Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi bizottsági jelentésre (SWD(2012)0336),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a „Bővítési stratégia és legfontosabb kihívások 2012–2013” című közleményére (COM(2012)0600),

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által 2010-ben elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó 2011. március 9-i állásfoglalására(1), a Törökország által 2011-ben elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó 2012. március 29-i állásfoglalására(2), „A törökországi nők kilátásairól 2020-ig” című, 2012. május 22-i állásfoglalására(3), valamint „A bővítésről: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(5) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel a Tanács 2010. december 14-i, 2011. december 5-i és 2012. december 11-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án, a tárgyalási keret Tanács által történő jóváhagyását követően megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és mivel e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, szigorú és méltányos feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.  mivel Törökország elkötelezte magát a reformok, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és mivel ezekre az erőfeszítésekre olyan lehetőségként kell tekinteni, amely lehetővé teszi Törökország számára a modernizálódást és demokratikus intézményeinek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának a megerősítését és további fejlesztését;

C.  mivel az EU-nak továbbra is referenciának kell számítania a törökországi reformok tekintetében;

D.  mivel az EU-hoz mint közös értékeken, lojális együttműködésen és kölcsönös szolidaritáson nyugvó közösséghez való csatlakozás előfeltétele a 2006. decemberi Európai Tanács következtetéseivel összhangban továbbra is a koppenhágai kritériumoknak és az EU integrációs kapacitásának történő teljes körű megfelelés;

E.  mivel a tárgyalások támogatása és kiegészítése – de nem kiváltása – céljából 2012 májusában elindították a pozitív menetrendet, amelynek keretében megerősített együttműködés valósul meg számos közös érdekű területen;

F.  mivel a Tanács a 2012. december 11-i következtetéseiben jóváhagyta a Bizottság új megközelítését, miszerint a jogállamiság központi szerepet kap a bővítési politikában, és megerősítette az igazságszolgáltatásra és az alapvető jogokra vonatkozó 23. fejezet, valamint a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szóló 24. fejezet központi szerepét a tárgyalási folyamatban, amelyeket már a tárgyalások korai szakaszában kezelni kell, hogy egyértelmű kritériumok és a lehető legtöbb idő álljon rendelkezésre a szükséges jogszabályok és intézmények létrehozásához, illetve a végrehajtás terén a megfelelő eredmények felmutatásához;

G.  mivel 2012. évi bővítési stratégiájában a Bizottság megállapította, hogy gazdasága, stratégiai elhelyezkedése és a régióban betöltött jelentős szerepe miatt Törökország kulcsszereplő az Európai Unió számára, valamint hogy továbbra is a csatlakozási folyamat biztosítja a legmegfelelőbb keretet az EU-val kapcsolatos reformok ösztönzésére Törökországban; mivel a Bizottság aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Törökország nem tett előrelépést a politikai kritériumok teljesítésében;

H.  mivel Törökország – immár hetedik éve – nem hajtja végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket;

I.  mivel a megállapított eljárások értelmében és a tárgyalási keretnek megfelelően haladéktalanul meg kell nyitni azokat a tárgyalási fejezeteket, amelyek esetében a technikai előkészületek már befejeződtek;

J.  mivel az Európai Unió és Törökország között kölcsönös gazdasági függőség áll fenn, és 2011-ben az Unió és Törökország közötti kereskedelem értéke összesen 120 milliárd euróra rúgott;

K.  mivel az Európai Unió Törökország első számú, Törökország pedig az Unió hatodik legfontosabb kereskedelmi partnere; mivel az Európai Unió tagállamainak közvetlen külföldi tőkebefektetései Törökország összes beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek 75%-át teszik ki;

L.  mivel a Bizottság megállapítása szerint a gazdaságpolitika területén Törökország általános felkészültségi szintje magas, és a gazdaságpolitika kialakítására és koordinációjára vonatkozó kapacitása megfelelő;

M.  mivel Törökország kulcsszerepet játszhat az energiaforrások és a szomszédos országokból az EU-ba történő olaj-, gáz- és villamosenergia-szállítási útvonalak diverzifikációjában; mivel egy alacsony szénfogyasztású. fenntartható gazdaság létrehozása révén mind Törökország, mind az EU hasznát vehetnék Törökország gazdag megújulóenergia-forrásainak;

N.  mivel a stabilitásról, a demokráciáról és a biztonságról szóló EU–Törökország közötti párbeszéd és együttműködés stratégiai fontossággal bír különösen a tágabb értelemben vett Közel-Kelet szempontjából; mivel Törökország határozottan és ismételten elítélte a szíriai rendszer polgárok ellen elkövetett erőszakos fellépését, és létfontosságú humanitárius segítséget nyújt az erőszak elől a határon túlra menekülő szíriaiaknak;

O.  mivel a jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával és a közös határ megnyitásával Törökországnak és Örményországnak rendezniük kellene kapcsolataikat;

P.  mivel a nagy török nemzetgyűlés által 1995-ben Görögország ellen bejelentett casus bellit vissza kellene vonni/helyénvaló lenne visszavonni; mivel fontos, hogy a köztük fennálló kapcsolatok javítása érdekében Törökország és Görögország új tárgyalási fordulót nyissanak;

Konstruktív párbeszéd és kölcsönös megértés

1.  úgy véli, hogy a konstruktív kapcsolat fenntartása érdekében a tárgyalási folyamat során megújított kölcsönös szerepvállalásra van szükség; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megteremtsék a konstruktív párbeszédhez szükséges feltételeket, valamint a kölcsönös megértés alapjait; megjegyzi, hogy ennek a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékein kell alapulnia; elismerését fejezi ki az Európai Bizottságnak és Törökországnak a pozitív menetrend végrehajtásáért, amely bizonyítja, hogy a kölcsönös szerepvállalás és egyértelmű célok keretében Törökország és az EU javíthatják a köztük levő párbeszédet, közös megegyezést alakíthatnak ki és pozitív változást, valamint kellő reformokat idézhetnek elő;

2.  hangsúlyozza, hogy Törökország politikai és földrajzi értelemben is stratégiai szerepet tölt be az EU külpolitikája és szomszédságpolitikája szempontjából; elismeri Törökország mint szomszéd/szomszédos ország fontos regionális szerepét, és felhívja az Uniót és Törökországot a fennálló, külpolitikai döntésekről és célokról folytatott politikai párbeszéd megerősítésére; sajnálatát fejezi ki, hogy 2012-ben is alacsony szinten állt Törökország KKBP-nyilatkozatokhoz történő közelítése; arra ösztönzi Törökországot, hogy fejlessze külpolitikáját az Európai Unióval folytatott párbeszéd és egyeztetés keretében; felhívja Törökországot és az EU-t, hogy működjenek együtt a békeerők és a demokrácia megerősítése érdekében az Unió déli szomszédságában, amely kulcsfontosságú régió mind az Unió, mind Törökország számára;

3.  támogatja a Törökország és Izrael közötti párbeszédet, valamint kapcsolataik helyreállítását;

4.  üdvözli a Tanácsnak azt a döntését, hogy felkéri az Európai Bizottságot, hogy a visszafogadási megállapodás aláírásával párhuzamosan tegyen lépéseket a vízumliberalizáció irányában; sürgeti Törökországot, hogy további késedelem nélkül írja alá és hajtsa végre a visszafogadási megállapodást, és biztosítsa, hogy e megállapodás hatályba lépéséig a meglévő bilaterális megállapodásokat teljes körűen végrehajtsa; emlékeztet arra, hogy Törökország egyike az EU-ba irányuló illegális migráció fő tranzitországainak; elismeri az illegális migráció megelőzése érdekében Törökország által tett lépéseket, és hangsúlyozza a migrációs ügyekben, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem és a határellenőrzés tekintetében folytatott együttműködés fokozásának szükségességét; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a törökországi üzletemberek, egyetemi oktatók, diákok és a civilszervezetek képviselőinek Európai Unióba való beutazását; támogatja a Bizottságnak és a tagállamoknak a vízumkódex végrehajtására, a vízumkövetelmények összehangolására és egyszerűsítésére, valamint a vízumkiadást segítő törökországi központok létrehozására irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti a tagállamokat a társulási megállapodásban szereplő kötelezettségeikre, az Európai Bíróság Soysal-ügyben hozott, 2009. február 19-i ítéletének(6) megfelelően;

5.  üdvözli, hogy Törökország a közelmúltban elfogadta a külföldiekről és a nemzetközi védelemről szóló törvénytervezet, és arra számít, hogy a jogszabály rendezni fogja a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés folyamatos önkényes megtagadása, valamint a menekültek, menedékkérők és az esetlegesen védelemre szoruló más személyek visszatoloncolásának gyakorlata miatti aggodalmakat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Abdolkhani és Karimina kontra Törökország ügyben jogellenesnek ítélt fogva tartási szabályozások összhangba kerüljenek a nemzetközi előírásokkal;

A koppenhágai kritériumok teljesülése

6.  elismerését fejezi ki a török alkotmányügyi egyeztetőbizottság elkötelezettségéért egy új alkotmány, valamint a civil társadalommal folytatott nyitott konzultációs folyamat mellett, ami a török társadalom sokszínűségét tükrözi; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bizottság mindeddig egyértelműen nem sok eredményt ért el; arra ösztönzi a bizottságot, hogy folytassa munkáját, és hogy befogadó, reprezentatív és kollegiális módon, valamint az EU kritériumainak és értékeinek megfelelően foglalkozzanak olyan kulcsfontosságú kérdésekkel, mint a) a hatáskörök elkülönítése és a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszere, b) az állam, a társadalom és a vallás közötti kapcsolat, c) valamennyi állampolgár emberi jogait és alapvető szabadságait biztosító nyitott kormányzási rendszer, valamint d) az állampolgárság befogadó jellegű fogalma; felszólít minden politikai pártot és érintett szereplőt, hogy építő szellemben álljanak hozzá az új alkotmány megtárgyalásához; úgy véli, hogy a velencei bizottsággal való együttműködés és párbeszéd pozitív eredményekkel járna, és hozzájárulna az alkotmányos folyamat sikeréhez;

7.  hangsúlyozza, hogy a 2010. évi alkotmányos módosítások végrehajtása terén további előrelépésre van szükség, különösen a személyes adatok védelméről és a katonai bíróságokról szóló, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításához hozzájáruló megerősítő intézkedéseket bevezető törvény elfogadása terén; megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően az igazságügy-miniszter és államtitkár-helyettesének a bírói és ügyészi főtanácsban való jelenléte és hatásköre jelentős aggodalomra ad okot; üdvözli azon jogszabály hatálybalépését, amely szerint az Alkotmánybírósághoz egyéni beadványokat lehet benyújtani, a 2010. évi alkotmányos módosításoknak megfelelően;

8.  megerősíti a nagy török nemzetgyűlés (TGNA) alapvető szerepét, amelyet Törökország demokratikus rendszerének középpontjaként betölt, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi politikai párt támogassa és elköteleződjön a reformfolyamat iránt, különösen az összes közösség és állampolgár alapvető jogainak védelmét és megerősítését biztosító értékes jogi keret, valamint a képviselethez szükséges 10%-os küszöb csökkentése tekintetében; elismerését fejezi ki a török emberi jogi vizsgálati bizottság munkáját illetően, és kéri, hogy központibb szerepet kapjon az európai uniós harmonizációs bizottság a jogalkotási eljárás során az új jogszabályoknak az uniós vívmányokkal vagy az európai normákkal való összehangolásának elősegítése érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a török bírói kar reformja Törökország demokratikus megszilárdulására irányuló törekvéseiben központi szerepet játszik, és nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy Törökország modernizálási törekvései sikerre vezessenek, és hogy e reformnak korszerű, hatékony, teljesen független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszert kell eredményeznie, amely minden polgár számára garantálja a megfelelő törvényes eljárást; üdvözli a harmadik igazságszolgáltatási reformcsomagot mint az átfogó reformfolyamat felé az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok terén tett lépést; hangsúlyozza ugyanakkor annak rendkívüli fontosságát, hogy a reformfolyamat a következő elemekkel folytatódjék: a) a büntetőjog vagy a terrorizmus elleni törvény hatálya alá tartozó bűncselekmények szélsőségesen tág fogalmával kapcsolatos kérdések, azzal a sürgető igénnyel, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban egyértelműen megkülönböztessék a terrorista propagandát és erőszakra való felbujtást a nem erőszakos élmények és érzések kifejezésétől, a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezés – ideértve a diáktüntetéseket is – és az egyesülés szabadságához fűződő jog biztosítása érdekében, b) az előzetes letartóztatások túlságosan hosszú időtartamának kérdése, c) a védőügyvédek ügyészségi ügyirathoz való teljes körű hozzáférésének szükségessége, d) a bizonyítékok minőségére és megbízhatóságára vonatkozó feltételek bevezetésének kérdése, és e) a különleges bíróságok szerepének és hatáskörének felülvizsgálata; üdvözli e tekintteben a negyedik reformcsomag nagy török nemzetgyűlés általi elfogadását, és várakozással tekint gyors alkalmazása elé;

10.  hangsúlyozza, hogy hatékony védelmet kell nyújtani az emberi jogi aktivisták számára; külön felhívja a figyelmet Pinar Selek perére, amely majdnem 15 évig tartott, és három felmentő határozat ellenére 2013. január 24-én a szigorú isztambuli 12. büntetőbíróság által hozott életfogytiglani szabadságvesztés ítéletének kihirdetésével zárult; úgy véli, hogy ez a per a török igazságszolgáltatási rendszer gyenge pontjait példázza/hogy ez a per rámutat a török igazságszolgáltatási rendszer hiányosságaira;

11.  üdvözli a büntetőeljárási, valamint a büntető és biztonsági intézkedések végrehajtásáról szóló törvény módosításait, amelyek lehetővé teszik a töröktől eltérő nyelv használatát a bíróságokon, és várakozással tekint az új szabályozás gyors végrehajtására; üdvözli a 2013. január 19-én hatályba lépő, a tárgyalások hosszú időtartama és a bírósági ítéletek késedelmes vagy részleges teljesítése, illetve nemteljesítése/teljesítésének elmulasztása miatti kártérítés megfizetésére irányuló törvényt, és reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az előírt hazai jogorvoslati lehetőségeknek köszönhetően az Emberi Jogok Európai Bíróságán csökkenni fog a Törökország elleni folyamatban lévő ügyek száma;

12.  aggályosnak tartja a folyamatban lévő pereket és az előzetes letartóztatások hosszú időtartamát, amelyek az aktivistákat, jogászokat, újságírókat, valamint az ellenzéki képviselőket érintik, rámutatva, hogy ez a jogszerű politikai tevékenységekbe való beavatkozást és a politikai egyesüléshez és részvételhez való jog megsértését jelenti; üdvözli a nagy török nemzetgyűlés által megszavazott, a török kormány által 2005-ben létrehozott különleges bíróságok megszüntetését, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez nem érinti a folyamatban lévő büntetőeljárásokat;

13.  rámutat, hogy a tolerancia jegyében/a toleranciával jellemezhető/ a toleranciát magáénak valló kultúrában/kultúra keretében maradéktalanul el kell ismerni a kisebbségek jogait; várakozással tekint a vádhatóság által a Hrant Dink meggyilkolása ügyében hozott, 2012. januári bírósági határozat megsemmisítése céljából indított fellebbezési eljárás megfelelő lebonyolítása elé, melyet többek között arra alapoznak, hogy a gyilkosság mögött egy szervezet állt;

14.  felszólítja a török kormányt, hogy a bírósági eljárások hatékonyságának növelése és az ügyekkel kapcsolatos folyamatos elmaradások kezelése érdekében mielőbb állítsa fela regionális fellebbviteli bíróságokat, aminek jogilag 2007 júniusáig kellett volna megtörténnie, és e célból összpontosítson a bírák és az ügyészek képzésére;

15.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament újságírók törökországi pereinek megfigyelésével foglalkozó eseti küldöttsége továbbra is nyomon fogja követni az újságírók pereit, és figyelemmel fogja kísérni a véleménynyilvánítás szabadságával és a sajtószabadsággal kapcsolatos törökországi bírósági reformokat;

16.  arra ösztönzi Törökországot, hogy fogadja el az Igazságügyi Minisztérium által az Európa Tanács együttműködésével és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata alapján elkészített emberi jogi cselekvési tervet az EJEB által hozott azon ítéletekben szereplő problémák megoldása érdekében, amelyek kimondják, hogy Törökország megsértette az emberi jogokról szóló európai egyezmény (EJEE) rendelkezéseit, és kéri a cselekvési terv végrehajtását; támogatja az Igazságügyi Minisztériumot és a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsát abban, hogy a bírák és ügyészek számára emberi jogi képzést nyújtsanak; üdvözli a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsa által a bírák és ügyészek számára kidolgozott új értékelési kritériumokat, amelyek jutalmazzák az emberi jogokról szóló európai egyezmény rendelkezéseinek, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek tiszteletben tartását;

17.  felhívja Törökországot, hogy ismételten erősítse meg a büntetlenség elleni küzdelem melletti elkötelezettségét, és gyorsítsa fel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumához való csatlakozásra és nemzeti jogszabályainak a Római Statútum szerinti kötelezettségekkel való teljes körű összehangolására irányuló erőfeszítéseit, beleértve a Nemzetközi Büntetőbírósággal való gyors és teljes körű együttműködésre irányuló rendelkezések belefoglalását;

18.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság – az interneten is – az alapvető európai értékek közé tartozik, és hogy egy valóban demokratikus társadalom megköveteli a véleménynyilvánítás tényleges szabadságát, beleértve az eltérő vélemény kifejezésre juttatásának jogát; kiemeli a közszolgálati média különleges szerepét a demokrácia erősítése terén, és felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák függetlenségét, fenntarthatóságát és az európai uniós normáknak való megfelelését; ismét hangsúlyozza azon jogszabályok eltörlésének fontosságát, amelyek lehetővé teszik a médiát érintő aránytalanul magas közigazgatási bírságok kiszabását – ami egyes esetekben megszűnésükhöz vagy öncenzúrához vezet –, valamint az internetről szóló jogszabály sürgős reformjának szükségességét; hangsúlyozza, hogy az alapvető szabadságjogok korlátozásait a jogállamiság tágabb összefüggésében kell kezelni mind a jogszabályok szövegezését, mind alkalmazását illetően; különösen aggódik a büntető törvénykönyvnek és a terrorizmus elleni törvénynek olyan erőszakmentes nyilatkozatok üldözésére való alkalmazása miatt, amelyek állítólag terrorista szervezetek céljait támogatják; kiemeli, hogy módosítani szükséges a török alkotmány 26. és 28. cikkét, amelyek nemzetbiztonsági, a közrenddel és a nemzeti egységgel összefüggő okokból korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát; ismételten hangsúlyozza tehát a török kormányhoz intézett korábbi arra irányuló felhívásait, hogy fejezze be a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó jogi keret felülvizsgálatát, és azt késedelem nélkül hozza összhangba az EJEB ítélkezési gyakorlatával;

19.  tudomásul veszi az EBESZ sajtószabadsággal foglalkozó képviselőjének az újságírókat érintő eljárások és a börtönbe zárt újságírók magas száma miatti aggályait, és felhívja a török kormányt annak biztosítására, hogy a bírósági tárgyalásokra átlátható módon, megfelelő körülmények között és a vádlottak eljárási jogainak biztosításával kerüljön sor;

20.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rádiós és televíziós vállalkozások alapításáról és műsorszolgáltatási tevékenységéről szóló törökországi törvény olyan korlátozásokat tartalmaz, amelyek nem állnak összhangban az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel;

21.  aggodalommal állapítja meg, hogy a média legnagyobb része széles körű üzleti érdekekkel bíró nagy konglomerátumok birtokában van; emlékeztet azon felhívására, amely egy új médiatörvény elfogadására irányult, amely foglalkozik többek között a függetlenség, a tulajdonlás és az igazgatási ellenőrzés problémájával;

22.  ösztönzi Törökországot – a biztonsági erők által végrehajtott kínzás és bántalmazás teljes megszüntetése céljából – a kínzás elleni egyezményhez fűzött, 2011-ben megerősített fakultatív jegyzőkönyvben kért nemzeti megelőző mechanizmus létrehozására;

23.  felszólítja Törökországot, hogy a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban alkotmányos korlátozást csak azokra a politikai pártokra vessen ki, amelyek az alkotmányos rend megdöntésének eszközeként támogatják az erőszak alkalmazását;

24.  teljes mértékben támogatja a Bizottság új megközelítését, miszerint az igazságszolgáltatásra és az alapvető jogokra, valamint a bel- és igazságügyi kérdésekre vonatkozó fejezeteket a tárgyalások korai szakaszában kívánja megnyitni és a legutolsók közötti kívánja lezárni; hangsúlyozza, hogy a hivatalos referenciaértékek jól áttekinthető eligazítást adnának, és ösztönzőleg hatnának a reformfolyamatra; felhívja ezért a Tanácsot a 23. és 24. fejezetek megnyitására irányuló újult erőfeszítések megtételére;

25.  üdvözli az ombudsmanról szóló török törvényt és az első vezető ombudsman kinevezését, akinek döntéseivel biztosítania kell ezen intézmény hitelességét; hangsúlyozza, hogy a vezető ombudsmannak ösztönöznie kell a nyilvánosságnak a közszolgáltatások átláthatóságába és elszámoltathatóságába vetett bizalmát; emlékeztet arra, hogy a vezető ombudsmant és az ombudsmani hivatal igazgatótanácsának tagjait párton kívüli és pártatlan jelöltek közül kell megválasztani; felhívja az ombudsman hivatalának igazgatótanácsát annak biztosítására, hogy a belső döntéshozatali folyamatról szóló szabályozás garantálja az intézmény függetlenségét és pártatlanságát;

26.  arra ösztönzi Törökországot, hogy folytassa a biztonsági erők civil felügyeletének eljárását; a tartományi közigazgatási szervekre vonatkozó törvény módosítására szólít fel annak érdekében, hogy a polgári hatóságok részére szélesebb körű felügyeletet biztosítson a katonai műveletek és a csendőrség bűnüldözési/jogérvényesítési tevékenységei felett; hangsúlyozza egy olyan független bűnüldöző hatóság felállításának fontosságát, amely kivizsgálná az emberi jogi visszaélésekkel, valamint a török bűnüldöző hatóság rossz bánásmódjával és lehetséges visszaéléseivel kapcsolatos panaszokat; álláspontja szerint a legfelső katonai tanács összetételére és hatáskörére vonatkozó jogszabályok átalakításra szorulnak;

27.  megjegyzi, hogy a „Sledgehammer”-eljárásban az elsőfokú bíróság 324 gyanúsítottat 13-20 év közötti szabadságvesztésre ítélt a gyanúsítottak hosszan tartó előzetes letartóztatásba helyezése után; hangsúlyozza, hogy az állítólagos puccstervekkel, mint például az Ergenekon- és a Sledgehammer-üggyel, valamint a Koma Civakên Kurdistan (KCK) kurd szervezettel kapcsolatos nyomozásoknak bizonyítaniuk kell a török demokratikus intézmények és igazságszolgáltatás erejét és megfelelő, független, pártatlan és átlátható működését, valamint az alapvető jogok iránti szilárd és feltétlen elkötelezettségét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ezekben az ügyekben a vádlottakkal szemben állítólag nem következetes bizonyítékokat használtak fel; sajnálja, hogy ezen ügyeket háttérbe szorították a túlzóan széles körű hatályukkal, valamint az eljárások hiányosságaival kapcsolatos aggályok, továbbá aggodalmát fejezi ki a társadalomra kifejtett kedvezőtlen hatásuk miatt;

28.  üdvözli a török Nemzeti Emberi Jogi Intézetet létrehozó törvényt; felszólít a késedelem nélküli végrehajtására a nemzetközi emberi jogi normák hatékony végrehajtásának előmozdítása és figyelemmel kísérése érdekében; hangsúlyozza az emberi jogok előmozdítása terén rendelkezésre álló összes uniós eszköz felhasználásának fontosságát, a török Nemzeti Emberi Jogi Intézet létrehozásának és megfelelő működésének, valamint a civil társadalmi szervezetek szerepvállalásának aktív támogatása érdekében;

29.  hangsúlyozza a tevékeny és független civil társadalmi szervezetek jelentőségét a demokrácia szempontjából; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd jelentőségét és kulcsfontosságú szerepüket a társadalmi és politikai ügyekkel kapcsolatos fokozott regionális együttműködéshez való hozzájárulás terén; ezért aggódik amiatt, hogy a civil társadalmi szervezeteket továbbra is bírságok, megszüntetési eljárások és a működésüket gátló közigazgatási akadályok sújtják, és hogy a civil társadalmi szervezetek megkeresése továbbra is inkább kivétel, mint szabály; üdvözli a török kormány jobb együttműködését a nem kormányzati szervezetekkel, ugyanakkor felszólít e szervezetek szélesebb körű bevonására a döntéshozatalba, többek között a politikák és jogszabályok megalkotása, és a hatóságok tevékenységeinek ellenőrzése terén;

30.  hangsúlyozza, hogy nagyobb előrelépésre van szükség a munkavállalói és a szakszervezeti jogok területén; felhívja Törökországot, hogy folytassa új jogszabályok kidolgozását ezen a területen annak biztosítására, hogy a jogszabályok összhangban legyenek az uniós vívmányokkal és az ILO-egyezményekkel, különös tekintettel a sztrájkjogra és a kollektív tárgyaláshoz való jogra; hangsúlyozza a szociálpolitikáról és foglalkoztatásról szóló 19. fejezet megnyitásának jelentőségét;

31.  üdvözli a családvédelmi és a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről szóló törvényt; elismerését fejezi ki a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló nemzeti cselekvési tervet (2012–2015) illetően, hangsúlyozva hatékony végrehajtásának szükségességét országos szinten; felhívja a családügyi és szociálpolitikai minisztériumot, hogy folytassa arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje a veszélyben lévő nők és kiskorúak számára létrehozott menedékhelyek számát és javítsa minőségüket; hangsúlyozza konkrét alternatívák és önfenntartó lehetőségek biztosításának fontosságát az erőszak áldozatává vált nők számára; elismerését fejezi ki a Törökország által a „becsületgyilkosságok”, a családon belüli erőszak és a kényszerházasságok, valamint a gyereklányok férjhez adása elleni fellépés terén minden szinten tett erőfeszítésekkel kapcsolatban, és a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatban kiemeli a zéró tolerancia alkalmazásának, valamint a megelőző intézkedések folyamatos fokozásának jelentőségét; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az ilyen erőfeszítések ellenére továbbra is rendszeresen történik nők elleni erőszak, és arra kér, hogy azonosítsák be és indítsanak eljárást azok ellen, akik elmulasztják az áldozatok védelmét és a részükre történő segítségnyújtást; hangsúlyozza a nők körében fennálló szegénység elleni fellépés és a nők társadalmi befogadása fokozásának jelentőségét; felhívja a minisztériumot, hogy továbbra is aktívan támogassa a nők jogait, oktatását – ideértve a középfokú oktatásban a nemek közötti különbség csökkentését – és a munkaerő-piacon (ami továbbra is alacsony), a politikai életben, valamint az állami és magánszféra vezetői rétegében való részvételét, ha szükséges, akár számukra fenntartott kvóták bevezetésével, és a törökországi foglalkoztatást szabályozó egyes külön törvények felülvizsgálatával; ösztönzi Törökország kormányát, hogy vizsgálja felül a politikai pártokra vonatkozó törvényt és a választási törvényt, és a nők társadalmi beilleszkedését tegye prioritássá a politikai pártok számára; megjegyzi, hogy a kitűzött cél szerint Törökországban a nők foglalkoztatásának 2023-ra 35%-ot kell elérnie, míg az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatottságot irányoz elő; ösztönzi Törökországot, hogy törekedjen ambiciózus célkitűzés megvalósítására a nők foglalkoztatását illetően;

32.  aggodalmát fejezi ki, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló törvénytervezet nem foglalkozik a szexuális irányultságon vagy identitáson alapuló megkülönböztetéssel; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy hátrányos megkülönböztetés elleni átfogó jogszabályra, valamint egy hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel és az egyenlőséggel – köztük az etnikai, vallási hovatartozáson, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, szexuális identitáson, nemen vagy koron alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelemmel – foglalkozó testület létrehozására; aggodalmát fejezi ki a transzneműek elleni gyakori támadások, valamint a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek erőszakkal szembeni védelmének hiánya miatt; felszólítja Törökországot, hogy küzdjön a homofóbia ellen, és fogadjon el egy, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek teljes, munkavállalásra is kiterjedő jogegyenlőségét és teljes elfogadását előmozdító cselekvési tervet; hangsúlyozza a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos jogszabályok szükségességét, amelyek súlyosabb büntetést határoznak meg a megkülönböztetés bármilyen formáján alapuló bűncselekmények esetében;

33.  sürgeti a török hatóságokat, hogy hozzanak erélyes és hatékony intézkedéseket az antiszemita megnyilvánulások leküzdésére, ezáltal példaként szolgálva a régióban;

34.  örömmel veszi tudomásul az alapítványokról szóló 2008. évi törvény módosításáról és a nem muzulmán közösségek ingatlanokkal kapcsolatos jogainak helyreállítására vonatkozó hatály kibővítéséről szóló jogszabály folyamatos alkalmazását; felszólítja az érintett hatóságokat, hogy segítsék a szír közösséget a tulajdon- és az ingatlan-nyilvántartás során számukra felmerülő nehézségek leküzdésében; megoldás keresésére hív fel a római katolikus egyház nagyszámú, állam által elkobzott és továbbra is állami kézben levő tulajdonával kapcsolatban; megállapítja, hogy az előrehaladás különösen lassú az alevi kisebbség jogainak kiterjesztése terén; emlékeztet arra, hogy sürgősen folytatni kell az alapvetően szükséges és átfogó reformokat a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság terén: többek között lehetővé kell tenni, hogy a vallási közösségek jogi személyiséget kaphassanak, meg kell szüntetni a papság képzésére, kinevezésére és örökösödésére vonatkozó korlátozásokat, el kell ismerni az alevi kultuszhelyeket, és biztosítani kell az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság ajánlásainak való megfelelést; felszólítja Törökországot annak biztosítására, hogy a Szent Gábriel kolostort ne fosszák meg annak földterületeitől, és hogy azt teljes egészében megóvják; meggyőződése, hogy a befogadó társadalom koncepciójának elősegítése révén kedvező hatást fejtene ki a Vallási Ügyek Főigazgatósága összetételének oly módon való kiszélesítése, hogy az magában foglalja a vallási kisebbségek képviselőit is; sürgeti, hogy Törökország a személyazonossági igazolványokon vonja vissza a vallásra való utalást, és garantálja, hogy a vallási oktatás tükrözze a török társadalom vallási sokszínűségét és pluralitását;

35.  emlékeztet arra, hogy az oktatás központi szerepet játszik a befogadó és sokszínű, a vallási közösségek és kisebbségek tiszteletén alapuló társadalom építésében; arra ösztönzi a török kormányt, hogy szenteljen különös figyelmet az iskolákban használt oktatási anyagoknak, amelyeknek tükrözniük kell a török társadalom etnikai és vallási és meggyőződéssel kapcsolatos pluralizmusát, meg kell szüntetniük a megkülönböztetést és az előítéleteket és elő kell mozdítaniuk a vallási közösségek és kisebbségek teljes körű elfogadását, és hangsúlyozza, hogy tárgyilagos oktatási anyagokra van szükség;

36.  üdvözli a Törökország kormánya és Abdullah Öcalan között nemrég megnyitott közvetlen politikai párbeszédet; úgy véli, hogy ezzel olyan lehetőség nyílt meg a tárgyalásokra, amely a kurd konfliktus békés és demokratikus rendezését biztosító, történelmi megállapodáshoz vezethet; ezért arra ösztönzi a konfliktusban érintett feleket, hogy e tárgyalásokat mihamarabb alakítsák át strukturált párbeszéddé; hangsúlyozza, hogy minden törökországi politikai pártnak, a médiának és a civil társadalomnak konstruktív szerepet kell vállalnia annak érdekében, hogy a békefolyamatot siker koronázza, és nagyra értékeli, hogy több politikai párt és a civil társadalom is támogatja ezt a kezdeményezést; megjegyzi, hogy Törökország továbbra is ellenálló képességet tanúsít a Kurd Munkáspárt (PKK) terrorista támadásaival szemben; úgy véli, hogy igaz és őszinte politikai párbeszédre van szükség a törökországi kurd kérdés megoldása érdekében, és felhívja Törökországot, hogy folytassa a kurd kérdés politikai megoldására irányuló megújult és őszinte erőfeszítéseit; kéri valamennyi politikai erőt, hogy biztosítsanak megfelelő politikai fórumot, és építő módon vitassák meg a kurd kérdést, valamint hogy – a törökországi pluralizmust tükröző, valamennyi állampolgárt elismerő és valamennyi állampolgár jogait tiszteletben tartó alkotmányügyi folyamatban segítsék elő az alapvető jogok iránti igény felé való tényleges nyitást; kéri valamennyi politikai erőt, hogy közösen munkálkodjanak a megerősített politikai párbeszéd céljainak teljesítésén és a kurd származású állampolgárok további politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági integrációjához és részvételéhez vezető folyamat elindításán a véleménynyilvánítási, a gyülekezési és az egyesülési szabadsághoz való joguk garantálása, valamint a kurd származású állampolgárok török társadalomba való békés befogadása érdekében; üdvözli azt az új jogszabályt, amely megnyitja a lehetőséget arra, hogy az emberek anyanyelvüket használhassák a bírósági tárgyalásokon, valamint a kurd nyelvnek az oktatásban való használatáról folytatott pozitív hangvételű vitát; emlékeztet arra, hogy politikai megoldás a kurd kérdésre csak valóban demokratikus vita alapján születhet, és aggodalmának ad hangot a kurd kérdéssel foglalkozó írók és újságírók ellen nagy számban indított eljárások miatt és számos kurd politikus, valamint polgármesterek, önkormányzati képviselőtestületi tagok, szakszervezeti tagok, ügyvédek, tüntetők és emberi jogi aktivisták KCK-perrel kapcsolatban történt letartóztatása miatt; hangsúlyozza a kurd kérdésről a demokratikus intézményeken – és különösen a török nagy nemzetgyűlésen – belül folytatott vita előmozdításának fontosságát;

37.  üdvözli a büyükadai görög iskola mint nemzetközi kulturális központ újbóli megnyitására tett kezdeményezéseket, és hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a Halki Szeminárium gyors újbóli megnyitásának útjában álló minden akadályt; üdvözli Törökország kormányának azzal kapcsolatos nyilatkozatát, hogy Gökçeada (Imbrosz) szigetén újból megnyitják a görög kisebbségi iskolát, ami pozitív lépést jelent a Törökországhoz tartozó két sziget, Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) kettős kulturális jellegének megőrzése felé, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (2008. évi) 1625. sz. határozatával összhangban, és elvárja a nyilatkozat gyors végrehajtását; megállapítja azonban, hogy további lépésekre van szükség a görög kisebbség tagjai által különösen a tulajdonjogaik tekintetében tapasztalt problémák kezelése érdekében;

38.  határozottan elítéli az ankarai amerikai nagykövetség ellen 2013. február 1-jén elkövetett terrortámadást, és részvétét fejezi ki az életét vesztett török állampolgár családjának; emlékeztet rá, hogy jóllehet további lépéseket kell tenni a terrorcselekmények megakadályozására az ország és állampolgárai biztonságának garantálása érdekében, e lépések nem csorbíthatják az emberi és állampolgári jogokat;

39.  felhívja a török hatóságokat, hogy biztosítsák a Sirnak tartománybeli Uluderében történt 2011. december 28-i mészárlás körülményeinek teljes körű tisztázását, és a felelősök bíróság elé állítását;

40.  üdvözli a Törökország legkevésbé fejlett régióiban – beleértve az ország dél-keleti régióját – a befektetések növelésére és a gazdasági fejlődés előmozdítására irányuló ösztönző csomagot, valamint a Délkelet-Anatólia projekt folytatását; tudomásul veszi a legfelsőbb közigazgatási bíróság (Danıștay) ítéletét, amelyben környezetvédelmi hatástanulmányokra és az alkalmazandó jogra hivatkozva visszavonta az ilisui duzzasztógát építési engedélyét; felszólítja Törökország kormányát, hogy a kisebb, ökológiai és társadalmi szempontból fenntartható projekteknek elsőbbséget adva őrizze meg ezt az archeológiai és környezeti örökséget;

41.  megismétli, hogy erősíteni kell a kohéziót a török régiók körében, valamint a vidéki és városi térségek között az egész lakosságot célzó lehetőségek megteremtése, valamint a gazdasági és társadalmi integráció előmozdítása érdekében; kiemeli az oktatás különleges szerepét, valamint azt, hogy meg kell szüntetni az oktatás minőségében és az oktatásban való részvételi arányban tapasztalható állandósult lényeges regionális különbségeket; felszólít a regionális politikáról szóló 22. fejezet megnyitását előmozdító lépések megtételére;

42.  üdvözli a gyermekek jogaiért felelős ombudsman hivatalának létrehozását és az első törökországi gyermekjogi stratégia elfogadását; aggályát fejezi ki a gyermekek – különösen a vidéki régiókban élők – körében tapasztalható aránytalanul magas szegénységi arány, valamint a gyermekmunka nagy aránya miatt; hangsúlyozza a gyermekszegénység és a gyermekmunka, különösen a szezonális jellegű mezőgazdasági munka elleni fellépésre irányuló, valamint a fiúk, csakúgy mint a lányok oktatáshoz való hozzáférésének elősegítését folytató átfogó stratégia kialakításának szükségességét; aggályát fejezi ki amiatt, hogy csökkent a fiatalkorúakkal foglalkozó működő bíróságok száma, és sürgeti Törökországot, hogy nyújtson alternatívát a kiskorúak őrizetben tartása helyett; felhívja Törökország kormányát a kiskorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben uralkodó körülmények javításának folytatására; emlékeztet a jogvédelemre és a visszaélések megakadályozására irányuló független felügyeleti és védekezési mechanizmusok fontosságára;

43.  üdvözli az általános üzleti környezet javulását Törökországban, ami különösen az új török kereskedelmi kódex hatálybalépésének és a kis- és középvállalatok (kkv-k) fejlesztésével foglalkozó KOSGEB által a kkv-nak nyújtott következetes támogatásnak köszönhető; sürgeti a török és az uniós vállalkozások közötti partnerségek kiszélesítését;

44.  emlékezteti Törökországot, hogy a „zöld alapok” által elkövetett csalások áldozatai, azaz több tízezer uniós polgár és uniós illetőségű személy továbbra is jogorvoslatra vár, és felhívja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a folyamat felgyorsítása érdekében;

Jószomszédi kapcsolatok építése

45.   tudomásul veszi, hogy Törökország és Görögország – többek között kétoldalú találkozók révén – továbbra is fokozott erőfeszítéseket tesz kétoldalú kapcsolataik javítása érdekében; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a török nagy nemzetgyűlés továbbra sem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést; ismételten hangsúlyozza, hogy Törökországnak egyértelműen el kell köteleznie magát a jószomszédi kapcsolatok mellett, valamint a vitáknak az ENSZ Alapokmányával összhangban való rendezése mellett, beleértve szükség esetén a Nemzetközi Bíróság bevonását is; sürgeti Törökország kormányát, hogy vessen véget a görög légtér ismétlődő megsértésének és a török katonai repülőgépek görög szigetek feletti átrepülésének;

46.  álláspontja szerint Törökország fontos lehetőséget hagyott ki a Ciprushoz való közeledés és a Ciprussal fenntartott kapcsolatok normalizálása szempontjából az Európai Unió Tanácsának ciprusi elnöksége alkalmával; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió alapelve a valamennyi tagállam közötti lojális együttműködés és kölcsönös szolidaritás, valamint az intézményi keret tiszteletben tartása; hangsúlyozza, hogy sürgősen előrelépést kell elérni Törökország Ciprusi Köztársasággal fenntartott kapcsolatainak normalizálása tekintetében, hogy új lendületet kapjanak az EU és Törökország közötti csatlakozási tárgyalások;

47.  sajnálatosnak tartja, hogy Törökország a tervekkel ellentétben nem hívta össze a 70. parlamenti vegyes bizottsági ülést 2012 második felében, és ezzel ismét elszalasztott egy alkalmat az EU és Törökország közötti parlamentközi párbeszéd fokozására;

48.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének az EU, a 27 tagállam és az összes többi tagjelölt ország által aláírt tengerjogi egyezménye (UNCLOS) része a közösségi vívmányoknak; ezért felszólítja Törökország kormányát, hogy további késlekedés nélkül írja alá és ratifikálja az egyezményt; emlékeztet arra, hogy a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezete a tengerjogi egyezmény értelmében teljes mértékben törvényes;

49.  ismételten kifejezi határozott támogatását Ciprus oly módon történő újraegyesítésével kapcsolatban, amely mindkét közösség számára méltányos és megvalósítható rendezésen alapul; hangsúlyozza, hogy a két közösségnek sürgősen meg kell egyeznie a helyzet lényegi rendezését célzó tárgyalások további lépéseinek meghatározása érdekében, hogy a tárgyalási folyamat –az ENSZ főtitkárának égisze alatt – gyorsan visszanyerje lendületét; felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg fegyveres erőinek kivonását Ciprusról, és adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; felhívja a Ciprusi Köztársaságot, hogy uniós vámfelügyelet alatt nyissa meg a famagustai kikötőt annak érdekében, hogy kedvező légkör megteremtésével segítse az újraegyesítésről folyó tárgyalások sikeres lezárását, és hogy a ciprusi törököknek módjukban álljon törvényes, mindenki számára elfogadható módon közvetlenül kereskedni;

50.  véleménye szerint a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság Cipruson az egyik legérzékenyebb és legfontosabb projekt, és elismeri, hogy a bizottság munkája a sziget mindkét részén több ezer ember életével kapcsolatos; arra ösztönzi Törökországot és az összes érintett felet, hogy még fokozottabban támogassák a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottságot; véleménye szerint párbeszédre és az olyan kérdésekben való közös megegyezésre van szükség, mint a katonai területekre való teljes körű bejutás és az archívumokhoz való teljes körű hozzáférés; az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájának fokozott figyelembevételét kéri ;

51.  felszólítja Törökországot, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban tartózkodjon újabb török állampolgárok ciprusi letelepítésétől, mivel ezzel tovább torzulna a demográfiai egyensúly, és csökkenne a szigeten élő polgárainak a közös múltra épülő jövőbeli közös állam iránti elkötelezettsége;

52.  hangsúlyozza egy következetes és átfogó biztonsági terv fontosságát a Földközi-tenger keleti térségében, és felszólítja Törökországot, hogy tegye lehetővé az Unió és a NATO közötti politikai párbeszédet azzal, hogy visszavonja a Ciprusra is kiterjedő EU–NATO-együttműködés ellen emelt vétóját, ebből következően pedig felszólítja a Ciprusi Köztársaságot, hogy vonja vissza Törökország Európai Védelmi Ügynökségben való részvétele ellen emelt vétóját;

53.  sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy rendezzék kapcsolataikat a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával, a határ megnyitásával és kapcsolataik hatékony javításával, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

Az EU és Törökország közötti együttműködés előmozdítása

54.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország nem teljesíti az EK és Törökország közötti társulási szerződés kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségét minden tagállammal szemben; emlékeztet arra, hogy ez az elutasítás továbbra is jelentős hatással van a tárgyalási folyamatra;

55.  ismételten hangsúlyozza, hogy a leghatározottabban elítéli az EU terrorista szervezetekről összeállított listáján szereplő PKK és minden egyéb terrorista szervezet által elkövetett erőszakos terrorista cselekményeket; teljes szolidaritásáról biztosítja Törökországot és a terrorizmus számtalan áldozatának családját; felhívja a tagállamokat, hogy a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával és az Europollal szoros együttműködésben fokozzák az együttműködést Törökországgal a terrorizmus, valamint a terrorizmus finanszírozásának forrásául szolgáló szervezett bűnözés elleni küzdelem terén; felhívja Törökországot, hogy fogadjon el adatvédelmi törvényt annak érdekében, hogy az Europollal együttműködési megállapodást köthessen, valamint továbbfejleszthesse az Eurojusttal és az uniós tagállamokkal való igazságügyi együttműködést; álláspontja szerint az Europollal való kapcsolattartásra kijelölt török rendőrségi tisztviselő kinevezése elősegítheti a kétoldalú együttműködés javulását; üdvözli a Pénzügyi Akció Munkacsoport ajánlásaival összhangban a terrorizmus finanszírozására vonatkozóan elfogadott jogszabályt;

56.  támogatja Törökország elkötelezettségét a szíriai demokratikus erők mellett, valamint az országból távozott egyre nagyobb számú szíriai menekültnek nyújtott humanitárius segélyeket; elismeri, hogy a gyorsan romló szíriai helyzet egyre több következménnyel jár a régió biztonságra és stabilitására nézve; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy folytassák Törökország azon erőfeszítéseinek támogatását, hogy megbirkózzon a szíriai válság egyre növekvő humanitárius dimenziójával; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió és Törökország közös megegyezésre jussanak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült és jelenleg Törökország területén tartózkodó, vagy határán várakozó szíriaiaknak való humanitárius segítségnyújtás módjait illetően; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és Törökországnak a humanitárius segítségnyújtáson túl aktívan törekednie kell egy közös stratégiai elképzelés kialakítására, hogy fokozottabb hatást gyakorolhassanak a tragikus szíriai válság megszüntetése érdekében;

57.  üdvözli az Unió és Törökország közötti számos fontos energiaügyi kérdéssel kapcsolatos együttműködés javításáról szóló döntést, és felszólítja Törökországot, hogy kötelezze el magát az együttműködés mellett; meggyőződése, hogy – tekintettel Törökország stratégiai szerepére és jelentős megújuló energiaforrásaira – kezdeti megfontolás tárgyává kellene tenni az energiával kapcsolatos 15. fejezetről szóló tárgyalások megnyitásának jelentőségét az Unió és Törökország közötti, az energiáról folytatott stratégiai párbeszéd támogatása céljából; hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre van szükség az EU számára stratégiai jelentőséggel bíró, az EU felé vezető energiafolyosók tekintetében; úgy véli, hogy az EU és Törökország közötti megerősített energiaügyi együttműködés és a 15. fejezetről folytatandó esetleges tárgyalások keretében ösztönözni kell a megújuló energiában rejlő lehetőségek kiaknázását és a határokon átnyúló villamosenergia-átviteli infrastruktúra fejlesztését is;

58.  úgy véli, hogy Törökország fontos partner a fekete-tengeri térségben, amely stratégiai jelentőségű az EU számára; ösztönzi Törökországot, hogy továbbra is támogassa a térségben az uniós politikák és programok végrehajtását, és tevékenyen járuljon hozzá ahhoz;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a civil társadalmi szervezeteket és az emberek közötti kapcsolatokat a civil társadalmi párbeszéd, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó programok – többek között a kulturális és a médiához kapcsolódó tevékenységek – megfelelő finanszírozásával;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 199 E, 2012.7.7., 98. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0116. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0212. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453. (5) HL L 51., 2008.2.26., 4. o. (6) A 228/06. számú Mehmet Soysal és Ibrahim Savatli kontra Bundesrepublik Deutschland ügyben hozott ítélet [EBHT 2009., I-01031. o.]