Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afganisztánnal kapcsolatos korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az új afganisztáni stratégiáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(1), az Európai Unió Afganisztánnak nyújtott pénzügyi támogatásának költségvetési ellenőrzéséről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására (2), valamint a 2011. december 15-i állásfoglalására a nők helyzetéről Afganisztánban és Pakisztánban(3),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa Afganisztánról szóló határozataira, köztük a 2013. márciusi 2096. számú határozatára,

–  tekintettel az Afganisztánnal foglalkozó 2011-es és 2012-es nemzetközi konferenciák – köztük a 2011 decemberében Bonnban, a 2012 májusában Chicagóban, a 2012 júniusában Kabulban és a 2012 júliusában Tokióban tartott konferencia – következtetéseire,

–  tekintettel az Unió afganisztáni küldöttsége által az Unió afganisztáni missziójának vezetőivel egyetértésben kiadott, a halálra ítélt személyek kivégzéséről szóló 2012. november 19-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU külügyminisztereinek 2013. május 27-i határozatára, amely 2014. december 31-ig meghosszabbította az Európai Unió afganisztáni rendőri misszióját (EUPOL Afghanistan),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Unió 2002 óta támogatja Afganisztán újjáépítését és fejlesztését, és továbbra is elkötelezett a békés afganisztáni átmenet, az inkluzív és fenntartható fejlődés, valamint az egész régió stabilitása és biztonsága mellett;

B.  mivel a 2011 és 2013 között nyújtott uniós támogatás a kormányzás kulcsfontosságú ágazataira (beleértve a rendőrséget), a mezőgazdaságra, a vidékfejlesztésre, az egészségügyre és a szociális védelemre összpontosított;

C.  mivel az EU és Afganisztán hamarosan lezárja a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokat, és a megállapodás egy új, átfogó szintre fogja emelni az Európai Unió és Afganisztán közötti együttműködést, valamint új jogi keretet biztosít majd e célra;

D.  mivel a Parlament ötéves cselekvési terv kidolgozását szorgalmazta annak érdekében, hogy alternatív fejlesztési megoldások segítségével fel lehessen számolni az afganisztáni ópiumtermelést;

E.  mivel az EU támogatja a rendőri erők képzését és a kapacitásépítést Afganisztánban, és mivel 2007 óta az EUPOL-misszió is támogatja a fenntartható és hatékony polgári rendőri erőket, amelyek segítséget fognak nyújtani az afgán irányítás alá tartozó büntető igazságszolgáltatási rendszer kiépítéséhez;

F.  mivel az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) szerint még mindig növekszik a kábítószerfüggők száma az afgán állampolgárok körében, ami komoly társadalmi hatást gyakorol a lakosságra;

G.  mivel annak ellenére, hogy az Unió aktív szerepet játszik a kábítószer-ellenes intézkedések támogatásában, a jelentős eredmények e téren elenyészőek;

H.  mivel az Afganisztánnak adományozók és az afgán kormány közötti koordináció hiánya aláássa az Unió Afganisztánnak nyújtott támogatásának hatékonyságát;

I.  mivel a Lisszaboni Szerződés óta az Európai Parlamentnek kulcsszerepe van abban, hogy hozzájárulását adja az új együttműködési megállapodásokhoz;

1.  megerősíti, hogy továbbra is támogatja egy olyan afgán állam felépítését, amely erősebb demokratikus intézményekkel képes biztosítani a nemzeti szuverenitást, az állam egységét, a területi integritást és az afganisztáni emberek jólétét; megerősíti, hogy Afganisztán békés jövője egy olyan stabil, biztonságos, gazdaságilag fenntartható állam felépítésétől függ, amely mentes a terrorizmustól és a kábítószertől, valamint a jogállamiságon, a megerősített demokratikus intézményeken, a hatalmi ágak szétválasztásának tiszteletben tartásán, egy erősebb parlamenten és az alapvető jogok garantálásán alapul; ezzel összefüggésben nagyra értékeli az uniós fejlesztési célú együttműködés és az EUPOL afganisztáni missziója jelentős mértékű hozzájárulását, továbbá üdvözli e misszió meghosszabbítását;

2.  üdvözli az elmúlt évtizedben elért erőfeszítéseket és eredményeket; emlékeztet ugyanakkor aggodalmára az afganisztáni biztonsági helyzettel és a folyamatos erőszakkal kapcsolatban, amely a helyi lakosság, köztük a nők, a gyermekek, a nemzeti biztonsági erők és a nemzetközi katonai és civil személyzet ellen irányuló fenyegetésekben nyilvánul meg;

3.  sürgeti az afgán kormányt, hogy készüljön fel a biztonsága feletti teljes felelősségvállalásra a nemzetközi erők visszavonását követően; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák az afgán kormány és a nemzeti biztonsági erők katonai és polgári kapacitásépítését támogató erőfeszítéseiket a társadalmi-gazdasági fejlődés lényeges alapját képező stabilitás és biztonság megteremtése, illetve az azt követő vákuum elkerülése érdekében, hogy az ország 2014 után teljes felelősséget vállal a saját biztonságáért; úgy véli, fennáll a kockázata annak, hogy a nemzetközi erők 2014-es kivonása gazdasági vákuumot eredményez;

4.  támogatja a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokat, és hangsúlyozza, hogy ennek fokozottabb stratégiai megközelítéshez, valamint az afgán hatóságoknak a nemzetközi erők kivonása alatt és után nyújtott támogatásához kell vezetnie;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új megállapodás átfogó és fenntartható módon közelítse meg az egymással összefüggő biztonsági, gazdasági, kormányzási és fejlesztési kihívásokat Afganisztánban;

6.  felszólítja az afgán hatóságokat, hogy váltsanak fel minden halálbüntetést, és a halálbüntetés végleges eltörlése érdekében ismét vezessenek be a moratóriumot a kivégzésekre;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy nincs meg a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások lezárásához szükséges kedvező politikai környezet; felkéri ezért az Európai Külügyi Szolgálatot és az afgán kormányt, hogy minél hamarabb zárják le a tárgyalásokat;

8.  felszólítja az EU-t, hogy az új megállapodás keretein belül folytassa erőfeszítéseit, amelyekkel támogatja a demokratikus értékeket, a jogállamiságot, egy megbízható irányítási rendszert (beleértve a korrupció elleni küzdelmet), a független igazságszolgáltatást, az emberi jogokat és egy valódi civil társadalom létrehozását;

9.  sajnálja, hogy az EKSZ azon kötelezettsége ellenére, hogy tájékoztatnia kell a Parlamentet a tárgyalások valamennyi szakaszáról, nem tájékoztatta megfelelően a Parlamentet; emlékeztet a Lisszaboni Szerződésben meghatározott külügyi kiváltságairól, és e nagy jelentőségű kérdésben az EKSZ és a Tanács teljes együttműködését kéri;

10.  rámutat arra, hogy további társadalmi-gazdasági fejlődésre és gazdasági diverzifikációra van szükség; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az energiaforrások kihasználásával és a kitermelő ipar előtérbe helyezésével a növekedést ösztönző lehetőségeket; hangsúlyozza azonban, hogy szükség van a nyersanyag-kitermelő ágazat átlátható működésére és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben megállapított normák alkalmazására;

11.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben némi előrelépés történt a nemek közötti egyenlőség és az alapvető jogok terén, az afganisztáni nők még mindig a társadalom leggyengébb rétegét képviselik, akik továbbra is fenyegetésnek, megfélemlítésnek, erőszaknak és diszkriminatív törvényeknek vannak kitéve; rávilágít arra, hogy – jogi és gyakorlati szempontból egyaránt – szükség van a nők teljes társadalmi integrálására és teljes részvételük biztosítására, valamint a nők politikai jogainak maradéktalan érvényesítésére; határozottan elítéli, hogy sok nő folyamatos fenyegetés és erőszak áldozata és hogy az utóbbi években az afgán közélet kiemelkedő több női szereplőjét megölték, vagy gyilkossági kísérletet követtek el ellenük, az elkövetőket pedig nem állították bíróság elé;

12.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan támogatni kell az infrastruktúra fejlesztését több ágazatban, ideértve az iskolákat, a kórházakat, a közelekedést, a villamosenergia-hálózatokat, a mezőgazdaságot és a nők társadalmi szerepvállalásának fokozását, összhangban még a 2001-es beavatkozás előtti uniós fejlesztési támogatásokkal;

13.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU kábítószer-ellenes kezdeményezése eddig nem ért el kielégítő eredményeket; rámutat, hogy a kábítószer-termelés és -kereskedelem tartja el a „felkelő” csoportokat és szítja a különböző szinteken folyó korrupciót; hangsúlyozza, hogy a kábítószerekkel szembeni fellépésnek arra kell összpontosítania, hogy alternatív bevételi forrásokat kínáljanak a mezőgazdasági termelők számára; kiemeli ebben az összefüggésben, hogy szélesebb stratégiára van szükség a fenntartható vidékfejlesztés és a vízgazdálkodás vonatkozásában;

14.  emlékeztet rá, hogy Afganisztánból származik az Európába érkező heroin 90%-a, az európai országok ehhez kapcsolódó közegészségügyi kiadásai pedig több milliárd dollárra rúgnak; megjegyzi ugyanakkor, hogy az ópiumtermelés kulcsfontosságú társadalmi, gazdasági és biztonsági kérdés; sajnálatosnak tartja, hogy 2010-hez képest 2011-ben az ópiumtermelés 61%-kal nőtt, és abban az évben Afganisztán GDP-jének 9%-át tette ki;

15.  megjegyzi, hogy 2009 és 2011 között az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség 1,1 milliárd dollárt költött kábítószer-ellenes intézkedésekre, ez azonban nem volt jelentős hatással a termelésre és a kereskedelemre; emlékeztet arra, hogy a Parlament több alkalommal felszólított az ópiumtermelés felszámolására szolgáló, konkrét határidőket és referenciaértékeket tartalmazó ötéves terv elkészítésére, amelyet egy e célra létrehozott, saját költségvetéssel és személyzettel rendelkező hivatalnak kellene végrehajtania, az Unió, az Egyesült Államok és Oroszország (az Afganisztánból származó heroin legfőbb áldozata, illetve a világ legnagyobb ópiumpiaca) együttműködésére építve;

16.  emlékeztet arra, hogy az Unió 2002 és 2011 vége között összesen körülbelül 2,5 milliárd eurót áldozott Afganisztánnak nyújtott segítségre, ebből 493 millió eurót humanitárius segítségnyújtásra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatalmas külföldi segélyek ellenére a hatás elenyésző maradt; felkéri a Számvevőszéket, hogy készítsen külön jelentést az elmúlt évtizedben Afganisztánnak nyújtott uniós támogatás hatékonyságáról, hasonlóan a koszovói EULEX misszióról szóló jelentéséhez;

17.  a lehető legsúlyosabb aggodalmának ad hangot a nemzetközi pénzügyi támogatás és az afgán kormányzati szervek alacsony hatékonysága, valamint az átláthatóság hiánya és a támogatók elszámoltatására szolgáló mechanizmusok korlátozott volta miatt;

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai és más nemzetközi pénzek jelentős részének nyoma veszik az ellátási lánc mentén, és felhívja a figyelmet ennek négy fő módjára: a pazarlásra, a túlzott közvetítői és biztonsági költségekre, a túlszámlázásra és a korrupcióra;

19.  megismétli, hogy kulcsfontosságú, hogy egy közös stratégia keretében, a tagállamokkal és a nemzetközi szereplőkkel közös megközelítés alapján koordinálják az uniós támogatásnyújtást; üdvözli az afgán kormány és a nemzetközi közösség közötti, a következő évtizedre szóló megújított és tartós partnerségről szóló stratégiai konszenzust, az Afganisztánnal foglalkozó tokiói konferencia következtetéseiben és a tokiói kölcsönös elszámoltathatósági keretben kimondottaknak megfelelően;

20.  hangsúlyozza az afganisztáni megbékélésre irányuló, az afgánok által irányított és felvállalt átfogó és inkluzív megközelítés fontosságát mindazok számára, akik felhagynak az erőszakkal, tiszteletben tartják az alkotmányt – beleértve az emberi jogokat, és különösen a nők jogait – és hajlandók csatlakozni egy békés Afganisztán felépítéséhez; hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb mértékben befogadó békefolyamatba be kell vonni a politikai ellenzéket, általánosságban véve a civil társadalmat, különösen pedig a nőket; kéri, hogy ezen a területen erősítsék meg a béketanács szerepét, és hogy az jobban összpontosítson a tényleges békefolyamatra;

21.  emlékeztet az afgán kormány által az Afganisztánnal foglalkozó kabuli és tokiói nemzetközi konferenciákon vállalt azon kötelezettségekre, hogy megerősíti és javítja az afganisztáni választási folyamatot – egy hosszú távú választási reformot is beleértve – annak érdekében, hogy a jövőbeli választások megfeleljenek a nemzetközi előírásoknak; üdvözli a 2014 elnöki és tartományi tanácsi választások időpontjának bejelentését, valamint e választások afganisztáni előkészületeit; hangsúlyozza, hogy mozgósítani kell a részvételre, ami a biztonsági helyzettől is függhet, különösen a déli és a keleti tartományokban; emlékezteti az afgán hatóságokat, hogy az elkövetkező választásokon szükség van a nemzeti választói névjegyzék, illetve a szavazási folyamat megszervezésének és nyomon követésének nemzeti és a nemzetközi megfigyelők általi felügyeletére; felhívja az Európai Uniót, hogy az afgán hatóságok kérésére nyújtson támogatást a közelgő választások megszervezéséhez;

22.  hangsúlyozza, hogy olyan regionális együttműködésre van szükség, amelynek célja a szélesebb régió stabilitásának és biztonságának előmozdítása; hangsúlyozza, hogy egy regionális keretben megerősített együttműködésre van szükség Oroszországgal, Pakisztánnal, Közép-Ázsiával, Indiával és Iránnal a biztonsági kérdések, a határokon átnyúló ember- és árukereskedelem, valamint a kábítószerek tiltott termelése és kereskedelme elleni küzdelem jelentette kihívások kezeléséhez;

23.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy javítsa az együttműködést a Parlamenttel az Afganisztánnak nyújtott uniós támogatással – beleértve a tárgyalások előrehaladásával – kapcsolatosan; teljes körű tájékoztatást kér a tárgyalások feltételeiről, a megállapodás elfogadását követően pedig rendszeres jelentésre számít;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Afganisztán kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL C 169. E, 2012.6.15., 108. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0578. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0591.