Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2012. december 5-i javaslatára (COM(2012)0729),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0727),

–  tekintettel a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0933) és a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló 2012. május 24-i európai parlamenti állásfoglalásra(1), továbbá a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezéssel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000106/2012 – B7-0113/2012),

–  tekintettel az Európai Tanács tagjainak a „Növekedésorientált konszolidáció és a munkahelyteremtéssel járó növekedés felé” című, 2012. január 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítéséről, valamint a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerősítéséről szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az „Ifjúsági garanciaprogram: finn- és svédországi tapasztalatok” című 2012. június 13-i Eurofund-jelentésre(3),

–  tekintettel a Bizottság „Mozgásban az ifjúság” című közleményére (COM(2010)0477),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „Globális előrejelzés: sivár munkaerő-piaci kilátások az ifjúság számára” című, 2012. szeptemberi anyagára(4), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 101. ülésének „Az ifjúsági munkanélküliségi válság: felhívás a cselekvésre” című határozatára és következtetéseire(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gazdasági válság következményeképpen a munkanélküliség általános aránya 2012 októberére elérte a példátlan 10,7%-ot, vagyis a munkát keresők száma 25,91 millió(6);

B.  mivel az ifjúság körében 5,68 millió fiatal munkanélkülivel a munkanélküliség aránya 23,4%-ra ugrott, ami részben a nyújtható szakismeretek és a munkaerő-piaci igények közötti meg nem felelést tükrözi, bár ez gyakran független az álláskeresők képzettségi szintjétől; mivel a kutatások szerint az ifjúsági munkanélküliség gyakran olyan maradandó sebeket hagy maga után, mint a jövőbeli munkanélküliség és az állandó társadalmi kirekesztettség fokozott kockázata;

C.  mivel az Európai Tanács tagjai 2012. június 29-i nyilatkozatukban sürgették, hogy a tagállamok fokozzák erőfeszítéseiket a fiatalok foglalkoztatási szintjének emelése érdekében, azzal „a céllal, hogy a tanulás befejezését követő néhány hónapon belül minden fiatal minőségi foglalkoztatási ajánlatban, továbbképzésben, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy szakmai gyakorlatban részesüljön”;

D.  mivel egy ifjúsági garanciaprogram hozzájárulna az Európa 2020 stratégia céljai közül háromnak az eléréséhez, nevezetesen hogy a 20–64 éves korosztály tagjainak 75%-a álláshoz jusson, hogy a korai iskolaelhagyás aránya 10% alatt legyen, és hogy legalább 20 millió embert kiemeljenek a szegénységből és a társadalmi kirekesztettség állapotából;

E.  mivel a válság oda vezetett, hogy a fiatalok körében emelkedett a bizonytalan formájú foglalkoztatás – a rövid távú és részmunkaidős szerződések – aránya, a meglévő munkahelyek újbóli betöltése során pedig túl gyakran folyamodnak a javadalmazásban nem részesülő munkavállalókat előnyben részesítő programokhoz;

F.  mivel a munkahellyel, képzettséggel vagy szakismeretekkel nem rendelkező (NEET-) fiatalok problémájának megoldása terén tapasztalható tehetetlenség az EU számára mintegy 153 milliárd euróra becsülhető költséggel jár, ami megfelel az uniós GDP 1,2%-ának, és mivel jelenleg körülbelül 7,5 millió ilyen helyzetű – 25 év alatti – fiatal él az EU-ban;

G.  mivel a Bizottság a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó csomagjában ifjúsági garanciaprogramot igényel;

1.  erőteljesen támogatja az ifjúsági garanciarendszerekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági kezdeményezést;

2.  felhívja a tagállamok munka- és szociálisügyi minisztereit, hogy a 2013. februári EPSCO Tanácson egyezzenek meg a tanácsi ajánlás kérdésében, melynek célja az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtása valamennyi tagállamban; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciaprogram nem garantál munkahelyet, hanem olyan eszköz, amely biztosítja, hogy az EU valamennyi, legfeljebb 25 éves fiatal polgára, illetve jogszerűen ott tartózkodó lakosa, valamint a frissen végzettek 30 éves koruk eléréséig jó minőségű foglalkoztatási ajánlatot, folyamatos oktatást vagy szakmai gyakorlati lehetőséget kapjanak a munkanélkülivé válás vagy az iskolarendszerű oktatásból való kilépés időpontjától számított négy hónapon belül; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszerek révén hatékonyan javítani kell a NEET-fiatalok helyzetét; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszerek számára lehetővé kell tenni, hogy testreszabott európai uniós támogatásokban részesülhessenek, elsősorban azokban a tagállamokban, ahol a fiatalok munkanélkülisége a legmagasabb arányú;

3.  úgy véli, hogy az ifjúsági garanciarendszerek uniós finanszírozásának kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie, és hogy az ESZA szerkezetét különösen úgy kell kialakítani, hogy az lehetővé tegye a finanszírozás garantálását, és ezért a strukturális és kohéziós alapok legalább 25%-át az ESZA számára kell elkülöníteni; meggyőződése azonban, hogy az uniós és a tagállami finanszírozás megfelelő egyensúlyára kell törekedni;

4.  elismeri, hogy a fiatalok nem alkotnak homogén csoportot, hogy eltérő szociális körülmények között élnek, és hogy ezért a tagállamokban eltérő az ifjúsági garanciaprogram alkalmazására való felkészültség; ennek alapján minden fiatal esetében mindenekelőtt készségeik személyre szabott értékelését kell biztosítani, majd egyéni és személyre szabott szolgáltatásokat kell nyújtani számukra;

5.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszerek eredményes végrehajtása érdekében alapvetően szükséges a szoros együttműködés a Bizottság és a tagállamok, nemzeti szinten az (ágazati) szociális partnerek, a helyi és regionális hatóságok, a köz- és magánszféra által nyújtott szolgáltató szervezetek, valamint a helyi és regionális oktatási és szakképzési intézmények között;

6.  megállapítja, hogy az ifjúsági garanciarendszerekhez minőségi keretnek kell kapcsolódnia annak biztosítása érdekében, hogy a felkínált oktatás, képzés és munkahelyek megfelelő javadalmazást, munkakörülményeket és egészségvédelmi és biztonsági normákat foglaljanak magukban;

7.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy egy „foglalkoztatási bizottság” révén jöjjön létre az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtásának többoldalú felügyelete, és kéri az Európai Parlament bevonását e bizottságba;

8.  felkéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a fiatalokat megcélzó oktatási és szakképzési normák megreformálására annak érdekében, hogy jelentősen javuljon a fiatalok foglalkoztatottsága, illetve életlehetőségeik;

9.  elismeri a tagállamok eltérő felkészültségi fokát az ifjúsági garanciaprogram elfogadása tekintetében, és hangsúlyozottan felkéri a Bizottságot, hogy részesítse támogatásban a pénzügyileg nehéz helyzetben lévő tagállamokat; sürgeti a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében kövesse szorosan figyelemmel az ifjúsági garanciaprogram végrehajtását, melyről nyújtson be jelentést, adott esetben pedig nevezze meg azokat a tagállamokat, amelyek elmulasztják az ifjúsági garanciarendszerek létrehozását;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0224. (2) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o. (3) http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2012/42/en/1/EF1242EN.pdf (4) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---dcomm/documents/publication/wcms_188810.pdf (5) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/@ed_norm/@relconf/documents/meetingdocument/wcms_185950.pdf (6) Eurostat, 2012. november: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/3-30112012-BP/EN/3-30112012-BP-EN.PDF