Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8806),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8805),

–  tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–  tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

–  tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2013. február 5-i bizottsági javaslatra (2013/0025 (COD)),

–  tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. februári ajánlásaira a pénzmosás valamint a terrorizmus finanszírozása és a proliferáció elleni küzdelemről,

–  tekintettel az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem terén teendő konkrét lépésekre irányuló felhívásról szóló 2012. április 19-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel Richard Murphy okleveles könyvvizsgáló „Closing the European Tax Gap” (Az európai adórés csökkentése) című 2012. február 10-i jelentésére,

–  tekintettel a vállalkozások adóztatásának magatartási kódexéről szóló 1997. december 1-jei tanácsi állásfoglalásra, valamint a társasági adózás magatartási kódexével foglalkozó csoport Tanácshoz benyújtott 2012. december 4-i jelentésére,

–  tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló, „Addressing Base Erosion and Profit Shifting” című OECD-jelentésre (2013),

–  tekintettel az ECOFIN következtetéseire és az egyes adóügyi kérdésekről az Európai Tanácsnak készített 2012. június 22-i ECOFIN-jelentésre,

–  tekintettel az „Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i jogalkotási állásfoglalására(3),

–  tekintettel a G20 csoport pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2013. február 15–16-i, Moszkvában megrendezett találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7–0162/2013),

A.  mivel becslések szerint az Unióban botrányos módon évi 1 trillió euró potenciális adóbevétel veszik el adócsalás, adókijátszás, adókikerülés és agresszív adótervezés miatt, ami megfelelő válaszintézkedések meghozatala nélkül évente mintegy 2000 eurós költséget jelent minden egyes európai polgár számára(5);

B.  mivel ez a veszteség veszélyezteti az EU minőségi közszolgáltatásokon alapuló szociális piacgazdaságát, fenyegeti az egységes piac megfelelő működését, károsan hat az Unión belüli adórendszerek hatékonyságára és méltányosságára, és kockázatot jelent a gazdaság ökológiai alapú átalakítására nézve; mivel ez megteremti és tovább fokozza a társadalmilag káros nyerészkedést, ami növekvő társadalmi egyenlőtlenséghez vezet, erősíti a polgárok demokratikus intézmények iránti bizalmatlanságát, és demokráciahiányos környezetet táplál;

C.  mivel bevételeink biztosítása a költségvetés fenntarthatóságának fontos eleme;

D.  mivel az adócsalás és az adókijátszás az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenységeket jelent, az adókikerülés ugyanakkor az adózási rendszer jogszerű, bár helytelen kihasználása az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkentése érdekében, az agresszív adótervezés pedig az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából;

E.  mivel a gazdaság fokozódó dematerializációja által elősegített adókikerülési gyakorlatok az európai vállalkozásokat és a növekedést károsan érintő versenytorzulásokhoz vezetnek;

F.  mivel az adócsalás és az adókikerülés mértéke aláássa a polgárok bizalmát az adóbeszedés és az adórendszer egészének méltányossága és legitimitása iránt;

G.  mivel az adópolitikák koordinációjának hiánya az Unióban jelentős költségeket és adminisztratív terheket is eredményez a polgárok és az Unión belül határokon átnyúló tevékenységeket folytató vállalkozások számára, és az adóztatás nem kívánt elmaradását eredményezheti, vagy adócsaláshoz és adókikerüléshez vezethet.

H.  mivel az adóparadicsomként működő joghatóságok átláthatatlan vagy káros adóztatási gyakorlatai által okozott torzulások fennmaradása mesterséges pénzmozgásokhoz és káros hatásokhoz vezethet az EU belső piacán; mivel a káros adóverseny egyértelműen ellentétes az egységes piac logikájával; mivel további erőfeszítésekre van szükség az adóalapok harmonizálására az egyre szorosabb gazdasági, adóügyi és költségvetési Unión belül;

I.  mivel a támogatási programokban részt vevő országok az utóbbi időben azt tapasztalták, hogy miután a trojka ajánlásaival összhangban fokozták az adók behajtását, és megszüntették a mentességeket, sok nagyobb vállalat elhagyta az országot, hogy más országok által kínált adókedvezményekben részesülhessen;

J.  mivel a gyakorlatban ezáltal az adóterhek a munkavállalókra és az alacsony jövedelmű háztartásokra hárultak, a kormányok pedig a közszolgáltatások súlyos megnyirbálására kényszerültek,

K.  mivel a tagállamok adóhatóságainak többségénél az elmúlt évek megszorító intézkedései révén végrehajtott leépítések nagy mértékben veszélybe sodorták a Bizottság cselekvési tervének végrehajtását;

L.  mivel az adókikerülési gyakorlatok multinacionális vállalatok általi alkalmazása ellentétes a tisztességes verseny és a vállalati felelősségvállalás elvével;

