Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 157. és 225. cikkére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című 2010. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0078),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló európai hozzáadott érték értékelésére(3),

–  tekintettel „A nemek közötti különbség a nyugdíjakban az Unióban” című tanulmányra(4),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000078/2013 – B7-0218/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalásában a Parlament kérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. február 15-ig vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, figyelembe véve a Parlament ajánlásait, ideértve a hatályos jogszabály felülvizsgálatát is;

B.  mivel a kollektív szerződések elvének és gyakorlatának elvetésére törekvő munkaerő-piaci politikák eredményeképpen a munkabérekről egyre gyakrabban folynak egyéni tárgyalások, ami információhiányhoz és az egyéni bérrendszer átláthatatlanságához vezet, ez pedig növeli a hasonló beosztásokban dolgozó alkalmazottak közötti fizetéskülönbségeket, és tovább szélesítheti a nemek közötti bérszakadékot;

C.  mivel a nemek közötti bérszakadék csökkentése terén rendkívül lassú az előrehaladás, néhány tagállamban pedig még növekedett is a szakadék; mivel a közel 40 éve hatályban lévő, jelentős terjedelmű joganyag, a megtett intézkedések és a felhasznált erőforrások ellenére (az Unió szintjén nézve 2006-ban 17,7 %, 2007-ben 17,6 %, 2008-ban 17,4 %, 2009-ben 16,9 %, és 2010-ben 16,4 % volt a különbség) a nemek közötti bérszakadék még mindig tartós probléma, és jelenleg Unió-szerte 16,2 %-os a mértéke; mivel az ugyanolyan és hasonló értékű munkáért járó egyforma díjazás elvének alkalmazása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú; mivel a nemek közötti bérszakadék nőkre gyakorolt negatív hatása kihat nyugdíjas éveikre is, és a nők átlagosan 39 %-kal alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak;

D.  mivel tudományos kutatások szerint a nemek közötti bérszakadék csökkentéséhez különböző tényezőket kell figyelembe venni és megfelelően kezelni, mint például az aktivitási és foglalkoztatási rátákban, a bérstruktúrákban, a munkaerő összetételében és a fizetésekben jelentkező különbségeket, illetve egyéb makrogazdasági és intézményi tényezőket;

E.  mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a bevált gyakorlatok vagy a nem kötelező jellegű intézkedések önmagukban ritkán szolgálnak ösztönzőként, és hogy az egymástól való tanulás nem hozza meg az elvárt eredményt;

F.  mivel az európai hozzáadott érték értékelésének következtetései szerint a nemek közötti bérszakadék egy százalékpontos csökkentése 0,1 %-kal emeli a gazdasági növekedést, a nemek közötti bérszakadék megszüntetése pedig döntő fontosságú a jelenlegi gazdasági hanyatlás időszakában;

G.  mivel a nemek közötti bérszakadék megszüntetése felé vezető lassú fejlődésnek jelentős demográfiai, társadalmi, jogi és gazdasági következményei vannak;

1.  sajnálatát fejezi ki a nemek közötti bérszakadék csökkentésének lassú folyamata miatt az Európai Unióban;

2.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti különbségeknek a nemek közötti bérszakadék megszüntetésével történő csökkentése nemcsak a nők, hanem a társadalom egésze számára hasznos lesz, és hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetését nem kiadásnak, hanem befektetésnek kell tekinteni;

3.  ismételten hangsúlyozza, hogy a 2006/54/EK irányelv jelenlegi formájában nem elég hatékony a nemek közötti bérszakadék problémájának kezelésére és a nemek közötti egyenlőség célkitűzésének a foglalkoztatás és a munkavégzés terén történő megvalósítására;

4.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy legalább évi öt százalékponttal csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot annak érdekében, hogy 2020-ra megszűnjön a nemek közötti bérszakadék;

5.  elismeri, hogy egy többszintű, sokoldalú megközelítéshez a Bizottságnak támogatnia kell, hogy a tagállamok ösztönözzék a bevált gyakorlatokat, és a nemek közötti bérszakadék kezelését szolgáló politikákat hajtsanak végre;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, és a 2012. május 24-i parlamenti állásfoglaláshoz tartozó mellékletben megfogalmazott részletes ajánlások szellemében javasoljon módosításokat az irányelv 32. cikkének megfelelően és az EUMSZ 157. cikke alapján;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (2) Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0225. (3) EAVA 4/2013. (4) http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/documents/130530_pensions_en.pdf