Index 
Elfogadott szövegek
2012. december 11., Kedd - Strasbourg
A Kirgiz Köztársaságnak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás ***I
 Az irodai berendezésekre vonatkozó energiahatékonysági címkézési program ***I
 A digitális egységes piac kiteljesítése
 Az uniós kkv-k kereskedelmének és beruházásainak finanszírozása: könnyített hitelhez jutás a nemzetközivé válás támogatása érdekében
 A digitális szabadság stratégiája az EU külpolitikájában
 A tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében megállapított átmeneti rendelkezések ***II
 A Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***II
 Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség ***II
 Az egységes szabadalmi oltalom létrehozása ***I
 Az egységes szabadalmi oltalom *
 A szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákra vonatkozó joghatósági rendszer
 Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtása ***I
 Az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás
 Az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás ***
 Az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtása ***I
 Az EU, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás ***
 A nők életkorhoz kapcsolódó betegségeinek megelőzése
 Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok
 Szavazás a bizottság rendes tagja helyének megüresedése esetén (az eljárási szabályzat 187. cikke (1) bekezdésének értelmezése)

A Kirgiz Köztársaságnak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás ***I
PDF 318kWORD 44k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása a Kirgiz Köztársaságnak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0925 – C7-0521/2011 – 2011/0458(COD))
P7_TA(2012)0466A7-0208/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0925),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 209. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0521/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0208/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. december 11-én került elfogadásra a Kirgiz Köztársaságnak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0458


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 209. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(1),

mivel:

(1)  Az EU-val való együttműködés alapját az 1999-ben hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodás képezi. Az EU biztosítja az általános preferenciarendszernek megfelelő bánásmódot (GSP) a Kirgiz Köztársaság számára.

(2)  A kirgiz gazdaságot a nemzetközi pénzügyi válság 2009-ben érte el, ezt követték a 2010. júniusi etnikai zavargások, amelyek akadályozták a gazdaság működését, jelentős közkiadások váltak szükségessé az újjáépítéshez és a szociális ellátások biztosításához, ami óriási külső és költségvetési finanszírozási rést teremtett.

(3)  A 2010 júliusában tartott magas szintű adományozói konferencián a nemzetközi közösség 1,1 milliárd USD összegű sürgősségi támogatást ígért a Kirgiz Köztársaság helyreállításának elősegítése érdekében. Ezen a magas szintű adományozói konferencián az EU legfeljebb 117,9 millió EUR pénzügyi támogatás biztosítását jelentette be.

(4)  Az EU Külügyi Tanácsa a Kirgiz Köztársaságról szóló, 2010. július 26-i következtetéseiben üdvözölte az új kirgiz kormánynak a demokratikus intézményi keret létrehozására irányuló erőfeszítéseit, és felkérte a Bizottságot, hogy „továbbra is nyújtson támogatást, többek között hozzon létre új támogatási programokat a kirgiz hatóságok számára reformprogramjaik végrehajtásához, továbbá adja hozzájárulását az ország fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.”

(5)  A Kirgiz Köztársaság újonnan létrejött parlamentáris demokráciájának nyújtott uniós politikai és gazdasági támogatás politikai üzenetet hordoz, miszerint az EU határozottan támogatja a közép-ázsiai demokratikus reformokat, ami összhangban van a Közép-Ázsiára vonatkozó 2007–2013-es stratégiában a régióval kapcsolatban kifejtett uniós szakpolitikával és az EU vezetőinek nyilatkozataival.

(6)  A Nemzetközi Valutalap (IMF) pénzügyi támogatást nyújt a Kirgiz Köztársaság gazdaságának kiigazításához és a reformok végrehajtásához. 2011 júniusában a kirgiz hatóságok három évre szóló, az ország támogatását célzó megállapodást kötöttek az IMF kibővített hiteleszközéről 66,6 millió SDR értékben.

(7)  Az EU a 2011–2013-as időszakra a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében összesen 33 millió EUR ágazati költségvetési támogatást is szándékozik nyújtani a Kirgiz Köztársaságnak, hogy előmozdítsa a szociális védelem, az oktatás és az államháztartás irányítása terén végrehajtandó reformokat.

(8)  A Kirgiz Köztársaság 2010-ben a romló gazdasági helyzet és kilátások fényében makroszintű pénzügyi támogatást kért az Európai Uniótól.

(9)  Tekintve, hogy az IMF-től és a Világbanktól származó makrogazdasági támogatás figyelembevételét követően a fizetési mérlegben még mindig marad finanszírozási rés és tekintve, hogy a külső pozíció továbbra is sérülékeny a külső sokkhatásokkal szemben, ezért fenn kell tartani a devizatartalékok megfelelő szintjét, a jelenlegi rendkívüli körülmények között a Kirgiz Köztársaság kérelmére megfelelő válasznak tekinthető a makroszintű pénzügyi támogatás. A Kirgiz Köztársaságra vonatkozó uniós makroszintű pénzügyi támogatási program (a továbbiakban: az uniós makroszintű pénzügyi támogatás) elősegítené az ország gazdasági stabilizációját és a strukturálisreform-tervet, kiegészítve az IMF pénzügyi megállapodása szerint rendelkezésre bocsátott forrásokat.

(10)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatásnak nem csupán kiegészítenie kell az IMF és a Világbank programjait és forrásait, hanem biztosítania kell az uniós szerepvállalás hozzáadott értékét is.

(11)  A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatás jogi szempontból és tartalmilag összhangban álljon a külső fellépés és az egyéb vonatkozó uniós politikák különféle területein hozott intézkedésekkel.

(12)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás konkrét célkitűzéseinek fokozniuk kell az államháztartás irányításának hatékonyságát, átláthatóságát és elszámoltathatóságát a Kirgiz Köztársaságban. A Bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell ezen célok teljesítését.

(13)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó feltételeknek tükrözniük kell a Kirgiz Köztársasággal szembeni uniós politika kulcsfontosságú elveit és céljait.

(14)  Az Unió ezen makroszintű pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó pénzügyi érdekeinek hatékony védelme érdekében szükséges, hogy a Kirgiz Köztársaság megfelelő intézkedéseket hozzon az e támogatással kapcsolatos csalás, korrupció és bármely egyéb szabálytalanságok megelőzése és az ellenük való küzdelem vonatkozásában. A Bizottságnak rendelkeznie kell továbbá a megfelelő ellenőrzésekről és a Számvevőszéknek biztosítania kell a megfelelő vizsgálatokat.

(15)  Az uniós pénzügyi támogatás felszabadítása a költségvetési hatóság hatáskörének sérelme nélkül történik.

(16)  E támogatást a Bizottságnak kell kezelnie. Annak biztosítására, hogy az Európai Parlament és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság nyomon követhesse e határozat végrehajtását, a Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell őket a támogatással kapcsolatos fejleményekről, és rendelkezésükre kell bocsátania a vonatkozó dokumentumokat.

(17)  E határozat végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(2) megfelelően kell gyakorolni.

(18)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatáshoz egyetértési megállapodásban megállapított gazdaságpolitikai feltételeknek kell kapcsolódnia. A végrehajtás egységes feltételeinek biztosítása és a hatékonyság érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy e feltételeket a 182/2011/EU rendeletben említett tagállamok bizottságának felügyelete alatt tárgyalja meg a kirgiz hatóságokkal. Lévén, hogy korlátozott maximális összegű támogatásról van szó, ez eleget tesz a 182/2011/EU rendelet 2. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti kellő indoklásnak, miszerint az egyetértési megállapodás elfogadását a tanácsadó bizottsági eljárástól kell függővé tenni.[Mód. 1]

(19)  A Nemzetközi Valutaalap szerint a Kirgiz Köztársaság a „fellendülőben lévő és fejlődő gazdaságok” kategóriájába tartozik; a Világbank szerint a Kirgiz Köztársaság az „alacsony jövedelmű gazdaságok” és az „IDA-országok” csoportjának részét képezi; az UN-OHRLLS(3) szerint a Kirgiz Köztársaság „kontinentális elszigeteltségben lévő (tengeri kikötőkkel nem rendelkező) fejlődő országok” kategóriájába tartozik; az OECD/Fejlesztési Támogatási Bizottság szerint a Kirgiz Köztársaság „egyéb alacsony jövedelmű országok” jegyzékén szerepel. Ennélfogva a Kirgiz Köztársaság az EUMSZ 208. cikke értelmében fejlődő országnak tekintendő, ami indokolja az EUMSZ 209. cikkének az e határozat jogalapjaként történő választását,

ELFOGADTÁK EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1)  Az Európai Unió legfeljebb 30 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatást nyújt a Kirgiz Köztársaságnak az ország gazdasági stabilizációjának támogatása és az IMF hatályos programjában meghatározott, a fizetési mérleghez kapcsolódó szükségletének fedezése céljából. Ebből az összegből legfeljebb 15 millió EUR hitel formájában, és legfeljebb 15 millió EUR vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtandó. A javasolt makroszintű pénzügyi támogatás felszabadítása a 2013. évi költségvetés költségvetési hatóság általi jóváhagyásától függ. A támogatás hitelelemének finanszírozása céljából a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az Európai Unió nevében hitelt vegyen fel a szükséges források megszerzéséhez. A hitel maximális futamideje 15 év.

(2)  Az uniós pénzügyi támogatás rendelkezésre bocsátását a Bizottság oly módon irányítja, hogy az összeegyeztethető legyen az IMF és a Kirgiz Köztársaság között létrejött megállapodásokkal és megegyezésekkel, valamint az Európai Unió és a Kirgiz Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásban, továbbá a 2007–2013-ra, Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiában meghatározott gazdasági reformok alapvető elveivel és céljaival. A Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot a támogatás kezelésével kapcsolatos fejleményekről, és rendelkezésükre bocsátja a vonatkozó dokumentumokat.

(3)  Az Európai Unió pénzügyi támogatása a 2. cikk (1) bekezdésében említett egyetértési megállapodás hatálybalépését követő első naptól számított két évig áll rendelkezésre.

2. cikk

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – a 6. cikk (2) bekezdésében megállapított tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően – megállapodjon a Kirgiz Köztársaság hatóságaival a teljesítésre vonatkozó időkeretet is tartalmazó egyetértési megállapodásba foglalandó, az európai uniós makroszintű pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételekről (a továbbiakban: az egyetértési megállapodás). Az egyetértési megállapodásban meghatározott gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételeknek összhangban kell lenniük az 1. cikk (2) bekezdésében említett megállapodásokkal és megegyezésekkel. Ezen feltételek különösen a támogatás hatékonyságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának fokozására irányulnak, többek között a Kirgiz Köztársaság államháztartásának irányítási rendszerei tekintetében. A Bizottság rendszeresen nyomon követi az említett célkitűzések teljesítése tekintetében elért előrelépést. A támogatás részletes pénzügyi feltételeit a Bizottság és a Kirgiz Köztársaság hatóságai között kötendő vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodásban és hitelmegállapodásban kell meghatározni.

(2)  Az európai uniós pénzügyi támogatás végrehajtása során a Bizottság felügyeli a támogatás tekintetében alkalmazandó kirgiz pénzügyi megállapodások, igazgatási eljárások, külső és belső ellenőrzési mechanizmusok megbízhatóságát, valamint a jóváhagyott időkeret tiszteletben tartását.

(3)  A Bizottság rendszeres időközönként meggyőződik arról, hogy a Kirgiz Köztársaság gazdaságpolitikája összhangban van-e az európai uniós makroszintű pénzügyi támogatás célkitűzéseivel, és hogy kellőképpen teljesülnek-e a megállapodás szerinti gazdaságpolitikai feltételek. Ennek során a Bizottság szorosan együttműködik az IMF-fel és a Világbankkal, és szükség esetén a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal.

3. cikk

(1)  A (2) bekezdésben meghatározott feltételekre is figyelemmel az európai uniós pénzügyi támogatást a Bizottság hitelt és vissza nem térítendő támogatást is tartalmazó két részletben bocsátja a Kirgiz Köztársaság rendelkezésére. Az egyes részletek nagyságát az egyetértési megállapodás határozza meg.

(2)  A Bizottság az egyetértési megállapodásban meghatározott gazdaságpolitikai feltételek megfelelő végrehajtásától függően dönt a részletek felszabadításáról. A második részlet folyósítására legkorábban három hónappal az első részlet felszabadítása után kerülhet sor.

(3)  Az európai uniós pénzeszközöket a Kirgiz Köztársaság Nemzeti Bankja részére kell kifizetni. Az egyetértési megállapodásban meghatározandó előírásoktól – többek között fennmaradó költségvetési finanszírozási igény megerősítésétől – függően az uniós pénzeszközöket a Kirgiz Köztársaság Államkincstára mint végső kedvezményezett számára lehet átutalni.

4. cikk

(1)  Az európai uniós támogatás hiteleleméhez kapcsolódó hitelfelvételi és -nyújtási műveleteket euróban, egyazon értéknap alkalmazásával kell végrehajtani, és az Európai Unió ezek során nem lehet érintett lejárati határidők módosításában, árfolyam- vagy kamatkockázatokban vagy más kereskedelmi kockázatban.

(2)  A Kirgiz Köztársaság kérelmére, a Bizottság megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a hitelfeltételek tartalmazzanak előtörlesztési rendelkezést, és ez összekapcsolódjon a hitelfelvételi műveletek feltételei közé felvett megfelelő rendelkezéssel.

(3)  A Kirgiz Köztársaság kérelmére, és amennyiben a körülmények lehetővé teszik a hitel kamatlábának csökkentését, a Bizottság részben vagy egészben refinanszírozhatja eredeti hitelét, vagy átalakíthatja a megfelelő pénzügyi feltételeket. A refinanszírozási vagy átalakítási műveleteket az (1) bekezdésben megállapított feltételekkel összhangban kell elvégezni, és azok nem eredményezhetik az adott hitel átlagos futamidejének kiterjesztését vagy a refinanszírozás vagy átalakítás napján fennálló tőkeösszeg növekedését.

(4)  Az e határozat szerinti hitelfelvételi és -nyújtási műveletekhez kapcsolódó, az Európai Unió részéről felmerülő valamennyi költséget a Kirgiz Köztársaság viseli.

(5)  Az Európai Parlamentet és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot folyamatosan tájékoztatni kell a (2) és (3) bekezdésben említett műveletek alakulásáról.

5. cikk

Az európai uniós pénzügyi támogatás végrehajtása az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel(4) és végrehajtási szabályaival összhangban történik. A Kirgiz Köztársaság hatóságaival kötendő egyetértési megállapodás, hitelmegállapodás és a vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodás mindenekelőtt rendelkezik az e támogatást érintő csalás, korrupció és egyéb szabálytalanságok megelőzését és az ellenük való küzdelmet illetően meghozandó megfelelő intézkedésekről. A pénzösszegek kezelése és felszabadítása átláthatóságának növelése érdekében az egyetértési megállapodás, a hitelmegállapodás és a vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodás rendelkezik továbbá a Bizottság – beleértve az Európai Csalás Elleni Hivatalt – általi ellenőrzésről is, ideértve a helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat is. Ezen dokumentumok emellett rendelkeznek a Számvevőszék által végzett vizsgálatokról is, beleértve adott esetben a helyszíni ellenőrzéseket is.

6. cikk

(1)  A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

7. cikk

(1)  A Bizottság minden év június 30-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e határozat előző évi végrehajtásáról, amely tartalmazza többek között a végrehajtás értékelését. A jelentés megvilágítja az egyetértési megállapodásban meghatározott gazdaságpolitikai feltételek, a Kirgiz Köztársaság aktuális gazdasági és költségvetési eredményei, valamint a támogatás részleteinek felszabadításáról szóló bizottsági határozatok közötti összefüggést.

(2)  A Bizottság az 1. cikk (3) bekezdésében említett rendelkezésre állási időszak végétől számított két éven belül utólagos értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

8. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) Az Európai Parlament 2012. december 11-i álláspontja.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) A legkevésbé fejlett országok, a tengeri kikötőkkel nem rendelkező fejlődő országok és a kis fejlődő szigetállamok Főképviselőjének ENSZ Hivatala.
(4) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.


Az irodai berendezésekre vonatkozó energiahatékonysági címkézési program ***I
PDF 203kWORD 21k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az irodai berendezésekre vonatkozó európai uniós energiahatékonysági címkézési programról és az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló 106/2008/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0109 – C7-0077/2012 – 2012/0049(COD))
P7_TA(2012)0467A7-0382/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0109),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0077/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. október 26-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A7-0382/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. december 11-én került elfogadásra az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló 106/2008/EK rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0049


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 174/2013/EU rendelet.)

(1) HL C 191., 2012.6.29., 142. o.


A digitális egységes piac kiteljesítése
PDF 422kWORD 60k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása a digitális egységes piac megvalósításáról (2012/2030(INI))
P7_TA(2012)0468A7-0341/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag II” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

–  tekintettel a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2012. június 4-i javaslatra (COM(2012)0238),

–  tekintettel „A fogyasztói piacok eredménytáblája megmutatja, Európán belül hol a legjobbak a fogyasztói körülmények – A fogyasztói piacok eredménytáblájának hetedik kiadása” című, 2012. május 29-i bizottsági közleményre (SWD(2012)0165),

–  tekintettel a kiszolgáltatott fogyasztók jogainak megerősítésére irányuló stratégiáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a belső piaci eredménytábláról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2012)0225),

–  tekintettel „Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című bizottsági közleményhez (COM(2012)0225) tartozó, „Jelentés a fogyasztóügyi politikáról (2010. július – 2011. december)” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0132),

–  tekintettel „A gyermekbarát internet európai stratégiája” című, 2012. május 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0196),

–  tekintettel „Az e-közbeszerzésre vonatkozó stratégia” című, 2012. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0179),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló, 2012. január 25-i javaslatra (COM(2012)0011),

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi politika új stratégiájáról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a belső piaci online szerencsejátékról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0707) és az azt kísérő dokumentumokra (SEC(2011)1320 és SEC(2011)1321),

–  tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az európai hálózatfinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 19-i javaslatra (COM(2011)0665),

–  tekintettel „A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára – a fogyasztói piacok eredménytáblája (hatodik kiadás)” című, 2011. október 21-i bizottsági közleményre (SEC(2011)1271),

–  tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A fogyasztói öntudat fejlesztése az EU-ban” című, 2011. április 7-i bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2011)0469),

–  tekintettel az „Otthon a belső piacon – a fogyasztói piacok eredménytáblájának ötödik kiadása” című, 2011. március 4-i bizottsági közleményre (SEC(2011)0299),

–  tekintettel az „Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, az Európai Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. július 13-i 2010/45/EU tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel az Európai Bíróságnak a Google (a C-236/08–C-238/08. számú egyesített ügyben hozott 2010. március 23-i ítélet), valamint a BergSpechte (a C-278/08. számú ügyben hozott 2010. március 25-i ítélet) ügyében hozott ítéleteire, amelyek „a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználót” határozzák meg az átlagos internethasználóként,

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(11),

–  tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az egységes piac új stratégiájáról szóló, 2010. május 9-i Monti-jelentésre,

–  tekintettel a határokon átnyúló eladásokkal szembeni viselkedésről és a fogyasztók védelméről szóló, a Bizottság által az Eurobarométer 282. különszámában 2010 márciusában közzétett elemző jelentésre,

–  tekintettel az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló e-kereskedelemről szóló, 2009. október 22-i bizottsági közleményre (COM(2009)0557),

–  tekintettel „Az EU-ban zajló e-kereskedelem értékelése a próbavásárlás módszerének segítségével” című, 2009. október 20-án közzétett, a Bizottság Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatósága nevében a YouGovPsychonomics által végzett vizsgálatra,

–  tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatások területén a fogyasztói piacok eredménytáblájának megfigyeléséről szóló, 2009. szeptember 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)1251),

–  tekintettel a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2009. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2009)0346), és az ezt kísérő bizottsági ajánlástervezetre (SEC(2009)0949),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336),

–  tekintettel a „Jelentés a határokon átnyúló uniós e-kereskedelemről” című, 2009. március 5-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0283),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelemről és az internetről szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetéséről, végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a fogyasztók digitális környezetbe vetett bizalmáról szóló, 2007. június 21-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet)(18),

–  tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(19),

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelv 20. cikkének (2) bekezdésére(20),

–  tekintettel „Az európai szerződési jog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata: a követendő út” című, 2006. március 23-i(21) és az európai szerződési jogról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó európai uniós keretszabályozás felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0334),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(23),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(24),

–  tekintettel az Eurobarométer 342., a fogyasztói öntudat fejlesztéséről szóló különszámára,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi szerződések megkötésekor alkalmazott elektronikus kommunikációról szóló, 2005-ös UNCITRAL-egyezményre, az elektronikus aláírásokról szóló, 2001-es UNCITRAL modelljogszabályra, és az elektronikus kereskedelemről szóló, 1996-os UNCITRAL modelljogszabályra(25),

–  tekintettel az e-kereskedelemről szóló irányelv alkalmazásáról szóló, 2003. november 21-i első jelentésre (COM(2003)0702),

–  tekintettel a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(26),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(27),

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i, 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(28),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(29),

–  tekintettel az Európai Unió – az EUSZ 6. cikkével a Szerződésekbe beépített – Alapjogi Chartájára és különösen annak 7. cikkére (a magán- és a családi élet tiszteletben tartása), 21. cikkére (a megkülönböztetés tilalma), 24. cikkére (a gyermekek jogai), 25. cikkére (az idősek jogai), 26. cikkére (a fogyatékkal élő személyek beilleszkedése) és 38. cikkére (a fogyasztók védelme),

–  tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely előírja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

–  tekintettel az EUMSZ 11. cikkére, amelynek értelmében „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

–  tekintettel az EUMSZ 12. cikkére, amelynek értelmében „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

–  tekintettel az EUMSZ 14. cikkére és az általános (gazdasági) érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0341/2012),

A.  mivel a digitális egységes piac megvalósítása meghatározó tényező abban, hogy az EU a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaság legyen a világon;

B.  mivel az e-kereskedelem és az online szolgáltatások jelentik az internet egyik létfontosságú erősségét, és ezek kulcsfontosságúak az EU 2020 stratégia belső piacra vonatkozó céljainak a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt kedvező eléréséhez intelligens, fenntartható és mindenkire kiterjedő növekedés révén;

C.  mivel az európai vállalkozások 99%-át a kkv-k alkotják, és ezek biztosítják a munkahelyek 85%-át, ezáltal a kkv-k képezik az európai gazdaság hajtóerejét, és elsődlegesen ezek felelnek a jólét megteremtéséért, a foglalkoztatásért és a növekedésért, valamint az innovációért és a K+F-ért;

D.  mivel az e-kereskedelem a kereskedelem alapvető részévé és a fogyasztók választásának, a versenynek és a technológiai innovációnak fontos hajtóerejévé vált, mivel a fogyasztók és a vállalkozások mindennapi életük során egyre kevésbé tesznek különbséget az online és az offline között;

E.  emlékeztet, hogy a digitális egységes piac, ahol a szolgáltatások szabadon áramolhatnak az 500 milliós fogyasztói piacon, a versenyképesség és a gazdasági növekedés döntő fontosságú motorja, amely magas szintű képzettséget igénylő munkahelyeket biztosít és elősegíti, hogy az Unió tudásvezérelt gazdasággá váljon;

F.  hangsúlyozza, hogy a széles sáv és az internet a gazdasági növekedés, a tudásalapú társadalom, a munkahelyteremtés, az innováció és Európa versenyképességének fontos hajtóerejét képezi, ezenfelül ösztönzi az online kereskedelmet és szolgáltatásokat; kiemeli, hogy a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak hozzá kell férniük a széles sávhoz, hogy teljes mértékben kihasználhassák az internet kínálta előnyöket;

G.  hangsúlyozza a héával foglalkozó egyablakos ügyintézőhelyek fontosságát a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem kkv-k számára történő megkönnyítése és az elektronikus számlázás előmozdítása érdekében; rámutat ugyanakkor, hogy az ilyen „egyablakos ügyintézőhelyek” létrehozatalára csak a meglévő intézmények keretén belül van mód az adófizetőkre háruló teher növelése nélkül;

H.  mivel azok a cégek, amelyek fejlesztették az internetes gazdaságukat, sokkal nagyobb mértékben előrehaladtak, mint a többiek, a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságban pedig, amikor a munkahelyteremtés gyakorlatilag a kkv-kon múlik, feltétlenül meg kell szüntetni az online kereskedelem útjában álló akadályokat, hogy a kkv-k kihasználhassák annak minden előnyét;

I.  mivel az online piacoknak a lehető legrugalmasabbnak kell lenniük annak érdekében, hogy jobb üzleti és fejlesztési lehetőségeket teremtsenek ebben a szektorban;

J.  mivel az e-kereskedelem az offline kereskedelem fontos kiegészítője, amely lehetőséget nyújt a kisebb vállalatok számára a növekedéshez, és az árukhoz és szolgáltatásokhoz nagyobb hozzáférést biztosít a távoli területeken, vidéken, valamint a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is;

K.  mivel a G-8-országok némelyikében az elmúlt öt évben az internetnek köszönhető a gazdasági növekedés több mint 20%-a és a létrehozott munkahelyek 25%-a;

L.  mivel az internetnek és az e-kereskedelemnek köszönhetően a globalizáció előnyei egyenletesebben oszlanak el a fogyasztók körében és a kkv-k között;

M.  mivel a belső piac hatékony működésének megvalósítása jelentős lépés lenne a lisszaboni stratégia céljainak megvalósítása irányában, azaz a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség növelését az EU 500 millió fogyasztójának érdekében;

N.  mivel a digitális egységes piac a fogyasztók számára nagyobb kínálatot biztosít versenyképesebb árakon, különösen a kevéssé megközelíthető térségekben, a távoli vagy külső régiókban élő vagy csökkent mozgásképességű polgárok számára, akik másképpen nem férnének hozzá széles árukínálathoz; mivel az internet lehetővé tesz új vállalkozások, különösen kkv-k indítását, valamint a meglévő vállalatok gyarapodását azáltal, hogy új piaci réseket fedeznek fel;

O.  mivel Európában 75 millióan élnek fogyatékossággal, és ezeknek a személyeknek is teljes mértékben hozzá kell férniük a belső piachoz, és a látássérült személyek esetében külön figyelmet kell fordítani a digitális interfészek kihívásaira;;

P.  mivel az internet és a technológia olyan eszközök, amelyek elősegítik a kkv-k nemzetközivé válását és azt, hogy fokozott szerepet játszhassanak a nemzetközi piacokon és kereskedelemben; felszólít a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtésére; felszólít ugyanakkor az e-számlázás könnyített keretére; hangsúlyozza mindkét esetben az interoperabilitás és a nyílt szabványok jelentőségét a maximális piaci potenciál és verseny megkönnyítése érdekében;

Q.  mivel az e-kereskedelem esetében a fogyasztók az alacsonyabb árak és a nagyobb választék előnyeiben részesülnek, továbbá az is előnyös számukra, hogy helyváltoztatás nélkül vásárolhatnak; mivel mindez különösen a fogyatékkel élő fogyasztók, valamint a vidéki vagy távoli területeken élők javát szolgálja;

R.  hangsúlyozza, hogy a megfelelően működő digitális gazdaság elengedhetetlenül fontos az egész uniós gazdaság megfelelő működéséhez; mivel ugyanakkor a digitális szolgáltatások szabad mozgását jelenleg súlyosan hátráltatja a szabályok töredezettsége nemzeti szinten, amelynek k9vetkeztében a vállalkozások számos akadállyal szembesülnek az Európai Unión belüli határokon átnyúló értékesítések terén, elsősorban azért, mert tagállami szinten eltérő szabályozások alkalmazandók az olyan területeken, mint a fogyasztóvédelem, a héa, a termékspecifikus szabályozások és a kifizetési ügyletek; mivel az uniós intézményeket fel kell szólítani, hogy fokozzák arra irányuló elkötelezettségüket, hogy 2015-re felszámolják a határokon átnyúló ügyletek legfontosabb jogszabályi akadályait, továbbá fel kell szólítani a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen javaslatokat az alapvető akadályokat érintő célzott jogalkotási intézkedésekre;

S.  mivel az e-kereskedelem alacsonyabb árakat és nagyobb választékot tesz lehetővé a fogyasztók számára, de a weboldalak 60%-a jelenleg nem alkalmas a határokon átnyúló online vásárlásra, a fogyasztók és a vállalkozások digitális környezetbe vetett bizalma pedig még mindig alacsony;

T.  mivel fokozni kell a megbízható információk hozzáférhetőségét és az átláthatóságot, lehetővé téve, hogy a fogyasztók ne csak az árakat, hanem az áruk és a szolgáltatások minőségét és fenntarthatóságát is összevethessék online;

U.  mivel az uniós digitális piac széttagoltsága veszélybe sodorja a közösségi vívmányok szerinti jogokat, mivel a fogyasztók és a vállalkozások a határokon átnyúló e-kereskedelem tekintetében kevés jogbiztonságot élveznek, mert túl sok az eltérő követelményeket előíró jogi rendelkezés, és a gazdasági szereplők, a hatóságok vagy a fogyasztók ebből a körülményből kifolyólag nem részesülnek világos, végrehajtható szabályokból;

V.  mivel a legtöbb vita jelenleg peren kívül lezárul, és az AVR-re megállapított idő túl rövid lehet – hatékony OVR-rendszer szükséges;

W.  mivel a teljes és valóságos digitális egységes piac megvalósításához létfontosságú leküzdeni a most még sok területen meglévő jogi széttagoltságot;

X.  mivel az e-kereskedelem és az online szolgáltatások az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és környezetbarát technológiák, standardok, címkék, termékek és szolgáltatások használata révén ösztönzik a fenntartható egységes piac kialakítását;

Digitális egységes piac a növekedés és a foglalkoztatás érdekében

1.  hangsúlyozza, hogy gazdasági és pénzügyi válságok idején létfontosságú a növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző intézkedéseket hozni, és hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piac megvalósítása döntő fontosságú lépés lenne e cél elérése felé; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hajtsa végre a digitális egységes piac elindítására és megvalósítására irányuló tervét; kiemeli, hogy a vállalkozások és a polgárok a digitális egységes piac révén részesülhetnek a legegyszerűbben az egységes piac biztosította előnyökből;

2.  üdvözli az e-kereskedelemről és az online szolgáltatásokról szóló, 2012. január 11-én közzétett új bizottsági közleményt, amelynek célja, hogy a bizalom erősítése és az e-kereskedelem és az online szolgáltatások B2B, B2C, C2C és G2G (vállalkozások közötti, vállalkozások és fogyasztók közötti, fogyasztók közötti és kormányhivatalok közötti) ágazatokra való kiterjesztése révén koherens keretet alakítson ki az e-kereskedelem számára; felszólítja a Bizottságot, hogy 2012 végére tegyen jelentést a közlemény öt prioritási területén belül megnevezett 16 „főbb intézkedés” tekintetében elért haladásról;

3.  üdvözli „Az egységes piaci intézkedéscsomag II” című új bizottsági közleményt, amely tartalmazza az európai digitális gazdaság fejlesztését támogató legfontosabb intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ki kell használni a digitális egységes piac kínálta előnyöket;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre, fejlessze tovább és hatékonyan kövesse nyomon az online termékekhez és tartalomhoz való, határokon átnyúló hozzáférés megkönnyítésére irányuló cselekvési tervét, és ennek érdekében adjon egy ütemtervet egy transzverzális terv végrehajtásához, amely biztosítja a digitális egységes piac fejlesztését és a hosszú távú növekedést, versenyképességet és munkahelyteremtést, valamint az európai gazdaság igazodását a mai világgazdasági kihívásokhoz;

5.  hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piac szempontjából a széttagoltság és a jogbiztonság hiánya a fő aggály, és hogy foglalkozni kell a szabályok következetlen tagállami végrehajtásával a fogyasztók választási lehetőségének növelése érdekében; úgy véli, hogy a szétaprózottság részben az irányelvek tagállamok általi nem megfelelő vagy megkésett átültetésének is következménye, amelyet az európai intézményeknek szigorúbban kellene ellenőrizniük;

6.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacra vonatkozó minden jelentős új jogszabályt alá kell vetni a digitális egységes piaci tesztnek; felkéri a Bizottságot, hogy hatásvizsgálati keretén belül vizsgálja meg e teszt alkalmazásának megvalósíthatóságát annak biztosítása érdekében, hogy az ne akadályozza a digitális egységes piac fejlődését, és ne növelje az akadályokat vagy a széttagoltságot az offline és az online kereskedelem tekintetében;

7.  üdvözli az új értesítési-cselekvési rendszer Bizottság általi bejelentését, és ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv értelmében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtóinak bizonyos körülmények között kötelességük fellépni azzal a céllal, hogy a jogellenes online tevékenységeket megelőzzék vagy azoknak véget vessenek;

8.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az e-kereskedelemről szóló irányelv által biztosított jelenlegi jogi keret nem szorul felülvizsgálatra; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az illegális tartalmakra vonatkozó értesítési-cselekvési eljárások végrehajtása tekintetében további tisztázások szükségesek;

9.  hangsúlyozza, hogy korszerűsíteni kell és meg kell könnyíteni a szakmai képzettségek elismerésének folyamatát, és ki kell terjeszteni az automatikus elismerés hatókörét a jelenleg e körbe tartozó szakmák mellett újabbakra, különösen a zöld és a digitális iparágakban szükséges új szakmákra; megállapítja, hogy mindez elősegíti a magasan képzett munkavállalók mobilitását;

10.  hangsúlyozza a felhőalapú számítástechnika fejlesztéséről szóló európai stratégia fontosságát, mivel lehetőséget kínál az EU versenyképessége, növekedése és a munkahelyteremtés számára; hangsúlyozza, hogy a felhőalapú számítástechnika, mivel az elindulási költségek minimálisak és kevés infrastruktúrát igényel, az európai informatikai ágazat és különösen a kkv-k számára lehetőséget biztosít a fejlődésre és arra, hogy a kiszervezés, az új digitális szolgáltatások és az adatközpontok terén vezető pozíciót szerezzenek;

11.  felhívja a figyelmet az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv és a belső piaci információs rendszer közötti kapcsolat fontosságára;

Kkv-k

12.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k képezik az európai gazdaság gerincét, és ezért feltétlenül ki kell dolgozni egy cselekvési tervet a digitális egységes piaci integrációjukhoz; továbbá hangsúlyozza, hogy minden európai kkv-nak mielőbb rendelkeznie kell széles sávú hozzáféréssel; hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaságból és a digitális egységes piacból származó lehetőségek kihasználása az innováció és az ikt intelligens felhasználása révén sokat segítene abban, hogy a kkv-k kijuthassanak a mostani válságból, és növekedést és munkahelyeket teremthessenek;

13.  támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy a digitális szakadék áthidalása érdekében megerősítse és elősegítse az ikt-infrastruktúra fejlesztését; emlékeztet arra, hogy az ikt-infrastruktúra fejlődése kedvezően befolyásolja az Európai Unióban a társadalmi kohéziót, a gazdasági növekedést és a versenyképességet, valamint a kommunikációt, a kreativitást és a polgárok oktatáshoz és információhoz való hozzáférését; üdvözli a vidéki területek ikt-infrastruktúrákhoz való csatlakozásának javítására irányuló, a regionális fejlesztési és vidékfejlesztési programok keretébe ágyazott kezdeményezéseket, illetve az EBB erre irányuló kezdeményezéseit;

14.  hangsúlyozza, hogy a növekedésre és munkahelyteremtésre vonatkozó cél teljesítése tekintetében döntő fontosságú az e-kereskedelem útjában álló fennmaradó akadályok felszámolása, továbbá a vállalkozások számára azon szükséges információk és készségek biztosítása, valamint azon szükséges eszközök felkínálása, amelyekkel könnyebben és hatékonyabban fejleszthetik online vállalkozásukat;

15.  hangsúlyozza, hogy a teljes mértékben működőképes digitális egységes piac megvalósításához összehangolt erőfeszítés szükséges annak biztosítása érdekében, hogy korától, tartózkodási helyétől, iskolázottságától vagy nemétől függetlenül minden állampolgár hozzáférjen az internethez és a használatához szükséges készségekhez;

16.  kitart amellett, hogy a versenyképes digitális egységes piac fejlődése szempontjából döntő fontossággal bírnak a digitális jártasságok, és hogy minden európainak rendelkeznie kell a megfelelő digitális készségekkel; hangsúlyozza a digitális ismeretek és jártasság terén tapasztalható hiányosságok 2015-ig történő felére csökkentésével kapcsolatos elkötelezettség döntő fontosságát;

17.  felhívja ennek megfelelően a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy ilyen cselekvési tervet, és ennek az alapja a kkv-k digitális értékláncba való integrálása legyen, amihez az innovációt és a versenyképességet szolgáló ikt intelligens felhasználását ösztönző intézkedéseket és kezdeményezéseket kell tenni, valamint több információt kell rendelkezésre bocsátani az internetes gazdaság előnyeiről és lehetőségeiről – pl. az elektronikus üzletvitelt támogató európai hálózat (eBSN) révén –, illetve más intézkedések mellett az innovatív kkv-knak is pénzügyi támogatást kell nyújtani;

18.  hangsúlyozza az európai digitális vállalkozások fellendítéséről szóló stratégia kidolgozásának fontosságát az online kereskedők képzésének támogatása és a kkv-kat fejlesztő programok ösztönzése érdekében, középpontban az összes ágazat innovatív, dinamikus kkv-ivel, hogy biztosítsák a nagy növekedési potenciált és az innovációt, és új munkahelyeket teremtsenek Európában, és egyúttal erősítsék a fogyasztói bizalmat, valamint olyan új piaci réseket alakítsanak ki a kkv-k számára, amelyek egyébként nem léteznének;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a meglévő jogszabályok végrehajtására annak érdekében, hogy kezeljék a kkv-k növekedését hátráltató olyan akadályokat, mint a piacra lépés magas költségei, a márka több országban való ismertségének kialakításával járó kiadások és az informatikai rendszer korlátozott volta;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévő programok, mint például a versenyképességi és innovációs program (CIP), a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő új program (COSME), a „Horizont 2020” kutatási és innovációs program, illetve egyedi programok létrehozatala, valamint a kockázati tőkealapokról szóló rendeletjavaslat révén vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek pénzügyi támogatást kívánnak nyújtani az innovatív kkv-knak;

21.  úgy véli, hogy az ikt következetes alkalmazása mellett a digitális egységes piac fejlődése szempontjából fontos az ikt-kutatási kiválóság támogatása, valamint a köz- és a magán szféra magas kockázatú, együttműködésre épülő ikt-kutatásba és innovációba való befektetéseinek elősegítése; hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az internetes technológiák és szabványok fejlesztésében; javasolja, hogy a soron következő pénzügyi terv és a Horizont 2020 program keretében jelentős mértékben növeljék meg az uniós ikt-kutatás költségvetését;

A digitális egységes piacon még meglévő akadályok leküzdése

22.  támogatja a kutatási központokkal való együttműködés lehetőségét; üdvözli a távközlési hálózatokba való köz- és magánberuházásoknak az európai hálózatfinanszírozási eszköz (CEF) keretében történő előmozdítására irányuló bizottsági terveket, és hangsúlyozza a transzeurópai digitális hálózat fenntartható bevezetésének fontosságát az EU gazdasági növekedése és versenyképessége szempontjából;

23.  megállapítja, hogy az ultra-nagysebességű széles sáv gyors kiépítése létfontosságú Európa globális versenyképessége, az európai termelékenység fejlődése és az olyan új és kisvállalkozások megjelenése szempontjából, amelyek vezető szerepet tölthetnek be a különböző ágazatokban, például az egészségügy, a feldolgozó- és a szolgáltatóipar területén;

24.  külön intézkedések meghozatalát kéri annak biztosítására, hogy a kkv-k teljes mértékben élvezhessék a széles sávú technológiával járó lehetőségeket az elektronikus kereskedelem és az elektronikus közbeszerzés területén; felszólítja a Bizottságot a tagállamok arra irányuló kezdeményezéseinek támogatására, hogy fejlesszék a kkv-k esetében az e-készségeket és ösztönözzék az innovatív, internetalapú üzleti modelleket a versenyképességi és innovációs programon (CIP), illetve annak jövőbeni utódján, a vállalkozások és a kkv-k versenyképességét elősegítő programon (COSME) keresztül;

25.  felszólítja a Bizottságot a határokon átnyúló szállítási szolgáltatások meglévő akadályainak megállapítására, valamint a felszámolásukat szolgáló megfelelő intézkedések meghozatalára, figyelembe véve az elvégzett új vizsgálat megállapításait és oly módon, hogy a vállalkozások és a fogyasztók teljes mértékben élvezzék a digitális egységes piac előnyeit; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes verseny segíti elő a legjobban a hozzáférhetőséget, a megbízhatóságot, a gyors szállítást, a barátságos kiszolgálást, a hatékony és átlátható visszaküldési rendszert és az alacsonyabb árakat a határokon átnyúló kereskedelem akadályozásának elkerülése és a fogyasztói bizalom növelése érdekében; úgy véli, hogy a határokon átnyúló szállítási szolgáltatásoknak nem pusztán a fizikai határokon kell alapulniuk, hanem – amennyiben lehetséges – figyelembe kell venniük a fogyasztótól való távolságot is; fontosnak tartja olyan innovatív kiszállítási formák biztosítását, amelyek nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé az átvétel idejének vagy helyének, illetve egy lehetséges átvételi pont kiválasztása tekintetében járulékos költségek nélkül; döntő fontosságúnak tartja olyan intézkedések megfontolását, amelyek megfizethető áron garantálják a kiszállítást a távolabbi vagy külső területeken;

26.  emlékeztet arra, hogy a valamennyi közlekedési mód (azaz például közúti kabotázs, vasúti áruszállítás stb.) egységes piaca megvalósítására és a környezetvédelmi jogszabályokra vonatkozó integrált politikai megközelítés szükséges, hogy elkerülhetők legyenek a szállítói lánc zavarai vagy a távértékesítéssel foglalkozók és az e-kereskedelem ügyfeleinek szükségtelen költségnövekedése;

27.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot az adminisztratív terhek csökkentésére azáltal, hogy lehetővé teszik vagy az eladó, vagy a vevő országa rendszerének alkalmazását a dupla eljárások elkerülése érdekében, valamint hogy ne okozzon zavart annak eldöntése, mely szabályok vonatkoznak az online kereskedőre és online fogyasztókra;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy találjon megoldásokat a kkv-k olyan nehézségeire, mint a visszaküldések kezelése, a szállítási infrastruktúra problémái, valamint a határokon átnyúló panaszok és konflusok megoldásából keletkező költségek csökkentésére;

29.  hangsúlyozza, hogy mivel a honlapok tartalmának gépi nyersfordítása viszonylag könnyen megoldható, a digitális világ további előnye, hogy hozzájárul a nyelvi akadályok lebontásához az egységes piacon;

30.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók számára fontos a hatékony kiszállítás, a szállításra vonatkozó jobb visszajelzés, valamint a termék pontos átvétele, amelyek mindegyikét a fogyasztók rendkívül fontos szempontjaként adta meg a fogyasztói piacok legutóbbi eredménytáblája;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a határokon átnyúló online ügyletekre vonatkozó héaszabályok egyszerűsítésének és egységesítésének lehetőségeit; rámutat, hogy a meglévő európai héakeret hátráltatja az új digitális szolgáltatások fejlődését, és a héára vonatkozó szabályok felülvizsgálatakor elsődleges célnak kell tekinteni a vállalatok arra irányuló ösztönzését, hogy új, egész Európát átfogó online szolgáltatásokat fejlesszenek és kínáljanak; hangsúlyozza, hogy a digitális úton terjesztett kulturális, zsurnalisztikai és kreatív tartalmakra ugyanannak a héakulcsnak kellene vonatkoznia, mint a fizikai megfelelőjükre a piaci torzulások elkerülése érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ragadják meg azt a lehetőséget, amelyet a héa szabályozásának 2015. évi módosítása jelent annak érdekében, hogy legalább a kkv-k számára létrehozzák és kiterjesszék az egyablakos ügyintézési rendszert az e-kereskedelemre;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja a 2006/112/EK irányelv felülvizsgálatát, hogy bevezetésre kerüljön a kulturális tartalommal kapcsolatos, elektronikusan nyújtott szolgáltatások új kategóriája, amelyre csökkentett héakulcs érvényes; javasolja, hogy az online értékesített kulturális művek és szolgáltatások, például a digitális könyvek részesüljenek a hagyományos formájú hasonló termékekkel – például a zsebkönyvekkel – megegyező kedvezményes elbánásban, és ezért alkalmazzanak rájuk csökkentett héakulcsokat; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a digitális kiadványok esetében a csökkentett héakulcs alkalmazása ösztönözhetné a jogszerű kínálatot, és jelentős mértékben növelhetné a digitális platformok vonzerejét;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a héára vonatkozó jogszabály felülvizsgálatának keretében találjon megoldást arra az esetleges anomáliára, hogy a nyomtatott könyvek és más kulturális tartalmak tekintetében csökkentett héakulcsot alkalmazhatnak, az elektronikus formátumban rendelkezésre álló azonos áruk tekintetében viszont nem;

34.  üdvözli a Bizottság zöld könyvét a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetésről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre megfelelő intézkedéseket, hogy az online és mobiltelefonos fizetésekhez létrejöjjön egy teljes mértékben és hatékonyan integrált, versenyképes, innovatív, semleges és biztonságos uniós szabályozási keret;

35.  hangsúlyozza a kis összegű kifizetések és a kisebb összegek kifizetésével gyakran együtt járó magas adminisztratív költségek kezelésének fontosságát; felhívja a figyelmet a mobiltelefonokkal, okostelefonokkal és táblagépekkel történő fizetések egyre gyakoribbá válására, és úgy véli, hogy mindez új válaszlépéseket tesz szükségessé;

36.  hangsúlyozza, hogy a média- és kulturális tartalmakért történő online fizetéskor egyre többször kerül sor kis összegű kifizetésekre, és ezt hasznos eszköznek tartja, amely biztosítja a jogtulajdonosok díjazását;

37.  rámutat arra, hogy az egységes eurófizetési térségben (SEPA) a hazai és a határokon átnyúló multilaterális bankközi díjak (MIF-ek) tagállamonként jelentősen különböznek; úgy véli, hogy annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fogyasztók ki tudják használni az egységes piacot, az egységes eurófizetési térségben (SEPA) mind a hazai, mind a határokon átnyúló multilaterális bankközi díjakat harmonizálni kell; felhívja a Bizottságot, hogy 2012 végéig végezzen hatásvizsgálatot a multilaterális bankközi díjak felső határának megszabása és annak fokozatos csökkentése tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy rendeletre, amely harmonizálja és fokozatosan csökkenti a multilaterális bankközi díjakat, hogy 2015 végéig összhangba kerüljenek a tényleges költségekkel; úgy véli, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a felárakat, az árengedményeket és egyéb döntésbefolyásoló gyakorlatokat, előkészítve az átláthatóbb egységes európai fizetési piac felé vezető utat;

38.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak komoly aggályaik vannak a magánélet védelme és az adatbiztonság szempontjából, és ez hajlamos elriasztani őket az online vásárlástól; úgy ítéli meg, hogy a meglévő adatvédelmi jogszabályt hozzá kell igazítani az új kihívásokhoz és innovációkhoz a jelenlegi és jövőbeni technológiai fejlesztések terén, amilyen például a számítási felhő;

39.  elismeri a felhőszámításban rejlő gazdasági és társadalmi potenciált, amelyet az eddig bizonyított, és felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el kezdeményezéseket az e technológiával ezen a területen járó előnyök kihasználása érdekében, amint fejlettebbé válik e technológia; elismeri ugyanakkor a felhőszámítás fejlesztéséből eredő számos, műszaki és jogi problémát;

40.  elismeri a számítási felhőben rejlő óriási potenciált, és felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül tegyen a számítási felhőre vonatkozó európai stratégiára irányuló javaslatot;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a távközlési csomag adatsértés bejelentésével kapcsolatos rendelkezéseit, és e rendelkezéseket tegye a tagállamokban minden fogyasztó számára hozzáférhetővé;

42.  emlékeztet az egyetemes szolgáltatásról és felhasználói jogokról szóló irányelv rendelkezéseire, amelyek értelmében a távközlési üzemeltetőknek kötelezniük kell az internetszolgáltatókat a közszolgálati üzenetek valamennyi ügyfelük számára történő eljuttatására; felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze, hány távközlési szabályozó tartja be e szabályokat, és erről készítsen jelentést az Európai Parlamentnek;

43.  üdvözli ezért a Bizottság által javasolt új adatvédelmi rendeletet, kiemeli, hogy a polgárok számára biztosítani kell, hogy jobban ellenőrizhessék személyes adataik feldolgozását, és hangsúlyozza, hogy erről a kérdésről egy olyan új rendeletet kell jóváhagyni és végrehajtani, amely a magánélet és az alapvető jogok védelme mellett garantálja a jogbiztonságot és kellő rugalmasságot enged a vállalkozásoknak ahhoz, hogy az üzleti tevékenységüket nagy költségek nélkül fejleszthessék, ugyanakkor az adminisztratív terhek egyszerűsítését és csökkentését is lehetővé teszi számukra;

44.  üdvözli a szerzői és szomszédos jogok kollektív kezelésének jogi keretére irányuló bizottsági javaslatot a közös jogkezeléssel foglalkozó társaságok jobb elszámoltathatósága, átláthatósága és irányítása, hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítása, valamint az engedélyezési rendszerek tisztázása és egyszerűsítése érdekében; az internethasználók jogainak és internetbe vetett bizalmának megerősítése érdekében elengedhetetlennek tartja, hogy világos és érthető tájékoztatást kapjanak arról, hogy mely személyes adatok gyűjtésére kerül sor, milyen céllal, és azokat mennyi ideig tárolják; hangsúlyozza, hogy az adatvédelemre vonatkozó közösségi joganyag jelenlegi felülvizsgálata során biztosítani kell a jogbiztonságot és a jogi egyértelműséget, valamint a magas színvonalú adatvédelmet; üdvözli, hogy 2012-re bejelentették a számítási felhővel kapcsolatos általános európai stratégiát, és elvárja ennek kapcsán különösen a joghatósággal, az adatvédelemmel és az illetékességgel kapcsolatos kérdések tisztázását;

45.  határozottan úgy véli, hogy a magánélet védelme nem pusztán az Európai Unió alapértéke, hanem központi szerepet játszik a felhasználók digitális környezet iránti szükséges bizalmának erősítésében, amelynek segítségével teljes mértékben megvalósul a digitális egységes piac; üdvözli ezért az arra vonatkozó bizottsági javaslatot, hogy az adatvédelmi irányelvet igazítsák hozzá az aktuális digitális környezethez, elősegítve ezzel az online környezet innovatív jellegét, és fellendítve az olyan ígéretes új technológiák fejlesztését, mint a felhőalapú számítástechnika;

46.  újra kijelenti, hogy a globális megközelítés az adatvédelem és a kalózkodás jelentette kihívások kezelése során alapvető fontosságú; e tekintetben szoros együttműködést szorgalmaz az EU és az Internetirányítási Fórum között;

47.  kéri annak egyértelművé tételét, hogy az internetszolgáltatók az EU-n belüli adatkezelés és/vagy adatgyűjtés során kötelesek betartani az uniós adatvédelmi jogszabályokat, az uniós versenyjogot, és kötelesek tiszteletben tartani a szellemitulajdon-jogok védelmét, valamint az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv(30) és a távközlési csomag(31) rendelkezéseit, függetlenül attól, hogy az adatokat hol tárolják és/vagy hol dolgozzák fel; úgy véli, hogy az interneten szolgáltatásokat nyújtók azonosítása tekintetében a fokozott átláthatóságnak kulcsszerepet kellene játszania a fogyasztók bizalmának erősítésében, az e téren meglévő legjobb gyakorlatokat előmozdításában, valamint abban, hogy az európai megbízhatósági címke létrehozatala érdekében alapvető kritérium gyanánt szolgáljon;

48.  emlékeztet arra, hogy a 2000/31/EK irányelv 5. cikke szerint az online szolgáltatók kötelesek könnyen felismerhető módon feltüntetni azonosító adataikat, valamint hogy e kötelezettség betartása elengedhetetlen az elektronikus kereskedelem iránti felhasználói bizalom biztosításához;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy a digitális egységes piac megvalósításának keretében korszerűsítse a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó jogi keretet, és tegyen javaslatot a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó európai stratégiára, és sürgősen hajtsa végre e stratégiát a XXI. század online valóságához való alkalmazkodás érdekében; az ezzel kapcsolatos jogi eszközökre vonatkozóan várja a Bizottság javaslatait, többek között a szerzői jogok európai közös kezelését egyszerűsítő jogszabályokra és a szellemitulajdon-jogok végrehajtásáról és a hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatokat; úgy véli továbbá, hogy a hozzáférhetőség fokozása érdekében mérlegelni kell és tovább kell fejleszteni az innovatív üzleti modelleket és különböző engedélyezési struktúrákat a szerzői jog fenntartása és a jogtulajdonosok díjazásának biztosítása mellett;

50.  hangsúlyozza a kivételek és korlátozások összehangolt megközelítésének jelentőségét a szerzői jog terén, valamint a márkajelzések és szabadalmak harmonizált törvényes kivételeit, amelyek gyakran a kutatók és fejlesztők javát szolgálják, mivel a cél az, hogy könnyebbé váljon az új és innovatív szolgáltatások fejlesztése, alkalmazása és fogyasztók általi felhasználása, valamint javuljon a kutatócsoportok, újítók, művészek és felhasználók jogbiztonsága, amely szükséges a virágzó európai digitális környezet megvalósulásához;

51.  rámutat, hogy a polgárok jogainak és szabadságainak tiszteletben tartása mellett folytatni kell a szellemituljadon-jogok jogszabályi harmonizációját a digitális egységes piac kiteljesítésének megvalósítása érdekében;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot elfogadott, a szerzői jogokat tiszteletben tartó szektorspecifikus megoldásokra, amelyek biztosítják a szerzők tisztességes díjazását, valamint elősegítik a jogszerű kulturális termékek széles választékához való nyilvános hozzáférést;

53.  sürgeti a Bizottságot, hogy a közös jogkezelő szervezetek jobb elszámoltathatóságának, átláthatóságának és irányításának biztosítása, hatékony vitarendezési mechanizmusok létrehozása és a zenei ágazatban az engedélyezési rendszerek tisztázása és egyszerűsítése céljából gyorsítsa fel a közös jogkezelésre vonatkozó jogalkotási javaslattal kapcsolatos előkészítő munkát;

54.  hangsúlyozza, hogy a média- és kulturális tartalmakért történő online fizetéskor a kis összegű kifizetések egyre fontosabbá válnak, és – bár ezek felhasználóbarát jellege még fokozható – ezt hasznos eszköznek tartja az alkotók díjazásának biztosítása érdekében, hiszen a nagyközönség számára megfizethető áron biztosít hozzáférést a legális tartalmakhoz; úgy véli ezért, hogy a kis összegű kifizetések hathatós eszközt jelentenek az illegális tartalmak elleni küzdelemben; hangsúlyozza azonban, hogy a fogyasztók és a digitális platformok javát szolgáló, egyszerű, innovatív és költséghatékony megoldások kialakítása céljából meg kell birkózni az online fizetési rendszerekkel együtt járó problémákkal, így például az átjárhatóság hiányával és a kis összegű fizetések fogyasztókat terhelő magas költségeivel; hangsúlyozza, hogy a jogszerű online kulturális kínálat megfizethető árak melletti bővítése tartósan visszaszoríthatja az interneten a jogellenes platformokat;

55.  hangsúlyozza, hogy az új és egyre bővülő internetes technológiák és online szolgáltatások fokozták az audiovizuális és más kulturális és kreatív digitális tartalmak iránti keresletet – különösen a fiatalok körében –, továbbá új és innovatív lehetőségeket rejtenek magukban a kínálat bővítése és személyre szabása terén; megjegyzi ugyanakkor, hogy a jelenlegi elégtelen legális kínálat nem képes kielégíteni e keresletet, ami a felhasználókat az illegális tartalmak használatára ösztönzi; úgy véli, hogy az elérhetőség fokozása érdekében fontolóra kell venni innovatív üzleti modelleket és eltérő engedélyezési struktúrákat; kéri a jogszerű kínálatok differenciálódását és megsokszorozódását várhatóan előmozdító digitális technológiák jobb kihasználását, fenntartva ezáltal a fogyasztói bizalmat és a növekedést, egyúttal biztosítva az alkotók méltányos és arányos díjazását;

56.  határozottan támogatja az internetes termékhamisítás és az iparjogvédelmi jogsértések megakadályozására irányuló tagállami és európai szintű intézkedéseket;

57.  üdvözli a jogszerű online tartalmakat kínáló szolgáltatások fokozott elérhetőségét és fejlesztését célzó javaslatokat, de hangsúlyozza, hogy korszerűbb és uniós szinten egységesebb szerzői jogi rendszerre van szükség; ezért hangsúlyozza, hogy olyan szerzői jogi jogszabályra van szükség, amely biztosítja a megfelelő ösztönzőket és az egyensúlyt, és lépést tart a modern technológiával; úgy ítéli meg, hogy a több területre kiterjedő engedélyezés ösztönzését, előmozdítását és fenntarthatóságát a digitális egységes piacon elsősorban a fogyasztói keresletre reagáló, piacvezérelt kezdeményezésekkel kell elősegíteni; ennek megfelelően kéri a Bizottságot, hogy késedelem nélkül hajtsa végre a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó stratégiát;

58.  határozottan elítéli a vásárlókkal szembeni, állampolgárság vagy lakóhely alapján történő megkülönböztetés minden formáját, emlékeztetve a 2006/123/EK szolgáltatási irányelv 20. cikkének (2) bekezdésére, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az említett irányelv teljes körű végrehajtásáról;

A digitális egységes piacba vetett bizalom megerősítése

59.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv fontos előrelépést jelentett a fogyasztók és a vállalkozások jogbiztonságának erősítése felé az online ügyletek terén, és ma az online szolgáltatások esetében ez a legfontosabb fogyasztóvédelmi eszköz; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a hatékony, gyors végrehajtásáról; felszólít az online vállalkozásokra vonatkozó jó gyakorlatokat tartalmazó kódex elkészítésére, és támogatja e tekintetben a szerződésmintákra vonatkozó javaslatokat; úgy véli, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv végrehajtása a szerződésminták fontos részét jelentené, miközben a meglévő kereskedelmi gyakorlatokat is tiszteletben kellene tartani; felszólítja továbbá a tagállamokat, döntsék el, hogy hosszú távon az egységes piaci jogszabályok harmonizációját részesítik előnyben vagy egy második nemzeti rendszert; utóbbi esetben bátorítja a tagállamokat az erőfeszítések fokozására annak érdekében, hogy terjesszenek be konstruktívan olyan ügyeket, mint a közös európai adásvételi jog az EU-n belüli határokon átnyúló kereskedelem elősegítése céljával a fogyasztók és a vállalkozások javát szolgálva;

60.  a közös európai adásvételi jogról szóló, nemrégiben javasolt rendeletben – amely lehetővé teszi, hogy a szerződő felek megállapodjanak annak alkalmazásában a nemzeti adásvételi jogszabályok alternatívájaként – jelentős lehetőséget lát arra, hogy segítségével kezeljék a belső piac szétaprózottságát, és az internetes ügyleteket hozzáférhetőbbé és jogilag kiszámíthatóbbá tegyék a fogyasztók és a vállalkozások számára egyaránt;

61.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok a maguk részéről az uniós szabályok gyors és nem bürokratikus végrehajtásával szintén hozzájárulhatnak a fogyasztók jogainak tényleges érvényesítéséhez;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan hatékony eszközöket, mint a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat (CPC), és biztosítsanak számukra megfelelő forrást, hogy garantálják az átláthatóságról és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló európai szabályok alkalmazását az online kereskedők részéről, ezáltal biztosítsák a fogyasztóvédelem magas szintjét;

63.  hangsúlyozza, hogy a nagyközönség körében szükség van az e-ismeretek javítására irányuló tagállami kezdeményezésekre; megjegyzi, hogy az uniós állampolgárokat digitális ismeretekkel kell felvértezni, hogy az on-line szolgáltatások jelentette előnyöket teljes mértékben kihasználják, és részt vegyenek a digitális társadalomban;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy a digitális egységes piacra vonatkozó politikákba minden esetben építse be a fogyasztói hozzáférhetőség elemét, azaz a fogyatékossággal élő személyek számára az akadálymentes környezet megvalósítását és a hozzáférhető szolgáltatások teljes körét, hogy a fogyasztók minden csoportja hozzájuthasson a digitális egységes piachoz, és teljes mértékben részesülhessen az előnyeiből;

65.  hangsúlyozza, hogy a nagyközönség körében szükség van az e-ismeretek javítására irányuló tagállami kezdeményezésekre, különösen a szociális szempontból hátrányos helyzetű rétegek esetében, külön figyelmet fordítva az idősekre a tevékeny időskorral kapcsolatos elgondolás támogatása érdekében;

66.  elismeri a felhasználói jogok európai chartájának jelentőségét, amely tisztázná az információs társadalom polgárainak jogait és kötelességeit;

67.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a határokon átnyúló kereskedelembe vetett fogyasztói bizalom erősítésének eszközeként támogassák az árakat összehasonlító, átlátható és megbízható, különböző nyelveken hozzáférhető honlapok létrehozatalát;

68.  hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy európai megbízhatósági jelzést, amely garantálná, hogy az online működő vállalkozások teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós jogot; ennek egyszerűnek és jól felépítettnek kellene lennie, és az e-kereskedelem szempontjából hozzáadott értékkel bíró tartalommal kell megtölteni, hogy a tájékoztatás révén erősítse a bizalmat és az átláthatóságot, valamint a jogbiztonságot úgy fogyasztók, mint a vállalkozások számára a létező, jogilag nem kötelező erejű W3C-szabványoknak megfelelően a fogyatékkal élő személyek érdekében;

69 hangsúlyozza továbbá, hogy integrált megközelítés szükséges a fogyasztói bizalom javításához a határokon átnyúló jogszerű szolgáltatások igénybevétele esetén;

70.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a vállalkozások és a fogyasztók számára sürgősen gondoskodnia kell a bizalomról és az online kereskedelmet lehetővé tevő eszközökről a határokon átnyúló kereskedelem fokozása érdekében; ennélfogva a licencrendszerek egyszerűsítésére és a szerzői jogra vonatkozó hatékony keret létrehozására hív fel;

71.  üdvözli a digitális egységes piac megvalósítása előtt álló – leginkább a jogszerű és határokon átnyúló online szolgáltatások fejlesztését gátló – akadályok leküzdésére irányuló bizottsági kezdeményezést; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a fogyasztói bizalmat a határokon átnyúló jogszerű szolgáltatások igénybevétele iránt; hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piac lehetővé fogja tenni a polgárok számára, hogy az egész EU-ban hozzáférjenek a digitális tartalmak és szolgáltatások minden formájához (pl. zene, audiovizuális tartalmak, videojátékok);

72.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az egységes online piacban rejlő lehetőségek maximális kihasználását nagyrészt az akadályozza, hogy továbbra is fennáll az egymással nehezen vagy egyáltalán nem összeegyeztethető törvények, szabályok, szabványok és gyakorlatok mozaikja;

73.  üdvözli a Bizottság alternatív vitarendezésről (AVR) és online vitarendezésről (OVR) szóló jogalkotási javaslatait, és hangsúlyozza a tényleges elfogadásuk fontosságát a határokon átnyúló panaszok és konflusok megoldásának elősegítése érdekében; hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy e mechnizmusokat széles körben megismertessék a fogyasztókkal és a kereskedőkkel annak érdekében, hogy elérhessék a gyakorlati eredményesség kívánt szintjét emlékeztet a hatékony jogorvoslati mechanizmus fontosságára, amely biztosítja, hogy a fogyasztók jogaikkal élhessenek, egyúttal hangsúlyozza, hogy jobban kell tájékoztatni a polgárokat az ilyen mechanizmus részleteiről és más problémamegoldó eszközökről; mindez fokozhatja az áruk és szolgáltatások határokon átnyúló vásárlását, és hozzájárulhat az olyan még meglévő szűk keresztmetszetek megszüntetéséhez, amelyek különösen a digitális piacon hátráltatják a növekedést és az innovációt, és amelyek jelenleg megakadályozzák az egységes piacban rejlő összes lehetőség kiaknázását; hangsúlyozza, hogy a belföldi és a határokon átnyúló e-kereskedelemre vonatkozó online vitarendezési platform léte erősíteni fogja a digitális egységes piacba vetett fogyasztói bizalmat;

74.  elismeri, hogy meg kell találni a polgárok online környezetbe vetett bizalma erősítésének módjait és garantálni kell a személyes adatok és a magánélet, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága védelmét, ideértve a földrajzi, műszaki és szervezeti akadályok lebontását is a jogorvoslati mechanizmusok tekintetében; a fogyasztói bizalom szempontjából központi követelménynek tekinti a viták gyors és költséghatékony rendezését, különösen az online ügyletek tekintetében; ezért üdvözli a fogyasztóvédelmi jogon alapuló, bíróságon kívüli és online vitarendezéssel kapcsolatos bizottsági javaslatokat, valamint a vállalkozások közötti vitarendezés vonatkozásában bejelentett jogalkotási kezdeményezést;

75.  tudomásul veszi a nem engedélyezett vagy illegális tartalmak elleni küzdelem jegyében a fizetési szolgáltatásokkal kapcsolatos együttműködési intézkedésekre irányuló bizottsági javaslatokat; hangsúlyozza, hogy a magánszférabeli felekkel való együttműködésnek olyan szilárd jogi keretre kell épülnie, amely minden fél számára biztosítja az adatok bizalmasságának tiszteletben tartását, a fogyasztók védelmét, valamint a jogorvoslathoz és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez való jogot; hangsúlyozza, hogy az első lépésnek az értesítési-cselekvési intézkedések hatékony végrehajtásának kell lennie, amelyek minden fél számára biztosítják a jogszabályban kimondott, a független és pártatlan bíróság előtti tisztességes bírósági eljáráshoz való egyetemes és alapvető jogot; hangsúlyozza, hogy a nem engedélyezett és jogellenes tartalmak elleni küzdelemben minden szereplőnek, köztük a pénzforgalmi szolgáltatóknak és a hirdetőknek is szerepet kell vállalniuk;

76.  lelkesen üdvözli „A gyermekbarát internet stratégiája” című új bizottsági közleményt; szorgalmazza, hogy a Bizottság, a tagállamok és az ágazat ösztönözzék az új technológiai fejlesztések felhasználását az oktatás terén és a kiskorúak védelme érdekében, valamint szorosan és hatékonyan működjenek együtt a gyermekek számára biztonságos internet garantálása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a digitális technológiák megismerésére és elsajátítására irányuló, olyan felnőtteknek szóló projekteket, akik oktatási, szakképzési feladatokat látnak el és a következő generációk felneveléséért felelősek, hogy tudatosítsák bennük, hogy az ikt milyen lehetőségeket rejt, és milyen veszélyeket jelenthet a gyermekekre és kiskorúakra nézve, hozzájárulva egyszersmind a generációk közötti technológiai szakadék csökkentéséhez; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki az információs technológiáról szóló képzési programokat a belső digitális piaccal kapcsolatos fogyasztói jogok, kötelezettségek és kockázatok tekintetében;

77.  szorgalmazza, hogy az érdekeltek kötelezzék el magukat a kiskorúaknak szóló felelősségteljes hirdetések mellett, elsősorban úgy, hogy tartózkodnak az agresszív és félrevezető televíziós és online hirdetésektől, valamint hogy tiszteletben tartják és maradéktalanul végrehajtják a meglévő magatartási kódexeket és a hasonló kezdeményezéseket;

78.  szükségesnek tartja az oktatási célú és kulturális alkotások digitalizálásának támogatását minél több hivatalos uniós nyelven, hogy a nagyközönség számára értékes és hasznos tartalmak jöjjenek létre;

79.  hangsúlyozza a harmadik országok digitális piacaival kiépített kapcsolat szabályozására szolgáló egyértelmű elvek meghatározásának fontosságát, különösen az uniós szintű projektek, mint például a világörökség digitalizálása esetében;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy a zavarok és a megkülönböztetés elkerülése érdekében gondoskodjon a szelektív forgalmazásra vonatkozó szabályok helyes alkalmazásáról;

81.  felszólítja a Bizottságot, hogy a hálózatsemlegesség biztosítása érdekében terjesszen elő jogalkotási javaslatot;

82.  rámutat, hogy a fokozott verseny, az adatforgalom irányításának átláthatósága és a minőségi szolgáltatás, valamint a szolgáltatók közötti könnyű váltás a hálózati semlegesség biztosításának minimálisan szükséges feltételei; újra kijelenti, hogy támogatja a nyílt internetet, ahol nem blokkolható a tartalom és az egyéni kereskedelmi szolgáltatások; emlékeztet az Elektronikus Hírközlést Szabályozó Európai Hatóságok Testületének (BEREC) legutóbbi megállapításaira, és úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség a hálózati semlegesség biztosítása érdekében;

83.  újra kiemeli azokat a potenciális kihívásokat, amelyek a hálózatsemlegesség feladásából adódhatnak, ideértve a versenyellenes magatartást, az innováció akadályozását, a véleményszabadság és a médiapluralizmus korlátozását, a fogyasztók tudatosságának hiányát és a magánszféra megsértését, továbbá hogy a hálózatsemlegesség hiánya árt a vállalkozásoknak, a fogyasztóknak és az egész társadalomnak;

84.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szabad és tisztességes online versenyt, fellépve az olyan tisztességtelen B2B kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, mint az online korlátozások, az árak ellenőrzése és a kvóták;

85.  központi prioritásnak tekinti a szélessávú hálózat további bővítését, és különösen a vidéki, elszigetelt és legkülső térségek csatlakoztatását az elektronikus távközlési hálózatokhoz; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze, és szükség esetén szabályozói beavatkozással biztosítsa a hálózatsemlegesség fennmaradását és az internetszolgáltatók akadálytalan hozzáférését a hálózati infrastruktúrákhoz;

A versenyképesebb és befogadó Európa alapjainak megteremtése

86.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg és ösztönözzék az információs és kommunikációs infrastruktúrák fejlesztését, mivel noha minden tagállamnak van a széles sávra vonatkozó nemzeti stratégiája, csak kevés rendelkezik olyan teljesen kidolgozott működési tervvel, amely tartalmazza az Európa 2020 stratégiában foglalt, az európai digitális menetrendre vonatkozó kiemelt kezdeményezés teljes megvalósításához szükséges célkitűzéseket; üdvözli az új „európai hálózatfinanszírozási eszköz” kezdeményezést, mivel ez kulcsfontosságú lesz a mindenki számára szélessávú hozzáférést ígérő európai digitális menetrend 2020-ra kitűzött céljainak hatékony eléréséhez, valamint azon köztes cél megvalósításához, hogy 2013-ra minden uniós polgár rendelkezzen alapvető internetkapcsolattal;

87.  hangsúlyozza, hogy az internetszolgáltatásokat határokon átnyúló formában nyújtják, és az európai digitális menetrendnek megfelelően összehangolt fellépésre van szükségük; rámutat, hogy egy olyan európai piac, ahol megközelítőleg 500 millió ember nagy sebességű széles sávú hozzáféréssel rendelkezik, a belső piac fejlődésének elsődleges hajtóerejeként működne; hangsúlyozza, hogy a digitális menetrendet össze kell kapcsolni új szolgáltatások – például az e-kereskedelmi, e-egészségügyi, e-tanulási, e-bank- és e-kormányzati szolgáltatások – nyújtásával;

88.  hangsúlyozza az egységes európai digitális piac fejlesztésének fontosságát, hogy a vezetékes és mobilinternethez való hozzáférés előmozdításával és az új generációs infrastruktúrák kiaknázásával további erőfeszítésekre kerüljön sor a fogyasztók számára mindenütt elérhető, nagy sebességű hozzáférés megteremtése érdekében; hangsúlyozza, hogy ehhez olyan politikákra van szükség, amelyek versenyképes feltételek mellett támogatják a hozzáférést; szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok adjanak új lendületet az európai gyors és szupergyors széles sávra vonatkozó stratégiának a megfelelő célok frissítésével;

89.  hangsúlyozza a digitális közszolgáltatásokra történő átállás potenciális értékét a fogyasztók és a vállalkozások számára, és felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a digitális közszolgáltatásokra történő átállásra vonatkozó nemzeti terveket, amelyeknek magukban kell foglalniuk az azt szolgáló célokat és intézkedéseket, hogy 2015-re minden közszolgáltatás online hozzáférhető legyen; elismeri, hogy az online szolgáltatások fejlesztésének és a gazdasági növekedésnek előfeltétele, hogy rendelkezésre álljanak a nagy sebességű hálózatok; felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális menetrenden belül dolgozzon ki világviszonylatban vezető helyen álló célokat annak biztosítása érdekében, hogy Európa az internet gyorsasága és az összekapcsolhatóság tekintetében globális vezető szerepet töltsön be; felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább a széles sávval kapcsolatos nemzeti terveket, valamint fogadjanak el konkrét intézkedéseket tartalmazó operatív terveket a széles sávra vonatkozó, nagyratörő célok végrehajtása érdekében, továbbá hangsúlyozza az Európai Bizottság által az európai hálózatfinanszírozási eszköz keretében javasolt eszközök döntő jelentőségét;

90.  sajnálatának ad hangot, amiért az EU lemaradt az üvegszálas internetkapcsolatok tekintetében; ezért felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az ultra-nagysebességű széles sáv terjedését és bevezetését, és az üvegszálas hozzáférési hálózat (FTTx) széles körű alkalmazását célul kitűző európai stratégia kidolgozását kéri;

91.  felszólítja a tagállamokat arra, hogy készítsenek a kiberbiztonsági incidensekkel kapcsolatos készenléti terveket, ideértve a kritikus információs infrastruktúrákra vonatkozó európai és nemzeti terveket, amelyek révén felvehető a küzdelem a határokon átnyúló vonatkozású hálózati zavarokkal és informatikai támadásokkal szemben, továbbá hogy a tagállamok dolgozzanak ki stratégiákat a rugalmasabb és megbízhatóbb infrastruktúrák szolgálatában; hangsúlyozza, hogy ezen a területen erősíteni kell a nemzetközi együttműködést; hangsúlyozza, hogy a hálózat- és információbiztonság minden érdekelt fél, köztük az otthoni felhasználók, a szolgáltatók és a termékfejlesztők felelőssége; javasolja a polgárok, továbbá szakemberek számára szóló kiberbiztonsági képzések és oktatási programok ösztönzését;

92.  hangsúlyozza, hogy egyre nagyobb mértékben használnak internet-hozzáférést biztosító mobil eszközöket, és felszólít arra, hogy tegyenek lépéseket a mobilinternet rendelkezésére álló rádiófrekvencia-spektrum szélesítése, valamint az ezen mobil eszközökkel nyújtott e-szolgáltatások minőségének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a rádiófrekvencia-spektrum jövőbeni kiosztása kikövezheti az utat ahhoz, hogy Európa vezető szerephez jusson a vezeték nélküli alkalmazások és új szolgáltatások terén annak érdekében, hogy fellendüljön az európai növekedés és a globális versenyképesség;

93.  megállapítja, hogy mind a vezetékes, mind pedig a mobil adatforgalom exponenciálisan növekszik, valamint hogy számos intézkedés – úgy mint a vezeték nélküli széles sávú hozzáférés tekintetében a további, harmonizált spektrumkiosztás, a fokozott spektrumhatékonyság, valamint az újgenerációs hozzáférési hálózatok gyors kiépítése – alapvető fontosságú lesz az említett adatforgalom-növekedés kezeléséhez;

94.  megállapítja, hogy a jövőbeni kapacitásigények kielégítése érdekében fontos első lépés a 700 MHz-es frekvenciasáv mobil adatforgalom számára történő megnyitása szükségességének vizsgálata;

95.  üdvözli az e-közbeszerzésről szóló, 2012. április 20-án közzétett új bizottsági közleményt; hangsúlyozza, hogy az e-közbeszerzés egyszerűbbé fogja tenni a közbeszerzés lebonyolítását, biztosítja az átláthatóságot, csökkenti a terheket és költségeket, növeli a kkv-k részvételét, jobb minőséget és alacsonyabb árakat nyújt;

96.  üdvözli a Bizottság belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló rendeletre irányuló jogalkotási javaslatát, amely a biztonságos digitális környezete keretében erősíteni fogja a bizalmat és a kényelmet, magában foglalva a bejelentett elektronikus azonosítási rendszerek uniós szintű kölcsönös elismerését és elfogadását, lehetővé teszi a vállalkozások, a polgárok és a hatóságok közötti biztonságos és akadálymentes elektronikus interakciót, növelve ezáltal a közszféra és a magánszféra online szolgáltatásai, az e-business és az e-kereskedelem hatékonyságát az EU-ban; hangsúlyozza az elektronikus aláírások és az elektronikus személyazonosítás európai szintű kölcsönös elismerésének fontosságát a jogbiztonság európai fogyasztók és vállalkozások számára való garantálása érdekében; hangsúlyozza az európai szintű interoperabilitás és a személyes adatok védelme biztosításának fontosságát;

97.  rámutat, hogy az információs és kommunikációs technológiák közszféra általi alkalmazása a digitális és tudásalapú társadalom sarokköve, és ezért arra sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább a biztonságos és hatékony e-szolgáltatásokat; megjegyzi, hogy – különösen az e-személyazonosítás és az elektronikus aláírások tekintetében – a határokon átnyúló elektronikus számlázási megoldások elfogadásához elengedhetetlenül szükséges a határokon átnyúló interoperabilitás;

98.  emlékeztet arra, hogy „A versenyképes egységes digitális piac – az e-kormányzat mint élenjáró kezdeményezés” című 2012. április 20-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta – a tömeges elfogadás megkönnyítése érdekében – az olyan tényezők fontosságát, mint a közös jogszabályi követelményeken, üzleti folyamatokon és műszaki szabványokon alapuló jogbiztonság, egyértelmű műszaki környezet és nyílt és interoperábilis e-számlázási megoldások; felszólítja a Bizottságot vizsgálja meg az egységes, nyílt az Unió egészében érvényes szabványok kidolgozásának szükségességé az e-személyazonosításra és az elektronikus aláírásokra vonatkozóan; megállapítja, hogy a közigazgatások által nyújtott elektronikus szolgáltatásokhoz való határokon átnyúló hozzáférés legfőbb hátráltatói az elektronikus aláírások és az e-személyazonosítás alkalmazásával vannak összefüggésben, továbbá azzal a problémával, hogy az e-kormányzási rendszerek uniós szinten nem egyeztethetők össze; üdvözli a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

o
o   o

99.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0209.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0211.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0491.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0492.
(5) HL L 304., 2011.11.22., 64. o.
(6) Elfogadott szövegek:P7_TA(2011)0453.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0307.
(8) HL C 169. E, 2012.6.15., 58. o.
(9) HL C 50. E, 2012.2.21., 1.o.
(10) HL L 189., 2010.7.22., 1. o.
(11) HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
(12) HL C 349. E, 2010.12.22., 1.o.
(13) Elfogadott szövegek:P7_TA(2011)0453.
(14) HL C 67. E., 2010.3.18., 112. o.
(15) HL C 46. E, 2010.2.24., 26. o.
(16) HL C 295. E, 2009.12.4., 43. o.
(17) HL C 146. E, 2008.6.12., 370. o.
(18) HL L 364., 2004.12.9., 1. o.
(19) HL L 376., 2006.12.27., 21. o.
(20) HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
(21) HL C 292. E, 2006.12.1., 109. o.
(22) HL C 305. E, 2006.12.14., 247. o.
(23) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(24) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(25) http://www.un.or.at/unictral
(26) HL L 271., 2002.10.9., 16. o.
(27) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(28) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(29) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(30) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-i 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).
(31) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/136/EK rendelete (HL L 337., 2009.12.18., 11. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/140/EK irányelve (HL L 337., 2009.12.18., 37. o.).


Az uniós kkv-k kereskedelmének és beruházásainak finanszírozása: könnyített hitelhez jutás a nemzetközivé válás támogatása érdekében
PDF 235kWORD 35k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása az uniós kkv-k kereskedelmének és beruházásainak finanszírozásáról: könnyített hitelhez jutás a nemzetközivé válás támogatása érdekében (2012/2114(INI))
P7_TA(2012)0469A7-0367/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Globális Európa – Nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

–  tekintettel az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0343),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

–  tekintettel a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodásra (TBT-megállapodás), amelyet 1994-ben, a GATT többoldalú kereskedelmi tárgyalásai uruguayi fordulójának keretében fogadtak el(1),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1994. december 22-i 3286/94/EK tanácsi rendeletre(2) (a kereskedelem akadályairól szóló rendelet),

–  tekintettel az UNCTAD 2011. évi, nemzetközi beruházásokról szóló jelentésére (World Investment Report 2011),

–  tekintettel az OECD-nek, a WTO-nak és az UNCTAD-nak a G20 kereskedelmi és beruházási intézkedéseiről szóló jelentéseire (2010. október közepétől 2011. áprilisig),

–  tekintettel az OECD beruházási politikai keretére (PFI),

–  tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2011. szeptember 13-i álláspontjára(3),

–  tekintettel megelőző állásfoglalásaira, különösen az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló 2005. október 13-i(4), az EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló 2006. június 1-jei(5), az EU és India gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2006. szeptember 28-i(6), az interregionális társulási megállapodás megkötése céljából az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2006. október 12-i(7), a Globális Európa – A versenyképesség külső szempontjai tárgyú, 2007. május 22-i(8), az EU és Oroszország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2007. június 19-i(9), az EU stratégiája az európai vállalatok piacra jutásának elősegítése érdekében tárgyú 2008. február 19-i(10), a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i(11), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2009. február 5-i(12), az EU–India szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2009. március 26-i(13), az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2010. október 21-i(14), az EU és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2011. február 17-i(15), az európai befektetési politikáról szóló 2011. április 6-i(16) állásfoglalásaira, a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2011. május 10-i jogalkotási álláspontjára(17), az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló 2011. május 11-i(18), az EU–Japán kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2011. május 11-i(19), az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2011. június 8-i(20) és az „Új európai kereskedelempolitika az Európa 2020 stratégia keretében” című 2011. szeptember 27-i állásfoglalásaira(21),

–  tekintettel az Európai Tanácshoz címzett, „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2011 – Stratégiai gazdasági partnereink bevonása a piacra jutás javításába: A kereskedelem útjában álló akadályok felszámolásával összefüggő fellépés prioritásai” című bizottsági közleményre (COM(2011)0114),

–  tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a „Kisvállalkozás, nagyvilág – új partnerség, amelynek segítségével a kis- és középvállalkozások megragadhatják a globális lehetőségeket” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményre (COM(2011)0702),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására irányuló cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0870),

–  tekintettel „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2012” című, az Európai Tanácsnak szóló bizottsági jelentésre (COM(2012)0070),

–  tekintettel az IFC/Világbank „Doing Business 2012: Doing Business in a More Transparent World” (Vállalkozás 2012-ben: vállalkozás egy átláthatóbb világban) című jelentésére (a továbbiakban: Doing Business 2012 mutató),

–  tekintettel az európai beruházások vonzerejéről szóló, 2012. július 3-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0367/2012),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a közös kereskedelempolitika az EUMSZ 207. cikke szerint magában foglalja a közvetlen külföldi befektetést, és az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik; mivel a tagállamok csak az Unió erre vonatkozó felhatalmazásával tárgyalhatnak meg és köthetnek kétoldalú befektetési megállapodásokat; mivel a Bizottság által az Unió nevében tárgyalt minden kereskedelmi és befektetési megállapodáshoz szükséges a Parlament hozzájárulása;

B.  mivel az UNCTAD 2011-es jelentése szerint az EU továbbra is a külföldi közvetlen befektetést vonzó, kulcsfontosságú célállomás; mivel ezzel szemben az Eurostat adatai azt mutatják, hogy 2008-ban a teljes EU-27 kiáramló közvetlen külföldi befektetése 30%-kal, 2009-ben további 28%-kal, majd 2010-ben újabb 62%-kal csökkent;

C.  mivel a Doing Business 2012 mutató szerint a globális szintű vállalkozás szempontjából élen járó 35 országnak csak 40%-a tartozik a tagállamok közé (az euróövezet tagjai közé pedig mindössze 26%-a);

D.  mivel a Bizottság becslései szerint az EU vállalkozásainak 99%-a kis- és középvállalkozás (kkv), és mivel e kkv-k 92%-a 1–9 alkalmazottal működő mikrovállalkozás, 6,7%-a 10–49 alkalmazottal működő kisvállalkozás, 1,1%-a pedig 50–249 alkalmazottal működő középvállalkozás; mivel a kkv-k száma 23 millió, és ők alkotják az Unió gazdaságának gerincét, biztosítva a magánszektorban a munkahelyek kétharmadát;

E.  mivel a mikro-, kis- és középvállalkozások jellegüket tekintve sokfélék, a működési területüket alkotó ipari vagy szolgáltató ágazat sajátos jellegéből, továbbá a működésük helye szerinti tagállamból vagy akár régióból adódóan, és méretük, üzleti modelljük, a vállalkozói kultúra és üzleti környezet miatt különbözőek a szükségleteik, akár a nemzetközi, akár az egységes piacon működnek; mivel üzleti ciklusaik során különféle kihívásokkal szembesülnek;

F.  mivel az uniós vállalkozások versenyképessége és a vállalkozás szempontjából az egyik fő kihívást a többi iparosodott országhoz képest gyengébb vállalkozói szellem mellett továbbra is a finanszírozás hiánya jelenti, és mivel a szabályozás tartós szétaprózódottsága és a bürokrácia továbbra is korlátozza a kkv-kat, és elsősorban a mikro- és kisvállalkozásokat abban, hogy alkalmazkodni tudjanak az energia- és erőforrás-hatékony gazdasághoz, és hogy – akár az egységes piacon belül, akár világszerte – saját országukon túli piacok felé tudjanak terjeszkedni;

G.  mivel a kkv-k 44%-a nemzetközi piacra lépésük jelentős akadályaként jelölte meg a megfelelő információk hiányát;

H.  mivel főként exportlehetőségeik elemzése és előzetes elemzése elmaradásának tudható be, hogy az európai kkv-k vonakodnak attól, hogy tevékenységeiket külföldön is folytassák;

I.  mivel a számos uniós kkv (teljes számuk 25%-a) folytat nemzetközi exporttevékenységet, de csak 13%-uk folytat tevékenységet az EU-n kívül, és a nemzetközi tevékenységet nem folytató kkv-k csupán 4%-ának vannak nemzetközi tevékenységek közeljövőben történő megkezdésére irányuló konkrét tervei; mivel bizonyos kkv-k – üzleti profiljuk és méretük miatt – képtelenek nemzetközi piacra lépni;

J.  mivel a mikrovállalkozásoknak csupán 10%-a veszi igénybe a már rendelkezésre álló több mint 300 állami támogatási program valamelyikét, és – a támogatási programok nagy számára való tekintettel – a kkv-k nehezen tudják megismerni és felhasználni a ténylegesen elérhető támogatásokat;

K.  mivel az európai kkv-kat rendkívüli mértékben érinti a gazdasági és pénzügyi világválság, és mivel ösztönözni kell az egységes piacon túli nemzetközivé válásukat is;

L.  mivel az elmúlt két év során a bankkölcsönért folyamodó kkv-k közel harmada sorozatosan nem, vagy a kértnél alacsonyabb összegű hitelt kapott; és mivel a legmagasabb elutasítási arány a mikrovállalkozások körében volt tapasztalható;

M.  mivel a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) 2007 és 2013 között 30 milliárd eurónyi új finanszírozás biztosítását tette lehetővé több mint 315 000 kkv-nak a pénzintézetek számára; mivel továbbá az Európai Beruházási Bank (EBB) a kkv-k számára megközelítőleg 40 milliárd eurónyi kölcsönt nyújtott, amiből 2008 és 2011 között több mint 210 000 kkv részesült;

N.  mivel a Bizottság által javasolt új, a vállalkozások és a kkv versenyképességét támogató program (COSME) a vállalkozások és a kkv-k számára olyan hitelgarancia-eszközt biztosít, amely a kkv-k növekedést szolgáló finanszírozáshoz való hozzáférésekor tapasztalt különös nehézségeinek mérséklése céljából kölcsönökön, alárendelt és osztalékra jogosító kölcsönökön vagy lízingen keresztül történő hitelfinanszírozáshoz ajánl garanciákat, lehetővé teszi a kkv-k adósságainak finanszírozását szolgáló további források mozgósítása érdekében adósságfinanszírozási portfólióik értékpapírosítását, és 2014-től 2020-ig 2,5 milliárd EUR tervezett költségvetéssel fog működni;

O.  mivel a kkv-k és a mikrovállalkozások nemzetközi piacra lépését támogató politikák terén a tagállamok, valamint a civil társadalmi intézmények (kereskedelmi kamarák, munkáltatói szervezetek stb.) által szerzett tapasztalatok és a levont tanulságok kiváló tőkét jelentenek ezen a területen a hatékony és sikeres új szakpolitikák kialakításához;

P.  mivel a kkv-k támogatására irányuló, európai szintű politikának a már meglévő politikához képest másodlagosnak, kiegészítő jellegűnek és járulékosnak kell lennie, európai hozzáadott értéket kell hordoznia, kerülnie kell a nemzeti, regionális és helyi szinten meglévő programokkal a párhuzamosságot és átfedéseket, továbbá nagyobb mértékű program- és operatív koordinációt kell megvalósítania;

Q.  mivel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló bizottsági jelentés példákat sorol fel arra, hogy a világ különböző országainak – köztük az iparosodott gazdaságok és a WTO-tag főbb feltörekvő gazdaságok – piacaihoz való uniós hozzáférést nem annyira a – globalizáció előrehaladásával nagymértékben eltűnő – kereskedelmi vámok, hanem inkább a különböző nem vámjellegű akadályok korlátozzák; mivel a WTO szabályai tiltják az indokolatlan nem vámjellegű korlátozásokat;

R.  mivel az EU-nak – szükség esetén – megfelelő és arányos eszközökkel támogatnia és aktívan védelmeznie kell iparágait és vállalkozásait– többek között a kkv-kat – a megállapított szabályok, WTO-előírások és elvek kereskedelmi partnerek általi megsértése esetén; mivel a többoldalú és kétoldalú vitarendezési mechanizmusok és különösen a WTO-val összeegyeztethető kereskedelemvédelmi eszközök alkalmazására csak végső eszközként kerülhet sor;

S.  mivel a beruházásokkal kapcsolatos jogi bizonytalanság riasztja el leginkább a kkv-kat a nemzetközivé válástól, és mivel a rendkívül fontos egy jogbiztonságot garantáló jogi keret megléte kereskedelmi partnereikkel; mivel az EU köteles megvédeni az európai társaságok – különösen a kkv-k – érdekeit a nem uniós országokban történő beruházások jogbiztonságának megsértésétől;

1.  sürgeti a Bizottságot és adott esetben a tagállamokat, hogy a kkv-k és adott esetben a mikrovállalkozások világpiaci részvételét és különösen az uniós egységes piacon való további integrálódásukat nemzetközivé válásukat célzó intézkedések végrehajtásával segítsék elő, amelyek a tőkéhez és a külföldi üzleti lehetőségekre vonatkozó, rendszeresen frissített információkhoz való könnyebb hozzáférést, valamint a tisztességtelen dömpinggel és támogatásokkal szembeni jogos védelmük biztosítására és az EU-ban folytatott jogszerű termelés és az uniós vállalkozások harmadik országbeli piaci részesedéseinek védelmére irányuló, hatékony kereskedelemvédelmi eszközöket foglalnak magukban, ugyanakkor biztosítják az emberi, a munka- és a szociális jogok, valamint a környezet védelmét a harmadik országokban;

2.  megállapítja, hogy a kkv-k a belföldi kereslet gazdasági válság miatt bekövetkezett hanyatlása miatt is nehézségekkel szembesülnek;

I.Információkhoz való hozzáférés

3.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a vállalkozások szintjén történő adatgyűjtést az mkkv-k szükségleteinek megismerése, a legjobb gyakorlat megosztása és nemzeti és uniós szinten egyaránt célzottabb támogatással való ellátásuk érdekében; e támogatás hatékonyságának értékelése céljából rendszeres költség-haszon elemzéseket is szorgalmaz, középpontba helyezve az mkkv-k innovációs képességét és versenyképességét úgy az egységes piacon mint globálisan;

4.  hangsúlyozza, hogy elsősorban az átfedések és hiányosságok elkerülése érdekében – a már működő szolgáltatók és támogatási stratégiák bevonásával és a nemzeti ügynökségekkel együttműködve – fel kell térképezni a meglévő és hiányzó támogatási programokat mind uniós, mind nemzeti szinten; ösztönzi a tagállamok hatóságait, hogy hozzák létre a nemzeti és regionális finanszírozási források hasonló szerkezetű egységes online adatbázisait;

5.  hangsúlyozza, hogy értékelni kell a fokozódó nemzetközivé válás szempontjából rendelkezésre álló piacot, és még jobban elő kell mozdítani a kkv-k belső piacon belüli fejlődését, és a kkv-k belső piacon belüli fejlődését külföldi fejlődésükkel azonos jelentőségűnek kell tekinteni;

6.  az EU versenyképessége és növekedése szempontjából alapvetőnek tartja egy hálózat létrehozását, amely egy digitális platform része lenne, és amely egybegyűjtené a kkv-kkal foglalkozó nemzeti információs szolgálatokat, kereskedelmi kamarákat, exporthitel-ügynökségeket, üzleti szövetségeket és a Bizottságot, annak érdekében, hogy egyablakos ügyintézés keretében a kellő időben pontos és felhasználóbarát információkkal lássa el az uniós vállalkozásokat, különösen az exportőröket és importőröket, hogy teljes mértékben élhessenek az új uniós közös kereskedelempolitika kínálta lehetőségekkel;

II.  Tőkéhez való hozzáférés

7.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k nemzetközivé válását akadályozó fő okok egyikét a tőkéhez való hozzáférés során visszatérő nehézségek jelentik; kéri a nemzeti kormányokat, hogy az Unión belüli verseny torzítása nélkül hivatalosan támogatott exporthitelekkel támogassák a kkv-kat, és különítsenek el elegendő forrást a kkv-k számára (például különleges kölcsönök, társfinanszírozás és kockázati tőke formájában), segítve ezzel a befektetések és hitelek bankok általi leépítése által okozott nehézségek leküzdését; hangsúlyozza, hogy ilyenfajta forrásokat azon, már exportálást végző kkv-k számára kell biztosítani, amelyek meglévő piaci részesedésük javítására vagy megszilárdítására és munkahelyek – különösen fiatalok számára történő – teremtésére irányuló, életképes üzleti tervet tudnak bemutatni;

8.  megítélése szerint az európai gazdaság fellendítése érdekében az innovatív árukat és szolgáltatásokat kínáló induló vállalkozások és a kezdeti vagy pótlólagos beruházást igénylő kkv-k támogatását nem szabad elhanyagolni, sem akkor, ha az egységes piacon belül működnek, sem akkor, ha nemzetközivé kívánnak válni;

9.  felhívja ezért a nemzeti kormányokat, hogy többek között vizsgálják meg a lehetőségét egy olyan kkv-k számára létrehozandó befektetési alap létrehozásának, amelybe bármely európai polgár befektethetné megtakarításait;

10.  kéri, hogy a hivatalosan támogatott exporthitelek feleljenek meg az OECD iránymutatásainak és olyan projekteket támogassanak, amelyek megfelelnek a nemzetközi környezetvédelmi és munkajogi normáknak;

11.  kéri, hogy a tőkéhez való hozzáférés érdekében a kkv-k rendelkezésére bocsátott támogatás módozatait az egy kaptafára alapuló megközelítés elkerülése érdekében a kkv-k sajátos és egyedi igényeivel összhangban alakítsák ki; e tekintetben megjegyzi, hogy az uniós gazdsaág a kkv-k méretének, struktúrájának, tevékenységi területének és földrajzi helyének tükrében üzleti profilok és igények széles tárházát vonultatja fel;

12.  úgy ítéli meg, hogy a kereskedelemfinanszírozás tekintetében sürgősen holisztikus stratégiára van szükség, amelynek célja a kkv-k nemzetközivé válásának segítése; véleménye szerint az Uniónak támogatnia kell a stratégiai ágazatokban működő kkv-k proaktív módon történő fejlesztésére irányuló ösztönzőket, különösen az olyan, magas hozzáadott értékkel rendelkező gyártási tevékenységek esetében, amelyek versenyelőnyt kínálnának a feltörekvő gazdaságokkal szemben, és amelyek jó minőségű munkahelyeket biztosíthatnának az európai polgárok számára; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében azonosítani kell az ígéretesnek tűnő réspiacokat, és elő kell segíteni fejlődésüket;

13.  felkéri a Bizottságot az uniós „üzleti angyal” hálózatok vezetőinek tanulása és kapacitásfejlesztése érdekében az „üzleti angyalok” európai piacának és a világszerte működő hasonló piacoknak a tanulmányozására; arra ösztönzi a bankokat és más pénzintézeteket, hogy nyújtsanak rendszeresen frissülő tájékoztatást a kkv-k számára a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökről, beleértve a kkv-kat támogató hálózatokat és az „üzleti angyalokat” is; felhívja továbbá a Bizottságot is, hogy nyújtson erre vonatkozó tájékoztatást;

14.  elismeri a már kialakult és tapasztalatokon alapuló, a kkv-k számára nemzeti szinten támogatást nyújtó rendszereket, amelyek exporthitel-ügynökségeken keresztül exporthitel-hozzáférést kínálnak, és úgy véli, hogy továbbra is indokolt ilyen támogatást nyújtani; álláspontja szerint azonban az az elképzelés, hogy uniós szinten középtávon a legjobb nemzeti gyakorlatok alapján rendszerszintű exporthitel-támogatást nyújtsanak egy kkv-knak szóló export/import eszköz létrehozásával, amely az exporthitel-ügynökségeken keresztül további támogatást folyósítana a kkv-knak, további megbeszéléseket tesz szükségessé; úgy ítéli meg, hogy ez a további támogatás a piacinál alacsonyabb kamatozású („puha”) és rögzített kamatozású hiteleket, rövid lejáratú működő tőkét és refinanszírozást, részvénytőke-finanszírozást és üzleti biztosítási megoldásokat foglalhatna magában;

15.  felhívja a figyelmet azokra a szabályozási és jogi lépésekre, amelyeket a kkv-k biztosítékhoz való hozzáférésének javítása érdekében meg kell tenni, vagyis:

   az ingatlan-nyilvántartás előtt álló akadályok csökkentése (például hitelirodák létrehozása révén);
   a hitelezők végrehajtási költségeinek csökkentése és a kkv-kra vonatkozó pénzügyi információk általános minőségének javítása annak érdekében, hogy növeljék hitelképességüket a hitelezők szemében;

16.  kiemeli, hogy a kkv-k számára pénzügyi és technikai segítségnyújtást kell biztosítani, amelynek középpontjában a piackutatás, a projekt- és exportfinanszírozási tanácsadás, jogi tanácsadás (például mentesítési záradékok vagy késedelmes fizetés és nemteljesítés esetére előírt kötbérek), a vám- és adókötelezettségek, a hamisítás elleni küzdelem és a kereskedelmi vásárokon és üzleti hálózatépítési rendezvényeken történő vállalati bemutatkozások állnak (például annak érdekében, hogy harmadik országban forgalmazót találjanak);

17.  kitart amellett, hogy a mikrovállalkozások tekintetében mutatkozó hitelrés bezárására is figyelmet kell fordítani; hangsúlyozza a kishitelek jótékony szerepét, amelyek lehetővé teszik az ilyen vállalkozások számára, hogy megerősítsék helyzetüket; megismétli, hogy még ha réspiacról van is szó, kis összegű közvetlen külföldi befektetés is elindíthat alulról szerveződő üzleti kezdeményezéseket a növekedés és a fenntartható fejlődés helyi szintű megteremtése érdekében (például szakértelem fejlesztése);

18.  a köz- és a magánszféra közötti partnerségek erősítését kéri a kezdőtőke és a kockázati tőke uniós mkkv-knak történő biztosítása során, a vállalkozási kockázat megosztása mellett; e tekintetben rámutat arra a pozitív szerepre, amelyet a mikrofinanszírozási intézmények és a szociális vállalkozási alapok játszhatnak az olyan üzleti lehetőségek kialakításában, amelyek egyúttal határozott szociális, etikai és környezetvédelmi célokat is szolgálnak;

III.  Konkrét intézkedésekre vonatkozó ajánlások

19.  kéri, hogy a nemzeti és uniós szintű törekvések keretében egyszerűsítsék a kkv-k üzleti környezetét, szorosan együttműködésben az uniós kkv-k egyesületeivel, a kereskedelmi és iparkamarákkal, valamint az egyéb érintett érdekelt felekkel, mind a bürokrácia csökkentése, mind a kkv-k nemzetközivé válásának támogatása érdekében;

20.  sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki az uniós üzleti közösséggel közösen működtetett, vállalkozással kapcsolatos helyi szintű egyablakos információs szolgálatokat annak érdekében, hogy a kkv-k a saját nyelvükön kaphassanak azonnal felhasználható információkat a harmadik piacokon fennálló export- és importlehetőségekről, a kereskedelem előtti (mind vámjellegű, mind pedig nem vámjellegű) akadályokról, a befektetések védelméről, a vitarendezési rendelkezésekről és a versenytársakról, valamint hogy megismerjék és megértsék az ottani kulturális szokásokat és gyakorlatokat;

21.  hálózat kialakítását kéri a kkv-k és az európai nagyvállalatok között azzal a céllal, hogy a kkv-k kihasználhassák szakértelmüket, export- és innovációs kapacitásukat;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós szinten már létező „Erasmus – ifjú vállalkozók” program mintájára segítse elő az uniós és harmadik országbeli kkv-k vezetői közötti cseréket;

23.  hangsúlyozza, hogy a piacra lépés elősegítése, valamint a harmadik országbeli piacokkal való integráció érdekében elő kell segíteni az európai kkv-k és a harmadik országbeli vállalkozások közötti együttműködést;

24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai kkv-k körében fokozzák a tudatosságot a tárgyalás alatt álló kereskedelmi megállapodásokról, valamint a kkv-k előtt nyitva álló nemzetközi befektetési kilátásokról;

25.  ösztönzi az uniós vállalkozásokat és exportőröket, hogy használják aktívan a kereskedelemvédelmi eszközöket, mint például a kereskedelmi korlátozásokról szóló rendeleten alapuló panasztételt vagy a piacra jutással foglalkozó adatbázisban lévő panasznyilvántartást, annak érdekében, hogy beszámoljanak a Bizottságnak a kereskedelmi akadályokból származó jelentős károkról, és hogy adott esetben lehetővé tegyék a Bizottság számára, hogy a megtorlás kockázatának minimalizálása érdekében hivatalból dömpingellenes és kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálatot kezdeményezzen, az iparágakkal szoros együttműködésben;

26.  úgy véli, hogy a kkv-knak az EU partnerállamai által folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni hatékony védelme éppen olyan fontos, mint a nemzetközivé válni kívánó kkv-k támogatása; úgy véli, hogy a nemzetközivé válás és a védelem a globalizációs folyamat tekintetében ugyanazon érme két oldalát képezik;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU kereskedelmi védelmi eszközeinek reformja során fordítson kellő figyelmet arra, hogy a kkv-k jobban hozzáférjenek a dömping- és támogatás elleni eljárásokhoz;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a kkv-kat a nemzetközi szabványok (például ISO) kidolgozásába, mivel a szabályozási rendszerekben bekövetkező változások közvetlen hatással vannak nyereségességükre; hangsúlyozza, hogy az indokolatlan nem vámjellegű akadályok ügyének első helyen kell szerepelnie a Bizottság napirendjén, különös tekintettel a technikai szabályok idevágó világszabványok alapján történő harmonizálására;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi többoldalú és kétoldalú kereskedelmi megállapodásban foglalkozzon ezekkel az elterjedt és tartós problémákkal, különösen az ipargazdaságokkal és feltörekvő gazdaságokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban, továbbá biztosítsa, hogy a WTO-ban a nem vámjellegű akadályok kapjanak legalább annyi figyelmet, mint amennyit jelenleg a vámok megszüntetésére fordítanak;

30.  sajnálja, hogy nem állnak konkrét eszközök az európai vállalkozások – különösen a kkv-k – rendelkezésére ahhoz, hogy hatékonyan küzdjenek a szellemi tulajdonjogok megsértése ellen; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy javasolni fogja a szellemi tulajdonjogok végrehajtásáról szóló irányelv felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi releváns többoldalú szervezetben (Kereskedelmi Világszervezet, Egészségügyi Világszervezet és a Szellemi Tulajdon Világszervezete) védjék jobban a szellemi tulajdonjogokat;

31.  rámutat, hogy a kkv-kat érzékenyen érintik az áringadozások; felhívja ezért a Bizottságot, hogy aktívan lépjen fel uniós szinten és olyan nemzetközi fórumokon, mint a G20, az élelmiszereket és nyersanyagokat érintő káros pénzügyi spekuláció ellen;

32.  felhívja az Uniót, hogy használja ki teljes mértékben az uniós kkv-k számára az európai szomszédságpolitikából adódó befektetési lehetőségeket, külön hangsúlyt helyezve a kelet- és dél-mediterrán partnerség országaiba irányuló határokon átnyúló befektetésekre; hangsúlyozza, hogy a befektetési lehetőségek e területeken jelentősen hozzájárulhatnak az adott országok lakossága társadalmi-gazdasági igényeinek kielégítéséhez, a fenntartható gazdasági fejlődés támogatásához, a szorosabb regionális együttműködéshez és a régió stabilitásához;

33.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak szinergiákat kell kialakítania annak érdekében, hogy világszerte tovább erősítsék az Unió kereskedelmi diplomáciáját;

34.  kéri, hogy az EU alakítson ki a kutatás és a fejlesztés erősítésén alapuló, nagyra törő közös iparpolitikát, amely a „project bonds” megoldáshoz hasonló innovatív finanszírozási módszereket biztosíthat, és támogatja a kkv-k fejlődését a közbeszerzési piachoz való hozzáférés révén annak érdekében, hogy fenntarthassa versenyképességüket az ipar és a kutatás jelentős szereplőihez képest;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://www.wto.org/english/docs_e/legal_e/17-tbt.pdf
(2) HL L 349., 1994.12.31., 71. o.
(3) Elfogadott szövegek: P7_TA(2011)0363.
(4) HL C 233. E, 2006.9.28., 103. o.
(5) HL C 298. E, 2006.12.8., 235. o.
(6) HL C 306. E, 2006.12.15., 400. o.
(7) HL C 308. E, 2006.12.16., 182. o.
(8) HL C 102. E, 2008.4.24., 128. o.
(9) HL C 146. E, 2008.6.12., 95. o.
(10) HL C 184. E, 2009.8.6., 16. o.
(11) HL C 259. E, 2009.10.29., 77. o.
(12) HL C 67. E, 2010.3.18., 132. o.
(13) HL C 117. E, 2010.5.6., 166. o.
(14) HL C 70. E, 2012.3.8., 79. o.
(15) HL C 188. E, 2012.6.28., 113. o.
(16) HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o.
(17) HL C 377. E, 2012.12.7., 203. o.
(18) HL C 377. E, 2012.12.7., 13. o.
(19) HL C 377. E, 2012.12.7., 19. o.
(20) Elfogadott szövegek: P7_TA(2011)0257.
(21) Elfogadott szövegek: P7_TA(2011)0412.
(22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0565.
(23) Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0275.


