Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 15., 16., 27., 28., 30., 31. és 33. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45., 81. és 146. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-18/02.(1), C-341/05.(2) és C-438/05.(3) számú ügyben hozott ítéleteire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0291/2013),

A.  mivel a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálata(4) nagyon sikeres volt, mivel jelentősen javította az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló szabályokat;

B.  mivel az átdolgozási eljárás hatálya nem terjedt ki bizonyos munkajogi kérdésekre;

C.  mivel a 2001. november 28-i intézményközi megállapodás(5) előírja, hogy a gyakran módosított jogi aktusok esetében az átdolgozási technikát kell használni;

D.  mivel fontos biztosítani a jogvita feletti joghatóságra vonatkozó szabályok és a jogvitára alkalmazandó jogra irányadó szabályok közötti koherenciát;

E.  mivel a nemzetközi magánjognak európai szinten az is fontos célja, hogy megakadályozza a „forum shopping” (a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása) jelenségét – különösen amikor ez a gyengébb fél, konkrétan például a munkavállaló kárára történne –, és a joghatóságot illetően a lehető legnagyobb fokú kiszámíthatóságot biztosítsa;

F.  mivel általános elvként annak a bíróságnak kell joghatósággal rendelkeznie, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van az üggyel;

G.  mivel a joghatósággal és az egyéni munkaszerződésekre és szervezett fellépésre alkalmazandó joggal kapcsolatos magas szintű európai bírósági ügyek nyomán felmerült az a félelem, hogy az európai szabályok alááshatják a munkajogra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, ami egyes esetekben oda vezethet, hogy az egyik tagállam bírósága egy másik tagállam jogát alkalmazza(6);

H.  mivel fontos, hogy az európai jog tiszteletben tartsa az ezen a téren kialakult tagállami hagyományokat, tekintettel a munkajog kiemelkedő fontosságára a tagállamok alkotmányos és politikai identitásának szempontjából;

I.  mivel a megfelelő igazságszolgáltatás érdekét is szolgálja a joghatóságra vonatkozó szabályoknak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal való lehető legnagyobb mértékű összehangolása;

J.  mivel helyénvalónak tűnik értékelni, hogy változtatni kell-e a munkajog területén a joghatóságra vonatkozó szabályokon;

K.  mivel a szervezett fellépés esetében különösen igaz, hogy azon tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

L.  mivel az egyéni munkaszerződések esetében – a kívánt mértékben – biztosítani kellene, hogy annak a tagállamnak a bíróságai gyakorolják a joghatóságot, amelyik a munkaviszonnyal a legszorosabb kapcsolatban van;

1.  gratulál az intézményeknek a Brüsszel I. rendelet sikeres felülvizsgálatához;

2.  úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is foglalkoznia kellene a munkajogi kérdésekkel az esetleges jövőbeli felülvizsgálat céljából;

3.  megjegyzi, hogy a joghatóságra vonatkozó nemzetközi magánjogi alapelvek közül az egyik a gyengébb fél védelme, és hogy a jelenlegi joghatósági szabályokban megnyilvánul a munkavállalók védelmére vonatkozó célkitűzés;

4.  megállapítja, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályok – a Brüsszel I. rendeletben megállapított kizárólagos joghatósági okok révén – általában biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét azokban a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatók által kezdeményezett bírósági eljárásokban, amelyekben alperesként szerepelnek;

5.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a Brüsszel I. rendelet értelmében jelenleg érvényes keret megfelelően figyelembe veszi-e a munkaviszonnyal összefüggő eljárások sajátosságait;

6.  arra kéri a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a következő kérdéseknek:

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) A Bíróság (hatodik tanács) 2004. február 5-i ítélete a C-18/02. sz., Danmarks Rederiforening, képviseletében DFDS Torline A/S kontra LO Landsorganisationen i Sverige, képviseletében SEKO Sjöfolk Facket för Service och Kommunikation ügyben, EBHT 2004., I-01417. o. (2) A Bíróság (nagytanács) 2007. december 18-i ítélete a C-341/05. sz., Laval un Partneri Ltd kontra Svenska Byggnadsarbetareförbundet, Svenska Byggnadsarbetareförbundets avdelning 1, Byggettan és Svenska Elektrikerförbundet ügyben, EBHT 2007., I-11767. o. (3) A Bíróság (nagytanács) 2007. december 11-i ítélete a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyben, EBHT 2007., I-10779. o. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.). (5) Intézményközi megállapodás (2001. november 28.) a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról, (HL C 77., 2002.3.28., 1. o.). (6) Lásd különösen a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyet övező körülményeket, EBHT 2007., I-10779. o.