Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Közép-afrikai Köztársaságban zajló politikai-katonai válság megoldásáról szóló 2013. január 11-i libreville-i (Gabon) megállapodásra, amelyet a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) állam- és kormányfőinek égisze alatt írtak alá, és amely feltételeket szab meg a Közép-afrikai Köztársaságban zajló válság lezárására,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló, 2013. augusztus 14-i jelentésére, valamint az Egyesült Nemzeteknek a közép-afrikai béke megszilárdítását elősegítő Integrált Béketeremtő Hivatala (Binuca) elnökének, a humanitárius ügyekben illetékes főtitkárhelyettesének és emberi jogokkal foglalkozó főtitkárhelyettesének jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2013. január 24-i 2088(2013) számú határozatára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságról szóló nyilatkozatára, és felkérve a Biztonsági Tanácsot, hogy támogassa az afrikai vezetésű új műveletet,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának 2013. július 19-i határozatára, amelyben engedélyezi az afrikai vezetésű béketámogató művelet 2013. augusztus 1-jétől érvényes megkezdését,

–  tekintettel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) állam- és kormányfőinek 2012. december 21-én, 2013. április 3-án és 2013. április 18-án N’Djamenában (Csád) tartott rendkívüli csúcstalálkozóira, és az azokon hozott határozatokra, amelyek értelmében egy jogalkotási és alkotmányozó hatáskörrel rendelkező Átmeneti Nemzeti Tanácsot alakítanak, és a Közép-afrikai Köztársaság átállási folyamatára vonatkozó ütemtervet fogadnak el,

–  tekintettel a nemzetközi kapcsolattartó csoport 2013. május 3-i brazzaville-i (Kongó) ülésére, amelyen érvényesítették az átállási ütemtervet, és speciális alapot hoztak létre a Közép-afrikai Köztársaság támogatására,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2012. december 21-i, 2013. január 1-jei és 11-i, 2013. március 25-i, 2013. április 21-i és 2013. augusztus 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztosának a Közép-afrikai Köztársaságban legutóbb kirobbant konfliktusról szóló 2012. december 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2013. június 19-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2012. december 27-i, 2013. január 4-i és 11-i sajtónyilatkozataira,

–  tekintettel Ban Ki-Munnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának 2012. december 26-i nyilatkozatára, amelyben elítélte a lázadók által végrehajtott támadásokat, és valamennyi felet sürgette, hogy tartsák magukat az ECCAS által 2012. december 21-én N’Djamenában hozott határozatokhoz, valamint 2013. augusztus 5-i nyilatkozatára, amelyben felszólít arra, hogy az emberi jogok súlyos megsértései a Közép-afrikai Köztársaságban ne maradjanak büntetlenül, és helyezzenek kilátásba szankciókat,

–  tekintettel Navanethem Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2013. április 16-i nyilatkozatára, amelyben felszólít az erőszak befejezésére és a jogállamiság helyreállítására az országban,

–  tekintettel Nkosazana Dlamini-Zuma, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2012. december 12-i, 19-i és 31-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Seleka-koalíció néhány egységének 2013. március 24-i katonai győzelme és hatalomra kerülése óta mind a fővárosban, mind vidéken kontrollálatlanul terjednek a jogtalanságok, az erőszakos cselekedetek, a bűncselekmények, a fizikai bántalmazások, a lopások, a fosztogatások és az emberi jogok egyéb jellegű megsértésének esetei;

B.  mivel 2013. augusztus 20-án a Seleka által vezetett leszerelési művelet Boy-Rabe területen, amely François Bozizé, volt elnök követőinek uralma alatt áll, 11 ember megöléséhez, több tucat megsebesítéséhez vezetett, és a műveletet fosztogatás kísérte;

C.  mivel 2013. augusztus 28-án Banguiból 5 000 ember menekült a Közép-afrikai Köztársaság legnagyobb nemzetközi repülőterére, hogy elmeneküljenek a korábbi lázadók fosztogatásai elől, és körülbelül 18 órán keresztül elfoglalták a kifutópályát;

D.  mivel fennáll annak a veszélye, hogy a François Bozizé, megbukott elnökhöz hű korábbi közép-afrikai fegyveres erők tevékenységei miatt kiújulnak az ellenségeskedések, és mivel a vallások közötti feszültségeket eszközként használják, ami nagy veszélyeket rejt;

E.  mivel 2013. szeptember 4-én a Bangui Bíróság főügyésze 10 év börtönbüntetést kért 24 korábbi Seleka-lázadóra, akiket a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett visszaélésekkel foglalkozó tárgyaláson első fokon elítéltek;

F.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapértékének számít, és a Cotonoui Megállapodásnak is alapvető eleme;

G.  mivel az emberi jogok megsértéséért és a háborús bűnökért felelős személyek elleni eljárás mellőzése a büntetlenség légkörének kialakulását segíti elő, és ösztönzi az újabb bűncselekmények elkövetését;

H.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze 2013. augusztus 7-én másodszorra is figyelmeztetést adott, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett bűncselekmények a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá eshetnek, és hivatala szükség esetén büntetőeljárást indít;

I.  mivel az erőszak újabb elvándorlási hullámot idéz elő a népesség körében, és az ENSZ humanitárius segítségnyújtás koordinálásáért felelős hivatalának becslései szerint a népesség egyharmada elhagyta lakóhelyét és alultáplált, 1,6 millió embernek égető szüksége van a segítségre, közülük 200 000-nek egészségügyi ellátásra van szüksége, 484 000 súlyos élelmiszerhiánnyal küzd, 206 000 lakóhelyét elhagyni kényszerült, 60 000 pedig a szomszédos országokban talált menedéket; továbbá 650 000 gyermek nem jár iskolába, mivel a fegyveres csoportok iskolákat szálltak meg, és a fegyveres erők és csoportok 3 500 gyereket besoroztak;

J.  mivel a kameruni hatóságok 2013. augusztus 21-én ideiglenesen lezárták a Közép-afrikai Köztársasággal közös határukat, miután a Selekához tartozó lázadók állítólag megtámadták Toktoyo határvárost és megöltek egy kameruni határőrt; mivel bár a határok újra nyitva állnak, a kamionsofőrök továbbra is vonakodnak átlépni a Közép-afrikai Köztársaság határát az egyre romló biztonsági körülmények miatt;

K.  mivel a Közép-afrikai Köztársaság gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesül, mivel a köz- és magánszektort kirabolták és tönkretették, ami súlyosan veszélyezteti az ország közigazgatását és gazdasági szerkezetét, valamint társadalmi zavargásokat okoz; mivel a kórházak nagy részét is kifosztották, ami katasztrofális egészségügyi helyzetet teremtett az országban;

L.  emlékeztet, hogy továbbra is a libreville-i megállapodás képezi az átmeneti intézkedések alapját; mivel a 18 hónapos átmeneti időszak lezárásaként szabad, demokratikus, átlátható és szabályos választásokat kell rendezni, ám az államfő, a miniszterelnök és az átmeneti kormány tagjai, valamint az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) vezetőségének tagjai azon nem indulhatnak;

M.  mivel az ECCAS 2013. április 3-i csúcstalálkozója létrehozta az ÁNT-t, és mivel 2013. április 18-án ütemtervet fogadott el annak összetételéről és működéséről;

N.  mivel 2013 májusában nemzetközi kapcsolattartó csoportot hoztak létre a Közép-afrikai Köztársaságot sújtó ismétlődő problémák tartós megoldását célzó regionális, kontinentális és nemzetközi erőfeszítések koordinálására;

O.  mivel a Cotonoui Megállapodás értelmében az Európai Unió rendszeres politikai párbeszédet folytat a Közép-afrikai Köztársasággal, és annak legfőbb adományozója is, és mivel 2013. július 8-án úgy határozott, hogy 8 millió euróval megemeli az országnak nyújtott humanitárius segély összegét, amely így eléri a 20 millió eurót; mivel ez az uniós segély nem lesz elegendő, és mivel más nemzetközi partnereknek is részt kell vállalniuk a segélyezésből;

P.  mivel a Közép-afrikai Köztársaság több évtizedes instabilitást és politikai nyugtalanságot élt meg függetlenségének 1960-ban történt kikiáltása óta; mivel annak ellenére, hogy az ország gazdag természeti erőforrásokban (faanyagok, arany, gyémánt, urán stb.), a Közép-afrikai Köztársaság a humán fejlettségi mutató tekintetében 187 ország közül csupán a 179. helyen áll, lakosságának mintegy 70%-a a szegénységi küszöb alatt tengődik, és továbbra is a világ egyik legszegényebb országa;

1.  elítéli a Seleka-koalíció fegyveres erőinek 2013. március 24-i alkotmányellenes hatalomátvételét;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet miatt, amelyet a jog és a rend teljes összeomlása, illetve a jogállamiság hiánya jellemez; elítéli a legutóbbi erőszakos cselekményeket, amelyek még az ország legalapvetőbb szolgáltatásait is tovább rombolták, és súlyosbították a teljes népességet érintő, már amúgy is rettenetes humanitárius helyzetet;

3.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket a polgári lakosság védelmére, vessenek véget annak, hogy fegyveres csoportok gyermekeket toboroznak és használnak fel, és állítsák helyre a biztonságot és a közrendet, illetve az alapvető elektromos és vízszolgáltatásokat;

4.  határozottan elítéli a humanitárius jog súlyos, illetve az emberi jogi normák széles körű, a Seleka egységei által elkövetett megsértésének eseteit, ideértve a törvénytelen kivégzéseket, az azonnali kivégzéseket, az erőszakos eltüntetéseket, az önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat, a kínzást, a szexuális és a nemi alapú erőszakot, valamint a gyermekkatonák toborzását;

5.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait és valamennyi érdekelt felet, hogy foglalkozzanak az ország ismétlődő válságainak strukturális okaival, és működjenek együtt a libreville-i megállapodás végrehajtása érdekében, amely feltételeket szab meg az országban zajló átmenetre és az alkotmányos rend visszaállítására, a tartós béke és a demokratikus megoldások elérésének céljával;

6.  felhívja a nemzetközi partnereket, hogy teljes mértékben támogassák közös erőfeszítéseiket a biztonság, a humanitárius segély és a jogállamiság létrehozása terén; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgős jelleggel vizsgálja meg az Afrikai Unió arra irányuló kérését, hogy támogassa a békefenntartó misszió 3 600 fős katonai és polgári személyzetét a Közép-afrikai Köztársaságban;

7.  támogatja, hogy a közép-afrikai béke megszilárdítását elősegítő misszió (Micopax) helyét a Közép-afrikai Köztársaságban az afrikai vezetésű nemzetközi misszió (AFISM-CAR) veszi át, amelynek az ENSZ égisze alatt kell teljesítenie a küldetését;

8.  üdvözli az ECCAS államfőinek döntését, amely szerint jelentősen növelik a közép-afrikai többnemzetiségű haderő (FOMAC) méretét, és megfelelő megbízatást fogadnak el a misszióhoz, amely hozzájárul a Közép-afrikai Köztársaság biztosításához; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy bár 1 300 fős haderőt telepítettek a Közép-afrikai Köztársaságba, az sem tudta megakadályozni, hogy az ország a jogtalanság állapotába süllyedjen; rámutat, hogy a Közép-afrikai Köztársaság rosszabbodó helyzete regionális instabilitáshoz vezethet;

9.  felszólít arra, hogy különösen az emberi jogi jogsértések, háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit, valamint a nők elleni szexuális erőszakot elkövetőket és a gyermekkatonákat toborzókat jelentsék fel, azonosítsák, vonják büntetőjogi felelősségre, és büntessék meg a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban; rámutat ezzel kapcsolatban, hogy a Közép-afrikai Köztársaság helyzete már a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt van, és hogy a Bíróság alapokmánya értelmében a népirtás, az emberiesség elleni bűnök vagy a háborús bűnök nem évülnek el;

10.  üdvözli a Közép-afrikai Köztársaság döntését, miszerint programot indít a nem engedélyezett fegyverek begyűjtésére, válaszul a súlyosan instabil országban tapasztalható erőszakra és kihágásokra; sürgeti a kormányt, hogy tegye kötelezővé ezt az intézkedést;

11.  tudomásul veszi, hogy közös vizsgálóbizottságot hoztak létre a Seleka hatalomátvétele óta történt atrocitások kivizsgálására, és felhívja a bizottságban részt vevő valamennyi felet, hogy működjenek együtt a nemzeti megbékélés elősegítése érdekében;

12.  szükségesnek tartja továbbá, hogy a konfliktusok következményeivel is foglalkozzanak, különösen a hadsereg és a biztonsági erők reformja, a lefegyverzés, a korábbi fegyveresek leszerelésére és társadalmi reintegrálására irányuló intézkedések, a menekültek hazatelepítése, a belső menekültek otthonukba történő visszatérése, valamint életképes fejlesztési programok végrehajtása révén;

13.  meg van róla győződve, hogy egy, a bevételek állami költségvetésen keresztül megvalósuló igazságos elosztását is magában foglaló átfogó politikai megoldás alapvető fontosságú abban, hogy megoldásokat találjanak a válságra, és előkészítsék a régió fenntartható fejlődését; felhívja az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki szakértői bizottságot a Közép-afrikai Köztársaság mezőgazdasági és ásványi erőforrásai kiaknázásának vizsgálatára annak céljából, hogy létrejöjjön egy olyan jogi keret, amelynek segítségével az ország lakossága részesülhet az erőforrásaiból;

14.  üdvözli az Unió növekvő támogatását a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható humanitárius válság kezelésében, és felhívja az Uniót és tagállamait mint az ország legfőbb adományozóit, hogy növeljék a többi adományozóval és a nemzetközi szervezetekkel való koordinációt a sürgős humanitárius szükségletek megfelelő kielégítése, illetve a Közép-afrikai Köztársaság népe szenvedésének enyhítése céljából; kéri, hogy rendezzenek nemzetközi találkozót a Közép-afrikai Köztársaságról az ENSZ Közgyűlésével párhuzamosan New Yorkban 2013 szeptemberében;

15.  kéri a nemzetközi műveletek – a Közép-afrikai Köztársasággal egyetértésben történő – fokozását az Úr Ellenállási Hadserege tagjainak elfogása érdekében, hogy véget vessenek az e bűnözői csoport által elkövetett pusztításoknak;

16.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy tartsa be a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumában lefektetett kötelezettségeket, amely dokumentumot az ország is aláírt;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, az ECCAS-nak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és az Európai Unió tagállamainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0033.