Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 A külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz (az intézményközi tárgyalások megnyitásáról szóló határozat) |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására, – tekintettel eljárási szabályzata 70. cikkének (2) bekezdésére és 70a. cikkére, az intézményközi tárgyalások megkezdéséről határoz a következő tárgyalási mandátum alapján: MANDÁTUM
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A menekültügyi és migrációs alap (az intézményközi tárgyalások megnyitásáról szóló határozat) |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására, – tekintettel eljárási szabályzata 70. cikkének (2) bekezdésére és 70a. cikkére, az intézményközi tárgyalások megkezdéséről határoz a következő tárgyalási mandátum alapján: MANDÁTUM
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz (az intézményközi tárgyalások megnyitásáról szóló határozat) |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására, – tekintettel eljárási szabályzata 70. cikkének (2) bekezdésére és 70a. cikkére, az intézményközi tárgyalások megkezdéséről határoz a következő tárgyalási mandátum alapján: MANDÁTUM
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Irak |
| |||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra(1), – tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. augusztus 12-i IV. Genfi Egyezményre, és annak I. és II. kiegészítő jegyzőkönyvére, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2000. október 31-i, 1325 (2000) számú határozatára, – tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának 2010. június 11-én, a kampalai felülvizsgálati konferenciáján elfogadott módosításaira, amelyek tartalmazzák az „agresszió bűntette” kifejezés meghatározását,, – tekintettel a 2003. december 12-i „Biztonságos Európa egy jobb világban” című európai biztonsági stratégiára, – tekintettel a fejlesztésre vonatkozó 2005. november 22-i európai konszenzusra, – tekintettel az Európai Uniónak az Európai Biztonsági és Védelmi Politika (EBVP) keretében létrehozott integrált iraki jogállamiság-missziójáról (EUJUST LEX) szóló, 2005. március 7-i 2005/190/KKBP tanácsi együttes fellépésére, valamint az ezt módosító és a misszió megbízatását meghosszabbító további együttes fellépésekre, – tekintettel a 2006. június 7-i, „Ajánlások az Európai Unió megújított iraki szerepvállalására” című bizottsági közleményre (COM(2006)0283), – tekintettel a 2006. június 1-jei, a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről szóló állásfoglalására(2), – tekintettel az Irakkal kapcsolatban az egyiptomi Sharm el-Sheikben 2007. május 3-án elfogadott nemzetközi megállapodásra, – tekintettel a Tanácshoz intézett, az Európai Unió Irakban betöltött szerepéről szóló, 2008. március 13-i ajánlására(3), valamint az „Irakról: a halálbüntetésről (beleérte Tárik Azaz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadásokról” szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(4), – tekintettel a Tanács 2010. november 22-i következtetéseire, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2010. december 15-i, 1956 (2010), 1957 (2010) és 1958 (2010) számú határozatára, – tekintettel a 2011. január 20-i, „a keresztények helyzetéről a vallásszabadság összefüggésében” című állásfoglalására(5), – tekintettel az Európai Bizottság Irakra vonatkozó közös stratégiáról (2011-2013) szóló dokumentumára, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel az Iraki Köztársaság 2005 óta három többpárti választást tartott, népszavazás útján alkotmányt fogadott el, megteremtette a szövetségi állam alapjait, és erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megkísérelje demokratikus intézmények kiépítését, illetve megvalósítsa az újjáépítést és a konszolidációt; B. mivel Európát és Irakot több ezer éve kölcsönös kulturális hatások és közös történelem köti össze; C. mivel 2010. december 21-én az összes iraki politikai erő részvételével megállapodás született a nemzeti egységkormány megalakításáról, összhangban az iraki polgároknak a 2010. március 7-i választásokon kifejezésre juttatott szándékával; mivel ezt a megállapodást az iraki kormány még nem hajtotta végre; mivel a végrehajtás hiánya hozzájárul Irak instabilitásához és széttagoltságához; D. mivel Irak már hosszú ideje számos vallási közösségnek, többek között szunnitáknak, síitáknak, muszlimoknak, keresztényeknek, zsidóknak, mandeánoknak és jazidiknek, valamint a vallási csoportokhoz nem tartozó, nem hívő középosztálybeliek jelentős számának ad otthont; E. mivel 2003-ban 800 000 keresztény iraki polgár (káldeusok, szírek és más keresztény kisebbségek tagjai) élt Irakban, és mivel ősi, helybeli népességcsoportot alkotnak, amelyet jelenleg az üldöztetés és száműzetés komoly veszélye fenyeget; mivel keresztények százezrei menekültek az erőszak elől, amelynek továbbra is céltáblájául szolgálnak, vagy az országukat elhagyva, vagy a határokon belül kényszerülve áttelepülésre; F. mivel a helyhatósági választásokra a tervek szerint 2013-ban, a parlamenti választásokra pedig 2014-ben kerül sor; G. mivel bár világszerte egyre több országban törlik el a halálbüntetést, az iraki kivégzések száma egyre nő; mivel többek között Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is mélységes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a halálbüntetéssel végződő bírósági tárgyalások nem felelnek meg a tisztességes tárgyalásra vonatkozó nemzetközi biztosítékoknak, többek között a bírósági eljárás átláthatóságának hiánya, valamint olyan esetek miatt, ahol a „vallomásokat” kínzás vagy a vádlottakkal szembeni egyéb embertelen bánásmód útján szerezték; mivel a halálbüntetés a büntetés kegyetlen és embertelen formája, és kifejezetten elsőbbséget kell biztosítani az iraki hatóságokkal a halálbüntetés eltörléséről folytatott politikai párbeszédnek; H. mivel a szíriai válság menekültek és visszatérők újabb, jelentős hullámait indította el Irak felé, akiket jelenleg nagyfokú személyes és gazdasági bizonytalanság sújt, és rendkívül kiszolgáltatott helyzet fogadja őket Irakban; I. mivel fontos, hogy a bagdadi uniós képviselet rendelkezzen az ahhoz szükséges pénzeszközökkel és forrásokkal, hogy teljes mértékben működőképes legyen, és jelentős mértékben támogathassa a demokratikus folyamatot, előmozdíthassa a jogállamiságot és az emberi jogokat, segítve az iraki hatóságokat és embereket az újjáépítés, stabilizáció és normalizáció folyamatában, és mivel egy különálló iroda Erbilben jelentősen növelhetné a bagdadi uniós küldöttség működési hatékonyságát; J. mivel Irak képes volt szinte a teljes kapacitására visszaállítani olajtermelését; mivel azonban az iraki államnak továbbra is különös nehézséget okoz olyan alapvető szolgáltatások nyújtása, mint a nyári rendszeres áramellátás, a tiszta ivóvíz és a megfelelő egészségügyi szolgáltatások; mivel Irak kőolajkészleteinek kiaknázása tekintetében technikai segítségnyújtásra, a jogállamiság fenntartására, és a szerződések és a közbeszerzés nemzetközi szabványainak teljes bevezetésére lesz szükség a társadalmi befogadás és jólét folyamatának előmozdítása érdekében; K. mivel a fiatal férfiak körében a munkanélküliség aránya megközelíti a 30%-ot, aminek következtében könnyen csatlakoznak bűnbandákhoz vagy katonai szervezetekhez; mivel a korrupció elleni harcnak az iraki hatóságok egyik fő céljának kell maradnia; mivel az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy az iraki korrupcióellenes intézkedések támogatására irányuló erős ösztönzőket nyújtson az európai vállalatok számára; mivel az iraki hatóságoknak az ország olajból származó bevételét eszközként és lehetőségként kellene felhasználniuk arra, hogy az egész iraki társadalom számára hasznos fenntartható társadalmi és gazdasági újjáépítést kezdjenek, és elő kellene mozdítaniuk a demokratikus reformok folyamatát; L. mivel az amerikai katonai csapatok 2011 végén történt iraki kivonulása óta az iraki biztonsági erők döntő fontosságú szerepet játszanak az ország stabilitásának és hosszú távú fenntarthatóságának biztosításában; M. mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint ez idáig 1 500 000 iraki volt kénytelen elhagyni lakóhelyét az országban: köztük 500 000 személy hajléktalan, és 230 000 személy keresett menedéket a szomszédos országokban, főként Szíriában és Jordániában; N. mivel az iraki kurd régió olyan térség, ahol a béke és a biztonság bizonyos szinten garantált, és ahol a nemzetközi fejlesztési együttműködés és magánberuházások mértéke növekszik; O. mivel a biztonsági helyzet jelentős mértékű javulása ellenére még mindig gyakoriak a bombázások és a lövöldözések, és mindennapos az erőszak, ami miatt az irakiak többsége bizonytalan a jövőjét tekintve és ami miatt lehetetlen az iraki lakosság általános gazdasági és társadalmi integrációjának az előmozdítása; P. mivel a régió stabilitásának előmozdítása érdekében az Európai Uniónak részt kell vállalnia az új és demokratikus Irak felépítésében, és mivel az EU Irakkal kapcsolatos politikájának összhangban kell lennie a déli szomszédságával és a Közel-Kelettel való uniós stratégiai partnerség átfogóbb keretével; Q. mivel az újjáépítés és a normalizáció legnagyobb kihívásai intézményi és társadalmi téren jelentkeznek, ideértve az intézményi és közigazgatási kapacitásépítést, a jogállamiság, a jogérvényesítés és az emberi jogok tiszteletben tartásának megszilárdítását; R. mivel az EU-nak kifejezetten az Irak előtt álló egyedi belső, regionális és humanitárius kihívásokhoz kell igazítania erőforrásainak felhasználását, és mivel a hatékonyság, az átláthatóság és a láthatóság mind előfeltétele az EU fokozott iraki szerepvállalásának; S. mivel 2003 óta az EU és tagállamai összesen több mint 1 milliárd euró összegű támogatást nyújtottak Irak számára, különösen az Iraki Nemzetközi Újjáépítési Alapon (IRFFI) keresztül, és mivel az Unió 2005 óta közvetlenül részt vett az iraki jogállamiság javításában az Európai Unió integrált iraki jogállamiság-misszióján (EUJUST LEX) keresztül, amit a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében hajtottak végre; mivel az EUJUST LEX misszió mandátumát 2013. december 31-ig meghosszabbították; T. mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás megkötése új szerződéses keretet biztosít az EU számára, amelyben lehetőség nyílik az Irakkal való hosszú távú politikai és gazdasági kapcsolatok kialakítására és az emberi jogok iraki előmozdítása és tiszteletben tartása tekintetében erős alapok megteremtésére; U. mivel Irak potenciálisan fontos partner az energiaforrások nagyobb fokú diverzifikációjának biztosításában, ekképpen hozzájárulva Európa energiabiztonságához; 1. üdvözli az EU és az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalásainak lezárását, amely első alkalommal hoz létre szerződéses kapcsolatot a két fél között; üdvözli a partnerségi és együttműködési megállapodás révén megalakult Együttműködési Tanács, Együttműködési Bizottság és Parlamenti Együttműködési Bizottság létrejöttét, és reméli, hogy ezek a fórumok új lendületet adnak az Unió legmagasabb szintű politikai szerepvállalásának Irakban, az iraki hatóságokkal felsővezetői szinten folytatott rendszeres politikai megbeszélések és a gazdasági kapcsolatok fejlesztése formájában; 2. úgy véli, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás politikai és kereskedelmi rendelkezései megteremtik a kétoldalú, regionális és globális kérdésekről folytatott rendszeres és szorosabb politikai párbeszéd alapjait, ugyanakkor az Irak és az EU közötti kereskedelmet szabályozó megállapodások javítására törekszenek azáltal, hogy Irak fejlesztésre és reformokra irányuló erőfeszítése számára támogatást nyújtanak, azzal a céllal, hogy elősegítsék az ország világgazdaságba történő integrációját; 3. támogatja Iraknak a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozására irányuló folyamatot, és hangsúlyozza, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtásának jelentős mértékben hozzá kell járulnia e folyamathoz; 4. kiemeli, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásban a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló „alapvető elem” klauzula megköveteli a felek aktív szerepvállalását a nukleáris leszerelésben, valamint azt, hogy teljes mértékben támogassák a nukleáris fegyverektől mentes Közel-Keletről szóló, tervezett ENSZ-konferenciát; 5. üdvözli a partnerségi és együttműködési megállapodás azon szakaszát, amely az Unió és Irak közti, Iraknak a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Római Statútumához való csatlakozását célzó együttműködésre vonatkozik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió maximális támogatást nyújtson Iraknak a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának ratifikálásához és az ahhoz való lehető leghamarabbi csatlakozásához, és a nemzetközi emberi jogi normák és eszközök prioritásként kezelt alkalmazásához; felszólítja az uniós tagállamokat és Irakot, hogy ratifikálják a Nemzeti Büntetőbíróság Statútumának 2010. június 11-én elfogadott módosításait; dvözli a partnerségi és együttműködési megállapodásnak az emberi jogok iraki előmozdítását és hatékony védelmét célzó együttműködésről szóló szakaszát, azzal a fenntartással, hogy amennyiben Irak nem képes megvédeni, előmozdítani és tiszteletben tartani az emberi jogokat, az negatívan fogja érinteni az együttműködést és a gazdaságfejlesztési programokat; kiemeli a „többet többért” elv alapján hozott szigorú feltételek további alkalmazásának fontosságát és az emberi jogok területén tett lényegi előrelépésre helyezett nagyobb hangsúly szükségességét Irakban; üdvözli az iraki kormány elkötelezettségét a civil társadalommal folytatott valódi párbeszéd és annak valódi bevonása mellett; 6. kitart amellett, hogy az EU és az iraki hatóságok közötti politikai párbeszédnek elsősorban a következőkre kell összpontosítania: az emberi jogok és az alapvető köz- és egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdések, külön figyelmet szentelve az emberi jogok megsértésével kapcsolatban továbbra is felmerülő állításokra, a vallásos és etnikai kisebbségek jogainak védelmére, továbbá a demokratikus intézmények megerősítésére, a jogállamiságra és a jó kormányzásra, az átlátható döntéshozatalra, a tisztességes eljárásra és a nemzeti megbékélésre; sürgeti az iraki kormányt, hogy tegyen intézkedéseket e rendkívül megosztott társadalom nemzeti megbékélése érdekében; 7. hangsúlyozza, hogy kifejezetten elsőbbséget kell biztosítani az iraki hatóságokkal a halálbüntetés eltörléséről és az alapvető uniós elvek támogatásáról folytatott politikai párbeszédnek; felszólítja az iraki kormányt a halálbüntetés eltörlésére, és ennek első lépéseként a halálbüntetésre vonatkozó moratórium azonnali kihírhedésére és bevezetésére; 8. üdvözli, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás létrehozza a Parlamenti Együttműködési Bizottságot, amely az iraki parlament és az Európai Parlament számára fórumként szolgál a találkozókhoz és az eszmecseréhez, és amelyet tájékoztatnak az Együttműködési Tanács ajánlásairól és amely ajánlásokat tesz a Tanács számára; támogatja e fontos parlamenti dimenziót, és úgy véli, hogy egy ilyen bizottság értékes lehetőséget biztosít majd a demokratikus párbeszédhez és támogatja az iraki demokráciát; 9. megismétli a parlamenti demokrácia javítása melletti elkötelezettségét, és emlékeztet arra a – 2008-as költségvetés keretében – előterjesztett kezdeményezésére, hogy a harmadik országok parlamentjeivel együttműködve nyújtsanak támogatást a demokrácia megteremtéséhez; megismétli, hogy kész aktívan támogatni az iraki képviselőtanácsot azáltal, hogy az iraki választott képviselőknek az alkotmányos szerepük betöltésével kapcsolatos képességük fokozására, valamint a hatékony közigazgatás és a személyzet képzése terén történő tapasztalatátadás elősegítésére irányuló kezdeményezésekre tesz javaslatot; 10. hangsúlyozza az Irakkal való intenzív technológiai párbeszéd és együttműködés feltételei megteremtésének, és a kormányzat folyamatos támogatásának fontosságát, hogy lehetővé váljon a szerződésekre és közbeszerzésekre vonatkozó megfelelő nemzetközi szabványok bevezetése és teljes körű alkalmazása, és bővülhessenek a beruházási lehetőségek; 11. felszólítja Irakot, hogy a lehető legrövidebb időn belül ratifikálja az Átfogó Atomcsend-szerződést; 12. üdvözli az EU iraki képviseletének megnyitását Bagdadban, és az uniós képviselet vezetőjének kinevezését; emlékeztet azonban arra, hogy szükséges biztosítani a képviselet számára a megfelelő saját helyiségeket, és az emberi és anyagi erőforrásokat, az EU azon kinyilvánított céljához mérten, hogy jelentős szerepet játsszon Irak demokratikus átalakulásában, és tekintettel a képviselet teljes hatékonyságának elérésére; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú lehetővé tenni a küldöttségvezető számára, hogy teljes biztonságban utazhasson az ország egész területén, mikor ellenőrzi az Európai Unió által finanszírozott programok helyes végrehajtását, az emberi jogok helyzetét és a reformfolyamatot; 13. hangsúlyozza azon politikai megállapodás fontosságát Irak jövője szempontjából, amelyet az iraki vezetők egy olyan nemzeti egységkormány megalakítására vonatkozóan értek el, amely tükrözi az iraki társadalom politikai, vallási és etnikai sokszínűségét, és megfelel az iraki nép által a 2010. március 7-i parlamenti választásokon kinyilvánított szándéknak; kéri e megállapodás haladéktalan és maradéktalan végrehajtását, és felkéri az iraki politikai erőket, hogy a szándékok azonosságának szellemében maradjanak elkötelezettek az erős és fenntartható demokratikus intézmények létrehozásának folyamata iránt, és biztosítsák a szabad és tisztességes választások feltételeit mind helyi, mind nemzetközi szinten, amelyek alapvetőek a demokratikus álalakulás folyamatában; megállapítja, hogy e megállapodás végrehajtása lehet az egyetlen járható út a valódi nemzeti megbékélés folyamatának elindításához; megismétli annak fontosságát, hogy a védelmi minisztérium és a belügyminisztérium élére állandó minisztereket jelöljenek ki a biztonsági apparátus feletti hatalom koncentrálódásának megakadályozása és a demokratikus párbeszéd, áttekinthetőség, politikai felelősség, és a biztonsággal kapcsolatos politikai döntések elszámoltathatóságának elősegítése érdekében; 14. aggasztónak tartja a vallási csoportok közötti növekvő feszültséget, valamint a kormány és az ellenzék közötti súlyos bizalomhiányt, amely – ha nem javul a helyzet – az erőszakos konfliktus kiújulásához vezethet; kifejezetten aggodalommal tekint a szíriai konfliktus Irakra való lehetséges átterjedésére, ami tovább fokozhatja a feszültségeket Irakban, és az összes iraki szereplőt felelősségteljes és józan magatartásra szólítja fel e helyzet elkerülése érdekében; 15. felszólítja az iraki kormányt annak biztosítására, hogy az ország erőforrásait átlátható és felelősségteljes módon, valamennyi iraki javára használják fel; 16. felszólítja a Bizottságot, hogy – a nemzetközi szinten meghatározott vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó alapelvek, beleértve az OECD-iránymutatások 2010-es frissített kiadását, valamint az ENSZ, az ILO és az EU által meghatározott alapelvek alapján – szerkesszen egy, a vállalatok társadalmi felelősségvállalására (CSR) vonatkozó, kötelező erejű záradékot, amelyet az Együttműködési Tanács első találkozói egyikén vitatnának meg; javasolja, hogy e záradék egységesítse a már létező standardokat és elképzeléseket az összevethetőség és méltányosság biztosítása érdekében, és tartalmazzon az ezen elvek uniós szinten történő végrehajtására irányuló intézkedéseket, mint például a vállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik tevékenységének nyomon követésére, valamint a kellő gondosság alkalmazására vonatkozó követelményeket; 17. azonban továbbra is mély aggodalommal tölti el, hogy rendszeresen előfordulnak a civil lakosság, a kiszolgáltatott csoportok és vallási közösségek elleni erőszakos cselekmények, beleértve a keresztény kisebbségeket, amelyek mély félelmet keltenek a lakosság körében, és bizonytalanságot saját jövőjükkel és az ország jövőjével kapcsolatban. megjegyzi, hogy történtek előrelépések ezen a téren, és felhívja az iraki hatóságokat, hogy folytassák a közbiztonság és a közrend javítása, valamint a terrorizmus és a vallási csoportok közti erőszak elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseket az egész ország területén; úgy véli egyúttal, hogy kiemelt szerepet kell szánni egy olyan jogi keret kialakításának, amely egyértelműen meghatározza a biztonsági erők feladatait és megbízatását és elősegíti a biztonsági erők megfelelő felügyeletének megvalósítását, az alkotmányban foglaltakkal összhangban; úgy véli, hogy a képviselők tanácsának megfelelő szerepet kell játszania az új jogszabályok megalkotásában és a demokratikus ellenőrzés gyakorlásában; felszólítja az iraki hatóságokat, hogy fokozzák az ország valamennyi kisebbségének védelme érdekében tett erőfeszítéseiket, minden iraki állampolgárnak garantálva, hogy szabadon és biztonságban gyakorolhassa vallását, vagy vállalhassa önazonosságát, továbbá tegyenek határozottabb lépéseket az etnikumok és a vallások közti erőszak megfékezésére, a nem hívő lakosság védelme érdekében, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy bíróság elé állítsák a törvénysértőket, összhangban a jogállamisággal és a nemzetközi normákkal; úgy véli, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás további lehetőséget kínál a az iraki társadalmi kohéziót és partnerséget szolgáló békéltető programok és vallások közti párbeszéd előmozdítására, 18. felhívja a figyelmet az iraki népet sújtó humanitárius problémák megoldásának sürgető szükségességére; hangsúlyozza, hogy az iraki hatóságok és a helyszínen dolgozó nemzetközi segélyszervezetek összehangolt fellépését a kiszolgáltatott csoportok – köztük a menekültek és a lakhelyük elhagyására kényszerültek – segítésére kell fordítani, megvédve őket, és megfelelő feltételeket teremtve biztonságuk és méltóságuk garantálásához; 19. aggodalommal jegyzi meg, hogy az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága szerint 34 000 szír menekült keresett menedéket Kurdisztán iraki részén a háború kezdete óta, és az iraki hatóságok segítségét kéri az irakba érkező menekültáradat kezelésében, különösen annak biztosításával, hogy a menekülteket humanitárius alapon befogadják a területre, és menekülttáborokba irányítják őket; sürgeti továbbá az Uniót is, hogy ajánlja fel támogatását és járuljon hozzá az iraki kormány erőfeszítéseihez a menekülttáborok emberhez méltó életkörülmények biztosítására. 20. felszólítja az iraki hatóságokat – bár elismeri erőfeszítéseiket –, hogy biztosítsák az asrafi és a hurrijai tábor lakóinak védelmét és megfelelő emberi életkörülményeket számukra; felkéri az Európai Unió tagállamait, hogy tartsák tiszteletben az Európai Unió és az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás 105. cikkének (3b) és (4) bekezdését és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a hurrijai tábor lakóinak saját szabad akaratukból történő hazatelepülése vagy áttelepülése érdekében, hogy végre megoldást nyerjen az iraki területen tartózkodásuk problémája; 21. felszólít az alkotmány, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény felülvizsgálatára, a nők és férfiak közötti egyenlőség, valamint a nők jogainak teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; újólag megerősíti a nők kulcsfontosságú szerepét a társadalom szövetének újraalakításában, és hangsúlyozza a politikai életben – többek között a nemzeti stratégiák kialakításában – való teljes körű részvételük szükségességét, az általuk képviselt nézőpontok érvényesülése érdekében; 22. ösztönzi a nem kormányzati szervezeteket, hogy segítsék a demokrácia és az emberi jogok megerősödését Irakban azáltal, hogy célzott segítséget nyújtanak azoknak a nőknek, akik erőszak, kényszerházasság, becsületbeli bűncselekmények, emberkereskedelem és a nemi szervek megcsonkításának áldozatává váltak; 23. sürgeti az iraki parlamentet és a kormányt, hogy léptessenek életbe jogszabályokat a gyermekmunka, a gyermekprostitúció és a gyermekkereskedelem felszámolása, valamint hogy garantálják a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény betartását; 24. követeli, hogy különös figyelmet fordítsanak a nők részvételére a háború utáni újjáépítés folyamatában, illetve a politikai és gazdasági élet magasabb szintjein játszott szerepükre, különösen az etnikai közösségekből származó nők esetében, akiket gyakran kettős megkülönböztetés sújt, egyrészt nemük, másrészt etnikai vagy vallási hovatartozásuk miatt; arra ösztönzi az iraki hatóságokat, hogy tegyék meg a befogadó civil társadalom létrehozásához szükséges lépéseket, amely a politikai folyamat teljes jogú résztvevője lehet, továbbá nyújtsanak támogatást a független, pluralista és professzionális médiaágazat kialakításához; 25. mély aggodalmának ad hangot a kényszerházasságokkal kapcsolatos nagyszámú női öngyilkosság és becsületbeli gyilkosság miatt, és a nőket érintő erőszak más elterjedt formái miatt, mint a női nemi szervek megcsonkítása és a családon belüli erőszak; hangsúlyozza megfelelő és hatékony jogszabályok bevezetésének fontosságát a nők jogainak, valamint társadalmi, kulturális és fizikai integritásának védelmében, teljes hozzáférést biztosítva számukra a társadalmi és gazdasági integrációhoz, és megszüntetve a nőkkel szembeni, jogszabályokban foglalt megkülönböztetést, az iraki alkotmánnyal és Irak nemzetközi emberi jogi szerződések tekintetében fennálló kötelezettségeivel összhangban; 26. üdvözli a Bizottság közös stratégiai dokumentumát (2011–2013), amely átmenetet jelent az iraki hatóságokkal folytatott konzultáción és az egyéb nemzetközi szervezetekkel (Világbank, ENSZ) folytatott koordináción alapuló uniós fejlesztési együttműködés többéves programozásába; megállapítja, hogy ez az új megközelítés összhangban van a Tanácsnak adott 2008. március 13-i ajánlásában megfogalmazott fő iránymutatásokkal; 27. üdvözli az EUJUST LEX missziójának, valamint azon kísérleti projektek végrehajtásának pozitív mérlegét, amelyekre első alkalommal került sor Irakban az Európai Bizottság folyamatban lévő projektjével összehangolt formában; sürgeti, hogy az európai biztonsági és védelmi politikai, valamint az uniós eszközök segítségével a misszió során szerzett minden tapasztalatot használjanak fel, hogy az iraki rendőrség és igazságügyi rendszer megerősítéséhez nyújtott helyszíni támogatás folytatása érdekében; 28. ismételten felszólít arra, hogy szolgáljanak bizonyítékokkal az Iraknak nyújtott uniós támogatások átláthatóságáról és hatékonyságáról, az uniós támogatások tényleges kifizetésével és felhasználási módjaival kapcsolatos átfogó, rendszeres és átlátható tájékoztatás formájában, különös tekintettel az Iraki Nemzetközi Újjáépítési Alapon (IRFFI) keresztül nyújtott előirányzatokra, amelynek az EU a fő adományozója; 29. tudomásul veszi az együttműködési programok tevékenységeit az EU társadalmi és emberi jogi téren történő fejlesztéseinek kapcsán, amelyek a szegénység elleni küzdelemre, az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás legfontosabb igényeinek kielégítésére, valamint a mindenkire, így köztük a legkiszolgáltatottabb csoportokra, a menekültekre, a lakóhelyük elhagyására kényszerített emberekre és az összes vallási kisebbségre vonatkozó alapvető szabadságok előmozdítására irányulnak; kitart amellett, hogy ezen tevékenységek végrehajtása a kapacitás és az intézmények megerősítésének keretében történjék az integráció, az átláthatóság és a jó kormányzás elveinek figyelembe vétele mellett; 30. hangsúlyozza a Szíriával, Iránnal, Törökországgal, Szaúd-Arábiával és Jordániával határos Irak érzékeny geopolitikai helyzetét; elvárja, hogy Irak stabilizáló szerepet játsszon majd a régióban, különös tekintettel a Szíriában jelenleg zajló polgárháborúra; elvárja, hogy Irak támogassa a demokratikus és befogadó átmenetet Szíriában; 31. üdvözli az iraki emberi jogi bizottság független intézményként történő közelmúltbéli létrehozását, amely értelmet adhat az iraki alkotmányban biztosított jogoknak és központi szerepet kaphat e jogok védelmében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ez az intézmény politikai befolyástól független maradjon, és hogy nyújtsanak megfelelő, biztonságos és független pénzügyi támogatást a műveleteihez; hangsúlyozza, hogy a kormányzati szerveknek rendszeres, átlátható és folyamatos együttműködést kell tanúsítaniuk a bizottság vizsgálatai során; felszólítja a tagállamokat, hogy technikai segítségnyújtással, folyamatos párbeszéddel, valamint az emberi jogok védelmében tett erőfeszítésekkel kapcsolatos tapasztalatok megosztásával támogassák e bizottság fejlődését; 32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjei elnökeinek, valamint az Iraki Köztársaság kormányának és képviselőtanácsának.
| ||||||||||||||||||
| Az EU és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodás *** |
| ||||||
(Egyetértés) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10209/2012), – tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás-tervezetre (05784/2011), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (3) bekezdésével, 91., 100. cikkével, 192. cikke (1) bekezdésével, 194., 207., 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0189/2012), – tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére, – tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0411/2012), 1. egyetért a megállapodás megkötésével; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Iraki Köztársaság kormányának és parlamentjének. | |||||||
| Az Európai Közösség és a kelet- és dél-afrikai államok között létrejött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás végrehajtása a Zimbabwében kialakult jelenlegi helyzet fényében |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a 2012. május 14. óta ideiglenesen alkalmazott, egyrészről Madagaszkár, Mauritius, a Seychelle-szigetek és Zimbabwe, másrészről az Európai Közösség között létrejött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodásra; – tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), – tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), és különösen annak XXIV. cikkére, – tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely meghatározza a millenniumi fejlesztési célokat, – tekintettel az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó átmeneti megállapodásról szóló, 2009. március 25-i állásfoglalására(1), – tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség rendkívüli csúcstalálkozójának 2012. június 1-jei közleményére, – tekintettel a Tanács Zimbabwéről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire és a Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012/124/CFSP végrehajtási határozatára(2), – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel a Cotonoui Megállapodás kereskedelmi együttműködésről szóló fejezete, amely alapján az EU nem kölcsönös kereskedelmi kedvezményeket nyújt az AKCS-országok számára, 2007. december 31-én lejárt, és ettől az időponttól a helyzet nem felel meg a Világkereskedelmi Szervezet szabályainak; B. mivel a gazdasági partnerségi megállapodások olyan WTO-kompatibilis megállapodások, amelyek célja a regionális integráció kereskedelemfejlesztés, fenntartható növekedés és a szegénység csökkentése útján történő támogatása, elősegítve az AKCS-országok gazdaságának a világgazdaságba való fokozatos integrációját; C. mivel Madagaszkár, Mauritius, a Seychelles-szigetek és Zimbabwe a Cotonoui Megállapodás aláíró felei; mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának az EU és az AKCS-országok közötti együttműködési és fejlesztési megállapodás alapvető elemének kell lennie; D. mivel az ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodások a teljes gazdasági partnerségi megállapodások felé vezető út első lépésének tekinthetők, ami az árukereskedelemre vonatkozó szabályok mellett az eredetre és a fiatal iparágak védelmére vonatkozó szabályokról szóló fejezetek beépítésének köszönhető; E. mivel a felelősségteljes kormányzásra, a politikai tisztségek átláthatóságára és az emberi jogokra vonatkozó, a Cotonoui Megállapodás 8. cikke, 11. cikke b) pontja, valamint 96. és 97. cikke szerinti rendelkezéseket az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Madagaszkár, Mauritius, a Seychelle-szigetek és Zimbabwe között létrejött ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás részének kell tekinteni; F. mivel bár az emberi jogok és a demokrácia helyzete Zimbabwében a javulás jeleit mutatja, továbbra is számos kihívás áll fenn az Unió és Zimbabwe közötti jövőbeli együttműködés tekintetében, nevezetesen a Globális Politikai Megállapodás teljes körű végrehajtása és a zaklatás és az emberi jogi visszaélések minden formájának felszámolása terén; G. mivel Zimbabwe gazdasági fellendülése továbbra is törékeny és egyes állami politikák veszélyeztetik az Unió és Zimbabwe közötti jövőbeli gazdasági kapcsolatokat; H. mivel Zimbabwe szembeötlő módon semmibe veszi a nemzetközi megállapodásokat és saját nemzeti jogszabályait azáltal, hogy továbbra is engedélyezi az illegális elefántcsont-kereskedelmet; 1. rámutat arra, hogy az EU-nak elő kell mozdítani az ILO munkaügyi normáit és a munkakörülményekre vonatkozó előírásait maradéktalanul tiszteletben tartó és garantáló tisztességes kereskedelmet az EU és a fejlődő országok között, valamint biztosítania kell a lehető legmagasabb szociális és környezetvédelmi normák alkalmazását; úgy véli, hogy mindez többek között a fejlődő országokból származó erőforrásokért és mezőgazdasági termékekért fizetendő méltányos árat is magában foglalja; 2. hangsúlyozza, hogy az IEPA ideiglenes hatályba lépése szilárd jogi keretben tett, fontos lépés az EU és az érintett négy afrikai ország közötti partnerség megerősítése felé; hangsúlyozza a tárgyalások folytatásának fontosságát egy olyan teljes megállapodás létrehozása érdekében, amelynek célja a nyílt és méltányos kereskedelem fokozásának, a beruházásnak és a regionális integrációnak az előmozdítása; 3. úgy véli, hogy az emberi jogi bizottságról szóló törvény hatálybalépése Zimbabwében biztató lépés a kormány részéről az ország emberi jogi helyzetének javítása tekintetében, és első lépést jelent a békés és hiteles választások érdekében elkészített menetrend részeként; 4. kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fel újra a tárgyalásokat a régió többi hét országával, és fogadjon el olyan fejlesztésbarát megközelítést, amely összhangban áll mind a régió és a régióban fekvő országok stratégiai célkitűzéseivel és prioritásaival, mind pedig a WTO jogszabályaival; 5. mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Zimbabwében továbbra is folytatódnak az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos visszaélések, amelyek aláássák a Zimbabwe nemzeti egységkormánya által az elmúlt években tett kötelezettségvállalásokat, és ez különösképp vonatkozik a zimbabwei emberi jogi jogvédők, újságírók és a civil társadalom tagjai ellen irányuló zaklatások eseteire; felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy senki se legyen kitéve zaklatásnak, megfélemlítésnek azért, mert emberi jogi kérdésekkel foglalkozik; 6. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az IEPA nem tartalmaz erőteljes emberi jogi záradékot, és ismételten felszólít arra, hogy az EU által kötött kereskedelmi megállapodásokba vegyenek fel kötelező erejű emberi jogi záradékokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az IEPA nem tartalmaz sem a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet, sem a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartására vonatkozó előírást. 7. hangsúlyozza, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a kifejezés szabadsága a demokrácia alapvető eleme, amely mellett Zimbabwe a Globális Politikai Megállapodás keretében teljes mértékben elkötelezte magát; felhívja a figyelmet a folyamatban lévő egyetértési eljárásra, hangsúlyozva, hogy az ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás EU-n belüli ratifikációja további lehetőséget jelent arra, hogy ismételten hangsúlyozzuk ezen kötelezettségvállalások és kötelezettségek végrehajtásának szükségességét; 8. hangsúlyozza, hogy a jelen körülmények között fenn kell tartani az EU (a Cotonoui Megállapodás 96. cikkén alapuló) fejlesztési együttműködésének felfüggesztését, azonban az EU továbbra is elkötelezett a helyi népesség támogatása mellett; 9. támogatja az EU által jelenleg alkalmazott célzott intézkedéseket, amelyek választ jelentenek a Zimbabwei politikai és emberi jogi helyzetre, és amelyek olyan éves határozatokat foglalnak magukban, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy folyamatos felülvizsgálat alatt tartsa a zimbabwei kormány vezető személyiségeit; ezenkívül hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedésekre az ideiglenes gazdasági partnerségi megállapodás nincs hatással; 10. felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy a célzott intézkedések felfüggesztésének lehetővé tétele érdekében tegye meg a szükséges lépéseket, többek között állítsa vissza a jogállamiságot, a demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását az országban, és különösen tartson békés és hiteles alkotmányos népszavazást, valamint tegye meg a nemzetközi normáknak megfelelő választási előkészületeket; 11. megerősíti, hogy amennyiben az emberi jogok helyzete jelentősen romlik, élni kíván a rendelkezésére álló eszközökkel, többek között fontolóra veszi a megállapodás 65. cikkében foglalt rendelkezések (az úgynevezett „nem teljesítési” záradék) alkalmazását; 12. felszólítja az EU haare-i küldöttségét, hogy továbbra is ajánlja fel segítségét Zimbabwe nemzeti egységkormányának az emberi jogok helyzetének javítása érdekében, hogy békés és hiteles választásokra kerülhessen sor azon normáknak megfelelően, amelyeket az EU valamennyi kereskedelmi partnerétől elvárna; 13. felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy hajtsa végre az elefántcsont illegális exportjában és kereskedelmében részt vevő személyek azonosítását és felelősségre vonását, és ezen túlmenően törekedjen az átláthatóság növelésére Zimbabwe nyersanyag-kitermelő ágazatán belül annak biztosítása érdekében, hogy az ország természeti erőforrásainak legális kiaknázásából származó haszonnal megfelelően elszámoljanak és abból minden zimbabwei polgár részesüljön; 14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az Európa Külügyi Szolgálatnak, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, valamint a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak.
| ||||||||||||
| A kelet- és dél-afrikai államok, valamint az EK közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó átmeneti megállapodás *** |
| |||||||||
(Egyetértés) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11699/2012), – tekintettel az egyrészről a kelet- és dél-afrikai államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti gazdasági partnerségi megállapodás kereteit létrehozó átmeneti megállapodásra(1), – tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésével, 209. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0193/2012), – tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére, – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0431/2012), 1. egyetért a megállapodás megkötésével; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Madagaszkár, Mauritius, a Seychelle-szigetek és Zimbabwe kormányának és parlamentjének.
| ||||||||||
| Az állami támogatások korszerűsítése |
| |||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 109. cikkére, – tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0725), – tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet és a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0730), – tekintettel „Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése” című bizottsági közleményre (COM(2012)0209), – tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. november 29-i, 98. plenáris ülésén elfogadott véleményre, – tekintettel a Számvevőszék 15/2011. számú, „A Bizottság eljárásai biztosítják-e az állami támogatások ellenőrzésének eredményes lebonyolítását?” című különjelentésére, – tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2010. október 20-i keretmegállapodásra(1) (a továbbiakban: a keretmegállapodás), és különösen annak (15) bekezdésére, – tekintettel az állami támogatások szabályozásának korszerűsítése kapcsán a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000213/2012 – B7-0102/2013), – tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel az EUMSZ 109. cikkének jogalapja alapján a Bizottság két rendeletjavaslatot nyújtott be az állami támogatások szabályozásának korszerűsítését célzó program végrehajtására; mivel ez a jogalap csupán konzultációt ír elő a Parlamenttel, együttdöntést nem; B. mivel a javaslatok célja az, hogy a forrásokat az állami támogatások kapcsán felmerülő komolyabb problémák értékelésére koncentrálják, a tagállamok közötti kereskedelmet nem érintő jelentéktelenebb esetekkel és panaszokkal pedig ne foglalkozzanak; C. mivel a javaslatok, és különösen a 659/1999/EK eljárási rendelethez fűzött módosítás a választott nemzeti és helyi hatóságok határozataira vonatkozó bizottsági ellenőrzések módozatait érintik, és mivel ezért erősen indokolt e szövegek Parlament általi demokratikus felügyelete; D. mivel amint arról az Európai Parlament és a Bizottság közötti keretmegállapodás (15) bekezdése is rendelkezik, a Parlamentet be kell vonni az ilyen javaslatok előkészítő munkálataiba; 1. üdvözli az állami támogatások szabályozásának korszerűsítéséről szóló bizottsági közleményt és a rendeletekre irányuló új bizottsági javaslatokat; felhívja azonban a Bizottságot annak biztosítására, hogy a korszerűsítés egyik legfőbb céljaként meghatározott gazdasági növekedésserkentés ne vezessen ismét az államadósság növekedéséhez; 2. hangsúlyozza, hogy kevesebb, de célzottabb állami támogatásra van szükség, amelyek nem terhelik az államháztartást és nem torzítják a versenyt, ugyanakkor ösztönzik a tudásalapú gazdaságra való áttérést; 3. hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokat úgy kell strukturálni, hogy azok – ahelyett, hogy egyes vállalkozásokat támogatnának – általánosságban elősegítsék a szolgáltatások, a tudás és az infrastruktúra fejlődését; 4. hangsúlyozza, hogy az állami támogatások ellenőrzésének elsődleges célja az egyenlő feltételek biztosítása a belső piacon; üdvözli az állami támogatások szabályozásának korszerűsítésére irányuló csomagot mint a versenypolitika folyamatban lévő korszerűsítésének egyik alapvető állomását; a reformcsomag időben történő végrehajtására szólít fel; 5. elismeri, hogy a különleges válságkezelő program révén juttatott állami támogatások jelentős szerepet töltenek be a válsághelyzet kezelésében; annak is tudatában van, hogy az állami támogatások megfelelő alkalmazása és ellenőrzése jelentős szerepet fog játszani az EU 2020-as növekedési stratégiájában kitűzött célok megvalósítása terén; 6. hangsúlyozza, hogy a versenypolitikának lehetővé kell tennie a megfelelő állami támogatást a gazdaság ökológiai átalakításához, különös tekintettel a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság tekintetében, és hogy az új iránymutatásoknak ezen az előfeltételen kell alapulniuk; 7. osztja a Bizottságnak azt a nézetét, hogy az állami támogatással kapcsolatos eljárásokat fel kell gyorsítani, hogy jobban lehessen összpontosítani a belső piaci versenyre komoly hatást gyakorló bonyolult ügyekre; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy bővítse a panaszok kezelésének módjával kapcsolatos mérlegelési jogkörét; felhívja a Bizottságot, hogy írjon elő részletes kritériumokat arra vonatkozóan, hogy ezzel kapcsolatban miként kell megkülönböztetni a fontos ügyeket a kevésbé fontosaktól; rámutat arra, hogy erre a különbségtételre megfelelő lehetőséget nyújthat a de minimis szabályozás küszöbértékeinek megemelése, valamint a horizontális kategóriáknak a felhatalmazó szabályozásban és az általános csoportmentességi rendeletben való kibővítése; 8. rámutat, hogy ezeket a célokat a múltban több alkalommal is kitűzték már, és azok az állami támogatásokra vonatkozó szabályok eddigi átdolgozásának alapjául is szolgáltak, azonban úgy tűnik, teljesíteni nem sikerült őket, ezért van szükség az új javaslatokra; 9. reményének ad hangot, hogy ezúttal a javaslatoknak sikerül teljesíteniük a kitűzött célokat, ugyanakkor nem fogják visszarettenteni a panasztevőket attól, hogy a verseny torzulásának súlyos eseteire felhívják a Bizottság figyelmét; 10. tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló általános szándékát, hogy több intézkedést mentesítsenek a bejelentési kötelezettség alól; észrevételezi különösen azt, hogy a felhatalmazó szabályozásban a bizottsági javaslat kitér a kultúra számára, valamint a természeti katasztrófák által sújtott károk elhárítására juttatott állami támogatásokra is; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamoknak továbbra is biztosítaniuk kell, hogy a de minimis intézkedések és a csoportmentességben részesülő programok előzetesen megfeleljenek az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak annak érdekében, hogy az ellenőrzés szintje megfelelő legyen, miközben a Bizottság továbbra is utólagos ellenőrzést gyakorol az ilyen ügyek felett; hangsúlyozza, hogy ez nem vezethet az állami támogatások növekedéséhez; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az állami támogatások hosszú távon csökkenjenek; 11. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jobb együttműködést kell biztosítania a tagállamokkal az információk minősége és benyújtásuk időzítése, továbbá az értesítések előkészítése tekintetében; hangsúlyozza, hogy hatékony nemzeti rendszereknek kell biztosítaniuk, hogy az előzetes bejelentési kötelezettség alól mentesített állami támogatási intézkedések megfeleljenek az uniós jognak; 12. megjegyzi, hogy az állami támogatások ellenőrzésével kapcsolatos ügyekre vonatkozó releváns információkat eddig kizárólag a tagállamok biztosították; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy lesz-e további szükség kiegészítő emberi erőforrásokra információgyűjtő eszköztárának kibővítéséhez és ahhoz, hogy közvetlen piaci információhoz juthasson a piaci szereplőktől; 13. mélységes aggodalommal tölti el a Számvevőszéknek az a megállapítása, miszerint a Bizottság nem próbálja meg rendszeresen felderíteni a bejelentetlen támogatási intézkedéseket, illetve hogy nem átfogó módon értékeli az állami támogatások általa végzett ellenőrzésének utólagos hatását; további pontosítást kér a tekintetben, hogy a csoportmentességi rendeletek alapján nyújtott állami támogatásoknak akár 40%-a is problematikus lehet; rámutat, hogy ez igen nehéz helyzet elé állítja az új résztvevőket és a kis- és középvállalkozásokat, továbbá hogy ez torzítja a versenyt; 14. sürgeti a Bizottságot, hogy az állami támogatások szabályozása korszerűsítésének összefüggésben foglalkozzon a fent említett kérdésekkel, továbbá hogy biztosítsa azt, hogy a bejelentések előzetes ellenőrzésének esetleges enyhítését a megfelelőséget biztosító hatékony és szigorú utólagos ellenőrzés ellentételezze majd a Bizottság részéről; 15. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az új javaslatok jogalapja, az EUMSZ 109.cikke, csupán a Parlamenttel való konzultációt ír elő, nem pedig együttdöntést, ahogyan az a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a piaci integráció és a gazdasági szabályozás egyéb területein a gyakorlat; 16. úgy véli, hogy ez a demokratikus deficit nem fogadható el olyan javaslatok esetében, amelyek a nemzeti és a helyi választott hatóságok – elsősorban az alapvető jogokhoz kapcsolódó közérdekű szolgáltatásokra vonatkozó – határozatai és rendelkezései felett a Bizottság által gyakorolt felügyelet módozatait érintik; 17. javasolja, hogy ezt a hiányosságot intézményközi megállapodások révén orvosolják, illetve a Szerződések jövőbeli módosításakor korrigálják azt; 18. mindeközben sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy maximálisan vegyék figyelembe a Parlament által a konzultációs eljárás során benyújtott módosításokat; 19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||
| A közelmúltban bekövetkezett bangladeshi textilgyári tüzek áldozatai |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az EK és Banglades között 2001-ben létrejött együttműködési megállapodásra, – tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló(1), valamint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló(2) 2010. november 25-i állásfoglalásaira, – tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Szociális jogok globalizációja: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet csak a kezdet” című jelentésére, – tekintettel az ILO „Munka a fejlődő országokban: a munkavállalók előtt álló kihívások és alternatívák” című jelentésére, – tekintettel az ILO „Globalizáció, rugalmasság és munkakörülmények Ázsiában és a Csendes-óceán térségében” című jelentésére, – tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(3), – tekintettel az OECD frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló 2011-es iránymutatásaira, – tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményére (2006, C-187) és a munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades és Pakisztán nem ratifikált, valamint ezek ajánlásaira (R-197); tekintettel továbbá a munkaügyi felügyeletről szóló egyezményre (1947, C-081), amelyet Banglades és Pakisztán aláírt, valamint az egyezmény ajánlásaira (R-164), – tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681), – tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel 2012. november 24-én legalább 112 ember halt meg abban a tűzben, amely a bangladesi Dakka melletti Ásulijában található Tazrín gyárban ütött ki, 2012 szeptemberében pedig 289 ember vesztette életét egy tűzesetben a pakisztáni Karacsiban; B. mivel munkavállalók százai halnak meg évente hasonló balesetekben Dél-Ázsia-szerte, és 2005 óta mintegy 600 ruhagyári munkás halt meg csak a bangladesi üzemekben bekövetkező tűzesetek miatt, melyek közül sokat meg lehetett volna előzni; C. mivel a textilgyárakban tapasztalható körülmények gyakran rosszak, és e gyárakban kevéssé veszik figyelembe a munkajogokat, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) főbb egyezményeiben elismerteket, és gyakran egyáltalán nem vagy csak kis mértékben fordítanak figyelmet a tűzbiztonságra; mivel az ilyen gyárak tulajdonosai közül sokan büntetlenül megmenekültek, és ezért keveset tettek a munkakörülmények javítása érdekében; D. mivel Bangladesben több mint 5000 textilgyár van, amelyek mintegy 3,5 millió embert alkalmaznak, és Banglades – Kína mögött – a világ második legnagyobb konfekcióruha-exportőre; E. mivel az európai piac a bangladesi ruházati és textiltermékek legnagyobb kiviteli célpontja, és vezető nyugati cégek ismerték el, hogy szerződésük volt a Tazrín gyár tulajdonosaival ruházati cikkek beszállítására; F. mivel a világ többi részén emelkedő munkaerőköltségek miatt az alacsony képzettséget igénylő gyári munkahelyeket áthelyezték Indiába, Pakisztánba, Kambodzsába, Vietnamba és különösen Bangladesbe, ahol a ruházati cikkek jelenleg az export 75%-át teszik ki; G. mivel sajnálatos, hogy néhány vállalat kezdetben igyekezett tagadni, hogy a dakkai tűzesetben érintett vállalattal dolgoztat, és csak később ismerte el, hogy az általa forgalmazott ruhák a szóban forgó gyárban készültek; H. mivel az elmúlt hónapokban felerősödtek a bangladesi kormány és a munkajogi aktivisták közötti feszültségek, a munkavállalók pedig kifogásolják az alacsony béreket és a rossz munkakörülményeket; I. mivel a bangladesi ruhagyárakban tapasztalható rossz biztonsági feltételeket korábban bíráló Áminul Iszlám 2012. áprilisi meggyilkolásának ügye a mai napig tisztázatlan; 1. sajnálatát fejezi ki, amiért a közelmúltbeli gyártüzekben sokan életüket vesztették; részvétét nyilvánítja a gyászoló családoknak és a sérülteknek; teljesen elfogadhatatlannak tekinti, hogy ilyen sok munkavállaló halt meg gyártüzek miatt az elmúlt években Dél-Ázsiában; 2. felszólítja a bangladesi és pakisztáni kormányt, hogy folytassák a közelmúltban történt esetek kivizsgálását, és léptessenek érvénybe intézkedéseket a tragédiák megismétlődésének megelőzése, többek között az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok (nevezetesen a munka törvénykönyve (2006)) maradéktalan betartása érdekében, valamint hozzanak létre hatékony és független munkavédelmi ellenőrzési rendszert és az ipari épületek ellenőrzési rendszerét; 3. üdvözli a több szakszervezet, nem kormányzati szervezet és multinacionális textilkereskedő között létrejött bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amelynek célja a biztonsági szabványok javítása a gyártás helyszínén, valamint a megállapodás az ilyen intézkedésekért járó díjazásról, különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával és a minden gyárban a munkavállalói képviseletek részvételével működő „egészségügyi és biztonsági bizottságok” létrehozásának aktív támogatásával, amelyek a törvény erejénél fogva kötelezőek, de csak ritkán működőképesek; felszólít minden jelentős ruházati márkát, hogy támogassa ezt az erőfeszítést; 4. arra ösztönzi valamennyi érdekelt felet, hogy vegyék fel a küzdelmet a sok dél-ázsiai országban az ellátói láncban nyilvánvalóan működő helyi korrupció ellen, amely többek között a biztonsági ellenőrök és a gyártulajdonosok közötti összejátszás formájában valósul meg; felszólít az e gyakorlat elleni küzdelem megerősítésére; 5. elvárja, hogy a bűnös gondatlanságot és a tűzesetekkel kapcsolatos egyéb bűncselekményeket elkövető személyeket állítsák bíróság elé, valamint a helyi hatóságok és a gyárak vezetőségének együttműködésével biztosítsák minden áldozat számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, hogy módjukban álljon kártérítést követelni; üdvözli azokat a lépéseket, amelyeket a bangladesi és pakisztáni kormány tett az áldozatok és családjaik támogatása érdekében, 6. örömmel veszi tudomásul az európai forgalmazók eddigi hozzájárulásait az áldozatoknak és családjaiknak juttatott kártérítéshez, és arra ösztönzi a többi kereskedőt, hogy kövessék ezt a példát; kéri a sérültek ingyenes orvosi rehabilitációját, valamint az elhunyt munkavállalók eltartott hozzátartozóinak ellátását; 7. felszólítja a főbb nemzetközi ruházati márkákat, hogy szigorúan vizsgálják meg ellátói láncaikat, és működjenek együtt alvállalkozóikkal a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági feltételek javítása érdekében; felhívja a forgalmazókat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szereplőt, köztük adott esetben a Bizottságot, hogy együttműködésben vizsgálják meg egy önkéntes címkézési szabvány létrehozásának lehetőségét, amely tanúsítaná, hogy a termék az ILO alapvető munkaügyi normáinak betartása mellett készült; 8. felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a kötelező felelős üzleti magatartást a külföldön működő uniós cégek körében, kiemelten összpontosítva arra, hogy valamennyi jogi kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, különösen az emberi jogok, a munkajog és a környezetvédelem területén érvényes nemzetközi szabványoknak és szabályoknak; 9. örömmel veszi tudomásul a Bizottság jelenlegi kezdeményezéseit, melyek célja a bangladesi gyárbiztonság javításának támogatása, például a „Munkaügyi normák előmozdítása a konfekcióiparban” elnevezésű projekt, valamint a bangladesi tűzoltósági és polgárvédelmi főigazgatósággal közös munka révén; kéri, hogy ezt a fajta együttműködést erősítsék meg, és adott esetben terjesszék ki a régió más országaira is; 10. emlékeztet arra, hogy az ILO nyolc alapvető egyezményét következetesen végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak a munkavállalókra vonatkozó, szilárd alapokon nyugvó egészségügyi és biztonsági rendelkezések, függetlenül attól, hogy munkahelyük mely országban található; 11. felszólítja az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az Unió kereskedelmi tisztviselői, amennyiben uniós delegáción dolgoznak, rendszeres képzésben részesüljenek a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekről, különös tekintettel a „Védelem, tisztelet és jogorvoslat” elnevezésű ENSZ-keret végrehajtására, és hogy az uniós delegációk uniós összekötőpontokként szolgáljanak az uniós cégekre és leányvállalataikra vonatkozó panaszok tekintetében; 12. megállapítja, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek fontos szerepet játszhatnak, például a munkavállalók vezette biztonsági bizottságok folyamatos fejlesztése révén, valamint fontos, hogy a szakszervezetek eljussanak a gyárakba, hogy ott képzést nyújthassanak a munkavállalóknak arról, miként védhetik meg jogaikat és biztonságukat, többek között ahhoz való jogukat, hogy a nem biztonságos munkát visszautasíthatják; 13. üdvözli Banglades arra irányuló sikeres erőfeszítéseit, hogy csökkentse a ruházati ágazatban a gyermekmunka arányát, és arra ösztönzi Pakisztánt, hogy fokozza gyermekmunka elleni fellépését; 14. sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki Áminul Iszlám munkajogi aktivista kínzásának és meggyilkolásának körülményeit, és felszólítja a bangladesi és pakisztáni kormányt, hogy szüntessék be a szakszervezeti tevékenységekre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó korlátozásokat; 15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, Banglades és Pakisztán kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.
| ||||||||||||||
| Az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának egy tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet létrehozásával kapcsolatos ajánlásai |
| |||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásával foglalkozó Helsinki Értekezlet elhalasztásáról szóló, 2012. november 24-i nyilatkozatára, – tekintettel a 2012. augusztusi, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégia végrehajtásával kapcsolatban elért eredményekről szóló féléves (2012/I) jelentésre (1), – tekintettel a 2008 júniusában Párizsban rendezett, a közel-keleti biztonságról, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a leszerelésről szóló három európai uniós szemináriumra, a Közel-Keletről szóló első, 2011. július 6-án és 7-én Brüsszelben megrendezett Nonproliferációs Konzorciumi Szemináriumra, valamint a Közel-Keletről szóló második, 2012. november 5-én és 6-án tartott Nonproliferációs Konzorciumi Szemináriumra, amelyek célja a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásával foglalkozó ENSZ-értekezlet előkészítése volt, – tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló európai uniós stratégiára, – tekintettel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásához vezető folyamat támogatásáról szóló 2012. július 23-i 2012/422/KKBP tanácsi határozatra, – tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris leszerelésről szóló korábbi, 2004. február 26-i(2), 2005. március 10-i(3), 2005. november 17-i (4) és 2007. március 14-i állásfoglalásaira(5), valamint a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésre vonatkozó, 2010. március 10-i állásfoglalására(6), – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló 2011. december 13-is határozatára, – tekintettel az ENSZ főtitkárának a nukleáris fegyverek közel-keleti elterjedésének kockázatáról szóló 2010. október 6-i jelentésére, – tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben részes felek 2010. évi felülvizsgálati konferenciájának záróokmányára, – tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó, 2008. július 13-i párizsi csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló, 2012 decemberére tervezett értekezletet elhalasztották; B. mivel a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciáján eltervezett értekezlet elmaradása negatív hatással lehet a regionális biztonsági és a nukleáris leszerelésre irányuló nemzetközi erőfeszítésekre; C. mivel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés a nemzetközi biztonság egyik sarokköve; és mivel a legsürgetőbb biztonsági prioritások közé tartozik annak megakadályozása, hogy újabb államok jussanak nukleáris fegyverekhez vagy ilyen fegyvereket felhasználjanak, valamint a globális készletek csökkentése és a nukleáris fegyverektől mentes világ felé való elmozdulás; D. mivel az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciájának záróokmányában az a megállapodás szerepel, miszerint 2012-ben a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló értekezletet hívnak össze, és mivel erre a folyamatra mielőbb szükség lenne az atomsorompó-szerződés érvényességének megerősítéséhez; E. mivel Jaakko Laajava finn államtitkár ezen értekezlet közvetítőjévé való kinevezése óta az értekezlet előkészítése folyamatban van; F. mivel a világ más részein, nevezetesen Latin-Amerikában és a karibi térségben, a Csendes-óceán déli részén, Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Közép-Ázsiában már léteznek nukleáris fegyverektől mentes övezetekre vonatkozó szerződések; mivel Mongólia saját maga által deklarált nukleáris fegyverektől mentes státuszát az ENSZ Közgyűlés Mongólia nemzetközi biztonságáról és nukleáris fegyverektől mentes státuszáról szóló határozata elismerte; mivel léteznek más szerződések is, amelyek szintén egyes területek nukleáris leszerelésével foglalkoznak, ilyenek az Antarktisz-egyezmény, a Világűregyezmény, a Hold-egyezmény és a tengerfenék fegyvermentesítéséről szóló egyezmény; G. mivel az EU ösztönzi a régió valamennyi államát, hogy ne hagyjanak fel a közvetítővel való építő jellegű együttműködésükkel, és tegyenek további erőfeszítéseket a régióban lévő tömegpusztító – akár nukleáris, akár vegyi, akár biológiai – fegyverek és hordozóeszközeik teljes leszerelése érdekében; H. mivel az Európai Unió az euromediterrán partnerség valamennyi tagjával együtt az 1995. évi Barcelonai Nyilatkozatban elkötelezte magát a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásának elősegítése mellett; mivel az Unió a közvetítő erőfeszítéseit és a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásának célját konkrétan a Nonproliferációs Konzorcium és a témával foglalkozó – így például a 2008-ban, 2011-ben és 2012 novemberében megrendezett – szemináriumok révén támogatja; I. mivel az Oroszországi Föderáció, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok az atomsorompó-szerződés 1995. évi felülvizsgálati konferenciáján a Közel-Keletről elfogadott határozat társtámogatói és a szerződés letéteményes államai; J. mivel a politikai helyzet a régióban továbbra is rendkívül ingatag, a Közel-Keleten zavarosak a körülmények és drámai politikai változások mentek végbe, többek között kiéleződött a szíriai konfliktus, Iránnal patthelyzet alakult ki, és egyre nő a feszültség Izrael, illetve Palesztina és a szomszédos országok között; K. mivel az EU támogatja a régió összes államának bevonásával megrendezendő értekezletre irányuló előkészületeket, és sikereket vár az értekezlettől az ingatag közel-keleti helyzet romlása és az ott folyó politikai változások miatt; L. mivel az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó országok arra szólítottak fel, hogy mielőbb hozzanak létre egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezetet, amely kiemelten fontos lépést jelent a régión belüli tömegpusztító fegyverektől mentes övezet létrehozása felé; 1. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló, az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciája által 2012-re tervezett értekezlet megtartását elhalasztották; 2. üdvözli az ENSZ szerepét a kölcsönösen ellenőrizhető, nukleáris fegyverektől mentes övezet kialakításában; megjegyzi, hogy a régió nem minden állama írta alá az atomsorompó-szerződést; 3. sürgeti az ENSZ főtitkárát, az ENSZ közvetítőjét, a Közel-Keletre vonatkozó 1995. sz. határozat támogatóit, az EU főképviselőjét és az EU tagállamait, gondoskodjanak arról, hogy a 2012-re tervezett értekezletet 2013-ben mielőbb megtartsák; 4. határozottan úgy véli, hogy egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozása nagymértékben növelné a nemzetközi békét és stabilitást, továbbá például szolgálhatna és pozitív előrelépést jelentene a teljes globális leszerelésre irányuló kampányban; 5. felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Catherine Ashtont annak biztosítására, hogy az Európai Unió továbbra is tevékenyen részt vegyen e folyamat támogatásában, különösen azáltal, hogy valamennyi érintett felet az építő jellegű részvételre és a tárgyalásokon erőteljes politikai akarat képviselésére ösztönöz; 6. üdvözli, hogy az Uniót bevonják a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozására irányuló folyamatba; úgy véli, hogy a szándéknyilatkozatok a jelenlegi patthelyzet megtörésére irányuló első lépések; úgy véli, hogy a közel-keleti konfliktusok békés megoldása megteremthetné a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet tényleges létrehozásához szükséges bizalmat; 7. emlékeztet minden érintett szereplőt arra, hogy e kérdésben sürgősen megoldást kell találni, figyelembe véve az iráni nukleáris programmal kapcsolatos konfliktust és az azzal kapcsolatos tárgyalásokat, valamint a Szíriában folyó polgárháborút; emlékeztet arra, hogy a szíriai kormány a világ egyik legerősebb és legveszélyesebb vegyifegyver-arzenálját tartja továbbra is ellenőrzése alatt; 8. felhívja a térség valamennyi államát, hogy csatlakozzon a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló egyezményhez és a biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezményhez; 9. kiemeli a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezetről folyó párbeszéd fontosságát, amelynek célja a regionális békét és biztonságot megerősítő átfogó keretrendszer és a köztes lépések feltérképezése; hangsúlyozza, hogy a kulcselemek között szerepelnie kellene a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség átfogó biztosítékai (és egy további jegyzőkönyv) teljesítésének, a fegyvercélú hasadóanyagok termelése és a szokásos fűtőanyag szintjén túlmutató urániumdúsítás tilalmának, a biológiai és vegyi fegyvereket tiltó szerződések aláírásának és egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásának; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nagymértékben erősítik a nemzetközi békét és biztonságot; 10. kéri új, regionális bizalomépítő kezdeményezés létrehozását a helsinki békefolyamat alapján azzal a szándékkal, hogy megvalósulhasson a katonai konfliktusoktól mentes Közel-Keletre vonatkozó, hosszú távú célkitűzés; 11. kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Catherine Ashtont, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az eredetileg 2012 decemberére tervezett és elhalasztott értekezlet újbóli összehívására irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatos fejleményekről; 12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, a közvetítőnek, valamint a közel-keleti kormányoknak és parlamenteknek.
| ||||||||||||||||||||
| A harmadik országból behozott egyes termékek származási országának kötelező jelöléséről szóló rendelet |
| |||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2005)0661) – C7-0048/2010 – 2005/0254(COD)), – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága jelentésére (A7-0273/2010), – tekintettel 2010. október 21-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(1), – tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az Európai Bizottság 2013. évi munkaprogramja” című, 2012. október 23-i bizottsági közlemény mellékletére (COM(2012)0629), – tekintettel a származási ország jelöléséről szóló valamennyi korábbi állásfoglalására, – tekintettel eljárási szabályzata 115 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról 2010. október 21-én első olvasatban 525 szavazattal és 49 ellenében, 44 tartózkodással elfogadta álláspontját;; B. mivel, bár már több mint két év eltelt, a Tanács még nem fogadta el közös álláspontját, holtpontra juttatva ezzel az együttdöntési folyamatot; C. mivel a Bizottság 2013. évi munkaprogramjában jelzi, hogy a Tanácson belüli megegyezés hiányán túl a WTO Fellebbezési Testülete által a WTO szabályai vonatkozásában kialakított jogi értelmezés közelmúltbeli módosulása következtében javaslata elvesztette időszerűségét; D. mivel az EU a mezőgazdasági ágazat egyes területeit kivéve nem rendelkezik hatályos, összehangolt szabályokkal az importált árucikkek származási országának megjelölésére vonatkozóan; E. mivel egyes, Európai Unión kívüli WTO-tagországok – így Brazília, Kanada, Kína és az Egyesült Államok – bizonyos termékek vonatkozásában a származási ország kötelező megjelölését előíró rendszereket alkalmaznak; F. mivel szükség van közös rendelkezésekre a WTO-tagországok közötti versenyképesség erősítése, illetve az Unió főbb partnerországaiban a származási ország megjelölését alkalmazó termelőkéivel megegyező versenyfeltételek biztosítása érdekében; G. mivel az információ a fogyasztóvédelem és a polgárok szabadságának egyik sarokköve; 1. sajnálatának ad hangot a Bizottság azon szándékával kapcsolatban, miszerint visszavonja a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről szóló, a Parlament által első olvasatban jóváhagyott rendeletre irányuló javaslatot, anélkül, hogy a Parlamentet erről kellő időben megfelelően tájékoztatta volna, vagy a döntés meghozatala előtt részletes magyarázattal szolgált volna a társjogalkotók számára; 2. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül tervezett döntését; 3. egyúttal sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon olyan, új, WTO-kompatibilis jogszabályt, amely lehetővé tenné az EU számára, hogy foglalkozzon az eredeti javaslat által célzott kérdésekkel; 4. felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a jogalkotási folyamat újraindításához és a jelenlegi patthelyzet feloldásához szükséges jövőbeli intézkedések ütemtervéről; 5. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen kezdeményezze a származási ország megjelölésére vonatkozó, jelenleg hatályos és minden egyes WTO-tagállamban alkalmazott jogalkotási szabályozások összehasonlító vizsgálatát az ezek alapjául szolgáló elvek elemzése és a WTO-szabályokkal való összeegyeztethetőség értékelése érdekében; 6. a korábbiakhoz hasonlóan emlékeztet annak fontosságára, hogy a multilaterális kereskedelem részeként továbbra is egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak az uniós vállalatokra és harmadik országbeli versenytársaikra, illetve hogy a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében következetes megközelítést alkalmazzanak; hangsúlyozza, hogy ez azért is fontos, mert értékkel ruházza fel a minőségi termelést és a környezeti és szociális előírásokat a jelenlegi globális verseny közepette, ami különösen fontos a kkv-k számára; 7. hangsúlyozza annak szükségességét, amíg nem születik új jogszabály, hogy regionális, nemzeti, valamint uniós szinten – többek között oktatás, illetve a tömegtájékoztatáson keresztül megvalósuló figyelemfelkeltés révén – hatékonyabban használják a rendelkezésre álló eszközöket annak érdekében, hogy az egységes piac fogyasztói tájékozottabban hozhassák meg a vásárlási döntéseiket; 8. felhívja a Tanácsot, hogy készítse el közös álláspontját a Parlament első olvasata után a rendes intézményi vita lehetővé tétele érdekében; 9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, továbbá a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||
| Az EU-Mercosur kereskedelmi kapcsolatok állása |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a IV. EU–Mercosur csúcstalálkozó 2010. május 17-i közös közleményére, – tekintettel az EU, Latin-Amerika és a Karib-térség 2010. május 18-án tartott VI. csúcstalálkozójára, – tekintettel az EU és a Mercosur közötti tárgyalások újraindítására, amelynek célja, hogy a felek ambiciózus és kiegyensúlyozott társulási megállapodást kössenek, – tekintettel a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(1), – tekintettel az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2010. október 21-i állásfoglalására(2), – tekintettel az Eurolatnak az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kereskedelmi kapcsolatok perspektíváiról szóló 2011. május 19-i állásfoglalására, – tekintettel a tárgyalások legutóbbi fordulójára, amelyre 2012. október 22–26. között került sor Brazíliavárosban, – tekintettel az EU és a Mercosur közötti kapcsolatokról szóló korábbi egyéb állásfoglalásaira, – tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel 2010-ben újraindultak az EU és a Mercosur közötti tárgyalások, amelyek célja egy átfogó, ambiciózus, kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös megállapodás létrehozása; B. mivel az EU és a Mercosur közötti kereskedelem közel annyit tesz ki, mint a Latin-Amerika összes többi részével folytatott uniós kereskedelem együttvéve; mivel az EU a Mercosur legnagyobb kereskedelmi partnere és a Mercosur térségének legnagyobb beruházója; mivel a Mercosur a nyolcadik helyet foglalja el kereskedelmi partnereink sorában; mivel az EU és a Mercosur egymást kiegészítő gazdaságok (az EU a Mercosur legfontosabb piaca mezőgazdasági termékeit tekintve, míg a Mercosurba irányuló uniós export elsősorban ipari termékekre és szolgáltatásokra összpontosul); C. mivel ez a régióközi megállapodás 800 millió polgárt érint; D. mivel a tárgyalások újraindításának hivatalos bejelentése óta kilenc tárgyalási fordulóra került sor; E. mivel a két régió azonos értékeket és elveket vall – ideértve az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a demokrácia iránti elkötelezettséget –, továbbá közös nyelveket beszél; F. mivel az EU a közelmúltban hagyta jóvá a Közép-Amerikával kötött társulási megállapodást, valamint a Kolumbiával és Peruval kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat, a korábban Chilével és Mexikóval aláírt megállapodások mellett; 1. hangsúlyozza az EU és a Mercosur közötti, 2010-ben indult – a megállapodás által lefedett valamennyi ágazatban kiegyensúlyozott, méltányos, ambiciózus, átfogó és kölcsönösen előnyös megállapodás létrejöttét célzó – kereskedelmi tárgyalások gazdasági és politikai jelentőségét; 2. hangsúlyozza, hogy a kereskedelem egyike azoknak a politikai döntéshozók számára rendelkezésre álló alapvető eszközöknek, amelyekkel fellendíthető a gazdasági növekedés, és munkahelyeket lehet teremteni; 3. szorosabb együttműködésre szólít fel az EU és a Mercosur között, és úgy véli, hogy az európai és a Mercosuron belüli gazdaságok mélyebb integrálása mindkét fél számára előnyökkel jár; 4. megállapítja, hogy az elmúlt két évben előrelépés történt a megállapodás kereskedelmi pillérének rendelkező részével kapcsolatban; 5. sajnálja, hogy a tárgyalások lassú ütemben haladnak, és mindeddig nem történt lényegi előrelépés; 6. véleménye szerint ahhoz, hogy a tárgyalások sikeresek legyenek, mindkét félnek a nyitottság és a kölcsönös bizalom szellemében kell tárgyalóasztalhoz ülnie, és ezért sajnálja, hogy az elmúlt hónapokban egyes Mercosur-országok protekcionista intézkedéseket hoztak a kereskedelem és a beruházások terén; kiemeli a beruházások jobb védelmét szolgáló stabil keret kialakításának szükségességét; 7. ismételten rámutat annak fontosságára, hogy az uniós gazdasági érdekek képviseletét és az alapvető uniós értékek terjesztését egyaránt magában foglaló, egységesebb külső fellépés érdekében az Európai Unió és harmadik országok között létrejövő valamennyi kereskedelmi megállapodásba belefoglalják a demokratikus alapelvek, az alapvető és emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint a környezetvédelmi és szociális normákat; 8. úgy véli, hogy a 2013. január végén – a santiagói (Chile) CELAC–EU csúccsal párhuzamosan – tartandó következő EU–Mercosur miniszteri találkozót jó alkalomnak kell tekinteni arra, hogy egyértelmű és jelentős politikai kötelezettségvállalások szülessenek, és a tárgyalások előrehaladjanak; 9. ezzel összefüggésben nyomatékosan kéri mindkét felet, hogy kellő politikai motivációval és jelentős politikai támogatottsággal érkezzen a tárgyalásokra, hogy kellően ambiciózus ajánlatokat tegyenek egymásnak a piaci hozzáférés terén az árukra, a szolgáltatásokra, a beruházásokra, valamint a megállapodás kereskedelmi pillérének egyéb fejezeteire vonatkozóan; 10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak, a Mercosur-országok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Mercosur parlamentjének (Parlasur).
| ||||||||||||
| A nők elleni erőszak Indiában |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel Indiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a kasztokon alapuló megkülönböztetésről szóló 2012. december 13-i állásfoglalásra(1) és a világban az emberi jogok helyzetéről szóló éves jelentésekről elfogadott állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 18-i(2) és a 2012. december 13-i(3) állásfoglalásokra; tekintettel a különböző országokban a nemi erőszak és a szexuális erőszak elítéléséről szóló számos korábbi állásfoglalására, – tekintettel az India és az EU közötti stratégiai partnerség keretében 2005. novemberben aláírt közös cselekvési tervre és az EU és India között az emberi jogokról folytatott tematikus párbeszédre, – tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem világnapja alkalmából az Európai Unió nevében tett 2012. november 25-i nyilatkozatára, – tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek a halálbüntetés elleni európai és világnap alkalmából tett 2012. október 10-i nyilatkozatára, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (5) bekezdésére, – tekintettel az ENSZ emberi jogi biztosa, Navi Pillay 2012. december 31-i nyilatkozatára, – tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaira, – tekintettel az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó eszközeire, nevezetesen az Emberi Jogok Világkonferenciáján elfogadott 1993. június 25-i bécsi nyilatkozatra és cselekvési programra (A/CONF.157/23), az ENSZ emberi jogi főbiztosának nők elleni erőszakkal foglalkozó különmegbízottja által készített jelentésekre, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásával foglalkozó bizottság (CEDAW) által elfogadott 19. számú általános ajánlásra (11. ülésszak, 1992), a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i nyilatkozatra (A/RES/48/104), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (CERD), illetve az annak 1. cikke (1) bekezdéséről szóló XXIX. általános ajánlásra, – tekintettel az ENSZ különeljárásaiból származó, az ENSZ-ről szóló egyezményben szereplő szervektől és az egyetemes időszakos felülvizsgálatokból eredő, Indiáról szóló ajánlásokra, nevezetesen az ENSZ nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásával foglalkozó bizottsága 2007. februári és 2010. októberi jelentéseiben szereplő, Indiának címzett ajánlásokra, – tekintettel a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés hatékony felszámolásáról szóló ENSZ-alapelvek és iránymutatások tervezetére, – tekintettel az indiai alkotmányra és az indiai büntető törvénykönyvre, különösen az utóbbinak a nemi erőszakról szóló 376. szakaszára, – tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel 2012. december 16-án egy 23 éves egyetemista lány tömeges nemi erőszak áldozata lett és párját tettleg bántalmazták, amikor öt férfi és egy fiatalkorú megtámadta őket egy magántársaság buszán Újdelhiben; mivel az áldozat olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy 2012. december 29-én tragikus körülmények között elhunyt Szingapúrban; B. mivel az eset Indiában széles körű közfelháborodást váltott ki, és a társadalom minden rétegéből tiltakoztak, a törvényhozás és a bűnüldözés reformját, valamint a nőkkel kapcsolatos szemléletmód általános megváltozását követelve; mivel ezek a tiltakozások fontos lépést jelentenek a nemi erőszakot és a szexuális erőszakot körülvevő csend megtörésében, és így a változás kezdetét képviselik; C. mivel az esettel kapcsolatban öt férfit és egy fiatalkorút letartóztattak, akik gyorsított tárgyalása jelenleg is zajlik, külön eljárással a fiatalkorú elkövető esetében; D. mivel az Indiai rendőrség eljárást indított a Zee News nevű televízióállomás ellen, miután a csatorna interjút készített az áldozat barátjával, aki jelen volt a 2012. december 16-i támadásnál; E. mivel a közelmúltbeli újdelhi támadás óta az országos és nemzetközi sajtó széles körben egyéb nemi erőszakkal kapcsolatos bűncselekményekről is beszámolt, mint például a 2012. december 27-i esetről, amikor egy lány Pandzsáb tartományban öngyilkosságot követett el, miután tömeges nemi erőszak áldozata lett, mert a rendőrség nem volt hajlandó nyilvántartásba venni panaszát vagy letartóztatni az elkövetőket, ehelyett azt javasolták, hogy menjen férjhez egyikükhöz, valamint a Pandzsáb tartományban történt 2013. január 12-i esetről, amikor egy kétgyermekes 29 éves anya tömeges nemi erőszak áldozata lett egy buszos utazás során az első esethez nagyon hasonló körülmények között; az esetet követően a rendőrség újra letartóztatott hat gyanúsítottat, majd egy nappal később egy 16 éves lány felgyújtotta magát, miután nemi erőszak áldozata lett; F. mivel az indiai nemzeti bűnügyi nyilvántartási hivatal szerint 2011-ben több mint 24 000 nemi erőszakkal kapcsolatos esetet jelentettek; mivel a Delhiben 2012-ben bejelentett több mint 635 eset közül csak egy esetben került sor bűnösség megállapítására; G. mivel az indiai nőmozgalom hosszú hagyományokra tekint vissza a nők ellen Indiában elkövetett erőszak minden formájának, valamint általában a nemek közötti egyenlőtlenségnek az elítélése terén, és a rendőrség fellépését követeli a nők emberi jogainak támogatására; H. mivel a nők elleni szexuális erőszak széles körben elterjedt nemcsak Indiában, hanem világszerte is, és a nemek közötti egyenlőtlenség strukturális problémájában gyökerezik, és mivel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésnek ezért együtt kell járnia a nők és lányok helyzetének javításával a társadalom minden szintjén; I. mivel indiai társadalomtudósok becslése szerint erőszakos és megkülönböztető jellegű gyakorlatok évente mintegy kétmillió nő és lány halálához vezettek Indiában, ahol e gyakorlatoknak csak egyike a szexuális erőszak, míg mások magukban foglalják a hozományról folytatott vitákat, a lánycsecsemők meggyilkolását, a csecsemők elhanyagolását, a forrásokhoz és az egészségügyhöz való egyenlőtlen hozzáférést, valamint az idősek nem megfelelő gondozását; J. mivel a kasztokon alapuló megkülönböztetés által érintett nők és lányok különösen sebezhetők a szexuális erőszak, a kényszerített és rituális prostitúció, az emberkereskedelem, a családon belüli erőszak és a büntetés céljából elkövetett erőszak különböző formáival szemben, amikor az igazságszolgáltatást kívánják igénybe venni az elkövetett bűnök miatt, ahogy azt a jól ismert 2011. november 29-i pipili tömeges nemi erőszak esete is újból szemléltette, amelynek során a hatóságok elutasították az ügy nyilvántartásba vételét, és az áldozatul esett lány csak azután kapott megfelelő kezelést, hogy egy bíróság beavatkozott, bár később elhunyt az elszenvedett sérülések következtében; K. mivel a Thomson Reuters alapítvány 2012-es felmérése a G20-államok közül Indiát sorolta az utolsó helyre abból a szempontból, hogy milyen ott nőnek lenni; L. mivel az Amnesty International szerint Indiában minden 21 percben jelentenek egy nemi erőszakot, de számos esetet nem jelentenek, különösen a szegényebb közösségekben az e bűncselekményhez kapcsolódó társadalmi megbélyegzés miatt; mivel az indiai rendőrség a jelentések szerint tudatában van e bűncselekmény előfordulásának, de gyakran nem lép fel a nők megvédése érdekében; M. mivel a szexuális erőszak következtében a túlélő áldozatok súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek, mind fiziológiai, mind fizikai szempontból, beleértve a szexuális úton terjedő betegségeket és az AIDS-et; mivel a nemi erőszak sok áldozata újból áldozattá válik, mert saját családjuk és közösségük kiveti őket; N. mivel nemzeti és nemzetközi emberi jogi csoportok bírálták a szexuális támadásokról szóló indiai törvényeket, amelyek elavultak, különösen azért, mert a nemi erőszakra szűk fogalommeghatározást alkalmaznak; mivel India a szexuális támadások túlélő áldozatai számára nem nyújt megfelelő szolgáltatásokat, mint például érzékeny és azonnal rendőrségi választ vagy az egészségügyi ellátáshoz, tanácsadáshoz és egyéb támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ami eseti és kiszámíthatatlan válaszokhoz vezet, amelyek sok esetben megalázóak az áldozat számára; O. mivel az újdelhi támadást követően az indiai központi kormány háromtagú bizottságot állított fel a hatályban lévő törvények felülvizsgálatára az igazságszolgáltatás felgyorsítása és a büntetési tételek növelése érdekében súlyos szexuális bűncselekmények esetén; P. mivel a közelmúltbeli eseményeket követően magas rangú kormányhivatalnokok bejelentették, hogy szigorúbb büntetéseket fognak ösztönözni a nemi erőszak esetében, beleértve a halálbüntetést is, Q. mivel 2012 májusában 90 civil társadalmi szervezet és magánszemély levelet írt Manmohan Singh indiai miniszterelnöknek, reformokat sürgetve válaszul a szexuális támadásokra, és a rendőrség elszámoltathatóságának növelését követelve; R. mivel az EU 470 millió eurót kötött le India számára a 2007 és 2013 közötti időszakban az indiai kormány egészségügyi és oktatási programjainak támogatására, S. mivel az elmúlt két évtized során India jelentős haladást ért el a szegénységcsökkentés terén, azonban még számos tennivaló maradt, különösen a nők és a kiszolgáltatott csoportok számára az oktatási, egészségügyi és gazdasági kilátások terén fennálló esélyegyenlőtlenség tekintetében; T. mivel India a világ legnagyobb demokratikus országa és az EU jelentős politikai és gazdasági partnere, ami demokratikus kötelezettségekkel jár; 1. legmélyebb szolidaritását fejezi ki az Új-Delhi támadások áldozatai és az ilyen támadások valamennyi más áldozata iránt – függetlenül attól, hogy arról beszámolt-e a sajtó –, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; szigorúan elítéli a szexuális erőszak valamennyi formáját, ami számos országot érintő globális jelenség; 2. üdvözli a nemi erőszak áldozatai iránt Indiában és nemzetközileg is kilalakult szolidaritási hullámot és reméli, hogy a tömeges demonstrációk segítik a szükséges reformfolyamat felgyorsítását; 3. elvárja – a demokratikus és az EU-val jelentős kapcsolatokat tápláló – Indiától, hogy biztosítsa a demokratikus elvek, az alapvető jogok és emberi jogok, különösen a jogállamiság és a nők jogainak tiszteletben tartását; 4. mély sajnálatát fejezi ki, hogy nem tettek többet a támadások áldozatainak való azonnali segítségnyújtás érdekében, és hogy ebben és az ehhez hasonló más esetekben a nők iránti tisztelet alacsony szintje, az orvosi segítség hiánya, az elégtelen rendőri fellépés és a jogorvoslati lehetőségek hiánya elrettenti a nemi erőszak áldozatait attól, hogy vádat emeljenek az erőszak elkövetői ellen; 5. emlékezteti az indiai kormányt az indiai alkotmány értelmében fennálló jogaira és kötelességeire, különösen a nők méltóságát csorbító gyakorlatok beszüntetésére irányuló kötelességére (51. cikk (A) bekezdés); 6. ösztönzi az indiai parlamentet az indiai Nők Nemzeti Bizottsága arra vonatkozó ajánlásainak további átültetésére, hogy hogyan kell az indiai jogszabályokat módosítani és végrehajtani ahhoz, hogy a nők védettséget kapjanak az ilyen bűncselekményekkel szemben; 7. üdvözli az indiai kormány bejelentését, miszerint a Delhi nők közbiztonságával foglalkozó vizsgálóbizottságot és a nők elleni erőszakra vonatkozó indiai jogi keretek felülvizsgálatával foglakozó különös hatáskörű törvényszéket állít fel; várakozással tekint a J. S. Verma, visszavonult legfelsőbb bírósági bíró által létrehozott vizsgálóbizottság ajánlásainak gyors közzététele elé, illetve a vizsgálóbizottság és a Nők Nemzeti Bizottsága együttműködése elé, amelynek célja az ilyen bűncselekmények jövőbeli elkövetésének megelőzésére irányuló intézkedések hiánytalan végrehajtása; 8. üdvözli egy új, gyorsított bíróság felállítását, amely kifejezetten a nőkkel szembeni szexuális erőszakkal foglalkozik; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a gyanúsítottak tárgyalása zárt az újságírók számára, a bíróság engedélye nélkül tilos az ilyen eljárásokkal kapcsolatos bármilyen anyag nyomtatása vagy közzététele, ami aggályokat okozott a lakosság körében; úgy véli, hogy azokat, akiket bűnösnek találtak, az elkövetett bűncselekménynek megfelelő súlyú büntetésben kell részesíteni; megismétli azonban régóta fenntartott álláspontját, miszerint minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; 9. felszólítja az indiai hatóságokat, hogy a női csoportokkal szorosan együttműködve dolgozzanak ki összehangolt válaszlépéseket a nemi alapú erőszakkal – különösen a szexuális bántalmazással – szemben; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az állami kormányok felügyeljék a szexuális bántalmazásos esetek rendőrség általi kivizsgálását azáltal, hogy elszámoltathatóvá teszi a hivatalnokokat, elítéli az elkövetőket és biztosítja a túlélők méltóságteljes bánásmódját; 10. felszólítja az indiai parlamentet annak biztosítására, hogy a büntetőjog 2012. évi módosító javaslatát úgy módosítsák, hogy az a penetratív és nem penetratív szexuális bántalmazás valamennyi formáját bűncselekményként kezelje, így biztosítva azt, hogy az újonnan kiszabott büntetések összhangban legyenek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, felszólítja továbbá arra, hogy jogszabály-módosítással töröljék el azokat a jogi mentességeket és eljárási akadályokat, amelyek akkor állnak fenn ha a rendőri és biztonsági erőket gyanúsítják szexuális bántalmazás vagy egyéb emberi jogi bűncselekmények elkövetésével; 11. felhívja az Unió és a tagállamok indiai képviseleteit, hogy kezeljék kiemelten a nők elleni – az oktatás területén is jelentkező – erőszakkal foglalkozó programokat és a nőkre és lányokra különös figyelmet fordító programokat; 12. felhívja az indiai hatóságokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket hatékony intézkedések meghozatalára a nemi erőszak és a szexuális bántalmazás indiai rendőri erők általi kezelésének javítása érdekében, ideértve a speciális egységek felállítását valamennyi rendőri egységen belül; megjegyzi, hogy Delhi főminisztere nem tartozik felelősséggel a hatásköre alá tartozó rendőri műveletekért; emlékeztet arra, hogy más nagyobb városokban a közvetlen jelentéstétel és irányítás biztosította a fokozottabb rendőri elszámoltathatóságot és a rendőrség modernizálását; megjegyzi, hogy haladéktalanul szükség van a rendőri személyzet nők biztonságára vonatkozó kiképzésére; 13. felhívja az indiai kormányt, hogy vizsgálja ki azokat az eseteket, amelyekben vezető hivatali tisztséget betöltő személyek ellen nemi erőszak elkövetése miatt hivatalos vád áll fenn; 14. felszólítja a Bizottságot, hogy az indiai hatóságokkal együttműködve segítse azokat a nemi erőszakkal – különösen a szexuális bántalmazással – szembeni összehangolt válaszlépések kidolgozásában, beleértve a UNiTE to End Violence against Women (Együtt a nők elleni erőszak felszámolásáért) elnevezésű ENSZ-kampány keretében tett ajánlások végrehajtását; felkéri az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságát, hogy 2013 márciusában tartandó 57. ülésén vitassa meg és ismerje el azt a tényt, hogy a nők elleni erőszak egyedülálló formát ölt, amikor a nemi és a kaszttal kapcsolatos kérdések találkoznak egymással; 15. mély aggodalmát fejezi ki a dalit nőkkel és lányokkal szemben Indiában elkövetett széleskörű erőszak – többek között a vezető kasztokba tartozó férfiak által elkövetett szexuális erőszak – és az elkövetők ilyen esetekben fennálló rendkívül magas arányú mentessége miatt; felhívja India kormányát, hogy a minden egyes nő ellen elkövetett valamennyi szexuális erőszakot egyenlő módon kezelje és az ilyen esetekben egyenlő, tisztességes, átlátható és gyors módon végezze el a kivizsgálást és hozzon ítéletet; 16. hangsúlyozza, hogy senki sem kötelezhető házasságra saját beleegyezése nélkül, illetve kényszer vagy kényszerítés hatására; hangsúlyozza, hogy egyetlen áldozat sem kényszeríthető a támadójával való házasságkötésre, illetve, hogy további segítséget kell nyújtani az áldozat számára az erre irányuló társadalmi nyomás megelőzése érdekében; 17. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében a következő többéves pénzügyi keretben és a következő, 2013 utáni országstratégiai dokumentumban Indiában tovább folytatja a célzott szektorális segítségnyújtást; úgy véli ennek ki kell terjednie a nők egészsége és oktatása céljából nyújtott társadalmi ágazati segítségre, a jó kormányzás , a döntéshozatal és kidolgozás bevált gyakorlataira, ideértve a jobb szolgáltatásnyújtási módszereket a szegénység, a nemi kérdések, az intézményi reformok és a közszektor irányítása problémáinak kezelése tekintetében; 18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak, az EU emberi jogi különmegbízottjának, India elnökének, kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogok előmozdításával és védelmével foglalkozó albizottságának, az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának, az ENSZ Szervezetének a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért és az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különmegbízottjának.
| ||||||||||||||
| A bahreini emberi jogi helyzet |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bahreinről szóló 2011. október 27-i állásfoglalásaira(1), és az emberi jogok Bahreinben történő megsértéséről szóló 2012. március 15-i állásfoglalására(2), – tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására(3), – tekintettel elnökének két bahreini polgári aktivista halálával kapcsolatos 2011. április 12-i nyilatkozatára, valamint 2011. április 28-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a békés demokráciapárti tüntetéseken részt vevő négy bahreini ellen hozott halálos ítéletet, – tekintettel az Emberi Jogi Albizottság küldöttségének 2012. december 19–20-án Bahreinben tett látogatására és az általa kiadott sajtónyilatkozatra, – tekintettel a Bahreini Legfelső Bíróság 2013. január 7-i határozatára, amely fenntartja 13 politikai aktivista börtönbüntetését, – tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének Bahreinnel kapcsolatos nyilatkozataira, különösen a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésének közzétételéről szóló 2011. november 24-i, a Bahreini Fellebbviteli Bíróság Abdulhádi al-Havadzsa és tizenkilenc másik személy ügyében hozott határozatairól szóló 2012. szeptember 5-i és a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentése közzétételének első évfordulóján közzétett 2012. november 23-i nyilatkozatára, a főképviselő szóvivőjének a bahreini zavargások évfordulóján tett 2012. február 13-i, Abdulhádi al-Havadzsa bahreini helyzetéről tett 2012. április 10-i, Nabíl Radzsab Bahreinben történt elítéléséről szóló 2012. augusztus 16-i nyilatkozatára, valamint az utóbbi időben Bahreinben tapasztalható erőszakról szóló 2012. október 24-i és 2012. november 7-i nyilatkozataira, valamint az alelnök/főképviselő által 2011. október 12-én az egyiptomi, a szíriai, a jemeni és a bahreini helyzettel kapcsolatban az Európai Parlamentben tett nyilatkozataira, – tekintettel a Tanács Bahreinre vonatkozó 2011. május 24-i, április 12-i és március 21-i és február 21-i következtetéseire, – tekintettel az ENSZ főtitkárának 21 bahreini politikai aktivistára, emberi jogi jogvédőre és ellenzéki vezetőre kirótt börtönbüntetésekkel kapcsolatos 2011. június 23-i és szeptember 30-i nyilatkozatára, valamint a főtitkár szóvivőjének a bahreini bombatámadással kapcsolatos 2012. április 12-i és a Bahreinnel kapcsolatos 2011. szeptember 30-i, 2012. február 15-i, április 24-i, szeptember 5-i, valamint 2012. november 1-jei és 2013. január 8-i nyilatkozataira, – tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság 2011 novemberében közzétett jelentésére és 2012. november 21-i nyomon követési jelentésére, – tekintettel az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak a 2012. november 5-i manamai terrorista bombatámadásokkal kapcsolatos nyilatkozatára, – tekintettel a bahreini büntetőeljárási jog 61., 84., 87., 134., 135. és 146. cikkére, – tekintettel a bahreini államügyésznek a korábban katonai bíróság elé állított orvosok perújrafelvételével kapcsolatos 2011. október 23-i nyilatkozatára, – tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1996), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el, – tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. évi európai uniós iránymutatásokra, – tekintettel az 1949-ben elfogadott Genfi Egyezményre, – tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a bahreini emberi jogi helyzet a 2011-es demokráciapárti tiltakozások nyomán hozott szigorú intézkedések következtében továbbra is kritikus; mivel a bahreini kormány számos közelmúltban hozott intézkedése továbbra is súlyosan sérti és korlátozza a bahreini nép egyes rétegeinek jogait és szabadságjogait, különösen a békés tüntetéshez, a szólásszabadsághoz és a digitális szabadsághoz való jogát; mivel a bahreini hatóságok továbbra is keményen fellépnek a békés politikai tüntetőkkel szemben; B. mivel a biztonsági és rendőri erők továbbra is halált és testi sérüléseket okozó indokolatlan erőszakot alkalmaznak; mivel egyre több beszámoló érkezik a bahreini hatóságok által alkalmazott erőszakról, köztük törvénytelen letartóztatásokról, engedély nélküli házkutatásokról, tisztességtelen perekről, a média elleni támadásokról, az állampolgárok ellenőrzőpontokon történő megfélemlítéséről és megalázásáról, valamint a munkahelyeken és az egyetemeken alkalmazott tömeges megkülönböztetésről; C. mivel a hatóságok 2012. október 16-án azzal az indokkal tartóztatták le Mohamed al-Maszkatit, az emberi jogokért küzdő bahreini ifjúsági szövetség elnökét, hogy Manamában egy héttel korábban „illegális összejövetelen” vett részt; mivel másnap Mohamed al-Maszkatit óvadék ellenében szabadlábra helyezték és tárgyalási napot nem tűztek ki; D. mivel 2012. október 18-án négy embert azzal az indokkal vettek őrizetbe, hogy egy közösségi oldalon megrágalmazták a bahreini királyt, és mivel a biztonsági erők letartóztatásuk során számítógépeiket és egyéb elektronikai berendezéseiket elkobozták; mivel az összes fogvatartott tagadta, hogy bármi helytelent követett volna el; E. mivel 2012. október 30-án Sejk Rásid bin Abdullah al-Kalifa belügyminiszter mindenfajta nyilvános megmozdulást és tüntetést arra hivatkozva tiltott be (jóllehet a tilalmat most már hivatalosan is feloldotta), hogy a hatóságok nem tűrik el tovább a kormány elleni tiltakozást; F. mivel 2012. november 5-én két halálos áldozatot és egy további sebesültet követelő házi készítésű bomba robbant a fővárosban, Manamában; G. mivel 2012. november 7-én a kormány megfelelő eljárás nélkül – ezáltal a nemzeti törvények szerint a bahreini állampolgárok jogait megsértve – visszavonta 31 olyan aktivista állampolgárságát, aki részt vett a békés tüntetéseken; H. mivel 2012. december 18-án Szajed Júszif al-Muháfazát, a Bahreini Emberi Jogi Központ (BCHR) alelnökét, aki fáradhatatlanul kampányolt számos aktivista, különösen Nabíl Radzsab, a BCHR elnökének, valamint Dzsalíla asz-Szalmán, a Bahreini Tanárok Szövetsége korábbi alelnökének szabadon bocsátásáért, elfogták és azzal vádolták, hogy álhírek terjesztésére használta a közösségi médiát; mivel ügyét 2013. január 17-re elhalasztották, és mivel őrizetben marad, és ha elítélik, két év börtön vár rá; mivel a bahreini hatóságok a bahreini emberi jogi aktivisták jelenleg zajló, szisztematikus célba vétele, zaklatása és fogva tartása részeként több alkalommal letartóztatták; I. mivel 2013. január 7-én a Bahreini Legfelső Bíróság fenntartotta 13 politikai aktivista börtönbüntetését, akiket a monarchia megdöntését célul kitűző összeesküvéssel vádoltak; mivel ezen aktivisták közül nyolcat, köztük Abdulhádi al-Havadzsát és Ibrahím Sarífot életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek; mivel ez ellen az ítélet ellen fellebbezni nem lehet, és a vádlottak egyetlen lehetősége a királyi kegyelem; mivel ez az ítélet alátámasztja azt, hogy a bahreini igazságügyi rendszer nem képes az emberi jogok védelmére; J. mivel a katonai bíróságok előtt tárgyalt ügyek mindegyikét rendes bíróságok vizsgálják felül, és mivel a rendes bíróságok többnyire nem indítanak új tárgyalást, ehelyett felülvizsgálják a Nemzetbiztonsági Bíróságok által összegyűjtött dokumentumokon alapuló ítéleteket; K. mivel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtására, valamint az alapvető emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartására tett ígéretek ellenére a bahreini hatóságok nem voltak képesek kivizsgálni az erőszakot, és felelősségre vonni az elkövetőket; mivel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásait továbbra is lassan hajtják végre; L. mivel Bahrein képezte az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2012. szeptemberi egyetemes időszakos felülvizsgálatának tárgyát; M. mivel 2012. december 7-én Szalmán bin Hamad bin Ísza al-Kalifa, a bahreini koronaherceg párbeszédre kérte fel az ország ellenzékét, hogy elmozduljanak a Perzsa-öböl zavargó arab államában kialakult holtpontról; mivel az átfogó megoldás kialakítása érdekében szükség van a valamennyi fél közötti konszenzusra törekvő párbeszédre; 1. elítéli az emberi jogok bahreini hatóságok és biztonsági erők általi folyamatos megsértését, különösen az erőszak alkalmazását, a könnygáz túlzott bevetését, a sörétes lövedékek használatát kis lőtávolságokban, a tiltakozás minden formájának betiltását, valamint a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés szabadságához való jogukat gyakorló békés tiltakozók letartóztatását és fogva tartását, amelyekre annak ellenére kerül sor, hogy a Bahreini Független Vizsgálóbizottság konkrét ajánlásai kedvező fogadtatásban részesültek, és a bahreini hatóságok kijelentették, hogy elkötelezettek a Bahreini Független Vizsgálóbizottság reformjainak végrehajtása iránt; 2. úgy véli, hogy a múltbéli erőszakos fellépések elszámoltatása kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalmi stabilitáshoz szükséges igazságtételhez és a valódi megbékéléshez vezető folyamatban; ezért határozottan támogatja a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásait, amelyeket Hamad király és kormánya is jóváhagyott; 3. úgy véli, sajnálatos, hogy a Bahreini Független Vizsgálóbizottság által 2012. november 21-én kiadott nyomon követési jelentés sem vezetett semmilyen ésszerű változáshoz a bahreini hatóságok politikái terén, különösen ami a politikai megoldás kialakításában tett előrelépés hiányát és az ország demokratizálását illeti; sürgeti a bahreini hatóságokat, biztosítsák az ajánlások gyors végrehajtását, határozzák meg az ütemtervet, és haladéktalanul tartsák tiszteletben az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat; 4. újra felszólítja a bahreini biztonsági erőket és a hatóságokat, hogy szüntessék be a békés tiltakozók elleni erőszak alkalmazását és az ellenkező politikai vélemények üldözés, fogva tartás és kínzás révén történő folyamatos elnyomását; sürgeti a hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az alapvető szabadságjogokat, különösen a gyülekezés és az offline és online véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot, és haladéktalanul vessenek véget az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés mindennemű korlátozásának; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy hajtsák végre a szükséges demokratikus reformokat, és a megbékélés, valamint az országban a társadalmi konszenzus helyreállítása érdekében bátorítsák a mindenkire kiterjedő és konstruktív nemzeti párbeszédet, ideértve a kormány és az ellenzék azon részei közötti közvetlen tárgyalásokat, amelyek jelenleg kimaradnak a párbeszédből; 5. rendkívül sajnálatosnak tartja az ellenzéki aktivistákra és egészségügyi dolgozókra legutóbb kirótt büntetéseket, és felszólít az összes bahreini politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátására, köztük fogva tartott és a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés és egyesülés szabadságához való joguk gyakorlásával kapcsolatos állítólagos törvénysértésekkel vádolt tanárok, orvosok és más egészségügyi dolgozók, különösen Szajed Júszif al-Muháfaza, Nabeel Rajab és Abdulhádi al-Havadzsa; 6. felszólítja a bahreini kormányt, hogy azonnali és független vizsgálatot végezzen a gyermekek sérelmére elkövetett jogsértések valamennyi esetére vonatkozóan, beleértve a letartóztatást, a foga tartást és a kínzást, valamint biztosítsa, hogy a gyermekeket a felnőttek fogdáitól elkülönített létesítményekben tartsák fogva, és velük a fiatalkorúakra vonatkozó igazságügyi rendszer foglalkozzon; 7. sürgeti, hogy a bahreini hatóságok azonnal vessenek véget demonstrációkra vonatkozó tényleges korlátozásoknak, amelyek összeegyeztethetetlenek a reformok iránti általuk vallott elkötelezettséggel, és nem fogják elősegíteni a nemzeti megbékélést és az összes fél közötti bizalomépítést; 8. felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy szüntessék meg a külföldi újságírók és nemzetközi emberi jogi szervezetek Bahreinbe való belépésére vonatkozó összes korlátozást, és tegyék lehetővé a helyzet alakulásának helyszíni nyomon követésére irányuló független mechanizmusok működését; felszólít egy olyan nemzetközi nyomon követési mechanizmus kialakítására, melyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő, 2013. márciusi ülésén elfogadandó határozattal indítanának el, és amelynek célja, hogy nyomon kövesse a Bahreini Független Vizsgálóbizottság és az ENSZ időszakos egyetemes felülvizsgálata Bahreinre vonatkozó – többek között az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos – ajánlásainak végrehajtását; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy fogadjanak el az emberi jogi jogsértések jövőbeli megakadályozására irányuló intézkedéseket; 9. felszólítja a bahreini hatóságokat annak biztosítására, hogy az a 31 bahreini személy, akinek állampolgárságát visszavonták, bíróság előtt fellebbezhessen a döntés ellen, mivel egyértelmű, hogy a politikai ellenzék állampolgárságának a bahreini hatóságok általi visszavonása ellentétes a nemzetközi joggal; 10. határozottan helyteleníti, hogy az Unió nem reagál a Bahreinben uralkodó helyzetre, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy ítélje el az alapvető emberi jogok és szabadságok folyamatos megsértését, az emberi jogok megsértéséért közvetlenül felelős vagy abban részt vevő (a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésében szereplő) személyekkel szemben hozzon célzott korlátozó intézkedéseket (például rendeljen el vízumtilalmat és fagyassza be vagyoni eszközeiket), valamint gondolja át az Unió jelenlegi kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatait Bahreinnel; 11. felszólít a könnygáz és a tömeg megfékezéséhez használt egyéb felszerelések Bahreinbe történő exportjának felfüggesztésére és tilalmára, amíg le nem folytatják az ezek nem megfelelő alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatokat, és amíg az ilyen nem megfelelő alkalmazásért felelős személyeket felelősségre nem vonják; 12. felszólít az információk és a kommunikációáramlás felkutatására, nyomon követésére, cenzúrázására és megfigyelésére alkalmas technológiákra vonatkozó exportkorlátozások bevezetésére, mivel ezek az emberi jogok megsértéséhez vezethetnek; 13. felszólítja Bahrein kormányát, hogy tegyen meg mindent a bahreini igazságszolgáltatás hozzáértésének, függetlenségének és pártatlanságának garantálása érdekében, gondoskodjon arról, hogy az a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban lép fel, valamint legfőképpen arról, hogy a bíróságokat ne lehessen politikai célokra vagy az egyetemesen garantált jogok és szabadságok jogszerű gyakorlásának szankcionálására használni; felszólítja a bahreini kormányt, hogy szilárdítsa meg a vádlottak jogait, többek között a tisztességes eljáráshoz való jog garantálásával, annak lehetővé tételével, hogy érdemben kétségbe vonhassák az ellenük felhozott bizonyítékokat, a fogva tartás indokai feletti független jogi felügyelet nyújtásával, valamint annak biztosításával, hogy a fogvatartottakat a bűnügyi nyomozás lefolytatása során megvédjék a visszaélésektől; 14. sajnálatosnak tartja, hogy a bahreini kormánynak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2012. szeptemberi genfi ülését megelőző, a 2012. májusi időszakos egyetemes felülvizsgálat során kifejtett azon szándéka, hogy a Bahreini Független Vizsgálóbizottság megállapításain dolgozzon, üres ígéretnek bizonyul, mivel azóta kevés érdemi előrelépés történt az emberi jogok vagy a demokrácia terén Bahreinben; 15. támogatja az időszakos egyetemes felülvizsgálat ajánlásait, és felszólítja a bahreini kormányt, hogy politikailag helyezze előtérbe azok megfelelő és időben történő nyomon követését, valamint biztosítsa ehhez a szükséges forrásokat; felszólítja a bahreini kormányt, hogy fokozza az emberi jogok védelmét, valamint ratifikálja a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, például a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, valamint a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányhoz és a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyveket; 16. támogatja és ösztönzi az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala és a Bahreini Nemzeti Emberi Jogi Intézmény (NHRI) közötti együttműködést, és javasolja az NHRI további, a pluralizmus és a függetlenség párizsi elvei alapján történő megerősítését; határozottan támogatja az NHRI-t a valamennyi bahreini emberi jogainak figyelemmel kísérésére és védelmére irányuló feladatkörének ellátásában, azonban továbbra is meggyőződése, hogy biztosítani kell az emberi jogi jogvédők és a Bahreinben működő nem kormányzati szervezetek tevékenységének szabadságát; 17. úgy véli, hogy a következő parlamenti választások a nemzeti megbékélési folyamat kulcsfontosságú elemét jelentik, és a 2014-es általános választások előtt kellő időben ösztönzi a szabad és tisztességes választási rendszer garantálását; 18. felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy működjenek együtt egy olyan egyértelmű stratégia kidolgozásában, amely meghatározza, hogy az Unió – mind nyilvánosan, mind zárt körben – hogyan fogja aktívan előmozdítani a bebörtönzött aktivisták – még az EU és az ÖET-országok 2013 közepén Bahreinben megrendezendő miniszteri ülését megelőző – szabadon engedését, és ennek kapcsán felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy működjön együtt a tagállamokkal a Külügyek Tanácsa bahreini emberi jogi helyzettel kapcsolatos következtetéseinek elfogadása érdekében, melyben konkrétan fel kell szólítani a bebörtönzött aktivisták azonnali és feltétel nélküli szabadon engedésére; 19. úgy véli, hogy alapvetően fontos további erőfeszítéseket tenni az Unió és a Perzsa-öböl régiója közötti együttműködés fokozása és a kölcsönös megértés és bizalom előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a Parlament és a régióbeli partnerei közötti rendszeres parlamentközi ülések jelentős fórumot biztosítanak a közös problémákról szóló, építő jellegű és őszinte párbeszéd kialakításához; 20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének.
| ||||||||||||||
| A Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet |
| ||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2012. december 21-i és 2013. január 1-jei és 11-i nyilatkozatára, – tekintettel az EU humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztosának a Közép-afrikai Köztársaságban legutóbb kirobbant harcokról szóló 2012. december 21-i nyilatkozatára, – tekintettel a 2000 júniusában aláírt felülvizsgált Cotonou-i Megállapodásra, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2012. december 27-i és 29-i, valamint 2013. január 4-i és 11-i sajtónyilatkozataira, – tekintettel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) államfőinek 2012. december 21-én N’Djamenában tartott rendkívüli csúcstalálkozója nyomán kiadott záróközleményre, – tekintettel Ban Ki-Munnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának 2012. december 26-i nyilatkozatára, amelyben elítélte a lázadók által végrehajtott támadásokat és valamennyi felet sürgette, hogy tartsák magukat az ECCAS által 2012. december 21-én N’Djamenában hozott határozatokhoz, – tekintettel az Afrikai Unió (AU) 2012. december 12-i, 28-i és 31-i, valamint 2013. január 3-i és 12-i, a Közép-afrikai Köztársaságról szóló nyilatkozataira, – tekintettel a Közép-afrikai Köztársaság kormánya, a Seleka lázadócsoport és a demokratikus ellenzék által 2013. január 11-én Libreville-ben (Gabon) aláírt, a válság megoldásáról szóló politikai megállapodásra, – tekintettel a 2008. június 28-i libreville-i átfogó békemegállapodásra és az alapját képező korábbi, 2007 óta aláírt békeegyezményekre, – tekintettel a Biztonsági Tanács 2011. december 21-i S/RES/2031, számú határozatára, amely az Egyesült Nemzetek Integrált Béketeremtő Hivatalának (BINUCA) megbízatását a Közép-afrikai Köztársaság tekintetében kiterjeszti 2013. január 31-ig, továbbá az ENSZ főtitkárának 2012. május 29-i, a BINUCA tevékenységéről szóló jelentésére, – tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979), az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára (1981), melyeket a Közép-afrikai Köztársaság 1986-ban ratifikált, továbbá az 1989. évi nemzetközi gyermekjogi egyezményre, mely tiltja a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonását, s melyet a Közép-afrikai Köztársaság is ratifikált, – tekintettel a Biztonsági Tanács munkacsoportjának 2011. július 6-i jelentésére és annak következtetéseire a gyermekek helyzetéről és a fegyveres konfliktusról a Közép-afrikai Köztársaságban, – tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a Közép-afrikai Köztársaság több évtizedes instabilitást és politikai nyugtalanságot élt meg függetlenségének 1960-ban történt kikiáltása óta; mivel annak ellenére, hogy az ország gazdag természeti erőforrásokban (faanyagok, arany, gyémánt, urán stb.), a Közép-afrikai Köztársaság a humán fejlettségi mutató tekintetében 187 ország közül csupán a 179. helyen áll, lakosságának mintegy 70%-a a szegénységi küszöb alatt tengődik, és továbbra is a világ egyik legszegényebb országa; B. mivel 2012. december 10-én a Seleka (a szó jelentése szangó nyelven „összefogás”), amely különböző, főleg az ország északkeleti részéből származó fegyveres lázadó csoportok szövetsége, fegyveres offenzívát indított a csádi határ közeléből a déli országrész ellen; mivel a legújabb offenzívára a lázadók szerint az adott okot, hogy szerintük François Bozizé elnök nem teljesítette a 2008. évi libreville-i átfogó békemegállapodásban vállalt kötelezettségeket, mely megállapodás előirányozta a korábbi lázadók lefegyverzését és a társadalomba való visszailleszkedésük anyagi megalapozását; C. mivel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) 2012. december 21-én N’Djamenában rendkívüli csúcstalálkozót tartott, amelyen megállapodtak a válság megoldását célzó ütemtervben, melybe beletartozik a tűzszünet és tárgyalások haladéktalan megkezdése Libreville-ben az ECCAS védőszárnyai alatt; mivel az ECCAS-csúcstalálkozó arról is döntött, hogy további csapatok küldésével erősíti a FOMAC/MICOPAX küldetését; D. mivel a Dél-Afrikai Köztársaság a Közép-afrikai Köztársaságban fennálló helyzet stabilizálásához való hozzájárulásaként útnak indította mintegy 400 katonáját; mivel Gabon, a Kongói Köztársaság, Csád és Kamerun katonái a közép-afrikai többnemzetiségű haderő (FOMAC/MICOPAX) részeként az ECCAS utasítására már 2008 óta a helyszínen tartózkodnak; E. mivel az Afrikai Unió elnökével, Thomas Boni Yayival folytatott tárgyalások után Bozizé elnök megígérte, hogy miután jelenlegi megbízatása 2016-ban véget ér, nem indul újra a tisztségért, valamint felajánlotta, hogy nemzeti egységkormányt alakít; F. mivel január elején a Seleka bejelentette, hogy szünetelteti katonai műveleteit, csapatait Damara város előtt (Banguitól 75 kilométerre északra) megállította és beleegyezett az ECCAS égisze alatt folytatandó béketárgyalásokon való részvételbe; G. mivel 2013. január 11-én a Közép-afrikai Köztársaság kormánya, a lázadó Seleka szövetség és a politikai ellenzék közötti, Libreville-ben (Gabon) folytatott háromoldalú béketárgyalások eredményeképpen aláírták a következő három megállapodást: elvi nyilatkozat a politikai és biztonsági válság megoldásáról; tűzszüneti megállapodás; megállapodás a politikai-biztonsági helyzetről, mely meghatározza a hatalom megosztásának módját és a politikai átmenet ütemezését a Közép-afrikai Köztársaságban; H. mivel 2013. január 12-én Bozizé elnök lemondatta Faustin Archange Touadera miniszterelnököt, feloszlatta a kabinetet, és ezzel megnyitotta az utat a nemzeti egységkormány kinevezése előtt, összhangban a Libreville-ben aláírt békemegállapodásokkal; mivel a békemegállapodás alapján tizenkét hónapon belül törvényhozási választásokra kerül sor; I. mivel Bozizé elnök miatt – aki 2003-ban államcsíny útján került hatalomba, és akit először 2005-ben választották meg, majd 2011-ben újraválasztottak, bár az utóbbi esetben a nemzetközi megfigyelők (akik közül többen a választást finanszírozó EU-ból érkeztek) szabálytalanságokat állapítottak meg – a parlamenti ellenzék bojkottálta az általános választásokat; J. mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapértékének számít, és a Cotonou-i Megállapodásnak is alapvető eleme; K. mivel az EU-hoz hasonlóan az Egyesült Államok is előnyben részesíti a válság párbeszéd útján való békés rendezését; L. mivel a helybéli nem kormányzati szervezetek szerint az emberi jogok súlyos megsértéseire került sor – többek között sokasodott nők és fiatal lányok elleni erőszak – mind a Seleka, mind a kormány erői részéről, az előbbi esetében az ellenőrzésük alatt álló területeken, az utóbbi esetben a lázadókhoz közeli lakossággal szemben Banguiban; M. mivel a humanitárius helyzet továbbra is rettenetes, hiszen Médecins sans frontières szerint a válság miatt tízezrek szenvednek; mivel a Világélelmezési Program révén érkezett több száz tonnányi élelmet a lázadók ellenőrzése alatt álló északi területeken elrabolták; és mivel számos humanitárius tevékenységet felfüggesztettek vagy csökkentettek; N. mivel az EU a Cotonou-i Megállapodás alapján a Közép-afrikai Köztársasággal rendszeres politikai párbeszédet folytat, és egyúttal az ország fő adományozója, hiszen az Európai Bizottság 2012-ben 8 millió euróval segítette a konfliktustól érintett, illetve helyváltoztatásra kényszerült 445 000 embert a Közép-afrikai Köztársaságban, és mivel a Közép-afrikai Köztársaság a 10. EFA révén 137 millió eurót kitevő támogatáshoz jut; O. mivel Kamerun magasabb szintre emelte a Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket segítő intézkedéseit; P. mivel már a legutóbbi erőszakhullámot megelőzően is 2500 gyermek volt tagja a Közép-Afrikai Köztársaságban működő fegyveres csoportoknak; mivel a UNICEF Banguiban működő irodájába hiteles információk érkeztek arról, hogy mind a felkelő csoportok, mind a kormányoldali milíciák részéről megnövekedett a gyermekkatonák toborzása és bevetése; Q. mivel az, hogy az emberi jogi jogsértések és háborús bűnök elkövetői ellen nem indul jogi eljárás, előmozdítja a büntetlenség elfogadottá válását, és ezzel további bűnök elkövetésére ösztönöz; R. mivel a felkelők kezére kerültek olyan, gyémántban gazdag területek, mint Bria, Sam Ouandja és Bamingui; mivel a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszere figyelmeztetést adott ki valamennyi tagországának arra vonatkozóan, hogy számítani kell a nyers gyémánt Közép-Afrikai Köztársaság felkelők által ellenőrzött területeiről történő esetleges kiáramlására; S. mivel a munkanélküliség súlyosbodása, a szociális feltételek romlása és a lakosság elszegényedése mind kiváltó okai a régiót sújtó instabilitásnak; mivel e problémák megoldása stratégiát és fejlesztési tervet tesz szükségessé; 1. aggodalmának ad hangot a Közép-Afrikai Köztársaságban a Seleka offenzívájának 2012. december 10-i megindítása óta kialakult helyzet kapcsán; sajnálja, hogy a közelmúltbeli offenzíva veszélyezteti a polgári lakosság életét, valamint a Közép-Afrikai Köztársaság biztonságát és stabilitását; 2. üdvözli a 2013. január 11-én Libreville-ben, az ECCAS égisze alatt folytatott tárgyalásokat követően aláírt békemegállapodásokat; hangsúlyozza e megállapodások gyors végrehajtásának szükségességét; minden felet felszólít a megállapodások jóhiszemű végrehajtására, és arra, hogy kötelezze el magát a Közép-Afrikai Köztársaság tartós békéjének megteremtése mellett; 3. elítél minden, a hatalom erővel történő megszerzésére irányuló kísérletet; 4. meggyőződése, hogy a konfliktus békés megoldása és a tartós stabilitás biztosítása érdekében a nemzeti egységkormány összeállításának az ország valamennyi politikai erejét képviselnie kell; e tekintetben üdvözli, hogy Bozizé elnök aláírta a miniszterelnök távozásáról szóló rendeletet – mely intézkedést már egy békemegállapodás is szorgalmazott – egy nemzeti egységkormány felállítása érdekében, melyet a politikai ellenzék által választott miniszterelnök vezet; 5. üdvözli az új nemzetgyűlés felállítását célzó választások kiírásáról szóló határozatot, és reméli, hogy azokra nemzetközi megfigyelők jelenlétében kerül sor – még a jelenleg felkelők által ellenőrzött területeken is – annak érdekében, hogy az eredményt utóbb ne lehessen vitatni; 6. elítéli az emberi jogok mindennemű megsértését, és súlyos aggodalmának ad hangot a Seleka által végrehajtott offenzíva idején a Közép-Afrikai Köztársaságban történt súlyos emberi jogi jogsértések kapcsán; határozottan elítéli a felkelők által ellenőrzött területeken élő polgári lakosság elleni támadásokat, melyek a fizikai bántalmazás, a nemi erőszak, a fosztogatás eseteit és a kommunikációs rendszerek szisztematikus megbénítását is magukban foglalták; mély aggodalmát fejezi ki a Banguiban élő etnikai és vallási kisebbségek zaklatásáról, valamint politikai ellenfelek megfélemlítéséről és önkényes letartóztatásáról szóló hírek miatt; 7. hangsúlyozza, hogy a Közép-Afrikai Köztársaság hatóságainak törekedniük kellene a polgári lakosság biztonságának szavatolására; felszólít a hadsereg reformjára, a korábbi fegyveresek lefegyverzésére, leszerelésére és társadalmi reintegrálására irányuló intézkedések megtételére, a menekültek hazatelepítésére, az országból elűzöttek visszatelepítésére, valamint életképes fejlesztési programok végrehajtására; 8. kiváltképp aggasztóak tartja a gyermekkatonák toborzásának és bevetésének megnövekedéséről szóló híreket; újra hangsúlyozza e gyakorlatok elleni határozott tiltakozását, és felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy vessen véget e gyakorlatoknak; 9. felszólít minden felet a tűzszünet betartására, a polgári lakossággal szembeni erőszak mellőzésére és az emberi jogok tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy a Közép-Afrikai Köztársaság tartós stabilitásának biztosítására irányuló korábbi békemegállapodások sikertelenségéhez részben az emberi jogok nem kellő mértékű hangsúlyozása vezetett; 10. tiszteleg valamennyi áldozat előtt, és mindenek felett fontosnak tartja az emberi jogokkal való minden múltbeli és jelenlegi visszaélés részrehajlás nélküli és alapos kivizsgálását az elkövetők kilétének felfedése érdekében; őszintén reméli, hogy a háborús és emberiesség elleni bűnök elkövetői nem élveznek majd büntetlenséget, és ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság még vizsgálja a Közép-Afrikai Köztársaságban kialakult helyzetet; 11. üdvözli a regionális szervezetek – pl. az Afrikai Unió és az ECCAS – közvetítési kísérleteit, és különösen a felek között Libreville-ben lezajlott tárgyalásokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megállapodás szülessen egy új nyomon követési mechanizmusról is, amely biztosítja a létrejött megállapodások végrehajtását; e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy segítse az ECCAS-t az új megállapodások végrehajtásának felügyeletében; felkéri a nemzetközi közösséget, hogy aktívabban vegyen részt a Közép-Afrikai Köztársaságban kialakult konfliktus kezelésében az ország régóta fennálló problémáinak kezelése és a fenntartható politikai megoldás elérése érdekében; 12. kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást a Közép-Afrikai Köztársaság hatóságainak az újonnan kiírt választások megszervezésére vonatkozó jogszabály elfogadása céljából; úgy véli, hogy a hiteles, szabad és tisztességes választási küzdelmekhez való hozzájárulás érdekében az EU-nak fontolóra kell vennie egy választási megfigyelő küldöttség menesztését a Közép-Afrikai Köztársaságba; 13. felkéri Catherine Ashton külügyi képviselőt/alelnököt, hogy kihasználva az EU Közép-Afrikai Köztársasággal fenntartott kiterjedt kapcsolatait aktívan mozdítsa elő egy átfogó béketeremtési stratégia végrehajtását, amely elősegítené az országban kialakult állapotok normalizálódását és a fenntartható fejlődést; 14. aggódik amiatt, hogy a közelmúltbeli válság rontja az ország humanitárius helyzetét; felszólít minden felet a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartására, és arra, hogy biztosítsák a humanitárius ügynökségek biztonságos és akadálytalan eljutását az érintett lakossághoz; kéri a Bizottságot, hogy fokozza humanitárius segítségnyújtási erőfeszítéseit a Közép-Afrikai Köztársaság területén; 15. úgy véli, hogy a Közép-Afrikai Köztársasággal határos országokban – különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudánban, Dél-Szudánban és Ugandában – uralkodó, a környező térségekre is kiható bizonytalan állapotok a nemzetközi közösség összehangolt fellépését igénylik az olyan ismétlődő problémák holisztikus és régiókra összpontosító orvoslása érdekében, mint az államok több részre szakadása, az etnikai konfliktusok, valamint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság rendszeres lábbal tiprása; 16. úgy véli, hogy az ország fenntartható fejlődése szempontjából nélkülözhetetlenül fontos a természeti erőforrásokhoz való átlátható hozzáférés és a felettük gyakorolt átlátható ellenőrzés, valamint az ezekből származó bevételek állami költségvetésen keresztüli méltányos újraelosztása; 17. úgy véli, hogy a bányászati ágazatban kulcsfontosságú az átláthatóság és az állami ellenőrzés a hatékony bányagazdálkodás, a fenntartható fejlődés és a korrupció leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy a nyers gyémánt Közép-Afrikai Köztársaság felkelők által ellenőrzött területeiről történő esetleges kicsempészése újraélesztheti a konfliktust, kiváltva az ország további destabilizálódását; felszólítja a Közép-Afrikai Köztársaság kormányát, hogy tegyen további intézkedéseket a természeti erőforrások kitermelésének és illegális értékesítésének megakadályozására, és felszólít a helyzet megfelelő nyomon követésére a kimberley-i folyamaton keresztül; 18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashton asszonynak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az AKCS–EU Parlamenti Közgyűlésnek és az EU tagállamainak. | |||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |