Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2669(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0295/2013

Viták :

PV 13/06/2013 - 12.3
CRE 13/06/2013 - 12.3

Szavazatok :

PV 13/06/2013 - 13.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0286

Elfogadott szövegek
PDF 225kWORD 28k
2013. június 13., Csütörtök - Strasbourg
A muzulmán rohingyák helyzete
P7_TA(2013)0286RC-B7-0295/2013

Az Európai Parlament 2013. június 13-i állásfoglalása a muzulmán rohingják helyzetéről (2013/2669(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1), a 2012. szeptember 13-i(2) és a 2012. november 22-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról szóló 2013. május 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az uniós Külügyek Tanácsa Mianmarról/Burmáról szóló 2013. április 22-i következtetéseire,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek az ENSZ-közgyűlés mianmari emberi jogi helyzetről szóló határozatával kapcsolatos 2012. november 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton uniós főképviselő szóvivőjének a mianmari/burmai kormány és a Kacsin Függetlenségi Szervezet között létrejött megállapodásról szóló 2013. június 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel Krisztalina Georgieva nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosnak a muzulmán rohingják helyzetével kapcsolatban tett 2012. augusztus 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának 2013. április 3–5. között Burmában/Mianmarban tett látogatásáról készült végső jelentésre,

–  tekintettel a 2010. április 26-i 2010/232/KKBP tanácsi határozatban kinyilvánított és legutóbb a 2011. október 27-i 1083/2011/EU tanácsi rendeletben módosított európai uniós korlátozó intézkedésekre,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének a burmai/mianmari Meiktila városában történt erőszakos összecsapásokról szóló 2013. március 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének azon jelentésekről szóló 2013. április 2-i nyilatkozatára, amelyek szerint egy burmai muzulmán iskolában kitört lövöldözésben 13 gyermek vesztette életét,

–  tekintettel az 1948. december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2012. december 24-i 67/233 számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága délkelet-ázsiai kormányokhoz intézett, arra irányuló 2012. november 13-i felhívására, hogy tartsák nyitva határaikat a tengeren át érkező burmai menekültek előtt,

–  tekintettel az ENSZ különmegbízottjának a burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló 2013. március 6-i jelentésére, valamint az arról szóló 2013. június 11-i nyilatkozatára, hogy „az Arakan államban élő rohingják ellen elkövetett emberi jogi jogsértések széleskörűek és rendszeresek”,

–  tekintettel Ang Szán Szu Csínak a muzulmán rohingják esetében alkalmazott „két gyermek politikáról” szóló 2013. május 27-i nyilatkozatára, valamint az arról szóló nyilatkozatára, hogy „az Arakan államban élő rohingják ellen elkövetett emberi jogi jogsértések széleskörűek és rendszeresek”,

–  tekintettel a 2011. novemberi ASEAN-csúcsértekezleten hozott döntésre, mely szerint az ASEAN elnökségét 2014-ben Burma/Mianmar tölti be,

–  tekintettel a Human Rights Watch „Csak az ima segíthet – A muzulmán rohingjákkal szemben elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és etnikai tisztogatás Burma Arakan államában” című 2013. április 22-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel – különösen lakóhelyek és vallási helyszínek lerombolása, tömeges letartóztatások és önkényes bebörtönzések, kínzások, nemi erőszak, valamint a szabad mozgás, a házassági jogok és az oktatáshoz való hozzáférés korlátozása révén – tovább fokozódik a rohingja kisebbség üldözése és a vele szembeni erőszak;

B.  mivel az Arakan államban kezdődött vallási erőszak továbbterjedt az országra; mivel a 2013 márciusa és májusa közötti időszakban több muzulmánellenes támadásról érkeztek hírek Yangon körzetéből, Mandalayból és Peguból, valamint Kacsin és Shan államból, amelyek során 46 ember veszítette életét, és több mint 14 000-en kényszerültek elhagyni lakóhelyüket;

C.  mivel a vallási csoportok közötti erőszak immár Burma újabb térségére terjedt át, miután 2013. május 28-án a Shan állambeli Lashio városában egy csoport boltokat gyújtott fel, 2013. június 4-én pedig három rohingja nőt öltek meg rendőrök Parein településen, amikor összetűzésre került sor a menekült kisebbség szálláshelyénél;

D.  mivel több mint 130 000 lakóhelyét elhagyni kényszerült rohingja továbbra is táborokban és egyéb helyeken tartózkodik, a burmai/mianmari kormány pedig csak korlátozott és nem megfelelő humanitárius hozzáférést biztosít a veszélyeztetett rohingja lakossághoz; mivel sok rohingja az áradások által gyakran sújtott területekre szorul, ahol ki vannak téve a monszunesőknek és a ciklonoknak; és mivel nem tudnak visszatérni otthonaikba a folytatódó erőszak, lakhelyük lerombolása, vagy amiatt, hogy a táboraikat őrző biztonsági erők nem engedik őket távozni;

E.  mivel több tízezer rohingja a tengeren át menekült az üldöztetés elől, és mivel több százan vesztették életüket elsüllyedő csónakokban, vagy amiatt, hogy visszaszorították őket a tengerbe; mivel a jelentések szerint közel 1700 Burmából menekülő rohingját borzalmas körülmények között tartanak fogva thaiföldi idegenrendészeti börtönökben;

F.  mivel a vallási csoportok közötti, Arakan állambeli erőszak kivizsgálására 2012 augusztusában megalakult független vizsgálóbizottság 2013. április 23-án jelentést adott ki, amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a feszültség enyhítése érdekében, ugyanakkor nem ismerte el a rohingja identitást, nem számoltatott el senkit a zavargások során elkövetett emberi jogi jogsértések miatt, a muzulmán és a buddhista közösségek „ideiglenes különválasztása” mellett foglalt állást, és javasolta a muzulmánokat érintő elfogadhatatlan születésszabályozási programok végrehajtását;

G.  mivel bár Thein Szein burmai elnök egy 2013. május 6-i beszédében ígéretet tett arra, hogy kormánya biztosítja a muzulmánok alapvető jogait Arakan államban, és tett bizonyos lépéseket a polgári szabadságjogok országon belüli kiterjesztése érdekében, a rohingják drámai helyzete és általában véve az etnikumok közötti viszonyok alááshatják az egész burmai/mianmari reformfolyamatot; mivel hiteles, független jelentések rámutatnak, hogy a burmai hatóságok közreműködnek a rohingja lakossággal szembeni, emberiesség elleni bűncselekményekben, amelyek következtében Arakan állam jelentős része vallási választóvonalak mentén ketté van szakítva;

H.  mivel a burmai/mianmari kormány nemrégiben bejelentette, hogy ismételten bevezeti a „két gyermek” politikát; mivel ezt az ENSZ burmai/mianmari emberi jogi különmegbízottja, Tomás Ojea Quintana elítélte, tekintve, hogy diszkriminatív és kényszerítő intézkedést jelent az Arakan állambeli rohingjákkal szemben, amely sérti a rohingják alapvető emberi jogait, valamint Burma nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit és vállalásait;

I.  mivel a nemzetközi közösség nyomatékosan felszólította a burmai kormányt, hogy a rohingják hontalan státuszának megszüntetése érdekében vizsgálja felül az 1982-es állampolgársági törvényt, és foglalkozzon a rohingja lakossággal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés régóta fennálló problémájának gyökereivel;

J.  mivel 2012 júniusában letartóztatták és 17 évi börtönre ítélték dr. Tun Aungot, egy Arakan államból származó 65 éves orvost és köztiszteletben álló közösségi vezetőt olyan vádakkal, amelyek mögött számos emberi jogi csoport, köztük az Amnesty International is politikai indítékok állnak;

K.  mivel a Human Rights Watch „Csak az ima segíthet – A muzulmán rohingjákkal szemben elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és etnikai tisztogatás Burma Arakan államában” című, 2013. április 22-én közzétett jelentése szerint a rohingjákkal szemben az elmúlt évben, állítólagosan állami szervek közreműködésével elkövetett erőszak emberiesség elleni bűncselekménynek és etnikai tisztogatásnak minősül; mivel a jelentés bizonyítékokat is közöl négy tömegsírról, amelyek 2012-ben jöttek létre Arakan államban;

L.  mivel az online és offline sajtó és média szabadsága alapvető szerepet játszik az emberi jogi jogsértések felfedésében és dokumentálásában, valamint a kormányok felelősségre vonásában;

M.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében mindenkinek joga van az üldözés előli menedéket keresni;

1.  elítéli az emberi jogok súlyos megsértéseit és a Burmában/Mianmarban a muzulmán rohingják ellen elkövetett erőszakot, és felszólítja az összes felet, hogy tartózkodjanak az erőszak használatától;

2.  részvétét fejezi ki a burmai/mianmari erőszak és jogellenes üldöztetés áldozatainak;

3.  elismeri Thein Szein elnök és más burmai/mianmari reformerek lépéseit, amelyek az elmúlt évben demokratikus reformok bevezetését célozták; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a kormány képtelen volt megvédeni a rohingjákat a szervezett erőszaktól, és felszólítja a kormányt és a burmai/mianmari társadalom egészét, hogy haladéktalanul cselekedjenek az emberi jogi jogsértések megszüntetése érdekében, és állítsák bíróság elé az erőszakos támadások és egyéb kapcsolódó visszaélések elkövetőit;

4.  sürgeti Burma/Mianmar kormányát annak biztosítására, hogy a biztonsági erői minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy a muzulmán rohingjákat megvédjék az erőszakos cselekedetektől; kifejezi mély aggodalmát azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a burmai biztonsági erők részt vettek az erőszakban, és ismételten nyomatékosan kéri, hogy az Egyesült Nemzetek segítségével végezzenek teljes körű és független vizsgálatot ezekkel az állításokkal kapcsolatban;

5.  hangsúlyozza, hogy sürgős fellépésre van szükség a lakóhelyét elhagyni kényszerült valamennyi személyt – különösen a muzulmán rohingjákat – Burmában/Mianmarban fenyegető humanitárius kockázatok elhárítása érdekében; ismételten felszólítja a burmai/mianmari kormányt, hogy biztosítson akadálymentes hozzáférést az ország összes területéhez, azon belül Arakan állam területéhez is az ENSZ-ügynökségek és a humanitárius nem kormányzati szervezetek, valamint az újságírók és diplomaták számára, korlátozások nélküli és teljes hozzáférést biztosítva a humanitárius segélyhez a konfliktusok és a vallási csoportok közötti erőszak által érintett valamennyi közösség számára; felszólítja a burmai hatóságokat, hogy sürgősen gondoskodjanak a rohingja menekülttáborokban tapasztalható körülmények javításáról;

6.  sürgeti a régió valamennyi országát, hogy feleljenek meg a menekültek jogaival kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeiknek, nyissák meg a határokat a rohingja menedékkérők előtt, és biztosítsanak számukra legalább ideiglenes védelmet, és közben támogassák a burmai kormányt abban, hogy a kiváltó okokra hosszú távú, méltányos megoldásokat találjon;

7.  felszólítja a thaiföldi kormányt, hogy haladéktalanul szüntesse meg a legalább 1 700 rohingja menedékkérő embertelen fogva tartását, és biztosítsa számukra az ENSZ menekültügyi szerveihez való hozzáférést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a thaiföldi kormány mindeddig nem engedélyezte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, hogy elvégezze a rohingja menedékkérők menekültügyi státusz megállapítása céljából történő vizsgálatát;

8.  sürgeti a burmai kormányt annak engedélyezésére, hogy az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala felállíthasson egy irodát az országban, és további fiókirodákat vidéken, hogy lehetővé válhasson az ország emberi jogi helyzetének megfelelő nyomon követése;

9.  üdvözli Thein Szein elnök arra vonatkozó ígéretét, hogy az erőszak valamennyi elkövetőjét bíróság elé fogják állítani, valamint üdvözli elkötelezettségét a multikulturális, többnemzetiségű és többvallású társadalom iránt; felszólítja az elnököt, hogy tegyen további lépéseket a jogállamiság érvényesítése és az erőszakot kiváltó okok kezelése érdekében;

10.  üdvözli Thein Szein elnök 2013. június 4-i bejelentését, amely szerint az összes politikai foglyot szabadon fogják bocsátani Burmában/Mianmarban; megismétli azt az álláspontját, amely szerint a politikai foglyok – többek között Dr. Tun Aung – szabadon bocsátásának késedelem és feltételek nélkül, jogaik és szabadságaik teljes körű helyreállítása mellett kell megtörténnie;

11.  sürgeti a kormányt, hogy továbbra is törekedjen a feszültségek mögött rejlő okok tartós megoldására, ami magában foglalja a rohingják jogállása kérdésének megoldására irányuló intézkedéseket is; megismétli arra irányuló korábbi felhívását, hogy módosítsák vagy helyezzék hatályon kívül az 1982-es állampolgársági törvényt annak érdekében, hogy a rohingják egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a burmai állampolgársághoz, ami jogokat és kötelezettségeket is magában foglal, és a módosított vagy helyettesített jogszabályt hangolják össze a nemzetközi emberi jogi normákkal és az országnak a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 7. cikkében foglaltak szerinti kötelezettségeivel;

12.  bírálja Khin Yi burmai bevándorlási miniszter 2013. június 11-i nyilatkozatát, amelyben kifejezte a „két gyermek politika” visszaállítása iránti támogatását;

13.  üdvözli Ang Szán Szu Csí ellenzéki vezető közelmúltban tett nyilatkozatát, amelyben tiltakozik a „két gyermek politika” rohingják vonatkozásában való újbóli bevezetése ellen, és sürgeti a burmai kormányt, hogy ezt a rendeletet az egyéb kényszerítő vagy megkülönböztető politikákkal, szabályokkal, rendeletekkel vagy jogszabályokkal együtt haladéktalanul vonja vissza;

14.  hangsúlyozza a burmai lakosságnak – többek között a kisebbségeknek – a 2014-es választásokon való legteljesebb részvételét biztosító jogszabályi és közigazgatási változtatások megtételének jelentőségét;

15.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy a Burmával/Mianmarral és a többi ASEAN-tagállammal fenntartott kapcsolatai lehető legmagasabb politikai szintjén foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

16.  emlékeztet, hogy az Európai Unió nemrég visszaállította az általános preferenciarendszerét (GSP) Burmával/Mianmarral szemben; megismétli ezeknek a preferenciáknak az alapvető szabadságok és emberi jogok tiszteletére vonatkozó feltételeit; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a burmai hatóságok által ezeknek a feltételeknek a tiszteletben tartásával kapcsolatban tett előrelépéseket;

17.  kéri a Bizottságot, hogy amennyiben felhatalmazáson alapuló jogi aktust nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak az általános preferenciarendszer Burmával/Mianmarral szembeni 2013. december 31-ét követő folytatólagos alkalmazásáról, ehhez csatoljon olyan kísérő jelentést, amely bizonyítja, hogy az általános tarifális preferenciarendszerről szóló rendeletben felsorolt egyezményekben foglalt elvek nem kerülnek súlyosan és rendszeresen megsértésre, különös tekintettel a rohingjákra;

18.  kéri a Bizottságot, hogy gyakorlati és átfogó módon értékelje ki a tervezett kétoldalú beruházási megállapodás emberi jogi hatását, mielőtt kialakítja javaslatát a tárgyalási irányelvekről, és e folyamat során folytasson szoros konzultációt a Parlamenttel és a civil társadalommal;

19.  elvárja az Európai Külügyi Szolgálattól, hogy a Burmával/Mianmarral létesítendő emberi jogi párbeszéd folyamatáról rendszeresen konzultáljon a Parlamenttel, és adjon rendszeres tájékoztatást; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy hozzák létre az emberi jogi normák pontos jegyzékét, amely alapján értékelni lehet a burmai hatóságok reformok terén tett előrelépését; hangsúlyozza, hogy a burmai vezetéssel fenntartott uniós kapcsolatok további fejlődését a kézzelfogható haladástól kell függővé tenni, különös tekintettel a rohingják helyzetére;

20.  kéri, hogy az év során egy későbbi időpontban létrehozandó EU–Burma munkacsoportban vegyen részt egy – a rohingjákat is képviselő – erős és látható civil társadalmi elem, és ezen erőfeszítések során építsenek az EU–Egyiptom munkacsoport tapasztalataira;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Burma/Mianmar kormányának és parlamentjének, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi különmegbízottjának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a régió egyéb államai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0142.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0355.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0464.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0218.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat