Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2100(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0145/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0145/2013

Viták :

PV 20/05/2013 - 25
CRE 20/05/2013 - 25

Szavazatok :

PV 21/05/2013 - 6.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0199

Elfogadott szövegek
PDF 166kWORD 32k
2013. május 21., Kedd - Strasbourg
Regionális stratégiák az Európai Unió ipari térségei számára
P7_TA(2013)0199A7-0145/2013

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása az Európai Unió ipari területeinek regionális stratégiáiról (2012/2100(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUMSZ 162. cikkére, amely az Európai Szociális Alap célkitűzéseire vonatkozik, és többek között az ipari és a termelési rendszerekben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítésének céljára utal,

–  tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkekre, amelyek megállapítják a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célját, és meghatározzák az annak eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–  tekintettel az EUMSZ 176. cikkére, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozik, és többek között a fejlődésben lemaradt térségek fejlesztésére és strukturális alkalmazkodására, valamint a hanyatló ipari térségek átalakítására utal,

–  tekintettel az EUMSZ 173. cikkére (XVII. cím), amely az Unió iparpolitikájára vonatkozik, és többek között az Unió iparának versenyképességére utal,

–  tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2012. szeptember 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0496),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2010. június 15-i állásfoglalására a Közösség innovációs politikájáról a változó világban(3),

–  tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel 2010. október 7-i állásfoglalására az Európai Unió 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról(5),

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanács (3057. Versenyképességi Tanács – Belső Piac, Ipar, Kutatás és Űrpolitika) 2010. december 10-i, „Iparpolitika a globalizáció korában” címmel megtartott brüsszeli ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak a „Hatodik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Kreatív és innovatív régiók” című, 2009. június 25-i helyzetjelentésére (COM(2009)0295),

–  tekintettel az „Az európai ipar a változó világban – 2009. évi aktualizált ágazati áttekintés” című, 2009. július 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)1111),

–  tekintettel a „Felkészülés a jövőre: közös stratégia kidolgozása a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatban” című, 2009. szeptember 23-i bizottsági közleményre (COM(2009)0512),

–  tekintettel a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–  tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–  tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i, „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló 5. jelentésben szereplő következtetések: a kohéziós politika jövője” című közleményére (COM(2010)0642),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Iparpolitika: a versenyképesség erősítése – a tagállamok versenyképességi teljesítménye és politikái, 2011. évi kiadás” című, 2011. október 14-i közleményére (COM(2011)0642),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló közös stratégiai keret elemei: az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap” című, 2012. március 14-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0061),

–  tekintettel „A partnerség elve a közös stratégiai finanszírozási keretet jelentő alapok végrehajtásában – a partnerségekre vonatkozó európai magatartási kódex elemei” című, 2012. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0106),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel az európai versenyképességi jelentésről szóló, 2012. október 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0299),

–  tekintettel az „Az ipari teljesítmény eredménytáblája és a tagállamok versenyképességi teljesítménye és politikái” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0298),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „A városrehabilitáció integrált megközelítésének szükségessége” című, 2010. május 26-i véleményére(7),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című bizottsági közleményről szóló véleményére (CCMI/083 - CESE 808/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0145/2013),

A.  mivel az „ipar” kifejezés nincs egyértelműen meghatározva, és számos különböző ágazatot magában foglalhat;

B.  mivel a nemzetközi szinten kétségkívül az ipar az egyik legnagyobb erősségünk, hiszen enélkül az Európai Unió nem tölthetne be olyan jelentős szerepet a gazdasági erők globális egyensúlyában;

C.  mivel az ipari ágazat vezető szerepet játszhatna az Európai Unió gazdaságában, hiszen a Bizottság becslése szerint az iparban teremtett minden 100 munkahely a gazdaság többi területén 60–200 új álláshely létrehozását teszi lehetővé; mivel azonban az ipari termelés 2008 és 2011 között az EU GDP-jének 20%-áról 16%-ára esett vissza, és mivel az ágazatban 11%-kal csökkent a munkahelyek száma;

D.  mivel a Bizottság arra törekszik, hogy visszafordítsa az ipar hanyatlását az Európai Unióban, és az ipari termelés jelenlegi, a GDP mintegy 16%-át kitevő szintjét 2020-ra 20%-ra emelje vissza; mivel az ipar jelenti a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén eszközölt magán- és állami befektetések első számú célpontját;

E.  mivel a kohéziós politika segíthet az Unió ipari ágazatát érintő strukturális kihívások megválaszolásában, és hozzájárhat az Európa 2020 stratégia ambiciózus célkitűzéseinek – így a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, energiahatékony, inkluzív, a foglalkoztatást és az ismereteket támogató gazdaság irányába való elmozdulás – megvalósításához;

F.  mivel számos korábbi európai ipari régió hasonló problémákkal szembesül, ahol az egykori hosszú növekedési időszakokat az utóbbi években súlyos gazdasági hanyatlás váltotta fel;

G.  mivel a határokon átnyúló régiók – a bányavidékekhez, a vas- és acélipari területekhez és textilgyártó területekhez hasonlóan – azonos területi jellemzőikből és egymástól való kölcsönös gazdasági függőségükből fakadóan gyakran szembesülnek azonos természetű ipari kihívásokkal;

H.  mivel az iparpolitika általában az ipar konkrét napi problémáit állítja középpontba, és ezért a régiókra kifejtett erőteljes hatását gyakran nem veszik figyelembe;

I.  mivel a kutatások rávilágítottak, hogy a korábbi ipari régiók szerkezetátalakítása átfogó megközelítést kíván, és az adminisztratív akadályok megnehezíthetik ennek megvalósítását;

J.  mivel az uniós tagállamok, régiók és városok pénzügyi korlátozásokkal szembesülnek; mivel különösen a korábbi ipari bázissal rendelkező területek gyakran nincsenek abban a helyzetben, hogy megfelelő pénzeszközöket vonzzanak az átalakításhoz; mivel a szerkezetátalakítási és szerkezetváltási erőfeszítéseket segítő uniós finanszírozás nélkülözhetetlen a regionális és határokon átnyúló politikai megközelítések támogatásához;

K.  mivel a városok az innováció és a fenntartható növekedés motorjai, és fontos feladatot látnak el a korábbi ipari területekkel kapcsolatos kihívások kezelésében;

L.  mivel új és innovatív, a megfelelő jogi szakpolitikai keretek és intelligens szakosodási stratégiák révén elősegített integrált megközelítésekre van szükség a régiók és városok abból a célból történő támogatása érdekében, hogy kihasználhassák innovációs potenciáljukat, és ipari eszközeiket az újonnan kialakuló iparágak, a szolgáltatások és a globális piacok szolgálatába állítsák;

M.  mivel a különböző újraiparosítási szakpolitikák nem veszik kellően figyelembe a kulturális és kreatív iparágakban rejlő lehetőségeket, jóllehet azok jelentős növekedési, innovációs és foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek, valamint a társadalmi kohézió tényezői és a jelenlegi recesszió elleni küzdelem hatékony eszközei;

1.  felhívja a figyelmet a kohéziós politikán és a strukturális alapokon keresztül rendelkezésre bocsátott, meglévő forrásokra, melyek az Európai Beruházási Bank pénzügyi tervezési rendszereit használják fel, valamint a korábbi ipari területek átalakításának és a válság által sújtott ipari régiók újraiparosításának támogatását szolgáló nemzeti, regionális és önkormányzati gazdaságfejlesztési szakpolitikákra, tekintettel arra, hogy a cél egy modern és fenntartható újraiparosítás megvalósítása; ugyanakkor sajnálja, hogy ezek a lehetőségek nem mindig adnak választ az egyes régiókra jellemző, valódi problémákra, valamint hogy a tagállamok és a régiók nem teljes mértékben használják ki a rendelkezésükre bocsátott strukturális és beruházási finanszírozást, annak ellenére, hogy a válság keményen sújtja az ipari ágazatot;

2.  rámutat, hogy a korábbi ipari régiók, és különösen az egyetlen iparággal rendelkező területek segítését célzó további támogató intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a szóban forgó régiók a kreatív és kulturális ipar középpontba helyezésével sikeresen új fejlesztési utakra találjanak, továbbá hogy előmozdíthassák az elnéptelenedett területek hasznosítását, ami kulcsszerepet játszhat a rozsdaövezetek rendezésében;

3.  felszólít az ipari megújulás és a regionális fejlődés integráltabb és rendszerszerű megközelítésére, valamint a különféle, az uniós, nemzeti, regionális, interregionális és határokon átnyúló szintű politikák fokozott koherenciájára az európai ipari ágazatokban rejlő lehetőségek kiaknázásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekre épülő regionális jelentőségű gazdasági övezeteket és csúcstechnológiai ipari parkokat kell létrehozni, valamint a legújabb technológiák alkalmazása révén hozzá kell járulni a helyi és regionális humán- és gazdasági erőforrások felhasználásának javításához;

4.  hangsúlyozza, hogy az említett – regionális fejlesztés mellett megvalósuló – ipari megújulás sikere a többek közt a kohéziós politika, a gazdasági kormányzás, a versenyképesség, a kutatás és innováció, az energiaügy, a digitális menetrend, a fenntartható fejlődés, a kulturális és kreatív iparágak, az új képesítések és munkahelyek stb. területén alkalmazott hatékony szakpolitikák meglétének függvénye lesz;

5.  úgy véli, hogy a korábbi ipari régiók előtt az alábbi kihívások állnak:

   a föld fizikai regenerációja;
   a lakóingatlanok és a szociális infrastruktúra újjáélesztése;
   az infrastruktúrának az új iparágak szükségleteit szem előtt tartó felújítása;
   a széles sávú infrastruktúra fejlesztése, amely vonzóbbá tesz egy területet;
   a munkahelyteremtés érdekében a munkahelyüket elveszítő munkavállalók szakmai átképzésének és az egész életen át tartó tanulásra irányuló erőfeszítések szükségessége, középpontba állítva a munkaerő, különösen a fiatalok magas minőségű technológiai oktatását;
   a határokon átnyúló foglalkoztatás, az innováció, a képzés, a környezetrehabilitáció és a regionális vonzerő növelésére kialakított stratégiák ösztönzése;
   a vállalkozói készség személyre szabott uniós foglalkozatási stratégiákkal való elősegítésének, illetve a szociális kompetenciák, képesítések és a vállalkozói készség a gazdasági, technológiai, szakmai és környezeti kihívások nyomán keletkező új követelményekhez való igazításának szükségessége;
   az érintett területek fenntartható rehabilitációja, amennyiben lehetséges, biztosítva ezzel a zöld területek kialakítását;
   a gazdasági alap és a befektetési feltételek új alapokra helyezése;
   az ökológiai kérdésekkel összefüggő problémák kezelése;
   a pénzügyi akadályok és a közvetlen finanszírozási lehetőségek hiánya;
   intelligens szakosodási megoldások kialakítása az ipari területek megújulása és a gazdasági diverzifikáció érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy az ipari területekre irányuló regionális stratégiáknak központi elemként magukban kell foglalniuk a talaj, a víz és a levegőminőség védelmére, a regionális és helyi biodiverzitás, illetve a természeti erőforrások biztosítására, valamint a talaj és a víz megtisztítására irányuló intézkedéseket, hogy a környezetre ártalmas anyagok a jövőben ne szivárogjanak többé a természetes környezetbe;

7.  fontosnak tartja, hogy az ipari területekre irányuló stratégiák tartalmazzák a területekről kiinduló és odaérkező fenntartható szállítási lehetőségek integrált megközelítését mind a nyersanyagok és áruk, mind az ott dolgozók vonatkozásában, valamint a már meglévő vagy tervezett szükséges infrastruktúrát, és hogy ez hozzájárulhat az ipari és városi területek ökológiai lábnyomának csökkentéséhez, és biztosíthatja, hogy a közösségi igények a természeti erőforrások és a tőke védelmével, valamint az emberi egészséghez való pozitív hozzájárulással egyidejűleg teljesüljenek;

8.  úgy véli, hogy az Unió bővítési folyamatának eredményeképpen növekedtek a regionális egyenlőtlenségek, a figyelem és a közvélemény pedig így elfordult a konkrét regionális fejlesztési stratégiákhoz szükséges elegendő beruházási lehetőségek híján lévő korábbi ipari régióktól;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a korábbi ipari régiók jelenlegi helyzetét, azonosítsa fő kihívásaikat, emellett pedig nyújtson információkat és iránymutatást e régiók számára olyan, demokratikus folyamatok révén megvalósuló, széles körű partnerségen alapuló régiós stratégiák fejlesztése érdekében, amelyek a bennük rejlő lehetőségek alapján javíthatják e régiók fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kilátásait;

10.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés beindításához és a munkahelyteremtéshez, illetve az EU 2020 stratégia céljainak eléréséhez szükség van a gazdaság ipari alapjának megerősítésére, valamint hogy a korábbi ipari régiókban elérhető, kulturális, történelmi és építészeti örökség formájában jelen lévő ipari értékek és szakértelem pótolhatatlan alapja lehet ennek, amit meg kell őrizni és az új igényekhez kell igazítani;

11.  megjegyzi, hogy számos korábbi ipari terület modern technológiák és építési szabványok alkalmazása révén nagy lehetőségeket kínál a növekvő energiahatékonyság tekintetében, és ez mind az érintett regionális gazdaság, mind a környezet számára előnyökkel jár;

12.  megismétli, hogy a regionális fejlesztések új lehetőségeinek keresésében a korábbi ipari régiók akkor voltak a legsikeresebbek, amikor ezeket a stratégiákat a múltbeli tulajdonságaikra, területi erősségeikre, ipari örökségükre, tapasztalataikra és kapacitásaikra alapozták;

13.  rámutat, hogy a városi területek fontos szerepet játszanak az innovációban és a fenntartható fejlődésben, valamint hogy a szerkezetátalakítási erőfeszítések csak az e területen tett megfelelő léptékű befektetések mellett járhatnak eredménnyel, mivel az épületekkel és a városi közlekedéssel kapcsolatos fellépés híján nem valósíthatók meg az uniós célkitűzések;

14.  úgy véli, hogy a legtöbb korábbi ipari régió hanyatlása részben a monostruktúráktól való függésnek köszönhető; úgy véli, hogy ellentétes hatást vált ki, ha pusztán monostruktúrákra alapozzák a gazdaságot, és hogy a diverzifikált gazdaság kiemelkedő fontosságú alapja a fenntartható növekedésnek és munkahelyteremtésnek;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki a kohéziós és a strukturális alapokat ipari szakpolitikai megközelítéssel ötvöző szakpolitikai koncepciókat és eszközöket a korábbi ipari régiók modern ipari régiókká történő strukturális átalakításának támogatása céljából;

16.  úgy véli, hogy a regionális ipari stratégiáknak olyan integrált megközelítésen kell alapulniuk, amely magában foglal egy foglalkoztatási, egy képzési és egy oktatási ágat, melynek célja azon növekedést hordozó ágazatok elősegítése, amelyek fenntartható helyi és regionális – például a vállalkozások versenyképességét és a kis- év középvállalkozásokat segítő program (COSME) részeként az innovatív kkv-kban megvalósuló – munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek, különösen a fiatalok számára; rámutat, hogy a városok különleges szerepet töltenek be valamennyi ipari terület regionális stratégiáinak fejlesztésében; véleménye szerint ennek keretében a városok központi szerepet játszanak az intelligens növekedés megvalósításában; ezért hangsúlyozza, hogy különösen az ipari múltú városok óriási lehetőségeket kínálnak, amelyeket az Uniónak teljes mértékben ki kell használnia; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az érintett városokkal folytatott párbeszédet, hangsúlyozva ezzel a városoknak az Unió közvetlen partnereiként betöltött kiemelt szerepét;

17.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékony épületfelújítás támogatása különösen segíti a régiókat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, a helyi szintű munkahelyteremtésben és a fogyasztók fűtésszámla-kifizetéseinek megtakarításában;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy a versenyképesség és a növekedés támogatása érdekében hasznosítsa a kohéziós és az ipari szakpolitikák közötti szinergiákat, valamint hogy segítse a tagállamok, régiók és városok arra irányuló törekvéseit, hogy alapot találjanak a regionális irányítású ipari fejlesztési stratégiákhoz;

19.  úgy véli, hogy nincs kész terv az ipari területekre irányuló regionális stratégiákra az Unió egészére vonatkozóan, és hogy a regionális stratégiák fejlesztéséhez a helyi és regionális megközelítés a leginkább megfelelő; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a regionális gazdasági kutatást a Horizont 2020 kezdeményezésen belül, ami lehetővé teszi regionálisan kiigazított stratégiák kialakítását további korábbi ipari régiók esetében;

20.  rámutat, hogy figyelembe kell venni a régiók jellegzetességeit a regionális fejlesztési stratégiák tervezésekor; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az alulról építkező város- és vidékfejlesztési (LEADER) stratégiák mintájára ösztönözni kell a városi térségekben az alulról építkező helyi fejlesztési kezdeményezéseket;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy használja fel más uniós régiók jövőbeli stratégiáinak kialakításában az olyan városi térségek (mint például Manchester az Egyesült Királyságban, Lille Franciaországban, Essen és a Ruhr-vidék Németországban vagy Bilbao Spanyolországban) esetében szerzett tapasztalatait, ahol az uniós finanszírozás hozzájárult a korábbi ipari régiók szerkezetátalakításához és szerkezetváltásához;

22.  üdvözli az Európa kulturális fővárosa cím odaítéléséből fakadó pozitív következményeket a korábban ipari hanyatlást tapasztaló városok és agglomerációk – például Glasgow vagy Lille – esetében, és kitart amellett, hogy a kultúra és a kreatív tevékenységek jelentős szerepet játszanak a városrehabilitáció és a regionális vonzerő növelésének elősegítőiként;

23.  hangsúlyozza, hogy a korábbi ipari régiók fenntartható újjáélesztése évtizedeket vesz igénybe és nagyon költséges, gyakran túllépi a helyi közintézmények igazgatási és pénzügyi kapacitásait; ezért kitart amellett, hogy fejleszteni kell a regionális és helyi önkormányzatok és állami szervek számára nyújtott technikai segítségnyújtást;

24.  kiemeli, hogy az új támogatási időszakra (2014–2020) a közös rendelkezésekről szóló rendelet 99. cikkében javasolt új integrált területi beruházási eszköz lehetőséget adhat a közigazgatási határokon átnyúló regionális stratégiák kialakítására;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy ne írjanak elő túlságosan bonyolult szabályokat a kedvezményezettek számára; megismétli, hogy meg lehet szüntetni a belföldi szabályokat, ahol vannak uniós szabályok, a kettős vagy ellentmondásos szabályok elkerülése érdekében;

26.  felhívja a Bizottságot egy olyan adatbázis létrehozására, amely nyilvántartja a meglévő ipari parkokat és regionális tevékenységi területeket annak érdekében, hogy azonosítsa a más régiókban is alkalmazható legjobb modelleket, valamint összekösse azokat a helyi és regionális hosszú távú fejlesztési stratégiákkal; felhívja továbbá a Bizottságot arra, hogy adjon számukra iránymutatást a szerkezetátalakítás folyamatát támogató alapok felhasználását illetően;

27.  véleménye szerint az uniós forrásokhoz való hozzáférés és a vállalkozásoknak szóló tanácsadás révén fokozattan támogatni kell a vállalkozói készség fejlesztését a fiatalok körében;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a korábbi ipari régiók teljes mértékben fel tudják használni a nemzeti és az európai alapokat annak érdekében, hogy az Unió „új ipari forradalmat” indíthasson;

29.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kohéziós politika támogatása jobban összpontosítson a régiók ipari szerkezetátalakítására, a következő területeken: vállalati innováció és beruházás, társadalmi befogadás, a városfejlesztés integrált megközelítése és városi újjáélesztés;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a régiók részvételét az intelligens szakosodás folyamatában; megismétli, hogy a sikeresség érdekében a régióknak személyre szabott fenntartható fejlesztési stratégiákra van szükségük; megjegyzi, hogy sok esetben a helyi közintézmények nem tudják megszerezni s szükséges szakértelmet és tapasztalatot a Bizottság és a tagállamok támogatása nélkül;

31.  úgy véli, hogy szükség van a városok fejlődését előmozdító ipari területek létrehozására; fenntartja, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kutatási tevékenységekre, az innovációra és a tanulásra, emlékeztetve az egyetemek által ezen a téren betöltött kreatív szerepre; támogatja az egyetemek, vállalkozások és tudásközpontok közötti szorosabb együttműködést célzó regionális szintű innovációs, versenyképességi és vállalkozói hálózatok létrehozását, amelyek előmozdítják az ágazati szakosodási stratégiák fejlesztését támogató, illetve az ipari klaszterek kialakulását elősegítő új ipari tevékenységeket; felszólítja az Európai Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy követeljenek meg nagyobb átláthatóságot az érdekelt feleknek nyújtott támogatások elosztásakor;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 104. o.
(2) HL C 161. E, 2011.5.31., 120. o.
(3) HL C 236. E, 2011.8.12., 41. o.
(4) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(5) HL C 371. E, 2011.12.20., 39. o.
(6) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
(7) HL C 21., 2011.1.21., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat