Az Európai Parlament 2013. június 11-i állásfoglalása a nők oktatási és foglalkozási mobilitásáról az Európai Unióban (2013/2009(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2. és 3. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 8., 45., 165., és 166. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21., 23. és 25. cikkére,
– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),
– tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
– tekintettel a Bizottság 2010. szeptember 21-i, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című közleményére (COM(2010)0491),
– tekintettel a Bizottság 2010. november 23-i, „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című közleményére (COM(2010)0682),
– tekintettel a Bizottság 2010. június 9-i, „Új lendület az európai szakképzési együttműködésnek az Európa 2020 stratégia támogatására” című közleményére (COM(2010)0296),
– tekintettel a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitásának előmozdításáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(2),
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0164/2013),
A. mivel az Unió valamely más országában való letelepedés és munkavállalás az Unió alapvető szabadságainak egyike, és mivel a mobilitás sokrétű jelenség, amely egyaránt bír gazdasági, társadalmi és családi dimenzióval;
B. mivel a munkavállalók mobilitása és oktatási mobilitása segít az európai polgársághoz való kötődésük elmélyítésében; ugyanakkor az uniós kohézió és szolidaritás elérését célzó európai alapelvek egyike;
C. mivel az Erasmus program – amely 1987 óta az Európai Unió több mint 2,2 millió polgára számára tette lehetővé a külföldi tanulmányokat – a képzési időszak lezárását követően is különösen kedvezően járulhat hozzá a munkavállalók határokon átnyúló mobilitásához, és mivel a nők oktatásának és képzésének kiterjesztése növeli a mobilitásukat;
D. mivel a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatással volt az Unió munkaerőpiacára, különösen a foglalkoztatási rátákat, illetve a szabad mozgást és az oktatási és szakmai képesítésnek megfelelő munkahelyválasztást illetően, a nők pedig a leghátrányosabban érintett csoportok közé tartoznak;
E. mivel a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban a női munkanélküliség aránya 10,7% (22,7% a 25 évnél fiatalabb nők esetében);
F. mivel a foglalkozási mobilitás az Európai Unió stratégiai célkitűzése, amely növeli az egységes piac hatékonyságát, valamint hozzájárul a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőit jelentő szakmai kompetencia és a foglalkoztatás növekedéséhez;
G. mivel jelentős különbségek állnak fenn a nemek között a munkavállalók Unión belüli mobilitását illetően – a férfiak sokkal gyakrabban költöznek el egy új munkahely vagy munkahelyen belüli áthelyezés miatt, mint a nők (44% illetve 27%), míg a nők gyakrabban kénytelenek karrierjüket félbehagyva nagyobb távolságba költözni, hogy a partnerük mellett maradjanak;
H. mivel a nemek közti elkülönülés a munkaerőpiacon, a megfelelő munkafeltételek hiánya, a nemek közti bérszakadék, a családi élet és a munka közti egyensúly megteremtésére irányuló elégtelen intézkedések, a makacsul fennmaradó sztereotípiák és a nemi alapú megkülönböztetés kockázata jelentős akadályt gördítenek a nők foglalkozási mobilitása elé; mivel számos tényező, úgymint a családdal összefüggő tényezők, az egyes tagállamok között a családtámogatások, a közösségi kapcsolatok, a gyermekek és más eltartottak ellátását biztosító lehetőségek – azaz az állami óvoda és napközi hálózat és a gyermekeknek kínált állami szabadidős elfoglaltságok hiánya vagy hiányosságai –, a lakhatási és a helyi feltételek terén fennálló jelentős különbségek, és más akadályok (nyelv, a jogok ismeretének hiánya) szintén akadályozzák a nőket a szabad mozgáshoz, tartózkodáshoz és munkavállaláshoz való joguk gyakorlásában;
I. mivel a nők a férfiaknál gyakrabban vannak kitéve társadalmi kockázatoknak egész életük során, ami a szegények körében a nők növekvő arányához vezet; mivel a legújabb becslések szerint az Unióban a nők fizetése átlagosan 16,4%-kal alacsonyabb a férfiakénál, .valamint jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között a nemek közti bérszakadék nagysága tekintetében, amely 1,9% és 27,6% között mozog(3);
J. mivel a nők jobb munkaerő-piaci integrációja érdekében többdimenziós politikai megoldásokra van szükség, amelyekben benne foglaltatnak az egész életen át tartó tanulás, a hivatás, a család és a magánélet közötti egyensúly megteremtése – különösen az egyedülálló anyák esetében –, a bizonytalan foglalkozatással szembeni fellépés, a jogok teljes körét biztosító munkahelyek előmozdítása, az állami egészségügyi ellátórendszer, állami szociális biztonsági rendszer, a nők igényeit figyelembe vevő differenciált munkaidő-szervezési módok;
K. mivel a magas minőségű oktatás jobb foglalkoztatási kilátásokat, fejlettebb készségeket, és kulcskompetenciákat nyújt a nők számára egy adott területen; mivel továbbá megkönnyíti társadalmi részvételüket és kulturális tevékenységeiket, és jobb fizetést biztosít a munkaerőpiacon;
L. mivel az oktatási mobilitás elősegíti a foglalkozási mobilitást, és növeli a munkaerő-piaci esélyeket, továbbá mindenki számára elérhetőnek kell lennie, az alacsony képzettségű nőket is beleértve;
1. hangsúlyozza, hogy szükséges a különböző korosztályokba tartozó nők helyzetével kapcsolatos tudatosság fokozása az EU politikái terén, különösen az oktatásra, a társadalmi integrációra, a családi élet és a munka összehangolására, a migrációs, a foglalkoztatási, valamint a szegénységre, az egészségügyi ellátásra és a szociális védelemre irányuló politikák terén, szükséges továbbá a nők jogainak védelme, a nők és férfiak egyenlőségének és egyenlő foglalkoztatási esélyeinek biztosítása, valamint biztonságos munkafeltételek, egyenlő esélyek és karrierlehetőségek biztosítása számukra, beleértve az azonos kiválasztási feltételek alkalmazását a foglalkoztatás területén, a nők helyzetének fokozottabb figyelembevételét a döntéshozatal során, és a hátrányos megkülönböztetés minden formája – például a munkaköri szegregáció és a bérezés terén történő megkülönböztetés – elleni küzdelmet, különösen az egész életen át tartó tanulás előmozdítása, a bizonytalan foglalkozatással szembeni fellépés és a jogokat biztosító munkahelyek előmozdítása, a munka és a családi élet összehangolását lehetővé tévő munkaidő, állami egészségügyi ellátórendszer, állami társadalombiztosítási rendszer, valamint a nő kérésére differenciált munkaidő-szervezési módozatok révén;
2. hangsúlyozza az oktatási és a munkavállalói mobilitás által az Európai Unió számára nyújtott hozzáadott érték elismerését; hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság hatásai nyomán egyre növekszik annak szükségessége, hogy az egyének a munkaerő-piaci kínálathoz mérten válasszanak hivatást, és egyre sürgetőbben jelentkezik annak igénye, hogy munkahelyváltás esetén javítsák a nők alkalmazkodóképességét az új karrierlehetőségek által támasztott követelményekhez;
3. úgy véli, hogy a nők tanulmányi és a foglalkoztatási mobilitásának előmozdítása hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia azon kiemelt célkitűzésének megvalósításához, amely szerint a 20-64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátáját 75%-ra kell emelni, például a fiatalok, az idősebb munkavállalók és az alacsony képzettségű munkavállalók nagyobb mértékű foglalkoztatása, valamint a legális migránsok fokozottabb integrációja révén;
4. felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáik és reformprogramjaik kidolgozása során hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a nők és családtagjaik jogaival kapcsolatos átláthatóságot és tájékoztatást a mobilitás terén;
5. úgy véli, hogy a foglalkoztatási mobilitás nem csorbíthatja a nők szociális jogainak szavatolását, ezért – elismerve ugyan az uniós nyugdíjrendszerek sokféleségét – biztosítani kell az állami szociális biztonsági rendszerekből fakadó nyugdíjjogosultság megtartását és átvitelét az egyes országok között;
6. felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat a női mobilitás nehézségeiről, nagyságrendjéről és struktúrájáról, népszerűsítsék és terjesszék a belső piacon megvalósuló foglalkoztatási mobilitás előnyeit, csakúgy, mint a külföldi tanulmányi és munkavállalói mobilitás előnyeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel a más tagállamból érkező munkavállalók számára munkát kínáló ügynökségek és szervezetek helyzetét, és tárják fel az esetlegesen illegális vagy feketemunkát, illetve fiktív munkát kínáló ügynökségeket/szervezeteket;
7. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést a foglalkoztatási mobilitással kapcsolatos, nemekre vonatkozó adatokról, és nemzeti politikáik és nemzeti reformprogramjaik kialakításakor foglaljanak bele azokba a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló rendelkezéseket, különös figyelmet fordítva a 2014–2020-as programozási időszakban és azon túl az Európai Szociális Alapból (ESZA) finanszírozott nemzeti és regionális szintű operatív programok programozására és végrehajtására; emlékeztet 2012. október 23-i állásfoglalására, amely támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy a kohéziós politika céljaira szánt teljes összeg 25%-át különítsék el az Európai Szociális Alap részére(4);
8. hangsúlyozza, hogy amennyiben ez a kérdés e programokon belül konkrét célkitűzést jelent, vagy külön horizontális prioritást élvez, a megfelelő gyakorlati megoldások el fognak kezdeni megmutatkozni és az intézkedések regionális és/vagy helyi szintű eredményeket fognak hozni;
9. rámutat arra, hogy a foglalkoztatás támogatása érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló együttműködésre, valamint a bevált gyakorlatoknak a tagállamokban működő oktatási és szakmai intézmények közötti cseréjére, ezáltal erősítve az oktatási rendszerek egyenlőségét és integrációját;
10. felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és együttműködésüket – különösen az információhoz való hozzájutás és a tanácsadás terén – a nemzetközi hálózatok által űzött emberkereskedelem elleni küzdelem terén, amelyek valójában nem létező munkákról szóló hamis ígéretekkel ámítják a munkavállalókat – különösen nőket –, ami végül szexuális kizsákmányoláshoz és kényszermunkához vagy kényszerszolgálathoz – kolduláshoz, rabszolgasághoz, vagy a rabszolgasághoz vagy a szolgasághoz hasonló gyakorlatokhoz, a nők jogellenes tevékenységekre való felhasználáshoz vagy szervkereskedelemhez – vezet;
11. rámutat arra, hogy a mobilitásnak a nemek közötti egyenlőségen, valamint a nemi hovatartozás, faj, származás, vallás, életkor és egészségi állapot alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmen kell alapulnia;
12. rámutat, hogy a háztartási alkalmazottnak, gyermekek, fogyatékkal élők vagy idősek gondozásával kapcsolatos munka miatt külföldre költöző nőket gyakran szerződés nélkül vagy illegálisan alkalmazzák, ezért nincs joguk vagy jogosultságuk a társadalombiztosítás, az orvosi ellátás, megfelelő nyugdíj és a nyugdíjjárulékhoz kapcsolódó más ellátások igénybevételére;
13. felhívja a szociális partnereket, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák a kollektív szerződések nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos rendelkezéseinek tökéletesítését, többek között a rugalmas munkaidőhöz való jog előmozdításával, gyermekgondozási létesítményekkel, a női munkavállalók mentorálásával, a nők kollektív tárgyalásokban való részvételének fokozását célzó intézkedésekkel, valamint a kollektív szerződések nőkre gyakorolt hatásának értékelésével;
14. felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a gyermekek vagy más gondozásra szoruló személyek ellátásában foglalkoztatott dolgozók helyzetét, és minden szükséges információt biztosítva kellőképpen tájékoztassák az ilyen munka céljából külföldre távozó nőket, egyebek mellett az e területen elérhető legális munkák és képzések, szociális jogok, egészségügyi ellátás stb. rendelkezésre állásáról; nyújtsanak tanácsadást a külföldön munkát vállalni szándékozó nők számára a jogszerű foglalkoztatásról, figyelmeztetve őket a feketemunka lehetséges veszélyeire;
15. hangsúlyozza, hogy az európai politikáknak a szezonális mezőgazdasági munkásként foglalkoztatott nők élet- és munkakörülményeit is figyelembe kell venniük, különös tekintettel a megfelelő lakhatásra, szociális védelemre, betegbiztosításra és egészségügyi ellátásra, a családi élet és a hivatás összeegyeztetésére és a tisztességes bérezésre; hangsúlyozza, hogy fel kell venni a küzdelmet az e nők közül sokakat érintő kizsákmányolással szemben;
16. rámutat, hogy a munkalehetőségért külföldre költöző nőknek a képességek, fizetség és presztízs tekintetében gyakran a legalacsonyabb szintű munkaerő-piaci állásokat ajánlják fel, és hogy a nők munkavállalási célú migrációja néhány, jellemzően női, a hagyományos nemi szerepeknek megfelelő szakmára összpontosul; ezért felhívja a tagállamokat, hogy különösen ügyeljenek a megfelelő szerződési megoldások alkalmazásának biztosítására, és lépjenek fel az atipikus szerződési formák túlzott igénybevétele ellen;
17. felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy megoldást találjanak az egyes tagállamokban egyes területeken jelentkező, foglalkozási mobilitásból eredő olyan hatások (például a szakképzett orvosok – többnyire nők – mobilitása) kiküszöbölésére vagy ellensúlyozására, amelyek a származás szerinti tagállamokban sérthetik az emberi jogokat;
18. úgy véli, hogy a külföldre költöző nők szociális jogainak hordozhatósága elengedhetetlen a szerzett jogok tényleges gyakorlásának biztosításához.
19. rámutat az egyes tagállamok között a családi támogatások és szociális jogok terén fennálló jelentős különbségekre, és megjegyzi, hogy e különbségek ténylegesen akadályozhatják a családban élő férfiak és nők foglalkoztatási mobilitását;
20. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a diplomák és szakmai képesítések kölcsönös elismerését, és egyszerűsítsék le az elismertetésre irányuló eljárásokat;
21. rámutat arra, hogy azokban az esetekben, amikor nem maga az elismerés jelenti a fő problémát, hanem az elismeréshez szükséges eljárás elhúzódó jellege, ez rossz kezdetet jelenthet az EU-n belüli befogadó környezetben.
22. aggályainak ad hangot a nők körében tapasztalható, magas szintű „szellemi erőforrások pazarlása”, azaz a külföldre költöző nők képzettségének nem megfelelő kiaknázása miatt, ami különösen szembeötlő az ápolás és a házimunka erősen elnőiesedett ágazataiban;
23. hangsúlyozza egyértelmű szabályozás hatályba léptetésének szükségességét, amely megkönnyíti a nők hozzáférését a magasabb szintű vezetési pozíciókhoz, és megjegyzi, hogy a nők számának növelése az igazgatótanácsokban növeli a versenyképességet és a termelékenységet; üdvözli ezért az Európai Bizottság javaslatát, amely 2020-ra 40%-ban határozza meg a tőzsdén jegyzett, legalább 250 munkavállalót foglalkoztató és 50 millió eurót meghaladó összesített éves árbevétellel rendelkező uniós vállalkozások igazgatótanácsában nem ügyvezetői feladatokat ellátó nők minimális arányát;
24. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nők jogai megsértésének felderítését és orvoslását a munkaerőpiacon, és ténylegesen büntesse meg ezeket a jogsértéseket, lássák el a munka céljából külföldön élő nőket az összes szükséges információval, beleértve a munkához és képzési lehetőségekhez jutást ezen a területen, valamint a szociális és egészségügyi ellátáshoz jutást, és nyújtsanak ingyenes tanácsadást a foglalkoztatási lehetőségekről és a szociális lakásprogramokról;
25. felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen figyelje és jelentse, hogy a férfiak és nők miként veszik igénybe az oktatásra és képzésre, a foglalkozási és tanulmányi mobilitásra és a munkaerő-piaci részvételre összpontosító európai uniós alapokat; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy azonnal reagáljanak, amennyiben az igénybevétel terén nincs egyensúly;
26. felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a nők szakmai és társadalmi előmenetelét akadályozó tényezők felszámolására azokban az országokban, ahová életük súlypontját áthelyezték, és amelyek nem azonosak a származási országukkal;
27. emlékeztet arra, hogy a nők – köztük a migráns munkavállalók – a férfiaknál sokkal gyakrabban kényszerülnek részmunkaidős foglalkoztatás vállalására (2011-ben az Európai Unióban a nők 32,1%-a, míg a férfiak 9%-a dolgozott részmunkaidőben); kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a részmunkaidős foglalkoztatástól való visszatartás érdekében (indokolási kötelezettség, egyes adókedvezmények megvonása stb.), valamint erősítsék meg azon nők jogait, akik részmunkaidőben kénytelenek dolgozni (elsőbbség a munkaerő-felvétel során, szociális támogatás elbocsátás esetén stb.);
28. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a bevándorló uniós munkavállalókat és különösen a nőket egy másik tagállamban közvetlenül vagy közvetetten sújtó diszkrimináció, illetve jogaiknak a nyelv és az alkalmazásukra vonatkozó jogszabályok hiányos ismerete miatti csorbulása ellen küzdő uniós politikát;
29. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a helyi szereplők, szociális partnerek és képzési intézmények támogatásával – hatékonyabban hívják fel a nők figyelmét a foglalkoztatási mobilitás által kínált lehetőségekre, különös tekintettel a személyes fejlődésre, a karriertervezésre és szakmai okok miatt az egyik tagállamból a másikba történő költözés esetén őket megillető jogokra;
30. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre kapcsolattartó pontokat a mobil, magánjogi jogviszonyban foglalkoztatott, háztartási és gondozói feladatokat ellátó munkavállalók számára, eszközt biztosítva egy olyan hálózat kialakításához, amely lehetővé teszi a jogaikról való tájékozódást, valamint ösztönözzék az érintett területen működő nem kormányzati szervezeteket;
31. arra bíztatja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az eljárásokat a helyi és regionális hatóságok számára, hogy azok:
–
a nőket és férfiakat a helyi közösségekbe integráló, illetve a kulturális kapcsolatokat serkentő programokat alakítsanak ki és hajtsanak végre;
–
a házas- vagy élettársukat egy másik tagállamba követő nők számára kínáljanak fel olyan, megfelelő szolgáltatásokat, mint az új társadalmi és kulturális környezetbe való beilleszkedésüket elősegítő tanfolyamok, például nyelvtanfolyamok és szakképzés, és ezek során legyenek külön tekintettel az érzékeny helyzetben lévő nőkre;
–
szenteljenek nagyobb figyelmet a nők munkaerő-piaci beilleszkedésének, különösen ami a szakképesítéseik megszerzését és felfrissítését, a tudás elsajátítását, illetve az egész életen át tartó tanulási és képzési program végrehajtását illeti;
–
foglalkozzanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő, rendkívüli mobilitású nőkkel, mint például a háztartásbeli alkalmazottakkal, a gondozókkal, takarítókkal és a szálloda- és vendéglátóiparban (HORECA-ágazat) dolgozó nőkkel;
–
támogassák a nonprofit szervezetek társadalmi tudatosságot fokozó kampányait, amelyek a nemzetközi közösségében élő nőkre, például a kivándorolt házastársakra és élettársakra összpontosítanak;
–
integrációt segítő programokat, pszichológiai tanácsadást és integrációs projekteket fejlesszenek ki; hangsúlyozza, hogy a problémák megértéséhez és megoldásához gyakorlati segítséget jelentenek a konkrét intézkedések;
32. rámutat a nemek közötti bérszakadék gazdaságra és egyénekre gyakorolt káros hatására; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék részben abból ered, hogy azokban a szakmákban, ahol a nők felülreprezentáltak, gyakran alacsonyabbak a fizetések;
33. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék átláthatóbbá a bérek alakulását, különösen a kollektív tárgyalások ösztönzése révén, elkerülendő a bérszakadékok fennmaradását vagy szélesedését, valamint a származási tagállam és a fogadó tagállam által folyósított nyugdíjak halmozásának utóhatásait, és tegyék meg a bérszakadék csökkentéséhez szükséges intézkedéseket; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon a nemek közötti bérszakadék szankcionálására és mérséklésére irányuló új intézkedéseket, és biztosítsa a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv(5) megfelelő végrehajtását és hatékonyságát, valamint a Parlament 2012. március 13-i állásfoglalásában kérteknek megfelelően vizsgálja felül a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó jelenlegi jogszabályt (2006/54/EK irányelv); nyomatékosan sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek megszüntetik a nemek közötti bérszakadékot, a nők munkaerő-piaci integrációjára összpontosítanak, valamint előmozdítják a mobilitással kapcsolatos esélyegyenlőséget;
34. hangsúlyozza, hogy a gyereknevelés a felelősség megosztását igényli a férfi, a nő és a társadalom egésze között, és felhívja a tagállamokat a házastárssal vagy élettárssal és/vagy gyerekekkel érkező munkavállalók számára – fizetési szintjüktől vagy képzettségüktől függetlenül – különböző szolgáltatások – mint a fogadó államban rendelkezésre álló családi támogatásokkal, állami gyermekfelügyeleti intézményekkel, óvodákkal, iskolákkal és orvosi ellátással kapcsolatos tájékoztatások,– nyújtására, továbbá – a hatályos nemzeti jogszabályokkal összhangban – ingyenes hozzáférés biztosítását számukra az állami foglalkoztatási szolgálatokhoz, annak érdekében, hogy a másik tagállamba költöző polgár házastársa vagy élettársa munkát találhasson; ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a családegyesítéshez való jogot;
35. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak olyan, infrastruktúrát illető intézkedéseket, amelyek támogatják a családos, mobilis munkavállalókat, megoldva ezek oktatáshoz és gyermekgondozáshoz, társadalombiztosításhoz és közösségi szolgáltatásokhoz való hozzáférését; a származási és a befogadó tagállamokat egyaránt felszólítja, hogy fejlesszenek ki mechanizmusokat a rendkívüli mobilitású családos munkavállalók beilleszkedése és újrabeilleszkedése céljára; hangsúlyozza, hogy a munkavállalóknak jobban el kellene ismerniük a külföldre költöző nők által elsajátított interkulturális készségek értékét;
36. buzdítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a valamennyi korosztályba tartozó nők szegénységével és társadalmi kirekesztettségével szemben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a szegénység elnőiesedésének megakadályozása érdekében, előmozdítva a nők körében a foglalkoztatást és a vállalkozó szellemet, fellépve a bérkülönbségekkel szemben, és – gyermekgondozási létesítmények kialakításával – megkönnyítve a szakmai és a családi kötelezettségek összehangolását;
37. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak külön figyelmet az idősebb nők körében tapasztalható szegénység problémájára, amely azzal magyarázható, hogy kisebb nyugdíjban részesülnek, aminek részben azok a munka nélkül töltött időszakok az okai, amelyeket életük során vállalniuk kellett annak érdekében, hogy gondozhassák gyermekeiket és többi rászoruló családtagjaikat;
38. felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkáltatókat a nők munkájának rugalmasabbá tételére, és a gyermekeikkel való tényleges, fizikai kapcsolat fenntartásának lehetővé tételére, különösen azon nők esetében, akiknek a gyermekei a származási országban maradtak;
39. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat és a közigazgatást az egyenlő javadalmazási és társadalmi feltételeken alapuló távmunka alkalmazására, hogy ennek révén el lehessen kerülni, hogy a nők szakmai előmenetele megakadjon a partnerük mobilitása miatt;
40. felhívja a tagállamokat, hogy aktívan működjenek közre a munkavállalók mobilitása előtt álló akadályok elhárításában azáltal, hogy a családtagok és partnerek számára szolgáltatásokat nyújtanak, egyebek közt az új szociokulturális környezetükbe való tartós beilleszkedésüket elősegítő képzéseket, mint például nyelvtanfolyamokat és szakképzéseket, függetlenségük és méltóságuk biztosítása érdekében;
41. hangsúlyozza, hogy vonzóvá kell tenni a nők számára a matematikával, az informatikával és az új technológiákkal kapcsolatos szakmákat a munkaköri szegregáció és a bérezés terén történő megkülönböztetés visszaszorítása érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy fiatal kortól kezdve mozdítsák elő a nők körében a tudományos, műszaki, mérnöki, illetve matematikai készségeket igénylő hivatásokat és szakmákat, elősegítve a foglalkoztathatóságot, valamint segítve az oktatás, a szakképzés és a foglalkoztatás közötti átmenetet; kéri ezért a tagállamokat, hogy biztosítsanak, illetve fejlesszenek tovább olyan minőségi karriertervezési és pályaorientációs szolgáltatásokat, amelyek segítséget nyújtanak a nőknek e tekintetben;
42. hangsúlyozza annak pozitív hatását, hogy a nők számára már korán vonzóvá teszik a magas foglalkoztatottsági potenciállal rendelkező, kulcsfontosságú iparágakat, különösen a zöld gazdaságot, az egészségügyi és szociális gondozói ágazatot, illetve a digitális gazdaságot;
43. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel az ágazati nemi szegregációval szemben, egyrészt azáltal, hogy fiatal kortól kezdve motiválnak a vonatkozó ágazatokban való munkavállalásra, másrészt azon körülmények orvoslása révén, amelyek miatt az adott ágazat kevésbé vonzó a nők vagy a férfiak számára, ideértve egyrészről a gondozói feladatok ellátásával össze nem egyeztethető munkafeltételeket, másrészről a bérezést;
44. megismétli a tagállamokhoz intézett kérését, hogy növeljék az oktatási és foglalkozási mobilitást a következők révén: a) a tudatosság növelése, és az információ mindenki számára könnyen elérhetővé tétele; b) a mobilitás hozzáadott értékének hangsúlyozása az oktatás korai szakaszaiban; c) a tagállamok közti mobilitási tapasztalatból származó tanulási eredmények jóváhagyásának biztosítása; és d) az adminisztratív terhek csökkentése és a tagállamok illetékes hatóságai közti együttműködés ösztönzése; (e) a külföldi tartózkodás elismerése a származási tagállam szerinti nyugdíjjogosultság megállapítása során;
45. felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen hangsúlyt az oktatás és a szakképzés, valamint a felsőoktatás és a felnőttképzés valamennyi aspektusára azzal a céllal, hogy növelje az oktatás minőségét, ezáltal pedig javítsa a jövőbeli foglalkoztatási kilátásokat;
46. megjegyzi, hogy 1987-es létrehozása óta csak az Erasmus program több mint 2,2 millió tanuló számára tette lehetővé az unión belüli mobilitást, és jelentősen hozzájárult az európai felsőoktatási mobilitáshoz; kéri ezért, hogy a jövőbeli pénzügyi keretben biztosítsanak elegendő pénzügyi forrást valamennyi mobilitási és oktatási program számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is aktívan támogassák az európai és nemzetközi oktatási és tanulmányi programokat, mint a Grundtvig, Comenius, Leonardo da Vinci, Jean Monet és Erasmus programok, amelyek elősegítik a nők oktatási és foglalkoztatási mobilitását az Európai Unióban, valamint az oktatók számára is lehetővé teszik, hogy pályafutásuk egy szakaszát másik uniós tagállamban töltsék, így járulva hozzá az európai polgárság és összetartozás érzésének kialakulásához; hangsúlyozza az új, többéves oktatási, szakképzési, ifjúsági és sport program fontosságát, amely a mobilitás és az oktatás terén jelenleg működő európai és nemzetközi programok pozitív tapasztalataira épít;
47. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő oktatási rendszerek fontosságát, mivel azok széles körű választási lehetőséget biztosítanak a gyermekek számára tehetségük felfedezése tekintetében; rámutat, hogy a kutatások szerint az erős nemi sztereotípiák oktatáson belüli alkalmazása hozzájárul a munkaerőpiacon belüli nemi szegregációhoz, az ágazatok és a szakmák vonatkozásában egyaránt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel ezekkel a sztereotípiákkal szemben;
48. hangsúlyozza ifjúsági garanciák bevezetésének szükségességét azon uniós tagállamokban, amelyek célja a fiatalok – ekként pedig többek között a tanulmányaikat befejező nők – munkaerő-piaci hozzáférésének javítása, valamint az oktatási környezetből a munkaerő-piacra történő átmenet megkönnyítése; hangsúlyozza, hogy a karrier kezdetének mobilitási szokásai kulcsszerepet játszanak a későbbi munkahelyváltásokra való felkészülésben; emlékeztet a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló 2012. május 24-i és az ifjúsági garanciaprogramról szóló 2013. január 16-i állásfoglalására; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó csomag mielőbbi végrehajtására, különös tekintettel „Az első EURES-állásod” kezdeményezésre és az „Ifjúsági garanciára”, előmozdítandó a fiatal nők körében a korai tanulmányi és foglalkoztatási mobilitást;
49. kéri továbbá a Bizottságot, hogy a mobilitás két – oktatási és foglalkozási – szakasza hatékonyságának biztosítása érdekében dolgozzon ki megoldásokat az ifjúsági mobilitás eredményeképp megszerzett képzettségi szint és az ennek a szintnek megfelelő állásajánlatok közötti összhang megteremtésére;
50. hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás megerősítése érdekében a tartós munkanélküliség elleni küzdelem mellett nemcsak a diákok és a munkavállalók mobilitásának megerősítését kell fontolóra venni, hanem a szakoktatók mobilitását is; úgy véli, hogy ez a megközelítés biztosítaná a minőségi oktatást;
51. hangsúlyozza a szociális dimenzió megerősítésének szükségességét, valamint a tanulmányi mobilitási programokhoz való hozzáférés javítását a hátrányos helyzetű, kisebb jövedelmű, anyasági szabadságukat töltő vagy gyermeküket egyedül nevelő nők számára;
52. felhívja a tagállamokat, hogy tisztázzák a nők tanulmányi és foglalkoztatási mobilitására irányuló pénzügyi támogatások lehetőségeit, és könnyítsék meg ezen információkhoz való hozzáférést;
53. hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élő és egyedülálló, valamint a képesítés nélküli vagy alacsonyan képzett nőknek elegendő információt és további támogatást kell biztosítani, hogy hozzáférjenek a meglévő képzési, tanulmányi és oktatási mobilitási programokhoz;
54. felhívja a figyelmet különösen a fogyatékossággal élő nőkre és hangsúlyozza a kétszeres megkülönböztetéssel szembeni, illetve a teljes jog- és esélyegyenlőséget előmozdító intézkedések és fellépések szükségességét;
55. úgy véli, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a kisebbségi közösségekből származó nők kulturális hátterére, illetve hagyományaira;
56. kéri a tagállamokat, hogy a nők munkavállalási arányának javítása érdekében bátorítsák a nemzeti, regionális és helyi projekteket; felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a férfiakat és nőket nagyobb önkéntes részvételre a közösség érdekében zajló jótékonysági tevékenységekben;
57. hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a – bizonytalan feltételek mellett nagyobb valószínűséggel munkát vállaló – 45 évesnél idősebb nők mobilitásának támogatására;
58. hangsúlyozza, hogy növelni kell a külföldre költözött nők részvételének szintjét az egész életen át tartó tanulási programokban, beleértve a képességek fejlesztését célzó programokat, rámutat továbbá a társadalmi integrációt erősítő programok bevezetésének szükségességére;
59. rámutat arra, hogy a munkanélküliség és a munkaerő-piacra történő belépés nehézségei a nők egyes korcsoportjainak széles spektrumát érintik, akiknek gyorsan kell reagálniuk a munkaerő-piaci igényekre , és üdvözli a Bizottság által javasolt intézkedéseket, amelyek célja a fiatalkori munkanélküliség és társadalmi kirekesztés elfogadhatatlan szintjének kezelése, valamint munkahelyek, oktatás és képzés biztosítása a fiatalok számára; támogatja a Bizottság által elfogadott intézkedéseket, például a „Nők mobilitásának előmozdítása” mechanizmust, és kéri a Bizottságot, hogy bővítse ki és növelje azon projektek hatókörét, amelyek a nők szakmai mobilitásának növelését célozzák;
60. hangsúlyozza az idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének következtetéseit; arra, hogy szükség van az önkéntes tevékenységek, valamint az ismeretek és tapasztalatok kölcsönös cseréjének támogatására a nők különféle korcsoportjai körében;
61. felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a pénzügyi források azon programok javára történő megfelelő újraelosztását, amelyek a nők foglalkoztatását és a hátrányos helyzetű csoportok oktatásának minőségét hivatottak előmozdítani;
62. azt ajánlja, hogy hozzák létre az Európai Tanácsadó Szolgálat Hálózatát, hogy a nők integrációjával kapcsolatos tájékoztatással, know-how-val és iránymutatással segítsék a helyi közösségeket a problémával való megküzdés terén; javasolja az olyan eszközök és hálózatok népszerűsítését és az olyan, már létező európai hálózatok, illetve mobilitást segítő eszközök finanszírozásának folytatását, mint az EURES, az Európa Önökért és a Europe Direct, amelyek megkönnyítik a nők számára a különböző tagállamokban őket megillető jogokról és lehetőségekről történő tájékozódást;
63. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.
Az Európai Parlamentnek a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret jóváhagyási eljárásának kedvező kimenetelét elősegítő 2012. október 23-i állásfoglalása (Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0360).