Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel a Közgyűlés által elfogadott, „Az ígéret betartása: egyesülve a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében” című határozatra, amelyet az ENSZ Közgyűlésének magas szintű plenáris ülésének a 2010. évi hatvanötödik ülésszakán fogadtak el,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett negyedik Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint ezt követően az ENSZ Peking +5, +10 és +15 rendkívüli ülésein 2000. június 9-én, 2005. március 11-én és 2010. március 2-án elfogadott, a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra, melyekben a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy lépéseket tesznek a nők és férfiak közötti nemi egyenlőség 12 területen való előmozdítására,

–  tekintettel a legkevésbé fejlett országokra irányuló, a 2011–2020 közötti évtizedre szóló isztambuli cselekvési programra,

–  tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjának végrehajtására, amely program elismeri, hogy a szexuális és reprodukciós egészség és az azokhoz való jog elengedhetetlen a fenntartható fejlődés megvalósításához,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) „Félidőn túl – a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása” című, 2010 januárjában közzétett jelentésére,

–  tekintettel az UNDP az emberiség fejlődéséről szóló jelentésére (2010) – „A nemzetek valódi gazdagsága: az emberiség fejlődésének útjai”,

–  tekintettel az ENSZ „A nemek közti egyenlőség: fejlődési táblázat, 2012” című jelentésére, amely értékeli a nyolc millenniumi fejlesztési cél nemek közti egyenlőségre vonatkozó szempontjainak javulását,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) humán fejlődésről szóló 2011. évi jelentésére,

–  tekintettel a 2012. június 20–22-én a brazíliai Rio de Janeiróban megrendezett, fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-konferencián (Rio+20) elfogadott zárónyilatkozatra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979-ben elfogadott egyezményre (CEDAW), amely meghatározza, hogy mi minősül nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek, és nemzeti cselekvési menetrendet állít fel e hátrányos megkülönböztetések felszámolására,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok jogi keretére,

–  tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-csapat munkájára, amely az ENSZ gazdasági és szociális ügyekért felelős osztálya (UNDESA) és az UNDP közös irányítása alatt valósul meg, valamennyi ENSZ-ügynökség támogatása és az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultáció mellett,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának készített, „A mindenkinek kívánt jövő valóra váltása” című a 2012. júniusi ENSZ-jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkárnak a 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglakozó, kiemelkedő szakértőkből álló magas szintű munkacsoportja által végzett munkára és a Rio+20 konferencia kimenetelére,

–  tekintettel a 2002. március 18. és 22. között a mexikói Monterreyben megrendezett nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott monterreyi konszenzusra,

–  tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011 decemberében Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzusra(1) és az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexére(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU valamennyi célkitűzését figyelembe véve biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel a „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című, 2005. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2005)0134) és a „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című, a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogatott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete”című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)0127),

–  tekintettel a „Humanitárius élelmezési segély” című, 2010. március 31-i bizottsági közleményre (COM(2010)0126),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az EU rezilienciapolitikája: Az élelmiszerválságok tanulságai” című, 2012. október 3-i közleményére (COM(2012)0586),

–  tekintettel „Az anyai és a gyermektáplálkozás előtérbe helyezése a külső támogatásokban: uniós szakpolitikai keret”című, 2013. március 12-i bizottsági közleményre (COM(2013)0141),

–  tekintettel a „Félúton a millenniumi fejlesztési célok felé: Hogy állunk, és merre kell mennünk?” című, a fejlesztésről szóló 2008. szeptember 19-i európai jelentésre,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i közleményére (COM(2013)0092),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0843, SEC(2011)1475, SEC(2011)1476),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. december 7-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0840),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500) és „Az Európa 2020 stratégia költségvetése: A jelenlegi finanszírozási rendszer, az előttünk álló kihívások, az érdekeltekkel folytatott konzultáció eredményei, valamint a legfontosabb horizontális és ágazati kérdésekre vonatkozó különféle választási lehetőségek” című, ugyanezen a napon kiadott bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0868),

–  tekintettel a „Globális Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2011. december 7-i közös bizottsági közleményre (COM(2011)0865),

–  tekintettel „A többéves pénzügyi keret előkészítése az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal és a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozóan a 2014–2020 közötti időszakban (11. Európai Fejlesztési Alap)” című, 2011. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2011)0837),

–  tekintettel az átalakulóban lévő társadalmak fenntartható változásának uniós támogatásáról szóló, a Külügyek Tanácsának 2013. január 31-i 3218. ülésén elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A változás programja: az EU fejlesztéspolitikájának hatékonyabbá tétele” című, a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogatott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett 2012. szeptember 12-i bizottsági közleményre (COM(2012)0492),

–  tekintettel „A 2015 utáni fejlesztési keret felé” címmel 2012. június 15. és 2012. szeptember 15. között megrendezett, az uniós álláspont előkészítéséhez kapcsolódó nyilvános konzultációra(3), amely minden érintett érdekelt fél, egyén, (kormányzati és nem kormányzati, parlamenti, oktatási, magánszférabeli stb.) szervezet és ország előtt nyitva állt,

–  tekintettel „A millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogató tizenkét pontos uniós cselekvési terv” című, 2010. április 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0159),

–  tekintettel „A millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás: A 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés” című, 2010. június 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Millenniumi fejlesztési célok és a 2015 utáni időszak – Intenzív uniós szerepvállalás” című, 2013. januári tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0165/2013),

A.  mivel a millenniumi fejlesztési célok – köszönhetően annak, hogy konkrét és időhöz kötött célok korlátozott körére összpontosít – tudatosították, hogy a globális szegénység felszámolása sürgős kihívás és globális cselekvési prioritás; mivel a millenniumi fejlesztési célok 2015-re kitűzött megvalósítása előtt két évvel már jelentős előrelépéseket sikerült elérni: a mélyszegénységben élők számának megfelezésére irányuló célt sikerült elérni, ahogy azt a célt is, hogy felére csökkentsék a jobb minőségű ivóvízforrásokhoz való megbízható hozzáféréssel nem rendelkezők arányát, valamint javultak a nyomornegyedekben élő több mint 200 millió ember életkörülményei is, az általános iskolába beiratkozó lányok száma immár megegyezik a fiúkéval, a csecsemőhalandóság és a gyermekágyi halálozás csökkentését tekintve pedig szintén egyre gyorsuló haladás látható; mivel azonban a jelenlegi millenniumi fejlesztési célok nem kezelik eléggé a szegénység olyan kiváltó okait, mint az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztés, a biológiai változatosság és a kormányzás;

B.  mivel a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament által aláírt, a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus közösségi vívmányt képez; emlékeztet e dokumentum fontosságára és hatályára, amely a fejlődés terén az európai menetrenddel, valamint a vívmányokkal és az ezekből eredő iránymutatásokkal foglalkozik;

C.  mivel a millenniumi fejlesztési célok segítettek a szegénységet az emberek életük több dimenziójától – ideértve az oktatást, az egészségügyet, a környezetet, az élelmiszert, a foglalkoztatást, a lakhatást és a nemek közötti egyenlőséget – való megfosztásaként definiálni;

D.  mivel a globális kihívások – a szegénység, az éhezés és az alultápláltság, a minőségi egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés hiánya, a gyógyszerellátás korlátozott elérhetősége, a megfelelő, biztonságos higiénia hiánya, a jó minőségű alapfokú és középfokú oktatás nem kielégítő szintje, a különösen a fiatalok körében fennálló magas munkanélküliség, a szociális védelem és az emberi jogok tiszteletben tartásának hiánya, az egyenlőtlenség, többek között a nemek között, a környezet romlása és éghajlatváltozás – továbbra is fennállnak és várhatóan növekedni fognak, sürgetővé téve új fejlesztési utak feltárásának szükségességét, amelyek elvezethetnek a mindenkit megillető, inkluzív és fenntartható fejlődéshez;

E.  mivel a világon közel egymilliárd ember alultáplált, és több mint 200 millió ember munkanélküli; mivel a világ népességének mindössze 28%-a tartozik átfogó szociális védelmi rendszerbe, ami az informális foglalkoztatás magas fokát tükrözi, és mivel a becslések szerint 1,4 milliárd ember nem fér hozzá elegendő energiaszolgáltatáshoz, ami akadályozza őket abban, hogy leküzdjék a szegénységet;

F.  mivel a fejlődő országokban az alultápláltság problémája a becslések szerint évente 2,6 milliárd gyermek halálát okozza, és az éghajlatváltozás hatásai miatt az alultápláltak száma várhatóan nőni fog;

G.  mivel a becslések szerint 2020-ra 140 millió lány lesz gyermekfeleség, ha a korai házasságkötés jelenlegi rátája fennmarad;

H.  mivel a világ szegényeinek háromnegyede a közepes jövedelmű országokban él, és a Világbank 2008-as világfejlettségi mutatói szerint az 1980-as évek eleje óta nőttek az országokon belüli jövedelmi és jóléti egyenlőtlenségek, ideértve a magas jövedelmű országokat is; mivel a kiszervezésen és a gyengébb munkaügyi védelmen alapuló globalizációs struktúrák miatt a jövedelem és a munkahelyek bizonytalansága is nőtt;

I.  mivel az előrejelzések szerint 2015-ben több mint 600 millió ember továbbra is rossz és az egészségre veszélyes minőségű vízforrásokat vesz igénybe, egymilliárd ember, akik 70%-a nő, pedig kevesebb mint napi 1,25 USA-dollárból él majd különösen számos afrikai országban, de a felemelkedő országokban is, és ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2049-ig nem fog teljesülni az arra irányuló millenniumi fejlesztési cél, hogy felére csökkenjen az alapvető higiéniai szolgáltatások nélkül élő emberek aránya; mivel jelenleg mintegy 200 millió ember munkanélküli – közülük 74 millió 15–24 éves – és a világ népességének mindössze 20%-a rendelkezik megfelelő szociális biztonsági védelemmel, miközben több mint felüknek semmilyen biztosítása sincs; mivel a 2015-ös év „A fejlődés európai éve”-ként való kijelölése segíti majd az uniós polgárok figyelmének az új millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban való felkeltését;

J.  mivel a globális gazdasági visszaesés és éghajlatváltozás övezte 2007–2010-es globális élelmezési, energia- és pénzügyi válság rámutatott a globális élelmiszer-ellátási rendszerek sérülékenységére, és feltárta a pénz- és árupiacok, valamint a globális kormányzási mechanizmusok működésének kudarcát;

K.  mivel a fenntarthatósági megfontolások – többek között az üvegházhatást okozó gázok globális csökkentésének szükségessége és a természeti erőforrások igazságosabb és fenntarthatóbb kezelésének és irányításának elérése – jelentik a fő kihívást az átalakulás menetrendje vonatkozásában;

L.  mivel a fejlődéshez való jogról szóló 1986-os nyilatkozat a fejlődést alapvető emberi jogként határozza meg; mivel a nyilatkozat elkötelezi magát egy „emberi jogokon alapuló” megközelítés mellett, amelyet valamennyi emberi jog (gazdasági, szociális, kulturális, polgári és politikai jog) érvényesítése jellemez, és mivel a nyilatkozat elkötelezi magát a nemzetközi együttműködés erősítése mellett is;

M.  mivel a millenniumi fejlesztési célok határidő előtti elérése nagyban függ a globális fejlesztési partnerség megvalósításától, és mivel az Uniónak és tagállamainak ragaszkodniuk kell kötelezettségvállalásaikhoz, és nem szabad engedniük, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság megállítsa az eddig elért haladást;

N.  mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul;

O.  mivel az adományozáson alapuló fejlesztési politika 50 éve ahhoz vezetett, hogy a kedvezményezettek túlzott mértékben a segélyezésre hagyatkoznak és attól függenek(5);

P.  mivel az ENSZ integrált módon valamennyi érdekelt féllel szorosan együttműködik annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési célok nyomán szerzett lendületre építve folytassa egy 2015 utáni, nagyra törő fejlesztési menetrend megvalósítását, amelynek a jobb minőségű támogatáson, a hatékonyabb koordináción, valamint a szakpolitikák koherenciájára vonatkozó elvek tiszteletben tartásán kell alapulnia;

Q.  mivel az EU politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosítása melletti elkötelezettsége megerősítést nyert – az Európai Tanács 2005. évi következtetéseivel összhangban – az Európai Tanács 2012. május 14-i következtetéseiben(6);

R.  mivel az EU – a világ legnagyobb adományozójaként – elkötelezett a millenniumi fejlesztési célok határidő szerinti elérése mellett, és elmélyülten részt vesz a 2015 utáni fejlesztési menetrendről folyó tárgyalásokban;

S.  mivel az Európai Parlament különös jelentőséget tulajdonít e folyamatnak, és úgy véli, hogy az EU-nak a 2015 utáni keret mozgatórugójaként kell működnie;

T.  mivel jelentős számú instabil vagy konfliktus által sújtott államnak egyetlen millenniumi fejlesztési célt sem sikerült elérnie(7);

U.  mivel a béke, a biztonság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a politikai stabilitás hiánya – a korrupcióval és az emberi jogok megsértésével egyetemben – meggátolja a szegény országokat fejlesztési potenciáljuk kiaknázásában;

V.  mivel a világ szegényeinek 75%-a gazdasági növekedésük ellenére közepes jövedelműnek számító országban él, és mivel ezen országok sajátos helyzetét nem szabad figyelmen kívül hagyni a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatakor, egyidejűleg figyelembe véve az új fejlesztési menetrendben elfogadott differenciálási elvet;

I.Millenniumi fejlesztési célok és új kihívások

1.  megerősíti, hogy a 2000-ben meghatározott millenniumi fejlesztési célok részét képezik a közepes jövedelmű és fejlődő országok számos sikerének, és ezeket az eredményeket helyesen kell elemezni a jövőbeli keret számára, hogy globálisabb és fenntarthatóbb eredményeket érjenek el;

2.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtized során drámai mértékben megváltozott a globális színtér, ahogy a szegénység jellege is, az országok közötti és azokon belüli növekvő szakadék, az egyenlőtlenség pedig kiemelt kérdéssé vált a szegénység felszámolásának összefüggésében;

3.  rámutat arra, hogy egyes fejlődő országok ugyan adományozókká váltak, de továbbra is jelentős mértékű és növekvő, más fejlődő országokéhoz hasonló egyenlőtlenséggel szembesülnek; felhívja a figyelmet többek között arra is, hogy az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a migráció, a munkanélküliség, a demográfiai változások, a korrupció, az erőforrások szűkössége, a nem fenntartható növekedés, valamint a pénzügyi és gazdasági válságok és az emberi jogok megsértései összetett és kölcsönösen összefüggő kihívásokat támasztanak;

4.  emlékeztet arra, hogy a környezeti romlás veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célok elérését, közöttük a mélyszegénység és a szegénység felszámolását; emlékeztet különösen arra, hogy a tartós egyenlőtlenségek és a szűkös erőforrásokért folyó küzdelem a konfliktusok, az éhezés, az instabilitás és az erőszak fő mozgatórugói, amelyek viszont a humán fejlődés és a fenntartható fejlődés elérésére irányuló erőfeszítéseket visszafogó fő tényezők; kéri egy holisztikusabb megközelítés elfogadását, amely tükrözi a fenntartható fejlődésről szóló Rio+20 konferencia kimenetelét és nyomon követését;

5.  emlékeztet arra, hogy koherenciát kell biztosítani az uniós kereskedelmi és fejlesztési politikák között, különösen a legkülső régiók tekintetében;

6.  sürgeti az EU-t, hogy erőteljesen és egységesen hallassa hangját a 2025 utáni keretről folyó vitákban és az ENSZ-csúcstalálkozóig tartó időszakban, és alakítson ki közös, tényleges és ambiciózus álláspontot azon elvekről és célokról, amelyeknek a 2015 utáni új fejlesztési keret részét kell képezniük; ugyanakkor rámutat arra, hogy léteznie kell egy egységes, átfogó és integrált, világos teljesítménymutatókat tartalmazó keretnek, amely integrálja a fő fejlesztési és fenntarthatósági kérdéseket, és a szóban forgó keretnek egyetemes és globális jelleget kell öltenie, előmozdítva minden egyén gyarapodását, jólétét és az emberi jogokat, kialakításának és végrehajtásának pedig a fejlődő országok közvetlen és aktív részvételével kell megvalósulnia, figyelmet fordítva a gazdagabb országoknak a keret sikerében meglévő – finanszírozáson túlmutató – szerepére és feladataira;

7.  rámutat, hogy a globális fejlesztési partnerség irányultságát újra meg kell határozni, hogy figyelembe vegyék a megváltozott környezetet, és szorosan összekapcsolják a 2015 utáni keret új dimenzióival; hangsúlyozza, hogy az újraformált és új lendületet nyert globális fejlesztési partnerség alapvető fontosságú lesz a 2015 utáni menetrend végrehajtásában és a hatékony elszámoltathatósági mechanizmusok valamennyi szinten történő biztosításában;

8.  úgy véli, hogy ez az egységes megközelítés megfelelő koordinációt igényel az EU és a tagállamok között, mielőtt azt bemutatnák az őszi New York-i csúcstalálkozón, és a megközelítésnek erős hangsúlyt kell kapnia a fejlesztési biztos irányítása alatt folyó tárgyalási folyamat során; felszólítja az EU-t mint világszinten jelentős adományozót, hogy teljes mértékben vállalja fel a 2015 utáni menetrend fő szereplőjeként rá háruló felelősséget;

9.  kéri a 2015 utáni fejlesztési keret céljainak a millenniumi fejlesztési célokba és a fenntartható fejlesztési célokba történő beépítését, továbbá azt, hogy mozdítsák elő az általános gyarapodást és jólétet mindenki, többek között a hátrányos helyzetű csoportok, mint a nők, a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők számára; hangsúlyozza, hogy valódi rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy a nemzeti célokat a kapacitásoknak megfelelően határozzák meg a fejlődő országok és a fejlesztési partnerek, különösen a civil társadalom közvetlen és aktív részvételével; rámutat arra, hogy a gazdag országoknak határozott kötelezettségvállalásokat kell tenniük mind saját fejlődésükhöz kapcsolódóan, mind pedig a más országokat érintő politikáikat illetően;

10.  hangsúlyozza, hogy a nők helyzetével kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok terén való előrelépések elmaradása nemcsak a pénzügyi vagy technikai akadályoknak, hanem különösen a politikai akarat hiányának tudható be;

II.A szegénység felszámolása

11.  arra sürget, hogy a szegénység felszámolását – ami az EU fejlesztési együttműködésének elsődleges célkitűzése – és a fenntartható fejlődésnek a bolygó korlátain belüli megvalósítását szociális és környezetvédelmi téren tekintsék égetően fontos globális prioritásnak a 2015 utáni fejlesztési menetrendben;

12.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség akadályozza a gazdasági fejlődést és a szegénység visszaszorítását célzó erőfeszítéseket; emlékeztet arra, hogy az egyenlőtlenség magas szintje megnehezíti a széles alapokon nyugvó, újraelosztó és fiskálisan fenntartható, a társadalmi szolidaritás elvein alapuló szociális jóléti rendszerek kialakítását, miközben az egyenlőtlenség magas szintje növeli a bűnözést, és erőszakos konfliktusokat robbant ki, különösen a soknemzetiségű társadalmakban; meggyőződése, hogy a társadalom valós változásának lehetővé tételéhez a szegénység strukturális okait kell megoldani;

13.  elismeri, hogy a fejlődés és a szegénység felszámolása több szálon is összefonódik a béke és biztonság, a környezet, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás kihívásaival; ezért a szegénység felszámolására vonatkozóan olyan új megközelítés kialakítására szólít fel, amely figyelembe veszi az inkluzív gazdasági fejlődés és növekedés, a javak költségvetési eszköz révén történő igazságos újraelosztása,a tisztességes munka, a hatékony szakképzés, a környezeti fenntarthatóság, az emberi jogok és a jó kormányzás fontosságát;

14.  kéri, hogy a millenniumi fejlesztési célok utáni menetrendet rögzítsék a fejlődéshez való jogról szóló 1986-os nyilatkozatban, amely nemcsak alapvető jogként erősíti meg a fejlődést, hanem arra folyamatként tekint;

15.  kéri a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének egy növekedésorientált politikába való integrálását annak érdekében, hogy a szegénységnek véget vessenek, valamint a nemek közötti egyenlőséget valamennyi uniós programba, politikába és stratégiába, valamint a 2015 utáni keretbe beépítsék;

16.  hangsúlyozza, hogy az inkluzív megközelítés dinamikus koncepció, amely túlmutat a szegényeket támogató stratégián, és a látószögnek a bizonytalan megélhetésű kiszolgáltatott népességre való kiterjesztésével jár, amihez az szükséges, hogy a fejlesztési stratégia a makrogazdasági keretben rögzüljön; megítélése szerint a kvalitatív mutatók meghatározása kritikus jelentőségű mind a fejlesztési folyamat befogadó és fenntartható jellegének foka, mind pedig annak nyomon követése szempontjából, hogy milyen mértékben kezelik a leginkább rászoruló és kiszolgáltatott csoportok szükségleteit;

17.  ezzel összefüggésben kéri, hogy a bruttó hazai terméken (GDP) alapuló definícióhoz képest dolgozzák ki a szegénység tágabb fogalommeghatározását; hangsúlyozza, hogy a globális és nemzeti átlagértékek nem foglalják magukban a világ nagyszámú szegényét;

Egészségügy, táplálkozás, oktatás és szociális védelem

18.  elismeri, hogy a gyermekek és anyák alultápláltságának megoldása hosszú távú fejlesztési stratégiákat igényel, az alultápláltságot befolyásoló ágazatokra – úgy mint az egészségügyre, az oktatásra, a vízellátásra és a higiéniára, valamint a mezőgazdaságra – összpontosítva;

19.  emlékeztet arra, hogy teljes mértékben el kell ismerni az emberi jólét többdimenziós jellegét; emlékeztet e tekintetben arra, hogy az egészségügy, a táplálkozás, a szociális védelem, a nemek közötti egyenlőség és az oktatás a szegénység felszámolásának és az inkluzív gazdasági fejlődésnek kulcsfontosságú mozgatórugói;

20.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti különbségek csökkentését először az oktatásban kell elérni annak érdekében, hogy növeljék a humántőke általános minőségét, másodszor pedig az egészségügyben, hogy előrelépést érjenek el az anyák egészségének javítása és a gyermekhalandóság csökkentése terén;

21.  kéri az EU-t, hogy határozottan vegye védelmébe az elérhető legmagasabb egészségvédelmi szinthez való jogot, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, a HIV/AIDS integrálását, többek között az önkéntes családtervezés biztosítását, a biztonságos terhességmegszakítást és a fogamzásgátlást is;

22.  hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni millenniumi fejlesztési célok keretének része az a konkrét cél, hogy a nők elleni erőszak minden formáját felszámolják;

23.  hangsúlyozza, hogy a kezelést és a megelőzést összekapcsoló egyetemes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a megfelelő táplálkozáshoz való egyetemes hozzáférést és a foglalkoztatást lehetővé tevő minőségi és minden szintű oktatást a 2015 utáni menetrend lényeges céljának kell tekinteni;

24.  ragaszkodik ahhoz, hogy a 2015 utáni keret tartalmazzon egyrészt célokat az elérhető és megfizethető minőségi egészségügyi ellátásra, amely az egészségtámogatásra, a megelőző és gyógyító beavatkozásokra összpontosít, beleértve mint fő elemeket a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat és a HIV/AIDS-t, másrészt gyakorlati lépéseket az alapvető egészségügyi ellátási rendszerek kialakítására, amelyek valamennyi ember számára biztosítják a megelőzést, a kezelést, a gondozást és a támogatást, ideértve a leginkább perifériára szorult és hátrányos helyzetű csoportokat is, úgy mint a kisebbségeket, a fogva tartottakat, a migránsokat, a jogellenesen tartózkodó személyeket, a szexmunkásokat és a kábítószer-fogyasztókat;

25.  gyorsított globális fellépést sürget az anyák, az újszülöttek és a gyermekek halálozási rátájának csökkentésére, valamint megerősíti a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés központi jelentőségét;

26.  felszólít arra, hogy továbbra is nyújtsanak támogatást a megelőzést és a kezelést célzó hatékonyabb és fenntarthatóbb programokkal kapcsolatos kutatás számára, beleértve a hatékony orvosi beavatkozásokkal, köztük az oltásokkal, gyógyszerekkel és a diagnosztikával kapcsolatos kutatást és fejlesztést is;

27.  hangsúlyozza, hogy a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak az élelmezésben és az élelmezésbiztonságban, mivel Afrikában ők adják a mezőgazdasági termelés 80%-át, jóllehet továbbra is szinte soha nem tudnak tulajdonosává válni az általuk megművelt földnek; rámutat, hogy az éhínség felszámolása ennek megfelelően függ a kistermelőknek nyújtott támogatástól, amelynek célja, hogy elegendő élelmiszert termeljenek maguk és családjuk számára; emlékeztet továbbá, hogy e mezőgazdasági kistermelők javarészt nők; felszólít arra, hogy az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos programterv valamennyi elemében érvényesítsék a nemek közötti különbségeket figyelembe vevő megközelítést; hangsúlyozza, hogy az alultápláltságot a várandós nőket és a kisgyermekeket előtérbe helyező, bizonyítékokon alapuló fellépésekkel kell megelőzni és kezelni;

28.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi rendszerek megerősítése érdekében egészségügyi programokat kell kialakítani és végrehajtani, figyelembe véve, hogy a globális gazdasági válság aláásta a HIV/AIDS, a tuberkulózis, a malária és az elhanyagolt trópusi betegségek terén elért előrelépéseket;

29.  hangsúlyozza az anyák egészségének a gyermekágyi halálozási ráta csökkentése, a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz és a családtervezéshez való általános hozzáférés elérése tekintetében történő javítására irányuló cél fontosságát; a nők egészségének javítására irányuló törekvések szerves részeként kiemeli a felvilágosítás és figyelemfelkeltés jelentőségét a szexuális és reprodukciós egészség terén;

30.  hangsúlyozza, hogy beiskoláztatásuktól fogva külön figyelmet kell fordítani a lányok és fiúk nemekkel összefüggő kérdésekkel kapcsolatos oktatására annak érdekében, hogy minden országban fokozatosan megváltozzanak a társadalmi sztereotípiák és a hozzáállás, valamint hogy a nemek közötti egyenlőség a társadalom alapelvévé váljon;

31.  sürgeti, hogy az Unió által a millenniumi fejlesztési célok teljesítéséhez nyújtott humanitárius segélyt ténylegesen zárják ki az Egyesült Államok vagy más donorok által a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban alkalmazott megszorításokból, különösen azáltal, hogy a fegyveres konfliktusok során nemi erőszak áldozataivá vált nők és lányok számára hozzáférést biztosítanak az abortuszhoz;

32.  elismeri, hogy a tisztességes munka lehetősége képessé teszi a szegény háztartásokat a szegénységből való kiemelkedésre, és az egyének és családok fő eszköze arra, hogy önbizalmat szerezzenek, megéljék a közösséghez tartozást, és módot ad a produktív közreműködésre; kéri, hogy a teljes és produktív foglalkoztatás és a tisztességes munka legyen a 2015 után fejlesztési menetrend központi célja, és kéri e cél támogatását a szegénységcsökkentésre és rezilienciára irányuló, jól megtervezett nemzeti szociális védelmi rendszerek végrehajtásán keresztül;

33.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi felvilágosítás és nevelés fontos eleme a jobb népegészségnek;

34.  szorgalmazza, hogy fordítsanak különleges figyelmet a nem fertőző betegségek, például a rák elleni küzdelemre;

35.  kéri, hogy a millenniumi fejlesztési célok 2015 utáni kerete mozdítsa elő a nők társadalmi szerepvállalását és a nemek közötti egyenlőséget azzal, hogy áthidalja a nemek közötti különbségeket az oktatás minden szintjén olyan egyedi célokkal, amelyek magukban foglalják a minőségi (alap-, közép- és felsőfokú) oktatáshoz és szakképzéshez való egyetemes hozzáférést és annak elvégzését egy fiatalbarát munkahelyteremtés-politikai környezetben, továbbá a nők körében az írástudatlanság felszámolását, az átfogó szexuális neveléshez való hozzáférést az iskolában és azon kívül;

III.Megfelelő kormányzás

36.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés 2015 utáni kerete megköveteli a demokratikus kormányzás és az emberi jogok elvének tiszteletben tartását, továbbá hatékony, átlátható és elszámoltatható intézményeket valamennyi szinten, és egy erős, a demokratikus folyamatba módszeresen bevont civil társadalmat; ragaszkodik ahhoz, hogy a keretet olyan alapvető fogalmak vezéreljék, mint a részvételi demokrácia és az aktív polgárság a polgári és politikai jogok teljes körű és fokozottabb gyakorlásán keresztül;

37.  felszólítja az EU-t, hogy ossza meg tapasztalatait és szakértelmét a fejlődő országokkal, hozzáférést biztosítva a fenntartható fejlődés releváns területeire vonatkozó ismeretekhez, különös tekintettel az uniós tagállamok átmenettel kapcsolatos tapasztalatainak hasznosítására;

38.  úgy véli, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokat és vitákat úgy kell kialakítani, hogy az új fejlesztési keretben tükröződjön a demokratikus irányítás melletti világos elkötelezettség, és ehhez tartsák is magukat;

39.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás, a közelmúltbeli élelmiszerár-válság és a globális pénzügyi válság mind kapcsolatba hozható a megfelelő globális irányítás hiányával; ennélfogva hangsúlyozza, hogy a globális kormányzásnak a 2015 utáni fejlesztési menetrend fő elemét kell képeznie;

40.  sajnálatának ad hangot a globális kormányzás intézményei közötti koherencia hiánya miatt, különösen a többoldalú kereskedelmet, a pénzügyeket és a környezetvédelem struktúráit illetően; úgy véli, hogy miközben a globális kormányzási deficit arra indította az országokat, hogy regionális megoldásokat keressenek a régióspecifikus fejlesztési szükségletekre adott válaszként, az ilyen rendszerek koordinációt igényelnek a politika fragmentálódásának és a multilaterális rendszerekkel és nemzetközi szabványokkal való inkoherencia elkerülése érdekében; tágabb értelemben úgy véli, hogy a nemzeti erőfeszítések kiegészítése érdekében globális szintű fellépésre van szükség;

41.  megjegyzi, hogy bár a millenniumi fejlesztési célok keretének formátuma lehetővé tette olyan konkrét és határidőhöz kötött célok kitűzését, amelyek statisztikailag megbízható mutatók segítségével nyomon követhetők, e célokkal kapcsolatban nincs felelősségvállalás; ezért óv attól, hogy egyenmegoldást alkalmazzanak, és úgy véli, hogy a globális célokat és célkitűzéseket a nemzeti és regionális összefüggésekhez és kiinduló körülményekhez kell szabni és hozzáigazítani;

42.  rámutat arra, hogy a hatóságok valamennyi szinten létfontosságú szerepet játszanak egy fenntartható fejlesztési menetrend megvalósításában azáltal, hogy részt vesznek a szakpolitikai vitában, a kötelezettségvállalásokat jogszabályba ültetik át, felelősségre vonják a kormányzatokat a szociális, környezetvédelmi és igazságügyi területeken tett fellépéseikért, és a felelősségvállalás elvét tekintik kiindulási alapnak;

43.  arra sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy fordítson különös figyelmet egy olyan támogató és részvételen alapuló környezet kialakítására, amelyen belül a civil társadalmi szervezetek, a magánszféra, a humanitárius alapítványok és más független fejlesztési partnerek, továbbá a nemzeti parlamentek és a helyi hatóságok helyi, nemzeti és regionális szinten teljesíthetik a szakpolitikák tervezésében és ellenőrzésében betöltött szerepüket, hogy megfelelő szerepet vállaljanak a 2015 utáni keretben;

44.  szorgalmazza, hogy tegyék lehetővé a fiatalok – különösen a lányok és fiatal nők – számára, hogy kulcsszerepet kapjanak a 2015 utáni keretben, emlékeztetve arra, hogy a fiatalok kormányzásban való részvétele széles körű előnyökkel járhat, ideértve a demokratikus döntéshozatali struktúrák és folyamatok erősítését, valamint a fiatalok és közösségeik jólétének javítását;

Az emberi jogokon alapuló megközelítés

45.  kéri, hogy az emberi jogi elvek képezzék a 2015 utáni keret alapját, amelynek foglalkoznia kell különösen az egyenlőtlenség, a káros tradicionális gyakorlatok, a megkülönböztetés, a nemi alapú erőszak, valamint a társadalom perifériára szorult és a hátrányos helyzetű tagjai részvételének és szerepvállalásának kérdéseivel, különös figyelmet fordítva a fiatalok, a nők, a migránsok, a HIV-ben szenvedők, a kasztalapú megkülönböztetéstől szenvedő csoportok, a szexuális kisebbségek és a fogyatékkal élők jogaira;

46.  kéri ezzel összefüggésben egy önálló cél meghatározását a nők és lányok által tapasztalt, tartós egyenlőtlenség kezelésére, erősítve a szükséges politikai akaratot, erőforrásokat és felelősségvállalást a fenntartható és hatékony cselekvés létrehozása érdekében;

47.  hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni politikai menetrendnek választ kell adnia az emberi jogokon alapuló megközelítésre, amely felöleli a szociális és gazdasági jogokat, miközben kiterjed a békével és biztonsággal kapcsolatos polgári és politikai jogokra, valamint a fejlődéshez való jogra;

48.  javasolja az egyenlőségre vonatkozó átfogó cél kialakítását;

49.  arra ösztönzi az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országokat politikai akaratuk megerősítésében, valamint az emberi jogokra vonatkozó jogi eszközök ratifikálási és végrehajtási szintjének javítására irányuló erőfeszítéseik fokozásában, hogy megtiltsák a hátrányos megkülönböztetést vagy az egyéb, koron, nemen, fajon, etnikai hovatartozáson, kaszton, kulturális irányultságon, vallási hovatartozáson, meggyőződésen, családi állapoton, fogyatékosságon, HIV-fertőzésen, nemzeti eredeten, migráns jogálláson, nyelvi készségeken, szexuális irányultságon, nemi identitáson, illetve egyéb tényezőn vagy státuszon alapuló jogi, politikai, szabályozási akadályt és büntető rendelkezést; arra is ösztönzi az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országokat a megfelelő szociális védelmi alaprendszerek bevezetésében;

50.  sürgeti, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében valamennyi ország ratifikálja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt;

Béke, biztonság és fejlesztés

51.  hangsúlyozza, hogy a fegyveres konfliktusok és a konfliktus utáni helyzetek a fejlődés és a szegénység csökkentésének fő akadályai közé sorolhatók, és fenyegetik a demokráciát; ugyanígy hangsúlyozza, hogy a béke és biztonság, a fejlődés és az emberi jogok összefüggenek és kölcsönösen erősítik egymást; ösztönzi ezért az Uniót, hogy a konfliktusmegelőzés megerősítése érdekében alkalmazza az összes vonatkozó eszközt, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát vagy a Cotonoui Megállapodás keretében előirányzott eszközöket;

52.  e tekintetben felhív a kapacitásépítés prioritások körébe történő felvételére a konfliktus által sújtott és instabil államokban; úgy véli, hogy a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról Puszanban megrendezett negyedik magas szintű találkozón elindított, a törékeny helyzetű államokban való szerepvállalásra vonatkozó új terv mintáján alapuló, eredményes nemzetközi partnerségek, az uniós tagállamok átmenettel kapcsolatos tapasztalatain alapuló tudásmegosztási és kapacitásfejlesztési módszerek szükségesek ezen államok stabilizálásához és fejlődéséhez;

53.  felszólítja az EU-t, hogy továbbra is mélyrehatóan foglalkozzon a törékeny helyzetű államokkal, integrált válaszokat adva, összekapcsolva a fejlesztési politikákat, a humanitárius segélyeket, a katasztrófakockázat-csökkentéséhez való hozzájárulást, a konfliktusmegelőzést és az államépítést;

54.  úgy véli, hogy a 2015 utáni keretben tükröződnie kell a Puszanban egyeztetett béketeremtési és államépítési céloknak;

55.  hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni keretnek foglalkoznia kell az erőszakkal és a hátrányos megkülönböztetéssel, különösen a lányokkal és nőkkel szembeni szexuális erőszakkal, és ki kell alakítani vagy meg kell erősíteni a mindenki számára elérhető, átfogó védelmi rendszereket;

IV.Fenntarthatóság

56.  felhívja az Uniót, hogy integrált és átlátható módon járuljon hozzá a társadalmi és környezetvédelmi területen a fenntartható fejlesztési célok és a 2015 utáni időszakra szóló fejlesztési célok közötti összhang megerősítéséhez;

57.  hangsúlyozza, hogy a kívánt végeredmény „egyetlen fejlesztési menetrend”, elkerülve a párhuzamos erőfeszítéseket és forráshasznosítást; hangsúlyozza, hogy mivel a környezeti és fejlesztési kérdéseket globális szinten hajlamosak külön kezelni, az EU-nak új utakat kell keresnie e megosztottság áthidalására, és hidat kell építenie e szorosan összefüggő területek között, többek között intézményi szempontból is;

58.  hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság kiemelkedő kihívás, melynek kudarca valószínűleg az emberi fejlődés minden dimenzióját fenyegeti; elismeri különösen azt, hogy a szegénység elleni küzdelemre irányuló keretben elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn az élelmiszer, az energiához való fenntartható és biztonságos hozzáférés, a víz, a fenntartható földhasználat, a természeti erőforrások hatékony hasznosítása, a tengeri környezet és más ökoszisztémák védelme és a biológiai sokféleség, valamint az erdőirtás és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése, a hatásokhoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat csökkentése, a fenntartható termelés és fogyasztás, a társadalmi integráció és a tisztességes munka között;

59.  rámutat arra, hogy a biztonságos ivóvízhez és csatornázáshoz – mint az összes cél eléréséhez szükséges horizontális alapvető társadalmi szolgáltatáshoz –, valamint a korszerű, megbízható, megfizethető, éghajlatbarát és fenntartható energetikai szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés előmozdítása minden egyén számára kulcsfontosságú mozgatórugója a szegénység felszámolásának és az inkluzív, fenntartható növekedésnek;

60.  hangsúlyozza, hogy az energiabiztonság olyan stratégiák végrehajtását teszi szükségessé, amelyek a források, többek között a napenergia diverzifikálásán, az ökoszisztémák és a természeti erőforrások védelmén, a katasztrófák kockázatainak csökkentésén, az integrált vízkészlet-gazdálkodáson, valamint a piacok és infrastruktúrák javításán, illetve szabályozási intézkedéseken alapulnak;

61.  konkrét fellépést is kér az egészséges tengeri ökoszisztémák, a fenntartható halászat és akvakultúra támogatása és fejlesztése terén, amelyeknek fontos szerepe lehet az élelmezésbiztonságban, a táplálkozásban és a fenntartható mezőgazdaságban;

62.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új fejlesztési menetrendben rögzített differenciálás elvét megfelelően hajtsák végre; sürgeti a felemelkedő országokat, hogy vállalják felelősségüket a javak polgáraik közötti, állami költségvetésen keresztül történő újraelosztásában, hogy kiemeljék őket a szegénységi résből;

V.A 2015 utáni fejlesztési keretre vonatkozó uniós álláspont felé
A 2015 utáni időszakra szóló millenniumi fejlesztési célok finanszírozása

63.  emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, miszerint 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-át a hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) fordítják; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jövőbeli keretben legalább fenntartsák a finanszírozás említett szintjét, és felszólítja az összes tagállamot, hogy ezt kötelező jogszabályban vezesse be, és e cél elérése érdekében fogadjon el többéves költségvetési menetrendet;

64.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Uniónak olyan költségvetése legyen, amely képes eleget tenni az előtte álló kihívásoknak, különösen válság idején és a fejlesztés finanszírozása tekintetében; e tekintetben – és annak érdekében, hogy az uniós költségvetés többé ne legyen csak a kifizetési előirányzatok foglya – kéri olyan saját források létrehozását, mint például a pénzügyi tranzakciós adó, amelynek egy részét az uniós költségvetés IV. fejezetéhez kellene rendelni;

65.  ragaszkodik ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a hatásaihoz való alkalmazkodás finanszírozása valóban kiegészítse a meglévő kötelezettségvállalásokat; ezért felszólítja az EU-t egy olyan javaslat megtételére, hogy a hivatalos fejlesztési támogatáson kívüli finanszírozási forrásokat rendeljék az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozáshoz, lehetővé téve, hogy a 2015 utáni viták pontosítsák a hivatalos fejlesztési támogatás szerepét, és hozzáigazítsák a finanszírozást a szegénység fenntartható felszámolásához;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson intenzívebb megbeszéléseket valamennyi érdekelt féllel a finanszírozási mechanizmusokról annak érdekében, hogy a 2015 utáni fejlesztési környezetben is eleget tehessenek a pénzügyi igényeknek;

67.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ 2012. évi fejlesztési együttműködési fórumán egyértelműen hangsúlyozták, hogy nagyobb fokú koordinációra, nem pedig versengésre van szükség a különféle támogatási mechanizmusok és adományozók között; felhívja az EU-t, hogy népszerűsítse a segélyezési hatékonyság menetrendjét, mivel az EU és a tagállamok közös felelőssége a segélyek elaprózódásának csökkentése;

Innovatív finanszírozási mechanizmusok

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy globális szinten folytassa az együttműködést a többi adományozóval a további innovatív fejlesztésfinanszírozási mechanizmusok kidolgozása terén, mivel azok az új partnerségekkel együtt létfontosságú szerepet játszanak majd az új fejlesztési környezetben, a fenntartható fejlődés érdekében kiegészítve a finanszírozással kapcsolatos egyéb forrásokat és kompromisszumokat; egyben emlékezteti a pénzügyi tranzakciós adó létrehozását elfogadó uniós tagállamokat, hogy e források egy részét fordítsák a fenntartható fejlődésre és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre;

69.  rámutat arra, hogy az Uniónak elő kell mozdítania a finanszírozás integrált és kiegészítő jellegű megközelítését, egyebek mellett a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén;

70.  felszólítja az EU-t, hogy nemzetközi szinten ösztönözze a szociális, etikus és környezetbarát közbeszerzést a 2015 utáni keret végrehajtásának eszközeként;

71.  felhívja az Uniót, hogy megfelelően értékelje a kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások ötvözésének mechanizmusait, különösen a fejlesztés és pénzügyi kiegészítő jelleg, az átláthatóság és elszámoltathatóság, a helyi felelősségvállalás és az adósságkockázat tekintetében, mielőtt a továbbiakban is fejleszti a kölcsönök és a vissza nem térítendő támogatások ötvözését a fejlesztési célú finanszírozási források növelése és a mikrohitel előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé a szegénység csökkentésére irányuló összehangolt stratégián alapuló iránymutatásokat és pontos kritériumokat, amelyeknek az új szabályok végrehajtásakor egyértelmű fenntartható fejlesztési hatásuk van;

A hazai bevételeknek a hatékony adózás és a korrupció elleni harc révén történő növelése

72.  megismétli azon kérését, hogy a korrupció, a pénzmosás, az adóparadicsomok, az illegális tőkemozgások és a káros adózási struktúrák elleni küzdelmet tegyék a nemzetközi pénzügyi és fejlesztési intézményekre vonatkozó uniós napirend kiemelt prioritásává annak érdekében, hogy a fejlődő országok növelhessék belföldi bevételeiket;

73.  hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van a hazai erőforrások fokozottabb mobilizálására, és ezért felhívja az Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy erősebben támogassa a fejlődő országokat egy hatékony költségvetési politika és fenntartható adóalap kialakításában, valamint a közigazgatási alkalmazottak kapacitásainak, készségeinek és képesítéseinek fejlesztésében, annak érdekében, hogy kezelni tudják a jogellenes pénzmozgást, az adóelkerülést, az adókijátszást, a csalást, és javítsák az adók beszedését;

74.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi beszámolás minősége kulcsfontosságú az adókijátszás elleni eredményes küzdelemhez; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy teljessé tegyék a vállalati haszonról és a befizetett adókról szóló beszámolók átláthatóságát, különösen olyan társaságok esetében – de nem csak ezekre szorítkozva –, amelyek természeti erőforrások kiaknázásában érintettek; kéri ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő egy olyan követelménynek a Nemzetközi Számviteli Standard Testület nemzetközi pénzügyi beszámolási standardjába történő felvételét, hogy minden multinacionális vállalatnak országonkénti bontásban be kelljen számolnia jövedelméről és a fizetett adóról; emlékeztet rá, hogy ez a kérés összhangban van a multinacionális vállalatok társadalmi felelősségvállalása fokozásának szükségességével;

Felügyeleti mechanizmusok és mutatók

75.  hangsúlyozza annak égető szükségét, hogy áttérjenek a fejlődés mennyiségi és minőségi mérésének megfelelő kombinációjára;

76.  rámutat arra, hogy a jólét és a fejlődés elérése érdekében, valamint az újonnan megjelenő társadalmi és környezeti kihívások kezeléséhez a GDP-től eltérő, új mutatókra van szükség, ezért azok körébe például a humán fejlettségi mutatót, a szegénységi küszöb alatt élők százalékos arányát, a szegénységi rés-arányt és a Gini-együtthatót is be kell illeszteni;

77.  rámutat arra, hogy a teljesítményre és eredményekre is kitérő, egyértelmű és mérhető mutatók létfontosságúak többek között a szegénység felszámolása terén, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából elért haladás nyomon követéséhez, illetve az arról szóló jelentéstételhez, és azoknak a nemek közötti egyenlőség, a foglalkoztatás, a szociális védelem (pl. az egészségügyi ellátáshoz és nyugdíjakhoz való hozzáférés, a munkanélküliség kockázatával szembeni védelem, és a konkrét megélhetéstől való megfosztással szembeni védelem a nőknek, gyermekeknek és időseknek), a fogyatékosság, a migráció és a kisebbségek vonatkozásában fennálló helyzetre is ki kell terjedniük;

78.  felszólítja az EU-t, hogy dolgozza ki a vonatkozó kiindulópontokat, mutatókat és célokat a politikák fejlesztési célú koherenciája hatásának mérésére;

Magánszektor

79.  hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani az ENSZ üzleti és emberi jogokra irányadó elveit; ennek alapján felszólít minden országot, hogy hozzanak létre valódi üzleti szabályozási keretet, amely a teljes körű és produktív foglalkoztatás és a tisztességes munka előmozdítására, az emberi jogok – többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normáinak – tiszteletben tartására, valamint az átláthatóságra és a szociális és környezetvédelemi normákra irányul;

80.  úgy véli, hogy a magánszektornak nyújtott támogatás alapvető célját annak kell képeznie, hogy a fejlődő országokban kiemeljék az embereket a szegénységből, és segítsenek megerősíteni a magánszektort, mivel ennek hiánya kiegyensúlyozatlan fejlődéshez és növekedéshez vezet;

81.  szorgalmazza, hogy a fejlődő országokban termelő létesítményekkel rendelkező európai uniós székhelyű vállalkozások kötelezzék el magukat az emberi jogok és szabadságjogok, a szociális és környezetvédelmi normák, a nemek közötti egyenlőség, az alapvető munkaügyi normák és a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása, valamint az átlátható adófizetés mellett;

82.  rámutat a magántulajdon védelmének fontosságára annak érdekében, hogy erősödjön a befektetési környezet és a jogállamiság;

83.  hangsúlyozza, hogy jóllehet a magánszektor létfontosságú szerepet játszik a gazdaságban, elsődlegesen az állam feladata, hogy alapvető minőségi szolgáltatásokat biztosítson polgárai számára, és ezért hozzájáruljon a szegénység elleni küzdelemhez;

84.  hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszektor szereplőinek új módszereket kell találniuk érdekeik, képességeik és erőfeszítéseik társítására annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a 2015 utáni menetrend megvalósításához;

85.  kiemeli, hogy a gazdasági növekedésnek fenntarthatónak és inkluzívnak kell lennie, továbbá hozzá kell járulnia a termelőkapacitások erősítéséhez és tisztességes munkahelyek létrehozásához, hogy lehetővé tegye a fejlődő országok gazdasági átalakulását; kéri nemzeti szinten meghatározott szociális védelmi alaprendszerek létrehozását a fejlődő országokban, és a gyermekmunka minden formájának beszüntetését;

86.  rámutat, hogy a méltányos kereskedelem olyan párbeszéden, átláthatóságon és tiszteleten alapuló partnerség, amelynek célja a méltányosabb nemzetközi kereskedelem(8); úgy véli, hogy a méltányos kereskedelem a sikeres partnerség példája, melyben a világ számos érdekelt fele az ellátási lánc különböző szakaszaiban biztosítja a hátrányos helyzetben lévő termelők piacra jutását, garantálja a fenntartható megélhetést, tiszteletben tartja a munkaügyi normákat, fokozatosan megszünteti a gyermekmunkát, és ösztönzi a környezetbarát gazdálkodást és termelési gyakorlatokat;

A politikák fejlesztési célú koherenciája (PCD) és az adományozók közötti koordináció

87.  felhívja az Uniót, hogy a továbbiakban is fordítson fokozott figyelmet különösen az alábbi kiemelt területekre, biztosítva, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája szilárdan beépüljön a 2015 utáni keretbe: kereskedelmi és pénzügyi, egészségügyi és oktatási, éghajlat-változási, a természeti erőforrásokkal foglalkozó, mezőgazdasági, halászati, egészségügyi ellátási, táplálkozási, élelmezésbiztonsági, migrációs, energetikai, valamint a békét, a biztonságot és az emberi jogokat érintő politikák;

88.  rámutat arra, hogy a kereskedelem alapvető hajtóereje lehet a szegénység csökkentésének, nagyobb egyenlőséget és átláthatóságot biztosítva, és előmozdítva a fenntartható humán fejlődést és a gazdasági növekedést; szorgalmazza, hogy az EU e tekintetben biztosítsa, hogy kereskedelempolitikája összhangban álljon az EU fejlesztési céljaival;

89.  úgy véli, hogy miközben a millenniumi fejlesztési célok mindenképpen sikeresek voltak abban, hogy jobban reflektorfénybe helyezték a fejlesztési segélyt, a pusztán a segélyezésre koncentrálás túl szűk körű megközelítés; megítélése szerint új megközelítésre van szükség, amely felöleli a globális irányítást, jobban összpontosítva a politikák fejlesztési célú koherenciájára és a globális közjavak nyújtására;

90.  meggyőződése, hogy a 2015 utáni fejlesztési menetrendnek azonosítania kell az alapvető globális közjavakat, rögzítenie kell azok finanszírozási módját, és meg kell határoznia, hogy mely globális intézmény lehet elszámoltatható azok nyújtásáért;

91.  álláspontja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának Európában és azon kívül is túl kell lépnie a „ne ártson” szemléleten, és el kell indulnia egy integráltabb megközelítés felé, amely a nemzetközi kereskedelmet, a környezetvédelmet és a nemzetközi pénzügyi rendszert olyan globális közpolitikaként értelmezi, amely segít erősíteni a globális fejlesztési célkitűzéseket; ebben az összefüggésben támogatja az Egyesült Nemzetek rendszerén belül egy Globális Gazdasági Tanács létrehozásának ötletét;

92.  rámutat arra, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája csak közös erőfeszítések útján, valamint a fejlett és fejlődő gazdaságok, a feltörekvő gazdaságok és a nemzetközi szervezetek aktív közreműködése révén érhet el valós és hatékony eredményeket;

93.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli fejlesztési keretnek hivatkoznia kell a segélyezésre és a „fejlesztési hatékonyság” fogalmára; különösen úgy véli, hogy a „segélyezési hatékonyság” „fejlesztési hatékonysággá” alakítása magával vonja a fejlesztési segély, a globális közjavak nyújtására adott támogatás és a meglévő irányítási struktúrák kiigazításának összekapcsolását, hogy növeljék a globális kihívásokra való reagálóképességüket;

94.  arra sürgeti az Uniót, hogy egyfajta hajtóerőként, integrált és átlátható módon biztosítsa a kiegészítő jelleget és a feladatok megosztását a fejlesztési folyamaton belül, többek között a közös programozás fokozottabb használatával;

A 2015 utáni keretre vonatkozó átfogó iránymutatás

95.  üdvözli a „Méltó életet mindenkinek” című, 2013. február 27-i, ambiciózus és kezdeményező bizottsági közleményt;

96.  hangsúlyozza, hogy az alábbi elveket kell figyelembe venni, amikor az új fejlesztési keretről szóló tárgyalásokat szem előtt tartva sor kerül az egységes uniós álláspont kialakítására:

97.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) A Tanács 2007. május 15-i 9558/07. számú következtetései. (3) http://ec.europa.eu/europeaid/what/millenium-development-goals/index_en.htm (4) HL C 236. E, 2011.8.12., 48. o. (5) http://www.ecdpm-talkingpoints.org/african-consultations-post2015-development-agenda. (6) 9317/12. sz. dokumentum. (7) OECD és mások, 2011: „A konfliktus, az instabilitás és a fegyveres erőszak a millenniumi fejlesztési célok elérését akadályozó lényeges tényezők” (8) A Méltányos Kereskedelem Világszervezete által elfogadott, a méltányos kereskedelem elveiről szóló chartában meghatározottak szerint.