Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Zöld könyv a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című 2010. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2010)0365) és a Parlament erről szóló 2011. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság „Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című 2012. február 16-i közleményére (COM(2012)0055),

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című 2012. február 16-i bizottsági közleményről szóló véleményére(2),

–  tekintettel az Európai Bizottság Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága és a Szociális Védelmi Bizottság által közösen készített „Pension Adequacy in the European Union 2010–2050” (A nyugdíjak megfelelősége az Európai Unióban 2010–2050) című jelentésre (a nyugdíjak megfelelőségéről szóló 2012. évi jelentés),

–  tekintettel az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága és a Gazdaságpolitikai Bizottság által közösen készített „The 2012 Ageing Report: Economic and budgetary projections for the 27 EU Member States (2010–2060)” (2012. évi jelentés az idősödésről: Gazdasági és költségvetési előrejelzések az EU 27 tagállamára vonatkozóan (2010–2060) című jelentésre(3),

–  tekintettel a „2012. évi éves növekedési jelentés” című 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815) és erről szóló 2012. február 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a társadalmi integráció és a szegénység, köztük gyermekszegénység elleni küzdelem Európai Unióban történő előmozdításáról szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanácsnak a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről (2012): A következő lépések című, 2012. december 7-i nyilatkozatára (SOC 992/SAN 322,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0137/2013),

A.  mivel a Parlament 2011. február 16-i állásfoglalásában kifejtette véleményét a Bizottság „a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című zöld könyvéről;

B.  mivel az utóbbi évtizedek legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válsága mély államadósság- és szociális válsággá alakult át, amely súlyosan érintette az uniós polgárok millióinak nyugdíjjövedelmét; mivel ez a válság megmutatta, hogy az európai gazdaságok kölcsönösen függnek egymástól, és már egyetlen ország sem tudja önállóan garantálni saját szociális védelmi rendszereinek megfelelőségét, biztonságát és fenntarthatóságát;

C.  mivel az időskorú európaiak számára a nyugdíj a fő bevételi forrás, és mivel annak biztosítania kell számukra a tisztességes életszínvonalat és a pénzügyi függetlenség lehetőségét; és mivel eközben a 75 év feletti nők körülbelül 22%-a az uniós szegénységi küszöb alatt él, kitéve a társadalmi kirekesztés veszélyének, és mivel a nők alkotják a 75 év feletti lakosság többségét;

D.  mivel a háború utáni magas születésszámú, úgynevezett „baby boom” generáció első csoportja elérte a nyugdíjkorhatárt, aminek következtében a demográfiai kihívás többé már nem jövőbeli forgatókönyv, hanem napjaink valósága, és mivel a 60 évesnél idősebbek száma évente több mint 2 millióval növekszik;

E.  mivel a hosszú távú demográfiai és termelékenységi trendek – a gazdasági válságtól függetlenül is – alacsony, a korábbi évtizedeknél jelentősen alacsonyabb ütemű gazdasági növekedési forgatókönyv megvalósulását jelzik előre az EU legtöbb tagállama számára;

F.  mivel az Európai Tanács 2001 márciusában már támogatta a háromágú stockholmi stratégiát, amelynek célja: az államadósság gyors ütemben való csökkentése, a foglalkoztatási arány és a termelékenység növelése, valamint a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a tartós ápolási-gondozási rendszerek reformja;

G.  mivel Európában a gazdasági és pénzügyi válságnak a jövedelemre és a foglalkoztatottságra gyakorolt negatív hatása növeli az időskori elszegényedés jövőbeli veszélyét;

H.  mivel a növekvő munkanélküliség és a csalódást keltő pénzpiaci hozamok a felosztó-kirovó és a tőkefedezeti nyugdíjrendszereket is súlyosan érintették;

I.  mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ajánlása szerint a szegénységi küszöb feletti nyugdíjjövedelmek biztosítása érdekében emelni kell a minimumnyugdíj szintjeit;

J.  mivel a nyugdíjrendszerek az európai szociális modellek kulcsfontosságú elemét képezik, amelyeknek alapvető és megkérdőjelezhetetlen célja, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítanak az idősek számára; mivel a nyugdíjak biztosítása továbbra is tagállami hatáskör;

K.  mivel a nyugdíjpolitika fenntarthatósága nem pusztán költségvetési megfontolásokat jelent; mivel a magánmegtakarítások arányai, a foglalkoztatási arányok és a demográfiai helyzet várható alakulása is jelentős szerepet játszik a fenntarthatóság biztosításában;

L.  mivel a jelenlegi európai vitában a nyugdíjrendszereket túl gyakran pusztán az államháztartást terhelő ballasztnak tekintik, ahelyett, hogy az időskori szegénység leküzdésének eszközeként értékelnék, amely lehetővé teszi az újraelosztást az egyén saját életében és társadalmi szinten horizontálisan;

M.  mivel a nyugdíjasok jelentős fogyasztói osztályt jelentenek, és fogyasztási szokásaik bármilyen ingadozásának komoly hatásai vannak a reálgazdaságra nézve;

N.  mivel számos uniós országban a termékenységi arány továbbra is alacsony, ami a munkaképes korúak számának jövőbeli csökkenéséhez vezet;

O.  mivel az OECD szerint a tagállamok közötti mobilitás alacsony, és a munkaképes korú európai uniós polgároknak mindössze 3%-a lakik másik európai uniós tagállamban (7);

P.  mivel a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának megrendelésére készült, „Women Living Alone – An Update” c. tanulmány(8) szerint több jelenleg létező nyugdíjrendszerben is jelen vannak a nemek közötti egyenlőtlenségek fokozódásához vezető rejtett kockázatok, melyek különösen az egyedül élő nőket veszélyeztetik;

Q.  mivel az OECD 116. számú, „Főzés, gondoskodás és önkéntesség: a nem fizetett munka világszerte” című társadalmi, foglalkoztatási és migrációs munkadokumentuma(9) rávilágít a nemzeti nyugdíjrendszerekben jelenleg nem elismert nem fizetett munka fontosságára;

R.  mivel az EU-ban az 55–64 éves polgárok körében a foglalkoztatás mértéke mindössze 47,4%, míg a nők körében csupán 40,2%; mivel néhány EU-tagállamban az összes meghirdetett állás csupán 2%-át töltik be 55 éves vagy annál idősebb emberek; mivel az ilyen alacsony foglalkoztatási arány generáción belüli eltéréseket idéz elő a nők és férfiak nyugdíja között, valamint generációk közötti különbséget eredményez, jelentős szakadékot létrehozva az egyes nemzedékek pénzügyi lehetőségei között;

S.  mivel a nyugdíjrendszerek a tagállamokon belül és a tagállamok között is jelentősen eltérnek egymástól (például a tőkefedezet mértéke, a kormányzati részvétel szintje, az irányítási struktúra, a jogosultságok típusa, a költséghatékonyság, a kollektivitás és szolidaritás foka tekintetében), és ezért nem áll rendelkezésre közös uniós tipológia;

Bevezetés

1.  megállapítja, hogy a nemzeti költségvetésekre súlyos nyomás nehezedik, és hogy a nyugellátások számos tagállamban bekövetkezett csökkentése a pénzügyi és gazdasági válság súlyos elmélyülésének következménye; sajnálatát fejezik ki a válság által legmélyebben érintett tagállamokban végrehajtott súlyos csökkentések miatt, amelyek számos nyugdíjast sodortak szegénységbe vagy a szegénység által veszélyeztetett helyzetbe;

2.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió és a tagállamok felmérjék a nyugdíjrendszerek jelenlegi és jövőbeni fenntarthatóságát és megfelelőségét, és meghatározzák azokat a bevált gyakorlatokat és szakpolitikai stratégiákat, amelyek a nyugdíjak legbiztonságosabb és legköltséghatékonyabb biztosítását eredményezhetik a tagállamokon belül;

3.  hangsúlyozza egy hosszú távon alacsony növekedéssel járó gazdasági forgatókönyv megvalósulásának valószínűségét, ami megkövetelheti, hogy a tagállamok a hatékony és eredményes államháztartási gazdálkodást szükségessé tévő szigorú feltételek mellett hajtsák végre költségvetéseik konszolidálását és gazdálkodásuk reformját; egyetért a Bizottság fehér könyvében kifejtett azon véleménnyel, hogy az idős korára mindenki számára legalább tisztességes életszínvonalat biztosító általános állami nyugdíjak megőrzésének prioritása mellett szükség van a kiegészítő tőkefedezeti foglalkoztatói nyugdíjak kiépítésére;

4.  hangsúlyozza, hogy az első pillérbe tartozó állami nyugdíj marad a nyugdíjasok legfontosabb jövedelemforrása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fehér könyvben a Bizottság nem foglalkozik megfelelően az általános, legalább a szegénység ellen védelmet nyújtó, első pillérbe tartozó állami rendszerek fontosságával; felhívja a tagállamokat, hogy az inaktívak és a foglalkoztatottak közötti gazdasági függőségi ráta csökkentése érdekében – az Európa 2020 stratégiának a foglalkoztatás növelésével és a szegénység elleni harccal kapcsolatos célkitűzéseivel összhangban – folytassák az aktívabb és inkluzívabb munkaerő-piaci stratégiák kidolgozását; felhívja a szociális partnereket és a tagállamokat, hogy ezeket a reformokat kapcsolják össze a munkafeltételek állandó javításával, valamint az egészségesebb és hosszabb szakmai pályafutást lehetővé tevő, egész életen át tartó képzési programok megvalósításával, ezáltal növelve a nyugdíjjárulékot fizetők számát és egyúttal elkerülve azt, hogy az állami nyugdíjkiadások növekedése veszélybe sodorja az államháztartás fenntarthatóságát; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan reformokat, amelyek nyomán első pillérbe tartozó rendszereik a járulékfizető évek számát is figyelembe veszik;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy alaposan értékeljék első pilléres nyugdíjrendszereik reformjának szükségességét, figyelembe véve a várható élettartam – valamint a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a gazdaságilag aktívak arányának – változását, hogy tisztességes életszínvonalat és gazdasági függetlenséget garantáljanak az idősek és különösen a veszélyeztetett csoportokhoz tartozók számára;

6.  megállapítja, hogy a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az elöregedő népesség jelentette kihívások rávilágítottak mind a tőkefedezeti, mind a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek sebezhetőségére; több pilléres nyugdíjon alapuló megközelítést javasol, amelyet az alábbiak kombinációja alkot:

7.  elismeri a foglalkoztatói és az egyéni nyugdíjbiztosítókban mint az EU gazdaságának jelentős és megbízható hosszú távú befektetőiben rejlő potenciált; hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia fő céljainak eléréséhez való várható hozzájárulásukat a fenntartható gazdasági növekedés, a több és jobb munkahely és a szociálisan befogadó társadalom megvalósítása terén; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak a hosszú távú befektetésekről szóló zöld könyv elkészítésére vonatkozó, küszöbön álló kezdeményezését; sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós szabályozások bevezetése vagy módosítása – különösen a foglalkoztatói nyugellátást biztosító intézményekről szóló irányelv felülvizsgálata – során ne veszélyeztesse a nyugdíjalapok és más nyugdíjbiztosítók befektetési potenciálját, és tartsa tiszteletben különböző jellemzőiket;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy tekintse át a pénzpiaci jogszabályok – például az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR), a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) és a tőkekövetelményekről szóló felülvizsgált irányelv (CRD IV.) – által a második pillérbe tartozó nyugdíjalapokra, valamint reálgazdaságba történő befektetési képességükre gyakorolt halmozott hatásokat, és erről számoljon be a hosszú távú befektetésekről szóló, készülő zöld könyvében;

9.  emlékeztet a 2000–2010-es lisszaboni stratégiára, amelynek keretében a Bizottság és a tagállamok egy évtized alatt kimerítően megvitatták a makro- és mikrogazdasági, valamint a foglalkoztatáspolitikai strukturális reformokat, és ennek eredményeként a Szerződésen alapuló országspecifikus ajánlásokat adtak ki a tagállamok felé, amely ajánlások közül több közvetlenül vagy közvetve a megfelelő és fenntartható nyugdíjak garantálására vonatkozott;sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezen ajánlások – amelyek jelentős mértékben enyhíthették volna a válság hatását – végrehajtása elmaradt;

10.  üdvözli a népesség idősödéséről szóló 2012. évi jelentést(10) és a nyugdíjak megfelelőségéről szóló 2012. évi jelentést(11) mint olyan átfogó és magas színvonalú kiadványokat, amelyek feltárják a tagállami nyugdíjrendszerek hosszú távú megfelelőségét és fenntarthatóságát;sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nyugdíjak megfelelőségével és fenntarthatóságával különböző, rendkívül technikai jellegű jelentések foglalkoznak; sürgősen kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek közzé integrált, tömör, nem technikai jellegű, a polgároknak szóló összefoglalót, amelynek segítségével az uniós polgárok uniós szintű összevetésben felmérhetik, hogy a saját nemzeti nyugdíjrendszerüknek milyen kihívásokkal kell szembenéznie;

11.  hangsúlyozza az egységes módszertan alkalmazásának fontosságát az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának, azon belül pedig a nyugdíjakhoz fűződő kötelezettségek részarányának kiszámításakor;

12.  véleménye szerint a nyugdíjakkal kapcsolatos kihívás eredményes megoldása érdekében – figyelembe véve, hogy a legtöbb tagállamban szükség van a járulékfizető évek számának növelésére, a munkakörülmények javítására és az élethosszig tartó tanulásra, hogy az emberek legalább a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatár eléréséig, és ha kívánják, azon túl is képesek legyenek dolgozni – kiemelkedően fontos a kormányok és a munkaadók, valamint a szakszervezetek közötti konszenzus;

13.  javasolja, hogy bármilyen nyugdíjreform esetén kerüljön sor megfelelő konzultációra valamennyi korcsoport – köztük a reformok hatásait különösen megérző fiatalok és idősek – képviselőivel, hogy a generációk közötti lehető legnagyobb konszenzus fenntartása érdekében biztosítani lehessen a kiegyensúlyozott és méltányos eredményeket;

14.  üdvözli a fehér könyv fő irányát, amely a munkaviszonyban és nyugdíjban töltött idő közötti egyensúlyt, a kiegészítő foglalkoztatói és magánnyugdíj-megtakarítások fejlesztését és az EU nyugdíjfelügyeleti eszközeinek megerősítését javasolja középpontba állítani, hangsúlyozva egyúttal a nyugdíjjal kapcsolatos tájékozottság javításának fontosságát is;

A foglalkoztatási arány növelése és a munkaviszonyban és nyugdíjban töltött idő közötti egyensúly megteremtése

15.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási arány növelésére és az emberek jogszabályban előírt nyugdíjkorhatárig történő munkavégzésének lehetővé tételére, ezáltal a gazdasági függőségi ráta csökkentésére irányuló strukturális reformok végrehajtása elengedhetetlen a tagállami költségvetések kiegyensúlyozásához és a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak finanszírozásához szükséges adóbevételek, valamint szociális- és nyugdíjjárulékok előteremtése szempontjából; hangsúlyozza, hogy e reformokat átlátható módon kell végrehajtani, hogy az emberek kellő időben előre láthassanak minden olyan hatást, amely a reformokkal esetlegesen együtt jár; rámutat annak kockázatára, hogy a munkanélküliség és az alacsony munkabérű, részmunkaidős és az atipikus foglalkoztatási formák esetlegesen csak részleges nyugdíjjogosultságot eredményeznek, ezáltal tovább fokozva a szegénységet az időskorban;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak átfogó és hatékony munkaerő-piaci intézkedéseket; hozzák meg a be nem jelentett munkavégzés, valamint az adó- és járulékfizetés elkerülése elleni fellépés érdekében szükséges intézkedéseket, ami egyúttal a tisztességes verseny megőrzését is szolgálja; különítsenek el pénzeszközöket a nyugdíjba vonuló népesség miatt emelkedő állami költségek ellensúlyozására; és mozdítsák elő a jó foglalkoztatást többek között azáltal, hogy átfogó tanácsadást és támogatást kínálnak a munkakeresőknek, és a különösen veszélyeztetett csoportok számára lehetővé teszik, hogy munkát találjanak;

17.  tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság legutóbb a 2013-as éves növekedési jelentésben felhívta a figyelmet a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos reformok szükségesességére;felhívja a figyelmet azonban arra, hogy sok tagállamban elsőbbséget kellene biztosítani a tényleges és a törvényben előírt nyugdíjkorhatár összehangolásának;

18.  üdvözli a tavaly az európai szemeszter keretében a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokban tett, arra irányuló tagállami kötelezettségvállalásokat, hogy megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszereket biztosítanak;

19.  rámutat arra, hogy jelenleg az Európai Unió lakosságának több mint 17 %-a 65 éves vagy annál idősebb, és az Eurostat becslései szerint részarányuk 2060-ra eléri a 30 %-ot;

20.  hangsúlyozza, hogy mivel most vonulnak nyugdíjba a világháború után született nagy létszámú („baby boom”) generáció első csoportjai, egyre gyorsabban növekszik a demográfiai helyzet alakulása miatt a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás; rámutat a foglalkoztatás növelését, a korai nyugdíjazási lehetőségek fokozatos megszüntetését, valamint a jogszabályban előírt és a tényleges nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével összhangban álló fenntartható alapokra helyezése szükségességének a szociális partnerek bevonásával folytatott, tagállami szintű értékelését célzó strukturális reformok kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamok előrelépésében és törekvéseiben tapasztalható egyenetlenségekre;hangsúlyozza, hogy a reformok fokozatos végrehajtását elmulasztó tagállamok később olyan helyzetben találhatják magukat, hogy a reformokat sokkszerűen és jelentős társadalmi következményekkel járó módon kell végrehajtaniuk;

21.  ismételten felszólít arra, hogy legyen szoros kapcsolat a nyugellátás és a munkával töltött évek, valamint a befizetett járulékok között („biztosításmatematikai méltányosság”) annak biztosítására, hogy a több és hosszabb ideig végzett munka a jobb nyugdíj révén kifizetődő legyen a munkavállalók számára, kellőképpen figyelembe véve ugyanakkor az eltartott személyek gondozása miatti munkaerő-piaci távollét időszakait is; javasolja, hogy a tagállamok a megfelelő partnerekkel konzultálva tiltsák meg a kötelező nyugdíjba vonulást a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatár elérésekor, hogy lehetővé tegyék a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatáron túli munkavállalást azok számára, akik képesek és szeretnének is dolgozni, vagy tegyék lehetővé fokozatos nyugdíjba vonulásukat, mivel a járulékfizetési időszak meghosszabbítása és ugyanakkor a járadékfolyósítás időtartamának lerövidítése révén a munkavállalók gyorsan csökkenthetik az esetleges nyugdíjszakadékokat;

22.  hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok szerint tévesnek bizonyult a korai nyugdíjazás mögött meghúzódó azon feltételezés, hogy az idősebb munkavállalók korai nyugdíjazásának engedélyezése munkahelyeket tesz elérhetővé a fiatalok számára, mivel a fiatalok foglalkoztatási aránya tekintetében legjobban teljesítő tagállamok egyúttal az idősebb munkavállalók foglalkoztatási aránya terén is élen járnak;

23.  felhívja a szociális partnereket, hogy alkalmazzanak életciklus alapú megközelítést a humánerőforrás-politikák tekintetében, és alakítsák át a munkahelyi gyakorlatokat e tekintetben; felhívja a munkaadókat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek támogatják az aktív és egészséges időskort; felhívja a munkavállalókat, hogy vegyenek részt aktívan a rendelkezésükre álló ilyen képzési lehetőségekben, és munkaképes korukban végig őrizzék meg piacképességüket a munkaerőpiacon; hangsúlyozza az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci integrációja javításának szükségességét, és olyan innovatív szociális megközelítéseket szorgalmaz, amelyek a munkahelyi gyakorlatok átalakításával, a megfelelő munkakörülmények megteremtésével és a rugalmas munkaszervezés felkínálásával a munkaidő és az elvégzett munka típusának kiigazítása révén előmozdítják a munkával töltött évek meghosszabbítását, különösen a legmegerőltetőbb foglalkozások esetében;

24.  hangsúlyozza, hogy szükség van preventívebb egészségügyi intézkedések meghozatalára, a szakmai (át)képzések fokozására, valamint a fiatalabb és idősebb munkavállalók hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetése elleni fellépésre; kiemeli, hogy e tekintetben szükség van a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogszabályok hatékony végrehajtására és érvényesítésére; hangsúlyozza, hogy a mentorprogramok ésszerű megoldást kínálhatnak arra, hogy meghosszabbítsák az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci jelenlétét, valamint tapasztalataikat a fiatalok munkaerő-piaci integrációjánál kamatoztassák; felhívja a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki vonzó modelleket a munka és a nyugdíj közötti rugalmas váltásra;

25.  sürgeti a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel annak érdekében, hogy megvalósuljanak a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumban (2011–2020) megfogalmazott törekvések, amelyek középpontjában a nemek közötti különbségek csökkentése, a nemi alapon történő elkülönülés elleni fellépés, valamint a férfiak és nők számára a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly előmozdítása áll; hangsúlyozza, hogy e célok kulcsfontosságúak a nők foglalkoztatottságának növelése és a munkaképes korú és idős nők szegénysége elleni küzdelem szempontjából;

26.  hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozói szféra az EU-ban a foglalkoztatás és a növekedés egyik legnagyobb forrása, és jelentős módon hozzá tud járulni a tagállamokban a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának és megfelelőségének kialakításához;

A kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások növelése

27.  üdvözli, hogy a fehér könyv a minden érintett munkavállaló számára hozzáférhető kiegészítő, tőkefedezeti foglalkoztatói nyugdíjak és magánnyugdíj-megtakarítások fejlesztését egyaránt szorgalmazza; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak inkább a kollektív, szolidaritáson alapuló, lehetőleg kollektív szerződésekből származó és nemzeti, ágazati vagy vállalati szinten létrehozott foglalkoztatói nyugdíj-megtakarításokat kellene ajánlania, mivel ezek az egyéni rendszerekkel szemben teret biztosítanak a generációkon belüli és a generációk közötti szolidaritásnak; hangsúlyozza a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerek lehető legnagyobb mértékű kiépítésére irányuló erőfeszítések előmozdításának sürgős szükségességét;

28.  megállapítja, hogy számos tagállam már jelentős nyugdíjreform-programokba kezdett, amelyek együttes célja a fenntarthatóság és a megfelelőség biztosítása; kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell, hogy az uniós szinten javasolt intézkedések ne legyenek ellentétesek a nemzeti nyugdíjreform-programokkal, hanem kiegészítsék azokat; emlékeztet arra, hogy a nyugdíjpolitika továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e területen minden újabb európai jogszabály káros következményekkel járhat egyes tagállami rendszerekre, különösen a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek jellemzői tekintetében;

29.  hangsúlyozza a kollektív (teljes ágazatra kiterjedő, lehetőleg nonprofit) foglalkoztatói nyugdíjrendszereknek a magánnyugdíj-megtakarítási rendszerekhez képest alacsony működési költségeit;hangsúlyozza az alacsony működési költségek fontosságát, mivel még a korlátozott költségcsökkentések is jelentősen magasabb nyugdíjakat eredményezhetnek; hangsúlyozza azonban, hogy sajnálatos módon ilyen rendszerek – egyelőre – csak néhány tagállamban léteznek;

30.  sürgeti a tagállamokat és a nyugdíjrendszerekért felelős intézményeket, hogy tájékoztassák megfelelően a polgárokat felhalmozott nyugdíjjogosultságaikról, és hívják fel a polgárok figyelmét és bővítsék ismereteiket, hogy megalapozott döntést hozhassanak jövőbeli kiegészítő nyugdíj-megtakarításaikkal kapcsolatban; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy tájékoztassák időben a polgárokat a nyugdíjrendszerben tervezett változásokról, hogy a polgárok megalapozott, jól átgondolt döntést hozhassanak nyugdíj-megtakarításaikkal kapcsolatban; felhívja a tagállamokat a joghatóságuk alatt működő nyugdíjalapok működési költségeivel, valamint befektetési kockázataival és hozamaival kapcsolatos szigorú tájékoztatási szabályok kidolgozására és érvényesítésére;

31.  elismeri, hogy nagymértékű szórás tapasztalható a hozzáférés, a költséghatékonyság, a kockázat és a hozam terén a tagállamok foglalkoztatói nyugdíjrendszereinek jellemzői és eredményei között; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a tagállamokkal, a szociális partnerekkel, a nyugdíjágazattal és más érdekelt felekkel szoros konzultációt folytatva ki kívánja dolgozni a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek helyes gyakorlatának kódexét, amely a szubszidiaritás elvének megfelelve foglalkozik a munkavállalók nyugdíjjogosultságának kiterjesztésével, a kifizetési szakasszal, a kockázatmegosztással és -mérsékléssel, a költséghatékonyság és a piaci megrázkódtatásnak való ellenállás kérdéseivel; hangsúlyozza a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréje javításának kölcsönös előnyeit;

32.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy – elsősorban az Európai Szociális Alapon (ESZA) keresztül – továbbra is uniós forrásokat irányít a tevékeny és egészséges munkahelyi időskort szolgáló projektek támogatására, valamint a társadalmi változás és innováció program közvetítésével pénzügyi és gyakorlati támogatást nyújt a költséghatékony kiegészítő nyugdíjrendszerek fokozatos megvalósítását tervező tagállamoknak és szociális partnereknek az Európai Parlament ellenőrzése mellett;

A mobil munkavállalók nyugdíja

33.  elismeri, hogy az Unióban a nyugdíjrendszerek jelentős mértékben heterogének, hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy a munkavállalók munkahelyet változtathassanak tagállamukon belül vagy kívül; hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a mobil munkavállalók foglalkoztatóinyugdíj-jogosultságokat szerezhessenek és megőrizhessék azokat;támogatja a nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megőrzésének garantálására összpontosító, a Bizottság által javasolt megközelítést, és felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a mobil munkavállalók nyugvó nyugdíjjogosultságainak az aktív tagokéival vagy a nyugdíjba vonultakéival megegyező kezelését; rámutat arra, hogy a Bizottság jelentős szerepet játszhat a szabad mozgás akadályainak – ezen belül a mobilitást akadályozó tényezők – felszámolásában; véleménye szerint – leszámítva a nyelvi akadályokat és a családi megfontolásokat – a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges hosszú időszakok vagy az életkorra vonatkozó indokolatlan korlátozások gátolják a munkaerő-piaci mobilitást, és felhívja a tagállamokat ezek csökkentésére; hangsúlyozza, hogy a mobilitást előmozdító intézkedéseket minden esetben költséghatékony kiegészítő nyugdíjrendszerekkel kell kiegyensúlyozni, és ezen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemzeti nyugdíjrendszerek jellegét;

34.  tudomásul veszi a Bizottság javaslatát, hogy felméri a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 883/2004/EK rendelet és „egyes” foglalkoztatói nyugdíjrendszerek összekapcsolásának lehetőségeit;kiemeli az említett rendeletnek a 27 tagállam markánsan eltérő társadalombiztosítási rendszereire való gyakorlati alkalmazása során tapasztalt nehézségeket; rámutat az Unión belüli nyugdíjrendszerek sokféleségére, és ennélfogva a koordinációs megközelítés alkalmazásának összetettségére a tagállamokban működő több tízezer, rendkívül eltérő nyugdíjrendszer esetében; ezért megkérdőjelezi egy ilyen megközelítés alkalmazásának megvalósíthatóságát a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerek területén;

35.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ambiciózusan dolgozzanak olyan hatékony – lehetőleg web alapú – nyomon követési szolgáltatások létrehozásán és fenntartásán, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára munkavégzéshez kapcsolódó és nem kapcsolódó nyugdíjjogosultságaik nyomon követését, és ezáltal a kiegészítő magánnyugdíj-megtakarításokkal kapcsolatos időszerű és megalapozott döntések meghozatalát;szorgalmazza az uniós szintű koordinációt a nemzeti nyomon követési szolgáltatások megfelelő kompatibilitásának biztosítására; üdvözli a Bizottság erre irányuló kísérleti projektjét, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kísérleti projekt az uniós polgárok számára hozzáférhető módon nyújtott összevont nyugdíjinformációk előnyeit bemutató hatásvizsgálattal egészüljön ki;

36.  megjegyzi, hogy a nyugdíj-nyomonkövetési szolgáltatásoknak – teljes körű kialakításukat követően – ideális esetben nem csupán a foglalkoztatói nyugdíjakra kell kiterjedniük, hanem a harmadik pillérbe tartozó rendszerekre, valamint az első pillérbe tartozó nyugdíjjogosultságokra vonatkozó, személyre szabott információkra is;

37.  megkérdőjelezi a kutatók uniós nyugdíjalapjának szükségességét;

38.  véleménye szerint a modern társadalom egyik legnagyobb vívmánya, hogy az emberek általában hosszabb, egészségesebb és gazdagabb életet élnek; felhív a pozitív hangvételre az elöregedéssel kapcsolatos vitában: egyfelől foglalkozni kell az elöregedés támasztotta jelentős, de leküzdhető kihívás aktív leküzdésének feladatával, másfelől pedig meg kell ragadni az elöregedés és az idősek gazdasága által kínált lehetőségeket;tudomásul veszi a társadalmainkban az idősek által betöltött igen aktív és értékes szerepet;

Az IORP-irányelv felülvizsgálata

39.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelv (IORP-irányelv) felülvizsgálatának céljaként a foglalkoztatói nyugdíjak megfelelő mértékének, fenntarthatóságának és biztonságának Európa-szerte történő megőrzését kell kitűzni, egy olyan környezet kialakítása révén, amely e téren ösztönzi a további nemzeti szintű és belső piaci fejlődést azáltal, hogy fokozott védelmet nyújt a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasok számára, valamint rugalmas módon alkalmazkodik a meglévő rendszerek határokon és ágazatokon átívelő, nagyfokú sokszínűségéhez;

40.  véleménye szerint annak biztosítása, hogy a második pillérbe tartozó európai rendszerek megfeleljenek a szigorú prudenciális szabályozásnak, kulcsfontosságú a tagok és kedvezményezettek magas szintű védelmének elérése, valamint a G20-ak mandátumának tiszteletben tartása érdekében, melynek értelmében minden pénzügyi intézményt megfelelő szabályozásnak és kellő felügyeletnek vetnek alá;

41.  kéri, hogy az ezzel kapcsolatos uniós jogalkotási kezdeményezések tartsák tiszteletben a tagállamok második pillérhez tartozó nyugdíjak szolgáltatóit illető választásait;

42.  hangsúlyozza, hogy a biztosítási intézkedésekre irányuló mindenfajta további uniós szabályozási munkának alapos hatásvizsgálaton kell alapulnia, amely magában foglalja azt a rendelkezést, hogy a hasonló termékekre ugyanazon prudenciális standardok vonatkozzanak illetve, hogy biztosítva legyen a megfelelő tartalékképzés és az Unión belül a munkavállalók mobilitása, valamint általános célja legyen a munkavállalók által szerzett jogosultságok védelme; hangsúlyozza, hogy a biztosítási intézkedésekre irányuló mindenfajta további uniós szabályozási munkának ezenkívül a szociális partnerekkel és egyéb érdekelt felekkel folytatott aktív párbeszédre és a nemzeti sajátosságok valódi megértésére és tiszteletben tartására kell épülnie;kiemeli, hogy a nyugdíjrendszerek mélyen az egyes tagállamok kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági helyzetében gyökereznek; hangsúlyozza, hogy valamennyi második pillérhez tartozó nyugdíjszolgáltatónak – jogi formájától függetlenül – arányos és szigorú szabályozás alá kell tartoznia, amely figyelembe veszi üzleti tevékenységük sajátosságait, különös tekintettel hosszú távra szóló tevékenységeikre;

43.  kitart amellett, hogy a második pillérhez tartozó nyugdíjakat – szolgáltatóiktól függetlenül – nem szabad olyan uniós szabályozással veszélyeztetni, amely nem veszi figyelembe hosszú távú vetületüket;

44.  úgy véli, hogy a Bizottság biztosítási intézkedésekre irányuló javaslatának nem csak a nemzeti rendszerek közötti különbségeket kell azonosítania és figyelembe vennie, de az „azonos kockázat, azonos szabályok” elvet is alkalmaznia kell minden egyes nemzeti rendszer és megfelelő pillér vonatkozásában; úgy véli, hogy az intézkedéseknek szigorúan meg kell felelniük az arányosság elvének a célok és előnyök, valamint a kapcsolódó pénzügyi, adminisztratív és technikai ráfordítások mérlegelése során, és figyelembe kell venniük a költségek és a haszon közötti megfelelő egyensúlyt is;

45.  a minőségi biztosítási intézkedések tekintetében – a fokozott átláthatóságra és az információ-közzétételi kötelezettségekre, a költségek közzétételére és a befektetési stratégiák átláthatóságára vonatkozó javaslatok mellett – hasznosnak véli a megerősített vállalatirányításra és a kockázatkezelésre vonatkozó javaslatokat, így azokat a szudszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett mindenfajta felülvizsgálat keretében elő kell terjeszteni; megjegyzi, hogy tekintettel a tagállamok közötti számottevő különbségekre, a minőségi biztosítási intézkedések uniós szintű közelítése rövid távon sokkal inkább megvalósítható, mint a mennyiségi biztosítási intézkedések közelítése;

46.  tekintettel a pillanatnyilag rendelkezésre álló információkra, nincs meggyőződve arról, hogy helyénvalók lennének a saját tőkére vagy a mérleg értékelésére vonatkozó európai szintű követelmények; ezen megfontolásból elutasítja az IORP-irányelv ilyen célú felülvizsgálatát; úgy véli, ugyanakkor, hogy az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) által jelenleg végzett mennyiségi hatástanulmányt (QIS), valamint az e tanulmányt követő későbbi lehetséges elemzéseket teljes mértékben figyelembe kell venni e politika vonatkozásában;hangsúlyozza, hogy ha ezen előírásokat később kell bevezetni, arra nem megfelelő eszköz a Szolvencia II. nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozó követelményeinek közvetlen alkalmazása;

47.  rámutat arra, hogy az IORP-irányelv csupán az önkéntes nyugdíjrendszerekre alkalmazandó, és hatálya nem terjed ki a kötelező állami nyugdíjrendszer részét képező eszközökre;

48.  hangsúlyozza, hogy lényeges különbségek vannak a biztosítási termékek és a nyugellátást szolgáltató intézmények között; kiemeli, hogy a Szolvencia II. mennyiségi követelményeinek bármiféle közvetlen alkalmazása a nyugellátást szolgáltató intézmények tekintetében helytelen lenne, valamint potenciálisan ártalmas lehet a munkavállalók és munkáltatók érdekeire nézve egyaránt; ezért ellenzi a Szolvencia II. követelményeinek nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozó, egy az egyben történő alkalmazását, miközben továbbra is nyitott a biztonságra és fenntarthatóságra törekvő megközelítésre;

49.  hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek (azaz a munkáltatók és munkavállalók) közösen felelősek a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek tartalmáért; kiemeli, hogy a szociális partnerek közötti szerződéses megállapodásokat mindenkor el kell ismerni, különös tekintettel a kockázatok és nyereségek közötti egyensúlyra, amelynek elérésére a foglalkoztatói nyugdíjrendszer törekszik;

50.  csak akkor tartja hasznosnak a szolvenciamodellek, pl. a mérleg holisztikus modelljének (HBS) uniós szintű továbbfejlesztését, ha alkalmazásuk – megbízható hatásvizsgálat alapján – gyakorlati szempontból reálisnak, a költség-haszon viszonylatában pedig hatékonynak bizonyul, tekintettel különösen a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények sokféleségére, a tagállamokon belül, illetve azok körében egyaránt; hangsúlyozza, hogy a Szolvencia II. vagy a mérleg holisztikus modellje (HBS) egyes variánsainak továbbfejlesztése nem tűzheti célul a Szolvencia II. típusú előírások bevezetését;

51.  megjegyzi, hogy a nyugdíjrendszerek kialakítását tekintve jelentős különbségek figyelhetők meg, az ellátással meghatározott nyugdíjrendszerektől egészen a befizetésekkel meghatározott vagy a vegyes nyugdíjrendszerekig; továbbá felhívja a figyelmet az ellátással meghatározott rendszerektől a befizetésekkel meghatározott rendszerek vagy egyes tagállamokban a kötelező tőkefedezeti pillérek létrehozása felé történő elmozdulásra; hangsúlyozza, hogy mindez növeli a nagyobb fokú átláthatóság, valamint a polgárok ígért előnyökről, kiadási szintekről és befektetési stratégiákról történő hatékonyabb tájékoztatásának szükségességét;

52.  hangsúlyozza, hogy az életbiztosítások és a második pillérbe tartozó nyugellátást szolgáltató intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtésének elképzelése – tekintettel a biztosítási termékek és nyugellátást szolgáltató intézmények közötti lényeges különbségekre – a kockázati profiltól és az adott szolgáltató pénzügyi piaci integrációjától és profitorientált vagy nonprofit jellegétől függően csak bizonyos mértékig releváns; elismeri, hogy – tekintettel az életbiztosítások és a második pillérbe tartozó nyugellátást szolgáltató intézmények közötti versenyre – a kedvezményezettek megtévesztésének elkerülése, valamint számukra azonos szintű prudenciális védelem biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy az azonos kockázatot képviselő termékekre azonos szabályok vonatkozzanak;

A munkavállalók foglalkoztatói nyugdíjának védelme fizetésképtelenség esetén

53.  úgy véli, hogy fizetésképtelenség esetén valamennyi tagállamban következetesen biztosítani kell a 2008/94/EK irányelv 8. cikke szerinti jogosultságokat;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a nemzeti biztosítási rendszerek és intézkedések átfogó áttekintését, és – amennyiben az áttekintés során hiányosságokat tárnak fel – tegyen javaslatot megerősített uniós jogszabályokra annak biztosítása érdekében, hogy Unió-szerte teljes mértékben megbízható mechanizmusokat vezessenek be a foglalkoztatói nyugdíjjogosultságok egyszerű, költséghatékony és arányos védelmére;

55.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban a munkáltatók már most is támogatják saját nyugdíjrendszereiket védelmi rendszerek, az eszközök elkülönítése, a rendszerek független irányítása, valamint a vállalat fizetőképtelensége esetén a nyugdíjrendszereknek biztosított, a részvényesekét megelőző, kiemelt hitelezői státusza révén;

56.  hangsúlyozza, hogy a nyugdíjak fizetésképtelenség esetén történő védelmének kérdései szorosan kapcsolódnak az IORP-irányelv felülvizsgálatának kulcsfontosságú szempontjaihoz;nyomatékosítja, hogy a Bizottságnak e két irányelv kidolgozása során gondoskodnia kell arról, hogy azok egybehangzóak legyenek és egymáshoz tökéletesen illeszkedjenek;

A harmadik pillérbe tartozó kiegészítő nyugdíj-megtakarítások

57.  úgy véli, hogy a harmadik pillér jelentése, kiterjedése és összetétele eltérő az egyes tagállamokban;

58.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik pillérbe tartozó rendszerek az első pilléres rendszerekhez képest gyakran költségintenzívebbek, kockázatosabbak és kevésbé átláthatók; a harmadik pillér tekintetében szorgalmazza a stabilitást, megbízhatóságot és fenntarthatóságot ;

59.  úgy véli, hogy a megfelelő nyugdíj eléréséhez egyes esetekben szükség lehet a magánnyugdíj-megtakarításokra; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok megközelítését alapul véve működjön együtt a tagállamokkal, továbbá értékelje és optimalizálja a magánnyugdíj-megtakarításokra vonatkozó ösztönzőket, különösen azon személyek esetében, akik máskülönben nem halmoznának fel megfelelő nyugdíjat;

60.  célszerűnek tartja a bevált eljárások és az ösztönzők optimalizálására irányuló javaslatok értékelését;

61.  hangsúlyozza, hogy nem a harmadik pillérbe tartozó rendszerek támogatását kell a közpolitika fő prioritásának tekinteni, hanem inkább annak biztosítását, hogy mindenki megfelelő védelmet élvezzen a jól működő és fenntartható első pilléren belül;

62.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a harmadik pillérbe tartozó rendszerek válságokkal szembeni sebezhetőségét, és terjesszen elő javaslatokat a kockázatok csökkentésére;

63.  javasolja a szerződéskötésre, az irányításra, a szolgáltatóváltásra vagy a szerződés típusának megváltozatására vonatkozó költséghatárok nemzeti szinten történő vizsgálatát, és ennek vonatkozásában javaslatok előterjesztését;

64.  úgy véli, hogy a harmadik pilléren belül a minőségre, a fogyasztók tájékoztatására és a fogyasztóvédelemre vonatkozó magatartási kódexek növelhetik a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjalapok vonzerejét;arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse elő a tagállamokban jelenleg elérhető bevált gyakorlatok cseréjét;

65.  támogatja az uniós szintű önkéntes magatartási kódexek – és lehetőség szerint terméktanúsítási rendszerek – kidolgozását és bevezetését a harmadik pilléren belül a minőség, a fogyasztók tájékoztatása és a fogyasztóvédelem terén; javasolja, hogy amennyiben az önkéntes magatartási kódexek nem bizonyulnak sikeresnek, a tagállamok vállalják a szabályozási feladatot e területeken;

66.  felszólítja a Bizottságot annak feltárására, hogy miként lehet hatékonyabban felhasználni az Unió pénzügyi ágazatának jogszabályait annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók a nyugdíjakról és a nyugdíjakhoz kapcsolódó termékekről pontos és pártatlan pénzügyi tanácsadásban részesüljenek;

A nyugdíjbefektetések adózással és szerződéssel összefüggő határokon átnyúló akadályai

67.  kéri a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra a határokon átnyúló nyugdíjak terén, különösen abban a tekintetben, hogy miként kerülhető el a kettős adóztatás és az adózás kettős elmaradása;

68.  a diszkriminatív adókat a határokon átnyúló mobilitás komoly akadályának tekinti, és kéri azok haladéktalan leépítését, miközben megjegyzi, hogy az Unió korlátozott hatáskörrel rendelkezik a tagállami adópolitika területén;

69.  ésszerűnek tartja a kötelmi jogi akadályok felülvizsgálatát;

70.  kéri a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló struktúrákon keresztül megfelelő módon vonja be a szociális partnereket;

Nemek közötti egyenlőség

71.  emlékeztet a nyugdíjak tekintetében fennálló, nemekkel összefüggő kihívásra; riasztónak tartja a szegénységi küszöb alatt élő idősek – főleg nők – emelkedő számát; hangsúlyozza, hogy az első pillérbe tartozó állami nyugdíjrendszereknek legalább tisztességes életszínvonalat kell biztosítaniuk mindenki számára; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség a munkaerőpiacon döntő fontosságú a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából, mivel a magasabb foglalkoztatási arány fokozza a gazdasági növekedést, és több nyugdíjjárulék befizetéséhez vezet; úgy véli, hogy a nők és férfiak nyugdíjkorhatárának egyenlősítését ki kell egészíteni az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást, a munkavállalás és az eltartottak gondozásának összeegyeztetését biztosító hatékony politikákkal; hangsúlyozza, hogy az eltartottak – általában díjazás nélkül végzett – gondozásának elismerésére meg kellene fontolni a gondozáshoz kapcsolódó nyugdíjjóváírás bevezetését;

72.  üdvözli, hogy a fehér könyv felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a gondozásért járó jóváírás kialakítását, amellyel biztosítanák az eltartott személyek gondozásával töltött időszak nyugdíjba való beszámítását úgy a nők, mint a férfiak esetében; felhívja a figyelmet arra, hogy a családi felelősségek nők és férfiak közötti egyenlőtlen megoszlása – aminek következtében a nők gyakran a nyugdíjjogosultságaikat hátrányosan befolyásoló, kevésbé biztos, rosszabbul fizetett, sőt, be nem jelentett állásokat vállalnak – és az elérhető és megfizethető szolgáltatások és gondozással foglalkozó létesítmények hiánya, valamint az e területen hozott közelmúltbeli megszorító intézkedések – különösen a nők esetében – közvetlen hatással vannak a munkavállalási és nyugdíj-felhalmozási lehetőségekre; ezért felhívja a Bizottságot, hogy készíttessen tanulmányt erről a kérdésről;

73.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az azonos munkát végző nők és férfiak közötti bér- és jövedelemkülönbség megszüntetésére, valamint a nagyobb felelősséggel járó posztok betöltésére adódó lehetőségeik terén mutatkozó különbségek és a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenségek felszámolására, melyek a nyugdíjakat is érintik, és jelentős eltéréseket eredményeznek a nőknek és férfiaknak fizetett nyugdíjak között, utóbbiak számottevő előnyére; sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő a jelenlegi jogszabályok felülvizsgálatát; megjegyzi, hogy az elmúlt évek számtalan kampánya, célkitűzése és intézkedése ellenére a nemek közötti tág bérszakadék továbbra is konokul tartja magát;

74.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők és férfiak közötti egyenlő elbánás elvének következetes alkalmazását;

75.  hangsúlyozza, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a magánszektorban jelentkező – a legtöbb tagállamban igen jelentős –, nemek közötti bérszakadék csökkentése érdekében;

76.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az azonos képzettséggel rendelkező és azonos posztot betöltő férfiaknak és nőknek fizetett díjazásban megnyilvánuló különbséget, mivel emiatt a nők jövedelme még inkább elmarad a férfiakétól, és növeli a nyugdíjazásukat vagy özveggyé válásukat követően szegénységbe süllyedő nők már ma is jelentős számát;

77.  hangsúlyozza, hogy a nőket magasabb várható élettartamuk miatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés a nyugdíjkalkulációk során;

78.  sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak;

79.  úgy véli, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség szemszögéből szükséges a nyugdíjjogosultságok egyénivé tétele, és biztosítani kell annak a sok idős nőnek a biztos megélhetését is, akik jelenleg özvegyi nyugdíjból és más származtatott jogokon alapuló ellátásokból tartják fenn magukat;

80.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell az arra irányuló kutatásokat, hogy a különböző nyugdíjindexálási képletek hogyan befolyásolják az időskori elszegényedés kockázatát, a nemek közötti egyenlőség szempontjait is figyelembe véve; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az idősödő emberek szükségleteinek változásaira – például a tartós gondozás iránti igényükre –, biztosítva, hogy az időskorúak, és köztük különösen a nők, megfelelő nyugdíjat kapjanak és esélyt a méltóságteljes életre;

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 188. E, 2012.6.28., 9. o. (2) HL C 299., 2012.10.4., 115. o. (3) ISBN 978-92-79-22850-6 (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0047. (5) HL L 308., 2010.11.24., 46. o. (6) HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o. (7) OECD (2012), „Mobility and migration in Europe”, 63. o. In: OECD Economic Surveys: European Union 2012, OECD Publishing. (8) http://www.europarl.europa.eu/committees/fr/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=79590 (9) Miranda, V.: Cooking, Caring and Volunteeering: Unpaid Work Around the World, OECD Social, Employment and Migration Working Papers No. 116, OECD Publishing. (10) Európai Bizottság, The 2012 Ageing Report: Economic and budgetary projections for the 27 EU Member States (2010-2060), Brüsszel, 2011. május. http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2012/pdf/ee-2012-2_en.pdf (11) „Pension Adequacy in the European Union 2010-2050”, az Európai Bizottság Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága és a Szociális Védelmi Bizottság által közösen készített jelentés, 2012. május 23., http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=en&pubId=7105&type=2&furtherPubs=yes