A digitális szabadság stratégiája az EU külpolitikájában
PDF 252kWORD 39k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról (2012/2094(INI))
P7_TA(2012)0470A7-0374/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „Az emberi jogok előmozdítása, védelme és gyakorlása az interneten” című, 2012. július 5-i határozatára, amely elismeri az emberi jogok védelmének és a szabad online információáramlásnak a fontosságát,(1)

–  tekintettel Frank La Rue, az ENSZ különleges előadójának a véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításáról és védelméről szóló, 2011. május 16-i (A/HRC/17/27) és 2011. augusztus 10-i jelentéseire (A/66/290), amelyek aláhúzzák a véleménynyilvánítás szabadságához való jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normáknak és szabványoknak az internetre mint kommunikációs eszközre való alkalmazhatóságát,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2008. március 28-i 7/36. számú határozatára, amely megbízza a különleges előadót a véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével,

–  tekintettel az ENSZ „Üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című, 2011. június 16-i jelentésére, amely John Ruggie, az ENSZ különleges képviselője munkáját tükrözi,

–  tekintettel az Interparlamentáris Unió Kormányzótanácsa által 2011. október 19-én elfogadott állásfoglalásra(2),

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretre, melyet a Tanács 2012. június 25-én fogadott el(3),

–  tekintettel az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjéről szóló, a Tanácshoz intézett 2012. június 13-i ajánlására(4),

–  tekintettel „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelme. Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé” című, 2012. június 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Versenyképes egységes digitális piac – az e-kormányzat mint élenjáró kezdeményezés” című, 2012. április 20-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című éves jelentéséről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáféréséről szóló petícióról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a 2012. február 29-én elfogadott 2012. évi általános költségvetésre, és különösen a „Globális Internetszabadság Alapjának” létrehozásáról szóló felhívásra(9),

–  tekintettel a digitális menetrendért felelős biztos „szabad háló” stratégiáról szóló, 2011. december 12-i közleményére,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság 2011. december 12-i „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel 2011. november 17-i állásfoglalására a nyílt internetről és a hálózatsemlegességről Európában(10),

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–  tekintettel az EU külpolitikai fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a „Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban című” 2010. november 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „Az internet szabályozása: a következő lépések” című, 2010. június 15-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a tárgyak internetéről szóló, 2010. június 15-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékokról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgős eseteiről szóló állásfoglalásaira, ahol ezek digitális szabadságjogokkal kapcsolatos kérdéseket érintenek,

–  tekintettel a 2011. szeptember 27-i álláspontjára a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 1334/2000/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(18),

–  tekintettel a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18-i 36/2012/EU(19) tanácsi rendeletre, amely az ikt-k terén exportkorlátozásokat és nyomon követési eszközöket vezet be,

–  tekintettel az iráni helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 359/2011/EU rendelet módosításáról szóló, 2012. március 23-i 264/2012/EU tanácsi rendeletre(20), amely az ikt-k terén exportkorlátozásokat és nyomon követési eszközöket vezet be,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokról szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi vonatkozó nemzetközi emberi jogi eszközre, beleértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát,

–  tekintettel a szellemi kulturális örökség védelméről szóló, 2003. április 17-i ENSZ-egyezményre(21),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0374/2012),

A.  mivel a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően az emberek világszerte új információs és kommunikációs technológiákat (ikt) használhatnak és csatlakozhatnak az internethez, ezáltal elősegítve, hogy forradalmi változások menjenek végbe a társadalmakban, a demokrácia működésében, valamint az igazgatás, a gazdaság, az üzleti élet, a média, a fejlesztések és a kereskedelem terén;

B.  mivel az internet kulcsszerepet játszik a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadság gyakorlásában, valamint az információhoz való hozzáférésben, illetve a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődésben;

C.  mivel általános egyetértés uralkodik a tekintetben – amint azt a nemzetközi jog is tükrözi –, hogy az alapvető jogok korlátozását csak jogszabályban lehet kilátásba helyezni;

D.  mivel az EU-nak offline és online egyaránt védenie kell és elő kell mozdítania az emberi jogokat;

E.  mivel a befogadás, az e-készségek fejlesztése és a digitális szakadékok áthidalása központi szerepet játszik az internetben és az ikt-kban rejlő potenciál kiaknázásában;

F.  mivel az ikt-kat – jóllehet kulcsfontosságú eszközei voltak a különböző országokban zajló társadalmi megmozdulások és tüntetések megszervezésének, különös tekintettel az arab tavaszra – az elnyomás eszközeként is alkalmazzák a (tömeges) cenzúra, a megfigyelés, valamint az egyének és az információk felkutatatása és nyomon követése révén;

G.  mivel az ikt-k egyúttal a terrorszervezetek számára is hasznos eszközöket jelenthetnek a támadások előkészítésében és végrehajtásában;

H.  mivel a technológiák alkalmazási környezete nagymértékben meghatározza azt a hatást, amelyet pozitív fejlemények vagy éppen elnyomás előidézőjeként fejthetnek ki;

I.  mivel e változások új körülményeket teremtenek, ez pedig szükségessé teszi a hatályos jogszabályok olyan stratégián alapuló kiigazított alkalmazását, amelynek célja az internet és az ikt-k általános érvényesítése az Unió minden külső fellépésében;

J.  mivel szerves fejlődése és virágzása révén az internet jelentős értékű platformmá fejlődött a társadalom számára; mivel ugyanakkor az internet által elérhetővé vált új lehetőségek és eszközök helytelen alkalmazása új kockázatokat és veszélyeket is teremt;

K.  mivel az internet egyúttal a nemzetközi kereskedelem fejlődésének lényeges tényezőjévé vált, ezért továbbra is elővigyázatosnak kell lenni, különösen a fogyasztóvédelem terén;

L.  mivel kizárólag abban az esetben alkalmazhatók korlátozások, ha az internetet jogellenes tevékenységekre, így például gyűlölet- vagy erőszakkeltésre és rasszizmusra való felbujtásra, önkényuralmi rendszerek melletti propagandára, valamint gyermekek pornográf tartalmakhoz való hozzáférésére vagy szexuális kizsákmányolására használják fel;

M.  mivel globális és határtalan jellege miatt az internet a többszereplős nemzetközi együttműködés és irányítás új formáit teszi szükségessé;

N.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke kimondja: „Az Unió biztosítja, hogy külső tevékenységeinek különböző területei egymással, illetve az egyéb uniós politikákkal összhangban legyenek. A Tanács és a Bizottság – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közreműködésével – felelősek ennek az összhangnak a biztosításáért és e célból együttműködnek egymással”;

O.  mivel a versenyt és átláthatóságot biztosító hálózatsemlegesség a nyílt internet alapvető elve;

P.  mivel a digitális biztonság és a digitális szabadság egyformán létfontosságúak és nem helyettesíthetik egymást;

Q.  mivel az EU csak akkor mutathat példát a digitális szabadságjogok terén, ha ezeket az Unión belül is biztosítja;

Az emberi jogok és a fejlődés

1.  elismeri, hogy a nyílt internethez való cenzúrázatlan hozzáférés, a mobiltelefonok és az ikt-k mind hatással vannak az emberi jogokra és az alapvető szabadságjogokra, és olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek világszerte szélesítik a szólásszabadság, az információhoz való hozzáférés, a magánélethez való jog és a gyülekezési szabadság alkalmazási körét;

2.  elismeri, hogy a közösségépítés, a civil társadalom, valamint a globális gazdasági, társadalmi, tudományos, kulturális és politikai fejlődés szempontjából a nyílt internet és az ikt-k jelentős lehetőségeket teremtő és katalizáló potenciált rejtenek, és ezzel hozzájárulnak az egész emberiség haladásához; tisztában van ugyanakkor az ikt-k helytelen alkalmazásából fakadó új emberi jogi kockázatokkal és veszélyekkel;

3.  elimseri, hogy az internet – és különösen a közösségi média – révén a kormányok közvetlen diplomáciát folytathatnak, az emberek között pedig világszerte közvetlen kapcsolatok alakulhatnak ki; hangsúlyozza, hogy az elképzelések nyíltszíni megvitatása visszaszoríthatja a szélsőséges nézeteket és javíthatja a kultúrák közötti kapcsolatokat és a megértést;

4.  véleménye szerint a politikai kapcsolatok megszakadása vagy zavara esetén a kultúra elősegítheti a hozzáférést és a kapcsolatteremtést; elismeri, hogy a szabadság és a kultúra szorosan kapcsolódik egymáshoz, a digitális kultúrán alapuló diplomácia pedig stratégiai fontosságú az Unió számára;

5.  elismeri a művészi szabadság, valamint a lemásolás és az újbóli felhasználás szabadságának szerepét, amelyek a kreativitás, valamint a véleménynyilvánítás és a gondolatok szabadságának sarokköveit képezik; tudatában van annak, hogy a kivételek és korlátozások fontos szerepet játszanak a szerzői jogi ökoszisztémában, különösen olyan területeken, mint az újságírás, az idézés, a szatíra, a levéltárak, a könyvtárak, valamint a kulturális örökséghez való hozzáférés és ezen örökség felhasználhatóságának biztosítása;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy kellően foglalkozzon azzal a ténnyel, hogy egyes országok ellenőrzik és elnyomják a polgárokat, civil társadalmi szervezeteket és aktivistákat, más országokban pedig az üzleti élet a tartalom letiltása, valamint az emberi jogi jogvédők, az újságírók, az aktivisták és a másként gondolkodók nyomon követése és beazonosítása révén egyre jelentősebb technológiai töltettel rendelkezik; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy lépjen fel a legitim online önkifejezés büntetendőként való feltüntetése, illetve az ilyen intézkedéseket legitimizáló korlátozó jogszabályok meghozatala ellen; következésképpen ismételten megerősíti, hogy az ilyen gyakorlatok ellentétesek a koppenhágai kritériumokkal;

7.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos elvek internetszolgáltatók, szoftverfejlesztők, hardvergyártók, közösségi hálózatépítő szolgáltatások/média stb. általi elismerése és végrehajtása szükséges az emberi jogi jogvédők cselekvési szabadságának és biztonságának, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának garantálásához;

8.  hangsúlyozza, hogy a digitális szabadságjogok előmozdításának és védelmének kiemelten fontos helyet kell kapnia az EU valamennyi külpolitikai tevékenységében, finanszírozási és segélyezési szakpolitikájában és eszközeiben, és azt az elszámoltathatóság és folytonosság biztosítása érdekében évente felül kell vizsgálni, a főképviselő és az EKSZ vezetése mellett; e tekintetben proaktív megközelítés alkalmazására, valamint az érintett uniós intézmények és ügynökségek közötti, illetve azokon belüli horizontális együttműködés és koordináció biztosítására hív fel;

9.  támogatja, hogy a Bizottság elismerte: az internethez való biztonságos hozzáférés a koppenhágai kritériumok része, a véleménynyilvánítás szabadságának – többek között az interneten történő – korlátozása csak kényszerítő társadalmi szükséglettel igazolható, a korlátozásnak pedig az elérni kívánt jogszerű célhoz mérten arányosnak kell lennie;

10.   tudja, hogy valamennyi országban megfigyelhetők az emberi jogok és szabadságok online védelmével és előmozdításával kapcsolatos aggodalmak, mindemellett elismeri azon környezet – így például a jogállamiság és a jogorvoslathoz való jog megléte – függvényében fennálló lényeges különbségeket, amelyekben az ikt-kat alkalmazzák;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy az alapvető jogok feltétlenül szükséges és arányos korlátozásainak védelmekor biztosítsa az Unió külső fellépései és a Bizottság belső stratégiái közötti koherenciát, különösen a nemzetközi jog alapvető elveinek támogatásakor, amelyek értelmében például korlátozások csak jogszabályokon alapulhatnak, és nem vezethetők be önkényesen az iparág részéről;

12.  bátorítja az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy a digitális szabadságjogokat és a „szabad háló” stratégiát vegye fel legfontosabb prioritásai közé;

13.  hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési és emberi jogi politikák hatékony megvalósítása megköveteli az ikt-k általános elterjedését és a digitális szakadék áthidalását az alapvető technológiai infrastruktúra biztosítása, a tudáshoz és az információhoz való hozzáférés elősegítése, valamint a digitális jártasság világszerte történő előmozdítása révén;

14.  úgy véli, hogy különösen a félreeső területeken és a fejlődő társadalmakban az ikt-k lehetőséget kínálnak az átláthatóság, a jó kormányzás, az írástudás és az oktatás előmozdítására, a szexuális és reproduktív egészség megőrzésének javítására, valamint a hatékony választási megfigyelésre és katasztrófasegélyezésre;

15.  hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési és emberi jogi programjaiban – mindenekelőtt a nem demokratikus országokban, valamint a konfliktus utáni vagy politikai értelemben átmeneti időszakot élő társadalmakban – a digitális szabadságjogokat előmozdító segélyezési programoknak is helyet kell kapniuk; úgy véli, hogy az EU szabályozási szakértői fontos szerepet játszanak a partnerek képzésében, valamint abban, hogy az alapjogok és elvek helyet kapjanak harmadik országok új (médiával kapcsolatos) szabályozásában és a jogszabályaiban; hangsúlyozza, hogy az ikt-infrastruktúrák kiépítésének formájában nyújtott támogatást az internethez és az online információkhoz való nyílt hozzáférés megvalósításához és fenntartásához, valamint tágabb értelemben a digitális szabadsághoz kell kötni;

16.  felhívja a figyelmet az ikt-k konfliktusövezetekben való fejlesztésének fontosságára, előmozdítva a civil társadalom szintjén folytatott béketeremtő tevékenységeket azzal a céllal, hogy biztonságos kommunikációt tegyenek lehetővé a konfliktusok békés úton való rendezésében érintett felek között, ezáltal aktívan hozzájárulva az ilyen területeken élő személyek és szervezetek közötti kétoldalú kapcsolatokat hátráltató fizikai akadályok és kockázatok áthidalásához;

17.   kifejezi abbéli reményét, hogy az új kommunikációs technológiák, és különösen a közösségi média megfelelő használata elősegíti a közvetlen demokrácia megerősítését az uniós és harmadik országbeli polgárok körében azáltal, hogy megteremti a jogalkotás társadalmi fórumait;

18.   hangsúlyozza, hogy az emberi jogok megsértésének eseteivel kapcsolatos bizonyítékok digitális gyűjtése és terjesztése hozzájárulhat a büntetlenség ellen vívott globális küzdelemhez; úgy véli, hogy ezeknek az anyagoknak a nemzetközi (büntető)jog értelmében a bírósági eljárások során bizonyítékként elfogadhatónak kell minősülniük;

19.   hangsúlyozza annak biztosítását, hogy az ikt-k gyártásához felhasznált ritkaföldfémek kinyerése során tiszteletben tartják az emberi, a munkavállaláshoz való és a környezetvédelmi jogokat, és hogy e tevékenységek nem képezik monopolisztikus gyakorlatok, illetve a kereskedelmi hozzáférés szigorúan politikai okokból eredő korlátozásának tárgyát; véleménye szerint a ritkaföldfémekhez történő, emberhez méltó körülmények közötti hozzáférés biztosításával kapcsolatos multilaterális megközelítés e célok elérésének elengedhetetlen feltétele;

Kereskedelem

20.  elismeri, hogy az internet a nyilvános tér részévé vált, ahol a határokon átnyúló kereskedelem, az innovatív piacfejlesztés, valamint a kölcsönös társadalmi és kulturális kapcsolatok új formái jöttek létre; úgy véli, hogy a digitális szabadságjogoknak kéz a kézben kell haladniuk a határokon átnyúló kereskedelemmel annak érdekében, hogy a globális digitális gazdaságban az európai társaságok számára üzleti lehetőségeket teremtsenek és azokat optimalizálják;

21.  tudatában van annak az aggálynak, miszerint a polgárok, ahogy egyre többet hallják a szerzői jog kifejezést, úgy gyűlölik egyre jobban a mögötte rejlő tartalmat; elismeri a külkereskedelmi politika által a szerzői jog érvényesítési mechanizmusainak kialakításában játszott jelentős szerepet;

22.  sajnálja, hogy az EU-ban gyártott technológiákat és szolgáltatásokat a harmadik országokban olykor a (mobil)telefon-hálózatokon és az interneten keresztül az információ cenzúrájával, tömeges megfigyeléssel, a nyomon követéssel, valamint a polgárok és tevékenységeik felkutatásával és követésével az emberi jogok megsértésére használják; arra sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést e „digitális fegyverkereskedelem” megállítása érdekében;

23.  felszólít az elnyomó technológiák és szolgáltatások önkényuralmi rendszerekbe irányuló exportjának tilalmára; úgy véli, hogy e tilalomnak precedenst kell teremtenie a strukturális korlátozó intézkedések terén; úgy véli, hogy ugyanakkor bölcs lépés lenne annak pontosítása, hogy a konfliktusok által érintett övezetek vagy önkényuralmi rendszerek vonatkozásában e tilalmakról eseti alapon, a sajátosságok figyelembevételével kell határozni;

24.  a célzott zavarásra, megfigyelésre, ellenőrzésre és lehallgatásra szolgáló műszaki termékeket és szolgáltatásokat „egyszer használatos” tételeknek tekinti, ezért felszólít azon országok rendszeresen frissített jegyzékének kialakítására, amelyek az emberi jogokkal összefüggésben megsértik a véleménynyílvánítás szabadságát, és amelyek irányában ezért meg kell tiltani a fenti „egyszer használatos” tételek exportját;

25.   hangsúlyozza a technológiákra kivetett uniós szankciók uniós szintű alkalmazásának és nyomon követésének szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy azokat a tagállamok egyformán betartsák, és az egyenlő feltételek ne sérüljenek;

26.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak segítenie kell a kiviteli engedély kérelmezését illetően bizonytalan társaságokat oly módon, hogy a kereskedelmi megállapodások jogszerűségéről vagy esetleges káros hatásáról valós idejű tájékoztatással szolgál; ugyanígy kell eljárnia a harmadik országok kormányaival szerződéses viszonyt létesítő uniós vagy uniós székhelyű társaságok vonatkozásában is működési engedély kérelmezése, standstill- záradékok megtárgyalása, az üzleti működésbe való állami beavatkozás, vagy hálózatok és szolgáltatások állami használatának elfogadása esetén egyaránt;

27.   hangsúlyozza az ikt-król szóló nemzetközi megállapodásokban a fogyasztói jogok védelmének fontosságát;

28.   arra sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013 folyamán nyújtson be olyan javaslatokat, amelyek fokozott átláthatóságot és elszámoltathatóságot írnak elő az uniós székhelyű társaságok számára, valamint az emberi jogokkal kapcsolatos hatásvizsgálati stratégiáik közzétételét, annak érdekében, hogy javítsák az internetes oldalak letiltására, a tömeges megfigyelésre, az egyének felkutatására és nyomon követésére, (az akár e-mailen keresztüli) magánbeszélgetések feltörésére és a keresési eredmények szűrésére alkalmas ikt-k, termékek és szolgáltatások exportjának nyomon követését;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat egy olyan uniós jogi keret kialakítására, amely arra kötelezné a tagállamokban közbeszerzésben részt vevő vállalatokat, hogy – a kutatási és fejlesztési időszaktól kezdődően – végezzenek emberi jogi hatásvizsgálatot bizonyos ikt-termékeken, és gondoskodjanak arról, hogy maguk ne váljanak bűnrészessé a harmadik országokban folyó lehetséges emberi jogi jogsértésekben;

30.  úgy véli, hogy a társaságoknak – többek között a kutatási és fejlesztési szakaszban is – az új ikt-termékek emberi jogokra gyakorolt esetleges hatásának nyomon követését célzó üzleti gyakorlatokat kellene kialakítaniuk és megvalósítaniuk, és biztosítaniuk kellene, hogy a harmadik országokban folyó emberi jogi jogsértésekben ne váljanak bűnrészessé; felszólítja a Bizottságot, hogy lássa el az uniós társaságokat széles körű tájékoztatással annak érdekében, hogy biztosítani tudják az üzleti érdek és a vállalati társadalmi felelősségvállalás közötti helyes egyensúlyt;

31.   e tekintetben helyteleníti azt, hogy az európai társaságok és az Unió területén működő nemzetközi vállalatok aktívan közreműködnek olyan országokban, amelyekben az emberi jogi aktivistákkal és a politikailag másként gondolkodókkal szemben elnyomó kormányzati politikák érvényesülnek a digitális jogok, az internethez való hozzáférés és az ikt-k terén; arra sürgeti a Bizottságot, hogy zárja ki az ilyen tevékenységet folytató társaságokat az uniós közbeszerzési eljárásokból és ajánlattételi felhívásokból;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy az ENSZ Ruggie-elvei alapján lássa el az uniós vállalkozásokat széles körű tájékoztatással és iránymutatással annak érdekében, hogy azok eleget tehessenek üzleti érdekeiknek és vállalati társadalmi felelősségvállalásuknak egyaránt;

33.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az ikt- és a távközlési termékek és szolgáltatások területére vonatkozó technológiai standardok előírásának hatását az EU-ban, ahonnan ilyen termékeket és szolgáltatásokat harmadik országokba exportálnak, ahol az olyan fogalmakat, mint a „jogszerű lehallgatás” – például a jogállamiság hiányában – másképpen értelmezhetnek;

34.   elismeri, hogy az internet olyan nyilvános térré és piaccá nőtte ki magát, amelyhez az információ szabad áramlása, valamint az ikt-khoz való hozzáférés elengedhetetlen; ezért arra az álláspontra helyezkedik, hogy a digitális szabadságjogok és a szabad kereskedelem előmozdításának és védelmének egyidejűleg kell megvalósulnia annak érdekében, hogy ösztönözzék és támogassák a szabad eszmecserét, valamint a fokozott üzleti lehetőségeket az uniós polgárok számára az egyre digitalizálódó világgazdaságban;

35.  szorgalmazza, hogy az Unió által kötött szabadkereskedelmi megállapodásokba foglaljanak bele olyan feltételességi záradékokat, amelyek átlátható biztosítékokat írnak elő, megőrzik az internethez való korlátlan hozzáférést és biztosítják az információ szabad áramlását;

36.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a többoldalú és kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokra szóló meghatalmazások és maguk a tárgyalások is hatékonyan járuljanak hozzá az EU fontos célkitűzéseinek eléréséhez, különös tekintettel a demokrácia és a jogállamiság által képviselt értékek előmozdítására, egy tényleges digitális egységes piac kialakítására és fejlesztési együttműködési politikájának tiszteletben tartására;

37.   felszólítja az Uniót, hogy nyújtson politikai támogatást azon európai vállalatoknak, amelyeket a felhasználók által létrehozott tartalmak törlésére vagy a személyes adatok olyan formában történő rendelkezésre bocsátására szólítanak fel, ami sérti az alapvető jogokat és korlátozza a vállalkozás szabadságát;

38.  felszólítja az EU-t, hogy vonja kétségbe és minimalizálja a harmadik országok jogszabályainak uniós polgárokra és vállalkozásokra gyakorolt extraterritoriális hatását;

39.   rámutat arra, hogy az e-kereskedelem a hagyományos kereskedelemszabályozás keretein kívül alakult ki; hangsúlyozza a WTO-n és a WIPO-n belüli fokozott nemzetközi együttműködés jelentőségét a globális digitális piac fejlődésének védelme és biztosítása érdekében; felszólít a WTO jelenlegi információstechnológiai megállapodásának (ITA) felülvizsgálatára és aktualizálására, valamint arra, hogy az EU vegye fontolóra egy nemzetközi digitális gazdasági megállapodás (IDEA) megkötésének lehetőségeit;

40.   felhívja a Bizottságot, hogy a megkötendő kereskedelmi megállapodásokban ne hárítsa a szerzői jogok érvényesítésének terhét a gazdasági szereplőkre, és biztosítsa azt is, hogy az internet szabadságára vonatkozó jogoknak ellentmondó fellépésekre csak a jogállamiság szabályai szerint, az igazságügyi szervek hozzázárulásával kerülhessen sor;

41.   úgy véli, hogy az uniós vállalkozások és online fogyasztók (digitális) piacokhoz való hozzáférésének harmadik országbeli tömegcenzúra révén történő korlátozása protekcionista intézkedésnek és a kereskedelem korlátozásának tekintendő; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan stratégiát, amely fellép a harmadik országok arra irányuló intézkedései ellen, hogy korlátozzák az uniós vállalkozások saját online piacaikhoz való hozzáférését;

42.   felszólítja az EU-t, hogy törekedjen annak biztosítására, hogy az internet és az ikt-k szabályozása indokolt és megfelelő mértékű legyen, és kizárólag akkor kerüljön rá sor, ha azt az Unió szükségesnek ítéli;

43.  kéri, hogy a Wassenaar-megállapodásban kapjanak helyet a célzott elnyomásra használt technológiák is;

44.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy nyújtsanak politikai támogatást azoknak az európai vállalatoknak, amelyek olyan harmadik országokban tevékenykednek, ahol arra szólítják fel őket, hogy töröljék a felhasználók által létrehozott tartalmakat, korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát vagy oly módon adjanak meg személyes adatokat, amely sérti az alapvető jogokat; rámutat, hogy a digitális vállalkozások gyakran határokon átnyúló módon működnek, és a harmadik országok jogszabályai kedvezőtlenül hathatnak az európai felhasználókra és fogyasztókra; felszólítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országok jogszabályainak az EU-ban tevékenységet folytató természetes vagy jogi személyekre kifejtett hatása minimálisra csökkenjen;

45.  rámutat, hogy az egyre fokozódó állami beavatkozás és szabályozás gátolja az internet nyitottságát és korlátok nélküli jellegét, ezáltal korlátozza az e-kereskedelem bővülésének lehetőségét és határt szab a digitális gazdaság területén tevékenykedő uniós vállalkozásoknak; úgy véli, hogy a többszereplős megközelítés lehet a leghatékonyabb a magán- és a közérdek közötti egyensúly biztosításában az internetet és a globális piacokat illetően; nemzetközi erőfeszítésre hív fel a digitális gazdaság terjeszkedéséhez szükséges infrastruktúra kiépítését illetően, ideértve a liberális szabályozási rendszereket is, és a felhívja a fejlődő országokat, hogy a „kereskedelem a változásért” elvvel összhangban fokozzák a kölcsönös haszonnal járó tevékenységeket;

46.  úgy véli, hogy az uniós vállalkozások digitális piacokhoz és online fogyasztókhoz való hozzáférésének – többek között – állami tömegcenzúra révén történő korlátozása, illetve az európai online szolgáltatók harmadik országbeli korlátozott piaci hozzáférése a kereskedelmi útjában álló akadályt képez; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a jövőbeli – különösen az online szolgáltatásokat és az online információmegosztó felhasználói közösségeket érintő rendelkezéseket tartalmazó – kereskedelmi megállapodásokba építsen be védelmi mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy az információs és kommunikációs technológiák területén működő uniós vállalatokat harmadik felek ne kötelezhessék arra, hogy a weboldalakhoz való hozzáférést korlátozzák, felhasználó által létrehozott tartalmat töröljenek vagy oly módon adjanak meg személyes adatokat – például a személyes IP-címet –, amely sérti az alapvető jogokat és szabadságjogokat; felhívja ezen túlmenően a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az uniós társaságoknak a globális online piacokhoz való hozzáférését korlátozó, harmadik országok által hozott intézkedések felszámolására irányuló stratégiát;

47.  sürgeti a Bizottságot, hogy a kettős felhasználású termékek kapcsán nyújtson be új szabályozási keretre irányuló tervezetet, amelyben kitér a potenciálisan ártalmas információs és kommunikációs technológiák harmadik országokba irányuló exportjára, valamint meghatározza a Bizottság koordinációs és ellenőrző szerepét;

Internetirányítás

48.  az átlátható és együttműködő döntéshozatalt alapvetőnek tekinti az internet nyílt és részvételi alapú jellegének biztosításához; véleménye szerint az internet szabályozásáról folytatott vitáknak nyitott módon, valamennyi érdekelt fél – különösen az alapvető jogok védelmére szakosodott szereplők és az átlagos internethasználók – bevonásával kell megvalósulniuk; úgy véli, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a digitális szabadságról szóló alapszabályok és a kibertérre vonatkozó magatartási normák kidolgozásában – beleértve a vitarendezési mechanizmusokat –, figyelembe véve az ütköző joghatóságokat is;

49.  megállapítja, hogy az internet struktúrája jelenleg viszonylag szabályozatlan, és hogy az internetet többszereplős megközelítés alapján irányítják; hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell e többszereplős modell befogadó jellegét, valamint azt, hogy abban a kisvállalkozások, illetve a civil társadalom és a felhasználók hangját ne nyomja el néhány nagyvállalat és kormányzati szereplő;

50.   véleménye szerint a kormányok és a magánszereplők közötti, ikt-kérdésekkel kapcsolatos együttműködés alapját nem szabad annak képeznie, hogy az internetszolgáltatókra közvetlen vagy közvetett módon azt a kötelezettséget hárítják, hogy az internet felügyelete és szabályozása révén átruházott bűnüldöző szerepet töltsenek be;

51.  hangsúlyozza az internetirányításról szóló átfogó uniós stratégia szükségességét – a távközlési szabályozáshoz kötődő kérdésekhez hasonlóan –, emlékeztetve arra, hogy az ágazatot nemzetközi szinten a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) irányítja, ahol minden egyes uniós tagállam egy-egy szavazattal rendelkezik;

52.  aggályait fejezi ki a kormányok és az üzleti világ között létrejött szövetségek azon javaslataival kapcsolatban, amelyek fokozni kívánják az internet és a távközlési tevékenységek felett gyakorolt szabályozói felügyeletet, valamint a kormányzati és magánszektorbeli ellenőrzést;

53.   felszólítja az Uniót, hogy kezelje, illetve védje ki a harmadik országbeli jogszabályok területen kívüli, uniós polgárokra, fogyasztókra és vállalkozásokra gyakorolt hatásait, különös tekintettel az Egyesült Államok szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályaira; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy az európai digitális menetrendben foglaltaknak megfelelően mihamarabb ismertesse a felhőalapú számítástechnikáról szóló európai szintű stratégiáját;

54.  emlékeztetni kíván arra, hogy az internet, az adatátvitel és -tárolás, valamint az ikt-k az EU létfontosságú infrastruktúrájának részei;

55.   sajnálja, hogy az Unióban erőteljesen szorgalmazzák az internetes oldalak letiltására irányuló hatáskörök kibővítését, mivel erre mindenkor csak végső esetben alkalmazható eszközként szabad tekinteni;

56.   határozottan támogatja az internetsemlegesség elvét, miszerint az internetszolgáltatók nem tilthatnak le oldalakat, nem alkalmazhatnak megkülönböztetést, valamint nem csorbíthatják vagy csökkenthetik – többek között az árakon keresztül – a személyek azon képességét, hogy – forrástól vagy célközönségtől függetlenül – igénybe vegyenek egy szolgáltatást a választásuk szerinti tartalom, alkalmazás vagy szolgáltatás elérése, használata, küldése, posztolása, fogadása vagy kínálása érdekében;

57.  úgy véli, hogy a jövőben globálisabb együttműködésre lesz szükség a szellemi tulajdonjogok oltalmazása és modernizálása érdekében, és hogy erre az innováció, a foglalkoztatás és a világkereskedelem nyitottsága érdekében mindenképpen szükség lesz;

58.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szellemi tulajdonjogok tekintetében dolgozzanak ki olyan politikát, amely lehetővé teszi a saját tartalmak kidolgozását és közzétételét anélkül, hogy szellemi tulajdonjogi igény merülne fel;

59.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a határokon átnyúló online kereskedelem új szabályozási keretére és az információs társadalomról szóló 2001/29/EK irányelv értékelésére és felülvizsgálatára, ezáltal biztosítva az Európai Unió szerzői jogi rendszerének kiszámíthatóságát és rugalmasságát, valamint a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló irányelv felülvizsgálatára, ami egyensúlyt teremt a szerzői jogi reform és védelem szükségessége, illetve az alapvető online jogok és a nyílt internet megőrzése között, továbbá alapul szolgálhat a jövőben kötendő szabadkereskedelmi megállapodások szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos előírásaihoz és kötelezettségvállalásaihoz;

A digitális szabadságra vonatkozó stratégia

60.   elismeri, hogy az emberi jogokat online is védeni kell, és úgy véli, hogy e törekvés előmozdítása érdekében az ikt-knak minden uniós programban – különösen az európai szomszédságpolitikában és a stratégiai partnerségekben – kiemelt szerepet kell biztosítani;

61.  felszólítja az EU-t a digitális szabadságjogok olyan alapvető jogokként való elismerésére, amelyek az egyetemes emberi jogok (magánélethez való jog, véleménynyilvánítás szabadsága, gyülekezés szabadsága és az információhoz való hozzáférés) gyakorlásának és az átláthatóság, illetve az elszámoltathatóság közéletben való biztosításának elengedhetetlen előfeltételei;

62.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák, képezzék és ruházzák fel felelősséggel a tevékenységeik során ikt-kat alkalmazó emberi jogi jogvédőket, civil társadalmi aktivistákat és független újságírókat, és ehhez kapcsolódóan alapvető jogként erősítsék meg a magánélethez való jogot, valamint a szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadságot;

63.   arra kéri a tagállamokat, hogy ne alkalmazzák a közrendi kivételt olyan intézkedésként, amely korlátozza a civil társadalmi szervezetek alapvető jogait, így például a gyülekezési és tüntetési jogot, és emlékeztet arra, hogy az ilyen kivételt indokolni kell, illetve annak arányosnak kell lennie.

64.  kéri, hogy az uniós segélyekben részesülő országokban a segítségnyújtási programokon túl biztosítsanak politikai és diplomáciai támogatást a digitális szabadságjogokhoz;

65.  úgy véli, hogy az Unió harmadik országokkal fennálló kapcsolataiban teljes mértékben figyelembe kell venni a digitális szabadságjogok korlátozását, míg az uniós támogatásban és segélyekben részesülő országokban – kivéve a súlyos konfliktus- vagy katasztrófahelyzettel, valamint a közvetlenül konfliktus vagy katasztrófa utáni helyzettel szembesülő országokat – az átláthatóság és elszámoltathatóság érdekében kötelezővé kell tenni az ikt-k használatát;

66.  ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a csatlakozási tárgyalások és a harmadik országokkal kötendő keretmegállapodásokra irányuló tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek, a kereskedelmi tárgyalások és az emberi jogi kapcsolatfelvételek valamennyi formája tartalmazzon feltételességi záradékokat, amelyek előírják az internethez való korlátlan hozzáférés és a digitális szabadságjogok garantálását és tiszteletben tartását;

67.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU-ban – különösen a hálózatsemlegesség elvének megfelelő rendeletbe foglalásával – mozdítsák elő és őrizzék meg a digitális szabadságjogok magas színvonalát az Unió digitális szabadság világszerte történő előmozdítása és védelme terén élvezett hitelességének erősítése érdekében;

68.  úgy véli, hogy az EU kereskedelem-, biztonság-, és külpolitikájának összehangolása, valamint értékeinek és érdekeinek egymáshoz igazítása elengedhetetlen, ha az Unió gazdasági erejét teljes mértékben latba kívánja vetni, és a digitális szabadságjogok védelmében globális szereplőként szeretne fellépni;

69.  úgy véli, hogy a más OECD-országokkal a digitális szabadság stratégiájának kialakítása és végrehajtása terén megvalósuló koordináció és a közös diplomáciai kezdeményezések elengedhetetlenek a hatékony és gyors fellépéshez;

70.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot a digitális szabadság uniós külpolitikában alkalmazandó stratégiájának mihamarabbi elfogadására;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az EKSZ-nek.

(1) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session20/Pages/ResDecStat.aspx
(2) Az Interparlamentáris Unió Kormányzótanácsának 189. ülésén (2011. október 19., Bern) egyhangúlag elfogadott állásfoglalás, http://www.ipu.org/english/issues/hrdocs/189/is01.htm
(3) http://eeas.europa.eu/delegations/un_geneva/press_corner/focus/events/2012/20120625_en.htm
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0250.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0237.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0140.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0059.
(9) HL L 56., 2012.2.29., 1. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0511.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0364.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334.
(13) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.
(14) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(15) HL C 236. E, 2011.8.12., 33. o.
(16) HL C 236. E, 2011.8.12., 24. o.
(17) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0406.
(19) HL L 16., 2012.1.19., 1. o.
(20) HL L 87., 2012.3.24., 26. o.
(21) http://unesdoc.unesco.org/images/0013/001325/132540e.pdf


A tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében megállapított átmeneti rendelkezések ***II
PDF 203kWORD 21k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (11917/1/2012 – C7-0328/2012 – 2010/0197(COD))
P7_TA(2012)0471A7-0389/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11917/1/2012 – C7-0328/2012),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2010)0344) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnökének 2012. május 31-i levelére, amelyben a plenáris ülés számára javasolja a tanácsi álláspont első olvasat utáni elfogadását;

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0389/2012),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt közös nyilatkozatát;

3.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

4.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

5.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata

Az a tény, hogy e rendelet – többek között a (17), (18) és (19) preambulumbekezdésben – előírja a 182/2011/EU rendeletben említett eljárások alkalmazását, nem teremt precedenst az olyan jövőbeli rendeletekre nézve, amelyek lehetővé teszik az Unió számára, hogy az EUMSZ 2. cikkének (1) bekezdése szerint felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken kötelező erejű jogi aktusokat alkossanak vagy fogadjanak el. Ezen túlmenően, az, hogy e rendelet a vizsgálóbizottsági eljárással szemben a tanácsadó bizottsági eljárás alkalmazását írja elő, nem teremt precedenst a közös kereskedelempolitika keretét megállapító jövőbeli rendeletekre nézve.

(1) HL C 377. E, 2012.12.7., 203. o.


A Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***II
PDF 318kWORD 31k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadása tekintetében a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról (05682/1/2012 – C7-0221/2012 – 2010/0390(COD))
P7_TA(2012)0472A7-0363/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05682/1/2012 – C7-0221/2012),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2010)0804) kapcsolatban első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0363/2012),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2012. december 11-én került elfogadásra a Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló …/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC2-COD(2010)0390


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 212. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(2),

mivel:

(1)  A Grúzia és az Európai Unió közötti kapcsolatok az európai szomszédságpolitika keretében fejlődnek. A Közösség és Grúzia 2006-ban megállapodott egy európai szomszédságpolitikai cselekvési tervről, amely az EU–Grúzia kapcsolatok tekintetében középtávú prioritásokat határoz meg. 2010-ben az Unió és Grúzia megkezdte a tárgyalásokat egy társulási megállapodásról, amely a meglévő partnerségi és együttműködési megállapodás(3) helyébe hivatott lépni. Az EU–Grúzia kapcsolatok keretét az újonnan indított keleti partnerség is erősíti.

(2)  Az Európai Tanács a 2008. szeptember 1-jén Brüsszelben tartott rendkívüli ülésén megerősítette az Unió szándékát a Grúziával való kapcsolatainak erősítése iránt a 2008. augusztusi, Grúzia és az Orosz Föderáció közötti fegyveres konfliktust követően.

(3)  A nemzetközi pénzügyi válság 2008 harmadik negyedéve óta sújtja a grúz gazdaságot, és ennek következtében csökken a kibocsátás, apadnak a költségvetési bevételek és növekszik a külső finanszírozási igény.

(4)  A 2008. október 22-én tartott nemzetközi adományozói konferencián a nemzetközi közösség vállalta Grúzia gazdasági fellendítésének támogatását az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Világbank által végzett közös igényfelméréssel összhangban.

(5)  Az Unió bejelentette, hogy Grúzia számára 500 millió EUR összegig terjedő pénzügyi támogatást nyújt.

(6)  A Nemzetközi Valutalap (IMF) pénzügyi támogatást nyújt Grúzia gazdasági kiigazításához és fellendítéséhez. A grúz hatóságok 2008 szeptemberében megegyeztek a Nemzetközi Valutaalappal egy 750 millió USD összegű készenléti megállapodásról, amelynek célja a grúz gazdaság támogatása a pénzügyi válság következtében szükségessé vált kiigazításban.

(7)  Grúzia gazdasági helyzetének további romlását, illetve az IMF-programot alátámasztó gazdasági feltételezések szükséges felülvizsgálatát követően, valamint Grúzia nagyobb külső finanszírozási igénye miatt Grúzia és az IMF megállapodott a készenléti megállapodás keretében nyújtott hitel 424 millió USD-val való növeléséről, amelyet az IMF igazgatótanácsa 2009 augusztusában jóváhagyott.

(8)  Az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében az Unió 2010 és 2012 között évi 37 millió EUR összegű költségvetési támogatás nyújtását tervezi Grúziának.

(9)  Grúzia makroszintű uniós pénzügyi támogatást kért Grúzia gazdasági helyzetének és kilátásainak romlása miatt.

(10)  Mivel Grúzia fizetési mérlegében továbbra is fennmaradó finanszírozási rés mutatkozik, a makroszintű pénzügyi támogatás a jelenlegi rendkívüli körülmények között a Grúzia kérésére adott megfelelő válasznak tekinthető, amely az érvényben lévő IMF-programmal közösen a gazdaságot hivatott stabilizálni.

(11)  A Grúziának nyújtandó uniós makroszintű pénzügyi támogatásnak (a továbbiakban: az uniós makroszintű pénzügyi támogatás) nem csupán kiegészítenie kell az IMF és a Világbank programjait és forrásait, hanem biztosítania kell az uniós szerepvállalás hozzáadott értékét is.

(12)  A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatás jogi szempontból és tartalmilag összhangban álljon a külső fellépés és az egyéb vonatkozó uniós politikák különféle területein hozott intézkedésekkel.

(13)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó konkrét céloknak erősíteniük kell a hatékonyságot, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. A Bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell ezen célok teljesítését.

(14)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó feltételeknek tükrözniük kell a Grúziával szembeni uniós politika kulcsfontosságú elveit és céljait.

(15)  Az Unió ezen uniós makroszintű pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó pénzügyi érdekeinek hatékony védelme céljából Grúziának megfelelő intézkedéseket kell hoznia az e támogatással kapcsolatos csalás, korrupció és bármely egyéb szabálytalanság megelőzése és az ellenük való küzdelem vonatkozásában. A Bizottságnak rendelkeznie kell továbbá a megfelelő ellenőrzésekről, és a Számvevőszéknek el kell végeznie a megfelelő vizsgálatokat.

(16)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás felszabadítása a költségvetési hatóság hatáskörének sérelme nélkül történik.

(17)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatást a Bizottságnak kell kezelnie. Annak biztosítására, hogy az Európai Parlament és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság nyomon követhesse e határozat végrehajtását, a Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell őket a támogatással kapcsolatos fejleményekről, és rendelkezésükre kell bocsátania a vonatkozó dokumentumokat.

(18)  E határozat végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(4) megfelelően kell gyakorolni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1)  Az Unió legfeljebb 46 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatást (a továbbiakban: uniós makroszintű pénzügyi támogatás) nyújt Grúziának Grúzia gazdasági stabilizációjának támogatása és az IMF érvényben lévő programjában meghatározott, a fizetési mérleghez kapcsolódó szükségletének fedezése céljából. Ebből a maximális összegből legfeljebb 23 millió EUR vissza nem térítendő támogatás formájában, és legfeljebb 23 millió EUR hitel formájában nyújtandó. Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás felszabadítása a 2013. évi uniós költségvetésnek a költségvetési hatóság általi jóváhagyásától függ.

(2)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás hitelelemének finanszírozása céljából a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az Unió nevében hitelt vegyen fel a szükséges források megszerzéséhez. A hitel maximális futamideje 15 év.

(3)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás rendelkezésre bocsátását a Bizottság oly módon irányítja, hogy az összeegyeztethető legyen az IMF és Grúzia között létrejött megállapodásokkal és megegyezésekkel, valamint az Európai Unió és Grúzia közötti partnerségi és együttműködési megállapodásban meghatározott gazdasági reform alapvető elveivel és céljaival. A Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot az uniós makroszintű pénzügyi támogatás kezelésével kapcsolatos fejleményekről, és rendelkezésükre bocsátja a vonatkozó dokumentumokat.

(4)  Az Unió makroszintű pénzügyi támogatása a 2. cikk (1) bekezdésében említett egyetértési megállapodás hatálybalépését követő első naptól számított két évig és hat hónapig áll rendelkezésre.

2. cikk

(1)  A Bizottság a 6. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően egyetértési megállapodást fogad el, amely tartalmazza az uniós makroszintű pénzügyi támogatás gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételeit, ideértve a szóban forgó feltételeknek való megfelelésre vonatkozó időkeretet. Az egyetértési megállapodásban meghatározott gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételeknek összhangban kell állniuk az 1. cikk (3) bekezdésében említett megállapodásokkal és megegyezésekkel. Az említett feltételek különösen az uniós makroszintű pénzügyi támogatás hatékonyságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának fokozására irányulnak, többek között a grúz államháztartás irányítási rendszerei tekintetében. A Bizottság rendszeresen nyomon követi az említett célkitűzések teljesítése tekintetében elért eredményeket. Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás részletes pénzügyi feltételeit a Bizottság és a grúz hatóságok között kötendő vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodásban és hitelmegállapodásban kell meghatározni.

(2)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtása során a Bizottság felügyeli a támogatás tekintetében alkalmazandó grúz pénzügyi megállapodások, igazgatási eljárások, külső és belső ellenőrzési mechanizmusok megbízhatóságát, valamint a jóváhagyott időkeret Grúzia általi tiszteletben tartását.

(3)  A Bizottság rendszeres időközönként meggyőződik arról, hogy Grúzia gazdaságpolitikája összhangban van-e az uniós makroszintű pénzügyi támogatás célkitűzéseivel, és hogy kellőképpen teljesülnek-e a megállapodás szerinti gazdaságpolitikai feltételek. E célból a Bizottság szorosan együttműködik a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, és szükség esetén a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal.

3. cikk

(1)  A (2) bekezdésben meghatározott feltételekre is figyelemmel az uniós makroszintű pénzügyi támogatást a Bizottság vissza nem térítendő támogatást és hitelt is tartalmazó két részletben bocsátja rendelkezésre. Az egyes részletek nagyságát az egyetértési megállapodás határozza meg.

(2)  A Bizottság az egyetértési megállapodás keretében megállapított gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételek megfelelő végrehajtásától függően dönt a részletek felszabadításáról. A második részlet folyósítására legkorábban három hónappal az első részlet felszabadítása után kerülhet sor.

(3)  Az uniós pénzeszközöket a Grúz Nemzeti Bank részére kell kifizetni. Az egyetértési megállapodásban meghatározandó előírásoktól – többek között fennmaradó költségvetési finanszírozási igény megerősítésétől – függően az uniós pénzeszközöket a Grúz Államkincstár mint végső kedvezményezett számára lehet átutalni.

4. cikk

(1)  Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás hiteleleméhez kapcsolódó hitelfelvételi és -nyújtási műveleteket euróban, egyazon értéknap alkalmazásával kell végrehajtani, és az Unió ezek során nem lehet érintett lejárati határidők módosításában, árfolyam- vagy kamatkockázatokban vagy más kereskedelmi kockázatban.

(2)  Grúzia kérelmére a Bizottság megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a hitelfeltételek tartalmazzanak előtörlesztési rendelkezést, és hogy a Bizottság hitelfelvételi műveleteinek feltételei között is szerepeljen ennek megfelelő rendelkezés.

(3)  Grúzia kérelmére, és amennyiben a körülmények lehetővé teszik a hitel kamatlábának csökkentését, a Bizottság részben vagy egészben refinanszírozhatja eredeti hitelét, vagy átalakíthatja a megfelelő pénzügyi feltételeket. A refinanszírozási vagy átalakítási műveleteket az (1) bekezdésben megállapított feltételekkel összhangban kell elvégezni, és azok nem eredményezhetik az adott hitel átlagos futamidejének kiterjesztését vagy a refinanszírozás vagy átalakítás napján fennálló tőkeösszeg növekedését.

(4)  Az e határozat szerinti hitelfelvételi és -nyújtási műveletekhez kapcsolódó, az Unió részéről felmerülő valamennyi költséget Grúzia viseli.

(5)  A Bizottság folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot a (2) és (3) bekezdésben említett műveletek alakulásáról.

5. cikk

Az uniós makroszintű pénzügyi támogatás végrehajtása az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel(5) és végrehajtási szabályaival(6) összhangban történik. A grúz hatóságokkal kötendő egyetértési megállapodás, hitelmegállapodás és a vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodás rendelkezik különösen az uniós makroszintű pénzügyi támogatást érintő csalás, korrupció és egyéb szabálytalanságok megelőzését és az ellenük való küzdelmet illetően meghozandó különös intézkedésekről. A pénzösszegek kezelése és felszabadítása átláthatóságának növelése érdekében az egyetértési megállapodás, a hitelmegállapodás és a vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodás rendelkezik továbbá a Bizottság – és azon belül többek között az Európai Csalás Elleni Hivatal – általi ellenőrzésről is, ideértve a helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat is. Ezen dokumentumok emellett rendelkeznek a Számvevőszék által végzett vizsgálatokról is, beleértve adott esetben a helyszíni ellenőrzéseket is.

6. cikk

(1)  A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

7. cikk

(1)  A Bizottság minden év június 30-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e határozat előző évi végrehajtásáról, amely tartalmazza többek között a végrehajtás értékelését. A jelentés megvilágítja az egyetértési megállapodásban meghatározott gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételek, Grúzia aktuális gazdasági és költségvetési eredményei, valamint az uniós makroszintű pénzügyi támogatás részleteinek felszabadítására vonatkozó bizottsági határozatok közötti összefüggést.

(2)  A Bizottság az 1. cikk (4) bekezdésében említett rendelkezésre állási időszak végétől számított két éven belül utólagos értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

8. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt…,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[Mód. 1]

(1) HL C 377. E, 2012.12.7., 211. o.
(2) Az Európai Parlament első olvasat során kialakított, 2011. május 10-i álláspontja (HL C 377. E, 2012.12.7., 211. o.), a Tanács első olvasat során kialakított, 2012. május 10-i álláspontja (HL C 291. E, 2012.9.27., 1. o.) és az Európai Parlament második olvasat során kialakított, 2012. december 11-i álláspontja.
(3) Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Grúzia közötti partnerségi és együttműködési megállapodás (HL L 205., 1999.8.4., 3. o.)
(4) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(5) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(6) A Bizottság 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 357., 2002.12.31., 1. o.).


Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség ***II
PDF 200kWORD 19k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (10090/2/2012 – C7-0329/2012 – 2010/0303(COD))
P7_TA(2012)0473A7-0387/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10090/2/2012 – C7-0329/2012),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2011. február 16-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatáról (COM(2010)0611) az első olvasat során elfogadott álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 72. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0387/2012),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdése értelmében, a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 107., 2011.4.6., 68. o.
(2) Elfogadott szövegek, 2011.12.15., P7_TA(2011)0581.


Az egységes szabadalmi oltalom létrehozása ***I
PDF 199kWORD 21k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0215 – C7-0099/2011 – 2011/0093(COD))
P7_TA(2012)0474A7-0001/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0215),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 118. cikkének első bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0099/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a spanyol képviselőház és a spanyol szenátus, valamint az olasz képviselőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. november 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0001/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. december 11-én került elfogadásra az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0093


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1257/2012/EU rendelet.)


Az egységes szabadalmi oltalom *
PDF 325kWORD 27k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0216 – C7-0145/2011 – 2011/0094(CNS))
P7_TA(2012)0475A7-0002/2012

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0216),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 118. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0145/2011),

–  tekintettel a spanyol képviselőház és a spanyol szenátus, valamint az olasz képviselőház által a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0002/2012),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Mivel az európai szabadalmak megadásáért az Európai Szabadalmi Hivatal a felelős, az egységes joghatással bíró európai szabadalommal kapcsolatos fordítási szabályoknak az Európai Szabadalmi Hivatal által alkalmazott jelenlegi eljárásra kell épülniük. Helyénvaló, hogy a szabályok az eljárási költségek és a technikai információ elérhetősége tekintetében a gazdasági szereplők érdekei és a közérdek közötti szükséges egyensúly megteremtésére irányuljanak.
(6)  Mivel az európai szabadalmak megadásáért az Európai Szabadalmi Hivatal a felelős, az egységes hatályú európai szabadalommal kapcsolatos fordítási szabályoknak az Európai Szabadalmi Hivatal által alkalmazott jelenlegi eljárásra kell épülniük. Helyénvaló, hogy a szabályok az eljárási költségek és a technikai információ elérhetősége tekintetében a gazdasági szereplők, különösen a kis- és középvállalkozások érdekei és a közérdek közötti szükséges egyensúly megteremtésére irányuljanak.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  Az egységes joghatással bíró európai szabadalmakhoz való hozzáférés elősegítése érdekében, különösen a kkv-k esetében, azon bejelentők számára, akiknek nincs közös nyelvük az Európai Szabadalmi Hivatal egyik hivatalos nyelvével sem, lehetővé kell tenni, hogy szabadalmi bejelentésüket az Unió bármely más hivatalos nyelvén is benyújthassák az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. Kiegészítő intézkedésként azon bejelentők tekintetében, akik megkapják az egységes joghatással bíró európai szabadalmat, és akiknek a lakóhelye vagy székhelye az Unió olyan tagállamában található, amelynek hivatalos nyelve eltér az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveitől, az Európai Szabadalmi Hivatalnak az érintett nyelvről az Európai Szabadalmi Hivatal eljárási nyelvére történő fordításhoz kapcsolódó költségek fedezésére irányuló, az Európai Szabadalmi Hivatal által jelenleg alkalmazott rendszeren túlmenő kiegészítő visszatérítési rendszert is kezelnie kell a xx/xx rendelet [anyagi jogi rendelkezések] 12. cikkében foglaltaknak megfelelően.
(9)  Az egységes hatályú európai szabadalmakhoz való hozzáférés elősegítése érdekében, különösen a kkv-k esetében, azon bejelentők számára, akiknek nincs közös nyelvük az Európai Szabadalmi Hivatal egyik hivatalos nyelvével sem, lehetővé kell tenni, hogy szabadalmi bejelentésüket az Unió bármely más hivatalos nyelvén is benyújthassák az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. Kiegészítő intézkedésként azon kkv-knak, természetes személyeknek és nonprofit szervezeteknek, amelyek megkapják az egységes hatályú európai szabadalmat, és amelyek lakóhelye vagy székhelye az Unió olyan tagállamában található, amelynek hivatalos nyelve eltér az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveitől, részesedniük kell az Európai Szabadalmi Hivatalnak az érintett nyelvről az Európai Szabadalmi Hivatal eljárási nyelvére történő fordításhoz kapcsolódó költségek fedezésére irányuló, az Európai Szabadalmi Hivatal által jelenleg alkalmazott rendszeren túlmenő kiegészítő visszatérítési rendszerből. A kiegészítő visszatérítési rendszert az Európai Szabadalmi Hivatalnak kell kezelnie az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikkében foglaltaknak megfelelően.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  A részletes szabályokat és a kiegészítő fordítási költségek visszatérítési szintjét úgy kell kialakítani, hogy az elméletileg biztosítsa a fordítási költségek teljes kompenzációját; az oldalankénti plafonösszeg meghatározása azért fontos, hogy tükrözze a fordításért járó normál piaci átlagárat és megakadályozza a visszaéléseket.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Annak érdekében, hogy ösztönözzék a szabadalmakkal kapcsolatos információk rendelkezésre állását és a technológiai ismeretek terjesztését, a szabadalmi bejelentések és a szabadalmi leírások gépi fordításainak az Unió összes hivatalos nyelvén a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre kell állniuk. Az Európai Szabadalmi Hivatal jelenleg is dolgozik a gépi fordítási technológia fejlesztésén; a gépi fordítás a szabadalmakkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés javításának és a technológiai ismeretek széles körű terjesztésének rendkívül fontos eszköze. Az európai szabadalmi rendszer valamennyi felhasználójának az érdekét szolgálja, hogy az európai szabadalmi bejelentések és szabadalmi leírások az Unió összes hivatalos nyelvére történő, jó minőségű gépi fordításai kellő időben rendelkezésre álljanak. A gépi fordítások az Európai Unió politikájának kulcsfontosságú részét képezik. A gépi fordítások kizárólag információs célokat szolgálhatnak, és nem rendelkezhetnek jogi hatállyal.
(10)  Annak érdekében, hogy ösztönözzék a szabadalmakkal kapcsolatos információk rendelkezésre állását és a technológiai ismeretek terjesztését, a szabadalmi bejelentések és a szabadalmi leírások gépi fordításainak az Unió összes hivatalos nyelvén a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre kell állniuk. Az Európai Szabadalmi Hivatal jelenleg is dolgozik a gépi fordítási technológia fejlesztésén; a gépi fordítás a szabadalmakkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés javításának és a technológiai ismeretek széles körű terjesztésének rendkívül fontos eszköze. Az európai szabadalmi rendszer valamennyi felhasználójának az érdekét szolgálja, hogy az európai szabadalmi bejelentések és szabadalmi leírások az Unió összes hivatalos nyelvére történő, jó minőségű gépi fordításai kellő időben rendelkezésre álljanak. A gépi fordítások az Európai Unió politikájának kulcsfontosságú részét képezik. A gépi fordítások kizárólag információs célokat szolgálhatnak, és nem rendelkezhetnek jogi hatállyal. Azokat a szabadalmi bejelentések és a megadott szabadalom közzétételekor térítésmentesen hozzáférhetővé kell tenni az interneten.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
11 a preambulumbekezdés (új)
(11a)  Az átmeneti időszak végét követően az Európai Szabadalmi Hivatalnak továbbra is közzé kell tennie egy, a bejelentő által önkéntesen biztosított angol nyelvű kiegészítő fordítást az európai szabadalom leírásáról. Ez további nemzetközi nyilvánosságot biztosítana és korlátozná annak lehetőségét, hogy a szabadalombitorló azzal érveljen, hogy jóhiszeműen járt el.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk
Ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén a 2011/167/EU tanácsi határozatban foglalt felhatalmazásnak megfelelően megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtási rendelete az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében.

1.  Ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén a 2011/167/EU tanácsi határozatban foglalt felhatalmazásnak megfelelően megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtási rendelete az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében. Meghatározza európai szabadalmakra alkalmazandó fordítási szabályokat abban a mértékben, amelyben egységes hatállyal bírnak.
1a.  Ez a rendelet nem sérti az EUMSZ 342. cikkének megfelelően hozott, az Európai Unió intézményeinek nyelveire vonatkozó szabályokat és az 1/1958 tanácsi rendeletet.
1b.  Ez a rendelet az Európai Szabadalmi Hivatal nyelvi rendszerén alapul, és nem hoz létre különleges nyelvi rendszert az Unió számára, továbbá nem szolgáltathat alapot arra, hogy az Unió későbbi jogi aktusaiban korlátozott nyelvi rendszert alkalmazzanak.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 a bekezdés (új)
2a.  Amint a szabadalmi bejelentések és szabadalmi leírások gépi fordítása a 6. cikk (3) bekezdésében említetteknek megfelelően az Unió összes hivatalos nyelvén rendelkezésre áll, azokat a szabadalmi bejelentés és a megadott szabadalom közzétételekor térítésmentesen hozzáférhetővé kell tenni az interneten.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 b bekezdés (új)
2b. A 6. cikkben említett átmeneti időszak végét követően és az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikkében foglaltaknak megfelelően a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke értelmében azzal a feladattal bízzák meg az Európai Szabadalmi Hivatalt, hogy tegye közzé a szabadalom leírásának kiegészítő, teljes fordítását angol nyelven, ha a bejelentő önkéntesen biztosította ezt a kiegészítő fordítást. Ezt a fordítást nem lehet automatizált eszközökkel végezni.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés
1.  Az egységes joghatással bíró európai szabadalmakat érintő jogvita esetén a szabadalom jogosultja a feltételezett szabadalombitorló kérésére és választásának megfelelően rendelkezésre bocsátja a teljes szabadalom fordítását annak a részt vevő tagállamnak a hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorlásra sor került, illetve amelyben a feltételezett szabadalombitorló lakóhelye vagy székhelye található.
1.  Az egységes hatályú európai szabadalmakat érintő jogvita esetén a szabadalom jogosultja a feltételezett szabadalombitorló kérésére és választásának megfelelően rendelkezésre bocsátja a teljes szabadalom fordítását annak a részt vevő tagállamnak a hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorlásra sor került, illetve amelyben a feltételezett szabadalombitorló lakóhelye vagy székhelye található. Ezt a fordítást nem lehet automatizált eszközökkel végezni.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés
2.  Az egységes joghatással bíró európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalom jogosultja a jogi eljárás során a részt vevő tagállamok területén az egységes joghatással bíró európai szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákat illetően illetékes bíróság kérésére az érintett bíróság eljárási nyelvén is rendelkezésre bocsátja a szabadalom teljes fordítását.
2.  Az egységes hatályú európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalom jogosultja a jogi eljárás során a részt vevő tagállamok területén az egységes hatályú európai szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákat illetően illetékes bíróság kérésére az érintett bíróság eljárási nyelvén is rendelkezésre bocsátja a szabadalom teljes fordítását. Ezt a fordítást nem lehet automatizált eszközökkel végezni.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 4 bekezdés
4.  Kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén a jogvitában eljáró bíróság figyelembe veszi, hogy azt megelőzően, hogy az 1. bekezdésben említett fordítást megkapta, a feltételezett bitorlónak esetleg nem volt tudomása arról, illetve nem volt elvárható tőle, hogy tudjon róla, hogy szabadalombitorlást követ el.
4.  Kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén a jogvitában eljáró bíróság figyelembe veszi – különösen, ha kis- vagy középvállalkozásról, természetes személyről, nonprofit szervezetről, egyetemről vagy állami kutatási szervezetről van szó –, hogy azt megelőzően, hogy az (1) bekezdésben említett fordítást megkapta, a feltételezett bitorlónak volt-e tudomása arról, illetve elvárható volt-e tőle, hogy tudjon róla, hogy szabadalombitorlást követ el.
Módosítás 12 és 13
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk
Tekintve, hogy az ESZE 14. cikke (2) bekezdésének értelmében az európai szabadalmi bejelentések tetszőleges nyelven nyújthatók be, a xx/xx rendelet [anyagi jogi rendelkezések] 12. cikkével összhangban a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke értelmében azzal a feladattal bízzák meg az Európai Szabadalmi Hivatalt, hogy kezelje az azon bejelentők számára a fordítási költségeknek az említett rendelet 13. cikkében említett díjakból egy bizonyos összeghatárig történő megtérítésére létrehozott kompenzációs rendszert, akik a szabadalmi bejelentéseket az Unió valamely olyan hivatalos nyelvén nyújtják be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, amely nyelv nem tartozik az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei közé.

1.  Tekintve, hogy az ESZE 14. cikke (2) bekezdésének értelmében az európai szabadalmi bejelentések tetszőleges nyelven nyújthatók be, az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikkével összhangban a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke értelmében azzal a feladattal bízzák meg az Európai Szabadalmi Hivatalt, hogy kezelje az azon bejelentők számára a fordítási költségeknek az említett rendelet 10. cikkében említett díjakból egy bizonyos összeghatárig történő megtérítésére létrehozott kompenzációs rendszert, akik a szabadalmi bejelentéseket az Unió valamely olyan hivatalos nyelvén nyújtják be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, amely nyelv nem tartozik az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei közé.
1a.  Az (1) bekezdésben említett kompenzációs rendszert az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkében említett díjakból kell finanszírozni, és csak azon kkv-k, természetes személyek, nonprofit szervezetek, egyetemek és állami kutatási szervezetek vehetik igénybe, amelyek lakóhelye vagy székhelye az Unió egyik tagállamában található.
1b.  Az (1) bekezdésben említett kompenzációs rendszer biztosítja a fordítási költségek teljes visszatérítését egy oly módon meghatározott plafonösszegig, hogy az tükrözze a fordításért járó normál piaci átlagárat és megakadályozza a visszaéléseket.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
Az ilyen fordításokat nem lehet automatizált eszközökkel végezni.

Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés
2.  Ezt a rendeletet … -tól/-től kell alkalmazni [konkrét dátumot határoznak meg, amely egybeesik az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló xx/xx rendelet alkalmazásának kezdőnapjával].
2.  Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől vagy az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás hatálybalépésének napjától kell alkalmazni, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont..

A szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákra vonatkozó joghatósági rendszer
PDF 225kWORD 32k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása a szabadalmi jogviták igazságszolgáltatási rendszeréről (2011/2176(INI))
P7_TA(2012)0476A7-0009/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10-i 2011/167/EU tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0215),

–  tekintettel az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0216),

–  tekintettel a Bíróság 2011. március 8-i 1/09. sz. véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0009/2012),

A.  mivel a hatékony európai szabadalmi rendszer az innováción keresztüli növekedés előmozdításának és az európai vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások támogatásának szükséges előfeltételét képezi, és segítségével szembenézhetünk a gazdasági válsággal és a globális versennyel;

B.  mivel az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló 2011/167/EU tanácsi határozat értelmében Ausztria, Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Ciprus, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Románia, Svédország, Szlovákia és Szlovénia felhatalmazást kaptak az egymás közötti megerősített együttműködés létrehozására az egységes szabadalmi oltalom létrehozása területén és a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása útján;

C.  mivel a Tanács felhatalmazást adó határozata alapján a Bizottság 2011. április 13-án elfogadta az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot, illetve az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot;

D.  mivel 2011. március 8-án a Bíróság véleményt bocsátott ki az Európai és Közösségi Szabadalmi Bíróságra vonatkozó javaslatról, és felvetette ennek az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét;

E.  mivel az egységes szabadalmi oltalom kizárólag akkor lehet hatékony, ha azt működőképes szabadalmi bíráskodási rendszer kíséri;

F.  mivel a Bíróság véleményét követően a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok egy nemzetközi megállapodás útján megkezdték az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozását;

G.  mivel jelentős különbség van az egyszerű nemzetközi megállapodások és az Európai Unió alapító szerződései között, mivel az utóbbiak új jogrendet hoztak létre, amely saját intézményekkel rendelkezik, amelynek javára az államok egyre több területen korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek nem csak a tagállamok, hanem állampolgáraik is alanyai; e jogrend őrei az Európai Unió Bírósága, valamint a tagállamok rendes bíróságai és törvényszékei;

H.  mivel az Egységes Szabadalmi Bíróságnak teljes mértékben be kell tartania az uniós jogot, és a nemzeti bíróságokhoz hasonlóan az Európai Unió Bíróságával együttműködve alkalmaznia kell azt;

I.  mivel az Egységes Szabadalmi Bíróságnak az EUMSZ 267. cikkével összhangban előzetes döntéshozatali kérdések továbbítása útján támaszkodnia kell a Bíróság ítélkezési gyakorlatára;

J.  mivel az uniós jog elsőbbségének tiszteletben tartását és megfelelő alkalmazását az EUMSZ 258., 259. és 260. cikke alapján biztosítani kell;

K.  mivel az Egységes Szabadalmi Bíróságnak integrálódnia kell a szerződő tagállamok igazságszolgáltatási rendszerébe, és kizárólagos hatáskörrel kell rendelkeznie az egységes joghatással bíró uniós szabadalmak, valamint az egy vagy több szerződő tagállamot kijelölő európai szabadalmak terén;

L.  mivel egy hatékony bírósági rendszerben decentralizált elsőfokra van szükség;

M.  mivel a bíráskodási rendszer hatékonysága a bírák szakértelmétől és tapasztalatától függ;

N.  mivel ugyanazon eljárási szabályokat kell alkalmazni a bíróság valamennyi egysége előtt és bármely fokon zajló eljárás során;

O.  mivel az Egységes Szabadalmi Bíróságnak törekednie kell arra, hogy indokolatlan eljárási késedelmek nélkül hozzon színvonalas határozatokat, és különösen segítenie kell a kis- és középvállalkozásokat jogaik védelmében és abban, hogy megvédjék magukat a megalapozatlan követelések vagy a visszavonásra érdemes szabadalmak ellen;

1.  felszólít az egységes szabadalmi bíráskodási rendszer létrehozására, mivel a töredezett szabadalmi piac és a jogszabályokban tapasztalható egyenlőtlenségek hátráltatják a belső piaci innovációt és haladást, bonyolulttá teszik a szabadalmi rendszer használatát, költségesek és gátolják a szabadalmi jogok hatékony védelmét, különösen a kkv-k esetében;

2.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül zárják le a tárgyalásokat és ratifikálják az e tagállamok (a „szerződő tagállamok”) közötti, az Egységes Szabadalmi Bíróságot (a „bíróságot”) létrehozó nemzetközi megállapodást (a „megállapodást”), és ösztönzi Spanyolországot és Olaszországot, hogy vegyék fontolóra részvételüket a megerősített együttműködésben;

3.  kitart amellett, hogy ezzel összefüggésben a Bíróságnak az uniós jog őreként biztosítania kell az uniós jogrend egységességét és az uniós jog elsőbbségét;

4.  véleménye szerint azok a tagállamok, amelyek eddig úgy határoztak, hogy nem vesznek részt az egységes szabadalmi oltalom kialakítása területén folytatott megerősített együttműködésben, a területükre érvényes uniós szabadalmak tekintetében csatlakozhatnak az egységes szabadalmi bíráskodási rendszerhez;

5.  hangsúlyozza, hogy az Egységes Szabadalmi Bíróság prioritásának a jogbiztonság fokozása és a szabadalmak megerősítése kell, hogy legyen, és eközben megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a jogtulajdonosok, illetve az érintett felek érdekei között;

6.  hangsúlyozza a jogviták költséghatékony igazságszolgáltatási rendszerének szükségességét, amelyet oly módon kell finanszírozni, hogy valamennyi szabadalmasnak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, a magánszemélyeknek és a nonprofit szervezeteknek is biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való jogot;

Általános megközelítés

7.  elismeri, hogy a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokban az egységes szabadalmi bíráskodási rendszert a megállapodás útján kell kialakítani;

8.  ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy:

   i. kizárólag az Európai Unió tagállamai lehetnek szerződő felek;
   ii. a megállapodás akkor lép hatályba, ha azt legalább tizenhárom szerződő tagállam ratifikálta, köztük azon három tagállam, amelyben a legtöbb európai szabadalom volt hatályban a szabadalmi bíráskodási rendszerről szóló megállapodás aláírása céljából megrendezett diplomáciai konferencia összeülését megelőző évben;
   iii. a bíróságnak a szerződő tagállamok közös bíróságának kell lennie, amelyre az uniós jognak való megfelelés tekintetében a nemzeti bíróságokra vonatkozóakkal megegyező kötelezettségek alkalmazandók; ezért például a bíróságnak az EUMSZ 267. cikke értelmében együtt kell működnie a Bírósággal;
   iv. a bíróságnak az uniós jog alapelemeivel összhangban és annak elsőbbségét tiszteletben tartva kell működnie; ha a fellebbviteli bíróság megsérti az uniós jogot, a szerződő tagállamokat egyetemleges felelősség terheli a szóban forgó eljárásban részes felek által elszenvedett károkért; az EUMSZ 258., 259. és 260. cikke szerinti jogsértési eljárást valamennyi szerződő tagállammal szemben alkalmazni kell;

9.  üdvözli, hogy a megállapodás részeként közvetítői és választottbírósági központot kívánnak létrehozni;

A szabadalmi bíráskodási rendszer felépítése

10.  véleménye szerint a hatékony bírósági és bíráskodási rendszernek decentralizáltnak kell lennie, és álláspontja szerint:

   i. a bíróság bíráskodási rendszerének elsőfokból („elsőfokú bíróság”) és fellebbviteli szintből („fellebbviteli bíróság”) kell állnia; a hatékonyságbeli hiányosságok és a hosszadalmas eljárások elkerülése érdekében további bírósági szintek nem állapíthatók meg;
   ii. a decentralizált elsőfoknak egy központi egység mellett helyi és regionális egységekből kell felépülnie;
   iii. a szerződő államokban akkor kerülne sor – kérésre – további elsőfokú helyi egységek kialakítására, ha a megállapodás hatálybalépésének időpontját megelőzően vagy azt követően három egymást követő éven keresztül naptári évente száznál több eljárás indult az érintett szerződő tagállamban; javasolja továbbá, hogy az egységek száma szerződő tagállamonként ne haladhassa meg a négyet;
   iv. két vagy több szerződő tagállamonként – kérésükre – regionális egységet kell létrehozni;

A bíróság összetétele és a bírák képesítése

11.  hangsúlyozza, hogy a bíráskodási rendszer hatékonysága elsősorban a bírák szakértelmétől és tapasztalatától függ;

12.  ennek érdekében:

   i. elismeri, hogy a fellebbviteli bíróság és az elsőfokú bíróság összetételének többnemzetiségűnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy összetételüknek figyelembe kell vennie a már létező bírósági struktúrákat, mindazonáltal szem előtt tartva, hogy a legfontosabb célkitűzés egy valóban egységes, új bíróság felállítása; ezért azt javasolja, hogy a helyi egységek összetétele a lehető legrövidebb időn belül váljon többnemzetiségűvé azzal, hogy az igazgatási bizottság általi elfogadásukat követően egy legfeljebb öt éves átmeneti időszakra indokolt eltérések adhatók ettől az alapelvtől, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a már létező struktúrák legalább ugyanolyan minőségűek és hatékonyak maradnak; véleménye szerint az öt éves időszakot a bírák intenzív képzésére és felkészítésére kell felhasználni;
   ii. véleménye szerint a bíróságnak jogilag és műszakilag egyaránt képzett bírákból kell állnia; a bíráknak a szabadalmi peres eljárások és a kartelljog területén a legmagasabb szintű szaktudással és igazolt képességgel kell rendelkezniük; e képesítés többek között releváns munkatapasztalattal és szakmai képzéssel bizonyítható; a jogi képesítéssel rendelkező bíráknak a szerződő tagállamban a bírói tisztségekbe való kinevezéshez szükséges képesítéssel kell rendelkezniük, a műszaki képesítésű bíráknak valamely műszaki területen szerzett egyetemi diplomával és tapasztalattal, illetve polgári jogi és polgári eljárásjogi ismeretekkel kell rendelkezniük;
   iii. javasolja, hogy a megállapodás bíróság összetételére vonatkozó rendelkezéseinek hatálybalépését követően azokat kizárólag abban az esetben módosítsák, ha e rendelkezések miatt nem teljesülnének a bíráskodási rendszer maximális minőségre és hatékonyságra vonatkozó célkitűzései; javasolja, hogy a hatáskörrel rendelkező szerv egyhangú szavazással hozza meg a bíróság összetételére vonatkozó határozatokat;
   iv. úgy véli, hogy a megállapodásnak biztosítékokat kell tartalmaznia arra nézve, hogy a bírákat csak akkor lehessen kinevezni, ha pártatlanságuk megkérdőjelezhetetlen, különösen akkor, ha egy nemzeti szabadalmi hivatal vagy az Európai Szabadalmi Hivatal fellebbezési testületében tisztséget töltöttek be;

Eljárás

13.  az eljárásjogi kérdések tekintetében véleménye szerint:

   i. a bíróság valamennyi egysége előtt, illetve minden fokon ugyanazon eljárási szabályokat kell alkalmazni;
   ii. a bíróság előtti eljárások – amelyek egy írásbeli, egy közbenső és egy szóbeli eljárásból állnak – során be kell vezetni a megfelelőnek tartott rugalmassági elemeket, és figyelembe kell venni az eljárás gyorsaságára és hatékonyságára vonatkozó célkitűzéseket;
   iii. a helyi vagy regionális egységek előtti eljárások nyelve az egységet befogadó szerződő tagállam hivatalos nyelve vagy a regionális egység működéséért felelős szerződő tagállamok által kijelölt hivatalos nyelv kell, hogy legyen; az illetékes egység jóváhagyása mellett a felek szabadon választhatnák az eljárás nyelvéül a szabadalom megadásának nyelvét; a központi egység előtti eljárások nyelve a szóban forgó szabadalom megadásának nyelve kell, hogy legyen; a fellebbviteli bíróságon az eljárás nyelvének meg kell egyeznie az elsőfokú bíróság előtti eljárás nyelvével;
   iv. a bíróság hatáskörébe tartozna ideiglenes intézkedések elrendelése, amelyekkel megelőzhető a fenyegető jogsértés, illetve megtiltható az állítólagos jogsértés folytatása; e hatáskör gyakorlása ugyanakkor nem vezethet igazságtalan „forum shoppinghoz”; valamint
   v. a feleket kizárólag olyan ügyvédek képviselhetik, akik valamelyik szerződő tagállam területén bíróság előtti eljárásra jogosultak; a felek képviselői mellett szabadalmi ügyvivők is eljárhatnak, akik jogosultak felszólalni a bíróság előtti meghallgatásokon;

Hatáskör és a bíróság határozatainak joghatásai

14.  kiemeli, hogy:

   i. a bíróságnak kizárólagos hatáskörrel kell rendelkeznie az egységes joghatással bíró európai szabadalmak és az egy vagy több szerződő tagállamot kijelölő európai szabadalmak tekintetében; ennek érdekében módosítani kell a 44/2001/EK tanácsi rendeletet(3);
   ii. a kérelmezőnek azon tagállambeli helyi egység elé kell vinnie a keresetét, amelynek területén a jogsértés történt vagy megtörténhet, vagy ahol az alperes lakóhellyel vagy telephellyel rendelkezik, illetve azon regionális egységhez, amelynek működtetésében e szerződő tagállam részt vesz; ha az érintett szerződő tagállam területén nem található helyi egység, és nem tartozik valamelyik regionális egységhez, akkor a kérelmezőnek a központi egységhez kell benyújtania a keresetét; a felek szabadon megállapodhatnak abban, hogy az elsőfokú bíróság melyik egységénél (helyi, regionális vagy központi) nyújtják be a keresetüket;
   iii. megsemmisítés iránti ellenkérelem esetében a helyi vagy regionális egység saját belátása szerint úgy dönthet, hogy attól függetlenül lefolytatja a jogsértési eljárást, hogy az ellenkérelmet szintén ez az egység bírálja-e el, vagy azt átteszi a központi egységhez;
   iv. a bíróság illetékességére és hatáskörére vonatkozó rendelkezések hatálybalépését követően azokat kizárólag abban az esetben lehetne módosítani, ha e rendelkezések miatt nem teljesülnének a bíráskodási rendszer maximális minőségre és hatékonyságra vonatkozó célkitűzései; javasolja, hogy a hatáskörrel rendelkező szerv egyhangúlag hozza meg a bíróság illetékességére és hatáskörére vonatkozó határozatokat;
   v. az elsőfokú bíróság valamennyi egysége által hozott határozatoknak, illetve a fellebbviteli bíróság által hozott határozatoknak végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül valamennyi szerződő tagállamban végrehajthatónak kell lenniük;
   vi. a megállapodásban rendezni kell a megállapodás és a 44/2001/EK rendelet közötti kapcsolatot;

Anyagi jog

15.  véleménye szerint a bíróság határozatainak az uniós jogon, a megállapodáson, az Európai Szabadalmi Egyezményen és a megállapodással összhangban elfogadott nemzeti jogszabályokon, a nemzetközi megállapodásokkal szabadalomra vonatkozó és valamennyi szerződő tagállamra kötelező rendelkezésein, továbbá a szerződő tagállamoknak a vonatkozó uniós jogszabályokat tiszteletben tartó nemzeti jogszabályain kell alapulniuk;

16.  hangsúlyozza, hogy az egységes hatással bíró európai szabadalomnak olyan jogot kell biztosítani a szabadalmasnak, amellyel megakadályozható a szerződő tagállamok területén a szabadalmas engedélyével nem rendelkező harmadik felek részéről a találmány közvetlen vagy közvetett felhasználása; hangsúlyozza továbbá, hogy a szabadalmas a találmány jogtalan használata esetén jogosult a károk, valamint a jogsértés következtében elszenvedett nyereségkiesés vagy egyéb veszteségek megtérítésére, megfelelő licencdíjra vagy a találmány jogtalan használatából fakadó nyereségre;

o
o   o

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 76., 2011.3.22., 53. o.
(2) HL C 211., 2011.7.16., 2. o.
(3) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.).


Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtása ***I
PDF 315kWORD 27k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0599 – C7-0306/2011 – 2011/0263(COD))
P7_TA(2012)0477A7-0237/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0599),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0306/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. október 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0237/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(1);

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatot;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. december 11-én került elfogadásra az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0263


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal20/2013/EU rendelet.)

MELLÉKLETEK A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bizottság üdvözli a 20/2013/EU rendelettel(2) kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács között első olvasatban született megállapodást.

A 20/2013/EU rendeletben előírtak alapján a Bizottság éves jelentést fog benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapodás IV. részének végrehajtásáról, és kész megvitatni a megállapodás IV. részének végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő problémákat az Európai Parlament illetékes bizottságával.

A Bizottság különös fontosságot tulajdonít a megállapodásban foglalt, kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások hatékony végrehajtásának, figyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeinek illetékes ellenőrző testületei által nyújtott egyedi információkat és a megállapodás IV. részének VIII. címe alatt felsorolt többoldalú környezetvédelmi megállapodásokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság ki fogja kérni az illetékes civil társadalmi tanácsadó csoportok véleményét is.

A banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus hatályának 2019. december 31-i lejárta után a Bizottság értékeli az uniós banánpiac és az uniós banántermesztők helyzetét. A Bizottság megállapításairól jelentést fog tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és e jelentésbe bele fogja foglalni a „Programme d'Options Spécifiques à l'Éloignement et l'Insularité” (POSEI) programnak az uniós banántermesztés védelme terén való működése előzetes értékelését.

EGYÜTTES NYILATKOZAT

Az Európai Parlament és Bizottság egyetért abban, hogy szoros együttműködésre van szükség a megállapodás IV. részének és az 20/2013/EU rendelet(3) végrehajtásának nyomon követése tekintetében. E célból a következőkben állapodnak meg:

Az Európai Parlament illetékes bizottsága kérésére a Bizottság minden olyan egyedi kérdésről jelentést tesz, amely a közép-amerikai országok kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalásai végrehajtásával kapcsolatos.

Abban az esetben, ha az Európai Parlament védintézkedési vizsgálat kezdeményezésére irányuló ajánlást fogad el, a Bizottság alaposan meg fogja vizsgálni, hogy a hivatalból történő kezdeményezésnek az 20/2013/EU rendeletszerinti feltételei teljesülnek-e. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e feltételek nem teljesülnek, jelentést fog tenni az Európai Parlament illetékes bizottságának, amelyben magyarázatot ad az ilyen vizsgálat kezdeményezése szempontjából fontos valamennyi tényezőről.

(1) Ez az álláspont lép a 2012. szeptember 13-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0348).
(2) HL L 17., 2013.1.19., 13. o..
(3) HL L 17., 2013.1.19., 13. o..


Az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás
PDF 320kWORD 32k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetrőll (16395/1/2011 – C7-0182/2012 – 2011/0303(NLE))
P7_TA(2012)0478A7-0360/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetre (16395/1/2011),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásra (16396/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0182/2012),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás kereskedelemről szóló fejezetére,

–  tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatokat célzó globális partnerségről és közös stratégiáról szóló 2001. november 15-i állásfoglalására(1), az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló 2006. április 27-i állásfoglalására(2), valamint az Európai Unió és a latin-amerikai és karibi országok Limában megtartott V. csúcstalálkozójáról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „a kereskedelemről és a szegénységről: kereskedelempolitikák tervezése a kereskedelemnek szegénység enyhítéséhez való legnagyobb mértékű hozzájárulása érdekében” című 2006. június 1-i(4), az EU „segély a kereskedelemért” programjáról szóló 2007. május 23-i(5), az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2010. október 21-i(6), valamint a Latin-Amerikával folytatott új fejlesztési együttműködés meghatározásáról szóló 2012. június 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló 2009. február 5-i(8), a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló 2010. november 25-i(9), a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2010. november 25-i(10), valamint az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2010. május 5-i(12), valamint és az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételéről szóló 2011. július 5-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) állásfoglalásaira és különösen a 2011. május 18–19-én az uruguayi Montevideóban megtartott ötödik rendes plenáris ülésen elfogadott, az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló és az elsősorban a nők és a fiatalok munkahelyeire vonatkozó munkahelyvédelmi és munkahely-teremtési stratégiákról, valamint az Európai Unió és Latin-Amerika között a biztonság és védelem terén fennálló kapcsolatokról szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazásról szóló 2007. március 15-i ajánlására(14),

–  tekintettel az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség állam- és kormányfőinek Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.), Bécsben (2006. május 12–13.), Limában (2008. május 16–17.) és Madridban (2010. május 17–18.) megtartott hat csúcstalálkozójának nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság időközi jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0360/2012),

A.  mivel az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás jelentős precedenst teremt, tekintve, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta ez az első biregionális társulási megállapodás, amelyet az EU aláír;

B.  mivel az Európai Unió és Latin-Amerika között létrejött kétoldalú regionális stratégiai partnerség kulcsfontosságú célkitűzése a kétoldalú és szubregionális társulási megállapodások megkötésével alátámasztott regionális, társadalmi, gazdasági és kulturális integráció,

C.  mivel ahhoz, hogy az EU és Latin-Amerika közötti társulási kapcsolatok fejlődése mindkét fél hasznára váljon és mindenki számára előnyös legyen, feltétlenül figyelembe kell venni – mint a politikai párbeszéd alapvető elemeit – a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint a társadalom valamennyi tagját megillető emberi jogok teljes körű érvényesülését;

D.  mivel a 2010. májusi madridi csúcstalálkozó eredményeként újraindult a Latin-Amerikával folytatott valamennyi olyan kereskedelmi tárgyalás, amely az elmúlt néhány évben már holtponton állt, lezárva ezzel az e társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat,

E.  mivel a Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok fejlődése kölcsönös érdek, és minden uniós tagállam számára előnyöket hordoz,

F.  mivel „az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió szerepéről az e jelenség elleni küzdelemben” című 2007. október 11-i állásfoglalásában(15) a Parlament aggodalmának adott hangot a nők elleni erőszak miatt,

G.  mivel Közép-Amerikában az EU a legnagyobb befektető, a második legfontosabb kereskedelmi partner és a fejlesztési segélyek legjelentősebb adományozója,

H.  mivel a demokrácia, a jogállamiság, valamint a két régió állampolgárainak emberi, polgári és politikai jogainak tiszteletben tartása a megállapodás alappillérei közé tartoznak,

I.  mivel a megállapodás tartalmaz egy emberi jogokra vonatkozó záradékot, amely az aláíró feleket kölcsönösen kötelezi az emberi jogok megfelelő ellenőrzésére és a záradék gyakorlatban történő végrehajthatóságának biztosítására,

J.  mivel a közép-amerikai régiót a nagymértékű szegénység, a társadalmi kirekesztettség és a társadalmi-környezeti sérülékenység feltételei jellemzik,

K.  mivel a társulási megállapodás egyfelől az EU, másfelől a régió és annak különböző országai között politikai és gazdasági társulást feltételez, amely figyelembe veszi a két régió között, illetve az egyes közép-amerikai országok között fennálló aszimmetriákat és egyenlőtlenségeket,

L.  mivel célja szerint a társulási megállapodásnak elő kell mozdítania többek között a fenntartható fejlődést, a társadalmi kohéziót és a regionális integrációt,

M.  mivel az EU együttműködés útján hozzá tud járulni a régió biztonságának garantálását célzó megoldások megtalálásához, mert a biztonság hiánya Közép-Amerikában súlyos aggodalmak forrása,

N.  mivel a társulási megállapodás megfelel az Unió azon célkitűzésének, hogy a kereskedelem révén mozdítsa elő a regionális integrációt, ami a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleményében (COM(2010)0612) is szerepel, és az Európa 2020 stratégiával összhangban a versenyképesség, a fejlődés és a munkahelyteremtés motorjának tekinti a kereskedelmet,

O.  mivel a társulási megállapodás kiterjedt kereskedelmi fejezete révén minőségileg és mennyiségileg is kibővül a szabadkereskedelmi övezet előnyeiből részesülő áruk és szolgáltatások köre, továbbá olyan keret jön létre a jogbiztonság szempontjából, amely bizonyosan ösztönzi az áruk, szolgáltatások és beruházások áramlását,

P.  mivel az előrejelzések szerint a társulási megállapodás kereskedelmi fejezete ágazatonként megkönnyíti a vámtarifák aszimmetrikus alapon történő, azonnali vagy fokozatos csökkentését egy stabil és kiszámítható rendszeren alapuló biregionális szabadkereskedelmi övezet létrehozásának céljából, ami előmozdítaná a termelő beruházásokat, a közép-amerikai régió mélyebb beágyazódását a világkereskedelembe, az erőforrások hatékony felhasználását és a versenyképesség növekedését,

Q.  mivel a társulási megállapodás egyik fő célkitűzése, hogy hozzájáruljon Közép-Amerika nagyobb fokú regionális integrációjához és stabilitásához, ami sikerülni is fog, amennyiben a részes országok (Panamát is beleértve) egyértelmű politikai akaratról tesznek tanúbizonyságot, és elkötelezik magukat a nehézségek leküzdése és az integráció területén történő további dinamikus előrelépés mellett, hatékony, egyenértékű és megfelelő intézkedéseket fogadva el a kölcsönös előnyökkel járó szinergiák kialakítására és a társulási megállapodásban foglaltak megerősítésére, hozzájárulva ezzel a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődéshez,

R.  mivel a jogbiztonság megerősítésére szolgáló keret kialakítása mindkét fél számára pozitív hatással jár, ösztönzi a kereskedelem és a beruházások volumenének növekedését, valamint az ágazati és földrajzi diverzifikációt; mivel az Unió számára a leginkább kézzelfogható előny a vámok fokozatos csökkenéséből vagy megszűnéséből eredő megtakarítás, illetve a stabil keretben és kölcsönös bizalmi légkörben zajló kereskedelem és beruházás könnyebbé válása lesz, kiemelve, hogy mindkét régió kötelezettséget vállalt a nemzetközi normák, különösen a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normáinak tiszteletben tartására; mivel Közép-Amerika számára ez nagyobb nemzetközi jelenlétet, egy stabil piaccal való stratégiai partnerséget és a diverzifikáció lehetőségét, továbbá hosszú távon produktív beruházások vonzását jelenti,

S.  mivel a társulási megállapodás kereskedelmi fejezetének aszimmetrikus jellege többek között a két régió számára különböző átmeneti időszakok megállapításában nyilvánul meg, lehetővé téve, hogy a termelői struktúrákat hozzáigazítsák a megállapodás végrehajtásából eredő új gazdasági és kereskedelmi valósághoz,

T.  mivel az alapelvek közül a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok, valamint a jogállamiság tiszteletben tartása megerősíti mindkét fél hazai és nemzetközi politikáit; mivel hangsúlyt kap a fenntartható és kiegyensúlyozott, a felek közötti és a partnerrégiókon belüli különbségeket csökkentő fejlődés célkitűzésével összeegyeztethető, a „Fenntartható kereskedelemmel és fejlődéssel” foglalkozó külön cím felvételének fontossága, utalva a munkaügyi, környezetvédelmi és kormányzással kapcsolatos nemzetközi normákra és megállapodásokra, ily módon jelentős precedenst teremtve a későbbi tárgyalásokhoz; mivel a várakozások szerint a kereskedelem előmozdítja a gazdasági fejlődést, a zöld növekedést és a társadalmi kohéziót; mivel üdvözlendő az olyan intézményi és nyomon követési mechanizmusok felvétele, mint a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottság, valamint a civil társadalmi párbeszéd fórum,

U.  mivel kiemelten kezelik a két régiónak a földrajzi árujelzőkre és a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó, a nemzetközi normáknak megfelelő kötelezettségvállalását,

V.  mivel Közép-Amerika valamennyi állama részesül az általános preferenciarendszer (GSP +) előnyeiből, melynek alkalmazása azonban 2013. december 31-én megszűnik; mivel az új általános preferenciarendszer kivétel nélkül kizárja majd a Világbank meghatározása szerint a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó valamennyi országot, ami azt jelenti, hogy Costa Rica és Panama elveszti jogát arra, hogy részesüljön e rendszer előnyeiből; mivel az általános preferenciarendszer egyoldalú, ideiglenes, felülvizsgálható, továbbá a termékek szűkebb körére vonatkozik és kizárja a mezőgazdasági termékek jelentős részét; mivel a társulási megállapodás javítja valamennyi közép-amerikai állam kereskedelmi pozícióját, mivel új, átfogóbb, biztonságosabb és kölcsönösen előnyös jogi keretet határoz meg; mivel üdvözlendő, hogy az áruk és szolgáltatások cseréje, a közbeszerzés, valamint a beruházások előmozdítása terén ez az új rendszer lehetővé teszi a fokozatos liberalizációt,

1.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe a következő ajánlásokat:

Bevezetés

A politikai párbeszéd mint a kétoldalú regionális partnerség kialakításának kulcsfontosságú eleme

Hatékony együttműködés a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében

Következtetések

o
o   o

   a) hangsúlyozza, hogy meg kellene könnyíteni a társulási megállapodás előkészítését, megkötését és ratifikálását;
   b) rámutat arra, hogy az Európai Unió, illetve Latin-Amerika és a karibi országok 2006. májusi bécsi csúcstalálkozóján az Európai Unió és egyes közép-amerikai köztársaságok állam- és kormányfői úgy határoztak, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek a két régió között megkötendő társulási megállapodásról, melyeket hivatalosan 2007 októberében indítottak el;
   c) emlékeztet arra, hogy Panama, amely kezdetben megfigyelőként vett részt a tárgyalásokon, 2010 januárjában a tárgyalásokhoz való csatlakozását kérelmezte, amit az Európai Unió 2010. március 10-én hivatalosan is elfogadott;
   d) rámutat arra, hogy tárgyalásokat 2010 májusában sikeresen lezárták, majd – a jogi felülvizsgálati szakaszt követően – a társulási megállapodás szövegét 2011. március 22-én parafálták és 2012. június 28-án Tegucigalpában aláírták;
   e) emlékeztet arra, hogy a 2010. májusában kötött társulási megállapodás három fő pillére a politikai párbeszéd, az együttműködés és a kereskedelem;
   f) hangsúlyozza, hogy ez az első átfogó, régiók közötti társulási megállapodás, mely az Unió egyértelmű politikai akaratának gyümölcseként jött létre; a partnerség határozott hozzájárulást jelent a közép-amerikai integrációhoz, és sokkal több mindenre terjed ki, mint pusztán a szabad kereskedelem kérdéseire;
   g) kiemeli, hogy a Közép-Amerikával kötött társulási megállapodás logikus eredménye a régió békefolyamatát, stabilitását és demokratizálódását támogató uniós politikának, mely a különböző békemegállapodások és a contadorai békefolyamat révén kifejezett alapvető politikai elköteleződéssel indult meg a nyolcvanas években;
   h) üdvözli azt a rendkívüli, új lendületet, amelyet a társulási megállapodásban előírt politikai párbeszéd kínál a két régió közötti kapcsolat számára a kormányok, a parlamentek és a civil társadalom közötti párbeszéd révén, ami minőségi ugrást jelent az 1984-ben megkezdett San José-i párbeszéd korábbi folyamatához képest;
   i) kiemeli a társulási megállapodás parlamenti dimenzióját, mely az európai parlamenti és közép-amerikai parlamenti képviselőkből álló társulási parlamenti bizottság létrehozása révén valósul meg, melyet tájékoztatni kell a Társulási Tanács határozatairól, és amely ajánlásokat terjeszthet elő és információt kérhet a megállapodás alkalmazásáról;
   j) hangsúlyozza, hogy biztosítani kellene a társulási megállapodás optimális végrehajtását, külön figyelmet fordítva a Parlament által ezen jelentésben kiemelt pontokra és a társulási megállapodást végrehajtó rendeletekben előírtakra, valamint felszólít arra, hogy támogatni kell a társulási parlamenti bizottság tevékenységét;
   k) hangsúlyozza, hogy a Közép-Amerikával elért társulási megállapodás számos olyan lényeges elemet tartalmaz, amely hozzájárul Európai Unió külső fellépésének az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megállapított céljai eléréséhez, többek között az emberi jogok és a demokrácia fejlesztéséhez és megszilárdításához, a fenntartható gazdasághoz, illetve a társadalmi és környezeti fejlődéshez;
   l) hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodás első cikke „alapvető fontosságú elemként” hivatkozik a demokratikus elvek, az alapvető emberi jogok és a jogállamiság elvének tiszteletben tartására, ami azt jelenti, hogy azoknak bármelyik fél általi megszegése intézkedéseket von maga után, ami akár a megállapodás felfüggesztéséhez is vezethet; ellenben úgy véli, hogy a társulási megállapodás emberi jogokról szóló záradékának tiszteletben tartásához és teljesüléséhez konkrét mechanizmusok létrehozására van szükség;
   m) javasolja, hogy a Bizottság évente nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek, melynek révén nyomon követi a társulási megállapodás egészét, és amelyben kitér a demokratikus elvekkel és az emberi jogokkal kapcsolatos szempontokra is;
   n) kiemeli, hogy a Közép-Amerikával létrejött társulási megállapodást egy olyan ideális keretnek kell tekinteni, mely a két felet egyenlő partnernek tekintve összehangolja az erőfeszítéseket a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység elleni harc, az inkluzív fejlesztés előmozdítása, valamint a még fennálló társadalmi, gazdasági és politikai kihívások kezelése érdekében;
   o) üdvözli a multilateralizmus iránti elkötelezettséget, melyet a közös értékek, elvek és célok határozott védelme, valamint a globális kihívásokkal való hatékony szembeszállás ígérete támaszt alá;
   p) megállapítja, hogy az új társulási megállapodás új és érdekes lehetőségeket nyit meg a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni harcra vonatkozó párbeszéd számára, a közép-amerikai államfők által aláírt regionális biztonsági stratégiával összhangban; üdvözli a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések összehangolását célzó különböző kötelezettségvállalásokat;
   q) véleménye szerint elő kell mozdítani a civil társadalom megfelelő részvételét mind az EU-ban, mind Közép-Amerikában, elősegítve aktív részvételét a fórumokon, valamint az ágazati bizottságokban és albizottságokban; ennek megfelelően üdvözli az európai uniós és közép-amerikai civil társadalmak konzultatív vegyes bizottságának létrehozását;
   r) hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió a regionális együttműködésre vonatkozó politikák egyik elsődleges célja; kiemeli, hogy ez a kohézió csak akkor jöhet létre, ha – megfelelő oktatás, például szakképzés révén – csökkentik a szegénység, az egyenlőtlenség, a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának arányát; hangsúlyozza, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket az utóbbi évek során nem csökkentették kellő mértékben, és a közbiztonság hiánya nagy aggodalomra ad okot Közép-Amerikában;
   s) kiemeli a társulási megállapodásban rejlő lehetőségeket a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés javítása szempontjából, amely tényezők kulcsfontosságúak a gazdasági növekedés, a társadalmi stabilitás és demokratikus elkötelezettség megszilárdításában;
   t) kiemeli az állam és a közigazgatás korszerűsítésére, az adóbehajtási rendszer és az átláthatóság javítására, a korrupció és a büntetlenség elleni harcra, valamint az igazságszolgáltatási rendszer megerősítésére és a civil társadalom közéletbe való bevonása terén történő együttműködésre vonatkozó kötelezettségvállalásokat;
   u) hangsúlyozza a két régió között létrejött, környezetvédelemre vonatkozó megállapodást, melynek céljai között szerepel a környezetminőség javítása, a fenntartható fejlődés, a természeti katasztrófák kezelésére vonatkozó együttműködés, valamint az éghajlatváltozás, az erdőirtás és az elsivatagosodás elleni küzdelem, illetve a biológiai sokféleség megőrzése;
   v) hangsúlyozza, hogy hozzá kell járulni a két régió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok élénkítéséhez és megerősítéséhez, valamint a termelési hálózatok integrálásához azzal a céllal, hogy a társulási megállapodás alkalmazásával az előnyöket maximalizálni lehessen, és elő lehessen mozdítani a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést, amely új gazdasági, kereskedelmi és beruházási lehetőségek megjelenéséhez vezet, és lehetővé teszi Közép-Amerika fokozottabb belső és külső integrációját a nemzetközi kereskedelmi struktúrába;
   w) hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell a társulási megállapodásban foglalt feltételek teljesítéséről, nagyobb fokú szinergiákra törekedve a két régió között, ugyanakkor nem sértve az általános érdekeket – többek között a földrajzi árujelzők és a szellemitulajdon-jogok területén –, sem az EU gazdasági és kereskedelmi prioritásait;
   x) rámutat továbbá annak szükségességére, hogy megfelelő technikai és pénzügyi eszközökkel ösztönözzék az együttműködést a két régió stratégiai ágazataiban, különösen a kereskedelem és a fenntartható fejlődés, valamint a tudományos és műszaki fejlődés területén, például az intézményi kapacitást, a szabályozási harmonizációt, a vámügyi és statisztikai eljárásokat, a szellemtulajdon-jogokat, a szolgáltatásnyújtást, a közbeszerzést, az elektronikus kereskedelmet, az ipari fejlődést, az erőforrások fenntartható kezelését, az egészségügyi és növény-egészségügyi normákat, a kkv-k és a diverzifikáció támogatását illetően; felszólít a modernizáció és a technológiai innováció jelentőségének elismerésére, és javasolja, hogy ezek megvalósításának eszközeként alkalmazzák a társulási megállapodást;
   y) felszólít arra, hogy évente szervezzék meg és segítsék elő a biregionális civil társadalmi párbeszéd fórumát; ajánlja, hogy kérjék fel a magánszektort és a civil társadalmat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalási politika révén vállaljanak szerepet, ami akadálymentes kapcsolatot eredményezne a két fél között, és magasabb szintű fenntartható gazdasági fejlődést eredményezne Közép-Amerikában;
   z) javasolja, hogy mozdítsák elő a két régió szereplői között a társulási megállapodás megismertetését célzó fellépéseket, és támogassák a kereskedelmi vásárok szervezését mindkét régióban, hogy lehetőségeket teremtsenek a kapcsolatfelvételre és az együttműködési megállapodások megkötésére, különösen a kkv-k között;
   aa) hangsúlyozza, hogy támogatni kell a versenyképes, hozzáadott értékkel rendelkező termelési központok létrehozását Közép-Amerikában; javasolja továbbá regionális kereskedelmi akadémiák felállítását mind a latin-amerikai régióban, mind az uniós tagállamokban, ahol a mezőgazdasági termékek, áruk és szolgáltatások partnerrégióval folytatott kereskedelmének előfeltételeiről tartott képzéseken keresztül a kkv-k kapacitásépítése folyna;
   ab) kiemeli, hogy a társulási megállapodás hozzájárul az Unió külső tevékenységének az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzéseihez; hangsúlyozza, hogy a demokratikus elvek, az emberi jogok és jogállam tisztelete a megállapodás alapvető fontosságú elemeit képezik;
   ac) hangsúlyozza, hogy az egyoldalú általános preferenciarendszeren alapuló, ideiglenes jellegű jelenlegi kereskedelmi rendelkezéseket fokozatosan felváltja egy kölcsönös jellegű, tárgyalásokon alapuló rendszer, melynek célja a közbeszerzésnek, valamint az áruk és szolgáltatások kereskedelmének fokozatos liberalizációja, valamint a beruházások előmozdítására irányuló fellépések előmozdítása, valamint hogy mindez egy jogbiztonságot teremtő, kiszámítható kerethez vezet majd, amely erősíteni képes a kereskedelem és beruházás fejlődéséhez elengedhetetlen kölcsönös bizalmat;
   ad) hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió a regionális együttműködési politika kiemelt célkitűzése, valamint hogy az elsődleges cél a szegénység, az egyenlőtlenség, a társadalmi kirekesztés vagy a hátrányos megkülönböztetés bármely formájának csökkentése;
   ae) kiemeli, hogy a Közép-Amerikával kötött társulási megállapodás hatékonyan hozzájárul a regionális, társadalmi és politikai integrációs erőfeszítésekhez, valamint az EU és Latin-Amerika közötti kétoldalú regionális stratégiai társuláshoz mint végső célhoz;
   af) sürgeti a Társulási Tanácsot, hogy a társulási megállapodás alkalmazásának első öt évét követően végezze el a megállapodás értékelését, és adott esetben az említett értékelés eredményei és a benne feltárt hatások alapján vizsgálja felül a megállapodást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 140. E, 2002.6.13., 569. o.
(2) HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o.
(3) HL C 259. E, 2009.10.29., 64. o.
(4) HL C 298. E, 2006.12.8., 261. o.
(5) HL C 102. E, 2008.4.24., 291. o.
(6) HL C 70. E, 2012.3.8., 79. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0235.
(8) HL C 67. E, 2010.3.18., 101. o.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(10) HL C 99. E, 2012.4.3., 101 o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0412.
(12) HL C 81. E, 2011.3.15., 54 .o.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0320.
(14) HL C 301. E, 2007.12.13., 233 o.
(15) HL C 227. E, 2008.9.4., 140. o.


Az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás ***
PDF 197kWORD 20k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulást létrehozó megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (16395/1/2011 – C7-0182/2012 – 2011/0303(NLE))
P7_TA(2012)0479A7-0362/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (16395/1/2011),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulási megállapodás tervezetére (16396/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0182/2012),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás megkötésére vonatkozó tanácsi határozattervezetről szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0362/2012),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a közép-amerikai államok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0478.


Az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtása ***I
PDF 302kWORD 24k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0600 – C7-0307/2011 – 2011/0262(COD))
P7_TA(2012)0480A7-0249/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0600),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0307/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. október 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0249/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(1);

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatot;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. december 11-én került elfogadásra az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásban foglalt kétoldalú védzáradék és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0262


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 19/2013/EU rendelet.)

MELLÉKLETEK A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bizottság üdvözli a 19/2013/EU rendelettel(2) kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács között első olvasatban született megállapodást.

A 19/2013/EU rendeletben előírtak alapján a Bizottság éves jelentést fog benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapodás végrehajtásáról, és kész megvitatni a megállapodás végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő problémákat az Európai Parlament illetékes bizottságával.

A Bizottság különös fontosságot tulajdonít a megállapodásban foglalt, kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások hatékony végrehajtásának, figyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeinek illetékes ellenőrző testületei által nyújtott egyedi információkat és a megállapodás IX. címe alatt felsorolt többoldalú környezetvédelmi megállapodásokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság ki fogja kérni az illetékes civil társadalmi tanácsadó csoportok véleményét is.

A banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus hatályának 2019. december 31-i lejárta után a Bizottság értékeli az uniós banánpiac és az uniós banántermesztők helyzetét. A Bizottság megállapításairól jelentést fog tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és e jelentésbe bele fogja foglalni a „Programme d'Options Spécifiques à l'Éloignement et l'Insularité” (POSEI) programnak az uniós banántermesztés védelme terén való működése előzetes értékelését.

EGYÜTTES NYILATKOZAT

Az Európai Parlament és a Bizottság egyetért abban, hogy szoros együttműködésre van szükség a megállapodás és az 19/2013/EU rendelet(3) végrehajtásának nyomon követése tekintetében. E célból a következőkben állapodnak meg:

Az Európai Parlament illetékes bizottsága kérésére a Bizottság minden olyan egyedi kérdésről jelentést tesz, amely Kolumbia és Peru kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalásai végrehajtásával kapcsolatos.

Abban az esetben, ha az Európai Parlament védintézkedési vizsgálat kezdeményezésére irányuló ajánlást fogad el, a Bizottság alaposan meg fogja vizsgálni, hogy a hivatalból történő kezdeményezésnek az 19/2013/EU rendelet szerinti feltételei teljesülnek-e. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e feltételek nem teljesülnek, jelentést fog tenni az Európai Parlament illetékes bizottságának, amelyben magyarázatot ad az ilyen vizsgálat kezdeményezése szempontjából fontos valamennyi tényezőről.

(1) Ez az álláspont lép a 2012. szeptember 13-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0347).
(2) HL L 17., 2013.1.19., 1. o.
(3) HL L 17., 2013.1.19.,1. o.


Az EU, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás ***
PDF 193kWORD 19k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14762/1/2011 – C7-0287/2012 – 2011/0249(NLE))
P7_TA(2012)0481A7-0388/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14762/1/2011),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás tervezetére (14764/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0287/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására, valamint a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0388/2012),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Kolumbia és Peru kormányainak és parlamentjeinek.


A nők életkorhoz kapcsolódó betegségeinek megelőzése
PDF 345kWORD 40k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása a nők korhoz kapcsolódó betegségeinek megelőzéséről (2012/2129(INI))
P7_TA(2012)0482A7-0340/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az „Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013” című fehér könyvre (COM(2007)0630),

–  tekintettel a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló fehér könyvre (COM(2007)0279),

–  tekintettel az Európai Unióban élő nők egészségéről szóló bizottsági jelentésre,

–  tekintettel „A távorvoslásról a betegek, az egészségügyi ellátórendszerek és a gazdaság javára” című bizottsági közleményre (COM(2008)0689),

–  tekintettel az Unióban az idősödő népesség hatásának kezeléséről szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0180),

–  tekintettel a „Szolidaritás az egészségügyben: Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2009)0567),

–  tekintettel a „Fellépés a rák ellen: Európai partnerség” című bizottsági közleményre (COM (2009)0291),

–  tekintettel az „Empower Women – Combating Tobacco Industry Marketing in the WHO European Region” (WHO, 2010) című jelentésre,

–  tekintettel a a Bizottság 2012-es jelentésére az idősödésről: Alapul vett feltételezések és az előrejelzés módszertana (European Economy 4/11. Bizottság, 2011),

–  tekintettel az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról szóló 2007. október 23-i 1350/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről szóló 2011. szeptember 14-i 2011/940/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a Tanácsnak „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a közegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című 2010. december 7-i következtetéseire,

–  tekintettel a belga elnökségnek a nemek közötti jövedelmi különbségekről szóló 2010. november 23-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ krónikus, nem fertőző betegségekről szóló 2011. szeptember 19–20-i csúcstalálkozójának következtetéseire,

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramra (COM(2011)0808),

–  tekintettel az Eurostatnak „A tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás – Az Európai Unió statisztikai adatai 2012” című jelentésére,

–  tekintettel az Eurobarométer „Tevékeny időskor” című 2012. évi jelentésére,

–  tekintettel az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervének előreviteléről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0083),

–  tekintettel a megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendjéről szóló fehér könyvre (COM(2012)0055),

–  tekintettel „A mellrák a kibővített Európai Unióban” című 2006. október 26-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az egészséges táplálkozás és a fizikai tevékenység promóciója: a túlsúly, az elhízottság és a krónikus betegségek megelőzésének európai dimenziója” című 2007. február 1-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a szív- és érrendszeri betegségek leküzdésére irányuló cselekvési programról szóló 2007. július 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a mentális egészségről szóló 2009. február 19-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2009. május 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a neurodegeneratív betegségek, különösen az Alzheimer-kór elleni küzdelemre irányuló kutatás közös programozásáról szóló 2009. november 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szóló 2011. január 19-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című bizottsági közleményről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a nőknek az elöregedő társadalomban betöltött szerepéről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2010. november 11-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetéről szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a nem fertőző betegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó uniós álláspontról és kötelezettségvállalásról szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a cukorbetegség járványszerű terjedése elleni uniós fellépésről szóló 2012. március 14-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című 2012. március 13-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0340/2012),

Általános háttér

A.  mivel az Európai Unió előmozdítja az emberi méltóságot, elismeri minden személy azon jogát, hogy megelőző egészségügyi ellátásban és orvosi kezelésben részesüljön, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkének (7) bekezdése egyértelműen megállapítja, hogy a tagállamok felelősségi körébe tartozik az egészségügyi szolgáltatások és a gyógyellátás, köztük a forráselosztás megszervezése, irányítása és nyújtása. Rendkívül fontos, hogy az időseknek joguk legyen a méltó és önálló élethez, illetve a társadalmi és kulturális életben való részvételhez;

B.  mivel a népesség elöregedése az egyik legnagyobb kihívás Európa számára; mivel az EU-ban a 65 évnél idősebbek száma meghaladja a 87 milliót (17,4%), és az előrejelzések szerint ez a szám 2060-ban meghaladja majd a 150 milliót (kb. 30%);

C.  mivel annak ellenére, hogy a várható élettartam jelentősen növekedett – ami az iparosodott országokban az életszínvonal folyamatos emelkedésével, valamint azzal járt, hogy a mai idősek a korábbi évtizedekhez képest sokkal aktívabbak –, az idősekkel szembeni negatív sztereotípiák és előítéletek továbbra is a társadalomba történő integrációjuk legnagyobb akadályát képezik, ami társadalmi kirekesztettségükhöz vezet, és ez közvetlen kihatással van életminőségükre és mentális egészségükre;

D.  mivel a nők születéskor várható élettartama magasabb, mint a férfiaké (a nőké 82,4 év, a férfiaké pedig 76,4 év); mivel a férfiak és a nők várható egészséges élettartama közötti különbség kisebb: a férfiaknál 61,7 év, a nőknél 62,6 év;

E.  mivel az 55–64 éves korcsoportba tartozó nők foglalkoztatási rátája 2010-ben 38,6% volt, szemben az ugyanilyen korcsoportba tartozó férfiak 54,5%-ával; mivel az uniós célszámok szerint 2020-ig a 20–64 éves korcsoportba tartozó lakosság 75%-át kellene foglalkoztatni;

F.  mivel a nők javadalmazása alacsonyabb, mint a férfiaké (az EU-ban a nemek szerinti bérszakadék átlagos mértéke 17,5%); mivel egyes tagállamokban a nemek közötti jövedelmi különbség az 55–64 éves korcsoportba tartozók esetében meghaladja a 30%-ot, illetve a 65 év felettieknél eléri a 48%-ot is; mivel a nemek közötti jövedelmi különbség nyugdíjkülönbségeket eredményez, és ez gyakran ahhoz vezet, hogy ezáltal a nők alacsonyabb nyugdíjban részesülnek és a szegénységi küszöb alatt élnek;

G.  mivel gyakran a nők a családi és a szakmai élet összeegyeztetése érdekében olyan rugalmas beosztású, otthon végezhető, részmunkaidős, ideiglenes vagy nem tipikus munkát kényszerülnek választani, amelyek nem kedveznek a karrierben történő előrelépésnek és nagyban kihatnak befizetett nyugdíj-hozzájárulásukra, ezáltal rendkívül kiszolgáltatottá válnak a bizonytalansággal és a szegénységgel szemben;

H.  mivel az 50 év feletti nőket gyakran „szendvics-generációnak” vagy „a dolgozó lányok és dolgozó anyák nemzedékének” hívják, hiszen kevesebb lehetőségük nyílik arra, hogy saját egészségükkel fogalkozzanak, mivel gyakori, hogy szüleikről és unokáikról is ők gondoskodnak;

I.  mivel Európában az 50–64 éves korcsoportba tartozó lakosság 23,9%-át fenyegeti a szegénység, a nők körében ez az arány 25,9%, míg a férfiaknál 21,7%; mivel az Európai Unióban országtól függően az értékek 39 és 49% között mozognak, egy uniós országban elérik még az 51%-ot is;

J.  mivel válás, különélés vagy özvegység következtében a 65 évnél idősebb nők 75,8%-a egyedül él, és mivel az Európai Unióban átlagosan 10 háztartásból 3 egyszemélyes háztartás, többségüket egyedülálló, főként idős nők alkotják és ez az arány egyre növekszik; mivel az egyszemélyes vagy egy jövedelemből élő háztartások a tagállamok többségében – abszolút és relatív értelemben is – kedvezőtlen elbánásban részesülnek, ami az adózást, a szociális biztonságot, a lakhatást, az egészségügyi ellátást, a biztosítást és a nyugdíjakat illeti; mivel a közpolitikáknak nem szabadna büntetniük az egyéneket azért, mert – önszántukból vagy önkéntelenül – egyedül élnek;

K.  mivel 2009-ben a komoly anyagi nélkülözésben élők aránya a 65 évnél idősebb nők körében 7,6%-ot tett ki, szemben a férfiak azonos korcsoportjában tapasztalható 5,5%-os aránnyal;

L.  mivel az idősebb nőket hátrányos helyzetű csoportként gyakran többszörös diszkrimináció éri (pl. életkoruk, nemük és etnikai hovatartozásuk miatt); mivel az idősebb nők, akik gyakran alacsony társadalmi-gazdasági státuszban élnek és számos nehézségbe ütköznek, szociális védelmi intézkedésekben részesülnének, illetve hozzájutnának a nemzeti egészségügyi rendszerekhez;

M.  mivel a vidéki területeken a városi területeknél nehezebben lehet az alapvető egészségügyi ellátáshoz hozzájutni, és mivel e területeken kevés a szakképzett egészségügyi szakember, kórházi létesítmény és sürgősségi struktúra;

N.  mivel az idős, főként az egyedülálló idős nők gyakran hátrányos társadalmi-gazdasági körülmények között élnek, és ez kihat életminőségükre, valamint fizikai és mentális egészségi állapotukra is;

O.  mivel az idősek szükségleteinek megfelelő kielégítése érdekében szükség van az őket érintő betegségek jobb megértésére;

P.  mivel mindezen tényezők, köztük az elszigetelődés is, kihatnak a nők azon képességére, hogy szociális hálót alakítsanak ki és/vagy tartsanak fent, és ezáltal aktív életmódot tudjanak folytatni;

Az időskorhoz kapcsolódó betegségek

Q.  mivel hosszabb várható élettartamuk és bizonyos betegségek iránt nemük miatti fokozott hajlamuk okán a nők jobban ki vannak téve a krónikus és fogyatékosságot okozó betegségeknek, és ezáltal az életminőség romlásának;

R.  mivel a férfiak és nők között a különféle betegségek előfordulása, lezajlása és következményei tekintetében különbségek tapasztalhatók;

S.  mivel a rendelkezésre álló legfrissebb adatok (IARC) szerint a nőknél leggyakrabban diagnosztizált daganatok a mellrák (29,7%), a végbélrák (13,5%) és a tüdőrák (7,4%);

T.  mivel a szív- és érrendszeri betegségek évente több mint 2 millió ember halálát okozzák a tagállamokban, ami az EU-ban az összes haláleset 42%-át jelenti;

U.  mivel a cukorbetegség egyike a legáltalánosabb nem fertőző betegségeknek, amelyben több mint 33 millió uniós lakos szenved, és ez a szám 2030-ra valószínűleg 38 millióra emelkedik; mivel 2010-ben az EU felnőtt lakosságának (20–79 évesek) kb. 9%-a szenvedett cukorbetegségben;

V.  mivel az életkor a neurodegeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór (a demencia legelterjedtebb formája) kialakulásának egyik kockázati tényezője; mivel az idegrendszeri betegségek gyakrabban fordulnak elő a 65 évnél idősebbek körében (65 éven felül 20-ból körülbelül 1 embert, 80 éven felül 5-ből 1-et, 90 éven felül 3-ból 1-et sújtanak); mivel Európában 7,3 milliónál több ember szenved demenciában; mivel a kutatások szerint az Alzheimer-kór előfordulási gyakorisága 81,7%-os a 90 év feletti nőknél (míg a férfiaknál ez az arány csak 24%);mivel az idegrendszeri betegségekkel, mint a demenciával kapcsolatos megbélyegzés és az ismeretek hiánya a diagnózis elmaradásához és a kezelés eredménytelenségéhez vezet;

W.  mivel a demencia gyakrabban fordul elő a 65 évnél idősebbek körében (65 éven felül 20-ból körülbelül 1 embert, 80 éven felül 5-ből 1-et, 90 éven felül 3-ból 1-et sújt); mivel gyakorisága általában magasabb idős nők körében, mint idős férfiaknál;

X.  mivel a nők jobban ki vannak téve a csont- és ízületi betegségek (pl. csontízületi gyulladás, reumás ízületi gyulladás, oszteoporózis és csonttörékenység) kifejlődésének; mivel az oszteoporózis miatti csípőtörések 75%-a a nőket érinti;

Y.  mivel a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos betegségek, a cukorbetegség, az elhízás és a krónikus obstruktív légúti betegségek fő kockázati tényezői a dohányzás, a mozgáshiányos életmód, a helytelen táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás és a környezetszennyezés;

Z.  mivel a depresszió és az aggódás inkább a nőkre, mint a férfiakra jellemző formája a mentális zavarnak; mivel a WHO felmérései szerint a 65 évnél idősebb korcsoportba tartozó nők 2–15%-ánál előfordul Európában;

AA.  mivel a hallás- és látászavarok is jelentősen megnehezítik a csökkent képességekkel leélt éveket, gyors és hatékony diagnózissal, minőségi kezeléssel és minőségi orvosi eszközökhöz való hozzáféréssel megelőzhető a további hanyatlás, illetve részlegesen visszaállíthatóak a képességek;

AB.  mivel mintegy 600 000 európai – többségük nő – szenved sclerosis multiplexben; mivel ez az idegrendszeri betegségek egyik legelterjedtebb formája, és az egyik legfőbb oka az idős nők körében tapasztalható nem traumatikus eredetű rokkantságnak;

Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés

AC.  mivel a nők és a férfiak számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi szolgáltatásokhoz és javítani kell az egészségügyi ellátás minőségét, fokozott figyelmet fordítva a vidéki területeken élő nők különleges helyzetére, akik közül sokan egyedül élnek; mindeközben tartsa tiszteletben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkének (7) bekezdésében foglaltakat;

AD.  mivel a fent említett nemi alapú jövedelmi, nyugdíjbeli és egyéb jövedelmi egyenlőtlenségek miatt a nők gazdasági helyzete rendkívül kiszolgáltatottá teszi őket a bizonytalansággal és a szegénységgel szemben, az idős nők kevesebb pénzügyi forrást tudnak a számukra szükséges egészségügyi ellátásukra és orvosi kezelésükre fordítani;

AE.  mivel a telemedicina a nehezen megközelíthető területeken javíthat az orvosi segítséghez való hozzájutáson, és javíthat az egyes idős emberek különleges egészségi állapota által megkövetelt szakorvosi ellátás minőségén és gyakoriságán;

Kutatás és megelőzés

AF.  mivel a kutatásba és az innovációba történő beruházások alapvető fontosságúak a magas életszínvonal megőrzéséhez, és ezáltal az elöregedés jelentette hatalmas kihívással való szembenézéshez;

AG.  mivel a megelőzés és a korai diagnosztizálás a férfiak és nők fizikai és szellemi egészségének javítását eredményezi, és ez lehetővé teszi az egészségesen eltöltött várható élettartam meghosszabbítását, illetve az egészségügyi ellátás költségeinek csökkentését, egyben a rendszer fenntarthatóságának hosszú távú biztosítását;

AH.  mivel az egészségügyben prioritást kell biztosítani a megelőző intézkedéseknek, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra;

AI.  mivel szükség van egészségismeretre ahhoz, hogy az emberek átfogó egészségügyi rendszerekben feltalálják magukat, illetve hogy jobban ráébredjenek arra, mit tehetnek saját életükben a korhoz kötődő betegségek megelőzése érdekében;

AJ.  mivel a betegségek és gyógyszerek iránti nemi hajlamot jelenleg nem megfelelően tanulmányozzák, mivel a klinikai kísérletek jobbára fiatal férfiakra összpontosul;

AK.  mivel az IARC szerint a 70%-os lefedettségű mammográfiai szűrés az 50 év feletti nők körében 20–30%-kal csökkentheti az emlőrákban való elhalálozás arányát;

AL.  mivel a nők több gyógyszert és gyógynövényalapú szert használnak, amelyek hatásairól több kutatást kellene végezni a kölcsönhatás kockázatának minimálisra csökkentése érdekében;

AM.  mivel a nők életük során számos hormonális változáson mennek keresztül, és a termékenységi időszaknak, illetve a változó kornak megfelelő gyógyszereket szednek;

AN.  mivel a nők 9%-a gyakran nyúl antidepresszánshoz, szemben a férfiak 5%-ával;

AO.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az idősebbek 4–6 %-át érte már valamilyen bántalmazás saját otthonában, amely lehet fizikai, szexuális és lelki bántalmazás, vagy az idős ember anyagi kihasználása, elhanyagolása és magára hagyása;

Általános háttér

1.  megjegyzi, hogy bár a nők a férfiaknál tovább élnek, nem töltenek több évet jó egészségben, azaz mozgásukat korlátozó egészségügyi problémák vagy jelentős egészségügyi károsodások nélkül (62,6 év a nők és 61,7 év a férfiak esetében);

2.  megjegyzi, hogy az idős nők számára megfelelő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz és az otthoni segítséghez annak érdekében, hogy jogaik tekintetében egyenlőek legyenek, és önálló életet élhessenek;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé új jelentést a nők egészségügyi helyzetéről, különös figyelmet fordítva a 65 évnél idősebb korosztályra és a tevékeny időskorhoz kapcsolódó mutatókra;

4.  fenntartja, hogy a családi és a szakmai élet, valamint a társadalmi részvétel összeegyeztetésére irányuló politikák lehetővé teszik a tevékeny és egészséges időskort a nők számára, ezért kéri a tagállamokat, hogy növeljék ezirányú erőfeszítéseiket;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy bátorítsák az idős nők társadalmi életben való teljes integrációját, fokozott részvételét és tevékeny szerepvállalását;

6.  hangsúlyozza az idősek számára rendelkezésre álló kulturális és oktatási lehetőségek fontosságát;

7.  az idős nőket gyakran sújtó sokszoros hátrányos megkülönböztetés kezelése érdekében olyan konkrét és eredményes intézkedésekre szólít fel, mint az egyenlő bánásmódról szóló irányelv elfogadása;

8.  támogatja az olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a hatékonyabb betegségmegelőzés és az idősek egészségének javítása, valamint segítésük, hogy önállók maradhassanak;

9.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen közzé jelentést a tevékeny időskor támogatása érdekében tett tagállami fellépésekről és hatásukról annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a legjobb gyakorlatokat és értékelni lehessen az európai szinten megteendő jövőbeli fellépéseket;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsák ki az öregedés pozitívabb szemléletét, valamint növeljék az uniós polgárok tájékozottságát az öregedés és tényleges hatásai tekintetében, ami az egyik lefontosabb üzenete az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének;

11.  a teljes életciklus szempontjából való megközelítés alkalmazását – amely során számolnak az öregedés és a nemi hovatartozás közötti összefüggésekkel – az öregedésre vonatkozó politikák terén tett előrelépésnek tekinti;

12.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi költségvetési kiadások az EU-ban a GDP 7,8%-át képezik, és 2060-ig a népesség elöregedése következtében a hosszú és rövid távú ellátás költségei előreláthatóan 3%-kal emelkednek;

13.  felszólítja a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet az idősebb női bevándorlókra, akik súlyos gazdasági és szociális helyzetben vannak, és gyakran nehézségekbe ütköznek, ha szociális védelmi intézkedésekben vagy egészségügyi szolgáltatásokban kívánnak részesülni; úgy véli, hogy külön figyelmet kell szentelni az egyedül élő, özvegy vagy különélő nőknek, akiknek életminőségére és egészségére mindez hatással van;

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben ismerjék el, hogy az egészségügy nemi dimenziója alapvető része az uniós és a tagállami egészségpolitikának;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy találják meg a megfelelő egyensúlyt a pénzügyi és gazdasági válság elleni küzdelmet szolgáló szigorú intézkedések végrehajtása és aközött, hogy megfelelően finanszírozzák az egészségügyi és szociális gondozást az öregedő lakosság demográgfiai tendeciája kezelésének elősegítése érdekében;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé értékelést a pénzügyi és gazdasági válság idősebb nőkre gyakorolt hatásáról a megelőző egészségügyi ellátáshoz és a kezelésekhez való hozzáférésükre koncentrálva;

17.  megjegyzi, hogy az egészségügyi ágazat átfogó és mélyreható stratégiái szükségessé teszik a kormányok, az egészségügyi szakemberek, a nem kormányzati szervezetek, a közszférabeli egészségügyi szervezetek, a betegeket képviselő szervezetek, a tömegkommunikáció és az egészséges öregedés más érintett feleinek együttműködését;

18.  újra kijelenti, hogy olyan Európai Uniót kell építeni és támogatni, amely minden tájékoztatási és figyelemfelhívó intézkedés és politika tekintetében fogékonyabb az idős nők és férfiak igényei és érdekei, valamint a nemek esélyegyenlőségének általános érvényesítése iránt, annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítani lehessen a tevékeny és egészséges időskort;

Az időskorhoz kapcsolódó betegségek

19.  hangsúlyozza, hogy gyakran alábecsülik a nőket sújtó számos rendellenességet, ilyenek például a szívbetegségek, amelyeket a férfiak problémájának tekintenek; sajnálja, hogy a nők szívinfarktusát sok esetben nem diagnosztizálják, mert a tünetek általában különbözőek, mint a férfiaknál; hangsúlyozza azt is, hogy a kezelések során tekintetbe kell venni a nemhez kapcsolódó sajátos biológiai különbségeket;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a szív- és érrendszeri megbetegedésekhez kapcsolódó kockázati tényezőkre felhívó, nőknek szóló nyilvános tájékoztatási programokat, illetve az egészségügyi dolgozók továbbképzésére irányuló speciális programokat;

21.  sajnálatának ad hangot, amiért nem kap kellő figyelmet az Európában élő idős nők növekvő alkoholfogyasztásának problémája, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek tanulmányokat a probléma kezelése érdekében, és azért, hogy orvosolják az idős nők fizikai és mentális egészségére gyakorolt hatását;

22.  aggodalommal állapítja meg a dohányzó nők számának emelkedését, és ebből következően a tüdőrák és a szív- vagy keringési problémák nőknél jelentkező kockázatának növekedését; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vezessenek be a dohányzás ellen fellépő programokat, különös figyelmet fordítva a fiatal nőkre (a WHO szerint a dohányzó nők aránya a jelenlegi 12%-ról körülbelül 20%-ra emelkedik 2025-ig);

23 felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözzön olyan kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják az egészség javítását, többek között megfelelő tájékoztatással a dohányzáshoz és az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó kockázatokról, az egészséges táplálkozás és a megfelelő testmozgás előnyeiről, amelyek hozzájárulnak az elhízás, a magas vérnyomás és a kapcsolódó szövődmények megelőzéséhez;

24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat tájékoztató kampányok indítására, amelyek célközönsége a változó kort megelőző korban és a változó korban lévő nők;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az emberek ismereteit a csontok és az ízületek betegségeiről, a megelőzésükről és a gyógyításukról tájékoztató és oktató kampányok szervezésével;

26.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezzen cselekvési tervet a nem fertőző betegségekre vonatkozóan a nem fertőző betegségekről szóló 2011. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozó eredményeit és a Bizottság által 2012 márciusában indított nyilvános konzultációt követő intézkedésként;

27.  sürgeti, hogy a Bizottság összpontosítson a fiatalokra, különös tekintettel a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló 2001/37/EK irányelv felülvizsgálatára;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és hajtson végre a cukorbetegség megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére, valamint a hozzá kapcsolódó tájékoztatásra és kutatásra irányuló uniós szintű stratégiát, amelyben érvényesül a nemi szempontokat figyelembe vevő átfogó megközelítés, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlőség; mindeközben tartsa tiszteletben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkének (7) bekezdésében foglaltakat;

29.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Alzheimer-kórra és más demenciákra vonatkozóan fogadjon el holisztikus és a nemi szempontokat figyelembe vevő megközelítést a betegek és családjuk életminőségének és méltóságának javítása érdekében;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti és európai Alzheimer-szövetségekkel együttműködve dolgozzanak ki az Alzheimer-kórra (betegséggel kapcsolatos információk, kezelési lehetőségek, kezelési módok) irányuló nyilvános tájékoztató kampányokat;

31.  felszólítja a tagállamokat, hogy az Alzheimer-kórra vonatkozóan, ha még nem tették meg, mihamarabb dolgozzanak ki nemzeti terveket és stratégiákat;

32.  aggodalommal állapítja meg, hogy az EU-ban a 65 évüket betöltötteknél a legmagasabb az öngyilkosság aránya, és hogy a nők nagyobb számban kísérelnek meg öngyilkosságot elkövetni, mint a férfiak, és esetükben növekvő tendencia tapasztalható a gazdasági visszaesés következtében, amelynek hatása rájuk nézve még súlyosabb; szorgalmazza, hogy a Bizottság tegyen közzé tanulmányt, amely e statisztika és a gazdasági válság idős nőkre gyakorolt aránytalanul súlyos hatása közötti összefüggést vizsgálja;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és az Eurostattal együttműködésben javítsa a nemek és korok szerint lebontott adatok gyűjtését, valamint a mentális egészségre, illetve a mentális egészség és a jó egészségben eltöltött évek közötti kapcsolatra vonatkozó információkat;

34.  felkéri a tagállamokat, hogy szervezzenek szakképzést az idegrendszeri betegségek és a depresszió megelőzéséről és kezeléséről – külön figyelmet fordítva azokra a további nehézségekre, amelyekkel az idős nők szembesülnek – az általános orvosoknak és a pszichiátriai dolgozóknak, többek között orvosoknak, pszichológusoknak, ápolónőknek;

35.  felszólítja a tagállamokat, hogy tekintsék elsődleges fontosságúnak a memóriát támadó betegségekkel, például a demenciával kapcsolatos fellépéseket, és fokozzák orvosi és társadalmi kutatásokra fordított erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a betegségben szenvedők és gondozóik életminősége javuljon, hogy biztosítsák az egészségügyi és gondozói szolgáltatások fenntarthatóságát, és hogy európai szinten fellendítsék a növekedést;

36.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az idősek gondozásával foglalkozó köz- és magánszférabeli személyzet folyamatos képzési programokon vegyen részt, valamint rendszeresen minősítsék őket;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy a közszférához tartozó egyetemeken ösztönözzék a gerontológiai szakorvosi tanulmányokat;

Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés

38.  kéri a tagállamokat, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik az idős nők, köztük a nagyobb központoktól távol élő, illetve a nehezen megközelítető területeken élő nők személyes, gazdasági és szociális helyzetüktől független orvosi-egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, külön hangsúlyt helyezve az egyéni ellátásra, a lehető leghosszabb időt biztosítva az otthoni ellátásra, a gondviselők támogatásának és ellátásának különleges formáira és a telemedicinára, amennyiben ez utóbbi alkalmas a krónikus betegségekben szenvedők életminőségének javítására és a várólisták lerövidítésére;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy az egészségügyi ellátások költségvetésének megtervezésekor elemezzék, ellenőrizzék és garantálják a nemzi dimenziót;

40 felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább az e-egészségügyi szolgáltatásokat és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő környezetet elősegítő megélhetési megoldásokat az önálló otthoni életvitel támogatása érdekében és azért, hogy a mozgáskorlátozottságuk következtében elszigetelődő idős nők számára nyújtott egészségügyi szolgáltatások hatékonyabbak és hozzáférhetőbbek legyenek, ők ugyanis gyakrabban kiszorulnak e szolgáltatások nyújtotta előnyökből, valamint fejlesszenek ki 24 órás telefonos tanácsadási hálózatot;

41.  felszólít a jogokon alapuló megközelítés alkalmazására, hogy az idősebbeknek aktívabb szerepvállalásra nyíljon lehetőségük a számukra nyújtott ellátás és szociális szolgáltatások kiválasztása és megtervezése terén;

42.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális biztonsági rendszerek, többek között a betegbiztosítás vegye figyelembe a nőket sújtó munkanélküliséget és szociális nehézségeket annak érdekében, hogy ne maradjanak védtelenül;

43.  úgy véli, fontos támogatni és megkönnyíteni azoknak a nőknek az orvosi, egészségügyi és más típusú ellátásokhoz való hozzáférését, akiknek egészségügyi problémájuk ellenére eltartottakról kell gondoskodniuk;

44 sürgeti az időseknek egészségügyi ellátást nyújtó, kórházként működő köz- és magánszférabeli intézmények lakóbarátabbá történő újjászervezését, ahol az orvosi ellátás biztosításán túl független és kreatív tevékenységekre helyezik a hangsúlyt, elkerülendő az intézményesedést;

45.  szilárd meggyőződése, hogy a köz- és magánszférabeli intézmények idős lakóinak részt kell venniük az intézmények működését érintő döntéshozatalokban;

46.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az orvosi és paramedicinális személyzet egyre növekvő száma magasan képzett legyen és olyan megközelítést sajátítson el, amely a nemből és a korból adódó sajátosságok következtében figyelembe veszi az idős nők különleges pszichológiai, emberi kapcsolati és tájékoztatási szükségleteit;

47.  felszólít, hogy az orvosi tanulmányok során kapjanak szélesebb teret a betegek meghallgatására és a pszichológiára irányuló képzések; felszólít, hogy a szociális munkásokat intenzívebben vonják bele ebbe a megelőzési politikába;

48 ösztönzi az időseknek gondozást, védelmet és pszichológiai támogatást nyújtó szervezeteket és telefonos segélyhívó vonalakat;

49.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot az adatgyűjtésre és a bevált gyakorlatok cseréjére, ügyelve a nemekkel kapcsolatos elemek befoglalására annak érdekében, hogy el lehessen különíteni az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, és különösen a nehézkes adminisztratív eljárások elkerülésére vonatkozó bevált gyakorlatokat, és hogy az idős nők életminőségének javítására irányuló sajátos intézkedéseket és politikákat lehessen kialakítani, valamint adjon tanácsot a kormányoknak, hogy hogyan lehet az öregedéssel összefüggő betegségekkel kapcsolatos tudatosságot fokozó környezetet kialakítani;

50.  ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg az idősebb nőknek szóló preventív egészségügyi ellátást, például a hozzáférhető, rendszeres mammográfia, valamint PAP-tesztek biztosításával, valamint hogy töröljék el a betegségmegelőzési szolgáltatások, például a mellrákszűrés igénybevételére vonatkozó korhatárokat, és hívják fel a figyelmet a szűrések fontosságára;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy növelje erőfeszítéseit, hogy az egész Európai Unióban el lehessen terjeszteni a megelőzés kultúráját, és a tagállamokat, hogy fokozzák az iskolákban, egyetemeken, munkahelyeken és idősotthonokban tartott tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat, együttműködve az ágazat dolgozóival, a helyi szervekkel és nem kormányzati szervezetekkel;

Kutatás és megelőzés

52.  aggodalommal állapítja meg, hogy a 2011 áprilisában közzétett uniós kutatások eredményei azt mutatják, hogy a 60. évüket betöltött nők 28%-át az elmúlt 12 hónapban rosszul kezelték; úgy véli, elsőbbséget kell biztosítani az idősek akár szándékos és tudatos, akár gondatlanságból elkövetett bántalmazás, rossz bánásmód, elhanyagolás és kizsákmányolás elleni védelmének; felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel erőteljesebben az idősekkel szembeni otthoni vagy intézményi túlkapások megelőzése érdekében;

53.  fontos a férfiakhoz és a nőkhöz kapcsolódó sajátos problémákat figyelembe vevő megközelítést alkalmazni az orvosi kutatások tekintetében;

54 rámutat, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőségre irányuló stratégia (2010–2015) elismeri, hogy a nők és a férfiak meghatározott betegségeknek és egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, amit megfelelően figyelembe kell venni az orvosi kutatásokban és az egészségügyi szolgáltatásokban;

55.  kéri, hogy a „Horizont 2020” keretében a következő évtizedre fejlesszék ki a nők egészségére irányuló orvosi kutatások stratégiai tervét, és hozzanak létre egy, a nők egészségére irányuló kutatásokat végző intézetet, így biztosítva a terv megvalósítását;

56.  fontos biztosítani női szakértők részvételét a gyógyszerek értékelésére létrehozott nemzeti konzultációs technológiai és tudományos bizottságokban;

57.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel az idősekkel szembeni rossz bánásmódot mint kutatási témát a neurodegeneratív betegségekkel kapcsolatos közös programba, hogy fel lehessen mérni e bánásmód gyakoriságát és a demenciában szenvedőkre kifejtett hatását;

58 támogatja az aktív és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerséget mint kísérleti kezdeményezést, amely célja, hogy az uniós polgárok jó egészségben eltöltött várható élettartama 2 évvel emelkedjen 2020-ig, és amely három uniós cél elérését tűzi ki az idősek egészségének és életminőségének javítása, valamint az ellátási rendszerek fenntarthatósága és hatékonysága tekintetében;

59.  üdvözli a táplálkozási szokások és az életmód javítására irányuló projekteket és kezdeményezéseket (EATWELL projekt, Táplálkozás, Testmozgás és Egészség Európai Uniós Platform, valamint a sófogyasztás csökkentésére irányuló keretprogram), valamint a rák elleni fellépés érdekében létrehozott európai partnerséget;

60.  hangsúlyozza, hogy az egészségre vonatkozó második uniós cselekvési program valamennyi célkitűzésének és fellépésének elő kell segítenie a férfiak és a nők különböző szükségleteinek és az egészségre vonatkozó különböző megközelítésének jobb megértését és elfogadását;

61.  üdvözli a Bizottság kohéziós politikai csomagra (2014–2020) irányuló javaslatát, amely az aktív és egészséges időskort, valamint az innovációt beruházási célkitűzésnek tekinti;

62.  sajnálja, hogy az egészségügy költségvetésének 97%-át nem fertőző betegségek kezelésére fordítják, és csak 3%-át ruházzák be a megelőzésbe, miközben a nem fertőző betegségek kezelésének költségei a diagnosztizálás és a kezelések nagyobb fokú hozzáférhetősége következtében drámaian emelkednek; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék egészségügyi költségvetésüket, hogy bele tudjanak foglalni megelőzési tevékenységeket is;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt a betegségek okainak megvizsgálására, és ennek érdekében az egész ágazatban és a társadalom minden szintjén mozdítsa elő a megelőzést; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az egészséget a betegségek időben történő diagnosztizálása, az egészséges életmód fenntartása, a megfelelő egészségügyi ellátás és az idős munkavállalók megfelelő munkakörülményeinek biztosítása révén;

64.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt az oszteoporózist tudatosító kampányokra, és a csonttörések megelőzése érdekében nyújtsanak világosabb tájékoztatást az oszteoporózis korai diagnosztizálásáról, többek között a denzitometriás vizsgálatokhoz való könnyebb hozzáférés révén;

65.  osztja a WHO-nak a nemekhez kapcsolódó kihívását, amiért a nők egészségére kiható kockázati tényezőket alaposabban fel kell mérni; üdvözli e tekintetben a WHO „öregedésbarát” környezet kialakítására, valamint arra irányuló ajánlásait, hogy kínáljanak több lehetőséget az idős nők számára a társadalmi tevékenységekben való produktív részvételre, többek között az ágazatközi együttműködésre, amely segítségével meghatározhatók és előmozdíthatók az egészségügyi ágazaton kívüli és a nők egészségét javítani képes tevékenységek;

66.  kéri a tagállamokat, hogy az orvosi és paramedicinális személyzet képzése során fordítsanak kellő figyelmet a szív- és érrendszeri megbetegedések nőknél eltérő klinikai és tüneti jellemzőire, és hangsúlyozza az azonnali beavatkozás hasznát;

67.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a „Horizont 2020” keretében ösztönözze a szorosabb tudományos együttműködést és az egész Európai Unióra kiterjedő összehasonlító kutatást a szklerózis multiplexről, hogy e betegség – amely különösen az idős nőknél előforduló komoly mozgásszervi betegség – megelőzésére könnyebb legyen megfelelő kezelést biztosítani;

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogasson célzott, az idős nőkre irányuló figyelemfelkeltő kampányokat, elsősorban a helyes táplálkozásra és a testmozgás fontosságára, a nemet és az életkort figyelembe vevő ajánlásokra irányulóan, mivel ezek szerepet játszhatnak az esésmegelőzésben és csökkenthetik a szív- és érrendszeri problémák, az oszteoporózis és néhány rákos megbetegedés kialakulását;

69.  kéri, hogy mind az iskolákban, mind egészségügyi üzenetek segítségével tájékoztassanak és oktassanak az egészséges táplálkozásról és a rossz táplálkozás egészségügyi kockázatairól;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen tárgyalást a Tanáccsal a rákszűrésről szóló ajánlás előmozdítása és eredményes megvalósítása érdekében; különös hangsúlyt helyezve a lakosság hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetben lévő részére, csökkentve ily módon az egészségügyi egyenlőtlenségeket; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy hajtsák végre az ajánlást az európai minőségbiztosítási iránymutatásoknak megfelelően;

71 felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy igazítsa ki a szűrési programokhoz való hozzáférés korhatárát legalább azon országokban, amelyekben a betegség okozta terhek magasabbak, valamint azokban az esetekben, amelyekben a családi kórelőzmény miatt különlegesen magas a kockázat, és hogy a fenti programokba illessze bele az idősebb korosztályú nőket is a hosszabb várható élettartam miatt;

72.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – például az Unió teljes népességének, még a legfiatalabbaknak is szóló figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányok révén – mozdítsa elő a nők jogait az életkoron és a nemen alapuló erőszak és megkülönböztetés valamennyi formája elleni harc jegyében;

73.  kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a nőkkel kapcsolatos klinikai kutatásaikat és úgy véli, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatokról és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közelmúltbeli javaslat ebbe az irányba haladhatna;

74.  felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki innovatív megoldásokat közvetlenül a betegekkel való együttműködésen keresztül az idős emberek szükségleteinek hatékonyabb kezelése érdekében;

o
o   o

75.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 301., 2007.11.20., 3. o.
(2) HL L 246., 2011.9.23., 5. o.
(3) HL C 313. E, 2006.12.20., 273. o.
(4) HL C 250. E, 2007.10.25., 93.o.
(5) HL C 175. E, 2008.7.10., 561. o.
(6) HL C 76. E, 2010.3.25., 24. o.
(7) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(8) HL C 271. E, 2010.10.7., 7. o.
(9) HL C 136. E, 2012.5.11., 35. o.
(10) HL C 81. E, 2011.3.15., 95. o.
(11) HL C 308. E, 2011.10.20., 49. o.
(12) HL C 74. E, 2012.3.13., 19.. o.
(13) HL C 199. E, 2012.7.7., 77. o.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0360.
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0390.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0082.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0225.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069.


Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok
PDF 345kWORD 46k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i állásfoglalása „Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok” (2012/2041(INI))
P7_TA(2012)0483A7-0373/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztenciának a humán- és állat-egészségügyi ágazatban kifejtett hatásáról, valamint az „egy egészségügy” megközelítésről szóló 2012. június 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című, 2011. november 15-i európai bizottsági közleményre (COM(2011)0748),

–  tekintettel a „Mikrobiális kihívás – Az emberi egészséget fenyegető veszély” elnevezésű közös kutatási programozási kezdeményezésről szóló 2011. október 27-i bizottsági ajánlásra (C(2011)7660),

–  tekintettel a közegészséget fenyegető antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2011. október 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az antibiotikum-rezisztenciáról szóló 2011. május 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatai által az antimikrobiális rezisztenciáról készített, 2009. november 18-i munkadokumentumra (SANCO/6876/2009r6),

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és az Európai Gyógyszerügynökség 2009. szeptember 17-i, „Bakteriális kihívás: ideje reagálni” című közös technikai jelentésére(3), amely felhívást tartalmaz az Európai Unióban a multirezisztens baktériumok és az új antibakteriális szerek kifejlesztése közötti szakadék áthidalására,

–  tekintettel az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2012. március 14-i második közös jelentésére az emberi szervezetre, állatokra és élelmiszerekre hatással lévő zoonotikus baktériumok antimikrobiális rezisztenciájáról(4),

–  tekintettel a Tanács 2008. június 10-i 2876. ülésén elfogadott, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács 2009. december 1-jei 2980. ülésén elfogadott, a hatékony antibakteriális szerekre irányuló innovatív ösztönző intézkedésekről szóló következtetésekre,

–  tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló 2009. június 9-i tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet által a humán gyógyászatban alkalmazott kritikus fontosságú antimikrobiális szerekről készített harmadik felülvizsgált jegyzékre (a WHO antimikrobiális rezisztencia átfogó felügyeletével foglalkozó tanácsadó csoportjának 2011. június 14–17-i, Oslóban, Norvégiában tartott harmadik ülésén készült jelentés), valamint az Állat-egészségügyi Világszervezet Health (OIE) állat-egészségügyi jelentőségű antimikrobiális szerekről szóló jegyzékére (OIE-jegyzék, 2007. május) és e lista későbbi módosításaira,

–  tekintettel a Bizottságnak az antimikrobiális hatóanyagoknak a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló 2002/77/EK tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapján készített 2010. április 9-i második, Tanácshoz intézett jelentésére (COM(2010)0141), valamint a jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0399),

–  tekintettel a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6), amely tiltja az antibiotikumok növekedésserkentő szerként történő használatát,

–  tekintettel az antimikrobiális hatóanyagoknak a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló, 2001. november 15-i 2002/77/EK tanácsi ajánlásra(7), valamint az Európai Parlament 2001. október 23-i, a fent említett tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatról szóló állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság „Közösségi stratégia az antimikrobiális rezisztenciával szemben” című, 2001. június 20-i közleményére (COM(2001)0333),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a 2006–2010-es időszakra szóló állatjóléti cselekvési terv értékeléséről és elemzéséről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia kérdéseivel foglalkozó transzatlanti munkacsoport (TATFAR) keretében az Egyesült Államok és az Európai Unió között megvalósuló jövőbeli együttműködésre vonatkozó ajánlásokra(10),

–  tekintettel a CODEX Alimentarius Bizottságnak az élelmiszer-eredetű antimikrobiális rezisztencia kockázatának értékelésére vonatkozó iránymutatásaira(11),

  tekintettel a „Gyakorlati útmutató az antimikrobiális rezisztencia csökkentéséhez és megfékezéséhez” című dokumentumra (CAC/RCP 61-2005),

–  tekintettel a Parlament által az EU 2012. pénzügyi évre vonatkozó költségvetése keretében elfogadott, „Antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia: a nagyfokú és nem megfelelő antibiotikum-használat okainak kutatása” elnevezésű előkészítő intézkedésre, amelynek célja az antimikrobiális szerek orvosi rendelvény alapján vagy anélkül történő, nem megfelelő alkalmazása és értékesítése kérdésének tanulmányozása a lánc egészében – az orvostól és a gyógyszerésztől kezdve a betegekig, az összes érintett szereplő magatartása szempontjából,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7–0373/2012),

A.  mivel a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulása az antimikrobiális kezelés természetes velejárója és elkerülhetetlen következménye; mivel e folyamatot a humán- és állatgyógyászatban való mértéktelen és válogatás nélküli alkalmazás felgyorsíthatja, amely pedig – elégtelen higiénés és infekciókontrollal párosulva – veszélyeztetheti az amúgy is kis számú, jelenleg rendelkezésre álló antimikrobiális szer hatékony használatát,

B.  mivel egyes baktériumfajok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája több tagállamban is eléri vagy meghaladja a 25%-ot,

C.  mivel az antimikrobiális rezisztencia problémájának jó része az antibiotikumok nem rendeltetésszerű használatából, különösen a túlzott használatból ered;

D.  mivel sok tagállam nem rendelkezik szilárd jogi és szabályozási kerettel a gyógyszerek ésszerű használatának előírásához és támogatásához;

E.  mivel az EU-ban, Izlandon és Norvégiában együttvéve éves szinten mintegy 400 000 fertőzés és 25 000 haláleset írható az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok számlájára, amelynek következtében legalább 1,5 milliárd euróra tehető az ezzel összefüggő egészségügyi kiadások, valamint termeléskiesés miatti többletkiadás összege,

F.  mivel az antimikrobiális rezisztencia térnyerése olyan határokon átnyúló, komplex kérdés, mely számos szorosan összefüggő tényező eredője; mivel különböző szinteken több olyan intervenciós intézkedést kell meghozni, amelyhez az országok és ágazatok közötti szilárd együttműködésre van szükség;

G.  mivel az antimikrobiális rezisztencia egyre nő, ugyanakkor az új antimikrobiális szerek kifejlesztése nem tart lépést ennek ütemével; mivel a hetvenes évek óta mindössze három új, a Gram-pozitív multirezisztens(12) baktériumokra általánosan adható antibiotikum kifejlesztésére került sor; mivel az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciából fakadó halálesetek kétharmadát Gram-negatív baktériumok okozzák, miközben a közeljövőben nincs kilátás új szerek megjelenésére a piacon,

H.  mivel – mert új antibakteriális szerek kifejlesztése jelenleg nincs folyamatban – rendkívül fontos megőrizni a meglévő antimikrobiális szerek hatékony alkalmazhatóságát olyan hosszan, ameddig csak lehetséges, mégpedig körültekintő alkalmazás, a fertőzések terjedését megelőző intézkedések, védőoltások, alternatív kezelések, valamint ellenőrzött antimikrobiális adagolás révén;

I.  mivel a tuberkulózis (TBC) ellen jelenleg rendelkezésre álló egyetlen vakcinát (BCG) több mint 90 éve fejlesztették ki, és mivel a TBC leggyakoribb formája, a tüdő TBC ellen nem nyújt védelmet;

J.  mivel a tuberkulózis kezelése évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett antibiotikumokra támaszkodik, amelyek közül sok súlyos toxikus mellékhatásokat okoz;

K.  mivel az antimikrobiális rezisztencia az emberek és az állatok egészségére egyaránt veszélyes következményekkel jár; mivel összefüggés mutatható ki az antimikrobiális szerek állatokon történő alkalmazása, illetve a humán rezisztencia terjedése között, s erre vonatkozóan további kutatásokra, illetve az antimikrobiális rezisztencia kezelésére összehangolt, több ágazatra kiterjedő szakpolitikai megközelítésre van szükség, az egyes szektorokon belül az orvosokat és a felhasználókat egyaránt megcélzó „egy egészségügy” elv alapján;

L.  mivel mindmáig hiányoznak azok a kellő részletességű és európai szinten összehasonlítható adatok, melyek lehetővé tennék az átfogó, országokon átnyúló felügyeletet, valamint az antibiotikumok használata és a rezisztencia közötti kapcsolatot feltáró elemzést,

M.  mivel a mezőgazdasági termelők arra irányuló elsődleges célkitűzése ellenére, hogy állatállományukat a helyes mezőgazdasági gyakorlat (higiénia, megfelelő takarmány, megfelelő tartási körülmények és az állatokkal való megfelelő bánásmód) révén egészségesen és termelékenyen tartsák, az állatok mégis megbetegedhetnek, és a betegség kezeléséhez megfelelő terápiának és állatgyógyászati készítményeknek kell rendelkezésre állniuk;

N.  mivel a „megelőző kezelés” fogalmának mostanáig nem létezik egységes fogalommeghatározása, és annak eltérő értelmezései állandóan véleménykülönbséghez vezetnek;

O.  mivel az antimikrobiális szerek használatában érintettek – többek között a döntéshozók, az egészségügyi szakemberek és a lakosság – körében nevelésre és a tudatosság növelésére van szükség, hogy a készítményeket felíró és kiadó személyek és a polgárok magatartásában bekövetkezzenek a szükséges változások;

P.  mivel néhány tagállamban továbbra is lehet orvosi rendelvény nélkül antibiotikumokat kapni, és mivel ez a gyakorlat súlyosbítja az antimikrobiális rezisztencia problémáját;

Q.  mivel az alapvető egészségügyi előírásoknak az emberi környezetben – akár az otthonokban, nemcsak a kórházakban – való hiányos betartása az antimikrobiális kórokozók további terjedéséhez vezethet;

R.  mivel a diagnosztika a kezelés célzottabb megközelítéseinek ösztönzése révén alapvető szerepet játszik az antimikrobiális rezisztencia leküzdésében;

1.  úgy véli, hogy – noha a legtöbb tagállam az antimikrobiális szereknek a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló tanácsi ajánlással összhangban kialakította saját nemzeti stratégiáját az antimikrobiális rezisztencia ellen („AMR-stratégia”) – a kitűzött célok elérése terén tett előrelépés lassú és egyenetlen; maradéktalan és időben történő nemzeti szintű végrehajtás iránti kormányzati elkötelezettségre szólít fel;

2.  üdvözli az antimikrobiális rezisztencia kezelésére irányuló, ötéves bizottsági cselekvési tervet, de aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a cselekvési pontok jó része az antimikrobiális szereknek a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló, 2001. november 15-i tanácsi ajánlásban több mint egy évtizede megfogalmazott intézkedéseket ismétli meg;

3.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság cselekvési terve helyes irányba mutat, nem eléggé messzemenő ahhoz, hogy magában foglalja az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő globális kockázatokat; úgy véli, hogy a cselekvési tervben javasolt intézkedéseket a lehető leghamarabb végre kell hajtani; ezért felszólítja a Bizottságot egy, a megfelelő politikai válaszokat – köztük a lehetséges jogalkotási lépéseket – felvázoló integrált ütemterv elkészítésére;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU állatjóléti stratégiája értelmében e cselekvési tervnek minden állatra, közöttük például a kedvtelésből tartott állatokra és a sportállatokra is ki kell terjednie, és hangsúlyoznia kell egyrészt az állatok egészsége és az antimikrobiális készítmények használata közötti logikai összefüggést, másrészt az állatok egészsége és az emberi egészség közötti kapcsolatot;

Az antimikrobiális szerek körültekintő alkalmazása a humán és az állatgyógyászatban

5.  hangsúlyozza, hogy az AMR-stratégiák legfontosabb célkitűzése a jelenleg rendelkezésre álló antimikrobiális szerek hatékonyságának megőrzése oly módon, hogy használatukra felelősségteljesen, a megfelelő terápiás mennyiségben, és kizárólag olyan esetben kerüljön sor, amikor az meghatározott időtartamra és kellő adagolásban orvosilag szükséges és indokolt, továbbá az antimikrobiális szerek alkalmazásának általános csökkentése révén, különös tekintettel a kritikus fontosságú antimikrobiális szerek(13) humán- és állatgyógyászatban történő használatának a visszaszorítására, ezáltal figyelembe véve az OIE-jegyzéket; hangsúlyozza az „egy egészségügy” koncepción alapuló, a humán egészségügyi ágazat és az állat-egészségügyi ágazat közötti jobb és hatékonyabb koordinációt megvalósító aktív, holisztikus megközelítés feltétlen szükségességét; felszólít az antimikrobiális szerek csecsemőknél és kisgyermekeknél, valamint klinikai kezelésben történő alkalmazásának fokozottabb felügyeletére, amely területen az antimikrobiális szerek használatának szabályozására és mérésére van szükség;

6.  rámutat, hogy az antimikrobiális készítmények szubterápiás szinteken történő alkalmazása az EU-ban tilos;

7.  rámutat, hogy fokozottabb erőfeszítésekre van szükség az antimikrobiális szerek humán és állatgyógyászatban való alkalmazásának az ellenőrzésére; erősen helyteleníti az antimikrobiális szerek megelőző célzatú, rendszeres felhasználását az állattenyésztésben; jóváhagyja a Tanács 2012. június 22-i következtetéseit, amelyek felhívják a tagállamokat, hogy az antimikrobiális szerek megelőző alkalmazását korlátozzák a meghatározott klinikai igényű esetekre, és korlátozzák az antimikrobiális szerek állatállományok kezelése céljából történő felírását és használatát olyan esetekre, amikor egy állatorvos felmérte, hogy klinikai és – adott esetben – járványtani szempontból egyértelműen indokolt az összes állat kezelése; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés és az akvakultúra középpontjába a fertőző betegségek megelőzését kell helyezni a megfelelő higiénia, elhelyezés és állattartási körülmények biztosítása révén, valamint szigorú bio-biztonsági intézkedéseket alkalmazva az antimikrobiális szerek megelőző célzatú felhasználása helyett; véleménye szerint szigorítani kell az élelmiszerek harmadik országokból történő behozatalára vonatkozó ellenőrzéseket, különösen annak a kockázata fényében, hogy az ilyen behozatalok nyomokban antimikrobiális szereket tartalmazhatnak;

8.  rámutat, hogy az állatok esetében az antimikrobiális készítményekkel szembeni rezisztencia a különböző fajták és az állattenyésztés különféle formái szerint eltérő;

9.  felszólítja az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA), hogy szenteljen különös figyelmet az EU-ban tartott haszonállatok antimikrobiális rezisztenciájával kapcsolatos helyzet nyomon követésének és elemzésének;

10.  kéri, hogy az antimikrobiális készítményeket mértéktartó és felelősségteljes módon alkalmazzák az állatokon, valamint jobban tájékoztassák az állatorvosokat és a gazdálkodókat az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának minimálisra csökkentése érdekében; felszólít az antimikrobiális rezisztencia kialakulása elleni küzdelem során bevált gyakorlatok – például az antimikrobiális készítmények körültekintő alkalmazására vonatkozó iránymutatások – cseréjére;

11.  felszólítja a tagállamokat elektronikus nyilvántartó rendszerek használatára annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő legyen az egyes gazdaságokban a használat módja, és ezáltal biztosítva legyen a felelős és minimális felhasználás;

12.  hangsúlyozza, hogy az állatgyógyászati készítmények csökkent mértékű alkalmazása érdekében felül kell vizsgálni a haszonállatok tartására vonatkozóan az állategészség javítására irányuló előírásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje újra az állattartásban a maximális egyedsűrűségre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket, mivel az állatállomány mérete jelenleg elég gyakran akadályt jelent az egyes állatok vagy kisebb állatcsoportok kezelése előtt, és ez ösztönzőleg hat az antimikrobiális szerek megelőző célzatú felhasználására; úgy véli, hogy az állatállományban a betegségekkel szemben ellenálló törzsekre való összpontosítás hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a tenyésztés során kevesebb állatgyógyászati készítmény alkalmazására legyen szükség, ugyanakkor ez nem helyettesítheti a helyes gazdaságigazgatási és állattartó rendszereket;

13.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az állatgyógyászati készítményekre és a gyógyszeres takarmányra vonatkozó keretszabályozást szigorítani kell, és következetességet kér az uniós szabályok és alkalmazásuk terén;

14.  megbízható megközelítések alkalmazására szólít fel az állattartás során az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia jelentős mértékű csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy különös figyelmet kell szentelni a fiatal állatok tartásának, amelyek gyakran különböző tenyésztőktől származnak, és emiatt egy helyre kerülésüket követően ki vannak téve a fertőzés veszélyének;

15.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat az állat-egészségügyre vonatkozóan annak érdekében, hogy a harmadik, illetve negyedik generációs kritikus fontosságú antimikrobiális szerek alkalmazása az emberi használatra korlátozódjon; kiemeli, hogy e javaslatokat az antimikrobiális szereknek az állatgyógyászatban való körültekintő használatára vonatkozó, tényeken alapuló európai iránymutatásokra kell alapozni;

16.  úgy véli, hogy a 2001/82/EK irányelv folyamatban levő felülvizsgálata fontos lehetőséget teremt az antimikrobiális rezisztencia csökkentését szolgáló eredményes intézkedések meghozatalára, az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó alábbi intézkedések megerősítésén keresztül:

   az antimikrobiális szerek felírási jogosultságának kizárólag szakmai képesítéssel rendelkező állatorvosokra való korlátozása;
   a felírási jogosultság elválasztása az antimikrobiális szerek értékesítési jogától, megszüntetve ezáltal a felíráshoz kötődő anyagi érdekeltséget;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy a 12 cselekvés végrehajtására irányuló konkrét kezdeményezésekkel kövesse nyomon az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési tervét, illetve 2013 végéig tegyen közzé jelentést az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési terv végrehajtása terén elért eredményekről, hangsúlyozva, hogy a jelentésnek áttekintést kell tartalmaznia arról, hogy az egyes tagállamokban milyen csökkenést értek el az állatgyógyászati antimikrobiális szerek felhasználásában;

18.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok között lényeges különbségek mutatkoznak az antibiotikumok felhasználásának és forgalmazásának módjában; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon azt a folyamatot, ahogyan a tagállamok az antimikrobiális szerekre vonatkozó uniós jogszabályokat végrehajtják, különös tekintettel az antibiotikumok kizárólag rendelvényre történő használatára a humán és az állat-egészségügyi ágazatokban, valamint az antimikrobiális szereknek a takarmányban való, növekedésserkentő céllal történő használatának a betiltására;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az antimikrobiális szerek orvosi rendelésének és értékesítésének feltételeit, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a humán- és állat-egészségügyi ellátás gyakorlatai az antimikrobiális szerek túlságosan gyakori orvosi rendelését, valamint túlzott és helytelen használatát eredményezik-e;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseket, hogy valamennyi kórházban alkalmazzanak kórházi epidemiológust;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a nanoezüst alkalmazását a fogyasztási cikkekben, mivel ez a mikroorganizmusok ezüsttel, ezen belül a nanoezüsttel és ezüstalapú vegyületekkel szembeni rezisztenciájának növekedését eredményezheti, ami orvostechnikai eszközökben és más gyógyászati alkalmazásokban korlátozhatja a nanoezüst hasznosságát;

22.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek használatának csökkentése érdekében javítani kell a diagnózisok pontosságát, s ezáltal fokozni kell a diagnosztika alkalmazását;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőfeszítésekre ösztönözzenek a kórházi halmozott megjelenések, valamint e megjelenések során a gyógyszerrezisztens klónok elterjedése lehetséges szerepének rutinjellegű tanulmányozására;

Megelőzés

24.  az antimikrobiális hatóanyagok nem megfelelő alkalmazásának és ellenőrizetlen hozzáférhetőségének, többek között az interneten egyre növekvő illegális értékesítéseknek a korlátozása céljából üdvözli a tagállamok arra irányuló kezdeményezését, hogy felülvizsgálják a továbbra is orvosi rendelvény nélkül hozzáférhető, szájon át alkalmazandó, belélegzendő, illetve parenterális antimikrobiális szerek (ezen belül a malária elleni, vírusellenes és gombaölő szerek) jogi státuszát; hangsúlyozza, hogy nem lenne szabad orvosi rendelvény nélkül, szabadon antimikrobiális szereket kapni, mivel ez az embereket önmaguk kezelésére ösztönzi, gyakran pontatlan feltételezések alapján; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a tudatosságot antimikrobiális szerek orvosi rendelvény nélküli és illegális értékesítésével szemben, a humán egészségügyi és az állat-egészségügyi ágazatban egyaránt;

25.  elismeri a vakcináknak az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának megakadályozásában játszott szerepét, mivel annak köszönhetően az emberi és állati fertőzések kezeléséhez kevesebb antimikrobiális hatóanyag is elegendő, de úgy véli, hogy az állat-egészségügyi ágazatban ez nem helyettesítheti a helyes gazdaságigazgatási és állattartó rendszereket; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen további, megelőzését szolgáló intézkedéseket lehetne meghozni az állattartásban a fertőzések és betegségek terjedésének visszaszorítása érdekében;

26.  javasolja, hogy hozzanak intézkedéseket a fenntartható állattenyésztési rendszerek támogatására olyan bevált irányítási gyakorlatok alapján, amelyek maximalizálják az erőforrások hatékony felhasználását, valamint csökkentik a mezőgazdasági termelők függését a költséges és nem fenntartható, a környezetre és a közegészségre nézve magas kockázattal járó ráfordítástól;

27.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illetékes uniós ügynökségekkel együttműködve, a humán- és állatgyógyászatra, az állattenyésztésre, a mezőgazdaságra, az akvakultúrára, valamint a kertészetre irányuló holisztikus megközelítés részeként dolgozzanak ki és népszerűsítsenek iránymutatásokat az antimikrobiális szerek körültekintő alkalmazására vonatkozóan;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy az állatgyógyászati készítményekről szóló európai jog soron következő felülvizsgálata során a gyógyszeres takarmányt a „gyógyszerkészítmények” és ne a „takarmányok” alá sorolja be annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben a gyógyszeres takarmány kényes területét továbbra is a gyógyszerkészítményekre vonatkozó jogszabályok kritériumai alapján ellenőrizzék és vizsgálják hivatalosan felül, valamint hogy a gyógyszeres takarmány továbbra is orvosi rendelvényhez legyen kötve;

29.  hangsúlyozza, hogy a fertőzések megelőzése és az ellenük való védekezés az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem központi eleme; felhívja a tagállamokat, hogy a fertőzések terjedésének megelőzése és az antibiotikumok szükségességének csökkentése érdekében javítsák a fertőzések elleni védekezést és népszerűsítsék a higiénés normákat , különösen a kézhigiéniát illetően és érzékeny környezetekben, mint az egészségügyi intézmények; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésével és visszaszorításával kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét, illetve szélesítsék ki a kutatást az egészségügyi ellátással összefüggő, MRSA és a Clostridium difficile, valamint más, újonnan megjelenő, multirezisztens szervezetek okozta fertőzések epidemiológiájára;

Új antimikrobiális szerek vagy kezelési alternatívák kifejlesztése

30.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a köz- és magánszféra partnerségével összefüggő olyan új és innovatív üzleti modellek kialakítására irányuló erőfeszítéseket, melyek elválasztják az új antibiotikumok, illetve diagnosztikai eszközök kutatás-fejlesztését a szokványos értékesítési ügyletektől annak érdekében, hogy az antibiotikumok felesleges alkalmazásának visszaszorítása mellett elő lehessen segíteni azok jobb hozzáférhetőségét és megfizethetőségét;

31.  több és jobban koordinált kutatást szorgalmaz az új antimikrobiális készítmények, valamint azok alternatívái (oltás, biobiztonság, az ellenálló képességet növelő táplálás) terén, valamint az állatok körében terjedő járványos betegségek elkerülése és ellenőrzése érdekében kéri bizonyítékokra épülő stratégiák alkalmazását;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tuberkulózis és a gyógyszerrezisztens tuberkulózis elleni küzdelmet szolgáló új eszközök biztosítása érdekében gyorsítsák fel a kutatási és fejlesztési tevékenységeket;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos jövőbeli európai innovációs partnerség céljaival összhangban ruházzon be az állattenyésztés terén az antimikrobiális szerek használatának alternatíváira irányuló kutatásba és fejlesztésbe, és támogassa a mezőgazdasági gyakorlatokra irányuló innovációt;

34.  aláhúzza annak szükségességét, hogy a kritikus fontosságú antimikrobiális szerek, az újonnan kifejlesztett antimikrobiális hatóanyagok, valamint technológiák humán-, illetve állatgyógyászatban való alkalmazására korlátozottan kerüljön sor; hangsúlyozza annak sarkalatos voltát, hogy a kritikus fontosságú antimikrobiális szerek használata kizárólag speciális esetekben, célzottan és kellő módon történjék;

35.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra új szabályozási keretek bevezetését – ideértve a szellemi tulajdonjogok átruházhatóságát és az oltalmi idő meghosszabbítását – annak érdekében, hogy ez ösztönözze a magánszektornak az antimikrobiális szerek kifejlesztésébe eszközölt befektetéseit;

36.  megállapítja a gyors, megbízható és megfizethető diagnosztikai eszközök hozzáférhetőségének fontosságát az új kezelési stratégiák kialakítása terén;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg új szabályozási megközelítéseket az új antimikrobiális szerek kifejlesztését célzó kutatás támogatásával kapcsolatban, amelyek fiskális tekintetben az állami és a magánszektorra nézve egyaránt kedvező hatást gyakorolhatnak;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az állami és a magánszektor között az antimikrobiális szerekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés ismételt fellendítését szolgáló együttműködésre irányuló ösztönzőket; úgy gondolja, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) révén megvalósuló ismeretmegosztás és forrásegyesítés döntő fontosságú lesz a meglevő antimikrobiális szerek klinikai hatásosságának és rendelkezésre állásának biztosítása szempontjából;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU 2020 stratégia részeként biztosítsa, hogy a mezőgazdasági termelők valamennyi uniós tagállamban intelligens, eredményes és alternatív eszközökhöz férhessenek hozzá állataik gyógyítása érdekében, beleértve a ritkább alkalmazásokat és ritkább fajokat is, amelyek esetében jelenleg az állatgyógyászati készítmények számottevő hiánya tapasztalható;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa több olyan eszköz kifejlesztését és elérhetőségét, amely a betegségek korai, gyors diagnosztizálását és a betegségek elleni védekezést szolgálja, és a mezőgazdasági üzemekben a helyszínen alkalmazható, valamint tagállami szinten gondoskodjon kiterjedt és hatékony diagnosztikai rendszerről, amely bakteriológiai vizsgálatok elvégzése esetén biztosítani tudja az eredmények időben történő közlését;

Nyomon követés és jelentéstétel

41.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek fokozott együttműködésre és koordinációra az emberi szervezetben, az állatokban, a halakban és az élelmiszerekben megjelenő, az antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozó baktériumokkal kapcsolatos korai felismerési, riasztási és összehangolt válaszadási eljárások terén, az antimikrobiális rezisztencia mértékének és alakulásának folyamatos nyomon követése érdekében; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy egységes kritériumoknak megfelelően hozzanak létre nemzeti adatbankokat, amelyekben a kereskedőknek, állatorvosoknak és mezőgazdasági termelőknek dokumentálniuk kell az antibiotikumok beadását és alkalmazását;

42.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban továbbra sem nem áll rendelkezésre megbízható információ az antimikrobiális szerek alkalmazásáról; hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamra nézve egységes normák alapján a nemzeti felügyeleti rendszerek hatékony európai hálózatát kell létrehozni a humán-, illetve állategészségügyi ágazatban, az antimikrobiális szerek alkalmazására vonatkozóan egyértelmű, összehasonlítható, átlátható és naprakész referenciaadatok összegyűjtése érdekében; úgy véli, hogy e hálózatnak az EFSA, az ECDC antimikrobiális szerek felhasználását felügyelő európai hálózata (ESAC-net), az ECDC antimikrobiális rezisztenciát felügyelő európai hálózata (EARS-net), az ECDC élelmiszer és víz útján terjedő betegségekkel foglalkozó hálózata (FWD-Net), valamint az EMA európai állat-egészségügyi antibiotikum-felhasználási felügyelete (ESVAC) által működtetett rendszereken kell alapulnia;

43.  véleménye szerint az antibiotikumok használatával kapcsolatban összegyűjtött adatokat kizárólag a szakértők, a hatóságok és az illetékes döntéshozók számára szabad elérhetővé tenni.

44.  emlékeztet arra, hogy az antibiotikum-rezisztenciáról szóló 2011. május 12-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta annak szükségességét, hogy teljes képet kapjon arról, hogy mikor, hol, hogyan és mely állatokon alkalmaznak jelenleg antimikrobiális szereket; úgy véli, hogy az erre vonatkozó adatokat a Bizottságnak haladéktalanul össze kell gyűjtenie, elemeznie kell és közzé kell tennie, továbbá az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós és tagállami szintű küzdelem érdekében a megfelelő elemzéshez, illetve a hatékony, koordinált, a különböző állattenyésztési típusokhoz igazított, fajspecifikus fellépéshez az adatgyűjtést össze kell hangolni és az adatokat összehasonlíthatóvá kell tenni;

45.  felkéri a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési terv végrehajtása során elért eredményekről szóló jelentésébe foglaljon bele egy áttekintést az egyes tagállamok által az állatgyógyászati célú antimikrobiális szerek használatának csökkentése tekintetében elért eredményekről;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy kötelezze a tagállamokat az antibiotikumok állattenyésztésben való felhasználásának hatékonyabb és integráltabb – adatbázisokkal történő – nyomon követésére; rámutat, hogy a gazdaságokban kötelező az antibiotikumok használatának nyilvántartása;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a haszonállatok, a háziállatok, a versenyállatok stb. ellenálló képességére vonatkozó nyomon követés és ellenőrzés szétválasztását, anélkül hogy az további pénzügyi vagy adminisztrációs terheket róna a mezőgazdasági termelőkre, tenyésztőkre vagy állatorvosokra;

48.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsa elő a szorosabb ágazatközi együttműködést az érintett hatóságok és ágazatok között, integráltabb állat- és humán egészségügyi megközelítés ösztönzése és az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó nemzeti stratégiák végrehajtásának nyomon követése érdekében;

49.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható élelmiszertermelő rendszerek támogatására van szükség, amelyek a „nagyüzemi mezőgazdasági termeléssel” ellentétben potenciálisan kevésbé vannak kitéve az antimikrobiális rezisztenciának;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy mind a humán, mind az állatgyógyászati ágazatban felhasznált antimikrobiális szerek későbbi mérését és jelentését kiszélesítsék, hogy ne csak a felhasznált antimikrobiális szerek teljes mennyiségét tüntessék fel, hanem az antimikrobiális szerek típusait, a kezelések időtartamát stb. is;

Kommunikáció, oktatás és képzés

51.  megállapítja, hogy az antimikrobiális szerek megfelelő használatának ösztönzése a betegek, a gazdálkodók, a gyógyszerészek, az orvosok, az állatorvosok, valamint a humán és állatgyógyászat terén tevékenykedő egyéb szakemberek attitűdjének, gyakorlatának és oktatásának megváltozásától függ; úgy véli, hogy mind nemzeti, mind európai szinten hatékonyabb és folyamatos jellegű oktatási és képzési intézkedésekre, valamint az iskolákban – általában kisgyermekkortól kezdve – átfogó tájékoztatásra van szükség az antimikrobiális szerek nem megfelelő fogyasztásának következményeivel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében;

52.  megállapítja, hogy az antibiotikumok egyik leggyakoribb felhasználása az egyszerű nátha kezelése, és komoly előrelépést lehetne elérni, ha a lakosság tisztában lenne azzal, hogy az egyszerű nátha vírusos fertőzés, ám az antibiotikumok kizárólag a baktériumok okozta fertőzések ellen nyújtanak védelmet;

53.  üdvözli a Tudatos Antibiotikum-alkalmazás Európai Napját (melyet évente, november 18-án tartanak), melynek célja az antimikrobiális szerek felelősségteljes alkalmazásának az ösztönzése; mindazonáltal úgy véli, hogy a kezdeményezés láthatóságát és potenciálját nagymértékben emelné a nemzeti és európai szintű fokozott szakpolitikai támogatás, az állatokra is kiterjedő, tágabb megközelítés, valamint a sikeres európai és nemzetközi példák tapasztalatain alapuló összehangolt, innovatív és nagy hatású kampányok; felhívja a Bizottságot, hogy a felírt antibiotikumok helyes adagolásáról egész évben nyújtson tájékoztatást;

54.  felkéri a Bizottságot, hogy – felismerve, hogy nemcsak az egészségügyi és állategészségügyi szakemberek, de a polgárok körében is végzett tájékoztatás a nagyobb tudatosság és ezáltal a megelőzés kulcsa – az antimikrobiális rezisztenciára irányuló figyelemfelkeltést célzó hatékony kommunikációs kampányok és szakmai képzési programok végrehajtására vonatkozóan, illetve az ilyen tudatosságnövelő kampányok eredményes végrehajtásának támogatása céljából készítsen listát a bevált gyakorlatokról, amilyen például a több érdekelt felet tömörítő kezdeményezés, a gyógyszertermékek állatokban történő felelősségteljes használatának európai platformja (EPRUMA);

55.  úgy véli, hogy az antimikrobiális kórokozók a kórházakban és lakóházakban való nem szándékos terjedésének veszélyeivel és annak elkerülésével kapcsolatos tudatosság növelése érdekében hatékony tájékoztatási és felvilágosító kampányokat kell kidolgozni;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy a betegtájékoztató és a gyógyszerre vonatkozó adattáblázat tökéletesítésének tanulmányozásában vizsgálja meg az antibiotikumok témájában a betegekhez szóló jobb kommunikáció elképzelését, például az alábbi figyelmeztetés feltüntetésének biztosításával: „Kérjük, hogy kizárólag akkor szedjen antibiotikum-tartalmú gyógyszert, ha azt orvos írta fel Önnek, és az útmutatásnak megfelelően szedje. Az antibiotikumok nem megfelelő használata rezisztenciához vezethet, ami Önre és másokra is ártalmas.”

Nemzetközi együttműködés

57.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi utazás gyakorlatának felvirágzása, de kiváltképp az élelmiszerek és takarmányok globális kereskedelme fokozhatja az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló terjedését; úgy véli, hogy az átfedéseket kiküszöbölő és kritikus tömeget képező, összehangolt és időszerű nemzetközi fellépés az egyetlen lehetséges út a közegészségügyet globálisan fenyegető antimikrobiális rezisztencia minimalizálására;

58.  elismeri a WHO, az OIE, a FAO, valamint más érintett világszervezetek elfogadott nemzetközi kezdeményezéseinek fontosságát; mindazonáltal hangsúlyozza annak lényeges voltát, hogy az elfogadott nemzetközi előírásokat és iránymutatásokat világszerte mindenki kövesse; felkéri a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési terv végrehajtásának értékelésében számoljon be a tagállamok által az antimikrobiális rezisztenciával összefüggő legfontosabb nemzetközi kötelezettségvállalások tekintetében elért eredményekről;

59.  üdvözli a Transzatlanti Antimikrobiális Rezisztencia Munkacsoport (TATFAR) létrehozását, valamint a jövőbeli EU–USA együttműködésre vonatkozó, 2011 szeptemberében elfogadott ajánlásokat; különösen hangsúlyozza az alábbi területeken meghozandó konkrét intézkedések jelentőségét:

   humán és állatgyógyászati célú antimikrobiális szerekkel kapcsolatos összehasonlítható adatok gyűjtése és megosztása,
   az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kezelésére vonatkozó, legjobb gyakorlatokon alapuló közös tervek kidolgozása,
   megerősített együttműködés az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) között az antibakteriális szerek kifejlesztését és az arra vonatkozó szabályozást elősegítő összehangolt megközelítések terén, különös tekintettel a klinikai vizsgálatok szakaszára;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy építsen a TATFAR munkájára, és segítse az antimikrobiális rezisztencia megelőzését és az ellene való védekezést célzó, más globális partnerekkel kialakított, hasonló többoldalú és kétoldalú kötelezettségvállalásokat;

61.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és mozdítsák elő a globális kockázatkezelő kezdeményezéseket, mint például az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek terén a WHO kritikus fontosságú antimikrobiális szereket tartalmazó jegyzékét, valamint az OIE állat-egészségügyi jelentőségű antimikrobiális szerekről szóló jegyzékét;

62.  a WHO iránymutatásaival összhangban támogatja a hamisított antimikrobiális szerek ellenőrzésére irányuló nemzetközi megközelítést;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0473.
(2) HL C 377. E, 2012.12.7., 131. o.
(3) http://www.ema.europa.eu/docs/en_GB/document_library/Report/2009/11/WC500008770.pdf
(4) http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/2598.htm, az EFSA Lapja (2012; 10(3)) 2598., 233. o.
(5) HL C 151., 2009.7.3., 1.o.
(6) HL L 268, 2003.10.18., 29. o.
(7) HL L 34., 2002.2.5., 13. o.
(8) HL C 112. E, 2002.5.9., 106. o.
(9) HL C 81. E, 2011.3.15., 25. o.
(10) http://ecdc.europa.eu/en/activities/diseaseprogrammes/TATFAR/Documents/210911_TATFAR_Report.pdf
(11) CAC/GL 77 – 2011.
(12) A kifejezés arra utal, hogy a Gram-módszer során a mikroorganizmusok megfestéséhez használt lila színanyag befogja-e az adott organizmust vagy sem; a festés elterjedt eljárás a baktériumok csoportosítására.
(13) A WHO antimikrobiális rezisztencia átfogó felügyeletével foglalkozó tanácsadó csoportja 3. ülésének jelentése, 2011. június 14–17., Oslo, Norvégia.


Szavazás a bizottság rendes tagja helyének megüresedése esetén (az eljárási szabályzat 187. cikke (1) bekezdésének értelmezése)
PDF 186kWORD 19k
Az Európai Parlament 2012. december 11-i határozata a a bizottság rendes tagja helyének megüresedése esetén történő szavazásról (az eljárási szabályzat 187. cikke (1) bekezdésének értelmezése (2012/2254(REG))
P7_TA(2012)0484

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2012. november 27-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy a 187. cikk (1) bekezdéséhez az alábbi értelmezést csatolja:"

A bizottság rendes tagja helyének megüresedése esetén az állandó tagnak a 186. cikk (5) bekezdésével összhangban történő átmeneti helyettesítéséig vagy ilyen átmeneti helyettesítés hiányában az új állandó tag jelöléséig helyette ideiglenesen a vele azonos képviselőcsoportba tartozó állandó póttag szavazhat. E jogosultság a Parlamentnek a bizottságok számbeli összetételéről szóló határozatán alapul, és annak biztosítására szolgál, hogy a szavazáson az érintett képviselőcsoportok ugyanannyi tagja vehessen részt, mint a hely megüresedése előtt.

"

2.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat