Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EK és Banglades között 2001-ben létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló(1), valamint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló(2) 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Szociális jogok globalizációja: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet csak a kezdet” című jelentésére,

–  tekintettel az ILO „Munka a fejlődő országokban: a munkavállalók előtt álló kihívások és alternatívák” című jelentésére,

–  tekintettel az ILO „Globalizáció, rugalmasság és munkakörülmények Ázsiában és a Csendes-óceán térségében” című jelentésére,

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az OECD frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló 2011-es iránymutatásaira,

–  tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményére (2006, C-187) és a munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades és Pakisztán nem ratifikált, valamint ezek ajánlásaira (R-197); tekintettel továbbá a munkaügyi felügyeletről szóló egyezményre (1947, C-081), amelyet Banglades és Pakisztán aláírt, valamint az egyezmény ajánlásaira (R-164),

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2012. november 24-én legalább 112 ember halt meg abban a tűzben, amely a bangladesi Dakka melletti Ásulijában található Tazrín gyárban ütött ki, 2012 szeptemberében pedig 289 ember vesztette életét egy tűzesetben a pakisztáni Karacsiban;

B.  mivel munkavállalók százai halnak meg évente hasonló balesetekben Dél-Ázsia-szerte, és 2005 óta mintegy 600 ruhagyári munkás halt meg csak a bangladesi üzemekben bekövetkező tűzesetek miatt, melyek közül sokat meg lehetett volna előzni;

C.  mivel a textilgyárakban tapasztalható körülmények gyakran rosszak, és e gyárakban kevéssé veszik figyelembe a munkajogokat, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) főbb egyezményeiben elismerteket, és gyakran egyáltalán nem vagy csak kis mértékben fordítanak figyelmet a tűzbiztonságra; mivel az ilyen gyárak tulajdonosai közül sokan büntetlenül megmenekültek, és ezért keveset tettek a munkakörülmények javítása érdekében;

D.  mivel Bangladesben több mint 5000 textilgyár van, amelyek mintegy 3,5 millió embert alkalmaznak, és Banglades – Kína mögött – a világ második legnagyobb konfekcióruha-exportőre;

E.  mivel az európai piac a bangladesi ruházati és textiltermékek legnagyobb kiviteli célpontja, és vezető nyugati cégek ismerték el, hogy szerződésük volt a Tazrín gyár tulajdonosaival ruházati cikkek beszállítására;

F.  mivel a világ többi részén emelkedő munkaerőköltségek miatt az alacsony képzettséget igénylő gyári munkahelyeket áthelyezték Indiába, Pakisztánba, Kambodzsába, Vietnamba és különösen Bangladesbe, ahol a ruházati cikkek jelenleg az export 75%-át teszik ki;

G.  mivel sajnálatos, hogy néhány vállalat kezdetben igyekezett tagadni, hogy a dakkai tűzesetben érintett vállalattal dolgoztat, és csak később ismerte el, hogy az általa forgalmazott ruhák a szóban forgó gyárban készültek;

H.  mivel az elmúlt hónapokban felerősödtek a bangladesi kormány és a munkajogi aktivisták közötti feszültségek, a munkavállalók pedig kifogásolják az alacsony béreket és a rossz munkakörülményeket;

I.  mivel a bangladesi ruhagyárakban tapasztalható rossz biztonsági feltételeket korábban bíráló Áminul Iszlám 2012. áprilisi meggyilkolásának ügye a mai napig tisztázatlan;

1.  sajnálatát fejezi ki, amiért a közelmúltbeli gyártüzekben sokan életüket vesztették; részvétét nyilvánítja a gyászoló családoknak és a sérülteknek; teljesen elfogadhatatlannak tekinti, hogy ilyen sok munkavállaló halt meg gyártüzek miatt az elmúlt években Dél-Ázsiában;

2.  felszólítja a bangladesi és pakisztáni kormányt, hogy folytassák a közelmúltban történt esetek kivizsgálását, és léptessenek érvénybe intézkedéseket a tragédiák megismétlődésének megelőzése, többek között az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok (nevezetesen a munka törvénykönyve (2006)) maradéktalan betartása érdekében, valamint hozzanak létre hatékony és független munkavédelmi ellenőrzési rendszert és az ipari épületek ellenőrzési rendszerét;

3.  üdvözli a több szakszervezet, nem kormányzati szervezet és multinacionális textilkereskedő között létrejött bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amelynek célja a biztonsági szabványok javítása a gyártás helyszínén, valamint a megállapodás az ilyen intézkedésekért járó díjazásról, különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával és a minden gyárban a munkavállalói képviseletek részvételével működő „egészségügyi és biztonsági bizottságok” létrehozásának aktív támogatásával, amelyek a törvény erejénél fogva kötelezőek, de csak ritkán működőképesek; felszólít minden jelentős ruházati márkát, hogy támogassa ezt az erőfeszítést;

4.  arra ösztönzi valamennyi érdekelt felet, hogy vegyék fel a küzdelmet a sok dél-ázsiai országban az ellátói láncban nyilvánvalóan működő helyi korrupció ellen, amely többek között a biztonsági ellenőrök és a gyártulajdonosok közötti összejátszás formájában valósul meg; felszólít az e gyakorlat elleni küzdelem megerősítésére;

5.  elvárja, hogy a bűnös gondatlanságot és a tűzesetekkel kapcsolatos egyéb bűncselekményeket elkövető személyeket állítsák bíróság elé, valamint a helyi hatóságok és a gyárak vezetőségének együttműködésével biztosítsák minden áldozat számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, hogy módjukban álljon kártérítést követelni; üdvözli azokat a lépéseket, amelyeket a bangladesi és pakisztáni kormány tett az áldozatok és családjaik támogatása érdekében,

6.  örömmel veszi tudomásul az európai forgalmazók eddigi hozzájárulásait az áldozatoknak és családjaiknak juttatott kártérítéshez, és arra ösztönzi a többi kereskedőt, hogy kövessék ezt a példát; kéri a sérültek ingyenes orvosi rehabilitációját, valamint az elhunyt munkavállalók eltartott hozzátartozóinak ellátását;

7.  felszólítja a főbb nemzetközi ruházati márkákat, hogy szigorúan vizsgálják meg ellátói láncaikat, és működjenek együtt alvállalkozóikkal a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági feltételek javítása érdekében; felhívja a forgalmazókat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szereplőt, köztük adott esetben a Bizottságot, hogy együttműködésben vizsgálják meg egy önkéntes címkézési szabvány létrehozásának lehetőségét, amely tanúsítaná, hogy a termék az ILO alapvető munkaügyi normáinak betartása mellett készült;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a kötelező felelős üzleti magatartást a külföldön működő uniós cégek körében, kiemelten összpontosítva arra, hogy valamennyi jogi kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, különösen az emberi jogok, a munkajog és a környezetvédelem területén érvényes nemzetközi szabványoknak és szabályoknak;

9.  örömmel veszi tudomásul a Bizottság jelenlegi kezdeményezéseit, melyek célja a bangladesi gyárbiztonság javításának támogatása, például a „Munkaügyi normák előmozdítása a konfekcióiparban” elnevezésű projekt, valamint a bangladesi tűzoltósági és polgárvédelmi főigazgatósággal közös munka révén; kéri, hogy ezt a fajta együttműködést erősítsék meg, és adott esetben terjesszék ki a régió más országaira is;

10.  emlékeztet arra, hogy az ILO nyolc alapvető egyezményét következetesen végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak a munkavállalókra vonatkozó, szilárd alapokon nyugvó egészségügyi és biztonsági rendelkezések, függetlenül attól, hogy munkahelyük mely országban található;

11.  felszólítja az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az Unió kereskedelmi tisztviselői, amennyiben uniós delegáción dolgoznak, rendszeres képzésben részesüljenek a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekről, különös tekintettel a „Védelem, tisztelet és jogorvoslat” elnevezésű ENSZ-keret végrehajtására, és hogy az uniós delegációk uniós összekötőpontokként szolgáljanak az uniós cégekre és leányvállalataikra vonatkozó panaszok tekintetében;

12.  megállapítja, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek fontos szerepet játszhatnak, például a munkavállalók vezette biztonsági bizottságok folyamatos fejlesztése révén, valamint fontos, hogy a szakszervezetek eljussanak a gyárakba, hogy ott képzést nyújthassanak a munkavállalóknak arról, miként védhetik meg jogaikat és biztonságukat, többek között ahhoz való jogukat, hogy a nem biztonságos munkát visszautasíthatják;

13.  üdvözli Banglades arra irányuló sikeres erőfeszítéseit, hogy csökkentse a ruházati ágazatban a gyermekmunka arányát, és arra ösztönzi Pakisztánt, hogy fokozza gyermekmunka elleni fellépését;

14.  sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki Áminul Iszlám munkajogi aktivista kínzásának és meggyilkolásának körülményeit, és felszólítja a bangladesi és pakisztáni kormányt, hogy szüntessék be a szakszervezeti tevékenységekre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó korlátozásokat;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, Banglades és Pakisztán kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.

(1) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o. (2) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o. (3) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.