M.  mivel a tagállamok által az átláthatóság hiányának orvoslása érdekében tett lépésekre válaszul egyes állampolgárok üzleti tranzakcióikat alacsonyabb átláthatóságú joghatóságokon keresztül kezdték bonyolítani;

N.  mivel a nemzeti szinten hozott egyoldalú intézkedések sok esetben hatástalannak, elégtelennek, egyes esetekben egyenesen károsnak bizonyultak, és ez összehangolt és többrétű megközelítést tesz szükségessé nemzeti, uniós és nemzetközi szinten; mivel az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni hatékony fellépés megköveteli a határozottan megerősített együttműködést a különböző tagállamok adóhatóságai között, és szükségesség teszi az egyes tagállamokon belüli adóhatóságok más bűnüldöző hatóságokkal való megerősített együttműködését;

O.  mivel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentés megállapítása szerint a megoldandó szakpolitikai probléma az, hogy az adójogrendszer megosztására irányuló, nemzeti tapasztalatokból levont közös nemzetközi elvek nem tartottak lépést a változó üzleti környezettel; mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk a nemzetközi színtéren az átláthatóság, az információcsere és a káros adóügyi intézkedések elvein alapuló nemzetközi normákra irányuló munkában;

P.  mivel a fejlődő országok nincsenek olyan alkupozícióban, hogy kikényszerítsék az adóparadicsomok együttműködését, információmegosztását és átláthatóvá válását;

Q.  mivel az oknyomozó újságírás, a nem kormányzati szektor és a tudományos közösség óriási szerepet játszott az adócsalások, az adókikerülés és az adóparadicsomok leleplezésében és a nyilvánosság ezzel kapcsolatos tájékoztatásában;

R.  mivel az adócsalás feltárását szolgáló eszközök megerősítését az adók beszedéséhez nyújtott segítségre, az adózás tekintetében biztosított egyenlő bánásmódra és a vállalkozások számára a gyakorlatiasságra vonatkozó jelenlegi jogszabályok megerősítésének kell kísérnie;

S.  mivel a G20 csoport 2013. februári, moszkvai ülésén részt vevő európai pénzügyminiszterek ígéretet tettek az adókikerülés megszüntetése tekintetében szükséges intézkedések meghozatalára, és megerősítették, hogy kizárólag nemzeti intézkedésekkel nem lehet elérni a kívánt eredményeket;

T.  mivel az adókikerülést eredményező transzferárképzés körülbelül évi 125 milliárd euróra becsült adóbevétel-kiesés kikényszerítésével – amely majdnem kétszerese a fejlődő országoknak folyósított nemzetközi segély összegének – káros hatással van a fejlődő országok költségvetéseire;

U.  mivel az adóügyi jogszabályok meghozatala jelenleg tagállami hatáskör;

1.  üdvözli a Bizottság cselekvési tervét és ajánlásait, amelyek azonnali és összehangolt fellépésre szólítják fel a tagállamokat az adóparadicsomokkal és az agresszív adótervezéssel szemben;

2.  üdvözli a G20 csoport pénzügyminisztereinek eltökéltségét az adóalap eróziója és a profitáthelyezés kezelése iránt;

3.  sürgeti a tagállamokat, hogy igazolják elkötelezettségüket, fogadják el a Bizottság cselekvési tervét, és maradéktalanul hajtsák végre a két ajánlást; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok kezdjenek komoly tárgyalásokat, zárják le az adócsalással, az adókikerüléssel, az agresszív adótervezéssel és az adóparadicsomokkal kapcsolatos kérdésekkel összefüggő összes folyamatban lévő jogalkotási javaslatra irányuló eljárást, és alkalmazzák a vonatkozó intézkedéseket területükön;

4.  sajnálja, hogy a tagállamoknak még nem sikerült egyetértésre jutniuk olyan kulcsfontosságú javaslatok ügyében, mint a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv módosítására irányuló 2008-as javaslat vagy a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011-es javaslat;

5.  sajnálatát fejezi ki az Euró Plusz Paktum kötelezettségvállalásai keretében az adózás területén eddig elért érdemi előrelépések hiánya miatt;

6.  üdvözli a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a két ajánlás tagállamok általi végrehajtását, és konzultáljon az adózással foglalkozó nemzeti munkacsoportokkal, a szociális partnerekkel és a szakszervezetekkel, és őket is vonja be a platform munkájába; felszólítja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a platform munkájáról és eredményeiről;

7.  úgy véli, hogy az International Consortium of Investigative Journalists által 2013 áprilisában közzétett, titkos off-shore bankszámlákra vonatkozó információk rávilágítanak a probléma kiterjedtségére és súlyosságára, valamint a szükséges intézkedések sürgősségére; ennek fényében ismételten szorgalmazza az átláthatóság iránti megerősített európai és nemzetközi kötelezettségvállalást, amelynek célja az automatikus adóügyi információcseréről szóló kötelező erejű, nemzetközi, többoldalú megállapodás létrehozása;

Az EU szerepe a nemzetközi színtéren

8.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell játszania az OECD, az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum, a G20, a G8 és más nemzetközi fórumok keretében az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni fellépésről folyó vitában; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi színtéren következetesen hangsúlyozzák a megerősített együttműködés kiemelkedő fontosságát az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok elleni küzdelem területén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak meg kell győznie a nem uniós országokat arról, hogy az átláthatósággal, automatikus információcserével és a káros adóügyi intézkedések eltörlésével kapcsolatos uniós elvek elfogadásával építsék ki és javítsák adóbeszedési rendszereik hatékonyságát, és nyújtsanak segítséget számukra ebben; bátorítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a fejlődő országokban folytatott technikai segítségnyújtási és kapacitásépítési erőfeszítéseiket;

9.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy az EU egésze és gyakran az érintett tagállam szempontjából is az optimálistól elmaradó eredményeket hozó kétoldalú tárgyalások jelenlegi gyakorlatának fenntartása helyett a tagállamok hatalmazzák fel a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében adózási megállapodásokról tárgyaljon a harmadik országokkal;

10.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi segítségnyújtásban részesülő(6) vagy ilyenért folyamodó tagállamok kötelesek adóbeszedési képességük erősítésére és javítására, valamint az adócsalás és az adókijátszás felszámolására irányuló intézkedéseket bevezetni; sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki ezt a kötelezettséget a pénzmosás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés leküzdésére irányuló intézkedésekre is;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós adóügyi standardokat megsértő vállalatok számára ne nyújtson uniós finanszírozást, és gondoskodjon arról, hogy e vállalatokat a tagállamok zárják ki az állami támogatásokból, és a közbeszerzésekből; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közbeszerzési eljárásokban ajánlatot tevő valamennyi vállalat számára írják elő, hogy adjanak tájékoztatást az adózással összefüggő szabálysértéssel összefüggésben rájuk kiszabott büntetésekről vagy elmarasztaló ítéletekről; javasolja, hogy a közhatóságok – a késedelmes fizetésekről szóló irányelv szerinti megállapodásban foglalt kötelezettségek tiszteletben tartása mellett – szerepeltethessenek olyan záradékot a közbeszerzési szerződésekben, amely lehetővé teszi a megállapodás felbontását abban az esetben, ha a szállító a későbbiekben megszegi az adózással kapcsolatos kötelezettségeket;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a tagállamok és a fejlődő országok közötti adóügyi megállapodásokra vonatkozó közös standardokat ezen országok adóalap-eróziójának megelőzése érdekében;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb költségvetési forrásokat és személyzetet a DG TAXUD számára annak érdekében, hogy segítse ezt a főigazgatóságot az adóztatás kettős elmaradásával, az adókijátszással és az adócsalással kapcsolatos uniós politikák és javaslatok kidolgozásában;

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban, különösen jövőbeli két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásaikban ragaszkodjanak az adóügyekkel kapcsolatos uniós standardok szigorú alkalmazásához;

15.  üdvözli az Amerikai Egyesült Államok törvényét az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról, amely az EU és az USA közötti automatikus információcsere irányába tett első lépésnek tekinthető a határokon átnyúló adócsalás és adókijátszás elleni fellépés terén; sajnálja ugyanakkor, hogy az USA-val folytatott tárgyalások során a közös uniós tárgyalási pozíció helyett a kétoldalú/kormányközi megközelítést alkalmazták; sajnálja, hogy az információcsere tekintetében nem valósul meg a teljes körű viszonosság; ezzel összefüggésben kéri az uniós polgárok adatvédelemhez fűződő jogának tiszteletben tartását;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alaposan tekintsék át és megfelelően hajtsák végre a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. februári ajánlásait;

Kiemelt cél – az adórés kezelése

17.  felhívja a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget azon ambiciózus, de reális célkitűzés teljesítésére, hogy 2020-ig legalább megfelezik az adórést, mivel ez az adókulcsok emelése nélkül fokozatosan megteremtené a jelentősen nagyobb adóbevételek lehetőségét;

18.  elismeri továbbá, hogy az adókulcsok növelése vagy új adónemek bevezetése helyett inkább a meglévő adóalapok kiszélesítése generálhat többletbevételt a tagállamok számára;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy a hatályos Szerződések keretein belül dolgozzon ki végre konkrét jogalkotási aktusokon alapuló, átfogó stratégiát az uniós adórés megszüntetésére, és gondoskodjon arról, hogy az Unióban működő valamennyi vállalat teljesítse adókötelezettségét minden olyan tagállamban, ahol tevékenységet folytat;

20.  hangsúlyozza, hogy az adórés csökkentésére és az adóparadicsomok, az adókijátszás és az adókikerülés leküzdésére irányuló intézkedések tisztességes és átlátható versenyfeltételeket eredményeznének a belső piacon, segítenék a költségvetési konszolidációt, egyúttal mérsékelnék az államadósságok szintjét, növelnék az állami beruházási forrásokat, javítanák a nemzeti adórendszerek hatékonyságát és igazságosságát, és fokoznák az általános adózási fegyelmet az Unión belül és a fejlődő országokban egyaránt;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az adórésre vonatkozó uniós stratégia Fiscalis programba történő beépítésével terjesszék ki a program alkalmazási körét;

22.  kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az európai adóztatás bevezetésének lehetőségét a határokon átnyúló üzleti modellekre és az elektronikus kereskedelemre;

az európai parlament által javasolt, az adórésre vonatkozó uniós stratégia középpontjában álló fellépések:
Adócsalás és adókijátszás

23.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő személyzeti, szakértői és költségvetési erőforrást nemzeti adóhatóságaik és adóellenőrzést végző személyzetük számára, valamint biztosítsanak megfelelő forrásokat az adóigazgatás személyi állományának képzésére az adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos határokon átnyúló együttműködésről, és vezessenek be erőteljes eszközöket a korrupcióval szembeni fellépéshez;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket a vállalkozások adófizetésével kapcsolatos átláthatóság érdekében azzal, hogy valamennyi multinacionális vállalat számára előírja, hogy egyetlen egyszerű számban tegyék közzé a működésük helye szerinti tagállamokban befizetett adó összegét;

25.  hangsúlyozza a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra a KKTA vonatkozásába, és vezessék be azt, fokozatosan elmozdulva az önkéntes rendszertől a kötelező érvényű rendszer felé, ahogyan azt az Európai Parlament KKTA-ról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i jogalkotási állásfoglalása is szorgalmazza;

26.  véleménye szerint az illetékes hatóságoknak a tettek mezejére kellene lépniük, és fel kellene függeszteniük vagy vissza kellene vonniuk azon pénzügyi intézmények és pénzügyi tanácsadók banki engedélyét, amelyek segítik az adócsalást azáltal, hogy olyan termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek, amelyek lehetővé teszik az adófizetés kijátszását vagy az adóhatóságokkal való együttműködés megtagadását;

27.  üdvözli, hogy a Bizottság a pénzmosás elleni új irányelvben (2013/0025(COD)) felvette az adózási bűncselekményeket a pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekmények közé, és kéri az irányelv gyors végrehajtását; ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő az adócsalás harmonizált büntetőjogi leküzdésére irányuló javaslatokat, különösen a határon átnyúló és kölcsönös nyomozások tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködését a többi uniós bűnüldöző szervvel, különösen a pénzmosás elleni küzdelem, az igazságügy és a társadalombiztosítás terén illetékes hatóságokkal;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy adófizetőik adatainak hatékony védelmét garantálva távolítsák el nemzeti jogszabályaikból az uniós intézményekkel való, illetve a tagállamokon belüli együttműködést és információcserét gátló valamennyi akadályt;

29.  felszólítja a Bizottságot azon területek azonosítására, amelyeken javítható lenne az uniós szabályozás és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés – többek között a Fiscalis és a Customs programok megfelelő felhasználása révén – az adócsalások visszaszorítása érdekében;

30.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a közigazgatási együttműködés új keretét, és kéri a tagállamokat, hogy mielőbb alkalmazzák ezt a keretet;

31.  ösztönzi a tagállamokat, hogy keressenek adókijátszásra utaló egyértelmű bizonyítékokat más kormányzati nyilvántartásokban, például a gépjárművekre, a telkekre, a jachtokra és más vagyontárgyakra vonatkozó adatbázisaikban, és osszák meg ezeket az adatokat a többi tagállammal és a Bizottsággal is;

32.  hangsúlyozza az új stratégiák végrehajtásának és a meglévő uniós struktúrák hatékonyabb kihasználásának fontosságát a héacsalások, és különösen az úgynevezett körhintacsalások elleni eredményesebb küzdelem érdekében; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül fogadja el és hajtsa végre a 2006/112/EK irányelvnek a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló irányelvet;

33.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az új Fiscalis 2020 program keretében folytassák és fejlesszék tovább a határon átnyúló adócsalások feltárására és felszámolására irányuló egyidejű ellenőrzéseket, valamint segítsék elő a külföldi tisztviselők jelenlétét az adóigazgatási hatóságoknál, illetve a közigazgatási vizsgálatok során; kiemeli az adóügyi hatóságok és az egyéb bűnüldöző szervek közötti szorosabb együttműködés fontosságát, különösen a pénzmosással és a hozzá kapcsolódó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásokra vonatkozó információk megosztása érdekében;

34.  emlékeztet arra, hogy a feketegazdaság megszüntetése csak megfelelő ösztönzők felkínálása révén valósítható meg; javasolja továbbá, hogy a tagállamok az eredménymutatók segítségével tegyenek jelentést arról, hogy milyen mértékben sikerült visszaszorítaniuk a feketegazdaságot;

35.  támogatja az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jogalany-azonosítókat vezessen be, ami újabb lépést jelentene a pénzügyi tranzakciók nyomon követhetőségének és átláthatóságának biztosítása felé, és kulcsfontosságú szerepet játszik az adócsalás elleni küzdelemben;

36.  rámutat arra, hogy az adózási kiváltságok leépítése lehetőséget teremt az egyszerű, érthető és igazságos adórendszerhez vezető átfogó reformok számára;

37.  rámutat arra, hogy az adócsalással szembeni jogi eljárások nehézkesek és hosszadalmasak, és hogy a bűnösnek talált személyek végül viszonylag enyhe ítéleteket kapnak, ami az adócsalást szinte kockázatmentes bűncselekménnyé teszi;

38.  hangsúlyozza az e-kormányzat által az átláthatóság növelése és a csalás, illetve korrupció elleni küzdelem és ennek folytán a közpénzek védelmének elősegítése tekintetében nyújtott lehetőségeket; hangsúlyozza a folyamatos innovációt lehetővé tevő jogszabályok szükségességét;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy külön foglalkozzon a tagállamok eltérő adórendszerei közötti hibridek problémájával;

40.  ugyanakkor megállapítja, hogy miután a héa „saját forrás”, az adókikerülés e területen valóban közvetlenül befolyásolja a tagállamok gazdaságait és az EU költségvetését egyaránt; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszéket idézve: „a héakijátszás sérti a tagállamok pénzügyi érdekeit, és kihat az uniós költségvetésre is, amennyiben csorbítja a héaalapú saját forrást. Ezt a kiesést a saját forrás GNI-alapú összetevőjének kell kompenzálnia, miáltal torzul az egyes tagállamok uniós költségvetési hozzájárulása. Az adócsalás akadályozza a belső piac működését és gátolja a tisztességes versenyt is”(7);

41.  megállapítja, hogy az EU héarendszere az állami bevételek jelentős részét biztosítja – 2009-ben 21%-ot(8) –, de egyúttal oka annak is, hogy a megfelelésre fordított szükségtelen költségek és az adókikerülés szintje egyaránt magas;

42.  rámutat arra, hogy a héa beszedési modellje bevezetése óta nem változott; hangsúlyozza, hogy a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett változások következtében ez a modell elavult, és további alkalmazása jelentős kiesésekhez vezet;

43.  hangsúlyozza, hogy a vámrendszer megfelelő működése közvetlen következményekkel jár a héa kiszámítása tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban a vámellenőrzések nem működnek megfelelően, ami jelentős héaveszteségeket okoz(9); elfogadhatatlannak tartja, hogy a legtöbb tagállamban az adóhatóságok nem férnek közvetlenül hozzá a vámadatokhoz, és ezért az adózási adatokkal való automatizált összevetés nem lehetséges; rámutat arra, hogy a szervezett bűnözés jól ismeri a jelenlegi rendszer gyenge pontjait;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan intézkedések bevezetését, amelyek révén az adócsalás és adókijátszás miatt indított büntetőeljárásokban elkobzott javakat szociális jellegű célokra lehet fordítani; ezért kéri, hogy az elkobzott javak jelentős részét szociális célokra használják fel, valamint hogy ezeket a forrásokat az adott adózási bűncselekmény által közvetlenül vagy közvetve érintett helyi és regionális gazdaságba juttassák vissza;

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan környezet kialakítására, amelyben az adócsalások eseteinek feltárása és az adóparadicsomok azonosítása kapcsán a civil társadalom szerepe teljes körű védelmet élvez, ennek érdekében például hozzanak létre hatékony rendszereket az információforrások és az újságírói források védelmére;

Adókikerülés és agresszív adótervezés

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló módosított irányelv elfogadását és végrehajtását a jelenlegi irányelv hiányosságainak orvoslása érdekében, illetve az adókijátszás hatékonyabb megakadályozása végett;

47.  üdvözli az OECD transzferárképzésre – azaz a profit adóparadicsomokba történő áthelyezésének a fejlett és a fejlődő országokban történő adófizetés elkerülése érdekében folytatott gyakorlatára – vonatkozó iránymutatásainak naprakésszé tételéről folyó nemzetközi vitát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul cselekedjenek, és vizsgálják felül a transzferárképzésre vonatkozó hatályos szabályokat, különösen a kockázatok és immateriális javak áthárítását, az eszközök tulajdonjogának az azonos csoportba tartozó jogalanyok közötti mesterséges felosztását, és az ilyen jogalanyok közötti olyan tranzakciókat illetően, amelyekre ritkán kerül sor független vállalkozások között; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a transzferárképzésre alkalmazandó előlegfizetési megállapodásokkal kapcsolatos rendszert, amely új előírással bővítené az EU transzferárképzésre vonatkozó dokumentációs iránymutatásaiban szereplő jelenlegi kötelezettségeket. javasolja, hogy a feketelistán szereplő joghatóságokkal folytatott tranzakciók esetén a dokumentációval és az adóügyi nyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségek legyenek szélesebb körűek;

48.  üdvözli a számviteli és az átláthatósági irányelv szerinti országonkénti adatszolgáltatás terén elért előrelépést; felszólítja a Bizottságot, hogy következő lépésként a megfelelő transzferárképzési szabályok tiszteletben tartásának nyomon követése érdekében vezessen be országonkénti adatszolgáltatási kötelezettséget a határon átnyúló társaságok számára minden ágazatban – előírva a csoport egészére vonatkozó kereskedelmi információk, például a vállalat tevékenységeinek jellegével és földrajzi helyével, bevételével, munkavállalóinak teljes munkaidős egyenérték szerint számított számával, adózás előtti eredményével, az eredmény után fizetett adóval és a kapott állami támogatásokkal kapcsolatos, országonkénti bontásban feltüntetett adatok közlését – ezáltal fokozva a kifizetési műveletek átláthatóságát;

49.  kéri a pénzmosás elleni irányelvre irányuló javaslat kiegészítését egy olyan kötelezettség bevezetésével, amely előírná nyilvánosan elérhető kormányzati nyilvántartások létrehozását a társaságok, trösztök, alapítványok és hasonló jogi struktúrák haszonhúzóiról;

50.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex hatékonyságát a kérdések tanácsi szinten történő felvetésével, ahol sürgető szükség van a politikai döntéshozatalra; sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti adórendszerek közötti eltérések megszüntetése érdekében aktívan avatkozzon be azokban az esetekben, ahol a magatartási kódexszel foglalkozó csoport nem tud megállapodni az eljárásokról;

51.  felhívja a Bizottságot egy könyvvizsgálókra és tanácsadókra vonatkozó magatartási kódex előkészítésére és támogatására; felszólítja a könyvvizsgáló cégeket, hogy értesítsék a nemzeti adóügyi hatóságokat abban az esetben, ha a vizsgált vállalkozásnál agresszív adótervezésre utaló jeleket találnak;

52.  véleménye szerint nem szabad lehetővé tenni, hogy a könyvvizsgálók tiltott nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtsanak, és a tranzakciók strukturálásával kapcsolatos adó-tanácsadási szolgáltatást és adószakértői tevékenységet ilyennek kell tekinteni;

53.  megállapítja, hogy az adófizetők megfelelő azonosítása kulcsfontosságú a nemzeti adóhatóságok közötti sikeres információcsere szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a határokon átnyúló tranzakciókban érintett valamennyi jogi és természetes személy uniós adóazonosító szám létrehozásának folyamatát; úgy véli, hogy az uniós adóazonosító számnak kapcsolódnia kellene egy, a héainformációk cseréjére szolgáló nyílt és nemzetközi rendszerhez (VIES), amely segíti a meg nem fizetett adók és egyéb kijátszott kötelezettségek azonosítását;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2013-ban terjesszen be az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot annak érdekében, hogy sor kerüljön a két említett jogszabály visszaélésekkel szembeni záradékainak felülvizsgálatára és összehangolására, és megszüntethető legyen az EU-ban az adózásnak a hibrid szervezetekkel és pénzügyi eszközökkel lehetővé tett kettős elmaradása;

55.  sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre a visszaélés elleni általános szabály bevezetésére irányuló bizottsági javaslatot az agresszív adótervezési gyakorlatok megakadályozása érdekében, és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeikbe építsenek be az adózás kettős elmaradását megakadályozó záradékot; ösztönzi a tagállamokat, hogy ne vegyenek tudomást a mesterséges megállapodásokból eredő vagy tényleges kereskedelmi tevékenységhez nem kapcsolódó adóelőnyökről; javasolja, hogy kezdjék meg a munkát a kettős adóztatás elkerülésére szolgáló standard szabályrendszer tagállamok számára történő kidolgozása érdekében;

56.  üdvözli a Bizottság által az európai adófizetők kódexével kapcsolatosan végzett munkát; úgy véli, egy ilyen kódex segíti az adott adórendszer legitimitásának és átláthatóságának növelését, fokozza az adóigazgatás és az adófizetők közötti együttműködést és bizalmat, továbbá azzal is segíti az adófizetőket, hogy nagyobb átláthatóságot biztosít jogaik és kötelezettségeik vonatkozásában;

57.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony adóbeszedési mechanizmusokat, amelyek minimálisra csökkentik a távolságot az adófizetők és az adóhatóságok között, és a lehető legmodernebb technológiákra támaszkodnak; felkéri a Bizottságot, hogy megfelelő uniós standardok kidolgozásával csökkentse az elektronikus kereskedelem adóztatásának összetettségét;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék minél átláthatóbbá a pénzügyi szektor lobbitevékenységét, amely gyakran vezet legális adókijátszáshoz vagy agresszív adótervezéshez;

59.  ösztönzi a Bizottságot, hogy szabályozza a tagállamokból adókijátszás végett harmadik országokba irányuló pénzmozgásokat, és alakítson ki kiegyensúlyozott és versenyképes adóügyi keretet;

60.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a társaságok agresszív adótervezéssel foglalkozó egységei vonatkozásában, különösen a pénzügyi szolgáltatások ágazatában;

61.  felkéri a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható vizsgálatot a tagállamokban a törvény által előírt és a vállalatok által ténylegesen fizetett társasági adókulcsok közötti különbségekről annak érdekében, hogy az adóharmonizálásról szóló vita objektív adatokra épülhessen;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra a nemzeti hatóságok által a határokon átnyúló társaságok tekintetében hozott egyedi adóügyi határozatokat; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok alkalmazzanak szigorú, kötelező követelményeket azokra a határon átnyúló társaságokra, amelyek adóügyi határozatot kívánnak szerezni;

63.  megállapítja, hogy bár a vagyonkezelői alapokat gyakran használják fel adókijátszási csatornaként, aggodalommal jegyzi meg, hogy az országok többséges nem írja elő a törvényes megállapodások nyilvántartásba vételét; felszólítja az EU-t, hogy vezesse be a vagyonkezelői alapok és egyéb zárt működésű jogalanyok európai nyilvántartását, amire feltétlenül szükség lenne az adókikerülés elleni fellépés érdekében;

Adóparadicsomok

64.  közös uniós megközelítést szorgalmaz az adóparadicsomokkal kapcsolatban;

65.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az automatikus információcsere – mint az adóügyi átláthatóságot és információcserét szolgáló jövőbeli európai és nemzetközi norma – előmozdítása iránt; ismételten felszólít az OECD jogellenes pénzáramlások, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelmet célzó eszközein túlmutató fellépésre, tekintettel az említett eszközök különböző hiányosságaira; bírálja, hogy az OECD az információcserével kapcsolatos elvek betartására vonatkozó ígéretekért cserébe egyes kormányokat nem vesz fel feketelistájára, anélkül, hogy meggyőződne ezen elvek tényleges érvényesítéséről; ezenkívül úgy véli, hogy az a követelmény, amelynek értelmében a feketelistáról való törléshez 12 másik országgal kell megállapodást kötni, önkényes, mivel nem hivatkozik semmiféle olyan minőségi mutatóra, amely alapján objektíven megállapítható lenne a jó kormányzás gyakorlati megvalósulása;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2014. december 31-ig fogadjon el egyértelmű fogalommeghatározást és közös kritériumokat az adóparadicsomok azonosítására, és hozzon az azonosított joghatóságokra vonatkozó megfelelő intézkedéseket, és biztosítsa ezek következetes alkalmazását valamennyi uniós jogszabályban; javasolja, hogy a fogalommeghatározás az OECD átláthatóságra és információcserére vonatkozó normáin, valamint a magatartási kódex elvein és kritériumain alapuljon; e tekintetben úgy véli, hogy valamely joghatóság akkor tekinthető adóparadicsomnak, ha az alábbi mutatók közül több teljesül:

67.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2014. december 31-ig állítsa össze és hozza létre az adóparadicsomok nyilvános európai feketelistáját; ezzel összefüggésben felhívja a megfelelő hatóságokat, hogy

Nemzetközi dimenzió

68.  úgy véli, hogy a harmadik országokat a jó kormányzás minimális normáinak alkalmazására ösztönző intézkedésekkel kapcsolatos bizottsági ajánlásban szereplő minimális normáknak explicit módon vonatkozniuk kellene a tagállamokra is;

69.  ösztönzi a tagállamokat, hogy ajánljanak fel együttműködést és segítségnyújtást azoknak a fejlődő harmadik országoknak, amelyek nem adóparadicsomok, segítséget nyújtva az adócsalás és az adókikerülés hatékony leküzdéséhez, elsősorban kapacitásépítési intézkedések révén; támogatja a Bizottság azon kérését, hogy ennek érdekében a tagállamok korlátozott időre küldjenek ki adóügyi szakértőket az ilyen országokba;

70.  felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben járuljon hozzá az OECD BEPS-projektjének (adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás) további fejlesztéséhez, megosztva a tagállamok között a problematikus adórendszerekkel kapcsolatos elemzéseket, valamint azt, hogy milyen változásokra van szükség tagállami és uniós szinten az adócsalások és az adókijátszás, valamint az agresszív adótervezés valamennyi formája elleni fellépéshez; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést e folyamatról a Tanácsnak és a Parlamentnek;

71.  hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében a fejlődő országokban mozgósítani és stabilizálni kell az adóforrásokat, mivel ezek kiszámíthatóbbak és fenntarthatóbbak a külső segítségnyújtásnál, és előmozdítják az adósságcsökkentést;megállapítja ugyanakkor, hogy a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya alacsony, és hogy ezekben az országokban a stabil államháztartás megteremtése társadalmi, politikai és igazgatási nehézségekbe ütközik, ezért ők különösen sebezhetők az egyéni adófizetők és a vállalatok adókijátszási és adókikerülési manővereivel szemben;

72.   aggodalommal jegyzi meg, hogy sok fejlődő ország rendkívül gyenge alkupozícióban van bizonyos külföldi közvetlen befektetőkkel szemben, akik adókedvezmények és adómentességek után kutatnak; úgy véli, hogy nagy volumenű beruházások esetében a társaságokat konkrét kötelezettségvállalásokra kell kötelezni a projektek helyi és/vagy országos szintű gazdasági és társadalmi fejlődésre irányuló, pozitív tovagyűrűző hatásaira vonatkozóan;

73.  rámutat egyrészt, hogy a fejlődő országok adóssága főként a jogszerűtlen tőkekiáramlással magyarázható, másrészt, hogy az agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségének elveivel;

74.  megjegyzi, hogy számos fejlődő ország adórendszere nem felel meg a nemzetközi normáknak (ezzel szemben gyenge adóztatási joghatóság és alacsony hatásfokú adóigazgatás, magas szintű korrupció, a jól működő adónyilvántartás kiépítésére és fenntartására való képesség hiánya stb. jellemzi őket); kéri az EU-t, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében fokozza a segítségnyújtást az adóigazgatás terén, valamint a nemzetközi adócsalás és a túlzott adóoptimalizálás elleni fellépésben azáltal, hogy megerősített adóigazgatási együttműködésen keresztül fejleszti a fejlődő országok nem helyénvaló gyakorlatok észlelésére és az ezekkel szembeni eljárásra irányuló képességét; emellett úgy véli, hogy támogatni kell az adóparadicsomként nyilvántartott fejlődő országok gazdasági szerkezetátalakítását;

75.  üdvözli a globális fórum keretében az adókijátszásra vonatkozó szakértői értékelések terén megtett első lépéseket; ugyanakkor úgy véli, hogy a globális fórum normái hatástalanok lesznek az illegális pénzáramlások visszaszorítása terén, mivel az OECD keretében működő, kérésre történő információcsere rendszerén alapulnak;

76.  rámutat arra, hogy a kettős adóztatással kapcsolatos megállapodások magukban hordozhatják a transzferárak és a szabályozási arbitrázs ösztönzésének kockázatát azáltal, hogy a határokon átívelő adóügyek terén nem a többoldalú, hanem inkább a kétoldalú megközelítést támogatják; ráadásul az ilyen típusú megállapodások – az osztalék-, kamat- és jogdíjkifizetéseket terhelő alacsonyabb forrásadó miatt – általában forráskiesést eredményeznek a fejlődő országok költségvetésében, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ezek helyett inkább az adóügyi információk cseréjére irányuló megállapodásokat ösztönözze;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az OECD-nek, valamint ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságának, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0137. (2) HL C 199. E, 2012.7.7., 37. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0135. (4) HL C 341. E, 2010.12.16., 29. o. (5) http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/tax_fraud_evasion/index_en.htm (6) Az Európai Parlament és a Tanács 472/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről. (7) A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentése, 11. o., 5. bekezdés. (8) Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály (Gazdaság- és Tudománypolitika): „Simplifying and Modernising VAT in the Digital Single Market’ (IP/A/IMCO/ST/2012_03), 2012. szeptember, http://www.europarl.europa.eu/committees/hu/studiesdownload.html?languageDocument=HU&file=75179 (9) A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében megállapította, hogy csak a 42-es eljáráskódú vámeljárás 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállam tekintetében megközelítőleg 2200 millió euró extrapolált veszteséget okozott, amely egyenértékű annak a héaösszegnek a 29%-ával, amely héa az ebben a hét európai uniós tagállamban a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá vont valamennyi 2009-es importügylet által képzett adóalapra elvileg kivetendő volna;