Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács arab tavaszról szóló 2013. február 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2013. augusztus 21-i és július 22-i következtetéseire,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke által az Egyiptomi helyzetről 2013. augusztus 18-án kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-i, Egyiptom kapcsán összehívott különleges ülését követően Catherine Ashton főképviselő által tett megjegyzésekre, a főképviselő által az egyiptomi helyzetről és fejleményekről 2013 augusztusában és júliusában tett nyilatkozatokra, valamint a főképviselő és az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry által 2013. augusztus 7-én Egyiptomról tett közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az EU–Egyiptom munkacsoport társelnökeinek a 2012. november 14-i ülést követően közzétett következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. június 18-án közzétett jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–  tekintettel Egyiptom 2013. július 8-án közzétett alkotmányos nyilatkozatára, amely menetrendet javasol az alkotmánymódosítások és az új választások számára,

–  tekintettel az egyiptomi átmeneti kormánynak a demokrácia felé vezető út fenntartásáról szóló programjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Egyiptom a legnagyobb arab ország, amely kulcsszerepet játszik a dél-mediterrán térségben, az EU fontos kereskedelmi partnere és az uniós támogatások jelentős kedvezményezettje; mivel az egyiptomi politikai fejlemények jelentős következményekkel járnak a régió egészében és annak határain túl;

B.  mivel annak eredményképpen, hogy a Murszi elnök vezette kormány nem tartotta be gazdasági ígéreteit, nem vette figyelembe maradéktalanul az egyiptomi társadalom demokratikus erőinek jogos aggodalmait, és elmulasztotta a lakosság által két éve sürgetett demokratikus átalakulás végrehajtását, a politikai polarizáció felerősödött, tömegtüntetéseken követelték Murszi elnök lemondását, és erőszakos összecsapásokra került sor;

C.  mivel 2013. június 30-án a Murszi elnököt elutasítók milliói gyülekeztek Kairóban és más egyiptomi nagyvárosokban, és Murszi lemondását követelték; mivel e tüntetéseket követően, 2013. július 3-án a fegyveres erők parancsnoka, Abdel-Fattah Kalil asz-Szíszi tábornok vezetésével katonai puccsot hajtottak végre, amelynek során Murszi elnököt és kormányát elmozdították a helyéről; mivel 2013. július 4-i nyilatkozatában a legfelső katonai tanács bejelentette az alkotmány felfüggesztését, és a hatalom átruházását az alkotmánybíróság elnökére az előrehozott elnöki választásokig, amelyet parlamenti választások követnek, majd nemzeti koalíciós kormány alakul, és egy bizottság megvizsgálja az alkotmánymódosításokat; mivel ugyanazon a napon Adli Manszúr felesküdött ideiglenes elnökként;

D.  mivel az ideiglenes elnök július 5-én feloszlatta a parlament felső házát, és egy kilenc hónap alatt megvalósítandó útitervet jelentett be, amelynek során a 2012-es alkotmányt módosítanák és népszavazás útján elfogadnák, ezt követően pedig parlamenti- és elnökválasztásokat tartanának; mivel az ideiglenes elnök megbízott miniszterelnököt nevezett ki; mivel Egyiptom legmagasabb szintű iszlám és kopt hatóságai, kiemelkedő liberális politikusok, valamint a szalafita Nour párt támogatásukat adták az átmenetre vonatkozó útitervhez; mivel 2013. szeptember 1-jén 50 szakértőből álló új alkotmányozó bizottságot neveztek ki az alkotmánymódosítások kidolgozására;

E.  mivel Murszi volt elnököt 2013. július 3. óta ismeretlen helyen fogva tartják, és az ország államügyésze gyilkosság és erőszakra való felbujtás vádjával bíróság elé állította őt és 14 másik személyt, köztük a Muzulmán Testvériség vezetőit; mivel a Muzulmán Testvériség sok tagját, köztük vezetőinek többségét letartóztatták, és jelenleg tárgyalásukra várnak; mivel Mubarak egykori diktátort 2013. augusztus 22-én szabadon bocsátották, és azóta házi őrizetben van;

F.  mivel a katonai beavatkozást követően a Muzulmán Testvériség nagyszabású tüntetéseket szervezett Egyiptom-szerte, Murszi elnök szabadon engedését és hivatalába való visszahelyezését követelve; mivel számos, a Muzulmán Testvériség által tervezett tüntetés erőszakba torkollott, és halálos összecsapásokhoz vezetett a polgárok, valamint a Muzulmán Testvériség támogatói és a fegyveres és biztonsági erők között; mivel 2013. augusztus 14-én az egyiptomi hadsereg és rendőrség Murszi volt elnök és a Muzulmán Testvériség mellett tüntető két ülődemonstrációt oszlatott fel a Rábia kereszteződésnél és a Nahda téren Kairóban, amelynek következtében tüntetők százai és tucatnyi rendőr vesztette életét;

G.  mivel az átmeneti kormány egyhónapos szükségállapotot hirdetett ki, és bejelentette, hogy közéleti szereplőkből álló független bizottságot hoznak létre a Rábia és a Nahda téri ülődemonstrációk feloszlatásának kivizsgálására; mivel a regionális és egyiptomi nem kormányzati szervezetek arra szólítottak fel, hogy az Arab Liga tényfeltáró missziója vizsgálja ki a közelmúltban Egyiptomban bekövetkezett erőszakos cselekményeket; mivel az uniós és nemzetközi közvetítés eddig sikertelenül próbálkozott egy befogadó jellegű politikai párbeszéd kialakításával, és mivel folytatódnak a tiltakozások, összecsapások és letartóztatások;

H.  mivel az ülődemonstrációk erőszakos felszámolását követően a Muzulmán Testvériség hívei tragikus módon szektariánus erőszakot követtek el az egyiptomi keresztények ellen; mivel az egyiptomi biztonsági erőket megvádolták azzal, hogy nem védték meg a templomokat és a kopt közösségeket az előre várható megtorló támadásoktól;

I.  mivel a biztonsági erők ellen elkövetett terrorista cselekedetek és erőszakos támadások fokozódtak a Sínai-félszigeten, amelynek északi részén 25 szolgálaton kívüli rendőrt gyilkoltak meg 2013. augusztus 19-én; mivel 2013. szeptember 5-én bombatámadást hajtottak végre Kairóban Mohammed Ibrahim egyiptomi belügyminiszter ellen;

J.  mivel az átmeneti kormány kijelentette, hogy a nemzeti megbékélés és a jogállamiság megvalósítását legfontosabb feladatainak tartja;

K.  mivel Egyiptom egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel küszködik; mivel az ország gazdasági fellendülése politikai stabilitást, józan gazdaságpolitikát, korrupcióellenes fellépést, valamint nemzetközi támogatást tesz szükségessé; mivel a társadalmi igazságosság és a polgárok magasabb életszínvonala a nyitott, stabil, demokratikus, szabad és virágzó egyiptomi társadalom felé vezető átmenet létfontosságú szempontjai;

L.  mivel az egyiptomi politikai és társadalmi átmenet e kritikus időszakában a független szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek döntő szerepet játszanak a munkaügyi viszonyok területén; mivel egy valódi demokráciában a független és szabad sajtó és média a társadalom kulcsfontosságú részét képezi; mivel Egyiptomban fokozódik az újságírókkal szembeni fizikai erőszak és zaklatás, és mivel 2013. szeptember 3-án egy kairói bíróság elrendelte négy, a Muzulmán Testvériséggel szimpatizáló vagy általuk üzemeltetett televíziós csatorna bezárását, azt állítva, hogy illegálisan működtek; mivel az elmúlt hat hétben a biztonsági erők számos televíziós csatorna irodáját átkutatták;

M.  mivel az egyiptomi nők különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a politikai válság jelenlegi, hosszúra nyúlt időszakában; mivel a tüntető nőkkel szemben gyakran alkalmaznak erőszakot és a megalázó bánásmód egyéb formáit, míg a nőjogi aktivisták fenyegetésekkel és zaklatással szembesülnek;

N.  mivel Egyiptom 2007 és 2013 között mintegy 1 milliárd eurónyi uniós támogatásban részesült, és mivel az EU 5 milliárd eurónyi támogatásra vállalt kötelezettséget, amely teljes mértékben csak akkor bocsátható rendelkezésre, ha az IMF által meghatározott feltételekhez kötött kritériumok teljesülnek;

O.  mivel az Egyiptomról szóló, 2013. augusztus 21-i következtetéseiben a Külügyek Tanácsa megbízta a főképviselőt, hogy a Bizottsággal együttműködésben vizsgálja felül az európai szomszédságpolitika és a társulási megállapodás keretében Egyiptom számára biztosított uniós segítségnyújtást annak tükrében, hogy Egyiptom milyen mértékben kötelezi el magát az alapjukat képező elvek iránt; mivel a tagállamok megállapodtak, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik az egyéb katonai eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket, valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtásukat;

P.  mivel az átdolgozott európai szomszédságpolitikája és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalása ösztönzőkön alapul, következésképpen az országnak a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek tiszteletben tartása terén elért eredményeitől függ;

1.  mély együttérzéséről biztosítja az egyiptomi népet, és kifejezi őszinte részvétét a közelmúltbeli összecsapások és erőszak áldozatainak családtagjai felé; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy az egyiptomi elnökség 2013. július 8-i ígéretének megfelelően állítsanak fel bírói bizottságot valamennyi haláleset független kivizsgálására;

2.  elítéli az egyiptomi biztonsági erők által alkalmazott súlyosan túlzott erőszakot, valamint a Rábia al-Adavíja mecsetnél és a Nahda téren található táborok felszámolása során bekövetkezett haláleseteket; kéri az egyiptomi kormányt, hogy biztosítsa, hogy a biztonsági erők megfelelő belső ellenőrzési eljárásokat vezessenek be annak érdekében, hogy megállapítható legyen a felelősség a túlzott erő alkalmazásáért, és a felelősöket bíróság elé állíthassák;

3.  sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a Muzulmán Testvériség vezetősége nem utasította egyértelműen a politikai bázisát arra, hogy tartózkodjon az erőszak valamennyi formájától polgártársaikkal, a hadsereggel és a rendőrséggel szemben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Muzulmán Testvériség vezetése nem tett semmit e támadások megakadályozására és leállítására, és csak késve ítélte el ezeket; felszólítja a Muzulmán Testvériség vezetőit, hogy tartózkodjanak az erőszakra való felbujtástól és az erőszak dicsőítésétől, és támogatja a jogi eljárás megindítását azon vezetőkkel szemben, akik erőszak alkalmazására szólítottak fel;

4.  elítéli a terrorcselekmények, a felbujtás, az erőszak és gyűlöletbeszéd minden formáját; sürgeti az összes politikai szereplőt és a biztonsági erőket, hogy a további erőszak elkerülése céljából az ország érdekében tanúsítsanak önmérsékletet, és kerüljék el a provokációt; emlékezteti Egyiptom ideiglenes elnökét, átmeneti kormányát és az egyiptomi hadsereget, hogy teljesítsék azon kötelességüket, mely szerint politikai nézettől és hovatartozástól függetlenül valamennyi polgár számára garantálják a biztonságot az országban; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint a Muzulmán Testvériség támogatóival szembeni fellépéssel összefüggésben gyermekek tucatjait tartóztatták le, és sürgeti azonnali szabadon bocsátásukat;

5.  aggodalmának ad hangot az egyiptomi politikai fejlemények miatt; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy az inkluzív politikai folyamathoz szükséges feltételek kialakítása érdekében a lehető leghamarabb vessenek véget a szükségállapotnak, bocsássanak szabadon minden politikai foglyot, beleértve az eltávolított Murszi korábbi elnököt, valamint a fogva tartottakkal szemben alkalmazzanak a nemzetközi kötelezettségvállalásaikat tiszteletben tartó bánásmódot;

6.  hangsúlyozza, hogy a hatalmat mielőbb demokratikusan megválasztott polgári hatóságoknak kell átadni; mély együttérzését fejezi ki az országuk számára demokratikus törekvéseket és értékeket kívánó valamennyi egyiptomi számára, és szorgalmazza a demokratikus folyamathoz való gyors visszatérést, beleértve a szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztás inkluzív folyamat keretében, valamennyi demokratikus szereplő részvételével történő megtartását, valamint a szükséges gazdasági és kormányzati reformok végrehajtását; sürgeti a Muzulmán Testvériséget, hogy járuljon hozzá a megbékélési erőfeszítésekhez; úgy véli, hogy a demokratikus politikai erők vagy szereplők ellen irányuló bárminemű tiltás, kirekesztés vagy üldözés múltbeli hibák megismétlését jelentené, és tovább erősítené a radikalizmust Egyiptomban;

7.  támogatja az alkotmány folyamatban lévő elkészítését és reformját, és hangsúlyozza, hogy ennek keretében le kell fektetni egy valóban demokratikus, új Egyiptom alapjait, biztosítva az alapvető jogokat és szabadságokat – ideértve a vallásszabadságot – valamennyi egyiptomi polgár javára (legyen szó nőről vagy férfiról), előmozdítva a vallások közötti toleranciát és együttélést, valamint garantálva a kisebbségek védelmét, az egyesülési és gyülekezési szabadságot és a tömegtájékoztatás szabadságát; határozott véleménye, hogy az új alkotmánytervezettel kapcsolatos konzultációba az egyiptomi politikai spektrum valamennyi szereplőjét be kell vonni, beleértve a Muzulmán Testvériség mérsékelt erőit és a nők megfelelő képviseletét, és hogy a konzultációt követően szabad és tisztességes parlamenti és elnökválasztást, valamint népszavazást kell tartani az új, pluralista alkotmányról;

8.  felszólít a tüntető nők és nőjogi aktivisták elleni összes erőszakos cselekmény, szemérem elleni támadás és a megalázó bánásmód más formáinak azonnali megszüntetésére, továbbá minden ilyen eset komoly és pártatlan kivizsgálására és a felelősök bíróság elé állítására;

9.  elítéli a kopt közösség elleni erőszakot és országszerte számos templom, közösségi központ és üzlet lerombolását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hatóságok a számos figyelmeztetés ellenére sem hoztak megfelelő biztonsági intézkedéseket a kopt közösség védelme érdekében; kiemeli, hogy az egyiptomi társadalmat történelmileg pluralizmus jellemzi, és rámutat az egyiptomi kopt közösség több évszázados hagyományára; kéri az egyiptomi kormányt, hogy minden lehetséges módon támogassa a kopt közösséget annak érdekében, hogy az egyiptomi kopt közösség továbbra is az egyiptomi gazdasági és társadalmi színtér fontos elemét alkothassa, és gyorsan helyreálljon Egyiptom többi közösségével a békés együttélés;

10.  ismételten hangsúlyozza a civil társadalom, a szakszervezetek és a média részvételének jelentőségét egy erős és fenntartható demokrácia kialakításában Egyiptomban; felhívja az ideiglenes kormányt, hogy biztosítsa a helyi és nemzetközi civil szervezetek, független szakszervezetek és újságírók szabad, a kormány beavatkozásától mentes működését az országban; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy gondoskodjon arról, hogy a nem kormányzati szervezetekről szóló új törvény összeállításával megbízott bizottság egy olyan tervezetet terjesszen elő, amely összhangban áll a nemzetközi normákkal; támogatja a Külügyek Tanácsa 2003. augusztus 21-i határozatát, amelynek értelmében a társadalmi-gazdasági szektor és a civil társadalom számára nyújtott uniós támogatást fenntartják, tekintettel arra, hogy a gazdasági helyzet károsan hat az egyiptomi társadalom legsérülékenyebb csoportjaira;

11.  üdvözli az Egyiptomi Nemzeti Emberi Jogi Tanács kormányhoz intézett azon ajánlását, hogy nyisson regionális irodát az ENSZ emberi jogi főbiztosa számára Kairóban, és sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy hagyja jóvá ezen iroda megnyitását;

12.  sürgeti az Uniót, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; e tekintetben sürgeti világos és közös megegyezésen alapuló mutatók kidolgozását; üdvözli a Külügyek Tanácsa azon közelmúltbeli döntését, hogy felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, áttekintik a közös álláspont hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket valamint felülvizsgálják az Egyiptom számára biztosított biztonsági segítségnyújtást;

13.  megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy támogatja az egyiptomi népet a demokratikus átmenet és a gazdasági reformok felé vezető úton; üdvözli és támogatja a Catherine Ashton főképviselő/alelnök és Bernardino León különleges képviselő által a felek közötti közvetítésre tett erőfeszítéseket, melyek célja a jelenlegi politikai válságból való kilábalás módjával kapcsolatos megállapodás elérése;

14.  nyugtázza a Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2003. június 18-i különjelentésének megállapításait, és sürgeti, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az Egyiptomban elköltött uniós támogatások tekintetében fokozottabb átláthatóságot és elszámoltathatóságot biztosítsanak, különös figyelmet fordítva a civil társadalom megerősítését és a kisebbségek és a nők jogainak védelmét célzó projektekre;

15.  ismételten sürgeti, hogy haladéktalanul hozzanak létre uniós mechanizmust az arab tavasz országai részére a vagyonvisszaszerzés terén biztosított jogi és technikai segítségnyújtásra, ahogyan azt már a 2013. május 23-i állásfoglalásában is említette, azonban az egyiptomi zavargások miatt ez a kezdeményezés késedelmet szenvedett; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak erkölcsi kötelessége az egykori diktátorok és rendszereik által ellopott vagyon visszaszolgáltatásának elősegítése; úgy véli, hogy a vagyonvisszaszerzés szimbolikus értéke miatt erősen politikai kérdés, és rendkívüli módon hozzájárulhat az elszámoltathatóság helyreállításához, a stabilitás kialakításához, valamint erős intézmények létrehozásához az érintett partnerországokban a demokrácia és a jogállamiság szellemében;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0224.