Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2301(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0048/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0048/2013

Viták :

PV 11/03/2013 - 19
CRE 11/03/2013 - 19

Szavazatok :

PV 12/03/2013 - 10.6
CRE 12/03/2013 - 10.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0073

Elfogadott szövegek
PDF 290kWORD 47k
2013. március 12., Kedd - Strasbourg
A gazdasági válság nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira gyakorolt hatása
P7_TA(2013)0073A7-0048/2013

Az Európai Parlament 2013. március 12-i állásfoglalása a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról (2012/2301(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i) pontjára és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173) és annak kísérő dokumentumára a személyi és háztartási szolgáltatások foglalkoztatási potenciáljának kiaknázásáról (SWD(2012)0095),

–  tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0609),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság 2010. évi jelentésére a férfiak és a nők közötti egyenlőség terén elért haladásról, melyet 2011-ben adott ki (SEC(2011)0193),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel „A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról – Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2010)0193),

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvre(1),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelvre(2) (átdolgozott szöveg),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18-i egyezményre,

–  tekintettel „A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítése” című, 2009. május 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalókról szóló, 2010. október 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nőkről és a vállalkozásvezetésről szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A női vállalkozókról a kis- és középvállalkozások világában” című, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „A nők munkakörülményeiről a szolgáltatási ágazatban” című, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0048/2013),

A.   mivel az Európai Unió az 1930-as évekbeli nagy gazdasági válság óta eddigi legnagyobb gazdasági és pénzügyi válságával néz szembe, és mivel a tagállamokban, különösen a déli tagállamokban, jelentősen emelkedik a munkanélküliség aránya e válság következtében; mivel ez a válság különösen súlyos következményekkel jár a kiszolgáltatott egyénekre és kiváltképpen a nőkre nézve, akik állásuk elvesztése, fizetésük csökkenése vagy munkahelyük bizonytalanná válása következtében közvetlenül, a közszolgáltatások és a jóléti intézkedések terén bekövetkező költségvetési megszorításokon keresztül pedig közvetve is érintettek; mivel ebben a helyzetben a válságkezelésben és a megoldások kidolgozásakor – többek között – feltétlenül és rendkívül alaposan tanulmányozni kell a nemek közötti egyenlőség aspektusát;

B.   mivel a munkához való jog elengedhetetlen előfeltétel a nők tényleges egyenlő jogainak biztosításához, gazdasági függetlenségéhez és szakmai sikeréhez; mivel a jelenlegi válság nem csupán pénzügyi és gazdasági válság, hanem a demokráciát, az egyenlőséget, a társadalmi jólétet és a nemek közötti egyenlőséget is érintő válság, amelyet egyúttal kifogásként használnak az éghajlatváltozás és az előttünk álló környezeti kihívások kezelésére irányuló létfontosságú erőfeszítések lelassítására, sőt leállítására;

C.   mivel közelmúltbeli kutatások rámutattak, hogy az EU pénzügyi intézményeiben mindössze 5% a nők aránya a döntéshozók között, míg a 27 tagállam minden jegybankjának elnöke férfi; mivel a gender-kutatások kimutatták, hogy a nők másként irányítanak, kerülve a kockázatokat és nagyobb hangsúlyt helyezve a hosszú távú kilátásokra;

D.   mivel a kezdeti szakaszban a gazdasági válság erősebben hatott férfiakra, mint a nőkre; mivel azóta a munkanélküliség különböző mértékben növekedett a nők és a férfiak körében; bár nem a nők voltak a válság első áldozatai, ma ők azok, akiket a következmények – így a bizonytalan és részmunkaidős foglalkoztatási formák növekedése, az elbocsátás veszélye, az alacsonyabb bérek, zsugorodó szociális védelem – erőteljesebben és tartósabban érintenek; mivel a válság jelenlegi szakaszáról sokkal kevesebb adat áll rendelkezésre, továbbá hiányoznak a megbízható, összehasonlítható statisztikai adatok, ennek következtében pedig hajlamosak vagyunk a nőkre gyakorolt hatásokat alulértékelni;

E.   mivel a nők létfontosságú szerepet töltenek be a gazdasági fejlődés előmozdításában; mivel a nők fokozott szerepvállalásának elősegítése gazdasági értelemben egész közösségeket és családokat emelhet ki a szegénységből;

F.   mivel válság idején a munkaerő-piaci politika igyekszik a foglalkoztatás általános szintjére irányuló hatásra helyezni a hangsúlyt, nem pedig a gazdasági szempontból inaktív nőkre;

G.   mivel a munkanélküli nők a hivatalos statisztikákban gyakran nem is szerepelnek, és a nemek közötti egyenlőtlenséget gyakran alábecsülik a munkanélküliség terén, mert a nők sokszor különféle okokból (terhesség, családi kötelezettségek, időbeli korlátok) visszavonulnak a munkaerőpiacról, és nem fizetett vagy nem hivatalos munkát végeznek, gyakran a háztartásokban vagy az ellátásra szorulók gondozásában, vagy az árnyékgazdaságban tevékenykednek, emellett jelenleg kevés vizsgálat áll rendelkezésre a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítására szolgáló állami kiadások csökkentésének hatásairól;

H.  mivel az megszorítási tervek nyomán a kormányok által megvalósított költségvetési megszorítások elsősorban a közszférát és annak jóléti szolgáltatásait érintik, ahol a nők vannak többségben alkalmazottként és kedvezményezettként egyaránt – az ágazatban foglalkoztatottak hozzávetőlegesen 70%-a nő –, de érintik a magánszektort is, és mára a nők lettek a megszorító intézkedések elsődleges áldozatai; mivel ez idáig egyetlen ország sem mérte fel a közkiadások javasolt csökkentésének hatásait és a költségvetési konszolidáció következményeit a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából, sem az egyéni intézkedések, sem pedig a halmozott hatások viszonylatában;

I.  mivel a nők nagyobb mértékben függnek a szociális ellátásoktól, amelyeket a megszorító intézkedések részeként szintén csökkentettek;

J.  mivel a jelenlegihez hasonló válsághelyzet szükségessé teszi a munkaerőpiac mélyreható strukturális átalakítását;

K.  mivel a nők esetében a foglalkoztatási helyek csökkenése gyakran a munkaidő-beosztás kiigazításával jár, a sokszor hosszabb munkaidőt és több műszakot is ideértve; és mivel a fellendülés hatása nagy valószínűséggel gyorsabban érezhető lesz az ipari ágazatban, ami magával vonja a férfi munkaerő nőkénél gyorsabb fellendülését; mivel a közszféra megszorító intézkedései tartósabb hatással lesznek a nők foglalkoztatására, és mivel ez hosszú távon veszélyeztetheti a nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért eredményeket;

L.  mivel a válság hozzájárul a nők fokozottabb kizsákmányolásához a fehér- és feketegazdaságban egyaránt; mivel következményei hosszú távon igen jelentős hatással lesznek azokra a nőkre, akik szakmai előmenetele nem lineáris (többek között rosszul fizetett részmunkaidős, alkalmi, atipikus, sőt nem hivatalos foglalkoztatásból áll), gyakran kötelezően részmunkaidős állásokban, ami kedvezőtlenül befolyásolja a befizetett nyugdíj-hozzájárulásokat, és ilyen módon növeli a szegénység által veszélyeztetett nők arányát; mivel előfordulhat, hogy a nők pályájuk végéig csak nagyon alacsony nyugdíjra való jogosultságot szereznek, aminek következtében a szegénységi küszöb alá kerülhetnek; mive a fiatal férfiak és nők egész nemzedékét fenyegeti az elkallódás veszélye, mivel a gazdasági nehézségek megfosztják őket a munkalehetőségtől, a biztos foglalkoztatástól és gyakran az oktatási lehetőségektől is;

M.  mivel a válság még jobban elmélyíti a szakmai előmenetel és a családi szerepek összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségeket; mivel a gyermekvállalás másként befolyásolja a nők és a férfiak foglalkoztatását; az anyák munkaerő-piaci részvételi aránya 12%-kal alacsonyabb, mint a gyermektelen nőké, miközben az apák foglalkoztatási rátája 8,7%-kal magasabb a gyermektelen férfiakénál;

N.  mivel a nemi dimenziót nem vették figyelembe a válságból való kilábalásra irányuló jelenlegi, illetve tervezett kezdeményezésekben és szakpolitikákban;

O.  mivel a női munkanélküliséghez sztereotípiák kapcsolódnak, például az, hogy a férfiak munkanélkülisége a nőkénél komolyabb problémát jelent, ami csak tovább bővíti a már így is jelentős számú nemi sztereotípia körét, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a nők foglalkoztatási esélyeit; mivel a gyakorlatban a férfiak munkanélküliségének megoldására alkalmazott megközelítés más, mint a nők esetében, mert még mindig a férfiakat tekintik a fő kenyérkeresőnek, a nőket pedig elsődlegesen a családról gondoskodó személynek;

P.  mivel az Európai Unió polgárainak hozzávetőlegesen 23%-át fenyegette az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztés kockázata 2010-ben(18), és mivel a népesség elszegényedése elsősorban a nőket érinti, akiknek gyakran halmozott nehézségekkel kell számolniuk, mint például az egyedülálló idősebb nőknek és az egyszülős családoknak (amelyek többségében nő tölti be a családfő szerepét); mivel e helyzetből adódóan nehéz megtartani állásukat vagy újat találni, megfelelő lakáshoz jutni és az eltartottakról (gyermekek, szülők, beteg vagy fogyatékos családtagok) gondoskodni, és a megfelelő támogatási struktúrák hiányában, illetve a 27 tagállam nemzeti nemzeti szakpolitikiái közötti eltérések miatt nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet;

Q.  mivel a válság tovább súlyosbította számos hátrányos helyzetű közösség szociális és gazdasági állapotát, és a lányok körében hozzájárult az iskolai lemorzsolódás növekvő arányához, valamint az emberkereskedelem veszélyének való fokozott kitettségükhöz;

R.  mivel a szolgáltatások és juttatások csökkentése kedvezőtlenül hatott a nők gazdasági függetlenségére, tekintve, hogy a juttatások gyakran fontos bevételi forrást jelentenek számukra, és a nők a férfiaknál gyakrabban veszik igénybe a közszolgáltatásokat; mivel az egyedülálló édesanyák és az egyedül élő nyugdíjas nők szembesülnek a legnagyobb halmozott veszteséggel;

S.  mivel a válság átvészelése érdekében egyre több nő vállal nem hivatalos és nem fizetett munkát (akár önkéntesen, akár nem), amely alacsonyabb szociális védelemmel jár; mivel egy OECD-tanulmány(19) szerint az OECD-tagországokban a házimunka a GDP 33%-ával ér fel;

T.  mivel a férfiak és a nők foglalkoztatása közötti különbségek csökkenése elsősorban az életszínvonal és a munkakörülmények általános romlásáról, mintsem a nők és férfiak közötti egyenlőség terén történt előrelépésről tanúskodik;

U.  mivel a munkába lépő nők vezető szerepet játszanak a gazdaságélénkítésben; mivel munkájuknak köszönhetően emelkedik a családok bevétele, ami a fogyasztás növekedéséhez, az pedig a gazdaság fellendüléséhez vezet; mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést;

V.  mivel az európai munkakörülményekről szóló ötödik felmérés közelmúltbeli másodlagos elemzése („Nők, férfiak és európai munkakörülmények: az európai munkakörülményekről szóló ötödik felmérés másodlagos elemzése”, Eurofound 2012, a megjelenés várható időpontja: 2013) alapján úgy tűnik, hogy a nemi szegregáció a férfi és a női munkavállalókra nézve egyaránt káros; mivel a férfiak és a nők is arról számolnak be, hogy jobban érzik magukat munkahelyükön és elégedettebbek munkájukkal, amikor kollégáik között mindkét nem képviselteti magát. mivel ugyanakkor akad még tennivaló annak érdekében, hogy megszüntessük a munkaerőpiac nemek szerinti megosztottságát, a foglalkoztatásra jellemző nemi polarizációt és az „egyneműsített” munkahelyeket (mivel az európai munkavállalók háromötöde azonos nemű alkalmazottakat foglalkoztató munkahelyen dolgozik);

W.  mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó intézkedéseket visszavonják vagy későbbre halasztják, és az állami költségvetések lehetséges jövőbeni lefaragásai negatívan fogják befolyásolni a nők foglalkoztatását és az egyenlőség előmozdítását;

X.  mivel a gazdasági hanyatlást nem szabad mentségként a fejlődés lassítására használni a munka és a magánélet összeegyeztetésére irányuló politikák terén, és nem szabad csökkenteni a gondozási szolgáltatásokra és a családi szabadságok rendszerének kialakítására szánt költségvetést, ami különösen a nők munkaerő-piaci hozzáférését érinti;

Y.  mivel a nők elleni erőszak minden országban és minden társadalmi rétegben gyakori jelenség; mivel a gazdasági stressz gyakoribb, durvább és veszélyesebb bántalmazáshoz vezet; mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nőkkel szembeni erőszak fokozódik, amikor a férfiak a gazdasági válság következtében elbocsátásnak és vagyonvesztésnek vannak kitéve;

Z.  mivel a nőknek nagyobb előnyük származott az uniós munkahelyteremtésből 1998 és 2008 között (a két időpontban a nők foglalkoztatási aránya az Unióban 55,6% illetve 62,8% volt)(20); mivel a nők foglalkoztatása 12,7%-kal nőtt, ezzel szemben a férfiaké csak 3,18%-kal, a nők munkanélküliségi aránya enyhén magasabb maradt 2012-ben(21) (a nők 10,7%-a, a férfiaknak pedig 10,6%-a volt munka nélkül);

AA.  mivel 2011-ben a nők 31,6%-a részmunkaidőben dolgozott, míg a férfiaknak csak 8,1%-a;

1.   emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése, és annak meghatározó elvvé kell válnia a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra adott válaszok kialakításában, ideértve a közszférába, a jóléti ágazatba, illetve a környezeti szempontból fenntartható lakhatásba, közlekedésbe stb. történő beruházást, valamint az állami bevételek generálását is hatékonyabb adózási politikák révén; sajnálja, hogy a válságra adott politikai válaszok – a gazdaságélénkítő csomagokat is beleértve – nem ismerték el, nem elemezték és nem korrigálták a válság nemek szerinti hatását; kifogásolja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elve a Lisszabon utáni stratégiában gyakorlatilag nem jelenik meg, ezért felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy konkrét célokat megfogalmazva, a foglalkoztatási és makrogazdasági iránymutatásokba építsék be a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi szakpolitikájába integrálja a nemi dimenziót, különös tekintettel az alábbiakra: a megszorító intézkedések hatása és a válságból való kilábalás, gazdasági kormányzás, fenntartható fejlődés és zöld munkahelyek, szakoktatás és szakképzés, migráció, együttműködés és fejlesztés, egészségvédelem és biztonság, valamint a válság hatásainak ellensúlyozása vagy korlátozása érdekében megtervezendő vagy végrehajtandó intézkedések;

3.   felhívja a tagállamokat, hogy tekintsék át és emeljék ki a gazdasági válság nőkre gyakorolt közvetlen és hosszú távú hatásait, és különösen azt, hogy a válság elmélyíti-e a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket, azt miként teszi, és ehhez milyen következmények társulnak, mint például a nemi alapú erőszak fokozott kockázata, az anyák és gyermekek egészségi állapotának romlása, valamint a nők időskori elszegényedése;

4.   emlékeztet, hogy miután több mint tíz éves állandó emelkedést követően 2008-ban a nők foglalkoztatási aránya elérte a 62,8%-ot, az Európai Unióban ez az arány a gazdasági válság óta enyhe csökkenésnek indult, 2011-ben elérte a 62,3%-ot; ezért kitart amellett, hogy a munkahelyek megőrzésére és a növekedés fellendítésére irányuló – uniós és tagállami – politikákban a nemek közötti egyenlőség dimenzióját figyelembe vevő tartós válaszokat kell kínálni;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a strukturális alapok újabb kiigazítását annak érdekében, hogy további támogatást biztosítson a nőket foglalkoztató, a válság által várhatóan érintett területeken, valamint támogatást nyújtson a gyermekgondozás, a képzés, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés számára;

6.   hangsúlyozza a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni platform mint kiemelt kezdeményezés fontosságát; felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az Európa a polgárokért programot és a hamarosan kezdődő társadalmi változás és innováció programját, különösen a nemek közötti egyenlőség célkitűzéseinek hatékony végrehajtása tekintetében; hangsúlyozza a Daphne III program fontosságát, különösen a nőknek az erőszak valamennyi formájával szembeni védelme tekintetében, valamint a magas szintű egészségvédelem, jólét és társadalmi kohézió elérése érdekében;

7.   hangsúlyozza, hogy a férfiak és a nők közötti munkanélküliségi arány összehasonlíthatósága ellenére a válság a nemekre nézve eltérő hatással járt; rámutat, hogy a nők munkakörülményei – különösen az atipikus szerződési formák elterjedésével – sokkal bizonytalanabbá váltak, jövedelmük jelentősen csökkent olyan tényezők miatt, mint a bérekben és ebből következően a munkanélküli segélyekben a nemek közötti átlagosan közel 17%-os különbségek tartóssága, a kötelező részmunkaidő arányának emelkedése vagy a bizonytalan, illetve határozott idejű foglalkoztatásnak a biztos állások kárára történő megsokszorozódása; mivel a nemek közötti tartós bérszakadék és a munkanélküli ellátások ebből adódó egyenlőtlensége nyomán a válság tovább rontott a nők munkaerő-piaci helyzetén; rámutat, hogy a mostanit megelőző válságok tanulságai azt igazolják, hogy a férfiak foglalkoztatottsága hamarabb áll helyre, mint a nőké;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatot olyan irányelvre, amely intézkedéseket tartalmaz az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó bérek terén fennálló, nemek közötti bérszakadék felszámolására;

9.   emlékeztet, hogy az Európai Unió tagállamai között jelentős különbségek vannak: a nők foglalkoztatási aránya 48,6–77,2% között alakul, ezért a konkrét megoldásokat – átfogó európai megközelítés keretében – az egyes tagállamok különböző helyzeteihez kell alakítani; hangsúlyozza emellett annak fontosságát, hogy megbízható közös mutatók álljanak rendelkezésre, ezáltal pedig megbízható, összehasonlítható statisztikai adatok, hogy fel lehessen mérni a különböző helyzeteket, és azokra megfelelő válaszokat lehessen adni;

10.   emlékeztet arra, hogy már a gazdasági válság kirobbanása előtt a nők többségükben bizonytalan vagy részmunkaidős munkakörökben dolgoztak, és ezt a tendenciát a válság csak tovább erősítette, és emiatt számos, eleve kedvezőtlenebb helyzetben lévő nő fokozottabban ki van téve a társadalmi kirekesztés kockázatának; megállapítja, hogy ez a probléma különösen a déli tagállamokat érinti;

11.   aggodalommal állapítja meg, hogy a nőket érintő fiatalkori munkanélküliség 2009 és 2011 között 18,8%-ról 20,8%-ra növekedett, és a válság még keményebben sújtja a nők hátrányos helyzetű csoportjait, így a fogyatékkal élő, a bevándorló, az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket, az alacsony iskolai végzettségű, tartósan munkanélküli nőket, gyermekeiket egyedül nevelő anyákat, a jövedelem nélküli, valamint az eltartottakat gondozó nőket; üdvözli a Bizottságnak a fiatalkori munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elfogadhatatlan szintjének a kezelésére, valamint a fiatalokat érintő munkahelyteremtésre, oktatásra és képzésre irányuló intézkedéscsomagját;

12.   úgy véli, hogy a munkához való jog elengedhetetlen előfeltétel a nők egyenlő jogainak biztosításához, gazdasági függetlenségéhez és szakmai sikeréhez, ezért hangsúlyozza, hogy a bizonytalan foglalkoztatást fel kell számolnia munkavállalói jogok elismerésével és fejlesztésével;

13.   felhívja az Uniót és tagállamait, hogy fogalmazzák át a gazdasági válságra adott jelenlegi válaszokat annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések hosszú távra szóljanak, és ne gyengítsék azon jóléti politikákat és közszférabeli struktúrákat, amelyek a nemek közötti nagyobb fokú egyenlőség előfeltételei – ilyenek például a szociális szolgáltatások és a gondozási intézmények, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a munkavállalók jogai;

14.   emlékeztet, hogy az iskola és a munka világa közötti átmenet a válság következtében egyre nehezebb a nők számára, ami azután képességeik eltérő megítéléséhez vezet a férfiak és nők körében;

15.   úgy véli, hogy a jelenlegi válság kezelésével összefüggő szerkezeti átalakítások lehetőséget adnak egyes, az európai munkaerőpiacon még mindig igen jelentős számban jelenlevő nemi alapú megkülönböztető gyakorlatok megszüntetésére;

16.   hangsúlyozza, hogy a feketegazdaságban nagyobb arányú a nők illegális foglalkoztatása, mint a férfiaké, részben azért, mert azok a területek, amelyeken hagyományosan nők dolgoznak – például a háztartási szolgáltatások, gondozás – jellemzően kevésbé szabályozottak; megjegyzi egyébiránt, hogy a válság eredményeképpen megnövekedett a feketegazdaság szerepe, jóllehet jellegzetességeit nehéz meghatározni, hiszen előfordulásáról és jelentőségéről megbízható adatok nem állnak rendelkezésre;

17.   hangsúlyozza, hogy a nők döntő szerepet játszottak a válság visszaszorításában; úgy véli továbbá, hogy a vállalatok versenyképességének és teljesítményének javítása szempontjából a – különösen a vállalati vezetői munkakört betöltő – nők figyelemre méltó lehetőséget képviselnek; ezért a társadalmi kohézió elősegítése érdekében őket is sürgősen be kell vonni a fellendítésre irányuló tervek kidolgozásába;

18.   kitart amellett, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, valamint az azt követő költségvetési megszorítások nem veszélyeztethetik a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló politikák által elért eredményeket, és ürügyként sem szolgálhatnak az e téren tett erőfeszítések csökkentésére; úgy véli, hogy inkább arra kellene, hogy ösztönözzék a tagállamokat, hogy a nemi esélyegyenlőségi politikákat foglalkoztatáspolitikájuk középpontjába állítsák, úgy tekintve ez utóbbira, mint a teljes európai népesség tehetségének és képességeinek hasznosítására és kiaknázására irányuló válságmegoldás részére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését sajátos szempontként illesszék be valamennyi tervezett költségvetési politikába;

19.   hangsúlyozza, hogy a nők jogai nem szemlélhetők, értelmezhetők és érvényesíthetők a férfiakat megillető jogok riválisaiként, mivel a családok számára biztosított gondozási szolgáltatások és közszolgáltatások javítása a férfiak és nők esetében egyaránt a munkaerő-piaci részvétel előfeltételét jelenti; rámutat arra, hogy szükség van a családi és háztartásbeli feladatok megosztásának előmozdítására; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a nemi alapú megkülönböztetés megszüntetésére és a szerepek egyenlőtlen elosztásának felszámolására irányuló intézkedéseket, vagy javítsák a meglévőket, így például ösztönözzék a férfiakat azon joguk gyakorlásában, hogy a gyermekekről és a beteg vagy fogyatékossággal élő hozzátartozókról gondoskodjanak;

20.   hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban csökken a születési arány, amit tovább súlyosbít a válság, mivel a munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a párok, és különösen a fiatalabb nők, elodázzák a gyermekvállalást, ami tovább fokozza a népesség elöregedését az Európai Unióban;

21.   hangsúlyozza a makrogazdasági, a szociális és a munkaerő-piaci politikák reformjának fontosságát annak érdekében, hogy a nők számára biztosítsák a gazdasági és társadalmi igazságosságot, stratégiákat dolgozzanak ki a javak igazságos elosztásának előmozdítására, minimáljövedelmet, valamint tisztességes béreket és nyugdíjat garantáljanak, csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot, több minőségi munkahelyet teremtsenek a nők részére olyan jogokkal, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy magas színvonalú közszolgáltatásokból részesüljenek, valamint javítsák a szociális ellátást és a közösségi szolgáltatásokat, ideértve a bölcsődéket, óvodákat és az iskola előtti nevelés egyéb formáit, a napköziket, a közösségi szabadidő- és családtámogatási központokat, valamint a több generációt átfogó központokat is;

22.   emlékeztet, hogy az állami költségvetések csökkentése a nemek szempontjából nem semleges jelenség, hanem inkább az Unió makrostrukturális gazdasági politikáira, különösen a gazdasági kormányzás és a pénzügyi kiigazító programok keretében megfogalmazott intézkedések bevezetésére vezethető vissza, és mind jelenleg, mind a jövőben a nemek közötti egyenlőtlenségek, valamint a nők munkanélküliségének és a szegénység elnőiesedésének növekedését okozza; úgy véli, hogy ezért e politikákat módosítani kell, mivel a nők túlnyomórészt a közszférában dolgoznak és a szociálpolitika első számú kedvezményezettjei; felszólít ezért a vonatkozó költségvetési tételek növelésére;

23.   felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a megszorító intézkedések megtervezéséhez nemi szempontú hatásvizsgálatot alkalmazzanak annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések a nemek szempontjából a lehető legsemlegesebb hatással járjanak;

24.   felszólítja a tagállamokat, hogy vezessék be a nemek közötti egyenlőségnek a költségvetés kidolgozásakor történő figyelembevételét annak érdekében, hogy elemezni tudják a kormányzati programokat és politikákat, azok forráselosztásra gyakorolt hatásait, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséghez való hozzájárulásukat;

25.   hangsúlyozza, hogy a férfiakhoz képest a nők nagyobb valószínűséggel szembesülnek a lassú szakmai előrehaladás kockázatával, mivel kezdetben alacsonyabb munkakörökben vagy részmunkaidős állásokban helyezkednek el, ami az ilyen helyzetben levő nők számára növekvő kiszolgáltatottságot, elégtelen jövedelmet és egyre fokozódó szegénységet jelent;

26.   felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és a helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak olyan megfizethető, hozzáférhető és minőségi gondozási szolgáltatásokat a gyermekek és más eltartottak számára, amelyek összeegyeztethetők a nők és férfiak teljes munkaidős foglalkoztatásával járó időbeosztással;

27.   hangsúlyozza a munkába való visszatérést és az üzleti szférába való beilleszkedést elősegítő politikák azonnali megvalósításának fontosságát az állami – többnyire női – alkalmazottak számára, akiknek az állása veszélyben van a közszolgáltatásokat érintő megszorítások miatt;

28.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy integrálják a nemek közötti egyenlőség globális megközelítését a foglalkoztatásra irányuló valamennyi politikába, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nők munkába való visszatérésének előmozdítása érdekében ne csak az alacsony, hanem a vezetői beosztásokba is, valamint vegyék fel ezt a megközelítést az Európai Unió foglalkoztatási iránymutatásai közé; ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetés kidolgozásakor a nemek közötti egyenlőség megfelelő figyelembevételére van szükség, különös tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre, a nemek közötti egyenlőségről szóló paktumban és az Európa 2020 stratégiában foglalt célkitűzések elérése érdekében;

29.   sajnálatosnak tartja, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének növelése nem szerepel a 2013-as éves növekedési stratégiában, annak ellenére, hogy egyike az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak; felhívja a Tanácsot, hogy az európai szemeszter keretében idén elfogadásra kerülő gazdaságpolitikai iránymutatásokba prioritásként foglalja bele a nők munkaerő-piaci részvételének előmozdítását;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését minden jövőbeli nemzeti reformprogramba foglalják bele, illetve azok keretében módszeresen kezeljék;

31.   felszólítja a tagállamokat az aktív munkaerő-piaci politikák, a határozott szociális párbeszéd, a munkaügyi előírások és a szociális védelem előmozdítására annak érdekében, hogy megóvják a nők – köztük a migráns nők – jogait, valamint felvegyék a küzdelmet a kényszermunkával és a be nem jelentett munkavégzéssel szemben;

32.   felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, mint például a távmunka vagy a szülési szabadság után a munkába való könnyített visszatérést elősegítő képzési és átképzési politikák, amelyek ösztönzik az anyáknak a munka világában való részvételét;

33.   üdvözli a nemek között a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében megvalósuló jobb egyensúlyra vonatkozó irányelvjavaslatot, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy magasabb képzettséget igénylő és jobban fizetett állásokat vállaljanak, és felkéri a tagállamokat, hogy alkalmazását támogassák és készüljenek fel rá; ehhez hasonló kötelező erejű jogszabályi rendelkezések bevezetésére szólít fel más munkáltatók részéről is, így a helyi, regionális, országos és európai szintű közigazgatásban, intézményeknél és szervezetekben is, amelyeknek a döntéshozatal terén példát kellene mutatniuk;

34.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiát a nemek közötti egyensúly előmozdítására a kis- és középvállalkozások irányításában, amelyekre a szóban forgó irányelv nem terjed ki; hangsúlyozza, hogy a nők a pénzügyi döntéshozatalban alulreprezentáltak, mi több, gyakorlatilag ki vannak zárva a pénzügyi döntéshozatalból; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat a nők részvételének javítására a döntéshozatal valamennyi szintjén, különösen a költségvetési tervezés és az európai pénzügyi rendszerekre vonatkozó irányítási szabályok terén, az Európai Központi Bankot is beleértve; ezzel összefüggésben kiemeli a lányok és asszonyok pénzügyi műveltsége előmozdításának szükségességét;

35.   felszólítja a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek a válság vagy a globalizáció kedvezőtlen következményei által fokozottan érintett ágazatok munkavállalói körében megvalósuló átfogó képzésekre irányuló politikákat, felkészítendő őket a foglalkoztatási helyzet átalakulására és az új munkalehetőségekre, figyelembe véve a nők specifikus helyzetét, valamint annak tényét, hogy a nőknek a férfiaknál gyakrabban kell megszakítaniuk karrierjüket gyermekek vagy idős és beteg családtagok gondozása miatt, ami kihat szakmai előmenetelükre; kéri, hogy a vállalatok rendszeresen készítsenek továbbképzési terveket annak érdekében, hogy előkészítsék a munkavállalók átképzését, személyre szabott átsorolást tudjanak javasolni, valamint az álláskeresőknek és az alacsonyabb képzettségű munkavállalóknak megfelelő képzést tudjanak nyújtani; kéri továbbá ágazatonkra lebontva a munkalehetőségek hiányának teljes számbavételét ahhoz, hogy a nők célzott felkészülése és munkakeresése lehetővé váljon;

36.  felszólítja a tagállamokat a szociális védelmi rendszerek felülvizsgálatára a „családfenntartónak járó előny” megszüntetése céljából a nyugdíj- és társadalombiztosítási jogosultságok személyre szabása érdekében, ily módon garantálva az egyenlő nyugdíjjogosultságokat;

37.   hangsúlyozza, hogy a gondozási ágazaton belüli kiadáscsökkentések nyomán a munka újraelosztása a gyakorlatban azt idézi elő, hogy a nőkre még több feladat hárul, egyúttal pedig gyengül a nemek közötti egyenlőség; és felhívja az összes tagállamot, hogy dolgozzanak ki a társadalmi igazságosságot és a nemek közötti egyenlőséget elősegítő terveket a gondozási szolgáltatások biztosítására;

38.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő valamennyi korcsoport tekintetében a nőkre irányuló politikákat és a nőknek szóló szakmai továbbképzési programokat, különös figyelmet szentelve az egész életen át tartó tanulási programok kialakításának és az új technológiák és az informatikai ágazat terén szükséges új készségek elsajátításának sürgős szükségességére annak érdekében, hogy a nők nagyobb számban vehessenek részt különböző üzleti ágazatokban – illetve azokhoz jobban hozzáférjenek –, többek között a gazdasági és pénzügyi ágazatokban, amelyekben a nők alulreprezentáltak, valamint irányozzanak elő különleges kísérőintézkedéseket, hogy a nők könnyebben össze tudják hangolni szakmai, tanulmányi és családi életüket; emlékeztet, hogy az Európai Szociális Alapból számottevően lehetne támogatni a képzési politikákat a munkaerő-piaci beilleszkedés elősegítése érdekében, és kéri a tagállamokat és a helyi hatóságokat az alap használatának előmozdítására, különösen azon nők érdekében, akiket erősebben sújt a gazdasági válság;

39.   hangsúlyozza a nőkre és a nemek közötti egyenlőségre irányuló befektetések fontosságát;

40.   felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők aktív munkaerő-piaci integrációját vagy visszailleszkedését, ösztönözzék a nők foglalkoztatását a fejlődés tekintetében stratégiai jelentőségű ágazatokban, és fogadjanak el különleges intézkedéseket a munkaidő rugalmasabbá tétele, az egyenlő díjazás, valamint az adó- és nyugdíjrendszer felülvizsgálatának vonatkozásában, illetve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükséges készségeket és képesítéseket biztosító egész életen át tartó tanulás vonatkozásában; hangsúlyozza a magas színvonalú képzés fontosságát, amely ösztönzi a nők megjelenését azokban az ágazatokban, amelyekben alulreprezentáltak, mint például a tudományos kutatásban és a technológiafejlesztésben, éppen egy olyan időszakban, amikor Európának az innováció előmozdításához és gazdasága megerősítéséhez kutatókra van szüksége; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a strukturális alapok újabb kiigazítását annak érdekében, hogy további támogatást biztosítson a nőket foglalkoztató, a válság által várhatóan érintett területeken, valamint támogatást nyújtson a gyermekgondozás, a képzés, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés számára;

41.   emlékeztet, hogy a válság óta sok tagállamban a fiatal nők (15–24 évesek) egyre nehezebben szerzik meg első, teljes munkaidős állásukat és helyzetük orvoslása érdekében sokan továbbfolytatják tanulmányaikat; megjegyzi, hogy e tendencia, valamint annak ellenére, hogy egy jobb képesítés összességében jobban megvédte a nőket, az ő diplomájukat kevésbé ismerik el, mint a férfiakét; felhívja a tagállamokat, hogy olyan stratégiákra összpontosítsanak, amelyek az oktatási és képzési politikákat a fiatal nőkre irányuló, célzott foglalkoztatási politikákkal ötvözik;

42.   felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a középiskolai tantervekbe illesszék be az alapvető pénzügyi és vállalkozói tanulmányokat;

43.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az új nyugdíjrendszereknek a nők különböző csoportjaira gyakorolt hatását, különös tekintettel a részmunkaidős és atipikus szerződésekre, valamint igazítsák ki a szociális hatások enyhítésére szolgáló rendszereket, különösen a fiatalabb nemzedékek vonatkozásában;

44.  felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők – különösen a fiatal, valamint a bevándorló nők – női vállalkozói tevékenységre összpontosító gazdasági szerepvállalását, ösztönözzék és támogassák a vállalatalapító nőket, könnyítsék meg a nők, többek között mikrohitel, célzott technikai segítségnyújtási és támogató intézkedések általi finanszírozáshoz való hozzájutását, segítsék az új finanszírozási és támogatási eszközöket, és ösztönözzék a nőket csoportosító vállalkozói és tanácsadói hálózatok kifejlesztését, valamint a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok és a gazdasági szervezetek között; hangsúlyozza, hogy a nőkre és a nemek közötti egyenlőségre irányuló befektetések rendkívül fontosak a gazdasági stabilitás biztosítása és a gazdasági sokkhatások megelőzése szempontjából;

45.   felhívja a tagállamokat, hogy valamennyi szinten javítsák a nők döntéshozatalban való részvételét;

46.   felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozottan mozdítsák elő a nők vállalkozói tevékenységét, a női vállalkozók számára biztosított pénzügyi támogatást is ideértve;

47.   felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a nők vállalkozói tevékenységét az új álláshelyeket generáló zöld gazdaságban; megjegyzi, hogy a megújuló energia a női vállalkozók számára új munkalehetőségeket teremthet az Európai Unió olyan távoli és külső területein, ahol különösen magas a munkanélküli nők aránya és ahol kiemelt lehetőség van az alternatív energiák különböző formáinak – például a szél- és a napenergiának – a hasznosítására;

48.   hangsúlyozza az aktív munkaerő-piaci politikák, a munkaügyi ellenőrzések és a szociális párbeszéd, valamint a készségfejlesztés fontosságát a környezetbarátabb gazdaság előmozdítása érdekében;

49.   felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a munkahelyteremtést a szociális és szolidáris gazdasági ágazatban, ahol a nem fizetett női munkavégzés dominál, továbbá hogy keressenek és alkalmazzanak olyan új megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a nem illegális informális munkavégzés gazdasági hasznosítását;

50.   felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a gondozási és egészségügyi ágazatot olyan feltételek kialakítása érdekében, amelyekkel elérhetők az Európa 2020 stratégiában a nők foglalkoztatására vonatkozóan kijelölt célok;

51.   felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és kezeljék az állami gondozási és egészségügyi szolgáltatások terén végrehajtott olyan forráscsökkentések hatásait, amelyek a gondozás reprivatizálásához vezetnek, annak érdekében, hogy ne növekedjenek a nőkre nehezedő, gondozással járó azon terhek, amelyek ismét a hagyományos családi szerepbe kényszerítenék őket; hangsúlyozza, hogy az anyasági, apasági és szülői szabadságot, valamint a gyermekek után járó ellátásokat, illetve az egyéb gondozási vagy családok által igényelhető ellátásokat érintő takarékossági intézkedések jelentős mértékben csökkentették a gondozási feladatokat ellátó nők jövedelmét;

52.   emlékeztet arra, hogy továbbra is fennállnak a nők és férfiak munkaerő-piaci helyzetének megítélésére vonatkozó sztereotípiák, miközben a nők igyekeznek a munkájukhoz fűződő feladatokat összeegyeztetni családi életükkel, ezért is érinti őket hátrányosabban a munkahelyváltás a férfiakhoz képest;

53.   kiemeli egy, a tömegközlekedési szolgáltatások bővítésére és fejlesztésére irányuló olyan tömegközlekedési politika kialakítását, amely figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőséget és lehetővé teszi a nők számára a munkaerőpiacon és a munkakeresésben való aktívabb részvételt, egyben valódi mobilitást biztosít számukra;

54.   aggodalmát fejezi ki a vidéki térségekben élő nők helyzete miatt, ahol romlott a különféle szolgáltatásokhoz való hozzáférés; felszólítja a tagállamokat, hogy a vidéki térségekben biztosítsanak működő tömegközlekedést, egészségügyi ellátást és egyéb létfontosságú szolgáltatásokat annak érdekében, hogy megfékezzék a nagyvárosokba irányuló migrációt és megakadályozzák e területek perifériára szorulását;

55.   hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni a hivatás, a magán- és a családi élet tényleges összehangolását, amelynek kedvező következményeként valamennyi társadalmi réteghez tartozó nő jelenléte megerősödik a társadalmi és politikai élet területén;

56.   hangsúlyozza, hogy az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” elnevezésű európai programnak a nők részvételét különösen szorgalmazni kell ahhoz, hogy magabiztosságra, az egységes piacon jelen levő vállalkozásoktól ismeretekre, valamint egy vállalkozás irányításához és fejlesztéséhez szükséges jártasságokra tegyenek szert;

57.   hangsúlyozza, hogy a gyermekgondozást biztosító közszolgáltatások forráscsökkentései közvetlenül kihatnak a nők gazdasági függetlenségére, valamint a munka és a magánélet összehangolására; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fogadjon el cselekvési tervet a Barcelonában meghatározott célkitűzések elérése érdekében, hogy a gyermekmegőrzés különböző lehetőségeinek javítása vállalati és vállalatközi bölcsődék kialakítása révén előrelépést jelentsen; hangsúlyozza a szociális partnerekkel a munka és a magánélet jobb összehangolása érdekében folytatott ágazati, nemzeti és regionális szintű kollektív tárgyalások, a nők foglalkoztatásához kötődő gyermekfelügyeleti rendszerekhez való hozzáféréssel és azok fenntartásával kapcsolatos feltételek egyszerűsítésének, továbbá – a családi élet és a munka jobb összeegyeztetését szem előtt tartva – a gyermekfelügyelet biztosítása érdekében a legalább három hónapos felmondási idő alkalmazásának fontosságát;

58.   szorgalmazza a szülési, apasági és szülői szabadságokra vonatkozó megfelelő megoldások előmozdítását, valamint a vállalatok arra irányuló kezdeményezéseinek támogatását, hogy rugalmas munkaidőt és saját gyermekgondozási szolgáltatásokat kínáljanak, továbbá sürgeti az oktatásra, az egész életen át tartó tanulásra és a szakképzési és átképzési programokra fordított pénzösszegek emelését, illetve a megfelelő támogatás nyújtását a családtagjukat gondozó személyek számára, az átmeneti gondozás biztosítását is ideértve;

59.   hangsúlyozza a megfizethető, minőségi szolgáltatásokba – például teljes idejű gyermekgondozás, egész napos iskolai férőhelyek és idősgondozás – való beruházás szükségességét, mivel e szolgáltatások hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőség előmozdításához, elősegítik a hivatás és a magánélet közötti jobb egyensúlyt, és olyan keretet alkotnak, amely lehetővé teszi a munkaerőpiacra való belépést vagy ismételt belépést;

60.   rámutat arra, hogy kiemelten fontos az új gyermekgondozási szolgáltatások létrehozása, valamint a nem intézményes gyermekgondozási szolgáltatások intézményesítése, amelyek érdekében szükség van a minőségi normák meghatározására, a bérezési feltételek javítására és a gyermekgondozók képzésére; figyelembe kell venni továbbá a nem szokványos munkaidőben dolgozó szülők és az egyedülálló szülők különleges szükségleteit is;

61.   hangsúlyozza, hogy fokozni kell a kormányoknak és a munkáltatóknak a népesség fenntartásával és a szülői jogokkal kapcsolatos felelősségét, amelyhez elengedhetetlen, hogy a nők a munkavállalói jogok elvesztése nélkül lehessenek anyák és dolgozók;

62.   hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a gazdasági és pénzügyi válság családokra gyakorolt hatásait (különös tekintettel a válásokra, az egyedülálló anyákra és az olyan helyzetekre, amikor a gyermekekről a rokonok vagy a hatóságok gondoskodnak), figyelembe véve, hogy gyakran a nőktől várják el a háztartási feladatok ellátását; hangsúlyozza, hogy ezáltal növekszik a nők elszegényedésének kockázata;

63.   hangsúlyozza, hogy néhány tagállam azon döntése, hogy csökkenti a gyermekgondozási, az iskolai és iskolán kívüli oktatási támogatásokra, iskolai étkeztetési és utazási ösztöndíjakra, valamint a rászorulóknak nyújtott gondozási segélyekre szánt költségvetését, a nőkre van közvetlen hatással, mivel ők azok, akik felelősek az ezzel járó többletfeladatok elvégzéséért; hangsúlyozza, hogy ez azt jelenti, hogy a nők gyakran kénytelenek részmunkaidős foglalkoztatásra váltani (az ezt kísérő szociális hátrányokkal együtt, mint alacsonyabb jövedelem és csökkent nyugdíj); úgy véli, hogy bővíteni kell az állami óvodák és napközik hálózatát, a gyermekeknek kínált állami szabadidős elfoglaltságokat, az időseknek nyújtott közszolgáltatások, valamint az állami háttérkórházak hálózatát;

64.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a roma nők és lányok sajátos igényeivel, nemi szempontú megközelítést alkalmazva valamennyi romaintegrációs politikában, és biztosítsanak védelmet a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő alcsoportok számára;

65.   hangsúlyozza, hogy a gyermekgondozást biztosító közszolgáltatások forráscsökkentései közvetlenül kihatnak a nők gazdasági függetlenségére; rámutat, hogy a gondozási szolgáltatások hiányával magyarázható a nők 2010-ben mért 28,3%-os inaktivitása és részmunkaidős foglalkoztatása, szemben a 2009-ben fennálló 27,9%-kal, és a kisgyermekes nők uniós foglalkoztatási aránya 12,7%-kal alacsonyabb volt, mint a gyermektelen nőké, vagyis emelkedett a 2008-ban mért 11,5%-hoz képest;

66.   felhívja a tagállamokat, hogy ruházzanak be a gondozási ágazatba – mint a nők és férfiak számára egyaránt potenciális növekedést eredményező ágazatba – annak érdekében, hogy megtörjék a nőkre hárított gondozói feladatok hagyományát, amely a munkaerőpiac nemek szerinti megosztottságához vezet; hangsúlyozza, hogy a gondozási ágazat forráscsökkentései nyomán az állami gondozásról a háztartásbeli fizetetlen gondozásra tevődik át a hangsúly; kiemeli, hogy megfelelő szerződésekre és szociális védelemre van szükség az egyéni otthonápolást biztosító dolgozók számára;

67.   a szülési, apasági és szülői szabadság európai szintű harmonizációjának megvalósulásáig kéri a tagállamokat, hogy továbbra is a meglévő szinten biztosítsák ezen juttatásokat és az egyéb családi támogatásokat annak érdekében, hogy a nők jövedelme ne csökkenjen, valamint hogy akadályozzák meg a nők szülési szabadsággal kapcsolatos jogainak megsértését;

68.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan kövessék nyomon a várandós nőkkel szemben egyre gyakrabban alkalmazott munkaerő-piaci megkülönböztetést, hiszen arról több ország is beszámolt;

69.  úgy véli, hogy a nőket sújtó szegénység hátterében nemcsak a jelenlegi gazdasági válság, hanem más tényezők is állnak: sztereotípiák, nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék, a jóléti rendszerek nem megfelelő újraelosztási mechanizmusai, a családi élet és a munka elégtelen összeegyeztetése, a nők hosszabb várható élettartama, és általánosságban véve a nemen alapuló valamennyi megkülönböztetés, amely elsősorban a nőket érinti; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a válság súlyosbítja az állandó egyenlőtlen elbánást; hangsúlyozza, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik legjelentősebb oka, hiszen befolyásolja választásukat az oktatás és a foglalkoztatás terén, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztása, a bérszakadék, a közéletben és a döntéshozatali posztokon való részvétel és képviselet tekintetében;

70.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, különös tekintettel a nemek közötti bérszakadékra, amint arra az Európai Parlament is felszólít a Bizottságnak szóló ajánlásokkal elfogadott 2012. május 24-i állásfoglalásában a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról;

71.   felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatokat a női életpálya folytonosságának megkönnyítésére, valamint kiemelten küzdjenek a bérek közötti – szülési szabadsággal összefüggő – egyenlőtlenségekkel szemben;

72.  felhívja a tagállamok figyelmét a bevételt növelő intézkedések szükségességére, ilyen például a minimálbérrendszerek és szociális támogatási programok kidolgozása olyan személyek számára, akiknek problémát okoz az alapszükségleteik kielégítése, főleg a gyermekes vagy gondozási feladatokat ellátók, különösen pedig az egyedülálló szülők számára;

73.   megjegyzi, hogy a gazdasági válság kedvez a nők elleni zaklatás, bántalmazás és erőszak valamennyi formájának, különösen a prostitúció fokozódásánaknak; kiemeli, hogy az egész világon a nők továbbra is az emberi jogok legelterjedtebb megsértésének áldozatai minden kultúrában, minden társadalmi és gazdasági rétegben; hangsúlyozza azt is, hogy növelni kell az állami, pénzügyi és emberi erőforrásokat annak érdekében, hogy a szegénység által veszélyeztetett népesség, a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok mellett, az idősek, a fogyatékkal élők, valamint a hajléktalanok esetében is lehetővé váljon a beavatkozás;

74.   felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és kezeljék kiemelt helyen a gazdasági válság nőkre gyakorolt közvetlen és hosszú távú hatásait, különös figyelmet szentelve annak, hogy a válság elmélyíti-e, és ha igen, miként, a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket, és ehhez milyen következmények – például a nemi alapú erőszak fokozott kockázata, az anyák és gyermekek egészségi állapotának romlása, valamint a nők időskori elszegényedése – társulnak;

75.   hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság és költségvetési megszorítások közepette a nők kevesebb erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy megóvják saját magukat és gyermekeiket az erőszaktól, és ezért még fontosabb kiküszöbölni azokat a közvetlen pénzügyi hatásokat, amelyeket a nők és a gyermekek elleni erőszak gyakorol az igazságszolgáltatás, valamint az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén;

76.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás csökkentése a nemi esélyegyenlőségi politikák intézményi keretét, így például az egyenlőséggel foglalkozó testületeket és a női szervezeteket is kedvezőtlenül érinti; felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák fenn a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó testületek és projektek, illetve a nők számára létesített menedékotthonok és női szervezetek kormányzati finanszírozásának szintjét, hiszen e szereplők hatékony eszközöket nyújtanak a válságból való kilábalás fenntartható megoldásainak feltárásához; megjegyzi, hogy a női szervezeteknek szánt finanszírozás kurtítása gyengíti a nők polgári és politikai részvételét, így a nők még kevésbé hallathatják hangjukat a társadalomban;

77.   felkéri a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy folyamatosan és rendszeresen kövesse nyomon és elemezze a gazdasági válságnak a nők munkakörülményeire kifejtett hatását, az alábbi tényezők figyelembevételével: felvételkori hátrányos megkülönböztetés, munkaterhelés növekedése, munkahelyi nyomás és stressz, lelki és pszichológiai zaklatás; hangsúlyozza, hogy a meglévő adatok nem tükrözik teljes mértékben a válságnak a nőkre gyakorolt súlyos következményeit; egyúttal felhívja az Európai Bizottságot, hogy végezze el gazdaságpolitikai intézkedéseinek és a jelenlegi válságra adott válaszainak nemi szempontú hatásvizsgálatát;

78.   felszólítja a tagállamokat, hogy határozottan támogassák a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését a költségvetés-tervezéskor annak érdekében, hogy a bevételek és kiadások kedvezőtlen következményeinek orvoslása révén növeljék a nemek közötti egyenlőséget, valamint javítsák az irányítást és az elszámoltathatóságot, különösen a nemzeti költségvetések tekintetében;

79.   felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el költségvetési eszközöket a nemek közötti egyenlőség elősegítésére;

80.   felszólítja valamennyi tagállamot a háztartási alkalmazottakról szóló (189. sz.) ILO-egyezmény ratifikálására;

81.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a rugalmas biztonság elveinek átfogó végrehajtása révén garantálják a biztonság és a rugalmasság közötti megfelelő egyensúlyt a munkaerőpiacon, valamint kezeljék a munkaerő-piaci szegmentáció kérdését azáltal, hogy egyrészt megfelelő szociális védelmet nyújtanak az átmeneti időszakban lévő, illetve munkaerő-kölcsönzés keretében vagy részmunkaidőben foglalkoztatott személyek számára, másrészt biztosítják a képzéshez, a karrierfejlesztéshez és a teljes munkaidőben való foglalkoztatás lehetőségeihez való hozzáférést;

82.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
(2) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(3) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(4) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(5) HL C 308. E, 2011.10.20., 49. o.
(6) HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o.
(7) HL C 70. E, 2012.3.8., 1. o.
(8) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o.
(9) HL C 199. E, 2012.7.7., 77. o.
(10) HL C 33. E, 2013.2.5., 134. o.
(11) HL C 51. E, 2013.2.22., 56. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0458.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0225.
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0321.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0322.
(17) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.
(18) Eurostat, Az uniós polgárok 23%-át fenyegette az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztés kockázata 2010-ben – 2012/9. szám.
(19) OECD, Society at a Glance 2011, OECD Social Indicators, @OECD2011.
(20) Eurostat: a nők foglalkoztatási aránya, EU-27.
(21) Eurostat: harmonizált munkanélküliségi ráta férfiak és nők esetében – 2012. szeptember, Európai Unió.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat