Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2320(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0193/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0193/2013

Viták :

PV 01/07/2013 - 24
CRE 01/07/2013 - 24

Szavazatok :

PV 02/07/2013 - 9.4

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0291

Elfogadott szövegek
PDF 305kWORD 29k
2013. július 2., Kedd - Strasbourg
A tagállami exporthitel-ügynökségek
P7_TA(2013)0291A7-0193/2013

Az Európai Parlament 2013. július 2-i állásfoglalása az Európai Bizottság által az Európai Parlament részére készített, a tagállami exporthitel-ügynökségek tevékenységéről szóló első éves jelentésről (2012/2320(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról, valamint a 2001/76/EK és a 2001/77/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. november 16-i 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének módosításáról szóló, 2013. március 14-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre irányuló javaslatra (C(2013) 1378),

–  tekintettel „Az uniós kkv-k kereskedelmének és beruházásainak finanszírozása: könnyített hitelhez jutás a nemzetközivé válás támogatása érdekében” című, 2012. december 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai befektetési politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (2010/C 83/02),

–  tekintettel az Európai Bizottság, illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő 2011. december 12-i közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel az „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról” című, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2012. június 26-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre vonatkozó európai tanácsi nyilatkozatra (11855/2012),

–  tekintettel a tematikus főosztályának az uniós külpolitika emberi jogi mércéiről szóló tájékoztató dokumentumára (EXPO/B/DROI/2011/15),

–  tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó, 2011. június 16-i irányadó elveire (HR/PUB/11/04, 2011, ENSZ),

–  tekintettel a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalatok és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2013. április 16-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0207),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0193/2013),

A.  mivel a tagállamok exporthitel-programjai fontos eszközt jelentenek az európai vállalkozások kereskedelmi és üzleti lehetőségeinek bővítésében;

B.  mivel a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló 1233/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet éves jelentéstételi követelményeket állapít meg, amelyeket a tagállamoknak a Bizottság felé teljesíteniük kell, ugyanakkor az egyes OECD-megállapodásokban bekövetkező változások uniós jogba történő mielőbbi átültetésének elérése érdekében előírja a Bizottság hatáskörökkel való felruházását;

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkének értelmében a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

D.  mivel az arra vonatkozó elveket, hogy az Unió miként alakítja a világ többi részéhez fűződő kapcsolatait, valamint az Unió nemzetközi színtéren megvalósuló fellépésére irányuló vezérelveket az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 21. cikke tartalmazza, amely kötelező érvényű megállapodás a tagállamok között;

E.  mivel az Európai Bizottság, illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő 2011. decemberi közleménye megerősíti, hogy „az európai vállalkozásokat megfelelő gondossággal történő eljárásra kell ösztönözni annak biztosítása érdekében, hogy működésük során – tevékenységük végzésének helyétől függetlenül – tartsák tiszteletben az emberi jogokat”;

F.  mivel az Európai Tanácsnak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerete és cselekvési terve megerősíti, hogy „az EU külső tevékenységének minden területén kivétel nélkül az emberi jogok előmozdítására fog törekedni”;

G.  mivel az EU Alapjogi Chartája jogilag kötelező érvényű az uniós intézményekre és a tagállamokra nézve a kívülmaradást választó tagállamok kivételével az uniós jog végrehajtásakor, és mivel a Bizottságnak a Charta hatékony végrehajtására vonatkozó stratégiája kifejezetten elismeri, hogy a Charta alkalmazandó az EU külső fellépésére;

H.  mivel az Unió és tagállamai üdvözölték az ENSZ üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveit, amelyek keretében az állam és a vállalkozások közötti kapcsolatokról szóló 4. elv kifejezetten hivatkozik az exporthitel-ügynökségekre;

I.  mivel exporthitel-támogatást gyakran biztosítanak olyan nagyszabású projektekhez, amelyek a magas kereskedelmi, politikai, gazdasági vagy környezeti kockázatok miatt nehezen jutnak kereskedelmi hitelhez, így azt az exporthitel-ügynökségeknek ennek megfelelően kell értékelniük és beárazniuk;

J.  mivel 2013. március 14-én a Bizottság javaslatot tett az 1233/2011/EU rendelet II. mellékletét módosító, felhatalmazáson alapuló rendeletre,

1.  üdvözli a Bizottság erőfeszítéseit a tagállamok által az exporthitel-tevékenységeikről készített éves jelentések keretének kialakítása terén az 1233/2011/EU rendeletnek megfelelően, az uniós szintű átláthatóság növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy e jelentéstétel fő célkitűzése annak nyomon követése, hogy a tagállamok exporthitel-ügynökségei megfelelnek-e az exporthitelekre alkalmazandó nemzetközi szabályoknak és az EU-Szerződésben foglalt kötelezettségeknek;

2.  elismeri a tagállami exporthitel-ügynökségek tevékenységéről szóló, Bizottság által készített első éves jelentés 2012. december 14-i nem hivatalos átvételét, amely jelentés értékeli a 27 tagállam közül aktív exporthitel-programmal rendelkező 20 tagállam által adott válaszokat, valamint nyugtázza e tagállamok jelentéseinek beérkezését mellékletek formájában; felkéri a Bizottságot, hogy hagyja jóvá e dokumentumok nyilvános közzétételét annak érdekében, hogy teljesüljön az alaprendelet célja, miszerint növelni kell az átláthatóságot;

3.  elismeréssel nyugtázza, hogy a Bizottság jelentése világosan jelzi a tagállamok 2011-ben folytatott exporthitel-tevékenységeinek léptékét és fontosságát, amelyek összesen több mint 250 milliárd eurós kitettséget jelentenek – köztük 260 olyan tranzakciót, amelyek esetében komoly környezeti hatásokról számoltak be –, és amelyek lényeges kereskedelmi és üzleti lehetőségeket testesítenek meg az európai vállalkozások számára;

4.  elismeri, hogy a tagállamok éves tevékenységi jelentéseikben az 1233/2011/EU rendelet I. mellékletének első bekezdésében megfogalmazott kérés szerint a Bizottság rendelkezésére bocsátották az exporthitelekre vonatkozó pénzügyi és operatív információkat;

5.  a tagállamok exporthitel-tevékenységeinek léptékével összefüggésben hangsúlyozza az 1233/2011/EU rendelet (4) preambulumbekezdésének fontosságát, amely felszólít az Unió külső fellépésre vonatkozó általános rendelkezéseinek való megfelelésre, különös tekintettel a demokrácia megerősítésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és a politikák fejlesztési célú koherenciájára, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemre; e tekintetben emlékeztet a rendelet I. mellékletében foglalt egyedi jelentéstételi követelmények fontosságára, amelyek arra hivatottak, hogy a Bizottság és a Parlament számára lehetővé tegyék e megfelelés értékelését;

6.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok éves jelentései és azok bizottsági értékelése alapján a Parlament egyelőre nem tudja kielégítően megvalósítani arra irányuló szándékát, hogy megállapítsa, a tagállami exporthitel-tevékenységek megfelelnek-e az Unió külpolitikai céljainak – az EUSZ 3. és 21. cikkében foglaltak szerint –, és a környezeti kockázatok kezelésére vonatkozó hatályos rendeleteknek, ami az exporthitel-ügynökségek kockázati díjainak kiszámítását illeti;

7.  üdvözli a Bizottság éves jelentésben idézett, a tagállamok részéről megnyilvánuló „egyértelmű, általános hajlandóságot” arra, hogy „olyan politikákat alkalmazzanak exporthitel-programjaik esetében, amelyek célkitűzései megfelelnek a 3. és 21. cikk általános szellemének”; elismeréssel nyugtázza néhány tagállam, köztük Németország, Olaszország, Belgium és Hollandia erőfeszítéseit, amelyek igyekeznek értelmesebb jelentést tenni az Unió egyes külpolitikai céljainak való megfelelésre vonatkozóan;

8.  elismeri, hogy a Bizottság számára lehetővé kell tenni annak értékelését, hogy a tagállamok exporthitel-tevékenységei összhangban állnak-e az Unió külpolitikai céljaival, és ezért azt javasolja, hogy a megfelelőségi tesztnek azt kellene vizsgálnia hogy a hivatalos támogatásban részesülő exporthitel-ügynökségek rendelkeznek-e olyan politikákkal, amelyek hatékonyan biztosítják, hogy tevékenységeik összhangban legyenek az Unió külpolitikai célkitűzéseivel;

Az exporthitel-ügynökségek értékelése az Unió külső fellépésre vonatkozó céljainak való megfelelés szempontjából

9.  osztja a Bizottság éves jelentésben tett észrevételét, miszerint „nehéz pontos referenciaértéket meghatározni az uniós jognak való megfelelés mérésére”; megismétli, hogy továbbra is a 21. cikk rendelkezései szolgáltatják azt a fő viszonyítási alapot, amelyhez mérten az exporthitel-ügyletekre alkalmazott szakpolitikákat értékelni kell;

10.  hangsúlyozza, hogy az Unió csak abban az esetben lesz megbízható és hathatós globális szereplő, ha a tagállamok és az európai intézmények következetes külpolitikát folytatnak;

11.  javasolja, hogy a Tanács exporthitelekkel foglalkozó munkacsoportja és a Bizottság a soron következő éves jelentés előtt konzultáljon az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) a 21. cikkben foglaltaknak való megfelelőségről szóló értelmes jelentéstételre vonatkozó módszertan kidolgozásáról, valamint a hivatalosan támogatott exporthitelek területére tartozó bizonyos OECD-iránymutatások EU-ban történő alkalmazásáról; kitart amellett, hogy e folyamatnak képezze részét egy nyilvános konzultáció;

12.  kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a tagállamokat felszólítsák a hivatalosan exporthitellel támogatott projektek ellenőrzése során alkalmazott átvilágítási eljárások rendelkezésre állására, eredményére és hatékonyságára irányuló nyomon követésre és jelentéstételre, az emberi jogokra gyakorolt esetleges hatásuk vonatkozásában;

13.  tudatában van annak, hogy az exporthitel-ügynökségek a projektpartnerek által nyújtott információkra hagyatkoznak; meggyőződése, hogy ha az exporthitel-ügynökségek esetében az átvilágítási eljárások strukturált megközelítését követelnék meg a projektfinanszírozásra való jogosultság előfeltételeként, a projektpartnerek szívesen végeznék el maguk az ilyen eljárásokat, ezáltal pedig csökkennének az exporthitel-ügynökségek további adminisztratív költségei;

14.  úgy véli, hogy az emberi jogoknak az exporthitel-ügynökségek részéről történő tiszteletben tartásáról szóló jelentéstétel terén elért haladás előfutára az Unió külső fellépésre vonatkozó, 21. cikkben rögzített egyéb céljaival – így például a szegénység felszámolásával –, valamint a környezeti kockázatok kezelésével kapcsolatos hatékonyabb jelentéstételnek;

Jelentéstétel a környezeti kockázatoknak az exporthitel-ügynökségek kockázati díjainak kiszámítása során való figyelembevételéről

15.  felszólítja a tagállami exporthitel-ügynökségeket, hogy továbbra is készítsenek jelentéseket a környezeti kockázatok értékeléséről, és úgy véli, hogy az ilyen jelentéstétel az OECD-országok és nem OECD-országok valamennyi exporthitel-ügynöksége részéről elengedhetetlen az egyenlő feltételek biztosításához;

Jelentéstétel a függő kötelezettségekről

16.  megállapítja, hogy a tagállamok exporthitel-ügynökségei jelenleg különböző formában tesznek jelentést a függő kötelezettségekről; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon olyan egységes meghatározásról, amely a Parlament arra vonatkozó kívánságát tükrözi, hogy tájékoztatást kapjon a mérlegen kívüli kitettségekről;

Útmutatás és értékelés a Bizottság részéről

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy adjon útmutatást a tagállamoknak a következő jelentéstételi időszakra vonatkozóan, különös tekintettel arra, hogy miként tegyenek jelentést az emberi jogi stratégiáik terén alkalmazott átvilágítási eljárások rendelkezésre állásáról és hatékonyságáról, valamint hogyan számoljanak be a környezeti kockázatok kezeléséről;

18.  elvárja, hogy a Bizottság következő éves jelentésében nyilatkozzon arról, hogy megvalósult-e az Unió célkitűzéseinek és kötelezettségeinek való tagállami megfelelés értékelése, és amennyiben nem, fogalmazzon meg ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy e cél érdekében miként javítható a jelentéstétel hatékonysága;

Bizottsági jelentés a nem OECD-országok bevonásáról

19.  üdvözli a Bizottság által 2012-ben – az USA-val közösen – tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy bevonják Kínát, Brazíliát, Oroszországot és más fontos feltörekvő gazdaságokat a jelentős exportfinanszírozók nemzetközi munkacsoportjának (IWG) létrehozásába;

20.  az IWG létrehozásához javasolja az ágazati megközelítés célszerűségének megvizsgálását annak érdekében, hogy a második szakaszban megvethessék a horizontális rendelkezések alapjait, amelyek az egyenlő feltételek megteremtése érdekében biztosítják a hatékony és magas szintű normák, valamint az exporthitel-ügynökségekre vonatkozó új nemzetközi szabályok közös elfogadását valamennyi OECD-ország és a nem OECD-ország részéről;

o
o   o

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az OECD titkárságának.

(1) HL L 326., 2011.12.8., 45. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0469.
(3) HL C 56. E, 2013.2.26., 87. o.
(4) HL C 296. E, 2012.10.2., 34.o.
(5) HL C 326., 2011.12.8., 45. o.
(6) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(7) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat