Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel a 2012. december 13–14-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács katonai képességfejlesztésről szóló, 2012. november 19-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2004. június 17–18-i ülésén jóváhagyott, 2010. évi legfőbb célra,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés kölcsönös védelemi és szolidaritási klauzuláira, amelyek előírják, hogy a katasztrófa, terrortámadás, vagy fegyveres támadás áldozatául esett tagállam számára a tagállamok támogatást és segítségnyújtást biztosítsanak,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló, az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén jóváhagyott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió katonai vagy védelmi vonatkozású műveletei közös költségei finanszírozása igazgatási mechanizmusának (Athena) létrehozásáról szóló, 2011. december 19-i 2011/871/KKBP tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról és a 2004/551/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. július 12-i 2011/411/KKBP tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a védelmi miniszterek között 2013. április 23-án a Külügyi Tanács (ülése) keretében az Európai Tanács biztonsággal és védelemmel foglalkozó 2013. decemberi ülésének előkészítéséről lezajlott eszmecserére,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(3), „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(4), a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(5), valamint a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0205/2013),

Általános megfontolások

1.  egyre sürgetőbb problémaként érzékeli, hogy az Unió annak ellenére nem rendelkezik elegendő kapacitással a nemzetközi válságokra való időszerű és hatékony válaszadáshoz, hogy az ENSZ Alapokmányában foglalt elvekkel összhangban hosszú ideje elkötelezett a béke fenntartása, az emberi jogok védelme, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság megerősítése mellett; hangsúlyozza, hogy az Uniónak teljesítenie kell az Európában és annak szomszédságában a biztonság megteremtőjeként rá háruló feladatokat; hangsúlyozza, hogy mind az Európai Uniónak, mind a tagállamoknak érdeke a biztonság megteremtőjeként való egységes fellépés, nem csupán Európában, hanem a világ egyéb részein is, főleg a szomszédos területeken;

2.  emlékeztet a közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) készített éves jelentésekről szóló állásfoglalásaiban kifejezett határozott elkötelezettségére a válságkezelés átfogó megközelítése mellett, széleskörű diplomáciai, gazdasági, fejlesztési, és végső esetben katonai eszköztárat felhasználva; hangsúlyozza, hogy a katonai struktúrák és képességek az átfogó megközelítés szerves részét képezik, és növelik az Unió reagálóképességét fenyegetések, konfliktusok és válságok esetén,beleértve a humanitárius válságokat és természeti katasztrófákat, amennyiben minden más eszköz elégtelenek bizonyul;

3.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közelmúlt katonai műveletei Líbiában és Maliban bizonyságul szolgáltak a valóban közös biztonság- és védelempolitika felé tett előrelépés elmaradására, és hangsúlyozza a szorosabb európai szintű koordináció és együttműködés szükségességét, annak érdekében, hogy az Uniót komolyan vegyék a nemzetközi színtéren, mint hiteles és hatékony szereplőt;

4.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés felszólítja az Uniót egy közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítására, amely közös védelemhez vezethet; emlékeztet továbbá a tagállamok kölcsönös védelmi klauzula szerinti kötelezettségeire;

5.  ismét hangot ad amiatti komoly aggodalmának, hogy a tagállamok további és nem összehangolt megszorításokat eszközölnek a nemzeti védelmi költségvetésekben, ami hátráltatja a képességbeli hiányosságok áthidalására irányuló erőfeszítéseket, valamint aláássa a közös biztonság- és védelempolitika hitelességét; sürgeti a tagállamokat, hogy állítsák meg és fordítsák meg e felelőtlen tendenciát, valamint a megerősített együttműködés, továbbá összevonás és megosztás révén fokozzák e tendencia következményeinek korlátozására irányuló nemzeti és uniós szintű erőfeszítéseket;

6.  emlékeztet a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló állásfoglalására, és megerősíti azon ajánlásait, amelyek szerint – a védelmi tervezés jobb koordinációja, a képességek összevonása és megosztása, a védelmi kutatás és a technológiafejlesztés támogatása, az európai védelmi szektor integráltabb, fenntarthatóbb, innovatívabb és versenyképesebb technológiai és ipari alapjainak létrehozása, a honvédelmi felszerelések európai piaca, valamint új, uniós szintű finanszírozási formák felkutatása révén – le kell küzdeni a válságnak az uniós szintű katonai képességekre gyakorolt káros hatásait;

7.  sürgeti az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék meg a védelmi ipari kapacitások átfogó átalakításához és konszolidációjához szükséges lépéseket, a jelenlegi, nem fenntartható kapacitásfeleslegek csökkentése érdekében(, amelyek nem fenntarthatóak);

8.  üdvözli az Európai Bizottság Védelmi Ipari és Piaci Munkacsoportjának munkáját és a Bizottság 2013. július 24-i „Úton a versenyképesebb és hatékonyabb európai védelmi és biztonsági ágazat felé” című közleményét (COM(2013)0542), és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat arról, hogy rugalmas megközelítést alkalmazva miként használhatók fel a tágabb uniós szakpolitikák és eszközök a védelmi és biztonsági célkitűzések támogatására, különösen az olyan átfogó jellegű területeken, mint a kettős felhasználású technológiák;

9.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül uniós, multinacionális és nemzeti szinten meglévő katonai struktúráknak továbbra is részt kell venniük az arra irányuló átalakítási folyamatban, hogy moduláris, interoperábilis és bevethető, a multinacionális műveletekre alkalmas fegyveres erőket hozzanak létre;

10.  üdvözli, hogy a 2012. decemberi Európai Tanács új lendületet adott a közös biztonság- és védelempolitika szerinti műveletek operatív hatékonyságának és eredményességének fokozásához, szorosabbá téve az európai együttműködést a jövőorientált képességek biztosítása és a kulcsfontosságú területeken meglévő hiányosságok áthidalása, továbbá az európai védelmi ipar megerősítése érdekében;

11.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az Európai Tanács 2013. decemberi ülésére tekintettel nyújtson be az ebben az állásfoglalásban található ajánlásokat tükröző javaslatokat, amelyek felvázolják annak lehetőségeit, hogy – a Szerződésnek az állandó strukturált együttműködésről szóló rendelkezései alapján – a biztonság és a védelem területén folytatott európai együttműködést az arra hajlandó tagállamok akkor is elmélyíthessék, ha nem lehetséges egy valamennyi tagállamot felölelő ambiciózus menetrendben való megállapodás;

12.  úgy dönt, hogy a következő alkotmányozó konventre összeállítandó saját menetrendje részeként javaslatokat készít elő a Szerződés megerősítéséről a közös biztonsági és védelmi politika kidolgozását illetően;

Az Unió katonai műveletek tervezésére és vezetésére való képességének javítása

13.  sajnálattal jegyzi meg, hogy tíz évvel az Unió által vezetett első önálló katonai műveletet követően az Unió továbbra sem rendelkezik állandó katonai tervezési és végrehajtási képességgel, és sajnálja, hogy ez gátolja az Unió súlyos válságokra való válaszadási képességét; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi rendszer, amely valamely nemzeti parancsnokság eseti igénybevételét teszi szükségessé, tisztán reaktív megközelítést jelent, és nem biztosít erőforrásokat a szükséges előzetes tervezéshez;

14.  véleménye szerint, jóllehet az Afrika szarván folytatott missziók koordinálásában betöltött szerepe miatt üdvözlendő a már működő műveleti központ, az korántsem jelent elégséges lépést egy állandó képesség irányába, mivel korlátozottak az erőforrásai és kizárólag a támogatással összefüggő funkciókat láthat el; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az öt „Weimar Plus” ország kezdeményezése nem vezetett jelentősebb eredményre; sürgeti a tagállamokat, hogy első lépésként állapodjanak meg a műveleti központ operatív tervezési feladatokkal való megbízásában a nem végrehajtó feladatokat ellátó missziók, például az Unió Maliban és Szomáliában működő kiképző missziói tekintetében;

15.  ismét felszólít egy teljes értékű uniós műveleti parancsnokság Európai Külügyi Szolgálaton belüli, adott esetben állandó strukturált együttműködés révén való létrehozására; hangsúlyozza, hogy e parancsnokságnak egy polgári-katonai struktúrának kell lennie, amely egyaránt felelős az uniós polgári missziók, valamint katonai műveletek tervezéséért és vezetéséért, és külön polgári és katonai parancsnoki lánccal rendelkezik;

16.  rámutat arra, hogy az uniós műveleti parancsnokság létrehozása nagymértékben megerősítené az Unió válságkezeléssel kapcsolatos intézményi tudásállományát, a tagállamok személyzetének külföldi kirendelése révén hozzájárulna egy közös stratégiai kultúra kialakításához, maximalizálná a polgári-katonai koordináció előnyeit, lehetővé tenné bizonyos funkciók összevonását, hosszabb távon csökkentené a költségeket, valamint elősegítené a Parlament és a Tanács által gyakorolt politikai ellenőrzést;

17.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulákból fakadó kötelezettségek tekintetében is szükséges az állandó katonai tervezési és vezetési képesség, hangsúlyozza továbbá, hogy bármely klauzula életbelépése esetén megfelelő felkészültségű és gyorsaságú választ kell adni; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre annak érdekében, hogy a kölcsönös védelmi záradék uniós szintű válaszadást határozzon meg;

Az uniós harccsoportok fejlesztése: az Unió gyorsreagálású és stabilizációs eszköze

18.  elismeri, hogy az Unió harccsoportjai hozzájárulnak a tagállamok fegyveres erőinek átalakításához, előmozdítva a katonai interoperabilitást és a multinacionális együttműködést; sajnálja, hogy a harccsoportok koncepciója mindeddig nem bizonyította, hogy gyorsreagálási eszközként hasznos lenne a műveletekben, és érdemi módosítások híján a bevetéssel kapcsolatos bármilyen megállapodás valószínűtlennek tűnik; úgy véli, hogy a Maliban uralkodó helyzet az uniós harccsoportok első bevetésének elszalasztott lehetősége;

19.  úgy véli, hogy a harccsoportok hatékonyságának növelése érdekében megfelelő figyelmet kell fordítani összetételükre, tudván, hogy az azonos régióban található államok hasonló fenyegetéseket észlelnek/hasonló fenyegetésekben van részük, amely megkönnyíti a szükséges válaszadást;

20.  álláspontja szerint a katonai műveletek közös költségeivel kapcsolatos, felülvizsgált ATHENA mechanizmus továbbra sem veszi kellően figyelembe a harccsoportok koncepciójának sajátosságait, és felszólít a gyorsreagálású műveletek közös költségeinek jelentős kiterjesztésére, egészen a költségek teljes fedezéséig a harccsoportok bevetése esetén; véleménye szerint „a költségeket ott kell megfizetni, ahol felmerülnek” elvének alkalmazása a harccsoportokra, amelyeket önkéntes és rotációs alapon helyeznek készenléti állapotba, ellentétes a terhek méltányos elosztásának elvével;

21.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen javaslatokat az ATHENA mechanizmusnak a harccsoportok sajátosságait figyelembe vevő kiigazítására, amennyiben szükséges, úgy állandó, strukturált együttműködés révén, amely az állandó műveleti parancsnoksággal párhuzamosan kerül kialakításra; ezzel egyidejűleg sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy nyújtson be javaslatot az uniós katonai műveletek előkészítő tevékenységeihez szükséges induló alap létrehozásáról és finanszírozásáról;

22.  tudomásul veszi a Tanács és az Európai Külügyi Szolgálat erőfeszítéseit a harccsoportok rugalmasságának és bevethetőségének fokozására, jóllehet ez idáig csak kevés kézzelfogható eredményt hoztak; rámutat arra, hogy nagyfokú interoperabilitásra van szükség, nemcsak műszaki szinten, hanem az eljárás és a koncepció szintjén is, különösen a művelet-végrehajtási szabályok és a hatáskörátadás összehangolása, továbbá a nemzeti akadályok elmozdítása érdekében;

23.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy tárja fel uniós és nemzeti szinten a politikai döntéshozatali folyamat egyszerűsítésének módjait, a valóban gyors reagálóképesség érdekében; ragaszkodik a kihívásokkal való szembenézéshez szükséges politikai szándék kinyilvánításához; ösztönzi az egyszerűsített eljárások esetleges bevezetésének mérlegelését a harccsoportok korlátozott időtartamra való bevetésére vonatkozóan, bizonyos, egyértelműen meghatározott feltételek (például az Egyesült Nemzetek Szervezetétől származó kifejezett felkérés) teljesülése esetén ;

24.  üdvözli a tagállamoknak a harccsoportok nagyszabású koncepciójával kapcsolatos megújított elkötelezettségét, valamint üdvözli azt az ígéretet, miszerint a hozzájárulások tervezésénél rendszeresen megújuló kötelezettségvállalásokra támaszkodnak, ezzel elkerülve, hogy a jövőben hiányosságok alakuljanak ki a harccsoportok jegyzékében; ösztönzi a harccsoportok olyan hosszabb távú partnerségekként való fejlesztését, amelyek a közös felszerelés- és szolgáltatásbeszerzés, valamint az erőforrások összevonása és megosztása jelentette katonai és gazdasági előnyök legteljesebb kihasználása érdekében a készenléti időszakon túl is megmaradnak; megjegyzi, hogy a 2012-es év második félévében készenlétben álló uniós harccsoportok számára nyújtott alapvető logisztikai szolgáltatásokról szóló, az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által kötött keretszerződés is az ebbe az irányba mutató konkrét példa;

25.  rámutat arra, hogy a katonai műveletekhez nem kapcsolódó valamennyi költség fedezhető lenne az uniós költségvetésből, így a harccsoportok felkészítési és készenléti költségei is;

26.  hangsúlyozza, hogy a harccsoportok olyan különleges, korlátozott méretű és fenntarthatóságú eszközt jelentenek, amelyeket bizonyos, meghatározott számú forgatókönyvre szabtak, ezért nem tekinthetőek általános válságkezelési eszköznek; emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács által 2008-ban megerősített, 1999. évi kezdeti helsinki nagy közös célkitűzés azt a célt határozta meg az Unió számára, hogy egy nagyobb művelet keretében képes legyen 60 napon belül 60 000 embert bevetni; megjegyzi, hogy e célkitűzést, jóllehet hivatalosan nem mondtak le róla, az állandó képességbeli hiányosságok miatt ténylegesen sosem teljesítették; rámutat arra, hogy a képességbeli hiányosságok áthidalása, valamint általában az Unió katonai műveletei tekintetében a haderő-generálás és a haderő határokon kívüli bevetésének javítása érdekében az Unió hitelességét veszélyeztető önkényes célok meghatározása helyett mielőbb fenntartható erőfeszítésre van szükség;

Struktúra- és képességépítés a kulcsfontosságú képességbeli hiányosságok áthidalása érdekében

27.  emlékeztet az Európai Védelmi Ügynökségnek az EUSZ 42. cikke (3) bekezdésében és 45. cikkében meghatározott küldetésére és feladataira, különösen alapvető szerepére a következő területeken: az uniós fegyverzet- és képességpolitika kialakítása és végrehajtása, műveleti igények harmonizálása, javaslattétel többoldalú projektekre, a tagállamok által végrehajtott programok összehangolása, az európai védelmi technológiai és ipari bázis erősítése, és a katonai kiadások hatékonyságának növelése; sürgeti a tagállamokat, az Európai Védelmi Ügynökség komoly költséghatékonysági erőfeszítéseire tekintettel, hogy lássák el az ügynökséget megfelelő forrásokkal a benne rejlő összes lehetőség kihasználása érdekében, és megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felhívását, hogy álljon elő javaslatokkal az ügynökség személyzeti és fenntartási költségeinek az uniós költségvetésből való finanszírozására;

28.  sajnálja a tagállamok képességekre vonatkozó határozott kötelezettségvállalásainak hiányát, és felhívja a Tanácsot, hogy gondoskodjon a kapcsolódó, az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkének (1) bekezdésébenmeghatározott értékelési követelmények végrehajtásáról. felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy e célból tegyen megfelelő javaslatokat; véleménye szerint rendszeresen tájékoztatni kell a Parlamentet a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása szempontjából releváns katonai képességek létrehozása terén elért erőlelépésekről;

29.  ösztönzi a további előrelépést az Európai Védelmi Ügynökség képességfejlesztési tervének végrehajtása terén, és a 2013-as felülvizsgálat tekintetében sürgeti annak fokozottabb integrációját a további harmonizációra szoruló nemzeti védelmi tervezésbe; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását a védelmi tervezés fokozottabb koordinációját célzó intézményesített folyamat indítására, mind egymás között, mind az Unió katonai Bizottságában, különösen az Európai Védelmi Ügynökség tanácsadói szakértelmére alapozva. felhívja a figyelmet az Európai Védelmi Ügynökség, valamint az Európai Unió Katonai Bizottsága/Európai Unió Katonai Törzse közti együttműködés szorosabbá tételének általános szükségességére; elvárja, hogy az állam- és kormányfők az Európai Tanács 2013. decemberi biztonsági és védelmi találkozóján megindítsák az európai védelem felülvizsgálatát;

30.  felszólít strukturáltabb megközelítés alkalmazására a kulcsfontosságú európai szintű képességbeli hiányosságok kezelésével kapcsolatban, különösen a haderőt megerősítő és hatékonyságát fokozó kulcsfontosságú tényezők, például a hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) eszközök, a stratégiai légi szállítás, a helikopterek, az orvosi támogatás, légi utántöltés és precíziós lövedékek területén, teljes mértékben kiegészítve a NATO munkáját és szorosan együttműködve vele; üdvözli az EVÜ által igazgatott képesség-összevonási és -megosztási kezdeményezések első eredményeit, azonban hangsúlyozza, hogy további előrelépésekre van szükség mind ezen, mind más területeken; sajnálja hogy annak ellenére, hogy az európai fegyveres erők a KBVP- és más műveletekben ismételten szembesültek ezeknek a haderőt megerősítő és megsokszorozó tényezőknek a hiányával, ez idáig egyik feltárt képességbeli hiányosságot sem hidalták át kielégítő módon;

31.  Kéri egy állandó KBVP raktár létesítésének megfontolását és értékelését (ez hasonló feladatot látna el, mint a NATO támogató ügynökség), amely integrált nemzetközi támogatást nyújtana az uniós katonai struktúrák és tagállamok számára, beleértve a missziók alapvető felszerelését, körülményes beszerzési eljárások nélkül;

32.  rámutat annak szükségességére, hogy az Unió kialakítsa a biztonságát és stratégiai érdekeit egyre nagyobb mértékben fenyegető számítástechnikai bűnözés elleni, hatékony és a veszély mértékének megfelelő kapacitásokat és stratégiákat; hangsúlyozza, hogy a siker, továbbá a digitális szabadságok és a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartása, és a megfelelő demokratikus ellenőrzés érdekében szükséges a magánszektorbeli szereplőkkel való együttműködés,

33.  kiemeli az Európai Légi Szállítási Parancsnokság (EATC) példáját, amely a műveletek során bizonyságot tett működőképességéről és hozzáadott értékéről, és amely különösen hasznos modell a képesség-összevonás és -megosztás – amely a nemzeti felelősségvállalás feladása nélkül bizonyos hatáskörök közös struktúrába való utalásán alapul – tekintetében; felszólít az EATC-modellnek az operatív segítségnyújtás más területein való alkalmazására, és különösen számít arra, hogy az EVÜ lehetséges multinacionális helikopteralakulattal kapcsolatos munkájának eredményei révén kezelhetőek lesznek az egyéb kulcsfontosságú képességek terén mutatkozó hiányosságok;

34.  megismétli a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy vegyék fontolóra bizonyos költséges képességek – például űrhajózási képességek, a pilóta nélküli légi járművek vagy a stratégiai légi szállítási eszközök – közös irányítását; méltányolja az Unió irányítása alatt lévő képességek fejlesztési lehetőségeinek feltárásáról, valamint a védelmi és a polgári biztonsági, például a polgári védelem vagy a határőrizet területén felmerülő, szükségletek közötti szinergiapotenciál kiaknázásáról folytatott bizottsági munkát;

35.  hangsúlyozza, hogy a MALE RPAS (medium-altitude long-endurance remotely piloted air system – közepes magasságon alkalmazott tartós távirányítású légi rendszer) létrehozásával kapcsolatban közös megközelítést kell kialakítani Európában, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki e törekvés megvalósításával kapcsolatos innovatív megközelítést;

36.  hangsúlyozza a műholdas eszközök kulcsszerepét napjaink műveletei során, különösen a hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR), a hírközlési és a navigációs képességeket illetően, valamint a szűkös erőforrások maximális felhasználása érdekében egy közös megközelítésre és – a szükségtelen átfedések elkerülése érdekében – valamennyi lehetséges polgári-katonai szinergia kiaknázására alapozva; ezzel kapcsolatban ösztönzi az Európai Űrügynökség, az EVÜ és a Bizottság közötti további együttműködést, és kiáll a Copernicus (európai Föld-megfigyelési) program és a Galileo program folytatódó uniós finanszírozása mellett;

37.  ösztönzi, hogy az új generációs Föld-megfigyelési műholdak által készített műholdképek megosztásának elősegítése érdekében folytassák a MUSIS program fejlesztését, és felszólít a programban való közvetlen uniós pénzügyi részvételre, valamint az Unió Műholdközpontjának bevonására abból a célból, hogy hozzáférést biztosítsanak az Unió és különösen a közös biztonság- és védelempolitika igényeihez szabott műholdképekhez;

38.  üdvözli a képesség-összevonásról és -megosztásról szóló magatartási kódex elfogadását, amely a fokozott európai koordináció irányában tett jelentős lépés, és hangsúlyozza, hogy év végéig el kell készíteni a kódex végrehajtásáról szóló első stratégiai értékelést reményei szerint a 2013. decemberi Európai Tanács fontos mérföldkövet jelent majd azáltal, hogy politikai ösztönzést ad a képesség-összevonásnak és -megosztásnak, és egyértelmű iránymutatást nyújt a végrehajtással kapcsolatban; felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy az Unió fokozza az információszolgáltatási/tájékoztatási tevékenységeket, a képesség-összevonás és -megosztás szerepének növelése érdekében;

39.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok fegyveres erőinek szükséges felszerelésekkel való ellátása biztosítva legyen, annak érdekében, hogy a nemzetközi válságok esetén teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; súlyos aggodalmát fejezi ki az Európán kívüli technológiáktól és ellátási forrásoktól való függőség, valamint ennek Európa önállóságára gyakorolt hatásai kapcsán; hangsúlyozza a védelmi ipar stratégiai jelentőségét, és felszólítja az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy folytassák a megőrzendő vagy fejlesztendő kulcsfontosságú ipari képességek azonosítása, valamint Európának a külső beszállítóktól való függésének csökkentése érdekében végzett munkájukat;

40.  sajnálatának ad hangot a védelmi célú kutatásra szánt csökkenő nemzeti költségvetések és annak kapcsán, hogy e kutatás többnyire a nemzeti határok mentén széttöredezett; rámutat arra, hogy az európai együttműködési keret révén az Unió számára adott a lehetőség, hogy lényeges hozzáadott értéket teremtsen, valamint nagyobb szinergiákat hozzon létre a védelmi és polgári biztonsági kutatás között; rámutat különösen arra, hogy a befektetéseket a kulcsfontosságú alaptechnológiák, így a robotika vagy a nano- és mikroelektronika ágazataiban kell összpontosítani, továbbá gondoskodni kell arról, hogy az e területeken felhasznált uniós alapok a védelmi igényeket is kielégítsék;

Az uniós tagállamok állandó multinacionális struktúrái közötti koherencia fokozása

41.  megjegyzi, hogy számos kétoldalú/regionális/többoldalú partnerségi kezdeményezés létezik Európában, amelyek célja az erőforrások összevonása és az interoperabilitás előmozdítása, és amelyek hozzá tudnak járulni az Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete, a NATO vagy az eseti koalíciók műveleteihez; bár üdvözli az együttműködés előnyeit, és teljes mértékben támogatja a képességek összevonását annak ésszerűsége miatt, arra ösztönöz, hogy racionalizálják és jobban koordinálják a multinacionális dimenzióval rendelkező számos struktúrát, amelyek globális és koherens tervezés nélkül jöttek létre;

42.  felszólít az Európai Hadtest (Eurocorps) és az Unió Katonai Törzse közötti kapcsolatok megerősítésére, valamint arra, hogy minél több tagállam csatlakozzon az Eurocorps multinacionális struktúrájához, amely az európai fegyveres erők egy teljesen integrált elemének központi részét képezhetné;

43.  tudomásul veszi az EUROFOR leállítását, és elismeri a múltban az uniós műveletekhez és a harccsoportok jegyzékének elkészítéséhez való hozzájárulását; megjegyzi, hogy különösen az EUROMARFOR, az EUROGENDFOR, a balti államok védelmi együttműködése, az északi védelmi együttműködés, az egyesült királysági–holland kétéltű haderő, a spanyol–olasz kétéltű haderő, a német–holland hadtest, a belga–holland haditengerészeti együttműködés, valamint az angol–francia kezdeményezések járultak hozzá egy egyesített közös expedíciós haderő, egy integrált anyahajós csapásmérő (hadihajó)kötelék, egy egyesített közös hadiparancsnokság és más meglévő vagy kibontakozóban lévő regionális és kétoldalú állandó struktúrák kiépítéséhez;

44.  megismétli, hogy általános összhangot kell biztosítani uniós szinten, és felkéri a tagállamokat, hogy az EVÜ-től kapott információk alapján hangolják össze szorosabban a kezdeményezéseiket az Európai Unió Katonai Bizottságán belül;

Az európai dimenzió megerősítése az oktatásban, a kiképzésben és a gyakorlatokban

45.  megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja az európai struktúrákat és projekteket az oktatás és kiképzés terén, és külön kiemeli az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolának (EBVF) a közös biztonsági kultúra előmozdításához való hozzájárulását, valamint a benne rejlő lehetőségeket arra nézve, hogy meghatározza és fejlessze a nemzeti intézmények közötti költségtakarékos együttműködési projekteket; üdvözli a Tanács 2013. április 12-i határozatát a Főiskola erősítéséről a jogképesség megadása, továbbá az uniós költségvetésből származó támogatás révén; úgy véli, hogy ez modellértékű a KVBP egyéb struktúráinak – mint az EVÜ vagy az Unió Műholdközpontja – uniós költségvetésből való támogatása számára; ösztönzi a fiatal tisztviselők Erasmus program által inspirált cseréjére irányuló európai kezdeményezés továbbfejlesztését, valamint az európai katonai tisztviselők oktatási és kiképzési intézményeinek Erasmus programban való részvételét;

46.  határozottan támogatja a „képesség-összevonási és -megosztási” kezdeményezéseket az oktatás és a képzés terén, ahol a nemzeti szuverenitás csorbítása nélkül is jelentős megtakarítások érhetők el a műveleti tevékenységek tekintetében; rámutat az EVÜ helikopteres kiképzési programjának sikerére, és üdvözli az EVÜ által elindított taktikai légi szállítási gyakorlatokat, amelynek egy állandó európai légi szállítási taktikai kiképzés kialakításához kell vezetnie; várakozással tekint az elé, hogy további előrelépéseket érjenek el egy közös integrált kiképzési rendszer kialakításában, hogy kiképezzék a jövő harci pilótáit; üdvözli az EVÜ által a kibervédelem, a rögtönzött robbanóeszközök elleni védekezés és a haditengerészeti műveletek területén a kiképzések további összevonása és megosztása terén végzett munkát; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek figyelembe kell vennie azon tagállamok képzési szükségleteit, amelyek repülőgépeit nem uniós vállalatok gyártják;

47.  hangsúlyozza, hogy az uniós harccsoportok révén lehetőség nyílik a közös kiképzésre és hadgyakorlatokra; ösztönzi a harccsoportok keretében részt vevő országokat, hogy nyissák meg a harccsoportok gyakorlataiban való részvétel lehetőségét további résztvevők, például a stratégiák és műveletek sikeréhez potenciálisan hozzájáruló szereplők, valamint olyan partnerszervezetek előtt is mint az Egyesült Nemzetek Szervezete;

48.  felhívja a figyelmet a lehetséges átfedések elkerülésére a NATO projektekkel, pl. a kiberbiztonsági képzés területén;

Az Unió és a NATO közötti együttműködés előnyeinek jobb kihasználása

49.  hangsúlyozza, hogy az európai katonai képességek határozott uniós struktúrák révén való megerősítése a NATO számára is előnyös lesz, és hozzájárul a szövetségen belüli méltányosabb teherelosztáshoz; méltatja azt a gyakorlati együttműködést, amelynek célja a képesség-összevonás és -megosztás, valamint az intelligens védelem kezdeményezései közötti átfedések elkerülése, különösen az EVÜ és a NATO Transzformációs Parancsnoksága (ACT) közötti együttműködés révén;;

50 sokkal szorosabb és rendszeresebb politikai szintű együttműködést sürget a főképviselő/alelnök és a NATO főtitkára között a – mind polgári, mind katonai – KBVP műveletek kockázatértékelése, erőforrás-gazdálkodása, politikai tervezése és kivitelezése tekintetében; hangsúlyozza a már meglévő EU–NATO műveleti együttműködési keretek fejlesztésének szükségességét a „Berlin Plus” megállapodások révén, amelynek a végrehajtása elé Törökország még mindig akadályt gördít;

51.  rámutat arra, hogy a nemzeti képességek, függetlenül attól, hogy azokat az Unió vagy a NATO keretében alakították ki, továbbra is nemzeti hatáskörbe tartoznak, ezért azok bármilyen, nemzeti szinten megállapított műveletben felhasználhatók;

52.  hangsúlyozza a NATO-szabványok fontosságát az európai védelmi együttműködésben; hangsúlyozza továbbá a NATO-val való teljes körű interoperabilitást biztosító, Unión belüli képességek kialakításának szükségességét;

53.  megjegyzi, hogy a NATO készenléti erői és az Unió harccsoportjai egymást kiegészítő és kölcsönösen megerősítő kezdeményezések, amelyek ugyanakkor hasonló erőfeszítéseket kívánnak a tagállamoktól; felszólít arra, hogy törekedjenek a kezdeményezések közötti szinergiák maximalizálására;

A közös biztonság- és védelempolitika új szintre emelése

54.  felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek minőségi előrelépést az európai védelem területén az Unió katonai struktúráinak ezen állásfoglalással összhangban való megerősítése révén; arra bátorítja az ekként eljárni kívánó tagállamokat, hogy adott esetben az EUSZ állandó strukturált együttműködésről szóló 46. cikkével és 42. cikkének (6) bekezdésével, illetve 44. cikkével összhangban lépjenek tovább; álláspontja szerint elindítása esetén egy ilyen együttműködési formának mindenekelőtt azon kell alapulnia, hogy a részt vevő tagállamok hajlandóak legyenek teljesíteni a nemzetközi közösségen belül rájuk háruló feladatokat és biztosítani, hogy az Unió jobban fel legyen vértezve a válságkezelési műveletekhez;

55.  véleménye szerint ezért az állandó strukturált együttműködésnek magában kell foglalnia különösen a műveleti hatékonyság fokozását célzó következő elemeket:

56.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak – különösen a képesség-összevonás- és -megosztás révén – szintén meg kell erősíteniük a képességépítéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, azonban továbbra is maximális rugalmasságot és befogadást kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy a lehető legteljesebben kihasználják a különböző kétoldalú, regionális vagy multilaterális szinergiákat; véleménye szerint ugyanakkor az állandó strukturált együttműködésre vonatkozó megállapodásnak magában kell foglalnia legalább a következők melletti kötelezettségvállalásokat:

57.  megjegyzi, hogy a Szerződés egyértelműen kimondja, hogy az állandó strukturált együttműködést az Unió keretén belül kell létrehozni, és megjegyzi, hogy az együttműködés alapján kialakított tevékenységek túlnyomó többsége ezért az EUSZ 41. cikkével összhangban ugyanolyan feltételek mellett részesülhet az uniós költségvetésből mint az egyéb uniós tevékenységek;

58.  véleménye szerint az állandó strukturált együttműködésnek emellett a befogadás és a rugalmasság szellemében elő kell segítenie az európai együttműködési kezdeményezések közötti fokozott koherenciát a megerősített KBVP-kereten belüli különböző együttműködési tömörülések közötti kapcsolatok szorosabbra fonása révén;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének és főtitkárának.

(1) HL L 343., 2011.12.23., 35. o. (2) HL L 183., 2011.7.13., 16. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455. (4) HL C 168. E, 2013.6.14., 9. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0574.