Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa” című 2012. május 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Hatékony európai nyersanyag-politikai stratégia” című, 2011. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0025) és a közleménnyel kapcsolatban a Parlament által elfogadott állásfoglalásra(2),

–  tekintettel az Egyesült Királyság soros elnökségnek 2005. évi következtetéseire („The Knowledge-Based Bio-Economy in Europe”), a német elnökség 2007. évi következtetéseire („En route to the Knowledge based Bio-Economy”) és a belga elnökség 2010. évi következtetéseire („The Knowledge Based Economy in Europe: achievements and challenges”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0201/2013),

A.  mivel a világ népessége 2050-re várhatóan 7 milliárdról több mint 9 milliárdra fog emelkedni, amelynek következtében a globális élelmiszerigény megközelítőleg 70%-kal fog nőni, és a vízkészletekre nehezedő nyomás egyre nagyobb lesz;

B.  mivel a világszinten egyre szűkösebb természeti tartalékok, a megújuló nyersanyagok egyre fokozottabb kiaknázása és az éghajlatváltozás okozta globális hatások miatt hatékonyan kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló forrásokkal;

C.  mivel egy hosszú távú, innovatív és hatékony szemlélet nemcsak a jobb fenntarthatóságot, hanem a vidék- és a regionális fejlesztés támogatását, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a termelési ciklus jobb fenntarthatóságát, valamint az értékesítési lánc teljes terjedelmén az ipari innováció elterjedését is biztosítaná;

D.  mivel egy fenntartható gazdaság felé való elmozdulás lehetővé tenné az uniós ipar és mezőgazdaság versenyképességének megszilárdítását, valamint a gazdasági növekedés fokozását, és ezzel egyidejűleg az uniós szintű foglalkoztatottság szintjének jelentős növelését;

E.  mivel a sikeres uniós biogazdaság a mezőgazdasági és erdészeti forrásokból, valamint a biológiailag lebomló hulladékokból származó, fenntartható módon kezelt és fenntartott élelmiszerkészletek rendelkezésre állásától fog függeni;

F.  mivel az uniós biogazdaság éves forgalma már csaknem 2 trillió EUR, és jelentős gazdasági növekedés várható a fenntartható elsődleges termelésnek, az élelmiszer-feldolgozásnak, az ipari biotechnológiának és a biofinomítóknak köszönhetően;

Általános észrevételek

1.  örömmel üdvözli az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményt, valamint a biogazdaságra vonatkozó stratégia életbe léptetésére irányuló, a közleményben vázolt cselekvési tervet;

2.  úgy véli, hogy a biogazdaság lehetővé teszi az ipari áruk és a fogyasztási cikkek alacsonyabb költségeken, kisebb energiafelhasználással és kevesebb környezetszennyezés mellett történő előállítását;

3.  egyetért azzal, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív biogazdaságra való áttérést nem csak az alacsony környezeti kihatású, megújuló természeti erőforrásokon alapuló termelésre, hanem a források ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható használatára kell alapozni, ügyelve arra, hogy a biológiai forrásokat az ökoszisztéma megújulásának határai között használjuk fel;

4.  hangsúlyozza, hogy minél hamarabb fel kell lépni az innováció, valamint az új technikákba és üzleti modellekbe való befektetés támogatása érdekében, és meg kell teremteni azokat az ösztönzőket, amelyek hosszú távú hasznot hoznak a gazdaság számára; hangsúlyozza a magánszektor kulcsszerepét a fenntartható gazdasági növekedés biztosításában;

5.  úgy véli, hogy a biogazdaság előfeltétele az Európa 2020 stratégia, és azon belül az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kezdeményezések célkitűzései megvalósításának;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a radikális változást a biológiai erőforrások előállításával, fogyasztásával, feldolgozásával, tárolásával, újrahasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos uniós megközelítés tekintetében;

7.  rámutat, hogy a biogazdaság – miközben már 22 millió embert foglalkoztat, ami az EU teljes foglalkoztatottságának 9%-át teszi ki – komoly potenciális lehetőségekkel rendelkezik akár több millió újabb munkahely teremtésére;

8.  támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy munkacsoportot és ütemtervet állítson fel azon bioalapú iparágak tekintetében, amelyek esetében egyértelmű, hogy a megújuló források és a biotechnológiák használata révén hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, valamint hogy ösztönözze a régiókat és a gazdasági szereplőket új innovációk kifejlesztésére a biogazdasági ágazat számára;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti és regionális biogazdasági cselekvési terveket, és kéri a Bizottságot, hogy évente kétszer nyújtson be jelentést a Parlamentnek a biogazdasági terv végrehajtásáról;

10.  hangsúlyozza, hogy az EU világszinten vezető szerepet tölt be a biológiai tudományok és a biotechnológiák egyes szakterületein; úgy véli, hogy a biogazdaságra való átállás lehetővé fogja tenni Európa számára, hogy jelentősen előrelépjen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, valamint az innováció és a versenyképesség terén, és meg fogja erősíteni a nemzetközi színtéren betöltött szerepét;

11.  hangsúlyozza az erőforrás- és energiahatékonyság fontosságát és a bennük rejlő hatalmas lehetőségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biogazdaság fenntarthatósága érdekében „kevesebből többet termeljünk”;

12.  úgy véli, hogy az európai biogazdaságnak nem pusztán kiváltania kellene a jelenlegi, fosszilis erőforrásokon alapuló gazdaságot, és nem szabadna ismételten életre hívnia a jelenlegi pazarló hozzáállást és fogyasztási szokásokat, hanem hatékonyabb és fenntarthatóbb modellé kellene válnia, és a biogazdasági értékláncok teljes hosszán tekintetbe kellene vennie a társadalmi és környezeti értékek megóvásának szempontját;

13.  üdvözli az uniós bioüzemanyag-szabályozás folyamatban lévő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a földhasználat közvetett megváltozásának negatív hatásait enyhítsék, valamint hogy támogassák az újszerű bioüzemanyagok fejlesztését és piacát, lehetővé téve ezáltal az olyan nem élelmiszer-jellegű alapanyagok bioüzemanyag-előállításban való nagyobb mértékű hasznosítását, mint a hulladékok, a maradékanyagok, valamint a lignocellulóz- és cellulóztartalmú anyagok;

14.  emlékeztet, hogy a bioüzemanyagokra és biofolyadékokra vonatkozó közvetett földhasználat-változási (ILUC) tényezőkről, akárcsak a szilárd és gázhalmazállapotú biomassza használatára vonatkozó, kötelező erejű fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni kell a megújulóenergia-irányelvben és az üzemanyag-minőségről szóló irányelvben; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy biomassza-keretirányelvre, amely kiterjedne a biomassza valamennyi felhasználási módjára (energia, üzemanyag, alapanyagok, vegyszerek), és hogy vezessen be biomassza-ranglistát;

A kutatásba, innovációba és készségekbe történő beruházás

15.  ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket a tagállamok határain és az ágazatok között átnyúló kutatás és fejlesztés összehangolására, és különösen felhívja a figyelmet az olyan kutatások szükségességére, amelyek a biotikus források fenntarthatósági korlátaival foglalkoznak, tekintetbe véve az ökológiai rendszerek funkcióit, a természetes táplálékláncokat és az emberi táplálékigényeket;

16.  kéri a társadalmi és környezetvédelmi lehetőségek, valamint a biogazdasággal kapcsolatos potenciális költségek mélyebbre ható kutatását, tekintettel a biogazdaság különféle lehetséges hatásaira és arra az eshetőségre, hogy a szűkös természeti erőforrások felhasználása során a biogazdaság kihasználására helytelen módszereket alkalmaznak, figyelemmel a környezetszennyezéssel és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos kockázatokra és a megőrzés lehetőségeire;

17.  támogatja egy biogazdasági szakértői fórum felállítását a szakpolitikák és kezdeményezések közötti szinergiák és összhang erősítésének elősegítésére, és úgyszintén támogatja egy biogazdasági megfigyelőközpont létrehozását, amely a kutatóintézetek, vállalkozások, intézmények, egyetemek, regionális gazdasági szereplők, gazdálkodók és vidéki lakosok közötti folyamatos tapasztalat- és információcsere révén elősegítené a kölcsönös ismeretterjesztést, valamint meggyorsítaná egy olyan szabályozási keret kialakítását, amely előmozdítja és ösztönzi a kutatást, annak gyakorlati alkalmazását és forgalomba hozatalát;

18.  emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elvét fontos alkalmazni a biotechnológiák esetén, különösen a géntechnológiával módosított szervezetek és a szintetikus biológia területén;

19.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a kutatási eredményeket a tudatosságfokozás és a részvétel lehetőségének megteremtése érdekében az érdekeltek, köztük a fogyasztók rendelkezésére lehessen bocsátani, több tudományterületet és ágazatot felölelő tájékoztatási és képzési programokat kell létrehozni;

20.  felhív az értéklánc mentén az innováció előtt tornyosuló akadályok felszámolására, nevezetesen arra, hogy gyors és tudományos alapokon nyugvó uniós engedélyezési eljárásokat vezessenek be a biotechnológiai termékek esetén, és biztosítsák a sokkal gyorsabb piacra jutást;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a biogazdasági termékek regionális szintű előállítását és fogyasztását elősegítő, a régiókra nagymértékben kiterjedő konkrét intézkedésekre;

22.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaság új készségeket, új ismereteket és új szakterületeket tesz szükségessé, amelyeket később tovább kell fejleszteni és/vagy be kell építeni a biogazdasággal kapcsolatos társadalmi változásokat kezelő rendszerbe, elő kell mozdítani versenyképességet, a növekedést és a munkahelyteremtést, ki kell elégíteni az ipar szükségleteit, továbbá biztosítani kell a készségek és a munkalehetőségek jobb összeegyeztetését;

23.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaságnak magas szintű szakértelemre és szakképzett munkaerőre van szüksége; emlékeztet arra, hogy a szakképzést és a felsőfokú képzést az uniós régiókban azok sajátosságait figyelembe véve kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy a régiókban folyó, széles körű képzés a vállalkozások növekedését is elősegíti;

24.  örömmel üdvözli a Bizottság által a Horizont 2020 keretprogram alatt előirányzott 4,5 milliárd eurós támogatást, és reméli, hogy a támogatást a biogazdaság összes ágazatának és eszközének – köztük az ökológiai rendszerek határainak, valamint a biológiai anyagok újrahasznosításának és újrafelhasználásának kutatása –, továbbá az innovációk továbbfejlesztésének szolgálatába fogják állítani;

25.  azon a véleményen van, hogy az élelmiszereket és egyéb értékes felhasználást nem fenyegető, fenntartható helyi biológiai anyagokon alapuló biofinomítók alapvető szerepet töltenek be a használaton kívüli üzemek új szerepkörrel való felruházásában, valamint a válság sújtotta területek a körkörös gazdaság irányába mutató innovatív folyamatok és beruházások révén történő fellendítésében, és ezért ösztönzi e szerepkör előtérbe helyezését;

26.  hangsúlyozza, hogy megfelelő mennyiségű, fenntartható nyersanyagra van szükség az uniós biofinomítók sikeres működésének biztosításához; rámutat, hogy a tárolási, szállítási és logisztikai infrastruktúrákat is fejleszteni kell;

27.  rámutat, hogy csak korlátozott számú példát találunk Európában, és hogy több befektetésre van szükség ahhoz, hogy az európai ipar a biofinomítók ágazatában betöltött vezető szerepét fenntartsuk; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a termékek és eljárások továbbfejlesztése érdekében támogassanak kísérleti projekteket és mintaüzemeket;

28.  hangsúlyozza, hogy a biomassza lépcsőzetes felhasználásának biztosítása érdekében megfelelőbben kell tervezni a biogazdaságra vonatkozó szakpolitikákat; e tekintetben olyan jogi eszköz kidolgozására szólít fel, amely elősegíti ezen értékes erőforrás hatékonyabb és fenntarthatóbb használatát; hangsúlyozza, hogy ennek az eszköznek rendelkeznie kell a biomassza-piramis lépcsőzetes felhasználásának elvéről, figyelembe véve az egyes összetevőket és megerősítve a piramis legfelső szintjeit; rámutat, hogy ezzel a megközelítéssel biztosítható lenne a biomassza hierarchikus, intelligens és hatékony felhasználása, a hozzáadott értéket teremtő alkalmazások elterjedése és az értéklánc teljes hosszán a kutatás koordinálását támogató intézkedések bevezetése;

A szakpolitikák közötti megerősített kapcsolat és az érdekelt felek bevonása

29.  szükségesnek tartja egy integrált, egységes, ágazatközi és interdiszciplináris szemlélet biztosítását a biogazdaság tekintetében, és felszólít az egyes ágazatokkal kapcsolatos különböző uniós politikák (az erőforrás-hatékonysági program, az „Innovatív Unió”, a nyersanyag-politikai kezdeményezés, a Horizont 2020, a 2020-ig szóló környezetvédelmi cselekvési program, a kohéziós politika, a közös agrár- és halászati politika, a megújuló energiákra vonatkozó irányelv, a víz-keretirányelv, a hulladék-keretirányelv, a csomagolási irányelv, és a biohulladékokkal kapcsolatos egyedi rendelkezések) és a vonatkozó elvek – például az elővigyázatosság elvének – harmonizálására; szükségesnek tartja továbbá az európai biogazdaságba történő beruházást előmozdító és serkentő egységes, hosszú távú és stabil szabályozási keret kialakítását mind uniós, mind nemzeti szinten;

30.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre pénzügyi eszközöket a forgalmazást megelőző beruházások támogatására, hogy a kutatási eredményeket alakítása át gazdasági sikerré, valamint hogy – például a regionális és strukturális alapok, valamint az Európai Beruházási Bank kockázatmegosztó mechanizmusának bevonásával, a különböző uniós kutatások és innovációs alapok közötti fokozottabb koherencia megteremtése, továbbá a bioalapú gazdasággal kapcsolatos valamennyi kezdeményezésre vonatkozó információkat összegyűjtő egyablakos ügyintézés kialakítása révén – tegye képessé az innovatív vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, hogy találjanak pénzügyi és egyéb támogatási eszközöket a biogazdaság ösztönzésére; tudatában van a biogazdasági innovációk forgalomba hozatalával és piaci forgalmazásával kapcsolatos nehézségeknek és pénzügyi kockázatoknak;

31.  kéri ipari infrastruktúra és optimalizált ellátási láncok kialakítását a bioalapú termékekre vonatkozóan a városi és part menti övezetekben azzal a céllal, hogy új munkahelyek jöjjenek létre a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és az akvakultúrában; kéri, hogy erre a célra bocsássanak rendelkezésre uniós vidékfejlesztési finanszírozást, és kéri, hogy ez ne fokozza, sőt, gátolja meg a környezetszennyezést és a biológiai sokféleség csökkenését; célzott és konkrét intézkedések meghozatalára szólít fel annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a biofinomítók létesítéséhez szükséges bürokratikus engedélyezési eljárások összetettségét és kifutási idejét, mivel ezek arra ösztönözhetnék az EU-t, hogy az innovatív technológiákat és az élvonalbeli kutatást határain kívülre helyezze ki;

33.  egyetért azzal, hogy ki kell használni a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) nyújtotta lehetőségeket, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy – az ilyen partnerségek más ágazatokban történő korábbi alkalmazása során felmerült problémákból megfelelően okulva – bocsásson rendelkezésre elegendő forrást a PPP-k fejlesztésére és növekedésük támogatására abban a meggyőződésben, hogy kulcsfontosságú eszközről van szó az új értékláncok megteremtését, a meglévő szerkezetek kihasználását, valamint az olyan technológiákba és üzemekbe való beruházások megkönnyítését illetően, amelyek a kutatási eredményeket forgalmazható termékekbe tudják átültetni;

34.  egyetért a többszintű megközelítés szükségességével, és a biogazdaság regionális és helyi vetületének, valamint az alulról jövő kezdeményezések fokozottabb figyelembe vételére szólít fel; örömmel üdvözli az ágazati eredmények felmérésére, valamint a tudás és a bevett gyakorlatok – az Unió területén a biogazdaság egységes fejlődését előmozdító – megosztására szolgáló biogazdasági platformok regionális, nemzeti és uniós szintű létrehozását; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vonja be az egyes ágazatokban és az érintett területeken dolgozó szakértőket, valamint a fogyasztók és a polgárok képviselőit; emlékeztet arra, hogy a regionális gazdaságok központi szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtésében;

35.  úgy véli, hogy a bioalapú társadalom létrehozása szempontjából fontosak az alulról jövő kezdeményezések, és alapvető, hogy a megvalósítás mozgatórugóit a kereslet és a vállalkozások jelentsék, a kormányzatokkal együttműködésben; úgy véli, hogy megfelelő lehetőséget kell biztosítani a regionális kezdeményezések számára; felhívja a Bizottságot, hogy a tapasztalatcsere előmozdítása érdekében támogassa az ilyen hálózatokat és klasztereket;

A piacok és a versenyképesség megerősítése

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatást az Innovatív Unió, többek között a Horizont 2020 prioritásaival összhangban levő innovációkra összpontosítsa, ösztönözve a kutatási eredményeket a piaci értékesítésre való felkészülésre, áthidalva az Európában uralkodó kritikus kutatási időszakot;

37.  úgy véli, hogy kiváló eszközök egész sora – közbeszerzés, szabványosítás, adóügyi ösztönzők, egyedi tanúsítási és címkézési eljárások – áll rendelkezésre ahhoz, hogy fenntartható és kiváló minőségű bioalapú termékből megfelelő ellátást, valamint forráshatékony termelési rendszereket biztosítsunk; úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályokat frissíteni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze ki a biomassza hasznosítási módjának – a piacteremtő eszközök alapjául is szolgáló – fenntarthatósági kritériumait;

38.  hangsúlyozza, hogy a fosszilis energia helyett biológiai erőforrások kitermelésén alapuló bioalapú gazdaságot szilárd politikai kereteknek kell irányítaniuk, amelyek nemcsak a gazdasági életképességet, hanem a társadalmi és ökológiai fenntarthatósági tényezőket is figyelembe veszik;

39.  úgy véli, hogy alapvetően fontos a fogyasztókat a bioalapú termékeket és szolgáltatásokat illető választási lehetőségekről tájékoztatni; ennek kapcsán az ilyen jellegű uniós termelés kellő mértékű fenntarthatósági kritériumokon alapuló szabványosításának kidolgozására szólít fel, mivel az eszközként szolgálhat e termékek előnyös pozíciójú európai piacának előmozdításához;

40.  úgy véli, hogy a bioalapú termékek élettartamát nem lehet mesterségesen lerövidíteni; a terméket úgy kell előállítani, hogy a lehető leghosszabb élettartama legyen;

41.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaság jelentősen hozzá fog járulni a vidéki és part menti területek fejlődéséhez; úgy véli, hogy a mező- és erdőgazdasági alapanyagok helyi termelői és a biofinomítók közötti szinergia és szoros együttműködés a teljes értékláncban hozzájárulhat a versenyképesség növeléséhez és az elsősorban vidéki jellegű területek bevételeinek növeléséhez; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonsági szükségletek biztosításának szükségességét kellően figyelembe véve hosszú távú biogazdasági stratégiát kell kidolgozni;

42.  kéri, hogy a kifejlesztett biológiai és biotechnológiai eljárásokat fel lehessen használni a hulladékból és nem táplálkozási célból termesztett növényekből származó, biológiai alapú megújuló erőforrások, valamint egyes meglévő mezőgazdasági és erdészeti alapú termékek felhasználása során;

43.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaság egyik vezérelve a forráshatékonyság növelése és a nyersanyag- és energiaimporttól, valamint a megújuló természeti erőforrásoktól való függőség csökkentése; rámutat az erdészeti ágazat és a többi bioalapú ágazat fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-semleges és a megújuló természeti erőforrások és nyersanyagok – mint például a fa és a farost – a fosszilis és a nem megújuló nyersanyagok helyébe léphetnek; emlékeztet arra, hogy a biogazdasági ágazat számos jelentős hozzáadott értékű terméket – például vegyi anyagokat, gyógyszereket, műanyagokat és más új, innovatív anyagokat – állít elő és munkahelyeket teremt; kiemeli a tengeri erőforrásokon alapuló biotechnológiákban rejlő lehetőségeket;

44.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze az annak biztosítására irányuló intézkedéseket, hogy a nyersanyagokban rejlő potenciál fenntartható módon növekedjen, hogy a biológiailag lebomló hulladékokat – hosszadalmas szállítás elkerülésével – összegyűjtsék, és hogy a biomassza alkalmazása környezetbarát határokon belül maradjon és ne csökkentse a szén-dioxid-elnyelő funkciót; e tekintetben sürgősnek tartja a biomassza energetikai felhasználására vonatkozó fenntarthatósági kritériumok létrehozását a biomassza forráshatékonyabb célú elérhetővé tételének biztosítása érdekében, elkerülve azt, hogy a biomassza energiává történő átalakítását ösztönző eszközök piaci torzulást okozzanak, vagy csökkentsék a termelők számára hozzáférhető biomassza mennyiségét;

45.  felhívja a figyelmet arra, hogy a nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása érdekében nagy figyelmet kell fordítani a biogazdaság ellátási láncaira; hangsúlyozza, hogy a biogazdasági stratégiáknak elő kell segíteniük a háztartási és kommunális hulladék hatékonyabb felhasználását, de egyszersmind a mezőgazdaságból és az erdészetből származó melléktermékek és maradékanyagok hasznosítását is; követeli jobb jogi szabályozás kidolgozását és hatályba léptetését, amely jogi biztonságot nyújt, és amely határozottan támogatja a biogazdaság erőforrásainak fenntartható használatát és a nyersanyagok hasznosítását, továbbá követeli, hogy a politika minden tekintetben hosszú távú és következetes legyen, valamint kedvezzen a beruházásoknak;

46.  úgy véli, hogy az új uniós iparpolitikai stratégiával összhangban a biogazdaság jelentősen hozzá tud járulni az Európát napjainkban sújtó iparleépüléssel szembeni fellépéshez, és – a piacot serkentő és a regionális versenyképességet visszaállító új stratégiák révén – képes lehet ezt a folyamatot megállítani;

47.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg azokat a környezetvédelmi szempontból káros anyagokat, amelyek olyan kormányzati fellépések következményei, amelyek előnyhöz juttatják a fogyasztókat vagy a termelőket annak érdekében, hogy kiegészítsék jövedelmüket vagy csökkentsék költségeiket, mindeközben azonban hátrányba szorítják a tisztán környezetvédelmi eljárásokat(3); felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul és legkésőbb 2014-ig fogadjanak el e fogalommeghatározáson alapuló konkrét terveket a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatás – köztük a megújuló energiaforrások nem hatékony felhasználását ösztönző támogatások és a fosszilis tüzelőanyag támogatása – 2020-ig való fokozatos felszámolására vonatkozóan, és a nemzeti reformprogramokon keresztül tegyenek jelentést az előrehaladásról; e tekintetben aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az energetikai hasznosítású biológiai anyagokra folyósított támogatások már most aláássák a forráshatékonysági célkitűzéseket;

48.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a biomassza, és különösen a fa iránti egyre növekvő kereslet egyre szélesebb körű erdőirtáshoz vezethet a fejlődő országokban, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásával nem kell elszámolni a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében; rámutat, hogy míg ez befolyásolja a talajminőséget, a víz körforgását és a biológiai sokféleséget, növelni fogja a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez (CBD) és az erdőirtás és az erdőpusztulás miatti kibocsátások csökkentésére vonatkozó ENSZ együttműködési programhoz (REDD) hasonló globális szintű megállapodásokra nehezedő nyomást; attól is tart, hogy – tekintettel arra, hogy a földgazdálkodás rendszere sok fejlődő országban gyenge – a fatermékek iránti növekvő kereslet illegális kitermeléshez vezethet és gyengítheti az erdészeti jogszabályok végrehajtása, az erdészeti irányítás és az erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) keretében kötött önkéntes partnerségi megállapodásokat;

49.  hangsúlyozza, hogy a biogazdaságra való áttérés hozzájárul a Rio+20 konferencián elért eredmények uniós politikákba való további belefoglalásához; úgy véli, hogy az EU-nak erőteljesebben kell támogatnia az olyan kezdeményezéseket, amelyek megkönnyítik az inkluzív zöld gazdaságba való nemzetközi szintű átmenetet;

50.  felszólítja az EU-t, hogy a biogazdasági kutatás terén váljon a nemzetközi kutatás és innováció nagyhatalmává; állítja, hogy a megújuló erőforrásokon alapuló új termékek, folyamatok és szolgáltatások serkentik az európai ipar versenyképességét, és a nemzetközi élboly tagjává teszik;

51.  kulcsfontosságúnak tartja a nemzetközi és kötelező erejű fenntarthatósági normák kidolgozását valamennyi biomassza-felhasználó ágazat számára, akárcsak a kötelező erejű kritériumok kidolgozását a fenntartható erdőgazdálkodás számára; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is fogadjon el többoldalú megállapodásokat, és nyújtson – különösen a legkevésbé fejlett országoknak – erre vonatkozó intézményi és technikai támogatást a biomassza fenntartható használatának biztosításáért;

52.  úgy véli, hogy az e stratégia keretében kidolgozott biogazdasági modell lehetőséget fog nyújtani a jelenlegi kritikák megválaszolására, és az uniós növekedésnek a gazdaság, a környezet és a társadalmi élet minőségének új ötvöződésén keresztül lendületet adva hosszú távon fenntarthatóbb és hatékonyabb termelési, fogyasztási és fejlesztési modelleket, illetve életstílust fog eredményezni;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0223. (2) HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o. (3) 1 Az OECD meghatározásából átdolgozva (1998 és 2005), IEEP és mások, lásd: http://ec.europa.eu/environment/enveco/taxation/index.htm