Index 
Elfogadott szövegek
2013. február 6., Szerda - Strasbourg
Az EU és az USA között az 1994. évi GATT-egyezmény alapján Bulgária és Románia engedményes listáin szereplő engedményeknek ezen országok EU-hoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozó megállapodás ***
 A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
 Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árát szabályozó intézkedések átláthatósága ***I
 A közös halászati politika ***I
 A gépjárművek zajszintje ***I
 Az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap ***I
 A Külső Határok Alap ***I
 A halászati erőforrások megóvása ***I
 A nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának felszámolása és megelőzése
 Az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség
 A CITES-egyezmény részes felei 16. konferenciájának előkészítése
 Iránymutatások a 2014. évi költségvetéshez - a B-n kívüli egyéb szakaszok
 Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés
 Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út

Az EU és az USA között az 1994. évi GATT-egyezmény alapján Bulgária és Románia engedményes listáin szereplő engedményeknek ezen országok EU-hoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozó megállapodás ***
PDF 203kWORD 20k
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között, az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja, valamint XXVIII. cikke alapján, a Bolgár Köztársaság és Románia engedményes listáin szereplő engedményeknek ezen országok Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12213/2012 – C7-0409/2012 – 2012/0167(NLE))
P7_TA(2013)0037A7-0430/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12213/2012),

–  tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között, az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja, valamint XXVIII. cikke alapján, a Bolgár Köztársaság és Románia engedményes listáin szereplő engedményeknek ezen országok Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (12214/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) (v) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0409/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0430/2012)

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Amerikai Egyesült Államok kormányainak és parlamentjeinek.


A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
PDF 196kWORD 19k
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0709 – C7-0410/2012 – 2012/0335(NLE))
P7_TA(2013)0038A7-0010/2013

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0709),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0410/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0010/2013),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha a Parlament által jóváhagyott szöveget lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árát szabályozó intézkedések átláthatósága ***I
PDF 622kWORD 64k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának szabályozását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadásukat szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0084 – C7-0056/2012 – 2012/0035(COD))
P7_TA(2013)0039A7-0015/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0084),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0056/2012),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az osztrák Nemzeti Tanács és a luxemburgi Képviselőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. július 12-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0015/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. február 6-án került elfogadásra az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának szabályozását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadásukat szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló 2013/.../EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0035


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló, 1988. december 21-i 89/105/EGK tanácsi irányelvet(4) azért fogadták el, hogy felszámolja a gyógyszerek Közösségen belüli kereskedelmét torzító tényezőket.

(2)  A gyógyszerpiac és a gyógyszerekre fordított közkiadások ellenőrzésére irányuló nemzeti politikák változásának figyelembevétele érdekében lényegi módosítások szükségesek a 89/105/EGK irányelv minden fő rendelkezésében. Az egyértelműség érdekében ezért a 89/105/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni és annak helyébe ezen irányelvnek kell lépnie.

(3)  Az uniós jogszabályok harmonizált jogi keretet biztosítanak az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezéséhez. az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(5) megfelelően gyógyszerek csak akkor hozhatók forgalomba az Unió piacán, ha e gyógyszerekre vonatkozóan minőségük, biztonságosságuk és hatásosságuk értékelését követően forgalombahozatali engedélyt adtak ki.

(4)  A tagállamok az elmúlt évtizedekben a gyógyszerkiadások folyamatos növekedésével szembesültek, ami egyre innovatívabb és összetettebb politikák elfogadásához vezetett az egészségbiztosítási rendszerek keretén belüli gyógyszerfogyasztás irányításában. A tagállamok hatóságai széleskörű intézkedéseket hoztak a gyógyszerek rendelésének ellenőrzésére, a gyógyszerárak szabályozására vagy a közfinanszírozásra vonatkozó feltételek meghatározására. Az ilyen intézkedések célja főként a közegészség színvonalának javítása minden állampolgár számára, a megfizethető árú hatékony gyógyszerekkel, az Unió valamennyi polgára számára egyenlő feltételekkel történő megfelelő ellátás biztosítása révén, egyúttal fenntartva a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek pénzügyi egyensúlyát.biztosítva mindenki számára a minőségi egészségügyhöz való egyenlő hozzáférést. Ezeknek az intézkedéseknek továbbá az új gyógyszerek kutatásának és fejlesztésének előmozdítását, valamint az egészségügyi innováció előmozdítását kell célozniuk. A WHO listáján elengedhetetlenként szereplő gyógyszereknek valamennyi tagállamban a piac méretétől függetlenül a betegek rendelkezésére kell állniuk.[Mód. 3]

(4a)  A tagállamoknak ésszerűen kell használniuk a külső referencia-árképzést – nevezetesen a hasonló jövedelmi szinttel rendelkező tagállamokkal való összevetés révén –, annak érdekében, hogy biztosítsák egyrészt a betegek gyógyszerekhez való hozzáférést az Unió egész területén, másrészt az áruk tényleges szabad mozgását. A külső referencia-árképzés feltétel nélküli használata bizonyítottan csökkenti a gyógyszerek elérhetőségét, mivel hiányt ösztönöz azokban a tagállamokban, amelyekben a gyógyszerek alacsonyabb árakon kaphatók. [Mód. 4]

(5)  Az egymástól eltérő nemzeti intézkedések akadályozhatják vagy torzíthatják a gyógyszerek Unión belüli kereskedelmét és torzíthatják a versenyt, közvetlenül befolyásolva a gyógyszerek belső piacának működését.

(6)  Annak érdekében, hogy csökkentsék az egymástól eltérő intézkedéseknek a belső piacra gyakorolt hatását, a nemzeti intézkedéseknek meg kell felelniük bizonyos eljárási minimumkövetelményeknek, amelyek segítségével az érintett felek meggyőződhetnek arról, hogy az említett intézkedések nem jelentik az import vagy export mennyiségi korlátozását, illetve hogy nem minősülnek olyan intézkedéseknek, amelyek ezzel egyenértékű hatással járnak. Az említett eljárási minimumkövetelményeknek egyúttal jogbiztonságot és átláthatóságot kell biztosítaniuk az illetékes hatóságok számára a gyógyszerek árának megállapítására és a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek keretében történő támogatására irányuló döntések meghozatalához, mindeközben előmozdítva a gyógyszergyártást, felgyorsítva a generikus gyógyszerek piacra jutását és ösztönözve az új gyógyszerek kutatását és fejlesztését. Ezek a követelmények azonban nem befolyásolhatják azon tagállamok szakpolitikáit, amelyek a gyógyszerek árának meghatározását elsősorban a szabad versenyre bízzák. A nemzeti ármegállapítási politikákat és a társadalombiztosítási rendszereket meghatározó nemzeti politikákat is csak annyiban érintik, amennyire az az irányelv értelmében az átláthatóság eléréséhez, valamint a belső piac működésének biztosításához szükséges. [Mód. 5]

(7)  A gyógyszerek belső piaca hatékony működésének biztosítása érdekében az irányelvnek vonatkoznia kell a 2001/83/EK irányelv szerinti valamennyi emberi felhasználásra szánt gyógyszerre.

(8)  A gyógyszerfogyasztás kezelésére, a gyógyszerárak szabályozására vagy a közfinanszírozás feltételeinek meghatározására irányuló nemzeti intézkedések sokfélesége miatt egyértelművé kell tenni a 89/105/EGK irányelv előírásait. Az irányelvnek mindenekelőtt ki kell terjednie a tagállamok által hozott és a belső piacot várhatóan érintő minden intézkedéstípusra. A 89/105/EGK irányelv elfogadása óta az ármegállapítási és ártámogatási eljárások továbbfejlődtek és összetettebbé váltak. Miközben egyes tagállamok megszorítóan értelmezték a 89/105/EGK irányelvet, a Bíróság megállapította, hogy az említett ármegállapítási és ártámogatási eljárások a 89/105/EGK irányelv célkitűzései alapján és annak fényében, hogy biztosítani kell az irányelv hatékonyságát, a 89/105/EGK irányelv hatálya alá tartoznak. Ezen irányelvnek ezért figyelembe kell vennie a nemzeti ármegállapítási és ártámogatási intézkedések alakulását. Mivel a közbeszerzésekre és az önkéntes jellegű szerződéses megállapodásokra egyedi szabályok és eljárások vonatkoznak, a közbeszerzéseket és szerződéses megállapodásokat érintő nemzeti intézkedések nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

(8a)  Az illetékes hatóságok és a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai egyre gyakrabban kötnek szerződéses megállapodást annak érdekében, hogy egy adott gyógyszert az állami egészségbiztosítási rendszerbe befogadva innovatív kezelést biztosíthassanak a betegek számára, és ezzel egyidejűleg – különösen az adott gyógyszer eredményességével és/vagy relatív eredményességével, illetve annak megfelelő alkalmazásával kapcsolatos ténybeli bizonytalanságok kezelése érdekében – előzetes megállapodás szerint meghatározott ideig figyelemmel kísérjenek egyes tényezőket. Az ilyen szerződéses megállapodások feltételeinek meghatározásakor felmerülő késés gyakran az előírt határidő túllépéséhez vezet és indokolja az ilyen megállapodások kizárását az irányelv hatálya alól. Az említett megállapodásokat olyan terápiás területekre kell korlátozni, ahol azok megkötése ténylegesen megkönnyíti vagy lehetővé teszi a betegek számára az innovatív gyógyszerekhez való hozzáférést, önkéntes alapon választható és nem érinti a forgalombahozatali engedély jogosultjának azon jogát, hogy ezen irányelvvel összhangban kérelmet nyújtson be.[Mód. 6]

(9)  A gyógyszerárak közvetett vagy közvetlen szabályozására, valamint a gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerben való támogathatóságának meghatározására irányuló bármilyen intézkedésnek – többek között az adott esetben szükséges ajánlásoknak – átlátható, objektív, ellenőrizhető és a termék eredetétől független kritériumokon kell alapulnia, és a nemzeti eljárásokkal összhangban megfelelő jogorvoslati lehetőséget kell biztosítania az érintett vállalatoknak, beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is. Ezek a követelmények egyúttal a meghatározott gyógyszerek rendelésének ellenőrzésére vagy támogatására irányuló nemzeti, regionális, illetve helyi intézkedésekre is alkalmazandók, mivel ezek az intézkedések határozzák meg, mely gyógyszerek támogathatók hatékonyan a nemzeti egészségbiztosítási rendszer keretében. [Mód. 7]

(9a)  A gyógyszerek árát közvetlenül vagy közvetetten szabályozó bármely döntés kritériumainak, valamint bármely olyan intézkedésnek, amely meghatározza, hogy a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek milyen mértékben támogatják a gyógyszerek, tartalmaznia kell a kielégítetlen gyógyászati igények értékelését, amint azt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a 2012. július 12-i, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának szabályozását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadásukat szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatról szóló véleménye(6) is meghatározza. Ezeknek a kritériumoknak tartalmazniuk kell a népesség legsérülékenyebb csoportjainak védelmét is. [Mód. 8]

(10)  Egy gyógyszer árának jóváhagyására vagy a gyógyszer nemzeti egészségbiztosítási rendszer keretében történő támogatására irányuló kérelem nem késleltetheti a szükségesnél jobban az adott termék forgalomba hozatalát. Ezért kívánatos, hogy ezen irányelv kötelező határidőket szabjon meg, amelyeken belül meg kell hozni a nemzeti döntéseket. A hatékonyság érdekében az említett határidők a kérelem kézhezvételétől az adott döntés hatálybalépéséig érvényesek. E határidőknek ki kell terjedniük minden ajánlásra és szakértői értékelésre, beleértve adott esetben az egészségügyi technológiaértékelést is, valamint a döntés elfogadásához és hatálybalépéséhez szükséges minden adminisztratív lépésre. [Mód. 9]

(10a)  Az említett határidőknek való megfelelés elősegítése érdekében hasznos lehet, ha a kérelmezők már a forgalombahozatali engedély hivatalos megadása előtt megkezdik az árjóváhagyási eljárást vagy a gyógyszer nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadását célzó eljárást. E célból a tagállamok lehetővé tehetik a kérelmezők számára a kérelem benyújtását azt követően, hogy – a konkrét esettől függően – vagy az Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerek Állandó Bizottsága, vagy pedig a forgalombahozatali eljárásért felelős nemzeti hatóság kedvező véleményt adott ki az érintett gyógyszerre vonatkozó forgalmombahozatali engedély kiadása tekintetében. Ebben az esetben a határidő a forgalombahozatali engedély hivatalos kézhezvételétől számítandó.[Mód. 10]

(10b)  A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(7)15. cikkével összhangban az egészségügyi technológiaértékelési együttműködéshez nyújtott uniós támogatás célja az egészségügyi technológiaértékelési módszertanok optimalizálása és összehangolása, amelyek ezáltal várhatóan csökkentik az azon gyógyszerekhez kapcsolódó ármegállapítási és ártámogatási folyamatokat érintő késéseket, amelyek esetében a tagállamok a döntéshozatali eljárás részeként ilyen értékelést alkalmaznak. Az egészségügyi technológiaértékelés magában foglalja különösen az egészségügyi technológiák relatív hatásosságával, valamint adott esetben rövid és hosszú távú eredményességével kapcsolatos információkat, továbbá az illetékes hatóságok módszertanának megfelelően egyúttal figyelembe véve az értékelt gyógyszer átfogóbb gazdasági és társadalmi előnyeit vagy költséghatékonyságát is. Az egészségügyi technológiaértékelés olyan több tudományterületet felölelő folyamat, amelynek keretében módszeres, átlátható, pártatlan és alapos módon összegzik az egészségügyi technológia használatához kapcsolódó orvosi, szociális, gazdasági és etikai szempontokkal kapcsolatos információkat. Célja, hogy megfelelő információkkal szolgáljon olyan biztonságos és hatékony egészségügyi politika kialakításához, amely a betegekre összpontosít és a legjobb ár-érték arány elérésére törekszik. [Mód. 11]

(11)  A gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadására vonatkozó, a 89/105/EGK irányelvben meghatározott határidők kötelező jellegűek, amint arra a Bíróság is rámutat ítélkezési gyakorlatában. Az eddigi tapasztalatok szerint az említett határidőket nem minden esetben tartják be, és biztosítani kell a jogbiztonságot, valamint tovább kell fejleszteni a gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadásával kapcsolatos eljárásjogi szabályokat. Ennek érdekében hatékony és gyors jogorvoslati eljárás bevezetésére van szükség.

(12)  „Összefoglaló a gyógyszeriparra irányuló ágazati vizsgálatról” című, 2009. július 8-i közleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy az ármegállapítási és ártámogatási eljárások gyakran szükségtelenül késleltetik a generikus vagy biológiailag hasonló gyógyszerek piaci bevezetését az Unióban. A generikus vagy biológiailag hasonló gyógyszerek árának és e gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszer keretében történő támogatásának jóváhagyásához nincs szükség új vagy részletes értékelésre, ha a referenciatermék árát már megállapították, és a terméket már befogadták a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe. Helyénvaló ezért ezekben az említett esetekben a generikus vagy biológiailag hasonló gyógyszerekre vonatkozóan rövidebb határidőket meghatározni. [Mód. 12]

(13)  A tagállamokban létező bírósági jogorvoslati lehetőségek csak korlátozott szerepet játszottak a határidők betartatásában a nemzeti igazságügyi rendszerek gyakran hosszadalmas eljárásai miatt, amelyek visszariasztották az érintett vállalatokat a jogi út alkalmazásától. Hatékony mechanizmusokra van tehát szükség a jogsértések bírósági eljárást megelőző közigazgatási közvetítés útján történő gyors rendezésének biztosítására, valamint az ármegállapítási és ártámogatási döntések esetében meghatározott határidők ellenőrzésére és érvényesítésére.E célra a tagállamok kijelölhetnek egy – akár már létező – testületet. [Mód. 13]

(14)  A forgalombahozatali engedélyezési eljárás keretében megvizsgálják a gyógyszerek minőségét, biztonságosságát és hatásosságát, beleértve a generikus gyógyszer és agyógyszerek biológiai egyenértékűségét vagy a biológiailag hasonló gyógyszerek referenciatermékkel való biológiai hasonlóságát is. Ezért az ármegállapítási és ártámogatási eljárásokhatározatok keretében a tagállamokaz e határozatokért felelős illetékes hatóságok nem végezhetik el a forgalombahozatali engedélyt megalapozó lényeges tényezők újbóli értékelését, beleértve a gyógyszer minőségét, biztonságosságát, hatásosságát, biológiai egyenértékűségét és biológiai egyenértékűségéthasonlóságát. Ugyanígy a ritka betegségek gyógyszerei esetén az illetékes hatóságoknak nem szabad újra megvizsgálniuk a megnevezés kritériumait. Az illetékes hatóságoknak ugyanakkor teljes körű hozzáféréssel kell rendelkezniük egy gyógyszer forgalombahozatali engedélyét kibocsátó illetékes hatóság által felhasznált adatokhoz, valamint lehetőséget kell biztosítani a számukra a gyógyszernek a nemzeti egészségbiztosítási rendszer hatálya alá történő bevonásával összefüggő értékelése szempontjából mérvadó kiegészítő adatok beillesztésére vagy létrehozására. [Mód. 14]

(14a)  A forgalombahozatali engedélyt megalapozó tényezők ármegállapítási és ártámogatási eljárások keretében történő újbóli értékelésének tilalma azonban nem akadályozhatja meg azt, hogy az illetékes hatóságok értékelés és egészségügyi technológiaértékelés céljából kikérjék, megtekintsék és felhasználják a forgalombahozatali engedélyezés során keletkező adatokat. Nemzeti szinten lehetővé kell tenni a forgalombahozatali engedélyezésért, illetve az ármegállapításért és ártámogatásért felelős illetékes hatóságok közötti adatmegosztást, amennyiben ilyen adatmegosztás létezik. Emellett az illetékes hatóságok számára biztosítani kell, hogy értékelés és egészségügyi technológiaértékelés céljából további releváns adatokat használhassanak fel vagy gyűjthessenek. [Mód. 15]

(15)  A 2001/83/EK irányelvnek megfelelően a szellemitulajdon-jogok nem jelentenek elfogadható indokot a forgalombahozatali engedély visszautasítására, felfüggesztésére vagy visszavonására. Hasonlóképpen a kérelmek benyújtása, a döntéshozatali eljárások, valamint a gyógyszerárak szabályozására vagy a gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerben való támogathatóságára irányuló döntések olyan közigazgatási eljárásnak tekintendők, amelyek függetlenek a szellemitulajdon-jogok érvényesítésétől. Az említett eljárások esetében illetékes nemzeti hatóságok abiológiailag egyenértékű generikus vagy biológiailag hasonló gyógyszerekkel kapcsolatos kérelmek vizsgálata során nem kérhetnek tájékoztatást a referencia-gyógyszer szabadalmi státuszára vonatkozóan, és nem vizsgálhatják, de engedélyezni kell számukra annak vizsgálatát, hogy valóban sor került-e a szellemitulajdon-jogok megsértésére, amennyiben a generikus vagy biológiailag hasonló gyógyszer gyártására vagy forgalomba hozatalára e hatóságok döntése nyomán került sor. KövetkezésképpE hatáskört meg kell hagyni a tagállamoknak. A tagállamoknak az információ vizsgálatára vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyek nem zavarhatják és nem késleltethetik a tagállamok ármegállapítási és ártámogatási eljárásait.tagállamokban a generikus gyógyszerek ártámogatására alkalmazott eljárásokat.[Mód. 16]

(15a)  A tagállamoknak a nemzeti gyakorlattal összhangban megfelelő kiadványban – többek között elektronikus és online formátumban nyilvánosságra kell hozniuk a dokumentumokat és az információkat. A tagállamoknak ugyancsak biztosítaniuk kell, hogy a megadott információ érthető és ésszerűen elfogadható mennyiségű legyen. A Bizottságnak és a tagállamoknak azt is meg kell vizsgálniuk, miként folytassák az együttműködést az EURIPID ártájékoztatási adatbázisról, amely az árak átláthatósága terén uniós szinten hozzáadott értéket teremt. [Mód. 17]

(15b)  A nemzeti illetékes hatóságok által alkalmazott belső döntéshozatali folyamat átláthatóságának, tisztességességének és függetlenségének elvét az ármegállapítási és ártámogatási döntésekért felelős szervekben részt vevő szakértők nevének, valamint e szakértők érdekeltségi nyilatkozatainak és az ármegállapítási és ártámogatási döntésekhez vezető eljárások egyes lépéseinek nyilvánosságra hozatalával kell biztosítani. [Mód. 18]

(16)  A tagállamok gyakran módosították egészségbiztosítási rendszerüket vagy fogadtak el a 89/105/EGK irányelv hatálya alá eső új intézkedéseket. Ennélfogva olyan tájékoztatási mechanizmusokatmechanizmust kell kialakítani, amelyek egyrészt biztosítják az érdekeltekkelamely biztosítja a valamennyi érdekelt féllel, többek között a civil társadalmi szervezetekkel való konzultációt. másrészt pedig megkönnyítik az irányelv alkalmazásával kapcsolatban a Bizottsággal folytatott megelőzési célú párbeszédet.[Mód. 19]

(17)  Mivel ezen irányelv célkitűzését – az átláthatósági minimumkövetelményeknek a belső piac működésének biztosítása érdekében történő bevezetését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani (minden egyes tagállamban másként értelmezik és érvényesítik a nemzeti intézkedések átláthatóságának fogalmát), és ezért az intézkedés nagyságrendjére tekintettel e célkitűzés uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ezen irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(18)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet

Hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának ellenőrzésére vagy a nemzeti egészségbiztosítási rendszer által támogatott gyógyszerek körének – beleértve a támogatás mértékének és feltételeinek – meghatározására irányuló, törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekben szabályozott nemzeti, regionális és helyi intézkedések megfelelnek ezen irányelv követelményeinek. A tagállamok biztosítják, hogy területeiken regionális vagy helyi szinten nem fogják megkettőzni ezen intézkedéseket. [Mód. 20]

(2)  Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

   a) olyan önkéntes jellegű szerződéses megállapodások, amelyek a hatóságok és egy gyógyszerre kiadott forgalombahozatali engedély jogosultja között önkéntes alapon jöttek létre abból a célból, hogy egy gyógyszert – a két fél által előzetesen elfogadott, az adott gyógyszer hatásosságához és/vagy relatív eredményességéhez, illetve megfelelő alkalmazásához kapcsolódó egyes tényezőket figyelembe véve – bevonjanak a nemzeti egészségbiztosítási rendszer hatálya alá, és ezáltal lehetővé tegyék, hogy az adott gyógyszer az adott gyógyszer meghatározott feltételek mellett és meghatározott ideig hatékonyan eljusson a betegekhez; [Mód. 21]
   b) a gyógyszerek árának vagy a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek által támogatott gyógyszerek körének meghatározására irányuló olyan nemzeti intézkedések, amelyek nemzeti vagy uniós jogszabályok – különösen a 89/665/EGK tanácsi irányelv(9), a 92/13/EGK tanácsi irányelv(10) és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) – hatálya alá tartoznak.

Ezen irányelv azon intézkedésekre alkalmazandó, amelyek célja azon gyógyszerek körének meghatározása, amelyek szerződéses megállapodások és közbeszerzési eljárások tárgyát képezhetik.Az üzleti titoktartásra vonatkozó uniós és nemzeti joggal összhangban a gyógyszerekkel kapcsolatos, a szerződéses megállapodásokban vagy közbeszerzési eljárásokban szereplő alapvető adatokat, például a termék nevét és a forgalombahozatali engedély jogosultjának nevét a megállapodások megkötése vagy az eljárások lezárása után nyilvánosságra hozzák. [Mód. 22]

(3)  Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem teheti lehetővé olyan gyógyszerek forgalomba hozatalát, amelyekre vonatkozóan nem adtak ki forgalombahozatali engedélyt a 2001/83/EK irányelv 6. cikke szerint.

(3a)  Ez az irányelv nem vonhatja kétségbe egy gyógyszernek a 2001/83/EK irányelv 6. cikkében említett eljárással összhangban megadott forgalombahozatali engedélyét. [Mód. 23]

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

   1. „gyógyszer”: a 2001/83/EK irányelv 1. cikkében meghatározott gyógyszer;
   2. „referencia-gyógyszer”: a 2001/83/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott referencia-gyógyszer;
   3. „generikus gyógyszer”: a 2001/83/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott generikus gyógyszer;
   3a. „biológiailag hasonló gyógyszer”: a 2001/83/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdésének megfelelően jóváhagyott, biológiai szempontból hasonló gyógyszer;[Mód. 24]
   4. „egészségügyi technológia”: a 2011/24/EU irányelv 3. cikkének l) pontjában meghatározott egészségügyi technológia;
   5. „egészségügyi technológiaértékelés”: legalább a gyógyszer relatív hatásosságának vagy rövid és hosszú távú eredményességének vizsgálata az adott betegség kezelésére használatos egyéb egészségügyi technológiákhoz vagy beavatkozásokhoz képest. [Mód. 25]
   5a. „önkéntes jellegű szerződéses megállapodás”: a hatóságok és egy gyógyszerre kiadott forgalombahozatali engedély jogosultja között létrejött olyan megállapodás, amely nem kötelező, jogszabály sem írja elő, és a nemzeti ármegállapítási és ártámogatási rendszerbe való bevonás tekintetében nem is az egyetlen alternatíva. [Mód. 26]
   5b. „sérülékeny csoportok”: a népesség azon csoportjai – például a gyermekek, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a ritka betegségek gyógyszereit igénylők és a krónikus betegek –, amelyek a legérzékenyebben érintenek azok az intézkedések, amelyek meghatározzák, hogy a nemzeti egészségbiztosítási rendszer milyen mértékben támogatja a gyógyszereket.[Mód. 27]

II. fejezet

A gyógyszerek árának megállapítása

3. cikk

Az ár jóváhagyása

(1)  A (2)–(9) bekezdés abban az esetben alkalmazandó, ha egy gyógyszer forgalomba hozatalát csak azt követően engedélyezik, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságai jóváhagyták a termék árát.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja bármikorazután, hogy a termék megkapta a forgalombahozatali engedélyt, kérelmetnyújthatnyújthasson be egy termék árának jóváhagyása iránt. A tagállamok azt is lehetővé tehetik a forgalombahozatali engedély kérelmezője számára, hogy ilyen árjóváhagyási kérelmet nyújthasson be azt követően, hogyaza 2004. március 31-i, az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendelet(12) által létrehozott Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerek Állandó Bizottsága vagy az illetékes nemzeti hatóság kedvező véleményt adott ki az érintett gyógyszerre vonatkozó forgalombahozatali engedély megadása tekintetében. Az illetékes hatóságok a kérelem kézhezvételétől számított 10 napon belül hivatalos átvételi elismervényt adnak a kérelem kézhezvételéről. [Mód. 28]

(3)  A tagállamok biztosítják az érintett gyógyszer esetében alkalmazható árra vonatkozó döntésnek az érintett tagállamban meghatározott követelményeknek megfelelő, a forgalombahozatali engedély jogosultja által benyújtott kérelem kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül történő meghozatalát és a kérelmezővel e határidőn belül való közlését. Azonban azon gyógyszerek tekintetében, amelyek esetében a tagállamok a döntéshozatali eljárás részeként egészségügyi technológiaértékelést alkalmaznak, a határidő 90 nap. A generikus gyógyszerek esetében az említett határidő 15 nap, 30 nap, amennyiben a referencia-gyógyszer árát az illetékes hatóságok jóváhagyták. Az egészségügyi technológiaértékelést a tagállamok szükség esetén a gyógyszerek árának megállapításával kapcsolatos döntésük meghozatalára irányuló eljárás részeként használják. [Mód. 29]

(4)  A tagállamok részletesen meghatározzák a kérelmező által benyújtandó adatokat és dokumentumokat.

(5)  Amennyiben a kérelmet alátámasztó adatok hiányosak, az illetékes hatóságok haladéktalanul értesítik a kérelmezőt a hiányzó, szükséges adatokról, és a kiegészítő információ kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül meghozzák végleges döntésüket. Azonban azon gyógyszerek tekintetében, amelyek esetében a tagállamok a döntéshozatali eljárás részeként egészségügyi technológiaértékelést alkalmaznak, a határidő 90 nap. A generikus gyógyszerek esetében az említett határidő minden esetben 15 nap, 30 nap, amennyiben a referencia-gyógyszer árát az illetékes hatóságok jóváhagyták. A tagállamok nem kérhetnek semmiféle olyan kiegészítő információt, amelyet a nemzeti jogszabályok vagy az igazgatási iránymutatások kifejezetten nem írnak elő.[Mód. 30]

(6)  Ha a (3) és (5) bekezdésben meghatározott megfelelő határidőn belül nem születik döntés, a kérelmező jogosult a terméket az általa javasolt áron forgalomba hozni.

(7)  Ha az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy nem engedélyezik az érintett gyógyszernek a kérelmező által javasolt áron történő forgalomba hozatalát, a döntésnek objektív és ellenőrizhető kritériumok alapján kifejtett indokolást kell tartalmaznia az annak alapját képező értékelések, szakvélemények vagy ajánlások kíséretében. A kérelmezőt tájékoztatni kell a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségről – beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről.

(8)  A tagállamok megfelelő kiadványban közzéteszik és közlik a Bizottsággal azokat a kritériumokat, amelyeket az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a gyógyszerárak jóváhagyása során. Ezeket a kritériumokat és a nemzeti vagy regionális szintű döntéshozó szervekre vonatkozó információkat nyilvánosságra kell hozni. [Mód. 31]

(9)  Amennyiben az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy saját kezdeményezésükre csökkentik egy konkrétan megnevezett gyógyszer árát, a döntésnek objektív és ellenőrizhető kritériumok alapján kifejtett indokolást kell tartalmaznia az annak alapját képező értékelések, szakvélemények vagy ajánlások kíséretében. A döntést el kell juttatni a forgalombahozatali engedély jogosultjának, akit tájékoztatni kell a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségről – beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről. A döntést és az indokolás összefoglalását haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. [Mód. 32]

4. cikk

Áremelés

(1)  Az 5. cikk sérelme nélkül a (2)–(6) bekezdést kell alkalmazni akkor, ha egy gyógyszer árának emelése csak az illetékes hatóságok előzetes jóváhagyásának megszerzése után engedélyezett.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja bármikora nemzeti joggal összhangban kérelmet nyújthat be egy termék árának emelése iránt. Az illetékes hatóságok a kérelem kézhezvételétől számított 10 napon belül hivatalos átvételi elismervényt adnak a kérelem kézhezvételéről. [Mód. 33]

(3)  A tagállamok biztosítják a gyógyszerár emelése iránti kérelemrekérelem elfogadására vagy elutasítására vonatkozó döntésnek az érintett tagállamban megállapított követelményeknek megfelelő, a forgalombahozatali engedély jogosultja által benyújtott kérelem kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül történő meghozatalát és a kérelmezővel e határidőn belül való közlését. [Mód. 34]

Rendkívül nagy számú kérelem esetén az első albekezdésben meghatározott határidő kizárólag egy alkalommal további 60 nappal meghosszabbítható. A kérelmezőt az első albekezdésben meghatározott határidő lejárta előtt értesítik a határidő meghosszabbításáról.

(4)  A tagállamok részletesen meghatározzák a kérelmező által benyújtandó adatokat és dokumentumokat.

A kérelmező köteles az illetékes hatóságokat a megfelelő adatokkal ellátni, beleértve az azon eseményekre vonatkozó információkat is, amelyek a gyógyszer árának legutóbbi megállapítását követően bekövetkeztek, és amelyek a kérelmező véleménye szerint indokolják a kért áremelést. Ha a kérelmet alátámasztó adatok hiányosak, az illetékes hatóságok haladéktalanul értesítik a kérelmezőt a hiányzó, szükséges adatokról, és a kiegészítő információ kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül végleges döntést hoznak. A tagállamok nem kérhetnek semmiféle olyan kiegészítő információt, amelyet a nemzeti jogszabályok vagy az igazgatási iránymutatások kifejezetten nem írnak elő.[Mód. 35]

(5)  Ha a (3) és (4) bekezdésben meghatározott megfelelő határidőn belül nem születik döntés, a kérelmező jogosult a kért áremelést alkalmazni. [Mód. 36]

(6)  Ha az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy nem, vagy csak részben engedélyezik a kérelmező által kért áremelést, a döntésnek objektív és ellenőrizhető kritériumok alapján kifejtett indokolást kell tartalmaznia, továbbá a kérelmezőt tájékoztatni kell a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségről – beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről.

5. cikk

Árbefagyasztás és árcsökkentés

(1)  Abban az esetben, ha egy tagállam illetékes hatóságai valamennyi gyógyszerre vagy a gyógyszerek meghatározott kategóriáira árbefagyasztást vagy árcsökkentést rendelnek el, az adott tagállamnak közzé kell tennie a döntése alapját képező, objektív és ellenőrizhető kritériumokra támaszkodó indokolást, adott esetben az árbefagyasztás vagy árcsökkenés körébe tartozó termékkategóriákra vonatkozó indokolást is beleértve. A tagállamoknak éves felülvizsgálatot kell végezniük az illetékes hatóságaik ilyen határozatairól.[Mód. 37]

(2)  A forgalombahozatali engedély jogosultja kivételes esetekben, amennyiben azt különleges okok indokolják, kérelmezheti az árbefagyasztás vagy árcsökkentés alóli felmentést. A kérelemnek megfelelő indokolást kell tartalmaznia. A tagállamok biztosítják, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja bármikor kérelmet nyújthat be a felmentés iránt. Az illetékes hatóságok a kérelem kézhezvételétől számított 10 napon belül hivatalos átvételi elismervényt adnak a kérelem kézhezvételéről. [Mód. 38]

(3)  A tagállamok biztosítják a (2) bekezdésben említett kérelemre vonatkozó, indokolással ellátott döntésnek a 60 napon 90 napon belül történő meghozatalát és a kérelmezővel e határidőn belül való közlését. Ha a kérelmet alátámasztó adatok hiányosak, az illetékes hatóságok haladéktalanul értesítik a kérelmezőt a hiányzó, szükséges adatokról, és a kiegészítő információ kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül végleges döntést hoznak. A felmentés megadása esetén az illetékes hatóságok haladéktalanul bejelentik az engedélyezett áremelést. [Mód. 39]

Rendkívül nagy számú kérelem esetén az első albekezdésben meghatározott megfelelő határidő kizárólag egy alkalommal, további 60 nappal meghosszabbítható. A kérelmezőt az első albekezdésben meghatározott határidő lejárta előtt értesítik a határidő meghosszabbításáról.

6. cikk

A nyereség ellenőrzése

Ha egy tagállam a gyógyszerek forgalomba hozataláért felelős személyek tevékenységének nyereségességét közvetlenül vagy közvetetten ellenőrző rendszert alakít ki, az érintett tagállam megfelelő kiadványban közzéteszi és eljuttatja a következő információkat a Bizottsághoz:

   a) az érintett tagállamban a nyereségesség meghatározására használt módszer vagy módszerek:árbevétel-arányos eredmény és/vagy tőkehozam;
   b) az érintett tagállamban a gyógyszerek forgalomba hozataláért felelős személyek számára engedélyezett mindenkori nyereség mértéke;
   c) azok a kritériumok, amelyek alapján az érintett tagállamban az egyes gyógyszerek forgalomba hozataláért felelős személyek számára a nyereség mértékét engedélyezik, valamint azok a kritériumok, amelyek alapján e személyek számára engedélyezik, hogy a megadott mértéken felüli nyereséget visszatartsák;
   d) az a maximális nyereségszázalék, amelyet az érintett tagállamban bármely, a gyógyszerek forgalomba hozataláért felelős személy a megadott mértéken felül visszatarthat.

Az első albekezdésben említett információkat évente egyszer, illetve jelentős változtatások alkalmával frissíteni kell.

Ha egy tagállam a nyereség közvetlen vagy közvetett ellenőrzésének rendszerén túl a nyereségellenőrzés rendszerében nem érintett, meghatározott gyógyszerfajták árát ellenőrző rendszert is működtet, az ilyen árellenőrzésekre adott esetben a 3., 4. és 5. cikket kell alkalmazni. Az említett cikkek azonban nem alkalmazandók abban az esetben, ha a nyereség közvetlen vagy közvetett ellenőrzési rendszerének szokásos működése eredményeként kivételesen rögzítik egyes gyógyszerek árát.

III. fejezet

A gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerek által történő támogatása

7. cikk

A gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő befogadása

(1)  A (2)–(8) bekezdés alkalmazandó abban az esetben, ha egy gyógyszert a nemzeti egészségbiztosítási rendszer csak azt követően támogat, hogy az illetékes hatóságok döntöttek az érintett gyógyszernek az említett rendszerbe történő befogadásáról.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja bármikorazután, hogy a termék megkapta a forgalombahozatali engedélyt, kérelmet nyújthat be egy gyógyszer nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadása iránt. Ha a nemzeti egészségbiztosítási rendszeren belül több támogatási rendszer vagy kategória működik, a A tagállamok azt is lehetővé tehetik a forgalombahozatali engedély jogosultja az általa választott rendszeren vagy kategórián belül kérheti a gyógyszer befogadásátkérelmezője számára, hogy ilyen bevonási kérelmet nyújthasson be azt követően, hogy a 726/2004/EK rendelet által létrehozott Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerek Állandó Bizottsága vagy az illetékes nemzeti hatóság kedvező véleményt adott ki az érintett gyógyszerre vonatkozó forgalombahozatali engedély megadása tekintetében. Az illetékes hatóságok a kérelem kézhezvételétől számított 10 napon belül hivatalos átvételi elismervényt adnak a kérelem kézhezvételéről. [Mód. 40]

(3)  A tagállamok részletesen meghatározzák a kérelmező által benyújtandó adatokat és dokumentumokat.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja által az érintett tagállamban megállapított követelményeknek megfelelően benyújtott, a gyógyszer nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadása iránti kérelemre vonatkozó döntést a kérelem kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül meghozzák és a kérelmezővel e határidőn belül közlik. Azonban azon gyógyszerek tekintetében, amelyek esetében a tagállamok a döntéshozatali eljárás részeként egészségügyi technológiaértékelést alkalmaznak, a határidő 90 nap. A generikus gyógyszerek esetében az említett határidő 15 nap, 30 nap, amennyiben a referencia-gyógyszert már befogadták a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe. Az egészségügyi technológiaértékelést a tagállamok szükség esetén egy gyógyszernek a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe való bevonásával kapcsolatos döntés meghozatalára irányuló eljárás részeként használják. [Mód. 41]

(5)  Ha a kérelmet alátámasztó adatok hiányosak, az illetékes hatóságok haladéktalanul értesítik a kérelmezőt a hiányzó, szükséges adatokról, és a kiegészítő információ kézhezvételétől számított 60 napon90 napon belül végleges döntést hoznak. Azonban azon gyógyszerek tekintetében, amelyek esetében a tagállamok a döntéshozatali eljárás részeként egészségügyi technológiaértékelést alkalmaznak, a határidő 90 nap. A generikus gyógyszerek esetében az említett határidő 15 nap30 nap,, amennyiben a referencia-gyógyszert már befogadták a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe. A tagállamok nem kérhetnek semmiféle olyan kiegészítő információt, amelyet a nemzeti jogszabályok vagy az igazgatási iránymutatások kifejezetten nem írnak elő.[Mód. 42]

(6)  Saját belső eljárásaiktól függetlenül a tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (5) bekezdésében meghatározott gyógyszer-befogadási eljárás és a 3. cikkben meghatározott árjóváhagyási eljárás teljes időtartama nem haladja meg a 120 napot180 napot. Azonban azon gyógyszerek tekintetében, amelyek esetében a tagállamok a döntéshozatali eljárás részeként egészségügyi technológiaértékelést alkalmaznak, a határidő legfeljebb 180 nap. A generikus gyógyszerek esetében az említett határidő nem haladhatja meg a 60 napot, amennyiben a referencia-gyógyszert már befogadták a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe. Az említett határidők e cikk (5) bekezdésének, illetve a 3. cikk (5) bekezdésének megfelelően meghosszabbíthatók. [Mód. 43]

(7)  Bármely döntésnek, amelynek értelmében egy gyógyszert nem fogadnak be a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe, objektív és ellenőrizhető kritériumokon alapuló indokolást kell tartalmaznia. Bármely döntésnek, amelynek értelmében egy gyógyszert befogadnak a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe, objektív és ellenőrizhető szempontokon alapuló indokolást kell tartalmaznia, beleértve a gyógyszer támogatásának mértékét és feltételeit.

Az első albekezdésben említett döntéseknek a döntés alapjául szolgáló értékeléseket, szakértői véleményeket vagy ajánlásokat is tartalmazniuk kell. A kérelmezőt tájékoztatni kell a rendelkezésére álló valamennyi közvetítési és jogorvoslati lehetőségrőleljárásrólbeleértve a bírósági jogorvoslat és a 8. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárás lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről.az ezen eljárásokra alkalmazandó határidőkről.

Az első albekezdésben említett döntések alapjául szolgáló kritériumok között szerepelniük kell olyan értékeléseknek, amelyek tárgyát a kielégítetlen orvosi szükségletek, a klinikai és társadalmi előnyök, az innováció és a lakosság legsérülékenyebb csoportjainak védelme képezik.[Mód. 44]

(8)  A tagállamok megfelelő kiadványban közzéteszik és közlik a Bizottsággal azokat a kritériumokat, amelyeket az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük annak eldöntése során, hogy egy gyógyszert befogadnak-e a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe. Ezeket a kritériumokat és a nemzeti vagy regionális szintű döntéshozó szervekre vonatkozó információkat nyilvánosságra kell hozni. [Mód. 45]

8. cikk

Közvetítési ésjogorvoslati eljárás a gyógyszerek egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadására vonatkozó határidők be nem tartása eseténeljárások

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy indokolatlan késedelem vagy a 7. cikkben meghatározott határidők be nem tartása esetén hatékony, gyors és a nemzeti jogukkal összhangban álló közvetítési vagy jogorvoslati eszközök állnakeljárások álljanak a kérelmező rendelkezésére.

(2)  A közvetítési vagy jogorvoslati eljáráseljárások céljaira a tagállamok egy adminisztratív szervet jelölnekjelölhetnek ki,amelyet a következő hatáskörökkel ruháznak felés felruházhatják azzal a hatáskörrel, hogy

   a) a lehető legrövidebb időn belül és közbenső határozat útján ideiglenes intézkedéseket hozzanak az állítólagos jogsértés orvoslása vagy az érintett érdekek további sérelmének elkerülése céljából;.
   b) kártérítés megítélése a kérelmező számára a 7. cikkben meghatározott határidők be nem tartása és kártérítés követelése esetén, amennyiben az illetékes hatóság nem tudja bizonyítani, hogy a késedelem nem neki tulajdonítható;
   c) késedelmi naponként számított kényszerítő bírság kiszabása.
   A c) pont alkalmazásában a kényszerítő bírságot a jogsértés súlyossága és időtartama függvényében kell kiszámítani, és oly módon, hogy az valóban visszatartson a további jogsértésektől.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az első albekezdésben említett szerv figyelembe veheti az e bekezdés alapján hozott potenciális intézkedések várható következményeit valamennyi nagy valószínűséggel veszélyeztetett érdekre, valamint a közérdekre nézve, és határozhat úgy, hogy nem hoz ilyen intézkedéseket abban az esetben, ha azok hátrányai meghaladhatják azok előnyeit.

(3)  Az ideiglenes intézkedés elrendelésének mellőzéséről szóló határozat nem érinti az ilyen intézkedéseket kérő személy egyéb követeléseit.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a jogorvoslati eljárásokért felelős hatóságok által hozott határozatok ténylegesen végrehajthatók legyenek.

(5)  A (2) bekezdésben említett szerv független az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának ellenőrzéséért vagy az egészségbiztosítási rendszer által támogatott gyógyszerek körének meghatározásáért felelős illetékes hatóságoktól.

(6)  A (2) bekezdésben említett szerv köteles döntését megindokolni. Amennyiben az említett szerv jellegét tekintve nem bírói szerv, rendelkezéseket kell hozni olyan eljárások biztosítására, amelyek révén a független szerv által hozott valamennyi, állítólagosan jogellenes intézkedést vagy az arra átruházott hatáskörök gyakorlása során elkövetett bármilyen állítólagos hibát bírósági felülvizsgálat vagy olyan más szerv által nyújtott jogorvoslat tárgyává lehet tenni, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szerinti bíróság, és mind az illetékes hatóságtól, mind a (2) bekezdésben említett szervtől független.

A (2) bekezdésben említett szerv tagjainak kinevezése és hivatali idejük megszűnése a kinevezésért felelős hatóság, a hivatali idő és a visszahívhatóság tekintetében ugyanolyan feltételek mellett történik, mint a bírák esetében. Legalább az említett szerv elnökének ugyanolyan jogi és szakmai képesítéssel kell rendelkeznie, mint a bírói testület tagjainak. Az említett szerv döntéseit kontradiktórius eljárásban hozza meg, és e döntések végrehajtása – az egyes tagállamok által meghatározott módon – jogilag kötelező. [Mód. 46]

9. cikk

Gyógyszerek kizárása a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekből

(1)  Bármely döntésnek, amelynek értelmében egy gyógyszert kizárnak a nemzeti egészségbiztosítási rendszerből, vagy amelynek értelmében módosítják az érintett termék támogatásának mértékét vagy feltételeit, objektív és ellenőrizhető kritériumokon alapuló indokolást kell tartalmaznia. Az ilyen döntésnekdöntéseknek magukba kell foglalniuk olyan értékeléseket, amelyek tárgyát a kielégítetlen orvosi szükségletek, a klinikai hatás és a társadalmi költségek, valamint és a lakosság legsérülékenyebb csoportjainak védelme képezik, továbbá a a döntés alapjául szolgáló értékeléseket, szakértői véleményeket vagy ajánlásokat is tartalmazniuk kell. A kérelmezőt tájékoztatni kell a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségről – beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről. [Mód. 47]

(2)  Bármely döntésnek, amelynek értelmében a gyógyszerek egy kategóriáját kizárják a nemzeti egészségbiztosítási rendszerből, vagy amelynek értelmében módosítják az érintett kategória támogatásának mértékét vagy feltételeit, objektív és ellenőrizhető kritériumokon alapuló indokolást kell tartalmaznia, amelyet megfelelő kiadványban közzé kell tenni. [Mód. 48]

(2a)  Bármely döntést, amelynek értelmében egy gyógyszert vagy a gyógyszerek egy kategóriáját kizárják a nemzeti egészségbiztosítási rendszerből, az indokolás összefoglalásával együtt nyilvánosságra kell hozni. [Mód. 49]

10. cikk

A gyógyszerek besorolása a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadásuk céljából

(1)  A (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazandó abban az esetben, ha a gyógyszereket a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadásuk céljából terápiás vagy egyéb kritériumok alapján csoportosítják vagy sorolják be.

(2)  A tagállamok megfelelő kiadványban közzéteszik és közlik a Bizottsággal a gyógyszerek besorolásánál az egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadásuk céljából használt objektív és ellenőrizhető kritériumokat.

(3)  A csoportosítás vagy besorolás alá eső gyógyszerek esetében a tagállamok megfelelő kiadványban közzéteszik és közlik a Bizottsággal azokat a módszereket, amelyeket a nemzeti egészségbiztosítási rendszer keretében történő támogatásuk mértékének és feltételeinek meghatározására használtak.

(4)  A forgalombahozatali engedély jogosultjának kérésére az illetékes hatóságok megnevezik azokat az objektív adatokat, amelyek alapján – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kritériumok és módszerek alkalmazásával – meghatározták a gyógyszertámogatás módozatait. Ilyen esetben az illetékes hatóságok tájékoztatják továbbá a forgalombahozatali engedély jogosultját a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségről – beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről.

11. cikk

Meghatározott gyógyszerek rendelésének ellenőrzésére és ösztönzésére irányuló intézkedések

(1)  A (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazandó abban az esetben, ha a tagállamok meghatározott gyógyszerek vagy gyógyszer-kategóriák rendelésének ellenőrzésére és ösztönzésére irányuló intézkedéseket hoznak. [Mód. 50]

(2)  Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulniuk.

(3)  Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket – beleértve az alapjukul szolgáló értékeléseket, szakértői véleményeket vagy ajánlásokat is – megfelelő kiadványban közzé kell tenni és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. [Mód. 51]

(4)  Ha az (1) bekezdésben említett intézkedések érintik a forgalombahozatali engedély jogosultjának érdekeit vagy jogi helyzetét, kérésére az illetékes hatóságok megnevezik azokat az objektív adatokat és kritériumokat, amelyek alapján meghozták az adott gyógyszerre vonatkozó intézkedéseket. Ilyen esetben az illetékes hatóságok tájékoztatják továbbá a forgalombahozatali engedély jogosultját a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőségről – beleértve a bírósági jogorvoslat lehetőségét is –, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejéről.

IV. fejezet

Egyedi követelmények

12. cikk

A határidők érvényessége

(1)  A 3., 4., 5. és 7. cikkben meghatározott határidőket a kérelem vagy adott esetben a kiegészítő információk kézhezvétele és a megfelelő döntés hatálybalépése közötti időszakként kell értelmezni. A döntés meghozatalához és hatályba léptetéséhez szükséges szakértői értékeléseket és adminisztratív lépéseket az előírt határidőkön belül kell végrehajtani.

(1a)  A generikus gyógyszerek esetében azonban a határidőkbe nem kell beszámítani bizonyos időszakokat – a kérelem benyújtására vonatkozó időszakot, valamint az erre vonatkozó határozat tényleges hatályba lépésének időszakát – azzal a feltétellel, hogy ezen időszakok egyike sem haladja meg az egy naptári hónapot, és hogy ezeket az időszakokat nemzeti jogszabályok vagy igazgatási irányvonalak kifejezetten szabályozzák.[Mód. 52]

(1b)  Olyan döntéshozatali eljárás esetében, amely a forgalombahozatali engedély jogosultja és az illetékes hatóság között tárgyalást ír elő, a 3., 4., 5. és 7. cikkekben megszabott határidők felfüggesztésre kerülnek attól kezdve, hogy az illetékes hatóság eljuttatja javaslatait a forgalombahozatali engedély jogosultjához, mindaddig, amíg az illetékes hatóság a forgalombahozatali engedély jogosultjától kézhez nem kapja a javaslataira adott választ.[Mód. 53]

13. cikk

A minőség, biztonságosság, hatásosság és biológiai egyenértékűség kiegészítő igazolásaforgalombahozatali engedély lényeges elemeinek újbóli értékelésére vonatkozó tilalom

(1)  Az ármegállapítási és ártámogatási döntések keretében a tagállamokaz illetékes hatóságok nem végezhetik el a forgalombahozatali engedélyt megalapozó tényezők például gyógyszer minősége, biztonságossága, hatásossága, biológiai egyenértékűsége, biológiai hasonlósága, vagy ritka betegség gyógyszereként való megnevezés kritériumai – újbóli értékelését., beleértve a gyógyszer minőségét, biztonságosságát, hatásosságát és biológiai egyenértékűségét.

(1a)  Az (1) bekezdés nem érinti az illetékes hatóságok azon jogát, hogy értékelés és egészségügyi technológiaértékelés céljából kikérjék a forgalombahozatali engedély kiadására irányuló eljárás során keletkező adatokat, és azokhoz teljes hozzáféréssel rendelkezzenek annak érdekében, hogy szükség esetén értékelhessék egy gyógyszer relatív hatásosságát, valamint rövid és hosszú távú eredményességét a kötelező egészségbiztosítási rendszer hatálya alá történő bevonásával összefüggésben.

(1b)  Emellett az illetékes hatóságok számára biztosítani kell, hogy a gyógyszerek értékelésének céljából további mérvadó adatokat vegyenek át vagy hozzanak létre. [Mód. 54]

14. cikk

A szellemitulajdon-jogok különválasztása

(1)  A gyógyszeráraknak a 3. cikknek megfelelően történő szabályozására, illetve a gyógyszereknek a 7. és 9. cikknek megfelelően a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadására irányuló kérelmeket, döntéshozatali eljárásokat és döntéseket a tagállamok olyan közigazgatási eljárásnak tekintik, amelyek függetlenek a szellemitulajdon-jogok érvényesítésétől.

(2)  A szellemitulajdon-jogok védelme nem jelent elfogadható indokot a gyógyszerek árával kapcsolatos döntések, illetve a gyógyszerek nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadásával kapcsolatos döntések megtagadására, felfüggesztésére vagy visszavonására.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései a szellemitulajdon-jog védelmére vonatkozó uniós és tagállami jogszabályok sérelme nélkül alkalmazandók.

V. fejezet

Átláthatósági mechanizmusok

15. cikk

Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció

Ha a tagállamok olyan jogalkotási intézkedéseket akarnak hozni vagy módosítani, amelyek a jelen irányelv hatálya alá esnek, lehetőséget kell adniuk az érdekelt feleknek, többek között a civil társadalmi szervezeteknek, például betegképviseleti és fogyasztói csoportoknak arra, hogy azok ésszerű határidőn belül megtegyék észrevételeiket a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban. Az illetékes hatóságok közzéteszik a konzultációkra alkalmazandó szabályokat. A konzultációk eredményeit nyilvánosságra kell hozni, kivéve a bizalmas információkat az üzleti titoktartásra vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályoknak megfelelően. [Mód. 55]

15a. cikk

A döntéshozó szervek és az árak átláthatósága

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gyógyszerek árát ellenőrző vagy a gyógyszereknek a nemzeti egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadásáról határozó illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák és rendszeresen aktualizálják döntéshozó szerveik tagjainak jegyzékét, e tagok érdekeltségi nyilatkozataival együtt.

(2)  Az (1) bekezdés a 8. cikk (2) bekezdésében említett közigazgatási szervre is alkalmazandó.

(3)  Az illetékes hatóságok legalább évente egyszer megfelelő kiadványban közzéteszik és közlik a Bizottsággal az egészségbiztosítási rendszereik által fedett gyógyszerek teljes jegyzékét, a tárgyidőszakra vonatkozóan előírt árakat. [Mód. 56]

16. cikk

Értesítés a nemzeti intézkedések tervezeteiről

(1)  Ha a tagállamok olyan intézkedéseket kívánnak hozni vagy módosítani, amelyek a jelen irányelv hatálya alá esnek, az intézkedés tervezetét és az intézkedést megalapozó indokolást haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

(2)  Adott esetben a tagállamok ezzel egyidejűleg megküldik az elsősorban és közvetlenül érintett alapvető törvényi vagy szabályozási rendelkezések szövegét is, ha a javasolt intézkedés hatásainak értékeléséhez szükség van ezeknek a szövegeknek az ismeretére.

(3)  A tagállamok újból megküldik az (1) bekezdésben említett intézkedéstervezetet, ha azon olyan módosításokat hajtanak végre, amelyek jelentősen megváltoztatják az intézkedés hatályát vagy tartalmát, vagy pedig lerövidítik a végrehajtásra eredetileg előirányzott menetrendet.

(4)  A Bizottság három hónapon belül eljuttathatja észrevételeit az intézkedéstervezetet megküldő tagállamnak.

Az érintett tagállamnak lehetőség szerint figyelembe kell vennie a Bizottság észrevételeit, különösen, ha az észrevételek szerint fennáll a veszélye annak, hogy a tervezett intézkedés összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

(5)  A tervezett intézkedés végleges elfogadása esetén a tagállam haladéktalanul megküldi a Bizottságnak az intézkedés végleges szövegét. Ha a Bizottság a (4) bekezdésnek megfelelően észrevételeket tett, az erről szóló közleményhez mellékelni kell a Bizottság észrevételeinek nyomán hozott intézkedésekről készült jelentést.[Mód. 57]

17. cikk

A határidők betartásáról készült jelentés

(1)  A tagállamok ...(13). január 31-ig, azt követően pedig minden év január 31-ig és július 1-jéig eljuttatnak a Bizottságoz és megfelelő kiadványban közzétesznek egy részletes jelentést, amely az alábbi információkat tartalmazza: [Mód. 58]

   a) az előző évben a 3., 4. és 7. cikknek megfelelően benyújtott kérelmek száma;
   b) az egyes, a 3., 4. és 7. cikknek megfelelően benyújtott kérelmeket érintő döntések meghozatalához szükséges idő;
   c) adott esetben a késedelmek fő okainak elemzése és javaslatok arra vonatkozóan, hogyan lehetne a döntéshozatali folyamatokat összhangba hozni az irányelvben előírt határidőkkel.
     Az első albekezdés a) pontja alkalmazásában különbséget kell tenni a 3., 4. és 7. cikknek megfelelően rövidebb határidők alá eső generikus gyógyszerek és az egyéb gyógyszerek között.
     Az első albekezdés b) pontja alkalmazásában a kérelmezőhöz intézett, kiegészítő információk bekérésére irányuló eljárás felfüggesztését minden esetben be kell jelenteni, és egyértelműen meg kell jelölni a felfüggesztés időtartamát és részletes okait.

(2)  A Bizottság hathavontaévente jelentést készít a tagállamok által az (1) bekezdésnek megfelelően benyújtott információkról. [Mód. 59]

VI. fejezet

Záró rendelkezések

18. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb ...(14)-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ...(15)*-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

19. cikk

Az irányelv végrehajtásáról szóló jelentés

(1)  A tagállamok legkésőbb ...(16)-ig, majd azt követően háromévenként jelentést küldenek a Bizottsághoz ezen irányelv végrehajtásáról.

(2)  A Bizottság legkésőbb ...(17)*-ig jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról. A jelentéshez megfelelő javaslatok mellékelhetők.

20. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 89/105/EGK irányelv ...(18)**-án/-én hatályát veszti.

A 89/105/EGK irányelv 10. cikkének joghatásait fenn kell tartani.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

21. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt..,

Az Európai Parlament részéről

az elnök

A Tanács részéről

az elnök

(1) HL C 299., 2012.10.4., 81. o.
(2) HL C 299., 2012.10.4., 81. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. február 6-i álláspontja.
(4) HL L 40., 1989.2.11., 8. o.
(5) HL L 311., 2001.11.28., 67. o.
(6) HL C 299., 2012.10.4., 81. o.
(7) HL L 88., 2011.4.4., 45. o.
(8) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(9) A Tanács 1989. december 21-i 89/665/EGK irányelve az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 395., 1989.12.30., 33. o.).
(10) A Tanács 1992. február 25-i 92/13/EGK irányelve a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 76., 1992.3.23., 14. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.)
(12) HL L 136., 2004.4.30., 1. o.
(13)* A 18. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében hivatkozott évet követő év.
(14)* A jelen irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 12. hónap utolsó napja.
(15)** Az első albekezdésben említett napot követő nap.
(16)* A 18. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett két év elteltével.
(17)** A 18. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett három év elteltével.
(18)*** A 18. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett dátum.


A közös halászati politika ***I
PDF 1103kWORD 192k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0425 – C7-0198/2011 – 2011/0195(COD))
P7_TA(2013)0040A7-0008/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0425),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0198/2011),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. május 4-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0008/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  emlékeztet a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(3); megismétli, hogy elegendő további forrást kell biztosítani a következő többéves pénzügyi keretben ahhoz, hogy az Unió teljesíteni tudja meglévő politikai prioritásait és a Lisszaboni Szerződésben meghatározott új feladatait, valamint hogy előre nem látható események esetén válaszlépéseket tudjon tenni; felszólítja a Tanácsot, hogy amennyiben nem osztja ezt a megközelítést, határozza meg egyértelműen, hogy mely politikai prioritásait vagy projektjeit lehet teljes egészében elvetni annak ellenére, hogy európai hozzáadott értékük bebizonyosodott;

3.  rámutat, hogy a javaslat becsült pénzügyi kihatása csak jelzésértékű a jogalkotó hatóság felé, és nem rögzíthető mindaddig, amíg a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretet létrehozó rendeletre irányuló javaslatról nem születik megállapodás;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. február 6-án került elfogadásra a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK tanácsi rendelet és a 768/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK tanácsi rendelet, a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0195


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  A 2371/2002/EK tanácsi rendelet(7) létrehozta a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelmének és fenntartható kiaknázásának közösségi rendszerét.

(2)  A közös halászati politika hatálya magában foglalja a tengerek biológiai erőforrásainak védelmét, ez ezekkel való gazdálkodásra és ezek kiaknázásáraés az ilyen erőforrásokra halászó halászatok irányítását. Ezen felül a közös halászati politika hatálya a piaci intézkedésekkel és a célkitűzéseit támogató pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban magában foglalja az édesvizek biológiai erőforrásaira és az akvakultúrára, akvakultúra-tevékenységeket, valamint a halászati és az akvakultúra-termékek feldolgozására és forgalmazását, amennyiben ezek a tevékenységek a tagállamok területén vagy uniós vizeken történnek, beleértve azoknak a halászhajóknak a tevékenységeit is, amelyek harmadik ország lobogója alatt hajóznak és ott is vannak bejegyezve, illetve az uniós halászhajók vagy a tagállamok állampolgárainak a tevékenységeit, nem sértve a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségét, figyelemmel az ENSZ tengerjogi egyezményének 117. cikkére. [Mód. 2]

(3)  A közös halászati politikának biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek járuljanak hozzá a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságához. Ezen túlmenően hozzáfenntarthatósághoz. Magában kell járulnia a termelékenység növekedéséhez,foglalnia az uniós és az importált termékek nyomon követhetőségének, biztonságosságának és minőségének biztosítását célzó szabályokat, a halászati ágazat által biztosított méltányos életszínvonalhoz, a stabil piacokhoz, életszínvonalat, az élelmiszerbiztonságot, a stabil piacokat, továbbá biztosítania kell a források elérhetőségét és azt, hogy az áruk ésszerű áron jussanak el a fogyasztókhoz. [Mód. 3]

(4)  Az Európai Unió szerződő fele az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének (Unclos)(8) és ratifikálta az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 1995. augusztus 4-i megállapodását (az ENSZ halállományokról szóló megállapodása)(9). Elfogadta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, 1993. november 24-i megállapodását(10) is. Ezek a nemzetközi eszközök elsősorban állománymegőrzési kötelezettségeket írnak elő, többek között a következőkre vonatkozó kötelezettségeket: állományvédelmi és -kezelési intézkedések meghozatala a tengeri erőforrások fenntartására és helyreállítására a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szinten mind a nemzeti joghatóság alá tartozó területek, mind a nyílt tengerek tekintetében, illetve együttműködés más államokkal e célból; az elővigyázatossági megközelítés széles körű alkalmazása a halállományok megőrzésére, kezelésére és kiaknázására; az állományvédelmi és -kezelési intézkedések összeegyeztethetőségének biztosítása a különböző hatásköri státusszal rendelkező tengeri területeken előforduló tengeri erőforrások esetében; a tengerhasználat más jogszerű formáinak kellő figyelembe vétele. A közös halászati politikának segítenie kell az Uniót az említett nemzetközi eszközökből fakadó nemzetközi kötelezettségei megfelelő teljesítésében. Amennyiben a tagállamok a közös halászati politika keretében állományvédelmi és kezelési intézkedéseket hoznak, akkor egyúttal úgy kell eljárniuk, hogy az minden tekintetben összhangban legyen a szóban forgó nemzetközi eszközökből fakadó nemzetközi állományvédelmi és együttműködési kötelezettségekkel.

(5)  A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért az Európai Uniónak fejlesztenie kell a közös halászati politikáját annak elsőbbséggel történő biztosítása érdekében, hogy tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázási mértéke kiemelt területként2015-re a halászati mortalitást olyan szintre kerüljön és maradjon,szinten állítsák be, amely képes 2015-re biztosítani, hogy a kiaknázott állományokból a legnagyobb fenntartható hozamot termeljék ki.lehetővé teszi legkésőbb 2020-ig a halállományok maximális fenntartható hozam feletti szinten történő helyreállítását, valamint a helyreállt állomány teljes egészének e szinten történő fenntartását. Ha kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre, ez szükségessé teheti a legnagyobb fenntartható hozam helyett más mutatók alkalmazását. [Mód. 5]

(5a)  Az Unclos-ban rögzített maximális fenntartható hozam fogalma jogilag kötelező halászati gazdálkodási célkitűzés az Unió számára az egyezmény 1998-as ratifikálása óta. [Mód. 6]

(5b)  A halászati ágazat hosszú távú, köztámogatás nélküli gazdasági fenntarthatóságát csupán úgy lehet biztosítani, ha olyan halászati mortalitási mértékeket fogadnak el, amelyek alacsonyabbak az ahhoz szükségesnél, hogy az állományokat a maximális fenntartható hozam termelésére képes szintet meghaladó szinten tartsák. [Mód. 232]

(5c)  A többéves terveknek kell elsősorban biztosítaniuk azt, hogy 2015-ig a halászati mortalitást olyan szinten állítsák be, amely lehetővé teszi legkésőbb 2020-ig a halállományok maximális fenntartható hozam feletti szinten történő helyreállítását, valamint a helyreállt állomány teljes egészének e szinten történő fenntartását. Csak az ezen időpontok melletti egyértelmű és kötelező kötelezettségvállalás biztosíthatja az azonnali fellépést, és hogy a helyreállítási folyamat ne szenvedjen további késedelmet. Azon állományok vonatkozásában, amelyekkel kapcsolatban nem fogadtak el többéves tervet, fontos biztosítani azt, hogy a Tanács maradéktalanul teljesítse a közös halászati politika célkitűzéseit ezen állományok halászati lehetőségeinek megállapításakor. [Mód. 7]

(5d)  A halászati ágazat számára stabilabb körülmények megteremtése érdekében azt is lehetővé kell tenni, hogy a többéves tervek olyan rendelkezéseket is tartalmazzanak, amelyek korlátozzák a helyreállított állományok teljes kifogható mennyiségének éves ingadozását. Ezen ingadozások pontos határértékeit bele kell foglalni a többéves tervekbe. [Mód. 8]

(5e)  A vegyes halászatok maximális fenntartható hozamára vonatkozó gazdálkodási döntéseknek figyelembe kell venniük a vegyes halászatban érintett valamennyi állomány maximális fenntartható hozamot biztosító, egyidejű halászatához kapcsolódó nehézségeket, amennyiben a tudományos vélemények azt mutatják, hogy szelektivitásnövelés révén csak nagyon nehezen valósítható meg a halászatlefojtó fajok elkerülése. Fel kell kérni a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácsot és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságot (HTMGB), hogy ilyen esetekben adjanak tanácsot a halászati mortalitás megfelelő szintjeiről. [Mód. 9]

(5f)  Amennyiben a halászati lehetőségeket a maximális fenntartható hozam elérése érdekében egy átmeneti időszakban drasztikusan csökkenteni kell, az Unió és a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő szociális és pénzügyi intézkedéseket alkalmazzanak annak érdekében, hogy a termelési láncban kellő számú vállalkozást tartsanak életben a maximális fenntartható hozam elérésekor, a flottakapacitás és a rendelkezésre álló erőforrások közötti egyensúly elérése érdekében. [Mód. 10]

(6)  A halászati célkitűzéseket a 2011–2020 biológiai sokféleségi stratégiai tervről szóló határozat(11) rögzítette, és a közös halászati politikának biztosítania kell az Európai Tanács által elfogadott biológiai sokféleségi célokat(12), továbbá az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közlemény(13) célkitűzéseivel való összhangot, különösen a 2015-ig elérendő maximális fenntartható hozam területén.

(7)  A tengerek biológiai erőforrásait az elővigyázatos megközelítésen alapulva, fenntartható módon kell kiaknázni, amely mindig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett elővigyázatossági alapelvből ered. elővigyázatosság elvéből eredő elővigyázatos megközelítésen alapulva kell kiaknázni, a rendelkezésre álló tudományos adatok figyelembe vételével. [Mód. 12]

(8)  A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, a gazdaságilag hasznosított valamennyi faj esetében folytatott fenntartható gazdálkodáshoz, és különösen a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)(14) 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, legkésőbb 2020-ig elérendő jó környezetvédelmi állapot eléréséhez. [Mód. 13]

(8a)  A közös halászati politikának hozzá kell járulnia az uniós piac magas tápértékű élelmiszerrel való ellátásához is, csökkentve ezáltal a belső piac élelmiszerfüggőségét, továbbá hozzá kell járulnia a közvetlen és közvetett munkahelyteremtéshez és a gazdasági fejlődéshez a partvidékeken. [Mód. 14]

(9)  A halászati gazdálkodás terén ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy az emberi tevékenységek csak minimális hatást gyakoroljanak a halászati tevékenységek környezetvédelmi hatásait korlátozni kell, és tengeri ökoszisztémákra, továbbá hogy a nem szándékos fogásokat minimalizálni szükséges, majd fokozatosan fel kell számolni. fogásokat megelőzzék, minimálisra csökkentsék és ahol lehetséges, felszámolják és annak biztosítása érdekében, hogy idővel minden kifogott halat kirakodjanak. [Mód. 15]

(10)  Fontos a közös halászati politika irányítása során a jó kormányzás alapelveinek követése. Ezen alapelvek közé tartozik a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló döntéshozatal, az érintettek széles körű bevonása és a hosszú távú perspektíva. A közös halászati politika sikeres irányításához elengedhetetlen továbbá a hatáskörök pontos meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken, továbbá a más uniós szakpolitikákkal együtt tett intézkedések kölcsönös összeegyeztethetősége és összhangja.

(11)  A közös halászati politikának – ahol szükséges – teljes mértékben figyelembe kell vennie az állat-egészségügyi, állatjóléti, élelmiszer- és takarmánybiztonsági szempontokat.

(12)  A közös halászati politika végrehajtásának általában következetesnek kell lennie a többi uniós szakpolitikával, és különösen figyelembe kell vennie az integrált tengerpolitika(15)a más tengeri ügyeivelszakpolitikákra vonatkozó uniós fellépésekkel való kölcsönhatást, felismerve, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel kapcsolatos minden ügy összefügg egymással, beleértve a tengeri területhasználat-tervezéstterületrendezést is. Biztosítani kell a különböző ágazati politikák kezelésében a kohéziót és az integrációt a Balti-tenger, az Északi-tenger, a Kelta-tenger, a Viscayai-öböl és az ibériai partvidék, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjében. [Mód. 17]

(13)  Az uniós halászhajók számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani az uniós vizekhez és erőforrásokhoz, a közös halászati politika szabályai szerint.

(14)  A tagállamok 12 tengeri mérföldes övezetein belüli erőforrásokhoz való hozzáférést korlátozó hatályos szabályok kielégítően működtek, elősegítve a védelmet azáltal, hogy korlátozták az uniós vizek legérzékenyebb részén a halászati erőkifejtést. Ezek a szabályok megőrizték továbbá az olyan hagyományos halászati tevékenységeket, amelyektől bizonyos part menti közösségek társadalmi és gazdasági fejlődése nagyban függ. Ezért ezeket a szabályokat továbbra is alkalmazni kell és ahol lehetséges, szigorítani kell őket a kisipari, kisüzemi vagy part menti halászok részére preferenciális hozzáférés biztosítása céljából. [Mód. 18].

(14a)  A kisüzemi halászat meghatározását ki kell bővíteni, a hajó méretének kritériumán kívül több más szempontnak, így például az uralkodó időjárási viszonyoknak, a halászati módszerek tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának, a tengeren töltött időnek és az erőforrásokat kiaknázó gazdasági egység jellemzőinek figyelembevétele céljából. A halászattól függő kis tengeri szigeteket különösen el kell ismerni és támogatni kell pénzügyi szempontból és további erőforrások odaítélése révén egyaránt, fennmaradásuk és jólétük jövőbeli biztosítása érdekében. [Mód. 19]

(15)  Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek kikötőiben jegyeztek be.

(16)  A tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázására irányuló célkitűzés hatékonyabban elérhető érhető el a halászati gazdálkodás többéves megközelítésével. amelynek keretébenE célból a hatóságokkal és a regionális tanácsadó testületekkel szorosan együttműködő tagállamoknak a különböző halászatok egyedi jellemzőit figyelembe vevő, több évre szóló, kiemelt jelentőségű terveket kell készíteniük a fenntarthatóság feltételeinek helyi szintű megteremtése érdekében is. Ezt regionális szintű közös fellépések révén, és kötelezőbb jelleggel több évre szóló tervek készülnek a különböző halászatok egyedi jellemzőinek figyelembe vételével.elkészítését eredményező döntéshozatali eljárások révén lehet megvalósítani. [Mód. 20]

(17)  A többéves terveknek lehetőleg ki kell terjedniük több állományra, amennyiben ezeket az állományokat közösen aknázzák ki. A többéves terveknek kell meghatározniuk a halászati lehetőségek rögzítésének alapját, valamint az érintett állományok és tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázásának számszerűsíthető célkitűzéseit, és egyértelmű időtervet, az előre nem látható fejleményekre vonatkozó védőmechanizmusokat kell megállapítaniuk. A többéves terveket továbbá pontosan meghatározott gazdálkodási célokra kell alapozni az érintett állományok és tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázásához való hozzájárulás érdekében. Amennyiben a gazdálkodási modellek társadalmi-gazdasági hatást gyakorolhatnak az érintett régióra, a terveket a halászati ágazat szereplőivel, tudományos szakértőkkel, valamint az intézményi partnerekkel konzultálva kell elfogadni. [Mód. 21]

(18)  Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és fokozatos felszámolása érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedésekkorábbi jogszabályok sajnos gyakran kötelezték a halászokat értékes erőforrások visszadobására. A visszadobások valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint a halászat pénzügyi életképességére. Elő kell írni és fokozatosan meg kell valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt állományokból az uniós vizeken vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell rakodni. Elsőbbséget élveznek a fejlesztési, népszerűsítési és ösztönző intézkedések, valamint az elsősorban a nem szándékos fogások elkerülését célzó ösztönzők. [Mód. 22]

(18a)  A valamennyi fogás kirakodására vonatkozó kötelezettséget halászatonként kell bevezetni. A halászok számára továbbra is lehetővé kell tenni az olyan fajok visszadobását, amelyek tekintetében a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények magas túlélési arányt jeleznek az adott halászat tekintetében meghatározott feltételek mellett a tengerbe történő visszaengedésükkor. [Mód. 23]

(18b)  A valamennyi fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség működőképessé tétele és a változó éves fogási összetételek hatásának mérséklése érdekében a tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy adott százalékos értékig évek között átvigyék a kvótákat. [Mód. 24]

(19)  Nem helyénvaló, ha a nem szándékos fogások kirakodása korlátlan gazdasági előnyt biztosít a piaci szereplő számára. A minimális védelmi referenciaméret alatti fogások kirakodása esetén a rendeltetési célokat korlátozni kell és az ilyen fogásokat ki kell zárni az emberi fogyasztás köréből. Minden tagállamnak lehetőséget kell adni annak eldöntésére, hogy lehetővé kívánja-e tenni a kirakodott hal jótékony célokra történő ingyenes elosztását. [Mód. 25]

(20)  Az állományok védelme, valamint a flották és a halászat alkalmazkodóképessége érdekében világos célokat kell alkalmazni, figyelemmel bizonyos technikai intézkedésekre és az irányítás szintjét a gazdálkodás szükségleteihez kell igazítani. [Mód. 26]

(21)  A fogási, illetve a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátok felállításával kell biztosítani azon állatállományok maximális fenntartható hozamot eredményező kitermelését, amelyekre vonatkozóan nem készült többéves terv. Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő adat, a halászati gazdálkodást közelítő értékek alkalmazásával kell végezni. [Mód. 27]

(21a)  Az Uniónak fokoznia kell a mind a tagállamokkal, mind pedig harmadik országokkal határos tengereken a hatékony nemzetközi együttműködés és állománygazdálkodás megvalósítására irányuló erőfeszítéseit, szükség esetén biztosítva e területekre vonatkozóan a regionális halászati gazdálkodási szervezetek létrehozását. Az Uniónak különösen támogatnia kell egy fekete-tengeri regionális halászati irányítószervezet létrehozását. [Mód. 28]

(22)  A halászati ipar egy része bizonytalan gazdasági helyzetének tekintetében és bizonyos part menti közösségek halászattól való függősége miatt szükséges a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának biztosítása a halászati lehetőségek tagállamok közötti felosztásával, az egyes tagállamokra megállapított állományrészek alapján. [Mód. 29]

(23)  A halászati tevékenységek e viszonylagos stabilitása – az állományok adott időleges biológiai helyzetét figyelembe véve – biztosítja azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi közösség különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, amint ezt a Közösségben a 200 mérföldes halászati övezet 1977. január 1-jei hatállyal történő létrehozásának egyes külső vonatkozásairól szóló, 1976. november 3-i tanácsi állásfoglalás(16) és különösen annak VII. melléklete megállapította. Ezért az elérendő viszonylagos stabilitás kifejezést ebben az értelemben kell használni.

(24)  A tagállamoknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy a tagállamok által megjelölt, a közös halászati politika szerinti intézkedések meghozatala érdekében megalapozott kérésekkel fordulhassanak a Bizottsághoz, melyek segítségével meg tudnak felelni a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK tanácsi irányelv(17) 4. cikke szerinti különleges védelmi területekre, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv(18) 6. cikke szerinti különleges természetmegőrzési területekre, valamint a 2008/56/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése szerinti védett tengeri területekre vonatkozó kötelezettségeknek.

(25)  A Bizottságnak – az érintett tanácsadó testületekkel és az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően – képesnek kell lennie arra, hogy ideiglenes intézkedéseket fogadjon el a tengerek biológiai erőforrásainak védelmét vagy a halászati tevékenység miatt a tengeri ökoszisztémát érintő súlyos, azonnali beavatkozást igénylő fenyegetés esetén. Ezeket az intézkedéseket meghatározott időn belül kell meghozni, és egy kijelölt időszakban maradnak érvényben. [Mód. 30]

(26)  A tagállamoknak – az érintett tanácsadó testületek és érdekelt felek véleményének kellő figyelembevételét követően – képesnek kell lenniük a közös halászati politika megvalósítását célzó védelmi intézkedések és technikai intézkedések elfogadására annak érdekében, hogy a szakpolitika jobban figyelembe vegye a különböző tengeri medencék és az egyes halászatok valós jellemzőit, és növelje a szakpolitikához történő alkalmazkodás.alkalmazkodást. [Mód. 31]

(26a)  A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy regionális alapon működjenek együtt egymással. [Mód. 32]

(27)  A tagállamok számára engedélyezni kell a 12 tengeri mérföldes körzetükben az összes halászhajóra alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedések elfogadását, feltéve hogy ahol az ilyen intézkedéseket más tagállamok halászhajóira is alkalmazni kell, ott az elfogadott rendelkezések nem megkülönböztetőek és az előzetes egyeztetés megtörtént, valamint a Közösség nem fogadott el arra a területre vonatkozó egyedi védelmi és kezelési intézkedéseket.

(28)  A tagállamoknak számára lehetővé kell tenni, hogy olyan védelmi és gazdálkodási intézkedéseket fogadjanak el az uniós vizekben található állományokra, amelyek kizárólag a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkoznak.

(28a)  A halászathoz való hozzáférést átlátható és objektív környezeti és társadalmi feltételekre kell alapozni, a felelős halászat előmozdításának eszközeként, ami annak biztosítását szolgálná, hogy a környezetet legkevésbé károsító módon halászók és a társadalom számára legnagyobb hasznot biztosítók kapnának ösztönzést. [Mód. 234]

(29)  Legkésőbb 2013. december 31-től kezdve minden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb vontatott halászfelszerelést használó hajóra be kell vezetni az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét. A tagállamok a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközöket alkalmazó, legfeljebb 12 m hosszú hajókat kizárhatják a halászati koncessziókból . Ez a rendszer biztosan hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén, amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók. [Mód. 33]

(29a)  A szubszidiaritás elvével összhangban minden tagállamnak meg kell hagyni az őt illető halászati lehetőségek kiosztására vonatkozó módszer megválasztásának lehetőségét a szubszidiaritás elvének megfelelően, uniós szintű elosztási rendszer kötelezővé tétele nélkül. Ily módon a tagállamok szabadon eldönthetik, hogy bevezetik-e vagy sem az átruházható halászati koncessziók rendszerét. [Mód. 37]

(30)  A halászati koncesszióknak átruházhatóknak és bérelhetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a halászati lehetőségekkel való gazdálkodás decentralizált legyen és a halászati ágazat hatáskörébe kerüljön át, biztosítva ezzel, hogy az ágazatból kiváló halászok ne szoruljanak a közös halászati politika keretében állami pénzügyi támogatásra.[Mód. 35]

(31)  Bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét a nagy hajókra korlátozzák. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki. [Mód. 36]

(31a)  A Bizottságnak értékelnie kell a halászati flottát annak érdekében, hogy hiteles adatokat kapjon a túlzott kapacitás pontos helyzetéről uniós szinten, mivel így megfelelő és célzott eszközök javasolhatók annak csökkentésére. [Mód. 34]

(31b)  Kötelező rendszert kell bevezetni a flottanyilvántartások értékelésére és a kapacitás felső határainak ellenőrzésére annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam betartsa a számára kiosztott flottakapacitás felső határát, és hogy erősödjön a halászati ellenőrzési rendszer, ami által a halászati kapacitás a rendelkezésre álló erőforrásokhoz igazodik. [Mód. 38]

(32)  Az uniós halászhajók számánakNéhány esetben a tagállamoknak még mindig egyedi intézkedéseket kell hozniuk, hogy halászati kapacitásukat a rendelkezésre álló erőforrásokhoz történő igazítása érdekében egyedi intézkedések hozhatók az olyan igazítsák. Ennélfogva valamennyi uniós halászhajókra nézve, amelyek nem az átruházható koncessziók rendszerében működnek. állomány és medence vonatkozásában értékelni kell a kapacitást. Az ilyen intézkedéseknek meg kell állapítaniuk a kötelező maximális flottakapacitás felső értékét, és nemzeti belépési/kilépési rendszereket kell létrehozniuk az Európai Ezen értékelésnek közös útmutatókon kell alapulnia. Minden tagállam részére lehetővé kell tenni, hogy megválassza, milyen intézkedéseket és eszközöket kíván elfogadni a túlzott halászati Alap által támogatott hajóleszerelésekkel kapcsolatban. kapacitások csökkentésére. [Mód. 39]

(33)  A tagállamok kötelesek nyilvántartani a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységére vonatkozó minimális információkat. Ezeket a nyilvántartásokat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, hogy a tagállamok flottaméretét figyelemmel lehessen kísérni.

(34)  A rendelkezésre álló legjobbteljeskörű és pontos tudományos véleményeken alapuló halászati gazdálkodáshoz összehangolt, megbízható és pontos adatállományokra van szükség. Ezért a tagállamoknak össze kell gyűjteniük a flottájukra és a halászati tevékenységükre vonatkozó adatokat, különös tekintettel a fogásokra vonatkozó biológiai adatokra (a visszaengedésekkel együtt), a halállományokra vonatkozó felmérési információkra és a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt lehetséges környezetvédelmi hatásaira. A Bizottságnak biztosítania kell az adatharmonizációhoz szükséges feltételeket az erőforrások ökoszisztéma-alapú értelmezésének előmozdítása érdekében. [Mód. 40]

(35)  Az adatgyűjtésnek a vállalkozások méretétől függetlenül ki kell terjednie a halászati ágazatban, az akvakultúrában, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozásában aktív vállalkozásokvalamennyi vállalkozás gazdasági értékelését elősegítő adatokra és ezen iparágak foglalkoztatási tendenciáira , valamint a halászati közösségek fejlődésére gyakorolt hatásra vonatkozó adatokra. [Mód. 41]

(36)  A tagállamok a többéves uniós program alapján kötelesek kezelni és a tudományos adatok végfelhasználói számára elérhetővé tenni az összegyűjtött adatokat, a vonatkozó eredményeket pedig el kell juttatniuk az érdekelt feleknek. A regionális hatóságokat tevékenyebben be kell vonni az adatgyűjtési tevékenységbe. A tagállamoknak együtt kell működniük egymással az adatgyűjtési tevékenységek összehangolása során is. Adott esetben a tagállamoknak az ugyanazon tengeri medencén belüli harmadik országokkal is együtt kell működniük az adatgyűjtés tekintetében, lehetőség szerint az e célra létrehozott regionális szerv keretében, szem előtt tartva a nemzetközi jog és különösen az Unclos rendelkezései betartásának szükségességét. [Mód. 42]

(37)  Meg kell erősíteni a szakpolitika-orientált tudományt a nemzeti szinten elfogadott halászati tudományos adatgyűjtési eszközök, a más tagállamokkal összehangolt független kutatási és innovációs programok, valamint az uniós kutatási és innovációs kereteszközök, továbbá a Bizottság által végzett szükséges adatharmonizáció és –rendszerezés útján. [Mód. 43]

(38)  Az Európai Uniónak nemzetközileg népszerűsítenie kell a közös halászati politika célkitűzéseit. Ennek érdekében az Uniónak törekednie kell a regionális és nemzetközi szervezetek teljesítményének növelésére a nemzetközi halállományok védelme és az ezekkel való fenntartható gazdálkodás terén, népszerűsítenie kell a tudományos alapú döntéshozatalt és a megnövelt megfelelősséget, a nagyobb átláthatóságot, ésgarantálva az érintettek fokozott részvételt,tényleges részvételét,és küzdenie kell az illegális, a bejelentetlen és a szabályozatlan halászati tevékenységek ellen. [Mód. 44]

(39)  A harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok vizein folytatott uniós halászati tevékenységek a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuljanak, így gondoskodva a tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázásáról és megőrzéséről, emellett meg kell felelniük az Unclos-ban említett többlet elvének. Ezeknek a megállapodásoknak, melyek az Uniótól kapott pénzügyi hozzájárulás fejében hozzáférési jogokat biztosítanak, hozzá kell járulniuk egy magas színvonalú tudományos adatgyűjtési rendszer és egy magas színvonalú irányítási struktúra kialakításához, mindenekelőtt a hatékony megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések biztosítása érdekében. [Mód. 45]

(40)  A fenntartható halászati megállapodásokba beillesztett emberi jogi záradéknak teljes mértékben összhangban kell lennie az átfogó uniós fejlesztési politikai célkitűzésekkel.

(41)  A fenntartható halászati megállapodások elengedhetetlen részét képezik és külön emberi jogi záradék hatálya alá tartoznak a demokratikus alapelvek, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az egyéb vonatkozó emberi jogi dokumentumokban foglalt emberi jogok, továbbá a jogállamiság alapelvének a tiszteletben tartása.

(41a)  Tekintettel a kalózkodás komoly problémájára, amely az említett, két- vagy többoldalú megállapodások keretében harmadik országokban halászó uniós hajókat érinti, és tekintettel arra, hogy az ilyen halászhajók a kalózkodás veszélyeinek különösen ki vannak téve, védelmük érdekében meg kell erősíteni az intézkedéseket és műveleteket. [Mód. 46]

(42)  Az akvakultúrának fenntartható módon elő kell segítenie az élelmiszer-termelési képesség megtartását Unió-szerte annak érdekében, hogy az európai polgárok számára biztosítva legyen a hosszú távú élelmiszerbiztonság és -ellátás csakúgy, mint a növekedés és a foglalkoztatás, valamint hozzájárulásként a világ növekvő tengeriélelmiszer-igényének kielégítéséhez. [Mód. 47]

(43)  A Bizottságnak az akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló, 2009-ben elfogadott stratégiája(19) – amelyet a Tanács üdvözölt és jóváhagyott, valamint az Európai Parlament is üdvözölt – megállapította, hogy az akvakultúra fenntartható fejlődéséhez egyenlő esélyeket kell teremteni és azt támogatni kell.

(44)  A közös halászati politikának hozzá kell járulnia az Európa 2020 stratégiához (az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája), és elő kell segítenie a benne foglalt célok megvalósulását(20).

(45)  Az akvakultúra-tevékenységeket befolyásolják a nemzeti határokon átnyúló különböző feltételek, többek között azok, amelyek a piaci szereplők engedélyeit érintik; a nemzeti stratégiai tervekre vonatkozó uniós stratégiai iránymutatásokat ezért úgy kell megalkotni, hogy az az akvakultúra-ágazat versenyképességének javulásához vezessen, és a fejlődés és innováció támogatását, a gazdasági tevékenység ösztönzését eredményezze, valamint javítsa az életminőséget és diverzifikálja a gazdaságot a parti és vidéki területeken; továbbá – az üzletbiztonságot, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférést és az engedélyekkel kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítését érintő nemzeti intézkedések koordinációjával kapcsolatos nyílt módszerek révén – javuljanak a tagállamok közötti információk és bevált gyakorlatok cseréjének mechanizmusai is.

(46)  Az akvakultúra egyedi jellege miatt szükség van egy tanácsadó testületre, amelyben az érintettek megvitathatják az akvakultúrára hatást gyakorolható uniós szakpolitikák elemeit.

(46a)  Tekintettel a legkülső régiók egyedi jellemzőire, különösen földrajzi távolságukra és a halászatnak gazdaságukban betöltött fontos szerepére, tanácsadó testületet kell létrehozni a legkülső területek számára, amely a nyugat-atlanti óceán, a kelet-atlanti óceán és az Indiai óceán medencéjéért felelős osztályokra tagolódik. .E tanácsadó testület egyik célja a jogellenes, be nem jelentett vagy szabályozatlan halászat elleni világszintű intézkedésekhez való hozzájárulás kell, hogy legyen. [Mód. 48]

(47)  Szükséges erősíteni az Unió halászati és akvakultúra-ágazatának versenyképességét és egyszerűsíteni a szabályokat az ágazat hatékonyabb termelésirányítása és jobb értékesítési feltételei érdekében. Erre vonatkozóan biztosítani kell a harmadik országokkal folytatott kereskedelem kölcsönösségét az uniós piac egyenlő feltételeinek kialakítása érdekében, nemcsak a halászat fenntarthatósága, hanem az egészségügyi ellenőrzés szempontjából is; a halászati és akvakultúra-termékeket érintő közös piacszervezésnek egyenlő feltételeket kell biztosítania az Unióban forgalmazott valamennyivalamennyi forgalmazott – akár az Unióból, akár harmadik országból származó – halászati és akvakultúra-termék számára, lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy a nyomon követhetőség alapján megalapozottabb döntéseket hozzanak és támogatni kell a felelős fogyasztást, valamint az egész szállítási lánc mentén javítani kell a gazdaságra és az uniós piac működésére vonatkozó ismeretek szintjét. E rendelet közös piacszervezésre vonatkozó részének a halászati és akvakultúra termékek behozatala feltételéül kell szabnia a nemzetközileg elismert környezetvédelmi és szociális előírások betartását. [Mód. 49]

(48)  A közös piacszervezést az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban kell megvalósítani, különös tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet előírásaira. A közös halászati politika sikere érdekében szükség van egy hatékony ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszerre, beleérve az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek elleni harcot is. Következésképpen az e területen már létező jogszabályokat hatékonyan végre kell hajtani, és létre kell hozni egy uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszert a közös halászati politika szabályainak való megfelelés biztosítása érdekében. [Mód. 50]

(49)  A korszerű és hatékony technológiák használatát elő kell mozdítani az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszer keretében. A tagállamok vagy a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kísérleti projekteket folytassanak le az új ellenőrzési technológiák és adatkezelési rendszerek terén. [Mód. 51]

(50)  Annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett piaci szereplők részvételét az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszerben, a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy előírják a rendszer működési költségeihez való arányos hozzájárulást a lobogójuk alatt hajózó, legalább 12 méter teljes hosszúsággal rendelkező uniós halászhajókra vonatkozó halászati engedély birtokosaipiaci szereplőik számára. [Mód. 196]

(51)  A közös halászati politika célkitűzéseit a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, mivel problémák tapasztalhatók a halászati ipar fejlesztésében és irányításában, valamint a tagállamok pénzügyi forrásainak korlátai miatt. Ezért a fenti célok eléréséhez többéves uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani, amelynek a közös halászati politika kiemelt területeire kell összpontosítania, és az egyes tagállamokban a halászati ágazat sajátos jellemzőihez kell igazodnia. [Mód. 52]

(51a)  Az uniós pénzügyi támogatásnak meg kell könnyítenie a közjavak és a közszolgáltatások fejlesztését a halászati ágazatban, valamint különösen támogatnia kell az ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket, az információgyűjtést, a kutatást, valamint az egészséges tengeri ökoszisztéma biztosítását célzó tevékenységek fejlesztését. [Mód. 245]

(52)  Az uniós pénzügyi támogatást attól kell függővé tenni, hogy a tagállamok és a piaci szereplők, ideértve a hajótulajdonosokat, megfelelnek-e a közös halászati politikának. Így az ilyen pénzügyi támogatást meg kell szakítani, fel kell függeszteni vagy korrigálni kell, ha a tagállamok nem felelnek meg a közös halászati politika szabályainak vagy a piaci szereplők súlyosan megszegik az említett szabályokat. [Mód. 53]

(53)  A közös halászati politika céljainak elérése tekintetében az érdekeltekkel folytatott párbeszéd elengedhetetlennek bizonyult. AFigyelembe tanácsadó testületeknek kell lehetővé tenniük azt, hogy az érdekeltek ismereteit és tapasztalatait a közös halászati politika javára fordíthassák, figyelembe véve az uniós vizek eltérő feltételeit és a közös halászati politika növekvő regionalizációját a tanácsadó testületeknek kell lehetővé tenniük azt, hogy az érdekeltek ismereteit és tapasztalatait a közös halászati politika javára fordíthassák, különösen a többéves tervek kidolgozása során. [Mód. 54].

(54)  ATekintettel a legkülső régiók, az akvakultúra, a belvízi halászat, a piacok és a Fekete-tenger különleges adottságaira való tekintettel helyénvalónak tűnik felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktussal új tanácsadó testületet hozzon létre és a meglévőegyedi jellemzőire, helyénvaló ezek mindegyike vonatkozásában új tanácsadó testületet hatókörét módosítsa.felállítani. [Mód. 55]

(55)  A közös halászati politika céljainak elérése érdekében az EUMSZ 290. cikke alapján jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot azon halászati vonatkozású intézkedések meghatározása tekintetében, amelyek célja: a halászati tevékenységek hatásának mérséklése a különleges védelmi területeken,a következők érdekében: szükség esetén a tengeri biológiai erőforrások vagy a tengeri ökoszisztéma megőrzésére vonatkozó és azonnali intézkedést kívánó súlyos fenyegetettség enyhítése, a valamennyi fogás kirakodására vonatkozó kötelezettségnek az Unió nemzetközi kötelezettségeihez való hozzáigazítása, a többéves tervek vagy technikai intézkedések keretében szabályozott védelmi alapintézkedések meghozatala, a flottakapacitási felső értékek újraszámítása, az uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységeire vonatkozó információk meghatározása, az új ellenőrzési technológiákkal és adatkezelési rendszerekkel kapcsolatos kísérleti projektek lefolytatása, a III. melléklet módosítása a tanácsadó testületek illetékességi területeivel kapcsolatban és a tanácsadó testületek összetételét és működését illetően. összetétele és működése. [Mód 56]

(56)  Különösen fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának előkészülete során megfelelő konzultációt folytasson, ideértve a szakértők bevonását is.

(57)  Amikor a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat készít elő és szövegez, biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejű, gyors és megfelelő továbbítását az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(58)  Végrehajtó hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot annak érdekében, hogy a halászati flották nyilvántartásával és a halászati gazdálkodás adatkövetelményeivel kapcsolatos információkat egységes technikai feltételek mellett lehessen átadni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(21) megfelelően kell gyakorolni.

(59)  A közös halászati politika azon alapcélja eléréséhez, hogy a halászati és akvakultúra ágazatok számára hosszú távon fenntartható gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi feltételeket biztosítsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz, le kell fektetni a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésével és kiaknázásával kapcsolatos szabályokat, továbbá az Unió halászati, valamint kagyló- és rákhalászati ágazatának gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát biztosító szabályokat, adott esetben a szükséges finanszírozás biztosítása mellett. [Mód. 57].

(60)  Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(61)  Az e rendelet szerinti megfelelő szabályok hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül kell helyezni a közös halászati politika alapján történő regionális tanácsadó testületek felállításáról szóló, 2004. július 19-i 2004/585/EK tanácsi határozatot(22).

(62)  Hatályon kívül kell helyezni a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2008. február 25-i 199/2008/EK rendeletet(23), de továbbra is alkalmazni kell a 2011–2013. évekre vonatkozó adatok gyűjtése és kezelése tekintetében elfogadott nemzeti programok vonatkozásában. [Mód. 58]

(63)  A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel a 2371/2002/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

EZT A RENDELETET FOGADTÁK EL:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)  A közös halászati politika a következőkre terjed ki:

   a) a tengerek biológiai erőforrásainak védelme, valamint az ilyen erőforrásokat célba vevő halászatok fenntartható kiaknázása és az ezekkel való gazdálkodás és ezek kiaknázása; és
   b) édesvízi biológiai erőforrások, akvakultúra, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása a közös halászati politikát támogató, a piacokra és a pénzügyi eszközökre vonatkozó intézkedésekkel, a strukturális intézkedésekkel és a flottakapacitás irányításával kapcsolatban.
   ba) a halászati tevékenységek társadalmi és gazdasági életképessége, a part menti közösségek foglalkoztatásának és fejlődésének előmozdítása, a kisüzemi és kisipari halászat és akvakultúra sajátos problémái. [Mód. 59]

(2)  A közös halászati politika akkor vonatkozik az (1) bekezdésben említett tevékenységekre, amennyiben azokat a következő területeken folytatják:

   a) a tagállamok területe; vagy
   b) uniós vizek, beleértve a harmadik országok lobogója alatt hajózó és ott bejegyzett halászhajók tevékenységeit; vagy
   c) uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott tevékenységei; vagy
   d) tagállamok állampolgárai által folytatott tevékenységek, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül.

2. cikk

Általános célkitűzések

(1)  A közös halászati politika biztosítja, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják.környezetvédelmi szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, és kezelésük összhangban legyen a gazdasági, társadalmi és munkavállalói juttatások elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hozzájáruljanak az élelmiszerek és a szabadidős halászati lehetőségek elérhetőségéhez, illetve lehetővé tegyék, hogy a feldolgozóipar és a szárazföldön végzett tevékenységek közvetlenül kapcsolódjanak a halászati tevékenységekhez, ugyanakkor figyelembe vegyék a fogyasztók és a termelők érdekeit is.

(2)  A közös halászati politika az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza a halászati gazdálkodásra, és célja az, hogy 2015-ig biztosítsa, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és fenntartsa a halászott fajok állományának ahalászati mortalitást olyan szinten állapítsa meg, amely lehetővé teszi legkésőbb 2020-ig a halállományok maximális fenntartható hozam elérését meghaladó szintjét.feletti szinten történő helyreállítását, valamint a helyreállt állomány teljes egészének e szinten történő fenntartását.

(3)  A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra és az akvakultúrára az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászatihalászat és az akvakultúra hozzájáruljon ahhoz a célhoz, hogy az emberi tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozotta lehető legkisebb legyen, és ne járuljon hozzá a tengeri környezet romlásához, valamint ténylegesen az egyes halászterületek és régiók igényeihez igazodjon.

(3a)  A közös halászati politika előmozdítja a part menti közösségek fenntartható fejlődését és jólétét, valamint a piaci szereplők foglalkoztatását, munkakörülményeit és biztonságát.

(4)  A közös halászati politikának megösszhangban kell felelnielennie az uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek.jogszabályokkal és az egyéb uniós szakpolitikákkal is.

(4a)  A közös halászati politikának biztosítania kell, hogy a flották halászati kapacitása igazodjon a (2) bekezdés szerinti kiaknázási szintekhez.

(4b)  A közös halászati politika hozzájárul az átfogó és hiteles tudományos adatok gyűjtéséhez. [Mód. 60]

3. cikk

Egyedi célkitűzések

A 2. cikkben meghatározott általános célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika:

   a) megelőzi, minimálisra csökkenti és lehetőség szerint megszünteti a kereskedelmi állományok nem szándékos fogásait és fokozatosan biztosítja, hogy az ilyen állományokból történő minden fogást rakodjanak ki;fogásokat;
   aa) biztosítja, hogy a halászott és a szabályozott állományokból történő minden fogást a legjobb tudományos vélemények figyelembevételével kirakodják új piacok létrehozása, illetve a meglévők bővítése nélkül;
   b) megteremti a hatékony és környezetvédelmi szempontból fenntartható halászati tevékenységek feltételeit az Unióban, hogy helyreállítson egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban ipart, tisztességes versenyfeltételeket biztosítva a belső piacon;
   c) segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek és az ezekhez kapcsolódó iparágak fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint miközben biztosítja környezetvédelmi szempontból fenntartható voltukat, és hogy hozzájáruljanak a part menti és vidéki területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében;élelmiszerbiztonságához és foglalkoztatásához;
   d) hozzájárulelőmozdítja a tengeri erőforrások méltányos elosztását annak érdekében, hogy hozzájáruljon a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához és társadalmi normáihoz;
   e) figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;
   f) biztosítja a módszeres, harmonizált, rendszeres és harmonizált megbízható adatgyűjtést és adatkezelést.az adatok átlátható kezelését, és kezeli az adatszegény állománykezelésből eredő problémákat;
   fa) előmozdítja a kisüzemi part menti halászati tevékenységeket;
   fb) hozzájárul a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez és fenntartásához. [Mód. 61 és 235]

4. cikk

A jó kormányzás alapelvei

A közös halászati politikátpolitika a helyes kormányzás következő elvei vezérlik: elveit alkalmazza:

   a) a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, regionális, nemzeti, és helyi szintekenszinten az egyes tagállamok alkotmányos berendezkedésének tiszteletben tartása mellett;
   aa) a halászati gazdálkodás decentralizált és regionalizált megközelítésének szükségessége;
   b) a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló intézkedések meghatározása;
   c) hosszú távú perspektíva;
   ca) az igazgatási költségek csökkentése;
   d) az érdekeltek széles körű, különösen a tanácsadó testületek és a szociális partnerek megfelelő bevonása minden szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig, ami a regionális megközelítés révén gondoskodik a regionális sajátosságok megőrzéséről;
   e) a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;
   f) összhangban áll az integrált tengerpolitikával és más uniós szakpolitikákkal.
   fa) környezetvédelmi és stratégiai hatástanulmányok készítésének szüksége;
   fb) a közös halászati politika belső és külső dimenziójának egyenértékűsége oly módon, hogy az Unión belül alkalmazott normákat és végrehajtási mechanizmusokat – lehetőség szerint – az Unión kívül is alkalmazzák;
   fc) átlátható adatkezelés és döntéshozatal a 2005/370/EK tanácsi határozattal(24) jóváhagyott, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ–EGB-egyezménnyel („Aarhusi Egyezmény”) összhangban. [Mód. 62 és 220]

5. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

   1. „uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket vizek és tengerfenék; [Mód. 63]
   2. „tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadróm és katadróm vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában;
   3. „édesvizek biológiai erőforrásai”: a rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok;
   4. „halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;
   5. „uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre;
   5a. „halász”: az a személy, aki működő halászhajó fedélzetén a tagállam által elismerten hivatásszerű halászatot folytat, vagy aki – hajó nélkül – a tagállam által elismert módon tengeri élőlények hivatásszerű lehalászását folytatja; [Mód. 64]
   5b. „a halászflottába történő belépés”: halászhajó felvétele valamely tagállam halászhajó-nyilvántartásába; [Mód. 65]
   6. „maximális fenntartható hozam”: az a maximális fogásmennyiség, legnagyobb elméleti egyensúlyi hozam, amely korlátlan ideigfolyamatosan (átlagosan) kifogható a halállománybólmeglévő (átlagos) környezeti feltételek mellett anélkül, hogy jelentősen befolyásolná a szaporodás folyamatát; [Mód. 66]
   6a. „halászott fajok”: halászati nyomás/hasznosítás alatt álló fajok, beleértve a nem kirakott, hanem járulékos fogásként kifogott vagy a halászattal érintett fajokat is; [Mód. 67]
   7. elővigyázatos megközelítés a halászati gazdálkodásban” az ENSZ halállományról szóló megállapodásának 6. cikkében említettek értelmében: az a megközelítés, amely szerint a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának; [Mód. 68]
   8. „ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban”: olyan megközelítés, amely biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony a döntéshozatal során figyelembe vegyék a halászat, az egyéb emberi tevékenységek és környezeti tényezők célállományokra, valamint az ugyanahhoz az ökoszisztémához tartozó, illetve a célállománnyal kapcsolatban álló vagy attól függő valamennyi egyéb fajra gyakorolt hatásait, biztosítva, hogy az ilyen tevékenységek által együttesen kifejtett hatás a jó környezeti állapot elérésével összeegyeztethető szinten belül maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és integritását; [Mód. 237]
   9. „a halászati állománypusztulás arányamortalitás a halászati tevékenyég következtében az állományból egy adott időszak alatt kifogott mennyiségekeltávolított biomassza és egyedek aránya a halászat számára hozzáférhető átlagos állománynagysághoz viszonyítva, ugyanabban az időszakban; [Mód. 70]
   9a. „maximális fenntartható hozam”: az a halászati mortalitás, amely összhangban van a maximális fenntartható hozam elérésével; [Mód. 71]
   10. „állomány”: egy adott gazdálkodási területen lévő, megkülönböztethető jellegű tengeri biológiai erőforrás; [Mód. 72]
   11. „fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport kifogásánakfogásainak mennyiségi határa adott időszakon belül; [Mód. 73]
   11a. „nem szándékos fogás”: a fajok minimális védelmi referenciaméret vagy minimális kirakodási méret alatti egyedeinek a kifogása, vagy tilalom hatálya alá tartozó fajok egyedeinek a kifogása, vagy olyan nem értékesíthető fajokat vagy értékesíthető fajok egyedeit tartalmazó fogás, amely nem felel meg a technikai, nyomon követési és védelmi intézkedéseket lefektető uniós halászati jogszabályok rendelkezéseiben foglalt követelményeknek; [Mód. 74]
   12. „védelmi referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza (B), a szaporodóképes állomány biomasszája (SSB) vagy a halászati állománypusztulási aránymortalitás (F)), például a biológiai kockázat elfogadható szintjeszintjének vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásábanszintjének meghatározására; [Mód. 75]
   12a. „korlátozási referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati mortalitás) azon küszöb jelzésére, amely felett vagy alatt a halgazdálkodás összhangban van például olyan gazdálkodási célkitűzésekkel, mint a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje; [Mód. 76]
   12b. „biztonságos biológiai határértékeken belüli állomány”: olyan állomány, amelynek esetében igen valószínű, hogy az előző év végén a szaporodóképes állomány becsült biomasszája meghaladja a biomassza korlátozási referenciapontját (Blim), és az előző éves halászati mortalitás becsült aránya a halászati mortalitás korlátozási referenciapontja (Flim) alatt marad. [Mód. 77]
   13. „védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek célja az, hogy védelmet nyújtsonmegelőzze valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezését, vagy azt megelőzze; [Mód. 78]
   14. „technikai intézkedés”: azok az intézkedések, amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire vagy működésére gyakorolt hatásokat úgyazáltal, hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelésekhalászeszközök használatát és felépítését, sajátosságait, valamint időben vagy térben korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést; [Mód. 79]
   14a. „alapvető fontosságú halélőhely”: olyan sérülékeny tengeri élőhelyek – köztük ívó-, ivadéknevelő és táplálkozási területek –, amelyeket a halfajok ökológiai és biológiai igényeinek kielégítésében betöltött létfontosságú szerepük miatt védeni kell; [Mód. 80]
   14b. „védett halászati terület”: földrajzilag meghatározott tengeri terület, amelyre vonatkozóan az élővízi erőforrások kiaknázása, megőrzése és fejlesztése, vagy a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében minden halászati tevékenység vagy egyes halászati tevékenységek ideiglenes vagy végleges tilalom vagy korlátozás alatt áll vagy állnak; [Mód. 81]
   15. „halászati lehetőség”: egy adott gazdálkodási területen lévő adott halállományra mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagymaximális fogásmennyiségben vagy maximális halászati erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához szükségesek; [Mód. 82]
   16. „halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;
   17. „átruházható halászati koncesszió”: visszavonható használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet(25)19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira; [Mód. 83]
   18. „egyéni halászati lehetőség”: az átruházható halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati lehetőségek egy tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati lehetőségek arányában; [Mód. 84]
   19. „halászati kapacitás”: a hajó halfogási képessége a hajó tulajdonságai tekintetében, többek között tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban kifejezve, ahogyan a halászhajók jellemzőinek meghatározásáról szóló, 1986. szeptember 22-i 2930/86/EGK tanácsi rendelet(26) 4. és 5. cikke meghatározza,, valamint halászeszközeinek jellege és mérete és bármely más, halfogási képességét befolyásoló paraméter; [Mód. 85]
   19a. „lakótér-kapacitás”: a fedélzet kizárólag a legénység lakó- és pihenőhelyéül szolgáló része; [Mód. 86]
   20. „akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartásaművelése vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak; [Mód. 87]
   21. „halászati jogosítvány”: a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet(27) 4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány;
   22. „halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (10) bekezdésében említett engedély;
   23. „halászat”: a természetes környezetükben élő vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz szándékos használata;
   24. „halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből származó vízi organizmus;
   25. „piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik, vagy a halászatot hivatásszerűen űzőket képviselő, jogilag elismert és a halászati erőforrásokhoz, valamint a hivatásos halászati és akvakultúra-tevékenységekhez való hozzáférés kezelésével megbízott bármely más szervezet; [Mód. 88]
   26. „súlyos jogsértés”: a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendelet(28) 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés;
   27. „tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében érdekelt kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szervezet; [Mód. 89]
   28. „kifogható mennyiség többlete”: a kifogható mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam egy adott időszakban nem rendelkezik kapacitással, laminek eredményeképpen az egyes állományok általános kiaknázási mértéke olyan szint alatt marad, hogy képesek önállóan helyreállni, és a halászott fajok populációit a maximális fenntartható hozamot biztosító szintek felett tartani; [Mód. 90]
   29. „akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában;
   30. „szaporodóképes állomány biomasszája”: meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket is; amely elég érett arra, hogy meghatározott idő alatt reprodukálódni tudjon; [Mód. 91]
   31. „vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászottamelynek során egy adott területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy halászfelszereléssel kifogjákugyanazon fogás során foghatnak ki; [Mód. 92]
   32. „fenntartható halászati megállapodás”: egy másik állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz vagy vizekhez való, a tengeri biológiai erőforrások többlete egy részének fenntartható kiaknázását célzó hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás, amely támogatni fogja a helyi halászati ágazatot, külön hangsúlyt helyezve a tudományos adatgyűjtésre, a felügyeletre és az ellenőrzésre , illetve az Unió és a harmadik ország közötti halászati lehetőségek cseréje révén erőforrásokhoz vagy vizekhez való kölcsönös hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás. [Mód. 93]
   32a. „járulékos fogás”: bármely nem célfajnak számító organizmus kifogása, függetlenül attól, hogy megtartják és kirakodják vagy visszadobják-e; [Mód. 95]
   32b. „fogás”: bármely, halászat útján kifogott tengeri biológiai erőforrás; [Mód. 96]
   32c. „alacsony kihatású halászat”: olyan szelektív halászati technikák használata, amelyek minimális káros hatást gyakorolnak a tengeri ökoszisztémákra és tüzelőanyagra vonatkoztatott kibocsátásuk értéke alacsony; [Mód. 97]
   32d. „szelektív halászat”: a halászati eszköz vagy módszer azon képessége, hogy a halászati művelet során méret- és fajcélzottan fogjon ki organizmusokat, lehetővé téve a nem célfajok elkerülését vagy sértetlenül történő visszaengedését.[Mód. 98]

II. RÉSZ

HOZZÁFÉRÉS A VIZEKHEZ

6.cikk

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

(1)  Az uniós halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes uniós vízen, kivéve a (2) és (3) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a III. rész szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

(2)  A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek tekintetében a tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2013. január 1-jétől 2022. december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek hagyományosan az említett vizeken halásznak az érintett partvidéken lévő kikötőkből kiindulva. anélkül, hogy megsértenék E korlátozás nem sértheti a más tagállam lobogója alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat. A tagállamok kizárólagos vagy preferenciális hozzáférést biztosíthatnak a kisipari, kisüzemi vagy part menti halászok számára, figyelembe véve a társadalmi és környezetvédelmi tényezőket, beleértve a kizárólagos vagy preferenciális hozzáférésnek a helyi vagy mikrovállalkozások, valamint a szelektív és alacsony környezeti hatással járó halászati gyakorlatokat folytató halászok számára történő odaítéléséből eredő esetleges előnyöket. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot. [Mód. 251]

(3)  Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett tagállamok 2013. január 1-től 2022. december 31-ig az e szigetek kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

(3a)  Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendelet(29)6. cikkében meghatározott biológiailag érzékeny terület státuszát jelenlegi formájában továbbra is fenn kell tartani. [Mód. 99]

(4)  Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni.

III. RÉSZ

A TENGEREK BIOLÓGIAI ERŐFORRÁSAINAK VÉDELMÉRE ÉS FENNTARTHATÓ KIAKNÁZÁSÁRA VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK [Mód. 100]

I.CÍM

AZ INTÉZKEDÉSEK TÍPUSAI

-7. cikk

A védelmi intézkedésekre irányadó általános rendelkezések

(1)  Az Unió a közös halászati politika 2. cikkben meghatározott általános célkitűzéseinek elérése érdekében intézkedéseket fogad el a tengeri biológiai erőforrások 7. és 8. cikk szerinti megőrzésére és fenntartható kiaknázására. Az intézkedéseket mindenekelőtt a 9. 10. és 11. cikke szerinti többéves tervek formájában kell elfogadni.

(2)  Ezen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkel, és azokat a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények és az érintett tanácsadó testületektől kapott vélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)  A tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy a 17–24. cikknek és a rendelet egyéb vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően védelmi intézkedéseket hozzanak. [Mód. 101]

7. cikk

A védelmi intézkedések típusai

A tengerek biológia erőforrásainak védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozó intézkedések a következőket tartalmazhatják:

   a) többéves tervek elfogadása a 9–11. cikkek alapján;
   b) az állomány fenntartható kiaknázásában és megőrzésében, valamint a tengeri környezet halászati tevékenységek hatásaival szembeni védelemében elérendő célok meghatározása;
   c) intézkedések elfogadása abból a célból, hogy a halászhajók számát, illetve típusait hozzáigazítsák a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez;
   d) a szelektívebb vagy alacsony kihatású halászatot és a tengeri ökoszisztémára és halászati erőforrásokra kismértékben kiható halászati módszereket elősegítő ösztönzők – köztük a nemzeti halászati lehetőségekhez való preferenciális hozzáférés és gazdasági természetű ösztönzők - beleértve a gazdasági természetűeket is - létrehozása;
   e) a halászati lehetőségek rögzítésemeghatározásáról és elosztásáról szóló intézkedések 16. cikk szerint történő elfogadása;
   f) a 8. és 14. cikkben említett technikai intézkedések elfogadása;
   g) a valamennyi fogás kirakodási kötelezettségére vonatkozóa 15. cikk célkitűzéseinek elérésére irányuló intézkedések elfogadása;
   h) az olyan alternatív típusú halászati gazdálkodási technikákra és eszközökre vonatkozó kísérleti projektek lefolytatása, amelyek fokozzák a szelektivitást vagy csökkentik a halászati tevékenységek tengeri környezetre kifejtett hatását;
   ha) a környezetvédelmi jogszabályok szerinti kötelezettségek tagállamok általi teljesítését elősegítő intézkedések elfogadása;
   hb) a 2. és 3. cikk célkitűzéseinek elérését elősegítő egyéb intézkedések elfogadása. [Mód. 102]

7a. cikk

Halállomány-helyreállítási területek létrehozása

(1)  Az élő vízi erőforrások és tengeri ökoszisztémák megőrzése érdekében, továbbá az elővigyázatos megközelítés részeként a tagállamok létrehozzák a halállomány-helyreállítási területek – köztük a halak szaporodása szempontjából fontos területek – egybefüggő hálózatát, ahol valamennyi halászati tevékenység tilos.

(2)  A tagállamok meghatározzák és kijelölik a halállomány-helyreállítási területek egybefüggő hálózatának létrehozásához szükséges területeket. [Mód. 103]

8. cikk

A technikai intézkedések típusai

A technikai intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban:

   a) hálóméreteka halászeszközök jellemzőinek meghatározása és a halászfelszerelések használatárahasználatukra vonatkozó szabályok;
  b) a halászfelszerelések felépítésére vonatkozó korlátozások,műszaki előírások, így
   i. módosítások vagy további eszközök a szelektivitás fokozására vagy a mélytengeri övezetre az ökoszisztémára gyakorolt negatív hatás csökkentéseminimalizálása érdekében;
   ii. módosítások vagy további eszközök a veszélyeztetett, fenyegetett és védett fajok véletlen kifogásának, vagy más nem szándékos fogások csökkentése érdekében;
   c) bizonyos halászfelszerelésekhalászeszközök vagy egyéb műszaki eszközök tilalma és használatának tilalma bizonyos területeken vagy időszakokbankorlátozása;
   d) a halászati tevékenységek tilalma vagy korlátozása bizonyos övezetekben, illetvevagy időszakokban;
   e) a halászhajók üzemeltetésének tilalma egy adottmeghatározott területen egy meghatározott minimális ideig, az alapvető fontosságú halélőhelyeknek, a sérülékeny tengeri erőforráserőforrások időleges felhalmozódásának,a veszélyeztetett fajoknak és az ívó, illetve fiatal halegyedeknek a védelme érdekében;
   f) a halászati tevékenységeknektevékenységeknek a tengeri biológiai sokféleségre és a tengeri ökoszisztémára, különösen a bioföldrajzi szempontból érzékenynek minősítettre, például a legkülső régiók körüli fenékhegyekre – melyek erőforrásait a szelektív és a nem célfajokrakörnyezetbarát halászeszközöket használó helyi flottáknak kell kiaknázniuk – gyakorolt negatív hatásának minimálisra csökkentésére vonatkozó egyedi intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások elkerülésére, csökkentésére és lehetőség szerinti megszüntetésére irányuló intézkedéseket;
   g) a tengeri biológiai sokféleség védelmét célzó más technikai intézkedések.[Mód. 104 és 295]

II. CÍM

UNIÓS INTÉZKEDÉSEK

9.cikk

A többéves terv keretei

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács – rendes jogalkotási eljárás keretében – prioritásként létre kell hozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos és legkésőbb …(30)-ig többéves terveket készít a HTMGB-től és az ICES-től kapott tudományos vélemény nyomán, amely tervek magukban foglalnak olyan védelmi intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a halállományokat a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban olyan szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására. A többéves tervek révén a 2. és 3. cikkben meghatározott egyéb célkitűzések megvalósítását is lehetővé kell tenni.

(2)  A többéves tervek meghatározzák:

   a) az érintett halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi referenciapontok vagy/és küszöbértékek alapján; valamint, amelynek összhangban kell állnia a 2. cikkben foglalt célkitűzésekkel és a tudományos véleménnyel; és
   b) a küszöbértékek védelmi referenciapontok túllépésének hatékony megelőzésére alkalmas és a védelmi referenciapontok elérését célzó intézkedéseket.

(3)  A többéves tervek lehetőség szerint vagy az egyetlen halállományt kiaknázó halászatokra, vagy a vegyes halállományokat kiaknázó halászatokra terjednek ki, és közben figyelembe veszik a halállományok, a halászatok és a tengeri ökoszisztéma halászatok közötti kölcsönhatásokat.

(4)  A többéves tervek alapja a halászati gazdálkodás elővigyázatos megközelítésén alapulnak, így figyelembe veszik a rendelkezésre álló adatok és értékelési módszerek – ideértve a szükséges adatok hiánya mellett készült állományfelmérés – korlátait, valamint a tudományosan érvényes minden számszerűsített bizonytalansági forrást. [Mód. 105]

10.cikk

A többéves tervek célkitűzései

(1)  A többéves tervek rendelkeznektervekben oly módon kell rendelkezni a halászati állománypusztulás arányának kiigazításáról, és olyan halászati állománypusztulási arányt eredményeznek,mortalitásról, hogy a halászati mortalitás 2015-re olyan szinten legyen megállapítva, amely lehetővé teszi legkésőbb 2020-ig a halállományok maximális képesek legyenek a legnagyobb fenntartható hozam szintjére visszaállni és az felett maradni.feletti szinten történő helyreállítását, valamint az összes helyreállított állomány megtartását ezen a szinten.

(2)  Azokban az esetekben, amikor nem lehet meghatározni az (1) bekezdésben rögzítetta halászati állománypusztulásnak azt az arányát, amely az állományokat olyan szint felett állítja helyre és tartja fenn, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására, akkormortalitást, a többéves tervek olyan elővigyázatossági intézkedésekről rendelkeznek,a halászati gazdálkodás elővigyázatos megközelítését alkalmazzák, és olyan közelítő értékeket és intézkedéseket határoznak meg, melyek biztosítják az adott állományok legalább összehasonlítható szintű védelmét.

(2a)  Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, a többéves tervekben szereplő intézkedéseknek és végrehajtásuk menetrendjének arányosnak kell lenniük a feladatokkal, a célokkal és a várható időtartammal. Mielőtt az intézkedéseket belefoglalnák a többéves tervekbe, számításba kell venni valószínűsíthető gazdasági és társadalmi hatásukat, és az ilyen intézkedéseket – a sürgős esetek kivételével – fokozatosan kell bevezetni.

(2b)  A többéves tervekben szerepelhetnek olyan rendelkezések, amelyek a vegyes halászatnak az állományok maximális fenntartható hozama feletti szinten tartásával és helyreállításával kapcsolatos egyedi problémáit tárgyalják, amennyiben a tudományos vélemények szerint a halászatlefojtó fajok elkerülése érdekében történő szelektivitásnövelés nem valósítható meg. [Mód. 106 és 107]

11.cikk

A többéves tervek tartalma

(1)  Egy többéves terv a következőket tartalmazza:

   a) a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett földrajzi területek, állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében;
   b) a 2. és 3. cikkben, valamint a -7a., 9. és 10. cikk vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célok;
   ba) a flottakapacitás értékelése, és – amennyiben a halászati kapacitás nincs tényleges egyensúlyban a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel – kapacitáscsökkentési terv, beleértve a határidőket és az egyes érintett tagállamok által megteendő konkrét lépéseket a kötelező határidőn belül az ilyen halászati kapacitásnak a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez való igazítása érdekében; az ilyen értékelésnek – a 34. cikkben szereplő kötelezettségek sérelme nélkül – magában kell foglalnia az értékelt flotta társadalmi-gazdasági dimenziójának értékelését;
   bb) a többéves tervben szereplő intézkedések társadalmi-gazdasági hatásának értékelése;
  c) és a következő tényezőkkel kifejezett mennyiségi célkitűzések:
   i. halászati állománypusztulási arányok,mortalitás, illetve
   ii. szaporodóképes állomány biomasszája, és
   iia. a nem szándékos és engedély nélküli fogások százalékos arányának legfelső határa; és
   iib. a halászati lehetőségek változásának maximális száma évenként;
   iii. a fogások stabilitása.
   d) az összes mennyiségi célkitűzésekcél elérésére szolgáló egyértelmű időkeretek;
   da) a halászati lehetőségek szisztematikus csökkentésére irányuló rendelkezések, amikor a halászatból származó adatok minősége vagy mennyisége romlik;
   e) a 15. cikkben meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében meghozandó védelmi és technikai intézkedések beleértveés a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerülését és megszüntetését szolgáló intézkedéseket;intézkedések;
   f) a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás előrehaladásnak és társadalmi-gazdasági hatásainak időszakonkénti megfigyelésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;
   g) adott esetben az anadróm és katadróm vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok;
   h) a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálás csökkentésére irányuló intézkedések;
   i) védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések hatályba léptetésének kritériumai;
   ia) a többéves terv rendelkezéseinek betartását biztosító intézkedések
   j) bármely egyéb, a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére alkalmas és arányos intézkedés.

(1a)  A többéves tervekbe foglalt célkitűzések teljesítése terén elért előrelépés értékelése érdekében e tervekben rendelkeznek rendszeres felülvizsgálatukról. E rendszeres felülvizsgálatoknak elsősorban az új elemeket – például a tudományos véleményben bekövetkezett változásokat – kell figyelembe venniük annak érdekében, hogy bármely azonnal szükséges kiigazítás lehetséges legyen. [Mód. 108 és 239]

12. cikk

Az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályai szerinti kötelezettségeknek való megfelelés a védett területekkel kapcsolatban

(1)  A közös halászati politikának és a tagállamok által a különleges védelmi területekkel kapcsolatosan elfogadott minden későbbi intézkedésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a 92/43/EGK, a 2009/147/EK és a 2008/56/EK irányelvvel. Azokon a területeken, ahol a tagállamok Aa 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikke, a 2009/147/EK irányelv 4. cikke és a 2008/56/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése szerinti különleges védelmi területeken a tagállamok csak úgy folytathatnak halászati tevékenységet, hogy ezeken a területeken mérséklik a halászati tevékenységek hatását.területeket jelöltek ki, a Bizottsággal, a tanácsadó testületekkel és más érdekelt felekkel konzultálva az említett irányelveknek maradéktalanul megfelelő módon kell szabályozniuk a halászatot. [Mód. 109]

(1a)  A közös halászati politika keretében az Unió és a tagállamok által megtett minden intézkedésnek teljes mértékben összhangban kell lennie az aarhusi egyezménnyel, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 61/105., 64/72. és 66/68. számú határozatával, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodással. [Mód. 257]

(1b)  A teljes egészében egyetlen tagállam felségterülete vagy joghatósága alá tartozó vizeken folytatott halászati tevékenységek tekintetében az adott tagállam felhatalmazást kap arra, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok szerinti kötelezettségeinek betartása érdekében szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ezen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a 2. cikkben megállapított célokkal, és nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint a meglévő uniós jogszabályok. [Mód. 258]

(1c)  Az (1) bekezdésben említett intézkedések által érintett területeken közvetlen halászati érdekkel bíró tagállamok a 21. cikk (1a) bekezdésével összhangban együttműködnek egymással. E tagállamok közül bármelyik kérheti, hogy a Bizottság fogadja el az (1) bekezdésben említett intézkedéseket [Mód. 111]

(1d)  Annak érdekében, hogy a Bizottság az (1c) bekezdésben említett kérés alapján fellépjen, a kérést benyújtó tagállam vagy tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz a kért intézkedésekkel kapcsolatos releváns információkat, többek között a kérés indokolását, a tudományos adatokat, valamint a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó részletes információkat is. A Bizottság az intézkedések elfogadásakor figyelembe veszi a rendelkezésére álló releváns tudományos véleményeket. [Mód. 260]

(2).  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a halászati tevékenységek hatását mérséklő intézkedések meghatározása céljából. [Mód. 114]

(2a)  Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás szerint eljárva, a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el az (1) bekezdésben említett kötelezettségek betartásából eredő lehetséges kedvezőtlen társadalmi-gazdasági következmények csökkentése érdekében. [Mód. 262]

13. cikk

Bizottsági intézkedések a tengerek biológiai erőforrásait súlyosan fenyegető veszély esetén

(1)  Amennyiben megbízható tudományos adatok alapján fennáll a tengeri biológiai erőforrások védelmére vagy a tengeri ökoszisztémára vonatkozó és az azonnali intézkedést kívánó súlyos fenyegetettség esetén, a Bizottság a tagállamok megalapozott kérésére vagy saját kezdeményezésére határozhat a fenyegetést enyhítő ideiglenes intézkedésekről.felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a fenyegetettség enyhítése céljából.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására csak akkor kerül sor, ha ez rendkívül sürgős okokból szükséges, és az 55a. cikkben előírt eljárás alkalmazandó.

(2)  A tagállamoknak az (1) bekezdésben említett indokolt kérést egyszerre kell közölniük a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett tanácsadó testületekkel. [Mód. 115]

13a. cikk

A tagállamok sürgősségi intézkedései

(1)  Ha nyilvánvaló az előre nem látott és súlyos, az élő vízi erőforrások védelmét vagy a tengeri ökoszisztémát érintő, a halászati tevékenységből eredő fenyegetettség a tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken, és amennyiben minden indokolatlan késedelem nehezen helyreállítható károkat okozna, a tagállam sürgősségi intézkedéseket tehet, amelyek időtartama a három hónapot nem haladhatja meg.

(2)  A sürgősségi intézkedéseket megtenni szándékozó tagállam az intézkedések elfogadása előtt az intézkedések indokolással ellátott tervezetének elküldésével értesíti szándékáról a Bizottságot, a többi tagállamot és az érintett tanácsadó testületeket.

(3)  A tagállamok és az érintett tanácsadó testületek az értesítés időpontját követően 5 munkanapon belül írásban nyújthatják be észrevételeiket a Tanácsnak. A Bizottság az intézkedést megerősítő, törlő vagy módosító végrehajtási aktusokat fogad el. E végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Súlyos és előre nem látható, az élő vízi erőforrások védelmét vagy a tengeri ökoszisztémát érintő, a halászati tevékenységből eredő fenyegetettséghez kapcsolódóan kialakult, kellően indokolt és rendkívül sürgős esetben a Bizottság – az 56. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében – azonnali hatállyal végrehajtási jogi aktusokat fogad el. [Mód. 116]

14. cikk

A technikai intézkedések keretei

A tengerek biológiai erőforrásainak védelme és a halászati tevékenységek során a halállományokra és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatás csökkentése érdekében létre kell hozni a technikai intézkedések kereteit. A technikai intézkedések keretei:

   a) a méretszelekció és adott esetben a fajtaszelekció fejlesztésével elősegítik, hogy a halállományok a maximális fenntartható hozamot biztosító szint felettire visszaállíthatóak és ezen fenntarthatóak is legyenek;
   b) csökkentik a méreten aluli egyedek kifogását a halállományokból;
   c) csökkentik a nem kívánt tengeri organizmusok kifogását;
   d) minimálisra csökkentik a halászfelszereléseknekhalászeszközöknek az ökoszisztémára és a környezetre gyakorolt hatását, különös tekintettel a biológiailag érzékeny állományok és a sérülékeny élőhelyek – főként a bioföldrajzi szempontból érzékenynek minősített élőhelyek –, például a legkülső régiók körüli fenékhegyek védelmére, melyek erőforrásait a szelektív és környezetbarát halászeszközöket használó helyi flottáknak kell kiaknázniuk. [Mód. 296]

14a. cikk

A nem szándékos fogások elkerülése és minimalizálása

(1)  Az összes fogás egyes halászatokban alkalmazandó kirakodási kötelezettségének 15. cikkel összhangban való bevezetése előtt a tagállamok szükség esetén kísérleti projekteket folytatnak a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményekre alapozva és az illetékes tanácsadó testületek véleményének figyelembevételével, azzal a céllal, hogy kimerítően feltárják a halászat során előforduló nem szándékos fogások elkerülésére, minimalizálására és megszüntetésére irányuló valamennyi alkalmazható módszert. E kísérleti projekteket adott esetben a termelői szervezetek folytatják. E kísérleti projektek eredményeit az egyes halászatok többéves gazdálkodási tervében a rendelkezésre álló leginkább szelektív eszközök és halászati módszerek alkalmazására irányuló további ösztönzők formájában tükrözik. A tagállamok visszadobási atlaszt is készítenek, amely tartalmazza a 15. cikk (1) bekezdése alá tartozó egyes halászatok visszadobási szintjét. Az atlasznak objektív és reprezentatív adatokon kell alapulnia.

(2)  Az Unió pénzügyi támogatást nyújt az (1) bekezdéssel összhangban bevezetett kísérleti projektek kidolgozásához és végrehajtásához és a szelektív halászeszközök alkalmazásához a nem szándékos, illetve a nem engedélyezett fogások csökkentése érdekében. A pénzügyi támogatási intézkedések során különös figyelmet fordítanak az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség által érintett és vegyes halászatban működő halászokra. [Mód. 118]

15. cikk

A halászott és szabályozott fajok összes fogás kirakodásának kötelezettségefogásának kirakodására és nyilvántartására irányuló kötelezettség

(1)  A következő halállományokból halászatokban halászott és szabályozott halfajtáknak az uniós vizeken történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül történő minden fogást – figyelemmel a fogási határokra –fogását a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni és ki kell rakodni, kivéve, ha élő csaliként használják fel, a következő időkeretekkel összhangban:

a)  Legkésőbb 2014. január 1-jétől:

   kisméretű nyílt tengeri fajok, azaz makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac, szardínia és spratt halászata,
   nagy nagyméretű nyílt tengeri fajok, azaz kékúszójú tonhal, kardhal, germon,fehér tonhal, nagyszemű tonhal, egyéb kardhalfélék halászata;
   ipari célból halászott halfajok, többek között kapellán, homoki angolna és norvég tőkehal;
   lazac a Balti-tengerben.

b)  Legkésőbb 2015.2016. január 1-jétől: közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal;

   az Atlanti-óceán északi részének uniós vizein a következő fajok halászata:

Északi-tenger
Észak-nyugati vizek
Délnyugati vizek
   tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal és fekete tőkehal halászata;
   norvég homár halászata;
   közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata;
   szürke tőkehal halászata;
   norvég garnéla halászata;
   egyéb fajok halászata, melyek kapcsán még további elemzéseket kell végezni;
   a Balti-tengerben a lazactól eltérő fajok halászata;
   tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal és fekete tőkehal halászata;
   norvég homár halászata;
   közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata;
   szürke tőkehal halászata;
   egyéb fajok halászata, melyek kapcsán még további elemzéseket kell végezni;
   tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal és fekete tőkehal halászata;
   norvég homár halászata;
   közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata;
   szürke tőkehal halászata;
   egyéb fajok halászata, melyek kapcsán még további elemzéseket kell végezni.

c)  Legkésőbb 2016. 2017. január 1-jétől: foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal, szárnyas rombuszhal, sima lepényhal, északi menyhal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, kisfejű lepényhal, óriás rombuszhal, sima rombuszhal, kék menyhal, fekete abroncshal, gránátoshal, atlanti tükörhal, grönlandi laposhal, norvég menyhal, vörös álsügér és a földközi tengeri tengerfenéken élő állományok.az (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá nem tartozó halászat uniós és nem uniós vizeken.

(1a)  Amint valamely halászatban bevezették az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettséget, azon fajok összes fogását, amelyekre a fogás kirakodásának kötelezettsége vonatkozik, nyilvántartásba kell venni, és adott esetben le kell vonni az érintett halász, termelői szervezet vagy tulajdonközösség kvótájából, azon fajok kivételével, amelyek az (1b) bekezdésnek megfelelően a tengerbe visszaengedhetők.

(1b)  A következő fajok mentesülnek az (1) bekezdésben megállapított kirakodási kötelezettség alól:

   olyan fajok, amelyeket élő csaliként való használatra fogtak ki;
   olyan fajok, amelyek vonatkozásában a rendelkezésre álló tudományos adatok magas túlélési arányt jeleznek, figyelembe véve a halászeszközök jellegét, a halászati gyakorlatokat és a halászterület körülményeit.

(1c)  Az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség végrehajtásának egyszerűsítése és összehangolása céljából, továbbá a halászat célfajai nem helyénvaló megzavarásának elkerülése és a nem szándékos fogások mennyiségének csökkentése érdekében a 9. cikkben említett többéves tervek, vagy a kirakodási kötelezettség végrehajtására irányadó egyedi uniós jogi aktusok vagy az Unió által elfogadott más jogi aktusok – adott esetben – a következőket állapítják meg:

  a) a természetben alacsony számban előforduló nem célfajok listája, amelyek beszámíthatók a célfajok halászati kvótájába, ha az alábbi feltételek teljesülnek:
   a nem célfajokra vonatkozó nemzeti éves kvótát teljes mértékben felhasználták;
   a nem célfajok összesített fogásai nem haladják meg a célfajok összes fogásának 3%-át; valamint
   a nem célfajok állománya a biztonságos biológiai határértékeken belül van;
   b) a fiatal halegyedek kifogásának megelőzésére irányuló ösztönzőkkel kapcsolatos szabályok, beleértve azon kvótaarányok növelését, amelyeket a halász kvótájából fiatal halegyedek fogása esetén kell levonni;

(2)  A rendelkezésre álló legjobb, legpontosabb és legfrissebb tudományos vélemények alapján, és szükség esetén a fiatal halegyedek védelme érdekében a halászok szándékos halászattól való visszatartása révén, a fiatal halegyedekre, az (1) bekezdésben meghatározott , összes fogás kirakodási kötelezettségének hatálya alá tartozó halállományokra a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján vonatkozóan meghatározzák az első reprodukcióhoz szükséges kor- és mérethatárt tartalmazó meghatározzák a minimális védelmi referenciaméreteket. A halállományokból a minimális védelmi referenciaméret alatti fogásokat emberi fogyasztástól eltérő célra kell hasznosítani, példáulcsak halliszt, halolaj, állateledel vagy állateledelcsali gyártása céljára lehet értékesíteni. Az érintett tagállam engedélyezheti, hogy az ilyen halakat szociális vagy jótékony célokra adományozzák.

(3)  A tagállamok a külön jogszabályban rögzített nagyobb rugalmassági arányok sérelme nélkül a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományok tekintetében alkalmazhatják az éves időszakokhoz kötött, és az engedélyezett kirakodásuk 5%-áig terjedő rugalmasságot. A megállapított halászati lehetőségeken túli fogások esetében a forgalmazási előírásokat és forgalmazási szabályokat a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(31)(32)27.39. cikkével összhangban kelllehet megállapítani.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókat úgy szereljék fel, hogy azok minden halászati és feldolgozó tevékenységet teljes körűen dokumentáljanak, és ellenőrizhető legyen a minden fogás kirakodását előíró kötelezettség betartása. Ezzel kapcsolatban a tagállamok tiszteletben tartják a hatékonyság és az arányosság elvét.

(5)  Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi kötelezettségeket.

(6)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unió nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében az (1) bekezdés szerinti intézkedések meghatározása céljából. [Mód. 119]

16. cikk

Halászati lehetőségek

(1)  A Tanács a halászati lehetőségek tagállamok közöttimeghatározása és kiosztása során biztosítani kell valamennyi tagállama 2., 9., 10 és 11. cikkel összhangban jár el, hosszú távú perspektívát alkalmaz, és figyelembe veszi a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeket. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy mindegyikük számára viszonylagos stabilitást biztosítsanak minden stabilitását az egyes halállományokraállomány vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek tekintetébentevékenység vonatkozásában.. Valamennyi tagállam érdekét figyelembe kell venni az új halászati lehetőségek kiosztása során

A Tanács meghatározza az uniós vizeken a harmadik országok rendelkezésére álló halászati lehetőségeket, és szétosztja őket e harmadik országok között.

A halászati lehetőségek egy tagállam vagy harmadik ország számára történő elosztásának feltétele a közös halászati politika szabályainak betartása.

(1a)  Minden évben, amikor a Tanács a kvótameghatározásokról dönt, teljes mértékben figyelembe veszi azon régiókat, ahol a helyi közösség különösen függ a halászattól és az ahhoz kapcsolódó tevékenységektől, amint ezt a Közösségben a 200 mérföldes halászati övezet 1977. január 1-jei hatállyal történő létrehozásának egyes külső vonatkozásairól szóló 1976. november 3-i tanácsi állásfoglalás és különösen annak VII. melléklete megállapította.

(2)  Az összes halászati lehetőségen belül járulékos fogási lehetőségek foglalhatók.

(3)  A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a 9. cikk (2) bekezdésével és a 11. cikk b), c) és h) pontjának megfelelően a többéves tervekben meghatározott, a fogásokra vonatkozó mennyiségi célkitűzésekkel, időkeretekkel és rátákkal. Amennyiben nem fogadtak el a kereskedelmi célból felhasznált halállományra vonatkozó többéves tervet, úgy a Tanács biztosítja, hogy 2015-ig a teljes kifogható mennyiséget olyan szinten határozzák meg, amely lehetővé teszi legkésőbb 2020-ig a halállományok maximális fenntartható hozam feletti szinten történő helyreállítását, valamint az összes helyreállt állomány ezen a szinten történő fenntartását.

(3a)  Az Európai Parlament és a tanácsadó testületek küldöttségeinek jelen kell lenniük, amikor a Tanács a halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó határozatot hoz.

(3b)  Amikor az adatok hiányosságai következtében egy adott állomány tekintetében nem lehetséges a maximális fenntartható hozamnak megfelelő kiaknázási mértékeket meghatározni:

   i. a halászati gazdálkodás tekintetében az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni;
   ii. közelítő értékeket kell meghatározni a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról szóló, 2010. szeptember 1-jei 2010/477/EU bizottsági határozat(33) melléklete B. részének 3.1 és 3.2 bekezdéseiben meghatározott módszertanok alapján, és az elővigyázatosság elvének megfelelően tovább kell csökkenteni a halászati mortalitást, illetve – amennyiben arra utaló jelek vannak, hogy az állomány állapota kielégítő – stabilan kell tartani;
   iii. A Bizottság és a tagállamok értékelik a kutatás és az ismeretek megszerzése előtt álló akadályokat, és lépéseket tesznek, hogy az állományra és az ökoszisztémára vonatkozó további adatok késlekedés nélkül rendelkezésre álljanak.

(3c)  Minden tagállam – az uniós joggal összhangban – határoz a számára kiosztott halászati lehetőségeknek a lobogója alatt hajózó hajókra vonatkozó elosztására alkalmazandó módszerről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elosztás módszeréről.

(4)  A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

(4a)  Amennyiben a Bizottság a 19. vagy a 23. cikk szerint elvégzett értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem fogadott el a 17-24. cikkel összhangban megfelelő intézkedéseket, akkor ez a következő évben vagy években az Unió által az adott tagállam számára kiosztott halászati lehetőségek csökkentését, és a tagállamnak járó kifizetések megszakítását vagy felfüggesztését, avagy a közös halászati politika keretében az 50. cikk szerint nyújtott uniós pénzügyi támogatás pénzügyi kiigazítását vonhatja maga után. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a meg nem felelés jellegével, mértékével, időtartamával és ismétlődéseivel.

(4b)  A Bizottság éves jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben értékeli, hogy az aktuális halászati lehetőségek hatékonynak bizonyulnak-e a halászott fajok állományainak a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott célkitűzés elérését meghaladó szinten történő helyreállításához és fenntartásához. [Mód. 120, 264, 293 és 301]

16a. cikk

A halászati lehetőségek tagállamok általi kiosztásának kritériumai

A 16. cikk említett rendelkezésre álló halászati lehetőségek kiosztása során a tagállamok olyan átlátható és objektív környezetvédelmi és társadalmi kritériumokat alkalmaznak, mint a halászat környezetre gyakorolt hatása, a múltbeli megfelelés és a helyi gazdasághoz való hozzájárulás. Más kritériumok, például a fogások múltbeli szintjének alakulása is alkalmazható. A tagállamok ösztönzőket biztosítanak az olyan halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket használnak, vagy alacsony környezeti hatással járó halászatot folytatnak, például korlátozott üzemanyag-felhasználás vagy élőhely-károsítás révén a számukra kiosztott halászati lehetőségeken belül. [Mód. 227]

III. CÍM

REGIONALIZÁCIÓ

I.FEJEZET

TÖBBÉVES TERVEK

17. cikk

A többéves tervek keretében elfogadott védelmi intézkedések

(1)  A tagállamok A 9–11. cikk szerint elkészített többéves tervben az érintett halászat felett rendelkező tagállamok felhatalmazást kapnak felhatalmazhatók arra, hogy az e cikkben ismertetett eljárásokat követve – összhangban az ilyen többéves tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések:

   a) összeegyeztethetők összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkelcélkitűzésekkel és a 4. cikkben a jó kormányzásra vonatkozóan meghatározott alapelvekkel;
   b) összeegyeztethetők legyenek a többéves terv hatályával és célkitűzéseivel;
   c) hatékonyan és a meghatározott időkereten belül teljesítsék a többéves tervben meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint
   d) ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

(2a)  A tagállamok együttműködnek egymással a többéves tervekben rögzített célkitűzéseknek megfelelő, összeegyeztethető intézkedések elfogadása érdekében, és egyeztetik egymással ezen intézkedések végrehajtását. Amennyiben ésszerű és helyénvaló, a tagállamok ennek érdekében felhasználják a regionális intézményi együttműködési kereteket és mechanizmusokat, beleértve az adott területre vagy halászatra vonatkozó regionális tengeri egyezmények alapján létezőeket is.

A közös halászat felett rendelkező tagállamok közötti együttműködés támogatható az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA), az [Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló] .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(34)(35) összhangban.

(2b)  A tagállamok egyeztetnek az illetékes tanácsadó testületekkel, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal és/vagy a HTMGB-vel oly módon, hogy elküldik nekik az elfogadandó intézkedések indokolással ellátott tervezetét. A tervezetekről a tagállamok egyidejűleg értesítik a Bizottságot és a halászterületet közösen használó többi tagállamot. A tagállamok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy e konzultációba már kezdettől fogva, nyílt és átlátható módon bevonják az adott halászatban érintetteket, hogy a tervezett intézkedések előkészítése során minden érintett fél álláspontját és javaslatait meghatározhassák.

A tagállamok közzéteszik az általuk elfogadásra javasolt védelmi intézkedések tervezetének összefoglalóját.

(2c)  A tagállamok megfelelően figyelembe veszik az illetékes tanácsadó testületek, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács és/vagy a HTMGB által benyújtott véleményeket, és – amennyiben a végleges elfogadott intézkedések e véleményektől eltérnek – részletes indokolást adnak az eltérések tekintetében.

(2d)  A (2)–(2c) bekezdésben rögzített rendelkezések akkor is alkalmazandók, ha a tagállamok az elfogadott intézkedéseket módosítani akarják.

(2e)  Az elfogadott intézkedések koherenciájának és regionális szintű koordinációjának, valamint az elfogadott többéves tervek betartásának biztosítása érdekében a Bizottság iránymutatásokat fogad el a (2a), (2b) és (2c) bekezdés alkalmazása esetén követendő eljárás részleteivel kapcsolatban. Ezen iránymutatások például a regionális halászati munkacsoportokhoz hasonló igazgatási kereteket határozhatják meg vagy hozhatják létre a tagállamok közötti együttműködés gyakorlati megszervezése érdekében, elsősorban az intézkedések egyes tagállamok által történő elfogadásának előmozdítására és megkönnyítésére.

(2f)  Azok a tagállamok, amelyek közösen használnak egy halászterületet, megegyezhetnek a közös intézkedések végrehajtásában való együttműködésről a 2014 előtt elfogadott többéves tervek keretében, a 25. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően.

(2g)  A teljes egészében egyetlen tagállam felségterülete vagy joghatósága alá tartozó vizeken folytatott halászati tevékenységek esetében az adott tagállam egy vagy több közös irányítóbizottságot hoz létre, amelynek munkájában valamennyi érintett szereplő részt vesz. Az ilyen bizottságokkal az elfogadandó intézkedéseket illetően egyeztetni kell. Amennyiben a tagállam bármilyen módon el akar térni az ilyen bizottságok ajánlásaitól, értékelést tesz közzé, amelyben részletezi az ajánlásoktól való eltérés okait. [Mód. 121]

18. cikk

Értesítés a tagállamok védelmi intézkedéseiről

A 17. cikk (1) bekezdése szerinti védelmi intézkedéseket elfogadó tagállamok az intézkedésekről értesítikintézkedéseket közzéteszik, és azokról tájékoztatják a Bizottságot, az egyéb érdekelt tagállamokat és az illetékes tanácsadó testületeket. [Mód. 122]

19. cikk

Értékelés

(1)  A Bizottság bármikor értékelheti a tagállamok által a 17. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott védelmi intézkedések összeegyeztethetőségét és hatékonyságát, és ezeket a kérdéseket legalább 3 évente, vagy az adott többéves terv szerint előírt időszakonként értékeli, és jelentést készít róluk. Az értékelésnek a legjobb tudományos véleményeken kell alapulnia.

Az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, 2007. március 14-i, 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(36) megfelelően és a Bizottságnak a közös halászati politika végrehajtásában való támogatása érdekében a tagállamok hozzáférési és felhasználói jogot biztosítanak a Bizottság számára a 17. cikk szerinti nemzeti védelmi intézkedések kidolgozása és elfogadása kapcsán készült dokumentumokhoz és az azokhoz felhasznált adatokhoz.

A környezeti információkhoz való hozzáférés vonatkozásában a 2003/4/EK(37) irányelvet, valamint az 1049/2001/EK(38) és az 1367/2006/EK(39) rendeletet kell alkalmazni. [Mód. 123]

(1a)  A Bizottság az e cikknek megfelelően végzett értékeléseket közzéteszi, és megfelelő honlapokon vagy azokra mutató közvetlen hiperlinkek révén nyilvánosan elérhetővé teszi. A környezeti információk elérhetőségét illetően az 1049/2001/EK és 1367/2006/EK rendelet alkalmazandó. [Mód. 124]

20. cikk

A többéves tervek keretében elfogadott védelmi alapintézkedések

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések meghatározása céljából, ha a 17. cikk szerinti intézkedés megtételére felhatalmazott tagállamtagállamok a többéves tervben meghatározott időszakon belül, vagy annak hiányában az annak hatályba lépését követő háromhat hónapon belül nem értesítiértesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

(2)  Amennyiben a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések meghatározása céljából, ha véleménye szerint:

   a) ha a tagállami intézkedések a 19. cikk szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetőkegyeztethetők össze a többéves terv céljaival összeegyeztethetőknek; vagy
   b) ha a tagállami intézkedések a 19. cikk szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetőkteljesítik hatékonyan a többéves tervben meghatározott célkitűzéseket és számszerűsíthető célokathatékony módon összhangban állónak; vagy
   c) ha a 11. cikk i) pontjának megfelelő védelmi intézkedésekre kerül sor,
  

értesíti az érintett tagállamot, és az értesítéshez indokolást fűz..

(2a)  Amennyiben a Bizottság a (2) bekezdés alapján véleményt ad ki, az érintett tagállamnak három hónapja van arra, hogy az intézkedéseket a többéves terv célkitűzéseivel való összeegyeztethetőségük biztosítása érdekében módosítsa, és hogy az említett célkitűzéseket megvalósítsa.

(2b)  Amennyiben egy tagállam nem módosítja a (2a) bekezdés szerinti intézkedéseit, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések megállapítása céljából.

(3)  A bizottság által elfogadott védelmi intézkedések célja, hogy biztosítsa a többéves tervben meghatározott célok és célkitűzések elérését. A tagállami intézkedések hatályukat vesztik, amikor a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Bizottság elfogadja.

(3a)  Mielőtt a Bizottság elfogadna egy e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, konzultálnia kell az illetékes tanácsadó testületekkel és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal és/vagy a HTMG-vel az elfogadandó intézkedések indokolással ellátott tervezetéről.

II. FEJEZET

TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

21. cikk

Technikai intézkedések

(1)  A tagállamok a technikai intézkedések 14. cikk szerinti keretei között felhatalmazhatókfelhatalmazást kapnak arra, hogy a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében a szóban forgó technikai kereteknek megfelelő, a lobogóik alatt hajózó hajókra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el a vizeikben az uniós vizekben élő olyan állományokat érintően, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a technikai intézkedések:

   (a) összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;
   (b) összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal;
   (c) hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint
   (d) ne legyenek kevésbé szigorúakütközzenek a meglévő uniós jogszabályoknál.jogszabályokkal és ne legyenek kevésbé szigorúak ezeknél;

(1a)  A tagállamok együttműködnek egymással a többéves tervekben rögzített célkitűzések teljesítését szolgáló, összeegyeztethető intézkedések elfogadása érdekében, és egyeztetik egymással ezen intézkedések végrehajtását. Amennyiben ésszerű és helyénvaló, a tagállamok ennek érdekében felhasználják a regionális intézményi együttműködési kereteket és mechanizmusokat, beleértve az adott területre vagy halászatra vonatkozó regionális tengeri egyezmények alapján létezőeket is.

(1b)  A tagállamok egyeztetnek a megfelelő tanácsadó testületekkel, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal és/vagy HTMGB-vel azelfogadandó intézkedések indokolással ellátott tervezetéről. A tervezetekről a tagállamok egyidejűleg értesítik a Bizottságot és a halászterületet közösen használó többi tagállamot. A tagállamok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy e konzultációba már kezdettől fogva, nyílt és átlátható módon bevonják az adott halászatban érintetteket, hogy a tervezett intézkedések előkészítése során minden érintett fél álláspontját és javaslatait meghatározhassák.

(1c)  A tagállamok megfelelően figyelembe veszik az érintett tanácsadó testületek, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács, és/vagy a HTMGB által benyújtott véleményeket, és – amennyiben a végleges elfogadott intézkedések e véleményektől eltérnek – részletes indokolást adnak az eltérések tekintetében.

(1d)  Az (1a), (1b) és (1c) bekezdés akkor is alkalmazandó, ha a tagállamok az elfogadott intézkedéseket módosítani akarják.

(1e)  Az elfogadott intézkedések koherenciájának, regionális szintű koordinációjának, valamint az elfogadott technikai intézkedések kereteinek való megfelelőségének biztosítása érdekében a Bizottság iránymutatásokat fogad el az (1a), (1b) és (1c) bekezdés alkalmazása esetén követendő eljárás részleteivel kapcsolatban. Ezen iránymutatások például a regionális halászati munkacsoportokhoz hasonló igazgatási kereteket határozhatják meg vagy hozhatják létre a tagállamok közötti együttműködés gyakorlati megszervezése érdekében, elsősorban az intézkedések egyes tagállamok által történő elfogadásának előmozdítására és megkönnyítésére. [Mód. 126]

22. cikk

Értesítés a tagállamok védelmi intézkedéseiről

A 21. cikk szerinti technikai intézkedéseket elfogadó tagállamok az intézkedésekről intézkedéseket közzéteszik, és azokról tájékoztatják a Bizottságot, az egyéb érdekelt tagállamokat és az illetékes tanácsadó testületeket. [Mód. 127]

23. cikk

Értékelés

(1)  A Bizottság bármikor értékelheti a tagállamok által a 21. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott technikai intézkedések összeegyeztethetőségét és hatékonyságát és ezeket a kérdéseket legalább háromévente, vagy az adott technikai intézkedések keretei szerint előírt időszakonként értékeli, és jelentést készít azokról.

(1a)  A 2007/2/EK irányelvnek megfelelően és a Bizottságnak a közös halászati politika végrehajtásában való támogatása érdekében a tagállamok hozzáférési és felhasználási jogot biztosítanak a Bizottság számára a 21. cikk szerinti technikai intézkedések kidolgozása és elfogadása kapcsán készült dokumentumokhoz.

A környezeti információkhoz való hozzáférés vonatkozásában a 2003/4/EK irányelvet, valamint az 1049/2001/EK és az 1367/2006/EK rendeletet kell alkalmazni. [Mód. 128]

(1b)  A Bizottság az e cikknek megfelelően végzett értékeléseket közzéteszi, és megfelelő honlapokon vagy azokra mutató közvetlen hiperlinkek révén nyilvánosan elérhetővé teszi. A környezeti információk elérhetőségét illetően az 1049/2001/EK és 1367/2006/EK rendelet alkalmazandó. [Mód. 129]

24. cikk

A technikai intézkedések keretében elfogadott alapintézkedések

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a technikai keretek hatálya alá tartozó technikai intézkedések meghatározása céljából, ha a 21. cikk szerinti intézkedés megtételére felhatalmazott tagállamok a technikai intézkedések kereteinekkeretében maghatározott időszakon belül, vagy annak hiányában az annak hatályba lépését követő háromhat hónapon belül nem értesítiértesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

(2)  Amennyiben a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el technikai intézkedések meghatározása céljából, havéleménye szerint a tagállami intézkedések a 19. cikk szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők:

   a) nem összeegyeztethetőnek a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célokkal; vagy
   b) összhangban állónaknem állnak összhangban a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célokkal.
  

értesíti az érintett tagállamot, és az értesítéshez indokolást fűz.

(2a)  Amennyiben a Bizottság a (2) bekezdés alapján véleményt ad ki, az érintett tagállamnak három hónapja van arra, hogy az intézkedéseket a technikai intézkedések keretével való összeegyeztethetőségük céljából módosítsa, és hogy az említett célkitűzéseket megvalósítsa.

(2b)  Amennyiben egy tagállam nem módosítja a (2a) bekezdés szerinti intézkedéseit, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a technikai intézkedések keretének hatálya alá tartozó technikai intézkedések megállapítása céljából

(3)  A bizottság által elfogadott technikai intézkedések célja a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célok és célkitűzések elérésének biztosítása. A tagállami intézkedések hatályukat vesztik, amikor a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Bizottság elfogadja.

(3a)  Mielőtt a Bizottság elfogadna egy e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, konzultálnia kell az illetékes tanácsadó testületekkel és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal és/vagy HTMGB-vel az elfogadandó intézkedések indokolással ellátott tervezetéről. [Mód. 130]

IV. CÍM

NEMZETI INTÉZKEDÉSEK

25. cikk

A saját lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó tagállami intézkedések

(1)  A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el az uniós vizekben élő halállományok védelmére, amennyiben ezek az intézkedések:

   a) kizárólag az adott tagállam lobogója alatt hajózó halászhajókra, a nem halászhajók által végzett halászati tevékenységek esetén pedig a területükön letelepedett személyekre vonatkoznak;minden halászhajóra, amelynek tevékenysége a vizeikben élő, a számukra kiosztott halászati lehetőségek tárgyát képező állományokat érinti; [Mód. 131]
   b) összehangolhatók a 2. és 3. cikkekben meghatározott célokkal; és
   c) nem kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

(1a)  A tagállamok ellenőrzési célból tájékoztatják a többi érintett tagállamot az (1) bekezdés alapján elfogadott intézkedésekről. [Mód. 132]

(1b)  A tagállamok biztosítják az e cikkel összhangban elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos információk nyilvános hozzáférhetőségét. [Mód. 133]

26. cikk

A 12 tengeri mérföldes övezeten belül alkalmazandó tagállami intézkedések

(1)  A tagállam megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozhat a partvonalától számított 12 tengeri mérföldes övezeten belül a halállományok védelmére és az ezekkel való gazdálkodásra, valamint a halászat az egyéb élő vízi erőforrásokhoz kapcsolódó célok megvalósítása és tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálására vonatkozóan, ökoszisztémák állapotának fenntartása vagy javítása érdekében, amennyiben az Európai Unió nem fogadott el egyedi intézkedéseket e terület védelmére és kezelésére vagy kifejezetten az adott tagállam által azonosított probléma kezelésére vonatkozóan. A tagállami intézkedésnek összhangban kell lennie a 2. és 3. cikkekben megállapított célokkal, és nem lehet kevésbé szigorú, mint a meglévő uniós jogszabályok. [Mód. 134]

(2)  Ha a tagállam által hozott védelmi és gazdálkodási intézkedés várhatóan hatással lesz más tagállamok halászhajóira, akkor az ilyen intézkedést csak azt követően lehet elfogadni, hogy a Bizottság,Bizottságot, az érintett tagállamoktagállamokat és az érintett tanácsadó testületek egyeztetést folytattak a magyarázattal ellátott intézkedéstervezetről.testületeket értesítették az intézkedésről, olyan indokolást fűzve hozzá, amely az intézkedések megkülönböztetésmentességét is bizonyítja. [Mód. 135]

(2a)  A tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az e cikkel összhangban elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos információkat. [Mód. 136]

IV. RÉSZ

HOZZÁFÉRÉS AZ ERŐFORRÁSOKHOZ

27. cikk

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének kialakítása

1.  Minden tagállam legkésőbb 2013. december 31-ig kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét:

   (a) azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza legalább 12 méter; és
   (b) a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, vontatott halászfelszereléssel rendelkező halászhajókra.

2.  A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközökkel rendelkező halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

28. cikk

Az átruházható halászati koncessziók kiosztása

1.  Az átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára teremt jogosultságot.

2.  Minden tagállam átlátható kritériumok alapján osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások alapján megszerzett halászati lehetőségeket.

3.  A vegyes halászatra vonatkozó átruházható halászati koncessziók kiosztása során a tagállamok figyelembe veszik az ilyen halászatokon részt vevő hajók feltételezhető fogási összetételét.

4.  Átruházható halászati koncessziókat a tagállam csak az adott tagállam lobogója alatt hajózó halászhajó tulajdonosa, illetve jogi vagy természetes személyek részére oszthat ki az adott hajón történő felhasználás céljából. Az átruházható halászati koncessziók összekapcsolhatók oly módon, hogy azokat a jogi vagy természetes személyek, illetve az elismert termelő szervezetek közösen kezeljék. A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók megszerzésére vonatkozó jogosultságot.

5.  A tagállamok legalább 15 éves időszakra korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét az ilyen koncessziók újraelosztása céljából. Ha a tagállamok az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét nem korlátozták, akkor az ilyen koncessziókat visszahívhatják legalább 15 éves felmondási idővel.

6.  A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és – hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni.

7.  Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat, amelyeket három egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón.

29. cikk

Az egyéni halászati lehetőségek kiosztása

1.  A tagállamok az egyéni halászati lehetőségeket a 28. cikkben említett átruházható halászati koncessziók jogosultjai részére osztják ki a tagállamok által a 16. cikkel összhangban kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (19) cikkének megfelelően a tagállamok által elfogadott irányítási tervekben megállapított halászati lehetőségek alapján.

2.  A tagállamok állapítják meg azokat a halászati lehetőségeket, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján kioszthatók a lobogójuk alatt hajózó halászhajók részére, olyan fajtákra, amelyekre a Tanács nem rögzítette a halászati lehetőségeket.

3.  A halászhajók csak a teljes lehetséges fogásukra kiterjedő megfelelő egyéni halászati lehetőségek birtokában végezhetnek halászati tevékenységet.

4.  A tagállamok a halászati lehetőségek legfeljebb 5%-át tartalékolhatják. A tagállamok meghatározzák az ilyen tartalékolt halászati lehetőségek kiosztásának céljait és átlátható kritériumait. Ezek a halászati lehetőségek csak a 28. cikk (4) bekezdésében meghatározott, átruházható halászati koncessziókra jogosultaknak oszthatók ki.

5.  A 28. cikk szerinti átruházható halászati koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat felszerelést használják.

6.  A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára díjakat szabhatnak ki.

30. cikk

Az átruházható halászati koncessziók és egyéni halászati lehetőségek nyilvántartása

A tagállamok kialakítják és fenntartják az átruházható halászati koncessziók és egyéni halászati lehetőségek nyilvántartását.

31. cikk

Az átruházható halászati koncessziók kereskedelme

1.  Az átruházható halászati koncessziókat az ilyen koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy tagállamon belül.

2.  A tagállamok engedélyezhetik az átruházható halászati koncessziók más tagállamokba és más tagállamokból való átruházását.

3.  A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati koncessziók átruházását.

32. cikk

Az egyéni halászati lehetőségek bérbe adása és vétele

1.  Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül.

2.  A tagállamok engedélyezhetik az egyéni halászati lehetőségek más tagállamokba való bérbe adását és más tagállamokból való bérbe vételét.

33. cikk

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatályán kívül eső halászati lehetőségek kiosztása

1.  Mindegyik tagállam maga dönti el, hogy a részére a 16. cikk alapján kiosztott és az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászati lehetőségeket hogyan osztja ki a lobogója alatt hajózó hajók részére. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elosztás módszeréről. [Mód. 137]

V. RÉSZ

GAZDÁLKODÁS A HALÁSZATI KAPACITÁSSAL

34.cikk

A halászati kapacitás kiigazítása

(1)  A tagállamok – amennyiben szükséges – intézkedéseket hoznak nemzeti flottájuk halászati kapacitásának módosítására azzal a céllal, hogy stabil és tartós egyensúly alakuljon ki halászati kapacitáskapacitásuk és a halászati lehetőségek közöttiközött stabil és tartós egyensúly érdekébena 2. cikkben meghatározott általános célkitűzésekkel összhangban.

(1a)  Az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzések végrehajtása érdekében a tagállamok évente kapacitásértékelést végeznek, amelyek eredményeit minden év május 30-ig továbbítják a Bizottságnak. A kapacitásértékelés kiterjed az értékelés időpontjában az egyes halászatokra jutó teljes flottakapacitásra és flottaszegmensre, valamint annak az állományokra és a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatására. A kapacitásértékelések magukban foglalják továbbá a flotta hosszú távú nyereségességének elemzését is. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek az értékelések valamennyi tagállamban közös megközelítést alkalmazzanak, az értékeléseket a Bizottságnak a flottakapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly javított elemzésére vonatkozó iránymutatásai szerint kell elvégezni és figyelembe kell venni továbbá a flotta nyereségességét is. Az értékeléseket közzé kell tenni.

(1b)  Ha az értékelés eltérést mutat a nemzeti halászati kapacitás és a nemzeti halászati lehetőségek között, a tagállamok az értékelést követő egy éven belül részletes programot fogadnak el, amely kötelező érvényű menetrendet tartalmaz és meghatározza a flottájuk halászati kapacitásának a hajók száma és jellemzői tekintetében történő bármely szükséges kiigazítását a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti stabil és tartós egyensúly megvalósítása érdekében. A szóban forgó tagállam továbbítja ezt a programot az Európai Parlamentnek, a Bizottságnak és a többi tagállamnak.

(1c)  Ha nem készül ilyen értékelés, vagy ha a tagállamnak a halászati kapacitásának csökkentésére vonatkozó programot el kell fogadnia és ezt elmulasztja, vagy ha a tagállam nem hajtja végre a programot, az Unió felfüggeszti a közös halászati politika keretében az érintett tagállamnak nyújtott pénzügyi támogatás folyósítását.

Utolsó lehetőségként, amennyiben az első albekezdésben említett lépések bármelyike két vagy több év késedelmet szenved, a Bizottság felfüggesztheti az érintett flottaszegmens halászati lehetőségeit.

(2)  Az Európai Halászati Alapból a 2007-2013. évi programozási időszakban állami támogatásban részesült flottából csak akkor engedélyezhető kilépés, ha azt megelőzően visszavonják a halászati jogosítványt és a halászati engedélyeket.

(3)  A visszavont állami támogatású halászhajónak megfelelő halászati kapacitás nem helyettesíthető.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy 2013. január 1-jétől a flottájuk halászati kapacitása nem haladja meg bármely időpontban a számukra a 35. cikkel összhangban meghatározott halászati kapacitási felső értékeket.

(4a)  Annak érdekében, hogy jogosultak legyenek halászati jogosítványra vagy engedélyre, az uniós hajóknak az 1224/2009/EK tanácsi rendelettel összhangban kiállított, érvényes motortanúsítvánnyal kell rendelkezniük. [Mód. 138 és 241]

34a. cikk

Be- és kiléptető rendszer

A tagállamok oly módon irányítják a flottába való belépést és a flottából való kilépést, hogy az új kapacitásnak a flottába állami támogatás nélkül való belépését legalább ugyanolyan nagyságú kapacitás állami támogatás nélküli korábbi kivonása kompenzálja. [Mód. 139]

35. cikk

Gazdálkodás a halászati kapacitással

(1)  A halászati kapacitás II. mellékletben megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak.

(2)  A tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 27. cikkel összhangban létrehozott átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt álló halászhajók kivonását az (1) bekezdés szerinti halászati kapacitás felső határaira vonatkozó előírás hatálya aló. Ez esetben a halászati kapacitás felső határait újra ki kell számolni, figyelembe véve a átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászhajókat. ....(40)december 31-ig a Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2930/86/EGK tanácsi rendelet II. mellékletének módosítására annak érdekében, hogy a halászati kapacitást a hajó halfogási képességét befolyásolható bármely mérhető paraméterre tekintettel határozzák meg.

Ez az új meghatározás figyelembe veszi a társadalmi és gazdasági kritériumokat, valamint a tagállamok által foganatosított ellenőrzési erőfeszítéseket is. E javaslatban az egyes tagállamok flottakapacitását flottaszegmensek szerint osztják szét, ideértve a legkülső régiókban és a kizárólag az uniós vizeken kívül tevékenykedő hajók esetében kidolgozott egyedi felosztást.

3.  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és (2) bekezdésben említett halászati kapacitási felső értékek újraszámítása terén.[Mód. 140]

36. cikk

Halászflotta-nyilvántartás

(1)  A tagállamok nyilvántartják azokat az információkat, amelyek ennek a rendeletnek az alapján szükségesek és a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajók jellemzőire, felszerelésére, tulajdonjogára és tevékenységére vonatkoznak, és ezeket az információkat a személyes adatok megfelelő védelmének biztosítása mellett közzéteszik.

(2)  A tagállamok elérhetővé teszik benyújtják a Bizottság számáraBizottságnak az (1) bekezdésben említett információkat.

(3)  A Bizottság létrehozza az uniós halászflotta-nyilvántartást, amely tartalmazza a (2) bekezdésnek megfelelően kapott információkat.

(4)  Az uniós halászflotta-nyilvántartásban szereplő információk valamennyi tagállam és az Európai Parlament rendelkezésére állnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett információk meghatározását érintően.

(5)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja megállapítja a (2), (3) és (4) bekezdésekben említett információk továbbítási módjaira vonatkozó technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikkbencikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. [Mód. 141]

VI. RÉSZ

A HALÁSZATI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYOS ALAPJA

37. cikk

A halászati gazdálkodás adatszolgáltatási követelményei

(1)  A tengeri biológiai erőforrások megőrzésének, kezelésének és fenntartható kiaknázásának a rendelkezésre álló legjobb információkon kell alapulnia. Ennek érdekében a tagállamok az ökoszisztéma-alapú halászati gazdálkodáshoz szükséges biológiai, környezetvédelmi, technikai, környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági adatokat összegyűjtik, kezelik és elérhetővé teszik a tudományos adatok végfelhasználói számára, beleértve a Bizottság által kijelölt szerveket is. Ezek az Az Unió az ETHA révén az adatok megszerzésének finanszírozásához szükséges pénzügyi hozzájárulást tesz. Az adatok főleg a következők értékelését teszik lehetővé: [Mód. 142]

   a) a tengerek kiaknázott biológiai erőforrásainak aktuális állapota, [Mód. 143]
   b) a halászat szintje – egyértelmű különbséget téve az ipari és a nem ipari halászat között –, és a halászati lehetőségeknek a tengerek biológiai erőforrásaira gyakorolt hatása a tengeri ökoszisztémákban, és [Mód. 224]
   c) az uniós vizeken belüli és azokon kívüli halászat, akvakultúra és feldolgozó-ágazat aktuális társadalmi-gazdasági teljesítménye. [Mód. 144]

(2)  A tagállamok kötelesek:

   a) biztosítani az összegyűjtött adatok pontosságát és megbízhatóságát és átfogó jellegét, valamint hogy azokat valamennyi tagállamban megfelelő időben és harmonizált módon gyűjtsék össze; [Mód. 145]
   aa) biztosítani, hogy adatgyűjtéskor a tudományos adatok és módszerek figyelembe veszik a savasodáshoz és a tenger hőmérsékletéhez hasonló tényezőket, ezáltal biztosítva, hogy az év egészében különböző régiókból gyűjtsenek adatokat; [Mód. 146]
   b) elkerülnikoordinációs mechanizmusokat felállítani a különböző célok érdekében történő párhuzamos adatgyűjtéseket; adatgyűjtések elkerülésére; [Mód. 147]
   c) biztosítani az összegyűjtött adatok biztonságos tárolását és a nyilvánosság számára történő közzétételét, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén, amikoradott esetben azok megfelelő védelmét és bizalmas jellegét;védelemre és titoktartásra van szükség, és ha az ilyen megszorítás indokait bejelentették; [Mód. 148]
   d) biztosítani, hogy a Bizottság vagy az általa kijelölt szervek hozzáférjenek az összegyűjtött adatok feldolgozására használt valamennyi nemzeti adatbázisokhozadatbázishoz és rendszerekhezrendszerhez az adatok létezésének és azok minőségének ellenőrzése érdekében. [Mód. 149]
   da) az érintett felek rendelkezésére bocsátani a vonatkozó adatokat és azokat a módszereket, amelyekkel azokat megszerezték, figyelembe véve minden olyan egyéb kiegészítő adatot, amelyet ezek a felek szolgáltathatnak. [Mód. 150]

(2a)  A tagállamok évente összefoglaló jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, melyben felsorolják azokat a halászatokat, melyek vonatkozásában adatgyűjtés szükséges, jelezve minden kategóriában és egyes esetben, hogy a követelmények teljesültek-e. Az összefoglaló jelentést nyilvánosságra kell hozni. [Mód. 151]

(3)  A tagállamok biztosítják a halászati gazdálkodással kapcsolatos tudományos – beleértve a társadalmi-gazdasági – adatok összegyűjtését és kezelését szolgáló nemzeti koordinációt. Ebből a célból a tagállamok kijelölnek egy nemzeti kapcsolattartót és évente nemzeti koordinációs megbeszélést szerveznek. Az Európai Parlamentet és a Bizottságot tájékoztatják a nemzeti koordinációs tevékenységekről és meghívják a koordinációs megbeszélésekre. [Mód. 152]

(4)  A tagállamok a Bizottsággal szorosan együttműködve egyeztetik az ugyanazon régió többi tagállamával az adatgyűjtési tevékenységeiket, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják az ugyanazon régió vizei felett szuverenitással vagy joghatósággal rendelkező harmadik országokkal. [Mód. 153]

(5)  Az adatok gyűjtését, kezelését és felhasználását többéves program keretében kell elvégezni 2014-től. A többéves program a gyűjtendő adatok precizitási célkitűzéseit és az ilyen adatok összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó összesítési szinteket tartalmazza.

(6)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a gyűjtendő adatokra vonatkozó precizitási célkitűzéseknek és az ilyen adatok összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó összesítési szinteknek az (5) bekezdés szerinti többéves program céljaira való meghatározása céljából, valamint az adatgyűjtés és -megjelenítés tagállamok közötti összehangolása érdekében. [Mód. 154]

(7)  A Bizottság megállapítja az összegyűjtött adatok továbbításának módjaira vonatkozó technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(7a)  Amennyiben egy tagállam nem tesz eleget adatgyűjtési kötelezettségeinek, ez a támogatások megvonását és a Bizottság részéről további büntetések kiszabását eredményezi. [Mód. 155]

37a. cikk

Tudományos testületekkel folytatott konzultáció

A Bizottság rendszeres időközönként konzultál a megfelelő tudományos testületekkel a tengerek erőforrások megőrzésére és kezelésére vonatkozó ügyekről, beleértve a biológiai, gazdasági, környezeti, társadalmi és technikai szempontokat, egyúttal szem előtt tartva a közpénzek megfelelő kezelését a különböző tudományos testületek munkája megkettőzésének elkerülése érdekében. [Mód. 156]

38. cikk

Kutatási programok

(1)  A tagállamok nemzeti halászati és akvakultúrára vonatkozó tudományos adatgyűjtési, kutatási és innovációs programokat fogadnak el. Halászati adatgyűjtési, kutatási és innovációs tevékenységeiket összehangolják a többi tagállammal és a Bizottsággal szoros együttműködésben az uniós kutatási és innovációs keretekkel.keretek összefüggésében, adott esetben bevonva a megfelelő tanácsadó testületeket. A kutatás és a halászat területén rendelkezésre bocsátott eszközök révén az Unió biztosítja e programok megfelelő finanszírozását. [Mód. 157 és 285]

(2)  A tagállamok a tudományos élet megfelelő érdekelt feleinek bevonásával biztosítják, hogy a tudományos tanácsadási folyamatban résztvevő, vonatkozó kompetenciák és humán erőforrások rendelkezésre álljanak. [Mód. 158]

(2a)  A tagállamok évente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a nemzeti halászati tudományos adatgyűjtési, kutatási és innovációs programok végrehajtásának előrehaladásáról. [Mód. 159]

(2b)  A kutatási program eredményeit a teljes európai tudományos közösség rendelkezésére bocsátják. [Mód. 160]

VII. RÉSZ

KÜLPOLITIKA

I. CÍM

NEMZETKÖZI HALÁSZATI SZERVEZETEK

39. cikk

Célkitűzések

(1)  A tengeri biológiai erőforrások fenntartható kiaknázását és kezelését biztosítandó, az Európai Unió előmozdítja a nemzetközi halászati eszközök és szabályozások eredményes végrehajtását, részt vesz a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetek tevékenységében és támogatja azokat, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket (RHGSZ-eket). Ezáltal az Unió a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, kötelezettségekkel és szakpolitikai célokkal összhangban, valamint e rendelet és a 2., 3. és 4. cikkében és más uniós szakpolitikákbancikkekben meghatározott céloknak megfelelően jár el.

(2)  A halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekben és az RHGSZ-ekben az Európai Unió álláspontját a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményekre alapozza, és célja, hogy helyre állítsa és fenntartsa a halászati erőforrások maximális fenntartható hozama feletti szintet.Az Unió ezen belül mindenekelőtt:

   a) aktívan támogatja, ösztönzi a legjobb rendelkezésre álló tudományos ismeretanyagot és hozzájárul annak fejlesztéséhez;
   b) előmozdítja az annak biztosításához szükséges rendelkezéseket, hogy a halászati erőforrások fenntartása a 2. cikkben, különösen annak (2) bekezdésében, és a 4. cikkben meghatározott célokkal összhangban történjen;
   c) előmozdítja továbbá az RHGSZ-ek megfelelési bizottságainak létrehozását és megerősítését, a független időszakos teljesítményértékeléseket és megfelelő jogorvoslatokat, ideértve az átlátható és megkülönböztetésmentes módon alkalmazandó visszatartó erejű és hatékony büntetéseket is;
   d) koherensebbé teszi az uniós szakpolitikai kezdeményezéseket, különös figyelmet fordítva a környezetvédelmi, fejlesztési és kereskedelmi tevékenységekre;
   e) minden nemzetközi vonatkozásban ösztönzi és támogatja a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászat felszámolásához szükséges fellépést, biztosítva e célból, hogy IUU-halászati tevékenységből származó halászati termékek ne kerülhessenek az uniós piacra, és hozzájárulva ezáltal a gazdaságilag életképes és az Unión belüli foglalkoztatást előmozdító fenntartható halászati tevékenységekhez;
   f) ösztönzi és aktív szerepet vállal a tengeri kalózkodás elleni közös nemzetközi erőfeszítésekben az emberi biztonság megteremtése és a tengeri halászati tevékenységek megszakadásának megelőzése érdekében;
   g) előmozdítja a nemzetközi halászati eszközök és szabályozások eredményes végrehajtását;
   h) biztosítja, hogy az uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységek az uniós vizeken alkalmazott elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon alapuljanak, előmozdítva, hogy az RHGSZ-ek az uniós vizeken alkalmazottakkal azonos elveket és előírásokat alkalmazzanak.

(2a)  Az Unió aktívan támogatja a halászati lehetőségek méltányos és átlátható kiosztási mechanizmusainak kidolgozását.

3.  Az Európai Unió aktívan hozzájárul és támogatja a tudományos ismeretek és információk fejlesztését az RHGSZ-ekben és a nemzetközi szervezetekben.[Mód. 161]

(3a)  Az Unió együttműködési kapcsolatokat mozdít elő az RHGSZ-ek között a többoldalú fellépés keretének kiigazítása, harmonizálása és kiszélesítése érdekében, és támogatja a tudományos ismeretek és információk fejlesztését az RHGSZ-ekben és a nemzetközi szervezetekben, és betartja az azokból származó ajánlásokat. [Mód. 162]

40. cikk

A nemzetközi rendelkezések betartása

Az Európai Unió – a Halászati Ellenőrző Hivatal segítségével – együttműködik a harmadik országokkal és a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, beleértve az RHGSZ-eket is, hogy fokozza az ilyen nemzetközi szervezetek által elfogadott intézkedéseknek, különösen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseknek való megfelelést,minél fokozottabb mértékben be tudják tartaniannak biztosítása érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket szigorúan betartsák.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a piaci szereplők eleget tegyenek az első bekezdésben említett intézkedéseknek. [Mód. 163]

II. CÍM

FENNTARTHATÓ HALÁSZATI MEGÁLLAPODÁSOK

41. cikk

A fenntartható halászati megállapodások alapelvei és célkitűzései

(1)  A harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodások jogi, gazdasági és környezetvédelmi kormányzati keretet teremtenek az uniós halászhajókkal harmadik országok vizein végzett halászati tevékenységei számára a nemzetközi szervezetek – többek között a regionális halászati irányítási szervezetek – által elfogadott vonatkozó rendelkezésekkel összhangban. Egy ilyen keret a következőket foglalhatja magában:

   a) a szükséges tudományos és kutatóintézetek fejlesztése és támogatása;
   b) nyomon követésre, ellenőrzésre és felügyeletre irányuló képességek; valamint
   c) egyéb kapacitások kiépítéséhez szükséges, a harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához tartozó egységek.

Az ilyen megállapodások biztosítják továbbá, hogy a halászati tevékenységekre a jogbiztonság keretében kerüljön sor. [Mód. 164]

(1a)  Az élő tengeri erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében az Uniót az a cél vezérli, hogy a harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodások mindkét fél kölcsönös javára jöjjenek létre és hozzájáruljanak az uniós flotta tevékenységének folytatásához azáltal, hogy a harmadik ország többleterőforrásaiból az uniós flotta érdekeivel összhangban álló mértékű részesedést szereznek. [Mód. 165]

(2)  Annak érdekében, hogy a halászati erőforrások azon a szinten maradjanak, amelyen képesek a legnagyobb fenntartható hozamot biztosítani, az uniós halászhajók csak azt a többletmennyiséget foghatják ki, amelyet a harmadik ország az Unclos 62. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatároz és amely egyértelműen és átlátható módon beazonosításra került a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján, valamint az Unió és az érintett harmadik ország közötti azon releváns információk cseréje keretében, amelyek az adott állomány tekintetében valamennyi flotta által végzett teljes halászati erőkifejtésre vonatkoznak. [Mód. 166]

(2a)  A fenntartható halászati megállapodások és a kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodások a következőket foglalják magukban:

   a) a parti állam saját fogási kapacitásaihoz mérten tudományosan többletnek bizonyuló erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozása elvének tiszteletben tartásának kötelezettségét az Unclos rendelkezéseivel összhangban;
   b) egy záradékot, amely tiltja az ezeken a vizeken halászó különböző flották között az uniós gazdasági szereplők számára biztosítottaknál kedvezőbb feltételek biztosítását az erőforrások megőrzése, fejlesztése és kezelése, valamint a halászati engedélyek kiadásához kapcsolódó pénzügyi megállapodások, díjak és egyéb jogok tekintetében;
   c) feltételességi záradékot, amely a megállapodást az emberi jogok tiszteletben tartásától teszi függővé az arról szóló nemzetközi megállapodásokkal összhangban; valamint
   d) kizárólagossági záradékot. [Mód. 167]

(2b)  A fenntartható halászati megállapodások és a kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodások biztosítják, hogy az uniós halászhajók csak akkor folytathatnak tevékenységet az olyan harmadik országok vizein, amellyel megállapodást kötöttek, ha a megállapodás mindkét részes fele által jóváhagyott eljárással összhangban kibocsátott halászati engedély van a birtokukban. [Mód. 168]

(2c)  A valamely tagállam lajstromából más halászati lehetőség felkutatása céljából ideiglenesen távozó, uniós lobogó alatt hajózó hajók valamely uniós lajstromba történő visszatérésüket követően 24 hónapig nem részesülhetnek a fenntartható halászati megállapodás és a lajstromból való távozásuk időpontjában már hatályos jegyzőkönyvei szerinti halászati lehetőségekből és ugyanez alkalmazandó a lobogó ideiglenes lecserélésére is, amikor regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében halásznak. [Mód. 169]

(2d)  A fenntartható halászati megállapodások előírják, hogy halászati engedély csak olyan új halászhajók számára adható ki, amelyek a halászati engedély iránti kérelem benyújtását megelőző 24 hónapban uniós lobogó alatt hajóztak és amelyek a fenntartható halászati megállapodás hatálya alá tartozó fajokra kívánnak halászni. [Mód. 170]

(2e)  A gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokat és a nagy távolságra vándorló halállományokat lefedő megállapodások vonatkozásában a halászati lehetőségek megállapításakor kellően figyelembe veszik a regionális szintű tudományos értékeléseket és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által elfogadott állományvédelmi és -kezelési intézkedéseket. [Mód. 171]

(2f)  Uniós szinten törekedni kell arra, hogy ellenőrizzék a fenntartható halászati megállapodások hatályán kívül eső, nem uniós vizeken tevékenykedő, uniós halászhajókat. Az ilyen halászhajóknak ugyanazokat az alapelveket kell tiszteletben tartaniuk, mint amelyeket uniós vizeken alkalmaznak. [Mód. 172]

(2g)  Az uniós vizeken kívül tevékenykedő halászhajókat zárt láncú kamerarendszerrel vagy ezzel egyenértékű eszközökkel szerelik fel, hogy lehetővé váljon a halászati gyakorlatok és fogások teljes dokumentálása. [Mód. 173]

(2h)  Minden egyes jegyzőkönyv hatásáról független értékelést kell készíteni, még azelőtt, hogy a Bizottság felhatalmazást kapna a következő jegyzőkönyvvel kapcsolatos tárgyalások megkezdésére; a hatásvizsgálatoknak ki kell térniük a kifogott hal mennyiségére és a halászati tevékenységekre. Az értékeléseket közzé kell tenni. [Mód. 174]

(2i)  Annak biztosítása érdekében, hogy a szomszédos országokkal közös állományokat fenntartható módon kezeljék, az szükséges, hogy e rendelet hatálya alá tartozzanak. [Mód. 175]

42. cikk

Pénzügyi támogatás

Az Európai Unió a fenntartható halászati megállapodások alapján nyújt pénzügyi támogatást harmadik országok részére azért, hogy:

   a) támogassa a harmadik országok vizeiben található halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek egy részét;
   b) a harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához olyan irányítási keretet teremtsen, amely magában foglalja a szükséges tudományos és kutatóintézetek, valamint a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti kapacitások, átláthatósági, részvételi és elszámolhatósági mechanizmusok és és egyéb kapacitások kiépítéshez szükséges egységek fejlesztését és fenntartását. Az ilyen pénzügyi támogatás feltétele bizonyos társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi eredmények felmutatása továbbá kiegészíti az érintett harmadik országokban bevezetett fejlesztési projekteket és programokat, valamint koherens azokkal. [Mód. 176]

42a. cikk

A fenntartható halászati megállapodásokon kívüli uniós halászati tevékenységek

A tagállamok információt gyűjtenek a valamely tagállam állampolgárai és egy harmadik ország közötti bármilyen megállapodásról, amelynek alapján az adott tagállam lobogója alatt közlekedő hajók halászati tevékenységet folytathatnak a harmadik ország felségterülete vagy joghatósága alá tartozó vizeken, továbbá az érintett hajók részletes adatairól és tevékenységeikről. A tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot. [Mód. 230]

VIII. RÉSZ

AKVAKULTÚRA

43. cikk

Az akvakultúra előmozdításaA fenntartható akvakultúra előmozdítása [Mód. 177]

(1)  A fenntarthatóság elősegítése és az élelmiszerbiztonsághoz,élelmezésbiztonsághoz és élelmiszer-ellátáshoz, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás érdekében a Bizottság 2013-ig a fenntartható megalkotja az akvakultúra-tevékenységek fejlesztését célzó, a közös prioritásokra és célokra vonatkozófejlesztésének közös prioritásaira és céljaira vonatkozó, nem kötelező uniós stratégiai iránymutatásokat állapít meg.. A stratégiai iránymutatások különbséget tesznek egyrészt a közepes méretű és kisüzemi akvakultúra, másrészt az ipari mértékű akvakultúra között, továbbá figyelembe veszik a tagállamok viszonylagos kiindulási helyzetét és különböző körülményeit az Unión belül, alapot jelentenek a többéves nemzeti stratégiai tervek tekintetében, és az alábbiakat célozzák: [Mód. 178]

   a) az akvakultúra-ágazat versenyképességének javítása és az ágazati fejlesztés és innováció támogatása;az ágazati jogalkotás egyszerűsítése és az adminisztrációs terhek csökkentése uniós szinten;
   b) a gazdasági tevékenység ösztönzése;nem ragadozó fajok igénybe vételének ösztönzése és a halászati termékek haltápként való használatának csökkentése;
   c) az életminőség javítása és a gazdaság diverzifikálása a parti és vidéki területeken;az akvakultúra-tevékenységek integrálása más szakpolitikákba, például a tengerparti övezetekre vonatkozó politikákba, a tengeri stratégiákba, a tengeri területrendezésre vonatkozó iránymutatásokba, valamint a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(41) (vízügyi keretirányelv) és a környezetvédelmi politika végrehajtásába.
   d) egyenlő feltételek az akvakultúra piaci szereplői számára a vizekhez és a területekhez való hozzáférés tekintetében;

(2)  A tagállamok többéves nemzeti stratégiai terveket készítenek 2014-ig az akvakultúra-tevékenységek fejlesztésére a területükön.Az Unió a következők révén támogatja a fenntartható uniós akvakultúra-termékek előállítását és fogyasztását:

   a) az akvakultúrára vonatkozó átlátható és általános minőségi kritériumok kialakítása 2014-ig az akvakultúra-tevékenységek és a tenyésztés környezeti hatásainak értékelése és minimálisra csökkentése céljából;
   b) annak biztosítása, hogy az áruk megfizethető áron jussanak el a fogyasztókhoz;
   c) az uniós és importált akvakultúra-termékek nyomon követhetőségére, biztonságosságára és minőségére vonatkozó szabályok meghatározása a [halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló] .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(42)42. cikkével összhangban történő megfelelő jelölés vagy címkézés révén.[Mód. 179 és 242]

(3)  A többéves nemzeti stratégiai terv a tagállamok célkitűzéseit és az ezek elérésére szolgálóeléréséhez szükséges intézkedéseket és határidőket tartalmazza. [Mód. 180]

(4)  A többéves nemzeti stratégiai tervek főbbkifejezett céljai a következők:

   (a) a bürokrácia csökkentése és az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az engedélyek terén;
   (b) biztos információk az akvakultúra piaci szereplői számára a vizekhez és a térhez való hozzáféréssel kapcsolatban, a tengerparti övezetek kezelésére és a tengeri területrendezésre vonatkozó uniós politikával összhangban;
   (c) a minőségi és környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság mutatói;
   ca) az annak biztosítását célzó intézkedések, hogy az akvakultúra-tevékenységek teljes mértékben betartsák a hatályos uniós környezetvédelmi jogszabályokat;
   (d) a szomszédos tagállamokra a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri ökoszisztéma tekintetében gyakorolt más lehetséges, határon átnyúló hatások értékelése.
   da) a kutatás, fejlesztés és innováció, valamint az iparág és a tudományos világ közötti együttműködés előmozdítása;
   db) élelmezésbiztonság;
   dc) az állatok egészségének és jólétének garantálása;
   dd) környezeti fenntarthatóság. [Mód. 181]

(5)  A tagállamok a többéves stratégiai tervekben található nemzeti intézkedések összehangolásának nyílt módszere segítségével cserélik ki az információkat és ja bevált gyakorlatokat.

44. cikk

Konzultáció a tanácsadó testületekkel

Az 53. cikkel összhangban létre kell hozni egy akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testületet.

IX. RÉSZ

A KÖZÖS PIACSZERVEZÉS

45. cikk

Célkitűzések

(1)  Létre kell hozni a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezését, melynek célja, hogy:

   a) segítse a 2. és 3. cikkekben meghatározott célok elérését;
   b) a halászati és akvakultúra-ágazat megfelelő szinten tudja alkalmazni a közös halászati politikát;
   c) termelési és értékesítési tervek végrahajtása révén fokozza az uniós halászati és akvakultúra-ágazat versenyképességét és mozdítsa elő az Unió minőségpolitikáit, különös tekintettelfigyelmet fordítva a termelőkre; [Mód. 183]
   d) fejlessze a piacok átláthatóságát és stabilitását, különös tekintettel a gazdasági ismeretekre, valamint a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacára az ellátási lánc mentén, továbbá tekintettel valamint segítse elő a hozzáadott érték értékláncon belüli méltányos elosztását és ösztönözze a fogyasztók tudatosságáratájékoztatását és tudatosságát átfogó tájékoztatást nyújtó értesítés és/vagy címkézés révén; [Mód. 184]
   e) hozzájáruljon az egyenlő piaci feltételek többek között egyenlő egészségügyi, szociális és gazdasági követelmények biztosításához az Unióban forgalmazott valamennyi termék tekintetében a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdítása révén; [Mód. 185]
   ea) biztosítsa, hogy a fogyasztók számára a halászati és akvakultúra-termékek széles skálája legyen elérhető, és azok minősége és származása tanúsított legyen, továbbá elegendő információ álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a fogyasztói döntések hozzájáruljanak e rendelet céljainak eléréséhez;
   eb) biztosítsa, hogy a harmadik országokból behozott termékek olyan halászatból, illetve üzemekből származzanak, amelyek eleget tesznek az uniós flották és vállalkozások számára előírtakkal azonos környezetvédelmi, gazdasági, szociális és egészségügyi követelményeknek, valamint hogy a termékek az uniós hajók számára előírtakkal azonos normáknak megfelelő, jogszerű, bejelentett és szabályozott halászatból származzanak;
   ec) az összes halászati és akvakultúrából származó termék nyomon követhetőségének biztosítása a teljes élelmiszer-ellátási láncban, a termék származási helyével és előállítási módjával kapcsolatban igazolható és pontos információk biztosítása, valamint a termékek ennek megfelelő címkézésének biztosítása, hangsúlyt fektetve a megbízható ökocímkézésre. [Mód. 186 és 270]

(2)  A közös piacszervezés az Unióban forgalmazott, a [halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló] .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(43) I. mellékletében felsorolt halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozik.

(3)  A közös piacszervezés magában foglalja különösen:

   a) az iparág szervezését, beleértve a piacstabilizáló intézkedéseket is;
   b) a helyi közösségek sajátosságait figyelembe vevő közös forgalmazási előírásokat; [Mód. 187]
   ba) az uniós halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó ökocímkerendszer bevezetését célzó közös szabályokat;
   bb) a fogyasztók tájékoztatását;
   bc) a nem fenntartható halászatot folytató harmadik országokkal szembeni kereskedelmi intézkedések megtételét. [Mód. 188]

X. RÉSZ

ELLENŐRZÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

46. cikk

Célkitűzések

(1)  A közös halászati politika szabályainak való megfelelést egy hatékony uniós halászati ellenőrzési rendszer biztosítja, beleértve a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet is.

(2)  Az uniós halászati ellenőrzési rendszer a következőkön alapul:

   a) globális és integrált megközelítés amelynek nyomán a különböző tagállamokban a flottamérethez kapcsolódó ellenőrzésekre kerül sor; [Mód. 225]
   b) korszerűaz egyes halászhajók fedélzetén már meglévő rendszerek hatékonyabb alkalmazása, és szükség esetén hatékony ellenőrzési technológiák használata a halászati és akvakultúra-adatok adatok hozzáférhetősége és minősége terén; [Mód. 189]
   ba) az ellenőrzésre és a szankciókra vonatkozó szabályok uniós szintű harmonizációja; [Mód. 190]
   bb) a tengeri és szárazföldi ellenőrzések egymást kiegészítő jellege; [Mód. 191]
   c) kockázatalapú stratégia, amely hangsúlyt helyez az összes elérhető, vonatkozó adat szisztematikus és automatizált keresztellenőrzésére;
   d) a piaci szereplőkhalászhajó-üzemeltetők, -tulajdonosok és halászok felelősségválallási, megfelelőségi és együttműködési kultúrájának fejlesztése; [Mód. 192]
   da) szabványosított megfelelőségi és végrehajtási rendszer minden egyes tagállam számára;[Mód. 193]
   e) hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók elfogadása;
   ea) egyenlő versenyfeltételek, ideértve az arra az esetre vonatkozó kereskedelmi szankciókat, amikor megállapítást nyer, hogy harmadik országok felelőtlenül viselkednek. [Mód. 226]

(2a)  A tagállamok biztosítják hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók elfogadását, ideértve az ETHA-ból származó források befagyasztását, figyelembe véve a költség-haszon arányt és az arányosság elvét. [Mód. 195]

46a. cikk

Megfelelési Bizottság

(1)  A tagállamok, a Bizottság és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal képviselőinek részvételével uniós Megfelelési Bizottság jön létre.

(2)  Az uniós Megfelelési Bizottság:

   a) évente áttekinti az egyes tagállamok általi végrehajtást, hogy feltárja a közös halászati politika előírásai be nem tartásának eseteit;
   b) felülvizsgálja a megfelelés elmulasztásának feltárt eseteire vonatkozóan hozott intézkedéseket;
   c) továbbítja következtetéseit az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. [Mód. 243]

47. cikk

Az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek

(1)  A Bizottság és a tagállamok az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre kísérleti projekteket végezhetnek.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek szabályairól.

48. cikk

Az ellenőrzési, felügyeleti és végrehajtási költségek támogatása

A tagállamok a lobogójuk alatt hajózó, legalább 12 méter teljes hosszúsággal rendelkező halászhajókra vonatkozó halászati engedély jogosultjai piaci szereplőik számára előírhatják az uniós halászati ellenőrzési rendszer és adatgyűjtés megvalósításának működési költségeihez való arányos hozzájárulást. [Mód. 196]

XI. RÉSZ

PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

49. cikk

Célkitűzések

A 2. és 3. cikkekben meghatározott hosszú távú környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatósági célok eléréséhez uniós pénzügyi támogatás biztosítható. Az uniós pénzügyi támogatással nem támogathatóak olyan műveletek, amelyek veszélyeztetik a fenntarthatóságot, valamint a tengeri biológiai erőforrások, a biológiai sokféleség, az élőhelyek és az ökoszisztémák megőrzését. [Mód. 197]

50. cikk

A tagállamok számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

(1)  A tagállamok számára biztosított uniós pénzügyi támogatás átlátható feltétele, hogy a tagállamok betartsák a közös halászati politika szabályait és a 12. cikkben említett környezetvédelmi irányelveket, valamint eleget tegyenek a tagállamok által alkalmazandó elővigyázatossági elvnek.

(2)  Ha egy tagállam nem tartja be a közös halászati politika szabályait és az (1) bekezdésben említett jogi aktusokat, és nem tesznek eleget a tagállamok által alkalmazandó elővigyázatossági elvnek, akkor ez a közös halászati politika alapján történő uniós pénzügyi támogatás azonnali megszakítását, felfüggesztését vagy pénzügyi kiigazítását eredményezheti.eredményezi. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a meg nem felelés jellegével, terjedelmével, időtartamával és ismétlődéseivel. Erre vonatkozóan módszertant kell kidolgozni, amely kiterjed a célokra, a mutatókra és az összes tagállam tekintetében egységes és átlátható mérésre. [Mód. 302]

51. cikk

A piaci szereplők számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

(1)  A piaci szereplők számára biztosított uniós pénzügyi támogatás feltétele az, hogy a piaci szereplők betartsák a közös halászati politika szabályait és a 12. cikkben említett, környezetvédelemmel kapcsolatos irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat. Nem nyújtható pénzügyi támogatás olyan művelethez, amely veszélyezteti a tengeri biológiai erőforrások, a biológiai sokféleség, az élőhelyek és az ökoszisztémák fenntarthatóságát és megőrzését.

(2)  A közös halászati politika szabályainak és az (1) bekezdésben említett nemzeti jogszabályoknak a piaci szereplők általi súlyos megsértése az uniós pénzügyi támogatás megvonását, illetve pénzügyi levonás alkalmazását eredményezi. Ezeknek a tagállam által meghozott az intézkedéseknek visszatartó erejűnek, hatékonynak és arányosnak kell lenniük a súlyos jogsértés jellegével, terjedelmével, időtartamával és gyakoriságával.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy uniós pénzügyi támogatás biztosítására csak akkor kerüljön sor, ha az érintett piaci szereplőreszereplő nem követett el súlyos jogsértés miatt nem alkalmaztak szankciókat jogsértést az uniós pénzügyi támogatás kérelmezését megelőző egy legalább három éven belül. [Mód. 199]

XII. RÉSZ

TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

52. cikk

Tanácsadó testületek

(1)  A III. mellékletben meghatározott minden egyes hatásköri földrajzi térségre vagy illetékességi területre tanácsadó testületek jönnek létre, hogy az 54. cikk (1) bekezdésével összhangban valamennyi érintettet kiegyensúlyozott módon lehessen képviselni, továbbá a 2. és 3. cikkekben meghatározott célok elérésére.

(1a)  A III. melléklettel összhangban az alábbi új tanácsadó testületek kerülnek felállításra:

   a) tanácsadó testület a legkülső régiók számára, az alábbi tengeri medencék szerint három részre bontva (az Atlanti-óceán nyugati része, az Atlanti-óceán keleti része és Indiai-óceán)
   b) tanácsadó testület az akvakultúra és a belvízi halászat számára
   c) piaci tanácsadó testület
   d) a Fekete-tengerrel foglalkozó tanácsadó testületi

2.  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó melléklet módosításai tekintetében a tanácsadó testületek hatásköreinek megváltoztatására, a tanácsadó testületek új hatásköreinek meghatározására vagy új tanácsadó testületek létrehozására vonatkozóan.

(3)  Valamennyi tanácsadó testület saját eljárási szabályzatot fogad el. [Mód. 200]

53. cikk

A tanácsadó testületek feladatai

(-1)  Mielőtt a Bizottság lezárná belső eljárásait, amelyek a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően benyújtott, az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdése szerinti tervezethez – például többéves tervek vagy technikai intézkedési keretek –, vagy az 55. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásához vezetnek, kikéri az érintett tanácsadó testületek véleményét. Ez a konzultáció nem sérti a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal vagy más megfelelő tudományos testületekkel való konzultációt.

(1)  A tanácsadó testületek:

   a) ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz a halászathoz és az akvakultúrához kapcsolódó társadalmi-gazdasági és védelmi szempontokat érintő kérdésekben;
   b) tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászati gazdálkodáshoz és a halászathoz kapcsolódó társadalmi-gazdasági és védelmi szempontokról és adott esetben az akvakultúrához kapcsolódóan a földrajzi térségükben vagy illetékességi területükön fellépő problémákkal kapcsolatban, az illetékességi területükön és megoldásokat javasolhatnak e problémák leküzdése céljából;
   c) a szakemberekkel szorosan együttműködve segíthetik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.
   ca) véleményeket adhatnak ki a 17. cikk (2b) bekezdésében említett védelmi intézkedések tervezeteiről és a 21. cikk (1b) bekezdésében említett technikai intézkedések tervezeteiről, és azokat benyújthatják a Bizottságnak és az adott halállomány vagy terület tekintetében közvetlenül érintett tagállamoknak;

(2)  A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam ésszerű időn belül választ ad az kellően figyelembe veszi a tanácsadó testületek által a (-1) és (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra adott véleményt, ajánlást, javaslatot vagy tájékoztatásra. tájékoztatást, és azokra nem több mint 30 munkanapon belül, de mindenképpen a végleges intézkedések elfogadása előtt válaszol. Amennyiben a végleges elfogadott intézkedések eltérnek a tanácsadó testületek által a (-1) és (1) bekezdés alapján adott véleményektől, ajánlásoktól és javaslatoktól, a Bizottság vagy az érintett tagállam részletesen indokolja az eltérés okait. [Mód. 201]

54. cikk

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

(1)  A tanácsadó testületek a halászati piaci szereplőket képviselő szervezetekből és a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportokból állnak.testületeket az alábbiak alkotják:

   a) a halászati, és adott esetben az akvakultúra- piaci szereplőket képviselő szervezetek;
   b) a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportok, például környezetvédelmi szervezetek és fogyasztói csoportok.
   Az a) ponttal kapcsolatban a munkáltatók, az önfoglalkoztató halászok és a munkavállalók, valamint a halászathoz kapcsolódó különböző szakmák kellő képviseletét biztosítani kell.

Az érintett területeket illetően halászati szempontból érdekelt nemzeti vagy regionális szervek képviselői és a tagállamok tudományos és halászati kutatási intézményeinek kutatói, valamint a Bizottságnak tanácsot adó nemzetközi tudományos intézmények kutatói számára biztosítani kell a jogot a megfigyelőként való részvételhez.

(1a)  Az Európai Parlament és a Bizottság képviselői megfigyelőként részt vehetnek a tanácsadó testület ülésein. A harmadik országok halászati ágazatának és más érdekcsoportjainak képviselői, beleértve a regionális halászati szervezetek képviselőit, akik a tanácsadó testület hatókörébe tartozó térségben vagy halászatban halászati érdekkel rendelkeznek, felkérhetők a tanácsadó testület munkájában megfigyelőkként való részvételre olyan esetekben, amikor őket érintő kérdés kerül megvitatásra.

(2)  Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, továbbá elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a saját maga szervezéséhez, az átláthatóság biztosításához és a valamennyi kifejezett vélemény tiszteletben tartásához szükségesek.

(3)  A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást.

(4)  A Bizottság az (1) és az (1a) bekezdés sérelme nélkül felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan. Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem érintik az (1) és (1a) bekezdést. [Mód. 202]

XIII. RÉSZ

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

55. cikk

Felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk tartalmazza.

(2)  A 12. cikk (2) bekezdésében13. cikk (1) bekezdésében, a 15. cikk (6) bekezdésében, a 20 cikk (1) és (2) (2b) bekezdésében, a 24. cikk (1) és (2)(2b) bekezdésében, a 35 cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (4) bekezdésében, a 37. cikk (6) bekezdésében, a 47. cikk (2) bekezdésében, az 52. cikk (2) bekezdésében és az 54. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazás 2013. január 1-től határozatlan időtartamra szól.

(3)  A 12. cikk (2) bekezdésében13. cikk (1) bekezdésében, a 15. cikk (6) bekezdésében, a 20. cikk (1) és (2) (2b) bekezdésében, a 24. cikk (1) és (2)(2b) bekezdésében, a 35 cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (4) bekezdésében, a 37. cikk (6) bekezdésében, a 47. cikk (2) bekezdésében, az 52. cikk (2) bekezdésében és az 54. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban meghatározott későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 12. cikk (3) bekezdése,13. cikk (1) bekezdése, a 15. cikk (4)(6) bekezdése, a 20. cikk (1) és (2)(2b) bekezdése, a 24. cikk (1) és (2)(2b) bekezdése, a 35. cikk (3) bekezdése, a 36. cikk (4) bekezdése, a 37. cikk (7) (6) bekezdése, a 47. cikk (2) bekezdése, az 52. cikk (2) bekezdése és az 54. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartamban sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2két hónappal meghosszabbodik. [Mód. 203]

55a. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)  Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus (2) bekezdésnek megfelelőn hat hónapra haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben ismertetni kell a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács az 55. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Kifogás esetén a kifogásolásról szóló európai parlamenti vagy tanácsi határozat közlését követően a Bizottság haladéktalanul visszavonja az aktust.i [Mód. 204]

56. cikk

Végrehajtás

(1)  A közös halászati politika szabályainak végrehajtásában a halászattal és akvakultúrával foglalkozó bizottság segíti a Bizottságot. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendeletnek megfelelő bizottságnak minősül.

(2)  E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

(3)  E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével együtt értelmezett 8. cikke alkalmazandó. [Mód. 205]

XIV. Rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

57. cikk

Hatályon kívül helyezések

(1)  A 2371/2002/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

(2)  A 2004/585/EK határozat az 51. cikk (4) bekezdése és az 52. cikk (4) 54. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott szabályok hatályba lépésének napjával hatályát veszti. [Mód. 206]

(3)  Az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkét el kell hagyni.

(4)  A 199/2008/EK rendelet hatályát veszti. [Mód. 207]

(5)  A 639/2004/EK rendelet hatályát veszti.

57a. cikk

A 768/2005/EK rendelet módosítása

A 768/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

A 16. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(3)  Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal az elektronikus adatcsere és a fokozott tengeri felügyeleti kapacitás tekintetében kijelölt operatív szerv.

"

[Mód. 273]

58. cikk

Átmeneti intézkedések

A 57. cikk (4) bekezdésétől eltérően a 199/2008/EK rendeletet továbbra is alkalmazni kell a 2011-2013. évekre vonatkozó adatok gyűjtése és kezelése tekintetében elfogadott nemzeti programok vonatkozásában. [Mód. 208]

58a. cikk

Felülvizsgálat

(1)  A Bizottság ötévente felülvizsgálja az 1-5. cikk rendelkezéseit, és javaslatokat terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé – az EUMSZ 43. cikke (2) bekezdésében említett rendes jogalkotási eljárás keretében – a fejlődés és a bevált gyakorlatok halászati gazdálkodásba történő beépítése céljából.

(2)  A Bizottság 2022 végéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika működéséről. [Mód. 209]

58b. cikk

Éves jelentés

A Bizottság évente jelentést tesz közzé, amelyben tájékoztatja a nyilvánosságot a halászat Unión belüli helyzetéről, tájékoztatást adva a halállományok biomasszaszintjéről, a kitermelés fenntarthatóságáról és a tudományos adatok rendelkezésére állásáról is. [Mód. 210]

59. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2013. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

I.MELLÉKLET

HOZZÁFÉRÉS A PARTI VIZEKHEZ A 6. CIKK (2) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN

1.  AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG PARTI VIZEI

A.  HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Berwick-upon-Tweedtől keletre

Coquet Islandtől keletre

Hering

Korlátlan

2. Flamborough Headtől keletre

Spurn Headtől keletre

Hering

Korlátlan

3. Lowestofttól keletre

Lyme Registől délre

Valamennyi faj

Korlátlan

4. Lyme Registől délre

Eddystone-tól délre

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

5. Eddystone-tól délre

Longshipstől délnyugatra

Tengerfenéken élő fajok

Fésűkagyló

Homár

Languszta

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

6. Longshipstől délnyugatra

Hartland Pointtól északnyugatra

Tengerfenéken élő fajok

Languszta

Homár

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

7. Hartland Pointtól a Lundy Islandtől északra húzott vonalig

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

8. Lundy Islandtől nyugatra húzott vonaltól Cardigan Harbourig

Valamennyi faj

Korlátlan

Point Lynastől északra

Morecambe világítóhajótól keletre

Valamennyi faj

Korlátlan

10. County Down

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

11. New Islandtől északkeletre

Sanda Islandtől délnyugatra

Valamennyi faj

Korlátlan

12. Port Stewarttól északra

Barra Headtől nyugatra

Valamennyi faj

Korlátlan

13. É. sz. 57° 40'

Butt of Lewistól nyugatra

Valamennyi faj

a kagyló kivételével

Korlátlan

14. St Kilda, Flannan Islands

Valamennyi faj

Korlátlan

15. Butt of Lewis világítótoronytól az é. sz. 59°30', ny. h. 5° 45' alatti pontig húzott vonaltól nyugatra

Valamennyi faj

Korlátlan

B.  HOZZÁFÉRÉS ÍRORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

Point Lynastől északra

Mull of Gallowaytől délre

Tengerfenéken élő fajok

Norvég homár

Korlátlan

Korlátlan

2. Mull of Oától nyugatra

Barra Headtől nyugatra

Tengerfenéken élő fajok

Norvég homár

Korlátlan

Korlátlan

C.  HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, Sumbrugh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között

Hering

Korlátlan

2. Berwick-upon-Tweedtől keletre, Whitby High világítótoronytól keletre

Hering

Korlátlan

3. North Foreland világítótoronytól keletre, Dungeness új világítótoronytól délre

Hering

Korlátlan

4. St. Kilda körüli övezet

Hering

Makréla

Korlátlan

Korlátlan

5. Butt of Lewis világítótoronytól nyugatra, Butt of Lewis és az é. sz. 59° 30', ny. h. 5° 45'alatti pont között húzott vonalig

Hering

Korlátlan

6. North Rona és Sulisker (Sulasgeir) körüli övezet

Hering

Korlátlan

D.  HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, Sumburgh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között

Hering

Korlátlan

2. Berwick upon Tweedtől keletre, Flamborough Headtől keletre

Hering

Korlátlan

3. North Foreland, kelet felé, Dungeness új világítótorony, dél felé

Hering

Korlátlan

E.  HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Berwick-upon-Tweedtől keletre

Coquer Islandtől keletre

Hering

Korlátlan

2. Cromertől északra

North Forelandtől keletre

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

3. North Forelandtől keletre

Dungeness új világítótoronytól délre

Tengerfenéken élő fajok

Hering

Korlátlan

Korlátlan

4. Dungeness új világítótoronytól délre, Selsey Billtől délre

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

5. Straight Pointtól délkeletre, South Bishoptól északnyugatra

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

2.  ÍRORSZÁG PARTI VIZEI

A.  HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Erris Headtől északnyugatra

Sybil Pointtól nyugatra

Tengerfenéken élő fajok

Norvég homár

Korlátlan

Korlátlan

2. Mizen Headtől délre

Stagstől délre

Tengerfenéken élő fajok

Norvég homár

Makréla

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

3. Stagstől délre

Corktól délre

Tengerfenéken élő fajok

Norvég homár

Makréla

Hering

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

4. Corktól délre, Carnsore Pointtól délre

Valamennyi faj

Korlátlan

5. Carnsore Pointtól délre, Haulbowline-tól délkeletre

Valamennyi faj,

a kagyló kivételével

Korlátlan

B.  HOZZÁFÉRÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 mérföld)

1. Mine Headtől délre

Hook Point

Tengerfenéken élő fajok

Hering

Makréla

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

2. Hook Point

Carlingford Lough

Tengerfenéken élő fajok

Hering

Makréla

Norvég homár

Fésűkagyló

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

C.  HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 mérföld)

1. Stagstől délre

Carnsore Pointtól délre

Hering

Makréla

Korlátlan

Korlátlan

D.  HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Old Head of Kinsale-től délre

Carnsore Pointtól délre

Hering

Korlátlan

2. Corktól délre

Carnsore Pointtól délre

Makréla

Korlátlan

E.  HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

Földrajzi terület

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Corktól délre

Carnsore Pointtól délre

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

2. Wicklow Headtől keletre

Carlingford Loughtól délkeletre

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

3.  BELGIUM PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

3–12 tengeri mérföld

Hollandia

Valamennyi faj

Korlátlan

Franciaország

Hering

Korlátlan

4.  DÁNIA PARTI VIZEI

Földrajzi területek

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Északi-tenger partvidéke (a dán/német határtól Hanstholmig)

(6–12 tengeri mérföld)

Németország

Lepényhalak

Garnélarák és fűrészes garnélarák

Korlátlan

Korlátlan

A dán/német határtól Blåvands Hukig

Hollandia

Lepényhalak

Tőkehalak

Korlátlan

Korlátlan

Blåvands Huktól Bovbjergig

Belgium

Közönséges tőkehal

Korlátlan, csak június-júliusban

Foltos tőkehal

Korlátlan, csak június-júliusban

Németország

Lepényhalak

Korlátlan

Hollandia

Sima lepényhal

Korlátlan

Nyelvhal

Korlátlan

Thyborøntól Hanstholmig

Belgium

Vékonybajuszú tőkehal

Korlátlan, csak június-júliusban

Sima lepényhal

Korlátlan, csak június-júliusban

Németország

Lepényhalak

Korlátlan

Spratt

Korlátlan

Közönséges tőkehal

Korlátlan

Fekete tőkehal

Korlátlan

Foltos tőkehal

Korlátlan

Makréla

Korlátlan

Hering

Korlátlan

Vékonybajuszú tőkehal

Korlátlan

Hollandia

Közönséges tőkehal

Korlátlan

Sima lepényhal

Korlátlan

Nyelvhal

Korlátlan

Skagerrak

(Hanstholmtól Skagenig)

(4–12 tengeri mérföld)

Belgium

Németország

Hollandia

Sima lepényhal

Lepényhalak

Spratt

Közönséges tőkehal

Fekete tőkehal

Foltos tőkehal

Makréla

Hering

Vékonybajuszú tőkehal

Közönséges tőkehal

Sima lepényhal

Nyelvhal

Korlátlan, csak június-júliusban

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Kattegat

(3–12 mérföld)

Németország

Közönséges tőkehal

Korlátlan

Lepényhalak

Korlátlan

Norvég homár

Korlátlan

Hering

Korlátlan

Zeelandtól északra a Forsnæs világítótornyon áthaladó szélességi körig

Németország

Spratt

Korlátlan

Balti-tenger

(beleértve a Belteket, a Sundot és Bornholmot) 3–12 tengeri mérföld

Németország

Lepényhalak

Korlátlan

Közönséges tőkehal

Korlátlan

Hering

Korlátlan

Spratt

Korlátlan

Angolna

Korlátlan

Lazac

Korlátlan

Vékonybajuszú tőkehal

Korlátlan

Makréla

Korlátlan

Skagerrak

(4–12 mérföld)

Svédország

Valamennyi faj

Korlátlan

Kattegat

(3(*)– 12 mérföld)

Svédország

Valamennyi faj

Korlátlan

Balti-tenger

(3–12 mérföld)

Svédország

Valamennyi faj

Korlátlan

(*) A partvonaltól mérve

5.  NÉMETORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Északi-tenger partvidéke

(3–12 tengeri mérföld)

valamennyi partvidék

Dánia

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

Spratt

Korlátlan

Homoki angolna

Korlátlan

Hollandia

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

Garnélarák és fűrészes garnélarák

Korlátlan

A dán/német határtól az é. sz. 54° 43'-nál Amrum északi csúcsáig

Dánia

Garnélarák és fűrészes garnélarák

Korlátlan

A Helgoland körüli övezet

Egyesült Királyság

Közönséges tőkehal

Korlátlan

Sima lepényhal

Korlátlan

A Balti-tenger partvidéke

(3–12 mérföld)

Dánia

Közönséges tőkehal

Korlátlan

Sima lepényhal

Korlátlan

Hering

Korlátlan

Spratt

Korlátlan

Angolna

Korlátlan

Vékonybajuszú tőkehal

Korlátlan

Makréla

Korlátlan

6.  FRANCIAORSZÁG ÉS TENGERENTÚLI MEGYÉINEK PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az atlanti partvidék északkeleti része (6–12 tengeri mérföld)

Belga-francia határtól a Manche megyétől keletre eső részig (Vire-Grandcamp les Bains folyótorkolat é.sz. 49° 23' 30„, ny. h. 1° 2' ÉÉK irányban)

Belgium

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

Fésűkagyló

Korlátlan

Hollandia

Valamennyi faj

Korlátlan

Dunkerque-től (k. h. 2° 20') Cap d'Antifer-ig (k. h. 0° 10)

Németország

Hering

Korlátlan, csak októbertől decemberig

A belga/francia határ Cap d'Alprech nyugatig (é. sz. 50° 42 30„, k. h. 1°33' 30”)

Egyesült Királyság

Hering

Korlátlan

Atlanti partvidék (6–12 tengeri mérföld)

A spanyol/francia határ az é. sz. 46° 08' alatti pontig

Spanyolország

Szardella

Célzott halászat, csak március 1-jétől június 30-ig korlátlan

Élő csalival történő halászat csak július 1-jétől október 31-ig

Szardínia

Csak január 1-jétől február 28-ig és július 1-jétől december 31-ig korlátlan

Továbbá a fent említett fajokkal kapcsolatos tevékenységeket az 1984-ben folytatott tevékenységek értelmében kell folytatni

A Földközi-tenger partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

A spanyol határ – Cap Leucate

Spanyolország

Valamennyi faj

Korlátlan

7.  SPANYOLORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Atlanti partvidék (6-12 tengeri mérföld)

A francia/spanyol határ a Cap Mayor világítótoronyig (ny. h. 3° 47')

Franciaország

Nyíltvízi fajok

Az 1984. év folyamán gyakorolt tevékenységek határain belül korlátlan

A Földközi-tenger partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

A francia határ/Cap Creus

Franciaország

Valamennyi faj

Korlátlan

8.  HOLLANDIA PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

(3–12 tengeri mérföld) teljes partvidék

Belgium

Valamennyi faj

Korlátlan

Dánia

Tengerfenéken élő fajok

Spratt

Homoki angolna

Fattyúmakréla

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Korlátlan

Németország

Közönséges tőkehal

Garnélarák és fűrészes garnélarák

Korlátlan

Korlátlan

(6–12 tengeri mérföld) teljes partvidék

Franciaország

Valamennyi faj

Korlátlan

Texel déli fokától nyugatra a német/holland határig

Egyesült Királyság

Tengerfenéken élő fajok

Korlátlan

9.  FINNORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Balti-tenger (4–12 tengeri mérföld) (*)

Svédország

Valamennyi faj

Korlátlan

(*) 3–12 tengeri mérföld a Bogskär-szigetek körül

10.  SVÉDORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület

Tagállam

Faj

Jelentőség vagy különleges jellemzők

Skagerrak (4–12 tengeri mérföld)

Dánia

Valamennyi faj

Korlátlan

Kattegat (3(*)–12 mérföld)

Dánia

Valamennyi faj

Korlátlan

Balti-tenger (4–12 tengeri mérföld)

Dánia

Valamennyi faj

Korlátlan

Finnország

Valamennyi faj

Korlátlan

(*) A partvonaltól mérve

20130206-P7_TA(2013)0040_HU-p0000001.jpg

II.MELLÉKLET

A HALÁSZATI KAPACITÁS FELSŐ HATÁRAI

Felső határértékek (a 2010. december 31-i helyzet alapján)

Tagállam

GT

kW

Belgium

18 911

51 585

Bulgária

8 448

67 607

Dánia

88 528

313 341

Németország

71 114

167 089

Észtország

22 057

53 770

Írország

77 254

210 083

Görögország

91 245

514 198

Spanyolország (a legkülső régiókkal együtt)

446 309

1 021 154

Franciaország (a legkülső régiókkal együtt)

219 215

1 194 360

Olaszország

192 963

1 158 837

Ciprus

11 193

48 508

Lettország

49 067

65 196

Litvánia

73 489

73 516

Málta

15 055

96 912

Hollandia

166 384

350 736

Lengyelország

38 376

92 745

Portugália (a legkülső régiókkal együtt)

115 305

388 054

Románia

1 885

6 716

Szlovénia

1 057

10 974

Finnország

18 187

182 385

Svédország

42 612

210 744

Egyesült Királyság

235 570

924 739

Az EU legkülső régiói

GT

kW

Spanyolország

Kanári-szigetek: H < 12 m. EU-hoz tartozó vizek

2 649

21 219

Kanári-szigetek: H > 12 m. EU-hoz tartozó vizek

3 059

10 364

Kanári-szigetek: H > 12 m. Nemzetközi vizek és harmadik országok vizei

28 823

45 593

Franciaország

Réunion-sziget: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m

1 050

19 320

Réunion-sziget: Nyíltvízi fajok. H > 12 m

10 002

31 465

Francia Guyana: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m

903

11 644

Francia Guyana: Garnélarákász-hajók

7 560

19 726

Francia Guyana: Nyíltvízi fajok. Nyílt tengeri hajók.

3 500

5 000

Martinique: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m

5 409

142 116

Martinique: Nyíltvízi fajok. H > 12 m

1 046

3 294

Guadeloupe: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m

6 188

162 590

Guadeloupe: Nyíltvízi fajok. H > 12 m

500

1 750

Portugália

Madeira: Tengerfenéken élő fajok. H < 12 m

617

4 134

Madeira: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H > 12 m

4 114

12 734

Madeira: Nyíltvízi fajok. Kerítőháló. H > 12 m

181

777

Azori-szigetek: Tengerfenéken élő fajok. H < 12 m

2 626

29 895

Azori-szigetek: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H > 12 m

12 979

25 721

H = teljes hosszúság

III.MELLÉKLET

TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

Tanácsadó testület neve

Illetékességi terület

Balti-tenger

IIIb, IIIc és IIId ICES(44)-övezetek

Földközi-tenger

A Földközi-tenger tengeri vizei a ny. h. 5°36' vonalától keletre

Északi-tenger

IV és IIIa ICES-övezetek

Észak-nyugati vizek

V (az Va kivételével és a Vb-nek csak az uniós vizeire kiterjedve), VI és VII ICES-övezetek

Délnyugati vizek

VIII, IX és X ICES-övezetek (Azori-szigetek körüli vizek), és a 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 CECAF(45)-övezetek (Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizek)

Nyíltvízi állományok (kék puha tőkehal, makréla, fattyúmakréla, hering)

Valamennyi illetékességi terület (kivéve a Balti-tengert, a Földközi-tengert és az akvakultúrát)

Nyílt tengeri/hosszú távú flotta

Valamennyi nem uniós víz

Akvakultúra és belvízi halászat

Akvakultúra, az 5. cikkben meghatározottak értelmében és az Európai Unió tagállamainak valamennyi belvize

Legkülső régiók, három tengeri medencére osztva: Az Atlanti-óceán nyugati része, az Atlanti-óceán keleti része, Indiai-óceán

A legkülső régiók körüli vizeket – nevezetesen a Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, a Kanári-szigetek, az Azori-szigetek, Madeira és Réunion körüli tengeri vizeket – lefedő összes ICES-övezet

Fekete-tengeri tanácsadó testület

A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) földrajzi alterülete a GFCM/33/2009/2 sz. határozatban meghatározottak szerint

A piacokkal foglalkozó tanácsadó testület

Az összes piaci terület

[Mód. 211]

(1) HL C 181., 2012.6.21., 183. o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 20. o.
(3) HL C 380. E, 2012.12.11., 89. o.
(4) HL C 181., 2012.6.21., 183. o.
(5) HL C 225., 2012.7.27., 20. o.
(6) Az Európai Parlament 2013. február 6-i álláspontja.
(7) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
(8) HL L 179., 1998.6.23., 1. o.
(9) HL L 189., 1998.7.3., 14. o.
(10) HL L 177., 1996.7.16., 24. o.
(11) A felek konferenciájának X/2. határozata.
(12) EU CO 7/10, 2010. március 26.
(13) COM(2011)0244.
(14) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.
(15) A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról, COM(2007)0575 végleges.
(16) HL C 105., 1981.5.7., 1. o.
(17) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.
(18) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
(19) COM(2009)0162.
(20) COM(2010)2020.
(21) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(22) HL L 256., 2004.8.3., 17. o.
(23) HL L 60., 2008.3.5., 1. o.
(24) HL L 124., 2005.5.17., 1. o.
(25) HL L 409., 2006.12.30., 11. o.
(26) HL L 274., 1986.9.25., 1. o.
(27) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.
(28) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
(29)HL L 289., 2003.11.7., 1. o.
(30)* Az e rendelet hatálybalépését követően négy évvel.
(31)+ E rendelet száma, dátuma és címe (2011/0194(COD)).
(32) HL L....
(33) HL L 232., 2010.9.2., 14. o.
(34) HL L ...
(35)+ E rendelet száma, dátuma és címe (2011/0380(COD)).
(36) HL L 108., 2007.4.25., 1. o.
(37) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/4/EK irányelve a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).
(38) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelete az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).
(39) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK rendelete a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.).
(40)* Az e rendelet hatálybalépését követő év.
(41) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.
(42)+ E rendelet száma (2011/0194(COD)).
(43)+ E rendelet száma (2011/0194(COD)).
(44) A 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.) meghatározott ICES-övezetek (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács).
(45) A 216/2009/EK európai parlament és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.) meghatározott CECAF-övezetek (Kelet-közép-atlanti területek vagy a FAO 34. fő halászati övezete).


A gépjárművek zajszintje ***I
PDF 1041kWORD 1211k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a gépjárművek zajszintjéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0856 – C7-0487/2011 – 2011/0409(COD))
P7_TA(2013)0041A7-0435/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0856),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0487/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0435/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. február 6-án került elfogadásra a gépjárművek zajszintjéről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2011)0409


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyben biztosítani kell az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását. E célból átfogó uniós típus-jóváhagyási rendszer van érvényben a gépjárművekre vonatkozóan, mivel a közúti járművek a közlekedési ágazat legjelentősebb zajforrásai. A gépjárművek és kipufogórendszereik típusjóváhagyásának műszaki követelményeit harmonizálni kell a megengedett zajszintek tekintetében annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok különböző követelményeket alkalmazzanak, valamint annak érdekében, hogy a belső piac megfelelő működésének biztosítása mellett magas szintű legyen a környezetvédelem és a közbiztonság, illetve javuljon az életminőség és az egészség. A Bizottságnak továbbá hatásvizsgálatot kell végeznie a levegő- és zajszennyezési szintekre alkalmazandó címkézési feltételeket illetően. E hatásvizsgálatban figyelembe kell venni az e rendelet hatálya alá tartozó különböző járműtípusokat (beleértve az elektromos járműveket), valamint az ilyen címkézés gépjárműiparra gyakorolt lehetséges hatásait. A címkézés hasznos eszköz lehet a fogyasztók tájékoztatása és a jármű vásárlását megelőző átláthatóság tekintetében őket megillető jogok védelme szempontjából. [Mód. 1].

(1a)  EU-típusjóváhagyási előírások alkalmazandók már a CO2-kibocsátásra vonatkozó uniós szabályozás, többek között a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4), a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5), a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről szóló, 2009. június 18-i 595/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6), valamint az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról szóló, 2011. május 11-i 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) alkalmazásában. A CO2- és szennyezőanyag-kibocsátásokra vonatkozó uniós szabályozásra vonatkozó műszaki követelményeknek összhangban kell állniuk a zajkibocsátás csökkentésére vonatkozó jogszabályokkal. Az uniós típus-jóváhagyási követelményeket ezért olyan módon kell meghatározni, hogy biztosítsák e kettős cél elérését. [Mód. 2]

(1b)  A közlekedési zaj számos különböző módon károsítja az egészséget. Az elhúzódó zajterhelés kimerítheti a fizikai tartalékokat, zavart okozhat a szervek szabályozó működésében és így korlátozhatja azok hatékonyságát. A közlekedési zaj kockázati tényezőként hozzájárulhat olyan betegségek vagy események kialakulásához, mint a magas vérnyomás vagy a szívroham. A hatásokat a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK irányelv(8) szellemében további vizsgálatnak kell alávetni. [Mód. 3]

(2)  A gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérõl szóló, 1970. február 6-i 70/157/EGK tanácsi irányelv(9) a belsõ piac megteremtése és működtetése céljából harmonizálta a tagállamok által alkalmazott, a gépjárművek és kipufogórendszereik megengedett zajszintjére vonatkozó különbözõ műszaki követelményeket. A belsõ piac megfelelõ működése és az Unión belüli egységes és következetes jogszabály-alkalmazás érdekében célszerű az irányelvet rendelettel felváltani.

(3)  Ez a rendelet a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (keretirányelv)(10) meghatározott típus-jóváhagyási eljárás összefüggésében egy új, különálló rendelet.

(4)  A 70/157/EGK irányelv hivatkozik az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) zajkibocsátásról szóló 51. sz. előírására(11), amelyben az Unió szerződő félként vesz részt, és amely meghatározza a zajkibocsátásra vonatkozó vizsgálati módszert.

(5)  A 70/157/EGK irányelvet elfogadása óta többször jelentős mértékben módosították. A gépjárművek zajhatárértékeinek legutóbbi, 1995-ben bevezetett csökkentése nem hozta meg a várt eredményt. Tanulmányok kimutatták, hogy az irányelv értelmében alkalmazott vizsgálati módszer ma már nem tükrözi az emberek városi forgalomban tanúsított vezetési magatartását. Az 1996-ban kiadott, a jövő zajvédelmi politikájáról szóló zöld könyv(12) megállapításai szerint a vizsgálati módszerben különösen alábecsülték azt, hogy a gumiabroncsok által okozott gördülési zaj milyen mértékben járul hozzá a teljes zajkibocsátáshoz.

(6)  Ezért ennek a rendeletnek a 70/157/EGK irányelvben kötelezőként meghatározott vizsgálati módszerhez képest eltérő módszert kell bevezetnie. Ennek a módszernek az ENSZ-EGB zajártalommal foglalkozó munkacsoportja által 2007-ben közzétett módszeren kell alapulnia, amely az ISO 362 szabvány 2007. évi változatára(13) épül. A régi és az új vizsgálati módszerek nyomon követésének eredményeit benyújtották a Bizottsághoz. Ezenfelül a korábbi vizsgálati módszerből eredő hiányosságok orvosolása érdekében a Bizottságnak e rendelet hatálybalépésétől számított 24 hónapon belül hatásvizsgálatot kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben megvizsgálja a gumiabroncsok gördülési berendezésének a járművek zajszintcsökkentésében játszott szerepét – különös tekintettel az útfelületi hatásra –, valamint az e területen felmerülő kutatási igényeket, hogy ennek alapján az útfelület viselkedését is figyelembe vevő új európai vizsgálati módszert lehessen elfogadni. [Mód. 4]

(7)  Az új vizsgálati módszer reprezentatív jellege a normál forgalmi körülmények közötti zajkibocsátás esetében megfelelõnek tekinthető, azonban kevésbé reprezentatív a legrosszabb eset körülményei között bekövetkezõ zajkibocsátás tekintetében. Ezért ebben a rendeletben kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseket kell meghatározni. Ezek a rendelkezések olyan megelőző követelményeket határoznak meg, amelyek a típus-jóváhagyási vezetési cikluson kívül a jármű valódi forgalomban uralkodó vezetési körülményeire vonatkoznak. A vezetési körülmények környezetvédelmi szempontból lényegesek, és emellett biztosítani kell, hogy a jármű közúti vezetési körülmények közötti zajkibocsátása ne térjen el lényegesen attól az értéktől, amely az adott jármű típus-jóváhagyási vizsgálatának eredményeként elvárható.

(8)  Ennek a rendeletnek a zajhatárértékeket is tovább kell csökkentenie. Figyelembe kell vennie a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási követelményekről szóló, 2009. július 13-i 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezéseit(14), amely új, szigorúbb zajkibocsátási követelményeket vezetett be a gépjárművek abroncsaira vonatkozóan, és amely hangsúlyozta, hogy koherens és átfogó megközelítésre van szükség a közúti zaj problémájának kezelésére, többek között figyelembe véve az útburkolatok jelentős hozzájárulását a közúti zajhoz. Ez a horizontális megközelítés az ágazati és vertikális megközelítéssel összehasonlítva hatékonyabban csökkenti a közúti zaj teljes szintjét. A közúti zaj csökkentését egyúttal közegészségügyi célkitűzésnek kell tekinteni,Szintén figyelembe kell vennivéve a közúti zaj által okozott zajártalommal és egészségügyi hatásokkal foglalkozó tanulmányokat(15)(16), valamint a kapcsolódó költségeket és előnyöket is(17). E rendeletnek figyelembe kell vennie továbbá a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló 2009. november 25-i 1222/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(18). A Bizottságnak gondoskodnia kell a gumiabroncsok zajkibocsátási jellemzőik tekintetében történő címkézéséről. Figyelembe kell venni továbbá a közlekedési módok környezeti zaj szempontjából való összehasonlíthatóságát. [Mód. 5]

(8a)  A Bizottságnak a hatóságokhoz intézett iránymutatást kell közzétennie a „csendes” utakra vonatkozóan, amely hasznos eszközként szolgálhat azok számára a fenntarthatóbb közúti infrastruktúrával kapcsolatos követelményeknek való megfelelés terén. [Mód. 6]

(8b)  A hatodik környezetvédelmi cselekvési program meghatározta az uniós környezetvédelmi politika kialakításának 2002–2012 közötti időszakra vonatkozó keretét. A program a levegőszennyezéssel kapcsolatos intézkedésekre hívott fel annak érdekében, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a tartós átlagos zajszintnek és különösen a közlekedési zajnak rendszeresen kitett személyek számát. [Mód. 7]

(8c)  A járművek zajcsökkentését célzó műszaki intézkedések egymástól eltérő különféle követelményeknek kell megfelelniük, mint például a gazdasági szempontból változatlan értékesítési lehetőségek mellett alacsonyabb zajszint, egyúttal kevesebb károsanyag-kibocsátás, és jobb utazási biztonság biztosítása. Annak érdekében, hogy minden követelménynek megfeleljenek, és megtartsák a köztük lévő egyensúlyt, az autóipar túl gyakran ütközik a fizikai megvalósíthatóság határaiba. Az autóipari fejlesztéseknek újra és újra sikerült ezeket a határokat új, innovatív anyagok és módszerek alkalmazásával kitolni. Az innovációs lehetőségek előteremtése világos és időben megalapozott keretet igényel a jogalkotás részéről. Ezt a keretet ez a rendelet szabja meg, és ezáltal azonnali, társadalmilag szükségszerű innovációs lendületet indít el, mindemellett megtartja az ipar szükséges gazdaságos cselekvőképességét. [Mód. 8]

(8d)  A zajártalom mindenekelőtt helyi problémát jelent, amely azonban uniós szintű megoldást igényel. Minden fenntartható zajkibocsátási politika első lépése ugyanis olyan intézkedések bevezetése, amelyeket a zajforrás alapján határoznak meg. A gépjármű mint zajforrás, amelyre ez a rendelet irányul, definíció szerint a különösen mozgékony kategóriába tartozik, ezért ezt a csupán nemzeti intézkedések nem megfelelő módon szabályoznák. [Mód. 9]

(8e)  Nagy előrelépéseket lehet tenni az infrastruktúra oly módon történő fejlesztése és javítása érdekében, amely maximalizálja a járművekből származó zaj csökkentését, például zajvédő falak széleskörű alkalmazása révén. [Mód. 10]

(9)  Csökkenteni kell a gépjárművek valamennyi zajforrására vonatkozó általános határértékeket, beleértve a meghajtórendszer és a kipufogórendszer által beszívott levegõt is, figyelembe véve a 661/2009/EK rendeletben meghatározottak értelmében a gumiabroncsok zajkibocsátáshoz való hozzájárulását.

(9a)  A zajkibocsátásra vonatkozó információk közzététele a fogyasztók, a járműparkkezelők és az állami hatóságok számára befolyásolhatja vásárlási döntéseiket, és felgyorsíthatja a csendesebb járműállományra történő áttérést. Annak érdekében, hogy a fogyasztókhoz eljusson a szükséges információ, a gyártónak az értékesítési helyen és a műszaki promóciós anyagban tájékoztatást kell nyújtania a járművek zajkibocsátásáról a harmonizált vizsgálati módszereknek megfelelően. A CO2-kibocsátásra, az üzemanyag-fogyasztásra és a gumiabroncszajra vonatkozó információkat tartalmazó címkékhez hasonló módon kellene tájékoztatni a fogyasztókat a járművek zajkibocsátásáról. [Mód. 11]

(9b)  A zajkibocsátásra vonatkozó információkat – beleértve a vizsgálati adatokat – közzé kell tenni, és az értékesítés helyén és a járművekre vonatkozó promóciós anyagban egyértelműen fel kell tüntetni. [Mód. 18]

(9c)  A közúti zaj csökkentése érdekében a hatóságok a csendesebb járművek vásárlásának és használatának gyorsabb elterjedését elősegítő intézkedéseket és ösztönzőket léptethetnek életbe. [Mód. 12]

(9d)  A járművek zajkibocsátása részben függ attól a környezettől is, amelyben a gépjármű halad, különös tekintettel a közúti infrastruktúra minőségére és arra, mennyire intelligensek a forgalomirányító rendszerek. Ezért meg kell fontolni egy integrált megközelítés alkalmazását, különösen a legzajosabb városi területeken, valamint azokban az esetekben, ahol gyors fellépésre van szükség. [Mód. 13]

(9e)  Személygépjárművek esetében 45 km/h alatti átlagsebesség esetében még a motorhangok és a kipufogórendszer zajai a meghatározók, e sebesség felett ellenben a gördülési zaj és a szélzúgás. A gördülési zaj és a szélzúgás a motor típusától és a teljesítménytől függetlenül fennáll. Az 1970-es évek óta történt járműfejlesztések hatására a motorok jelentősen halkabbak lettek, átlagban viszont nőtt a teljesítményük és a súlyuk. Az utóbbiak miatt és a nagyobb utazási biztonság következtében nőtt a járművek össztömege, ami maga után vonta a járművek gumiabroncsai érintkezési felületének szükségszerű kiterjesztését a menetstabilitás növelése érdekében. E felület minden egyes kiterjesztésénél nőtt a jármű gördülési zaja. [Mód. 14]

(9f)  A zaj összetett probléma, mivel számos forrásból ered, és az emberek által érzékelt hangszintet és azok rájuk gyakorolt hatását számos tényező befolyásolja. A közúti zaj csökkentését célzó jogszabályoknak a motor-, jármű- és gumiabroncszaj, az útfelszín, a vezetői magatartás és a forgalomirányítás figyelembevételével tükrözniük kell ezeket a szempontokat, amelyekkel az 1222/2009/EK rendeletben, valamint a 2002/49/EK irányelvben kell foglalkozni. [Mód. 15]

(10)  A hibrid elektromos és a tisztán elektromos közúti járművek használatától várt környezeti elõőnyök az ilyen járművek által kibocsátott zaj jelentős mértékű csökkenését eredményezték. Ennek következtében megszűnik egy olyan fontos hangjelzés forrása, amely az egyéb úthasználók között a vak és gyengén látó gyalogosok és kerékpárosok figyelmét is felhívja a járművek közeledésére, jelenlétére vagy elindulására. E célból az iparág hangjelző rendszereket fejleszt ki az elektromos és hibrid elektromos járművek által keltett zaj hiányának pótlására. A gépjárművekre szerelt, a járművek közeledését jelző hangjelző rendszerek teljesítményét harmonizálni kell. Az ilyen rendszerek felszerelésével kapcsolatban azonban továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a járműgyártók saját döntésük alapján határozhassanak az alkalmazásáról.

(10a)  A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy elláthatók-e aktív biztonsági rendszerekkel a csendesebb, például a hibrid és elektromos járművek, hogy ezáltal hatékonyabban hozzájáruljanak a városi területeken a veszélyeztetett úthasználók, például a vak, gyengén látó és halláskárosult gyalogosok, a kerékpárosok és a gyermekek biztonságának javítására irányuló célkitűzéshez. [Mód. 16]

(10b)  A járművek zajszintje közvetlenül kihat az uniós polgárok életminőségére, különösen azokban a városi térségekben, ahol nincsen vagy nagyon kevés az elektromos vagy föld alatti tömegközlekedés, a kerékpáros illetve a gyalogos forgalom. Figyelembe kell venni továbbá a tömegközlekedést használók számának megkétszerezésére irányuló célt, melyet az Európai Parlament az egységes európai közlekedési térség megvalósításához vezető útitervről szóló 2011. december 15-i állásfoglalásában(19) tűzött ki maga elé. A városi térségek zajszennyezésének csökkentése érdekében Bizottságnak és a tagállamoknak a szubszidiaritás elvének megfelelően népszerűsíteniük kellene a tömegközlekedést, valamint a gyalogos és kerékpáros közlekedést. [Mód. 17]

(10c)  A járművek zajkibocsátási szintje részben attól függ, hogy a vásárlást követően hogyan használják és mennyire tartják karban. Ezzel kapcsolatosan lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az uniós polgárok tisztában legyenek a sima vezetési stílus alkalmazásának és az egyes tagállamokban előírt sebességkorlátozások betartásának jelentőségével. [Mód. 19]

(11)  Az Unió típus-jóváhagyási szabályozásának egyszerűsítése érdekében, a CARS 21 2007. évi jelentésében foglalt ajánlásokkal összhangban(20) megfelelőnek tekinthető e rendeletnek a vizsgálati módszer tekintetében a zajkibocsátásról szóló 51. számú ENSZ-EGB előírás, valamint a csere-kipufogóhangtompítórendszerek tekintetében a csere-hangtompítórendszerekről szóló 59. számú ENSZ-EGB előírás(21) alapján történő kidolgozása.

(12)  Annak érdekében, hogy a Bizottság e rendelet műszaki követelményeit az ENSZ-EGB 51. és 59. számú előírására történő közvetlen hivatkozással válthassa fel azt követően, hogy az említett előírásokban meghatározták az új vizsgálati módszerre vonatkozó határértékeket, vagy az említett követelményeket hozzáigazíthassa a műszaki és tudományos fejlődéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében felhatalmazást kell adni a Bizottságnak arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el e rendelet azon mellékleteinek módosítására vonatkozóan, amelyek a járműtípusok és kipufogórendszerek zajszintjére vonatkozó uniós típus-jóváhagyási eljárásokkal, a gépjárművek által kibocsátott zaj mérésére szolgáló módszerekkel és eszközökkel, a hangtompító rendszerekkel, a sűrített levegő okozta zajjal, a gyártásmegfelelőségre vonatkozó ellenőrzésekkel, a ezen, vizsgálati módszerekről és zajszintekről szóló rendelet mellékleteiben meghatározott rendelkezések módosításával kapcsolatban. helyszínekre vonatkozó előírásokkal, a további zajkibocsátási rendelkezésekkel összefüggő mérési módszerekkel és a hibrid és elektromos járművek hallhatóságát biztosító rendelkezésekkel kapcsolatosak. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkamunkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson.A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai ParlamenthezParlamentnek és a TanácshozTanácsnak történő egyidejű, időszerűidőben történő és megfelelő módon történő eljuttatásáról.továbbításáról. [Mód. 20]

(12a)  E rendelet célja, nevezetesen a zaj problémájának a zajforrásnál való kezelése, kevesebb lehetőséget biztosít a zaj csökkentésére, mint a járművek abroncsaival kapcsolatba lépő útfelület összetételének megváltoztatását célzó intézkedések. Az utóbbi zajcsökkentési mód műszakilag sokkalta egyszerűbben kivitelezhető lenne. A már rendelkezésre álló aszfaltfajták, mint a drénaszfalt, a zajcsökkentő tulajdonságokkal rendelkező aszfaltok vagy a zajoptimalizáló aszfalt, amelyekre vonatkozóan különféle egyszerű építőipari intézkedéseket kombináló, átfogó megközelítést alkalmaznak, helyileg már most mintegy 10 dB csökkenést biztosítanak. Ezt a hatékony, tisztán a helyi zajforrásra ható intézkedést nem tartalmazza ez a rendelet, hiszen a gyakorlati megvalósításuk a költségvetéseket, különösen a helyi hatóságokét erősen igénybe venné. Ez a költségvetési válság idején nehezen lenne indokolható, továbbá a regionális és a strukturális politikát is érintené. [Mód. 21]

(13)  A rendelet által megteremtett új keretszabályozás alkalmazásának következtében a 70/157/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza a 2. cikkben felsorolt valamennyi új jármű zajszintje és kipufogórendszere tekintetében történő EU-típusjóváhagyására, valamint az ilyen járművekhez tervezett alkatrészek és berendezések értékesítésére és forgalomba helyezésére vonatkozó közigazgatási és műszaki követelményeket.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a 2007/46/EK irányelv II. mellékletében meghatározott M1, M2, M3, N1, N2 és N3 kategóriába tartozó járművekre, valamint az ilyen járművekhez tervezett és kialakított rendszerekre, alkatrészekre és önálló műszaki egységekre vonatkozik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

   1. „jármű jóváhagyása”: egy járműtípus zajszint szempontjából történő jóváhagyása;
  2. „járműtípus”: a 2007/46/EK irányelv II. mellékletének B. részében meghatározott járművek csoportja;
   a) a II. melléklet 4.1.2.1. pontja szerint vizsgált járművek esetében a 2007/46/EK irányelv II. mellékletének B. részében meghatározott járművek csoportja;
  b) a II. melléklet 4.1.2.2. pontja szerint vizsgált járművek esetében olyan járművek csoportja, amelyek a következők tekintetében alapvetően nem különböznek:
   i. a felépítmény alakja és anyagai (különösen a motortér és annak hangszigetelése);
   ii. a motor típusa (pl. külső vagy kompressziós gyújtású, két- vagy négyütemű, alternáló vagy forgódugattyús), a hengerek száma és lökettérfogata, a befecskendező rendszerek típusa, a szelepelrendezés, a névleges fordulatszám (S) vagy a villanymotor típusa. Azon járművek, amelyek azonos motortípussal, de különböző teljes áttételi viszonyszámokkal rendelkeznek, azonos típusú járműveknek tekinthetők.

Ha azonban ezen eltérések valamely eltérő vizsgálati módszer alkalmazásából erednek, ezen eltérések típuseltérésként értékelendők; [Mód. 22]

   3. „megengedett össztömeg”: a járműgyártó által megadott műszakilag megengedett legnagyobb tömeg.

A (3) bekezdéstől eltérően a legnagyobb tömeg meghaladhatja a tagállam szakhatósága által engedélyezett legnagyobb tömeget;

   4. „névleges motorteljesítmény”: a motor kW-ban (ENSZ-EGB) kifejezett, és az ENSZ-EGB 85. számú előírása(22) szerint az ENSZ-EGB módszerével mért teljesítménye;
   5. „alapfelszerelés”: a jármű alapkonfigurációja, amely magában foglal minden olyan funkciót, amelynek felszerelése esetén a konfiguráció vagy a berendezések szintjén nincs szükség további műszaki adatok megadására, azonban fel van szerelve valamennyi, a 2007/46/EK irányelv IV. vagy XI. mellékletében meghatározott jogi aktus szerinti kötelező funkcióval;
   6. „a vezető tömege”: a vezetőülés referenciapontjában egységesen, 75 kg-ban meghatározott tömeg;
   7. „jármű menetkész tömege (mro)”: a jármű tömege a vezető, a tüzelőanyag, a folyadékok és a gyártó előírásai szerint felszerelt alapfelszerelés tömegével együtt;

Ha fel vannak szerelve, akkor a jármű tömege a karosszéria, a vezetőfülke, a csatlakozómű és a pótkerék (pótkerekek), valamint a szerszámok tömegét is magában foglalja.

A tüzelőanyag-tartályt (tüzelőanyag-tartályokat) legalább a tárolókapacitása (tárolókapacitásuk) 90 %-áig fel kell tölteni;

   8. „névleges motorfordulatszám (S)”: az a gyártó által megadott, min–1-ben (fordulat/perc) kifejezett motorfordulatszám, amelyen a motor az ENSZ-EGB 85. számú előírása szerint meghatározott legnagyobb névleges hasznos teljesítményét leadja, vagy ha a legnagyobb névleges hasznos teljesítményt a motor több fordulatszámon is eléri, akkor a legnagyobb ilyen fordulatszámot jelenti;
   9. „fajlagos teljesítménymutató (PMR)”: numerikus mennyiség, amelyet a II. melléklet 4.1.2.1.1. pontjában meghatározott képlet szerint kell kiszámítani;
  10. „referenciapont”: a következő pontok egyike:
  a) M1 és N1 kategóriájú járművek esetében:
   i. orrmotoros járművek esetében a jármű elülső vége;
   ii. középmotoros járművek esetében a jármű középpontja;
   iii. farmotoros járművek esetében a jármű hátulja.
   b) M2, M3, N2 és N3 kategóriába tartozó járművek esetében a motornak a jármű orrához legközelebb eső oldala;
   11. „célgyorsulás”: városi körülmények között, részlegesen nyitott gázszabályozó mellett érvényes gyorsulási érték, amelyet statisztikai mérésekből vezetnek le;
   12. „referenciagyorsulás”: az az előírt gyorsulás, amelyet próbapályán végzett gyorsulási vizsgálat során kell elérni;
   13. „sebességváltó-áttétel súlyozási tényezője” (k): dimenzió nélküli numerikus mennyiség, amelyet két sebességváltó-áttétel gyorsulási és állandó sebesség mellett végzett vizsgálatok során kapott vizsgálati eredményeinek összesítésére használnak;
   14. „részleges teljesítménytényező” (kp): a járművek gyorsulási és állandó sebesség mellett végzett vizsgálatai során kapott eredmények súlyozott összesítéséhez használt, dimenzió nélküli numerikus mennyiség;
   15. „előgyorsítás”: gyorsulásszabályozó eszköz használata az AA’ vonal előtt az AA’ és a BB’ vonal közötti stabil gyorsulás elérése céljából, a II. melléklet 1. függelékében található 1. ábra szerint;
   16. „rögzített sebességváltó-áttételek”: olyan sebességváltó-szabályozást jelent, amelynél a sebességváltó-fokozat nem változtatható meg a vizsgálat során;
  17. „azonos családhoz tartozó hangtompító rendszer vagy hangtompító rendszerek összetevői”: hangtompító rendszerek vagy azok összetevőinek csoportja, amelyben az alábbiakban felsorolt valamennyi jellemző megegyezik:
   a) a hangelnyelő szálas anyagon átáramló kipufogógázok nettó gázáramának jelenléte az adott anyaggal történő érintkezéskor;
   b) a szálak típusa;
   c) adott esetben a kötőanyag műszaki adatai;
   d) a szálak átlagos méretei;
   e) ömlesztett anyag minimális csomagolási sűrűsége kg/m³-ben;
   f) a gázáram és a hangelnyelő anyag közötti maximális érintkezési felület;
   18. „hangtompító rendszer”: a gépjármű motorja és kipufogórendszere által keltett zaj mértékének korlátozását szolgáló alkatrészek teljes rendszert alkotó együttese;
  19. „különböző típusú hangtompító rendszerek”: olyan hangtompító rendszerek, amelyek különösen a következő tulajdonságaikban jelentősen eltérnek egymástól:
   a) alkatrészeik kereskedelmi neve vagy védjegye;
   b) az alkatrészeiket alkotó anyagok jellemzői, az alkatrészek bevonatának kivételével;
   c) alkatrészeik alakja vagy mérete;
   d) legalább egy alkatrészük működési elve;
   e) alkatrészeik összeszerelési módja;
   f) a kipufogó-hangtompító rendszerek vagy az alkatrészek száma;
   20. „csere-hangtompítórendszer vagy alkatrészei”: a hangtompító rendszer bármely a (17) bekezdés szerinti, járműben való felhasználásra szánt része a rendelet értelmében típusjóváhagyásra benyújtott járműbe beszerelt alkatrészek kivételével;
   21. „hangjelző rendszer”: a hibrid elektromos és az elektromos közúti járművekhez használható rendszerek, amelyek információkat nyújtanak a jármű működéséről a gyalogosoknak és a veszélyeztetett úthasználóknak;
   21a. „értékesítési hely”: az a helyszín, ahol a járműveket tárolják és a fogyasztók számára eladásra kínálják; [Mód. 23]
   21b. „műszaki promóciós anyag”: olyan (nyomtatott, elektronikus vagy online formátumú) műszaki kézikönyv, tájékoztató füzet, szórólap és katalógus, valamint weboldal, amelynek célja a járművek népszerűsítése a nyilvánosság körében. [Mód. 24]

4. cikk

A tagállamok általános kötelezettségei

(1)  A tagállamok a megengedett zajszintre és a kipufogórendszerre vonatkozó indokok alapján nem tagadhatják meg az uniós vagy nemzeti típusjóváhagyás megadását a gépjárműtípus vagy kipufogórendszer-típus, illetve az ilyen rendszer alkatrészére mint önálló műszaki egységre vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

   a) a jármű megfelel az I. mellékletben szereplő követelményeknek;
   b) a 2007/46/EK irányelv 3. cikkének (25) bekezdése értelmében önálló műszaki egységnek tekintett kipufogórendszer vagy annak alkatrésze megfelel az e rendelet X. mellékletében szereplő előírásoknak.

(2)  A tagállamok a megengedett zajszintre és a kipufogórendszerre vonatkozó indokok alapján nem tagadhatják meg és nem tilthatják meg a járművek értékesítését, nyilvántartásba vételét, forgalomba helyezését vagy használatát, ha azok zajszintje és kipufogórendszere megfelel az I. melléklet előírásainak.

(3)  A tagállamok a megengedett zajszintre és a kipufogórendszerre vonatkozó indokok alapján nem tilthatják meg a 2007/46/EK irányelv 3. cikkének (25) bekezdése értelmében önálló műszaki egységnek tekintett kipufogórendszernek vagy bármely alkatrészének a forgalomba hozatalát, ha ez a rendszer, illetve alkatrészei megfelelnek egy olyan típusnak, amelyre ezen rendelet értelmében a típusjóváhagyást megadták.

(3a)  A járművek műszaki ellenőrzése során a tagállamok az egyes járműtípusok uniós típusjóváhagyásában szereplő adatok alapján mérik a zajszintet. [Mód. 25]

4a. cikk

Ellenőrzés

A tagállamok a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(23) összhangban gondoskodnak saját piacuk hatékony nyomon követéséről. Az említett rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében foglalt elvekkel összhangban a termékek tulajdonságait illetően megfelelő ellenőrzéseket végeznek, megfelelő mértékben. [Mód. 26]

5. cikk

A gyártók általános kötelezettségei

(1)  A gyártók biztosítják, hogy a járművet, annak motorját és hangtompító rendszerét úgy tervezik meg, alakítják ki és szerelik össze, hogy a jármű normál használat során az előforduló rezgések ellenére is meg tudjon felelni ezen rendelet rendelkezéseinek.

(2)  A gyártók biztosítják, hogy a hangtompító rendszert úgy tervezik meg, alakítják ki és szerelik össze, hogy ésszerű mértékben ellen tudjon állni azoknak a korróziós jelenségeknek, amelyeknek a jármű igénybevételi körülményeiből adódóan ki van téve, figyelembe véve az igénybevételi körülményeket és a regionális éghajlati különbségeket. [Mód. 27]

(3)  A gyártó felelősséggel tartozik a jóváhagyó hatóságnak a jóváhagyási eljárás minden vonatkozásáért, valamint a gyártás megfelelőségének biztosításáért, függetlenül attól, hogy a gyártó közvetlenül részt vesz-e a jármű, a rendszer, az alkatrész vagy az önálló műszaki egység gyártásának valamennyi szakaszában.

6. cikk

Határértékek

A II. mellékletben meghatározott vizsgálati körülményeknek figyelembe kell venniük az utakon jellemző vezetési feltételeket és a jármű egyéb, lényeges alkotórészeinek vizsgálati követelményeit, amelyeket már a 661/2009/EK rendelet szabályoz. A II. melléklet rendelkezéseivel összhangban mért és a legközelebbi egész számra kerekített zajszintérték zajszint nem haladhatja meg a III. mellékletben előírt határértékeket. [Mód. 28]

7. cikk

Felülvizsgálati záradék

A Bizottság a rendelet III. mellékletének 3. oszlopában az 1. szakaszra vonatkozóan előírt dátumot követő három éven belül részletes tanulmányt készít annak megállapítására, hogy a zajhatárértékek megfelelőnek bizonyulnak-e. A tanulmány következtetései alapján a követően felülvizsgálja a III. mellékletben szereplő zajhatárértékeket. E felülvizsgálat keretében hatásvizsgálat készül, amely átfogóan értékeli az autóipart és különösen az attól függő ágazatokat érintő hatásokat, figyelembe véve más – többek között a CO2-kibocsátás csökkentésével és a biztonsággal foglalkozó – jogszabályoknak a gépjárművek zajszintjére gyakorolt hatását. E felülvizsgálat és a hozzá tartozó hatásvizsgálat alapján a Bizottság adott esetben javaslatokat nyújthatjavaslatot nyújt be a rendelet módosítására, gondoskodva arról, hogy az a lehető legkevésbé befolyásolja a versenyfeltételeket. A III. melléklet negyedik oszlopában a 2. szakaszra vonatkozóan említett határértékek a hatásvizsgálat megerősítését és a bizottsági felülvizsgálat befejezését követően hat évvel lépnek hatályba. [Mód. 29].

Az első bekezdés alapján benyújtott, e rendelet módosítására irányuló javaslatoknak figyelembe kell venniük a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet új szabványait, különösen az ISO 10844:2011 szabványt. [Mód. 30]

8. cikk

Kiegészítő zajkibocsátási rendelkezések

(1)  A (2)–(6) bekezdés, valamint ezen bekezdés második albekezdése a belső égésű motorral felszerelt M1 és N1 kategóriájú járművekre vonatkozik.

A járművek akkor felelnek meg a X. melléklet előírásainak, ha a jármű gyártója a típusjóváhagyó hatóság számára benyújtott műszaki dokumentumokkal igazolja, hogy a járművek maximális és minimális motorfordulatszáma közötti különbség a BB’1 vonalnál nem haladja meg a 0,15 × S értéket a VIII. melléklet 3.3. pontjában a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezésekre vonatkozóan meghatározott szabályozási tartományon belüli vizsgálati körülmény esetében, és a II. mellékletben meghatározott feltételek figyelembevételével.

Az N1 kategória járművei nem tartoznak az ASEP hatálya alá, amennyiben az alábbi feltételek egyike teljesül:

   a) A motor térfogata ≤ 660 cm3 és a gépjármű maximális össztömege alapján meghatározott fajlagos teljesítménymutató (PMR) ≤ 35;
   b) A nettó terhelés ≤ 850 kg és a gépjármű maximális össztömege alapján meghatározott fajlagos teljesítménymutató (PMR) ≤ 40. [Mód. 31]

A járművek akkor felelnek meg a X. melléklet előírásainak, ha a jármű gyártója a típusjóváhagyó hatóság számára benyújtott műszaki dokumentumokkal igazolja, hogy a járművek maximális és minimális motorfordulatszáma közötti különbség a BB’ vonalnál(24) nem haladja meg a 0,15 × S értéket a VIII. melléklet 2.3. pontjában a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezésekre vonatkozóan meghatározott szabályozási tartományon belüli vizsgálati körülmény esetében, és a II. mellékletben meghatározott feltételek figyelembevételével.

Az N1 kategóriába tartozó járművek mentesülnek a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezés hatálya alól, ha teljesítik az alábbi feltételek egyikét:

   a) a motor térfogata nem haladja meg a 660 cm3-t, és a jármű legnagyobb megengedett össztömegével számított fajlagos teljesítménymutató (PMR) nem haladja meg a 35-öt;
   b) a nettó terhelés legalább 850 kg, és a jármű legnagyobb megengedett össztömegével számított fajlagos teljesítménymutató (PMR) nem haladja meg a 40-et. [Mód. 32]

(2)  A járműnek a II. mellékletben meghatározott típus-jóváhagyási vizsgálat végrehajtásának körülményeitől eltérő, jellemző közúti vezetési körülmények közötti zajkibocsátása nem térhet el túlzott mértékben a vizsgálati eredménytől. [Mód. 33]

(3)  A jármű gyártója kizárólag abból a célból, hogy megfeleljen a rendeletben meghatározott zajkibocsátási követelményeknek, szándékosan nem módosíthat vagy állíthat be mechanikus, elektromos, termikus vagy egyéb eszközöket vagy eljárásokat, illetve nem szerelhet be olyan eszközöket vagy eljárásokat, amelyek a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezésekre érvényes körülmények között jellemző közúti használat során nincsenek üzemben.Ezeket az intézkedéseket jellemzően „cycle beating”-nek nevezik (a tesztciklusokban mértnél a valóságban magasabb emissziós értékek jelensége). [Mód. 34]

(4)  A járműnek meg kell felelnie az e rendelet VIII. mellékletében meghatározott követelményeknek.

(5)  A típus-jóváhagyási kérelemben a gyártó - megfelelő vizsgálati eredményekkel alátámasztott - nyilatkozatot nyújt be a VIII. melléklet 1. függelékében meghatározott mintának megfelelően arról, hogy a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 8. cikk (1) és (2) bekezdésébencikkben szereplő követelményeknek. [Mód. 35]

8a. cikk

Fogyasztói tájékoztatás

A járműgyártóknak és -forgalmazóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az értékesítési helyen és a műszaki promóciós anyagban jól látható helyen feltüntessék a harmonizált típus-jóváhagyási vizsgálati módszereknek megfelelő, decibelben (dB (A)) megadott zajkibocsátási értéket.

Átfogó hatásvizsgálatot követően, az e rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül a Bizottság a rendes jogalkotási eljárással összhangban javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a fogyasztók tájékoztatásáról. Ez a javaslat beilleszthető az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvbe(25). [Mód. 36]

8b. cikk

Az útfelület besorolása és minősége

A Bizottság a 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott felülvizsgálati ütemtervvel összhangban értékeli egy olyan útbesorolási rendszer bevezetésének lehetőségét, amely meghatározza valamennyi uniós út jellemző gördülési zaját, és adott esetben a rendes jogalkotási eljárással összhangban javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

A Bizottság fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy javaslatában előírja a tagállamok számára az útfelület minőségére vonatkozó információknak a 2002/49/EK irányelvben meghatározott stratégiai zajtérképeken való feltüntetését. [Mód. 37]

9. cikk

Hangjelző rendszer

Amennyiben aA gyártók úgy döntenek, hogy hangjelző rendszert szerelnek be a járművekbe. A hangjelző rendszer által kibocsátott hangnak folyamatosnak kell lennie, hogy tájékoztassa a gyalogosokat és a veszélyeztetett úthasználókat az üzemben lévő járműről. A jármű működési módjának egyszerűen azonosíthatónak kell lennie a hang alapján, amely hasonló lehet az ugyanazon kategóriába tartozó, belső égésű motorral felszerelt és azonos körülmények között üzemelő jármű hangjához, valamint a IX, teljesíteniük kell a X. melléklet előírásait teljesíteni kell.

A Bizottság az e rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül felméri e rendelet felülvizsgálatának szükségességét, figyelembe véve többek között, hogy az aktív biztonsági rendszerek a hangjelző rendszerek kiegészítéseként vagy azokkal összehasonlítva hatékonyabban hozzájárulnak-e a városi területeken a veszélyeztetett úthasználók biztonságának javítására irányuló cél megvalósításához, továbbá adott esetben a rendes jogalkotási eljárással összhangban olyan javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amely meghatározza a járművekbe beépített hangjelző rendszerek maximális zajszintjét. [Mód. 66]

10. cikk

A mellékletek módosítása

(1)  A Bizottságot e rendelet műszaki előírásainak a technikai és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében fel kell hatalmazni, hogy a 11. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I–XI. melléklet I, II. és IV-XII. mellékletek módosítására vonatkozóan. [Mód. 39]

(2)  Ha a vizsgálati módszerre vonatkozó határértékek az ENSZ-EGB 51. számú előírásában vannak meghatározva, a Bizottság fontolóra veszi felméri annak lehetőségét, hogy a III. mellékletben meghatározott műszaki követelmények helyettesítését követelményeket az ENSZ-EGB 51. és 59. számú előírásában meghatározott megfelelő követelményekre történő közvetlen hivatkozással helyettesítse, feltéve, hogy ez nem lazítja az uniós környezet- és egészségvédelmi előírásokat, valamint kellő figyelemmel az Európai Parlament és a Tanács véleményeire, továbbá adott esetben – a rendes jogalkotási eljárással összhangban – javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a III. függelék módosítása céljából. [Mód. 40]

11. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ezen cikk határozza meg.[Mód. 41]

(2)  A Bizottság határozatlan időre az e rendelet hatálybalépésétől számított öt évre szóló felhatalmazást kap a 10. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. [Mód. 42]

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. Az említett határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban benne megjelölt naponkésőbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. [Mód. 43]

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 10. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett ez az időtartam egy hónappalkét hónappal meghosszabbodik. [Mód. 44]

12. cikk

Kifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időtartam egy hónappal meghosszabbodik.

(2)  Ha az említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy nem emel kifogást, a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a rendelkezéseiben megállapított időpontban hatályba lép.

(3)  Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja. [Mód. 45]

13. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)  A 10. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó, amennyiben nem emelnek ellene kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács a 11. cikk (5) bekezdésében foglalt eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. A Bizottság ebben az esetben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelő határozatáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a jogi aktust.[Mód. 46]

14. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  Ez a rendelet nem érvényteleníti az olyan, járművek, rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek számára megadott EU-típusjóváhagyást, amelyet a 16. cikkben meghatározott dátum előtt hagytak jóvá.

(2)  A jóváhagyó hatóságok a 70/157/EGK irányelv feltételei szerint továbbra is kiterjesztik a jóváhagyásokat az ilyen járművekre, rendszerekre, alkatrészekre vagy önálló műszaki egységekre.

(3)  ...(26)-ig nem érvényesek a 8. cikk követelményei az olyan soros hibrid hajtáslánccal felszerelt járművekre, amelyek a meghajtórendszerhez mechanikusan nem kapcsolódó kiegészítő belső égésű motorral vannak felszerelve.

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)  A 70/157/EGK irányelv hatályát veszti.

(2)  A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a XII. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni.

16. cikk

Hatálybalépés

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)  Ez a rendelet ...(27)-tól/től alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

I.MELLÉKLET

EU-típusjóváhagyás egy adott járműtípus zajszintje tekintetében

1.

ADOTT JÁRMŰTÍPUS EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA IRÁNTI KÉRELEM

1.1.

A 2007/46/EK irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint az, egy adott járműtípus zajszintjére vonatkozó EU-típusjóváhagyási kérelmet a jármű gyártójának kell benyújtania.

1.2.

Az adatközlő lap mintája az 1. függelékben található.

1.3.

A jármű gyártójának a típusjóváhagyásra benyújtott járműtípus egy példányát a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátania.

1.4.

A műszaki szolgálat kérésére be kell mutatni a kipufogórendszer és egy legalább olyan hengerűrtartalommal és legnagyobb névleges teljesítménnyel rendelkező motor mintapéldányát, mint amilyen a típusjóváhagyásra benyújtott járműbe kerül beépítésre.

2.

JELÖLÉSEK

2.1.

A kipufogó- és szívórendszerek alkatrészein – a rögzítőelemek és a csövek kivételével – fel kell tüntetni az alábbiakat:

2.1.1.

a rendszerek és alkatrészeik gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

2.1.2.

a gyártó kereskedelmi jelölése.

2.2.

Ezen jelöléseknek még a rendszernek a járműre történő beépítése után is tisztán olvashatónak és kitörölhetetlennek kell lenniük.

3.

ADOTT JÁRMŰTÍPUS EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁNAK MEGADÁSA

3.1.

Ha az alkalmazandó követelmények teljesülnek, az EU-típusjóváhagyást a 2007/46/EK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése, illetve adott esetben a 10. cikkének (4) bekezdése értelmében meg kell adni.

3.2.

Az EU-típusbizonyítvány mintája a 2. függelékben található.

3.3.

Minden jóváhagyott járműtípusra jóváhagyási számot kell kiadni a 2007/46/EK irányelv VII. mellékletének megfelelően. Ugyanaz a tagállam nem adhatja ki ugyanazt a számot több járműtípusra.

4.

A TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MÓDOSÍTÁSAI

Az ezen rendelet értelmében jóváhagyott típus módosítása esetén a 2007/46/EK irányelv 13., 14., 15. és 16. cikkében, valamint 17. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

5.

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉVEL KAPCSOLATOS INTÉZKEDÉSEK

5.1.

A gyártás megfelelőségének biztosítására a 2007/46/EK irányelv 12. cikkében megállapított követelményeknek megfelelő intézkedéseket kell végrehajtani.

5.2.

Különös rendelkezések:

5.2.1.

A rendelet VI. mellékletében meghatározott vizsgálatok megfelelnek a 2007/46/EK irányelv X. mellékletének 2.3.5. pontjában leírtaknak.

5.2.2.

A 2007/46/EK irányelv X. mellékletének 3. pontja rendes körülmények között kétévenként egy vizsgálatot ír elő.

5.2.2.a)

A III. mellékletben szereplő táblázatban megállapított határértékeket a mérés során ésszerű tűréshatárral kell alkalmazni. [Mód 47]

1. függelék

(…) számú adatközlő lap járműnek a megengedett zajszint és a kipufogórendszer tekintetében történő EU-típusjóváhagyásához, a 2007/46/EK irányelv I. melléklete(28) szerint

Az alábbi adatokat kell adott esetben tartalomjegyzékkel ellátva három példányban benyújtani. A rajzokat megfelelő méretarányban és részletezettséggel, A4-es formátumban vagy A4-es formátumra összehajtva kell benyújtani. Amennyiben vannak fényképek, azoknak megfelelően részletesnek kell lenniük.

Ha a rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek elektronikus vezérléssel rendelkeznek, a teljesítményükre vonatkozó információkat is meg kell adni.

0.  Általános adatok

0.1.  Gyártmány (a gyártó által bejegyzett védjegy):

0.2.  Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

0.3.  Típusazonosító ismertetőjelek, amennyiben azok fel vannak tüntetve a járművön (b):

0.3.1.  A jelölés elhelyezése:

0.4.  Jármű-kategória (c):

0.5.  A gyártó neve és címe:

0.8.  Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1.  A jármű általános szerkezeti jellemzői

1.1.  Egy reprezentatív járműről készített fényképek és/vagy rajzok:

1.3.3.  Meghajtott tengelyek (száma, helyzete, összekapcsolása):

1.6.  A motor helye és elrendezése:

2.  Tömegek és méretek (e) (kg és mm) (adott esetben hivatkozás a rajzokra)

2.4.  A jármű mérettartománya (teljes):

2.4.1.  A felépítmény nélküli alváznál:

2.4.1.1.  Hosszúság (j):

2.4.1.2.  Szélesség (k):

2.4.2.  Felépítménnyel ellátott alvázra:

2.4.2.1.  Hosszúság (j):

2.4.2.2.  Szélesség (k):

2.6.  A jármű tömege felépítménnyel együtt, menetkész állapotban, vagy az alváz tömege vezetőfülkével együtt, amennyiben a gyártó a felépítményt nem szerelte fel (ideértve az alapfelszerelést, hűtőközeget, olajokat, tüzelőanyagot, szerszámokat és pótkereket, valamint a járművezetővel) (o) (legnagyobb és legkisebb):

3.  Motor (q)

3.1.  Gyártó:

3.1.1.  A gyártó motorkódja: (a motoron feltüntetett jelölés szerint vagy más azonosítási módszer szerint):

3.2.  Belső égésű motor

3.2.1.1.  Működési elv: külső gyújtású/kompressziós gyújtású/négyütemű/kétütemű(29)

3.2.1.2.  A hengerek száma és elrendezése:

3.2.1.2.3.  Gyújtási sorrend:

3.2.1.3.  Hengerűrtartalom (s): cm3

3.2.1.8.  Legnagyobb teljesítmény (t): kW/min–1 (a gyártó által megadott érték)

3.2.4.  Tüzelőanyag-ellátás:

3.2.4.1.  Porlasztó(ko)n keresztül: igen/nem(30)

3.2.4.1.2.  Típus(ok):

3.2.4.1.3.  Darabszám:

3.2.4.2.  Tüzelőanyag-befecskendezésen keresztül (csak kompressziós gyújtású motoroknál): igen/nem(31)

3.2.4.2.2.  Működési elv: közvetlen befecskendezés/előkamrás/örvénykamrás(32)

3.2.4.2.4.  Fordulatszám-szabályozó:

3.2.4.2.4.1.  Típus:

3.2.4.2.4.2.1.  Leszabályozási fordulatszám terhelés mellett: min–1

3.2.4.3.  Tüzelőanyag-befecskendezésen keresztül (csak külső gyújtású motornál): igen/nem(33)

3.2.4.3.1.  Működési elv: szívócsővezeték (egy-/többpontos(34))/közvetlen befecskendezés/egyéb (pontosítsa)(35)

3.2.8.  Szívórendszer:

3.2.8.4.2.  Levegőszűrő, rajzok; vagy

3.2.8.4.2.1.  Gyártmány(ok):

3.2.8.4.2.2.  Típus(ok):

3.2.8.4.3.  Szívászaj-csökkentő, rajzok; vagy

3.2.8.4.3.1.  Gyártmány(ok):

3.2.8.4.3.2.  Típus(ok):

3.2.9.  Kipufogórendszer

3.2.9.2.  A kipufogórendszer leírása és/vagy rajza:

3.2.9.4.  Kipufogódob(ok):

Elülső, középső és hátsó dob esetében: szerkezet, típus, jelölés, ahol a külső zaj miatt szükséges: zajcsökkentő intézkedések a motorház és a motor esetében:

3.2.9.5.  A kipufogónyílás helye:

3.2.9.6.  Szálas anyagokat tartalmazó kipufogódob:

3.2.12.2.1.  Katalizátor: igen/nem(36)

3.2.12.2.1.1.  Katalizátorok és elemek száma:

3.3.  Villanymotor:

3.3.1.  Típus (tekercselés, gerjesztés):

3.3.1.1.  Legnagyobb óránkénti teljesítmény: kW

3.3.1.2.  Üzemi feszültség: V

3.4.  Más motorok, hajtóművek és kombinációik (az ilyen motorok vagy hajtóművek műszaki jellemzői):

4.  Erőátvitel (v)

4.2.  Típusa (mechanikus, hidraulikus, elektromos stb.):

4.6.  Áttételi viszonyszámok:

Sebességfokozat

Belső áttételi viszonyszám

(a sebességváltó kimenőtengely-fordulatszáma a motorhoz viszonyítva)

Végső áttételi viszonyszám(ok)

(a sebességváltó kimenőtengely-fordulatszáma a hajtott kerék fordulatszámához viszonyítva)

Összáttételi viszonyszám

Legnagyobb érték CVT(37) esetén

1

2

3

Legkisebb érték CVT(38) esetén

Hátramenet

4.7.  A jármű legnagyobb sebessége (és a fokozatok adatai, amelyekben ez elérhető) (km/h) (w):

6.  Felfüggesztés

6.6.  Gumiabroncsok és kerekek:

6.6.2.  A gördülési sugarak felső és alsó határértékei:

6.6.2.1.  1. tengely:

6.6.2.2.  2. tengely:

6.6.2.3.  3. tengely:

6.6.2.4.  4. tengely:

stb.

9.  Felépítmény (nem vonatkozik az M1 kategóriába tartozó gépjárművekre)

9.1.  A felépítmény típusa:

9.2.  Felhasznált anyagok és az összeszerelés módja:

12.  Vegyes

12.5.  Adatok a zajcsökkentést szolgáló, a motorhoz nem kapcsolódó bármely berendezésről (ha más pontban nem szerepel):

További adatok terepjáró járművek esetében:

1.3.  A tengelyek és kerekek száma:

2.4.1.  Felépítmény nélküli alváznál:

2.4.1.4.1.  Megközelítési szög (na): … fok

2.4.1.5.1.  Elhagyási szög (nb): … fok

2.4.1.6.  Szabad magasság (a 2007/46/EK irányelv II. melléklete A. szakaszának 4.5. pontja szerint)

2.4.1.6.1.  A tengelyek között:

2.4.1.6.2.  Az első tengely(ek) alatt:

2.4.1.6.3.  A hátsó tengely(ek) alatt:

2.4.1.7.  Terepszög (nc): … fok

2.4.2.  Felépítménnyel ellátott alvázra:

2.4.2.4.1.  Megközelítési szög (na): … fok

2.4.2.5.1.  Elhagyási szög (nb): … fok

2.4.2.6.  Szabad magasság (a 2007/46/EK irányelv II. melléklete A. szakaszának 4.5. pontja szerint)

2.4.2.6.1.  A tengelyek között:

2.4.2.6.2.  Az első tengely(ek) alatt:

2.4.2.6.3.  A hátsó tengely(ek) alatt:

2.4.2.7.  Terepszög (nc): … fok

2.15.  Hegymeneti elindulási képesség (pótkocsi nélküli jármű): … %

4.9.  Differenciálzár: igen/nem/választható(39)

Dátum, ügyiratszám

2. függelék

Minta EU-típusbizonyítvány

(Legnagyobb méret: A4 [210 x 297 mm])

A hatóság pecsétjének helye

Értesítés jármű/alkatrész/önálló műszaki egység(40) típusa

   típusjóváhagyásának megadásárról(41)
   típusjóváhagyásának kiterjesztéséről(42)
   típusjóváhagyásának elutasításáról(43)
   típusjóváhagyásának visszavonásáról(44)
  

tekintettel a legutóbb a(z) .../.../EU irányelvvel módosított .../.../EU irányelvre.

A típusjóváhagyás száma:

A kiterjesztés indoka:

SZAKASZ

0.1.  Gyártmány (a gyártó által bejegyzett védjegy):

0.2.  Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

0.3.  Típusazonosító ismertetőjelek, amennyiben azok fel vannak tüntetve a járművön/alkatrészen/önálló műszaki egységen(45)(46)

0.3.1.  A jelölés elhelyezése:

0.4.  Jármű-kategória(47):

0.5.  A gyártó neve és címe:

0.7.  Alkatrészek és önálló műszaki egységek esetében az EU-típusjóváhagyási jel elhelyezésének helye és módja:

0.8.  Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

SZAKASZ

1.  Esetleges kiegészítő adatok: lásd a 3. függeléket

2.  A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

3.  A vizsgálati jegyzőkönyv dátuma:

4.  A vizsgálati jegyzőkönyv száma:

5.  (Esetleges) megjegyzések: lásd a 3. függeléket

6.  Hely:

7.  Dátum:

8.  Aláírás:

9.  A jóváhagyó hatóságnál kérésre hozzáférhető dokumentációk jegyzéke mellékelve van.

3. függelék

Jármű- és vizsgálati adatok(48)

1.

A jármű kereskedelmi neve vagy védjegye:

2.

Járműtípus:

2.1.

Megengedett össztömeg, adott esetben a félpótkocsi tömegével együtt:

3.

A gyártó neve és címe:

4.

A gyártó képviselőjének (ha van) neve és címe:

5.

Motor:

5.1.

Gyártó:

5.2.

Típus:

5.3.

Modell:

5.4.

Legnagyobb névleges teljesítmény (EGB): ............. kW ............. min–1 (fordulat/perc) motorfordulatszámon.

5.5.

Motor fajtája: például külső gyújtású, kompressziós gyújtású stb. 1/

5.6.

Munkaciklusok: kétütemű vagy adott esetben négyütemű

5.7.

Hengerűrtartalom (adott esetben):

6.

Erőátvitel: nem automata/automata sebességváltó 2/

6.1.

Sebességfokozatok száma:

7.

Felszerelés:

7.1.

Kipufogódob:

7.1.1.

Gyártó vagy meghatalmazott képviselő (ha van):

7.1.2.

Modell:

7.1.3.

Típus: .......... a(z) ................ számú rajznak megfelelően

7.2.

Szívászaj-csökkentő:

7.2.1.

Gyártó vagy meghatalmazott képviselő (ha van):

7.2.2.

Modell:

7.2.3.

Típus: .......... a(z) ................ számú rajznak megfelelően

7.3.

Burkolati elemek

7.3.1.

A jármű gyártója által meghatározott zajvédő burkolat elemei:

7.3.2.

Gyártó vagy meghatalmazott képviselő (ha van):

7.4.

Gumiabroncsok:

7.4.1.

A gumiabroncs(ok) mérete (tengelyenként):

8.

Méretek:

8.1.

A jármű hossza (lveh): ……..… mm

8.2.

A gázpedál lenyomásának pontja: .......... m-rel az AA’ vonal előtt

8.2.1.

Motorfordulatszám

„i” fokozatban a következő értéknél: AA’ / PP’ 1/ ….. min–1 (fordulat/perc)

BB’ .…. min–1 (fordulat/perc)

8.2.2.

Motorfordulatszám (i+1) fokozatban a következő értéknél: AA’ / PP’ 1/ ..... min–1 (fordulat/perc)

BB’ ..... min–1 (fordulat/perc)

8.3.

A gumiabroncs(ok) típus-jóváhagyási száma:

amennyiben nem áll rendelkezésre, a következő adatokat kell megadni:

8.3.1.

A gumiabroncs gyártója:

8.3.2.

A gumiabroncstípus (tengelyenként) kereskedelmi leírása (például kereskedelmi név, sebességindex, terhelési index):…………………………………………..………

8.3.3.

A gumiabroncs mérete (tengelyenként): ……………………………………………………………...

8.3.4.

Típus-jóváhagyási szám (ha van):…..…………………………………………...

8.4.

A mozgó jármű zajszintje:

Vizsgálati eredmény (Lurban):…………… dB(A)

Vizsgálati eredmény (Lwot):…………… dB(A)

Vizsgálati eredmény (Lcruise):…………… dB(A)

kP-tényező: …………………..

8.5.

Az álló jármű zajszintje:

A mikrofon elhelyezése és tájolása (a II. melléklet 1. függelékének 2. ábrája szerint)

Álló helyzetben elvégzett vizsgálat eredménye:… dB(A)

8.6.

A sűrített levegő zajszintje:

Vizsgálati eredmény a következőkre vonatkozóan:

– üzemi fék: …………. dB(A)

– rögzítőfék: …………. dB(A)

– a nyomásszabályozó működtetése közben: …… dB(A)

9.

A jármű jóváhagyásra történő benyújtásának dátuma:

10.

A típus-jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

11.

A szolgálat által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv dátuma:

12.

A szolgálat által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv száma:

13.

A jóváhagyási jel helye a járművön:

14.

Hely:

15.

Dátum:

16.

Aláírás:

17.

A dokumentum mellékletét képezik a következő dokumentumok (a fenti jóváhagyási számot mindegyiken fel kell tüntetni): ………………………………

…………………………………………………………………………………….

a motorról és a hangtompító rendszerről készült rajzok és/vagy fényképek, ábrák és tervek;

a hangtompító rendszert alkotó, megfelelően azonosított alkatrészek listája.

18.

A jóváhagyás kiterjesztésének indoka:

19.

Észrevételek

1/ Amennyiben nem hagyományos motort használnak, akkor ezt fel kell tüntetni.

2/ A nem kívánt rész törlendő.

II.MELLÉKLET

A gépjárművek által keltett zaj mérésére használt módszerek és műszerek

1.

MÉRÉSI MÓDSZEREK

1.1.

A jóváhagyásra beadott járműtípus által keltett zajt az ebben a mellékletben leírt két módszerrel, a mozgásban lévő járműre és az álló járműre vonatkozóan kell megmérni(49). Olyan járművek esetében, amelyeknél a jármű álló helyzetében a belső égésű motor nem működik, csak a mozgó jármű zajkibocsátását kell megmérni.

A 2800 kg-ot meghaladó megengedett legnagyobb tömegű járművek esetében az V. mellékletben leírt jellemzőknek megfelelő, sűrített levegő által keltett zajt mérő kiegészítő vizsgálatot is kell végezni az álló járművön, amennyiben a sűrített levegővel működő fékberendezés a jármű részét képezi.

1.2.

Az 1.1. pontban meghatározott vizsgálatok szerint mért két értéknek szerepelnie kell a vizsgálati jegyzőkönyvben és az I. melléklet 3. függelékében található mintának megfelelő nyomtatványon.

2.

MÉRŐMŰSZEREK

2.1.

Akusztikai mérések

A zajszint méréséhez precíziós zajszintmérő készüléket vagy azzal egyenértékű, 1. osztályba tartozó műszerekre vonatkozó követelményeknek (az esetlegesen használt javasolt szélernyővel együtt is) megfelelő készüléket kell használni. Ezen követelmények a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) „IEC 61672-1:2002: Precíziós zajszintmérők” szabványának második kiadásában szerepelnek.

A méréseket az akusztikai mérőműszer „gyors válasz” üzemmódját, és az ugyancsak az „IEC 61672-1:2002” szabványban leírt „A” súlyozási görbét alkalmazva kell elvégezni. Olyan rendszer használata esetén, amely az „A” súlyozású hangnyomásszint periodikus figyelését is tartalmazza, az adatokat 30 ms-os (millimásodperces) vagy annál rövidebb időközönként kell mérni.

A műszer karbantartását és kalibrálását a gyártó utasításainak megfelelően kell végezni.

2.2.

A követelményeknek való megfelelés

Az akusztikai mérőműszerek megfelelőségét az érvényes megfelelőségi tanúsítványok megléte alapján kell ellenőrizni. Ezeket a tanúsítványokat érvényesnek kell tekinteni, ha a szabványoknak való megfelelés tanúsítását hangkalibrációs eszközök esetében a megelőző 12 hónapos időszakban, zajmérő műszerek esetében pedig a megelőző 24 hónapos időszakban végezték el. A megfelelőségi vizsgálatokat olyan laboratóriumban kell elvégezni, amely jogosult a megfelelő szabványokkal kapcsolatos kalibrációk elvégzésére.

2.3.

A teljes akusztikus mérőrendszer kalibrálása a méréssorozathoz

Minden méréssorozat kezdetén és végén a teljes akusztikus mérőrendszert egy olyan hangkalibrátorral kell ellenőrizni, amely megfelel az IEC 60942:2003 szabványban meghatározott 1. pontossági osztályba tartozó hangkalibrátorokra vonatkozó követelményeknek. A mért eredmények közötti különbség további kiigazítások nélkül legfeljebb 0,5 dB lehet. Amennyiben az eltérés meghaladja ezt a mértéket, a legutolsó megfelelő ellenőrzést követő mérések eredményeit figyelmen kívül kell hagyni.

2.4.

A motorfordulatszám-mérés műszerei

A motorfordulatszám méréséhez olyan műszereket kell használni, amelyek mérési pontossága legfeljebb ± 2 százalékkal tér el a valós értéktől azokon a fordulatszámokon, amelyeken a méréseket el kell végezni.

Folyamatosan mérő műszerek használata esetén a jármű közúti sebességét olyan műszerrel kell mérni, amelynek pontossága ±0,5 km/h-n belül van.

Ha a vizsgálatok során nem folyamatos sebességmérést alkalmaznak, a pillanatnyi sebességértékeket mérő műszernek legalább ±0,2 km/h-s mérési pontosságot kell biztosítania.

2.5.

Meteorológiai műszerek

A vizsgálat során a környezeti körülmények megfigyelésére használt meteorológiai műszereknek legalább az alábbi mérési pontosságra vonatkozó követelményeknek kell megfelelniük:

- hőmérő: ±1 °C;

- szélsebességmérő: ±1,0 m/s;

- légköri nyomást mérő eszköz (barométer): ±5 hPa;

- relatív páratartalmat mérő eszköz: ±5 %.

3.

MÉRÉSI KÖRÜLMÉNYEK

3.1.

A vizsgálati helyszín1/ és a környezeti feltételek

A vizsgálati helyszínnek alapjában véve vízszintesnek, a próbapálya felületének pedig száraznak kell lennie. A vizsgálati helyszínnek olyannak kell lennie, hogy ha egy kisméretű, nem irányított hangot kibocsátó zajforrást helyeznek a felületének a középpontjába (a PP’ mikrofonvonal(50) és a CC’ járműsáv(51) középvonalának metszéspontjába), a félgömbfelületre vonatkoztatott akusztikai divergenciától való eltérések ne legyenek ±1 dB-nél nagyobbak.

Ezt a feltételt akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha teljesülnek a következő követelmények:

a) A pálya középpontjától számított 50 méteren belül nincsenek nagyméretű hangvisszaverő tárgyak, például kerítések, sziklák, hidak vagy épületek;

b) A próbapálya és a helyszín felülete száraz, és nem takarja semmilyen hangelnyelő anyag, például porhó vagy laza törmelék;

c) A mikrofon közelében nincsenek olyan akadályok, amelyek befolyásolhatnák a hangteret, és senki nem áll a mikrofon és a zajforrás között. A méréseket végző személynek olyan helyzetet kell elfoglalnia, hogy ne befolyásolja a műszer által mért értékeket.

A méréseket tilos kedvezőtlen időjárási feltételek között elvégezni. Meg kell bizonyosodni arról, hogy az eredményeket nem befolyásolják széllökések.

A meteorológiai műszereket a vizsgálati terület mellett, 1,2 m ± 0,02 m magasságban kell elhelyezni. A méréseket olyankor kell elvégezni, amikor a környezeti levegő hőmérséklete +5 °C és +40 °C között van.

A vizsgálatokat nem szabad olyan időben végezni, amikor a zajmérés ideje alatt a szélsebesség – a széllökéseket is beleértve – a mikrofon magasságában meghaladja az 5 m/s-ot.

A zajmérés ideje alatt mért hőmérséklet-, szélsebesség-, szélirány-, relatívpáratartalom- és légnyomásértékeket rögzíteni kell.

A mérések során figyelmen kívül kell hagyni minden olyan kiugró zajértéket, amely nem kapcsolódik a jármű általános zajszintjellemzőihez.

A háttérzajt közvetlenül a járművizsgálat-sorozat előtt és után, 10 másodpercen keresztül kell mérni. Ezeket a méréseket a vizsgálat alatt használt mikrofonokkal és mikrofonpozíciókban kell elvégezni. A jegyzőkönyvben a legnagyobb „A” súlyozású hangnyomásszintet kell feltüntetni.

A háttérzajnak (az esetleges szélzúgással együtt) legalább 10 dB-lel a jármű által a vizsgálat során keltett „A” súlyozású hangnyomásszint alatt kell lennie. Ha a környezeti zaj és a mért zaj közötti különbség 10 és 15 dB(A) között van, a vizsgálati eredmények kiszámításához az alábbi táblázatban megadott korrekciós értékeket ki kell vonni a zajszintmérő által mért értékekből:

1/

Összhangban ezen rendelet VII. mellékletével.

A környezeti zaj és a mérendő zaj közötti különbség, dB(A)

10

11

12

13

14

15

Korrekció, dB(A)

0,5

0,4

0,3

0,2

0,1

0,0

3.2.

Jármű

3.2.1.

A vizsgált járművet úgyjármű tulajdonságainak egyeznie kell a kiválasztani, hogy az összes, ugyanazon típusba tartozó, forgalomba hozotthozni kívánt jármű megfeleljen e rendelet követelményeinek.gyártó által meghatározott tulajdonságaival. A méréseket – a nem szétkapcsolható járművek kivételével – pótkocsi nélkül kell elvégezni. A méréseket az alábbi táblázat szerint meghatározott mt vizsgálati tömegű járműveken kell elvégezni: [Mód. 48]

Jármű-kategória

Jármű vizsgálati tömege (mt)

M1

mt = mro

N1

mt = mro

N2, N3

mt = 50 kg/névleges motorteljesítmény kW

A vizsgálati tömeg eléréséhez szükséges kiegészítő rakományt a jármű meghajtott hátsó tengelye(i) fölé kell elhelyezni. A kiegészítő rakomány tömege a hátsó tengely engedélyezett legnagyobb terhelésének 75 %-ában van korlátozva. A tényleges tömeg legfeljebb ± 5 %-kal térhet el a meghatározott vizsgálati tömegtől.

Ha a kiegészítő rakomány tömegközéppontját nem lehet a hátsó tengely középpontja fölé igazítani, a jármű vizsgálati tömege nem haladhatja meg a jármű terheletlen állapotában az elülső és hátsó tengelyére eső összterhelés és a kiegészítő rakomány együttes tömegét.

A kettőnél több tengellyel rendelkező járművek vizsgálati tömegének meg kell egyeznie a kéttengelyes járművek vizsgálati tömegével.

M2, M3

mt = mro – a kocsikísérő tömege (ha van kocsikísérő)

3.2.2.

A gumiabroncsok gördülési zajkibocsátását a gépjárművek általános biztonságáról szóló 661/2009/EK rendelet szabályozza. A vizsgálat során a járműre jellemző gumiabroncsokat kell használni. Ezeket a járműgyártónak kell kiválasztania, és a gumiabroncsok jellemzőit fel kell tüntetni a rendelet I. mellékletének 3. függelékében. Ezek méretének meg kell egyezniük a járműhöz eredeti felszerelésként megadott gumiabroncsméretek valamelyikével. Az adott típusú gumiabroncsnak a járművel egy időben kereskedelmi forgalomban megvásárolhatónak kell lennie2/. A gumiabroncsokat a jármű gyártója által a jármű vizsgálati tömegéhez javasolt nyomásra kell felfújni. A gumiabroncsok barázdáinak legalább a jogszabályban előírt mélységűnek kell lenniük.

3.2.3.

A mérések megkezdése előtt a motort normál üzemi állapotba kell hozni.

3.2.4.

Amennyiben a járművet kétkerék-meghajtáson kívül más meghajtási üzemmóddal is ellátták, akkor a járművet a normál közúti közlekedésre való üzemmódban kell vizsgálni.

3.2.5.

Ha a jármű egy vagy több automatikus működtetésű hűtőventilátorral van felszerelve, akkor a rendszer működésébe a mérések során nem szabad beavatkozni.

3.2.6.

Ha a jármű szálas anyagokat tartalmazó kipufogórendszerrel van felszerelve, a vizsgálat megkezdése előtt a kipufogórendszert a IV. mellékletben foglaltaknak megfelelően kondicionálni kell.

2/

Amennyiben a gumiabroncsok jelentős mértékben hozzájárulnak az általános zajkibocsátáshoz, figyelembe kell venni a gumiabroncs/út zajkibocsátására vonatkozó meglévő közigazgatási rendelkezéseket. A vonóabroncsokat, a téli gumiabroncsokat és a különleges használatú abroncsokat a gyártó kérésére ki kell zárni a típus-jóváhagyási és gyártásmegfelelőségi mérésekből az ENSZ-EGB 117. számú előírása értelmében (HL L 231., 2008.8.29., 19. o.).az EGB 117. számú előírásának legújabb módosításai értelmében. [Mód. 49 ]

4.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

4.1.

A mozgásban lévő járművek által keltett zaj mérése

4.1.1.

Általános vizsgálati körülmények

A próbapályán ki kell jelölni két, a PP’ vonallal párhuzamos és 10 méterrel az előtt, illetve 10 méterrel az után húzódó AA’, illetve BB’ vonalat.

A jármű mindegyik oldalán és mindegyik sebességfokozatban legalább négy mérést kell végezni. Beállítási célból végezhetők előzetes mérések, de ezek eredményeit figyelmen kívül kell hagyni.

A mikrofont a talajszint felett 1,2 ± 0,02 méterre kell elhelyezni a próbapálya CC’ referenciaegyenesétől 7,5 ± 0,05 m távolságban.

Szabad hangtér esetében (lásd az IEC 61672-1:2002 szabványt) a referenciatengelynek vízszintesnek kell lennie, és merőlegesen kell állnia a jármű CC’ vonallal jelzett útvonalára.

4.1.2.

A járművek specifikus vizsgálati körülményei

4.1.2.1.

Az M1, M2 ≤ 3 500 kg és N1 kategóriába tartozó járművek

A jármű középvonala által leírt útvonalnak az AA’ vonal megközelítésétől kezdve egészen addig, amíg a jármű hátulja át nem halad a BB’ vonal fölött, azaz a vizsgálat teljes időtartama alatt a lehető legpontosabban kell követnie a CC’ vonalat. Amennyiben a járművet kétkerék-meghajtáson kívül más meghajtási üzemmóddal is ellátták, akkor a vizsgálatot a normál közúti közlekedésre szánt üzemmódban kell elvégezni.

Ha a jármű kézi kiegészítő sebességváltóval vagy szorzóáttételes hajtótengellyel van felszerelve, akkor azt az állást kell választani, amelyet normál városi közlekedésnél használnak. A lassú haladáshoz, a parkoláshoz és fékezéshez használt sebességfokozatok egyik esetben sem választhatók.

A jármű vizsgálati tömegének meg kell felelnie a 3.2.1. pontban található táblázatban foglalt előírásoknak.

A vizsgálati sebesség 50 km/h ± 1 km/h. A vizsgálati sebességet akkor kell elérni, amikor a referenciapont a PP’ vonalhoz ér.

4.1.2.1.1.

Fajlagos teljesítménymutató (PMR)

A PMR meghatározásának módja:

PMR = (Pn / mt) × 1 000 kg/kW

A fajlagos teljesítménymutatót (PMR) a gyorsulás kiszámításához használják.

4.1.2.1.2.

A gyorsulás kiszámítása

A gyorsulási számítások csak az M1, N1 és M2 ≤ 3 500 kg kategóriára alkalmazhatók.

Minden gyorsulást a jármű próbapályán elért különböző sebességeinek felhasználásával kell kiszámítani3/. A megadott képletek alapján kell kiszámítani az awot i, az awot i+1 és az awot test értéket. Az AA’, illetve a PP’ vonalnál elért sebesség definíció szerint a járműnek a referenciapont AA’ (vAA’), illetve PP’ (vPP’) vonalon való áthaladása pillanatában mérhető sebessége. A BB’ vonalnál mért sebesség (vBB’) az abban a pillanatban mért sebesség, amikor a jármű hátulja áthalad a BB’ vonal fölött. A gyorsulás megállapítására használt módszert fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben.

A jármű referenciapontjának definíciója miatt a jármű hosszát (lveh) másképpen értelmezzük az alábbi képletben. Amennyiben a referenciapont a jármű elején van, az l = lveh, ha a közepén: l = ½ lveh , ha pedig a végén: l = 0.

3/

Lásd a VII. mellékletben található 1. ábrát.

4.1.2.1.2.1.

Számítási eljárás a rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, kézi kapcsolású sebességváltóval, automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval, illetve fokozatmentes automata sebességváltóval (CVT(52)) rendelkező járművek esetében:

awot test = ((vBB’ / 3,6)² – (vAA’ / 3,6)²) / (2 * (20 +l ))

A sebességfokozat kiválasztásához használt awot test értéknek az egyes érvényes mérési menetek négy awot test, i átlagának kell lennie.

Az előgyorsítás megengedett. A gázpedál AA’ vonal előtti lenyomásának pontját a jármű- és a vizsgálati adatok között fel kell tüntetni (lásd az I. melléklet 3. függelékét).

4.1.2.1.2.2.

Számítási eljárás a nem rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval, illetve fokozatmentes automata sebességváltóval (CVT) rendelkező járművek esetében:

A sebességfokozat kiválasztásához használt awot test értéknek az egyes érvényes mérési menetek négy awot test, i átlagának kell lennie.

Ha a 4.1.2.1.4.2. pontban leírt eszközökkel és intézkedésekkel a sebességváltómű működését a vizsgálati követelmények teljesítése érdekében szabályozni lehet, az awot test értékét a következő egyenlettel kell kiszámolni:

awot test = ((vBB’ / 3,6)² – (vAA’ / 3,6)²) / (2 * (20 +l ))

Az előgyorsítás megengedett.

Ha a 4.1.2.1.4.2. pontban leírt eszközök vagy intézkedések egyikét sem alkalmazzák, az awot test értékét a következő egyenlettel kell kiszámítani:

awot_testPP-BB = ((vBB’ / 3,6)² – (vPP’ / 3,6)²) / (2 * (10 + l))

Előgyorsítás alkalmazása tilos.

A gázpedált akkor kell lenyomni, amikor a jármű referenciapontja az AA’ vonal fölött áthalad.

4.1.2.1.2.3.

Célgyorsulás

Az aurban célgyorsulás, amely statisztikai vizsgálatokból származik, a városi közlekedés jellemző gyorsulási értékét határozza meg. Ez olyan függvényérték, amely a jármű PMR-értékétől függ.

Az aurban célgyorsulás definíciója:

aurban = 0,63 * log10 (PMR) – 0,09

4.1.2.1.2.4.

Referenciagyorsulás

Az awot ref referenciagyorsulás azt az előírt gyorsulást határozza meg, amelyet el kell elérni a próbapályán végzett gyorsulási vizsgálat során. Ez olyan függvényérték, amely a jármű fajlagos teljesítménymutatójától (PMR-értékétől) függ. A függvény a különböző jármű-kategóriák esetében eltérő.

Az awot ref referenciagyorsulás definíciója:

awot ref = 1,59 * log10 (PMR) – 1,41 PMR ≥ 25 esetén

awot ref = aurban = 0,63 × log10 (PMR) – 0,09 PMR < 25 esetén

4.1.2.1.3.

kP részleges teljesítménytényező

A kP részleges teljesítménytényezőt (lásd a 4.1.3.1. pontot) az M1 és az N1. kategóriába tartozó járművek gyorsulási és állandó sebesség mellett végzett vizsgálatai során kapott eredmények súlyozott összesítéséhez használják.

Az egyetlen sebességfokozatra vonatkozó vizsgálatoktól eltekintve az awot ref értéket kell használni az awot test helyett (lásd a 3.1.3.1. pontot).

4.1.2.1.4.

A sebességfokozat kiválasztása

A vizsgálat során használt sebességfokozatok kiválasztása az egyes fokozatok teljesen nyitott fojtószeleppel végzett gyorsítási vizsgálathoz szükséges awot ref referenciagyorsuláshoz viszonyított, ugyancsak teljesen nyitott fojtószelep mellett mért awot fajlagos gyorsítási potenciáljától függ.

Egyes járművek a sebességváltóművet szabályozó szoftverprogramokkal vagy üzemmódokkal rendelkezhetnek (pl. sportos, téli, adaptív). Ha egy ilyen jármű eltérő üzemmódokban is érvényes gyorsulási értékeket tud elérni, a jármű gyártójának bizonyítania kell a műszaki szolgálat számára, hogy a jármű vizsgálata abban az üzemmódban történik, amely az awot ref értékhez legközelebb eső gyorsulást éri el.

4.1.2.1.4.1.

Rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, kézi kapcsolású sebességváltóval, automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval, illetve fokozatmentes automata sebességváltóval rendelkező járművek

A sebességfokozatok kiválasztásának lehetséges körülményei:

a) Ha a gyorsulás egy adott fokozatban nem tér el ±5 %-nál nagyobb mértékben az awot ref referenciagyorsulástól, és nem nagyobb 3,0 m/s2-nél 2,0 m/s2-nél, akkor abban a fokozatban kell a vizsgálatot elvégezni.

b) Ha egyik fokozatban sem érhető el az előírt gyorsulást, akkor ki kell választani egy, a referenciagyorsulásnál nagyobb mértékű gyorsulást biztosító „i” fokozatot és egy, a referenciagyorsulásnál kisebb mértékű gyorsulást biztosító „i + 1” fokozatot. Ha az i sebességfokozatban mért gyorsulásérték nem haladja meg a 3,0 m/s22,0 m/s2 értéket, akkor a vizsgálat során mindkét fokozatot használni kell. Az awot ref referenciagyorsuláshoz kapcsolódó súlyozási arány kiszámítása:

k = (a wot ref – a wot (i + 1)) / (a wot (i) – a wot (i + 1))

c) Ha az „i” fokozat gyorsulási értéke meghaladja a 3,0 m/s2 2,0 m/s2 értéket, az első olyan sebességfokozatot kell használni, amellyel 3,0 m/s2 2,0 m/s2 alatti gyorsulás érhető el, hacsak az „i + 1” fokozat ér el az aurban értékénél kisebb gyorsulást. Ebben az esetben két fokozatot, az i-t és az i + 1-et kell használni, amelyek közül az „i” fokozat a 3,0 m/s2 2,0 m/s2értéket meghaladó gyorsulást adó sebességfokozat. Egyéb esetekben tilos másik sebességfokozatot is használni. Az awot ref helyett a vizsgálat során elért awot test gyorsulást kell használni a kP részleges teljesítménytényező kiszámításához. [Mód 50]

d) Ha a járműnek olyan sebességváltóműve van, amellyel csak egy sebességfokozat választható ki, a gyorsulási vizsgálatot ebben a fokozatban kell elvégezni. Ezután a kP részleges teljesítménytényező kiszámításához az így elért gyorsulást kell használni az awot ref helyett.

e) Ha egy adott sebességfokozatban a motor már azelőtt túllépi a névleges motorfordulatszámot, hogy a jármű áthaladna a BB’ vonalon, az eggyel nagyobb fokozatot kell használni.

4.1.2.1.4.2.

Nem rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval, illetve fokozatmentes automata sebességváltóval rendelkező járművek

A sebességválasztót a teljesen automata üzemmódnak megfelelő állásba kell állítani.

Az awot test gyorsulási értéket a 4.1.2.1.2.2. pontban meghatározott módon kell kiszámítani.

A vizsgálat ezt követően kiterjedhet a sebesség kisebb tartományba történő, és ezzel nagyobb gyorsulást elérő visszakapcsolására. Tilos a sebességfokozatot nagyobb tartományba kapcsolni kisebb gyorsulás elérése érdekében. El kell kerülni a sebességváltómű olyan fokozatba kapcsolását, amelyet városi közlekedési viszonyok között nem használnak.

Ezért engedélyezett olyan elektronikus vagy mechanikus eszközök, akár alternatív sebességválasztó pozíciók beépítése és használata is, amelyekkel megakadályozható a városi közlekedésben a meghatározott vizsgálati körülmények között nem használatos alacsonyabb sebességfokozatba történő visszaváltás.

Az elért awot test gyorsulásnak az aurban értékénél nagyobbnak vagy azzal egyenlőnek kell lennie.

Amennyiben a gyártónak lehetősége van rá, meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek révén elkerülhető, hogy az awot test gyorsulási érték 2,0 m/s2 értéknél nagyobb legyen.

Ezután a kp részleges teljesítménytényező kiszámításában az elért awot test gyorsulásértéket kell használni az awot ref helyett (lásd a 4.1.2.1.3. pontot).

4.1.2.1.5.

Gyorsulási vizsgálat

A gyártónak meg kell határoznia egy, a gázpedál teljes lenyomásakor alkalmazandó referenciapontot az AA’ vonal előtt. A gázpedált (a lehető leggyorsabban) teljesen le kell nyomni, ha a jármű referenciapontja eléri a kijelölt pontot. A gázpedált ebben a lenyomott helyzetben kell tartani, amíg a jármű hátulja el nem éri a BB’ vonalat. A gázpedált ekkor a lehető leggyorsabban fel kell engedni. A gázpedál teljes lenyomásának pontját fel kell tüntetni a jármű- és vizsgálati adatok között a II. melléklet 3. függelékének megfelelően. Lehetőséget kell biztosítani a műszaki szolgálatnak az előzetes vizsgálat elvégzésére.

Az egy járműnek tekintett, nem szétkapcsolható csuklós járművek esetében a félpótkocsit figyelmen kívül kell hagyni a BB’ vonalon történő áthaladás szempontjából.

4.1.2.1.6.

Állandó sebesség mellett végzett vizsgálat

Az állandó sebesség mellett végzett vizsgálatot a gyorsulási vizsgálathoz meghatározott sebességfokozat(ok)ban kell végrehajtani az AA’ és BB’ vonal között 50 km/h-s állandó sebességgel áthaladó járművön, amely sebességtől legfeljebb ±1 km/h-s értékkel lehet eltérni. Az állandó sebesség mellett végzett vizsgálat során a gázszabályozó rendszert úgy kell beállítani, hogy az AA’ és BB’ vonal között fenntartsa a meghatározott állandó sebességet. Ha a sebességváltó-fokozat a gyorsulásos vizsgálat során rögzítve volt, akkor ugyanazt a fokozatot az állandó sebesség mellett elvégzett vizsgálathoz is rögzíteni kell.

A 25-nél kisebb PMR-értékkel rendelkező járművek esetében nincs szükség állandó sebesség mellett elvégzett vizsgálatra.

4.1.2.2.

Az M2 > 3 500 kg, M3, N2 és N3 kategóriába tartozó járművek

A jármű középvonala által leírt útvonalnak az AA’ vonal megközelítésétől kezdve egészen addig, amíg a jármű hátulja át nem halad a BB’ vonal fölött, azaz a vizsgálat teljes időtartama alatt a lehető legpontosabban kell követnie a CC’ vonalat. A vizsgálatot pótkocsi, illetve félpótkocsi rákapcsolása nélkül kell elvégezni. Ha a pótkocsit nem lehet egyszerű módon leválasztani a vontatójárműről, a BB’ vonalon történő áthaladás szempontjából a pótkocsit figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben a jármű részét képezi valamilyen berendezés, például betonkeverő dob, kompresszor stb., a vizsgálat ideje alatt kikapcsolva kell tartani. A jármű vizsgálati tömegének meg kell felelnie a 3.2.1. pontban található táblázatban foglalt értékeknek.

Az M2 > 3 500 kg és az N2 kategória célfeltételei:

A referenciapont BB’ vonal feletti áthaladásakor az nBB’ motorfordulatszámnak a motor legnagyobb névleges teljesítményéhez tartozó S fordulatszám 70–74 %-a között, a jármű sebességének pedig a 35 km/h ± 5 km/h tartományon belül kell lennie. Az AA’ és a BB’ vonal között biztosítani kell az egyenletes gyorsulás feltételeit.

Az M3 és az N3 kategória célfeltételei:

A referenciapont BB’ vonal feletti áthaladásakor az nBB motorfordulatszámnak a motor legnagyobb névleges teljesítményéhez tartozó S fordulatszám 85–89 %-a között, a jármű sebességének pedig a 35 km/h ± 5 km/h tartományon belül kell lennie. Az AA’ és a BB’ vonal között biztosítani kell az egyenletes gyorsulás feltételeit.

4.1.2.2.1.

Sebességfokozat kiválasztása

4.1.2.2.1.1.

Kézi sebességváltóval felszerelt járművek

Biztosítani kell az egyenletes gyorsulás feltételeit. A sebességfokozat megválasztását a célfeltételek határozzák meg. Ha a sebességeltérés meghaladja a megadott tűréshatárt, két sebességfokozatot kell vizsgálni, amelyek közül az egyik a célként meghatározott sebesség fölött van, a másik pedig alatta.

Ha a célfeltételek több sebességfokozatban is teljesíthetők, a 35 km/h-hoz legközelebbi sebességértéket biztosító fokozatot kell választani. Ha egyik sebességfokozat sem felel meg a vtest-hez tartozó célfeltételeknek, két fokozatot kell vizsgálni: az egyiknek vtest alatti sebességet, a másiknak a fölöttit kell biztosítania. A motorfordulatszámra vonatkozó célfeltételt minden körülmény között teljesíteni kell.

Biztosítani kell az egyenletes gyorsulás feltételeit. Amennyiben egy adott sebességfokozatban nem biztosítható az egyenletes gyorsulás, azt a fokozatot figyelmen kívül kell hagyni.

4.1.2.2.1.2.

Automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval, illetve fokozatmentes automata sebességváltóval rendelkező járművek

A sebességválasztót a teljesen automata üzemmódnak megfelelő állásba kell állítani. A vizsgálat ezt követően kiterjedhet a sebesség kisebb tartományba történő, és ezzel nagyobb gyorsulást elérő visszakapcsolására. Tilos a sebességfokozatot nagyobb tartományba kapcsolni kisebb gyorsulás elérése érdekében. El kell kerülni, hogy a megadott vizsgálati körülmények között a sebességváltómű olyan fokozatba kapcsoljon, amelyet városi közlekedési viszonyok között nem használnak. Ezért engedélyezett olyan elektronikus vagy mechanikus eszközök beépítése és használata, amelyekkel megakadályozható a meghatározott vizsgálati körülmények között városi közlekedésben nem használatos alacsonyabb sebességfokozatba történő visszaváltás.

Ha a jármű olyan kialakítású sebességváltóval van felszerelve, amely csak egyetlen sebességfokozat kiválasztását teszi lehetővé, és ez a motor fordulatszámát a vizsgálat során korlátozza, a jármű vizsgálata során csak a célsebesség elérését kell ellenőrizni. Ha a járműben olyan motor és sebességváltómű összeállítást alkalmaznak, amely nem felel meg a 4.1.2.2.1.1. pontban foglalt követelményeknek, a jármű vizsgálata során csak a célsebesség elérését kell ellenőrizni. A vizsgálathoz szükséges vBB’ célsebesség értéke 35 km/h ± 5 km/h. A hivatkozási pont PP’ vonal feletti áthaladása után engedélyezett a sebességfokozat magasabb tartományba történő, és ezzel kisebb gyorsulást biztosító felkapcsolása. Két vizsgálatot kell elvégezni: az egyiknél a végsebességnek vtest = vBB’ + 5 km/h-nak, a másiknál vtest = vBB’ – 5 km/h-nak kell lennie. A jelentésben a vizsgálat során az AA’–BB’ szakaszon elért legmagasabb motorfordulatszám mellett mért zajszintet kell feltüntetni.

4.1.2.2.2.

Gyorsulási vizsgálat

Amikor a jármű referenciapontja eléri az AA’ vonalat, a gázpedált teljesen le kell nyomni (a városi közlekedés során jellemzően nem használt alacsonyabb sebességfokozat-tartományba történő automatikus visszaváltás nélkül), és egészen addig nyomva kell tartani, amíg a jármű hátulja át nem halad a BB’ vonal felett, referenciapontja pedig nincs legalább 5 méterrel a BB’ vonal mögött. Ekkor fel kell engedni a gázpedált.

Az egy járműnek tekintett, nem szétkapcsolható csuklós járművek esetében a félpótkocsit figyelmen kívül kell hagyni a BB’ vonalon történő áthaladás szempontjából.

4.1.3.

Az eredmények értelmezése

A jármű AA’ és BB’ vonal közötti áthaladásai során mért legmagasabb „A” súlyozású hangnyomásszintet kell feltüntetni. Az általános hangnyomáshoz nyilvánvalóan nem kapcsolódó kiugró zajérték észlelése esetén a mérési eredményt figyelmen kívül kell hagyni. A jármű mindkét oldalán és mindegyik sebességfokozatban legalább négy mérést kell végezni minden egyes vizsgálati körülményre vonatkozóan. A bal és jobb oldali méréseket egy időben, illetve egymás után is el lehet végezni. A jármű adott oldalára vonatkozó végeredmény kiszámításához az első négy egymást követő és egymástól 2 dB(A) értéknél nagyobb mértékben el nem térő érvényes mérési eredményt – az érvénytelen eredmények törlését is figyelembe véve (lásd a 3.1. pontot) – kell felhasználni. Az egyes oldalakra vonatkozó eredményeket külön-külön kell átlagolni. A részeredmény a két átlag közül a nagyobbiknak a matematikai szabályok szerint egy tizedesjegyre kerekített értéke.

Az AA’, BB’ és PP’ vonalnál mért sebességértékeket rögzíteni kell, és a tizedesjelet követő első értékes számjegyig kell alkalmazni őket a számításokban.

Az awot test számított gyorsulást két tizedesjegy pontossággal kell feltüntetni.

4.1.3.1.

Az M1, N1 és az M2 ≤ 3 500 kg kategóriába tartozó járművek

A gyorsulási és az állandó sebesség mellett végzett vizsgálat számított értékei:

Lwot rep = Lwot (i + 1) + k * (Lwot(i)- Lwot (i + 1))

Lcrs rep = Lcrs(i + 1) + k * (Lcrs (i) – Lcrs (i + 1))

ahol k = (awot ref – awot (i + 1)) / (awot (i) – awot (i + 1))

Az egyetlen sebességfokozatra vonatkozó vizsgálatok esetében az értékek megegyeznek az egyes vizsgálatok eredményeivel.

A végeredményt az Lwot rep és az Lcrs rep összeadásával kell kiszámítani. Az egyenlet:

Lurban = Lwot rep – kP * (Lwot rep – Lcrs rep)

A kP súlyozási tényező határozza meg a városi közlekedéshez tartozó részleges teljesítménytényezőt. Az egyetlen sebességfokozatra vonatkozó vizsgálatoktól eltekintve a kP kiszámítása:

kP = 1 – (aurban / awot ref)

Ha a vizsgálathoz csak egy sebességfokozat van meghatározva, a kP kiszámítása:

kP = 1 – (aurban / awot test)

Azokban az esetekben, ahol az awot test érték kisebb, mint az aurban:

kP = 0

4.1.3.2.

Az M2 > 3 500 kg, M3, N2 és N3 kategóriába tartozó járművek

Egy sebességfokozat vizsgálata esetén a végeredmény megegyezik a részeredménnyel. Két sebességfokozat vizsgálata esetén a részeredmények számtani közepét kell kiszámítani.

4.2.

Az álló járművek által keltett zaj mérése

4.2.1.

Zajszint a jármű környezetében

A mérési eredményeket fel kell tüntetni az I. melléklet 3. függeléke szerinti vizsgálati jegyzőkönyvben.

4.2.2.

Akusztikai mérések

A mérésekhez a 2.1. pontban meghatározott precíziós zajszintmérőt vagy azzal egyenértékű mérőrendszert kell alkalmazni.

4.2.3.

Vizsgálati helyszín – helyi körülmények a II. melléklet 2. függelékében található 1. ábra szerint

4.2.3.1.

A mikrofon közelében nem lehetnek olyan akadályok, amelyek befolyásolhatnák a hangteret, és senki sem maradhat a mikrofon és a zajforrás közötti területen. A mérést végző személynek olyan helyzetet kell elfoglalnia, hogy ne befolyásolja a műszer által mért értékeket.

4.2.4.

A külső zajok és a szél zúgása

A mérőműszereken leolvasott, a környezeti zaj és a szél által keltett zajszintnek legalább 10 dB(A) értékkel kisebbnek kell lennie a mérendő zajszintnél. A mikrofonra megfelelő szélvédő ernyő illeszthető, annak a mikrofon érzékenységére gyakorolt hatását azonban figyelembe kell venni (lásd a 2.1. pontot).

4.2.5.

Mérési módszer

4.2.5.1.

A mérések jellege és száma

A 4.2.5.3.2.1. pont szerinti üzemi ciklus során az „A” súlyozású decibelben (dB(A)) kifejezett legnagyobb zajszintet kell mérni.

Minden egyes mérési ponton legalább három mérést kell végezni.

4.2.5.2.

A jármű elhelyezése és előkészítése

A járművet a vizsgálati terület középső részén kell elhelyezni, sebességválasztóját üres fokozatba kell tenni, a tengelykapcsoló pedált pedig fel kell engedni. Ha a jármű kialakítása ezt nem teszi lehetővé, a jármű vizsgálatát a gyártó álló helyzetben történő motorvizsgálatra vonatkozó előírásaival összhangban kell elvégezni. A motort minden egyes méréssorozat előtt a gyártó által meghatározott normál üzemi állapotába kell hozni.

Amennyiben a jármű egy vagy több automatikus működtetésű hűtőventilátorral van felszerelve, ezen rendszer működése nem befolyásolható a zajszintmérések alatt.

A motorháztetőt és az utastér tetejét (ha nyitható kialakítású) le kell zárni.

4.2.5.3.

Zaj mérése a kipufogórendszer közelében a II. melléklet 2. függelékében található 1. ábra szerint.

4.2.5.3.1.

A mikrofon elhelyezése

4.2.5.3.1.1.

A mikrofont a kipufogócső 1. ábrán meghatározott referenciapontjától 0,5 m ± 0,01 m távolságra kell elhelyezni olyan módon, hogy 45° (± 5°) szöget zárjon be a csővégből kilépő gázáram tengelyével. A mikrofonnak a referenciapont magasságában, de a földtől mérve legalább 0,2 m magasságban kell lennie. A mikrofon referenciatengelyének a földfelszínnel párhuzamosnak kell lennie, és a kipufogócső nyílásán kijelölt referenciapont irányába kell mutatnia. Ha két mikrofonpozíció közül is lehet választani, a jármű hosszanti középvonalától oldalirányban legtávolabb esőt kell használni. Ha a kipufogócsőből kilépő gázáram tengelye 90°-os szöget zár be a jármű hosszanti középvonalával, a mikrofont a motortól legtávolabb eső ponton kell elhelyezni.

4.2.5.3.1.2.

Az egymástól 0,3 m-nél távolabb elhelyezett kipufogónyílásokkal rendelkező járművek esetében mindegyik kipufogónyílásnál külön mérést kell végezni. A legmagasabb zajszintet kell feljegyezni.

4.2.5.3.1.3.

Amennyiben a kipufogórendszernek több, egymástól 0,3 m-nél kisebb távolságra elhelyezkedő és ugyanazon hangtompítóhoz kötött kipufogónyílása van, akkor csak egy mérést kell végezni. A mikrofonnak a jármű széléhez legközelebb eső vagy – annak hiányában – az útpálya felülete fölött legmagasabban elhelyezett kivezetőnyílás felé kell néznie.

4.2.5.3.1.4.

Függőleges kipufogócsővel rendelkező járműveknél (például haszonjárművek) a mikrofont a kipufogónyílás magasságában, függőlegesen felfelé irányítva, a kipufogócső referenciapontjától 0,5 m ± 0,01 m távolságban kell elhelyezni, de semmilyen körülmények között nem lehet 0,2 m-nél közelebb a jármű kipufogócsőhöz legközelebb eső oldalához.

4.2.5.3.1.5.

Jármű alatt elhelyezett kipufogónyílás esetében a mikrofont a kipufogócső referenciapontjához a lehető legközelebb, de attól legalább 0,5 m-re, a jármű legközelebbi részétől pedig legalább 0,2 m-re, 0,2 m-rel a föld felett, a kipufogógáz-áram vonalán kívül kell elhelyezni. Bizonyos esetekben előfordulhat. hogy nem lehet teljesíteni a 4.2.5.3.1.1. pontban szereplő, irányszögre vonatkozó követelményt.

4.2.5.3.2.

A motor üzemi állapota

4.2.5.3.2.1.

A motor célfordulatszáma

A motor célfordulatszámának meghatározása:

– az S motorfordulatszám 75 %-a a legfeljebb 5 000 fordulat/perc névleges motorfordulatszámmal rendelkező járművek esetében;

– 3 750 fordulat/perc azoknál a járműveknél, amelyek névleges motorfordulatszáma 5 000 fordulat/perc és 7 500 fordulat/perc között van;

– az S motorfordulatszám 50 %-a a legfeljebb 7 500 fordulat/perc névleges motorfordulatszámmal rendelkező járművek esetében.

Ha a jármű nem tudja elérni a fent megadott motorfordulatszámot, a motor célfordulatszámát 5 %-kal a lehetséges legnagyobb motorfordulatszám alatti értékben kell meghatározni az adott álló helyzetben elvégzendő vizsgálathoz.

4.2.5.3.2.2.

Vizsgálati eljárás

A motor fordulatszámát a célfordulatszámhoz meghatározott ±3 %-os tűréshatár betartásával fokozatosan kell üresjáratról a célfordulatszámig növelni, majd állandó értéken kell tartani. Ezután a gázpedált gyorsan fel kell engedni, és a motor fordulatszámának vissza kell állnia az üresjárati fordulatszámra. A zajszintet olyan üzemeltetési szakaszban kell mérni, amely magában foglalja az állandó fordulatszám 1 másodpercig történő fenntartását, valamint a lassulás teljes időtartamát. Vizsgálati eredménynek a zajszintmérő készülék által mért, matematikai szabályok szerint egy tizedesjegyre kerekített legnagyobb értéket kell tekinteni.

4.2.5.3.2.3.

A vizsgálat érvényesítése

A mérést érvényesnek kell tekinteni, ha a vizsgált motorfordulatszám legalább 1 másodpercig nem tért el ±3 %-nál nagyobb mértékben a célfordulatszámtól.

4.2.6.

Eredmények

Minden egyes vizsgálati ponton legalább három mérést kell végezni. Mindhárom mérés során a legnagyobb jelzett „A” súlyozású hangnyomásszintet kell feljegyezni. Az adott mérési pozícióra vonatkozó végeredmény megállapításához az első három egymást követő és egymástól 2 dB(A) értéknél nagyobb mértékben el nem térő érvényes mérési eredményt – az érvénytelen eredmények törlését is figyelembe véve (figyelembe véve a 3.1. pontban leírt, a vizsgálati helyszínre vonatkozó követelményeket) – kell felhasználni. A végeredmény az összes mérési pozíciót és mindhárom mérési eredményt figyelembe véve kapott legnagyobb zajszint.

1. függelék

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000001.fig

1. ábra: Mérési pontok mozgásban lévő járművek esetében

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000003.fig

T = felülnézet

S = oldalnézet

A = mért cső

B = lefelé hajlított cső

C = egyenes cső

D = függőleges cső

1 = referenciapont

2 = útfelület

2. ábra: Referenciapont

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000005.fig

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000007.fig

3a. ábra

3b. ábra

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000009.fig

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000010.fig

3c. ábra

3d. ábra

3a–3d. ábra: Példák a mikrofon elhelyezésére a kipufogócső helyzetétől függően

III.MELLÉKLET

Határértékek

A II. melléklet rendelkezéseivel összhangban mért és 0,5-nél kisebb törtrész esetén a legközelebbi egész számra lekerekített, 0,5-tel egyenlő vagy annál nagyobb törtrész esetén a legközelebbi egész számra felkerekítettzajszint nem haladhatja meg a következő határértékeket:

Jármű-kategória

A jármű-kategória leírása

Határértékek

dB(A)-ban kifejezve

(decibel (A))

Új járműtípusok típusjóváhagyására vonatkozó határértékek

Új járműtípusok típusjóváhagyására vonatkozó határértékek

Új járművek nyilvántartásba vételére, értékesítésére és forgalomba helyezésére vonatkozó határértékek

1. szakasz, érvényes [2 évvel a közzététel után]-tól/tõl

2. szakasz, érvényes [5 évvel a közzététel után]-tól/tõl

3. szakasz, érvényes [7 évvel a közzététel után]-tól/tõl

Általános adatok

Terepjáró*

Általános adatok

Terepjáró*

Általános adatok

Terepjáró*

M

Személyszállító járművek

M1

ülések száma < 9

70

71**

68

69**

68

69**

M1

ülések száma < 9;

fajlagos teljesítménymutató > 150 kW/t

71

71

69

69

69

69

M2

ülések száma > 9; tömeg < 2 t

72

72

70

70

70

70

M2

ülések száma > 9; 2 t < tömeg < 3,5 t

73

74

71

72

71

72

M2

ülések száma > 9; 3,5 t < tömeg < 5 t;

névleges motorteljesítmény < 150 kW

74

75

72

73

72

73

M2

ülések száma > 9; 3,5 t < tömeg < 5 t;

névleges motorteljesítmény > 150 kW

76

78

74

76

74

76

M3

ülések száma > 9; tömeg > 5 t;

névleges motorteljesítmény < 150 kW

75

76

73

74

73

74

M3

ülések száma > 9; tömeg > 5 t;

névleges motorteljesítmény > 150 kW

77

79

75

77

75

77

N

Áruszállító járművek

N1

tömeg < 2 t

71

71

69

69

69

69

N1

2 t < tömeg < 3,5 t

72

73

70

71

70

71

N2

3,5 t < tömeg < 12 t;

névleges motorteljesítmény < 75 kW

74

75

72

73

72

73

N2

3,5 t < tömeg < 12 t;

75 < névleges motorteljesítmény < 150 kW

75

76

73

74

73

74

N2

3,5 t < tömeg < 12 t;

névleges motorteljesítmény > 150 kW

77

79

75

77

75

77

N3

tömeg > 12 t;

75 < névleges motorteljesítmény < 150 kW

77

78

75

76

75

76

N3

tömeg > 12 t;

névleges motorteljesítmény > 150 kW

80

82

78

80

78

80

Jármû-kategória

A jármû-kategória leírása

Új jármûtípusok típusjóváhagyására vonatkozó határértékek, dB(A)-ban kifejezve

[decibel (A)]*

Új jármûvek nyilvántartásba vételére, értékesítésére és forgalomba helyezésére vonatkozó határértékek, dB(A)-ban kifejezve

[decibel (A)]*

1. szakasz, érvényes

[6 évvel a közzététel után]-tól/től

2. szakasz, érvényes

[8 évvel a közzététel után]-tól/től

M

Személyszállító járművek

M1

ülések száma ≤ 9; ≤ 125 kW/t

68

68

ülések száma ≤ 9; 125 kW/t < fajlagos teljesítménymutató ≤ 150 kW/t

70

70

ülések száma ≤ 9; fajlagos teljesítménymutató > 150 kW/t

73

73

M1

ülések száma ≤ 4, a vezetőüléssel együtt; fajlagos teljesítménymutató > 200 kW/t a vezetőülés R pontja < 450mm a talajszint fölött

74

74

M2

ülések száma > 9; tömeg ≤ 2,5 t

69

69

ülések száma > 9; 2,5 t < tömeg < 3,5 t

72

72

ülések száma > 9; 3,5 t < tömeg < 5 t;

75

75

M3

ülések száma > 9; tömeg > 5 t; névleges motorteljesítmény ≤ 180 kW

74

74

ülések száma > 9; tömeg > 5 t; 180 kW < névleges motorteljesítmény ≤ 250 kW

77

77

ülések száma > 9; tömeg > 5 t; névleges motorteljesítmény > 250 kW

78

78

N

Áruszállító járművek

N1

tömeg < 2,5 t

69

69

2,5 t < tömeg < 3,5 t

71

71

N2

3,5 t < tömeg < 12 t;

névleges motorteljesítmény < 150 kW

75

75

3,5 t < tömeg ≤ 12 t;névleges motorteljesítmény > 150 kW

76

76

N3

tömeg > 12 t; névleges motorteljesítmény ≤ 180 kW

77

77

tömeg > 12 t; 180 kW < névleges motorteljesítmény ≤ 250 kW

79

79

tömeg > 12 t; névleges motorteljesítmény > 250 kW

81

81

*

A határértékeket 1 dB-lel növelni kell azon járművek esetében, amelyek megfelelnek a 2007/46/EK irányelv II. melléklete A. szakaszának 4. pontjában leírt, a terepjáró járművekre vonatkozó meghatározásnak.

**

A terepjáró járművekre vonatkozó magasabb határértékek csak akkor érvényesek az M1 kategóriába tartozó járművekre, ha a megengedett legnagyobb tömeg meghaladja a 2 tonnát. [Mód. 61]

IV.MELLÉKLET

Hangelnyelő szálas anyagokat tartalmazó hangtompító rendszerek

1.

Általános adatok

Csak akkor használhatók hangelnyelő szálas anyagok hangtompító rendszerekben vagy azok alkatrészeiben, ha teljesül az alábbi feltételek bármelyike:

(a) a kipufogógáz nem érintkezik a szálas anyaggal;

(b) a hangtompító rendszer vagy annak alkatrészei ugyanahhoz a termékcsaládhoz tartoznak, mint azok a rendszerek vagy alkatrészeik, amelyekről az ezen rendelet követelményeinek megfelelő típus-jóváhagyási eljárás során egy másik járműtípus esetében már beigazolódott, hogy nincsenek kitéve állapotromlásnak.

Ha a fenti feltételek egyike sem teljesül, a teljes hangtompító rendszert vagy annak alkatrészeit alá kell vetni az alábbiakban ismertetett három eljárás egyike szerint végzett előkondicionálásnak.

1.1.

10 000 km-es folyamatos közúti üzem.

1.1.1.

Az üzem 50 ± 20 %-át városi forgalomban, másik felét távolsági forgalomban, nagy sebességgel kell megvalósítani. A folyamatos közúti üzemeltetés megfelelő próbapálya-programmal is helyettesíthető.

1.1.2.

A két eltérő sebességtartományra épülő üzemmódot célszerű legalább kétszer váltogatni.

1.1.3.

A teljes vizsgálati programnak magában kell foglalnia legalább tíz, egyenként háromórás szünetet a lehűlés és az esetleges kondenzáció hatásainak reprodukálása érdekében.

1.2.

Előkondicionálás próbapadon

1.2.1.

A kipufogórendszert vagy annak alkatrészeit a jármű gyártójának előírásai szerint a sorozatgyártásban használt tartozékokkal kell felszerelni az I. melléklet 1.3. pontjában meghatározott járműre vagy az I. melléklet 1.4. pontjában meghatározott motorra. Az I. melléklet 1.3. pontjában meghatározott jármű esetében a járművet görgős fékpadra kell állítani. Az I. melléklet 1.4. pontjában szereplő motort fékpadra kell szerelni.

1.2.2.

A vizsgálatokat hat, egyenként hatórás periódusban kell elvégezni, minden vizsgálati sorozat között legalább 12 órás szünetet hagyva a lehűlés és az esetleges kondenzáció hatásainak reprodukálása érdekében.

1.2.3.

A hatórás periódusok alatt a motornak a következők szerint kell üzemelnie:

a) 5 perc alapjárat;

b) 1 óra negyed terheléssel a legnagyobb névleges fordulatszám (S) háromnegyedén;

c) 1 óra fél terheléssel a legnagyobb névleges fordulatszám (S) háromnegyedén;

d) 10 perces teljes terheléssel, az S legnagyobb névleges fordulatszám háromnegyedén;

e) 15 perces fél terheléssel, az S legnagyobb névleges fordulatszámon;

f) 30 perces negyed terheléssel a legnagyobb névleges fordulatszámon (S).

A hat szakasz lefutásának teljes időtartama: három óra.

Minden periódusnak két sorozatot kell tartalmaznia az a)–f) pontban leírt feltételekből, egymást követő sorrendben.

1.2.4.

A vizsgálat során a hangtompítót vagy annak alkatrészeit nem szabad a jármű körüli szokásos légáramot modellező mesterséges légárammal hűteni. A gyártó kérésére ugyanakkor a hangtompító rendszer vagy annak alkatrészei lehűthetők annak biztosítására, hogy a hangtompító rendszer bevezető nyílásánál kialakuló hőmérséklet ne haladja meg a legnagyobb sebességgel haladó járművön mért értéket.

1.3.

Előkondicionálás váltakozó nyomáson

1.3.1.

A hangtompító rendszer vagy annak alkatrészei felszerelhetők az I. melléklet 1.3. pontjában meghatározott járműre vagy az I. melléklet 1.4. pontjában meghatározott motorra. Az előbbi esetben a járművet görgős fékpadra kell állítani.

A második esetben a motort motorfékpadra kell szerelni. A vizsgálóberendezést, amelynek részletes felépítését az ezen melléklet függelékében található 1. ábra mutatja, a hangtompító rendszer kimenetére kell felszerelni. Alkalmazható bármilyen más, egyenértékű eredményeket szolgáltató berendezés is.

1.3.2.

A vizsgálóberendezést úgy kell beállítani, hogy egy gyorsreagálású szelep 2 500 cikluson keresztül váltakozva megszakítsa és újraindítsa a kipufogógáz-áramlást.

1.3.3.

A szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a kipufogógáz-ellennyomás a belépő peremtől legalább 100 mm-re az áramlás irányában mérve eléri a 0,35–0,40 kPa értéket. A szelepnek akkor kell zárnia, ha ez a nyomás nyitott szeleppel mérve nem tér el 10 %-nál nagyobb mértékben stabilizálódott értékétől.

1.3.4.

A késleltető kapcsolót a kipufogásnak az 1.3.3. pont rendelkezései alapján meghatározott időtartamára kell beállítani.

1.3.5

A motor fordulatszámának a legnagyobb motorteljesítményhez tartozó fordulatszám (S) 75 %-ának kell lennie.

1.3.6.

A motorfékpad által jelzett teljesítménynek a motorfordulatszám (S) 75 %-ánál mért, teljesen nyitott fojtószelephez tartozó teljesítmény 50 %-ának kell lennie.

1.3.7.

A vizsgálat során le kell zárni a vízleeresztő furatokat.

1.3.8.

A teljes vizsgálatot 48 óra alatt kell végrehajtani.

Szükség esetén óránként hűtési időszakot lehet beiktatni.

1. függelék

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000011.fig

1. ábra

Vizsgálóberendezés váltakozó nyomáson végzett kondicionáláshoz

1.

Bemeneti nyílás pereme vagy bemeneti cső a vizsgálati kipufogórendszer hátuljához történő csatlakozáshoz.

2.

Kézi működtetésű szabályozószelep

3.

Legfeljebb 40 liter űrtartalmú kiegyenlítőtartály, amelynek elárasztása legalább egy másodpercet vesz igénybe.

4.

Nyomáskapcsoló 0,05–2,5 bar működési tartománnyal

5.

Késleltető kapcsoló

6.

Impulzusszámláló

7.

60 mm átmérőjű gyorsreagálású szelep, például kipufogófék-szelep, amelyet egy, 4 baron 120 N teljesítményt leadó pneumatikus henger működtet. Nyitáskor és záráskor a reakcióidő nem lehet hosszabb 0,5 másodpercnél.

8.

A kipufogógáz elvezetése

9.

Rugalmas cső

10.

Nyomásmérő

V.MELLÉKLET

A sűrített levegő által keltett zaj

1.

Mérési módszer

A mérést a 1. ábra szerinti 2. és 6. mikrofonhelyzetben, álló járművön kell elvégezni. A legnagyobb „A” súlyozású zajszintet a nyomásszabályozó lefúvása, valamint az üzemi és a kézifék működtetését követő lefúvás alatt egyaránt fel kell jegyezni.

A nyomásszabályozó lefúvatása alatti zaj mérése közben a motort alapjárati fordulatszámon kell járatni. A lefúvási zaj mértékét az üzemi és kézifékek működtetése alatt kell feljegyezni; a mérések előtt a légsűrítő egységnek fel kell töltődnie a legnagyobb megengedett üzemi nyomásra, majd ezt követően le kell állítani a motort.

2.

Az eredmények értékelése

Minden mikrofonhelyzetben két mérést kell végezni. A mérőberendezés pontatlanságának kompenzálása céljából a leolvasott értéket 1 dB(A) értékkel kell csökkenteni, és ezt a csökkentett értéket kell a mérés eredményének tekinteni. Az eredményeket akkor lehet érvényesnek tekinteni, ha egy adott mikrofonhelyzetben a mérések közötti különbség nem haladja meg a 2 dB(A) értéket. A legnagyobb mért értéket kell a vizsgálat eredményének tekinteni. Ha ez az érték 1 dB(A) értékkel túllépi a zajhatárértéket, akkor a megfelelő mikrofonhelyzetben két további mérést kell végezni. Ilyen esetben az adott mikrofonhelyzetben kapott négy mérési eredményből háromnak meg kell felelnie a zajhatárértéknek.

3.

Határérték

A zajszint nem lépheti túl a 72 dB(A) határértéket.

1. függelék

1. ábra: A mikrofonok elhelyezése a sűrített levegő által keltett zaj méréséhez

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000013.fig

A mérést álló járművön kell végezni az 1. ábrának megfelelően két mikrofonnal, amelyeket a jármű körvonalától 7 m távolságban, a talaj felett pedig 1,2 m magasságban kell elhelyezni.

VI.MELLÉKLET

A járműgyártás megfelelőségének ellenőrzése

1.

Általános megjegyzések

Ezek a követelmények megegyeznek az I. melléklet 5. pontja szerint a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére végzett vizsgálattal.

2.

A vizsgálati eljárás

A vizsgálati helyszínnek és a mérőműszereknek meg kell felelniük a II. mellékletben leírtaknak.

2.1.

A vizsgált járművön (járműveken) el kell végezni a mozgásban lévő jármű zajmérési vizsgálatát a II. melléklet 4.1. pontja szerint.

2.2.

A sűrített levegő által keltett zaj

A 2 800 kg-ot meghaladó össztömegű és sűrített levegős rendszerrel felszerelt járműveket az V. melléklet 1. pontjában leírtaknak megfelelően, sűrített levegő által keltett zaj mérésére szolgáló kiegészítő vizsgálatnak kell alávetni.

2.3.

Kiegészítő zajkibocsátási rendelkezések

A jármű gyártójának megfelelő értékelés elvégzésével értékelnie a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseknek való megfelelőséget, vagy végre kell hajtania a VIII. mellékletben leírt vizsgálatot.

3.

Mintavétel és az eredmények értékelése

Ki kell választani egy járművet, és el kell rajta végezni a 2. pontban leírt vizsgálatokat. Ha a vizsgálati eredmények megfelelnek a 2007/46/EK irányelv X. mellékletében leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, akkor úgy kell tekinteni, hogy a jármű megfelel a gyártásmegfelelőségi rendelkezéseknek. Az alkalmazandó gyártásmegfelelőségi rendelkezések a III. mellékletben meghatározott határértékek, további 1 dB (A) tűréshatárral. [Mód. 52]

Amennyiben az egyik vizsgálati eredmény nem felel meg a 2007/46/EK irányelv X. mellékletében leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, meg kell vizsgálni két további, azonos típusú járművet ezen melléklet 2. pontja szerint.

Ha a második és a harmadik jármű vizsgálati eredményei megfelelnek a 2007/46/EK irányelv X. mellékletében leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, akkor úgy kell tekinteni, hogy a jármű megfelel a gyártásmegfelelőségi rendelkezéseknek.

Amennyiben a második vagy a harmadik jármű esetében a vizsgálati eredmények egyike nem felel meg a 2007/46/EK irányelv X. mellékletében leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott járműtípus nem felel meg ezen rendelet követelményeinek, és a gyártónak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

VII.MELLÉKLET

A vizsgálati helyszínre vonatkozó műszaki előírások

1.

Bevezetés

Ezen melléklet a próbapálya burkolatának fizikai jellemzőire és felépítésére vonatkozó előírásokat tartalmazza. Ezek az előírások egy speciális szabvány1/ alapján meghatározzák az előírt fizikai jellemzőket, valamint ezen jellemzők vizsgálatának módszereit.

2.

A felület előírt jellemzői

Egy felület akkor tekinthető ezen szabvánnyal összhangban lévőnek, ha mérésekkel bizonyítható, hogy szerkezete és hézagtartalma, illetve hangelnyelési együtthatója megfelel a 2.1–2.4. pontban foglalt valamennyi követelménynek, valamint ha megfelel a 3.2. pontban meghatározott tervezési követelményeknek.

2.1.

Szabadhézag-tartalom

A próbapálya burkolókeverékének szabadhézag-tartalma (VC) nem haladhatja meg a 8 %-ot. A mérési eljárást lásd a 4.1. pontban.

2.2.

Hangelnyelési együttható

Amennyiben a felület nem felel meg a szabadhézag-tartalomra vonatkozó követelményeknek, akkor csak abban az esetben fogadható el, ha hangelnyelési együtthatója á ≤ 0,10. A mérési eljárást lásd a 4.2. pontban. A 2.1. pont és ezen pont követelményei akkor is teljesülnek, ha csak a hangelnyelési együtthatót mérték meg, és annak értéke á ≤ 0,10.

Fontos megjegyezni, hogy a hangelnyelés a legfontosabb jellemző, de az útépítők körében a szabadhézag-tartalom mérése elterjedtebb. A hangelnyelést azonban csak akkor kell megmérni, ha a felület nem felel meg a hézagtartalomra vonatkozó követelménynek. Ennek az az oka, hogy az utóbbi módszer viszonylag jelentős mértékű bizonytalanságot hordoz magában mind a mérést, mind pedig a mért adatok helytállóságát illetően, és emiatt előfordulhat, hogy egyes burkolatokat kizárólag a hézagtartalom-mérés alapján utasítanak el tévesen.

2.3.

Felületi érdesség

A térfogati módszerrel (lásd a 4.3. pontot) mért felületi érdességre (TD) teljesülnie kell a következőnek:

TD > 0,4 mm

1/ ISO 10844:1994Az e rendelet hatálybalépését követő első öt évben a gyártók az ISO 10844:1994 és az ISO 10844:2011 szerint tanúsított próbapályákat egyaránt használhatják. E dátumot követően a gyártók kizárólag az ISO 10844:2011 szabványnak megfelelő próbapályákat használhatják. [Mód. 53]

2.4.

A felület homogenitása

Minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a felület a teljes vizsgálati területen a lehető leghomogénebb legyen. Ez vonatkozik a szerkezetre és a hézagtartalomra is, tekintettel kell azonban lenni arra is, hogy ha a hengerlési folyamat bizonyos helyeken jobb hengerlést eredményez, akkor a szerkezet egyenetlen lehet, ami hólyagosodást idézhet elő.

2.5.

Vizsgálati gyakoriság

Annak ellenőrzésére, hogy a felület továbbra is megfelel-e ezen szabvány szerkezetre és hézagtartalomra, illetve hangelnyelésre vonatkozó követelményeinek, a burkolatot a következő gyakorisággal kell felülvizsgálni:

(a) a szabadhézag-tartalom vagy a hangelnyelés vonatkozásában:

amikor új a felület;

ha a felület új korában megfelel a követelményeknek, nincs szükség további időszakos vizsgálatra. Ha új állapotában nem felel meg a követelményeknek, a későbbiekben még megfelelhet, mivel a felületek idővel tömörödnek és keményednek;

(b) a felületi érdesség vonatkozásában:

amikor új a felület;

a zajvizsgálatok megkezdésekor (megjegyzés: a terítés után legalább négy hetet várni kell);

ezt követően 12 havonta.

3.

A vizsgálati felület terve

3.1.

Terület

A próbapálya elrendezésének megtervezésekor fontos azt a minimumkövetelményt teljesíteni, hogy a vizsgálati sávon áthaladó járművek által igénybe vett területet a vizsgálathoz előírt anyag borítsa a biztonságos és megfelelő vezetéshez szükséges szélességben és hosszúságban. Ehhez a próbapálya szélességének legalább három méternek kell lennie, hosszának pedig mindkét végén legalább 10 méterrel túl kell nyúlnia az AA’ és a BB’ vonalon. Az 1. ábrán egy megfelelő vizsgálati terület tervrajza látható, amelyen fel van tüntetve az a legkisebb terület, amelyen az előírt burkolatot gépi úton kell teríteni és tömöríteni. A II. melléklet 4.1.1. pontja szerint a méréseket a jármű mindkét oldalán el kell végezni. Ez megoldható két (a pálya mindkét oldalán egy-egy) mikrofon elhelyezésével olyan módon, hogy közöttük egy irányban halad át a jármű, vagy pedig egy mikrofonnal a pályának csak az egyik oldalán mérve olyan módon, hogy előtte a jármű mindkét irányban elhalad. Ha ezt az utóbbi módszert alkalmazzák, arra az oldalra, ahol nincs mikrofon, nem vonatkoznak a felülettel szembeni követelmények.

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000015.fig

MEGJEGYZÉS – Ilyen sugarú körben nem lehet semmilyen nagyméretű, akusztikusan tükröző tárgy. 1. ábra: A vizsgálati felületre vonatkozó minimumkövetelmény. A sötétített rész a „vizsgálati terület”.

3.2.

A felület tervezési és kivitelezési követelményei

3.2.1.

A tervezésre vonatkozó alapvető követelmények

A vizsgálati felületnek négy tervezési követelménynek kell megfelelnie:

3.2.1.1.

Sűrű aszfaltbetonnak kell lennie.

3.2.1.2.

A legnagyobb zúzalékméret 8 mm (a tűrés 6,3–10 mm-es tartományt enged meg).

3.2.1.3.

A kopófelület vastagságának legalább 30 mm-nek kell lennie.

3.2.1.4.

A kötőanyagnak nem módosított, egyenletes penetrációjú bitumennek kell lennie.

3.2.2.

Tervezési iránymutatások

Az útburkolat kivitelezőjének szóló iránymutatásként a 2. ábra bemutatja az adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéjét, amely a kívánt jellemzőket biztosítja. Az 1. táblázat ezenkívül iránymutatást ad a kívánt szerkezet és tartósság eléréséhez. A szemcseméret-eloszlási görbe a következő képlettel jellemezhető:

P (% átfutó) = 100 (d/dmax)1/2

ahol

d = a rosta négyzetlyukmérete mm-ben

dmax = 8 mm a középső görbe esetében

dmax = 10 mm az alsó toleranciagörbe esetében

dmax = 6,3 mm a felső toleranciagörbe esetében

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000017.fig

2. ábra: Az aszfaltkeverékben lévő adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéje, tűréshatárokkal

Az 1–3.2.2. pontban meghatározott követelményeken kívül az ISO 10844:2011a következő előírásoknakelőírásainak is teljesülniük kell, vagy az 5 éves átmeneti időszakban hivatkozni kell az ISO 10844:1994 szabványra: [Mód. 54 ]

a)

A homokfrakció (0,063 mm < a rosta négyzetlyukmérete < 2 mm) legfeljebb 55 % természetes homokot és legalább 45 % zúzott homokot tartalmazzon.

b)

Az alap és az alsó teherhordó réteg jó stabilitást és egyenletességet biztosítson a legjobb útépítési gyakorlatnak megfelelően.

c)

A zúzalékokat meg kell őrölni (100 %-os zúzott felületek); olyan anyagot kell zúzalékként felhasználni, amelynek nagy az őrléssel szembeni ellenállása.

d)

A keverékben használt zúzalékot át kell mosni.

e)

A felülethez nem kell további zúzalékot hozzáadni.

f)

A kötőanyag PEN-értékben (penetrációs fokban) kifejezett keménysége 40–60, 60–80 vagy akár 80–100 is lehet az ország éghajlati viszonyaitól függően. A lehető legkeményebb kötőanyagot kell használni, feltéve, hogy ez megfelel az általános gyakorlatnak.

g)

A keverék hengerlés előtti hőmérsékletét úgy kell megválasztani, hogy a kívánt hézagtartalom megfelelő hengerléssel elérhető legyen. Ahhoz, hogy a 2.1–2.4. pontban foglalt előírások nagyobb valószínűséggel teljesüljenek, a tömörség eléréséről nemcsak a megfelelő keverékhőmérséklet megválasztásával kell gondoskodni, hanem a megfelelő számú áthaladással és a megfelelő tömörítő munkagép megválasztásával is.

1. táblázat: Tervezési iránymutatások

Célértékek

Tűréshatárok

A keverék teljes tömegében

Az adalékanyag tömegében

Kötőtömeg, a rosta négyzetlyukmérete (SM) > 2 mm

47,6%

50,5%

± 5

Homok tömege 0,063 < SM < 2 mm

38,0%

40,2%

± 5

Hézagkitöltő anyag tömege SM < 0,063 mm

8,8%

9,3%

± 2

A kötőanyag (bitumen) tömege

5,8%

nincs adat

± 0,5

A legnagyobb zúzalékméret

8 mm

6,3–10

A kötőanyag keménysége

(lásd a 3.2.2. pont f) bekezdését)

Kőanyaghalmaz csiszolódási értéke (PSV érték)

> 50

Marshall-tömörséghez viszonyított tömörség

98%

4.

Vizsgálati módszer

4.1.

A szabadhézag-tartalom mérése

E mérés céljából legalább négy különböző helyen kell fúrásmintát venni a pályából az AA’ és BB’ vonalak között egyenlő elosztásban (lásd az 1. ábrát). A keréknyomvonalak inhomogenitásának és egyenetlenségének elkerülése érdekében a mintákat nem magukból a nyomvonalakból, hanem azok közeléből kell venni. Legalább két mintát kell venni a keréknyomvonalak közelében, és legalább egyet a nyomvonalak és az egyes mikrofonállások között körülbelül félúton.

Amennyiben felmerül annak a gyanúja, hogy a homogenitásra vonatkozó feltételek nem teljesülnek (lásd a 2.4. pontot), akkor a vizsgálati terület több pontján kell mintát venni.

Meg kell állapítani minden egyes minta szabadhézag-tartalmát, majd ezekből az adatokból ki kell számítani a szabadhézag-tartalom átlagértékét, és azt össze kell vetni a 2.1. pontban szereplő követelménnyel. Egyik minta sem adhat 10 %-nál nagyobb hézagtartalom-értéket. A próbapálya kivitelezőjének figyelembe kell vennie azt a problémát, amely a próbapálya csövekkel vagy villamos vezetékekkel történő fűtéséből, és a mintáknak erről a területről történő vételéből adódhat. Ezeket a szerelvényeket a későbbi mintafúrási helyek figyelembevételével gondosan meg kell tervezni. Célszerű néhány olyan, körülbelül 200 × 300 mm-es helyet meghagyni, ahol nincsenek csövek vagy vezetékek, illetve ahol a csövek elég mélyen vannak elhelyezve ahhoz, hogy a burkolati rétegből történő mintavétel által okozott sérülések elkerülhetők legyenek.

4.2.

Hangelnyelési együttható

A hangelnyelési együtthatót (normál beesés) az ISO 10534-1: „Akusztika – A hangelnyelési együttható és az impedancia meghatározása impedanciacsőben” szabványban(53) meghatározott eljárással, az impedanciacső-módszerrel kell mérni.

A minták esetében a szabadhézag-tartalomra vonatkozó követelmények érvényesek (lásd a 4.1. pontot). A hangelnyelést 400–800 Hz és 800–1600 Hz tartományban kell mérni (legalább a harmadoktávsávok középső frekvenciáin), és mindkét frekvenciatartományban a legnagyobb értékeket kell meghatározni. A végleges eredményt a fúrásminták értékeinek átlagolásával kell kiszámolni.

4.3.

A felületi érdesség volumetrikus mérése

Ezen szabvány alkalmazásában a felületi érdesség mérését legalább tíz, a vizsgálati sáv keréknyomvonalai mentén egymástól egyenletes távolságban kijelölt helyen kell elvégezni, majd a középértéket össze kell hasonlítani a szerkezetmélységre előírt minimális értékkel. Az eljárás leírását lásd az ISO 10844:1994ISO10844:2011 számú szabványban. [Mód. 55]

5.

Időbeni stabilitás és karbantartás

5.1.

Az öregedés hatása

Más felületekhez hasonlóan ebben az esetben is várható, hogy a vizsgálati felületen mért gumiabroncs-gördülési zajszintek enyhén növekedhetnek az építést követő első 6–12 hónapban.

A felület csak négy héttel az építést követően éri el a kívánt jellemzőket. Az öregedés általában kisebb mértékben befolyásolja a tehergépkocsik által keltett zajt, mint a személygépkocsik zaját.

Az időbeli stabilitást főként az útfelületen közlekedő járművek koptató és tömörítő hatása határozza meg. Ennek ellenőrzését a 2.5. pontban meghatározott vizsgálati gyakorisággal kell elvégezni.

5.2.

A felület karbantartása

A laza törmeléket és port, amely jelentősen csökkentheti a tényleges felületi érdességet, el kell távolítani a felületről. Egyes országokban télen sót használnak a jégtelenítéshez. A só ideiglenesen vagy akár véglegesen is megváltoztathatja a felületet olyan módon, hogy a zajszint megnő, ezért alkalmazása nem ajánlott.

5.3.

A vizsgálati terület újraburkolása

Ha szükségessé válik a próbapálya újraburkolása, akkor általában szükségtelen a járművek által használt (az 1. ábra szerint három méter szélességű) vizsgálati sávnál nagyobb felületet újraburkolni, feltéve, hogy a mérés során a vizsgálati sávon kívül eső terület megfelelt a szabadhézag-tartalomra, illetve a hangelnyelésre vonatkozó követelményeknek.

6.

A vizsgálati felület és az azon elvégzett vizsgálatok dokumentálása

6.1.

A vizsgálati felület dokumentálása

A vizsgálati felületet leíró dokumentumokban a következő adatokat kell megadni:

6.1.1.

A próbapálya helye.

6.1.2.

A kötőanyag típusa, keménysége, az adalékanyag típusa, a beton legnagyobb elméleti sűrűsége (DR), a kopóréteg vastagsága és a próbapályából vett fúrásmintából meghatározott szemcseméret-eloszlási görbe.

6.1.3.

A tömörítési módszer (például a henger típusa, tömege, az áthaladások száma).

6.1.4.

A keverék hőmérséklete, a környezeti levegő hőmérséklete és a szélsebesség a terítési művelet alatt.

6.1.5.

A felület terítésének időpontja és a kivitelező neve.

6.1.6.

Az összes, de legalább az utolsó vizsgálati eredmény, ideértve az alábbiakat:

6.1.6.1.

Minden egyes fúrásminta szabadhézag-tartalma.

6.1.6.2.

A vizsgálati terület azon pontjainak megjelölése, ahonnan a hézagtartalom-méréshez használt fúrásmintákat vették.

6.1.6.3.

Minden egyes fúrásminta hangelnyelési együtthatója (ha mérték). Meg kell adni minden egyes fúrásmintához és minden egyes frekvenciatartományhoz tartozó eredményt, valamint ezek teljes átlagát is.

6.1.6.4.

A vizsgálati terület azon pontjainak megjelölése, ahonnan a hangelnyelés méréséhez használt fúrásmintákat vették.

6.1.6.5.

Felületi érdesség, ideértve a vizsgálatok számát és az értékek szórását.

6.1.6.6.

A 6.1.6.1. és a 6.1.6.2. pont szerinti vizsgálatok elvégzéséért felelős intézmény megnevezése, és az alkalmazott felszerelés típusa.

6.1.6.7.

A vizsgálat(ok) időpontja és a próbapálya fúrásmintáinak mintavételezési időpontja.

6.2.

A felületen végzett járműzajvizsgálatok dokumentálása

A járműzajra vonatkozó vizsgálato(ka)t leíró dokumentumban fel kell tüntetni, hogy ezen szabvány valamennyi követelménye teljesült-e, vagy sem. Hivatkozni kell egy, a 6.1. pontban meghatározott előírások szerint elkészített dokumentumra, amely tartalmazza az ezt igazoló eredményeket.

VIII.MELLÉKLET

Mérési módszer a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseknek való megfelelés értékelésére

1.

Általános adatok

Ez a melléklet a jármű 8. cikkben meghatározott kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseknek való megfelelésének értékelésére szolgáló mérési módszert mutatja be.

Típusjóváhagyás kérelmezésekor nem kötelező ténylegesen elvégezni a vizsgálatokat. A gyártónak alá kell írnia az ezen melléklet 1. függelékében meghatározott megfelelőségi nyilatkozatot. A típus-jóváhagyó hatóság további információkat kérhet a megfelelőségi nyilatkozattal kapcsolatban, és kérheti az alábbiakban leírt vizsgálatok végrehajtását.

A VIII. mellékletben leírt elemzéshez szükség van a II. melléklet szerinti vizsgálat végrehajtására. A II. mellékletben meghatározott vizsgálatot ugyanazon a próbapályán és ugyanolyan körülmények között kell elvégezni, mint amelyek az ezen mellékletben előírt vizsgálatokhoz szükségesek.

2.

Mérési módszer

2.1.

Mérőműszerek és mérési körülmények

Ellenkező rendelkezés hiányában a mérőműszerek, a mérési körülmények és a jármű állapota megegyezik a II. melléklet 2. és 3. pontjában leírtakkal.

Ha a jármű olyan különböző üzemmódokban üzemeltethető, amelyek befolyásolják a zajkibocsátást, valamennyi üzemmódnak meg kell felelnie az ezen mellékletben meghatározott követelményeknek. Ha a gyártó vizsgálatokat hajtott végre annak érdekében, hogy igazolja a jóváhagyó hatóság előtt a követelményeknek való megfelelést, a vizsgálatok során alkalmazott üzemmódokat vizsgálati jegyzőkönyvben kell bejelenteni.

2.2.

Vizsgálati módszer

Ellenkező rendelkezés hiányában a II. melléklet 4.1–4.1.2.1.2.2. pontjában meghatározott feltételeket és eljárásokat kell alkalmazni. Ezen melléklet alkalmazásában a vizsgálatokat egyenként kell mérni és értékelni.

2.3.

Szabályozási tartomány

Az üzemi körülmények a következők:

a jármű sebessége VAA ASEP: vAA ≥ 20 km/h

a jármű gyorsulása awot_ASEP: aWOT5,04,0 m/s2 [Mód. 56]

motorfordulatszám nBB ASEP nBB ≤ 2,0 * PMR – 0,222 * s vagy

nBB ≤ 0,9 * s, attól függően, hogy melyik a kisebb érték

a jármű sebessége VBB ASEP:

ha nBB ASEP egy fokozaton belül érhető el vBB ≤ 70 km/h

minden más esetben: vBB ≤ 80 km/h

sebességfokozatok: k ≤ i sebességfokozat-áttétel a II. mellékletben meghatározott előírások szerint

Ha a jármű a legalacsonyabb érvényes sebességfokozatban 70 km/h sebesség alatt nem éri el a maximális motorfordulatszámot, a jármű sebességét 80 km/h sebességre kell korlátozni.

2.4.

Áttételi arányok

A kiegészítő zajkibocsátási rendelkezések követelményei minden olyan „k” sebességfokozat-áttételre érvényesek, amelyek az ezen melléklet 2.3. pontjában meghatározott szabályozási tartományon belül vizsgálati eredmények eléréséhez vezetnek.

Nem rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval, illetve fokozatmentes automata sebességváltóval rendelkező járművek esetében(54) a vizsgálat kiterjedhet a sebesség kisebb tartományba történő, és ezzel nagyobb gyorsulást elérő visszakapcsolására. Tilos a sebességfokozatot nagyobb tartományba kapcsolni kisebb gyorsulás elérése érdekében. El kell kerülni az olyan sebességfokozat alkalmazását, amely a határfeltételeknek nem megfelelő állapothoz vezet. Ilyen esetekben engedélyezett az elektronikus vagy mechanikus eszközök, akár alternatív sebességválasztó pozíciók beépítése és használata.

Ahhoz, hogy az ASEP vizsgálat reprezentatív és megismételhető legyen (a típus-jóváhagyási hatóság számára), a járműveket a sorozatgyártás szerinti sebességváltó-kalibrálási értékekkel kell vizsgálni. [Mód. 57]

2.5.

Célfeltételek

A zajkibocsátást minden érvényes sebességfokozatban meg kell mérni az alábbiakban meghatározott négy vizsgálati ponton.

Az első vizsgálati pont a P1, amely 20 km/h vAA kezdősebesség használatával határozható meg. Ha nem biztosítható egyenletes gyorsulási feltétel, a sebességet 5 km/h-s lépésekben kell növelni az egyenletes gyorsulás eléréséig.

A negyedik vizsgálati pont a P4, amely a 2.3. pontban leírt határfeltételek között az adott sebességfokozatban a BB’ vonalnál elért maximális járműsebesség alapján határozható meg.

A másik két vizsgálati pont a következő képlet segítségével határozható meg:

Pj vizsgálati pont: vBB_j = vBB_1 + ((j – 1) / 3) * (vBB_4 – vBB_1) j = 2 és 3

Ahol:

vBB_1 = a jármű sebessége a P1 vizsgálati pont BB’ vonalánál;

vBB_4 = a jármű sebessége a P4 vizsgálati pont BB’ vonalánál;

vBB_j tűréshatára: ±3 km/h.

Az összes vizsgálati pont esetében be kell tartani a 2.3. pontban meghatározott határfeltételeket.

2.6.

A jármű vizsgálata

A jármű középvonala által leírt útvonalnak az AA’ vonal megközelítésétől kezdve egészen addig, amíg a jármű hátulja át nem halad a BB’ vonal fölött, azaz a vizsgálat teljes időtartama alatt a lehető legpontosabban kell követnie a CC’ vonalat.

Az AA’ vonalnál teljesen le kell nyomni a gázpedált. Az egyenletesebb gyorsulás biztosítása, illetve az AA’ és a BB’ vonal közötti alacsonyabb sebességfokozatba való visszaváltás elkerülése érdekében az AA’ vonal előtt előgyorsítás alkalmazható. A gázpedált ebben a lenyomott helyzetben kell tartani, amíg a jármű hátulja el nem éri a BB’ vonalat.

Minden egyes vizsgálat esetében meg kell határozni és fel kell jegyezni a következő paramétereket:

A jármű mindkét oldalán az AA’ és BB’ vonal közötti áthaladás során mért legmagasabb „A” súlyozású hangnyomásszintet a matematikai szabályok szerint egy tizedesjegyre kell kerekíteni (Lwot,kj). Az általános hangnyomáshoz biztosan nem kapcsolódó kiugró zajérték észlelése esetén a mérési eredményt figyelmen kívül kell hagyni. A bal és a jobb oldali méréseket egy időben, illetve külön-külön is el lehet végezni.

A jármű AA’ és BB’ vonalnál mért sebességértékeit a tizedesjelet követő első értékes számjegyig kell bejelenteni. (vAA,kj; vBB,kj)

Adott esetben a motorfordulatszám AA’ és BB’ vonalnál mért értékeit egész számként kell rögzíteni (nAA,kj; nBB,kj).

A kiszámított gyorsulást a II. melléklet 4.1.2.1.2. pontjában található képlet szerint kell meghatározni, és két tizedesjegyre kerekítve kell rögzíteni (awot,test,kj).

3.

Eredmények elemzése

3.1.

Az egyes sebességfokozatok rögzítési pontjának meghatározása

Az „i” vagy alacsonyabb sebességfokozatban végzett méréseknél a rögzítési pont a II. mellékletben meghatározott gyorsulási vizsgálat során az „i” sebességfokozatban a BB’ vonalnál mért Lwoti legmagasabb zajszint, nwoti rögzített motorfordulatszám és vwoti járműsebesség alapján határozható meg.

Lanchor,i = Lwoti,II. melléklet

nanchor,i = nBB,woti,II. melléklet

vanchor,i = vBB,woti,II. melléklet

Az „i + 1” sebességfokozatban végzett méréseknél a rögzítési pont a II. mellékletben meghatározott gyorsulási vizsgálat során az „i + 1” sebességfokozatban a BB’ vonalnál mért Lwoti + 1 legmagasabb zajszint, nwoti + 1 rögzített motorfordulatszám és vwoti + 1 járműsebesség alapján határozható meg.

Lanchor,i + 1 = Lwoti+1,II. melléklet

nanchor,i + 1 = nBB,woti+1,II. melléklet

vanchor,i + 1 = vBB,woti+1,II. melléklet

3.2.

A regressziós egyenes meredeksége az egyes sebességfokozatokban

A zajméréseket a motorfordulatszám függvényében kell értékelni a 3.2.1. pont szerint.

3.2.1.

A regressziós egyenes meredekségének kiszámítása az egyes sebességfokozatokban

A regressziós egyenes meredekségét a rögzítési pont és a négy további kapcsolódó mérés segítségével kell kiszámítani.

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000019.fig (dB/1000 min–1)

Ahol 20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000020.fig és 20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000021.fig ;

ahol nj = a BB’ vonalnál mért motorfordulatszám

3.2.2.

A regressziós egyenes meredeksége az egyes sebességfokozatokban

Egy adott sebességfokozat Slopek paraméterének további kiszámításához a 3.2.1. pontban meghatározott számításból kapott és egy tizedesjegyre kerekített értéket kell figyelembe venni, amely nem lehet nagyobb, mint 5 dB/1000 min–1.

3.3.

Az egyes méréseknél várható lineáris zajszintnövekedés kiszámítása

Az LASEP,kj zajszintet a „j” mérési pontban és a „k” sebességfokozatban az egyes mérési pontokban mért motorfordulatszám-érték használatával kell kiszámítani, a 3.2. pontban meghatározott meredekséget alkalmazva az egyes sebességfokozatokhoz meghatározott rögzítési ponthoz.

nBB_k,j ≤ nanchor,k esetén:

LASEP_k,j = Lanchor_k + (Slopek – Y) * (nBB_k,j – nanchor,k) / 1000

nBB_k,j > nanchor,k esetén:

LASEP_k,j = Lanchor_k + (Slopek + Y) * (nBB_k,j – nanchor,k) / 1000

ahol Y = 1

3.4.

Minták

A típusjóváhagyó hatóság kérésére két további mérést kell elvégezni az ezen melléklet 2.3. pontjában meghatározott határfeltételek között.

4.

Az eredmények értelmezése

Minden egyes zajmérést értékelni kell.

A meghatározott mérési pontok zajszintje nem haladhatja meg az alábbi határértékeket:

Lkj ≤ LASEP_k.j + x

ahol:

x = 3 dB(A) nem rögzíthető sebességfokozatú automata sebességváltóval vagy nem rögzíthető sebességfokozatú fokozatmentes automata sebességváltóval rendelkező járművek esetében

x = 2 dB(A) +Lurban határérték a II. mellékletnek megfelelő számítás szerint minden más járműre.

Ha a mért zajszint bármely pontban meghaladja a határértéket, két további mérést kell végezni ugyanabban a pontban a mérési bizonytalanság ellenőrzése érdekében. A jármű akkor is megfelel a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseknek, ha a három érvényes mérés átlaga ebben a pontban megfelel az előírásnak.

5.

A referencia-zajérték meghatározása

A referencia-zajértéket egyetlen pontban, egy adott sebességfokozatban határozzák meg olyan módon, hogy a vaa értéknél 50 km/h-val egyenlő kezdősebességgel gyorsulási feltételt modelleznek, és a vbb értéknél 61 km/h-nak megfelelő kilépő sebességet feltételeznek. A zaj megfelelősége ebben a pontban a 3.2.2. pont szerinti mérés eredményei és az alábbi műszaki adat használatával számítható ki, vagy a sebességfokozat használatával végzett közvetlen méréssel értékelhető, az alábbiakban leírtak szerint.

5.1.

A „k” sebességfokozat a következőképpen határozható meg:

k = 3, bármilyen kézi kapcsolású sebességváltó és legfeljebb 5 sebességfokozattal rendelkező automata sebességváltó használata esetén;

k = 4, 6 vagy több sebességfokozattal rendelkező automata sebességváltó használata esetén

Ha konkrét sebességfokozat nem használható, például nem rögzíthető sebességfokozatú automata sebességváltó vagy nem rögzíthető sebességfokozatú fokozatmentes automata sebességváltó esetében, a további számításhoz a sebességfokozatot a II. mellékletben leírt gyorsulási vizsgálat eredményéből kell meghatározni a BB’ vonalon mért, bejelentett motorfordulatszám és járműsebesség használatával.

5.2.

Az nref_k referencia-motorfordulatszám meghatározása

Az nref_k, referencia-motorfordulatszámot a „k” sebességfokozat áttételi viszonyszámának használatával kell kiszámítani vref = 61 km/h referenciasebességnél.

5.3.

Az Lref paraméter kiszámítása

Lref = Lanchor_k + Slopek * (nref_k – nanchor_k) / 1000

Az Lref értéke legfeljebb 76 dB(A) lehet.

A kézi működtetésű, négynél több előremeneti fokozattal rendelkező sebességváltóval felszerelt járműveknél, amelyeknél a legnagyobb motorteljesítmény meghaladja a 140 kW/t-t (ENSZ-EGB), és amelyek legnagyobb teljesítmény/legnagyobb tömeg aránya meghaladja a 75 kW/t értéket, az Lref értéke legfeljebb 79 dB(A) lehet.

A négynél több előremeneti fokozattal rendelkező automata sebességváltóval felszerelt járműveknél, amelyeknél a legnagyobb motorteljesítmény meghaladja a 140 kW/t-t (ENSZ-EGB), és amelyek legnagyobb teljesítmény/legnagyobb tömeg aránya meghaladja a 75 kW/t értéket, az Lref értéke legfeljebb 78 dB(A) lehet.

6.

A kiegészítő zajkibocsátási rendelkezések értékelése az L_Urban elv alapján

6.1.

Általános adatok

Ezt az értékelési eljárást a jármű gyártója az ezen melléklet 3. pontjában leírt eljárás helyett választhatja, és valamennyi jármű-technológiára érvényes. A vizsgálat helyes módjának meghatározásáért a jármű gyártója felelős. Ellenkező rendelkezés hiányában valamennyi vizsgálatnak és számításnak meg kell felelnie az ezen rendelet II. mellékletében leírtaknak.

6.2.

Az Lurban ASEP paraméter kiszámítása

Az Lurban ASEP a következőképpen számítható ki az ezen melléklet szerint mért Lwot ASEP paraméterből:

a) Számítsa ki az awot test ASEP paramétert az ezen rendelet II. mellékletének 4.1.2.1.2.1. vagy 4.1.2.1.2.2. pontjában meghatározott gyorsulási számítás segítségével (amelyik megfelelő).

b) Az Lwot ASEP vizsgálat során határozza meg a jármű sebességét (VBB ASEP) a BB vonalnál.

c) A kP ASEP a következőképpen számítható ki:

kP ASEP = 1 – (aurban / awot test ASEP)

Figyelmen kívül kell hagyni azokat a vizsgálati eredményeket, amelyeknél az awot test ASEP értéke kisebb, mint az aurban értéke.

d) Az Lurban measured ASEP a következőképpen számítható ki:

Lurban measured ASEP =

Lwot ASEP – kP ASEP * (Lwot ASEP – Lcrs)

A további számításhoz az ezen rendelet II. melléklete alapján mért Lurban paraméter kerekítés nélküli egy tizedesjegy pontossággal (xx,x) meghatározott értéke használandó.

e) Az Lurban normalized a következőképpen számítható ki:

Lurban normalized = Lurban measured ASEP – Lurban

f) Az Lurban ASEP a következőképpen számítható ki:

Lurban ASEP =

Lurban normalized – (0,15 * (VBB ASEP – 50))

g) A határértékeknek való megfelelés:

Az Lurban ASEP értéke legfeljebb 3,0 dB lehet.

1. függelék

A kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseknek való megfelelés igazolása

(Legnagyobb méret: A4 [210 x 297 mm])

     (Gyártó neve) igazolja, hogy az ilyen típusú járművek (típus megadása tekintettel a(z) …/…/EU rendelet szerinti zajkibocsátásra) megfelelnek a(z) …/…/EU rendelet 8. cikkében meghatározott követelményeknek.
     (Gyártó neve) jóhiszeműen teszi ezt a nyilatkozatot, miután elvégezte a járművek zajkibocsátási teljesítményének megfelelő értékelését.

Dátum:

A meghatalmazott képviselő neve:

A meghatalmazott képviselő aláírása:

IX.MELLÉKLET

Intézkedések a hibrid és az elektromos járművek hallhatóságának biztosítására

Ez a melléklet a hibrid elektromos és a tisztán elektromos (HEV és EV) közúti járművekhez használható hangjelző rendszerrel (AVAS) foglalkozik.

A

Hangjelző rendszer

1.

Fogalommeghatározás

A hangjelző rendszer olyan hangkibocsátó eszköz, a hibrid elektromos és az elektromos közúti járművekhez használható rendszer, amely a gyalogosok tájékoztatást nyújt a jármű működéséről a gyalogosoknak és a veszélyeztetett úthasználók tájékoztatására szolgál.úthasználóknak. [Mód 58]

2.

A rendszer teljesítménye

Amennyiben a hangjelző rendszer fel van szerelve a járműre, meg kell felelnie az alábbi követelményeknek.

3.

Üzemi körülmények

a)

A hangkibocsátás módja

A hangjelző rendszernek automatikusan hangot kell kibocsátania a járműsebesség alsó tartományában az elindulástól megközelítőleg 20 km/h sebesség eléréséig, valamint tolatás közben, amennyiben ez az adott jármű-kategóriára vonatkozik. Amennyiben a jármű olyan belső égésű motorral van felszerelve, amely a fentiekben meghatározott járműsebesség-tartományon belül üzemben van, a hangjelző rendszernek nem szükséges hangot kibocsátania.

A tolatásjelzővel felszerelt járművek esetében a hangjelző rendszernek nem szükséges hangot kibocsátania hátrafelé haladás közben.

b)

Pillanatkapcsoló

A hangjelző rendszer felszerelhető olyan kapcsolóval, amellyel ideiglenesen megszakítható a rendszer működése („pillanatkapcsoló”).

Pillanatkapcsoló felszerelése esetén azonban a járművet fel kell szerelni olyan eszközzel is, amely jelzi a közeledésjelző eszköz szüneteltetett állapotát a jármű vezetőjének.

A hangjelző rendszernek alkalmasnak kell lennie az újbóli üzembe helyezésre a pillanatkapcsolóval történő leállítás után.

A járműbe beszerelt pillanatkapcsolót olyan helyen kell elhelyezni, hogy a vezető könnyen megtalálhassa és kezelhesse.

c)

Hangtompítás

A hangjelző rendszer hangszintje csökkenthető a jármű üzemeltetése közben.

4.

A hang típusa és erőssége

a)

A hangjelző rendszer által kibocsátott hangnak folyamatosnak kell lennie, hogy tájékoztassa a gyalogosokat és a veszélyeztetett úthasználókat az üzemben lévő járműről. A jármű működési módjának egyszerűen azonosíthatónak kell lennie a hang alapján, továbbá a hangnak hasonlónak kell lennie a belső égésű motorral felszerelt, ugyanazon kategóriába tartozó jármű hangjához.

Azonban a következő és ezekhez hasonló típusú hangjelzések nem elfogadottak:

i. sziréna, kürt, harang, csengőhang és a megkülönböztetett járművek hangjelzései;

ii. riasztójelzések, például tűz-, betörés- és füstjelzők;

iii. szaggatott hangjelzés.

A következő és ezekhez hasonló típusú hangjelzések kerülendők:

iv. dallamos hangjelzések, állat- és rovarhangok;

v. olyan hangok, amelyek megzavarják a jármű és/vagy a jármű működési módjának (például gyorsulás, lassulás stb.) azonosítását.[Mód. 59]

b)

A jármű működési módjának és haladási irányának egyszerűen azonosíthatónak kell lennie a hangjelző rendszer által kibocsátott hang alapján, például a hangszintnek vagy a hang jellemzőinek automatikusan változnia kell a jármű sebességének megfelelően.

c)

A hangjelző rendszer által kibocsátott hang szintje nem haladhatja meg jelentős mértékben a belső égésű motorral felszerelt és azonos körülmények között üzemelő, ugyanazon kategóriába tartozó hasonló jármű hangszintjét.

Környezetvédelmi szempont:

A hangjelző rendszer kifejlesztése során figyelembe kell venni az embereket érintő általános zajhatást. [Mód. 60]

X.MELLÉKLET

EU-típusjóváhagyás a kipufogórendszerek mint önálló műszaki egységek (csere-kipufogórendszerek) zajszintjére vonatkozóan

1.

EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS IRÁNTI KÉRELEM

1.1.

A 2007/46/EK irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a csereként beépíthető kipufogórendszer vagy annak alkatrésze önálló műszaki egységként történő EU-típusjóváhagyása iránti kérelmet a járműgyártónak vagy a szóban forgó önálló műszaki egység gyártójának kell benyújtania.

1.2.

Az adatközlő lap mintája az 1. függelékben található.

1.3.

Az illetékes műszaki szolgálat kérésére a kérelmezőnek csatolnia kell a következőket:

1.3.1.

annak a rendszernek két mintapéldánya, amelyre az EU-típusjóváhagyást kérték;

1.3.2.

egy eredeti kipufogórendszer, amelyet eredetileg szereltek a járműre a jármű EU-típusjóváhagyásakor;

1.3.3.

azt a típust reprezentáló jármű egy példányát, amelyre a rendszert fel kívánják szerelni, és amely megfelel az ezen rendelet VI. melléklete 2.1. pontjának követelményeit;

1.3.4.

egy önálló motor, amely megfelel a leírt járműtípusnak.

2.

JELÖLÉSEK

2.4.1.

A csere-kipufogórendszernek vagy alkatrészeinek a rögzítőelemek és -csövek kivételével rendelkezniük kell az alábbiakkal:

2.4.1.1.

a csere-kipufogórendszer és alkatrészei gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

2.4.1.2.

a gyártó kereskedelmi leírása.

2.4.2.

Ezen jelöléseknek tisztán olvashatónak és kitörölhetetlennek kell lenniük, még a rendszernek a járműre történő felszerelése után is.

3.

AZ EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

3.1.

Ha az alkalmazandó követelmények teljesülnek, az EU-típusjóváhagyást a 2007/46/EK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése, illetve adott esetben a 10. cikkének (4) bekezdése értelmében meg kell adni.

3.2.

Az EU-típusbizonyítvány mintája a 2. függelékben található.

3.3.

Minden önálló műszaki egységként jóváhagyott, csereként beépíthető kipufogórendszerre vagy annak alkatrésztípusára a 2007/46/EK irányelv VII. melléklete szerint típus-jóváhagyási számot kell kiadni; a típus-jóváhagyási szám 3. szakasza tartalmazza annak az utolsó módosító irányelvnek a számát, amely a jármű típus-jóváhagyásának időpontjában hatályban volt. Ugyanaz a tagállam nem adhat ki azonos számot egyetlen más csereként beépíthető kipufogórendszerre vagy annak alkatrésztípusára sem.

4.

EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI JEL

4.1.

Minden egyes, az ezen rendeletben jóváhagyott típusnak megfelelő, csereként beépíthető kipufogórendszeren vagy annak alkatrészén – a rögzítőelemek és csövek kivételével – EU-típusjóváhagyási jelet kell feltüntetni.

4.2.

Az EU-típusjóváhagyási jel egy „e” betűt körülvevő négyzetből áll, amelyben az „e” betűt annak a tagállamnak a száma követi, amely a típusjóváhagyást kiadta:

„1” Németország esetében

„2” Franciaország esetében

„3” Olaszország esetében

„4” Hollandia esetében

„5” Svédország esetében

„6” Belgium esetében

„7” Magyarország esetében

„8” a Cseh Köztársaság esetében

„9” Spanyolország esetében

„11” az Egyesült Királyság esetében

„12” Ausztria esetében

„13” Luxemburg esetében

„17” Finnország esetében

„18” Dánia esetében

„19” Románia esetében

„20” Lengyelország esetében

„21” Portugália esetében

„23” Görögország esetében

„24” Írország esetében

„26” Szlovénia esetében

„27” Szlovákia esetében

„29” Észtország esetében

„32” Lettország esetében

„34” Bulgária esetében

„36” Litvánia esetében

„49” Ciprus esetében

„50” Málta esetében

A típus-jóváhagyási jel tartalmazza továbbá a négyzet közelében elhelyezkedő, a típus-jóváhagyási szám 4. szakaszában feltüntetett, és a 2007/46/EK irányelv VII. mellékletében meghatározott „alap-jóváhagyási számot” is, amely előtt ezen rendelet olyan utolsó nagyobb műszaki módosításának sorozatszámát jelölő két szám található, amely a típusjóváhagyás kiadásának időpontjában hatályban volt.

4.3.

A jelnek a csereként beépített kipufogórendszeren vagy alkatrészén a járműre történő felszerelést követően is tisztán olvashatónak és kitörölhetetlennek kell lennie.

4.4.

Az EU-típusjóváhagyási jelre a 3. függelékben található példa.

5.

MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

5.1.

Általános műszaki előírások

5.1.1.

A csere-kipufogórendszert, illetve alkatrészeit úgy kell kialakítani, elkészíteni és ezeknek olyan módon kell beszerelhetőnek lenniük, hogy ezáltal a jármű szokásos üzeme során, az esetleg rá ható rezgésektől függetlenül megfeleljen ezen előírás rendelkezéseinek.

5.1.2.

A hangtompító rendszert, illetve alkatrészeit úgy kell kialakítani, elkészíteni és ezeknek olyan módon kell beszerelhetőnek lenniük, hogy a jármű üzemi körülményeire tekintettel kellő ellenállással rendelkezzenek a rájuk ható korróziós hatásokkal szemben.

5.1.3.

További előírások a módosíthatósággal és a több, kézzel beállítható üzemmódban működtethető kipufogó- vagy hangtompító rendszerekkel kapcsolatban

5.1.3.1.

Valamennyi kipufogó- vagy hangtompító rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy a terelőlemezeket, a kimeneti kúpokat és egyéb alkatrészeket, amelyek elsődleges feladata a hangtompító/tágulási tér működésének biztosítása, ne lehessen könnyedén eltávolítani. Amennyiben elkerülhetetlen egy ilyen alkatrész beépítése, a rögzítési módnak biztosítania kell, hogy az alkatrészt ne lehessen könnyedén eltávolítani (például hagyományos menetes rögzítőelemekkel), és az alkatrészt úgy kell rögzíteni, hogy eltávolítása esetén a szerelvény tartósan/helyreállíthatatlanul károsodjon.

5.1.3.2.

A több, kézzel beállítható üzemmóddal rendelkező kipufogó- vagy hangtompító rendszereknek meg kell felelniük az összes üzemmódra vonatkozó követelményeknek. A legmagasabb zajszinteket kibocsátó üzemmódból származó zajszinteket kell bejelenteni.

5.2.

Műszaki előírások a zajszinttel kapcsolatban

5.2.1.

Mérési körülmények

5.2.1.1.

A hangtompító rendszer és a csere-hangtompítórendszer zajvizsgálatát ugyanazokkal a „normál” gumiabroncsokkal kell elvégezni (az ENSZ-EGB 117. számú előírásának 2.8. szakaszában leírtak szerint (HL L 231., 2008.8.29., 19. o.). A vizsgálatok nem végezhetők el az ENSZ-EGB 117. számú előírásának 2.9. és 2.10. szakaszában meghatározott speciális használatú vagy téli gumiabronccsal. Az ilyen típusú abroncsok növelhetik a jármű zajszintjét, vagy a zajcsökkentési teljesítmények összehasonlításánál fedőhatást okozhatnak. Használt állapotú gumiabroncsok is alkalmazhatók, ezeknek azonban meg kell felelniük a forgalomban való használatra vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

5.2.2.

A csere-hangtompítórendszernek, illetve alkatrészeinek zajcsökkentési teljesítményét a II. melléklet 7. és 8. cikkében, illetve 1. pontjában leírt módszerekkel kell ellenőrizni. Különösen ezen pont alkalmazásánál kell figyelembe venni ezen rendelet azon módosítását, amely az új jármű típusjóváhagyásának időpontjában érvényben volt.

a) Mozgó járművön végzett mérés

Ha a csere-hangtompítórendszert vagy annak alkatrészeit az 1.3.3. pontban leírt járműre szerelik fel, a mért zajszinteknek meg kell felelniük az alábbi követelmények egyikének:

i. A mért érték (a legközelebbi egész számra kerekítve) 1 dB(A) értéknél nagyobb mértékben nem haladhatja meg az ezen rendeletben az érintett járműtípusra vonatkozóan meghatározott típus-jóváhagyási értéket.

ii. A mért érték (a legközelebbi egész számra való kerekítés előtt) 1 dB(A) értéknél nagyobb mértékben nem haladhatja meg az 1.3.3. pontban meghatározott járművön mért zajértéket (a legközelebbi egész számra való kerekítés előtt), amennyiben ezt a járművet olyan hangtompító rendszerrel látják el, amely megfelel az ezen rendelet értelmében típusjóváhagyásra benyújtott járműre felszerelt típusnak.

Ha a csererendszer és az eredeti rendszer kölcsönös összehasonlítását választják, a rendelet II. mellékletének 4.1.2.1.4.2. és/vagy 4.1.2.2.1.2. pontja alkalmazásában megengedett a nagyobb gyorsulást biztosító sebességfokozatba váltás, és nem kötelező olyan elektronikus vagy mechanikus eszközök használata, amelyekkel megakadályozható az alacsonyabb sebességfokozatba történő visszaváltás. Ha ilyen körülmények között a vizsgálati jármű zajszintje meghaladja a gyártásmegfelelőségi értékeket, a műszaki szolgálat dönt a vizsgálati jármű reprezentatív jellegéről.

b) Álló járművön végzett mérés

Ha a csere-hangtompítórendszert vagy annak alkatrészeit az 1.3.3. pontban leírt járműre szerelik fel, a mért zajszinteknek meg kell felelniük az alábbi követelmények egyikének:

i. A mért érték (a legközelebbi egész számra kerekítve) 2 dB(A) értéknél nagyobb mértékben nem haladhatja meg az ezen rendeletben az érintett járműtípusra vonatkozóan meghatározott típus-jóváhagyási értéket.

ii. A mért érték (a legközelebbi egész számra való kerekítés előtt) 2 dB(A) értéknél nagyobb mértékben nem haladhatja meg az 1.3.3. pontban meghatározott járművön mért zajértéket (a legközelebbi egész számra való kerekítés előtt), amennyiben ezt a járművet olyan hangtompító rendszerrel látják el, amely megfelel az ezen rendelet értelmében típusjóváhagyásra benyújtott járműre felszerelt típusnak.

5.2.3.

A II. melléklet követelményei tekintetében minden csere-hangtompítórendszernek vagy alkatrészének teljesítenie kell az ezen rendelet VIII. mellékletében meghatározott előírásokat. A rendelet hatálybalépése előtt jóváhagyott járműtípus esetében és különösen a VIII. melléklet (Kiegészítő zajkibocsátási rendelkezések) követelményeire nem vonatkoznak ezen melléklet 5.2.3.1–5.2.3.3. pontjában foglalt előírások.

5.2.3.1.

Ha a csere-hangtompítórendszer vagy annak alkatrésze változó geometriájú rendszer vagy alkatrész, a gyártó a típus-jóváhagyási kérelemben nyilatkozik arról (a VIII. melléklet 1. függelékének megfelelően), hogy a jóváhagyandó hangtompítórendszer-típus megfelel ezen melléklet 5.2.3. pontjában foglalt követelményeknek. A típusjóváhagyó hatóság kérheti megfelelő vizsgálat elvégzését annak ellenőrzésére, hogy a hangtompító rendszer típusa megfelel-e a kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseknek.

5.2.3.2.

Ha a csere-hangtompítórendszer vagy annak alkatrésze nem változó geometriájú rendszer vagy alkatrész, elegendő, ha a gyártó a típus-jóváhagyási kérelemben nyilatkozik arról (a VIII. melléklet 1. függelékének megfelelően), hogy a jóváhagyandó hangtompítórendszer-típus megfelel az ezen melléklet 5.2.3. pontjában foglalt követelményeknek.

5.2.3.3.

A következő megfelelőségi nyilatkozatot kell tenni: „(Gyártó neve) igazolja, hogy az ilyen típusú hangtompító rendszer megfelel a(z) …/…/EU rendelet [ez a rendelet] X. melléklete 5.2.3. pontjában meghatározott követelményeknek. (Gyártó neve) jóhiszeműen teszi ezt a nyilatkozatot, miután az üzemi körülmények alkalmazandó tartományában elvégezte a zajkibocsátási teljesítmény megfelelő műszaki értékelését.

5.3.

A jármű teljesítményének mérése

5.3.1.

A csere-hangtompítórendszernek, illetve alkatrészeinek olyannak kell lenniük, hogy alkalmazásuk eredményeképpen a jármű műszaki jellemzői hasonlóak legyenek az eredeti hangtompító rendszerrel, illetve alkatrészeivel felszerelt járműéhez.

5.3.2.

A csere-hangtompítórendszert, illetve a gyártó választásának megfelelően ezen rendszer alkatrészeit új eredeti hangtompító rendszerrel, illetve annak ugyancsak új alkatrészeivel kell összehasonlítani olyan módon, hogy a két rendszert egymás után felszerelik az 1.3.3. pontban meghatározott járműre.

5.3.3.

Az ellenőrzés érdekében az 5.3.4. pontban előírt módon kell mérni a kipufogógáz-ellennyomást.

A csere-hangtompítórendszer felhasználásával mért érték az alábbiakban előírt körülmények között nem haladhatja meg 25 %-nál nagyobb mértékben az eredeti hangtompító rendszer felhasználásával mért értéket.

5.3.4.

Vizsgálati módszer

5.3.4.1.

Vizsgálati módszer motorral

A méréseket az 1.3.4. pontban előírt, motorfékpadhoz csatlakoztatott motorral kell végrehajtani. A fojtószelep teljesen nyitott helyzetében a padot úgy kell beállítani, hogy a motor fordulatszáma a legnagyobb névleges teljesítményéhez tartozó S fordulatszám legyen.

A kipufogógáz-ellennyomás mérése érdekében a nyomásmérőt a kipufogócsonktól az 5. függelékben jelzett távolságban kell elhelyezni.

5.3.4.2.

Vizsgálati módszer járművel

A méréseket az 1.3.3. pontban meghatározott járművön kell elvégezni. A vizsgálat végrehajtható közúton vagy görgős fékpadon is.

A fojtószelep teljesen nyitott helyzetében a motort úgy kell terhelni, hogy a motor fordulatszáma a legnagyobb névleges teljesítményéhez tartozó S fordulatszám legyen.

A kipufogógáz-ellennyomás mérése érdekében a nyomásmérőt a kipufogócsonktól az 5. függelékben jelzett távolságban kell elhelyezni.

5.4.

Kiegészítő előírások hangelnyelő szálas anyagokat tartalmazó csere-hangtompítórendszerekre és alkatrészeikre

5.4.1.

Általános adatok

Csak akkor használhatók hangelnyelő szálas anyagok hangtompító rendszerekben vagy azok alkatrészeiben, ha teljesül az alábbi feltételek bármelyike:

a) a kipufogógáz nem érintkezik a szálas anyaggal;

b) a hangtompító rendszer vagy annak alkatrészei ugyanahhoz a termékcsaládhoz tartoznak, mint azok a rendszerek vagy alkatrészeik, amelyekről az ezen rendelet követelményeinek megfelelő típus-jóváhagyási eljárás során beigazolódott, hogy nincsenek kitéve állapotromlásnak.

Ha a fenti feltételek egyike sem teljesül, a teljes hangtompító rendszert vagy annak alkatrészeit alá kell vetni az alábbiakban ismertetett három eljárás egyike szerint végzett előkondicionálásnak.

5.4.1.1.

10 000 km-es folyamatos közúti üzem

5.4.1.1.1.

Az üzem 50 ± 20 %-át városi forgalomban, másik felét távolsági forgalomban, nagy sebességgel kell megvalósítani. A folyamatos közúti üzemeltetés megfelelő próbapálya-programmal is helyettesíthető.

A két eltérő sebességtartományra épülő üzemmódot célszerű legalább kétszer váltogatni.

A teljes vizsgálati programnak legalább tíz, egyenként legalább három óra hosszúságú szünetet kell tartalmaznia, amelyek révén modellezhető a lehűlés és az ennek során esetleg előforduló lecsapódás hatása.

5.4.1.2.

Kondicionálás próbapadon

5.4.1.2.1.

A hangtompító rendszert vagy annak alkatrészeit a sorozatgyártásban használt tartozékokkal kell felszerelni az 1.3.3. pontban meghatározott járműre vagy az 1.3.4. pontban meghatározott motorra a jármű gyártójának előírásai szerint. Az előbbi esetben a járművet görgős fékpadra kell állítani. A második esetben a motort egy fékpadra kell szerelni.

5.4.1.2.2.

A vizsgálatot hat darab hatórás szakaszban, az egyes szakaszok között legalább 12 óra szünetet hagyva kell elvégezni. A szünetek révén modellezhető a lehűlés és az ennek során esetleg előforduló lecsapódás hatása.

5.4.1.2.3.

Az egyes hatórás szakaszok során a motort a következőképpen kell üzemeltetni:

a) 5 perc alapjárat;

b) 1 óra negyed terheléssel a legnagyobb névleges fordulatszám (S) háromnegyedén;

c) 1 óra fél terheléssel a legnagyobb névleges fordulatszám (S) háromnegyedén;

d) 10 perces teljes terheléssel, az S legnagyobb névleges fordulatszám háromnegyedén;

e) 15 perces fél terheléssel, az S legnagyobb névleges fordulatszámon;

f) 30 perces negyed terheléssel a legnagyobb névleges fordulatszámon (S).

Minden periódusnak két sorozatot kell tartalmaznia az a)–f) pontban leírt feltételekből, egymást követő sorrendben.

5.4.1.2.4.

A vizsgálat során a hangtompítót vagy annak alkatrészeit nem szabad a jármű körüli szokásos légáramot modellező mesterséges légárammal hűteni.

A gyártó kérésére ugyanakkor a hangtompító rendszer vagy annak alkatrészei lehűthetők annak biztosítására, hogy a hangtompító rendszer bevezető nyílásánál kialakuló hőmérséklet ne haladja meg a legnagyobb sebességgel haladó járművön mért értéket.

5.4.1.3.

Kondicionálás váltakozó nyomáson

5.4.1.3.1.

A hangtompító rendszer vagy annak alkatrészei felszerelhetők az 1.3.3. pontban meghatározott járműre vagy az 1.3.4. pontban meghatározott motorra. Az előbbi esetben a járművet görgős próbapadra, az utóbbi esetben a motort fékpadra kell elhelyezni.

5.4.1.3.2.

A vizsgálóberendezést, amelynek részletes felépítését a IV. melléklet 1. függelékében található 1. ábra mutatja, a hangtompító rendszer kimenetére kell felszerelni. Alkalmazható bármilyen más, egyenértékű eredményeket szolgáltató vizsgálóberendezés is.

5.4.1.3.3.

A vizsgálóberendezést úgy kell beállítani, hogy a kipufogógáz áramát egy gyors működtetésű szelep 2 500-szor megszakítsa és visszaállítsa.

5.4.1.3.4.

A szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a kipufogógáz-ellennyomás, a belépő peremtől legalább 100 mm-re az áramlás irányában mérve eléri a 35–40 kPa értéket. Zárnia akkor kell, amikor a nyomás legfeljebb 10 %-kal tér el a nyitott szelep esetében beálló értéktől.

5.4.1.3.5.

A késleltető kapcsolót a kipufogásnak az 5.4.1.3.4. pont rendelkezései alapján meghatározott időtartamára kell beállítani.

5.4.1.3.6.

A motor fordulatszámának a legnagyobb motorteljesítményhez tartozó fordulatszám (S) 75 %-ának kell lennie.

5.4.1.3.7.

A motorfékpad által jelzett teljesítménynek a motorfordulatszám (S) 75 %-ánál mért, teljesen nyitott fojtószelephez tartozó teljesítmény 50 %-ának kell lennie.

5.4.1.3.8.

A vizsgálat során le kell zárni a vízleeresztő furatokat.

5.4.1.3.9.

A teljes vizsgálatot 48 óra alatt kell végrehajtani. Szükség esetén óránként hűtési időszakot lehet beiktatni.

5.4.1.3.10.

Az előkondicionálást követően a zajszintet az 5.2. pontnak megfelelően kell ellenőrizni.

6.

A jóváhagyás kiterjesztése

A hangtompító rendszer gyártója vagy meghatalmazott képviselője kérheti, hogy a hangtompító rendszert egy vagy több járműtípus tekintetében jóváhagyó hatóság további járműtípusokra is kiterjessze a jóváhagyást.

Az eljárást az 1. pontban leírtaknak megfelelően kell végrehajtani. A tagállamokat a 2007/46/EK irányelvben meghatározott eljárás szerint kell értesíteni a jóváhagyás kiterjesztéséről (vagy annak elutasításáról).

7.

A hangtompító rendszer típusának módosítása

Az ezen rendelet értelmében jóváhagyott típus módosítása esetén a 2007/46/EK irányelv 13–16. cikkében és 17. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

8.

Gyártásmegfelelőség

8.1.

A gyártás megfelelőségének biztosítására a 2007/46/EK irányelv 12. cikkében megállapított követelményeknek megfelelő intézkedéseket kell végrehajtani.

8.2.

Különös rendelkezések:

8.2.1.

A 2007/46/EK irányelv X. mellékletének 2.3.5. pontjában meghatározott vizsgálatok megfelelnek az ezen rendelet VI. mellékletében foglalt előírásoknak.

8.2.2.

A 2007/46/EK irányelv X. mellékletének 3. pontja rendes körülmények között kétévenként egy vizsgálatot ír elő.

1. függelék

(…) számú adatközlő lap gépjárművek kipufogórendszereinek önálló műszaki egységként történő EU-típusjóváhagyásához (a … rendelet szerint)

Az alábbi adatokat kell adott esetben tartalomjegyzékkel ellátva három példányban benyújtani. A rajzokat megfelelő méretarányban és részletezettséggel, A4-es formátumban vagy A4-es formátumra összehajtva kell benyújtani. Amennyiben vannak fényképek, azoknak megfelelően részletesnek kell lenniük.

Ha a rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek elektronikus vezérléssel rendelkeznek, a teljesítményükre vonatkozó információkat is meg kell adni.

0.

Általános adatok:

0.1.

Gyártmány (a gyártó által bejegyzett védjegy):

0.2.

Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

0.5.

A gyártó neve és címe:

0.7.

Alkatrészek és önálló műszaki egységek esetében az EU-típusjóváhagyási jelnek az elhelyezési helye és módja:

0.8.

Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1.

Annak a gépjárműnek a leírása, amelyhez a berendezést szánják (amennyiben a berendezés több járműtípusba való beszerelésre is alkalmas, akkor az ebben a pontban kért információt minden típusra vonatkozóan meg kell adni).

1.1.

Gyártmány (a gyártó által bejegyzett védjegy):

1.2.

Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

1.3.

Típusazonosító ismertetőjelek, amennyiben azok fel vannak tüntetve a járművön:

1.4.

Jármű-kategória:

1.5.

EU-típusjóváhagyási szám a zajszint esetében:

1.6.

A típus-jóváhagyási bizonyítvány 1.1–1.4. pontjában említett összes, gépjárműre vonatkozó adat (ezen rendelet I. mellékletének 2. függeléke):

1.

Kiegészítő adatok:

1.1.

Az önálló műszaki egység alkotórészei:

1.2.

Azon gépjárműtípus(ok) gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve, amelyekbe beszerelik a kipufogódobot (1)

1.3.

Járműtípus(ok) és jóváhagyási számuk/számaik:

1.4.

Motor

1.4.1.

Típus (külső gyújtás, dízel):

1.4.2.

Munkaciklusok: kétütemű vagy négyütemű

1.4.3.

Teljes hengerűrtartalom:

1.4.4.

Legnagyobb névleges motorteljesítmény … kW/min–1

1.5.

Áttételi arányok száma:

1.6.

Alkalmazott áttételi arányok:

1.7.

Hajtótengely-arány(ok):

1.8.

Zajszintértékek:

mozgó jármű: … dB (A) … km/h sebességnél gyorsulás előtt,

álló jármű dB (A), …min–1 értéknél

1.9.

A kipufogógáz-ellennyomás értéke:

1.10.

A használattal vagy a rögzítési követelményekkel kapcsolatos korlátozások:

2.

Észrevételek:

3.

A berendezés leírása:

3.1.

A csere-kipufogórendszer leírása minden alkatrész relatív helyzetének feltüntetésével és a beszerelésre vonatkozó utasítások megadásával:

3.2.

Az egyes alkatrészek részletes rajza a megtalálásuk elősegítése és azonosításuk érdekében, valamint a felhasznált anyagok feltüntetése. Fel kell tüntetni a rajzokon az EU-típusjóváhagyási jel elhelyezésére javasolt helyet.

Dátum, ügyiratszám

2. függelék

MINTA

EU-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY

(Legnagyobb méret: A4 [210 x 297 mm])

A hatóság pecsétjének helye

Értesítés jármű/alkatrész/önálló műszaki egység(1) típusa

   típusjóváhagyásának megadásáról(1)
   típusjóváhagyásának kiterjesztéséről(1)
   típusjóváhagyásának elutasításáról(1)
   típusjóváhagyásának visszavonásáról(1)
  

tekintettel a(z) ... számú rendeletre.

A típusjóváhagyás száma:

A kiterjesztés indoka:

I. SZAKASZ

0.1.

Gyártmány (a gyártó által bejegyzett védjegy):

0.2.

Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

0.3.

Típusazonosító ismertetőjelek, amennyiben azok fel vannak tüntetve a járművön/alkatrészen/önálló műszaki egységen(1)(2):

0.3.1.

A jelölés elhelyezése:

0.4.

Jármű-kategória(3):

0.5.

A gyártó neve és címe:

0.7.

Alkatrészek és önálló műszaki egységek esetében az EU-típusjóváhagyási jel elhelyezésének helye és módja:

0.8.

Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

II. SZAKASZ

1.

Esetleges kiegészítő adatok: lásd a függeléket

2.

A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

3.

A vizsgálati jegyzőkönyv dátuma:

4.

A vizsgálati jegyzőkönyv száma:

5.

(Esetleges) megjegyzések: lásd a függeléket

6.

Hely:

7.

Dátum:

8.

Aláírás:

9.

A jóváhagyó hatóságnál kérésre hozzáférhető dokumentációk jegyzéke mellékelve van.

(1) A nem megfelelő rész törlendő.

(2) Ha a típusazonosító jelölés olyan karaktereket tartalmaz, amelyek az ezen típusbizonyítványban megjelölt jármű, alkatrész vagy önálló műszaki egység leírása szempontjából nem lényegesek, akkor ezeket a karakterek a dokumentációban kérdőjellel kell helyettesíteni (például: ABC??123??).

(3) A 2007/46/EK irányelv IIA. mellékletének A. pontjában foglaltak szerint.

3. függelék

Az EU-típusjóváhagyási jel mintája

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000022.fig

Az ábrázolt EU-típusjóváhagyási jelet viselő kipufogórendszert vagy annak alkatrészét a … számú rendelet szerint Spanyolországban (e 9) a 0148 alap-jóváhagyási számon hagyták jóvá.

A számok csak példaként vannak feltüntetve.

4. függelék

Vizsgálóberendezés

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000024.fig

1.

Bemeneti nyílás pereme vagy bemeneti cső – a vizsgálati kipufogórendszer hátuljához történő csatlakozáshoz.

2.

Szabályozó szelep (kézi működtetésű).

3.

Kiegyenlítőtartály (35–40 l).

4.

Nyomáskapcsoló (5–250 kPa) a 7. elem megnyitásához.

5.

Késleltető kapcsoló a 7. elem zárásához.

6.

Impulzusszámláló.

7.

Gyorsreagálású szelep – például 60 mm átmérőjű kipufogófék-szelep, amelyet 400 kPa nyomáson 120 N erőt kifejtő pneumatikus henger működtet. A reakcióidő sem nyitáskor, sem záráskor nem haladhatja meg a 0,5 másodpercet.

8.

A kipufogógáz elvezetése.

9.

Rugalmas cső.

10.

Nyomásmérő.

5. függelék

Mérési pontok a kipufogógáz-ellennyomás méréséhez

Lehetséges mérési pontok nyomásesés vizsgálatához. A mérési pont tényleges helyét fel kell tüntetni a vizsgálati jegyzőkönyvben. A mérési pontot olyan területen kell felvenni, ahol a gáz egyenletesen áramlik.

1.  ábra

Egyágú cső

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000026.fig

2.  ábra

Részben ikercső1

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000028.fig

1 Ha nem lehetséges, lásd a 3. ábrát.

3.  ábra

Ikercső

20130206-P7_TA(2013)0041_HU-p0000030.fig

2 Két mérési pont, egy érték.

XI.MELLÉKLET

A gyártás megfelelőségének ellenőrzése a kipufogórendszerre mint önálló műszaki egységre vonatkozóan

1.

Általános adatok

Ezek a követelmények megegyeznek az ezen rendelet I. mellékletének 1. pontja szerint a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére végzett vizsgálattal.

2.

Vizsgálat és eljárások

A vizsgálati módszerek, a mérőeszközök és az eredmények értelmezése megfelel a X melléklet 5. pontjában leírtaknak. A vizsgált kipufogórendszeren vagy annak alkatrészén el kell végezni a X. melléklet 5.2., 5.3. és 5.4. pontjában leírt vizsgálatot.

3.

Mintavétel és az eredmények értékelése

3.1.

Ki kell választani egy hangtompító rendszert vagy annak egy alkatrészét, és el kell rajta végezni a 2. pontban leírt vizsgálatoknak. Ha a vizsgálati eredmények megfelelnek a X. melléklet 8.1. pontjában leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, akkor úgy kell tekinteni, hogy a hangtompító rendszer vagy annak alkatrésze megfelel a gyártásmegfelelőségi rendelkezéseknek.

3.2.

Amennyiben az egyik vizsgálati eredmény nem felel meg a X. melléklet 8.1. pontjában leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, meg kell vizsgálni két további, azonos típusú hangtompító rendszert vagy annak alkatrészeit a 2. pont szerint.

3.3.

Ha a második és a harmadik hangtompító rendszer vagy annak alkatrészének vizsgálati eredményei megfelelnek a X. melléklet 8.1. pontjában leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, akkor úgy kell tekinteni, hogy a hangtompítórendszer- vagy alkatrésztípus megfelel a gyártásmegfelelőségi rendelkezéseknek.

3.4.

Amennyiben a második vagy a harmadik hangtompító rendszer vagy alkatrészének esetében a vizsgálati eredmények egyike nem felel meg a X. melléklet 8.1. pontjában leírt gyártásmegfelelőségi követelményeknek, akkor úgy kell tekinteni, hogy a hangtompítórendszer- vagy alkatrésztípus nem felel meg ezen rendelet követelményeinek, és a gyártónak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

XII.MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

(a 15.2. cikkben foglaltak szerint)

70/157/EGK irányelv

Ez a rendelet

-

1. cikk

-

2. cikk

-

3. cikk

2. cikk

4. cikk (1) bekezdése

2a. cikk

4. cikk (2) és (3) bekezdése

-

5. cikk

-

6. cikk

-

7. cikk

-

8. cikk

-

9. cikk

-

10., 11., 12., és 13. cikk

-

14. cikk

-

15. cikk

16. cikk

I. melléklet 1. pontja

I. melléklet 1. pontja

I. melléklet 3. pontja

I. melléklet 2. pontja

I. melléklet 4. pontja

I. melléklet 3. pontja

I. melléklet 5. pontja

I. melléklet 4. pontja

I. melléklet 6. pontja

I. melléklet 5. pontja

I. melléklet 1. függeléke

I. melléklet 1. függeléke

I. melléklet 2. függeléke (kiegészítés nélkül)

I. melléklet 2. függeléke

-

I. melléklet 3. függeléke

-

II. melléklet

I. melléklet 2. pontja

III. melléklet

-

IV. melléklet

-

V. melléklet

-

VI. melléklet

-

VII. melléklet

-

VIII. melléklet

IX. melléklet

II. melléklet 1., 2., 3. és 4. pontja

X. melléklet 1., 2., 3. és 4. pontja

-

X. melléklet 5. és 6. pontja

II. melléklet 5. és 6. pontja

X. melléklet 7. és 8. pontja

II. melléklet 1. függeléke

X. melléklet 1. függeléke (+ kiegészítő információk)

II. melléklet 2. függeléke (kiegészítés nélkül)

X. melléklet 2. függeléke

II. melléklet 3. függeléke

X. melléklet 3. függeléke

-

X. melléklet 4. és 5. függeléke

XI. melléklet

-

XII. melléklet

III. melléklet 1. pontja

III. melléklet 2. pontja

(1) HL C 191., 2012.6.29., 76. o.
(2) HL C 191., 2012.6.29., 76. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. február 6-i álláspontja.
(4) HL L 171., 2007.6.29., 1. o.
(5) HL L 140., 2009.6.5., 1. o.
(6) HL L 188., 2009.7.18., 1. o.
(7) HL L 145., 2011.5.31., 1. o.
(8) HL L 189., 2002.7.18., 12. o.
(9) HL L 42., 1970.2.23., 16. o.
(10) HL L 263., 2007.10.9., 1. o.
(11) HL L 137., 2007.5.30., 68. o.
(12) COM(1996)0540 végleges.
(13) ISO 362-1: Gyorsuló gépjárművek zajának pontos mérési módszere. Műszaki módszer – 1. rész: M és N kategória, ISO, Genf, Svájc, 2007.
(14) HL L 200., 2009.7.31., 1. o.
(15) Knol, A.B., Staatsen, B.A.M., Trends in the environmental burden of disease in the Netherlands 1980–2020 (A környezeti betegségteher alakulása Hollandiában, 1980–2020), RIVM-jelentés 500029001, Bilthoven, Hollandia, 2005; http://www.rivm.nl/bibliotheek/rapporten/500029001.html.
(16) WHO-JRC study on the burden of disease from environmental noise, quantification of healthy life years lost in Europe (WHO-JRC tanulmány a környezeti zajok által okozott betegségteherről, valamint az elvesztett egészséges évek számáról Európában}; http://www.euro.who.int/en/what-we-do/health-topics/environment-and-health/noise/publications/2011/burden-of-disease-from-environmental-noise.-quantification-of-healthy-life-years-lost-in-europe.
(17) A zaj értékelése – az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának az egészségügyi és társadalmi-gazdasági szempontokkal foglalkozó munkacsoportja által 2003. december 4-én Brüsszelben kiadott helyzetjelentés; www.ec.europa.eu/environment/noise/pdf/valuatio_final_12_2003.pdf.
(18) HL L 342., 2009.12.22., 46. o.
(19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0584.
(20) CARS 21: A Competitive Automotive Regulatory System for the 21st Century (XXI. századi versenyképes autóipari szabályozási rendszer), 2006: http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/automotive/files/pagesbackground/competitiveness/cars21finalreport_en.pdf.
(21) HL L 326., 2006.11.24., 43. o.
(22) HL L 326., 2006.11.24., 55. o.
(23)  HL L 218., 2008.8.13., 30. o.
(24) E rendelet II. melléklete 1. függelékének 1. ábrája szerint.
(25) HL L 12., 2000.1.18., 16. o.
(26)+ A rendelet hatálybalépését követően öt évvel.
(27)+ A jelen rendelet elfogadását követően két évvel.
(28) Az ezen az adatközlő lapon alkalmazott tételszámok és lábjegyzetek megfelelnek a 2007/46/EK irányelv I. mellékletében alkalmazottaknak. Az ezen rendeletre nem vonatkozó tételek nem szerepelnek itt.
(29) A nem megfelelő rész törlendő.
(30) A nem megfelelő rész törlendő.
(31) A nem megfelelő rész törlendő.
(32) A nem megfelelő rész törlendő.
(33) A nem megfelelő rész törlendő.
(34) A nem megfelelő rész törlendő.
(35) A nem megfelelő rész törlendő.
(36) A nem megfelelő rész törlendő.
(37) Fokozatmentes erőátvitel.
(38) Fokozatmentes erőátvitel.
(39) A nem megfelelő rész törlendő.
(40) A nem megfelelő rész törlendő.
(41) A nem megfelelő rész törlendő.
(42) A nem megfelelő rész törlendő.
(43) A nem megfelelő rész törlendő.
(44) A nem megfelelő rész törlendő.
(45) A nem megfelelő rész törlendő.
(46) Ha a típusazonosító jelölés olyan karaktereket tartalmaz, amelyek az ezen típusbizonyítványban megjelölt jármű, alkatrész vagy önálló műszaki egység leírása szempontjából nem lényegesek, akkor ezeket a karakterek a dokumentációban kérdőjellel kell helyettesíteni (pl. ABC??123???).
(47) A 2007/46/EK irányelv IIA. mellékletében foglaltak szerint.
(48) Az I. melléklet 1. függelékében rögzített információkat nem kell megismételni.
(49) Az álló járművön végzett vizsgálatnak az a célja, hogy a használatban lévő járművek ezen ellenőrzési módszerét használó hivatalok számára a szükséges referenciaértékekkel szolgáljon.
(50) Ezen rendelet II. melléklete 1. függelékének 1. ábrája szerint.
(51) Ezen rendelet II. melléklete 1. függelékének 1. ábrája szerint.
(52) Fokozatmentes erőátvitel.
(53) Közzétételére később kerül sor.
(54) Fokozatmentes erőátvitel.


Az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap ***I
PDF 200kWORD 21k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap társfinanszírozási arányának növelése érdekében a 2007/573/EK határozatnak, a 2007/575/EK határozatnak és a 2007/435/EK tanácsi határozatnak a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0526 – C7-0302/2012 – 2012/0252(COD))
P7_TA(2013)0042A7-0004/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0526),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 78. cikkének (2) bekezdésére, valamint 79. cikkének (2) és (4) bekezdésére, amelynek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7-0302/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0004/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. február 6-án került elfogadásra az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap társfinanszírozási arányának növelése érdekében az 573/2007/EK, az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatnak és a 2007/435/EK tanácsi határozatnak a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0252


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 258/2013/EU határozat.)


A Külső Határok Alap ***I
PDF 198kWORD 21k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a Külső Határok Alap társfinanszírozási arányának növelése érdekében a 2007/574/EK határozatnak a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0527 – C7-0301/2012 – 2012/0253(COD))
P7_TA(2013)0043A7-0433/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0527),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0301/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0433/2012),

1.  elfogadja első olvasatbeli álláspontját, megegyezően a Bizottság javaslatával;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. február 6-án került elfogadásra a Külső Határok Alap társfinanszírozási arányának növelése érdekében a 2007/574/EK határozatnak a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok tekintetében történő módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0253


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 259/2013/EU határozat.)


A halászati erőforrások megóvása ***I
PDF 207kWORD 37k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2013. február 6-i jogalkotási állásfoglalása a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1288/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0298 – C7-0156/2012 – 2012/0158(COD))
P7_TA(2013)0044A7-0342/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0298),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0156/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. november 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0342/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  jóváhagyja a Parlament ezen állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. február 6-án került elfogadásra a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet és a közvetlen emberi fogyasztáson kívüli ipari célokra felhasznált hering kirakodásának feltételeiről szóló 1434/98/EK rendelet módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0158


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 227/2013/EU rendelet.)

A JOGALKOTÁSI HATÁROZAT MELLÉKLETE

Az Európai Parlament nyilatkozata a végrehajtási aktusokról

Az Európai Parlament kijelenti, hogy e rendelet végrehajtási jogi aktusokat érintő rendelkezései nehezen létrejött kompromisszum eredményei. Annak érdekében, hogy még a 850/98/EK rendelet 2012. év végi lejárta előtt létrejöhessen az első olvasatbeli megállapodás, az Európai Parlament elfogadta azt a lehetőséget, hogy bizonyos, a 850/98/EK rendeletben foglalt eseteket végrehajtási jogi aktusokkal lehessen szabályozni. Az Európai Parlament ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e rendelkezések nem tekinthetők precedens értékűnek a rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott rendeletek, és konkrétan a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat vonatkozásában.

(1) HL C 351., 2012.11.15., 83. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2012. november 22-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0448).


A nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának felszámolása és megelőzése
PDF 222kWORD 25k
Az Európai Parlament 2013. február 6-i állásfoglalása az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 57. ülésszakáról, amelynek témája a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése (2012/2922(RSP))
P7_TA(2013)0045B7-0049/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, majd a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további intézkedésekről és kezdeményezésekről a 2000. június 9-i Peking +5 és a 2005. március 11-i Peking +10 rendkívüli ENSZ-ülésszakon elfogadott dokumentumokra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” című, 2006. március 1-jei bizottsági közleményre (COM(2006)0092),

–  tekintettel a „Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című 2010. február 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és áttekintéséről szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményére,

–  tekintettel a nők elleni erőszakra, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó, az Általános Ügyek Tanácsa által 2008. december 8-án elfogadott uniós iránymutatásokra, valamint a Tanács 2010 júniusában, a millenniumi fejlesztési célokról elfogadott következtetéseinek mellékletét képező, a fejlesztés terén a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről és a nők szerephez juttatásáról szóló cselekvési tervre (Külügyek Tanácsa),

–  tekintettel a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak megelőzésével foglalkozó szakértői csoport 2012. szeptember 17. és 20. között Bangkokban tartott üléséről szóló jelentésre,

–  tekintettel az érdekelt felek által az ENSZ székházában 2012. december 13–14-én tartott, a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről és kiküszöböléséről szóló fórum eredményéről szóló jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölésével és megelőzésével foglalkozó 57. ülésszakával kapcsolatos, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000004/2013 – B7-0111/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak világszerte továbbra is az emberi jogok megsértésének egyik legsúlyosabb strukturálisan létező formája, és olyan jelenség, amely az áldozatok és elkövetők tekintetében korosztálytól, iskolázottságtól, jövedelemtől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkit érint, és amely a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség következménye és egyben oka is;

B.  mivel a nőkkel szembeni erőszak a világ összes országában továbbra is az emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb formája, valamint a nemek közötti egyenlőség megvalósulásának és a nők felemelkedésének legnagyobb akadálya;mivel az erőszak a világ összes részén élő nőket és leányokat is érinti, függetlenül életkoruktól, társadalmi vagy anyagi helyzetüktől, károkat okoz a családokban és közösségekben, súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár, továbbá korlátozza és aláássa a gazdasági növekedést és a fejlődést;

C.  mivel a nőkkel szembeni erőszak minden formáját – azaz a Pekingi Cselekvési Platformban meghatározottak szerinti testi, nemi és pszichikai erőszakot – kezelni kell, mivel megakadályozza, hogy a nők teljes mértékben gyakorolhassák emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat;

D.  mivel a nőkkel szembeni erőszak és zaklatásuk az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában, beleértve többek között a következőket: szexuális visszaélés, nemi erőszak, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és zaklatás, prostitúció, nőket és lányokat érintő emberkereskedelem, a nők szexuális és reproduktív jogainak megsértése, nők ellen munkahelyen elkövetett erőszak, nők ellen konfliktushelyzetekben elkövetett erőszak, nők ellen börtönben vagy gondozó intézményekben elkövetett erőszak, a leszbikusok elleni erőszak, a szabadságtól való önkényes megfosztás, továbbá számos egyéb ártalmas hagyományos gyakorlat, például a női nemi szervek megcsonkítása, a becsület nevében elkövetett bűncselekmények és a kényszerházasságok;mivel e bántalmazások bármelyike mély lelki sebeket, fizikai vagy szexuális sérülést vagy szenvedést okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést és kényszert, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket, és bizonyos esetekben halált is okozhat;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek és a hátrányos megkülönböztetés növelik az erőszak kockázatát, a hátrányos megkülönböztetés egyéb – fogyatékosságon vagy kisebbségi csoporthoz való tartozáson alapuló – formái növelhetik a nők erőszaknak vagy kizsákmányolásnak való kitettségének kockázatát; mivel a nőkkel és leányokkal szembeni erőszakra adott jelenlegi válaszok és az ezekhez kapcsolódó megelőzési stratégiák nem terjednek eléggé ki a hátrányos megkülönböztetés több formájával is szembesülő nőkre és leányokra;

F.  mivel a nőkkel szembeni erőszak számos strukturálisan létező formája létezik: a nők választáshoz, saját testükhöz és testi épségükhöz, az oktatáshoz, az önrendelkezéshez való jogának korlátozása, valamint polgári és politikai jogaik teljes körétől való megfosztásuk; emlékeztet arra, hogy az a társadalom, amelyik a nők és a férfiak számára nem biztosít egyenlő jogokat, állandósítja a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak strukturálisan létező formáját is;

G.  mivel a helyi és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek – például érdekképviseleti csoportok, a női menedékházakat, telefonos segélyhívó és az áldozatokat segítő szolgálatokat működtető csoportok – alapvető fontosságúak a nőkkel szembeni és a nemi alapú erőszak felszámolása terén tett előrelépés vonatkozásában;

H.  mivel a nőkkel szembeni erőszak felszámolása érdekében tett hatékony erőfeszítésekhez nemzetközi együttműködésre és lépésekre, a politikai vezetők részéről pedig minden szinten szilárd elkötelezettségre, illetve jelentősebb finanszírozásra van szükség;

I.  mivel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak kiküszöbölésére irányuló uniós politikák és fellépések rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy e kérdéseket a nemzetközi politikai döntéshozatal és fellépések során előtérbe helyezzék, valamint abban, hogy az uniós tagállamok a nőkkel szembeni erőszak kérdésével módszeresen foglalkozzanak;

1.  megerősíti elkötelezettségét a Pekingi Cselekvési Program és az abban foglalt, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos fellépések iránt; ismételten hangsúlyozza, hogy a nőkkel szembeni erőszak felszámolása érdekében tett erőfeszítésekhez az összes érdekelt fél részvételével összehangolt és több ágazatot átfogó megközelítésre van szükség, amely az erőszak kiváltó okaival – például a közvetlen és közvetett megkülönböztetéssel, az uralkodó nemi sztereotípiákkal és a férfiak és nők közötti egyenlőség hiányával – szemben lép fel;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 2013. március 4–15. között tartandó 57. ülésszaka pozitív eredménnyel záruljon, köztük olyan előremutató elfogadott következtetésekkel, amelyek jelentősen hozzájárulnak majd a nőkkel és lányokkal – köztük a fogyatékkal élő, az őslakos, a migráns nőkkel, a serdülő lányokkal, valamint a HIV/AIDS-vírussal fertőzött nőkkel – szembeni erőszak felszámolásához, ezáltal világszerte előrelépést érve el;

3.  úgy véli, hogy a nők és lányok elleni erőszakkal szembeni fellépés legfontosabb prioritásai között azon hátrányosan megkülönböztető társadalmi-kulturális attitűdök felszámolásának kell szerepelnie, amelyek megerősítik a nők társadalmilag alárendelt szerepét, és amelyek a magán- és a közszférában, otthon és a munkahelyeken, illetve az oktatási intézményekben a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak tolerálását eredményezik; e tekintetben reményét fejezi ki, hogy felgyorsul azon nemzetközi jogi normák, szabványok és politikák kidolgozása, amelyek javítják az áldozatoknak nyújtott szolgáltatásokat és védelmüket, a magatartások és attitűdök megváltoztatására hívják fel a figyelmet, és mindenekelőtt a világ valamennyi részén biztosítják megfelelő és következetes alkalmazásukat;

4.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy az Unió és tagállamai világszerte hatékonyabb szereplőkké válhassanak, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak, valamint a nemi alapú erőszak kiküszöbölése érdekében fokozniuk kell belső erőfeszítéseiket; ezért ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nőkkel szembeni erőszakra vonatkozó uniós stratégiára, amely magában foglalna egy minimumkövetelményeket meghatározó irányelvet is; e tekintetben felszólítja az EU-t és az egyes tagállamokat az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének aláírására és ratifikálására;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az Unión belüli és kívüli erőszakkal szembeni küzdelemmel kapcsolatos politikáikat, programjaikat és az ehhez rendelkezésükre álló forrásokat, valamint arra, hogy korszerűbb eszközökkel és nagyratörő célkitűzésekkel erősítsék meg stratégiájukat;

6.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy helyi, országos, európai és globális szinten is növeljék a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megállítására szánt forrásaikat, valamint támogassák a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak megfékezése terén tevékenykedő szereplőket, elsősorban az e téren aktív nem kormányzati szervezeteket;

7.  határozott támogatását fejezi ki az ENSZ nőügyi szervezetének (UN WOMEN) munkája iránt, amely az ENSZ rendszerén belül központi szerepet vállal a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak felszámolása terén, és amely lehetővé teszi, hogy a politikai változás előidézése és a fellépések összehangolása érdekében az összes érintett fél találkozzon; felszólítja az ENSZ összes tagállamát és az Uniót is, hogy növeljék a UN WOMEN-nek nyújtott finanszírozásukat;

8.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fokozza erőfeszítéseit a nők és lányok emberi jogai védelmének biztosítására, és hogy ezekre az összes fellépés és párbeszéd kiterjedjen, valamint arra, hogy gyorsítsa fel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtását, és az uniós fejlesztési együttműködési keret segítségével alakítson ki szorosabb kapcsolatot a nők és lányok elleni erőszakkal szemben kifejtett munkával, ugyanakkor támogassa a nőjogi, emberi jogi és az LMBT személyek jogait védőket is;

9.  szorgalmazza a programok és intézményi mechanizmusok nemzetközi és regionális szintű fejlesztését annak biztosítása érdekében, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszakkal kapcsolatos, a konfliktushelyzetekben és azt követően, valamint a természeti katasztrófák következtében kialakult humanitárius válságokra való reakcióra kidolgozott megelőzési stratégiák valamennyi nemzetközi fellépés középpontjában álljanak;

10.  kéri, hogy az Unió teljes mértékben támogassa a szakértői csoport ajánlását – amelyet a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 2013. évi ülése is várhatóan jóváhagy –, hogy egy olyan, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megállítását célzó globális végrehajtási tervet lehessen kidolgozni, amelynek középpontjában az erőszak megelőzése, valamint a hatályos nemzetközi kötelezettségekkel (CEDAW és Pekingi Cselekvési Platform) kapcsolatos ellenőrzés biztosítása és operatív iránymutatások állnak, és amelyet az összes ENSZ-tagállam aláír, és várhatóan 2015-ben elindít útjára;

11.  kéri, hogy az Unió támogassa a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésével kapcsolatos globális támogató kampány elindítását, hogy további lépéseket lehessen tenni annak érdekében, hogy közösségeink és országaink biztonságossá váljanak és világszerte maradéktalanul tiszteletben tartsák a nők és a lányok emberi jogait; úgy véli, hogy a kampánynak az egyes országok és az egyéb érintett szereplők – többek között civil társadalmi és női szervezetek – közötti partnerségeken kellene alapulnia;

12.  felhívja az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos jelentéseket és javaslatokat;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének.

(1) HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o.
(2) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.


Az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség
PDF 338kWORD 40k
Az Európai Parlament 2013. február 6-i állásfoglalása a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerségről (2012/2258(INI))
P7_TA(2013)0046A7-0029/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervének előreviteléről szóló, 2012. február 29-i bizottsági közleményre (COM(2012)0083),

–  tekintettel a 2002 áprilisában elfogadott, az idősödésre vonatkozó madridi nemzetközi cselekvési tervre,

–  tekintettel az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről szóló, 2011. szeptember 14-i 940/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

–  tekintettel a 2011. november 17-én elfogadott, a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. májusi, „Aktív idősödés: innováció – intelligens gondozás – jobb életminőség” című véleményére(1),

–  – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. májusi, „Horizont 2020: Az idősödéssel kapcsolatos ütemterv” című véleményére(2),,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0029/2013),

1.  üdvözli a Bizottság európai innovációs partnerség kialakítására irányuló javaslatát, amely partnerség olyan új szemléletmódot mozdítana elő, amely az időskort inkább jövőbeni lehetőségnek, mint a társadalomra nehezedő tehernek tekinti; továbbá hangsúlyozza, hogy ez a lehetőség nem korlátozódhat a műszaki (ikt-) innovációkra, illetve azoknak a belső piac, az uniós iparágak és vállalkozások szempontjából jelentkező potenciáljára, mivel az ikt-hoz kötődő megoldásoknak felhasználóbarátaknak és végfelhasználó-orientáltaknak kell lenniük, különösen tekintettel az idősekre; úgy véli, hogy nyilvánvaló és egyértelmű, az idősek szerepét és a tapasztalataik és a társadalomhoz és gazdasághoz való hozzájárulásuk értékét ismertető és hivatalosan elismerő társadalmi célkitűzéseket is magában foglaló stratégiát is kell tartalmaznia, amely mentes a megbélyegzéstől és a megkülönböztetéstől;

2.  megjegyzi, hogy e stratégiának egy arra irányuló kutatás részét is kell képeznie, hogy az idősek számára alkalmas és megfelelő új foglalkoztatási formákat találjanak; úgy véli, hogy részletesebb kutatásokat kellene végezni az idősek foglalkoztatásában rejlő lehetőségek és annak hozzáadott értéke tekintetében, mindenkire érvényes és mindenki számára elfogadható megoldásokat tartalmazó iránymutatások kidolgozása céljából; rámutat arra, hogy jelentős társadalmi érték nyerhető az idősebb generációk demográfiai hozadékából;

3.  kéri a Bizottságot, hogy hivatalosan foglalja bele a nemi és az életkorral kapcsolatos dimenziót, s ezáltal építse be a hivatás és a magánélet közötti egyensúly kérdését a tevékeny és egészséges időskor érdekében kialakított stratégiájába;

4.  megjegyzi, hogy a társadalom elöregedésének oka a demográfiai változás (a születések számának csökkenése);

5.  rámutat, hogy Európában az idősek korcsoportja növekszik a leggyorsabban; reményét fejezi ki aziránt, hogy ebben az összefüggésben és annak érdekében, hogy az e társadalmi átmenetre reagáló infrastruktúrát, szolgáltatásokat és intézkedéseket a lehető leghamarabb létre lehessen hozni, a Bizottság továbbra is be fogja vonni a nemzeti kormányokat és a helyi hatóságokat, a WHO-t és a lehető legtöbb érdekelt felet az ezzel kapcsolatos tudatosságnövelő intézkedések végrehajtásába;

6.  rámutat arra, hogy nagyon eltérő az uniós tagállamok demográfiai összetétele, és jelentős nemzeti, politikai és kulturális különbségek tapasztalhatók a demográfiai kihívás felfogását, és különösen az azzal való szembenézés és az arra való felkészülés mikéntjét illetően; megállapítja, hogy valamennyi tagállamban jelentősen emelkedett a várható átlagéletkor, valamint számottevően nőtt a nyugdíjba vonulás után is munkát vállaló személyek száma: 2006 és 2011 között 15%-kal nőtt a 65 és 74 év közöttiek foglalkoztatási aránya;

7.  hangsúlyozza az idős emberekre való odafigyelés szükségességét a tekintetben, hogy társaságot biztosítsunk számukra olyan társadalmi programokon keresztül, amelyek révén fiatalok foglalkoznának idősekkel, akik cserébe értékeket és tapasztalatokat osztanának meg velük; úgy véli, hogy szükség van az európai innovációs partnerség (EIP) civil társadalmi támogatottságára, mivel a különböző alapítványokon és szervezeteken keresztül magasabb szintű gondoskodást lehet kínálni;

8.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő feltételek melletti társadalmi részvétel a társadalom idősebb tagjainak is alapvető joga;

9.  rámutat arra, hogy a munkavállalási és önkéntességi lehetőségek, valamint a szociális védelmi intézkedések elengedhetetlenek a tevékeny és egészséges időskor biztosításához;

10.  hangsúlyozza, hogy az időseknek a támogatás és ellátás különböző formáira van szükségük, ezért pedig a szolgáltatásoknak és megoldásoknak mindenkor emberközpontúaknak és az igények által vezérelteknek kell lenniük;

11.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a foglalkoztatás során megvalósuló, életkoron alapuló megkülönböztetés ellen annak érdekében, hogy az idősebb munkavállalók megtarthassák munkahelyüket, illetve hozzáférhessenek a munkalehetőségekhez;

12.  hangsúlyozza a helyi és regionális szereplők fontos szerepét az egészségügyi és szociális ellátási szolgáltatások nyújtásának a célból történő korszerűsítésében, javításában és racionalizálásában, hogy az egyének számára jobb munkaerő-piaci eredményeket biztosító modellek álljanak rendelkezésre;

13.  hangsúlyozza, hogy megfelelő keretfeltételeket kell kialakítani az emberek munkaerő-piaci jelenlétének lehetővé tételéhez és annak érdekében, hogy termelékenyek maradjanak, mind a munkaerő-piaci rugalmasság egész életen át vezetett munkaidőszámlák és részmunkaidős lehetőségek bevezetésével történő javítása révén, mind pedig a munkaszerződés különböző, az idősek számára megfelelő formáinak, valamint a nyugdíjba vonulásra vonatkozó rugalmasabb szabályok – például részleges nyugdíj vagy jutalomévek – biztosítása révén, odafigyelve arra, hogy mindig megfelelő szociális védelem álljon rendelkezésre;

14.  támogatja az aktív és egészséges időskor WHO által megszövegezett fogalommeghatározásának átvételére irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza azonban, hogy a tevékeny és egészséges időskor az életciklus egészére kiterjed, és hogy a fogalommeghatározásban szerepelniük kell az uniós háttér sajátosságainak, konkrétabban többek között az egészséges és az ökológiai szempontból fenntartható környezeti feltételekkel, az egészségtudatossággal, a betegségmegelőzéssel és korai kiszűréssel, s az azt követő megfelelő diagnózissal és hatékony kezeléssel, az egészségügyi ismeretekkel, az elektronikus egészségüggyel, a testmozgással, az élelmiszerbiztonsággal és a megfelelő táplálkozással, a nemek közötti egyenlőséggel, továbbá a (egészségügyi ellátást és egészségbiztosítást is magukba foglaló) szociális biztonsági rendszerekkel és szociális védelmi rendszerekkel kapcsolatos uniós prioritásoknak; megjegyzi, hogy az időskor nem jelent feltétlenül egyet a rossz közérzettel és a betegséggel, és ezért nem szabad gondolatban a másokra szorultsággal és a hátrányos helyzettel összekapcsolni vagy azonosítani;

15.  támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a Horizont 2020 keretprogram célkitűzéseinek megfelelően két évvel emelkedjen az egészségben eltöltött életévek átlagos száma, és üdvözli a várható élettartam emelkedését segítő, orvosi téren elért haladást; hangsúlyozza azonban, hogy ennek az ambiciózus célnak a megvalósításához életútszemléletet kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy kiemelten kell kezelni a megelőzéshez és az alapellátáshoz való hozzáférést, valamint hogy megfelelő mechanizmusokat kell kialakítani az életciklus egésze során előforduló krónikus betegségek tevékeny és egészséges időskorra gyakorolt káros hatásának megszüntetése érdekében;

16.  arra biztatja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egészség kérdését horizontális kérdésként kezeljék, és építsék be valamennyi releváns uniós szakpolitikába, ideértve a szociális biztonságra és a szociális védelemre vonatkozó politikát, a foglalkoztatási és gazdaságpolitikát, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, illetve a megkülönböztetésellenes és megkülönböztetésmentességet célzó politikákat is;

17.  kéri a Bizottságot, hogy kövessen nyomon és szolgáltasson bizonyítékokon alapuló, teljes és nyilvánosan hozzáférhető adatokat a megbetegedések és a (krónikus) betegségek előfordulásának gyakoriságáról és elterjedtségükről, valamint hogy építse be ezeket az adatokat a tevékeny és egészséges időskorral kapcsolatos bevált gyakorlatokat tartalmazó stratégiákba és iránymutatásokba;

18.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hatékony módszereket az idősek által elszenvedett visszaélések, valamint az általuk az áldozatok egészségére és jólétére kifejtett hatás felmérésére és nyomon követésére, és hogy dolgozzanak ki hozzáférhető eljárásokat az áldozatok segítésére és védelmére;

19.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi kérdéseket az összes uniós szakpolitikába be kell építeni, ideértve a szociális biztonságra és a szociális védelemre vonatkozó politikát, a foglalkoztatási és gazdaságpolitikát, a nemek közötti egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet célzó politikákat;

20.  ösztönzi a Bizottságot annak hangsúlyozására, hogy a fő cél az állampolgárok egészségben leélt évei átlagos számának két évvel való növelése, és hogy az összes kiválasztott fellépésnek ehhez a célkitűzéshez kell mérhetően hozzájárulnia;

21.  szorgalmazza a Bizottság azon javaslatát, hogy a keresleti és a kínálati oldalt képviselő érdekeltekkel együttműködve segítse elő és koordinálja a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerséget (AHA-EIP); rámutat, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az európai innovációs partnerség az összes uniós polgár javát szolgálja, különös tekintettel azokra, akik nincsenek kellően képviselve, illetve akiket a kirekesztődés veszélye fenyeget; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy a COM(2012)0083 számú közlemény elismeri az európai innovációs partnerség szerepét többek között az Innovatív Unió, a digitális menetrend, az „új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű kezdeményezés, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platform, valamint az uniós egészségügyi stratégia célkitűzéseinek megvalósításában, az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseiben foglalt célok elérése tekintetében;

22.  olyan mutatók kidolgozására kéri a Bizottságot, amelyek összehasonlítható, átfogó és könnyen hozzáférhető adatokkal szolgálhatnak a krónikus betegségekre és az időskorra vonatkozóan, hogy hatékonyabb stratégiákat lehessen kidolgozni, és lehetővé váljék a bevált gyakorlatok mind uniós, mind nemzeti szintű megosztása;

23.  támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az idősek fokozottabban vegyenek részt a döntéshozatalban és a politikaformálásban, valamint azt, hogy ösztönözzék a regionális és a helyi kormányzást; hangsúlyozza azonban, hogy egy lentről felfelé építkező, részvételen alapuló megközelítés – azon kívül, hogy szükségessé teszi az idősek társadalmi és kulturális életben való folyamatos részvételét – megköveteli az idősek és nem hivatalos, illetve hivatalos gondozóik jelenlegi és jövőbeli szükségleteinek és igényeinek részletesebb alapfelmérését és rendszeres nyomon követését;

24.  hangsúlyozza, hogy a helyi szinten és lentről felfelé építkező, részvételen alapuló megközelítés alkalmazásával gyűjtött adatok és információk felruházzák a szakpolitikai döntéshozókat azokkal az ismeretekkel, amelyek szükségesek a helyi közösségek számára elfogadható és megfelelő szakpolitikák kidolgozásához; ezért kéri a Bizottságot, hogy írja elő követelményként az alulról építkező, részvételen alapuló kutatási megközelítést, valamint a releváns mutatók és mérőszámok továbbfejlesztését a hatékony szakpolitikákra, programokra és szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi igények feltérképezése és figyelemmel kísérése érdekében;

25.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az egészségügyi ellátással, a gondozással, a szociális védelemmel és a szociális biztonsággal kapcsolatos korlátozások és megszorítások, amelyeket a Bizottság és/vagy a tagállamok fogadtak el és hajtottak végre annak érdekében, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság nyomán pénzügyi és költségvetési megtakarításokat érjenek el, és csökkentsék az állami (egészségügyi és szociális) kiadásokat, semmiképp nem sérthetik és nem érinthetik hátrányosan az alapvető emberi szükségleteket és az emberi méltóságot; hangsúlyozza, hogy az ilyen megtakarítások és megszorítások, hacsak nem társulnak gondosan mérlegelt, betegorientált reformokkal, súlyosbíthatják az egészségügy és a társadalom területén fellelhető egyenlőtlenségeket, és társadalmi kirekesztéshez vezethetnek; hangsúlyozza, hogy ezek a megtakarítások és megszorítások súlyosbítják az általános egészségügyi helyzetet, az egészségügyi és szociális egyenlőtlenségeket, valamint a társadalmi kirekesztést, következésképpen veszélyeztetik a generációk közötti és a generációkon belüli szolidaritást; ezért kéri a tagállamokat egy, a társadalmi kohézió megőrzésére irányuló világos és egyértelmű stratégiát magában foglaló „generációs paktum” kidolgozására, az általános egészségügyi helyzet javítása és az egészségügyi egyenlőtlenségek kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy e stratégia céljául az egészségügyi és szociális ellátási rendszerek optimális megfizethetőségét, rendelkezésére állását és hozzáférhetőségét kell kitűzni;

26.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy megfelelő helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű finanszírozásra van szükség a kkv-k és szociális vállalkozások számára; kételkedik abban, hogy elegendőek az AHA-EIP partnerség számára az érintett felek révén elérhetővé tett források, és ösztönzi a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre a szükséges finanszírozást; üdvözli az uniós finanszírozási eszközök tervezett összehangolását a támogatások hatásának optimalizálása érdekében, és ösztönzi az olyan projektek elindítását és folytatását, mint a CASA (a házi betegellátásban dolgozó bevándorlókat közvetítő ügynökség létrehozására irányuló projekt), a „Több év, jobb élet” és egyéb, az ismeretek, adatok és bevált gyakorlatok interoperabilitását és cseréjét előmozdító programok; úgy véli, hogy az, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2014–2015-ös hullámában létrehozandó tudományos és innovációs társulások (TIT-ek) kiemelt témája lesz az „egészséges életmód és a tevékeny időskor szolgálatában álló innováció”, a helyes irányba mutató lépés, amelyet konkrét pénzügyi eszközökkel kell összekapcsolni, például a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kerethez tartozó finanszírozással, ideértve az ESZA-t, az ERFA-t, az EPSCI programot, a kutatási és innovációs programot és a Horizont 2020 keretprogramot;

27.  meg van győződve arról, hogy a szociális vállalkozások pénzügyi piacokhoz való hozzáférésének javításához különféle pénzügyi eszközökre – például a szociális vállalkozási alapra, az európai kockázatitőke-alapra és az európai angyal-alapra – van szükség;

28.  elvárja a tagállamoktól, hogy a strukturális alapok felhasználásakor fokozottabban ügyeljenek az idősebb nemzedék élet- és munkakörülményeire, 2020-ig közösen teremtsék meg az összes generáció igényeihez igazodó Európát, az időskori szegénység elleni küzdelem érdekében pedig terjesszék ki szociális infrastruktúrájukat;

1. pillér: Megelőzés, szűrés és korai diagnózis

29.  üdvözli a Bizottság megközelítését az elesettség és a funkcionális hanyatlás megelőzésével kapcsolatban; ösztönzi a Bizottságot, hogy a megelőzés tekintetében alkalmazzon átfogó megközelítést; rámutat arra, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet és az egészségi állapot között az élet során mindvégig rendszeres összefüggés van; felkéri Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy kezeljék a strukturális problémákat – köztük az egészségügyi ismeretek hiányát –, és foglalkozzanak az egészségügyi egyenlőtlenségekhez vezető társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel; továbbá, annak elismerése mellett, hogy az egyéni felelősség szerepet játszik az egészségi állapot javításában, kifogásolja az egészségi állapot javítása tekintetében az egyénre ruházott felelősséget, a strukturális problémák megfelelő kezelése nélkül; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek olyan strukturális feltételeket, amelyek kezelik az egészségügyi egyenlőtlenségeket, többek között az egészségügyi ismeretek hiányát, és biztosítsák az azt vizsgáló további kutatáshoz szükséges finanszírozást, hogy a helyi közösségek milyen szerepet játszhatnak ezen egyenlőtlenségek kezelésében;

30.  felkéri a Bizottságot és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy ismerjék el, ösztönözzék és támogassák a megelőzés minden formáját, azaz az egészséges életmódot, a betegségek rendszeres szűrését és a betegségek kialakulásának korai szakaszban történő késleltetését vagy visszafordítását célzó korai beavatkozást, valamint a krónikus betegségben szenvedő betegek állapotának romlását lassító megelőző intézkedések kidolgozását;

31.  rámutat, hogy a szellemi mobilitás fokozható az egész életen át tartó tanuláshoz való – időskorban is biztosított – hozzáférés révén, elősegítve ezáltal a demencia megelőzését;

32.  támogatja az egészség integrált programokkal történő előmozdításával kapcsolatos bizottsági megközelítést; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek a programoknak bizonyítékokon kell alapulniuk (és tükrözniük kell az idősödő népesség jelenlegi és jövőbeli szükségleteit); kiemeli továbbá, hogy ezeknek a programoknak megfelelő megközelítést kell tartalmazniuk az egyéni viselkedéshez nem (teljesen vagy közvetlenül) kapcsolódó kérdések, például a környezeti feltételek (levegőminőség, zajcsökkentés, hulladékgazdálkodás), a munkahelyi egészségvédelem és biztonság (kormenedzsment), valamint a fogyasztóvédelem (marketing- és reklámszabályozás, élelmiszerbiztonság, fogyasztói jogok) tekintetében;

33.  támogatja a Bizottság megközelítését a fizikai aktivitás szintjének a lakosság körében történő növelésével kapcsolatban, amelynek célja a tevékeny és egészséges időskor elősegítése, emlékeztetve arra, hogy a rendszeres testmozgás hiánya számos egészségügyi probléma kialakulását okozza, amely a WHO adatai szerint a negyedik leggyakoribb, halálhoz vezető kockázati tényező; aggódik amiatt, hogy a legtöbb uniós polgár által végzett napi testmozgás mennyisége nem éri el a javasolt szintet;

34.   ösztönzi az egészséges időskor és a fokozottabb testmozgás szorosabb összekapcsolását az oktatási programokon belül; hangsúlyozza, hogy a mindennapi döntések (testmozgás, étrend stb.) fontosak az egészségügyi problémák megelőzése szempontjából; felhívja a Bizottságot és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy tegyenek intézkedéseket valamennyi korosztály tagjainak arra való ösztönzésére, hogy végezzenek több testmozgást saját egészségük javítása érdekében, ami megnyilvánul majd abban is, hogy növekedni fog a jó egészségben eltöltött évek száma, valamint jelentős előnyökkel jár a társadalom számára az általános közegészségügyi helyzet szempontjából, és pénzügyi eredmények tekintetében is;

35.  üdvözli a tevékeny és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervét, és különösen azt, hogy az a Bizottság és a tagállamok, az ipar és a gazdaság, a köz- és magánszférába tartozó érdekeltek, valamint az egészségügyi és gondozási tevékenységet végző szakemberek, továbbá az idős embereket és pácienseket képviselő szervezetek közötti együttműködést, a jó elképzelések és a bevált gyakorlatok (pl. a digitális alapú „Marketplace” platform) cseréjét és átadását, valamint a meglévő finanszírozási eszközök optimalizálását állítja az előtérbe; hangsúlyozza, hogy e tervnek nem teherként, hanem lehetőségként kell tekintenie az időskor kérdésére, valamint el kell ismernie és népszerűsítenie kell az idős emberek jelentette értéket, tapasztalataikat, illetve annak tényét, hogy folyamatosan gazdagítják a társadalmat; üdvözli a Bizottság egyértelműen arra irányuló megközelítését, hogy az időseket érintő innovációval támogassa Európában az idősebb emberek életerejét és méltóságát, erősítse „a tevékeny időskor kultúráját” az összes generáció igényeihez igazodó Európában, valamint hogy ezt a folyamatot a kutatás területén és a civil társadalomban elismert partnerekkel együtt indítsa útjára;

36.  emlékeztet arra, hogy jobban kell méltányolni az idősebb munkavállalók informális és nem formális oktatásban szerzett tudását, különös tekintettel az önkéntes munka és az informális gondozás útján szerzett ismeretekre;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten azokat a tényezőket, amelyek befolyással lehetnek az európaiak öregedésének mikéntjére, ideértve a nagymértékű alkoholfogyasztást és dohányzást;

2. pillér: Gondozás és gyógyítás

38.  támogatja a Bizottság integrált gondozási és gyógyítási rendszerek továbbfejlesztésére irányuló célkitűzését; felkéri a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy – a továbbfejlesztés szempontjából figyelembe véve a meglévő, az előnyben részesített és a jövőbeli gondozási és gyógyítási rendszerek megfelelőségét, valamint kellő tekintettel a szubszidiaritás elvének a közegészségügy területén történő érvényesítésére – dolgozzanak ki nemzeti, regionális és helyi gondozási és gyógyítási rendszereket, amelyek átfogó és integrált megközelítésmódot foglalnak magukban a korral járó betegségek kezelésére vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak ezzel kapcsolatban, tiszteletben tartva a polgárok elvárásai, normái és értékei tekintetében mutatkozó regionális és helyi különbségeket; szorgalmazza, hogy a Bizottság használja ki az Európai Gyógyszerügynökség idősek esetében alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatban végzett munkáját, és vegye azt figyelembe az idősebb betegek biztonságos és megfelelő gyógyszerekhez való hozzáférésének javítása érdekében;

39.  üdvözli, hogy a Bizottság egyéni esetkezelési rendszereket és gondozási terveket kíván végrehajtani; annak ellenére azonban, hogy elismeri az ügyfél/betegközpontú megközelítés szükségességét, úgy véli, hogy ennek a megközelítésnek a költségeit – a képzett gondozók alkalmazása és a megfelelő „eszközök” igénybevétele tekintetében – nem kizárólag az egyénnek kell állnia, hanem társadalmi felelősségnek tekintendő, garantálva a generációk közötti és a generációkon belüli szolidaritást; úgy véli, hogy mérlegelni kell a szolidaritás új formáit, amelyek az idősebb nemzedék által képviselt lehetőségekben rejlenek, és amelyeket bele kell építeni a gondozással és a gyógyítással kapcsolatos kérdések megoldásába;

40.  szorgalmazza a Bizottság elektronikus egészségügyet érintő törekvését, amellyel azt a jövőbeli gondozási és gyógyítási rendszerek lényeges és alapvető vetületévé teszi; elismeri azonban, hogy bármilyen hasznosak is az elektronikus egészségügyi megoldások, nem biztos, hogy jelentős mértékben javítják az egészségügyi állapotot, beleértve a pszichikai jóllétet, amennyiben a betegek és az egészségügyi szakemberek közötti személyes kapcsolat kiegészítése helyett felváltják az emberi interakciót; úgy véli, hogy az elektronikus egészségügyi technológia nem áshatja alá az idősek és az egészségügyi szakemberek közötti, bizalomra épülő kapcsolatot;

41.  elismeri a Bizottság azon szándékát, hogy hozzá kíván járulni a gondozási és gyógyítási rendszerek költséghatékonyabbá tételéhez; hangsúlyozza azonban, hogy az egészségügyi ellátás és a szociális támogatás általános költségeinek folyamatos emelkedése nem tulajdonítható kizárólag a népesség idősödésének; elismeri, hogy a krónikus betegségek növekvő gyakorisága lényeges szerepet játszik az egészségügyi ellátás és a szociális támogatás költségeinek emelkedésében, mindazonáltal megállapítja, hogy amikor az egészségügyi költségek egyre inkább az egyént terhelik, ez nagy valószínűséggel ördögi körhöz vezet, amely által veszélybe kerül az emberek egészsége és jó közérzete, mivel arra kényszerülhetnek, hogy átcsoportosítsák sok esetben korlátozott forrásaikat, vagy amely miatt el kell halasztaniuk, abba kell hagyniuk vagy meg sem kaphatják a kezelést, ami viszont az egészségügyi ellátás és a szociális támogatás általános költségeinek egyre nagyobb emelkedéséhez vezethet mind az egyének, mind a társadalom számára;

42.  elismeri, hogy a Bizottság foglalkozni kíván a jogi és a szabályozási bizonytalanságokkal és a piac széttöredezésével, hangsúlyozza azonban, hogy minden szükséges piaci reformnak tekintetbe kell vennie annak jelentőségét, hogy az egészségügynek megfizethetőnek kell maradnia a polgárok számára, és hogy el kell ismerni, tiszteletben kell tartani a tagállami kormányok és a regionális és helyi önkormányzatok egészségügyi és szociális védelmi hatásköreit és meg kell felelni azoknak, anélkül, hogy megkérdőjeleződne a közösségi alapú ellátási rendszerekbe történő beruházások igénye;

43.  fenntartja, hogy a nyugdíjrendszerek további reformjára van szükség ahhoz, hogy azok továbbra is megfelelőek, fenntarthatóak, és biztosak legyenek, különösen nagy figyelmet fordítva a nemek közötti bér- és következésképpen nyugdíjszakadék csökkentésére, valamint arra, hogy a nyugdíjszintek a jövő nemzedékek számára is kiszámíthatóak maradjanak; e célból a tényleges nyugdíjkorhatár, a hivatalos nyugdíjkorhatár és a várható élettartam közötti nagyobb összhang megteremtésére szólít fel; felkéri azokat a tagállamokat, amelyek emelték vagy emelni fogják a törvényes nyugdíjkorhatárt, hogy adó- és járulékmentességet biztosító intézkedésekkel segítsék elő az idősebb emberek foglalkoztatását;

44.   felkéri a Bizottságot, hogy végezzen átfogó elemzést az Európában az egészségügyi ellátással kapcsolatban rendelkezésre álló lehetőségekről az egyes tagállamok nemzeti lehetőségeivel összevetve, tekintettel arra, hogy bizonyos tagállamokban az egészségügyi dolgozók terén komoly hiány tapasztalható, mivel a munkafeltételek más európai országokban sokkal vonzóbbak;

45.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan stratégiát, melynek célja az egészségügyben az esélyegyenlőség megteremtése az európai polgárok számára, hogy együttműködési rendszer jöhessen létre a számos egészségügyi dolgozót elveszítő országok, valamint azon tagállamok között, amelyek hasznot húznak ezek szolgálataiból;

46.  hangsúlyozza, hogy a magánélet és a hivatás közötti egyensúly megteremtésére irányuló szakpolitikák lehetővé teszik a nők számára, hogy könnyebben megbirkózzanak az időskorral, tekintettel arra a tényre, hogy a munka javítja az életminőséget; úgy véli, hogy az ilyen szakpolitikák egyúttal lehetővé teszik a nők számára a bérszakadék és az abból eredő időskori szegénység kockázatának elkerülését olyan esetekben, amikor a nők – a magánélet és a hivatás összeegyeztetése érdekében – kénytelenek részmunkaidős, alkalmi vagy atipikus munkát vállalni, mivel ez az általuk fizetett nyugdíjjárulék mértékére is kihat;

47.  véleménye szerint meg kell erősíteni a nyugdíjak megfelelőségét a nemi alapú munkaerő-piaci megkülönböztetés elleni küzdelem, és különösen a szakmai előmeneteli különbségek, illetve a bérszakadék csökkentése révén;

48.  hangsúlyozza, hogy szükség van személyes felelősségre, annak szem előtt tartása mellett, hogy az egyéneknek szintén át kell gondolniuk, mit tehetnek nyugdíjas éveik biztosítása érdekében; egyúttal hangsúlyozza a család és a generációk közötti szolidaritás alapvető szerepét;

3. pillér: Tevékeny időskor és önálló életvitel

49.  üdvözli a Bizottság tevékeny időskorral és önálló életvitellel kapcsolatos megközelítését, konkrétabban az „időskor helyének” szerepére és jelentőségére vonatkozó átfogó látásmódját, mivel az idősödéssel egyre inkább beszűkül az a környezet vagy tér, amelyben élünk, és mivel az idősek, ameddig csak lehet, inkább függetlenül szeretnek élni, miközben továbbra is tevékenyen részt vesznek a közösségi életben; hangsúlyozza, hogy az időseket ösztönözni kell arra, hogy ameddig csak lehetséges, és ameddig ők is ezt szeretnék, saját otthonukban függetlenül éljenek, és így kevésbé zökkenjenek ki a megszokott napi rutinjukból mind fizikai, mind pedig mentális szempontból; továbbá hangsúlyozza, hogy nem csupán az idősek otthona jelent megoldást, hanem a többgenerációs, aktív lakókörnyezetek is; úgy véli, hogy a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló közös program (AAL JP) a mindennapi élet technikai segédeszközökkel történő megkönnyítésének fontos eszköze;

50.  ösztönzi a Bizottságot, hogy az önálló életvitelt lehetővé tévő megoldások értékelése során vegye figyelembe az egészségben eltöltött átlagos várható élettartam és a nyugdíjkorhatár közötti szakadékból eredő, számos tagállamban fennálló problémát, ugyanis számos emberrel előfordulhat, hogy már nem képes dolgozni, de még nem jogosult a teljes nyugdíjellátásra;

51.  emlékeztet arra, hogy az idősebb polgárok értékesek társadalmaink számára, és hogy alapvető fontosságú, hogy hasznosítsuk az általuk az élet valamennyi területén szerzett ismereteket és tapasztalatokat, valamint hogy támogassuk őket abban, hogy minél tovább önállóan élhessenek;

52.  úgy véli, hogy kulcsfontosságú az idősebb generáció információtól való elszigeteltségével szembeni küzdelem, valamint hogy az új technológiákhoz való hozzáférés és azok használata a tevékeny és egészséges időskor és az idősek társadalmi integrációjának egyik elengedhetetlen eszköze;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy az idős emberek önállóságának megkönnyítése érdekében mozdítsa elő az akadálymentes és könnyen megközelíthető fizikai környezet kialakítását és otthonuk átalakítását; hangsúlyozza, hogy az otthonok átalakítása a legjobb módja a háztartási balesetek megelőzésének, melyek súlyos rokkantságot okozhatnak, magas költségekkel járhatnak a közszolgáltatások és a családok számára, valamint akadályozhatják a jó egészségben eltöltött, tevékeny időskort;

54.  támogatja, hogy a Bizottság „idősbarát” környezetek létrehozására törekszik annak elkerülése érdekében, hogy az idősek lehetőségeit és (fennmaradó) kapacitásait a környezetük akadályozza, és támogatja őket abban, hogy a lehető leghosszabb ideig megtartsák fizikai és mentális képességeiket, és megszokott, biztonságos környezetükben élhessenek, ugyanakkor megakadályozva társadalmi elszigetelődésüket is; felhívja azonban a Bizottságot arra, hogy ösztönözze a mindenki számára megfelelő környezetek kialakítását, és hangsúlyozza, hogy ezeket a környezeteket tágan kell értelmezni, hogy azok ne csak a kényelmes, biztonságos és akadálymentes házakból, járdákból, városokból stb. álló épített városi és vidéki környezeteket, hanem a társadalmi, pszichológiai, ökológiai, kulturális és a természeti környezetet is foglalják magukban, és számos tevékenységi formát kínáljanak, lehetőséget biztosítva az egyéneknek a személyes kiteljesedésre és a közös motivációkra; hangsúlyozza, hogy az ilyen városi környezetnek garantálnia kell, hogy az idősek jobban kihasználhassák a sűrűn lakott területen folytatott élet előnyeit az alapvető szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés révén, és rámutat arra, hogy a folyamatos elvárosiasodás ellenére továbbra is számos ember él vidéken, ahol szintén innovatív megoldásokra van szükség;

55.  továbbá hangsúlyozza az idős emberek otthonaiban a belső környezet átalakításának fontosságát a háztartási balesetek és az otthon történő elesések megelőzésének javítása és az önálló életvitel meghosszabbítása érdekében; ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy az idősek támogatást kaphassanak otthonuk átalakítására támogatja az idősek és az otthonukat elhagyni képtelen emberek elszigetelődésének megakadályozására, valamint az idősödéssel kapcsolatos és egyéb betegségek miatti megbélyegzés felszámolására irányuló intézkedéseket;

56.  hangsúlyozza, hogy az idős emberek ellátása vonatkozásában a vidéki és a városi területek között egyensúlyra van szükség; úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiák körébe tartozó innovációk segítségével kell kezelni a vidéki területeken élő idősek mobilitásával kapcsolatos kihívásokat;

57.  hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a félreeső területeken vagy többszörösen hátrányos körülmények között élő idős emberek befogadására;

58.  támogatja a Bizottság idősbarát környezetek kialakítására irányuló erőfeszítéseit, melyek révén annak biztosítására törekszik, hogy az idős emberek potenciális (és fennmaradó) kapacitásait a környezetük ne akadályozza; hangsúlyozza azonban, hogy ezeket a környezeteket tágan kell értelmezni, hogy azok ne csak az épített környezeteket, hanem a társadalmi, pszichológiai, kulturális és a természeti környezetet is magukban foglalják; ezzel kapcsolatban ösztönzi a Bizottságot, hogy javasolja az akadálymentesítésre vonatkozó európai szabályozás kidolgozását;

59.  felszólítja a Bizottságot egyrészt a tevékeny időskor új megközelítésével, másrészt a tevékeny időskorra vonatkozó, valamennyi tagállamban érvényes átfogó és összeegyeztethető rendszer kialakításával kapcsolatos már létező megoldások és bevált gyakorlatok felülvizsgálatára;

60.  javasolja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés oktatásról és sportról szóló XII. címében szereplő uniós politikák közé kerüljön be egy tevékeny időskorról szóló szakasz;

61.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élők mozgását gátló építészeti akadályok felszámolása pozitív hatással van az idősek mobilitására is, és segíti őket abban, hogy hosszabb ideig folytathassák önálló és tevékeny életüket; ezért fontosnak tartja az ilyen akadályoknak a számos idősnek otthont adó kisebb városokban való felszámolását is;

62.  javasolja olyan intézkedések meghozatalát, amelyek ösztönzik a nyugdíj melletti munkavégzést;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az idősebb embereket a munkaerő-piaci hozzáférés terén, valamint a munkahelyen és a munkavégzésük során érő megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozóan, annak elérése érdekében, hogy a munka világa valamennyi generáció igényeihez következetesen igazodjon;

64.  felhívja a munkáltatókat, hogy adott esetben fokozzák az idősebb munkavállalók egészségi állapotához és képességeihez igazodó munkakörülmények kialakítására tett erőfeszítéseiket, és ösztönözzék az idősek munkahelyi jelenlétének pozitívabb megítélését;

65.  rámutat arra, hogy az időskor nemcsak kihívásokat jelent, hanem – különösen innovációs – lehetőségeket is kínál, amelyek hosszú távon hozzájárulhatnak az európai munkahelyteremtéshez és növelhetik a gazdasági jólétet;

Horizontális kérdések

66.  üdvözli a Bizottság finanszírozási eszközökkel, szabványosítási folyamatokkal, tárhely-fejlesztéssel, szinergiákkal és az együttműködés elősegítésével kapcsolatos megközelítését, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását; hangsúlyozza azonban, hogy ez előfeltétel ahhoz, hogy ezek a célkitűzések az aktuális szükségletekhez és igényekhez kapcsolódjanak (például annak biztosításához, hogy a szakpolitikák, a programok és a szolgáltatások bizonyítékokon alapuljanak, és így azokat reprezentatív értékelés és rendszeres nyomon követés támogassa az „idősbarát” EU megteremtésének elősegítése és felgyorsítása érdekében); ezért felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze szabványosított értékelési és nyomon követési eszközök kifejlesztését, melyek gondoskodnak a bizonyítékokon alapuló szakpolitikai ajánlásokhoz, programfejlesztéshez és (egészségügyi és gondozói) szolgáltatásnyújtáshoz szükséges adatokról;

67.  támogatja a Bizottság „idősbarát” innovációkkal kapcsolatos megközelítését; felkéri azonban a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezek az innovációk végfelhasználó-orientáltak és felhasználóbarátak legyenek, és arra, hogy használja ki tevékenyen az ezekben rejlő lehetőségeket; ennek megfelelően felhívja a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki egy olyan módszertant, amelynek segítségével felmérhetők az idősek jelenlegi és jövőbeli szükségletei, és szakpolitikáiba és finanszírozási programjaiba jobban vonja be a végfelhasználókat; emlékeztet arra, hogy az idősek szükségleteihez igazított tulajdonságokról bebizonyosodott, hogy általában minden generáció javát szolgálják;

68.   úgy véli, hogy a tevékeny és egészséges időskort szolgáló megoldások kidolgozásában részt vevő különböző szintű szereplők között jobb koordinációra, valamint e területen többszintű irányításra van szükség; úgy véli, hogy a regionális és a helyi hatóságokat nem szabad csupán végrehajtó hatóságoknak tekinteni, hanem be kell vonni őket a teljes döntéshozatali és értékelési folyamatba is;

69.  hangsúlyozza a helyi és regionális szereplők fontos szerepét az egészségügyi és szociális ellátási szolgáltatások nyújtásának a célból történő korszerűsítésében, javításában és ésszerűsítésében, hogy az egyének számára jobb munkaerő-piaci eredményeket biztosító modelleket alakítsanak ki;

70.  üdvözli az akadálymentesítésről szóló, már létező kezdeményezéseket, például az „Access City” (akadálymentes város) elnevezésű díjat; felszólítja a Bizottságot, hogy az akadálymentes áruk és szolgáltatások piacának fejlesztése érdekében fogadjon el nagyra törő európai jogszabályt az akadálymentesítésről;

71.  ösztönzi a fiatalabb generációkhoz tartozóknak nyújtott, az idősek gondozásának általános formáival kapcsolatos informális képzésre irányuló elképzeléseket;

72.  hangsúlyozza az oktatásba, képzésbe és továbbképzésbe történő befektetések növelésének, illetve az ezekkel kapcsolatos kiadások megemelésének alapvető szerepét, az egész életen át tartó tanulás prioritásként való kezelését és az egészséges életmód népszerűsítését annak érdekében, hogy a munka világa valamennyi generáció igényeihez igazodjon, valamint hogy az idősödő munkaerő is megállja a helyét a változó technológiai környezetben; ennek fényében ösztönzi az egész életen át tartó tanulás központi szerepének erőteljes hangsúlyozását az „Erasmus mindenkinek” elnevezésű program keretében, amely az uniós polgárok valamennyi korosztálya számára hatékony eszközt jelent oktatásuk és folyamatos szakmai fejlődésük elősegítéséhez;

73.  hangsúlyozza, hogy holisztikus megközelítést kell alkalmazni az időskorral kapcsolatban, valamint átfogó fejlesztésre és reformra van szükség nemcsak az egész életen át tartó tanulás és a munkaerőpiac, hanem mindezek hozzáférhetősége tekintetében is, beleértve az olyan tényezőket, mint a közlekedés, az infrastruktúra és az épületek;

74.  hangsúlyozza, hogy támogatási rendszereket kell létrehozni a gondozást végző családtagok számára;

75.  támogatja a Bizottság idősbarát környezet megteremtésének támogatására irányuló megközelítését, mivel az ilyen környezet alapjaiban járul hozzá a tevékeny és egészséges időskorhoz az egész élet folyamán; ugyanakkor rámutat arra, hogy az idősbarát környezetek kialakításának támogatása önmagában nem elegendő a tényleges előrelépés biztosításához az olyan kérdésekben, mint az emberek mobilitása, a lakókörnyezet alkalmassága a gyalogos közlekedésre, a közösségek társadalmi integrációt elősegítő lehetőségei, illetve a minőségi és megfizethető egészségügyi és gondozói ellátáshoz, valamint a megfelelő és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés;

76.  üdvözli az időskorúak igényeihez igazított környezetek előmozdításának célkitűzését, amely alapvető eszköze az idősebb munkavállalók és munkakeresők támogatásának és a mindenki számára egyenlő lehetőségeket kínáló, befogadó társadalmak előmozdításának;

77.  kiemeli a munkahelyi egészségvédelem és biztonság biztosításának fontosságát, amely a munkával töltött élet fenntarthatóságának és a tevékeny időskornak egyik előfeltétele, különösen a fogyatékossággal élő vagy krónikus betegségben szenvedő munkavállalók esetében; rámutat arra, hogy az ikt és a gépek fontos szerepet játszhatnak azáltal, hogy megkönnyítik az idősödő munkaerő számára a fizikai feladatok ellátását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adott esetben mozdítsák elő az ilyen technológiákat; üdvözli, hogy a stratégiai végrehajtási terv első pillére elismeri a megelőzés jelentőségét; meggyőződése szerint a munkahelyeken is kulcsszerepet játszik a megelőzés azáltal, hogy fokozza a munkahelyi egészségvédelmet, ennek következtében pedig csökkenti az egészségügyi, valamint a hosszú távú ellátórendszerekre nehezedő nyomást;

78.  meggyőződése, hogy átfogó reformok szükségesek a munkaerőpiacokhoz való hozzáférés terén a komoly hiányok megelőzése és elkerülése érdekében, amelyek további gazdasági lassuláshoz vezetnének, és veszélyeztetnék az európai jólét szintjét; hangsúlyozza e tekintetben egy olyan átfogó megközelítés kialakításának szükségességét, amely figyelembe veszi többek között a gazdaságpolitika, a foglalkoztatás, a szociális biztonság, a szociális védelem, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetés kérdését;

79.  üdvözli a szabványosítás terén kialakulóban lévő kezdeményezéseket, például a mindenki számára megfelelő környezetek kialakítására, illetve az információs és kommunikációs technológiák és az épített környezet akadálymentesítésére vonatkozó megbízásokat; megállapítja, hogy a Bizottság elkötelezett hasonló, európai szabványokra irányuló kezdeményezések elindítására az e-egészségügy és az önálló életvitel területén; felszólítja a Bizottságot és a szabványosítási szerveket, hogy jobban vonják be a felhasználókat ezekbe a kezdeményezésekbe, igényeik megfelelő figyelembevétele érdekében;

80.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak az idősebb – különösen a fogyatékossággal élő vagy krónikus betegségben szenvedő – munkavállalók hozzájárulására és termelékenységére vonatkozó általános megítélés javítását célzó kampányokat;

81.  úgy véli, hogy az idősebb személyeknek megfelelő jövedelemszintre, lakhatásra, valamennyi egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatáshoz való hozzáférésre, valamint erős szociális hálózatokra van szükségük életminőségük javítása érdekében, és lehetőségeket kell biztosítani számukra ahhoz, hogy – amennyiben úgy kívánják – az életkor alapján történő megkülönböztetésből fakadó korlátozások nélkül jelen maradhassanak a munkaerőpiacon;

82.  hangsúlyozza az idősebb önkéntesek és a generációk közötti önkéntes tevékenységek támogatásának és elősegítésének fontosságát. véleménye szerint az önkéntesség és az idősebb embereket célzó „idősek az idősekért” kezdeményezések egyszerre lehetnek az integráció eszközei és nyújthatnak ésszerű hozzájárulást a hosszú távú ellátórendszerek fenntarthatóságához; ezért ösztönzi az e területen megvalósuló fejlesztést és innovációt;

o
o   o

83.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 225., 2012.7.27., 46. o.
(2) HL C 229., 2012.7.31., 13. o.


A CITES-egyezmény részes felei 16. konferenciájának előkészítése
PDF 322kWORD 30k
Az Európai Parlament 2013. február 6-i állásfoglalása a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának 2013. március 3. és 14. között Bangkokban (Thaiföld) megrendezendő 16. ülésére készített uniós stratégiai célkitűzésekről (2012/2838(RSP))
P7_TA(2013)0047B7-0047/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának közelgő, 2013. március 3. és 14. között Bangkokban (Thaiföld) megrendezendő 16. ülésére (COP 16),

–  tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciájának 2013. március 3. és 14. között Bangkokban (Thaiföld) megrendezendő 16. ülésére készített uniós stratégiai célkitűzésekkel kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000201/2012 – B7-0109/2013 and O-000202/2012 – B7-0110/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a CITES a ma létező legszélesebb körű, 177 tagot – köztük az Európai Unió 27 tagállamát – magában foglaló megállapodás a vadvilág megőrzéséről, amely a vadon élő állat- és növényvilágnak a nemzetközi kereskedelemből eredő túlzott kihasználását hivatott megelőzni;

B.  mivel a CITES célja az, hogy a vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelme ne jelentsen veszélyt a fajok vadonban történő túlélésére;

C.  mivel a hosszútávú jólétet a rövidtávú gazdasági érdekek fölé kell helyezni;

D.  mivel a vadon élő fajok kizsákmányolása, a vadon élő állat- és növényfajok illegális kereskedelme, az élőhelyek pusztítása, az éghajlatváltozás és a természeti erőforrások emberi felhasználása a biológiai sokféleség pusztulásának fő okai;

E.  mivel az érintetlen erdős területek elkerítése és annak biztosítása, hogy ott utak ne épülhessenek, költséghatékony megoldások a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése érdekében;

F.  mivel a CITES-egyezmény 9.24. számú (Rev COP15) konferenciahatározatának 4. melléklete megelőző intézkedéseket említ, amelyeket figyelembe kell venni vagy alkalmazni kell a függelékek módosítása során;

G.  mivel a CITES-nek a tudományos eredményekre támaszkodva kell döntéseket hoznia;

H.  mivel a CITES hatálya alá tartozó fajok a CITES függelékeiben védettségi állapotuk szerint és nemzetközi kereskedelmük szintje alapján kerültek besorolásra; az I. függelék a kipusztulás szélén álló azon fajokat tartalmazza, amelyek kereskedelme tiltott, a II. függelékben azon fajok szerepelnek, amelyek kereskedelmét a túlélésüket veszélyeztető kizsákmányolás elkerülése érdekében felügyelni kell;

I.  mivel a CITES I. függelékében szereplő fajok fokozottan védettek, és az említett függelékben felsorolt fajok bármilyen kereskedelme tiltott; mivel bármilyen lefoglalt példány vagy termék (például elefántcsont, tigriscsontok, orrszarvúszarvak) eladására feljogosító engedély aláásná a CITES-egyezmény célját;

J.  mivel az időszakos felülvizsgálati folyamatok azt mutatták, hogy a CITES az I. függelékben szereplő fajok esetében sikeres volt, amelyeket így át lehet sorolni a II. függelékbe;

K.  mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény szerinti, a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as időszakra szóló stratégiai tervben foglalt 12. aichi cél előirányozza, hogy 2020-ra sikerül megakadályozni az ismert veszélyeztetett fajok kipusztulását, amelyek – különösen a kipusztulás szélén lévő fajok – természetvédelmi helyzete javul és stabilizálódik;

L.  mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény szerinti, a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as időszakra szóló stratégiai tervben foglalt 6. aichi cél előirányozza, hogy 2020-ig a halak és gerinctelen állatok valamennyi állományát, valamint a vízinövényeket fenntartható és törvényes módon, ökoszisztéma-alapú megközelítések alkalmazásával kell kezelni és betakarítani, így elkerülendő a túlhalászást, valamint biztosítva, hogy valamennyi csökkenő állományú faj számára rendelkezésre álljanak helyreállítási tervek és intézkedések, hogy a halászat ne legyen jelentős káros hatással a veszélyeztetett fajokra, valamint hogy a halászatnak az állományokra, fajokra és ökoszisztémákra gyakorolt hatása a biztonságos ökológiai határokon belül maradjon;0

M.  mivel a nemzetközi környezetvédelmi intézmények döntéshozatalának átláthatósága kulcsfontosságú hatékony működésükhöz; mivel a Rio+20 konferencia „A jövő, amit akarunk” című záródokumentuma megerősíti, hogy „fenntartható fejlődési céljaink elérése érdekében olyan minden szinten jelen lévő intézményekre van szükség, amelyek hatékonyak, átláthatók, elszámoltathatók és demokratikusak”; mivel az átláthatóság előmozdítása ugyancsak részét képezi a CITES-egyezmény 14.2. számú konferenciahatározatában foglalt, „a CITES 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiai jövőképének”;

N.  mivel a CITES hatályos eljárási szabályzata előírja, hogy a titkos szavazás – a tisztviselők és a fogadó ország megválasztásától eltekintve – „általában nem használandó”; mivel az említett szabály ellenére a részes felek legutóbbi konferenciáján a titkos szavazás útján leadott szavazatok száma jelentős volt; mivel a titkos szavazással általában kényes és fontos ügyek esetében élnek, többek között a tengeri fajok vagy az elefántcsont-kereskedelem esetén;

O.  mivel a heringcápa a túlhalászással szemben rendkívül sérülékeny faj;

P.  mivel a pörölycápákat világszerte fenyegeti a nemzetközi uszonykereskedelem és a járulékos fogás, amelyek történelmi léptékű egyedszámcsökkenést okoztak;

Q.  mivel az elefántok orvvadászatának jelentős növekedése jelenleg mind a négy afrikai alrégió elefántállományára hatással van, valamint komoly és növekvő aggodalomra ad okot; mivel a lefoglalt illegális elefántcsontok mennyisége 2009 és 2011 között soha nem látott szintet ért el;

R.  mivel a fenntarthatatlan és etikátlan trófeavadászat nagymértékben csökkentette a CITES I. és II. függelékében felsorolt veszélyeztetett fajok példányszámát; mivel a trófeavadászat számottevően aláássa a CITES-egyezmény célját;

S.  mivel a hatékony végrehajtás hiánya azt jelenti, hogy a CITES I. és II. függelékében felsorolt veszélyeztetett fajokat a haszon érdekében még mindig pusztítják;

T.  mivel az afrikai rinocéroszpopuláció mintegy 80%-a Dél-Afrikában található; mivel ezen állatok az elterjedési területet érintő államokon átnyúló orvvadászata gyorsan növekszik;

U.  mivel a tigrisek és más, az I. függelékben felsorolt ázsiai nagymacskák illegális kereskedelme továbbra is jelentős, azonban a végrehajtási intézkedésekről a CITES-nek küldött tájékoztatás hiányos, és különösen a CITES-egyezmény azon, 14.69. számú konferenciahatározatának való megfelelésről szóló tájékoztatás nem megfelelő, amelyet az Unió 2007-ben támogatott annak érdekében, hogy a tigrisek tenyésztését fokozatosan megszüntessék, valamint hogy biztosítsák, hogy a tigriseket ne tenyésszék testrészeiknek és azok származékainak kereskedelme (többek között belföldi kereskedelme) céljából;

V.  mivel az éghajlatváltozás jelentős veszélyt jelent a jegesmedvékre (Ursus maritimus) nézve; mivel a vadászat és a jegesmedvék testrészeivel foglalkozó kereskedelem ugyancsak jelentős veszélyt jelent;

W.  mivel az Európai Unió a kedvtelésből tartott hüllők jelentős importpiaca, ideértve a CITES-egyezményben felsorolt fajok behozatalát;

X.  mivel számos teknősfajt túlvadásznak az élelmiszerpiacon történő hasznosítás és a kedvtelésből tartott állatokkal folytatott nemzetközi kereskedelem céljából;

Y.  mivel a ráják kopoltyúlemezeivel való nemzetközi kereskedelem miatt fokozódó halászati terhelés az ördögrája (Manta spp.) és más rájafajok populációinak jelentős mértékű csökkenéséhez vezetett;

Z.  mivel a nemzetközi halászati eszközöknek és a CITES-nek ugyanazon, a nyílt tengerek halpopulációja hosszútávú megőrzése – figyelembe véve a nem célfajok járulékos fogásának hatását – biztosításának céljáért kell dolgozniuk;

AA.  mivel a CITES-egyezmény jelenleg nem világos, a „tengerről való behozatallal” kapcsolatos, pontosabban a „behozatal országára” vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz arra az esetre, amikor az egyedeket nyílt tengeren fogják ki;

AB.  mivel a tengerről való behozatallal foglalkozó CITES-munkacsoport olyan megoldást javasolt, amely tiszteletben tartja a CITES-dokumentumok kiadásáért felelős, lobogó szerinti állam joghatóságát, néhány bérelt halászhajó esetének kivételével;

AC.  mivel a CITES-egyezmény megfelelő működéséhez a következő néhány évben a feleknek jelentősen növelniük kell a finanszírozást;

AD.  mivel a Bizottság anyagiakkal nem járul hozzá közvetlenül a CITES-egyezményhez; mivel azonban fejlesztési segélyei révén az egyezmény egyik fő támogatója;

1.  felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a munkadokumentumokról és a besorolási javaslatokról szóló határozataik során az elővigyázatossági elvet alapelvként alkalmazzák, valamint vegyék mindenekelőtt figyelembe a „felhasználó fizet” elvet, az ökoszisztémát szem előtt tartó megközelítést és a hagyományos természetvédelmi elveket is;

2.  sürgeti az Európai Unót és a tagállamokat, hogy egységesen lépjenek fel és növeljék belső döntéshozatali eljárásaik sebességét és hatékonyságát annak érdekében, hogy gyorsan megegyezésre jussanak, és rövid időn belül meg tudjanak egyezni egy belső uniós álláspontban a CITES COP16-ot illetően, valamint hogy teljes mértékben használják ki az Unió 27 tagállamának erejét azért, hogy a COP16 döntéseit az elővigyázatosság irányba mozdítsák el;

3.  sürgeti az Európai Uniót, hogy töltsön be vezető szerepet a veszélyeztetett fajok védelmében azáltal, hogy aktívan részt vesz a CITES-egyezményről folytatott tárgyalásokban, valamint hogy előmozdítja a helyzetet súlyosbító joghézagok megszüntetését; sajnálatosnak tartja azokat az állításokat, amelyek szerint egyes tagállamokat és uniós állampolgárokat közvetítőként használtak fel az orrszarvúszarvak Vietnámba vagy olyan más országokba történő szállítására, ahol kereskedelmi értékük magas, ezzel fokozva a keresletet és a további orvvadászatot;

4.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a konferencia előtt és után egyaránt lépjenek kapcsolatba harmadik országokkal, valamint alakítsanak ki szövetségeket;

5.  ösztönzi a CITES részes feleit, hogy fontoljanak meg további lehetőségeket a biodiverzitással kapcsolatos egyezményekre vonatkozó együttműködés, koordináció és szinergiák megerősítésére valamennyi szinten;

A döntéshozatal átláthatósága

6.  határozottan ellenzi a CITES keretében általánosan gyakorolt titkos szavazást, mivel a CITES eljárási szabályzata úgy rendelkezik, hogy a titkos szavazást csak kivételes körülmények között lehet használni; támogatja ebben az összefüggésben Dánia a tagállamok nevében benyújtott, ezzel kapcsolatos javaslatát;

7.  üdvözli Dánia az uniós tagállamok nevében benyújtott arra irányuló javaslatát, hogy a 11.1. számú (REV. COP15) konferenciahatározatba az összeférhetetlenségről szóló új bekezdést foglaljanak bele;

Finanszírozás

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesztési segélyének segítségével biztosítsa a finanszírozás folytonosságát annak érdekében, hogy elérjék a CITES által kitűzött célokat; ebben az összefüggésben konkrétan említi a jelenleg folyamatban lévő, az elefántok illegális vadászatának ellenőrzésére létrehozott programot (MIKE), amelyet hatékonyságának megítélése céljából független vizsgálatnak és értékelésnek kell alávetni, és amelynek kapcsán az Európai Uniónak nem szűnő elkötelezettségéről kellene tanúbizonyságot tennie;

9.  ösztönzi a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy vizsgálják meg az Európai Fejlesztési Alap segítségével a CITES-egyezménynek nyújtott hosszú távú pénzügyi támogatás lehetőségeit;

10.  ösztönzi az arra irányuló javaslatot, hogy a CITES felkérje a Globális Környezetvédelmi Alapot (GEF), hogy a CITES pénzügyi mechanizmusaként szolgáljon, valamint hogy a GEF 6-ra vonatkozó biodiverzitási stratégiába a fajokról szóló részeket is beillesszenek(1);

Bevitel a tengerről

11.  üdvözli a tengerről való behozatallal foglalkozó CITES-munkacsoportban zajló tárgyalásokat és haladást; támogatja a COP 16-nak a minden állam joghatóságán kívüli vizeken kifogott, a CITES listáján szereplő tengeri fajok védelmének javítására irányuló 32. számú dokumentumát, valamint sürgeti a részes feleket, hogy a COP 16 alkalmával fejezzék be az ügyben folyó munkát;

Cápák

12.  üdvözli az Európai Unió tagállamai nevében Brazília, a Comore-szigetek, Horvátország, Egyiptom és Dánia által benyújtott, a heringcápa (Lamna nasus) II. függelékbe való felvételére irányuló javaslatot; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák e javaslatot;

13.  üdvözli az Európai Unió tagállamai nevében Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Honduras, Mexikó és Dánia által benyújtott, három pörölycápafaj (Sphyrna spp) II. függelékbe való felvételére irányuló javaslatot; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák e javaslatot;

14.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) Brazília, Kolumbia, és az Amerikai Egyesült Államok által előterjesztett felvételét a CITES II. függelékébe;

Elefántcsont és orrszarvúszarv

15.  üdvözli, hogy Tanzánia elállt attól a javaslatától, hogy az afrikai elefántpopulációt (Loxodonta africana) átsorolják az I. függelékből a II. függelékbe, valamint hogy a tanzániai elefántcsontkészleteket egyszeri kiárusításban értékesítsék;

16.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy utasítsanak el minden, az afrikai elefánt átsorolására vagy az afrikai elefántcsont kereskedelmére irányuló javaslatot addig, amíg a 2008. novemberi Botswana, Namíbia, Dél-Afrika és Zimbabwe általi egyszeri eladás hatásait nem értékelik, és meg nem állapítják, hogy az egyszeri eladásnak nem voltak negatív hatásai az elefántpopulációkra az említett és a velük szomszédos országokban;

17.  az elefánt-orvvadászat jelenlegi válságának tudatában ösztönzi a CITES részes feleit, hogy a 2008. novemberi Botswana, Namíbia, Dél-Afrika és Zimbabwe általi egyszeri eladással kezdődő teljes kilencéves várakozási idő utáni elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó döntéshozatali eljárás kidolgozása során alkalmazzanak elővigyázatos megközelítést, és határozataikat az elefántok védelmére gyakorolt lehetséges hatásokra és az afrikai elefánttal kapcsolatos cselekvési terv végrehajtására alapozzák; ennek megfelelően felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a jövőbeni elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó döntéshozatali eljárásról szóló 14.77. számú konferenciahatározat módosítására irányuló, Benin, Burkina Faso, a Közép-afrikai Köztársaság, Elefántcsontpart, Kenya, Libéria, Nigéria és Togo által előterjesztett javaslatot;

18.  ösztönzi a CITES részes feleit, hogy a Nigéria és Ruanda által benyújtott formában támogassák az afrikai elefánttal kapcsolatos cselekvési tervről szóló állásfoglalást, valamint a terv – mint az afrikai elefántok védelmének leghatékonyabb, előremutató módszere – végrehajtását;

19.  felhívja az Európai Uniót, a tagállamokat és minden CITES részes felet, hogy támogassák a Dél-Afrikából és Szváziföldről származó orrszarvútrófeák kiviteli kontingensének ideiglenes nullára csökkentésére irányuló, Kenya által benyújtott javaslatot, továbbá felhívja a CITES részes feleit, hogy vizsgálják meg az orrszarvúszarvak keresletének csökkentésére irányuló lehetséges intézkedéseket;

20.  felhívja a részes feleket, hogy a CITES I. és II. függelékében felsorolt veszélyeztetett fajok trófeavadászatára vonatkozó, éves nemzeti kiviteli kontingenst állítsák vissza;

21.  felhívja az összes olyan részes felet, amelyben az orrszarvúszarvat fogyasztják, különösen Vietnámot, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket annak érdekében, hogy megállítsák az orrszarvúszarvak illegális behozatalát, és hogy szabjanak ki komoly büntetéseket a törvényt megszegőkre, valamint hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az általuk a vadon élő orrszarvú-populációra gyakorolt hatásokról; felhívja a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy az érintett részes felekkel folytatott kereskedelmi tárgyalások során foglalkozzanak az említett ügyekkel;

Nagymacskák

22.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy szólítsanak fel a kereskedelem felfüggesztésére azokkal a részes felekkel szemben, amelyek megsértették a CITES 14.69. számú, tigrisekről szóló konferenciahatározatát, valamint amelyek ösztönzik a testrészeikkel és azok származékaival folytatott kereskedelem érdekében történő tigristenyésztést;

23.  sürgeti a CITES részes feleit, hogy hagyjanak fel a fenntarthatatlan és etikátlan trófeavadászattal, amely nagymértékben csökkentette az afrikai oroszlánpopulációkat;

24.  sajnálatát fejezi ki, hogy az oroszlánnak (Panthera leo) a CITES II. függelékéből az I. függelékbe való átsorolására egyetlen javaslatot sem nyújtottak be;

Hüllők

25.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a számos, Észak-Amerikából és Ázsiából származó szárazföldi és vízi teknősfajnak a CITES I. függelékébe való felvételére, valamint hét fajnak az I. függelékbe való átsorolására irányuló javaslatokat;

26.  a három édesvíziteknős-félére (Cuora galbinifrons, Mauremys annamensis és Geoemyda japonica) vonatkozó alternatív javaslatokat illetően sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a szingapúri CITES-munkacsoport szakértői ajánlásainak megfelelően támogassák az elterjedési területet érintő államok (Vietnám és Japán) által benyújtott, szigorúbb javaslatokat;

27.  felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az elterjedési területet érintő egyedüli államok (Új-Zéland és Kína) által benyújtott formában támogassák az új-zélandi gekkó (Naultinus spp.) és a Mangshan vipera (Protobothrops mangshanensis) felvételét a CITES II. függelékébe;

28.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a Svájc által benyújtott formában támogassák a kígyók kereskedelméről és védelmének irányításáról szóló határozattervezetet;

Egyéb fajok

29.  sürgeti az Európai Uniót és az uniós tagállamokat, hogy támogassák az Etiópia, Kenya és Uganda által benyújtott, a legális és illegális gepárd-kereskedelem tanulmányozására irányuló határozattervezetet;

30.  üdvözli az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (az ICCAT) a CITES COP 15 által 2010-ben keltett politikai lendületet követő erőfeszítéseit;

31.  sajnálatát fejezi ki, hogy semmilyen, a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) a CITES I. függelékébe történő felvételére irányuló javaslatot sem nyújtottak be;

32.  sajnálatát fejezi ki, hogy semmilyen, a Corallium spp. és a Paracorralium fajoknak a CITES II. függelékébe történő felvételére irányuló javaslatot sem nyújtottak be;

33.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a következő javaslatokat:

   Brazília, Kolumbia és Ecuador előterjesztése nyomán az ördögrája (Manta spp.) a CITES II. függelékébe történő felvétele; a Kolumbia és Ecuador által előterjesztett formában egyéb rájafajok a II. függelékbe történő felvétele;
   az USA által előterjesztett és az Orosz Föderáció által támogatott formában a jegesmedvék (Ursus maritimus) a CITES II. függelékébe történő átsorolása;
   a nyugat-afrikai manátusznak (Trichesurus senegalensis) az I. függelékből a II. függelékbe történő, Benin, Szenegál és Sierra Leone által előterjesztett átsorolása;
   az édesvízi fűrészesrájának (Pristis microdon) az I. függelékből a II. függelékbe történő, Ausztrália által előterjesztett átsorolása;
   a Madagaszkár, Belize, Thaiföld és Vietnám által előterjesztett formában számos rózsafa-faj (Dalbergia spp.) és feketeébenfa-faj (Diospyros spp.) felvétele a CITES II. függelékébe;
   az egyetlen elterjedési területet érintő állam, Madagaszkár által előterjesztett formában számos, nemzetközileg dísznövényként forgalmazott faj (Adenia firingalavensis, Adenia subsessifolia, Cyphostemma laza, Operculicarya decaryi, Senna meridionalis, Uncarina stellulifera és Uncarina grandidieri) felvétele a CITES II. függelékébe;

34.  sürgeti az Európai Uniót és az uniós tagállamokat a következő javaslatok ellenzésére:

o
o   o

   a CITES stratégiai jövőképének javasolt módosítása, mely szerint a CITES-nek „a biológiai sokféleség pusztulási mértékének jelentős csökkentéséhez való hozzájárulás” jelenlegi célja helyett egyéb világszinten kitűzött célokhoz is hozzá kellene járulnia;
   az Indonézia által előterjesztett formában az I., II. és III. függelékben szereplő fajok illegálisan forgalmazott és lefoglalt példányainak elhelyezése vagy eladása;
   a Kolumbia és Thaiföld által előterjesztett formában három krokodilfaj (Crocodylus acutus, C. porosus, és C. siamensis) a CITES I. függelékéből a CITES II. függelékébe történő átsorolása;
   a CITES állatokkal foglalkozó bizottságának kérése alapján a nagy prérityúk texasi alfajának (Tympanuchus cupido attwateri) átsorolása az I. függelékből a II. függelékbe, mivel annak ellenére, hogy az utolsó illegális szállítmány lefoglalása 1998-ban történt, a szóban forgó alfaj vadon élő populációi 2012-ben 58%-al, csupán 46 vadon élő példányra csökkentek;
   a CITES állatokkal foglalkozó bizottságának kérése alapján a gyöngyös bankivatyúk (Gallus sonnerati) és a vérfácán (Ithiginis cruentus) törlése a II. függelékből, mivel mindkét faj vadon élő populációi fokozatosan csökkennek, a Gallus sonnerati kedvtelésből tartott állatok piacát megcélzó nemzetközi kereskedelme jelentős, az Ithaginis cruentus néhány alfaja pedig kis területen és rendkívül alacsony egyedszámmal fordul elő, valamint Kína, mint elterjedési területet érintő állam ellenezte a vérfácánok törlését;
   a császárharkály (Campephilus imperialis) I. függelékből való törlése, mivel jóllehet az említett fajt „valószínűleg kipusztultnak” tekintik, nem hivatalos beszámolók szerint gyakorta látják azt;
   az Ausztrália által benyújtott módon a gyomorköltőbékák (Rheobatrachus silus és Rheobatrachus vitellinus) törlése a CITES II. függelékéből, mivel az említett fajok még lehet, hogy nem haltak ki, valamint a fennmaradó populációk megtalálása érdekében jelenleg helyszíni vizsgálatokat végeznek;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a CITES részes feleinek és a CITES titkárságának.

(1) http://www.cites.org/eng/cop/16/doc/E-CoP16-08-04.pdf


Iránymutatások a 2014. évi költségvetéshez - a B-n kívüli egyéb szakaszok
PDF 226kWORD 28k
Az Európai Parlament 2013. február 6-i állásfoglalása a 2014-es költségvetési eljárásra vonatkozó iránymut