Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman Európai Parlament számára készített különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkére,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó rendelkezésekről és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1) és különösen annak 3. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 205. cikke (2) bekezdésének első mondatára,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0022/2013),

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant bármely uniós polgártól érkező, az uniós intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére,

B.  mivel az uniós polgárok által benyújtott panaszok fontos információforrásul szolgálnak az uniós jog esetleges megsértésével kapcsolatban,

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke előírja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”,

D.  mivel sem a Szerződések, sem az ombudsman alapokmánya nem határozza meg a hivatali visszásság fogalmát, ezért ez a feladat – a Bíróság jogértelmező hatáskörét tiszteletben tartva – az európai ombudsmanra hárul, mivel az ombudsman első éves jelentésében közzétett egy nem kimerítő felsorolást a hivatali visszaélésnek tekintendő tevékenységekről,

E.  mivel – a hivatali visszásság pontos és egyértelmű meghatározására irányuló későbbi parlamenti felkérést követően – az európai ombudsman az 1997. évre vonatkozó éves jelentésében megállapította, hogy „hivatali visszáság abban az esetben történik, ha egy közigazgatási szerv nem tesz eleget a rá nézve kötelező szabályoknak vagy elveknek”.

F.  mivel ezt a fogalommeghatározást kiegészítette egy arra irányuló nyilatkozattal, hogy – annak vizsgálata során, hogy egy közösségi intézmény vagy testület eleget tesz-e a rá nézve kötelező szabályoknak vagy elveknek – elsődleges és legfontosabb feladata annak megállapítása, hogy az intézmény vagy testület jogszerűen járt-e el,

G.  mivel az ombudsman az intézmények által irányadónak elfogadott és az igazgatási jogszabályok általános elveit – többek között a szolgáltatási elvet – kifejező helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatok, valamint az EU saját közigazgatásának valamennyi részére teljes mértékben vonatkozó Alapjogi Charta alkalmazását is felügyeli,

H.  mivel az ombudsman együttműködően és felelősségteljesen járt el az ilyen jelentések igénybevétele terén – 16,5 év alatt mindössze 18 különjelentést nyújtott be –, és azokat csak végső politikai eszközként nyújtotta be az Európai Parlamenthez, így is tanúságot téve konszenzust kereső általános hozzáállásáról;

I.  mivel ez a különjelentés azt vizsgálja, hogy a Bizottság milyen módon járt el a hozzá 2006-ban 27 állampolgár kezdeményezésére a bécsi repülőtér bővítésének kedvezőtlen következményei elleni küzdelem keretében benyújtott panasz kapcsán,

J.  mivel a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv(2) 2. cikke kimondja, hogy „a tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy […] a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek”.

K.  mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a repülőtér bővítési munkálatait a kötelező környezeti hatásvizsgálat (KHV) nélkül hajtották végre és 2007. március 21-én kelt hivatalos felszólító levelet címzett Ausztriához a KHV elmulasztásáért, mivel 2007. május 7-én kelt válaszlevelében Ausztria nem tudta cáfolni a tényt, hogy a szóban forgó infrastrukturális intézkedések a légi forgalom jelentős növekedéséhez és a Bécs feletti repülőgép forgalom miatti kényelmetlenségekhez vezettek és vezetnek még ma is, illetve, hogy az intézkedéseknek jelentős környezeti hatásaik vannak,

L.  mivel – annak fényében, hogy a munkálatokat már vagy befejezték, vagy közel álltak a befejezéshez – a Bizottság az Európai Unió Bíróságán való eljárás kezdeményezése helyett olyan megállapodást próbált kötni az osztrák hatóságokkal, amely a lehető legnagyobb mértékben orvosolná a mulasztást, mivel a Bizottság megállapodott az osztrák hatóságokkal, hogy az utóbbi utólagos KHV-t hajt végre többek között annak megállapítására, hogy milyen enyhítő intézkedésekre van szükség a repülőtér közelében élő lakosságot érő zajártalom csökkentése érdekében,

M.  mivel az ombudsman elfogadta a Bizottság ezen választását, mivel a panaszos elégedetlen volt az utólagos KHV végrehajtási módjával, különösen azt kifogásolva, hogy nem kapott lehetőséget a KHV-irányelv által biztosított jogorvoslatra, illetve, hogy a KHV-ért felelős hatóság – az osztrák közlekedési minisztérium – megegyezett a szóban forgó munkálatok elvégzésére korábban engedélyt adó hatósággal, tehát összeférhetetlenségi helyzettel találta szemben magát,

N.  mivel a vizsgálatot követően az ombudsman azon a véleményen volt, hogy nem tudja azt a következtetést levonni, hogy a Bizottság biztosította az utólagos KHV megfelelő végrehajtását, mivel bár az ügyet lezárta, úgy ítélve meg, hogy részéről semmiféle további lépésre nincs szükség, minthogy az eljárás folytatódott és a Bizottság kijelentette, hogy a kötelezettségszegési eljárást csak akkor szünteti be, ha megbizonyosodott arról, hogy az osztrák hatóságok meghozták a szükséges intézkedéseket,

O.  mivel 2010 novemberében a panasz benyújtói újra az ombudsmanhoz fordultak, tehát második vizsgálat indult, amelynek során az ombudsman áttekintette a bizottsági dokumentumokat, mivel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok nem tükrözték azt, hogy a panaszosok által az utólagos KHV idején tett észrevételeket megvitatták volna az osztrák hatóságokkal, sem azt, hogy az ombudsman által az első panasz ügyében hozott határozat Ausztria KHV-ról szóló jelentésein kívül bármiféle írásbeli párbeszédet eredményezett volna,

P.  mivel e helyzet következtében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az első vizsgálat észrevételeit, különösen, hogy válaszaiban nem volt következetes az utólagos KHV elleni jogorvoslat lehetőségével kapcsolatban, illetve, hogy a KHV elvégzése tekintetében nem ragaszkodott a munkálatokat engedélyező osztrák közlekedési minisztérium helyett egy másik hatóság kijelöléséhez,

Q.  mivel az ombudsman ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottság számára, amelyben sürgeti, hogy „gondolja át a bécsi repülőtérrel kapcsolatos kötelezettségszegésre vonatkozó panasz kezelésére vonatkozó megközelítését és tegyen lépéseket az ombudsman által megállapított hiányosságok pótlására”, és rámutat, hogy „a Bizottság által a kötelezettségszegési eljárás során tett további lépéseknek tekintettel kell lenniük a nemzeti hatóságok annak biztosítására irányuló kötelezettségére, hogy i) a panaszosoknak lehetőségük legyen felülvizsgálati eljárást indítani, és ii) lépéseket tesznek a 85/337/EGK irányelv szerinti egyértelmű összeférhetetlenség orvoslására”,

R.  mivel a Bizottság az ombudsmannak az első kérdésre adott válaszában kifejtette, hogy felvetette a jogorvoslat lehetőségét az osztrák hatóságoknak, azonban elfogadta azon álláspontjukat, hogy az problémákat okozott volna a jogi eljárásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok tekintetében, valamint rámutatott, hogy az osztrák hatóságok mindent elkövettek annak biztosítására, hogy a korábbi – csak utólagosan vizsgált – munkálatok kumulatív hatásait teljes mértékben figyelembe vegyék a harmadik kifutó KHV-je során, amelynek alapján teljes jogorvoslati eljárásra nyílik lehetőség,

S.  mivel a hivatali visszásságokra vonatkozó második állítással kapcsolatban a Bizottság álláspontja az volt, hogy a KHV-irányelv nem tesz semmiféle rendelkezést a tagállamokban végrehajtandó KHV-eljárás hatásköreinek felosztása tekintetében, mivel a szubszidiaritás elve alapján teljességgel a tagállamok hatáskörébe tartozik – minthogy ők felelnek saját közigazgatásuk irányításáért – annak eldöntése, hogy kinek a hatáskörébe tartoznak a KHV-irányelv szerinti eljárások, valamint mivel valamennyi tagállamban a közigazgatási jogszabályok általános elve, hogy annak a hatóságnak kell orvosolnia a helyzetet, amely a közigazgatási fellebbviteli eljárást vagy bírósági ítéletet előidéző, jogszerűtlen határozatot hozta,

T.  mivel az ajánlástervezet tehát sikertelen volt és az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó eset olyan helyzetre ad példát, ahol a Bizottság az uniós jogszabályok egyértelmű megsértése kapcsán elmulasztotta megtenni a szükséges korrekciós intézkedéseket, amelyek révén biztosítja az utólagos környezeti hatásvizsgálat pártatlan végrehajtását, illetve ahol a Bizottság nem végezte el megfelelően a vizsgálattal szembeni jogorvoslati lehetőségre vonatkozó ombudsmani tanács utókövetését,

U.  mivel az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy helyénvaló volt az ügyet a Parlament elé terjeszteni,

V.  mivel a Bizottság 2012. október 26-án elfogadta a KHV-irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot, mivel a Jogi Bizottság saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést állított össze, amelyben az EU saját közigazgatása igazgatási eljárásainak általános szabályozását kéri,

Az ombudsman ajánlása

1.  üdvözli az ombudsman különjelentését, amely fontos kérdésekre világít rá a KHV-irányelv alkalmazási problémái és a kötelezettségszegési eljárás lefolytatása kapcsán,

2.  emlékeztet arra, hogy hivatali visszásság abban az esetben történik, ha egy közigazgatási szerv elmulasztja a rá vonatkozó szabálynak vagy elvnek való megfelelést,

3.  megállapítja, hogy az állítólagos hivatali visszásság az Ausztria ellen folytatott kötelezettségszegési eljárás Bizottság általi kezelésének módjára vonatkozik, azaz annak biztosításának elmulasztására, hogy a munkálatok engedélyeit a szükséges hatásvizsgálat nélkül kiadó hatóság ne lehessen felelős az utólagos KHV elvégzéséért, illetve hogy a panaszosnak lehetősége legyen a vizsgálattal szembeni jogorvoslati lehetőségre,

4.  hangsúlyozza, hogy ez a különjelentés nem foglalkozik azzal, hogy az osztrák hatóságok helyesen jártak-e el, hanem azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a Bizottság elmulasztotta-e kötelezettségeit a hozzá beérkező panasz kivizsgálása és az ahhoz kapcsolódó eljárás, illetve az ombudsmannak az eset általa végzett első vizsgálatát követő kéréseire és ajánlásaira tett válaszlépései során,

5.  osztja az ombudsman aggályát a környezeti hatásvizsgálat végrehajtásának összeférhetetlensége által kifejtett lehetséges kedvezőtlen hatások kapcsán, és egyetért erre megoldást kell találni, miközben megérti a Bizottság abbéli aggodalmát, hogy túllépné hatáskörét, ha előírná az osztrák hatóságok számára, hogy nevezzenek ki az utólagos vizsgálatért felelős másik hatóságot,

6.  tanácsolja a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy fordítsanak figyelmet a jelenlegi jogi helyzetben már meglévő lehetséges összeférhetetlenségekre és készüljenek fel az uniós jogszabályok ilyen vonatkozású esetleges módosítására, hangsúlyozza a nemzeti ombudsmanok kiemelkedő szerepét, akik közvetítőként segítik a polgárokat abban, hogy a tagállamok közigazgatásain belüli esetleges összeférhetetlenségek és általában a hivatali visszásságok megszüntetése érdekében

7.  az ombudsman második állítása tekintetében úgy ítéli meg, hogy a helyi lakosság valós, aktív és átfogó bevonása a KHV-irányelv alkalmazásába egészében véve alapvető fontosságú és ezért úgy véli, hogy a nyílt és átlátható közvetítési eljárásokat gyakrabban végre kell hajtani a helyi környezetre és az emberi egészségre potenciálisan jelentős hatással bíró projektek előtt; ebben az összefüggésben elismeri a bécsi repülőtér harmadik futópályájának építésére vonatkozó környezeti hatásvizsgálat előtt elvégzett nyilvános egyeztetést, amely hatásvizsgálat figyelembe vette a szóban forgó kötelezettségszegési eljáráshoz vezető bővítések kumulatív hatását – pl. a zajártalmat – is, és amellyel kapcsolatban teljes felülvizsgálati eljárás áll rendelkezésre;

8.  egyetért az ombudsmannal, hogy a pontos és naprakész nyilvántartás a helyes közigazgatás alkotóeleme, mivel többek között lehetővé teszi az európai ombudsman számára annak ellenőrzését, hogy ajánlásait megfelelően figyelembe vették-e,

9.  úgy véli, hogy tanácsos és a helyes igazgatási gyakorlatok releváns eleme, hogy a kötelezettségszegési eljárások során a panasz benyújtóival és vizsgálatai során az ombudsmannal megfelelő, érthető és következetes írásbeli párbeszédet folytassanak;

10.  üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint mindkét kérdés – az írásbeli feljegyzések és a részletes levélváltás – tekintetében javítani kívánja gyakorlatát, hogy elkerülje a szóban forgó ügyben tapasztalt kommunikációs problémákat,

11.  hangsúlyozza, hogy sem a Bizottság, sem az osztrák hatóságok nem sértettek meg semmilyen hatályban lévő uniós jogszabályt az utólagos környezeti hatásvizsgálat elvégzésével, amely ad hoc módon egyeztetett sui generis eljáráson alapult; rámutat azonban arra, hogy mivel az uniós jogszabályok nem nyújtanak jogalapot az ilyen eljáráshoz, ezért azt kivételes esetnek kell tekinteni, amely az irányelvnek való megfelelés korábbi, nem orvosolható elmulasztásából következett;

12.  úgy véli, hogy az osztrák hatóságokkal folytatott tárgyalásai során a Bizottság több erőfeszítést is tehetett volna a jogorvoslati eljárás megvalósítása érdekében, tekintettel a vonatkozó rendelkezések (10a. cikk) osztrák jogszabályokba való 2005-ös átültetésére, illetve a felelős osztrák minisztérium összeférhetetlensége kapcsán, tekintettel az uniós ítélkezési gyakorlat átfogó elvére, miszerint nem csak a jogszabály szövegét kell szem előtt tartani, hanem figyelembe kell venni a jogszabály céljait és szellemét is,

A bécsi repülőtér ügye, a KHV-irányelv és a helyes közigazgatásra vonatkozó szabályozás felülvizsgálata

13.  úgy véli, hogy a kötelezettségszegési eljárás Bizottság általi megindítására és következésképp az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszra okot adó körülmények súlyos kérdéseket vetnek fel a 85/337/EGK irányelv tagállamok – ez esetben Ausztria – által, adott időpontban történő végrehajtásával kapcsolatban, üdvözli azt a tényt, hogy a KHV-irányelvet átültető osztrák szövetségi jogszabály 2009. évi felülvizsgálata során megfelelően figyelembe vették – többek között – az érintett kötelezettségszegési eljárás eredményeit és így az osztrák jogszabályokat ebben a tekintetben összhangba hozták az uniós jogszabályokkal;

14.  emlékeztet, hogy az évek során számos olyan esettel fordultak a Petíciós Bizottsághoz, amelyben a tagállamok állítólagosan az előírt KHV nélkül hagyták jóvá egyes projektek engedélyezését és végrehajtását,

15.  úgy véli, hogy – azokban az esetekben, amikor egy projekt nagy valószínűséggel megsérti a KHV-irányelv alapvető követelményeit – az így érintett nyilvánosság számára hatékony jogi eszközöket kell biztosítani, hogy a projektek uniós szabályoknak való megfelelésére vonatkozóan az illetékes vizsgálati hatóságoktól haladéktalan tájékoztatást kapjanak, hogy megakadályozható legyen az ilyen projektek megvalósítása által okozandó helyrehozhatatlan környezeti kár,

16.  megállapítja, hogy a hatályos KHV-irányelvben nem szerepel az utólagos KHV fogalma, valamint, hogy az utólagos KHV a Bizottsággal folytatott azon tárgyalás eredménye, amely kísérletet tett az adott – kibocsátott engedélyeket és már elvégzett munkálatokat magában foglaló – helyzet kezelésére,

17.  megállapítja, hogy a bécsi repülőtér esete rámutat a hatályos KHV-irányelv gyenge pontjaira, többek között arra, hogy mi a teendő olyan projektek esetében, amelyeket már végrehajtottak, tehát gyakorlatilag visszafordíthatatlanok, esetlegesen már megvalósult környezeti veszélyeket hordoznak, illetve, hogy hogyan kell eljárni az illetékes hatóságok közötti összeférhetetlenség – a szóban forgó ügyben is felvetődött – problémája esetén,

18.  emlékeztet Petíciós Bizottságának 2011. évi éves jelentésére, amely a KHV-k kapcsán hangsúlyozta a tárgyilagosság és a pártatlanság biztosításának szükségességét, emlékeztet arra, hogy a Bizottságot felhívta arra, hogy „biztosítsa a KHV-irányelv megerősítését azáltal, hogy egyértelműen meghatározza a szakértői tanulmányok függetlenségének paramétereit, az EU-szerte egységes küszöbértékeket, az eljárások maximális időtartamát, ideértve a tényleges nyilvános konzultációt, a döntések alátámasztásának kritériumát, az ésszerű alternatívák kötelező vizsgálatát és a minőségellenőrzési mechanizmust”;

19.  üdvözli a KHV-irányelv felülvizsgálatára vonatkozó, annak megerősítését célzó bizottsági javaslatot, kifejezi elkötelezettségét az eljárásban való teljes körű részvételre a Bizottsággal és a Tanáccsal együtt annak érdekében, hogy e fontos irányelv hatékonyabb és tárgyilagosabb módon feleljen meg rendeltetésének(3),

20.  megjegyzi, hogy a hatályos irányelv nem rendelkezik az engedélyezésért felelős hatóságok tárgyilagosságáról és pártatlanságáról, illetve nem szab meg ilyen követelményt a KHV-t végző hatóságok számára, megjegyzi, hogy nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy mi a teendő, ha egy projektet már megvalósítottak, vagy közel áll a teljes megvalósításhoz, illetve arról, hogy az érintett lakosság miképp juthat – átlátható és bürokráciamentes módon – azonnali tájékoztatáshoz az illetékes vizsgálati hatóságoktól az olyan projektek uniós szabályoknak való megfeleléséről, amelyek nagy valószínűséggel megsértik a KHV-irányelv alapvető rendelkezéseit; úgy ítéli meg ezért, hogy a KHV-irányelv felülvizsgálata jó lehetőséget biztosít az ilyen követelmények és rendelkezések bevezetésére;

21.  úgy véli, hogy ez az eset arra is rámutat, hogy – a KHV-irányelv rendelkezéseinek megerősítésére irányuló intézkedések mellett – egyértelműbb kötelezettségszegési eljárásokra van szükség, amit elsősorban az uniós közigazgatás igazgatási eljárásaira vonatkozó általános szabályozás elfogadásával kell megvalósítani, így erősítve a panasz benyújtójának helyzetét; úgy véli, hogy egy ilyen szabályozás megfelelő módja lenne a hatóságoknak a kötelezettségszegési eljárás során a panaszosokkal vagy az európai polgárokat képviselő testületekkel (például a Petíciós Bizottsággal és az ombudsmannal) folytatott párbeszédre vonatkozó kötelezettségeinek pontosítására, például annak kötelezővé tétele által, hogy az ombudsman ajánlásaira a lehető leghamarabb válaszolni kell, hogy elkerülhető legyen a szóban forgó esetben is előfordult félreértelmezés;

o
o   o

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, az ombudsmanok európai hálózatának, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o. (2) A Tanács (módosított) 85/337/EGK irányelve (1985. június 27.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról. (3) COM(2012)0628.