Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2253(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0147/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0147/2013

Viták :

PV 12/06/2013 - 16
CRE 12/06/2013 - 16

Szavazatok :

PV 13/06/2013 - 7.7
CRE 13/06/2013 - 7.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0278

Elfogadott szövegek
PDF 326kWORD 34k
2013. június 13., Csütörtök - Strasbourg
Az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálata
P7_TA(2013)0278A7-0147/2013

Az Európai Parlament 2013. június 13-i ajánlása az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Bizottság alelnökéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról (2012/2253(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 27. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását, amelynek feladata az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének támogatása,

–  tekintettel az EUSZ 21. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja, hogy a főképviselő segíti a Tanácsot és a Bizottságot az uniós külpolitika különböző területei közti koherencia biztosításában,

–  tekintettel az EUSZ 26. cikkének (2) bekezdésére, amely előírja, hogy a Tanács biztosítja az Unió fellépésének egységességét, koherenciáját és eredményességét,

–  tekintettel az EUSZ 35. cikkének harmadik bekezdésére, amely előírja, hogy a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az Unió kirendeltségei hozzájárulnak az uniós polgárok számára harmadik országok területén biztosítandó védelemre vonatkozó jog érvényesítéséhez,

–  tekintettel az EUSZ 36. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke (a továbbiakban: főképviselő/alelnök) rendszeresen konzultál az Európai Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, továbbá folyamatosan tájékoztatja a Parlamentet e politikák alakulásáról, és gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék,

–  tekintettel az EUSZ 42. cikkére, amely felhatalmazást ad a főképviselőnek/alelnöknek arra, hogy javaslatokat tegyen a közös biztonság- és védelempolitika terén, beleértve a missziók megindítását is, mind nemzeti, mind pedig uniós erőforrások felhasználásával,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatot (a továbbiakban: EKSZ) létrehozó 2010. július 26-i tanácsi határozat 13. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja, hogy a főképviselőnek 2013 közepére be kell fejeznie az EKSZ szervezetének és működésének felülvizsgálatát, amely többek között a földrajzi egyensúlyra vonatkozó 6. cikk (6) bekezdésének és 6. cikk (8) bekezdésének végrehajtását is magában foglalja, valamint adott esetben az e határozat felülvizsgálatára vonatkozó javaslatokat kell tennie,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 298. és 336. cikkeire, amelyek meghatározzák a személyzeti ügyekre vonatkozó jogalkotási eljárásokat,

–  tekintettel a főképviselő/a Bizottság alelnöke politikai elszámoltathatóságra vonatkozó nyilatkozatára(1) (a továbbiakban: főképviselői/alelnöki nyilatkozat),

–  tekintettel az EKSZ 2012. július 24-i, az EKSZ-határozat 6. cikkének (9) bekezdésével összhangban benyújtott, személyzetről szóló jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 97. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0147/2013),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés bevezette az Európai Unió külső fellépéseinek egységességére, koherenciájára és eredményességére irányuló célkitűzést;

B.  mivel az EKSZ egy hibrid jellegű új testület, amely közösségi és kormányközi forrásokat is igénybe vesz, amelynek nincs előzménye az Unióban és így nem várható el, hogy a létrehozását követő két éven belül már teljes körűen működjön; mivel, ennélfogva, a szervezete és működése felülvizsgálatának tisztességes és konstruktív kritikán kell alapulnia;

C.  mivel az EKSZ sikere abban mérhető, hogy mennyire tud az Unió részéről átfogó megközelítést alkalmazni napjaink külső kihívásaival szemben, valamint, hogy képes-e elérni a szűkös erőforrások hatékonyabb felhasználását szélesebb körű együttműködés, valamint a méretgazdaságosság uniós és nemzeti szintű elősegítése révén;

D.  mivel a főképviselő/alelnök hármas szerepe ennek a koherensebb uniós külpolitikára való törekvésnek a legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása;

E.  mivel a Bizottságon belüli jelenlegi struktúra nem megfelelően tükrözi a főképviselőnek/alelnöknek az uniós külpolitikában betöltendő sajátos szerepét;

F.  mivel a főképviselő/alelnök Lisszaboni Szerződésben meghatározott összetett szerepe szükségessé teszi politikai helyettesi pozíció(k) létrehozását annak érdekében, hogy támogatást kapjon feladatai elvégzéséhez;

G.  mivel a közös kül- és biztonságpolitika / közös biztonság- és védelempolitika (KKBP/KBVP) terén strukturális és eljárási okok miatt túl lassú az operatív döntéshozás és végrehajtás; mivel a Maliban kialakult válság során ez ismét nyilvánvalóvá vált, amikor a döntéshozó eljárások és a finanszírozást érintő döntések elfogadása és végrehajtása nem történt meg kellő gyorsasággal;

H.  mivel az Európai Külügyi Szolgálatnak egyszerűsített, eredményorientált és hatékony rendszerként kell működnie, amely támogatást tud nyújtani a politikai vezetésnek a külkapcsolatokban, különösen a közös kül- és biztonságpolitika terén, és elősegíti a tanácsi döntéshozatalt; mivel, ennélfogva, az Európai Külügyi Szolgálatnak képesnek kell lennie rövid időn belül, összehangolt formában, különböző szolgálatoktól – beleértve a Bizottságot is – szerzett szakértői segítséget nyújtani; mivel az EKSZ jelenlegi struktúrájában túlságosan magas a vezetői arány és túl sok a döntéshozatali réteg;

I.  mivel az uniós harccsoportok által kínált gyors bevetési lehetőségek még nincsenek kihasználva;

J.  mivel a múlt tapasztalatai egyértelműen arra mutatnak, hogy a KBVP-missziók irányításához szükség van egy brüsszeli székhelyű állandó műveleti parancsnokság létrehozására;

K.  mivel az arab forradalmak esetében nyilvánvalóvá vált, hogy az Unió nem képes rövid időn belül biztosítani az erőforrások – beleértve a személyzet – áthelyezését, az új politikai prioritásokhoz igazodva; mivel az uniós küldöttségek méretének és személyzeti összetételének az Unió stratégiai érdekeit kell tükröznie;

L.  mivel az Európai Külügyi Szolgálatnak a stratégiai irány meghatározásában, valamint az uniós pénzügyi finanszírozási eszközök végrehajtásában betöltött szerepét meg kell erősíteni a fő uniós külpolitikai irányvonalaknak megfelelően;

M.  mivel újból meg kell erősíteni, hogy az Unió egységes fellépése és nagyobb láthatósága érdekében nemzetközi szinten a fejlesztési kérdések területén jobb koordinációt és felelősségteljes kormányzást kell biztosítani;

N.  mivel, különösen a költségvetési megszorítások idején, az EKSZ-nek a nagyobb szinergiák katalizátoraként kell működnie, nemcsak az Unió intézményi keretein belül, hanem az EU és a tagállamok között is;

O.  mivel, egy olyan időszakban, amikor a tagállamok kormányai csökkentik diplomáciai és konzuli jelenlétüket, az EKSZ a szorosabb együttműködés és nagyobb szinergiák elősegítésének eszközeként működhet;

P.  mivel több figyelmet kellene szentelni az EKSZ, a Bizottság – különösen a DG DEVCO és a Humanitárius Segélyek Hivatala (ECHO) –, illetve a Tanács titkársága közötti párhuzamos tevékenységek és struktúrák elkerülésére;

Q.  mivel az a cél, hogy a személyzet egyharmada a tagállamokból kerüljön ki, teljesült, és mivel a három különböző forrásból (a Bizottság, a Tanács titkársága és a nemzeti diplomáciai szolgálatok) származó személyzetet minden szinten, illetve a kirendeltségek és a székhelyek között megfelelően kell elosztani;

R.  mivel a nők alulreprezentáltak az AD és vezető pozíciókban, ugyanakkor felülreprezentáltak az AST pozíciókban;

S.  mivel a személyzetre vonatkozó szabályok bármilyen módosítását az együttdöntési eljárás keretében kell elfogadni;

T.  mivel egyértelműen szükség van arra, hogy az EKSZ megértse és levonja a tanulságokat a korábbi műveleti tapasztalatokból, különösen a konfliktusmegelőzés, a konfliktusrendezés, a válságkezelés, a megbékélés és a béketeremtés terén;

U.  mivel két és fél évvel a főképviselői/alelnöki nyilatkozat elfogadása után szükség van az EKSZ Parlament felé történő politikai elszámoltathatóságának alapos felülvizsgálatára, mégpedig abban a tekintetben, hogy milyen mértékben konzultált a Parlamenttel a stratégiai jellegű döntésekkel kapcsolatban, valamint, hogy annak álláspontját és megfontolásait mennyire vette figyelembe;

V.  mivel ennek az értékelésnek azzal is foglalkoznia kell, hogy milyen módokon lehet elősegíteni a főképviselő/alelnök és az EKSZ-tisztviselőknek a Parlament és testületei, – beleértve a küldöttségi vezetőket és különleges képviselőket is – előtti megjelenéseit, valamint hogy az EKSZ hogyan követi nyomon a Parlament állásfoglalásait;

W.  mivel az uniós külpolitika parlamenti ellenőrzése létfontosságú ahhoz, hogy az uniós polgárok jobban megértsék és támogassák az európai külső fellépést; mivel a parlamenti ellenőrzés fokozza a külső fellépés legitimitását;

X.  mivel a kirendeltségek jelenlegi pénzügyi folyamatai rugalmatlanok, és ez túlzott munkateherrel jár a személyzet számára;

1.  a következő ajánlásokat címezi a főképviselőnek/alelnöknek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, figyelembe véve, hogy kedvező előrelépések történtek az EKSZ létrehozása révén, ugyanakkor többet is el lehetne érni a szinergiák, az intézmények és – a főképviselő, a Bizottság alelnöke és a Külügyek Tanácsának elnöke vegyes szerepköréből létrehozott – politikai vezetés közötti együttműködés terén a Szolgálat szerepének megerősítésén keresztül:

A vezetésről és egy racionálisabb és hatékonyabb rendszerről a 21. századi diplomácia számára

2.  támogassák a főképviselőt/alelnököt sokrétű feladatainak ellátásában politikai helyettes(ek) kinevezése révén, akik elszámoltathatók lennének a Parlament felé, és hivatalba lépésük előtt megjelennének az illetékes parlamenti bizottság előtt, valamint felhatalmazást kapnának arra, hogy a főképviselő/alelnök nevében fellépjenek; biztosítsák, hogy a RELEX szakbiztosok parlamenti ügyekben és nemzetközi szinten teljes körűen képviselhessék a főképviselőt/alelnököt, továbbá, a közös uniós álláspont megerősítésének egyik módjaként fontolják meg a tagállamok külügyminisztereinek bevonását az Unió bizonyos feladataiba és misszióiba;

3.  a fentiekre tekintettel egyszerűsítsék az EKSZ parancsnoklási rendjét és erősítsék meg az ügyvezető főtitkár szerepét egyértelmű parancsnoki lánc kialakítása révén a hatékony döntéshozatal és a kellő időben történő politikai válasz érdekében, ezzel összefüggésben ésszerűsítsék az operatív igazgatói és az igazgatásért felelős ügyvezetői igazgatói pozíciókat, valamint csökkentsék és egyszerűsítsék az ügyvezetői igazgatóságok hierarchikus szerkezetét, világosan definiálják a vonatkozó hatásköröket az EKSZ vezetői struktúrájában, valamint a döntéshozatal hatékonysága, egyértelműsége és koherenciája érdekében vizsgálják felül a Vezetőtestületen alapuló jelenlegi struktúrát; ebben a szellemben biztosítsák, hogy a főképviselő/alelnök politikai tanácsokat kapjon – például egy politikai tanácsadó testületen keresztül – valamennyi meghatározó intézményi szereplőtől, lehetővé téve ezáltal, hogy felmérhesse az EKSZ tervezett fellépéseinek hatását;

4.  javítsák és erősítsék meg a főképviselő/alelnök koordinátori, kezdeményező és politikai vezető szerepét, különös tekintettel a Külügyek Tanácsának elnöki minőségére, biztosítva, hogy a következő Bizottságban a Bizottság alelnökeként maradéktalanul kibontakozhasson, valamint megbízatást kapjon a RELEX szakbiztosok – más, külügyet érintő megbízatással rendelkező, biztosokkal bővített – csoportjában az elnöki tisztség betöltésére annak érdekében, hogy továbbfejlessze az együttes javaslatok és közös határozatok gyakorlatát;

5.  a lehető legteljesebb mértékben használják ki az EKSZ szinergiahatásait, valamint ezzel összefüggésben mérlegeljék azt a lehetőséget, hogy – az EUSZ 31. cikkének (2) bekezdése szerint – a KKB ügyeiről minősített többséggel határozzanak, és hivatalosan is fontolják meg a minősített többségi szavazás KKB-ügyekre történő kibővítését a vonatkozó „passarelle” klauzula révén;

6.  biztosítsák, hogy az EKSZ-határozat 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban, az EKSZ vezető szerepet játsszon a megfelelő külső finanszírozási eszközökre vonatkozó stratégiák meghatározásában, és e célból az EKSZ rendelkezzen azzal a szakértelemmel, amellyel irányító szerepet vállalhat ezeken a területeken;

7.  ugyanakkor óvják meg a szomszédsági politika „közösségi” jellegét, figyelembe véve, hogy a Parlament elutasítja az uniós politikák bármiféle „kormányköziesítését”, és tekintettel arra, hogy a Szerződés alapján történő felruházás szerint a Bizottság a fő felelős az Unió érdekében és az Unió részéről történő nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokért;

8.  továbbra is erősítsék a Külpolitikai Eszközökért Felelős Igazgatóság és az EKSZ közötti kapcsolatokat;

9.  biztosítsák, hogy az Európai Unió különleges képviselői szorosan együttműködjenek az EKSZ-szel, a képviselők személyzetükkel együtt beépüljenek az EKSZ szerkezetébe, és ahol csak lehet, az uniós képviseletek vezetői pozícióját is ők lássák el;

10.  hajtsanak végre alapos ellenőrzést a Bizottság és a Tanács titkársága által kialakított, a külpolitikával kapcsolatos struktúrák egységesítése végett, a jelenlegi párhuzamos tevékenységek kiküszöbölése és a költséghatékonyság növelése érdekében; az erről szóló jelentést tegyék hozzáférhetővé a Parlament számára;

11.  hasonlóképpen, fejlesszék tovább az intézmények közötti közös műszaki és logisztikai szolgáltatások gyakorlatát, a méretgazdaságosság és hatékonyabb működés érdekében; első lépésként hozzanak létre egy „egységes, közös struktúrát” a Bizottság és az EKSZ korai riasztásért, kockázatelemzésért és biztonsági feladatokért felelős logisztikai szolgálatai számára, amelyek az Unión kívüli eseményekkel foglalkoznak, amely keretben azoknak együtt kell működnie;

12.  a tagállamokkal együttműködve vázolják fel a tagállamok diplomáciai szolgálatai és az EKSZ közötti méretgazdaságosság kialakítására vonatkozó közép- és hosszú távú lehetőségeket, beleértve a konzuli szolgáltatások nyújtását is;

13.  fogadjanak el egységes megközelítést a tanácsi munkacsoportok elnöksége vonatkozásában, és szüntessék meg e csoportok soros elnökségét;

14.  az EUSZ 24. cikkével összhangban biztosítsák, hogy a tagállamok aktívan és fenntartások nélkül támogassák az Unió kül- és biztonságpolitikáját, a lojalitás és kölcsönös szolidaritás szellemében, valamint hogy az Unió fellépéseinek megfelelően járjanak el és támogassák az EKSZ-t küldetése teljesítésében;

15.  e célból segítsék elő a tagállamokkal való szorosabb együttműködést és alakítsanak ki a küldöttségek és a nagykövetségek közötti közös politikai jelentéstételi rendszert;

Az átfogó megközelítést biztosító „megfelelő szerkezet”

16.  aknázzák ki a Lisszaboni Szerződésben rejlő valamennyi lehetőséget azáltal, hogy átfogó megközelítést alkalmaznak, amely a közös uniós stratégiai politikai iránymutatásokon túl magában foglalja a diplomáciai, gazdasági, fejlesztési, valamint – végső esetben és az ENSZ Alapokmányával teljes összhangban – a katonai eszközöket is elsősorban az uniós polgárok és szomszédaik, valamint a messzebb élők biztonsága és jóléte megóvása és elősegítése érdekében; ezzel összefüggésben biztosítsák a rövid és hosszú távú intézkedések koherenciáját; biztosítsák továbbá, hogy az EKSZ rendelkezzen azzal a hatáskörrel, hogy a Lisszaboni Szerződés kínálta fontos újítások végrehajtására irányuló javaslatokat terjeszthessen elő, beleértve az állandó strukturált együttműködésre irányuló javaslatokat is;

17.  ennek érdekében tegyenek további előrelépéseket egy „megfelelő struktúra” (például egy válságtanács) kialakítására, amely magában foglalja a válságmegelőzést, a válságkezelést, a béketeremtést, a megfelelő külpolitikai eszközöket, valamint a biztonságpolitikai és KBPV-struktúrákat, illetve biztosítja a földrajzi egységek, küldöttségek és a válságkezelésben érintett egyéb politikai részlegek közötti együttműködést, a válságkezelési platform koncepcióját véve alapul; biztosítsák az általános koherenciát és az EKSZ-en belüli párhuzamosságok elkerülését; továbbá javítsák az intézményközi koordinációt és tisztázzák a szerepeket;

18.  biztosítsák a hatékony és integrált tervezést, valamint a gyors döntéshozatalt a KBVP-műveletek számára azáltal, hogy összehangolják a Válságkezelési és Tervezési Igazgatóság (CMDP) és a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (CPCC) tervezési kapacitásait; ezenkívül hozzanak létre egy állandó vezetési struktúrát a Polgári Végrehajtási Szolgálattal egy helyen működő, állandó műveleti székhely kialakítása révén, a katonai és civil műveletek hatékony végrehajtása érdekében, a megfelelő parancsnoki lánc megőrzése mellett;

A hatékony külső fellépésekhez szükséges pénzügyi eljárási reformok

19.  használják ki a költségvetési rendeletben biztosított, az adminisztratív és operációs kiadások pénzügyi kezelésére vonatkozó valamennyi rugalmassági lehetőséget, és adjanak felhatalmazást a küldöttségek vezetőinek arra, hogy – amennyiben a körülmények úgy kívánják –, átruházhassák erre vonatkozó hatáskörüket a helyettesükre és a bizottsági alkalmazottakra, ezáltal elősegítve a küldöttségek irányítását és zökkenőmentes működését, valamint lehetővé téve a küldöttségek vezetőinek, hogy politikai feladatukra összpontosíthassanak;

20.  gyorsítsák fel a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálatban a közös kül- és biztonságpolitika finanszírozási eljárásait azzal a céllal, hogy biztosítsák válsághelyzetek esetén a rugalmas és kellő időben történő reagálást, különösen pedig a civil KBVP-műveletek gyors és hatékony bevetését; e tekintetben vizsgálják meg, hogy a költségvetési rendelet módosításait be lehet-e vezetni a felügyelet csökkentése nélkül;

21.  növeljék az EU külső segítségnyújtásának rugalmasságát és reagálóképességét a külső pénzügyi eszközök programozására és kiadásaira vonatkozó szabályok felülvizsgálata révén;

22.  javítsák a pénzügyi elszámoltathatóságot azáltal, hogy az átláthatóságot kiterjesztik valamennyi KKBP költségvetési tételre, beleértve a KBVP-műveleteket, a különleges képviselőket, a nonproliferációt és a konfliktusmegelőzést is;

A küldöttségek

23.  adjanak nagyobb beleszólást az EKSZ-nek az uniós küldöttségekben lévő bizottsági tisztviselők áthelyezésének kérdésébe annak érdekében, hogy az uniós küldöttségek személyzeti összeállítása és mérete tükrözze az Unió stratégiai érdekeit és politikai prioritásait;

24.  tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az uniós küldöttségek vezetőinek kinevezése érdem és az uniós érdekek, értékek és politikák alapos ismeretén alapuljon, ezáltal biztosítva a kellő motivációt és a lehető legmagasabb színvonalat és hatékonyságot e kényes tisztségekre kiválasztottaknál;

25.  gondoskodjanak róla, hogy – különösen a kis létszámú EKSZ-személyzettel rendelkező küldöttségekben – a küldöttség vezetője, az EKSZ-határozat 5 cikkének (2) bekezdése értelmében, bizottsági tisztviselőt is megbízhasson politikai elemzés és jelentés elkészítésével;

26.  ezzel összefüggésben erősítsék meg a küldöttségek vezetőinek az egész személyzet – köztük a bizottsági tisztviselők – feletti jogosítványát, és biztosítsák, hogy a székhelyekből érkező utasítások a küldöttség vezetőjének legyenek címezve;

27.  éljenek az EKSZ-határozat és az EUSZ révén nyílt új lehetőségekkel, nevezetesen erősítsék meg a küldöttségek koordináló szerepét, különösen válsághelyzetek esetén, valamint tegyék lehetővé számukra, hogy konzuli védelmet nyújtsanak olyan tagállamok uniós polgárainak, akik az adott országban nem rendelkeznek képviselettel; biztosítsák, hogy a többletfeladatok ne vonjanak el forrásokat már meglévő politikáktól, intézményektől és uniós szintű prioritásoktól;

28.  tekintettel arra, hogy az uniós küldöttségek többségében vannak emberi jogi kapcsolattartók, biztosítva az emberi jogok, különösen a női jogok figyelembe vételét az EU valamennyi küldöttségében és hivatalában; továbbá, hogy láthatóvá tegyék a sokszínűségére épülő európai kultúrát; biztosítsák, adott esetben, hogy az uniós küldöttségek meglévő személyzete között legyen egy európai parlamenti kapcsolattartó tisztviselő, akinek az a feladata, hogy megfelelő segítséget nyújtson a harmadik országokban tevékenykedő parlamenti küldöttségeknek, továbbá tájékoztatást nyújtson, azon elv alapján, hogy az uniós küldöttségek valamennyi uniós intézményt egyformán képviselik;

29.  biztosítsák továbbá, hogy a küldöttségek megfelelő szakértelemmel bírjanak az olyan szakpolitikai területeken (például az éghajlatváltozás, energiabiztonság, szociális és munkaügyi politikák, kultúra, stb. területén), amelyek az adott országgal folytatott uniós kapcsolatok szempontjából lényegesek;

30.  biztosítsák, hogy lehetőség szerint valamennyi küldöttségben legyen jelen egy biztonság- és védelempolitikai attasé is, különösen ott, ahol a küldöttségek politikailag instabil vagy sérülékeny helyzetekben működnek, vagy ahol a közelmúltban szűnt meg egy KBVP-művelet vagy -misszió, a művelet folyamatossága és a politikai környezet megfelelő megfigyelése érdekében;

31.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt annak elrendelésére, hogy az EU külföldi küldöttségein végezzék el a biztonsági intézkedések és követelmények felülvizsgálatát az arról való meggyőződés érdekében, hogy a biztonsággal kapcsolatos döntéseket az EKSZ hozza, nem pedig külső biztonsági vállalkozások;

A politikai elszámoltathatóságról szóló nyilatkozat végrehajtása

32.  a 2010 júniusában Madridban kötött négyoldalú megállapodással összhangban biztosítsák az EUSZ 36. cikkében előírt kötelezettségek hatékony végrehajtását, nevezetesen a Parlament véleményének megfelelő figyelembe vételét, például azáltal, hogy a közös kül- és biztonságpolitika/közös biztonság- és védelempolitika területeit érintő stratégiák és mandátumok elfogadása előtt proaktív és szisztematikus egyeztetés történik a megfelelő parlamenti bizottságokkal;

33.  biztosítsák, hogy az uniós küldöttségek teljes körű politikai jelentést tegyenek a Parlament kulcsfontosságú tisztségviselőinek, szabályozott hozzáférés keretében;

34.  biztosítsák, hogy az EUSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Parlament azonnali és teljes körű tájékoztatást kapjon a nemzetközi megállapodásokról szóló egyeztetések folyamatáról, beleértve a KKBP területeit is;

35.  hivatalba lépésük előtt az újonnan kinevezett küldöttségi vezetők és különleges képviselők megjelentek a Külügyi Bizottság előtt – ennek pozitív tapasztalatait alapul véve terjesszék ki ezt a gyakorlatot a KBVP-missziók és -műveletek újonnan kinevezett vezetőire is;

36.  biztosítsák, hogy a főképviselő/alelnök általi kinevezésük után a küldöttségek új vezetőit hivatalba lépésük előtt hivatalosan erősítse meg az illetékes parlamenti bizottság;

37.  a Külügyek Tanácsa minden egyes ülése előtt rendszeres egyeztetés történjen az illetékes parlamenti bizottsággal, valamint a tanácsi ülést követően kapjon tájékoztatást az adott bizottság;

Egy európai diplomáciai testületi szellem kialakítása és megszilárdítása

38.  mozdítsák elő a közös képzéseket és egyéb konkrét intézkedéseket a különböző diplomáciai, kulturális és intézményi háttérrel rendelkező EKSZ személyzet körében a testületi szellem kialakítása érdekében, és fontolják meg közös képzési kezdeményezések létrehozását az EKSZ személyzete és a nemzeti diplomaták számára, folyamatos szakmai képzésük részeként;

39.  ennek szellemében vizsgálják felül a már meglévő uniós és nemzeti szintű képzési és oktatási programokat azzal a céllal, hogy összevonják őket a már meglévő Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola mellett;

Az új személyzeti tagok felvételének alapjai

40.  folytassák a nemek közötti egyensúly előmozdítására és megerősítésére tett erőfeszítéseket, az érdemek és kompetenciák megfelelő figyelembe vétele mellett; fektessenek hangsúlyt arra, hogy egyensúly alakuljon ki a küldöttségi vezetők szintjén és más vezetői szinteken; vezessenek be átmeneti intézkedéseket, miközben kidolgoznak egy olyan cselekvési tervet, amely mentori programokat, speciális képzéseket és egy családbarát munkakörnyezet kialakítását is tartalmazná azzal a céllal, hogy elősegítsék a nők nagyobb arányú részvételét, illetve elhárítsák a diplomáciai karrierjüket gátló akadályokat;

41.  tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy orvosolják a földrajzi megoszlás szerinti egyenlőtlenségeket a felsővezetői szinteken, illetve más szinteken és pozíciókban egyaránt, ezzel elősegítve és ösztönözve mind a tisztviselők, mind pedig a tagállamok politikai szerepvállalását, amint azt az EKSZ-határozat 6. cikkének (6) bekezdése és 6. cikkének (8) bekezdése előírja;

42.  tekintettel arra, hogy az a cél, hogy a személyzet egyharmada a tagállamokból kerüljön ki, teljesült, biztosítsák, hogy a nemzeti minisztériumokból származó személyzet ne legyen túlsúlyban a vezetői szinteken, és ezáltal a karrierlehetőségek mindenki számára nyitottak legyenek, valamint összpontosítsanak új, állandó uniós alkalmazottak felvételére; e tekintetben vizsgálják meg, hogy az EKSZ-nél dolgozó nemzeti diplomaták milyen módokon jelentkezhetnek a Szolgálaton belüli állandó pozíciókra;

43.  annak érdekében, hogy valódi európai testületi szellem alakulhasson ki, valamint, hogy a Szolgálat kizárólag közös európai érdekeket képviseljen, ellenezzenek a tagállamok részéről megnyilvánuló, az EKSZ személyzetének felvételi eljárásába történő bármely beleavatkozási kísérletet; most, hogy az átmeneti időszak lezárult, biztosítsák, hogy az EKSZ kialakíthassa saját független felvételi eljárását, amely nyitott valamennyi uniós intézmény és külső jelentkező felé is, és nyitott versenyvizsga keretében történik;

44.  különösen fontolják meg – a Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitika célkitűzései és alapvető döntései meghatározásában betöltött különleges szerepe fényében – a Parlament költségvetési hatáskörét, a külpolitika demokratikus ellenőrzésében betöltött szerepét és a parlamenti külkapcsolatok terén kialakított gyakorlatát, valamint azt a lehetőséget, hogy 2013. július 1-jétől az Európai Parlament tisztviselői is ugyanúgy jelentkezhessenek az EKSZ pozícióira, mint a Tanács és a Bizottság tisztviselői;

45.  biztosítsák, hogy az EKSZ rendelkezzen a válságok kezeléséhez szükséges megfelelő készségekkel, különösen a közvetítéshez és a párbeszédhez szükséges készségek kialakításán keresztül;

Hosszabb távon

46.  kéri, hogy – egy jövőbeni egyezmény összefüggésében – tűzzék napirendre a közös kül- és biztonságpolitika/közös biztonság- és védelempolitika és az EKSZ szerepének továbbfejlesztését, beleértve a névváltoztatás kérdését is;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 210., 2010.8.3., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat