Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2287(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0173/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0173/2013

Viták :

PV 12/06/2013 - 18
CRE 12/06/2013 - 18

Szavazatok :

PV 13/06/2013 - 7.9
CRE 13/06/2013 - 7.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0280

Elfogadott szövegek
PDF 256kWORD 41k
2013. június 13., Csütörtök - Strasbourg
Az EU szerepe a szélesebb transzatlanti partnerség előmozdításában
P7_TA(2013)0280A7-0173/2013

Az Európai Parlament 2013. június 13-i állásfoglalása az EU szerepéről a szélesebb transzatlanti partnerség előmozdításában (2012/2287(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolat transzatlanti partnerségi megállapodás keretében történő javításáról szóló, 2006. június 1-jei(1), az amerikai választásokat követően a transzatlanti kapcsolatokról szóló, 2009. március 26-i(2), valamint a 2011. november 28-i EU–USA csúcstalálkozóról szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2011. november 28-án, Washington D.C.-ben megrendezett EU–USA csúcstalálkozó eredményeire,

–  tekintettel a 2011 decemberében Jacksonville-ben megrendezett 71. Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd (TLD), a 2012 júniusában Koppenhágában és Strasbourgban tartott 72. TLD, valamint a 2012 novemberében Washington D.C.-ben tartott 73. TLD közös nyilatkozataira,

–  tekintettel az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2012. október 23-i állásfoglalására(4), amely támogatta az átfogó gazdasági megállapodásra irányuló tárgyalások elindításának elképzelését, valamint szóló 2013. május 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, valamint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke 2013. február 13-i nyilatkozatára, amelyben bejelentették, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió elindítja a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló tárgyalások megkezdéséhez szükséges belső eljárásokat,

–  tekintettel az Észak-atlanti Tanács 2012. május 20-án Chicagóban megrendezett csúcstalálkozójának nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(6), a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(7), valamint a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az ázsiai és csendes-óceáni térségről szóló, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2012. július 12-én kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának „Az Egyesült Államok globális vezető szerepének fenntartása: a XXI. század védelmi prioritásai” című, 2012. januári dokumentumára, amely ismerteti az USA katonai stratégiájában bekövetkezett változásokat,

–  tekintettel Barack Obamának, az USA elnökének 2013. január 21-i második beiktatási beszédére és 2013. február 12-i országértékelő beszédére, valamint Joseph Biden, az USA alelnöke által a 2013. február 2-án Münchenben megrendezett biztonságpolitikai konferenciához intézett észrevételekre,

–  tekintettel az Unió, illetve Brazília (2007) és Mexikó (2008) között létrejött stratégiai partnerségre, az Unió Mexikóval, Chilével és Közép-Amerikával kötött társulási megállapodásaira, a Kolumbiával és Peruval kötött kereskedelmi megállapodásokra, Kanadával egy stratégiai partnerségi megállapodásról és egy átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásokra, valamint a Mercosurral folyamatban lévő tárgyalásokra,

–  tekintettel a Latin-Amerikával való új fejlesztési együttműködés meghatározásáról szóló, 2012. június 12-i állásfoglalására(9), amely hangsúlyozza a latin-amerikai regionális integráció folyamatához nyújtott uniós támogatást, amint azt a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), a Dél-amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR), a Déli Közös Piac (MERCOSUR), az Andok Közösség, a közép-amerikai integrációs rendszer (SICA), a Karibi Közösség (CARICOM) és a Csendes-óceáni Szövetség példája is mutatja,

–  tekintettel az Unió és az USA latin-amerikai országokkal tartott rendszeres csúcstalálkozóira, valamint a kétévente megrendezendő EU–CELAC csúcstalálkozóra és az amerikai országok csúcstalálkozójára, amelyeket 2015-re terveznek,

–  tekintettel az Uniónak Afrika atlanti-óceáni peremvidékének regionális és szubregionális szervezeteivel – különösen az Afrikai Unióval (AU), a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS), a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECCAS) és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) – fenntartott kapcsolataira,

–  tekintettel a G20-ak vezetőinek nyilatkozataira, az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-csapat záródokumentumára („Megvalósítani azt a jövőt, amit mindannyiunk számára szeretnénk”), valamint az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciájának záródokumentumára („A jövő, amit szeretnénk”),

–  tekintettel többek között az arab tavaszról, Maliról, a Közel-Keletről, Szíriáról, Iránról, Afganisztánról, a keleti partnerségről, Oroszországról és Kínáról szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0173/2013),

A.  mivel az atlanti medencében a legfontosabb politikai és gazdasági kapcsolat az Unió és az USA között áll fenn; mivel Barack Obama új elnökségi ciklusának elindulását – egy új, nagyratörő menetrend révén – e kapcsolat megerősítésére kell felhasználni;

B.  mivel a transzatlanti partnerség erős politikai, kulturális, gazdasági és történelmi kapcsolatokon, közös értékeken, köztük a szabadságon, a demokrácián, az emberi jogokon és a jogállamiságon, valamint közös célokon – például a jóléten, a nyitott és integrált gazdaságon, a társadalmi haladáson és befogadáson, a fenntartható fejlődésen és a konfliktusok békés rendezésén – alapul;

C.  mivel a gazdasági világválság az Európai Unióban és az Egyesült Államokban egyaránt a védelmi kiadások jelentős csökkentéséhez vezetett;

D.  mivel egy globalizált, összetett és fokozottan többpólusú világban az Uniónak és az Egyesült Államoknak a gazdasági válság ellenére továbbra is központi építő szerepet kell játszaniuk a globális politikában és gazdaságban, valamint a nemzetközi környezet alakításában, és közösen, multilaterális alapon kell szembenézniük a regionális konfliktusokkal és a globális kihívásokkal, mégpedig a nemzetközi szervezetek keretében; mivel e célból biztosítaniuk kell az új kulcsfontosságú hatalmak, köztük az Unió két latin-amerikai stratégiai partnere, Brazília és Mexikó, valamint Kanada bevonását is;

E.  mivel a globális környezetnek az ázsiai feltörekvő hatalmak felemelkedése által előidézett átrendeződésével párhuzamosan az agytrösztök, a nemzetközi szervezetek és egyes kormányzatok a közelmúltban rámutattak az atlanti medence egészének növekvő jelentőségére – déli dimenzióját is ideértve – , valamint annak szükségességére, hogy e medencét alkotó országok együttműködjenek annak érdekében, hogy mindannyian képessé váljanak a tágabb térséget jellemző közös problémák kezelésére;

F.  mivel Latin-Amerika olyan térség, amelyet számos közös elv és érdek mellett a történelem és az egyre szorosabb gazdasági kapcsolatok is összekötnek az Unióval és az Egyesült Államokkal; mivel a latin-amerikai országok számos regionális és szubregionális szervezetet hoztak létre; mivel hasznos lenne olyan lehetséges területek feltárása, amelyek alkalmasak a háromoldalú együttműködés különböző módjainak kialakítására; mivel ezt az együttműködést az atlanti medence afrikai országaira is ki lehetne terjeszteni; mivel fontos, hogy a transzatlanti térségbeli együttműködés alapja a különböző érdekek közötti megegyezés legyen, és mivel minden félnek meg kell őriznie azon jogát, hogy saját nemzeti prioritásait és fejlesztési megközelítéseit kövesse;

G.  mivel egyes országok – nevezetesen Kína és mások, például India – egyre aktívabbak az atlanti medence térségében, különösen az Atlanti-óceán déli részén, ahol tevékenységüket nyersanyag-beszerzési szükségleteik határozzák meg;

H.  mivel a tágabb értelemben vett transzatlanti partnerségnek olyan kérdésekkel kell foglalkoznia, mint a fejlődés, a biztonság, az energiaügy és a bevándorlás, valamint a fokozatos gazdasági és politikai konvergencia támogatása;

I.  mivel a tágabb atlanti megközelítésen túl olyan egyéb aktuális kérdések és konfliktusok is fennállnak, amelyek tekintetében az Unió és az USA részéről feltétlenül összehangolt fellépésre van szükség;

J.  mivel a magas szintű kibertámadások számának és összetettségének növekedése a vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatához vezetett, amelynek során az USA önkéntes adatszolgáltatási mechanizmusokat alkalmaz, az EU pedig szigorúbb kötelező intézkedések meghozatalát tervezi;

Kétoldalú kapcsolatok

1.  gratulál Barack Obamának az Amerikai Egyesült Államok elnökévé történő újraválasztásához; felkéri, hogy következő európai látogatásakor mondjon beszédet az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén;

2.  felszólít egy EU–USA csúcstalálkozó mielőbbi megrendezésére egy olyan közös menetrendről történő döntéshozatal érdekében, amely a kétoldalú kérdések, valamint a globális és regionális kérdések vonatkozásában egyaránt rövid és hosszú távú célokat állapít meg;

3.  elismeri az USA Ázsiával szembeni geopolitikai egyensúlyi helyzete visszanyerésének a transzatlanti partnerségre gyakorolt mélyreható hosszú távú hatásait; hangsúlyozza, hogy az EU részéről konstruktív, következetes és stratégiai jellegű válaszra van szükség; úgy véli, hogy a transzatlanti partnerség egyben lehetőséget is nyújt arra, hogy az EU önálló globális szereplőként – de szorosan együttműködve az USA-val – aktívabb szerepet vállaljon az ázsiai és csendes-óceáni térségben, ezáltal elmélyítve a transzatlanti partnerség stratégiai dimenzióját;

4.  üdvözli a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségre irányuló tárgyalások hivatalos bejelentését; hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás jelentős lendületet adna az EU és az USA gazdaságának és fellendítené az Unió és az USA közötti kapcsolatot; megjegyzi, hogy globális hatása túlmutat bilaterális hozadékán azáltal, hogy közös megközelítést biztosít a világkereskedelem, beruházás és a kereskedelemhez kötődő területek szabályaihoz és normáihoz; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások eredményes folytatásához erős politikai akaratra és konstruktív hozzáállásra van szükség; elvárja, hogy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség folyamata újult politikai lendületet adjon a transzatlanti kapcsolatoknak, amit arra is fel lehetne, illetve fel kellene használni, hogy más területeken, például a külpolitika terén is ösztönözze a szorosabb együttműködést;

5.  felhívja a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt/az Európai Bizottság alelnökét, a Tanácsot, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy fokozottan hangolják össze az USA kormányával szembeni uniós politikát annak érdekében, hogy az Unió meggyőző üzenetet küldjön arról, hogy egységesen fellépő, hatékony nemzetközi szereplő; hangsúlyozza továbbá a közös biztonság- és védelempolitika megerősítésének fontosságát, tekintettel az Unió szomszédos térségeiben esetlegesen kialakuló különféle válságokra, valamint az USA által követett, a háttérből történő irányítást szorgalmazó megközelítésre;

6.  emlékeztet javaslatára, miszerint létre kell hozni egy Transzatlanti Politikai Tanácsot (TPC), amely az alelnök/főképviselő és az USA külügyminiszterének irányítása mellett a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben folytatott rendszeres konzultációra és koordinációra hivatott szervként működne;

7.  kiemeli a TLD – mint érdemi, konstruktív testület – hozzájárulását az EU–USA kapcsolatok megerősítéséhez, mivel fórumot biztosít a parlamenti párbeszéd számára, célkitűzéseket határoz meg és összehangolja a közös érdekű kérdéseket; üdvözli az Európai Parlament washingtoni összekötő irodájának megnyitását, és felkéri az Egyesült Államok Kongresszusát, hogy járjon el hasonlóképpen Brüsszelben; szorgalmazza a két intézmény közötti személyzeti csereprogramok folytatását;

8.  határozottan elítéli a 2013. április 15-i bostoni terrortámadásokat; mindkét partnert arra ösztönzi, hogy folytassák a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, miközben tiszteletben tartják és megóvják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; súlyos aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok nemrég nyilvánosságra került, a PRISM program keretében történő megfigyelési és adatgyűjtési műveletei és azoknak az uniós polgárok szabadságjogainak védelmére gyakorolt hatása miatt; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kérdést vesse fel az EU-USA IB Miniszteri Tanács következő, június 14-i ülésén; megjegyzi, hogy az utas-nyilvántartási adatokra vonatkozó megállapodás és a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló megállapodás (SWIFT-megállapodás) – amelyeket az Európai Parlament jóváhagyott – már hatályba lépett; kéri a partnereket, hogy fokozzák az adatvédelmi megállapodással kapcsolatos együttműködésüket annak érdekében, hogy olyan módon zárják le a tárgyalásokat, hogy biztosítsák az adatfeldolgozás kellő átláthatóságát és a személyes adatok megfelelő védelmét;

9.  tudomásul veszi a robotrepülőgépek használatának növekvő jelentőségét; kiemeli, hogy élénk vitára van szükség a katonai robotrepülőgépekről és korlátaikról, az átláthatóságról és az ellenőrzésről; üdvözli az Egyesült Államokban jelenleg folyó vitát, és elvárja, hogy a közeljövőben lehetővé váljon az átfogó szabályozási keret létrehozása; üdvözli ezzel kapcsolatban Obama elnök 2013. május 23-i beszédében bejelentett, arra vonatkozó döntéseit, hogy formalizálják a robotrepülőgépek halálos fegyverként való használatának új korlátozásait, illetve hogy bevonják a Kongresszust a robotrepülőgépek használatának fokozottabb felügyeletét szolgáló lehetőségek feltárásába; felkéri mindkét felet, hogy folytassanak alapos megbeszéléseket a katonai robotrepülőgépekről, és hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni a jövőbeni nemzetközi szabályozás irányába, tekintettel a globális következményekre;

10.  megismétli azon álláspontját, hogy az Európai Uniónak politikai és technikai szinten egyaránt továbbra is hangsúlyoznia kell az Egyesült Államok számára, hogy meg kell oldani a négy uniós tagállam állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség régóta fennálló kérdését;

11.  ismételten hangsúlyozza a kibervédelem fontosságát, és üdvözli a kiberbiztonsági és kiberbűnözési munkacsoport létrehozását a 2010. évi csúcstalálkozón; úgy véli, hogy az Uniónak és az Egyesült Államoknak kiemelt ügyként kell kezelniük a kibertámadások és a kiberbűnözés elleni küzdelem terén folytatott együttműködésüket és közösen, nemzetközi szinten fokozottan törekedniük kell egy átfogó és átlátható nemzetközi keret kidolgozására, amely – az alapvető szabadságok fenntartása mellett – megállapítja a kiberbiztonsági politikák minimumszabályait;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU és az USA eltérő szintű kiberbiztonsági éberségre törekszik, miközben a NATO fokozottabb együttműködést sürget; hangsúlyozza, hogy az ilyen eltérések nemcsak a kibervédelem szempontjából jelentenek veszélyt, hanem kereskedelemmel kapcsolatos problémákat is okozhatnak a mindkét fél joghatóságán belül működő társaságok számára;

13.  üdvözli az Obama elnök 2013. május 23-i beszédében kifejtett, Guantánamo bezárására vonatkozó megújított ígéretét; ismételten felszólítja az elnököt, hogy tegye lehetővé a vád alá nem helyezett fogvatartottak származási országukba vagy más biztonságos országba való mihamarabbi visszatérését; felszólítja továbbá arra, hogy független és pártatlan bíróság által vezetett tisztességes és nyilvános tárgyalások keretében késedelem nélkül folytassanak le eljárást a Guantánamóban lévő azon fogvatartottak esetében, akikkel szemben elegendő elfogadható bizonyíték áll rendelkezésre, és elítélésük esetén biztosítsa, hogy a szabadságvesztés végrehajtására az Egyesült Államokban kerül sor az alkalmazandó nemzetközi előírásoknak és elveknek megfelelően;

14.  hangsúlyozza a NATO mint a transzatlanti biztonság sarokköve változatlan fontosságát; ismételten szorgalmazza az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség erősítését;

Atlanti és globális menetrend

15.  felszólítja mindkét partnert azon területek és keretek tanulmányozására, amelyek révén szélesebb transzatlanti együttműködésre kerülhetne sor a gyakorlatban, valamint arra is, hogy az atlanti térség más országaival közösen mérjék fel e kibővített együttműködés gyakorlati hasznát; hangsúlyozza, hogy az EU szempontjából a lehetséges területek közé sorolhatók a gazdasági és a szociális kérdések, a globális kormányzás, a demokratizálódási folyamat, az emberi jogok, a fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, a biztonság és az energia; felszólítja a partnereket, hogy elemezzék a Latin-Amerikában kialakított, az Unió által hagyományosan támogatott regionális és szubregionális struktúrák hasznosításának lehetőségét e háromoldalú párbeszédekben;

16.  javasolja, hogy a partnerek egy regionális kereten belül folytassanak rendszeres eszmecserét a latin-amerikai országokkal rendezett csúcstalálkozóikról, azaz a kétévente megrendezett EU–CELAC csúcstalálkozóról és az Amerikai Államok Szervezete által rendezett Amerikai Államok Csúcstalálkozójáról;

17.  hangsúlyozza, hogy jelenleg is számos különböző, egyedi kérdésekre összpontosító többoldalú keret áll rendelkezésre – így például a közép-amerikai regionális biztonsági kezdeményezés –, amelyeknek markáns eleme a háromoldalúság;

18.  felhívja a figyelmet arra, hogy Kanada, amellyel mindkét partner szilárd kapcsolatot ápol, mennyire pozitív szerepet játszhat a tágabb értelemben vett transzatlanti együttműködésben;

19.  felszólítja mindkét partnert, hogy vizsgálják meg az atlanti medence afrikai peremterületeit felölelő tágabb együttműködés lehetőségét is, továbbá azonosítsák a vonatkozó területeket és kereteket, a lényeges afrikai szervezeteket is figyelembe véve;

20.  felhívja az Uniót és az Egyesült Államokat, hogy tevékenységeiket koordinálják a béke és az együttműködés olyan megbízható nemzetközi rendjéhez való hozzájárulás érdekében, amely a feltörekvő szereplőket – köztük az Atlanti-óceán déli peremvidékének szereplőit – is magában foglaló hatékony multilateralizmuson alapul; arra sürgeti a partnereket, hogy a többi atlanti ország bevonásával és érdekeinek figyelembevétele mellett folytassák az ENSZ reformprogramjára irányuló munkát; hangsúlyozza, hogy szükség van az EU és az amerikai országok ENSZ-en belüli fokozott együttműködésére;

21.  emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság a nemzetközi jog egyre inkább nélkülözhetetlenné váló eszköze, egyben a büntetlenség felszámolását célzó uniós külpolitika egyik alapvető eleme; az NBB 10. évfordulójának alkalmából elismerését fejezi ki annak munkája iránt; üdvözli az Obama-kormány által a Nemzetközi Büntetőbírósággal való munkakapcsolat ismételt felvétele felé tett elmozdulást, és elvárja, hogy az USA további lépéseket tegyen a Római Statútum ismételt aláírása és megerősítése irányában;

22.  kéri az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy közösen munkálkodjanak az atlanti medencében található regionális és szubregionális szervezetek megerősítése érdekében, tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek milyen fontos szerepet töltenek be a gazdasági és politikai integráció előmozdításában;

23.  felhívja a partnereket, hogy kölcsönözzenek új lendületet a G20-aknak, többek között azáltal, hogy ezzel egy időben a fórum más atlanti hatalmaival is egyenlőségen alapuló kapcsolatra lépnek; hangsúlyozza, hogy – tekintettel Obama újraválasztására és a G20-ak kiemelt jelentőségű országaiban az új vezetők nagy számára – elérkezett az idő arra, hogy a G20-ak következő találkozóját ambiciózusabbá és operatívabbá tegyék, elvárja továbbá, hogy a következő kétoldalú csúcson foglalkozzanak ezzel a kérdéssel;

24.  hangsúlyozza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség esetleges megkötése egy kiterjedt gazdasági térséget helyez kilátásba, amely magában foglalná Észak-Amerikát, az Uniót és számos olyan latin-amerikai országot, amelyekkel a partnerek gazdasági megállapodásokról szóló tárgyalásokat folytattak;

25.  hangsúlyozza, hogy a legnagyobb piacgazdaságok közül kettőnek az integrációjával a demokratikus értékeket előmozdító geopolitikai minta jöhet létre;

26.  hangsúlyozza, hogy az atlanti medence országait elsősorban a demokráciának, a jogállamiságnak és az emberi jogok tiszteletben tartásának kell jellemeznie; a demokráciát, szabad és tiszta választásokat és az emberi jogok védelmét előmozdító európai uniós és egyesült államokbeli programok közötti további együttműködésre bátorít;

27.  hangsúlyozza a koordináció fontosságát a globális biztonságot érintő kockázatok leküzdésében – amilyen például a terrorizmus, a bukott államok, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés és a kalózkodás, a kiberbiztonság –, amelyek közül mind jelen van veszélyforrásként az atlanti medencében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy elmélyítsék a teljes atlanti medence országai közötti átfogó együttműködést a Nyugat-Afrikában és a Száhil övben egyre elterjedtebb kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén; üdvözli, hogy a partnerek támogatják az ECOWAS regionális kábítószer-ellenes cselekvési tervét;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri biztonságnak kiemelt szerepet kell játszania az atlanti térségben; üdvözli, hogy a partnerek az ECOWAS-szal és az ECCAS-szal szoros együttműködésben erőfeszítéseket tesznek a kalózkodással szembeni küzdelem és a tengerbiztonság előmozdítása érdekében a Guineai-öbölben;

29.  kiemeli az energiaszolgáltatók, az energiaforrások és a szállítási útvonalak diverzifikálásának fontosságát; hangsúlyozza az atlanti medence országainak növekvő jelentőségét az energiatermelés és -tartalék, illetve a nyersanyagok tekintetében, amelyek mindegyike lényeges diverzifikációs lehetőségeket kínál; azt javasolja, hogy az EU–USA Energiaügyi Tanács az atlanti medence más országaival közösen vizsgálja meg az energiabiztonsági és fenntarthatósági kérdésekben – többek között a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiák terén – folytatott közös munka lehetőségét; hasonlóképpen javasolja, hogy tanulmányozzák a nyersanyag-hatékonyság és az újrahasznosítás terén való szorosabb együttműködés lehetőségét;

30.  üdvözli, hogy beiktatási beszédében Obama elnök hangsúlyozta, hogy a külföldi válságok kezelése érdekében az Egyesült Államoknak meg kell újítania válságkezelési kapacitását, és reméli, hogy azt az együttműködést, amelyben az Unió és az USA már most is részt vesz Kelet-Afrika vonatkozásában a válságkezelés, sőt egyre inkább a válságmegelőzés terén is, az atlanti peremterületekre is sikerül majd kiterjeszteni; felkéri ezzel kapcsolatban mindkét partnert, hogy teljes mértékben, konstruktívan használják ki a KBVP-ben való amerikai részvételről szóló 2011. évi keretmegállapodást; felkéri az uniós tagállamokat, hogy komolyan törekedjenek közös képesség-összevonási és -megosztási programok megvalósítására annak érdekében, hogy önállóan is teljesíteni tudják a Lisszaboni Szerződés 43. cikkében vázolt feladatokat;

31.  kéri az Uniót és az USA-t, hogy az általuk végzett fejlesztési segítségnyújtás minőségének és hatékonyságának javítása érdekében erősítsék tovább a közöttük folyó fejlesztési párbeszédet és együttműködést; sürgeti mindkét felet, hogy továbbra is támogassák a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig való elérését; üdvözli annak tényét, hogy a partnerek vitacsoportot hoztak létre a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos 2015 utáni menetrendről; arra sürgeti a partnereket, hogy a szóban forgó célok vonatkozásában szorosan működjenek együtt az atlanti peremterületek országaival, tekintve, hogy e célok különösen fontosak e csoport számára; kéri az EU-t és az USA-t, hogy ezen együttgondolkodási folyamat során foglalkozzanak azzal a kérdéssel, hogy a 2015 utáni millenniumi fejlesztési célok és a fenntartható fejlesztési célok hogyan kapcsolhatók össze;

32.  üdvözli Obama elnök megújított elkötelezettségét az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránt; arra sürgeti a partnereket, hogy mielőbb, de legkésőbb 2015-ig – az éghajlatváltozás 2°C alatt tartásával összhangban – állapodjanak meg az üveghatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó, kötelező erejű kötelezettségvállalásokról; elvárja, hogy a következő kétoldalú csúcson foglalkozzanak ezzel a kérdéssel; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezen erőfeszítésekbe az atlanti országokat is bevonják, különösen az éghajlatváltozásnak az élelmiszer-termelés, a biológiai sokféleség, az elsivatagosodás és a szélsőséges időjárási események szempontjából megfigyelhető, ezen országokat és az egész bolygót érintő káros hatásai miatt; elengedhetetlennek tartja, hogy az EU és az USA jelölje ki a légi járművek kibocsátásának szabályozására vonatkozó, az ICAO közgyűlésének keretében létrehozandó globális megállapodás felé vezető utat; megerősíti, hogy a palagáz-kitermelés terén szoros transzatlanti együttműködésre van szükség;

33.  felszólítja az Uniót és az Egyesült Államokat, hogy érvényesítsenek közös stratégiát a nemzetközi fórumokon – különösen az ENSZ-ben – a tömegpusztító fegyverek és a hagyományos fegyverek visszaszorítása érdekében, és ezen törekvésekbe vonják be az atlanti országokat is; elvárja az Egyesült Államoktól és Oroszországtól, hogy további előrelépéseket érjenek el a nukleáris leszerelés terén; melegen üdvözli, hogy az ENSZ-közgyűlés elfogadta a fegyverkereskedelmi szerződést, és sürgeti az uniós tagállamokat és az Egyesült Államokat, hogy mielőbb írják alá;

34.  arra bátorítja az agytrösztöket és a kutatókat, hogy folytassák a szélesebb körű transzatlanti együttműködés lehetőségének tanulmányozását, ami egy tágabb atlanti közösség elképzelésének előmozdításához is hozzájárul;

35.  hangsúlyozza, hogy az oktatási programok keretében megvalósuló kulturális cserék alapvetőek a közös értékek megteremtéséhez, ennélfogva ahhoz, hogy hidat verjenek az atlanti medencében található partnerek között;

Aktuális kérdések és konfliktusok

36.  felszólítja a partnereket, hogy tulajdonítsanak elsőbbséget egy átfogó és feltételhez kötött segítségnyújtási stratégia, valamint demokratikus reformokhoz kötött ösztönzők alapján való szoros együttműködésnek az észak-afrikai és közel-keleti demokratikus átmenet folyamatának támogatásában; arra sürgeti a partnereket, hogy a lehető legszorosabban hangolják össze a szíriai ellenzék támogatására irányuló tevékenységüket, és továbbra is gyakoroljanak nyomást Oroszországra és Kínára annak érdekében, hogy haladéktalanul politikai megoldást találjanak az országban uralkodó tragikus válságra; támogatja egy genfi békekonferencia megszervezését Szíria témájában; hangsúlyozza, hogy közös választ kell adni az Egyiptomban fennálló politikai instabilitásra és a fenyegető gazdasági válságra; ösztönzi az együttműködést a térségben zajló demokratizálódási programok támogatása érdekében;

37.  hangsúlyozza, hogy össze kell hangolni az EU, az uniós tagállamok, az USA, az AU, az ECOWAS, az ENSZ és egyéb szereplők fellépését annak érdekében, hogy támogassák a mali átmenet menetrendjének megvalósítását, valamint pénzügyi és logisztikai támogatást nyújtsanak az afrikai irányítás alatt Malin működő nemzetközi támogatási missziónak (AFISMA), amelynek hatáskörét a Malin működő többdimenziós és integrált stabilizációs ENSZ-misszió (MINUSMA) fogja átvenni az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2100. sz., 2013. április 25-i határozata értelmében;

38.  sajnálatát fejezi ki a közel-keleti békefolyamat akadozása miatt; üdvözli, hogy Obama elnök az újraválasztását követő első külföldi útja során Izraelbe, a palesztin hatósághoz és Jordániába látogatott, és üdvözli, hogy a közel-keleti békefolyamatot ismét kiemelten kezelik, ahogy azt John Kerry miniszter legutóbbi erőfeszítései is mutatják; üdvözli Obama elnöknek a két állam elvén nyugvó megoldás iránti elkötelezettségét; kéri az amerikai oldalt, hogy gyakoroljon nyomást a telepek létesítésének befagyasztása érdekében, és működjön együtt az Unióval az izraeli-palesztin közvetlen tárgyalások újraindítása érdekében; osztja Obama elnök álláspontját a telepek létesítésével kapcsolatos izraeli politikáról és Izrael biztonsága garantásának fontosságáról;

39.  sürgeti a két partnert, hogy továbbra is az iráni nukleáris kérdésre vonatkozó diplomáciai megoldás megtalálásán munkálkodjanak azzal a céllal, hogy előmozdítsák egy átfogó hosszú távú megállapodás megkötését, amely támogatja az iráni atomprogram kizárólagos békés jellegébe vetett nemzetközi bizalmat, tiszteletben tartva Irán törvényes jogát az atomenergia békés felhasználására az atomsorompó-szerződés értelmében; kéri az Uniót és az USA-t, hogy – az Iránnal folytatott EU 3+3 (P5+1) tárgyalások keretében – mérlegelje egy összehangolt, fokozatos és feltételes szankciócsökkentés lehetőségét az iráni kormány részéről végrehajtott, kölcsönösen elfogadott, ellenőrizhető lépésekért cserébe, amelyek az iráni nukleáris programmal kapcsolatos rendezetlen kérdések megoldására irányulnak, és teljes mértékben összhangban állnak az atomsorompó-szerződés rendelkezéseivel, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsa és az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozataival, valamint a NAÜ által meghatározott követelményekkel; kéri mindkét partnert, hogy olyan, átfogóbb megközelítést alkalmazzanak az Iránnal fenntartott kapcsolatok tekintetében, amely az emberi jogi helyzettel és a tágabb értelemben vett regionális biztonsági helyzettel is foglalkozik, és e folyamatba adott esetben vonják be az iráni civil társadalmat és nem kormányzati szervezeteket;

40.  sürgeti a partnereket, hogy az afgán kormánnyal együttműködve közösen dolgozzanak ki egy Afganisztánra irányuló átfogó megközelítést a 2014 utáni időszakra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a megfelelően kiképzett és felszerelt afgán katonai és biztonsági erők – az emberi jogi és szociális-gazdasági fejlesztési, a jó kormányzási és a jogállamiságot előmozdító politikákkal együtt –, valamint Afganisztán szomszédjainak e célok iránti sokkal erősebb elkötelezettsége elengedhetetlenek Afganisztán békéjének, stabilitásának és biztonságának megteremtéséhez; hangsúlyozza továbbá a demokratikus és befogadó politikai folyamat szükségességét is; elismeri a NATO alapvető szerepét az Afganisztánban jelen lévő terroristaveszélyre adandó biztonsági válasz összehangolásában, az újjáépítést és a helyreállítást is beleértve, valamint elismeri a NATO 2014 utáni időszakban betöltendő potenciális szerepét;

41.  kiemeli a keleti partnerség fontosságát az Unió számára; hangsúlyozza, hogy e szomszédos régió országait politikai és gazdasági szempontból közelebb kell hozni az Unióhoz és a transzatlanti partnerek közös értékeihez; felkéri az EU-t és az USA-t, hogy e tekintetben vállaljon aktív koordinációs szerepet, továbbá összehangolt intézkedéseket szorgalmaz a demokratikus reformok előmozdítása, a demokratikus intézmények megerősítése és a békés konfliktusrendezés fokozása érdekében; méltányolja a nyugat-balkáni bővítési folyamat tartós amerikai támogatását, és mindkét partnert arra ösztönzi, hogy továbbra is összehangolt megközelítést alkalmazzanak a régió országai irányában;

42.  sürgeti mindkét partnert, hogy jobban hangolják össze azon szakpolitikáikat, amelyek az Oroszországgal ápolt kiemelten fontos kapcsolatok fenntartására irányulnak; hangsúlyozza az Oroszországgal való együttműködés fontosságát a globális kihívásokkal, többek között a leszereléssel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban; felszólítja az Uniót és az Egyesült Államokat, hogy járuljanak hozzá Oroszország modernizációs folyamatához, különös hangsúlyt helyezve a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság megszilárdítására, valamint a változatos és társadalmi szempontból méltányos gazdasági növekedés előmozdítására; kiemeli az emberek közötti kapcsolatok előmozdításának jelentőségét; e tekintetben sajnálatát fejezi ki a nem állami szervezetekre vonatkozó új, korlátozó jogszabályok és az orosz hatóság által a nem kormányzati szervezetek oroszországi hivatalaira gyakorolt nyomás miatt; hangsúlyozza, hogy a WTO-hoz való csatlakozása során Oroszország részről tett kötelezettségvállalások végrehajtása az ország modernizációs menetrendjének fontos részét alkotja; kéri mindkét partnert, hogy kezdjenek konstruktív párbeszédet Oroszországgal a rögzült konfliktusokról; ezzel kapcsolatban üdvözli a Magnyickij-jegyzék amerikai kongresszus általi jóváhagyását, és emlékeztet saját, 2012 októberében elfogadott állásfoglalására;

43.  megjegyzi, hogy a nemzetközi figyelem az ázsiai–csendes-óceáni térség politikai és gazdasági növekedése miatt egyre inkább Kelet-Ázsiára irányul; üdvözli, hogy az Unió és az USA között nemrégiben elmélyültebb konzultáció kezdődött a szóban forgó régióról, és úgy véli, ez Ázsia vonatkozásában szorosabb együttműködést eredményezhet az EU és az USA között; megjegyzi különösen, hogy összehangolt választ kell adni a regionális békét esetlegesen veszélyeztető kérdésekre, különösen a dél-kelet-kínai tengeri konfliktusra, amely egyes ázsiai országokban az agresszív nacionalizmust tüzeli, és veszélyezteti a tengeri biztonságot;

44.  mély sajnálatát fejezi ki az Észak-Korea részéről fokozódó háborús retorika és az Egyesült Államokkal szembeni észak-koreai közvetlen fenyegetés miatt, amelyet Észak-Korea az ENSZ Biztonsági Tanácsának a vele szembeni szigorúbb szankciók alkalmazásáról szóló, 2087. számú közelmúltbeli határozatra válaszul tett közzé; felszólítja Phenjant, hogy tartsa be mindazon ENSZ BT-határozatokat, amelyek atomfegyver- és ballisztikusrakéta-programjainak megszüntetésére szólítják fel; sürgeti mindkét oldalt, hogy őrizzék meg higgadtságukat, és diplomáciai úton mozdítsák elő a békét; sürgeti az Uniót, az Egyesült Államokat és Dél-Koreát, hogy a phenjani rezsim kordában tartása érdekében tartsák fenn a párbeszédet Kínával;

45.  felszólítja az Uniót és az Egyesült Államokat, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az új kínai vezetés elkötelezze magát a globális kérdések és konfliktusok aktívabb kezelése iránt; üdvözli, hogy az EU és Kína megállapodtak, hogy rendszeresen párbeszédet folytatnak a védelmi és biztonságpolitikáról, valamint rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a különleges képviselők és a különmegbízottak között; emlékeztet a jó kormányzásról és az emberi jogok tiszteletben tartásáról Kínával folytatott nyílt párbeszéd fenntartásának fontosságára;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Egyesült Államok kormányának és Kongresszusának.

(1) HL C 298. E, 2010.5.6, 226. o.
(2) HL C 117. E, 2010.5.6, 198. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0510.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0388.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0227.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0457.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0235.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat