Index 
Elfogadott szövegek
2012. december 13., Csütörtök - Strasbourg
Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó többéves kerete ***
 Az eljárási szabályzat írásbeli nyilatkozatokról szóló 123. cikkének és a jogalkotási kezdeményezésekről szóló 42. cikkének módosítása
 2011. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája
 Az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálata
 Az EU és Oroszország közötti új megállapodás
 Az izraeli kormány határozata a ciszjordániai telepek kiterjesztéséről
 Az ukrajnai helyzet
 Az Albánia által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentés
 Az Európai Unió acélipara
 Fenntartható és versenyképes új acélipar
 A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet
 Kasztokon alapuló megkülönböztetés Indiában

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó többéves kerete ***
PDF 192kWORD 64k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2013–2017 közötti többéves keretének létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10449/2012 – C7-0169/2012 – 2011/0431(APP))
P7_TA(2012)0501A7-0361/2012

(Különleges jogalkotási eljárás – egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10449/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0169/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0361/2012),

1.  egyetért a Tanács határozattervezetével,

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.


Az eljárási szabályzat írásbeli nyilatkozatokról szóló 123. cikkének és a jogalkotási kezdeményezésekről szóló 42. cikkének módosítása
PDF 304kWORD 135k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i határozata az Európai Parlament eljárási szabályzata 123. és 42. cikkének módosításáról: írásbeli nyilatkozatok és jogalkotási kezdeményezések (2011/2058(REG))
P7_TA(2012)0502A7-0242/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel elnöke 2010. november 11-i levelére,

–  tekintettel tematikus főosztályának „Írásbeli nyilatkozatok az Európai Parlamentben: a folyamat és a hatások áttekintése” című tanulmányára (PE 462.424),

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0242/2012),

mivel:

A.  a Parlament az elmúlt évek során tekintélyes mértékben bővítette hatáskörét, és jelentős eszközöket biztosított a maga számára, amelyek révén a legtöbb uniós tevékenységben befolyásolni tudja az Európai Unió döntéshozatali folyamatát;

B.  azoknak az intézményeknek, amelyekhez írásbeli nyilatkozatot intéznek, biztosítaniuk kell azok megfelelő nyomon követését;

C.  az írásbeli nyilatkozatok fontos eszközként szolgálnak arra, hogy az uniós polgárokat különösen foglalkoztató kérdéseket felvessék;

D.  az írásbeli nyilatkozatokat rendszeresen, de nem nagyon nagy számban alkalmazzák; csak kis hányaduk nyeri el a parlamenti képviselők többségének támogatását;

E.  az írásbeli nyilatkozatok többsége az eljárási szabályzatban meghatározott idő elteltével tárgytalanná válik;

F.  az elfogadott írásbeli nyilatkozatok többségének címzettje a Bizottság, amely elismerten az az egyedüli intézmény, amely az azokban felvetett kérdésekre választ adott;

G.  e válaszok leggyakrabban a Bizottság folyamatban lévő tevékenységeinek ismételt felsorolására szorítkozik, és csak kivételes esetekben járnak az írásbeli nyilatkozat által kiváltott konkrét tevékenységgel;

H.  a Parlament előjogainak megnövekedésével, illetve az európai polgári kezdeményezés bevezetésével az írásbeli nyilatkozatok jelentősége megváltozott, de továbbra is olyan hasznos eszköz lehetnek, amellyel a képviselők felhívhatják a figyelmet a nyilvánosságot foglalkoztató kérdésekre;

I.  az írásbeli nyilatkozatok csupán igen korlátozott hatást váltanak ki, mind a menetrendtervezést, mind pedig az intézmények által hozott döntések befolyásolását tekintve, és hatásosságukkal kapcsolatban téves benyomást kelthetnek; megfelelő felhasználásuk esetén azonban kedvelt kampányeszközként továbbra is megőrizhetik értéküket; a jogalkotási fellépést szorgalmazó javaslatok esetén a 42. cikk (2) bekezdését kellene alkalmazni, amely valódi lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni képviselők befolyást gyakorolhassanak az uniós jogalkotásra, illetve hogy a parlamenti bizottságok egy adott javaslattal foglalkozzanak;

J.  néhány írásbeli nyilatkozat minősége és jelentősége, különösen pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés I. része I. címében meghatározott uniós hatáskörökkel való összeegyeztethetősége csalódást kelthet; ezért a következő ciklusban a Parlament felmérheti az eljárási szabályzat írásbeli nyilatkozatokra vonatkozó új rendelkezéseinek hatását, valamint megvizsgálhatja azok hatékonyságát;

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  úgy véli, hogy azoknak az intézményeknek, amelyekhez írásbeli nyilatkozatot intéznek, az ilyen nyilatkozat kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatniuk kell a Parlamentet az annak nyomán tervezett intézkedésekről; ezenfelül az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatával kapcsolatos, soron következő tárgyalások alkalmával ezen elvről megállapodást kíván elérni a Bizottsággal;

3.  rámutat arra, hogy e módosítások a következő ülés első napján lépnek hatályba;

4.  üdvözli az Elnökség azon határozatát, hogy korlátozza az írásbeli nyilatkozatok széles körű hirdetését, és ezzel lehetővé teszi, hogy a képviselők zavartalanul bejussanak a Parlament üléstermébe;

5.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás
Módosítás 6
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
42 cikk – 2 és 3 bekezdés
(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke szerinti parlamenti kezdeményezési jog keretében minden képviselő benyújthat uniós jogszabályra irányuló javaslatot.
(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikke szerinti parlamenti kezdeményezési jog keretében minden képviselő benyújthat uniós jogszabályra irányuló javaslatot. Ilyen javaslatot legfeljebb tíz képviselő nyújthat be közösen. A javaslat megjelöli a jogalapot, és legfeljebb 150 szavas indokolást tartalmazhat.
(3)  A javaslatot az elnök elé terjesztik, aki azt vizsgálatra az illetékes bizottsághoz utalja. A bizottsághoz utalást megelőzően a javaslatot lefordítják azokra a hivatalos nyelvekre, amelyeket e bizottság elnöke az összefoglaló vizsgálathoz szükségesnek ítél. A bizottság a további eljárásról a bizottsághoz utalást követő három hónapon belül és a javaslat előadójának meghallgatását követően határoz.
(3)  A javaslatot az elnök elé terjesztik, aki ellenőrzi, hogy a jogi követelmények teljesülnek-e. Az elnök a javaslatot a jogalap megfelelőségével kapcsolatos véleményezésre az ilyen ellenőrzésért felelős illetékes bizottsághoz utalhatja. Amennyiben az elnök a javaslatot elfogadhatónak nyilvánítja, azt a plenáris ülésen bejelenti és az illetékes bizottsághoz utalja.
Az illetékes bizottsághoz utalást megelőzően a javaslatot lefordítják azokra a hivatalos nyelvekre, amelyeket az említett bizottság elnöke az összefoglaló vizsgálathoz szükségesnek ítél.

A bizottság javasolhatja az elnöknek, hogy a 123. cikk (1a) bekezdésében, (2) bekezdésében és (5) bekezdésében meghatározott szabályok és határidők szerint valamennyi képviselőnek biztosítsanak lehetőséget a javaslat aláírására.

Ha a bizottság úgy határoz, hogy a javaslatot a 48. cikkben foglalt eljárás szerint a Parlament elé terjeszti, a javaslat előadóját név szerint meg kell említeni a jelentés címében.

Amennyiben az összes parlamenti képviselő többsége aláírja e javaslatot, akkor a javaslatról szóló jelentés az Elnökök Értekezlete által engedélyezettnek minősül. A bizottság a javaslat előadóinak meghallgatását követően a 48. cikkel összhangban jelentést készít.

Amennyiben a javaslatot nem bocsátják rendelkezésre további aláírások céljából vagy azt nem írja alá az összes parlamenti képviselő többsége, akkor az illetékes bizottság a további eljárásról a bizottsághoz utalást követő három hónapon belül és a javaslat előadóinak meghallgatását követően határoz.

A jelentés címében fel kell tüntetni a javaslat előadóinak nevét.

Módosítás 1
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
123 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az Európai Unió hatáskörébe tartozó olyan témában, amely nem képezi folyamatban lévő jogalkotási eljárás tárgyát, legfeljebb öt képviselő, 200 szót meg nem haladó terjedelmű írásbeli nyilatkozatot nyújthat be. Erre az elnök eseti jelleggel ad engedélyt. Az írásbeli nyilatkozatokat a hivatalos nyelveken kinyomtatják és kiosztják. A nyilatkozatokat az aláírók nevével együtt nyilvántartásba veszik. A nyilvántartás nyilvános, és az ülések idején az ülésterem bejárata előtt, az ülések között pedig egy megfelelő, a Quaestorok Kollégiuma által meghatározott helyen rendelkezésre áll.
(1)  Legalább három képviselőcsoport legalább tíz képviselője 200 szót meg nem haladó terjedelemben írásbeli nyilatkozatot nyújthat be, amely kizárólag olyan kérdéssel foglalkozik, amely az Európai Unió hatáskörébe tartozik. Az ilyen nyilatkozat tartalma nem lépheti át egy nyilatkozat kereteit. A nyilatkozat különösen nem hívhat fel jogalkotói fellépésre, és nem foglalhat magában határozatot olyan ügyekben, amelyeknek elfogadására konkrét eljárásokat és hatásköröket állapít meg az eljárási szabályzat, vagy amely üggyel kapcsolatban a Parlamentben eljárás van folyamatban.
(1a)  Az (1) bekezdésnek megfelelően a további eljárásra vonatkozó engedély minden esetben az elnök indokolással ellátott határozatától függ. Az írásbeli nyilatkozatokat a Parlament honlapján valamennyi hivatalos nyelven közzéteszik, és valamennyi képviselőhöz elektronikus formában eljuttatják. A nyilatkozatokat az aláírók nevével együtt elektronikus nyilvántartásba veszik. E nyilvántartás nyilvános, és a Parlament honlapján elérhető. Az elnök őrzi az aláírásokkal ellátott írásbeli nyilatkozatok nyomtatott példányait is.
Módosítás 2
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
123 cikk – 2 bekezdés
(2)   A nyilvántartásban szereplő nyilatkozatot bármely képviselő aláírhatja.
(2)   Az elektronikus nyilvántartásban szereplő nyilatkozatot bármely képviselő aláírhatja. Az aláírás a nyilatkozat nyilvántartásba vételétől számított három hónapos időtartam lejárta előtt bármikor visszavonható. Visszavonás esetén az érintett képviselő nem csatlakozhat még egyszer aláírásával a nyilatkozathoz.
Módosítás 7
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
123 cikk – 3 bekezdés
(3)  Ha a nyilatkozatot a parlamenti képviselők többsége aláírja, az elnök erről tájékoztatja a Parlamentet, és az aláírók nevét a jegyzőkönyvben, a nyilatkozatot pedig elfogadott szöveg formájában közzéteszi.
(3)  Ha a nyilatkozatot a nyilvántartásban való rögzítésétől számított három hónapos időszak végéig a parlamenti képviselők többsége aláírja, az elnök erről tájékoztatja a Parlamentet. Anélkül, hogy a Parlamentre nézve kötelező erejű lenne, a nyilatkozatot az aláírók nevével együtt közzé kell tenni a jegyzőkönyvben.
Módosítás 4
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
123 cikk – 4 a bekezdés (új)
(4a)  Amennyiben azok az intézmények, amelyekhez az elfogadott nyilatkozatot intézték, a kézhezvételtől számított három hónapon belül nem tájékoztatják a Parlamentet az annak nyomán tervezett intézkedésekről, az ügyet a nyilatkozat bármely előadójának kérésére fel kell venni az illetékes bizottság következő ülésének napirendjébe.
Módosítás 5
Az Európai Parlament eljárási szabályzata
123 cikk – 5 bekezdés
(5)  Az a több mint három hónapja nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozat, amelyet az összes parlamenti képviselő legalább fele nem írt alá, tárgytalanná válik.
(5)  Az a több mint három hónapja nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozat, amelyet az összes parlamenti képviselő legalább fele nem írt alá, tárgytalanná válik, és e három hónapos időtartam meghosszabbítására nincs lehetőség.

2011. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája
PDF 550kWORD 301k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2012/2145(INI))
P7_TA(2012)0503A7-0377/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint más kulcsfontosságú emberi jogi szerződésekre és jogi eszközökre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves uniós jelentésre,

–  tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című éves jelentéséről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2012. július 25-i 2012/440/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó irányvonalaira,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatról szóló, 2010. július 8-i álláspontjára(2),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2011. május 3-i 65/276. számú határozatára az Európai Uniónak az ENSZ munkájában történő részvételéről,

–  tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára (A/Res/55/2), valamint az ENSZ Közgyűlésének határozataira,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(3), a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) (2011. május 31. és június 11. között) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról szóló, 2010. május 19-i állásfoglalására(4), valamint az Európai Unió által ez alkalommal tett ígéretekre(5),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra (6), valamint a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. július 12-i határozat nyomon követéséről szóló felülvizsgált cselekvési tervre,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 3101. ülésén az európai szomszédságpolitikáról 2011. június 20-án elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Külügyi Tanácsnak a 2011. december 1-jén tartott 3130. ülésén elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezésről szóló következtetéseire, valamint a Coreper keretében, 2011. december 15-én elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezés létrehozásáról szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) esetleges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására(8),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i közleményére,

–  tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására(10),

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításáról és védelméről szóló 2011. május 16-i jelentésére (A/HRC/17/27), amely hangsúlyozza a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normáknak és szabványoknak az internetre mint kommunikációs eszközre való alkalmazhatóságát,

–  tekintettel a digitális menetrendért felelős biztos a „szabad háló” stratégiáról szóló, 2011. december 12-i közleményére,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az emberi jogi jogvédők helyzetéről szóló, 2011. július 28-i jelentésére (A/66/203),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2010. december 21-i határozatára (A/RES/65/206),

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményre,

–  tekintettel a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és európai országokban történő illegális fogva tartásáról szóló 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról vagy büntetésről és a magánzárkáról – a pszichiátriai klinikát is beleértve – szóló, 2011. augusztus 5-i időközi jelentésére (A/66/268),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011. május 13-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló jelentésre,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, a 2011. december 1-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló egyezménynek az Európa Tanács miniszteri tanácsa általi, 2011. április 7-i elfogadására,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-határozatokra, legutóbb a 2012. április 4-én elfogadott ENSZ-határozatra,

–  tekintettel az ENSZ EJT emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló 2011. június 17-i határozatára,

–  tekintettel az Európai Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez való, 2011. január 22-i csatlakozására, amely az első olyan emberi jogi ENSZ-egyezmény, amelyet az Európai Unió mint „regionális integrációs szervezet” ratifikált,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kiadott, a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés tényleges felszámolásáról szóló ENSZ-alapelvek és -iránymutatások tervezetére (A/HRC/11/CRP.3),

–  tekintettel a kaszt szerinti megkülönböztetésre vonatkozóan az ENSZ emberi jogi főbiztosa, az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek által, és a különleges ENSZ-eljárások keretében kifejtett észrevételekre és ajánlásokra, kiemelve különösen a különleges ENSZ-előadónak a rasszizmus, a fajon alapuló megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenkori formáiról szóló, 2011. május 24-i jelentését (A/HRC/17/40),

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-i tanácsi következtetésekre, és az ENSZ Közgyűlésének a személyekkel szembeni, valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, negatív sztereotípiák, megbélyegzés, megkülönböztetés, erőszak vagy erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló, 66/167. számú határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0377/2012),

A.  mivel a szerződések arra kötelezik az Európai Uniót, hogy külső fellépését a demokrácia, a jogállamiság elvére, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának elvére, az emberi méltóság tiszteletben tartására, az egyenlőség és a szolidaritás elvére, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartására alapozza;

B.  mivel az igazságosság, a jogállamiság, a minden bűncselekményért – többek között a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűntettekért – való elszámoltathatóság, a tisztességes eljárás és a független igazságszolgáltatás az emberi jogok védelmének nélkülözhetetlen elemei és a fenntartható béke tartóoszlopai;

C.  mivel a demokrácia és a jogállamiság a legfőbb biztosítéka az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényesülésének, a megkülönböztetés valamennyi formája kiküszöbölésének, az egyénekkel és a közösségekkel szembeni toleranciának és mindenki egyenlőségének;

D.  mivel az arab tavasz eseményeinek tanulságai minden bizonnyal a továbbiakban is lendületet adnak az EU-nak ahhoz, hogy felülvizsgálja és javítsa a többek között az emberi jogi jogvédőkre, a nemzetközi humanitárius jogra, az EU harmadik országokkal – valamint a civil társadalommal, többek között a nem kormányzati szervezetekkel és az alulról építkező mozgalmakkal – folytatott emberi jogi párbeszédeire és a közösségi médiára vonatkozó uniós szakpolitikákat, és biztosítsa az azok közötti koherenciát;

E.  mivel az EU feladata a vele nemzetközi – többek között kereskedelmi –megállapodásokat aláíró országok segítése ezen alapvető elvek megvalósításában, különösen a megállapodások részét képező, a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó záradékok szigorú tiszteletben tartásának biztosítása mellett;

F.  mivel az internet-hozzáférés kulcsfontosságú eleme az információhoz való hozzáférésnek, a véleménynyilvánítás szabadságának, a sajtószabadságnak, a gyülekezési szabadságnak, valamint a gazdasági, szociális, politikai és kulturális fejlődésnek; mivel az EU-nak offline és online egyaránt védenie kell és elő kell mozdítania az emberi jogokat;

G.  mivel a világ számos országában egyre gyakrabban tapasztalható, hogy kormányok és nem állami szereplők megsértik a gondolat, a meggyőződés, a vallás és a lelkiismeret szabadságát, és mivel ennek következménye egyes személyek és vallási közösségek, illetve kisebbségek és laikusok hátrányos megkülönböztetése és intolerancia velük szemben;

H.  mivel a nők szerepe és teljes mértékű részvétele a politikai, gazdasági és szociális szférában alapvető fontosságú, különösen a háborút követő békeépítő folyamatokban, a demokratikus átmenet tárgyalásaiban és a konfliktusrendezési, megbékélési és stabilizálási folyamatokban;

I.  mivel „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című dokumentum és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája nem lehet csupán a múltbeli eredmények és hibák átgondolása és ezen eredmények vagy hibák felülvizsgálata, hanem az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiát és cselekvési tervet ösztönző dokumentumként is kell szolgálnia; mivel ideális esetben minden további éves jelentésnek kézzelfoghatóan és rendszeresen hozzá kell járulnia az EU emberi jogi politikájának javításához világszerte;

Az Unió 2011-es éves jelentése

1.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2011-es éves uniós jelentés elfogadását; üdvözli, hogy a Bizottság alelnökének / a főképviselőnek (VP/HR) módjában állt az éves jelentést a Parlament júniusi plenáris ülésén előterjeszteni, és ezzel visszatértek a szokásos gyakorlathoz;

2.  tudomásul veszi az éves jelentés kidolgozása tekintetében az elmúlt években tett előremutató lépéseket, hangsúlyozza azonban az előrelépésre kínálkozó lehetőségeket;

3.  úgy véli, hogy az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentésnek az EU e téren végzett munkájáról tájékoztatást nyújtó fontos eszköznek kell lennie, és hozzá kell járulnia az uniós fellépések láthatóságának javításához; felhívja az alelnököt / főképviselőt, hogy a jövőbeni éves jelentések kidolgozása során aktívan és módszeresen konzultáljon a Parlamenttel, és számoljon be arról, hogy miként vette figyelembe a Parlament állásfoglalásait;

Általános szempontok

4.  üdvözli az EU emberi jogi stratégiai keretének 2012. június 25-i elfogadását; sürgeti az uniós intézményeket, hogy egymással együttműködve biztosítsák a keret időben történő és megfelelő végrehajtását annak érdekében, hogy hitelt érdemlően teljesüljön az Unió szerződésbe foglalt kötelezettségvállalása, mely szerint az emberi jogokon, a demokratikus értékeken és a jogállamiságon alapuló, elvi alapon rögzített, határozott külső politikára kell törekedni, a kettős mérce alkalmazásának elkerülésével;

5.  sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Parlamentet, hogy szorosan működjenek együtt egy következetes, ambiciózus és hatékony, e stratégiai kereten alapuló európai emberi jogi politika végrehajtása terén a világban, felhasználva az uniós fejlesztési támogatásokat és az Európai Demokrácia Alapítvány által kínált lehetőségeket;

6.  ajánlja, hogy a Tanács és az EKSZ végezze el az új emberi jogi csomag, különösen a cselekvési terv félidős értékelését; kitart amellett, hogy a folyamat során a Parlamenttel széles körű konzultációt kell folytatni és rendszeresen tájékoztatni kell, továbbá hogy a civil társadalmat is be kell vonni ebbe a folyamatba;

7.  üdvözli az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatását és a Tanács brüsszeli székhelyű Emberi Jogi Munkacsoportjának (COHOM) tervezett létrehozását; várakozással tekint a Parlamenttel való szoros – mindenekelőtt az EUSZ 36. cikkének rendelkezéseivel összhangban folytatandó – együttműködésükre;

8.  elvárja, hogy a COHOM – az EU külső és belső emberi jogi politikája közötti következetesség megoldása érdekében – fokozza az együttműködést az alapvető jogokkal foglalkozó állandó tanácsi munkacsoporttal (FREMP); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unión belül egységes rendszert alkotó, következetes és példamutató, az alapvető értékekkel és elvekkel összhangban álló politikák álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb legyen az EU hitelessége és az uniós emberi jogi politikák hatékonysága, valamint ténylegesen érvényesülhessen az emberi jogok egyetemessége;

9.  üdvözli azt a pozitív hatást, amelyet az EU a Lisszaboni Szerződés által megteremtett jogi személyiségének az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének 2010. decemberi aláírása céljából történő gyakorlása révén a belső és külső politikák koherenciájára gyakorolt; felszólít arra, hogy alkalmazzanak hasonló megközelítést más nemzetközi emberi jogi szerződések és egyezmények esetében is; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy e téren proaktív megközelítés alkalmazásával kezeljék az abból a helyzetből adódó kedvezőtlen hatásokat, hogy az uniós tagállamok egyenként írnak alá és ratifikálnak más jelentős külső szerződéseket és egyezményeket;

10.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a hatékonyság érdekében biztosítsák az összhangot és a következetességet az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban fennálló helyzetével kapcsolatban a különböző külső pénzügyi eszközök és a meglévő és tervezett európai uniós teljesítményértékelési, nyomon követési és értékelési tevékenységek között, beleértve többek között a következőket: a bővítéshez és a szomszédságpolitikához kapcsolódó helyzetjelentések emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó fejezetei; az európai szomszédságpolitika tekintetében az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozóan meghatározott „többért többet” elv értékelése; az emberi jogok tervezett felvétele a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokhoz, valamint regionális vagy kétoldalú – akár kereskedelmi, partnerségi és társulási, akár együttműködési – megállapodásokhoz végzett hatásvizsgálatokba; az európai uniós segélyezési módozatok (különösen a költségvetési támogatás) alkalmazása során az emberi jogi értékelés bevezetésére irányuló bizottsági terv; az emberi jogi egyezmények GSP+ országokban történő tiszteletben tartásának vizsgálatára irányuló ellenőrző mechanizmus végrehajtásának megerősítése; az Unió választási megfigyelő missziója által készített jelentések későbbi használatának rendszeressé tétele; az Európai Unió Tanácsa által a teljesítményértékelésre, valamint az emberi jogokkal, a nemekkel és a fegyveres konfliktusban érintett gyermekekkel kapcsolatos szempontok folyamatos és módszeres mérlegelésére helyezett hangsúly a KBVP-missziók tanulságokról szóló dokumentumaiban;

11.  üdvözli a politikák legmegfelelőbb és leghatékonyabb módon történő végrehajtását célzó, az egyes országokra vonatkozó emberi jogi országstratégiák elfogadását; elismeri az Unió helyi küldöttségeinek kulcsfontosságú szerepét az egyedi körülményekhez szabott országstratégiák kidolgozásában és nyomon követésében, kiemeli azonban az EKSZ koordináló feladatát az emberi jogi stratégiai keretben és az uniós iránymutatásokban meghatározott európai uniós emberi jogi politika prioritásai következetes alkalmazásának biztosításában; kiemeli annak fontosságát, hogy az Unió küldöttségeiben, valamint a KBVP-missziókban és -műveletekben kiépüljön az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó kapcsolattartási pontok hálózata; sürgeti az alelnököt / főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos helyi szintű munka tekintetében legjobb gyakorlatként fogadják el az Unió küldöttségeinek és az uniós tagállamok nagykövetségeinek körében kialakított emberi jogi munkacsoportokat; szorgalmazza továbbá a civil társadalom képviselőivel, az emberi jogi jogvédőkkel és a nemzeti parlamentek tagjaival való rendszeres kapcsolattartást; támogatja az EKSZ célját, hogy az EKSZ, a Bizottság, az Unió küldöttsége és a KBVP-misszió személyzetének, valamint az Európai Unió harmadik országokkal kapcsolatban álló ügynökségeinek – kiváltképpen a FRONTEX-nek – nyújtsanak képzést az emberi jogok és a demokrácia témakörében; kéri, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet arra, hogy meg kell védeni az emberi jogok védelmezőit. úgy véli, hogy a nagyobb fokú hatékonyság, eredményesség és következetesség biztosítása érdekében az emberi jogi országstratégiákat be kell építeni az EU közös kül- és biztonságpolitikájába, közös biztonság- és védelempolitikájába, kereskedelmi és fejlesztési politikáiba, a földrajzi és a tematikus programokba egyaránt;

Az Európai Unió fellépése az ENSZ-ben

12.  üdvözli az Európai Unió azon törekvéseit, amelyek az emberi jogi munkának az ENSZ rendszerén belüli támogatására és fellendítésére irányulnak, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011-es felülvizsgálatának befejezését is beleértve; kiemeli, hogy továbbra is fontos az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala függetlenségének, valamint az ENSZ tematikus és országspecifikus emberi jogi különleges előadóinak támogatása, és várakozással tekint az EU újonnan kinevezett, emberi jogokért felelős különleges képviselőjével folytatott szoros együttműködésükre; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Európai Unió 2011. január 22-én csatlakozott a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, amely az első olyan emberi jogi ENSZ-egyezmény, amelyet az Európai Unió mint jogi személy ratifikált;

13.  hangsúlyozza annak fontosságát, illetve erőteljes támogatását fejezi ki az iránt, hogy az EU – a határozatok társtámogatásán, a nyilatkozatok kibocsátásán, valamint az interaktív párbeszédekben és vitákban való részvételén keresztül – aktívan részt vegyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában;

14.  üdvözli, hogy az uniós tagállamok az élen járva támogatták az ENSZ emberi jogi rendszerének hitelességét azzal, hogy közösen állandó befogadást biztosítottak az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos valamennyi különleges eljárásának, kezdeményezték az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Líbiával foglalkozó különleges ülésének összehívását, ahol a Líbia EJT-tagságának felfüggesztésére vonatkozó történelmi ajánlást tették, továbbá azzal, hogy kezdeményező szerepet vállaltak a Szíriában fennálló emberi jogi helyzetet vizsgáló független vizsgálóbizottság létrehozásában;

15.  elismeri az EU segítségnyújtási és kreatív koalíciókötési potenciálját, amit az Unió azon fellépése is példáz, amely kikövezte az utat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogokra, a szexuális irányultságra és a nemi identitásra vonatkozó korszakalkotó határozatához, amelyet minden régióból támogattak államok, továbbá a vallási intolerancia elleni küzdelemmel és a vallás- és lelkiismereti szabadság védelmével, valamint ezzel egyidejűleg a más kulcsfontosságú emberi jogokra, köztük a véleménynyilvánítás szabadságára gyakorolt lehetséges káros hatások elkerülésével kapcsolatos genfi és New York-i konszenzusteremtést;

16.  újfent megerősíti, hogy ellenzi egyes regionális csoportok gyakorlatát, amelyek ellenjelölt nélküli választásokat rendeznek az Emberi Jogi Tanácsba;

17.  ajánlja az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak nyomon követését, azaz ezen ajánlások módszeres beépítését az uniós emberi jogi országstratégiákba, valamint az emberi jogokról folytatott párbeszédbe és konzultációba;

18.  emlékeztet arra, hogy megfelelő finanszírozásra van szükség az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatala regionális hivatalainak fenntartásához;

19.  emlékeztet „Az Európai Unió részvétele az ENSZ munkájában” című, 65/276. számú határozat ENSZ-közgyűlés általi elfogadására, amelyet az Unió által a szervezet emberi jogi munkájában betöltött szerep növelésére irányuló nagyobb erőfeszítések visszafogott kezdetének tekint;

A nemzetközi büntetőjoggal, a büntetlenség elleni küzdelemmel és a Nemzetközi Büntetőbírósággal (NBB) kapcsolatos európai uniós politika

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szelektív igazságszolgáltatás gyakran a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem leple alatt bukkan fel az új és átmeneti demokráciákban; sajnálatának ad hangot, amiért a szelektív igazságszolgáltatás alig több mint a politikai bosszú és a politikai ellenfelekkel való leszámolás eszköze, ami az ellenzék, a média képviselői és az emberi jogi jogvédők megfélemlítésével és háttérbe szorításával történik, különösen a választásokat megelőző időszakban; továbbra is aggasztónak találja az ukrán ellenzék tagjaival szemben felhozott, bűncselekményekkel kapcsolatos és politikai indíttatású vádakat, és nyomatékosan kéri az ukrán hatóságokat, hogy vessenek véget az ellenzék folyamatos zaklatásának, ami nagymértékben korlátozza az országnak a jogállamiság és a demokratikus értékek biztosítására irányuló erőfeszítéseit;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi szervezetektől az orosz hatóságokhoz intézett számos felhívás ellenére sem történt előrelépés Szergej Magnyickij halálának kivizsgálásában, ezért sürgeti a Tanácsot, hogy határozzon meg és alkalmazzon uniós szintű vízumkiadási tilalmat a Szergej Magnyickij haláláért felelős tisztviselők tekintetében, valamint hogy fagyassza be mindazokat a pénzügyi eszközöket, amelyek az EU-ban esetlegesen e személyek vagy közeli hozzátartozóik tulajdonában vannak;

22.  továbbra is csalódott a Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev ellen folytatott eljárások miatt, amelyeket nemzetközi szinten politikai indíttatásúnak értékelnek;

23.  ünnepli a Nemzetközi Büntetőbíróság(ICC) Római Statútuma hatálybalépésének tízedik évfordulóját; üdvözli az ICC Római Statútumának Zöld-foki-szigetek és Vanuatu általi ratifikálását; a Nemzetközi Büntetőbíróságot a „legfelsőbb fok” mechanizmusaként ismeri el, amely az emberiség elleni bűncselekmények, a népirtás és a háborús bűncselekmények áldozatai számára az igazságosság érvényesítésére rendelkezik joghatósággal, ahogyan ezt a Római Statútumban a kiegészítő jelleg elve előirányozza;

24.  megismétli, hogy határozottan kiáll az ICC mellett a legsúlyosabb nemzetközi vonatkozású bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelemben; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy továbbra is nyújtsanak politikai, diplomáciai, logisztikai és pénzügyi hátteret az NBB-nek és más nemzetközi büntetőbíróságoknak, beleértve a korábbi Jugoszlávia és Ruanda ad hoc nemzetközi törvényszékeit, a Sierra Leone-i Különleges Bíróságot, a kambodzsai bíróság rendkívüli kamaráit és a Libanoni Különleges Bíróságot;

25.  üdvözli, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretben és cselekvési tervben hivatkoznak arra, hogy elsősorban a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettséggel kell határozottan küzdeni a súlyos bűncselekmények büntetlensége ellen, és egyúttal üdvözli azt a közös megállapodást, amelynek értelmében elsődlegesen az államok feladata a súlyos nemzetközi bűncselekmények kivizsgálása, a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek kapacitása megerősítésének támogatása és az ahhoz való hozzájárulás, e bűncselekmények kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

26.  üdvözli a 2011. március 21-én elfogadott, az ICC-ről szóló 2011/168/KKBP tanácsi határozatban és az ezt követően, 2011. július 12-én elfogadott cselekvési tervben tett kötelezettségvállalásokat, és ajánlja az EU és tagállamai számára, hogy hatékony és konkrét intézkedésekkel biztosítsák azok végrehajtását a Római Statútum egyetemességének és integritásának elősegítése, a Bíróság függetlenségének, valamint hatékony és eredményes működésének támogatása, továbbá a komplementaritás elve végrehajtásának támogatása érdekében; kéri az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, hogy valósítsa meg a stratégiai keretnek a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos intézkedéseit;

27.  elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozza a „komplementaritás uniós eszköztárát”, amelynek célja a nemzeti kapacitások fejlesztésének támogatása és az állítólagos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatban folytatott vizsgálatokra és eljárásokra irányuló politikai akarat megteremtése, továbbá hangsúlyozza a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a civil társadalmi szervezetekkel az eszköztár véglegesítése érdekében folytatott, mélyreható konzultációk jelentőségét;

28.  újólag megerősíti azon ajánlását, hogy a jó kormányzásról szóló nemzetközi szerződések csomagját egészítsék ki a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumával, és hogy az általános preferenciarendszer pluszba (GSP+) felvett harmadik országok erősítsék meg a jogállamiság érvényre juttatását; támogatja a harmadik országokkal kötött uniós megállapodások következetes kiegészítését a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékkal; felszólít arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot vegyék figyelembe az EU összes külpolitikai prioritásában, különösen a büntetlenség elleni küzdelemnek és a komplementaritás elvének szisztematikus figyelembevétele mellett;

29.  hangsúlyozza az együttműködés hiányának előrejelzésére és ezáltal elkerülésére vagy elítélésére irányuló erőteljes uniós fellépés fontosságát, olyan esetekben, mint például az idézéseknek a Nemzetközi Büntetőbíróság által kibocsátott elfogatóparanccsal érintett személyekre történő kiterjesztése és az ilyen személyek letartóztatásának és kiadásának elmulasztása; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek eleget a Bíróságnak az időben nyújtandó segítségre és együttműködésre irányuló valamennyi kérésének, többek között a még függőben lévő elfogatóparancsok végrehajtása érdekében; újólag megerősíti, hogy az EU-nak és tagállamainak – az EKSZ segítségével – egy sor belső iránymutatást kell elfogadniuk az uniós és a tagállami tisztviselők és köztisztviselők, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyek közötti kapcsolattartás magatartási kódexéről;

30.  mély aggodalmát fejezi ki a részes államok közgyűlésének (ASP) 2011. december 12. és 21. között tartott 10- ülésén folytatott költségvetési megbeszélések kimenetele miatt, ami azt a fenyegetést hordozza magában, hogy a Bíróság finanszírozás nélkül marad; mélységesen sajnálja, hogy a Római Statútum egyes európai részes felei változatlan vagy alacsonyabb összegű költségvetés elfogadását erőltetik, és hogy a közgyűlés nem járult hozzá ahhoz, hogy elégséges forrásokat biztosítsanak a Bíróság számára igazságszolgáltatási megbízatásának eredményes elvégzéséhez, és hogy meginghatatlan, igazságos, hatékony és jelentőségteljes módon szolgáltathasson igazságot; kéri a tagállamokat, hogy az ASP-ben határozottan támogassák a Bíróság működését, és utasítsák el a Bíróság költségvetésének nulla százalékos nominális növelésére irányuló javaslatot, amely veszélyeztetné az igazságszolgáltatáshoz és az új helyzetekre való reagáláshoz szükséges képességét;

31.  hangsúlyozza, hogy az EU által a büntetlenség elleni küzdelemhez nyújtott támogatásnak többek között az alábbi kezdeményezéseket kell magában foglalnia: a Bíróság valóban globálissá és egyetemessé tétele érdekében a Római Statútum és az NBB kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) szélesebb körben történő ratifikálására és végrehajtására irányuló fokozott erőfeszítések; a Bírósággal folytatott megfelelő és időben történő együttműködés elősegítése érdekében a Bírósággal folytatott teljes körű együttműködés biztosítását célzó fokozott erőfeszítések, többek között az együttműködéssel kapcsolatos, releváns nemzeti jogszabályok elfogadásával és a Bírósággal az ítéleteinek végrehajtásáról szóló keretmegállapodások megkötésével, áldozatok és tanúk védelmével és áttelepítésével stb.; valamint meghatározott politikai és diplomáciai támogatás, különösen a még függőben lévő elfogatóparancsok végrehajtása tekintetében;

32.  az arab tavasz nyomán – a bírói kar függetlenségének megerősítése mellett – kiemeli az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó következetes és árnyalt európai uniós politika kidolgozásának – és benne az NBB mint legfelsőbb bírói fórum megjelölésének – fontosságát annak érdekében, hogy segítsék az átmeneti helyzetben lévő országokat a múltban elkövetett emberi jogi jogsértések kezelésében, a büntetlenség elleni küzdelemben és abban, hogy elkerüljék az emberi jogi jogsértések megismétlődését;

33.  hangsúlyozza, hogy a bizonyítékok digitális formában történő gyűjtése és az emberi jogi jogsértéseket bemutató képek terjesztése hozzájárulhat a büntetlenség ellen világszerte folytatott küzdelemhez; úgy véli, hogy támogatásra van szükség ahhoz, hogy az anyagokat a nemzetközi (büntető)jog szerint bizonyítékként elfogadhatóvá tegyék a bírósági eljárásokban;

Az Európai Unió fellépése a nemzetközi humanitárius jog terén

34.  üdvözli, hogy – első alkalommal – az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2011. évi jelentésben külön szakasz foglalkozik a nemzetközi humanitárius joggal, valamint az elszámoltathatóság – a nemzetközi humanitárius jogi visszaélések dokumentálása és az elszámoltathatósággal kapcsolatos mechanizmusok támogatása révén történő – biztosítására irányuló uniós törekvésekkel, és üdvözli továbbá az Uniónak az erőszakos eltüntetések elleni küzdelemre, az NBB jövőbeli támogatására, a legfontosabb nemzetközi humanitárius jogi okmányokban való további részvétel irányába tett lépésekre, a fegyveres konfliktusban elfogott személyekre vonatkozó alapvető eljárásjogi garanciák fokozott tiszteletben tartására, valamint a háborúból visszamaradt robbanószerkezetek, kazettás lőszerek, rögtönzött robbanószerkezetek és a gyalogsági taposóaknák humanitárius kockázatainak kezelésére irányuló nemzetközi okmányok támogatására vonatkozó ígéreteit;

35.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló európai uniós iránymutatások széles körű ismerete és alkalmazása más iránymutatásokhoz képest továbbra is egyértelműen csekélyebb mértékű; felhívja az Európai Uniót, hogy helyezzen nagyobb politikai hangsúlyt ezen irányelvek végrehajtására, és fordítson e célra több forrást, különösen annak biztosításával, hogy a válságkezelési műveletekben általánosan érvényre juttassák a nemzetközi humanitárius jogot, továbbá a büntetlenség elleni proaktív küzdelem és az egyéni felelősség biztosítása révén;

36.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogi jogsértések elkerülése érdekében először is a nemzetközi jog tiszteletben tartásának kell az emberi jogok és a demokrácia erősítését célzó minden uniós stratégia alapját képeznie, különösen az olyan partnerekkel fenntartott kapcsolatokban, amelyek fegyveres vagy befagyott konfliktusokban érintettek; emlékeztet arra, hogy a katonai felszerelések kiviteléről szóló uniós közös állásponttal összhangban fel kell hagyni a konfliktusban érintett felek számára nyújtott – akár pénzügyi, logisztikai vagy taktikai – uniós támogatással, ideértve a fegyverek, lőszerek és minden más katonai felszerelés szállítását;

37.  hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy biztosítsák az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, a népirtás és a háborús bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem kérdésének módszeresebb kezelését az Európai Uniónak az érintett országokkal való kétoldalú kapcsolataiban, akár nyilvános nyilatkozatokban is felvetve ezt a kérdést, és hogy az EU többoldalú szinten is – például az ENSZ Közgyűlésében és az Emberi Jogi Tanácsban – következetesebben kezelje a büntetlenség kérdését;

38.  emlékeztet a védelmezés felelősségének (R2P) elvével kapcsolatos kötelezettségvállalásra, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a nemzetközi közösség, köztük az EU felelősséget vállaljon a harmadik országokban előforduló súlyos emberi jogi jogsértések kezelése terén, amikor ezen országok kormányai nem tudják vagy nem akarják megvédeni a saját polgáraikat; kiemeli, hogy a nemzetközi közösség e fellépése humanitárius beavatkozást és megfelelő diplomáciai nyomásgyakorlást von maga után, és csak végső megoldásként eredményezheti az erőszak kollektív alkalmazását, az ENSZ fennhatósága alatt vagy felhatalmazásával; sürgeti az EU-t, hogy tevékenyen vegyen részt az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgető reformjában és mozdítsa elő annak sikerét, elkerülve ezáltal a védelmezés felelősségének (R2P) akadályozását;

39.  elismerését fejezi ki ezzel kapcsolatban az Európai Unió és több uniós tagállam fellépésével kapcsolatban, amelyek 2011 folyamán élen jártak a líbiai civilek elleni további erőszak megelőzésében, sajnálatát fejezi ki azonban az uniós szintű összehangolt válasz hiánya miatt;

40.  mélységesen aggasztónak találja a líbiai emberi jogi helyzetet, különösen ami a fogva tartási feltételeket és a milícia által fogva tartott személyekkel való bánásmódot illeti, mivel az ideiglenes kormánynak nincs tényleges és komoly hatalma e szerveződések felett; a nemzetközi közösség fokozott éberségét és segítségét kéri, amint arra az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2012. január 25-i ülésén az emberi jogi főbiztos is felszólított;

41.  tudomásul veszi az Európai Unió és a nemzetközi közösség által 2011-ben e téren Szíriában tett erőfeszítéseket. de sajnálja, hogy ezen erőfeszítések nem eredményezték az országban a helyzet javulását; ismételten hangot ad a szíriai állapotok, különösen a folyamatos emberi jogi és humanitárius válsághelyzet miatti mély aggodalmának; a leghatározottabban elítéli a szír rendszer által a lakossággal – így a nőkkel és a gyerekekkel szemben is – alkalmazott, mindenre kiterjedő és brutális elnyomást, és az emberi jogok és alapvető szabadságok szisztematikus megsértését; felszólítja a szíriai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az emberi jogi jogsértéseknek és teljesítsék a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, a békés és demokratikus átmenet lehetővé tétele érdekében; komoly aggodalmát fejezi ki az országban fennálló helyzettel kapcsolatban, és sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegye meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy véget vessenek a polgári lakosság tömeges legyilkolásának és Szíriában az erőszakért felelős személyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság elé idézzék;

42.  üdvözli az „EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata” elnevezésű, új uniós kezdeményezést, amely a 2014–2020 közötti időszakban közel 10.000 európai számára teremt lehetőséget arra, hogy humanitárius műveletekben vegyenek részt szerte a világban, ott, ahol a segítségnyújtásra a legnagyobb szükség van, és a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott közösségek számára nyújtott gyakorlati segítség révén kinyilvánítsák az európai szolidaritást;

43.  véleménye szerint a katonai és biztonsági magánvállalatokat (PMSC-k) terheli a felelősség az alkalmazottaik által elkövetett emberi jogi és humanitárius jogi jogsértésekért; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a PMSC-k széles körű igénybevételének fényében gyorsítsák meg az elszámolás szempontjából a jogi kiskapukat bezáró, hitelt érdemlő szabályozási megoldás megtalálására irányuló munkájukat;

Az Európai Szomszédságpolitika és az arab tavasz

44.  hangsúlyozza, hogy a 2011-ben az arab világban lezajlott felkelések két szempontból is jelentősek voltak: egyfelől a szabadság, igazságosság és méltóság iránti vágy fejeződött ki bennük, másfelől pedig óriási kihívást jelentettek az EU régiós és azon túli politikája számára; elismeri, hogy az EU a keleti és déli szomszédos országokban egyaránt erősítette politikai szerepvállalását, kiemeli azonban, hogy tanulni kell a múltban elkövetett politikai hibákból, és az emberi jogok tisztelete és a demokratikus értékek támogatása mentén szervezett új politikát kell kialakítani;

45.  üdvözli, hogy a déli szomszédsággal szembeni uniós politika újabban a kölcsönös elszámoltathatóságra és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei iránti közös elkötelezettségre helyezi a hangsúlyt; következetességet szorgalmaz a déllel és kelettel szembeni uniós emberi jogi politikai megközelítés terén; hangsúlyozza, hogy keleten el kell kerülni a 2011-es arab tavasz előtt délen elkövetett politikai hibák megismétlését;

46.  41a. emlékeztet a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2010. november 25-i állásfoglalására(12) és „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című 2012. április 18-i állásfoglalására(13), aggodalmát fejezi ki az emberi jogok terén Nyugat-Szaharában mutatkozó romlás kapcsán; felszólít a nyugat-szaharai nép alapvető jogainak, többek között az egyesülési szabadságnak, a szólásszabadságnak és a tüntetéshez való jognak a tiszteletben tartására; kéri az összes szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását; kéri a terület független megfigyelők, nem kormányzati szervezetek és média számára történő megnyitását; ismételten támogatja egy nemzetközi mechanizmus felállítását a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet megfigyelése céljából; támogatja a konfliktus igazságos és tartós – a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogán alapuló és az ENSZ határozatainak megfelelő – megoldását;

47.  hangsúlyozza, hogy fontos a nők szerepe és teljes mértékű részvétele a politikai és gazdasági döntéshozatalban, különösen a háborút követő békeépítő folyamatokban, a demokratikus átmenet tárgyalásaiban és a konfliktusrendezési, megbékélési és stabilizálási folyamatokban annak érdekében, hogy növeljük a figyelmet és a tudatosságot a nők által számos harmadik országban a demokratizálódási folyamat során elszenvedett megkülönböztetés felszámolás céljából;

48.  újólag megerősíti azt az álláspontját, hogy a „többért többet” megközelítésnek egyértelműen meghatározott kritériumokon kell alapulnia, amelyekhez konkrét, mérhető, megvalósítható és átlátható, időhöz kötött viszonyítási pontok társulnak; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a szomszédságpolitikára vonatkozó helyzetjelentésekben módszeresen alkalmazzák ezt a megközelítést;

49.  üdvözli, hogy az EU növekvő mértékben eléri a civil társadalmat, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a civil társadalom módszeresebben és rendszeresebben járuljon hozzá az új „többért többet” uniós megközelítés megfelelő végrehajtásához szükséges emberi jogi országstratégiák és értékelések kidolgozásához;

50.  üdvözli a keleti partnerség kezdeményezés égisze alatt végzett tevékenységeket, amelyek az emberi jogok, a demokrácia, az alapvető szabadságok és a jogállamiság partnerországokban való előmozdítására irányulnak; felhívja az Európai Uniót, hogy használja fel az önkényuralmi rendszerről a demokratikus rendszerre való áttérés során a saját tagállamai által szerzett tapasztalatokat, és fordítsa le a tanulságokat az Unió keleti partnerországaiban megvalósítható konkrét, eredményorientált programokra; sürgeti az EU-t, hogy képviseljen aktívabb és következetesebb álláspontot az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság partnerországokban történő előmozdításakor;

51.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a keleti partnerségi politika időnként továbbra is félreértésre adhat okot, mivel egyre inkább engedékennyé és megbocsátóvá válik, továbbá kettős mércék jellemzik, amelyeket a keleti partnerországokkal kapcsolatban gyakran alkalmaznak;

52.  továbbra is rendkívüli módon aggasztja a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletének hiánya Fehéroroszországban – az európai szomszédságpolitikához tartozó egyetlen olyan országban, amelyet nem terveznek teljes mértékben bevonni a keleti partnerségbe és az Euronest Parlamenti Közgyűlés munkájába, különösen a 2010. decemberi elnökválasztást, majd a tüntetőkkel és a politikai ellenzékkel szembeni erőszakos rendőrségi fellépést követően, az aktivisták 2011-ben indított pereit is beleértve, amelyek nem feleltek meg a nemzetközi normáknak, és amelyekben aránytalanul szigorú ítéletek születtek; elismerését fejezi ki az EU egységéért, amit az uniós diplomaták Fehéroroszországból való, 2012. februári kiutasítására válaszul tanúsított; sürgeti az Uniót és minden tagállamát, hogy Fehéroroszországgal szembeni politikájukban továbbra is legyenek következetesek és állhatatosak, tartsák fenn – többek között katonai tisztviselőkkel szembeni szankciókkal – a politikai rendszerre gyakorolt nyomást, ugyanakkor érjék el a civil társadalmat olyan eszközökkel, mint például a vízumeljárások fokozott könnyítése és a több oktatási, képzési és cserekapcsolati lehetőség; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Ales Bialetski 2011. augusztus 4. óta börtönben van; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hivatalos lengyel és a litván tisztviselők banki információk továbbításával lehetővé Ales Bialetski letartóztatását, és kéri, hogy az EU-ban minden szereplő tegyen meg mindent az ilyen hibák megismétlődésének elkerülése érdekében

53.  sürgeti az Európai Uniót, hogy valamennyi harmadik országban, így a partnerországokban és azokban az országokban is, amelyekkel az EU kevésbé szoros kapcsolatot ápol, az emberi jogi visszaélések tekintetében ugyanazt a következetes megközelítést alkalmazza; szorgalmazza, hogy az EU határozottan mutasson rá és ítélje el az emberi jogi jogsértéseket, amennyiben és amikor bekövetkeznek, tekintet nélkül az érintett országgal fennálló partnerség szintjére vagy stratégiai fontosságára; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a pénzügyi támogatást és a gazdasági kapcsolatokat eszközként kell felhasználnia ahhoz, hogy biztosítsa partnerei részéről az emberi jogok egyetemes értékei melletti elkötelezettséget;

A demokratizálódás és a választások támogatására irányuló európai uniós politikák

54.  hangsúlyozza az emberi jogok és a demokrácia egymást kölcsönösen erősítő jellegét, mivel a társadalmak az emberi jogok tiszteletben tartásán keresztül hoznak létre a békés demokratikus versengéshez szükséges szabad politikai teret; üdvözli e tekintetben a demokrácia támogatására irányuló fokozott uniós figyelmet, amit a nemrégiben létrehozott Európai Demokrácia Alapítvány is szemléltet;

55.  kiemeli, hogy az Unió választási megfigyelő missziói által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követéséhez a teljes választási ciklusra kiterjedő hosszabb távú megközelítés szükséges; kiemeli a reális és megvalósítható ajánlások kidolgozásának, valamint annak fontosságát, hogy biztosítsák, hogy ezen ajánlásokat az uniós küldöttségek nyomon követik, és azok a felkínált politikai párbeszéd és támogatás részévé válnak; úgy véli, hogy a Parlament állandó küldöttségeinek és a közös parlamenti közgyűléseknek is fokozott szerepet kellene játszaniuk a szóban forgó ajánlások nyomon követésében, és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos haladás elemzésében; arra ösztönzi az EU választási megfigyelő misszióit (EOM), hogy fokozzák a más nemzetközi választási megfigyelő missziókkal folytatott koordinációt az EU által e tekintetben tett intézkedéseivel való koherecia javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a fenntartható és független választási eljárások létrehozása érdekében az EU-nak be kell fektetnie a helyi megfigyelők képzésébe; elhívja a figyelmet arra, hogy a demokráciába való átmenethez, valamint az emberi jogok előmozdítása terén a haladás eléréséhez hosszú távú stratégiákra van szükség, és ezek eredményei rövid távon esetleg nem láthatók; ezért kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alaposan kövessenek nyomon több választási ciklust, uniós választási megfigyelő missziók olyan országokba történő kiküldésével, amelyek önkényuralmi rezsimből demokratikus rendszerek felé haladnak, illetve amelyekben a demokrácia felé történő haladás tekintetében súlyos hiányosságok tapasztalhatók;

56.  ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden egyes uniós választási megfigyelő misszióra vonatkozóan dolgozzon ki koherens, hosszú távú stratégiát, majd két évvel a misszió vége után – az adott választáson jelen lévő választási megfigyelők vezetőjének bevonásával – készítsen értékelést a demokrácia terén elért fejlődésről, és azt a Parlamentnek a főképviselővel/alelnökkel az emberi jogok kérdéseiben folytatott éves vitája során vitassák meg; emlékeztet a főképviselő/alelnök kötelezettségvállalására, amely szerint a választásokat megfigyelő küldöttségek munkája során a hangsúlyt – mind a jelöltek, mind pedig a választók tekintetében – a nők, a nemzeti kisebbségek és a fogyatékkal élők részvételére helyezik majd;

57.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak kapcsolatot kell kialakítania politikai pártokkal, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára olyan eszközök és technikák cseréjét, amelyeket a pártok a lakossággal való szorosabb kötelékek kialakításához, versengő választási kampányok indításához, valamint a törvényhozásban való részvételük hatékonyabbá tételére használhatnak; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódás folyamatába a polgárokat, az alulról építkező mozgalmakat és a civil társadalmat is be kell vonni; úgy véli ezért, hogy az EU-nak finanszírozást kellene nyújtania a polgári részvételt, a szavazók oktatását, a jogvédő fellépések szervezését, a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát elősegítő programok számára, amelyek általános politikai áttekintést biztosítanak és segítik a polgárokat jogaik gyakorlásában;

58.  úgy véli, hogy a demokrácia építéséhez és fenntartásához alapvető fontosságú a nők politikában és a kormányzásban való egyenlő részvétele; hangsúlyozza ezért, hogy az emberi jogok és a demokratizálódás terén végrehajtott uniós programokban mindig prioritást kell kapnia a nők törvényhozásba, politikai pártokba és a civil társadalomba – vezetőként, aktivistaként vagy tájékozott polgárként – való bevonása, illetve az ezekben részt vevő nők képességeinek fejlesztése; véleménye szerint az EU-nak továbbra is támogatnia és ösztönöznie kell a nőket abban, hogy politikai tisztséget töltsenek be és jelentős szerepet vállaljanak a polgári és a politikai élet valamennyi területén; emlékeztet rá, hogy a nők politikai életben való teljes körű részvétele nem korlátozódik a női jelöltek és választott képviselők számára vonatkozó, statisztikai természetű célkitűzésekre, és rámutat arra, hogy a nők és férfiak közti egyenlőség biztosítás egyaránt jelenti a nők jogaival kapcsolatos problémák figyelembe vételét a politikák kidolgozásakor és a nők szabad és tényleges részvételét a közélet, a politikai és gazdasági élet minden szegmensében;

59.  emlékeztet arra, hogy a törvényes demokratikus alapok, a megfelelően működő civil társadalom és a demokratikus, jogokon alapuló közösség kiépítése hosszú távú folyamat, amelyet alulról kell építeni, és amely nemzeti, regionális, helyi és nemzetközi támogatást igényel;

60.  üdvözli az Európai Parlament demokráciát támogató bizottságának létrehozását, valamint – a Demokrácia-támogatási és Választási Koordinációs Csoporttá (DSECG) alakított – Választási Koordinációs Csoportja megbízatásának kiterjesztését; elvárja a Parlament – többek között a képviselőcsoportok – demokráciát támogató tevékenységeinek további fokozását, elsősorban a parlamenti demokráciát előmozdító hivatalán és a választásmegfigyelő egységén keresztül;

Harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk

61.  elismeri a harmadik országokkal folytatott átfogó emberi jogi párbeszédekben rejlő lehetőséget, különösen ha a párbeszédhez ténylegesen társul az emberi jogi országstratégia végrehajtása is; hangsúlyozza azonban, hogy a párbeszédek nem szolgálhatnak annak eszközéül, hogy az emberi jogi kérdések megvitatása a politikai párbeszéd egyéb, magasabb szintjein – például csúcstalálkozókon – háttérbe szoruljon; sürgeti továbbá, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések képezzék a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataink egyik központi témáját;

62.  ajánlja, hogy az emberi jogi országstratégiákat tegyék közzé; hangsúlyozza, hogy a nyilvános stratégiák láthatóvá tennék az EU emberi jogok iránti elkötelezettségét a harmadik országokban, és támogatást nyújtanának azoknak, akik nehezen képesek gyakorolni vagy megvédeni emberi jogaikat;

63.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU e párbeszédeket arra használja fel, hogy felhívja a figyelmet egyes aggasztó esetekre, különös tekintettel a politikai foglyok eseteire, akiket a szólás-, a gyülekezési vagy a vallásszabadsághoz való békés jog gyakorlásáért börtönöztek be, és felszólítja az EU-t, hogy az érintett országokkal együttműködve aktívan kövesse nyomon ezeket az ügyeket;

64.  emlékeztet azonban az emberi jogi párbeszédek számának kiábrándító stagnálásával és az emberi jogok terén mutatkozó javulás vagy romlás értékelését segítő áttekinthető referenciaértékek hiányával kapcsolatos aggodalmára; megállapítja, hogy az EU-nak továbbra is nehézséget jelent, hogy különösen a Kínával és Oroszországgal való emberi jogi párbeszédek tekintetében jobb módozatokat tárgyaljon meg; felhívja az EU újonnan kinevezett emberi jogi különleges képviselőjét, hogy vállaljon vezető szerepet az említett és más emberi jogi párbeszédekben, és hogy e téren a Parlamenttel folytatott, folyamatban lévő konzultáció keretei között kövessen új, eredményorientált megközelítést;

65.  hangsúlyozza, hogy bár a kínai hatóságok tettek bizonyos lépéseket a helyes irányban, az emberi jogi helyzet Kínában mindazonáltal tovább romlik, amit az egyre mélyülő társadalmi feszültségek, a fokozott ellenőrzés, az emberi jogi jogvédők, ügyvédek, bloggerek és társadalmi aktivisták elnyomása, valamint a tibetiek és a tibeti kultúra marginalizálását célzó politikák jellemeznek; nyomatékosan kéri a kínai hatóságokat, hogy folytassanak mélyreható párbeszédet a tibeti emberekkel annak feltárása érdekében, mi vezeti a tibeti szerzeteseket és szerzetesnőket önmaguk felgyújtására, hogy szüntessék be az azon tibetiek ellen irányuló zaklatást és megfélemlítést, akik a véleménynyilvánítás szabadságához, vagy a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jogukat gyakorolják, hogy vessenek véget a tiltakozókkal szemben alkalmazott felesleges és túlzott mértékű erőnek, hogy vizsgálják ki az emberi jogok megsértésével kapcsolatos összes esetet, és hogy engedjenek független megfigyelőket belépni az olyan területekre, ahol tiltakozások vannak;

66.  újólag megerősíti arra vonatkozó felhívását, hogy nevezzenek ki egy, a tibeti helyzettel foglalkozó különleges uniós képviselőt, akinek feladata az emberi jogok védelme lenne, és – egyéb aktuális kérdések mellett – a szabad vallásgyakorlás és a kulturális szabadság kérdésével is foglalkozna Kínában;

67.  továbbra is csalódott amiatt, hogy a Parlamentet nem vonták be módszeresen az emberi jogi – többek között Oroszországgal és Kínával folytatott – párbeszédek értékelésébe; szorgalmazza, hogy tegyék hivatalossá a Parlament hozzáférését ezen értékelésekhez, és emlékeztet arra, hogy az emberi jogokról szóló párbeszédekre vonatkozó EU-iránymutatások kimondják, hogy „a civil társadalmat be kell vonni az értékelésbe”;

68.  ismételten kijelenti, hogy minden olyan párbeszéd során, amelyet az EU az emberi jogok tekintetében folytat együttműködési vagy társulási megállapodást aláírt harmadik országokkal, rendszeres jelleggel figyelembe kell venni a nők jogainak helyzetét és előmozdítását, a nemek közti egyenlőséget és a nőkkel szembeni erőszak leküzdésére irányuló törekvéseket;

Az EU szankciói, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradékok az uniós megállapodásokban

69.  üdvözli az EU emberi jogi cselekvési tervében foglalt kötelezettségvállalást, mely szerint kereskedelmi és/vagy beruházási megállapodások elindításával vagy megkötésével összefüggésben módszertant kell kidolgozni a harmadik országbeli emberi jogi helyzet elemzésének javítására; felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy GSP+ státusz megadása szorosan kapcsolódjon ahhoz, hogy az ország ratifikálta és végrehajtotta-e a legfontosabb emberi jogi jogszabályokat, lehetővé téve az ilyen kötelezettségek rendszeres értékelését, különös figyelmet fordítva a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság és a vallásszabadság, valamint a kisebbségek, a nők és a gyerekek jogainak tiszteletben tartására; különösen kiemeli, hogy átláthatóságra van szükség a bevándorlók emberi jogainak védelmében;

70.  üdvözli az EU azon törekvéseit, hogy valamennyi uniós politikai keretmegállapodásba építsenek be az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradékot, ismételten szorgalmazza azonban, hogy a harmadik országokkal – a fejlett és a fejlődő országokkal egyaránt – fennálló szerződéses kapcsolatok esetében – az ágazati megállapodásokat, a kereskedelmi és technikai vagy pénzügyi segélyezési megállapodásokat is beleértve – kivétel nélkül minden esetben az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, egyértelműen megfogalmazott feltételeket és záradékokat vegyenek fel az okiratokba; magasnak tartja az általános preferenciarendszerben (GSP) az emberi jogi záradékok életbelépését jelző jelenlegi küszöbértéket, és véleménye szerint azt az egyes érintett országokhoz kell igazítani; tudomásul veszi az általános preferenciarendszer reformjára vonatkozó új, 2011-ben kidolgozott javaslatot, amely indítványozza a konzultációs eljárás bővítését és amely az emberi jogi jogsértések a GSP-bizottságban történő kivizsgálását megkönnyítő rendelkezéseket tartalmaz; mély aggodalmát fejezi ki e tekintetben a kambodzsai emberi jogi helyzet romlása miatt, ahol a földfelvásárlások a szegénység fokozódásához, valamint az EU és Kambodzsa között létrejött hatályos megállapodások részét képező emberi jogi záradékok megsértéséhez vezettek; figyelmeztet arra, hogy az emberi jogi záradék végrehajtásában a következetesség hiánya gyengítheti az EU feltételesség elvén nyugvó politikájának hitelességét és hatékonyságát;

71.  üdvözli az uniós intézmények és a tagállamok által 2011-ben abból a célból megtett intézkedéseket és kidolgozott terveket, hogy koherensebb és összehangoltabb politikát hozzanak létre a vállalati társadalmi felelősségvállalás támogatására, többek között az emberi jogok világszerte történő érvényesítése és a 2011-ben elfogadott, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtása érdekében;

72.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalást rögzítsék a harmadik országokkal vagy fejlődő országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban; indítványozza, hogy minden jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásban – a társadalmi és környezetvédelmi fejezetek mellett – átfogó emberi jogi fejezet is szerepeljen; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokat használja fel a négy alapvető munkaügyi norma – nevezetesen az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog, a kényszermunka minden formája felszámolása, a gyermekmunka felszámolása; valamint a foglalkoztatás területén a hátrányos megkülönböztetés felszámolása – előmozdítására; hangsúlyozza azt is, hogy tovább kell erősíteni a GSP+ rendszer ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusait;

73.  újólag megerősíti, hogy a megállapodások emberi jogokra vonatkozó záradékának következetes alkalmazása alapvető fontosságú az Európai Unió és tagállamainak harmadik országokkal való kapcsolatában; kiemeli annak fontosságát, hogy megvizsgálják, a tagállamok hogyan működtek együtt a terrorizmus elleni küzdelem nevében az elnyomó apparátussal; ezzel kapcsolatban kiemeli az újólag felülvizsgált Európai Szomszédságpolitika szükségességét, amelynek középpontjában a biztonsági ágazat reformjának nyújtott támogatás, és különösen a hírszerzési és a bűnüldözési funkció egymástól való világos elhatárolásának biztosítása áll; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák együttműködésüket az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságával és az Európa Tanács más vonatkozó mechanizmusaival a harmadik országokkal folytatott, terrorizmusellenes segítségnyújtással kapcsolatos projektek tervezése és végrehajtása terén, továbbá a harmadik országokkal folytatott terrorizmusellenes párbeszéd minden formája tekintetében;

74.  hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem keretében való titkos fogva tartások igénybevételével kapcsolatban világszerte alkalmazott gyakorlatokat érintő munka folytatásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem semmiképpen sem igazolhatja az emberi jogok megsértését sem a harmadik országokban, sem pedig az Európai Unió területén; üdvözli ezzel összefüggésben az Európai Parlament 2012. szeptember 11-én elfogadott állásfoglalását, amelynek címe „Foglyok CIA általi állítólagos szállítása és illegális fogva tartása az európai országokban: az Európai Parlament TDIP bizottsága által a tagállamok kérésére készített jelentés nyomon követése és e jelentés ajánlásainak végrehajtása;

75.  kitart amellett, hogy az Európai Unió számára fontos, hogy teljes mértékben tartsa magát nemzetközi kötelezettségeihez, politikáihoz és külpolitikai eszközeihez, köztük a kínzásra vonatkozó iránymutatásokhoz és az emberi jogokkal kapcsolatos párbeszédekhez, és végrehajtsa azokat, hogy hitelesebben szorgalmazhassa a társulási megállapodásokban található emberi jogi záradékok szigorú végrehajtását, továbbá sürgesse fő szövetségeseit, hogy tartsák be saját hazai jogszabályaikat és a nemzetközi jogszabályokat;

76.  az emberi jogi záradék hitelességének és az uniós fellépés kiszámíthatóságának fokozása érdekében ajánlja a záradék továbbfejlesztését, hogy a záradékot egészítsék ki politikai és jogi eljárási mechanizmusokkal, amelyeket a nemzetközi jogot sértő ismételt és/vagy módszeres emberi jogi jogsértések miatt benyújtott, a kétoldalú együttműködés felfüggesztésére irányuló kérelem esetén alkalmaznának;

77.  kéri az Európai Uniót, gondoskodjon arról, hogy a harmadik országokkal aláírt minden kereskedelmi megállapodás tartalmazzon olyan záradékokat, amelyek előmozdítják a társadalmi kohéziót, biztosítják a szociális, környezetvédelmi és munkajogi normák tiszteletben tartását, valamint a természeti erőforrásokkal – különösen a földdel és a vízzel – való helyes gazdálkodást; megjegyzi, hogy az EU az emberi jogokat ellenőrző mechanizmust dolgoz ki, amelyet a számos országgal kötendő új partnerségi és együttműködési megállapodásokba és más kereskedelmi megállapodásokba kíván beépíteni; hangsúlyozza, hogy ezek az ellenőrző mechanizmusok nem eléggé ambiciózusak és nem egyértelműek, ami veszélyezteti az emberi jogoknak és a demokráciának a világban való előmozdítására vonatkozó európai uniós szerződéses kötelezettségvállalást; ennek kapcsán különösen aggasztónak véli az Üzbegisztánnal létrejött partnerségi és együttműködési megállapodást (PCA) és a Türkmenisztánnal kötendő PCA-megállapodást;

78.  újólag megerősíti arra vonatkozó ajánlását, hogy az EU fogadjon el következetesebb és hatékonyabb politikát az uniós szankciókkal és korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban, amelyben világos kritériumokat ad meg arra nézve, hogy azokat mikor kell alkalmazni és milyen típusú szankciókat kell alkalmazni, az azok feloldására vonatkozó átlátható viszonyítási pontokkal együtt; felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a korlátozó intézkedésekre, illetve szankciókra vonatkozó döntések meghozatalakor ne alkalmazzanak kettős mércét, és ezeket a politikai, gazdasági és biztonsági érdekektől függetlenül alkalmazzák;

79.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá az érvényben lévő vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

Szólásszabadság (közösségi média / digitális szabadságok)

80.  megállapítja, hogy az arab tavasz megmutatta, hogy az új globális információs és kommunikációs struktúra nemcsak új csatornákat teremt a szólásszabadság tekintetében, hanem a politikai mozgósítás a hagyományostól eltérő új formáit is lehetővé teszi; ezzel összefüggésben rámutat, hogy a vidéki területek gyakran nem rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal a korszerű kommunikációs technológiákhoz; felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy az európai uniós külpolitika terén használják ki az új technológiákban rejlő pozitív lehetőségeket, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy csak a világos és következetes politikai programmal rendelkező, szervezett csoportoknak nyújtható pénzügyi támogatás; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kezeljék az internet cenzúrázásának és elnyomásának veszélyét; üdvözli a kikapcsolást tiltó stratégia (No Disconnect Strategy) 2011. decemberi elindítását, amelynek keretében olyan eszközöket fejlesztenek ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU megfelelő esetekben támogassa a civil társadalmi szervezeteket vagy az egyéni polgárokat abban, hogy meghiúsíthassák az elektronikus távközlési technológiákhoz, köztük az internethez való hozzáférés szándékos megzavarására irányuló kísérleteket;

81.  elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiai infrastruktúrától való növekvő függőség nemzetközi szinten várhatóan új sebezhetőséget és biztonsági aggályokat teremt; emlékeztet azonban arra, hogy számos decentralizált jellemző, amely az internetet a számítógépes biztonság aggályos pontjává teszi, egyben az oka annak is, hogy az internet hatékony eszköz az elnyomó rendszerekben élő emberi jogi jogvédők számára; kiemeli ezért a világos emberi jogi dimenzióval rendelkező – az emberi jogi következményekkel kapcsolatos hatásvizsgálatot is magában foglaló – a digitális szabadságra vonatkozó átfogó stratégia fontosságát a számítógépes biztonsággal kapcsolatos politikák és programok kidolgozása, a számítógépes bűnözés elleni küzdelem, az internetirányítás és az ezen a területen létrejövő más uniós politikák terén; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alkalmazzanak proaktív megközelítést, és a számítógépes biztonság szempontját építsék be a harmadik országokkal fenntartott kölcsönös kapcsolataikba;

82.  hangsúlyozza, hogy a polgárok és vállalkozások ellenőrzésében és elnyomásában a tartalom letiltása, valamint az emberi jogi jogvédők, az újságírók, az aktivisták és a másként gondolkodók nyomon követése és beazonosítása, a legitim online önkifejezés büntetendőként való feltüntetése, illetve az ilyen intézkedéseket legitimmé tevő korlátozó jogszabályok meghozatala révén egyre jelentősebb technológiai töltettel rendelkezik; indítványozza, hogy a digitális szabadságok előmozdítását és védelmét be kell építeni az EU valamennyi külső fellépésébe, finanszírozási és segélyezési szakpolitikájába és eszközébe, és azt az elszámoltathatóság és folytonosság biztosítása érdekében évente felül kell vizsgálni; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a digitális szabadságjogokat ismerjék el egyhangúlag olyan alapvető jogokként, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságához, gyülekezés szabadságához és az információhoz való hozzáféréshez hasonló egyetemes emberi jogok gyakorlásának, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság közéletben való biztosításának elengedhetetlen előfeltételei;

83.  üdvözli az EU emberi jogi cselekvési tervében rögzített kötelezettségvállalást, amely az online és offline szólásszabadságra – ezen belül a bloggerek és újságírók, emberi jogi jogvédők és ellenzéki pártok védelmére is – vonatkozó új, nyilvános iránymutatások kidolgozására irányul;

84.  hangsúlyozza a független szabad sajtó és média bátorításának fontosságát, mivel azok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a jogállamiság megőrzése és a korrupt gyakorlatok elleni küzdelem terén;

85.  aggodalommal veszi tudomásul az újságírók és a médiában dolgozók elleni, fokozódó támadások és megfélemlítés aggasztó, világszerte jelentkező tendenciáját; szorgalmazza az említett személyek biztonságának előmozdítását célzó uniós törekvések felgyorsítását az Unió partnereivel és más országokkal folytatott párbeszédek során;

86.  súlyos aggodalmának ad hangot az olyan fejlemények láttán, amelyek a homoszexualitással és a transzneműséggel kapcsolatos tévhitekre hivatkozva korlátozzák a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát; emlékeztet arra, hogy az ilyen hatású jogszabályok és javaslatok nincsenek összhangban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, amely kizárja a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést alkalmazó jogszabályokat és gyakorlatokat; felszólítja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét és az emberi jogokért felelős különleges képviselőt, hogy módszeresen adjanak hangot az ezzel kapcsolatos aggályoknak;

87.  sajnálja, hogy az EU-ban gyártott technológiákat és nyújtott szolgáltatásokat a harmadik országokban a (mobil)telefon-hálózatokon és az interneten keresztül az információ cenzúrájával, tömeges megfigyeléssel, a nyomon követéssel, valamint a polgárok és tevékenységeik felkutatásával és követésével az emberi jogok megsértésére használják; aggodalmát fejezi ki egyes, az önkényuralmi rendszerekkel együttműködő uniós vállalatok jelentései miatt, amely vállalatok a helyi jogszabályok követésére hivatkozva korlátlan, szabad hozzáférést biztosítanak a szóba forgó rendszereknek a hálózataikhoz és adatbázisaikhoz, ahogyan ez az uniós székhelyű TeliaSonera vállalat esetében számos korábbi szovjet tagköztársaságban megtörtént; meggyőződése, hogy az európai vállalkozásoknak, leányvállalataiknak és alvállalkozóiknak meghatározó szerepet kellene játszaniuk a világban a szociális normák terjesztésében, ezért az európai értékekkel összhangban kellene tevékenységüket folytatniuk, és a piaci terjeszkedésre irányuló törekvéseik miatt sohasem szabad az emberi jogok érvényesülését veszélyeztetniük;

88.  üdvözli a Tanács arra irányuló határozatait, hogy tilalmat vezet be bizonyos információs technológiák és szolgáltatások Szíriába és Iránba irányuló kivitelére, és sürgeti az EU-t, hogy ezeket az eseteket tekintse precedensnek a más elnyomó rendszerekkel szemben a jövőben alkalmazandó korlátozó intézkedések tekintetében; erőteljesen támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a kettős felhasználású termékek kivitelének uniós ellenőrzési rendszerében az emberi jogi jogsértéseket olyan tényezőként tartsák számon, amelynek fennállása esetén a listában nem szereplő termékekre a tagállamok exportkorlátozásokat vethetnek ki; felhívja ezzel összefüggésben a figyelmet arra az álláspontjára, hogy rendeletet kell elfogadni, amely módosítja a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendeletet;

A civil társadalomnak és az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás

89.  hangsúlyozza egy erős és dinamikus civil társadalom kialakítását, mint a demokratikus haladás és az emberi jogok hatékonyabb védelme szempontjából kulcsfontosságú tényezőt; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mobilizálása váltotta ki az arab tavasz által hozott történelmi változások bekövetkezését

90.  elismeri a civil társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatás fokozására irányuló uniós törekvéseket; különösen nagyra értékeli, hogy az Európai Unió a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén (EIDHR) és s az Európai Demokrácia Alapítványon (EED) keresztül közvetlenül is el tudja érni a civil társadalmat; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az EU nem rendelkezik határozottabb, módszeres politikával, amellyel rászoríthatná a partnerországokat az egyetemes gyülekezési és egyesülési jogokat szűkebbre szabó, indokolatlan jogi és igazgatási korlátozások eltörlésére; szorgalmazza az említett politikai iránymutatások kidolgozását;

91.  megismétli, hogy támogatja, hogy a demokratikus elköteleződés koncepcióját az EU fejlesztési együttműködésében is alkalmazzák, és ezzel kapcsolatban alapvetően fontosnak tartja a civil társadalom szerepét; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió személyzetéhez tartozó minden munkatársnak szorosan együtt kell működnie a civil társadalommal a kiküldetése helye szerinti országban; kiemeli, hogy a civil társadalommal folytatott szorosabb együttműködés jelentős mértékben hozzájárulna a megvalósítható és reális, az adott országok prioritásaihoz igazodó emberi jogi országstratégiák kidolgozásához;

92.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogi jogvédők üldözése és ellehetetlenítése továbbra is széles körű tendencia az egész világon, különösen Kínában, Oroszországban és más olyan országokban, ahol a magas szintű emberi jogi normákat tévesen még mindig az EU, az ENSZ és globális emberi jogi szervezetek előírásaiként értelmezik; sajnálja, hogy Kínában a foglalkozásuk gyakorlásától eltiltott ügyvédek, a politikailag üldözött újságírók és a médiában dolgozó személyek ügyét belügynek tekintik; megállapítja a demokratikus tér korlátozásait;

93.  üdvözli az ENSZ Közgyűlése – az EU által is támogatott – harmadik bizottságának az emberi jogi jogvédőkről szóló, 2011. novemberi határozatát, az EU által az ENSZ emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadójának nyújtott támogatást, valamint az emberi jogi jogvédők védelmét célzó érintett regionális mechanizmusokat;

94.  támogatja az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó önkéntes európai kezdeményezés alapítására vonatkozó tervet, amelynek keretében átmeneti menedéket biztosítanának olyan emberi jogi jogvédőknek, akiket a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének égisze alatt sürgősen ki kell telepíteni származási országukból; kiemeli, hogy ezt a kezdeményezést a már meglévő szükségszállás-rendszert kiegészítő módon kell megvalósítani;

95.  megjegyzi, hogy a leginkább fenyegetett és veszélyeztetett helyzetben a távol eső helyeken és a konfliktuszónákban dolgozó, az uniós személyzettel a legcsekélyebb kapcsolatot tartó emberi jogi jogvédők vannak; sürgeti az összes uniós küldöttséget, hogy dolgozzanak ki helyi emberi jogi stratégiákat az emberi jogi jogvédőkkel való rendszeres kapcsolattartásra, valamint a szükséges segítséggel és védelemmel való ellátásukra, ahogyan ezt az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások előírják;

96.  hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos a proaktív fellépés (reagálás és a fenyegetett helyzetben lévő emberi jogi jogvédők támogatása; az emberi jogi jogvédők ellen indított perek megfigyelése; azonnali, határozott és látható reakció a szólásszabadság, egyesülési és gyülekezési szabadság korlátozására), és az emberi jogi jogvédők és/vagy családjuk módszeresebb tájékoztatása a nevükben végrehajtott fellépésekről, ahogyan ezt az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások előírják; ezzel összefüggésben felhív a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközével kapcsolatos mechanizmus megerősítésére, amelynek célja, hogy sürgős védelmi intézkedéseket biztosítson a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők számára;

97.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az évente odaítélt Szaharov-díj láthatóságának fokozására irányuló felhívása nem került napirendre, hiszen a Szaharov-díjat csak pusztán csak megemlítik az éves jelentés Európai Parlamentről szóló szakaszában; ismételten hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek megfelelően nyomon kell követnie a jelöltek és a díjazottak jólétét és az országukban fennálló helyzetet; megismétli az EKSZ-hez és a Bizottsághoz intézett felhívását, miszerint álljon rendszeresen kapcsolatban a Szaharov-díj jelöltjeivel és díjazottjaival annak érdekében, hogy biztosítsa a folyamatos párbeszédet és az emberi jogi helyzet nyomon követését a díjazottak országaiban, és védelmet kínáljon az üldöztetéstől szenvedők számára; felszólítja az EKSZ-t, hogy a Szaharov-díj témáját építse be az emberi jogok helyzetéről szóló éves jelentés emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó szakaszába;

98.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák, képezzék és ruházzák fel felelősséggel az emberi jogi jogvédőket, a civil társadalmi aktivistákat és a független újságírókat, valamint biztosítsák biztonságukat és online szabadságukat, továbbá alapvető jogként erősítsék meg az online szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadságot;

Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen

99.  megismétli a halálbüntetést minden esetben és körülmények között ellenző határozott álláspontját, és nyomatékosan támogatja az Unió azon törekvését, hogy az ENSZ Közgyűlése 67. ülésszakán erélyes határozatban álljanak ki a halálos ítéletekre vonatkozó moratórium mellett, abból a célból is, hogy a halálbüntetés elleni világkongresszus előtt az ügy lendületet kapjon; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU vezető szerepet játszik a halálbüntetés elleni küzdelemben, amelynek legnagyobb támogatója is;

100.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak azon eszközök kereskedelmi értékesítésétől vagy terjesztésétől, amelyek a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható egyes áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK rendelet tilalma alá esnek; felszólít arra, hogy rendszeres és folyamatosan korszerűsített exportellenőrzésnek vessék alá az uniós gyógyszergyárak által előállított olyan gyógyszereket, amelyeket harmadik országokban halálbüntetések végrehajtásához használhatnak fel; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottságnak az 1236/2005/EK rendelet módosítására irányuló döntését, ami által szigorítani fogja a halálbüntetés végrehajtása céljából használható egyes kábítószerekre vonatkozó exportellenőrzéseket; üdvözli az egyes uniós gyógyszergyártó vállalatok által tett, arra irányuló proaktív lépéseket, hogy megállítsák az olyan harmadik országokba irányuló kivitelt, ahol fennáll annak a veszélye, hogy az ilyen készítményeket kivégzésekhez használják fel; sürgeti, hogy több uniós gyógyszergyártó tegyen hasonló lépéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy az 1236/2005/EK rendeletben hozzon létre olyan általános szabályt, amely a kínzáshoz vagy kivégzésekhez felhasználható gyógyszerek tekintetében többek között előzetes kiviteli engedély meglétét írná elő;

101.  üdvözli az emberi jogi szervezetek azon értékelését, hogy a 2011-es állapot szerint a halálbüntetés alkalmazása széles körben alátámasztja a halálbüntetés eltörlése irányába mutató globális tendenciát; üdvözli, hogy Thaiföldön a 18 év alatti bűnelkövetők tekintetében eltörölték a halálbüntetést; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy Iránban, Irakban, Afganisztánban és Szaúd-Arábiában a kivégzések száma jelentősen emelkedett; komoly csalódásának ad hangot amiatt, hogy Kína megtagadja a hiteles tájékoztatást a halálbüntetés alkalmazásáról és a kivégzések számáról, amely az Amnesty International szerint ezrekre rúg; üdvözli a halálbüntetés eltörlését az Amerikai Egyesült Államok Illinois államában, sajnálja viszont, hogy az Egyesült Államok tovább folytatja emberek kivégzését annak ellenére, hogy 2011-ben a G8 országok közül már egyedül ő folytat ilyen gyakorlatot; aggodalommal emlékeztet arra, hogy Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést; következetesen sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy az említett országokkal folytatott párbeszédben kiemelt témaként vesse fel ezt a kérdést;

102.  hangoztatja, hogy az EU-nak, amely a halálbüntetés elleni küzdelem terén már konkrét eredményeket tud felmutatni, határozottabb kötelezettségvállalást kell tennie és fel kell kérnie intézményeit és tagállamait, hogy tartsák fenn és erősítsék meg az üggyel kapcsolatos elkötelezettségüket és politikai szándékukat, hogy a világon véglegesen fel lehessen számolni a halálbüntetést;

Kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés

103.  üdvözli az EU harmadik országok felé irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló, aktualizált iránymutatások elfogadását; emlékeztet azonban arra, hogy ahhoz, hogy az uniós politika területén konkrét eredményeket érjenek el, le kell küzdeni a figyelemfelkeltéssel és a végrehajtással kapcsolatos problémákat;

104.  üdvözli, hogy a különleges védelmet igénylő csoportokra vonatkozó, aktualizált iránymutatások hatályát kiterjesztették a nemi irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetést elszenvedő személyekre is, és üdvözli azon elkötelezettséget, hogy a harmadik országokat nemzeti eljárások biztosítására sürgetik a nemi szemponttal és a gyermekekkel kapcsolatos panaszok és bejelentések tekintetében; sajnálattal veszi ugyanakkor tudomásul, hogy a kínzás ellen irányuló, összehangolt uniós erőfeszítések nem foglalkoznak még átfogóbban a kérdés nemi szempontjával, aminek legfőbb oka, hogy nem áll rendelkezésre nagy mennyiségű információ a kínzás és a bántalmazás valamennyi formáival kapcsolatban;

105.  kiemeli annak fontosságát, hogy az uniós iránymutatásokat összekapcsolják az ENSZ kínzás elleni egyezménye fakultatív jegyzőkönyvének végrehajtási szabályaival, különös tekintettel a nemzeti szintű megelőzési mechanizmusokra;

106.  hangsúlyozza, hogy a rabszolgaságnak az ENSZ által kidolgozott fogalommeghatározása azon személy állapotára vagy helyzetére vonatkozik, akire kihatnak a tulajdonjog sajátos attribútumai vagy azok némelyike; sajnálatát fejezi ki a rabszolgaság továbbra is létező modern formái miatt, amelyek még az Európai Unióban is előfordulnak; ezért kéri a Bizottságot, hogy folytasson sokkal határozottabb politikát e témával kapcsolatban, különösen a háztartási alkalmazottakat illetően, akik az ilyenforma rabszolgaság által leginkább érintett társadalmi-foglalkozási csoportot alkotják;

107.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pszichiátriával való politikai indíttatású visszaélés számos országban még mindig fájdalmas probléma, amely antidemokratikus rendszereinek támogatása során történetileg erőszakos pszichiátriai módszereket alkalmazott az ellenzéki társadalmi csoportok és egyének megfélemlítése és megállítása céljából; aggodalommal mutat rá, hogy ez a tendencia együtt jár a kínzás homályos és nehezen megfogható formáival, köztük a pszichológiai terrorral és a megalázó fogva tartási körülményekkel;

108.  felhívja a figyelmet az ENSZ különleges előadójának a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről szóló, 2011. augusztus 5-i jelentésének (A/66/268) jelentőségére, középpontban a magánzárka hatásaival, e módszernek a pszichiátriai klinikákon való alkalmazását is beleértve; súlyos aggodalmának ad hangot a különböző országokból érkező bizonyítékok miatt, amelyek tanúsága szerint a pszichiátriai kórházakat ténylegesen fogva tartási központ céljára használják; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fordítsanak kellő figyelmet erre a problémára;

109.  aggodalmának ad hangot a kínzást elszenvedett áldozatok rehabilitációs központjainak jövőbeli működésével kapcsolatban; felhívja az EKSZ-t és a bizottsági szolgálatokat, hogy munkájuk során lépjék át a külső és belső politikákat elválasztó vonalat, ezzel biztosítva, hogy az adminisztratív hatásköri korlátok sem az Unión belül, sem kívül ne veszélyeztessék a rehabilitációs központoknak nyújtott uniós támogatást;

110.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az emberi jogi jogsértések továbbra is fájdalmas problémát jelentenek Ciprus megszállt területén; megjegyzi, hogy a török hadsereg menekültet ezreit – akiket korábban otthonaik és vagyontárgyaik elhagyására kényszerítettek – akadályoz meg mind máig abban, hogy visszatérjenek szülőföldjükre; megjegyzi továbbá, hogy az eltűnt személyek családjától és rokonaitól még mindig megtagadják azt a jogot, hogy választ kapjanak szeretteik sorsáról, mivel Törökország nem teszi lehetővé sem militarizált övezetekbe való bejutást, sem pedig azt, hogy a ciprusi eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság betekinthessen az e tárgyban folytatott vizsgálatokról készült jelentéseket tartalmazó archívumokba;

Megkülönböztetés

111.  ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogokról az Unió és a harmadik országok között folytatott politikai párbeszédnek ki kell terjednie a megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb – többek között a vallás, a meggyőződés, a nemi hovatartozás, a faji vagy etnikai származás, az életkor, a fogyatékosság, a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő – meghatározására;

112.  hangsúlyozza, hogy az uniós külpolitikának az alapvető jogok, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség területén megnyilvánuló hitelességéhez és következetességéhez a Tanácsnak el kell fogadnia a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvet, és ki kell bővítenie a rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló kerethatározat hatályát, hogy az más megcélzott csoportokra – például az LMBT-személyekre – is kiterjedjen;

113.  kéri a tagállamoktól, hogy szilárdan forduljanak szembe minden olyan kísérlettel, amelynek célja az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való függésének megkérdőjelezése, valamint hogy határozottan ösztönözzék az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát arra, hogy egyenlő figyelemben részesítsék a bármely alapon történő megkülönböztetés – köztük a nemen, nemi identitáson, fajon, koron, nemi irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés – minden formáját; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a homoszexualitást 78 államban továbbra is büntetik, sőt ezek közül öt államban halálbüntetéssel; felhívja ezeket az államokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a homoszexualitás kriminalizálását, engedjék szabadon a szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt bebörtönzött személyeket és ne végezzék ki őket; felhívja az EKSZ-t, hogy az LMBT-személyek jogainak védelmében teljes körűen használja fel az LMBT-személyek jogainak előmozdítását célzó eszközöket; felhívja a Tanácsot, hogy dolgozzon ki kötelező iránymutatásokat ezen a területen; felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy segítsék az LMBT-személyek jogvédőit olyan országokban, ahol e személyek veszélyben vannak, és felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy továbbra is tegye egyértelművé az Európai Unió szilárd elkötelezettségét az egyenlőség és a szexuális irányultságon, nemi hovatartozáson és a nemi hovatartozás kifejezésén alapuló megkülönböztetés tilalma iránt az egész világon, beleértve kétoldalú, nemzetközi és ENSZ-szintű kezdeményezések indítását és támogatását e kérdésekkel kapcsolatban; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki ütemtervet a szexuális irányultságon és nemi hovatartozáson alapuló egyenlőségre vonatkozóan;

114.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak menedékjogot azoknak, akik üldöztetés elől menekülnek olyan országokból, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és interszexuális embereket kriminalizálják, és tegyék ezt a kérelmezők üldöztetéstől való indokolt félelme alapján, és támaszkodjanak leszbikusként, melegként, biszexuálisként, transzneműként vagy interszexuálisként való önmeghatározásukra;

115.  ismét megerősíti, hogy az AKCS–EU partnerségben alapvető fontosságú a megkülönböztetésmentesség elve, a nemek vagy a nemi irányultság szempontját is beleértve;

116.  hangsúlyozza a figyelmet az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményének (UNCRPD) EU általi megerősítésének jelentőségét, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia – különösen a 8. cselekvési terület – elfogadására; elítéli a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés minden formáját, és felszólít minden államot arra, hogy ratifikálják az UNCRPD-t; hangsúlyozza, hogy az EU-nak is nyomon kell követnie az UNCRPD saját területén történő végrehajtását; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mozdítsák elő a fogyatékossággal élők jogairól szóló, az ENSZ keretében 2006-ban kidolgozott nemzetközi egyezményt az Európai Unión belül és azon kívül;

117.  elítéli a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetést elszenvedő személyekkel szemben elkövetett folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség és az igazságszolgáltatáshoz való hozzájutás megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok elérésének kasztrendszer-alapú akadályozását; arra kéri a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy közösen lépjenek fel a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetéssel szemben, többek között uniós emberi jogi közlemények, keretrendszerek, valamint adott esetben országspecifikus stratégiák és párbeszédek formájában, továbbá hogy – a kaszt szerinti megkülönböztetés felszámolását illetően irányadó keretként – támogassák a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés felszámolásáról szóló ENSZ-alapelvek és -iránymutatások tervezetét, valamint hogy dolgozzanak ezen alapelvek és -iránymutatások az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa általi jóváhagyásán;

118.  kéri az alelnököt/főképviselőt és az emberi jogokért felelős különleges képviselőt annak fenntartások nélküli elismeréséhez, hogy a kaszt szerinti megkülönböztetés súlyos következményekkel jár az emberi jogok és a szegénység tekintetében egyaránt;

119.  üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a rendkívüli szegénységre és az emberi jogokra irányadó elvei az összes emberi jog függetlenségén és oszthatatlanságán, valamint a rendkívüli szegénységben élők részvételének és önellátóvá válásának elvén alapulnak; hangsúlyozza, hogy a rendkívüli szegénység és az emberi jogok egymástól elválaszthatatlanok: egyrészt a rendkívüli szegénységben élő embereket gyakran megfosztják polgári, politikai, gazdasági, szociális és emberi jogaiktól; fontos másrészt, hogy a rendkívüli szegénység elleni küzdelemben az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló megközelítés érvényesüljön, mert a helyzet csak ezáltal érthető meg és kezelhető; felszólítja a Tanácsot, hogy az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában támogassa ezt a megközelítést;

120.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatali vagy igazságszolgáltatási rendszerhez; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős földfelvásárlások, a lakóhely elhagyására kényszerítés és a fegyveres konfliktusból fakadó emberi jogi visszaélések;

121.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsa elő a „klímamenekült” fogalmának hivatalos, jogi legitimizálását (e fogalom olyan személyt jelöl, aki az éghajlatváltozás következményei miatt kénytelen otthonát elhagyni és külföldön menedékjogot kérni), mivel e a fogalmat sem a nemzetközi jog, sem más, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás eddig még nem ismerte el;

122.  hangsúlyozza az állampolgársághoz való jog – mint a legalapvetőbb jogok egyikének – jelentőségét, mivel sok országban csak a teljes jogú állampolgárok számára adottak a lehetőségek ahhoz, hogy maradéktalanul gyakorolhassák alapvető emberi jogaikat, ideértve a közbiztonsághoz, a jóléthez és az oktatáshoz való jogot;

123.  hangsúlyozza, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségeknek a többi kisebbségi csoportétól eltérő egyedi igényei vannak, és biztosítani kell az e kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmódot az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más közszolgáltatások tekintetében, továbbá hogy a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén elő kell mozdítani a nemzeti kisebbségek tagjai és a többséghez tartozók közötti maradéktalan és tényleges egyenlőséget;

Fegyveres konfliktushelyzetnek kitett nők és gyermekek

124.  méltányolja, hogy a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos határozatok uniós politikákban történő végrehajtásának kérdésére kiemelt figyelmet fordítanak, ahogyan ezt a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló, az Európai Unió Tanácsa által 2011. május 13-án elfogadott jelentés is bizonyítja; üdvözli az EU politikai intézkedését, amely az ENSZ Főtitkára gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselője mandátumának meghosszabbítására irányul az ENSZ Közgyűlésében; osztja a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2011. december 1-i tanácsi következtetésekben kifejtett álláspontot, miszerint az emberi jogi, nemi és a fegyveres konfliktusban érintett gyermekekkel kapcsolatos szempontok folyamatos és módszeres figyelemmel kísérésének a KBVP-missziók minden fázisában a középpontban kell állnia;

125.  úgy véli, hogy a nők szóban forgó tényleges részvételének biztosítása érdekében – tekintettel arra, hogy jelenleg mind a politikai, mind a civil társadalmi szervezetekben alulreprezentáltak – a nemekkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó képzési és kísérő modulokat kell előirányozni mind az európai alkalmazottak, mind a helyszínen lévő nők számára, hogy hatékonyan hozzájárulhassanak a szóban forgó békefolyamatokhoz és vitarendezéshez;

126.  elismeri, hogy a fegyveres konfliktushelyzetben lévő nők és gyermekek helyzetének javításában elérhető konkrét haladás gyakran attól függ, hogy sikerül-e civil ellenőrzés alatt világos és egységes elszámoltathatósági struktúrákat létrehozni a katonai és a biztonsági szolgálatoknál; sürgeti ezért az érintett uniós intézményeket, hogy a konfliktussal küzdő vagy konfliktust elszenvedett országokban dolgozzanak ki és alkalmazzanak hatékonyabb módszereket a biztonsági ágazat megreformálására, különös tekintettel a nők és gyermekek ezzel kapcsolatos jogaira, befogadására és szerepvállalásuk elősegítésére; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe ezt a szempontot a biztonsági ágazat reformját szabályozó külső támogatási eszközök tervezése és végrehajtása során, ideértve a nők konfliktus utáni újjáépítésben való szerepvállalása elősegítésének fontosságát;

127.  felszólít a gyerekkatonák lefegyverezésére, rehabilitálására és a társadalomba való visszaintegrálására, azon uniós politikák központi elemeként, amelyek célja az emberi jogok megerősítése, a gyermekek védelme és az erőszak politikai konfliktusrendezési mechanizmusokkal való felváltása;

128.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az afrikai Nagy-tavak vidékén a nemi erőszak egész népcsoportok kiirtására szolgáló háborús eszköz;

A nők jogai

129.  sürgeti az Európai Uniót, hogy fokozza fellépését annak érdekében, hogy véget vessen a női nemi szervek megcsonkítása, a korai és kikényszerített házasságok, becsületgyilkosságok, valamint a kényszerített és nemek szerinti szelektív abortusz gyakorlatának; fenntartja, hogy a szóban forgó politikáknak a fejlesztési együttműködésre vonatkozó uniós megközelítés alapvető fontosságú elemeinek kell lenniük; kiemeli, hogy a nők és lányok jóllétéhez valamennyi országban fontos az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés és a szexuális élet és az utódnemzés egészségügyi és jogi vonatkozásaival kapcsolatos tájékoztatás és oktatás;

130.  megállapítja, hogy továbbra sem irányul kellő figyelem a szexuális és a reproduktív jogokkal kapcsolatos jogsértésekre, amelyek veszélyeztetik az ENSZ népességgel és fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi konferenciáján 1994-ben elfogadott kairói cselekvési programban (ICPD) vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében tett erőfeszítéseket, és hogy a népességi és fejlesztési stratégiákban nem irányul kellő figyelem a megkülönbözetés – többek között a nemi alapú megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenségek – problémájának kezelésére sem; hangsúlyozza, hogy a reproduktív egészséggel kapcsolatos előrehaladást bizonyos kontextusokban korlátozzák az olyan jogsértések mint például a gyermekházasságok, a korai vagy kényszerházasságok, a házasodás alsó korhatára jogi meghatározásának elmulasztása, kényszerítő gyakorlatok mint például a kényszersterilizálás és a női nemi szervek csonkítása, valamint a nők és lányok azon jogának megtagadása, hogy – megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen – saját maguk dönthessenek saját szexuális és reproduktív egészségükről; szorgalmazza, hogy az Unió emberi jogi és fejlesztési politikai szempont hajtsa végre a kairói cselekvési programot, mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és gyermekek jogait, köztük a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

131.  annak biztosítására sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ICPD+20 operatív felülvizsgálati folyamat a szexuális és reproduktív jogok teljes körű gyakorlásához kapcsolódó valamennyi szempont átfogó felülvizsgálatát eredményezze, valamint hogy szilárd és haladó megközelítést vezet be a szexuális és reproduktív jogok tekintetében, a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban, fokozva a megvalósításuk tekintetében az elszámoltathatóságot; felhívja különösen az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a felülvizsgálatot részvételi alapon folytassák le, és hogy a folyamat lehetőséget biztosítson a különböző érdekeltek – többek között a civil társadalom, valamint a nők, a serdülőkorúak és a fiatalok – számára az abban való jelentőségteljes részvételre; emlékeztet arra, hogy egy ilyen felülvizsgálat keretének az emberi jogokon kell alapulnia, és különös hangsúlyt kell fordítania a szexuális és a reproduktív jogokra;

132.  emlékeztet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 11/8. számú, „A megelőzhető gyermekágyi halandóság és megbetegedések, valamint az emberi jogok” című határozatára, amely megerősíti, hogy a gyermekágyi halandóság és megbetegedések megelőzéséhez a nők és leányok emberi jogainak – különösen az élethez, oktatáshoz, tájékoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogaiknak – hatékony előmozdítása és védelme szükséges. hangsúlyozza, hogy az Uniónak ezért alapvető szerepet kell játszania azon megelőzhető komplikációk csökkentéséhez való hozzájárulásban, amelyek a terhesség és szülés előtt, alatt vagy után fordulnak elő;

133.  kéri az EU-t, hogy folytasson szoros együttműködést a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezettel (UN Women) és mind kétoldalú, mind pedig nemzetközi, regionális és nemzeti szinten lépjen fel a nők jogainak megerősítéséért; különösen hangsúlyozza, hogy nem elég támogatni az – EU harmadik országokban alkalmazott fejlesztési és emberi jogi politikájának kiemelt részét képező – egészségügyi nevelést és a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló megfelelő programokat, hanem biztosítani kell azt is, hogy a nők tisztességes hozzáféréssel rendelkeznek a közegészségügyi rendszerekhez, és megfelelő szülészeti és nőgyógyászati ellátásban részesülnek, az Egészségügyi Világszervezet által meghatározottakkal összhangban;

134.  sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemre vonatkozó átfogó stratégia keretében fordítsanak kiemelt figyelmet a női nemi szervek megcsonkítására, beleértve uniós cselekvési tervek – a kellő gondosság elve alapján történő – kidolgozását a női nemi szervek megcsonkítása tárgyában; arra bátorítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a női nemi szervek megcsonkításának kérdésével az e gyakorlatot ma is folytató partnerországokkal folytatott politikai és szakpolitikai párbeszéd keretében, amelybe vonjanak be a gyakorlat beszüntetésén már dolgozó emberi jogi jogvédőket, a gyakorlattal közvetlenül érintett lányokat és asszonyokat, közösségi vezetőket, vallási vezetőket, tanárokat, egészségügyi dolgozókat, valamint helyi és nemzeti szintű állami tisztviselőket; hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek – az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret végrehajtására irányuló fellépések részeként – egyedi eszközöket kell kidolgoznia a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatban;

135.  hangsúlyozza, hogy a reproduktív egészséggel kapcsolatos előrehaladást bizonyos kontextusokban korlátozzák az olyan jogsértések mint például a gyermekházasságok, a korai vagy kényszerházasságok, a házasodás alsó korhatára jogi meghatározásának elmulasztása, kényszerített gyakorlatok mint például a kényszersterilizálás és a női nemi szervek csonkítása;

136.  üdvözli több tagállam kötelezettségvállalását, amely szerint küzdeni fognak a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek megcsonkítása – és különösen e jelenségek határokon átnyúló vetületei – ellen; ismételten hangsúlyozza az e kérdésekkel kapcsolatos külső és belső uniós politikák koherenciájának szükségességét, és sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a nők és lányok elleni erőszak és a nőgyilkosságok megszüntetésének kérdését, és megfelelő pénzügyi források biztosításán keresztül az Unión belül és harmadik országokban egyaránt támogasson célzott és innovatív programokat; ösztönzi az EU-t és tagállamait az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének aláírására és ratifikálására;

137.  üdvözli, hogy elfogadták az emberkereskedelem megelőzéséről és az e jelenség elleni küzdelemről szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet(14), valamint hogy a Bizottság kidolgozta a 2012–2016 közötti időszakra szóló, az emberkereskedelem felszámolására irányuló új uniós stratégiát; emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem összetett, transznacionális jelenség, amely a szegénységgel szembeni kiszolgáltatottságban, a demokratikus kultúra hiányában,a nemek közötti egyenlőség hiányában, a nőkkel szemben elkövetett erőszakban gyökerezik; hangsúlyozza azt, hogy határozottabban szót kell emelni a nemek közötti egyenlőség kérdése mellett a harmadik országokkal e problémákról folytatott párbeszédben; végül pedig kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták az ENSZ emberkereskedelemről szóló, ún. palermói jegyzőkönyvét, és az Európa Tanács emberkereskedelemről szóló egyezményét, hogy ezt minél előbb tegyék meg;

138.  hangsúlyozza, hogy a nők létfontosságú szerepet játszanak a déli szomszédsági politikai életben; üdvözli azon választási eredményeket, amelyek következtében jelentősen növekedett a nők száma a politikában;

139.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő különösen azt, hogy az Afrikai Unió tagállamai ratifikálják és végrehajtsák az Afrikai Uniónak az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvét;

A gyermekek jogai

140.  emlékeztet a Lisszaboni Szerződésben tett konkrét kötelezettségvállalásra, hogy a gyermekek jogait a külső uniós politikák középpontjába állítják; rámutat, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény csaknem egyöntetű elfogadása különösen szilárd nemzetközi jogi alapot biztosít arra, hogy e területen progresszív politikákat vezessenek be; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogait minden uniós politikában és intézkedésben figyelembe kell venni; felszólítja ezért azokat az országokat, amelyek még nem erősítették meg az egyezményt, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyék ezt meg, valamint a lehető legrövidebb időn belül hajtsák végre mind az egyezményt, mind pedig annak fakultatív jegyzőkönyveit;

141.  felhívja a figyelmet egy súlyos problémára a szubszaharai Afrika néhány országában, ahol gyermekeket vádolnak meg boszorkánysággal, aminek a társadalmi kirekesztéstől a gyermekgyilkosságig, valamint a gyermekek áldozati formában történő rituális meggyilkolásáig terjedő súlyos következményei vannak; megjegyzi, hogy az államnak kötelessége megvédeni a gyermekeket az erőszak és a visszaélés minden formájától, következésképpen sürgeti az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az érintett országok kormányaival folytatott emberi jogi párbeszédek és külső pénzügyi eszközök programozása során fordítsanak különös figyelmet a gyermekeknek az erőszak valamennyi formája elleni védelmére és e gyermekek sorsára;

142.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az Unió külső politikái keretei között védelmezze meg a gyermekek jogait büntetőeljárások során egyedi védelmi szükségletek meghatározásával – elismerve ezáltal a gyermekek másodlagos és ismételt viktimizációnak való kitettségét –, a gyermek legfőbb érdekét tekintve elsődleges szempontnak, amint azt a bűncselekmények sértettjeinek jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv előírja;

143.  üdvözli „Az EU gyermekjogi ütemterve” című bizottsági közleményt, amely a külső és a belső politikai célkitűzéseket egyetlen politikai dokumentumban egyesíti; emlékeztet az alelnök/főképviselő által az „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységeinek középpontjában” című bizottsági közleményben tett kötelezettségvállalásra, amelynek értelmében – három kampányprioritás egyikeként – a gyermekek jogaira fognak összpontosítani; hangsúlyozza azonban annak fontosságát, hogy e kötelezettségvállalásokat költségvetéssel rendelkező intézkedésekre váltsák át és kövessék nyomon azok hatékony végrehajtását;

144.  felszólít a gyermekek jogainak az EU emberi jogi országstratégiáiba való, a Lisszaboni Szerződés szerinti kötelezettségvállalással összhangban történő beépítésére; támogatja a fejlesztési együttműködésnek az emberi jogokon alapuló megközelítése irányába tervezett további lépéseket, ahogyan ez az Unió emberi jogi stratégiai cselekvési tervében is szerepel; kiemeli ennek sürgősségét a gyermekek jogai esetében, a hosszabb távon fenntartható előrelépés biztosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy bizonyos országokban a leánygyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

145.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a gyermek-kényszermunka, a gyermekek kizsákmányolása és gyerekkereskedelem minden formája ellen; felszólít a gyermekek munkaerő-piaci kizsákmányolásával kapcsolatos tudatosságot segítő, hatályos nemzeti és nemzetközi szabályok hatékonyabb végrehajtására; kiemeli, hogy a gyerekek és a serdülőkorúak csak olyan munkában vehetnek részt, amely nem befolyásolja az egészségüket és személyes fejlődésüket, és nem akadályozza őket iskolai kötelezettségeikben;

A gondolat, a vallás, a lelkiismeret, illetve a meggyőződés szabadsága

146.  hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága alapvető emberi jog(15), amely egyaránt jelenti a hithez a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés hit magánjellegű vagy nyilvános, egyedül vagy másokkal közösségben való gyakorlásának szabadságát; kiemeli, hogy e jogok gyakorlása a plurális és demokratikus társadalmak kialakulásához alapvető fontosságú tényező; felszólítja az EU-t, hogy módszeresen védelmezze a vallásszabadsághoz vagy a meggyőződés szabadságához való, az ENSZ emberi jogi megállapodásaival összhangban mindenkit megillető jogot a harmadik országokkal folytatott minden politikai párbeszédében;

147.  elítéli a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, megkülönböztetés vagy erőszak minden formáját, függetlenül attól, hogy hol és kivel szemben követik el, akár vallásos emberek, akár hitüket elhagyók és nem hívők ellen irányul; mély aggodalmát fejezi ki a vallási kisebbségek képviselőivel szemben különböző országokban elkövetett efféle cselekmények egyre gyarapodó száma miatt, amelyeknek a többségi vallási hagyományok azon mérsékelt tagjai is áldozatul esnek, akik szót emelnek a az egyének közötti kölcsönös tiszteleten alapuló pluralista és sokszínű társadalmak előmozdításáért; nyugtalanítónak találja az ilyen jogsértések miatti büntetlenséget, a rendőrség és az igazságszolgáltatási rendszer elfogultságát az ilyen ügyek kezelésekor, valamint az áldozatok kártalanítását célzó megfelelő rendszerek hiányát a világ számos országában; megállapítja, hogy paradox módon az arab tavasz eseményei, amelyek a demokratikus átalakulás lehetőségeinek reményét hordozták, sok esetben a vallási kisebbségek szabadságainak és jogainak romlását hozták magukkal, ezért határozottan elítél a keresztények, zsidók, muzulmánok és más vallási közösséghez tartozók ellen elkövetett minden erőszakos cselekményt; elismeri, hogy számos országban egyre nagyobb szükség van konfliktus-átalakító és békéltető erőfeszítésekre, ideértve a különböző szinteken folytatott, vallások közötti párbeszédet, és sürgeti az EU-t és az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogokkal kapcsolatban az harmadik országokkal folytatott uniós párbeszédek során foglalkozzanak a például a médiában megjelenő megkülönböztető és felbujtó tartalmakkal, valamint a hit szabad kinyilatkoztatásának akadályaival; úgy véli, hogy azokban a harmadik országokban, ahol a vallási kisebbségek jogaik megsértésével szembesülnek, az ilyen problémák nem oldhatók meg úgy, hogy védelmük érdekében elkülönítik őket a szomszédos közösségektől, „párhuzamos társadalmakat” hozva ezáltal létre;

148.  különös aggodalommal tölti el a kínai helyzet, ahol rendszeresen üldözik azokat a többek között keresztény, muzulmán, buddhista és Falun Gong hívőket, akik a hivatalosan jóváhagyott csatornákon kívül gyakorolják vallásukat; felhívja a kínai kormányt, hogy vessen véget a Falun Gong hívőkkel szembeni visszaélések és zaklatások kampányának, akiket a vallásuk vagy meggyőződésük szabad gyakorlásáért büntetésül hosszú börtönbüntetésre és munkatáborokban történő átnevelésre ítélnek azzal a céllal, hogy spirituális meggyőződésük megtagadására kényszerítsék őket, annak ellenére, hogy megerősítette a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt; sürgeti Kínát, hogy ígéretéhez híven ratifikálja a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (ICCPR); sürgeti a kínai hatóságokat, hogy függesszék fel, majd a tibetiekkel folytatott valódi konzultációs eljáráson keresztül módosítsák azon politikákat, amelyek a legerősebb negatív hatást gyakorolják a tibeti buddhizmusra, kultúrára és hagyományra; mélységesen aggasztja a vallásszabadság kubai helyzete, különösen a katolikus és protestáns egyház vezetői és követői által egyaránt elszenvedett fokozott üldöztetés;

149.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jog a nyilvántartási állapottól függetlenül elismeri a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, a meggyőződés és a politikai elköteleződés szabadságát, tehát a nyilvántartásba vétel nem tekinthető a vallásgyakorlás vagy a politikai elköteleződéshez való jog gyakorlása előfeltételének; továbbá aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy Kínában mindazon személyeknek, akik valamely vallást – ideértve az öt hivatalosan elfogadott vallást: a buddhizmust, a taoizmust, az iszlámot, valamint a római katolikus és a protestáns hitet – gyakorolni szeretnének, állami nyilvántartásba kell vetetniük magukat, és állami ellenőrzés alatt álló igazgatótanács irányítja működésüket, ami gátolja vallási autonómiájukat és korlátozza tevékenységüket; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy a nyilvántartásba nem vett vallási csoportoknak – többek között a kisebb keresztény imacsoportoknak és a Falun Gong hívőknek – különböző formájú visszaélésekkel kell szembenézniük, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és a találkozóikat, többe között elkobozzák vagyonukat, sőt, letartóztatják és börtönbe vetik őket;

150.  üdvözli, hogy a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát tananyagként beépítették az EU személyzetének képzésébe; határozottan megismétli egy olyan eszköztárra irányuló felhívását, amely az uniós külpolitika részeként előmozdítja a vallás, illetve a meggyőződés szabadságához való jogot; üdvözli ezzel összefüggésben az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv 23. szakaszával összhangban iránymutatásokat dolgoz ki a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról; megjegyzi, hogy ezen iránymutatásoknak összhangban kell lenniük az EU emberi jogi országstratégiáival, és tartalmazniuk kell egy ellenőrző listát a vallás, illetve a meggyőződés szabadságához tartozó, nélkülözhetetlen szabadságokról egy adott országban kialakult helyzet értékelése érdekében, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadsága megsértése eseteinek feltárását segítő módszertant; felhívja a figyelmet, hogy a Parlamentnek és a civil társadalomnak részt kell venniük ezen iránymutatások kidolgozásában; arra ösztönzi az EU-t, hogy biztosítsa a koherenciát az új iránymutatások és az EU emberi jogi országstratégiáiban felsorolt prioritások között; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vallás és a meggyőződés szabadságának szempontját beépítsék az EU fejlesztési és más külső politikáiba;

151.  sürgeti az Uniót, hogy reagáljon proaktívan az aposztáziáról, az istenkáromlásról és az áttérés megakadályozásáról szóló törvények gyakori alkalmazására, és az ezek által a vallási intolerancia és a megkülönböztetés fokozódásában betöltött szerepre; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog tartalmazza a valláshoz vagy meggyőződéshez, a vallás vagy meggyőződés felvételéhez vagy más vallásra vagy meggyőződésre való áttéréshez való jogot; kéri az alelnököt/főképviselőt és az EU intézményeit, hogy lépjenek fel az elfogadhatatlan gyakorlatokkal szemben, azok felszámolása érdekében nyomást gyakorolva azon harmadik országokra – különös tekintettel azokra, amelyek az EU partnerei –, amelyek ilyen gyakorlatokat folytatnak; ösztönzi az EU-t, hogy szólaljon fel az ilyen jogszabályok kormányok általi alkalmazása ellen, és támogassa az egyének más vallásra való áttéréséhez kapcsolódó jogát, különösen azokban az országokban, ahol az aposztáziát halálbüntetéssel sújtják;

152.  hangsúlyozza, hogy a meggyőződés, a vallás és a lelkiismeret szabadságát, illetve az ateizmus és a hitnélküliség különböző formáit a nemzetközi emberi jogi megállapodásokkal összhangban meg kell védeni, és határozottan kijelenti, hogy ezt a szabadságot nem szabad veszélybe sodorni az istenkáromlásról szóló olyan törvényekkel, amelyeket más vallású vagy meggyőződésű személyek elnyomására és üldözésére használnak fel; hangsúlyozza, hogy míg az istenkáromlásról szóló törvényeket gyakran a társadalmi feszültségek mérséklésének ürügyével támogatják, a valóságban e törvények csak hozzájárulnak az effajta feszültségek fokozódásához és az intolerancia erősödéséhez, különösen a vallási kisebbségekkel szemben; emlékeztet ezzel kapcsolatban arra, hogy számos országban még ma is általános gyakorlatnak számít az imahelyek betiltása, lerombolása vagy az épület elkobzása, valamint a vallási témájú kiadványok betiltása, megsemmisítése vagy elkobzása; sürgeti az uniós intézményeket, hogy a vonatkozó kormányokkal való kapcsolataiban emeljenek szót az ilyen jogsértések ellen; felszólít arra, hogy képviseljenek határozott álláspontot az istenkáromlásra vonatkozó törvények olyan eszközzé tételével szemben, amelyet a vallási kisebbségek tagjainak üldözésére lehet felhasználni;

153.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát érvényesítsék a fejlesztési, konfliktus-megelőzési és terrorizmusellenes politikákban; üdvözli a társadalmi kohézió és a békés társadalmak elősegítése keretében a különböző szinteken – közösségi vezetők, nők, fiatalok és az etnikai kisebbségek képviselői részvételével – a kultúrák és a vallások közötti párbeszédbe való bevonásra és együttműködésre irányuló erőfeszítéseket; üdvözli az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a vallásszabadsághoz és a meggyőződés szabadságához való jogot nemzetközi és regionális fórumok – például az ENSZ, az EBESZ, az Európa Tanács és egyéb regionális mechanizmusok – elé tárja és ott támogassa azt, és építő jellegű párbeszédre hív fel az Iszlám Konferencia Szervezetével (OIC) a vallás becsmérlése elleni küzdelemhez kapcsolódó terminológiától való elmozdulás témájában; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is terjesszen elő évente állásfoglalást a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról az ENSZ Közgyűlésén;

154.  üdvözli az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke, az OIC főtitkára, az Arab Liga főtitkára, valamint az Afrikai Uniónak a béke és biztonság kérdésével foglalkozó biztosa által 2012. szeptember 20-án tett együttes nyilatkozatot, amelyben újólag megerősítik az összes vallás iránti tiszteletet, valamint a vallásszabadság és a tolerancia alapvető fontosságát, maradéktalanul elismerve ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát is; elítéli a vallási gyűlöletre és az erőszakra való felbujtást, és mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a diplomáciai képviseletekkel szemben elkövetett közelmúltbéli támadások emberéleteket követeltek; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak;

155.  megállapítja, hogy a vallásszabadság és a meggyőződés szabadsága kölcsönösen összekapcsolódik az elismeréssel, az egyenlő polgársággal és a jogok elismerésével egy adott társadalomban; ösztönzi az EU-t, hogy kezelje kiemelt kérdésként az egyenlőség és az egyenlő polgárság megvalósítását a társadalom marginalizált és megkülönböztetéssel sújtott csoportjai tekintetében; hangsúlyozza továbbá a civil társadalmat és az emberi jogi jogvédőket – a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés, intolerancia és erőszak elleni küzdelemben tett erőfeszítéseikkel összefüggésben – célzó kezdeményezések támogatásának, valamint finanszírozásuk lehetővé tételének fontosságát;

156.  sürgeti az EKSZ-t, hogy struktúráján belül hozzon létre állandó kapacitást a vallás vagy meggyőződés által a jelenkori társadalmakban és nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerep nyomon követése és elemzése érdekében, és hogy a földrajzi és tematikus igazgatóságok és egységek működésében érvényesítse a vallásszabadság és a meggyőződés szabadsága szempontját; arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy nyújtson be évente jelentést a Parlamentnek a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága terén a világban elért haladásról;

157.  hangsúlyozza továbbá a civil társadalmat és az emberi jogi jogvédőket – a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés, intolerancia és erőszak elleni küzdelemben tett erőfeszítéseikkel összefüggésben – célzó kezdeményezések támogatásának, valamint finanszírozásuk lehetővé tételének fontosságát; úgy véli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének országalapú támogatási rendszerekből nyújtott támogatásnak elsősorban a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága védelmének és előmozdításának finanszírozására kell irányulnia az olyan országok esetében, ahol az uniós országstratégia ezt a jogot kiemelten fontosként azonosította;

o
o   o

158.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak; a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak, valamint az ebben az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.
(2) HL C 351. E, 2011.12.2., 454. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0507.
(4) HL C 161. E, 2011.5.31., 78. o.
(5) http://www.icc-cpi.int/NR/rdonlyres/18B88265-BC63-4DFF-BE56-903F2062B797/0/RC9ENGFRASPA.pdf
(6) HL L 76., 2011.3.22., 56. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0576.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0113.
(9) HL C 291. E, 2011.10.4., 171. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0018.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0309.
(12)HL C 99. E, 2012.4.3., 87. o.
(13)Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.
(14) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(15) Az Európai Parlament 2011. január 20-i állásfoglalása a keresztények helyzetéről a vallásszabadság összefüggésében (HL C 136. E, 2012.5.11., 53.o.).


Az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálata
PDF 269kWORD 164k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról (2012/2062(INI))
P7_TA(2012)0504A7-0378/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6, 8., 21., 33. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről szóló, 2001. május 8-i bizottsági közleményre (COM(2001)0252),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, 2010. április 20-i bizottsági közleményére (COM(2010)0171),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011– 2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–  tekintettel a Külügyi Tanács 2012. június 25-i 3179. ülésén elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című éves jelentéséről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására(4),

–  tekintettel az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjével kapcsolatban a Tanácsnak tett 2012. június 13-i ajánlására(5),

–  tekintettel a Külügyi Tanácsnak a 2011. december 1-jén tartott 3130. ülésén elfogadott, a Demokráciáért Európai Alapítványról szóló következtetéseire(6), valamint a Coreper által 2011. december 15-én elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezés létrehozásáról szóló nyilatkozatra(7),

–  tekintettel az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) esetleges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására(8),

–  tekintettel az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) közelmúltbeli létrehozására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0378/2012),

A.  mivel az Európai Unió az emberi jogok tiszteletének elvén alapul, és a Szerződésekben foglalt jogszabályi kötelessége az emberi jogokat az Unió és a tagállamok valamennyi politikájának, illetve a nemzetközi megállapodások középpontjába állítani; mivel az Unió, a tagállamok és a harmadik országok közötti párbeszédeket kézzelfogható intézkedéseknek kell követniük, amelyek biztosítani hivatottak, hogy az emberi jogok továbbra is e politikák középpontjában álljanak;

B.  mivel az EU e kötelezettség teljesítése érdekében jogi eszközök széles körét teremtette meg, ideértve az emberi jogi iránymutatásokat, a demokrácia és az emberi jogok globális pénzügyi eszközét (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)), valamint a külső pénzügyi eszközök – például a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI), a stabilitási eszköz (IfS), az európai szomszédsági eszköz (ENI), az előcsatlakozási eszköz (IPA) és a partnerségi eszköz (PI) – tekintetében azt az előírást, hogy hatáskörük erejéig elő kell mozdítaniuk az emberi jogokat és a demokráciát; ilyen eszközök még az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) létrehozása és az Európai Unió emberi jogokért felelős új különleges képviselőjének kinevezése, valamint a tanácsi nyilatkozatok és következtetések, a főképviselő nyilatkozatai, az uniós diplomáciai lépések, a súlyos emberi jogi jogsértések esetén kivetett uniós szankciók, és újabban az emberi jogi országstratégiák;

C.  mivel a harmadik országokkal fennálló sokrétű szerződéses viszonyának megfelelően az Unió eszközök egész tárházát – például az európai szomszédságpolitikát (ENP), a Cotonoui Megállapodást, valamint az emberi jogi párbeszédeket és konzultációkat – veszi igénybe annak érdekében, hogy a harmadik országokat még inkább elkötelezze az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása mellett, egyúttal javítva a nemzetközi szerveken belüli együttműködést a közös érdekű kérdések megvitatása terén; mivel az ENP nyomon követi a megállapodás szerinti kötelezettségek teljesítését, a Cotonoui Megállapodás pedig konzultációt ír elő emberi jogi jogsértések esetén; mivel az EU választási eljárásokat támogató és választási megfigyelői tevékenysége szintén közvetlenül elősegíti az emberi jogok érvényesülését, valamint a demokrácia és a jogállamiság megerősödését;

D.  mivel e politikák összességükben elaprózódáshoz vezettek, és az uniós külső fellépések egyes területei és a más szakpolitikák közötti összhang és egységesség elvét nem tartották kellően tiszteletben; mivel a felsorolt eszközök emiatt különálló elemekként funkcionálnak, és nem szolgálják sem az emberi jogi záradékok végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó kötelezettséget, sem az ehhez társuló szakpolitikai célkitűzéseket, ezért harmonizációra van szükség, és szinergiákat kell kialakítani közöttük;

E.  mivel több tényező is akadályozza az emberi jogokra és demokráciára irányuló hatékony uniós politika megvalósítását, és mivel a 2011. decemberi közös közlemény nem foglalkozott eredményesen e tényezőkkel, úgymint az összes uniós külső fellépési eszköz közötti összefüggésekre alapuló integrált megközelítés és az országonkénti prioritási célkitűzések ezekbe az eszközökbe történő beépítésének hiányával, az eszközök – többek között a geopolitikák és -stratégiák – az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartását konkrét, átlátható, mérhető, megvalósítható és a határidők betartását is jelző mutatók segítségével mérő és nyomon követő eredményjelzési rendszerének hiányával, valamint az emberi jogi párbeszédek erőtlenségével, amely párbeszédeket a szélesebb értelemben vett, legmagasabb szintű politikai dialógusokba kellene beleszőni;

F.  mivel az arab tavasz eseményei, valamint a keleti partnerség országaival az átmeneti időszak során és azt megelőzően szerzett tapasztalatok rámutattak arra, hogy át kell alakítani a szomszédságpolitikát, hogy nagyobb tér nyíljon a többek között a nem kormányzati szervezetekkel, az emberi jogi jogvédőkkel, a szakszervezetekkel, a médiával, az egyetemekkel, a demokratikus politikai pártokkal és a civil társadalom egyéb képviselőivel folytatott politikai párbeszéd és az alapvető szabadságok védelme számára, amelyek nélkülözhetetlenek a demokratizálódás és az átmenet folyamatához; e tekintetben üdvözli az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) létrehozását mint az Unió által a demokratizálódás kihívásaira elsősorban – de nem kizárólag – az uniós szomszédságpolitika által felölelt országokban adott kézzelfogható választ;

G.  mivel a megújult politika keretében arra kell törekedni, hogy a „többet többért” megfontolás, valamint a partnerországok, az EU és a tagállamok közötti kölcsönös elszámoltathatóság alapján a partnerországok mélyrehatóbb demokratikus reformokat hajtsanak végre és jobban tiszteletben tartsák az alapvető jogokat, különös tekintettel a legfontosabb alapvető jogokra, így például a véleménynyilvánítás szabadságára, a vallásszabadságra, a lelkiismeret szabadságára, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságára;

H.  mivel a felülvizsgálat során a Tanács a külső fellépések tükrében racionalizálta és átfogalmazta az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós politikát; mivel ez a módosítás a Külügyi Tanács 2012. június 25-i ülésén elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretben megjelenik, és azt kiegészíti egy a konkrét célkitűzéseket, a határidőket, a mérföldköveket és a felelősségmegosztást részletező cselevési terv; mivel a Tanács emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőt nevezett ki az uniós emberi jogi politika ismertségének, hatékonyságának és koherenciájának javítása, valamit annak érdekében, hogy hozzájáruljon e célok megvalósításához azáltal, hogy megvizsgálja a meglévő emberi jogi eszközöket, konzultál e területen tevékenykedő különféle partnerekkel és intézményekkel, valamint olyan érdemi kérdésekre összpontosít, amelyek azonnali figyelmet igényelnek;

I.  mivel a jelenlegi gazdasági válság, annak az Európa-projekt stabilitására gyakorolt hatása, valamint a globális hatalmi egyensúly elmozdulása rávilágított arra, hogy az emberi jogi kérdéseket illetően nem elegendőek a hangzatos nyilatkozatok, azokat hatékony és konkrét intézkedések révén végrehajtott jól szervezett emberi jogi politikákkal kell kísérni, és azok mögött az összes uniós politika belső és külső dimenziója egységességének és következetességének tiszteletben tartására vonatkozó elkötelezettségnek kell állnia;

J.  mivel az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása az Európai Unió és tagállamai közös felelőssége; mivel csak az Unió és a tagállamok összehangolt és koherens fellépése révén sikerülhet előrelépést elérni e téren; mivel a gazdasági és szociális jogok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-ban történt elfogadása óta az emberi jogok szerves részét képezik;

K.  ezért úgy véli, hogy az EU-nak segítséget kell nyújtania e jogoknak azokban a legkevésbé fejlett és fejlődő országokban történő végrehajtásához, amelyekkel nemzetközi megállapodásokat, köztük kereskedelmi megállapodásokat köt;

L.  mivel a technológia fejlődése és az új IKT-eszközök megjelenése, az oktatás bővülése a világ sok régiójában, néhány fejlődő ország regionális hatalommá válása, a G-20-hoz hasonló új többoldalú fórumok létrehozása, valamint a tájékozott és egymással összeköttetésben álló globális civil társadalom létrejötte mind annak szükségességére világítanak rá, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása, az emberi jogi jogsértések büntetlenül maradásának felszámolása, és a demokrácia kilátásainak javítása érdekében a globális irányítás keretei között folyó együttműködést és a rendelkezésre álló nemzetközi jogi eszköz egységességét és koherenciáját fokozni kell;

M.  mivel az internethez és a távközléshez való szabad hozzáférés elősegíti a szabad és demokratikus vita kialakulását, és az emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos korai figyelmeztetés eszköze lehet, ezért a demokrácia támogatása és az emberi jogok védelme területén az EU külső fellépésének egyik prioritásává kell válnia;

N.  kiemeli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós stratégiai keret fő irányvonalai és alapvető elemei nagyfokú koherenciát és szilárd politikai akaratot követelnek meg, mert érezhető eredmények csak így érhetők el;

Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keret

1.  úgy véli, hogy a stratégiai felülvizsgálati kezdeményezés célja a Parlament és az egyéb érdekeltek által azonosított főbb kihívások megválaszolása; üdvözli a Tanács által e tekintetben elfoglalt átfogó és inkluzív álláspontot, és különösen az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervet, valamint az emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselő kinevezését, mint az uniós elkötelezettség és elszámoltathatóság konkrét megnyilvánulását, amit korábbi jelentéseiben az Európai Parlament kért is;

2.  megerősíti, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában meghatározott egyetemes emberi jogok és szabadságok minden egyes emberi lényt megilletnek bármilyen körülményre vagy helyzetre, vallásra vagy meggyőződésre, nemre, faji vagy etnikai származásra, életkorra, fogyatékosságra, szexuális irányultságra vagy nemi identitásra való tekintet nélkül;

3.  felszólítja az Uniót, hogy a szavakat tettekre váltva gyorsan és átlátható módon teljesítse korábban tett vállalásait;

4.  hangsúlyozza, hogy a stratégiai keret és cselekvési terv az uniós emberi jogi politika kiindulási pontja, nem pedig végső célja, és ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós intézmények és tagállamok a jövőben határozott és egységes megközelítést alkalmazzanak az emberi jogi jogsértésekkel szemben világszerte, mégpedig az átláthatóság és az elszámoltathatóság jegyében;

5.  üdvözli, hogy három átfogó kampánytémakörként a főképviselő/alelnök javaslatot tett a nők és a gyermekek jogainak, valamint – elsősorban a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán – az igazságügy előmozdítására, és meggyőződése, hogy az Európai Unió emberi jogokért felelős új különleges képviselője jelentős mértékben hozzájárul majd a cselekvési terv e tekintetben történő végrehajtásához;

6.  határozott meggyőződése, hogy az Európai Unió különleges emberi jogi képviselői posztjának létrehozása erősíteni fogja az emberi jogi politika érvényesülését az összes uniós külpolitikai stratégiában;

7.  folyamatos kommunikációra és együttműködésre törekszik az Európai Parlament és az EU emberi jogi különleges képviselője között;

8.  hangot ad a Parlament, mint az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény abbéli óhajának, hogy az átdolgozott politikai keret munkájába szorosan vonják be, valamint kifejezésre juttatja a Parlament azon szándékát, hogy a Szerződéssel összhangban és az egyes intézmények szerepkörét tiszteletben tartva továbbra is el fogja látni kulcsfontosságú feladatát a demokratikus legitimitás javítása terén az uniós szakpolitikák kialakítása során;

9.  megismétli, hogy erősíteni kívánja az intézményközi együttműködést, többek között az Európai Külügyi Szolgálat, az érintett tanácsi és bizottsági szolgálatok, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője, valamint az EP Emberi Jogi Albizottsága és Külügyi Bizottsága munkáját összefogni hivatott, a felülvizsgálat és a cselekvési terv nyomon követésével megbízott kapcsolattartó csoport keretében zajló együttműködés révén;

10.  ragaszkodik ahhoz, hogy az intézményeknek egyesíteniük kell erőiket ebben a folyamatban, és ezért közös nyilatkozat kiadására szólít fel, amelyben az intézmények elköteleznék magukat a közös alapelvek és célkitűzések iránt;

11.  üdvözli a stratégiai keret ambiciózus törekvéseit; azonban úgy véli, hogy a hatékonyabb és eredményesebb végrehajtás érdekében javítani kell az európai intézmények, illetve az EU és a tagállamok közötti koordinációt, valamint tisztázni kell az általuk lefolytatandó eljárásokat és elvégzendő feladatokat;

Egységesség és együttműködés a szakpolitikai területeken, valamint az EU és tagállamai között

12.  hangsúlyozza, hogy az egységesség és következetesség az összes szakpolitikai területen alapvető előfeltétele a hatékony és hiteles emberi jogi stratégiának, és sajnálatosnak tartja, hogy a stratégiai keret nem tartalmaz konkrét hivatkozásokat ezekre az elvekre; emlékezteti a Bizottságot a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervről szóló 2010. és 2011. évi közleményében (COM(2010)0171) is vázolt, többször ismételt azon kötelezettségvállalására, hogy a külső és a belső politikák jobb összehangolása érdekében gyakorlati lépéseket fog tenni; emlékeztet arra, hogy a Parlament teljes körű bevonásáról és a fokozottabb koordinációról megállapodás született 2001-ben; emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása saját portánkon kezdődik, és azt nem lehet adottnak tekinteni, hanem folyamatosan vizsgálni és javítani kell annak érdekében, hogy az EU mint az emberi jogok hiteles védnöke léphessen fel;

13.  sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy az emberi jogi, biztonsági és fejlesztési politikák és programok koherenciájának és egymást kiegészítő jellegének fokozása érdekében javítsák az egymás közötti koordinációt;

14.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlesztési együttműködési folyamat egésze során teljesítsék az „emberi jogokon alapuló megközelítésre” tett vállalásukat;

15.  sürgeti az EU-t, hogy az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló összes rendelkezésre álló eszköz hatékony, következetes és megfontolt igénybevétele, valamint a fejlesztési segélyezésre vonatkozó politikák hatékonysága révén tartsa fenn és töltse be az emberi jogok első számú védelmezőjeként játszott szerepét a világban;

16.  hangsúlyozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontosságát annak érdekében, hogy az uniós politikák minden területen kedvezményezzék legalább néhány emberi jog egyre fokozottabb érvényesülését, illetve hogy az uniós politikák egyike se sértsen emberi jogokat;

17.  hangsúlyozza, hogy az Unió emberi jogokkal foglalkozó új különleges képviselőjének a fejlesztési menetrendet figyelembe kell vennie az emberi jogoknak a világon történő előmozdítását célzó valamennyi tevékenység során; e tekintetben szoros együttműködésre számít a Parlamenttel és annak bizottságaival az említett kérdésekben;

18.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően és a benne foglalt jogok maradéktalan és szükséges védelme, illetve e jogok elsorvadásának megelőzése érdekében különleges védőintézkedések és gondozás biztosításával külön is támogassák – a gyermek jogairól szóló egyezmény és nyilatkozat alapján – a mindkét nembe tartozó gyermekek szükségleteinek elsőbbségi kielégítését;

19.  határozottan elítéli a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát mint a nők és lányok testi integritásának megsértését, valamint sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó stratégiájában fordítson különös figyelmet az ilyen hagyományos, káros gyakorlatokra;

20.  úgy véli, hogy az emberi jogok és a demokrácia védelme terén az EU csak akkor lehet hiteles, ha külpolitikája és saját határain belüli fellépései egymással koherensek;

21.  rámutat arra, hogy a stratégiai keretet megfelelően meg kell ismertetni, hogy az állampolgárok szemében nőjön annak legitimitása, hitelessége és elszámoltathatósága;

22.  sürgeti a Bizottságot, hogy a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervről szóló 2010. évi közleményében kifejtetteknek megfelelően, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervvel összhangban az emberi jogok a bel- és igazságügyi politika külső dimenziójában történő előmozdítása érdekében adjon ki közleményt az uniós emberi jogi cselekvési tervről;

23.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság összes főigazgatósága, valamint az EKSZ készítsenek részletes elemzést arról, hogy az Alapjogi Charta milyen jogi vetületeket vet fel az Unió külső politikái számára, mivel a Charta az uniós intézmények összes fellépésére vonatkozik; elkötelezi magát, hogy ezt az ellenőrzést a Parlament is végrehajtja; ösztönzi a parlamenti bizottságokat, hogy használják ki az eljárási szabályzat 36. cikke által nyújtott lehetőséget, és ellenőrizzék, hogy a benyújtott jogalkotási javaslatok, többek között a külső finanszírozási eszközökre irányuló javaslatok összhangban állnak-e az Alapjogi Chartával;

24.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést és a konzultációt a Tanács alapvető jogokkal foglalkozó munkacsoportja (FREMP) és az emberi jogi munkacsoport (COHOM) között; szorgalmazza, hogy az említett együttműködésbe és konzultációba az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét is vonják be; felhívja mindkét felet, hogy – például az új kezdeményezések készítésekor – támaszkodjanak bátran az Európa Tanács szakértelmére és eszközeire, valamint az ENSZ különeljárásaira annak érdekében, hogy a közös értékek és a nemzetközi normák tükröződjenek azokban;

25.  örömmel látná az ENSZ és az Európa Tanács mechanizmusaihoz hasonló nemzetközi és regionális megállapodásokkal és mechanizmusokkal való fokozottabb szakpolitikai koherenciát; arra szólít fel, hogy e normákat rendre vegyék bele az emberi jogi országstratégiákba, amelyeknek referenciadokumentumként kell szolgálniuk a geo- és tematikus politikák, a cselekvési tervek, valamint a stratégiák és az eszközök számára; javasolja, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos együttműködést – különösen a nemzetközi csúcstalálkozókkal egybeeső időpontokra tervezett emberi jogi párbeszédek révén – terjesszék ki az összes regionális partnerre és szervezetre, és a partnerekkel, a harmadik országokkal, valamint különösen a BRICS-országokkal és más feltörekvő országokkal folytatott párbeszédet követően adjanak ki a konkrétumokról szóló nyilatkozatokat;

26.  úgy véli, hogy az észak-afrikai és közel-keleti országok bevétele az Európa Tanács szomszédsági politikájába lehetőséget nyújt majd a szóban forgó országok számára jogi berendezkedésük átalakításához és az emberi jogok terén a bevált gyakorlatok átvételéhez; rámutat, hogy a demokratikus reformok a déli szomszédságban történő megerősítését célzó nemrégiben elfogadott EU-Európa Tanács közös program jó példája annak, hogy az Európa Tanács szakértelme jól kiegészíti az uniós szakértelmet az alkotmányt, a jogi berendezkedést és az intézményeket érintő reformok terén;

27.  felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy a nemzetközi emberi jogi normák vonatkozásában munkálkodjanak a vallás vagy meggyőződés szabadsága tiszteletben tartásának javítása érdekében;

28.  felhívja illetékes bizottságait, többek között az Emberi Jogi Albizottságot, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot, hogy fokozzák az együttműködést az Európa Tanács illetékes szerveivel és eszközeivel, és kezdjenek strukturált párbeszédbe a két intézmény közötti hatékony és a gyakorlatban is működő szinergiák megteremtése, illetve a rendelkezésre álló szakértelem maradéktalan kihasználása érdekében;

A befogadó jellegű, hatékony megközelítés

29.  tudatában van, hogy a felülvizsgálat célja az, hogy az emberi jogokat az Unió a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak középpontjába helyezzék; alapvetően fontosnak tartja, hogy az EU a partnerországok viszonylatában hatékony hozzáállással mozdítsa elő az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatosan kiválasztott főbb prioritásokat, és hogy ezen erőfeszítések keretében megvalósítható és reális célkitűzéseket jelöljön ki; rámutat, hogy az emberi jogok területén e főbb prioritások közé kell sorolni a legfontosabb alapvető jogokat, így például a megkülönböztetésmentességet, a véleménynyilvánítás szabadságát, a a vallás vagy meggyőződés szabadságát, a lelkiismeret szabadságát, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságát;

30.  javasolja, hogy az EU és tagállamai az emberi jogok terén főbb prioritásként kezeljék a halálbüntetés elleni küzdelmet és a nőkkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelmet, amely területeken az EU valódi eredményeket ért el és olyan tapasztalatra tett szert, amely kellően jelentékeny ahhoz, hogy megosztható legyen és konkrét eredményekhez vezessen;

31.  emlékeztet rá, hogy a fejlődés, a demokrácia és a jogállamiság elengedhetetlen feltételei az emberi jogok megszilárdulásának, ám nem tekinthetők azonosnak azzal, továbbá egymással kölcsönhatásban vannak, illetve támaszai egymásnak; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a demokratikus és emberi jogokra épülő eszmények megszilárdulását a társadalom egészében, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a gyermekjogok előmozdítására;

32.  üdvözli az emberi jogi országstratégiák stratégiai szerepét, amelyet a Parlament mindig is sürgetett, valamint azt a tényt, hogy azok kidolgozására az uniós képviseletek, azok vezetői és a COHOM bevonásával került sor; lényegesnek tartja széles körű konzultációk szervezését különösen a helyi civil társadalmi szervezetekkel, a nemzeti parlamentek képviselőivel, az emberi jogi jogvédőkkel és egyéb érdekeltekkel, és hangsúlyozza, hogy azok védelmét végrehajtási intézkedések révén kell biztosítani;

33.  úgy véli, hogy a prioritások, a realisztikus célok és a politikai nyomásgyakorlás formáinak országonkénti meghatározása alapvetően fontos ahhoz, hogy az uniós fellépések hatékonyabbak, az eredmények pedig mérhetőbbek legyenek; úgy véli, hogy a nagyobb fokú hatékonyság, eredményesség és koherencia biztosítása érdekében az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiákat általánosan érvényesíteni kell az Unió közös kül- és biztonságpolitikájában, valamint a kereskedelmi és fejlesztési politikákban, a földrajzi és tematikus programok keretében egyaránt;

34.  kéri a Bizottságot, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiákat építse be a harmadik országoknak szánt valamennyi támogatási forma programozásába és végrehajtásába, továbbá a stratégiai dokumentumokba és a többéves indikatív programokba;

35.  javasolja, hogy az érintett országok emberi jogi jogvédői és civil társadalma biztonságának kockáztatását elkerülve tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé az emberi jogi országstratégiákban foglalt főbb prioritásokat; hangsúlyozza, hogy ezek a nyilvánosságra hozott prioritások láthatóvá tennék az EU emberi jogok iránti elkötelezettségét a harmadik országokban, és támogatást nyújtanának azoknak, akik nehezen képesek gyakorolni vagy megvédeni emberi jogaikat; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek hozzáféréssel kell rendelkeznie az emberi jogi országstratégiákhoz és az azokkal kapcsolatos információkhoz;

36.  hangsúlyozza a vállalati szociális felelősségvállalás (CSR) a – többek között az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre is hivatkozó – 2011. október 25-i bizottsági közleményben megfogalmazott szerepét az emberi jogok területén; hangsúlyozza, hogy a CSR-t integrálni kell az Unió emberi jogi stratégiáiba; emlékeztet arra, hogy az európai és multinacionális vállalatokra szintén felelősségek és kötelezettségek hárulnak, és üdvözli a vállalati szociális felelősségvállalás (CSR) Unió általi megerősítését; minden vállalkozást arra sürget, hogy tegyenek eleget vállalati felelősségüknek, miszerint az ENSZ irányadó elveinek megfelelően tiszteletben tartják az emberi jogokat; üdvözli a Bizottság hajlandóságát arra, hogy emberi jogi iránymutatásokat dolgozzon ki a kis- és középvállalkozások számára; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti terveiket az ENSZ irányadó elveinek végrehajtására vonatkozóan, egyúttal pedig ragaszkodjanak annak szükségességéhez, hogy a partnerországok is betartsák a nemzetközileg elismert CSR-előírásokat, így például az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait, valamint az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatban foglaltakat;

37.  úgy véli, hogy a stratégiai keret és az azt kísérő, három évre szóló cselekvési terv racionalizálni fogja az országok prioritási célkitűzéseit, többek között azáltal, hogy az uniós fellépések egységes keretének megteremtése érdekében az uniós tematikus iránymutatásokat és az azokhoz kapcsolódó helyi stratégiákat veszi át; az összes emberi jogi országstratégia mielőbbi véglegesítésére, gyors végrehajtására és a bevált gyakorlatok értékelésére szólít fel; meggyőződése, hogy e stratégiák révén évente pontosan értékelni lehet majd a keretmegállapodások emberi jogi záradékainak végrehajtását;

38.  javasolja, hogy az emberi jogi országstratégiák részeként az EU fogadjon el jegyzéket azokról a minimális elvárásokról, amelyekhez a tagállamoknak és az uniós intézményeknek ragaszkodniuk kellene a harmadik országbeli partnerekkel többek között a legmagasabb politikai szinten folytatott megbeszélések, látogatások és csúcstalálkozók során;

39.  sürgeti az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy fokozottan ösztönözzék a harmadik országokat arra, hogy jogszabályaikban külön rendelkezzenek a nők jogairól, valamint garantálják e jogok tiszteletben tartását;

40.  felkéri az illetékes uniós intézményeket, hogy a vallásszabadság és a konfliktusrendezés támogatása érdekében folytassanak párbeszédet a vallási szereplőkkel és vallási alapon működő szervezetekkel, illetve nyújtsanak számukra segítséget;

41.  üdvözli a stratégiai keretben tett kötelezettségvállalást, miszerint az emberi jogokat helyezik a harmadik országokkal – köztük a stratégiai partnerekkel – ápolt uniós kapcsolatok középpontjába; ennek fényében felhívja az Uniót, hogy a Külügyi Tanács keretében fogadjon el éves következtetéseket az EU stratégiai partnereire vonatkozóan, amelyek nyomán közös kívánalmakat kell megállapítani az uniós tagállamok és uniós tisztviselők számára azon emberi jogi aggályokat illetően, amelyeket minimális elvárásként fel kell vetniük a kérdésben illetékes partnereik előtt;

42.  újabb erőfeszítésekre szólít fel az emberi jogok védelmezőinek megvédése és támogatása érdekében a harmadik országokban, különös tekintettel azokra, akik elkötelezettségük miatt fenyegetett helyzetben vannak vagy rettegniük kell; várakozással tekint a rugalmasabb és a különlegesen célzott intézkedésekre, amelyeket az emberi jogok védelmezőinek megvédése érdekében lehet majd végrehajtani az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) keretén belül;

Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv
Emberi jogi záradék

43.  sürgeti a Bizottságot olyan jogszabály bevezetésére, amely előírja az uniós társaságok számára annak biztosítását, hogy beszerzéseikkel nem támogatják a konfliktusokért és a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős szereplőket, mindezt oly módon, hogy ásványianyag-ellátási láncaikat ellenőrzéseknek és auditoknak vetik alá, azok megállapításait pedig közzéteszik; kéri a Bizottságot, hogy készítse el és tegye közzé azon uniós társaságok listáját, amelyek közvetlenül közreműködtek emberi jogi jogsértésekben a tekintélyelvű rendszerekkel való ügyleteik során; úgy véli, hogy az uniós társaságok részéről kötelezően alkalmazott kellő gondosság – az OECD által közzétett iránymutatásnak megfelelően – megóvná az európai üzleti vállalkozások hírnevét, valamint elősegítené az uniós emberi jogi és fejlesztési politikák nagyobb fokú koherenciáját, különösen a konfliktus által sújtott területeken;

44.  javasolja, hogy a főképviselő ezt a mechanizmust annak az esetleges kockázatára alapozza, hogy a partnerország megsérti a nemzetközi emberi jogi normákat, és a záradékba foglaljon bele egy korai figyelmeztető rendszerhez hasonlatos rendelkezést, illetve hozzon létre a Cotonoui Megállapodásban találhatóhoz hasonló, konzultáción, lépéseken és következményeken alapuló keretet, egyúttal az EU és Türkmenisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz kialakított nyomon követési mechanizmus példáját követve; rámutat, hogy egy ilyen, a párbeszéden alapuló rendszer révén azonosítani és orvosolni lehetne a nemzetközi normákat megszegő, visszatérő és/vagy rendszeres emberi jogi jogsértéseket és a rosszabbodó emberi jogi környezetet, valamint párbeszédet lehetne kezdeményezni esetleges korrekciós intézkedések kötelező erejű keretéről; felszólít ezért arra, hogy a felülvizsgálat térjen ki az emberi jogi párbeszédek és konzultációk szerepének, mandátumának és céljainak értékelésére, amelyeket mind fejleszteni kell;

45.  kéri, hogy a fogadó országok rendszeresen értékeljék és kezeljék különös figyelemmel a migránsok alapvető jogainak védelmét;

46.  üdvözli az emberi jogi helyzet nyomon követésére szolgáló mechanizmus Parlament általi elindítását, amelynek kialakítására a Türkmenisztánnal létrejött partnerségi és együttműködési megállapodás megkötésének keretében került sor; azt ajánlja, hogy más megállapodások esetében is módszeresen helyezzenek kilátásba hasonló nyomon követési mechanizmusokat;

47.  rámutat a Tanács 2009. évi határozatára, amely kiterjeszti az emberi jogi és demokráciazáradékok használatát az összes megállapodásra, és szükség esetén átmeneti záradék beiktatásával kapcsolatot teremt ezen megállapodások és a szabadkereskedelmi megállapodások között; tudomásul veszi az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben ezen elem alkalmazásának kritériumai kidolgozására történő hivatkozást; megjegyzi, hogy az emberi jogi záradék hatályának kiterjesztése feltétlenül szükségessé tesz egy olyan egyértelmű mechanizmust, amely az intézményi és politikai szintű végrehajtásra szolgál, ezért azt egy jól működő végrehajtási mechanizmussal kell kiegészíteni; ragaszkodik hozzá, hogy az Európai Unió mind az iparosodott, mind a fejlődő országokkal – ezen belül az ágazatokkal, vagy a kereskedelem és a befektetés kapcsán – kötött összes megállapodásába foglaljanak bele az emberi jogokra vonatkozó végrehajtható és feltétel nélküli záradékokat; alapvetően fontosnak tartja, hogy az összes partnerország, és különösen a hasonló gondolkozású országok, illetve azok a stratégiai partnerek, akikkel az EU tárgyalásokat folytat, elfogadják ezt a kötelező erejű előírást;

48.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament nem részese a megállapodások megtárgyalásának kezdeményezésével vagy felfüggesztésével kapcsolatos döntéshozatalnak; úgy véli, hogy amennyiben az Európai Parlament ajánlást fogad el az emberi jogi záradék és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan, a Bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia, hogy ezen fejezet szerinti feltételek teljesültek-e; rámutat, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a feltételeknek nem tettek eleget, jelentést kell benyújtania az Európai Parlament illetékes bizottságának;

49.  ösztönzi a főképviselőt, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó globális uniós fellépésekről szóló éves jelentést egészítse ki az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv végrehajtásáról helyzetjelentést adó fejezettel, amely kitérne a hatályos megállapodások emberi jogi és demokráciazáradékainak alkalmazására, és esetekre lebontott elemzést tartalmazna a Tanács, az EKSZ és a Bizottság által kezdeményezett konzultációs eljárásokról és egyéb intézkedésekről, valamint a megtett lépések hatékonyságáról és koherenciájáról;

Emberi jogi hatásfelmérés

50.  úgy véli, hogy az EU csak akkor tud teljes mértékben eleget tenni a Lisszaboni Szerződésben és a Chartában rá ruházott kötelezettségeinek, ha a harmadik országokkal folytatott összes két- és többoldalú megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdését megelőzően emberi jogi hatásfelméréseket készít;

51.  rámutat, hogy csak egy ilyen rendszeres felmérés biztosíthatja az elsődleges joganyag, az uniós külső fellépések, valamint a harmadik fél a nemzetközi egyezményekben – köztük a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányban (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányban (ICESCR) és a nemzetközileg elismert munkaügyi és környezetvédelmi előírásokban – előírt kötelezettségei közötti összhangot;

52.  arra szólít fel, hogy a felmérések az emberi jogok összes aspektusát megbonthatatlan egységként vizsgálják, az online jogokat is ideértve;

53.  rámutat, hogy a felméréseket pártatlan és átlátható módon, az érintettek – az adott országok – bevonásával kell készíteni;

54.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az egyes populációkra gyakorolt negatív hatás elkerülése érdekében dolgozzanak ki szilárd alapokon nyugvó, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét követő módszert, amely a tárgyalások lezárása előtt kölcsönösen elfogadott megelőzési és orvoslási intézkedéseket tartalmaz arra az esetre, ha negatív hatás alakulna ki;

55.  külön felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy hatásvizsgálatokat végezzenek azon projektek esetében, amelyeknél a végrehajtás következtében a Charta rendelkezései súlyosan sérülhetnek, mint például az elnyomó rendszerek által uralt országok igazságszolgáltatási, határellenőrzési, rendőri és biztonsági erőivel kapcsolatos projektek esetében;

Eredményjelzési rendszerek

56.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó célkitűzések konkrét, mérhető és megvalósítható mutatókat igényelnek, amelyek képesek képet adni az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának szintjéről; ebben az összefüggésben úgy gondolja, hogy az EU-nak maradéktalanul ki kell használnia a vonatkozó eszközöket, valamint az ENSZ és az Európa Tanács szakértelmét – ideértve az Emberi Jogok Európai Egyezményének végrehajtását is, az Európa Tanács tagországai számára kidolgozott, az emberi jogokhoz és demokráciához kapcsolódó eredményjelzők egységes jegyzékének egyik életképes elemként –, és egyértelműen el kell választania a politikai észrevételeit a jogi és technikai megállapításoktól;

57.  javasolja, hogy az EKSZ dolgozzon ki minőségi és mennyiségi mutatókat, valamint országonkénti nyilvános eredményjelzőket, amelyek koherens és következetes alapjai lehetnének az emberi jogi országstratégiák és a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek keretében folytatott uniós politikák éves értékelésének; javasolja, hogy a jogokra vonatkozó célkitűzés megvalósítása érdekében a menekültjog foglalja magában a menekültekre és hontalanná vált személyekre vonatkozó nemzetközi jog alapelemeit is;

A megújult európai szomszédságpolitika

58.  emlékeztet az arab tavasz politikai tanulságaira, valamint a keleti partnerség országaival az átmeneti időszak során és azt megelőzően szerzett tapasztalatokra, többek között arra, hogy az elsősorban a hatóságokkal fenntartott kapcsolatokra koncentráló eddigi politikával fel kell hagyni, és hogy működő partnerséget kell kialakítani az EU, valamint a partnerországok kormánya és civil társadalma között; e tekintetben hangsúlyozza az újonnan létrehozott EDA fontos szerepét elsősorban – de nem kizárólag – az uniós szomszédságpolitikában részt vevő országok tekintetében;

59.  hangsúlyozza, hogy olyan programokat kell létrehozni és olyan projekteket kell támogatni, amelyek lehetővé teszik az uniós és a harmadik országbeli civil társadalmak közötti kapcsolatfelvételt, és felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák a civil társadalmaknak a helyi, regionális, nemzeti vagy globális szintű döntéshozatali folyamatokban való részvételre való képességét, hogy az a jelenleg felülvizsgálat alatt álló külső pénzügyi eszközök egyik fő tartóelemévé válhasson;

60.  üdvözli, hogy a keleti partnerség keretében folytatott emberi jogi párbeszédeket közös civil társadalmi szemináriumokkal egészítik ki, és megerősíti a keleti partnerség civil társadalmi fóruma iránti támogatását;

61.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy példaként tekintsenek az EU-Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodásban meghatározott, intézményesített civil társadalmi konzultációs mechanizmusra, ami kiindulópontja lehet az összes egyezmény még inkluzívabb jellegű mechanizmusainak kidolgozásához;

62.  ismeri az EU új politikájának lényegét, azaz hogy a társadalmakat az országon belüli elszámoltathatóság révén kell megerősíteni, ami előmozdítja részvételüket az állami döntéshozatalban és a demokratikus kormányzási folyamatban;

63.  üdvözli az új kezdeményezéseket, így például az Európai Demokrácia Alapítványt (EDA) és a civil társadalmi eszközt (CSF), amelyek – különösen a civil társadalmi szervezetek számára – elérhetőbbé teszik az uniós támogatást, valamint ösztönzik a demokratizálódás fokozottan stratégiai és politikai jellegű uniós megközelítését azáltal, hogy az adott helyzethez illeszkedő, rugalmas és időszerű segítségnyújtást kínálnak, amelynek célja a partnerországok demokratikus átalakulásának elősegítése;

64.  megjegyzi, hogy noha az arab tavasz eseményeitől a demokráciának kedvező átalakulást vártak, azok számos esetben a vallási kisebbségek szabadságainak és jogainak gyengülését eredményezték; ezért határozottan elítéli a keresztény, zsidó, muszlim és egyéb vallási közösségekkel szemben elkövetett erőszakos cselekményeket, valamint a vallásos, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek elleni, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés és intolerancia valamennyi formáját; korábbi állásfoglalásaival összhangban ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog alapvető emberi jog;

65.  hangsúlyozza, hogy az arab tavasz eseményei rávilágítanak az uniós szakpolitikák e térséget érintő hiányosságaira, különösen a fiatalok helyzetét illetően, akiket tömegesen érint a munkanélküliség, és akiknek a hazájukban nincsenek kilátásaik; üdvözli az EU azon szándékát, hogy új megközelítést alkalmaz, és ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell erősíteni az arab tavasz fiatalságát is magukban foglaló, különösen az Unió a Mediterrán Térségért keretében kezdeményezett, folyamatban lévő projekteket és csereprogramokat;

66.  hangsúlyozza, hogy csereprogramokat kell szervezni, illetve szélesebb körben meg kell nyitni az uniós programokat az arab tavasz fiataljai, valamint azon civil társadalmi eszmecserék előtt, amelyek e társadalmak problémáival, elsősorban a gazdasági és társadalmi problémákkal kapcsolatos tudatosság hiányának okaira és következményeire próbálnak magyarázatot találni;

67.  javasolja csereprogramok kidolgozását, illetve az európai programok megnyitását a harmadik országbeli fiatalok előtt;

68.  hangsúlyozza, hogy az arab tavasz és a keleti partnerség országaiban a civil társadalommal ápolt szoros kapcsolatok – amelyeket többek között a csereprogramok, az uniós és tagállami intézményekben indított gyakornoki programok, valamint az európai egyetemeken kínált ösztöndíjprogramok segítenek elő – elengedhetetlenek a demokrácia jövőbeli fejlődéséhez és megszilárdulásához a szóban forgó országokban;

69.  rámutat, hogy ezt a civil társadalmi eszmecserét előmozdíthatná a fiatalok euro-arab egyezménye, valamint Európai Unió, illetve a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti, vagy az Európai Unió és a földközi-tengeri térség közötti ifjúsági egyezmény létrehozása;

70.  hangsúlyozza, hogy a nők helyzetének vizsgálata az arab tavasz országaiban gyakran elengedhetetlen a demokrácia és az emberi jogok terén elért haladás felméréséhez, a nőket megillető jogok garantálásának pedig szerves részét kell képeznie az Unió ezen országokra irányuló fellépéseinek; a nők európai-arab parlamentközi egyezményének létrehozására szólít fel; egyúttal arra emlékeztet, hogy a demokrácia magában foglalja a nők teljes körű részvételét a közéletben, a nemzeti és regionális eszközökben, így például az emberi jogokról és a népek jogairól szóló afrikai chartához csatolt, az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvben rögzítettek szerint;

71.  hangsúlyozza a nemzeti emberi jogi intézmények létfontosságú szerepét, valamint ezen szervek együttműködését az Unió és a szomszédos országok területén; ösztönzi az EU és a szomszédos országok nemzeti emberi jogi intézményei között a helyes gyakorlatok átadására, a koordinációra és az együttműködés felélénkítésére irányuló olyan kezdeményezéseket, mint a keleti partnerség országainak ombudsmanjai közötti együttműködésre irányuló, 2009–2013 közötti időszakra szóló program, amelyet a lengyel és a francia ombudsman közösen hozott létre azzal a céllal, hogy fokozza a partnerországokbeli ombudsmani hivataloknak, kormányzati testületeknek és nem kormányzati szervezeteknek az egyéni jogok védelmére és a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kiépítésére irányuló kapacitását; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű fellépéseket az Unión belül össze kell hangolni, az uniós intézményeknek pedig kamatoztatniuk kell az e tekintetben szerzett tapasztalatokat; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását azokban az uniós szomszédságpolitikában részt vevő országokban, amelyek jogrendszere nem rendelkezik ilyen szervek felállításáról;

72.  ragaszkodik ahhoz, hogy a főképviselő és a Bizottság meggyőződéssel hajtsák végre a megújult európai szomszédságpolitikát, és hogy alkalmazzák mind a többet többért, mind a kevesebbet kevesebbért elvet;

73.  úgy véli, hogy azon országok esetében, amelyek az értékelések szerint nem tesznek előrelépéseket a szilárd demokrácia és a mélyen gyökerező intézményi és társadalmi változás, többek között a jogállamiság irányában, az uniós támogatásokat a politikai célkitűzésekkel összhangban –anélkül, hogy az adott ország civil társadalmának támogatását megvonnánk – csökkenteni kell, különösen akkor, ha az alapvető elvek, úgymint a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság, a lelkiismeret szabadsága, a megkülönböztetésmentesség, a nemek közötti egyenjogúság, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadsága sérülnek;

74.  aggodalmának ad hangot a múltbeli attitűdök folytatódása miatt, amikor is olyan partnerkormányok részesültek politikai elismerésben, amelyek nem járultak hozzá közvetlenül a kitűzött célok eléréséhez;

75.  üdvözli az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési politikákba való beillesztésére irányuló kezdeményezést, és rámutat, hogy ennek a megközelítésnek az emberi jogok oszthatatlanságán kell alapulnia, és meggyőződése, hogy az együttműködési célkitűzések középpontjában az egyéneknek és a népek jólétének, nem pedig a kormányoknak kell állniuk; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját ebben az összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az hozzájárul az emberi jogi célkitűzések teljes körű megvalósításához, hogy azután az egyes uniós politikák ne ássák egymást alá ebben a vonatkozásban;

76.  üdvözli az „EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata” elnevezésű, új uniós kezdeményezést, amely a 20142020 közötti időszakban közel 10.000 európai számára teremt lehetőséget arra, hogy humanitárius műveletekben vegyenek részt szerte a világban, ott, ahol a segítségnyújtásra a legnagyobb szükség van, és a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott közösségek számára nyújtott gyakorlati segítség révén kinyilvánítsák az európai szolidaritást;

Intézményközi közös felelősség

77.  úgy véli, hogy a stratégiai keret és a cselekvési terv nagy jelentőséggel bír, mivel a főképviselő, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok által is támogatott közös elkötelezettséget tükrözi; üdvözli a Parlament által az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában játszott kiemelkedő szerep elismerését; elvárja, hogy az erőfeszítések összefogása érdekében – többek között az Európai Külügyi Szolgálat, az érintett tanácsi és bizottsági szolgálatok, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője, valamint az EP Emberi Jogi Albizottsága és Külügyi Bizottsága munkáját összefogni hivatott emberi jogi munkacsoportján keresztüli párbeszéd révén – a Parlamentet is bevonják a cselekvési terv végrehajtási szakaszába;

78.  javasolja, hogy rendszeres kapcsolattartáson és információcserén, valamint az emberi jogokat és a demokráciát érintő „változtatási programról” és a cselekvési tervben meghatározott célkitűzések és mérföldkövek megvalósításáról szóló előrehaladási jelentéseken keresztül a Parlament létesítsen dinamikusabb kapcsolatot az uniós képviseletekkel;

79.  egy nyomon követési mechanizmus kialakítása révén a nemrégiben létrehozott Emberi Jogi Fellépések Osztálya bevonásával elkötelezi magát az emberi jogokkal és az egyes emberi jogi esetekkel kapcsolatos állásfoglalásainak rendszeresebb nyomon követése iránt, és szorosabb együttműködésre ösztönöz az Emberi Jogi Albizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint a Számvevőszék között annak biztosítása érdekében, hogy a stratégiai felülvizsgálat célkitűzései mögött megfelelő uniós pénzügyi támogatás álljon;

80.  javasolja, hogy a Parlament javítson az emberi jogi témákat érintő saját eljárásain, és fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ténylegesen megvalósítsa az emberi jogok általános érvényesítését saját struktúráin és folyamatain belül, annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia a Parlament minden fellépésének és politikájának lényegi elemét képezzék, többek között az emberi jogok és a demokrácia előmozdításáról szóló, az EP parlamentközi küldöttségei számára készült iránymutatások átdolgozása révén;

81.  úgy véli, hogy a Parlament összes állandó küldöttségén és illetékes bizottságán belül ki kellene nevezni egy az elnök és az alelnökök közül kiválasztott képviselőt, akinek az lenne a feladata, hogy nyomon követi az adott ország, régió vagy tematikus terület emberi jogi helyzetét, és hogy a kijelölt képviselőknek rendszeresen jelentést kellene tenniük a Parlament Emberi Jogi Albizottságának;

82.  javasolja, hogy a Parlament azon küldöttségein belül, amelyek olyan országban tesznek küldöttségi látogatást, ahol az emberi jogok helyzete aggasztó, ki kellene nevezni olyan képviselőket, akiknek az lenne a feladata, hogy felvetik az adott országgal vagy régióval kapcsolatos emberi jogi kérdéseket, és e képviselőknek rendszeresen jelentést kellene tenniük a Parlament Emberi Jogi Albizottságának;

83.  emberi jogi kérdésekben a tagállamok nemzeti parlamentjeivel folytatott együttműködés elmélyítésére szólít fel;

84.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről folyó plenáris viták felépítésén változtatni kellene annak érdekében, hogy a képviselők szélesebb körű részvételével gyakrabban lehessen eszmecseréket rendezni, a civil társadalommal pedig konzultációkat folytassanak a javaslatok kidolgozása során, valamint hogy az emberi jogi jogsértésekre és egyéb előre nem látható eseményekre a helyszínen jobban lehessen reagálni; hangsúlyozza a korábbi eszmecserék és állásfoglalások megfelelőbb folytatásának szükségességét;

85.  hangsúlyozza, hogy a Szaharov-díj hálózatában rejlő lehetőségek nagyobb fokú kiaknázására van szükség az EP és más uniós intézmények részéről;

86.  azt ajánlja, hogy a Parlament – a tagállamok nemzeti parlamentjeivel együttműködésben és a világszerte működő emberi jogi jogvédők részvételével – évente szervezzen egy olyan eseményt, amely az emberi jogi jogvédőkre összpontosít, ami minden évben lehetőséget kínálna a Parlament számára ahhoz, hogy kinyilvánítsa a világszerte tevékenykedő emberi jogi jogvédők iránti támogatását, és segítsen előmozdítani arra irányuló jogukat, hogy saját országukban felszólaljanak és érvényesítsék az őket megillető jogokat;

87.  az EUSZ 36. cikkének gyakorlati alkalmazására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament álláspontjait kellően figyelembe vegyék az állásfoglalások benyújtását követően, és e tekintetben élénkebb párbeszédre szólít fel;

o
o   o

88.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az emberi jogokért felelős különleges képviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.
(2) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0018.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0250.
(6) 17944/2011. sz. tanácsi dokumentum.
(7) 18764/2011. sz. tanácsi dokumentum.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0113.


Az EU és Oroszország közötti új megállapodás
PDF 231kWORD 120k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásai az EU és Oroszország közötti új megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (2011/2050(INI))
P7_TA(2012)0505A7-0338/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti partnerséget létrehozó, 1997. december 1-én hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az Oroszország WTO-hoz való csatlakozását követően az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló, 2012. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti új megállapodásról 2008-ban elkezdett tárgyalásokra, valamint a 2010-ben elkezdett modernizációs partnerségre,

–  tekintettel az EU-nak és Oroszországnak a 2003. május 31-én Szentpéterváron tartott 11. EU–Oroszország-csúcstalálkozót követően kiadott közös nyilatkozatban meghatározott azon közös célkitűzésére, hogy létrehozzanak egy közös gazdasági térséget, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének közös térségét, a külső biztonság területén folytatandó együttműködés közös térségét, valamint a kutatás és oktatás – beleértve a kulturális aspektusokat is – közös térségét (a „négy közös térség”),

  tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra,

  tekintettel az Európai Parlament Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2012. október 23-án elfogadott ajánlására(2);

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unió és az Oroszországi Föderáció közötti, a nyersanyagokra kivetett kiviteli vámok bevezetéséről vagy növeléséről szóló megállapodás levélváltás formájában történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2012. július 4-i állásfoglalására(3);

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0338/2012),

A.  mivel az EU fejlődő közös kül- és biztonságpolitikájának a feltételekhez kötöttség elvével összhangban magában kell foglalnia Oroszországot is mint stratégiai partnert, feltéve hogy osztja és támogatja az Unió alapját képező alapvető értékeket, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltát, az emberi méltóság tiszteletben tartását, az egyenlőség és a szolidaritás elveit, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartását; mivel Oroszország kulturális gyökerei Európába nyúlnak, fontos globális és regionális szereplő, valamint tagja az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának, a G8-nak, a G20-nak, az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek, és e szervezetek tagjaként köteles a rá háruló kötelezettségeket teljesíteni, különös tekintettel az Európa Tanács 2012. októberi ellenőrző jelentésére;

B.  mivel Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként a többi taggal együtt közös felelősséggel tartozik a globális stabilitás fenntartásáért; mivel számos nemzetközi szintű kihívás kizárólag az Oroszország közreműködésével folytatott, összehangolt megközelítéssel kezelhető;

C.  mivel az EU és Oroszország egymástól való kölcsönös gazdasági függése állandóan fokozódik, és mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködést és jószomszédi kapcsolatokat elsőrendű fontosságúaknak kell tekinteni mindkét fél stabilitása, biztonsága és a jóléte szempontjából;

D.  mivel Oroszország Vlagyimir Putyin elnöksége alatt csupán szelektív érdeklődést mutat a közös politikák kialakítása iránt, és semmilyen valós szándéka nincs a nemzetközi jog végrehajtását és a konfliktusmegelőzést szolgáló, tényleges és messzire mutató stratégiai partnerség létrehozására;

E.  mivel 1994 óta, azaz a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodás aláírása óta mind az EU, mind Oroszország mélyreható politikai, intézményi, társadalmi és gazdasági változásokon ment keresztül;

F.  mivel Oroszországnak a WTO-hoz való, 2012. augusztus 22-i csatlakozása jelentős lépés, amely elősegítheti az orosz gazdaság korszerűsítésének felgyorsítását, és ezzel egyidejűleg pozitív ösztönzőként szolgál Oroszország számára az általa kötelezettségként vállalt nemzetközi kereskedelmi szabályok és normák betartására;

G.  mivel ezekkel a változásokkal, valamint az EU és Oroszország közötti kapcsolatok előtt álló új kihívásokkal és lehetőségekkel mind kétoldalú, mind többoldalú szinten foglalkozni kell; mivel – az orosz oldal lelkesedésének jelenlegi hiánya ellenére – egy valódi stratégiai partnerség alapját egy nagyratörő, átfogó és jogilag kötelező erejű, az együttműködés legfontosabb területeire kiterjedő és a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság közös értékein alapuló új partnerségi és együttműködési megállapodásnak kell képeznie; mivel különösen hangsúlyozni kell annak szükségességét, hogy az uniós és orosz társadalom között valódi partnerséget kell kialakítani;

H.  mivel a közös érdekek, valamint az egyetemes értékek, a demokratikus elvek, az alapvető és emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság iránti nagyfokú elkötelezettség alapján az Európai Unió továbbra is kiáll az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok további elmélyítése és fejlesztése, valamint a modernizációs partnerségben foglalt alapelvek mellett;

I.  mivel aránytalanul szigorú az a közelmúltbeli ítélet, amelyben a Pussy Riot punkegyüttes tagjait kétévi szabadságvesztésre ítélték, amiért Putyin elnök ellen tiltakoztak egy moszkvai ortodox templomban, és komoly aggodalmakat ébreszt azzal kapcsolatban, hogy az orosz igazságszolgáltatási rendszer hogyan bánik az állampolgárokkal, és hogyan lép fel az orosz civil társadalom megfélemlítése irányába;

J.  mivel a jelenleg zajló tárgyalások keretében megfelelően kell értékelni az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi status quóját, figyelembe véve az Oroszország és az uniós tagállamok között zajló kétoldalú vitákat;

K.  mivel az EU és Oroszország közötti kapcsolatokra továbbra is rányomja a bélyegét, hogy Oroszország nem veszi teljes körűen figyelembe a demokratikus értékeket és nem erősíti a jogállamiságot;

L.  mivel az ellenzéki erők és a nem kormányzati szervezetek képviselőit érő folyamatos megfélemlítés, zaklatás, és letartóztatásuk, továbbá a nem kormányzati szervezetek finanszírozásáról, a gyülekezési szabadságról, a rágalmazásról és az internet korlátozásáról szóló jogszabályok közelmúltbeli elfogadása, valamint a szabad és független médiára, a szexuális irányultság vagy vallásos hit tekintetében kisebbséget képező csoportokra gyakorolt egyre fokozódó nyomás az emberi jogok és demokratikus elvek további gyengülését eredményezik Oroszországban;

M.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága nemrégiben elítélte, és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával ellentétesnek találta az Oroszország egyes régióiban érvényben lévő, a „homoszexuális propagandát” tiltó törvényeket;

N.  mivel a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodásnak mindaddig érvényesnek és hatályosnak kell maradnia, amíg új megállapodást nem kötnek és az hatályba nem lép;

O.  mivel 2012. október 14-én helyi és regionális választásokat tartottak Oroszországban;

P.  mivel a fent említett új vagy módosított jogszabályokat az Állami Duma fogadta el, az EBESZ megfigyelő missziója és az Európai Parlament következtetései szerint a mostani választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek;

Q.  mivel az ellenzékre irányuló bizonyos eljárásokat – mint azt, hogy megfosszák mandátumától Gennagyij Gudkovot, aki a Méltányos Oroszország ellenzéki párt képviselője a Dumában – a szelektív jogalkalmazás eseteiként és a legitim politikai tevékenységbe való beavatkozásként lehet értelmezni;

1.  az új megállapodásról jelenleg folytatott tárgyalások összefüggésében a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz:

  

A tárgyalások lefolytatásával kapcsolatosan:

   a) biztosítsa, hogy az elkövetkező években az új megállapodás átfogó, előretekintő és jogilag kötelező keretet nyújtson az Oroszországgal fennálló kapcsolatok további fejlesztéséhez, és vegye figyelembe, hogy minden olyan területen, ahol az EU és Oroszország érdeke potenciálisan egybevág, törekedni kell az együttműködés erősítésére, egyúttal elő kell mozdítani az európai értékeket és érdekeket azokon a területeken, ahol az érdekek különbözőek, valamint támogatni kell az ország demokratizálását és korszerűsítését; tegye meg a szükséges fellépéseket annak biztosításához, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalások továbbra is egyenletes ütemben haladjanak, ugyanakkor adjon hangot a jelenlegi tárgyalások – amelyek ebben a szakaszban nem vezettek a várt eredményekhez – haladásának elmaradásával kapcsolatban az EU-ban fennálló aggályoknak; emlékeztessen, hogy a stratégiai partnerség csak akkor létezhet, ha mindkét fél beleegyezik az egyetemes demokratikus elvek követésébe; hangsúlyozza, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatokat a kölcsönösségnek kell vezérelnie;
   b) dolgozzon aktívan a megállapodásra irányuló tárgyalások lezárásán, ami mindkét fél számára előnnyel jár és összhangban áll megerősített és egyre elmélyülő együttműködésükkel; biztosítsa, hogy a tárgyalások megteremtsék a kölcsönös bizalmat, és a kézzelfogható eredményekre és a politikai lényegre összpontosítsanak;
   c) törekedjen konszenzusra az uniós tagállamok között az Oroszországgal kötendő új megállapodásra irányuló tárgyalások célkitűzéseit és lefolytatását illetően, hogy az EU határozott, egységes hangon szólhasson; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió egységes szervezetként tárgyaljon, és álljon ki amellett, hogy a tagállamok Oroszországgal kapcsolatos, illetve annak tagállamokkal kapcsolatos érdekei uniós szinten előrébb vihetők és jobban védhetők legyenek;
   d) ügyeljen az EU által a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartásával és a jogállamisággal kapcsolatosan felállítani szándékozott követelményekre, és tekintse ezek tiszteletben tartását az EU–Oroszország közötti megállapodás aláírásának abszolút előfeltételeként;
   e) hangsúlyozza, hogy az új megállapodás az EU és Oroszország közötti kapcsolatok irányába mutató logikus és szükséges következő lépés, összhangban a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodással és Oroszország WTO-csatlakozásával;
   f) a fentieket szem előtt tartva ismételje meg, hogy az EU-nak ezt a megállapodást kizárólag Oroszországgal kell megtárgyalnia, nem pedig a vámunióval, amelynek Oroszország is tagja;
   g) ismételje meg, hogy Oroszország gazdasági és politikai modernizációja mindkét fél részére közös érdek, és hogy az EU fel szeretné gyorsítani a modernizációs partnerség keretében elindított folyamatot; hangsúlyozza, hogy Oroszország modernizációra irányuló politikái nem korlátozódhatnak a gazdasági területre, és azokat teljes körű politikai reformnak kell kísérnie, a fő hangsúlyt a jogállamiság garantálására és a korrupció elleni küzdelemre helyezve;
   h) vállaljon tevékeny szerepet az uniós tagállamok és az Orosz Föderáció közötti különböző kétoldalú modernizációs partnerségek koordinálásában, biztosítva a következetesebb és eredményesebb uniós politikát;
  

Politikai párbeszéd és együttműködés

   i) figyelmesen kövesse nyomon Oroszország belső fejlődését, működjön együtt valamennyi fontosabb politikai szereplővel, támogassa az intézményfejlesztést Oroszországban, valamint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elvét; ennek során támogassa aktívan az összes olyan társadalmi kezdeményezést, amely a jogállamiság és a demokrácia elveitől vezéreltetve a polgári társadalom építésére irányul, különös figyelmet fordítva az internet ilyen célú felhasználására;
   j) hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Oroszország biztosítsa a független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer működését, és erősítse a korrupció elleni küzdelmet;
   k) hívja fel Oroszországot, hogy a politikai rendszer jogszerűségének biztosítása érdekében tartsa tiszteletben a szabad és tisztességes választások garantálására vonatkozó kötelezettséget;
   l) hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Oroszország teljes mértékben tartsa be nemzetközi jogi kötelezettségeit és az alapvető emberi jogoknak az emberi jogok európai egyezményében és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített elveit, amelyeknek Oroszország is részes fele; emlékeztessen arra, hogy a politikai pluralizmus, a médiaszabadság, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága, a szólás- és gyülekezési szabadság, beleértve az internetet is, a hatékony és független szakszervezetek, valamint a megkülönböztetésmentesség szükséges előfeltételei Oroszország további fejlődésének és modernizációjának, valamint az EU és Oroszország közötti stratégiai együttműködés fenntarthatóvá tételének;
   m) hangsúlyozza, hogy Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként komolyan kell vennie a nemzetközi béke, stabilitás és biztonság tekintetében vállalt felelősségét;
   n) adjon hangot aggodalmának azzal kapcsolatban, hogy Oroszországban egyre kedvezőtlenebb a civil társadalom fejlődéséhez szükséges környezet, különös tekintettel a tüntetésekre, a nem kormányzati szervezetekre, a rágalmazásra és az internet jogi szabályozására vonatkozó jogszabályok közelmúltbeli elfogadására, amelyek homályos rendelkezéseket tartalmaznak és a jog önkényes érvényesítésének kockázatával járnak, valamint a hazaárulásról és kémkedésről szóló törvényre vonatkozó számos olyan módosítás Duma általi elfogadására, melyek potenciálisan az emberijogvédőket célzó új rendelkezéseket vezetnek be a büntető törvénykönyvbe; emlékeztesse az orosz hatóságokat arra, hogy egy modern és virágzó társadalomnak el kell ismernie és védenie kell valamennyi polgárának egyéni és kollektív jogait; sürgesse e tekintetben az orosz hatóságokat, hogy kellő időben tegyenek annak érdekében, hogy a fent említett jogszabályok összhangba kerüljenek a nemzetközi előírásokkal, és a témával tárgyalások keretében foglalkozzanak;
   o) emelje ki az EU és Oroszország közötti emberi jogi párbeszéd megerősítését annak érdekében, hogy az az emberi jogok oroszországi előmozdításának hatékony és eredményorientált eszközévé váljon; szólítsa fel különösen az orosz hatóságokat arra, hogy tartózkodjanak a békés gyülekezések indokolatlan korlátozásától, biztosítsák az emberi jogok védelmezőinek védelmét, vessenek véget a múltbéli jogsértések és az aktivisták ellen elkövetett gyilkosságok büntetlenségének, teremtsenek olyan légkört, amelyben a civil társadalmi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek indokolatlan korlátozásoktól mentesen, valamint zaklatástól és megfélemlítéstől való félelem nélkül tudnak működni, valamint biztosítsák az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott határozatoknak való teljes megfelelést; ösztönözze mindkét felet, hogy biztosítsák az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk nagyobb átláthatóságát és nyitottságát, többek között azáltal, hogy az összes érintett oroszországi minisztérium képviselői részt vesznek az orosz és nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel folytatott előkészítő üléseken és a konzultációs üléseken;
   p) határozottan jelentse ki ismét, hogy az emberi jogoknak – nevezetesen a szólásszabadságnak és a gyülekezési szabadságnak – a nemi irányultsággal és nemi identitással kapcsolatos, regionális és szövetségi szintű csorbítására irányuló ismételt kísérletek ellentétesek az Oroszország által az alkotmánya, az emberi jogok európai egyezménye és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében vállalt kötelezettségekkel; felszólítja a Dumát, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának Fedotova kontra Oroszország ügyben hozott határozatával összhangban tartózkodjon a „homoszexuális propaganda” országos szinten való betiltásának elfogadásától;
   q) hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságoknak véget kell vetniük az országban jelen levő büntetlenségnek, a politikai indíttatású zaklatásoknak, letartóztatásoknak és fogva tartásoknak, és kiemeli, hogy fel kell hagyni az ellenzékiekkel szemben alkalmazott elnyomó intézkedésekkel; biztosítsa az emberi jogi jogsértések számos esetének, többek között Mihail Hodorkovszkij bebörtönzésének, valamint Szergej Magnyickij, Alekszandr Litvinyenko és Anna Politkovszkaja, Natalia Estemirova és mások halálának a kivizsgálását, amelyeket ezidáig még nem vizsgáltak ki pártatlan és független módon;
   r) támogassa az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a Pussy Riot elleni politikai indíttatású ítélettel kapcsolatos álláspontját, és követelje az együttes tagjainak azonnali szabadon bocsátását;
   s) felszólítja Oroszországot, hogy ne használja a „hagyományos értékek” koncepcióját a kisebbségi csoportok megkülönböztetésére, az eltérő vélemények elhallgattatására vagy az emberi jogok megsértésére;
   t) illesszen bele az új és átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásba Oroszország alkotmányának megfelelően az emberi jogok védelméről és előmozdításáról szóló záradékokat és feltételeket, és a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe az Európa Tanács és az EBESZ keretmunkáját, amely mellett Oroszország elkötelezte magát, egyértelmű felfüggesztési mechanizmussal a súlyos jogsértések és a megfelelés hiányának esetére;
   u) hangsúlyozza, hogy az orosz társadalom egészére, valamint az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerségre nézve ösztönző és előnyös lenne egy olyan politikai rendszer, amely valamennyi politikai párt számára mozgásteret biztosít, valódi versenyt és hatékony politikai alternatívákat kínál; e tekintetben hívja fel Oroszországot, hogy ténylegesen foglalkozzon az EBESZ által a legutóbbi választásokat illetően megfogalmazott összes ajánlással;
   v) foglaljon bele a megállapodásba olyan szükséges rendelkezéseket, amelyek a mindent behálózó, és a polgárok államba vetett bizalmát aláásó, valamint a modernizáció irányába tett erőfeszítéseket veszélyeztető korrupció felszámolására irányuló fellépéseket tartalmaznak; emellett szerepeltessen konkrét feltételeket a határon átnyúló korrupció leküzdése terén az Oroszország és az EU között zajló együttműködésre nézve;
   w) mozdítsa elő az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerséget az olyan globális kihívások kezelésében, mint a nonproliferáció, a terrorizmus elleni küzdelem, az elhúzódó vagy új konfliktusoknak az ENSZ Alapokmánya és a hatályos nemzetközi közjog elveinek alapján történő békés megoldása, az energiaellátás biztonsága, az északi-sarkvidéki dimenzió, az éghajlatváltozás, a szegénység csökkentése, valamint jusson megállapodásra e stratégiai partnerség közös céljait illetően; ragaszkodjon ahhoz, hogy Oroszország azonnali hatállyal vessen véget az EU, az EBESZ és az ENSZ által fegyverembargó alá helyezett országok felfegyverzésének;
   x) működjön együtt Oroszországgal a közös szomszédság területén a stabilitás, a politikai együttműködés és a gazdasági fejlődés megerősítése terén való közös felelősségvállalás érdekében, és hangsúlyozza, hogy minden országnak szuverén joga, hogy külpolitikai orientációját és biztonsági intézkedéseit megválassza;
   y) szólítsa fel az orosz hatóságokat, hogy az Észak-Kaukázusban vessenek véget az emberi jogok megsértésével kapcsolatos büntetlenség elterjedt gyakorlatának és a jogállamiság hiányának;
   z) sürgesse Oroszországot, hogy tevékenyen segítse elő a patthelyzetbe jutott konfliktusok békés rendezését és fokozza az elhúzódó dél-kaukázusi és moldovai konfliktusok nemzetközi jogszabályok és békés konfliktusmegoldási alapon történő megoldására irányuló együttműködést az EU és Oroszország között; folytasson intenzívebb egyeztetéseket Oroszországgal a 2008-as tűzszüneti megállapodás feltétel nélküli teljesítésének biztosítása érdekében; szólítsa fel Oroszországot, hogy vonja vissza Abházia és Dél-Oszétia elismerését; és tegye lehetővé az EU megfigyelő missziójának teljes és szabad bejutását ezekre a grúz területekre;
   aa) folytassa erőfeszítéseit a rövid távú tartózkodás céljából történő vízummentes utazásra irányuló közös lépések teljes körű végrehajtása érdekében, tekintettel a schengeni övezetbe tartozó országok és Oroszország közötti vízumrendszer fokozatos megszüntetésére; amennyire csak lehet és a lehető leggyorsabban segítse elő a vízumkönnyítést egyetemi tanárok, hallgatók, kutatók, újságírók, üzletemberek, a civil társadalom képviselői és ifjúsági csereprogramok számára; a követelmények tekintetében minimális szinten harmonizálja a vízumkódex tagállamok általi alkalmazását;
   ab) hangsúlyozza, hogy az EU vízumszabályok enyhítésére irányuló lépéseiből bűnözőknek és az emberi jogok megsértőinek nem szabad hasznok húzniuk; utasítja az alelnököt/főképviselőt, hogy a Parlament ajánlását tűzze a Külügyek Tanácsa egyik soron következő ülésének napirendjére;
   ac) hangsúlyozza a tudományos, kulturális és oktatási együttműködés előmozdítását, elősegítve a személyes kapcsolattartást és a jobb megértést az EU és Oroszország társadalmai között;
  

Gazdasági együttműködés

   ad) vegye kellőképpen figyelembe az EU és Oroszország közötti növekvő gazdasági együttműködést, amely a kölcsönös importpiacok, valamint áru-, szolgáltatás- és energianyújtás formájában valósul meg;
   ae) kövesse szorosan nyomon és értékelje, ösztönözze és támogassa Oroszország WTO-szabályoknak való megfelelését és hajlandóságát arra, hogy a WTO-tagságot a strukturális reformok hajtóerejeként használja; adott esetben ösztönözze Oroszország OECD-tagsági törekvéseit;
   af) hangsúlyozza, hogy Oroszország WTO-szabályoknak való teljes mértékű megfelelése szükséges előfeltétele és minimumkövetelménye az EU-val kötendő megállapodásnak; ezzel összefüggésben ismételten vizsgálja felül az orosz áruk és szolgáltatások behozatalára vonatkozó meglévő korlátok WTO-szabványokkal való összeegyeztethetőségét, és adott esetben kezdeményezze azok megszüntetését;
   ag) ragaszkodjon az EU és Oroszország közötti kétoldalú megállapodáshoz, egyben tegye egyértelművé, hogy az EU és az Oroszország vezette vámunió közötti megállapodás lehetőségét hosszú távon csak akkor lehet előirányozni, ha a kétoldalú megállapodás hatályba lépett;
   ah) ösztönözze az orosz feleket, hogy mutassanak egyértelmű politikai szándékot egy jogilag kötelező kereskedelmi és beruházási rendelkezésekről szóló megállapodás elérésére, amelyeket a partnerségi és együttműködési megállapodásba már belefoglalt, illetve a WTO-csatlakozással összhangban álló rendelkezésekre kell építeni; emlékeztessen rá, hogy az EU célkitűzése e területen arra irányul, hogy javítsa és stabilizálja az üzleti környezetet, mivel ez mindkét fél számára előnyös lenne és továbbfejlesztené a 2010-ben elindított modernizációs partnerségben meghatározott célkitűzéseket;
   ai) foglalkozzon a hamisított termékek oroszországi gyártásának és értékesítésének tartósan fennálló problémájával;
   aj) ösztönözze, egyrészt hogy Oroszország folytassa gazdaságának átszervezését, másrészt gyorsítsa fel az energiaközpontú modellről való áttérését egy ipar- és szolgáltatásközpontú, hatékony forrásfelhasználáson és megújuló energiák használatán alapuló modell felé; hangsúlyozza, hogy az olajárak ingatagok és a jelenlegi magas árak nem képezhetnek kifogást a gazdaság szükséges modernizációjának elhalasztására;
   ak) hangsúlyozza annak fontosságát, hogy közös európai energiaügyi külpolitikát alakítsanak ki azzal a céllal, hogy az EU, Oroszország és a tranzitországok közötti háromoldalú együttműködés megkezdése révén javítsák az energiabiztonságot;
   al) vegye figyelembe, hogy még jelentős beruházási erőfeszítéseket kell véghezvinni az orosz gazdaság és az uniós beruházások szempontjából döntő fontosságú szovjet időkbeli infrastruktúrákon;
   am) biztosítsa egy, az energiáról szóló alapvető és jogilag kötelező erejű fejezet belefoglalását a megállapodásba, hogy biztosítani lehessen az EU megbízható és költséghatékony energiaellátását; biztosítsa, hogy az ilyen irányú energiaügyi partnerség az átláthatóság, a tisztességes verseny, a monopolista magatartás kizárása, a kölcsönösség és a megkülönböztetésmentesség elvein alapuljon; hangsúlyozza az EU tagállamainak energiaellátásával kapcsolatos megoldatlan kérdések kezelésének fontosságát; biztosítsa, hogy az Energia Charta Egyezmény elvei az új megállapodás szerves részévé váljanak;
   an) gondoskodjon a nyersanyagok kiviteli vámjainak bevezetéséről vagy növeléséről szóló, jogilag kötelező fejezet beillesztéséről;
   ao) kövesse nyomon és hangsúlyozza az oroszországi – mind a működő, mind az építés szakaszában levő – atomerőművekre vonatkozóan az összes rendelkezésre álló eszköz és szerződés alapján a legszigorúbb nemzetközi biztonsági előírások végrehajtását és érvényesítését; e tekintetben sürgesse Oroszországot az országhatárokon átterjedő környezeti hatásvizsgálatokról szóló UNECE (Espoo-i) egyezmény megerősítésére és azonnali betartására;
   ap) szólítsa fel Oroszországot, hogy állítsa le az összes csernobili típusú és első generációs atomreaktort, különösen azokat, amelyek az EU határaihoz közel találhatók, és fejezze ki súlyos aggodalmait a Kalinyingrád Oblaszty és Szosznovij Bor területén zajló atomerőmű-projekteket illetően;
   aq) fokozza a további kölcsönös együttműködést a kutatás, az oktatás, a kultúra és a tudomány területén; támogassa a XX. század történelmével kapcsolatos közös értelmezés kialakítását;
   ar) fejezze ki súlyos aggodalmait a sarkköri kereskedelmi fúrások és az egész Oroszországban megtalálható fúróhelyek környékén bekövetkező kiterjedt szennyezés miatt;
   as) a parlamenti együttműködésre vonatkozó rendelkezések tárgyában egyeztessen az Európai Parlamenttel;
   at) az új megállapodás végrehajtása tekintetében illesszen be egyértelmű feltételeket, valamint gondoskodjon ellenőrző mechanizmusokról, beleértve az Európai Parlamentnek benyújtandó rendszeres jelentésekre vonatkozó rendelkezést is;
   au) ösztönözze az uniós tárgyalóküldöttséget az EP-vel való további jó együttműködésre, folyamatos, dokumentumokkal alátámasztott tájékoztatást adva a tárgyalások előrehaladásáról, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (10) bekezdésével, amely kimondja, hogy az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell;

2.  ügyeljen az EU által a demokratikus elvek tiszteletben tartásával kapcsolatban meghatározni kívánt követelményekre, és tekintse ezt a szempontot az EU és Oroszország közötti megállapodás aláírásának abszolút előfeltételeként;

o
o   o

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt, az Európai Parlament ajánlásait tartalmazó állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint tájékoztatás céljából az Oroszországi Föderációnak és az Orosz Állami Dumának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0409.
(2) Elfogadott szöveg: P7_TA(2012)0369.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0286..


Az izraeli kormány határozata a ciszjordániai telepek kiterjesztéséről
PDF 208kWORD 49k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása az izraeli kormánynak a ciszjordániai telepek bővítéséről szóló határozatáról (2012/2911(RSP))
P7_TA(2012)0506RC-B7-0561/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó határozataira: az ENSZ Közgyűlésének 181. (1947) és 194. (1948) számú határozatára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 338. (1973), 1397. (2002), 1515. (2003) és 1850. (2008) számú határozatára,

–   tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),

–  tekintettel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló 1995. szeptember 28-i átmeneti megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton által tett nyilatkozatokra, különösen a telepek bővítésével kapcsolatban 2012. június 8-án és 2012. december 2-án tett nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2012. november 29-én elfogadott határozatra, amely nem tagállami megfigyelői státuszt adott Palesztinának,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2012. december 10-i és 2012. május 14-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az izraeli kormány 2012. december 2-án bejelentette, hogy 3000 új lakóegység felépítését tervezi Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben; mivel a bejelentett tervek végrehajtásuk esetén aláásnák a kétállami megoldás életképességét, különös tekintettel az E1. övezetre, ahol a telepépítések kettévágnák Ciszjordániát, lehetetlenné téve az életképes, területileg összefüggő és szuverén palesztin állam megteremtését;

B.  mivel az izraeli kormány 2012. december 2-án bejelentette 100 millió USA-dollár összegű palesztin adóbevétel visszatartását; mivel a havi adóátutalások kulcsfontosságú részei a Palesztin Hatóság költségvetésének; mivel Juval Steinic izraeli pénzügyminiszter állítása szerint az adóbevételeket azért tartották vissza, hogy kifizessék az izraeli elektromos művekkel szemben fennálló palesztin tartozást;

C.  mivel az EU több ízben megerősítette, hogy támogatja a kétállami megoldást, amely szerint független, demokratikus, egységes és életképes palesztin állam jönne létre, amely békében és biztonságban él Izrael mellett;

D.  mivel az 1993. évi oslói megállapodások Ciszjordániát három (A., B. és C.) övezetre osztották, mivel az Izrael polgári és biztonsági ellenőrzése alatt álló C. övezet a terület 62%-át jelenti, és ez az egyetlen összefüggő földterület, ahol Ciszjordánia termékeny és erőforrásokban gazdag földterületeinek legnagyobb része fekszik; mivel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló 1995. évi ideiglenes megállapodás előirányozta, hogy a C. övezet fokozatosan palesztin fennhatóság alá kerüljön;

E.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2012. november 29-én túlnyomó többséggel – 138 igen szavazattal, 9 ellenében, 41 tartózkodás mellett – határozatot fogadott el, amelyben nem tagállami megfigyelői státuszt adott Palesztinának az ENSZ-ben;

1.  rendkívül aggasztónak találja Izrael azon bejelentését, hogy körülbelül 3000 új lakóegység felépítését tervezi Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is;

2.  újfent hangsúlyozza, hogy ez a terjeszkedés olyan lépés, amely alááshatja az életképes Palesztinával kapcsolatos elképzeléseket, melyek szerint Jeruzsálem Palesztina és Izrael közös fővárosa lenne;

3.  hangsúlyozza, hogy a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi izraeli telepek a nemzetközi jog értelmében illegálisak; felhív valamennyi izraeli telepépítési és terjeszkedési akció azonnali, teljes és végleges befagyasztására, továbbá a palesztin családok otthonaikból való elűzésének és a palesztin lakóházak lerombolásának beszüntetésére;

4.  elítéli a Hamasz politikai vezetőjének, Haled Mesálnak a kijelentéseit, melyekben elutasította Izrael Állam elismerését, és egyértelműen elvetette Izrael jeruzsálemi jelenlétének lehetőségét, továbbá felszólítja a Hamaszt Izrael létezéshez való jogának elismerésére;

5.  rendkívül sajnálatosnak tartja az izraeli kormány döntését, mely szerint a palesztin adóbevételekből 100 millió USA-dollárt visszatart, mert ez aláássa a Palesztin Hatóság költségvetését, és felszólít ezen összeg haladéktalan átadására; ösztönzi az érintett feleket valamennyi megoldatlan pénzügyi vita uniós közvetítéssel történő rendezésére;

6.  ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az 1967-es határokon nyugvó kétállami megoldást, amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint egy biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett; ismételten hangsúlyozza, hogy az izraeliek és palesztinok közötti igazságos és tartós béke csak békés és erőszakmentes eszközökkel valósítható meg, és ezzel összefüggésben felszólít a két fél közötti közvetlen béketárgyalások újrafelvételére; felhívja az összes felet, hogy tartózkodjanak minden olyan egyoldalú lépéstől, amely alááshatja vagy akadályozhatja a békére irányuló erőfeszítéseket és egy tárgyalásos békemegállapodás kilátásait;

7.  ismételten felhív a hatályos uniós szabályozás, valamint az EU és Izrael közötti kétoldalú megállapodások Unió és tagállamai általi teljes körű és tényleges végrehajtására, és hangsúlyozza, hogy az EU–Izrael társulási megállapodásban foglalt, a palesztinok emberi jogainak tiszteletben tartására vonatkozó valamennyi rendelkezést be kell tartani; ismételten hangsúlyozza az EU azon elkötelezettségét, hogy az Európai Unió hatályos jogszabályainak és kétoldalú megállapodásainak az izraeli telepekről származó termékekre alkalmazandó rendelkezései folyamatosan, maradéktalanul és ténylegesen végrehajtásra kerüljenek;

8.  ebben a szellemben felhív a palesztin megbékélésre, amely a Ciszjordániában, Kelet-Jeruzsálemben és a Gázai övezetben élő palesztin közösségek – ugyanazon palesztin nép részei – újbóli egyesítéséhez vezető utat jelenti;

9.  sürgeti a Palesztin Hatóságot és az izraeli kormányt, hogy indítsák be újra a közel-keleti békefolyamatot; hangsúlyozza továbbá, hogy a kétállami megoldás életképességének megőrzése szempontjából kiemelkedő fontosságú a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin lakosság és jogainak védelme;

10.  ismételten sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a Kvartetten belül is játsszanak aktívabb politikai szerepet az izraeliek és a palesztinok közötti méltányos és tartós béke elérésére tett erőfeszítések során; támogatja az alelnök/főképviselő arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kidolgozza a békefolyamat újraindításának hiteles perspektíváját;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, az ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjai kormányainak és parlamentjeinek, a közel-keleti Kvartett megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.


Az ukrajnai helyzet
PDF 220kWORD 91k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása az ukrajnai helyzetről (2012/2889(RSP))
P7_TA(2012)0507RC-B7-0544/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira és jelentéseire, különösen 2011. december 1-jei állásfoglalására, amely az Európai Parlament Tanácshoz, Bizottsághoz és EKSZ-hez intézett ajánlásait tartalmazza az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról(1), valamint 2012. május 24-i állásfoglalására az ukrajnai helyzetről és Julija Timosenko ügyéről(2);

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő küldöttségének időközi jelentéseire és előzetes következtetéseire, különösen az előzetes megállapításokról és következtetésekről szóló, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésével, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével, az Európai Parlamenttel és a NATO Parlamenti Közgyűlésével közösen kiadott 2012. október 29-i nyilatkozatra;

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU alelnöke/főképviselője és Štefan Füle biztos 2012. november 12-én kiadott közös nyilatkozatára az ukrajnai parlamenti választásokról,

–  tekintettel a Tanács Ukrajnáról szóló, 2012. december 10-i következtetéseire,

–  tekintettel a volt lengyel elnök, Aleksander Kwasniewski és volt európai parlamenti elnök, Pat Cox 2012. október 3-i nyilatkozatára, amelyben megállapítják, hogy a választás „döntő jelentőségű” lesz Ukrajna jövője szempontjából, illetve hogy az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok lendülete megtört,

–  tekintettel az Európai Parlament ad hoc választási megfigyelő küldöttségének jelentésére az ukrajnai választásokról, melyet a Külügyi Bizottság 2012. november 6-i ülésén ismertetettek,

–  tekintettel a vízumliberalizációról szóló, 2010. november 22-én elfogadott EU–Ukrajna cselekvési tervre,

–  tekintettel az Ukrajna által az ESZP terén elért eredményekről szóló 2012. május 15-i jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2011-es kijevi EU–Ukrajna csúcstalálkozó Ukrajnát európai identitással rendelkező európai országként ismerte el, amely közös történelemmel és értékekkel osztozik az Európai Unió országaival;

B.  mivel az EBESZ/ODIHR és a nemzetközi választási megfigyelők bizonyítékokat találtak az ukrán lakosság választási lehetőségeinek korlátozására a kiegyensúlyozatlan média, a választási bizottságok összetételével kapcsolatos visszaélések, a pártfinanszírozás átláthatóságának hiánya, az adminisztratív erőforrásokkal való visszaélés és az esélyek egyenlőtlensége formájában, ami a politikai okokból bebörtönzött vezető ellenzéki jelöltek hiányában is megnyilvánult, és ami visszalépést jelentett az előző általános választásokhoz képest;

C.  mivel ugyan az EBESZ általánosságban véve kedvezően értékelte a szavazási eljárást, a nemzetközi megfigyelők rávilágítottak az átláthatóság hiányára a végleges eredmények összegzésének módját illetően, és a megfigyelt 161 választókerületi választási bizottságból 77-ben kedvezőtlenül értékelték a szavazatösszesítési eljárást, illetve azt, hogy 12 egy mandátumos választókörzetben a szavazatösszesítés késedelmei november 10-én is folytatódtak;

D.  mivel az EBESZ/ODIHR beszámolói szerint a választást követő eljárásokat számos szabálytalanság, a szavazatszámlálás késedelme és a választási bizottságok átláthatatlansága jellemezte;

E.  mivel Catherine Ashton alelnök/főképviselő és Štefan Füle biztos közös nyilatkozatukban hangot adtak a választást követő eljárások szabálytalanságokkal beárnyékolt lefolytatásával kapcsolatos aggodalmuknak;

F.  mivel a 2012. október 28-i általános választás kulcsfontosságú próbatételnek tekinthető, amely a fejlett demokratikus rendszer kiépítése, a jogrend megszilárdítása és a politikai reformok iránti ukrajnai elkötelezettség visszavonhatatlanságáról tanúskodik,

G.  mivel a Velencei Bizottság és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése első alkalommal fogalmazott meg olyan ajánlásokat, amelyek egyértelműen kimondják, hogy Ukrajnának nyílt listás, arányos rendszert kellene kialakítania;

H.  mivel az Európai Parlament különmegbízottja, Aleksander Kwasniewski óvott az Ukrajna elszigetelését célzó kísérletektől, amelyek kedvező feltételeket hoznának létre antidemokratikus kormányzatok számára;

I.  mivel a 2011. decemberi EU–Ukrajna csúcstalálkozó eredeti célja, a társulási megállapodás aláírása nem teljesült az EU ukrajnai politikai helyzet kapcsán kialakult aggodalma, különösen Julija Timosenko és Jurij Lucenko, ellenzéki vezetők letartóztatása és bíróság elé állítása miatt;

J.  mivel a Verhovna Rada most vizsgálja a szabadságjogok megszüntetésére irányuló 8711-es számú törvényjavaslatot, amely korlátozná mindazok szólás- és gyülekezési szabadságát, akik támogatják a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek emberi jogait; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a közelmúltban úgy határozott, hogy ez a törvény megsérti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. és 26. cikkét,

1.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az EBESZ, az Európa Tanács és a NATO Parlamenti Közgyűlése és az Európai Parlament megfigyelői szerint a választási kampány, a választási folyamat és a választásokat követő eljárások nem feleltek meg legfőbb nemzetközi normáknak és visszalépést jelentenek a 2010-es országos választásokhoz képest;

2.  rámutat különösen arra, hogy a választásokat megelőző időszak egyes aspektusai (ellenzéki politikai vezetők letartóztatása, az egyenlő feltételek – elsősorban az adminisztratív erőforrásokkal való visszaélés miatti – hiánya, a képviselőjelöltek és a választásokon alkalmazott személyzet zaklatása és megfélemlítése, a kampány- és pártfinanszírozás átláthatóságának hiánya, valamint a kiegyensúlyozott sajtóbeszámolók hiánya) és a szavazatszámlálási és a szavazatösszesítési eljárásban tapasztalt szabálytalanságok és késedelmek visszalépést jelentettek a korábbi országos választásokhoz képest;

3.  hangsúlyozza, hogy az ellenzék két vezető alakja, Julija Timosenko és Jurij Lucenko és mások választások idején is tartó börtönbüntetése negatívan befolyásolta a választási folyamatot;

4.  hangsúlyozza, hogy Ukrajna és az EU között csak akkor alakulhat ki tényleges együttműködés, ha az ukrán hatóságoknak egyértelműen szándékukban áll a szükséges reformok, különösen a jogi és igazságszolgáltatási rendszer reformjának megvalósítása és végrehajtása a demokrácia elveinek maradéktalan betartása, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok, a kisebbségi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása céljával; kéri az Európai Unió intézményeit és az Európa Tanácsot, valamint annak Velencei Bizottságát, hogy nyújtson hatékony támogatást ennek a reformfolyamatnak;

5.  aggodalmának ad hangot a közigazgatási erőforrások visszaélésszerű használata és a kampányfinanszírozási rendszer miatt, amely nem felelt meg az Európa Tanács korrupcióellenes államok csoportja (GRECO) által meghatározott nemzetközi standardoknak; felhívja az új kormányt, hogy folytassa tovább a pártfinanszírozási törvény rendelkezéseinek megerősítését, hogy a támogatások és a kiadások átláthatóbbá váljanak, hogy minden kampánykiadás forrása és összege nyilvános legyen, és különösen, hogy szankcionálják a kampányfinanszírozási szabályok megsértését;

6.  felszólítja Ukrajna kormányát, hogy valamennyi politikai párttal párbeszédet folytatva foglalkozzon a választási szabálytalanságokkal, köztük az egyes választókerületekben született kétes eredményekkel; elvárja továbbá, hogy az ukrán parlament kellő időben orvosolja a választási törvény hiányosságait; elvárja, hogy a Verhovna Rada építhessen a leköszönt parlament által az Európai Unió és a Velencei Bizottság maradéktalan támogatásával előkészített meglévő javaslatokra;

7.  aggodalmát fejezi ki a szavazatszámlálás és -összesítés kapcsán amiatt, hogy számos egy mandátumos választókörzetben problémák merültek fel; üdvözli a Központi Választási Bizottság döntését, miszerint e szavazókörzetekben nem hirdet eredményt, és hogy az ukrajnai hatóságok lépéseket tettek annak érdekében, hogy e választókörzetekben a lehető leghamarabb új választásokat tartsanak;

8.  aggodalmát fejezi ki az egyre erősödő, a Szvoboda Párt támogatásában kifejeződő nacionalista érzelmek miatt Ukrajnában, amelynek eredményeként e párt volt a Verhovna Radába belépő két új párt egyike; emlékeztet arra, hogy a rasszista, antiszemita és idegengyűlölő nézetek ellentétesek az EU alapvető értékeivel és alapelveivel, ezért kéri a Verhovna Rada demokrácia mellett elkötelezett pártjait, hogy ne szövetkezzenek, alkossanak koalíciót e párttal, és ne támogassák nézeteit;

9.  kifejezi szakadatlan támogatását az ukrán nép európai törekvései iránt; sajnálja, hogy a közelmúltbeli parlamenti választások nem hoztak érdemi előrelépést Ukrajna e tekintetben mutatott hitelessége terén; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is elkötelezett amellett, hogy együttműködjön Ukrajnával, a civil társadalmat (a nem kormányzati szervezeteket, vallási szervezeteket) is beleértve a demokratikus intézmények tökéletesítése, a jogállamiság erősítése, a sajtószabadság biztosítása és az alapvető gazdasági szabadságjogok előmozdítása érdekében;

10.  megerősíti az EU elkötelezettségét Ukrajnához fűződő kapcsolatainak a társulási megállapodás aláírása révén – amelyre sor kerülhet, amint az ukrajnai hatóságok a fentiekben szorgalmazottaknak megfelelő, eltökélt intézkedéseket és kézzelfogható előrelépést tanúsítanak, akár már a keleti partnerség 2013 novemberében Vilniusban megrendezendő csúcstalálkozójának idejére – történő elmélyítése mellett; rámutat arra, hogy a politikai társulás és a gazdasági integráció terén tett előrelépés Ukrajnának a demokratikus alapelvek, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a sajtószabadság iránti kézzelfogható elkötelezettségén múlik;

11.  tudomásul veszi a népszavazásról szóló törvény elfogadását és aláírását Ukrajnában; elvárja, hogy az ukrán hatóságok vegyék figyelembe a Velencei Bizottság ajánlásait – amint azok rendelkezésre állnak – annak érdekében, hogy elejét vegyék az e jogszabállyal való visszaéléseknek;

12.  határozottan felszólítja az ukrajnai hatóságokat, hogy az Európai Parlament küldötteivel, Aleksander Kwasniewskivel és Pat Coxszal közösen találjanak ésszerű és igazságos megoldást a Timosenko-ügyben; sürgeti az ukrán kormányt, hogy tartsa tiszteletben és hajtsa végre az Európai Emberi Jogi Bíróság Julija Timosenko és Jurij Lucenko folyamatban lévő ügyében meghozandó végső határozatait;

13.  felszólítja Ukrajnát, hogy hagyjon fel az igazságszolgáltatás részrehajló alkalmazásával a kormányzat minden szintjén, és egyenlő feltételek alapján tegye lehetővé az ellenzéki pártok számára a politikai életben való részvételt; e tekintetben felszólítja a hatóságokat, hogy bocsássák szabadon és rehabilitálják a politikai okokból üldözött ellenzéki politikusokat, köztük Julija Timosenkót és Jurij Lucenkót és másokat;

14.  üdvözli az Európai Unió és Ukrajna közötti, módosított vízumkönnyítési megállapodás aláírását, amely a jelenleg hatályos megállapodáshoz képest egyértelmű könnyítéseket vezet be a vízumok ukrán állampolgárok számára történő kiadása terén; felszólítja a Tanácsot, hogy a keleti partnerség 2013. novemberi, Vilniusban sorra kerülő csúcstalálkozója előtt mozdítsa elő az EU és Ukrajna között a vízumliberalizációról folyó párbeszédet;

15.  határozottan felhívja Catherine Ashtont, az EU alelnökét/főképviselőjét és Štefan Füle biztost, hogy fokozzák az EU ukrajnai szerepvállalását, és továbbra is munkálkodjanak elkötelezetten az EU és Ukrajna kapcsolatában rejlő lehetőségeknek az ukrán és az uniós polgárok hasznára történő kiaknázása érdekében, többek között folytatva a vízumkönnyítésről szóló párbeszédet;

16.  üdvözli a Külügyek Tanácsa 2012. december 10-i ülésének következtetéseit;

17.  felhívja a Verhovna Radát, hogy utasítsa el az első olvasatban októberben elfogadott 8711-es számú törvényjavaslatot, amely a nemi irányultság és a nemi identitás tekintetében korlátozza a szólásszabadságot; rámutat arra, hogy ez a törvény egyértelműen sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, amelyeket Ukrajna parlamentje ratifikált;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0545
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0221.


Az Albánia által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentés
PDF 319kWORD 109k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása az Albánia által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről (2012/2814(RSP))
P7_TA(2012)0508B7-0533/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel „A bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013” című 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0600) és az ehhez csatolt, az Albánia által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésre (SWD(2012)0334),

–  tekintettel az Albánia európai partnerségében megfogalmazott elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/54/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/210/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Stabilizációs és Társulási Tanács Albánia és az EU közötti, 2012. május 15-i negyedik ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió–Albánia stabilizációs és társulási parlamenti bizottság 2012. július 11–12-én tartott ötödik ülésén elfogadott ajánlásokra,

–  tekintettel a kormány és az ellenzék között az elnökök értekezlete keretében 2011. november 14-én létrejött politikai megállapodásra, valamint Albánia kormányának 2012. márciusi felülvizsgált cselekvési tervére az Albánia európai uniós tagság iránti kérelméről szóló 2010. november 9-i bizottsági véleményben (COM(2010)0680) foglalt 12 fő prioritással kapcsolatban,

–  tekintettel az Albániáról szóló 2010. július 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Albánia és a Nyugat-Balkán többi országának jövője az Európai Unióhoz kapcsolódik, és mivel Albánia földrajzi, történelmi és kulturális szempontból is Európához tartozik;

B.  mivel az ország uniós csatlakozásának nemcsak kormányzati és ellenzéki célkitűzésnek kell lennie, hanem minden albán közös érdekének előmozdítását kell céloznia;

C.  mivel az uniós csatlakozásra törekvő országoknak bizonyítaniuk kell, hogy a csatlakozási folyamat minden szakaszában képesek megerősíteni az Unió alapját képező értékek gyakorlati megvalósítását; mivel ezeknek az országoknak már a korai szakasztól kezdve ki kell alakítaniuk és elő kell mozdítaniuk a demokratikus kormányzáshoz és a jogállamisághoz szükséges alapvető intézmények megfelelő működését, a nemzeti parlamenttől kezdve a kormányon át az igazságügyi rendszerig, ideértve a bíróságokat, az államügyészt, illetve a bűnüldözési szerveket is;

D.  mivel az uniós csatlakozási folyamatnak a reformok folytatásának hajtóerejévé, valamint az ország politikai berendezkedésén belüli konstruktív és felelős együttműködést biztosító fő tényezővé kell válnia;

E.  mivel a kormányzó párt és az ellenzék között létrejött 2011. novemberi megállapodás óta látható előrehaladást sikerült elérni a reformterv vonatkozásában; mivel az ország előtt álló kihívások továbbra is fennállnak, és ezeket az uniós tagság felé vezető úton való előrehaladás érdekében kezelni kell;

F.  mivel a stabilitás és a társadalmi kohézió megteremtésében a szociális szférát érintő reformok és eredményes alkalmazásuk ugyanolyan fontosak, mint a törvények végrehajtására és az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó reformok, és mivel ennek tükröződnie kell az uniós finanszírozásban is; mivel ennek megfelelően Albánia 2014–2020 közötti időszakra szóló stratégiájának kidolgozása során a Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie;

G.  mivel Albánia továbbra is stabilizáló szerepet tölt be a Nyugat-Balkánon;

H.  mivel a reformok terén tett erőfeszítéseinek köszönhetően és amennyiben ezt az albán nép kívánja, Albánia 2012-ben a csatlakozási folyamat következő szakaszába léphet, azaz megkaphatja a tagjelölt ország státuszt, feltéve, hogy képes elérni a konkrét eredmények kritikus tömegét a folyamatban lévő kulcsfontosságú reformterületeken;

I.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési folyamat központi elemévé tette;

Általános megfontolások

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy maradéktalanul támogatja Albánia jövőbeli európai uniós csatlakozását; egyetért a Bizottság azon értékelésével, amely szerint Albánia megkaphatja a tagjelölt státuszt, amennyiben kidolgozza és elfogadja az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, valamint a parlamenti eljárási szabályzat felülvizsgálata terén a kulcsfontosságú reformokat; gratulál Albániának ehhez a jelentős előrelépéshez, és bátorítja az albán kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a már vállalt kötelezettségek végrehajtása érdekében; felszólítja a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül adjon Albániának uniós tagjelölt státuszt, amennyiben e kulcsfontosságú reformokat végrehajtja;

2.  elismerését fejezi ki, amiért a kormány és az ellenzék eltökélt erőfeszítéseket tesz a reformokkal kapcsolatos együttműködés érdekében, és elismeri a 2011. novemberi politikai megállapodás fontosságát, amely véget vetett a patthelyzet hosszú időszakának, és kikövezte az utat a 12 prioritás terén elért haladás előtt; felszólítja a kormányzó többséget és az ellenzéket egyaránt, hogy tartsák fenn a pártokon átívelő együttműködést, és működjenek közre a hivatalos csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges kulcsfontosságú reformok sikeres elfogadásában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy Albániában minden politikai pártnak és szereplőnek – ideértve a médiát és a civil társadalmat is – törekednie kell a politikai légkör javítására, hogy lehetővé váljon a párbeszéd és a kölcsönös megértés; ezért kéri, hogy valamennyi politikai kötelezze el magát az országban uralkodó politikai légkör javítása mellett; felszólítja Albánia politikai erőit, hogy ne hagyják, hogy a következő évi választási kampány során az ország lesodródjon az uniós útról;

3.  hangsúlyozza a szabad és tisztességes választások fontosságát, ami legitimálja a demokratikus intézményeket, és lehetővé teszi megfelelő működésüket; felszólítja a politikai erőket, hogy biztosítsák a jövő évi választási kampány és a 2013-as parlamenti választások szabad és tisztességes módon történő lebonyolítását; határozottan úgy véli, hogy amellett, hogy a választások lebonyolítása elengedhetetlen a csatlakozási folyamat előmozdításában, egyben az albániai demokrácia érettségének, valamint annak fontos próbája lesz, hogy a politikai erők képesek-e egy közös európai menetrendet útjára indítani az ország számára; emlékeztet arra, hogy a demokratikus konszolidáció megkívánja a szabad és tisztességes választásokat, amelyek eredményeit minden fontos politikai párt legitimnek tekinti; üdvözli a választások jogszabályi keretének az EBESZ/ODIHR ajánlásai alapján történő módosításairól kialakult politikai konszenzust;

4.  felszólítja az összes politikai erőt, hogy folytassa az összes polgár javát szolgáló, kézzelfogható eredményeket hozó konkrét reformok elfogadását; fontosnak tartja, hogy Albániában a civil társadalom, a média és a polgárok elszámoltathassák vezetőiket a konkrét politikai eredményekről;

A demokrácia megszilárdítása és az emberi jogok megerősítése

5.  megerősíti, hogy a demokrácia és a jogállamiság jelenti az emberi jogok és alapvető szabadságok legfőbb biztosítékát;

6.  határozottan támogatja a konstruktív politikai párbeszédet, amely amellett, hogy a tizenkét fő prioritás döntő eleme, a jól működő demokrácia előfeltétele is; sürgeti a politikai elitet, hogy tartsa fenn a pártközi párbeszédet és konszenzust a reformok tekintetében annak érdekében, hogy az ország előrelépést érhessen el a csatlakozással összefüggésben;

7.  üdvözli, hogy Albánia előrelépést tett az uniós tagság politikai kritériumainak teljesítése terén; megjegyzi, hogy a konstruktív politikai párbeszéd fontos eleme volt a tizenkét fő prioritás végrehajtása terén elért konkrét eredményeknek, különös tekintettel azokra, amelyek a parlament megfelelő működéséhez, a megerősített többséget igénylő, függőben lévő törvények elfogadásához, az ombudsman kinevezéséhez, a fő intézmények meghallgatási és szavazási eljárásaihoz és a választásokra vonatkozó jogalkotási keret módosításához kapcsolódtak;

8.  üdvözli az új elnök megválasztását; megjegyzi, hogy a választás folyamata összhangban volt az alkotmánnyal; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a választást övező politikai folyamat nem a pártokon átívelő párbeszédre épült; hangsúlyozza, hogy az elnöknek kulcsszerepe van az ország egyesítésében, valamint az állami intézmények stabilitásának és függetlenségének biztosításában;

9.  értékeli, hogy párbeszéd van kialakulóban a civil társadalom és az albán kormány között; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani e kapcsolat lendületét, és konszolidálni kell annak eredményeit;

10.  hangsúlyozza a teljes mértékben működőképes, reprezentatív intézmények fontosságát, amelyek a szilárd demokratikus rendszer gerincét és az uniós integráció kulcsfontosságú politikai kritériumát képezik; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a parlament alapvető szerepét, és sürgeti az ország politikai erőit, hogy javítsák tovább annak működését, fogadják el és hajtsák végre a parlament eljárási szabályzatával kapcsolatban folyamatban lévő reformokat, erősítsék tovább a parlament ellenőrző szerepét, többek között a kormánytagokhoz intézett kérdések gyakoribb alkalmazása révén, javítsák a jogszabályok szövegezésének minőségét, és erősítsék meg a civil társadalommal, a szakszervezetekkel és a társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációt;

11.  megállapítja, hogy korlátozott előrelépés figyelhető meg az igazságügyi reform terén; sürgeti a hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a bírói kar valódi, politikai beavatkozástól és korrupciótól mentes függetlenségének, feddhetetlenségének, átláthatóságának, elszámoltathatóságának és hatékonyságának, valamint a polgárok bírósági eljáráshoz való egyenlő hozzáférésének biztosítása érdekében, gondoskodjanak arról, hogy az ügyeket ésszerű időn belül megtárgyalják, továbbá gyorsítsák meg az előrelépést az igazságügyi reformstratégia – és ezen belül a legfelső bírósághoz kapcsolódó törvény módosításai elfogadásának – végrehajtása terén; fontosnak tartja, hogy az igazságügyi reform szilárd konzultációs mechanizmusokkal járó, a rendszer hatékonyságát növelő, fokozatos és visszafordíthatatlan folyamat legyen, valamint hogy az igazságszolgáltatás elegendő finanszírozásban részesüljön ahhoz, hogy hatékonyan működhessen az ország teljes területén;

12.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az emberkereskedelem elleni küzdelem terén folytatott bűnüldözést és az áldozatok védelmére irányuló erőfeszítéseket; sürgeti a gyermekekre vonatkozó igazságszolgáltatás stratégiájának elfogadását, valamint a bírósági határozatok végrehajtását, ami alapvető feltétele egy működőképes és eredményes igazságszolgáltatásnak;

13.  üdvözli a Bizottság új megközelítését és arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a jogállamiságot a bővítési politika középpontjába helyezi; úgy véli, hogy ezen megközelítésnek további ösztönzőként kell szolgálnia a főbb igazságszolgáltatási reformok számára, valamint tovább kell segítenie Albánia előrelépését e területeken, lehetővé téve konkrét eredmények elérését és tényleges eredmények felmutatását a végrehajtás terén;

14.  hangsúlyozza, hogy ki kell küszöbölni a közigazgatás átpolitizálódásának kockázatát, és érdemen alapuló, professzionális közigazgatást kell létrehozni, amely átlátható módon működik, és képes törvények elfogadására és alkalmazására; üdvözli az albán államigazgatási főiskola létrehozására irányuló eljárást; elégedettségének ad hangot amiatt, hogy az ombudsmant nyílt, átlátható módon nevezték ki, és kéri, hogy elégséges politikai támogatást nyújtsanak az intézménynek;

15.  üdvözli az ombudsman 2011. decemberi kinevezését; felszólítja az albán hatóságokat, hogy biztosítsanak megfelelő politika támogatást és erőforrásokat az ombudsmani hivatal számára; bátorítja az albán civil társadalmat és a tágabb polgárságot, hogy teljes körűen vegyék igénybe ezt az intézményt az emberi jogi helyzet javítása érdekében;

16.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korrupció továbbra is fontos szerepet játszik a polgárok életében; határozottan ajánlja, hogy alkalmazzák tovább a zéró tolerancia elvét a korrupcióval és a közpénzekkel való visszaélésekkel összefüggő kérdésekben, miközben garantálni kell a szabad és tisztességes bírósági tárgyalásokat és a tisztességes eljárást minden gyanúsított esetében; kéri a Korrupció Elleni Államok Csoportja ajánlásainak gyors végrehajtását, különösen a büntethetőséggel és a politikai pártok finanszírozásával kapcsolatosakat; megjegyzi, hogy a korrupció leküzdésére irányuló szakpolitikák további végrehajtására van szükség; továbbá megjegyzi, hogy a korrupcióellenes stratégia végrehajtása túlságosan lassú;

17.  hangsúlyozza, hogy a 2011. januári eseményeket minden további késedelem és akadály nélkül átfogó és független igazságügyi nyomozásnak és hiteles bírósági eljárásnak kell követnie;

18.  üdvözli az összes politikai erő büntetlenséggel szembeni fellépés melletti elkötelezettségét és a mentelmi jogi rendszer reformjának konszenzussal történő elfogadását a parlamentben, ami lehetővé teszi a nyomozást felsőbb szintű állami tisztviselők, bírók és ügyészek esetében is; felszólít minden illetékes szervet e rendszer következetes végrehajtására; felszólítja az albán hatóságokat, hogy támogassák a korrupció elleni küzdelem 2007–2013 közötti kormánystratégiájának alkalmazását és intézményi koordinálását; hangsúlyozza a politikai elkötelezettség erősítésének szükségességét annak érdekében, hogy határozott előrelépések történjenek a nyomozások és az ítéletek terén, még a magas szintű korrupciós ügyekben is;

19.  üdvözli a szervezett bűnözés visszaszorítására irányuló erőfeszítéseket, különösen ami a szervezett bűnözés elleni törvények végrehajtását illeti, és ezen belül a bűncselekményekből származó vagyonok fokozott elkobzása tekintetében elért előrelépést; felkéri a hatóságokat, hogy fokozzák tovább az Albánián belül és a szomszédos országokkal folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködést;

20.  megállapítja, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a határigazgatás terén előrelépés történt; hangsúlyozza, hogy folytatni kell a reformokat ezeken a területeken, különösen azáltal, hogy fokozzák a bűnüldözési intézmények közötti koordinációt;

21.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a rendőrség emberi jogokat maradéktalanul tiszteletben tartó és eredményközpontú működésére irányuló erőfeszítéseket; további kezdeményező és eredményes intézkedést szorgalmaz a bűnelkövetők bíróság elé állítása és az emberkereskedelem áldozatainak védelme érdekében;

22.  hangsúlyozza az állami és a magántulajdonban levő professzionális, független és pluralista média kiemelt jelentőségét a demokrácia sarokköveként; sürgeti az illetékes hatóságokat arra, hogy a politikai és bármely egyéb beavatkozástól mentes média segítségével biztosítsák a médiapluralizmust, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, továbbá hozzanak intézkedéseket az átláthatóság biztosítása érdekében a média tulajdonviszonyai és finanszírozása terén;

23.  aggodalmának ad hangot a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és különösen a szabályozó hatóság, az Országos Rádió és Televízió Tanács függetlensége miatt; sajnálatosnak tartja, hogy a szabályozó hatóság továbbra sem rendelkezik elégséges igazgatási és műszaki kapacitással és szerkesztői függetlenséggel; kéri az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló törvény elfogadását;

24.  aggasztja, hogy a kormány közvetlenül beavatkozik az állami műsorszolgáltató vezetőinek kinevezésébe, ami akadályozza a politikai pluralizmus kialakítását és így a demokrácia erősítését, valamint aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kormány nem támogatja a szerkesztői függetlenséget; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a rágalmazásért még mindig magas bírságokat lehet kiszabni az újságírókra, ami újságírói öncenzúrához vezet; kéri, hogy biztosítsák az újságírók védelmére irányuló intézkedések hiteles és hatékony végrehajtását; mélységes aggodalmának ad hangot az újságírók bizonytalan munkakörülményei kapcsán, valamint sajnálatosnak tartja az újságírók törvényben rögzített munkavállalói jogainak hiányát, illetve azt, hogy közülük sokan nem kapják meg fizetésüket a médiatulajdonosoktól;

25.  felszólítja a hatóságokat, hogy a választójogról, a gyülekezés szabadságáról, az egyesülés szabadságáról és a média szabadságáról szóló jogszabályokat igazítsák hozzá a nemzetközi normákhoz, és biztosítsák azok maradéktalan végrehajtását; felszólítja a hatóságokat, hogy mozdítsák elő és tartsák fenn a digitális szabadságot, amely a csatlakozási kritériumok szerves részének tekinthető;

26.  elismeri, hogy a kisebbségek védelme terén előrelépések történtek; megjegyzi ugyanakkor, hogy további erőfeszítésekre van szükség a megkülönböztetés elleni küzdelemben, különös tekintettel a megkülönböztetéssel szemben kiszolgáltatott egyénekre; ennek kapcsán emlékezteti az albán kormányt arra irányuló a felelősségére, hogy befogadó és toleráns légkört teremtsen az országban; határozott intézkedéseket szorgalmaz az emberi jogok átfogó védelme és a kisebbségi csoportokhoz tartozók életminőségének javítása érdekében az egész ország területén, többek között a kisebbségi nyelvek oktatásban, vallásban és tömegmédiában való használatával, valamint a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának leküzdésével kapcsolatos intézkedések végrehajtása révén;

27.  hangsúlyozza, hogy minden kisebbségi csoport számára biztosítani kell e jogokat, nem csupán a nemzeti kisebbségek részére; hangsúlyozza továbbá, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség a kisebbségi csoportok vagyonhoz és tulajdonhoz való jogának biztosítása érdekében; aggodalmának ad hangot a romákra irányuló cselekvési terv végrehajtásához szükséges erőforrások folyamatos hiánya miatt; nagyobb fokú elszámoltathatóságra szólít fel a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok számára nyújtott szolgáltatások terén; hangsúlyozza az önazonosítás elve tiszteletben tartásának fontosságát, és felszólít a népszámlálási adatok objektív és átlátható feldolgozására a nemzetközileg elismert normákkal összhangban;

28.  üdvözli az LMBT-személyek emberi jogai terén tett előrelépést, nevezetesen azt, hogy az LMBT-személyek első nyilvános tüntetése Tiranában 2012. május 17-én biztonságos és ünnepi hangulatú esemény volt; határozottan elutasítja ugyanakkor a védelmi miniszterhelyettes ugyanezen a napon tett diszkriminatív nyilatkozatát, azonban üdvözli Berisha miniszterelnök e tekintetben megfogalmazott bírálatát; hangsúlyozza, hogy az LMBT-személyeket még mindig megkülönböztetés éri, és kiemeli, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a jogszabályokat azzal a céllal, hogy kezeljék az esetlegesen megkülönböztető jellegű rendelkezéseket, és eredményeket mutassanak fel;

29.  szorgalmazza az alapvető jogok és szabadságok terén, valamint a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség, az LMBT-jogok, a gyermekek jogai, a szociálisan kiszolgáltatott csoportok és a fogyatékossággal élő személyek jogai, illetve a kisebbségi jogok biztosítására irányuló politikák végrehajtása terén szükséges előrelépések megtételét, mivel még mindig érkeznek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekkel, a roma kisebbséggel és más kiszolgáltatott csoportokkal szembeni megkülönböztetésről szóló jelentések; hangsúlyozza, hogy javítani kell az államtól függő személyek, így például a rabok, az árvák és a mentális betegségekben szenvedők jogait és életminőségét;

30.  üdvözli a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében hatályba léptetett jogszabályokat és meghozott intézkedéseket, azonban úgy véli, hogy azok gyakorlati végrehajtása még nem kielégítő, ezért a nők továbbra is egyenlőtlenségekkel szembesülnek a politikai élethez és a munkaerő-piachoz való hozzáférés terén;

31.  megjegyzi, hogy továbbra is megfigyelhető a családon belüli erőszak és a kényszerprostitúció, valamint igen elterjedt a gyermek- és nőkereskedelem, miközben hiányzik a nők és a gyermekek érdemi védelméhez szükséges koordináció az illetékes hatóságok között; emlékeztet az áldozatok teljes körű jogi segítséghez és pszichológiai támogatáshoz való hozzáférésének fontosságára, és arra sürgeti a hatóságokat, hogy lépjenek fel – többek között a hivatalok és szolgálatok pénzügyi támogatásának növelése révén – az erőszak és az egyenlőtlenség felszámolása érdekében; hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van olyan intézkedések meghozatalára és végrehajtására, mint például szakosodott szociális szolgáltatási struktúrák létrehozása, rehabilitációs központok megnyitása, menhelyhálózatok kialakítása, valamint a nőket és gyermekeket – és többek között a társadalomba való szociális újrabeilleszkedésüket – támogató szervezetek működésének előmozdítása; üdvözli az áldozatok számára kialakított, folyamatosan elérhető és díjmentes forródrótot, a gyermekvédelmi egységek megerősítését, valamint az áldozatoknak együttes támogatására irányuló, a tiranai önkormányzat, a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a civil társadalmi szervezetek által folytatott együttműködés jó példáját;

32.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a gyermekek jogainak védelmére, többek között az állami gyermekgondozási intézményekben fennálló körülmények javításával, a gyámsági gondozás lehetőségeinek megkönnyítésével, valamint az emberkereskedelem és a gyermekmunka elleni hathatós küzdelemmel;

33.  hangsúlyozza a korszerű oktatási rendszer létrehozásának szükségességét, amely a tanulót és a lehető legjobb minőségű oktatás biztosítását helyezi a középpontba; fontosnak tartja, hogy minden gyermek biztos hozzáférést kapjon az oktatáshoz és az iskolai felszerelésekhez, különös tekintettel azokra, akik alacsony jövedelmű családokból és kisebbségi csoportokból származnak; megjegyzi, hogy a kormányzatnak kötelessége magas szintű egyetemi és szakmai oktatást biztosítani, valamint garantálni az alapvető munkaügyi jogokat az okleveles képzések összefüggésében, arra ösztönözve a fiatal diplomásokat, hogy szolgálataikat az ország haladása érdekében ajánlják fel;

34.  felszólítja a kormányt, hogy garantálja a munkaügyi törvény maradéktalan tiszteletben tartását az állami és a magánszférában, és biztosítsa a szakszervezetek jogainak tiszteletben tartását a közvetítés gyakorlatának erősítésével a munkaügyi viták rendezésében; felszólítja a kormányt a Nemzeti Munkaügyi Tanácsban folytatott háromoldalú párbeszéd azáltal történő további javítására, hogy a tanács hatókörét kiterjeszti a főbb szociális és gazdaságpolitikai, valamint jogalkotási csomagok jóváhagyására, illetve fokozza a szakszervezetek Nemzeti Munkaügyi Tanácsban betöltött szerepét;

35.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincs foglalkoztatási cselekvési terv, illetve hogy csökkentik a szociális segítségnyújtással és védelemmel kapcsolatos reformok végrehajtására szolgáló költségvetést; felszólítja az albán hatóságokat, hogy dolgozzanak ki ilyen cselekvési tervet; kéri a többi csatlakozó ország és az Eurostat statisztikáival összhangban álló, időszakos munkaerő-piaci statisztikák összeállítását annak érdekében, hogy jobban nyomon követhessék, illetve a fentiekkel összehasonlíthassák az albániai foglalkoztatási helyzetet;

36.  felszólítja a hatóságokat, hogy a nemzeti ombudsman ajánlásaival és a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban javítsák tovább az őrizetbe vett személyekkel és a rabokkal szembeni bánásmódot, mivel még mindig érkeznek rossz bánásmódról beszámoló jelentések; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a kis kockázatú bűnelkövetők előzetes fogva tartásának gyakoriságát, valamint rendkívül sajnálatosnak tartja a fiatalkorúak hosszas előzetes fogva tartását és ezen intézkedés túlzott alkalmazását, ami gyakran olyan intézményben történik, amely nem alkalmas a fiatalok visszaintegrálására; sürgeti a fiatalkorúakra irányuló igazságügyi stratégia és egy ehhez kapcsolódó cselekvési terv elfogadását annak érdekében, hogy a nemzetközi normákkal és más európai országok bevált gyakorlataival összhangban kezeljék a fennálló jogi és gyakorlati hiányosságokat;

37.  hangsúlyozza a tulajdonhoz való jogok tisztázásának, illetve az e jogokhoz kapcsolódó nemzeti stratégia és cselekvési terv teljes körű végrehajtásának fontosságát; kiemeli az összes érdekelt féllel folytatott mélyreható konzultáció szükségességét a folyamat során; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a stratégia és a cselekvési terv végrehajtásához;

38.  felszólítja a kormányt és valamennyi felelős szervet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a schengeni országokba való vízummentes utazáshoz szükséges összes kritérium és intézkedés szigorú végrehajtása érdekében; szükségesnek tartja, hogy megfelelően tájékoztassák a polgárokat a vízummentes rendszer korlátairól, hogy megakadályozzák a szabad utazással és a vízumliberalizációs politikával kapcsolatos valamennyi visszaélést; megjegyzi, hogy a vízumliberalizáció az ország uniós tagság irányába tett közelmúltbeli előrelépésének egyik legnagyobb vívmánya;

A társadalmi-gazdasági reformok végrehajtása

39.  felkéri a kormányt, hogy a makrogazdasági stabilitás fenntartása, valamint a polgárok érdekeit szolgáló beruházásokat, gazdasági növekedést és a fenntartható gazdasági fejlődést előmozdító gazdasági környezet előmozdítása érdekében indítson és hajtson végre strukturális, valamint a jogállamisággal kapcsolatos reformokat, mivel ez utóbbi gyengesége hátráltatja többek között a szerződések végrehajthatóságát; ösztönzi a kormányt, hogy foglalkozzon a tulajdonjogok kérdésével, javítsa az adóbeszedés rendszerét, összpontosítson az infrastruktúrára és az emberi erőforrásokra, valamint szálljon szembe a nagyméretű informális gazdasággal és a szabályozatlan munkaerőpiaccal, melyek akadályozzák az ország társadalmi kohézióját és gazdasági kilátásait;

40.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az energiabiztonságra, az energiaforrások diverzifikálására és a tömegközlekedési hálózatok fejlesztésére; sajnálatát fejezi ki a tömegközlekedés, és különösen a vasút elégtelen állapota, valamint a közlekedési hálózatok gyenge igazgatása miatt;

41.  fokozott előrelépésre szólít fel a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén, valamint a környezetvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtását és szorosabb regionális együttműködést kér a környezeti fenntarthatóság előmozdítása érdekében; felszólítja a kormányt, hogy tegye prioritássá Albánia egyedülálló természeti tájképének fenntartását, valamint fokozza az uniós jogszabályokhoz való közelítés ütemét a levegő- és vízminőség, a hulladékgazdálkodás és az ipai szennyezés csökkentése terén; sürgeti a kormányt, hogy dolgozzon ki a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos politikákat, foglalkozzon hatékonyabban a hulladékkezelés és az illegális hulladékbehozatal problémájával, és fejlesszen ki környezeti szempontból fenntartható idegenforgalmat; sürgeti a hatóságokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a nemzeti hulladékgazdálkodási tervet, és a helyi és nemzeti civil társadalmi szereplőkkel és szervezetekkel szorosan együttműködve hozzanak létre egy átlátható és jól működő hulladék-felügyeleti infrastruktúrát

42.  mélységes aggodalmát fejezi ki a magas munkanélküliségi arány miatt – annak ellenére, hogy ez a korábbiakhoz képest csökkenni látszik –, valamint továbbra is a szegénységi küszöb alatt élő albánok nagy száma kapcsán; sürgeti a kormányt, hogy hozzon meg minden lehetséges intézkedést a szélsőséges szegénység kezelése érdekében, valamint hozzon létre szociális védelmi rendszert a pénzügyileg gyengébb polgárok és a leginkább rászorulók számára, ideértve az olyan kiszolgáltatott csoportokat, mint a gyermekek, a fogyatékossággal élők és a kisebbségi csoportok; fontosnak tartja, hogy ők is egyenlő hozzáférést kapjanak az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és a közszolgáltatásokhoz;

43.  korszerű közberuházást javasol a fenntartható növekedés előmozdítása és a munkanélküliség csökkentése érdekében; meggyőződése, hogy egy átfogó közberuházási program elősegíti majd ezenkívül a fiatal albán diplomásokban rejlő lehetőségek kiaknázását; felkéri a kormányt, hogy továbbra is fogadjon el olyan intézkedéseket és jogszabályokat, amelyek előmozdítják a foglalkoztatást és a növekedést;

44.  aggodalmának ad hangot az egykori politikai foglyok helyzete miatt, akik közül néhányan a közelmúltban tüntetéseket szerveztek; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az egykori politikai foglyok kártérítéséről szóló törvényt;

A regionális és nemzetközi együttműködés előmozdítása

45.  elismerését fejezi ki Albániának jó szomszédi kapcsolatainak ápolása miatt; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a nyugat-balkáni térségben a határokat teljes mértékben tiszteletben kell tartani, és bíztatja Albániát és az összes érintett felet, hogy tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely regionális feszültségeket idézhet elő; üdvözli a kormány szomszédos országokban élő albán kisebbségek irányában folytatott politikáját, nevezetesen hogy azt ajánlják nekik, hogy működjenek együtt saját kormányaikkal problémáik megoldása érdekében;

46.  felszólítja Albániát, hogy vonja vissza az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú mentességi megállapodást, mivel ez nem felel meg az Unió Nemzetközi Büntetőbírósággal (ICC) kapcsolatos politikájának, és aláássa a Római Statútum integritását, továbbá folytassa az ICC támogatását, illetve haladéktalanul és teljes körűen működjön együtt vele;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Albánia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 1. o.
(2) HL C 351. E, 2011.12.2., 85. o.


Az Európai Unió acélipara
PDF 128kWORD 80k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása az Európai Unió acéliparáról (2012/2833(RSP))
P7_TA(2012)0509RC-B7-0541/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, melynek gyökerei az ESZAK-Szerződésig nyúlnak vissza;

–  tekintettel az acéliparról, valamint az EU-ban tevékenykedő vállalatok szerkezetalakításáról, elköltöztetéséről és bezárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartára,

–  tekintettel a Bizottság 2011. február 2-i, „A nyers- és alapanyagpiacok támasztotta kihívások leküzdése” című közleményére (COM(2011)0025),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia kidolgozása” című 2012. október 10-i közleményére (COM(2012)0582),

–  tekintettel az Unió vas- és acéliparával kapcsolatosan a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000184/2012 – B7-0368/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  tekintettel arra, hogy amióta az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejárt, a szén- és acélipart az EUSZ rendelkezései szabályozzák,

B.  mivel az Európai Unió egyik célkitűzése a gyártóipar támogatása és versenyképessé, fenntarthatóvá tétele, valamint felkészítése arra, hogy megfeleljen a változó európai és Európán kívüli piaci feltételeknek, mivel alapvető fontosságú az Európai növekedés és jólét szempontjából;

C.  tekintettel arra, hogy az európai acélipar jelentős keresletcsökkenésnek van kitéve, amely a munkahelyek és a versenyképesség fokozatos elvesztésével jár;

D.  mivel az acélipar stratégiai jelentőségű az Unió gazdasága számára, és mivel az Európai Unió egészének érdeke az iparának alapvető összetevőit adó tevékenységek megőrzése, valamint az energiaellátás biztonságának garantálása belső termelés révén;

E.  mivel a versenyképes európai acélipar sok alapvető iparág fejlődésének és értékteremtésének gerincét adja, mint például a járműipar, az építőipar és a gépipar;

F.  mivel az acélipar jelentős kihívásokkal néz szembe – pl. lényeges mértékben csökkenő kereslet, eltérő szabályozással és normákkal bíró harmadik országokból származó importtal szembeni erős verseny, a nyersanyagokhoz való nehéz hozzáférés, növekvő költségek –, melyek szerkezetátalakításokhoz, ipari fúziókhoz és munkahelyek elvesztéséhez vezettek;

G.  mivel a foglalkoztatás az acélágazatban 1970 és 2012 között 1 millióról mintegy 369 000 munkahelyre csökkent, és mivel a feldolgozóipari ágazatokban milliók dolgoznak;

H.  mivel a Bizottság által közzétett adatok alapján az Unió acélexportja 2010-ben 33,7 millió tonnát tett ki (32 milliárd euró), és a legnagyobb exportpiacai Törökország, az Egyesült Államok, Algéria, Svájc, Oroszország és India voltak, míg az Unió acélimportja 26,8 millió tonnára rúgott(18 milliárd euró), amelynek fő forrásai Oroszország, Ukrajna, Kína, Törökország, Dél-Korea, Svájc és Szerbia;

I.  mivel a jelenlegi válság rendkívüli szociális nehézségeket állít az érintett munkavállalók és régiók elé, és mivel a szerkezetátalakításban részt vevő vállalatoknak társadalmilag felelős módon kell eljárniuk; mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sikeres szerkezetátalakítás nem hajtható végre megfelelő társadalmi párbeszéd nélkül;

J.  mivel a csúcstechnológiai iparágakra – köztük az acéliparra – a technológiai szaktudás modelljeiként tekintettek, ezért azonnali cselekvésre van szükség a megtartásuk érdekében, megelőzendő áthelyezésüket az Unió területén kívülre;

1.  kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson világos tájékoztatást az európai acéliparban végbemenő jelentős változásokról; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság szorosan kísérje figyelemmel a zajló folyamatokat Európa ipari öröksége és az érintett munkaerő megóvása érdekében.

2.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártát követően jogosult az európai acélipar helyzete okozta gazdasági és társadalmi hatások kezelésére, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az ESZAK pozitív tapasztalatát, és hozzon létre (a szakszervezetek, az ipar és a Bizottság részvételével) egy háromoldalú testületet, amely az európai acélipar továbbfejlesztésén dolgozna, biztosítva az előrejelzést, a tanácsadást és a tájékoztatást(1);

3.  felkéri a Bizottságot, hogy körültekintően mérlegelje az acélipar támogatását és fenntartását szolgáló közép- és hosszú távú kezdeményezéseket;

4.  úgy véli, hogy a Bizottságnak nagyobb fontosságot kell tulajdonítania az iparpolitikának annak érdekében, hogy felélessze az európai ipar versenyképességét a globális piacon egyenlő versenyfeltételek garantálása céljából, egyúttal biztosítva a magas szociális és környezeti normákat az Unióban, és a viszonosság felé törekedve a harmadik országokban;

5.  úgy véli, hogy Európa gazdasági fellendülésének egy erősebb feldolgozóipar is feltétele; hangsúlyozza, hogy az acélipar kulcsszerepet tölt be a stratégiai feldolgozóipari ágazatok versenyképességének biztosításában, melyeket rosszul érintene az európai acélipar visszaszorulása, mivel így függővé válnának a harmadik országokból történő behozataloktól, és sérülékenyek lennének;

6.  üdvözli az acélágazatra vonatkozó európai cselekvési terv 2013 júniusáig történő kidolgozására irányuló bizottsági kezdeményezést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tervet mihamarabb be kell mutatni;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg azon döntését, amelynek értelmében nem hosszabbítja meg a 2012. december 31-ét követő időszakra a 1241/2009/EU bizottsági rendeletben(2) az acéltermékek és -csövek behozatala tekintetében létrehozott előzetes felügyeleti rendszert, és vegye fel ezt a rendszert a cselekvési terv elemei közé;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy cselekvési tervébe foglalja bele az összes rendelkezésre álló uniós eszköz (pl. megerősített kutatás, fejlesztés és innováció) igénybevételét, különösen olyan területeken, mint az energia- és az erőforrás-hatékonyság, továbbá az Európai Beruházási Bank általi célzott beruházásokat, a készségekre vonatkozó aktív politikát, a munkavállalók szakmai átképzését, valamint szükség esetén olyan uniós pénzügyi eszközök lehetséges felhasználását, mint az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, és egyéb olyan ösztönzőkét, amelyek támogatják az iparág beruházásait és modernizációját;

9.  véleménye szerint egy ilyen cselekvési tervnek fontolóra kellene vennie az acélipar versenyképességét veszélyeztető magas energia- és nyersanyagárak kezelésének és mérséklésének módjait; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az energia-, és erőforrás-hatékonyság jelentős költségmegtakarítást eredményezhet, és bár ebben a tekintetben üdvözli a SPIRE európai köz-magán társulást, mégis sürgeti a Bizottságot és magát az acélágazatot, hogy – tekintettel a nyersanyag-ellátás jelenlegi és jövőbeni szűkösségére – folytassák a fennálló lehetőségek vizsgálatát, ösztönözzék üzleti konzorciumok alapítását, és mozdítsák elő a hulladék újrahasznosítását és újrafelhasználását célzó zárt termelési rendszer kialakítását;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatási szabályokra vonatkozó jelenlegi felülvizsgálata során vegye figyelembe az acélipart, és értékelje az acélhoz kapcsolódó termékek minőségbiztosítási rendszere bevezetésének kivitelezhetőségét;

11.  felkéri a Bizottságot, hogy felügyelje a szerkezetátalakítási és gyártás-áthelyezési tevékenységeket, és minden esetet külön megvizsgálva gondoskodjon arról, hogy az Unió versenyjogának szigorúan megfelelve hajtsák végre őket; úgy véli, hogy a domináns piaci pozícióval való esetleges visszaéléseket is vizsgálni kellene;

12.  üdvözli az olyan projekteket, mint az ULCOS-konzorcium (Ultra-low Carbon Dioxide Steelmaking: rendkívül alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó acélgyártás), amely példaként szolgál az innovatív kutatási és fejlesztési kezdeményezésekre, és az acélipar szén-dioxid-kibocsátása mintegy 50%-kal való csökkentésének elősegítését célozza, és hangsúlyozza a további befektetések szükségességét a kutatási és innovációs tevékenységek terén, amelyek alapvető fontosságúak az ágazat újraélesztése és megújulása szempontjából;

13.  kéri a Bizottságot, hogy kísérje szorosabb figyelemmel a Florange, Liège, Terni, Galați, Schifflange, Piombino, Câmpia Turzii, Rodange, Oțelu Roşu, Trieszt, Szilézia, Reşiţa, Targoviste, Călăraşi, Hunedoara, Buzău, Braila, Borlänge, Luleå, Oxelösund és egyéb települések illetve régiók létesítményeinek sorsát, amelyeknek jelenlegi formájukban bizonytalansággal kell számolniuk , annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe az európai acélipar versenyképessége és foglalkoztató ágazatként betöltött fontos szerepe.

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 254., 1994.9.30., 64. o.
(2) HL L 332., 2009.12.17., 54. o.


Fenntartható és versenyképes új acélipar
PDF 113kWORD 69k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása egy beérkezett petíció alapján egy új, fenntartható és versenyképes acéliparról (2012/2905(RSP))
P7_TA(2012)0510B7-0550/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ILVA acélműről és a tarantói dioxin-riadóról szóló, egy olasz állampolgár által benyújtott 760/2007. számú petícióra,

–  tekintettel az Európai Bíróság 2011. március 31-i ítéletére, amelynek értelmében Olaszország nem teljesítette a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv (IPPC) szerinti kötelezettségeit,

–  tekintettel az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdésére és a környezetvédelmi felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvre,

–  tekintettel a petíció érintett benyújtóinak és a Bizottság felelős alelnökének jelenlétében – legutóbb 2012. október 9-én – a bizottságban folytatott tanácskozásainak eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 202. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a petíció benyújtói erőteljesen hangot adtak a tarantói ILVA acélüzem rendkívül magas dioxinkibocsátási szintje miatti aggodalmaknak, amelyek tartósan jelentős és káros hatást gyakoroltak és gyakorolnak a helyi lakosság egészségére, hiszen 20 000 család tagjai dolgoztak vagy voltak kapcsolatban az acéliparral, és a helyi lakosság körében a szennyezettség mértéke elfogadhatatlan és tűrhetetlen betegségeket és krónikus megbetegedéseket eredményezett;

B.  mivel az olasz hatóságok a további szennyezés megelőzésére a közelmúltban bezárták az ILVA acélüzem egyes részeit, és mivel a jelenlegi üzemtulajdonosokra az a komoly jogi kötelezettség hárul, hogy a káros kibocsátásokat drasztikus mértékben tovább csökkentsék;

C.  mivel az ILVA acélüzem bizonytalan és veszélyes helyzete ezenkívül súlyos környezetkárosodást és pusztítást, valamint komoly társadalmi és gazdasági problémákat is okoz Olaszország déli részén, és mivel az említett üzem privatizációja nem javította az ágazat környezeti biztonságát;

D.  mivel a mintegy 360 000 főt foglalkoztató acélipar az Európai Unió kulcsfontosságú gazdasági ágazata, és mivel a Parlamentnek feladata, hogy határozottan kifejezze szolidaritását az ILVA acélüzem dolgozói és családjaik iránt, akiket hátrányosan érintett ez a teljességgel elfogadhatatlan helyzet;

E.  mivel az Unió iparpolitikája szempontjából stratégiai okokból mindenképpen meg kell akadályozni, hogy további acélüzemeket telepítsenek az Európai Unión kívülre, valamint garantálni kell a munkaerő biztonságát, és mivel az Unió környezetvédelmi politikája szempontjából ugyanolyan fontos a „szennyező fizet” elvének betartása, valamint az ökológiai egyensúly előmozdítása és adott esetben visszaállítása, ahogyan azt az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése, valamint a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv előírja;

1.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az acéliparra vonatkozóan dolgozzon ki új politikát, amely a gazdasági válság idején bővíti a növekedést és a foglalkoztatást, valamint összeegyeztethető az Unió valamennyi állampolgárának és lakosának egészségével és biztonságával;

2.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjenek együtt valamennyi érintett féllel annak biztosítása érdekében, hogy e politika egységesen magában foglalja a gazdasági célokat és a társadalmi és környezeti prioritásokat, és egy korszerű, versenyképes és fenntartható, az uniós környezetvédelmi jognak maradéktalanul megfelelő európai acélipar jöjjön létre;

3.  felhívja az olasz hatóságokat, hogy rendkívüli sürgősséggel biztosítsák az acélüzem szennyezett telephelyének környezeti rehabilitációját, és egyszersmind biztosítsák, hogy a meghozott megelőző vagy helyreállító intézkedésekkel kapcsolatban felmerült költségeket a környezetvédelmi felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 8. cikkében foglalt „a szennyező fizet” elvvel összhangban fedezzék;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet
PDF 237kWORD 97k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről (2012/2907(RSP))
P7_TA(2012)0511RC-B7-0562/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2000 júniusában Cotonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),

–  tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezményre és annak II. jegyzőkönyvére, amely megtiltja a törvénytelen kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos besorozást és egyéb atrocitásokat,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i egyezményre, amely különösen megtiltja a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonását,

–  tekintettel a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre, amelyet ratifikáltak az Afrikai Nagy Tavak régiójának országai,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2760. (2012), 2053. (2012), 1925. (2010) és 1856. (2008) határozatra, amelyek rögzítették az ENSZ kongói stabilizációs missziójának (Monusco) mandátumát, továbbá a Biztonsági Tanács 2012. augusztus 2-i nyilatkozatára és az ENSZ-főtitkár e kérdéssel foglalkozó havi jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000), 1820. (2008), 1888. (2009) és 1960. (2010) határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló, 2005. október 24-i 60/1. sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmével kapcsolatos felelősségről szóló (138)–(140) bekezdésére,

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaság 1982-ben ratifikált,

–  tekintettel az Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult biztonsági helyzetről szóló, 2012. szeptember 19-i határozatára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2012. június 25-i és november 19-i ülésén hozott, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2012. október 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó volt ENSZ-különmegbízott, Margot Wallström 2011. június 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke 2012. szeptember 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 7-i, június 12-i, július 10-i és november 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2012. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Andris Piebalgs uniós fejlesztési biztos 2011. február 22-i, „KDK: Egy lépés a büntetlenség felszámolása felé” című nyilatkozatára,

–  tekintettel Kristalina Georgievának, a nemzetközi együttműködésért, a humanitárius segítségnyújtásért és a válságkezelésért felelős biztosnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló humanitárius helyzet romlásáról szóló, 2012. június 26-i nyilatkozatáról,

–  tekintettel a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) tagállamai állam-, illetve kormányfőinek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló nyilatkozataira, különösen a 2012. november 24-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének (OIF) a frankofón országok 2012. október 13–14-én Kinshasában tartott csúcstalálkozóján elfogadott, a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1533 (2004) sz. határozatával létrehozott bizottság elnökének a Biztonsági Tanács elnökéhez írott, 2012. június 21-i, a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló levelére, amelyben elküldte a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó szakértői csoport időközi jelentését és a hozzá tartozó mellékleteket, továbbá kérte ezek tanácsi dokumentumként való közzétételét (S/2012/348),

–  tekintettel az emberi jogi szervezeteknek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekről szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Unió és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti, erdészeti jogszabályok végrehajtására, erdészeti irányításra és erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó (FLEGT-) megállapodásra, amely 2010 szeptemberében lépett érvénybe,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. június 13-i, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) rendezett választások megfigyeléséről szóló állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a KDK fegyveres erőinek (FARDC) egyes egységei 2012 áprilisa óta lázadnak az ország keleti részében, pontosabban az Észak-Kivu tartományban, és mivel ez a lázadás hamar a „március 23-mozgalom” (M23) nevet viselő fegyveres felkeléssé vált, amely arra szólít fel, hogy alkalmazzák a KDK kormánya és a Nemzeti Népkongresszus (CNDP) által 2009. március 23-án Gomában aláírt békemegállapodást;

B.  mivel az M23-as lázadók egyszerre tagjai annak a tizenkét fegyveres csoportnak (amelyek közé tartozik például a Mai-Mai csoport, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) nevű csoport és a ruandai hutu lázadók csoportja), illetve más részről a FARDC-nek, amelyek egymással harcolnak ebben az erőforrásokban gazdag régióban;

C.  mivel az M23-as lázadók közel hét hónapja tartják megszállás alatt az Észak-Kivu tartomány nagy részét, mivel ez a terület saját közigazgatást hozott létre, és mivel ezért a tartománynak ez a része teljes mértékben kívül esik a KDK ellenőrzésén, ami folyamatos instabilitást és bizonytalanságot okoz;

D.  mivel 11 nappal azután, hogy az M23-as lázadók megszerezték az ENSZ békefenntartók által támogatott kormányzati csapatoktól Goma kulcsfontosságú városát, az M23 egy régiós szinten kialakított megállapodás értelmében kivonult a városból;

E.  mivel 2012. december 6-án az ugandai Kampalában tárgyalások és párbeszédfolyamat kezdődött a lázadó csoportok és a kongói kormány között;

F.  mivel a Mugunga III. tábor ellen a közelmúltban elkövetett támadások rávilágítanak arra, hogy prioritásként kell kezelni a lakóhelyükről elüldözöttek számára létrehozott helyszínek biztonságát és az azokon végzett humanitárius segítségnyújtás jobb lehetővé tételét;

G.  mivel az ENSZ szakértői csoportja bizonyítékkal szolgált arra, hogy Ruanda katonailag – többek között fegyverekkel, lőszerrel, kiképzéssel és katonákkal – támogatja az M23-as lázadókat;

H.  mivel Uganda és Ruanda kormánya tagadta az egyik ENSZ-testület azon vádját, hogy támogatták az M23-as lázadókat és a Gomában található kelet-kongói város bevételét;

I.  mivel az ENSZ-jelentésre reagálva az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Svédország és az EU mind felfüggesztették a Ruandába irányuló segítségnyújtást;

J.  mivel a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és az EU tagállamai megpróbáltak konstruktív jellegű politikai megoldást találni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetre;

K.  mivel az ICGLR tagállamai közös ellenőrzési mechanizmust hoztak létre a KDK keleti részén történő csapatmozgások megfigyelése érdekében, és úgy határoztak, hogy semleges nemzetközi erőt alkalmaznak e célból;

L.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2053. (2012) sz. határozata értelmében a Monusco megbízatását 2013. június 30-ig meghosszabbították;

M.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén olyan, az emberi jogok megsértésével és háborús bűnökkel jellemzett ismétlődő atrocitások történtek, mint a tömeges nemi erőszak – a nőkön és kiskorú lányokon elkövetett erőszakot is ideértve –, a kínzás, a civileket érintő öldöklés és a gyermekkatonák általános besorozása;

N.  mivel a szexuális erőszak alkalmazása és a nemi erőszak elterjedtebb használata az áldozatok fizikai és pszichikai tönkretételéhez hasonló hatalmas következményekkel bír, és háborús bűnöknek kell ezeket tekinteni;

O.  mivel a kongói hadsereg (FARDC) szintén számos visszaélést követett el a háborús zónákban;

P.  mivel az emberi jogok megsértéséért és a háborús bűnökért felelős személyek elleni eljárás mellőzése a büntetlenség légkörének kialakulását segíti elő, és ösztönzi az újabb bűncselekmények elkövetését;

Q.  mivel a harcok által érintett területeken élő kongóiak közül 2,4 millió embert üldöztek el lakóhelyéről az országban és 420 ezren menekültek a környező országokba, és mivel embertelen körülmények között élnek;

R.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság, és különösen a jelenleg fegyveres félkatonai csoportok ellenőrzése alatt álló keleti régiók bővelkednek az olyan természeti erőforrásokban, mint az arany, az ón és a koltán, amelyek illegális bányászata segíti a konfliktus finanszírozását és állandósítását;

S.  mivel a Virunga Nemzeti Parkot egyedülálló biodiverzitása miatt 1979-ben az Unesco a világörökség részévé nyilvánította;

T.  mivel elfogadhatatlan, hogy a Virunga Nemzeti Parkban olajkitermelés céljából koncessziókat adtak ki, megszegve ezzel a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972. november 16-i Párizsi Egyezményt;

U.  mivel a Virunga Nemzeti Parkban olajkitermelés céljából kiadott koncessziók ellentétben állnak ezzel a KDK és az Unesco közötti egyezménnyel, illetve a kongói alkotmánnyal és törvényekkel, továbbá mivel ezeket a koncessziókat ezért meg kell szüntetni;

V.  mivel a növekvő munkanélküliség, a szociális válság, az élelmiszerválság, a nem megfelelő alapvető szolgáltatások, a lakosság elszegényedése és a környezetkárosodás szintén felelős részben a régió instabilitásáért; mivel ezen problémák kezeléséhez átfogó fejlesztési tervre és stratégiára van szükség;

W.  mivel szükséges foglalkozni a konfliktusok következményeivel, különösen a korábbi harcokban résztvevők lefegyverzése, leszerelése és reintegrálása, a menekültek újrahonosítása, a saját országukban lakhelyükről elüldözött emberek újra letelepítése, valamint az életképes fejlesztési programok végrehajtása révén;

X.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén a bennszülött Batwa népesség 90.000 főt számlál, és mégis szisztematikus rasszizmus, társadalmi és politikai kirekesztettség, valamint emberi jogi jogsértések áldozatai a KDK-ban és a Nagy-Tavak Régió többi országában;

Y.  mivel a KDK-ban súlyosbodott az emberi jogi aktivisták és az újságírók elnyomása, és mivel ők önkényes letartóztatásoknak és a megfélemlítésnek vannak kitéve; mivel nem tettek lépéseket, hogy a felelősöket bíróság előtt felelősségre vonják;

1.  mély aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén kialakult általános helyzet romlása miatt, aminek komoly politikai, gazdasági, társadalmi, humanitárius és biztonsági következményei vannak a KDK-ban és az egész régióban;

2.  határozottan elítéli az M23 és minden más romboló erő által az utóbbi hónapokban a KDK keleti részén vezetett támadásokat; ellenez a konfliktusba történő minden külső beavatkozást és hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy megszűnjön a helyi és külföldi fegyveres csoportok tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén;

3.  kifejezetten felszólítja mind Ruanda, mind Uganda kormányát, hogy szüntessék meg az M23 elnevezésű lázadó csoportnak nyújtott támogatásukat, mivel ennek destabilizáló hatása van a Nagy-Tavak régióra;

4.  megerősíti a KDK elidegeníthetetlen és vitathatatlan jogát arra, hogy szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartsák;

5.  felhívja valamennyi érintett felet a régióban, hogy jóhiszeműen járuljon hozzá annak békés megoldásához; emellett a Kampalában 2012. november 24-én elfogadott válságmegoldási terv azonnali végrehajtására szólít fel;

6.  üdvözli az ICGRL, az Afrikai Unió (AU) és az ENSZ tagállamainak erőfeszítéseit és kezdeményezéseit, amelyek célja, hogy a válságra tartós és békés politikai megoldást keressenek; kitart amellett, hogy a katonai megoldás nem fogja megoldani a válságot, és ezért olyan politikai békefolyamatra hív fel, amely a lázadó erők lefegyverzésére irányul, és amely megszünteti a konfliktus okait;

7.  hangsúlyozza a közös ellenőrzési mechanizmus hatékony működésének fontosságát, valamint a tervezett semleges nemzetközi erő létrehozását és hatékony telepítését;

8.  felszólítja az EU-t, hogy az ENSZ Kongóval szemben elrendelt fegyveres embargóját megsértő valamennyi egyénnel szemben alakítson ki uniós álláspontot;

9.  felszólítja a KDK és a szomszédos országok kormányait, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, hogy olyan strukturális megoldásra jussanak, amely együttműködés, állandó párbeszéd, a bizalom és a megbékélés megteremtése útján tartós békéhez, biztonsághoz, stabilitáshoz, gazdasági fejlődéshez és az emberi jogok tiszteletéhez vezet a régióban; megerősíti elkötelezettségét, hogy e célból együttműködne a KDK-val és a Nagy-Tavak régióval;

10.  elítél a KDK keleti részén és a Nagy-Tavak régióban elkövetett minden erőszakmegnyilvánulást és valamennyi emberi jogi jogsértést, és szolidaritását fejezi ki a KDK háborúval sújtott népével; felhívja a KDK keleti részén zajló konfliktusokban részt vevő valamennyi erőt, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot, szüntessék be a polgári lakosság, különösen a nők és gyermekek elleni támadásokat, valamint tegyék lehetővé a humanitárius ügynökségek részére, hogy segítséget nyújthassanak a szenvedő polgári lakosság számára, és biztosítsák az ilyen ügynökségek védelmét;

11.   határozottan elítéli a KDK-ban széles körben elkövetett szexuális erőszakot, különösen a nők és leányok ellen elkövetett nemi erőszakot, valamint a gyermekek katonai toborzását; sürgeti a KDK kormányát és a nemzetközi közösséget, hogy a KDK keleti részén rászoruló valamennyi személyt lássa el orvosi segítséggel, beleértve a trauma utókezelési és pszichológiai támogatást is;

12.  elítéli a Dr. Mukewege meggyilkolására irányuló kísérletet, és független bírósági vizsgálatra szólít fel azért, hogy kivizsgálják e támadást, amely testőre halálát okozta;

13.  alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogi jogsértések minden korábbi és jelenlegi esetére kiterjedő pártatlan, alapos nyomozást, és a Nagy-Tavak régió valamennyi államát felhívja, hogy erőfeszítéseit koncentrálja arra, hogy a jogállamiság javítására irányuló folyamat központi kérdéseként véget lehessen vetni a büntetlenségnek;

14.  felszólít arra, hogy különösen az emberi jogi jogsértések, háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit, valamint a nők elleni szexuális erőszakot elkövetőket és a gyermekkatonákat sorozókat jelentsék fel, azonosítsák, vonják büntetőjogi felelősségre és büntessék meg a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban; hangsúlyozza, hogy a büntetlenség az elkövetők személyétől függetlenül nem tolerálható;

15.  felszólítja a kongói kormányt, hogy vállaljon teljes körű felelősséget és vessen véget a büntetlenségnek, így a kongói hadsereg (FARDC) által elkövetett visszaéléseknek is;

16.  felszólítja a KDK-t, hogy vezessen be hatékony nemzetbiztonsági ágazati reformot, olyan független erős intézményekkel, amelyek felelősséggel tartoznak az államnak és népének, és amelyek képesek fellépni a bűncselekményekkel és a korrupciós ügyekkel szemben, és képesek büntetőjogi úton üldözni azokat;

17.  felszólítja a nemzetközi közösséget, különösen az EU-t, az AU-t és az ENSZ-et, hogy továbbra is hozzanak meg minden lehetséges intézkedést a KDK keleti részén élő embereknek nyújtandó koordináltabb és hatékonyabb támogatás érdekében, és járuljanak hozzá a humanitárius katasztrófára adott válasszal kapcsolatos erőfeszítésekhez;

18.  sürgeti a KDK kormányát és a nemzetközi közösséget, hogy a KDK keleti részén rászoruló valamennyi személyt lássa el orvosi segítséggel, beleértve a traumakezelési és pszichológiai támogatást is;

19.  felszólítja az AU-t és a Nagy-Tavak országait, hogy tegyenek további lépéseket a természeti erőforrások illegális kiaknázása és kereskedelme elleni harcban, mivel többek között ezek vezetnek a fegyverek elterjedéséhez és táplálják a fegyverkereskedelmet, amelyek pedig azon legfontosabb tényezők között vannak, amelyek a Nagy-Tavak régióban fenntartják és súlyosbítják a konfliktusokat;

20.  úgy véli, hogy a KDK természeti erőforrásaihoz való átlátható hozzáférés és az afeletti felügyelet elengedhetetlen az ország fenntartható fejlődéséhez;

21.  határozottabb jogi intézkedésekre szólít fel, hogy az illegális bányászatból származó ásványok útját jobban lehessen követni a természeti erőforrásokhoz kötött nemzetközi piaci ellenőrzési eszközzel, amely a Dodd-Frank törvény elve alapján jött létre, és amelyet az Egyesült Államok Kongresszusa fogadott el;

22.  sürgeti a kongói kormányt, hogy haladéktalanul és határozottan cselekedjen, és előzzön meg minden olyan visszafordíthatatlan kárt a Virunga Nemzeti Parkban, ami az olajkutatások, illetve olajkitermelés vagy más illegális tevékenységek hatásának tudható be;

23.  felszólítja a kongói kormányt, hogy összhangban az Unesco kifejezett kérésével ne adjon engedélyt az olajbányászatra ;

24.  felszólít arra, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten tegyenek erőfeszítéseket az állam tekintélye, valamint a jogállamiság javítására a KDK-ban, különösen a kormányzás és a biztonság terén, többek között az Európai Unió katonai támogató missziójával (EUSEC) és az Unió rendőri segítségnyújtó missziójával (EUPOL) folytatott szoros együttműködés keretében, amit folytatni kell a béke és biztonság mind az országban, mind a Nagy-Tavak régióban való konszolidálása érdekében;

25.  felszólítja a Nagy-Tavak régió állam- és kormányfőit, hogy dolgozzanak azért, hogy ténylegesen megvalósuljon a jelenlegi regionális béke és fejlesztési eszközök végrehajtása, és a Nagy-tavak régió valamennyi, a biztonsági, stabilitási és fejlesztési megállapodást aláíró államát felszólítja arra, hogy maradéktalanul hajtsák azt végre, hogy lefektethessék és konszolidálhassák a béke és a biztonság szükséges alapjait a régióban; felszólítja az ENSZ-et, az EU-t és az AU-t, valamint a Nagy-Tavak régió barátait, hogy határozottan és aktívan támogassák a megállapodás végrehajtására irányuló erőfeszítéseket;

26.  a régió és valamennyi nemzetközi szerv minden országát felszólítja arra, hogy aktívan működjön együtt a KDK hatóságaival minden fegyveres csoport megszüntetése és leszerelése érdekében, valamint a KDK keleti részén a tartós béke megteremtésére;

27.  sürgeti a Monusco kongói stabilizációs misszióját, hogy nagyobb hatékonysággal hajtsa végre megbízatását a kongói civilek biztonságának biztosítása érdekében; azt az ajánlást teszi, hogy mozdítsák elő és könnyítsék meg a Monusco és a KDK kormánya helyi békére irányuló kezdeményezéseinek megalkotását, különösen azokon a területeken, ahol súlyos etnikai feszültségek jellemzőek, a helyzet tartós stabilizálása céljából;

28.  ösztönzi a KDK vezetőit, hogy tegyenek meg minden szükséges kezdeményezést a demokrácia konszolidációjára és alkotmányos és jogszabályi alapon biztosítsák a kongói népen belül minden aktív erő részvételét az ország kormányzásában;

29.  üdvözli, hogy a KDK parlamentje 2012. december 6-án az alkotmánynak megfelelően létrehozta a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságot, amely annak első lépése, hogy törvényt fogadjon el az emberi jogi jogsértések áldozatai és szemtanúi, valamint az emberi jogi aktivisták, a segélyszervezetek alkalmazottai és az újságírók védelméről;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy Tavak régiója kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0252.


Kasztokon alapuló megkülönböztetés Indiában
PDF 214kWORD 77k
Az Európai Parlament 2012. december 13-i állásfoglalása a kasztokon alapuló megkülönböztetésről Indiában (2012/2909(RSP))
P7_TA(2012)0512RC-B7-0574/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen „a dalitok emberi jogairól Indiában” című 2007. február 1-jei állásfoglalására(1), valamint az emberi jogok világbeli helyzetéről készített éves jelentésekről szóló állásfoglalásaira, főként pedig a 2012. április 18-ira(2),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (CERD) és XXIV. általános ajánlásaira, amelyeket India ratifikált,

–  tekintettel a Mukul Vásznik társadalmi igazságosságért és szerepvállalásért felelős miniszter által előterjesztett, „A latrinatisztítóként való alkalmazás tilalmáról és a latrinatisztítók rehabilitációjáról szóló 2012. évi törvényre” irányuló kormányjavaslatra, amelyet az indiai parlamentnek 2012. szeptember 3-án nyújtottak be,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2009. október 19-i nyilatkozatára és az ENSZ tagállamaihoz intézett azon kérésére, hogy támogassák a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét,

–  tekintettel az ENSZ különleges eljárásaiból és az ENSZ-egyezmény által létrehozott testületekből eredő, valamint az Indiáról szóló, 2008. április 10-i és 2012. május 24-i két egyetemes időszakos felülvizsgálatban foglalt ajánlásokra,

–  tekintettel az Indiával kapcsolatos egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2012. július 9-i ajánlásaira,

–  tekintettel az ENSZ emberijog-védőkkel foglalkozó különleges előadója által 2012. február 6-án az indiai dalit aktivisták helyzetével kapcsolatban kifejtett súlyos aggodalmakra,

–  tekintettel a Melá Mukti Játrára, az egész országra kiterjedő, emberek ezreinek részvételével jelenleg is folyó menetre, amelynek célja a kézi latrinatisztítás felszámolása, és amely 2011. november 30. és 2012. január 31. között India 18 államán haladt keresztül,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló EU–India közötti tematikus párbeszédre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel India óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, és a BRICS-országok egyikeként immár fontos szerepet játszik a világpolitikában; mivel ugyanakkor a kasztokon alapuló megkülönböztetés továbbra is elterjedt és tartós jelenség;

B.  mivel India alkotmánya az állampolgárok számára egyenlő jogállást biztosít, továbbá 15. és 17. cikke jogellenesnek nyilvánítja a kasztokon és az érinthetetlenségen alapuló megkülönböztetést; mivel dálitok már a legmagasabb politikai tisztségeket is betöltötték; mivel India rendelkezik a kaszton kívüliek és az őslakos törzsek védelmét célzó törvényekkel és rendeletekkel, így például a polgári jogok védelméről szóló 1976. évi törvénnyel és a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló 1989. évi törvénnyel; mivel Manmohan Szingh indiai miniszterelnök több határozott nyilatkozatot is tett a dálitokkal szembeni erőszak elleni fellépés kiemelt kezeléséről;

C.  mivel ezen erőfeszítések ellenére Indiában a becslések szerint 170 millió dálit és őslakos ádivászí továbbra is a társadalmi kirekesztés súlyos formáinak van kitéve; mivel az ILO becslései szerint az országban az adósrabszolgaság áldozatainak túlnyomó többsége a kaszton kívüliek közül és az őslakos törzsekből kerül ki;

D.  mivel a kézi latrinatisztítás – noha jogilag be van tiltva – továbbra is igen elterjedt, és a szolgaság e formáját dálitok százezrei, szinte kizárólag nők végzik, a latrinatisztítókat legnagyobb számban foglalkoztató vállalat pedig az Indiai Államvasutak;

E.  mivel a dalit és az ádivászí nők, akik közül az írástudók aránya csupán 24%, a szegények legszegényebbjei közé tartoznak Indiában, és az élet minden területén többszörös – kaszt szerinti és nemi alapú – megkülönböztetésnek vannak kitéve, testi épségüket gyakran súlyosan veszélyeztetik, többek között a felsőbb kasztok által büntetlenül elkövetett szexuális bántalmazás révén, valamint társadalmilag kirekesztik és gazdaságilag kizsákmányolják őket;

F.  mivel becslések szerint a dalit nők az ellenük elkövetett bűncselekmények túlnyomó többségét a társadalomból való kiközösítéstől tartva és a személyes biztonságukat féltve nem jelentik be; mivel egy konkrét esetben, 2012. szeptember 9-én egy 16 éves dalit lányt a Hárijáná állam Hiszár tartományához tartozó Dabrá faluban csoportosan megerőszakoltak; mivel édesapja, miután megtudta, mi történt, öngyilkosságot követett el, és a rendőrség csak a tömeges tiltakozást látva, megkésve határozott lépések megtételéről;

G.  mivel 2012. november 20-án a Tamil Nadu állambeli Dharmapuriban egy magasabb kasztba tartozó személyekből álló, mintegy ezerfős banda a dalit közösség legalább 268 házát kifosztotta és felgyújtotta, a jelen lévő rendőrök pedig nem avatkoztak közbe;

H.  mivel a nők családon belüli erőszakkal szembeni védelméről szóló 2005. évi törvényt ténylegesen nem hajtják végre, és mivel a nőkkel szembeni, a rendőrség, a jogrendszer, az egészségügyi létesítmények területén és a politikai osztály körében általánosan elterjedt előítéletek akadályozzák az igazságszolgáltatást;

I.  mivel a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvény értelmében elítéltek száma továbbra is nagyon alacsony, és a törvény nem rettenti el az elkövetőket a bűncselekményektől;

J.  mivel különböző helyi és nemzetközi források szerint 100–200 ezer – többségében dalit – lány kényszerül adósrabszolgaságba Tamil Nadu állam fonodáiban, amelyek nyugati márkák számára ruházati cikkeket előállító gyárakat látnak el fonallal;

1.  elismerését fejezi ki az Indiában szövetségi, állami, regionális és helyi szinten a kasztokon alapuló megkülönböztetés felszámolásáért tett erőfeszítésekért; elismeréssel adózik továbbá a számos indiai politikus, indiai sajtóorgánum, nem kormányzati szervezet és a társadalom bármely szintjét képviselő egyéb közvélemény-formáló által a kasztokon alapuló megkülönböztetéssel szemben tanúsított egyértelmű kiállásnak;

2.  ugyanakkor továbbra is aggasztónak találja a bejelentett és a be nem jelentett atrocitások tartósan magas számát és az érinthetetlenség, különösen pedig a kézi latrinatisztítás elterjedt gyakorlatát;

3.  sürgeti a szövetségi, állami, regionális és helyi szintű indiai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben ígéreteiket, és hajtsák végre – vagy adott esetben módosítsák – a hatályos jogszabályokat, kiváltképp a kirekesztett kasztok és őslakos törzsek elleni atrocitások megelőzéséről szóló törvényt a dalitok és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjainak hatékony védelme érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy az áldozatok számára lehetővé kell tenni, hogy az őket érintő ügyeket félelem nélkül bejelenthessék a rendőrségnek és az igazságügyi szerveknek, valamint hogy a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak komolyan nyomon kell követnie a bejelentett atrocitásokat és a megkülönböztetés egyéb eseteit;

5.  felhívja az indiai parlamentet, hogy hajtsa végre azon terveit, hogy elfogadja a latrinatisztítóként való alkalmazás tilalmáról és a latrinatisztítók rehabilitációjáról szóló új törvényt, és felszólítja az indiai kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak azonnali végrehajtatása érdekében;

6.  felhívja az indiai hatóságokat, hogy vonja vissza a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek nem állnak összhangban a nemzetközi normákkal, és a nemzetközi adományozóktól érkező összegek átvételét megakadályozva potenciálisan ellehetetlenítik a nem kormányzati szervezetek – köztük a dalit szervezetek és az indiai társadalom egyéb hátrányos helyzetű csoportjait képviselő szervezetek – munkáját;

7.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, az EU emberi jogi különmegbízottját és az uniós tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a kasztokon alapuló megkülönböztetésre vonatkozó uniós politikát, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belül támogassák a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét;

8.  üdvözli, hogy a szövetségi kabinet 2012 szeptemberében elfogadta a gyermek- és serdülőmunka betiltásáról szóló törvényt, amely megtiltja a tizennégy év alatti gyermekeknek valamennyi ágazatban, a tizennyolc év alatti gyermekeknek pedig a veszélyes ágazatokban való foglalkoztatását; felszólítja az indiai kormányt, hogy hozzon hatékony végrehajtási intézkedéseket a dolgozó gyermekek számának gyors csökkentése érdekében, amely szám az egyik legmagasabb a világon, és hogy vezessen be jogszabályokat a gyermekmunka teljes tilalmára vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet iránymutatásaival összhangban.

9.  felhívja az Unió és a tagállamok indiai képviseleteit, hogy a kasztokon alapuló megkülönböztetés kérdését építsék be az indiai hatóságokkal folytatott párbeszédeikbe, és kezeljék kiemelten a kasztokon alapuló – az oktatás területén is jelentkező – megkülönböztetés kezelését célzó, illetve a nőket és a lányokat középpontba állító programokat; elvárja, hogy az Indiával folytatott jövőbeli együttműködést értékeljék abból a szempontból is, hogy az milyen hatással van a kasztokon alapuló megkülönböztetésre;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást India miniszterelnökének, az indiai igazságügyi miniszternek, az indiai belügyminiszternek, a társadalmi igazságosságért és szerepvállalásért felelős indiai miniszternek, a Tanácsnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Bizottságnak, az Unió emberi jogi különmegbízottjának, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Közgyűlése elnökének.

(1) HL C 250. E, 2007.10.25., 87. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat