta a kudarc okait. Lehetséges, hogy a lazac kihelyezése jelenleg kötelező lehet bizonyos tagállamokban, valamint azért ezért szükséges, hogy a tagállamoknak legyen idejük igazodni e követelményekhez, a lazacok ivadéktelepítésen és közvetlen újratelepítésen kívüli kihelyezését az e rendelet hatálybalépését követő hét éves átmeneti időszakban továbbra is meg kell engedni.[Mód. 5]

(15)  Az ebben a rendeletben foglalt intézkedéseknek való megfelelés biztosítása érdekében a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletben(8) foglaltakon túl egyedi ellenőrzési intézkedéseket kell elfogadni.

(15a)  A fenntartható halászat elérése érdekében helyre kell állítani az érdekelt felek közötti bizalmat, és javítani kell a köztük zajló kommunikáció módját.[Mód. 6]

(16)  A lazacra halászó part menti hajók jelentős részének hossza nem éri el a 10 métert. Ezért az 1224/2009/EK rendelet 14. cikke által előírt halászati napló használatát és a 17. cikke által megkövetelt előzetes értesítést ki kellene terjeszteni valamennyi kereskedelmi halászhajóra és szolgáltató hajóra. [Mód. 7]

(17)  Annak biztosítása érdekében, hogy a lazacok fogásait ne jelentsék megtévesztően tengeripisztráng-fogásként, elkerülve ezzel a megfelelő ellenőrzést, az előzetes értesítések 1224/2009/EK rendelet 17. cikkével összhangban történő benyújtásának kötelezettségét ki kell terjeszteni minden olyan hajóra is, amely tengeri pisztrángot tart a fedélzetén.

(17a)  A tagállamoknak meg kell erősíteniük az ellenőrzési és előzetes értesítési rendszereket a horgászattal és egyéb halászati formákkal foglalkozó szabadidős hajók vonatkozásában egy egyszerű és hatékony rendszer biztosítása, valamint a fenntartható halászat előmozdítása érdekében. [Mód. 8]

(17b)  A Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK rendelet(9)1 IV. mellékletének 14. cikkétől eltérve legkisebb kirakodási méretet kell meghatározni mind a tengeri pisztráng (Salmo trutta), mind a lazac (Salmo salars) vonatkozásában az ICES 22–32 alkörzetben. [Mód. 9]

(18)  A lazacállományra vonatkozó pontosabb és tudományosabb adatok szolgáltatása érdekében engedélyezni kell az elektromos halászatot.

(19)  Az újabb tudományos szakvélemények szerint a lazac szabadidős tengeri horgászata halászata jelentős hatást gyakorol a lazacállományokra, habár az erre vonatkozó, rendelkezésre álló adatok nem túl pontosak. Konkrétabban, lehetséges, hogy a szolgáltatásaikat nyereségért kínáló vállalkozások által működtetett hajókról végzett szabadidős horgászat a balti-tengeri lazac fogásainak fontos részéért felel. Ezért a többéves terv megfelelő működése érdekében helyénvaló bevezetni bizonyos, az ilyen szabadidős halászati tevékenységek szabályozására irányuló konkrét gazdálkodási intézkedéseket. [Mód. 10]

(19a)  A jelentéstétel megkönnyítése érdekében elő kell segíteni és támogatni kell a tagállamokon belüli vagy a tagállamok közötti internetalapú jelentéstételi rendszereket. A bejelentett fogásokra vonatkozó információkat a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni. A fogás konkrét helyét azonban nem indokolt közzétenni, elkerülendő azt, hogy a halászokat arra bátorítsák, hogy célba vegyék az adott halászati területet. [Mód. 11]

(20)  Az e rendeletben meghatározott célértékek hatékony elérése érdekében, valamint abból a célból, hogy gyorsan lehessen reagálni az állomány állapotában bekövetkező változásokra, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy e rendelet bizonyos nem alapvető fontosságú elemei tekintetében az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el, a 6., 7., 11. és 25. cikkben meghatározottak szerint. A felhatalmazásnak tartalmaznia kell annak a lehetőségét, hogy a Bizottság módosítsa a halászat okozta tengeri állománypusztulás arányát, a vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyók listáját és az e rendelet mellékleteiben foglalt bizonyos technikai információkat, valamint hogy intézkedéseket fogadjon el a balti folyami állományokra vonatkozóan, amennyiben a (9) preambulumbekezdésben említett felhatalmazás alapján a tagállamok nem fogadnak el intézkedéseket vagy az intézkedéseket a Bizottság hatástalannak tartja.

(20a)  A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok megtegyék a jogellenes, be nem jelentett és nem szabályozott halászat problémájának kezeléséhez szükséges közigazgatási vagy büntetőjogi intézkedéseket. [Mód. 12]

(21)  A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a releváns dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, kellő időben történő és megfelelő átadását.

(1)  Az e rendelet 12. cikkében a lazac ivadéktelepítése tekintetében megállapított rendelkezések végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) foglaltak szerint kell gyakorolni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

FEJEZET

TÁRGY, ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a balti-tengeri lazacállomány védelmére és a vele folytatott gazdálkodásra vonatkozó többéves tervet (a továbbiakban: a terv) hoz létre.

2. cikk

Alkalmazási kör

A tervet a következőkre kell alkalmazni:
a) a balti-tengeri és a Balti-tengerhez kapcsolódó, a tagállamok (a továbbiakban: az érintett tagállamok) területén található folyókban zajló kereskedelmi halászat és szabadidős horgászat; [Mód. 13]

   b) a Balti-tengeren folytatott szabadidős lazachorgászat, amennyiben azt szolgáltató hajókról végzik. [Mód. 14]

3. cikk

Fogalommeghatározások

1.  E rendelet céljaira a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet(11) 3. cikkében, a 2000/60/EK rendelet 2. cikkében, valamint az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkében foglalt fogalommeghatározások alkalmazandók.

2.  Ezen túlmenően az alábbi fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:

   a) „Balti-tenger”: az ICES 22–32 alkörzet;
   b) „balti folyók”: a Balti-tengerhez kapcsolódó, a tagállamok területén található folyók;
   c) „balti-tengeri lazacállomány”: minden, a Balti-tengerben és a balti folyókban található – akár vadon élő, akár tenyésztett – lazacállomány;
   d) „vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyó”: az I. mellékletben felsorolt, önfenntartó vadon élő lazacpopulációkkal rendelkező folyó, ahová nem vagy csak korlátozott mértékben helyeznek ki tenyésztett lazacot;
   e) „lazacállomány befogadására potenciálisan alkalmas folyó”: olyan folyó, ahol korábban volt(ak) vadon élő lazacpopuláció(k), és jelenleg nincs vagy alacsony szintű a természetes szaporodás, és megvan a lehetőség egy önfenntartó, vadon élő lazacpopuláció helyreállására;
   f) „potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás”: a kétéves lazacra vonatkozó termelési kapacitás, amelyet a vonatkozó folyóspecifikus paraméterek alapján számítanak ki az egyes folyókra;
   g) „technikai védelmi intézkedések”: olyan intézkedések, amelyek a halászeszközök használatának és összetételének megszabásával és a halászterületekhez való hozzáférés korlátozásával szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, valamint az ökoszisztémák elemeire a halászati tevékenységek által gyakorolt hatásokat;
   h) „ivadéktelepítés”: a tenyésztett kétéves vagy fiatalabb lazac szándékos kihelyezése a vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyókba;
   ha) „szabadidős horgászat”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (28) bekezdése ellenére, kereskedelmi célú tevékenységtől eltérő, és kereskedelmi és nem kereskedelmi céllal különféle halászati egységeket és eszközöket alkalmazó tevékenységi formák;[Mód. 15]
   i) „közvetlen újratelepítés”: a tenyésztett kétéves vagy fiatalabb lazac kihelyezése lazacállomány befogadására potenciálisan alkalmas folyókba;
   j) „szolgáltató hajó”: olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó, amely szolgáltatásokat – így horgászfelszerelést, szállítást és/vagy útmutatást – kínál a Balti-tengeren szabadidős lazachorgászat céljából;
   II. „teljes kifogható mennyiség” (TAC): a balti-tengeri lazacnak az állományból évente kifogható és kirakodható mennyisége.

FEJEZET

CÉLKITŰZÉSEK

4. cikk

Célkitűzések

A terv célja a következők biztosítása:

   a) a balti-tengeri lazacállomány fenntartható kiaknázása a legnagyobb fenntartható hozam elvének megfelelően;
   III. a balti-tengeri lazacállomány genetikai integritásának és genetikai sokféleségének védelme.

FEJEZET

CÉLÉRTÉKEK

5. cikk

Célértékek a vadon élő folyami lazacállományokra vonatkozóan

(1)  Azon vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyók esetében, amelyek ...-ig(12) elérték a potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás 50 %-át, a vadon élő kétéves lazacok termelésének ...(13)*-ig el kell érnie az adott folyóra vonatkozó potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás 75 %-át80%-át. [Mód. 16]

(2)  Azon vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyók esetében, amelyek e rendelet hatálybalépéséig nem érték el a potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás 50 %-át, a vadon élő kétéves lazacok termelésének ...(14) -ig el kell érnie a folyóra vonatkozó potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás 50 %-át és ...(15)* -ig a 75 %-át80%-át. [Mód. 17]

(3)  ...*** -t követően a vadon élő kétéves lazacok termelését minden vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyó esetében a potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás legalább 75 %-ának80%-ának megfelelő szinten kell tartani. [Mód. 18]

IV.  Az érintett tagállamok minden vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyóra vonatkozóan egyéb, szigorúbb célértékeket – például a vissztérő ívó egyedek számán alapulókat – határozhatnak meg. [Mód. 19]

Az érintett tagállamok adatokat szolgáltatnak a folyóikba visszatérő nőstény lazacokról, és az adatokat közzé is teszik. [Mód. 20]

FEJEZET

LEHALÁSZÁSI SZABÁLYOK

6. cikk

A folyókra vonatkozó TAC meghatározása

(1)  A vadon élő folyami lazacállományokra vonatkozó éves TAC nem haladhatja meg a halászat okozta állománypusztulás (2) bekezdésben említett arányának megfelelő szintet.

(2)  A vadon élő folyami lazacállományok halászat okozta állománypusztulásának arányát minden tagállam az 5. cikkben meghatározott célértékeknek és a HTMGB és az ICES szakvéleményeinek megfelelően határozza meg, és azt e szervek rendszeresen újraértékelik, ha több információ válik elérhetővé, vagy ha megváltoznak a folyó jellemzői. Ebből a célból a tagállamok figyelembe veszik az egyes folyók potenciális kétéveslazac-termelési kapacitását, amelyet a vonatkozó folyóspecifikus paraméterek alapján az ICES számít ki és értékel rendszeresen újra, ha több információ válik elérhetővé, vagy ha megváltoznak a folyó jellemzői.

(3)  Az érintett tagállamok ...(16)-ig közzéteszik a halászat okozta állománypusztulás vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyókra vonatkozó arányát és a lazacra vonatkozó megfelelő TAC-t az 1224/2009/EK rendelet 114. cikkének megfelelően létrehozott hivatalos honlapjuk nyilvánosan hozzáférhető részén, majd évente felülvizsgálják ezeket az értékeket.

(4)  A Bizottság a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek alapján hároméventeévente értékeli a tagállamok által e cikk értelmében meghozott intézkedések összeegyeztethetőségét és hatékonyságát. [Mód. 21]

(5)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a halászat okozta állománypusztulás vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyókra vonatkozó arányának és/vagy a megfelelő TAC-nak a megállapítása és/vagy az érintett halászat betiltása céljából, amennyiben az érintett tagállamok a megszabott határidőig nem tesznek közzé ilyen intézkedéseket az (1), a (2) és a (3) bekezdésnek megfelelően.

(6)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a halászat okozta állománypusztulás vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyókra vonatkozó arányának és/vagy a megfelelő TAC-nak a megállapítása és/vagy az érintett halászat betiltása céljából, amennyiben a (4) bekezdésnek megfelelően elvégzett értékelés alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállami intézkedések nem egyeztethetők össze a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzésekkel és célértékekkel, illetve hogy nem alkalmasak azok elérésére.

(7)  A Bizottság által elfogadott intézkedések a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek elérését hivatottak biztosítani. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus Bizottság általi elfogadásával a tagállami intézkedések hatályukat vesztik.

7. cikk

A tengerre vonatkozó TAC meghatározása

(1)  A tengeri lazacállományokra vonatkozó éves TAC nem haladhatja meg a halászat okozta állománypusztulás 0,1-es arányának megfelelő szintet.

(2)  Ha egyértelmű jelek utalnak arra, hogy az állomány állapota megváltozott és/vagy a halászat okozta állománypusztulás aktuális aránya nem megfelelő a 4. cikkben meghatározott célkitűzések teljesítéséhez, a Bizottság a 26. cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosíthatja a halászat okozta tengeri állománypusztulás (1) bekezdésben említett arányának értékét.

V.  Fertőzések váratlan kitörése, kritikusan alacsony két éven túli túlélési arány vagy egyéb előre nem látható fejlemények esetén a Tanács olyan TAC-ról határoz, amely alacsonyabb, mint a halászat okozta állománypusztulásnak az (1) bekezdésben említett arányán alapuló TAC.

8. cikk

A nemzeti kvóta szolgáltató hajók általiszabadidős horgászati tevékenységek keretében történőfelhasználása [Mód. 22]

A szolgáltató hajókrólszabadidős horgászati tevékenységek keretében a tengeren, valamint a szabadidős horgászat keretében a part mentén és a folyókban kifogott lazac beleszámít a nemzeti kvótába. [Mód. 23]

FEJEZET

LEGKISEBB KIRAKODÁSI MÉRET A LAZAC ÉS A TENGERI PISZTRÁNG VONATKOZÁSÁBAN

8a. cikk.

A 2005/2187/EK rendelet 14. cikkétől eltérve a legkisebb kirakodási méret a lazac vonatkozásában 60 cm és a legkisebb kirakodási méret a tengeri pisztráng vonatkozásában 50 cm az e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett mindegyik ICES alkörzetben.[Mód. 26]

FEJEZET

TECHNIKAI VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK

9. cikk

Tagállami intézkedések a gyenge folyami lazacállományok védelme érdekében

(1)  Azon vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyókra vonatkozóan, amelyek...(17)ig nem érték el a potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás 50%-át, az érintett tagállamok az e rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül(18)*-ig nemzeti technikai védelmi intézkedéseket állapítanak meg, illetve fenntartják és szükség esetén tökéletesítik a már létezőket. [Mód. 24]

(2)  Az (1) bekezdésben említett technikai védelmi intézkedések folyóspecifikus követelményeken alapulnak, hogy megfelelően hozzájáruljanak a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek teljesítéséhez. Az ilyen intézkedések alkalmazásának helyszínét a tengeri lazacvándorlási útvonalakkal kapcsolatosan rendelkezésre álló legpontosabb információk alapján kell meghatározni.

10. cikk

Intézkedések az egyéb folyami lazacállományok védelme érdekében

A tagállamok nemzeti technikai védelmi intézkedéseket állapíthatnak meg a balti folyóikra vonatkozóan a 9. cikk hatálya alá nem tartozó folyami lazacállományok tekintetében. Ezek az intézkedések hozzájárulnak a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek teljesítéséhez.

A Bizottság felülvizsgálja az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat, hogy a tagállamok számára megkönnyítse a fókák ás kormoránok okozta károk ellensúlyozásának lehetőségeit. [Mód. 25]

11. cikk

Bizottsági intézkedések

(1)  A Bizottság a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek alapján hároméventeévente értékeli a tagállamok által a 9. és a 10. cikk értelmében meghozott intézkedések összeegyeztethetőségét és hatékonyságát, különösen, ha a vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyók több tagállamot szelnek át. [Mód. 27]

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szükséges technikai védelmi intézkedések meghatározása céljából, amennyiben az érintett tagállamok e rendelet hatálybalépésének időpontját követően a megszabott határidőig nem fogadnak el ilyen intézkedéseket a 9. cikknek megfelelően.

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szükséges technikai védelmi intézkedések meghatározása céljából, amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően elvégzett értékelés alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállami intézkedések nem egyeztethetők össze a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzésekkel és célértékekkel, illetve hogy nem alkalmasak azok elérésére.

VI.  A Bizottság által elfogadott intézkedések a 4. és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek elérését hivatottak biztosítani. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus Bizottság általi elfogadásával a tagállami intézkedések hatályukat vesztik.

FEJEZET

KIHELYEZÉS

12. cikk

Ivadéktelepítés

(1)  Lazacivadékokat csak vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyóbafolyókba lehet telepíteni, amikor a helyi állomány kipusztulásának megelőzése ezt megköveteli. Az egyes folyókba kihelyezett kétéves lazacok száma nem haladhatja meg a folyó becsült potenciális kétéveslazac-termelési kapacitását. [Mód. 28]

(2)  Az ivadéktelepítést olyan módon kell elvégezni, amely védi a különböző folyami lazacállományok genetikai sokféleségét és változatosságát, figyelembe veszi az ivadéktelepítéssel érintett folyó és a közeli folyók meglévő halközösségeit, ezzel együtt maximalizálja az ivadéktelepítés hatását. A kétéves lazacnak a vadon élő lazacállománnyal rendelkező lehető legközelebbi folyóból kell származnia. [Mód. 29]

(2a)  Az ivadéktelepítésre szánt kétéves lazacok zsírúszóját le kell vágni, hogy meg lehessen különböztetni őket. [Mód. 30]

(3)  A Bizottság ....-ig(19) végrehajtási aktusokban  állapítja meg az ezen cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott végrehajtási aktusok útján megállapíthat részletes szabályokat e cikk alkalmazására vonatkozóan kell elfogadni. [Mód. 31]

13. cikk

Közvetlen újratelepítés

A lazacállomány befogadására potenciálisan alkalmas folyók közvetlen újratelepítésére csak akkor kerülhet sor, ha:

   a) a folyó vagy annak mellékfolyói szabad migrációs vízi útvonalakkal rendelkezik, vízminősége rendelkeznek, vízminőségük megfelelő, és a lazac szaporodásához és növekedéséhez megfelelő élőhelyet biztosítbiztosítanak; [Mód. 32]
   b) a közvetlen újratelepítés célja egy életképes, önfenntartó vadon élő lazacpopuláció létrehozása vagy megerősítése;
   c) létezik kihelyezés előtti és utáni, értékelést is tartalmazó monitoringprogram;
   d) alkalmas és megfelelő védelmi és gazdálkodási intézkedések vannak hatályban, hogy megkönnyítsék egy önfenntartó lazacpopuláció helyreállását a folyóban.
   da) az ivadéktelepítést olyan módon kell elvégezni, hogy az védje a különböző folyami lazacállományok genetikai sokféleségét, figyelembe véve az ivadéktelepítéssel érintett folyó és a közeli folyók meglévő halközösségeit, ezzel együtt maximalizálva az ivadéktelepítés hatását; [Mód. 34]
   VII. az ivadéktelepítésre szánt kétéves lazacok zsírúszóját le kell vágni, hogy meg lehessen különböztetni őket. [Mód. 35]

A vízi utak rehabilitációja során a „szennyező fizet” elvnek kell vezérelvként szolgálnia. Az (1) bekezdésnek megfelelő közvetlen újratelepítés az 1198/2006/EK rendelet 38. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában védelmi intézkedésnek is tekintendő. [Mód. 36]

13a. cikk

A kifejlett hal és a kétéves lazac származása

A kifejlett halnak és a kétéves lazacnak ugyanabból a vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyóból kell származnia, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a vadon élő lazacállománnyal rendelkező lehető legközelebbi folyómederből. [Mód. 33]

14. cikk

Átmeneti időszak

A lazacoknak a 12. és a 13. cikkel összhangban történő kihelyezéstől eltérő kihelyezése e rendelet hatálybalépésétől számítva 7 éven át....(20)-ig folytatódhat, és alapos értékelés tárgyát képezi. A fokozatos megszüntetéshez folyónkénti megközelítést kell alkalmazni. A tagállamok helyi, regionális és/vagy nemzeti hivatalai irányítják, továbbá a helyi érdekelt feleket is bevonják és az élőhelyek helyreállítása és más intézkedések tekintetében felhasználják hozzáértésüket. Az újratelepítéshez jelenleg alkalmazott gazdasági források alkalmazásáról szóló, jogilag kötelező erejű tagállami határozatok új irányt kapnak, céljuk a fokozatos megszüntetés kedvezőtlen hatásaitól esetlegesen sújtott halászok támogatása lesz.[Mód. 37]

FEJEZET

ELLENŐRZÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

15. cikk

Kapcsolat az 1224/2009/EK rendelettel

E fejezet eltérő rendelkezéseinek hiányában az e fejezetben előírt ellenőrzési intézkedéseket az 1224/2009/EK rendeletben megállapítottakon felül kell alkalmazni.

Ezenkívül az 1224/2009/EK rendelet 55. cikkének (3) bekezdését, valamint az 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2011. április 8-i 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet rendelet(21)64. és 65. cikkét megfelelően kell alkalmazni a balti-tengeri lazac valamennyi szabadidős halászatára.[Mód. 38]

16. cikk

Hajónaplók

Az 1224/2009/EK rendelet 14. cikkétől eltérve, a lazacra vonatkozó halászati engedéllyel rendelkező, bármilyen hosszúságú uniós halászhajók parancsnokainak, valamint horgászattal és egyéb halászati formákkal foglalkozó szolgáltató hajók parancsnokainak hajónaplót kell vezetniük a műveleteikről az 1224/2009/EK rendelet 14. cikkében megállapított szabályoknak megfelelően. [Mód. 39]

17. cikk

Előzetes értesítések

Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke (1) bekezdésének bevezető mondatától eltérve, a fedélzeten lazacot és/vagy tengeri pisztrángot tartó, bármilyen hosszúságú uniós halászhajók, valamint szolgáltató hajók parancsnokainak a halászati művelet befejezését követően azonnal értesíteniük kell a lobogójuk szerinti tagállam illetékes hatóságait az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében felsorolt információkról. [Mód. 40]

18. cikk

Különleges tevékenységi engedélyek

(1)  A szolgáltató hajóknak lazachalászatra vonatkozó, e rendelet II. mellékletének megfelelően kiállított különleges tevékenységi engedéllyel kell rendelkezniük.

(2)  Az érintett tagállamok felveszik a különleges tevékenységi engedélyeket a halászati engedélyek listájára, amelyet az 1224/2009/EK rendelet 116. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően létrehozott elektronikus adatbázis tartalmaz. A különleges tevékenységi engedélyeket érintő adatokat továbbá beviszik az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkében említett számítógépes ellenőrző rendszerbe.

19. cikk

Fogási nyilatkozatnyilatkozatok szabadidős horgászat esetében [Mód. 41]

(1)  A szolgáltató hajó parancsnoka a III. mellékletnek megfelelőenszabadidős horgászat bármely típusát űző hajók fogási nyilatkozatot tölt ki, és azt minden hónap utolsó napjáig benyújtjatöltenek ki és jelentést készítenek a szolgáltató hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságáhozhatósága számára. [Mód. 42]

(2)  Az érintett tagállamok minden hónap tizenötödik napjáig rögzítik az előző hónapra vonatkozó fogási nyilatkozatokban szereplő adatokat az 1224/2009/EK rendelet 116. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összhangban létrehozott elektronikus adatbázisukban és az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkében említett számítógépes ellenőrző rendszerükben. Az elektronikus adatokat és a fogási nyilatkozatokat 3 évig őrzik meg.

20. cikk

Kirakodási vizsgálatok

Az érintett tagállamok kirakodási vizsgálatok útján ellenőrzik a fogási nyilatkozatokban szereplő adatok pontosságát. Az ilyen kirakodási vizsgálatok a kirakodások teljes számának legalább 10 %-át20 %-át érintik. Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal hatékony ellenőrzéseket végez, és a tagállamokat koncentráltabb és célzottabb vizsgálatok elvégzésére bátorítja azokon a helyeken, ahol feltehetően jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat zajlik, illetve bejelentést tettek ilyen halászatról.[Mód. 43]

20a. cikk

A szabadidős horgászat ellenőrzése

E rendelet alkalmazásában a szabadidős horgászat ellenőrzése elsősorban az 1224/2009/EK rendelet 55. cikke és a 404/2011/EU rendelet 64. és 65. cikke alapján történik.[Mód. 44]

21. cikk

Nemzeti ellenőrzési cselekvési programok

Az 1224/2009/EK rendelet 46. cikkében előírt nemzeti ellenőrzési cselekvési programok magukban foglalják legalább a következőket is:

   a) az e rendelet V. fejezetének megfelelően bevezetett technikai védelmi intézkedések alkalmazása;
   b) a kvótafelhasználásra, a tevékenységi engedélyre és a fogási nyilatkozatra vonatkozó szabályok szolgáltató hajók és a bármilyen felszerelést használó kedvtelési célú halászat általi betartása; [Mód. 45]
   IX. az ivadéktelepítésre és a közvetlen újratelepítésre vonatkozó szabályok nyomon követése.

FEJEZET

ADATGYŰJTÉS

22. cikk

Adatgyűjtés céljából a szmoltifikáció előtt minden vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyó valamennyi növendéklazac-csoportja tanulmányozható elektromos halászattal.

A Bizottság végrehajtási aktusokat fogadhat el, amelyek a legújabb tudományos adatok alapján meghatározzák az elektromos halászat részletes feltételeit. E végrehajtási aktusok a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárás szerint kerülnek elfogadásra. [Mód. 46]

22a. cikk

Legkésőbb .....-ig(22) az Európai Bizottság bemutatja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a ragadozók, különösen a fókák és kormoránok balti-tengeri lazacállományra gyakorolt hatásának témájában végzett tudományos kutatások eredményeit. Ezen kutatások eredményei képezik majd az alapot az Európai Bizottság számára, hogy elkészítse a balti-tengeri lazacállományra hatást gyakorló ragadozóállomány kezelési tervét, amely legkésőbb 2016-ban lép életbe.[Mód. 47]

22b. cikk

A Bizottság legkésőbb ...(23)-ig továbbítja a Parlament és a Tanács számára valamennyi fontosabb balti-tengeri halászati gazdálkodásnál a lazacállomány tekintetében előforduló visszadobásokról és járulékos fogásokról szóló tudományos kutatás megállapításait.[Mód. 48]

FEJEZET

NYOMON KÖVETÉS

23. cikk

A tagállamok jelentéstételi kötelezettségei

(1)  Az érintett tagállamok az e rendelet hatálybalépése utáni harmadik évben.....-án/-én(24)* és azután minden harmadik évben jelentést tesznek a Bizottságnak az V. fejezetnek megfelelően elfogadott technikai védelmi intézkedésekről és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések általuk történő teljesítéséről. [Mód. 49]

(2)  Az érintett tagállamok ...-ban(25) és azután minden hatodikharmadik évben jelentést tesznek a Bizottságnak e rendelet végrehajtásáról és az 5. cikkben meghatározott célkitűzések teljesítéséről. A tagállami jelentés különösen a következő információkat tartalmazza:

[Mód. 50]

   a) a nemzeti halászat alakulása, ideértve a fogások megoszlását a nyílt tenger, a parti vizek és a folyók, valamint a kereskedelmi halászok, szolgáltató hajókat működtető vállalkozások és az egyéb hobbihorgászok között;
   b) minden vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyóra vonatkozóan az egyéves- és kétéveslazac-termelés, valamint a potenciális kétéveslazac-termelési kapacitás rendelkezésre álló legpontosabb becslése;
   c) a rendelkezésre álló genetikai információk minden vadon élő folyami lazacállományra vonatkozóan;
   d) lazacivadék-telepítési és lazac-újratelepítési tevékenység;
   X. az 1224/2009/EK rendelet 46. cikkében említett nemzeti ellenőrzési cselekvési program végrehajtása.

24. cikk

A terv értékelése

A Bizottság az azt követő évben, hogy megkapja a tagállami jelentéseket, a tagállamok e rendelet 23. cikkében említett jelentései, valamint tudományos szakvélemények alapján értékeli a gazdálkodási intézkedések balti-tengeri lazacállományra és annak halászatára gyakorolt hatását.

FEJEZET

A MELLÉKLETEK MÓDOSÍTÁSA

25. cikk

A mellékletek módosítása

(1)  A Bizottság a 26. cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosíthatja a vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyók I. mellékletben szereplő felsorolását, hogy az mindig naprakészen tükrözze a legújabb tudományos adatokat.

XI.  A Bizottság a 26. cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosíthatja a II. és III. mellékletet a hatékony ellenőrzés biztosítása érdekében.

FEJEZET

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

26. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 6., a 7., a 11. és a 25. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6., a 7., a 11. és a 25. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 6., a 7., a 11., illetve a 25. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik.

27. cikk

A felhatalmazás visszavonása

Ha valamely érintett tagállam a megszabott határidőig nem állapította meg vagy tette közzé a 6. vagy a 11. cikkben meghatározott intézkedéseket, vagy ha ezeket az intézkedéseket a 6. cikk (4) bekezdésének vagy a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelően elvégzett értékelés alapján a Bizottság nem megfelelőnek és/vagy hatástalannak találja, a Bizottság visszavonja az érintett tagállamnak a 6., illetve a 11. cikk szerinti felhatalmazását. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. [Mód. 51]

28. cikk

A bizottság eljárása

(1)  A Bizottságot a 2371/2002/EK rendelet 30. cikke által létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

XII.  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet ...-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

Vadon élő lazacállománnyal rendelkező folyók a Balti-tenger térségében

Finnország

–  Simojoki

Finnország/Svédország

–  Tornionjoki/Torneälven

Svédország

–  Kalixälven, Råneälven, Piteälven, Åbyälven, Byskeälven, Rickleån, Sävarån, Ume/Vindelälven, Öreälven, Lögdeälven, Emån, Mörrumsån, Ljungan

Észtország

–  Pärnu, Kunda, Keila, Vasalemma

Lettország

–  Salaca, Vitrupe, Peterupe, Irbe, Uzava, Saka

Lettország/Litvánia

–  Barta/Bartuva

Litvánia

II.  Nemunas vízgyűjtő medencéje (Zeimena)

MELLÉKLET

A KÜLÖNLEGES TEVÉKENYSÉGI ENGEDÉLYEKBEN FELTÜNTETENDŐ MINIMUMINFORMÁCIÓK

1.  A HAJÓ ADATAI

A hajó neve(26)

Lobogó szerinti állam

A hajó lajstromozási kikötője (név és nemzeti kód)

Külső jelölés

Nemzetközi rádióhívójel (IRCS(27))

2.  AZ ENGEDÉLY JOGOSULTJA, A HAJÓ TULAJDONOSA ÉS PARANCSNOKA(28)

A természetes vagy jogi személy neve és címe

3.  A HAJÓ JELLEMZŐI

Motorteljesítmény (kW)(29)

Űrtartalom (BT-ben kifejezve):

Teljes hossz

4.  HALÁSZATI FELTÉTELEK

1.  Kiállítás kelte:

2.  Érvényesség időtartama:

III.  Engedélyezési feltételek, ideértve adott esetben a fajt, az övezetet és a halászeszközt:

MELLÉKLET

FOGÁSI NYILATKOZATOK

Minden érintett tagállam fogási nyilatkozatként kitöltendő hivatalos formanyomtatványt bocsát ki a szolgáltató hajók számára. Ez a formanyomtatvány legalább az alábbi információkat tartalmazza:

   a) a 18. cikkel összhangban kiadott különleges tevékenységi engedély hivatkozási száma;
   b) a 18. cikkel összhangban kiadott különleges tevékenységi engedéllyel rendelkező természetes vagy jogi személy neve;
   c) a szolgáltató hajó parancsnokának neve és aláírása;
   d) a kikötőből való távozás és a kikötőbe való érkezés dátuma és időpontja, valamint a halászati út időtartama;
   e) a kirakodás helye és ideje halászati utanként;
   f) az alkalmazott eszközök halászati műveletenként;
   g) kirakodott halmennyiség fajonként és halászati utanként;
   h) visszadobott halmennyiség fajonként és halászati utanként;
   i) a fogások területe halászati utanként, ICES statisztikai négyszögekben kifejezve.

(1) HL C 68., 2012.3.6., 47. o.
(2) HL C 68., 2012.3.6., 47. o.
(3) Az Európai Parlament 2012. november 22-i álláspontja.
(4) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
(5) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.
(6) HL L 179., 1998.6.23., 1. o.
(7) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.
(8) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.
(9) HL L 349., 2005.12.31., 1. o.
(10) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(11) HL L 358. 2002.12.31., 59. o.
(12)* E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(13)** E rendelet hatálybalépése után hét évvel.
(14)* E rendelet hatálybalépésének időpontja.** E rendelet hatálybalépése után öt évvel.
(15)** * E rendelet hatálybalépése után tizenkét évvel.
(16)* E rendelet hatálybalépése után egy évvel.
(17)* E rendelet hatálybalépésének ideje.
(18)** E rendelet hatálybalépését követő két évnek megfelelő dátum.
(19)* Három évvel e rendelet hatálybalépését követően.
(20)* E rendelet hatálybalépését egy évvel követő dátum.
(21) HL L 112., 2011.4.30., 1. o.
(22)* Három évvel e rendelet hatálybalépését követően.
(23)* Három évvel e rendelet hatálybalépését követően.
(24)** E rendelet hatálybalépését egy évvel követő dátum.
(25)* E rendelet hatálybalépése után 3 év.
(26) Névvel rendelkező hajók számára.
(27) Azon hajók esetében, amelyeknek rendelkezniük kell IRCS-sel.
(28) Adja meg minden érintett személyre vonatkozóan.
(29) A 2930/86/EGK tanácsi rendelettel összhangban (HL L 274., 1986.9.25., 1. o.).


A közös kereskedelempolitikára vonatkozó bizonyos intézkedések elfogadása céljából adott felhatalmazás ***I
PDF 585kWORD 88k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2012. november 22-i jogalkotási állásfoglalása a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából adott felhatalmazás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0349 – C7-0162/2011 – 2011/0153(COD))
P7_TA(2012)0447A7-0096/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0349),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0162/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0096/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 22-én került elfogadásra a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadása céljából adott felhatalmazás és végrehajtási hatáskörtekintetében történő módosításáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel [Mód. 1]

P7_TC1-COD(2011)0153


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  A közös kereskedelempolitikához kapcsolódó számos alaprendelet úgy rendelkezik, hogy a jogi aktusokat a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatban(2) megállapított eljárások szerint fogadják el.

(2)  Azon hatályos jogalkotási aktusokat, amelyeket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően nem igazítottak hozzá az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz, meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy összhangban legyenek az említett Szerződés által bevezetett rendelkezésekkel. Egyes esetekben helyénvaló úgy módosítani az említett jogi aktusokat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke alapján a Bizottság felhatalmazást kapjon. Néhány esetben indokolt bizonyos, a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(3) előírt egyes eljárások alkalmazása is.[Mód. 2]

(3)  A következő rendeleteket ezért megfelelően módosítani kell:

   a Tanács 1993. október 12-i 3030/93/EGK rendelete a meghatározott textiltermékek harmadik országokból történő behozatalának közös szabályairól(4),
   a Tanács 1994. március 7-i 517/94/EK rendelete az egyes harmadik országokból származó textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges közösségi importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának közös szabályairól(5),
   a Tanács 2003. május 26-i 953/2003/EK rendelete egyes alapvető gyógyszerek kereskedelme Európai Unióba történő eltérítésének elkerüléséről(6),
   a Tanács 2005. április 25-i 673/2005/EK rendelete az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó kiegészítő vámok megállapításáról(7),
   a Tanács 2007. október 22-i 1342/2007/EK rendelete az Orosz Föderációból származó egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó egyes korlátozások kezeléséről(8),
   a Tanács 2007. december 20-i 1528/2007/EK rendelete a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról(9),
   a Tanács 2008. január 21-i 55/2008/EK rendelete a Moldovai Köztársaságnak szánt autonóm kereskedelmi kedvezmények bevezetéséről, valamint a 980/2005/EK rendelet és a 2005/924/EK bizottsági határozat módosításáról(10),
   a Tanács 2008. július 22-i 732/2008/EK rendelete az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint az 1100/2006/EK és a 964/2007/EK bizottsági rendelet módosításáról(11),[Mód. 3]
   a Tanács 2008. december 8-i 1340/2008/EK rendelete az Európai Közösség és a Kazah Köztársaság között az egyes acéltermékek kereskedelméről(12),
   a Tanács 2009. november 30-i 1215/2009/EK rendelete az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokra és területekre vonatkozóan kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetéséről(13).[Mód. 4]

(4)  A jogbiztonság biztosítása érdekében ez a rendelet nem érinti az e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett, de le nem zárult intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az e rendelet mellékletében felsorolt rendeleteket a melléklettel összhangban, az EUMSZ 290. cikkének vagy a 182/2011/EU rendelet alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően ki kell igazítani. [Mód. 5]

2. cikk

A mellékletben említett rendeletek rendelkezéseire való hivatkozásokat az e rendelet által módosított rendelkezésekre való hivatkozásként kell értelmezni.

3. cikk

Ez a rendelet nem érinti a mellékletben említett rendeletek által előírt, e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett, de még le nem zárult intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

A közös kereskedelempolitika területéhez tartozó és az EUMSZ 290. cikkének vagy a 182/2011/EU rendelet rendelkezéseinek megfelelően kiigazított rendeletek listája.

1.  A Tanács 1993. október 12-i 3030/93/EGK rendelete a meghatározott textiltermékek harmadik országokból történő behozatalának közös szabályairól(14)

A 3030/93/EGK rendelet tekintetében az egyes textiltermékek behozatalának kezelésére szolgáló rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rendelet mellékleteinek szükséges módosítására vonatkozóan. Ezen felül a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azon intézkedések elfogadása érdekében, amelyek szükségesek az említett rendelet végrehajtásához a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően.

Ennek megfelelően a 3030/93/EGK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A 3030/93/EGK rendelet egészében a 17. cikkre történő hivatkozás helyébe a 17. cikk (2) bekezdésére történő hivatkozás lép. [Mód. 7]

-1a.  A szöveg a következő (15a) és (15b) preambulumbekezdéssel egészül ki:"

Mivel az egyes textiltermékek behozatalának kezelésére szolgáló rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek módosítására, további behozatali lehetőségek engedélyezésére, keretmennyiségek bevezetésére vagy kiigazítására, illetve védintézkedések és felügyeleti rendszer bevezetésére vonatkozóan e rendeletnek megfelelően. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez;[Mód. 6]

Mivel az e rendelet végrehajtását szolgáló egyes intézkedések elfogadására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni*;

* HL L 55., 2011.2.28., 13. o.».

[Mód. 8]

1.  A 2. cikk (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

  »(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően, az V. mellékletben szereplő keretmennyiségek, valamint azon termékkategóriák meghatározásának kiigazítása céljából, amelyekre az említett termékkategóriák vonatkoznak, amennyiben erre szükség van annak biztosításához, hogy a Kombinált Nómenklatúra (KN) későbbi módosítása vagy az ilyen termékek osztályozását módosító határozat ne eredményezze az ilyen keretmennyiségek csökkentését.

"

2.  A 6. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

  »(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az (1) bekezdésben említett helyzet orvoslására a 16a. cikknek megfelelően a mellékletek módosítására vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, megfelelően tiszteletben tartva a vonatkozó kétoldalú megállapodások szabályait.

Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

3.  A 8. cikk a következőképpen módosul:

   a) az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően, hogy az adott kontingensév során további behozatali lehetőségeket engedélyezzen, amennyiben – különleges körülmények között – egy vagy több termékkategóriából az V. mellékletben említett mennyiségeket meghaladó mennyiségek behozatala szükséges.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az első bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni. A Bizottság a tagállam kérelmének kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül határozatot hoz."
   b) Az utolsó előtti bekezdést el kell hagyni.

4.  A 10. cikk a következőképpen módosul:

   a) a (7) bekezdésben a b) pontot el kell hagyni;
   b) a (13) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(13)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a (3) és a (9) bekezdésben előírt intézkedésekre vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni. A Bizottság a tagállam kérelmének kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül határozatot hoz."

5.  A 10a. cikk a következőképpen módosul:

   a) a (2a) bekezdést el kell hagyni;
   b) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az (1) bekezdésben előírt intézkedéseke vonatkozóan – az (1) bekezdés a) pontjában említett konzultációk megkezdését kivéve – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni."

6.  A 13. cikk (3) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

A Bizottság előzetes vagy utólagos felügyeleti rendszer bevezetéséről határoz. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az előzetes felügyeleti rendszer bevezetése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően.

Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, a második albekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

7.  A 15. cikk a következőképpen módosul:

   a) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben az Unió és a szállító ország a 16. cikkben előírt határidőn belül nem talál kielégítő megoldást, és a Bizottság megállapítja, hogy nyilvánvaló bizonyítékok állnak rendelkezésre a kijátszásról, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően azzal a céllal, hogy a keretmennyiségeket az érintett szállító országból származó termékek mennyiségével megegyező mennyiséggel csökkentse.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni."
   b) a (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(5)  Ezenkívül, amennyiben olyan harmadik ország területének érintettségéről áll rendelkezésre bizonyíték, amely az V. mellékletben nem felsorolt WTO-tagország, a Bizottság a 16. cikkben leírt eljárás szerint konzultációt kezdeményez az érintett harmadik országgal vagy országokkal annak érdekében, hogy a probléma megoldására megfelelő intézkedést hozzon. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az érintett harmadik ország vagy országok tekintetében keretmennyiségek bevezetése vagy az (1) bekezdésben említett helyzet ellensúlyozása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni."

7a.  A 16. cikk (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

(1)  A Bizottság a 17. cikk (1a) bekezdésében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárással összhangban eljárva az e rendeletben említett konzultációkat a következő szabályokkal összhangban folytatja le:».

[Mód. 9]

8.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

»16a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az e rendelet 2. cikke (6) bekezdésében, 6. cikke (2) bekezdésében, 8. cikkében, 10. cikke (13) bekezdésében, 10.a. cikke (3) bekezdésében, 13. cikke (3) bekezdésében, 15. cikke (3) és (5) bekezdésében és 19. cikkében, valamint IV. melléklete 4. cikkének (3) bekezdésében, továbbá VII. melléklete 2. cikkében és 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(15)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.[Mód. 10]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az e rendelet 2. cikkének (6) bekezdésében, 6. cikkének (2) bekezdésében, 8. cikkében, 10. cikkének (13) bekezdésében, 10a. cikkének (3) bekezdésében, 13. cikkének (3) bekezdésében, 15. cikkének (3) és (5) bekezdésében és 19. cikkében, valamint IV. melléklete 4. cikkének (3) bekezdésében, továbbá VII. melléklete 2. cikkében és 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  Az e rendelet 2. cikkének (6) bekezdése, 6. cikkének (2) bekezdése, 8. cikke, 10. cikkének (13) bekezdése, 10a. cikkének (3) bekezdése, 13. cikkének (3) bekezdése, 15. cikkének (3) és (5) bekezdése és 19. cikke, valamint IV. melléklete 4. cikkének (3) bekezdése, továbbá VII. melléklete 2. cikke és 3. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik. [Mód. 11]

16b. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 16a. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

"

8a.  A 17. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(1a)  Az e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni. A tanácsadó bizottság az ügy előterjesztését követő egy hónapon belül véleményt nyilvánít. [Mód. 12]

(2)  Az e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. A vizsgálóbizottság az ügy előterjesztését követő egy hónapon belül véleményt nyilvánít. [Mód. 13]

(2a)  Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a bizottsági tagok többsége ezt kéri.».

[Mód. 14]

8b.  A 17. cikket el kell hagyni. [Mód. 15]

9.  A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

»19. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a vonatkozó mellékleteknek a harmadik országokkal kötött megállapodások, jegyzőkönyvek vagy egyezmények megkötésének, módosításának vagy lejáratának vagy az Unió statisztikai szabályai, vámrendelkezései vagy közös behozatali szabályai módosításainak a figyelembevétele érdekében szükséges módosítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően

"

9a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

19a. cikk

Jelentés

(1)  A Bizottság az Európai Parlamentnek évente kétszer jelentést nyújt be a rendelet alkalmazásáról.

(2)  A jelentés tájékoztatást nyújt e rendelet végrehajtásáról.

(3)  Az Európai Parlament a jelentés Bizottság általi benyújtását követő egy hónapon belül meghívhatja a Bizottságot illetékes bizottságának eseti ülésére, hogy ismertessen és magyarázzon meg az e rendelet végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő bármely kérdést.

(4)  A Bizottság az Európai Parlamentnek történő benyújtásától számított hat hónapon belül a jelentést nyilvánosságra hozza.».

[Mód. 16]

10.  A IV. melléklet 4. cikke (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

  »(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a rendelet rendelkezéseit megsértették, az érintett szállító országgal vagy országokkal egyetértésben e rendelet vonatkozó mellékleteinek az ilyen jogsértés megismétlődésének megakadályozásához szükséges módosítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet 16a. cikkének megfelelően.

Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az e rendelet 16b. cikkében előírt eljárást kell alkalmazni.

"

11.  A VII. melléklet 2. cikke helyébe a következő szöveg lép:"

2. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet 16a. cikkének megfelelően abból a célból, hogy az e melléklet hatálya alá nem tartozó újrabehozatalokra egyedi keretmennyiségeket alkalmazzon, feltéve, hogy az érintett termékek az e rendelet 2. cikkében meghatározott keretmennyiségek alá tartoznak.

Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az e rendelet 16b. cikkében előírt eljárást kell alkalmazni.

"

12.  A VII. melléklet 3. cikke a következőképpen módosul:

   a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a kategóriák közötti átcsoportosítás, valamint az egyedi keretmennyiségek egy részének előzetes felhasználása vagy egyik évről egy másikra történő átvitele céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az e rendelet 16b. cikkében előírt eljárást kell alkalmazni."
   b) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben további behozatalra van szükség, az egyedi keretmennyiségek módosítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően.
Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az e bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az e rendelet 16b. cikkében előírt eljárást kell alkalmazni."

2.  A Tanács 1994. március 7-i 517/94/EK rendelete az egyes harmadik országokból származó textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges közösségi importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának közös szabályairól(16)

Az 517/94/EK rendelet tekintetében az egyes textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges uniós importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának irányítására szolgáló rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rendelet mellékleteinek szükséges módosítására vonatkozóan. Ezen felül a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azon intézkedések elfogadása érdekében, amelyek szükségesek az említett rendelet végrehajtásához a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően.

Ennek megfelelően az 517/94/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A szöveg a következő (22a), (22b) és (22c) preambulumbekezdésekkel egészül ki:"

Mivel az egyes textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges uniós importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának irányítására szolgáló rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek módosítására, az importszabályok megváltoztatására, illetve védintézkedések és felügyeleti intézkedések alkalmazására vonatkozóan e rendeletnek megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez;[Mód. 17]

Mivel az e rendelet végrehajtását szolgáló egyes intézkedések elfogadására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni*;[Mód. 18]

Mivel a felügyeleti intézkedések elfogadása esetében indokolt a tanácsadó bizottsági eljárás alkalmazása, tekintettel ezen intézkedések hatására, illetve a végleges védintézkedések elfogadásához viszonyított sorrendiségükre; [Mód. 19]

* HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

"

1.  Az 3. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(3)  Az V. mellékletben említett, az abban feltüntetett országokból származó textiltermékeket abban az esetben lehet az Unióba importálni, ha a Bizottság éves keretmennyiséget határoz meg. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a vonatkozó mellékleteknek az említett éves keretmennyiségek meghatározása érdekében történő módosítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 25a. cikknek megfelelően.

"

  2. Az 5. cikk a következőképpen módosul:
   a) az (1) bekezdést el kell hagyni; [Mód. 20]
   b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 25a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III–VII. mellékletek kiigazításához szükséges intézkedésekre vonatkozóan."
  2a. A 7. cikk a következőképpen módosul:

[Mód. 21]

[Mód. 22]

   a) az (1) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:"
(1)  Ha a Bizottság számára világos, hogy kielégítően igazolt az árubehozatal 1. cikkben említett feltételeivel kapcsolatos vizsgálat szükségessége, akkor a Bizottság:»;"
   b) a (2) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
  »(2) A 6. cikk alapján benyújtott információkon kívül a Bizottság összegyűjt valamennyi, általa szükségesnek ítélt kiegészítő információt, és adott esetben törekszik ezen információk ellenőrzésére az importőröknél, kereskedőknél, képviselőknél, gyártóknál, kereskedelmi egyesületeknél és szervezeteknél.«."

2b.  A 8. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

  »(2) Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy nincs szükség uniós felügyeletre vagy védintézkedésre, akkor az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a vizsgálatok lezárulásának tényét a vizsgálatok legfontosabb következtetéseivel együtt.«.

"

[Mód. 23]

2c.  A 11. cikk a következőképpen módosul:

[Mód. 25]

   a) az (1) bekezdés a) és b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"
     »a) az egyes behozatalt érintő utólagos uniós felülvizsgálatról határozhat a 25. cikk (1a) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban; [Mód. 24]
   b) a 25. cikk (1a) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban határozhat arról, hogy bizonyos behozatalt, az alakulásának ellenőrzése érdekében, előzetes uniós felügyelet alá von.«;
"
   b) a (2) bekezdés a) és b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

[Mód. 27]

     »a) az egyes behozatalt érintő utólagos uniós felülvizsgálatról határozhat a 25. cikk (1a) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban; [Mód. 26]
   b) a 25. cikk (1a) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban határozhat arról, hogy bizonyos behozatalt, az alakulásának ellenőrzése érdekében, előzetes uniós felügyelet alá von.«.

3.  A 12. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
  »(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett intézkedésekre vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 25a. cikknek megfelelően."

4.  A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

13. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ha saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérésére megállapítja, hogy a 12. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételek teljesülnek, és úgy véli, hogy az I. mellékletben felsorolt és mennyiségi korlátozás alá nem tartozó termékek egy adott kategóriáját mennyiségi korlátozás vagy előzetes, illetve utólagos felügyeleti intézkedések alá kell vonni, amennyiben a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 25b. cikknek megfelelően azzal a céllal, hogy bevezesse a 12. cikk (1) és (2) bekezdésében említett intézkedéseket.

"

4a.  A 15. cikk bevezető szövege helyébe a következő szöveg lép:"

Amennyiben a 12. cikk (2) bekezdésében említett helyzet fenyeget, a Bizottság – a 25. cikk (1a) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban – valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére:».

[Mód. 28]

5.  A 16. cikkben a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

»A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első bekezdésben említett intézkedésekre vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 25a. cikknek megfelelően.

»Amennyiben az intézkedések késedelmes bevezetése nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, a harmadik albekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 25b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

6.  A 25. cikk (2), (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(1a)  Az e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni. A tanácsadó bizottság az ügy előterjesztését követő egy hónapon belül véleményt nyilvánít. [Mód. 29]

(2)  Az e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. A vizsgálóbizottság az ügy előterjesztését követő egy hónapon belül véleményt nyilvánít. [Mód. 30]

(3)  Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a bizottsági tagok többsége ezt kéri.»;

[Mód. 31]

7.  A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

»25a. cikk

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 3. cikk (3) bekezdésében, az 5. cikk (2) bekezdésében, a 12. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikkben, a 16. cikkben és a 28. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(17)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.[Mód. 32]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (3) bekezdésében, az 5. cikk (2) bekezdésében, a 12. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikkben, a 16. cikkben és a 28. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (3) bekezdése, az 5. cikk (2) bekezdése, a 12. cikk (3) bekezdése, a 13. cikk, a 16. cikk és a 28. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik. [Mód. 33]

25b. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 25a. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

"

7a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

26a. cikk

(1)  A Bizottság az Európai Parlamentnek évente kétszer jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról.

(2)  A jelentés tájékoztatást nyújt e rendelet végrehajtásáról.

(3)  Az Európai Parlament a jelentés Bizottság általi benyújtását követő egy hónapon belül meghívhatja a Bizottságot illetékes bizottságának eseti ülésére, hogy ismertessen és magyarázzon meg az e rendelet végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő bármely kérdést.

(4)  A Bizottság az Európai Parlamentnek történő benyújtásától számított hat hónapon belül a jelentést nyilvánosságra hozza.».

[Mód. 34]

8.  A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

»28. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a rendelet vonatkozó mellékleteinek a harmadik országokkal kötött megállapodások vagy egyezmények megkötésének, módosításának vagy lejáratának vagy az Unió statisztikai szabályai, vámrendelkezései vagy közös behozatali szabályai módosításainak a figyelembevétele érdekében szükséges módosítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 25a. cikknek megfelelően.

"

3.  A Tanács 2003. május 26-i 953/2003/EK rendelete egyes alapvető gyógyszerek kereskedelme Európai Unióba történő eltérítésének elkerüléséről(18)

A 953/2003/EK rendelet tekintetében a rendelet hatálya alá tartozó termékek jegyzékének további termékekkel történő bővítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rendelet mellékleteinek szükséges módosítására vonatkozóan.

Ennek megfelelően a 953/2003/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A (12) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(12)  Az e rendelet hatálya alá tartozó termékek jegyzékének további termékekkel történő kibővítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.»

[Mód. 35 és 36]

1.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

   a) a (3) és (4)bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

  »(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 5. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak eldöntésére, hogy valamely termék teljesíti-e az e rendeletben meghatározott követelményeket.

Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az 5a. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

(4)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben az e rendeletben megállapított követelmények teljesülnek, az 5. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy a soron következő aktualizálásnál a termékkel kiegészítsék az I. mellékletet. A Bizottság a kérelmezőt 15 napon belül értesíti határozatáról.

Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az 5a. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

   b) a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(9)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – amennyiben az alkalmazás során szerzett tapasztalatok tükrében vagy egészségügyi válsághelyzetre adott reakcióként szükséges – az 5. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II., III. és IV. melléklet módosítása céljából.
Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra az 5a. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni."

2.  Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

5. cikk

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 4. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(19)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 37]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 4. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik.

"

[Mód. 38]

3.  A rendelet a következő cikkel egészül ki:"

5a. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács az 5. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

"

4.  A 11. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(2)  A Bizottság rendszeresenévente kétszer jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a többszintű árképzés alá vont termékek exportvolumenéről, beleértve valamely gyártó és a rendeltetési ország kormánya által kötött partnerkapcsolati megállapodás keretein belül exportált mennyiségeket is. A jelentésnek vizsgálnia kell az országok és a betegségek körét, valamint a 3. cikk végrehajtására vonatkozó általános követelményeket. [Mód. 39]

(3)  Az Európai Parlament a jelentés Bizottság általi benyújtását követő egy hónapon belül meghívhatja a Bizottságot illetékes bizottságának eseti ülésére, hogy ismertessen és magyarázzon meg az e rendelet végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő bármely kérdést. [Mód. 40]

(4)  A Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő benyújtásától számított hat hónapon belül a jelentést nyilvánosságra hozza.».

[Mód 41]

4.  A Tanács 2005. április 25-i 673/2005/EK rendelete az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékek behozatalára vonatkozó kiegészítő vámok megállapításáról(20)

A 673/2005/EK rendelet tekintetében a rendeletben előírt intézkedések szükséges kiigazításainak végrehajtása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett kiigazításokra vonatkozóan.

Ennek megfelelően a 673/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A (7) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:

»(7) Az e rendeletben előírt rendelkezések szükséges kiigazításainak végrehajtása érdekében Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a kiegészítő vámtétel és az I. és a II. mellékletben szereplő listák módosítására vonatkozóan e rendeletnek megfelelően. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.«.

[Mód. 42]

1.  A 3. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

  »(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az ezen cikk szerinti kiigazítások és módosítások végrehajtása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 4. cikknek megfelelően.

Amennyiben – a mellékletek kiigazítása és módosítása esetén – a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 4a. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

2.  A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

4. cikk

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 3. cikk (3) bekezdésében , felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(21)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 43]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik.

"

[Mód. 44]

3.  A rendelet a következő cikkel egészül ki:"

4a. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 4. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

"

3a.  A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

7. cikk

A Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára e rendelet hatályon kívül helyezéséről, miután az Amerikai Egyesült Államok teljes mértékben végrehajtotta a WTO Vitarendezési Testületének ajánlását.».

[Mód. 45]

5.  A Tanács 2007. október 22-i 1342/2007/EK rendelete az Orosz Föderációból származó egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó egyes korlátozások kezeléséről(22)

Az 1342/2007/EK rendelet tekintetében az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó korlátozások kiigazításának elfogadása révén történő hatékony kezelés lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet módosítására vonatkozóan.

Ennek megfelelően az 1342/2007/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:

»(10a) Az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó korlátozások kiigazításának elfogadása révén történő hatékony kezelés lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.«.

[Mód. 46]

1.  Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

»5 cikk

A megállapodás 3. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint 10. cikke (1) bekezdése második albekezdésének alkalmazása céljából a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 31a. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. mellékletben megállapított keretmennyiségek szükséges kiigazítására vonatkozóan.

Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 31b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

2.  A 6. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(3)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben az Unió és az Orosz Föderáció nem talál kielégítő megoldást, és a Bizottság megállapítja, hogy nyilvánvaló bizonyítékok állnak rendelkezésre a kijátszásról, a 31a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet kiigazításáról azzal a céllal, hogy a keretmennyiségeket az Orosz Föderációból származó termékek mennyiségével megegyező mennyiséggel csökkentse.

Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 31b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

3.  A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

Amennyiben a 11. cikkben említett hatályos uniós eljárásoknak megfelelően elfogadott besoroló határozat olyan termékcsoportot érint, amelyre keretmennyiség vonatkozik, a Bizottság szükség esetén a 9. cikknek megfelelően haladéktalanul konzultációt kezdeményez annak érdekében, hogy megállapodásra jusson az V. mellékletben előírt megfelelő keretmennyiségek bármely szükséges kiigazításával kapcsolatban. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az V. melléklet e célból történő kiigazítására vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 31a. cikknek megfelelően.

"

4.  A rendelet a IV. melléklet címe után a következő cikkekkel egészül ki:"

31a. cikk

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az 5. cikkben, a 6. cikk (3) bekezdésében és a 12. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(23)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.[Mód. 47]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikkben, a 6. cikk (3) bekezdésében és a 12. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  Az 5. cikk, a 6. cikk (3) bekezdése és a 12. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik. [Mód. 48]

31b. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és alkalmazandók, amíg nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 31a. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

"

6.  A Tanács 2007. december 20-i 1528/2007/EK rendelete a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról(24)

Az 1528/2007/EK rendelet tekintetében az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások technikai kiigazítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rendelet technikai módosítására vonatkozóan.

Ennek megfelelően az 1528/2007/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

(16a)  Az e rendelet alkalmazásához szükséges rendelkezések elfogadása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet módosítására – régiók vagy államok hozzáadása vagy törlése érdekében –, illetve a II. melléklet alkalmazásának eredményeként szükségessé váló technikai módosításokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.».

[Mód. 49]

-1a.  A 2. cikk a következőképpen módosul:

   a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

  »(2) A Bizottság a 24a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítja az I. mellékletet az AKCS-államok csoportjába tartozó azon régiók vagy államok felvétele érdekében, amelyek lezárták tárgyalásaikat egy, az Unió és az adott régió vagy állam közötti, legalább a GATT 1994 XXIV. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő megállapodásról.«.

[Mód. 50]

   b) a (3) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

  »(3) Az ilyen régió vagy állam az I. melléklet listáján marad, amíg a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően el nem fogadja az I. mellékletet módosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely az adott államot vagy régiót eltávolítja a mellékletből, különösen a következő esetekben:«.

[Mód. 51]

1.  A 4. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

»(3) A Bizottság a közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelettel* létrehozott Vámkódex Bizottság segítségével ellenőrzi a II. mellékletben foglalt intézkedéseknek a végrehajtását és alkalmazását.

(4)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a II. mellékletnek az említett melléklet alkalmazásának eredményeként szükségessé váló technikai módosításaira vonatkozóan [insert the number of the Article(s) laying down the procedure for the adoption of delegated acts, currently Articles 24a to 24c of proposal COM(2011) 82 final].cikknek a 24a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. [Mód. 52]

(5)  A II. melléklet kezelésével kapcsolatos határozatok a 2913/92/EGK rendelet 247. és 247a. cikkében említett eljárással összhangban fogadhatók el.

* HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

"

2.  A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

23 cikk

A technikai fejleményekhez való alkalmazkodás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 5., valamint a 8–22. cikkeknek az e rendelet és az I. mellékletben felsorolt régiókkal, illetve államokkal ideiglenes alkalmazással aláírt vagy az EUMSZ 218. cikkével összhangban megkötött megállapodások közötti eltérések miatt szükséges technikai jellegű módosításaira vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a(z) [insert the number of the Article(s) laying down the procedure for the adoption of delegated acts, currently Articles 24a to 24c of proposal COM(2011) 82 final]. cikknek a 24a. cikknek megfelelően.

"

[Mód. 53]

2a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

24a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 4. cikkben és a 23. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása évre szól ...(25)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében és a 23. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. Az említett határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján vagy a határozatban megjelölt napon lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról egyidejűleg az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 2. cikk (2) és (3) bekezdése, a 4. cikk (4) bekezdése és a 23. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam négy hónappal meghosszabbodik.».

"

[Mód. 54]

7.  A Tanács 2008. január 21-i 55/2008/EK rendelete a Moldovai Köztársaságnak szánt autonóm kereskedelmi kedvezmények bevezetéséről, valamint a 980/2005 rendelet és a 2005/924/EK bizottsági határozat módosításáról(26)

Az 55/2008/EK rendelet tekintetében a rendelet kiigazításának lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a vámkódok változásainak tükrében vagy a Moldovával létrejövő megállapodások megkötéséhez szükséges módosításokra vonatkozóan.

Ennek megfelelően az 55/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

  »(12a) A rendelet kiigazításának lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a vámkódok változásainak tükrében vagy a Moldovával létrejövő megállapodások megkötéséhez szükséges módosítások tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.«.

[Mód. 55]

1.  A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

»7. cikk

Hatáskör-átruházás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az ezen rendelet rendelkezéseinek következők miatt szükséges módosítása és kiigazítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 8b. cikknek megfelelően:

   a) a Kombinált Nómenklatúra-kódok és a TARIC-albontások módosításai;
   b) az Unió és Moldova közötti egyéb megállapodások megkötése.

"

2.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

8b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 7. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(27)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.[Mód. 56]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 7. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik

"

[Mód. 57]

2a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

12a. cikk

Jelentés

(1)  A Bizottság az Európai Parlamentnek évente kétszer jelentést nyújt be a rendelet alkalmazásáról.

(2)  A jelentés tájékoztatást nyújt e rendelet végrehajtásáról.

(3)  Az Európai Parlament a jelentés Bizottság általi benyújtását követő egy hónapon belül meghívhatja a Bizottságot illetékes bizottságának eseti ülésére, hogy ismertessen és magyarázzon meg az e rendelet végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő bármely kérdést.

(4)  A Bizottság az Európai Parlamentnek történő benyújtásától számított hat hónapon belül a jelentést nyilvánosságra hozza.».

[Mód. 58]

8.  A Tanács 2008. július 22-i 732/2008/EK rendelete az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint az 1100/2006/EK és a 964/2007/EK bizottsági rendelet módosításáról(28)

A 732/2008/EK rendelet tekintetében a rendelet mellékleteinek a fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten.

A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a releváns dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időszerű és megfelelő átadását.

Ennek megfelelően a 732/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 10. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

  »(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 27a. cikknek megfelelően, hogy – miután megvizsgálta a kérelmet – határozzon arról, hogy a kérelmező országra alkalmazzák-e a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírást, és módosítsák-e ennek megfelelően az I. mellékletet.

Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az ezen bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 27b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

2.  A 11. cikk (8) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(8)  Amennyiben az ENSZ egy adott országot levesz a legkevésbé fejlett országok listájáról, úgy az adott ország az ezen előírásra jogosult országok listájáról is lekerül. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 27a. cikknek megfelelően az I. melléklet módosításával egy országnak az előírás alól történő kivonása és egy legalább hároméves átmeneti időszak meghatározása céljából.

"

3.  A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

25. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 27a. cikknek megfelelően a mellékletek következők miatt szükségessé váló módosításainak elfogadása céljából:

   a) a Kombinált Nómenklatúra módosításai;
   b) az országok vagy területek nemzetközi státusában vagy osztályozásában bekövetkezett változások;
   c) a 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazása;
   d) ha egy adott ország elérte a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott határértékeket.

"

4.  A rendelet a következő 27a. és 27b. cikkel egészül ki:"

27a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság a 10. cikk (2) bekezdésében, a 11. cikk (8) bekezdésében és a 25. cikkben említett felhatalmazást határozatlan időre kapja.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikk (2) bekezdésében, a 11. cikk (8) bekezdésében és a 25. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 10. cikk (2) bekezdése, a 11. cikk (8) bekezdése és a 25. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.

27b. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és mindaddig alkalmazandók, amíg nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 27a. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ilyen esetben a kifogásról szóló döntésről az Európai Parlament vagy a Tanács által küldött értesítést követően a Bizottság haladéktalanul visszavonja a jogi aktust.»

"

[Mód. 59]

9.  A Tanács 2008. december 8-i 1340/2008/EK rendelete az Európai Közösség és a Kazah Köztársaság között az egyes acéltermékek kereskedelméről(29)

Az 1340/2008/EK rendelet tekintetében az egyes korlátozások hatékony kezelésének lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet módosítására vonatkozóan.

Ennek megfelelően az 1340/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1.  A szöveg a következő preambulumbekezdéssel egészül ki:"

  »(9a) Az egyes korlátozások hatékony kezelésének lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az V. melléklet módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt, és rendelkezésre bocsátja azok dokumentációit. E tekintetben a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentet kellő mértékben bevonják – az egyéb politikai területeken szerzett korábbi tapasztalatokból eredő bevált gyakorlatokra alapozva – annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételek valósuljanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Európai Parlament általi, jövőbeli ellenőrzéséhez.«.

[Mód. 60]

1.  Az 5. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

  »(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amennyiben az Unió és a Kazah Köztársaság nem talál kielégítő megoldást, és a Bizottság megállapítja, hogy nyilvánvaló bizonyítékok állnak rendelkezésre a kijátszásról, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 16a. cikknek megfelelően azzal a céllal, hogy a keretmennyiségeket a Kazah Köztársaságból származó termékek mennyiségével megegyező mennyiséggel csökkentse, és az V. mellékletet ennek megfelelően módosítsa.

Amennyiben egy intézkedés késedelme nehezen helyrehozható kárt okozna, és ezért a rendkívüli sürgősség megkívánja azt, az e bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 16b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

"

2.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

16a. cikk

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak az 5. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időreöt évre szól ...(30)-tól/től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.[Mód. 61]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  Az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam kétnégy hónappal meghosszabbodik. [Mód. 62]

16b. cikk

(1)  Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 16a. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

"

10.  A Tanács 2009. november 30-i 1215/2009/EK rendelete az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokra és területekre vonatkozóan kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetéséről(31)

Az 1215/2009/EK rendelet tekintetében a rendelet kiigazításának lehetővé tétele érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a vámkódok változásainak tükrében vagy az e rendelet hatálya alá tartozó országokkal és területekkel létrejövő megállapodások megkötéséhez szükséges módosítások céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten.

A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a releváns dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időszerű és megfelelő átadását.

Ennek megfelelően az 1215/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

7. cikk

Hatáskör-átruházás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az ezen rendelet rendelkezéseinek következők miatt szükséges módosítása és kiigazítása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 8b. cikkben említett eljárásnak megfelelően:

   a) a Kombinált Nómenklatúra-kódok és a TARIC-albontások módosításai;
   b) Az Unió és az 1. cikkben említett országok és területek közötti egyéb megállapodások megkötése.

"

2.  A szöveg a következő 8b. cikkel egészül ki:"

»8b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság a 7. cikkben említett felhatalmazást határozatlan időre kapja.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 7. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.

"

[Mód. 63]

(1) Az Európai Parlament 2012. november 22-i álláspontja.
(2) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
(3) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(4) HL L 275., 1993.11.8., 1. o.
(5) HL L 67., 1994.3.10., 1. o.
(6) HL L 135., 2003.6.3., 5. o.
(7) HL L 110., 2005.4.30., 1. o.
(8) HL L 300., 2007.11.17., 1. o.
(9) HL L 348., 2007.12.31., 1. o.
(10) HL L 20., 2008.1.24., 1. o.
(11) HL L 211., 2008.8.6., 1. o.
(12) HL L 348., 2008.12.24., 1. o.
(13) HL L 328., 2009.12.15., 1. o.
(14) HL L 275., 1993.11.8., 1. o.
(15)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(16) HL L 67., 1994.3.10., 1. o.
(17)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(18) HL L 135., 2003.6.3., 5. o.
(19)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(20) HL L 110., 2005.4.30., 1. o.
(21)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(22) HL L 300., 2007.11.17., 1. o.
(23)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(24) HL L 348., 2007.12.31., 1. o.
(25)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(26) HL L 20., 2008.1.24., 1. o.
(27)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(28) HL L 211., 2008.2.6., 1. o.
(29) HL L 348., 2008.12.24., 1. o.
(30)+ E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(31) HL L 328., 2009.12.15., 1. o.


A halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvása ***I
PDF 970kWORD 1165k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2012. november 22-én elfogadott módosításai a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1288/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2012)0298 – C7-0156/2012 – 2012/0158(COD))(1)
P7_TA(2012)0448A7-0342/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 32.]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P7_TA(2012)0448A7-0342/2012
a Bizottság javaslatához
P7_TA(2012)0448A7-0342/2012

------------------------------------------------------

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS …/2012/EU RENDELETE
a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet és a közvetlen emberi fogyasztáson kívüli ipari célokra felhasznált hering kirakodásának feltételeiről szóló 1434/98/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az átmeneti technikai intézkedéseknek a 2010. január 1-jétől 2011. június 30-ig tartó időszakra történő meghatározásáról szóló, 2009. november 27-i 1288/2009/EK tanácsi rendelet(4) és a 2011. június 8-i 579/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) előírja, hogy a 2012. december 31-ig tartó átmeneti időszakra meg kell hosszabbítani bizonyos – a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek és a kapcsolódó feltételeknek a 2009. évre történő meghatározásáról szóló, 2009. január 16-i 43/2009/EK tanácsi rendeletben(6) meghatározott –technikai intézkedéseket.

(2)  A közös halászati politika (KHP) reformjának befejeződéséig a technikai védelmi intézkedések új kerete még várat magára. Mivel ez az új keret 2012 végéig valószínűleg nem lép hatályba, indokolt az említett átmeneti technikai intézkedések alkalmazásának meghosszabbítása.

(3)  Annak érdekében, hogy a tengeri biológiai erőforrások megfelelő megóvása és kezelése továbbra is biztosított legyen, a 850/98/EK tanácsi rendeletet(7) az átmeneti technikai intézkedések beillesztésével naprakésszé kell tenni.

(3a)  Annak érdekében, hogy a fekete-tengeri biológiai erőforrások megfelelő megóvása és kezelése továbbra is biztosított legyen, a nagy rombuszhalra történő halászat legkisebb kirakodási méretét és az e halászatra szolgáló hálók legkisebb szembőségét – amelyet korábbi az uniós jogban állapítottak meg –, a 850/98/EK rendeletbe is be kell építeni.

(5)  A kvóta alá tartozó fajok visszadobási arányának csökkentése érdekében fenn kell tartani az érték szerinti szelektálás valamennyi ICES-területre vonatkozó tilalmát.

(5a)  Az Unió, Norvégia és a Feröer szigetek között 2009-ben folytatott konzultációk alapján – a nem kívánt fogások csökkentése érdekében – be kell vezetni bizonyos fajok visszadobásának vagy visszaengedésének tilalmát, valamint azt a követelményt, amely szerint a 10 %-ban méreten aluli halakat tartalmazó fogások esetén máshol kell folytatni a halászati tevékenységet.

(5b)  A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakvéleményére figyelemmel az ICES IIa körzetben fogott hering kirakodásának vagy fedélzeten való tárolásának korlátozását fenn kell tartani.

(6)  A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakvéleményére figyelemmel az ICES VIa körzetben az ívó hering védelmét célzó területlezárásra már nincs szükség a faj fenntartható halászatának biztosítása érdekében, ezért e területlezárást hatályon kívül kell helyezni.

(7)  Tekintettel a homoki angolnák alacsony számát a háromujjú csüllők rossz szaporodási eredményeivel összefüggésbe hozó HTMGB-szakvéleményre, az ICES IV alterületen meglévő területlezárást – a halállomány figyelemmel kísérése érdekében engedélyezett korlátozott éves halászat kivételével – fenn kell tartani.

(8)  A HTMGB szakvéleménye alapján egyes, a norvég homár tekintetében halászati tilalom alá eső területeken engedélyezhetővé kell tenni olyan halászeszközök használatát, amelyekkel norvég homár nem fogható.

(11)  A HTMGB szakvéleményére figyelemmel a fiatal foltos tőkehalak védelme érdekében az ICES VIb körzetben végrehajtott területlezárást fenn kell tartani.

(11a)  Az ICES és a HTMGB szakvéleményére figyelemmel a Skóciától nyugatra fekvő terület (ICES VIa körzet) vizein a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal állományainak védelme érdekében alkalmazott bizonyos technikai védelmi intézkedéseket fenn kell tartani, hozzájárulva ezáltal a halállományok megóvásához.

(11b)  Tekintettel a HTMGB szakvéleményére, engedélyezni kell az ICES VIa körzetben a fekete tőkehal kézi horogsorokkal és automatikus orsós horogsorokkal folytatott halászatát.

(11c)  Tekintettel a HTMGB azon szakvéleményére, amely a közönséges tőkehal területi eloszlását vizsgálja az ICES VIa körzetben, és amely azt mutatja, hogy a közönséges tőkehal legnagyobb mennyiségét az é. sz. 59°-ától északra fogják ki, e vonaltól délre indokolt engedélyezni a kopoltyúhálóval történő halászatot.

(11d)  Tekintettel a HTMGB szakvéleményére, engedélyezni kell az ICES VIa körzetben a kis macskacápa kopoltyúhálókkal folytatott halászatát.

(11e)  Az ICES VIa körzetben a vonóhálókkal, fenékvonóhálókkal vagy hasonló eszközökkel történő halászatot engedélyező eltérésről szóló rendelkezésben ezen eszközök jellemzőinek helyénvalóságát a tudományos szakvélemények fényében rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és ennek tükrében módosítani kell vagy hatályon kívül kell helyezni az azok használatát engedélyező rendelkezéseket.

(11f)  A HTMGB szakvéleményére figyelemmel a fiatal közönséges tőkehalak védelme érdekében az ICES VIa körzetben területlezárást kell bevezetni.

(11g)  Az ICES VI alterületen a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal halászatára vonatkozó korlátozás helyénvalóságát a tudományos szakvélemények fényében rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és ennek tükrében módosítani kell vagy hatályon kívül kell helyezni a szóban forgó cikket.

(11h)  Az ICES és a HTMGB szakvéleményére figyelemmel a közönséges tőkehal kelta-tengeri állományának (ICES VIIf, VIIg körzet) védelmét célzó intézkedéseket fenn kell tartani.

(12)  A HTMGB szakvéleményére figyelemmel a kék menyhal ívó rajainak védelmét célzó, az ICES VIa körzetben alkalmazott intézkedéseket fenn kell tartani.

(13)  Az Észak-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által 2011-ben elfogadott, az ICES I és II alterület nemzetközi vizein a vörös álsügér védelmét szolgáló intézkedéseket fenn kell tartani.

(14)  A NEAFC által 2011-ben elfogadott, az Irminger-tengeren és a vele szomszédos tengereken a vörös álsügér védelmét szolgáló intézkedéseket fenn kell tartani.

(15)  A HTMGB véleményére figyelemmel, bizonyos feltételek mellett továbbra is engedélyezni kell a merevítőrudas zsákhálóval, elektromos áram felhasználásával folytatott halászatot az ICES IVc és IVb körzetekben.

(16)  Az Atlanti-óceán északkeleti részén makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt tengeri hajók fogáskezelési és kirakodási képességeinek korlátozására irányuló egyes intézkedéseket állandó jelleggel végre kell hajtani az Unió, Norvégia, valamint a Feröer szigetek között 2009-ben folytatott konzultációk alapján.

(17)  Az ICES szakvéleményére figyelemmel a felnőtt közönséges tőkehal ír-tengeri állományának az ívási időszakban való védelmét célzó intézkedéseket fenn kell tartani.

(17a)  Tekintettel a HTMGB szakvéleményére, az ICES VIIa körzetben található, halászati korlátozás hatálya alá tartozó területen engedélyezni kell a szelektáló rács használatát.

(18)  A HTMGB szakvéleménye alapján az ICES IIIa, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben és az ICES VIII, IX, X alterületen, továbbá a XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részében a térkép szerint 200 méternél mélyebb, de 600 méternél sekélyebb vizekben kopoltyúhálókkal és állítóhálókkal folytatott halászatot csak a biológiailag érzékeny mélytengeri fajok védelmét biztosító bizonyos feltételek mellett kellene engedélyezni.

(18a)  Fontos egyértelművé tenni a kopoltyúhálókkal folytatott halászatra vonatkozó különböző szabályok közötti kölcsönhatást, különösen az ICES VII alterületen. Konkrétabban egyértelművé kell tenni, hogy az ICES IIIa, IVa, V, VIa, VIIb, VIIc, VIIj és VIIk körzetben kivetett, 100 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálókkal folytatott halászatra vonatkozó egyedi eltérés és az eltéréshez kapcsolódó egyedi feltételek csak a térkép szerint 200 méternél mélyebb, de 600 méternél sekélyebb vizekre vonatkoznak, valamint hogy következésképpen a 850/98/EK rendeletben foglalt, a szembőségtartományra és a fogások összetételére vonatkozó szabályok az ICES VIIa, VIId, VIIe, VIIf, VIIg és VIIh körzetben, valamint az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj és VIIk körzet térkép szerint 200 méternél sekélyebb vizein alkalmazandók.

(18b)  A HTMGB szakvéleménye alapján engedélyezni kell a tükörhálók használatát az ICES IX alterület térkép szerint 200 méternél mélyebb, de 600 méternél sekélyebb vizein.

(19)  A szürketőkehal- és norvéghomár-állományok fenntartható kiaknázása és a visszadobásuk gyakorlatának visszaszorítása érdekében a Vizcayai-öbölben továbbra is engedélyezni kell egyes szelektív halászeszközök alkalmazását.

(20)  Hatályban kell tartani a NEAFC szabályozási területen található sérülékeny mélytengeri élőhelyek védelme érdekében bizonyos területekre vonatkozó, a NEAFC által 2004-ben elfogadott halászati korlátozásokat, valamint az ICES VIIc, VIIj, VIIk és az ICES VIIIc körzetben található egyes területekre vonatkozó, az Unió által 2008-ban elfogadott halászati korlátozásokat.

(21)  Az Unió és Norvégia technikai intézkedésekkel foglalkozó közös munkacsoportjának szakvéleménye szerint a Skagerrakban és Kattegatban vonóhálóval és erszényes kerítőhálóval folytatott hering-, makréla- vagy spratthalászatra vonatkozó hétvégi tilalom a halászati gyakorlatok változásai miatt a továbbiakban nem járul hozzá a nyílt tengeri halállományok védelméhez. Ezért e tilalmat – az Unió, Norvégia, valamint a Feröer szigetek között 2009-ben folytatott konzultációk alapján – vissza kell vonni.

(22)  Az egyértelműség és a jobb szabályozás érdekében egyes elavult rendelkezéseket törölni kell.

(22a)  A Skagerrakban és Kattegatban – a halászati gyakorlatok változásainak, valamint a szelektívebb halászeszközök elfogadásának figyelembevétele érdekében – a szembőségtartományokra, a célfajokra és az előírt fogási arányokra vonatkozó rendelkezéseket fenn kell tartani.

(23)  A japán (Manilla) kagyló legkisebb kifogható méretét a biológiai adatok tükrében felül kell vizsgálni.

(24)  A polipállomány megőrzése, és különösen a fiatal egyedek védelméhez való hozzájárulás érdekében meghatározták a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) hatáskörébe tartozó övezetben előforduló, harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken fogott polip legkisebb kifogható méretét.

(24a)  A szardellára halászó hajók fedélzetén folyó munka egyszerűbbé tétele és a parton végzett ellenőrzés megkönnyítése érdekében e faj esetében be kell vezetni egy, a legkisebb kirakodási mérethez hasonlatos intézkedést, nevezetesen a kilónkénti egyedszámot.

(25)  Az ICES IIIa körzetben, az ICES VI alterületen és az ICES VIIa körzetben a norvég homár halászati területén előforduló járulékos fogások csökkentése érdekében alkalmazott szelektáló rácsra vonatkozó előírásokat fenn kell tartani.

(26)  A Vizcayai-öbölben az egyes vontatott halászeszközökkel végzett halászat során bizonyos feltételekkel alkalmazható négyzetes hálószemekből álló panelekre vonatkozó előírásokat fenn kell tartani.

(27)  Az ICES VIa körzetben található, halászati korlátozás hatálya alá tartozó területen a 112 kilowattnál alacsonyabb motorteljesítményű hajókon engedélyezni kell a 2 méteres négyzetes hálószemekből álló panelek használatát.

(27a)  A 850/98/EK rendelet rendelkező részében a „Közösség”, illetve „közösségi” szavakat a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően meg kell változtatni.

(27b)  Annak biztosítása érdekében, hogy az ICES VIa körzetben a norvég homár halászatakor az egymással megegyezően nagy szelektivitású halászeszközök alkalmazására vonatkozó szabályok, valamint, a valamely tagállam bizonyos halászati tevékenységeinek az ICES VIII, IX, és X alterület tekintetében – ahol a járulékos cápafogás és visszadobás mértéke igen alacsony – a kopoltyúhálók, állítóhálók vagy tükörhálók használatára vonatkozó tilalom alkalmazása alól való mentesítésére vonatkozó szabályok végrehajtására egységes feltételek vonatkozzanak, , a Bizottságot fel kell hatalmazni végrehajtási aktusok elfogadására. Az említett felhatalmazást a 182/2011/EU rendelet(8) alkalmazása nélkül kell gyakorolni.

(29)  A 850/98/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(29a)  Az 1434/98/EK tanácsi rendelet meghatározta a közvetlen emberi fogyasztáson kívüli ipari célokra felhasznált hering kirakodásának egyedi feltételeit. Az ICES IIIa körzetben, a IV alterületen, a VIId körzetben és IIa körzet uniós vizein a kis szembőségű hálókkal folytatott halászat során kifogott járulékos heringfogás kirakodására vonatkozó feltételektől való egyedi eltérést, amely korábban már egyéb uniós jogi aktusokba is beépítésre került, a szóban forgó rendeletbe is helyénvaló felvenni. Az 1434/98/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 850/98/EK rendelet módosításai

A 850/98/EK rendelet a következőképpen módosul:

-1a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

1a. cikk

A 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában, a 46. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, valamint az I. melléklet 5. lábjegyzetében a »Közösség«, illetve »közösségi« szavak az »Unió«, illetve »uniós« szavakra módosulnak, a módosítás miatt szükséges esetleges nyelvtani változtatások mellett.

"

-1b.  A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:"

i)  9. régió

A Fekete-tenger összes olyan vize, amely megfelel a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 2011. december 13-i 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* I. mellékletében és a GFCM/33/2009/2 határozatban meghatározott 29. földrajzi alterületnek.

*HL L 347., 2011.12.30., 44. o.

"

-1c.  A 11. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:"

Ez az eltérés a 34b. cikk (2) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül alkalmazandó.

-1d.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:

11a. cikk

A 9. régióban a nagy rombuszhal halászatára szolgáló, fenékrögzítéses kopoltyúhálók legkisebb engedélyezett szembősége 400 mm.

"

-1d.  A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

Valamely tengeri élőlény akkor méreten aluli, ha méretei kisebbek a XII. mellékletben és a XIIa. mellékletben az érintett faj és az érintett földrajzi terület tekintetében meghatározott minimális méreteknél.

"

-1e.  A 19. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(4)  A (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó a 9. régióban.

"

IIIa.  A szöveg a következő címmel egészül ki:"

CÍM

A VISSZADOBÁS GYAKORLATÁNAK VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK

19a. cikk

Az érték szerinti szelektálás tilalma

(1)  Tilos az e rendelet 2. cikkében meghatározott 1., 2., 3. és 4. régióban folytatott halászati tevékenységek során jogszerűen kirakodható, kvóta hatálya alá tartozó fajok visszadobása.

(2)  Az (1) bekezdésben említett rendelkezések nem érintik az e rendeletben vagy bármely más, halászatra vonatkozó uniós jogi aktusban előírt kötelezettségeket.

19b. cikk

A továbbhaladásra vonatkozó rendelkezések és a visszaengedés tilalma

(1)  Amennyiben az 1., 2., 3. és 4. régióban az előírtnál kisebb méretű makréla, hering vagy fattyúmakréla mennyisége bármely fogási pozícióban meghaladja a fogások teljes mennyiségének 10 %-át, a hajónak másik halászati területen kell folytatnia tevékenységét.

(2)  Az 1., 2., 3. és 4. régióban tilos a makréla, hering vagy fattyúmakréla visszaengedése az előtt, hogy a hálót teljesen kihúzták a halászhajó fedélzetére, mert az az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezné.

"

3.  A 20. cikk (1) bekezdésének d) pontját el kell hagyni.

3a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

20a. cikk

A hering halászatára vonatkozó korlátozás az ICES IIa körzet uniós vizeiben

Az ICES IIa körzet uniós vizein fogott heringet január 1. és február 28., illetve május 16. és december 31. között tilos kirakodni vagy a fedélzeten tárolni.

"

4.  A 29a. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

29a. cikk

Homokiangolna-halászatra vonatkozó területlezárás az ICES IV alterületen

(1)  Tilos az Anglia és Skócia keleti partvonala által és a következő, a WGS84 rendszerben megadott földrajzi koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területen fogott homoki angolna kirakodása vagy a hajón való tárolása:

   Anglia keleti partvonalán az é. sz. 55° 30’-en lévő pont,
   é. sz. 55o30’, ny. h. 01o 00
   é. sz. 58o30’, ny. h. 01o 00’,
   é. sz. 58o00’, ny. h. 02o 00’,
   Skócia keleti partvonalán a ny. h. 2° 00’-en lévő pont.»

(2)  A területen előforduló homokiangolna-állomány figyelemmel kísérése és a halászati tilalom hatásának nyomon követése érdekében a tudományos célú halászat engedélyezett.»;

"

5.  A 29b. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott tilalomtól eltérve a norvég homárt nem fogó halaskosarakkal történő halászat engedélyezett az említett bekezdésben meghatározott földrajzi területeken és időszakokban.

"

6.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

29c. cikk

A foltos tőkehal védett területe az ICES VI alterületen

(1)  A horogsorok kivételével tilos foltostőkehal-halászatot folytatni a WGS84 rendszerben megadott alábbi földrajzi koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területeken belül:

   é. sz. 57° 00’, ny. h. 15° 00
   é. sz. 57° 00’, ny. h. 14° 00’
   é. sz. 56° 30’, ny. h. 14° 00’
   é. sz. 56° 30’, ny. h. 15° 00’
   é. sz. 57° 00’, ny. h. 15° 00’.

29d. cikk

A közönséges tőkehal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal halászatára vonatkozó korlátozás az ICES VI alterületen

(1)  Tilos a közönséges tőkehalra, foltos tőkehalra és vékonybajszú tőkehalra irányuló halászati tevékenységet folytatni az ICES VIa körzet azon részén, amely a WGS84 rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonaltól keletre vagy délre terül el:

   é. sz. 54o 30’, ny. h. 10o 35’
   é. sz. 55° 20’, ny. h. 09° 50’
   é. sz. 55° 30’, ny. h. 09° 20’
   é. sz. 56° 40’, ny. h. 08° 55’
   é. sz. 57° 00’, ny. h. 09° 00’
   é. sz. 57° 20’, ny. h. 09° 20’
   é. sz. 57° 50’, ny. h. 09° 20’
   é. sz. 58° 10’, ny. h. 09° 00’
   é. sz. 58o 40’, ny. h. 07o 40’
   é. sz. 59o 00’, ny. h. 07o 30’
   é. sz. 59o20’, ny. h. 06o 30’
   é. sz. 59o 40’, ny. h. 06o 05’
   é. sz. 59o 40’, ny. h. 05o 30’
   é. sz. 60o 00’, ny. h. 04o 50’
   é. sz. 60o 15’, ny. h. 04o 00’.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott területen tartózkodó valamennyi hajó gondoskodik arról, hogy a fedélzetén szállított halászeszközei a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet* 47. cikkével összhangban legyenek lerögzítve és elhelyezve.

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az (1) bekezdésben említett területeken engedélyezett a cölöpökkel rögzített part menti hálókkal, fésű- és étikagyló-kotróhálókkal, kézi horogsorokkal, gépesített orsós horogsorokkal, húzóhálókkal és tengerparti vonóhálókkal, csapdákkal és kosarakkal folytatott halászati tevékenység, amennyiben:

   a) a cölöpökkel rögzített part menti hálókon, fésű- és étikagyló-kotróhálókon, kézi horogsorokon, gépesített orsós horogsorokon, húzóhálókon és tengerparti vonóhálókon, csapdákon és kosarakon kívül a fedélzeten nincs más halászeszköz; valamint
   b) a fedélzeten csak makrélát, sávos tőkehalat, fekete tőkehalat és lazacot vagy – a puhatestűek kivételével – kagylókat és héjas állatokat tárolnak, ilyeneket rakodnak ki vagy visznek a szárazföldre.

(4)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az említett bekezdésben meghatározott területen halászati tevékenység végezhető 55 mm-nél kisebb szembőségű hálókkal, amennyiben:

   a) a fedélzeten nincs 55 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű háló; valamint
   b) heringen, makrélán, szardínián, szardinellán, fattyúmakrélán, spratton, vékonybajszú tőkehalon, disznófejű halon és ezüstlazacon kívül a fedélzeten nem tárolnak más halat.

(4a)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az említett bekezdésben meghatározott területen halászati tevékenység végezhető 120mm-nél nagyobb szembőségű kopoltyúhálókkal, amennyiben:

   a) azokat kizárólag az é. sz. 59°-ától délre fekvő területen alkalmazzák;
   b) a kivetett kopoltyúháló maximális hossza hajónként 20km;
   c) a merítési idő legfeljebb 24 óra; és
   d) a fogás legfeljebb 5 %-át vékonybajszú tőkehal és közönséges tőkehal alkotja.

(4b)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az említett bekezdésben meghatározott területen halászati tevékenység végezhető 90 mm-nél nagyobb szembőségű kopoltyúhálókkal, amennyiben:

   c) ezeket csak a partvonaltól számított három tengeri mérföldön belül és egy naptári hónapban legfeljebb 10 napra;
  d) a kivetett kopoltyúháló maximális hossza 1000 m;
   e) a merítési idő legfeljebb 24 óra; és
   f) a fogás legalább 70 %-át kis macskacápa alkotja.

(5)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a norvég homár halászata az említett bekezdésben meghatározott területen engedélyezett, amennyiben:

   g) az alkalmazott halászeszköz – a XIVa. melléklet 2–5. pontjával összhangban –szelektáló ráccsal, vagy a XIVc. melléklet szerinti négyzetes hálószemekből álló panellel, vagy ugyanilyen nagy szelektivitású egyéb eszközzel van ellátva;
   h) a halászeszköz legalább 80 mm szembőségű hálóval rendelkezik;
   i) a fedélzeten tárolt fogás tömegének legalább 30 %-a norvég homár .

A HTMGB kedvező szakvéleménye alapján a Bizottság végrehajtási aktusok útján meghatározza, hogy az a) pont alkalmazásában mely eszközök minősülnek ugyanolyan nagy szelektivitásúnak.

(6)  Az (5) bekezdés nem alkalmazandó a WGS84 rendszerben megadott, következő földrajzi koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területen:

   é. sz. 59° 05’, ny. h. 06° 45’
   é. sz. 59° 30’, ny. h. 06° 00’
   é. sz. 59° 40’, ny. h. 05° 00’
   é. sz. 60° 00’, ny. h. 04° 00’
   é. sz. 59° 30’, ny. h. 04° 00’
   é. sz. 59° 05’, ny. h. 06° 45’.

(7)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a vonóhálókkal, fenékvonóhálókkal vagy hasonló eszközökkel történő halászat az említett bekezdésben meghatározott területen engedélyezett, amennyiben:

   a) a legalább 15 m teljes hosszúságú hajók esetében a hajó fedélzetén levő valamennyi háló szembősége legalább 120 mm, a többi hajó esetében pedig legalább 110 mm;
   c) abban az esetben, ha a fedélzeten tárolt fogásnak kevesebb mint 90 %-a fekete tőkehal, a használt halászeszköz rendelkezik a XIVc. mellékletben leírt négyzetes hálószemekből álló panellel; és
   d) abban az esetben, ha a hajó teljes hosszúsága nem haladja meg a 15 métert, függetlenül a fedélzeten tárolt feketetőkehal-fogás mennyiségétől, a használt halászeszköz rendelkezik a XIVd. mellékletben leírt négyzetes hálószemekből álló panellel.

(7a)  A HTMGB tudományos szakvéleményének fényében a Bizottság legkésőbb 2015. január 1-jén, és azt követően legalább minden második évben értékeli a (7) bekezdésben meghatározott eszközök jellemzőit, és adott esetben a (7) bekezdés módosítására irányuló javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

(8)  A (7) bekezdés nem alkalmazandó a WGS84 rendszerben megadott, következő földrajzi koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt földrajzi területen:

   é. sz. 59° 05’, ny. h. 06° 45’
   é. sz. 59° 30’, ny. h. 06° 00’
   é. sz. 59° 40’, ny. h. 05° 00’
   é. sz. 60° 00’, ny. h. 04° 00’
   é. sz. 59° 30’, ny. h. 04° 00’
   é. sz. 59° 05’, ny. h. 06° 45’.

(8a)  Január 1. és március 31., valamint október 1. és december 31. között minden évben tilos bárminemű halászati tevékenységet folytatni a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról szóló, 2008. december 18-i 1342/2008/EK tanácsi rendelet** I. mellékletében meghatározott eszközök felhasználásával, az ICES VIa körzetnek a WGS84 rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt részén:

   - ny.h. 7o 07’, é.sz. 55o 25’,
   - ny.h. 7o 00’, é.sz. 55o 25’,
   - ny.h. 6o 50’, é.sz. 55o 18’,
   - ny.h. 6o 50’, é.sz. 55º 17’,
   - ny.h. 6º 52’, é.sz. 55º 17’,
   - ny.h. 7º 07’, é.sz. 55º 25’.

Sem a tengeri halászhajó kapitánya, sem a fedélzeten tartózkodó más személy nem kötelezheti a fedélzeten tartózkodó személyeket, illetve nem engedélyezheti számukra, hogy megkíséreljék a meghatározott területen lévő halak halászatát, vagy a kifogott halak kirakodását, átrakodását vagy a fedélzeten tartását.

(9)  Január 1. és december 31. között minden érintett tagállam fedélzeti megfigyelőprogramot hajt végre a (4a), (4b), (5) és (7) bekezdésben foglalt eltéréseket élvező hajók fogásaival és a visszadobásokkal kapcsolatos mintavétel céljából. A megfigyelőprogramokat a vonatkozó előírásokban foglalt kötelezettségek sérelme nélkül kell végrehajtani, és törekedni kell a közönségestőkehal-, a foltostőkehal- és a vékonybajszútőkehal-fogások és -visszadobások legalább 20 %-os pontossággal történő megbecsülésére.

(10)  Az érintett tagállamok minden évben jelentést készítenek a megfigyelőprogram hatálya alá tartozó hajók teljes fogásairól és visszadobásairól, és azt legkésőbb a következő naptári év február 1-jéig benyújtják a Bizottságnak.

(10a)  A HTMGB tudományos szakvéleményének fényében a Bizottság legkésőbb 2015. január 1-jén, és azt követően legalább minden második évben értékeli a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal állományainak állapotát az (1) bekezdésben meghatározott területen, és adott esetben e cikk módosítására irányuló javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

29e. cikk

A közönséges tőkehal halászatára vonatkozó korlátozás az ICES VII alterületen

(1)  (1) Minden évben a február 1-jétől március 31-ig tartó időszakban tilos halászati tevékenységet folytatni az ICES VII alterületen belül a következő statisztikai ICES-négyszögek alkotta területen: 30E4, 31E4, 32E3. Ez a tilalom nem alkalmazandó az alapvonaltól számított 6 tengeri mérföld szélességű sávban.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az ott említett területeken és időszakokban engedélyezett a cölöpökkel rögzített part menti hálókkal, fésű- és étikagyló-kotróhálókkal, húzóhálókkal és tengerparti vonóhálókkal, kézi horogsorokkal, gépesített orsós horogsorokkal, csapdákkal és kosarakkal folytatott halászati tevékenység, amennyiben:

   j) a cölöpökkel rögzített part menti hálókon, fésű- és étikagyló-kotróhálókon, húzóhálókon és tengerparti vonóhálókon, kézi horogsorokon, gépesített orsós horogsorokon, csapdákon és kosarakon kívül a fedélzeten nincs más halászeszköz; valamint
   k) a fedélzeten csak makrélát, sávos tőkehalat, lazacot vagy – a puhatestűek kivételével – kagylókat és héjas állatokat rakodnak ki, tárolnak, vagy visznek a szárazföldre.

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az említett bekezdésben meghatározott területen halászati tevékenység végezhető 55 mm-nél kisebb szembőségű hálókkal, amennyiben:

   l) a fedélzeten nincs 55 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű háló; valamint
   m) heringen, makrélán, szardínián, szardinellán, fattyúmakrélán, spratton, vékonybajszú tőkehalon, disznófejű halon és ezüstlazacon kívül a fedélzeten nem tárolnak más halat.

29f. cikk

A kék menyhal védelmére vonatkozó különös szabályok

(1)  Minden évben a március 1-jétől május 31-ig tartó időszakban tilos halászati utanként 6 tonnánál nagyobb mennyiségű kék menyhalat a fedélzeten tárolni az ICES VIa körzetnek a WGS84 rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt részén:

  a) A skót kontinentális talapzat széle
   é. sz. 59° 58’, ny. h. 07° 00’
   é. sz. 59° 55’, ny. h. 06° 47’
   é. sz. 59° 51’, ny. h. 06° 28’
   é. sz. 59° 45’, ny. h. 06° 38’
   é. sz. 59° 27’, ny. h. 06° 42’
   é. sz. 59° 22’, ny. h. 06° 47’
   é. sz. 59° 15’, ny. h. 07° 15’
   é. sz. 59° 07’, ny. h. 07° 31’
   é. sz. 58° 52’, ny. h. 07° 44’
   é. sz. 58° 44’, ny. h. 08° 11’
   é. sz. 58° 43’, ny. h. 08° 27’
   é. sz. 58° 28’, ny. h. 09°16’
   é. sz. 58° 15’, ny. h. 09° 32’
   é. sz. 58° 15’, ny. h. 09° 45’
   é. sz. 58° 30’, ny. h. 09° 45’
   é. sz. 59° 30’, ny. h. 07° 00’
   é. sz. 59o 58’, ny. h. 07o 00’.
  b) A Rosemary-pad széle

Nem foglalja magában a WGS84 rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területet:
   é. sz. 60° 00’, ny. h. 11° 00’
   é. sz. 59° 00’, ny. h. 11° 00’
   é. sz. 59º 00’, ny. h. 09º 00’
   é. sz. 59º 30’, ny. h. 09º 00’
   é. sz. 59º 30’, ny. h. 10º 00’
   é. sz. 60º 00’, ny. h. 10º 00’
   é. sz. 60o 00’, ny. h. 11o 00’.
   é. sz. 59° 15’, ny. h. 10° 24’
   é. sz. 59° 10’, ny. h. 10° 22’
   é. sz. 59° 08’, ny. h. 10° 07’
   é. sz. 59° 11’, ny. h. 09° 59’
   é. sz. 59° 15’, ny. h. 09° 58’
   é. sz. 59° 22’, ny. h. 10° 02’
   é. sz. 59° 23’, ny. h. 10° 11’
   é. sz. 59° 20’, ny. h. 10° 19’
   é. sz. 59o 15’, ny. h. 10o 24’.

(2)  Az (1) bekezdésben említett területekre való belépéskor és onnan történő kilépéskor a halászhajó parancsnoka feljegyzi a hajónaplóba a belépés és a kilépés dátumát, időpontját és pontos helyét.

(3)  Az (1) bekezdésben említett két területen, amennyiben egy hajón 6 tonna kék menyhal gyűlik össze:

   a) a hajó haladéktalanul abbahagyja a halászatot és kilép a szóban forgó területekről;
   b) a fogás kirakodásáig egyik területre sem léphet be újra;
   c) a tengerbe semmilyen mennyiségű kék menyhalat nem engedhet vissza.

(4)  A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK rendelet*** 8. cikkében említett, az (1) bekezdésben meghatározott területek egyikén tartózkodó halászhajókra kijelölt megfigyelők – az említett cikk (4) bekezdésében említett kötelezettségeiken túlmenően – megmérik a kék menyhal fogásainak megfelelő mintáiban található egyedeket, és meghatározzák az almintákban lévő halak ivarérettségét. A HTMGB szakvéleménye alapján a tagállamok részletes eljárásokat dolgoznak ki a mintavételre és az eredmények összevetésére.

(5)  Minden évben a február 15. és április 15. közötti időszakban tilos a fenékvonóhálók, kopoltyúhálók, illetve horogsorok használata a WGS84 koordináta-rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területen belül:

   é. sz. 60° 58,76’, ny. h. 27° 27,32’
   é. sz. 60° 56,02’, ny. h. 27° 31,16’
   é. sz. 60° 59,76’, ny. h. 27° 43,48’
   é. sz. 60° 03,00’, ny. h. 27° 39,41’
   é. sz. 60° 58,76’, ny. h. 27° 27,32’.

29g. cikk

Az ICES I és II alterület nemzetközi vizein folytatott vörösálsügér-halászatra vonatkozó intézkedések

(1)  A vörös álsügérnek az ICES I és II alterület nemzetközi vizein folyó célzott halászata kizárólag az augusztus 15. és november 30. közötti időszakban engedélyezett olyan hajók számára, amelyek az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról és a 2791/1999/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. december 15-i 1236/2010/EU rendelet**** 3. cikkének 3. pontja szerinti fogalommeghatározásban szereplő NEAFC szabályozási területen korábban is folytattak vörösálsügér-halászatot.

(2)  A hajók a más halfajok halászata során fogott járulékos vörösálsügér-fogásukat a hajón lévő teljes fogás 1 %-ára korlátozzák.

(3)  Az e halászati területen fogott, belezett és fejezett – a japán metszést is ideértve – vörös álsügérekre alkalmazandó átváltási tényező 1,70.

(4)  Az 1236/2010/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjától eltérve az ilyen halászatot folytató halászhajók parancsnokai naponta jelentést tesznek fogásukról.

(5)  Az 1236/2010/EU rendelet 5. cikkében foglalt rendelkezések teljesülése mellett a vörös álsügér halászatára vonatkozó engedély csak akkor érvényes, ha a hajók által az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott jelentéseket a 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartják.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajókon tudományos megfigyelők tudományos adatokat gyűjtsenek. Az összegyűjtött adatok tartalmazzák legalább a nemre, az életkorra és a testhosszra vonatkozó, mélységi bontásban megadott reprezentatív adatokat. Ezt az információt a tagállamok illetékes hatóságai elküldik az ICES-nek.

(7)  A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat arról, hogy a NEAFC titkársága mikor értesítette a NEAFC szerződő feleit a teljes kifogható mennyiség teljes mértékű kimerítéséről. E naptól kezdődően a tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajók számára megtiltják a vörös álsügér célzott halászatát.

29h. cikk

Az Irminger-tengeren és a vele szomszédos tengereken folytatott vörösálsügér-halászatra vonatkozó intézkedések

(1)  Tilos a vörös álsügér halászata az ICES V alterület nemzetközi vizein és az ICES XII és XIV alterület uniós vizein. Az első albekezdéstől eltérve a május 11-től december 31-ig tartó időszakban a WGS84 rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt részen (a továbbiakban: a vörösálsügér-védelmi terület) engedélyezett a vörösálsügér-halászat:

   é. sz. 64° 45’, ny. h. 28° 30’
   é. sz. 62° 50’, ny. h. 25° 45’
   é. sz. 61° 55’, ny. h. 26° 45’
   é. sz. 61° 00’, ny. h. 26° 30’
   é. sz. 59° 00’, ny. h. 30° 00’
   é. sz. 59° 00’, ny. h. 34° 00’
   é. sz. 61° 30’, ny. h. 34° 00’
   é. sz. 62° 50’, ny. h. 36° 00’
   é. sz. 64° 45’, ny. h. 28° 30’.

(1a)  Az (1) bekezdéstől eltérve uniós jogi aktussal engedélyezhető az Irminger-tengeren és a vele szomszédos tengereken található vörösálsügér-védelmi területen kívül folytatott vörösálsügér-halászat minden évben a május 11-től december 31-ig tartó időszakban, tudományos szakvélemények alapján, és amennyiben a NEAFC kidolgozott egy, az adott földrajzi területen élő vörös álsügérre vonatkozó helyreállítási tervet. Kizárólag azon uniós hajók vehetnek részt e halászatban, amelyeket a lobogójuk szerinti tagállam megfelelően felhatalmazott erre és amelyekről az adott tagállam az 1236/2010/EU rendelet 5. cikkében előírtak szerint értesítette a Bizottságot.

(2)  Tilos a 100 mm-nél kisebb szembőségű vonóhálók használata.

(3)  Az e halászati területen fogott, belezett és fejezett – a japán metszést is ideértve – vörös álsügérekre alkalmazandó átváltási tényező 1,70.

(4)  A vörösálsügér-védelmi területen kívül halászati tevékenységet folytató halászhajó parancsnoka napi rendszerességgel, az egyes naptári napokon végzett halászati műveletek befejezését követően továbbítja az 1236/2010/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt fogási jelentést. A jelentés feltünteti a fogásokra vonatkozó utolsó közlés óta halászott, fedélzeten lévő fogásmennyiségeket.

(5)  Az 1236/2010/EU rendelet 5. cikkében foglalt rendelkezések teljesülése mellett a vörös álsügér halászatára vonatkozó engedély csak akkor érvényes, ha a hajók által benyújtott jelentések összhangban állnak az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével, és azokat a 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartják.

(6)  Az (5) bekezdésben említett jelentéseket a vonatkozó előírásoknak megfelelően kell elkészíteni.

* HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

** HL L 348., 2008.12.24., 20. o.

*** HL L 351., 2002.12.28., 6. o.

**** HL L 348., 2010.12.31., 17. o. »;

"

6a.  A 30. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(1a)  Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a 9. régióra.

"

7.  A szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:"

31a. cikk

Elektromos halászat az ICES IVc és IVb körzetben

(1)  A 31. cikktől eltérve engedélyezhető a merevítőrudas zsákhálóval, elektromos áram felhasználásával folytatott halászat az ICES IVc és IVb körzetben a következő, a WGS84 koordináta-rendszerben megadott földrajzi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területtől délre:

   az Egyesült Királyság keleti partvonalán az é. sz. 55°-on lévő pont,
   onnan keletre az é. sz. 55°, k. h. 5°,
   onnan északra az é. sz. 56°,
   végül onnan keletre Dánia nyugati partvonalán az é. sz. 56°-on lévő pont.

(2)  Elektromos áram felhasználásával folytatott halászat csak akkor engedélyezhető, ha:

   a) a merevítőrudas zsákhálót használó flotta tagállamonként legfeljebb 5 %-a halászik elektromos áram segítségével;
   b) az egyes merevítőrudas zsákhálók által felhasználható, kilowattban kifejezett elektromos áram maximális értéke legfeljebb a vonóháló méterben megadott hosszának 1,25-szöröse;
   c) az elektródák közötti tényleges feszültség legfeljebb 15 V;
   d) a hajó olyan számítógép-vezérlésű kezelőrendszerrel van felszerelve, amely legalább az utolsó 100 hálókivetés tekintetében rögzíti a zsákhálók által felhasznált elektromos áram maximális értékét és az elektródák közötti tényleges feszültséget. A számítógépes kezelőrendszerhez illetéktelen személy nem férhet hozzá;
   e) az alín elülső részén tilos ijesztőláncot használni.

"

8.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

32a. cikk

Fogáskezelési és kirakodási korlátozások a nyílt tengeri hajókon

(1)  A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó, az 1236/2010/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott területen üzemelő, makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt tengeri hajók fedélzetén található vízleválasztók rácstávolsága legfeljebb 10 mm lehet.

A rácsokat hegesztéssel kell rögzíteni. Amennyiben a vízleválasztón rácsok helyett nyílások találhatók, az egyes nyílások átmérője nem haladhatja meg a 10 mm-t. A vízleválasztókhoz vezető csúszkák nyílásainak átmérője nem haladhatja meg a 15 mm-t.

(2)  A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területeken üzemelő nyílt tengeri hajók esetében tilos a halaknak a puffertartályokból vagy a hűtött tengervíz-tartályokból történő, a biztonsági vonal alatti kirakodása.

(3)  A hajóparancsnok elküldi a lobogó szerinti tagállam illetékes halászati hatóságainak a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen üzemelő, makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt tengeri hajók fogáskezelési és kirakodási képességeihez kapcsolódó, a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai által hitelesített tervrajzokat, valamint azok módosításait. A hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságai rendszeresen ellenőrzik a benyújtott tervrajzok pontosságát. A tervrajzok másolatának mindenkor elérhetőnek kell lennie a fedélzeten.

"

9.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

34a. cikk

Technikai védelmi intézkedések az Ír-tengeren

(1)  Február 14-től április 30-ig tilos fenéken vontatott vonóhálót, kerítőhálót vagy hasonló vontatott hálót, mindenféle kopoltyúhálót, tükörhálót, állítóhálót vagy hasonló rögzített hálót, vagy bármilyen, horgokat használó halászeszközt használni az ICES VIIa körzetnek a következő területekkel határolt részén:

   Írország keleti partvonala és Észak-Írország keleti partvonala, valamint
   a következő földrajzi koordinátákat loxodromákkal összekötő egyenes vonalak:
   Észak-Írországban az Ards-félsziget keleti partvonala az é. sz. 54° 30’-nél,
   é. sz. 54o 30’, ny. h. 04o 50
   é. sz. 54o 15’, ny. h. 04o 50’,
   Írország keleti partvonalán az é. sz. 53° 15’-en lévő pont.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, az ott említett területen és időszakon belül:

  a) engedélyezett fenékvonóháló használata, feltéve, hogy semmilyen más halászeszköz-típust nem tartanak a fedélzeten, továbbá hogy e vonóhálók:
   70–79 mm-es vagy 80–99 mm-es szembőségűek,
   kizárólag az engedélyezett szembőségtartományok egyikébe tartoznak,
   minden részükön kizárólag 300 mm-nél nagyobb szemekből állnak; és
   azokat kizárólag a WGS84 koordináta-rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területen használják:
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 05° 30’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 05° 20’
   é. sz. 54° 20’, ny. h. 04° 50’
   é. sz. 54° 30’, ny. h. 05° 10’
   é. sz. 54° 30’, ny. h. 05° 20’
   é. sz. 54° 00’, ny. h. 05° 50’
   é. sz. 54° 00’, ny. h. 06° 10’
   é. sz. 53° 45’, ny. h. 06° 10’
   é. sz. 53° 45’, ny. h. 05° 30’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 05° 30’;
  b) engedélyezett fenékvonóháló, kerítőháló vagy egyéb hasonló, elválasztó panellel vagy szelektáló ráccsal rendelkező vontatott háló használata, feltéve, hogy semmilyen más halászeszköz-típust nem tartanak a fedélzeten, továbbá hogy e vonóhálók:
   eleget tesznek az (a) pontban meghatározott feltételeknek;
   elválasztó panel esetén az Ír-tenger (ICES VIIa körzet) tőkehalállományának helyreállítására vonatkozó, 2002-ben alkalmazandó intézkedések megállapításáról szóló, 2002. február 12-i 254/2002/EK tanácsi rendelet* mellékletében előírt műszaki jellemzőknek megfelelően készültek, és
   szelektáló rács esetén megfelelnek e rendelet XIVa. melléklete 2–5. pontjának;
  c) engedélyezett továbbá fenékvonóháló, kerítőháló vagy egyéb hasonló, elválasztó panellel vagy szelektáló ráccsal rendelkező vontatott háló használata a WGS84 koordináta-rendszerben megadott következő koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területen belül:
   é. sz. 53° 45’, ny. h. 06° 00’
   é. sz. 53° 45’, ny. h. 05° 30’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 05° 30’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 06° 00’
   é. sz. 53° 45’, ny. h. 06° 00’.

34b. cikk

A kopoltyúhálók használata az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben, az ICES VIII, IX, X alterületen és a XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részén

(1)  Az uniós halászhajók nem alkalmazhatnak fenékrögzítéses kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót olyan helyeken, ahol az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben és az ICES XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részén, valamint a VIII, IX és X alterületen a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 200 métert.

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve a következő halászeszközök használata engedélyezhető:

  a) az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben és az ICES XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részében kivetett, 120 mm-es vagy annál nagyobb, de 150 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók, az ICES VIIIa, VIIIb, VIIId körzetben és az ICES X alterületen kivetett, 100 mm-es vagy annál nagyobb, de 130 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók, valamint az ICES VIIIc körzetben és az ICES IX alterületen kivetett, 80 mm-es vagy annál nagyobb, de 110 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók, amennyiben:
   azokat a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben használják,
   legfeljebb 100 hálószem hosszúságúak, és merülési arányuk legalább 0,5,
   úszókkal vagy hasonló tartozékokkal vannak felszerelve,
   a hálók hossza egyenként legfeljebb 5 tengeri mérföld, és az egy időben kivetett összes háló teljes hossza hajónként nem haladja meg a 25 km-t,
   a merítési idő legfeljebb 24 óra;
  b) 250 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű állítóhálók, amennyiben:
   azokat a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben használják,
   legfeljebb 15 hálószem hosszúságúak, és merülési arányuk legalább 0,33,
   nincsenek felszerelve úszókkal vagy hasonló tartozékokkal,
   a hálók hossza egyenként legfeljebb 10 km. Az egy időben kivetett hálók teljes hossza hajónként nem haladja meg a 100 km-t,
   a merítési idő legfeljebb 72 óra;
  c) az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben és az ICES XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részében kivetett, legalább 100 mm-es, de 130 mm-nél kisebb szembőségű kopoltyúhálók, amennyiben:
   azokat a térkép szerint 200 m-nél mélyebb és 600 m-nél sekélyebb vízben használják;
   legfeljebb 100 hálószem hosszúságúak és merülési arányuk legalább 0,5,
   úszókkal vagy hasonló tartozékokkal vannak felszerelve,
   a hálók hossza egyenként legfeljebb 4 tengeri mérföld, és az egy időben kivetett hálók teljes hossza hajónként nem haladja meg a 20 km-t,
   a merítési idő legfeljebb 24 óra,
   a fedélzeten tartott fogás tömegének 85 %-át szürke tőkehal alkotja,
   a halászatban részt vevő hajók száma nem haladja meg a 2008-ban regisztrált szintet;
   a kikötő elhagyása előtt a halászatban részt vevő hajó parancsnoka bejegyzi a hajónaplóba a hajó fedélzetén található eszközök mennyiségét és teljes hosszát. Legalább az indulások 15 %-ánál ellenőrzést kell végezni,
   a hajóparancsnok gondoskodik róla, hogy a kirakodás ideje alatt az adott hajóútra vonatkozóan az uniós hajónaplóban foglalt eszközök 90 %-a megtalálható legyen a fedélzeten; és
   az 50 kg-nál nagyobb mennyiségben kifogott valamennyi faj mennyiségét és az 50 kg-ot meghaladó visszadobott halmennyiségeket bejegyzik az uniós hajónaplóba;
  d) legalább 220 mm szembőségű tükörhálók az ICES IX alkörzetében, feltéve hogy:
   azokat a térkép szerint 600 méternél sekélyebb vízben használják;
   legfeljebb 30 hálószem hosszúságúak, és merülési arányuk legalább 0.44;
   nincsenek felszerelve úszókkal vagy hasonló tartozékokkal;
   a hálók hossza egyenként legfeljebb 5 km. Az egy időben kivetett hálók teljes hossza hajónként nem haladja meg a 20 km-t;
   a merítési idő legfeljebb 72 óra.

(4)  Ez az eltérés azonban a NEAFC szabályozási területen nem alkalmazandó.

(4a)  A fenékrögzítéses kopoltyúhálóval, állítóhálóval vagy tükörhálóval halászó hajók részére, minden olyan helyen, ahol az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben és az ICES XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részén, valamint a VIII, IX és X alterületen a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 200 métert, az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkének megfelelően halászati engedélyt kell kiadni.

(5)  A (3) bekezdés a), b), illetve d) pontjában említett eszközök közül egy időben csak az egyik tárolható a fedélzeten. A hajók az egyidejűleg kivethető hálócsoportok esetében engedélyezett maximális hossznál 20 %-kal hosszabb hálókat szállíthatnak.

(6)  A (4a) bekezdésben említett halászati engedéllyel rendelkező hajó parancsnoka a kikötőből való indulás előtt és az oda való visszatérést követően a hajónaplóban rögzíti a hajókon szállított eszközök számát és hosszát, és elszámol a két mennyiség közötti esetleges különbséggel.

(8)  Az illetékes hatóságoknak jogukban áll eltávolítani a tengeren az ICES IIIa, IVa, Vb, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj, VIIk körzetben és az ICES XII alterületnek a ny. h. 27°-tól keletre eső részén, valamint a VIII, IX és X alterületen talált elhagyott eszközöket a következő esetekben:

   a) az eszköz nem megfelelően jelölt;
   b) a jelzőbóják és a VMS-adatok jelzik, hogy a tulajdonos 120 óránál tovább tartózkodott az eszköz 100 tengeri mérföldön belüli sugarában;
   c) az eszközt olyan vizeken használták, amelyek térkép szerinti mélysége nagyobb a megengedettnél;
   d) az eszköz illegális szembőséggel rendelkezik.

(9)  A (4a) bekezdésben említett halászati engedéllyel rendelkező hajó parancsnoka valamennyi halászati út során feljegyzi:

   a kivetett háló szembőségét,
   a háló névleges hosszúságát,
   a hálócsoportban lévő hálók számát,
   a kivetett hálócsoportok számát,
   minden egyes kivetett hálócsoport földrajzi helyzetét,
   minden egyes kivetett hálócsoport merítési mélységét,
   minden egyes kivetett hálócsoport merítési idejét,
   az elveszített eszközök mennyiségét, utolsó ismert helyüket és az elveszítés időpontját.

(10)  A (4a) bekezdésben említett halászati engedély birtokában halászó hajók kizárólag a 2347/2002/EK rendelet 7. cikke szerinti, a tagállamok által kijelölt kikötőkben rakodhatnak ki.

(11)  A (3) bekezdés b) és d) pontjában említett halászeszközt használó hajók fedélzetén lévő cápamennyiség nem lehet több a fedélzeten tárolt tengeri élőlények élőtömegben mért összmennyiségének 5 %-ánál.

(11a)  A Bizottság a HTMGB-vel való konzultációt követően végrehajtási aktusok útján úgy határozhat, hogy az ICES VIII, IX, X alterületen egy tagállam egyes halászati tevékenységeit mentesíti az (1)–(10) bekezdés alkalmazása alól, ha a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információból kiderül, hogy e halászati tevékenységek igen alacsony járulékos cápafogási és visszadobási mértékkel rendelkeznek.

34c. cikk

A Vizcayai-öbölben engedélyezett, egyes vontatott halászeszközökkel végzett halászat feltételei

(1)  Az ICES III., IV., V., VI. és VII. alterület és az ICES VIII. a., b., d., e. körzet szürketőkehal-állományának helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2002. március 19-i 494/2002/EK bizottsági rendelet** 5. cikkének (2) bekezdésében megállapított rendelkezésektől eltérve, a merevítőrudas zsákhálók kivételével engedélyezett a 70–99 mm-es szembőségű vonóhálók, kerítőhálók és hasonló halászeszközök használata a 494/2002/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b pontjában meghatározott területen, amennyiben az adott eszköz a XIVb. melléklettel összhangban rendelkezik négyzetes hálószemekből álló panellel.

(2)  Az ICES VIIIa és VIIIb körzetben történő halászat során engedélyezett szelektáló rács és hozzá illesztett részek használata a zsákvég előtt és/vagy 60 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű, négyzetes hálószemekből álló panel használata a zsákvég előtti toldat alsó részén. Az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében, 6. cikkében és 9. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 494/2002/EK rendelet 3. cikkének a) és b) pontjában foglalt rendelkezések nem alkalmazandók a vonóháló azon szakaszára, ahová az említett szelektáló eszközöket felszerelik.

34d. cikk

A NEAFC szabályozási területen található sérülékeny mélytengeri élőhelyek védelmét célzó intézkedések

(1)  Tilos a fenékvonóhálóval és rögzített halászeszközökkel – ideértve a tengerfenéken rögzített kopoltyúhálókat, illetve horogsorokat – folytatott halászat a következő, a WGS84 rendszerben megadott koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területeken belül:

A Reykjanesi-hátság egy része:

   é. sz. 55° 04,5327’, ny. h. 36° 49,0135’
   é. sz. 55° 05,4804’, ny. h. 35° 58,9784’
   é. sz. 54° 58,9914’, ny. h. 34° 41,3634’
   é. sz. 54° 41,1841’, ny. h. 34° 00,0514’
   é. sz. 54° 00’, ny. h. 34° 00’
   é. sz. 53° 54,6406’, ny. h. 34° 49,9842’
   é. sz. 53° 58,9668’, ny. h. 36° 39,1260’
   é. sz. 55° 04,5327’, ny. h. 36° 49,0135’.

Északi MAR-terület:

   é. sz. 59o 45’, ny. h. 33o 30’
   é. sz. 57° 30’, ny. h. 27° 30’
   é. sz. 56° 45’, ny. h. 28° 30’
   é. sz. 59o 15’, ny. h. 34o 30’
   é. sz. 59o 45’, ny. h. 33o 30’.

Középső MAR-terület (Charlie-Gibbs törésöv és a szubpoláris elülső régió [Subpolar Frontal Region]):

   é. sz. 53° 30’, ny. h. 38° 00’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 36° 49’
   é. sz. 55° 04,5327’, ny. h. 36° 49’
   é. sz. 54o 58,9914’, ny. h. 34o 41,3634’
   é. sz. 54o 41,1841’, ny. h. 34o 00’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 30° 00’
   é. sz. 51° 30’, ny. h. 28° 00’
   é. sz. 49o 00’, ny. h. 26o 30’
   é. sz. 49o 00’, ny. h. 30o 30’
   é. sz. 51° 30’, ny. h. 32° 00’
   é. sz. 51° 30’, ny. h. 38° 00’
   é. sz. 53° 30’, ny. h. 38° 00’.

Déli MAR-terület:

   é. sz. 44o 30’, ny. h. 30o 30’
   é. sz. 44o 30’, ny. h. 27o 00’
   é. sz. 43o 15’, ny. h. 27o 15’
   é. sz. 43o 15’, ny. h. 31o 00’
   é. sz. 44o 30’, ny. h. 30o 30’.

Altair-fenékhegyek:

   é. sz. 45o 00’, ny. h. 34o 35’
   é. sz. 45o 00’, ny. h. 33o 45’
   é. sz. 45o 25’, ny. h. 33o 45’
   é. sz. 44o 25’, ny. h. 34o 35’
   é. sz. 45o 00’, ny. h. 34o 35’.

Antialtair-fenékhegyek:

   é. sz. 43° 45’, ny. h. 22° 50’
   é. sz. 43° 45’, ny. h. 22° 50’
   é. sz. 43° 25’, ny. h. 22° 05’
   é. sz. 43° 25’, ny. h. 22° 50’
   é. sz. 43° 45’, ny. h. 22° 50’.

Hatton-pad:

   é. sz. 59° 26’, ny. h. 14° 30’
   é. sz. 59° 12’, ny. h. 15° 08’
   é. sz. 59° 01’, ny. h. 17° 00’
   é. sz. 58° 50’, ny. h. 17° 38’
   é. sz. 58° 30’, ny. h. 17° 52’
   é. sz. 58° 30’, ny. h. 18° 22’
   é. sz. 58° 03’, ny. h. 18° 22’
   é. sz. 58° 03’, ny. h. 17° 30’
   é. sz. 57° 55’, ny. h. 17° 30’
   é. sz. 57° 45’, ny. h. 19° 15’
   é. sz. 58° 11,15’, ny. h. 18° 57,51’
   é. sz. 58° 11,57’, ny. h. 19° 11,97’
   é. sz. 58° 27,75’, ny. h. 19° 11,65’
   é. sz. 58° 39,09’, ny. h. 19° 14,28’
   é. sz. 58° 38,11’, ny. h. 19° 01,29’
   é. sz. 58° 53,14’, ny. h. 18° 43,54’
   é. sz. 59° 00,29’, ny. h. 18° 01,31’
   é. sz. 59° 08,01’, ny. h. 17° 49,31’
   é. sz. 59° 08,75’, ny. h. 18° 01,47’
   é. sz. 59° 15,16’, ny. h. 18° 01,56’
   é. sz. 59° 24,17’, ny. h. 17° 31,22’
   é. sz. 59° 21,77’, ny. h. 17° 15,36’
   é. sz. 59° 26,91’, ny. h. 17° 01,66’
   é. sz. 59° 42,69’, ny. h. 16° 45,96’
   é. sz. 59° 20,97′, ny. h. 15° 44,75’
   é. sz. 59° 21’, ny. h. 15° 40’
   é. sz. 59° 26’, ny. h. 14° 30’.

A Rockalli-pad északnyugati része:

   é. sz. 57° 00’, ny. h. 14° 53’
   é. sz. 57° 37’, ny. h. 14° 42’
   é. sz. 57° 55’, ny. h. 14° 24’
   é. sz .58° 15’, ny. h. 13° 50’
   é. sz. 57° 57’, ny. h. 13° 09’
   é. sz. 57° 50’, ny. h. 13° 14’
   é. sz. 57° 57’, ny. h. 13° 45’
   é. sz. 57° 49’, ny. h. 14° 06’
   é. sz. 57° 29’, ny. h. 14° 19’
   é. sz. 57° 22’, ny. h. 14° 19’
   é. sz. 57° 00’, ny. h. 14° 34’
   é. sz. 56° 56’, ny. h. 14° 36’
   é. sz. 56° 56’, ny. h. 14° 51’
   é. sz. 57° 00’, ny. h. 14° 53’.

A Rockalli-pad délnyugati része:

   é. sz. 56° 24’, ny. h. 15° 37’
   é. sz. 56° 21’, ny. h. 14° 58’
   é. sz. 56° 04’, ny. h. 15° 10’
   é. sz. 55° 51’, ny. h. 15° 37’
   é. sz. 56° 10’, ny. h. 15° 52’
   é. sz. 56° 24’, ny. h. 15° 37’.

Logachev Mound:

   é. sz. 55° 17’, ny. h. 16° 10’
   é. sz. 55° 34’, ny. h. 15° 07’
   é. sz. 55° 50’, ny. h. 15° 15’
   é. sz. 55° 33’, ny. h. 16° 16’
   é. sz. 55° 17’, ny. h. 16° 10’.

A Rockalli-pad nyugati része:

   é. sz. 57° 20’, ny. h. 16° 30’
   é. sz. 57° 05’, ny. h. 15° 58’
   é. sz. 56° 21’, ny. h. 17° 17’
   é. sz. 56° 40’, ny. h. 17° 50’
   é. sz. 57° 20’, ny. h. 16° 30’.

(2)  Ha a NEAFC szabályozási területén belüli új vagy meglévő fenékhalászati területeken folytatott halászati műveletek során az élő korall vagy az élő szivacs mennyisége hálónként meghaladja a 60 kg élő korall és/vagy 800 kg élő szivacs küszöbértéket, a hajónak tájékoztatnia kell erről a lobogó szerinti államát, be kell szüntetnie a halászatot és legalább két tengeri mérföldre el kell távolodnia attól a helytől, amely a rendelkezésre álló adatok szerint a legközelebb van ezen fogás pontos helyéhez.

34e. cikk

Az ICES VIIc, VIIj, VIIk körzetben található sérülékeny mélytengeri élőhelyek védelmét célzó intézkedések

(1)  Tilos a fenékvonóhálóval és rögzített halászeszközökkel – ideértve a tengerfenéken rögzített kopoltyúhálókat, illetve horogsorokat – folytatott halászat a következő, a WGS84 koordináta-rendszerben megadott koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területeken belül:

Belgica Mound Province:

   é. sz. 51° 29,4’, ny. h. 11° 51,6’
   é. sz. 51° 32,4’, ny. h. 11° 41,4’
   é. sz. 51° 15,6’, ny. h. 11° 33,0’
   é. sz. 51° 13,8’, ny. h. 11° 44,4’
   é. sz. 51° 29’, ny. h. 11° 51,6’.

Hovland Mound Province:

   é. sz .52° 16,2’, ny. h. 13° 12,6’
   é. sz. 52° 24,0’, ny. h. 12° 58,2’
   é. sz. 52° 16,8’, ny. h. 12° 54,0’
   é. sz. 52° 16,8’, ny. h. 12° 29,4’
   é. sz. 52° 04,2’, ny. h. 12° 29,4’
   é. sz. 52° 04,2’, ny. h. 12° 52,8’
   é. sz. 52° 09,0’, ny. h. 12° 56,4’
   é. sz. 52° 09,0’, ny. h. 13° 10,8’
   é. sz. 52o16,2’, ny. h. 13o12,6’.

A Porcupine-pad északnyugati része, I. terület:

   é. sz. 53° 30,6’, ny. h. 14° 32,4’
   é. sz. 53° 35,4’, ny. h. 14° 27,6’
   é. sz. 53° 40,8’, ny. h. 14° 15,6’
   é. sz. 53° 34,2’, ny. h. 14° 11,4’
   é. sz. 53° 31,8’, ny. h. 14° 14,4’
   é. sz. 53° 24,0’, ny. h. 14° 28,8’
   é. sz. 53o 30,6’, ny. h. 14o 32,4’.

A Porcupine-pad északnyugati része, II. terület:

   é. sz. 53° 43,2’, ny. h. 14° 10,8’
   é. sz .53° 51,6’, ny. h. 13° 53,4’
   é. sz. 53° 45,6’, ny. h. 13° 49,8’
   é. sz. 53° 36,6’, ny. h. 14° 07,2’
   é. sz. 53° 43,2’, ny. h. 14° 10,8’.

A Porcupine-pad délnyugati része:

   é. sz. 51° 54,6’, ny. h. 15° 07,2’
   é. sz. 51° 54,6’, ny. h. 14° 55,2’
   é. sz. 51° 42,0’, ny. h. 14° 55,2’
   é. sz. 51° 42,0’, ny. h. 15° 10,2’
   é. sz. 51° 49,2’, ny. h. 15° 06,0’
   é. sz. 51° 54,6’, ny. h. 15° 07,2’.

(2)  A sérülékeny mélytengeri élőhelyeknek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott védett területein halászó valamennyi nyílt tengeri hajónak szerepelnie kell az engedélyezett hajók jegyzékében, és az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkével összhangban halászati engedéllyel kell rendelkeznie. Az engedélyezett hajók jegyzékében szereplő hajók kizárólag nyílt tengeri halászeszközöket tarthatnak fedélzetükön.

(3)  A sérülékeny mélytengeri élőhelyeknek az e cikk (1) bekezdésben meghatározott védett területén halászni szándékozó nyílt tengeri hajók a sérülékeny mélytengeri élőhelyek védett területére való belépési szándékukról négy órával a belépést megelőzően értesítik az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (15) bekezdése szerinti ír halászati felügyelő központot. Ezzel egyidejűleg bejelentik a fedélzetükön tárolt halmennyiséget is.

(4)  A sérülékeny mélytengeri élőhelyek (1) bekezdésben meghatározott védett területén halászó nyílt tengeri hajóknak az ilyen védett területen való tartózkodáskor teljes mértékben működőképes, biztonságos hajómegfigyelési rendszerrel (VMS) kell rendelkezniük, amely teljes mértékben megfelel a vonatkozó előírásoknak.

(5)  A sérülékeny mélytengeri élőhelyek (1) bekezdésben meghatározott védett területén halászó nyílt tengeri hajók óránként VMS-jelentést készítenek.

(6)  A sérülékeny mélytengeri élőhelyek (1) bekezdésben meghatározott védett területén a halászatot befejező nyílt tengeri hajók a területről való távozásukkor tájékoztatják az ír halászati felügyelő központot. Ezzel egyidejűleg bejelentik a fedélzetükön tárolt halmennyiséget is.

(7)  A sérülékeny mélytengeri élőhelyek (1) bekezdésben meghatározott védett területén nyílt tengeri fajokra irányuló halászat során kizárólag 16–31 mm vagy 32–54 mm szembőségű halászhálók lehetnek a fedélzeten, illetve csak ilyen hálókkal folytatható halászat.

34f. cikk

Az ICES VIIIc körzetben található sérülékeny mélytengeri élőhelyek védelmét célzó intézkedések

(1)  Tilos a fenékvonóhálóval és rögzített halászeszközökkel – ideértve a tengerfenéken rögzített kopoltyúhálókat, illetve horogsorokat – folytatott halászat a következő, a WGS84 rendszerben megadott koordinátákat sorrendben loxodromákkal összekötő vonalak által határolt területen belül:

El Cachucho:

   é. sz. 44° 12’, ny. h. 05° 16’
   é. sz. 44° 12’, ny. h. 04° 26’
   é. sz. 43° 53’, ny. h. 04° 26’
   é. sz. 43° 53’, ny. h. 05° 16’
   é. sz. 44° 12’, ny. h. 05° 16’.

(2)  Az (1) bekezdésben említett tilalomtól eltérve azok a hajók, melyek 2006, 2007 és 2008 során fenékhorogsorral halásztak ezüstös tengericompóra, halászati hatóságaiktól – az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkével összhangban – halászati engedélyt kaphatnak, amellyel halászhatnak az é. sz. 44° 00,00’-től délre. Az ilyen halászati engedéllyel rendelkező halászhajók teljes hosszuktól függetlenül kötelesek teljes mértékben működőképes, biztonságos, a vonatkozó előírásoknak megfelelő VMS-t használni az (1) bekezdésben meghatározott területen folytatott halászat során.

* HL L 41., 2002.2.13., 1. o.

** HL L 77., 2002.3.20., 8. o.»;

"

10.  A 38. cikket el kell hagyni.

11.  A 47. cikket el kell hagyni.

11a.  A 850/98/EK rendelet I., IV., XII. és XIV. melléklete e rendelet mellékletével összhangban módosul;

11b.  A szöveg a XIIa. és XIVa., XIVb., XIVc. és XIVd. melléklettel egészül ki;

2. cikk

Az 1434/98/EK rendelet módosítása

A 1434/98/EK rendelet 2. cikke a következő bekezdéssel egészül ki:"

(1a)  Az (1) bekezdés nem alkalmazandó az ICES IIIa körzetben, a IV alterületen, az ICES VIId körzetben és az ICES IIa körzet uniós vizein.

"

3. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

A 850/98/EK rendelet mellékletei a következőképpen módosulnak:

   1. Az I. mellékletben a táblázathoz tartozó 6. lábjegyzetet el kell hagyni.
   2. A IV. mellékletben a táblázat helyébe a következő szöveg lép:"

Vontatott halászeszközök: Skagerrak és a Kattegat

Az egységes szembőségtartomány alkalmazására vonatkozó szembőségtartományok, célfajok és előírt fogási arányok


Faj

Szembőségtartomány (mm)

<16

16-31

32-69

35-69

70-89 (5)

≥90

Célfajok legkisebb mennyisége százalékban kifejezve

50% (6)

50% (6)

20% (6)

50% (6)

20% (6)

20% (7)

30% (8)

nincs

Homoki angolnák (Ammodytidae)(3)

X

X

X

X

X

X

X

X

Homoki angolnák (Ammodytidae)(4)

X

X

X

X

X

X

Norvég tőkehal (Trisopterus esmarkii)

X

X

X

X

X

X

Kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou)

X

X

X

X

X

X

Mérges pókhal (Trachinus draco) (1)

X

X

X

X

X

X

Kagylók (a Sepia kivételével) (1)

X

X

X

X

X

X

Árcsőrű csuka (Belone belone) (1)

X

X

X

X

X

X

Szürke morgóhal (Eutrigla gurnardus) (1)

X

X

X

X

X

X

Ezüstlazac (Argentina spp.)

X

X

X

X

X

Spratt (Sprattus sprattus)

X

X

X

X

X

X

Angolna (Anguilla anguilla)

X

X

X

X

X

X

Homoki garnéla/fűrészes garnéla (Crangon spp., Palaemon adspersus) (1)

X

X

X

X

X

X

Makréla (Scomber spp.)

X

X

X

Fattyúmakréla (Trachurus spp.)

X

X

X

Hering (Clupea harengus)

X

X

X

Norvég garnéla (Pandalus borealis)

X

X

X

Homoki garnéla/fűrészes garnéla (Crangon spp., Palaemon adspersus) (2)

X

X

X

Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)

X

X

Norvég homár (Nephrops norvegicus)

X

X

Minden egyéb tengeri élőlény

X
   (1) Kizárólag az alapvonalaktól számított négy mérföldön belül.
   (2) Az alapvonalaktól számított négy mérföldön kívül.
   (3) Március 1-jétől október 31-ig a Skagerrak területén, és március 1-jétől július 31-ig a Kattegat területén.
   (4) November 1-jétől február utolsó napjáig a Skagerrak területén, augusztus 1-jétől február utolsó napjáig a Kattegat területén.
   (5) E szembőségtartomány alkalmazásakor a zsákvéget szelektáló ráccsal ellátott, négyzet alakú hálószemekből álló léhésből kell összeállítani e rendelet XIVa. mellékletével összhangban.
   (6) A fedélzeten tárolt fogásban a tőkehal, foltos tőkehal, szürke tőkehal, sima lepényhal, vörös lepényhal, kisfejű lepényhal, közönséges nyelvhal, nagy rombuszhal, sima rombuszhal, érdes lepényhal, makréla, szárnyas rombuszhal, vékonybajszú tőkehal, közönséges lepényhal, fekete tőkehal, norvég homár és homár bármilyen keveréke nem lehet több 10%-nál.
   (7) A fedélzeten tárolt fogásban a tőkehal, foltos tőkehal, szürke tőkehal, sima lepényhal, vörös lepényhal, kisfejű lepényhal, közönséges nyelvhal, nagy rombuszhal, sima rombuszhal, érdes lepényhal, hering, makréla, szárnyas rombuszhal, közönséges lepényhal, fekete tőkehal, norvég homár és homár bármilyen keveréke nem lehet több 50%-nál.
   (8) A fedélzeten tárolt fogásban a tőkehal, foltos tőkehal, szürke tőkehal, sima lepényhal, vörös lepényhal, kisfejű lepényhal, közönséges nyelvhal, nagy rombuszhal, sima rombuszhal, érdes lepényhal, nyelvhal, vékonybajszú tőkehal, közönséges lepényhal, fekete tőkehal és homár bármilyen keveréke nem lehet több 60%-nál.
"

3.  A XII. melléklet táblázata a következőképpen módosul:

   (a) a) a japán (Manilla) kagylóra és a polipra vonatkozó sorok helyébe a következő sorok lépnek:"

Faj

Legkisebb fogható méretek

1–5. régió a Skagerrak/Kattegat kivételével

Skagerrak/Kattegat

Japán (Manilla) kagyló (Venerupis philippinarum)

35mm

Faj

Legkisebb fogható méret: 1–5. régió a Skagerrak/Kattegat kivételével

Polip (Octopus Vulgaris)

A teljes területen, az 5. régió felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek kivételével: 750 gramm
Az 5. régió felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken: 450 gramm (kibelezve)
"
     b) a szardellára vonatkozó sorok helyébe a következő sorok lépnek:"

Faj

Legkisebb fogható méret: 1–5. régió a Skagerrak/Kattegat kivételével

Szardella (Engraulis encrasicolus)

A teljes területen, az ICES nyugati hosszúság 7°23’48’’-től keletre található IXa körzete kivételével: 12 cm vagy kilogrammonként 90 egyed.
Az ICES nyugati hosszúság 7°23’48’’-től keletre található IXa körzetében: 10 cm.».
"

4.  A szöveg a következő melléklettel egészül ki:"

XIIa.MELLÉKLET

LEGKISEBB FOGHATÓ MÉRETEK A 9. RÉGIÓBAN

Faj

Legkisebb fogható méret: 9. régió

Nagy rombuszhal (Psetta maxima)

45 cm

"

5.  A XIV. melléklet a fajok közönséges nevének betűrendjében az alábbi nevekkel egészül ki:"

KÖZÖNSÉGES NÉV

TUDOMÁNYOS NÉV

Disznófejű hal

Capros aper

Ezüstös tengericompó

Phycis blennoides

Vörös álsügér

Sebastes spp.

Szardinella

Sardinella aurita

"

6.  A szöveg a következő mellékletekkel egészül ki:"

XIVa.MELLÉKLET

A SZELEKTÁLÓ RÁCS JELLEMZŐI

-1.  A fajszelektáló rácsot négyzet alakú hálószemekből álló, legalább 70 mm-es és 90 mm-nél kisebb szembőségű zsákvéggel rendelkező vonóhálókba kell beszerelni. A zsákvég legkisebb hossza 8 m. Minden olyan vonóháló használatát meg kell tiltani, amely a zsákvég bármely kerületén – az illesztést és a szegélyeket leszámítva – 100-nál több négyzet alakú hálószemet tartalmaz. A négyzet alakú hálószemekből álló zsákvég kizárólag a Skagerrak és a Kattegat területén követelmény.

1.  A rács négyszögletes alakú. Rúdjai párhuzamosak a rács hosszanti tengelyével. A rács rúdjai közötti távolság nem haladhatja meg a 35 mm-t. A rács hálótartó dobon való tárolásának elősegítésére engedélyezett egy vagy több forgópánt használata.

2.  A rácsot a vonóhálóban a zsákvég és a hengeres szakasz elülső vége között, tetszőleges ponton, átlósan kell elhelyezni. A rács keretének minden oldalát rögzíteni kell a vonóhálóhoz.

3.  A vonóháló felső részében menekülőnyílást kell kialakítani, amely a rács felső részével közvetlenül érintkezik. A menekülőnyílás hátsó szélességének meg kell egyeznie a rács szélességével; a nyílást a rács két oldala felől a hálószemek széle mentén a háló eleje felé csúcsosan kell kivágni.

4.  A rács elé tölcsér illeszthető, amely a halakat a vonóháló alja és a rács felé tereli. A terelőtölcsér legkisebb szembősége 70 mm. A terelőtölcsér legkisebb függőleges nyílása a rácsnál 15 cm. Szélessége a rácsnál megegyezik a rács szélességével.

20121122-P7_TA(2012)0448_HU-p0000001.jpg

A zsákmányt méret és faj szerint szelektáló vonóháló sematikus illusztrációja. A hálóba bekerülő halakat egy terelőtölcsér a háló alja és a rács felé tereli. A nagyobb halakat a rács kivezeti a vonóhálóból, míg a kisebb halak és a norvég homárok áthaladnak a rácson és a zsákvégbe kerülnek. A négyzet alakú hálószemekből álló zsákvég elősegíti a kisméretű halak és a fogható méret alatti norvég homárok menekülését. Az ábrán szereplő négyzet alakú hálószemekből álló zsákvég kizárólag a Skagerrak és a Kattegat területén követelmény.

XIVb.MELLÉKLET

A VIZCAYAI-ÖBÖLBEN ENGEDÉLYEZETT, EGYES VONTATOTT HALÁSZESZKÖZÖKKEL VÉGZETT HALÁSZAT FELTÉTELEI

1.  A felső, négyzetes hálószemekből álló panel jellemzői

A panel a hálóléhés négyszögletes szakasza. A zsákvég kizárólag egy panellal rendelkezhet. A panelt semmiféle módon nem fedhetik el belső vagy külső tartozékok.

2.  A panel elhelyezkedése

A panelt a vonóháló hátsó kúpos szakaszában a zsákvég felső hálómezőjének közepén kell elhelyezni a toldatból és a zsákvégből álló hengeres szakasz előtt.

A panel a vonóháló szegélyétől legfeljebb 12 hálószemnyire végződik, beleértve a toldat és a vonóháló hátsó kúpos szakasza között elhelyezkedő kézi kötésű szemsort.

3.  A panel mérete

A panel hossza legalább 2 m, szélessége pedig legalább 1 m.

4.  A panel hálója

A hálószemek szembősége legalább 100 mm. A hálószemek négyzet alakúak, vagyis a panelléhés mind a négy oldalát a hálószemek oldala mentén kell vágni.

A hálót oly módon kell összeállítani, hogy a hálószemek párhuzamosan és a zsákvég hosszanti tengelyére merőleges fussanak.

A léhés egyszálas fonalból készül. A fonal vastagsága nem haladhatja meg a 4 mm-t.

5.  A panel beillesztése a rombusz alakú hálószemekből álló léhésbe

A panel négy oldalához szegély rögzíthető. A szegély átmérője nem haladhatja meg a 12 mm-t.

A panel nyújtott hossza megegyezik a panel hosszanti irányához illesztett rombusz alakú hálószemek nyújtott hosszával.

A panel legrövidebb oldalához (pl. egy méter hosszú oldal, amely merőleges a zsákvég hosszanti tengelyére) illeszkedő legfelső részen található rombusz alakú hálószemek száma legalább a panel hosszanti oldalához illesztett teljes rombusz alakú hálószemek 0,7-del elosztott számával egyenlő.

6.  A panel vonóhálóba történő beillesztését az alábbi ábra szemlélteti.

20121122-P7_TA(2012)0448_HU-p0000003.jpg

XIVc.MELLÉKLET

NÉGYZETES HÁLÓSZEMEKBŐL ÁLLÓ PANEL A 15 MÉTERNÉL HOSSZABB HAJÓK SZÁMÁRA

1.  A felső, négyzetes hálószemekből álló panel jellemzői

A panel a hálóléhés négyszögletes szakasza. A léhés egyszálas fonalból készül. A hálószemek négyzet alakúak, vagyis a panelléhés mind a négy oldalát a hálószemek oldala mentén kell kivágni. A hálószem mérete legalább 120 mm. A panel hossza legalább 3 méter, kivéve, amikor 112 kilowattnál kisebb teljesítményű hajók által vontatott hálókba van beillesztve.

2.  A panel elhelyezkedése

A panelt a zsákvég felső hálómezejében kell elhelyezni. A panel leghátsó széle legfeljebb 12 méterre lehet a tartozékoknak a vonóhálókra, a kerítőhálókra és a hasonló hálókra történő felszereléséről szóló, 1984. december 6-i 3440/84/EGK bizottsági rendelet* 8. cikkében meghatározott zsákkötéltől.

3.  A panel beillesztése a rombusz alakú hálószemekből álló léhésbe

A panel hosszanti oldala és a szomszédos szegély között legfeljebb két rombusz alakú nyitott hálószem lehet.

A panel nyújtott hossza megegyezik a panel hosszanti irányához illesztett rombusz alakú hálószemek nyújtott hosszával. A zsákvég felső hálómezejében elhelyezett rombusz alakú hálószemek és a panel legrövidebb oldala közötti illesztési arány három rombusz alakú hálószem egy négyzet alakú hálószemhez a 80 mm-es zsákvégnél vagy két rombusz alakú hálószem egy négyzet alakú hálószemhez a 120 mm-es zsákvégnél, kivéve a panel szélsávjait mindkét oldalról.

XIVd.MELLÉKLET

NÉGYZETES HÁLÓSZEMEKBŐL ÁLLÓ PANEL A 15 MÉTERNÉL RÖVIDEBB HAJÓK SZÁMÁRA

1.  A felső, négyzetes hálószemekből álló panel jellemzői

A panel a hálóléhés négyszögletes szakasza. A léhés egyszálas fonalból készül. A hálószemek négyzet alakúak, vagyis a panelléhés mind a négy oldalát a hálószemek oldala mentén kell kivágni. A hálószem mérete legalább 110 mm. A panel hossza legalább 3 méter, kivéve, amikor 112 kilowattnál kisebb teljesítményű hajók által vontatott hálókba van beillesztve, ez esetben legalább két méter hosszúnak kell lennie.

2.  A panel elhelyezkedése

A panelt a zsákvég felső hálómezejében kell elhelyezni. A panel leghátsó széle legfeljebb 12 méterre lehet a 3440/84/EGK rendelet 8. cikkében meghatározott zsákkötéltől.

3.  A panel beillesztése a rombusz alakú hálószemekből álló léhésbe

A panel hosszanti oldala és a szomszédos szegély között legfeljebb két rombusz alakú nyitott hálószem lehet. A panel nyújtott hossza megegyezik a panel hosszanti irányához illesztett rombusz alakú hálószemek nyújtott hosszával. A zsákvég felső hálómezejében elhelyezett rombusz alakú hálószemek és a panel legrövidebb oldala közötti illesztési arány két rombusz alakú hálószem egy négyzet alakú hálószemhez, kivéve az ablak szélsávjait mindkét oldalról.

* HL L 318., 1984.12.7., 23. o.»

"

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0342/2012).
(2)* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3) HL C 351., 2012.11.15., 83. o.
(4) HL L 347., 2009.12.24., 6. o.
(5) HL L 165., 2011.46.24., 1. o.
(6) HL L 22., 2009.1.26., 1. o.
(7) HL L 125., 1998.4.27., 1. o.
(8) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.


A cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztása ***I
PDF 202kWORD 21k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. november 22-i jogalkotási állásfoglalása a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0798 – C7-0431/2011 – 2011/0364(COD))
P7_TA(2012)0449A7-0295/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0798),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0431/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0295/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. november 22-én került elfogadásra a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló 1185/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0364


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 605/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 181, 2012.6.21., 195. o.


A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló egyezmény
PDF 116kWORD 22k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása nyolc harmadik országnak a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980-as Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadására vonatkozóan, a tagállamok által az Európai Unió érdekében tett nyilatkozatról (2012/2791(RSP))
P7_TA(2012)0450B7-0497/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkének (2) bekezdésére, 3. cikkének (2) bekezdésére, 4. cikke (2) bekezdésének j) pontjára, 81. cikkének (3) bekezdésére, 216. cikkének (1) bekezdésére és 218. cikke (6) bekezdésének b) pontjára,

–  tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, és különösen a C-22/70(1) és C-467/98 sz. ügyre,(2) valamint az 1/03 sz. véleményre,(3)

–  tekintettel a Gabon,(4) Andorra,(5) a Seychelle-szigetek,(6) az Oroszországi Föderáció,(7) Albánia,(8) Szingapúr,(9) Marokkó(10) és Örményország(11) a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980-as Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadására vonatkozóan a tagállamok által az Európai Unió érdekében tett nyilatkozatról szóló tanácsi határozatokra irányuló bizottsági javaslatra,

–  tekintettel arra, hogy a Tanács még nem kérte a Parlamentet, hogy hagyja jóvá ezeket a határozatokat,

–  tekintettel a Bizottságnak címzett kérdésre, amely a nyolc harmadik országnak a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980-as Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadására vonatkozóan, a tagállamok által az Európai Unió érdekében tett nyilatkozatra vonatkozik (O-000159/2012 – B7-0367/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének 2. bekezdésére,

A.  mivel a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezmény nagy jelentőséggel bír, lévén hogy olyan rendszert hoz létre, amely lehetővé teszi a benne részes államok együttműködését annak érdekében, hogy megoldást találjanak a gyermekek jogellenes külföldre vitelének problémájára azáltal, hogy kijelöli a gyermek elhelyezéséről szóló döntés meghozásában illetékes bíróságot és az ehhez alkalmazandó jogot;

B.  mivel a Bizottság ezáltal gondoskodik a jogellenesen külföldre vitt gyermekek gyors visszatéréséről a lakóhelyük szerinti országba;

C.  mivel az Egyezmény csak az azt aláírt vagy az ahhoz csatlakozott országokban érvényes;

D.  mivel az új államok csatlakozását el kell fogadniuk a már részes tagállamoknak annak érdekében, hogy az Egyezmény érvényes legyen közöttük és az új államok között;

E.  mivel ezért a csatlakozások jóváhagyása rendkívüli jelentőséggel bír;

F.  mivel az Európai Unió már gyakorolta belső hatásköreit e téren, nevezetesen A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK tanácsi rendelet(12) által;

G.  mivel ennek következtében az Európai Unió rendelkezik kizárólagos külső hatáskörrel a gyermekek jogellenes külföldre vitelének terén;

H.  mivel az Egyezmény nem teszi lehetővé nemzetközi szervezetek taggá válását, az Európai Uniónak fel kell hatalmaznia a tagállamait, hogy eljárjanak az érdekében a fent említett csatlakozások elfogadása által;

I.  mivel ezért a Tanácsnak a lehető leggyorsabban lépéseket kell tennie a Bizottság által javasolt határozatok elfogadása érdekében, többek között késedelem nélkül konzultálnia kell a Parlamenttel;

J.  mivel úgy tűnik, hogy az ügy sürgőssége és a jogi helyzet egyértelműsége ellenére a Tanács úgy döntött, hogy késlelteti a Parlamenttel való konzultációt és a fent említett határozatok elfogadását, mert jogi alapon meg akarja támadni ezen határozatok alapelvét;

1.  a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

   a) a Tanácsnak késedelem nélkül folytatnia kell a fent említett határozatjavaslatok elfogadására vonatkozó eljárást;
   b) e tekintetben konzultálnia kell a Parlamenttel a nyolc határozatjavaslatról;
   c) azon uniós polgárok érdekében, akiknek előnyük származna ezeknek a határozatoknak az elfogadásából, tartózkodnia kell az Európai Unió megfelelő működése mondvacsinált jogi ürüggyel történő megzavarásától;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Bizottságnak és a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Irodájának.

(1) C-22/70. sz. Bizottság kontra Tanács ügy (ERTA), (EBHT 1971., 263.o., 16. pont).
(2) C-467/98. sz. Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2002., I-9519. o., 77. pont).
(3) A Közösségnek az igazságszolgáltatási hatáskörről és a polgári és kereskedelmi jogi határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló új luganói egyezmény megkötésére vonatkozó hatásköréről szóló, 1/03. számú vélemény (EBHT 2006., I-1145. o., 126. pont.).
(4) COM(2011)0904.
(5) COM(2011)0908.
(6) COM(2011)0909.
(7) COM(2011)0911.
(8) COM(2011)0912.
(9) COM(2011)0915.
(10) COM(2011)0916.
(11) COM(2011)0917.
(12) HL L 338., 2003.12.23., 1. o.


A Nemzetközi Távközlési Egyesület közelgő nemzetközi távközlési világkonferenciája (WCIT-2012) és a nemzetközi távközlési szabályozás esetleges kiterjesztése
PDF 210kWORD 23k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a Nemzetközi Távközlési Egyesület közeljövőben sorra kerülő nemzetközi távközlési világkonferenciájáról (WCIT-2012) és a nemzetközi távközlési szabályozás hatályának lehetséges kiterjesztéséről (2012/2881(RSP))
P7_TA(2012)0451RC-B7-0498/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) ,

–  tekintettel az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) ,

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló, 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK bizottsági irányelvre(3) ,

–  tekintettel az európai nyílt internetről és a hálózatsemlegességről szóló 2011. november 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Az internet szabályozása: a következő lépések” című 2010 június 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának A/HRC/20/L13. sz. határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak az EU által a nemzetközi távközlési világkonferencián vagy annak előkészítése során a nemzetközi távközlési szabályozás felülvizsgálata kapcsán képviselendő álláspont meghatározásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatára (COM(2012)0430),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a nemzetközi távközlési szabályozást (ITR) 1988-ban fogadták el Melbourne-ben a Távíró- és Telefonszolgáltatók Világkonferenciáján (WATTC), és azóta nem változott;

B.  mivel az Európai Unió valamennyi tagállama aláíró fele az egyezménynek;

C.  mivel a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) 2012. december 3. és 14. között Dubaiba nemzetközi távközlési világkonferenciát (World Conference on International Telecommunications, WCIT) hívott össze a nemzetközi távközlési szabályozás (ITR) felülvizsgálatára;

1.  annak biztosítására kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a nemzetközi távközlési szabályozás bármely módosítása álljon összhangban az uniós vívmányokkal és mozdítsa elő az Unió arra irányuló célkitűzésének és érdekének megvalósítását, hogy az internetet olyan, valódi nyilvános térré alakuljon, ahol érvényesülnek az emberi jogok és alapvető szabadságok, különösen a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága, valamint biztosítva van a szabadpiaci alapelvek, a hálózatsemlegesség és vállalkozási szellem tiszteletben tartása;

2.  sajnálja, hogy a WCIT-12-re vonatkozó tárgyalásokat az átláthatóság és a befogadó jelleg hiánya jellemzi, tekintettel arra, hogy az ülés eredményei alapvető módon érinthetik a közérdeket;

3.  úgy véli, hogy nem az ITU, vagy bármely egyetlen, központosított nemzetközi szervezet a megfelelő testület arra, hogy az internet irányítását vagy a forgalomáramlást hatósági szabályozás alá vonja;

4.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi távközlési szabályozás reformjára vonatkozó javaslatok némelyike negatív hatással volna az internetre, annak felépítésére, működésére, tartalmára és biztonságára, az üzleti kapcsolatokra, az irányításra és a szabad online információáramlásra;

5.  úgy véli, hogy némely előterjesztett javaslat következményeként maga az ITU válhat az internet irányító erejévé az internet aspektusai tekintetében, ami véget vethet a jelenlegi alulról felfele építkező, sokszereplős modellnek; attól tart, hogy ezek a javaslatok elfogadásuk esetén súlyosan érinthetik az online szolgáltatások fejlesztését és a végfelhasználók online szolgáltatásokhoz való hozzáférését, valamint a digitális gazdaság egészét; úgy véli, hogy az internet irányítását és az ezzel kapcsolatos szabályozási ügyeket továbbra is átfogóan és több érdekelt fél szintjén kell meghatározni;

6.  aggódik, hogy az ITU reformjavaslatai között olyan, új profitmechanizmusok létrehozása szerepel, amelyek súlyos fenyegetést jelenthetnek az internet nyílt és versenyképes jellegére nézve azáltal, hogy felhajtják az árakat, hátráltatják az innovációt és korlátozzák a hozzáférést; emlékeztet rá, hogy az internetnek szabadnak és nyíltnak kell maradnia;

7.  támogat bármely, a nemzetközi távközlési szabályozás jelenlegi hatályát és az ITU jelenlegi mandátumát fenntartó javaslatot; ellenez minden olyan javaslatot, amely a szabályozás hatályát olyan területekre is kiterjesztené, mint az internet, ezen belül a domain-név regisztráció, az IP cím kiosztás, az internetes forgalom irányítása vagy a tartalommal kapcsolatos ügyek;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a nemzetközi távközlési szabályozás bármely olyan módosítását, amely ártalmas volna az internet nyíltságára, a hálózatsemlegességére, a végponttól végpontig elvre, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségre és a részvételen alapuló irányításra, amelynek jogát több szereplőre ruházták, többek közt kormányokra, nemzetek feletti intézményekre, nem kormányzati szervezetekre, nagy és kis vállalkozásokra, a technológiai közösségre, az internet felhasználóira és általában a fogyasztókra;

9.  felhívja a Bizottságot a nemzetközi távközlési szabályozás felülvizsgálatáról szóló tárgyalás az Európai Unió nevében történő koordinálására az érdekelt felek széles körétől összegyűjtött adatok alapján olyan stratégia alkalmazásával, amely elsősorban az internet nyíltságának biztosítását és megőrzését és az internet-felhasználók online jogainak és szabadságainak védelmét célozza;

10.  emlékeztet a robosztus „best-effort” internet-modell megőrzésének, az innováció és a véleménynyilvánítás szabadsága ösztönzésének, a verseny biztosításának és egy új digitális szakadék létrejötte elkerülésének fontosságára;

11.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi távközlési szabályozásnak ki kell mondania, hogy az ITU ajánlásai nem kötelező érvényű, a legjobb gyakorlatok előmozdítását célzó dokumentumok;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 337., 2009.12.18., 37. o.
(2) HL L 337., 2009.12.18., 11. o.
(3) HL L 249., 2002.9.17., 21. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0511.
(5) HL C 236. E, 2011.8.12., 33. o.


A dohai éghajlat-változási konferencia (COP-18)
PDF 283kWORD 46k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a dohai (katari) éghajlat-változási konferenciáról (COP18) (2012/2722(RSP))
P7_TA(2012)0452B7-0496/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ 2007-ben, Balin megrendezett éghajlat-változási konferenciájára és a bali cselekvési tervre (1/COP13. sz. határozat),

–  tekintettel az UNFCCC részes feleinek tizenötödik konferenciájára (COP 15) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2009. december 7–18. között a dániai Koppenhágában megrendezett ötödik konferenciájára (COP/MOP 5), valamint az aláírt Koppenhágai Megállapodásra,

–  tekintettel az UNFCCC részes feleinek tizenhatodik Konferenciájára (COP16) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2010. november 29. és december 10. között a mexikói Cancúnban megrendezett hatodik konferenciájára (COP/MOP6), valamint a Cancúni Megállapodásra,

–  tekintettel az UNFCC részes feleinek tizenhetedik konferenciájára (COP17) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2011. november 28. és december 9. között a dél-afrikai Durbanben megrendezett hetedik konferenciájára (COP/MOP7), valamint különös tekintettel a fokozott fellépést szorgalmazó durbani platformra kiterjedő határozatokra,

–  tekintettel az UNFCCC részes feleinek soron következő, tizennyolcadik Konferenciájára (COP18) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2012. november 26. és december 8. között a katari Dohában megrendezendő nyolcadik konferenciájára (COP/MOP8),

–  tekintettel az Európai Unió 2008. decemberi éghajlat-változási és energiaügyi csomagjára,

–  tekintettel a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló, 2008. november 19-i 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a „2050: A jövő ma kezdődik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című 2009. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a koppenhágai éghajlat-változási konferenciára (COP15) vonatkozó EU-stratégiáról szóló 2009. november 25-i(3), az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián (COP15) elért eredményekről szóló 2010. február 10-i(4), a cancúni éghajlat-változási konferenciáról szóló 2010. november 25-i(5), valamint a durbani éghajlat-változási konferenciáról (COP17) szóló 2011. november 16-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek tizenhetedik konferenciáját (COP17), valamint a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek 2011. november 28. és december 9. között a dél-afrikai Durbanben megrendezett hetedik ülését (CMP 7) követő intézkedésekről szóló 2012. március 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról – Gyorsfinanszírozás” című 2012. május 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU éghajlatváltozással kapcsolatos diplomáciai tevékenységéről szóló, 2011. július 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2011 novemberi, „A kibocsátási szakadékok áthidalása” című összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, valamint az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott, „Az európai konszenzus” című 2005. december 20-i együttes nyilatkozatra(8) és különösen annak 22., 38., 75., 76. és 105. pontjára,

–  tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a szegénység felszámolása érdekében a nemzetközi közösség által közösen megállapított célkitűzésként meghatározta az úgynevezett millenniumi fejlesztési célokat,

–  tekintettel a G20-csoport által a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra, melyek szerint középtávon fokozatosan beszüntetik a fosszilis üzemanyagok támogatását, valamint a legszegényebb országok számára az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásra irányuló, célzott támogatást biztosítanak,

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezményben részes felek 2012. október 8. és 19. között az indiai Haidarábádban tartandó 11. ülésére (COP 11),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 115. cikke értelmében a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által feltett (O-000160/2012 – B7-0364/2012 és (O-000161/2012 – B7-0365/2012 számú szóbeli választ igénylő kérdésekre, valamint a Tanács és a Bizottság nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének 2. bekezdésére,

A.  mivel a fokozott fellépést célzó durbani platformra (a Durban-csomagra) kietrjedő határozatok elismerik, hogy az éghajlatváltozás azonnali és valószínűleg visszafordíthatatlan fenyegetést jelent az emberiségre és a bolygóra nézve, és ezért e probléma nemzetközi szintű fellépést igényel minden részes fél részéről;

B.  mivel a Durban-csomag elviekben lefektette egy olyan, valamennyi részes félre vonatkozó átfogó, ambiciózus és jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodás alapjait, amelyet 2015-ig el kell érni, és 2020-ig végre kell hajtani;

C.  mivel a dohai konferenciának (COP 18) ki kell használnia a Durbanben nyert lendületet annak biztosítása érdekében, hogy egy ilyen jogilag kötelező érvényű, globális megállapodás ne térjen le a kijelölt pályáról, és 2015-re meg is valósuljon;

D.  mivel egy ilyen jogilag kötelező érvényű, globális megállapodásnak összhangban kell lennie a „közös, ugyanakkor differenciált feladatok és a hozzájuk tartozó képességek” elvével, de emellett fel kell ismernie annak szükségességét, hogy valamennyi nagy kibocsátó a fejlődő kapacitásokat tükröző, ambiciózus és elégséges célokat és ennek megfelelő szakpolitikai intézkedéseket hagyjon jóvá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében;

E.  mivel a Durban-csomag nem foglalkozott kellőképpen azzal, hogy az éghajlatváltozás 2020-ig megvalósuló mérséklése érdekében intézkedésekre van szükség, és mivel a jelenlegi kötelezettségvállalások és ígéretek nem elegendőek ahhoz, hogy a globális felszíni éves középhőmérséklet az iparosodás előtti szinthez viszonyított emelkedésének 2ºC-ra csökkentése (vagyis a „2ºC-os célkitűzés”) megvalósuljon, és mivel ezeknek a problémáknak ezért kiemelt figyelmet kell szentelni a dohai konferencián;

F.  mivel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által bemutatott tudományos bizonyítékok szerint a „2ºC-os célkitűzés” megvalósulásához a globális kibocsátásoknak 2015-ben tetőzniük, és 2050-re az 1990-es adatokkal összehasonlítva legalább 50%-kal csökkenniük kell, valamint ennek a csökkentésnek a továbbiakban is folytatódnia kell; mivel az Uniónak ezért sürgetnie kell valamennyi nagy kibocsátót konkrét intézkedések meghozatalára és 2020 előtti hatékony végrehajtására;

G.  mivel a legfrissebb tudományos eredmények tanúsága szerint az éghajlatváltozás hatásai a korábban jelzettnél gyorsabban és hangsúlyosabban jelentkeznek például az Északi-sarkvidéken;

H.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint 2010 és 2035 között a globális energiaszükséglet várhatóan egyharmadával nőni fog; mivel a növekvő mértékű energiaigény és kibocsátás nagy része a feltörekvő gazdaságokban fog jelentkezni; mivel 400 milliárd USD értékű támogatásban részesítik a fosszilis üzemanyagok pazarló fogyasztását;

I.  mivel az energiaágazat és az ipar innováció révén történő dekarbonizációja előnyös lenne az energiához kapcsolódó termékek és szolgáltatások növekvő világpiacán úttörő szerepet vállaló Unió számára;

J.  mivel a fenntartható energiaágazatban a világszintű innovációk (termelői és felhasználói szinten egyaránt) munkahelyeket teremtenek, ösztönzik a gazdasági növekedést, növelik az energiafüggetlenséget , illetve egy – az éghajlatváltozást enyhítő és megfelelő energiaellátást biztosító – tisztább világról gondoskodnak;

K.  mivel az energetikai beruházások élettartama igen gyakran 30 év vagy még több, valamint az új projektek és politikák megtervezése hosszú időt vesz igénybe, ami még jobban hangsúlyozza, hogy az egész világon sürgősen új energetikai fellépésekre van szükség;

L.  mivel több kutatásra van szükség az energetikai és közlekedési rendszerekre irányuló hasznos innovációk érdekében;

M.  mivel az Uniónak – erőfeszítései komolyságának bizonyításaként, illetve technológiai és gazdasági képességeire tekintettel – vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatvédelem terén;

N.  mivel az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló hosszú távú globális erőfeszítések méltányos elosztásával kapcsolatos konszenzus hiányában 2015-ig nem jöhet létre a jogilag kötelező érvényű megállapodás;

O.  mivel 2010-ben a cancúni COP 16 konferencián a fejlett országok elkötelezték magukat amellett, hogy 2020-ig évente 100 milliárd USD összegű „új és kiegészítő” finanszírozást biztosítanak a fejlődő országoknak az éghajlatváltozással kapcsolatos szükségleteik kielégítésére, de mivel a mai napig nem született nemzetközi szinten megállapított meghatározás azzal kapcsolatban, hogy mit jelent valójában az „új és kiegészítő” kifejezés;

P.  mivel a gyorsfinanszírozás (vagyis a három év alatt 30 milliárd USD-re vonatkozó koppenhágai kötelezettségvállalás) utolsó évét, tehát 2012-t követően nincsenek biztos adatok az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása vonatkozásában;

Q.  mivel világszinten az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának körülbelül 20%-a az erdőirtásból, valamint a földhasználat egyéb formáiból és annak megváltoztatásából származik, továbbá mivel az agrárerdészet a szén fokozott megkötése révén előmozdítja a szén-dioxid hatásainak mérséklését, valamint a helyi közösségek bevételi forrásainak diverzifikálásával csökkenti a szegénységet;

R.  mivel az erdőgazdálkodás fejlesztése alapvető előfeltétele erdőirtás tartós csökkentésének;

A fokozott fellépést célzó durbani platform

1.  üdvözli a fokozott fellépést célzó durbani platform eseti munkacsoportjának létrejöttét, és megjegyzi, hogy az 1/CP 17. számú határozat értelmében a csoportnak sürgősen meg kell kezdenie munkáját annak érdekében, hogy az összes részes félre alkalmazandó jegyzőkönyvet, jogi eszközt vagy a keretegyezmény keretei között létrejött és minden részes félre alkalmazandó jogi hatályú megállapodást dolgozzon ki, és hogy minél előbb, de legkésőbb 2015-ig befejezze a rá kiszabott feladatot; megjegyzi továbbá, hogy a csoport munkájához az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 2014-ben esedékes ötödik értékelő jelentésének információkkal kell szolgálnia; üdvözli továbbá a felek 2020 előtti célkitűzései szintjének növelésére irányuló folyamatot;

2.  hangsúlyozza, hogy az igazságosság, valamint a közös, ugyanakkor differenciált felelősség és képesség elvének kell a fokozott fellépést célzó durbani platform középpontjában állnia ahhoz, hogy az éghajlat szempontjából megfelelő eredményeket tudjon felmutatni;

3.  megjegyzi, hogy ezzel párhuzamosan a Durban-csomagban olyan elvárás szerepel a hosszú távú együttműködéssel foglalkozó eseti munkacsoportot illetően, hogy a dohai konferencia idejéig érje el a kitűzött célokat;

4.  hangsúlyozza, hogy az új jogi eszköznek mérséklési intézkedéseket kell biztosítania egy olyan globális szén-dioxid-kibocsátási költségvetés alapján, amely összhangban van az iparosodás előtt jellemző szinteket legfeljebb 2 °C-kal meghaladó éghajlatváltozás fenntartásának céljaival, valamint biztosítania kell a fejlődő országokban az előírt éghajlati fellépésekhez szükséges eszközöket, illetve szilárd elszámolási, nyomon követési és jelentéstételi rendszert, illetve szilárd végrehajtási és megfelelési rendszert;

5.  nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy a 2012. májusi bonni megbeszélésen részt vevő egyes felek ellenállást tanúsítottak, ugyanakkor üdvözli a 2012. augusztus 30. és szeptember 5. között Bangkokban (Thaiföld) tartott további nem hivatalos ülések során a konvergencia irányába mutató szerény, mégis felismerhető előrelépést;

6.  felszólít a félreértések további eloszlatására, valamint a Kiotói Jegyzőkönyvet nem aláíró fejlett országokra vonatkozóan az erőfeszítések összehasolíthatóságára és közös elszámolásra vonatkozó egyezmény megkötésére, a hosszú távú együttműködéssel foglalkozó eseti munkacsoport felállítása előtt;

7.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak jó példával elöl kell járnia a kötelezettségvállalásai teljesítésén, illetve mérséklési és pénzügyi téren egyaránt nagyra törő célok demonstrálásán keresztül; ezért hiszi, hogy a közelgő dohai konferencia fényében minden uniós intézmény felelőssége intenzív éghajlati diplomáciát folytatni, és nemzetközi szövetségesekre szert tenni a Durban-csomagban vállalt kötelezettségek tiszteletben tartása, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye folyamatának egy olyan új többoldalú rendszer felé való elmozdulása érdekében, amelyről 2015-ig megállapodást kell elérni; hangsúlyozza, hogy fontos tisztázni, hogy a 2020-at követő időszakban az egyezmény elveit miképpen fogják alkalmazni annak érdekében, hogy valamennyi fél felvállalja a kötelezettségeket; álláspontja szerint a COP 17 konferencián meghatározott új piaci alapú mechanizmus e tekintetben különös jelentőséggel bír, és reméli, hogy a hosszú távú együttműködéssel foglalkozó eseti munkacsoport sikerrel jár a mechanizmus módozatainak és eljárásainak kidolgozása terén;

Kiotói Jegyzőkönyv – második kötelezettségvállalási időszak

8.  tudomásul veszi a részes feleknek a Durban-csomagban is megjelenő határozatát, amely a globális kibocsátások körülbelül 15%-ára terjed ki, ami indokolja, hogy az Uniónak miért kell fokoznia erőfeszítéseit a közös intézkedésekre irányuló olyan megoldások megtalálására, amelyek segítségével valamennyi fontosabb szereplő meg tud egyezni – ideiglenes intézkedésként – a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának megkezdésében 2013. január 1-jétől, amely átmenetet képez a 2020-ra az összes részes félre nézve kötelezően megvalósítandó új, hatékonyabb, átfogó és jogilag kötelező erejű nemzetközi rendszerre való áttéréshez;

9.  tudomásul veszi az Egyesült Államok, Oroszország, Japán és Kanada kimaradását a Kiotói Jegyzőkönyv lehetséges második kötelezettségvállalási időszakában való részvételből, illetve Ausztrália és Új-Zéland egyelőre bizonytalan álláspontját csatlakozásukat illetően; megjegyzi továbbá, hogy továbbra sem állapítottak meg kibocsátás-csökkentési célkitűzéseket olyan fejlődő országok, mint például Kína, India, Brazília és Indonézia;

10.  felszólít az ahhoz szükséges módosítások Dohában történő elfogadására, hogy átmeneti jelleggel azonnal elkezdődhessen a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka;

11.  tudomásul veszi a Durban-csomag 1/CMP 7 határozatában megjelenő ígéretet, amely szerint a második kötelezettségvállalási időszak lezárultának időpontjáról a dohai konferencián születik majd döntés, és támogat egy 2020. december 31-ével lezáruló nyolcéves kötelezettségvállalási időszakot;

12.  hangsúlyozza, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv jelenlegi működési keretén belül a mennyiségileg meghatározott kibocsátás-korlátozási és -csökkentési célokat, amelyeket a részes feleknek 2012. májusig kellett benyújtaniuk, a dohai konferencián az 1/CMP 7 határozat értelmében módosításként bele kell foglalni a Kiotói Jegyzőkönyvbe; felszólítja a B. mellékletben felsorolt azon feleket, amelyek ezt még nem tették meg, hogy nyújtsák be a mennyiségileg meghatározott kibocsátás-korlátozási és -csökkentési céljaikat, és üdvözli az ezzel kapcsolatos eredeti uniós indítványt; hangsúlyozza, hogy a kibocsátható mennyiségi egységeknek a második kötelezettségvállalási időszakba történő átvitele aláásná a Kiotói Jegyzőkönyv integritását; rámutat, hogy amennyiben a tagállamok számára megengedik a kibocsátható mennyiségi egységek átvitelét, akkor a Kiotói Jegyzőkönyv semmilyen tényleges hatást nem fog gyakorolni az éghajlatváltozás mérséklésére;

13.  üdvözli a 77-ek csoportja és Kína javaslatát a többlet felhasználásának eredményes korlátozására és minimálisra csökkentésére vonatkozóan; megjegyzi, hogy az Európai Unió ez idáig nem terjesztett be javaslatot, amely a kibocsátható mennyiségi egységek többletével foglalkozna; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy az Európai Unió Tanácsa általános intézkedések esetén (az EUSZ 16. cikke), illetve új nemzetközi megállapodások megtárgyalása és megkötése esetén (az EUMSZ 218. cikke) minősített többséggel szavaz;

14.  ismételten felszólít a tiszta fejlesztési mechanizmus reformjára, olyan szigorú minőségi szabályok kialakításán keresztül, amelyek garantálják, hogy a kapcsolódó projektek kellőképpen magas színvonalúak legyenek a kibocsátások megbízható, igazolható, valós és kiegészítő módon történő csökkentésének elősegítéséhez, hozzájárulva a fejlődő országok fenntartható fejlődéséhez és megakadályozva a mechanizmus nem megfelelő alkalmazását olyan infrastruktúra-projektekben, amelyek szén-dioxid-kibocsátása magas; úgy véli, hogy a tiszta fejlesztési mechanizmusnak a jövőben csak a legkevésbé fejlett országokra kell korlátozódnia;

A mérséklési kötelezettségvállalások elégtelensége

15.  hangsúlyozza, hogy minden részes félnek elsősorban a vállalásait kell végrehajtania, de egyben fokozottan arra is kell törekednie a mostantól 2020-ig terjedő időszakban, hogy a „2ºC-os célkitűzésen” belül maradjon; emlékeztet konkrétan arra, hogy sürgősen előrelépést kell elérni a tudományos eredmények és a részes felek jelenlegi ígéretei között fennálló „gigatonnás szakadék” megszüntetése tekintetében, továbbá a „közös, ugyanakkor differenciált felelősség és a hozzájuk tartozó képességek” elvén alapuló, a Koppenhágai Megállapodásban szereplőknél ambiciózusabb, kötelező érvényű kibocsátás-csökkentési kötelezettségeket és fellépéseket kell kidolgozni, azaz a szegényebb országokat – pénzügyi és technológiai segítségnyújtással, de kapacitásnövelő intézkedések révén is – képessé kell tenni arra, hogy közvetlenül áttérhessenek egy fejlett, alacsony szénfelhasználású energetikai és gazdasági rendszerre; különösen felhívja a feleket arra, hogy legkésőbb 2015-ig sürgősen intézkedjenek a nemzetközi légi és tengeri közlekedésből és az egyéb kapcsolódó ágazatokból származó kibocsátás csökkentése, továbbá a fluorozott szénhidrogének, a korom, a metán és az egyéb rövid élettartamú éghajlat-befolyásoló anyagok arányának csökkentése céljából, a „2ºC-os célkitűzéshez” való közelítés érdekében;

16.  felszólít a globális szakadék méretének számszerűsítésére és annak folyamatos nyomon követésére irányuló határozat Dohában történő meghozatalára annak érdekében, hogy az áthidalásához szükséges lépéseket meg lehessen tenni;

17.  sürgeti a Bizottságot és a ciprusi elnökséget, hogy találjon szövetségeseket a „gigatonnás szakadék” – azaz a jelenlegi vállalási szintek és a globális felmelegedés 2°C alatt tartásához szükséges vállalások közötti különbség – áthidalása érdekében;

18.  elismeri, hogy a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatások fokozatos megszüntetése jelentős mértékben hozzájárulna a mérséklési kötelezettségvállalások közötti szakadék áthidalásához;

19.  emlékeztet arra, hogy az Éghajlat-változási Kormányközi Testület negyedik értékelő jelentésének eredményei szerint az iparosodott országoknak a hazai kibocsátásaikat az 1990-es szintekhez képest 25–40%-kal kell csökkenteniük 2020-ig, a fejlődő országoknak pedig együttesen a jelenleg előre jelzett 15–30%-os nagyságrendű kibocsátás-növekedési rátának jelentős mértékben alatta kell maradniuk 2020-ig; emlékeztet továbbá arra, hogy az összesített globális kibocsátásoknak 2020 előtt kell elérniük a csúcsot, és nyílt eszmecserére szólít fel a mérséklési kötelezettségvállalások közötti szakadék áthidalásához szükséges eredményes politikai stratégiák tárgyában;

20.  hangsúlyozza, hogy megbízható – az alapvető szerkezeti és eljárásbeli reformon átesett Éghajlat-változási Kormányközi Testület által nyújtott – tudományos alapokra van szükség, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az IPCC 2014-ben várható ötödik értékelő jelentése megállapításainak jelentőségét;

21.  emlékeztet arra, hogy az Unió saját érdeke, hogy 2020-ra 30%-os éghajlatvédelmi célt tűzzön ki, ezáltal fenntartható fejlődést és további munkahelyeket létrehozva, valamint csökkentve az energiabehozataltól való függést;

22.  üdvözli a Cancúni Megállapodás uniós jogalkotásba történő átemelésére irányuló javaslatot, hogy a megállapodásban részes fejlett országok alacsony szén-dioxid-kibocsátást biztosító fejlesztési stratégiákat dolgozzanak ki, és hangsúlyozza a megállapodásban részes fejlődő országok számára az alacsony szén-dioxid-kibocsátást biztosító fejlesztési tervek megvalósításában nyújtott pénzügyi és technikai támogatás fontosságát; megjegyzi, hogy e terveknek és stratégiáknak olyan politikákat és intézkedéseket kell körvonalazniuk, amelyek többek között korai hazai fellépést is tartalmaznak a magas szén-dioxid-kibocsátással járó kényszerű befektetések és infrastruktúrák elkerülése, illetve közép- és hosszú távú energiahatékonysági és megújulóenergia-célkitűzések megvalósítása érdekében;

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása

23.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a 2012 után (azaz a gyorsfinanszírozás időszakát követően) bekövetkezendő pénzügyi hiány megelőzésére és olyan módszer kidolgozására, amely 2013 és 2020 között gondoskodik az éghajlatváltozás elleni küzdelem több forrásból való finanszírozásáról; úgy véli, hogy az átalakulási folyamatok felgyorsítása, számos fejlődő országban a fosszilis erőforrások kényszerű alkalmazásának elkerülése, valamint a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítései szempontjából rendkívül fontosak a finanszírozásra vonatkozó konkrét kötelezettségvállalások a 2013 és 2020 közötti időszakra; emlékeztet arra, hogy a tagállamok többsége a 2013 utáni időszakra semmilyen ígéretet sem tett a környezetvédelem finanszírozására;

24.  aggodalommal állapítja meg, hogy miközben a fejlett országok elkötelezték magukat amellett, hogy 2020-ig évente 100 milliárd USD összegű finanszírozást biztosítanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, a mai napig nem született nemzetközi szinten megállapított meghatározás azzal kapcsolatban, hogy mit jelent valójában az „új és kiegészítő” kifejezés;

25.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozás, valamint ezek kiegészítő jellegének mérése, ellenőrzése és nyomon követése elengedhetetlen, és nemzetközi szinten megállapított meghatározást igényel; felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki közös megközelítést annak biztosítására, hogy a hivatalos fejlesztési segély ne távolodjon el a már létező fejlesztési célkitűzésektől, hanem valóban egészítse ki azokat;

26.  üdvözli a hosszú távú finanszírozásról szóló munkaprogram keretében a hosszú távú finanszírozás forrásaival és a fejlődő országok finanszírozási igényeivel kapcsolatban végzett munkát, és várja a társelnökök által benyújtott jelentés megvitatását Dohában;

27.  úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országok éghajlatváltozással kapcsolatos fellépései finanszírozásának egyrészt az éghajlatváltozás már napjainkban is érezhető kedvezőtlen hatásaira kell irányulnia, segítenie kell továbbá különösen a legszegényebb és legsérülékenyebb országok ellenálló képességének kialakulását, valamint hozzá kell járulnia mérséklési kötelezettségvállalások elégtelenségének 2020-ig történő megszüntetéséhez, mindezt a fenntartható fejlődés elősegítése mellett;

28.  e tekintetben rámutat, hogy innovatív kiegészítő finanszírozási forrásokat (nemzetközi pénzügyi ügyleti adókat és nemzetközi légi és tengeri közlekedési vámokat) kell kiaknázni;

29.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez a finanszírozás új és kiegészítő jellegű legyen, illetve, hogy továbbra is ösztönözze az innovatív finanszírozási források kialakítását;

30.  hangsúlyozza a fosszilis üzemanyagok támogatásának megszüntetésében rejlő jelentős potenciált a költségmegtakarításra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére; felszólít arra, hogy Dohában fogadjanak el a fosszilis üzemanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére vonatkozó terveket a fejlett és fejlődő országok vonatkozásában egyaránt, prioritást biztosítva az I. melléklet szerinti országoknak;

31.  üdvözli az Éghajlat-változási Alappal (GCF) foglalkozó testület létrehozását, és várakozással tekint az Alap titkársága székhelyének Dohában történő kialakítására vonatkozó határozat elé; megjegyzi, hogy a Cancúni Megállapodásnak megfelelően a dohai konferencián további határozatokat kell hozni az Éghajlat-változási Alap elindítása érdekében, különösen a kezdeti tőkeellátottság vonatkozásában, valamint hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felek mozgósítsák pénzügyi támogatási forrásaikat az Éghajlat-változási Alap beindítása érdekében; felismeri, hogy az Éghajlat-változási Alap létfontosságú a legkevésbé fejlett országok számára az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló kapacitásuk szempontjából, valamint hogy az e tekintetben tett konkrét pénzügyi kötelezettségvállalások kiemelkedő jelentőségűek;

32.  hangsúlyozza, hogy a Cancúni Megállapodás egyértelműen kimondja, hogy az Éghajlat-változási Alapon keresztül a fejlődő országok részére nyújtott finanszírozásnak a már létező fejlesztési segélyekhez képest „újnak” és „kiegészítő jellegűnek” kell lennie;

33.  emlékeztet arra, hogy bár a szegény országok járultak hozzá a legkevésbé a légkörben található üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedéséhez, ők a legkiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, valamint ők rendelkeznek a leggyengébb alkalmazkodási képességgel;

34.  hangsúlyozza, hogy a politikák közötti koherencia biztosítása és a környezeti szempontok fejlesztési projektekbe történő integrálása alapvető fontosságú lépések az éghajlatváltozás enyhítésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló hatékony uniós stratégia keretében;

35.  kéri az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a fejlődő országokban a szegények megsegítésére irányuló fellépéseket, melyek célja a legszegényebbek életszínvonalának javítása; különösen annak biztosítását kéri az EU-tól, hogy kizárólag az éghajlatot kímélő fejlesztési elképzelések részesüljenek pénzügyi támogatásban, ami egyúttal feltételezi a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó ágazatoknak juttatott közvetlen vagy közvetett (pl. az EBB, az exporthitel-ügynökségek stb. garanciahitelei keretében nyújtott) uniós támogatások tényleges, fokozatos megszüntetését, összhangban az EU által a G20-ak 2009-es pittsburghi csúcstalálkozóján tett kötelezettségvállalással;

36.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság nem szolgálhat hivatkozási alapul a tétlenséghez, illetve a fejlődő országok alkalmazkodási intézkedései finanszírozásának visszautasításához; rámutat arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kialakítása valójában a válság megoldása felé tett jelentős lépés;

37.  felszólítja az iparosodott országokat, hogy nyújtsanak a fejlődő országok számára elegendő pénzügyi és technológiai támogatást a fenntartható, hatékony technológiák alkalmazásához;

38.  úgy véli, hogy ezen intézkedéseknek a fejlődő országok érdekeit és prioritásait kell szem előtt tartaniuk – a helyi ismeretek felhasználásával –, elő kell mozdítaniuk a Dél–Dél együttműködést, valamint a kis- és középüzemi mezőgazdaság szerepét, kellő tekintettel a természeti környezetre és az ökológiai egyensúlyra;

39.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések finanszírozását új, kiegészítő finanszírozás keretében kell nyújtani, a meglévő fejlesztési segélyeken felül;

40.  emlékezteti az EU-t és tagállamait arra, hogy a hivatalos fejlesztési támogatások nélkülözhetetlenek alapvető – pl. egészségüggyel és oktatással kapcsolatos – fejlesztési igények kielégítéséhez, ezért ezek nem csoportosíthatók át az éghajlatvédelem finanszírozására; kéri az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsanak elegendő forrást a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, és ezen kívül új és kiegészítő forrásokat az éghajlatváltozás enyhítésére és a hozzá való alkalmazkodásra;

Földhasználat, a földhasználat megváltoztatása és erdőgazdálkodás (LULUCF)

41.  üdvözli a durbani konferencián jóváhagyott 2/CMP.7 határozatot, mert ez fontos lépést jelent a földhasználatra, a földhasználat megváltoztatására és az erdőgazdálkodási tevékenységekre vonatkozó szilárd elszámolási szabályok bevezetése felé; megjegyzi, hogy a határozat két évre szóló munkaprogramot irányoz elő az átfogóbb elszámolásra vonatkozó szükséglet megvizsgálása érdekében, így biztosítva az ágazat kibocsátás-csökkentéshez való hozzájárulásának környezeti integritását;

42.  emlékeztet rá, hogy a fejlődő országokban a talajhasználat megváltozása és a mezőgazdaság felelős az üvegházgáz-kibocsátás jelentős részéért; felszólítja az EU-t, hogy – különösen a legkevésbé fejlett országokban – mozdítsa elő az agrárerdészetet vagy az organikus mezőgazdaságot, hiszen ezek egyaránt hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez és a szegénység csökkentéséhez azáltal, hogy lehetővé teszik a helyi közösségek számára jövedelemforrásaik diverzifikálását;

43.  megismétli, hogy az élelmezési célú haszonnövények (olajos magvak, pálmaolaj, cukornád, cukorrépa és búza) bioüzemanyagok előállítására való felhasználása óriási földterületet igényelhet, és ezáltal veszélyezteti a szegény országok lakosságát, akiknek a megélhetése múlik azon, hogy hozzáférnek-e a földhöz és a természeti erőforrásokhoz;

44.  sajnálatosnak tartja, hogy a megújuló energiáról és az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvekben a bioüzemanyagok tekintetében felsorolt fenntarthatósági kritériumok hatóköre korlátozott, így nem elegendőek az agroüzemanyagok terjedéséhez kapcsolódó – különösen a földhasználat közvetett változásából (ILUC) eredő – káros hatások korlátozásához; felszólítja az EU-t a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági és tanúsítási kritériumainak szigorítására annak biztosítása érdekében, hogy meg tudjon felelni az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránti kötelezettségvállalásának, valamint a politikák fejlsztési célú összehangolására irányuló jogi kötelezettségének, a Lisszaboni Szerződés 208. cikkében foglaltak szerint;

45.  megismétli, hogy a biomassza fokozott használata a fakitermelés fokozódásához és az erdei szénkészletek csökkenéséhez vezethet, ami veszélyeztetheti a hőmérséklet-emelkedés 2°C-ra való korlátozására irányuló uniós célkitűzést; kéri az EU-t és tagállamait, hogy csak olyan agroüzemanyagokat fogadjanak el, melyek igazolhatóan mérséklik az üvegházgáz-kibocsátást, nem okoznak jelentős földhasználati problémákat, nem fenyegetik az emberek élelmezésbiztonságát, és nem összeegyeztethetetlenek a környezetvédelmi célokkal; sürgeti a Bizottságot ezzel összefüggésben, hogy dolgozzon ki jogilag kötelező fenntarthatósági kritériumokat a biomassza vonatkozásában, az agroüzemanyagokra vonatkozó meglévő kritériumokba foglalja bele a földhasználat közvetett változásával (ILUC) kapcsolatos számításokat, a bioenergiára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokba pedig a földhasználat közvetett változásával (ILUC) és a szénadóssággal kapcsolatos számításokat;

Az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentése (REDD+)

46.  üdvözli a finanszírozási, biztosíték- és referenciaszintekhez kapcsolódó, Durbanben elfogadott határozatokat; hiszi, hogy Dohában további előrelépéseket kell tenni, különösen az erdők referenciaszintjének technikai értékelése terén; megjegyzi továbbá, hogy a REDD+ programnak fontos szerepe van a mérséklési kötelezettségvállalások elégtelenségének 2020-ig történő csökkentésében;

47.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye értelmében a REDD+-t közpénzekből fogják finanszírozni, valamint felhívja a feleket, hogy mutassanak komoly politikai elkötelezettséget innovatív finaszírozási megoldások kidolgozására;

48.  ellenzi az erdei szén-dioxiddal való kereskedelmet és a REDD+ szén-dioxid-kibocsátási piacokba való bevonását, ami a kibocsátási egységek túlzott kiosztását és a szén-dioxid árának további csökkenését eredményezné;

49.  hangsúlyozza, hogy a REDD+ sikeres végrehajtása az átláthatóságtól és a megbízható ellenőrzési rendszerek kialakításától függ;

50.  elismeri a REDD+ fontosságát a fakitermelésből eredő kibocsátások csökkentése szempontjából; ragaszkodik ahhoz, hogy az REDD+ ne veszélyeztesse a FLEGT (a jogszabályok végrehajtása, irányítás és kereskedelem az erdészeti ágazatban) keretében eddig elért előrelépéseket, különös tekintettel az erdőgazdálkodásra, valamint a szokásjogon alapuló földtulajdon tisztázására és elismerésére; felszólítja az EU-t a REDD+ projektekkel kapcsolatos erőteljesebb és részletesebb társadalmi, kormányzási és környezetvédelmi biztosítékok bevezetésének határozottabb szorgalmazására, ideértve olyan védintézkedés mechanizmusokat is, amelyek garantálják az erdőkben élő emberek jogainak védelmét;

51.  úgy ítéli meg, hogy az erdővédelmi célokra irányuló kifizetési rendszernek fokozottan stabilnak és hosszú távúnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás bizonyos szint alá csökkenése esetén megindul az erdőirtás;

Nemzetközi légi és tengeri közlekedés

52.  emlékeztet arra, hogy többször felhívta már a figyelmet a globális kibocsátás-csökkentési célkitűzéseket tartalmazó nemzetközi eszközök szükségességére a nemzetközi légi és tengeri közlekedés éghajlatra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében; továbbra is kitart amellett, hogy a repülést bele kell foglalni az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe (ETS);

53.  felhívja a tagállamokat, hogy a légi közlekedési ágazat kibocsátásainak árverés útján történő értékesítéséből származó bevételekből járuljanak hozzá a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelmét segítő finanszírozás 2013-tól kezdődő arányos fokozásához;

Éghajlatvédelem – kiváltképp gazdasági válság idején

54.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság ragyogóan bizonyítja, hogy csak a fenntartható gazdaság képes biztosítani a hosszú távú jólétet, valamint, hogy az ilyen fenntartható gazdaság egyik fő pillére az éghajlatvédelem; kiemeli, hogy még soha nem volt ennyire lényeges tisztázni, hogy miért politikai kérdés is az éghajlatvédelem, vagyis elmagyarázni, hogy az több ember számára teszi lehetővé a magas életszínvonal elérését, az erőforrások és a fejlődés lehetőségének jövőbeni generációk számára történő megőrzése mellett;

55.  ismételten hangsúlyozza, hogy az éghajlatvédelem jelentette kihívást nem lehet elszigetelt problémaként kezelni, hanem azzal minden esetben a fenntartható fejlődés, az iparpolitika és az erőforráspolitika összefüggésében kell foglalkozni;

Strukturális reform

56.  úgy ítéli meg, hogy a durbani konferencia sikerének egyik oka az volt, hogy lefektette „fejlődő országokra” és „fejlett országokra”, a „részes felekre” és „megfigyelőkre”, valamint az „I. melléklet szerinti országokra” és a „nem I. melléklet szerinti országokra” való korábbi szigorú felosztás feloldásának alapjait, ezért valamennyi résztvevőt arra kéri, hogy törekedjenek a jövőbeli tárgyalások új, holisztikusabb és átfogóbb szerkezetének kidolgozására;

57.  úgy ítéli meg, hogy a vállalásokra és azok ellenőrzésére épülő jelenlegi rendszer nem fogja meghozni az éghajlatváltozás hosszú távú leküzdéséhez szükséges alapvető változásokat, ezért valamennyi részes felet arra ösztönöz, hogy vegyen fontolóra más megközelítéseket is;

58.  hangsúlyozza, hogy nincs mindenre gyógyírként szolgáló megoldás az éghajlatváltozás vonatkozásában, és ezért kiemeli azt a számos lehetőséget, amivel elérhető a szükséges kibocsátáscsökkentés, sőt – ami még fontosabb – a tudatosság szintjének szükséges változása; üdvözli e tekintetben, hogy számos ország már most is tesz nagyratörő kibocsátáscsökkentési lépéseket, továbbá felhívja az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményét, hogy biztosítson fórumot a helyszíni történések átláthatóságának növeléséhez;

A fenntartható gazdaságra és iparra való átállás

59.  aggodalmát fejezi ki a fosszilis üzemanyagok elégetéséből származó globális CO2-kibocsátás miatt, amely a Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint 2011-ben rekordmagasságot ért el; emlékeztet arra, hogy az energiafogyasztás előrejelzések szerinti globális növekedése az összes energiaforrás növekedésén alapul; úgy ítéli meg tehát, hogy a gazdaság fenntarthatóvá tételére irányuló uniós erőfeszítések nem bizonytalanodhatnak el, hogy az EU építhessen versenyképességére a fenntartható technológiák és szakértelem terén; úgy véli, hogy Európának világszerte elő kell segítenie a környezetbarát technológiák terjesztését, többek között a megújuló energiákkal, az innovatív és hatékony fosszilis üzemanyagokkal kapcsolatos technológiák, és kiváltképp az energiahatékony technológiák terén;

60.  felszólít a Tanács, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szorosabb együttműködésére, hogy az EU egységes hangon tudjon megszólalni az olyan nemzetközi szervezetekben, mint a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA), a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA), az Energiahatékonysági nemzetközi együttműködési partnerség (IPEEC) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ), és ekképp tevékenyebb és befolyásosabb szerepet játsszon, különösen a fenntartható energiapolitikák és az energiabiztonsági politikák támogatása terén;

61.  hangsúlyozza, hogy sok országban tesznek lépéseket a zöldebb gazdaságra történő átállás irányába, aminek sokféle oka/célja lehet, köztük az éghajlatvédelem, az erőforrások szűkössége és az erőforrás-hatékonyság, az energiabiztonság, az innováció, valamint a versenyképesség; megállapítja például, hogy többek között Kínában és Dél-Koreában a fenntartható energiaellátás felé való átmenetre irányuló beruházási programokat dolgoztak ki, és felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az ilyen programokat és a programok által az érintett ágazatokban az EU versenyképességére kifejtett hatásokat;

62.  üdvözli ezeket a lépéseket, és emlékeztet arra, hogy a nemzetközileg összehangolt fellépés segít megoldani az érintett – elsősorban a nagy energiaigényű – ágazatokban a szén-dioxid-kibocsátás áthelyezésével és a versenyképességgel kapcsolatos problémákat; olyan megállapodást szorgalmaz, amely nemzetközi szinten azonos piaci feltételeket biztosít valamennyi, nagy mennyiségű szén-dioxidot kibocsátó iparág számára;

63.  aggodalmát fejezi ki az úgynevezett importált kibocsátás növekvő szintje miatt, mivel az importált árukból származó kibocsátások nagyobb ütemben nőnek, mint ahogy a belföldi termelés-alapú kibocsátásokat csökkentik; úgy véli, hogy ha az EU jobban tudná ellenőrizni az importált kibocsátás alakulását és növelni tudná az ezzel kapcsolatos tudatosságot, akkor ezzel arra ösztönözné az ipari versenytársakat, hogy termékeik uniós piacon való nagyobb fokú elfogadottsága érdekében szigorúbb kibocsátás-csökkentési rendszerhez csatlakozzanak;

64.  kiemeli, hogy az Uniót sújtó pénzügyi és költségvetési válságnak nem szabad meggyengítenie az EU, valamint iparágai, fogyasztói és tagállamai által a dohai nemzetközi éghajlat-változási tárgyalások tekintetében kitűzött nagyratörő célokat; úgy ítéli meg, hogy a gazdaság fenntarthatóbbá tételére irányuló uniós erőfeszítések nem hagyhatnak alább, mert így elkerülhető például a munkahelyek – azon belül is főleg a zöld munkahelyek – áthelyezése, továbbá úgy ítéli meg, hogy az EU-nak meg kell győznie globális partnereit – többek között Kínát és az USA-t – a nemzetközi megállapodáshoz való csatlakozás előnyeiről, illetve arról, hogy a kibocsátáscsökkentés megvalósítható a versenyképesség elvesztése és munkahelyek megszűnése nélkül is, különösen, ha azt együttesen érik el;

65.  hangsúlyozza, hogy a gazdaság valamennyi ágazatában sürgősen holisztikus jellegű, a fejlett és fejlődő országok erőforrás-hatékonyságára is kitérő nyersanyag- és erőforrás-stratégiát kell kialakítani és alkalmazni a gazdaságok hosszú távű fenntarthatóságának biztosítása érdekében, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy e téren jó példával járjanak elöl; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten támogassák a fejlődő országokat a fenntartható bányászattal, a nagyobb erőforrás-hatékonysággal, újrafelhasználással és újrahasznosítással kapcsolatos szaktudás rendelkezésre bocsátásával;

66.  úgy véli, hogy az ipari országokban a teljes gazdaságra kiterjedő korlátozásokkal párosuló ágazati megközelítések hozzájárulhatnak az éghajlatváltozással kapcsolatos lépésekhez, a versenyképességhez, valamint a gazdasági növekedéshez; hangsúlyozza annak fontosságát, különösen a feltörekvő országok számára, hogy a nemzetközi tárgyalások kapcsán ágazati megközelítést alkalmazzanak az ipari kibocsátások tekintetében; reméli, hogy egy ilyen megközelítés az éghajlatváltozásra vonatkozó, 2012 utáni fellépések nemzetközi keretének részét képezheti;

67.  megállapítja, hogy a különféle energiaforrások árai kiemelkedő szerepet játszanak a piaci szereplők – ideértve az iparág és a fogyasztók – viselkedésének meghatározásában, valamint megállapítja, hogy a hatályos nemzetközi politikai keretek képtelensége a külső költségek teljes internalizálására állandósítja a fenntarthatatlan fogyasztási mintákat; továbbá ismételten hangsúlyozza, hogy a globális szén-dioxid-piac szilárd alapot biztosítana a jelentős kibocsátáscsökkentés megvalósításához és az ipar azonos piaci feltételeinek kialakításához; felszólítja az EU-t és partnereit, hogy a közeljövőben tárják fel az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere és egyéb kibocsátáskereskedelmi rendszerek közti kapcsolatok előmozdításának leghatékonyabb módját, melynek révén globális szén-dioxid-piac hozható létre, szélesíthető a csökkentési lehetőségek skálája, növelhető a piaci nagyságrend, javítható likviditás és átláthatóság, végső soron pedig biztosítható a források hatékonyabb elosztása az energiaszektor és az ipar számára;

Kutatás és technológia

68.  sajnálatosnak tartja, hogy a Rio de Janeiró-i Rio+20 csúcstalálkozó nem ért el alapvető előrelépést a fenntarthatósághoz kapcsolódó jövőbeni kulcsfontosságú kérdések terén; helyteleníti a konkrét célkitűzések, mérhető tevékenységek és a világvezetők kötelezettségvállalásainak hiányát; tudomásul veszi a durbani ülés eredményét, beleértve a durbani platform létrehozásában elért haladást, amely maga után vonja a Kiotói Jegyzőkönyv folytatását, és a 100 milliárd dolláros éghajlat-változási alap (Green Climate Fund ) létrehozását, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák bevezetésével foglalkozó technológiai végrehajtó bizottság további fejlesztését,

69.  hangsúlyozza, hogy az áttörést jelentő technológiák fejlesztése és alkalmazása a kulcsa az éghajlatváltozással szembeni küzdelemnek, valamint annak, hogy világszerte meg lehessen győzni az Unió partnereit arról, hogy a kibocsátáscsökkentés a versenyképesség elvesztése és munkahelyek megszűnése nélkül is megvalósítható; nemzetközi kötelezettségvállalást kér az érintett ágazatok áttörést jelentő technológiáiba történő kutatási és fejlesztési (K+F) beruházás fokozására; létfontosságúnak tartja, hogy az EU példát mutasson azáltal, hogy jelentősen növeli az éghajlatbarát és energiahatékony ipari technológiák kutatására fordított kiadásokat, valamint azt, hogy szoros tudományos együttműködést építsen ki e téren a nemzetközi partnerekkel, különösen a BRIC-országokkal és az Egyesült Államokkal;

70.  úgy véli, hogy az innováció kulcsfontosságú a globális felmelegedés 2°C-on belül tartásához, és megállapítja, hogy egy piaci alapú gazdaságban többféle innovációs ösztönző áll rendelkezésre; kéri, hogy a Bizottság értékelje az élenjáró vállalatok elismerésére szolgáló különböző mechanizmusokat, melyek eltérő mértékben képesek az innováció ösztönzésére és a technológiák nemzetközi szinten történő átadásának és alkalmazásának előmozdítására; kéri továbbá, hogy ismerjék el a fejlődő országok azon jogát, hogy teljes körűen kihasználják a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) által kínált rugalmassági lehetőségeket;

71.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU szoros együttműködést alakítson ki a legkevésbé fejlett országokkal; úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kellene a legkevésbé fejlett országok azon törekvéseit, hogy a megújuló energia és a zöld technológiák terén beruházási partnereket és finanszírozási lehetőségeket találjanak, valamint felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő elképzeléseket az alternatív energiaforrásokra irányuló közös kutatási programokra, valamint arra vonatkozóan, hogy hogyan tudná ösztönözni az EU a fejlett és fejlődő országok között a különféle iparágakon belüli együttműködést;

Energia, energiahatékonyság és erőforrás-hatékonyság

72.  megállapítja, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség egy nemrégiben elvégzett elemzése rámutat, hogy az elkövetkező évtizedekben a jobb energiagazdálkodást legegyszerűbben a hatékonyság javításával lehet elérni, így egy 2050-ig tartó, éghajlati megfontolásokkal összeegyeztethető pályán haladva a beruházások háromszoros megtérülése valósítható meg, azonban ehhez határozott kormányzati stratégiai lépésekre és ösztönzőkre van szükség;

73.  sajnálja, hogy az energiatakarékossági lehetőségeket sem nemzetközi szinten, sem az Unióban nem kezelik megfelelően; hangsúlyozza, hogy az energiatakarékosság segíti a munkahelyteremtést, továbbá gazdasági megtakarításokat, energiabiztonságot, versenyképességet és kibocsátáscsökkenést eredményez; felszólítja az EU-t, hogy a nemzetközi tárgyalásokon a fejlődő országokra irányuló technológia-transzfer és fejlesztési tervek vagy pénzügyi segítségnyújtás megvitatásakor szenteljen nagyobb figyelmet az energiatakarékosságnak; kiemeli, hogy a hitelesség érdekében az EU-nak és tagállamainak teljesíteniük kell saját célkitűzéseiket;

74.  hangsúlyozza, hogy becslések szerint a világon kétmilliárd ember továbbra sem jut hozzá fenntartható és megfizethető energiához; hangsúlyozza, hogy az éghajlat-politikai célkitűzésekkel összhangban meg kell oldani az energiaszegénység problémáját; megállapítja, hogy rendelkezésre állnak azok az energetikai technológiák, amelyek egyaránt képesek gondoskodni a globális környezetvédelemről és a helyi fejlesztési igények kielégítéséről;

75.  sajnálatosnak tartja, hogy az Éghajlat-változási Keretegyezmény és a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtása nincs kellően koordinálva, ami az erőforrások pazarlásához, továbbá értékes, kiegészítő politikai lehetőségek elmulasztásához vezet; hangsúlyozza, hogy számos tanulmány – köztük az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdasági vonatkozásairól készült tanulmány (TEEB) is – egyértelműen megállapítja, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható gyakorlatokkal történő megóvása gyakran olcsóbb, mintha a kieső funkciókat alternatív nehéz infrastruktúrába és technológiai megoldásokba való befektetés útján kellene pótolni; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Hyderabadban tartandó következő éghajlat-változási konferencián (COP 11) éghajlatvédelmi célkitűzéseiket szorosan kapcsolják össze a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos céljaikkal;

76.  hangsúlyozza, hogy világszerte – de különösen a fejlődő országokban – elő kell mozdítani a környezetbarát technológiákhoz való hozzáférést és e technológiák átadását a technológiai információkhoz való hozzáférés javítása, a meglévő szabadalmakra és technológiákra vonatkozó megbízható adatok létrehozása és rendelkezésre bocsátása, a szellemi tulajdonjogok átlátható és biztonságos mechanizmusok útján történő előmozdítása, fokozott megosztása, cseréje és összesítése, valamint a kutatás előmozdítását célzó – és az innovációhoz való hozzáférést nem akadályozó – új mechanizmusok kidolgozása érdekében; ezért kéri az EU-t és tagállamait, hogy foglalkozzanak a szellemi tulajdonjogok problémájával az éghajlatváltozás kezeléséhez és leküzdéséhez nélkülözhetetlen innovációk hatékony és gyors előmozdítása és terjesztése érdekében;

Az éghajlatváltozással kapcsolatos diplomáciai tevékenység

77.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak továbbra is aktívan részt kell vennie az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalásokon, valamint a dohai konferenciát megelőzően az összes uniós intézménynek tovább kell fejlesztenie az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós diplomáciai tevékenységét az Európai Külügyi Szolgálat égisze alatt azzal a céllal, hogy egyértelműbbé váljon az Uniónak az éghajlatváltozással kapcsolatos politikára vonatkozó álláspontja, valamint új lendületet kapjanak az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalások, és hogy az EU partnereit, kivált a legnagyobb kibocsátókat világszerte kötelező, összehasonlítható és hatékony kibocsátás-csökkentési, illetve az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást célzó intézkedések bevezetésére ösztönözzék;

78.  sajnálatosnak tartja, hogy az EU kibocsátáscsökkentési célkitűzései nincsenek összhangban a 2°C-os célkitűzésével és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2050. évi célkitűzés költséghatékony megvalósítási útjával;

79.  kiemeli a legtöbb előrehaladást elérő országokkal kötendő („szubglobális”) szövetségek jelentőségét, mivel ezek újabb lendületet adnak a tárgyalási folyamatnak és biztosítják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló nagyratörő és megfelelő célkitűzések legnagyobb kibocsátók általi elfogadását;

80.  ezzel kapcsolatban hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az EU kulcsfontosságú szereplőként egységes hangon szólaljon meg a dohai konferencián a nemzetközi megállapodás irányába történő elmozdulás elérése érdekében, valamint hogy egységes maradjon e tekintetben;

81.  kéri a felektől annak felismerését, hogy a jogalkotók tárgyalások iránti elkötelezettsége kulcsfontosságú a 2015-ös globális megállapodásra irányuló kormányközi folyamat sikeréhez, mivel a felek éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti jogszabályainak fejlődése megteremti a többoldalú tárgyalások politikai feltételeit, és emelheti az általuk támogatott célkitűzések általános szintjét;

82.  hangsúlyozza a két „szervező nemzet” – Katar, mely a világ egyik legjelentősebb olaj- és gáztermelőjeként most szembesül forrásai csappanásával, de továbbra is a legnagyobb egy főre jutó világszintű szén-dioxid-kibocsátási értékkel bír, valamint Dél-Korea, amely a zöld technológiák terén vezető szerepet vívott ki és az első fix összkvótás kereskedési rendszerre irányuló szakpolitikát megvalósító éghajlatváltozási jogszabályokat bevezető ország Ázsiában – alapvető fontosságú helyzetét, valamint mindkét – jelenleg nem I. melléklet szerinti – országot ösztönzi a példamutatásra és az új szövetségek kialakítására;

83.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácsban a küldöttségek közötti konszenzus elérésének kivárására vonatkozó informális gyakorlat késlelteti az éghajlatváltozással kapcsolatos sürgős lépések meghozatalát, ezért sürgeti a Tanácsot, hogy a szerződésekkel összhangban minden alkalommal minősített többségi szavazással járjon el, kiváltképp az általános jogi aktusok esetében, a EUSZ 16. cikkének (3) bekezdése és konkrétan az EUMSZ 218.cikkének (8) bekezdése szerint a nemzetközi megállapodás megkötésére vonatkozó „eljárás egésze során”;

84.  megállapítja, hogy a Bizottság útitervre irányuló javaslatot terjesztett elő a szén-dioxid-kibocsátástól mentes Európa 2050-re történő megteremtésére, amely felettébb nagyratörő, de megvalósítható célkitűzés; e tekintetben megerősíti elkötelezettségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának – akár nemzetközi megállapodás keretein kívüli – csökkentése mellett;

85.  megállapítja, hogy a globális felmelegedés rávilágít valamennyi ország kölcsönös függésére; úgy véli tehát, hogy szükség van egy globális megállapodásra a teljes emberiséget drámai módon érintő katasztrofális változás elkerülése érdekében;

Az Európai Parlament küldöttsége

86.  úgy véli, hogy az EU küldöttsége rendkívül fontos szerepet játszik az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásokon, és ezért elfogadhatatlannak tartja, hogy az Európai Parlament képviselői nem tudtak részt venni az EU koordinációs ülésein a részes felek korábbi konferenciáján; elvárja, hogy Dohában az uniós koordinációs üléseken legalább az európai parlamenti küldöttség elnöke részt vehessen;

87.  megjegyzi, hogy a Bizottság és a Parlament között 2010 novemberében létrejött keretmegállapodással összhangban a Bizottságnak lehetővé kell tennie az európai parlamenti képviselők megfigyelőként való részvételét a többoldalú megállapodásokat tárgyaló uniós küldöttségekben; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében (az EUMSZ 218. cikke) az Európai Parlamentnek egyetértését kell adnia az Unió és harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokhoz;

o
o   o

88.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el valamennyi EU-n kívüli szerződő félnek.

(1) HL L 8., 2009.1.13., 3. o.
(2) HL C 67. E, 2010.3.18, 44. o.
(3) HL C 285. E, 2010.10.21, 1. o.
(4) HL C 341. E, 2010.12.16, 25. o.
(5) HL C 99. E, 2012.4.3., 77. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0504.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0086.
(8) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.


Bővítés: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei
PDF 329kWORD 37k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a bővítésről: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei (2012/2025(INI))
P7_TA(2012)0453A7-0274/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 2., 21. és 49. cikkére,

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0838/4),

–  tekintettel az Európai Tanács 1993. június 21–22-i koppenhágai ülésének, az Európai Tanács 1995. december 15–16-i madridi ülésének, az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének és az Európai Tanács 2006. december 14–15-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a bővítésről és a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2011. december 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2006-ban elfogadott megújított bővítési konszenzusra és ezt követően a Bizottság által végrehajtott konszolidált bővítési stratégiára,

–  tekintettel „A kibővített EU öt éve – gazdasági eredmények és kihívások” című, 2009. február 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0079/3),

–  tekintettel a bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló bizottsági közleményről szóló, 2006. december 13-i állásfoglalására(1), a Bizottság 2007. évi bővítési stratégiai dokumentumáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(2), a nyugat-balkáni országokra, Izlandra és Törökországra vonatkozó 2009. évi bővítési stratégiai dokumentumról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(3), valamint a 2009–2010-es, 2010–2011-es és 2011–2012-es bővítési stratégiáról szóló bizottsági közleményekre,

–  tekintettel a nyugat-balkáni országokról, Izlandról és Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0274/2012),

A.  mivel az EUSZ 49. cikkének megfelelően bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékeit, és elkötelezett ezek érvényesítése mellett; mivel ezek az értékek az Európai Unió alapját képezik, és az Unió nemzetközi színtéren tett fellépéseire is irányadók, és mivel valamennyi tagállamnak tiszteletben kell tartania ezen értékeket és ki kell állnia mellettük;

B.  mivel a bővítés már az 1960-as évek óta szerepel az EU napirendjén; mivel az első, 1973-as bővítés óta az EU fokozatosan növekedett, tagjainak száma a hat alapítóról mára 27-re emelkedett (és hamarosan 28 lesz); mivel még mindig van néhány ország, amely törekszik az uniós tagságra mint a biztonságos, demokratikus és virágzó jövő garanciájára;

C.  mivel az integrációs politika az elmúlt évtizedben bizonyította, hogy a bővítés az EU egésze számára előnyös, és lehetővé teszi, hogy az EU a globális kihívások kezelése érdekében jobb helyzetbe kerüljön;

D.  mivel a bővítés az EU és Európa egésze számára sikertörténet, hiszen segített felülemelkedni a hidegháborús megosztottságon, szerte Európában hozzájárult a békéhez, a stabilitáshoz és a jóléthez, erősítette a konfliktusmegelőzést, ösztönözte a reformokat, valamint megszilárdította a szabadságot, a demokráciát, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását és a jogállamiságot, illetve a piacgazdaság fejlődését, valamint a társadalmilag és ökológiailag fenntartható fejlődést is;

E.  mivel 20 évvel a közép- és kelet-európai országok tagsági kilátásait megerősítő és a csatlakozási kritériumokat meghatározó 1993-as koppenhágai csúcs után elérkezett az idő a kialakult eljárások és a bővítési politika egészének általános felülvizsgálatára, a jelenleg zajló tárgyalások sérelme nélkül;

F.  mivel a koppenhágai kritériumok kiállták az idők próbáját és továbbra is az EU bővítési politikájának középpontjában állnak; mivel várhatóan hatékony és eredményes lesz a konszolidált bővítési stratégia, és az, hogy újabban a bel- és igazságügyre, a jogállamiságra és az alapvető jogokra helyeződik a hangsúly;

G.  mivel a tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országokról szóló éves állásfoglalásai révén az Európai Parlament – azzal, hogy hangot ad az európai polgárok véleményének – hozzájárul a bővítési folyamat átláthatóságának és elszámoltathatóságának javításához; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Parlament jogköre a társjogalkotói hatáskör elismerésének köszönhetően bővült, többek között az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz tekintetében;

H.  mivel a bővítés kilátása jelentős átalakító hatással van a csatlakozni kívánó országok politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális helyzetére, és erőteljes ösztönzést ad a szükséges politikai, gazdasági és jogalkotási reformok végrehajtásához, valamint a béke, a stabilitás, a megbékélés és a jószomszédi viszonyok megerősítéséhez; mivel e hajtóerőnek köszönhetően a bővítés az EU puha hatalmának lényegi eleme, és külső fellépésének fontos komponense;

I.  mivel az elkötelezettség, a feltételesség és a hitelesség áll a csatlakozási folyamat középpontjában;

J.  mivel kiemelkedően fontos, hogy a tagállamok továbbra is teljes mértékben tartsák tiszteletben és tartsák fenn a csatlakozási kritériumokat és az alapvető jogokat, annak érdekében, hogy erősítsék a csatlakozási folyamat hitelességét és következetességét, és elkerüljenek mindenfajta megkülönböztetést a potenciális új tagokkal szemben;

K.  mivel a politikai, gazdasági és jogalkotási reformok melletti elkötelezettség mindenekelőtt a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok és polgáraik érdeke;

L.  mivel minden uniós tagságra törekvő országot aszerint kell megítélni, hogy saját maga miként teljesíti, hajtja végre és tartja tiszteletben ugyanazokat a kritériumokat; mivel kívánatos lenne, hogy a csatlakozási folyamat előrehaladásának ütemét a tényleges végrehajtás mértéke és az uniós csatlakozási kritériumoknak való tényleges megfelelés, valamint az európai és a csatlakozási partnerség és a tárgyalási keret prioritásainak teljesítése határozza meg; mivel a tagságra vonatkozó követelményeknek való megfelelés mértékét a lehető legtisztességesebb és legátláthatóbb módon kell vizsgálni;

M.  mivel a bővítési folyamatnak jelentős hatása van magára az Európai Unióra is, hiszen lehetőséget kínál identitásának, céljainak, értékeinek és politikáinak jobb meghatározására, és egyben alkalmas pillanat arra, hogy jobban kommunikálja ezeket polgárai felé;

N.  mivel a bővítésről szóló, megújított 2006. évi konszenzussal összhangban ennek a folyamatnak a konszolidáción, a feltételességen és a kommunikáción, valamint az Uniónak az új tagok integrálására irányuló képességén kell alapulnia; mivel az EU integrációs képessége a bővítési politika és az egész integrációs folyamat egyik fő szempontja, illetve fenntarthatóságuk előfeltétele; mivel ez a szempont pozitív ösztönzést adott az intézményi mélyítéshez, amint azt a különböző bővítési hullámokat kísérő sorozatos szerződési felülvizsgálatok is igazolták, kibővítve az Unió funkcióit és tevékenységeit;

O.  mivel a nemzetek és népek közötti valódi megbékélés, a konfliktusok békés rendezése és az európai országok közötti jószomszédi viszonyok kialakítása elengedhetetlen a fenntartható békéhez és stabilitáshoz, és jelentős mértékben hozzájárul egy igazi európai integrációs folyamathoz, ezért kulcsfontosságú a bővítési folyamat szempontjából; mivel a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok közül többnek vannak még megoldatlan ügyei szomszédaival, ennélfogva minden érintett félnek nyíltan a kétoldalú feszültségek feloldásán kell dolgoznia; mivel ezeket a kérdéseket a csatlakozás előtt rendezni kell;

Általános megfontolások

1.  határozottan támogatja a bővítési folyamatot, és határozott meggyőződése, hogy a bővítésnek továbbra is hiteles politikának kell lennie, amelyet támogat a közvélemény az EU-ban, illetve a tagjelölt és a potenciális tagjelöl országokban; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy az EU és a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok valamennyi kötelezettségüknek tegyenek eleget, tartsák be valamennyi kötelezettségvállalásukat, valamint alakítsák ki a jövőbeni bővítések sikerének feltételeit, többek között támogatva az érintett országok által a csatlakozási feltételeknek való megfelelés érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

2.  elismeri a bővítési és csatlakozási folyamat előnyeit mind a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok polgárai, mind pedig az európai polgárok számára;

3.  úgy véli, hogy a koppenhágai kritériumok még mindig megkerülhetetlen alapot szolgáltatnak, és a bővítési politikában továbbra is központi szerepet kell betölteniük; hangsúlyozza, hogy e kritériumok teljes körű és szigorú teljesítése megkerülhetetlen, hogy megfelelő figyelmet kell szentelni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban jelentkező szociális következményekre, és hogy az Unió integrációs kapacitását teljes mértékben figyelembe kell venni;

4.  úgy véli, hogy az integrációs kapacitás fogalma a következő négy elemből áll:

   i. a csatlakozó országoknak erősíteniük, nem pedig gyengíteniük kell az Unió azon képességét, hogy a politikai célkitűzései teljesítésének lendületét megtartsa;
   ii. az Unió intézményi keretének képesnek kell lennie arra, hogy hatékony és eredményes kormányzást biztosítson;
   iii. az Unió pénzügyi forrásainak megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy helyt lehessen állni a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint az Unió közös politikáinak kihívásaival szemben;
   iv. átfogó kommunikációs stratégiának kell működnie a közvéleménynek a bővítés hatásaival kapcsolatos tájékoztatása érdekében;

5.  hangsúlyozza azonban, hogy a tagjelölt, potenciális tagjelölt és potenciális csatlakozni kívánó országok jogos európai törekvéseinek értékelésére szolgáló folyamatban az Unió a felelős saját integrációs kapacitásának javításáért;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is vonzó, részben amiatt, hogy egyedülálló módon ötvözi a gazdasági dinamizmust a szociális modellel, és sajnálatosnak tartja, hogy ezt a szociális dimenziót a bővítési folyamatban nagyrészt figyelmen kívül hagyták; felkéri a Bizottságot e prbléma megoldására, különösen a 19. fejezet keretében (Szociálpolitika és foglalkoztatás), a jövőbeni uniós tagállamok pozitív szociális átalakulásának elősegítésére és a társdalmi igazságosság megfelelő figyelembe vételére;

7.  emlékeztet arra, hogy a szociális területen a vívmányok minimum-előírásokat tartalmaznak olyan területeken, mint a munkajog, a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód, munkahelyi egészségvédelem és biztonság és a megkülönböztetésmentesség, valamint hogy az uniós Szerződések megerősítik az 1961. évi Európai Szociális Chartát és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989. évi közösségi chartát, miközben az Európai Unió Alapjogi Chartája is számos alapvető szociális jogot tartalmaz; hangsúlyozza, hogy az EU közös alapvető szociális normáinak való megfelelés elmulasztása egyfajta szociális dömpingnek minősül, ami káros az európai vállalkozásokra és munkavállalókra nézve, ami lényegében megakadályozza, hogy a tagjelölt ország résztvevővé váljon az egységes piacon; rámutat arra, hogy a szociális partnerek – és különösen a szakszervezetek – célzott uniós támogatást igényelnek kapacitásaik megerősítése érdekében;

8.  úgy véli, hogy a csatlakozási kritériumokat egyértelmű, konkrét és mérhető célkitűzésekbe kell megfelelően átültetni az Előcsatlakozási Támogatási Eszközben (IPA) annak érdekében, hogy világosan bemutassák a bővítéssel érintett országokban az uniós finanszírozású politikák és az általános csatlakozási kritériumok teljesítése terén elért előrelépések közötti kapcsolatot;

9.  elismeri, hogy a csatlakozó országok gazdaságainak az összehangolás elősegítése érdekében ugyanabba az irányba kell fejlődniük, mint az uniós tagállamoknak; ösztönzi ezért a csatlakozó országokat, hogy fogalmazzanak meg megvalósítható országspecifikus célokat az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaságra irányuló EU 2020 stratégia minden egyes kiemelt célja tekintetében;

10.  felhívja a figyelmet az (1995. decemberi madridi Európai Tanács által meghatározott) madridi kritériumokra, amelyek hangsúlyozták a tagjelölt országok azon képességét, hogy hatályba léptessék az EU szabályait és eljárásait; úgy véli továbbá, hogy a szigorú feltételrendszer elve megköveteli, hogy a kritériumok elfogadása és végrehajtása terén a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok által tett előrehaladást a folyamat minden szakaszában ténylegesen, egyértelmű kritériumok alapján megvizsgálják, és az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak csak akkor szabad továbblépniük a következő szakaszba, ha minden szakaszban teljesítik valamennyi feltételt; hangsúlyozza, hogy a bővítési stratégia hitelességének és hatékonyságának javítása érdekében a tagállamoknak is teljes mértékben be kell tartaniuk a koppenhágai kritériumokat, annak elkerülése céljából, hogy a felvételt kérő országokkal szemben szigorúbb elvárásokat támasszanak, mint egyes EU-tagállamokkal szemben; fontosnak tartja a különböző szakaszok egyértelműbb meghatározását, olyan átlátható és méltányos, az általános tagsági kritériumkat a csatlakozáshoz vezető konkrét lépésekre lefordító referenciakritériumok kijelölését a teljes folyamat idejére, a szükséges követelmények teljesülésének felmérését, valamint azt, hogy ne rögzítsenek vagy ígérjenek csatlakozási dátumot a tárgyalások lezárása előtt; azt is világossá kell tenni, hogy elérésük után a referenciakritériumokat fenn kell tartani, és hogy a visszaesésnek a referenciaértékeket meghatározó felek részéről megfelelő választ kell kiváltania;

11.  hangsúlyozza, hogy a csatlakozási folyamat célja a teljes EU-tagság megszerzése;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn és fokozza tovább a csatlakozási folyamatban tett előrehaladás nyomon követését és az e célból nyújtott támogatást annak biztosítása érdekében, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat nagyfokú felkészültség jellemezze, ami nekik és az Uniónak egyaránt előnyére válik majd;

13.  úgy véli, hogy a csatlakozási folyamat hitelességének megőrzése érdekében már egy korai szakaszban fel kell mérni az EU integrációs képességét, és azt kellő mértékben tükrözni kell a Bizottság minden egyes potenciális tagjelölt államra vonatkozó „véleményében”, ismertetve az ezzel kapcsolatos főbb aggályokat és azok áthidalásának módjait is; úgy véli, hogy ezt átfogó hatásvizsgálatnak kell követnie; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a sikeres bővítési folyamathoz az EU-nak meg kell őriznie azon képességét, hogy demokratikusan és hatékonyan cselekedjen, fejlődjön és hozzon döntéseket, valamint rendelkeznie kell a gazdasági és társadalmi kohéziót elősegítő, illetve a politikai célkitűzéseinek megvalósítását lehetővé tevő pénzügyi forrásokkal;

Bővítési politikák

14.  üdvözli a jövőbeli tárgyalási keretekre vonatkozó új tárgyalási megközelítést, amely előnyben részesíti a bírói karral és az alapvető jogokkal, valamint az igazságüggyel és belüggyel kapcsolatos kérdéseket; egyetért azzal, hogy ezekkel a csatlakozási folyamat korai szakaszában kell foglalkozni, és – főszabályként – a 23. és 24. fejezetet ennek megfelelően kell megnyitni a cselekvési tervek alapján, mivel ezekhez meggyőző eredmények felmutatására van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az említett területeken elért haladásról, az uniós küldöttségek havi előcsatlakozási jelentéseit pedig – kérésre – bocsássa a Külügyi Bizottság tagjainak rendelkezésére; megállapítja azonban, hogy a szóban forgó területekre helyezett hangsúly nem hátráltathatja a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok egyéni bővítési menetrendjeiben felvázolt más területeken tett erőfeszítéseket és előrelépést;

15.  fontosnak tartja, hogy a bővítési politikán belül kellő prioritást kapjon a hatékony, független és pártatlan igazságügyi rendszer és az átlátható demokratikus politikai rendszer kiépítése, amely képes megerősíteni a jogállamiságot; ugyanakkor hangsúlyozza az szólásszabadság valamennyi – online és offline – formájának fontosságát, valamint hogy biztosítani kell a média jogi és gyakorlati szabadságát, valamint hatékonyan kell küzdeni a korrupció és a szervezett bűnözés ellen;

16.  hangsúlyozza, hogy a vízumliberalizáció jó példája az EU feltételrendszerének, amely a politikai és technikai kritériumokat kívánatos céllal és kézzelfogható előnyökkel kapcsolja össze; ezért üdvözli és támogatja a Bizottság és az érdekelt országok e területen tett erőfeszítéseit;

17.  felszólítja a Bizottságot az adminisztrációs eljárás egyszerűsítésére és az adminisztratív teher csökkentésére az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) általi finanszírozás tekintetében, annak érdekében, hogy az jobban hozzáférhető legyen a kisebb és nem centralizált civil szervezetek, szakszervezetek és egyéb kedvezményezettek számára, és fokozza részvételüket;

18.  ösztönzi a civil társadalom és a nem állami szereplők, különösen a szociális partnerek nagyobb fokú részvételét a bővítési folyamatban, a tagjelölt országok és a tagállamok részéről egyaránt; sürgeti a Bizottságot, hogy tartson fenn velük folyamatos párbeszédet; felszólítja a tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országokat, hogy valamennyi szakaszban gondoskodjanak ezek bevonásáról; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom az EU-hoz való közeledés fontos hajtóerejeként szolgálhat, és alulról felfelé irányuló nyomást fejthet ki az európai menetrend végrehajtása érdekében, fokozhatja a folyamat átláthatóságát és növelhetii a csatlakozás társadalmi támogatottságát; hangsúlyozza a megfelelő pénzügyi támogatás fontosságát, többek között a civil társadalmi eszköz révén, különösen annak érdekében, hogy növeljék kapacitásaikat a vívmányok végrehajtásának nyomon követése terén; hangsúlyozza az európai civil társadalmi szervezetek és a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban működő partnereik közötti kapcsolatok és együttműködés fontosságát;

19.  erőteljesen hangsúlyozza az adminisztratív kapacitások és humán erőforrások fokozásának szükségességét annak érdekében, hogy képesek legyenek a vívmányok átültetésére, végrehajtására és érvényesítésére; úgy véli, hogy a bővítés keretében a folyamatok nem lehetnek pusztán „technikai” jellegűek, és hangsúlyozza, hogy az átvilágítási folyamatot jobban össze kell kapcsolni a helyi valósággal; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy – adott esetben – vonja be ebbe a munkába a nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket és a fontosabb érdekelteket;

20.  a szociális párbeszédnek az EU döntéshozatalában betöltött fontos szerepét elismerve kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a szociális partnerek kapacitásaira és a szociális párbeszéd bővítési folyamatban betöltött szerepére; emellett kéri, hogy fordítsanak több figyelmet a végrehajtási mechanizmusok fejlesztésére, például a munkavállalók védelme érdekében a munkaügyi ellenőrzésekre, annak érdekében, hogy biztosítsák szociális jogaikat, az egészségvédelmi és biztonsági normákat, valamint hogy fellépjenek különösen a be nem jelentett munkavállalók kizsákmányolása ellen;

21.  kéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) nagyobb fokú szerepvállalását a bővítési folyamatban; hangsúlyozza az EGSZB szerepét a bevált gyakorlatok tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára történő átadásában, valamint abban, hogy felsorakoztassa a civil társadalmat az európai integráció mögött; támogatja az EU és a bővítéssel érintett országok civil társadalmi szervezetei közötti párbeszéd további erősítését, és bátorítja az EGSZB, a Bizottság és az Európai Parlament közötti fokozottabb együttműködést;

22.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható gazdasági fellendülés elérése nagy kihívást jelent a bővítéssel érintett legtöbb ország számára, és hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban elő kell mozdítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést; kéri a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásának megerősítését, mivel valamennyi bővítéssel érintett országban kritikus fontosságú szerepet játszanak a társadalmi-gazdasági fejlődésben, és sürgeti a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az olyan kiemelt reformokhoz, amelyek kedvező szabályozási környezetet teremtenek az innovatív és nagy potenciállal rendelkező kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy ezzel egyidejűleg folyamatosan figyelni kell a növekvő informális szektor, a magas fokú munkanélküliség és a társadalomban a leginkább kiszolgáltatott emberek integrációjának kérdéseire;

23.  határozott meggyőződése, hogy elő kell mozdítani a tolerancia és a kölcsönös tisztelet légkörét, a jószomszédi viszonyokat, a regionális és határokon átnyúló együttműködést a stabilitás előfeltételeiként, illetve a tényleges és tartós megbékélés elősegítésének eszközeiként; úgy véli, hogy a háborús bűnösök bíróság elé állítását, a többetnikumú, multikulturális és többvallású közösségek békés egymás mellett élését, a kisebbségek védelmét, az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését és visszailleszkedését továbbra is a csatlakozási folyamat alapvető elemeinek kell tekinteni azokban a térségekben, ahol a múltban konfliktusok alakultak ki; e tekintetben arra ösztönzi a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat, hogy – ha még nem tették meg – ratifikálják a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt; javasolja ezért, hogy támogassák egymás történelmének, nyelvének és kulturális örökségének oktatását és tanulását a csatlakozási folyamat alatt és után, ami elősegíti a kölcsönös megértést és hozzájárul a történelmi megbékéléshez;

24.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek és a megkülönböztetésmentességnek továbbra is prioritást kell élveznie a bővítési politikában; hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség mint alapvető jog az EU alapértéke és kulcsfontosságú elve a külső fellépéseiben, valamint nagy potenciállal bír az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában azzal, hogy hozzájárul a növekedéshez és a teljes foglalkoztatáshoz; bátorítja a nők csatlakozási folyamatban való részvételét, és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák általános érvényesítésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció valamennyi formája tilos, és hogy ennek az értékelésnek ki kell terjednie a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség jogaira, valamint a politikai, társadalmi és gazdasági élet területén kisebbséget képezők integrációjára is;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a bővítéssel érintett országokat a társadalmi integrációra irányuló kezdeményezéseibe, mint például a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretében, hogy e célból jobban mobilizálja az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA), valamint a stabilizációs és társulási folyamaton (SAP) keresztül sürgesse a bővítéssel érintett országokat e célok elérésére; felszólítja a bővítésben érdekelt országokat, hogy tevőlegesen vegyenek részt a roma integráció évtizedében, garantálják a romák alapvető jogait, javítsák társadalmi és gazdasági helyzetüket, valamint biztosítsák hozzáférésüket a lakhatáshoz;

26.  úgy véli, hogy minden csatlakozó országnak – mielőtt csatlakozna az Unióhoz – rendeznie kell fő kétoldalú problémáit és a szomszédos országokkal fennálló jelentősebb vitáit, különösen a területi kérdésekkel kapcsolatosakat; határozottan javasolja, hogy a jószomszédi viszony konstruktív szellemében a csatlakozási folyamat minél korábbi szakaszában oldják meg ezeket a problémákat, lehetőleg még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt, hogy a tárgyalásokat ne hátráltassák ilyen kérdések; e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja, hogy figyelembe kell venni az EU általános érdekeit és értékeit, valamint a vívmányoknak való teljes körű megfelelés és az EU alapját képező elvek tiszteletben tartásának kötelezettségét;

27.  felhívja az EU-t, hogy támogassa a függőben lévő viták csatlakozás előtti rendezésére irányuló erőfeszítéseket, a határvitákat is ideértve; a nemzetközi jop, az ENSZ Alapokmánya, a vonatkozó ENSZ-határozatok, valamint a Helsinki Záróokmány rendelkezéseivel összhangban szorgalmazza, hogy minden olyan vita részes felei, amelynek folytatása várhatóan akadályozza a vívmányok végrehajtását vagy veszélyezteti a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, vállaljanak konstruktív szerepet az ügy békés rendezésében, és szükség esetén, amennyiben nem képesek kétoldalú megállapodásra jutni, utalják a kérdést a Nemzetközi Bíróság elé, vagy vessék alá magukat egy általuk választott, kötelező erejű döntőbírósági mechanizmusnak; megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy az uniós Szerződésekkel összhangban kezdjék el egy döntőbírósági mechanizmus kidolgozását, amelynek célja a bővítéssel érintett országok és a tagállamok közötti viták rendezése;

28.  üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint például a Törökországra vonatkozó pozitív menetrend, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatott magas szintű csatlakozási párbeszéd és a Koszovóval a jogállamiságról folytatott strukturált párbeszéd(4); üdvözli azt a célt, hogy a reformfolyamatnak friss lendületet kölcsönözzenek, azonban hangsúlyozza, hogy e kezdeményezések semmiképpen sem helyettesíthetik a hivatalos tárgyalási eljárásokat, hanem teljes mértékben összhangban kell lenniük a tárgyalási kerettel;

29.  hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országoknak előre kell lépniük a demokrácia, az emberi jogok, valamint a megbékélési folyamatok terén, továbbá hogy ezeknek a kérdésköröknek a bővítési folyamat során mindig prioritást kell élvezniük, és tükröződniük kell a pénzügyi eszközökben is; ezzel kapcsolatban emlékeztet annak jelentőségére, hogy a pénzügyi segítségnyújtásnak tekintettel kell lennie a kulturális örökséget képező helyszínek helyreállításának szükségességére a konfliktus sújtotta területeken, szem előtt tartva, hogy ez fontos szerepet játszik a különböző etnikai és vallási csoportok közötti bizalomépítésben és befogadásban;

30.  hangsúlyozza, hogy az uniós bővítési politika a modernizáció, a demokratizálódás és a stabilizáció eszköze, egyúttal pedig az EU megerősítését szolgálja mind belülről, mind pedig globális szereplőként; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós tagságra irányuló új kérelmek megfontolásakor, illetve amikor a csatlakozási tárgyalások elindítását, vagy – a körülmények alapvető változásai esetén – azok lezárását ajánlja, mindig végezzen átfogó hatásvizsgálatot;

31.  támogatja a Bizottság arra irányuló elkötelezettségét, hogy az érdemekre alapozva, a referenciakritériumok nagyobb fokú alkalmazásával és az átláthatóság növelésével javítson a csatlakozási folyamat minőségén; úgy véli, hogy mindez igazságosabbá és objektíven mérhetőbbé teszi majd a folyamatot, ami tovább erősíti annak hitelességét; ezzel összefüggésben azt ajánlja, hogy az elért haladásról szóló jelentések egyértelműbb értékeléseket fogalmazzanak meg; hangsúlyozza, hogy a referenciakritériumoknak nem szabad további feltételeket szabniuk a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára, hanem a tagság általános kritériumait és az EU előcsatlakozási támogatásának célkitűzéseit kell a csatlakozás felé vezető konkrét lépésekké és eredményekké alakítaniuk, teljes mértékben tiszteletben tartva a tárgyalási keretet;

32.  hangsúlyozza a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem kiemelkedő fontosságát a csatlakozási folyamat sikere szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el új megközelítést e kérdéssel kapcsolatban azáltal, hogy felhívja a csatlakozni kívánó országok hatóságainak figyelmét a rendszerszintű korrupció egyes eseteire; felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson szoros együttműködést a Korrupció Elleni Államok Csoportjával (GRECO) és az érintett országok korrupcióellenes testületeivel; hangsúlyozza, hogy egy ilyen új megközelítés rendkívül előnyös lenne az Unióról a csatlakozni kívánó országok polgárai körében kialakult kép szempontjából, és potenciálisan elősegítené a korrupció elleni küzdelmet;

33.  sürgeti a Bizottságnál annak megszervezését, hogy az egyes kedvezményezettek számára nyújtott támogatás teljes összege reálértéken ne csökkenjen; megjegyzi, hogy ezt a számítást a következők figyelembevételével kell elvégezni: az összes programozott IPA-támogatásnak az egyes országok GDP-jéhez viszonyított aránya relatív értelemben nem csökkenhet még akkor sem, ha a 2007–2013-as időszakban az egyes kedvezményezett országokra vonatkozóan a nevező (azaz a GDP) reálértéken halmozott növekedést mutat, b) Horvátország csatlakozásával, ami megváltoztathatja a rendelkezésre álló pénzösszeg viszonylagos megoszlását, a jövőbeli eszközből finanszírozott támogatáshoz hozzájutó országok száma valószínűleg csökken, c) az új eszközre vonatkozóan javasolt módosítások révén, melyek célja az országok között a tagjelöltségi státusz alapján történő megkülönböztetés megszüntetése, több ország fér majd hozzá a társadalmi-gazdasági fejlődésre összpontosító szakpolitikai területek céljára elkülönített pénzösszeghez, amely eddig a tagjelölt státusszal nem rendelkező országok számára nem volt hozzáférhető; ezzel kapcsolatosan azt ajánlja, hogy a korlátozott uniós források miatt egyetlen kedvezményezett számára se legyen eleve kizárt a finanszírozáshoz való elégséges és méltányos hozzáférés, különösen az intézményfejlesztési politika területén;

34.  emlékeztet arra, hogy az uniós bővítést összehangolt, hatékonyabb és átláthatóbb kommunikációs politikának kell kísérnie, valamennyi uniós intézmény, a tagállami kormányok és parlamentek, valamint a civil társadalom képviselőinek bevonásával, azzal a céllal, hogy nyitott és őszinte vitát kezdeményezzenek a bővítés következményeiről mind az uniós tagállamok, mind pedig a tagjelölt országok közvéleményében; hangsúlyozza, hogy hasonló kommunikációs politikát kell alkalmazni a tagjelölt országokban is, együttműködve valamennyi szereplővel;

35.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy az uniós polgárok körében ösztönözzék a további bővítést, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok polgárai pedig elkötelezetten törekedjenek a reformok folytatására, elengedhetetlen, hogy világos és átfogó tájékoztatást nyújtsanak a bővítés politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális előnyeiről; létfontosságúnak tartja különösen annak kifejtését a nyilvánosság számára, hogy a bővítés új befektetési és kiviteli lehetőségeket eredményezett, és hogy az miként járulhat hozzá az EU célkitűzéseinek eléréséhez a konliusok megelőzése, a konfiktusok békés rendezése, a gazdasági válság leküzdése, a munkahelyteremtés, a munkaerő szabad áramlásának elősegítése, a környezetvédelem, valamint a biztonság és védelem erősítése terén, egyúttal felgyorsítva a reformprogramot, elősegítve a pénzügyi erőforrásokhoz való hozzáférést és ezt követően javítva az életkörülményeket a csatlakozó országokban, minden európai polgár előnyére, valamint csökkentve a társadalmi és gazdasági egyensúlytalanságokat; hangsúlyozza, hogy a társadalom valamennyi szegmensét célba kell venni, előmozdítva többek között egy olyan speciális tantárgy bevezetését a középiskolákban vagy azokkal azonos szintű oktatási intézményekben, amelynek tananyaga az Európai Unió háttere, célkitűzései, működése, valamint bővítési folyamata lenne; hangsúlyozza továbbá, hogy szintén fontos megszólítani a meghatározó véleményformálókat, így például az újságírókat, a civil társadalom képviselőit, a társadalmi-gazdasági szereplőket és a szakszervezeteket; úgy véli, hogy bátorítani és támogatni kell a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok hasonló erőfeszítéseit;

Kilátások és az EU stratégiai érdekei

36.  szilárd meggyőződése, hogy az EU a bővítési politika révén komoly stratégiai előnyökre tehet szert; hangsúlyozza, hogy az uniós tagság stabilitást nyújt a gyorsan változó nemzetközi környezetben, és „az Európai Unióhoz való tartozás” továbbra is a társadalmi fejlődés és a jólét perspektíváját kínálja; úgy véli, hogy a bővítés az EU hosszú távú stratégiai érdeke, amely nem feltétlenül mérhető rövid távú eredménykimutatásokban; fontosnak tartja, hogy kellően figyelembe vegyék annak az alapvető és tartós értékét az EU puha, de elengedhetetlen hatalmának képviselőjeként;

37.  továbbra is teljes mértékben elkötelezett a bővítési kilátások mellett, és felhívja a tagállamokat, hogy őrizzék meg a bővítési folyamat lendületét; hangsúlyozza meggyőződését, miszerint az EU a Lisszaboni Szerződéssel egyszerre képes megvalósítani bővítési menetrendjét és fenntartani a mélyebb integráció lendületét;

38.  emlékeztet arra, hogy a folyamat nem zárul le a vívmányok egyszerű átültetésével, és hangsúlyozza mind a vívmányok, mind pedig a koppenhágai kritériumok hatékony végrehajtásának és hosszú távú tiszteletben tartásának fontosságát; úgy véli, hogy a csatlakozási feltételek hitelességének megőrzéséhez az uniós tagállamok esetében is meg kell vizsgálni, hogy továbbra is megfelelnek-e az EU alapvető értékeinek, valamint teljesítik-e a demokratikus intézmények működésével és a jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; felhívja a Bizottságot, hogy az EUSZ 7. cikkének és az EUMSZ 258. cikkének rendelkezéseire építve dolgozzon ki részletes javaslatot egy ellenőrző mechanizmusra vonatkozóan;

39.  emlékeztet arra, hogy az Unió és a régió gazdasági fejlődése szempontjából – különösen a mai, megszorításokkal teli költésvetési környezetben – hasznos stratégiai eszköz lenne egy olyan racionalizált és előremutató bővítési politika, amely költségvetési szinergiákat és fokozott együttműködést alakítana ki az Unió, a tagállamok és a nemzetközi pénzintézetek által hozott számos intézkedés és az általuk biztosított különböző támogatások között, valamint a már létező eszközökkel, nevezetesen az Előcsatlakozási Támogatási Eszközzel, elkerülve ezzel az esetleges átfedéseket, valamint a finanszírozás megkettőzését vagy elmaradását;

40.  megjegyzi, hogy a globális pénzügyi válság és az euróövezet nehézségei felhívták a figyelmet a nemzetgazdaságok kölcsönös függőségére, az EU-ban és azon kívül egyaránt; ezért hangsúlyozza a gazdasági és pénzügyi stabilitás további megszilárdításának és a növekedés elősegítésének fontosságát, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban is; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között megfelelő célzottabb előcsatlakozási pénzügyi támogatást kell nyújtani a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára; tudomásul veszi az új IPA-ra irányuló bizottsági javaslatot, ideértve a 2014–2020-as pénzügyi tervre vonatkozóan javasolt emelés; hangsúlyozza e tekintetben az eljárások egyszerűsítésének és felgyorsításának, valamint a kedvezményezett országok adminisztratív kapacitása megerősítésének szükségességét, annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós programokban vállalt nagyarányú részvételt, és növeljék a felvevőképességet; rámutat arra, hogy az Európai Parlament IPA-ról szóló átfogó álláspontját az erre a kérdésre alkalmazandó rendes jogalkotási eljárás során nyújtják majd be; rámutat a nemzeti költségvetési stabilitás jelentőségére, valamint arra, hogy az Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet a gazdaságirányításra; javasolja, hogy a csatlakozási folyamat révén megfelelően gondoskodni lehet az államháztartás rendezettségéről;

41.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia céljai olyan egyetemes elvek köré épültek, amelyek a gazdasági jólét komoly ösztönzői; ajánlja tehát, hogy a kiemelt kezdeményezések terén történt előrelépések kerüljenek be az előcsatlakozási párbeszédekbe, és kiegészítő támogatással ösztönözzék azokat, úgy véli, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású növekedési modell különleges figyelmet érdemel, és a bővítési folyamat során aktívan törekedni kell annak megvalósítására;

42.  szorgalmazza az adományozók közötti folyamatos párbeszédet, és szükség esetén a segélyek koordinálására és kezelésére irányuló fenntartható rendszerek alkalmazását; ezzel kapcsolatban felszólít a koordinálásra irányuló rendszereket megkövetelő innovatív pénzügyi eszközök alkalmazásának alaposabb vizsgálatára, például a nyugat-balkáni beruházási keret esetében, amely kiegészíti az IPA igazgatási struktúráit, és amelynek célja, hogy a támogatásokat a kiemelt területek felé vonzza, gyűjtse és irányítsa; hangsúlyozza az egyszerre több – akár uniós, tagállami, vagy a nemzetközi pénzintézetekből származó – forrást alkalmazó finanszírozási projektek pénzügyi és politikai fellendítő hatását, amely ezenkívül biztosítja a pénzügyi irányítás bevált gyakorlatainak való szigorú megfelelést és a főbb érintettek közötti együttműködést;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Törökország kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 317. E, 2006.12.23., 480. o.
(2) HL C 294. E, 2009.12.3., 60. o.
(3) HL C 285. E, 2010.10.21., 47. o.
(4) Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244/1999 ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.


A gázai helyzet
PDF 204kWORD 23k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a gázai helyzetről (2012/2883(RSP))
P7_TA(2012)0454RC-B7-0522/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2012. november 19-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun 2012. november 18-i és 19-i sajtónyilatkozataira,

–  tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i, 2011. július 18-i és május 23-i, valamint 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek a Gáza és Izrael közötti erőszak legújabb fellángolásáról szóló 2012. november 12-i, valamint az erőszak Izraelben és Gázában tapasztalható további fokozódásáról szóló 2012. november 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2012. november 21-i tűzszüneti megállapodásra,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló 1995. szeptember 18-i átmeneti megállapodásra,

–  tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az erőszak közelmúltbeli fellángolása mindkét érintett fél civil lakossága körében haláleseteket és elfogadhatatlan szenvedést eredményezett;

B.  mivel Mohamed Kamel Amr egyiptomi és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a 2012. november 21-i kairói sajtókonferencián tűzszünetet jelentett be; mivel a tűzszüneti megállapodás szerint „Izrael felhagy minden szárazföldi, vízi és légi ellenséges cselekménnyel a Gázai-övezetben, beleértve a behatolásokat és az egyes személyek ellen irányuló cselekményeket is, a palesztin frakciók pedig felhagynak a Gázai-övezetből Izrael ellen irányuló minden ellenséges cselekménnyel, beleértve a rakétatámadásokat és a határ menti támadásokat is”;

C.  mivel a Parlament már többször is kifejtette, hogy a kétállami megoldást támogatja, amely szerint Izrael Állam és egy független, demokratikus és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, és szorgalmazta a felek közötti közvetlen béketárgyalások újraindításához szükséges feltételek megteremtését;

D.  mivel a Gázai övezet blokádja és az ott kialakult humanitárius válság tovább folytatódik a nemzetközi közösség arra irányuló ismételt felhívásai ellenére, hogy nyissák meg a határátkelőket annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek, a kereskedelmi áruk és a személyek ki- és bejuthassanak Gázába, amint azt a Tanács 2012. május 14-i következtetései is ismételten hangsúlyozták;

E.  mivel az Európai Parlament több ízben határozott elkötelezettségének adott hangot Izrael Állam biztonsága iránt; mivel a Tanács 2012. május 14-i következtetései ismételten hangsúlyozták az EU és tagállamainak Izrael biztonsága iránti elkötelezettségét, a lehető leghatározottabban elítélték a polgári lakosság elleni szándékos erőszakos cselekményeket, beleértve a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat, és sürgették a Gázába történő fegyvercsempészet hatékony megelőzését;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a Gázában és Izraelben fennálló helyzettel kapcsolatban, és rendkívül sajnálatosnak tartja a civil lakosság – többek között nők és gyermekek – körében előforduló haláleseteket; üdvözli a Kairóban bejelentett tűzszünetet, és felhív annak teljes körű végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a támadásoknak azonnal véget kell vetni, mivel semmivel sem indokolható szenvedést okoznak az ártatlan polgárok körében, valamint felszólít az ellenségeskedés sürgős megfékezésére és beszüntetésére; dícséri azokat a közvetítői erőfeszítéseket, amelyeket Egyiptom és más szereplők tesznek a tűzszünet tartós megvalósítása érdekében, és üdvözli az ENSZ-főtitkár gázai misszióját;

2.  határozottan elítéli a Gázai övezetből Izrael ellen intézett rakétatámadásokat, melyeket a Hamásznak és a Gázában tevékenykedő más fegyveres csoportoknak haladéktalanul be kell szüntetniük; hangsúlyozza, hogy Izraelnek jogában áll megvédeni lakosságát az ilyen típusú támadásoktól, ugyanakkor rámutat, hogy eközben Izraelnek mindenkor arányosan és a civil lakosság védelmét biztosítva kell eljárnia; hangsúlyozza, hogy az összes félnek maradéktalanul tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot, és hogy az ártatlan polgárok szándékos célbavétele semmivel sem indokolható;

3.  elítéli a 2012. november 21-én egy civileket szállító autóbusz ellen elkövetett tel-avivi terrortámadást;

4.  újólag megerősíti, hogy határozottan támogatja a kétállami megoldást, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint Izrael Állam és egy független, demokratikus és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett;

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke csak békés és erőszakmentes eszközökkel valósítható meg; ismételten sürgeti a felek közötti közvetlen béketárgyalások újraindításához szükséges feltételek megteremtését;

6.  ezzel összefüggésben támogatja az ENSZ-ben tagsággal nem rendelkező megfigyelői státuszra irányuló palesztin kérelmet, és úgy véli, hogy ez fontos lépés a palesztin követelések láthatóbbá, erőteljesebbé és eredményesebbé tétele felé; ezzel összefüggésben felhívja az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy jussanak megállapodásra e tekintetben;

7.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy játsszanak aktívabb politikai szerepet az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke elérésére tett erőfeszítések során; támogatja a főképviselő arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kidolgozza a békefolyamat újraindításának hiteles perspektíváját;

8.  ismételten felszólít a Gázai övezet blokádjának feloldására, amit – Izrael legitim biztonsági igényeit elismerve – ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy hatékony ellenőrző mechanizmus jöjjön létre a Gázába irányuló fegyvercsempészet megelőzése érdekében; felszólít továbbá arra, hogy tegyenek lépéseket Gáza újjáépítésének és gazdasági fellendülésének lehetővé tétele érdekében;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, az ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjai kormányainak és parlamentjeinek, a közel-keleti kvartett megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.


A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása
PDF 479kWORD 62k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján) (12562/2011 – 2012/2138(INI))
P7_TA(2012)0455A7-0357/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre, és különösen annak a közös európai biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) szóló részére (12562/2011),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a Tanács számára készített, a KBVP-ről szóló 2012. július 23-i jelentésre,

–  tekintettel a Tanács KBVP-ről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács KBVP-ről szóló, 2011. december 1-jei következtetéseire,

–  tekintettel az EU védelmi minisztereinek 2010 szeptemberében tartott nem hivatalos találkozóján elindított, a katonai képességekkel kapcsolatos genti kezdeményezésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 24. és 36. cikkére,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (43) bekezdésére,(1)

–  tekintettel az EUSZ V. címére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel a Tanács által 2003. december 9-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló EU-stratégiára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, melyet az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén hagyott jóvá,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2010. március 10-i állásfoglalására,(2)

–  tekintettel a polgári-katonai együttműködésről és a polgári-katonai képességek fejlesztéséről szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására,(3)

–  tekintettel „A közös biztonság- és védelempolitika alakulása a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után” című, 2011. május 11-i állásfoglalására,(4)

–  tekintettel a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására,(5)

–  tekintettel a Tanács mali helyzetről szóló, 2012. október 15-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0357/2012),

A.  mivel a geostratégiai környezet, amelyben a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a KBVP megvalósul, jelentős átalakuláson megy keresztül, elsősorban olyan tényezők következtében, mint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában végbemenő, nagy horderejű változások (beleértve a forradalmakat, konfliktusokat és/vagy a rendszer megváltozását Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban és Szíriában), regionális vagy akár globális ambíciókat tápláló új szereplők megjelenése a nemzetközi színtéren, valamint az Egyesült Államok védelempolitikai prioritásainak áthelyeződése az ázsiai-csendes-óceáni térségre;

B.  mivel ezzel egy időben a globális biztonságot egyre több fenyegetés és kihívás éri a tömegpusztító fegyverek (köztük a nukleáris fegyverek) elterjedését veszélyes módon ösztönző programokban részt vevő államok és nem állami szereplők (így például terrorszervezetek) magatartásához, az Unió szomszédságában zajló, komoly regionális kihatással járó helyi válságok (például a jelenlegi szíriai konfliktus) kiterjedéséhez, az arab országokban (például Líbia és a Sínai-félsziget) zajló átmeneti folyamatok kiszámíthatatlanságához és biztonsági dimenziójához, a NATO katonai erőinek tervezett kivonásával összefüggésben a pakisztáni–afganisztáni térség helyzetének alakulásához, valamint egyes afrikai régiókban, így a Száhil övben, Afrika szarván és Nigériában a terrorista fenyegetések megerősödéséhez köthető bizonytalanságok miatt;

C.  mivel az éghajlatváltozást a globális biztonság, a béke és a stabilitás szempontjából széles körben fontos ösztönző erőként és a veszélyeket megsokszorozó tényezőként tartják számon;

D.  mivel az Európai Uniónak egységes hangon – ezáltal a következetességet biztosítva –, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében kell válaszolnia e fenyegetésekre és kihívásokra, és fel kell használnia az összes eszközt, amely rendelkezésére áll ahhoz, hogy a polgárai számára megteremtse a békét és a biztonságot;

E.  mivel a KBVP, amely szerves részét képezi a céljait tekintve az EUSZ 21. cikkében meghatározott KKBP-nek, polgári és katonai eszközökre támaszkodó műveleti képességekkel ruházza fel az Uniót;

F.  mivel a KBVP-nek az egyes országokkal vagy régiókkal szemben alkalmazott átfogó uniós megközelítés keretébe illeszkedő missziók és műveletek révén, így többek között a nemzetközi és regionális szervezeteken – elsősorban az ENSZ-en – belül, illetve az ilyen szervezetekkel az ENSZ Alapokmányának tiszteletben tartása mellett folytatott többoldalú együttműködésen keresztül meg kell szilárdítania a világ békéjéhez és stabilitásához nyújtott hozzájárulását;

G.  mivel a leszerelés és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása a KBVP szerves részét képezi, amelyet az EU harmadik országokkal és nemzetközi intézményekkel folytatott politikai párbeszéde során meg kell erősíteni, emellett az EU tagállamai által nemzetközi megállapodásokban és egyezményekben vállalt kötelezettség; mivel e kötelezettség tökéletesen összeegyeztethető a polgári és katonai kapacitásoknak a KBVP keretében történő megerősítésével;

H.  mivel a Lisszaboni Szerződés a KBVP megerősítését megkövetelő jelentős újításokat vezetett be, és mivel ezeket még távolról sem sikerült teljes mértékben kihasználni;

I.  mivel az Európai Unió 2003 óta az európai biztonság- és védelempolitika és később a KBVP keretében 19 polgári missziót és 7 katonai műveletet indított el, és mivel 11 polgári misszió és 3 katonai művelet jelenleg is folyamatban van;

A KBVP stratégiai kerete
Új stratégiai keret

1.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak globális politikai szereplőként kell fellépnie a nemzetközi színtéren, hogy előmozdítsa a békét és a világ biztonságát, megóvja saját érdekeit a világban és biztosítsa polgárai biztonságát; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy felelősséget vállaljon akkor, amikor – különösen saját szomszédságában – nemzetközi fenyegetésekkel, válságokkal és konfliktusokkal néz szembe; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak következetes politikákra van szüksége, valamint gyorsabban és hatékonyabban kell megvalósítania az említett felelősségvállalást;

2.  nyomatékosítja ezzel összefüggésben, hogy az EU-nak meg kell erősítenie stratégiai autonómiáját, és ennek érdekében olyan erős és hatékony kül-, biztonság- és védelempolitikát kell folytatnia, amely szükség esetén lehetővé teszi számára az önálló cselekvést; hangsúlyozza, hogy ez a stratégiai autonómia meggyőző polgári és katonai képességek nélkül illúzió marad; emlékeztet arra, hogy ezt a stratégiai autonómiát a meglévő szövetségek, nevezetesen a NATO tiszteletben tartása és az erős transzatlanti kötelékek fenntartása mellett kell megteremteni, ahogyan azt az EUSZ 42. cikke is hangsúlyozza, miközben megfelelően érvényesíteni kell és meg kell erősíteni a valódi multilateralizmust, ami az uniós nemzetközi válságkezelési műveletek irányadó elve;

3.  aggályát fejezi ki amiatt, hogy a globális és európai gazdasági és pénzügyi válság keretében a védelmi költségvetések trendszerű csökkenése, valamint az uniós válságkezelési eszközök és képességek, különösen a katonai eszközök viszonylagos és fokozatos marginalizálódása folytán az Uniót stratégiai jelentőségének hanyatlása fenyegeti; nyugtázza továbbá a tagállamok e tekintetben mutatott elkötelezettsége hiányának negatív hatását;

4.  úgy véli, hogy az Unió fontos szerepet tölt be a tagállamok és a polgárok biztonságának megteremtőjeként; meggyőződése, hogy az Uniónak arra kell törekednie, hogy megerősítse saját és szomszédsága biztonságát, és annak garantálását ne bízza más szereplőkre; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy világszerte eredményesen hozzájáruljon a békefenntartó műveletekhez;

5.  megállapítja, hogy a 2003-ban kidolgozott és 2008-ban felülvizsgált európai biztonsági stratégia – elemzéseinek és állításainak máig tartó érvényessége ellenére – egyre kevésbé tud lépést tartani az eseményekkel, és a mai kor megértéséhez már nem elegendő;

6.  ezért újra felhívja az Európai Tanácsot, hogy bízza meg az alelnököt/főképviselőt egy, az EU biztonságáról és védelméről szóló fehér könyv kidolgozásával, amely az uniós tagállamok biztonsági képességeinek, az uniós intézmények biztonság- és védelempolitika terén való hatékony fellépésre való alkalmasságának, valamint az uniós partnerségeknek, és különösen az Unió szomszédságával és a NATO-val kialakított partnerségek fényében vizsgálná meg az Unió változó fenyegetések közepette felmerülő stratégiai érdekeit, és amely számot vet a fenyegetések megváltozásával, valamint figyelembe veszi a szövetségeseinkkel, partnereinkkel és a feltörekvő országokkal fenntartott kapcsolataink alakulását;

7.  hangsúlyozza egy ilyen stratégiai keret jelentőségét, hiszen az iránymutatásként szolgál az EU külső fellépései tekintetében, és egyértelmű biztonságpolitikai prioritásokat fogalmaz meg;

8.  megállapítja, hogy a fehér könyvnek egyaránt alapoznia kell a 2003-as és 2008-as európai biztonsági stratégia által bevezetett elképzelésekre, valamint az elmúlt években felmerülő új biztonsági koncepciókra, úgymint a „védelmi felelősség”, a humánbiztonság és a hatékony multilateralizmus;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) keretein belül és a NATO együttműködésével el kell végezni az uniós államok katonai erősségeinek és hiányosságainak technikai felülvizsgálatát; úgy véli, hogy a fehér könyv az EU jövőbeni stratégiai megközelítésének alapjául szolgál majd, és iránymutatást ad a KBVP keretében kifejlesztendő és elérendő polgári és katonai képességek közép- és hosszú távú stratégiai tervezéséhez;

10.  üdvözli a KBVP-ről szóló 2012. július 23-i tanácsi következtetéseket, valamint az Európai Tanács jövő évre tervezett, védelemmel foglalkozó ülésének bejelentését; ösztönzi a tagállamokat és az Európai Tanács elnökét, hogy a tanácsi ülés előkészítésébe vonják be a Parlamentet;

11.  üdvözli az alelnök/főképviselő közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló jelentését, amely részben a biztonság és a védelem kérdéseit tárgyalja; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a KBVP jövőjét tekintve nagyratörőbb elképzelésekre van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy az alelnök/főképviselő támogatásával a legteljesebb mértékben használják ki a Lisszaboni Szerződés által biztosított ezen eszközt ebben a helyzetben, amikor még Európa kapuinál is számos válság zajlik, és az amerikai szerepvállalás súlypontjainak áthelyeződése egyre nyilvánvalóbb;

12.  üdvözli, hogy a weimari kezdeményezés – amelyet Spanyolország és Olaszország is támogatott – hozzájárult a KBVP menetrendjének felélesztéséhez, és előmozdította a három fő területen – intézmények, műveletek, képességek – folyó munkát; felkéri ezeket az országokat, hogy tegyenek eleget a KBVP-vel kapcsolatos nagyratörő elképzelések fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalásuknak, és intézkedéseiket olyan követendő példának tekinti, amelyhez az összes tagállamnak csatlakoznia kell;

A KBVP az átfogó megközelítés középpontjában

13.  üdvözli a KBVP-ről szóló 2012. július 23-i tanácsi következtetéseket, valamint a Bizottság és az alelnök/főképviselő átfogó megközelítésről szóló közös közleményének előterjesztésére vonatkozó bejelentést; mind a Bizottságot, mind pedig az alelnököt/főképviselőt emlékezteti arra, hogy e feladat során működjenek együtt a Parlamenttel;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU egyéb szervezetekhez viszonyított ereje abban áll, hogy polgári és katonai válságkezelési küldetései és műveletei támogatására egyedülálló módon egyetlen politikai hatóság – az alelnök/főképviselő – irányítása mellett képes mozgósítani a politikai, gazdasági, fejlesztési és humanitárius eszközök teljes skáláját, és hogy ezen átfogó megközelítésnek köszönhetően egyedülálló és nagyra értékelt rugalmassággal és hatékonysággal tud fellépni;

15.  úgy véli azonban, hogy az átfogó megközelítés végrehajtásának garantálnia kell, hogy az Unió a megfelelő polgári és/vagy katonai eszközök alkalmazásával ad választ a konkrét kockázatokra; hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítésnek a KBVP-re legalább annyira támaszkodnia kell, mint a külső fellépések egyéb eszközeire;

16.  hangsúlyozza, hogy e műveletek révén a KBVP az EU elsődleges válságkezelési eszköze, amely politikai hitellel ruházza fel az Unió fellépéseit és láthatóvá teszi azokat, ugyanakkor lehetővé teszi a politikai ellenőrzést;

A Lisszaboni Szerződés végrehajtása

17.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés jelentős újításokat vezetett be a KBVP tekintetében, amelyek végrehajtása még várat magára; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy az alelnök/főképviselő figyelmen kívül hagyott olyan korábbi parlamenti állásfoglalásokat, amelyek a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új eszközök végrehajtása terén lendületesebb és következetesebb előrehaladást szorgalmaztak:

   a Tanács az uniós értékek védelme és érdekek képviselete céljából a tagállamok egy csoportját valamely misszióval bízhatja meg;
   állandó strukturált együttműködést lehet létrehozni azon tagállamok között, amelyek magasabb kritériumoknak felelnek meg a katonai képességek terén, és ezzel összefüggésben szigorúbb kötelezettségvállalásokat tettek a legnagyobb igényeket támasztó missziók tekintetében,
   a szerződés tartalmaz egy kölcsönös védelmi záradékot, valamint egy szolidaritási záradékot;
   az EVÜ jelentős feladatokat kap a tagállamok katonai képességeinek fejlesztése terén, ezen belül a védelmi szektor ipari és technológiai alapjainak erősítése, egy új európai fegyverzet- és képességpolitika meghatározása és az állandó strukturált együttműködés végrehajtása területén;
   egy induló alapot kell létrehozni azon missziók előkészítő tevékenységei számára, amelyek nem tartoznak az uniós költségvetés alá;

18.  felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy adja meg a kellő lendületet a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek kibontakoztatásának, annak érdekében, hogy az EU az átfogó megközelítés keretein belül cselekvési lehetőségei teljes skálájával élni tudjon a nemzetközi színtéren, akár a „puha hatalom” alkalmazásával, akár – szükség esetén – erőteljesebb fellépések révén, azonban minden esetben az ENSZ Alapokmányával összhangban;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt az alelnökkel/főképviselővel és a Tanáccsal a Lisszaboni Szerződés KBVP-t érintő rendelkezéseinek saját nemzeti védelmi stratégiájukban történő elfogadása érdekében;

20.  üdvözli, hogy az EUSZ 43. cikke értelmében a petersbergi missziókhoz képest bővült a KBVP keretében végrehajtható missziók köre; megjegyzi azonban, hogy az EKSZ létrehozása óta meghozott döntések nem tükrözik ezt az ambíciót;

A polgári és katonai műveletek

21.  hangsúlyozza, hogy a KBVP eddig a válságkezeléshez, a békefenntartáshoz és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez járult hozzá; kiemeli, hogy a KBVP-nek ezentúl mindenféle válság esetén képesnek kell lennie a beavatkozásra – beleértve az EU szomszédságában felmerülő heves konfliktusokat –, és kellő ambícióval kell rendelkeznie ahhoz, hogy valódi hatást tudjon elérni az adott helyszínen;

22.  megjegyzi, hogy jelenleg 14 művelet van folyamatban, ebből 11 polgári és 3 katonai; üdvözli, hogy 2012 nyarán három új polgári művelet indult – Afrika szarván (EUCAP Nestor), Nigerben (EUCAP Sahel Niger) és Dél-Szudánban (EUAVSEC–Dél-Szudán) –, valamint üdvözli a líbiai határellenőrzés támogatását célzó polgári művelet és egy mali képzési misszió tervezését; úgy véli, hogy e műveletek az első jelei annak, hogy a KBVP menetrendje új lendületet kap; hangsúlyozza, hogy tökéletesíteni kell a küldetések és műveletek tanulságainak levonására szolgáló keretet;

23.  sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy az EU nem használja ki teljes mértékben a KBVP katonai eszközeit, dacára annak, hogy több olyan válsághelyzet alakult ki – nevezetesen Líbiában és Maliban –, amely igazolhatta volna a KBVP beavatkozását; nyomatékosítja, hogy mérlegelni kell a biztonsági ágazat reformja terén az arab tavasz országai, különösen az észak-afrikai és a Száhil övben található országok részére történő segítségnyújtást is; ezzel összefüggésben ösztönzi az esetleges katonai műveletek folyamatban lévő tervezésének elmélyítését, és egyúttal felszólít a folyamatban lévő missziók újraértékelésére;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy kijelentéseiket tettekkel támasszák alá, és a meglévő eszközöket, jegyzőkönyveket és megállapodásokat alkalmazva – például harccsoportok vagy közös munkacsoportok formájában – bocsássák a KBVP rendelkezésére saját képességeiket;

Nyugat-Balkán

25.  emlékeztet arra és üdvözli, hogy az Európai Unió nyugat-balkáni kötelezettségvállalása politikai, stratégiai és szimbolikus jelentőséggel bír, és hozzájárul a régió békéjéhez és biztonságához; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a térség továbbra is számos kihívással szembesül, amelyek az Unió hitelességének próbáját jelentik; felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy értékelje újra a Nyugat-Balkán biztonságához való uniós hozzájárulást, különös tekintettel a jogállamiság megerősítésére, a kisebbségi közösségek védelmére, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre;

26.  üdvözli a 2012. június 30-án véget ért első EUPM-misszió Bosznia-Hercegovinában elért eredményeit, mely misszió az EUFOR Althea művelettel párhuzamosan hozzájárult az országot alkotó két entitás közötti párbeszéd létrejöttéhez, valamint a jogállamiság megszilárdulásához;

27.  megállapítja, hogy a 2004-ben elindított bosznia-hercegovinai EUFOR Althea műveletben részt vevő állomány létszáma folyamatosan csökkent; ezért támogatja e misszió befejezését, és új típusú európai uniós segítségnyújtás alkalmazását javasolja a bosznia-hercegovinai haderő képességeinek erősítése és kiképzése terén;

28.  támogatja a kényes politikai helyzetben tevékenykedő EULEX Kosovo misszió szerepét, és üdvözli a misszió mandátumának további két évre, 2014. június 14-ig történő meghosszabbítását;

29.  kiemeli, hogy a misszió pozitív szerepet játszik az országban a szervezett bűnözés ellen valamennyi szinten folytatott küzdelemben, valamint a jogállamiság és a politikai befolyásolástól független igazságszolgáltatási, rendőri és vámügyi apparátus nemzetközi és európai bevált gyakorlatokkal és normákkal összhangban álló létrehozásában; tudomásul veszi a misszió átalakítását és karcsúsítását, és azt az eddig elért haladás egyértelmű jeleként értékeli;

30.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy jelentős erőfeszítéseket kell még tenni ahhoz, hogy az EULEX teljes mértékben elvégezze a rá bízott feladatokat és elnyerje a koszovói lakosság, különösen a szerb közösség maradéktalan bizalmát; felkéri a missziót, hogy erősítse meg a Koszovó északi részén folytatott tevékenységeit, és fokozza részvételét a magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatos kivizsgálásokban és büntetőeljárásokban;

31.  felkéri az EULEX misszió különleges vizsgálati munkacsoportját, hogy a lehető legalaposabban és legpontosabban vizsgálja ki az Európa Tanács jelentésében a szervkereskedelemmel kapcsolatos vádak igazságtartalmával kapcsolatosan felvetett kérdéseket; felhívja az EULEX-et, hogy – a benne szerepet vállaló tagállamok teljes körű támogatása mellett – vezessen be tanúvédelmi programot, és ennek keretében többek között a tanúáttelepítésre vonatkozó intézkedéseket annak érdekében, hogy szigorú bírósági eljárások megállapíthassák a tényeket;

32.  megjegyzi, hogy a KFOR jelenléte továbbra is elengedhetetlenül szükséges Koszovó biztonságának garantálásához, és hogy a NATO katonai missziója és az EU polgári missziója közötti kapcsolódás hatékonyságával és tartósságával összefüggésben továbbra is számos kérdés merül fel; felkéri tehát az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen készítsen jelentést az EULEX-misszió előrehaladásáról – mely misszió mandátumának 2014. június 14-ig történő meghosszabbítása üdvözlendő –, valamint az elért eredményekről és a NATO katonai apparátusával fenntartott kapcsolatokról;

Afrika szarva

33.  üdvözli az Afrika szarvára vonatkozó új európai uniós stratégiát, amely az átfogó megközelítést alkalmazva száll szembe a kalózkodással és annak okaival, továbbá üdvözli, hogy az Unió vezető szerepet játszik a régió biztonsági kérdéseinek területén, fokozva ezzel az EU jelentőségét és hitelességét a válságkezelés terén; üdvözli az Afrika szarván folytatott KBVP-missziókat támogató uniós műveleti központ 2012. májusi elindítását;

34.  megjegyzi, hogy jelenleg három művelet (EUNAVFOR Atalanta, EUTM Somalia és EUCAP Nestor) van folyamatban a régióban, és hangsúlyozza, hogy folytatni kell az európai kötelezettségvállalás és a nemzetközi közösség – elsősorban az Afrikai Unió (AU) – által kifejtett erőfeszítések összehangolását, hogy Szomáliában működő demokratikus állam jöjjön létre; úgy véli, hogy egy uniós műveleti központ jobb koordinációt tesz lehetővé az Afrika Szarvára irányuló stratégia keretében;

35.  figyelembe véve a szomáliai politikai és biztonsági fejleményeket, azt javasolja, hogy a tagállamok és az alelnök/főképviselő, a szomáliai törvényes hatóságokkal, az AU-val, a Kormányközi Fejlesztési Hatósággal (IGAD), valamint az Egyesült Államokkal együttműködve vizsgálják meg a biztonsági ágazat reformjának lehetőségét;

36.  üdvözli az EUCAP Nestor misszió elindítását, és sürgeti Tanzániát, hogy fogadja el a missziót, amelynek célja Dzsibuti, Kenya és a Seychelle-szigetek tengeri védelmi kapacitásának erősítése, valamint – az elszámoltatható parti rendőrség és a jogállamiságot, az átláthatóságot és az emberi jogokat maradéktalanul tiszteletben tartó igazságszolgáltatás létrehozásával – a jogállamiság támogatása Szomáliában (eredetileg Puntföldön és Szomáliföldön);

37.  kéri, hogy az EUCAP Nestor missziót hangolják össze a tengeri biztonságot szolgáló egyéb kezdeményezésekkel, így a MARSIC-kal és MASE-val, amelyeket a Stabilitási Eszközből, illetve az Európai Fejlesztési Alapból finanszíroznak; javasolja, hogy mihelyt a szükséges feltételek teljesülnek, az EUCAP Nestor missziót terjesszék ki más országokra is;

38.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy az EUNAVFOR Atalanta művelet alapvetően hozzájárult a kalózkodás elleni küzdelemhez az Ádeni-öbölben és az Indiai-óceán nyugati részén, valamint humanitárius szempontból is hozzájárult a tengerek biztonságának garantálásához azáltal, hogy védelmet nyújtott az Élelmezési Világprogram hajói, illetve egyéb sebezhető hajók számára, és helyesli a művelet mandátumának 2014 decemberéig történő meghosszabbítását; helyesli továbbá, hogy a misszió hatókörét kiterjesztették Szomália part menti övezetére, parti tengerére és szárazföldi vizeire; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő – tengeri és légi – eszközöket e művelethez, és arra ösztönzi a kereskedelmi hajókat, hogy a támadások kockázatának mérséklése érdekében a jövőben is a legjobb hajózási gyakorlatokat alkalmazzák; üdvözli, hogy Hollandia a humanitárius küldeményeket szállító hajókat biztosító fedélzeti védelmi egység révén hozzájárul az Atalanta művelethez, és arra ösztönzi a többi tagállamot, hogy hasonló módon működjenek közre a műveletben;

39.  kijelenti, hogy a kalózkodás a szervezett bűnözéshez hasonlatos, és hogy a kereskedelem szabadsága és egy alapvető tengeri útvonal védelme érdekében feltétlenül be kell avatkozni az ahhoz fűződő gazdasági érdekekbe, valamint a jó kormányzást és a lakosság számára kínált önfenntartó, jogszerű gazdasági lehetőségeket előmozdító, hosszú távú kötelezettségvállalás révén orvosolni kell a kalózkodás kiváltó okait; felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést az e tevékenységhez köthető pénzügyi tranzakciók nyomon követése, valamint az EUNAVFOR Atalanta és az Europol közötti információcsere elősegítése érdekében;

40.  kiemeli, hogy az EUTM Somalia misszió, szoros együttműködésben Ugandával, az Afrikai Unióval és az Egyesült Államokkal, pozitív szerepet játszott több mint 3000 szomáliai újonc kiképzésében – akik közül 2500 már csatlakozott a szomáliai biztonsági erőkhöz –, és ezzel egyidejűleg előmozdította a jogállamiság megteremtését; úgy véli továbbá, hogy a misszió a szomáliai biztonsági erők és az AMISOM erősítése révén számottevően hozzájárult Mogadishu és környéke helyzetének javulásához; sürgeti, hogy a misszió keretében elsősorban elszámoltatható és átlátható parancsnoklási és ellenőrzési struktúrák, illetve a fizetések rendszeres folyósítását biztosító pénzügyi keret létrehozására, valamint arra törekedjenek, hogy a kiképzett katonák közül minél kevesebb dezertőr kerüljön ki;

41.  egyetért az EUTM Somalia misszió mandátumának 2012 decemberéig történő meghosszabbításával és azzal, hogy a hangsúlyt a szomáliai nemzeti biztonsági erők parancsnoklási és ellenőrzési képességeinek, valamint speciális és önképzési képességeinek a fejlesztésére helyezik abból a célból, hogy a képzési feladatokat átadják a helyi szereplőknek; megjegyzi, hogy az EU-nak 2012 után is folytatnia kell a képzéssel kapcsolatos erőfeszítéseit, és ezzel összefüggésben felkéri az EKSZ-t, hogy – tekintettel a biztonsági helyzet javulására – vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy – amint a szomáliai biztonsági helyzet megengedi – miként lehet a képzés egészét vagy egy részét a hatóságok ellenőrzése alatt álló szomáliai területekre áthelyezni; javasolja az EUTM Szomália szélesebb körű bevonását az ilyen katonai képzésben részesülő személyek felvételének és integrációjának folyamatába;

42.  hangsúlyozza, hogy az EUTM-művelet modelljét, amely egy viszonylag szerény pénzügyi, tárgyi és humán befektetés révén jelentős szerepet biztosít Európának Kelet-Afrikában, be lehetne vezetni más területeken is, különösen a Száhil övben;

Száhil öv

43.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Száhil övben egy instabil terület van kialakulóban, ahol összekapcsolódtak a bűncselekmények – különösen a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem – és a régió államainak területi integritását veszélyeztető radikális terroristacsoportok fegyveres akciói, mely csoportok tevékenysége oda vezethet, hogy Mali területének egy része tartósan törvényen kívüli területté válik, ami a szomszédos országokra is kiterjedhet, ezáltal is fokozva az európai érdekek, illetve az európai polgárok veszélyeztetettségét, akik már korábban is gyilkosságok és emberrablások áldozatává váltak; ezért hangsúlyozza, hogy támogatni kell a stabil mali kormányzat létrejöttét annak érdekében, hogy megakadályozzák az ország széthullását, valamint ennek esetlegesen továbbgyűrűző hatását a bűncselekmények és konfliktusok elterjedésére nézve;

44.  hangsúlyozza, hogy ez a helyzet Európa egész területére nézve biztonsági fenyegetést jelent; ennek megfelelően felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy mielőbb és teljes mértékben hajtsa végre a Száhil övre vonatkozó, 2011 márciusában elfogadott uniós stratégiát, és tegyen megfelelő erőfeszítéseket a biztonság érdekében, továbbá ennek érdekében adott esetben folyamodjon a KBVP-missziókhoz, hogy segítse a régió államait a határokon átnyúló szervezett bűnözés és a terroristacsoportok elleni küzdelemhez szükséges képességeik megerősítésében;

45.  üdvözli az EUCAP Sahel Niger misszió elindítását, amelynek célja éppen az, hogy segítséget nyújtson Nigernek e biztonsági kihívások kezelésében; megjegyzi, hogy e misszió teljes mértékben illeszkedik a Száhil övre vonatkozó általános stratégia kereteibe, azonban sajnálatosnak tartja, hogy a misszió csupán egy országot érint, jóllehet a régió más államai is – különösképpen Mali – sürgős és jelentős segítségre szorulnak, hogy erősíthessék képességeiket és választ adhassanak a területi integritásukat veszélyeztető fenyegetésekre;

46.  üdvözli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2012. október 12-én egyhangúlag elfogadta a Maliról szóló 2071. számú határozatot megjegyzi, hogy az közvetlenül felszólítja a regionális és nemzetközi szervezeteket, az Uniót is beleértve, hogy biztosítsanak „koordinált segítségnyújtást, szakértelmet, képzést és kapacitásfejlesztési támogatást Mali fegyveres és a biztonsági erői számára (...) az államhatalom Maliban történő visszaállítása érdekében”; felszólítja továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy fogadjon el egy újabb állásfoglalást, amely formálisan engedélyezi egy új afrikai misszió felállítását, amelynek elindítására a nemzetközi közösség támogatásával kerülne sor, az AMISOM számára Szomáliában nyújtott támogatás mintájára;

47.  üdvözli a Tanács mali helyzetről szóló, 2012. október 15-i következtetéseit, melyekben a Tanács a KBVP keretében esetlegesen végrehajtott katonai művelet tervezésének sürgős folytatását kéri, különösen a mali védelmi erők átszervezésével és kiképzésével kapcsolatos válságkezelési koncepció kidolgozása révén;

48.  üdvözli az ECOWAS állam- és kormányfőinek 2012. november 11-én hozott határozatát egy legalább 3200 fős, egyéves intervenciós mandátummal rendelkező stabilizációs haderő biztosításáról;

49.  felszólít a mali fegyveres erők átalakításának – a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével közös – támogatását célzó művelet tervezésének folytatására, hogy javuljon a mali biztonsági erők hatékonysága és az ország képes legyen visszaszerezni a területe feletti ellenőrzést;

Líbia

50.  üdvözli a Bizottság és a tagállamok által korábban Líbiában és a szomszédos országokban az ENSZ szervezeteinek támogatásaként végzett humanitárius segítségnyújtási és polgári védelmi tevékenységeket; úgy véli azonban, hogy a líbiai válság alkalmat adhatott volna arra, hogy az EU a közvetlen szomszédságában zajló és környezetének stabilitását közvetlenül veszélyeztető konfliktusban, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak tiszteletben tartása mellett, bebizonyítsa átfogóbb jellegű – adott esetben akár katonai – cselekvőképességét; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok közös politikai akaratának hiánya és az uniós kapacitások bevetésével kapcsolatos ideológiai fenntartások miatt az Unió másodlagos szerepbe kényszerült; tudomásul veszi, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyes tagjai vonakodnak attól, hogy az Uniót felhatalmazzák arra, hogy Líbiában saját humanitárius katonai műveletet indítson;

51.  felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a líbiai válság kapcsán vonja le az összes lehetséges tanulságot, mind az uniós döntéshozatali folyamatot, mind a NATO katonai beavatkozását illetően, mérlegre téve a képességeket és főleg a tagállamok közötti politikai koherenciát és szolidaritást, valamint az EU és a KBVP, illetve a NATO közötti kapcsolatot;

52.  úgy véli, hogy az EU fontos szerepet játszhat a líbiai intézményi átalakulás folyamatában, különösen a forradalmi csapatok leszerelésében és integrálásában, a fegyveres erők újjáalakításában, valamint a szárazföldi és tengeri határellenőrzésben nyújtott segítség formájában; sajnálatosnak tartja, hogy a biztonsági szektort célzó uniós hozzájárulás lassan ölt testet, és hogy e hozzájárulás kidolgozásának és végrehajtásának nehézségei következtében szabad út nyílik a meglehetősen esetleges jelentőséggel és koherenciával bíró kétoldalú kezdeményezések előtt; támogatja a határellenőrzést támogató polgári misszió tervezésének felgyorsítását;

Dél-Szudán

53.  tudomásul veszi a dzsubai repülőtér biztonságának megerősítését célzó EUAVSEC–Dél-Szudán misszió elindítását; felteszi azonban a kérdést, hogy a repülőtér biztonságának garantálása érdekében indokolt-e egy KBVP-misszióhoz folyamodni, tekintettel arra, hogy a Bizottság a Stabilitási Eszköz segítségével is megvalósíthatott volna egy ilyen missziót;

Kongói Demokratikus Köztársaság

54.  hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság Afrika békéjének és biztonságának fontos tényezője, és támogatja a MONUSCO-nak az ország keleti részében élő polgári lakosság védelmére irányuló tevékenységét;

55.  üdvözli az EU által két missziója, az EUSEC RD Congo és az EUPOL RD Congo keretében kifejtett erőfeszítéseket, amelyek célja a jogállamiság megszilárdítása az országban; megjegyzi azonban, hogy feladatai jelentőségéhez képest a két misszió alulméretezett, és hogy érzékelhető eredmények eléréséhez a kongói hatóságok aktív közreműködésére van szükség;

Afganisztán

56.  +üdvözli az EUPOL Afghanistan missziót, amelynek célja a polgári rendőrség és az igazságszolgáltatási rendszer létrehozása, hogy e feladatok – az afgán állam távlati újjáépítése érdekében – elsődlegesen az afgánok irányítása alá kerüljenek; hangsúlyozza, hogy a legalább 2013. május 31-ig tartó és 2014. december 31-ig meghosszabbítható misszió a nemzetközi közösség azon erőfeszítéseinek részét képezi, amelyek célja, hogy az afgánok a NATO-csapatok 2014. évi kivonása után a saját kezükbe vehessék a sorsukat; felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy az Európai Parlament bevonásával alaposan vizsgálja meg, hogy a 2014 utáni afganisztáni helyzetben miként alakul az általános uniós eszközök és különösen az EUPOL-misszió szerepe;

Palesztin területek

57.  úgy véli, hogy a palesztin polgári rendőrség képzésére irányuló EUPOL COPPS misszió, amelynek célja, hogy a palesztin igazgatás alatt álló és a bevált nemzetközi normáknak megfelelően működő rendfenntartás és bűnügyi igazságszolgáltatás területén segítséget nyújtson a Palesztin Hatóságnak a jövőbeli palesztin állam intézményeinek kiépítésében, sikernek tekinthető; megjegyzi, hogy a misszió az Izraellel békében élő palesztin állam létrehozása érdekében kifejtett uniós erőfeszítések részét képezi;

58.  sajnálattal állapítja meg, hogy amióta a Hamasz átvette az ellenőrzést a Gázai övezet felett, az EU BAM Rafah misszió felfüggesztette műveleteit, továbbá helyteleníti az állomány létszámának csökkentését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a misszió régióbeli fenntartása azt bizonyítja, hogy az EU hozzá kíván járulni minden olyan tevékenységhez, amely az izraeliek és palesztinok közötti párbeszédet elősegítheti; sajnálatosnak tartja, hogy az izraeli kormány nem járult hozzá, hogy az EUPOL COPPS misszióvezetője egyben az EUBAM Rafah misszióvezetői feladatait is ellássa, valamint hogy a misszió parancsnoksága Tel-Avivban legyen és ne Kelet-Jeruzsálemben;

Grúzia

59.  hangsúlyozza az EUMM Georgia megfigyelő misszió által különösen a párbeszéd támogatásában és a felek közötti bizalom helyreállításában játszott pozitív szerepet, azonban sajnálja, hogy mindmáig nem engedélyezték, hogy a misszió Abházia és Dél-Oszétia elfoglalt területeire is ellátogasson, ahol Oroszországot az Európai Parlament, a NATO, az Európa Tanács és egyes tagállamok megszálló erőként tartják számon;

Irak

60.  megjegyzi, hogy az EUJUST LEX-Iraq misszió, amelynek mandátumát 2013. december 31-ig meghosszabbították, az EU első integrált jogállamiság-missziója, amelynek célja, hogy elősegítse a jogállamiságon alapuló, szakmai alapokon nyugvó iraki büntető igazságszolgáltatási rendszer létrehozását; megállapítja azonban, hogy – amint az országot sújtó rendszeres merényletek mutatják – Irak még távolról sem stabilizálódott, és e helyzetet tovább súlyosbítja a régió felettébb bizonytalan helyzete;

Tapasztalatok levonása

61.  felhívja a figyelmet a KBVP keretében folytatott missziók és műveletek során szerzett tapasztalatokból való okulás fontosságára, és üdvözli a z EKSZ Válságkezelési és Tervezési Igazgatósága és az Európai Unió Katonai Törzse által e tekintetben elvégzett munkát; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára e munka eredményeiről;

62.  különösen lényegesnek tartja a polgári missziók és műveletek során szerzett tapasztalatokat; rámutat, hogy e területen az EU hosszan tartó munkát folytat és számottevő eredményeket ért el; úgy véli, hogy az EU polgári műveletei során keletkezett hozzáadott értéket figyelembe kell venni a partnereinkkel és szövetségeseinkkel együtt a nemzetközi válságkezelés keretében tett erőfeszítések összehangolása során;

A képességek és a műveletek irányítási struktúrái

63.  megállapítja, hogy az Unió katonai műveletei még túl gyakran ütköznek haderőgenerálási problémákba, és hogy meggyőző képességek hiányában a KBVP hitelessége forog kockán; felszólítja tehát a tagállamokat, hogy tanúsítsanak aktív hozzáállást, és biztosítsanak kellő személyi állományt és minőségi felszerelést;

64.  megjegyzi, hogy az EKSZ alá tartozó válságkezelési struktúrák nem rendelkeznek elegendő polgári és katonai állománnyal, és ez rontja reakciókészségüket, valamint hozzájárul a KBVP bizonyos fokú marginalizációjához; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a lehető leggyorsabban orvosolja ezt a helyzetet; hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolatnak kell lennie az alelnök/főképviselő és a KBVP válságkezelési struktúrái között;

Polgári személyi állomány és képességek

65.  rámutat, hogy a tagállamok nehezen képesek megfelelő és elegendő létszámú személyi állományt biztosítani a KBVP keretében folytatott polgári missziók számára; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg, milyen módon nyújtható támogatás a tagállamoknak a KBVP polgári misszióiban bevethető rendőrök, bírák és magas fokon szakosodott közigazgatási személyi állomány létszámának növeléséhez;

66.  tudomásul veszi a 2010-es Legfőbb Cél (Civilian Headline Goal) e dátumon túli meghosszabbítását, és üdvözli a többéves polgári képességfejlesztési program elfogadását; felkéri a tagállamokat és különösen az érintett minisztériumokat, hogy lépjenek fel a program végrehajtása érdekében;

67.  hangsúlyozza, hogy a Legfőbb Polgári Céllal összefüggésben említett rendőri, bírói és magas fokon szakosodott közigazgatási személyi állomány alkotta kapacitások kiegészítéseként a közvetítéshez szükséges megfelelő erőforrások kellő időben és összehangolt módon történő biztosítása érdekében hatékonyabb közvetítési iránymutatásokat kell kidolgozni és képességeket kell kifejleszteni;

68.  aggodalommal állapítja meg, hogy a KBVP-misszióban részt vevő polgári személyi állomány azonosítása, koordinálása és bevetése terén az egyes tagállamokban továbbra is különböző nemzeti gyakorlatok és kritériumok kerülnek alkalmazásra; a tagállamok között nagyobb fokú koordinációt és az e tekintetben bevált gyakorlatok azonosítását kéri;

69.  e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy az alelnök/főképviselő és a tagállamok figyelmen kívül hagyták azokat a korábbi parlamenti állásfoglalásokat, amelyek elegendő létszámú és hozzáértő polgári személyi állományt és számottevő képességeket szorgalmaztak; emlékeztet e tekintetben a KBVP polgári képességeiről szóló, 2011. március 21-i tanácsi következtetésekre, és úgy véli, hogy azok – lásd alább – ma is teljességgel érvényesek:

   elegendő számú képesített és képzett személyzet bevonása;
   a missziókat támogató megfelelő szolgáltatások kifejlesztése, többek között a Goalkeeper program véglegesítése; rugalmasabb előkészítő intézkedések: jobb mechanizmusok bevezetése a polgári missziók felszerelésére (például egy állandó raktár létesítése),
   az EUSZ vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a polgári missziókat előkészítő tevékenységek végrehajtásának a folytatása,
   a levont tanulságok hatása és alkalmazása értékelésének a megerősítése;
   a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködés szorosabbá tétele;

Katonai személyi állomány és képességek

70.  rámutat, hogy az EU jelenleg komoly pénzügyi korlátokkal küzd, és hogy a tagállamok védelmi költségvetésének szintje az euróövezet válságához kapcsolódó vagy nem kapcsolódó pénzügyi, költségvetési és politikai okok miatt csökken vagy legjobb esetben stagnál; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek az intézkedések kedvezőtlenül hathatnak a tagállamok katonai képességeire, ezáltal pedig az EU azon képességére, hogy hatékonyan eleget tegyen a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése terén rá háruló feladatoknak;

71.  felhívja a figyelmet Ázsia és különösen Kína katonai és fegyverzeti kapacitásának növekedésére; szorgalmazza a régióval folytatott párbeszéd kiszélesítését, különös tekintettel a biztonsági és védelmi kérdésekre;

72.  hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy a külföldi műveletek számának utóbbi években bekövetkezett megsokszorozódása – megemlíthetők itt az iraki, az afganisztáni, az afrikai, ezen belül a líbiai műveletek – jelentős pénzügyi terhet rótt és ró ma is azokra az államokra, amelyek részt vettek vagy vesznek e műveletekben; megjegyzi, hogy e költségek közvetlen következménye a felszerelések idő előtti elhasználódása és kopása, emellett közvetlen hatással vannak az egyes országok azon szándékára is, hogy – tekintettel a költségvetési és képességbeli korlátokra – részt vegyenek-e a KBVP-műveletekben;

73.  hangsúlyozza, hogy az összes tagállam együttes védelmi költségvetése abszolút értékben számítva állja az összehasonlítást a főbb feltörekvő hatalmak kiadásaival, a probléma ennélfogva kevésbé költségvetési, mint inkább politikai jellegű, és az európai ipari és technológiai bázis meghatározásától bizonyos műveleti képességek megosztásáig terjed; megjegyzi, hogy az európai vállalatok konzorciumai, uniós szintű közös kezdeményezései és fúziói elősegíthetik az európai védelmi ipar fejlődését;

74.  megjegyzi, hogy a Franciaország és az Egyesült Királyság által kezdeményezett, az Egyesült Államok által támogatott, majd a NATO által átvett líbiai katonai akció nyilvánvalóvá tette egyrészt azt, hogy bizonyos európai államok képesek beavatkozni nagyon heves konfliktusokba, másrészt pedig azt, hogy hosszú távon nehezen tudnak ilyen akciókat folytatni, mivel híján vannak egyes alapvető képességeknek, mint például a légi üzemanyag-utántöltés, az információgyűjtés vagy a precíziós irányított lövedékek;

75.  emlékeztet a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására, és hangsúlyozza, hogy ajánlásai alkalmasak arra, hogy elősegítsék a tagállamok katonai képességeinek a források megosztása szellemében történő fejlesztését;

76.  üdvözli a francia–brit katonai együttműködési szerződéshez hasonló kétoldalú megállapodásokat, és felhívja a többi tagállamot, hogy lényeges költségcsökkentő eszközként mérlegeljék ilyen két- vagy többoldalú katonai együttműködési megállapodások megkötését, amelyek elejét vehetik a párhuzamosságnak, és a KBVP-t, valamint az uniós biztonsági integráció jövőjét megalapozó, alulról felfelé építkező folyamatot képezhetnek;

77.  üdvözli az EU erőforrás-megosztási kezdeményezésének első eredményeit, és elismerését fejezi ki az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) munkájáért, amelynek köszönhetően 11 elsődleges cselekvési területet sikerült meghatározni; különösen a következő 4 területen elért előrehaladást emeli ki: légi üzemanyag-utánpótlás, tengeri felügyelet, egészségügyi támogatás és képzés; felszólít azonban arra, hogy stratégiai keretet kell biztosítani e kezdeményezés számára;

78.  sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy az erőforrás-megosztási kezdeményezés ez idáig a 2010. évi Legfőbb Célban meghatározott egyetlen hiányosságot sem tudott orvosolni; tudomásul veszi, hogy a tagállamok nem szívesen vállalják fel az azzal járó terheket, hogy az EU Katonai Törzse által 2011 áprilisában ismertetett 300 javasolt erőforrás-megosztási projekt valamelyikében vezető államként lépnek fel;

79.  az Európai Tanács jövő évre tervezett, védelemmel foglalkozó ülése előtt felhívja a tagállamokat, hogy készítsenek számvetést az EU-n belüli meglévő képességekről, és az európai védelmi tervezési folyamat elindítása érdekében végső soron tegyék fenntarthatóvá a kezdeményezést;

80.  üdvözli az EVÜ azon javaslatát, hogy az erőforrások megosztásával kapcsolatban önkéntes magatartási kódexet dolgoz ki a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítése érdekében a katonai képességek beszerzése, alkalmazása és megosztott irányítása terén;

81.  különösen támogatja a légi üzemanyag-utánpótlásra vonatkozó projektet, amely egy beszerzési fejezetet is magában foglal; e tekintetben ugyanakkor csalódottságát fejezi ki a vállalkozás várható csekély eredménye miatt, mivel új képességek kialakítása helyett csupán a meglévő képességek megújítására korlátozódik; szorgalmazza, hogy a tagállamok őrizzék meg a kezdeményezés európai jellegét, és úgy véli, hogy a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR) alkalmas lenne a beszerzési fejezet kezelésére;

82.  üdvözli az Európai Védelmi Ügynökség és az OCCAR között 2012. július 27-én aláírt megállapodást, amely lehetővé teszi a két ügynökség közötti kapcsolatok intézményesítését, a katonai képességek fejlesztését célzó programokkal kapcsolatos integráltabb együttműködés megteremtését és a minősített adatok cseréjét;

83.  emlékeztet arra, hogy a líbiai háború arra is rávilágított, hogy az európai fegyveres erők híján vannak felderítő drónoknak, és megállapítja, hogy Európában jelenleg két konkurens MALE („Medium Altitude Long Endurance” – közepes magasságú, hosszú időtartamú) drónprogram van folyamatban; megjegyzi továbbá, hogy a harci drónokkal kapcsolatos francia–brit együttműködés nyerne azzal, ha nem lenne kizárólagos és más európai partnerek előtt is megnyílna;

84.  úgy véli, hogy az Európai Légi Szállítási Parancsnokság (EATC) megalapítása az erőforrás-megosztás konkrét és sikeres példája, és hangsúlyozza, hogy egy A400M-es flotta e struktúrán belüli létrehozása jelentősen megerősítené az EU és tagállamai bevetési kapacitását; valamennyi részt vevő államot arra ösztönöz, hogy minden rendelkezésre álló szállítási eszközt vonjanak be az EATC keretébe; a részt nem vevő tagállamokat az EATC-ben való részvételre ösztönzi;

85.  felkéri a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat és az EVÜ-t, hogy fontolják meg, miként lehetne innovatív megoldások alkalmazásával növelni az EU bevetési kapacitását, mégpedig kettős cél érdekében: a légi szállítás területén létrehozott és egy A400M-es flottára épülő köz-magán társulás lehetővé tenné mind a humanitárius segélyek célba juttatását katasztrófák esetén, mind felszerelések és személyi állomány szállítását a KBVP keretében végrehajtott missziók és műveletek számára;

86.  hangsúlyozza, hogy az európai kapacitások megerősítésének az európai védelmi ipar ipari és technológiai bázisának megszilárdításában is meg kell mutatkoznia; emlékeztet ezzel összefüggésben az európai preferencia elvének jelentőségére és egy európai termékek vásárlását ösztönző jogszabály fontosságára;

87.  megállapítja, hogy az EU-t és tagállamait sújtó pénzügyi és költségvetési válság a szakértelem eltűnéséhez vezethet, amennyiben nem kerül sor két- vagy többoldalú alapon szervezett, európai szintű, nagyléptékű program beindítására, és hogy a válság a magas fokon szakosodott ipari hálózat megszűnését is előidézheti; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai védelmi iparág közepes méretű vállalatait szintén érinti a gazdasági és pénzügyi válság, és hogy egyes tagállamokban hozzájárulnak a gazdasághoz és munkahelyeket teremthetnek;

88.  üdvözli a „Horizont 2020” keretprogram keretében a KBVP-missziókat támogató, uniós finanszírozású jövőbeli polgári és katonai kutatást és közbeszerzést előirányzó bizottsági javaslatot; aggodalommal állapítja meg a kutatásra és technológiafejlesztésre fordított hitelek csökkenését, ami hosszú távon visszaveti Európa képességét egy hiteles védelmi eszköz fenntartására, amely a fegyverek és katonai felszerelések teljes körére támaszkodik; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy legalább 2%-ra növelik a védelmi költségvetésből a védelmi célú kutatásra és technológiára elkülönített források arányát, és emlékeztet arra, hogy a kutatásra és védelmi technológiára irányuló beruházások a polgári alkalmazás terén is jelentős eredményeket hoztak;

89.  üdvözli a kibervédelemhez kapcsolódó közelmúltbeli kezdeményezéseket és projekteket; arra sürgeti a tagállamokat, hogy még szorosabban működjenek együtt az EVÜ-vel különösen kibervédelmi jellegű képességeik fejlesztése terén, elsősorban a bizalomépítés és az erőforrás-megosztás céljából; üdvözli, hogy a kibervédelem az EVÜ védelmi kutatási és technológiai tevékenységének egyik prioritását képezi majd;

90.  üdvözli az EVÜ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megőrizze az EU védelmi technológiai és ipari bázisát (EDTIB), valamint üdvözli a Bizottságon belüli munkacsoport létrehozására irányuló Barnier-Tajani kezdeményezést, amely munkacsoport feladata e stratégiai eszköz fenntartása és fejlesztése, valamint az EU és tagállamai védelmi autonómiájának biztosítása; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a munkacsoport tevékenységéről, és felkéri, hogy a jövőben a Parlamentet is vonja be abba;

91.  kéri a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák a védelmi közbeszerzésekre vonatkozó irányelv rendelkezéseit (2009/81/EK irányelv(6)), hogy ezzel is javítsák a felszerelések interoperabilitását és küzdjenek a piac szétaprózódása ellen, amely gyakran a harmadik országoknak kedvez;

92.  üdvözli a Bizottság „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i iparpolitikai közleményét, amely elismeri, hogy a védelmi ágazatnak van egy erősen nemzeti dimenziója, és bejelenti egy átfogó stratégia kidolgozását a védelmi ipar versenyképességének támogatására;

93.  hangsúlyozza az EVÜ által kidolgozott képességfejlesztési terv jelentőségét; felkéri a tagállamokat, hogy a képességfejlesztési tervet a nemzeti tervezés során fokozottabban integrálják elképzeléseikbe, és mutassanak nagyobb hajlandóságot az EVÜ projektjeiben való pénzügyi közreműködésre;

94.  úgy véli, hogy a Tanácsnak és a tagállamoknak jobban kell támogatniuk az Unió azon intézményeit, amelyek az erőforrás-megosztás révén megtakarításokat tehetnek lehetővé, nevezetesen az EVÜ-t, az Európai Unió Műholdközpontját és az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolát;

95.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az EVÜ számára biztosítsanak megfelelő költségvetést és személyi állományt annak érdekében, hogy módjában álljon végrehajtani a Lisszaboni Szerződés által rábízott valamennyi feladatot; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül mindezt számításba kell venni;

Űrpolitika a KBVP szolgálatában

96.  hangsúlyozza, hogy döntéshozatali és műveleti autonómiája érdekében az EU-nak a műholdas képalkotás, az információgyűjtés, a kommunikáció és a világűr megfigyelése terén alkalmazandó megfelelő műholdas eszközökkel kell rendelkeznie; úgy véli, hogy e területeket a jelenlegi megállapodásokban rögzítetteknél nagyobb mértékben meg lehetne osztani, akár kétoldalú alapon, akár az Európai Unió Műholdközpontjával együttműködésben a Helios, Cosmo-SkyMed és SAR-Lupe programok tekintetében; azt reméli, hogy a megfigyelő műholdak jelenlegi generációját felváltó MUSIS program az európai országok közötti, valamint az EKSZ-szel és az Unió politikai-katonai szerveivel folytatott együttműködés példája lesz;

97.  felkéri ezzel kapcsolatban a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg a jövőbeni műholdas képalkotó programokban való uniós pénzügyi részvétel lehetőségét, biztosítva ezzel az Unió politikai-katonai szervei és az EKSZ számára, hogy a műholdakat feladatokkal láthassák el, és kérésüknek megfelelően, illetve szükségleteik szerint hozzájuthassanak a válságrégiókról, valamint azon régiókról készített műholdképekhez, ahol valamilyen KBVP-missziót kell végrehajtani;

98.  emlékeztet arra, hogy uniós finanszírozást kell biztosítani a GMES projekt számára, amelynek – a GALILEO program mintájára – az EU kritikus infrastruktúrájának részévé kell válnia;

A gyorsreagálási képesség megerősítése

99.  megjegyzi, hogy az ATHENA mechanizmus, a korábbi parlamenti állásfoglalások és az EU harccsoportjainak alkalmazására vonatkozó doktrína tekintetében foganatosított – és például a weimari levélben kért – változtatások ellenére a mai napig egyik harccsoport alkalmazására sem került sor, noha e harccsoportok első vonalbeli haderőt képezhetnek, míg a hosszabb tartózkodásra alkalmas egyéb erők fel nem váltják azokat;

100.  úgy véli, hogy ez a helyzet aláássa a harccsoportok és általában a KBVP hitelességét, jóllehet már lett volna lehetőség e harccsoportok bevetésére; ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel aktívan, és tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak ezen eszköz érdekében, szem előtt tartva, hogy tekintettel a harccsoportokra irányuló pénzügyi és személyi beruházásokra, azok igénybevételének – több kínálkozó alkalom ellenére történt – elmaradása kockázati tényezővé vált;

101.  megismétli, hogy az ATHENA mechanizmus további átalakításra szorul a közös költségek arányának növelése és ezáltal a katonai műveletekkel kapcsolatos méltányosabb tehermegosztás biztosítása, valamint annak érdekében, hogy rábírja a tagállamokat a KBVP-missziókban vállalt vezető szereppel szembeni ellenállásuk leküzdésére;

102.  támogatja a válságkezelési eljárások felülvizsgálatának folyamatát, amelynek az év vége előtt be kell fejeződnie és elő kell segítenie a polgári és katonai KBVP-műveletek gyorsabb végrehajtását; úgy véli, hogy a válságkezelési eljárásoknak ezután is a KBVP-műveletekhez kell tartozniuk és nincs szükség olyan egyéb eszközök bevonására, amelyek esetleg nehézkessé tehetik az eljárásokat; támogatja továbbá a finanszírozási eljárások felülvizsgálatát, hogy az alapok mozgósítása rugalmasabbá és gyorsabbá váljon;

Struktúrák és tervezés

103.  úgy véli, hogy az Afrika szarván folytatott missziók összehangolásában a műveleti központnak juttatott szerep jelenti az első lépést afelé, hogy létrejöjjön egy megfelelő személyi állománnyal, kommunikációs eszközökkel és ellenőrzési hatáskörrel ellátott európai tervezési és műveletirányítási kapacitás; ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a Központ a polgári missziók és a katonai műveletek tervezésének és irányításának nem állandó, és nem is központi szereplője;

104.  újólag kiáll egy uniós műveleti parancsnokság létrehozása mellett, amelynek feladata az EKSZ alá tartozó polgári missziók és katonai műveletek – szükség esetén állandó strukturált együttműködés révén történő – műveleti tervezése és irányítása;

105. felhívja a figyelmet arra, hogy a Tanács 2011. decemberi következtetéseiben kifejezte azon szándékát, hogy meg kívánja erősíteni a megelőző tervezési kapacitásokat; támogatja az Európai Unió Katonai Törzse (EUKT) ezzel összefüggő hatáskörének bővítését; úgy véli, hogy a műveleti központ szintén támogathatná az EUKT-t e feladatában;

106.  érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a helyzetelemző központot két új intézményre bontották, amelyek egyike az EU helyzetelemző szolgálata, a másik pedig egy hírszerző központ („Intelligence Centre” vagy INTCEN), és üdvözli, hogy utóbbit ki kell bővíteni abban az esetben, ha a tagállamok ki kívánják terjeszteni a KKBP-t és KBVP-t;

107.  támogatja, hogy a biztonsági kihívások jobb kezelése érdekében a KBVP szempontjából legjelentősebb uniós küldöttségeknél hozzanak létre ideiglenes vagy állandó biztonsági szakértői álláshelyeket; kéri annak vizsgálatát, hogy e szakértők milyen megelőző szerepet játszhatnak a biztonsági ügyek és a riasztási rendszerek terén;

Partnerségek
EU/NATO

108.  megállapítja, hogy a chicagói csúcson megerősített stratégiai partnerség révén társult EU és NATO több közös területen vállalt kötelezettségeket, így Koszovóban, Afganisztánban és a kalózkodás ellen az Ádeni-öbölben és az Indiai-óceánon folytatott küzdelemben; ezzel összefüggésben emlékeztet az EU és a NATO közötti jó együttműködés fontosságára;

109.  úgy véli, hogy az EU polgári és katonai kapacitásának megerősítése a NATO számára is előnyös, és elősegíti a két szervezet közötti szinergiák létrejöttét;

110.  rámutat arra, hogy a török–ciprusi ellentét miatti blokád nem gátolja a két szervezetet abban, hogy megfelelő csatornákon keresztül politikai párbeszédet folytassanak, a munkatársaik közötti kapcsolatoknak köszönhetően együtt dolgozzanak és összehangolják tevékenységüket; felszólít mindemellett ezen ellentét megoldására, hogy javuljon a két szervezet közötti együttműködés;

111.  üdvözli az EU és a NATO között a katonai képességek terén folytatott együttműködést, amelynek célja többek között az, hogy megelőzze a párhuzamos feladatteljesítést az Unió kapacitásmegosztási kezdeményezése és a NATO intelligens védelmi kezdeményezése (Smart Defense) között;

112.  hangsúlyozza a kiberbiztonság és -védelem terén folytatott, a védelmi képességfejlesztés terén megfigyelhető kölcsönösen kiegészítő jellegre építő gyakorlati együttműködés fontosságát, és hangsúlyozza, hogy e tekintetben – különösen a tervezés, a technológia, a képzés és a felszerelések terén – szorosabb koordinációra van szükség;

113.  csalódottságát fejezi ki a NATO-n belüli polgári válságkezelési struktúrák létrehozása miatt, tekintettel arra, hogy ez az EU-n belül már meglévő és fejlett kapacitások felesleges megkettőzését jelenti;

EU/AU

114.  üdvözli az afrikai kontinens békéjének és stabilitásának fenntartása érdekében az EU és az AU között folytatott együttműködést; megjegyzi, hogy az EU hozzájárul a béke és a biztonság megteremtéséhez Afrikában, ezért támogatja az AU és az afrikai regionális szervezetek – mint az ECOWAS – mindazon erőfeszítéseit, amelyek a béke megteremtésére, valamint az instabilitás, a bizonytalanság és a terrorista fenyegetések felszámolására irányulnak Afrika szarvától a Száhel-övezetig;

115.  emlékeztet arra, hogy mindmáig az EU az AMISOM költségvetésének első számú támogatója, és hangsúlyozza, hogy stratégiai elképzelést kell kidolgozni e művelet jövőjére vonatkozóan;

EU/ENSZ

116.  üdvözli az EKSZ és az ENSZ Békefenntartó Műveleteinek Főosztálya között létrejött hatékony együttműködést; megjegyzi, hogy az Európai Unió harccsoportjai első vonalbeli haderőként szolgálhatnak a sürgős békefenntartó műveletek során, amíg feladatukat át nem veszi valamely ENSZ-haderő;

EU/EBESZ

117.  hangsúlyozza az EU és az EBESZ közötti együttműködés fontosságát a közös érdeklődésre számot tartó területeken, továbbá olyan kérdésekben, mint a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés, a konfliktusok utáni rehabilitáció, valamint a jogállamiság előmozdítása és megerősítése; elégedetten veszi tudomásul, hogy az együttműködés hatálya az elmúlt években kibővült és elmélyült, ugyanakkor a válság- és konfliktuskezelés terén szorosabb együttműködést és szinergiákat szorgalmaz a párhuzamos erőfeszítések elkerülése és a költséghatékony megközelítések kidolgozása érdekében;

Európai Unió – harmadik országok

118.  hangsúlyozza, hogy továbbra is nagy jelentőséggel bírnak az erős transzatlanti kötelékek, valamint üdvözli az EU és az USA között a válságkezelési műveletekben – köztük az EUTM Somalia, az EUNAVFOR Atalanta, az EULEX Kosovo és az EUPOL Afghanistan misszióban – való együttműködést;

119.  üdvözli az EU és a mai napig mintegy tizenkét harmadik ország között aláírt keretmegállapodásokat, amelyek célja lehetővé tenni ezen országok részvételét a KBVP keretében folytatott polgári és katonai műveletekben;

o
o   o

120.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az EBESZ hivatalban lévő elnökének és az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL C 349. E, 2010.12.22., 63. o.
(3) HL C 99. E, 2012.4.3., 7. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0228.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0574.
(6) HL L 216., 2009.8.20., 76. o.


Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók
PDF 333kWORD 36k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási klauzulájáról: szakpolitikai és műveleti dimenzió (2012/2223(INI))
P7_TA(2012)0456A7-0356/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkének (7) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 222. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 24. cikkére és 42. cikkének (2) bekezdésére, az EUMSZ 122. cikkére és 196. cikkére,valamint az EUMSZ 222. cikkéről szóló 37. nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, és különösen VII. fejezetének és 51. cikkének rendelkezéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló jelentésre, amelyet a 2008. december 11–12-i Európai Tanács jóváhagyott,

–  tekintettel az Európai Uniónak a 2010. március 25–26-i Európai Tanács által jóváhagyott belső biztonsági stratégiájára,

–  tekintettel az Európai Unió terrorizmus elleni stratégiájára, amelyet a 2005. december 15–16-i Európai Tanács fogadott el,

–  tekintettel az Észak-atlanti Szerződés 4. és 5. cikkére;

–  tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjainak védelemére és biztonságára vonatkozó stratégiai koncepcióra, amelyet a 2010. november 19–20-án Lisszabonban megrendezett NATO-csúcstalálkozón fogadtak el,

–  tekintettel a Nyugat-Európai Unió feloszlatásáról szóló határozatra;

–  tekintettel az EU-n belüli katasztrófamegelőzés közösségi keretéről szóló, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre;

–  tekintettel „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című, 2010. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0600),

–  tekintettel „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című, 2010. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

–  tekintettel az EU szakpolitikai szintű válságkoordinációjára vonatkozó szabályokról szóló koncepcióra, amelyet a Coreper 2012. május 30-án jóváhagyott(1),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(2), a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(3), „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(4), valamint a polgári-katonai együttműködésről és polgári-katonai képességek kialakításáról szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EU 2009-es uniós vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) cselekvési tervre(6) és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság európai unióbeli növeléséről szóló uniós CBRN cselekvési tervről szóló, 2010. december 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A7-0356/2012),

A.  mivel az uniós tagállamok biztonsága nem választható el egymástól, és minden uniós polgár számára azonos biztonsági garanciákat és azonos szintű védelmet kell biztosítani a hagyományos és a nem hagyományos fenyegetésekkel szemben egyaránt; mivel Európában a béke, biztonság, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a szabadság – polgáraink jólétéhez nélkülözhetetlen értékek – védelmét az európai országoknak és az Uniónak továbbra is alapvető célként és feladatként kell kezelniük;

B.  mivel a világ jelenlegi biztonsági kockázatai között számos összetett és változó veszély szerepel, például a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, széthulló államok, befagyott és véget nem érő konfliktusok, szervezett bűnözés, a kibertér fenyegetettsége, az energiaforrások szűkössége, a környezet állapotromlása és az azzal járó biztonsági kockázatok, a természeti és az ember által okozott katasztrófák, a járványok és számos egyéb veszély,

C.  mivel az EU elismeri a nemzetközi jogra támaszkodó, hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rendet, és azt, hogy ezzel kifejezésre jut az európaiak azon meggyőződése, hogy egyetlen nemzet sem szállhat szembe egyedül az új fenyegetésekkel;

D.  mivel a biztonság és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unió prioritásai közé tartozik; mivel a tagállamok egyetértésével kidolgozott közös válaszra és közös stratégiára van szükség;

E.  mivel az elmúlt évtizedekben megszaporodtak és súlyosabbá váltak a természeti és az ember által okozott katasztrófák, és különösen az éghajlatváltozáshoz köthető katasztrófák, és az éghajlatváltozás fokozódásával az ilyen események várhatóan még gyakoribbá válnak;

F.  mivel a közös védelmet célzó közös védelmi politika fokozatos kialakítása megerősíti az európai identitást és az EU stratégiai önállóságát; mivel ezzel egyidejűleg az erősebb és cselekvőképesebb európai védelem alapvető fontosságú a transzatlanti kapcsolat megszilárdításához, figyelembe véve a gazdasági világválság által felgyorsított strukturális geostratégiai változásokat, és különösen most, amikor az Egyesült Államok stratégiailag az ázsiai–csendes-óceáni térségre helyezi át erőit;

G.  mivel az EU 21 tagállama, amely a NATO-nak is tagja, konzultálhat egymással, amikor területi integritásukat, politikai függetlenségüket vagy biztonságukat veszély fenyegeti, és fegyveres támadás esetén mindenkor köti őket a kollektív védelem;

H.  mivel, jóllehet továbbra is a tagállamok viselik az elsődleges felelősséget a területükön kialakult válságok kezeléséért, a súlyos és összetett biztonsági fenyegetések – például fegyveres támadások, terrorcselekmények, természeti, illetve vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris katasztrófák vagy informatikai támadások – egyre inkább határokon átnyúló természetűek, és könnyen előfordulhat, hogy meghaladják valamely tagállam egyedi kapacitásait, ezért létfontosságú, hogy a tagállamokra nézve kötelező erejű szolidaritás álljon fenn és összehangolt választ lehessen adni az ilyen fenyegetésekre;

I.  mivel a hasonló aggályok kezelése érdekében a Lisszaboni Szerződés bevezette az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdését (a „kölcsönös védelmi” vagy „kölcsönös segítségnyújtási klauzula”(8) ) és az EUMSZ 222. cikkét („szolidaritási klauzula”), de csaknem három évvel a Szerződés hatálybalépését követően még mindig nincsenek végrehajtási rendelkezések, amelyek életbe léptetnék ezeket a klauzulákat;

Általános szempontok

1.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy teljes mértékben használják ki a Szerződés vonatkozó rendelkezései által kínált lehetőségeket és különösen a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulát annak érdekében, hogy minden európai polgárt azonos biztonsági garanciák illessenek meg mind a hagyományos, mind pedig a nem hagyományos fenyegetésekkel szemben – a biztonság oszthatatlanságának elve, valamint az uniós tagállamok közötti kölcsönös szolidaritás elve alapján –, figyelembe véve a fokozott költséghatékonyság, illetve a terhek és a költségek méltányos megosztásának szükségességét is;

2.  megismétli, hogy a tagállamoknak és az Uniónak minden jelentős biztonsági fenyegetés tekintetében megelőzésen, felkészültségen és válaszadáson alapuló politikát kell kidolgozniuk, különös tekintettel az európai biztonsági stratégiában, a belső biztonsági stratégiában és a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora által a Tanács számára készített rendszeres jelentésekben meghatározottakra;

3.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és az Uniónak rendszeresen közös fenyegetettség- és kockázatértékeléseket kell végezniük az egymással megosztott hírszerzési információk közös elemzése alapján, és maradéktalanul ki kell használniuk az EU-ban már meglévő struktúrákat, például a Helyzetelemző Központot;

4.  tudomásul veszi a NATO új stratégiai elképzelését, amely szerint katonai szövetségként betöltött szerepének fenntartásán túlmenően a politikai és védelmi szövetségként történő fellépéshez szükséges kapacitását is kiépítse, az EU-val partnerségi viszonyban együttműködve; megjegyzi, hogy a NATO céljai és az EUSZ 43. cikkében lefektetett célkitűzések között egymást kiegészítő elemek vannak; ezért óva int attól, hogy e két szervezet költséges párhuzamos erőfeszítéseket tegyen és ebből fakadóan pazarló módon használja fel erőforrásait, továbbá sokkal szorosabb és rendszeresebb politikai együttműködést sürget az EU főképviselője és a NATO főtitkára között a kockázatértékelés, az erőforrás-gazdálkodás, a politikai tervezés és a műveletek végrehajtása céljaira, polgári és katonai téren egyaránt;

5.  miközben ismételten megerősíti, hogy a területi integritás és a polgárok védelme továbbra is a védelmi politika központi elemét képezi, sürgeti a Tanácsot, hogy múlja felül a NATO megközelítését, amely olyan elkerülhetetlen körülményekkel foglalkozik, amelyek esetén a külső veszélyek megelőzése szükséges a szövetségesek védelmi érdekeinek előmozdításához, valamint erőfelfejlesztésre van szükség;

6.  újólag megerősíti, hogy kizárólag akkor engedhető meg, hogy az EU vagy tagállamai erőszakot alkalmazzanak, ha ez az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján jogszerűen indokolt; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az egyéni és kollektív önvédelemhez való elidegeníthetetlen jog fontosságát; megismétli, hogy ragaszkodik a külföldi katonai és a polgári védelmi erőforrások katasztrófa idején történő bevetéséről szóló oslói iránymutatások tiszteletben tartásához; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok, támadások és katasztrófák következményeire való reagálás helyett kívánatosabb az ilyen események megelőzése;

7.  felhívja a figyelmet azokra a különböző eszközökre, amelyekkel az Unió és a tagállamok a szolidaritás szellemében nézhetnek szembe a rendkívüli eseményekkel; emlékeztet arra, hogy a súlyos nehézségekkel küzdő tagállamok gazdasági és pénzügyi támogatásához az EUMSZ 122. cikke, a polgári védelem terén teendő intézkedésekhez pedig az EUMSZ 196. cikke használható fel jogalapként;

8.  emlékeztet a kül- és biztonságpolitika terén a kölcsönös politikai szolidaritás módszeres továbbfejlesztésére irányuló, az EUSZ 24. cikkében foglalt kötelezettségvállalásra; megemlíti a Lisszaboni Szerződés által a KKBP terén folytatott megerősített együttműködés számára kínált lehetőségeket, ideértve az konkrét feladatok és missziók államok koalícióira való kiosztását, valamint katonai ügyekben az állandó strukturált együttműködés koncepcióját;

9.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulának nem az a célja, hogy ezen eszközök bármelyikének a helyébe lépjen, hanem hogy védőernyőt biztosítson a rendkívüli fenyegetést vagy kár veszélyét magában foglaló helyzetekben, különösen akkor, amikor a válasz – a szükségesség és arányosság elvével összhangban – magas szintű politikai koordinációt és katonai fellépést igényel;

10.  kéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy 2012 vége előtt tegyék meg a tanácsi határozatra irányuló együttes javaslatukat, amelyben meghatározzák a szolidaritási klauzula végrehajtási szabályait az EUMSZ 222. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban, tisztázva különösen a különböző szereplők szerepét és hatásköreit; a koherencia érdekében felhívja a Politikai és Biztonsági Bizottságot és a Belső Biztonsági Állandó Bizottságot, hogy terjesszenek elő együttes véleményt a szolidaritási klauzula végrehajtásáról, figyelembe véve mindkét klauzula politikai és operatív dimenzióit, közöttük a NATO-val való kapcsolattartást is; megjegyzi, hogy a kölcsönös segítségnyújtás nem katonai vonatkozásaival kapcsolatban a Tanácsnak minősített többségi szavazás útján kell eljárnia; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Parlamentet folyamatosan és teljes körűen tájékoztatni kell;

Kölcsönös védelmi klauzula
Hatály

11.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy egyértelműen kötelesek minden rendelkezésükre álló segítséget és támogatást megadni, ha valamely tagállamot saját területén fegyveres támadás ér; hangsúlyozza, hogy jóllehet valószínűtlen, hogy az előre látható jövőben a tagállamok valamelyikét súlyos támadás érje, továbbra is kiemelten kell kezelni a hagyományos területi védelmet és az új fenyegetésekkel szembeni védelmet egyaránt; emlékeztet arra is, hogy a Szerződés értelmében a kölcsönös védelem kérdését érintő kötelezettségvállalásoknak és együttműködésnek összhangban kell lenniük a NATO szerinti kötelezettségekkel, amely a tagjai közé tartozó államokra nézve továbbra is kollektív védelmük alapja és annak végrehajtási fóruma;

12.  rámutat, hogy ezzel párhuzamosan éppolyan fontos felkészülni a NATO-n kívüli uniós tagállamokat vagy uniós tagállamok észak-atlanti területen kívüli – és ezért a Washingtoni Szerződés hatálya alá nem tartozó – területeit érintő helyzetekre is, továbbá az olyan helyzetekre, amelyek esetében a NATO-n belül nem született megállapodás a közös fellépésről; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy képesnek kell lenni a Berlin plusz megállapodásban kilátásba helyezett kapacitásainak igénybevételére is;

13.  úgy véli, hogy még a nem fegyveres támadások is – például kritikus infrastruktúra ellen intézett informatikai támadások, amelyeket azzal a céllal indítanak, hogy súlyos károkat és zavart idézzenek elő valamely tagállamban, és amelyeket külső személytől eredőként azonosítanak – a klauzula hatálya alá tartozhatnak, ha a tagállam biztonsága számára e támadások következményei komoly fenyegetést jelentenek, maradéktalanul tiszteletben tartva eközben az arányosság elvét;

Kapacitások

14.  hangsúlyozza,hogy az európai országoknak meggyőző katonai kapacitásokkal kell rendelkezniük; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az együttműködésen alapuló katonai képességfejlesztés tekintetében, nevezeten az EU és a NATO egymást kiegészítő „egyesítés és megosztás” és „intelligens védelem” kezdeményezésein keresztül, amelyek döntő fontosságú előrelépést jelentenek a védelmi költségvetések korlátozottságának idején, a szűk látókörű nemzeti megközelítés helyett az európai és regionális szinergiákat részesítve előnyben; ebben az összefüggésben megismétli arra irányuló felhívását, hogy az Európai Védelmi Ügynökség munkáját a nemzeti védelmi minisztériumok fokozottan tartsák tiszteletben és használják ki, továbbá arra ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy folytassák a vitát a Lisszaboni Szerződésben kilátásba helyezett állandó strukturált együttműködés kialakításának céljából;

15.  úgy véli, hogy együttműködésük megszilárdítása érdekében mind a NATO-nak, mind pedig az EU-nak alapvető kapacitásaik megerősítésére, az átjárhatóság javítására, valamint doktrínáik, terveik, technológiáik, felszereléseik és felkészítési módszereik összehangolására kell összpontosítaniuk;

16.  ismételten felszólít a katonai követelmények módszeres harmonizálására és egy harmonizált uniós védelmi tervezési és beszerzési eljárás létrehozására, amely összhangban van az Uniós törekvéseinek szintjével és a NATO védelmi tervezési folyamatával; a kölcsönös védelmi klauzula által nyújtott magas szintű biztonsági garanciákra figyelemmel arra ösztönzi a tagállamokat, hogy – védelmi tervezésük alapvető elveiként – a képességfejlesztés területén vegyék fontolóra a multinacionális együttműködés, és adott esetben a szakosodás megvalósítását;

Struktúrák és eljárások

17.  felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a hatékony válasz érdekében tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre és iránymutatásokra arra az esetre, ha valamely tagállam alkalmazná a kölcsönös védelmi klauzulát, valamint elemezze az uniós intézmények szerepét a klauzula alkalmazása esetén; úgy véli, hogy a segítségnyújtás és a támogatás biztosítására vonatkozó kötelezettségnek a megtámadott tagállamok támogatása érdekében – a tagállamok közötti politikai szolidaritás kifejezéseként – biztosítania kell a gyors döntéshozatalt a Tanácsban; úgy véli, hogy az EUSZ 32. cikkének követelményei szerinti konzultáció ezt a célt szolgálná az egyes tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy ezzel egy időben gondoskodjanak saját védelmükről;

18.  úgy véli, hogy amennyiben kollektív fellépésre kerül sor egy megtámadott tagállam védelme érdekében, úgy lehetővé kell tenni, hogy adott esetben felhasználják a meglévő uniós válságkezelési struktúrákat, és különösen elő kell irányozni egy uniós műveleti parancsnokság aktiválásának lehetőségét; hangsúlyozza, hogy a megfelelő szintű felkészültség és a gyors válaszlépés érdekében teljes értékű, állandó uniós műveleti parancsnokságra van szükség, és megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy a közelmúltban aktivált uniós műveleti központot alapul véve hozzanak létre ilyen állandó kapacitást;

Szolidaritási klauzula
Hatály

19.  emlékeztet arra, hogy amennyiben valamely tagállamot terrortámadás ér vagy természeti vagy ember által okozott katasztrófa sújt, úgy a szolidaritás szellemében az Uniónak és a tagállamoknak kötelességük együttesen fellépni az érintett tagállam megsegítése érdekében, annak politikai hatóságai kérésére, továbbá az Uniónak az ilyen esetekben mozgósítania kell a rendelkezésére álló valamennyi eszközt, ideértve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott katonai erőforrásokat is; emlékeztet ezenkívül arra, hogy az Uniót érintő terrorfenyegetések megakadályozása, valamint a demokratikus intézmények és a polgári lakosság terrortámadással szembeni védelme érdekében az Uniónak kötelessége mozgósítani a rendelkezésére álló valamennyi eszközt;

20.  kéri megfelelő egyensúly teremtését a rugalmasság és a következetesség között abban a tekintetben, hogy milyen típusú támadások és katasztrófák esetén léphet életbe a klauzula, ezzel biztosítva, hogy valamennyi súlyos fenyegetést – így a virtuális térben megvalósuló támadásokat, járványokat vagy energiakimaradásokat is – figyelembe vegyék; megjegyzi, hogy a klauzula kiterjedhet az Unió határain kívül bekövetkező, de a tagállamokra közvetlen és jelentős hatást gyakorló súlyos eseményekre is;

21.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell ruházniuk saját biztonságukba és katasztrófaelhárítási képességeikbe, és nem szabad túlságosan mások szolidaritására támaszkodniuk; hangsúlyozza, hogy a polgárok védelméért és a biztonságáért saját területükön elsősorban a tagállamok felelnek;

22.  véleménye szerint a szolidaritási klauzulát olyan helyzetekben kell alkalmazni, amelyek meghaladják az érintett tagállam reagálási kapacitásait vagy több ágazatot átfogó válaszlépést igényelnek, számos szereplő közreműködésével, azonban ha egy tagállam a klauzula alkalmazása mellett döntött, akkor nem lehet vita tárgya, hogy mások segítséget nyújtanak-e; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás a megfelelő nemzeti és európai kapacitásokba való befektetés kötelezettségét is maga után vonja;

23.  úgy véli, hogy a szolidaritási klauzula lendületet adhat az EU európai polgárok körében tapasztalható befolyásának fokozásához, kézzelfogható bizonyságot szolgáltatva arról, milyen előnyökkel jár a megerősített uniós együttműködés a válságkezelés és a katasztrófák esetén történő fellépés lehetőségei szempontjából;

Kapacitások és erőforrások

24.  hangsúlyozza, hogy a szolidaritási klauzula alkalmazásának az állandó uniós válságreagálási, válságkezelési és válságkoordinációs rendszer szerves részét kell képeznie, amely a meglévő ágazati eszközökre és képességekre épül és biztosítja azok hatékony mozgósítását annak érdekében, hogy szükség esetén összehangolt, több ágazatot átfogó válaszlépést tehessenek; hangsúlyozza, hogy elvben az alkalmazás nem okozhatja eseti eszközök létrehozását;

25.  felhívja a figyelmet arra, hogy a polgári védelmi mechanizmus – e szolidaritáson alapuló kulcsfontosságú európai gyorsreagálási eszköz – alapvető szerepet játszik a válságok széles köre esetében; támogatja a mechanizmus megerősítésére irányuló, „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé” című(9), 2010-es bizottsági közleményt alapul vevő és a 2006-os Barnier-jelentésből merítő bizottsági javaslat fő elképzeléseit;

26.  tudomásul veszi a belső biztonsági stratégia végrehajtására irányuló, folyamatban lévő munkát, különösen a terrorizmus és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem, valamint a válsághelyzetekkel és a katasztrófákkal szembeni ellenállóképesség növelése terén; hangsúlyozza, hogy a szolidaritási klauzula végrehajtása nemcsak a súlyos válsághelyzetek esetén alkalmazandó eljárások létrehozását jelenti, hanem alapvetően a kapacitásépítésről, a megelőzésről és a felkészültségről szól; emlékeztet a szolidaritási klauzula hatálya alá tartozó konkrét vészhelyzetekhez igazított válságkezelési gyakorlatok fontosságára;

27.  megállapítja, hogy az előzetesen rendelkezésre bocsátott polgári védelmi eszközök önkéntes összevonása nagymértékben javítaná az EU felkészültségét és lehetővé tenné a kezelendő hiányosságok azonosítását; hangsúlyozza a hiányosságok közös elemzésének fontosságát annak érdekében, hogy a résztvevők erőfeszítéseit hatékonyan a kitűzött célokra összpontosítsák és gondoskodjanak arról, hogy az egyes tagállamok méltányosan kiveszik ebből a részüket;

28.  úgy véli, hogy a költséges eszközök esetében – különösen ha azok az alacsonyabb valószínűségű kockázatok kezelésére irányulnak – gazdasági szempontból logikus lépés a tagállamok számára, hogy azonosítsák az ilyen szükséges eszközökbe való közös beruházás, illetve az ilyen eszközök közös kifejlesztésének módszereit, különösen a jelenlegi pénzügyi válság idején; ennek fényében emlékeztet arra, hogy a Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség, valamint más uniós ügynökségek szakértelmére és tapasztalatára kell támaszkodni;

29.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a szolidaritást megfelelő uniós szintű finanszírozási mechanizmusok támasszák alá, amelyek vészhelyzetekben kellő mértékű rugalmasságot kínálnak; üdvözli a polgári védelmi mechanizmus keretében javasolt magasabb szintű társfinanszírozást, különösen a szállítási költségek tekintetében; tudomásul veszi a javasolt Belső Biztonsági Alap keretében a gyorssegélyre vonatkozó rendelkezéseket;

30.  emlékeztet arra, hogy a Szolidaritási Alapból csak súlyos katasztrófákat követően nyújtható pénzügyi támogatás; emlékeztet továbbá arra, hogy az EUMSZ 122. cikkének (2) bekezdése értelmében a Tanács további uniós pénzügyi támogatást nyújthat, ha egy tagállam természeti csapás vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn;

31.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 122. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács – a szolidaritás szellemében – határozhat a nehéz gazdasági helyzet kezelését célzó intézkedésekről, különösen, ha az ellátás – különösen az energiaellátás – terén súlyos nehézségek keletkeznek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a rendelkezést egy átfogó uniós szolidaritási eszközkészlet részének tekintsék az új, súlyos biztonsági kihívások kezeléséhez, például az energiabiztonság és egyéb kritikus termékek ellátásának biztonsága terén, főként politikai indíttatású blokádintézkedések alkalmazásának eseteiben;

Struktúrák és eljárások

32.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak folyamatos nyomon követési és reagálási képességet magában foglaló, működőképes válságreagálási struktúrával kell rendelkeznie, amely képes korai előrejelzést és friss helyzetelemzést nyújtani valamennyi érintett szereplő számára; megállapítja, hogy nagyszámú uniós szintű megfigyelőközpont létezik, ami az összetett, többdimenziós válságok esetében felveti a hatékony koordináció kérdését; tudomásul veszi az Európai Külügyi Szolgálat keretében a helyzetelemző szolgálat létrehozását, valamint több ágazati megfigyelőközpont működését a Bizottság főigazgatóságain és a szakosodott uniós szerveken belül; különösen felhívja a figyelmet a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által működtetett megfigyelési és tájékoztatási központra, a Belügyi Főigazgatóság (DG HOME) stratégiai elemzési és reagálási részlegére, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (DG SANCO) egészségügyi vészhelyzetek esetén végrehajtott műveletekre szolgáló egységére (HEOF) és a Frontex helyzetelemző szolgálatára;

33.  megismétli, hogy el kell kerülni a szükségtelen átfedéseket, és a fellépések során összhangot és hatékony koordinációt kell biztosítani, különös tekintettel a jelenlegi szűkös erőforrásokra; tudomásul veszi az említett sokféle megfigyelési kapacitás ésszerűsítésével kapcsolatos különböző elképzeléseket: vannak olyanok, amelyek központi, „egyablakos” rendszer működésén alapulnak, míg mások inkább a szakosodott létesítmények hatékonyabb összekapcsolását részesítik előnyben;

34.  úgy véli, hogy a lehetséges válsághelyzetek változatos jellege – az áradásoktól kezdve a CBRN-támadásokig vagy katasztrófákig – szükségszerűen szakszolgálatok és -hálózatok széles körét feltételezi, amelyek összevonása nem feltétlenül eredményezne nagyobb hatékonyságot; mindazonáltal úgy véli, hogy valamennyi uniós szintű szakszolgálatot egyetlen biztonságos információs rendszerbe kell összevonni, és felkéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak az ARGUS belső koordinációs platform megerősítésén;

35.  kiemeli, hogy súlyos válságok esetén szakpolitikai koordinációt kell folytatni a Tanácson belül; tudomásul veszi a szükség- és válsághelyzet koordinációjára vonatkozó uniós szabályok (CCA) felülvizsgálatát, és üdvözli, hogy a Tanácson belül megállapodás jött létre a CCA új fogalmi keretéről, ad hoc struktúrák alkalmazása helyett a rendes tanácsi eljárások, nevezetesen a COREPER alkalmazásával; hangsúlyozza, hogy az EU politikai szintjén az ilyen nagyságrendű és természetű válságokra adott következetes, hatékony és időszerű válaszadáshoz egyetlen intézkedéscsomagra van szükség; ezért úgy véli, hogy az új CCA-nak is támogatnia kell a szolidaritási klauzulát;

36.  ösztönzi a vészhelyzetekre vonatkozó számos internetalapú kommunikációs és információmegosztási platform – többek között az EU-nak a szükség- és válsághelyzet koordinációjára vonatkozó szabályokkal (CCA) foglalkozó internetes oldala, az ARGUS, a veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer (CECIS) és az egészségügyi szükséghelyzetek és betegségek információs rendszere (HEDIS) – ésszerűsítését és jobb integrálását, az ágazati és intézményi határokon átívelő, fennakadás nélküli, szabad és hatékony információáramlás érdekében; tudomásul veszi a Tanácsnak a CCA internetes oldal megerősítésére vonatkozó döntését, amely szerint az említett oldalt kell használni az uniós szintű politikai koordinációt igénylő válsághelyzetek jövőbeli internetes platformjaként;

37.  sürgeti a közös helyzetelemzés fejlesztését, amely alapvető fontosságú a súlyos, több ágazatot érintő válságok kezelésében, amikor gyors és átfogó helyzetképet kell adni a politikai hatóságok számára; üdvözli, hogy a válságkoordinációs szabályok felülvizsgálata az uniós intézményeket és tagállamokat szolgáló, integrált helyzetismeret és -elemzés (ISAA) létrehozására összpontosít, és felszólítja a Tanácsot az időszerű végrehajtás biztosítására; rámutat arra, hogy a közös helyzetelemzés nemigen lehetséges az információmegosztási kultúra megléte nélkül, e kultúra kifejlesztése pedig aligha valósulhat meg a szerepek világos felosztásának hiányában;

38.  üdvözli a megfigyelési és tájékoztatási központ tervezett fejlesztését az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ létrehozása érdekében, és hangsúlyozza, hogy e központnak az összekapcsolt uniós gyorsreagálási rendszer egyik pillérét kell képeznie; úgy véli, hogy a több ágazatot érintő válságok esetében a koordináció feladatát eseti alapon kell meghatározni, a „súlypont” elvével összhangban;

39.  rámutat arra, hogy a jelenlegi globális környezetben, ahol egyre fokozódik a kölcsönös függőség, a szolidaritási klauzula életbe lépését kiváltó válságok valószínűleg többdimenziósak, és a válság által érintett harmadik országbeli állampolgárok vagy a válsághelyzetre való reagáláshoz szükséges nemzetközi fellépés okán nemzetközi dimenzióval rendelkeznek; hangsúlyozza az EKSZ által az ilyen esetekben betöltendő lényeges szerepet;

40.  felkéri a tagállamokat, hogy fokozzák a segítség nyújtásával és fogadásával kapcsolatos kapacitásukat, valamint osszák meg egymással azzal kapcsolatos legjobb gyakorlataikat, hogy miként lehetne egyszerűsíteni nemzeti válságkoordinációs eljárásaikat és a nemzeti válságkoordinációs központjaiknak az EU-val folytatott kommunikációját; úgy véli, hogy mérlegelni kell az egész EU-ra kiterjedő megfelelő válságreagálási gyakorlatok tervezését és lebonyolítását is, amelyek bevonják a nemzeti válságreagálási struktúrákat és a megfelelő uniós struktúrákat;

41.  elengedhetetlennek tartja a tagállamok illetékes szolgálatai között a szükséges eljárási és szervezeti kapcsolatok létrehozását, hogy biztosítsák a szolidaritási klauzula megfelelő működését annak életbe léptetését követően;

42.  hangsúlyozza, hogy a Tanácsnál – a szolidaritási klauzulán alapuló segítségnyújtás iránti kérelmeket követően – folytatott döntéshozatali eljárások nem befolyásolhatják hátrányosan az EU reagálási képességét, és a meglévő mechanizmusokon – például a polgári védelmi mechanizmuson – keresztül történő válságreagálásnak bármely ilyen politikai döntéstől függetlenül azonnal elindíthatónak kell lennie; felhívja a figyelmet arra, hogy a katonai eszközök polgári védelmi műveletek támogatását szolgáló alkalmazására műveleti szinten már a szolidaritási klauzula alkalmazása nélkül is lehetőség nyílik, amit korábbi pakisztáni vagy líbiai műveletekkel kapcsolatban a Bizottság és az Európai Unió Katonai Törzse közötti sikeres együttműködés is példáz;

43.  hangsúlyozza, hogy részletekbe menően meg kell határozni a szolidaritási klauzula alkalmazásakor követendő demokratikus eljárást, amelynek a döntésekért való elszámoltathatóságot is biztosítania kell, és magába kell foglalnia a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament megfelelő bevonását; hangsúlyozza, hogy fontos megelőzni a klauzula bármely, az alapvető jogok korlátozásával járó aránytalan használatát;

44.  megjegyzi, hogy a szolidaritási klauzula alkalmazását maga után vonó katasztrófa vagy támadás esetén a Parlamentet és a Tanácsot, mint az EU jogalkotóit és költségvetési hatóságait, folyamatosan tájékoztatni kell a helyszínen kialakult helyzetről, valamint a katasztrófa vagy támadás eredetéről és lehetséges következményeiről, hogy naprakész és konkrét információk alapján alapos és objektív értékelést lehessen végezni későbbi felhasználás céljából.

45.  emlékeztet arra, hogy a szolidaritási klauzula előírja az Európai Tanács számára az Uniót fenyegető veszélyek rendszeres értékelését; úgy véli, hogy az ilyen értékeléseket egyeztetni kell a NATO-val és legalább két külön szinten kell elvégezni, éspedig egyrészt hosszabb távú alapon az Európai Tanácson belül egy olyan eljárás keretében, amely egyebek mellett stratégiai elképzelésekkel szolgál az európai biztonsági stratégia és a belső biztonsági stratégia jövőbeni felülvizsgálataihoz, másrészt az aktuális fenyegetések gyakoribb, átfogó felülvizsgálatán keresztül.

46.  úgy véli, hogy a fenyegetésértékeléseket kockázatértékelésekkel kell kiegészíteni, amelyek során a meglévő gyenge pontokat figyelembe véve nyújtanak elemzést a fenyegetésekről, és ezáltal azonosítják a kezelésre szoruló legsürgetőbb képességbeli hiányosságokat; emlékeztet arra, hogy a belső biztonsági stratégia végrehajtása keretében az EU-nak 2014-ig koherens kockázatkezelési politikát kell létrehoznia, amely összekapcsolja a fenyegetés- és kockázatértékeléseket a döntéshozatallal; ismételten emlékeztet továbbá arra, hogy 2012 végéig a Bizottságnak – a nemzeti kockázatelemzések alapján – el kell készíteni azon legfontosabb természeti és ember által előidézett kockázatok átfogó áttekintését, amelyekkel az EU a jövőben szembesülhet; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a közös helyzetértékelés érdekében osszák meg egymással nemzeti kockázatértékeléseiket és kockázatkezelési terveiket;

47.  hangsúlyozza, hogy az ennek eredményeként létrejövő, több veszélyt figyelembe vevő közös értékeléseknek fel kell használniuk az EU Helyzetelemző Központjának kapacitásait, felhasználva a megosztott hírszerzési információkat és integrálva a fenyegetés- és kockázatértékelésben részt vevő uniós szervek – például a Bizottság vonatkozó főigazgatóságai (többek között a DG HOME, DG ECHO és DG SANCO) és az uniós ügynökségek (Europol, Frontex, Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és más ügynökségek) – által biztosított adatokat;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésnek és a NATO főtitkárának.

(1) 10207/12.
(2) Elfogadott szövegek:P7_TA(2012)0207.
(3) Elfogadott szövegek:P7_TA(2011)0574.
(4) Elfogadott szövegek:P7_TA(2011)0404.
(5) HL C 99. E, 2012.4.3., 63. o.
(6) A Tanács 2009. november 12-i következtetései (15505/1/09 REV).
(7) HL C 169. E, 2012.6.15., 8. o.
(8) Az alábbiakban : „kölcsönös segítségnyújtási klauzula”, jóllehet a Szerződésben a klauzulának nincsen elnevezése. Vö. különösen a módosított brüsszeli szerződés V. cikkében foglalt kölcsönös védelmi kötelezettséggel, amely – az említett szerződés aláírói szerint – az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése alapján is fennáll (A Nyugat-európai Unió Állandó Tanácsa elnökségének 2010. március 31-i nyilatkozata).
(9) Lásd: Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2011)0934).


Kiberbiztonság és -védelem
PDF 333kWORD 35k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a kiberbiztonságról és -védelemről (2012/2096(INI))
P7_TA(2012)0457A7-0335/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2008. december 11–12-én elfogadott, az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló jelentésre,

–  tekintettel az Európa Tanács számítástechnikai bűnözéssel szembeni, 2001. november 23-i budapesti egyezményére,

–  tekintettel a kritikus információs infrastruktúrák védelméről szóló, 2011. május 27-i tanácsi következtetésekre és a kiberbiztonságról szóló korábbi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai digitális menetrendről szóló, 2010. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a belső biztonsági stratégia egyik prioritásaként a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozásáról szóló, közelmúltbeli bizottsági közleményre (COM(2012)0140),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2010. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról szóló 2011. május 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 1334/2000/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó, 2011. szeptember 27-i jogalkotási állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelme. Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé” című, 2012. június 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „Az internetes emberi jogok előmozdításáról, védelméről és gyakorlásáról” szóló, 2012. július 5-i határozatára(7), amely elismeri az emberi jogok védelme és a szabad online információáramlás fontosságát,

–  tekintettel a 2012. május 20-i chicagói csúcstalálkozó következtetéseire,

–  tekintettel az EU-szerződés V. címére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0335/2012),

A.  mivel a mai globalizált világban az EU és tagállamai rendkívül nagy mértékben támaszkodnak a biztonságos kibertérre, az információ és a digitális technológiai megoldások biztonságos használatára, valamint a rugalmas és megbízható információs szolgáltatásokra és az azokhoz kapcsolódó infrastruktúrákra;

B.  mivel az információs és kommunikációs technológiákat az elnyomás eszközeként is alkalmazzák; mivel alkalmazásuk kontextusa jelentős mértékben meghatározza azt a hatást, amelyet ezek a technológiák a kedvező irányba ható vagy elnyomó erőként gyakorolni képesek;

C.  mivel a számítástechnikai kihívások, fenyegetések és támadások drámai ütemben nőnek, és komolyan fenyegetik a nemzetállamok, valamint a magánszektor biztonságát, védelmét, stabilitását és versenyképességét; mivel ezért az ilyen fenyegetéseket nem szabad jövőbeni kérdéseknek tekinteni; mivel a különösen nyilvánvaló és romboló hatású számítástechnikai incidensek mostanra politikai indíttatásúak lettek; mivel – noha a számítástechnikai incidensek túlnyomó többsége primitív szinten marad – a kritikus fontosságú eszközöket érő fenyegetések egyre kifinomultabbakká válnak, és alapos védelmet tesznek indokolttá;

D.  mivel a világszerte közel kétmilliárd, kölcsönösen összekapcsolódó felhasználóból álló kibertér vált a demokratikus eszmék terjesztésének és az egyének szerveződésének egyik legerősebb és leghatékonyabb eszközévé, ahogy a szabadság iránti vágyuk megvalósítására törekednek, és harcba szállnak az önkényuralmi rendszerek ellen; mivel a kibertér antidemokratikus, totalitárius rendszerek által történő használata egyre nagyobb veszélyt jelent az egyének véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságára nézve; mivel ezért feltétlenül biztosítani kell, hogy a kibertér továbbra is nyitva álljon az eszmék, információk és vélemények szabad áramlása előtt;

E.  mivel az EU-ban és tagállamaiban számos politikai, jogalkotási és szervezeti jellegű akadálya van az átfogó és egységes kibervédelmi és kiberbiztonsági megközelítés kidolgozásának; mivel a kiberbiztonság érzékeny, sérülékeny területére nem vonatkoznak közös fogalommeghatározások, előírások és közös intézkedések;

F.  mivel az uniós intézményeken belüli és a tagállamokkal, továbbá a külső partnerekkel folytatott, illetve tagállamok közötti információcsere és koordináció még mindig nem elegendő mértékű;

G.  mivel uniós és nemzetközi szinten nincs világos, harmonizált meghatározás a „kiberbiztonság” és „kibervédelem” fogalmára; mivel a kiberbiztonság és más kulcsfontosságú kifejezések értelmezése országonként nagymértékben eltér;

H.  mivel az EU még nem dolgozott ki saját egységes szakpolitikákat a kritikus információk és infrastruktúrák védelmére, amely multidiszciplináris megközelítést igényel, ilyen módon növelve a biztonságot, az alapvető jogok egyidejű tiszteletben tartása mellett;

I.  mivel az EU különböző intézkedéseket javasolt a polgári szintű számítástechnikai bűnözés leküzdésére, egy új, európai számítástechnikai bűnözés elleni központ kialakítását is ideértve, ugyanakkor a biztonság és a védelem szintjén híján van minden konkrét tervnek;

J.  mivel a magánszektor és a bűnüldöző hatóságok, védelmi intézmények, illetve egyéb illetékes hatóságok közötti bizalom kiépítése rendkívül fontos a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemben;

K.  mivel a szavahihetőség és a kölcsönös bizalom az állami és nem állami szereplők közötti kapcsolatokban a megbízható kiberbiztonság egyik előfeltétele;

L.  mivel az állami és a magánszektorban egyaránt bekövetkező számítástechnikai incidenseket az információk érzékeny jellege és az érintett vállalatokról kialakult kép esetleges károsodása miatt többségükben nem jelentik be;

M.  mivel sok számítástechnikai incidens a magán- és állami tulajdonú infrastruktúra ellenálló-képességének és szilárdságának hiánya, az adatbázisok elégtelen védelme vagy biztonsága, továbbá a kritikus fontosságú információs infrastruktúra más hiányosságai miatt következik be; mivel csupán néhány tagállam tekinti hálózatainak és információs rendszereinek védelmét saját gondossági kötelezettsége részének, ami megmagyarázza a biztonsági csúcstechnológiába, a képzésbe és a megfelelő iránymutatások kidolgozásába való beruházás hiányát; mivel a tagállamok jelentős hányada harmadik országbeli biztonsági technológiának kiszolgáltatott, és fokoznia kell az e függőség mérséklésére irányuló erőfeszítéseit;

N.  mivel a nemzet- vagy nemzetközi biztonságot fenyegető, magas szinten megvalósított számítógépes támadások elkövetői többségének személyazonosságát soha nem tárják fel és többségükkel szemben nem folytatnak eljárást; mivel nincsen nemzetközileg elfogadott válaszlépés az adott állammal szemben valamely más állam által indított számítógépes támadásra, és azzal kapcsolatban sincs elfogadott nézet, hogy ez háborús oknak tekintendő-e;

O.  mivel az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) segíti a tagállamokat a kiberbiztonság területén bevált gyakorlatok megosztásában azáltal, hogy ajánlásokat fogalmaz meg a kiberbiztonsági stratégiák kidolgozására, végrehajtására és fenntartására vonatkozóan, emellett támogató szerepet tölt be a nemzeti kiberbiztonsági stratégiákban, a nemzeti készenléti tervekben, a kritikus információs infrastruktúrák védelmével (CIIP) foglalkozó páneurópai és nemzetközi tevékenységek megszervezésében és a nemzeti gyakorlatok forgatókönyveinek kidolgozásában;

P.  mivel nemzeti kiberbiztonsági stratégiát 2012 júniusáig hivatalosan csak 10 uniós tagállam fogadott el;

Q.  mivel a kibervédelem az EVÜ egyik kiemelt prioritása, amely a kapacitásfejlesztési terv keretében kiberbiztonsággal foglalkozó projektcsapatot hozott létre, és a tagállamok többségével együttműködésben dolgozik a tapasztalatok összegyűjtésén és ajánlások előterjesztésén;

R.  mivel a kiberbiztonságba és a védelmi kutatás-fejlesztésbe történő befektetés kulcsfontosságú az előrehaladáshoz, valamint a kiberbiztonság és -védelem magas szintjének fenntartásához; mivel a kutatás-fejlesztésre fordított védelmi kiadások csökkentek, ahelyett, hogy elérték volna a teljes védelmi kiadások megállapodás szerinti 2%-át;

S.  mivel a figyelemfelkeltésnek és a polgárok kiberbiztonságról szóló tájékoztatásának kell minden átfogó kiberbiztonsági stratégia alapjául szolgálnia;

T.  mivel nyilvánvaló egyensúlyba kell hozni a biztonsági intézkedéseket a polgárokat az EUMSZ szerint megillető jogokkal, mint például a magánélethez és a személyes adatok védelméhez és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog, anélkül, hogy egyiket a másik nevében fel kelljen áldozni;

U.  mivel egyre nagyobb szükség van az egyének magánélethez való jogának fokozott tiszteletben tartására és védelmére, ahogyan ezt az EU Alapjogi Chartája és az EUMSZ 16. cikke előírja; mivel a kibertér intézmények és a honvédelmi szervek esetében nemzeti szinten történő biztosításának és védelmének szükségessége – noha az említettek fontos szerepet játszanak – soha, semmilyen módon nem használhatók fel ürügyként a jogok és szabadságok kiber- és az információs térben való korlátozásának;

V.  mivel az internet globális és határok nélküli jellege a sokféle érdekelt féllel való nemzetközi együttműködés és irányítás új formáit teszi szükségessé;

W.  mivel a kormányok – kritikus infrastruktúráik biztonsága tekintetében – egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a magánszektor szereplőire;

X.  mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiba eddig még nem integrálta proaktívan a kiberbiztonsági szempontot;

Y.  mivel egyelőre a Stabilitási Eszköz az egyetlen olyan uniós program, amelyet a sürgős válságok vagy a globális/több régiót érintő biztonsági kihívások megválaszolására terveztek, a kiberbiztonsági fenyegetéseket is beleértve;

Z.  mivel az EU–USA kapcsolatok egyik kiemelt kérdése a kiberbiztonsági fenyegetések együttes megválaszolása a kiberbiztonsággal és a számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó EU–USA munkacsoport révén;

Uniós intézkedések és koordináció

1.  megállapítja, hogy a számítástechnikai fenyegetések és a kormányzati, közigazgatási, katonai és nemzetközi szervek elleni támadások az EU-ban és világszerte egyre nagyobb veszélyt jelentenek, egyre gyakrabban fordulnak elő, és komoly aggodalomra ad okot, hogy az állami és nem állami szereplők, különösen a terror- és -bűnszervezetek megtámadhatják az uniós intézmények és tagállamok kritikus információs és kommunikációs struktúráit és infrastruktúráit, és jelentős – akár működésképtelenséggel járó – károkat okozhatnak;

2.  ezért hangsúlyozza, hogy e kihívásokkal szemben globális, összehangolt megközelítésre van szükség uniós szinten, egy olyan átfogó uniós kiberbiztonsági stratégia kidolgozásával, amely gondoskodik a kiberbiztonság és -védelem közös fogalommeghatározásáról, továbbá annak meghatározásáról, hogy mi minősül a védelemmel kapcsolatos számítógépes támadásnak, illetve egy közös műveleti koncepcióról, és amelynek figyelembe kell vennie a meglévő ügynökségek és szervek jelentette hozzáadott értéket, valamint a nemzeti stratégiával már rendelkező tagállamok bevált gyakorlatait és a levont tanulságokat; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a koordináció és az uniós szintű szinergiák kialakítása annak érdekében, hogy elősegítsék a különböző katonai és polgári kezdeményezések, programok és tevékenységek ötvözését; hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégiának biztosítania kell a rugalmasságot, és azt rendszeresen aktualizálni kell annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjon a kibertér gyorsan változó természetéhez;

3.  sürgeti a Bizottságot és az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a szolidaritási záradék (az EUMSZ 222. cikke) végrehajtására vonatkozó megoldásokra irányulóan nemsokára várható javaslatukban fontolják meg egy tagállamot érő súlyos kibertámadás lehetőségét; ezen túlmenően az a véleménye, hogy bár még mindig várat magára a nemzetbiztonságot fenyegető kibertámadások közös terminológiával való meghatározása, a kölcsönös védelmi záradék (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése) kiterjedhetne az ilyen támadásokra is, az arányosság elvének sérelme nélkül;

4.  hangsúlyozza, hogy a KBVP-nek biztosítania kell, hogy az uniós katonai műveletekben és polgári missziókban részt vevő erők védelmet kapjanak a számítógépes támadásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy a kibervédelemnek a KBVP aktív képességének kell lennie;

5.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós kiberbiztonsági politikát a digitális szabadságok maximális védelmével és megőrzésével, valamint az emberi jogok online tiszteletben tartásával kell megalapozni és kialakítani; véleménye szerint ezen erőfeszítés eredményessége érdekében az uniós kül- és biztonságpolitikának ki kell terjednie az internetre és az IKT-kre;

6.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy egyhangúlag ismerjék el a digitális szabadságokat alapvető jogokként és az egyetemes emberi jogok biztosításának elválaszthatatlan előfeltételeiként; hangsúlyozza, hogy a kiberfenyegetésekre és -támadásokra adandó válaszlépéseik kidolgozásakor a tagállamok tevékenységének célja soha nem lehet polgáraik jogainak és szabadságainak veszélyeztetése, továbbá hogy jogszabályi szinten megfelelő különbséget kell tenniük a polgári és katonai szintű számítástechnikai incidensek között; óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy korlátozzák a polgárokat a kommunikációs és információs technológiai eszközök használatára való lehetőségeikben;

7.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot – a tagállamokkal együtt –, hogy dolgozzanak ki a kibervédelemről szóló fehér könyvet, amely egyértelmű fogalommeghatározásokat állapít meg és meghatározza polgári és katonai szférában elkövetett számítógépes támadások szintjeinek kritériumait e támadások motivációjának és hatásának, továbbá a válaszlépések szintjeinek – többek között az elkövetők kivizsgálásának, felderítésének és büntetőeljárás alá vonásának – megfelelően;

8.  hangsúlyozza, hogy – az egyéni, mind a hálózathoz kapcsolódóan működő, valamint az állami támogatással dolgozó kibertámadók üldözése és büntetőeljárás alá vonása eszközeinek meghatározása és megkeresése céljából – naprakésszé kell tenni az európai biztonsági stratégiát;

Az Unió szintjén

9.  hangsúlyozza az uniós intézményeken és ügynökségeken belül és azok körében megvalósuló horizontális együttműködés és koordináció fontosságát a kiberbiztonság területén;

10.  hangsúlyozza, hogy az új technológiai megoldások megváltoztathatják annak a módját, ahogyan a kormányok a hagyományos alapfeladataikat ellátják; ismételten megerősíti, hogy a védelmi és biztonsági politikákkal kapcsolatos felelősség, így például a megfelelő demokratikus ellenőrzés elsősorban a kormányokra hárul; tudomásul veszi a magánszférabeli szereplőknek a biztonsággal kapcsolatos és védelmi feladatokban való, egyre nagyobb szerepét, amelyet gyakran átláthatóság és elszámoltathatóság vagy demokratikus ellenőrzési mechanizmusok nélkül végeznek;

11.  hangsúlyozza, hogy az új technológiai megoldásoknak a biztonság- és védelmi politikák területén történő felhasználásakor a kormányoknak tartaniuk kell magukat az alapvető nemzetközi köz- és humanitárius jogi elvekhez, például az állami szuverenitás és az emberi jogok tiszteletben tartásához; rámutat az uniós tagállamoknak – például Észtországnak – a kiberbiztonsági és kibervédelmi szakpolitikák meghatározása és kialakítása során szerzett értékes tapasztalataira;

12.  elismeri, hogy fel kell mérni az uniós információs rendszerek és infrastruktúra elleni számítógépes támadások általános szintjét; ezzel összefüggésben kiemeli annak szükségességét, hogy folyamatosan felmérjék az uniós intézmények felkészültségi szintjét a potenciális számítógépes támadásokkal szemben; külön hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kritikus információs infrastruktúrákat;

13.  hangsúlyozza továbbá, hogy tájékoztatást kell nyújtani az információs rendszerek biztonsági réseiről, az új fenyegetésekkel kapcsolatos riasztásokról és figyelmeztetésekről;

14.  megállapítja, hogy az európai információs hálózatokkal és kormányzati információs rendszerekkel szemben elkövetett közelmúltbeli számítógépes támadások jelentős gazdasági és biztonsági károkat okoztak, amelyek nagyságrendjét még nem mérték fel megfelelően;

15.  felhívja az uniós intézményeket, hogy a lehető legrövidebb időn belül dolgozzák ki a saját rendszereikre vonatkozó kiberbiztonsági stratégiáikat és készenléti terveiket;

16.  felhívja az összes uniós intézményt, hogy a számítástechnikai válságok kezelését foglalják bele kockázatelemzéseikbe és válságkezelési terveikbe; felhívja továbbá az összes uniós intézményt, hogy minden munkatársuk számára biztosítsanak tudatosságnövelő képzést a kiberbiztonságról; javasolja, hogy a vészhelyzeti gyakorlatokhoz hasonlóan évente egyszer tartsanak kiberbiztonsági gyakorlatot is;

17.  hangsúlyozza az uniós hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport (EU-CERT) és a nemzeti CERT-ek hatékony fejlesztésének, valamint a nemzeti készenléti tervek kidolgozásának fontosságát, arra az esetre, ha fellépésre lenne szükség; üdvözli azt a tényt, hogy 2012 májusára mindegyik uniós tagállam létrehozta a nemzeti CERT-et; szorgalmazza a nemzeti CERT-ek és az uniós CERT további fejlesztését, hogy szükség esetén 24 órán belül bevethetők legyenek; hangsúlyozza, hogy ezen a területen meg kell vizsgálni a köz- és magánszféra közötti partnerségek megvalósíthatóságát;

18.  elismeri, hogy a „Cyber Europe 2010”, azaz az első páneurópai gyakorlat a kritikus informatikai infrastruktúra védelme terén – amelyet az ENISA vezetésével és különböző tagállamok bevonásával bonyolítottak le – hasznos intézkedésnek bizonyult, a bevált gyakorlatokat példázva; hangsúlyozza azt is, hogy európai szinten a lehető leghamarabb létre kell hozni a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos figyelmeztető információs hálózatot;

19.  hangsúlyozza a hálózatbiztonságot veszélyeztető nagyszabású eseményekre felkészítő páneurópai gyakorlatok fontosságát, valamint a fenyegetésértékelésre vonatkozó egységes normák meghatározásának jelentőségét;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy uniós kiberkoordinációs poszt szükségességét és megvalósíthatóságát;

21.  úgy véli, hogy – figyelemmel a számítógépes rendszerek és infrastruktúrák megfelelő védelméhez és megtámadásukhoz egyaránt szükséges kompetenciák magas szintjére – meg kell fontolni egy, a Bizottság, a Tanács és a tagállamok körében az etikus hackerek igénybevételével kapcsolatos stratégia kidolgozását; megállapítja, hogy ezekben az esetekben nagy a lehetősége az agyelszívásnak, továbbá hogy különösen az ilyen támadásért elítélt kiskorúak esetében rejlik nagy potenciál a rehabilitációban és a védelmi ügynökségekbe és szervekbe való integrációban;

Az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ)

22.  üdvözli a kibervédelemmel foglalkozó közelmúltbeli kezdeményezéseket és projekteket, különös tekintettel a releváns kiberbiztonsági és -védelmi adatok, kihívások és igények összegyűjtésére és feltérképezésére és sürgeti a tagállamokat, hogy működjenek együtt nagyobb mértékben az EVÜ-vel – katonai szinten is – a kibervédelem területén;

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok nemzeti kibervédelmi képességeik fejlesztése során szoros együttműködést folytassanak az EVÜ-vel; úgy véli, hogy a szinergiák kialakítása, valamint a források európai szintű egyesítése és megosztása kulcsfontosságú a hatékony, európai és nemzeti szintű kibervédelem szempontjából;

24.  ösztönzi az EVÜ-t, hogy mélyítse el az együttműködést a NATO-val, a nemzeti és nemzetközi kiválósági központokkal, a kibertámadások esetén való gyorsabb válaszlépések érdekében az Europolnál működő Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központtal és különösen a Kibervédelmi Kiválósági Együttműködési Központtal (CCDCOE), és helyezzen hangsúlyt a kapacitásépítésre, a képzésre, valamint az információk és gyakorlatok cseréjére;

25.  aggodalommal tapasztalja, hogy 2010-re csak egy tagállam érte el a védelmi kutatás-fejlesztésre fordított kiadások 2%-os szintjét, öt tagállam pedig 2010-ben egyáltalán nem költött K+F-re; szorgalmazza, hogy az EVÜ a tagállamokkal közösen egyesítse a forrásokat, és hatékonyan ruházzon be az együttműködésen alapuló kutatás-fejlesztésbe, különös tekintettel a kiberbiztonságra és -védelemre;

A tagállamok

26.  felhívja valamennyi tagállamot, hogy további késedelem nélkül dolgozzák ki és fejezzék be saját nemzeti kiberbiztonsági és -védelmi stratégiáikat, és biztosítsanak stabil politikai döntéshozatali és szabályozási környezetet, átfogó kockázatkezelési eljárásokat és megfelelő előkészítő intézkedéseket és mechanizmusokat; felhívja az ENISA-t, hogy legyen a tagállamok segítségére; támogatását fejezi ki az ENISA iránt a helyes gyakorlatok útmutatójának kidolgozásában a bevált gyakorlatokról, valamint a kiberbiztonsági stratégia kidolgozására, végrehajtására és fenntartására vonatkozó ajánlásokról;

27.  ösztönzi a tagállamokat, hogy katonai struktúrájukon belül hozzanak létre külön kiberbiztonsági és kibervédelmi egységeket, a más uniós tagállamokon belüli hasonló szervekkel való együttműködés céljából;

28.  ösztönzi a tagállamokat, hogy regionális szintű, szakosodott bírósági központokat hozzanak létre, amelyek célja, hogy jobban visszaszorítsák az információs rendszerek elleni támadásokat; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a nemzeti jogok kiigazítását, hogy azok hozzáigazíthatók legyenek a technika és a használati szokások fejlődéséhez;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is törekedjen egységes és hatékony európai megközelítésre annak érdekében, hogy elkerülje a felesleges kezdeményezéseket, valamint ösztönözze és támogassa a tagállamokat az együttműködési mechanizmusok kialakítására és az információcsere fokozására irányuló erőfeszítéseikben; úgy véli, hogy ki kell alakítani a kötelező együttműködés és információcsere minimális szintjét a tagállamok között;

30.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti készenléti terveket, a számítástechnikai válságkezelést pedig építsék be a válságkezelési terveikbe és kockázatelemzéseikbe; fokozottan hangsúlyozza az alapvető kiberbiztonságról szóló megfelelő képzés fontosságát minden közszférában dolgozó személy számára, és különösen azt, hogy a képzéssel foglalkozó intézményekben megfelelő képzést kell biztosítani az igazságszolgáltatási és a biztonsági intézmények tagjai számára; felhívja az ENISA-t és egyéb érintett szerveket, hogy segítsék a tagállamokat a források egyesítésének és megosztásának biztosításában, valamint a párhuzamos erőfeszítések elkerülésében;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy a kutatás-fejlesztést tegyék a kiberbiztonság és -védelem egyik fő pillérévé, és ösztönözzék az informatikai rendszerek védelmére szakosodott mérnökök képzését; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásuknak, miszerint legalább 2%-ra növelik a kutatás-fejlesztésre fordított védelmi kiadásokat, különös tekintettel a kiberbiztonságra és -védelemre;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő programokat az internet, az információs és kommunikációs technológiák biztonságos használatának előmozdítására és a velük kapcsolatos tudatosság növelésére általánosságban az állami és magánszektorbeli felhasználók körében egyaránt; javasolja, hogy a Bizottság e tekintetben indítson el nyilvános páneurópai oktatási kezdeményezést; felhívja a tagállamokat, hogy a kiberbiztonságról szóló oktatást a lehető legfiatalabb kortól kezdve foglalják bele az iskolai tantervbe;

A köz- és a magánszféra együttműködése

33.  hangsúlyozza, hogy az állami hatóságok és a magánszektor közötti értelmes, egymást kiegészítő kiberbiztonsági együttműködésnek elengedhetetlen szerepe van a kölcsönös bizalom kialakításában, uniós és nemzeti szinten egyaránt; tudatában van annak, hogy az érintett közintézmények megbízhatóságának és hatékonyságának további növelése hozzájárul a bizalom kiépítéséhez és a kritikus információk megosztásához;

34.  felhívja a magánszférabeli partnereket, hogy az új termékek, eszközök, szolgáltatások és alkalmazások tervezésekor vegyék fontolóra a beépített biztonsági megoldásokat tartalmazó konstrukciók alkalmazását, illetve ösztönzőket sürget, hogy az új termékeket, eszközöket, szolgáltatásokat és alkalmazásokat tervező szakemberek fő tulajdonságként a beépített biztonsági megoldásokat részesítsék előnyben; arra szólít fel, hogy a kibertámadások megelőzése és üldözése érdekében, a magánszektorral együttműködésben, biztosítsák az átláthatóság alapvető követelményeit, valamint az elszámoltathatóságot szolgáló mechanizmusokat;

35.  hangsúlyozza, hogy a kritikus információs infrastruktúra védelme – a kibertérben a polgárok és vállalkozások tekintetében a biztonság növelésével összefüggésben – szerepel az EU belső biztonsági stratégiájában;

36.  folyamatos párbeszéd kialakítására szólít fel ezekkel a partnerekkel az információs rendszerek legjobb alkalmazásáról és ellenálló képességéről, valamint a felelősségnek e rendszerek stabil és megfelelő működéséhez szükséges megosztásáról;

37.  úgy véli, hogy a tagállamoknak, az uniós intézményeknek és a magánszektornak az ENISA-val együttműködésben lépéseket kell tenniük az információs rendszerek biztonságának és integritásának növelése, a támadások megelőzése, valamint a támadások hatásainak minimálisra csökkentése érdekében; támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vállalatoknak szóló kiberbiztonsági minimumszabványokat és tanúsítási rendszereket terjesszen elő, továbbá hogy megfelelő ösztönzőket nyújtson a biztonság javítására irányuló magánszférabeli erőfeszítések ösztönzéséhez;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállami kormányokat, hogy a magánszektor és a civil társadalom szereplőit ösztönözzék arra, hogy a számítástechnikai válságkezelést foglalják bele válságkezelési terveikbe és kockázatelemzéseikbe; felszólít továbbá az alapvető kiberbiztonságról és kiberhigiéniáról szóló tudatosságnövelő képzés bevezetésére személyzetük valamennyi tagja számára;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, valamint a megfelelő ügynökségekkel és szervekkel együttműködésben dolgozzon ki kereteket és eszközöket egy gyors információcsere-rendszerhez, amely a magánszektort érintő számítástechnikai incidensek bejelentésekor névtelenséget biztosítana, lehetővé tenné az állami szereplők számára, hogy folyamatosan naprakészek legyenek, szükség esetén pedig támogatást nyújtana;

40.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak elő kell segítenie a kiberbiztonság versenyképes és innovatív uniós piacának kialakítását annak érdekében, hogy a kkv-k számára jobban lehetővé tegye a működést ezen a területen, ami hozzájárul a gazdasági növekedés fellendítéséhez és az új munkahelyek teremtéséhez;

Nemzetközi együttműködés

41.  felhívja az EKSZ-t, hogy viszonyuljon proaktívan a kiberbiztonsághoz, és a kiberbiztonság szempontját érvényesítse valamennyi intézkedésében, különösen ami a harmadik országokat illeti; felszólít a harmadik országokkal folytatott együttműködés és információcsere felgyorsítására a kiberbiztonsági kérdések kezelésének megoldásait illetően;

42.  hangsúlyozza, hogy egy átfogó uniós kiberbiztonsági stratégia kidolgozása előfeltétele annak, hogy a kiberbiztonság terén olyan típusú hatékony nemzetközi együttműködés jöjjön létre, amelyre a számítógépes fenyegetések határokon átnyúló jellege miatt szükség van;

43.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem írták alá vagy ratifikálták az Európa Tanács számítástechnikai bűnözéssel szembeni egyezményét (a budapesti egyezmény), hogy ezt haladéktalanul tegyék meg; támogatja a Bizottság és az EKSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az egyezményt és a benne foglalt értékeket népszerűsítsék a harmadik országok körében;

44.  tisztában van azzal, hogy a számítástechnikai fenyegetésekre nemzetközi szinten egyeztetett és összehangolt választ kell adni; ezért felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy minden fórumon, különösen az ENSZ berkeiben vállaljanak vezető szerepet a kibertér viselkedési normáiról szóló, szélesebb körű nemzetközi együttműködés, valamint egy, a kibertéri viselkedési normái közös értelmezésének meghatározásáról szóló végleges megállapodás elérésére irányuló erőfeszítésekben, továbbá bátorítsák a kiberfegyverek ellenőrzéséről szóló megállapodások kidolgozását célzó együttműködést;

45.  ösztönzi a kiberbiztonság területén a BRICS-országokkal és más, feltörekvő gazdasággal bíró országokkal az egyre elterjedtebb számítógépes bűnözésre, kiberfenyegetésre és számítógépes támadásokra adandó közös válaszok feltárásának céljával folytatott ismeretek cseréjét polgári és katonai szinten egyaránt;

46.  arra sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a vonatkozó nemzetközi fórumok és szervezetek, nevezetesen az ENSZ, az EBESZ, az OECD és a Világbank keretében tanúsítson proaktív hozzáállást annak érdekében, hogy elérje a hatályos nemzetközi jog alkalmazását, valamint a kiberbiztonság és -védelem területén a felelős állami viselkedésre vonatkozó normákról szóló konszenzust, összehangolva a tagállamok álláspontjait azzal a céllal, hogy a kiberbiztonság és -védelem területén előmozdítsa az alapvető uniós értékeket és szakpolitikákat;

47.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és kapcsolattartás során, továbbá az együttműködési megállapodások alkalmával – különösen, ami a technológiai együttműködést vagy transzfert előirányzó megállapodásokat illeti – ragaszkodjanak a számítástechnikai bűnözés és a számítógépes támadások megelőzésére és leküzdésére vonatkozó minimumkövetelményekhez, valamint az információs rendszerek biztonságának minimumszabályaihoz;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén segítse és támogassa a harmadik országokat a kiberbiztonsági és a kibervédelmi képességeik kiépítésére irányuló erőfeszítéseikben;

Együttműködés a NATO-val

49.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közös értékeik és stratégiai érdekeik alapján különös felelősséggel és képességgel rendelkeznek arra, hogy a növekvő kiberbiztonsági kihívásokat hatékonyabban, az esetleges egymást kiegészítő elemeket megkeresve, szoros együttműködésben kezeljék, kerülve a párhuzamos erőfeszítéseket és tiszteletben tartva egymás felelősségi köreit;

50.  hangsúlyozza a források gyakorlatban való egyesítésének és megosztásának szükségességét, tekintettel az Unió és a NATO kiberbiztonsággal és -védelemmel kapcsolatos megközelítésének egymást kiegészítő jellegére; hangsúlyozza, hogy szorosabb koordinációra van szükség, különösen a kiberbiztonsággal és -védelemmel kapcsolatos tervezés, technológia, képzés és felszerelés terén;

51.  a védelmi képességek fejlesztése terén megvalósuló, egymást kiegészítő tevékenységekre építve arra sürgeti az Unióban működő, kiberbiztonsággal és -védelemmel foglalkozó valamennyi érintett szervet, hogy mélyítsék el a NATO-val folytatott gyakorlati együttműködésüket annak érdekében, hogy tapasztalatot cseréljenek és tanuljanak az uniós rendszerek ellenálló képességének kialakításáról;

Együttműködés az Egyesült Államokkal

52.  úgy véli, hogy el kell mélyíteni az EU és az USA közötti kölcsönös együttműködést a számítógépes támadások és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemben, mivel ezt a 2010. évi lisszaboni EU–USA csúcstalálkozót követően a transzatlanti kapcsolat egyik prioritásává tették;

53.  örvendetesnek tartja, hogy a 2010. novemberi EU–USA csúcstalálkozón létrejött az EU–USA kiberbiztonsági és kiberbűnözési munkacsoport, és támogatja a munkacsoport arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a transzatlanti politikai párbeszédbe belefoglalja a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket;

54.  üdvözli, hogy a Bizottság az Egyesült Államok kormányával közösen az EU–USA munkacsoport égisze alatt közös programot és útitervet dolgoz ki a 2012–2013 közötti időszakban közösen/összehangoltan tartott transzkontinentális kiberbiztonsági gyakorlatokhoz; tudomásul veszi a 2011-ben megrendezett első atlanti kiberbiztonsági gyakorlatot;

55.  hangsúlyozza, hogy a kibertér és a felhasználók legnagyobb forrásaiként mind az USA-nak, mind pedig az EU-nak együtt kell működnie polgáraik kibertér használatához fűződő jogai és szabadságaik védelme érdekében; kiemeli, hogy – noha a nemzetbiztonság elsődleges célkitűzés – a kiberteret is biztosítani és egyúttal védeni is kell;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/alelnöknek, az EVÜ-nek, az ENISA-nak és a NATO-nak.

(1) HL L 345., 2008.12.23., 75. o.
(2) HL C 349. E, 2010.12.22., 63. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0228.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0207.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0406.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0237.
(7) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session20/Pages/ResDecStat.aspx.


A közös biztonság- és védelempolitika szerepe éghajlat okozta válságok és természeti katasztrófák esetén
PDF 394kWORD 36k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika szerepéről éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és természeti katasztrófák esetén (2012/2095(INI))
P7_TA(2012)0458A7-0349/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére és különösen annak 42., valamint 43. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés polgári védelemről szóló 196. cikkére és humanitárius segítségnyújtásról szóló 214. cikkére,

–  tekintettel az Unió éghajlat-diplomáciájáról szóló, 2011. július 18-i tanácsi következtetésekre(1),

–  tekintettel az EKSZ és a Bizottság éghajlat-diplomáciáról szóló 2011. július 9-i közös vitaanyagára(2),

–  tekintettel az Európai Tanácsnak Javier Solana főképviselő és az Európai Bizottság által előterjesztett 2008. évi közös jelentésére az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról, valamint a Parlament nyomon követő ajánlásaira(3),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai polgári védelmi erő: Europe aid” című, 2006. májusi jelentésére,

–  tekintettel a közösségi polgári védelmi mechanizmus létrehozásáról szóló, 2007. november 8-i tanácsi határozatra(4), valamint „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című, 2010. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0600) és 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a 2011. december 20-i, az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2011)0934),

–  tekintettel „Az Európai Unió és az északi-sarkvidék” című 2008. évi bizottsági közleményre (COM(2008)0763), valamint az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló, 2011. január 20-i európai parlamenti állásfoglalásra(6),

–  tekintettel a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az „Az éghajlattal kapcsolatos tárgyalásoktól az éghajlat-diplomáciáig” című, 2011 októberében, Berlinben megrendezett, valamint a „Párbeszéd az éghajlatról és a biztonságról a XXI. században” című, 2012 márciusában, Londonban megrendezett konferencia következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az éghajlatváltozásról és nemzetközi biztonságról szóló, 2011. júliusi elnökségi nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának „Livelihood security: Climate change, conflict and migration in the Sahel” (A megélhetés biztonsága: éghajlatváltozás, konfliktus és migráció a Száhil övben) című 2011. és 2012. évi jelentéseire(9),

–  tekintettel az emberi biztonságról és a védelmi felelősségről szóló ENSZ-dokumentumokra(10),

–  tekintettel a külföldi katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés esetén történő alkalmazásáról szóló ENSZ-iránymutatásokra („oslói iránymutatások”)(11), valamint az Ügynökségközi Állandó Bizottságnak (IASC) a katonai és polgári védelmi eszközök összetett vészhelyzetekben az ENSZ humanitárius műveletei támogatására történő alkalmazásáról szóló iránymutatásokra (MCDA-iránymutatások),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (SEC(2007)0781, SEC(2007)0782, COM(2007)0317) és „A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus felé” című együttes nyilatkozatra(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0349/2012),

Általános megfontolások

1.  felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás globális biztonságra, békére és stabilitásra gyakorolt hatására;

2.  sajnálja, hogy az elmúlt négy évben a nyilvános viták között az éghajlatváltozás mint a globális biztonságot leginkább fenyegető tényező kérdése háttérbe szorult a gazdasági és pénzügyi válsággal szemben, ami szintén közvetlen globális veszélyt jelent;

3.  úgy véli, hogy a szélsőséges időjárási események elmúlt években fokozódó gyakorisága nemcsak a fejlődő országok számára, hanem a világgazdaság számára is növekvő költségeket jelent: egyrészről közvetlen, újjáépítésre és segélyekre fordított költségeket, másrészről pedig közvetett, az emelkedő biztosítási összegekre, termékárakra és szolgáltatásokra vonatkozó költségeket; hangsúlyozza, hogy ezek az események a nemzetközi békét és az emberi biztonságot is súlyosabban fenyegetik;

4.  megállapítja, hogy az éghajlatváltozás által súlyosbított természeti katasztrófák rendkívül romboló hatásúak, különös tekintettel a veszélyeztetett államokra; megállapítja azonban, hogy eddig egyetlen konfliktus sem tulajdonítható kizárólag az éghajlatváltozásnak; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás miatt kialakuló természeti katasztrófák okozta növekvő ivóvíz- és élelmiszerhiánnyal küzdő népesség rákényszerül a migrációra, ami további túlzott terheket ró a már eleve veszélyeztetett régiók, illetve hanyatló államok gazdasági, társadalmi és igazgatási kapacitására, ezáltal konfliktusokat szülve, illetve kedvezőtlen hatást gyakorolva az általános biztonságra; emlékeztet, hogy ezek az események a korlátozott forrásokkal rendelkező közösségek és országok között versenyhelyzetet teremtenek;

5.  elismeri, hogy az összetett válságokat a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), a közös biztonsági és védelmi politika (KBVP), valamint a humanitárius és fejlesztési segélyek politikái terén elérhető eszközöket teljes mértékben kihasználó, átfogó megközelítés alkalmazásával lehet és kell előre jelezni és megelőzni; megállapítja továbbá, hogy 2004-ben a NATO a környezeti biztonsági kihívásokra adott első nemzetközi válasz középpontjában állt, amikor a szövetség csatlakozott öt más nemzetközi ügynökséghez(13), és együtt létrehozták a Környezetvédelmi és biztonsági kezdeményezést (ENVSEC), amelynek feladata a sérülékeny régiókban a biztonságot veszélyeztető környezeti problémák kezelése;

6.  elismeri a KBVP-t támogató kulcsfontosságú infrastruktúra jelentőségét;

7.  elismeri, hogy bár az éghajlatváltozás biztonsági vonatkozásainak kezelése pozitív hatással járhat, ez az EU éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésének csupán az egyik eleme, amely fellépés során politikai és gazdasági eszközöket próbálnak felhasználni az éghajlatváltozás mérséklésére, és az ahhoz való alkalmazkodás előmozdítására;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a külső fellépési stratégiái, szakpolitikái és eszközei tekintetében figyelembe kell vennie a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás nemzetközi biztonságra gyakorolt hatását; emlékeztet arra, hogy természeti és egyéb katasztrófák esetén fontos, hogy különleges figyelmet fordítsanak a nőkre és a gyermekekre, akik különösen sérülékenyek válsághelyzetekben;

9.  e tekintetben emlékeztet a Bizottság humanitárius segítségnyújtással és polgári védelemmel kapcsolatos megbízására, és hangsúlyozza a meglévő eszközök továbbfejlesztésének és megerősítésének szükségességét;

10.  ismételten kiemeli továbbá a katasztrófakockázatok csökkentésének jelentőségét, annak érdekében, hogy csökkenjen a válságoknak a lakosság sérülékeny csoportjaira gyakorolt hatása;

11.   megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és az emiatt bekövetkező természeti katasztrófák hatásainak elemzését – bármilyen esetleg bekövetkező természeti vagy humanitárius válság előtt, közben vagy után – lényeges integrálni a közös biztonság- és védelempolitikai stratégiákba és az operatív tervekbe a legnagyobb kockázatnak kitett régiókra összpontosítva, a Lisszaboni Szerződésben rögzített humanitárius elvek tiszteletben tartása mellett; felszólít a gyakorlati együttműködésre is, például együttműködési gyakorlatok révén;

12.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás biztonsági következményeire adott hatékony válasz kidolgozása során nemcsak a konfliktusmegelőzést és a válságkezelést kell javítani, hanem az elemzési és a korai előrejelzési képességet is;

13.  emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés előírja az Unió számára, hogy a nemzetközi válságkezelés érdekében fejlessze polgári-katonai képességeit a 43. cikkében meghatározott feladatok teljes körére kiterjedően, különösen a konfliktus-megelőzés, a humanitárius és mentési feladatok, a katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatok, a békefenntartás és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálását tekintve; ugyanakkor úgy gondolja, hogy el kell kerülni az eszközök megkettőzését, és egyértelmű különbséget kell tenni a közös biztonság- és védelempolitika hatálya alá tartozó, és az azon kívül eső eszközök között, összhangban az EUMSZ 196. és 214. cikkével; emlékeztet továbbá a KBVP hatályán kívül eső, bevált humanitárius segítségnyújtási és polgári védelmi eszközök megkettőzése elkerülésének szükségességére;

14.  elismeri, hogy a katonai struktúrák képességekkel és eszközökkel rendelkeznek a környezetvédelmi hírszerzés, a kockázatelemzés, a humanitárius segítségnyújtás, a katasztrófasegélyezés és az evakuáció terén, amelyek kulcsszerepet játszanak a korai előrejelzésben, valamint az éghajlattal kapcsolatos válságkezelésben és katasztrófaelhárításban;

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseket vezetett be (az EUSZ 21–23. cikke, 27. cikke, 39. cikke, 41. cikkének (3) bekezdése, 43–46. cikke), és különösen azokra a rendelkezésekre, amelyek a 41. cikk (3) bekezdésében előirányzott előkészítő finanszírozással kapcsolatosak, és amelyeket továbbra is végre kell hajtani;

16.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak jobban együtt kell működnie az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval és az EBESZ-szel – többek között a Környezetvédelmi és biztonsági kezdeményezés (ENVSEC) keretében – az elemzések megosztása és az éghajlatváltozás jelentette kihívások közös kezelése érdekében;

17.  hangsúlyozza a polgári és a katonai erők közötti szinergiák értékét olyan válsághelyzetekben, mint amilyenek például Haitin, Pakisztánban és New Orleansban alakultak ki; véleménye szerint e szinergiák bebizonyították, milyen értékes hozzájárulást nyújthatnak a katonai erők az éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és a természeti katasztrófák kezelése terén azáltal, hogy időben nyújtanak közvetlen segítséget a válság sújtotta területek és lakosság számára;

18.  üdvözli, hogy az éghajlatváltozás egyre lényegesebb szerepet játszik a globális biztonságról folytatott vitában, nevezetesen 2007 óta, amikor is az ENSZ Biztonsági Tanácsa először hozta fel az éghajlatváltozást és annak nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásait vitatémaként; örvendetesnek tartja az Unió és tagállamai kormányainak azon törekvését, hogy e kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. júliusi ülésén, valamint a Külügyek Tanácsának éghajlat-diplomáciáról szóló következtetéseiben felvetette;

A politikai szándék és fellépés szükségessége

19.  felhívja az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának végrehajtásáért felelős bizottsági alelnököt / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy:

   a) a válságokkal és a konfliktusok veszélyével foglalkozó elemzések során szükség esetén mindig vegye figyelembe az éghajlatváltozást és a természeti katasztrófákat, valamint azok biztonsági és védelmi következményeit;
   b) elemezze, hogy potenciálisan mely országokban és/vagy régiókban a legnagyobb a kockázata annak, hogy az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák konfliktusokhoz és instabilitáshoz vezetnek; állítsa fel ezen országok/régiók listáját; az éves KKBP-jelentés keretében nyújtson tájékoztatást a listán szereplő országokban/régiókban e kihívások kezelésére irányuló uniós politikák és eszközök végrehajtásáról;
   c) fokozza az Unió gyakorlati képességeit a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés és a konfliktusok lezárását követő helyreállítás terén; szorosan koordinálja a Bizottság által és az uniós fejlesztési politika keretében tett, arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az éghajlatváltozásnak való ellenállás és az ahhoz való alkalmazkodás egyéb területein segítséget tudjunk nyújtani a partnerországok számára;
   d) ennek megfelelően a Bizottsággal szoros együttműködésben alakítsa át az Uniónak a polgári–katonai kapacitásokra és képességekre vonatkozó hosszú távú terveit;

20.  úgy véli, hogy az Uniónak listát kell összeállítania azokról a kihívásokról, amelyekkel például az Északi-sarkvidéken, Afrikában, az arab világban, a Himalájában és a Tibeti-fennsíkon kell szembenéznie, különösen a vízellátással kapcsolatos potenciális konfliktusokat tekintve;

21.  hangsúlyozza az EU fejlesztési és humanitárius segítségnyújtása folytatásának és megerősítésének fontosságát, az éghajlat által okozott válságok és természeti katasztrófák tekintetében az alkalmazkodás, az enyhítés, a válaszadás, az ellenállás, a segélyezés és a válságot követő fejlesztés előtérbe helyezésével; felhívja a figyelmet olyan kezdeményezések jelentőségére, mint például a katasztrófakockázatok csökkentése, valamint a segélyezés, az újjáépítés és a fejlesztés összekötése, és felhívja a Bizottságot, hogy helyezze e programokat és fellépéseket a humanitárius, és különösen a fejlesztési segélyezése középpontjába; üdvözli, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus a javaslat szerint nagyobb szerephez jut, különösen az Európai Unión kívül;

22.  üdvözli az UNDP, az UNEP, az EBESZ, a NATO, az ENSZ-EGB és a REC(14) Környezetvédelmi és biztonsági kezdeményezését (ENVSEC), amely az emberi biztonsággal és a természeti környezettel kapcsolatos kihívások kezelésére törekszik azáltal, hogy közös szakértői- és erőforráskészletet kínál a közép-ázsiai, a kaukázusi és a délkelet-európai országok számára; megállapítja, hogy az ENVSEC általános teljesítménye továbbra is korlátozott, ám fontos eszközként szolgált az intézményi koordináció terén, valamint hozzájárul az eljárások általános bevezetésének elősegítéséhez;

23.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak együtt kellene működnie a kockázatnak kitett kulcsfontosságú régiókkal és a legsérülékenyebb államokkal, hogy ezáltal is megerősítse képességeiket; kiemeli, hogy az EU folytathatná az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és az éghajlatváltozásnak való ellenállásnak az EU regionális stratégiáiba (például EU–Afrika stratégia, barcelonai folyamat, fekete-tengeri szinergia, a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia, közel-keleti cselekvési terv) való integrálását;

24.  felkéri az alelnököt / a főképviselőt, valamint a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás biztonságra gyakorolt potenciális hatásait érvényesítse általánosan a külső fellépéssel és a KBVP-vel kapcsolatos legfontosabb stratégiákban, szakpolitikai dokumentumokban és pénzügyi eszközökben;

25.  felhívja a figyelmet arra, hogy az energiabiztonság szorosan összefügg az éghajlatváltozással; úgy véli, hogy javítani kell az energiabiztonságot az EU-nak a – például Oroszországból csõvezetékeken keresztül behozott – fosszilis tüzelõanyagoktól való függésének csökkentése révén ; emlékeztet arra, hogy ezek a csővezetékek ki vannak szolgáltatva a fagyott talaj felolvadása miatti zavaroknak, és kiemeli, hogy az Északi-sarkvidék átalakulása az EU biztonságára hatást gyakorló egyik legfőbb éghajlat-változási jelenség; hangsúlyozza, hogy ezt a kockázati szorzót az Északi-sarkvidékre vonatkozó megerősített uniós stratégiával és az EU által előállított megújuló energiákra, továbbá az Unió külső forrásoktól való függését jelentősen csökkentő, energiahatékonyságra irányuló megerősített politikával kell kezelni, melyek javítják az Unió biztonsági helyzetét;

26.  felhívja az Európai Védelmi Ügynökséget (EVÜ) és a tagállamok fegyveres erőit, hogy fejlesszenek ki környezetbarát és energiatudatos technológiákat, teljes mértékben kihasználva a megújuló energiaforrások kínálta lehetőségeket;

27.  üdvözli az olyan közelmúltbeli törekvéseket, amelyek a NATO és az Unió közötti együttműködés megerősítésére irányulnak a képességfejlesztés terén; elismeri, hogy nagy szükség van az együttműködés kölcsönös előnyeinek meghatározására mindkét szervezet különös felelősségi köreinek tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza a természeti katasztrófákra és éghajlatváltozás okozta válságokra való válaszadáskor végrehajtható összevonási és megosztási projektek és intelligens védelmi projektek (NATO) esetében megvalósítható szinergiák feltérképezésének és megteremtésének szükségességét;

28.  felkéri az alelnököt/a főképviselőt a Lisszaboni Szerződésben rejlő összes lehetőség haladéktalan kiaknázására, és hogy késedelem nélkül terjesszen elő javaslatokat az induló alap (az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése) végrehajtására, lehetséges jövőbeli összevonási és megosztási projektekre és közös képességekre, valamint a polgári válságkezelési műveletek során alkalmazható közös és állandó eszközkészletre vonatkozóan;

Új szellemiség szükségessége: stratégiai és tervezési kihívások

29.  megállapítja, hogy az éghajlatváltozásnak és a természeti katasztrófáknak a békére, a biztonságra és a stabilitásra gyakorolt kedvezőtlen hatását valamennyi olyan stratégiai jelentőségű KKBP-/KBVP-dokumentumba integrálni lehetne, amelyek iránymutatásként szolgálnak az egyedi politikák és missziók megtervezéséhez és végrehajtásához;

30.  megállapítja, hogy a korai értékelési és a tényfeltárási képességeknek biztosítaniuk kell azt, hogy az EU a rendelkezésre álló legmegfelelőbb eszközök felhasználásával válaszoljon a válságokra, polgári, katonai és polgári-katonai szakértőkből álló, multidiszciplináris csoportok lehető legkorábbi alkalmazása révén;

31.  hangsúlyozza, hogy az EU pontos és időben elkészített elemzéshez való hozzáférése kulcsszerepet fog betölteni az éghajlatváltozás okozta biztonsági problémákra való válaszadásra irányuló erőfeszítések és a problémák előrejelzése terén, és hogy e téren a KBVP kapacitásai jó információforrást biztosítanak; az EU-nak lépéseket kell tennie az adatgyűjtési és az információelemzési kapacitás további fejlesztése érdekében olyan struktúrákon keresztül, mint az uniós küldöttségek, az EU műholdközpontja és az EU helyzetelemző szolgálata;

32.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák kedvezőtlen következményeivel kapcsolatos korai figyelmeztető és megelőző intézkedés a megfelelő humán-erőforrásoktól és az adatgyűjtés és -elemzés módszerétől függ; megállapítja, hogy a védelmi politikával foglalkozó illetékes EKSZ-egységeknek és a Bizottság illetékes szolgálatainak és földrajzi egységeinek munkájuk során foglalkozniuk kellene a természeti katasztrófák nemzetközi biztonságra és politikai stabilitásra gyakorolt hatásainak elemzésével; javasolja, hogy az EKSZ és a Bizottság személyzetét képezzék ki a természeti katasztrófák válságok kialakulására, politikai stabilitásra és biztonságra gyakorolt hatásának nyomon követésére; felszólít az elemzés és a kockázatértékelés közös kritériumainak kidolgozására, és egy közös riasztási rendszer létrehozására;

33.  ösztönzi az EKSZ és a Bizottság illetékes szerveit, hogy a helyzetelemzés és azt követő politikai tervezés terén fokozzák az éghajlatváltozással és természeti katasztrófákkal összefüggő kérdésekkel kapcsolatos koordinációt és szisztematikus információcserét; sürgeti az illetékes EKSZ-egységeket az illetékes bizottsági szervekkel, nevezetesen az ECHO-val, továbbá az ENSZ ügynökségeivel és programjaival, valamint a NATO-val rendelkezésre álló kommunikációs és információcserére alkalmas csatornák igénybevételét; felhívja a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás okozta válság és természeti katasztrófák kezelésével megbízott polgári és katonai szervezeteknek szorosan együtt kell működniük valamennyi civil társadalmi, humanitárius és nem kormányzati szervezettel;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki készenléti terveket az EU-n kívül bekövetkező olyan természeti katasztrófák és éghajlatváltozás okozta válságok hatásaira adott uniós válaszra vonatkozóan, amelyek közvetett vagy közvetlen biztonsági következményekkel járnak az Unióra (pl. éghajlatváltozás által előidézett migráció);

35.  üdvözli a lengyel elnökség alatt uniós külügyminiszteri szinten, és a német elnökség alatt az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2011-ben hozott, arra irányuló lépéseket, hogy kidolgozzák a kölcsönhatást az éghajlatváltozás és biztonsági vonatkozásai között;

36.  úgy véli, hogy a KBVP fő politikai dokumentumait, beleértve az Unió politikai és stratégiai szintű katonai tervezési koncepciójáról szóló(15), az Unió katonai parancsnoksági és irányítási koncepciójáról szóló(16) és az EU katonai gyorsreagálási koncepciójáról szóló dokumentumokat(17), valamint azon dokumentumokat, amelyek lényegesek a civil KBVP missziók, például az Unió átfogó tervezésre vonatkozó koncepciója(18), az Unió rendőri tervezéssel kapcsolatos koncepciója, valamint a válságkezelésben szerepet játszó polgári műveletek parancsnoki és irányítási szerkezetére vonatkozó iránymutatásokról szóló koncepciója(19) szempontjából, ki lehetne igazítani és módosítani lehetne az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák tekintetében;

37.  véleménye szerint a polgári és a katonai képességeket oly módon kell kialakítani, hogy azokat fel lehessen használni a természeti katasztrófákra és az éghajlatváltozás okozta válságokra történő válaszadás során; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a katonai képességek fejlesztésére és különösen az összevonás és megosztás folyamatára; kéri, hogy e tekintetben nagyobb szerepet kapjon az Európai Védelmi Ügynökség;

Az intézményi kreativitás szükségessége: eszközök és képességek

38.  ismételten hangsúlyozza, hogy a válságokra, így például a természeti katasztrófákra adott hatékony választ gyakran civil és katonai képességekre egyaránt alapozni kell , és e két területet jobban össze kell hangolni; emlékeztet arra, hogy alapvető olyan konkrét kapacitások és hiányosságok meghatározása, amelyek esetében a katonai kapacitás hozzáadott értéket biztosít;

39.  hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni azon katonai–polgári KBVP-képességek konkrét listáját, amelyek az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák kezelése szempontjából, valamint a KBVP missziók tekintetében jelentőséggel bírnak; hangsúlyozza, hogy a lista összeállításakor különleges figyelmet kell fordítani a katonai és polgári védelmi eszközök alkalmazásával foglalkozó tanácsadó csoport munkájára; megállapítja, hogy az ilyenek eszközök magukban foglalják többek között a mérnöki kapacitásokat, úgymint a kikötői/repülőtéri infrastruktúrák ad hoc kiépítését és működtetését, a légi és tengeri műveleti irányítást és közlekedést, az intenzív ellátást is lehetővé tevő mozgó kórházakat, a kommunikációs infrastruktúrákat, valamint a víztisztítást és az üzemanyag-gazdálkodást; felkéri a Tanácsot és az Európai Védelmi Ügynökséget (EVÜ), hogy a képességfejlesztési program 2013-as felülvizsgálatának részeként a polgári–katonai képességek jelenlegi listáit egyeztesse azokkal a képességekkel, amelyek az éghajlatváltozás kihívásainak leküzdéséhez szükségesek, továbbá fogalmazza meg a megfelelő javaslatokat a listákban mutatkozó esetleges hiányosságok pótlásával kapcsolatban;

40.  hangsúlyozza, hogy a már létező képességek – például az uniós harci alakulatok és az európai légi szállítási parancsnokság – alapján meg kell vizsgálni olyan további közös képességek kialakításának lehetőségét, amelyek az éghajlatváltozás vagy a természeti katasztrófák hatásainak kezelését célzó műveletek szempontjából jelentőséggel bírnak;

41.  hangsúlyozza, hogy tanulmányozni kell az energiahatékonyság és a környezetgazdálkodás javításának módjait a hadseregeken belül otthon és külföldön, többek között a megújuló energiaforrások kínálta lehetőségek kihasználása révén; emlékeztet rá, hogy egy uniós ország haderői ugyanannyi energiát fogyasztanak, mint egy nagy európai város, és hogy ezért a katonai struktúráknak hasonlóképpen innovatívnak kell lenniük ökológiai lábnyomuk csökkentésében; üdvözli „A kéksisakosok zöldebbé tétele: környezet, természeti erőforrások és az ENSZ békefenntartó műveletei” című, az UNEP, az ENSZ békefenntartási műveletekkel foglalkozó főosztálya (UNDPKO) és az UNDFS által 2012 májusában kiadott jelentést; hangsúlyozza, hogy az USA haderői(20) évek óta aktívan törekednek az energiafüggetlenség fokozására fenntartható energiaforrások használata, valamint az energiahatékonyság valamennyi hadművelet és infrastruktúra tekintetében történő javítása révén; e tekintetben üdvözli az EVÜ által a közelmúltban indított „GO GREEN” projektet, amelynek célja az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használatának jelentős mértékű javítása; hangsúlyozza, hogy a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat kell kialakítani az erőforrás-hatékonyság, valamint a KBVP-missziók során megvalósított környezetgazdálkodás nyomon követése terén;

42.  hangsúlyozza, hogy az európai védelmi ipari bázis terén végzett átfogó fejlesztéseket az éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és a természeti katasztrófák konkrét követelményeihez kell igazítani; arra szólít fel, hogy az Európai Védelmi Ügynökség vállaljon nagyobb szerepet a folyamatban, az Unió Katonai Bizottságával szorosan együttműködve; felszólítja mindkét KBVP-testületet, hogy beszerzési és képességfejlesztési programjaikban biztosítsanak elegendő pénzügyi és egyéb erőforrást az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák kezelése terén mutatkozó konkrét igények teljesítésére;

43.  felhívja a katonai ágazatot, hogy vállalja a felelősségét a környezeti fenntarthatóság terén, valamint a technikai szakértőket, hogy találjanak megoldásokat a környezetbarát fellépésekre, a kibocsátások csökkentésétől kezdve az újrahasznosíthatóság javításáig;

44.  hangsúlyozza, hogy az Unió rendelkezésére álló összes releváns eszköz felhasználása révén a 2014–2020 közötti időszakra szóló, következő többéves pénzügyi keret összefüggésében átfogó megközelítést kell fenntartani és előmozdítani a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás okozta válságok hatásainak enyhítése és az azokra való válaszadás tekintetében; üdvözli a Bizottságnak a megújított Stabilitási Eszközre vonatkozó javaslatát, amely már foglalkozik az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák negatív hatásainak a biztonságra, békére és politikai stabilitásra gyakorolt kedvezőtlen hatásával;

45.  kéri, hogy az ilyen javaslatok pénzügyi hatásait határozzák meg és vegyék figyelembe az EU költségvetésének felülvizsgálatakor;

46.  felkéri az alelnököt/a főképviselőt, hogy delegáljon az éghajlatváltozással kapcsolatos biztonsági kérdésekben jártas szakértőket a legkiszolgáltatottabb országok és régiók uniós küldöttségeibe, annak érdekében, hogy az Unió megerősített kapacitással rendelkezzen olyan esetekben, ha korai előrejelzésre vagy információkra van szükség a kialakulóban levő konfliktusokkal kapcsolatban;

47.  felhívja az EKSZ-t, hogy erősítse az Unió és az azzal szomszédos országok közötti koordinációt az éghajlatváltozás által előidézett válsághelyzetekre való reagálási képesség tekintetében;

48.  felhívja az EKSZ-t, hogy a világszerte végrehajtott katonai, polgári–katonai és polgári műveletek megtervezése és végrehajtása tekintetében szorgalmazza az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos aspektusok figyelembevételét;

49.  üdvözli azt az elképzelést, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos biztonsági kérdésekkel kijelölt ENSZ-különmegbízott foglalkozzon;

50.  koordinációs mechanizmusok kialakítására szólít fel az Unió egésze és azon tagállamok között, amelyek a jövőben az állandó strukturált együttműködés rendelkezései szerint járnak el, hogy az Unió ezen a téren meglévő átfogó megközelítésével összhangban lévő fellépéseket hajtsanak végre;

51.  véleménye szerint a természeti katasztrófák és éghajlatváltozás okozta válságok nemzetközi és európai biztonságra gyakorolt hatásaival foglalkozó tanulmányokat bele kellene foglalni az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola tananyagába;

52.  felhívja az EU-t, hogy az éghajlatváltozás biztonsági következményeit harmadik országokkal folytatott párbeszédek keretében vizsgálja meg, különös tekintettel olyan kulcsfontosságú partnerekre, mint India, Kína és Oroszország; hangsúlyozza, hogy a valóban hatékony válaszadáshoz többoldalú megközelítésre és harmadik országokkal közös beruházásokra van szükség, és hogy az EU közös fejlesztési és képzési missziók révén együttműködést alakíthatna ki harmadik országok haderőivel;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/a főképviselőnek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének, a NATO főtitkárának, az ENSZ közgyűlésének és az ENSZ főtitkárának.

(1) http://ec.europa.eu/clima/events/0052/council_conclusions_en.pdf
(2) http://eeas.europa.eu/environment/docs/2011_joint_paper_euclimate_diplomacy_en.pdf
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/reports/99387.pdf
(4) HL L 314., 2007.12.1., 9. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0404.
(6) HL C 136. E, 2012.5.11., 71. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0574.
(8) http://www.un.org/News/Press/docs/2011/sc10332.doc.htm
(9) www.unep.org/disastersandconflicts
(10) Az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozója eredményeiről szóló határozatának 138. és 139. bekezdése, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2006. áprilisi S/RES/1674. számú határozata, az ENSZ főtitkára, Ban Ki-mun 2009. szeptember 15-i „Implementing the Responsibility to Protect” (A védelmi felelősség végrehajtása) című jelentése és az ENSZ Közgyűlésének a védelmi felelősségről szóló, 2009. október 7-i A/RES/63/308. számú határozata.
(11) http://www.unhcr.org/refworld/docid/47da87822.html
(12) A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat (2008/C 25/01).
(13) Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC).
(14) Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC)
(15) http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/08/st10/st10687.en08.pdf
(16) – 10688/08 – titkosított.
(17) http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/08/st10/st10690.en08.pdf
(18) http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/09/st05/st05654.en09.pdf
(19) a 13983/05., a 6923/1/02. és a 9919/07. sz. dokumentum
(20) Powering America’s Defence: Energy and the Risks to National Security (Amerika védelmi erejének fokozása: energia és nemzetbiztonsági kockázatok), 2009. május, http://www.cna.org/sites/default/files/Powering%20Americas%20Defense.pdf


Az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások
PDF 334kWORD 36k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásaival az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (2012/2153(INI))
P7_TA(2012)0459A7-0355/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Kazahsztán között létrejött, 1999. július 1-jén életbe lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra(1),

–  tekintettel a Tanács által 2011. május 24-én engedélyezett és 2011 júniusában Brüsszelben megkezdett, az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokra,

–  tekintettel Kazahsztánra vonatkozó állásfoglalásaira, különösen a 2012. március 15-i(2) és 2009. szeptember 17-i(3) állásfoglalásokra Jevgenyij Zsovtisz ügyéről, valamint a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának végrehajtásáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Tanács 2007. június 21–22-i ülésén elfogadott, a Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó stratégiára és a stratégia tekintetében elért haladásról szóló 2008. június 24-i és 2010. június 28-i közös jelentésekre,

–  tekintettel az EU által EBESZ állandó tanácsában 2011. november 3-án és december 22-én, valamint 2012. január 19-én, január 26-án és február 9-én tett nyilatkozatokra, valamint az EU főképviselője/alelnöke Catherine Ashton által a Zsanaozen kerületben bekövetkezett eseményekről szóló 2011. december 17-i és a 2012. január 15-i kazahsztáni parlamenti választásokról szóló 2012. január 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2012. január 15-i EBESZ/ODIHR parlamenti választásokat megfigyelő küldöttségének előzetes megállapításairól és következtetéseiről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a kazahsztáni média helyzetéről az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselője által 2012. január 25-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az EUSZ 21. cikkében foglalt, az Unió külső fellépéseiről szóló általános rendelkezésekre, valamint a nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó, az EUMSZ 218. cikkében foglalt eljárásra,

–  tekintettel a főképviselőnek az EU–Türkmenisztán partnerségi és együttműködési megállapodás, és különösen annak 2. cikke végrehajtásának nyomon követésére irányuló mechanizmusról szóló, 2011. november 24-i és 2012. május 11-i levelében tett kötelezettségvállalásokra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. üléséről szóló 2012. február 16-i állásfoglalásának(6) 23. bekezdésére,

–  tekintettel az EU külügyminiszterei által elfogadott új uniós stratégiai keretre és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, valamint a Külügyek Tanácsa 2012. június 25-i, 3179. ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Catherine Ashton főképviselő nevében Villy Søvndal, dán külügyminiszter által 2012. március 14-én tett, Kazahsztánról szóló európai parlamenti nyilatkozatra (A 122/12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0355/2012),

A.  mivel az EU és Kazahsztán kapcsolataik elmélyítésére és kiterjesztésére törekszenek; mivel az Unió és Kazahsztán lakosságának kölcsönösen profitálniuk kell a szorosabb együttműködésből; mivel az új partnerségi és együttműködési megállapodás megkötésének átfogó keretként kell szolgálnia az emberi és demokratikus jogokra alapuló együttműködés számára és lehetőséget kell teremtenie a társadalmi-gazdasági fejlődés, illetve a szükséges politikai és gazdasági reformok számára; mivel a társadalmi és a gazdasági fejlődés szorosan összefügg egymással;

B.  mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás felfüggesztése – amihez ugyan a Tanács csak ritkán és részben folyamodik – az emberi jogok súlyos és dokumentált megsértése esetén továbbra is elképzelhető lehetőség;

C.  mivel Közép-Ázsiában a határos országokkal való jószomszédi viszony kialakításában, a regionális együttműködés újraindításában és a bilaterális kérdések békés rendezésében Kazahsztán kedvező szerepet játszott;

D.  mivel az Európai Parlamentnek – politikai ellenőrző feladatának teljesítése érdekében – minden olyan információt a rendelkezésére kell bocsátani, amely szükséges a kazahsztáni fejlemények és a partnerségi és együttműködési megállapodás európai parlamenti ajánlások és állásfoglalások szerinti végrehajtásának nyomon követéséhez;

E.  mivel Kazahsztánt az Európa Tanács velencei bizottságának tagjává választották; mivel a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalás során az EU-nak és Kazahsztánnak közös nyelvet kell találnia az emberi jogok és a demokrácia tekintetében;

F.  mivel 2010-ben Kazahsztán töltötte be az EBESZ elnökségét; mivel a médiajogszabályok nemzetközi előírásoknak megfelelővé tétele, a politikai pártok bejegyzési követelményeinek 2008-ig történő liberalizálása, valamint az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által tett ajánlások választási jogszabályokba való beépítése tekintetében tett kötelezettségvállalások nem teljesültek;

G.  mivel – a kazah kormány által Kazahsztán demokratikus folyamatainak erősítése és a választások nemzetközi normák szerinti lebonyolítása tekintetében megfogalmazott törekvéseivel ellentétben – a 2012. január 15-i általános választások az EBESZ szerint nem feleltek meg teljesen az általa előírt normáknak, tekintettel arra, hogy széles körben fordultak elő választási szabálytalanságok, illetve, hogy Kazahsztán nem biztosította a ténylegesen plurális választás végrehajtásához szükséges feltételeket;

H.  mivel a Zsanaozen kerületben történt 2011. decemberi tragikus eseményeket követően néhány ellenzéki párt, a független média, a szakszervezetek, az aktivisták és az emberi jogi jogvédők egyre erősebb elnyomás célpontjaivá váltak, amely magában foglalt politikai indíttatásúnak tekinthető, a jogsértés bizonyítását mellőző őrizetbe vételeket is;

I.  mivel az Európai Parlament, Kazahsztán hivatalos képviselői, a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek képviselői között nyitott és konstruktív párbeszéd folyik a kölcsönös érdekeket érintő kérdésekről;

J.  mivel az utóbbi időben a kazah hatóságok jelentős erőfeszítéseket tettek Nyugat-Kazahsztánban a nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködés terén a régióban élők – és kiváltképp a sztrájkoló munkások – helyzetének javítása érdekében;

K.  mivel harminchét személy ellen indítottak bírósági eljárást tömeges zavargás szervezése vagy abban való részvétel vádjával, és ezek közül harmincnégyet elítéltek, közülük tizenháromra– többek között az olajipari munkások sztrájkjának ismert vezéralakjaira és aktivistáira, például Talgat Szaktaganovra, Róza Tuletajevára és Makszat Doszmagambetovra – börtönbüntetést szabtak ki; mivel 2012 júliusában az ENSZ emberi jogi főbiztosa Navi Pillay Kazahsztánban tett kétnapos látogatását követően felkérte a hatóságokat, hogy engedélyezzék a zsanaozeni események, valamint azok okai és következményei független nemzetközi vizsgálatát;

L.  mivel az állampolgársági szolidaritásra irányuló nemzetközi megfigyelési misszió előzetes jelentésében arra a megállapításra jutott, hogy a Zsanaozen kerületi tárgyalások nem felelnek meg az igazságos tárgyalási normáknak, a 2011. decemberi eseményekkel kapcsolatos nyomozást pedig a teljesség és a függetlenség hiánya jellemezte; mivel a gyanúsítottak és néhány tanú jogsértés áldozata volt a tárgyalás előtti szakaszban, ideértve a kínzás állítólagos alkalmazását, az ügyvédhez való hozzáférés megtagadását, a megfélemlítést, valamint hamis bizonyítékok előállítását; mivel a vádlottak pert megelőzően történt bántalmazására és kínzására vonatkozó vallomásokat nem vizsgálták ki teljes körűen, függetlenül és körültekintően az elkövetők felelősségre vonását lehetővé tevő módon; mivel 2012. október 7-én megölték Alekszandr Bozsenkót, a zsanaozeni tragikus események egyik szemtanúját;

M.  mivel Vlagyimir Kozlovot, az ALGA ellenzéki párt vezetőjét hét és fél év börtönbüntetésre ítélték „társadalmi ellentétek szítása”, „az alkotmány rend erőszakos megdöntésére való felbujtás”, valamint „bűnszervezet létrehozása és vezetése” miatt; mivel Akzsanat Aminov zsanaozeni olajipari munkást és Szerik Szapargali civil társadalmi aktivistát hasonló vádpontok alapján ötéves, illetve négyéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték;

N.  mivel a kazah elnök 2012. február 17-én több olyan törvényt írt alá, amelyek célja javítani a munkaügyi kapcsolatok jogi kereteit, a munkavállalói jogokat és a szociális párbeszédet, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét; mivel e próbálkozások ellenére sem tartják maradéktalanul tiszteletben az egyének egyesülésre, független szakszervezet szervezésére és bejegyzésére irányuló jogát, a kollektív tárgyalásokhoz és a sztrájkhoz való jogot, és mivel a teljes mértékben független igazságszolgáltatás nincs biztosítva; mivel a munkaügyi törvénykönyv módosítása, különösen az 55., 74., 266., 287, 289., 303. és 305. cikkek módosítása visszalépést jelent a munkavállalói jogok és a társadalmi párbeszéd terén, továbbá ellentétes a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és más nemzetközi megállapodások által előírt követelményekkel;

O.  mivel az EU Kazahsztán kulcsfontosságú kereskedelmi partnere, illetve az ország legnagyobb beruházója; mivel Kazahsztán egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy közelíteni próbál az EU normáihoz és társadalmi és gazdasági modelljeihez, ami a kazah állami és közigazgatás következetes reformját vonja magával;

P.  mivel Kazahsztán fontos szerepet tölt be a regionális stabilizáció biztosításában, illetve összekötő lehet az EU és a teljes közép-ázsiai térség között;

Q.  mivel Kazahsztán jelentős eredményeket ért el a szegénység csökkentése, a közegészségügy és az oktatás terén;

R.  mivel mezőgazdasága és műszaki termelése fenntartása érdekében az EU nagymértékben függ a bányászott nyersfoszfát-behozataltól; mivel Kazahsztán számos országot lát el fehér foszforral, és a Bizottság 2011. decemberében a dömpingellenes eljárást indított a kazahsztáni fehérfoszfor-behozatal ellen;

1.  üdvözli a Kazahsztán által az EU-val kialakított partnerség további elmélyítésére irányulóan kinyilvánított politikai szándékot és gyakorlati elköteleződést, valamint az EU és Kazahsztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitását;

2.  A következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a főképviselőhöz/alelnökhöz:

A tárgyalások lefolytatásával kapcsolatosan

Politikai párbeszéd és együttműködés

Emberi jogok és alapvető szabadságok

Gazdasági együttműködés

Egyéb rendelkezések

o
o   o

   a) biztosítsák, hogy az új partnerségi és együttműködési megállapodás átfogó keretként szolgáljon, megcélozva ezáltal az összes elsőbbséget élvező területet, beleértve a következőket: emberi jogok, jogállamiság, jó kormányzás és demokratizálódás; ifjúság és oktatás; gazdasági fejlődés, kereskedelem és beruházás; energiaügy és közlekedés; a környezeti fenntarthatóság és a víz; a közös fenyegetések és kihívások elleni küzdelem;
   b) biztosítsák, hogy az EU által vállalt kötelezettségek összhangban legyenek más uniós politikákkal, továbbá, hogy alkalmazzák a „többet többért” elvet, különös tekintettel a politikai, jogi, gazdasági és társadalmi reformok támogatására;
   c) működjenek szorosan együtt Kazahsztánnal a regionális együttműködés, valamint a közép-ázsiai régióban lévő szomszédi kapcsolatok előmozdítása érdekében, illetve biztosítsák azt, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás tartalmazzon a közép-ázsiai térségen belüli együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, többek között – adott esetben – bizalomépítő intézkedések révén, különösen a víz- és erőforrás-gazdálkodás, a határigazgatás, a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem területén; javasolja, hogy az együttműködés mozdítsa elő a tapasztalatok cseréjét, valamint vegye figyelembe a civil társadalmi szervezetek ajánlásait;
   d) kérjenek támogatást Kazahsztántól egy rendszeres EU−Közép-Ázsia magas szintű biztonsági párbeszéd regionális formájának minél gyorsabb megvalósításának biztosításához, a közös kihívások és fenyegetések kezelése céljából;
   e) működjenek együtt Kazahsztánnal, más közép-ázsiai államokkal, valamint a helyi, regionális és nemzetközi szereplőkkel Afganisztán biztonságának és fejlődésének elősegítésére;
   f) erősítsék meg az EU tevékenységeit az oktatás, a jogállamiság, a környezetvédelem és a vízügy terén, többek között újonnan felállított támogatási platformok és célzott támogatás útján, valamint vonják be a helyi nem kormányzati és a civil társadalmi szervezeteket az EU kazah kormánnyal folytatott párbeszédébe azokon a területeken, ahol ez lehetséges és érdemes; tekintettel a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalmi szervezetek bejegyzése terén meglévő jelenlegi nehézségekre kérjék, hogy a párbeszéd ne korlátozódjon a hivatalosan bejegyzett nem kormányzati szervezetekre és civil társadalmi szervezetekre;
   g) ösztönözzék Kazahsztánt a szomszédaival való együttműködésre a Kaszpi-tenger státuszára vonatkozó közös megoldás létrejötte érdekében;
   h) támogassák a politikai reformokat és az intézményi kapacitásépítést célzott technikai segítségnyújtás (pl. szakértőcsere) révén;
   i) biztosítsák, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás magában foglalja a Kazahsztán alkotmánya által biztosított emberi jogok védelmére és támogatására vonatkozó záradékokat és kritériumokat, továbbá, hogy a lehető legnagyobb mértékben támaszkodjon az Európa Tanács (velencei bizottság), az EBESZ és az ENSZ által lefektetett normákra, amelyek betartása mellett Kazahsztán elkötelezte magát;
   j) sürgessék a kazah hatóságokat, hogy mindent tegyenek meg országuk emberi jogi helyzetének javítása érdekében;
   k) hangsúlyozzák, hogy az új partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalás előrehaladását össze kell hangolni a politikai reform előrehaladásával; ösztönözzék Kazahsztánt, hogy továbbra is tartsa fenn elkötelezettségét a további reformok mellett annak érdekében, hogy kiépülhessen a nyílt és demokratikus társadalom, amely magában fogalja a független civil társadalmat, az ellenzéket, valamint az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását; nyújtsanak megfelelő támogatást az EU részéről a reformok végrehajtására;
   l) fejezzék ki súlyos aggodalmukat a bizonyított törvénysértés nélküli fogva tartások miatt, amelyek politikai színezetű intézkedéseknek tekinthetők, és amelyek semmibe veszik a Parlament 2012. március 15-i állásfoglalását, amely kéri a politikai jellegű vádpontok alapján fogva tartott valamennyi személy szabadon bocsátását;
   m) szólítsák fel a kazah hatóságokat, hogy e tekintetben azonnal és független módon vizsgálják ki a zsanaozeni erőszakos cselekményekkel kapcsolatos kínzásra és bántalmazásra vonatkozó valamennyi állítást és vonják felelősségre az elkövetőket, vonják vissza a „társadalmi ellentétek szításának” meghatározhatatlan büntetőjogi vádját és bocsássák szabadon az ilyen alapon előzetes letartóztatásban lévő politikai ellenzéki aktivistákat, továbbá vizsgálják felül a gyülekezés szabadságára vonatkozó jogszabályokat és hozzák azokat összhangba Kazahsztánnak a gyülekezés szabadsága tekintetében tett nemzetközi kötelezettségvállalásaival;
   n) mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kazahsztán főügyésze 2012. november 20-án eljárást indított a be nem jegyzett Alga ellenzéki párt, a Halyk Maidany (Népfront) szövetség és számos ellenzéki médiaorgánum szélsőséges szervezetként való betiltása iránt; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelem nem használható ürügyként az ellenzéki tevékenység betiltására és a véleménynyilvánítási szabadság korlátozására;
   o) adjanak hangot súlyos aggodalmuknak Vlagyimir Kozlov, Akzsanat Aminov és Szerik Szapargali elítélése miatt, akiknek perét számos eljárási hiányosság jellemezte, és aminek következtében tovább korlátozódik a kazahsztáni ellenzék politikai szabadsága; szólítsák fel a kazah hatóságokat arra, hogy biztosítsanak tisztességes és átlátható fellebbezési eljárást Kozlov, Aminov és Szapargali számára;
   p) ragaszkodjanak az emberi jogi cselekvési terv Kazahsztán által történő további törvénybe foglalásához és annak folyamatos teljes mértékben való végrehajtásához, szem előtt tartva a velencei bizottság ajánlásait és kihasználva a jogállamisági kezdeményezés keretén belül nyújtott uniós technikai segítségnyújtást;
   q) szólítsák fel Kazahsztánt, hogy a velencei bizottság tagjaként mutassa ki az Európa Tanács normáinak betartása melletti elkötelezettségét azáltal, hogy együttműködik a velencei bizottsággal – többek között véleménykérés céljából meghatározott törvénytervezeteket és nemrégiben elfogadott törvényeket nyújtva be a velencei bizottsághoz –, valamint azáltal, hogy végrehajtja a bizottság ajánlásait;
   r) ragaszkodjanak ahhoz, hogy a kazah hatóságok szigorú kötelezettséget vállaljanak a jogrendszer nemzetközi normákkal való teljes mértékű összehangolására, továbbá biztosítsák, hogy a végrehajtás elősegítse a média tényleges szabadságát, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, a vallás és meggyőződés szabadságát, valamint a kazahsztáni igazságszolgáltatás függetlenségét;
   s) ragaszkodjanak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításához, az igazságszolgáltatás függetlenségéhez, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek irányításának és igazgatásának az igazságügyi minisztérium hatáskörébe való visszautalásához;
   t) szólítsák fel Kazahsztánt, hogy késedelem nélkül engedje szabadon a politikai okok miatt elítélt foglyokat, és hagyjon fel a „társadalmi ellentétek szításának” meghatározhatatlan büntetőjogi vádja alapján politikai okokból végrehajtott letartóztatásokkal;
   u) szólítsák fel a kazah hatóságokat a kazah büntető törvénykönyv társadalmi ellentétek szításáról szóló 164. cikkének módosítására annak érdekében, hogy a nemzetközi emberi jogi törvényekkel összhangba hozzák;
   v) ragaszkodjanak hozzá, hogy Kazahsztán vegye újra fontolóra a közigazgatási törvénykönyv korlátozó módosításait és a vallásokról szóló legutóbbi törvényét, valamint vessen véget a kisebbségben lévő vallási csoportokat érintő önkényes rajtaütéseknek, kihallgatásoknak, fenyegetéseknek, bírságoknak;
   w) kezdjék meg az EU és Kazahsztán közötti vízumkönnyítési megállapodásról szóló tárgyalásokat, mivel ez a megállapodás kézzelfogható előnyökkel járna a gazdasági, kulturális és tudományos élet terén zajló kölcsönös cserék területén, valamint előmozdítaná az emberek közötti kapcsolatokat is;
   x) ragaszkodjanak ahhoz, hogy Kazahsztán megfeleljen az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kínzás Elleni Bizottsága ajánlásainak, valamint az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges jelentéstevője 2009-es ajánlásainak; szólítsák fel Kazahsztánt, hogy biztosítsa a független nem kormányzati szervezetek részvételét a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárásra vonatkozó törvénykönyv közelgő reformjával kapcsolatos konzultációkon;
   y) szólítsák fel Kazahsztánt, hogy írja alá és ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;
   z) ragaszkodjanak független civil társadalmi platformok létrehozásához, amelyek számos szektorban hozzájárulhatnak a mindenki számára nyitott cserékhez annak érdekében, hogy hallhatóvá váljanak a civil társadalom törekvései és hangjai, és keressen lehetőségeket e célok pénzügyi támogatásához;
   aa) mélyítsék el és erősítsék meg az éves emberi jogi párbeszédet a kézzelfogható fejlődés elérése érdekében, többek között az előrehaladás mérésére konkrét viszonyítási pontok meghatározásával, és erről tájékoztassák az Európai Parlamentet;
   ab) élénkítsék és bővítsék ki az oktatási és kulturális csereprogramokat; ösztönözzék és támogassák a helyi és regionális tisztviselők, valamint rendvédelmi szervek tagjainak jogi képzését annak érdekében, hogy megfeleljenek az európai uniós normáknak; ösztönözzék és támogassák Kazahsztánt, hogy töltsön be vezető szerepet egy speciális – tudományos és szakképzési – oktatási program kialakításában az EU és a közép-ázsiai országok között;
   ac) hangsúlyozzák, hogy az új partnerségi és együttműködési megállapodásról folyó tárgyalások kimenetele kedvező hatást fog kifejteni az uniós és kazah vállalatok – többek között a kkv-k – közötti gazdasági együttműködés elmélyítésére;
   ad) biztosítsák a jogszabályi környezet WTO-szabályokkal való összhangját, többek között a kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről szóló megállapodás (TRIMS-megállapodás) keretében a helyi tartalomra vonatkozó követelmények tekintetében is, utat nyitva a szerkezeti reformok, illetve a működő piacgazdaság létrehozása számára; nyújtsanak szakképzett technikai segítséget Kazahsztán számára a későbbi szerkezeti reformok, a fokozott versenyképesség, illetve a szociális piacgazdaság kialakításának előkészítése céljából;
   ae) szólítsanak fel a tarifális és nem tarifális akadályok felszámolására a kereskedelem – kiváltképp a szolgáltatások és külföldi beruházások kereskedelmének – kiterjesztése érdekében; támogassák az árukereskedelem normáinak a WTO által megállapított feltételeken túlmenően történő harmonizálására vonatkozó törekvéseket, amelyek ugyancsak a kereskedelmi lehetőségek kiszélesedéséhez vezethetnek;
   af) hangsúlyozzák az EU-Kazahsztán energiaügyi együttműködés jelentőségét, különösen a Kaszpi-térséget átszelő energiafolyosó kidolgozására irányuló erőfeszítések terén; biztosítsák, hogy az EU folyamatosan tartsa szem előtt az energiabiztonság fokozásának, a fenntartható energia fejlesztésének, a közös és regionális érdekeltségű energiaprojektekre irányuló beruházások előteremtésének támogatását;
   ag) biztosítsák, hogy Kazahsztán részvétele az Oroszország vezette vámunióban és az Eurázsiai Gazdasági Unióban nem akadályozza az EU és Kazahsztán közötti kereskedelmet és gazdasági vagy pénzügyi együttműködést, továbbá nem gátolja az ország WTO-tagságából eredő kötelezettségek teljesítését, sem az EU és Kazahsztán közötti szorosabb együttműködést; hangsúlyozza, hogy versenyhelyzet áll majd elő abban az esetben, ha a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás megkötése késedelmet szenved; álljanak készen arra, hogy segítséget nyújtsanak Kazahsztánnak abban az esetben, ha erőfeszítéseket tesz a modern gazdasági intézmények kialakítása érdekében;
   ah) ösztönözzék a kazah kormányt, hogy tegyen tanúbizonyságot a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) iránti megújított elkötelezettségéről azáltal, hogy megszünteti a kezdeményezés sikeres végrehajtása előtt álló összes jogi és szabályozási akadályt, valamint lehetővé teszi a független civil társadalmi szervezetek teljes részvételét a kezdeményezésben;
   ai) illesszenek be egy fejezetet Kazahsztán és az EU normáinak konvergenciájáról, különösen azokban az ágazatokban és kulcsfontosságú területeken, ahol az EU és a Kazahsztán közötti kereskedelemben számos lehetőség rejlik;
   aj) hangsúlyozzák, hogy a régióban a vízkészletekkel kapcsolatos problémák jelentik a feszültségek és lehetséges konfliktusok egyik fő forrását, és hangsúlyozza egy regionális megközelítés fontosságát a közös vízkészletek védelme és az ezekkel való megfelelő gazdálkodás érdekében; ebben az összefüggésben ismételten emeljék ki annak jelentőségét, hogy a régió országai további késedelem nélkül írják alá és ratifikálják az Espooi és Aarhusi Egyezményt, és segítsék elő a helyi szereplők részvételét a döntéshozatalban;
   ak) fokozzák a Kazahsztánnak nyújtott segítséget a vízvédelem és általában a vízgazdálkodás terén az EU közép-ázsiai vízügyi kezdeményezésének keretében abból a célból is, hogy javítsák a folyók felső és alsó szakaszain fekvő régiós országok közötti kapcsolatokat, illetve, hogy ezek az országok fenntartható vízmegosztási megállapodásokat kössenek;
   al) támogassák és segítsék Kazahsztánt az Aral-tó megmentését célzó nemzetközi alap keretében az Aral-tó megmentésére tett erőfeszítéseiben;
   am) nyújtsanak segítséget Kazahsztánnak a szemeji/szemipalatyinszki régióban lévő radioaktív hulladékokra és szennyeződésre vonatkozó hatékony enyhítő intézkedések elfogadásában;
   an) üdvözöljék a Kazahsztán által az atomfegyvermentes világért és a globális nukleáris leszerelési folyamatban betöltött vezető szerepért, valamint az atomkísérletek átfogó tilalmáért tett lépéseket;
   ao) hívják fel a figyelmet a demokrácia, a jogállamiság – ideértve a korrupció elleni küzdelmet – az emberi jogok és az alapvető szabadságok kapcsán kialakult kritikus helyzetre, különös tekintettel a munkavállalók jogaira, ami többek között tisztességtelen versenyelőnyök kialakulásához vezet; ezért hangsúlyozzák, hogy egy kötelező erejű, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet is foglaljanak bele az új megállapodás kereskedelemmel foglalkozó címe alá;
   ap) ragaszkodjanak egy hatékony vitarendező mechanizmus bevezetéséhez is annak biztosítására, hogy a megkötött megállapodást tiszteletben fogják tartani;
   aq) hangsúlyozzák, hogy a szolgáltatások és a letelepedés kérdésével kiemelten foglalkozó fejezet, valamint Kazahsztán konvergenciája az uniós normák irányába (ideértve az egységes támogatási rendszert, a kereskedelem technikai akadályait és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot) a kereskedelem és a beruházások forgalmának növekedéséhez vezetne, ami kedvezne Kazahsztán gazdasága korszerűsítésének és diverzifikációjának; emeljék ki az engedélyezési eljárások javításának fontosságát Kazahsztánban, mivel ezek elősegítik a szolgáltatásokat és a beruházásokat;
   ar) bátorítsák Kazahsztán azon erőfeszítéseit, hogy minden olyan, nem tarifális akadályt számoljon fel, amely mindezidáig hátráltatta a kereskedelem és az országban tett beruházások fejlődését;
   as) összpontosítsák a Kazahsztánnak nyújtandó gazdasági és kereskedelmi vonatkozású támogatást a kkv-k fejlesztésére és az üzleti közvetítő szervezet támogatására;
   at) a Kazahsztánban működő európai székhelyű társaságok ellen a közelmúltban felmerült állítólagos korrupciós vádak fényében határozottabb és kötelező érvényű előírásokat sürgessenek a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatban;
   au) tekintsék kiemelt jelentőségűnek azt, hogy az európai székhelyű vállalatok tartsák tiszteletben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakszervezeti jogokra vonatkozó előírásait, valamint a környezeti, egészségügyi és biztonsági előírásokat, amikor Kazahsztánban – különösen a gazdaság nyersanyag-kitermelő ágazatában –, folytatnak tevékenységet;
   av) gondoskodjanak arról, hogy a foszfortermelés és -kivitel során a dömpingmódszereket határozottan zárják ki, mivel az európai termelők állítólag kárt szenvednek dömpingelt behozatal miatt, és mivel lehetetlenné válik a foszfor másodlagos foszforerekből való kivonása, illetve újrahasznosítása;
   aw) gondoskodjanak a gazdasági és kereskedelmi szakértők megfelelő képviseletéről az EU kazahsztáni küldöttségében;
   ax) konzultáljanak az Európai Parlamenttel a parlamenti együttműködésről szóló rendelkezéseket illetően; fokozzák a Parlament, a parlamenti együttműködési bizottságok és parlamentközi találkozók szerepét a partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások és azok végrehajtásának nyomon követése érdekében; ösztönözzék a Parlament arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa a párbeszédet és a rendszeres kétoldalú és többoldalú parlamenti együttműködés kialakítását;
   ay) biztosítsák, hogy az új partnerségi és együttműködési megállapodás alapvető fontosságú elemként írja elő a demokratikus elvek, az alapvető és emberi jogok és a jogállamiság elvének tiszteletben tartását, oly módon, hogy azok bármelyik fél általi megszegése intézkedéseket vonna maga után, amelyek akár a megállapodás felfüggesztéséhez is vezethetnek;
   az) a kazah hatóságokkal együtt foglaljanak bele konkrét referenciaértékeket, valamint kötelező erejű határidőket az új partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtásának folyamatába, továbbá olyan átfogó ellenőrző mechanizmusokról is rendelkezzenek, mint a rendszeres tájékoztatás küldése az EP-nek, többek között az Együttműködési Tanács üléseit megelőzően;
  ba) a megállapodás megkötését követően hozzanak létre egy, a Parlament és az EKSZ közötti átfogó nyomonkövetési mechanizmust annak érdekében, hogy átfogó és rendszeres információ álljon rendelkezésre a partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtásáról, és különösen annak célkitűzéseiről; e mechanizmusnak a következő elemeket kell tartalmaznia:
   i. információ nyújtása az Európai Parlament számára az uniós intézkedések és álláspontok által kitűzött célokról, illetve valamennyi Kazahsztánnal kapcsolatos kérdésről;
  ii. információ nyújtása az Európai Parlament számára az EU és Kazahsztán által tett lépések eredményeinek összehasonlító teljesítményértékelésével, amely kiemeli az emberi jog, a demokrácia, a jogállamiság terén az országban fennálló helyzet alakulását, különösen a következők révén:
   hozzáférés biztosítása az információk megfelelő, bizalmas kezelésére vonatkozó eljárások keretében az EKSZ releváns belső dokumentumaihoz;
   megfigyelői státusz biztosítása a Parlament számára az Együttműködési Tanács előtti tájékoztató üléseken, valamint hozzáférés a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosított dokumentumokhoz;
   a civil társadalom bevonása az információ előkészítésébe és a helyzet értékelésébe;
   bb) ösztönözzék az uniós tárgyalócsoportot, hogy folytassa szoros együttműködését az Európai Parlamenttel, miközben az eljárás minden szakaszában, dokumentumokkal alátámasztva nyújtsanak tájékoztatást a tárgyalások alakulásáról, összhangban az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével, amely kimondja, hogy az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell;
   bc) nyújtsanak elegendő uniós támogatást a közép-ázsiai országokkal folytatott átfogó és fenntartható együttműködéshez, ideértve a Kazahsztánnal kötött új partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtását;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az Európai Parlament javaslatait tartalmazó állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/alelnöknek és a Kazah Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 196., 1999.7.28., 1. o., HL L 248., 1999.9.21., 35. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0089.
(3) HL C 224. E, 2010.8.19., 30. o.
(4) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0588.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0058.


A kisüzemi halászat és a KHP reformja
PDF 251kWORD 36k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról (2011/2292(INI))
P7_TA(2012)0460A7-0291/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politika (KHP) reformjára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ,) és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a legkülső régiók sajátos jellemzőit és korlátait figyelembe vevő intézkedésekről szóló 349. cikkére,

–  tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvére (COM(2009)0163),

–  mivel a jövőbeni Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak (ETHA) biztosítania kell a helyi lakosság számára a saját szokásaiknak megfelelő, családi fogyasztás céljára végzett halászathoz való jogot, valamint hagyományos gazdasági tevékenységeik fenntartását,

–  tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Halászati Alapra (EHA) alkalmazandó rendeletre, nevezetesen az 1198/2006/EK tanácsi rendeletre, amely megállapítja a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályokat és rendelkezéseket(2),

–  tekintettel „A női hálózatok: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról szóló, 2006. június 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tengerparti övezet integrált európai kezelésével összefüggésben a halászatról és az akvakultúráról szóló, 2008. szeptember 2-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a közös halászati politika közjavak megteremtéséhez történő hozzájárulásáról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a közös halászati politika jövőjéről szóló zöld könyvre vonatkozó 2010. február 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló új parlamenti és bizottsági rendeletre irányuló javaslatra(COM(2011)0425),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet és az integrált tengerpolitikáról szóló XXX/2011/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0804),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0416),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A közös halászati politika reformja” című bizottsági közleményre (COM(2011)0417),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A közös halászati politika külpolitikai vetülete” című bizottsági közleményre (COM(2011)0424),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet szerinti jelentési kötelezettségekről szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0418),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0291/2012),

A.  mivel kisüzemi halászat, amely magában foglalja a hagyományos kisüzemi halászatot, egyes part menti halászati tevékenységeket, a kagylóhalászatot és az egyéb hagyományos külterjes akvakultúra-tevékenységet, így például a part menti vizekben természetes körülmények között folytatott kagylótenyésztést, nagyon eltérő területi, társadalmi és kulturális hatást gyakorol a szárazföldön, a szigeteken és a legkülső régiókban, és egyedi problémái megkülönböztetik a nagyüzemi halászattól és az intenzív vagy ipari akvakultúrától;

B.  mivel az új közös halászati politika szabályozásában meg kell határozni a hagyományos kisüzemi halászat fogalmát, figyelembe véve egyúttal, hogy e halászati tevékenység mennyiben érinti az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapból juttatott támogatásokat;

C.  mivel a hagyományos kisüzemi vagy part menti halászflotta meghatározó szerepet játszik a part menti régiókban a foglalkoztatás fenntartásában és a munkahelyteremtésben, valamint hozzájárul az EU élelmezési önállóságához, a part menti területek fejlesztéséhez és az európai piac halászati termékekkel való ellátásához;

D.  mivel az uniós halászat közel 80%-át 15 méternél rövidebb halászhajók bonyolítják, így ez a flottaszegmens kiemelt szereplőjévé válik a közös halászati politikának; mivel a közös halászati politikának megfelelő, kielégítő és szükséges választ kell adnia a kisüzemi halászat jelentős részét a tagállamok számára biztosított egymást követő intézkedések ellenére jelenleg is érintő problémákra;

E.  mivel a part menti és a hagyományos kisüzemi halászati ágazat olyan elöregedő hajókkal rendelkezik, amelyeket biztonságossá és korszerűvé kell tenni, sőt új, energiahatékonyabb és a biztonsági normáknak megfelelő hajókra kell cserélni;

F.  mivel a társadalmi, gazdasági és területi kohézió tekintetében kevés európai szintű statisztikai adat és mutató áll rendelkezésre, és szorgalmazni kell az ilyen típusú halászati tevékenység földrajzi, környezeti és társadalmi-gazdasági sokszínűségét tükröző társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat biztosító európai mutatók bevezetését;

G.  mivel a megbízható tudományos adatok hiánya a legtöbb halállomány esetében továbbra is súlyos probléma a fenntartható gazdálkodás elérésére való törekvés tekintetében;

H.  mivel a halászati politika meghatározásakor – a halászati erőforrások megóvásával kapcsolatos alapvető fontosságú környezetvédelmi célokon kívül – tekintettel kell lenni a különösen a kisüzemi halászat esetében figyelmen kívül hagyott gazdasági és társadalmi célokra is;

I.  mivel a közös halászati politika jelenlegi központosított irányítása gyakran a valós helyzethez nem illeszkedő iránymutatásokhoz vezet, amelyeket az (azok megvitatásában és kidolgozásában részt nem vevő) ágazat nehezen ért meg, és amelyek nehezen hajthatók végre és sokszor a szándékokkal ellentétes eredményekkel járnak;

J.  mivel az átruházható halászati jogokon alapuló igazgatási modellek nem tekinthetők a túlhalászás és a kapacitástöbblet kezelésére szolgáló eszköznek;

K.  mivel a flottakapacitás kötelező csökkentésének pusztán piaci eszközökkel, például átruházható halászati koncessziók segítségével történő végrehajtása következtében a kizárólag gazdasági szempontból versenyképesebb gazdasági szereplők kerülhetnek előtérbe, a kisebb környezeti hatásokat okozó, (közvetlenül és közvetetten) több munkahelyet teremtő gazdasági szereplők és flottaszegmensek kárára;

L.  mivel a gazdasági és társadalmi válság különösen a halászati ágazatot sújtja, és ezzel összefüggésben a tőkehiányos kisüzemi halászat még inkább veszélyeztetett; mivel fontos a kisüzemi halászattal foglalkozó közösségek gazdasági és társadalmi stabilitásának biztosítása;

M.  mivel a kisüzemi part menti halászat és a hagyományos kisüzemi halászat a strukturális gyengeségei következtében ki van téve bizonyos gazdasági hatásoknak– mint például az üzemanyagárak váratlan emelkedése, vagy a hitelhez való hozzájutás hiánya –, valamint a források elérhetőségében bekövetkező hirtelen változásoknak;

N.  mivel a kisüzemi halászat sajátosságainak figyelembevétele egyike azoknak a szempontoknak, amelyekkel kötelezően számolni kell a jövőbeni közös halászati politika kidolgozása során, ez azonban – az ágazat egészét jelenleg sújtó súlyos válságra tekintettel – nem jelentheti a reform társadalmi szempontjainak kizárólagos célterületét;

O.  mivel a termelési tényezők –elsősorban az üzemanyagok – jelenlegi számottevő áremelkedése, nem jár együtt a halászati termékek első értékesítésének azonos mértékű áremelkedésével, amely számos esetben stagnál vagy csökken, ezáltal is tovább súlyosbítva az ágazat válságát;

P.  mivel a piac nem fizeti meg maradéktalanul a kisüzemi halászathoz kapcsolódó pozitív, társadalmi és környezeti externáliákat; mivel a társadalom általában véve nem ismeri el és nem honorálja kellőképpen a halászathoz kapcsolódó, az ágazat sokrétűségét kifejező, többek között a part menti övezet, a gasztronómia, a muzeológia és a szabadidős halászat fellendítése révén közjavakat termelő, az egész társadalom javára szolgáló tevékenységeket;

Q.  mivel az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak (ETHA) a part menti és a szárazföldi területeken egyaránt maradéktalanul figyelembe kell vennie a hagyományos kisüzemi és a kisüzemi halászat sajátos problémáit és szükségleteit, valamint azt, hogy a férfiakra és a nőkre hogyan hat a jövőbeli reformban foglalt intézkedések végrehajtása;

R.  mivel a hagyományos kisüzemi halászatban dolgozó nőket sújtó jellemző betegségeket nem ismerik el foglalkozási megbetegedésnek;

S.  mivel a kizárólagos hozzáférési területek kijelölése hozzájárul a felelősségteljes gyakorlatok kialakításához, a part menti tengeri ökoszisztémák, valamint a hagyományos halászati tevékenységek fenntarthatóságához, és a halászközösségek fennmaradásához;

T.  mivel a kisüzemi part menti halászat és a hagyományos kisüzemi halászat nagymértékben eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek országonként és part menti szakaszonként változnak;

U.  mivel nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisüzemi halászatnak a kisebbségi nyelvek védelmében vállalt fontos szerepét az elszigetelt part menti térségekben;

V.  mivel a kisüzemi halászatban dolgozók társulási és szerveződési szintje számos tagállamban nem kielégítő és egyenlőtlen;

W.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke utal arra, hogy ösztönözni kell a legkülső régiókra irányuló célzott politikákat, különösen a halászati ágazatban;

1.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat magában foglalja a hagyományos kisüzemi halászatot, egyes part menti halászati tevékenységeket, a kagylóhalászatot és az egyéb hagyományos külterjes akvakultúra-tevékenységet, így például a part menti vizekben természetes körülmények között folytatott kagylótenyésztést;

2.  hangsúlyozza, hogy a kisüzemi halászat – jellemzőinél és az ágazat egészében betöltött jelentőségénél fogva – kulcsfontosságú azon célok eléréséhez, amelyeknek a mindenkori halászati politika elsődleges céljainak kellene lenniük, úgymint – a források fenntarthatóságának és megóvásának biztosítása mellett – a népesség hallal való ellátása, a part menti közösségek fejlődésének támogatása, a foglalkoztatás előmozdítása, valamint a halászatból élők életkörülményeinek javítása;

3.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászati szegmens sajátos jellegzetességei semmiképpen nem igazolhatják a szegmensnek a közös halászati politika általános keretéből való kizárását, e politikának ugyanakkor rendelkeznie kell a szükséges rugalmassággal ahhoz, hogy az igazgatási rendszereket hozzá lehessen igazítani a hagyományos kisüzemi halászat sajátos jellegzetességeihez és problémáihoz;

4.  emlékeztet, hogy a kisüzemi halászat sajátosságai tagállamonként igen eltérőek, valamint hogy a legkisebb közös nevező keresése ritkán bizonyult konstruktív hozzáállásnak az európai döntéshozatal szempontjából;

5.  úgy véli, hogy a hagyományos kisüzemi halászat általános meghatározásából kell kiindulni, elkerülve, hogy a halászati ágazat területi eltérések, a halászott állomány típusa, vagy bármilyen egyéb, pusztán helyi jellegű sajátosság miatti sokfélesége az egyszerűsítés, a világos szabályozás és a megkülönböztetésmentesség rovására menjen; úgy véli továbbá hogy a közös halászati politikának tartalmaznia kell olyan intézkedéseket, amelyek bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak azokban a tudományosan alátámasztott esetekben, amikor az általános szabályok bizonyos mértékű kiigazítása nélkül ellehetetlenülne a halászat;

6.  emlékeztet rá, hogy figyelembe kell venni a kisüzemi halászatról rendelkezésre álló tudományos kutatásokat; hangsúlyozza, hogy ezek közül néhány tanulmány javaslatot is tesz a „kisüzemi halászat” meghatározására, mint például az atlanti-óceáni térségben a hagyományos kisüzemi halászat fenntartható fejlődésével foglalkozó PRESPO projekt, amely az európai hagyományos kisüzemi halászflották meghatározására és szegmentálására számszaki jellemzőkből kiinduló megközelítést javasol;

7.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat meghatározásának figyelembe kell vennie a nemzeti és regionális szintű jellegzetességeket és különbségeket az irányítás tekintetében, beleértve többek között a helyi környezetben gyökerező, családi tulajdonban lévő, a családtagok munkájára épülő kisüzemi hagyomány tiszteletben tartását; úgy véli továbbá, hogy rugalmas és/vagy egymásra épülő fogalmi kritériumokat kell kialakítani, amelyek képesek fokozatos igazodni az európai uniós kisüzemi halászat sokféleségéhez;

Helyi irányítás

8.  úgy véli, hogy a halászati gazdálkodás túlzottan központosított modellje, amely az elmúlt 30 évben a közös halászati politikát jellemezte, sikertelennek bizonyult, a jelenlegi reformnak pedig valódi decentralizációt kell eredményeznie; úgy véli, hogy a közös halászati politika reformjának szavatolnia kell a helyi, regionális és nemzeti sajátosságok figyelembevételéhez szükséges feltételeket; hangsúlyozza, hogy a halászati szükségleteknek leginkább a tudományos ismereteken alapuló, az ágazatot a szakpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, közös irányításába és értékelésébe bevonó, a halászok körében leginkább a megelőzést szorgalmazó helyi szintű irányítás felel meg;

9.  úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületeknek a decentralizált és regionalizált KHP keretében sokkal fontosabb szerepet kellene vállalniuk a jövőbeli közös halászati politikában;

10.  úgy véli, hogy mindenképpen meg kell erősíteni a tanácsadó bizottságok szerepét, továbbá fontolóra kell venni az együttműködést a források közös kezelésében, ily módon megmarad e bizottságok jellege, amelyek legfőbb értéke, hogy döntési jogkör nélküli irányítói fórummá alakulnak, amelyben részt vehetnek az ágazati szereplők és a civil szervezetek, így lehetővé válik a hagyományos kisüzemi halászat sajátos problémáival kapcsolatos horizontális kérdések kezelése;

11.  úgy véli, hogy tekintettel az EU halászatát jellemző sokféleségre, egy egységes modell – így például az átruházható halászati koncessziók – összes tagállamban történő kötelező bevezetése nem jelent megfelelő megoldást;

12.  üdvözli a tagállamok és/vagy a régiók rendelkezésére bocsátott többféle, önkéntesen vállalható, a regionalizált közös halászati politika keretében szabadon választható halászati irányítási modellt;

13.  határozottan elutasítja az átruházható halászati koncessziók valamennyi flottaszegmensre való kötelező alkalmazását; úgy véli, hogy – tekintettel az érintettek eltérő helyzetére és véleményére –, az átruházható halászati koncessziók bevezetéséről, valamint arról, hogy a halászflotta mely szegmenseire kívánják alkalmazni a rendszert a tagállamoknak kell dönteniük, az érintett régiókkal egyetértésben; úgy véli, hogy a tagállamok már beépíthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a nemzeti jogukba;

14.  felhívja a figyelmet arra, hogy az átruházható egyedi koncessziók rendszerét nem szabad a túlhalászás és a többletkapacitás problémáját megoldó tévedhetetlen intézkedésnek tekinteni; hangsúlyozza, hogy a halászati erőforrások szükséges kiigazításait biztosító, szabályozáson alapuló megközelítés minden esetben lehetséges alternatívája a piaci megközelítésnek;

15.  úgy véli, biztosítani kell, hogy az általános gazdálkodási célok kijelölését követően, a tagállamok és az érintett régiók – a regionalizáció keretében – a flották, a halászati módok és a források sajátosságait figyelembe véve rugalmasan dönthessenek az e célok elérésére legalkalmasabb gazdálkodási szabályokról, konkrétan a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés jogáról;

16.  emlékeztet annak fontosságára, hogy minden érdekelt felet be kell vonni a kisüzemi part menti és a hagyományos kisüzemi halászatra vonatkozó politikák kidolgozásába;

17.  felhívja a figyelmet arra, hogy a flotta nagyságán kívül annak a forrásokra gyakorolt halmozott hatását, valamint az alkalmazott halászati módszerek szelektivitását és fenntarthatóságát is figyelembe kell venni; úgy véli, hogy a jövőbeni közös halászati politikának ösztönöznie kell a flotta fenntarthatóságának javítását környezeti, gazdasági és társadalmi téren egyaránt (műszaki állapot, biztonság, lakhatóság, munkakörülmények, energiahatékonyság, a kifogott halak tárolása, stb.), egyre inkább előtérbe helyezve az olyan ágazatokat és gazdasági szereplőket, amelyek az erőforrásokra és a tengeri környezetre a kevesebb hatással járó, szelektív halászat technikákat és felszereléseket alkalmaznak, valamint több előnyt kínálnak az adott helyi közösségeknek a munkahelyteremtés és a munkahelyek minősége terén; úgy véli, hogy fenntartható egyensúlyt kell kialakítani a tengeri területeken található halászati erőforrások, valamint a halászattól, illetve kagylóhalászattól függő helyi társadalmi-gazdasági rendszer védelme között;

A halászflotta jellemzői

18.  elutasítja a flottakapacitás általános, minden megfontolás nélküli csökkentését, továbbá hangsúlyozza, hogy szükség esetén a flottakapacitást nem lehet pusztán és kötelező jelleggel piaci szempontok alapján kiigazítani; úgy véli, hogy a kiigazításoknak ökoszisztéma alapú megközelítésre kell épülniük, amelynek értelmében a kisüzemi halászati flottával kapcsolatos egyedi döntéseket regionális szinten, a szubszidiaritás alapelvét szem előtt tartva, a helyi közösség bevonásával hozzák meg, biztosítva a forrásokhoz való kiemelt hozzáférést szavatoló, a helyi kisüzemi halászati flották védelmét garantáló differenciált halászati rendszert; kéri, hogy sürgősen készítsenek tanulmányt az EU halászflotta-kapacitásának jelenlegi helyzetéről;

19.  elutasítja a flottakapacitás az átruházható halászati koncessziók esetleges és nemkívánatos kötelező bevezetési miatti, pusztán piaci szempontok alapján történő, kötelező általános csökkentését;

20.  kiemeli, hogy fokozni kell a kutatást a társadalmi, gazdasági és területi kohézió terén; felhívja a figyelmet az európai szintű statisztikák és mutatók szükségességére, amelyek megbízható és kellően releváns társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat szolgáltatnának, ideértve a halállományok és -fogások átfogó értékelését mind a hivatásos, mind pedig a szabadidős halászat területén, továbbá ennek elérése céljából kéri elegendő forrás biztosítását; úgy véli, hogy ezen adatoknak a földrajzi, kulturális és regionális különbségek teljes spektrumát tükrözniük kell;

21.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy – a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében – mérje fel az európai flottakapacitást;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és igazítsa ki a flottakapacitás felső határait a tagállamok számára, a megbízható adatokkal való összhang biztosítása és a technikai haladás figyelembevétele érdekében;

23.  megállapítja, hogy az érintett hajók nagy száma, valamint a halászati technikák és módok sokfélesége jelentős követelményeket és kihívásokat támaszt a kisüzemi halászati gazdálkodás terén; hangsúlyozza, hogy a hatékony gazdálkodáshoz alapvető fontosságú az információk rendelkezésre állása, továbbá hogy több és jobb információra van szükség a kisüzemi halászatra vonatkozóan;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a regionális tanácsadó testületekkel és az érintettekkel együttműködve – a halászati gazdálkodás céljaira – készítse el a kisüzemi halászat mélyrehatóbb jellemzését, és mutassa be annak az Unión belüli eloszlását; sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve készítsen alapos és kimerítő felmérést a kisüzemi halászati ágazat különböző szegmenseinek méretéről, jellemzőiről és megoszlásáról, és – a többletkapacitással rendelkező flottaszegmensek és a többletkapacitás okainak feltárása érdekében – a lehető legszigorúbban vizsgálja meg, hogy hol, mikor és hogyan halásznak;

25.  hangsúlyozza, hogy a tudásalapú irányítást támogató biológiai adatok megszerzésére, feldolgozására és közzétételére fordított uniós pénzügyi hozzájárulás nem haladja meg az 50%-ot; ezért az uniós erőfeszítések fokozására szólít a legnagyobb megengedett társfinanszírozási arány növelésével;

26.  figyelmeztet rá, hogy ki kell szélesíteni a szabadidős halászat helyzetére és fejlődésére vonatkozó ismereteket, beleértve annak gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásait; felhívja a figyelmet az olyan helyzetekre, amikor a szabadidős halászat túllépi kereteit és a halfogásban és értékesítésben jogszerűtlen versenyt jelent a hivatásos halászat számára, csökkenti a helyi és regionális szintű piaci részesedést, illetve leszorítja az első eladási árakat;

Kísérő intézkedések

27.  elismeri, hogy az új ETHA kialakítása elsősorban a part menti és a hagyományos kisüzemi flottaszegmens számára biztosítja a források megszerzését; elismeri, hogy az ETHA-nak köszönhető új általános keret alapján, a finanszírozással kapcsolatos prioritásokat a tagállamoknak kell megállapítaniuk, oly módon, hogy választ adjanak e szegmens sajátos problémáira és segítsék az érintett halászterületekkel való helyi, fenntartható gazdálkodást;

28.  úgy véli, fenn kell tartani egy olyan pénzügyi eszközt, amely a legkülső régiókban társfinanszírozott intézkedések esetében megőrzi a támogatás intenzitásának növelésével kapcsolatos elvet, valamint, tekintettel a halászatot e régiókban sújtó strukturális korlátokra, a halászat és a halászati termékek forgalmazásának többletköltségeit ellensúlyozó speciális kompenzációs eszközöket;

29.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a halászattól függő egyes part menti közösségek kiszolgáltatott helyzetére és hanyatlására, illetve a gazdasági diverzifikáció lehetőségének hiányára, meg kell erősíteni a meglévő eszközöket, forrásokat és mechanizmusokat a kohéziónak a foglalkoztatás és az ökológiai fenntarthatóság terén való biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezt az új közös halászati politikában és a többéves pénzügyi keretben külön is el kellene ismerni; kiemeli továbbá, hogy a döntéshozatalban nagyobb irányítási szerepet és fokozottabb részvételt kell biztosítani a hagyományos kisüzemi halászati ágazat számára, az e területre vonatkozó helyi és regionális stratégiák, valamint a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén, a fejlesztési, kutatási és képzési projektekre kiterjedően, az ETHA, az ESZA és az ERFA által biztosított megfelelő finanszírozással;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nők halászati iparágban betöltött fontos gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét, annak érdekében, hogy a nők hozzáférhessenek szociális ellátásokhoz; hangsúlyozza, hogy a nők aktív részvétele a halászathoz kapcsolódó különböző tevékenységekben hozzájárul egyrészt a sajátos kulturális hagyományok és gyakorlatok megőrzéséhez, másrészt pedig a közösségek túléléséhez is, ezáltal biztosítva e régiók kulturális sokszínűségének védelmét;

31.  úgy véli, hogy az új Európai Tengerügyi és Halászati Alap végrehajtási szabályainak lehetővé kellene tenniük többek között az alábbi területeken végzett intézkedések finanszírozását:

   a biztonság, az életkörülmények és a fedélzeti munkakörülmények javítása, a kifogott halak eltarthatóságának javítása, a hajók gazdasági és környezeti szempontból fenntarthatóbbá tétele (technikák kiválasztása, energiahatékonyság, stb.), a flottakapacitás növelése nélkül;
   fenntarthatóbb halászfelszerelésekbe történő befektetések;
   a fiatalok ágazati tevékenységekben való részvételének előmozdítása és fenntartása egy célzott ösztönző rendszeren keresztül, választ adva az ágazat foglalkoztatással és fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásaira, továbbá olyan indulócsomagok biztosításán keresztül, amelynek célja a halászok új generációja kisüzemi halászati ágazatba való belépésének biztosítása;
   szakosodott halászkikötők, valamint a halászati termékek kirakodásához, tárolásához és értékesítéséhez szükséges speciális létesítmények építése;
   az ágazatban működő szakmai szervezeteknek, szövetségeknek és szövetkezeteknek nyújtott támogatás;
   minőségpolitika ösztönzése;
   a kisüzemi halászati tevékenységtől leginkább függő part menti települések gazdasági és társadalmi szövetének erősítése, e part menti területek fejlődésének előmozdítása céljából, különösen a legkülső régiókban;
   a fenntartható kagylóhalászat támogatása többek között oly módon, hogy segítséget nyújtanak az e tevékenységet végző személyek – igen gyakran nők – számára, akik munkájuk miatt különféle betegségekben szenvednek;
   a hagyományos kisüzemi halászat és az akvakultúra-termékek széles skálája népszerűsítésének és értékesítésének támogatása a fenntarthatósággal kapcsolatos jó gyakorlatokat és a közös halászati politika alapelveit tiszteletben tartó európai hagyományos kisüzemi halászati és kagylóhalászati termékeket elismerő és megkülönböztető európai címke létrehozásán keresztül;
   oktatási és marketingkampányok támogatása annak érdekében, hogy felhívják a fogyasztók és a fiatalok figyelmét a kisüzemi halászatból származó hal fogyasztásában rejlő értékre, ideértve annak a helyi gazdaságra és a környezetre gyakorolt kedvező hatásait is;
   az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatásainak elosztása oly módon, hogy a halászati ágazatot annak újratervezése és megfelelő létesítmények (például a hajókon vagy a kikötőkben lévő öltözők) biztosítása révén a nők számára kedvezőbbé lehessen tenni;
   a hálókészítő, a kirakodásban segédkező vagy csomagolást végző nők szervezeteinek nyújtott támogatás,
   szakképzés, beleértve a halászati ágazatban dolgozó nők részére biztosított képzést, annak érdekében, hogy jobb hozzáférést biztosítsanak számukra a halászati vonatkozású igazgatási és műszaki munkákhoz;
   a nők halászatban betöltött szerepének növelése, különösen oly módon, hogy támogatják a szárazföldön végzett tevékenységeket, az ágazathoz köthető szakembereket és a halászathoz kapcsolódó – a halászatot megelőző és azt követő – tevékenységeket;

32.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeni ETHA-támogatások odaítélésekor a mindössze néhány gazdasági szereplőt támogató projektekkel szemben az olyan integrált megoldásokat kínáló projekteket kell előnyben részesíteni, amelyek az egész part menti közösség javát szolgálják; úgy véli, hogy az ETHA-támogatásokhoz való hozzáférést nem csak a hajótulajdonosok, hanem a halászok és a családjaik számára is biztosítani kell;

33.  hangsúlyozza, hogy a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének (egységes közös piacszervezés) hozzá kell járulnia a kisüzemi halászaton belüli magasabb jövedelmek biztosításához, a piacok stabilitásához, a halászati termékek forgalmazásának javításához, valamint hozzáadott értékük növeléséhez; aggodalmának ad hangot a még létező állami piacszabályozási eszközök – állami szabályozási szervek, valamint part menti raktározás tekintetében nyújtott támogatások – esetleges leépítése miatt, és a közös piacszervezés eszközeit megerősítő nagyratörő reformot sürget;

34.  javasolja, hogy a helyes gyakorlatok ösztönzése érdekében hozzanak létre európai védjegyet a kisüzemi halászat azon termékei számára, amelyeket a közös halászati politika elveinek megfelelően állítottak elő;

35.  úgy véli, hogy mechanizmusokat kell létrehozni a kisüzemi halászat révén keletkező és a piacon meg nem fizetett úgynevezett pozitív externáliák elismerésének biztosítására, akár a környezet, akár a part menti közösségek társadalmi kohéziója szintjén jönnek létre;

36.  úgy véli, hogy fontos biztosítani a hozzáadott érték méltányos és megfelelő elosztását az ágazati értékláncon belül;

37.  felszólít harmadik országokból importált halászati termékek szigorú ellenőrzésére és tanúsítására, annak biztosítása érdekében, hogy fenntartható halászatból származzanak, valamint megfeleljenek a közösségi termelők számára előírtakkal azonos – például a címkézésre, nyomon követhetőségre, a növény-egészségügyi szabályokra és a legkisebb kifogható méretre vonatkozó – követelményeknek;

38.  támogatja az egyedi és átmeneti támogató mechanizmusok létrehozását – az Európai Tengerügyi és Halászati Alap vagy egyéb eszközök keretében –, amelyek olyan válsághelyzetekben lépnek működésbe, mint a természeti vagy az ember által okozott katasztrófák (olajszennyezés, vízszennyezés, stb.), a tevékenység állomány-helyreállítási tervek miatti leállása, vagy az üzemanyagok árának hirtelen emelkedése vagy ingadozása;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nők a férfiakkal azonos javadalmazásban és egyéb szociális és gazdasági juttatásokban részesüljenek, beleértve a halászati ágazatban felmerülő foglalkozási kockázatokra kiterjedő biztosítást, valamint a jellemzően kialakuló betegségeik foglalkozási megbetegedésként való elismerését;

40.  elismeri a tevékenységek ideiglenes szüneteltetésének – a biológiai okok miatti pihenőidőszakok – szerepét, amelyek fontos, és bizonyítottan hatékony módszerei a halászati erőforrások megőrzésének, és alapvető eszközei egyes halállományok fenntartható kezelésének; elismeri, hogy a fajok életciklusának bizonyos kritikus időszakaiban alkalmazott halászati tilalom lehetővé teszi, hogy az állományok fejlődése összeegyeztethető legyen a halászati tevékenység e tilalmi időszakon kívüli fenntartásával; úgy véli, hogy ilyen körülmények között méltányos és szükséges, hogy a halászok számára a pihenőidőszak alatt kompenzációt biztosítsanak, elsősorban az ETHA-ból;

41.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a kisüzemi halászat pozitív diszkriminációjának formáit a nagyüzemi halászathoz és az inkább ipari jellegű flottákhoz képest, a hatékony és fenntartható gazdálkodás egyidejű biztosítása mellett; úgy véli, hogy az egyik megfontolandó lehetőség a különböző halászati technikák térbeli elkülönítése, és csak a kisüzemi halászat számára hozzáférhető területek kijelölése;

42.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket – különösen a 2010/41/EU irányelv alkalmazása révén – annak érdekében, hogy előmozdítsák és elérjék a nők halászati ágazatban végzett munkájának nagyobb fokú jogi és társadalmi elismerését, valamint biztosítsák, hogy a családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy a házastársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, a magánvállalkozói státusszal rendelkező személyekkel megegyező jogi elismerésben vagy társadalmi juttatásokban részesüljenek, valamint hogy garantálják szociális és gazdasági jogaikat, többek között az egyenlő bérezést, a munkanélküli ellátásokat, amennyiben (átmenetileg vagy tartósan) elveszítik munkájukat, továbbá a nyugdíjjogosultságot, a szakmai és családi élet összeegyeztethetőségét, a szülési szabadság lehetőségét, a szociális biztonsághoz és az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint egyéb szociális és gazdasági jogokat, ideértve a tengeri kockázatokra is kiterjedő biztosítást is;

43.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat 12 tengeri mérföldön belül alkalmazandó speciális hozzáférési rendszerét meg kell tartani;

44.  különösen szükségesnek tartja a kisüzemi halászat bevonását az általánosságban gyakrabban használt 12 mérföldes terület szabályozásába, ahol a tengeri szélturbinák, a sóderkitermelés és a védett tengeri területek gyakran a halászati tevékenységek mellett léteznek ugyanazon a területen;

45.  felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a kisüzemi halászatban dolgozók bevonását és részvételét a halászati politikák meghatározásában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika nagyobb fokú decentralizációját szem előtt tartva erőteljesebben kell támogatni a halászok azon csoportjait és azon szakmai szervezeteket, amelyek készek felelősséget vállalni a közös halászati politika megvalósításában; arra ösztönzi a kisüzemi halászati szereplőket, hogy csatlakozzanak meglévő termelői szervezetekhez, vagy hozzanak létre új termelői szervezeteket;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányainak, valamint a regionális tanácsadó testületeknek.

(1) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
(2) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.
(3) HL C 286. E, 2006.11.23., 519. o.
(4) HL C 300. E, 2006.12.9., 504. o.
(5) HL C 295. E, 2009.12.4., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0052.
(7) HL C 348. E, 2010.12.21., 15. o.


A közös halászati politika külső dimenziója
PDF 347kWORD 44k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a közös halászati politika külső dimenziójáról (2011/2318(INI))
P7_TA(2012)0461A7-0290/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2011. július 13-i, a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló közleményére (a közlemény) (COM(2011)0424),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) 1995. októberi konferenciája által elfogadott, a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexére (a magatartási kódex),

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998 júniusában Aarhusban elfogadott egyezményre,

–  tekintettel a FAO halászati kapacitások kezelésére vonatkozó nemzetközi cselekvési tervére (a halászati kapacitások kezelésére vonatkozó nemzetközi cselekvési terv), amelyet a FAO Tanácsa 2000 novemberében hagyott jóvá,

–  tekintettel a FAO „A halászat és akvakultúra helyzete a világban – 2010” című értékelésére,

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (IUU-rendelet)(1) , és a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendeletre (a halászati engedélyekre vonatkozó rendelet)(2) ,

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (az alaprendelet) irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0425),

–  tekintettel „Az illegális halászattal szembeni globális szintű küzdelemről – az EU szerepe című” 2011. november 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvről szóló, 2010. február 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közös halászati politika reformjának fényében a halászati és akvakultúra-termékek Európai Unióba való behozatalának rendszeréről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió és Mauritánia közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Marokkói Királyság között létrejött halászati partnerségi megállapodásban meghatározott halászati lehetőségek és pénzügyi ellentételezés megállapításáról szóló jövőbeli jegyzőkönyvről szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2012. március 19–20-i ülésének a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményeire (A7-0290/2012),

A.  mivel a világ óceánjainak kétharmada a nemzeti joghatóságok alá tartozó területeken kívül esik, ahol a halgazdálkodás teljes és átfogó jogi szabályozásának az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményén és a vonatkozó jogi eszközökön kell alapulnia; mivel a halászattól függő part menti közösségek és az élelmezésbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű a halászati gazdálkodás fenntarthatósága;

B.  mivel a FAO által végzett legutóbbi értékelés megállapította, hogy teljes mértékben vagy túlzottan kiaknázzák a világ azon kevés halállományának csaknem 85%-át, amelyre vonatkozóan információk állnak rendelkezésre, annak ellenére, hogy a FAO 2010-es jelentése a túlhalászott állományok és a tengeri ökoszisztémák helyreállítását illetően a legjobb gyakorlatok végrehajtásának köszönhető előrehaladásról számol be világszerte;

C.  mivel az EU az egyik vezető halászati szereplő, amely a világ valamennyi óceánján erőteljesen jelen van flottájának tevékenységei, az uniós polgárok által eszközölt befektetések, kétoldalú halászati megállapodások, valamint valamennyi jelentős regionális halászati gazdálkodási szervezetben való részvétel útján;

D.   mivel tömegét tekintve a világ haltermelésének 11%-át fogyasztó, értékét tekintve pedig a halászati termékek 24%-át importáló EU a halászati termékek egyik legjelentősebb piaca és a világ legnagyobb halimportőre, annak ellenére, hogy a világ halfogásainak mindössze 8%-át – a külső vizeket tekintve pedig csupán annak 2%-át – bonyolítja;

E.  mivel a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben meghatározott kvóták elsősorban a korábbi halfogásokon alapultak, és ez a fejlett országok kedvezményes hozzáférését eredményezte a világ halállományaihoz; mivel a kvótáknak már tekintetbe kell venniük a környező halászati erőforrásoktól nemzedékeken át függő parti menti fejlődő országok halászatát, és ezt tiszteletben kell tartania az Uniónak;

F.  mivel az Uniónak következetes fejlesztési politikára kell törekednie az EUMSZ 208. cikkének (1) bekezdése alapján, amely szerint „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;

G.  mivel az Uniónak egyformán, következetesen és összehangolt módon kell alkalmaznia valamennyi, a nem uniós tagállamokkal kapcsolatos egyéb politikáját, köztük a halászati, az egészségügyi, a kereskedelmi, a foglalkoztatási, a környezetvédelmi és a közös külpolitika célkitűzéseit, valamint az Európa 2020 stratégia teljesülését;

H.  mivel a fenntartható halászat biztosítása érdekében sok esetben javítani kell az EU által halászott vagy az uniós piacra szánt halállományokra vonatkozó adatok státuszát, valamint biztosítani kell a helyi flották és más harmadik országok flottáinak teljes kifogásairól rendelkezésre álló információt;

I.  mivel szigorú tudományos tanulmányokra van szükség annak feltárására, hogy mely halászati tevékenységeknél jelentkezik vagy alakulhat ki túlzott flottakapacitás;

J.  mivel a közös halászati politikának olyan eszközt kell képeznie, amelynek segítségével az EU példát mutathat a világnak a tekintetben, hogy miként lehet a halászatot felelősségteljesen folytatni, továbbá hogy az európai flottairányítási normák alkalmazása mellett hogyan lehet előmozdítani a nemzetközi halászati gazdálkodás javítását;

K.  mivel az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi közösségnek a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni mozgósításában;

1.  üdvözli a Bizottság közleményét és az EU uniós vizeken kívüli – köztük a legkülső régiókban folytatott – uniós halászat és a halászathoz kapcsolódó tevékenységek fenntarthatóságának ösztönzésére irányuló számos kedvező javaslatot; úgy véli azonban, hogy a dokumentum hatálya nem eléggé széles körű, mivel túlságosan nagy figyelmet fordít a kétoldalú megállapodásokra és a multilaterális szervezetekre, valamint integrált módon kellene kezelnie az uniós piacra irányuló termékek beszerzését célzó egyéb tevékenységeket;

2.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak az uniós politika koherenciája alapján kell a nemzetközi halászati gazdálkodás javításán munkálkodnia;

3.  úgy véli, hogy a fenntartható halászati megállapodások megkötése, valamint a társult harmadik országok fejlődéséhez szükséges szinergiákhoz való hatékonyabb hozzájárulás érdekében kiemelkedően fontos a külpolitika és az együttműködési politika összehangolása;

4.  úgy véli, hogy a halászati termékek uniós piacának mérete és az uniós lobogó alatt hajózó és uniós tulajdonban álló hajók által végzett tevékenységek földrajzi kiterjedtsége magas fokú felelősséget ró az Unióra halászatának ökológiai lábnyoma és társadalmi–gazdasági hatása fenntarthatóságának biztosítása, az európai fogyasztók és más, európai halászati és kapcsolódó termékeket forgalmazó országok fogyasztói számára jó minőségű halászati termékek nyújtása, valamint az EU-n belül és azon kívül a part menti halászközösségek társadalmi és gazdasági szerkezetéhez történő hozzájárulás tekintetében;

5.  úgy véli, hogy az uniós vizeken és azokon kívül az uniós érdekeknek megfelelően folytatott halászati tevékenységekre, valamint az uniós piacra szánt halászati termékekre azonos szabványoknak kell vonatkozniuk az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság és átláthatóság tekintetében, továbbá, hogy ezeket az alapelveket meg kell óvni, és két- és többoldalú megállapodások szintjén a harmadik országoktól is meg kell követelni; és úgy véli, hogy azok bevezetésével párhuzamosan visszaengedési tilalmat kell alkalmazni az EU felségvizein, amely ugyanazokra a fajokra vonatkozik, továbbá amit zárt láncú kamerarendszerrel és megfigyelőkkel követnek nyomon, és ami megfelelő eltéréseket tesz lehetővé a helyileg fogyasztott termékek árnövekedésének elkerülése érdekében;

6.  emlékeztet arra, hogy – az EUMSZ 208. cikke előírásának megfelelően – az Unió politikáinak koherensnek kell lenniük a fejlesztési célkitűzésekkel; megállapítja, hogy e koherenciához nemcsak a Bizottságon belüli, hanem a tagállamok kormányain belüli, valamint a Bizottság és az egyes tagállamok kormányai közötti koordinációra van szükség;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniónak – döntéseinek fokozottabb koherenciája érdekében – a kereskedelmi, egészségügyi, foglalkoztatási, szomszédsági, környezetvédelmi, tengeri, külpolitikával és az Európa 2020 stratégia teljesítésével kapcsolatos szempontokat kell beépítenie fellépéseibe;

8.  emlékeztet arra, hogy a halászati kapacitások kezelésére vonatkozó nemzetközi cselekvési terv kötelezte az EU-t, hogy legkésőbb 2005-ig halászati kapacitást kezelő rendszert dolgozzon ki és vezessen be; kéri, hogy a Bizottság adjon magyarázatott arra, hogy bizonyos regionális halászati gazdálkodási szervezetek befagyasztására, ugyanakkor pedig az EU flottáin belül a kapacitás legfontosabb szabályozói korlátozásainak felszámolására irányuló javaslatával miért alkalmaz – látszólag – ellentmondásos megközelítést a kapacitáskezelés tekintetében; kéri, hogy a Bizottság mozdítsa elő a halászati kapacitás rendelkezésre álló erőforrásokhoz történő igazításával kapcsolatos két- és sokoldalú mechanizmusokat, ami azért szükséges, hogy az érintett területen halászó flották fenntarthatóan aknázzák ki a halászati erőforrásokat;

9.  úgy véli, hogy a közös halászati politika külső dimenziójának célkitűzéseit és elveit az alaprendeletben kellene rögzíteni;

Általános rendelkezések

10.  hangsúlyozza, hogy a halászati külpolitika kiemelt célkitűzésének a hatályban lévő halászati megállapodások fenntartására, valamint a harmadik országokban új halászati lehetőségek felkutatására kellene irányulnia, azon felismerés jegyében, hogy amint az uniós flotta beszünteti tevékenységét egy harmadik ország halászterületén, az ottani halászati lehetőségeket olyan flották között osztják szét, amelyek messze elmaradnak az Európai Unió által meghirdetett és támogatott megőrzési, gazdálkodási és fenntarthatósági szabályoktól;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy a nyílt tengeren és a nemzeti joghatóság alá tartozó vizeken folytatott halászat környezeti és szociális szempontú fenntarthatósága érdekében támogasson egyértelműen meghatározott elveket és célkitűzéseket valamennyi nemzetközi fórumon, amelynek az EU részes fele, és gyorsan és eredményesen hajtsa végre az ott hozott döntéseket;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak egyedi stratégiát kell kidolgoznia a halászat és az élő tengeri erőforrások kezelése terén, bevonva Földközi-tenger partján elhelyezkedő összes nem európai államot;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő a fenntartható halgazdálkodást előmozdító globális és többoldalú menetrendet és a tengeri biodiverzitás megőrzését, ugyanakkor például az Egyesült Államokkal, Japánnal, Oroszországgal és a Kínával, valamint a világ valamennyi óceánján hangsúlyosan jelen lévő más harmadik országokkal folytatott párbeszédet alakítsa tényleges partnerséggé az olyan kulcsfontosságú kérdések megoldásához, mint a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat felszámolása, a túlhalászás és – szükség esetén – a flottakapacitás csökkentése, valamint az ENSZ Tengerjogi Egyezményének elveivel és egyéb vonatkozó eszközökkel összhangban a nyílt tengerek ellenőrzésének és irányításának megerősítése;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemzetközi jogot, nevezetesen a Tengerjogi Egyezményt és az ILO-egyezményekben való részvételt, és őrködjön e szabályok betartása felett; ösztönzi a Bizottságot, hogy működjön együtt a harmadik országokkal valamennyi megfelelő fórumon, különösen a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben;

15.  úgy véli, hogy az Uniónak az ENSZ szintjén és a lobogó szerinti ország felelősségének elvén alapulva, valamint a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat tárgyában meghozott rendelettel összhangban kezdeményezést kell indítania – a meglévő megőrzési és gazdálkodási intézkedések betartásának megerősítése és a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem kulcsfontosságú eszközeként – egy globális fogási és nyomon követési dokumentációs rendszer létrehozása céljából a felelősségteljes fogyasztás ösztönzésére, amely kiterjed a nemzetközi kereskedelmi forgalomban lévő összes fontosabb halfajra;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza szigorúbban a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendeletet, különösen a regionális halászati gazdálkodási szervezetek olyan szerződő felei esetében, akik nem működnek együtt aktívan a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem legfontosabb mechanizmusainak kialakításában és alkalmazásában;

17.  úgy véli, hogy az Uniónak aktívnak kell lennie az ENSZ rendszerén belül, hogy feltárja a globális közösség számára azokat a megoldásokat, amelyekkel kezelhető:

   az élő és egyéb tengeri erőforrások tekintetében az óceánok regionalizáltabb és integráltabb globális irányítása iránti szükségesség,
   a szennyezés, valamint az éghajlatváltozás világtengerekre gyakorolt hatásai, ideértve a szén-dioxidot megkötő értékes óceáni növényvilág védelme és helyreállítása is, valamint
   a társadalmi normák és a munkakörülmények;

18.  rámutat annak fontosságára, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt tárgyalások folynak a támogatási fegyelemről a halászati ágazatban, és felhívja az Uniót, hogy vállaljon aktívabb szerepet e megbeszéléseken;

19.  megállapítja, hogy az Unión belül és kívül egyaránt létre kell hozni az ökológiai szempontból fenntartható és társadalmi szempontból méltányos eredetű halászati termékeket ösztönző mechanizmusokat;

20.  hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika külső dimenziója egyik kiemelt célkitűzésének az európai távolsági flotta jövőjének biztosítására kell irányulnia, amennyiben olyan halászati jogok birtokában van, amelyek a gazdasági és társadalmi fejlődés alapjául szolgáltak a flotta tevékenységének helye szerinti országokban;

Kétoldalú halászati megállapodások

21.  úgy véli, hogy a partnerek által megtárgyalt és méltányosan végrehajtott kétoldalú halászati megállapodásoknak – azaz, a Bizottság javaslata szerint, fenntartható halászati megállapodásoknak nevezett megállapodásoknak – a források uniós hajók általi felelősségteljes és fenntartható kiaknázásán kell alapulniuk, mindkét fél javát kell szolgálniuk, továbbá gazdasági erőforrásokat, műszaki és tudományos szaktudást, valamint a jobb halászati gazdálkodás támogatását és helyes irányítást kell biztosítaniuk a harmadik ország számára, lehetővé téve ugyanakkor azt, hogy azon halászati tevékenységeket folytassák, amelyek társadalmi és gazdasági szempontból fontosak és meghatározó ellátási forrást jelentenek az Unió és egyes fejlődő országok piacai számára mind a friss termékek, mind pedig a feldolgozott termékek vonatkozásában;

22.  kéri, hogy az Unió tűzze ki célul a fenntartható halászati együttműködési megállapodások mihamarabbi megkötését azokkal a szomszédos országokkal, ahol az Unió finanszírozást és technikai támogatást nyújt annak érdekében, hogy összehangolt és koherens politikát érjenek el a harmonizált és fenntartható halászati politika létrehozása céljából az összes közös tengeri medencében, ezzel növelve a közös halászati politika hatékonyságát az összes érintett régióban; kéri, hogy ezeket a megállapodásokat a tisztességes és méltányos együttműködés, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának szellemében kössék meg, céljuknak pedig a felelősség Unió és az adott partnerország közötti igazságos megosztásának kell lennie;

23.  kéri, hogy az Unió a szomszédos országokkal való együttműködés és a közös állományokkal való gazdálkodás javítása érdekében törekedjen az említett országokkal fenntartható halászati együttműködési megállapodások megkötésére, amelyek célja nem az uniós hajók számára történő halászati jogok megszerzése, hanem egy olyan helyzet kialakítása, ahol az Unió pénzügyi és technikai segítséget nyújthat azzal céllal, hogy a harmadik partnerországokban a fenntartható gazdálkodásra vonatkozóan az unióshoz hasonló szabályokat alkalmazzanak;

24.  emlékeztet arra, hogy a jelenleg fenntartható halászati megállapodásoknak nevezett megállapodások hatásának vizsgálata során fontos különbséget kell tenni a harmadik országok halászati ágazatainak nyújtott fejlesztési támogatások és a halászati jogok kifizetéséből származó támogatások között;

25.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az EU kétoldalú megállapodásai nem mindig biztosították a fent említett lehetséges előnyöket, és hangsúlyozza, hogy a Szerződés 349. cikkére is figyelemmel hatásvizsgálatokat kell végezni az érintett legkülső régiókra vonatkozóan, elismeri ugyanakkor, hogy jelentős javulás következett be a legutóbbi reform óta; úgy véli, hogy az állományok fokozottan tudományos felmérése, az átláthatóság, a célkitűzésekkel való összhang, a helyi lakosság számára jelentkező haszon valamint a halászati irányítás javítása mind kulcsfontosságú a sikeres megállapodások létrejötte szempontjából;

26.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy számos rendelkezést vegyen fel a jövőbeli kétoldalú megállapodásokba, beleértve: a parti állam saját fogási kapacitásaihoz mérten tudományosan többletnek bizonyuló erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozása elvének tiszteletben tartását a Tengerjogi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban,; az emberi jogok megóvását összhangban a nemzetközi megállapodásokkal; és egy kizárólagossági záradékot, noha ezt meg kell erősíteni és az egyes megállapodásokban következetessé kell tenni, minden esetben biztosítva a demokratikus elvek legszigorúbb tiszteletben tartását;

27.  úgy véli, hogy az Unió kétoldalú megállapodásainak nem csupán a Tengerjogi Egyezmény többletállománnyal kapcsolatos 62. cikkét kell betartaniuk, hanem a térség szárazföldi és hátrányos földrajzi helyzetű államainak jogaival kapcsolatos 69. és 70. cikkét is, különös tekintettel a helyi lakosság táplálkozási és társadalmi–gazdasági szükségleteire;

28.  úgy véli, hogy az emberi jogi záradékot megkülönböztetés nélkül, valamennyi államra egyformán kell alkalmazni, nem csupán a halászati, hanem a kereskedelmi megállapodásokra is; úgy véli, hogy a WTO-n belül törekedni kell azon országok termelésének szankcionálására, amelyek még nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és/vagy a gyárakban folytatott termelés során gyermekmunkát, a nőkkel szemben pedig hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak oly módon, hogy munkájukat nem fizetik meg, illetve nem ismerik el a halászatban és az akvakultúrában betöltött gazdasági szerepüket;

29.  ösztönzi az ökoszisztéma-alapú integrált gazdálkodás megvalósítását az új és meglévő megállapodásokban;

30.  úgy véli, hogy a vállalkozások a jövőbeni halászati megállapodásokhoz való fokozott hozzájárulásának összhangban kell lennie azzal, hogy az ágazat nagyobb befolyással rendelkezzen azokat a szabályokat és technikai intézkedéseket illetően, amelyekről a Bizottság az említett egyezményekben tárgyal;

31.  úgy véli, hogy a halászati engedélyekre vonatkozó rendeletet úgy kell módosítani, hogy a valamely tagállam lajstromából más halászati lehetőség felkutatása céljából ideiglenesen távozó, uniós lobogó alatt hajózó hajók valamely uniós lajstromba történő visszatérésüket követően 24 hónapig ne részesedhessenek a fenntartható halászati megállapodás és a lajstromból való távozásuk időpontjában már hatályos jegyzőkönyvei szerinti halászati lehetőségekből; úgy véli, hogy ugyanez alkalmazandó a lobogó ideiglenes lecserélésére is, amikor regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében halásznak;

32.  úgy véli, hogy a jelenleg használt szociális záradékot oly módon kell megerősíteni, hogy kiterjedjen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 188. sz. egyezménye, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló 199. sz. ajánlása, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyolc alapegyezményének(8) tiszteletben tartására, illetve biztosítani kell, hogy az EU-n kívül letelepedett és uniós lobogó alatt hajózó hajók fedélzetén dolgozó legénység tagjainak munkakörülményei az EU-ban letelepedett munkavállalókéval azonosak legyenek;

33.  úgy véli, hogy a fenntartható halászati megállapodásoknak hozzá kell járulniuk a harmadik partnerországok fenntartható fejlődéséhez, és ösztönözniük kell a helyi magánszektort, külön hangsúlyt helyezve a kisüzemi halászatra és a kkv-kra, és e célból kéri a helyi halászok nagyobb mértékű foglalkoztatását, valamint a helyi, fenntartható feldolgozóipar és értékesítési tevékenységek fejlesztését;

34.  ösztönzi a Bizottság azon törekvéseit, hogy a többlet meghatározását jelentő nehéz feladat követelményeként, valamint a túlhalászat megakadályozása érdekében egyre hiánytalanabb és megbízhatóbb adatokat szerezzen be a parti államoktól az annak vizein végzett halászat, köztük a fogások teljes mennyisége tekintetében; megállapítja, hogy az uniós halászati és fejlesztési politikák elősegíthetnék a harmadik országok ilyen adatok szolgáltatásával kapcsolatos kapacitásának szükséges fejlesztését;

35.  kéri továbbá a Bizottságot, hogy a parti országok joghatósága alá tartozó vizek halászati erőforrásai kiaknázása mértékének rögzítésekor mozdítson elő fokozottabb átláthatóságot;

36.  leszögezi, hogy a part menti közösségek és az általuk történelmileg halászott vizek közötti hagyományos kapcsolat tiszteletben tartásának elvével összhangban az uniós hajók nem kelhetnek versenyre a helyi halászokkal ugyanazon erőforrásokért és ugyanazokon a helyi piacokon, továbbá hogy támogatni kell a helyi és uniós gazdasági szereplők közötti együttműködést, ezért hangsúlyozza a többlet pontos kiszámításának szükségességét;

37.  úgy véli, hogy az EU-nak fokozott erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy segítsen a vele kétoldalú megállapodásokról tárgyaló harmadik országoknak abban, hogy elegendő adatot és tájékoztatást nyújtani az állomány megbízható felméréséhez, valamint hogy jelentősen erősítené a halállományokkal kapcsolatos tudományos elemzéseket a tudományos kutatást végző hajók európai finanszírozása azokban a régiókban, ahol az uniós flotta tevékenységit végzi, ami a fenntartható halászati megállapodások előfeltétele;

38.  kéri, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák az egyes tagállamok hajói által azokon a területeken végzett kutatási kampányokat, ahol az uniós flotta hajói halásznak, illetve hogy ezeket az érintett parti államokkal együttműködésben végezzék többek között hozzáférést biztosítva a helyi kutatók számára; felszólít a tagállamok és a Bizottság e téren való fokozott együttműködésére, valamint a tudományos kutatásnak az EU-n kívüli vizekre történő kiterjesztésére irányuló támogatás növelésére;

39.  úgy véli, hogy ugyanakkor fokozni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy megszerezzék a szükséges adatokat azoktól a harmadik országoktól, amelyekkel az EU kétoldalú halászati megállapodásokat kötött annak érdekében, hogy értékelni lehessen a megállapodás eredményességét és a feltételek teljesülését, azaz a helyi lakosságnál jelentkező előnyöket;

40.  hangsúlyozza a túlhalászás elkerülése érdekében közös tudományos csoportok fontosságát, amelyek feladata, hogy a rendelkezésre álló legjobb adatok alapján tudományos véleményeket készítsenek a halászati erőforrások állapotáról, tekintettel arra, hogy a halászati ágazat, és különösen a kisüzemi halászati ágazat sok fejlődő országban fontos szerepet játszik az élelmiszer-biztonság szavatolásában; szorgalmazza, hogy ezek a csoportok rendelkezzenek feladataik ellátásához és a regionális halászati irányítószervezetekkel összehangolt munkához megfelelő pénzügyi, műszaki és emberi eszközökkel;

41.  kéri, hogy a Bizottság a fenntartható halászati megállapodásokban mozdítsa elő a célzott tudományos és műszaki együttműködés általában vett megerősítését, többek között a közös tudományos bizottságok szerepének erősítésével; kéri továbbá, hogy tegyenek erőfeszítéseket az EU és a harmadik országok higiéniai és egészségügyi feltételeinek összehangolása érdekében;

42.  teljes mértékben támogatja a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés utáni pénzügyi ellentételezés ágazati fejlesztési támogatástól történő elkülönítésének elgondolását; hangsúlyozottan kitart amellett, hogy a hajótulajdonosok tisztességes és piaci alapú pénzügyi hányadot vállaljanak a költségekből, amikor kétoldalú halászati megállapodás keretében hozzáférési jogot szereznek; kéri, hogy készüljön részletes elemzés a hajótulajdonosok által a halászati engedélyért – köztük a lehetséges fogásokért és a működési költségekért – fizetendő hányadról; úgy véli, hogy az ágazati támogatások felügyelete elengedhetetlen, ideértve a kifizetések felfüggesztésének lehetőségét a parti állam kötelezettségvállalásai teljesítésének elmaradása esetén;

43.  hangsúlyozza, hogy az ágazat támogatására előirányzott pénzügyi keretnek hatékonyabbnak kell bizonyulnia, több és jobb eredményt kell elérnie, különösen a tudományos kutatásra, az adatgyűjtésre és a halászati tevékenységek irányítására való összpontosítás révén;

44.  felszólítja a Bizottságot annak szem előtt tartására, hogy a fenntartható halászati megállapodások keretében az ágazat támogatására szolgáló pénzügyi keretösszeg célja legyen a harmadik országok igazgatási és tudományos kapacitásának támogatása és a kis- és középvállalkozások segítése, járuljon hozzá az Unió fejlesztési együttműködési célkitűzéseihez, és legyen koherens az aláíró ország nemzeti fejlesztési tervével; továbbá kéri, hogy e pénzügyi keretösszeg ne helyettesítse, hanem koherens, átlátható, hatékony és célzottabb módon egészítse ki az egyéb megállapodásokban vagy együttműködési eszközökben foglalt halászati együttműködést;

45.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fenntartható halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások során törekedjen arra, hogy a parti államok a fenntartható halászati megállapodások keretében a fejlesztésre nyújtott ágazati támogatás minimális részét olyan projektekre különítsék el, amelyek célja a nők halászati ágazatban betöltött szerepének elismerése, előmozdítása és diverzifikálása, biztosítva az egyenlő bánásmód és a nemek közötti egyenlőség elvének alkalmazását különösen a képzés, valamint a finanszírozáshoz és hitelekhez való hozzáférés tekintetében;

46.  úgy véli, hogy a jövőben a helyes döntések meghozatalához szem előtt kell tartani az ágazati fejlesztési támogatást;

47.  kitart amellett, hogy a Bizottság közelről kövesse nyomon a kétoldalú megállapodások végrehajtását, éves jelentéseket küldve a Parlamentnek és a Tanácsnak, valamint az újabb jegyzőkönyvekre irányuló tárgyalásokat megelőzően megfelelő időben külső, független szakértők által készített értékeléseket küldjenek a társjogalkotónak, amelyek mindegyikének nyilvánosnak kell lennie, a vonatkozó adatvédelmi szabályoknak meg kell felelnie és az EU legalább három hivatalos nyelvén hozzáférhetőnek kell lennie;

48.  hangsúlyozza a Parlament igényét, hogy – az EUMSZ rendelkezéseinek megfelelően – megfelelő módon vonják be a kétoldalú megállapodások előkészítésébe és tárgyalási folyamatába, mind pedig azok működésének hosszú távú nyomon követésébe és értékelésébe; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet az EUMSZ 13. cikkének (2) bekezdése és 218. cikkének (10) bekezdése értelmében az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen, a Tanáccsal egyenrangú módon tájékoztassák; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a Parlamentet megfigyelők útján képviselni kell a halászati megállapodásokban előirányzott vegyes bizottság ülésein, továbbá kitart amellett, hogy a civil társadalom – ideértve az EU és a harmadik ország halászati képviselőit is – megfigyelőként vegyen részt az ilyen üléseken;

49.  e célok elérése érdekében támogatja a hallállományoknak a megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdése előtti tudományos felmérését, továbbá sürgeti, hogy a harmadik ország adjon tájékoztatást a más országok flottái által vizein folytatott halászati tevékenységről,

50.  meggyőződése, hogy a fogások, a kifizetések és az ágazati támogatás végrehajtásának teljes átláthatósága a felelősségteljes és fenntartható, a jó kormányzásra, az uniós támogatások nem megfelelő felhasználása és a korrupció elleni küzdelemre épülő halászat fejlesztésének kulcsfontosságú eszköze lesz;

51.  hangsúlyozza továbbá, hogy a halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások és a megállapodások időtartama alatt fokozni kell az átláthatóságot az uniós államok és a harmadik országok részéről egyaránt;

52.  kitart amellett, hogy a tagállamok a fogásokról naponta tegyenek jelentést a parti államok felé, és hogy teljes mértékben feleljenek meg a partnerországok vizein alkalmazandó szabályoknak;

53.  szilárd meggyőződése, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a harmadik országokkal kötendő új megállapodásokat vagy a kétoldalú halászati megállapodásokhoz csatolandó jegyzőkönyveket előirányzó tárgyalásokat jóval az ilyen rendelkezések lejárta előtt kezdjék meg; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a Parlament korai bevonásának fontosságát annak érdekében, hogy elkerüljék az ilyen rendelkezések átmeneti alkalmazását, ami visszafordíthatatlan kész helyzetet teremt és nem szolgálja az EU, sem pedig a harmadik országok érdekét;

54.  úgy véli, hogy az európai halászati ágazatnak jelentős pénzügyi hányadot kell vállalnia a költségekből, amikor két- vagy többoldalú halászati megállapodás keretében hozzáférési jogot szerez nem uniós halászati övezetekhez;

55.  úgy véli, hogy regionális megközelítést kell alkalmazni az EU, elsősorban a tonhalhalászati flottát érintő, kétoldalú megállapodásainak tárgyalása és végrehajtása tekintetében, valamint – adott esetben – egyértelmű kapcsolatnak kell lennie az azokban meghatározott feltételek és a megfelelő regionális halászati gazdálkodási szervezetek gazdálkodási intézkedései és teljesítménye között;

56.  a regionális szintet illetően kénytelen nemtetszését kifejezni a Bizottság felé a tengerészek szerződtetésére irányuló intézkedések terén tapasztalt egyértelmű visszaesés miatt, mivel az esetek túlnyomó többségében visszatérés tapasztalható egy olyan, tarthatatlan munkaerő-felvételi politikához, amely az AKCS-országokban származás helyett inkább állampolgárság szerint toboroz;

57.  úgy véli, hogy kétoldalú megállapodásokat kellene kötni az uniós halászati beruházások ösztönzésére – és ezáltal a fenntartható halászathoz való hozzájárulásra – azokban az országokban, ahol a halászati kapacitástöbblet hiányában jelenleg nincsenek partnerségi megállapodások; úgy ítéli meg továbbá, hogy az ilyen esetekben is alapvetően fontos volna az európai fejlesztési források és a kétoldalú megállapodásokra nyújtott források összehangolása;

Regionális halászati gazdálkodási szervezetek

58.  sürgeti az Uniót, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek teljesítményének javítása érdekében töltsön be vezető szerepet azok megerősítésében, többek között célkitűzéseik elérése mértékének tekintetében független testületek általi rendszeres ellenőrzésük révén, továbbá biztosítsa az említett ellenőrzések során megfogalmazott ajánlások gyors és maradéktalan végrehajtását; sürgeti az EU-t, hogy dolgozzon annak biztosítása érdekében, hogy minden regionális halászati gazdálkodási szervezet hatékonyan működő megfelelési bizottsággal rendelkezzen, úgy véli, hogy a szabályok államok általi betartásának elmulasztásával kapcsolatos bizonyított eseteknek visszatartó erejű, arányos és megkülönböztetéstől mentes szankciókat kell eredményezniük, köztük a kvóták, erőfeszítés, engedélyezett kapacitás stb. csökkentését;

59.  kéri a Bizottságot, hogy több költségvetési forrást fordítsanak a regionális halászati irányítószervezetekre, mivel azok kulcsszerepet játszanak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben;

60.  úgy véli, hogy az EU-nak a regionális halászati gazdálkodási szervezetek jobb döntéshozatali rendszerének kialakítására kell törekednie annak érdekében, hogy maga mögött hagyja a konszenzusból eredő „legkisebb közös többszörös” megközelítését, ugyanakkor elismerve azt, hogy a szavazás megtartását megelőzően szükség van vitára, amennyiben nem érhető el konszenzus; úgy véli, hogy többéves tervek támogatására van szükség;

61.  úgy véli, hogy az Uniónak jobban össze kell hangolnia halászati és fejlesztési politikáit, és rendszerszintű, hosszú távú és mélyreható párbeszédeket és partnerségeket kell kezdeményeznie a többi lobogó szerinti állammal, piaccal és parti állammal a jobb halászati gazdálkodás és élelmezésbiztonság elérése érdekében az egész világon;

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy töltsön be vezető szerepet a regionális halászati gazdálkodási szervezetek általi lefedettség átfogó hálózata kialakításának előmozdításában, hogy a nyílt tengereken folytatott valamennyi halászati tevékenység hatékony irányítás alá kerüljön az erőforrások megőrzését biztosító ökoszisztéma-alapú és elővigyázatos megközelítések alapján; ezért emlékeztet arra, hogy támogatja – ahol még nincs ilyen – új regionális halászati gazdálkodási szervezetek létrehozását, és a meglévő halászati gazdálkodási szervezetek hatáskörének egyezményeik felülvizsgálata révén történő kiterjesztését;

63.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás és a fajok eloszlásának eltolódásai következtében új halászati területek nyílnak meg a sarkvidékek vizein; úgy véli, hogy az EU-nak kezdeményezéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a halászati műveleteket hatékonyan irányítsák (a meglévő regionális halászati gazdálkodási szervezeteken vagy egy új szervezeten keresztül) a fenntartható állománygazdálkodás és az állományok védelme érdekében ezeken a vizeken; úgy véli, hogy a halászatot kezdetben korlátozni kell, hogy tudományosan értékelni lehessen a sarkvidéki állományokat és azt a halászatot, amelyet ezek fenntarthatóan támogatni tudnak;

64.  megállapítja, hogy a Fekete-tenger számára előnyt jelentene egy új regionális halászati gazdálkodási szervezet, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ennek létrehozására;

65.  úgy véli, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezeteknek környezetvédelmi és társadalmi kritériumokon, valamint a korábbi halfogásokon alapuló ösztönzőket alkalmazó, átlátható és méltányos erőforrás-elosztást lehetővé tevő, fenntartható gazdálkodási rendszereket kell kialakítaniuk, amelyek célja, hogy az állományokat a maximális fenntartható hozam felett tartsák annak érdekében, hogy halászati lehetőségekhez jussanak és így figyelemmel lehessenek a fejlődő államok jogos igényeire / jogaira, valamint az adott vizeken fenntartható módon halászó flották elvárásaira, ugyanakkor biztosítsák a gazdálkodási és megőrzési intézkedések valamennyi tag általi maradéktalan végrehajtását;

66.  határozottan ellenzi, hogy az Unió támogassa az átruházható halászati koncessziók elfogadását a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben; úgy véli, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezeteken belül a jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek nem veszélyeztethetik az ezektől függő halászközösségek megélhetését a fejlődő országokban;

67.  úgy véli, hogy a jó kormányzás megvalósításához a politikák kigondolásától kezdve azok bevezetéséig be kell vonni valamennyi érdekelt felet;

68.  kéri az uniós vizeken kívül halászni jogosult uniós flották halászati kapacitása részletes értékelésének a hajók halfogási képességére vonatkozó megbízható mutatók alapján történő elkészítését, figyelembe véve a FAO-nak a halászati kapacitás mérése tekintetében 1999-ben tartott technikai konzultáció ajánlásait alapul véve a technológiában bekövetkezett fejlődést(9); úgy véli, hogy az EU-nak meg kell határoznia azokat a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket, ahol gondok vannak a kapacitástöbblettel, és biztosítania kell a flottakapacitás befagyasztását és kiigazítását, különös tekintettel a parti államok jogaira;

A külső dimenzió egyéb vonatkozásai

69.  úgy véli, hogy – bár az uniós vállalkozások külföldi tevékenységei túlmutathatnak a közös halászati politika külső dimenzióján – az uniós hajótulajdonosok és harmadik országok közötti kereskedelmi tevékenységeket és magán-megállapodásokat – amelyekre, többek között, sok esetben a kétoldalú együttműködési politikák keretében kerül sor – jogi szempontból tiszteletben kell tartani és védeni kell, amennyiben a nemzetközi jognak megfelelően jönnek létre;

70.  úgy véli, hogy az európai külföldi halászati befektetéseket a halászati megállapodások és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek mellett a közös halászati politika külső dimenziója harmadik alkotóelemének kell tekinteni, valamint hogy a közös halászati politikának ösztönöznie kell a fenntartható külső halászati befektetéseket;

71.  úgy véli, hogy a közös halászati politikának elő kell mozdítania a vállalatok társadalmi felelősségvállalását annak érdekében, hogy maradéktalanul felvállalják szociális felelősségeinket, a 2011–2014-es vállalati szociális felelősségvállalási uniós stratégiával összhangban;

72.  úgy véli, hogy az uniós hajótulajdonosok és harmadik országok közötti magán-megállapodásokra, valamint a harmadik országokban működő közös vállalkozásokra vonatkozó információkat – ideértve az ilyen megállapodások és közös vállalkozások keretében működő hajók számát és típusát, valamint a fogásokat – a tagállamoknak továbbra is be kell nyújtaniuk a Bizottságnak és azoknak nyilvánosnak kell lenniük az egyéni és kereskedelmi adatok védelmével kapcsolatban a halászati engedélyekre vonatkozó rendeletben megállapított szabályokkal összhangban;

73.  felszólítja az EU-t, hogy szorgalmazzon egy olyan átfogó és többoldalú menetrendet, amely a fenntartható halászati tevékenység részeként magában foglalja a felelősséget;

74.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek komolyan fontolóra olyan módszereket, amelyek komoly ösztönzőket alakítanak ki az uniós lobogóval hajózó hajók számára az uniós lajstromban maradáshoz, kivéve, ha azokat az összes érintett regionális halászati gazdálkodási szervezetben megfelelő státusszal rendelkező országba kívánják átlajstromozni; úgy véli, hogy ennek elérésére a legjobb módszer annak biztosítása az, ha az uniós és nem uniós lobogó alatt hajózó hajók között tisztességes verseny van, az ökológiai és a társadalmi fenntarthatóság és átláthatóság tekintetében azonos szabványok vonatkoznak a harmadik országra a két- és többoldalú megállapodások szintjén is, valamint a piaci intézkedések alkalmazásakor is;

75.  türelmetlenségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a regionális halászati gazdálkodási szervezetek listáin szereplő hajókon túl nem vett fel hajókat az EU IUU-listájára, valamint nem tett a nem együttműködő országok listájára vonatkozó javaslatot, annak ellenére, hogy az IUU-rendelet már több mint két éve hatályba lépett; ragaszkodik ahhoz, hogy törekedni kell a legjelentősebb partnereink támogatására, hogy felszámolható legyen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat valamennyi óceánon;

76.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és ne harmadik országok rendelkezzenek hatáskörrel azon növény-egészségügyi bizonyítványok harmadik országok hajói számára történő megadására, amelyek lehetővé teszik a halászati termékek EU-ba történő közvetlen exportálását;

77.  rámutat arra, hogy az uniós külső flották kapacitásának felső értékét – a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel együttműködve – differenciáltan kell kezelni, valamint figyelembe kell venni e flottaszegmens működésének eltérő hátterét;

78.  ösztönzi a bankokat és más hitelintézményeket, hogy a tőkéhez való hozzáférés biztosítása előtt a rövid távú nyereségesség mellett végezzék el a tevékenységek gazdasági, szociális és környezeti fenntarthatóságának értékelését is;

79.  úgy véli, hogy az EU kereskedelmi politikájának a preferenciális kereskedelmi megállapodások keretein belül világszerte hozzá kell járulnia a fenntartható halászat biztosításához a halászati irányításra vonatkozó nemzetközi egyezmények és megállapodások betartásának előmozdítása révén;

80.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásaiban erősítsék meg a tisztességes, átlátható és fenntartható halkereskedelmet;

81.  úgy véli, hogy ugyanakkor ösztönzőket kell kidolgozni annak érdekében, hogy az uniós szabványokat nem alkalmazó harmadik országok elfogadják a bevált gyakorlatokat, adott esetben pedig olyan kereskedelmi intézkedéseket kell megállapítani, mint például a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászati termékek, valamint az emberi jogok, a munkaügyi (ILO) és hajózásról szóló (IMO) ENSZ-egyezmények betartásának elmulasztásával előállított halászati és akvakultúra-termékek behozatali tilalma;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni nemzetközi együttműködést, elemezze, hogy léteznek-e lehetőségek az Európai Unió mellett a világ halászati termékeinek két másik legnagyobb piacával – az Egyesült Államokkal és Japánnal – szemben, annak érdekében, hogy ily módon az említett közös fellépés teljesítésének egyik módja a hajók egyedi azonosítószámának alkalmazása legyen, amely átlátható módon biztosítaná a termék teljes körű nyomon követhetőségét;

83.  hangsúlyozza, hogy amennyiben egy partnerország súlyosan és rendszeresen megsérti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által elfogadott célkitűzéseket, vagy bármely olyan, a halászati erőforrások megőrzéséről és kezeléséről szóló nemzetközi megállapodást, amelynek az EU is részes fele, az a preferenciális tarifák ideiglenes visszavonásához vezethet; felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlamentnek a halászati területek megőrzéséhez és irányításához kapcsolódó rendelkezések végrehajtásáról, amelyeket az általános preferenciális rendszer (GSP) felülvizsgálatáról szóló bizottsági javaslat is tartalmaz;

84.  az Uniónak biztosítania kell, hogy a nemzetközi kereskedelem keretében importált termékek az uniós termékekre előírtakkal azonos szabályoknak és követelményeknek tegyenek eleget;

85.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országokból származó halak és halászati termékek ugyanazon egészségügyi és higiéniai feltételeknek feleljenek meg, valamint fenntartható halászatból származzanak, ekként teremtve egyenlő versenyfeltételeket az uniós és az Unión kívüli országok halászatai között;

86.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fejlesztési, kereskedelmi és halászati politika célkitűzései tekintetében folytassa az uniós politika ésszerűsítését;

87.  kitart amellett, hogy az EU által megtárgyalt két- és többoldalú kereskedelmi egyezmények:

   mellett környezeti és szociális hatástanulmányokat végezzenek mind a harmadik, mind pedig az uniós országokban, valamint a korábbi megállapodások által létrehozott ágazatokban,
   tartsák tiszteletben a származási szabályokat,
   írják elő a termék nyomon követhetőségét annak biztosítása érdekében, hogy a termék jogszerű és fenntartható halászatból származzon,
   ne ássák alá az IUU-rendeletet vagy a közös halászati politika más rendelkezéseit,
   olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek biztosítják, hogy csak a megfelelően irányított halászatból származó halászati termékeket forgalmaznak,
   ne vezessenek a kereskedelem növekedéséhez, ami az erőforrások túlzott mértékű kihasználását és kimerülését okozza,
   előírják, hogy a fenntarthatatlan módon kifogott termékek ne léphessenek be az EU piacára,
   tartalmazzanak a pénzügyi hozzájárulások kifizetésének felfüggesztésére vagy felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket, valamint a jegyzőkönyv végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket, amennyiben megsértik az emberi jogok kulcsfontosságú és alapvető elemeit, ahogy azt például a Cotonou-i Megállapodás 9. cikke előírja, illetve ha nem tartják be a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO-nyilatkozatot;

88.  emlékeztet arra, hogy az Unió számos kereskedelmi partnerének eltérő jogszabályai miatt a származási szabályok és ezek kumulációja ellentmondásos és kényes kérdés a kereskedelmi tárgyalások során; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy e kérdést különösen fontolja meg, és tárgyalásai során szorgalmazzon olyan kiegyensúlyozott megoldásokat, amelyek nem hozzák hátrányos helyzetbe az EU halászati ágazatait.

89.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy a nem fenntartható halászatot engedélyező országokkal szemben alkalmazzanak kereskedelmi jellegű intézkedéseket, például a halra és a haltermékekre vonatkozó importkorlátozásokat, ugyanakkor biztosítsák ezen intézkedéseknek a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival való összeegyeztethetőségét;

90.  sürgeti az EU-t, hogy dolgozzon ki és hajtson végre az óceánokon és tengereken alapuló regionális stratégiákat, különösen ott, ahol a fenntartható halászat kizárólag nemzetközi együttműködésen keresztül garantálható;

o
o   o

91.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
(2) HL L 286., 2008.10.29., 33. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0516.
(4) HL C 348. E, 2010.12.21., 15. o.
(5) HL C 351. E, 2011.12.2., 119. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0232.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0573.
(8) A kényszer- vagy kötelezõ munkáról szóló, 1930. évi egyezmény (29. sz.), az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelmérõl szóló, 1948. évi egyezmény (87. sz.), a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, 1949. évi egyezmény (98. sz.), a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén egyenlő díjazásáról szóló, 1951. évi egyezmény (100. sz.), a kényszermunka felszámolásáról szóló, 1957. évi egyezmény (105. sz.), a foglalkoztatásból és foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló, 1958. évi egyezmény (111. sz.), a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló, 1973. évi egyezmény (138. sz.), a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló, 1999. évi egyezmény (182. sz.).
(9) ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/007/x4874e/x4874e00.pdf.


A 2014-es európai parlamenti választások
PDF 189kWORD 21k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a 2014. évi európai parlamenti választásokról (2012/2829(RSP))
P7_TA(2012)0462B7-0520/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 10. és 17. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, az 1976. szeptember 20-i tanácsi határozathoz csatolt, módosított okmány 10. és 11. cikkére(1),

–  tekintettel a Bizottság 2012. november 22-i nyilatkozatára a 2014. évi európai parlamenti választásokról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az európai parlamenti képviselők révén valósul meg;

B.  mivel az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához;

C.  mivel az Európai Bizottság elnökét a Parlament választja meg az Európai Tanács minősített többséggel hozott javaslata alapján, amelyhez figyelembe kell vennie a parlamenti választások eredményét és megfelelő egyeztetéseket kell folytatnia a jelöltek megnevezése előtt;

D.  mivel a Bizottság testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel;

E.  mivel az új Parlamentnek elegendő időre van szüksége szervezetének kialakítására a Bizottság elnökének megválasztása előtt;

F.  mivel ahhoz, hogy az új Bizottság 2014. november 1-jén hivatalba léphessen, a Bizottság elnökének megválasztására 2014 júliusában, a Parlament alakuló ülésén kell sorra kerülnie;

G.  mivel a Parlament azután szavaz egyetértéséről a biztosok teljes testületének kinevezéséről, miután meghallgatta – a tagállami ajánlások alapján – a Tanács által a megválasztott elnökkel közös megegyezésben javasolt jelölteket;

1.  sürgeti az európai politikai pártokat, hogy nevezzenek meg jelölteket a Bizottság elnöki posztjára, és elvárja, hogy e jelöltek játsszanak vezető szerepet a parlamenti választási kampányban; különösen programjuk személyes bemutatásával az Unió minden tagállamában, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy meg kell erősíteni mind a Parlament, mind a Bizottság politikai legitimitását a két intézmény megválasztása és a szavazók választása közötti közvetlenebb kapcsolat kialakítása által;

2.  felszólít, hogy az új Bizottság lehető legtöbb tagja a 2014-ben megválasztandó Európai Parlament tagjai közül kerüljön ki, ezáltal tükrözve a két jogalkotó szerv közötti egyensúlyt;

3.  felhívja a Bizottság jövőbeli elnökét, hogy gondoskodjon a nemek közötti egyensúly eléréséről az Európai Bizottságban; javasolja, hogy minden tagállam állítson egy férfi és egy női jelöltet is a biztosok következő testületébe;

4..  úgy véli, tekintettel a Lisszaboni Szerződés által az Európai Bizottság megválasztásával kapcsolatosan bevezetett új intézkedésekre, és az ezek nyomán a Parlament és a Bizottság közötti, a 2014-es választások után megváltozó kapcsolatra, hogy a megbízható parlamenti többségek kulcsfontosságúak lesznek az Unió jogalkotási folyamatainak stabilitása és a végrehajtó szervek megfelelő működése szempontjából, hogy választójogi törvényeikben – az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló jogi aktus 3. cikkének megfelelően –állapítsanak meg megfelelő és arányos minimális küszöbértékeket a képviselői helyek számára, hogy az eredmények híven tükrözzék a polgárok választáson kifejezett akaratát, egyúttal hatékonyan gondoskodjanak a Parlament működőképességéről;

5.  felkéri a Tanácsot, hogy konzultáljon a Parlamenttel a választások 2014. május 15–18-i vagy május 22–25-i megtartásáról;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) A 93/81/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 33., 1993.2.9., 15. o.) és a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.) módosított 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 278., 1976.10.8., 1. o.).


Az emberi jogok helyzete Iránban, különös tekintettel a tömeges kivégzésekre és Sattar Beheshti blogger közelmúltban bekövetkezett halálára
PDF 216kWORD 25k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása az emberi jogok iráni helyzetéről, különös tekintettel a tömeges kivégzésekre és Szattár Behesti blogszerző közelmúltban bekövetkezett halálára (2012/2877(RSP))
P7_TA(2012)0463RC-B7-0500/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról szóló, és különösen az emberi jogokra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tíz közelmúltbeli iráni kivégzésről tett, 2012. október 23-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által az előzetes letartóztatásban lévő iráni blogszerző, Szattár Behesti haláláról tett, 2012. november 11-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az iráni emberi jogi helyzetről szóló, 2012. szeptember 13-i jelentésére,

–  tekintettel Júszef Nadarháni lelkész börtönből való, 2012. szeptemberi szabadon bocsátására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. sz. és 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyek mindegyikét aláírta Irán is,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Iránban jelenleg tapasztalható emberi jogi helyzetet az alapvető jogok szisztematikus és folyamatos megsértése jellemzi; mivel az emberi jogi jogvédők (különösen a nők, a gyermekek és a kisebbségek jogaiért harcoló aktivisták), az újságírók, a bloggerek, a művészek, a diákvezetők, az ügyvédek, valamint a szakszervezeti és környezetvédelmi aktivisták továbbra is nagy nyomás alatt élnek, és a letartóztatás folyamatos veszélyével kell szembenézniük;

B.  mivel a számítógépes bűnözésre szakosodott, FATA néven ismert különleges rendőrségi egység 2012. október 30-án állítólagos számítógépes bűnök elkövetése miatt letartóztatta Szattár Behesti blogszerzőt, aki az interneten kritizálta az iráni rezsimet, és az előzetes letartóztatás ideje alatt elhunyt; mivel halálának pontos körülményei még nem ismertek, és mivel számos jelentés arra utal, hogy egy iráni fogdában alkalmazott kínzás következtében hunyt el;

C.  mivel Szattár Behesti iráni családtagjait letartóztatással fenyegették, amennyiben haláláról beszélnek a médiának, vagy feljelentik az állítólagos kínzás elkövetőit;

D.  mivel Szattár Behesti halála újabb tragikus példa Iránban a szisztematikus és folyamatos kínzásokra, a rossz bánásmódra és az alapvető jogok megtagadására, melyekkel az iráni lelkiismereti foglyok rendszerint szembesülnek, miközben a biztonsági és hírszerző ügynökök teljes büntetlenséget élveznek;

E.  mivel a Szattár Behesti halálát követő több napi csend után az iráni igazságszolgáltatás emberi jogi tanácsa kötelezettséget vállalt arra, hogy felülvizsgálja az ügy valamennyi aspektusát és határozottan lép fel és eljárást indít valamennyi, az ügyben érintett személy ellen;

F.  mivel az iráni parlament elnökhelyettese, Mohamed Haszan Abú-Turábi Fard 2012. november 11-én azt nyilatkozta, hogy az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottsága ki fogja vizsgálni az ügyet;

G.  mivel az ENSZ iráni emberi jogi helyzettel, a gyors kivégzésekkel, a kínzással és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadói üdvözölték az iráni parlament és igazságszolgáltatás azon döntését, hogy kivizsgálják Szattár Behesti halálát, ugyanakkor megjegyezték, hogy több olyan esetet is jelentettek Iránban, ahol a fogva tartottak az előzetes letartóztatás ideje alatt állítólag a rossz bánásmód vagy kínzás, az orvosi ellátás hiánya vagy gondatlanság miatt haltak meg;

H.  mivel 2012. október 22-én kábítószerrel való visszaélés miatt kivégezték Szaíd Szedigit és kilenc másik embert; mivel e személyek többsége nem részesült tisztességes bírósági eljárásban, és fogva tartásuk alatt kínozták őket;

I.  mivel Szaíd Szedigi kivégzését követően a hatóságok figyelmeztették családtagjaikat, hogy ne beszéljenek a médiával és megakadályozták, hogy temetését követően nyilvános temetési szertartást tartsanak;

J.  mivel az utóbbi években Iránban a kivégzések, köztük a fiatalkorúak kivégzésének száma jelentősen megnőtt, és ez év eleje óta több mint 300 kivégzésre került sor; mivel rendszeresen alkalmazzák a halálbüntetést olyan esetekben, amikor megtagadják a gyanúsított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, illetve olyan bűntények esetén, amelyek a nemzetközi normák értelmében nem tartoznak a „legsúlyosabb bűncselekmény” kategóriába;

K.  mivel az iráni hatóságok továbbra is egy úgynevezett „helál-internet” kiépítésére törekednek, amely valójában elzárja Iránt a világhálótól, és informatikai és kommunikációs technológiákkal törekednek az olyan alapvető szabadságok, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság letörésére; mivel Irán a sávszélesség korlátozásával korlátozza az internet szabadságát, az állam által üzemeltetett kiszolgálókat, egyedi internetprotokollokat, internetszolgáltatókat és keresőmotorokat kidolgozva, és blokkolva a nemzetközi és hazai közösségi oldalakat;

L.  mivel a 2012. évi, a gondolat szabadságáért adományozott Szaharov-díjat két iráni aktivista, Naszrín Sotúdeh ügyvéd és Dzsaafar Panáhi filmrendező kapta; mivel Naszrín Sotúdeh börtönbüntetését tölti az iráni emberi jogi visszaéléseket kiemelő munkája miatt és éhségsztrájkot kezdett, miután megtagadták tőle családtagjai látogatását; mivel Dzsaafar Panáhi fellebbezett a rá kirótt hatéves börtönbüntetés, a filmkészítéstől való 20 évi eltiltás és az utazási tilalom ellen;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot az iráni emberi jogi helyzet folyamatos romlása, a politikai foglyok és a lelkiismereti okokból fogva tartottak számának emelkedése, a – fiatalkorúak esetében is alkalmazott – kivégzések folyamatosan nagy száma, a széles körben elterjedt kínzások, a tisztességtelen bírósági eljárások, az óvadékként kért hatalmas összegek, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési és vallásszabadságot és az oktatás és a szabad mozgás jogát érintő súlyos korlátozások miatt;

2.  komoly aggodalmának ad hangot Szattár Behesti börtönben bekövetkezett halála miatt; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet, hogy megállapíthassák Szattár Behesti halálának pontos körülményeit;

3.  komoly aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, melyek arra utalnak, hogy Szattár Behestit a börtönben megkínozták; sürgeti az iráni hatóságokat annak biztosítására, hogy kivizsgálják az állítólagos kínzások, és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód valamennyi börtönökben elkövetett esetét, és az elkövetőek vonják felelősségre tetteikért; emlékeztet arra, hogy a – kínzással felérő – testi fenyítés alkalmazása összeegyeztethetetlen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkével;

4.  határozottan elítéli a halálbüntetés iráni alkalmazását, és kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ Közgyűlése 62/149. és 63/168. számú határozatainak megfelelően vezessenek be a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés eltörléséig; sürgeti az iráni kormányt a fiatalkorúak kivégzésének megtiltására, és hogy vegye fontolóra a jelenleg halálbüntetés elé néző fiatalkorúak büntetésének megváltoztatását; sürgeti az iráni kormányt, hogy tegye közzé a statisztikai adatokat a halálbüntetésekről és a halálos ítéleteket övező igazságszolgáltatási adminisztrációval kapcsolatos tényekről;

5.  mélyen elítéli a bírósági eljárás méltányosságának és átláthatóságának hiányát és a szabályszerű eljáráshoz való jog megtagadását Iránban; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és a szabályszerű eljáráshoz való jog valamennyi fogva tartott számára történő szigorú biztosítását a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának megfelelően;

6.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy bocsássanak szabadon minden politikai foglyot és lelkiismereti okokból fogva tartott személyt, többek között a megosztott Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrín Sotúdeh ügyvédet és Dzsaafar Panáhit, és tegyék lehetővé számukra, hogy 2012 decemberében ellátogassanak az Európai Parlamentbe a díjátadásra; aggodalmának ad hangot Naszrín Sotúdeh romló egészségi állapota miatt; felszólítja az iráni igazságszolgáltatást és a börtönhatóságokat, hogy vessenek véget a Naszrín Sotúdehhel szembeni rossz bánásmódnak; együttérzését és szolidaritását fejezi ki Naszrín Sotúdeh kéréseivel kapcsolatban; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy valamennyi fogoly számára tegyék lehetővé az általuk választott ügyvéddel való kapcsolatot, a szükséges orvosi ellátást és a családtagok látogatását, amihez a nemzetközi emberi jogok értelmében joguk van, és bánjanak velük méltósággal és tisztelettel;

7.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy fogadják el a békés tiltakozást, és kezeljék az iráni lakosság előtt álló számos problémát;

8.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy az iráni alkotmánnyal és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban biztosítsák a vallásszabadságot;

9.  felhívja az iráni hatóságokat annak bizonyítására, hogy teljes mértékben elkötelezettek az iráni emberi jogi helyzet javítása érdekében a nemzetközi közösséggel való együttműködés iránt, és felhívja az iráni kormányt, hogy teljesítse valamennyi – mind a nemzetközi jogból, mind az általa aláírt nemzetközi egyezményekből fakadó – kötelezettségét;

10.  véleménye szerint az ENSZ-különmegbízott látogatása segíthet megalapozni az iráni emberi jogi helyzet felülvizsgálatát; aggodalommal állapítja meg, hogy Irán 2005 óta nem fogadta el az ENSZ-különmegbízottak vagy az emberi jogi főbiztos látogatását; felszólítja Iránt, hogy tartsa tiszteletben azon kinyilvánított szándékát, hogy 2012-ben engedélyezi az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Dr. Ahmed Sahíd látogatását;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve használja fel hatékonyan a demokrácia és az emberi jogok új európai eszközét a demokrácia és az emberi jogok – köztük az online szólásszabadság – iráni tiszteletben tartásának támogatása érdekében;

12.  felszólítja az Unió képviselőit és az alelnököt/főképviselőt, hogy ösztönözze arra az iráni hatóságokat, hogy kezdjék újra az emberi jogi párbeszédet; ismételten megerősíti, hogy kész valamennyi szinten – az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi egyezményekben lefektetett egyetemes értékek mentén – emberi jogi párbeszédet folytatni Iránnal;

13.  támogatja az EU Iránnal szembeni kétpályás megközelítését (a szankciók diplomáciával ötvözését), ugyanakkor viszont aggódik az Iránnal szembeni széles körű szankcióknak az iráni lakosságra gyakorolt negatív hatásai, többek között az infláció fokozódása és a szükséges cikkek, különösen a gyógyszerek hiánya miatt;

14.  felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza az olyan iráni személyek és szervezetek – beleértve az állami intézményeket – ellen irányuló célzott intézkedéseit, amelyek felelősek vagy érintettek az emberi jogok súlyos megsértéseiben és az alapvető szabadságok korlátozásában, különösen az IKT-val és az internettel való visszaélés és a média cenzúrája révén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a korlátozó intézkedések alá eső irániak tulajdonát képező, de az EU területén található valamennyi vagyontárgyat, beleértve az ingatlanokat, kobozzanak el és fagyasszanak be;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének, és hogy ezt az állásfoglalást fordíttassa le fárszi nyelvre.


A Burmában kialakult helyzet, különös tekintettel az Arakan államban folytatódó erőszakra
PDF 216kWORD 28k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a Burmában/Mianmarban kialakult helyzetről, különös tekintettel az Arakan államban folytatódó erőszakra (2012/2878(RSP))
P7_TA(2012)0464RC-B7-0503/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1) és a 2012. szeptember 13-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ különmegbízottjának a burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2012. augusztus 24-i jelentésére,

–  tekintettel a 2012. április 26-i 2012/225/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel Thein Szein elnök az Arakan államban kialakult helyzetről szóló, 2012. augusztus 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a burmai/mianmari Arakan államban kialakult helyzetről szóló, 2012. október 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének a burmai/mianmari Arakan államban bekövetkezett új erőszakhullámról szóló, 2012. október 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Aung Min, a mianmari elnöki hivatal minisztere által 2012. november 3-án Yangonban, a Burma/Mianmar Béke Hivatalában tett közös nyilatkozatára,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi különmegbízottja által a burmai/myanmari kormányhoz intézett, 2012. november 9-i felhívására, amelyben kéri, hogy a kormány tegye meg a szükséges lépéseket a rohingja kisebbséghez tartozó polgárok jogainak érvényesítése és a velük szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében,

–  tekintettel Thein Szein elnök Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz intézett 2012. november 16-i levelére, amelyben Burma/Mianmar elnöke megígérte, hogy fontolóra veszi az állampolgárság hontalan muzulmán rohingják számára történő megadását,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18-21. cikkére,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkére,

–  tekintettel a burmai kormány és ellenzék különböző képviselői – közöttük Ang Szán Szu Csí – által tett nyilatkozatokra, amelyekben tagadják a rohingja etnikai kisebbséghez tartozók jogait és jelentéktelennek tüntetik fel az állami hatóságok felelősségét a nemrég bekövetkezett erőszakos összecsapásokban,

–  tekintettel a burmai/mianmari Nemzeti Emberi Jogi Bizottság 2012. augusztusi nyilatkozatára, amely azt állítja. hogy a rohingják üldöztetése és az Arakan államban bekövetkezett események nem tartoznak a felelősségi körébe,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a burmai kormány 2011 elejétől jelentős lépéseket tett a polgári szabadságjogok visszaállítására, de az Arakan államban nemrég bekövetkezett forrongások határozottan rámutatnak, hogy hatalmas nehézségeket kell még leküzdeni;

B.  mivel az Arakan állambeli helyzet továbbra is feszült, 110 000 ember kényszerült elmenekülni lakóhelyéről június óta, és 89 embert öltek meg, valamint több mint 5 300 lakást és menekültépületet romboltak le októberben, amikor az erőszak újra fellángolt;

C.  mivel a lakóhelye elhagyására kényszerített személyek zöme rohingja, akik menekülttáborokban, elfogadhatatlan körülmények között élnek: a táborok rendkívül zsúfoltak, a gyermekek alultápláltsága aggasztó, a vízellátás és a csatornázási viszonyok egyáltalán nem megfelelők, iskola gyakorlatilag nincsen és a humanitárius segélyek nem jutnak el hozzájuk;

D.  mivel Arakan államban a hadbíróság bevezetését lehetővé tevő szükségállapot lépett érvénybe 2012 júniusa, a közösségek közötti összecsapások kezdete óta, október végén a kormány kijárási tilalmat rendelt el az érintett területeken és további biztonsági erőket vezényelt ki, ezek az intézkedések azonban mindeddig nem voltak képesek az erőszak megfékezésére;

E.  mivel a rohingja kisebbség hátrányos megkülönböztetése továbbra is fennáll; mivel helyi hatóságok beszámolók szerint részt vettek a rohingják elleni támadásokban és olyan politikát folytatnak, amely az országból való távozásukat kívánja elérni; mivel a nemzetközi közösség nyomatékosan felszólította a burmai kormányt, hogy a rohingják hontalan státuszának megszüntetése érdekében vizsgálja felül az 1982-es állampolgársági törvényt, és foglalkozzon a rohingja lakossággal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés régóta fennálló problémájának gyökereivel;

F.  mivel Arakan állam Burma/Mianmar második legszegényebb állama, maga Burma/Mianmar pedig egyike a legkevésbé fejlett országoknak a világon, és a szegénység és az elnyomás tovább szította a közösségek közötti erőszakot, hiszen története során mindkét közösségnek keserű tapasztalatokat kellett szereznie;

G.  mivel 2012. október 31-én az ENSZ három szakértője mély aggodalmát fejezte ki az Arakan államban a közösségek közötti szakadatlan összecsapások miatt, és felszólította a kormányt, hogy sürgősen kezelje a feszültségek gyökereit, valamint a buddhisták és a muzulmánok közötti konfliktust a térségben;

H.  mivel a burmai/mianmari kormány 2012 augusztusában vizsgálóbizottságot állított fel azzal a feladattal, hogy tárja fel a szekták közötti erőszak kirobbanásának okait, és tegyen javaslatokat az erőszak megfékezésére, de ebben a rohingja közösség képviselői nem vehettek részt, és a bizottság munkája mindeddig hajtástalan maradt;

I.  mivel a folyamatos erőszak miatt becslések szerint az utóbbi években egymillió rohingja menekült a szomszédos országokba, mintegy 300 000 keres Bangladesben és 92 000 Thaiföldön menedéket, valamint becslések szerint 54 000 nyilvántartásba nem vett menedékjog-kérő tartózkodik kilenc menekülttáborban a thaiföldi-mianmari határ mentén;

J.  mivel legalább 4000 ember menekült hajón Sittwébe, Arakan állam fővárosába, ahol a kormány a muzulmánokat, közöttük a rohingjákat is elkülönítette a lakosság többi részétől és táborokban helyezte el őket; mivel vélelmezések szerint legalább 3000 rohingja menekült tengeri úton a burmai-bangladesi határra, ahol a bangladesi biztonsági erők júniustól kezdve azt a parancsot kapják, hogy a határra érkező valamennyi személyt toloncoljanak vissza;

K.  mivel Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a burmai fővárosban, Nay Pyi Taw-ban tett látogatása alkalmával 78 millió eurót ajánlott fel Burma számára az EU fejlesztési támogatásának keretéből, és hangsúlyozta, hogy további 4 millió euró mozgósítására kész közvetlen humanitárius segélyként azzal a feltétellel, hogy biztosítják az érintett területekre való belépést;

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Arakan államban fellángoló erőszak miatt számos ember életét veszítette vagy megsebesült és a helyi lakosság sok tagja lakóhelyének szétrombolása miatt menekülni kényszerült, továbbá hangot ad félelmének, hogy ezek a közösségek közötti összecsapások veszélybe sodorhatják az ország demokráciájához vezető átmenetet és az egész régióban széles körben elharapózhatnak;

2.  elismeri a Burmában útjukra indított politikai és polgári jogi reformok folyamatosságát, ugyanakkor nyomatékosan kéri a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket – többek között a politikai foglyok szabadon bocsátása révén –, és sürgősen keressenek megoldást a közösségek közötti összecsapások és azok következményei tekintetében;

3.  úgy véli, hogy a közösségek közötti összecsapások fellángolása Arakan államban a rohingja kisebbséggel szemben már régóta alkalmazott diszkriminatív politika következménye; hangsúlyozza, hogy mindeddig nem sok történt a közösségek közötti feszültségek és az etnikai diszkrimináció gyökeres okainak sem megelőzése, sem pedig azok megoldása tekintetében;

4.  tudomásul veszi a kormány bejelentését, amely szerint teljes körű és független vizsgálatot folytat majd le az események kapcsán és intézkedni fog az erőszakra felbujtó személyekkel szemben; kéri a burmai/mianmari kormányt, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket az etnikai erőszak és a diszkrimináció megállítása, valamint az Arakan államban lezajlott erőszakos összecsapások és egyéb visszaélések elkövetőinek bíróság elé állítása érdekében;

5.  felszólítja valamennyi felet, hogy találjanak fenntartható megoldást a közösségek közötti problémákra, és felhívja a politikai erőket a hely közösségekkel folytatott befogadó párbeszéden alapuló, pluralista társadalom melletti egyértelmű állásfoglalásra;

6.  kéri a burmai/mianmari kormányt, hogy vessen véget a rohingja kisebbséggel szemben alkalmazott megkülönböztető gyakorlatoknak; megismétli korábbi felhívását, amely szerint módosítsák vagy helyezzék hatályon kívül az 1982-es állampolgársági törvényt annak érdekében, hogy a rohingják egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a burmai állampolgársághoz;

7.  nyomatékosan kéri a burmai hatóságokat, hogy lépjenek fel határozottan a polgárok jogainak ügyében, többek között a rohingja kisebbség tagjainak az oktatáshoz való hozzáférése, a munkavállalási engedélyek és a mozgásszabadság kérdésében;

8.  felszólítja a burmai/mianmari kormányt, hogy biztosítson akadálymentes hozzáférést Arakan állam összes területéhez az ENSZ-ügynökségek és a humanitárius nem kormányzati szervezetek, valamint az újságírók és diplomaták számára, korlátozások nélküli hozzáférést biztosítva a humanitárius segélyhez a lakosság valamennyi érintett tagja számára; ismételten felhívja a burmai hatóságokat, hogy sürgősen gondoskodjanak a rohingja menekülttáborokban tapasztalható körülményeik javításáról;

9.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak humanitárius segítséget és támogatást a burmai kormánynak a helyzet stabilizálására és a reformprogramok gyors végrehajtására irányuló erőfeszítéseiben, hozzájárulva a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a politikai szabadság szellemének kialakulásához;

10.  üdvözli a burmai parlament jogállamisággal foglalkozó bizottsága által tett javaslatokat, és sürgeti a kormányt a jogalkotási, intézményes és politikai reformok mihamarabbi végrehajtására annak érdekében, hogy véget érjen az emberi jogok súlyos megsértése az etnikai és egyéb fegyveres konfliktusok által érintett térségekben, továbbá lépjen fel az emberi jogok megsértésének jelenleg tapasztalható büntetlenségével szemben, különösen, ha a jogsértő cselekményeket az állami hadsereg tagjai követték el;

11.  üdvözli, hogy 2012. szeptember 17-én 514 rabot – közöttük 90 politikai foglyot – szabadon bocsátottak, valamint hogy 2012. november 19-én további 66 rabot – közöttük legalább 44 politikai foglyot – szabadon bocsátottak egy olyan amnesztia keretében, amely egybeesett az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama Burmában/Mianmarban tett látogatásával; kéri a burmai kormányt, hogy bocsássa szabadon a lelkiismereti okokból még bebörtönzött valamennyi személyt, világosan ismertesse, hányan vannak még börtönben és tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szabadon bocsátott személyek ismét beilleszkedhessenek a társadalomba;

12.  üdvözli az ENSZ Burmáról/Mianmarról szóló 2012. április 23-i következtetéseit, amelyek – a fegyverembargó kivételével – a kormánnyal szemben foganatosított megszorító intézkedések felfüggesztését is magukba foglalják, valamint üdvözli, hogy az EU továbbra is támogatni kívánja az átmenetet az országban; mivel az EU legfőbb törekvése az emberi jogok érvényesülése: a reformfolyamat támogatása, a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulás, a jogállamiság és az alapvető szabadságok, különösen a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadság megteremtése; üdvözli ezzel összefüggésben az Európai Bizottság elnökének közelmúltbeli látogatását és a Bizottság 2012-ben felhasználható humanitárius alapjának haladéktalan megnövelését az Arakan államban élő embereknek nyújtandó segítség érdekében;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burma/Mianmar kormányának és parlamentjének, az EU főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ mianmari emberi jogi különmegbízottjának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0142.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0355.


A migránsok helyzete Líbiában
PDF 215kWORD 24k
Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a líbiai migránsok helyzetéről (2012/2879(RSP))
P7_TA(2012)0465RC-B7-0504/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel arra, hogy 1981. április 25-én Líbia ratifikálta az Afrikai Uniónak az afrikai menekültprobléma sajátos szempontjainak szabályozásáról szóló egyezményét,

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára és az ahhoz csatolt, az Emberek és Népek Jogai Afrikai Bíróságának létrehozásáról szóló jegyzőkönyvre, amelyeket Líbia 1987. március 26-án, illetve 2003. november 19-én ratifikált,

–  tekintettel Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2012. május 15-i, Líbiára vonatkozó csomagjára,

–  a Száhel-övezetben kialakult emberi jogi és biztonsági helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Külügyi Tanács 2012. július 23-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika tekintetében a Tanács által az Európai Parlamenthez intézett éves jelentésről szóló 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Líbiáról szóló, 2012. július 19-i és 2012. november 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a főtitkárnak az ENSZ líbiai támogató missziójáról szóló, 2012. augusztus 30-án elfogadott jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Líbiában 2012. júliusában tartották az első demokratikus és szabad választásokat, amelyek figyelemreméltóan békés és rendezett módon zajlottak; mivel az ország 2012. augusztus 9-én élte át történelme első békés hatalomátadását, amely során az a nemzeti átmeneti kormánytól az általános nemzeti kongresszushoz került, amelynek feladata alkotmány elfogadása és egyéb alapvető fontosságú jogalkotási reformok végrehajtása;

B.  mivel ötven éve az első alkalommal, 2012. november 14-én iktatták be a demokratikus választásokat követően felállt líbiai kormányt;

C.  mivel Líbia forradalom utáni helyzetet él át, amely számos kihívást jelent, a biztonságtól (lefegyverzés, a forradalmi milíciák leszerelése és újraintegrálása, valamint a nemzeti hadsereg, a rendőrség és a határvédelmi és egyéb nemzetbiztonsági erők reformja) a nemzeti megbékélésen, az átmeneti igazságszolgáltatáson, a jog érvényesítésén, az emberi jogok tiszteletben tartásán át a számos egyéb, a demokratikus intézmények és a demokratikus állam felépítéséhez kiemelt fontosságú reformok megkezdésének fontosságáig;

D.  mivel történelmileg Líbia korábban is a migráns munkavállalókra épített – többek között az egészségügy, az oktatás, a mezőgazdaság, a vendéglátás és a takarítási szolgáltatások ágazata terén; mivel Líbia továbbra is fontos központot jelent a menedékkérők és menekültek számára, akik az afrikai, ázsiai és közel-keleti konfliktusok elől menekülnek,

E.  mivel a hatóságok rendkívül korlátozott kapacitásokkal rendelkeznek arra, hogy ellenőrizzék a személyek beáramlását Líbia 4378 km-es szárazföldi határán;

F.  mivel Kadhafi ezredes uralma idején 1,5 és 2,5 millió közötti külföldi dolgozott Líbiában; mivel a 2011. február 17-i felszabadítás kezdete óta számos migránst kényszerítettek a Kadhafi irányítása alatt álló zsoldos csapatokba, és jelentős részük jelenleg tárgyalás nélküli fogva tartás alatt áll vagy elmenekült az országból; mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint mintegy 800 000 migráns már 2011. november vége előtt elmenekült az országból a szomszédos országokba, de sokan visszatértek vagy azóta érkeztek;

G.  mivel Líbiában rendszeres a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogainak megsértése, és mivel a nem regisztrált külföldieket továbbra is a kihasználás, a rasszizmus, az önkényes letartóztatás, a verések és kínzások kockázata fenyegeti, többek között a fogva tartás során is;

H.  mivel Líbiában a külföldiek továbbra is ki vannak szolgáltatva a visszaéléseknek a biztonság hiánya, a fegyverek elterjedtsége, a menedékjogra és a migráns munkavállalókra vonatkozó nemzeti jogi szabályozás hiánya, az elégtelen igazságszolgáltatási rendszer és a gyenge irányítás miatt; mivel a külföldi állampolgárokat – beleértve a terhes nőket, a kisgyermekes anyákat és a felnőttekkel együtt tartott, kíséret nélküli gyermekeket – olyan fogva tartási intézmények tömegében tarják, amelyeket kifejezetten az illegális migránsok számára alakítottak ki, illetve amelyet közvetlenül a milícia tart kézben;

I.  mivel az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége, a Migreurop, az Amnesty International és a Justice Without Borders for Migrants (Igazságot a migránsoknak határok nélkül) (JWBM) által a közelmúltban kiadott jelentések, amelyek alapját a Líbiában 2012 júniusában végzett számos vizsgálat jelenti, kiemelik a Kufrában, Tripoliban, Bengáziban és a Nafusza hegy térségében található nyolc fogva tartási központban a migránsok ellen több ízben elkövetett bántalmazásokat;

J.  mivel Líbia még nem ratifikálta a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezményt,

K.  mivel az UNHCR továbbra sem rendelkezik jogi státusszal Líbiában;

L.  mivel néhány tagállam újrakezdte a migráció ellenőrzéséről szóló tárgyalásokat Líbiával;

M.  mivel Líbiában a teljes mértékben működőképes és demokratikus kormány megléte előfeltételt jelent a Líbiával kötendő együttműködési megállapodásokról szóló, az EU-val, az ENSZ-szel és egyéb nemzetközi partnerekkel való tárgyalásokhoz;

1.  üdvözli az első olyan líbiai kormány beiktatását, amely legitimitását demokratikus választásoknak köszönheti, és arra biztatja a kormány tagjait, hogy lépjenek fel határozottan annak érdekében, hogy demokratikus, elszámoltatható és működő állami struktúrát hozzanak létre Líbiában; minden nemzetközi szereplőt arra szólít fel – különös tekintettel az EU-ra – hogy álljanak készen a líbiai kormány támogatására e hatalmas feladat során;

2.  felszólítja Líbiát, hogy a jogszabályok elfogadását és hatálybaléptetését nemzetközi kötelezettségeivel összhangban végezze, különös tekintettel az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartására; elismeri azonban, hogy ezen erőfeszítésekhez időre lesz szükség, figyelembe véve, hogy az újonnan megválasztott kormányt még csak most iktatták be; elismeri, hogy határozott fellépésre és megfelelő képzésekre lesz szükség ahhoz, hogy túllépjenek Kadhafi elnyomó rezsimjének szörnyű hagyatékán, és teljes mértékben elszámoltatható, jogokon alapuló jogi, igazságszolgáltatási és biztonsági rendszert alakítsanak ki;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Líbiában a külföldiek helyzete jelenleg biztonsági és emberi jogi szempontból rendkívül sérülékeny, különösen azok számára, akik a szubszaharai és kelet-afrikai régióból érkeznek munkakeresés vagy politikai menedékkérelem céljából, illetve akik továbbra is börtönben vannak; különösen aggasztják a migráns fogva tartottak életkörülményei és a velük való bánásmód a fogva tartási központokban, különösen Kufrában, Tripoliban, Bengáziban és a Nafusza hegy térségében;

4.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a külföldi személyek, többek között nők és gyermekek szélsőséges fogva tartási körülményekkel szembesülnek, közülük számosan szexuális és nemi alapú erőszak áldozatává válnak és nem áll rendelkezésükre megfelelő jogi keret és védelem, ami határozatlan idejű fogva tartáshoz vezet, és megfosztja őket a deportálás elleni fellebbezés lehetőségétől;

5.  sürgeti a líbiai hatóságokat, hogy bevándorlási státuszuktól függetlenül védjenek meg minden külföldi állampolgárt az erőszaktól, a kihasználástól, a fenyegetéstől és a visszaélésektől;

6.  felszólítja a líbiai kormányt és az általános nemzeti kongresszust, hogy fogadjanak el jogszabályokat és juttassanak el valamennyi nemzeti és helyi struktúrákhoz utasításokat a tisztességes bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és valamennyi menekült, menedékkérő és migráns szükséges védelmének biztosítása érdekében, különös tekintettel a nők és a gyermekek biztonságára és jogaira;

7.  elvárja, hogy az új líbiai hatóságok haladéktalanul ratifikálják a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményt és az ahhoz kapcsolódó 1967. évi jegyzőkönyvet, és fogadjanak el a nemzetközi jogszabályoknak és normáknak megfelelő menekültügyi jogszabályokat;

8.  felszólítja az új líbiai hatóságokat, hogy azonnal biztosítsanak jogi státuszt a UNHCR számára és segítsék elő a munkáját; az EU, az UNHCR és a konfliktus utáni helyzettel foglalkozó egyéb ENSZ-ügynökségek közötti szoros együttműködésre biztat;

9.  felszólítja a líbiai hatóságokat, hogy segítsék elő minden olyan szervezet munkáját, amely segítséget jelenthet a menedékkérők, a menekültek és a migránsok védelme terén;

10.  felkéri Líbiát, hogy léptessen hatályba olyan jogszabályokat, amelyek szabályozzák a külföldi állampolgároknak az országba való belépését és ott tartózkodását, beleértve a működőképes menekültügyi rendszert is; kéri az EU-t, hogy szomszédja, Líbia számára biztosítson technikai és politikai segítségnyújtást e feladathoz, többek között a jelenlegi fogva tartási intézmények javítására irányuló intézkedésekhez is;

11.  felkéri Líbiát, hogy léptessen hatályba a líbiai migráns munkavállalókra vonatkozó jogi státuszt, teljes védelmet biztosítva számukra emberi jogaik vonatkozóan, a munkajogokat is beleértve, az ILO normáinak megfelelően;

12.  kéri az EU-t és tagállamait, hogy járjanak el körültekintően az új líbiai hatóságokkal folytatott jövőbeli együttműködésről és a migráció ellenőrzéséről szóló tárgyalások során, biztosítva, hogy e megállapodások hatékony ellenőrzési mechanizmusokat foglaljanak magukban a migránsok, a menekültek és a menedékkérők emberi jogainak tiszteletben tartására vonatkozóan;

13.  kéri a Líbiában működő külföldi – különösen az európai – vállalatokat, hogy biztosítsák a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának való teljes körű megfelelést, és az legyen fő stratégiai elv tevékenységeik során, biztosítva a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának teljes körű érvényre juttatását, különösen a migráns munkavállalók vonatkozásában;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a líbiai kormánynak és az általános nemzeti kongresszusnak, az ENSZ főtitkárának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0386.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA (2012)0263.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat