Index 
Elfogadott szövegek
2013. március 14., Csütörtök - Strasbourg
A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv
 Az Európai Unión belüli atomerőművek kockázat- és biztonsági értékelése (stressztesztek) és kapcsolódó tevékenységek
 A rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem megerősítése
 A közegészség védelme az endokrin rendszert károsító tényezőkkel szemben
 A migránsok integrációja, ennek munkaerő-piaci hatása és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának külső dimenziója
 Az azbeszttel kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi kockázatok és az összes létező azbeszt felszámolásának kilátásai
 Az európai biztosító egyesület statútuma
 Az egyiptomi helyzet
 Nukleáris fenyegetések és emberi jogok Észak-Koreában
 Az EU és Kína közötti kapcsolatok
 A mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és korrupció a sportban
 A globális gyapotértéklánc
 A bangladesi helyzet
 Irak: a kisebbségi csoportok helyzete, különös tekintettel az iraki türkménekre
 Arafat Dzsarádát esete és a palesztin foglyok helyzete az izraeli börtönökben

A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv
PDF 405kWORD 57k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről: egy energiagazdag jövő (2012/2103(INI))
P7_TA(2013)0088A7-0035/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című közleményére és az ahhoz kapcsolódó munkadokumentumokra (COM(2011)0885),

–  tekintettel az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvre(1),

–  tekintettel az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezése a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítése” című dokumentumról szóló, 2012. június 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a palagáz és palaolaj ipari, energetikai és egyéb szempontjairól szóló(4), valamint a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásáról szóló(5) 2012. november 21-én elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0035/2013),

A.  mivel emlékeztetni kell arra, hogy az EU energiapolitikájának pillérei a fenntarthatóság, az ellátás biztonsága és a versenyképesség;

B.  mivel a megfelelő politikákkal és eszközökkel, valamint az EU gazdaságát újraiparosító folyamathoz való alkalmazkodással kell figyelembe venni az európai ipar versenyképességét;

C.  mivel a tagállamok érdeke a volatilis árak által jellemzett energiabehozataltól való függőség csökkentése és az energiaellátás diverzifikálása;

D.  mivel az energiabiztonság kihívása az államok között feszültségeket okozó bizonytalanságok mérséklésében, valamint mind a szállítók, mind a fogyasztók szempontjából a kereskedelem hasznait gátló nem hatékony piaci működés csökkentésében rejlik;

E.  mivel fontos korai jelzést kapni arról, hogy az ütemterv kihívást jelentő céljai elérhetők-e, fontos továbbá felülvizsgálni az EU gazdaságára gyakorolt hatást, ideértve a globális versenyképességet, a foglalkoztatást és a szociális biztonságot is;

F.  mivel a tagállamoknak, az energiavállalatoknak és a nyilvánosságnak világos képet kell kapniuk az EU energiapolitikájának irányáról, amelyet biztosabban – többek között 2030-ra vonatkozó mérföldkövekkel és célokkal – kell alátámasztani annak érdekében, hogy ösztönzőket teremtsenek és csökkentsék a hosszú távú befektetések kockázatait;

A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv célkitűzései

1.  elismeri, hogy a tagállamok számára előnyös, ha közösen munkálkodnak az energiarendszer átalakítása érdekében; ezért támogatja a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervét az energiapolitikai vonatkozású jogalkotási és egyéb kezdeményezésekre irányuló javaslatok alapjaként, amelyek célja egy szakpolitikai keret kialakítása a 2030-ig terjedő időszakra, mérföldköveket és az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó célokat is beleértve, annak érdekében, hogy egyszerre ambiciózus és stabil szabályozási és jogi keretet hozzon létre; megjegyzi, hogy a 2050-ig és a közbenső időszakban elérendő energiaügyi célok megállapítása páneurópai irányítást feltételez; javasolja a szolidaritás szellemében egy olyan stratégia elfogadását, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok az ütemterv értelmében a szolidaritás szellemében együttműködjenek az Európai Energiaközösség létrehozása érdekében; ösztönzi a 2030-ra szóló politikai keret meghatározására irányuló munkát a befektetői biztonság biztosításához megfelelő időkereten belül;

2.  megjegyzi, hogy 2050-ig terjedő időszakra javasolt forgatókönyvek nem determinisztikus jellegűek, hanem sokkal inkább egy konstruktív párbeszéd alapjául szolgálnak arra vonatkozóan, hogy miként alakítsák át Európa energiarendszerét annak érdekében, hogy teljesítsék azt a hosszú távú célt, hogy 2050-re az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás; hangsúlyozza, hogy minden energiával kapcsolatos előrejelzés – köztük az energiaügyi ütemterv – a technológiai és gazdasági fejlődésre vonatkozó bizonyos feltételezéseken alapul; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy rendszeresen frissítse az ütemtervet, rámutat, hogy a Bizottság hatásvizsgálata nem ad részletes elemzést a különböző tagállamok, tagállami csoportosulások vagy regionális klaszterek 2050-ig lehetséges alternatíváiról;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemterve különböző forgatókönyveket vázol fel; hangsúlyozza, hogy mind a jelenlegi tendenciákon, mind pedig a szén-dioxid-mentesítésen alapuló forgatókönyvek csupán előrejelzések; megjegyzi, hogy ily módon ezek minden bizonnyal nem vesznek figyelembe valamennyi előre nem látott eseményt és így csak támpontokat nyújthatnak Európa jövőbeni energiaellátási szerkezetére vonatkozóan;

4.  hangsúlyozza, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv tekintetében kidolgozott előrejelzéseket a PRIMES modelltől eltérő egyéb modellek alapján is tovább kell fejleszteni, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó további forgatókönyvek révén ki kell azokat egészíteni az azzal kapcsolatos jobb megértés kialakítása érdekében, hogy Európa jövőbeni biztonságos, költséghatékony és alacsony kibocsátású energiaellátása számára mely alternatív fejlesztési lehetőségek állnak rendelkezésre;

5.  elismeri, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból származó villamos energia elengedhetetlen a szén-dioxid-mentesítéshez, ami 2050-ig szinte teljesen szén-dioxid-mentes uniós villamosenergia-ágazatot követel meg;

6.  rámutat az Unió energiapolitikájának fontosságára a gazdasági és pénzügyi válság közepette; hangsúlyozza az energia által az uniós növekedés és gazdasági versenyképesség, valamint a munkahelyteremtés ösztönzésében betöltött szerepet; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a 2020 utáni időszakra szóló stratégiákra, és hamarosan ismertesse az európai energiapolitika 2030-ig szóló szakpolitikai keretét; úgy véli, hogy ennek a szakpolitikai keretnek összegyeztethetőnek kell lennie a 2050-ig tartó uniós szén-dioxid-mentesítési ütemtervvel és figyelembe kell vennie az ütemtervben azonosított „no regrets” opciókat; cselekvésre szólít fel annak érdekében, hogy minimalizálják az energiaágazat környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásait, figyelembe véve egyúttal a meghozott intézkedéseknek a nemzetgazdaságokra és az uniós gazdaságra, valamint a polgárok energiaellátásának biztonságára gyakorolt hatásait;

7.  felhívja a figyelmet a 2013 első hónapjaiban Bulgáriában kialakult aggasztó helyzetre, és arra, hogy alacsony villamosenergia-árak biztosítására van szükség olyan uniós energiapolitika révén, amely szavatolja a tagállamok versenyképességét a globális piacon; ezt a szempontot különösen a gazdasági válság idején kell figyelembe venni, mielőtt uniós szinten újabb terheket helyeznének a tagállamokra;

8.  megállapítja, hogy a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politikáknak például az energiabiztonság jelentette kihívások figyelmen kívül hagyásával történő végrehajtása nem helyettesítheti a fenntartható fejlődés elvének megfelelően megvalósított energiapolitikát, amely a jelenlegi és jövőbeli generációk számára egyaránt garantálja az energiaforrásokhoz való méltányos, egyetemes és versenyen alapuló hozzáférést, egyúttal tiszteletben tartva a természeti környezetet is;

9.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák az Unió energiapolitikája terén 2020-ig elérendő jelenlegi célokra irányuló folyamatos erőfeszítéseiket, külön hangsúlyt helyezve a 20%-os energiahatékonysági célra, amelynek megvalósítása jelenleg elmaradásban van; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló irányelv(6) valamennyi rendelkezésének megfelelő idejű és teljes körű végrehajtása létfontosságú ahhoz, hogy 2020-ig elérjék az EU legalább 20%-os kötelező célját;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadja el a regionális energetikai specializáció stratégiáját, hogy a régiók fejleszthessék azokat az energiaforrásokat, amelyek a leghatékonyabbak a 2050-es célok eléréséhez, mint amilyen délen a napenergia, északon pedig a szélenergia;

11.  véleménye szerint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiahatékony gazdaságra való átállás a fenntarthatóság mellett az energiaellátás biztonsága és a versenyképesség európai megteremtéséhez is lehetőséget teremt, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése versenyelőnyt jelenthet az energiához kapcsolódó termékek és szolgáltatások növekvő világpiacán; kiemeli, hogy ez lehetőséget teremt a megújuló energiaforrások piacán tevékenykedő európai kkv-k számára, illetve amellett, hogy kiváló ösztönzést nyújt a vállalkozói szellem és az innováció fejlesztéséhez, a munkahelyteremtés fontos forrásának is tekinthető;

12.  hangsúlyozza, hogy az egyértelmű, koherens és következetes szakpolitika és szabályozási keret kiemelkedő fontossággal bír a tekintetben, hogy az ütemtervben meghatározottak szerint gazdaságilag hatékony és fenntartható módon segíti serkenteni a „no regrets” technológiákhoz kapcsolódó befektetéseket; hangsúlyozza az „Európa 2020: A foglalkoztatást és növekedést célzó új európai stratégia” által meghatározott kiemelt célokat és kéri az ilyen jellegű politikai megközelítés folytatását 2020 után is; megállapítja, hogy a 2020 utáni stratégiákkal kapcsolatos megalapozott és kiegyensúlyozott döntések meghozatalához felül kell vizsgálni a 2020-ig szóló jelenlegi stratégiákat; nyomatékosítja az Unió energiabiztonságának, gazdasági és ipari versenyképességének, munkahelyteremtésének, társadalmi aspektusainak és környezeti fenntarthatóságának növelésére összpontosító energiastratégia fontosságát, mindezt olyan intézkedések révén megvalósítva, mint például a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása, az ellátási útvonalak, szállítók és források diverzifikálása, többek között a tagállamok jobb összekapcsolása, valamint a villamosenergia-termelő rendszer hatékonyabb és optimalizált kialakítása a fenntartható energiatermelésbe és a tartalék-előállításra és kiegyenlítésre irányuló technológiákba való beruházások ösztönzése érdekében;

13.  megállapítja, hogy a szén-dioxid piacok működése és az energiaforrások ára fontos szerepet játszik a piaci szereplők – köztük az ipar és a fogyasztók – magatartásának meghatározásában; felszólít egy 2020 utáni időszakra szóló szakpolitikai keretre, amelyre a „szennyező fizet” elv és hosszú távú szabályok az irányadók, hogy garantálják a biztonságot a piaci szereplők számára;

14.  emlékeztet arra, hogy saját energiaszerkezetük meghatározása az egyes tagállamok hatáskörét képezi; elismeri, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv kiegészíti az energiaellátás korszerűsítésére irányuló nemzeti, regionális és helyi erőfeszítéseket; elismeri ezért a tagállamok közös célkitűzések alapján történő együttműködésének szükségességét; hangsúlyozza továbbá, hogy ahhoz, hogy képes legyen elérni egy jól koordinált, egész Unióra kiterjedő, összekapcsolt és fenntartható energetikai átalakulást, az EU-nak nagyon fontos szerepet kell betöltenie, többek között annak biztosítása terén, hogy a nemzeti politikák összhangban álljanak az Európai Unió céljaival és jogával; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a továbbiakban is törekedjenek olyan opciók megvalósítására, amelyek révén a globális erőfeszítések részeként technológiailag sokoldalú, fenntartható, gazdaságilag hatékony, versenyképes és biztonságos módon, a piac lehető legkisebb torzulása mellett teljesíthetők a hosszú távú éghajlat-változási és energiaügyi célok (amelyeket a Tanács is elfogadott), valamint – nemzeti szinten – folytassák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy teljes körűen kiaknázzák a költséghatékony energiamegtakarításban rejlő lehetőségeket, amit többek között a rendelkezésre álló uniós pénzügyi eszközök is támogatnak; ugyanakkor elismeri egy összehangolt és – adott esetben – közös európai megközelítés kialakításának előnyeit, aminek lehetővé kell tennie a kisléptékű energiarendszerek sajátos jellemzőinek és a rugalmasság ebből eredő szükségességének figyelembevételét;

15.  hangsúlyozza, hogy az uniós energiabiztonság létfontosságú pillérének minősül, hogy az uniós tagállamok energiarendszere saját energiaforrásaikon és az azokhoz való hozzáférésükön alapul; ezért úgy véli, hogy e tekintetben az lenne a legracionálisabb lépés a tagállamok részéről, ha azon energiatechnológiákat fejlesztenék, amelyek lehetősége számukra adott, illetve amelyek terén tapasztalatokkal rendelkeznek, továbbá amelyek folyamatos és megbízható energiaellátást garantálnak számukra, egyúttal tiszteletben tartva a környezetvédelemhez és éghajlatváltozáshoz fűződő normákat;

16.  rámutat arra, hogy a tervezett cselekvések fő csapásirányának nem a csökkentési célok fentről lefelé építkező forgatókönyveinek megvalósítására kell összpontosítania – ahogy azt jelenleg teszi –, hanem sokkal inkább olyan intézkedési forgatókönyvek végrehajtására, amelyek figyelembe vesznek olyan kérdéseket, mint például a tagállamokban fennálló lehetőségek, a gazdasági szempontból hatékony új technológiák fejlesztésének kilátásai, valamint a javasolt szakpolitika végrehajtásának globális hatásai, annak érdekében, hogy azután csökkentési célokra tehessenek javaslatot a következő évekre vonatkozóan (alulról felfelé építkező megközelítés);

17.  elismeri az energiaügyi ütemtervben foglalt következtetéseket, amelyek szerint a fenntartható energiaágazatra való uniós léptékű átállás technikai és gazdasági szempontból is megvalósítható, hosszú távon pedig – a Bizottság elemzései szerint – kevesebb költséggel jár, mint a jelenlegi szakpolitikák folytatása; ugyanakkor rámutat arra, hogy figyelembe kell venni a tagállamok körében esetelegesen jelentősen eltérő nemzeti kontextust;

18.  úgy véli, hogy a 2050-es célokat sohasem érik el, ha az EU nem vállalja feladatait, és nem tölti be kulcsszerepét az átmenetben; különösen a nagyléptékű projektek, mint például az északi-tengeri offshore szélerőműparkok építése esetében; úgy véli, hogy a több vagy az összes tagállamot érintő határokon átnyúló infrastrukturális projektek esetében az EU-nak fel kell vázolnia a kiemelt projekteket és fő befektetőként kell működnie, ezzel ösztönözve a magánbefektetéseket;

19.  elismeri, hogy a jövő energiaszerkezetében a villamos energia növekvő jelentősége megköveteli azt, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-előállítás valamennyi módját (átalakítás hatékonysága, megújuló energiaforrások, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás [CCS] és atomenergia) ki kell használni, ha a versenyképesség és az ellátásbiztonság veszélyeztetése nélkül el akarják érni az éghajlati célokat;

20.  hangsúlyozza, hogy a teljesen kifejlesztett, határokon átnyúló infrastruktúra és az Unión belüli információcsere-mechanizmus az ütemterv sikerének előfeltételei; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamok közötti szoros koordinációra, valamint közös fellépésre, szolidaritásra és átláthatóságra van szükség a külső energiapolitika, az energiabiztonság és az új energetikai infrastrukturális beruházások terén;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem hajtotta végre a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervre vonatkozóan a saját szakértői tanácsadó csoportja által készített ajánlásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy adja ki az energiaügyi ütemterv frissített változatát, amely ezeket az ajánlásokat is figyelembe veszi;

Egy hosszú távú stratégia alapvető elemei

22.  tudomásul veszi a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervben foglalt következtetéseket, amelyek szerint hasonlóságok figyelhetők meg a vizsgált forgatókönyvek keretében az Unió energiarendszerének átalakítása érdekében meghozandó intézkedések között; üdvözli ebben az összefüggésben a Bizottság arra vonatkozó következtetéseit, hogy a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása, az energiahatékonyság és az energiainfrastruktúra, többek között az intelligens hálózatok „no regrets” opciók, különösen ha azok piaci mechanizmusokon alapulnak, függetlenül attól, hogy konkrétan melyik útvonal kiválasztására kerül sor a szén-dioxid-mentes energiarendszer 2050-ig történő eléréséhez;; felkéri a Bizottságot, hogy tárjon fel olyan forgatókönyvet, amely a magas energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások magas arányának együttes fennállásán alapul; úgy véli, hogy a követendő út megválasztása segítené a befektetési biztonság növelését;

23.  úgy véli, hogy a pénzügyi válságból lehetőséget kellene kovácsolni arra, hogy az EU társadalmi modellje egy rendkívül energiahatékony, teljes mértékben megújuló energiaforrásokon alapuló és az éghajlatváltozással szemben ellenálló gazdasággá alakuljon;

24.  elismeri, hogy a megújuló energiaforrások magasabb részaránya a 2020 utáni energiaszerkezetben egy fenntarthatóbb energiarendszer kulcsfontosságú szempontját képezi; továbbá elismeri, hogy a bizottsági közleményben vizsgált valamennyi forgatókönyv a teljes bruttó energiafogyasztást tekintve az uniós energiaszerkezeten belül a megújuló energia részarányának mintegy 30%-os növekedését feltételezi 2030-ra és legalább 55%-ost 2050-re; hangsúlyozza, hogy egy jobb energiahatékonysági politika irányába történő elmozdulás elősegítheti a megújuló energia részarányának növelését; kéri a Bizottságot, hogy a decentralizált energiatermelés hangsúlyozottan jelenjen meg a jövőbeli becslésekben; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy egyértelműen térképezze fel azokat a pénzügyi, műszaki és infrastrukturális akadályokat, amelyek a tagállamokban a decentralizált energiatermelés bővülésének útjában állnak;

Energiahatékonyság

25.  hangsúlyozza, hogy a fokozott energiahatékonyság és energiamegtakarítás elengedhetetlen szerepet játszik majd az energiarendszer átalakításában, valamint hogy a 2020-ig szóló célkitűzések elérése előfeltétel a 2050-ig terjedő időszak további előrehaladásához; e tekintetben azt ajánlja, hogy a tagállamok fokozzák erőfeszítéseiket a nemrégiben elfogadott energiahatékonysági irányelv teljes körű végrehajtása érdekében, továbbá ajánlja, hogy a figyelemfelhívó kampányokat és az energiahatékonyságot foglalják bele a tagállamok nemzeti oktatási tanterveibe; ajánlja a tagállamoknak és a Bizottságnak, hogy fokozottan vonják be a nemzeti elgondolásokat és fejlesztési bankokat, és támogassák a bevált módszerek cseréjét; emlékeztet, hogy az energiahatékonyság, ha azt megfelelően hajtják végre, költséghatékony módja annak, hogy Európa elérje hosszú távú céljait az energiamegtakarítás, az éghajlatváltozás, valamint a gazdasági és energiabiztonság területén; elismeri, hogy az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés felgyorsíthatja az innovatív technológiai megoldások elterjedését, a fosszilis tüzelőanyagok behozatalának csökkenését, valamint javíthatja az uniós ipar versenyképességét és növekedését; úgy véli, hogy a jobb energiahatékonysági politika felé történő elmozdulás során a teljes energiakeresleti és kínálati láncot – többek között az energiaátalakítást, -szállítást, -elosztást és -szolgáltatást, az ipari és háztartási fogyasztás és az épületek fogyasztása mellett – kell a figyelem középpontjába állítani; hangsúlyozza, hogy az EU hosszú távú energiahatékonysági politikájának központi elemként figyelembe kell vennie az épületek energiafelhasználásának csökkentését, tekintve, hogy a meglévő épületek felújítása hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelent; hangsúlyozza, hogy jelentősen növelni kell az épületfelújítások jelenlegi arányát és minőségét annak érdekében, hogy az EU a meglévő épületállomány energiafogyasztását 2050-re a 2010-es szinthez képest 80%-kal csökkenthesse; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el ambiciózus hosszú távú épületfelújítási stratégiákat az energiahatékonysági irányelv által megkívánt módon;

26.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van új, modern, intelligens és rugalmas energia-infrastruktúrára, különösen a rugalmasabb kiegyenlítő és kiegyensúlyozó kapacitást, többek között egyéni villamosenergia-termelő mikroegységeket és tárolási rendszereket lehetővé tevő intelligens hálózatokra, új villamosenergia-felhasználásokra (például elektromos járművekre) és a keresletre reagáló programokra (többek között intelligens fogyasztásmérőkre), valamint egy teljes mértékben integrált európai hálózati rendszerre többek között azért, hogy valamennyi energiaforrást Unió-szerte integrálni lehessen, ahogy az már szükségesnek bizonyult; emlékeztet arra, hogy a költségoptimalizált szakpolitikák a keresleti minták, az ellátási potenciál, a földrajzi jellemzők és a helyi szintű gazdasági kontextus szerint változnak; hangsúlyozza továbbá, hogy a rugalmasabb kapacitásfelhasználás és tárolás ösztönzése érdekében sürgős szükség van stabil és kiszámítható szabályozási keretek és uniós piaci mechanizmusok létrehozására, továbbá az energia-infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokkal és az európai összekapcsolódási eszközzel összhangban levő közös érdekű infrastrukturális projektek uniós társfinanszírozására;

27.  megállapítja, hogy a nemzeti és uniós finanszírozási eszközök, többek között az uniós költségvetési és befektetési politika előfeltételei az új energiainfrastruktúra kiépítésének Európában, miközben figyelembe veszi mind az újonnan épített épületek költségeit, mind pedig az elavult létesítmények leszerelésének költségeit, valamint az érintett régiók környezeti és társadalmi rehabilitációjára irányuló programok költségeit is;

28.  kéri a Bizottságot, hogy holisztikusan vizsgálja meg az energiatárolás potenciálját és különféle lehetséges technológiáit az EU-ban, az EU belső energiapiaca, az energetikai hálózati kapacitások, az energetikai és éghajlatváltozással kapcsolatos politikák fogyasztóvédelmi érdekekkel együtt történő integrálása révén, hogy elérhetők legyenek az EU energetikai és éghajlati céljai, csökkenjen az EU-n kívüli energiától való függőség, és valódi egységes piac és egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre az energia területén, a jövőre nézve az energiaellátás lehető legnagyobb biztonsága mellett;

Megújuló energia

29.  hangsúlyozza, hogy a megújulóenergia-politika fokozottan európai megközelítése közép- és hosszú távon kulcsfontosságú; arra ösztönzi a tagállamokat és régióikat, hogy javítsák az együttműködést, többek között fokozottabban használják ki a megújuló energiáról szóló irányelvben rögzített együttműködési mechanizmusokat annak érdekében, hogy optimalizálják a megújuló energiaforrások bővítésének hatékonyságát, csökkentsék a megújuló energiaforrások költségeit és biztosítsák, hogy az EU-ban több befektetés irányuljon olyan területekre, ahol a legnagyobb eredményesség és hatékonyság érhető el, a tagállamok egyéni sajátosságainak figyelembevételével; hangsúlyozza a célok meghatározásának fontosságát; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a Bizottság fontos szerepét abban, hogy elősegíti a megújuló energiaforrások és az ehhez fűződő tagállami lehetőségek megfelelő elemzéseinek koordinálását, pénzügyi támogatását és kidolgozását, és üdvözli a megújuló energia kereskedelméről szóló iránymutatások Bizottság által történő bejelentett kidolgozását; rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások hosszú távon központi helyre kerülnek majd az európai energiaszerkezeten belül, ahogy a technológiai fejlesztések szakaszából áttérnek a tömegtermelésre és a tömeges bevezetésre, a kisebb léptéktől a nagyobb felé haladnak – a helyi és a távolabbi források egyesítésével –, a támogatásoktól pedig a verseny felé mozdulnak el; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások növekvő bevezetése szakpolitikai és energiapiac-szerkezeti kiigazításokat tesz szükségessé a piacoknak e realitáshoz való hozzáigazítása és a nagyobb fokú piaci integráció elérése érdekében, különös tekintettel a rugalmasság és a hálózati rendszer stabilitására irányuló szolgáltatások jutalmazására; hangsúlyozza a stabil szabályozási keret fontosságát a befektetések ösztönzésében mind uniós, mind pedig tagállami szinten; nyomatékosítja az egyszerűsített adminisztratív eljárások és a stabil és hatékony támogatási rendszerek szükségességét, amelyek idővel kiigazíthatók és fokozatosan megszüntethetők, amikor a technológiák és ellátási láncok fejlettebbé és versenyképessé válnak, és sikerül orvosolni a piaci hibákat; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatási rendszerek visszamenőleges hatályú megváltoztatása hátrányosan érinti a befektetői bizalmat, és ezzel növeli a befektetések kockázatát és költségeit;

30.  elismeri, hogy a megújuló energiára vonatkozó célok sikeresek lettek, és felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a 2020-as céljaik eléréséhez szükséges stabil politikákat;

31.  emlékeztet a Desertec-hez hasonló projektek és a megújuló energiaforrások felhasználásának szerepére a szomszédos országokban; kiemeli a „Helios” projekt kilátásait a Délkelet-Európában megtermelt villamos energia Közép-Európába történő szállítását illetően, valamint a szélenergia további bővítésének kilátásait az Északi-tengeren és a szomszédos régiókban; hangsúlyozza, hogy a szomszédos régiókban megújuló forrásokból előállított villamos energia behozatalának lehetőségét ki kell egészíteni a megújuló energiaforrások ösztönözésével és elősegítésével, például a Földközi-tenger déli térségében és az északi-tengeri térségben, továbbá az európai hálózatokon belüli több összekapcsolással;

32.  hangsúlyozza, hogy számos megújuló energiaforrás esetében pillanatnyilag lehetetlen garantálni a megbízható energiaellátást a jelenlegi technológiai feltételek mellett, ami szükségessé teszi a hagyományos energiaforrások bármikor elérhető tartalékainak fenntartását; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be elemzést arra vonatkozóan, hogy a megújuló energiaforrások miként fejleszthetők fenntartható módon, és hogyan lehet támogatni mindenek előtt a megújuló energia megbízható forrásait; úgy véli, hogy a kevésbé megbízható energiaforrások esetében elemzéseket kell végezni – amelyek keretében megvizsgálják a tartalékenergia biztosításának költséghatékonyságát –, valamint energiatárolási technológiákat kell kialakítani;

33.  kiemeli, hogy a EU villamosenergia-ellátásának hosszú távú szén-dioxid-mentesítése érdekében szorosabb integrációra kell törekedni a szomszédos országokkal és régiókkal, például Norvégiával, Svájccal és a Földközi-tenger déli térségével; hangsúlyozza, hogy Európa hasznot húzhat e régiók jelentős megújuló energiaforrásainak fejlesztéséből, hogy kielégítse mind a helyi keresletet, mind pedig – a nagy távolságú hálózatok összekapcsolásának fejlesztésén keresztül – az uniós kereslet egy korlátozott százalékát; megállapítja, hogy a nagyobb fokú összekapcsolás lehetővé teszi a tagállamok számára a megújuló villamos energia exportját és importját a megbízható energiaellátás biztosítása és a változó villamosenergia-termelés, például a szélenergia kiegyensúlyozása érdekében; ennek fényében rámutat arra, hogy a Norvégiával való összekapcsolás különös előnyt kínál az EU számára, mivel az megnyitja a hozzáférést a norvég vízerőművek jelentős villamosenergia-tárolási képességeihez;

34.  hangsúlyozza a villamosenergia-termelő mikroegységek fontosságát a megújuló energiaforrások részarányának növelésében; emellett kiemeli a villamosenergia-termelő mikroegységek fontosságát az energiahatékonyság növelésében, az energiaellátás biztosításában, valamint abban, hogy a polgárokat bevonják saját energiafogyasztásukba és az éghajlatváltozás elleni küzdelembe; e tekintetben hangsúlyozza, hogy koherens uniós stratégiára van szükség a villamosenergia-termelő mikroegységekkel kapcsolatban, amely intézkedéseket tartalmaz az energiainfrastruktúra korszerűsítésére, a jogalkotási korlátok csökkentésére és a fiskális ösztönzőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjére;

35.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiával kapcsolatos technológiák tekintetében 2020 után kellően erőteljes szakpolitikai keretre van szükség, amelyek még nem érték el az arra a célra kialakított hálózati paritást, hogy közelítsék egymáshoz, egy későbbi szakaszban pedig fokozatosan megszüntessék a támogatásokat;

36.  megállapítja, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv forgatókönyvei a bioüzemanyagok magasabb részarányát feltételezték; e tekintetben úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a bioüzemanyagoknak az élelmiszernövények melléktermékein alapuló 3. generációjára való átállást, és hasonló feltételeket kell szabnia az importált bioüzemanyagokkal szemben is;

37.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot arra vonatkozóan, hogy a megújuló energiaforrások használata terén hogyan lehet növelni a hatékonyságot az Európai Unióban és annak régióiban; úgy véli, hogy középtávon regionális csoportokat lehetne létrehozni a megújuló energiák piacán;

38.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a megújuló energián alapuló áruk tekintetében támogassák és mozdítsák elő a globális nyitott piacok politikáját, és biztosítsák valamennyi kereskedelmi akadály felszámolását, hogy a megújuló energiával kapcsolatos technológiaexport előmozdításával növeljék az EU versenyképességét;

39.  elismeri, hogy a megújuló energiára vonatkozó célok sikeresek voltak, és ezeket 2030-ig meg kell hosszabbítani; felszólítja a tagállamokat, hogy maradjanak ezen a pályán a 2020-as céljaik teljesítése érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok egyre gyakrabban hirtelen módosítják a megújuló energia támogatási mechanizmusait, különös tekintettel a visszamenőleges hatályú változtatásokra és a támogatások befagyasztására; felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a megújuló energiáról szóló irányelv végrehajtását, és szükség esetén lépjen fel; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak stabil keretet a megújuló energiával kapcsolatos befektetések számára, ideértve az állandó és rendszeresen felülvizsgált támogatási rendszereket és az ésszerűsített adminisztratív eljárásokat is;

40.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen növeljék meg az energetikai hatékonyságot célzó intézkedésekre elkülönített összegeket;

Infrastruktúra és belső energiapiac

41.  hangsúlyozza, hogy miközben az EU az energiabiztonsághoz és energiafüggetlenséghez kapcsolódó célt követi, a hangsúlynak egy kölcsönös energiafüggőségi modell irányába kell eltolódnia azáltal, hogy biztosítják az Unió belső energiapiacának, valamint az észak–déli, illetve kelet–nyugati irányú összeköttetést kínáló uniós intelligens és szuperhálózat infrastruktúrájának gyors kiteljesítését a tagállamok komparatív előnyeinek legjobb kihasználása érdekében és a tagállamokban a decentralizált és mikroléptékű energiatermelésben és az intelligens energia-infrastruktúrában rejlő teljes potenciál kihasználása mellett; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok szakpolitikai és szabályozási fejleményei teljes mértékben összhangban álljanak a három liberalizációs csomag rendelkezéseivel, megszüntessék az infrastruktúra terén fennmaradó „szűk keresztmetszeteket” és piaci hibákat, valamint ne emeljenek új akadályokat a villamosenergia- és földgázpiaci integráció előtt; továbbá hangsúlyozza, hogy az egyes nemzeti rendszerek keretében hozott energiapolitikai döntéseknek azt is figyelembe kell venniük, hogy az ilyen döntések milyen hatással járhatnak más tagállamokra nézve; azt javasolja, hogy kívánatos lenne annak meghatározása, hogy az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) szakértelmét és létesítményeit a fenti feladatok elvégzésére lehet-e, illetve miként lehet felhasználni;

42.  elismeri, hogy az energetikai infrastrukturális projekteket hatalmas előzetes beruházások és 20–60 éves működési élettartam jellemzik, és azokat jelentősen csökkenteni fogja az energiamegtakarítási lehetőségek teljes körű kihasználása; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi piaci környezet rendkívül kiszámíthatatlan, és így a befektetők haboznak az energiainfrastruktúra fejlesztésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az új stratégiákat beleértve az „energiamegtakarítás először” stratégiát is, és az innovatív eszközöket, hogy csökkenteni lehessen az infrastrukturális befektetések iránti igényt, lehetővé téve a gyorsan változó környezethez való gyors alkalmazkodást;

43.  hangsúlyozza a jelenlegi szakpolitikák és rendeletek végrehajtásának szükségességét, hogy a meglévő energia-infrastruktúrát jobban kihasználják az uniós fogyasztó javára; felhívja a Bizottságot és az ACER-t, hogy szigorúbban ellenőrizze az olyan szabályok nemzeti végrehajtását, mint a „használd vagy elveszíted” elvre vonatkozó szabályok;

44.  hangsúlyozza a teljes mértékben integrált európai energiapiac 2014-ig történő megvalósításának szükségességét; megjegyzi, hogy fontos lenne a belső energiapiacra vonatkozó jogszabályok teljes körű végrehajtása valamennyi tagállamban, továbbá hogy szükség van annak biztosítására, hogy 2015 után egyetlen tagállam vagy régió se szigetelődjön el az európai földgáz- és villamosenergia-hálózatoktól; kiemeli a társadalmi hatás és az energiaköltségek figyelembevételének szükségességét, miközben gondoskodni kell arról, hogy az energiaárak átláthatóbbak legyenek és jobban tükrözzék a költségeket, beleértve környezeti költségeket is, ha azokat nem veszik teljes mértékben figyelembe;

45.  tudomásul veszi az uniós tagállamok és harmadik országok közötti, az energiapolitikára vonatkozó kormányközi megállapodások tekintetében létrehozott információcsere-mechanizmust, mivel e mechanizmus célja az energiapolitika átláthatóságának, koordinálásának és hatékonyságának növelése az EU egész területén; felszólítja a tagállamokat, hogy törekedjenek annak biztosítására, hogy ne kössenek a belső energiapiacra vonatkozó jogszabályokkal ellentétes megállapodásokat; úgy véli, lehetővé kellene tenni a Bizottság számára, hogy megvizsgálhassa, hogy a megállapodások tervezetei összhangban állnak-e e jogszabályokkal, valamint adott esetben részt vehessen a tárgyalásokon; úgy véli, hogy az információcserét szolgáló mechanizmus előrelépést jelent az Unión kívülről történő energiavásárlás koordinálása felé, ami a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv céljainak elérése szempontjából alapvető jelentőséggel bír;

46.  kiemeli, hogy az energiapiaci beruházókat célzó ösztönzők erősítésére van szükség, a jövedelmezőség növelése és a bürokratikus eljárások – enyhítés nélküli – megkönnyítése révén;

47.  elismeri, hogy a pénzügyi válság megnehezítette az energiarendszer átalakításának finanszírozásához szükséges beruházások vonzását; felhívja a figyelmet az új kihívásokra, így például a rugalmas tartalék és kiegyensúlyozó erőforrások szükségességére a villamosenergia-termelő rendszeren belül (pl. rugalmas energiatermelés, megbízható átviteli hálózat, tárolás és igénykezelés, villamosenergia-termelő mikroegységek és összekapcsolás) elősegítendő a megújuló forrásokból történő, változó villamosenergia-termelés várható növekedésének kezelését; hangsúlyozza az infrastruktúra fontosságát az elosztás szintjén, és kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet a proaktív fogyasztók és az elosztórendszer-üzemeltetők játszanak a decentralizált energiatermékeknek és a keresleti oldali hatékonysági intézkedéseknek a rendszerbe történő integrálásában; hangsúlyozza, hogy az Európában rendelkezésre álló kapacitás megfelelő felmérésére, valamint elegendő összekapcsolásra és rugalmas és kiegyensúlyozó tartalékkapacitásra van szükség, hogy megfelelő kapacitás álljon rendelkezésre a kínálat és a kereslet összeegyeztetéséhez, ezáltal biztosítva a villamosenergia- és földgázellátás biztonságát; kiemeli, hogy ha nagyobb prioritást kapna a keresleti oldal irányítása és a keresleti oldal energiatermelése, az jelentősen erősítené a decentralizált energiaforrások integrációját, és hozzájárulna az általános energiapolitikai célkitűzések eléréséhez;

48.  hangsúlyozza, hogy mivel a jelenlegi infrastruktúra elavult, a 2050-ig szóló ütemtervvel foglalkozó bizottsági közlemény valamennyi forgatókönyve esetén óriási beruházásokra lesz szükség; rámutat, hogy ez 2030-ig az energiaárak emelkedését fogja eredményezni mindegyik forgatókönyv esetében; ezenfelül megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az emelkedés legnagyobb része már most zajlik a referencia-forgatókönyv szerint , és abból adódik, hogy az elkövetkező 20 évben lecserélésre kerül a régi, már teljesen leírt energiatermelési kapacitás;

49.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió energiabiztonságához a behozatali forrásokat is diverzifikálni kell; ezért hangsúlyozza, hogy az Uniónak tevékenyen fokoznia kell az együttműködést partnereivel; megállapítja a Déli Gázfolyosó befejezését érintő késedelmeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az energiaellátás diverzifikálása révén valósítsák meg az energiabiztonságot; emlékeztet arra, hogy a cseppfolyósított földgáz (LNG) és az LNG-flották jelentősen hozzájárulnak az EU energiaellátásához, valamint kiemeli egy kiegészítő kelet-mediterrán és fekete-tenger LNG-folyosóban rejlő lehetőséget arra, hogy rugalmas energiahordozóként, valamint az Unió belső energiapiacán megvalósuló fokozott verseny ösztönzőjeként szolgáljon;

50.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak a termelő és tranzitországokkal – különösen az európai szomszédságpolitikához tartozó országokkal – fenntartott stratégiai partnerségei megfelelő eszközöket, kiszámíthatóságot, stabilitást és hosszú távú befektetéseket igényelnek; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében az Unió éghajlati célkitűzéseinek támogatniuk kell az infrastruktúrába történő befektetésekre irányuló, az ellátási útvonalak diverzifikálását és az Unió energiabiztonságának növelését célzó olyan uniós projekteket, mint a Nabucco;

51.  emlékeztet arra, hogy a belső piaci csomaggal összhangban a piaci szereplőknek főszerepet kell vállalniuk az energetikai infrastrukturális beruházások finanszírozásában; elismeri, hogy az ellátás biztonsága, a szolidaritás és a fenntarthatóság szempontjából indokolt, de elegendő piaci finanszírozást nem vonzó bizonyos innovatív vagy stratégiailag fontos projektek esetleg korlátozott köztámogatást igényelnek a magánfinanszírozás mozgósításához; hangsúlyozza, hogy az ilyen projektek kiválasztásának világos és átlátható kritériumokon kell alapulniuk, elkerülve a verseny torzulását, figyelembe kell venniük a fogyasztók érdekeit, és teljes mértékben összhangban kell állniuk az EU energiaügyi és éghajlat-változási céljaival;

52.  hangsúlyozza, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv legtöbb forgatókönyvét nem lehet megvalósítani a helyi intelligens villamosenergia- és gázhálózatok fejlesztése nélkül; úgy véli, hogy a határokon átnyúló projektek mellett az Uniónak a helyi hálózatok létrehozását vagy felújítását támogató intézkedéseket kellene hoznia, különösen a védett fogyasztók hozzáférése tekintetében;

53.  hangsúlyozza az európai hálózatfinanszírozási eszköz fontosságát, amelyben számottevő finanszírozási összeget tartanak fenn az EU energia-infrastruktúrájának átalakítására és továbbfejlesztésére; hangsúlyozza a fenntartható projektek azonosításának és támogatásának fontosságát, nagy és kis léptékben egyaránt;

54.  hangsúlyozza az „egyablakos” megközelítés szerepét a bürokrácia csökkentésére irányuló uniós egyszerűsítési célkitűzések kiegészítéseként, ezáltal felgyorsítva az engedélyezési eljárásokat, és csökkentve az olyan társaságokra háruló adminisztratív terheket, amelyek energetikai infrastrukturális fejlesztésre vonatkozó engedélyt kívánnak szerezni, mindeközben garantálva az alkalmazandó szabályok és rendeletek kellő tiszteletben tartását; felkéri a tagállamokat, hogy e tekintetben vizsgálják felül eljárásaikat;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon az intézményi beruházók számára a harmadik energiaügyi csomag értelmezése tekintetében fennálló szabályozási bizonytalanságokkal, amikor akár az átviteli, akár a termelési kapacitás terén passzív beruházóként járnak el;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon az intelligens hálózatokkal kapcsolatos, az információs és kommunikációs technológiákba (IKT) és a meglevő hálózat jobb és nagyobb mértékű kihasználását elősegítő, más innovatív technológiákba történő beruházások terén az elosztórendszer-üzemeltetőket és átvitelirendszer-üzemeltetőket célzó ösztönzők hiányának kérdésével;

Társadalmi dimenzió

57.  üdvözli a szociális ütemtervnek a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervbe való beépítését; úgy véli, hogy e tekintetben külön figyelmet kell fordítani az energiaszegénységre és a foglalkoztatásra; az energiaszegénységet illetően hangsúlyozza, hogy az energiának mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, a helyi hatóságokat és az illetékes társadalmi szerveket, hogy működjenek együtt egyéni megoldások kidolgozásában a villamosenergia- és fűtési szegénységhez hasonló problémák kezelése érdekében, különös hangsúlyt helyezve az alacsony jövedelmű, sérülékeny háztartásokra, amelyeket a legjobban sújtanak a magasabb energiaárak; úgy véli ezért, hogy egy ilyen stratégia előmozdítja az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot, mivel ez az energiaszámlák csökkentésének egyik leghatékonyabb módja, és elemezni kell az olyan nemzeti intézkedéseket, mint adózás, közbeszerzés, fűtési árak stb., különösen akkor, ha azok akadályozzák az energiahatékonysági beruházásokat vagy a hőtermelés és -felhasználás optimalizálását, továbbá ajánlásokat kell tenni a bevált és rossz gyakorlatokról; hangsúlyozza, hogy fontos még több energiahatékonysági intézkedést kifejleszteni és azokat kommunikálni, keresleti és kínálati oldali fellépéseket ösztönözni, valamint figyelemfelhívó kampányokat folytatni a szükséges magatartásbeli változások elérése érdekében; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek rendszeresen jelentést azokról a fellépésekről, amelyeket azért hoztak, hogy megvédjék a háztartásokat a növekvő energiaszámláktól és az energiaszegénységtől; a foglalkoztatással kapcsolatosan kéri a Bizottságot, hogy mozdítson elő intézkedéseket az oktatás, az átképzés és az átminősítések kiigazítására, hogy a tagállamok az energetikai átállásban részt vállaló, magasan képzett munkaerőt tudjanak kiképezni; felkéri a Bizottságot, hogy 2013 végére adjon több tájékoztatást a Parlamentnek az átállás által az energetikai, ipari és szolgáltatási ágazatok foglalkoztatására gyakorolt hatásokról, és dolgozzon ki konkrét mechanizmusokat a munkavállalók és az érintett ágazatok támogatására; javasolja, hogy a tagállamok vegyék figyelembe az energiatermelés és -fogyasztás külső költségeit és előnyeit, mint például a levegőminőség javulásából eredő egészségügyi előnyöket; úgy véli, hogy az energiaügyi ütemterv következményeiről szóló szociális párbeszéd, amelybe az összes érintett érdekelt félet be kell vonni, az átállási időszak során is kulcsfontosságú tényező marad;

58.  rámutat arra, hogy egy olyan szén-dioxid-mentesítési stratégia elfogadása, amely nem veszi figyelembe az egyes tagállamokban fennálló helyzetet, az energiaszegénység súlyos növekedéséhez vezethet, azaz olyan helyzethez, amelyben néhány tagállam meghatározása szerint a háztartások költségvetésének több mint 10%-át energiára költik;

59.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat védeni kell a magas energiaáraktól, és a vállalkozások számára védelmet kell nyújtani az EU-n kívüli társaságok részéről tapasztalható tisztességtelen verseny, valamint mesterségesen alacsony árak ellen, a Rio+20 csúcstalálkozón a WTO megerősített szerepét illetően kifejezett felszólításokkal összhangban;

60.  sürgeti a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy támogassák azon oktatási intézményeket, amelyek képzett munkaerőt, valamint a kutatók és innovátorok új generációját biztosítják a biztonságos energiaellátás és -felhasználás, az energiabiztonság és az energiahatékonyság területén; e tekintetben emlékeztet a Horizont 2020 és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet fontos szerepére az oktatás, a kutatás és az energiaágazatban történő megvalósítás közötti szakadék áthidalásában;

61.  hangsúlyozni kívánja, hogy az árak átláthatósága és a fogyasztók tájékoztatása központi szerepet tölt be; ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak a lehető legpontosabban számszerűsítenie kell, hogy ezek a tényezők a különféle kiválasztott forgatókönyvekben milyen hatást gyakorolnak a magánszemélyek és a vállalkozások által fizetett energiaárra;

Az egyes energiaforrások szerepe

62.  úgy gondolja, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológia valamennyi típusára szükség lesz általánosságban az EU energiarendszerének, különösen pedig a villamosenergia-ágazatnak a szén-dioxid-mentessé tételére irányuló, nagyra törő cél eléréséhez; elismeri, hogy továbbra is bizonytalan, hogy mely technológiák fognak technikai és kereskedelmi szempontból beválni az előírt időbeli kereteken belül; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a rugalmasságot, hogy lehetővé váljon az alkalmazkodás a fellépő technológiai és társadalmi-gazdasági változásokhoz;

63.  elismeri, hogy a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok valószínűleg az energiarendszer részei maradnak, legalábbis az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerre való átállás ideje alatt;

64.  elismeri, hogy az atomenergiát jelenleg fontos alacsony kibocsátású energiaforrásként használják; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2011-es fukusimai balesetből levonható tanulságok fényében javítsák az atomenergia biztonságát, hasznosítva a legutóbbi nukleáris stressztesztek eredményeit;

65.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az atomenergia fontos tényező marad, mivel néhány tagállam az atomenergiát továbbra is az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó villamosenergia-termelés biztonságos, megbízható és megfizethető forrásának tekinti; elismeri, hogy a forgatókönyv-elemzés azt mutatja, hogy a nukleáris energia hozzájárulhat az alacsonyabb rendszerköltségekhez és az alacsony villamosenergia-árakhoz;

66.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a földgáz rövid és középtávon fontos szerepet fog kapni az energiarendszer átalakítása szempontjából, mivel aránylag gyors és költséghatékony módja az erősebb szennyezést okozó fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésének; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió gázellátási útvonalainak diverzifikálására van szükség; óva int minden olyan beruházástól, amely hosszú távon fosszilis tüzelőanyagtól és nukleáris fűtőanyagtól való, technológiai bezáródást eredményező függőséghez vezethet;

67.  elismeri, hogy a villamosenergia-tárolás, az összekapcsolás és a keresletre reagáló rendszerek mellett a földgázpotenciál rugalmas tartalék lehet az ingadozó megújulóenergia-ellátás kiegyensúlyozásában; úgy véli, hogy nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a földgáznak, különösen abban az esetben, ha a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák megfelelően rendelkezésre állnak; úgy véli ugyanis, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének az ezzel a kérdéssel kapcsolatos összes elgondolás középpontjában kell állnia, és elsősorban ennek kell vezérelnie az energiaügyi döntéseket;

68.  véleménye szerint nem szabad elhanyagolni a cseppfolyós propán-bután gáznak a hiányos infrastruktúrájú helyeken energiaforrásként betöltött szerepét;

69.  hangsúlyozza, hogy az energiaellátás biztosítása érdekében rövid és középtávon kezelni kell a harmadik országokból az EU-ba érkező földgáz- és villamosenergia-import előrelátható növekedését; megismétli, hogy egyes régiók és tagállamok esetében ez a kihívás szorosan összefügg azzal, hogy egyetlen harmadik országból származó földgáz- és olajimporttól függenek; elismeri, hogy e kihívás leküzdéséhez szükség van többek között a versenyképesség és az ellátás biztonságának garantálásához nélkülözhetetlen hazai és megújuló energiaforrások szerepének erősítésére, valamint az energiaszolgáltatók, az ellátási útvonalak és az energiaforrások diverzifikálását célzó fellépésekre; elismeri, hogy e tekintetben az egyik stratégiai célkitűzés a déli földgázfolyosó megvalósítására való törekvés, valamint az EU földgázszükségletének nagyjából 10–20%-át biztosító ellátási útvonal 2020-ig történő megvalósítása annak érdekében, hogy minden európai régiónak fizikai hozzáférése legyen legalább két különböző földgázforráshoz;

70.  megállapítja, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) szerepet játszhat a szén-dioxid-mentesítés 2050-re történő elérése irányába; megjegyzi azonban, a CCS jelenleg még kutatás és fejlesztés tárgyát képezi; megjegyzi, hogy a CCS-fejlesztés továbbra is nagyon bizonytalan olyan megoldatlan problémák miatt, mint a meg nem határozott késlekedések, a magas költségek és a hatékonysággal kapcsolatos aggodalmak; hangsúlyozza, hogy a gazdasági szempontból hatékony, biztonságos és fenntartható módon kifejlesztett CCS-t amint lehet, kereskedelmi léptékben kell alkalmazni; kiemeli, hogy a CCS több energiaigényes ágazat szén-dioxid-mentesítése szempontjából is lényeges opció, mint például az olajfinomítás, az alumíniumkohászat és a cementgyártás; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen félidős értékelő jelentést a széntüzelésű erőművekre vonatkozó, európai uniós finanszírozású kísérleti projektek eredményeiről;

71.  hangsúlyozza a politikai beavatkozás, a közfinanszírozás és a megfelelő szén-dioxid-ár fontosságát a CCS-technológia Európában történő, 2020-tól kezdődő korai alkalmazásának demonstrálásához és biztosításához; hangsúlyozza az EU demonstrációs programjának fontos szerepét, amelyet a CCS mint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését szolgáló fontos technológia lakossági elfogadásának és támogatásának kiépítése terén játszik;

72.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé és mozdítsa elő a tudásmegosztást és az együttműködést az EU-n belül és nemzetközi szinten, a CCS demonstrációs projektek szintjén a legjobb tervezési érték biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a csővezeték-infrastruktúrába történő korai beruházást és hangolja össze a határokon átnyúló tervezést a CO2-elnyelőkhöz való hozzáférés 2020-tól kezdődő biztosítása érdekében, és végezzen kutatást az európai tározók jellemzése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tagállamokkal és az iparággal a CCS előnyeiről és biztonságáról folytatott kommunikáció érdekében, hogy kiépítsék a lakosság bizalmát e technológiával kapcsolatban;

73.  megállapítja, hogy a hazai és regionális energiaforrások optimális, biztonságos és fenntartható fejlesztése és felhasználása, valamint a kiegyensúlyozott belföldi vagy importált energiaellátáshoz szükséges infrastruktúra versenyképessége hozzájárulhat a fokozott energiabiztonsághoz, és ezért az EU energiapolitikájának kialakításakor prioritásként kell kezelni;

74.  megjegyzi, hogy amíg a nyersolajon alapuló termékek iránti kereslet fennáll, fontos az európai jelenlétet fenntartani a finomító ágazatban, segítendő az ellátás biztonságának garantálását, támogatandó a feldolgozó iparágak, például a petrolkémiai ágazat versenyképességét, meghatározandó a tüzelőanyag-finomítás minőségére vonatkozó világszintű szabványokat, bizosítandó a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelést és megőrzendő a foglalkoztatást ezen ágazatokban; kiemeli továbbá az energiaügyi ütemterv megállapítását, miszerint a kőolaj feltehetően még 2050-ben is az energiaszerkezet részét fogja képezni – igaz, a mainál sokkal kisebb arányban –, és főként a nagy távolságra történő személy- és áruszállításban fogják használni;

75.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani azokra a tagállami régiókra, ahol jelenleg a szén az uralkodó energiaforrás, és/vagy ahol a széntermelés és a szénalapú villamosenergia-termelés regionális szinten alapvető fontosságú munkalehetőséget kínál; úgy véli, hogy további uniós szociális támogatásokra lesz szükség, ha a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervben felvázolt célokat az ezekben a régiókban élő embereknek el kell fogadniuk;

Globális kihívások az energiaügy terén

76.  elismeri, hogy az EU globális kontextusban működik, és az egyedül végzett fellépés esetleg nem hoz meg minden várt kedvező hatást, ugyanakkor emlékeztet a TTE Tanácsnak az uniós energiapolitika külső dimenziójának megerősítéséről szóló, 2011. novemberi következtetéseire, amelyben a Tanács hangsúlyozta, hogy a nemzetközi energiaügyi kapcsolatokra vonatkozóan tágabb és összehangoltabb uniós megközelítésre van szükség ahhoz, hogy kezelni tudják a globális energiaügyi és éghajlat-változási kihívásokat, valamint válaszolni kell a versenyképességi és kibocsátás-áthelyezési problémákra, illetve fenn kell tartani és elő kell mozdítani a legmagasabb szintű nukleáris biztonsági előírásokat, egyúttal garantálva a biztonságos, megbízható és diverzifikált energiaellátást;

77.  hangsúlyozza, hogy garantálni kell az Unió energiabiztonságát és későbbi önellátását, amely elsősorban az energiahatékonyság és -takarékosság, valamint a megújuló energiaforrások előmozdítása révén érhető el, ez pedig más alternatív energiaforrásokkal együtt csökkenteni fogja az importfüggőséget; tudomásul veszi a földközi-tengeri és fekete-tengeri kőolaj- és földgázmezők feltárásával kapcsolatos, felmerülő érdekeket; úgy véli, hogy sürgős szükség van a tengeri kőolaj- és földgázfúrásra vonatkozó, átfogó uniós szakpolitika létrehozására; úgy véli, hogy a hangsúlyt a lehetséges veszélyekre kell helyezni, valamint az érintett tagállamok és a vonatkozó harmadik országok kizárólagos gazdasági övezeteinek az ENSZ Tengerjogi Egyezményével (UNCLOS-egyezmény) összhangban való kijelölésére, amelynek valamennyi tagállam és az EU – mint olyan – részes fele;

78.  hangsúlyozza, hogy a fúrási tevékenységekhez és a kizárólagos gazdasági övezetek kijelöléséhez fűződő engedélyezési jogok odaítélése feszültséghez vezet a harmadik országokkal, az Uniónak pedig e tekintetben továbbra is határozott álláspontot kell képviselnie a politikai színtéren és törekednie kell arra, hogy elejét vegye a nemzetközi nézeteltéréseknek; hangsúlyozza, hogy az energiát fel kell használni a béke, a környezeti integritás, az együttműködés és a stabilitás ösztönzésére;

79.  szorgalmazza, hogy az EU és Oroszország közötti energiaügyi ütemterv vegye figyelembe a kölcsönös tisztelet és a viszonosság elveit, és a Kereskedelmi Világszervezet, az Energia Charta Egyezmény és a harmadik energiacsomag szabályain alapuljon; felszólítja a Bizottságot, hogy az Unió területén működő valamennyi energiaágazati vállalkozás tekintetében alkalmazza és hatékonyan hajtsa végre az uniós belső piaci és versenyszabályokat; ennek kapcsán üdvözli a Gazprom és annak európai leányvállalatai versenyellenes magatartásának közelmúltbeli vizsgálatát, és sajnálatát fejezi ki az Oroszországi Föderáció elnökének politikai indíttatású rendelkezését illetően, amely megakadályozza az ország energiavállalatait abban, hogy együttműködjenek az uniós intézményekkel; ragaszkodik ahhoz, hogy az energiaágazatban működő valamennyi vállalkozás működjön teljes körűen együtt a vizsgálóhatóságokkal; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő válaszlépést erre a rendelkezésre, és biztosítsa a vizsgálat folytatását;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg az Unió számára a szomszédaival folytatott kapcsolataiban alkalmazható rövid, közép- és hosszú távú energiapolitikai prioritások átfogó körét, a belső energiapiac uniós vívmányokhoz kapcsolódó elvein és normáin alapuló, közös jogi térség létrehozása céljából; hangsúlyozza az Energiaközösség további – nevezetesen a tagjelölt országokkal, valamint a keleti partnerség, Közép-Ázsia és a földközi-tengeri térség országaival történő – bővítésének, valamint a vívmányok nem megfelelő alkalmazásának vizsgálatára irányuló jogi ellenőrző mechanizmusok létrehozásának jelentőségét; felszólítja az Uniót, hogy mutasson szolidaritást az Energiaközösség részét képező partnereivel szemben; ezzel kapcsolatban elítéli, hogy az Oroszországi Föderáció a közelmúltban megfenyegette Moldovát;

81.  hangsúlyozza, hogy az EU energiapolitikája semmiképpen sem lehet ellentétes azokkal az alapelvekkel, amelyekre az EU épül, különös tekintettel a demokráciára és az emberi jogokra; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy energiaügyi kapcsolatai terén az ugyanezen értékeket osztó és támogató termelő és tranzitországokat részesítse előnyben;

82.  hangsúlyozza a többi stratégiai energiapartnerrel folytatott együttműködés és párbeszéd megerősítésének fontosságát; úgy véli, hogy a feltörekvő gazdaságok egyre növekvő befolyása a globális energiapiacokon, valamint energiaigényük növekedése elengedhetetlenné teszi az EU számára, hogy az energia valamennyi területén, átfogó módon párbeszédet kezdjen ezekkel a partnerekkel; megállapítja, hogy az Európai Uniónak hosszú távon fokoznia kell a koordinációt a harmadik országokból beszerzett energia tekintetében; szorosabb együttműködésre szólít fel a Tanács, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) között, hogy az EU az energiapolitikai kérdésekben egységes álláspontot képviselhessen, ahogyan azt az uniós jogszabályok és a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának iránymutatásai meghatározzák; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentet folyamatosan tájékoztatni kell az e területen történt fejleményekről.

83.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés által szorgalmazott, tagállamok közötti szolidaritásnak a belső és a külső energiapolitikával kapcsolatos mindennapi munkában és a válságkezelésben egyaránt meg kell mutatkoznia; kéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg az „energiaszolidaritás” fogalmát, biztosítva ezzel, hogy azt valamennyi tagállam tiszteletben tartsa;

84.  hangsúlyozza, hogy sem a hagyományos (pl. nukleáris), sem az új energiaforrások (pl. nem szokványos olaj- és gázforrások) biztonságossága és biztonsága tekintetében nem lesz kompromisszum, és úgy gondolja, hogy az EU-nak folytatnia kell a biztonsági és a védelmi keret megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, és az e területet érintő nemzetközi törekvésekben vezető szerepet kell vállalnia;

85.  hangsúlyozza, hogy mivel a tagállamok infrastrukturális beruházások és közös szabályozás jóváhagyása révén törekszenek nemzeti piacaik összekapcsolására és integrálására, folyamatos erőfeszítéseket kell tenni az Oroszországgal való együttműködés terén, hogy a két energiapiac közötti eltérések csökkentésére irányuló kreatív és kölcsönösen elfogadható intézkedéseket határozzanak meg;

86.  hangsúlyozza, hogy mivel az energiaellátás a fejlődő gazdaságok felé mozdul el, az EU-nak intenzív párbeszédet és együttműködést kell kezdenie a BRICS-országokkal az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások, a tiszta szén, a CCS, az intelligens hálózatok, a fúziós kutatás és a nukleáris biztonság tekintetében; az EU-nak egyértelmű politikát is ki kell alakítania az említett országokkal az energiaágazatban folytatandó kutatási és innovációs együttműködés érdekében;

87.  felszólítja az Európai Uniót, hogy továbbra is játsszon aktív szerepet a globális klímaegyezmény nemzetközi tárgyalásaiban; hangsúlyozza, hogy az Uniónak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen következményekkel járna egy éghajlatváltozással kapcsolatos globális megállapodás elérésének sikertelensége; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ütemterv nem ismertet forgatókönyvet arra az esetre, ha nem születne ilyen megállapodás; hangsúlyozza, hogy egy jogilag kötelező erővel bíró kibocsátáscsökkentési megállapodás elérése és a legnagyobb kibocsátók, mint például Kína, India, az USA és Brazília e folyamatba való bevonása növeli annak esélyeit, hogy sikerüljön elérni az üvegházhatásúgáz-kibocsátások valódi csökkenését; rámutat arra, hogy választ kell adni a kibocsátásáthelyezés okozta kihívásra az energiaintenzív iparágak EU-n kívülre történő áthelyezésének elkerülésével;

Kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS)

88.  elismeri, hogy jelenleg az ETS az ipari üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésének és a biztonságos és fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra irányuló beruházások előmozdításának elsődleges – bár nem az egyetlen – eszköze; megjegyzi, hogy az ETS-t strukturálisan tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy a rendszer képesebb legyen a gazdasági hanyatlás és fellendülés kezelésére, a befektetői biztonság helyreállítására és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházásokkal és e technológiák használatával kapcsolatos, piaci alapú ösztönzők megerősítésére; megállapítja, hogy az ETS strukturális változásai szükségessé tennék a környezeti, gazdasági és társadalmi hatások, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású befektetésekre, a villamosenergia-árakra és az energiaintenzív iparágak versenyképességére gyakorolt hatások átfogó vizsgálatát, különös tekintettel a kibocsátásáthelyezés kockázatára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós iparágak számára segítsék elő és ösztönözzék az innovatív, biztonságos és fenntartható technológiai megoldások kifejlesztését;

89.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb álljon elő további értékeléssel, javaslatokat téve az ajánlott fellépésekre, amelyek megelőzik a termelés EU-n kívülre telepítése által okozott kibocsátásáthelyezés kockázatát, különösen további forgatókönyvekre összpontosítva a szén-dioxid-kibocsátást csökkentő további globális fellépés korlátozottsága vagy hiánya esetére;

90.  hangsúlyozza, hogy az ETS körébe nem tartozó ágazat az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 55%-áért felel, és elengedhetetlen biztosítani, hogy az ETS mellett az ETS körébe nem tartozó ágazatok is felelősséget vállaljanak a kibocsátások csökkentéséért; hangsúlyozza, hogy uniós szintű szakpolitikai iránymutatásra és kézzelfogható fellépésre van szükség e kérdés kezeléséhez;

91.  elismeri, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer eredetileg előre nem látható problémákkal szembesül, és hogy a felhalmozódó kibocsátásiegység-többlet több évre előre visszaszorítja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő befektetések előmozdításának ösztönzését; megjegyzi, hogy ez oly módon veszélyezteti a kibocsátáskereskedelmi rendszer – mint az EU fő kibocsátáscsökkentési mechanizmusa – hatékonyságát, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremt versengő technológiáknak, rugalmasságot biztosít a vállalatoknak saját enyhítési stratégiáik kidolgozásához és konkrét intézkedéseket határoz meg a kibocsátásáthelyezés leküzdésére; felhívja a Bizottságot, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer hibáinak korrekciója, valamint annak érdekében, hogy az eredetileg tervezettek szerint működhessen, fogadjon el intézkedéseket: javasolja az alábbi intézkedések belefoglalását:

   a) a lehető leghamarabb jelentés benyújtása a Parlamentnek és a Tanácsnak, amely többek között megvizsgálja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő befektetésekre irányuló ösztönzőkre gyakorolt hatásokat, illetve a kibocsátásáthelyezés kockázatát; a harmadik szakasz megkezdése előtt a Bizottság adott esetben módosítja a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdésében említett rendeletet olyan megfelelő intézkedések végrehajtása érdekében, amelyek magukban foglalhatják a kibocsátási egységek szükséges összegének visszatartását;
   b) jogszabály előterjesztése a lehető legkorábbi időpontban a 2050. évi szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési cél követelményeinek teljesítéséhez az 1,74%-os éves lineáris csökkentési követelmény módosítsa érdekében;
   c) a kibocsátási egységek árverésére vonatkozó legalacsonyabb ár megállapításának értékéről szóló vizsgálat elvégzése és közzététele;
   d) intézkedések a lényeges információk bevitelének fokozására és a kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéke átláthatóságának növelésére a hatékonyabb nyomon követés és értékelés lehetővé tétele érdekében;

Kutatás, emberi erőforrások, új technológiák és alternatív tüzelőanyagok

92.  úgy véli, hogy az árak kulcsfontosságú szerepet játszanak az energetikai vonatkozású beruházások és az energiatermelés terén; megjegyzi, hogy a megújuló energia előmozdítására irányuló különféle tagállami szakpolitikákat betanulási szakasznak kell tekinteni; azon a véleményen van, hogy a fosszilis tüzelőanyagok jelenlegi, aránylag magas ára elő fogja mozdítani a megújuló energia fejlesztését, feltéve, hogy kiküszöbölik a szakpolitikai és piaci hiányosságokat; javasolja, hogy a tagállamok mozdítsanak elő és támogassanak a megújuló energiára irányuló hatékonyabb támogatási rendszereket az energiaárak növekedésének minimalizálása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a megújuló energiaforrásokhoz nyújtott támogatások összehangoltabb, konvergens, integrált európai rendszerének lehetőségét;

93.  úgy véli, hogy az EU-ban az elmúlt években megnövekedett összegű energiaszámlák egy bölcs, józan gondolkodáson alapuló megközelítés kialakulását eredményezték az energiafelhasználás energiahatékonyság és energiatakarékosság révén történő csökkentésére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a magatartás e természetes, mégis elégtelen változásához megfelelő politikai intézkedéseknek és pénzügyi támogatásnak kell társulnia a további energiatakarékosság támogatása érdekében, hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat ösztönözni kell saját felhasználású energiájuk előállítására; hangsúlyozza, hogy az IKT-k szerepe és azok végrehajtása az intelligens hálózatok egészében egyre fontosabb a hatékony energiafogyasztás kialakításához és különösen a keresletre reagáló programok (többek között intelligens fogyasztásmérők) kifejlesztéséhez, amelyek segítik a fogyasztókat, hogy az energiahatékonyságban aktív érdekelt felekké váljanak azáltal, hogy a háztartások és vállalkozások tényleges energiafogyasztásáról, valamint a hálózatba visszajuttatott többletről szóló, könnyen érthető, valós idejű adatokat biztosítanak számukra, illetve tájékoztatják őket az energiahatékonysági intézkedésekkel és lehetőségekkel kapcsolatosan;

94.  úgy véli, hogy az energiainfrastruktúráknak egyre végfelhasználó-orientáltabbá kell válniuk, nagyobb hangsúlyt fektetve az elosztórendszer-kapacitások és a fogyasztás közötti kölcsönhatásra, és hangsúlyozza, hogy valós idejű, kétirányú energia- és információáramlásra van szükség; rámutat továbbá az új technológiák fogyasztókat érintő előnyeire, úgy mint a keresletoldali energiagazdálkodásra és a keresleti-válaszadási rendszerekre, amelyek javítják a kínálat és a kereslet energiahatékonyságát;

95.  hangsúlyozza, hogy az intelligens hálózatok telepítése sürgős ügy, ezek nélkül ugyanis nem lehetséges a felosztott megújulóenergia-termelés integrációja, fejlesztése és az energiafogyasztás hatékonyságának javítása, amelyek alapvető fontosságúak a „20-20-20” éghajlati és energiaügyi csomag célkitűzéseinek eléréséhez;

96.  hangsúlyozza a villamosáram-termelők és a fogyasztók közötti kétirányú kommunikációt lehetővé tevő intelligens hálózatok szerepét, és rámutat, hogy e hálózatok révén a fogyasztók nyomon követhetik és kiigazíthatják villamosenergia-fogyasztásukat; rámutat, hogy erőteljes adatvédelmi és a fogyasztók oktatására irányuló programok – például az iskolákban és egyetemeken folyó tájékoztató kampányok – rendkívül fontosak ahhoz, hogy az intelligens fogyasztásmérők kézzelfogható hatást gyakoroljanak; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a fogyasztóvédelmi weblapokon rendelkezésre kell bocsátaniuk a vonatkozó információkat, illetve valamennyi érintett szereplőnek – például építőknek, építészeknek és a fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket szolgáltatóknak – naprakész információkat kell kapniuk, hogy összehasonlíthassák az árakat és szolgáltatásokat, illetve ez alapján a céljaiknak legmegfelelőbb szolgáltatót választhassák ki;

97.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU versenyképességének ösztönzése, az álláslehetőségek előmozdítása és az energia felelősségteljes kezelésének ösztönzése érdekében biztosítsa, hogy a Horizont 2020 és az Innovációs Unió égisze alatt működő európai innovációs partnerségek előtérbe helyezzék az energiarendszer optimalizálását és a különféle alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák kifejlesztésének szükségességét; e tekintetben támogatja az EU stratégiai energiatechnológiai terve és a kapcsolódó európai ipari kezdeményezések céljait; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság előmozdításának és a megújulóenergia-költségek technológiai fejlesztések és innováció révén történő csökkentésének a legnagyobb prioritást kell kapnia egyebek közt azáltal, hogy a közfinanszírozású kutatások költségvetéséből nagyobb részt fordítanak a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság kutatására, különösen a Horizont 2020-ban és az SET-tervben;

98.  fenntartja, hogy az új, alternatív fűtőanyagok kutatása létfontosságú a hosszú távú környezeti és éghajlati célok eléréséhez, és ennek érdekében a Horizont 2020 programtól várja a szükséges ösztönzést;

99.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az állami intézmények és az iparág további kutatásokat és fejlesztéseket végezzenek az energiahatékonyság javítása és növelése érdekében, valamint a megújuló energia és földgáz közúti, tengeri közlekedési és repülési ágazatban történő felhasználása terén;

Fűtés és hűtés

100.  felszólít, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a fűtési és hűtési ágazatra; felszólítja az EU-t, hogy vizsgálja meg a fűtési és hűtési szektornak az energiarendszer átalakításába történő integrálását; megállapítja, hogy ez az ágazat ma a végső energiafogyasztás körülbelül 45%-át adja Európában, és jobban meg kell ismerni a fűtés és hűtés fontos szerepét; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a szükséges adatokat a fűtés és hűtés energiaforrásairól és felhasználásairól, valamint a hő különböző végső fogyasztói csoportok (pl. lakossági, ipari, szolgáltatóipar) közötti elosztásáról; ösztönzi a megújuló vagy visszanyert hőt és hulladékhőt használó kombinált hűtő és energiatermelő erőművek fejlesztését, és támogatja a hűtő- és fűtőrendszerekkel kapcsolatos további kutatásokat az Unió nagyra törő politikájának megvalósítása érdekében; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyék naprakésszé a 2050-es kilátások szerinti előrejelzéseket, és végezzenek regionális földfelszín alatti viszonyokra vonatkozó hatásvizsgálatokat a források elosztásának optimalizálása érdekében; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között a K+F és az innovatív finanszírozási eszközök keretében – rendeljenek több forrást a helyi energiainfrastruktúrához, például a távfűtéshez és -hűtéshez, ami olyan hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldásokat eredményez, amelyek felváltják majd a behozatalt és az egész Európára kiterjedő energiacserét/-szállítást; megállapítja, hogy az azonnal rendelkezésre álló, megújuló energiaforrásokon alapuló megoldások (geotermikus energia, biomassza, beleértve a biológiailag lebomló hulladékokat is, a naphőenergia, valamint a hidrotermikus és légtermikus energia) az energiahatékonysági intézkedésekkel összekapcsolva képesek arra, hogy 2050-ig költséghatékonyabb módon mentesítsék a szén-dioxidtól a hőszükségletet, miközben kezelik az energiaszegénység problémáját;

Záró megjegyzések

101.  üdvözli a CCS-ről, a belső piacról, az energiahatékonyságról és az energiatechnológiákról szóló, közelgő bizottsági közleményt, azzal a céllal, hogy további előrelépés történjen a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervben azonosított politikai lehetőségek terén;

102.  úgy véli, hogy az energiaellátás biztonságának biztosítása érdekében különös figyelmet kell fordítani az Unió külső határ menti régióira új energetikai infrastruktúrák – a szomszédos országokkal együttműködésben történő – hálózatépítésének és fejlesztésének támogatása révén;

103.  megjegyzi, hogy az eltérő földrajzi feltételek miatt lehetetlen minden régióra univerzális energiapolitikát alkalmazni; úgy véli, hogy – az együttes fellépésre vonatkozó kritériumok ellenére és tudatában annak, hogy meg kell felelni az uniós politikai kereteknek – minden európai régió számára lehetővé kellene tenni, hogy az elhelyezkedésének és gazdasági helyzetének megfelelő egyéni tervet kövessen, azokat az energiaforrásokat fejlesztve, amelyek segítségével a leghatékonyabban lehet megvalósítani a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv céljait, és emlékeztet arra, hogy különösen a megújulóenergia-termelésnek kulcsfontosságú szerepe van a fejlesztésben és a foglalkoztatásban a vidéki és a nem vidéki területeken egyaránt; felszólít ezért minden régiót, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre energiaügyi stratégiákat, és vegyék fontolóra az energiaügy felvételét az intelligens energiaszakosodásra irányuló kutatási és innovációs stratégiáikba;

104.  hangsúlyozza a harmadik országokhoz fűződő energiaügyi kapcsolatok terén az átláthatóság, a demokratikus felügyelet és a civil társadalom bevonásának fontosságát;

105.  hangsúlyozza, hogy fontos a teljes energiafogyasztás csökkentése és az energiahatékonyság növelése a közlekedési ágazatban, köztük a közlekedési tervezésben és a tömegközlekedés tagállami szintű támogatásában; hangsúlyozza továbbá, hogy fel kell gyorsítani a transzeurópai közlekedési és energiahálózati programok (TEN-T és TEN-E) keretében folyó megújulóenergia-projekteket;

106.  úgy véli, hogy az átfogó szén-dioxid-mentesítési cél szükségessé teszi a közlekedésből származó kibocsátások jelentős csökkentését, ami az alternatív üzemanyagok további fejlesztését, a közlekedési módok hatékonyságának javítását, valamint a villamos energia felhasználásának jelentős növekedését, ezáltal a villamosenergia-infrastruktúrába, a hálózatirányításba és az energiatárolásba történő magas szintű beruházást von maga után; megállapítja, hogy gyors fellépésre van szükség annak elkerülése érdekében, hogy az infrastruktúra hosszú életciklusa miatt egy magasabb kibocsátással jellemzett haladási irány rögzüljön.

107.  határozottan támogatja a „Régiók 2020-ban – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című bizottsági munkadokumentum azzal kapcsolatos következtetéseinek beépítésére vonatkozó elképzelést, hogy fontos figyelembe venni a legkülső és a kevésbé fejlett régióknak az energiaellátás terén az elkövetkező években fennálló potenciálját is;

108.  felhívja a figyelmet az energia, az élelmiszer-ellátás, valamint a biztonsági fejlesztések közötti összetett kapcsolatra, különös tekintettel a nem fenntartható, elsőgenerációs bioüzemanyagokra, amelyek kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatást gyakorolhatnak a fejlődő országokra; ezért javasolja a mezőgazdasági melléktermékekből és algából előállított fenntartható, fejlettebb bioüzemanyagokba való befektetések és azok fejlesztésének fokozását;

109.  emlékeztet az energiatermelés környezeti integritásának fontosságára; felhívja a tagállamokat, hogy minden típusú energiatermelés, így például a nem konvencionális gáz esetében is szigorúan alkalmazzák a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó követelményeket;

110.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a termelő és tranzitországokkal létrejövő kereskedelmi, társulási, illetve partnerségi és együttműködési megállapodásokban szerepeltetendő, úgynevezett „energiabiztonsági záradékot”, amely magatartási kódexet állapítana meg, és egyértelműen megfogalmazná a partnerek egyike által egyoldalúan elvégzett feltételmódosítás esetén teendő intézkedéseket;

111.  megállapítja, hogy a sarkvidéki régióban fontos a széles körű együttműködés – többek között egy egyedi rendszerről szóló megállapodás –, különösen az euroatlanti térségbe tartozó országok között; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy készítse el az Unió sarkvidéki szerepvállalásához fűződő előnyök és kockázatok átfogó értékelését, és ezen belül készítsen környezeti kockázati elemzést is, tekintettel az erősen sérülékeny és nélkülözhetetlen területekre, különösen az Északi-sarkvidék legészakibb részén;

112.   megjegyzi, hogy a sarkvidéki tengerek rendkívül fontos szomszédos tengeri területek az Európai Unió számára, és fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklésében; hangsúlyozza, hogy a sarkvidéki tengerekkel kapcsolatos komoly környezetvédelmi aggályok különös figyelmet érdemelnek a környezet védelmének biztosítása érdekében a sarkvidéken a nyílttengeri olaj- és gázipari tevékenységek vonatkozásában, beleértve a feltárást is, tekintettel a jelentős balesetek kockázatára és a hatékony válaszadás szükségességére; arra buzdítja azon tagállamokat, amelyek tagjai az Északi-sarkvidéki Tanácsnak, hogy aktívan támogassák azon erőfeszítéseket, amelyek a lehető legszigorúbb környezetvédelmi előírások fenntartására irányulnak e sérülékeny és egyedi ökoszisztémában, többek között nemzetközi eszközök létrehozása révén a sarkvidéki tengeri olajszennyezések megelőzése és az azok kezelésére való felkészülés terén, és különösen arra, hogy aktívan olyan politikákat javasoljanak a kormányok számára, amelyek alapján megtagadják a nyílttengeri olaj- és gázkitermelés engedélyezését, beleértve a feltárást is, amíg az ilyen balesetek következményeit nem tudják hatékonyan kezelni;

o
o   o

113.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0238.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0086.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0444.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0443.
(6) 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelv (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.). A COM(2012)0595 módosító javaslatról jelenleg folynak a tárgyalások.


Az Európai Unión belüli atomerőművek kockázat- és biztonsági értékelése (stressztesztek) és kapcsolódó tevékenységek
PDF 235kWORD 31k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása az Európai Unión belüli atomerőművek kockázat- és biztonsági értékeléséről (ellenálló-képességi próbák) és kapcsolódó tevékenységekről (2012/2830(RSP))
P7_TA(2013)0089B7-0086/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióban található atomerőművek átfogó kockázat- és biztonsági értékeléséről („ellenálló-képességi próbák”) és a kapcsolódó tevékenységekről szóló a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, 2012. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2012)0571),

–  – tekintettel az ellenálló-képességi próbák áttekintésére irányuló folyamat befejezését követően az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja (ENSREG) által szervezett nyomonkövetési tényfeltáró helyszíni látogatásokra, a helyi szinten meghozott, tervezett vagy vizsgált azon intézkedésekkel kapcsolatos információcsere érdekében, amelyek célja egyrészt a biztonság javítása az ellenálló-képességi próbák eredményeként, másrészt a helyes gyakorlatok, figyelemreméltó sikerek, illetve a levont tanulságok vagy az intézkedések végrehajtása során felmerült nehézségek meghatározása,

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. március 24–25-i ülésének következtetéseire, különösen az uniós független nemzeti hatóságokhoz intézett felhívására, hogy végezzék el az Unión belüli atomerőművek átfogó és átlátható kockázat- és biztonsági értékelését a japán Fukusima-1 atomerőmű-balesetből levont tanulságok fényében,

–  mivel 2012. augusztus 1-jén elfogadták az ENSREG cselekvési tervet, amely biztosítja, hogy az ellenálló-képességi próbák szakértői vizsgálatai nyomán elfogadott ajánlásokat és javaslatokat a nemzeti szabályozók és az ENSREG egységes módon kezeljék,

–  tekintettel a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2009. június 25-i 2009/71/Euratom tanácsi irányelvre(1), amely hangsúlyozza, hogy a tagállamok nukleáris létesítményei biztonságával kapcsolatos nemzeti felelősség alapvető elv, és hogy a nukleáris létesítmények biztonságának felügyeletéért elsődlegesen a tagállami szabályozók felelősek,

–  tekintettel az ellenálló-képességi próbák szakértői vizsgálatairól az ENSREG és a Bizottság által elfogadott ENSREG jelentésre, valamint az ENSREG és a Bizottság 2012. április 26-i kapcsolódó együttes nyilatkozatára;

–  tekintettel a japán Fukusima-1 atomerőben 2011-ben bekövetkezett nukleáris katasztrófára,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. június 28–29-i ülésének következtetéseire, és különösen a tagállamokhoz intézett felhívásra, hogy biztosítsák a nukleáris ellenálló-képességi próbák befejezését követően az ENSREG által közzétett jelentésben foglalt ajánlások maradéktalan és időben történő végrehajtását,

–  tekintettel a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról szóló, 2011. július 19-i 2011/70/Euratom tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 2. és 30. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióban található atomerőművek átfogó kockázat- és biztonsági értékeléséről („ellenálló-képességi próbák”) és a kapcsolódó tevékenységekről szóló Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000183/2012 – B7-0108/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának a Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló tanácsi rendeletjavaslatra vonatkozó, 2012. október 16-i jelentése (A7-0327/2012) felhív arra, hogy a harmadik országokbeli nukleáris biztonság tükrözze az európai biztonsági előírásokat;

B.  mivel „az Európai Unióban található atomerőművek és a kapcsolódó tevékenységek átfogó kockázat- és biztonsági értékelését (”ellenálló-képességi próbák„)” elvégezték az atomerőművek számos szélsőséges körülményre való felkészültségének vizsgálata céljából;

1.  tudomásul veszi a fukusimai baleset nyomán elvégzett ellenálló-képességi próbákról és ezek eredményeiről szóló bizottsági közleményt; üdvözli a Bizottság – különösen az ENSREG révén – és a nemzeti szabályozó hatóságok által tett arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ellenálló-képességi próbának vessen alá 145 reaktort az EU-ban és 20 reaktort az EU-n kívül; hangsúlyozza az eljárás hasznosságát, illetve azt, hogy ilyen fellépésre világszerte nem volt példa; azt várja, hogy az ellenálló-képességi próbák eredményei hozzájárulnak az európai nukleáris biztonsági kultúra javításához, és így nemzetközileg követendő példát állítanak; nagyra értékeli az ellenálló-képességi próbák lehető legátláthatóbb módon történő elvégzésére irányuló erőfeszítéseket;

2.  tudomásul veszi a szakértői vizsgálatokról szóló jelentés főbb következtetéseire, amely négy fő fejlesztésre szoruló területre hívja fel a figyelmet: 1) a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA) iránymutatásainak kiadása a természeti kockázatok és biztonsági határok értékeléséről a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) iránymutatásainak figyelembevételével, 2) a rendszeres biztonsági felülvizsgálat fontosságának hangsúlyozása, 3) bevált intézkedések végrehajtása a szigetelés épségének védelme érdekében, és 4) a természeti kockázatokból adódó balesetek minimálisra csökkentése és következményeik korlátozása;

3.  elismeri, hogy az ellenálló-képességi próbákat követően az érintett országok megkezdték az erőműveik biztonságának javítására vonatkozó intézkedések végrehajtását vagy kidolgozását a fukusimai katasztrófából levont tanulságok fényében; üdvözli azt a tényt, hogy ENSREG és a Bizottság cselekvési tervet fogadott el az ajánlások nyomon követésére, illetve, hogy a nukleáris biztonság szintjének javítására irányuló valamennyi intézkedést európai szinten megosztják; kiemeli azt a tényt, hogy a szakértői vizsgálat alapján a Bizottság meghatározott uniós szinten mérlegelendő intézkedéseket; felszólítja az összes érintett szereplőt, hogy az abban szereplő valamennyi észrevétel és ajánlás – ideértve a beazonosított helyes gyakorlatot – tekintetében megfelelő módon és késedelem nélkül biztosítsa nyomonkövetési intézkedések meghozását; ebben a tekintetben javasolja az ENSREG vezető szerepének megerősítését a szakértői felülvizsgálat ajánlásainak nemzeti cselekvési tervek alapján történő végrehajtásának felügyeletében; felkéri az ENSREG-et, hogy rendszeresen tájékoztassa a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot a megtett előrelépésekről, illetve, hogy évente tájékoztassák az Európai Parlamentet és folytassanak vele konzultációt a nukleáris biztonság területén elért eredményekről, intézkedésekről és tervekről;

4.  emlékeztet azonban arra, hogy a Bizottság és az ENSREG által kezdeményezett ellenálló-képességi próbák alkalmazási köre korlátozott volt és elsődlegesen az atomerőművek megbízhatóságának és felkészültségének értékelésére irányultak szélsőségesen súlyos külső események esetén; ezért úgy ítéli meg, hogy az ellenálló-képességi próbák elsődlegesen az atomerőművek ilyen súlyos külső események esetén való megbízhatóságának és felkészültségének értékelésére irányultak és nem tudják helyettesíteni és nem is helyettesíthetik az atomerőművek részletes biztonsági felülvizsgálatát, amelyet a tagállamok nemzeti hatáskörükben hajtanak végre az atomerőművek nukleáris biztonságának értékelésére; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a jövőbeli ellenálló-képességi próbák közé illesszék be konkrét kritériumként az atomerőművek átfogó megbízhatóságát (különös tekintettel a nyomástartályokon keletkező lehetséges repedésekre);

5.   hangsúlyozza, hogy az ellenálló-képességi próbák nem teljes körűek és nem vesznek számításba olyan kockázatokat, amelyek másodlagos eseményekből, anyagromlásból, emberi hibákból, reaktortartályokon belüli speciális hibákból és sok egyéb hiányosságból adódnak; hangsúlyozza ezért, hogy még a sikeres ellenálló-képességi próbák sem garantálják az atomerőművek biztonságát;

6.  megjegyzi, hogy a jelenlegi eredmények számos nem uniós ország részvételével alakultak ki, habár egyes esetekben eltérő módszertant és menetrendet alkalmazva;

7.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az atomerőművel rendelkező nem uniós országokat – különösen a szomszédos országokat –, hogy hajtsák végre az ellenálló-képességi próbát és osszák meg ennek eredményeit; kiemeli a nemzetközi nukleáris biztonsági és védelmi előírások szigorításának és megfelelő végrehajtásának jelentőségét; ösztönzi az EU-t, hogy folytassa tovább a nemzetközi szintű szoros együttműködést, különösen a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség keretében;

8.  megjegyzi, hogy a nukleáris biztonságról szóló egyezmény jogi eszköz, amelynek célja különösen a nukleáris biztonság világszintű előmozdítása, és amely a részes feleket (beleértve az Euratomot) arra kötelezi, hogy jelentéseket nyújtsanak be a szerződő feleknek a NAÜ égisze alatt tartott rendszeres ülései során tartandó szakértői vizsgálatokra vonatkozó kötelezettségeik végrehajtásáról; ösztönzi a Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz igénybevételét az ellenálló-képességi próbák végrehajtásának az európai tapasztalatok alapján való nemzetközi elősegítése céljából;

9.  emlékeztet, hogy a fukusimai nukleáris baleset újfent felhívta a figyelmet a radioaktív hulladék veszélyeire; megjegyzi, hogy az olyan természeti katasztrófák, mint a földrengés vagy a szökőár, hatással lehetnek az uniós és a szomszédos – földrengés és szökőár szempontjából magas kockázatot képviselő – országok meglévő, vagy építés alatt álló nukleáris létesítményeinek biztonságára, mint például a törökországi Akkuyuban; úgy véli, hogy az atomerőművek esetében végrehajtandó intézkedéseken kívül, minden kellő intézkedést meg kell tenni uniós és tagállami szinten a radioaktív hulladékoknak a magas kockázatúnak minősített területeken való végleges elhelyezésének megakadályozására; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a radioaktív hulladékok lehető legbiztonságosabb tárolását biztosító legjobb tároló létesítmények nyílt és elfogulatlan azonosítását; sürgeti a szomszédos és tagjelölt országokat, hogy csatlakozzanak az Európai Közösség radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcseréjéről szóló megállapodáshoz (Ecurie);

10.  felhívja a tagállamokat és a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy hajtsák végre az ENSREG szakértői felülvizsgálati jelentésben foglalt ajánlásokat és javaslatokat, beleértve a meghatározott legjobb gyakorlatot, és adott esetben igazítsák ki jogszabályaikat, figyelembe véve a Fukusima-1 balesetéből levont tanulságokat;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az Unió területén működő, leszerelés alatt álló vagy már leszerelt atomerőművekre vonatkozó nukleáris biztonsági szabályozás elveinek meghatározására;

12.  szorgalmazza, hogy a lehető legmagasabb fokú prioritásként biztosítsák a felügyeleti hatóságok függetlenségét és átláthatóságát mindaddig, amíg léteznek működő atomerőművek;

13.  úgy véli, hogy különféle nemzeti megközelítések léteznek a légijármű-becsapódások által az atomerőművek biztonságára kifejtett hatások értékelésére; megjegyzi, hogy a „légijármű-becsapódásokat nem vették külön figyelembe kezdőeseményként a biztonsági értékelés során”, illetve, hogy az ellenálló-képességi próba előírásai kizárólag a hatásokat ismertetik; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy csak négy tagállam ellenálló-képességi próbára vonatkozó jelentése tartalmazott ilyen értékeléseket; megjegyzi mindazonáltal, hogy az ellenálló-képességi próbák előírásai kimondják, hogy „a biztonsági funkciók megszűnésével kapcsolatos következmények értékelése még akkor is fontos szempont, ha a helyzetet olyan közvetett esemény idézi elő, mint például […] légi jármű becsapódása”; megjegyzi, hogy ez a kockázat elsődlegesen a tagállamok nemzetbiztonságának és ebből következően szuverenitásának hatáskörébe tartozik, illetve, hogy nukleáris védettséggel foglalkozó ad hoc munkacsoportot (AHGNS) hoztak létre, amelynek feladata a kérdés részletes vizsgálata és következtetéseinek közzététele; tudatában van annak, hogy a témában a tagállamok közötti további információcseréket terveznek olyan megfelelő fórumokon, mint az európai nukleáris biztonsági szabályozók szövetsége (ENSRA); felkéri az összes érdekelt felet – ideértve a tagállamokat, a Bizottságot, az ENSREG-et, az ENSRA-t és az atomerőművek üzemeltetőit –, hogy működjenek együtt a légijármű-becsapódások kockázatának előrejelzése és a kockázatkezelésre vonatkozó közös megközelítés elfogadása érdekében, annak elismerése mellett, hogy ez a kockázat a tagállamok nemzetbiztonsági és szuverenitási hatókörébe tartozik;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban a 111 atomreaktort tartalmazó 47 atomerőmű 30 km-es körzetében több, mint 100 000-en élnek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ellenálló-képességi próbák hatókörét nem terjesztették ki az atomerőművek területén kívüli veszélyhelyzeti felkészültségre, e tényezőnek a lehetséges nukleáris balesetek lakosságra kifejtett hatásának korlátozásában betöltött jelentős szerepe ellenére; üdvözli az ENSREG támogatásával indított bizottsági kezdeményezést, amelynek keretében olyan vizsgálatot kezdtek, amely az EU határrégióira és kapcsolódó ajánlások készítésére összpontosít; felkéri a Bizottságot, hogy – a közelgő nukleáris biztonságról szóló irányelv keretében – fogalmazzon meg az atomerőművek területén kívüli, országon belüli és határokon átnyúló veszélyhelyzeti megelőző intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat; e tekintetben azt javasolja, hogy biztosítsák a tagállamok felelős hatóságainak határokon átnyúló bevonását nemzeti és regionális szinten a védelmi cselekvési tervek, valamint a tájékoztatási és kommunikációs folyamatok során szerzett tapasztalatok kapcsán, amennyiben az atomerőmű közvetlenül nemzeti határok mellett helyezkedik el;

15.  felszólít arra, hogy az EU polgárait az Unión belüli nukleáris biztonság tekintetében teljes mértékben tájékoztassák és velük konzultációt folytassanak;

16.  hangsúlyozza, hogy a képzett és tapasztalt munkaerő rendelkezésre állása kulcsfontosságú a nukleáris biztonsági kultúra kialakulása szempontjából; ragaszkodik tehát ahhoz, hogy az összes szükséges intézkedést hozzák meg uniós és tagállami szinten a nukleáris biztonsági, hulladékgazdálkodási, sugárzásvédelmi és vészhelyzeti felkészültségi szakképzettség magas szintjének elősegítése és fenntartása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a szakértelem és a bevált gyakorlatok határokon átnyúló cseréjét, valamint hangsúlyozza a megfelelő munkakörülmények – különösen a munkaidő – biztosításának jelentőségét a nukleáris biztonság veszélyeztetésének elkerülése érdekében;

17.  ajánlja, hogy az EU támogassa a lehető legmagasabb szintű, szigorúan alkalmazandó és a tudományos haladással párhuzamosan kidolgozandó és a lakosság jogos aggályait tükröző biztonsági előírások kidolgozására irányuló nemzetközi lépéseket; kiemeli ebben az összefüggésben az EU nukleáris biztonsági együttműködési eszközként betöltött szerepét a szomszédsági politikában; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közösen vállaljanak felelősséget a nemzetközi nukleáris biztonsági előírások szigorítására és megfelelő végrehajtásukra, szorosan együttműködve a NAÜ-vel, az espoo-i egyezmény titkárságával, valamint a többi érintett nemzetközi szervezettel; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a NAÜ Fukusima utáni cselekvési tervét és nyújtson be részletes cselekvési tervet, valamint a végrehajtására vonatkozó konkrét megoldásokat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a NAÜ-vel együttműködve – folytassanak konstruktív munkát az átlátható nukleáris ellenálló-képességi próbák elvégzését elmulasztó országokkal – például Belarusszal, Oroszországgal és Törökországgal –, továbbá sürgessék őket, hogy tartsák be a nemzetközi biztonsági előírásokat és működjenek együtt a nemzetközi szakértőkkel az atomerőművek előkészítésének, megépítésének, üzemeltetésének és leszerelésének valamennyi fázisában; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EU-nak teljes mértékben ki kell aknáznia a nemzetközi szervezetek és testületek szakértelmét;

18.  azon a véleményen van, hogy az EU-nak az Euratom-Szerződéssel összhangban szoros együttműködést kellene folytatnia a NAÜ-vel a nukleáris biztonság tekintetében; hangsúlyozza, hogy a Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló tanácsi rendelet azt kell eredményeznie, hogy segítséget nyújtanak többek között Japánnak a Fukusima-1 atomerőmű stabilizálásában és helyreállításában, illetve a sugárvédelem és a nemzeti szintű élelmiszerbiztonság terén;

19.  megjegyzi, hogy az ellenálló-képességi próbák alapján a nemzeti szabályozó hatóságok arra következtetésre jutottak, hogy az EU-ban nincs olyan atomerőmű, amelyet műszaki okokból le kellene állítani; kiemeli azonban, hogy a próbák rámutattak arra, hogy szinte valamennyi atomerőmű esetében erőmű-specifikus biztonsági fejlesztésre van szükség, mivel jelentős számú műszaki korszerűsítési intézkedést azonosítottak be, illetve, hogy a korábbi intézkedések végrehajtása még mindig függőben van; felszólít a szükséges korszerűsítési intézkedések sürgős végrehajtására, illetve rámutat, hogy a nukleáris védelemmel és biztonsággal kapcsolatos intézkedésekre nem lehetnek hatással a tagállamok megszorító intézkedései;

20.  kéri, hogy a hatékony politikai döntéshozatal és az átlátható nyilvános vita érdekében az EU-ban üzemelő 132 reaktor ellenálló-képességi próbájából következően ajánlott szükségszerű intézkedések kezdeti becsült összköltségét (10-25 milliárd euró az elkövetkező évek során) jobban támasszák alá a nemzeti szabályozó hatóságok által az atomerőmű-üzemeltetőkkel együttműködésében – és lehetőleg a meghatározott ajánlásokhoz igazítva – végrehajtandó részletesebb költségelemzéssel; úgy véli, hogy bármi legyen is az ilyen fejlesztések költsége, azokat nem az adófizetőknek, hanem az atomerőmű-üzemeltetőknek kell viselniük; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a kérdést szorosan kövesse nyomon, többek között versenypolitikai hatásköreinek összefüggésében;

21.  hangsúlyozza, hogy egy átfogó nukleáris biztonsági és védelmi politikának ki kell terjednie valamennyi nukleáris telephelyre, a fűtőelem- és reaktorbiztonságra, a hulladékgazdálkodásra és a leszerelésre, az üzembiztonságra, a megfelelő emberi erőforrásra, ezen ágazat munkásai biztonsági feltételeinek folyamatos javítására és a vészhelyzeti készenlétre, beleértve az atomerőművek területén kívüli veszélyhelyzeti tervek kidolgozását, valamint garantálnia kell a független és erős szabályozó hatóságok létrejöttét is;

22.  úgy véli, hogy amíg a meglévő atomerőművek üzemben maradnak, illetve máshol újakat építenek, a nukleáris biztonság szintjének az EU-ban és a szomszédos harmadik országokban fő prioritásként a világszerte rendelkezésre álló legmagasabb biztonsági és védelmi gyakorlatokat és előírásokat kell tükrözniük; ragaszkodik ahhoz, hogy szükséges biztosítani, hogy az ezzel kapcsolatos aggályokra az atomerőművek teljes életciklusa alatt reagáljanak, akár az erőmű végleges leszerelése révén is; mindenekfelett hangsúlyozza, hogy az életciklus (helyszínválasztás, kialakítás, megépítés, aktiválás, üzemeltetés és leszerelés) során felmerülő költségeket figyelembe kell venni, amikor értékelik az egyes atomerőművek biztonsági szempontjait emlékeztet arra, hogy a költségek és kockázatok elemzése kiemelkedő szerepet tölt be az erőművek folyamatos üzemeltetésében;

23.  úgy véli, hogy a NAÜ – minimumkövetelménynek tekintendő – iránymutatásaival összhangban álló értékelési folyamatot az összes külső veszély kezelésének kell követnie, amelynek nem szabad alábecsülnie a nem műszaki aspektusokat sem;

24.  megjegyzi, hogy a tagállamok közötti különbségek a nukleáris biztonsági szabályozás eltérő megközelítéseit eredményezhetik, azonban megjegyzi, hogy valamennyi tagállam részes fél a NAÜ nukleáris biztonsági előírásainak végrehajtásában, valamint hogy valamennyien kötelesek tiszteletben tartani és végrehajtani az EU nukleáris biztonságra vonatkozó jogszabályaiban foglalt rendelkezéseket;

25.  elismeri, hogy a Bizottság közleménye és az ENSREG szakértői vizsgálatokról szóló jelentése szerint az ellenálló-képességi próbák bizonyítják, hogy a rendszeres biztonsági felülvizsgálat hatékony eszközként kedvezően járul hozzá az atomerőművek biztonságának és megbízhatóságának fenntartásához és javításához; tudomásul veszi többek között az ENSREG nézetét, amely szerint a természeti veszélyek kockázatainak és a vonatkozó létesítményi rendelkezések újraértékelését legalább öt vagy tízévente meg kellene ismételni; ajánlja, hogy a rendszeres felülvizsgálatoknak a közös biztonsági előírásokra kell alapulniuk és a nukleáris biztonságra vonatozó jogi keretek felülvizsgálatának magában kell foglalnia a megfelelő rendelkezéseket;

26.  üdvözli a nukleáris biztonságról szóló irányelv közelgő felülvizsgálatát, amelynek nagyratörőnek kell lennie és lehetőséget kell nyújtania komolyabb fejlesztések bevezetésére olyan területeken, mint a biztonsági eljárások és keretek – különösen a technikai, szabályozási és üzemeltetési tekintetben az EU-ban rendelkezésre álló legkorszerűbb gyakorlatokat tükröző, kötelező erejű nukleáris biztonsági előírások meghatározása és végrehajtása révén –, a nukleáris szabályozó hatóságok szerepe és erőforrásai, és különösen növelnie kell ez utóbbi függetlenségét, nyitottságát és átláthatóságát, miközben fokozza a nyomon követést és szakmai vizsgálatot; hangsúlyozza, hogy a nukleáris biztonságra vonatozó jogi keretek felülvizsgálata során tekintetbe kell venni a folyamatban lévő nemzetközi – például NAÜ szintjén folyó – együttműködést;

27.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a nemzeti nukleáris szabályozó hatóságoknak bármilyen, atomenergiát felhasználó vagy atomenergia felhasználást ösztönző szervtől vagy intézménytől való tényleges funkcionális függetlenségének garantálására;

28.  elismeri az ajánlások nukleáris biztonsági hatóságokkal szoros együttműködésben történő végrehajtásának és annak meghatározásának fontosságát, hogy milyen mértékben kell a rendszeres biztonsági felülvizsgálat hatályát kiterjeszteni; megismétli, hogy e kérdésekben szükség van a határokon átnyúló szoros együttműködésre, a bevált gyakorlatok cseréjére, illetve az információcsere koordinációjára; úgy véli, hogy ezzel egy időben biztosítani kell a határokon átnyúló biztonságot és felügyeleti garanciákat; úgy ítéli meg, hogy e tekintetben az atomerőművek 50 km-es körzetében élő lakosságot kell figyelembe venni, és amennyiben egy szomszédos tagállamban élő lakosság többsége érintett, a szomszédos tagállam illetékes hatóságát is be kell vonni valamennyi döntés meghozatalába;

29.  úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak a Közösség részvételével elő kell segíteniük a megfelelő információs és tudatosságnövelő kampányok végrehajtását a polgároknak az ellenálló-képességi próbák szükségességéről és hasznáról való tájékoztatása érdekében;

30.  ebben az összefüggésben üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy jogalkotási és nem jogalkotási eszközökre vonatkozó javaslatot nyújt be a nukleáris biztosítás és felelősségvállalás terén; emlékeztet arra, hogy a nukleáris polgári jogi felelősségvállalásra már jelenleg is vonatkoznak nemzetközi (párizsi és bécsi) egyezmények; úgy véli azonban, hogy az hogy az atomerőmű-üzemeltetőktől és a hulladékgazdálkodási engedélyesektől meg kell követelni, hogy rendelkezzenek a megfelelő pénzügyi háttérrel – biztosítás és egyéb pénzügyi eszközök révén – annak érdekében, hogy minden olyan költséget fedezni tudjanak, amelyért baleset esetén az embereknek és a természetnek okozott károk kapcsán felelősek; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013 végéig nyújtson be erre irányuló javaslatot;

31.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a demokrácia, az Európai Parlament bevonása, az átláthatóság és az információhoz való teljes és nyilvános hozzáférés érdekében az atomenergiát ugyanolyan módon az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerint kezeljék, mint a többi energiaforrást;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 172., 2009.7.2., 18. o.
(2) HL L 199., 2011.8.2., 48. o.


A rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem megerősítése
PDF 221kWORD 29k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem erősítéséről (2013/2543(RSP))
P7_TA(2013)0090RC-B7-0121/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a megkülönböztetést tiltó nemzetközi emberi jogi eszközökre, nevezetesen a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (UNCERD),

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, nevezetesen annak 14. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkére, amely megtilt minden megkülönböztetést, így különösen a faj, etnikai származás vagy nyelv, vallás vagy nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő bármilyen megkülönböztetést,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, amely megállapítja: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 10. cikkére, amely megállapítja: „Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen”,

–  tekintettel az EUMSZ 19. cikkére, amely politikai felhatalmazást ad az EU-nak, hogy „megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére”,

–  tekintettel az EUMSZ 67. cikkére, amely megállapítja, hogy „Az Unió [...] a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel [...] a biztonság magas szintjének garantálásán munkálkodik”,

–  tekintettel az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti irányelvre(1),

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(2) (faji megkülönböztetés elleni irányelv);

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3) (a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv);

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(4) (a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni kerethatározat);

–  tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére;

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a vallási intolerancia, a cigányellenesség, a homofóbia, a transzfóbia és minden más előítéleten alapuló erőszakról, illetve a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló 2012. május 22-i állásfoglalásaira(5);

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökségre (FRA) és annak a megkülönböztetésmentesség, a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia ehhez kapcsolódó formái és előítéleten alapuló erőszak terén folytatott munkájára(6);

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2013. január 17–18-i informális ülésén az ír elnökség vitát kezdeményezett a gyűlölet-bűncselekmények, a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a homofóbia elleni európai uniós fellépésről, és rámutatott arra, hogy hatékonyabb védelemre és adatgyűjtésre, továbbá a vezetők részéről határozottabb elkötelezettségre van szükség „az európai értékek aktív védelme és a különböző vallási vagy etnikai háttérrel, illetve szexuális irányultsággal rendelkező személyek iránti kölcsönös tisztelet és befogadás légkörének előmozdítása mellett”;

B.  mivel a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja minden évben március 21., annak emlékére, hogy 1960-ban Dél-Afrikában 69 apartheidellenes tüntetőt gyilkoltak meg ezen a napon;

C.  mivel alapvető fontosságú, hogy megemlékezzünk az Európa történelmét beszennyező, rasszizmuson és idegengyűlöleten alapuló vérfürdőkre, és életben tartsuk az emléküket;

D.  mivel az Európai Unió a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletére épül, és alaposzlopa a tolerancia nagyobb fokú előmozdítása;

E.  mivel a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a vallási intolerancia, a cigányellenesség, a homofóbia, a transzfóbia és az intolerancia ehhez kapcsolódó formái olyan hitet, előítéletet és magatartást vonnak magukkal, amely legitimizálja a bizonyos tényezők, például külső jellemzők vagy társadalmi státus alapján történő megkülönböztetést, előítéleten alapuló erőszakot és gyűlöletet;

F.  mivel az egyenlőség előmozdítása érdekében ugyan minden tagállam bevezette nemzeti jogába a megkülönböztetés tilalmát, az EU-ban növekszik a megkülönböztetés és a gyűlölet-bűncselekmények, azaz a rasszizmus, idegengyűlölet, cigányellenesség, antiszemitizmus vagy vallási intolerancia, illetve a szexuális irányultság, nemi identitás, egy kisebbségi csoporthoz való tartozás vagy az Alapjogi Charta 21. cikkében nem kimerítően felsorolt indokok alapján történő erőszak és bűncselekmények;

G.  mivel az Alapjogi Ügynökség szerint a kisebbségi csoportokba tartozó személyek közül minden negyedik átélt már faji alapú bűncselekményeket, és a bevándorlók vagy az etnikai kisebbségek tagjai sérelmére elkövetett támadások vagy fenyegetések 90%-át nem jelentik a rendőrségnek; mivel csak négy uniós tagállam gyűjt és tesz közzé adatokat a cigányellenes bűncselekményekről és csak nyolc tartja nyilván az áldozat (feltételezett) szexuális irányultsága okán elkövetett bűncselekményeket;

H.  mivel fontos, hogy az EU és tagállamai fellépjenek a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, megelőzve azokat az oktatás, illetve a tisztelet és a tolerancia kultúrájának elősegítése és annak biztosítása révén, hogy az áldozatok bejelentsék a bűncselekményeket, a bűnüldözési hatóságok kivizsgálják, az igazságszolgáltatási rendszer pedig szankcionálja azokat;

I.  mivel a jelenlegi gazdasági válság próbára teszi a szolidaritás elvét, és mivel a tagállamoknak ébereknek kell maradniuk a gazdasági válság idején, hogy senki ne engedjen a növekvő intolerancia és a bűnbakkeresés csábításának;

J.  mivel az EU egész sor eszközt fogadott el az ilyen cselekmények és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, nevezetesen a személyek közötti faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelvet (faji megkülönböztetés elleni irányelv), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelvet (a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv), a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározatot (a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni kerethatározat), a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerét és a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet;

K.  mivel a munkahelyen kívüli, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól vagy szexuális irányultságtól független egyenlő bánásmód védelméről szóló tanácsi irányelvre (egyenlőségi irányelv) irányuló 2008-as bizottsági javaslatot a Tanács néhány tagállam rendíthetetlen ellenállása miatt ötévi vitát követően sem fogadta még el;

L.  mivel a Parlament többször felszólította a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy erősítsék az olyan előítéleten alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni küzdelmet, mint a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a vallási intolerancia, a cigányellenesség, a homofóbia és a transzfóbia;

M.  mivel a Bizottság a közelmúltban figyelmeztetett a rasszista, szélsőséges és populista politikai érvelés veszélyeire, amely az erőszakos szélsőségesség terjedésével arra késztethet egyes „magányos farkasokat”, hogy válogatás nélküli gyilkosságokat hajtsanak végre;

N.  mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) részt vevő államok, köztük valamennyi uniós tagállam elismerte, hogy a gyűlölet-bűncselekmények ellen – amelyek a meghatározás szerint előítéleten alapuló bűncselekmények – büntető jogszabályokkal és egyedi, testre szabott politikák révén kell fellépni;

1.  hangsúlyozza, hogy soha nem szabad elfogadni az Európai Unióban az intolerancia és a megkülönböztetés bármilyen formáját;

2.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák a gyűlölet-bűncselekmények és diszkriminatív magatartások elleni küzdelmet;

3.  átfogó stratégia létrehozására hív fel a gyűlölet-bűncselekmények, valamint az előítéleten alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni küzdelem terén;

4.  hangsúlyozza, hogy mindenki számára fontos, hogy megfelelően tudatában legyen a jogainak a gyűlölet-bűncselekmények elleni védelem vonatkozásában, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden megfelelő intézkedést a gyűlölet-bűncselekmények, illetve minden rasszista és idegengyűlöletből fakadó bűncselekmény bejelentésének bátorítására, valamint hogy biztosítsanak megfelelő védelmet a bűncselekményeket bejelentő személyeknek és a rasszista és idegengyűlöletből fakadó bűncselekmények áldozatainak;

5.  emlékeztet korábbi, a 2008/913/IB kerethatározat felülvizsgálatára irányuló kéréseire, különösen ami az antiszemitizmus, a vallási intolerancia, a cigányellenesség, a homofóbia és a transzfóbia megnyilvánulásait és tetteit illeti;

6.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat az egyenlőségi irányelv haladéktalan elfogadására, amely az egyik legfontosabb uniós eszköz a valódi egyenlőség EU-ban történő előmozdítására és biztosítására, valamint az előítéletek és a megkülönböztetés felszámolására;

7.  a romák társadalmi befogadását célzó nemzeti stratégiák végrehajtását biztosító intézkedések meghozatalára hív fel időszakos felülvizsgálatok, ellenőrzés és támogatás révén, hogy a helyi és regionális hatóságok hatékony és az emberi jogi követelményeknek megfelelő politikákat, programokat és fellépéseket dolgozhassanak ki és hajthassanak végre a romák befogadása érdekében, a rendelkezésre álló, többek között uniós források felhasználásával, az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogról szóló 2004/38/EK irányelv végrehajtásának szigorú ellenőrzésével egy időben;

8.  felhív a Parlament arra vonatkozó ismételt kérésének végrehajtására, hogy dolgozzanak ki ütemtervet a szexuális irányultságtól vagy a nemi identitástól független egyenlőség megvalósítása érdekében;

9.  felhívja az EU-t, hogy írja alá az UNCERD-et, mivel már minden tagállama ratifikálta azt;

10.  intézkedések meghozatalára hív fel annak biztosítása, hogy valamennyi uniós büntetőjogi eszköz, beleértve a kerethatározatot is, fokozatos szankciók szélesebb körét foglalja magában, adott esetben például olyan alternatív büntetéseket, mint a közösségi munka, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat, beleértve a szólásszabadságot is;

11.  a megkülönböztetés elleni küzdelemért felelős nemzeti hatóságok szerepének megerősítésére hív fel a gyűlöletbeszéd támogatása és a gyűlölet-bűncselekményekre való buzdítás fokozottabb elszámoltathatósága érdekében;

12.  képzési programok támogatására hív fel a bűnüldözési és igazságszolgáltatási hatóságok és a megfelelő uniós ügynökségek számára a diszkriminatív gyakorlatok és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésére és csökkentésére;

13.  átfogóbb, megbízható adatokat gyűjtésére hív fel a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatosan, amelyek mutatják legalább a lakosság által jelentett és a hatóságok által nyilvántartásba vett esetek számát, az elmarasztaló ítéletek számát, az elítélt cselekmény indítékát képező megkülönböztetés jellegét és a kiszabott szankciókat, valamint viktimizációval kapcsolatos felmérések elkészítésére hív fel a be nem jelentett bűncselekmények jellegéről és gyakoriságáról, az áldozatok bűnüldözéssel kapcsolatos tapasztalatairól, a be nem jelentés okairól és arról, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai mennyire vannak tisztában jogaikkal;

14.  a gyűlölet-bűncselekmények az Unióban történő láthatóvá tételére irányuló mechanizmusok létrehozására hív fel annak biztosítása révén, hogy az előítéleten alapuló bűncselekmények büntethetők legyenek, és így ezeket megfelelően nyilvántartásba vegyék és hatékonyan kivizsgálják, hogy az elkövetőket büntetőeljárás alá vonják és megbüntessék, valamint hogy az áldozatoknak megfelelő segítséget, védelmet és kártérítést nyújtsanak, ezzel bátorítva a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait és tanúit, hogy jelentsék be ezeket az eseteket;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(2) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(4) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(5) Elfogadott szöveg, P7_TA(2012)0208.
(6) Például: A gyűlölet-bűncselekmények láthatóvá tétele az Európai Unióban: az áldozatok jogainak elismerése, http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2012_hate-crime.pdf


A közegészség védelme az endokrin rendszert károsító tényezőkkel szemben
PDF 243kWORD 33k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a közegészség védelméről az endokrin rendszert károsító tényezőkkel szemben (2012/2066(INI))
P7_TA(2013)0091A7-0027/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a REACH-rendelet),

–  tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) („vízügyi keretirányelv”),

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a kozmetikai termékekről szóló, 2009. november 30-i 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra,

–  tekintettel az endokrinromboló anyagok tesztelésére és értékelésére szolgáló OECD-alapelvekre,

–  tekintettel a vegyi anyagok endokrinromboló hatás tekintetében történő értékelésével kapcsolatos harmonizált tesztelési iránymutatásokról szóló dokumentumtervezetre (2011),

–  tekintettel „A tudomány állása az endokrinromboló anyagok értékelésére szolgáló új in vitro és in vivo szűrési és tesztelési módszereik és e módszerek eredményei tekintetében” című részletes felülvizsgálati dokumentum tervezetére,

–  tekintettel az európai vízkincs megőrzésére irányuló tervre vonatkozó, küszöbön álló bizottsági javaslatra,

–  tekintettel „Az endokrin zavarokat okozó anyagokra vonatkozó közösségi stratégia végrehajtása – az emberek és a vadvilág hormonrendszerére vélhetően kiható anyagok köre” című bizottsági személyzeti munkadokumentumra (COM(1999)0706), (COM(2001)0262 és (SEC(2004)1372),

–  tekintettel „Az endokrin zavarokat okozó anyagokra vonatkozó közösségi stratégia végrehajtásáról szóló 4. jelentés – az emberek és a vadvilág hormonrendszerére vélhetően kiható anyagok köre” című bizottsági személyzeti munkadokumentumra (COM(1999)0706), (SEC(2011)1001),

–  tekintettel az európai környezeti és egészségügyi stratégiára és a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai uniós környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési tervre, amely többek között elismeri, hogy a kockázatértékelésben figyelembe kell venni a vegyi anyagoknak történő kombinált expozíciót,

–  tekintettel az elővigyázatosság elvéről szóló, a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2000)0001),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2/2012. számú, „Az endokrin zavarokat okozó anyagok vadvilágra, emberekre és azok környezetére gyakorolt hatása” című technikai jelentésére,

–  tekintettel az endokrin zavarokat okozó vegyi anyagokról szóló, 1998. október 20-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a „Fellépés a rák ellen: európai partnerség” című bizottsági közleményről szóló, 2010. május 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Parlament 2012. április 20-i állásfoglalására a 6. környezetvédelmi cselekvési program felülvizsgálatáról és a 7. környezetvédelmi cselekvési program prioritásainak meghatározásáról – egészségesebb környezet egy jobb életért(10),

–  tekintettel a „Tizenkét anyag tudományos értékelése az endokrin zavarokat okozó anyagokra vonatkozó intézkedések elsőbbségi listájának összefüggésében” című tanulmányra,

–  tekintettel a DHI Water and Environment tanulmányára az endokrin zavarokat okozó anyagok elsőbbségi listájának bővítéséről, amely a kis mennyiségben gyártott vegyi anyagokat helyezi a középpontba,

–  tekintettel „Az endokrin zavarokat okozó anyagok naprakész értékelése” című dokumentumra (a projektszerződés száma: 070307/2009/550687/SER/D3),

–  tekintettel „Az endokrin zavarokat okozó anyagok vadvilágra, emberekre és azok környezetére gyakorolt hatása – a Weybridge+15 (1996–2011) jelentés” című dokumentumra (ISSN 1725-2237),

–  tekintettel a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló, 2010. szeptember 22-i 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az endokrinromboló vegyi anyagoknak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Vegyi Biztonsági Program (IPCS) által kidolgozott meghatározására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0027/2013),

A.  mivel az elmúlt húsz évben megemelkedett az endokrin rendszert érintő zavarok és betegségek száma az emberek körében; mivel a spermiumminőség romlása, a pubertáskor korábbra tolódása, a rendellenesen kifejlett nemi szervek gyakoribb előfordulása, bizonyos ráktípusok gyakoribbá válása, és az anyagcserével kapcsolatos betegségek elterjedése ennek néhány példája; mivel egy idegi rendellenességek és neurodegeneratív betegségek, valamint az idegrendszer fejlődésére, az immunrendszerre és az epigenetikára gyakorolt hatások kapcsolatban állhatnak az endokrinromboló tulajdonságú vegyi anyagoknak való kitettséggel; mivel további kutatásokra van szükség e betegségek okainak jobb megértéséhez;

B.  mivel az endokrinromboló vegyi anyagok ösztrogén-, illetve antiösztrogén hatást is kifejthetnek, ami kihat a női reprodukciós rendszerre, megváltoztatva a hormonkoncentrációt és a nők menstruációs ciklusát és termékenységét, fokozza a méhbetegségek (például a fibroidok és az endometriózis) kockázatát, illetve befolyásolja az emlők növekedését és az anyatejképződést; mivel az ilyen anyagokat a lányok korai pubertásáért, a mellrákért, a vetélésért, valamint a csökkent termékenységért és a meddőségért felelős kockázati tényezők egyikeként azonosították;

C.  mivel egyre több tudományos tanulmány enged arra következtetni, hogy az endokrinromboló vegyi anyagok, és különösen azok kombinációi szerepet játszanak a krónikus betegségek, köztük a hormonrendszerrel kapcsolatos rákos megbetegedések, az elhízás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a reprodukciós problémák kialakulásában;

D.  mivel immár jelentős tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a vadon élő növények és állatok endokrin rendszerét érintő zavarok, többek között bizonyos reproduktív rendellenességek, a csigák maszkulinizációja, egyes halfajok feminizációja vagy a világ számos puhatestű-populációjának hanyatlása az endokrinromboló tulajdonságokkal bíró vegyi anyagok hatásainak tudhatók be;

E.  mivel az emberek endokrin rendszerét érintő zavarok gyakoribbá válása több lehetséges okra vezethető vissza; mivel mára jelentőssé vált annak a nézetnek a tudományos megalapozottsága, hogy ez részben endokrinromboló tulajdonságokkal bíró vegyi anyagoknak köszönhető;

F.  mivel nagy nehézségeket jelent az ok-okozati összefüggés kimutatása az egyes vegyi anyagoknak való expozíció és az egészségügyi hatások kockázatát hordozó endokrin egyensúlyzavarok kialakulása között;

G.  mivel endokrinromboló tulajdonságú vegyi anyagok esetén többek között az alábbi okok nehezítik meg az ok-okozati összefüggés kimutatását:

   az expozíció és az epigenetikai hatások megjelenése között eltelt idő nagyon hosszú lehet, és az endokrinromboló anyagok több későbbi generációra is negatív hatást gyakorolhatnak;
   a negatív hatás kialakulásának kockázata különböző fejlettségi szinteken különböző mértékű: a magzat fejlődése során például nagyon rövid lehet az az időablak, amikor ennek fennáll a lehetősége;
   az emberekre életük során számos vegyi anyag összetett keveréke gyakorol hatást.
   az endokrinromboló anyagok kölcsönhatásba léphetnek egymással is, és az emberi test saját endokrin rendszerével is;
   az endokrinromboló anyagok szélsőségesen kis koncentrációban is képesek hatni, így már alacsony dózisban is káros hatásokat idézhetnek elő; tovább nehezíti az előre jelezhetőséget, hogy a dózis és a hatás közötti összefüggés nem monotonikus;
   az emberek és állatok endokrin rendszerével kapcsolatos ismereteink továbbra is korlátozottak;

H.  mivel az uniós jogszabályok tartalmaznak az endokrinromboló anyagokra vonatkozó rendelkezéseket, azonban nem rögzítenek kritériumokat annak meghatározását illetően, hogy egy adott anyag endokrinrombolónak minősül-e, és ez aláássa a jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazását; mivel menetrendet kell rögzíteni a jövőbeni kritériumok gyors alkalmazásának biztosítása érdekében;

I.  mivel külön az endokrinromboló anyagokra vonatkozóan nincsenek uniós szinten koordinált vagy kombinált nyomon követési programok;

J.  mivel a különféle nyomon követési programok között alig van vagy egyáltalán nincs koordináció az adatok begyűjtését, kezelését, feldolgozását és közzétételét illetően;

K.  mivel a jelenlegi helyzetben jogilag nem is lehetséges a különböző jogszabályok által szabályozott termékekből és árukból származó, endokrinromboló anyagok kombinált hatásának vizsgálata;

L.  mivel az EU vegyi anyagokról szóló jogszabályaiban szereplő adatkövetelmények nem elégségesek az endokrinromboló tulajdonságok megfelelő azonosításához;

M.  mivel több uniós jogszabály is törekszik az állampolgárok káros vegyi anyagokkal szembeni védelmére; mivel a jelenlegi uniós szabályozás azonban valamennyi expozíciót egyedileg értékeli, és nem biztosítja a kumulatív hatások átfogó és integrált értékelését, amely figyelembe venné a különféle expozíciós útvonalakat és terméktípusokat;

1.  a jelenlegi ismeretek átfogó megítélése alapján úgy véli, hogy az elővigyázatossági elve az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (2) bekezdésének megfelelően megköveteli a Bizottságtól és a jogalkotóktól, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy szükség esetén csökkenjen az emberek endokrinromboló anyagoknak való rövid és hosszú távú kitettsége, miközben sokkal nagyobb kutatási erőfeszítéseket tesznek az endokrinromboló anyagok emberi egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos tudományos ismeretek bővítése érdekében;

2.  hangsúlyozza, hogy az elővigyázatosság elvének kell érvényesülnie olyan tudományos bizonytalanság esetén, amikor az adott kockázat csak tökéletlen – nem kőbe vésett és nem is megkérdőjelezhetetlen – ismeretek alapján értékelhető, ám intézkedésekre van szükség az emberi egészségre és/vagy a környezetre nézve súlyos és visszafordíthatatlan következmények elhárítása vagy enyhítése érdekében;

3.  úgy véli, hogy amennyiben megalapozottan lehet következtetni az endokrinromboló hatásra, intézkedéseket kell tenni az emberek egészsége védelmében; hangsúlyozza, hogy tekintettel arra, hogy az endokrinromboló anyagok káros és visszafordíthatatlan hatásokat okozhatnak, a pontos ismeretek hiánya, például az ok-okozati összefüggések végleges bizonyítottságának hiánya nem akadályozhatja az emberek egészségének védelmében, az elővigyázatosság elvével összhangban hozandó és az arányosság elvét is szem előtt tartó intézkedéseket;

4.  úgy véli, hogy elsődleges fontosságú a nők védelme az endokrinromboló anyagok miatt a reproduktív egészségüket fenyegető potenciális kockázatokkal szemben; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az endokrinromboló anyagok által a nők egészségére gyakorolt hatásokra vonatkozó tudományos kutatások finanszírozását tekintse prioritásnak, és támogassa a nők egészségének hosszú távú nyomon követését célzó tanulmányokat, ezáltal lehetővé téve az endokrinromboló anyagoknak való kitettség hosszú távú és több generációra kiterjedő, bizonyítékokon alapuló értékelését;

5.  ezért felszólítja a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Vegyi Biztonsági Programja (WHO/IPCS) által az endokrinromboló vegyi anyagok vonatkozásában kidolgozott meghatározásokra alapuló átfogó kritériumokra és az azokhoz kapcsolódó vizsgálati és információs követelményekre vonatkozó javaslatokat a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok tekintetében, valamint arra, hogy pontosítsa az uniós jogszabályokban, hogy mely anyagok tekintendők endokrinromboló tulajdonságú anyagoknak; úgy véli, hogy az „endokrinromboló” kategóriát fel kell venni a jogszabályban meghatározott osztályok közé, különféle csoportokat alakítva ki a bizonyítottság fokától függően;

6.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az endokrinromboló tulajdonságok meghatározásának kritériumai a tudomány jelenlegi állását figyelembe vevő átfogó veszélyértékelésen alapuljanak, amely figyelembe veszi az esetleges kombinált hatásokat és a hosszú távú hatásokat, valamint a fejlődés kritikus kitettségi szakaszaiban tapasztalt hatásokat is; a veszélyértékelést fel kell használni a kockázatértékelési és kockázatkezelési eljárások során is, melyeket számos vonatkozó jogszabály előír;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket a kémiai anyagokkal kapcsolatos szakpolitika terén, valamint gyorsítsa fel az egyes vegyi anyagok potenciális endokrinromboló hatásainak értékelésére, illetve az ilyen anyagok azonosított kombinációi által az endokrin rendszerre gyakorolt kumulatív hatások értékelésére irányuló kutatásokat;

8.  úgy véli, hogy az endokrinromboló anyagokra vonatkozó kritériumoknak olyan kritériumokon kellene alapulnia, amelyek alkalmasak a káros hatás és az endokrinromboló hatásmechanizmus meghatározására; e célból a WHO/IPCS meghatározása a megfelelő alap; úgy véli, hogy a káros hatást és a hormonokra gyakorolt hatást egymással párhuzamosan kell vizsgálni és értékelni ahhoz, hogy átfogó értékelést készítsenek; úgy véli, hogy a megfigyelt hatásokat károsnak kell tekinteni, ha a tudományos adatok azt mutatják; hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani az esetleges kombinált hatásokra, például a keverékekre vagy a koktélhatásokra;

9.  hangsúlyozza, hogy tudományos alapon és horizontálisan kell meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján eldönthető, hogy mi minősül endokrinromboló anyagnak; úgy véli, hogy a bizonyítékok súlyát figyelembe vevő megközelítést kell alkalmazni, és hogy nem egyetlen kritérium alapján kell azonosítani egy endokrinromboló anyagot; ezt követően a társadalmi-gazdasági értékelést az alkalmazandó jogszabályok alapján kell elvégezni;

10.  úgy véli, hogy figyelembe kell venni minden ellenőrzött tudományos adatot és információt, köztük a tudományos irodalom és a nem GPL-tanulmányok felülvizsgálatát – szem előtt tartva erősségeiket és hiányosságaikat – annak megítélése során, hogy egy adott anyag rendelkezik-e endokrinromboló tulajdonságokkal, vagy sem; fontosnak tartja továbbá a modern módszerek és a friss kutatások figyelembevételét is;

11.  felszólítja a Bizottságot arra, hogy az EU valamennyi vonatkozó jogszabályában vezessen be megfelelő vizsgálati feltételeket az endokrinromboló tulajdonságú anyagok azonosítására; úgy véli, hogy azokat a legfrissebben validált és nemzetközileg elismert vizsgálati módszereket kell alkalmazni, amelyeket például az OECD-n belül, az EURL ECVAM-ben vagy az US EPA Endokrin Zavarszűrő Programban fejlesztettek ki; az OECD vizsgálati módszer programja a nemi és pajzsmirigyhormonokat, valamint a szteroidogenezist foglalja magában; az endokrin rendszer számos egyéb részével, pl. az inzulinnal és a növekedési hormonokkal kapcsolatban azonban még hiányoznak a módszerek; úgy véli, hogy olyan vizsgálati módszerek és útmutató dokumentumok kidolgozására van szükség, amelyek jobban figyelembe veszik az endokrinromboló anyagokat, az esetlegesen alacsony dózis esetén is fellépő hatásokat, a kombinációs hatásokat és a nem monotonikus dózisválaszokat is, különös tekintettel a kritikus kitettségi időszakokra a fejlődés során;

12.  támogatni kell nem állatokon végzett vizsgálati módszerek kifejlesztését annak érdekében, hogy az emberek szempontjából mérvadó biztonsági adatokkal szolgáljanak, és hogy felváltsák a jelenleg használt, állatokon végzett vizsgálatokat;

13.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a nem állatokon végzett kísérleti módszerek és más kockázatértékelési stratégiák használatát, és a minimális szintre kell leszorítani az állatokon végzett kísérleteket, és csak végső esetben szabad gerinces állatokon végezni azokat; emlékeztet, hogy a 2010/63/EU irányelvnek megfelelően helyettesíteni, korlátozni vagy finomítani kell a gerinces állatokon végzett kísérleteket; ezért felkéri a Bizottságot, hogy hozzon szabályokat a többszörös tesztek elkerülésére, és tiltsa be a gerinces állatokon végzett párhuzamos teszteket és kísérleteket;

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki nyilvántartást a reprodukciós egészségzavarok számára, hogy uniós szinten pótolják a meglévő adathiányt;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki megbízható adatokat a hormonalapú zavarok és betegségek társadalmi-gazdasági hatásairól;

16.  úgy véli, hogy a megegyező hatásmechanizmusú és tulajdonságú anyagokat csoportosan kezelhetnék a döntéshozó intézmények, amennyiben elegendő adat áll rendelkezésre, míg elegendő adat hiányában hasznos lehet az anyagokat strukturális hasonlóságuk alapján csoportosítani, például a további tesztek prioritásainak megállapítása céljából, hogy a lakosság endokrinromboló anyagok hatásaival szembeni védelme minél előbb és minél hatékonyabban biztosítható legyen, valamint hogy korlátozni lehessen az állatkísérletek számát; úgy véli, hogy a hasonló struktúrával rendelkező anyagok csoportosítását akkor lehetne alkalmazni, ha a gyártó vagy az importőr nem tudja megfelelően bebizonyítani az illetékes döntéshozó szervek számára, hogy az adott vegyi anyag biztonságos; rámutat, hogy ilyen esetekben a szervek felhasználhatják a hasonló struktúrájú vegyi anyagokra vonatkozó információkat az általuk vizsgált anyagról rendelkezésre álló adatok kiegészítése érdekében, hogy el tudják dönteni, hogy milyen tovább lépéseket kell megtenni;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU endokrinromboló anyagokkal kapcsolatos stratégiáját azért, hogy hatékonyabban védje az emberi egészséget azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt helyez az elővigyázatossági elvére, miközben tiszteletben tartja az arányosság Elvét, és hogy dolgozzon azért, hogy csökkentse az emberek endokrinromboló anyagoknak való kitettségét, ahol szükséges;

18.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban vegyék figyelembe, hogy a fogyasztóknak megbízható – megfelelő formában prezentált és számukra érhető nyelvezeten megfogalmazott – információkra van szükségük az endokrinromboló anyagok veszélyeiről, hatásairól és saját maguk védelmének lehetséges módjairól;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét menetrendet, amely alkalmazza a jövőbeli kritériumokat és a módosított vizsgálati követelményeket az endokrinromboló anyagokra a vonatkozó jogszabályokban, beleértve a peszticidekben és biocidekben használt aktív hatóanyagok jóváhagyásának felülvizsgálatait, valamint terjesszen elő egy konkrét intézkedéseket tartalmazó és az endokrinromboló anyagoknak való kitettség csökkentésére irányuló tervet;

20.  úgy véli, hogy a jelenlegi stratégia részét képező, hormonálisan aktív anyagokat összefoglaló adatbázist folyamatosan frissíteni kell;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy az endokrinromboló anyagokról szóló 1999-es uniós stratégia jelenlegi felülvizsgálatának részeként végezze el az összes meglévő, vonatkozó jogszabály módszeres felülvizsgálatát, és szükség esetén lekésőbb 2015. június 1-jéig módosítsa a jelenlegi jogszabályokat vagy készítsen új jogalkotási javaslatokat, amelyek veszély- és kockázatelemzéseket is tartalmaznak, hogy a megfelelő mértékben csökkenjen az emberek, és különösen a sérülékeny csoportok, a terhes nők, a csecsemők, a gyermekek és a tizenévesek endokrinromboló anyagoknak való kitettsége;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy az endokrinromboló anyagokról szóló uniós stratégia jövőbeli felülvizsgálata során határozzon meg konkrét menetrendet, amelyben meghatározza a köztes szakaszokat, az alábbi célokkal:

   a lehetséges endokrinromboló vegyi anyagok meghatározását szolgáló jövőbeli kritériumok alkalmazása;
   a (22) bekezdésben említett vonatkozó jogszabály felülvizsgálata;
   az endokrinromboló anyagok rendszeresen frissített prioritáslistájának közzététele, amelynek első változatát 2014. december 20-ig közzé kell tenni;
   minden szükséges intézkedés meghozatala az EU lakossága és a környezet endokrinromboló anyagoknak való kitettségének csökkentésére;

23.  úgy véli, hogy az endokrinromboló anyagokat a REACH-rendelet vagy más azzal egyenértékű jogszabályok értelmében különösen veszélyes anyagoknak kell tekinteni;

24.  hangsúlyozza, hogy a tudomány jelenleg nem nyújt megfelelő alapot olyan határérték megállapításához, amely alatt nem lépnek fel hatások, ezért az endokrinromboló anyagokat úgy kell tekinteni, hogy azokra nézve nem határozható meg küszöbérték, és így az azoknak való bármilyen mértékű kitettség kockázattal járhat, hacsak a gyártó nem tud tudományos bizonyítékkal szolgálni arra, hogy meg lehet határozni küszöbértéket, figyelembe véve a fejlődés kritikus szakaszaiban tapasztalt fokozott érzékenységet és a keverékek hatását is;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az endokrinromboló rendszert nagy valószínűséggel befolyásoló anyagokra irányuló célzott kutatási projekteket, és hangsúlyozza az alacsony koncentrációk melletti vagy a kombinált kitettség miatti káros hatásokat, továbbá támogassa új vizsgálati és elemzési módszerek kidolgozását, valamint a toxicitás/káros kimenetel lehetőségein alapuló új paradigma-váltást is; felszólítja a Bizottságot, hogy építse bele az endokrinromboló anyagokat, azok kombinációs hatásait, valamint a kapcsolódó témaköröket a kutatási és fejlesztési keretprogram prioritásai közé;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki in vitro és in silico módszereket az endokrinromboló anyagok vizsgálatát célzó állatkísérletek minimalizálására;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy írja elő, hogy a harmadik országokból importált valamennyi termék feleljen meg az endokrinromboló anyagokról szóló valamennyi jelenlegi és jövőbeli uniós jogszabálynak;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi érdekelt felet vonja be az emberek egészségének endokrinromboló tulajdonságú vegyi anyagokkal szembeni védelme érdekében szükséges jogszabályi változások elvégzésével kapcsolatos erőfeszítésekbe és folytasson információs kampányokat;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg az endokrinromboló anyagok kutatási központja létrehozásának lehetőségét, amelyeknek uniós szinten kellene az endokrinromboló anyagokról szóló kutatásokat végezni, illetve az ezzel kapcsolatos ismereteket koordinálni;

30.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy horizontális szinten minden vonatkozó jelenlegi és jövőbeli jogszabály alkalmazza az ismert, valószínű és potenciális endokrinromboló anyagok azonosítási kritériumait, hogy magas szintű védelmet érjen el;

31.  hangsúlyozza, hogy míg ezen állásfoglalás az emberi egészség endokrinromboló anyagokkal szembeni védelmére korlátozódik, éppen olyan fontos döntő intézkedéseket hozni a vadon és a környezet endokrinromboló anyagokról való védelme érdekében is;

32.  sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítson elő és finanszírozzon köztájékoztatási programokat az endokrinromboló anyagok egészségügyi kockázatairól annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fogyasztók számára a tények teljes körű ismeretében, hogy magatartásukat és életstílusukat átalakítsák; e tájékoztatási programoknak elsősorban a legveszélyeztetettebb csoportokra kell koncentrálniuk (állapotos nők és gyermekek) azért, hogy az elővigyázatossági intézkedéseket időben meg lehessen hozni;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák e téren az egészségügyi szakemberek képzési programjait;

34.  üdvözli, hogy az EDC-ket felvették a Nemzetközi Vegyi Anyag Kezelésre vonatkozó Stratégiai Megközelítés (SAICM) keretében kezelt fontossá váló politikai kérdések közé; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák ezen SAICM tevékenységeket, és hogy mozdítsanak elő aktív politikákat az emberek és a környezet EDC-knek való kitettségének csökkentésére minden lényeges nemzetközi fórumon, így például az Egészségügyi Világszervezetben (WHO) és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjában (UNEP);

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.
(2) HL L 353., 2008.12.31., 1. o.
(3) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(4) HL L 167., 2012.6.27., 1. o.
(5) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.
(6) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.
(7) HL L 342., 2009.12.22., 59. o.
(8) HL C 341. E, 1998.11.9., 37. o.
(9) HL C 81. E, 2011.3.15., 95. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0147.
(11) A WHO/IPCS 2002. évi jelentése szerinti meghatározás: „Az endokrinromboló anyag olyan exogén anyag vagy keverék, amely károsítja az endokrin rendszer működését és ezáltal káros egészségi hatást gyakorol a szervezetben, annak utódaiban vagy (al)populációiban.” A potenciálisan endokrinromboló anyag „olyan exogén anyag vagy keverék, amelynek bizonyos tulajdonságai endokrinromboló hatást fejthetnek ki a szervezetben, annak utódaiban vagy (al)populációiban.” (http://www.who.int/ipcs/publications/en/ch1.pdf)


A migránsok integrációja, ennek munkaerő-piaci hatása és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának külső dimenziója
PDF 287kWORD 51k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a migránsok integrációjáról, ennek munkaerőpiacra gyakorolt hatásairól és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának külső dimenziójáról (2012/2131(INI))
P7_TA(2013)0092A7-0040/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 15., 18., 20., 21. és 34. cikkére,

–  tekintettel az uniós szociális biztonsági rendszerek koordinációjának külső dimenziójáról szóló, 2012. március 30-i bizottsági közleményre (COM(2012)0153),

–  tekintettel a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről szóló, 2011. november 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0743),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának európai programjáról szóló, 2011. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0455),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának európai programjáról az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről szóló, 2012. február 22-i véleményére (SOC/427),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az integráció új európai programjáról szóló, 2012. február 16-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i, a „Migráns vállalkozók hozzájárulása az EU gazdaságához” című saját kezdeményezésű véleményére(1),

–  tekintettel az Eurofound „Az etnikai vállalkozások támogatása európai városokban” című 2011-es tanulmányára,

–  tekintettel a 2012. február 20-i 2012. évi közös foglalkoztatási jelentésre,

–  tekintettel a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap 2007 és 2009 között elért eredményeiről és végrehajtásának minőségi és mennyiségi szempontjairól szóló, 2011. december 5-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0847),

–  tekintettel „Az Európai Integrációs Fórum hatodik ülése: a származási országok integrációs folyamatba történő bevonása (Brüsszel, 2011. november 9–10.)” című összefoglaló jelentésre,

–  tekintettel „A migránsok integrációja és ennek munkaerő-piaci hatásai” című tanulmányra (Európai Parlament, 2011),

–  tekintettel „Az EMH összegző jelentése: a munkaerő iránti kereslet a migráció révén történő kielégítése” című tanulmányra (Európai Parlament, 2011),,

–  tekintettel a „Gallup World Poll: a globális migráció sokszínűs arca” című tanulmányra (IOM és Gallup, 2011),

–  tekintettel az Eurofound „Életminőség az etnikailag sokszínű kerületekben” (2011), „A külföldi háttérrel rendelkező állampolgárok munkakörülményei” (2011) és „A migráns munkavállalók foglalkoztatása és munkakörülményei” (2007) című kiadványaira,

–  tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa által Stuttgart városával és az Eurofounddal közösen létrehozott CLIP-hálózat (Európai Városok Hálózata a Bevándorlók Helyi Integrációs Politikájáért) kutatásaira,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által a tanácsi ülés keretében az integrációról mint a fejlődés és a társadalmi kohézió mozgatórugójáról elfogadott 2010. május 4-i következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a bevándorló munkavállalók integrációjáról szóló, 2010. március 17-i véleményére (SOC/364),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a bevándorló munkavállalók integrációjáról szóló, 2010. február 17-i véleményére (SOC/362),

–  tekintettel a polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európáról szóló, az Európai Tanács által 2009. december 10–11-én elfogadott Stockholmi Programra,

–  tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) ;

–  tekintettel az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK tanácsi irányelvre (a „kék kártyáról szóló irányelv”)(6),

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2004–2008)” című, 2009. január 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a körkörös migrációról, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti mobilitási partnerségekről szóló, 2007. május 16-i bizottsági közleményre (COM(2007)0248),

–  tekintettel a bevándorlók Európai Unióba történő beilleszkedésére vonatkozó stratégiákról és eszközökről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programjáról szóló, 2005. szeptember 1-jei bizottsági közleményre (COM(2005)0389),

–  tekintettel „A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért” című, 2005. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2005)0184),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak 2004. november 19-én ülésező képviselői által az Európai Unióban a bevándorlók integrációjára irányuló politika közös alapelveiről elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel az 1999. október 15–16-i tamperei programra,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13),

–  tekintettel a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2010. november 24-i 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásával kapcsolatos 2012. március 30-i bizottsági javaslatokra (COM(2012)0156, COM(2012)0157, COM(2012)0158 és COM(2012)0152),

–  tekintettel az Európai Bíróság C-214/94., C-112/75., C-110/73., C-247/96., C-300/84., C-237/83., C-60/93. és C-485/07. sz. ügyekben hozott ítéleteire,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 48., 78., 79. és 352. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Külügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0040/2013),

A.  mivel a munkaképes korú európai népesség 2012-től kezdődően csökken, és bevándorolás nélkül az elkövetkező tíz évben 14 millió fővel lesz kevesebb; mivel az adatok tagállamonként nagy eltérést mutatnak;

B.  mivel 2011-ben a 27 uniós tagállamban 48,9 millió külföldön született ember élt (az Unió teljes népességének 9,7%-a), 16,5 millióan (3,3%) más EU-tagállamokból, 32,4 millióan (6,4%) pedig az Unión kívülről érkeztek;

C.  mivel ez a szakemberhiány az EU mintegy 10%-os munkanélküliségi rátája (23,8 millió ember) ellenére már most látható, az elkövetkező években pedig még tovább fog nőni, és például 2015-ben 380 000–700 000 informatikai álláshely betöltetlen lesz; mivel a szakemberhiány kezelésére irányuló intézkedések között szerepelnie kell az oktatást, a képzést, a készségfejlesztést és a szakmai előrelépést javító tagállami és vállalati politikáknak, új célcsoportok azonosításának és az uniós polgárok felsőoktatáshoz való fokozott és egyenlő hozzáférésének;

D.  mivel Eurobarometer-felmérések szerint az EU-ban a polgárok 70%-a gondolja azt, hogy gazdasági szempontból szükség van a bevándorlókra; mivel becslések szerint az EU-27 határain kívülről származó, külföldön született állampolgárok száma 32 millió, ami az össznépesség 6,5%-a;

E.  mivel a harmadik országbeli állampolgárok 20 és 64 év közötti korcsoportjában a foglalkoztatási arány uniós átlagban 10 százalékponttal a hazai népesség foglalkoztatási rátája alatt van, továbbá az EU-ban számos migráns a képzettségi szintje alatti munkát végez, illetve bizonytalan helyzetben van; ez a jelenség az általánosan alkalmazott kollektív szerződések – ahol vannak ilyenek – hatályának kiterjesztésével ellensúlyozható; mivel a szakképzett szakemberek iránti kereslet nő, és fokozottabban fog növekedni, mint az alacsonyan képzettek iránt, de a harmadik országbeli állampolgárok átlagos iskolai végzettsége alacsonyabb az uniós polgárokénál, és a migráns hátterű fiatalok körében nagyobb az esélye annak, hogy középfokú iskolai végzettség nélkül lépnek ki az oktatási és képzési rendszerből;

F.  mivel az EU ugyan a migránsok folyamatos beáramlására számíthat, a tehetségek idevonzása és megtartása érdekében a legkiválóbb elmékért azonban globális versenyt kell folytatnia; mivel a demográfiai változás és a növekvő nemzetközi verseny miatt az Uniónak foglalkoznia kell azokkal a kérdésekkel, amelyek akadályozzák az ilyen migrációt, továbbá elő kell mozdítania a szociális innovációt is;

G.  mivel a sokszínű, nyitott és toleráns társadalmak nagyobb valószínűséggel vonzzák a tudásalapú gazdaságok hajtóerejét alkotó humán és kreatív tőkével rendelkező szakképzett munkavállalókat, így Európa vonzereje függ a munkaerőpiacra való aktív belépéstől és a munkavállaláshoz való egyenlő hozzáférés biztosításától, a sikeres integráció lehetőségétől, az oktatás és a foglalkoztatás terén biztosított egyenlő hozzáféréstől és megkülönböztetésmentességtől, valamint a migráns hátterű tanulók befogadó kultúra keretében történő sikeres oktatásától és képzésétől, illetve egyenlőségük biztosításától, valamint az adminisztratív akadályok felszámolásától;

H.  mivel a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák mélyebben gyökereznek a bevándorló közösségekben, és a migráns nők gyakrabban válnak a nők elleni erőszak különböző megnyilvánulásai, különösen a kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása, az úgynevezett becsületbeli gyilkosságok, a kapcsolaton belüli bántalmazások, a munkahelyi szexuális zaklatás, sőt az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozataivá;

I.  mivel a 2011-es Gallup World Poll számai azt mutatják, hogy világszerte kétszer annyi potenciális migráns nyilatkozik úgy, hogy munkavállalás céljából inkább csak egy meghatározott időre hagyná el országát, mint azok, akik tartósan kivándorolnának egy másik országba;

J.  mivel a foglalkoztatás a sikeres integráció kulcsfontosságú eleme, és az EU integrációs alapelvei hangsúlyozzák, hogy a minőség, a fenntartható és megfizetett foglalkoztatás vagy önfoglalkoztatás az integrációs folyamat kulcsfontosságú részét képezi, és „a bevándorlók részvételének, az őket befogadó társadalomhoz való hozzájárulásuknak, valamint e hozzájárulásuk láthatóvá tételének központi eleme”;

K.  mivel a becslések szerint 1,9–3,8 millió bevándorló szabálytalanul él és dolgozik az EU-ban;

L.  mivel 2000 óta az új munkahelyek mintegy egynegyedének létrehozását bevándorlók hozzájárulása tette lehetővé; mivel a bevándorlók egyre nagyobb mértékben önfoglalkoztatás révén találják meg az utat a munkaerőpiacra, ennek során azonban gyakrabban ütköznek pénzügyi nehézségekbe; mivel a munkahelyteremtés terén a migráns vállalkozók és etnikai vállalatok fontos szerepet töltenek be, egyben közösségi vezetőként is működhetnek, a világpiac felé hídszerepet töltve be, hozzájárulva ezáltal az integráció fokozott sikeréhez; mivel e csoportok számára a tagállamoknak több információt kell biztosítaniuk, illetve fokozniuk kell a vállalkozni szándékozók tájékozottságát például egy egyablakos weboldal kialakításával, amely tájékoztatást nyújtana a lehetőségekről és a problémákról, az európai és nemzeti támogatási eszközökről, valamint az önfoglalkoztatás területén működő segítségnyújtó szervezetekről és szervekről;

M.  mivel a migráns hátterű tanulók az oktatási rendszerben továbbra is hátrányban vannak, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy tanulmányaikat befejezetlenül hagyva lépnek ki az oktatási rendszerből;

N.  mivel a bürokrácia, a képesítések elismerésének, valamint a készségfejlesztési lehetőségek hiánya következtében a bevándorlók körében fokozottabb a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés és a szellemi erőforrások ehhez kapcsolódó pazarlása, mint a honi állampolgárok körében;

O.  mivel a gazdasági globalizáció társadalmi globalizációval jár együtt, és ez mindenekelőtt az uniós polgárok és a harmadik országbeli állampolgárok külső szociális biztonsági koordinációjára gyakorol hatást;

P.  mivel az európai munkaerőpiacokon a munkaerő-piaci kereslet jobb kielégítése tekintetében a foglalkoztatási politikák és a szomszédságpolitika összekapcsolódnak;

Q.  mivel az egyes tagállamok nem tudnak majd a szociális biztonságról minden harmadik országgal kölcsönös kétoldalú megállapodást kötni, és egy ilyen vállalkozás széttöredezett rendszerhez vezetne, amelyet az uniós polgárok közötti egyenlőtlen bánásmód jellemezne; mivel ezért európai szintű fellépésre van szükség;

R.  mivel a harmadik országok állampolgárainak munkaerő-piaci integrációja és az integráció általános feladata uniós szinten a Bizottság számos főigazgatósága és az Európai Külügyi Szolgálat között oszlik meg;

S.  mivel előfordulhat, hogy nemzeti szinten sincs érvényben egységes megközelítés a különböző minisztériumok, kormányzati szintek és ügynökségek között, ugyanakkor a helyi és regionális hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak az integrációs stratégiák alulról építkezés elve alapján történő végrehajtása terén;

T.  mivel a bevándorló nőket fokozottabban érinti a munkanélküliség, a rosszul fizetett munka és a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés;

U.  mivel a migráns nőket gyakrabban foglalkoztatják olyan területeken, mint a nem hivatalos otthoni gondozás, amelyet egyes tagállamok szociális biztonsági rendszerei nem ismernek el, és mivel ennek következtében nyugdíjba vonulásukkor nem kapnak nyugdíjat, és ezért idős korukban szegénységnek vannak kitéve;

V.  mivel az EU-ban tanuló harmadik országbeli hallgatók nagy része tanulmányuk befejezését követően nem az EU-ban dolgozik;

W.  mivel a migráns hátterű tanulók esetében gyakrabban tapasztalható gyengébb iskolai teljesítmény és társadalmi kirekesztés, beleértve a munkaerő-piaci részvételükkel, a rasszizmussal, az idegengyűlölettel és a megkülönböztetéssel kapcsolatos problémákat, amelyek mind megakadályozzák munkaerő-piaci integrációjukat;

1.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci és társadalmi integráció mindkét oldalról szerepvállalást követel meg, különösen a fogadó országban a nyelvtanulás, a jogi, a politikai és a szociális rendszer, a hagyományok, a szokások és a társadalmi együttélés ismerete és tiszteletben tartása terén, másrészről egy befogadó társadalom létrehozása, valamint a munkaerőpiachoz, az intézményekhez, az oktatáshoz, a szociális biztonsághoz, az egészségügyi ellátáshoz, az árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint a lakhatáshoz való hozzáférés, illetve a demokratikus folyamatokban való részvételhez való jog biztosítása útján; ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy különös társadalmi felelősség terheli az oktatási intézményeket, vallási, a szociális,a közösségi és a migráns intézményeket, a sport- és kulturális egyesületeket, a fegyveres erőket, a szociális partnereket – különösen a szakszervezeteket –, a vállalkozásokat és a munkaközvetítő ügynökségeket, továbbá emlékeztet arra is, hogy az integrációs folyamat egyes szereplőinek különböző erősségei vannak;

2.  úgy véli, hogy az integráció iránti kölcsönös elkötelezettség csak akkor kaphatja meg a lehető legszélesebb társadalmi támogatást, ha azt horizontális feladatként fogják fel, és ha a tagállamok aktív és nyílt párbeszédet folytatnak a nyilvánossággal, és hiteles megoldásokat kínálnak az integráció aktuális kihívásaira;

3.  rámutat arra, hogy az integráció állandó és kétirányú folyamat, amelyhez a harmadik országbeli állampolgárok és a befogadó társadalom közreműködésére egyaránt szükség van. üdvözli a migránsok, a menedékkérők és a nemzetközi védelmet élvező személyek integrációjával kapcsolatos bevált gyakorlatok Unió-szerte megtalálható számos példáját, amelyeket gyakran az integrációs célkitűzések eredményes megvalósításában kulcsszerepet játszó helyi hatóságok hajtottak végre;

4.  megállapítja, hogy a leghatékonyabb integráció a helyi közösségeknél kezdődik, ezért az EU támogatását kéri a helyi és regionális hatóságok integrációs hálózatának létrehozásához, amely az alulról építkezés elve alapján az integráció érdekében működő valamennyi helyi szinten működő társadalmi szereplőt összefogja, követve a CLIP(15), az ERLAIM(16), a ROUTES, a City2City és az EUROCITIES példáját; hangsúlyozza, hogy e tekintetben különösen nagy feladat hárul a városokra és a nagyvárosokra, és javasolja ezek külön támogatását;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy határozottan vegyék fel a küzdelmet a harmadik országok és más uniós tagállamok állampolgárainak különösen a munkakeresés során és a munkahelyen történő formális és informális megkülönböztetése ellen; úgy véli, hogy határozottan küzdeni kell a gazdasági és pénzügyi válság során fellépő megkülönböztetés és rasszizmus, valamint az ezzel együtt járó fokozott munkanélküliség ellen; hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak jogszabályban előírt kötelességük, hogy minden munkavállalóval szemben egyenlő bánásmódot tanúsítsanak, és az alapvető jogok előmozdításával ne alkalmazzanak velük szemben vallás, nem, etnikai hovatartozás vagy állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, ennélfogva a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség előmozdítása az integrációs folyamat döntő fontosságú részét képezi; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fogadó országokban a bevándorlók tekintetében is teljesítsék a fizetési szinteket és a kollektív szerződésben foglalt jogokat; felszólítja a tagállamokat, hogy a bér- és szociális dömping elkerülése érdekében hatékonyan ellenőrizzék ezek betartását, fogadjanak el a szakmai megkülönböztetés leküzdésével kapcsolatos közös iránymutatásokat, valamint arra irányuló intézkedéseket, amelyek mérsékelik a jogi rendszer által a migránsok életére esetlegesen gyakorolt negatív hatásokat, valamint támogassák a gyorsabb növekedés ösztönzését és az egyenlőtlenségek és a jövedelmi különbségek csökkenését eredményező politikákat;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy jobban integrálják a migrációs politikákat a munkaerő tekintetében, a munkaerőhiány kezelése és a belföldi termelés előmozdítása érdekében;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy az előcsatlakozási támogatás keretében és az elért fejlődés szorosabb ellenőrzése révén tovább erősítse a bővítési országok erőfeszítéseit a romák társadalmi és gazdasági befogadásának javítására, még nagyobb figyelmet fordítva a roma nők és lányok helyzetére;

8.  úgy véli, hogy a tagállamok integrációs politikájának és intézkedéseinek differenciáltabbnak, célzottabbaknak és jobb minőségűnek kell lenniük, de elsősorban különbséget kell tenniük az eltérő célcsoportok, például a magasan és alacsonyan képzett munkavállalók, az uniós polgárok és a harmadik országok állampolgárai, az állásajánlatot kapó és nem kapó, illetve valós nyelvismerettel rendelkező vagy nem rendelkező migránsok között, továbbá a fogadó országban meglévő családi kapcsolatok szerint, ily módon elégítve ki az összes migráns igényeit; emlékeztet arra, hogy a részvétel az ilyen intézkedések rendelkezésre állásától és megfizethetőségétől, valamint attól függ, hogy biztosítanak-e jogot számukra ahhoz, hogy közvetlen családtagjaik elkísérjék őket, tartós párkapcsolati partnereik számára pedig a munkavállalási jogát;

9.  emlékeztet arra, hogy az uniós migránsok mintegy fele nő, és a nők önálló migrációs jogállásának és a házastársak munkához való jogának megteremtése a tényleges beilleszkedés biztosításának döntő fontosságú elemei;

10.  kéri, hogy helyi, nemzeti és európai szinten a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséhez hasonlóan teljességre törekvő szemléletet kövessenek; kéri az „integráció általános érvényesítése” elvének bevezetését, amelynek keretében az integrációs kérdéseket valamennyi politikai, jogalkotási és pénzügyi intézkedés során figyelembe veszik, ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a beilleszkedéssel foglalkozó nemzetközi kapcsolattartókat kérjék fel az e téren elért eredményekről szóló jelentés megtételére; felszólítja a Bizottságot továbbá, hogy hozza létre az integrációval foglalkozó, szolgálatokon átívelő csoportot, amely az integrációval, a (munkavállalási célú) migrációval és a munkaerő-piaci integrációval foglalkozik, és felöleli az ezzel a kérdéssel foglalkozó összes főigazgatóságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és az érintett érdekelt feleket;

11.  üdvözli az Európai Integrációs Fórum létrehozását, amely platformot biztosít a civil társadalom számára a migránsok integrációjával összefüggő kérdésekkel kapcsolatos kihívások és prioritások megvitatására; üdvözölné, ha szorosabb kapcsolatok alakulnának ki a fórum és az uniós szinten zajló politikai és jogalkotási folyamat között;

12.  úgy véli, hogy a sikeres integráció magában foglalja a politikai döntéshozatali folyamatokban való részvételt is, és hogy különösen elő kell mozdítani a migránsok társadalomban való részvételét; ezért támogatja migráns háttérrel rendelkező személyek társadalomban és politikai döntésekben való részvételi lehetőségeinek kibővítését és ezek igénybevételének előmozdítását;

13.  emlékeztet a szavazójog – mint a beilleszkedés és az aktív állampolgárság fontos eszköze – fontosságára a migránsok számára, különösen helyi szinten; aggodalmát fejezi ki a kisebbségek politikában való alulreprezentáltsága miatt a kormányzat minden szintjén, többek között a tagállamok és az Európai Parlament szintjén is;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elismerjék, hogy az erős kulturális identitás nem szükségszerűen gyengíti a nemzeti identitást, és a nemzeti identitásnak kellőképpen nyitottnak és rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy magába fogadja a polgároknak egy pluralista állam alkotóelemeit képező, eltérő kulturális gyökereit és hátterét, és teret adjon ezeknek;

15.  hangsúlyozza, hogy a származási országok munkaerő-piaci integrációval kapcsolatos felelőssége abban is áll, hogy megfizethető nyelvi és egyéb előkészítő kurzusokat és információkat biztosítanak, a munkaközvetítő ügynökségek felelős magatartásának biztosítása érdekében felügyelik ezen ügynökségeket, valamint kapcsolatokat tartanak fent a diaszpórával és/vagy a fogadó országban működő nagykövetségek érintett szolgálataival; ennek megfelelően ösztönzi a származási országokat, hogy e tekintetben dolgozzanak ki programokat;

16.  kéri, hogy a fogadó országok nyelvi és integrációs programjai – függetlenül a bevándorló kulturális hátterétől, képesítésétől és szakmai tevékenységi területétől – az európai demokrácia és jogállamiság történetét, kultúráját, értékeit és alapelveit, valamint az európai emlékezést közvetítsék, és ennek során juttassák érvényre az Alapjogi Chartában foglalt jogokat és egyéb elveket, ugyanakkor küzdjenek a nemekkel kapcsolatos mélyen gyökerező sztereotípiák ellen is;

17.  rámutat a migráns nők fokozott szerepére az integráció területén, mivel ők nemcsak nagy munkaerő-piaci potenciállal rendelkeznek és gyakran fontos szerepet játszanak a gyermeknevelésben és a normák és értékek közvetítésében, hanem azért is, mivel leggyakrabban őket sújtja a megkülönböztetés és az erőszak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők jogi és társadallmi helyzetének jelentős megerősítésére hozzanak intézkedéseket a hátrányos megkülönböztetés megelőzése és a nők által a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából hordozott potenciál kihahasznosítása érdekében;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki oktatási és kommunikációs programokat, amelyek tájékoztatják a migráns nőket jogaikról és felelősségeikről, és hozzanak létre többnyelvű tanácsadó szolgálatokat a nők számára;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a migráns nőkkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó hálózatokkal és nem kormányzati szervezetekkel olyan, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő politikák kidolgozása és a nemek közötti egyenlőség érvényesítése céljából, amelyek védelmezik a migráns nők emberi jogait, egyenlő esélyeket és egyben egyenlő jogokat is biztosítanak a foglalkoztatás és a munkaerőpiachoz való hozzáférés terén, és amelyek felveszik a harcot a nőkkel szembeni erőszak, munkahelyi és szexuális kizsákmányolásuk minden formájával, a női nemi szervek megcsonkításával, a tisztességtelen gyakorlatokkal, a jogellenes elvitellel, a rabszolgasággal, a kényszerházassággal és az emberkereskedelemmel szemben, illetve megakadályozzák azokat;

20.  hangsúlyozza, hogy a szakképzett munkaerőhiányt a tagállamokban, valamint a vállalatokon belül is célzott oktatással és képzéssel, valamint az egész életen át tartó tanulással lehet ellensúlyozni; ezért javasolja, hogy terjesszék ki az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos uniós mobilitási program nemzetközi dimenzióját; hangsúlyozza továbbá, hogy a migráns munkavállalók gyermekeit sújtó alacsony iskolai teljesítményt és lemorzsolódást a kiskorúak oktatáshoz való jogának biztosításával és többek között a finanszírozásra, az ösztöndíjakra, a továbbtanulásra irányuló intézkedésekkel és a tagállamok oktatási rendszereivel, valamint az ezzel összefüggő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos, lehető legtöbb nyelven elérhetővé tett tájékoztatással kellene kezelni; emlékeztet arra, hogy néhány tagállam sikeres duális oktatási rendszerének / duális szakképzési rendszerének köszönhető, hogy a migráns fiatalok a munkaerőpiacra be tudtak lépni és csökkent a fiatalok körében tapasztalható munkanélkülsiég; szükségesnek véli, hogy az oktatási szakemberek képzésben részesüljenek a sokféleség kezeléséhez, valamint annak mérlegelését, hogyan lehetne migránsokat toborozni közalkalmazotti álláshelyekre, különösen tanári állásokba; ösztönzi, hogy a tagállamok támogassák az etnikai vállalkozókat, és elismeri az integráció, a munkahelyteremtés és a közösségi vezetés terén betöltött fontos szerepüket;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy külföldi hallgatóikat tájékoztassák a munkalehetőségekről tanulmányaik befejezését követően, és könnyítsék meg számukra a hazai munkaerőpiachoz való hozzáférést, emlékeztetve őket arra, hogy aki az országban él, ott végezte tanulmányait és ismeri a nyelvet is, az már integrálódottnak tekinthető; emellett rámutat arra, hogy az EU számára gazdasági szempontból is kedvezőtlen, ha a diplomásokra fordított forrásokat elpazarolják azzal, hogy nem találnak munkát az Unióban; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy pontosabban mérjék fel a munkaerő iránti keresletet, és a munkahelyekre való pályázás terén teremtsenek méltányos lehetőségeket azon migráns munkavállalók számára, akik valamely uniós tagállam területén végezték tanulmányaikat;

22.  emlékeztet arra, hogy az európai munkaerőpiacokon az álláskeresők nagy része az EU szomszédos országaiból kerül ki, és valódi értéket jelent e munkaerőpiacok fejlődése szempontjából, és az oktatási programok, a történelmi háttér és a nyelvek terén meglévő hasonlóságok értékes eszközként szolgálnak integrációjuk szempontjából;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy közös európai, kritériumokon alapuló pontrendszer kidolgozásának és bevezetésének lehetőségét, amely átlátható kritériumokon alapul, az európai képesítési keretrendszer szellemével – kreditek gyűjtése és átvitele –megegyezik, és amelyben a tagállamok önkéntes alapon vehetnek részt; megállapítja, hogy ezt a rendszert a sürgetően szükséges szakképzett munkaerő bevonásának megkönnyítése érdekében hozzá lehetne igazítani a munkaerő-piaci körülményekhez;

24.  hangsúlyozza, hogy az EU-ból és harmadik országokból érkező szakemberekre az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő díjazásra és munkafeltételekre vonatkozó elvnek kell vonatkoznia;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy a javasolt belépési rendszerrel összefüggésben gondolja át az EURES keretében egy szabványosított állás- és képességprofilokra vonatkozó nemzetközi platform kifejlesztését, figyelembe véve az európai képesítési keretrendszer kreditek gyűjtésével és átvitelével kapcsolatos megközelítését, hogy ezzel megkönnyítse a munkakereső migránsok toborzását és készségeik, képességeik és képesítéseik összehasonlítását;

26.  hangsúlyozza, hogy az európai képesítési keretrendszer kreditek gyűjtésével és átvitelével kapcsolatos megközelítésén alapuló belépési rendszerben való részvétel vonzóvá teszi a tagállamokat a harmadik országbeli szakképzett állampolgárok körében, akiknek e rendszer könnyebbséget jelent;

27.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szakképzett munkaerő migrációja keresletorientált legyen és integrációs intézkedések kísérjék, és kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok – régióikkal és városaikkal együttműködve – vezessék be a munkaerő iránti kereslet meghatározását és a munkavállalási célú migráció hatékonyabb irányítását szolgáló európai koordinálás közös rendszerét; ezért üdvözli a Bizottság javaslatát, amely szerint létre kell hozni a munkavállalási célú migráció irányításáról szóló párbeszédet szolgáló európai platformot, valamint 2020-ig rendszeres időközönként szisztematikusan értékelni kell az EU munkaerőpiacán jelentkező hosszú távú keresletet és kínálatot ágazatok, foglalkozások, képzettségi szintek és tagállamok szerinti bontásban; hangsúlyozza, hogy a tervnek világosan meg kell határoznia az EU-ban rövid és középtávon jelentkező munkaerőhiányt is;

28.  javasolja, hogy ez a rendszer legalább a hiányszakmákat sorolja fel, és a munkáltatói adatok alapján elemezze a keresletet;

29.  felszólítja a tagállamokat, hogy figyelembe véve a közösségi preferenciazáradékot, továbbá az állandó szakemberhiány ellenére és miatt mozdítsák elő az EU-n belüli mobilitást, és ennek megfelelően könnyítsék meg a más tagállamokból származó uniós polgárok toborzásának feltételeit, toborzását és integrációját is; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan eszközöket, amelyek az EU-n belüli mobilitáson keresztül orvosolják a munkaerő-piaci hiányosságokat, valamint ruházzanak be a munkakeresés során sikerrel nem járó, és ezért származási országukba visszatérő uniós bevándorlók visszailleszkedését segítő szolgáltatásokba;

30.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalási célú migráció témáját nem helyénvaló a közvélemény riogatására felhasználni; megállapítja, hogy az előítéleteken és gyűlöleten alapuló, előzetesen megfogalmazott negatív vélemények aláássák a társadalom alapját képező szolidaritást, és határozottan el kell utasítani a téma populista eszközként való felhasználását;

31.  emlékeztet a tömegtájékoztatás fontos szerepére a bevándorlásról és a beilleszkedésről a közvéleményben kialakult kép alakításában, és felelősségteljes újságírást szorgalmaz egymás hasonlóságainak és különbségeinek kölcsönös tiszteletben tartása és megértése előmozdítása érdekében.

32.  úgy véli, hogy a migránsoknak, a menekülteknek és a menedékkérőknek könnyebb, nehézségektől mentes hozzáférést kell biztosítani a munkaerőpiachoz, és el kell érni, hogy számíthassanak formális, nem formális és informális tanulás útján megszerzett diplomáik, képesítéseik és készségeik gyors és költségkímélő értékelésére és adott esetben elismerésére és validálására; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy hogyan hozható létre a harmadik országbeli állampolgárok képzettségeinek és diplomáinak elismerését szolgáló mechanizmus, beleértve dokumentumok hiányában a képességek hatékony értékelését is; emlékeztet arra, hogy ennek érdekében fontos a partnerországokban az átláthatóság támogatása, ami kompetenciákat, a végzettségeket és a képességeket illeti;

33.  megállapítja, hogy a munkaerő-piaci igényeket szem előtt tartó bevándorlás kedvező hatást gyakorolhat a fogadó tagállam szociális biztonsági rendszereire jól képzett munkaerő biztosításával és a versenyelőny növelésével a kulturális sokszínűség (nyelvek ismerete, külföldi tapasztalatok, mobilitás stb.) következtében;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a partnerországokkal együttműködve fektessenek nagyobb hangsúlyt a gyermekmunka elleni küzdelemre azzal a céllal, hogy helyette méltányos munkahelyeket teremtsenek a felnőttek számára, és tegyék lehetővé a gyermekek számára, hogy megfelelő oktatást kapjanak;

35.  a tisztességes munkakörülmények érvényesítése, javítása és védelme érdekében javasolja a szakszervezetek egyesülési szabadságának és kollektív tárgyaláshoz való jogának kivétel nélküli végrehajtását;

36.  felszólítja a migránsokat, hogy a lehető leggyorsabban készüljenek fel a hazai munkaerőpiacra; ebben az összefüggésben rámutat a munkaerő-piaci integráció terén bevált legjobb gyakorlatokra, például a migránsok mentorálására, az integrációs kísérleti projektekre, a „migránsok a migránsokért” programra és a szaknyelvet oktató tanfolyamokra, továbbá a migránsok tanköteles korú gyermekeinek segítésére és ösztönzésére, valamint a migráns hátterű, képzett személyek általi vállalkozásalapítás előmozdítására;

37.  hangsúlyozza, hogy a fogadó állam nyelvének elsajátítása képezi a szolgáltatásorientált európai munkaerőpiacon elért siker alapját; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy elegendő nyelvtanulási lehetőség álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy a nyelvi nehézségek ne képezzenek további akadályt a munka világában, és üdvözli a vállalkozások önálló kezdeményezéseit e téren;

38.  ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy a migránsokat jobban tájékoztassák az önfoglalkoztatás területén meglévő lehetőségekről és problémákról, az európai és nemzeti támogatási eszközökről, valamint a segítségnyújtó szervezetekről és szervekről;

39.  javasolja a Bizottságnak , hogy 2016-ot az integráció európai évének nyilvánítsa, ezzel együtt szorgalmazza, hogy a Bizottság külön hangsúlyt helyezzen a munkavégzésen keresztül megvalósuló integrációra; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az integráció éve a tagállamokra vonatkozó konkrét jogszabályokat és teljesítménymérő referenciaértékeket is foglaljon magában;

40.  javasolja a tagállamoknak, hogy cseréljék ki és fejlesszék tovább a munkahelyi sokszínűség előmozdítása terén bevált gyakorlatokat, mint amilyen a coaching, az induló vállalkozások támogatása, a beilleszkedési programok, a támogatott munkahelyek, a fókuszcsoportok, a diverzifikációs tervek, a munkavállalókkal való egyéni foglalkozás, a nyelvi és kompetenciaképzés, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni kampányok;

41.  megállapítja, hogy számos tagállamban nincs kellőképpen biztosítva a migránsok integrációja, és ezért a hatóságok részéről további célzott erőfeszítésekre van szükség; véleménye szerint ez részben annak a hibás megközelítésnek tudható be, amely elsősorban biztonsági kockázatként tekint a migránsokra, és nem vesz tudomást kellőképpen a pozitív lehetőségekről; véleménye szerint emiatt a származási országban szerzett képesítéseket sok esetben egyáltalán nem ismerik el a kellő mértékben;

42.  elismeri a körkörös (munkavállalási célú) migrációban rejlő lehetőséget arra, hogy, „háromszorosan nyertes helyzetet” eredményezzen, amely a migráns, a fogadó ország és a származási ország javát is szolgálja, és felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek nyitottak a be- és kivándorlás e formája iránt és segítsék elő;

43.  fontosnak tartja, hogy az egyén álljon a körkörös migráció középpontjában, és hogy az egyén által megszerzett ismereteket és készségeket az egyén visszatérésekor fel lehessen használni;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az együttműködést a harmadik országokkal a körkörös migráció terén, és vonják be őket a tárgyalásokba és szerződésekbe, különösen a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés keretében, valamint az ahhoz kapcsolódó migrációs és mobilitási párbeszédekbe és a mobilitási partnerségekbe;

45.  elfogadja alternatív keretként – ha a felek egyike nem áll készen a mobilitási partnerségben rögzített valamennyi kötelezettség teljesítésére – a migrációval és a mobilitással kapcsolatos közös ütemtervek EU és harmadik országok közötti megkötését, egyben hangsúlyozza, hogy ez csak átmeneti fázis lehet;

46.  üdvözli ezzel összefüggésben a migrációval és mobilitással kapcsolatos erőforrás-központok (MMRC) tervezett létrehozását a mobilitási partnerségek és a közös ütemtervek keretébe tartozó partnerországokban, és ösztönzi az ilyen központokra vonatkozó elképzelések harmadik országok számára történő javaslatát is;

47.  kéri, hogy támogassák a körkörös migrációra irányuló intelligens stratégiákat, amelyeket elősegítenek a szükséges források, jogi garanciák és feltételek a biztonságos munkahelyek létrehozása és az illegális bevándorlás megakadályozása érdekében;

48.  megjegyzi, hogy az ilyenfajta sikeres együttműködés hosszú távú kötelezettségvállalást kíván meg, amihez az EU számára egyedülálló lehetőséget kínálnak pénzügyi eszközei, amelyek révén támogathatja például a körkörös migrációval is foglalkozó visszatérési és integrációs programokat;

49.  hangsúlyozza a körkörös migrációra irányuló programok rugalmas kialakításának és az EJEE 8. cikkének, valamint a 2003/109/EK és a 2003/86/EK irányelvek figyelembevételének szükségességét;

50.  hangsúlyozza, hogy e tekintetben ésszerű a fogadó országba való megérkezés előtt nyújtott nyelvi és kompetenciaképzés, valamint a visszatérésre való felkészítés, és emlékeztet arra a lehetőségre, hogy úgynevezett kiutazásra felkészítő irodákat („pre-departure desks”) hoznak létre a származási és fogadó országban;

51.  tudva, hogy a migrációs és a munkaerő-piaci politikának szorosan össze kell függnie, e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse a kapcsolatokat a munkaerőigény, a körkörös migráció, a fejlesztési, a szomszédság-, valamint a külpolitika között, és ezt kezelje prioritásként; üdvözli az EU által harmadik országokban a bevándorlás kezelésére fordított eddigi pénzügyi támogatásokat, köztük a „migrációs szakértelem II” (Migration EU Expertise II – MIEUX II) eszközt, és a lehető legnagyobb szinergiák kialakítását kéri az európai projektek finanszírozása terén az Európai Szociális Alap és a Menekültügyi és Migrációs Alap között;

52.  üdvözli az integrációs politikai intézkedések kidolgozására irányuló meglévő uniós eszközöket, például a beilleszkedéssel foglalkozó nemzetközi kapcsolattartók hálózatát, az integrációról szóló európai honlapot, az integrációról szóló európai kézikönyvet, az Európai Beilleszkedési Alapot, a Menekültügyi és Migrációs Alapot, az uniós bevándorlási portált és az integráció európai moduljaira irányuló kezdeményezést;

53.  emlékeztet a bevándorlók beilleszkedésével kapcsolatos közös uniós alapelvekre; sajnálatának ad hangot, amiért a tagállamok jelenleg nem használják ki teljes mértékben az Európai Beilleszkedési Alapban rejlő lehetőségeket, és emlékeztet arra, hogy az említett alap célja a közös uniós alapelvek végrehajtására irányuló tagállami intézkedések támogatása;

54.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok és a nem uniós országok nemek közötti egyenlőséget leginkább tiszteletben tartó bevándorlási politikáinak legjobb gyakorlatait kell azonosítani, megosztani és előmozdítani;

55.  hangsúlyozza, hogy a lehető legjobban ki kell aknázni a polgárok európai évében (2013) rejlő lehetőségeket, hangsúlyozva a migráns nők szabad mozgását és az európai társadalomban való teljes körű részvételüket;

56.  felkéri a tagállamokat, hogy a migránsok közösségeiben a nemekkel kapcsolatos mélyen gyökerező sztereotípiák elleni küzdelem jegyében szervezzenek kampányokat a migráns nők társadalmi, gazdasági, oktatási és munkaerő-piaci integrációjának és részvételének javítása és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem céljából;

57.  rámutat arra, hogy számos potenciális migránsnak a származási országában hosszú várakozási idővel kell szembesülnie a tagállamok konzuli szolgálatain, és ilyen körülmények között rendkívül nehéz a körkörös munkaviszonyba történő gyors, megbízható és zökkenőmentes munkaerő-közvetítés; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a közös európai konzuli szolgálat kiépítését az uniós küldöttségeken és a tagállamok nagykövetségein;

58.  ösztönzi az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) személyzetének, különösen az uniós küldöttségek személyzetének a migrációval kapcsolatos általános megközelítésről szóló képzését annak biztosítása érdekében, hogy az uniós bevándorlási politika ténylegesen érvényesüljön a külső fellépések során;

59.  határozottan ösztönzi az EKSZ-t, hogy törekedjen aktívabb koordinációs szerepre a migrációs politikai folyamat külső dimenziójában;

60.  hangsúlyozza az intelligens határellenőrzés jelentőségét az EU számára, valamint a biometrikus azonosítók segítségével történő ellenőrzés lehetőségét;

61.  úgy véli, hogy a bevándorlást és a tartózkodást világos, méltányos és megkülönböztetésmentes szabályoknak kell szabályozniuk, amelyeknek meg kell felelniük a jogállami normáknak nemzeti és uniós szinten egyaránt; hangsúlyozza, hogy a bevándorlási kritériumoknak könnyen érthetőknek és hosszú ideig érvényesnek kell lenniük; megállapítja, hogy a hosszú távú tartózkodáshoz való jog megvalósulása a belátható jövőben perspektívákat nyit, és ezáltal az integráció kulcsa; hangsúlyozza, hogy a nyelvtudás fontos, de el kell utasítani kiválasztási vagy szankciós eszközként való alkalmazását, és elő kell mozdítani és támogatni kell a nyelvtanulást;

62.  a 2008/115/EK és a 2009/52/EK irányelvre hivatkozva megállapítja, hogy a munkavállalási célú illegális migráció az eredményes ellenőrzés mellett a migráció jogszerű módjainak elérhetőbbé tétele révén is csökkenthető;

63.  sajnálatát fejezi ki, amiért az állampolgársághoz való születéskori jogra vonatkozó jogszabályok módosultak néhány tagállamban, ami gyakoribbá teszi a hontalanság eseteit az Unióban.

64.  hangsúlyozza, hogy a jogszerű és az illegális migráció egyaránt napjaink jelensége, és hogy a migrációs politika terén közös jogi keretre van szükség a migránsok és a potenciális áldozatok, elsősorban a nők és a gyermekek védelme érdekében, akik a migrációval összefüggésben ki vannak szolgáltatva a szervezett bűnözés különböző formáinak, például az emberkereskedelemnek; hangsúlyozza továbbá, hogy az illegális migráció közös jogi keret segítségével csökkenthető;

65.  elítéli, hogy származási országaikban sok migráns nőt félrevezetnek fejlett országokba szóló munkaszerződések ígéretével, sőt néhányukat szexuális kizsákmányolás céljával szervezett bűnözők és embercsempészettel foglalkozó hálózatok elrabolják; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az ilyen visszaélésszerű és embertelen magatartások elleni küzdelem terén;

66.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan jogszabályi kereteket, amelyek biztosítják a bevándorló nők számára az egyéni útlevél és tartózkodási engedély birtoklásához való jogot, és amelyek lehetővé teszik azt, hogy büntetőjogi szempontból felelősségre vonható legyen minden személy, aki ezeket a dokumentumokat elveszi tőlük;

67.  hangsúlyozza, hogy képzettségüktől és szakmai gyakorlatuktól függetlenül a migráns nők foglalkoztatása nagyrészt a háztartási és ápolási szolgáltatásokra összpontosul; tiltakozik az ellen, hogy nagy többségük szerződés nélkül, nagyon alacsony bérért és bármiféle szociális jogosultság nélkül dolgozik;

68.  üdvözli az ILO háztartási alkalmazottakra vonatkozó 189. egyezményét, amely 2013-ban lép hatályba, és felszólítja az összes tagállamot az egyezmény haladéktalan a ratifikálására;

69.  üdvözli a szociális biztonsággal kapcsolatos koordinációról szóló hatályos uniós határozatokat, amelyekről megállapodás jött létre Algériával, Marokkóval, Tunéziával, Horvátországgal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Izraellel, Montenegróval, San Marinóval, Albániával és Törökországgal; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a szociális biztonsággal kapcsolatos koordináció kérdésének harmadik országbeli állampolgárok esetében történő kezelése érdekében, és különösen a jogok megőrzésével kapcsolatban abban az esetben, amikor az Unió területét elhagyják, illetve oda visszatérnek, továbbá hogy rendeljenek az uniós migrációs politika mellé megfelelő intézkedéseket, amelyek kezelik a migránsokat illető szociális biztonsági jogokat;

70.  ebben az összefüggésben üdvözli a szociális biztonságról szóló ibér-amerikai megállapodást, és ösztönzi azon lehetőség megteremtését, hogy Portugália és Spanyolország mellett további tagállamok is csatlakozzanak ehhez a megállapodáshoz mint az európai koordináció platformjához; hangsúlyozza, hogy míg az uniós tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodások jobb védelmet biztosíthatnak a társadalombiztosítás terén, az EU országai között mozgó harmadik országbeli állampolgárok számára nehéz nyomon követni, hogy a szociális biztonság terén milyen jogokkal rendelkeznek; üdvözli ezért a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre a szociális biztonsági rendszerek koordinálásával kapcsolatos bevált gyakorlatok és információk cseréjét szolgáló uniós mechanizmust, továbbá javasolja, hogy az érvényes kétoldalú nemzeti megállapodásokat a Bizottság gyűjtse össze, dolgozza fel és átlátható módon tegye hozzáférhetővé; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatást a kétoldalú megállapodást kötő tagállamok számára, hogy EU-szerte egységesebb alkalmazás valósuljon meg, tiszteletben tartva a szociális biztonság uniós koordinálását és a szociális biztonságról szóló ILO-egyezményeket egyaránt;

71.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szociális biztonság tekintetében terjesszék ki az Unió társulási megállapodásainak gyakorlati hatókörét a harmadik országokra és nagyobb régiókra; ezért felszólít arra, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának külső dimenziója fontos elemként kerüljön be az EU külkapcsolataiba és a harmadik államokkal folytatott tárgyalásokba;

72.  rámutat, hogy noha az 1231/2010/EU rendelet elfogadása lehetővé tette a 883/2004/EK rendeletben foglalt jogok harmadik országok állampolgáraira való kiterjesztését, e jogokkal csak az Unión belüli határokon átnyúló tevékenységek esetén lehet élni, ami annyit jelent, hogy a legtöbb harmadik országbeli állampolgárra nem vonatkoznak; úgy véli, hogy a szociális biztonsághoz való hozzáféréshez kapcsolódó, az uniós jogban már meglévő intézkedések, köztük az összevont engedélyről szóló irányelv, teljes mértékben végrehajtásra kerülnek;

73.  üdvözli ezzel összefüggésben a 2009/50/EK irányelvben (a kék kártyáról szóló irányelvben) a harmadik országok állampolgáraira kiterjesztett szabályokat, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje ki az említett irányelv végrehajtását és munkaerő-piaci hatásait;

74.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok jogait az EU-n kívül is védeni kell, valamint akkor is, amikor harmadik országokban dolgoznak vagy dolgoztak;

75.  ezért kéri olyan egységes és viszonosságon alapuló uniós megközelítés alkalmazását a harmadik országokkal szemben a szociális biztonság koordinálása terén, amely kiterjed valamennyi uniós polgárra és harmadik országbeli állampolgárra, a harmadik országbeli állampolgárok – a társulási megállapodásokból eredő és az Európai Unió Bírósága által biztosított – jogainak sérelme nélkül;

76.  ebben az összefüggésben ösztönzi egy fakultatív, önkéntes és átfogó „28. rendszer” megfontolását, amely a bevándorlókra és a más uniós tagállamban tartózkodó uniós polgárokra vonatkozik;

77.  üdvözli az európai egészségbiztosítási kártya létrehozását, és ösztönzi a kártya használatának további terjesztését és egyszerűsítését;

78.  hangsúlyozza, hogy az európai munkaerőpiac vonzereje attól is függ, hogy a nyugdíj- és szociális jogosultságok a származási országba való esetleges visszatérés esetén átruházhatók-e és érvényesek maradnak-e;

79.  üdvözli az összevont engedélyről szóló irányelv elfogadását, amely a 883/2004/EK rendelettel összhangban lehetővé teszi a harmadik országbeli állampolgárok és túlélő hozzátartozóik számára a nyugdíjak hordozhatóságát; felszólítja a jelenlegi uniós elnökséget és a soron következő uniós elnökségeket, hogy az Európai Bizottsággal együtt kezdjenek újra tárgyalásokat a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságáról szóló irányelvre irányuló javaslatról;

80.  hangsúlyozza, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának külső dimenziója terén az EU úttörő szerepet játszhat és nemzetközi szabványokat hozhat létre;

81.  felhívja a figyelmet a megfelelő információs rendszerek a migránsok számára történő fejlesztésének szükségességére, a vonatkozó programokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést is beleértve, amelyek lehetővé teszik a migrációval kapcsolatos költségek és előnyök értékelését, továbbá segítséget nyújt a döntés meghozatalában; javasolja, hogy a bevándorlók érkezésükkor azonnal kapjanak tájékoztatást arról, milyen jogállásuk lesz visszatérésükkor; ehhez a MISSOC-rendszer (a társadalmi védelemről tájékoztató kölcsönös uniós információs rendszer) használatát szorgalmazza;

82.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzenek európai és nemzeti tájékoztató kampányokat a migráns nők demokratikus életben való részvételének növelése céljából, továbbá hogy szervezzék meg és támogassák a migráns nők közötti tapasztalatcserét szolgáló platformokat;

83.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) CESE 638/2012 - SOC/449.
(2) HL L 251., 2003.10.3., 12. o.
(3) HL L 16., 2004.1.23., 44. o.
(4) HL L 343., 2011.12.23., 1. o.
(5) HL L 168., 2009.6.30., 24. o.
(6) HL L 155., 2009.6.18., 17. o.
(7) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.
(8) HL C 46. E, 2010.2.24., 48. o.
(9) HL C 303. E, 2006.12.13., 845. o.
(10) HL L 289., 2005.11.3., 15. o.
(11) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(12) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(13) HL L 166., 2004.4.30., 1. o.
(14) HL L 344., 2010.12.29., 1. o.
(15) Európai Városok Hálózata a Bevándorlók Helyi Integrációs Politikájáért.
(16) Európai regionális és helyi önkormányzatok a migránsok integrációjáért.


Az azbeszttel kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi kockázatok és az összes létező azbeszt felszámolásának kilátásai
PDF 421kWORD 39k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása az azbeszttel kapcsolatos foglalkozás-egészségügyi kockázatokról és minden létező azbeszt felszámolásának kilátásairól (2012/2065(INI))
P7_TA(2013)0093A7-0025/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak preambulumára, illetve 3. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 6., 9., 151., 153., 156. és 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 6., 31., 37. és 35. cikkére,

–  tekintettel az azbesztről szóló, 2006. június 1-jei ILO-határozatra,

–  tekintettel az azbeszt felhasználásának biztonságáról szóló, 1989. június 16-i ILO-egyezményre

–  tekintettel a WHO azbesztről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a munkavállalók azbeszt elleni védelméről szóló 2003-as drezdai konferencián elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Közösségek munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi cselekvési programjáról szóló, 1978. június 29-i tanácsi állásfoglalásra, különös tekintettel annak (4) bekezdésére(1),

–  tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv)(2),

–  tekintettel az időszakos vagy helyileg változó építkezések biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek végrehajtásáról szóló, 1992. június 24-i 92/57/EGK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/148/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a tagállamokhoz intézett, a foglalkozási megbetegedések európai ütemtervéről szóló, 1990. május 22-i 90/326/EGK bizottsági ajánlásra(5),

–  tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM(2007)0062),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „Az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékelése” című, 2011. április 24-i munkadokumentumára (SEC(2011)0547),

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2008. január 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló bizottsági rendelettervezet a XVII. melléklet tekintetében” című, 2009. május 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007–2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságának (Committee of Senior Labour Inspectors, SLIC) a 2006-os európai azbesztkampányról szóló jelentésére,

–  tekintettel a WHO „A betegségek elkerülése egészséges környezet teremtése révén: a legnagyobb közegészségügyi problémákat felvető vegyi anyagokat tekintve cselekvésre van szükség” című jelentésére(9),

–  tekintettel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research on Cancer, IARC) „Arzén, fémek, szálak és por: az emberre nézve rákkeltő anyagok értékelése” című 100C. sz. monográfiájára (2012)(10),

–  tekintettel a Foglalkozás-egészségügyi Nemzetközi Bizottság (ICOH) „Globális azbeszttilalom és az azbeszt okozta megbetegedések felszámolása” című nyilatkozatára(11),

–  tekintettel a „Tájékoztatás a foglalkozási megbetegedésekről: útmutató a diagnózishoz” című 2009-es bizottsági dokumentumra(12),

–  tekintettel az Eurogip „Azbeszt okozta foglalkozási megbetegedések Európában: elismerés – adatok – egyedi rendszerek” című, 2006. áprilisi 24/E. sz. kutatási jelentésére(13),

–  tekintettel az Eurogip „A foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos költségek és finanszírozás Európában” című, 2004. augusztusi 08-E sz. jelentésére(14),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0025/2013),

A.  mivel az azbeszt minden fajtája veszélyes, továbbá az azbeszt veszélyes hatása dokumentált és jogszabályban rögzített; mivel az azbesztszálak belélegzésének legkárosabb egészségügyi hatásai a kitettséget követően évtizedek múlva jelentkeznek;

B.  mivel az Európai Bizottság által megbízott szakértői csoport már 1977-ben az alábbi következtetésre jutott: „Nem áll rendelkezésre elméleti bizonyíték a kitettség olyan küszöbértékére vonatkozóan, amely alatt nem fordul elő daganatos megbetegedés. Nem került sor az azbesztnek való kitettség biztonságos szintjének megállapítására”; mivel ezt a véleményt az évek során valamennyi releváns tudományos tanácsadó szerv megerősítette, és mivel a bíróságok általában véve elfogadják azt, hogy nem ismert az azbesztnek való kitettség olyan küszöbértéke, amely alatt megszűnik a kockázat;

C.  mivel az 1999/77/EK irányelv kimondja, hogy „még nem állapították meg azt a küszöbértéket, amely alatt a krizotil-azbeszt nem jelent rákkeltő kockázatot”, illetve hogy „az emberi egészség védelmének hatékony módja a krizotil-azbesztszálak és ilyen szálakat tartalmazó termékek használatának betiltása”;

D.  mivel a daganatos megbetegedések megnövekedett kockázatát figyelték meg az azbesztszálaknak – köztük a krizotilszálaknak – nagyon kis mértékben kitett népesség körében;

E.  mivel az azbeszthulladék hulladéklerakókban történő elhelyezése nem tűnik a legbiztonságosabb módszernek, amellyel végérvényesen megakadályozható az azbesztszálak környezetbe kerülése (különös tekintettel a levegőre és a felszín alatti vizekre), és mivel ebből kifolyólag jóval előnyösebb választást jelentenének az inertizáló üzemek;

F.  mivel az azbeszthulladék számára kialakított hulladéklerakók csupán átmeneti megoldást jelentenek a problémára, amellyel így a jövő nemzedékeinek kell majd megbirkózniuk, minthogy az azbesztszálak az idő előrehaladtával jóformán elpusztíthatatlanok;

G.  mivel az azbeszt használatának tilalma ellenére az még mindig megtalálható számos hajóban, vonatban, gépben, óvóhelyen, alagútban, tárnában, az állami és magánkézben lévő vízellátó hálózatok csővezetékeiben és főként épületekben, közöttük számos köz- és magánépületben;

H.  mivel a tilalom ellenére a jelenlegi piacfelügyelet nem tudja biztosítani az azbeszt európai piacokra való behozatalának megakadályozását;

I.  mivel sok tagállam nyújtott képzéseket az épületek lebontásában, építésében és karbantartásában részt vevő, illetve az azbeszttartalmú anyagok eltávolításával foglalkozó munkavállalók számára;

J.  mivel munkája során sok munkavállaló van kitéve azbesztnek, különösen a karbantartással és szennyeződésmentesítéssel foglalkozó ágazatokban;

K.  mivel a cél a munkahelyteremtés, valamint olyan munkahelyi körülmények biztosítása, amelyek előmozdítják az egyének egészségét és jólétét, közvetett úton pedig, munkájuk eredményeként a társadalmi haladást is;

L.  mivel a nem megfelelő munkahelyi egészségvédelem és biztonság problémája az emberi vonatkozásokon túl a gazdaságra nézve is ártalmas; konkrétabban szólva, a munkahelyi egészségvédelemhez és biztonsághoz fűződő problémák akadályozzák a növekedést és a versenyképességet, egyúttal pedig aránytalanul növelik a szociális biztonsági költségeket;

M.  mivel a felújítási vagy bontási munka végzésekor a fiatalabb munkavállalók és építőmunkások nem szükségszerűen ismerik fel az azbesztet az épületekben, különösen számos olyan tagállamban, ahol már régóta azbeszttilalom van érvényben;

N.  mivel az azbeszttartalmú anyagokat már eltávolították, beburkolták vagy betokozták, valamint számos vállalat és épülettulajdonos rendelkezik olyan dokumentumokkal, amelyek pontosan felsorolják azokat a helyeket, ahonnan az azbesztet már eltávolították;

O.  mivel az azbeszttartalmú anyagok épületekből való eltávolítása – különösen a gazdaságilag kevésbé fejlett tagállamokban és a vidéki térségekben – pénzügyi terhet ró az épülettulajdonosokra, így tehát annak továbbra is aktív támogatásban kell részesülnie nemzeti és uniós szinten egyaránt;

P.  mivel az azbeszttartalmú anyagok élettartama jellemzően 30 és 50 év között van; mivel ez a felújítási és építési projektek növekedéséhez, következésképpen pedig a veszélynek kitett dolgozók számának emelkedéséhez fog vezetni;

Q.  mivel az azbesztre vonatkozó tagállami jogszabályok eredményes alkalmazását gátolja az azbeszttartalmú anyagok létezésével és az ehhez tapadó kockázatokkal kapcsolatos ismeretek hiánya, valamint hogy az építőmunkások és karbantartók nem rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel és képesítéssel – még azok az építőipari munkavállalók sem, akik esetében előfordulhat, hogy azbeszttel érintkeznek;

R.  mivel a helyi közösségek nem rendelkeznek szakértelemmel, és komoly hiányosságaik vannak a megelőzési, felügyeleti és végrehajtási feladatok ellátása terén, amelyek gyakran túlságosan széttagoltak;

S.  mivel az azbeszttartalmú anyagok helye gyakran rejtett és/vagy ismeretlen, és az idő múlásával az elhelyezésükkel kapcsolatos meglévő ismeretek is rohamosan csökkennek;

T.  mivel az épületek, hajók, vonatok, gépek, óvóhelyek, alagutak, tárnák, az állami és magánkézben lévő vízellátó hálózatok csővezetékei és a hulladéklerakók azbeszttartalmával kapcsolatos kötelező ellenőrzés szilárd alapot és kellő információt kínál az azbeszt eltávolítására irányuló nemzeti, regionális és európai programok számára;

U.  mivel az EU nagyra törő energiahatékonysági politikát határozott meg, valamint a felülvizsgált energiahatékonysági irányelvnek köszönhetően várhatóan minden tagállamban hosszú távú stratégiát vezetnek be az épületek felújítására vonatkozóan, azonban ehhez a politikához nem társulnak az azbeszt eltávolítására irányuló stratégiák;

V.  mivel kétséges, hogy egyes épületek tartalmaznak-e azbesztet, vagy azokban betokozták-e, illetve azokból eltávolították-e az azbesztet, ez ahhoz vezet, hogy a munkáltatók és a munkavállalók között konfliktus léphet fel, és mivel az azbeszt jelenlétéről szerzett előzetes ismeretek sokkal biztonságosabb munkakörülményeket teremtenek, különösen a felújítási munkáknál;

W.  mivel a 92/57/EGK irányelvvel(15) összhangban, veszélyes helyzetben a létesítményekben lehetővé kell tenni, hogy a munkaruhákat az utcai ruhától, valamint személyes tárgyaktól elkülönítve tárolhassák;

X.  mivel az azbeszttartalmú anyagok beburkolása vagy betokozása csak abban az esetben megengedett, ha az anyagokat megfelelő figyelmeztetéssel látták el;

Y.  mivel három tagállamban még mindig engedélyezett az azbesztszálak alkalmazása az elektrolízishez használt cellákban annak ellenére, hogy alternatív technológiák állnak rendelkezésre, és azokat már sikeresen alkalmazták más országokban;

Z.  mivel még mindig elfogadhatatlanul nagy különbségek vannak az azbeszt okozta foglalkozási megbetegedések elismerésére irányuló tagállami ütemtervek között;

AA.  mivel az áldozatok kezelése tekintetében az egyik legnagyobb akadályt az jelenti, hogy az azbeszt okozta megbetegedésekről nem készül teljes körű jelentés;

AB.  mivel az azbesztnek kitett munkavállalókat érintő nemzeti egészségügyi felülvizsgálati programok terén jelentős eltérések mutatkoznak az EU-n belül, különösen a foglalkoztatás utáni orvosi ellenőrzés tekintetében;

AC.  mivel az azbesztnek való kitettség a teljes lakosságot fenyegeti, valamint érzékelhetően megbetegedésekhez vezet(16);

AD.  mivel az WHO becslései szerint az azbeszt okozta megbetegedések száma az EU-ban évente 20 000 és 30 000 között mozog, és még nem érte el a maximumértéket;

AE.  mivel a nagyon hosszú lappangási idő, illetve az orvosi személyzet ezzel kapcsolatos hiányos ismeretei miatt az áldozatok gyakran nem kapnak kellő időben nyújtott és megfelelő támogatást az egészségügyi szolgáltatók részéről;

AF.  mivel Lengyelország az egyetlen olyan tagállam, amely cselekvési tervet fogadott el az ország azbesztmentesítésére;

AG.  mivel sok tagállamban csökkentik a munkaügyi ellenőrzéseket, és mivel a szabályozás fokozott felszámolásának irányába való elmozdulás növeli az azbeszttel járó kockázatokat;

AH.  mivel sok építőmunkás és épülettulajdonos továbbra is védtelen az azbesztnek való nagy kitettséggel szemben;

AI.  mivel még a tilalom ellenére is több millió tonna azbeszt marad az épületekben, és nincs olyan nyilvántartás, hogy hol található még azbeszt, illetve mennyi azbesztet kell még eltávolítani;

AJ.  mivel az új jogalkotási javaslatoknak figyelembe kell venniük a hatályos nemzeti és európai szintű jogszabályokat, és azokat lehetséges hatásaik részletes értékelésének, valamint költség-haszon elemzésnek kell megelőznie;

Az azbeszt szűrése és nyilvántartása

1.  felszólítja az EU-t egy azbesztszűrési modell kidolgozására, bevezetésére és támogatására a 2009/148/EK irányelv 11. cikkével összhangban, valamint indítványozza, hogy az EU kérje fel a kereskedelmi és középületek tulajdonosait arra, hogy:

a) végezzék el az épületek szűrését az azbeszttartalmú anyagok feltárása érdekében;

b) dolgozzanak ki terveket az ilyen anyagok jelentette kockázatok kezelésére;

c) biztosítsák ilyen információk elérhetőségét azon munkavállalók számára, akik ilyen anyagokkal érintkezhetnek;

d) azon tagállamok esetében, amelyek már alkalmaznak ilyen kötelező intézkedéseket, fokozzák e szűrések hatékonyságát;

   2. sürgeti az EU-t, hogy dolgozzon ki a magán- és középületekben található azbeszt nyomon követésére szolgáló megoldásokat, a lakóházakat és nem lakhatási célú épületeket, a földterületeket, az infrastruktúrát, a logisztikát és a csővezetékeket is ideértve;
   3. felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki modelleket az azbesztszálak levegőben történő előfordulásának nyomon követésére a munkahelyen, a beépített területeken és a hulladéklerakókban, valamint az azbesztcementcsövekben szállított ivóvízben fellelhető szálak nyomon követésére;
   4. sürgeti az EU-t, hogy végezzen hatásértékelést és költség/haszon elemzést olyan cselekvési tervek kidolgozásának lehetőségéről, amelyek célja az azbeszt biztonságos eltávolítása 2028-ig a középületekből és a rendszeres nyilvános hozzáférést szükségessé tevő szolgáltatást nyújtó egyéb épületekből, továbbá hogy adjon tájékoztatást és iránymutatásokat annak érdekében, hogy Lengyelország példáját követve arra ösztönözze a magánépületek tulajdonosait, hogy az azbeszttartalmú anyagok szempontjából hatékonyan vizsgálják meg létesítményüket és mérjék fel a kockázatokat; átfogó nemzeti kivonási cselekvési tervek esetén az illetékes minisztereknek kell koordinálniuk a fellépést, a tagállam illetékes hatóságainak pedig a helyi kivonási tervek megfelelőségét kell ellenőrizniük;
   5. sürgeti a Bizottságot, hogy egyéb szakpolitikáiba, így például az uniós energiahatékonysági és hulladékügyi politikába építse be az azbeszt kérdését;
   6. javasolja, hogy az épületek felújítására vonatkozó stratégia részeként az épületek energiahatékonyságának javításával párhuzamosan minden azbeszt kerüljön fokozatos eltávolításra;
   7. kéri a Bizottságot, hogy adjon olyan nyilvános azbesztnyilvántartások létrehozására irányuló ajánlást a tagállamoknak, amelyek rendeltetése, hogy a felújítási munkálatok megkezdése előtt érdemleges információkat nyújtsanak a munkavállalókat és munkáltatókat érintő azbesztkockázatokról, kiegészítve az uniós jogszabályokban előírt hatályos egészségvédelmi és biztonsági intézkedéseket;
   8. sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben biztosítsa az azbesztre vonatkozó uniós jogszabályok hatékony és akadálytalan végrehajtását, valamint fokozza a hivatalos ellenőrzéseket;
   9. felszólítja a Bizottságot, hogy – tekintettel a munkáltatók és a személyi állomány azbeszttel kapcsolatos tájékoztatásának hiányára – folytasson együttműködést a tagállamokkal és a releváns érdekelt felekkel, köztük a szociális partnerekkel, olyan szolgáltatások kialakítása és fejlesztése érdekében, amelyek tanácsadást és folyamatos tájékoztatást nyújtanak;
   10. felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal együttműködve biztosítsa a teljes uniós munkaállomány védelméhez szükséges támogatást, tekintettel arra, hogy az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtása szempontjából az európai munkaerő zömét foglalkoztató kis- és középvállalkozásokra hárul a legnagyobb teher;
   11. sürgeti a tagállamokat, hogy megfelelően alkalmazzák és tartsák tiszteletben a 2009/148/EK irányelvben foglalt rendelkezéseket, és biztosítsák, hogy illetékes hatóságaik kellő tájékoztatást kapjanak az azbesztet tartalmazó anyagokkal tervezett munkákról;
   12. felszólítja az uniós intézmények főtitkárait, hogy készítsenek teljes – a nyilvánosság számára hozzáférhető – nyilvántartást azokról az uniós épületekről, amelyekben azbesztet tartalmazó anyagok találhatók; felszólítja az uniós intézményeket, hogy nyilvánosan elérhető azbesztnyilvántartások létrehozásával járjanak élen a példamutatásban;
   13. sürgeti az Uniót, hogy tegye kötelezővé a porló és a nem porló azbeszt közötti különbségtételt;
   14. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az azbeszttartalmú hulladék kezelésére és inertizálására szolgáló központok kialakítását az EU-ban mindenütt, miközben fokozatosan megszünteti az ilyen típusú hulladék hulladéktárolókban történő elhelyezését;

Képesítések és képzések biztosítása

15.  kéri az EU-t, hogy a tagállamokkal közösen állítson fel egy munkacsoportot, amelynek feladata az azbeszttel kapcsolatos szakismeretekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása az általános mérnökök, az építészek és az azbeszt eltávolításával foglalkozó, nyilvántartásba vett vállalatok munkavállalói számára, valamint hogy azbeszttel kapcsolatos képesítéseket kínáljon a többi olyan munkavállaló – például a hajóépítő iparban foglalkoztatottak vagy a mezőgazdasági termelők – továbbképzése tekintetében is, akik valószínűleg azbeszttel érintkezhetnek, különös hangsúlyt helyezve az azbeszt helyszíni eltávolításával megbízott személyekre, megerősítve képzésüket, védőfelszerelésüket és a tagállamok illetékes hatóságai által e személyek tevékenységeit illetően végzett ellenőrzést;

16.  felszólítja az EU-t, hogy a szociális partnerekkel és más érintett szereplőkkel közösen, a 2009/148/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban dolgozzon ki programokat és figyelemfelkeltő tevékenységeket az azbeszthez fűződő kockázatokkal, illetve az azbeszttartalmú anyagokkal valószínűleg érintkezésbe kerülő munkavállalók megfelelő továbbképzésének szükségességével kapcsolatban, továbbá fokozza az azbesztre vonatkozó hatályos jogszabályokról szóló tájékoztatást, és biztosítson gyakorlati útmutatást azok betartásához;

17.  hangsúlyozza, hogy minden olyan egyén esetében (munkáltatók, felügyelők, munkavállalók), aki tevékenysége során azbeszttel érintkezhet (vagy érintkezik), a képzésnek ki kell terjednie az alábbiakra: az azbeszt jellemzői és egészségre gyakorolt hatásai, a dohányzás szinergikus hatását is ideértve; az esetlegesen azbesztet tartalmazó anyagok és termékek típusa, illetve várható előfordulási helyük; miként befolyásolja az anyag állapota a szálak gyors felszabadulását, és mi a teendő olyan anyagokkal való érintkezés esetén, amelyek feltételezhetően azbesztet tartalmaznak;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve tegyen javaslatot egy külön irányelvre, amely minimumkövetelményeket határoz meg az építőmunkások és karbantartók, köztük építőipari vezetők és az esetlegesen azbeszttel érintkező építőipari szakemberek, valamint az azbeszttartalmú hulladékot ártalmatlanító hulladéktárolókban, illetve az azbeszttartalmú hulladék kezelésére, biztonságos eltávolítására és ártalmatlanítására szakosodott központokban dolgozók szakképzésére vonatkozóan, valamint hogy együttműködésével és más módon is támogassa a szociális partnereket és a többi érintett szereplőt a 2009/148/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének jobb alkalmazásában, felkeltve a figyelmet a megfelelő továbbképzés szükségességére, továbbá információt és anyagokat bocsátva rendelkezésükre ennek biztosítása érdekében; Ilyen jellegű képzést rendszeres időközönként, illetve a munkavállalók számára térítésmentesen kell biztosítani;

19.  felszólítja az EU-t, hogy a SLIC-en és a nemzeti munkaügyi felügyelőségeken keresztül biztosítsa, hogy a munkaügyi felügyelők azbesztet tartalmazó anyagokkal kapcsolatos képzésben részesüljenek, a terepen dolgozó munkaügyi felügyelők részére pedig megfelelő védőfelszerelést kell biztosítani;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az üzemi orvosok megfelelő képzéséről annak biztosítása érdekében, hogy tájékozottak legyenek az azbesztről, ezáltal pedig maguk is el tudják látni a szükséges információval a felügyeletük alá tartozó munkaállományt;

Azbeszteltávolítási programok kidolgozása

21.  arra ösztönzi az EU-t, hogy a szociális partnerekkel és egyéb érdekelt felekkel európai, nemzeti és regionális szinten együttműködve dolgozzanak ki és egymással osszanak meg az azbeszt eltávolítására és kezelésére irányuló cselekvési terveket. E tervek a következőkre terjednek ki: jogalkotási javaslatok; oktatás és tájékoztatás; közalkalmazottak képzése; nemzeti és nemzetközi képzések; az azbeszt eltávolításának finanszírozására szolgáló programok; az azbeszt és az azbeszttartalmú termékek közterületi eszközökből és volt azbesztgyárak területéről való eltávolításához kapcsolódó figyelemfelkeltő tevékenységek (többek között az épületekből történő azbeszteltávolítás során is); a helyiségek megtisztítása, valamint az azbeszt és az azbesztet tartalmazó törmelékek megsemmisítésére szolgáló létesítmények építése; a hatályos jogszabályi követelmények hatékonyságának nyomon követése, a veszélyeztetett személyzet kitettségének értékelése, valamint egészségvédelem;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az azbeszt lehető legrövidebb időn belül történő kivonására;

23.  hangsúlyozza, hogy az azbeszttartalmú anyagok közelében dolgozó munkavállalók számára a biztonságos munkaeljárásokat kell kidolgozni, egyéni védőfelszerelések megfelelő használatát is ideértve;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen kutatásokat az azbesztszálakra vonatkozó jelenlegi határérték felülvizsgálata érdekében; a határérték csökkentését és a ténylegesen megállapított értéket szilárd tudományos bizonyítékokra kell alapozni;

25.  sürgeti az Uniót, hogy a fáziskontraszt-optikai mikroszkópos módszert (PCOM) váltsa fel transzmissziós elektronmikroszkópiával (TEM), amely pontosabb, és lehetővé teszi a könnyű részecskék hatékonyabb feltárását;

26.  felszólítja az EU-t, hogy a WHO által meghatározott elvek alapján készítsen egy ütemtervet az azbesztmentes munkahelyek és az azbesztmentes környezet megteremtésére vonatkozóan(17);

27.  felszólítja az EU-t, hogy a SLIC-en és a nemzeti munkaügyi felügyelőségeken keresztül biztosítsa az azbeszttel kapcsolatos uniós és nemzeti rendelkezések maradéktalan végrehajtását;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő, 2014–2020 közötti közösségi egészségügyi és biztonsági stratégiába építsen be egy azbesztre vonatkozó összehangolt stratégiát, valamint lássa el az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget hatékony eszközökkel a technikai, tudományos és gazdasági információk összegyűjtésének és terjesztésének javítása, valamint a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére szolgáló nemzeti politikák kidolgozásának és végrehajtásának elősegítése érdekében;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy tekintse át az elektrolitikus berendezésekben használt krizotilmentes diafragmák kifejlesztése terén tett előrelépéseket, összhangban a REACH-rendelet XVII. mellékletének 6. részével, továbbá hogy biztosítsa az anyag helyettesítését még a 2009-ben megadott – 10 évre szóló – mentesség hatályának lejárta előtt;

30.  felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg az azbesztet helyettesítő termékek előzetes értékelését;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az elemi szálak levegőben való újbóli szuszpendálódásának megakadályozására és/vagy az azbeszt szálszerű kristályrácsainak megsemmisítésére irányuló kutatási és helyreállítási tevékenységeket;

32.  rámutat, hogy az azbeszthulladékok kezelésével kapcsolatban – az érintett lakosság beleegyezésével – ugyancsak intézkedéseket kell tenni a környezetbarát alternatívák kutatása és az ezeket használó technológiák előmozdítása és támogatása, valamint olyan eljárások biztosítása érdekében, mint az azbesztet tartalmazó hulladékok semlegesítése, az azbeszt aktív szálainak deaktiválása és a közegészségre ártalmatlan anyaggá történő átalakítása;

33.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az ellenőrzések megerősítésére, hogy valamennyi érintett felet – különösen a hulladéklerakókban található azbeszthulladék kezelésével foglalkozókat – a 2009/148/EK irányelvben előírt valamennyi egészségügyi rendelkezés betartására kötelezzék, továbbá hogy minden azbesztet tartalmazó hulladék – azbesztszál-tartalmától függetlenül – a felülvizsgált 2000/532/EK határozat szerint veszélyes hulladéknak minősüljön; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó hulladékokat az 1999/31/EK irányelvnek megfelelően kifejezetten azbeszt kezelésére szolgáló veszélyeshulladék-lerakókban kell elhelyezni, vagy ha erre engedélyt adtak, kifejezetten az azbeszt kezelésére és semlegesítésére szolgáló telepeken kell feldolgozni, amiről az érintett lakosságot tájékoztatni kell.

Az azbeszt okozta megbetegedések elismerése

34.  elismeri, hogy a foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó két ajánlásnak nem lett eredménye összehangolt nemzeti szabályok és eljárások bevezetése az azbeszt okozta megbetegedések azonosítása, bejelentése, elismerése és ellentételezése tekintetében, következésképpen a nemzeti rendszerek még mindig rendkívül nagy mértékben eltérnek egymástól;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy módosítsa a 2003/670/EK ajánlást annak érdekében, hogy az tükrözze az orvosi kutatás terén elért előrehaladást, valamint hogy a gége- és petefészekrákot vegye fel az ajánlásba az azbeszt okozta megbetegedések közé;

36.  sajnálatosnak tartja, hogy több tagállam nem bocsát rendelkezésre elegendő információt, ami akadályozza a mezotelióma-halandóság megfelelő bizonyossággal történő előrejelzését Európában; miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az azbeszttel kapcsolatos megbetegedések száma csak az Európai Unióban 20 000 és 30 000 közé tehető évente, valamint az Unióban 2030-ig várhatóan több mint 300 000 állampolgár fog meghalni a mezotelióma következtében; ebben az összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonít az azbeszttel kapcsolatos betegségek diagnosztizálásához kapcsolódó, az állampolgároknak nyújtott tájékoztatás és képzés, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének;

37.  hangsúlyozza, hogy az azbeszttel kapcsolatos mindenféle megbetegedést, mint a tüdőrákot, a pleurális mezoteliómát – amelyet a levegőben lebegő azbesztszálak belélegzése okoz, amelyek elég vékonyak ahhoz, hogy elérjenek a tüdőhólyagocskákig, és elég hosszúak ahhoz, hogy meghaladják a makrofágok méretét, valamint különböző rákfajtákat, amelyeket nem csak levegőben szálló azbesztszál, hanem az azbesztcsöves vízvezetékek esetében az azbesztszálat tartalmazó víz fogyasztása is okozhat – az emberi egészségre veszélyesként tartják számon, káros hatásai pedig több évtized elteltével jelentkezhetnek, és egyes esetekben csak több mint negyven év múlva;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy az azbeszttel kapcsolatos foglalkozási és nem foglalkozási betegségekre vonatkozó módszeres adatgyűjtés segítségével biztosítsák minden azbesztózis- és mezotelióma-eset, valamint a kapcsolódó megbetegedések nyilvántartásba vételét, a pleurális plakk azbeszttel kapcsolatos megbetegedésként való besorolását és hivatalos nyilvántartásba vételét, valamint külön erre a célra létrehozott megfigyelőközpontok segítségével az azbeszt jelenlétének megbízható feltérképezését; hangsúlyozza, hogy az említett uniós szintű nyilvántartásnak és térképnek tartalmaznia kell az azbesztet tartalmazó köz- és magánterületek pontos helyszíneit, valamint az azbeszthulladékot tartalmazó hulladéklerakók egyértelmű részleteit az ilyen anyagokat tartalmazó föld véletlen mozgatásának elkerülése, valamint a megelőző és helyreállító intézkedésekhez való hozzájárulás érdekében;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak mennyiségi és minőségi kutatásokat a kizárólag az azbeszttel kapcsolatos kitettséggel összefüggő betegségek által sújtott európai közösségekben klinikai szinten megfigyelhető pszichológiai hatások mértékére és súlyosságára vonatkozóan(18);

40.  az azbeszt okozta foglalkozási megbetegedések elismerésére és ellentételezésére vonatkozóan közös megközelítés elfogadására szólítja fel a biztosítókat és a kártalanítási szervezeteket;

41.  felszólít az elismerési eljárások egyszerűsítésére és megkönnyítésére;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő javaslatot a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosítására vonatkozóan, a megelőzés és a diagnosztizálás terén bevált gyakorlatok előmozdítása és cseréje révén gondoskodva a rákkeltő anyagokkal való érintkezés kockázatának kitett munkavállalók egészségének védelméről és megóvásáról;

43.  felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa az azbeszt okozta valamennyi megbetegedés, köztük a pleurális plakkok foglalkozási megbetegedésként történő elismerését;

44.  elismeri, hogy a hosszú lappangási idő miatt az azbeszt áldozatai gyakran nem tudják bizonyítani, hogy a foglalkozásuk kapcsán az azbesztnek való kitettség okozta a megbetegedést;

45.  felszólítja a tagállamokat, hogy az azbeszt áldozatait ne terheljék bizonyítási kötelezettséggel, hanem inkább tágabb jogokat biztosítsanak számukra a kártérítési igény benyújtására, miként azt a 2003/670/EK bizottsági ajánlás(19) is javasolja;

46.  felszólítja az EU-t, hogy ajánlja a tagállamoknak lépések megtételét annak biztosítására, hogy az azbeszt okozta megbetegedéseket minden esetben azonosítsák, jelentsék az illetékes hatóságok felé és szakértők kivizsgálják;

47.  felszólít a jogsértők eljárás alá vonására és szankcionálására, következésképpen pedig az ilyen intézkedések mindennemű, esetlegesen a nemzeti büntetőjogban rögzített akadályának feltárására és eltörlésére;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy az azbeszt okozta megbetegedések elismerésére vonatkozó nemzeti eljárások tekintetében terjessze a nemzeti irányelvekhez és gyakorlatokhoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy az orvosi személyzet számára az azbeszt okozta megbetegedések diagnosztizálása terén nyújtott képzés tekintetében támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét;

50.  felszólítja az érintett uniós ügynökségeket, hogy – független orvosi és technikai szakértők segítségével – határozzák meg az annak alátámasztásához szükséges tudományos bizonyítékokat, hogy bizonyos munkakörülmények azbeszt okozta megbetegedéseket idéztek elő;

Az azbeszt áldozatainak csoportjai részére nyújtott támogatás

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogasson olyan konferenciákat, amelyek lehetővé teszik szakszerű tanácsadás és egyéb támogatás nyújtását az azbeszt áldozatainak csoportjai számára;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az azbeszt áldozatainak uniós hálózatát;

A globális azbeszttilalomra vonatkozó stratégiák

53.  kiemeli, hogy az expozíció forrására vagy az érintett személy alkalmazotti státuszára való tekintet nélkül az azbeszt összes Unión belüli áldozatának és hozzátartozóiknak joguk van gyors és megfelelő orvosi ellátást és pénzügyi támogatást kapni nemzeti egészségbiztosítási rendszerüktől;

54.  felszólítja az EU-t, hogy nemzetközi szervezetekkel együttműködve elsőként vezessen be olyan eszközöket, amelyek az azbeszt piacát mérgező anyaggal való kereskedelemnek nyilvánítják;

55.  általánosabb értelemben felszólít arra, hogy a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának koncepcióját vegyék figyelembe a nemzeti jogban, valamint arra is, hogy az teljesítési kötelezettséget vonjon maga után a munkáltatókra nézve, a 89/391/EGK irányelvvel összefüggésben;

56.  felszólítja az EU-t, hogy legfőbb feladatának a krizotil rotterdami egyezmény III. mellékletében való felsorolását tekintse;

57.  felszólítja az EU-t, hogy kereskedelmi egyezményeket megvitató fórumokon – és különösen a WTO keretében – foglalkozzon az azbeszt fejlődő országokba irányuló elfogadhatatlan mértékű dömpingjével, valamint gyakoroljon diplomáciai és pénzügyi nyomást az azbesztet exportáló országokra, hogy számolják fel az azbesztbányászatra épülő iparágaikat és hagyjanak fel az azbesztet tartalmazó, leselejtezendő hajók exportálásának illegális és tisztességtelen gyakorlatával;

58.  felszólítja az Uniót, hogy az Egészségügyi Világszervezettel, harmadik országokkal és más nemzetközi szervezetekkel együttműködve világszerte mozdítsa elő a munkahelyi egészségvédelem és biztonság magas szintjét, például az azbeszthez köthető problémák azonosításával és az egészségvédelmet elősegítő megoldások ösztönzésével;

59.  felszólítja az EU-t, hogy fejlesszen ki azbesztmentes technológiákat, illetve támogassa e technológiák és az azbeszttel kapcsolatos ismeretek fejlődő országokba irányuló kivitelét;

60.  elítéli a világ azbesztiparába történő európai pénzügyi befektetéseket;

61.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós felségvizeken áthaladó, azbesztet szállító hajók ne köthessenek ki, illetve ne használhassanak kikötői létesítményeket és átmeneti tárolókat az Unió területén;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) „Megelőző és védelmi intézkedések kialakítása a rákkeltő hatásúnak minősülő anyagokra vonatkozóan, a kitettségi szintek, a mintavételi követelmények és a mérési módszerek, illetve a megfelelő munkahelyi higiéniai feltételek meghatározásával, valamint – szükséges esetben – tilalmak megállapításával.”
(2) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.
(3) HL L 245., 1992.8.26., 6. o.
(4) HL L 330., 2009.12.16., 28. o.
(5) HL L 160., 1990.6.26., 39. o.
(6) HL C 41. E, 2009.2.19., 14. o.
(7) HL C 212. E, 2010.8.5., 106. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0589.
(9) http://www.who.int/ipcs/features/10chemicals_en.pdf
(10) http://monographs.iarc.fr/ENG/Monographs/vol100C/mono100C.pdf
(11) http://www.icohweb.org/site_new/multimedia/news/pdf/ICOH%20Statement%20on%20global%20asbestos%20ban.pdf
(12) http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=3155&langId=en
(13) http://www.eurogip.fr/en/docs/EUROGIP-24E-AsbestosOccDiseases.pdf
(14) http://www.europeanforum.org/pdf/Eurogip-08_E-cost.pdf
(15) A 92/57/EGK irányelv: Melléklet, IV. RÉSZ: ÉPÍTKEZÉSEKEN KIALAKÍTOTT MUNKAHELYEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS MINIMUMKÖVETELMÉNYEK, 14.1.2.: Ha a körülmények úgy kívánják (pl. veszélyes anyagok, nedvesség, szennyeződés), lehetővé kell tenni, hogy a munkaruhákat az utcai ruhától, valamint személyes tárgyaktól elkülönítve tárolhassák.
(16) 18 hónapos vizsgálati időszakot követően egy parlamenti bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az azbeszt „egyaránt veszélyt jelent az azbesztágazatban dolgozókra és az azbesztnek más helyzetekben kitett egyénekre nézve” (Európai Parlament, 1978).
(17) „Globális egészségügyi kockázatok: bizonyos súlyos kockázatoknak betudható halandóság és betegségteher” – http://www.who.int/healthinfo/global_burden_disease/GlobalHealthRisks_report_full.pdf and http://www.who.int/ipcs/assessment/public_health/asbestos/en/
(18) A mezotelióma a betegeket és családtagjaikat – elsõsorban pszichológiai szempontból – rendkívül nehéz helyzet elé állítja. A Torinói Egyetem (A. Granieri professzor asszony) Casale Monferratóban folytatott kutatása rávilágított arra, hogy a mezoteliómában szenvedõ személyeket és családtagjaikat olyan különbözõ személyiségjegyek jellemzik, amelyek a poszttraumás stressz-zavar tudományos szakkifejezéssel (PTSD) írhatók le.
(19) HL L 238., 2003.9.25., 28. o.


Az európai biztosító egyesület statútuma
PDF 249kWORD 42k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal az európai biztosító egyesület statútumáról (2012/2039(INL))
P7_TA(2013)0094A7-0018/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az európai biztosító egyesület statútumáról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(1991)0273) és a módosított javaslatra (COM(1993)0252),

–  tekintettel a Bizottságnak az elbírálás alatt álló jogalkotási javaslatok átvizsgálásának eredményéről szóló, 2005. szeptember 27-i közleményére (COM(2005)0462),

–  tekintettel a Bizottság „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2011. április 13-i közleményére (COM(2011)0206),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2011. október 25-i közleményére (COM(2011)0682),

–  tekintettel a jogalkotó előtt folyamatban levő jogalkotási javaslatok átvizsgálásának eredményéről szóló, 2006. május 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a társasági joggal kapcsolatos új fejleményekről és kilátásokról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szociális gazdaságról szóló 2009. február 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv polgári jogi, kereskedelmi jogi, családjogi és nemzetközi magánjogi vonatkozásairól szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a biztosító egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló, 2011. március 10-i nyilatkozatára(5),

–  tekintettel az európai társasági jog jövőjéről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az európai biztosító egyesületek statútuma tárgyában európai hozzáadott értéket vizsgáló szakvéleményre, amelyet az Európai Hozzáadott Érték Osztálya 2013. január 21-én ismertetett a Jogi Bizottsággal(7);

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0018/2013),

A.  mivel a Bizottság 2006 márciusában visszavonta az európai biztosító egyesületek statútumáról szóló rendeletre irányuló javaslattervezetét;

B.  mivel 2003-ban elfogadták az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló rendeletet(8), és mivel 2012. február 8-án a Bizottság előterjesztette az európai alapítvány (FE) statútumára vonatkozó tanácsi rendeletjavaslatot;

C.  mivel a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága által 2011-ben megrendelt tanulmány egyértelműen bemutatta a biztosító egyesületek területén az uniós beavatkozás szociális, politikai és gazdasági hatásait;

D.  mivel az elmúlt években a Parlament az európai biztosító egyesület statútumáról szóló rendelet elfogadására felszólító jó néhány állásfoglalást fogadott el; mivel sajnálatos, hogy a Bizottság az európai biztosító egyesületek statútumáról szóló javaslat 2006-os visszavonását követően nem tett olyan újabb javaslatot, amely megfelelő jogi eszközzel látta volna el a biztosító egyesületeket határokon átnyúló tevékenységeik megkönnyítéséhez;

E.  mivel a Bizottság vállalta néhány, az európai biztosító egyesületek statútumáról szóló korábbi javaslat felülvizsgálatát, valamint az átfogó hatásvizsgálat céljából történő jogalkotási beavatkozás szükségességének újragondolását; mivel a Parlament üdvözli a Bizottság megbízásából ezzel összefüggésben készített tanulmányt a biztosító egyesületek jelenlegi uniós helyzetéről és kilátásairól, amely feltárja bizonyos tagállamokban a biztosító egyesületekre a hatályos jogi keret hiánya miatt háruló nehézségeket, valamint az új biztosító egyesületek létrehozása során a tőkekövetelmények és a csoportalakításra szolgáló megoldások hiánya miatt felmerülő problémákat; mivel a Bizottságnak a biztosító egyesületek szociális gazdasághoz való hozzájárulásának jobb – többek között statútum biztosításával történő – elismerése érdekében megfelelő megoldásokat kell javasolnia e problémákra;

F.  mivel a Bizottság dicséretre méltóan elismerte a statútum szükségességét, valamint kötelezettséget vállalt arra, hogy jobb minőségű jogi szabályozást biztosít a szociális gazdasági szervezetek számára (beleértve a biztosító egyesületeket is), hangsúlyozva, hogy a biztosító egyesületeknek képeseknek kell lenniük arra, hogy a határokon átnyúló módon működjenek, hozzájárulva ahhoz az európai erőfeszítéshez, melynek célja „a növekedés serkentése és a bizalom növelése” az Európai Gazdasági Térségben(9);

G.  mivel ezért az európai statútum remélhetően kellően ambiciózus és innovatív lesz annak érdekében, hogy védelmet nyújtson a munkavállalók és családjaik számára az Unión belüli mozgásuk során;

H.  mivel a biztosító egyesületek természetes vagy jogi személyek önkéntes csoportosulásai, amelyek a beruházások megtérülése helyett tagjaik igényeinek teljesítésére törekednek; mivel a biztosító egyesületek az önkéntesség, a nyitott tagság és a tagok közötti szolidaritás elvének alapján működnek, irányításuk pedig demokratikus elveken alapul (pl. a tagonként egy szavazat elve a magánszemélyekből álló biztosító egyesületek esetében), hozzájárulva ezáltal a fenntartható és felelős gazdálkodáshoz;

I.  mivel Európában a biztosító egyesületek az általuk nyújtott szolgáltatások, méretük, tevékenységük, illetve földrajzi hatásuk tekintetében – sokféleségüknek köszönhetően – rendkívül sokféle keretben léteznek;

J.  mivel a biztosító egyesületeknek két fő típusa létezik Európában: az „önsegélyező” (egészségügyi önsegélyező) egyesület és a „biztosító” egyesület; mivel az „önsegélyező” egyesületek a kötelező szociális védelmi rendszerek melletti pótlólagos, azokat kiegészítő vagy ezekbe integrált jóléti ellátást nyújtanak; mivel a „biztosító” egyesületek a vagyoni és életkockázatok valamennyi típusára nyújthatnak fedezetet, és mivel egyes tagállamokban a biztosító egyesületek akár másféle, például lakhatási vagy hitelszolgáltatásokat is kínálhatnak;

K.   mivel a biztosító egyesületek – eltérő jellegük ellenére – a szolidaritás alapján és kollektív finanszírozás keretében szervezik a tagjaik érdekében szolgáltatásaikat és szolgáltatásaik nyújtását; mivel a biztosító egyesületek demokratikus módon szerveződnek, és tagjaik javára fordítják a tevékenységeikből származó többletet;

L.  mivel az Uniónak – az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás céljából – a határokon átnyúló tevékenységek fejlesztésének előmozdítására képes és a belső piac előnyeinek kihasználását lehetővé tevő, megfelelő jogi eszközöket kell biztosítania a legtöbb tagállamban elismert szervezeti formának minősülő biztosító egyesületek számára;

M.  mivel a biztosító egyesületek kiemelkedő szerepet játszanak az Unió gazdaságában azzal, hogy több mint 160 millió európai polgár számára egészségügyi, szociális és megfizethető biztosítási szolgáltatásokat nyújtanak; mivel több mint 180 milliárd EUR összegű biztosítási díjat képviselnek, és több mint 350 000 embert alkalmaznak;

N.  mivel a biztosító egyesületek megkönnyítik az ellátáshoz való hozzáférést, a társadalmi befogadást, valamint teljes körűen részt vesznek az Unió területén az általános érdekű szolgáltatások nyújtásában;

O.  mivel 2010-ben 12,3 millió európai polgár dolgozott a sajátjától eltérő tagállamban, ami az Unió aktív lakosságának 2,5%-a;

P.  mivel néhány tagállamban a kötelező egészségbiztosítási alapok nem működhetnek magánvállalkozásként;

Q.  mivel a biztosító egyesületek a biztosítási piacon 25%-os arányt, az iparágban a vállalkozások teljes számát tekintve pedig 70%-os arányt képviselnek; mivel a biztosító egyesületeket az egységes piac a továbbiakban már nem hagyhatja figyelmen kívül(10), és európai statútumot kell biztosítani számukra, egy szintre helyezve ezzel őket más uniós társasági formákkal; mivel a vállalkozások sokfélesége olyan érték, amelyet maradéktalanul el kell ismerni és ösztönözni kell;

R.  mivel a biztosító egyesületek fontos szerepet játszanak, vagy kellene, hogy játsszanak a tagállamok gazdaságában azzal, hogy hozzájárulnak az inkluzív növekedés biztosítására irányuló – és demográfiai tendenciák által is megerősített – uniós stratégiai célkitűzéshez, amely növekedés mindenki számára hozzáférhetővé teszi az alapvető erőforrásokat, a szociális jogokat és szolgáltatásokat, illetve a megfelelő egészségügyi és hosszú távú ellátást a szolidaritás, a megfizethetőség, a megkülönböztetésmentesség és a kirekesztés-ellenes megközelítés alapján, valamint annak biztosítása alapján, hogy az idősek kiegészítő ellátásának szükségessége nem taszítja szegénységbe az időseket és nem teszi őket pénzügyileg kiszolgáltatottá;

S.  mivel a biztosító egyesületek különösen az egészségügy, a tartós ápolás-gondozás, a nyugdíjak és a – többek között az idősödő társadalom számára nyújtott – szociális szolgáltatások terén tevékenykednek; mivel a szociális védelem távlati jövője szempontjából nélkülözhetetlen ezen egyesületek fő érdekeltként történő bevonása, tekintettel arra, hogy a népesség elöregedése nagy kihívások elé állítja Európát, különösen megterhelve a nemzeti költségvetések egyensúlyát, és azzal fenyegetve, hogy nyomás alá kerülnek a szociális védelemre fordított állami kiadások; és mivel a biztosító egyesületek, még ha fontos szerepet is játszanak a magánszektorban működő, társadalmilag felelős nyugdíjrendszerek kínálata révén, nem helyettesíthetik a nyugdíjrendszer erős első pillérét;

T.  mivel a magánszektornak hozzá kell járulnia az uniós jóléti rendszerek és a szociális gazdaság reformjai által támasztott kihívások megoldásához; mivel még pontosabban e cél elérésében a biztosító egyesületeknek – érdekelt felekként –természetes szerepet kell játszaniuk;

U.  mivel a biztosító egyesületek a szolidaritással, a demokratikus kormányzással kapcsolatos alapvető értékeik alapján és a részvényesek hiányában tagjaik javára, s ily módon – természetüknél fogva – társadalmilag felelős módon működnek;

V.  mivel a biztosító egyesületek értékei megfelelnek az európai szociális modell alapelveinek; mivel a szolidaritás értékein alapuló biztosító egyesületek az Unió szociális piacgazdaságának fontos szereplői, amelyeknek – többek között egy európai statútum létrehozásával – nagyobb elismerést kell biztosítani;

W.  mivel az egészségügyi ellátásra és a nyugdíjakra fordítandó kiadások növekedése jelentős következményekkel járhat a jelenlegi szociális védelmi rendszerek folytatása és fedezete vonatkozásában; mivel a biztosító egyesületek a jóléti állam alapvető értékeit – úgymint a szolidaritást, a megkülönböztetésmentességet, az egyenlő hozzáférést és a magas színvonalú magánszektorbeli szociális szolgáltatásokat – mozdítják elő; mivel a biztosító egyesületek európai szociális piacgazdasághoz való hozzájárulásának fokozása nem történhet a tagállamok szociális védelmi intézkedéseinek rovására; mivel ugyanakkor az önkéntes szociális védelem nem léphet a kötelező szociális biztonság helyébe; mivel tiszteletben kell tartani a szociális védelmi rendszerek sokféleségét, amelyek bizonyos esetekben kizárólag állami rendszerek, olykor biztosító egyesületek, némely esetben pedig e kettőt ötvözik; mivel az európai biztosító egyesület statútuma nélkülözhetetlen, ugyanakkor nem szolgálhat a szociális védelem területén mutatkozó tagállami hiányosságok pótlására;

X.  mivel ez remélhetőleg valamennyi munkavállaló – különösen a kisvállalkozások munkavállalói – számára meg fogja könnyíteni és ösztönözni fogja a biztosító egyesületekhez történő csatlakozást;

Y.  mivel ebben az esetben a munkavállalók biztosító egyesületi rendszerekhez történő csatlakozását remélhetőleg a társadalombiztosítási járulékok alóli mentességgel vagy adómentességgel ösztönzik majd;

Z.  mivel azon kihívásokra tekintettel, amelyekkel a kormányok a szociális védelemmel kapcsolatban szembesülnek, a biztosító egyesületek segíthetnek megfizethető biztonsági hálót biztosítani a veszélyeztetettek számára; mivel a biztosító egyesületek további és megfizethető lehetőségeket kínálnak az Unió polgárainak;

AA.  mivel egyes biztosító egyesületek erőteljes önkéntes dimenzióval rendelkeznek, és ezt az önkéntes szellemiséget meg kell őrizni és elő kell segíteni;

AB.  mivel néhány tagállamban a biztosítási szolgáltatások mellett a biztosító egyesületek alacsony kamatozású vagy kamatmentes hitelszolgáltatást is nyújtanak a tagjaik számára;

AC.  mivel – kereskedelmi alapokon nyugvó versenytársaikhoz képest – a biztosító egyesületek hozzáadott értéke uniós szinten még erősebb lesz, figyelembe véve gazdasági súlyukat és az Unión belüli versenyhelyzetre gyakorolt hatásukat;

AD.  mivel a szociális gazdaság – és különösen a biztosító egyesületek – a nyereségességet a szolidaritással ötvözve alapvető szerepet játszanak az Unió gazdaságában, minőségi és helyi munkahelyeket teremtve, megerősítve a társadalmi, gazdasági és regionális kohéziót, társadalmi tőkét hozva létre, előmozdítva az aktív polgári részvételt, a szolidaritáson alapuló szociális jólétet és egy demokratikus értékekkel rendelkező gazdasági formát, amely az embert helyezi a középpontba és támogatja a fenntartható fejlődést, valamint a szociális, környezeti és technológiai innovációt;

AE.  mivel a biztosító egyesületek arra hivatottak, hogy a magánszektor mellett szerepet vállaljanak ezen kihívások megválaszolásában, valamint ezért képeseknek kell lenniük arra, hogy az Unión belül az egyéb társasági formákkal egyenlő feltételek mellett versenyezzenek; mivel a meglévő európai statútumok – például az európai szövetkezet (SCE) vagy az európai részvénytársaság (SE) statútuma– nem alkalmazhatók a biztosító egyesületekre az irányítási modelljeik különbözőségei miatt;

AF.  mivel sajnálatos az Unió jogi szabályozásában fennálló joghézag, hiszen a biztosító egyesületekről a szerződések nem tesznek külön említést, és üzleti modelljükre semmilyen másodlagos jogi szabályozás nem vonatkozik, minthogy az csak a magán- és állami vállalatokra terjed ki, ami sérti a biztosító egyesületek jogállását, hátráltatja fejlődésüket és a határokon átnyúló tevékenységű csoportok létrehozását;

AG.  mivel a biztosító egyesületek európai statútuma alapvetően fontos az egységes európai piacba való jobb integrálódás, ezen egyesületek sajátosságainak megfelelőbb elismerése, valamint annak érdekében, hogy hatékonyabban hozzájárulhassanak a növekedést és a foglalkoztatást középpontba állító Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához; mivel az európai statútum emellett ösztönzően hatna az európai polgárok mobilitására is, azáltal, hogy lehetővé tenné a biztosító egyesületek számára, hogy egyszerre több tagállamban nyújtsanak szolgáltatást, ekként pedig összefüggőbb és koherens egységes piacot teremtene;

AH.  mivel a biztosító egyesületek európai statútuma népszerűsíthetné az önsegélyezésen alapuló kölcsönösségi modellt a kibővített Európában és különösen az új tagállamokban, ahol egyes jogrendszerekben ilyen nem létezik; mivel egy – értelemszerűen az Unió egész területén alkalmazandó – uniós rendelet kettős előnnyel járna: hivatkozási alapként biztosítaná ezen országok számára az európai statútumot, valamint javítaná az ilyen típusú vállalkozások státuszát és közismertségét;

AI.  mivel a statútum lehetőségeket kínálhatna a biztosító egyesületek számára a jövőbeli versenyképességük megőrzését biztosító méretgazdaságosság megteremtésére, valamint a statútumnak köszönhetően növekedne a biztosító egyesületek uniós politikai döntéshozatalban megnyilvánuló értékének elismertsége;

AJ.  mivel a biztosító egyesületek stabil és fenntartható intézmények, amelyek a pénzügyi válság során valamennyi gazdaságban ellenállónak bizonyultak, és különösen a biztosítás és a szociális védelem terén hozzájárultak egy ellenállóképesebb, diverzifikáltabb piac megteremtéséhez; mivel a biztosító egyesületek különösen aktívak a népesség elöregedése és a szociális szükségletek terén; mivel a biztosító egyesületek nyugdíjakkal kapcsolatos szerepvállalása további lehetőségeket kínál az Unió polgárainak, továbbá fontos szerep hárul rájuk az európai szociális modell fenntartásában;

AK.  mivel a biztosító egyesületek nem bocsátanak ki részvényt, hanem közös tulajdonban állnak és többletjövedelmüket a tagok közötti szétosztás helyett visszaforgatják; mivel ennek köszönhetően a biztosító egyesületek más magánszektorbeli vállalatoknál nagyobb ellenállást mutattak a válsággal szemben;

AL.  mivel az európai statútum a biztosító egyesületekre alkalmazandó, meglévő nemzeti jogi rendelkezéseket kiegészítő önkéntes eszköz lenne, ekként pedig nem érintené a létező statútumokat, hanem egyfajta „huszonnyolcadik” rendszerként megkönnyítené a biztosító egyesületek számára a határokon átnyúló tevékenységek végzését;

AM.  mivel a Bizottságnak figyelembe kell vennie a biztosító egyesületek jellegzetességeit az egyenlő versenyfeltételek garantálása érdekében a hátrányos megkülönböztetés további előfordulásainak elkerülése, az új jogszabályok arányossága, valamint a tisztességes, versenyképes és fenntartható piac biztosítása céljából;

AN.  mivel a biztosítási ágazatnak – az ágazat egészének versenyképesebbé, kevésbé kockázatossá és a változó pénzügyi és gazdasági körülményekkel szemben ellenállóbbá tételének érdekében történő – diverzifikációjára irányuló igény fokozódik, ily módon hangsúlyozva a szerepet, amelyet a biztosító egyesületek a részvénytársasági formában működő versenytársaikhoz képest játszhatnak;

AO.  mivel a biztosító egyesületek erőteljes és növekvő versenynek vannak kitéve, különösen a biztosítási ágazatban, és mivel közülük néhány kapitalizálódik, valamint „financializálódik”;

AP.  mivel az Unió és az Európai Gazdasági Térség legalább hat tagállamában lehetetlen jogilag kölcsönös típusú szervezeteket létrehozni; mivel ez piaci torzulásokhoz vezet; mivel az európai statútum orvosolhatná ezt, és az említett tagállamokban is ösztönözhetné biztosító egyesületek létrehozását;

AQ.  mivel a biztosító egyesületek nem rendelkeznek a fejlődésük és a belső piacon belüli, határokon átnyúló tevékenységeik elősegítéséhez szükséges jogi eszközökkel; mivel más társasági formák esetében létezik európai statútum, a biztosító egyesületek továbbra is hátrányos helyzetben vannak; mivel európai statútum hiányában a biztosító egyesületek a határokon átnyúló tevékenységeik során gyakran nem megfelelő jogi eszközök alkalmazására kényszerülnek, ami kapitalizálódásukhoz vezet;

AR.  mivel a biztosító egyesületekre vonatkozó nemzeti jogszabályok jelentős eltéréseket mutatnak az Unión belül, valamint az európai statútum lehetővé tenné transznacionális biztosító egyesületek létrehozását, megerősítve ezáltal az EU-n belüli szociális védelmi modellt;

AS.  mivel maguknak a biztosító egyesületeknek kell terjeszteniük a központi értéküket jelentő kölcsönösség elgondolását, valamint meggyőzni a jövőbeni tagokat arról, hogy ez költséghatékony és fenntartható alternatívát jelent a kereskedelmi szolgáltatókkal szemben;

AT.  mivel meg kell akadályozni, hogy a biztosító egyesületek – versenyképességük fenntartása érdekében – kereskedelmi alapokon nyugvó versenytársaik hasonmásaivá válását célzó lépéseket tegyenek, például a tagság feltételeként kockázatszelekciós vagy még szigorúbb kritériumok bevezetésével, vagy akár a szavatoló tőke növelése érdekében részvények kibocsátásával;

AU.  mivel előfordulhat, hogy a biztosító egyesületek – különösen a közepes méretűek – kénytelenek nagyobb szervezetek, köztük akár részvénytársaságok részévé válni (kapitalizálódással), növelve ezzel az érintett szervezetek és kötvénytulajdonosok közötti távolságot;

AV.  mivel statútum hiányában továbbra is akadályba ütközik a határokon átnyúló együttműködés és a biztosító egyesületek egyesülése;

1.  az Unióban működő biztosító egyesületek helyzetéről a közelmúltban készült tanulmány fényében, valamint szem előtt tartva, hogy a Parlament több alkalommal egyértelműen állást foglalt az európai biztosító egyesületek statútuma mellett, kéri a Bizottságot, hogy a mellékletben meghatározott részletes ajánlásokat követve mielőbb nyújtson be egy vagy több olyan javaslatot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikke vagy esetleg 114. cikke alapján, amely lehetővé teszi a biztosító egyesületek európai szintű és határokon átnyúló léptékű működését;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

Az európai biztosító egyesületek statútumára vonatkozó ajánlások

1. ajánlás (az európai biztosító egyesületek statútumának célkitűzéseiről)

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésben egyértelműen meg kell jeleníteni a vállalkozások sokféleségének elvét, és javasolja a biztosító egyesületek beillesztését az Európai Unió működéséről szóló szerződés 54. cikkébe.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy csak különböző stratégiák és intézkedések ötvözésével teremthetők meg a biztosító egyesületek számára ahhoz szükséges egyenlő versenyfeltételek – így az európai statútum is –, hogy szervezetüket és tevékenységeiket európai dimenzióval ruházzák fel, valamint hogy megfelelő jogi eszközöket biztosítsanak számukra a határokon átnyúló és transznacionális tevékenységeik elősegítése céljából. E tekintetben a biztosító egyesületek Unió-szerte sajátos irányítási elveik szerint működhetnének.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az európai biztosító egyesületek statútuma választható jogi eszköz formájában önkéntes rendszert fog létrehozni, lehetővé téve a biztosító egyesületek számára, hogy különböző tagállamokban folytassák tevékenységeiket, valamint hogy olyan országokban jelenjenek meg, ahol jelenleg nem léteznek, ennélfogva ragaszkodik ahhoz, hogy az európai biztosító egyesület sajátos uniós jelleggel bíró, európai társasági jogi formának minősüljön.

Az Európai Parlament ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy a jogalkotási kezdeményezések változatlanul hagyják a különböző hatályos nemzeti jogszabályokat, és hogy e jogalkotási kezdeményezések nem tekinthetők úgy, mint amelyek a tagállamok biztosító egyesületekre alkalmazandó jogszabályainak közelítésére irányulnak.

Az Európai Parlament megerősíti, hogy az európai biztosító egyesületek statútumáról szóló rendelet alapvető céljai a következők lesznek:

   a biztosító egyesületek közötti, határokon átnyúló együttműködés valamennyi akadályának felszámolása, a nemzeti jogrendszerekben mélyen gyökerező sajátosságaik figyelembevétele mellett, illetve a biztosító egyesületek európai egységes piacon belüli szabad működésének lehetővé tétele, megerősítve ezáltal az egységes piac elveit;
   az európai biztosító egyesületeknek a különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező természetes személyek vagy a különböző tagállamok jogszabályai alapján létrehozott jogi személyek általi létrehozásának lehetővé tétele;
   két vagy több meglévő biztosító egyesület határokon átnyúló egyesülésén keresztül európai biztosító egyesület létrehozásának lehetővé tétele, tekintettel arra, hogy a biztosító egyesületekre a határokon átnyúló egyesülésről szóló irányelvet(11) nem kell alkalmazni;
   az európai biztosító egyesületeknek a nemzeti biztosító egyesületek átalakításával vagy új formába való átalakulásával történő létrehozásának lehetővé tétele, az nemzeti egyesület felszámolása nélkül, amennyiben a szóban forgó társaság létesítő okirat szerinti székhelye és központi irodája egy és ugyanazon tagállamban van;
   egy európai biztosító csoport létrehozásának, illetve annak lehetővé tétele, hogy a biztosító egyesületek élvezhessék az európai biztosító egyesületi csoportosulásból eredő előnyöket, különösen a Szolvencia II. irányelv(12) keretében a biztosítást nyújtó biztosító egyesületek számára nyújtott előnyöket.

2. ajánlás (az európai biztosító egyesületek statútumának elemeiről)

Az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe, hogy egy ilyen opcionális rendelet alkalmazásának lehetővé tétele a tagállami jogszabályokban magában kell, hogy foglalja a biztosító egyesületek irányítási jellemzőit és elveit;

Az Európai Parlament emlékeztet arra, hogy az európai biztosító egyesületek statútumára irányuló javaslatnak figyelembe kell vennie a biztosító egyesületeknek a más gazdasági szereplőkétől eltérő, sajátos működési szabályait:

   a biztosító egyesületek tagjaik érdekében, a szolidaritás alapján és kollektív finanszírozás keretében a biztosítási szolgáltatások, hitelszolgáltatások és egyéb szolgáltatások széles körét nyújtják;
   a tagok cserébe hozzájárulást vagy hasonló díjat fizetnek, amelynek összege változhat;
   a tagok a biztosító egyesület vagyona felett nem gyakorolhatnak egyéni jogokat.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy a statútumnak pontos és egyértelmű feltételeket kell megállapítania az európai biztosító egyesületek valódi és hatékony új kategóriájának létrehozására vonatkozóan, és e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja, hogy szem előtt kell tartani az európai jogi személyek korábbi statútumainak modelljét, amelyek esetében a tagállamok számára biztosított, jelentős mértékű rugalmasság és a hozzáadott érték hiánya miatt nem jöhettek létre az ehhez hasonló európai eszköz sikeres alkalmazásának feltételei.

Az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikke alapján foglalja bele a javasolt rendeletbe a természetes személyek alkotta társaságokon alapuló biztosító egyesületek legfőbb jellemzőit, nevezetesen a kockázatok kiválasztása tekintetében érvényesülő megkülönböztetési tilalom elvét és a tagok általi demokratikus irányítást, azzal a céllal, hogy a kölcsönösség jegyében javítsák a helyi közösségek és a szélesebb társadalom szociális körülményeit.

Az Európai Parlament hangsúlyozza, hogy a szolidaritás elve nagy jelentőséggel bír a biztosító egyesületek esetében, amelyeknek ügyfelei egyúttal tagok is, ennélfogva érdekeik közösek; emlékeztet a tőke közös tulajdonának elvére és annak oszthatatlan voltára; valamint hangsúlyozza a felszámolás esetén követendő pártatlan felosztás elvének, vagyis annak fontosságát, hogy az eszközöket más biztosító egyesületeknek vagy olyan szervnek juttassák, amely a biztosító egyesületek támogatását és népszerűsítését tűzte ki célul.

3. ajánlás (az európai biztosító egyesületek statútumának hatályáról és alkalmazási köréről)

Az Európai Parlament kiemeli az európai statútumról szóló jövőbeli rendelet hatályának és alkalmazási körének következő szempontjait:

   a rendelet nem érintheti azokat a kötelező és/vagy jogszabályban előírt társadalombiztosítási rendszereket, amelyeket egyes tagállamokban a biztosító egyesületek kezelnek, sem a tagállamok azon döntési szabadságát, hogy az ilyen rendszerek kezelését biztosító egyesületekre bízzák-e, és milyen feltételek mellett;
   tekintettel az európai biztosító egyesületek speciálisan uniós jellegére, az irányítás statútumbeli szabályozása nem sértheti a tagállamok jogszabályait, és nem élvezhet elsőbbséget a társasági joggal kapcsolatos egyéb uniós szövegek kiválasztása során;
   nem tartozhatnak a rendelet hatálya alá egyéb jogi területek – például a munkavállalók döntéshozatali folyamatban való részvételére vonatkozó szabályok, a munkajog, az adójog, a versenyjog, a szellemi vagy ipari tulajdonjog, illetve a fizetésképtelenséggel vagy a kifizetések felfüggesztésével kapcsolatos szabályok – ;
   mivel tagállamonként eltérő az a keret, amelyen belül a biztosító egyesületek működnek, a rendeletnek biztosítania kell, hogy az európai biztosító egyesületek szabadon határozhassák meg saját célkitűzéseiket, és a szolgáltatások széles körét – többek között társadalom- és egészségbiztosítást, valamint hitelnyújtást – nyújthassák tagjaik számára.

4. ajánlás (az európai biztosító egyesületek irányításáról)

Az európai biztosító egyesületeket – tagjaik javára – demokratikusan kell irányítani és kollektívan kell finanszírozni. A statútumnak elő kell írnia, hogy a tagok a biztosító egyesület kollektív tulajdonosai.

Az európai biztosító egyesületek statútumaiban kormányzási és irányítási szabályokat kell meghatározni a következőkre vonatkozóan: közgyűlés (amely lehet az összes tag közgyűlése vagy a tagok delegáltjainak közgyűlése), felügyeleti szerv, valamint irányító vagy ügyviteli szerv, a statútumban elfogadott formától függően.

A közgyűlésen elviekben valamennyi (természetes vagy jogi személy) tagnak vagy delegáltnak azonos számú szavazattal kell rendelkeznie.

Az irányító szerv tagját vagy tagjait a felügyeleti szervnek kell kineveznie és visszahívnia. A tagállam azonban előírhatja vagy lehetővé teheti, hogy a statútum előírja, hogy a közgyűlés nevezze ki az irányító szerv tagját vagy tagjait.

Egyazon időben ugyanaz a személy nem lehet tagja az irányító szervnek és felügyelő szervnek is.

A Szolvencia II irányelvnek a biztosító egyesületek vállalatirányítására gyakorolt hatását szorosan figyelemmel kell kísérni.

(1) HL C 297. E, 2006.12.7, 140. o.
(2) HL C 303. E, 2006.12.13, 114. o.
(3) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(4) HL C 99. E, 2012.4.3., 19. o.
(5) HL C 199. E, 2012.7.7., 187. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0259.
(7) http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=83593
(8) Az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 207, 2003.8.18., 1. o.).
(9) A Bizottság 2011. április 13-i, „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” című közleménye (COM(2011)0206).
(10) Lásd a fent említett COM(2011)0206 dokumentumot.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (2005. október 26.) a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről (HL L 310., 2005.11.25., 1. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o).


Az egyiptomi helyzet
PDF 238kWORD 31k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása az egyiptomi helyzetről (2013/2542(RSP))
P7_TA(2013)0095RC-B7-0095/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a legújabb egyiptomi fejleményekről szóló 2012. február 16-i állásfoglalására(1), valamint a Sínai-félszigeten folytatott emberkereskedelemről szóló 2012. március 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Egyiptomról és a Közel-Keletről folytatott 2012. június 12-i, 2012. július 4-i és 2012. december 12-i parlamenti vitáira,

–  tekintettel a Catherine Ashton főképviselő/alelnök és szóvivője által Egyiptomról tett 2012. évi nyilatkozatokra, különösen az egyiptomi elnökválasztásról szóló 2012. május 25-i, az egyiptomi szükségállapot feloldásáról szóló 2012. június 1-jei, az Egyiptomi Legfelsőbb Alkotmánybíróság ítéleteiről szóló 2012. június 15-i, az egyiptomi politikai helyzetről szóló 2012. június 20-i, a Mohamed Murszi egyiptomi elnökké választásáról szóló 2012. június 24-i, az új EU–Egyiptom munkacsoport felállításáról szóló 2012. szeptember 13-i, a nemzeti párbeszédre felszólító 2012. december 5-i, az egyiptomi népszavazásról szóló 2012. december 25-i és a Port Szaíd-i gyilkosságokról szóló 2013. január 25-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács Egyiptomról szóló 2012. február 27-i, 2012. június 25-i, 2012. november 19-i és 2012. december 10-i, a 2013. január 31-i, „A fenntartható változás uniós támogatása az átalakulóban lévő társadalmakban” címmel megfogalmazott, valamint 2013. február 8-i, az arab tavaszról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikai csomag (ENP-csomag) keretében Egyiptomról készített 2012. május 15-i eredményjelentésre,

–  tekintettel az EU–Egyiptom munkacsoport 2012. november 13–14-i ülésére és annak következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió és az Arab Liga közötti második külügyminiszteri találkozón kiadott 2012. november 13-i kairói nyilatkozatra,

–  tekintettel az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011/EU rendelet módosításáról szóló 2012. november 26-i 1099/2012/EU tanácsi rendeletre,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke által a Mohamed Murszi egyiptomi elnökkel 2012. szeptember 13-án és 2013. január 13-án megrendezett találkozók után tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Bizottság által „Az EU válasza az arab tavaszra: helyzetjelentés két év elteltével” címmel kiadott 2013. február 8-i memorandumra,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az alelnök/főképviselő által az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az új európai szomszédságpolitika megvalósításáról szóló 2012. május 15-i közös közleményre,

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004. június 1-jén lépett hatályba, és amelyet megerősített a 2007. évi cselekvési terv és az európai szomszédságpolitika,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Egyiptomban elkövetett erőszakos cselekményekről szóló 2012. december 7-i, valamint a komoly párbeszéd megkezdésének és a túlzott erőszakkal való felhagyásnak a szükségességéről szóló 2013. január 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Michelle Bachelet, a nemek közötti egyenlőséggel és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével foglalkozó ENSZ-szervezet (UN Women) ügyvezető igazgatójának 2013. január 31-i nyilatkozatára, amelyben mélységes aggodalmát fejezi ki az Egyiptomban, közterületeken, nők ellen elkövetett növekvő erőszak miatt,

–  tekintettel az 1966-ban aláírt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az 1989-ben aláírt, a Gyermek Jogairól szóló Nemzetközi Egyezményre, amelyeknek Egyiptom részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Egyiptom az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Földközi-tenger déli térségében; mivel az egyiptomi politikai fejlemények jelentős következményekkel járnak a régió egészében és a régió határain túl;

B.  mivel a 2012 májusában és júniusában tartott elnökválasztást Mohamed Murszi nyerte a szavazatok 51,7%-ával és ezzel első alkalommal vált iszlamista jelölt választott államfővé az arab világban; mivel ez a szabad és tisztességes elnökválasztás mérföldkő volt a demokratikus átalakulás folyamatában;

C.  mivel 2012. június 14-én az Egyiptomi Legfelsőbb Alkotmánybíróság a 2012. évi parlamenti választásokat alkotmányellenesnek, a győztesek egyharmadát pedig törvénytelennek minősítette, továbbá megsemmisítette a politikai kizárásról szóló törvényt;

D.  mivel 2012. november 22-én, nyolc nappal az EU–Egyiptom munkacsoport találkozójának lezárását követően és egy nappal az Izrael és a Hamasz közötti tűzszünetről szóló – Egyiptom által tető alá hozott – megállapodás urán Murszi elnök alkotmányos nyilatkozatában egyebek mellett az elnöki hatalmat kivonta a bírósági ellenőrzés alól; mivel pár nappal később az elnök visszavonta ugyan a nyilatkozatot, de már egyre szélesebb körben került sor tüntetésekre;

E.  mivel különböző politikai szereplők és erők a nyomásgyakorlás, a támadások, a megfélemlítés és a beavatkozás eszközével élnek az igazságszolgáltatás intézményeivel és a bírákkal szemben Egyiptomban; mivel 2012 novemberében az Alkotmánybíróság felfüggesztette munkáját, mivel az államfőnek és szövetségeseinek támogatói megostromolták az épületet; mivel a főügyész 2012. októberi elbocsátása és utódjának kinevezése erőteljes bírálatot – és tüntetetéseket – váltott ki a bírák, az igazságügyi tisztviselők és mások körében; mivel az igazságszolgáltatásba való beavatkozás aláássa az egyiptomi lakosságnak a jogrendszer tisztességébe és pártatlanságába vetett bizalmát;

F.  mivel 2012. november 30-án az alkotmányozó gyűlés elfogadta az alkotmánytervezetet; mivel az alkotmánytervezetet 2012. december 15-én és 22-én 63,8%-os támogatással népszavazás útján elfogadták, ugyanakkor a részvétel csak 32,9%-os volt; mivel az alkotmányozási folyamat és az új alkotmány előre látható elfogadása a konszenzus megteremtése helyett tovább mélyítette az egyiptomi társadalmon belüli megosztottságot; mivel Egyiptomon belül és kívül sokan aggályaikat fejezték ki az új alkotmány különböző cikkei, többek között a saría hazai jogszabályokban betöltött szerepe, az igazságszolgáltatás függetlensége és a katonai bíróságok szerepe, az alapvető szabadságok és a nők jogai miatt;

G.  mivel 2013. április végére előrehozott parlamenti választásokat tűztek ki Egyiptomban; mivel az egyiptomi Legfelsőbb Választási Bizottság jóváhagyta, hogy négy nem kormányzati szervezet, továbbá az Európai Unió, az Arab Liga és az Afrikai Unió „szemtanúja legyen” a választásoknak; mivel 2013. február 18-án a Legfelsőbb Alkotmánybíróság e törvény több cikkét alkotmányellenesnek nyilvánította és felkérte a Súra Tanácsot, hogy módosítsa őket; mivel a szabad és tisztességes választások jogi garanciáinak hiánya miatt tiltakozó ellenzéki erők a Nemzeti Megmentési Front vezetésével bejelentették a közelgő parlamenti választások bojkottját; mivel 2013. március 7-én az Egyiptomi Választási Bizottság a kairói közigazgatási bíróságnak a közelgő parlamenti választások leállításáról szóló határozata nyomán felfüggesztette azokat, mivel a Súra Tanács a választási törvényt a módosítások végrehajtása után nem küldte vissza a Legfelsőbb Választási Bizottságnak végső felülvizsgálatra;

H.  mivel a tiltakozók és a biztonsági erők közötti, a január 25-i forradalom második évfordulójának előestéjén és az azt követő hetekben lezajlott, több tucat ember életét követelő zavargások, az Egyiptomban tapasztalható növekvő törvénytelenség, az egyiptomi gazdaság erős hanyatlása, valamint a halálos áldozatokat követelő 2012-es Port Szaíd-i szurkolói zavargásokban részt vevő polgári személyek ellen hozott több tucat halálos ítélet nyomán – és miután a katonaság figyelmeztetett az „állam összeomlására” – Murszi elnök számos egyiptomi városban szükségállapotot hirdetett ki; mivel 2013. január 30-án az ellenzék vezetői közösen sürgették Murszi elnököt, hogy vessen véget a tiltakozókkal szembeni erőszaknak, állítson fel nemzeti egységkormányt és indítson nemzeti párbeszédet, mert az az egyetlen eszköz a jelenlegi politikai és társadalmi megosztottság és feszültségek meghaladására; mivel Murszi elnök elutasította az egységkormány létrehozására irányuló felhívást; mivel 2013. február 26-án Murszi elnök nemzeti párbeszédet kezdeményezett, amelyet a vezető ellenzéki erők bojkottáltak;

I.  mivel 42 ember, köztük két rendőr veszítette életét az azt követő összecsapásokban, hogy 2013. január 26-án egy bíróság 21 Port Szaíd-i lakos halálra ítélését javasolta az egy évvel korábbi labdarúgó-mérkőzést követő öldöklés miatt; mivel 2013. március 9-én az ítéletet megerősítették, a további 52 vádlott ellen pedig ítéletet hoztak; mivel 2012. február 16-i állásfoglalásában az Európai Parlament kérte a tragédiához vezető események független kivizsgálását, továbbá felszólított a felelősök bíróság elé állítására; mivel az Európai Unió minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetés alkalmazását, és következetesen annak egyetemes eltörlésére szólít fel az emberi méltóság védelme érdekében;

J.  mivel a növekvő politikai feszültség tovább mélyítette az egyiptomi társadalom belső megosztottságát, és folyamatos utcai tiltakozásokhoz és erőszakos összecsapásokhoz vezet, melyek nyomán önkényes letartóztatásokra, megfélemlítésre, emberrablásokra és kínzásokra kerül sor; mivel a békés tüntetőkkel szemben a rendőri és biztonsági erők, valamint azonosítatlan csoportok által alkalmazott túlzott erő és gyilkos erőszak gyakran büntetlen marad; mivel a biztonságot és a közrendet mérséklettel, az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes körű tiszteletben tartásával kell fenntartani;

K.  mivel az egyiptomi közvélemény élesen bírálja a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó korlátozásokat; mivel a büntető törvénykönyv és az újonnan elfogadott alkotmány jelentősen korlátozhatja mind az online, mind az offline véleménynyilvánítás szabadságát; mivel a polgári és digitális szabadságjogok az egyetemes emberi jogok elősegítői mindenkor fenn kell tartani őket; mivel jelentős mértékben fokozódott az újságírókkal szembeni fizikai erőszak és zaklatás; mivel az elnök megsértése miatt több jogi eljárás indult az ellenzéki médiával szemben; mivel továbbra is büntetőeljárásokat indítanak – nevezetesen az ellenzéki médiában szereplő – újságírók és színészek, így például Gamal Fahmi, Basszem Júszef és Okasha Taufík ellen; mivel jelentések szerint 24 esetben került sor feljelentésre az elnök megsértése miatt; mivel Murszi elnök hivatalba lépése óta megnövekedett az istenkáromlási ügyek száma;

L.  mivel a nyilvános helyeken a békés tüntetéshez való jog védelméről szóló törvény tervezete súlyosan korlátozná a békés gyülekezéshez való jogot;

M.  mivel az egyiptomi nők különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az átmenet jelenlegi időszakában; mivel egyiptomi és nemzetközi emberi jogi szervezetek beszámolói szerint a biztonsági erők gyakran folyamodnak erőszakhoz, szexuális agresszióhoz, szüzességi vizsgálatokhoz és a megalázó bánásmód egyéb formáihoz a tüntető nőkkel szemben, míg a nőjogi aktivisták fenyegetésekkel és zaklatással szembesülnek; mivel a nők jelentős visszalépést tapasztalnak a politikai részvétel terén; mivel a Nemzeti Nőtanács és a civil társadalmi szervezetek hallgatásuk miatt bírálták a hatóságokat, amelyek nem ítélik el a nők által elszenvedett erőszakot, negatív üzenetet közvetítve arról, hogy Egyiptom mennyire tartja tiszteletben a nők jogait;

N.  mivel az egyiptomi civil társadalom és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek működésük során egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, és jelentős nehézségekkel szembesülnek Egyiptomban; mivel a polgári egyesületekről és alapítványokról szóló törvény több tervezete aggodalmat keltett a civil társadalmi aktivisták és szervezetek körében, mivel szigorúan korlátoznák a nem kormányzati szervezetek – főként külföldi forrásokból való – finanszírozását, lehetővé tenné hatóságok általi beható ellenőrzésüket és korlátokat állítana valamennyi társadalmi tevékenység és szervezet elé; mivel ugyancsak korlátoznák az Egyiptomban tett tényfeltáró látogatásokat és egyéb feltétlenül szükséges tevékenységeket, ezzel gyakorlatilag gátat emelve a civil társadalmi szervezetek munkavégzése elé;

O.  mivel az EU Egyiptom első számú gazdasági partnere és a külföldi beruházások és a fejlesztési együttműködés fő forrása; mivel 2012. november 13–14-én, Kairóban a főképviselő/alelnök és Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter társelnökletével összeült az EU–Egyiptom munkacsoport, és jelentős gazdasági és politikai támogatáscsomagban egyezett meg a folyamatban lévő egyiptomi átmenet elősegítésére, melynek keretében összesen közel 5 milliárd eurót biztosítanak 2012 és 2013 során hitelek és támogatások formájában; mivel a pénzügyi támogatás részben az Egyiptom és a Nemzetközi Valutaalap közötti megállapodás véglegesítésétől, valamint az emberi jogokkal, a demokráciával és a gazdasági kormányzással kapcsolatos feltételektől függ; mivel e kötelezettségvállalások betartása és az uniós támogatás folyósításának felgyorsítása döntő fontosságú Egyiptom számára;

P.  mivel a munkacsoport hangsúlyozta az emberi jogok (többek között a nők jogai és a nők valamennyi területen történő felemelése érdekében a nemek közötti egyenlőség), a szólás- és gyülekezési szabadság, valamint a vallás vagy a meggyőződés szabadsága tiszteletben tartása iránti elkötelezettségét, és elítélte a vallási gyűlölet, intolerancia, ellenségeskedés vagy erőszak szításának valamennyi formáját;

Q.  mivel az európai szomszédságpolitika, valamint az emberi jogok, kiváltképp a nőjogok terén végrehajtott reformok sikere azon múlik, hogy a civil társadalom mennyire vesz részt a lényeges szakpolitikák végrehajtásában;

R.  mivel az egyiptomi gazdaság súlyos helyzetben van, a devizatartalékok szintje alacsony, az egyiptomi font árfolyama pedig a 2004 óta a legalacsonyabb szintre esett; mivel az ország gazdasági helyzetének javulása a hosszú távú politikai és társadalmi stabilitástól függ; mivel Egyiptom kritikus átmeneti időszakon megy keresztül, és a demokráciába való átmenet során jelentős kihívásokkal és nehézségekkel szembesül; mivel az átmenetnek a társadalmi igazságosság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a jó kormányzás alapértékein kell alapulnia;

S.  mivel az előző rezsim által ellopott vagyon visszaszolgáltatása gazdasági jelentőségén túlmenően hozzájárulhat az Egyiptom népével szembeni igazságtételhez és elszámoltatáshoz is, ezért nagy szimbolikus fontossággal bíró, jelentős politikai kérdés az EU és Egyiptom viszonyában; mivel 2011 márciusa óta az egyiptomi állami pénzek eltulajdonításáért felelős 19 személy, köztük Mubarak volt elnök Unióban fellelhető vagyonát fagyasztották be; mivel a Tanács 2012. november 26-án új rendeletet fogadott el, amely ezen eltulajdonított vagyon visszaszerzésének megkönnyítésére irányul; mivel a munkacsoport megállapodott abban, hogy három hónapon belül véglegesíti azt a menetrendet, amely egy Európai Külügyi Szolgálat által koordinált vagyon-visszaszerzési csoport felállítását is tartalmazhatja;

1.  kifejezi szolidaritását az egyiptomi néppel az ország demokratikus átalakulásának e kulcsfontosságú időszakában; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes mértékű tiszteletben tartását, ideértve a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát, a sajtó- és médiaszabadságot, a nők jogait, a vallási, lelkiismereti és gondolatszabadságot, a kisebbségek védelmét és a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni harcot is, valamint hogy biztosítsák a jogállamiságot, a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a büntetlenség elleni küzdelmet és a szabályszerű bírósági eljárásokat, mivel ezek egy szabad és demokratikus társadalom elengedhetetlen elemei;

2.  mély aggodalmát fejezi ki az egyiptomi társadalmon belüli fokozódó belső polarizálódás és a folytatódó erőszakos incidensek miatt; emlékezteti az egyiptomi állami hatóságokat és biztonsági erőket az ország biztonságának és rendjének helyreállítására és biztosítására vonatkozó kötelességükre; sürgeti valamennyi politikai szereplőt, hogy a további erőszak elkerülése céljából az ország érdekében tanúsítsanak önmérsékletet; kéri a gyilkosságok, kínzások, a békés tüntetőkkel – különösen pedig a nőkkel – szembeni megalázó bánásmód és zaklatás eseteinek komoly, pártatlan és átlátható kivizsgálását és a felelősök bíróság elé állítását; sürgeti a hatóságokat, hogy a nemzetközi normákkal szoros összhangban lépjenek fel; legmélyebb sajnálatának ad hangot a közelmúltbeli összecsapások során bekövetkezett jelentős számú haláleset és számtalan sérülés miatt, valamint részvétét fejezi ki az áldozatok családjának;

3.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU határozottan és elvi alapon elutasítja a halálbüntetést, és kéri, hogy vezessenek be teljes moratóriumot a halálos ítéletek végrehajtásának vonatkozásában Egyiptomban; sürgeti Egyiptomot, hogy ratifikálja a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló 1966-os második fakultatív jegyzőkönyvét; kéri az Al-Maszri labdarúgóklub 21 szurkolójára 2013. január 26-án kirótt halálos ítéletek átváltoztatását;

4.  tudomásul veszi az egyiptomi választási bizottságnak a soron következő parlamenti választások leállítására vonatkozó határozatát, és felhívja az egyiptomi kormányt, hogy ezt az időszakot használja ki egy konszenzuson és közös felelősségvállaláson alapuló inkluzív politikai folyamat létrehozására az összes demokratikus politikai erő érdemi részvételével folytatott őszinte nemzeti párbeszéd révén; felszólítja valamennyi politikai erőt Egyiptomban, hogy működjenek együtt e cél érdekében; arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is támogassák és segítsék az egyiptomi hatóságokat, politikai pártokat és a civil társadalmat az e cél elérését szolgáló erőfeszítésekben; a választások elmaradása ellenére üdvözli az egyiptomi hatóságok Uniónak szóló meghívását a közelgő parlamenti választások nyomon követésére; megismétli a teljes körű választási megfigyelő küldöttség lehetőségére vonatkozó felajánlását;

5.  riasztónak tartja a nőkkel – különösen a tüntető nőkkel és a nőjogi aktivistákkal – szembeni erőszak fokozódását, és azt, hogy a hatóságok nem akadályozzák meg és ítélik el ezt az erőszakot, illetve nem vonják felelősségre annak elkövetőit; felszólítja Murszi elnököt, továbbá a kormányzó és az ellenzéki pártokat, hogy vállaljanak határozott politikai vezető szerepet a nemi alapú erőszak leküzdése érdekében, és biztosítsák a nők ellen irányuló szemérem elleni erőszak és szexuális zaklatás valamennyi esetének tényleges kivizsgálását, bíróság elé állítva az elkövetőket, és biztosítva, hogy az áldozatok megfelelő jóvátételben részesüljenek; sürgeti Murszi elnököt, hogy kezelje a nők ellen irányuló állandósult erőszakot és megkülönböztetést a nőjogi aktivisták által javasolt, zaklatás elleni jogszabály elfogadása révén; felszólítja az egyiptomi hatóságokat a nőkkel szembeni erőszak és agresszió valamennyi formájának elítélésére; sürgeti a kormányt, hogy a jelenlegi negatív tendenciák visszafordításával mozdítsa elő és támogassa a nők politikai részvételét;

6.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy reformálják meg a rendőrséget és a biztonsági erőket, töröljenek el minden olyan jogszabályt, amely lehetővé teszi a korlátlan erőszak civilekkel szembeni alkalmazását a rendőrség és a biztonsági erők számára; hangsúlyozza, hogy a civil társadalommal folytatott párbeszéd és egyeztetés mellett megfelelő jogi keretet kell kidolgozni a békés tüntetéshez és a békés gyülekezéshez való jog biztosítására és annak lehetővé tételére, hogy a civil társadalmi szervezetek indokolatlan korlátozások nélkül, külföldi forrásokat igénybe véve működhessenek;

7.  teljes mértékben támogatja a civil társadalmi szervezetek elkötelezettségét és a béke, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása érdekében általuk végzett magas színvonalú munkát, és felszólít a szakszervezetek és az újságírók ellen irányuló mindennemű nyomásgyakorlás, megfélemlítés vagy zaklatás azonnali megszüntetésére;

8.  aggódik az egyiptomi igazságszolgáltatás helyzete miatt; felhívja az egyiptomi kormányt és az ország politikai erőit, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben, támogassák és mozdítsák elő az igazságszolgáltatási intézmények függetlenségét és integritását Egyiptomban; hangsúlyozza, hogy folytatni kell a büntető igazságszolgáltatási rendszer reformját a büntetlenség és a kínzások felszámolását és az emberi jogok védelmét szolgáló megfelelő jogi keret biztosítása érdekében; ösztönzi az egyiptomi hatóságokat, hogy kezdeményezzenek valódi átmeneti igazságszolgáltatási folyamatot a 2011-es forradalom előtt, közben és után elkövetett emberi jogi jogsértésekkel való elszámoltathatóság biztosítása érdekében;

9.  aggodalmát fejezi ki a vallás, a lelkiismeret és a meggyőződés szabadságára vonatkozó korlátozások miatt; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy 2013. február 18-án létrejött az ország öt legnagyobb keresztény felekezetét tömörítő Egyiptomi Egyházak Tanácsa, amelynek megbízatása a muzulmán–keresztény párbeszéd előmozdítására is kiterjed; véleménye szerint erőfeszítéseket kell tenni az egyiptomi keresztények körében megindult kivándorlási hullám visszafordítására, mert az amellett, hogy veszélyezteti Egyiptom egyik legrégebbi közösségének fennmaradását, a képzett szakemberek országból való távozása révén kárt okoz az egyiptomi gazdaságnak is;

10.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy írják alá és ratifikálják a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságot (NBB) létrehozó Római Statútumot, és tartózkodjanak olyan államfők meghívásától, akik ellen az NBB elfogatóparancsot adott ki;

11.  határozottan támogatja Egyiptomban a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság felé vezető reformokat, az egyiptomi nép kifejezett igényeinek megfelelően; újólag felszólít a szükségállapot egész országra vonatkozó teljes feloldása lehetőségének értékelésére; felszólít arra, hogy azonnali hatállyal vessenek véget a civilek ellen katonai bíróságokon indított eljárásoknak;

12.  ismételten kifejezi aggodalmát a folytatódó embercsempészet és emberkereskedelem, valamint az országban tartózkodó jogellenes bevándorlók helyzete miatt, különösen a Sínai-félszigeten; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy fokozzák tovább e kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseiket, nem utolsósorban azáltal, hogy maradéktalanul végrehajtják a menekültekre vonatkozó nemzeti jogszabályokat, és engedélyezik az ENSZ-ügynökségek és az emberi jogi szervezetek számára, hogy szabadon találkozhassanak az érintett személyekkel a Sínai-félszigeten;

13.  mélységes aggodalmát fejezi ki Egyiptom gazdasági helyzetének rohamos romlása és az IMF-fel kötendő hitelmegállapodásra irányuló tárgyalások elhúzódása miatt; üdvözli, hogy a kormány újabb erőfeszítéseket tesz e tárgyalások folytatására; ösztönzi az EU és Egyiptom közötti gazdasági együttműködés fejlesztését a gazdasági reformról folytatott megerősített kétoldalú párbeszéd révén, ami fontos lépés a befektetők bizalmának megerősítése felé;

14.  sürgeti a főképviselőt/alelnököt és a Bizottságot, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika sarokköveként az EU és az egyiptomi kormány közötti viszonyban – anélkül, hogy ez negatív hatással lenne az ország lakosságának életkörülményeire – következetesebben és gyakorlatibb módon fejlesszék tovább a „többért többet” elvet, külön hangsúlyt helyezve a civil társadalomra, a nők jogaira és a kisebbségi jogokra, és határozzanak meg egyértelmű feltételeket és mutatókat arra az esetre, ha az egyiptomi kormány esetleg letérne a demokratikus reformok és az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása útjáról;

15.  sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy kérje számon az egyiptomi hatóságokon és Murszi elnökön az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása tekintetében vállalt kötelezettségeket; felhívja az Uniót, hogy ne nyújtson semmiféle költségvetési támogatást az egyiptomi hatóságok számára, amennyiben nem tapasztalható jelentős előrelépés az emberi jogok és az alapvető szabadságok, a demokratikus kormányzás és a jogállamiság tiszteletben tartása terén;

16.  teljes körű támogatásáról biztosítja az EU és Egyiptom közötti fokozott együttműködést, történjen az a társulási megállapodás és a hozzá kapcsolódó akciótervek, az EU–Egyiptom munkacsoport munkájának folytatása, rendszeres emberi jogi párbeszédek, megerősített üzleti együttműködés, az egyiptomiak (főleg a diákok) EU-ba irányuló mobilitásának fokozása, egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás vagy egy jövőbeli piaci integráció keretében;

17.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek további jelentős erőfeszítéseket az előző rezsim által eltulajdonított vagyon egyiptomi nép részére történő visszaszolgáltatásának megkönnyítése érdekében; ezzel összefüggésben kéri egy tagállamokból és más európai országokból származó nyomozókból, jogászokból és ügyészekből álló csoport EU általi létrehozását, amely jogi támogatást és segítséget nyújt az egyiptomi hatóságoknak ebben a folyamatban;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az egyiptomi hatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0064.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0092.


Nukleáris fenyegetések és emberi jogok Észak-Koreában
PDF 215kWORD 24k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (2013/2565(RSP))
P7_TA(2013)0096RC-B7-0132/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról (KNDK) szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a KNDK-ról szóló, 2013. február 18-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1718. (2006), 1874. (2009), 2087. (2013), 2094. (2013), 825. (1993), 1540. (2004), 1695. (2006) és 1887. (2009) sz. határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi releváns emberi jogi eszközre, ideértve a KNDK által aláírt és ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát is,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának releváns határozataira, nevezetesen 2012. március 19-én konszenzussal elfogadott, az emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetéről szóló határozatára,

–  tekintettel Marzuki Darusman, az emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetével foglalkozó különmegbízott 2013. február 1-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 110. cikke (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió Tanácsa és az ENSZ Biztonsági Tanács elítélte a KNDK 2012. december 12-i műholdfellövését, amelyhez ballisztikus rakétatechnológiát vettek igénybe, valamint a 2013. február 12-én végrehajtott nukleáris kísérletet, ami egyértelműen megsérti az ország ENSZ BT-határozatok szerinti nemzetközi kötelezettségeit, és komoly fenyegetést jelent a regionális és a nemzetközi békére és biztonságra;

B.  mivel a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, valamint hordozóeszközeik elterjedése fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve; mivel a KNDK 2003-ban kilépett az atomsorompó-szerződésből (NPT), 2006 óta nukleáris kísérleteket hajt végre és 2009-ben pedig hivatalosan bejelentette, hogy atomfegyvert fejlesztett ki, mivel az illegális nukleáris és ballisztikusrakéta-programok folytatása problémát jelent a nemzetközi nukleáris nonproliferációs rendszer szempontjából, és a regionális feszültségek súlyosbodásának veszélyével fenyeget;

C.  mivel ez nem szolgálja a KNDK azon állítólagos célját, hogy javítsa az ország biztonságát; mivel a katonaság köré szerveződő gazdasággal rendelkező ország távol áll attól a kinyilvánított céljától, hogy erős és virágzó nemzetté váljon, sőt ehelyett egyre inkább elszigeteli és elszegényíti a népét a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik hajszolása révén;

D.  mivel a KNDK a közelmúltban visszalépett a Koreai Köztársasággal kötött koreai fegyverszüneti egyezménytől, és megszakította a Phenjan és Szöul közötti forródrótot; mivel a Koreai-félszigeten már évtizedek óta feszült a helyzet és katonai konfrontációkra kerül sor, mivel az EU határozottan támogatja nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félszigetre vonatkozó elképzelést, és alapvető fontosságúnak véli a hatoldalú tárgyalások újraindítását a régió békéje és stabilitása érdekében,

E.  mivel a KNDK rezsim nem működik együtt az ENSZ-szel és elutasítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Közgyűlésének minden, az emberi jogok észak-koreai helyzetére vonatkozó határozatát; mivel nem működött együtt az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottal, és elutasított az ENSZ emberi jogi főbiztosa által felajánlott minden segítséget;

F.  mivel az Európai Unió az emberi jogok és a demokrácia támogatója és előmozdítója a világban; mivel az emberi jogi és humanitárius helyzet a KNDK-ban továbbra is mélységesen aggasztó; mivel a KNDK kormánya nem engedélyezi semmiféle szervezett politikai ellenzék működését, szabad és tisztességes választások szervezését, a média szabadságát, a vallásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a kollektív tárgyalásokat, illetve a mozgásszabadságot;

G.  mivel az igazságszolgáltatási rendszert az állam irányítja, és az állam ellen elkövetett bűncselekmények jelentős hányadában – amelyet a büntetőtörvénykönyv rendszeresen bővít – halálbüntetés szabható ki, és az állampolgárokat – köztük a gyermekeket is – arra kényszerítik, hogy részt vegyenek a nyilvános kivégzéseken; mivel a KNDK állami hatóságai rendszeresen követnek el bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, önkényes letartóztatásokat és eltűntetéseket – többek között a külföldi állampolgárok elhurcolásának formájában –, és már több mint 200 000 embert internáltak börtön- és „átnevelő” táborokba;

H.  mivel a nép a KNDK területén évtizedekig elmaradottságban élt, szegényes egészségügyi ellátás, valamint az anyák és a gyermekek alultápláltsága mellett, politikai és gazdasági elszigeteltség, visszatérő természeti katasztrófák és nemzetközi viszonylatban emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak által jellemzett környezetben; mivel a lakosság nagy része éhezik és nagy mértékben függ a nemzetközi élelmiszersegélyektől; mivel a tömeges élelmiszerhiány és az éhínség jelentős következményekkel jár az emberi jogok széles körére nézve; mivel több tízezer észak-koreai menekült Kínába, az országot az elnyomás és a széles körű éhezés miatt elhagyva;

Nukleáris fenyegetések

1.  elítéli a KNDK által folytatott nukleáris kísérleteket és ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységeket, és sürgeti az országot, hogy hagyjon fel a további provokatív lépésekkel és függessze fel az összes, ballisztikusrakéta-programokhoz kapcsolódó tevékenységet, valamint teljes mértékben és véglegesen hagyjon fel a jelenlegi nukleáris programjaival; felszólítja a KNDK-t, hogy haladéktalanul írja alá és erősítse meg az Átfogó Atomcsend Szerződést;

2.  elítéli a KNDK azon hivatalos bejelentését, miszerint az ország fenntartja a jogot arra, hogy megelőző nukleáris csapást hajtson végre; felszólítja a KNDK-t, hogy tartsa tiszteletben az Egyesült Nemzetek Alapokmányát, amely kötelezi a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a bármely más állam ellen irányuló erőszak használatától, illetve az erre vonatkozó fenyegetéstől;

3.  elítéli, hogy a KNDK felbontotta a Koreai Köztársasággal kötött megnemtámadási egyezményt, megszüntette a Szöullal fenntartott forródrótot és bezárta a közös határállomást, készültségbe helyezve a harcoló csapatait egy esetleges háború esetére; üdvözli, hogy a Tanács és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2013. március 7-i, a legutóbbi nukleáris kísérletet követő szavazása következtében tovább szigorodnak a szankciók; felszólítja a KNDK-t, hogy válasszon konstruktív utat és működjön együtt a nemzetközi közösséggel, ami hasznos volna a térség stabilitása szempontjából és javítaná az észak-koreaiak jólétét;

4.  sürgeti a KNDK-t, hogy újítsa meg a korábbi, ballisztikus rakéták fellövésére vonatkozó moratórium melletti elkötelezettségét, és csatlakozzon újra az atomsorompó-szerződéshez, ami a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó rendszer sarokköve, és a nukleáris leszerelés megvalósításának, illetve az atomenergia békés felhasználásának alapja; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megerősítésére irányuló erőfeszítéseket; emlékeztet az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciájának záródokumentumára, amely mélységes aggodalomnak ad hangot a nukleáris fegyverek bármiféle használatának katasztrofális következményeivel kapcsolatban, és megerősíti, hogy valamennyi állam mindenkor köteles betartani a nemzetközi jogszabályokat, ideértve a nemzetközi humanitárius jogot is;

5.  megerősíti, hogy diplomáciai és politikai jellegű megoldást szeretne találni a KNDK-val kapcsolatos nukleáris kérdésre; megismétli, hogy támogatja a hatoldalú megbeszéléseket, és felszólít azok újrakezdésére; sürgeti a hatoldalú tárgyalások valamennyi résztvevőjét, hogy fokozzák erőfeszítéseiket; felszólítja a KNDK-t, hogy újra működjön együtt konstruktívan a nemzetközi közösséggel – ezen belül is különösen a hatoldalú megbeszélések résztvevőivel –, annak érdekében, hogy sikerüljön tartós békét és biztonságot teremteni a nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félszigeten, és mivel az a KNDK virágzóbb és stabilabb jövője szavatolásának legmegfelelőbb eszközét jelentené;

6.  felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjaként és a KNDK legfőbb kereskedelmi partnereként gyakoroljon befolyást a KNDK-ra annak biztosítása érdekében, hogy a helyzet ne fajuljon tovább, és megjegyzi, hogy a Kínai Népköztársaság támogatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2094. (2013) sz. határozatát; felhívja a figyelmet az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjainak egyetértésére a közelmúltbéli észak-koreai nukleáris kísérletekre való reakció tekintetében;

7.  hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy világszerte fokozni kell a nukleáris leszerelésre irányuló erőfeszítéseket; felszólít ideiglenes és bizalomépítő intézkedések meghozatalára;

Emberi jogok

8.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki a romló észak-koreai emberi jogi helyzettel kapcsolatban, amit az Észak-Koreával foglalkozó volt és jelenlegi ENSZ különmegbízottak olyan külön kategóriaként írtak le, amely elképesztő, kiterjedt és szisztematikus, valamint akár emberiesség elleni bűntettnek is minősül; felszólítja a KNDK-t, hogy alakítson ki valódi, emberi jogról szóló párbeszédet az Európai Unióval;

9.  felszólítja a KNDK kormányát, hogy teljesítse az azon emberi jogi eszközök keretében rá háruló kötelezettségeket, amelyeknek részese, és biztosítsa, hogy a humanitárius szervezetek, a független emberi jogi megfigyelők és az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízott bebocsátást nyerjenek az országba, és megkapják a szükséges mértékű együttműködést;

10.  üdvözli az Európai Unió és Japán által javasolt, a KNDK-val foglalkozó ENSZ vizsgálóbizottság felállítását;

11.  felszólítja a kormányt, hogy hirdessen moratóriumot valamennyi kivégzésre nézve, a halálbüntetés közeljövőben való eltörlésének céljával; felszólítja a KNDK-t, hogy vessen véget a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek és az erőszakos eltűntetések gyakorlatának, hogy engedje szabadon a politikai foglyokat és tegye lehetővé az állampolgárai számára mind az országon belüli, mind az azon kívüli szabad utazást; felhívja a KNDK-t, hogy engedélyezze a nemzeti és nemzetközi média számára a szabad véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot, valamint tegye lehetővé polgárai számára az internethez való, cenzúra nélküli hozzáférést;

12.  különös aggodalmát fejezi ki az országban uralkodó élelmiszerhelyzettel, illetve annak a lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális jogaira gyakorolt hatásaival kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a jelenlegi humanitárius segélyprogramokat és a KNDK-val kialakított kommunikációs csatornákat, valamint biztosítsa, hogy a humanitárius segélyek eljussanak a lakosság megcélzott rétegeihez; felhívja a KNDK hatóságait, hogy a humanitárius alapelveknek megfelelően minden polgáruk számára biztosítsák az élelemhez és a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést a szükségletek alapján;

o
o   o

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának, a Koreai Köztársaság kormányának, a Kínai Népköztársaság kormányának, az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottnak és az ENSZ főtitkárának.


Az EU és Kína közötti kapcsolatok
PDF 272kWORD 45k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása az EU és Kína közötti kapcsolatokról (2012/2137(INI))
P7_TA(2013)0097A7-0434/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és Kína között 1975 májusában felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel a Kínával ápolt kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1985 májusában aláírt EK–Kína kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásra(1), amely magában foglalja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint az EU–Kína együttműködési programot,

–  tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásról 2007 óta folyamatban lévő tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a hivatalosan 1994-ben indított EU–Kína strukturált politikai párbeszédre és a stratégiai és külpolitikai kérdésekről szóló, 2010-ben indított magas szintű stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel a Bizottság „EU–Kína: Közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2006. október 24-i közleményére (COM(2006)0631),

–  tekintettel a Bizottság „Fejlődő partnerség: közös érdekek és kihívások az EU és Kína kapcsolataiban” című politikai dokumentumára (COM(2003)0533), amelyet az Európai Tanács 2003. október 13-án fogadott el,

–   tekintettel a Tanács Kelet-Ázsiára vonatkozó politikai iránymutatásaira,

–  tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. december 11–12-i ülésén elfogadott, „EU–Kína stratégiai partnerség” című tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2007–2013-as időszakra szóló, Kínára vonatkozó bizottsági stratégiai dokumentumra, a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív programra, valamint a stratégiai dokumentum 2010-es félidős értékelésére és a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív program felülvizsgálatára,

–  tekintettel Kínának az EU-ról szóló, 2003. október 13-án kiadott első politikai dokumentumára,

–  tekintettel az 1995-ben indított, az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédre, és a párbeszéd két legújabb, 2011. június 16-án Pekingben tartott 30. és a 2012. május 29-én Brüsszelben tartott 31. fordulójára,

–  tekintettel a Kína és az Unió közötti csaknem 60 – többek között a környezetvédelem, a regionális politika, a foglalkoztatás és a szociális ügyek, valamint a civil társadalom területén folytatott – ágazati párbeszédre,

–  tekintettel az EU és Kína e területen létrehozott valamennyi közös kezdeményezésének helyet adó EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2012. februári megindítására,

–  tekintettel az EK és Kína között 1998 decemberében aláírt és 2000-ben hatályba lépett, majd 2004-ben és 2009-ben megújított tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra(2), a 2009. május 20-án aláírt tudományos és technológiai partnerségi megállapodásra, valamint az energiaügyi együttműködésről szóló, 2010. december 8-i EK–Kína közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU Galileo műholdas navigációs programjában való együttműködésről szóló, Kínával kötött megállapodásra, amelyet 2003. október 30-án írtak alá,

–  tekintettel a 2012 szeptember 20-án Brüsszelben tartott 15. EU–Kína csúcstalálkozóra és a találkozó lezárásaként kiadott közös sajtóközleményre,

–  tekintettel a 2005. szeptemberi, 8. EU–Kína csúcstalálkozón létrehozott EU–Kína éghajlat-változási partnerségre és az ugyanitt kiadott, az éghajlatváltozásról szóló közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az energiabiztonságról szóló, 2012. május 3-i brüsszeli EU–Kína közös nyilatkozatra, valamint az EK és Kína közötti energiaügyi párbeszéd keretében 2011. novemberében tartott 5. ülésre,

–  tekintettel az EU-Kína kerekasztalokra,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 2012 november 8–14-én megtartott 18. nemzeti kongresszusára, valamint a Politbüro Állandó Bizottságán belüli vezetőváltásra, amelyről a kongresszuson határoztak,

–  tekintettel a Kínával tartott legutóbbi parlamentközi ülésére, amelyre 2012. július 11–12-én Brüsszelben került sor,

–   tekintettel a Kínáról szóló közelmúltbeli állásfoglalásaira, különösen „Az EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című 2012. május 23-i állásfoglalására(3), a BRIC-országokkal és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló 2012. február 2-i állásfoglalására(4), valamint a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP-ről) szóló, az Európai Parlamenthez intézett 2012. szeptember 12-i éves jelentésére(5),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2006. szeptember 7-i(6), valamint a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2009. február 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az emberi jogok Kínában történő megsértéséről, különösen Liu Hsziao-po ügyéről szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására(8), a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(9), az Aj Vej-vej ügyéről szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására(10), a kínai kényszerabortusszal kapcsolatos botrányról szóló, 2012. július 5-i állásfoglalására(11), a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(12), valamint „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az EU fegyverembargójára, melyet az 1989. júniusi Tienanmen téri fellépés után vezettek be, és amelyet az Európai Parlament a közös kül- és biztonságpolitika főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló 2006. február 2-i állásfoglalásában(14) támogatott,

–  tekintettel az EU, Kína és Tajvan közötti kapcsolatokról és a távol-keleti biztonsági helyzetről szóló, 2005. július 7-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a Tibetről és Kínában az emberi jogok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a „Tibet – arra vonatkozó tervek, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(16), a Tibetről, különös tekintettel a szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt haláláról szóló, 2011. október 27-i állásfoglalására,(17) és a tibeti emberi jogi helyzetről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0434/2012),

A.  mivel az Unió és Kína közötti stratégiai partnerség nagy jelentőséggel bír az Unió és Kína közötti kapcsolatok szempontjából, és mivel e kapcsolat kiemelkedő fontosságú az olyan globális kérdések megválaszolása szempontjából, mint a globális és regionális biztonság, a gazdasági válság, a pénzügyi és piacszabályozás, az energiabiztonság, a tömegpusztító fegyverek és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, az éghajlatváltozás, a piacgazdaság gazdasági és társadalmi fejlődése, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása, a szervezett bűnözéssel, a terrorizmussal és a kalózkodással szemben folytatott harc, továbbá az EU és Kína közötti kétoldalú aggályok kezelése keretének megteremtése;

B.  mivel a stratégiai partnerség megköveteli a kölcsönös felelősség iránti erős elkötelezettséget és az erős bizalmat, valamint az egyetemes értékeken kell alapulnia;

C.  mivel az EU és Kína közötti együttműködési megállapodás 1985-ös aláírása óta az EU és Kína közötti kapcsolatok jelentős fejlődésen mentek keresztül; mivel a Bizottság 2006-ban elfogadta a Kínára vonatkozó, fő politikai stratégiáját, ezzel összefüggésben pedig 2007 januárjában megkezdődte a tárgyalásokat egy átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásról az EU és Kína közötti kapcsolatok különösen a kereskedelem és a befektetések terén történő további javításának céljával;

D.  mivel Kína a bővülő, államilag ellenőrzött gazdasági modellből egy olyan modell irányába mutató társadalmi és gazdasági átalakulás folyamatán megy keresztül, amely nagyobb gazdasági szabadságon alapul, ami pedig cserébe a kínai népesség nagy része számára lehetővé tette életszínvonala javítását;

E.  mivel azonban a politikai szabadságjogok terén nem ment végbe hasonló fejlődés;

F.  mivel az emberi jogok kiegészítik egymást, egyetemesek, elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok és kölcsönösen függnek egymástól; mivel Kínát a gazdasági és társadalmi emberi jogok foglalkoztatják (például élelmiszerhez, ruházathoz, gazdasági fejlődéshez való jog), míg az EU az emberi jogok tágabb megközelítését vallja, amely különösen a polgári és politikai jogokat foglalja magába és hangsúlyozza (például szólásszabadság, vallásszabadság és az egyesülés szabadsága);

G.  mivel kínai polgári jogi aktivisták arról számoltak be, hogy megfosztották őket szabadságuktól, amikor a rendőrség elfogatóparancs és vádemelés nélkül hónapokig őrizetben tartotta őket, és ezalatt nem tarthatták a kapcsolatot a családjukkal, és jogi segítséget sem kaphattak;

H.  mivel Hu Csin-tao már 2007-ben arra utasította a legmagasabb szintű igazságügyi fórumokat, hogy a bírákat három „mindenek felett álló elv” vezesse: a párt, a nép és a jog, ebben a sorrendben, és 2012 márciusában a kínai igazságügyi minisztérium rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében engedélyük megszerzése vagy megújítása érdekében valamennyi jogásznak hűségesküt kell tennie a Kínai Kommunista Párt mellett;

I.  mivel a hét hónapos várandós Feng Csien-mej meg nem született kislányának rendkívül kegyetlen kényszerabortuszával kapcsolatos, 2012. június közepén megjelent megrázó hírek a hivatalosan követett „egyke” politika eltörlésével kapcsolatos vitát váltottak ki;

J.  mivel a Kínai kormány tett ugyan előrelépést egyes gazdasági és társadalmi jogok előmozdítása terén, a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülési és gyülekezési szabadságjogokat, a sajtószabadságot, valamint a szakszervezethez való csatlakozás jogát következetesen elnyomják; mivel az emberi jogi szervezetek továbbra is az emberi jogok kínai hatóságok általi súlyos megsértésének eseteiről számolnak be, amilyen például a börtönbe zárt Nobel-békedíjas Liu Hsziao-Póhoz hasonló, nagynevű másként gondolkodók elítélése, a média- és internetszabadság kiterjedt korlátozása, az ügyvédek, emberijogvédők és nem-kormányzati szervezetek megszigorított ellenőrzése és zaklatása, az ujgurok, tibetiek és szabadságjogaik kiterjedtebb ellenőrzése, illetve elnyomása, valamint az erőszakos eltüntetések és az önkényes – többek között titkos, illegális börtönökben („fekete börtönökben”) való – fogva tartások számának növekedése; mivel a tibetiek alapvető szabadságjogait sértő elnyomó politikák aggasztóan nagy számban váltottak ki önfelgyújtásos eseteket az utóbbi években;

K.  mivel Kína a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) részes állama és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja; mivel e státuszokból kifolyólag Kínának különleges kötelessége, hogy betartsa az ICCPR-ből és az ENSZ Alapokmányából eredő nemzetközi jogi kötelezettségeit;

L.  mivel a Szaharov-díj 2008-as kitüntetettje, Hu Csia továbbra is házőrizetben van, széleskörű megfigyelés alatt áll, kommunikációját korlátozzák;

M.  mivel a kínai állam csak öt vallást ismer el, nevezetesen a buddhizmust, a taoizmust, az iszlámot és a kereszténységet (a katolicizmust és protestantizmust egyaránt); mivel ezek mindegyike pekingi székhelyű központi irányítószervekkel rendelkezik, amelyekben a Kínai Kommunista Párthoz lojális tisztviselők dolgoznak; mivel a Kínai Kommunista Párt nevezi ki a legfelsőbb szintű vallási vezetőket, és mivel betiltotta a Falun Gonghoz hasonló, el nem ismert vallási csoportokat az ilyen vallásgyakorlás felszámolásának céljával; mivel az emberi jogi szervezetek jelentései szerint e tilalom következményeként jogellenes, olykor halálhoz vezető kényszerítő intézkedéseket – például önkényes letartóztatásokat, kényszermunkát és fizikai kínzást – alkalmaztak;

N.  mivel a Tibeti Autonóm Tartomány, más tibeti autonóm területek, illetve a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület Kína regionális, katonai és gazdasági törekvései szempontjából egyre nagyobb jelentőségre tettek szert, ezért ezeket a kínai kormány Kína területi integritása szempontjából központi kérdésként kezeli; mivel 2009 óta legalább 90 tibeti gyújtotta fel magát a Kínai Népköztársaság tibetiek lakta területein, ideértve a Tibeti Autonóm Tartományt, illetve a Kanszu, Szecsuán és Csinghaj tartományok tibeti autonóm területeit;

O.  mivel a kínai gazdasági nyitás jelentős előnyöket eredményezett ugyan – például javult a munkaerőpiachoz való hozzáférés és csökkent a vidéki munkanélküliség –, a kínai lakosság nem minden rétege részesült azonos módon a gazdasági növekedésből, és hatalmas különbségek vannak kialakulóban az ország városi és vidéki térségei között;

P.  mivel a jövedelmek, a munkaerőpiacra való belépés, a szociális jólét, az egészségügy és az oktatás területén a városi és vidéki lakosság közötti egyenlőtlenségek jelentős kohéziós politikai kihívást jelentenek Kína számára;

Q.  mivel az EU és Kína közötti tudományos és technológiai együttműködés közös érdek; mivel az internethasználat elterjedt Kínában és mára több mint 500 millió felhasználó van, akik online közvéleményt hoznak létre; mivel, ugyanakkor, az internetes környezet továbbra is igen korlátozó jellegű;

R.  mivel az EU a világ legkedveltebb turisztikai célpontja, mivel a számítások szerint 2020-ra 100 millió olyan kínai lesz, aki külföldre utazik, és mivel ezért támogatni kell az ezen új turistatömegek odavonzására irányuló kezdeményezéseket;

S.  mivel Kína a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, és a kibocsátási szintek továbbra is nagy iramban emelkednek; mivel Kína egy főre eső szén-dioxid-kibocsátása 2010-ben elérte a 6,8 tonnát, és várhatóan 2017-re meghaladja az USA egy főre eső kibocsátását;

T.  mivel Kína fokozza a piaci alapú kibocsátáskereskedelmi rendszerekkel kapcsolatos erőfeszítéseit; mivel Kína hét kísérleti projektet folytat e tekintetben a célból, hogy 2015-re nemzeti kibocsátáskereskedelmi rendszert alakítson ki;

U.  mivel gyorsan növekvő gazdasági hatalmának és katonai ereje átláthatatlan növelésének köszönhetően Kína látványos módon, gazdasági és kereskedelmi hatalomként tér vissza a 21. századi globális színtérre;

V.  mivel a Tajvani-szoros vonatkozásában a Kínai Népköztársaság és Tajvan között fennálló kapcsolatok terén az Unió továbbra is kitart az „egy Kína” elvét hirdető politikája mellett;

W.  mivel a Kínai Népköztársaságnak a délkelet-ázsiai gazdasági regionalizáció és dinamikák terén játszott pozitív szerepét egyre nagyobb mértékben beárnyékolják a Dél-kínai-tengeren Vietnámmal, Malajziával, Indonéziával, Bruneijel, a Fülöp-szigetekkel és Tajvannal, valamint a Kelet-kínai tengeren Japánnal és Tajvannal fennálló területi viták, amelyek mind halban, illetve kőolaj- és földgázlelőhelyekben gazdag területeket érintenek;

X.  mivel Kína szoros kapcsolatokat ápol Észak-Koreával, amely gazdaságilag nagymértékben függ Kínától, és a pénz és turisták beáramlása Kínából jelen állapotában létfontosságú a phenjani rezsim fennmaradásához;

Y mivel Kína a Shanghai Együttműködési Szervezet (SCO) keretében együttműködést folytat Oroszországgal, négy közép-ázsiai országgal (Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal), valamint négy megfigyelő országgal (Indiával, Iránnal, Mongóliával és Pakisztánnal); mivel az SCO 2012. június 6-i pekingi csúcstalálkozóján tett bejelentés szerint a Kína által tervezett közép-ázsiai beruházások értéke a következő évtized során húszmilliárd dollárról százmilliárd dollárra nő;

Z.  mivel a Peking és Washington közti elmélyülő kapcsolatok, valamint a két ország közti szoros pénzügyi és gazdasági kapcsolatok a világ egyik legjelentősebb kétoldalú kapcsolatát alkotják; mivel Kína első számú kereskedelmi partnere Európa;

AA.  mivel Kína robbanásszerű növekedése leginkább Afrikában és Latin-Amerikában mutatkozik meg; mivel ezt különösen jól példázza, hogy a Kína és Afrika között folyó kereskedelem volumene 2009 és 2011 között a kínai kereskedelmi minisztérium által közzétett statisztikák szerint látványos módon 80%-kal, 166,3 milliárd USD-re növekedett; mivel az Afrikában Kína által megvalósított közvetlen külföldi befektetés mértéke 2011-ben 58,9%-kal 1,7 milliárd dollárra nőtt; mivel a kínai érdekek Afrikában a nagyobb fejlesztési projekteken (vasúti, közúti és szociális jóléti projekteken) keresztül mutatkoznak meg;

Az EU–Kína stratégiai partnerség és együttműködés

1.  támogatja az Unió és Kína által a 2012. július 9–10-i pekingi magas szintű stratégiai párbeszéd során tett nyilvános kötelezettségvállalást, miszerint stratégiai partnerségükön keresztül jó példát mutatnak a közös érdekeken és kölcsönös megértésen alapuló, 21. századi nemzetközi együttműködésre; támogatja és ösztönzi az Unió és Kína közötti csaknem 60 ágazati párbeszédet azzal a meggyőződéssel, hogy a megerősített és részletesen meghatározott partnerség az Unió és Kína számára egyaránt kölcsönös hasznokkal jár majd; szeretné azonban, ha a párbeszéd élénkebbé válna az emberi jogok, a környezetvédelem, biztonság, energiaügy, és különösen a hamisított termékek elleni küzdelem terén, annak közegészségre és a közbiztonságra gyakorolt hatása tekintetében; arra biztat, hogy igyekezzenek aktívan szinergiákat keresni Kína 12. ötéves terve és az Európa 2020 stratégia között azzal a céllal, hogy több területen elmélyítsék a gyakorlati együttműködést; úgy véli továbbá, hogy a stratégiai partnerség fogalmát jobban meg kell határozni; felszólít annak biztosítására, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok intenzívebbé válását kísérje az emberi jogokról és a jogállamiságról folytatott párbeszéd terén tett jelentős előrelépés;

2.  elvárja, hogy az uniós tagállamok egyértelműen azzal bízzák meg az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és különösen annak pekingi delegációját, hogy a kínai kormánnyal szemben egységes álláspontot képviselve erősítsék az EU–Kína stratégiai partnerséget, és tartózkodjanak az olyan kétoldalú külpolitikai kezdeményezések megvalósításától, amelyek kockáztathatják az Európai Külügyi Szolgálat által tett erőfeszítéseket; felszólítja az EU-t, hogy alakítson ki olyan hosszú távú stratégiát Kína tekintetében, amely biztosítja az operatív koordinációt mind az uniós intézmények között, mind pedig az EU és tagállamok között; elvárja valamennyi politikai szinten működő kínai hatóságtól, hogy a kölcsönös és nemzetközi megállapodások és szabályok következetes és átlátható alkalmazása révén erősítse meg az EU–Kína stratégiai partnerséget;

3.  üdvözli a 2012. szeptember 20-i, Brüsszelben tartott 15. EU–Kína csúcstalálkozón megkötött megállapodásokat; sürgeti, hogy minél előbb léptessék működésbe és hajtsák végre őket, ami erősíteni fogja az Unió és Kína közötti kapcsolatokat;

4.  üdvözli továbbá a 15. EU-Kína csúcstalálkozón különösen a beruházási megállapodásra irányuló tárgyalások és a védelmi és biztonsági kérdésekben folytatandó rendszeres párbeszéd kialakítása tekintetében tett kötelezettségvállalásokat;

5.  úgy véli, hogy az EU és Kína közötti kapcsolatok – mind gazdasági és kereskedelmi, mind kulturális és társadalmi szinten – mindkét társadalom fejlesztésének és javulásának egyik fő tényezőjét képezhetik, és ezért úgy véli, hogy ez az együttműködés mindkét fél számára létfontosságú;

6.  üdvözli az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd elindítását és első fordulójának sikerét; elégedettségének ad hangot az EU–Kína interkulturális párbeszéd évének fejleményei és eredményei tekintetében, és tudomásul veszi, hogy számos, ennek nyomában az oktatás, a kultúra, a többnyelvűség és a fiatalok kérdésének különböző területein hozott intézkedés tekintetében megállapodás született a 15. EU–Kína csúcstalálkozón;

7.  felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a megfelelő kínai hatóságokat, hogy a Parlamenttel együttműködve segítsék elő a Kínából az EU-ba irányuló turizmust a kínai állampolgárok számára szóló vízumok kiállítása folyamatának összehangolása és meggyorsítása révén, különösen az üzleti és konferenciaturizmus összefüggésében;

8.  üdvözli, hogy a 15. EU–Kína csúcstalálkozón mindkét fél kifejezte az iránti kívánságát, hogy a megfelelő szinten indítsanak átfogó párbeszédet az EU és Kína között a mobilitás és a migráció témájában, valamint kölcsönös kötelezettségvállalásukat arra, hogy továbbra is keressék a kínai és uniós polgárok csereprogramjait megkönnyítő megoldásokat, ideértve a diplomáciai útlevéllel rendelkezők kölcsönös vízummentességét;

9.  hangsúlyozza, hogy Kína nemcsak a világ második legnagyobb gazdasága és a globális gazdaság legnagyobb exportőre, hanem egyre jelentősebb politikai hatalom is;

Belpolitikai helyzet

10.  hangsúlyozza, hogy Kína az utóbbi évtizedekben jelentős társadalmi fejlődést ért el; hangsúlyozza, hogy az életminőség ilyen mértékű javulása egy hatalmas országban ilyen rövid idő alatt példátlan a történelemben; megjegyzi, hogy 1990 óta a Kínában végbement gazdasági növekedés több mint félmilliárd embert emelt ki a szegénységből;

11.  tudomásul veszi a Nemzeti Népi Kongresszus által 2012 márciusában jóváhagyott 12. ötéves tervet (2011–2015), amely kezelni kívánja a tartósan magas gazdasági növekedés páratlan időszakának negatív mellékhatásait, így a súlyos környezeti fenyegetéseket, a regionális egyensúlytalanságokat, a növekvő jövedelembeli egyenlőtlenségeket és a szociális, gazdasági és jogi sérelmek ellen irányuló folyamatos kollektív tüntetéseket;

12.  fontosnak tartja, hogy azonosítsák az Európa 2020 stratégia és a kínai 12. ötéves terv közös alapjait;

13.  üdvözli Kína sikeres gazdaságpolitikáját, azonban egyetért a független kínai gondolkodók és megfigyelők azon kritikájával, amely szerint e tendencia fenntartását súlyosan fenyegetik a korrupciós botrányok, az átláthatóság hiánya, valamint a korábbi és jelenlegi pártvezetők – politikai és gazdasági kapcsolataiknak köszönhetően hatalmas vagyont birtokló – közeli családtagjainak „vörös arisztokráciája”, amely súlyos helyzetre a közelmúltban Po Hszi-laj ügye is rávilágított;

14.  várja, hogy a párt új vezetése végrehajtsa a Kínai Kommunista Párton belüli demokratizálódásra és politikai reformokra való ismételt felszólításokat; véleménye szerint kizárólag a Kína etnikai, vallási, politikai és társadalmi sokféleségét tükröző befogadó, demokratikus és elszámoltatható intézmények létrehozatalát célként kitűző hatékony politikai reformok vezetnek a fenntartható növekedés és stabilitás megvalósításához, és szabhatnak gátat az önkényes tartományi, kerületi és helyi pártfőnökök csaknem teljes függetlenségének, akiknek a hatalommal való visszaélése nagymértékben rontja Kína nemzeti vezetőinek megbecsülését az országon belül és azon kívül egyaránt, különös tekintettel a rendkívül költséges és járványszerű korrupciós botrányokra; úgy véli, hogy az ilyen eseteket elszámoltathatósági mechanizmusok bevezetésével kell felszámolni, ahogy azt Hu Csin-tao elismerte a Kínai Kommunista Párt 2012. novemberi 18. kongresszusán;

15.  egyetért azzal és támogatja azt, hogy a kínai jogászok hevesen visszautasítják a Kínai Kommunista Párt melletti hűségesküt, mivel az a jogrendszer elleni támadásnak minősül (amely jogrendszer égbekiáltóan figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogi normákat), hiszen valamennyi jogásznak az alkotmányra, nem pedig egy politikai pártra vagy szervezetre kellene felesküdnie;

16.  hangsúlyozza, hogy jóllehet a kényszerabortuszok szigorúan jogellenesek Kínában, a családtervezési tisztviselők ismétlődően olyan embertelen gyakorlatokra kényszerítik a nőket, mint a kényszerabortusz vagy kényszersterilizáció; elítéli az úgynevezett „szociális fenntartási díjat”, amely a többgyermekes szülőkre kirótt, gyakran rendkívül magas bírság (ilyen bírság kiszabására került sor Feng Csien-mej tragikus esetében is); rámutat, hogy a hivatalos statisztikák szerint 2011-ben 8400 panaszt nyújtottak be a családtervezési hatóságok rossz bánásmódjának áldozatul esett személyek; teljes mértékben támogatja azokat, akik a túl sok joghézagot tartalmazó, egygyermekes politika beszüntetését követelik különösen a Kínában tapasztalható demográfiai trendek tükrében, miközben hangsúlyozza annak komoly negatív társadalmi és pszichológiai következményeit, például a társadalmi egyenlőtlenségeket, a nemek közötti egyenlőség helyzetének rosszabbodását, a lánygyermek születésével kapcsolatban széles körben táplált negatív érzelmeket, a fiú- és lánycsecsemők közötti növekvő aránytalanságot, ami „kis császárok” kineveléséhez vezet, és a tradicionális családi szerkezet megbontását, sőt a munkaerőpiac fiatalok felvételére irányuló képességének csökkenését; felszólítja a kínai vezetést, hogy e probléma megoldását tekintse első számú prioritásnak;

17.  komoly figyelmet fordít a Foxconn üzem dolgozóinak erőteljes tüntetéseire, és követeli, hogy tartsák tiszteletben a munkások jogait; támogatja a tisztességes bérekre és tisztességes munkafeltételekre irányuló törekvéseket;

18.  üdvözli Kína arra irányuló erőfeszítéseit, hogy 2015-ig nemzeti szintű kibocsátáskereskedelmi rendszert hozzon létre, amelyet a jövőben egyesíthetnének más kibocsátáskereskedelmi rendszerekkel, konkrétan az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel; megjegyzi azonban, hogy Kína nem rendelkezik még teljesen működőképes, érett piacgazdasággal, amely a jól működő kibocsátáskereskedelmi rendszerek egyértelmű előfeltétele;

19.  sürgeti a kínai kormányt, hogy fokozza tevékenységét a szennyezőanyag- és kibocsátásmérés terén, hogy orvosolja a megbízható kibocsátási adatok hiányának problémáját, továbbá arra, hogy hozzon létre jobb jogi infrastruktúrát és fokozza az adminisztratív szinten történő kapacitásépítést. Üdvözli e tekintetben a 2012. szeptember 20-án az EU és Kína között kötött finanszírozási megállapodást, amely előmozdítja a környezetvédelmet, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését Kínában;

20.  tudomásul veszi Honkong kormányzójának határozatát, hogy nem erőlteti a vitatott „nemzeti oktatási” tanterv végrehajtását tekintettel a tömeges felvonulásokra és a széles körű tiltakozásra; felszólítja a pekingi hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az „egy ország – két rendszer” elvét a korábbi brit gyarmat KNK-nak történő átadása előtt aláírt megállapodással összhangban; üdvözli a Törvényhozó Tanács tagjainak legutóbbi választásán részt vevők magas számát, és elvárja az általános választójog mielőbbi bevezetését e közgyűlés minden tagjának megválasztására vonatkozóan;

Emberi jogok és demokrácia

21.  csodálja és támogatja azon kínai polgárok bátorságát és szerepvállalását, akik társadalmi felelősséget vállalva cselekednek az egyetemes szociális és emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében, valamint azért, hogy kifogásolják és orvosolják a jól ismert társadalmi veszélyeket és/vagy a gyakran a helyi párthatóságok által elkövetett olyan bűncselekményeket, mint a korrupció, a hivatali visszaélés, a környezetkárosítás, az AIDS-fertőzés, az ételmérgezés, az iskolákkal kapcsolatos építési csalások és az illegális föld- és ingatlankisajátítások; elítél az említett kínai polgárok ellen elkövetett minden hatósági megtorlást; arra sürgeti a kínai vezetőket, hogy ösztönözzék a polgári felelősségvállalást a szociális emberi jogoknak való megfelelés és azon személyek rehabilitációja érdekében, akik e jogok jogvédőiként hatósági üldöztetést és büntetést szenvedtek el; emlékezteti a felelősségteljes kínai vezetést szigorúan tartsa be a hazai és nemzetközi emberi jogokat;

22.  szilárdan támogatja a kínai ügyvédek és jogászok arra vonatkozó bírálatait, hogy a gyanúsítottak 15 napnál hosszabb megalázó fogva tartása sérti a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (ICCPR), amelyet Kína 1998 októberében aláírt; aggodalmának ad hangot, amiért a kínai kormány nem mutat hajlandóságot az ICCPR ratifikálására, amely így még mindig függőben van; elítéli, hogy a 2013. évi új büntetőeljárási törvény értelmében a rendőrség és az állambiztonsági hatóságok akár 14 hónapnál is hosszabb ideig fogva tarthatnak egy gyanúsítottat anélkül, hogy ügyvédet biztosítanának a számára; teljes mértékben támogatja a kínai jogászok bírálatát arra vonatkozóan, hogy a rendőrség dönthet úgy, hogy nemcsak házi őrizetben tartja a gyanúsítottakat, hanem a „ fogvatartás egy adott helyen” szabályai alapján tartja őrizetben őket; kiáll a kínai jogászok minden olyan kezdeményezése mellett, amely a KNK büntetőeljárási törvényének valódi reformjára törekszik;

23.  felszólítja Kínát, hogy tartsa be a szociális normák minimumát; kiemeli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi szabálya betartásának és mihamarabbi végrehajtásának fontosságát, beleértve a független szakszervezetek szabad létrehozásához vonatkozó jogot; üdvözli a munkaszerződésról szóló jogszabály végrehajtását, és felszólít arra, hogy a jogalkotási keretet egészítsék ki a kollektív szerződésekről szóló jogszabály elfogadásával; sürgeti a kínai hatóságokat, valamint a kínában működő európai befektetőket és vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi mukaügyi normákat a megfelelő munkakörülmények szavatolása és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében Kínában; véleménye szerint nem helyénvaló, hogy az EU piaci hozzáférést biztosít olyan termékek számára, amelyeket gyermekmunkával vagy a nemzetközi munkaügyi normákat és az emberi jogokat súlyosan megsértő létesítményekben, például büntetőtáborokban állítanak elő;

24.  úgy véli, hogy az EU és Kína közötti kereskedelmi egyenlőtlenségek rámutatnak a két térség társadalmi, gazdasági és demokratikus modellje közötti különbségekre; úgy látja, hogy mindehhez az is hozzájárul, hogy Kínában egyes jogokat csak korlátozott mértékben vagy egyáltalány nem tartanak tiszteletben; hangsúlyozza a Kínával – elsőként a munkaerő-piaci kérdésekről – folytatandó párbeszédre vonatkozó stratégia meghatározásának fontosságát;

25.  attól tart, hogy a halálbüntetés kínai jogi szabályozása keretében kivégzett foglyok száma, valamint a bírósági tárgyalásaik és azt követő kivégzésük körüli sietség ellentmond a szabad és tisztességes tárgyaláshoz való emberi jog szellemének, mivel a kínai hatóságok sietsége miatt a téves ítéletek és más tévedések elkerülhetik a figyelmet, ami ártatlan emberek kivégzéséhez vezet; úgy véli, hogy súlyos hiba a halálbüntetés alkalmazása egy olyan nehezen átlátható igazságügyi rendszerben, ahol nem biztosítják a teljes átláthatóságot, és ahol a fogvatartott jogait jelenleg még nem dolgozták ki teljes körűen; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy fontolják meg a halálbüntetéssel kapcsolatos politikájukat;

26.  hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti stratégiai partnerségnek része a média viszonosságon alapuló szabadsága, ami a kínai média szabadságát jelenti Európában és az európai média szabadságát Kínában; elvárja, hogy minden európai intézmény határozottan álljon ki az emberi jogok ezen alapvető elvéért a megfelelő kínai partnerekkel való kapcsolataik fenntartása során;

27.  elítéli az internet kínai hatóságok általi ellenőrzését és cenzorálását; aggódva jegyzi meg, hogy a kínai kormány az államtitoksértést, a nemzeti büszkeség megsértését, az ország etnikai egységének veszélyeztetését vagy a „jogellenes tüntetésekre” vagy „tömeggyűlésekre” irányuló felhívásokat tiltó új törvényen keresztül fokozza az internet ellenőrzését; megállapítja, hogy így már valójában semmi nem korlátozza a cenzúrát és az üldöztetést; aggódik, amiért az új jogszabályban nincsenek biztosítékok, aminek következtében lehetőség nyílik a jogszabállyal való visszaélésre; hangsúlyozza, hogy olyan fogalmakat, mint „jogellenes tüntetés” és „tömeggyűlés” csak olyan helyzetben lehet használni, ahol hatályos jogszabály létezik a békés és legális tiltakozások szabályozására; bátorítja a kínai kormányt, hogy tegye lehetővé a vélemények sokféleségének kifejezését az interneten, a médiában és általában véve a közszférában; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nemrégiben elismerte az interneten keresztül történő véleménynyilvánítás szabadságához való jogot;

28.  aggódik az internet ellenőrzésével kapcsolatops azon új rendelkezések hatálybalépése miatt, amelyek jogszerűvé teszik a blogok megszüntetését, ugyanakkor szigorú büntetéseket helyeznek kilátásba az ilyen blogokat védő bloggerek, újságírók és ügyvédek esetében;

29.  hangsúlyozza, hogy egy olyan országban, ahol több mint 500 millióan használják az internetet, a digitális szabadság az egyetlen megoldás a virágzó és fejlett virtuális tér számára; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy tegyék biztonságossá és védjék is az országukban létrejött hatalmas virtuális teret, és erőfeszítéseiket a cenzúra és az ellenőrzés helyett e tér növelésére irányítsák;

30.  elismeri a kínai kormány Tibet és Hszincsiang terület gazdasági fejlesztésére irányuló jelentős erőfeszítéseit, valamint ezen erőfeszítések nomád közösségekre és hagyományos életformákra gyakorolt hatását; arra sürgeti a kínai kormányt, hogy politikailag felelős módon, a tibeti és ujgur népeket érdemben bevonva a kormányzás kérdéseibe – ideértve az erőforrások kezelésével és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos prioritásokat járjon el, és gyengítésük helyett tartsa tiszteletben az olyan kulturális tényezőket, mint a nyelv és a vallás; határozottan kijelenti, hogy a kínai kormány erőszakos asszimilációval, kulturális rombolással vagy elnyomó rendőri és biztonsági módszerekkel nem fog tartós stabilitást elérni Tibetben vagy Hszincsiangban, és nem fog jó viszonyt kialakítani a kínai, a tibeti és az ujgur nép között, hanem csak úgy, ha komolyan foglalkozik az őslakosok minden panaszával annak érdekében, hogy valóban létrejöjjön a megosztott felelősség a két autonóm tartomány jólétéért; sürgeti a kínai kormányt, hogy vessen véget a régióba érkező független megfigyelők tiltásának;

31.  hangsúlyozza, hogy a kemény elnyomó politika ellenére Kínában vallási újjáéledés zajlik, amit a számos kegyhely újbóli megnyitása vagy újjáépítése is mutat; arra sürgeti a kínai hatóságokat, hogy szüntessék be az olyan politikákat és gyakorlatokat, amelyek csorbítják az állampolgárok vallásszabadsághoz, illetve a meggyőződés szabadságához való alapvető jogát;

32.  felszólítja a kínai hatóságokat, hogy a kínai állam hivatalosan ismerje el a protestáns házi gyülekezeteket és a földalatti katolikus egyházat, valamint más vallások egyházait; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az emberi jogokról szóló nemzetközi jog a nyilvántartási állapottól függetlenül elismeri a vallás, illetve a meggyőződés szabadságát, tehát a nyilvántartásba vétel nem tekinthető a vallásgyakorlás kötelező előfeltételének; határozottan elítél a hatóságoktól induló minden olyan kísérletet, amely e nyilvántartásba nem vett egyházaknak a vallásszabadsághoz való alapvető joguktól való megfosztására irányulnak oly módón, hogy előírják számukra, hogy a kormány által ellenőrzött igazgatósági testületek irányítása alatt kell működniük, valamint hogy elkobozzák vagyonukat, sőt elnémításuk érdekében fogva tartják vagy bebörtönzik híveiket, amivel beleavatkoznak vallási autonómiájukba, és súlyosan korlátozzák tevékenységeiket;

33.  egyetért a kínai jogászok által megfogalmazott bírálattal, amely szerint Kína vallásra vonatkozó jogi szabályozásának hiányosságai az alkotmányból erednek, mivel a 36. cikk 1. és 2. záradékában a „vallásszabadság” elve ellentmond a „vallási korlátozások” 3. és 4. záradékban foglalt elvének, és nincs arra vonatkozó meghatározás, hogy melyik elv élvez elsőbbséget; csatlakozik a kínai jogászok felhívásához, hogy a vallásszabadság legyen az elsődleges elv az alkotmányban;

34.  elismeri a Kínában a halálbüntetés ellenőrzése és körültekintő alkalmazása terén tett erőfeszítéseket, de továbbra is aggódik, amiért a kínai kormány még mindig azt a politikát folytatja, hogy nem közöl részleteket az évente kivégzett fogvatartottak számáról, és a halálbüntetéssel kapcsolatos információkat államtitokként kezeli; továbbra is szorgalmazza, hogy a kínai hatóságok hagyjanak fel a halálbüntetés politikai indíttatású alkalmazásával, és biztosítsanak olyan eljárási biztosítékokat – többek között a nemzetközi normáknak megfelelő, tisztességes tárgyaláshoz való jogot – az ország jogrendszerében, amelyek garantálják a halálraítéltek védelmét;

35.  sajnálatosnak tartja, hogy az EU és Kína között zajló emberi jogi párbeszéd tekintetében továbbra sincs jelentős előrelépés, és nem sikerült konkrét és látható eredményeket elérni; emlékeztet arra, hogy az új uniós emberi jogi stratégia elfogadásakor az uniós külügyminiszterek 2012 júniusában ígéretet tettek, hogy az EU „következetesen fel fogja vetni az emberi jogi kérdéseket a kétoldalú párbeszédek minden megfelelő formájában, a legmagasabb szinteken is”; felszólítja az EU újonnan kinevezett, emberi jogi különleges képviselőjét, az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy új lökést adjanak e folyamatnak, és hatékonyabbá és eredményorientálttá tegyék ezt a párbeszédet, tartsanak előkészítő üléseket mind a nemzetközi, mind a helyi civil és nem kormányzati szervezetekkel a mindkét oldalt képviselő hatóságok jelenlétében; úgy véli, hogy az ilyen párbeszédet be kell illeszteni a Kínához hasonló stratégiai partnerek tisztviselőivel való minden kapcsolatfelvételbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Kínában és az EU-ban az emberi jogokkal és a jogállamisággal kapcsolatos minden problémát körültekintően kezeljenek; úgy véli, hogy az EU–Kína csúcstalálkozóknak és emberi jogi tárgyalásoknak ki kell térniük egy sor megvitatandó átlátható kérdésre és konkrét eljesítménymutatókra; szorgalmazza, hogy Catherine Ashton az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tegye szóvá az emberi jogok megsértésének kínai eseteit, és nyilvánosan utaljon azokra a konkrét esetekre és kérdésekre, amelyekről a találkozók során tárgyalt a kínai tisztviselőkkel; ösztönzi a tagállamok tisztviselőit, hogy következetes és összehangolt módon ugyanígy járjanak el; felszólítja a Kínában tevékenykedő uniós vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveit, és szorgalmazza, hogy az EU és a tagállamok szorosan kövessék nyomon e megfelelést;

A Kína és Tajvan közötti kapcsolatok

36.  újra megfogalmazza az EU„egy Kína” elvét valló politikáját; üdvözli a Kínai Népköztársaság és Tajvan közötti fokozott kapcsolatépítést; hangsúlyozza a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok javulását, noha e kapcsolatokat továbbra is súlyosan aláássák a Tajvan felé irányított kínai rakéták és Tajvan Kína általi nemzetközi elszigetelése; támogatja Tajvan nemzetközi szervezetekben való érdemi részvételét a 2009. május 8-i 9486/09. számú tanácsi nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően;

37.  örömmel veszi a több milliónyi kínai polgár élénk érdeklődését a 2012. január 14-i tajvani elnöki és parlamenti választások iránt, amelyeket először lehetett az interneten percről percre nyomon követni;

38.  üdvözli a Kína és Tajvan közötti erős és virágzó gazdasági kapcsolatokat, valamint Tajvan új nyitását a kínai turisták és a kulturális együttműködés felé; úgy véli, hogy a kereskedelem és a befektetések nemzetközivé válása a legjobb garancia Tajvan stabilitására; ezért sürgeti, hogy a tajvani kormány a KNK-ban való beruházásai mellett máshol is valósítson meg beruházásokat;

Külpolitikai helyzet

39.  arra sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy globális pozícióját, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában, amelynek állandó tagja és ahol vétójoga van, nagyobb felelősséggel használja fel; e tekintetben hangsúlyozza, hogy Kínának fel kell adnia azt az álláspontját, hogy a Biztonsági Tanácsban megvétózza a szíriai beavatkozást lehetővé tevő bármilyen ENSZ-határozatot, amelynek célja, hogy véget érjen a polgárháború, és a szír nép demokratikus és szabad folyamat során képes legyen saját kezébe venni hazája jövőjét; hangsúlyozza, hogy Kínának globális szerepvállalásának megfelelő felelősséggel kell fellépnie a G20-ak szintjén a globális pénzügyi válság megoldásában, tiszteletben tartva a WTO-szabályokat és minden olyan nemzetközi egyezményt és szerződést, amelynek részes fele;

40.  sürgeti a KNK-t, hogy külföldre vonatkozó céljainak teljesítése tekintetében egyértelműen kötelezze el magát az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett;

41.  értékeli, hogy az ENSZ BT állandó tagjai közül Kína járul hozzá a legjelentősebb mértékben a békefenntartó csapatokhoz, ami elsősorban gyorsan korszerűsödő haditengerészetének köszönhető; ezzel összefüggésben üdvözli az EU-val való fokozott együttműködést az Ádeni-öbölben folytatott kalóztevékenységek elleni küzdelemben; felszólítja Kínát, hogy működjön együtt a nemzetközi közösséggel a globális biztonsággal kapcsolatos olyan fontos kérdésekben, mint a szíriai és az iráni helyzet;

42.  elismeri Kína felelősségvállalását abban, hogy polgárai számára biztonságot nyújt, és a világban a béke és a stabilitás előmozdítója, továbbá üdvözli az ENSZ-ben való fokozott részvételét; ugyanakkor nagyobb átláthatóságot és az EU-val és az ENSZ-szel való szorosabb együttműködést kér a kínai féltől ezekben az ügyekben, valamint kéri, hogy Kína ne szigetelje el magát külpolitikája alakítása során;

43.  felszólítja Kínát, hogy a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiben vizsgálja felül azt a politikáját, amely szerint „nem avatkozik bele az országok belső ügyeibe”;

44.  üdvözli a 2012 júliusában a közös biztonság- és védelempolitikáról kezdeményezett EU–Kína párbeszédet; javasolja, hogy e párbeszédet terjesszék ki az egész ázsiai–csendes-óceáni régióra;

45.  arra kéri Kínát, hogy oszlassa el az át nem látható katonai költségvetése körül kialakult növekvő nemzetközi aggályokat;

46.  hangsúlyozza a Dél-kínai-tenger globális jelentőségét, hiszen e tengeren bonyolódik le a világ kereskedelmének egyharmada; aggódik az egyre fokozódó feszültség miatt, és ezért sürgősen felszólítja az összes érdekelt felet, hogy a regionális stabilitás biztosítása érdeében tartózkodjanak az egyoldalú politikai és katonai fellépéstől, tompítsák a nyilatkozatok élét és nemzetközi döntőbíróság útján rendezzék a Dél-kínai-tengert érintő vitatott területi követeléseiket a nemzetközi jognak, különösen a a tengerjogról szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően;

47.  komolyan aggódik a Kína és Japán között egyre gyorsabban növekvő feszültség miatt, határozottan kéri, hogy Kína és Japán küzdjenek az egymásról kialakított ellenségkép ellen, és sajnálatosnak tartja, hogy nem tudták konstruktív tárgyalásokra felhasználni diplomáciai kapcsolatfelvételük negyvenedik évfordulóját;

48.  figyelembe véve, hogy az Európai Unió rendkívül érdekelt Kelet-Ázsia biztonságában és stabilitásában, felszólítja az összes érintett felet (Kínát,Tajvant és Japánt), tanúsítsanak visszafogottságot és tegyenek lépéseket a vitatott szigetekkel kapcsolatos helyzet rendezése érdekében; szorgalmazza, hogy valamennyi érintett fél az együttműködés szellemében békésen rendezze a vitákat, tiszteletben tartva a nemzetközi jogot, különösen a tengerjogról szóló ENSZ-egyezményt, és állapodjanak meg a feszültséget enyhítő intézkedésekben váratlan incidensek esetére;

49.  tudomásul veszi Tajvan kezdeményezését, hogy a Kelet-kínai-tengerrel kapcsolatos magatartási kódexre vonatkozóan szülessen konszenzus, valamint hozzanak létre egy mechanizmust, amelynek keretében minden fél együtt tud működni a régió természeti erőforrásainak közös kiaknázása terén, ideértve a villamos energia megújuló energiaforrásokból való előállításával kapcsolatos kapacitást;

50.  megállapítja, hogy Kína szerepe döntö jelentőségű a Koreai-félszigeten a két fél közötti együttműködés terén, és felszólítja a KNK-t hogy aktívabban törekedjen az észak és dél közötti fokozott együttműködésre;

51.  megjegyzi és sajnálatosnak tartja, hogy a diktatórikus és elnyomó észak-koreai rezsim továbbélése alapvetően Kínától függ; üdvözli azt a Kína által tanúsított felelősségteljes magatartást, amikor 2012. április 15-én megszavazta az ENSZ BT azon határozatát, amelyben szigorúan elítéli a sokak által ballisztikusrakéta-teszttel való próbálkozásnak tekintett észak-koreai sikertelen rakétakilövést; reméli, hogy Kína továbbra is felelősséget vállal a Koreai-félsziget stabilitásáért, az Észak-Korea tárgyában folytatott hatoldalú tárgyalások újraindításáért, és mindenekelőtt a különböző kínai ösztönzők útján gyökeresen javítja az észak-koreai polgárok mindennapi életkörülményeit;

52.  megállapítja, hogy a kereskedelmen, a gazdasági és energetikai projekten keresztül nő Kína szerepe a közép-ázsiai régióban; úgy véli, hogy Kínának fontos szerepe lehet a közép-ázsiai országok fejlődésében, és felszólítja a KNK-t az ottani államok közötti jobb kapcsolatok elősegítésére, ami alapvető lépést jelent a regionális együtműködés irányában; megjegyzi, hogy Kína fő célja a Shanghai Együttműködési Szervezetben az, hogy békét és stabilitást teremtsenek Közép-Ázsiában a „három gonosz”, a szélsőségesség, a szeparatizmus és a terrorizmus elleni közös küzdelem révén; megállapítja, hogy Kína stratégiai és gazdasági szempontból is jelentősen érdekelt a régióban azáltal, hogy a régió hatalmas olaj- és gáztartalékait kitermeli, és vasutakkal, valamint autópályákkal összeköti Közép-Ázsiát és a kínai tengerparti területet;

53.  üdvözli a Kína és Afganisztán között kialakuló kapcsolatokat, a történelem során magas rangú vezetői szinten először megvalósult tárgyalásokat; úgy véli, hogy puha hatalmi megközelítés révén Kína központi szerepet játszhat Afganisztán stabilizálásában, és ebben a kérdésben szoros együttműködés kialakítását szorgalmazza az EU és Kína között;

54.  megjegyzi, hogy a kínai vezetés olyan kísérletként értékeli az újra Ázsiára összpontosító új amerikai stratégiát, amellyel az USA fékezi Kína gyors gazdasági és politikai felemelkedését; arra bátorítja Kínát és az Egyesült Államokat, hogy a Csendes-óceán térségében kerüljék el a feszültséget és a fegyverkezési versenyt; arra sürgeti Kínát, hogy biztosítsa a tengereken való szabad közlekedést;

55.  úgy véli, hogy rendkívül komoly figyelmet kell fordítani a fejlődő országokban zajló, növekvő kínai beruházások gazdasági, társadalmi és környezeti hatására;

56.  megállapítja, hogy Kína növekvő jelenléte Afrikában elősegítette a gazdasági fejlődést, különösen ami az infrastruktúrához kapcsolódó projekteket illeti; nagyra értékeli, hogy a kínai vezetés a Kína és Afrika közötti együttműködési fórum 2012. július 20-án Pekingben tartott ülésén elismerte a kiegyensúlyozatlan, nyersanyag-orientált politikáját érintő súlyos kritikákat, amit az is jelez, hogy jelenleg az afrikai kontinensen végzett tevékenységeinek diverzifikációjáról szóló nyílt promóciót folytat; üdvözli Hu Csin-tao állami és pártvezető az említett, Kína és Afrika közötti együttműködési fórumon tett ígéretét, amely szerint az elkövetkező három évben 20 milliárd dolláros rekordnagyságú hitelt nyújtanak afrikai országok számára az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a kkv-k fejlesztésére; üdvözli, hogy Kína kijelenti, hogy támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést, és bátorítja a kínai hatóságokat, hogy kövessék a nagyobb átláthatóságra törekvő globális irányzatot, valamint e területen növeljék konkrét kötelezettségvállalásaikat; felszólítja az EU-t, hogy kísérje éber figyelemmel az Afrikában megvalósuló növekvő kínai beruházások politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti hatását;

57.  aggódik amiatt, hogy az Afrikában tapasztalható fokozott kínai jelenlét súlyos társadalmi feszültségekhez vezetett, de üdvözli, hogy a kínai társaságok hajlandóságukat fejezték ki arra, hogy afrikai tevékenységeik során nagyobb hangsúlyt helyezzenek a vállalati társadalmi felelősségvállalásra; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy Afrikában a politikákat az emberi jogok tiszteletben tartásának, a fenntartható fejlődés és az emberek biztonsága elősegítésének elvére építsék;

58.  tudomásul veszi Kína latin-amerikai természeti erőforrások kiaknázásában való egyre fokozódó részvételét, amelynek következtében az ilyen erőforrások kínai importja több mint 50%-kal nőtt;

59.  ösztönzi Kínát, amely a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, hogy vállaljon kezdeményezőbb és konstruktívabb szerepet a globális közösségen belüli együttműködés előmozdításában az éghajlatváltozás problémájának kezelése érdekében; üdvözli az éghajlatváltozás elleni küzdelem szolgálatában elfogadott politikákról és meghozott intézkedésekről szóló, a kínai hatóságok által 2011 novemberében kiadott fehér könyvet, és felszólít annak gyors végrehajtására;

60.  megállapítja, hogy döntő szerepet játszhatnak a Kína és az EU közötti – de egyúttal Kína és néhány más partnere, például az USA közötti – kölcsönös megértés javításában az emberek közötti kapcsolatok; dvözli e tekintetben azokat a programokat, amelyek célja a Kína és az EU közötti mobilitás elősegítése;

61.  szorgalmazza, hogy Kína feltétlen prioritásnak tekintse a jogbiztonság külföldi vállalatok számára való garantálását, tiszteletben tartva az egyenlőség, a kölcsönösség és a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvét;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, valamint a tajvani kormánynak és a tajvani törvényhozásnak, a Jüannak.

(1) HL L 250., 1985.9.19., 2.o.
(2) HL L 6., 2000.1.11., 40.o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0218.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0017.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334.
(6) HL C 305. E, 2006.12.14., 219. o.
(7) HL C 67. E, 2010.3.18., 132. o.
(8) HL C 305. E, 2010.11.11., 9. o.
(9) HL C 199. E, 2012.7.7., 185. o.
(10) HL C 296. E, 2012.10.2., 137. o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0301.
(12) HL C 285. E, 2010.10.21., 80. o.
(13) HL C 169. E, 2012.6.15., 81. o.
(14) HL C 288. E, 2006.11.25., 59. o.
(15) HL C 157. E, 2006.7.6., 471. o.
(16) HL C 99. E, 2012.4.3., 118. o.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0474.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0257.


A mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és korrupció a sportban
PDF 220kWORD 25k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporthoz kapcsolódó korrupcióról (2013/2567(RSP))
P7_TA(2013)0098RC-B7-0130/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelemről szóló, 2012. szeptember 20-i nicosiai nyilatkozatra,

–  tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

–  tekintettel a sport európai dimenziójáról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az on-line szerencsejátékok tisztességességéről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság sportról szóló fehér könyvére (COM(2007)0391),

–  tekintettel a sportban való doppingolás elleni küzdelemről szóló, 2005. április 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A korrupció elleni uniós küzdelem” című bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel a belső piaci online szerencsejátékról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Úton az online szerencsejátékokra vonatkozó átfogó európai keretrendszer felé” című, 2012. október 23-i bizottsági közleményre (COM(2012)0596),

–  tekintettel a belső piacon üzemeltetett online szerencsejátékokról szóló, 2011. március 24-i bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0128),

–  tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az „Európai sportpartnerségek” című előkészítő fellépésre és különösen az olyan projektek összeállítására, melyek fő célja a mérkőzések tiltott befolyásolásának az érintett érdekeltek oktatása és tájékoztatása révén történő megelőzése,

–  tekintettel a sporteredmények befolyásolása elleni küzdelemről szóló Európa tanácsi nemzetközi egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokon az EU nevében történő részvételnek az Európai Bizottság számára történő engedélyezéséről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásra (COM(2012)0655),

–  tekintettel a Bizottság megbízásából a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása kapcsán elvégzett vizsgálat eredményeire,

–  tekintettel az Európa Tanács doppingmegelőzésről szóló, 1989. november 16-i egyezményére,

–  tekintettel az eredmények manipulálása, mindenekelőtt a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelem érdekében a sport tisztaságának előmozdításáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2011. szeptember 28-án elfogadott ajánlásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Europol „Operation Veto” fedőnevű közös nyomozócsoportja rávilágított arra, hogy az elmúlt években széles körben elterjedt a labdarúgó-mérkőzések eredményének befolyásolása, és világszinten 680 – köztük 380 európai – mérkőzést gyanúsnak talált, továbbá beszámolt a mérkőzések befolyásolásával foglalkozó, a sport legbelső köreit érintő, kiterjedt hálózatról, melynek tagjai közül 425 személy ellen merült fel gyanú, és további 50 személyt már le is tartóztattak;

B.  mivel az Europol kijelentette, hogy ezek a számok csupán a „jéghegy csúcsát” jelentik;

C.  mivel a mérkőzések eredményének befolyásolása számos tagállamot érint, ami komoly aggodalomra ad okot, mivel ez a tevékenység a szervezett bűnözéshez kapcsolódik, és gyakorlatilag valamennyi uniós tagállamban jelentős kockázatot jelent a sportvilág számára;

D.  mivel a mérkőzések eredményének befolyásolása a bűnözés olyan módja, amely rendkívül kis számú ítélet és alacsony felderítési arány mellett magas bevételeket generál, és mivel ezért a bűnszervezetek olyan illegális tevékenységekhez használják fel, mint a pénzmosás vagy az ember- és kábítószer-kereskedelem;

E.  mivel az úgynevezett „spot-fixing”, vagyis az az illegális tevékenység, melynek során a mérkőzés egy bizonyos elemét – de nem feltétlenül a végeredményt – manipulálják, nehezebben leleplezhető, mint a hagyományos „bundázás”;

F.  mivel a bűnszervezetek tevékenysége nemzetközi bázisra épül, és e szervezetek a világ minden részén rendelkeznek kapcsolatokkal, és így a mérkőzések eredményének befolyásolása ellen egyetlen intézmény, ország vagy szervezet sem képes egymaga felvenni a küzdelmet;

G.  mivel valamennyi sportág érintett lehet, és a sport tisztasága forog veszélyben;

H.  mivel az ilyen illegális tevékenységek globális jellege miatt a jelenleg alkalmazott ellenőrzési mechanizmusok nem képesek azonnal leleplezni a manipulált mérkőzéseket;

I.  mivel a sportszervezetekben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokrácia – más szóval a felelősségteljes irányítás – előfeltétele annak, hogy a sportmozgalom sikeres szerepet játszhasson a mérkőzések eredményének befolyásolása és a sportot érintő csalás elleni küzdelemben;

J.  mivel számos sportszervezet már tett intézkedéseket az ügyben, például magatartási kódexet fogadott el, és a zéró tolerancia politikáját alkalmazza;

K.  mivel a befolyásolt mérkőzésekre főként az Unión kívül működő irodáknál lehet fogadni, ezért a mérkőzések eredményének befolyásolása elleni harcot nemzetközi szinten kell folytatni;

L.  mivel a szakértők szerint sajnos egyre többször merül fel, hogy bizonyos személyek rossz szándékkal, a mérkőzések befolyásolásának megkönnyítése és a pénzmosás lehetővé tétele érdekében vásárolnak meg labdarúgóklubokat;

M.  mivel a játékosok szakszervezetei rámutatnak, hogy a mérkőzések befolyásolásának hátterében részben az a probléma áll, hogy a játékosok nem kapják meg időben a fizetésüket, megfélemlítik és zsarolják őket;

1.  felszólítja az összes főbb érintett szereplőt, hogy vállalják a felelősséget, és dolgozzanak ki átfogó megközelítést, melynek keretében a sportmérkőzések eredményének befolyásolása elleni harcban kiegészítik egymás erőfeszítéseit;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki összehangolt megközelítést a mérkőzések eredményének befolyásolása és a szervezett bűnözés elleni harc terén, melynek keretében összehangolja a fő érdekeltek, vagyis a sportszervezetek, a nemzeti rendőrségek és igazságügyi hatóságok, valamint a szerencsejáték-szolgáltatók e téren tett erőfeszítéseit, valamint a vitára, az információátadásra és a bevált gyakorlatok megosztására alkalmas platformot hoz létre;

3.  felszólítja a sportszervezeteket, hogy a korrupció tekintetében (a szervezeten belül és a külső szerződéses felekkel szemben egyaránt) kövessék a zéró tolerancia elvét, így megelőzve azt, hogy tagjaik engedjenek a külső nyomásnak;

4.  sürgeti a sportszervezeteket, hogy dolgozzanak ki magatartási kódexet valamennyi alkalmazott és tisztségviselő (a játékosok, az edzők, a bírók, az egészségügyi és a műszaki személyzet, valamint az egyesületi és klubvezetők) számára, amely megállapítja a mérkőzések befolyásolásának veszélyeit, határozottan tiltja a mérkőzések fogadási vagy egyéb célokból történő manipulálását, meghatározza az erre vonatkozó szankciókat, tiltja a saját mérkőzésekre történő fogadást, valamint az informátorok védelmére irányuló megfelelő mechanizmus biztosítása mellett kötelezővé teszi a jelentéstételt azok számára, akiket a mérkőzések befolyásolásával kapcsolatban megkeresnek, vagy akiknek tudomásuk van ilyen esetről;

5.  felszólítja a sportirányítással foglalkozó testületeket, hogy a helyes irányítási gyakorlatok melletti elkötelezettségükkel csökkentsék annak kockázatát, hogy áldozatául esnek a mérkőzések befolyásolásának;

6.  kiemeli az oktatás fontosságát a sport tisztességességének megóvásában; ezért arra szólítja fel a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy a – hivatásos és amatőr – sportolókat és a fogyasztókat fiatal koruktól kezdődően, a sport valamennyi szintjén megfelelően tájékoztassák és neveljék;

7.  ösztönzi a sportszervezeteket, hogy indítsanak és tartsanak fenn olyan átfogó megelőzési és oktatási programokat, amelyek a sportegyesületek, versenysorozatok és sportszövetségek számára egyértelmű kötelezettségekkel járnak, különösen a kiskorúak tekintetében, valamint állítsanak fel a mérkőzések befolyásolásának kérdésével foglalkozó fegyelmi testületet;

8.  határozottan arra kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy nemzeti büntetőjogukba illesszék be kifejezetten a mérkőzések eredményeinek tiltott befolyásolását, gondoskodjanak a megfelelő közös minimumszankciókról, valamint az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tarása mellett számolják fel a meglévő joghézagokat;

9.  üdvözli a folyamatban lévő tárgyalásokat egy sporteredmények befolyásolása elleni küzdelemről szóló esetleges Európa tanácsi egyezmény létrehozásáról, amely a nemzeti rendszereket felruházhatja az e fenyegetés felszámolásához szükséges eszközökkel, szakértelemmel és forrásokkal;

10.  arra ösztönzi a sportszervezeteket, hogy magas szintű és meggyőző irányítást alkalmazzanak;

11.  annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy valamennyi tagállam tiltsa meg a kiskorúak részvételével zajló versenyekre való fogadást;

12.  arra kéri a tagállamokat, hogy a mérkőzések befolyásolása elleni küzdelem céljából alakítsanak ki egy specializált bűnüldözési egységet, amely a főbb érintett szereplőkkel folytatott kommunikáció és együttműködés csomópontjaként is szolgálna, valamint írják elő a szerencsejátékokat üzemeltető szolgáltatók számára, hogy nyújtsanak tájékoztatást e specializált egységnek és a sportszervezeteknek a szerencsejáték szabályellenes formáiról a további nyomozás és a bűnüldöző hatóságok számára történő továbbítás céljából;

13.  felszólítja a tagállamokat, hogy a közös nyomozócsoportok segítségével és a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés révén mozdítsák elő az európai bűnüldözési együttműködést; hangsúlyozza, hogy az illegális fogadási weboldalak és a névtelen fogadások visszaszorítása érdekében intézkedések bevezetésére és hatékony végrehajtására van szükség; úgy véli, hogy meg kell osztani az olyan személyekkel kapcsolatos információkat, akikkel kapcsolatban felmerült, hogy a mérkőzések eredményének befolyásolására irányuló ügyletek kapcsán esetleg játékosokat környékeztek meg, vagy akiket ilyen ügyben elítéltek;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy állítsanak fel szabályozó testületeket a sportfogadással kapcsolatos illegális tevékenységek feltárására és visszaszorítására, valamint hogy gyűjtsék, osszák meg, elemezzék és terjesszék a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával, a sportot érintő csalással és a sportot érintő korrupció egyéb formáival kapcsolatos – akár európai, akár Európán kívüli sporteseményhez kötődő – bizonyítékokat; hangsúlyozza, hogy szorosan együtt kell működni az egyéb szabályozókkal, többek között az engedélyezéssel foglalkozó hatóságokkal, a végrehajtó szervekkel és a rendőrséggel;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy könnyítse meg az illegális vagy gyanús sportfogadási tevékenységekkel kapcsolatos információk e szabályozó testületek közötti megosztását;

16.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mérkőzések eredményének befolyásolásához kapcsolódó szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében alakítsanak ki együttműködést a harmadik országokkal, többek között oly módon, hogy részt vesznek a sporteredmények befolyásolása elleni küzdelemről szóló Európa tanácsi nemzetközi egyezmény létrehozására irányuló tárgyalásokon;

17.  üdvözli, hogy a Bizottság évente kétszer korrupcióellenes intézkedésekkel foglalkozó jelentést tesz közzé, melyhez tagállamonként elemzést csatol, és amely egyedi ajánlásokat is tartalmaz (2013-tól kezdődően);

18.  bátorítja a Tanácsot, hogy továbbra is tartsa szem előtt a sportra vonatkozó uniós munkaterv (2011–2014) céljait, ragaszkodva különösen a sport értékeire – mint a tisztesség, a fair play és mások tiszteletben tartása – való figyelemfelhívást célzó tagállami oktatási programok fejlesztéséhez;

19.  üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy 2014-ben ajánlást fogadjon el a sporteredmények sportfogadással összefüggésben történő tiltott befolyásolásának megelőzése és az ellene folytatott küzdelem terén alkalmazott, bevált gyakorlatokról;

20.  üdvözli, hogy a testnevelésért és a sportért felelős miniszterek és vezető tisztviselők ötödik nemzetközi konferenciáján (MINEPS) napirenden lesz a sport tisztaságának kérdése és a mérkőzések eredményének befolyásolása elleni küzdelem, és úgy véli, hogy ez megfelelő fórum a mérkőzések eredményének befolyásolásával foglalkozó globális testület szükségességének felvetésére, ahol valamennyi érintett szereplő találkozhat és információt cserélhet egymással, összehangolhatja intézkedéseit, továbbá népszerűsítheti a jó irányítást megvalósító koncepciókat;

21.  kéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat az országokat – többek között az úgynevezett „ázsiai fogadóparadicsomokat” –, amelyekben különös problémák merülnek fel az EU területén megrendezett sportesemények eredményének sportfogadással összefüggésben történő manipulációja kapcsán, és fokozza együttműködését ezen országokkal a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelem terén;

22.  felszólítja a Tanácsot, hogy az online sportfogadás pénzmosásra történő felhasználásának megfékezése érdekében gyors ütemben és ambiciózus célok mentén folytassa az új pénzmosási irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0045) szóló megbeszéléseket;

23.  utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az európai, nemzetközi és nemzeti sportszervezeteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0025.
(2) HL C 87. E, 2010.4.1., 30. o.
(3) HL C 33. E, 2006.2.9., 590. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0492.
(5) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o.


A globális gyapotértéklánc
PDF 146kWORD 29k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a gyapottermesztés globális értékláncának fenntarthatóságáról (2012/2841(RSP))
P7_TA(2013)0099B7-0092/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3., 6. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 206. és 207. cikkére,

–  tekintettel a Görög Köztársaság csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmányhoz csatolt negyedik, a gyapotról szóló jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kulcsfontosságú egyezményeire, többek között a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1973. június 26-i 138. számú egyezményre, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 1999. június 17-i 182. számú egyezményre, a mezőgazdasági munka- és egészségvédelemről szóló 2001. június 21-i 184. számú egyezményre, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 1948. július 9-i 87. számú egyezményre, a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogról szóló 1949. június 8-i 98. számú egyezményre, a mezőgazdasági munkavállalók szervezeteiről szóló 1975. június 23-i 141. számú egyezményre, a munka- és egészségvédelemről szóló 1981. június 22-i 155. számú egyezményre, valamint a gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermekmunka felszámolására irányuló nemzetközi programra (IPEC) és a gyermekmunkával kapcsolatos tájékoztatásra irányuló programra (UCW),

–  tekintettel arra, hogy az Unió tagja egyes nemzetközi áruszervezeteknek,

–  tekintettel a gyapottal foglalkozó nemzetközi tanácsadó bizottság (ICAC) 2012. október 7. és 11. között tartott, 71. plenáris ülésének eredményeire,

–  tekintettel az AKCS Miniszterek Tanácsa 2012. június 10–15-i, a vanuatui Port Vilában tartott 95. ülésszakán elfogadott, a gyapotról szóló állásfoglalásra,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló(1), illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló(2) 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az alapanyag-kereskedelemről, a nyersanyagokhoz való hozzáférésről, a mezőgazdasági árupiacon tapasztalható áringadozásról, a származékos piacokról, a fenntartható fejlődésről, a vízkészletekről, a gyermekmunkáról, valamint a fejlődő országokban a gyermekek kizsákmányolásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel 2011. december 15-i állásfoglalására(4), melyben a gyapotágazatban alkalmazott gyermekkényszermunkával kapcsolatos aggályok miatt visszavonta hozzájárulását ahhoz, hogy az EU és Üzbegisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodás a textilágazatra vonatkozó jegyzőkönyvvel egészülhessen ki,

–  tekintettel az ENSZ Global Impact elnevezésű kezdeményezésére, a nyersanyagokra vonatkozó európai stratégiára, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó uniós stratégiára, az Unió fenntartható fejlődési stratégiájára, a politikák fejlesztési célú koherenciájára, valamint az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a gyapottermesztés értékláncának fenntarthatóságáról szóló 2013. március 14-i bizottsági nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a földhasználat szempontjából a gyapot az egyik legjelentősebb termény, és fontos szerepet játszik a munkahelyteremtésben, valamint létfontosságú nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági árucikke a világ vidéki közösségeinek, kereskedőinek, fogyasztóinak és a textiliparnak;

B.  mivel a több mint 100 országban termesztett gyapot a legszélesebb körben elterjedt természetes rostszál, és körülbelül 150 ország érintett a gyapotkereskedelemben;

C.  mivel a becslések szerint 100 millió vidéki háztartás érintett a gyapottermesztésben, továbbá mivel a gyapotágazat fontos munkahelyteremtő forrás, és több mint 250 millió, a mezőgazdasági értéklánc termesztési, feldolgozási, tárolási és szállítási szakaszában érintett ember számára jelent bevételt;

D.  mivel a gyapottermesztést Kína, India és az Egyesült Államok uralja, továbbá az Egyesült Államok, India, Ausztrália és Brazília a legnagyobb gyapotexportőrök, Kína, Banglades és Törökország pedig a legnagyobb gyapotimportőrök; mivel Üzbegisztán a világ ötödik legnagyobb gyapotexportőre és hatodik legnagyobb gyapottermelője;

E.  mivel Banglades gyapotimportjának túlnyomó többségét exportorientált textil- és ruhaipari cikkek gyártására fordítják, ami a teljes feldolgozóipari export 80%-át teszi ki; mivel az itt gyártott textil- és ruhaipari cikkek többségét a fejlett országokba, főleg az Európai Unió tagállamaiba, Kanadába és az Egyesült Államokba exportálják;

F.  mivel az Unióban 370 000 hektáros területen mintegy 100 000, elsősorban görögországi és spanyolországi termesztő foglalkozik gyapottermesztéssel, akik 340 000 tonna tisztított gyapotot állítanak elő évente, ami a világ tisztítottgyapot-előállításának 1%-a;

G.  mivel az Unió 2009-ben nettó gyapotexportőrré vált, exportpiaci részesedése 2,8%, kivitelének főbb célpontjai pedig Törökország, Egyiptom és Kína;

H.  mivel az uniós textil- és ruhaiparban a kivitel értéke 2011-ben 39 milliárd eurót tett ki, és az ágazat Unió-szerte 146 000 vállalaton belül több mint 1,8 millió főt foglalkoztatott(5);

I.  mivel a pamut ökológiai lábnyomát megsokszorozza, hogy itt túlzott mértékben használják a peszticideket – a világ fogyasztásának 7%-a –, a rovarirtószereket – a világ fogyasztásának 15%-a – és a vizet, ami talajromlást és -szennyezést okoz, valamint a biológiai sokféleség csökkenését;

J.  mivel a világ gyapottermésének nagy része öntözött területről származik, ami jelentős megterhelésnek teszi ki az édesvízkészleteket; mivel a gyapot minden egyéb terménynél nagyobb mértékben igényli a rovarirtó szerek használatát;

K.  mivel az Unió a gyapotágazatra vonatkozó EU–Afrika partnerségen és egyéb programokon keresztül a gyapothoz kötődő fejlesztések legnagyobb támogatója(6), és 2009-ben a legkevésbé fejlett országok textil- és ruhaiparának legnagyobb importőre volt;

L.  mivel az Unió általános preferenciarendszerének (GSP) reformja(7) a GSP+ rendszeren keresztül meg fogja erősíteni egyrészt az alapvető emberi és munkajogok, másrészt a környezetvédelemre és felelősségteljes kormányzásra vonatkozó normák tiszteletben tartására irányuló ösztönzőket;

M.  mivel a hiányos és elaprózott információk miatt a gyapottermesztés értéklánca során alkalmazott gyermekmunka valódi mértékét nehéz felmérni;

N.  mivel az ILO becslései szerint világszerte több mint 215 millió gyermek kényszerül gyermekmunkára, és 60%-uk a mezőgazdasági ágazatban dolgozik(8);

O.  mivel ezen állásfoglalás alkalmazásában a gyermekmunka a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú ILO-egyezményben, valamint a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú ILO-egyezményben meghatározott gyermekmunkának felel meg;

P.  mivel a világ legjelentősebb gyapottermesztő országainak nagy részében a termesztés, a gyapotfonalak és a magok betakarítása, valamint a gyapot tisztítása során a gyermek- és a kényszermunka legkülönbözőbb formáival találkozhatunk(9);

Q.  P. mivel a gyapot- és a textiliparban alkalmazott gyermek- és kényszermunkát nem lehet elkülönítve kezelni azok legfőbb okaitól, melyek a következők: a vidéken élők szegénysége, az alternatív jövedelemszerzési források hiánya, a gyermekjogok megfelelő védelmének hiánya, a valamennyi gyermek számára kötelező közoktatás megszervezésének hiánya, a merev közösségi struktúrák és uralkodó viselkedésformák;

R.  mivel a munkakörülmények, ideértve az egészségügyi és biztonsági előírásokat és a bérek szintjét, továbbra is rendkívüli aggodalomra adnak okot a gyapottermesztés, illetve a textil- és ruhaipari cikkek gyártása terén, különösen a legkevésbé fejlett és a fejlődő országokban; mivel 2006 óta egyedül Bangladesben 470 ember halt meg a textilgyárakban történt tűzesetekben;

S.  mivel az ICAC 41 gyapottermeléssel és gyapotkereskedelemmel foglalkozó, illetve gyapotot felhasználó országot tömörít, és célja, hogy a figyelem felkeltésével, a nemzetközi együttműködés ösztönzésével, statisztikai adatok gyűjtésével és szakmai információk nyújtásával javítsa a gyapotpiac átláthatóságát, valamint a szervezet előzetes jelentéseket is készít a gyapot- és textilpiacról;

T.  mivel az ICAC továbbra is azon kevés nemzetközi áruszervezet egyike, amelyhez az Unió még nem csatlakozott, és mivel a szervezetnek jelenleg hét uniós tagállam tagja;

U.  mivel a gyapot fontos szerepet játszik az Unió kereskedelmi, fejlődési és mezőgazdasági célkitűzéseiben;

V.  mivel az Unió csatlakozása az ICAC-hoz fokozná a gyapottal kapcsolatos együttműködést, a összehangoltabbá tenné az uniós fellépést, valamint növelné az Unió befolyását a „gyapotra vonatkozó menetrend” kialakítására;

W.  mivel az ICAC-tagsággal az Uniónak lehetősége nyílna az információkhoz és analitikai tanácsadáshoz való hozzáférés javítására, valamint a textilipar, a gyapottermesztők és a közigazgatási szervek közötti kapcsolatok és partnerségi viszony előmozdítására;

X.  mivel a Parlamentet fel fogják kérni, hogy hagyja jóvá az Uniónak az ICAC-hoz történő csatlakozását;

1.  felszólít a kereskedelmet torzító intézkedések elleni harc érdekében tett erőfeszítések folytatására, valamint a származékos árupiacok átláthatóságának javítására;

2.  sürgeti a gyapotágazat valamennyi szereplőjét, hogy az ICAC-on keresztül késedelem nélkül dolgozzon együtt a környezeti károk – beleértve a vízlábnyomokat, valamint a peszticidek és rovarirtók használatát – jelentős minimalizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy ezek a nem fenntartható termelési módszerek aláássák a jövőbeli gyapottermesztés feltételeit; úgy véli, hogy az Unió csatlakozása az ICAC-hoz hozzájárul az ezt célzó közös ICAC-munkaprogram kidolgozásához;

3.  hangsúlyozza a gyapottermesztés teljes értékláncában – ideértve a textil- és ruházati szektort is – az emberi jogi jogsértések, a munkavállalók jogainak megsértése és a környezetszennyezés elleni harc jelentőségét; javasolja, hogy az ICAC dolgozza ki az emberi jogi jogsértések nem kormányzati szervezetek általi független ellenőrzését támogató intézkedéseket a gyapottermesztés teljes értékláncában, és kéri az Uniót, hogy kapcsolódjon be ebbe a kérdésbe, amint az ICAC tagja lesz;

4.  hangsúlyozza, hogy olyan megfelelő feltételeket kell teremteni a fejlődő országok kistermelőinek, amelyek segítik őket az uniós textil- és ruhaipart ellátó fő értékláncokhoz való hozzáférésben, a gyapot–textil–ruházati cikk értékláncán való előrelépésben, valamint abban, hogy megragadják a biogyapotban és tisztességes kereskedelemben forgalmazott gyapotban rejlő lehetőségeket; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy a közbeszerzési jogszabályok az Unióban hogyan támogathatják a tisztességes kereskedelemben forgalmazott gyapot védelmét;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz nemzeti fejlesztési tervei összefüggésében fokozza a legkevésbé fejlett gyapottermesztő országok gyapotra vonatkozó nemzeti és regionális stratégiáinak támogatására irányuló erőfeszítéseit;

6.  határozottan elítéli a gyermekmunka és a kényszermunka gyapotültetvényeken való alkalmazását;

7.  úgy véli, hogy csak a gyermekmunka és a kényszermunka alapvető okait kezelő, hosszú távon végrehajtott, holisztikus és összehangolt keretrendszer vezethet a gyapottermesztés értékláncának fenntarthatóbbá tételéhez; felhívja ugyanakkor az Európai Uniót, hogy vegyen komolyan minden gyanút a rabszolgaságra vagy a kényszermunkára vonatkozóan az ellátási lánc folyamatában, és sújtsa azokat megfelelő szankciókkal;

8.  hangsúlyozza, hogy a gyapotágazat fenntarthatósága a termelőktől, a kereskedőktől, a bemeneti szállítóktól, a textilgyártóktól, a kiskereskedőktől, az árufajtáktól, a kormányoktól, a civil társadalomtól és a fogyasztóktól függ; emlékeztet, hogy a tisztességes kereskedelem előmozdítását szolgáló mechanizmusok támogatják – többek között a gyapotágazatban – a fogyasztók és a termelők közötti szorosabb együttműködést, mely utóbbiak szakértelmét és bevált módszereit a Bizottságnak is meg kellene vizsgálnia;

9.  felszólítja a gyapottermelő országokat, hogy alakítsanak ki olyan környezetet, amely lehetővé teszi a kormányok, az ipar, a független nem kormányzati szervezetek és a szakszervezetek számára a gyapotágazat munkakörülményeinek megfelelő nyomon követését és az arról szóló jelentéstételt, támogassák a gazdálkodói szervezeteket és a szakszervezeteket a jövedelmi szintek növelésére, valamint a gyapotültetvények munkafeltételeinek javítására tett erőfeszítéseikben; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a gyapotiparban a tényleges munkát végzők tisztességes megélhetést biztosítsanak maguknak a munkájukkal, és részesedjenek a gyapottermelő országok által felhalmozott haszonból;

10.  üdvözli a Better Cotton Initiative elnevezésű (a jobb minőségű gyapotra irányuló) kezdeményezést, a Cotton Made in Africa (afrikai termesztésű gyapotot támogató) projektet, az organikus textilekre vonatkozó világszabványt (Global Organic Textile Standard, GOTS) és az egyéb, több érdekelt felet magában foglaló kezdeményezéseket, melyek célja a gyapottermelés és a textilipar értékláncának fenntarthatóbbá tétele;

11.  sürgeti azokat az országokat, amelyek még nem ratifikálták a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és a 138. és a 182., illetve a 87., a 98., a 141. és a 155. számú ILO-egyezményeket azok mihamarabbi ratifikálására; úgy véli, hogy a kormányoknak minden megfelelő szakpolitikai intézkedést meg kell hozniuk annak érdekében, hogy előmozdítsák a gyermekmunkával kapcsolatos hatályos nemzeti és nemzetközi szabályok, illetve az alapvető ILO-egyezmények tudatosítását a gyapottermesztési lánc teljes hosszán;

12.  emlékeztet arra, hogy az alapvető emberi és munkajogok és a fenntartható fejlődés előmozdítását célzó legfőbb uniós szakpolitikai eszköz, azaz az általános preferenciarendszer keretében nyújtott preferenciákat ideiglenesen vissza lehet vonni az ENSZ és az ILO alapvető egyezményeiben lefektetett legfontosabb emberi és munkajogok súlyos és rendszeres megsértése esetén; hangsúlyozza az európai vállalatok felelősségét abban, hogy betartsák ezeket a szabályokat az ellátási láncaikban;

13.  hangsúlyozza a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírás (GSP+) jelentőségét;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyermekmunka vagy kényszermunka alkalmazásával előállított termékek hatékony nyomon követését elősegítő mechanizmus lehetőségét, és erről adott esetben nyújtson be jogalkotási javaslatot a Parlamentnek;

15.  felszólítja a Tanácsot, hogy határozzon arról, milyen módozatai lehetnek az ICAC-tagságnak, és tegye lehetővé, hogy az Unió kizárólagos hatáskörrel csatlakozhasson a szervezethez;

16.  felszólítja a gyapottermesztés értékláncának résztvevőit, hogy tartózkodjanak az olyan egyoldalú intézkedésektől, mint amilyen az exporttilalom, törekedjenek az átláthatóság növelésére és az együttműködés fokozására az áringadozások és a spekulációs lehetőségek csökkentése érdekében, valamint igyekezzenek biztosítani a gyapotszál-kereskedelem nyomon követhetőségét a nyílt piacon;

17.  fontosnak tartja az uniós gyapottermesztés védelmét, megszilárdítva ezzel a leginkább érintett régiókra vonatkozó átmeneti szerkezetátalakítási intézkedéseket;

18.  felszólítja az ICAC-ot, hogy a gyapot társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági teljesítményével foglalkozó szakértői bizottságán (SEEP) keresztül rendszeresen értékelje a gyapottermelés társadalmi és környezeti hatását, és e felmérés eredményeit tegye közzé;

19.  felszólítja az ICAC-ot, hogy fontolja meg egy olyan hatékony, globális címkézési rendszer kialakításának lehetőségét, amely garantálja, hogy a termék előállítása során nem alkalmaztak gyermekmunkát vagy kényszermunkát az ellátási lánc és az előállítási folyamat egyetlen szakaszában sem;

20.  felszólítja a Kínai Népköztársaságot, amely a gyapotpiac legnagyobb szereplője, és egyben a legnagyobb gyapotkészlettel rendelkező ország, hogy fontolja meg az ICAC-hoz történő csatlakozást, és játsszon konstruktív szerepet a gyapotágazatban; felszólítja továbbá a Kínai Népköztársaságot, hogy határozottan lépjen fel a gyermekmunka és a kényszermunka gyapot- és textiliparban való alkalmazása ellen;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy:

   i. rendszeresen számoljon be a Parlamentnek a nemzetközi áruszervezetekben, többek között az ICAC-ban folytatott munkájáról és tevékenységeiről;
   ii. teljes mértékben aknázza ki az ICAC-tagságban rejlő lehetőségeket azért, hogy elősegítse a gyapotruházati iparban a piac átláthatóságát és a fenntarthatóságot;
   iii. gyorsan reagáljon a gyapotexportra vonatkozó bármilyen esetleges korlátozásra és más, nagymértékű áringadozást előidéző tevékenységekre;
   iv. továbbra is biztosítsa az európai gyapottermesztők, -tisztítók, -kereskedők és -kutatók számára annak lehetőségét, hogy hallathassák a hangjukat;
   v. javítsa a globális gyapottermesztési ellátási- és értékláncokkal kapcsolatos koordinációt, statisztikai adatok gyűjtését, előrejelzéseket, információmegosztást, valamint ellenőrzést;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az ICAC-nak, az ILO-nak, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alapnak (IFAD), az ENSZ Gyermekalapnak (UNICEF), a Világbanknak és a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO), valamint a Kínai Népköztársaság kormányának.

(1) HL C 99 E., 2012.4.3., 31.o.
(2) HL C 99 E., 2012.4.3., 101.o.
(3) HL L 303, 2012.10.31., 1.o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0586.
(5) A 27 uniós tagállam textil- és ruházati ipara 2011-ben, Európai Ruházati és Textilipari Szervezet (Euratex), 2011
(6) Az Unió és tagállamai által az afrikai gyapotipar fejlesztése számára nyújtott pénzügyi segítség összértéke 2004 óta meghaladta a 350 millió eurót. A gyapotipari fejlesztési támogatások adatai, Kereskedelmi Világszervezet, 2012.5.31.
(7) 2012, június 13-án elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0241.
(8) ILO-IPEC, Global Child Labour Developments: Measuring Trends from 2004 to 2008, 2011.
(9) A globális gyapottermeléssel kapcsolatos szakirodalom áttekintése és a témában folytatott kutatások értékelése az ICAC-nak a gyapot társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági teljesítményével foglalkozó szakértői bizottsága részére, 2008. július


A bangladesi helyzet
PDF 212kWORD 24k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása a bangladesi helyzetről (2013/2561(RSP))
P7_TA(2013)0100RC-B7-0133/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. január 17-i(1) , 2007. szeptember 6-i(2) és 2008. július 10-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra(4),

–  tekintettel a bangladesi parlament által 1973-ban elfogadott nemzetközi büntetőtörvényszékekre vonatkozó jogszabályra, melynek célja „a népirtást, emberiesség elleni bűncselekményeket, háborús bűnöket és egyéb, a nemzetközi jog szerinti bűncselekményeket elkövető személyek letartóztatása, bíróság elé állítása és megbüntetése”,

–  tekintettel az Ashton főképviselő szóvivője által 2013. január 22-én tett, a bangladesi nemzetközi büntetőtörvényszékek által hozott halálos ítélettel kapcsolatos, valamint a 2013. március 2-án tett, a bangladesi erőszakra vonatkozó nyilatkozatra,

–  tekintettel a bírósági eljárás nélküli, gyorsított eljárásban foganatosított vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó és a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2013. február 7-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Alapokmányában megfogalmazott elvekre, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia bécsi nyilatkozatára és cselekvési programjára (1993), valamint a szociális fejlődésről szóló 1995. évi koppenhágai nyilatkozatra és cselekvési programra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU-nak jó és régóta tartó kapcsolata van Bangladessel, többek között a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodás révén;

B.  mivel a központi választási kampányban tett ígéretnek megfelelően az Awami Liga kormánya Sejk Haszína vezetésével létrehozott egy a háborús bűnöket kivizsgáló büntetőbíróságot az egykori Kelet- és Nyugat-Pakisztán közötti 1971-es kilenc hónapig tartó függetlenségi háború során elkövetett mészárlások kapcsán, melynek 300 000 és 3 millió közötti halálos áldozata volt, és amelynek során mintegy 200 000 nő esett nemi erőszak áldozatául;

C.  mivel a történelem során elkövetett egyik legsúlyosabb tömeggyilkosság traumája 40 évvel a történtek után még mindig beárnyékolja számos bangladesi polgár életét, és a bírósági eljárás célja, hogy az elismerés fontos momentumát biztosítsa számukra és kárpótolja őket szenvedéseikért;

D.  mivel 2013. január 21-én a Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICT) meghozta ítéletét Abdul Kalám Azad ellen az 1971-es függetlenségi háború során általa elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekért, és a távollétében folytatott bírósági eljárást követően halálra ítélte őt;

E.  mivel 2013 február 5-én az ICT Abdulkádir Mollahot életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, ami érzelmektől sem mentes, ám nagyrészt békés tiltakozásokat eredményezett, amelyekben főleg fiatal emberek vettek részt a dakkai Shahbagh kereszteződésben; mivel az ún. „Shahbagh mozgalom” a halálos ítélet alkalmazására, valamint a vallási szélsőségektől mentes társadalom és politikai élet kialakítására szólított fel;

F.  mivel a tiltakozásokat követően a kormány módosította az ICT 1973-as jogi aktusát, olyan rendelkezést vezetve be, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy fellebbezzen a bíróság által hozott ítélet ellen; mivel az Abdul Qader Mollah elleni bírósági ítélet így halálos ítéletté változtatható; mivel a visszaható hatályú jogalkotás e formája sérti a tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó normákat, aláássa az ICT munkájának legitimitását és sérti a nemzetközi jog kétszeres eljárás tilalmára (non bis in idem) vonatkozó rendelkezését, amelyet a Banglades által is aláírt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke (7) bekezdése is tartalmaz;

G.  mivel a kormányzó Awami Liga párt több vezetője köztük a belügyminiszter is, támogatják a Shabagh Mozgalom követeléseit, azt javasolva, hogy a Dzsamáat e-Iszlámi pártot be kell tiltani és a párthoz közel álló médiaorgánumokat el kell hallgattatni;

H.  mivel 2013. február 28-án az ICT bejelentette, hogy a hindu kisebbség üldözését is magában foglaló vádakkal halálra ítéli Delvar Husszein Saídit, a Dzsamáat e-Iszlámi párt alelnökét,

I.  mivel a szóban forgó, legutóbbi ítélet nyomán a helyzet tovább romlott, mivel a Dzsamáat párt hívei erőszakos tiltakozásokat tartottak az ítélet ellen, melyek során több mint hatvanan életüket veszítették; mivel a nem kormányzati szervezetek által adott tájékoztatás szerint a Dzsamáat párt tagjai és támogatói által végrehajtott támadásokra adott rendőri válaszlépések során a rendőrség többek közt éles lőszert is használt;

J.  mivel jelentések szerint a Dzsamáat aktivistái és a Bangladesi Nacionalista Párt néhány híve a közelmúltban több mint 40 hindu templom, lakóépület és bolt ellen hajtottak végre támadásokat országszerte, melynek során emberek százai váltak otthontalanná; mivel Banglades hindu és egyéb kisebbségei (pl. az Ahmadíja közösség) már többször is erőszakkal és az üldöztetéssel járó időszakot éltek át, nevezetesen az 1971-es háború során, valamint a 2001-es választásokat követően, és mivel ennek következményeként 2001 és 2011 között mintegy 900 000 hindu hagyta el Bangladest;

K.  mivel az ICT-n számos egyéb bírósági eljárás van folyamatban, és komoly kockázata van annak, hogy a bíróság az alpereseket bűnösnek találja és halálra ítéli;

L.  mivel a bírósági eljárás nélküli, gyorsított eljárásban foganatosított vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó és a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, valamint emberi jogi szervezetek aggodalmuknak adtak hangot a bíróság tisztességes és jogszerű bírósági eljárás tekintetében fennálló hiányosságaival kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az egyik pert a vádlott távollétében folytatták le;

1.  mélységesen aggasztja a Bangladesben a közelmúltban az ICT ítéleteit követően kirobbant erőszak, és sajnálatát fejezi ki az események halálos áldozatai miatt;

2.  részvétét fejezi ki az erőszakos események során meggyilkoltak és megsebesültek családtagjai számára;

3.  elismeri a megbékélés és az 1971-es függetlenségi háború során elkövetett bűntettekkel kapcsolatos igazságtétel és elszámoltathatóság szükségességét; hangsúlyozza az ICT e éren betöltött fontos szerepét;

4.  megismétli, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan ellenzi a halálbüntetést;

5.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy valamennyi halálos ítéletet váltsák fel enyhébb büntetésekkel, építsenek arra a pozitív fejleményre, hogy 2012-ben nem került sor egyetlen kivégzésre sem, valamint hogy a halálbüntetés eltörlése felé tett első lépésként vezessenek be hivatalos moratóriumot a kivégzésekre;

6.  sajnálattal veszi tudomásul az ICT működésében tapasztalt szabálytalanságokról – állítólagos megfélemlítés, a tanúk zaklatása és erőszakos eltüntetése, valamint a bírók, ügyészek és a kormány közti törvénytelen együttműködéssel kapcsolatos bizonyítékok – szóló jelentéseket; különösen ragaszkodik ahhoz, hogy a bűnüldöző hatóságok fokozzák a tanúk védelmének szavatolására szolgáló intézkedéseket;

7.  felhívja a bangladesi kormányt annak biztosítására, hogy az ICT szigorúan kövesse a nemzeti és nemzetközi igazságügyi normákat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a szabad, tisztességes és átlátható tárgyalás, valamint az áldozatok védelemhez, igazsághoz, igazságtételhez és kárpótláshoz való jogának szavatolását;

8.  felhívja a bangladesi kormányt, hogy fokozza a jogállamiság érvényesítésére és a közrend fenntartására irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti a kormányt az emberi jogok terén tett nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítésének kötelezettségére;

9.  határozottan elítéli a Dzsamáat e-Iszlámi hívei és az e párttal szövetséges pártok által a bűnüldöző hatóságok tagjai, az ICT ítéleteit támogatók, valamint a vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket; határozottan elítél minden, a lakosság ellen irányuló, megkülönböztetés nélküli erőszakos cselekményt;

10.  aggodalmának ad hangot a halálos áldozatok és sebesültek jelentős számával kapcsolatosan; felhívja a kormányt, utasítsa biztonsági erőinek tagjait arra, hogy szigorúan feleljenek meg a lehető legnagyobb önmérsékletre és a halálos erő alkalmazásának elkerülésére vonatkozó kötelezettségüknek, valamint hogy vizsgálják ki alaposan a tüntetések során meggyilkoltak halálának körülményeit;

11.  annak biztosítására hívja fel a bangladesi hatóságokat, hogy a kínzás és rossz bánásmód állítólagos eseteit pártatlanul kivizsgálják, és a felelősöket bíróság elé állítják;

12.  felszólítja az ország valamennyi politikai vezetőjét, hogy a további erőszak elkerülése érdekében enyhítsék a politikai feszültségeket, valamint utasítsák támogatóikat, hogy ne vegyenek részt semmilyen erőszakos cselekményben; felszólítja a bangladesi politikai pártokat, hogy kezdjenek egymással párbeszédet;

13.  arra kéri a sajtót, hogy tartózkodjon az erőszakra való felbujtástól; annak biztosítására kéri a kormányt, hogy az újságírók és szerkesztők békés körülmények közt nyilváníthassanak véleményt, anélkül, hogy ezért zaklatnák, megfélemlítenék, letartóztatnák vagy megkínoznák őket;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0027.
(2) HL C 187. E, 2008.7.24., 240. o.
(3) HL C 294. E, 2009.12.3., 77. o.
(4) HL L 118., 2001.4.27., 48. o.


Irak: a kisebbségi csoportok helyzete, különös tekintettel az iraki türkménekre
PDF 128kWORD 25k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása Irakról: a kisebbségi csoportok helyzete, különös tekintettel az iraki türkménekre (2013/2562(RSP))
P7_TA(2013)0101RC-B7-0147/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen az asszír közösségről szóló, 2006. április 6-i(1), valamint a keresztény közösségek elleni támadásokról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Bizottság Irakra vonatkozó közös stratégiáról (2011–2013) szóló dokumentumára,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Irakban elkövetett terrorista támadások legutóbbi hullámával kapcsolatban tett, 2013. január 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Tuz Khurmatu-i temetésen bekövetkezett gyilkosságokkal kapcsolatban tett 2013. január 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár és a Núri al-Maliki iraki miniszterelnök által 2007-ben kezdeményezett, Irakkal való nemzetközi megállapodásra, amely kötelezettséget vállal a szegények és a kiszolgáltatott csoportok nélkülözéssel és éhezéssel szembeni védelmére,

–  tekintettel az ENSZ iraki segélymissziója (UNAMI) és a Bizottság által 2012. december 19-én közösen benyújtott, „Az emberi jogok helyzete Irakban: 2012. január–június” című emberi jogi jelentésre,

–  tekintettel Navi Pillaynak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának ehhez kapcsolódó sajtóközleményére, mely szerint: „a 2012-ben ez idáig bekövetkezett kivégzések száma, valamint az, hogy véghezvitelükre tömegesen került sor, rendkívül veszélyes, semmivel sem igazolható és súlyosan veszélyezteti az iraki jogállamiság irányába tett kezdeti és bizonytalan lépéseket”

–  tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2013. január 25-i nyilatkozatára, amelyben határozottan elítéli „az Irakban lezajlott terrorista támadások legutóbbi hullámát, amelynek során több száz embert öltek meg és a sebesültek száma ennél is több”,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy hiten alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Irak továbbra is súlyos politikai, biztonsági és társadalmi-gazdasági kihívások elé néz, és mivel az ország politikailag rendkívül megosztott, erőszak sújtja és ez kedvezőtlenül hat az iraki nép béke, jólét és egy valós demokratikus átmenet iránti jogos vágyára;

B.  mivel az iraki alkotmány törvény előtti egyenlőséget biztosít valamennyi állampolgára számára, különös tekintettel a 125. cikkre, amely közigazgatási, politikai, kulturális és oktatási jogokat biztosít a különböző nemzetiségek, például a türkmének, a káldeusok, az asszírok és az összes többi nemzetiség számára, és mivel a kurdisztáni régió 2009 óta hatályos alkotmányának 31. cikke nemzeti, kulturális és közigazgatási autonómiát szavatol a türkmének, arabok, káldeus-asszír-szírek, örmények és más, kurdisztáni állampolgársággal rendelkező személyek számára, amennyiben ők alkotják a népesség többségét;

C.  mivel az iraki parlament 2012. április 9-én létrehozta az Emberi Jogi Bizottságot, amely ugyan még nem működik teljes körűen, de Irak történelme során ez az első független, emberi jogi bizottság;

D.  mivel a Parlament az iraki féllel folytatott politikai párbeszéd során az iraki emberi jogi helyzetre összpontosít, ami továbbra is súlyos aggodalomra ad okot, tekintettel a kiszolgáltatott helyzetű csoportok – köztük a kisebbségek – nem kielégítő helyzetére;

E.  mivel az EU és Irak közötti megállapodás – és különösen az abban foglalt emberi jogi záradék – hangsúlyozza, hogy az EU és Irak közötti politikai párbeszéd középpontjában az emberi jogoknak és a demokratikus intézmények megerősítésének kell állnia;

F.  mivel Irak régóta számos etnikai és vallási kisebbségnek – többek között a türkméneknek, keresztényeknek, kurdoknak, sabakoknak, mandeusoknak, örményeknek, jeziditáknak, baháiknak, az iraki feketéknek, asszíroknak, zsidóknak, palesztinoknak és másoknak – ad otthont;

G.  mivel az iraki kisebbségek az asszimilációs intézkedések céltáblái, és az iraki kormányban és a társult testületekben alulreprezentáltak; mivel az utóbbi években ennek következtében az iraki kisebbségi csoportok népessége drámaian csökkent, mivel közülük sokan elmenekültek az országból, másokat pedig lakóhelyük Irakon belüli áthelyezésére kényszerítették;

H.  mivel állítólag a türkmének alkotják a harmadik legnépesebb etnikai kisebbségi csoportot Irakban; mivel a türkmének és kurdok között folyamatos vita zajlik az olajban és egyéb természeti erőforrásban gazdag régió, Kirkuk hovatartozása felől, melynek következtében a türkmének a kurd erők és arab szélsőséges csoportok támadásainak és emberrablásainak vannak kitéve; mivel a szunnita és síita türkmének is e vallási alapú támadások célpontjaivá váltak;

I.  mivel a közelmúltban az iraki központi kormányzat és a kurdisztáni regionális önkormányzat közötti vita kiéleződött, ami negatív hatással van a régió biztonsági helyzetére és veszélybe sodorja a különböző etnikai csoportok, nevezetesen a kurdok, az arabok és a türkmének békés együttélését;

J.  mivel Észak-Irak a területi konfliktusokon kívül a vallási alapú támadások célpontjává is vált, amelyek keretében szunnita csoportok gyakran intéznek akciót a síita lakosság ellen; mivel 2012. december 31-én 39 zarándokot öltek meg az Arbaínban tartott síita fesztiválon; mivel 2013. január 23-án az észak-iraki ninivei tartomány egyik városában, az iraki kormányzat és a kurdisztáni regionális önkormányzat között vita tárgyát képező és jelentős türkmén lakossággal rendelkező Tuz Khurmatu városában egy síita mecset ellen intézett támadás legalább 42 ember halálát okozta, és további 117 ember megsebesült;

K.  mivel a biztonsági helyzet jelentős javulása ellenére az iraki lakossággal szembeni erőszak továbbra is elfogadhatatlan mértékű, mindennaposak a bombázások és lövöldözések, és mivel a folyamatos feszültség és erőszak az irakiak többségét bizonytalanná teszi a jövőjét tekintve, és ellehetetleníti az iraki lakosság általános gazdasági és társadalmi integrációjának előmozdítását;

1.  mély aggodalommal tekint azokra az elsősorban a szunniták és a síiták közötti erőszakos cselekményekre, amelyeknek az iraki polgári lakosság esik áldozatául, de a kiszolgáltatott helyzetű csoportok, például a vallási, etnikai és kulturális kisebbségek ellen indított támadásokra is; felhívja az iraki hatóságokat a biztonság és a közrend fokozására, valamint az országban dúló terrorizmus és vallási alapú erőszak elleni küzdelemre;

2.  elítéli a 2013. január 23-án, Tuz Khurmatuban, egy előző napon meggyilkolt türkmén köztisztviselő temetésén végrehajtott támadást, amely 42 ember halálát okozta és további 117 ember sebesüléséhez vezetett, elítéli továbbá a 2013. február 3-i támadást, amelynek során egy kirkuki rendőrőrs előtti öngyilkos bombamerényletben 30 ember meghalt és további 70 megsebesült, valamint a 2012. december 16-i támadást, amelyben elraboltak, megkínoztak és elevenen elégettek két türkmén tanárt;

3.  határozottan elítél valamennyi terrortámadást, és részvétét nyilvánítja az elhunytak és a sebesültek családjainak és barátainak;

4.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az instabilitás és a vallási alapú erőszak újbóli megjelenése Irakban veszélyeztetheti a 2013. április 20-án esedékes tartományi választásokat, amelyek elhalasztása veszélyeztetheti egy demokratikusabb és befogadóbb kormányzati struktúra esélyét;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alkotmányban a türkmének és más kisebbségek jogaira való utalás ellenére a kisebbségek továbbra is etnikai és vallási alapú erőszak és megkülönböztetés áldozatai;

6.  felhívja az iraki kormányzatot és a kurdisztáni regionális önkormányzatot, hogy e támadásokat ítéljék el, és folytassanak teljes körű és haladéktalan vizsgálatot a régióban a közelmúltban bekövetkezett terrortámadások, köztük a Tuz Khurmatu-i síita mecset elleni véres bombatámadás ügyében, és állítsák a felelősöket bíróság elé;

7.  felhívja az iraki kormányt és a kurdisztáni regionális önkormányzatot, hogy tegyenek azonnali intézkedéseket a ninivei fennsíkon zajló területi vita fokozatos lecsendesítésére, a tartomány kulturális, etnikai és vallási sokszínűségének elismerésére, és annak lehetővé tételére, hogy polgárai szabadon megválasszák identitásukat, beleértve nyelvüket, vallásukat és kultúrájukat;

8.  felhívja az iraki képviselőtanácsban képviselt politikai erőket, hogy folytassanak valódi, befogadó nemzeti párbeszédet Irak hatékony demokratikus irányításának és az iraki polgárokat megillető egyéni és kollektív jogok tiszteletben tartásának biztosítása céljából; sürgeti az iraki kormányt a határozatlan időre elhalasztott népszámlálás elvégzésére a türkmén és egyéb kisebbségekhez tartozó lakosság számának meghatározása érdekében;

9.  felhívja az iraki kormányt és minden politikai vezetőt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket általában minden iraki állampolgár, és különösen a sebezhető etnikai és vallási kisebbségekhez tartozó személyek biztonságának és védelmének garantálására; felhívja a kormányt, hogy utasítsa a biztonsági erőket arra, hogy tanúsítsanak önmérsékletet a közrend fenntartása során, tiszteletben tartva a jogállamiságot és a nemzetközi normákat;

10.  ezzel összefüggésben üdvözli a fogdák és börtönök átalakítási és újjáépítési programjának közelmúltbeli elindítását az iraki igazságügyi minisztérium fennhatósága alatt, és azt reméli, hogy ez elő fogja segíteni az emberi jogi szervezetek által bírált, helyi szinten alkalmazott erőszak és széles körű büntetlenség megszüntetését Irakban;

11.  mélységesen sajnálja, hogy Irakban nagy számban történnek kivégzések, amelyek mögött gyakran tisztességtelen tárgyalásokat követően, erőszakkal kicsikart vallomások alapján hozott halálos ítéletek állnak; sürgősen felszólítja az iraki kormányt, hogy hirdesse meg a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés közeljövőbeli eltörlése céljából;

12.  hangsúlyozza, hogy az iraki hatóságok és a nemzetközi segélyszervezetek összehangolt fellépését a kiszolgáltatott csoportok segítésére kell fordítani, megfelelő feltételeket teremtve biztonságuk és méltóságuk garantálásához, elsősorban az Irakban élő összes vallási és etnikai közösség közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet előmozdító kezdeményezések révén;

13.  hangsúlyozza, hogy az EUJUST LEX kezdeményezéseiben – lehetőség szerint – megfelelően előtérbe kell helyezni a türkmének jogait és általában a kisebbségi jogokat, és üdvözli az EUJUST LEX iraki missziójának sikerét, valamint végrehajtásának pozitív mérlegét;

14.  kitart amellett, hogy az Európai Unió és az Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodással létrehozott Együttműködési Tanácsot kommunikációs csatornaként kell használni, amelyen keresztül az iraki etnikai és vallási kisebbségek helyzetével kapcsolatos aggodalmak eljuthatnak Irakhoz;

15.  kéri, hogy a nemzetközi közösség és az Unió támogassa az iraki kormányt, hogy 2013. áprilisában békés, szabad és tisztességes választásokra kerülhessen sor;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurdisztáni regionális önkormányzatnak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 293. E, 2006.12.2., 322. o.
(2) HL C 99. E, 2012.4.3., 115. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0022.


Arafat Dzsarádát esete és a palesztin foglyok helyzete az izraeli börtönökben
PDF 213kWORD 23k
Az Európai Parlament 2013. március 14-i állásfoglalása Arafat Dzsarádát esetéről és a palesztin foglyok helyzetéről az izraeli börtönökben (2013/2563(RSP))
P7_TA(2013)0102RC-B7-0154/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzetéről szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(1) és az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról szóló 2012. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének az izraeli palesztin éhségsztrájkolók körülményeivel kapcsolatban tett 2013. február 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Uniónak az éhségsztrájkot folytató palesztin foglyokról szóló 2012. május 8-i helyszíni nyilatkozatára,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Izrael Állam közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodásra (az EU–Izrael Társulási Megállapodásra), különösen pedig annak az emberi jogokról szóló 2. cikkére,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984-ös ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményére,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó, a közel-keleti konfliktusról szóló határozataira,

–  tekintettel Ban Ki-mun ENSZ-főtitkár 2013. február 19-i nyilatkozatára, amelyben aggodalmát fejezte ki az Izraelben éhségsztrájkoló palesztin foglyok körülményei miatt, továbbá az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Navi Pillaynak a palesztin foglyokkal kapcsolatban tett 2013. február 13-i nyilatkozatára, valamint a megszállt palesztin területek emberi jogi helyzetéért felelős különleges ENSZ-előadónak, Richard Falknak az Arafat Dzsarádát palesztin fogoly halálával kapcsolatban tett, 2013. február 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a UNICEF „Gyermekek izraeli katonai őrizetben: észrevételek és ajánlások” című, 2013. februári jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Arafat Dzsarádátot 2013. február 18-án tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy köveket dobál izraeli célpontokra, és mivel 2013. február 23-án a megiddói börtönben meghalt; mivel halálának oka vitatott; mivel az izraeli hatóságok állítása szerint szívrohamban halt meg, és mivel a boncolás során feltárt bevérzések és bordatörések az újraélesztési kísérletekre jellemzőek, amelyeket a büntetés-végrehajtási szolgálat végzett el; mivel e boncolás alapján a palesztin hatóságok azt állítják, hogy Dzsaráfát kínzások következtében vesztette életét;

B.  mivel csaknem az összes – mintegy 4 500 – Izraelben fogva tartott palesztin fogoly részt vett az éhségsztrájkban, amelynek során Dzsarádát halála elleni tiltakozásképpen megtagadták az étkezést; mivel az elmúlt napokban Ciszjordánia utcáin összecsapásokra került sor, mivel a palesztinok elítélték a palesztin foglyok izraeli börtönkörülményeit;

C.  mivel a palesztin foglyok és fogvatartottak ügye messzemenő politikai, társadalmi és humanitárius következményekkel jár; mivel a palesztin politikai foglyok és volt fogvatartottak kiemelkedő szerepet játszanak a palesztin társadalomban; mivel Izrael több mint 4 800 politikai foglyot – köztük sok nőt és gyermeket –, több mint 100, az Oslói Egyezmény megkötése előtt bebörtönzött személyt, a Palesztin Törvényhozó Tanács (PTT) tagjai közül pedig 15-öt tart fogva; mivel közülük 178-at – többek között 9 PTT-képviselőt – adminisztratív őrizetben tartanak; mivel egy palesztin és izraeli emberi jogi szervezetek által 2013. márciusban tett nyilatkozat szerint a jelentések alapján 1967 óta izraeli börtönökben legalább 71 palesztin fogoly halt meg közvetlenül a kínzások következtében;

D.  mivel a Ciszjordániából és a Gázai övezetből származó palesztin foglyok többségét Izrael területén belül található börtönökben tartják fogva; mivel a foglyok túlnyomó többsége számára gyakran lehetetlen vagy igen nehéz azon joguk gyakorlása, hogy családjukból látogatókat fogadjanak;

E.  mivel az izraeli katonai adminisztratív letartóztatási parancs lehetővé teszi a vád és büntetőeljárás nélküli őrizetbe vételt, olyan bizonyítékok alapján, amelyeket sem a fogva tartottak, sem ügyvédeik nem ismerhetnek meg, és mivel e parancsok időbeli hatálya akár hat hónapig is terjedhet, és határozatlan időre meghosszabbítható; mivel az Izraeli Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban bírálattal illette a katonai bíróságokat és a katonai főügyész testületét az adminisztratív letartóztatási parancsok kiterjesztésére irányuló fellépéseik miatt;

F.  mivel a palesztin politikai foglyok több ízben éhségsztrájkot folytattak, amelyekhez egyszerre több száz fogoly csatlakozott; mivel több palesztin fogva tartott továbbra is tartós éhségsztrájkot folytat;

G.  mivel a női foglyok a palesztin fogva tartottak különösen veszélyeztetett csoportját jelentik;

H.  mivel becslések szerint az izraeli biztonsági erők Ciszjordániában évente 700 palesztin gyermeket tartóztatnak le; mivel az UNICEF által az izraeli katonai fogva tartási rendszerrel kapcsolatba kerülő palesztin gyermekekkel szemben alkalmazott gyakorlatokról 2013 februárjában készített áttekintés szerint e gyermekek bántalmazása általánosnak és rendszerszerűnek tűnik;

I.  mivel a társulási megállapodás 2. cikke értelmében az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatok az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapulnak, melyek e megállapodás alapvető elemét képezik; mivel az EU–Izrael cselekvési terv a felek által egyaránt elfogadott közös értékek között hangsúlyozza az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását,

1.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Arafat Dzsarádát palesztin fogoly 2013. február 23-án izraeli fogságban életét vesztette, és részvétét fejezi ki családjának;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy miután Dzsarádát vitatott körülmények között halt meg a megiddói börtönben, Ciszjordániában kiújultak a feszültségek; felszólítja valamennyi felet, hogy a legnagyobb önuralomról tegyenek bizonyságot, és a további erőszak megelőzése érdekében tartózkodjanak a provokatív fellépésektől, valamint tegyenek pozitív lépéseket a bizalom helyreállítására és a jelenlegi feszültségek oldására;

3.  felhívja az izraeli hatóságokat, hogy azonnal indítsanak független, pártatlan és átlátható vizsgálatot annak érdekében, hogy tisztázzák Dzsarádát halálának körülményeit és mindazokat az állításokat, amelyek a palesztin foglyok kínzására és a velük szemben alkalmazott kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódra és büntetésre vonatkoznak;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy egyetért Izrael jogos biztonsági aggodalmaival; ugyanakkor úgy véli, hogy valamennyi fogoly bánásmódját illetően teljes mértékben tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, mivel egy demokratikus ország számára ez döntő fontosságú; ezért felszólítja az izraeli kormányt, hogy tartsa tiszteletben a palesztin foglyok jogait, és óvja meg egészségüket és életüket;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy palesztin fogva tartottakat vád nélkül tartanak adminisztratív őrizetben; hangsúlyozza, hogy e fogva tartottak ellen vádat kell emelni, és őket bíróság elé kell állítani, a nemzetközi normákkal összhangban álló igazságszolgáltatási garanciák mellett, vagy haladéktalanul szabadon kell őket bocsátani;

6.  kitart amellett, hogy a foglyok családtagjaik fogadásához való jogát azonnal életbe kell léptetni, és felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy első lépésként teremtsék meg az e jog gyakorlásához szükséges feltételeket;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot a tartós éhségsztrájkot folytató palesztin foglyok helyzete és egészségügyi állapota miatt; támogatásáról biztosítja a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a kritikus állapotban lévő foglyok/fogva tartottak életének megmentése érdekében tett erőfeszítéseit, és felszólítja Izraelt, hogy valamennyi éhségsztrájkoló számára korlátozás nélkül biztosítsa a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférést;

8.  ismételten kéri a PTT valamennyi bebörtönzött tagjának – köztük Marván Bargúti – azonnali szabadon bocsátását;

9.  felszólítja az izraeli hatóságokat annak biztosítására, hogy a palesztin női és gyermekfoglyok és fogva tartottak megfelelő védelemben és elbánásban részesüljenek, összhangban azon vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, amelyeknek Izrael is részes fele;

10.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy kövessék szoros figyelemmel a palesztin foglyok és fogva tartottak, köztük a nők és gyermekek sorsát, és e kérdést az Izraellel bármely szinten folytatott politikai párbeszéd során vessék fel; kitart amellett, hogy e kérdést az Izrael által az európai szomszédságpolitikában elért haladásról szóló következő jelentésbe bele kell foglalni;

11.  kéri, hogy a Parlament tényfeltáró misszió keretében értékelje a jelenlegi helyzetet a palesztin foglyok – köztük a nők és gyermekek – fogva tartási körülményei, valamint az adminisztratív őrizet tekintetében;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Izrael kormányának, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának.

(1) HL C 295. E, 2009.12.4., 47. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0298.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat