Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2321(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0222/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0222/2013

Viták :

PV 01/07/2013 - 22
CRE 01/07/2013 - 22

Szavazatok :

PV 02/07/2013 - 9.14

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0301

Elfogadott szövegek
PDF 156kWORD 33k
2013. július 2., Kedd - Strasbourg
A szövetkezetek hozzájárulása a válság leküzdéséhez
P7_TA(2013)0301A7-0222/2013

Az Európai Parlament 2013. július 2-i állásfoglalása a szövetkezetek válságkezelésre irányuló hozzájárulásáról (2012/2321(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 54. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a munkavállalói részvétel tekintetében az európai szövetkezet statútumáról szóló, 2012. március 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a kis- és középvállalkozások átadásáról szóló, 1994. december 7-i 94/1069/EK bizottsági ajánlásra(5),

–  tekintettel a kis- és középvállalkozások átadásáról szóló bizottsági közleményre(6),

–  tekintettel az európai szövetkezetek támogatásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0018),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” című bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „A szövetkezetek és a szerkezetátalakítás” című véleményére(7),

–  tekintettel a mind a 27 jelenlegi tagállam kormánya által jóváhagyott, a szövetkezetek támogatásáról szóló 193. ILO-ajánlásra, az ENSZ Közgyűlés „Szövetkezetek és az emberi fejlődés” című 2011. évi határozatára, valamint arra, hogy az ENSZ a 2012. évet a szövetkezetek nemzetközi évévé nyilvánította,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A7-0222/2013),

Bevezetés

1.  rámutat, hogy a szövetkezetek, más szociális gazdasági vállalkozásokkal együtt alapvető szerepet töltenek be az európai gazdaságban, különösen válság idején, mivel egyesítik magukban a jövedelmezőséget és a szolidaritást, minőségi munkahelyeket hoznak létre, erősítik a társadalmi, gazdasági és regionális kohéziót, illetve társadalmi tőkét teremt. elismeri továbbá, hogy a szociális gazdasági vállalkozások számára egyértelműbb és koherensebb jogi keretet kellene biztosítani, amely megfelelően figyelembe veszi a szociális gazdasági intézmények sokszínűségét és egyedi jellemzőit;

2.  megjegyzi, hogy az EU-ban a szövetkezetek jelentősége folyamatosan nő, valamint hogy közel 160 000 szövetkezeti vállalkozás található 123 millió tag tulajdonában és ezek 5,4 millió ember számára nyújtanak munkát – ideértve az 1,4 millió személy számára munkahelyet biztosító 50 000 ipar- és szolgáltató szövetkezeti vállalkozást –, valamint hogy a szövetkezetek átlagosan 5%-kal járulnak hozzá az egyes tagállamok GDP-jéhez; megjegyzi, hogy az elmúlt néhány év során több száz ipar- és szolgáltató szövetkezeti vállalkozás jött létre a válságban lévő vagy jogutód nélküli üzleti vállalkozások szerkezetátalakításának eredményeképpen, így helyi gazdasági tevékenységeket és munkahelyeket óvtak meg és fejlesztettek újra; megjegyzi, hogy az ipar- és szolgáltató szövetkezeti csoportok az EU néhány legiparosodottabb régiójában kulcsfontosságú hatással bírtak a regionális fejlődésre; megjegyzi, hogy a munkaerő-piaci integrációra specializálódott szociális szövetkezetek több mint 30 000 fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű személyt foglalkoztatnak az ipari és a szolgáltatási ágazatban; megállapítja, hogy a szövetkezeti modell az egyéni vállalkozók és a szabadfoglalkozásúak által követett példává vált, illetve, hogy e modell jelentősége erőteljesen növekedett az új ágazatokban – például a korábban az állam által nyújtott szociális, egészségügyi és digitális szolgáltatások, a kiegészítő üzleti szolgáltatások, valamint az általános érdekű szolgáltatások (többek között a környezeti szolgáltatások, a természetes élőhelyekkel, az oktatással és kultúrával való gazdálkodás és a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés) terén; megállapítja, hogy a szövetkezetek ezért – amellett, hogy hozzájárulnak a társadalmi innovációnak, az Európa 2020 stratégiában és a Horizont 2020-ban is szereplő jelentős célkitűzésnek a megvalósításához – a gazdasági, szociális és fenntartható fejlődés és a foglalkoztatás szempontjából kiemelkedően fontos szerepet játszanak az EU-ban, illetve segítik a regionális és helyi közösségek fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó célkitűzéseinek teljesítését;

3.  ismételten kiemeli, hogy a szövetkezeti üzleti modell hozzájárul a tényleges gazdasági pluralitás kialakításához és a „szociális piacgazdaság” szerves részét képezi, továbbá teljes mértékben összhangban van az EU-szerződés értékeivel és az Európa 2020 stratégia céljaival;

4.  rámutat, hogy a szövetkezetek válságos időkben a foglalkoztatottsági arányt és a vállalkozás-bezárások számát illetően sokkal ellenállóbbnak bizonyultak, mint sok hagyományos vállalkozás; megjegyzi, hogy a válság ellenére szövetkezetek alakultak az új és innovatív ágazatokban és ezen ellenálló képességre meggyőző erejű bizonyíték áll rendelkezésre, különösen a szövetkezeti bankok, valamint az ipar- és szolgáltató szövetkezetek (dolgozói szövetkezetek, szociális szövetkezetek és a kkv-k alkotta szövetkezetek) tekintetében; rámutat, hogy a szövetkezeti modell fejlődése bizonyította, hogy segítségével más modellekhez viszonyítva hatékonyabb válasz adható az új szükségletekre, és jobban ösztönözhető a munkahelyteremtés, ami annak köszönhető, hogy a szövetkezetek feladataik folyamatos ellátás révén nagymértékben képesek alkamazkodni a változáshoz, válság esetén fenntartani üzletmenetüket; rámutat továbbá a kkv-k alkotta szövetkezetek stratégiai szerepére, ezek ugyanis kollektív megoldást kínálhatnak a közös problémákra, valamint lehetővé teszik a méretgazdaságosság kialakítását; megjegyzi ezenkívül, hogy növekszik a „közösségi szövetkezetek” jelentősége, ami – különösen a távoli és hátrányos helyzetű térségekben – lehetővé teszi a polgárok közvetlen szerepvállalását a különböző szükségletek kielégítésében például a szociális és egészségügyi, oktatási, kereskedelmi, valamint kommunikációs szolgáltatások terén;

5.  úgy véli, hogy gazdasági visszaesés idején a szövetkezetek hatékonyan elő tudják mozdítani a mikrogazdasági szintű vállalkozói tevékenységet, mivel lehetővé teszik a kisvállalkozók – gyakran polgárokból álló csoportok – számára a vállalkozási tevékenységben való részvételt; e tekintetben támogatja, hogy a szociális és jóléti ágazatokban alakítsanak ki szövetkezeteket, lehetővé téve ezáltal a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok fokozottabb társadalmi részvételét;

6.  azzal érvel, hogy decentralizált jellegéből kifolyólag a szövetkezeti modell jelentősen hozzájárul a megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelvben megállapított, 2020-ra vonatkozó prioritások végrehajtásához, valamint a fosszilis energiáról a megújuló energiára való átálláshoz; e tekintetben rámutat arra, hogy több mint 1000 megújuló energiával foglalkozó szövetkezetet alapítottak polgárok; úgy véli, hogy a megújuló energia területén működő szövetkezetek lehetővé teszik a polgárok számára a helyi projektekben való részvételt, és ösztönzik a megújuló energiára irányuló projektekbe való beruházást, ami viszont fokozza az új megújulóenergia-létesítmények társadalmi elfogadottságát; úgy véli, hogy a polgárok energiatermelésben való részvétele egyaránt növeli a fenntartható és hatékony energiafogyasztás szükségességével kapcsolatos tudatosságukat és az energiaárakra gyakorolt befolyásukat; arra kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az energetika területén működő szövetkezetek azon szerepére, amelyet a megújuló energiaforrások felhasználásának fokozásában és az energiahatékonyság javításában betölthetnek;

7.  azon a véleményen van, hogy a nagyobb ellenálló képesség nagyrészt az irányítás szövetkezeti modelljének köszönhető, amely a közös tulajdonon, a demokratikus gazdasági részvételen, valamint a részes tagok általi ellenőrzésen, szervezésen és irányításon, illetve a közösség iránti elkötelezettségen alapul; hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek ellenálló képessége a jellegzetes, kiegyensúlyozott szociális és gazdasági célokat kitűző és a működésük és tevékenységük javítását célzó tőkefelhalmozási módszerüknek is köszönhető, ami kevésbé függ a pénzügyi piacok alakulásától, és kapcsolódik a többletek – ha lehetséges részben fel nem osztható – tartalékalapokba való áthelyezéséhez (különösen olyan eszközök formájában, amelyek általánosságban megerősítik a szövetkezeti mozgalmat, a felszámolási eljárások esetleges kintlevő tartozásainak kifizetését követően), a vállalkozás céljainak megvalósításához; úgy véli, hogy ez a modell segít annak biztosításában, hogy a szövetkezetek hosszú távú, nemzedékeken átívelő megközelítést tegyenek magukévá, a helyi gazdaság szerves részévé teszi őket, így hozzájárulnak a helyi fenntartható fejlődéshez és biztosítja, hogy ne helyezzék át tevékenységüket, még akkor sem, amikor kilépnek a nemzetközi piacra;

8.  megállapítja, hogy a szövetkezeti vállalkozások képesek a jelenlegi és jövőbeni igények eredményes és hatékony kielégítésére olyan területeken, mint a kulturális erőforrások kezelése és a kreativitás érvényre juttatása, valamint az új életmóddal és fogyasztói szokásokkal összefüggő környezeti fenntarthatóság; hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek olyan új értékeket is bevezettek, mint a jogszerűség védelme: erre példa Olaszország, ahol a szövetkezeti vállalkozások felelősek a maffiától elkobzott javak kezeléséért;

9.  úgy véli, hogy a szövetkezetek számára – tekintettel többek között az új európai iparpolitika alapját képező ipari szerkezetváltás elősegítéséhez való kiemelt hozzájárulásukra – teljes körű részvételt kellene biztosítani az unió iparpolitika célkitűzéseiben és az EU által hozott intézkedésekben;

10.  megjegyzi továbbá, hogy a szövetkezetek az együttműködés révén kihasználhatják a méretgazdaságosság előnyeit és megoszthatják a tapasztalatokat és a legjobb gyakorlatokat, valamint – adott esetben – átcsoportosíthatják vagy összevonhatják az emberi és pénzügyi erőforrásokat; úgy ítéli meg, hogy ez a jellegükből adódó rugalmasság teszi lehetővé a szövetkezetek számára, hogy még a nehézségekkel fokozottan teli időszakokban is fenntartsák magukat;

11.  megállapítja, hogy több tagállamban fellelhető számos helyes gyakorlat, amely bizonyítja a szövetkezeti vállalatok kitűnő teljesítményét a növekedés, a foglalkoztatás, a fennmaradási arányok és a vállalkozásindítás tekintetében, ilyen például a Spanyolországban alkalmazott „egyösszegű kifizetés” (pago unico), valamint az olaszországi Marcora törvény, amelyek lehetővé teszik új szövetkezeti vállalkozások munkanélküli-segélyből történő indítását, a Franciaországban, Svédországban és Belgiumban alakult ún. „foglalkoztatási és vállalkozási szövetkezetek”, rámutat továbbá arra, hogy az egyes szövetkezetek hogyan szerveződhetnek önkéntes alapon ipari, mezőgazdasági, logisztikai, pénzügyi, K+F- és felsőoktatási ágazatban tevékenykedő vállalkozásokat tömörítő nagyméretű üzleti csoportba; megjegyzi, hogy a profi vagy félprofi sportszervezetek jó irányításához szintén hatékony modellül szolgálhatnak például a brit vagyonkezelők mintájára működő szövetkezeti társaságok, ami a főbb érdekeltek – azaz a szurkolók – számára egyúttal lehetővé tenné, hogy részt vegyenek a (profi vagy amatőr) klubok irányításában; felkéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg e helyes gyakorlatokat, valamint mérlegelje e gyakorlatokat a vállalkozásokkal kapcsolatos európai politika kialakítása során;

12.  úgy véli, hogy a szövetkezetek – különösen válság idején – jelentős mértékben járulnak hozzá az európai gazdaság működéséhez és a stabil foglalkoztatáshoz;

13.  hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani többek között a vállalkozási és foglalkoztatási szövetkezet (BEC) modelljét, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy fokozatosan elégítsék ki tagjaik igényeit és a tagok üzleti tevékenységének fejlődésével párhuzamosan alakuljanak;

14.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a szövetkezetek is csődhelyzetbe kerülhetnek;

15.  megállapítja, hogy a különböző tagállamokban eltérő a szövetkezetek helyzete, a jogi és fogalmi különbségek okán; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy a szövetkezetek fejlődését megnehezítő akadályok felszámolása érdekében – a szubszidiaritást szem előtt tartva –vizsgálja meg a jelenlegi jogi szabályozást és keressen olyan közös pontokat, amelyek lehetővé teszik a legfontosabb kérdések harmonizációját;

16.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók a szövetkezetek alapítása vagy az üzleti vállalkozások tulajdonjogának a foglalkoztatottakra való átruházása során jelentős pénzügyi kockázatot vállalnak; megjegyzi, hogy a jó irányítás − különösen a dolgozói szövetkezetekben – erősen függ a munkavállalói vállalatirányítás támogatásától és ellenőrzésétől;

Szabályozási keretrendszer

17.  azon a véleményen van, hogy ezt a szerves ellenálló képességet erősíteni kell azáltal, hogy megfelelő figyelmet szentelünk a szövetkezeteknek minden olyan vonatkozó uniós politikában, amely az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célozza, az európai szociális modellt jobban szem előtt tartó, az eddigiektől eltérő gazdaságfejlesztési modell révén, továbbá a szövetkezetekre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok egyszerűsítésével; kifejezetten úgy véli, hogy a „Vállalkozás 2020” cselekvési tervben is meg kell említeni a szövetkezetek fontos szerepét; úgy véli, hogy meg kell tenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a szövetkezetek és egyéb vállalkozási formák számára egyenlő feltételeket biztosítsanak, a szövetkezetek céljainak és munkamódszereinek, valamint szociális jellegének megőrzése mellett;

18.  emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak a jogszabályokban egyenlőként kell elismernie és kezelnie a különböző vállalkozási formákat, ezzel biztosítva, hogy a vállalkozás jogállásától függetlenül tiszteletben tartsák a vállalkozás szabadságát; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a „Vállalkozás 2020” cselekvési tervében az Európai Bizottság nem helyez kellő hangsúlyt a vállalkozások szociális gazdaságban játszott szerepére, és éppen csak megemlíti a munkahelyteremtéshez és a szociális innovációhoz való hozzájárulásukat és azt, hogy a kkv-khoz képest nagyobb nehézségekkel szembesülnek a finanszírozáshoz jutás terén;

19.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy támogassa szolgálatait azáltal, hogy a szövetkezetekkel és egyéb szociális gazdasági szervezetekkel (pl. kölcsönös biztosítók, gazdasági tevékenységet folytató alapítványok és egyesületek) foglalkozó csoportot hoz létre, amelynek célja a források megfelelő szintjének biztosítását szolgáló intézkedések, valamint a szociális gazdasági szervezetekkel kapcsolatos szakpolitikai fejlemények nyomon követésének és kezelésének fokozottabb figyelemmel kísérése; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a válságban lévő vagy jogutód nélküli ipari és szolgáltatási vállalkozások szövetkezetté való átalakítására az e feladatra összpontosító szolgáltatások létrehozása révén;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy a munkavállalók által irányított vállalkozások számára biztosítsa a közbeszerzési szabályok fokozott rugalmasságát, például a fenntartások időbeli korlátozásának bevezetésével;

21.  felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy koordinálják a szociális vállalakozásra irányuló kezdeményezés keretében hozott intézkedéseket, és csökkentsék a két kezdeményezés közötti adminisztratív akadályokat;

22.  sürgeti a tagállamokat, hogy – a 193/2002. ILO-ajánlással összhangban – általánosságban vizsgálják felül a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályaikat, különösen a speciális szövetkezeti típusok, mint például a dolgozói szövetkezetek, a szociális szövetkezetek, a kisipari szövetkezetek és a szövetkezeti bankok tekintetében, a szövetkezeti üzleti modellt támogató átfogó politika elfogadása és a szövetkezetek és irányító szervezeteik szerepének elismerése és a szövetkezetek fejlődése számára kedvező szabályozási környezet kialakítása céljából, különösen azokon a területeken és ágazatokban, ahol e modell bizonyítottan társadalmi, gazdasági és környezeti hozzáadott értéket képvisel; felhívja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és egyéb érdekeltekkel együtt határozzák meg regionális és helyi szinten a szövetkezeti projektekre alkalmas stratégiai szektorokat; hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia a megfelelő pénzügyi eszközöket és a szövetkezetek szerepének elismerését a nemzeti szociális párbeszédben, továbbá a fenntartható és társadalmilag felelős finanszírozást kezdetektől fogva kiemelten kezelő és helyi szinten jól ismert takarékszövetkezetek szerepét; kéri, hogy vegyék figyelembe ezt az ajánlást az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló rendelet felülvizsgálatának keretében;

23.  hangsúlyozza, hogy az eltérő nemzeti értelmezések és a regionális, nemzeti és makroregionális szintű versenyelőnyök és -hátrányok elkerülése érdekében, szilárd jogi kereten belül és a nemzetközi szabályozási téren végbement előrelépéssel összhangban szabályozási intézkedéseket kell elfogadni;

24.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatos jövőbeli uniós kezdeményezéseken és vállalásokon belüli folyamat valamennyi szakaszába be kell vonni a szövetkezeteket;

Üzleti vállalkozások átruházása és szerkezetátalakítás

25.  úgy ítéli meg, hogy az üzleti vállalkozásoknak a foglalkoztatottakra való átruházása szövetkezet létrehozása révén és a munkavállalói tulajdon más formái a vállalkozás fennmaradásának legjobb módja lehetnek; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak a foglalkoztatottakra való ilyen átruházását – és különösen a dolgozói szövetkezeteket és a dolgozói kivásárlásokat – olyan meghatározott uniós költségvetési tételből kell támogatni, amely pénzügyi eszközöket is tartalmaz; sürgősen felszólít egy olyan európai mechanizmus – az Európai Beruházási Bank (EBB), a szociális partnerek és a szövetkezeti mozgalom érdekelt feleinek részvételével való – létrehozására, amelynek célja a szövetkezetek fejlesztésének, valamint különösen az üzleti vállalkozások szövetkezeti formában – többek között kölcsönös segítségnyújtási alap révén – való átruházásának elősegítése;

26.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági válságra adott válaszként a dolgozói kivásárlások gyakorlata egyre elterjedtebbé válik a tagállamokban; ezért felkéri a Bizottságot, hogy e gyakorlat ösztönzése érdekében határozzon meg pénzügyi eszközöket vagy terjessze ki a meglévőket;

27.  hangsúlyozza, hogy a szociális szövetkezetek aktív szerepet játszanak a kkv-k szerkezetátalakításában különösen a „szociális restrukturálás” révén, amelyek elősegítik a foglalkoztatási szempontból kritikus helyzetben lévő, hátrányos helyzetűnek tekinthető munkavállalók integrációját azáltal, hogy a szolidaritás révén fokozzák a társadalmi igényekre való válaszadás képességét;

28.  megjegyzi, hogy az üzleti vállalkozások tulajdonjogának foglalkoztatottakra való átruházása során fellépő problémák igen gyakran nem csak a vonatkozó eljárás hosszadalmasságából fakadnak, hanem sokkal inkább abból, hogy ezt az üzleti forgatókönyvet nem ismerik az érintett (pl. a jogi és számviteli) szakemberek és a jogi és oktatási rendszerek; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások alapításában vagy tulajdonjoguk átruházásában érintett valamennyi szereplő szakképzése és tájékoztatása nagymértékben hozzájárulna e gyakorlat megismertetéséhez; ezért javasolja, hogy a szövetkezeti vállalkozási forma kerüljön be az egyetemi és vezetéstudományi képzések vonatkozó tananyagának állandó részébe; úgy véli továbbá, hogy a szövetkezetekre vonatkozó pontosabb ismeretek terjesztését is elő kell segíteni és – többek között a strukturális alapok célzott és intelligens felhasználása révén – az üzleti vállalkozások alkalmazottak számára, szövetkezeti formában való átruházását pénzügyi eszközökkel támogatni kell a szakszervezetekben és az üzleti vállalkozások létrehozására vagy átruházására vonatkozó tájékoztatással megbízott szervekben; hangsúlyozza a vállalkozások szövetkezeti formában való alapítása és átruházása terén a szövetkezeteket tömörítő szövetségek által bizonyos tagállamokban felhalmozott szakértelmet, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki olyan eszközöket, amelyek elősegítik a vállalkozások között az együttműködést és a területre vonatkozó legjobb gyakorlatok és módszerek cseréjét, valamint hogy készítsen erről jelentést a Tanács és az Európai Parlament számára;

29.  sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsák ki az üzleti vállalkozások munkavállalók számára való átruházását elősegítő kereteket, ideértve a munkavállalók által a válságban lévő vagy jogutód nélküli vállalkozásokba való beruházást elősegítő pénzügyi mechanizmusokat, valamint a munkavállalók preferenciális jogait, annak érdekében, hogy megvalósuljanak a megszűnés előtt álló vállalkozások vételi ajánlatához szükséges legjobb feltételek;

30.  úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak olyan politikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik a munkavállalók részvállalását a vállalkozások alaptőkéjében, eredményeiben, és konkrét költségvetési mechanizmusok révén egyéb ipari és szolgáltatási vállalkozási formákban is, illetve biztosítják a szükséges jogi védelmet és a vállalkozás irányításában, felügyeletében, döntéshozatalában és felelősségvállalásában való arányos részvételt; emlékeztet arra, hogy e tevékenységek fokozhatják az érintett ágazat egészének versenyképességét;

31.  hangsúlyozza a szövetkezeti modellre jellemző pozitív mechanizmusokat, többek között a fel nem osztható tartalékokat amelyek tehát még felszámolás esetén sem oszthatók fel a tagok között, hanem a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére fordítandók, valamint a jogi rendelkezéseket annak lehetővé tételére, hogy külső felek – szavazati jog ellenében vagy anélkül – kockázati tőkével lássák el a szövetkezeteket, mint például a szövetkezeti fejlesztési alapok és a vállalat-finanszírozási együttműködés (Cooperazione Finanza Impresa, CFI) Olaszországban, a Szociális gazdasági Fejlesztések Intézete (Institut de Développement de l'Economie Sociale, ESFIN-IDES) Franciaországban és a Mondragón Corporation befektetési struktúrája Spanyolországban;

32.  felhívja a Bizottságot olyan politikák és intézkedések előmozdítására, amelyek az induló vállalkozásokon belüli új munkahelyek teremtésén túl a meglévő munkahelyek megtartását is támogatják; arra kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre az induló vállalkozásoknak szóló új szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a figyelemfelkeltés és a képzési kezdeményezések útján támogassa a szövetkezeti vállalkozási formát;

33.  hangsúlyozza, hogy a válságban lévő vállalkozások gazdaságilag fenntartható szövetkezettekké való átalakításához pontos és korai diagnózisra van szükség; felhívja a hatóságokat, hogy minden szinten működjenek együtt a szociális partnerekkel és a szövetkezeti mozgalommal az említett korai diagnózis felállításában és a vállalkozások szövetkezetekké való átalakításának megvalósíthatósági és ésszerűségi értékelésében; véleménye szerint a szakszervezeteket és a szövetkezeteket tömörítő szövetségeket is be kell vonni e folyamatba;

34.  javasolja, hogy a Bizottság készítsen kimerítő jellegű összehasonlítást az egyes tagállamokban bevezetett legjobb gyakorlatokról és a szövetkezeti formában történő átszervezésnek kedvező nemzeti jogszabályokról, különösen a vállalatok felvásárlása, a csődre vonatkozó jogi rendszer, a pénzügyi mechanizmusok, a vállalkozástámogató intézmények és a szövetkezeti vállalkozások horizontális vállalkozási átcsoportosítása tekintetében; hangsúlyozza a szövetkezeteknek az ilyen felmérésbe a prioritások meghatározása érdekében történő bevonásának fontosságát; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a szövetkezetté való átszervezéssel kapcsolatos eseteket és információkat szisztematikusan összegyűjtő adatbázis létrehozásának lehetőségét, a helyes gyakorlatok terjesztésének és a következetes adatgyűjtés céljából;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg és támogassák a szövetkezetekből és szociális vállalkozásokból álló klaszterek létrejöttét, és így segítsék őket abban, hogy megfelelő erőforrással rendelkezzenek a termelési és elosztási láncban játszott jelentősebb szerep betöltéséhez, és segítsék elő a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység finanszírozásához szükséges méretgazdaságosság kialakítását;

Pénzügyi forrásokhoz és üzleti támogatáshoz való hozzáférés

36.  hangsúlyozza, hogy az ipar- és szolgáltató szövetkezeti vállalkozások – különösen a kkv-k – különböző okok, többek között vállalkozásuk jellege miatt nem juthatnak a tőkepiacon kockázati tőkéhez és kölcsönhöz; megjegyzi továbbá, hogy a munkavállalói szövetkezetek a tőkeigényes ágazatokban általában nehezen gyűjtenek össze számottevő tőkét a tagjaiktól, ezért megfelelő pénzügyi eszközöket kell létrehozni, e vállalkozási forma méltányos kezelésének biztosítására;

37.  emlékeztet arra, hogy a szövetkezetek számára szerkezeti sajátosságuk miatt a hitelhez való hozzáférés különösen fontos kérdés; ezért felhívja az Európai Bizottságot, a Bázeli Bizottságot és az EBB-t, hogy a hitelek és finanszírozások nyújtása kapcsán dolgozzanak ki és alkalmazzanak minőségi mutatókat a – többek között szociális – szövetkezeteknek a más vállalkozási formáktól való elkülönítése érdekében;

38.  úgy véli, hogy a szervezet tagjai által bevitt erőforrások jobb kihasználása érdekében meg kell erősíteni a szövetkezetek vagyoni és tőkehelyzetét; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vagyoni helyzet megerősítésének támogatására irányuló kezdeményezéseket, többek között az alapítás és a kivásárlás utáni időszakra korlátozódó adókedvezmény alkalmazását oly módon, hogy ezek ne minősüljenek állami támogatásnak;

39.  rámutat, hogy néhány tagállamban a külső felek is nyújthatnak kockázati tőkét a szövetkezetnek – amiért csak korlátozott, vagy semmilyen szavazati jogot sem kapnak cserébe – a tagi tulajdon és az ellenőrzési struktúrák tiszteletben tartása érdekében, illetve, hogy mindennek köszönhetően a szövetkezetek és az egyéb pénzügyi intézmények közötti párbeszéd is javult; jóváhagyja az ilyen politikákat és ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a szövetkezetek kölcsönhöz jutását;

40.  úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak – az EBB-vel, illetve az Európai Beruházási Alappal együtt – biztosítania kell a szövetkezetek számára az uniós szintű pénzügyi mechanizmusokhoz való hozzáférést – ideértve adott esetben az egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt kkv-finanszírozási cselekvési tervet –, illetve, hogy a szövetkezeti banki ágazattal közösen külön erőfeszítést kell tenniük ennek megvalósítására; hangsúlyozza, hogy e fellépések javíthatják az egységes piac működését;

41.  véleménye szerint figyelembe kell venni a szövetkezeti bankok sajátos jellemzőit a pénzügyi piacok szabályozásában és az ezután következő végrehajtási jogszabályokban;

42.  hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretben létrehozott programokat és alapokat a szövetkezetek támogatásának fontos eszközeivé kell tenni; úgy véli, hogy az operatív programok kialakításakor az új szövetkezetek létrehozásának ösztönzésére, a fenntartható üzletfejlesztéshez és a felelősségteljes szerkezetátalakításhoz nyújtott támogatásra kell összpontosítani, és különösen az üzleti vállalkozások tulajdonjogának alkalmazottakra való átruházására, a globális támogatásokat és egyéb pénzügyi eszközöket, többek között az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot igénybe vevő, a helyi fejlesztésben, valamint a szociális, technológiai és eljárási innovációban részt vevő szociális szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseket is tartalmazniuk kellene;

43.  úgy véli, hogy a szociális védelem megszilárdítása és szélesebb körű és hatékonyabb biztosítása érdekében az uniós és nemzeti szintű pénzügyi tervezés során különös figyelmet kell fordítani (vagy százalékos kvótát kell fenntartani) azon szövetkezetekre, amelyek a 2204/2002/EK rendelet értelmében a hátrányos helyzetben lévő személyek munkához jutásának elősegítésére törekszenek;

44.  arra kéri a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi évben nyújtson támogatást egy olyan kísérleti projekt számára, amely támogatja a válságos helyzetben lévő vállalkozások foglalkoztatottakra való átruházását annak érdekében, hogy e vállalkozások folytathassák tevékenységeiket, miáltal új szövetkezetek jöjjenek létre, amelyek fellendíthetik a válságos helyzetben vagy csődben lévő vállalkozásokat;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre kezdeményezéseket a fiatalok szövetkezeti ágazatban való foglalkoztatásának elősegítésére; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze az új munkahelyek létrehozásának kiemelt eszközéül szolgáló szövetkezeti modell népszerűsítését a tagállamokban;

46.  úgy véli, hogy a tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a szövetkezetek könnyebben juthassanak hozzá az üzleti támogatási szolgáltatások teljes köréhez, mivel ez segíti őket a tevékenységeik fenntartható fejlődéséhez való jobb hozzájárulásban; sürgeti e tekintetben a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak elősegítése érdekében, hogy a szövetkezetek, különösen a dolgozói szövetkezetek, a szociális szövetkezetek, a kisipari szövetkezetek és a mikrovállalkozásokból álló szövetkezetek könnyebben juthassanak hitelhez;

47.  véleménye szerint a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell elfogadniuk az olyan jogi, adminisztratív vagy bürokratikus akadályok megszüntetésére, amelyek akadályozzák vagy korlátozzák a szövetkezetek növekedését;

48.  úgy véli, hogy Európa-szerte elő kell segíteni a kisebb szövetkezeti hitelszövetségek piaci hozzáférését;

49.  úgy ítéli meg továbbá, hogy a kkv-k közötti olyan együttműködési hálózatokat, amelyek szövetkezeti formában már léteznek az EU-ban (kisipari szövetkezetek, kisvállalkozások szövetkezetei, gazdasági aktivitási és foglalkoztatási szövetkezetek, stb.), ösztönözni kell, mivel az ilyen hálózatok jelentősen fokozzák a mikro- és kisvállalkozások alapítását és megerősítik a fenntarthatóságukat a közös piaci értékesítés, beszerzés vagy egyéb szolgáltatások révén és segítik, hogy innovációs forrássá váljanak;

50.  úgy véli, hogy induló vállalkozásoknak szóló szolgáltatásokat kell kialakítani az új szövetkezetek alapításának támogatása érdekében; ezenfelül nemzeti és európai szinten egyaránt ösztönözni kell a szövetkezeti modellt előmozdító kezdeményezéseket (például egyetemi tantervekben) a potenciális új vállalkozók körében;

o
o   o

51.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0071.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0005.
(4) HL L 207., 2003.8.18., 1. o.
(5) HL L 385., 1994.12.31., 14. o.
(6) HL C 93., 1998.3.28., 2. o.
(7) HL C 191., 2012.6.29., 24. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat