Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzetéről szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(1) és az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról szóló 2012. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének az izraeli palesztin éhségsztrájkolók körülményeivel kapcsolatban tett 2013. február 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Uniónak az éhségsztrájkot folytató palesztin foglyokról szóló 2012. május 8-i helyszíni nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodásra (az EU–Izrael Társulási Megállapodásra), különösen pedig annak az emberi jogokról szóló 2. cikkére,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-ös ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményére,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó, a közel-keleti konfliktusról szóló határozataira,

–  tekintettel Ban Ki-mun ENSZ-főtitkár 2013. február 19-i nyilatkozatára, amelyben aggodalmát fejezte ki az Izraelben éhségsztrájkoló palesztin foglyok körülményei miatt, továbbá az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Navi Pillaynak a palesztin foglyokkal kapcsolatban tett 2013. február 13-i nyilatkozatára, valamint a megszállt palesztin területek emberi jogi helyzetéért felelős különleges ENSZ-előadónak, Richard Falknak az Arafat Dzsarádát palesztin fogoly halálával kapcsolatban tett, 2013. február 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a UNICEF „Gyermekek izraeli katonai őrizetben: észrevételek és ajánlások” című, 2013. februári jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Arafat Dzsarádátot 2013. február 18-án tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy köveket dobál izraeli célpontokra, és mivel 2013. február 23-án a megiddói börtönben meghalt; mivel halálának oka vitatott; mivel az izraeli hatóságok állítása szerint szívrohamban halt meg, és mivel a boncolás során feltárt bevérzések és bordatörések az újraélesztési kísérletekre jellemzőek, amelyeket a büntetés-végrehajtási szolgálat végzett el; mivel e boncolás alapján a palesztin hatóságok azt állítják, hogy Dzsaráfát kínzások következtében vesztette életét;

B.  mivel csaknem az összes – mintegy 4 500 – Izraelben fogva tartott palesztin fogoly részt vett az éhségsztrájkban, amelynek során Dzsarádát halála elleni tiltakozásképpen megtagadták az étkezést; mivel az elmúlt napokban Ciszjordánia utcáin összecsapásokra került sor, mivel a palesztinok elítélték a palesztin foglyok izraeli börtönkörülményeit;

C.  mivel a palesztin foglyok és fogvatartottak ügye messzemenő politikai, társadalmi és humanitárius következményekkel jár; mivel a palesztin politikai foglyok és volt fogvatartottak kiemelkedő szerepet játszanak a palesztin társadalomban; mivel Izrael több mint 4 800 politikai foglyot – köztük sok nőt és gyermeket –, több mint 100, az Oslói Egyezmény megkötése előtt bebörtönzött személyt, a Palesztin Törvényhozó Tanács (PTT) tagjai közül pedig 15-öt tart fogva; mivel közülük 178-at – többek között 9 PTT-képviselőt – adminisztratív őrizetben tartanak; mivel egy palesztin és izraeli emberi jogi szervezetek által 2013. márciusban tett nyilatkozat szerint a jelentések alapján 1967 óta izraeli börtönökben legalább 71 palesztin fogoly halt meg közvetlenül a kínzások következtében;

D.  mivel a Ciszjordániából és a Gázai övezetből származó palesztin foglyok többségét Izrael területén belül található börtönökben tartják fogva; mivel a foglyok túlnyomó többsége számára gyakran lehetetlen vagy igen nehéz azon joguk gyakorlása, hogy családjukból látogatókat fogadjanak;

E.  mivel az izraeli katonai adminisztratív letartóztatási parancs lehetővé teszi a vád és büntetőeljárás nélküli őrizetbe vételt, olyan bizonyítékok alapján, amelyeket sem a fogva tartottak, sem ügyvédeik nem ismerhetnek meg, és mivel e parancsok időbeli hatálya akár hat hónapig is terjedhet, és határozatlan időre meghosszabbítható; mivel az Izraeli Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban bírálattal illette a katonai bíróságokat és a katonai főügyész testületét az adminisztratív letartóztatási parancsok kiterjesztésére irányuló fellépéseik miatt;

F.  mivel a palesztin politikai foglyok több ízben éhségsztrájkot folytattak, amelyekhez egyszerre több száz fogoly csatlakozott; mivel több palesztin fogva tartott továbbra is tartós éhségsztrájkot folytat;

G.  mivel a női foglyok a palesztin fogva tartottak különösen veszélyeztetett csoportját jelentik;

H.  mivel becslések szerint az izraeli biztonsági erők Ciszjordániában évente 700 palesztin gyermeket tartóztatnak le; mivel az UNICEF által az izraeli katonai fogva tartási rendszerrel kapcsolatba kerülő palesztin gyermekekkel szemben alkalmazott gyakorlatokról 2013 februárjában készített áttekintés szerint e gyermekek bántalmazása általánosnak és rendszerszerűnek tűnik;

I.  mivel a társulási megállapodás 2. cikke értelmében az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatok az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapulnak, melyek e megállapodás alapvető elemét képezik; mivel az EU–Izrael cselekvési terv a felek által egyaránt elfogadott közös értékek között hangsúlyozza az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását,

1.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Arafat Dzsarádát palesztin fogoly 2013. február 23-án izraeli fogságban életét vesztette, és részvétét fejezi ki családjának;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy miután Dzsarádát vitatott körülmények között halt meg a megiddói börtönben, Ciszjordániában kiújultak a feszültségek; felszólítja valamennyi felet, hogy a legnagyobb önuralomról tegyenek bizonyságot, és a további erőszak megelőzése érdekében tartózkodjanak a provokatív fellépésektől, valamint tegyenek pozitív lépéseket a bizalom helyreállítására és a jelenlegi feszültségek oldására;

3.  felhívja az izraeli hatóságokat, hogy azonnal indítsanak független, pártatlan és átlátható vizsgálatot annak érdekében, hogy tisztázzák Dzsarádát halálának körülményeit és mindazokat az állításokat, amelyek a palesztin foglyok kínzására és a velük szemben alkalmazott kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódra és büntetésre vonatkoznak;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy egyetért Izrael jogos biztonsági aggodalmaival; ugyanakkor úgy véli, hogy valamennyi fogoly bánásmódját illetően teljes mértékben tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, mivel egy demokratikus ország számára ez döntő fontosságú; ezért felszólítja az izraeli kormányt, hogy tartsa tiszteletben a palesztin foglyok jogait, és óvja meg egészségüket és életüket;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy palesztin fogva tartottakat vád nélkül tartanak adminisztratív őrizetben; hangsúlyozza, hogy e fogva tartottak ellen vádat kell emelni, és őket bíróság elé kell állítani, a nemzetközi normákkal összhangban álló igazságszolgáltatási garanciák mellett, vagy haladéktalanul szabadon kell őket bocsátani;

6.  kitart amellett, hogy a foglyok családtagjaik fogadásához való jogát azonnal életbe kell léptetni, és felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy első lépésként teremtsék meg az e jog gyakorlásához szükséges feltételeket;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot a tartós éhségsztrájkot folytató palesztin foglyok helyzete és egészségügyi állapota miatt; támogatásáról biztosítja a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a kritikus állapotban lévő foglyok/fogva tartottak életének megmentése érdekében tett erőfeszítéseit, és felszólítja Izraelt, hogy valamennyi éhségsztrájkoló számára korlátozás nélkül biztosítsa a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférést;

8.  ismételten kéri a PTT valamennyi bebörtönzött tagjának – köztük Marván Bargúti – azonnali szabadon bocsátását;

9.  felszólítja az izraeli hatóságokat annak biztosítására, hogy a palesztin női és gyermekfoglyok és fogva tartottak megfelelő védelemben és elbánásban részesüljenek, összhangban azon vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, amelyeknek Izrael is részes fele;

10.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy kövessék szoros figyelemmel a palesztin foglyok és fogva tartottak, köztük a nők és gyermekek sorsát, és e kérdést az Izraellel bármely szinten folytatott politikai párbeszéd során vessék fel; kitart amellett, hogy e kérdést az Izrael által az európai szomszédságpolitikában elért haladásról szóló következő jelentésbe bele kell foglalni;

11.  kéri, hogy a Parlament tényfeltáró misszió keretében értékelje a jelenlegi helyzetet a palesztin foglyok – köztük a nők és gyermekek – fogva tartási körülményei, valamint az adminisztratív őrizet tekintetében;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Izrael kormányának, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának.

(1) HL C 295. E, 2009.12.4., 47. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0298.