Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2514(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0031/2013

Viták :

PV 17/01/2013 - 17.3
CRE 17/01/2013 - 17.3

Szavazatok :

PV 17/01/2013 - 18.3
CRE 17/01/2013 - 18.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0033

Elfogadott szövegek
PDF 227kWORD 27k
2013. január 17., Csütörtök - Strasbourg
A Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet
P7_TA(2013)0033RC-B7-0031/2013

Az Európai Parlament 2013. január 17-i állásfoglalása a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről (2013/2514(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2012. december 21-i és 2013. január 1-jei és 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztosának a Közép-afrikai Köztársaságban legutóbb kirobbant harcokról szóló 2012. december 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt felülvizsgált Cotonou-i Megállapodásra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2012. december 27-i és 29-i, valamint 2013. január 4-i és 11-i sajtónyilatkozataira,

–  tekintettel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) államfőinek 2012. december 21-én N’Djamenában tartott rendkívüli csúcstalálkozója nyomán kiadott záróközleményre,

–  tekintettel Ban Ki-Munnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának 2012. december 26-i nyilatkozatára, amelyben elítélte a lázadók által végrehajtott támadásokat és valamennyi felet sürgette, hogy tartsák magukat az ECCAS által 2012. december 21-én N’Djamenában hozott határozatokhoz,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) 2012. december 12-i, 28-i és 31-i, valamint 2013. január 3-i és 12-i, a Közép-afrikai Köztársaságról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a Közép-afrikai Köztársaság kormánya, a Seleka lázadócsoport és a demokratikus ellenzék által 2013. január 11-én Libreville-ben (Gabon) aláírt, a válság megoldásáról szóló politikai megállapodásra,

–  tekintettel a 2008. június 28-i libreville-i átfogó békemegállapodásra és az alapját képező korábbi, 2007 óta aláírt békeegyezményekre,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács 2011. december 21-i S/RES/2031, számú határozatára, amely az Egyesült Nemzetek Integrált Béketeremtő Hivatalának (BINUCA) megbízatását a Közép-afrikai Köztársaság tekintetében kiterjeszti 2013. január 31-ig, továbbá az ENSZ főtitkárának 2012. május 29-i, a BINUCA tevékenységéről szóló jelentésére,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979), az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára (1981), melyeket a Közép-afrikai Köztársaság 1986-ban ratifikált, továbbá az 1989. évi nemzetközi gyermekjogi egyezményre, mely tiltja a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonását, s melyet a Közép-afrikai Köztársaság is ratifikált,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács munkacsoportjának 2011. július 6-i jelentésére és annak következtetéseire a gyermekek helyzetéről és a fegyveres konfliktusról a Közép-afrikai Köztársaságban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Közép-afrikai Köztársaság több évtizedes instabilitást és politikai nyugtalanságot élt meg függetlenségének 1960-ban történt kikiáltása óta; mivel annak ellenére, hogy az ország gazdag természeti erőforrásokban (faanyagok, arany, gyémánt, urán stb.), a Közép-afrikai Köztársaság a humán fejlettségi mutató tekintetében 187 ország közül csupán a 179. helyen áll, lakosságának mintegy 70%-a a szegénységi küszöb alatt tengődik, és továbbra is a világ egyik legszegényebb országa;

B.  mivel 2012. december 10-én a Seleka (a szó jelentése szangó nyelven „összefogás”), amely különböző, főleg az ország északkeleti részéből származó fegyveres lázadó csoportok szövetsége, fegyveres offenzívát indított a csádi határ közeléből a déli országrész ellen; mivel a legújabb offenzívára a lázadók szerint az adott okot, hogy szerintük François Bozizé elnök nem teljesítette a 2008. évi libreville-i átfogó békemegállapodásban vállalt kötelezettségeket, mely megállapodás előirányozta a korábbi lázadók lefegyverzését és a társadalomba való visszailleszkedésük anyagi megalapozását;

C.  mivel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) 2012. december 21-én N’Djamenában rendkívüli csúcstalálkozót tartott, amelyen megállapodtak a válság megoldását célzó ütemtervben, melybe beletartozik a tűzszünet és tárgyalások haladéktalan megkezdése Libreville-ben az ECCAS védőszárnyai alatt; mivel az ECCAS-csúcstalálkozó arról is döntött, hogy további csapatok küldésével erősíti a FOMAC/MICOPAX küldetését;

D.  mivel a Dél-Afrikai Köztársaság a Közép-afrikai Köztársaságban fennálló helyzet stabilizálásához való hozzájárulásaként útnak indította mintegy 400 katonáját; mivel Gabon, a Kongói Köztársaság, Csád és Kamerun katonái a közép-afrikai többnemzetiségű haderő (FOMAC/MICOPAX) részeként az ECCAS utasítására már 2008 óta a helyszínen tartózkodnak;

E.  mivel az Afrikai Unió elnökével, Thomas Boni Yayival folytatott tárgyalások után Bozizé elnök megígérte, hogy miután jelenlegi megbízatása 2016-ban véget ér, nem indul újra a tisztségért, valamint felajánlotta, hogy nemzeti egységkormányt alakít;

F.  mivel január elején a Seleka bejelentette, hogy szünetelteti katonai műveleteit, csapatait Damara város előtt (Banguitól 75 kilométerre északra) megállította és beleegyezett az ECCAS égisze alatt folytatandó béketárgyalásokon való részvételbe;

G.  mivel 2013. január 11-én a Közép-afrikai Köztársaság kormánya, a lázadó Seleka szövetség és a politikai ellenzék közötti, Libreville-ben (Gabon) folytatott háromoldalú béketárgyalások eredményeképpen aláírták a következő három megállapodást: elvi nyilatkozat a politikai és biztonsági válság megoldásáról; tűzszüneti megállapodás; megállapodás a politikai-biztonsági helyzetről, mely meghatározza a hatalom megosztásának módját és a politikai átmenet ütemezését a Közép-afrikai Köztársaságban;

H.  mivel 2013. január 12-én Bozizé elnök lemondatta Faustin Archange Touadera miniszterelnököt, feloszlatta a kabinetet, és ezzel megnyitotta az utat a nemzeti egységkormány kinevezése előtt, összhangban a Libreville-ben aláírt békemegállapodásokkal; mivel a békemegállapodás alapján tizenkét hónapon belül törvényhozási választásokra kerül sor;

I.  mivel Bozizé elnök miatt – aki 2003-ban államcsíny útján került hatalomba, és akit először 2005-ben választották meg, majd 2011-ben újraválasztottak, bár az utóbbi esetben a nemzetközi megfigyelők (akik közül többen a választást finanszírozó EU-ból érkeztek) szabálytalanságokat állapítottak meg – a parlamenti ellenzék bojkottálta az általános választásokat;

J.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapértékének számít, és a Cotonou-i Megállapodásnak is alapvető eleme;

K.  mivel az EU-hoz hasonlóan az Egyesült Államok is előnyben részesíti a válság párbeszéd útján való békés rendezését;

L.  mivel a helybéli nem kormányzati szervezetek szerint az emberi jogok súlyos megsértéseire került sor – többek között sokasodott nők és fiatal lányok elleni erőszak – mind a Seleka, mind a kormány erői részéről, az előbbi esetében az ellenőrzésük alatt álló területeken, az utóbbi esetben a lázadókhoz közeli lakossággal szemben Banguiban;

M.  mivel a humanitárius helyzet továbbra is rettenetes, hiszen Médecins sans frontières szerint a válság miatt tízezrek szenvednek; mivel a Világélelmezési Program révén érkezett több száz tonnányi élelmet a lázadók ellenőrzése alatt álló északi területeken elrabolták; és mivel számos humanitárius tevékenységet felfüggesztettek vagy csökkentettek;

N.  mivel az EU a Cotonou-i Megállapodás alapján a Közép-afrikai Köztársasággal rendszeres politikai párbeszédet folytat, és egyúttal az ország fő adományozója, hiszen az Európai Bizottság 2012-ben 8 millió euróval segítette a konfliktustól érintett, illetve helyváltoztatásra kényszerült 445 000 embert a Közép-afrikai Köztársaságban, és mivel a Közép-afrikai Köztársaság a 10. EFA révén 137 millió eurót kitevő támogatáshoz jut;

O.  mivel Kamerun magasabb szintre emelte a Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket segítő intézkedéseit;

P.  mivel már a legutóbbi erőszakhullámot megelőzően is 2500 gyermek volt tagja a Közép-Afrikai Köztársaságban működő fegyveres csoportoknak; mivel a UNICEF Banguiban működő irodájába hiteles információk érkeztek arról, hogy mind a felkelő csoportok, mind a kormányoldali milíciák részéről megnövekedett a gyermekkatonák toborzása és bevetése;

Q.  mivel az, hogy az emberi jogi jogsértések és háborús bűnök elkövetői ellen nem indul jogi eljárás, előmozdítja a büntetlenség elfogadottá válását, és ezzel további bűnök elkövetésére ösztönöz;

R.  mivel a felkelők kezére kerültek olyan, gyémántban gazdag területek, mint Bria, Sam Ouandja és Bamingui; mivel a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszere figyelmeztetést adott ki valamennyi tagországának arra vonatkozóan, hogy számítani kell a nyers gyémánt Közép-Afrikai Köztársaság felkelők által ellenőrzött területeiről történő esetleges kiáramlására;

S.  mivel a munkanélküliség súlyosbodása, a szociális feltételek romlása és a lakosság elszegényedése mind kiváltó okai a régiót sújtó instabilitásnak; mivel e problémák megoldása stratégiát és fejlesztési tervet tesz szükségessé;

1.  aggodalmának ad hangot a Közép-Afrikai Köztársaságban a Seleka offenzívájának 2012. december 10-i megindítása óta kialakult helyzet kapcsán; sajnálja, hogy a közelmúltbeli offenzíva veszélyezteti a polgári lakosság életét, valamint a Közép-Afrikai Köztársaság biztonságát és stabilitását;

2.  üdvözli a 2013. január 11-én Libreville-ben, az ECCAS égisze alatt folytatott tárgyalásokat követően aláírt békemegállapodásokat; hangsúlyozza e megállapodások gyors végrehajtásának szükségességét; minden felet felszólít a megállapodások jóhiszemű végrehajtására, és arra, hogy kötelezze el magát a Közép-Afrikai Köztársaság tartós békéjének megteremtése mellett;

3.  elítél minden, a hatalom erővel történő megszerzésére irányuló kísérletet;

4.  meggyőződése, hogy a konfliktus békés megoldása és a tartós stabilitás biztosítása érdekében a nemzeti egységkormány összeállításának az ország valamennyi politikai erejét képviselnie kell; e tekintetben üdvözli, hogy Bozizé elnök aláírta a miniszterelnök távozásáról szóló rendeletet – mely intézkedést már egy békemegállapodás is szorgalmazott – egy nemzeti egységkormány felállítása érdekében, melyet a politikai ellenzék által választott miniszterelnök vezet;

5.  üdvözli az új nemzetgyűlés felállítását célzó választások kiírásáról szóló határozatot, és reméli, hogy azokra nemzetközi megfigyelők jelenlétében kerül sor – még a jelenleg felkelők által ellenőrzött területeken is – annak érdekében, hogy az eredményt utóbb ne lehessen vitatni;

6.  elítéli az emberi jogok mindennemű megsértését, és súlyos aggodalmának ad hangot a Seleka által végrehajtott offenzíva idején a Közép-Afrikai Köztársaságban történt súlyos emberi jogi jogsértések kapcsán; határozottan elítéli a felkelők által ellenőrzött területeken élő polgári lakosság elleni támadásokat, melyek a fizikai bántalmazás, a nemi erőszak, a fosztogatás eseteit és a kommunikációs rendszerek szisztematikus megbénítását is magukban foglalták; mély aggodalmát fejezi ki a Banguiban élő etnikai és vallási kisebbségek zaklatásáról, valamint politikai ellenfelek megfélemlítéséről és önkényes letartóztatásáról szóló hírek miatt;

7.  hangsúlyozza, hogy a Közép-Afrikai Köztársaság hatóságainak törekedniük kellene a polgári lakosság biztonságának szavatolására; felszólít a hadsereg reformjára, a korábbi fegyveresek lefegyverzésére, leszerelésére és társadalmi reintegrálására irányuló intézkedések megtételére, a menekültek hazatelepítésére, az országból elűzöttek visszatelepítésére, valamint életképes fejlesztési programok végrehajtására;

8.  kiváltképp aggasztóak tartja a gyermekkatonák toborzásának és bevetésének megnövekedéséről szóló híreket; újra hangsúlyozza e gyakorlatok elleni határozott tiltakozását, és felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy vessen véget e gyakorlatoknak;

9.  felszólít minden felet a tűzszünet betartására, a polgári lakossággal szembeni erőszak mellőzésére és az emberi jogok tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy a Közép-Afrikai Köztársaság tartós stabilitásának biztosítására irányuló korábbi békemegállapodások sikertelenségéhez részben az emberi jogok nem kellő mértékű hangsúlyozása vezetett;

10.  tiszteleg valamennyi áldozat előtt, és mindenek felett fontosnak tartja az emberi jogokkal való minden múltbeli és jelenlegi visszaélés részrehajlás nélküli és alapos kivizsgálását az elkövetők kilétének felfedése érdekében; őszintén reméli, hogy a háborús és emberiesség elleni bűnök elkövetői nem élveznek majd büntetlenséget, és ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság még vizsgálja a Közép-Afrikai Köztársaságban kialakult helyzetet;

11.  üdvözli a regionális szervezetek – pl. az Afrikai Unió és az ECCAS – közvetítési kísérleteit, és különösen a felek között Libreville-ben lezajlott tárgyalásokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megállapodás szülessen egy új nyomon követési mechanizmusról is, amely biztosítja a létrejött megállapodások végrehajtását; e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy segítse az ECCAS-t az új megállapodások végrehajtásának felügyeletében; felkéri a nemzetközi közösséget, hogy aktívabban vegyen részt a Közép-Afrikai Köztársaságban kialakult konfliktus kezelésében az ország régóta fennálló problémáinak kezelése és a fenntartható politikai megoldás elérése érdekében;

12.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást a Közép-Afrikai Köztársaság hatóságainak az újonnan kiírt választások megszervezésére vonatkozó jogszabály elfogadása céljából; úgy véli, hogy a hiteles, szabad és tisztességes választási küzdelmekhez való hozzájárulás érdekében az EU-nak fontolóra kell vennie egy választási megfigyelő küldöttség menesztését a Közép-Afrikai Köztársaságba;

13.  felkéri Catherine Ashton külügyi képviselőt/alelnököt, hogy kihasználva az EU Közép-Afrikai Köztársasággal fenntartott kiterjedt kapcsolatait aktívan mozdítsa elő egy átfogó béketeremtési stratégia végrehajtását, amely elősegítené az országban kialakult állapotok normalizálódását és a fenntartható fejlődést;

14.  aggódik amiatt, hogy a közelmúltbeli válság rontja az ország humanitárius helyzetét; felszólít minden felet a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartására, és arra, hogy biztosítsák a humanitárius ügynökségek biztonságos és akadálytalan eljutását az érintett lakossághoz; kéri a Bizottságot, hogy fokozza humanitárius segítségnyújtási erőfeszítéseit a Közép-Afrikai Köztársaság területén;

15.  úgy véli, hogy a Közép-Afrikai Köztársasággal határos országokban – különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudánban, Dél-Szudánban és Ugandában – uralkodó, a környező térségekre is kiható bizonytalan állapotok a nemzetközi közösség összehangolt fellépését igénylik az olyan ismétlődő problémák holisztikus és régiókra összpontosító orvoslása érdekében, mint az államok több részre szakadása, az etnikai konfliktusok, valamint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság rendszeres lábbal tiprása;

16.  úgy véli, hogy az ország fenntartható fejlődése szempontjából nélkülözhetetlenül fontos a természeti erőforrásokhoz való átlátható hozzáférés és a felettük gyakorolt átlátható ellenőrzés, valamint az ezekből származó bevételek állami költségvetésen keresztüli méltányos újraelosztása;

17.  úgy véli, hogy a bányászati ágazatban kulcsfontosságú az átláthatóság és az állami ellenőrzés a hatékony bányagazdálkodás, a fenntartható fejlődés és a korrupció leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy a nyers gyémánt Közép-Afrikai Köztársaság felkelők által ellenőrzött területeiről történő esetleges kicsempészése újraélesztheti a konfliktust, kiváltva az ország további destabilizálódását; felszólítja a Közép-Afrikai Köztársaság kormányát, hogy tegyen további intézkedéseket a természeti erőforrások kitermelésének és illegális értékesítésének megakadályozására, és felszólít a helyzet megfelelő nyomon követésére a kimberley-i folyamaton keresztül;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashton asszonynak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az AKCS–EU Parlamenti Közgyűlésnek és az EU tagállamainak.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat