Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2023(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0291/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0291/2013

Viták :

PV 07/10/2013 - 23
CRE 07/10/2013 - 23

Szavazatok :

PV 08/10/2013 - 9.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0396

Elfogadott szövegek
PDF 209kWORD 46k
2013. október 8., Kedd - Strasbourg
A nemzetközi magánjog és a foglalkoztatás
P7_TA(2013)0396A7-0291/2013

Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a nemzetközi magánjog fejlesztéséről: joghatósági szabályok a foglalkoztatás terén (2013/2023(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 15., 16., 27., 28., 30., 31. és 33. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45., 81. és 146. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-18/02.(1), C-341/05.(2) és C-438/05.(3) számú ügyben hozott ítéleteire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0291/2013),

A.  mivel a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálata(4) nagyon sikeres volt, mivel jelentősen javította az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló szabályokat;

B.  mivel az átdolgozási eljárás hatálya nem terjedt ki bizonyos munkajogi kérdésekre;

C.  mivel a 2001. november 28-i intézményközi megállapodás(5) előírja, hogy a gyakran módosított jogi aktusok esetében az átdolgozási technikát kell használni;

D.  mivel fontos biztosítani a jogvita feletti joghatóságra vonatkozó szabályok és a jogvitára alkalmazandó jogra irányadó szabályok közötti koherenciát;

E.  mivel a nemzetközi magánjognak európai szinten az is fontos célja, hogy megakadályozza a „forum shopping” (a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása) jelenségét – különösen amikor ez a gyengébb fél, konkrétan például a munkavállaló kárára történne –, és a joghatóságot illetően a lehető legnagyobb fokú kiszámíthatóságot biztosítsa;

F.  mivel általános elvként annak a bíróságnak kell joghatósággal rendelkeznie, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van az üggyel;

G.  mivel a joghatósággal és az egyéni munkaszerződésekre és szervezett fellépésre alkalmazandó joggal kapcsolatos magas szintű európai bírósági ügyek nyomán felmerült az a félelem, hogy az európai szabályok alááshatják a munkajogra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, ami egyes esetekben oda vezethet, hogy az egyik tagállam bírósága egy másik tagállam jogát alkalmazza(6);

H.  mivel fontos, hogy az európai jog tiszteletben tartsa az ezen a téren kialakult tagállami hagyományokat, tekintettel a munkajog kiemelkedő fontosságára a tagállamok alkotmányos és politikai identitásának szempontjából;

I.  mivel a megfelelő igazságszolgáltatás érdekét is szolgálja a joghatóságra vonatkozó szabályoknak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal való lehető legnagyobb mértékű összehangolása;

J.  mivel helyénvalónak tűnik értékelni, hogy változtatni kell-e a munkajog területén a joghatóságra vonatkozó szabályokon;

K.  mivel a szervezett fellépés esetében különösen igaz, hogy azon tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

L.  mivel az egyéni munkaszerződések esetében – a kívánt mértékben – biztosítani kellene, hogy annak a tagállamnak a bíróságai gyakorolják a joghatóságot, amelyik a munkaviszonnyal a legszorosabb kapcsolatban van;

1.  gratulál az intézményeknek a Brüsszel I. rendelet sikeres felülvizsgálatához;

2.  úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is foglalkoznia kellene a munkajogi kérdésekkel az esetleges jövőbeli felülvizsgálat céljából;

3.  megjegyzi, hogy a joghatóságra vonatkozó nemzetközi magánjogi alapelvek közül az egyik a gyengébb fél védelme, és hogy a jelenlegi joghatósági szabályokban megnyilvánul a munkavállalók védelmére vonatkozó célkitűzés;

4.  megállapítja, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályok – a Brüsszel I. rendeletben megállapított kizárólagos joghatósági okok révén – általában biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét azokban a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatók által kezdeményezett bírósági eljárásokban, amelyekben alperesként szerepelnek;

5.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a Brüsszel I. rendelet értelmében jelenleg érvényes keret megfelelően figyelembe veszi-e a munkaviszonnyal összefüggő eljárások sajátosságait;

6.  arra kéri a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a következő kérdéseknek:

   a) a munkavállalónak vagy munkáltatónak, vagy az ezek szakmai érdekeit képviselő szervezetnek a szervezett fellépésből eredő károkért való felelősségét illetően kell-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy egyértelművé tegyék: az átdolgozott Brüsszel I. rendelet 7. cikkének (2) bekezdése arra a helyre vonatkozik, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került, továbbá szükség van-e a Róma II. rendelet 9. cikkéhez való hozzáigazításra;
   b) olyan esetekben, amikor egy munkavállaló indít keresetet a munkáltató ellen, a szokásos munkavégzési hely hiánya esetén érvényes ún. „jobb híján” záradékot át kell-e fogalmazni úgy, hogy az a telephely szerepeljen benne, ahonnan a munkavállaló a napi szintű utasításokat kapja vagy kapta, nem pedig az őt alkalmazásba vevő telephely;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) A Bíróság (hatodik tanács) 2004. február 5-i ítélete a C-18/02. sz., Danmarks Rederiforening, képviseletében DFDS Torline A/S kontra LO Landsorganisationen i Sverige, képviseletében SEKO Sjöfolk Facket för Service och Kommunikation ügyben, EBHT 2004., I-01417. o.
(2) A Bíróság (nagytanács) 2007. december 18-i ítélete a C-341/05. sz., Laval un Partneri Ltd kontra Svenska Byggnadsarbetareförbundet, Svenska Byggnadsarbetareförbundets avdelning 1, Byggettan és Svenska Elektrikerförbundet ügyben, EBHT 2007., I-11767. o.
(3) A Bíróság (nagytanács) 2007. december 11-i ítélete a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyben, EBHT 2007., I-10779. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).
(5) Intézményközi megállapodás (2001. november 28.) a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról, (HL C 77., 2002.3.28., 1. o.).
(6) Lásd különösen a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyet övező körülményeket, EBHT 2007., I-10779. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat