Index 
Elfogadott szövegek
2013. április 18., Csütörtök - Strasbourg
Az Európai Közösség és Ukrajna közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosítása ***
 A Európai Közösség és a Moldovai Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosítása ***
 A pénzügyi és gazdasági válság emberi jogokra gyakorolt hatása
 Az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elve
 Az európai demográfiai statisztikák ***I
 A hajók újrafeldolgozása ***I
 A Horvátországról szóló 2012. évi átfogó ellenőrző jelentés
 A Törökországról szóló 2012. évi eredményjelentés
 A Montenegróról szóló 2012. évi eredményjelentés
 A Szerbiáról szóló 2012. évi eredményjelentés
 Koszovó európai integrációs folyamata
 A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó eredménytábla kiteljesítése
 Vietnam, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára
 Az emberi jogok helyzete Kazahsztánban

Az Európai Közösség és Ukrajna közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosítása ***
PDF 192kWORD 19k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Ukrajna közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosításáról szóló, az Európai Unió és Ukrajna közötti megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12282/2012 – C7-0200/2012 – 2012/0138(NLE))
P7_TA(2013)0177A7-0059/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12282/2012),

–  tekintettel az Európai Közösség és Ukrajna közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás (11044/2012) módosításáról szóló, az Európai Unió és Ukrajna közötti megállapodásra,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0200/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0059/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Ukrajna kormányának és parlamentjének.


A Európai Közösség és a Moldovai Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosítása ***
PDF 192kWORD 19k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Moldovai Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosításáról szóló, az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12012/2012 – C7-0201/2012 – 2012/0140(NLE))
P7_TA(2013)0178A7-0128/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12012/2012),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Moldovai Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás módosításáról szóló, az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti megállapodásra (10871/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése d) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0201/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0128/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Moldovai Köztársaság kormányának és parlamentjének.


A pénzügyi és gazdasági válság emberi jogokra gyakorolt hatása
PDF 247kWORD 43k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása a pénzügyi és gazdasági válság emberi jogokra gyakorolt hatásáról (2012/2136(INI))
P7_TA(2013)0179A7-0057/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság 2011. december 12-i, „Emberi jogok és demokrácia az európai unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogi iránymutatásaira,

–  tekintettel a G20-csoport 2012. június 18-19-i Los Cabos-i (Mexikó) csúcstalálkozójának következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Kereskedelem, növekedés és fejlődés – A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása” című, 2012. január 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0022),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR) és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2012. szeptember 24-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanács által 2009. február 23-án közzétett, a világszintű gazdasági és pénzügyi válságoknak az emberi jogok egyetemes érvényesülésére és tényleges gyakorlására történő hatásáról szóló, S–10/1. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a pénzügyi és gazdasági világválsággal és annak a fejlődésre gyakorolt hatásával foglalkozó, 2009. június 24. és 26. között New Yorkban megrendezett ENSZ-konferenciára és az ott elfogadott záródokumentumra (melyet az ENSZ Közgyűlése a 63/303. számú határozattal hagyott jóvá 2009. július 9-én),

–  tekintettel az ENSZ-nek a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2000. szeptember 8-án elfogadott Millenniumi Nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a 2009. november 16–18-án Rómában tartott élelmiszerbiztonsági világ-csúcstalálkozón elfogadott, a fenntartható globális élelmezésbiztonságra vonatkozó római elvekre,

–  tekintettel a Magdalena Sepúlveda Carmona, az ENSZ akkori, az emberi jogok és a rendkívüli szegénység kérdésével foglalkozó független szakértője – aki jelenleg a rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó – által készített 2009-es ENSZ-jelentésre,

–  tekintettel a Raquel Rolnik, a megfelelő lakhatás mint a megfelelő életszínvonalhoz való jog része kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által 2009. február 4-én közzétett jelentésre,

–  tekintettel az Olivier Schutter, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó és Magdalena Sepúlveda Carmona, a rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által 2012 októberében közzétett, „A szegények biztosítása – Globális alap a szociális védelemért” című, 7-es számú ENSZ politikai tájékoztató feljegyzésre,

–  tekintettel „A pénzügyi és gazdasági világválság hatása a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre” című, 2010. március 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Pénzügyi, gazdaság és szociális válság: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások” című, 2011. július 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0638),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának jövője” című, 2012. október 23-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap „Globális monitoring jelentés 2012” című, 2012. április 20-án közzétett jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Világbank „Szakpolitikai válaszok a pénzügyi és gazdasági válságra” című, 2012. április 19-i közös jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „Jobb állások egy jobb gazdaságért” című, 2012. április 29-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „A fiatalok globális foglalkoztatási trendjei 2012-ben” című, 2012 májusában közzétett jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0057/2013),

A.  mivel – bár a pénzügyi és gazdasági válság, eltérő mértékben, a világ összes régióját, köztük az Európai Uniót is érinti – a jelen állásfoglalás célja a pénzügyi és gazdasági válság harmadik országokra gyakorolt hatásainak értékelése, a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokra fókuszálva;

B.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság számos más válsággal – például élelmiszer-, környezeti és szociális válságokkal – összefonódott;

C.  mivel nemcsak a gazdasági és szociális, hanem a politikai jogokat is érinti a válság azokban az esetekben, amikor a kormányok fokozódó elégedetlenség és gazdasági nehézségek idején korlátozzák a véleménynyilvánítási vagy az egyesülési szabadságot, mint ahogy az különösen az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten 2011-ben kirobbant népfelkelések esetén is történt;

D.  mivel a világ számos országában veszélybe kerültek a polgári és politikai jogok a társadalmi tiltakozások brutális elfojtása következtében; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a tájékoztatáshoz való jogot és a kormány válság elleni intézkedésekre vonatkozó szakpolitikai döntéseiben való részvétel jogát;

E.  mivel, bár a válság polgári és politikai jogokra kifejtett hatásának teljes körű értékelése még várat magára, egyértelmű, hogy növelte a társadalmi feszültségeket, olykor a tiltakozások erőszakos elfojtását eredményezte, és megsokszorozta az olyan alapvető jogok megsértésének eseteit, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és a tájékoztatáshoz való jog;

F.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság kedvezőtlenül érintette a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokat, főleg az exportjuk iránti csökkenő kereslet, nagyfokú eladósodottság, a mérsékeltebb beáramló közvetlen külföldi befektetés (kkb) kockázata és a csökkenő hivatalos fejlesztési segély (ODA) formáiban, ami az emberi jogokra is hatással van azáltal, hogy kevesebb a forrás a szociális és gazdasági jogok biztosításához, és több ember esik a szegénység áldozatául;

G.  mivel a globális gazdasági válság az elmúlt tíz évben érzékelhetően megváltoztatta az életszínvonalat a fejlődő országokban, és mivel a fejlődő gazdaságok egynegyedében növekedett az egyenlőtlenség aránya, korlátozva ezzel az oktatáshoz, az élelemhez, a földhöz és a hitelhez való hozzáférést;

H.  mivel az Unió közös hivatalos fejlesztési segélyeinek összege a 2010-es 53,5 milliárd euróról 53,1 milliárd euróra csökkent, ezzel az uniós ODA szintje a GNI 0,42%-ára csökkent a 2010-es 0,44%-os szinthez képest; mivel azonban az EU és tagállamai továbbra is az ODA legnagyobb adományozói a világon;

I.  mivel az Unió és a partnerországok között létrejött kereskedelmi megállapodások célja többek között a kereskedelem és a befektetés támogatása és kiterjesztése, valamint a piachoz való hozzáférés javítása a gazdasági növekedés, az együttműködés és a társadalmi kohézió növelése, a szegénység csökkentése, új foglalkoztatási lehetőségek létrehozása, a munkafeltételek javítása és az életszínvonal növelése szándékával, ami végül az emberi jogok érvényesülését segítené elő;

J.  mivel biztosítani kell az összes kereskedelmi megállapodás emberi jogi záradékának megfelelő ellenőrzését és gyakorlati megvalósítását; mivel az Unió kereskedelmi megállapodásaiban rögzített emberi jogi záradék bármiféle rendszeres megsértése feljogosítja az aláíró feleket a „megfelelő intézkedések” meghozatalára, ami akár a megállapodás teljes vagy részleges felfüggesztését vagy felbontását, vagy korlátozások alkalmazását is jelentheti;

K.  mivel a „kereskedelemösztönző segély” kezdeményezés pozitív eredményeket mutat, és ezzel hozzájárul a partnerországokban a jobb kereskedelmi lehetőségek és gazdasági infrastruktúra kifejlődéséhez;

L.  mivel a pénzügyi válság egyik oka az, hogy elmulasztották meghozni a korrupció minden formájának megelőzését, felderítését és felszámolását célzó megfelelő intézkedéseket; mivel a mind fejlődő, mind a fejlett országok állami és magánszektorában széles körben elterjedt korrupció hátráltatja a polgári, politikai és szociális jogok hatékony, széles körű és egyforma védelmét és előmozdítását; mivel a korrupció gátolja a demokrácia és a jogállamiság érvényesülését, valamint közvetlenül érinti a lakosságot azáltal, hogy maga után vonja a közszolgáltatások árának emelkedését, rontja azok minőségét, és gyakran korlátozza a szegények vízhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és számos más kulcsfontosságú szolgáltatáshoz való hozzáférését;

M.  mivel a jelenlegi gazdasági válság jelentős hatást gyakorol a demokráciára, valamint az Európai Unió és más jelentős donorok által a kormányzáshoz nyújtott támogatásra; mivel a gazdasági nehézségek következtében várhatóan csökken a donor országok által nyújtott külföldi támogatás; mivel azonban a globális válság miatt még fontosabb a harmadik országokban zajló politikai reformok és demokratikus fejlődés támogatásának fenntartása;

N.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság ezenfelül aránytalan hatással van egyes konkrét csoportok, különösen a legszegényebbek és a leginkább a társadalom peremére szorultak jogaira;

O.  mivel a legszegényebbek jogai sérültek a leginkább a válság alatt; mivel a Világbank adatai szerint 1,2 milliárd ember él rendkívüli szegénységben kevesebb mint 1,25 dollárból naponta; mivel a Világbank becslései szerint a gazdasági válság eredményeképpen 2020-ig még egy gyors újbóli fellendülés esetén is újabb 71 millió ember fog rendkívüli szegénységben élni; mivel a világ szegényeinek háromnegyede közepes jövedelmű országokban él;

P.  mivel a pénzügyi válság különféle átviteli csatornákon keresztül terjedt szét a világban, egyéb, eltérő sebességű és intenzitású válságokkal (pl. élelmiszer- és üzemanyagválság) kölcsönhatásban; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Világbank és az ENSZ becslései szerint a válság következtében további 55–103 millió ember kényszerült szegénysorba, ami gátolja az emberi jogok további kiteljesedését;

Q.  mivel a szegénységben élő és rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek hatékony és megengedhető árú hozzáférésre van szükségük az igazságszolgáltatáshoz abból a célból, hogy érvényesíthessék a jogaikat, illetve hogy felléphessenek az emberi jogaik megsértése ellen; mivel a tisztességes bírósági eljáráshoz való hozzáférés hiánya miatt még inkább ki vannak téve a gazdasági és szociális sebezhetőség hatásainak;

R.  mivel a munkanélküliek száma globális szinten elérte a 200 milliót 2012-ben – ami a 2008-as válság kezdetéhez képest 27 milliós növekedés –, ez pedig veszélyezteti a munkához való jogot és csökkenti a háztartások jövedelmét; mivel a gazdasági viszonyok romlása és a munkanélküliség az emberek egészségére is hatással lehet, ami az önbecsülés hiányát vagy akár depressziót is okozhat;

S.  mivel a fejlődő országokban foglalkoztatott munkavállalók több mint 40%-a az informális szektorban dolgozik, ami sok esetben bizonytalan és egyenlőtlen, szociális védelem nélküli munkakörülményekhez vezet, és a családjaik mindössze 20%-ának van hozzáférése bármiféle szociális védelemhez;

T.  mivel a válság következtében például a még több nem fizetett munka és az erőszak növekedése révén csökkentek a nők jogai; mivel a közszolgáltatások fejlesztése és a hatékony szociális védelmi rendszerek létrehozása alapvető fontosságú a nők gazdasági és szociális jogainak biztosítása szempontjából;

U.  mivel a nők gyakran részesülnek a férfiakhoz képest egyenlőtlen munkahelyi bánásmódban a munkához jutás, a fizetés, az elbocsátás, a társadalombiztosítási ellátások és az újrafelvétel terén;

V.  mivel a válság aránytalanul sújtja a fiatalokat; mivel globális szinten 74,8 millió 15 és 24 év közötti munkanélküli fiatal volt 2011-ben, ami több mint 4 milliós növekedés 2007 óta, különösen magas munkanélküliségi rátával a Közel-Keleten és Észak-Afrikában;

W.  mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban körülbelül 200 millió olyan fiatal él, aki nem fejezte be az általános iskolát, vagyis nem élhetett az oktatáshoz való jogával;

X.  mivel a gyermekeket különösen sújtja a pénzügyi és gazdasági válság, hiszen életkörülményeiket gyakran súlyosbítja gondviselőik kiszolgáltatottsága és bizonytalan helyzete;

Y.  mivel globális szinten 61 millió iskoláskorú gyermek nem jár iskolába, és a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás elérése terén érzékelt fejlődés 2008 óta lelassult; mivel Szubszaharai-Afrikában 31 millió gyermek nem jár iskolába, ami a globális adat fele, és több lány, mint fiú kényszerül az iskola abbahagyására azért, hogy a szegénység nyomása miatt kivegye a részét a házimunkából;

Z.  mivel tapasztalati bizonyítékok azt mutatják, hogy gazdasági válság idején, amikor csökken az oktatásra szánt költségvetés, több gyermek hagyja abba idő előtt az iskolát vagy egyáltalán nem is kezdi el azért, hogy munkába álljon; mivel több mint 190 millió 5 és 14 év közötti gyermek kényszerül munkavégzésre, Szubszaharai-Afrikában minden negyedik 5 és 17 év közötti gyermeket használnak gyermekmunkára, míg az ázsiai és csendes-óceáni térségben minden nyolcadikat, Latin-Amerikában és a Karib-térségben pedig minden tizediket; mivel a lányok jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy kiveszik őket az iskolából azért, hogy gyermekmunkára vagy otthoni házimunkára kényszerítsék őket; mivel ez negatív hatással van a gyermekjólétre és az oktatáshoz való jogra, ami hosszú távon befolyásolja a munkaerő minőségét és általában a fejlődést;

AA.  mivel a származékos piacokon folytatott pénzügyi spekuláció következtében növekvő és ingadozó élelmiszerárak az alapvető szükségletek kielégítéséért küzdő milliók életét nehezítik meg; mivel 2007 óta lelassult az éhezés csökkentésében elért globális fejlődés; mivel 868 millió ember szenved krónikus alultápláltságban, túlnyomó többségük (850 millió ember) a fejlődő országokban; mivel a kiszolgáltatott háztartások által kifejlesztett túlélési stratégiák között van az élelem mennyiségének és/vagy minőségének a gyermekfejlődés kritikus szakaszában vagy a terhesség alatt történő csökkentése is, ami hosszú távú hatással van a fizikai fejlődésre és a mentális egészségre;

AB.  mivel az élelmiszertermelésre, valamint egyre nagyobb mértékben energetikai és ipari felhasználásra szánt mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletre tekintettel az egyre ritkább erőforrásnak minősülő földért vívott verseny is fokozódik; mivel a nemzeti és a nemzetközi befektetők hosszú távú adásvételi vagy lízingszerződések révén nagy kiterjedésű földterületeket szereznek meg, ami társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi problémákhoz vezethet az érintett országok és különösen a helyi lakosság számára;

AC.  mivel a gazdasági válság különösen erősen sújthatja az időseket, akiknél nagyobb a kockázata, hogy elveszítik az állásukat, és akiket kevésbé valószínű, hogy újraképeznek vagy újrafoglalkoztatnak; mivel a válság korlátozhatja a megengedhető árú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket;

AD.  mivel a gyógyszerek növekvő ára (akár 30%-kal) negatív hatással van a legkiszolgáltatottabbak, nevezetesen a gyermekek és az idősek, valamint a fogyatékossággal élők egészséghez való jogára;

AE.  mivel a gazdasági válság eredményeképpen globális szinten 214 millió migráns munkavállalót érint jobban az egyenlőtlen bánásmód, az alulfizetettség vagy a munkabérek ki nem fizetése, illetve a fizikai bántalmazás;

AF.  mivel a hazautalások, a mikrofinanszírozás és a beáramló közvetlen külföldi befektetések a válság által a fejlődő országokban okozott sokk enyhítésének eszközei;

AG.  mivel az emberkereskedelem a rabszolgaság modern formája és az alapvető emberi jogok súlyos megsértése; mivel az emberkereskedők kihasználják, hogy a potenciális áldozatoknak a szegénység elkerülése érdekében tisztes megélhetést nyújtó munkára van szükségük; mivel a nők és a lányok az emberkereskedelem áldozatainak kétharmadát alkotják;

AH.  mivel globális szinten 1,3 milliárd ember nem fér hozzá a villamos energiához; mivel az energiához, különösen a villamos energiához való hozzáférés alapvető fontosságú számos millenniumi fejlesztési cél eléréséhez, hiszen – többek között – a jobb termelékenység révén csökkenti a szegénységet, magasabb jövedelmeket generál, fejleszti a mikrovállalkozásokat, emellett gazdasági és társadalmi megerősödéshez vezet;

AI.  mivel a fejlődő országokban a mezőgazdasági ágazat a munkaerő több mint 70%-ának biztosít foglalkoztatást és megélhetést; mivel az ODA mezőgazdaságra szánt része folyamatosan csökken, és ma már az összes ODA-nak csak az 5%-át teszi ki; mivel az erőforrásokban hiányt szenvedő, alacsony jövedelmű országokban a mezőgazdasági ágazat növekedése ötször hatékonyabban csökkenti a szegénységet, mint más ágazatokban (tizenegyszer hatékonyabban Szubszaharai-Afrikában); mivel a vidékfejlesztés, továbbá a mezőgazdaság – különösen a helyi termelés – támogatását szolgáló intézkedések valamennyi fejlesztési stratégiában kulcsfontosságúak, és elengedhetetlenek a szegénység, az éhezés és az alulfejlettség felszámolásához;

AJ.  mivel a válság hatásainak jellemzésére használt összesített adatok mögött hatalmas különbségek rejtőzhetnek az országok között és azokon belül; mivel nehéz hozzájutni a gazdasági válságnak a régiókra és a kiszolgáltatott csoportokra mért hatásának teljes megértéséhez szükséges valós idejű adatokhoz; mivel globális szintű konstruktív és innovatív adatgyűjtésre és -elemzésre van szükség;

1.  megerősíti arra vonatkozó határozott szándékát, hogy megvédi és támogatja az emberi jogokat és az alapvető – polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális – szabadságokat, ami az Európai Unió külpolitikájának alapelve és összes más politikájának alapja, a Lisszaboni Szerződésben, különösen a gazdasági és pénzügyi válsággal kapcsolatban rögzítettek szerint;

2.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok kiterjednek az élelemhez, a vízhez, az oktatáshoz, a megfelelő lakhatáshoz, a földhöz, a tisztességes munkához, az egészséghez és a szociális biztonsághoz való jogra is; elítéli, hogy a válság kirobbanása óta e jogok számos országban veszélybe kerültek; elismeri, hogy elsősorban a szegénység és annak súlyosabbá válása a fő oka annak, hogy az emberek nem állnak ki e jogaikért; kéri, hogy mivel a világ jóval elmarad a 2015-re kitűzött céloktól, az EU több erőfeszítést és pénzt áldozzon a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérésére;

3.  hangsúlyozza, hogy a válságra mind regionális, mind régióközi szinten elsősorban emberi jogi megközelítésű, nemzetközileg koordinált többoldalú együttműködéssel kell válaszolni;

4.  emlékeztet arra, hogy a kormányoknak kötelessége mindenkor tiszteletben tartani, megvédeni és érvényesíteni az emberi jogokat, köztük a gazdasági és szociális jogokat, valamint a digitális szabadságjogokat, ahogy azt a nemzetközi emberi jogi normák is előírják; felhívja a kormányokat a megkülönböztetés valamennyi formájával szembeni védelemre és az emberi jogok mindenki számára való biztosítására; sajnálattal veszi tudomásul az e jogok hivatalos elismerése és politikai végrehajtása között fennálló szakadékot;

5.  megerősíti, hogy bár a gazdasági világválság komoly fenyegetést jelent a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesítésére, az államok – bevételeiktől függetlenül – semmilyen indokkal nem engedhetnek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására rájuk érvényes kötelezettségeikből; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak mindenkori kötelességük a méltósággal élhető élethez szükséges szociális és gazdasági jogok „minimális, alapvető színvonalát” biztosítani;

6.  sürgeti a kormányokat, hogy a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjainak érdekeit helyezzék a politikai válaszok középpontjába azáltal, hogy emberi jogi keretet használnak a döntéshozatali folyamat során; felhívja a kormányokat, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg annak biztosítására, hogy mindenki hozzáférjen az igazságszolgáltatáshoz, különösen odafigyelve a szegénységben élőkre, akikkel kapcsolatban el kell érni, hogy teljes mértékben értsék a jogaikat, és birtokolják az érvényesítésükhöz szükséges eszközöket; felszólítja az Európai Uniót arra, hogy fokozza a büntetlenség elleni küzdelmet, és növelje a jogállamiság és az igazságügyi reform programjainak juttatott támogatását a partnerországokban, elősegítve az aktív civil társadalom létrejöttét, amely valamennyi demokratizálódási folyamat alapját jelenti;

7.  üdvözli az Európai Unió elkötelezettségét a gazdasági, szociális és kulturális jogok támogatása, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz való egyetemes és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés biztosítására tett erőfeszítések erősítése iránt, különösen odafigyelve a szegény és kiszolgáltatott csoportokra, ahogy az az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretben is rögzítve van; várakozással tekint ezek konkrét intézkedések formájában történő megjelenésére, ideértve az uniós küldöttségek által megfogalmazott, az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiákat is;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EU emberi jogi különleges képviselője biztosítsa, hogy az emberi jogok állnak a politikai kezdeményezések előterében, különös hangsúllyal a harmadik országok társadalmainak legkiszolgáltatottabb csoportjain;

9.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a válság idején e projektekre fordítható költségvetés csökkentése nem áshatja alá az emberi jogok és a demokrácia előmozdításához nyújtott támogatást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztos támogatást nyújtsanak a gazdasági és szociális jogokért – mint például a munkavállalók és a migránsok jogai – küzdő emberi jogi aktivistáknak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) által támogatott projektjei számára, emellett hangsúlyozza az emberi jogi oktatás támogatásának fontosságát;

10.  emlékezteti a kormányokat, hogy kötelességük biztosítani, hogy a civil társadalmi szervezetek minden szükséges eszközzel rendelkezzenek a társadalmon belüli szerepük betöltésére, illetve elkerülni, hogy a jelenlegi válságra hivatkozva csökkentsék e szervezetek támogatását; a civil társadalmi eszköz megfelelő finanszírozására szólít fel 2013 után a civil társadalom lehetőségeinek további megerősítése érdekében a partnerországokban;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti hatással bíró jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések, illetve kereskedelmi és befektetési megállapodások hatástanulmányaiba emberi jogi rendelkezéseket is bele kell foglalnia;

12.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a gazdasági világválság veszélyezteti az uniós tagállamok hivatalos fejlesztési segélyre fordított kiadásait; emlékeztet arra, hogy bár a gazdasági világválság a gazdagabb országokból indult ki, terhét mégis a szegény országok viselik aránytalan mértékben; sürgeti ezért az Uniót és tagállamait, hogy tartsák fenn és teljesítsék a két- és többoldalú ODA-kötelezettségvállalásaikat és az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatában foglalt célokat, különösen azokra a területekre koncentrálva, ahol jelenleg nincs fejlődés, és hogy az értékarányos megtérülés, továbbá az emberi jogi és a fejlesztési politikák következetességének elérése érdekében biztosítsák a fejlesztési segély hatékony felhasználását; emlékeztet arra, hogy a feltörekvő országokra szintén jelentős szerep vár a hivatalos fejlesztési támogatáshoz való lehetséges hozzájárulásuk révén;

13.  sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a válságra adandó válaszokat és a fejlesztési politikát emberi jogi megközelítésen alapulva alakítsák ki, mint ahogy azt a Bizottság „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleménye, illetve a Parlamentnek a 2012. október 23-i, a közleményről kiadott állásfoglalása(8) is rögzíti;

14.  hangsúlyozza a szakpolitikák koherenciájának és koordinációjának fontosságát a szegénység csökkentése célkitűzésének elérésében, illetve az uniós külső támogatás hitelességének és hatásának növelésében;

15.  megerősíti, hogy a partnerországoknak nyújtott költségvetési támogatások és valamennyi kereskedelmi megállapodás feltételéül kell szabni a partnerországokban az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a donoroknak és a hitelezőknek elsősorban összehangolt módon kell fellépniük a csalás és a korrupció bejelentett eseteivel szemben, és a jó kormányzás és az átláthatóság érdekében támogatniuk kell a reformokat ezekben az országokban; arra sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy végezzenek szisztematikus kockázatértékelést a partnerországokban széles körben elterjedt korrupcióról, amely gátolhatja a fejlesztési és humanitárius projektek kívánt hatásait;

16.  felhívja a fejlődő országokat, hogy olyan gazdaságpolitikákat alakítsanak ki, amelyek támogatják a fenntartható növekedést és fejlődést, új munkalehetőségeket teremtenek, a kiszolgáltatott csoportokat helyezik a politikai válaszlépések központjába, és amelyek stabil, az adócsalást felszámoló költségvetési rendszerre alapozzák a fejlődést, ami a saját erőforrások hatékonyabb és méltányosabb mozgósításához szükséges;

17.  felhívja a külföldi és a belföldi befektetőket a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó markáns stratégiák ösztönzésére minden országban, hangsúlyt fektetve a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra, és egyértelműen központba állítva az emberi jogokat, a tisztességes munkát, a munkaügyi normákat, az egyesülési szabadságot, a kollektív tárgyalást és más szociális megfontolásokat;

18.  ösztönzi a fejlődő országokat, hogy a gazdaságuk fellendítése, a kivitelük diverzifikációja és a versenyképességük növelése érdekében használják ki az Unió által az általános preferenciarendszer (GSP) keretein belül nyújtott kereskedelmi kedvezményeket; emlékeztet, hogy a GSP+ keretében kötelesek ratifikálni és ténylegesen végrehajtani a rendszerben felsorolt, az alapvető emberi és munkajogi, környezetvédelmi, illetve a jó kormányzásról szóló nemzetközi egyezményeket;

19.  felhívja az Uniót, hogy támogassa és fogadja el az energiához való egyetemes hozzáférés 2030-ig történő elérésére vonatkozó nemzetközi célkitűzést, mivel ez a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak gazdasági szerepének erősítéséhez és szociális ellátásainak növeléséhez fog hozzájárulni a fejlődő országokban;

20.  támogatja egy meghatározott érvényesítési mechanizmus kialakítását, amely a kétoldalú és regionális, az ún. „új generációs” uniós egyezmények emberi jogi záradékainak végrehajtását felügyeli; üdvözli az emberi jogi helyzet elemzésének javítására tett erőfeszítéseket a harmadik országokkal létesített kereskedelmi és/vagy befektetési egyezmények kezdeményezése vagy aláírása előtt; aggodalommal jegyzi meg, hogy a vonatkozó egyezményeknek az emberi jogok nyomon követésével kapcsolatos hatályos rendelkezései nem egyértelműen meghatározottak vagy kellőképpen ambiciózusak; felszólítja az EU-t egy olyan határozott elvi álláspont elfogadására, amelynek értelmében elvárja partnerországaitól, hogy megfeleljenek a nemzetközi megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékoknak;

21.  üdvözli, hogy az uniós segélyek inkább a legkevésbé fejlett országokra koncentrálnak, egyben felszólítja a közepes jövedelmű országokat, hogy költségvetési bevételeik egyre növekvő részét fordítsák szociális védelmi rendszerekre és az emberi jogok érvényesítésére a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak javára;

22.  felhívja a nemzetközi közösséget, hogy nyújtson megfelelő segítséget Szubszaharai-Afrika kormányainak azt elkerülendő, hogy a pénzügyi válság tovább rontsa a humanitárius válságot a régió egyes országaiban;

23.  felhívja a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben az állampolgárok felé fennálló kötelezettségeiket a természeti erőforrásokkal való jó gazdálkodás terén;

24.  felszólítja a kormányokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a jövedelmi egyenlőtlenségek szélsőségeinek csökkentésére, és hogy alakítsanak ki olyan előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a jelenleg rendkívüli szegénységben élők számára, hogy teljes mértékben kiaknázzák lehetőségeiket, és méltóságban éljenek;

25.  felszólítja a fejlődő országok kormányait, hogy dolgozzanak ki szociális védelmi rendszereket, mivel ezek alapvető fontosságúak a legkiszolgáltatottabbak védelmében, valamint a gazdasági és környezeti sokkal szembeni ellenálló képesség kialakításában, emellett inkább bizonyulnak a társdalomba történő befektetésnek, mint költségnek, ahogy azt Brazília bolsa familia-jához hasonló szociális jóléti programok vagy India nemzeti vidéki foglalkoztatási garanciarendszeréhez (NREGS) hasonló keresletvezérelt közfoglalkoztatási programok is mutatják; hangsúlyozza, hogy e készpénztranszfer-rendszerek sikere nagyrészt olyan feltételességen múlik, mint a beiskolázás és az iskolalátogatás, illetve az egészségügyi szempontok, különösen a gyermekek védőoltása;

26.  üdvözli Olivier Schutter, az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó és Magdalena Sepúlveda Carmona, a rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó kezdeményezését a fejlődő országok szociális védelmi rendszereinek a Globális alap a szociális védelemért eszköz által történő erősítésére, amelyen keresztül a nemzetközi szolidaritást a legkevésbé fejlett országok javára lehet átültetni; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezeket a programokat;

27.  úgy véli, hogy a fenntartható mezőgazdaságba történő befektetés az élelmiszer-ellátás bizonytalansága elleni küzdelem és az általános növekedés fellendülésének fontos mozgatórugója a fejlődő országokban; felszólítja a kormányokat, hogy támogassák a felelős magánberuházásokat és a kisüzemi élelmiszertermelőket, különösen a nőket és a mezőgazdasági szövetkezeteket, amelyek a profit munkaerőre való fordítása által a rendkívüli szegénység csökkentésének leghatékonyabb eszközei; hangsúlyozza a vidéki infrastruktúrába történő befektetés fontosságát, amely csökkenti az ügyleti költségeket, és lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy elérjék a piacokat, és nagyobb jövedelemre tegyenek szert;

28.  felszólítja a kormányokat arra, hogy akadályozzák meg a földberuházásokat végrehajtó nemzeti és nemzetközi pénzügyi spekulánsokat abban, hogy lakhelyelhagyást, környezetvédelmi problémákat, valamint élelmiszer-ellátási és jövedelembizonytalanságot okozva kedvezőtlen hatást gyakoroljanak a mezőgazdasági kistermelőkre és a helyi gyártókra; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a biztos foglalkoztatás és élelemhez jutás az emberi jogok tiszteletben tartásának, a demokratizálódási folyamatnak és bármilyen politikai szerepvállalásnak is feltétele;

29.  emlékezteti a kormányokat és a magánszektort a földtulajdon informális és hagyományos formáinak, valamint a földhasználati jogoknak a tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportoknak, így az őslakos népeknek van a legnagyobb szükségük a védelemre, mivel gyakran a föld jelenti számukra az egyetlen erőforrást, amelyből a megélhetésüket nyerik;

30.  felszólítja a kormányokat, hogy ne csökkentsék vagy korlátozzák az élelmiszer-támogatásokat, mivel ezekkel a támogatásokkal vissza lehet fogni az éhezés elterjedését, és javítani lehet a táplálkozást a kedvezményezett háztartásokban;

31.  felszólít arra, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok túlzott spekuláció miatti áringadozásának elkerülése érdekében biztosítsanak nagyobb átláthatóságot a nyersanyagok piacán, és hangsúlyozza, hogy e kérdés nagyobb nemzetközi figyelmet és fokozott koordinációt igényel;

32.  emlékezteti a kormányokat, hogy a fiatalok foglalkoztatását célzó politikáknak a munkahelyteremtés mellett arra is ki kell terjedniük, hogy az elfogadható életszínvonalhoz megfelelő jövedelmet és munkakörülményeket biztosítsanak;

33.  támogatja a pénzügyi tranzakciós adó globális bevezetését, amely a fejlesztés innovatív, végső soron a gazdasági és szociális jogok egyetemes érvényesülését támogató finanszírozási mechanizmusa lehet; arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy támogassa a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésére irányuló uniós költségvetési javaslatot;

34.  hangsúlyozza, hogy a jogellenes pénzmozgások, az adóparadicsomok és az árupiaci spekuláció elleni fellépés az emberi jogok érvényesítéséhez szükséges intézkedés, különösen az alacsony jövedelemmel rendelkező országokban;

35.  úgy véli, hogy a gazdaságpolitikák tekintetében a fejlődő országoknak innovatív finanszírozási rendszereket kellene bevezetniük; ösztönzi a fejlődő országokat, hogy dolgozzanak ki a saját erőforrásaikhoz kapcsolódó pénzügyi mechanizmusokat;

36.  felszólít a fejlődő országokban működő vállalkozások versenyképességének javítására, ami lehetővé tenné a munkanélküliség csökkentését és a foglalkoztatást támogató politikák előmozdítását;

37.  kiemelten fontosnak tartja a képességfejlesztés és a képzési politikák erősítését, ideértve az informális tanulást, a szakmai gyakorlatot és a munkahelyi képzést is, amelyek támogatást nyújtanak az oktatásból a munkaerőpiacra történő sikeres átmenethez;

38.  hangsúlyozza, hogy az arab tavasz eseményei rávilágítanak az uniós szakpolitikák e térséget érintő hiányosságaira, többek között a fiatalok helyzetét illetően, akiket tömegesen érint a munkanélküliség, és akiknek a hazájukban nincsenek kilátásaik; felszólítja az EU-t, hogy hatékonyabban lépjen fel a pénzügyi válság harmadik országokban gyakorolt hatásainak jobb kezelése érdekében, többek között a civil társadalmi szervezetek által készített jelentések megfelelő figyelembevétele révén;

39.  felszólítja azoknak az országoknak a kormányait, ahol magas a gyermekmunka aránya, illetve a nemzetközi adományozókat, hogy a szegénység mértékének csökkentése és a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében támogassák az oktatáshoz való hozzáférés kiszélesítéséhez, az oktatási színvonal emeléséhez és az iskolai költségek csökkentéséhez hasonló megelőző intézkedéseket;

40.  felszólítja a kormányokat, hogy hozzanak létre második esélyt nyújtó oktatási programokat azoknak, akik nem vettek részt alapfokú oktatásban írás-olvasási és számolási készségek, illetve a szegénységből való kilábalást segítő megélhetési készségek átadása céljából;

41.  felszólítja a kormányokat, hogy növeljék a gyermekvédelmi támogatási intézkedéseket, ideértve a gyermekek elleni erőszak leküzdésére és a kormányhivatalnokok ezen a téren való tudatosságnövelése támogatására irányuló intézkedéseket;

42.  emlékeztet rá, hogy minden gazdaságélénkítési politikába be kell építeni egy, a nemekkel kapcsolatos fontos elemet; olyan politikák és gyakorlatok sürgős alkalmazására szólít fel, amelyek biztosítják, hogy több nő lép a munkaerőpiacra méltányos munkakörülményekkel és szociális védelemmel rendelkező állásokba; a nők fizetetlen házimunkáját és ápolási munkáját csökkentő gondozási szolgáltatásokba történő közberuházásra szólít fel; ragaszkodik hozzá, hogy a munkaerő-piaci politikák foglalkozzanak az ápolásra és gondozásra fordított szülői idő hiányának problémájával;

43.  hangsúlyozza, hogy a nőket jobban be kell vonni a társadalmi párbeszédbe és a döntéshozatali folyamatokba; emlékeztet arra, hogy a lányok és a nők oktatása és társadalmi szerepvállalása alapvető fontosságú;

44.  felszólítja a kormányokat, hogy foglalkozzanak az időseket különösen a gazdasági visszaesés idején érintő kritikus emberi jogi kérdésekkel, mint például a hosszú távú munkanélküliség, az életkorhoz kapcsolódó foglalkoztatási hátrányos megkülönböztetés, a jövedelmi bizonytalanság és a megfizethetetlen egészségügyi ellátás; felszólítja a kormányokat, hogy alakítsanak ki innovatív új mechanizmusokat a rugalmas munkaerő-piaci részvételre, mint például a részmunkaidőben foglalkoztatott idősek által igénybe vehető szociális nyugdíj, az idősek foglalkoztatásának ösztönzését célzó átképzési programok vagy költségvetési intézkedések;

45.  a hazautalások tranzakciós költségeinek csökkentésére, illetve annak lehetővé tételére hív fel, hogy például a migránsok könnyebben nyithassanak bankszámlát a célországban;

46.  felszólítja a kormányokat annak biztosítására, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem a gazdasági és pénzügyi válság idején is elsőrendű helyet foglal el a céljaik között; felszólítja a kormányokat, hogy hiánytalanul hajtsák végre az emberkereskedők és embercsempészek bíróság elé állítására vonatkozó jogszabályokat, hogy növeljék az emberkereskedelem áldozatainak támogatását és a számukra nyújtott jogi segítséget, illetve hogy fejlesszenek ki szorosabb nemzetközi együttműködést;

47.  üdvözli az ENSZ magas szintű szakértői munkacsoportjában az Európai Bizottság fejlesztési biztosának részvételével a 2015 utáni fejlesztési menetrendről folyó egyeztetéseket; úgy véli, hogy a 2015 utáni kereteknek az emberi jogok egyetemes érvényesítését kell előtérbe helyezniük, és figyelembe kell venniük a pénzügyi és gazdasági válságnak a legszegényebbekre és a legkiszolgáltatottabbakra gyakorolt hatását, továbbá fenn kell tartaniuk a szegénység visszaszorítására irányuló célkitűzésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; felszólít minden érdekelt felet, hogy fontolják meg mérhető irányszámok és mutatók, illetve minőségi és eredményalapú mutatók felállítását;

48.  hangsúlyozza, hogy további kutatásokra és elemzésekre van szükség a pénzügyi és gazdasági válságnak az egyes régiókra, köztük az EU-ra és annak harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira gyakorolt hatásáról, emellett javítani kell a globális és regionális válságok korai jeleinek figyelemmel kísérését; hangsúlyozza, hogy a társadalom legszegényebb és legkiszolgáltatottabb tagjait érintő problémák jobb megértése és kezelése érdekében nagyobb szerepet kell adni a tételes adatoknak a kutatásban és a politikák tervezésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az ENSZ-főtitkár által 2009-ben indított „Globális pulzus” nevű innovatív ENSZ-műhelynek a pénzügyi és gazdasági válság által a népesség kiszolgáltatott csoportjaira gyakorolt hatás jobb megértéséhez szükséges adatok összegyűjtése és elemzése, illetve a megfelelő politikai válaszlépések megtétele érdekében;

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának.

(1) http://www.un.org/millennium/declaration/ares552e.htm
(2) HL C 4. E, 2011.1.7., 34. o.
(3) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(5) HL C 380. E, 2012.12.11., 89.o.
(6) HL C 33. E, 2013.2.5., 140. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0386.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0386.


Az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elve
PDF 258kWORD 35k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i ajánlása az Európai Parlament Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvére (R2P) irányuló javaslatával (2012/2143(INI))
P7_TA(2013)0180A7-0130/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Uniónak – többek között – az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3. és 21. cikkében rögzített értékeire, célkitűzéseire, elveire és szakpolitikáira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, 1948. december 9-i egyezményre,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a védelmi felelősségről szóló, 2009. október 7-i A/RES/63/308. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyveres konfliktusok során a polgári személyek védelméről szóló, 2006. áprilisi 1674. sz., valamint 2009. novemberi 1894. sz. határozatára(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008) számú határozatára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkkel és gyermekekkel szemben fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. (2000) számú határozatának végrehajtására és nyomon követésére irányuló 1889. (2009) számú határozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1960. (2010) számú határozatára, amely a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatos adatok összegyűjtésére és az elkövetők jegyzékbe vételére szolgáló mechanizmust hozott létre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Líbiáról szóló, 2011. február 26-i 1970. sz. határozatára – amely hivatkozik a védelmi felelősség elvére, és több nem kényszerítő jellegű intézkedést engedélyez az erőszakos cselekmények fokozódásának megakadályozása érdekében –, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a líbiai helyzetről szóló, 2011. március 17-i 1973. sz. határozatára, amely engedélyezte a tagállamok számára, hogy minden szükséges eszközt bevessenek a polgári lakosság és az általuk lakott területek védelmére, valamint a történelem során először tartalmazott kifejezett hivatkozást a védelmi felelősség első pillérére, és amelyet hasonló hivatkozások követtek a Biztonsági Tanács Elefántcsontpartról szóló 1975. sz., Szudánról szóló 1996. sz. és Jemenről szóló 2014. sz. határozatában,

–  tekintettel az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozója záródokumentumának(2) 138. és 139. pontjára,

–  tekintettel az intervenció és az állami szuverenitás nemzetközi bizottságának (ICISS) „Védelmi felelősség” című 2001. évi jelentésére, az ENSZ veszélyekkel, kihívásokkal és változásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportjának „Biztonságosabb világ: közös felelősségünk” című 2004. évi jelentésére(3), valamint az ENSZ főtitkárának „Nagyobb szabadság: útban a fejlődés, biztonság és az általános emberi jogok felé” című 2005. évi jelentésére(4),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának jelentéseire, különösen „A védelmi felelősség végrehajtása” című 2009. évi(5), a „Korai előrejelzés, értékelés és a védelmi felelősség” című 2010. évi(6), „A regionális és szubregionális megállapodások szerepe a védelmi felelősség végrehajtásában” című 2011. évi(7), valamint a „Védelmi felelősség: jól időzített és határozott válaszadás” című 2012. évi jelentésére(8),

–  tekintettel az ENSZ főtitkára által létrehozott, az ENSZ Srí Lanka-i fellépésének belső kivizsgálásával foglalkozó szakmai testület 2012. novemberi jelentésére, amely azt kívánta feltárni, hogy a nemzetközi közösség miért nem tudta megvédeni a polgári lakosságot a kiterjedt humanitárius és emberi jogi jogsértésekkel szemben, és ajánlásokat fogalmaz meg a jövőbeli ENSZ-fellépésre vonatkozóan, amelynek célja a hasonló, tömeges erőszakcselekményekkel járó helyzetekre történő hatékony válaszadás,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának „A közvetítés szerepének erősítése a békés vitarendezésben, a konfliktusok megelőzésében és megoldásában” című, 2012. július 25-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ-nek beterjesztett „A védelem felelőssége: az elv kidolgozásának és fejlesztésének elemei” című, 2011. szeptember 9-i brazil kezdeményezésre,

–  tekintettel az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló, 2001-ben elfogadott uniós programra (göteborgi program), valamint annak végrehajtásáról szóló éves jelentésekre,

–  tekintettel az ENSZ 2010. május 25-i, 65. Közgyűlésére vonatkozó uniós prioritásokra(9),

–  tekintettel a 2012. évi Nobel-békedíjra, amely nemcsak elismeri az Európai Unió történelmi hozzájárulását egy békés Európához és világhoz, hanem egyben fokozza is az elvárásokat Európának egy békésebb, a nemzetközi jog szabályain alapuló világrend kialakításában való jövőbeli közreműködésével kapcsolatban,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusra(10) és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra(11),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésszakáról szóló, 2011. június 8-i(12), valamint az ENSZ Közgyűlésének 67. ülésszakáról szóló, 2012. június 13-i(13) ajánlásokra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésszakáról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című 2011. május 11-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról és EBVP-ről szóló, 2009. február 19-i jelentésére(16),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére és 97. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0130/2013),

A.  mivel az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozójának záródokumentuma először tartalmazza a védelmi felelősség elvének közös fogalommeghatározását; mivel az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozója záródokumentumának 138. és 139. pontjában rögzített védelmi felelősség elve fontos előrelépést jelent egy békésebb világ felé, megállapítva az államok arra irányuló kötelezettségét, hogy megvédjék lakosságukat a népirtással, a háborús bűnökkel, az etnikai tisztogatásokkal és az emberiesség elleni bűncselekményekkel szemben, másrészről pedig a nemzetközi közösség arra vonatkozó kötelezettségét, hogy segítse az államokat e felelősség felvállalásában, valamint válaszintézkedéseket hozzon, amennyiben az államok nem védik meg a polgáraikat e négy konkrétan meghatározott bűncselekménnyel és jogsértéssel szemben;

B.  mivel a védelmi felelősség elve a következő három pilléren alapszik: i) az állam viseli annak elsődleges felelősségét, hogy megvédje lakosságát a népirtástól, a háborús bűnöktől, az emberiesség elleni bűncselekményektől és az etnikai tisztogatástól; ii) a nemzetközi közösségnek segítenie kell az államokat védelmi kötelezettségeik teljesítésében; iii) amikor egy állam nyilvánvalóan nem biztosítja a lakosság védelmét, vagy tulajdonképpen e bűncselekmények elkövetője, a nemzetközi közösséget a kollektív fellépés felelőssége terheli;

C.  mivel az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozójának záródokumentumáról létrejött egyezséget megelőzően a védelmi felelősség terén végzett munka alapján, illetve konkrétan az intervenció és az állami szuverenitás nemzetközi bizottságának (ICISS) védelmi felelősségről szóló 2001. évi jelentésében részletesebben meghatározták a védelmi felelősség elvét, hogy az kiterjedjen az ICISS jelentésében bevezetett alábbi komponensekre: a megelőzés felelőssége (R2prevent), a reagálás felelőssége (R2react) és az újjáépítés felelőssége (R2rebuild);

D.  mivel a „védelmi felelősség” (R2P) koncepciójának kidolgozása üdvözlendő, mivel egyértelművé teszi és megerősíti az állampolgárok védelmét szolgáló hatályos állami kötelezettségeket; mivel e koncepció, amely a nemzetközi közösség 1994-es ruandai kudarcai nyomán született, elengedhetetlen a nemzetek közösségének túléléséhez;

E.  mivel a szóban forgó esetekben a legitim erőszak csak körültekintően, illetve arányos és korlátozott mértékben alkalmazható;

F.  mivel a védelmi felelősség elvének kialakítása fontos előrelépés a népirtás, a háborús bűnök, az etnikai tisztogatás és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények előrejelzése, megelőzése és az azokra történő válaszadás irányába, valamint a nemzetközi jog – és különösen a nemzetközi humanitárius és menekültjog, valamint az emberi jogi normák – alapvető elvei fenntartásának irányába; mivel ezen elveket a lehető leginkább következetes és egységes módon kell alkalmazni, ehhez pedig létfontosságú a korai előrejelzés és értékelés megfelelő, körültekintő és magas szakmai szintű megvalósítása, valamint az is, hogy az erő alkalmazására csak végső esetben kerüljön sor;

G.  mivel több mint egy évtizeddel a védelmi felelősség (R2P) fogalmának megjelenését követően, valamint nyolc évvel azután, hogy az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozóján a nemzetközi közösség támogatásában részesült, a közelmúltbeli események nyomán ismét előtérbe került annak fontossága és az azzal kapcsolatos kihívások, hogy a fogalom hatálya alá tartozó négy legfontosabb bűncselekményre időben határozott válaszok érkezzenek, valamint annak szükségessége, hogy ezen elv a gyakorlatban is fokozottan érvényesüljön annak hatékony végrehajtása és a tömeges atrocitások megelőzése érdekében;

H.  mivel a védelmi felelősség elvének kialakítása – különös tekintettel megelőzési komponensére – előmozdíthatja a békésebb világra irányuló globális erőfeszítéseket, hiszen számos tömeges kegyetlen bűncselekményre erőszakos konfliktusok idején kerül sor, és emiatt a konfliktusmegelőzés terén hatékony szervezeti és operatív kapacitások kialakítására van szükség, ami minimálisra csökkenti az erőszak végső eshetőségként történő alkalmazásának szükségességét;

I.  mivel az Alapokmány VI., VII. és VIII. fejezete alapján rendelkezésre álló valamennyi eszköz alkalmazása – a nem kényszerítő erejű válaszadástól egészen a kollektív fellépésig – alapvető fontosságú a védelmi felelősség elvének további fejlesztése és legitimitása szempontjából;

J.  mivel a konfliktus, az erőszak és az emberi szenvedés megelőzésének leghatékonyabb formája az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának előmozdítása, a jogállamiság érvényesítése, a jó kormányzás, az emberi biztonság, a gazdasági fejlődés, a szegénység felszámolása, a befogadás, a társadalmi-gazdasági jogok, a nemek közötti egyenlőség, a demokratikus értékek és gyakorlatok előmozdítása, valamint a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése;

K.  mivel a 2011. évi líbiai katonai beavatkozás rávilágított annak szükségességére, hogy tisztázzák a regionális és szubregionális szervezetek szerepét a védelmi felelősség elvének alkalmazása során; mivel e szervezetek egyrészt legitimizálhatják a védelmi felelősség végrehajtását, másrészt pedig közreműködhetnek annak gyakorlati megvalósításában is, jóllehet gyakran a kapacitások és erőforrások hiányával szembesülnek;

L.  mivel az emberi jogok kiemelten fontos szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatokban;

M.  mivel változtatnunk kell a védelmi felelősséggel kapcsolatos megközelítésünkön, aminek részeként ezt az elvet a fejlesztési együttműködéssel, a segítségnyújtással és a válságkezeléssel kapcsolatos valamennyi modellünkben érvényesíteni kell, az eleve a védelmi felelősségre épülő programokra való támaszkodás mellett;

N.  mivel a védelmi felelősség megelőzési komponensének (R2prevent) következetesebb végrehajtása – a korai szakaszban alkalmazott közvetítési intézkedéseket és a preventív diplomáciát is ideértve – megelőzné vagy csökkentené a konfliktusok és az erőszak lehetőségét, és segítene megakadályozni azok elmélyülését, ezáltal pedig potenciálisan hozzájárulhat a reagálás felelősségének (R2react) keretében végrehajtott nemzetközi beavatkozás megelőzéséhez; mivel az ikerpályás diplomácia a megelőző diplomácia fontos eszköze, amely a békítési erőfeszítések emberi dimenziójára épít;

O.  mivel a védelmi felelősség elsősorban preventív elmélet, és az R2P-t szükségessé tévő helyzetekben katonai beavatkozással csak a legvégső esetben kellene élni; mivel a védelmi felelősséget – amikor csak lehetőség van rá – mindenekelőtt diplomáciai eszközökkel és olyan, hosszú távú fejlődést célzó tevékenységeken keresztül kell érvényesíteni, amelyek a kapacitásépítésre összpontosítanak az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság, a szegénység csökkentése, valamint az oktatás és egészségügy és az oktatás révén a konfliktusmegelőzés hangsúlyozása, illetve a kereskedelemfejlesztés, a hatékony fegyverzetellenőrzés, a tiltott fegyverkereskedelem megelőzése, továbbá a korai előrejelző rendszerek megerősítése területén; mivel ezenkívül számos kényszerítő erejű, de nem katonai alternatíva létezik, mint például a preventív diplomácia, a szankciók, az elszámoltatási mechanizmusok és a közvetítés; mivel az Uniónak vezető szerepet kell játszania a konfliktusmegelőzés területén;

P.  mivel a regionális szervezetekkel való együttműködés a védelmi felelősséggel kapcsolatos munka fontos dimenziója; mivel ezért sürgetni kell a régiók prevenciós kapacitásának megerősítését a prevenció és a fent említett négy bűncselekmény megelőzésére irányuló hatékony szakpolitikák meghatározása terén; mivel a közelgő, 2014-es EU–Afrika csúcstalálkozó kiváló lehetőséget fog teremteni arra, hogy kifejezzük támogatásunkat az Afrikai Unió vezetősége felé, és előmozdítsuk a védelmi felelősséggel kapcsolatos afrikai felelősségvállalást;

Q.  mivel a hatékony közvetítésre vonatkozó ENSZ-iránymutatások rávilágítanak arra a dilemmára, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) által kiadott elfogatóparancsok, valamint a szankciórendszerek, illetve a nemzeti és nemzetközi terrorizmusellenes politikák is befolyásolják azt, hogy egyes konfliktusban érintett felek milyen formában vonhatók be a közvetítési folyamatba; mivel a nemzetközi jogban a nemzetközi közösség részéről azonnali választ igénylő bűncselekmények fogalmának meghatározása az NBB létrehozása óta jelentős fejlődésen ment keresztül, bár még mindig hiányzik az a kiemelten fontos független értékelési mechanizmus, amely segítségével megállapítható, hogy e fogalommeghatározások mikor teljesülnek; mivel a Római Statútum végrehajtása fokozná az NBB-rendszer hatékonyságát; mivel a Római Statútumot még nem ratifikálta a nemzetközi közösség valamennyi állama;

R.  mivel az NBB és a védelmi felelősség egymással kölcsönösen összefügg, hiszen mindkettő célja, hogy megelőzze a népirtást, az emberiesség elleni bűncselekményeket és a háborús bűnöket; mivel a védelmi felelősség egyrészről támogatja az NBB büntetlenség elleni küzdelemre irányuló küldetését, szorgalmazva, hogy az államok tegyenek eleget igazságszolgáltatási kötelezettségüknek, másrészről pedig megerősíti az NBB kiegészítő jellegről szóló elvét, miszerint az eljárás alá vonás elsődleges felelőssége az államokat terheli;

S.  mivel az NBB-re létfontosságú szerep hárul nemcsak a bűnmegelőzés, hanem az országok újjáépítése és a közvetítési folyamatok terén is;

T.  mivel az Unió mindig is aktívan támogatta a védelmi felelősség elvét a nemzetközi színtéren; mivel az Uniónak meg kell erősítenie az emberi jogok és a humanitárius jog fenntartására törekvő globális politikai szereplőként vállalt szerepét, valamint e politikai támogatást saját szakpolitikáiban is tükröznie kell;

U.  mivel az uniós tagállamok is támogatásukat fejezték ki a védelmi felelősség elve iránt; mivel csupán néhányuk integrálta ezt az elképzelést nemzeti szövegeikbe;

V.  mivel bizonyos válságok, így például a Srí Lanka-i, az elefántcsontparti, a líbiai és a szíriai válság kapcsán szerzett közelmúltbeli tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy továbbra is kihívást jelent a védelmi felelősség elve kellő időben történő, hatékony végrehajtásának módjával kapcsolatos közös nevező elérése, valamint a nemzeti és helyi hatóságok vagy a nem állami szereplők által elkövetett népirtás, háborús bűnök, etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmények, valamint az ezekből eredő számos civil haláleset megakadályozására vagy felszámolására irányuló közös politikai akarat és hatékony képesség megteremtése;

W.  mivel azokban a helyzetekben, ahol védelmi felelősséget alkalmaznak, rendkívül fontos, hogy fenntartsák a katonai és humanitárius szereplők megbízatása közötti különbségtételt annak érdekében, hogy a humanitárius szereplők semlegessége és pártatlansága biztosítva legyen, valamint hogy ne veszélyeztessék a segélyek, valamint az orvosi vagy egyéb segítségek hatékony célba juttatását, a kedvezményezettek hozzáférését és a helyben állomásozó humanitárius segélyezők személyes biztonságát;

X.  mivel a „Felelősségvállalás a védelmezés során” című dokumentummal kapcsolatban Brazília által felvetett javaslat üdvözlendő hozzájárulás a védelmi felelősségre vonatkozó megbízatás teljesítése során követendő kritériumok szükséges kidolgozásához, ideértve a beavatkozások hatókörének és időtartamának arányosságát, a következmények megfelelő egyensúlyát, a politikai célkitűzések előzetes tisztázását és a beavatkozás indokainak átláthatóságát is; mivel az elfogadott mandátumok ellenőrzési és felülvizsgálati mechanizmusait meg kell erősíteni, többek között az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadóján, valamint az ENSZ emberi jogi főmegbízottján keresztül, és mindezt „megfelelően, körültekintően és magas szakmai szinten, politikai beavatkozás és kettős mércék nélkül” kell megvalósítani(17);

Y.  mivel a nemzetközi jogban a nemzetközi közösség részéről azonnali választ igénylő bűncselekmények fogalmának meghatározása az NBB létrehozása óta jelentős fejlődésen ment keresztül, bár még mindig hiányoznak azok a kiemelten fontos független értékelési mechanizmusok, amelyek segítségével megállapítható, hogy e fogalommeghatározások mikor alkalmazandók;

Z.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosára fontos szerep hárul a tömeges erőszakcselekmények továbbra is fennálló eseteivel kapcsolatos figyelemfelkeltésben; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyre jelentősebb szerepet játszik a védelmi felelősség végrehajtásában, többek között tényfeltáró missziók és vizsgálóbizottságok azzal a céllal történő engedélyezésével, hogy összegyűjtsék és megvizsgálják a négy konkrétan meghatározott bűncselekményre és jogsértésre vonatkozó információkat, valamint azáltal is, hogy egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy válsághelyzetekben, így például Líbia és Szíria esetében a védelmi felelősség elvére hivatkozzon;

AA.   mivel a védelmi felelősség végrehajtására vonatkozó szűk, de mélyreható megközelítésnek a konkrétan meghatározott négy tömeges erőszakcselekményre és jogsértésre kell korlátoznia a védelmi felelősség alkalmazását;

AB.   mivel a védelmi felelősség elvét nem szabad humanitárius vészhelyzetek és természeti katasztrófák összefüggésében alkalmazni; mivel a humanitárius fellépést nem szabad a politikai fellépés alóli kibúvóként alkalmazni, és mivel a humanitárius teret minden érintett szereplőnek tiszteletben kell tartania;

AC.   mivel a konfliktus utáni helyzetekben átfogó segítségnyújtást kell kínálni; mivel fokozott erőfeszítésekre van szükség az elszámoltathatóság biztosítása érdekében az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiben, valamint a büntetlenség elleni küzdelem terén;

1.  a következő ajánlásokat intézi az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez / a Bizottság alelnökéhez, az EKSZ-hez, a Bizottsághoz, a tagállamokhoz és a Tanácshoz:

   a) ismételten meg kell erősíteni az Unió védelmi felelősség iránti elkötelezettségét a Tanács, az EKSZ, a Bizottság és az Európai Parlament által közösen elkészített, „Konszenzus az R2P kapcsán” című intézményközi dokumentum elfogadása révén, melyben ki kell térni a védelmi felelősség által az Unió külső fellépéseire gyakorolt következmények közös értelmezésére, valamint arra is, hogy a védelmi felelősség keretében alkalmazott fellépések és eszközök milyen szerepet tölthetnek be adott helyzetekben;
   b) a főképviselő/alelnök közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésébe be kell illeszteni egy fejezetet a konfliktusok megelőzésére és enyhítésére irányuló, a védelmi felelősség elvét alkalmazó uniós fellépésekről; e fejezetben elemezni kell a vonatkozó eszközök és igazgatási struktúrák hatékonyságát a védelmi felelősség végrehajtása terén, a szükséges kiigazítások azonosítása mellett; e fejezetet az EU emberi jogi különleges képviselőjével együttműködésben kell kidolgozni, figyelembe véve a Parlament által a konfliktusmegelőzést vagy az emberi jogok védelmét érintő konkrét kérdésekben kialakított különféle álláspontokat; továbbá az eredményeket meg kell vitatni a Parlamenttel;
   c) integrálni kell a védelmi felelősség elvét az Unió fejlesztési támogatásába; növelni kell az Uniónak a preventív diplomáciával, a közvetítéssel, valamint a válságmegelőzéssel és válságkezeléssel kapcsolatos képességeinek szakmaiságát, illetve azokat meg kell erősíteni, különös tekintettel az információk összegyűjtésére és cseréjére szolgáló rendszerekre, valamint a korai figyelmeztető rendszerekre; fokozni kell a védelmi felelősség valamennyi szempontját felölelő különféle bizottsági, tanácsi és EKSZ-struktúrák közötti koordinációt, és rendszeresen tájékoztatni kell a Parlamentet a védelmi felelősség támogatása érdekében tett kezdeményezésekről;
   d) biztosítani kell a megfelelő szakpolitikai tervezést, az operatív koncepciókat és a képességek fejlesztésére irányuló célokat a közös biztonság- és védelempolitikán (KBVP) belül annak érdekében, hogy az Unió – az ENSZ keretében és a regionális szervezetekkel folytatott szoros nemzetközi együttműködés mellett – képessé váljon a védelmi felelősség teljes körű megvalósítására;
   e) tovább kell fejleszteni a konfliktusok megelőzésére és mérséklésére irányuló uniós képességeket – ideértve a jogi szakértők, a rendőrök és a regionális elemzők készenléti kapacitásait, valamint egy önálló Európai Békeintézet létrehozását is, amelynek célja, hogy közvetítési tanácsadást és kapacitásokat biztosítson az Unió számára –, valamint az ikerpályás diplomáciai megközelítést és a bevált gyakorlatok cseréjét a béke és a deeszkaláció vonatkozásában; meg kell erősíteni az Unió külső fellépési eszközeinek preventív komponenseit, különös tekintettel a Stabilitási Eszközre;
   f) meg kell erősíteni az EKSZ és a Tanács keretében megvalósuló korai figyelmeztetés, szakpolitikai tervezés és magas szintű döntéshozatal közötti kapcsolódási pontokat;
   g) a népirtás, a háborús bűnök, az etnikai tisztogatás és az emberiesség elleni bűncselekmények kockázati tényezőinek módszeres vizsgálatát bele kell foglalni a regionális és országstratégiai dokumentumokba, azok megelőzését pedig fel kell venni mindazon harmadik országokkal folytatott párbeszédek napirendjére, amelyek ki vannak téve a szóban forgó bűncselekmények és jogsértések veszélyének;
   h) együttműködést kell kialakítani az uniós küldöttségek és a tagállami nagykövetségek személyzetével, valamint a polgári és katonai missziókkal, illetve képzést kell tartani számukra a nemzetközi emberi jogok, a humanitárius jog és büntetőjog tárgyában, beleértve az arra irányuló képességüket, hogy felismerjék a négy konkrétan meghatározott bűncselekményhez és jogsértéshez köthető potenciális helyzeteket, többek között a helyi polgári lakossággal folytatott rendszeres kapcsolattartás révén; biztosítani kell, hogy az Unió különmegbízottjai – szükség esetén – fenntartsák a védelmi felelősség elvét, és bővíteni kell az Unió emberi jogi különleges képviselőjének mandátumát, hogy az a védelmi felelősség kérdéseire is kiterjedjen; a meglévő struktúrákhoz és erőforrásokhoz mérten az EKSZ égisze alatt ki kell jelölni egy uniós kapcsolattartási pontot a védelmi felelősség terén, amelynek feladata mindenekelőtt az, hogy felhívja a figyelmet a védelmi felelősséggel járó következményekre, valamint adott helyzetekben kellő időben biztosítsa az információáramlást valamennyi érintett szereplő között, illetve ösztönözze a tagállamokban a védelmi felelősséggel kapcsolatos nemzeti kapcsolattartási pontok létrehozását; növelni kell a preventív diplomácia és a közvetítés szakmaiságát, illetve azokat meg kell erősíteni;
   i) el kell indítani és elő kell mozdítani az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformjáról szóló uniós belső vitát, hiszen ez az egyetlen olyan nemzetközileg elismert testület, amely a célállam beleegyezése nélkül is jóváhagyhatja a védelmi felelősség keretében végrehajtott beavatkozásokat;
   j) be kell vonni és képzésben kell részesíteni a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek azon képviselőit, akik szerepet játszhatnak az informális vagy „második vonalbeli” diplomáciában, annak érdekében, hogy e területen előmozdítsák a helyes gyakorlatok cseréjét;
   k) szorosabbra kell fűzni a regionális és szubregionális szervezetekkel folytatott együttműködést, többek között a védelmi felelősséghez fűződő megelőzési, kapacitásépítési és válaszadási intézkedéseik javítása révén;
   l) biztosítani kell, hogy valamennyi uniós tagállam haladéktalanul ratifikálja az agresszió bűntettének fogalmát meghatározó NBB-statútumok módosításait, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság központi szerepet játszhat a tömeges erőszakcselekmények megelőzésében, valamint az elszámoltathatóság biztosítására irányuló törekvésekben;
   m) ragaszkodni kell a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradék tiszteletben tartásához a harmadik országokkal fennálló megállapodásokban; fontolóra kell venni az azon országokkal létrejött megállapodások felülvizsgálatát, amelyek nem tartják tiszteletben az NBB által kiadott elfogatóparancsokat;
   n) támogatni kell egy kettős megközelítést, amely magában foglalja a védelmi felelősség egyetemes elismerésének előmozdítását, egyúttal pedig az államok arra történő ösztönzését, hogy támogassák és segítsék az NBB munkáját;

2.  arra ösztönzi az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét / a Bizottság alelnökét és a Tanácsot, hogy:

   a) annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség figyelme fokozottan a védelmi felelősség megelőzési komponensére és a nem kényszerítő erejű eszközök egyetemes alkalmazására irányulhasson, a hatályos nemzetközi emberi jogokra és a Genfi Egyezményre építve aktívan járuljanak hozzá a védelmi felelősség elvéről szóló vitához, valamint e célból dolgozzanak ki kézzelfogható cselekvési tervet, amely az újjáépítés felelősségére/szükségességére vonatkozó megfontolásokat is tartalmaz;
   b) mozdítsák elő a védelmi felelősség elvét az ENSZ-ben, és hogy törekedjen az elv általános alkalmazásának biztosítására, mivel az elengedhetetlen része a multilateralizmuson és az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsőbbségén alapuló és a Nemzetközi Büntetőbíróság erősítéséhez kapcsolódó kollektív biztonsági modellnek; emlékeztessenek arra, hogy a védelmi felelősség elve a büntetlenség elleni küzdelemre irányuló felelősségvállalást is jelent;
   c) támogassák az ENSZ főtitkárának a védelmi felelősségre vonatkozó elv újjáélesztésére, valamint a szóban forgó elvhez társuló következmények alaposabb megismerésére irányuló erőfeszítéseit, és működjenek együtt más olyan ENSZ-tagállamokkal, amelyek arra törekednek, hogy fokozzák a nemzetközi közösségnek a védelmi felelősség elvéhez tartozó tömeges erőszakcselekmények megakadályozására és a válaszadásra irányuló képességeit;
   d) kérjék fel az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy fogadják el a „Felelősségvállalás a védelmezés során” című brazil javaslatot, amelyek célja a lehető legkisebb károkozás mellett a védelmi felelősség minél hatékonyabb alkalmazása, valamint járuljanak hozzá a védelmi felelősség vonatkozásában különösen a harmadik pillér végrehajtása érdekében hozott intézkedések során követendő kritériumok szükségszerű kidolgozásához, ideértve a beavatkozás hatókörének és időtartamának arányosságát, a következmények megfelelő egyensúlyát, a politikai célkitűzések előzetes tisztázását, valamint a beavatkozás indokainak átláthatóságát is; tekintettel arra, hogy az ilyen kritériumok kidolgozása olyan garanciákat biztosíthat, amelyek azokat az államokat, amelyek jelenleg fenntartásokkal kezelik a védelmi felelősség elméletét, segíthetnek meggyőzni annak alkalmazhatóságáról, erősítsék meg az elfogadott mandátumok ellenőrzési és felülvizsgálati mechanizmusait, többek között az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadóján, valamint az ENSZ emberi jogi főmegbízottján keresztül, és e mechanizmusokat „megfelelően, körültekintően és magas szakmai szinten, politikai beavatkozás és kettős mércék nélkül”(18) valósítsák meg;
   e) a tagállamokkal és nemzetközi partnereinkkel együttműködve vonják le a tanulságokat a Líbiában 2011-ben végrehajtott fellépésekből szerzett védelmi felelősséggel kapcsolatos tapasztalatok alapján, valamint a Szíriában kialakult jelenlegi cselekvésképtelenségből;
   f) az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának részére tegyenek javaslatot egy olyan önkéntes magatartási kódex elfogadására, amely népirtás, háborús bűnök, etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmények esetén korlátozza a vétójog használatát;
   g) fűzzék szorosabbra az Unió regionális partnereivel fennálló kapcsolatokat annak érdekében, hogy egyértelműbben meghatározzák a regionális és szubregionális szervezetek szerepét a védelmi felelősség elvének alkalmazása terén;
   h) törekedjenek annak elérésére, hogy a védelmi felelősség új nemzetközi jogi normává váljon azon alkalmazási körön belül, amelyről az ENSZ tagállamai a 2005. évi világ-csúcstalálkozón megállapodtak;
   i) osszák meg a Biztonsági Tanáccsal azt az álláspontot, miszerint, ha a jelenleg szabályként megfogalmazódó védelmi felelősség a nemzetközi jogban főszabályként konszolidálódik, nem okvetlenül korlátozza a Tanács döntéshozatali képességét;
   j) segítsenek a közvetítést, az ikerpályás diplomáciai megközelítést, a kialakuló konfliktusok békés rendezéséhez fűződő bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a deeszkalációt és a korai figyelmeztető rendszereket szolgáló, az ENSZ szintjén fennálló keretrendszer és kapacitások megerősítésében, amilyenekkel például a Politikai Ügyek Osztályának Közvetítéstámogató Egysége is rendelkezik; erősítsék meg a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadó és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadó hivatalát; vonják be az Emberi Jogi Tanácsot a védelmi felelősségről folytatott vitába;
   k) az ENSZ Biztonsági Tanácsában helyet foglaló uniós tagállamokkal és valamennyi nemzetközi partnerrel együttműködve biztosítsák, hogy a védelmi felelősség koncepciójának lehetséges továbbfejlesztése teljes mértékben álljon összhangban a nemzetközi humanitárius joggal, valamint a védelmi felelősséggel kapcsolatos jövőbeli esetekben álljanak ki a nemzetközi humanitárius jog maradéktalan betartása mellett, és kövessék azt nyomon;
   l) foglalkozzanak az Unió által az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfoglalt egyetlen hely kérdésével, valamint az ENSZ-mandátum keretében megvalósuló KKBP-missziók „közösségiesített” költségvetésének ügyével;
   m) az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. és 1820. sz. határozatával összhangban fokozottabban vonják be a nőket – köztük a női vezetőket és a női csoportokat – a konfliktusok megelőzésébe és enyhítésébe, valamint a konfliktusrendezésre irányuló erőfeszítésekbe;
   n) az ENSZ-szel közösen törekedjenek arra, hogy egyértelmű kapcsolatot hozzanak létre a védelmi felelősség végrehajtása és a büntetlenség elleni küzdelem között azon legsúlyosabb bűncselekmények esetében, amelyekre a szóban forgó elv hatálya kiterjed;

3.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy:

   a) a jelenlegi ajánlás elfogadásától számított három hónapon belül terjesszen az Európai Parlament Külügyi Bizottsága elé egy kézzelfogható cselekvési tervet a parlamenti javaslatok nyomon követéséről, ismertetve mindenekelőtt a védelmi felelősségre vonatkozó konszenzus eléréséhez vezető lépéseket;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének / a Bizottság alelnökének, az EKSZ-nek és a tagállamoknak.

(1) S/RES/1674.
(2) A/RES/60/1
(3) http://www.un.org/secureworld/report3.pdf
(4) A/59/2005
(5) A/63/677
(6) A/64/864
(7) A/65/877-S/2011/393
(8) A/66/874/-S/2012/578
(9) 10170/2010.
(10) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(11) HL C 25., 2008.1.30., 1. o.
(12) HL C 380. E, 2012.12.11., 140. o.
(13) Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0240.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0058.
(15) HL C 377. E, 2012.12.7., 66. o.
(16) HL C 76. E, 2010.3.25., 61. o.
(17) Az ENSZ főtitkára „Védelmi felelősség: jól időzített és határozott válaszadás” című, 2012. július 25-i jelentésének 51. cikke (A/66/874-S/2012/578)
(18) Az ENSZ főtitkára „Védelmi felelősség: jól időzített és határozott válaszadás” című, 2012. július 25-i jelentésének 51. cikke (A/66/874-S/2012/578)


Az európai demográfiai statisztikák ***I
PDF 410kWORD 29k
Az Európai Parlament 2013. április 18-án elfogadott módosításai az európai demográfiai statisztikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2011)0903 – C7-0518/2011 – 2011/0440(COD))(1)
P7_TA(2013)0181A7-0050/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 175. cikke értelmében a Bizottság háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén elért előrehaladásról. E jelentések elkészítéséhez, valamint az uniós régiók – beleértve a különböző régiókat, mint a határokon átnyúló régiókat, nagyvárosi régiókat, vidéki régiókat, hegyvidéki és szigeti régiókat – demográfiai változásainak és lehetséges jövőbeli demográfiai kihívásainak rendszeres ellenőrzéséhez NUTS 3. szintű éves regionális adatokra van szükség. Mivel a népesség elöregedése régiónként jelentősen eltérő, az Eurostat feladata, hogy rendszeresen regionális előrejelzéseket készítsen abból a célból, hogy teljes kép alakuljon ki az Európai Unió NUTS 2. régióinak demográfiai helyzetéről.
(4)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 175. cikke második bekezdésének értelmében a Bizottság háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén elért előrehaladásról. E jelentések elkészítéséhez, valamint az uniós régiók – beleértve a különböző régiókat, mint a határokon átnyúló régiókat, nagyvárosi régiókat, vidéki régiókat, hegyvidéki és szigeti régiókat – demográfiai változásainak és lehetséges jövőbeli demográfiai kihívásainak rendszeres ellenőrzéséhez NUTS 3. szintű éves regionális adatokra van szükség. Mivel a népesség elöregedése régiónként jelentősen eltérő, a Bizottság (Eurostat) feladata, hogy rendszeresen regionális előrejelzéseket készítsen abból a célból, hogy teljes kép alakuljon ki az Európai Unió NUTS 2. régióinak demográfiai helyzetéről.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Az Európai Tanács 2001-es göteborgi ülésén elindított és 2006-ban felülvizsgált fenntartható fejlődési stratégia célja a ma és a holnap generációi életminőségének folyamatos javítása. A kétévente kiadott Eurostat monitoringjelentés az EU fenntartható fejlődési mutatói alapján tárgyilagos statisztikai képet nyújt az előrelépésekről.
(7)  Az Európai Tanács 2001-es göteborgi ülésén elindított és 2006 júniusában felülvizsgált fenntartható fejlődési stratégia célja a ma és a holnap generációi életminőségének folyamatos javítása. A kétévente kiadott bizottsági (Eurostat) monitoringjelentés az EU fenntartható fejlődési mutatói alapján tárgyilagos statisztikai képet nyújt az előrelépésekről.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
8 a preambulumbekezdés (új)

(8a)  A pekingi cselekvési platform (1995) stratégiai célkitűzése referenciakeretet biztosít a nemek szerint lebontott adatoknak és információknak a tervezés és a szakpolitika értékelése céljából történő generálásához és terjesztéséhez.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A népességstatisztikák nélkülözhetetlen elemei az össznépesség számának a számlák európai rendszerének (ESA) keretében való megbecslésének.
(9)  A népességstatisztikák nélkülözhetetlen elemei az össznépesség számának a számlák európai rendszerének (ESA) keretében való megbecslésének. Az adatfrissítés és az adatrendezés fontos szerepet tölt be az európai szintű statisztikák létrehozásában.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  A demográfiai adatoknak konzisztensnek kell lenniük a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a nép- és lakásszámlálásról szóló, 2008. július 9-i 763/2008/EK rendelet értelmében gyűjtött adatokkal.
(11)  A demográfiai adatoknak teljesen összhangban kell lenniük a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a nép- és lakásszámlálásról szóló, 2008. július 9-i 763/2008/EK rendelet értelmében gyűjtött adatokkal.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  Az európai statisztikák kidolgozása, készítése és közzététele során a nemzeti és európai statisztikai hatóságoknak az európai statisztikai rendszer bizottsága által 2011. szeptember 28-án felülvizsgált és naprakésszé tett európai statisztikákra vonatkozó magatartási szabályzatnak megfelelően kell eljárniuk.
(13)  Az európai statisztikák kidolgozása, készítése és terjesztése során a nemzeti és európai statisztikai hatóságoknak, illetve adott esetben az egyéb érintett nemzeti és regionális hatóságoknak az európai statisztikai rendszer bizottsága által 2011. szeptember 28-án felülvizsgált és naprakésszé tett, európai statisztikákra vonatkozó gyakorlati kódexnek megfelelően kell eljárniuk.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – a pont
a)  „országos”: ugyanazt jelenti, mint a 763/2008/EK rendelet 2. cikkének f) pontjában; az ebben a pontban szereplő „terület” meghatározása megegyezik az 1059/2003/EK rendelet referenciaidő alatt hatályos változatában szereplő meghatározással;
a)  „országos”: egy tagállamnak az 1059/2003/EK rendelet referencia-időpontban hatályos változata szerinti területét jelenti;
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – b pont
b)  „regionális”: ugyanazt jelenti, mint a 763/2008/EK rendelet 2. cikkének g) pontjában; az európai uniós tagsággal nem rendelkező országok esetében az országok és a Bizottság (Eurostat) közötti megegyezés alapján a referenciaidő alatt hatályos változat szerinti 1., 2. és 3. szintű statisztikai régiókat jelenti;
b)  „regionális”: az 1059/2003/EK rendelet referencia-időpontban hatályos változata szerinti 1., 2. vagy 3. NUTS szint; az európai uniós tagsággal nem rendelkező országok esetében az országok és a Bizottság (Eurostat) közötti megegyezés alapján a referencia-időpontban hatályos változat szerinti 1., 2. és 3. szintű statisztikai régiókat jelenti;
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – c pont
c)  „szokásos lakóhellyel rendelkező népesség”: minden olyan személy, aki a referenciaidő alatt szokásos lakóhellyel rendelkezett valamely tagállamban;
c)  „szokásos lakóhellyel rendelkező népesség”: minden olyan személy, aki a referencia-időpontban szokásos lakóhellyel rendelkezik az Unió valamely tagállamában;
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – d pont – bevezető rész
d)  „szokásos lakóhely”: ugyanazt jelenti, mint a 763/2008/EK rendelet 2. cikke d) pontjának első bekezdésében; kizárólag azok a személyek tekinthetők a szóban forgó földrajzi területen szokásos lakóhellyel rendelkezőknek, akik:
d)  „szokásos lakóhely”: az a hely, ahol az egyén napi pihenőidejét tölti, tekintet nélkül az ideiglenes távollétekre. Kizárólag azok a személyek tekinthetők a szóban forgó földrajzi területen szokásos lakóhellyel rendelkezőknek, akik:
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – d pont – 1 a albekezdés (új)

Amennyiben az i. és ii. pontban leírt körülmények nem állapíthatók meg, a „szokásos lakóhellyel rendelkező népességet” a jogszerű vagy bejegyzett lakóhellyel rendelkező népességből kell megbecsülni, tudományosan megalapozott, jól dokumentált és nyilvánosan hozzáférhető, a Bizottság (Eurostat) által ellenőrzött statisztikai becslési módszerek alkalmazásával.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – h pont
h)  „hitelesített adatok”: olyan adatok, amelyek megfelelnek bizonyos, az adatok összeállítására – beleértve a közzétételre szánt vagy már közzétett adatok valamennyi minőség-ellenőrzésére – vonatkozó minőségi kritériumnak.
h)  „hitelesített adatok”: olyan statisztikai adatok, amelyek megfelelnek bizonyos, az adatok összeállítására – beleértve a közzétételre szánt vagy már közzétett adatok valamennyi minőség-ellenőrzésére – vonatkozó minőségi kritériumnak.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok a 2. cikk c) és d) pontjában meghatározott népességről a referenciaidőre vonatkozóan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat). Amennyiben a 2. cikk c) és d) pontjának i. és ii. alpontjában megadott körülményeket nem lehet megállapítani, a tagállamok a referencia-időszakban jogszerű lakóhelyükön vagy bejegyzett lakóhelyükön tartózkodó népességről szolgáltatnak adatokat a Bizottságnak (Eurostat); ebben az esetben megfelelő erőfeszítéseket tesznek, hogy a kiszámított adatok a 2. cikk c) és d) pontjában említett népességet a lehető legnagyobb mértékben megközelítsék.
(1)  A tagállamok a 2. cikk c) és d) pontjában meghatározott népességről a referencia-időpontra vonatkozóan statisztikai adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat). Ezen adatok a következő változókra terjednek ki:

a)  életkor;

b)  nem;

c)  lakóhely szerinti régió.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tagállamok adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) a referenciaidő alatt bekövetkezett alapvető eseményekről, tekintet nélkül az események megtörténtének helyére. A tagállamok a népesség fogalmának ugyanazon meghatározását használják, mint az (1) bekezdésben említett adatok esetében.
(2)  A tagállamok adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) a referencia-időszak alatt bekövetkezett alapvető eseményekről. A tagállamok a népesség fogalmának ugyanazon meghatározását használják, mint az (1) bekezdésben említett adatok esetében. Ezen adatok a következő változókra terjednek ki:

a)  élveszületések száma nemek, születés hónapja, az élveszületések sorrendje, az anya életkora, az anya születési éve, az anya születési országa, az anya állampolgársága szerinti ország és az anya lakóhelye szerinti régió szerinti felbontásban;

b)  halálozások száma életkor, nemek, születési év, lakóhely szerinti régió, születési ország, állampolgárság szerinti ország és halálozás hónapja szerinti felbontásban.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamok a népesség fogalmának a 2. cikk a) és b) pontjában leírt meghatározását használják valamennyi országos és regionális szint esetében.
(3)  A tagállamok a népesség fogalmának a 2. cikk a) és b) pontjában megadott meghatározását használják valamennyi szint esetében.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 3 a bekezdés (új)

(3a)   Azok a tagállamok, ahol a statisztikai adatokat nemzeti szintre a regionális hatóságok juttatják el, ezeket az adatokat a Bizottságnak (Eurostat) is továbbítják annak érdekében, hogy részletesebb áttekintést kaphasson az Unió demográfiai helyzetéről.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az (1) és (2) bekezdésben említett adatok bontására, valamint a gyakoriságra, az adatok határidejére és felülvizsgálatára vonatkozóan egységes feltételeket kell elfogadni a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárásnak megfelelően.
(4)  A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett adatok bontására, valamint a gyakoriságra, az adatok határidejére és felülvizsgálatára vonatkozó egységes feltételeket megállapító végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk
A Tanácsban alkalmazott minősített többségi szavazás miatt a tagállamok a 2. cikk c) pontjában meghatározott népességről országos szintű adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) a referenciaidőre vonatkozóan, a referenciaév végétől számított 8 hónapon belül. E cikk céljaira a tagállamok a referencia-időszakban jogszerű lakóhelyükön vagy bejegyzett lakóhelyükön tartózkodó népességről nem szolgáltatnak adatokat.
A Tanácsban alkalmazott minősített többségi szavazás céljára a tagállamok a 2. cikk c) pontjában meghatározott népességről országos szintű adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) a referencia-időpontra vonatkozóan, a referenciaév végétől számított 8 hónapon belül.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés
(1)  A népességi adatok referencia-időpontja december 31. éjfél.
(1)  A népességi adatok referencia-időpontja a referencia-időszak vége (december 31. éjfél).
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 5 bekezdés
(5)  A tagállamok biztosítják, hogy az e rendelet 3. cikkében előírt népességi adatok konzisztensek legyenek a 862/2007/EK rendelet 3. cikke által előírt adatokkal.
(5)  A tagállamok biztosítják, hogy az e rendelet 3. cikkében előírt népességi adatok konzisztensek legyenek a 862/2007/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt adatokkal.
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
9 a cikk (új)

9a. cikk

Felülvizsgálati záradék

A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról 2018. december 31-ig, majd azt követően ötévenként. Ebben értékeli a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatok minőségét és a 4. cikkben említett speciális célokra kifejtett hatást. A jelentéshez – adott esetben – e rendelet működésének további javítását célzó javaslatokat csatolnak.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0050/2013).


A hajók újrafeldolgozása ***I
PDF 561kWORD 75k
Az Európai Parlament 2013. április 18-án elfogadott módosításai a hajók újrafeldolgozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0118 – C7-0082/2012 – 2012/0055(COD))(1)
P7_TA(2013)0182A7-0132/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
Cím
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a hajók újrafeldolgozásáról
a hajók környezetkímélő újrafeldolgozásáról és kezeléséről, valamint a 2009/16/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  A hajók bontásakor alkalmazott legelterjedtebb módszer az ún. „partra futtatás”, amely nem biztonságos és megfelelő módszer az újrafeldolgozásra, ezért nem folytatható tovább.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)   Az OECD-országok hajó-újrafeldolgozási kapacitása, amely a tagállami lobogók alatt közlekedő hajók tekintetében jelenleg jogszerűen rendelkezésre áll, nem elegendő. A nem OECD-országokban már meglévő biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozási kapacitás nemcsak elegendő az uniós tagállami lobogók alatt közlekedő hajók kezeléséhez, de az újrafeldolgozó országok által a Hongkongi Egyezmény követelményeinek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseknek köszönhetően 2015-ig várhatóan még bővülni is fog.
(3)   Az OECD-országok hajó-újrafeldolgozási kapacitása, amely a veszélyes hulladéknak számító hajók tekintetében jelenleg jogszerűen rendelkezésre áll, nincs megfelelően kihasználva. Az Egyesült Államokban vita tárgyát képezi a hajó-újrafeldolgozó létesítmények hozzáférhetősége és kapacitása. Az Egyesült Államokban e tekintetben kialakult helyzettől függetlenül néhány tagállam és OECD-ország jelentős potenciállal rendelkezik, ami – ezek teljes körű mozgósítása esetén – szinte elegendő lehetne a tagállami lobogó alatt hajózó hajók (uniós hajók) újrafeldolgozására és kezelésére. A nem OECD-országokban meglévő biztonságos és környezetkímélő potenciális újrafeldolgozási kapacitást is számításba véve elegendőnek kell lennie az uniós tagállami lobogók alatt közlekedő összes hajó kezeléséhez.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  A hajó-újrafeldolgozási piac jelenlegi helyzetét a költségek túlzott mértékű kiszervezése jellemzi. A leselejtezett hajókért a dolgozók, az emberi egészség és a környezet védelmét szolgáló előírásokkal nem, illetve a kevés ilyen előírással rendelkező hajó-újrafeldolgozó létesítmények kínálják a legmagasabb árat. Ennek eredményeképpen a világ leselejtezésre váró hajóállományának nagy részét bizonyos országok partjain, emberileg megalázó és környezetvédelmi szempontból pusztító feltételek között bontják szét, és ez nem elfogadható. Helyénvaló lenne az Unió kikötőibe befutó összes hajóra alkalmazható pénzügyi mechanizmust létrehozni, amely – függetlenül attól, hogy a hajó melyik ország zászlaja alatt hajózik – a kialakult helyzetet úgy ellensúlyozná, hogy a szabálytalan műveletekkel szemben környezetkímélővé tenné a veszélyes hulladéknak számító hajók újrafeldolgozását és kezelését.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
3 b preambulumbekezdés (új)
(3b)  Tekintettel a „szennyező fizet” elvére, a hajók környezetkímélő újrafeldolgozásának és kezelésének költségeit a hajótulajdonosoknak kellene fedezniük. Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében pénzügyi mechanizmust kellene bevezetni, amely forrásokat teremtene ahhoz, hogy az uniós jegyzékben szereplő létesítményekben az uniós és nem uniós hajók környezetkímélő újrafeldolgozása és kezelése gazdasági szempontból versenyképessé váljon. Az Unió kikötőibe és réveibe befutó összes hajónak hozzá kellene járulnia a hajók környezetkímélő újrafeldolgozásának és kezelésének költségeihez annak érdekében, hogy az uniós hajók tekintetében ellensúlyozza a szabálytalan műveletek iránti gazdasági ösztönzést, és a lobogócsere tekintetében visszatartó erőt képezzen. Az újrahasznosítási illeték alól mentesíteni kell azon hajókat, amelyek pénzügyi garanciát helyeznek letétbe annak szavatolására, hogy újrafeldolgozásukra és kezelésükre az uniós jegyzékben szereplő létesítményekben kerül sor. Az újrahasznosítási illetéknek, valamint a pénzügyi garanciának megkülönböztetéstől mentesnek, átláthatónak és hatékonynak kell lennie.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)   A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezményt (a Hongkongi Egyezmény) 2009. május 15-én fogadták el a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) égisze alatt, a Bázeli Egyezmény részes feleinek kérésére. A Hongkongi Egyezmény hatálybalépésére huszonnégy hónappal azt az időpontot követően fog sor kerülni, amikor az egyezményt legalább 15 olyan állam ratifikálta, amelynek kereskedelmi flottája összesítve a világ kereskedelmi flottája bruttó űrtartalmának legalább 40%-át képviseli, és amelynek évi maximális újrafeldolgozási volumene a megelőző 10 évre vonatkozóan összesítve ugyanezen államok kereskedelmi flottái bruttó űrtartalmának legalább 3%-át teszi ki. Célszerű volna, ha a tagállamok mielőbb ratifikálnák az egyezményt annak mihamarabbi hatálybalépése érdekében. Az egyezmény hatálya kiterjed a hajók tervezésére, megépítésére, üzemeltetésére és előkészítésére olyan mértékben, hogy az elősegítse a biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozást, nem érint azonban hajóbiztonsági és üzemeltetéshatékonysági vonatkozásokat; kiterjed továbbá a hajó-újrafeldolgozó létesítmények biztonságos és környezetkímélő módon való üzemelésére, illetve a hajó-újrafeldolgozás megfelelő végrehajtási mechanizmusainak létrehozására.
(4)   A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezményt (a Hongkongi Egyezmény) 2009. május 15-én fogadták el a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) égisze alatt. A Hongkongi Egyezmény hatálybalépésére huszonnégy hónappal azt az időpontot követően fog sor kerülni, amikor az egyezményt legalább 15 olyan állam ratifikálta, amelynek kereskedelmi flottája összesítve a világ kereskedelmi flottája bruttó űrtartalmának legalább 40%-át képviseli, és amelynek évi maximális újrafeldolgozási volumene a megelőző 10 évre vonatkozóan összesítve ugyanezen államok kereskedelmi flottái bruttó űrtartalmának legalább 3%-át teszi ki. Az egyezmény hatálya kiterjed a veszélyes anyagok hajókban történő olyan mértékű felhasználására, hogy az elősegítse a biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozást, nem érint azonban hajóbiztonsági és üzemeltetéshatékonysági vonatkozásokat; iránymutatások révén kiterjed továbbá a hajó-újrafeldolgozó létesítmények üzemelésére, illetve magában foglalja a hajó-újrafeldolgozás végrehajtási mechanizmusát. A Hongkongi Egyezmény nem vonatkozik a kormányzati tulajdonú hajókra, a bruttó 500 tonna alatti hajókra, sem pedig a teljes élettartamuk alatt annak az államnak a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken üzemelő hajókra, amelynek lobogója alatt közlekedni jogosultak. A Hongkongi Egyezmény hatálya továbbá nem terjed ki a hajó-újrafeldolgozó létesítményben visszanyert acél tényeges újrahasznosítására, sem pedig a legelső hajó-újrafeldolgozó létesítményt sorban követő hulladékanyag-kezelő létesítmények műveleteire. A Hongkongi Egyezmény nem szándékozik a nem OECD-országokra nézve veszélyes hulladéknak számító hajók kivitelét – ami az 1013/2006/EK rendelet szerint tilos gyakorlat – megakadályozni. Várhatóan egy évtized is eltelik addig, amíg a Hongkongi Egyezmény hatályba lép.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)   A Hongkongi Egyezmény kifejezetten lehetővé teszi részes felei számára, hogy a nemzetközi joggal összeegyeztethető, szigorúbb intézkedéseket hozzanak a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozására vonatkozóan annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék vagy minimalizálják az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ehhez a célhoz hozzájárulna az e rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelő hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének összeállítása is; a jegyzék – azzal, hogy a lobogó szerinti állam számára megkönnyíti az újrafeldolgozásra szánt hajók ellenőrzését – segítene az előírások hatékonyabb végrehajtásában is. A hajó-újrafeldolgozó létesítményekkel szembeni követelményeket a Hongkongi Egyezmény követelményei alapján indokolt megállapítani.
(5)   A Hongkongi Egyezmény kifejezetten lehetővé teszi részes felei számára, hogy a nemzetközi joggal összeegyeztethető, szigorúbb intézkedéseket hozhassanak a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozására vonatkozóan annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék vagy minimalizálják az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ehhez a célhoz hozzájárulna az e rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelő hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének összeállítása is; a jegyzéknek – azzal, hogy a lobogó szerinti állam számára megkönnyíti az újrafeldolgozásra szánt hajók ellenőrzését – segítenie kell az előírások hatékonyabb végrehajtásában is. A hajó-újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozó követelményeket a Hongkongi Egyezmény követelményei alapján, de azokon túlmutatva is indokolt megállapítani az emberi egészség és a környezet uniós szintű védelmével nagyjából megegyező szint elérése érdekében. Ennek hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy az uniós létesítményekben fokozódjon a hajók környezetvédelmi szempontból megfelelő újrafeldolgozásának és kezelésének versenyképessége.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   A Hongkongi Egyezmény és e rendelet alkalmazási körébe nem tartózó hajók bontását továbbra is az 1013/2006/EK rendelet és a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezései szerint kell végezni.
(7)   Amikor egy tagállam fennhatósága alá tartozó területen a Hongkongi Egyezmény alkalmazási körébe nem tartózó hajók, az önmaguktól közlekedni nem képes hajók – hacsak nincs a teljes körű javításra érvényes szerződésük –, valamint azok a hajók, amelyek a biztonság tekintetében nem teljesítik az uniós és nemzetközi jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseit hulladékká válnak, bontásukat továbbra is az 1013/2006/EK rendelet és a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezései szerint kell végezni.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)   Az azonos célokat kitűző szabályozási eszközök megkettőzésének elkerülése végett szükséges egyértelművé tenni, mire terjed ki e rendelet, az 1013/2006/EK rendelet, illetve a 2008/98/EK irányelv alkalmazási köre.
(8)   Annak elkerülésére, hogy azonos helyzetben eltérő jogi követelményeket alkalmazzanak, szükséges egyértelművé tenni, mire terjed ki e rendelet, az 1013/2006/EK rendelet, illetve a 2008/98/EK irányelv alkalmazási köre.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)  E rendelet alkalmazása során a nemzetközi jog értelmében tiszteletben kall tartani a tranzitországok jogait.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  A hajó-újrafeldolgozás gyakorlatainak és körülményeinek javítása érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell a hongkongi egyezmény gyors ratifikálásáról.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)   Helyénvaló, hogy a tagállamok szabályokat határozzanak meg az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatban, és biztosítsák, hogy e szankciók alkalmazásra kerüljenek, megakadályozva a hajó-újrafeldolgozási szabályok megkerülését. A szankcióknak, amelyek lehetnek polgári jogi vagy közigazgatási jellegűek, hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
(11)   Helyénvaló, hogy a tagállamok szabályokat határozzanak meg az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatban, és biztosítsák, hogy e szankciók alkalmazásra kerüljenek, megakadályozva a hajó-újrafeldolgozási szabályok megkerülését. A szankcióknak, amelyek lehetnek büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási jellegűek, hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)   Mivel a tagállami lobogók alatt közlekedő hajók újrafeldolgozása, üzemeltetése és fenntartása által okozott, az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzése, mérséklése vagy megszüntetése a hajózás és a hajó-újrafeldolgozás nemzetközi jellege miatt tagállami szinten nem biztosítható kellő mértékben, uniós szinten azonban jobban megvalósítható, az Unió – összhangban a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritási elvvel – intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanezen cikkben meghatározott arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket,
(14)   Mivel az uniós hajók újrafeldolgozása, és kezelése által okozott, az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzése, mérséklése vagy megszüntetése a hajózás és a hajó-újrafeldolgozás nemzetközi jellege miatt kizárólag tagállami szinten nem mindig biztosítható kellő mértékben, uniós szinten azonban egyes esetekben jobban megvalósítható – habár a Hongkongi Egyezmény ratifikálásával a hajó-újrafeldolgozással kapcsolatos kérdések szabályozására vonatkozó uniós hatáskör ismét az uniós tagállamokra lesz ruházva – az Unió – összhangban a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritási elvvel – intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanezen cikkben meghatározott arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket,
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk
E rendelet célja a tagállami lobogók alatt közlekedő hajók újrafeldolgozása, üzemeltetése és fenntartása által okozott, az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzése, mérséklése vagy megszüntetése.
E rendelet célja a nem uniós hajók újrafeldolgozása és kezelése által okozott, az emberi egészséggel és a környezettel kapcsolatos balesetek, sérülések és egyéb kedvezőtlen hatások megelőzése, minimálisra csökkentése és lehető legnagyobb mértékű megszüntetése, többek között az Unióban lévő vagy az Unió területén kívüli, jegyzékben szereplő létesítményekben történő újrafeldolgozásuk révén, valamint az uniós hajók újrafeldolgozásához szükséges körülmények javítása.
E rendelet célja továbbá az, hogy csökkentse az uniós, az OECD-országok, valamint az érintett harmadik országok szereplői között a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, illetve a környezetvédelmi normák terén tapasztalható különbségeket is.
E rendelet célja továbbá a Hongkongi Egyezmény ratifikálásának elősegítése.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új)
1a.  „uniós hajó”: tagállami lobogó alatt közlekedő, vagy egy tagállam fennhatósága alatt működő hajó;
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 b pont (új)
1b.  „nem uniós hajó”: harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajó;
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új)
3a.  „hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék;
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 b pont (új)
3b.  „veszélyes hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott veszélyes hulladék;
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 c pont (új)
3c.  „kezelés”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 14. pontjában meghatározott kezelés;
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 d pont (új)
3d.  „környezetvédelmi szempontból megfelelő gazdálkodás”: az 1013/2006/EK rendelet 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi szempontból megfelelő gazdálkodás;
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 5 pont
5.   „hajó-újrafeldolgozás”: valamely hajó hajó-újrafeldolgozó létesítményben végzett teljes vagy részleges bontása az erre alkalmas alkotóelemek és anyagok hasznosítása vagy újrahasználata, valamint a veszélyes és egyéb anyagok sorsának egyidejű rendezése céljából, beleértve olyan kapcsolódó intézkedéseket is, mint az alkatrészek és anyagok helyszínen történő tárolása és kezelése, nem beleértve azonban azok egyéb létesítményekben való további feldolgozását vagy ártalmatlanítását;
5.   „hajó-újrafeldolgozás”: valamely hajó hajó-újrafeldolgozó létesítményben végzett teljes vagy részleges bontása az erre alkalmas alkotóelemek és anyagok hasznosítása vagy újrahasználata, valamint a veszélyes és egyéb anyagok sorsának egyidejű rendezése céljából, beleértve olyan kapcsolódó intézkedéseket is, mint az alkatrészek és anyagok helyszínen történő tárolása és kezelése, nem beleértve azonban azok egyéb létesítményekben való további kezelését; az „újrafeldolgozás” kifejezés e rendelethez kapcsolódó jelentése ezért eltér a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének (17) bekezdésében szereplő meghatározástól;
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 6 pont
6.   „hajó-újrafeldolgozó létesítmény”: egy tagállamban vagy harmadik országban hajók újrafeldolgozására használt, telephelynek, bontóudvarnak vagy üzemnek minősülő, meghatározott terület;
6.   „hajó-újrafeldolgozó létesítmény”: egy tagállamban vagy harmadik országban hajók újrafeldolgozására használt, bontóudvarnak épült vagy üzemnek minősülő, meghatározott terület;
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
7.   „újrafeldolgozó társaság” a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tulajdonosa vagy más olyan szervezet vagy személy, amely/aki a hajó-újrafeldolgozási tevékenységért viselt felelősséget a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tulajdonosától átvállalta;
7.   „hajó-újrafeldolgozó társaság”: a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tulajdonosa vagy más olyan szervezet vagy személy, amely/aki a hajó-újrafeldolgozási tevékenységért viselt felelősséget a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tulajdonosától átvállalta;
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 9 a pont (új)
9a.  „tranzit”: egy hajó e rendeletnek megfelelő, újrahasznosítási célállomása felé történő mozgása a feladó vagy a rendeltetési országon kívüli ország vagy azon ország területén át, amely a nemzetközi jog szerint az ilyen mozgás ellenzésére jogosult.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 20 a pont (új)
20a.  „elhagyott hajó”: legutolsó regisztrált tulajdonosa által uniós kikötőben magára és sorsára hagyott hajó;
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
(1)   E rendelet olyan hajókra alkalmazandó, amelyek jogosultak valamely tagállam lobogója alatt közlekedni vagy annak joghatósága alatt üzemelnek.
(1)   E rendelet uniós hajókra alkalmazandó.
E rendelet 5a., 5b. 11b. cikke, valamint 23. cikke (1) bekezdése és 29. cikke (1) bekezdése tagállami kikötőbe vagy révbe hajó–kikötő kapcsolat létesítése céljából befutó nem uniós hajókra is alkalmazandó.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés – c a és c b pont (új)
ca)  azok a hajók, amelyek önmaguktól nem képesek közlekedni – függetlenül attól, hogy mely ország lobogója alatt közlekednek – az 1013/2006/EK rendelet alkalmazásában hulladéknak tekintendők, hacsak nincs a teljes körű javításra érvényes szerződésük;
cb)  azok a hajók, amelyek a biztonság tekintetében nem teljesítik az uniós és nemzetközi jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseit.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – cím
A veszélyes anyagok ellenőrzése
A tiltott vagy korlátozott veszélyes anyagok ellenőrzése
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A biocid hatású szerves óntartalmú vegyületeket tartalmazó lerakódásgátló rendszerek újonnan történő alkalmazása, vagy bármely más olyan lerakodásgátló rendszer, amelynek alkalmazását vagy használatát tiltja a hajókon alkalmazott ártalmas antivegetatív bevonatrendszerek ellenőrzéséről szóló nemzetközi egyezmény.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk
A veszélyes anyagok jegyzéke
A veszélyes anyagok jegyzéke
(1)   Minden egyes új hajón kötelező a fedélzeten tartani a veszélyes anyagok jegyzékét.
(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden egyes új uniós hajón kötelező legyen összeállítani a veszélyes anyagok jegyzékét, és annak a fedélzeten rendelkezésre kell állnia.
(2)   Mielőtt egy hajó újrafeldolgozásra kerülne, össze kell állítani a veszélyes anyagok jegyzékét, és azt a hajó fedélzetén kell tartani.
(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a meglévő hajó uniós hajók esetében a (2a) bekezdésben megállapított időkeretnek megfelelően, vagy mielőtt egy hajó újrafeldolgozásra kerülne (amelyik a két időpont közül hamarabb következik be), kötelező legyen összeállítani a veszélyes anyagok jegyzékét, amelynek a fedélzeten rendelkezésre kell állnia.
(2a)  A jegyzék létrehozására az alábbi időkeretek vonatkoznak:
–  a 25 évesnél régebbi hajók esetében …-án/én*;
–  a 20 évesnél régebbi hajók esetében …-án/én**;
–  a 15 évesnél régebbi hajók esetében …-án/én***;
–  a 15 évesnél nem régebbi hajók esetében …-án/én****;
(3)  A harmadik országok lobogója alatt közlekedő és valamely tagállam lobogója alatt való lajstromozást kérelmező meglévő hajó köteles biztosítani, hogy a veszélyes anyagok jegyzéke el legyen helyezve a fedélzeten.
(4)   A veszélyes anyagok jegyzékének:
(4)   A veszélyes anyagok jegyzékének:
a)   kifejezetten az adott hajóra kell vonatkoznia;
a)   kifejezetten az adott hajóra kell vonatkoznia;
b)   tanúsítania kell, hogy a hajó betartja a veszélyes anyagok beépítésére és használatára vonatkozó, a 4. cikk szerinti tiltásokat és korlátozásokat;
b)   tanúsítania kell, hogy a hajó betartja a veszélyes anyagok beépítésére és használatára vonatkozó, a 4. cikk szerinti tiltásokat és korlátozásokat;
c)   meg kell jelölnie legalább az I. mellékletben felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagokat, valamint azok helyét és megközelítőleges mennyiségét.
c)   az új hajók esetében meg kell jelölnie legalább az I. mellékletben felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagokat, valamint azok helyét és pontos mennyiségét;
ca)  a meglévő hajók esetében meg kell jelölnie legalább az I. mellékletben felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagokat, valamint azok lehető legpontosabb helyét és mennyiségét;
cb)  figyelembe kell vennie az IMO által kidolgozott irányelveket.
(5)   A (4) bekezdésen túlmenően a meglévő hajók esetében tervet kell készíteni a veszélyes anyagok jegyzékének összeállításához alkalmazott szemrevételezéses ellenőrzések, illetve mintavételezések végrehajtásának módjáról.
(5)   A (4) bekezdésen túlmenően a meglévő hajók esetében tervet kell készíteni a veszélyes anyagok jegyzékének összeállításához alkalmazott szemrevételezéses ellenőrzések, illetve mintavételezések végrehajtásának módjáról.
(6)   A veszélyes anyagok jegyzékének három részből kell állnia:
(6)   A veszélyes anyagok jegyzékének három részből kell állnia:
a)   az I. mellékletben felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagok listája, amely tartalmazza ezen anyagok helyét és megközelítőleges mennyiségét is (I. rész);
a)   az I. mellékletben felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagok listája, amely a (4) bekezdés c) pontjának megfelelően tartalmazza ezen anyagok helyét és mennyiségét is (I. rész);
b)   a hajón lévő hulladékok listája, ideértve a hajó üzemeltetése során keletkezett hulladékot is (II. rész);
b)   a hajón lévő (veszélyes és nem veszélyes) hulladékok listája, ideértve a hajó üzemeltetése során keletkezett hulladékot és annak hozzávetőleges mennyiségét is (II. rész);
c)  az újrafeldolgozásról szóló döntés meghozatala idején a hajón lévő készletek listája (III. rész).
c)  az újrafeldolgozásról szóló döntés meghozatala idején a hajón lévő készletek listája (III. rész).
(7)   A veszélyes anyagok jegyzékének I. részét a hajó teljes üzemideje alatt megfelelően gondozni és aktualizálni kell, figyelemmel az I. mellékletben meghatározott veszélyes anyagok újonnan történő beépítésére, valamint a hajó szerkezetében vagy felszerelésében történő érdemi változásokra.
(7)   A veszélyes anyagok jegyzékének I. részét a hajó teljes üzemideje alatt megfelelően gondozni és aktualizálni kell, figyelemmel az I. mellékletben meghatározott veszélyes anyagok újonnan történő beépítésére, valamint a hajó szerkezetében vagy felszerelésében történő érdemi változásokra.
(8)   Az újrafeldolgozást megelőzően a jegyzéket – a megfelelően gondozott és aktualizált I. részen túlmenően – ki kell egészíteni a üzemeltetés során keletkező hulladékokról szóló II. résszel és a készletekről szóló III. résszel; a jegyzéket ezt követően a lobogó szerinti tagállam hitelesíti.
(8)   Az újrafeldolgozást megelőzően a jegyzéket – a megfelelően gondozott és aktualizált I. részen túlmenően – ki kell egészíteni az üzemeltetés során keletkező hulladékokról szóló II. résszel és a készletekről szóló III. résszel; a jegyzéket ezt követően a lobogó szerinti tagállam hitelesíti.
(9)   A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyes anyagok jegyzékének tartalmát illetően az I. mellékletben található felsorolás aktualizálásával kapcsolatban.
(9)   A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyes anyagok jegyzékének tartalmát illetően az I. mellékletben található felsorolás aktualizálásával kapcsolatban annak biztosítására, hogy a jegyzékben legalább a Hongkongi Egyezmény I. és II. függelékében felsorolt anyagok szerepeljenek, valamint hogy a veszélyes anyagok használatának vagy beépítésének kivonásáról vagy korlátozásáról rendelkező vonatkozó uniós jogszabályokat figyelembe vegyék.
____________________
* Egy évvel e rendelet hatálybalépését követően
** Két évvel e rendelet hatálybalépését követően
*** Három évvel e rendelet hatálybalépését követően
**** Négy évvel a rendelet hatálybalépését követően
Módosítás 120
Rendeletre irányuló javaslat
5 a cikk (új)
5a. cikk
Ösztönző rendszer
Tekintettel a hajó-újrafeldolgozás jelenlegi helyzetére, amelyre a költségek szélsőséges externalizálása és hajóbontás tekintetében elfogadhatatlan feltételek jellemzők, a Bizottság 2015 vége előtt a hajók biztonságos és megfelelő újrahasznosítását elősegítő ösztönző rendszerre vonatkozó jogalkotási javaslatot nyújt be.
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – cím
Az újrafeldolgozás előkészítése: általános követelmények
A hajótulajdonosokra vonatkozó általános követelmények
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)   a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének közzétételét megelőzően kizárólag olyan hajó-újrafeldolgozó létesítményekben kerüljenek újrafeldolgozásra, amelyek az Unió vagy valamely OECD-tagország területén találhatók;
a)   a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének közzétételét megelőzően kizárólag olyan hajó-újrafeldolgozó létesítményekben kerüljenek újrafeldolgozásra, amelyeket erre az Unió vagy valamely OECD-tagország illetékes hatóságai megfelelően felhatalmaztak.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
(1)   A hajó újrafeldolgozásának megkezdése előtt egy kifejezetten az adott hajóra vonatkozó hajó-újrafeldolgozási tervet kell kidolgozni.
(1)   Bármely 20 évesnél régebbi uniós hajó esetében, vagy egy hajó újrafeldolgozásának megkezdése előtt (amelyik a két időpont közül a korábbi) legfeljebb …-ig* kifejezetten az adott hajóra vonatkozó hajó-újrafeldolgozási tervet kell kidolgozni.
________________
* 30 hónappal e rendelet hatálybalépését követően
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés – a pont
a)   A tervet a hajó-újrafeldolgozó létesítmény dolgozza ki a hajótulajdonos által a 9. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban nyújtott információk figyelembevételével.
a)   A tervet az európai jegyzék közzétételét megelőzően az Unióban, vagy egy OECD-országban található hajó-újrafeldolgozó létesítmény dolgozza ki a hajótulajdonos által a 9. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban nyújtott információk figyelembevételével;
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés – a a pont (új)
aa)  A tervet az európai jegyzék közzétételét követően az európai jegyzékben szereplő hajó-újrafeldolgozó létesítmény dolgozza ki a hajótulajdonos által a 9. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban nyújtott információk figyelembevételével;
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés – d pont
d)   A terv tartalmazza a veszélyes anyagok és a hajó újrafeldolgozása során keletkező hulladékok – köztük a veszélyes anyagok jegyzékében szereplő anyagok – típusára és mennyiségére, valamint az arra vonatkozó információkat, hogy hogyan kezelik ezeket az anyagokat és hulladékokat a létesítményben, illetve – a munkafolyamat későbbi szakaszaiban – a hulladékkezelő létesítményekben.
d)   A terv tartalmazza a veszélyes anyagok és a hajó újrafeldolgozása során keletkező hulladékok – köztük a veszélyes anyagok jegyzékében szereplő anyagok és hulladékok – típusára és mennyiségére, valamint az arra vonatkozó információkat, hogy hogyan kezelik ezeket az anyagokat és hulladékokat a létesítményben, illetve – a munkafolyamat későbbi szakaszaiban – a hulladékkezelő létesítményekben.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés – e a pont (új)
ea)  A tervet a megújító vizsgálatot vagy a kiegészítő vizsgálatot követő hat hónapon belül frissíteni kell.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Ha a hajótulajdonos egy 20 évesnél régebbi hajót kíván egy olyan új hajótulajdonosnak eladni, aki a hajót harmadik ország lobogója alatt működtetné, akkor az előző tulajdonosnak biztosítania kell, hogy az új tulajdonossal kötendő szerződésben szerepeljen, hogy az új tulajdonos és minden őt követő további tulajdonos lesz a felelős a hajó újrafeldolgozási tervének kidolgozásáért, amennyiben uniós kikötőbe vagy révbe kívánna befutni.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés
(1)   A vizsgálatokat a szakhatóság vagy az annak nevében eljáró elismert szervezet tisztviselői végzik.
(1)   A vizsgálatokat az illetékes nemzeti hatóság vagy az annak nevében eljáró elismert szervezet tisztviselői végzik.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés
(3)   Az előzetes vizsgálatot a hajó használatba vétele vagy a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány kiállítása előtt kell elvégezni. E vizsgálat keretében a tisztviselők ellenőrzik, hogy a veszélyes anyagok jegyzékének I. része megfelel-e az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek.
(3)   Az új hajó előzetes vizsgálatát a hajó használatba vétele előtt kell elvégezni. A meglévő hajók esetében az előzetes vizsgálatot e rendelet hatályba lépését követő öt éven belül kell elvégezni. E vizsgálat keretében a tisztviselők ellenőrzik, hogy a veszélyes anyagok jegyzékének I. része megfelel-e az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 5 bekezdés
(5)   A kiegészítő vizsgálat elvégzését – általános vagy részleges kiegészítő vizsgálat formájában – a hajótulajdonos kérheti azt követően, hogy a hajó szerkezetét, felszerelését, rendszereit, szerelvényeit, elrendezését és anyagait érintően változtatásra, cserére vagy jelentősebb javításra került sor. E vizsgálat keretében a tisztviselők meggyőződnek arról, hogy bármely ilyen változtatás, csere vagy jelentősebb javítás olyan módon történt-e, amely lehetővé teszi, hogy a hajó megfeleljen az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek, és ellenőrzik, hogy a változásokkal összhangban megtörtént-e a veszélyes anyagok jegyzéke I. részének módosítása.
(5)   A hajótulajdonos kérelmezi a kiegészítő vizsgálat elvégzését – általános vagy részleges kiegészítő vizsgálat formájában – azt követően, hogy a hajó szerkezetét, felszerelését, rendszereit, szerelvényeit, elrendezését és anyagait érintően jelentősebb változtatásra, cserére vagy javításra került sor. E vizsgálat keretében a tisztviselők meggyőződnek arról, hogy bármely ilyen jelentősebb változtatás, csere vagy javítás olyan módon történt-e, amely lehetővé teszi, hogy a hajó megfeleljen az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek, és ellenőrzik, hogy a változásokkal összhangban megtörtént-e a veszélyes anyagok jegyzéke I. részének módosítása.
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés – a a pont (új)
aa)  hogy a hajót a 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően előzetesen megtisztították;
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 7 a bekezdés (új)
(7a)  A vizsgálatot végző tisztviselők bármikor vagy egy kikötőben álló hajó állapota miatt komolyan aggódó kikötői hatóságok megfelelően alátámasztott kérésére úgy határozhatnak, hogy bejelentés nélküli vizsgálatot végeznek annak megállapítására, hogy a hajó megfelel-e e rendeletnek.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés
(2)   A szerződés hatályának legalább a 8. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti végső vizsgálatra vonatkozó kérés időpontjától az újrafeldolgozás lezárultáig kell tartania.
(2)   A szerződés hatályának legalább a 8. cikk (6) bekezdése szerinti végső vizsgálatra vonatkozó kérés időpontjától az újrafeldolgozás lezárultáig kell tartania.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – b pont
b)   a 7. cikk szerinti hajó-újrafeldolgozási terv kidolgozásához szükséges, az adott hajóra vonatkozó valamennyi információ átadása a hajó-újrafeldolgozó létesítménynek;
b)   a 7. cikk szerinti hajó-újrafeldolgozási terv kidolgozásához szükséges, az adott hajóra vonatkozó valamennyi információ átadása legalább négy hónappal a hajó tervezett újrafeldolgozását megelőzően a hajó-újrafeldolgozó létesítménynek, vagy amennyiben a hajótulajdonos nem rendelkezik ilyen információkkal, a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tájékoztatása és együttműködés vele a hiányosságok megfelelő orvoslása érdekében;
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – b a pont (új)
ba)  a 10. cikknek megfelelően kiállított, az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány egy példányának megküldése a hajó-újrafeldolgozó létesítménynek;
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – b b pont (új)
bb)  egy hajó újrafeldolgozásához hajó küldése csak abban az esetben, ha a hajó-újrafeldolgozási tervet az illetékes hatóságok a 7. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kifejezetten jóváhagyták;
Módosítás 51
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – c pont
c)   a hajó visszavétele az újrafeldolgozás megkezdése előtt vagy – amennyiben műszakilag kivitelezhető – az újrafeldolgozás megkezdése után abban az esetben, ha a hajón lévő veszélyesanyag-tartalom lényegesen eltér a veszélyes anyagok jegyzékében megadottaktól, és ez a körülmény lehetetlenné teszi a hajó megfelelő újrafeldolgozását.
c)   a hajó visszavétele az újrafeldolgozás megkezdése előtt vagy – amennyiben műszakilag kivitelezhető – az újrafeldolgozás megkezdése után, amennyiben a tervezett újrafeldolgozás nem kivitelezhető, vagy a hajó megfelelő leltári vagy másmilyen leírásának elmulasztása következtében aláásná a környezet biztonságát vagy védelmét;
Módosítás 52
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – c a pont (új)
ca)  a felmerülő többletköltségek fedezése, amennyiben a hajón található veszélyes anyagok mennyisége jelentősen meghaladja a veszélyes vegyi anyagok jegyzékében szereplő mennyiséget, de az nem teszi lehetetlenné az adott hajó újrafeldolgozását, illetve nem veszélyezteti a biztonságot vagy a környezetet.
Módosítás 53
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés – a pont
a)   egy kifejezetten az adott hajóra vonatkozó hajó-újrafeldolgozási terv kidolgozása a hajótulajdonossal együttműködésben, a 7. cikknek megfelelően;
a)   egy kifejezetten az adott hajóra vonatkozó hajó-újrafeldolgozási terv kidolgozása a hajótulajdonossal együttműködésben, a 7. cikknek megfelelően, a (3) bekezdés b) pontjában hivatkozott valamennyi információ megkapásának időpontját követő egy hónapon belül;
Módosítás 54
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés – c pont
c)  bármiféle újrafeldolgozási tevékenység megtiltása mindaddig, amíg a b) pontban említett jelentés elküldésre nem került;
c)  bármiféle újrafeldolgozási tevékenység megkezdésének visszautasítása mindaddig, amíg a b) pontban említett jelentés elküldésre nem került, és amíg a hajó-újrafeldolgozási tervet az illetékes hatóság jóvá nem hagyta;
Módosítás 55
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés – d pont – bevezető rész
d)  az újrafeldolgozásra váró hajó érkezésének előkészítésekor az illetékes hatóság írásban való értesítése az adott hajóra vonatkozó újrafeldolgozási szándékról legalább 14 nappal az újrafeldolgozás tervezett megkezdése előtt, megadva:
d)  az újrafeldolgozásra váró hajó érkezésének előkészítésekor az illetékes hatóság írásban való értesítése az adott hajóra vonatkozó újrafeldolgozási szándékról legalább három hónappal az újrafeldolgozás tervezett megkezdése előtt, megadva:
Módosítás 56
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 4 a bekezdés (új)
(4a)  A hajó tulajdonosa átadja a szerződés másolatát az illetékes hatóságnak.
Módosítás 57
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az előzetes vizsgálat, a megújító vizsgálat és a hajótulajdonos kérésére elvégzett kiegészítő vizsgálat lezárultát követően a tagállam a IV. melléklet szerinti mintának megfelelően kiállítja a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt. A tanúsítványhoz csatolni kell a veszélyes anyagok jegyzékének I. részét.
(1)  A sikeres előzetes vizsgálat, megújító vizsgálat vagy a hajótulajdonos kérésére elvégzett kiegészítő vizsgálat lezárultát követően a hajó lobogója szerinti tagállam a IV. melléklet szerinti mintának megfelelően kiállítja a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt. A tanúsítványhoz csatolni kell a veszélyes anyagok jegyzékének I. részét.
A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány IV. melléklet szerinti mintájának aktualizálásával kapcsolatban.
A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány IV. melléklet szerinti mintájának aktualizálásával kapcsolatban.
Módosítás 58
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 2 bekezdés
(2)  A 8. cikk (6) bekezdése szerinti végső vizsgálat sikeres lezárultát követően a szakhatóság az V. melléklet szerinti mintának megfelelően kiállítja az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt. A tanúsítványhoz csatolni kell a veszélyes anyagok jegyzékét és a hajó-újrafeldolgozási tervet.
(2)  A 8. cikk (6) bekezdése szerinti végső vizsgálat sikeres lezárultát követően a szakhatóság az V. melléklet szerinti mintának megfelelően kiállítja az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt, amennyiben úgy véli, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény eleget tesz a rendeletben foglalt követelményeknek. A tanúsítványhoz csatolni kell a veszélyes anyagok jegyzékét és a hajó-újrafeldolgozási tervet.
Módosítás 59
Rendeletre irányuló javaslat
11 a cikk (új)
11a. cikk
Vizsgálatok
A tagállamok az uniós hajókat a 2009/16/EK irányelvben meghatározottakkal egyenértékű módon ellenőrzik, a nemzeti jogszabályaiknak megfelelően. Az IMO által kidolgozott iránymutatások figyelembevételével részletesebb vizsgálatot kell folytatni, amennyiben egy vizsgálat feltárja, hogy egy hajó nem felel meg a 4. cikk (1)–(3a) bekezdésében, illetve az 5. és a 7. cikkben foglalt követelményeknek, vagy nem rendelkezik a 10. cikk (1) bekezdésében hivatkozott érvényes tanúsítvánnyal a veszélyes anyagok jegyzékéről, vagy ha a vizsgálat alapján egyértelműen feltételezhető, hogy:
–  a hajó vagy felszerelésének állapota nem felel meg a 4. cikk (1)–(3a) bekezdésében foglalt követelményeknek vagy nem felel meg a tanúsítványban és/vagy a veszélyes anyagok jegyzékében foglaltaknak, vagy
–  a hajó fedélzetén nem alkalmaznak eljárást a veszélyes anyagok jegyzékének frissítésére.
Módosítás 60
Rendeletre irányuló javaslat
11 b cikk (új)
11b. cikk
A nem uniós hajókra az 5a. és az 5b. cikk, valamint a 23. cikk (1) bekezdése és a 29. cikk (1) bekezdése mellett alkalmazandó rendelkezések
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nem uniós hajók eleget tegyenek a 4. cikk (1)–(3a) bekezdésben foglalt követelményeknek, a többi uniós jogszabály sérelme nélkül, amelyek további intézkedéseket írhatnak elő. A tagállamok megtiltják a 4. cikk (1)–(3a) bekezdésben hivatkozott anyagok alkalmazását vagy használatát a kikötőikben, horgonyzóhelyeiken, hajógyáraikban, hajójavító üzemeikben és tengeri termináljaikon tartózkodó nem uniós hajók számára.
(2)  Az egy tagállam kikötőjébe vagy horgonyzóhelyére belépő új nem uniós hajókon rendelkezésre kell állnia a veszélyes anyagok érvényes jegyzékének.
(3)  Az egy tagállam kikötőjébe vagy horgonyzóhelyére belépő nem új nem uniós hajókon rendelkezésre kell állnia a veszélyes anyagok érvényes jegyzékének, az 5. cikk (2a) bekezdésének megfelelő időrendben. A jegyzék meg kell feleljen az 5. cikk (4)–(7) bekezdésében foglalt követelményeknek.
(4)  Az egy tagállam kikötőjébe vagy horgonyzóhelyére behajózó nem uniós hajóknak be kell mutatniuk a hajó szakhatósága vagy az annak nevében eljáró elismert szervezet által kiállított megfelelést igazoló nyilatkozatot arról, hogy a hajó megfelel az (1)–(3) bekezdésekben meghatározott előírásoknak.
(5)  Azokon a nem uniós hajókon, amelyeket egy uniós zászló alatti tulajdonostól vásároltak meg, amikor a hajó már elmúlt 20 éves, egy tagállam kikötőjébe vagy horgonyzóhelyére történő belépéskor rendelkezésre kell állnia a 7. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelő hajó-újrafeldolgozási tervnek.
(6)  Részletesebb vizsgálatot kell folytatni, amennyiben egy vizsgálat feltárja, hogy egy nem uniós hajó nem felel meg az (1)–(5) bekezdésben foglalt követelményeknek vagy ha a vizsgálat alapján egyértelműen feltételezhető, hogy:
–  a hajó vagy felszerelésének állapota nem felel meg az (1) bekezdésében foglalt követelményeknek vagy nem felel meg a tanúsítványban és/vagy a veszélyes anyagok jegyzékében foglaltaknak, vagy
–  a hajó fedélzetén nem alkalmaznak eljárást a veszélyes anyagok jegyzékének frissítésére.
(7)  A tagállamok biztosítják, hogy hatékony, arányos és elrettentő büntetéseket alkalmazzanak azon nem uniós hajók tulajdonosaival szemben, amelyek nem felelnek meg e cikk rendelkezéseinek.
Módosítás 61
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész
Annak érdekében, hogy valamely hajó-újrafeldolgozó létesítményt az európai jegyzékbe felvegyék, teljesítenie kell az alábbi követelményeket:
Annak érdekében, hogy valamely hajó-újrafeldolgozó létesítményt az európai jegyzékbe felvegyék, teljesítenie kell az alábbi követelményeket, figyelembe véve a vonatkozó IMO-, ILO- és más nemzetközi iránymutatásokat:
Módosítás 62
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – a a pont (új)
aa)  kiépített állandó létesítményben kell működnie (szárazdokk, rakpart vagy betonozott sólya);
Módosítás 63
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – a b pont (új)
ab)  elegendő daru áll rendelkezésre a hajó szétvágott részeinek kiemeléséhez;
Módosítás 64
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – b pont
b)  olyan irányítási és nyomonkövetési rendszereket, eljárásokat és technikákat kell alkalmaznia, amelyek nem veszélyeztetik a munkavállalók és a létesítmény közelében élő lakosság egészségét, illetve amelyek megelőzik, mérsékelik, minimalizálják és lehetőség szerint kizárják a hajó-újrafeldolgozás kedvezőtlen környezeti hatásait;
b)  olyan irányítási és nyomon követési rendszereket, eljárásokat és technikákat kell alkalmaznia, amelyek biztosítják, hogy a munkavállalók és a létesítmény közelében élő lakosság egészsége nincs veszélyeztetve, illetve amelyek megelőzik, mérsékelik, minimalizálják és lehetőség szerint kizárják a hajó-újrafeldolgozás kedvezőtlen környezeti hatásait;
Módosítás 65
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – d pont
d)  ki kell dolgoznia és jóvá kell hagynia egy hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervet;
d)  ki kell dolgoznia és el kell fogadnia egy hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervet;
Módosítás 66
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – j pont
j)  a létesítmény minden részéhez hozzáférést kell biztosítania olyan vészhelyzeti reagálási eszközök számára, mint a tűzoltó felszerelések és járművek, a mentőautók és a mentődaruk;
j)  amint a hajó-újrafeldolgozási munkálatok megkezdődtek, a hajókhoz és a létesítmény minden részéhez gyors hozzáférést kell biztosítania olyan vészhelyzeti reagálási eszközök számára, mint a tűzoltó felszerelések és járművek, a mentőautók és a mentődaruk;
Módosítás 67
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – k pont
k)  az újrafeldolgozási folyamat során gondoskodnia kell a hajókon lévő veszélyes anyagok elszigeteléséről, megakadályozva azok kiszökését a környezetbe, különös tekintettel a dagálykor víz alá kerülő területre;
k)  az újrafeldolgozási folyamat során gondoskodnia kell a hajókon lévő veszélyes anyagok elszigeteléséről, megakadályozva azok kiszökését a környezetbe, különös tekintettel a dagálykor víz alá kerülő területre, nevezetesen a hajó alsó részét egy állandó vagy úszó szárazdokkban szétdarabolva;
Módosítás 68
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m pont
m)  a veszélyes anyagok és hulladékok kezelését kizárólag hatékony folyadékelvezető rendszerekkel ellátott vízhatlan padlózaton végezheti;
m)  a veszélyes anyagok és hulladékok kezelését a k) pont sérelme nélkül kizárólag hatékony folyadékelvezető rendszerekkel ellátott vízhatlan padlózaton végezheti;
Módosítás 69
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m a pont (új)
ma)  gondoskodnia kell arról, hogy az újrafeldolgozási tevékenységre előkészített hulladékokat kizárólag olyan újrafeldolgozó létesítménybe szállítsák, amely engedéllyel rendelkezik az emberi egészséget nem veszélyeztető és környezetkímélő módon való újrafeldolgozásukra;
Módosítás 70
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m b pont (új)
mb)  megfelelő tárolóhelyet kell biztosítania a szétbontott alkatrészeknek, beleértve az olajjal szennyezett alkatrészek számára biztosított vízhatlan tárolóhelyeket is;
Módosítás 71
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m c pont (új)
mc)  biztosítania kell a vízkezelési – beleértve az esővizet is – berendezéseinek egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelő működését;
Módosítás 72
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m d pont (új)
md)  biztosítania kell a robbanékony és/vagy gyúlékony anyagok és gázok megfelelő tárolását, beleértve a tűzvédelmet és a túlzott felhalmozás megelőzését is;
Módosítás 73
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m e pont (új)
me)  megfelelő vízhatlan és zárt tárolóhelyet kell biztosítania a szilárd és folyékony PCB/PCT hulladékok és anyagok tárolására;
Módosítás 74
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – m f pont (új)
mf)  biztosítania kell, hogy minden PCB/PCT tartalmú anyagot a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezmény előírásainak és iránymutatásainak megfelelően kezeljenek.
Módosítás 75
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés – n pont
n)  gondoskodnia kell arról, hogy az újrafeldolgozási tevékenység során keletkező hulladékokat kizárólag olyan hulladékkezelő létesítménybe szállítsák, amely engedéllyel rendelkezik az ilyen hulladékoknak az emberi egészséget nem veszélyeztető és környezetkímélő módon való kezelésére és ártalmatlanítására.
n)  gondoskodnia kell arról, hogy az újrafeldolgozási tevékenység során keletkező hulladékokat kizárólag olyan hulladékkezelő létesítménybe szállítsák, amely engedéllyel rendelkezik az ilyen hulladékoknak az emberi egészséget nem veszélyeztető és környezetkímélő módon való kezelésére és ártalmatlanítására. Ezért létrehoz egy nyilvántartást a fő létesítményen belül működő alvállalkozókról, amely információkat tartalmaz hulladékkezelési módszereikről és kapacitásaikról.
Módosítás 76
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 1 pont
1.  megnevezni az illetékes hatóság által számára a hajó-újrafeldolgozás végzésére kiadott jogosítványt, felhatalmazást vagy engedélyt, és megadja az azon hajók méretére (teljes hossz, szélesség és üres vízkiszorítás) vonatkozó korlátozásokat, amelyek újrafeldolgozására jogosult, illetve az egyéb alkalmazandó korlátozásokat;
1.  megnevezni az illetékes hatóság által számára a hajó-újrafeldolgozás végzésére kiadott jogosítványt, felhatalmazást vagy engedélyt, és megadni az azon hajók méretére (teljes hossz, szélesség és üres vízkiszorítás) vonatkozó korlátozásokat, amelyek újrafeldolgozására jogosult, illetve az egyéb alkalmazandó korlátozásokat és feltételeket;
Módosítás 77
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 3 a pont (új)
3a.  annak bizonyítása, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény eleget tesz az adott ország jogszabályaiban szereplő egészségügyi és biztonsági előírásoknak;
Módosítás 78
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 4 a pont (új)
4a.  azonosítani a hajó újrafeldolgozásában közvetlenül részt vevő valamennyi alvállalkozót, és bizonyítani engedélyeik meglétét;
Módosítás 79
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 5 pont – b pont – bevezető rész
b)  mely hulladékkezelési eljárást fogja alkalmazni (égetés, hulladéklerakóban történő elhelyezés vagy egyéb), és igazolnia kell, hogy az alkalmazott eljárás nem veszélyezteti az emberi egyészséget, nem károsítja a környezetet, és különösen:
b)  mely hulladékkezelési eljárást fogja alkalmazni (például, hulladéklerakóban történő elhelyezés, savak semlegesítése, vegyi megsemmisítés vagy egyéb) az I. mellékletben szereplő valamennyi anyag esetében, és igazolnia kell, hogy az alkalmazott eljárás megfelel a legjobb bevált gyakorlatoknak és a globális szabályoknak és előírásoknak, nem veszélyezteti az emberi egyészséget, nem károsítja a környezetet, és különösen:
Módosítás 80
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 5 pont – c pont – bevezető rész
c)  mely hulladékkezelési eljárást fogják alkalmazni, ha a veszélyes anyagokat egy, a hajó-újrafeldolgozó létesítményen kívüli hulladékkezelő létesítménybe kívánja szállítani. Az egyes hulladékkezelő létesítmények tekintetében a következő információkat kell megadnia:
c)  mely hulladékkezelési eljárást fogják alkalmazni, ha a veszélyes anyagokat egy, a hajó-újrafeldolgozó létesítményen kívüli hulladékkezelő létesítménybe kívánja szállítani. Az egyes hulladékkezelő létesítmények tekintetében a következő információkat kell megadnia: (A HU változat és az egyéb nyelvi változatok többsége közti különbség miatt ezt nem érinti a módosítás.)
Módosítás 81
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 5 pont – c pont – ii alpont
ii.  bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a hulladékkezelő létesítmény jogosult a veszélyes anyagok kezelésére;
ii.  bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a hulladékkezelő létesítményt az illetékes szakhatóság feljogosította a veszélyes anyagok kezelésére;
Módosítás 82
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 5 pont – c a pont (új)
ca)  működtet egy rendszert az egyes hajókból eltávolított veszélyes anyagok mennyiségének dokumentálására, összehasonlítva azt a veszélyes anyagok jegyzékével és meghatározva a létesítményben és azon kívül ezen anyagok kezelésére alkalmazott folyamatokat.
Módosítás 83
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 5 a pont (új)
5a.  megfelelő biztosítással rendelkezni az egészségügyi és biztonsági felelősség és a környezetvédelmi helyreállítás költségeinek fedezésére, összhangban a tagállam vagy azon harmadik ország jogszabályaival, ahol a létesítmény található.
Módosítás 84
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 5 b pont (új)
5b.  rendszeres vízellenőrzéseket végezni a hajó-újrafeldolgozó létesítmény közelében a szennyezések elkerülése érdekében.
Módosítás 115
Rendeletre irányuló javaslat
14. cikk
Tagállami területen lévő hajó-újrafeldolgozó létesítmények engedélyezése
törölve
(1)  Az illetékes hatóságok engedélyezik a hajó-újrafeldolgozás végzését a területükön lévő azon hajó-újrafeldolgozó létesítmények számára, amelyek megfelelnek a 12. cikkben meghatározott követelményeknek. Ez az engedély az egyes hajó-újrafeldolgozó létesítményeknek legfeljebb ötéves időszakra adható.
(2)  A tagállamok összeállítják és aktualizálják az általuk az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezett hajó-újrafeldolgozó létesítmények listáját.
(3)  A (2) bekezdésben említett listát haladéktalanul, legkésőbb azonban egy évvel e rendelet hatálybalépése után meg kell küldeni a Bizottságnak.
(4)  Ha valamely hajó-újrafeldolgozó létesítmény többé nem felel meg a 12. cikkben meghatározott követelményeknek, a tagállam visszavonja az érintett létesítménynek adott engedélyt, és erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot.
(5)  Ha az (1) bekezdésnek megfelelően új hajó-újrafeldolgozó létesítményt engedélyezett, a tagállam erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot.
Módosítás 116
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – cím
Az Unió területén kívüli hajó-újrafeldolgozó létesítmények
Hajó-újrafeldolgozó létesítmény felvétele az európai jegyzékbe
Módosítás 117
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 1 bekezdés
(1)   Ha valamely, az Unió területén kívüli újrafeldolgozó társaság tagállami lobogó alatt közlekedő hajókat kíván újrafeldolgozni, kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz arra irányulóan, hogy hajó-újrafeldolgozó létesítményét felvegyék az európai jegyzékbe.
(1)  Ha valamely hajó-újrafeldolgozó létesítményt birtokló társaság e rendelet rendelkezéseivel összhangban uniós és nem uniós hajókat kíván újrafeldolgozni, kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz arra irányulóan, hogy hajó-újrafeldolgozó létesítményét felvegyék az európai jegyzékbe.
Módosítás 87
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 3 bekezdés
(3)   Az európai jegyzékbe való felvételre vonatkozó kérelem benyújtásával a hajó-újrafeldolgozó létesítmény elfogadja annak lehetőségét, hogy a Bizottság vagy a nevében eljáró személyek az európai jegyzékbe való felvételt megelőzően vagy azt követően helyszíni szemlét végezzenek a szóban forgó létesítményben annak ellenőrzésére, hogy megfelel-e a 12. cikkben meghatározott követelményeknek.
(3)   Az európai jegyzékbe való felvétel érdekében a hajó-újrafeldolgozó létesítményt auditáltani kell a Bizottság által kinevezett nemzetközi szakértőcsoporttal az európai jegyzékbe való felvételt megelőzően, és azt követően kétévente, hogy ellenőrizni lehessen, hogy a szóban forgó létesítmény megfelel-e a 12. cikkben meghatározott követelményeknek. A hajó-újrafeldolgozó létesítménynek bele kell egyeznie abba is, hogy egy nemzetközi csapat bejelentés nélkül további helyszíni szemléket végezhessen. A nemzetközi szakértői csapat e helyszíni vizsgálatok elvégzése érdekében együttműködik a tagállam vagy azon harmadik ország illetékes hatóságaival, ahol a létesítmény elhelyezkedik.
Módosítás 118
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 4 bekezdés
(4)  A (2) bekezdéssel összhangban nyújtott információk és kísérő bizonyítékok értékelése alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján dönt arról, hogy az Unió területén kívüli hajó-újrafeldolgozó létesítményt felveszi-e az európai jegyzékbe. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(4)   A (2) bekezdéssel összhangban nyújtott információk és kísérő bizonyítékok értékelése alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján dönt arról, hogy a tagállami vagy az Unió területén kívüli hajó-újrafeldolgozó létesítményt felveszi-e az európai jegyzékbe. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
Módosítás 119
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 1 bekezdés
1.  A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján, a 27. cikk szerinti vizsgálóbizottsági eljárással összhangban létrehozza azon hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékét, amelyek:
törölve
a)  az Unió területén találhatók és szerepelnek valamely, a 14. cikk (3) bekezdésének megfelelően elküldött tagállami értesítésben;
b)  az Unió területén kívül találhatók és a 15. cikk (4) bekezdésének megfelelő döntés szerint belekerültek az európai jegyzékbe.
Módosítás 88
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az európai jegyzéket legkésőbb e rendelet hatálybalépésének napja után harminchat hónappal közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a Bizottság internetes oldalain.
(2)  Az európai jegyzéket legkésőbb * után huszonnégy hónappal közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a Bizottság internetes oldalain. Ez két allistára oszlik, melyek közül az egyik az EU/OECD, a másik a nem OECD hajó-újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozik.
_____________________
* E rendelet hatálybalépésének időpontja.
Módosítás 89
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Az európai jegyzéknek az alábbi információkat kell tartalmaznia a hajó-újrafeldolgozó létesítményről:
a)  az újrafeldolgozás módja;
b)  az újrafeldolgozandó hajók fajtája és mérete; valamint
c)  azon korlátok, amelyek mellett a létesítmény üzemel, a veszélyes hulladékok kezelésének vonatkozásában is.
Módosítás 90
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 2 b bekezdés (új)
(2b)  Az európai jegyzéknek tartalmaznia kell a hajó-újrafeldolgozó létesítmény jegyzékbe történő felvételének időpontját. A jegyzékbe való felvétel legfeljebb egy öt éves időszakra szól és megújítható.
Módosítás 91
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 2 c bekezdés (új)
(2c)  Amennyiben a Bizottsággal közölt információk jelentősen megváltoznak, az európai jegyzékben szereplő hajó-újrafeldolgozó létesítmények haladéktalanul friss bizonyítékokat kötelesek benyújtani. A hajó-újrafeldolgozó társaságoknak az egyes öt éves időszakok lejárta előtt minden esetben nyilatkozniuk kell arról, hogy
a)  a benyújtott dokumentáció teljes és naprakész;
b)  a hajó-újrafeldolgozó létesítmény a 12. cikkben foglalt követelményeknek megfelel és továbbra is meg fog felelni.
Módosítás 92
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 3 bekezdés – a pont
a)  abba felvegye azokat a hajó-újrafeldolgozó létesítményeket, amelyek tekintetében az alábbi feltételek közül valamelyik fennáll:
a)  abba felvegye azokat a hajó-újrafeldolgozó létesítményeket, amelyek tekintetében a létesítmény felvételéről az európai jegyzékbe a 15. cikk (4) bekezdésének megfelelően döntést hozott;
i.  a létesítményt a 13. cikknek megfelelően engedélyezték;
ii.  a létesítmény felvételéről az európai jegyzékbe a 15. cikk (4) bekezdésének megfelelően döntést hozott;
Módosítás 93
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 3 bekezdés – b pont – 2 pont
2.  a létesítményt öt évnél régebben vették fel a jegyzékbe, és nem igazolta hogy továbbra is megfelel a 12. cikkben meghatározott követelményeknek.
2.  a létesítmény az öt éves időszak lejárta előtt három hónappal nem igazolta, hogy továbbra is megfelel a 12. cikkben meghatározott követelményeknek.
Módosítás 94
Rendeletre irányuló javaslat
16 cikk – 3 bekezdés – b pont – 2 a pont (új)
2a.  amennyiben egy hajó-újrafeldolgozó létesítmény egy olyan államban van, amely tiltásokat vagy megkülönböztető intézkedéseket alkalmaz bármely uniós lobogó alatt hajózó hajóval szemben.
Módosítás 95
Rendeletre irányuló javaslat
21 cikk – a pont
a)  legalább 14 nappal az újrafeldolgozás tervezett megkezdése előtt írásban értesíteni a szakhatóságot az adott hajó újrafeldolgoztatására vonatkozó szándékáról annak érdekében, hogy a szakhatóság felkészülhessen az e rendelet által előírt vizsgálatra és tanúsításra;
a)  legalább három hónappal az újrafeldolgozás tervezett megkezdése előtt írásban értesíteni a szakhatóságot az adott hajó újrafeldolgoztatására vonatkozó szándékáról annak érdekében, hogy a szakhatóság felkészülhessen az e rendelet által előírt vizsgálatra és tanúsításra; ezzel egyidejűleg értesíteni azon ország közigazgatását a hajó újrafeldolgozására irányuló szándékáról, amelynek joghatósága alá az tartozik;
Módosítás 96
Rendeletre irányuló javaslat
21 cikk – b a pont (új)
ba)  továbbítani kell a szakhatóságnak azon országok listáját, amelyeken a hajó-újrafeldolgozó létesítménybe tartó hajó útja során keresztül kíván haladni;
Módosítás 97
Rendeletre irányuló javaslat
22 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  tájékoztatás a jogosulatlan újrafeldolgozásról és az általuk hozott intézkedésekről.
c)  tájékoztatás a jogosulatlan újrafeldolgozásról és az általuk hozott intézkedésekről, beleértve a 23. cikk szerinti büntetés részleteit is.
Módosítás 98
Rendeletre irányuló javaslat
22 cikk – 2 bekezdés
(2)  A jelentést az egyes tagállamok 2015. december 31-ig, majd ezt követően kétévente küldik meg.
(2)  A jelentést az egyes tagállamok 2015. december 31-ig, majd ezt követően évente küldik meg.
Módosítás 99
Rendeletre irányuló javaslat
22 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A Bizottság ezeket az adatokat beilleszti egy elektronikus adatbázisba, amely folyamatosan nyilvánosan elérhető.
Módosítás 100
Rendeletre irányuló javaslat
23 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazásáról gondoskodnak azon hajók esetében:
(1)  A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazásáról és tényleges végrehajtásáról gondoskodnak azon uniós és nem uniós hajók tulajdonosai esetében:
a)  nem tesz eleget a 4. és a 11b. cikk szerinti egyes veszélyes anyagokra vonatkozó tiltásoknak;
d)   amelyek nem tartják a fedélzetükön az 5. cikkben és a 28. cikkben előírt veszélyes anyagok jegyzékét;
b)   amelyek nem tartják a fedélzetükön az 5. cikkben és a 11b. cikkben előírt veszélyes anyagok érvényes jegyzékét;
c)  amelyek nem tartják a fedélzetükön a 7. és a 11b. cikkben előírt újrafeldolgozási tervet;
e)  amelyeket anélkül küldtek újrafeldolgozásra, hogy megfeleltek volna a 6. cikkben előírt, az újrafeldolgozás előkészítésére vonatkozó általános követelményeknek;
f)  amelyeket a 6. cikkben előírt, a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány nélkül küldtek újrafeldolgozásra;
g)  amelyeket a 6. cikkben előírt, az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány nélkül küldtek újrafeldolgozásra;
h)  amelyeket a szakhatóságnak a 21. cikkben előírt, írásban való értesítése nélkül küldtek újrafeldolgozásra;
i)  amelyek újrafeldolgozására nem a 7. cikkben előírt hajó-újrafeldolgozási tervvel összhangban került sor.
Módosítás 101
Rendeletre irányuló javaslat
23 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  A tagállamok biztosítják, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján büntetéseket szabjanak ki azon uniós hajók tulajdonosaira, amelyek:
a)  úgy küldtek újrafeldolgozásra, hogy az nem felelt meg a 6. cikk szerinti általános követelményeknek;
b)  úgy küldtek újrafeldolgozásra, hogy a hajó nem rendelkezett a 10. cikk (1) bekezdése szerinti veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvánnyal;
c)  a 9. cikk szerinti szerződés nélkül küldtek újrafeldolgozásra;
d)  a szakhatóságnak a 21. cikkben előírt, írásban való értesítése nélkül küldtek újrafeldolgozásra;
e)  újrafeldolgozását anélkül végezték, hogy az illetékes hatóság a 7. cikk (2) bekezdése b) pontja szerint a hajó-újrafeldolgozási tervet jóváhagyta volna vagy oly módon, amely nem felelt meg a 7. cikk szerinti hajó-újrafeldolgozási tervnek.
___________________
1 HL L 328., 2008.12.6., 28. o.
Módosítás 102
Rendeletre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés
(2)  A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Ezen belül különösen ha az adott hajót olyan létesítménybe küldték újrafeldolgozásra, amely nem szerepel a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékében, a szankciót legalább annak az árnak megfelelő összegben kell kiszabni, amelyet a hajótulajdonosnak a hajóért fizettek.
(2)  A 2008/99/EK irányelv 5. cikke alkalmazásának sérelme nélkül ezen belül különösen ha az adott hajót olyan létesítménybe küldték újrafeldolgozásra, amely nem szerepel a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékében, a szankciót legalább annak az árnak megfelelő összegben kell kiszabni, amelyet a hajótulajdonosnak a hajóért fizettek.
Módosítás 103
Rendeletre irányuló javaslat
23 cikk – 5 és 6 bekezdés
(5)  Ha egy hajót eladtak és az eladást követő hat hónapon belül újrafeldolgozásra küldtek egy olyan létesítménybe, amely nem szerepel a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékében, a szankciókat:
(5)  Ha egy hajót eladtak és az eladást követő tizenkét hónapon belül újrafeldolgozásra küldtek egy olyan létesítménybe, amely nem szerepel a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékében, a szankciókat:
a)  az utolsó és az utolsó előtti tulajdonosra együttesen kell kiszabni, amennyiben a hajó továbbra is valamely EU-tagállam lobogóját viseli;
a)  az utolsó tulajdonosra kell kiszabni, amennyiben a hajó továbbra is valamely tagállam lobogóját viseli;
b)  az utolsó előtti tulajdonosra kell kiszabni, amennyiben a hajó már nem viseli valamely EU-tagállam lobogóját.
b)  az utolsó olyan tulajdonosra kell kiszabni, amely az alatt az egy év alatt tagállami lobogó alá tartozott, amennyiben a hajó már nem viseli valamely tagállam lobogóját.
(6)  A tagállamok mentességeket állapíthatnak meg az (5) bekezdésben említett szankciók tekintetében abban az esetben, ha a hajótulajdonos nem újrafeldolgoztatási szándékkal adta el hajóját. Ilyenkor a tagállamok megkövetelik, hogy a hajótulajdonos bizonyítékokkal – köztük az adásvételi szerződés egy példányával – igazolja állítását.
(6)  A tagállamok csak abban az esetben állapíthatnak meg mentességeket az (5) bekezdésben említett szankciók tekintetében, ha a hajótulajdonos nem újrafeldolgoztatási szándékkal adta el hajóját. Ilyenkor a tagállamok megkövetelik, hogy a hajótulajdonos bizonyítékokkal – köztük a megfelelő rendelkezéseket tartalmazó adásvételi szerződés egy példányával és a vásárló üzleti modelljére vonatkozó információkkal – igazolja állítását.
Módosítás 104
Rendeletre irányuló javaslat
24 cikk – 3 bekezdés
(3)  Amennyiben az intézkedés iránti kérelem és a mellékelt észrevételek valószínűsítik a rendelet megsértésének megtörténtét, az illetékes hatóság megvizsgálja az észrevételeket és az intézkedés iránti kérelmet. Ilyen esetben az illetékes hatóság lehetőséget ad az újrafeldolgozó társaságnak az intézkedés iránti kérelemmel és a mellékelt észrevételekkel kapcsolatos álláspontjának kifejtésére.
(3)  Amennyiben az intézkedés iránti kérelem és a mellékelt észrevételek valószínűsítik a rendelet megsértésének megtörténtét, az illetékes hatóság megvizsgálja az észrevételeket és az intézkedés iránti kérelmet. Ilyen esetben az illetékes hatóság lehetőséget ad a hajótulajdonosnak és az újrafeldolgozó társaságnak az intézkedés iránti kérelemmel és a mellékelt észrevételekkel kapcsolatos álláspontjuk kifejtésére.
Módosítás 105
Rendeletre irányuló javaslat
24 cikk – 5 bekezdés
(5)  E rendelet megsértésének közvetlen veszélye esetén a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) és a (4) bekezdés rendelkezéseit.
törölve
Módosítás 106
Rendeletre irányuló javaslat
26 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottság e rendelet hatálybalépésétől kezdődően, határozatlan időre felhatalmazást kap az 5., a 9., a 10. és a 15. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2)  A Bizottság felhatalmazást kap az 5., 9., 10. és 15. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására 5 éves időtartamra …-tól* kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
____________________
* E rendelet hatálybalépésének időpontja.
Módosítás 107
Rendeletre irányuló javaslat
28 cikk – 1 bekezdés
(1)  A veszélyes anyagok jegyzékét legfeljebb öt évvel e rendelet hatálybalépését követően valamennyi hajóra vonatkozóan össze kell állítani.
törölve
Módosítás 108
Rendeletre irányuló javaslat
28 a cikk (új)
2009/16/EK irányelv
IV melléklet – 45 pont (új)
28a. cikk
A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló 2009/16/EK irányelv módosítása
A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 IV. melléklete az alábbi ponttal egészül ki:
'45. a(z) [a rendelet teljes címe]* szóló XX/XX/EU rendelet szerinti veszélyes anyagok jegyzékével kapcsolatos tanúsítvány.
_____________________
HL L 131., 2009.5.28., 57. o.
* HL L […], […],. [..] o.'
Módosítás 109
Rendeletre irányuló javaslat
29 cikk – 1 bekezdés
1013/2006/EK rendelet
1 cikk – 3 bekezdés – i pont
i)  a(z) [a rendelet teljes címe] szóló XX/XX/EU rendelet alkalmazási körébe tartozó hajók.
i)  a(z) [a rendelet teljes címe] szóló XX/XX/EU rendelet alapján az európai jegyzékben szereplő hajó-újrafeldolgozó létesítménybe szállított hajók.
Módosítás 110
Rendeletre irányuló javaslat
29 a cikk (új)
29a. cikk
Tranzit
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság vagy más kormányhivatal a hajótulajdonos értesítésének kézhezvételétől számított 7 napon belül értesíti az illetékes tranzithatóságot vagy hatóságokat.
(2)  Az illetékes tranzithatóság vagy hatóságok részére az (1) bekezdésben hivatkozott értesítés időpontjától számítva 60 nap áll rendelkezésre, amelyen belül:
a)  feltételekkel vagy feltételek nélkül beleegyezhet a hajó áthaladásához vizein; vagy
b)  megtagadhatja a hajó áthaladását vizein keresztül.
Az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja az illetékes tranzithatóság vagy hatóságok döntéséről a hajótulajdonost.
(3)  Amennyiben a (2) bekezdésben hivatkozott beleegyezést megtagadják vagy olyan feltételekhez kötik, amelyek nem elfogadhatóak a hajótulajdonos számára, a hajótulajdonos csak olyan tranzitországokon keresztül szállíthatja újrafeldolgozásra a hajót, amelyek nem ellenezték azt.
(4)  Amennyiben a (2) bekezdésben hivatkozott 60 napos időszakon belül nem érkezik válasz, az azt jelenti, hogy az illetékes tranzithatóság megtagadta a beleegyezést.
(5)  A (4) bekezdés sérelme nélkül, a Bázeli Egyezmény 6. cikke (4) bekezdésének megfelelően, amennyiben egy illetékes tranzithatóság úgy dönt, hogy nem ír elő előzetes írásos engedélyt sem általában sem egyedi feltételek esetén, az azt jelenti, hogy az illetékes tranzithatóság beleegyezését adja, amennyiben az érintett tagállamtól az értesítés illetékes tranzithatóságnak való megküldésétől számított 60 napos időszakon belül nem érkezik válasz.
Módosítás 111
Rendeletre irányuló javaslat
30 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság legfeljebb két évvel a Hongkongi Egyezmény hatálybalépésének időpontja után felülvizsgálja ezt a rendeletet. E felülvizsgálat keretében megfontolja a Hongkongi Egyezmény részes felei által engedélyezett létesítmények felvételét a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a párhuzamos munkavégzést és a felesleges adminisztratív terheket.
A Bizottság legfeljebb két évvel a Hongkongi Egyezmény hatálybalépésének időpontja után felülvizsgálja ezt a rendeletet. E felülvizsgálat keretében megfontolja, hogy megfelel-e e rendelet követelményeinek a Hongkongi Egyezmény részes felei által engedélyezett létesítmények felvétele a hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékébe.
Módosítás 112
Rendeletre irányuló javaslat
31 cikk – 1 albekezdés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 365. napon lép hatályba.
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet …-tól/-től* kell alkalmazni.
____________
* Egy évvel e rendelet hatálybalépését követően.
Módosítás 113
Rendeletre irányuló javaslat
IV melléklet – 5 a alcím (új)
IGAZOLÁS BEJELENTÉS NÉLKÜLI VIZSGÁLATRÓL
A rendelet 8. cikkével összhangban elvégzett bejelentés nélküli vizsgálat megállapította, hogy a hajó megfelel a rendelet vonatkozó rendelkezéseinek.
Aláírás: ..................................... (az aláírásra jogosult tisztviselő aláírása)
Hely: .......................................................................................................
Dátum...................................................................(éééé/hh/nn)
(a hatóság bélyegzője vagy pecsétje)

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0132/2013).


A Horvátországról szóló 2012. évi átfogó ellenőrző jelentés
PDF 224kWORD 31k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása Horvátország 2012. évi uniós tagságra való felkészültségéről szóló átfogó ellenőrzési jelentéséről (2012/2871(RSP))
P7_TA(2013)0183B7-0160/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződéstervezetre, a jegyzőkönyvre és a záróokmányra,

–  tekintettel a Horvátország uniós tagságra való felkészültségéről szóló, 2012. október 10-i átfogó ellenőrző bizottsági jelentésre (SWD(2012)0338),

–   tekintettel a Horvátország csatlakozásra való felkészüléséről szóló, 2013. március 26-i végleges bizottsági monitoring jelentésre (COM(2013)0171),

–  tekintettel a Horvátország által a csatlakozás irányába történő előrelépésekről szóló, a 2005–2011-es időszakot felölelő rendszeres bizottsági jelentésekre,

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i thesszaloniki Európai Tanács nyugat-balkáni országokról és a bővítésről szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel Horvátország előrelépéséről és a bővítési folyamatról szóló valamennyi korábbi – különösképpen a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló, 2011. december 1-i(1), a Horvátország európai uniós tagságra irányuló kérelméről szóló, 2011. december 1-i(2), és a „Bővítés: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című, 2012. november 22-i(3) – állásfoglalására és jelentésére;,

–  tekintettel az EU–Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottság valamennyi korábbi ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Horvátország készen áll arra, hogy 2013. július 1-én csatlakozzon az Európai Unióhoz;

B.  mivel néhány EU-tagállam még nem fejezte be a csatlakozási szerződés megerősítését;

C.  mivel Horvátország jó úton halad az uniós tagságra való végső felkészülés hátralévő követelményeinek teljesítése felé;

D.  mivel a reformtörekvéseket a csatlakozást követően is folytatni kell annak érdekében, hogy a horvát állampolgárok teljes mértékben kihasználhassák az uniós tagság előnyeit;

E.  mivel Horvátország csatlakozási folyamata bizonyítja az uniós bővítési politika hitelességét és a csatlakozni kívánó országokra gyakorolt átalakító hatását;

F.  mivel Horvátország tagságával az EU erősebbé és biztonságosabbá válik, gazdagítja kultúráját és kulturális örökségét, valamint hathatósan emlékezteti a csatlakozni kívánó országokat arra, hogy a kötelezettségvállalások lelkiismeretes végrehajtása kézzelfogható és tartós előnyöket eredményez az állampolgárok számára;

G.  mivel Horvátország egyedi helyzetben van és várhatóan építő szerepet tölt be a szomszédos országok között, mindenekelőtt a további uniós bővítés, a demokratikus konszolidáció, a regionális együttműködés, a Nyugat-Balkán népei megbékélésének előmozdításával, miközben mindent megtesz annak érdekében, hogy a kétoldalú kérdések e folyamatok közül egyiket se akadályozzák;

1.  várakozással tekint az elé, hogy Horvátországot 2013. július 1-jén az EU 28. tagállamaként üdvözölhesse, az Európai Parlament 2011. december 1-jei, jogilag kötelező érvényű szavazását követően, amellyel hozzájárult Horvátország csatlakozásához, illetve az Európai Tanács által a csatlakozási szerződésben megállapított időponttal összhangban; kifejezi Horvátország demokráciájának és szociális piacgazdaságának erősségébe és érettségébe, az európai értékekhez való ragaszkodásába, valamint a tagsági kötelezettségek teljesítésének képességébe vetett bizalmát;

2.  megjegyzi, Horvátország jó úton halad az uniós tagságra való végső felkészülés hátralévő követelményeinek teljesítése felé;

3.  megállapítja, hogy Horvátország befejezte a Bizottság átfogó ellenőrző jelentésében meghatározott tíz elsőbbséget élvező fellépést;

4.  üdvözli a Horvátország által elért jelentős haladást a Bizottság átfogó ellenőrző jelentésében kijelölt feladatok teljesítése terén és felkéri a kormányt és a parlamentet, hogy 2013. július 1-ig valamennyi függőben lévő kérdést rendezze, valamint tegyen előrelépést a további szükséges reformokat illetően; ösztönzi Horvátországot, hogy tartsa tiszteletben és teljesítse a csatlakozási tárgyalások során vállalt valamennyi kötelezettségét, hogy teljesen felkészült új tagállam lehessen, mivel ez Horvátország és az EU érdeke egyaránt; hangsúlyozza, hogy ezt a folyamatot átlátható és befogadó módon kell végrehajtani, a horvát parlament és a civil társadalom lehető legnagyobb mértékű bevonásával;

5.  felkéri azokat az EU-tagállamokat, amelyek csatlakozási szerződéssel kapcsolatos megerősítési eljárásaikat még nem zárták le, hogy ezt időben tegyék meg;

6.  hangsúlyozza álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a csatlakozásra nem a folyamat lezárásaként, hanem sokkal inkább a gazdasági, igazgatási és igazságügyi modernizáció felé vezető úton tett lépésként kell tekinteni, valamint olyan lehetőségként, amelynek előnyeit kizárólag folytonos politikai tevékenységgel lehet teljes mértékben megvalósítani; felkéri Horvátországot, hogy továbbra is hatékonyan vegye igénybe az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) forrásait az uniós tagságra, illetve a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználására való felkészüléshez;

7.  felkéri a horvát politikai és társadalmi szereplőket, hogy a csatlakozást követően találjanak innovatív módszereket a reformokkal kapcsolatos lendület és konszenzus fenntartására, valamint a döntéshozók felelősségre vonhatóságára a csatlakozási szerződésben vállalt ígéretek teljesítéséért; hangsúlyozza e tekintetben a hatékony parlamenti felügyelet és civil társadalom elengedhetetlen szerepét;

8.  ismételten megerősíti a független igazságszolgáltatás, a szakmai jellegű és elszámoltatható közigazgatás, valamint a jogállamiság központi szerepét a demokrácia megerősítésében, valamint a beruházási és gazdasági tevékenység támogatásában; felhívja Horvátországot arra, hogy folytassa az igazságügyi rendszer és az igazságügyi testületek tagjai függetlenségének, elszámoltathatóságának, pártatlanságának, szakmaiságának és hatékonyságának javítását, többek között a lezáratlan ügyek számának csökkentésével, a bírók új vagyonnyilatkozati rendszerének végrehajtásával, a fegyelmi eljárások új rendszerére vonatkozó eredmények további javításával; sürgeti Horvátországot, hogy fejezze be és hajtsa végre a 2013–2018 közötti időszakra vonatkozó új igazságügyi reformra vonatkozó stratégiát;

9.  tudomásul veszi, hogy Horvátország kielégítő intézményi és jogi keretet hozott létre a korrupció elleni küzdelemre; felhívja a horvát hatóságokat, hogy fokozzák tovább a korrupció, a csalás és a pénzügyi alapok hűtlen kezelése elleni küzdelmüket; rámutat, hogy a korrupció elleni intézkedéseket továbbra is szigorúan végre kell hajtani; felkéri továbbá a hatóságokat, hogy hozzanak létre jegyzéket az összeférhetetlenségre, a korrupcióra és a szervezett bűnözésre vonatkozó esetekkel kapcsolatos eredményekről, valamint, hogy javítsák a vagyon lefoglalására és elkobzására vonatkozó jogi keretek végrehajtását;

10.  felhívja a horvát hatóságokat, hogy teljes mértékben használják fel a létező korrupcióellenes eszközöket a független és eredményes büntetőeljárások és bírósági ítéletek érdekében, beleértve a nagy horderejű eseteket az állampolgároknak a jogállamiságba és a közintézményekbe vetett bizalmának megszilárdítása érdekében; kiemeli, hogy elsősorban a horvát polgárok érdekében fenntartható intézkedésekre van szükség a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén és az igazságszolgáltatás reformja érdekében; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a független oknyomozó újságírást, mivel az létfontosságú a korrupció és a szervezett bűnözés feltárásában;

11.  felkéri Horvátországot, hogy folytassa a szilárd, a lobbizásra és az információhoz való hozzáférésre vonatkozó új jogszabályok végrehajtását, megerősítve a korrupció megelőzésének kereteit; ,megállapítja, hogy hogy az újonnan létrehozott Összeférhetetlenségi Bizottság megkezdte működését, és felhívja a horvát hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a közbeszerzésre, valamint a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozására vonatkozó jogszabálycsomagot;

12.  felhívja a horvát hatóságokat, hogy továbbra is ügyeljenek az alapvető jogok teljes mértékű betartására, miközben a nemzeti kisebbségekkel, a roma közösséggel, a migránsokkal, az LMBT személyekkel és egyéb kisebbségi csoportokkal, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal szembeni megkülönböztetés és intolerancia minden megnyilvánulásával felveszik a küzdelmet; felhívja továbbá Horvátországot, hogy teremtsen olyan környezetet, amely biztosítja, hogy a korábban említett kisebbségek (pl. az LMBT személyek) szabadon kinyilváníthassák nézeteiket és meggyőződéseiket, az Európai Unió Alapjogi Chartájának alapelveivel összhangban;

13.  ösztönzi a hatóságokat, hogy segítsék elő a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét; tudomásul veszi, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóról szóló jogszabályt 2012 júliusában elfogadták; ösztönzi a hatóságokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás politikai vagy gazdasági kényszertől mentes legyen, illetve fokozzák annak átláthatóságát;

14.  megállapítja, hogy Horvátország megfelelően készül az uniós strukturális alapok és a Kohéziós Alap által támogatott műveletek jövőbeli kezelésére és végrehajtására; felkéri Horvátországot, hogy hozzon létre az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó projektsorozatot; ösztönzi a kormányt az illetékes intézmények igazgatási kapacitásának további megerősítésére mind regionális, mind helyi szinten, a Számvevőszék 2012. évi jelentése ajánlásainak megfelelően; sürgeti a kormányt, hogy tegyen meg mindent a korrupció, a csalás, illetve az uniós pénzeszközök elosztásában és felhasználásában tapasztalható szabálytalanságok kockázatának minimálisra csökkentéséért;

15.  emlékezteti a tagállamokat, a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások keretében az Európai Unió Horvátországnak és állampolgárainak tett, a gazdasági és regionális fejlődés jövőbeli támogatására vonatkozó ígéreteire;

16.  sürgeti Horvátországot további strukturális reform végrehajtására a gazdasági növekedés ösztönzése és a munkaerőpiac élénkítése érdekében; felhívja Horvátországot, hogy folytassa a bankszektor stabilizálását, illetve a fiskális konszolidációra vonatkozó politikáját a versenyképesség élénkítése érdekében, továbbá üdvözli Horvátország részvételét a 2013. évi európai szemeszterben; támogatja az uniós alapok megfelelő időben és hatékony módon történő felhasználására és Horvátország közlekedési infrastruktúrájának, valamint az EU-tagállamokkal és a régió országaival való összeköttetéseinek javítására irányuló erőfeszítéseket; felkéri a kormányt, hogy hiánytalanul hajtsa végre a kisvállalkozókra vonatkozó jogi keretet, többek között a megfelelő szakpolitikai intézkedések, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása, valamint a kkv-k nemzetköziesítésének támogatása révén;

17.  úgy véli, hogy kiemelt hangsúlyt kellene fektetni a gazdasági modernizáció társadalmi és környezetvédelmi vonatkozásaira; ösztönzi Horvátországot, hogy folytassa a társadalmi párbeszéd megerősítését, valamint a szociális és szakszervezeti jogok betartását; felhívja a horvát hatóságokat, hogy biztosítsák az átláthatóságot a nagyléptékű beruházási projektek környezetvédelmi értékelése tekintetében; sürgeti a horvát hatóságokat, hogy részesítsék elsőbbségben a környezet védelmét, különösen területfejlesztés során;

18.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai beruházásokra vonatkozó jogszabályjavaslat nincs összhangban az európai normákkal; felhívja a horvát kormányt és parlamentet, hogy vizsgálja ezt felül az alapvető jogok, pontosabban a tulajdonjog, valamint a környezet hatékonyabb védelme érdekében;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy a csatlakozási okmány 18. cikkében előírt átmeneti intézkedések tekintetében a feltétlenül szükséges mértéknél jobban ne korlátozzák az uniós polgárok alapvető jogait; felhívja a tagállamokat különösen arra, hogy a személyek szabad mozgását korlátozó átmeneti intézkedéseket kizárólag tényszerű információk alapján és kizárólag súlyos munkaerő-piaci zavar esetén alkalmazzák; rámutat arra, hogy a korábbi bővítési köröket követően az átmeneti időszakok során a munkaerőpiacokhoz való hozzáférés korlátozása károsnak bizonyult a korlátozásokat életbe léptető tagállamok jólétére nézve;

20.  tudomásul veszi a neumi folyosó menti határátkelőhelyek kiépítése terén elért haladást;

21.  felkéri a horvát hatóságokat – többek között a jogszabályi összehangolásra, az intézményközi együttműködésre és a határigazgatásra vonatkozó – további lépések megtételére Horvátország schengeni övezethez kellő időben való csatlakozásának előkészítése érdekében;

22.  felhívja Horvátországot, hogy továbbra is működjön együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY), illetve a háborús bűnök kivizsgálására és eljárás alá vonására irányuló nemzeti erőfeszítések megerősítésére a büntetlenségre vonatkozóan elfogadott stratégiának megfelelően; határozottan felszólítja Horvátországot és Szerbiát a háborús bűnök eljárás alá vonásában való jóhiszemű együttműködésre az igazság érvényesülése, valamint a régió valódi megbékélése érdekében;

23.  felhívja a horvát hatóságokat, hogy továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet a visszatérő menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek jogaira és társadalmi körülményeire, a szarajevói nyilatkozatban foglalt céloknak megfelelően; továbbra is támogatja a RECOM (a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és más súlyos emberijog-sértéseket vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság) kezdeményezését valamennyi háborús áldozat szenvedésének elismerése és az igazsághoz és igazságszolgáltatáshoz való jogának tiszteletben tartása érdekében;

24.  ösztönzi Horvátországot a stabilizációs folyamatban és a nyugat-balkáni országok európai integrációjában vállalt aktív szerep betöltésére; úgy véli, hogy Horvátországnak az átalakulás és a csatlakozás során szerzett tapasztalata és szakértelme kiemelt értékkel bír a többi csatlakozni kívánó ország számára ; ösztönzi Horvátországot, hogy ossza meg tapasztalatait a többi tagjelölt és lehetséges tagjelölt országgal és erősítse a regionális együttműködést; azon a véleményen van, hogy az európai értékek és a további bővítés Horvátország általi elősegítése a jószomszédi kapcsolatokra és a megbékélés keresésére alapul;

25.  határozottan felszólítja Horvátországot és szomszédjait a fennálló kétoldalú kérdések megoldásában való aktív részvételre, a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, valamint a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés alapelvével összhangban; üdvözli e tekintetben a horvát és a szerb kormány által a kapcsolatok javítására tett lépéseket és várakozással tekint együttműködésük szorosabbá tétele elé; üdvözli a Szlovénia és Horvátország közötti, a Ljublanska Bankával kapcsolatos kérdést érintő konstruktív megoldáskeresésre vonatkozó egyetértési megállapodás aláírását; üdvözli, hogy Szlovénia parlamentje megerősítette a csatlakozási szerződést; emlékeztet arra, hogy a kétoldalú kérdéseket nem szabad felhasználni a jelenleg vagy jövőben csatlakozni kívánó országok integrációs folyamatának megakadályozására; sürgeti ebben az összefüggésben valamennyi tagállamot, hogy kellő időben erősítsék meg Horvátország csatlakozási szerződését;

26.  ösztönzi Horvátországot, hogy továbbra is vállaljon konstruktív szerepet a regionális együttműködésben; felhívja a horvát hatóságokat, hogy hiánytalanul hajtsák végre a horvát parlament által 2011. október 21-én elfogadott, az európai értékek Délkelet-Európában történő előmozdításáról szóló nyilatkozatot; felkéri a régió valamennyi országát, hogy haladéktalanul fogadjon el és hajtson végre hasonló álláspontokat; sürgeti a Bizottságot, hogy e vonatkozásban a régió valamennyi országának nyújtson segítséget; felhívja a Bizottságot, hogy tanuljon a bővítési folyamat – köztük a Horvátországot érintő bővítési folyamat – korábbi tapasztalataiból és segítse a régió országait kétoldalú vitáik megoldásában a csatlakozási folyamatot nem zavaró módon, a meglévő uniós intézményi kereteken belüli olyan támogatási és választottbírósági mechanizmusok létrehozása révén, amelyet a régió országai szükség esetén igénybe vehetnek;

27.  elismeri a horvát európai parlamenti megfigyelők Európai Parlamentben végzett tevékenységét és építő jellegű hozzájárulásait; üdvözli az Európai Parlament horvátországi képviselőire vonatkozó, 2013. április 14-én tartott választás végeredményét, azonban sajnálatát fejezi ki az alacsony részvételi arány miatt; várakozással tekint az elé, hogy Horvátország július 1-jei csatlakozását követően üdvözölhesse a horvát európai parlamenti képviselőket;

28.  nagyra értékeli a Bizottságnak a horvát csatlakozási folyamat irányításában betöltött szerepét; felkéri a Bizottságot, hogy tekintse át a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat és a jövőben csatlakozni kívánó országok számára vázolja fel a politikai tanulságokat, például a tárgyalások lezárulta és a csatlakozás közötti időszakban alkalmazott átfogó felügyeleti rendszert; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a civil társadalom és a parlament részvételét a csatlakozási folyamatban a jelenlegi és jövőbeli tárgyalások során hasznosítható tanulságok érdekében; ebben a konkrét összefüggésben felkéri a Bizottságot arra, hogy készítsen javaslatokat a tagjelölt országok civil társadalmainak és parlamentjeinek a csatlakozási folyamatba való jobb bevonására;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Horvát Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0538.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0539.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453.


A Törökországról szóló 2012. évi eredményjelentés
PDF 352kWORD 44k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről (2012/2870(RSP))
P7_TA(2013)0184B7-0162/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi bizottsági jelentésre (SWD(2012)0336),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a „Bővítési stratégia és legfontosabb kihívások 2012–2013” című közleményére (COM(2012)0600),

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által 2010-ben elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó 2011. március 9-i állásfoglalására(1), a Törökország által 2011-ben elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó 2012. március 29-i állásfoglalására(2), „A törökországi nők kilátásairól 2020-ig” című, 2012. május 22-i állásfoglalására(3), valamint „A bővítésről: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(5) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel a Tanács 2010. december 14-i, 2011. december 5-i és 2012. december 11-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án, a tárgyalási keret Tanács által történő jóváhagyását követően megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és mivel e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, szigorú és méltányos feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.  mivel Törökország elkötelezte magát a reformok, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és mivel ezekre az erőfeszítésekre olyan lehetőségként kell tekinteni, amely lehetővé teszi Törökország számára a modernizálódást és demokratikus intézményeinek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának a megerősítését és további fejlesztését;

C.  mivel az EU-nak továbbra is referenciának kell számítania a törökországi reformok tekintetében;

D.  mivel az EU-hoz mint közös értékeken, lojális együttműködésen és kölcsönös szolidaritáson nyugvó közösséghez való csatlakozás előfeltétele a 2006. decemberi Európai Tanács következtetéseivel összhangban továbbra is a koppenhágai kritériumoknak és az EU integrációs kapacitásának történő teljes körű megfelelés;

E.  mivel a tárgyalások támogatása és kiegészítése – de nem kiváltása – céljából 2012 májusában elindították a pozitív menetrendet, amelynek keretében megerősített együttműködés valósul meg számos közös érdekű területen;

F.  mivel a Tanács a 2012. december 11-i következtetéseiben jóváhagyta a Bizottság új megközelítését, miszerint a jogállamiság központi szerepet kap a bővítési politikában, és megerősítette az igazságszolgáltatásra és az alapvető jogokra vonatkozó 23. fejezet, valamint a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szóló 24. fejezet központi szerepét a tárgyalási folyamatban, amelyeket már a tárgyalások korai szakaszában kezelni kell, hogy egyértelmű kritériumok és a lehető legtöbb idő álljon rendelkezésre a szükséges jogszabályok és intézmények létrehozásához, illetve a végrehajtás terén a megfelelő eredmények felmutatásához;

G.  mivel 2012. évi bővítési stratégiájában a Bizottság megállapította, hogy gazdasága, stratégiai elhelyezkedése és a régióban betöltött jelentős szerepe miatt Törökország kulcsszereplő az Európai Unió számára, valamint hogy továbbra is a csatlakozási folyamat biztosítja a legmegfelelőbb keretet az EU-val kapcsolatos reformok ösztönzésére Törökországban; mivel a Bizottság aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Törökország nem tett előrelépést a politikai kritériumok teljesítésében;

H.  mivel Törökország – immár hetedik éve – nem hajtja végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket;

I.  mivel a megállapított eljárások értelmében és a tárgyalási keretnek megfelelően haladéktalanul meg kell nyitni azokat a tárgyalási fejezeteket, amelyek esetében a technikai előkészületek már befejeződtek;

J.  mivel az Európai Unió és Törökország között kölcsönös gazdasági függőség áll fenn, és 2011-ben az Unió és Törökország közötti kereskedelem értéke összesen 120 milliárd euróra rúgott;

K.  mivel az Európai Unió Törökország első számú, Törökország pedig az Unió hatodik legfontosabb kereskedelmi partnere; mivel az Európai Unió tagállamainak közvetlen külföldi tőkebefektetései Törökország összes beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek 75%-át teszik ki;

L.  mivel a Bizottság megállapítása szerint a gazdaságpolitika területén Törökország általános felkészültségi szintje magas, és a gazdaságpolitika kialakítására és koordinációjára vonatkozó kapacitása megfelelő;

M.  mivel Törökország kulcsszerepet játszhat az energiaforrások és a szomszédos országokból az EU-ba történő olaj-, gáz- és villamosenergia-szállítási útvonalak diverzifikációjában; mivel egy alacsony szénfogyasztású. fenntartható gazdaság létrehozása révén mind Törökország, mind az EU hasznát vehetnék Törökország gazdag megújulóenergia-forrásainak;

N.  mivel a stabilitásról, a demokráciáról és a biztonságról szóló EU–Törökország közötti párbeszéd és együttműködés stratégiai fontossággal bír különösen a tágabb értelemben vett Közel-Kelet szempontjából; mivel Törökország határozottan és ismételten elítélte a szíriai rendszer polgárok ellen elkövetett erőszakos fellépését, és létfontosságú humanitárius segítséget nyújt az erőszak elől a határon túlra menekülő szíriaiaknak;

O.  mivel a jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával és a közös határ megnyitásával Törökországnak és Örményországnak rendezniük kellene kapcsolataikat;

P.  mivel a nagy török nemzetgyűlés által 1995-ben Görögország ellen bejelentett casus bellit vissza kellene vonni/helyénvaló lenne visszavonni; mivel fontos, hogy a köztük fennálló kapcsolatok javítása érdekében Törökország és Görögország új tárgyalási fordulót nyissanak;

Konstruktív párbeszéd és kölcsönös megértés

1.  úgy véli, hogy a konstruktív kapcsolat fenntartása érdekében a tárgyalási folyamat során megújított kölcsönös szerepvállalásra van szükség; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megteremtsék a konstruktív párbeszédhez szükséges feltételeket, valamint a kölcsönös megértés alapjait; megjegyzi, hogy ennek a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékein kell alapulnia; elismerését fejezi ki az Európai Bizottságnak és Törökországnak a pozitív menetrend végrehajtásáért, amely bizonyítja, hogy a kölcsönös szerepvállalás és egyértelmű célok keretében Törökország és az EU javíthatják a köztük levő párbeszédet, közös megegyezést alakíthatnak ki és pozitív változást, valamint kellő reformokat idézhetnek elő;

2.  hangsúlyozza, hogy Törökország politikai és földrajzi értelemben is stratégiai szerepet tölt be az EU külpolitikája és szomszédságpolitikája szempontjából; elismeri Törökország mint szomszéd/szomszédos ország fontos regionális szerepét, és felhívja az Uniót és Törökországot a fennálló, külpolitikai döntésekről és célokról folytatott politikai párbeszéd megerősítésére; sajnálatát fejezi ki, hogy 2012-ben is alacsony szinten állt Törökország KKBP-nyilatkozatokhoz történő közelítése; arra ösztönzi Törökországot, hogy fejlessze külpolitikáját az Európai Unióval folytatott párbeszéd és egyeztetés keretében; felhívja Törökországot és az EU-t, hogy működjenek együtt a békeerők és a demokrácia megerősítése érdekében az Unió déli szomszédságában, amely kulcsfontosságú régió mind az Unió, mind Törökország számára;

3.  támogatja a Törökország és Izrael közötti párbeszédet, valamint kapcsolataik helyreállítását;

4.  üdvözli a Tanácsnak azt a döntését, hogy felkéri az Európai Bizottságot, hogy a visszafogadási megállapodás aláírásával párhuzamosan tegyen lépéseket a vízumliberalizáció irányában; sürgeti Törökországot, hogy további késedelem nélkül írja alá és hajtsa végre a visszafogadási megállapodást, és biztosítsa, hogy e megállapodás hatályba lépéséig a meglévő bilaterális megállapodásokat teljes körűen végrehajtsa; emlékeztet arra, hogy Törökország egyike az EU-ba irányuló illegális migráció fő tranzitországainak; elismeri az illegális migráció megelőzése érdekében Törökország által tett lépéseket, és hangsúlyozza a migrációs ügyekben, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem és a határellenőrzés tekintetében folytatott együttműködés fokozásának szükségességét; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a törökországi üzletemberek, egyetemi oktatók, diákok és a civilszervezetek képviselőinek Európai Unióba való beutazását; támogatja a Bizottságnak és a tagállamoknak a vízumkódex végrehajtására, a vízumkövetelmények összehangolására és egyszerűsítésére, valamint a vízumkiadást segítő törökországi központok létrehozására irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti a tagállamokat a társulási megállapodásban szereplő kötelezettségeikre, az Európai Bíróság Soysal-ügyben hozott, 2009. február 19-i ítéletének(6) megfelelően;

5.  üdvözli, hogy Törökország a közelmúltban elfogadta a külföldiekről és a nemzetközi védelemről szóló törvénytervezet, és arra számít, hogy a jogszabály rendezni fogja a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés folyamatos önkényes megtagadása, valamint a menekültek, menedékkérők és az esetlegesen védelemre szoruló más személyek visszatoloncolásának gyakorlata miatti aggodalmakat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Abdolkhani és Karimina kontra Törökország ügyben jogellenesnek ítélt fogva tartási szabályozások összhangba kerüljenek a nemzetközi előírásokkal;

A koppenhágai kritériumok teljesülése

6.  elismerését fejezi ki a török alkotmányügyi egyeztetőbizottság elkötelezettségéért egy új alkotmány, valamint a civil társadalommal folytatott nyitott konzultációs folyamat mellett, ami a török társadalom sokszínűségét tükrözi; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bizottság mindeddig egyértelműen nem sok eredményt ért el; arra ösztönzi a bizottságot, hogy folytassa munkáját, és hogy befogadó, reprezentatív és kollegiális módon, valamint az EU kritériumainak és értékeinek megfelelően foglalkozzanak olyan kulcsfontosságú kérdésekkel, mint a) a hatáskörök elkülönítése és a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszere, b) az állam, a társadalom és a vallás közötti kapcsolat, c) valamennyi állampolgár emberi jogait és alapvető szabadságait biztosító nyitott kormányzási rendszer, valamint d) az állampolgárság befogadó jellegű fogalma; felszólít minden politikai pártot és érintett szereplőt, hogy építő szellemben álljanak hozzá az új alkotmány megtárgyalásához; úgy véli, hogy a velencei bizottsággal való együttműködés és párbeszéd pozitív eredményekkel járna, és hozzájárulna az alkotmányos folyamat sikeréhez;

7.  hangsúlyozza, hogy a 2010. évi alkotmányos módosítások végrehajtása terén további előrelépésre van szükség, különösen a személyes adatok védelméről és a katonai bíróságokról szóló, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításához hozzájáruló megerősítő intézkedéseket bevezető törvény elfogadása terén; megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően az igazságügy-miniszter és államtitkár-helyettesének a bírói és ügyészi főtanácsban való jelenléte és hatásköre jelentős aggodalomra ad okot; üdvözli azon jogszabály hatálybalépését, amely szerint az Alkotmánybírósághoz egyéni beadványokat lehet benyújtani, a 2010. évi alkotmányos módosításoknak megfelelően;

8.  megerősíti a nagy török nemzetgyűlés (TGNA) alapvető szerepét, amelyet Törökország demokratikus rendszerének középpontjaként betölt, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi politikai párt támogassa és elköteleződjön a reformfolyamat iránt, különösen az összes közösség és állampolgár alapvető jogainak védelmét és megerősítését biztosító értékes jogi keret, valamint a képviselethez szükséges 10%-os küszöb csökkentése tekintetében; elismerését fejezi ki a török emberi jogi vizsgálati bizottság munkáját illetően, és kéri, hogy központibb szerepet kapjon az európai uniós harmonizációs bizottság a jogalkotási eljárás során az új jogszabályoknak az uniós vívmányokkal vagy az európai normákkal való összehangolásának elősegítése érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a török bírói kar reformja Törökország demokratikus megszilárdulására irányuló törekvéseiben központi szerepet játszik, és nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy Törökország modernizálási törekvései sikerre vezessenek, és hogy e reformnak korszerű, hatékony, teljesen független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszert kell eredményeznie, amely minden polgár számára garantálja a megfelelő törvényes eljárást; üdvözli a harmadik igazságszolgáltatási reformcsomagot mint az átfogó reformfolyamat felé az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok terén tett lépést; hangsúlyozza ugyanakkor annak rendkívüli fontosságát, hogy a reformfolyamat a következő elemekkel folytatódjék: a) a büntetőjog vagy a terrorizmus elleni törvény hatálya alá tartozó bűncselekmények szélsőségesen tág fogalmával kapcsolatos kérdések, azzal a sürgető igénnyel, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban egyértelműen megkülönböztessék a terrorista propagandát és erőszakra való felbujtást a nem erőszakos élmények és érzések kifejezésétől, a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezés – ideértve a diáktüntetéseket is – és az egyesülés szabadságához fűződő jog biztosítása érdekében, b) az előzetes letartóztatások túlságosan hosszú időtartamának kérdése, c) a védőügyvédek ügyészségi ügyirathoz való teljes körű hozzáférésének szükségessége, d) a bizonyítékok minőségére és megbízhatóságára vonatkozó feltételek bevezetésének kérdése, és e) a különleges bíróságok szerepének és hatáskörének felülvizsgálata; üdvözli e tekintteben a negyedik reformcsomag nagy török nemzetgyűlés általi elfogadását, és várakozással tekint gyors alkalmazása elé;

10.  hangsúlyozza, hogy hatékony védelmet kell nyújtani az emberi jogi aktivisták számára; külön felhívja a figyelmet Pinar Selek perére, amely majdnem 15 évig tartott, és három felmentő határozat ellenére 2013. január 24-én a szigorú isztambuli 12. büntetőbíróság által hozott életfogytiglani szabadságvesztés ítéletének kihirdetésével zárult; úgy véli, hogy ez a per a török igazságszolgáltatási rendszer gyenge pontjait példázza/hogy ez a per rámutat a török igazságszolgáltatási rendszer hiányosságaira;

11.  üdvözli a büntetőeljárási, valamint a büntető és biztonsági intézkedések végrehajtásáról szóló törvény módosításait, amelyek lehetővé teszik a töröktől eltérő nyelv használatát a bíróságokon, és várakozással tekint az új szabályozás gyors végrehajtására; üdvözli a 2013. január 19-én hatályba lépő, a tárgyalások hosszú időtartama és a bírósági ítéletek késedelmes vagy részleges teljesítése, illetve nemteljesítése/teljesítésének elmulasztása miatti kártérítés megfizetésére irányuló törvényt, és reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az előírt hazai jogorvoslati lehetőségeknek köszönhetően az Emberi Jogok Európai Bíróságán csökkenni fog a Törökország elleni folyamatban lévő ügyek száma;

12.  aggályosnak tartja a folyamatban lévő pereket és az előzetes letartóztatások hosszú időtartamát, amelyek az aktivistákat, jogászokat, újságírókat, valamint az ellenzéki képviselőket érintik, rámutatva, hogy ez a jogszerű politikai tevékenységekbe való beavatkozást és a politikai egyesüléshez és részvételhez való jog megsértését jelenti; üdvözli a nagy török nemzetgyűlés által megszavazott, a török kormány által 2005-ben létrehozott különleges bíróságok megszüntetését, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez nem érinti a folyamatban lévő büntetőeljárásokat;

13.  rámutat, hogy a tolerancia jegyében/a toleranciával jellemezhető/ a toleranciát magáénak valló kultúrában/kultúra keretében maradéktalanul el kell ismerni a kisebbségek jogait; várakozással tekint a vádhatóság által a Hrant Dink meggyilkolása ügyében hozott, 2012. januári bírósági határozat megsemmisítése céljából indított fellebbezési eljárás megfelelő lebonyolítása elé, melyet többek között arra alapoznak, hogy a gyilkosság mögött egy szervezet állt;

14.  felszólítja a török kormányt, hogy a bírósági eljárások hatékonyságának növelése és az ügyekkel kapcsolatos folyamatos elmaradások kezelése érdekében mielőbb állítsa fela regionális fellebbviteli bíróságokat, aminek jogilag 2007 júniusáig kellett volna megtörténnie, és e célból összpontosítson a bírák és az ügyészek képzésére;

15.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament újságírók törökországi pereinek megfigyelésével foglalkozó eseti küldöttsége továbbra is nyomon fogja követni az újságírók pereit, és figyelemmel fogja kísérni a véleménynyilvánítás szabadságával és a sajtószabadsággal kapcsolatos törökországi bírósági reformokat;

16.  arra ösztönzi Törökországot, hogy fogadja el az Igazságügyi Minisztérium által az Európa Tanács együttműködésével és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata alapján elkészített emberi jogi cselekvési tervet az EJEB által hozott azon ítéletekben szereplő problémák megoldása érdekében, amelyek kimondják, hogy Törökország megsértette az emberi jogokról szóló európai egyezmény (EJEE) rendelkezéseit, és kéri a cselekvési terv végrehajtását; támogatja az Igazságügyi Minisztériumot és a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsát abban, hogy a bírák és ügyészek számára emberi jogi képzést nyújtsanak; üdvözli a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsa által a bírák és ügyészek számára kidolgozott új értékelési kritériumokat, amelyek jutalmazzák az emberi jogokról szóló európai egyezmény rendelkezéseinek, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek tiszteletben tartását;

17.  felhívja Törökországot, hogy ismételten erősítse meg a büntetlenség elleni küzdelem melletti elkötelezettségét, és gyorsítsa fel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumához való csatlakozásra és nemzeti jogszabályainak a Római Statútum szerinti kötelezettségekkel való teljes körű összehangolására irányuló erőfeszítéseit, beleértve a Nemzetközi Büntetőbírósággal való gyors és teljes körű együttműködésre irányuló rendelkezések belefoglalását;

18.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság – az interneten is – az alapvető európai értékek közé tartozik, és hogy egy valóban demokratikus társadalom megköveteli a véleménynyilvánítás tényleges szabadságát, beleértve az eltérő vélemény kifejezésre juttatásának jogát; kiemeli a közszolgálati média különleges szerepét a demokrácia erősítése terén, és felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák függetlenségét, fenntarthatóságát és az európai uniós normáknak való megfelelését; ismét hangsúlyozza azon jogszabályok eltörlésének fontosságát, amelyek lehetővé teszik a médiát érintő aránytalanul magas közigazgatási bírságok kiszabását – ami egyes esetekben megszűnésükhöz vagy öncenzúrához vezet –, valamint az internetről szóló jogszabály sürgős reformjának szükségességét; hangsúlyozza, hogy az alapvető szabadságjogok korlátozásait a jogállamiság tágabb összefüggésében kell kezelni mind a jogszabályok szövegezését, mind alkalmazását illetően; különösen aggódik a büntető törvénykönyvnek és a terrorizmus elleni törvénynek olyan erőszakmentes nyilatkozatok üldözésére való alkalmazása miatt, amelyek állítólag terrorista szervezetek céljait támogatják; kiemeli, hogy módosítani szükséges a török alkotmány 26. és 28. cikkét, amelyek nemzetbiztonsági, a közrenddel és a nemzeti egységgel összefüggő okokból korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát; ismételten hangsúlyozza tehát a török kormányhoz intézett korábbi arra irányuló felhívásait, hogy fejezze be a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó jogi keret felülvizsgálatát, és azt késedelem nélkül hozza összhangba az EJEB ítélkezési gyakorlatával;

19.  tudomásul veszi az EBESZ sajtószabadsággal foglalkozó képviselőjének az újságírókat érintő eljárások és a börtönbe zárt újságírók magas száma miatti aggályait, és felhívja a török kormányt annak biztosítására, hogy a bírósági tárgyalásokra átlátható módon, megfelelő körülmények között és a vádlottak eljárási jogainak biztosításával kerüljön sor;

20.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rádiós és televíziós vállalkozások alapításáról és műsorszolgáltatási tevékenységéről szóló törökországi törvény olyan korlátozásokat tartalmaz, amelyek nem állnak összhangban az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel;

21.  aggodalommal állapítja meg, hogy a média legnagyobb része széles körű üzleti érdekekkel bíró nagy konglomerátumok birtokában van; emlékeztet azon felhívására, amely egy új médiatörvény elfogadására irányult, amely foglalkozik többek között a függetlenség, a tulajdonlás és az igazgatási ellenőrzés problémájával;

22.  ösztönzi Törökországot – a biztonsági erők által végrehajtott kínzás és bántalmazás teljes megszüntetése céljából – a kínzás elleni egyezményhez fűzött, 2011-ben megerősített fakultatív jegyzőkönyvben kért nemzeti megelőző mechanizmus létrehozására;

23.  felszólítja Törökországot, hogy a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban alkotmányos korlátozást csak azokra a politikai pártokra vessen ki, amelyek az alkotmányos rend megdöntésének eszközeként támogatják az erőszak alkalmazását;

24.  teljes mértékben támogatja a Bizottság új megközelítését, miszerint az igazságszolgáltatásra és az alapvető jogokra, valamint a bel- és igazságügyi kérdésekre vonatkozó fejezeteket a tárgyalások korai szakaszában kívánja megnyitni és a legutolsók közötti kívánja lezárni; hangsúlyozza, hogy a hivatalos referenciaértékek jól áttekinthető eligazítást adnának, és ösztönzőleg hatnának a reformfolyamatra; felhívja ezért a Tanácsot a 23. és 24. fejezetek megnyitására irányuló újult erőfeszítések megtételére;

25.  üdvözli az ombudsmanról szóló török törvényt és az első vezető ombudsman kinevezését, akinek döntéseivel biztosítania kell ezen intézmény hitelességét; hangsúlyozza, hogy a vezető ombudsmannak ösztönöznie kell a nyilvánosságnak a közszolgáltatások átláthatóságába és elszámoltathatóságába vetett bizalmát; emlékeztet arra, hogy a vezető ombudsmant és az ombudsmani hivatal igazgatótanácsának tagjait párton kívüli és pártatlan jelöltek közül kell megválasztani; felhívja az ombudsman hivatalának igazgatótanácsát annak biztosítására, hogy a belső döntéshozatali folyamatról szóló szabályozás garantálja az intézmény függetlenségét és pártatlanságát;

26.  arra ösztönzi Törökországot, hogy folytassa a biztonsági erők civil felügyeletének eljárását; a tartományi közigazgatási szervekre vonatkozó törvény módosítására szólít fel annak érdekében, hogy a polgári hatóságok részére szélesebb körű felügyeletet biztosítson a katonai műveletek és a csendőrség bűnüldözési/jogérvényesítési tevékenységei felett; hangsúlyozza egy olyan független bűnüldöző hatóság felállításának fontosságát, amely kivizsgálná az emberi jogi visszaélésekkel, valamint a török bűnüldöző hatóság rossz bánásmódjával és lehetséges visszaéléseivel kapcsolatos panaszokat; álláspontja szerint a legfelső katonai tanács összetételére és hatáskörére vonatkozó jogszabályok átalakításra szorulnak;

27.  megjegyzi, hogy a „Sledgehammer”-eljárásban az elsőfokú bíróság 324 gyanúsítottat 13-20 év közötti szabadságvesztésre ítélt a gyanúsítottak hosszan tartó előzetes letartóztatásba helyezése után; hangsúlyozza, hogy az állítólagos puccstervekkel, mint például az Ergenekon- és a Sledgehammer-üggyel, valamint a Koma Civakên Kurdistan (KCK) kurd szervezettel kapcsolatos nyomozásoknak bizonyítaniuk kell a török demokratikus intézmények és igazságszolgáltatás erejét és megfelelő, független, pártatlan és átlátható működését, valamint az alapvető jogok iránti szilárd és feltétlen elkötelezettségét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ezekben az ügyekben a vádlottakkal szemben állítólag nem következetes bizonyítékokat használtak fel; sajnálja, hogy ezen ügyeket háttérbe szorították a túlzóan széles körű hatályukkal, valamint az eljárások hiányosságaival kapcsolatos aggályok, továbbá aggodalmát fejezi ki a társadalomra kifejtett kedvezőtlen hatásuk miatt;

28.  üdvözli a török Nemzeti Emberi Jogi Intézetet létrehozó törvényt; felszólít a késedelem nélküli végrehajtására a nemzetközi emberi jogi normák hatékony végrehajtásának előmozdítása és figyelemmel kísérése érdekében; hangsúlyozza az emberi jogok előmozdítása terén rendelkezésre álló összes uniós eszköz felhasználásának fontosságát, a török Nemzeti Emberi Jogi Intézet létrehozásának és megfelelő működésének, valamint a civil társadalmi szervezetek szerepvállalásának aktív támogatása érdekében;

29.  hangsúlyozza a tevékeny és független civil társadalmi szervezetek jelentőségét a demokrácia szempontjából; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd jelentőségét és kulcsfontosságú szerepüket a társadalmi és politikai ügyekkel kapcsolatos fokozott regionális együttműködéshez való hozzájárulás terén; ezért aggódik amiatt, hogy a civil társadalmi szervezeteket továbbra is bírságok, megszüntetési eljárások és a működésüket gátló közigazgatási akadályok sújtják, és hogy a civil társadalmi szervezetek megkeresése továbbra is inkább kivétel, mint szabály; üdvözli a török kormány jobb együttműködését a nem kormányzati szervezetekkel, ugyanakkor felszólít e szervezetek szélesebb körű bevonására a döntéshozatalba, többek között a politikák és jogszabályok megalkotása, és a hatóságok tevékenységeinek ellenőrzése terén;

30.  hangsúlyozza, hogy nagyobb előrelépésre van szükség a munkavállalói és a szakszervezeti jogok területén; felhívja Törökországot, hogy folytassa új jogszabályok kidolgozását ezen a területen annak biztosítására, hogy a jogszabályok összhangban legyenek az uniós vívmányokkal és az ILO-egyezményekkel, különös tekintettel a sztrájkjogra és a kollektív tárgyaláshoz való jogra; hangsúlyozza a szociálpolitikáról és foglalkoztatásról szóló 19. fejezet megnyitásának jelentőségét;

31.  üdvözli a családvédelmi és a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről szóló törvényt; elismerését fejezi ki a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló nemzeti cselekvési tervet (2012–2015) illetően, hangsúlyozva hatékony végrehajtásának szükségességét országos szinten; felhívja a családügyi és szociálpolitikai minisztériumot, hogy folytassa arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje a veszélyben lévő nők és kiskorúak számára létrehozott menedékhelyek számát és javítsa minőségüket; hangsúlyozza konkrét alternatívák és önfenntartó lehetőségek biztosításának fontosságát az erőszak áldozatává vált nők számára; elismerését fejezi ki a Törökország által a „becsületgyilkosságok”, a családon belüli erőszak és a kényszerházasságok, valamint a gyereklányok férjhez adása elleni fellépés terén minden szinten tett erőfeszítésekkel kapcsolatban, és a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatban kiemeli a zéró tolerancia alkalmazásának, valamint a megelőző intézkedések folyamatos fokozásának jelentőségét; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az ilyen erőfeszítések ellenére továbbra is rendszeresen történik nők elleni erőszak, és arra kér, hogy azonosítsák be és indítsanak eljárást azok ellen, akik elmulasztják az áldozatok védelmét és a részükre történő segítségnyújtást; hangsúlyozza a nők körében fennálló szegénység elleni fellépés és a nők társadalmi befogadása fokozásának jelentőségét; felhívja a minisztériumot, hogy továbbra is aktívan támogassa a nők jogait, oktatását – ideértve a középfokú oktatásban a nemek közötti különbség csökkentését – és a munkaerő-piacon (ami továbbra is alacsony), a politikai életben, valamint az állami és magánszféra vezetői rétegében való részvételét, ha szükséges, akár számukra fenntartott kvóták bevezetésével, és a törökországi foglalkoztatást szabályozó egyes külön törvények felülvizsgálatával; ösztönzi Törökország kormányát, hogy vizsgálja felül a politikai pártokra vonatkozó törvényt és a választási törvényt, és a nők társadalmi beilleszkedését tegye prioritássá a politikai pártok számára; megjegyzi, hogy a kitűzött cél szerint Törökországban a nők foglalkoztatásának 2023-ra 35%-ot kell elérnie, míg az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatottságot irányoz elő; ösztönzi Törökországot, hogy törekedjen ambiciózus célkitűzés megvalósítására a nők foglalkoztatását illetően;

32.  aggodalmát fejezi ki, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló törvénytervezet nem foglalkozik a szexuális irányultságon vagy identitáson alapuló megkülönböztetéssel; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy hátrányos megkülönböztetés elleni átfogó jogszabályra, valamint egy hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel és az egyenlőséggel – köztük az etnikai, vallási hovatartozáson, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, szexuális identitáson, nemen vagy koron alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelemmel – foglalkozó testület létrehozására; aggodalmát fejezi ki a transzneműek elleni gyakori támadások, valamint a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek erőszakkal szembeni védelmének hiánya miatt; felszólítja Törökországot, hogy küzdjön a homofóbia ellen, és fogadjon el egy, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek teljes, munkavállalásra is kiterjedő jogegyenlőségét és teljes elfogadását előmozdító cselekvési tervet; hangsúlyozza a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos jogszabályok szükségességét, amelyek súlyosabb büntetést határoznak meg a megkülönböztetés bármilyen formáján alapuló bűncselekmények esetében;

33.  sürgeti a török hatóságokat, hogy hozzanak erélyes és hatékony intézkedéseket az antiszemita megnyilvánulások leküzdésére, ezáltal példaként szolgálva a régióban;

34.  örömmel veszi tudomásul az alapítványokról szóló 2008. évi törvény módosításáról és a nem muzulmán közösségek ingatlanokkal kapcsolatos jogainak helyreállítására vonatkozó hatály kibővítéséről szóló jogszabály folyamatos alkalmazását; felszólítja az érintett hatóságokat, hogy segítsék a szír közösséget a tulajdon- és az ingatlan-nyilvántartás során számukra felmerülő nehézségek leküzdésében; megoldás keresésére hív fel a római katolikus egyház nagyszámú, állam által elkobzott és továbbra is állami kézben levő tulajdonával kapcsolatban; megállapítja, hogy az előrehaladás különösen lassú az alevi kisebbség jogainak kiterjesztése terén; emlékeztet arra, hogy sürgősen folytatni kell az alapvetően szükséges és átfogó reformokat a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság terén: többek között lehetővé kell tenni, hogy a vallási közösségek jogi személyiséget kaphassanak, meg kell szüntetni a papság képzésére, kinevezésére és örökösödésére vonatkozó korlátozásokat, el kell ismerni az alevi kultuszhelyeket, és biztosítani kell az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság ajánlásainak való megfelelést; felszólítja Törökországot annak biztosítására, hogy a Szent Gábriel kolostort ne fosszák meg annak földterületeitől, és hogy azt teljes egészében megóvják; meggyőződése, hogy a befogadó társadalom koncepciójának elősegítése révén kedvező hatást fejtene ki a Vallási Ügyek Főigazgatósága összetételének oly módon való kiszélesítése, hogy az magában foglalja a vallási kisebbségek képviselőit is; sürgeti, hogy Törökország a személyazonossági igazolványokon vonja vissza a vallásra való utalást, és garantálja, hogy a vallási oktatás tükrözze a török társadalom vallási sokszínűségét és pluralitását;

35.  emlékeztet arra, hogy az oktatás központi szerepet játszik a befogadó és sokszínű, a vallási közösségek és kisebbségek tiszteletén alapuló társadalom építésében; arra ösztönzi a török kormányt, hogy szenteljen különös figyelmet az iskolákban használt oktatási anyagoknak, amelyeknek tükrözniük kell a török társadalom etnikai és vallási és meggyőződéssel kapcsolatos pluralizmusát, meg kell szüntetniük a megkülönböztetést és az előítéleteket és elő kell mozdítaniuk a vallási közösségek és kisebbségek teljes körű elfogadását, és hangsúlyozza, hogy tárgyilagos oktatási anyagokra van szükség;

36.  üdvözli a Törökország kormánya és Abdullah Öcalan között nemrég megnyitott közvetlen politikai párbeszédet; úgy véli, hogy ezzel olyan lehetőség nyílt meg a tárgyalásokra, amely a kurd konfliktus békés és demokratikus rendezését biztosító, történelmi megállapodáshoz vezethet; ezért arra ösztönzi a konfliktusban érintett feleket, hogy e tárgyalásokat mihamarabb alakítsák át strukturált párbeszéddé; hangsúlyozza, hogy minden törökországi politikai pártnak, a médiának és a civil társadalomnak konstruktív szerepet kell vállalnia annak érdekében, hogy a békefolyamatot siker koronázza, és nagyra értékeli, hogy több politikai párt és a civil társadalom is támogatja ezt a kezdeményezést; megjegyzi, hogy Törökország továbbra is ellenálló képességet tanúsít a Kurd Munkáspárt (PKK) terrorista támadásaival szemben; úgy véli, hogy igaz és őszinte politikai párbeszédre van szükség a törökországi kurd kérdés megoldása érdekében, és felhívja Törökországot, hogy folytassa a kurd kérdés politikai megoldására irányuló megújult és őszinte erőfeszítéseit; kéri valamennyi politikai erőt, hogy biztosítsanak megfelelő politikai fórumot, és építő módon vitassák meg a kurd kérdést, valamint hogy – a törökországi pluralizmust tükröző, valamennyi állampolgárt elismerő és valamennyi állampolgár jogait tiszteletben tartó alkotmányügyi folyamatban segítsék elő az alapvető jogok iránti igény felé való tényleges nyitást; kéri valamennyi politikai erőt, hogy közösen munkálkodjanak a megerősített politikai párbeszéd céljainak teljesítésén és a kurd származású állampolgárok további politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági integrációjához és részvételéhez vezető folyamat elindításán a véleménynyilvánítási, a gyülekezési és az egyesülési szabadsághoz való joguk garantálása, valamint a kurd származású állampolgárok török társadalomba való békés befogadása érdekében; üdvözli azt az új jogszabályt, amely megnyitja a lehetőséget arra, hogy az emberek anyanyelvüket használhassák a bírósági tárgyalásokon, valamint a kurd nyelvnek az oktatásban való használatáról folytatott pozitív hangvételű vitát; emlékeztet arra, hogy politikai megoldás a kurd kérdésre csak valóban demokratikus vita alapján születhet, és aggodalmának ad hangot a kurd kérdéssel foglalkozó írók és újságírók ellen nagy számban indított eljárások miatt és számos kurd politikus, valamint polgármesterek, önkormányzati képviselőtestületi tagok, szakszervezeti tagok, ügyvédek, tüntetők és emberi jogi aktivisták KCK-perrel kapcsolatban történt letartóztatása miatt; hangsúlyozza a kurd kérdésről a demokratikus intézményeken – és különösen a török nagy nemzetgyűlésen – belül folytatott vita előmozdításának fontosságát;

37.  üdvözli a büyükadai görög iskola mint nemzetközi kulturális központ újbóli megnyitására tett kezdeményezéseket, és hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a Halki Szeminárium gyors újbóli megnyitásának útjában álló minden akadályt; üdvözli Törökország kormányának azzal kapcsolatos nyilatkozatát, hogy Gökçeada (Imbrosz) szigetén újból megnyitják a görög kisebbségi iskolát, ami pozitív lépést jelent a Törökországhoz tartozó két sziget, Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) kettős kulturális jellegének megőrzése felé, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (2008. évi) 1625. sz. határozatával összhangban, és elvárja a nyilatkozat gyors végrehajtását; megállapítja azonban, hogy további lépésekre van szükség a görög kisebbség tagjai által különösen a tulajdonjogaik tekintetében tapasztalt problémák kezelése érdekében;

38.  határozottan elítéli az ankarai amerikai nagykövetség ellen 2013. február 1-jén elkövetett terrortámadást, és részvétét fejezi ki az életét vesztett török állampolgár családjának; emlékeztet rá, hogy jóllehet további lépéseket kell tenni a terrorcselekmények megakadályozására az ország és állampolgárai biztonságának garantálása érdekében, e lépések nem csorbíthatják az emberi és állampolgári jogokat;

39.  felhívja a török hatóságokat, hogy biztosítsák a Sirnak tartománybeli Uluderében történt 2011. december 28-i mészárlás körülményeinek teljes körű tisztázását, és a felelősök bíróság elé állítását;

40.  üdvözli a Törökország legkevésbé fejlett régióiban – beleértve az ország dél-keleti régióját – a befektetések növelésére és a gazdasági fejlődés előmozdítására irányuló ösztönző csomagot, valamint a Délkelet-Anatólia projekt folytatását; tudomásul veszi a legfelsőbb közigazgatási bíróság (Danıștay) ítéletét, amelyben környezetvédelmi hatástanulmányokra és az alkalmazandó jogra hivatkozva visszavonta az ilisui duzzasztógát építési engedélyét; felszólítja Törökország kormányát, hogy a kisebb, ökológiai és társadalmi szempontból fenntartható projekteknek elsőbbséget adva őrizze meg ezt az archeológiai és környezeti örökséget;

41.  megismétli, hogy erősíteni kell a kohéziót a török régiók körében, valamint a vidéki és városi térségek között az egész lakosságot célzó lehetőségek megteremtése, valamint a gazdasági és társadalmi integráció előmozdítása érdekében; kiemeli az oktatás különleges szerepét, valamint azt, hogy meg kell szüntetni az oktatás minőségében és az oktatásban való részvételi arányban tapasztalható állandósult lényeges regionális különbségeket; felszólít a regionális politikáról szóló 22. fejezet megnyitását előmozdító lépések megtételére;

42.  üdvözli a gyermekek jogaiért felelős ombudsman hivatalának létrehozását és az első törökországi gyermekjogi stratégia elfogadását; aggályát fejezi ki a gyermekek – különösen a vidéki régiókban élők – körében tapasztalható aránytalanul magas szegénységi arány, valamint a gyermekmunka nagy aránya miatt; hangsúlyozza a gyermekszegénység és a gyermekmunka, különösen a szezonális jellegű mezőgazdasági munka elleni fellépésre irányuló, valamint a fiúk, csakúgy mint a lányok oktatáshoz való hozzáférésének elősegítését folytató átfogó stratégia kialakításának szükségességét; aggályát fejezi ki amiatt, hogy csökkent a fiatalkorúakkal foglalkozó működő bíróságok száma, és sürgeti Törökországot, hogy nyújtson alternatívát a kiskorúak őrizetben tartása helyett; felhívja Törökország kormányát a kiskorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben uralkodó körülmények javításának folytatására; emlékeztet a jogvédelemre és a visszaélések megakadályozására irányuló független felügyeleti és védekezési mechanizmusok fontosságára;

43.  üdvözli az általános üzleti környezet javulását Törökországban, ami különösen az új török kereskedelmi kódex hatálybalépésének és a kis- és középvállalatok (kkv-k) fejlesztésével foglalkozó KOSGEB által a kkv-nak nyújtott következetes támogatásnak köszönhető; sürgeti a török és az uniós vállalkozások közötti partnerségek kiszélesítését;

44.  emlékezteti Törökországot, hogy a „zöld alapok” által elkövetett csalások áldozatai, azaz több tízezer uniós polgár és uniós illetőségű személy továbbra is jogorvoslatra vár, és felhívja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a folyamat felgyorsítása érdekében;

Jószomszédi kapcsolatok építése

45.   tudomásul veszi, hogy Törökország és Görögország – többek között kétoldalú találkozók révén – továbbra is fokozott erőfeszítéseket tesz kétoldalú kapcsolataik javítása érdekében; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a török nagy nemzetgyűlés továbbra sem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést; ismételten hangsúlyozza, hogy Törökországnak egyértelműen el kell köteleznie magát a jószomszédi kapcsolatok mellett, valamint a vitáknak az ENSZ Alapokmányával összhangban való rendezése mellett, beleértve szükség esetén a Nemzetközi Bíróság bevonását is; sürgeti Törökország kormányát, hogy vessen véget a görög légtér ismétlődő megsértésének és a török katonai repülőgépek görög szigetek feletti átrepülésének;

46.  álláspontja szerint Törökország fontos lehetőséget hagyott ki a Ciprushoz való közeledés és a Ciprussal fenntartott kapcsolatok normalizálása szempontjából az Európai Unió Tanácsának ciprusi elnöksége alkalmával; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió alapelve a valamennyi tagállam közötti lojális együttműködés és kölcsönös szolidaritás, valamint az intézményi keret tiszteletben tartása; hangsúlyozza, hogy sürgősen előrelépést kell elérni Törökország Ciprusi Köztársasággal fenntartott kapcsolatainak normalizálása tekintetében, hogy új lendületet kapjanak az EU és Törökország közötti csatlakozási tárgyalások;

47.  sajnálatosnak tartja, hogy Törökország a tervekkel ellentétben nem hívta össze a 70. parlamenti vegyes bizottsági ülést 2012 második felében, és ezzel ismét elszalasztott egy alkalmat az EU és Törökország közötti parlamentközi párbeszéd fokozására;

48.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének az EU, a 27 tagállam és az összes többi tagjelölt ország által aláírt tengerjogi egyezménye (UNCLOS) része a közösségi vívmányoknak; ezért felszólítja Törökország kormányát, hogy további késlekedés nélkül írja alá és ratifikálja az egyezményt; emlékeztet arra, hogy a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezete a tengerjogi egyezmény értelmében teljes mértékben törvényes;

49.  ismételten kifejezi határozott támogatását Ciprus oly módon történő újraegyesítésével kapcsolatban, amely mindkét közösség számára méltányos és megvalósítható rendezésen alapul; hangsúlyozza, hogy a két közösségnek sürgősen meg kell egyeznie a helyzet lényegi rendezését célzó tárgyalások további lépéseinek meghatározása érdekében, hogy a tárgyalási folyamat –az ENSZ főtitkárának égisze alatt – gyorsan visszanyerje lendületét; felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg fegyveres erőinek kivonását Ciprusról, és adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; felhívja a Ciprusi Köztársaságot, hogy uniós vámfelügyelet alatt nyissa meg a famagustai kikötőt annak érdekében, hogy kedvező légkör megteremtésével segítse az újraegyesítésről folyó tárgyalások sikeres lezárását, és hogy a ciprusi törököknek módjukban álljon törvényes, mindenki számára elfogadható módon közvetlenül kereskedni;

50.  véleménye szerint a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság Cipruson az egyik legérzékenyebb és legfontosabb projekt, és elismeri, hogy a bizottság munkája a sziget mindkét részén több ezer ember életével kapcsolatos; arra ösztönzi Törökországot és az összes érintett felet, hogy még fokozottabban támogassák a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottságot; véleménye szerint párbeszédre és az olyan kérdésekben való közös megegyezésre van szükség, mint a katonai területekre való teljes körű bejutás és az archívumokhoz való teljes körű hozzáférés; az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájának fokozott figyelembevételét kéri ;

51.  felszólítja Törökországot, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban tartózkodjon újabb török állampolgárok ciprusi letelepítésétől, mivel ezzel tovább torzulna a demográfiai egyensúly, és csökkenne a szigeten élő polgárainak a közös múltra épülő jövőbeli közös állam iránti elkötelezettsége;

52.  hangsúlyozza egy következetes és átfogó biztonsági terv fontosságát a Földközi-tenger keleti térségében, és felszólítja Törökországot, hogy tegye lehetővé az Unió és a NATO közötti politikai párbeszédet azzal, hogy visszavonja a Ciprusra is kiterjedő EU–NATO-együttműködés ellen emelt vétóját, ebből következően pedig felszólítja a Ciprusi Köztársaságot, hogy vonja vissza Törökország Európai Védelmi Ügynökségben való részvétele ellen emelt vétóját;

53.  sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy rendezzék kapcsolataikat a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával, a határ megnyitásával és kapcsolataik hatékony javításával, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

Az EU és Törökország közötti együttműködés előmozdítása

54.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország nem teljesíti az EK és Törökország közötti társulási szerződés kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségét minden tagállammal szemben; emlékeztet arra, hogy ez az elutasítás továbbra is jelentős hatással van a tárgyalási folyamatra;

55.  ismételten hangsúlyozza, hogy a leghatározottabban elítéli az EU terrorista szervezetekről összeállított listáján szereplő PKK és minden egyéb terrorista szervezet által elkövetett erőszakos terrorista cselekményeket; teljes szolidaritásáról biztosítja Törökországot és a terrorizmus számtalan áldozatának családját; felhívja a tagállamokat, hogy a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával és az Europollal szoros együttműködésben fokozzák az együttműködést Törökországgal a terrorizmus, valamint a terrorizmus finanszírozásának forrásául szolgáló szervezett bűnözés elleni küzdelem terén; felhívja Törökországot, hogy fogadjon el adatvédelmi törvényt annak érdekében, hogy az Europollal együttműködési megállapodást köthessen, valamint továbbfejleszthesse az Eurojusttal és az uniós tagállamokkal való igazságügyi együttműködést; álláspontja szerint az Europollal való kapcsolattartásra kijelölt török rendőrségi tisztviselő kinevezése elősegítheti a kétoldalú együttműködés javulását; üdvözli a Pénzügyi Akció Munkacsoport ajánlásaival összhangban a terrorizmus finanszírozására vonatkozóan elfogadott jogszabályt;

56.  támogatja Törökország elkötelezettségét a szíriai demokratikus erők mellett, valamint az országból távozott egyre nagyobb számú szíriai menekültnek nyújtott humanitárius segélyeket; elismeri, hogy a gyorsan romló szíriai helyzet egyre több következménnyel jár a régió biztonságra és stabilitására nézve; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy folytassák Törökország azon erőfeszítéseinek támogatását, hogy megbirkózzon a szíriai válság egyre növekvő humanitárius dimenziójával; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió és Törökország közös megegyezésre jussanak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült és jelenleg Törökország területén tartózkodó, vagy határán várakozó szíriaiaknak való humanitárius segítségnyújtás módjait illetően; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és Törökországnak a humanitárius segítségnyújtáson túl aktívan törekednie kell egy közös stratégiai elképzelés kialakítására, hogy fokozottabb hatást gyakorolhassanak a tragikus szíriai válság megszüntetése érdekében;

57.  üdvözli az Unió és Törökország közötti számos fontos energiaügyi kérdéssel kapcsolatos együttműködés javításáról szóló döntést, és felszólítja Törökországot, hogy kötelezze el magát az együttműködés mellett; meggyőződése, hogy – tekintettel Törökország stratégiai szerepére és jelentős megújuló energiaforrásaira – kezdeti megfontolás tárgyává kellene tenni az energiával kapcsolatos 15. fejezetről szóló tárgyalások megnyitásának jelentőségét az Unió és Törökország közötti, az energiáról folytatott stratégiai párbeszéd támogatása céljából; hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre van szükség az EU számára stratégiai jelentőséggel bíró, az EU felé vezető energiafolyosók tekintetében; úgy véli, hogy az EU és Törökország közötti megerősített energiaügyi együttműködés és a 15. fejezetről folytatandó esetleges tárgyalások keretében ösztönözni kell a megújuló energiában rejlő lehetőségek kiaknázását és a határokon átnyúló villamosenergia-átviteli infrastruktúra fejlesztését is;

58.  úgy véli, hogy Törökország fontos partner a fekete-tengeri térségben, amely stratégiai jelentőségű az EU számára; ösztönzi Törökországot, hogy továbbra is támogassa a térségben az uniós politikák és programok végrehajtását, és tevékenyen járuljon hozzá ahhoz;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a civil társadalmi szervezeteket és az emberek közötti kapcsolatokat a civil társadalmi párbeszéd, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó programok – többek között a kulturális és a médiához kapcsolódó tevékenységek – megfelelő finanszírozásával;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 199 E, 2012.7.7., 98. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0116.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0212.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453.
(5) HL L 51., 2008.2.26., 4. o.
(6) A 228/06. számú Mehmet Soysal és Ibrahim Savatli kontra Bundesrepublik Deutschland ügyben hozott ítélet [EBHT 2009., I-01031. o.]


A Montenegróról szóló 2012. évi eredményjelentés
PDF 313kWORD 32k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása a Montenegró által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről (2012/2860(RSP))
P7_TA(2013)0185B7-0087/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra(1),

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács következtetéseire, és annak „Thesszaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel a Montenegró európai uniós tagság iránti kérelméről alkotott bizottsági véleményéről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0670),

–  tekintettel a reformok végrehajtása terén Montenegró által elért eredményekről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2012. május 22-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0222) és a Tanács 2012. június 26-i következtetéseire, melyek értelmében úgy határozott, hogy 2012. június 29-én csatlakozási tárgyalásokat kezd Montenegróval,

–  tekintettel a Montenegró által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentést tartalmazó, 2012. október 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0331),

–  tekintettel a 2012–2013-ra vonatkozó bővítési stratégiáról és a legfontosabb kihívásokról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0600),

–  tekintettel az Európai Unió–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) 2012. április 3–4-én rendezett negyedik, valamint a 2012. november 28–29-én rendezett ötödik ülésén született nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel az EU–Montenegró civil társadalmi konzultatív vegyes bizottság 2012. október 2-án megrendezett első ülésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája Montenegró általi alkalmazásáról szóló ajánlására (melyet a Miniszteri Bizottság 2012. szeptember 12-én fogadott el)(2),

–  tekintettel az Európa Tanács Elnökségének ad hoc bizottsága által kidolgozott, 2012. november 29-i választási megfigyelési jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az ország politikai vezetése a választások alkalmával új megbízást kapott arra, hogy törekedjen a csatlakozási tárgyalások célkitűzéseinek elérésére;

B.  mivel Montenegró jelentős előrelépéseket tett az uniós tagság felé vezető úton;

C.  mivel a csatlakozási folyamat során felmerült néhány tartósnak bizonyuló hiányosság, amelyekre megoldást kell találni, ilyen különösen a szervezett bűnözés és a magas szinten elkövetett korrupciós esetek elleni küzdelem;

D.  mivel a csatlakozási folyamatnak továbbra is a reformok folytatásának hajtóerejeként kell szolgálnia; mivel a civil társadalom pótolhatatlan szerepet játszik a reform és az uniós integráció folyamatában;

E.  mivel Montenegró az első olyan ország, amellyel kapcsolatban az Unió olyan új tárgyalási megközelítést alkalmaz, amely határozottabban összpontosít a demokratikus kormányzásra, az alapvető szabadságokra, a jogállamiságra, az igazságszolgáltatásra, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre;

F.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési folyamat központi elemévé tette;

G.  mivel Montenegró továbbra is fontos szerepet játszik a régió stabilitásában;

Általános megfontolások

1.  üdvözli a Tanács azon döntését, hogy 2012. június 29-én csatlakozási tárgyalásokat kezd Montenegróval; megjegyzi, hogy ez a döntés jelentős előrelépés az ország csatlakozási folyamatában, és egyértelműen és újból megerősíti az Uniónak a Nyugat-Balkán európai jövőjéhez való ragaszkodását; hangsúlyozza az ország által elért eredményeket, amelyről a Bizottság a 2012. évi eredményjelentésben is említést tesz;

2.  üdvözli az előrehozott parlamenti választások békés, szabad és tisztességes, a nemzetközi előírásoknak megfelelő lebonyolítását; megállapítja, hogy a választási jogszabályok általában véve összhangban vannak a Velencei Bizottság és az EBESZ/ODIHR ajánlásaival; hangsúlyozza, hogy a jogi keretnek teljes mértékben összhangban kell lennie az EBESZ/ODIHR arra vonatkozó ajánlásaival, hogy egyetlen állampolgár se legyen kitéve indokolatlan korlátozásnak; felszólítja a hatóságokat, hogy javítsák a választói névjegyzék összeállításának folyamatát és a kampányfinanszírozás felügyeletének átláthatóságát, valamint biztosítsák a pártok finanszírozására vonatkozó jogszabályok megfelelő végrehajtását, többek között a visszaélések valamennyi formájának – különösen a közpénzekkel való, politikai célokra történő visszaélések – felszámolásával; az EBESZ/ODIHR vonatkozó ajánlásainak megfelelően a lakosság választási folyamatba vetett bizalmának további növelése érdekében szorgalmazza továbbá a panaszok megfelelő kivizsgálását;

3.  üdvözli az új kormány létrehozását és szorgalmazza, hogy valamennyi politikai erő – a civil társadalommal folytatott konstruktív párbeszéd és szoros együttműködés révén – továbbra is tartsa napirenden az ország uniós integrációját;

4.  üdvözli a tárgyalások megkezdését Montenegróval, és úgy véli, hogy ez pozitív jelzés a régió más országai számára; a reformfolyamatok folytatására buzdítja a podgoricai hatóságokat; üdvözli továbbá az Unió új tárgyalási megközelítését, melynek keretében a 23. és 24. fejezet alapvető kérdéseivel a tárgyalások korai szakaszában foglalkoznak, ezzel megerősítve a jogállamiságra helyezett hangsúlyt, hogy ily módon a lehető legtöbb idő álljon rendelkezésre a szükséges jogszabályok és intézmények létrehozására, valamint a végrehajtás terén a megfelelő eredmények felmutatására; úgy véli, hogy a lehető leghamarabb új tárgyalási fejezeteket kell megnyitni, amennyiben a reformfolyamat folytatódik, és konkrét eredmények születnek;

5.  elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA) nyújtott támogatás jól működik Montenegróban; mind a montenegrói kormányt, mind pedig a Bizottságot arra ösztönzi, hogy egyszerűsítsék az IPA-ból nyújtott finanszírozáshoz kapcsolódó adminisztratív eljárást annak érdekében, hogy e támogatások elérhetőbbé váljanak a kisebb és nem központosított civil szervezetek, szakszervezetek és más kedvezményezettek számára;

Politikai kritériumok

6.  üdvözli, hogy a parlamenti vizsgálatokra vonatkozó törvény elfogadásával, valamint a parlamenti eljárási szabályzat és az adatok titkosságára vonatkozó törvény módosításával, valamint a biztonsági és védelmi ágazat parlamenti felügyeletéről szóló törvény végrehajtásának megkezdésével tovább erősödött a montenegrói parlament felügyeleti szerepe; hangsúlyozza, hogy a hadsereg feletti polgári ellenőrzés biztosítása a demokratikus reform kulcsfontosságú eleme; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a törvényhozási kapacitásokat és a civil társadalommal folytatott konzultációkat; felszólítja a montenegrói parlamentet, hogy folytassa tovább felügyeleti szerepének javítását, különösen a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem tekintetében; felszólítja a parlamentet, hogy különböző parlamenti bizottságok keretében végzett stratégiai és politikai megbeszélések, politikai elemzés, valamint jogalkotási felülvizsgálat révén vállaljon aktívabb szerepet a csatlakozási tárgyalásokban, hogy valóban felügyelni tudja a tárgyalásokat; erőteljesebb parlamenti felügyeletet kér az elfogadott jogszabályok és állásfoglalások végrehajtásával kapcsolatban;

7.  sürgeti a montenegrói parlamentet, hogy fogadjon el alkotmányos rendelkezéseket, amelyek erősítenék a bíróságok jogi függetlenségét, integritását és elszámoltathatóságát, fokoznák az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a Bírói és Ügyészi Tanács szakmai önállóságát; úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség az érdemeken alapuló kinevezések és szakmai előmenetel biztosítása érdekében;

8.  üdvözli az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésére – többek között az ügyhátralék csökkentésére – irányuló intézkedéseket, de továbbra is aggodalommal tölti el a bírósági eljárások hossza és a számos bíróságon tapasztalható gyenge infrastruktúra; felszólítja a hatóságokat, hogy a bírák és az ügyészek előléptetésére és szakmai értékelésére vonatkozóan vezessenek be egyértelmű kritériumokat; a megfelelő jogi eljárásokkal és a bírói ítéletekkel kapcsolatban nagyobb fokú átláthatóságra szólít fel;

9.  aggasztónak találja, hogy a törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekek esetében az őrizetbe vétel mellett nem létezik alternatív lehetőség; felszólítja a hatóságokat, hogy támogassák az igazszolgáltatással kapcsolatba kerülő gyermekekkel dolgozó szakemberek kapacitásainak megerősítését;

10.  további intézkedések meghozatalát sürgeti a professzionális, hatékony, érdemeken alapuló és nem részrehajló közigazgatás kialakítására, amelynek a gyakorlatban szolgálatként kell működnie a polgárok számára; hangsúlyozza, hogy ezt pénzügyileg fenntartható módon kell megtenni, megfelelő ellenőrzési mechanizmusokkal; üdvözli a közszféra átfogó, racionalizálásra és modernizálásra irányuló reformját, és felszólít annak végrehajtására;

11.  felszólít a politikai döntéshozók és a civil társadalom közötti kapcsolatok megerősítésére; üdvözli, hogy a csatlakozási folyamat elszámoltathatóságának és átláthatóságának biztosítása érdekében a nem kormányzati szervezeteket bevonják a csatlakozási tárgyalásokkal foglalkozó munkacsoportokba; fontosnak tartja, hogy e szervezetek a munkacsoport egyenértékű tagjainak számítsanak; üdvözli, hogy a kormány lehetőséget biztosít a petíciók elektronikus úton történő benyújtására, ami elősegíti a döntéshozatalban a részvételi demokráciát és az e-kormányzást; ösztönzi Montenegrót, hogy mérlegelje egy – parlamenti képviselőkből és a civil társadalom képviselőiből álló – „nemzeti bizottság” létrehozását, amely konzultációs fórumként működne a tárgyalások ideje alatt; hangsúlyozza mind a kormány, mind pedig a parlament az iránti felelősségét, hogy időben tájékoztassák a polgárokat és a civil társadalmat a tárgyalási folyamat fejleményeiről;

12.  hangsúlyozza, hogy Montenegró ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyolc alapvető munkajogi egyezményét és a felülvizsgált Európai Szociális Chartát; hangsúlyozza a szociális párbeszéd szerepének fontosságát, és ösztönzi a montenegrói kormányt, hogy tűzzön ki ambiciózusabb célokat a Szociális Tanácsban, és erősítse meg ezt az intézményt; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a Szociális Tanács átláthatóságát és hatékonyságát; ösztönzi a montenegrói hatóságokat a munkajog módosítására, hogy összhangba kerüljön az uniós vívmányokkal;

13.  aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiac teljesítményének változatlan gyengesége és a jelenleg 20%-os munkanélküliség folytatódó növekedése miatt; üdvözli a 2012 és 2015 közötti időszakra szóló, a foglalkoztatásra és humánerőforrás-fejlesztésre vonatkozó nemzeti stratégiát; e stratégia gyors végrehajtására, az állami foglalkoztatási szolgálat kapacitásának megerősítésére, valamint az alacsony szintű aktivitás és a foglalkoztatási ráta problémájának kezelését, illetve a készségkínálat és a munkaerő-piaci igények jobb összehangolását célzó erőfeszítések fokozására buzdítja a montenegrói hatóságokat;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a korrupció továbbra is mindennapi jelenség; arra ösztönzi a kormányt, hogy következetes jelleggel hajtson végre korrupcióellenes és az összeférhetetlenséghez kapcsolódó intézkedéseket, például fogadja el a politikai pártok finanszírozására vonatkozó új törvényt; alapvető fontosságúnak tartja, hogy meg kell oldani az elsősorban a magas szinten elkövetett korrupciós esetekre vonatkozó vizsgálatok és ítéletek nyomon követhetőségét, tovább kell erősíteni a megelőzést szolgáló eszközöket és a figyelemfelkeltő kampányokat, valamint meg kell védelmezni a korrupciós ügyekről jelentést tevő polgárokat; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az intézmények közötti együttműködést, javítani kell az ellenőrző intézmények kapcsolódó igazgatási kapacitásait, és végre kell hajtani a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) ajánlásait a politikai pártok finanszírozásával és a választási kampányokkal kapcsolatos átláthatóság növelése érdekében; konkrét eredmények elérésére szólít fel a magas szinten elkövetett korrupciós esetek kapcsán, többek között a vitatható privatizációs ügyek felülvizsgálata tekintetében;

15.  felszólítja a kormányt, hogy szilárdítsa meg a jogi keretet, és erősítse meg a bűnüldöző szervek kapacitását a szerevezett bűnözés elleni harc terén; szorgalmazza az országon belüli, a regionális és a nemzetközi együttműködés kiterjesztését, különösen a pénzügyi vizsgálatok terén; elismeri az emberkereskedelem megelőzésére és legyőzésére irányuló intézkedéseket, de hatékony nyomozásokra és bírósági eljárásokra, valamint az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnüldöző és igazságügyi hatóságok kapacitásának megerősítését célzó intézkedésekre, illetve az áldozatok – különösen a nők és a gyermekek – azonosításának és védelmének fokozására szólít fel;

16.  felszólítja a montenegrói kormányt és parlamentet, hogy a közpénzek nem megfelelő felhasználásának elkerülése érdekében még a 2013. évi elnökválasztás előtt dolgozzanak ki és fogadjanak el egy olyan új törvényt Montenegró elnökválasztási kampányának finanszírozásáról, amely összhangban áll a politikai pártok finanszírozásáról szóló új törvénnyel és más országok bevált gyakorlataival;

17.  felszólítja a montenegrói parlamentet egy magatartási kódex létrehozására az összeférhetetlenség megelőzése érdekében, valamint arra, hogy tegye közzé a képviselők pénzügyi érdekeiről szóló információkat;

18.  megállapítja, hogy a médiakörnyezet sokoldalú, és politikai értelemben megosztott; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy – mivel a tömegtájékoztatás szabadságának védelme az Unió egyik alapelve – a politikai és minden egyéb befolyástól mentes médiával biztosítsák és támogassák a tömegtájékoztatás sokszínűségét és a véleménynyilvánítás szabadságát; emlékeztet a felelős média és a szerkesztői függetlenség előmozdításának fontosságára;

19.  üdvözli a becsületsértés és rágalmazás dekriminalizálásában elért előrelépéseket; fontosnak tartja, hogy az újságírók ellen elkövetett valamennyi támadást és a sajtószabadság elleni fenyegetéseket kellően kivizsgálják, és a felelősöket bíróság elé állítsák; aggasztónak találja, hogy a montenegrói média képviselői és médialétesítmények ellen elkövetett erőszakos cselekmények számával kapcsolatban végzett rendőrségi vizsgálatokat egyelőre nem követte végleges ítélet; hangsúlyozza, hogy igazságot kell szolgáltatni az áldozatok számára; kéri a hatóságokat, hogy biztosítsák a szabályozó testületek uniós normák szerinti függetlenségét, önellátását, ellenőrző kapacitását és működését;

20.  felszólítja a montenegrói parlamentet a montenegrói intézmények átláthatóságának biztosítására, és különösen olyan információk feltárására, amelyek a korrupció és a szervezett bűnözés eseteit fedhetik fel, az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló új törvény megfelelő végrehajtása révén, az Emberi Jogok Európai Bíróságának normáival és a legjobb nemzetközi gyakorlatokkal összhangban;

21.  üdvözli a kisebbségek és a fogyatékkal élő személyek védelme és integrálása terén tett előrelépéseket; elismeri ugyanakkor, hogy a romák, az askálik és az egyiptomiak befogadásának helyzetén javítani kell, különösen a vonatkozó szakpolitikai dokumentumok végrehajtásával; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek további intézkedéseket a megkülönböztetés leküzdésére és a problémával kapcsolatos tudatosság növelésére, a szóban forgó csoportok – különösen a roma, az askáli és az egyiptomi lakosság – életkörülményeinek, illetve a szociális biztonsági, egészségügyi, oktatási, lakhatási és foglalkoztatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására, a közszolgáltatásokban való megfelelő részvételük biztosítására, ideértve a befogadó oktatáshoz való hozzáférést valamennyi gyermek számára, továbbá kulturális örökségük és identitásuk védelmére; elítéli a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (LMBT) közösség elleni fizikai és verbális támadásokat, és felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az ilyen támadások megelőzése érdekében; hangsúlyozza a kormány és valamennyi politikai párt az iránti felelősségét, hogy az elfogadó és befogadó légkör megteremtése érdekében proaktív lépéseket tegyenek;

22.  üdvözli a kormánynak a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelem iránti elkötelezettségét, amiről többek között az „Együtt a megkülönböztetés ellen” című nemzetközi konferencia megrendezésével tett tanúbizonyságot, amelynek keretében 2012 márciusában a régió magas rangú kormányzati képviselői az LMBT-személyek társadalmi és jogi helyzetét vitatták meg; üdvözli az LMBT-személyek számára létrehozott menedékhelyet, és reméli, hogy finanszírozása biztosítható; felszólítja a kormányt, hogy a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve akadályozzák meg a további támadásokat és a megkülönböztetés újabb eseteit; várakozással tekint az e téren folytatandó szorosabb együttműködésre; felszólítja a montenegrói kormányt, hogy nyilvánosan támogassa a 2013-as podgoricai meleg büszkeség menetének terveit, és gondoskodjon a résztvevők biztonságáról;

23.  megállapítja, hogy a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén csupán kismértékű előrehaladás történt; felhívja a figyelmet arra a problémára, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a montenegrói parlamentben és egyéb vezető döntéshozatali pozíciókban, illetve a munkaerőpiacon, valamint hogy munkavállalási jogaikat – például az egyenlő bérezést – gyakran semmibe veszik; ösztönzi a hatóságokat, hogy a nemek közötti egyenlőségért felelős kormányzati és egyéb szerveket erősítsék meg elégséges emberi és pénzügyi erőforrással;

24.  megállapítja, hogy a társadalomban még mindig erőteljesen jelen van a nők ellen elkövetett, családon belüli erőszak, és ösztönzi a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a probléma kezelésére irányuló jogalkotási keret megvalósítására és a tudatosság növelésére; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy fejezzék ki aggodalmukat a gyermekeket sújtó szegénység kapcsán, valamint amiatt, hogy a szegény gyerekek közel háromnegyede olyan távoli, vidéki területen lakik, ahol nem jut hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz; jobb szolgáltatások biztosítására szólít fel a veszélyeztetett gyermekek és családok számára, valamint arra, hogy hajtsanak végre reformokat a szociális jóléti ágazatok megerősítésére;

Gazdasági kritériumok

25.  elismerését fejezi ki Montenegrónak azért, hogy a Nyugat-Balkánon élen jár a strukturális reformok terén, valamint azért, hogy a gazdasági válság ellenére fenntartja makrogazdasági és pénzügyi stabilitását; megállapítja ugyanakkor, hogy az államadósság növekszik; ösztönzi a kormányt, hogy folytassa a strukturális reformok végrehajtását, ésszerűsítse a kiadásokat, növelje a munkaerőpiac rugalmasságát, kezelje a növekvő munkanélküliséget, mozdítsa elő a minőségi munkahelyek teremtését, a teljes mértékben működő piacgazdaság érdekében erősítse a versenyképességet, valamint támogassa a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat); felhívja a Bizottságot, hogy segítse Montenegrót egy olyan intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési menetrend kidolgozásában, amely összhangban áll az Európa 2020 stratégiával;

26.  felszólítja a montenegrói hatóságokat a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem közötti egyensúly fenntartására; felszólítja a kormányt annak biztosítására, hogy a nemzeti villamosenergia-ipari vállalat privatizációja átláthatóan történjen, valamint hogy kerüljön sor a jóváhagyott beruházások végrehajtására; emlékeztet ezenkívül arra, hogy az idegenforgalom fejlesztését kifejezetten összhangba kell hozni a környezetvédelemmel; hosszú távú tervezésre szólít fel a tengerparti idegenforgalom terén, valamint olyan szilárd mechanizmusok létrehozására, amelyek megakadályozzák a környezet pusztítását és a korrupciót a területfejlesztés és az építési beruházások terén;

27.  ösztönzi a podgoricai hatóságokat a 2012 júliusában elfogadott, az üzleti klaszterek bevezetésére vonatkozó stratégia végrehajtására, amely – a kkv-k megerősítése, valamint az exportpotenciál és a foglalkoztatási lehetőségek növelése révén – javíthatja a montenegrói gazdaság versenyképességét;

28.  aggodalmát fejezi ki az informális gazdaság mérete miatt, mely problémára a befektetések bevonzása, a vállalkozások támogatása és a munkavállalók hatékony védelme érdekében megoldást kell találni;

Képesség a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére

29.  felszólítja a kormányt, hogy fokozza a közösségi joganyag kulcsfontosságú területeivel foglalkozó állami intézmények intézményi és adminisztratív kapacitásait, valamint hogy erősítse meg az intézményközi együttműködést és koordinációt, különösen az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz komponenseinek decentralizált irányításával kapcsolatos előkészületek felgyorsítása érdekében, a strukturális alapokra és a Kohéziós Alapra való felkészülés részeként; további fejlesztések végrehajtására szólít fel a szakszerű, hatékony, érdemeken alapuló és pártatlan közigazgatás létrehozására irányuló erőfeszítések terén;

30.  ösztönzi a hatóságokat, hogy tegyenek további intézkedéseket a környezetvédelemmel és az éghajlattal kapcsolatos uniós joganyag nemzeti jogba való átültetésére és végrehajtására, valamint az ezzel kapcsolatos adminisztratív kapacitások és intézményközi koordináció megerősítésére;

31.  hangsúlyozza, hogy az elektromos energia előállítása kapcsán a fenntarthatóságra kell összpontosítani, összehangolva a gazdasági fejlődés szükségleteit a környezetvédelemével; üdvözli a megújuló energia terén elért eredményeket; további intézkedéseket sürget az energiahatékonyság fokozása és az energiaellátás biztonságának biztosítása érdekében;

32.  további erősfeszítéseket ösztönöz többek között a munkavállalók szabad mozgása, a tőke szabad mozgása, a társasági jog, az élelmiszerbiztonság, az állat- és növény-egészségügyi politika, az adózás, a vállalkozás- és iparpolitika, valamint a pénzügyi és költségvetési rendelkezések terén;

Regionális együttműködés és kétoldalú kérdések

33.  hangsúlyozza a jószomszédi kapcsolatok fontosságát, és üdvözli Montenegrónak a regionális együttműködésben játszott konstruktív szerepét, különös tekintettel számos délkelet-európai regionális kezdeményezésben való aktív részvételére; elismerését fejezi ki Montenegrónak azért, mert valamennyi szomszédos országgal jó kétoldalú kapcsolatot ápol; ugyanakkor sajnálja, hogy csaknem valamennyi szomszédos országgal továbbra is határviták állnak fenn; erőfeszítésekre szólít fel a még fennálló nyitott kérdéseknek a jószomszédi viszony szellemében történő megoldása érdekében, és hangsúlyozza, hogy a kétoldalú problémákat még a csatlakozás előtt meg kell oldani; ismételten sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU-Szerződéseknek megfelelően kezdjék meg egy általánosan alkalmazandó választottbírósági eljárás kidolgozását, amelynek célja a csatlakozni kívánó országok és tagállamok közötti kétoldalú kérdések rendezése;

34.  üdvözli, hogy Montenegró továbbra is együttműködést folytat a szarajevói nyilatkozattal kapcsolatos folyamat keretében a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek kérdésében, különös tekintettel a 2012. áprilisi, szarajevói nemzetközi donorkonferencia által támogatott regionális lakásprogramra; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a folyamaton belül még lezáratlan kérdések megoldása érdekében;

35.  üdvözli, hogy Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Montenegró és Szerbia miniszteri nyilatkozatot és megállapodást írt alá egy regionális lakásprogramról, és üdvözli továbbá a program támogatásához ígért finanszírozást;

36.  felkéri Montenegrót, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos álláspontját igazítsa hozzá a Római Statútum egyetemességére vonatkozó közös uniós állásponttal;

37.  üdvözli az Európai Unió és Montenegró közötti, Montenegró európai uniós válságkezelési műveletekben való részvétele kereteinek megállapításáról szóló megállapodás ratifikálását és hatálybalépését;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 108., 2010.4.29., 3. o.
(2) CM/RecChL (2012)4.


A Szerbiáról szóló 2012. évi eredményjelentés
PDF 292kWORD 48k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása a Szerbiáról szóló 2012. évi eredményjelentésről (2012/2868(RSP))
P7_TA(2013)0186B7-0090/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. március 2-i következtetéseire,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra, amelyhez az Európai Parlament 2011. január 19-én egyetértését adta, és amelynek a tagállamok általi ratifikációja utolsó fázisában tart, valamint az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság között létrejött, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, 2010. február 1-jén hatályba lépett ideiglenes megállapodásra, továbbá az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az EK és Szerbia közötti ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2012. február 28-i következtetéseire, és az Európai Tanács 2012. március 1-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2010. október 25-i következtetéseire, melyben felkéri a Bizottságot, hogy készítse el véleményét Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről, valamint tekintettel a Tanács 2011. december 5-i következtetéseire és az Európai Tanács 2011. december 9-i következtetéseire, melyek rögzítik a Szerbiával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeit, tekintettel továbbá a Tanács 2012. december 11-i következtetéseire, melyeket az Európai Tanács 2012. december 13–14-i ülésén jóváhagyott,

–  tekintettel a Bizottság 2011. október 12-i véleményére Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről (SEC(2011)1208) és a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, 2011. október 12-i közleményére (COM(2011)0666),

–  tekintettel a Bizottságnak a Szerbia által elért eredményekről szóló 2012. október 10-i 2012. évi jelentésére (SWD(2012)0333),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013” című, 2012. október 10-i közleményére (COM(2012)0600),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244(1999). számú határozatára, a Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i határozatára, amely elismerését fejezte ki a vélemény tartalmára vonatkozóan, és üdvözölte, hogy az Unió kész elősegíteni a Belgrád és Pristina közötti párbeszédet(2),

–  tekintettel a 2012. szeptember 27–28-i, hatodik EU–Szerbia parlamentközi ülésen kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Szerbia között létrejött, 2007. november 8-i visszafogadási megállapodásra(3) és a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. november 30-i 1244/2009/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és a Tanácsnak készült, a 2010. november 8-i bizottsági nyilatkozattal összhangban a nyugat-balkáni országok tekintetében bevezetett vízumliberalizációt követő ellenőrzésről szóló, 2012. augusztus 28-án közzétett harmadik jelentésére (COM(2012)0472),

–  tekintettel az Európai Unió és a Szerb Köztársaság közötti, a Szerb Köztársaságnak az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való részvétele kereteinek létrehozásáról szóló megállapodás aláírásáról és megkötéséről szóló, 2010. december 20-i 2011/361/KKBP tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a 2012. május 6-i és 20-i szerb parlamenti és elnökválasztásokon jelen lévő részleges választási megfigyelő missziója által 2012. szeptember 19-én közzétett végleges jelentésre,

–  tekintettel a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) elnökének 2012. augusztus 1-jei éves jelentésére, melyet 2012. október 15-én terjesztett az ENSZ Közgyűlése elé,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Tanács 2012. március 1-jei ülésén megadta Szerbiának az uniós tagjelölt ország státuszát, ezáltal újból megerősítve az ország számára az egyértelmű európai távlatokat, összhangban az Unió teljes nyugat-balkáni régió iránti elkötelezettségével;

B.  mivel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülése után kiadott elnökségi következtetésekben egyértelmű kötelezettséget vállaltak arra, hogy az összes nyugat-balkáni ország csatlakozhat az Európai Unióhoz, miután teljesíti a meghatározott feltételeket; mivel ezt a kötelezettségvállalást az Európai Tanács által 2006. december 14–15-én jóváhagyott, megújított bővítési konszenzusban és a Tanács 2010. október 25-i következtetéseiben, valamint a 2010. június 2-án megrendezett EU–Nyugat-Balkán miniszteri találkozón is megismételték;

C.  mivel Szerbia számos lépést tett Koszovóval való kapcsolatainak rendezésére, és erőfeszítéseket tett a stabilizációs és társulási folyamat politikai kritériumainak és feltételeinek kielégítő teljesítésére;

D.  mivel csupán egyetlen uniós tagállamnak kell ratifikálnia az Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodást;

E.  mivel Szerbiát, mint minden uniós tagságra törekvő országot, aszerint kell megítélni, hogy saját maga miként teljesíti, hajtja végre és tartja be ugyanazokat a kritériumokat;

F.  mivel Szerbia képes arra, hogy fontos szerepet játsszon a régió biztonságának és stabilitásának biztosításában, és meg kell tartania, sőt fokoznia kell a regionális együttműködéshez és a jószomszédi kapcsolatokhoz való konstruktív hozzáállását, mivel ez nélkülözhetetlen az európai integrációs folyamat szempontjából;

G.  mivel a bilaterális kérdéseket a csatlakozási folyamat lehető legkorábbi szakaszában, konstruktív módon és a jó szomszédság szellemében, még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt rendezni kell, figyelembe véve az általános uniós érdekeket és értékeket; mivel ezek a kérdések nem jelenthetnek akadályt a csatlakozási folyamatban, illetve nem használhatók fel e folyamat akadályozására;

H.  mivel az új szerb kormány megerősítette, hogy elkötelezett az európai integráció folytatása mellett; mivel az ezzel összefüggő reformok elfogadása és végrehajtása terén komoly eredményekre van szükség;

I.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési politikájának központi elemévé tette;

1.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Tanács – annak érdekében, hogy a csatlakozási tárgyalások további késedelem nélkül megkezdődhessenek – arra kérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő jelentést, amint meggyőződött róla, hogy Szerbia megfelelő mértékben teljesíti a tagsági kritériumokat és a kiemelt prioritásokat; szilárd meggyőződése, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások 2013 júniusára kitűzött kezdete teljesíthető cél; arra ösztönzi Szerbiát, hogy folytassa a demokratikus, rendszerszintű és társadalmi-gazdasági reformokat, melyek lehetővé teszik a tagsággal járó kötelezettségek vállalását és tényleges végrehajtását;

2.  örömmel veszi tudomásul, hogy a 2012 májusában tartott parlamenti, helyi önkormányzati és korai elnökválasztások során az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala szerint tiszteletben tartották az alapvető jogokat és szabadságjogokat; kéri a kormányt, hogy a választási eljárás átláthatóságának növelése érdekében kövesse az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának végleges jelentésében megfogalmazott ajánlásokat;

3.  örömmel veszi tudomásul, hogy az új kormány elkötelezett az uniós integráció folytatása mellett, és hangsúlyozza, hogy reformok végrehajtására van szükség; arra ösztönzi a kormányt, hogy teljes meggyőződéssel folytassa a reformok elfogadását, különösen a kiemelten fontos területeken, amilyen az igazságügy, a korrupció elleni küzdelem, a médiaszabadság, a kisebbségek védelme, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a strukturális gazdasági reform és az üzleti környezet fejlesztése;

4.  hangsúlyozza, hogy a Szerbiával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdése akkor válik lehetségessé, amikor a kiemelt prioritások megfelelően teljesülnek, és amennyiben a reformfolyamatok folytatódnak, különösen a jogállamiság tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez tanúsítja majd mind az Európai Unió bővítési folyamat melletti elkötelezettségét, mind a nyugat-balkáni országok uniós perspektíváját; üdvözli a Szerbia által a koppenhágai politikai kritériumok teljesítése terén elért – a 2012. évi eredményjelentésben a Bizottság által is elismert – haladást, és emlékeztet arra, hogy Szerbia európai integrációs folyamatban történő további előrelépése a reformfolyamat folytatásától, és különösen a demokrácia és a demokratikus intézmények működésének biztosításától, a jogállamiság fenntartásától, az emberi jogok tiszteletben tartásától, a Szerbiában élő valamennyi kisebbség európai előírásoknak megfelelő, egyenlő és elkötelezett védelmétől, a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés fenntartásától – ideértve a bilaterális kérdések békés rendezését is –, valamint a piacgazdaság működésének javításától függ;

5.  hangsúlyozza, hogy Szerbia uniós csatlakozása alapvető fontossággal bír az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének minősége szempontjából;

6.  hangsúlyozza az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM) fontosságát, amely megállapodás kölcsönösen meghatározza mindkét fél jogait és kötelezettségeit Szerbia Unióhoz való csatlakozásáig; megállapítja, hogy Szerbia jó eredményeket ért el a stabilizációs és társulási megállapodás és az ideiglenes megállapodás keretében vállalt kötelezettségeinek teljesítése terén; felhívja azt az egy tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy gyorsan zárja le a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs folyamatát, hogy az a lehető legrövidebb időn belül hatályba léphessen, hogy elmélyítse az Unió és Szerbia közötti kapcsolatokat, illetve azoknak új lendületet adjon;

7.  örömmel veszi tudomásul a Szerbia által a koppenhágai politikai kritériumok teljesítése terén elért – a Bizottság 2012. évi eredményjelentésében is elismert – eredményeket; emlékeztet arra, hogy Szerbia európai integrációs folyamatban való további előrelépése közvetlenül függ a visszafordíthatatlan reformok folytatásától és a Tanács által kitűzött feltételek teljesítésétől; hangsúlyozza a végrehajtás kiemelt fontosságát;

8.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Belgrád és Pristina között magas szinten folytatott párbeszéd 9. fordulója a szerb önkormányzatok közösségének hatásköre tekintetében átfogó megállapodás nélkül zárult; a lezáratlan kérdések kölcsönösen elfogadható és fenntartható, mielőbbi megoldása érdekében mindkét felet a tárgyalások folytatására és intenzitásuk fokozására hívja fel; hangsúlyozza, hogy a viszonyok rendezése Szerbia és Koszovó érdeke is, és az európai integrációs folyamat akadályozásának megszüntetése szempontjából létfontosságú; felhívja mindkét felet az eddig elért megállapodások maradéktalan végrehajtására; örömmel veszi tudomásul a szerb és koszovói miniszterelnök, Ivica Dačić és Hashim Thaçi közötti találkozókat, mivel ezek alapvetően fontos lépések szerbek és koszovóiak közötti megbékélés és a Szerbia és Koszovó közötti viszonyok rendezése érdekében; elismeri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton kezdeményező és vezetői szerepét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésében; bízik benne, hogy további területeken, például a telekommunikáció és az energiaügy területén is előrelépések történnek, és arra ösztönzi mindkét felet, hogy aktívan vegyék ki részüket az eltűnt személyek ügyének megoldására tett erőfeszítésekből; üdvözli a szerb kormánynak az inkluzív regionális együttműködésről szóló megállapodás végrehajtására vonatkozó utasítását, az egy-egy összekötő tisztviselőnek a belgrádi és a pristinai EU-irodákhoz való kinevezéséről szóló határozatot és az integrált határigazgatási megállapodás aláírását, illetve az annak végrehajtására irányuló első lépéseket; felhívja Belgrádot, hogy folytassa a szoros együttműködést a EULEX-szel a jogállamiság témájában, és fokozza a közös erőfeszítéseket a szervezett bűnözés elleni küzdelemben; arra ösztönzi Szerbiát, hogy maradéktalanul működjön együtt az EULEX különleges vizsgálótestületével (SITF), és segítse annak munkáját;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szerb és koszovói parlament és civil társadalom bevonását a párbeszéd folyamatába; hangsúlyozza, hogy a párbeszéd eredményeit átlátható és következetes módon kell kommunikálni mind a szerb, mind a koszovói közvélemény felé a folyamat hitelességének és közvélemény általi támogatásának erősítése érdekében; kéri, hogy adott esetben adjanak ki közös közleményeket és tartsanak nyilvános konzultációt a párbeszéd keretében megvitatandó kérdésekről, és hogy az elért megállapodásokat ne csupán angol, hanem szerb és albán nyelven is tegyék közzé;

10.  ismét hangsúlyozza, hogy Koszovó vagy a Nyugat-Balkán bármely más országának felosztása ellentétes az európai integráció szellemével; kéri a szerb állam által Észak-Koszovóban fenntartott párhuzamos intézmények megszüntetését, különösen a biztonsági szolgálatok és az igazságügyi szervek kivonását; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani a régió társadalmi-gazdasági fejlődését; ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági támogatásnak teljes mértékben átláthatóknak kell lennie, különösen az észak-koszovói iskolák és kórházak finanszírozása tekintetében; hangsúlyozza, hogy mind a szerb, mind a koszovói hatóságoknak továbbra is tenniük kell valamennyi kisebbség védelmének biztosítása és a szélesebb társadalmi integrációja érdekében;

11.  örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia együttműködik a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel, és ennek eredményeképpen valamennyi, háborús bűnökkel gyanúsított személyt átadják a hágai törvényszéknek, hogy perüket ott folytassák le; ösztönzi a törvényszékkel való további együttműködést; egyetért a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék főügyészének többszöri felhívásával arra vonatkozóan, hogy alapos vizsgálatot kell folytatni azon személyek ellen, akik tagjai voltak a szökevények hosszan tartó szabadlábon maradását elősegítő hálózatnak, különösen a katonai és polgári biztonsági szolgálatokon belül, és őket bíróság elé kell állítani; megállapítja, hogy folyamatosan haladnak az országban elkövetett háborús bűncselekmények bírósági eljárásai, felhívja azonban a figyelmet arra, hogy határozottabb fellépésre van szükség az eltűnt személyek ügyében; továbbá felszólítja a hatóságokat, hogy gondoskodjanak a tanúvédelmi program hitelességéről és szakmaiságáról, valamint biztosítsanak megfelelő forrásokat annak érdekében, hogy a bírói testület eredményesen folytathassa a háborús bűntettek ügyében indított eljárásokat; felhívja a figyelmet arra, hogy a volt rendőrtisztek közül sokan nem választották a tanúvédelmi programot, annak jelentős hiányosságai miatt;

12.  felhívja a szerb hatóságokat és politikai vezetőket, hogy tartózkodjanak az olyan kijelentésektől és tettektől, amelyek megkérdőjelezik a törvényszék tekintélyét és feddhetetlenségét, és kéri Szerbiát, hogy ígéretéhez híven maradjon következetesen elkötelezett a nyugat-balkáni regionális együttműködés és megbékélés ügye mellett, annak ellenére, hogy a szerb közvélemény a Gotovina, Markač és Haradinaj elleni perekben született felmentő ítéleteket követően kifejezésre juttatta csalódottságát; örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia és Bosznia–Hercegovina aláírta a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás elkövetőinek bíróság elé állításában való együttműködésről szóló jegyzőkönyvet;

13.  hangsúlyozza, hogy a hatóságok részéről további erőfeszítésekre van szükség a konfliktusokkal összefüggésben Szerbiában és a Nyugat-Balkánon másutt is elkövetett szexuális erőszak túlélőinek való igazságszolgáltatás érdekében;

14.  üdvözli a kormány korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem iránti kötelezettségvállalását, mivel ez alapvetően fontos Szerbia uniós integrációja szempontjából; fontosnak tartja a független intézmények – különösen a korrupció elleni ügynökség és a korrupció elleni ügyészi hivatal – megerősítését a korrupció elleni küzdelemben, valamint az ügynökségek közti koordináció javítását; felhívja a hatóságokat, hogy véglegesítsék a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkozó, korrupció elleni nemzeti stratégiát és a hozzá tartozó cselekvési tervet, és biztosítsák, hogy a korrupció elleni ügynökség független szervként fontos szerepet játsszon végrehajtásukban; hangsúlyozza, hogy a politikai szándék alapvetően fontos a magas szintű korrupciós ügyekben – köztük a 24 vitatott privatizációs ügyben – folytatott vizsgálatok és a hozott ítéletek sikere szempontjából, és reményét fejezi ki, hogy az első miniszterelnök-helyettes különleges és kezdeményező szerepe meghozza a várt eredményeket;

15.  tudomásul veszi, hogy Szerbia új stratégiát dolgoz ki az igazságügyi reformra vonatkozóan, és támogatja a teljes igazságügyi rendszer hatékonyságának és függetlenségének javítását célzó, új bírósági rendszer megalkotására irányuló erőfeszítéseket; örömmel veszi tudomásul, hogy a kormány elkötelezett az igazságszolgáltatás reformjában tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése mellett, és különösen annak biztosítása révén, hogy a jogi keret ne adjon lehetőséget nem helyénvaló politikai befolyásolásra, valamint fellépve a parlament bírák és ügyészek kinevezésére vonatkozó hatáskörével kapcsolatos ügyekben, valamint az ellen, hogy politikai tisztviselők közvetlenül részt vegyenek a Bírói Főtanács és az Állami Ügyészi Tanács munkájában; hangsúlyozza, hogy egyértelmű és átlátható értékelési kritériumokat kell elfogadni a bírák és ügyészek kinevezésére vonatkozóan, melyek biztosítani fogják a kinevezettek függetlenségét és szakmaiságát; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban lévő intézkedések végrehajtására az egyre növekvő ügyhátralék csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy továbbra is az igazságügyi minisztérium felelős a tőkekiadásokért, és hogy ez tovább korlátozhatja az igazságszolgáltatás függetlenségét; felhívja a kormányt, hogy a reform gyorsasága helyett inkább annak minőségére összpontosítson, és hasznosítsa a külföldről rendelkezésre álló technikai szakértelmet; hangsúlyozza továbbá, hogy a jogszabályok jelentős változásai miatt a bíráknak és ügyészeknek bevezető és folyamatos szakmai képzést kell nyújtani;

16.  ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van az ügyészek és a rendőrség folyamatos és átfogó képzésére az összetett, és különösen a pénzügyi vizsgálatok terén, rámutat, hogy a rendszerszintű korrupció elleni küzdelem kulcsa a politikai pártok, a magánérdekek és az állami vállalatok közötti kapcsolatok megszüntetésében rejlik; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy a politikai pártok finanszírozását átláthatóvá kell tenni, és hozzá kell igazítani az uniós normákhoz; felhívja a hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a politikai pártok támogatásáról szóló törvényt; fenntartja, hogy az ártatlanság vélelmének elvét nem veszélyeztetheti a korrupció elleni küzdelem; hangsúlyozza, hogy az informátorokra alapvető szükség van a korrupció megállítása érdekében; ezért felhívja a kormányt, hogy fogadjon el és alkalmazzon szabályokat az informátorok védelmére, és aktívan ösztönözze az embereket a korrupció bejelentésére minden szinten; felhívja a figyelmet arra, hogy a hatóságoknak és a médiának egyaránt feladata a közvélemény hiteles tájékoztatása a folyamatban lévő korrupciós vizsgálatokról, ami az igazságszolgáltatás és a rendőrség szakszerű munkájának szükséges feltétele;

17.  erősebb politikai elköteleződést kér a közigazgatás reformja iránt, különösen a jogszabályi keret megalkotása és nemzetközi normákhoz való teljes hozzáigazítása terén;

18.  tudomásul veszi az új kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy foglalkozzon az Európai Parlamentnek a büntető törvénykönyv 359. cikke azonnali felülvizsgálatára való felszólítással kapcsolatos aggályaival, azonban aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ugyanezt a rendelkezést belefoglalták a büntető törvénykönyv 234. cikkébe; hangsúlyozza, hogy a büntető törvénykönyv új, 234. cikkének új rendelkezései nem alkalmazhatók sem a magántulajdonban lévő bel- vagy külföldi cégek tulajdonosaira, sem a Szerbián kívüli külföldi vállalatok felelős személyeire, és felhívja a hatóságokat, hogy szüntessék meg az e személyek ellen folyó büntetőeljárásokat; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést kell alkalmazni a meglévő esetek egyedi átsorolására is, valamint hogy minél hamarabb meg kell oldani azon eseteket is, amelyek vonatkozásában az eszközöket méltánytalanul befagyasztották, mivel azok tovább súlyosbítják Szerbia gazdasági helyzetét;

19.  aggodalommal tölti el a Vajdaság autonómiájával kapcsolatos jogi és politikai bizonytalanság, valamint a központi és a tartományi hatóságok közötti egyre növekvő politikai feszültség, amely azt követően alakult ki, hogy a vajdasági parlament szavazni kívánt a tartomány autonómiájáról szóló nyilatkozatról; bizonytalanság, felhívja a szerb kormányt, hogy állítsa helyre az eredeti állapotot, és mondjon le a központosító intézkedésekről, valamint hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az autonóm tartomány kormányával olyan megoldások érdekében, amelyek tiszteletben tartják a jogállamiság és a szubszidiaritás elveit; emlékezteti a feleket, hogy az alkotmány értelmében az autonóm tartomány finanszírozásáról szóló törvényt 2008 végéig el kellett volna fogadni; ezért ösztönzi a kormányt, hogy ezt a törvényt minden további késlekedés nélkül dolgozza ki és nyújtsa be a parlamentnek, mivel arra Szerbiában a demokrácia és a jogállamiság működése érdekében szükség van;

20.  ismételten felhív a vagyoni eszközök indokolatlan befagyasztásával, a személyeket és magánvállalataikat terhelő adók helytelen megemelésével és visszamenőleges alkalmazásával kapcsolatos ügyek felülvizsgálatára; felhívja az igazságügyi minisztériumot és az alkotmánybíróságot, hogy azonnal törölje el „a különleges előnyök kihasználásával szerzett többletnyereséget és tulajdont terhelő egyszeri adó megállapításáról szóló törvény” szelektív alkalmazását, valamint más adótörvények rendelkezéseit, melyek lehetővé teszik aránytalanul magas összegű bírságok kiszabását, ami csődhöz vezet az adóügyi eljárásban hozott jogerős bírósági határozathozatal előtt; felhívja a szerb hatóságokat, hogy nyújtsanak méltányos jóvátételt az érintett magánszemélyeknek és magánvállalatoknak;

21.  aggályainak ad hangot az ellentmondásos jogalkotási kezdeményezések, például a nemzeti bankról szóló törvény 2012. augusztusi módosítása miatt, amely megszünteti a banknak a kormány illetéktelen befolyásától való függetlenségét és autonómiáját; hangsúlyozza, hogy a koppenhágai politikai kritériumok között szerepel az állami intézmények függetlensége; örömmel veszi tudomásul a nemzeti bankról szóló törvény ezt követő, 2012 novemberében elfogadott módosításait, melyek összhangban állnak az Európai Bizottság ajánlásaival, és céljuk biztosítani a nemzeti bank munkájának jobb folytonosságát, valamint csökkenteni a kormányváltások hatását a bank elnökének kinevezésére;

22.  ismételten felszólítja a hatóságokat, hogy folytassák az egykori kommunista titkosszolgálatok hagyatékának felszámolására irányuló erőfeszítéseiket Szerbia demokratizálásának egyik elemeként; emlékeztet annak fontosságára, hogy folytassák a nemzetbiztonsági ágazat reformját, növelve a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti parlamenti felügyelet és ellenőrzést, illetve megnyitva a nemzeti levéltárat, különösen az egykori hírszerző ügynökség, az UDBA dokumentumait a nyilvánosság előtt; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy segítsék elő az azon archívumokhoz való hozzáférést, amelyek a volt jugoszláv tagköztársaságokat érintik, és kérésre juttassák vissza azokat az adott kormányokhoz;

23.  örömmel állapítja meg, hogy növekszik a biztonsági szolgálatok polgári ellenőrzése; megállapítja azonban, hogy az általános jogi keret nem következetes, és jobban hozzá kellene igazítani az európai normákhoz; aggodalmának ad hangot a nem engedélyezett felügyeletek számának emelkedése miatt; felhívja a hatóságokat, hogy fogadjanak el átfogó és korszerű jogszabályokat a polgári és katonai biztonsági szolgálatok polgári ellenőrzésének egyértelmű meghatározása céljából; megállapítja, hogy a biztonsági szolgálatok hatáskörét meghatározó jelenlegi jogi keret félreérthetősége lehetőséget ad a nem helyénvaló politikai befolyásra, és aláássa az ország valódi jogállamiságának megteremtésére irányuló erőfeszítéseket;

24.  aggodalmának ad hangot a különösen Kragujevac, Vranje and Leskovac városokban előforduló rendőri brutalitásra és hivatali visszaélésre vonatkozó ismételt állítások miatt; emlékeztet arra, hogy az állami intézmények függetlensége és szakmaisága szerepel a koppenhágai kritériumok között; felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a rendőrségi iránti közbizalom helyreállítása érdekében, és az állítólagos incidensek elkövetői ellen emeljenek vádat;

25.  hangsúlyozza, hogy független felügyelet létrehozására van szükség és kapacitásfejlesztésre a közbeszerzések, az állami vállalatok irányítása, a privatizációs eljárások és közkiadások terén jelentkező törvénysértések és összeférhetetlenségek korai felismerésére, mivel jelenleg leginkább e területeket veszélyezteti a korrupció; aggodalmának ad hangot az ajánlattevők jogainak védelméért felelős bizottság megalakulásában tapasztalható eljárásbeli hiányosságok miatt; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzésekkel foglalkozó független szabályozók esetében a legmagasabb szintű feddhetetlenségi követelményeknek kell eleget tenni, mivel e terület bizonyul a korrupció fő forrásának az országban;

26.  örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia erőfeszítéseket tesz a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása elleni küzdelemben, és azt, hogy e tevékenységet bűncselekménnyé nyilvánították a büntető törvénykönyv módosításával;

27.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) jól működik Szerbiában; hangsúlyozza az Európai Bizottság által 2012. decemberében Szerbia számára az európai reformokat tartalmazó ütemterv végrehajtására tett erőfeszítések támogatása céljából elkülönített pénzeszközök fontosságát; hangsúlyozza, hogy a támogatást az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának növelésére, a menekültügyi kapacitások fejlesztésére, valamint a szervezett bűnözés, többek között az emberkereskedelem és a korrupció elleni küzdelemre kell fordítani; arra ösztönzi mind a kormányt, mind az Európai Uniót, hogy tegyék egyszerűbbé az IPA-finanszírozáshoz kapcsolódó adminisztratív eljárásokat azzal a céllal, hogy a támogatáshoz kisebb és nem központosított kedvezményezettek is könnyebben hozzáférhessenek; hangsúlyozza, hogy az EU többéves pénzügyi keretének közelgő felülvizsgálatakor fenn kell tartani az előcsatlakozási támogatások megfelelő szintjét;

28.  azt ajánlja, hogy a kárpótlási törvény módosításával szüntessék meg a természetbeni kárpótlás előtt álló eljárási és jogi akadályokat;

29.  megjegyzi, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés széles körben elterjedt a régióban, és felszólít regionális stratégia kialakítására, valamint valamennyi ország fokozott együttműködésére e súlyos problémák elleni hatékony fellépés céljából;

30.  úgy véli, hogy a csatlakozási tárgyalások 23. és 24. fejezetről szóló részének korai megkezdése jó hatással lenne a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre és a jogállamiság megszilárdítására; e tekintetben arra ösztönzi a hatóságokat, hogy mutassanak fel kézzelfogható eredményeket az igazságszolgáltatás, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, és hiteles eredményeket a magas szintű korrupciós ügyekben;

31.  emlékeztet arra, hogy az erős, professzionális és független média a demokratikus rendszer alapvetően fontos eleme; felhívja a hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a 2011 októberében elfogadott médiastratégia és a hozzá kapcsolódó cselekvési tervek végrehajtását; mélységes aggodalom tölti el a – különösen a korrupciós és szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben vizsgálódó – újságírók elleni folyamatos erőszak és fenyegetések miatt; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az 1990-es és 2000-es években meggyilkolt újságírókkal kapcsolatos ügyek felderítése, ami tanúbizonyságul szolgálhat arról, hogy az új kormány elkötelezett a jogállamiság és a médiaszabadság biztosítása mellett; aggodalmát fejezi ki a médiaszektor ellenőrzésére és befolyásolására tett kísérletek miatt, és felszólítja a hatóságokat, hogy biztosítsák a média politikai nyomástól való függetlenségét annak érdekében, hogy az újságírók biztonságos környezetben, hatékonyan és az öncenzúra kényszere nélkül végezhessék munkájukat; hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni a médiatulajdon koncentrációja és a média terén az átláthatóság hiánya ellen, valamint biztosítani kell a – korábban néhány gazdasági és politikai szereplő által uralt – reklámpiachoz, illetve a hirdetésekre és promócióra költött közpénzek folyósításához való egyenlő hozzáférést; felkéri az újságírókat az etikai kódex tiszteletben tartására; megállapítja, hogy továbbra is kevesen rendelkeznek internet-hozzáféréssel, elismeri az internet médiaszabadság szempontjából fennálló jelentőségét, valamint arra ösztönzi a hatóságokat, hogy növeljék maximálisra az e téren tett erőfeszítéseiket; megállapítja, hogy a választási kampány idején sugárzott médiatudósításokból hiányzott az analitikus szempont, ami rávilágít a médiatulajdonnal kapcsolatos kérdések tisztázásának szükségességére; üdvözli, hogy a stratégia tiszteletben tartja a kisebbségek nyelvén megszólaló médiával kapcsolatos alkotmányos jogokat, és hangsúlyozza, hogy a regionális közrádió és -televízió üzemeltetéséhez való jognak a Vajdaságban is érvényesülnie kell;

32.  üdvözli a független szabályozó szervek szerepét az országban működő intézmények hatékonyságának és átláthatóságának növelésében; sürgeti a hatóságokat, hogy a jogrendszer koherenciájának és a jogi előírások kiegyensúlyozott alkalmazásának biztosítása terén tegyenek lépéseket a lehető legmagasabb normák elérése érdekében; különös elismeréssel nyugtázza az ombudsman, valamint a lakosság szempontjából fontos információkért és a személyes adatok védelméért felelős biztos által végzett munkát; arra sürgeti a hatóságokat, hogy az Állami Számvevőszék, a Versenyvédelmi Bizottság, a Közbeszerzési Hivatal és az ajánlattevők jogainak védelméért felelős bizottság számára biztosítson megfelelő pénzügyi, adminisztratív és hivatali kapacitásokat feladataik ellátásához; felhívja a hatóságokat, hogy járjanak el a Korrupcióellenes Tanács következtetéseinek szellemében, melyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nyilvánosság tudatára ébredjen a magasabb szinten folyó korrupciós tevékenységnek; sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák a független szabályozó testületek ajánlásainak a betartását, és biztosítsák a Köztársasági Rádió- és Televízió-ügynökség függetlenségét és világi jellegét; megismétli, hogy a független szabályozó testületek léte alapvetően fontos a rendszerszintű korrupció elleni küzdelem sikerre viteléhez, és ezek központi elemét alkotják a fékek és ellensúlyok rendszerének, melyre a kormányzat hatékony ellenőrzése érdekében van szükség;

33.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a diszkrimináció összes, bármelyik kiszolgáltatott csoportra – különösen a kisebbségekre, a romákra, a nőkre, az LMBT-személyekre és a fogyatékossággal élőkre irányuló formája ellen; felhívja a hatóságokat, hogy a diszkrimináció elleni jogszabályokat minél hamarabb igazítsák az uniós vívmányokhoz, különös tekintettel a vallási intézmények számára biztosított kivételekre, a fogyatékossággal élő munkavállalók számára megfelelő körülmények biztosítására irányuló kötelezettségre, a közvetett diszkrimináció meghatározásaira, és a nem kormányzati szervezetek által a bírósági eljárásokban betöltött szerepre; sajnálattal állapítja meg, hogy nem jött létre a diszkriminációval kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó bűnvádi eljárások és jogerős ítéletek kimutatása; felhívja a politikai vezetőket, hogy tevékenyen vegyenek részt a – különösen a romákkal, a nőkkel, a fogyatékossággal élőkkel és az LMBT-személyekkel szembeni – toleranciát népszerűsítő kampányokban; üdvözli az ombudsman és az esélyegyenlőségi biztos által ezen értékeknek a szerb társadalomban történő támogatása céljából végrehajtott pozitív lépéseket;

34.  megállapítja, hogy a nők fontos szerepet játszanak a szerb társadalom változására irányuló törekvésekben; elismeri, hogy a 2012. évi választások után javult a nők képviselete a parlamentben; üdvözli, hogy a 250 képviselői helyből 84-et nők töltenek be; ugyanakkor ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a nők egyenlő képviseletének biztosítása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a nők továbbra is hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek a munkaerőpiacon és a társadalom egyéb területein, és még nincsenek teljes mértékben jelen az ország politikai életében, beleértve a kormányzati pozíciókat; aggasztja, hogy bár a diszkrimináció elleni küzdelmet és a nemek közötti egyenlőséget tekintve mind a jogalkotó, mind a végrehajtó szervek működőképesek, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség kérdésében nem történt előrelépés; megállapítja, hogy a legfőbb kihívást továbbra is a meglevő jogszabályok tényleges végrehajtása és az igazgatási képességek folyamatos erősítése jelenti, és sürgeti a szerb hatóságokat, hogy e téren fokozzák erőfeszítéseiket;

35.  üdvözli, hogy Szerbia aláírta az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményét; rávilágít az egyezmény gyors végrehajtásának és megfelelő érvényesítésének fontosságára, mivel a nők elleni erőszak továbbra is aggodalomra okot adó terület;

36.  felhívja a hatóságokat, hogy összpontosítsanak azokra a politikákra, amelyek révén csökkenthető a munkanélküliség és a szegénység, valamint a diszkrimináció a fogyatékossággal élők körében;

37.  aggasztja az erőszakos garázda bandák által a szerbiai jogállamiságra és közbiztonságra jelentett veszély, különösen azután, hogy a kormány a 2012. októberi belgrádi méltóság menete betiltása kapcsán kijelentette: nem képes az említett csoportokat ellenőrzése alatt tartani; felhívja Szerbia kormányát, hogy valamennyi érintett kormányzati és biztonsági szerv bevonásával haladéktalanul indítson egyeztetett fellépést annak érdekében, hogy az említett csoportok a jövőben ne jelentsenek veszélyt, és hogy az e csoportok tagjai által elkövetett bármiféle erőszakos vagy bűnös cselekmény esetében bűnügyi vizsgálat induljon ellenük;

38.  ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy garantálják a nők emberi jogaiért küzdők (WHRD) biztonságát, aggódva amiatt, hogy 2012-ben még mindig napirenden van nem utolsósorban az LMBT-személyek jogaiért küzdő, illetve a múlttal való szembenézést hirdető aktivisták elleni gyűlöletbeszéd, fenyegetés és fizikai agresszió;

39.  hangsúlyozza, hogy szükség van a gyűlöletbeszéd szisztematikus büntetésére, továbbá az is fontos, hogy a kormány elítélje a hivatalnokok szájából elhangzó gyűlöletbeszédet;

40.  elítéli a kormány azon döntését, amellyel betiltotta a 2012. október 6-ra tervezett belgrádi méltóság menetét, és felhívja a szerb hatóságokat, hogy dolgozzák ki és hajtsák végre az LMBT-jogokra vonatkozó ismeretek és felfogás szélesítését, a homofóbia elleni küzdelemre vonatkozó és a biztonság javítását célzó cselekvési tervet annak érdekében, hogy 2013-ban és a rá következő esztendőkben a méltóság menetére vagy más hasonló kezdeményezésre szabadon, eredményesen és biztonságos körülmények között sor kerülhessen; felhívja a hatóságokat, hogy tanúsítsanak nagyobb elkötelezettséget a gyülekezési szabadság iránt, különösen a szélsőjobboldali szervezetek, valamint a szervezett bűnözéshez szorosan kötődő informális sportrajongói szervezetek tényleges betiltása révén; üdvözli e tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság ítéleteivel két ilyen szervezetet betiltott;

41.  örömmel veszi tudomásul a nemzeti, etnikai és kulturális kisebbségekre vonatkozó jogi keret hatálybalépését; hangsúlyozza azonban, hogy egész Szerbiában további erőfeszítések szükségesek a jogszabályok tényleges végrehajtásához; felhívja a hatóságokat, hogy kezeljék az ismert hiányosságokat, különös tekintettel a kisebbségek közigazgatáson, igazságszolgáltatáson és rendőrségen belüli méltányos képviseletével kapcsolatosakat; hangsúlyozza, hogy következetes és gyors intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy állami és tartományi szinten is biztosítható legyen a minőségi oktatáshoz való hozzáférés a kisebbségek nyelvein, ami elengedhetetlen az etnikai és kulturális azonosság megőrzéséhez, továbbá biztosítani kell minden szükséges tankönyvet és egyéb oktatási anyagot; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a kisebbségi tanácsok megkapják a szükséges költségvetési támogatásokat; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse szoros figyelemmel Szerbia e téren kifejtett erőfeszítéseit;

42.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Nemzeti Kisebbségek Köztársasági Tanácsa 2009 óta szünetelteti tevékenységét; felhívja a hatóságokat, hogy jóindulatúan könnyítsék meg a Bosnyák Nemzeti Tanács létrejöttét és az ország két iszlám közösségének integrációját; felhívja a figyelmet arra, hogy a Szandzsák, valamint Dél- és Kelet-Szerbia – ahol jelentős számú a kisebbségi lakosság – gazdaságilag fejletlen régiók, ami a hatóságok részéről további erőfeszítéseket tesz szükségessé a nagyarányú munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében; újólag felhívja a figyelmet a nemzeti kisebbségekről szóló, Románia és Szerbia kormánya által 2012. március 1-jén Brüsszelben aláírt jegyzőkönyv végrehajtásának fontosságára; felhívja a szerbiai hatóságokat valamennyi, így a roma, bosnyák, albán és bolgár – a gazdaság lelassulásától aránytalanul sújtott – kisebbség helyzetének javítására; valamint arra, hogy biztosítsák a kisebbségek védelméről szóló jogi keret következetes alkalmazását Szerbiában, különösen az oktatás, a nyelv és a kulturális jogok területén; sajnálatát fejezi ki a közelmúltban történt vajdasági incidensek miatt, amelyek során etnikai kisebbségek elleni támadásokra került sor; ezért kéri a hatóságokat, különös tekintettel a rendfenntartó erőkre, hogy vizsgálják meg az ehhez kapcsolódó esetek valamennyi részletét;

43.  megállapítja, hogy a 2011. évi népszámlálás eredményeit jelentős késedelemmel tették közzé, és megállapítja azt is, hogy a népszámlálást széles körben bojkottálta a dél-szerbiai albán nyelvű lakosság, és felhívja a – elsősorban helyi szintű – szerb hatóságokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy az említett bojkottra való hivatkozással hátrányos megkülönböztetést alkalmazzanak az albán anyanyelvű személyekkel szemben;

44.  hangsúlyozza, hogy javítani szükséges a roma népesség helyzetét; elismeri, hogy bizonyos előrelépés tapasztalható, így növekedett a roma gyermekek beiskolázási aránya, és intézkedések történtek társadalmi integrációjuk javítására, például a jogi szempontból láthatatlan személyek nyilvántartásba vételének támogatásával; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a romák társadalmi-gazdasági helyzetének javítása érdekében összefogottabb és célzottabb erőfeszítésekre van szükség, többek között a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszere révén; aggodalmának ad hangot a folytatódó, különösen a roma nőket sújtó súlyos diszkrimináció, társadalmi kirekesztés, kényszerű kirekesztődés és magas munkanélküliségi arány miatt; továbbá megjegyzi, hogy az uniós jogrenddel teljes mértékben harmonizált antidiszkriminációs törvényre van szükség;

45.  üdvözli, hogy fontos intézkedésekre került sor az inkluzív oktatás megvalósítása érdekében, melynek eredményeképpen jelentősen növekedett az alapfokú oktatásban részesülő roma gyermekek aránya, és ma már három roma gyermekből kettő – a négy évvel ezelőttihez képest majd kétszer annyi – el is végzi az alapfokú iskolát; továbbra is aggasztja a roma gyermekek tartósan alacsony arányú részvétele a középfokú oktatásban, és hogy a roma gyerekek 70%-a egyáltalán nem jár iskolába; felhívja Szerbia kormányát annak biztosítására, hogy valamennyi roma gyermek és fiatal számára egyenlő, illetve második esély is kínálkozzék az oktatásban való részvételre; hangsúlyozza, hogy a kisgyermekek minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférése különösen fontos a hátrányos helyzetű gyermekek esetében, és hozzájárul a szegénység és a társadalmi kirekesztődés nemzedékeken átívelő folyamatának megtöréséhez; aggodalommal állapítja meg, hogy a kisgyermekeket aránytalanul érintik a gazdasági válság hatásai, ami abban is megnyilvánul, hogy 2008 és 2010 között tragikus mértékben megnőtt az abszolút szegénységben élő gyermekek száma; emlékeztet rá, hogy a gyermekkori szegénység szorosan és egyértelműen együtt jár a gyengébb testi erőnléttel, a kognitív fejlődésben való elmaradással, a rosszabb iskolai teljesítménnyel és a szociális kockázatokkal, ami az igazságügyi rendszer és a szociális védőháló számára magasabb költségekkel jár; felhívja Szerbia kormányát a gyermekkori szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni fellépésre, illetve cselekvésre;

46.  ismételten felhívja a szerbiai hatóságokat, hogy a határokon átnyúló együttműködés terén kezdeményezzenek további intézkedéseket a szomszédos uniós tagállamokkal – Bulgáriával, Magyarországgal, Romániával –, így az uniós Duna-stratégia keretében is, többek között a kisebbségek lakta határ menti régiók és területek gazdasági fejlődésének elősegítése érdekében; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Ribarci–Oltomanci határátkelőnél terminál nyíljon az áruszállító kamionok, illetve az áruk számára;

47.  örömmel veszi tudomásul a gyermekgondozási rendszer reformja terén tett előrelépéseket és a 2011. évi szociális jogszabályok végrehajtásának folytatását; aggodalmának ad hangot a gondozásban lévő gyermekek számának növekedése miatt, és különösen amiatt, hogy lassan csökken a fogyatékossággal élő gyerekek száma az intézetekben, valamint a roma gyermekek száma a különleges iskolákban; ezenkívül aggodalmát fejezi ki a fiatalkori bűnözés és a gyermekek elleni erőszak növekedése miatt, és felhívja a hatóságokat, hogy egyenlően védelmezzék a kiszolgáltatott helyzetű – így a roma, az utcán élő és a szegénységtől sújtott – gyermekek jogait;

48.  megismétli, hogy a regionális együttműködés központi jelentőségű a nyugat-balkáni országok európai integrációja sikerének szempontjából, mivel eddig arról tanúskodik, hogy a csatlakozni kívánó országok hajlandók és képesek az uniós tagállami kötelezettségek teljesítésére, és az európai integráció továbbvitelében való konstruktív részvételre az uniós intézmények szintjén; örömmel veszi tudomásul a megbékélés érdekében tett erőfeszítéseket, és meggyőződése, hogy Szerbiának továbbra is tevékeny és konstruktív szerepet kell vállalnia a régióban, és tovább kell keresnie annak módját, hogy miképpen ismerheti el a háborús bűntettek valamennyi áldozatának szenvedését, illetve miképpen tarthatja tiszteletben az igazsághoz és az igazságszolgáltatáshoz való jogukat, beleértve a RECOM létrehozását is; emlékeztet rá, hogy a nemzetek és népek közötti valódi megbékélés, a konfliktusok békés rendezése és az európai országok közötti jószomszédi viszony kialakítása elengedhetetlen a fenntartható békéhez és stabilitáshoz, és jelentős mértékben hozzájárul az igazi európai integrációs folyamathoz; ösztönzi a szerbiai hatóságokat, hogy szorosan működjenek együtt a volt Jugoszlávia országaival a jogi utódlás rendezetlen problémáinak megoldása érdekében;

49.  mély sajnálatát fejezi ki Nikolić elnök 2012. júliusi nyilatkozata miatt, amelyben tagadta a srebrenicai népirtást, és sürgeti, hogy a valódi és tartós megbékélés lehetővé tétele érdekében vegye ismét fontolóra kijelentését és szóhasználatát; megismétli, hogy az 1990-es évek konfliktusai során elkövetett háborús bűntettek és emberi jogi sérelmek egyikét sem szabad tagadni, ideértve a srebrenicai népirtást is, amelyet megállapításaiban és ítéleteiben ilyenként ismert el a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék és a Nemzetközi Bíróság;

50.  ismételten hangsúlyozza, hogy szilárdan támogatja vízumliberalizációt a nyugat-balkáni országok tekintetében; felhívja Szerbiát és a leginkább érintett uniós tagállamokat, hogy közösen lépjenek fel a csaló menedékkérők ellen; emlékeztet arra, hogy e vízumliberalizáció a legláthatóbb és legkonkrétabb megnyilvánulása az európai integrációs folyamatnak a régióban, és felhívja az említett államokat, hogy tegyenek meg mindent a schengeni országokba való vízummentes utazásokhoz szükséges kritériumok és intézkedések szigorú alkalmazása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vízummentesség mellőzése jelentősen visszavetné az annak előnyeit élvező nyugat-balkáni országok csatlakozási folyamatát; megállapítja, hogy Szerbiának jobban együtt kell működnie az uniós tagállamok hatóságaival a csaló menedékkérők kérdésében, többek között reformokat kell elfogadnia és végrehajtania a kisebbségek helyzetének javítása végett, amelyeknek tagjai sokszor visszaéltek a vízummentesség és egyes tagállamok menedékjogi politikája nyújtotta előnyökkel; felhívja a csaló menedékkérők beáramlása által leginkább érintett tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő mechanizmusokat e kérdés kezelésére, mindenekelőtt azzal, hogy „biztonságos származási országoknak” minősítik a nyugat-balkáni országokat; felszólítja ezenkívül az uniós tagállamokat, hogy támogassák Szerbiának a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseit a csaló menedékkérőkkel kapcsolatos emberkereskedelem tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy Szerbia egyre inkább a menedékkérők befogadó országává válik, ezért pedig a menedékjogi kérelmek hatékonyabb kezelésére van szükség az országban; hangsúlyozza, hogy szükségesnek tartja, hogy megfelelően tájékoztassák a polgárokat a vízummentes rendszer korlátairól, hogy megakadályozzanak mindenfajta visszaélést a szabad utazással és a vízumliberalizációs politikával kapcsolatban; megállapítja, hogy ez a liberalizáció egyike az ország Unióhoz való közeledése terén a legutóbbi időben tapasztalt legfontosabb előrelépéseknek, és bármiféle felfüggesztés bizonyosan negatív társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel járna;

51.  hangsúlyozza az aktív és független civilszervezetek központi szerepét az országban zajló demokratikus folyamatok megszilárdítása és megerősítése terén; nyomatékosítja a civilszervezetekkel való párbeszéd jelentőségét és a civil társadalom szereplőinek alapvető szerepét a párbeszéd és a regionális együttműködés fokozásában;

52.  üdvözli a kormány szorosabb együttműködését a nem kormányzati szervezetekkel, ugyanakkor felszólít e szervezetek szélesebb körű bevonására a döntéshozatal – többek között a politikák és jogszabályok megalkotása és a hatóságok tevékenységeinek ellenőrzése – terén; felhívja Szerbia kormányát, hogy a csatlakozási folyamat valamennyi szakaszában működjön együtt a civilszervezetekkel, a nem állami szereplőkkel és a szociális partnerekkel, bizonyítva, hogy elkötelezte magát amellett az elv mellett, miszerint a civil társadalomnak szerepet kell juttatni a politika formálásában, mivel ez alapvető fontosságú a folyamat elszámoltathatóságának és nyitottságának szavatolásához;

53.  elsimerését fejezi ki Szerbia kormányának a fegyverek megsemmisítését célzó program folytatásáért; megállapítja, hogy a program sikere fontos tényező az erőszak – még az 1990-es évek háborúskodásaiból örökölt – hagyományának megtörése szempontjából a szerb társadalomban;

54.  örömmel veszi tudomásul Ivica Dačić miniszterelnök hivatalos látogatását Bosznia–Hercegovinába és az ország területi integritásának és szuverenitásának hivatalos támogatását; véleménye szerint a Szerbia által a Republika Srpska hatóságaival fenntartott közvetlen kapcsolatoknak összhangban kell állniuk e kinyilvánított támogatással, és nem –áshatják alá Bosznia–Hercegovina területi integritását, szuverenitását, hatásköreit, valamint az állam intézményeinek hatékony működését; ezzel összefüggésben felszólítja a szerb hatóságokat, hogy tevékenyen támogassanak minden olyan szükséges alkotmányos változtatást, amely elősegítené, hogy a boszniai állami intézmények nagyszabású reformokat hajthassanak végre az európai integrációs folyamat során;

55.  üdvözli a Bulgáriával fenntartott jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés megkötésére irányuló tárgyalások megindításának gondolatát, és reméli, hogy ennek eredményeképpen az eddigieknél pozitívabb fejleményekre kerül majd sor a régióban;

56.  ösztönzi a horvátországi és szerbiai politikai vezetőket, hogy tegyenek erőfeszítéseket egymással fenntartott kapcsolataik javítása érdekében; e tekintetben támogat minden olyan kezdeményezést, amelynek eredménye az együttműködés bővítése és a megbékélés lehet a két ország között; hangsúlyozza a jószomszédi kapcsolatok fontosságát az európai integrációt tekintve, és arra ösztönzi mindkét ország hatóságait, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az eltűnt személyek ügyének megoldása érdekében; felhívja mindkét kormányt a határokkal kapcsolatos lezáratlan kérdések megoldására és a menekültek hazatérésének aktív támogatására;

57.  örömmel veszi tudomásul, hogy javult Montenegró és Szerbia kapcsolata; szorosabb együttműködésre szólít fel kormányaik között az Unióval kapcsolatos reformok tekintetében, különösen a jogállamiság terén fennálló problémák közös megoldására tett erőfeszítések tekintetében; mindkét kormányt arra ösztönzi, hogy fokozzák a fennmaradó határkérdések rendezésére irányuló erőfeszítéseiket;

58.  örömmel veszi tudomásul a Szerbia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött, az állampolgárok szabad mozgásáról szóló megállapodást, azon megállapodásokon túlmenően, amelyeket Szerbia a korábbiakban már aláírt; tudomásul veszi és üdvözli Nikolić elnök ajánlatát, hogy a megoldás érdekében közvetítést vállalna a két ország ortodox egyházai között régóta fennálló vitában, az egyház és az állam különállása elvének teljes körű tiszteletben tartásával; felkéri mindkét kormányt, hogy nyissanak meg több ellenőrzőpontot a gyors határátkelés lehetővé tétele érdekében a határ menti területek helyi lakossága számára;

59.  örömmel veszi tudomásul a szarajevói folyamatban tett előrelépést és benne Szerbia aktív részvételét; üdvözli a 2012 áprilisában Szarajevóban megrendezett nemzetközi adományozói konferencia eredményét, amelyen Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Montenegró és Szerbia megállapodtak a közös regionális lakásprogramról; erőteljesen támogatja a programot és ösztönzi az országok közötti, arra irányuló együttműködést, hogy megoldásokat találjanak a menekültek és a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek problémájára a régióban; valamennyi felet felhívja, hogy a programot indokolatlan késedelem nélkül hajtsák végre;

60.  sürgeti Szerbiát, hogy tartsa tiszteletben Koszovó területi integritását, és találjon megoldást valamennyi kétoldalú vitás kérdésre, párbeszédet folytatva Pristinával a jószomszédi viszony és a kölcsönös megértés európai szellemében;

61.  megállapítja, hogy súlyos gazdaságpolitikai kihívásokkal kell szembenézni; hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliség és az infláció nekilódulása miatt szükség van a vállalkozási környezet javítására; megállapítja, hogy az újabb megszorító intézkedések önmagukban nem, csak növekedést ösztönző politikával együtt lehetnek hatékonyak;

62.  ösztönzi Szerbiát, hogy fordítson nagyobb figyelmet a vállalkozási környezet további javítására, különösen a magánosításhoz kapcsolódó eljárások és a közbeszerzések terén;

63.  üdvözli a megújuló energiaforrásokra vonatkozó cselekvési terv ismertetését, amelynek célja olyan konkrét intézkedések meghozatala, amelyek révén Szerbia reményei szerint megvalósítható az ország által az Energiaközösségről szóló szerződés keretében tett kötelezettségvállalás, miszerint 2020-ra megújuló energiaforrásokból fogja fedezni teljes energiafogyasztása 27%-át;

64.  újfent felhívja a figyelmet a történelmi megbékélés fontosságára az 1941–1948-as rémtettekkel kapcsolatban, továbbá hangsúlyozza mind a magyar, mind a szerb elnök eziránti elkötelezettségének fontosságát;

65.  a Magyar-Szerb Történész Vegyes Bizottság működésének kétéves történetét előremutató lépésnek tartja a történelem során megélt traumákra vonatkozó kölcsönös megértés és megbékélés folyamatában, és sürgeti a hatóságokat, hogy Szerbia valamennyi szomszédjával kapcsolatban fontolják meg a modell bevezetését;

66.  üdvözli a Szerbia és Horvátország külügyminiszterei között létrejött azon megállapodást, hogy közös vegyes bizottságot hoznak létre a két ország közötti lezáratlan kérdések megoldására, ideértve a népirtásra vonatkozóan a két ország által egymás ellen felhozott vádakat is; úgy véli, hogy ez jelentős előrelépést jelent az egész régió számára az európai uniós integráció felé vezető úton; ezzel kapcsolatban arra kéri a Tanácsot, hogy tegyen lépéseket, és erősítse meg az EU által finanszírozott, határokon átnyúló közös projekteket annak érdekében, hogy továbbfejlessze a jószomszédi viszonyt és javítsa a regionális együttműködést;

67.  felhívja Szerbia kormányát – amely 2013 januárjában átveszi az Energiaközösség elnökségét –, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy az Energiaközösség Miniszteri Tanácsa által 2012. október 18-án Budvában elfogadott energiastratégia összhangba kerüljön az uniós környezetvédelmi normákkal és éghajlat-politikai célkitűzésekkel, egyidejűleg biztosítva valamennyi érdekelt fél – beleértve a civil társadalom szervezeteit is – számára a részvétel lehetőségét a konzultációs folyamatban;

68.  kéri a Bizottságot, hogy terjessze ki a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervet, hogy az magában foglalja az Energiaközösség országait, mivel ezek az országok, akárcsak az EU a villamos energia és a gáz teljesen integrált belső piacának megvalósítására törekednek, és az EU energiaügyi vívmányait alkalmazzák;

69.  felhív a fenntartható gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a munkahelyteremtés biztosítását célzó gazdaságpolitikák előmozdítására; további erőfeszítésekre hív fel a kkv-k működésének megkönnyítése érdekében, melyeknek köszönhetően növekedhetnek a jövedelmek és – különösen a fiatalok körében – csökkenhet a munkanélküliség magas szintje, valamint bővülhetnek a finanszírozáshoz való hozzáférési lehetőségek; emlékeztet arra, hogy az állami és magánmonopóliumok megléte súlyosan hátráltatja a nyitott piacgazdaságra való áttérést, és felkéri a kormányt, hogy tegyen intézkedéseket felszámolásuk céljából;

70.  felhívja a figyelmet az államadósság szintjének jelentős emelkedésére, valamint a munkanélküliek magas arányára; ösztönzi a kormányt, hogy vezessen be a költségvetési hiány csökkentésére alkalmas intézkedéseket, és dolgozzon ki a leginkább érintett társadalmi csoportokra és a fiatalokra összpontosító foglalkoztatási stratégiát;

71.  hangsúlyozza, hogy a globális pénzügyi válság negatív hatással van a társadalomra, különösen a kiszolgáltatott csoportokra; ezért felkéri a hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent a negatív hatások – a szegénység, munkanélküliség, társadalmi kirekesztés – minimalizálására, egyúttal pedig kezeljék és számolják fel azok kiváltó okait;

72.  hangsúlyozza, hogy Szerbia ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfontosabb munkajogi egyezményeit, valamint az átdolgozott Európai Szociális Chartát; felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaügyi és szakszervezeti jogok az alkotmányos garanciák ellenére továbbra is korlátozottak, ezért felszólítja Szerbiát e jogok megszilárdítására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szociális párbeszéd továbbra is gyenge, a szociális partnerekkel folytatott konzultáció pedig nem rendszeres; további lépésekre szólít fel a Szociális és Gazdasági Tanács megerősítése érdekében, hogy az aktív szerepet vállalhasson a társadalmi párbeszéd megerősítésében, és aktív konzultációs szerepet tölthessen be a jogalkotás során;

73.  sajnálattal állapítja meg az előrelépés hiányát a munka- és szakszervezeti jogok terén; felszólítja a hatóságokat, hogy késlekedés nélkül teremtsék meg a valódi társadalmi párbeszéd feltételeit – ami eddig nem történt meg –; továbbá egyszerűsítsék a szakszervezetek bejegyzéséhez szükséges eljárásokat, és segítsék elő a már bejegyzett szakszervezetek elismerését; felhívja a figyelmet a munka törvénykönyvének hiányosságaira, amelyet nem igazítottak hozzá az uniós vívmányokhoz; felhívja továbbá a figyelmet a munkabeszüntetésekről szóló törvényre, amely nem felel meg az EU és az ILO normáinak; ezenfelül rámutat, hogy Szerbiában továbbra is élő probléma a kliensrendszer és a nepotizmus; hangsúlyozza – különösen a közszféra tekintetében – az érdemeken alapuló munkaerő-felvétel és előremenetel fontosságát, valamint azt, hogy elfogadhatatlan a munkavállalók politikai véleményük vagy politikai szervezethez való tartozásuk alapján történő elbocsátása;

74.  üdvözli a Visszaszolgáltatási Ügynökség eddig elvégzett munkáját; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy az ügynökségnek rendelkezésre álljon minden szükséges pénzügyi és adminisztratív erőforrás ahhoz, hogy munkáját függetlenül tudja végezni; ösztönzi a természetben történő visszaszolgáltatást minden olyan esetben, amikor ez lehetséges; hangsúlyozza, hogy szükség van a köztulajdon magánérdekű felek általi szisztematikus megszerzésének szabályozására oly módon, hogy összeállítják a köz- és állami vagyonrészek teljes listáját, a föld- és építési törvényt pedig összhangba hozzák az európai normákkal; felhívja a figyelmet rá, hogy a városi földterületek kiemelt célpontját képezik a nem megfelelő jogi eljárások révén történő tulajdonszerzésnek, a szervezett bűnözés résztvevői és magánérdekű felek pedig pénzmosásra veszik igénybe;

75.  üdvözli „A kultúra európai fővárosa” projekt új szabályozásának elfogadását, mely a 2020–2030 közötti időszakban lehetővé teszi az uniós tagjelölt országok részvételét; üdvözli Belgrád városi hatóságainak kezdeményezését, mellyel elindították a „Belgrád – Európa kulturális fővárosa 2020” kampányt, és ösztönzi az ehhez kapcsolódó projekteket, amelyek kulturálisan közelebb hozzák Belgrádot és Szerbiát az EU-hoz, különös tekintettel a nemzetiségek egymás mellett élésére, a multikulturális megértésre és a vallások közötti párbeszédre;

76.  hangsúlyozza a tömegközlekedés fejlesztésének fontosságát különös tekintettel új vasúti összeköttetések korszerűsítésére vagy létrehozására a fenntartható közlekedési rendszer keretében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e tekintetben és a kombinált szállítás terén is kevés előrehaladás történt;

77.  különösen sürgeti, hogy a szerbiai hatóságok egyszerűsítsék és gyorsítsák fel a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó projektek építési engedélyeinek kiadásához, az engedélyezésekhez és a hálózati kapcsolódásokhoz szükséges adminisztratív eljárásokat;

78.  rámutat, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség a környezetvédelem, különösen a vízgazdálkodás, a természetvédelem és a levegőminőség területén; hangsúlyozza, hogy nem képzelhető el lényeges előrehaladás az adminisztratív képességek megerősítése nélkül, és felhívja Szerbia kormányát, hogy hozza meg az e tekintetben szükséges intézkedéseket;

79.  sajnálatát fejezi ki a szerb kormány azon döntése miatt, hogy a jelenlegi tejválság leküzdése érdekében a tejben az aflatoxin kilogrammonkénti megengedett szintjét 0,05-ről 0,5 mikrogrammra növeli; sürgeti a szerb hatóságokat, hogy sürgősen kezeljék a tejben lévő aflatoxin-szint emelkedésének eredeti okát, és ennek eredményeként az európai uniós normákkal összhangban csökkentsék annak maximális megengedett szintjét;

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 46. o.
(2) A/RES/64/298.
(3) HL L 334., 2007.12.19., 46. o.
(4) HL L 336., 2009.12.18., 1. o.
(5) HL L 163., 2011.6.23., 1. o.


Koszovó európai integrációs folyamata
PDF 169kWORD 37k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása Koszovó európai integrációs folyamatáról (2012/2867(RSP))
P7_TA(2013)0187B7-0089/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Unió Koszovónak a jogállamisággal kapcsolatban nyújtott segítségéről szóló 18/2012. sz., 2012. október 30-i különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottságnak a Koszovó uniós programokban való részvételére vonatkozó keretmegállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról szóló 2012. október 22-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásról szóló megvalósíthatósági tanulmányról szóló 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0602),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a bővítési stratégiáról és a legfontosabb kihívásokról (2012–2013) szóló, 2012. október 10-i közleményére (COM(2012)0600),

–  tekintettel a nemzetközi polgári képviselő mandátumának 2012. szeptemberi lejártára és a nemzetközi polgári hivatal 2012 végére esedékes fokozatos felszámolására,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója folyamatban lévő tevékenységeiről és az azokkal kapcsolatos fejleményekről szóló jelentéseire, nevezetesen a legutóbbi, 2012. november 8-i jelentésére, mely a 2012. július 16-tól október 15-éig terjedő időszakkal foglalkozik,

–  tekintettel az Európai Unióval megkötendő, az EULEX megbízatásának 2014 júniusáig való meghosszabbításáról szóló megállapodás koszovói nemzetgyűlés általi 2012. szeptember 7-i ratifikálására,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX Kosovo) szóló, a 2009. június 9-i 2009/445/KKBP tanácsi együttes fellépéssel, a 2010. június 8-i 2010/322/KKBP tanácsi határozattal és a 2012. június 5-i 2012/291/KKBP tanácsi határozattal módosított, 2008. február 4-i 2008/124/KKBP tanácsi együttes fellépésre,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, amelyek hangsúlyozzák és megerősítik, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül, üdvözölve a vízumokkal kapcsolatos párbeszéd 2012 januári megindítását és a vízumliberalizációs menetrend 2012 júniusi ismertetését,

–  tekintettel a 2012. május 30-án megindított, jogállamiságról szóló strukturált párbeszédre,

–  tekintettel az elnöki hivatalnak alárendelt, 2012 márciusában megnyitott európai integráció országos tanácsra, amely magas szintű koordinációs testületként működik azzal a céllal, hogy konszenzust alakítson ki az európai menetrendről egy befogadó jellegű, pártokon átívelő megközelítés révén,

–  tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló 2012. február 28-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság (NB) 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i határozatára(1), amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) koszovói missziójának „A tisztességes eljáráshoz való jogok a választásokkal kapcsolatos esetekben” című, 2012 októberi jelentésére,

–  tekintettel a 2008. május 28–29-i, 2009. április 6–7-i, 2010. június 22–23-i és 2011. május 20-i EP–Koszovó parlamentközi ülések közös nyilatkozataira,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a felügyelt függetlenség szakaszának lezárása fontos lépés Koszovó számára és megerősíti a koszovói hatóságok arra irányuló felelősségét, hogy az európai integráció felé vezető reformok terén előrelépjenek és azokat végrehajtsák;

B.  mivel az ENSZ 193 tagállama közül 98, köztük az EU 27 tagállamából 22 ország, elismeri Koszovó függetlenségét;

C.  mivel valamennyi uniós tagállam támogatja a Koszovó jövőjéről szóló európai elképzelést, összhangban a nyugat-balkáni régió egészére vonatkozó uniós kötelezettségvállalásokkal és a tagállamok Koszovó státuszára vonatkozó álláspontjának sérelme nélkül;

D.  mivel a Belgrád és Pristina közti magas szintű párbeszéd újraindítása fontos lépés a két flk közötti kapcsolatok normalizálása felé, feltéve, ha a felek ténylegesen és építő módon eredményorientált tárgyalásokat folytatnak;

E.  mivel a jószomszédi kapcsolatok elengedhetetlenek a térség biztonsága és stabilitása szempontjából;

F.  mivel az EU és Koszovó közti kapcsolatok terén jelentős előrelépésre került sor, ilyen többek közt a Bizottság megvalósíthatósági tanulmányának közzététele és a vízumokkal kapcsolatos párbeszéd és a jogállamisággal kapcsolatos strukturált párbeszéd elindítása;

G.  mivel Koszovó európai perspektívája erőteljes ösztönzést jelent a szükséges reformok végrehajtásához;

H.  mivel a jogállamiság tartós gyengesége késlelteti a demokrácia felépítését és árt a gazdaságnak, aláásva a hosszú távú fejlődést;

I.  mivel az EULEX-misszió kiemelt prioritásai egyike a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a háborús bűnök felderítése és a bűnösök büntetőjogi felelősségre vonása;

1.  üdvözli a Bizottság megvalósíthatósági tanulmányának eredményét, miszerint akkor is lehetséges a stabilizációs és társulási megállapodás megkötése, ha a tagállamok különböző módon ítélik meg Koszovó jogállásának kérdését, feltéve, hogy Koszovó megfelel bizonyos alapvető feltételeknek; arra ösztönzi Koszovót, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket a szóban forgó megvalósíthatósági tanulmányban azonosított rövid távú célkitűzések elérésére;

2.  hangsúlyozza, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás megkötése fontos lépés Koszovónak az európai struktúrákba való jövőbeli integrációja és végül uniós tagsága felé; meg van győződve arról, hogy ez a megállapodás olyan, új lehetőségeket teremt, amelyek megerősítik a jószomszédi együttműködést és Koszovó regionális integrációját;

3.  mindazonáltal arra ösztönzi azt az öt tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ismerjék el Koszovót és felkéri e tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent polgáraik és a koszovói polgárok közti gazdasági, társadalmi, politikai és diplomáciai kapcsolatok elősegítése érdekében;

4.  tudomásul veszi a felügyelt függetlenség szakaszának 2012. szeptember 10-én való lezárulását, miután a nemzetközi irányítócsoport 2012. július 2-én úgy ítélte meg, hogy a Koszovó jogállására vonatkozó átfogó rendezési javaslat lényegében végrehajtásra került; üdvözli a nemzetközi polgári képviselő mandátumának lejártát és az EU különleges képviselő/uniós kirendeltségvezető eddigi munkáját;

5.  üdvözli a Belgrád és Pristina közti új, magas szintű párbeszédet, melyet Catherine Ashton, Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kezdeményezett és segített elő, mivel az új lendületet adott a két fél közötti párbeszédnek; felszólít az eddig megkötött megállapodások és különösen az integrált határigazgatásról szóló megállapodás teljes körű végrehajtására, valamint a megállapodásban foglaltak szerint ellenőrző pontoknak a felek közös határain való felállítására; az ebbe az irányba tett fontos lépésként üdvözli egy koszovói összekötő tisztviselő Belgrádba való kinevezését;

6.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Belgrád és Pristina közötti, magas szintű párbeszéd 9. fordulója a szerb önkormányzatok közösségének hatáskörével kapcsolatos átfogó megállapodás nélkül zárult le; felhívja mindkét felet, hogy folytassák és fokozzák a párbeszédet egy valamennyi lezáratlan ügy tekintetében kölcsönösen elfogadható és fenntartható megoldás érdekében; hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok normalizálása Szerbia és Koszovó elsődleges érdeke, és kulcsfontosságú lépés a megakadt európai integrációs folyamat feloldása felé;

7.  hangsúlyozza a Belgrád és Pristina közti párbeszéd eredményeire vonatkozó kommunikáció jelentős átláthatóságának, valamint az érintett parlamentek és civil társadalom bevonásának szükségességét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Koszovó és Szerbia közti tárgyalásokat lebonyolító tárgyalóknak bizalomépítő intézkedéseket kell hozniuk, és ki kell kérniük a polgárok véleményét;

8.  ismét hangsúlyozza, hogy Koszovó vagy a Nyugat-Balkán bármely más országának felosztása ellentétes az európai integráció szellemével; megismétli Koszovó területi egysége és a még meg nem oldott vitás ügyek közös megegyezésen alapuló megoldása melletti állásfoglalását; felhívja valamennyi érintett felet, hogy vegyen részt építő módon az EU által elősegített párbeszédben, és tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely feszültségeket kelthet a régióban;

9.  hangsúlyozza, hogy a megbékélési folyamattal kapcsolatban helyi felelősségvállalásra van szükség; úgy véli, hogy a koszovói hatóságoknak – különösen északon – további lépéseket kell tenniük a szerb kisebbség megszólítására, annak széleskörű társadalmi integrációja valamint azon alkotmányos elv maradéktalan érvényesítése érdekében, amely szerint a szerbek jogosultak valamennyi hivatalos szolgáltatást saját nyelvükön igénybe venni; ugyanakkor úgy véli, hogy fokozni kell a koszovói szerbek közti együttműködést, valamint hogy az Európai Bizottságnak támogatnia kell a kapcsolódó projekteket, és elő kell mozdítania az emberek közti kapcsolatokat; arra ösztönzi a koszovói szerbeket és politikai képviselőiket, hogy éljenek a koszovói alkotmány által kínált valamennyi lehetőséggel annak érdekében, hogy építő szerepet játsszanak a politikában és a társadalomban; kedvező lépésnek tekinti az igazgatási hivatal észak-mitrovicai megnyitását; ugyanakkor megjegyzi, hogy Észak-Mitrovicában számos civil társadalmi aktivista a korábbinál kevesebb szabadságot élvez munkájában, és az elmúlt évek során a nacionalizmus általános erősödése tapasztalható;

10.  felszólít az Észak-Koszovóban működtetett iskolák és kórházak finanszírozásának teljes mértékű átláthatóságára, összhangban az Ahtisaari-terv rendelkezéseivel;

11.  sajnálatosnak tartja két szerb temető megrongálását, és sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy állítsák íróság elé e gyalázatos tettek elkövetőit;

12.  felhívja a koszovói hatóságokat és az EULEX-et, hogy tegyenek lépéseket egy rendezési terv elkészítése érdekében, és északon is maradéktalanul hajtsák végre a decentralizációs folyamatot a helyi hatóságok működésének javítása érdekében, a koszovói alkotmánynak megfelelően;

13.  üdvözli a Regionális Együttműködési Tanács igazgatótanácsának döntését, melyben Koszovót szervezetének tagjává fogadja; úgy véli, hogy ez fontos előrelépés az ország regionális és európai integrációjának irányába;

14.  üdvözli az EULEX megbízatásának felülvizsgálatát és meghosszabbítását, és Bernd Borchardt misszióvezetővé való kinevezését; úgy véli, hogy a koszovói jogállamisághoz nyújtott uniós segítséggel kapcsolatos számvevőszéki jelentés rendkívül fontos kérdéseket vet fel, különösen az ilyen segítség hatékonysága, a magas szinten elkövetett korrupció, a szervezett bűnözés és a világosan azonosított célkitűzések tekintetében; támogatja a szóban forgó jelentésben foglalt elemzést és ajánlásokat, és valamennyi érintett résztvevőt felszólít ezek végrehajtására, ezáltal javítva az uniós segítségnyújtás hatékonyságát;

15.  hangsúlyozza az EULEX sikerének jelentőségét mind Koszovó fenntartható fejlődése, mind intézményei konszolidációja és Koszovó stabilitása szempontjából; fontosnak tartja, hogy Koszovó fokozza az EULEX-szel folytatott szoros együttműködését, és támogassa az EULEX munkáját a megbízatása körébe tartozó minden területen; hangsúlyozza, hogy az EULEX-nek sürgősen foglalkoznia kell a munkája átláthatósága és elszámoltathatósága iránt felmerült igénnyel, és egy hatékony és átlátható rendszer az EULEX struktúráin belüli létrehozására szólít fel a polgárok és a civil társadalom képviselői panaszainak figyelembevételére; arra ösztönzi az EULEX-et, hogy küldetésének eredményeit jobban kommunikálja a koszovói polgárok felé, és törekedjen arra, hogy növelje a misszió iránti bizalmat, valamint figyeljen oda a polgárok elvárásaira;

16.  hangsúlyozza az EULEX keretében folytatott hatékony belső irányítás, koordináció és együttműködés fontosságát; felhívja az EULEX-et, hogy újítsa meg és fokozza a jogállamiság javítására irányuló erőfeszítéseit Koszovóban, és végrehajtói hatáskörei gyakorlásának középpontjába a magas szinten elkövetett korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépést állítsa; hangsúlyozza az EULEX felelősségét végrehajtó hatáskörei, valamint megfigyelésre, útmutatásra és tanácsadásra vonatkozó megbízatása tekintetében; kéri az uniós tagállamokat különösen az EULEX minőség, időtartam és a nemek közti egyenlőség szempontjából megfelelő személyi állománnyal való ellátásának biztosítására, valamint arra, hogy a személyi állomány összetétele tükrözze a tényleges szükségleteket;

17.  támogatja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 2010 decemberi jelentését követően létrehozott különleges vizsgálótestületet; úgy véli, hogy a szóban forgó jelentés valamennyi állításának alapos vizsgálata Koszovó érdeke; felhívja a koszovói hatóságokat és a szomszédos országok hatóságait, hogy teljes mértékben működjenek együtt a különleges vizsgálótestülettel és támogassák annak munkáját;

18.  hangsúlyozza, hogy a segítségnyújtás terén a tagállamok, uniós intézmények és egyéb nemzetközi adományozók közt nagyobb együttműködésre és a tevékenységek jobb összehangolására van szükség a tevékenységek közötti átfedések elkerülése és a hatékony erőforrás-gazdálkodás biztosítása érdekében; üdvözli, hogy 2012 decemberétől Koszovó az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tagja;

19.  arra ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy további gazdasági reformokkal és a befektetési környezet javítása révén fokozott erővel lépjenek fel a nagyarányú munkanélküliség és szegénység ellen az országban;

20.  üdvözli a vízumkérdésről szóló párbeszéd elindítását és a vízumliberalizációs ütemterv 2012 júniusában való átadását; sürgeti az ütemterv gyors és szigorú végrehajtását; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tájékoztassák rendszeresen a Parlamentet az e téren elért eredményekről;

21.  felhívja a koszovói hatóságokat, hogy teljesítsék a négy rövid távú prioritást, melyek a stabilizációs és társulási megállapodásról szóló tárgyalások megkezdésének kritériumai a jogállamiság, a kisebbségek, az adminisztratív kapacitások és a kereskedelem vonatkozásában, valamint hogy fokozzák a tárgyalásokhoz szükséges adminisztratív kapacitásaikat, különösen a Kereskedelemi Minisztérium átszervezésének folytatása révén;

22.  sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy fokozzák elkötelezettségüket és mutassanak politikai akaratot a jogállamiság megerősítésére, különösen oly módon, hogy bizonyítják a szervezett bűnözés és a korrupció elleni fellépésüket; érdeklődéssel veszi tudomásul a jogállamiságról szóló strukturált párbeszéd megindítását, mely a jogállamiság vonatkozásában tett előrelépés nyomon követésének magas szintű fóruma; kéri a koszovói hatóságokat, hogy hagyjanak fel azzal a gyakorlattal, miszerint Koszovó függetlensége kikiáltásának évfordulóján jelentős számú elítélt bűnözőt részesítenek amnesztiában, valamint hogy alkalmazzanak szigorúbb kritériumokat az ilyen jellegű amnesztiák vonatkozásában, minden esetben betartva a hatalmi ágak szétválasztásának elvét;

23.  sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy erősítsék az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét, javítsák hatékonyságát, elszámoltathatóságát és pártatlanságát, valamint hogy mind tetteikben, mind nyilvános nyilatkozataikban tartsák tiszteletben az igazságszolgáltatás függetlenségét, beleértve a közszereplőkkel kapcsolatos nyomozás vagy ezek letartóztatása esetén, valamint hogy tartsák tiszteletben az EULEX mandátumát és ne akadályozzák végrehajtói hatásköreinek gyakorlásában;

24.  aggodalommal tölti el, hogy nem tapasztalható jelentős előrelépés a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc terén; felhívja a koszovói hatóságokat, hogy mutassanak valódi politikai akaratot és bátorságot a magas szintű korrupció leküzdésére, és tegyenek tanúbizonyságot nagyobb átláthatóságról és hatékonyabb kormányzásról, egyebek mellett a koszovói rendőri erők és igazságügyi hatóságok közötti koordináció révén; ismételten aggodalmát fejezi ki a szervezett bűnözés Észak-Koszovóban való markáns jelenléte miatt, tudomásul veszi, hogy a kormány korrupcióellenes stratégiát fogadott el, és úgy véli, hogy Koszovónak komolyan el kell köteleznie magát e stratégia elfogadása és végrehajtása mellett; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Koszovó államként való elismerésének hiánya miatt az Europol és az Interpol nem vesz részt teljes mértékben az ez irányú tevékenységekben, és felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő az EULEX, az Europol és az Interpol közti jobb együttműködést, valamint hogy keressenek lehetőségeket arra, hogy Koszovót mind az Europolba, mint az Interpolba – legalább megfigyelői státuszban – bevonják;

25.  ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése számos olyan esetet említ, amikor a koszovói hatóságok elutasították az európai uniós intézmények vagy a területtel foglalkozó, az EU által finanszírozott szakértők tanácsait és ajánlásait, különösen a korrupció elleni harc terén; megjegyzi, hogy a Koszovóban jelen lévő szervezett bűnözés jelentős fenyegetést jelent, és azt megkönnyíti a büntetlenség, a bírói és bűnüldöző hatóságok munkájába való gyakori politikai beavatkozás és a magas szinten elkövetett korrupció;

26.  megjegyzi, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés széles körben elterjedt a régióban és ez akadályt jelent Koszovó demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődése számára; ebben az összefüggésben regionális stratégia kialakítására, valamint a régió valamennyi országa közötti fokozott együttműködésre szólít fel e súlyos problémák – különösen a nők és kiskorúak szexuális kizsákmányolására és kényszer hatására folytatott koldulása céljából végzett kereskedelme és kizsákmányolása – hatékonyabb kezelése céljából; üdvözli e téren a pristinai, skopjei, podgoricai és tiranai kormány közötti „Ohrid együttműködés” sikeres munkáját;

27.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Koszovóban csak korlátozott keretek állnak rendelkezésre a tanúvédelem vonatkozásában, ami különösen fontos a kiemelt jelentőségű ügyekben; hangsúlyozza a teljesen működőképes tanúvédelmi program fontosságát; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy erősítsék meg a tanúvédelmi rendszer hatékonyságát és hitelességét, valamint felszólítja az EULEX-et, hogy biztosítson fokozott támogatást ezen erőfeszítések számára; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak több tanú-áttelepítési esetet és hangsúlyozza, hogy folytatni kell a kutatásokat annak módja tekintetében, hogy elismerjék minden háborús áldozat szenvedését és az igazsághoz és igazságszolgáltatáshoz való jogát, beleértve a RECOM, regionális igazság bizottsága létrehozásának támogatását is;

28.  sajnálatosnak tartja, hogy az 1999-es koszovói háború következtében 1869 személy még nem került elő; megjegyzi, hogy ez a kérdés azonnali választ kíván, mivel az igazság kiderítése és annak lehetővé tétele, hogy az áldozatok családjai meggyászolják szeretteiket, nélkülözhetetlen előfeltétele a közösségek közötti megbékélésnek és a térség békés jövőjének; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb együttműködésre van szükség az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottságok között, és sürgeti valamennyi érintett ország hatóságait, hogy bocsássák rendelkezésre a titkosrendőrség és a katonaság archívumait;

29.  továbbra is aggasztónak tartja a Koszovón keresztül végzett, illetve onnan kiinduló emberkereskedelem folytatódó tendenciáját, különösen a szexuális kizsákmányolás céljából végzett gyermekkereskedelem tekintetében; felszólítja Koszovót, hogy fokozza az emberkereskedelem elleni erőfeszítéseit, egyebek mellett a bűnüldöző és igazságszolgáltatási hatóságain belüli kapacitás növelése révén;

30.  felszólítja az összes felet, hogy véglegesítsék a választási reformot a nemzetközi normáknak – különösen az Európa Tanács normáinak – megfelelő, jól működő választási keret létrehozása érdekében, melynek célja elsősorban a választási csalások lehetőségének csökkentése, valamint a törvényhozás politikai elszámoltathatóságának megerősítése; aggódik a 2010 decemberi parlamenti választások során elkövetett választási csalásokkal kapcsolatos nyomozás és bírósági eljárás hiányosságai miatt, melyekre az erről a kérdésről szóló EBESZ-jelentés világított rá; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy vegyék figyelembe az EBESZ-jelentésben foglalt ajánlásokat; felszólítja az EULEX-et, hogy vegye fontolóra e területen fennálló végrehajtó hatásköreinek gyakorlását, amennyiben úgy értékeli, hogy a koszovói bírói testület nem tudja orvosolni ezeket a hiányosságokat;

31.  üdvözli Koszovó szabályozási keretének jelentős javulását, beleértve a visszatéréssel és a hazatelepüléssel, a közösségek jogaival, a nyelvhasználattal, a megkülönböztetésmentességgel, a nemek közötti egyenlőséggel és a fiatalokkal kapcsolatos progresszív jogszabályokat és politikákat is;

32.  hangsúlyozza, hogy e fejlődés ellenére továbbra is kihívások jelentkeznek az emberi jogok és a közösségek jogainak védelme, a szexuális irányultság szempontjából való megkülönböztetésmentesség, valamint a nők és a fiatalok döntéshozatalban való részvétele terén; hangsúlyozza, hogy a nők, a fiatalok és a közösségek továbbra is alulreprezentáltak mind központi, mind pedig helyi szinten;

33.  határozottan elítéli a Nazlie Balaj emberi jogi aktivista, a Koszovói Nők Hálózatnak tagja elleni legutóbbi, arra reagáló fenyegetéseket, hogy Nazlie Balaj nyilvánosan védelmébe vette a mártírok, rokkantak, veteránok, a koszovói felszabadítási hadsereg tagjai, civil áldozatok és családtagjaik státuszáról szóló jogszabály olyan módosítással való kiegészítését, melynek értelmében a háború során nemi erőszakot elszenvedők a veteránokéval azonos státuszt kaphatnának, és felszólítja a koszovói hatóságokat, vizsgálják ki ezt az incidenst, és biztosítsák valamennyi emberi jogi jogvédő védelmét;

34.  felszólítja a központi és helyi intézményeket, hogy hatékonyan hajtsák végre az emberi jogokkal kapcsolatos jogszabályokat, és járuljanak hozzá a több etnikumú társadalom további fejlődéséhez;

35.  üdvözli az ombudsman munkáját és sürgős feladatnak ítéli hivatala költségvetési függetlenségének megteremtését;

36.  hangsúlyozza, hogy a koszovói nemzetgyűlésnek meg kell erősítenie függetlenségét, szakértelmét és a költségvetés, valamint a végrehajtási és biztonsági területek feletti ellenőrzési kapacitását a jogszabályok ellenőrzésének javítása és a szakpolitikák és jogszabályok végrehajtásának és hatásainak nyomon követése révén;

37.  fontosnak tartja a közigazgatás szükséges reformjának végrehajtását és a nők és kisebbségekhez tartozó személyek számának az adminisztráció valamennyi szintjén való növelését;

38.  üdvözli, hogy Koszovó jogi kerete biztosítja a nők jogait, valamint hogy a jogrend határozottan magában foglalja a nemek közötti egyenlőséget, és üdvözli az e téren tett előrelépéseket; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a lányok körében magas az iskolából való kimaradás aránya, és hogy a nők alulreprezentáltak a munkaerőpiacon, valamint a társadalom meghatározó szegmenseiben; sürgeti a kormányt és a parlamentet, hogy proaktívabban és hatékonyabban lépjen fel e releváns jogszabályok végrehajtása terén, beleértve a családon belüli erőszak és az emberkereskedelem elleni jogszabályokat is, hogy látható módon előbbre vigyék a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget Koszovóban; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy legyenek aktívabbak a nők politikai és társadalmi részvételének ösztönzésében, munkaerő-piaci részvételük támogatásában és ottani helyzetük erősítésében, illetve a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésében;

39.  hangsúlyozza az aktív és független civil társadalmi szervezetek által a demokratikus politikai folyamatok megerősítésében és megszilárdításában, valamint az ország integrált társadalmának létrehozásában játszott központi szerepet; elismeri a civil társadalmi szervezetek és a női szervezetek által végzett jelentős munkát; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetekkel való párbeszéd jelentőségét;

40.  hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek által az integrált társadalom létrehozásában, a koszovói demokratikus politikai folyamatok megerősítésében és megszilárdításában, valamint a régió párbeszédének és jószomszédi kapcsolatainak elősegítésében játszott központi szerepét, amellyel hozzájárulnak a társadalmi és politikai kérdések kapcsán folytatott regionális együttműködés fokozásához; üdvözli a kormány jobb együttműködését a nem kormányzati szervezetekkel, de kéri, hogy folytassanak velük szélesebb körű konzultációt a politikai döntéshozatal keretében, valamint a hatóságok tevékenységei nyomon követésének összefüggésében; kéri továbbá, hogy erősítsék meg a nem kormányzati szervezetek szerepét a stabilizációs és társulási folyamatban;

41.  hangsúlyozza, hogy többek között a civil társadalom megerősítése és a szólásszabadság tényleges biztosítása révén ösztönözni kell a polgárok aktív szerepvállalását;

42.  elismeri, hogy a törvény ugyan garantálja a szakszervezethez való szabad csatlakozás jogát, azonban az alapvető munkajog és a szakszervezeti jogok terén további előrelépésre van szükség; bátorítja Koszovót, hogy erősítse a szociális párbeszédet a döntéshozatali folyamatban, a szakpolitikák kialakításában és a szociális partnerek kapacitásépítésében;

43.  hangsúlyozza, hogy az EULEX-nek fokozott segítséget kell nyújtania a koszovói rendőrség számára a tüntetések előtt, illetve azok során létrejövő kritikus és érzékeny helyzetek deeszkalálásában; hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak az EULEX segítsége mellett fokozott erőfeszítéseket kell tennie, hogy igazságot szolgáltassanak Koszovóban és a Nyugat-Balkán egyéb területein a konfliktushoz kapcsolódó szexuális erőszak túlélőinek;

44.  aggasztónak tartja, hogy a megkülönböztetés továbbra is súlyos problémát jelent; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy biztosítsák minden ember egyenlőségét, etnikai származástól, nemtől, kortól, vallástól, szexuális irányultságtól vagy fogyatékosságtól függetlenül; hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés elleni átfogó stratégiára van szükség a megkülönböztetés minden fajtájának vonatkozásában, valamint a megkülönböztetés tilalmáról szóló törvény teljes körű végrehajtására; hangsúlyozza a tudatosságnövelés jelentőségét arra vonatkozóan, hogy mi minősül megkülönböztetésnek, és hogy mik a jogorvoslati lehetőségek;

45.  felszólítja a hatóságokat, hogy juttassák érvényre a szexuális orientáció tekintetében való megkülönböztetésmentesség alkotmányos elvét, növeljék a bűnüldöző szervek tagjai körében az LMBT-személyek jogaira vonatkozó ismereteket és küzdjék le a homofóbiát és a transzfóbiát; ebben az összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2012. december 14-én Pristinában emberek egy csoportja – többek között radikális iszlamisták – erőszakos támadást hajtott végre ott, ahol a Koszovó 2.0 médiaorgánum magazinjának legújabb, a nemek kérdésével – többek között LMBT-kérdésekkel – foglalkozó számát készült megjelentetni; felszólítja a koszovói rendőrséget és belügyminisztériumot, hogy vizsgálják ki az érintett személyek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket és fenyegetéseket, és az elkövetőket állítsák bíróság elé; sürgeti a hatóságokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogokat, beleértve a gondolat és a gyülekezés szabadságát, valamint a szólásszabadságot;

46.  hangsúlyozza a független és szabad média fontosságát; üdvözli ezzel összefüggésben a büntető törvénykönyvnek a főszerkesztők, kiadók, nyomdák, illetve gyártók büntetőjogi felelősségével és az újságírói források védelméről szóló új jogszabály elfogadásával kapcsolatos módosításokat, amelyek 2013. január 1-jén léptek hatályba;

47.  megemlíti az EBESZ közösségi jogokról szóló 2012. júliusi, harmadik értékelő jelentését, amely rámutat arra, hogy bár átfogó és megfelelően kidolgozott jogalkotási keret van érvényben, még sok a továbbra is elérendő cél a koszovói közösségek tényleges és érdemi védelmének biztosításához;

48.  üdvözli a közösségek, valamint a vallási és kulturális örökség védelmére és előmozdítására szolgáló vonatkozó jogszabályok elfogadását és a szerb ortodox egyház legtöbb kulturális és vallási helyszínének biztonságáért való felelősség Koszovó általi sikeres átvételét; kiemelten üdvözli ebben az összefüggésben, hogy a koszovói rendőrségen belül különleges egységet hoztak létre, amely kifejezetten ezzel a feladattal fog foglalkozni; felszólít a vonatkozó jogszabályok, különösen a közösségekkel kapcsolatos jogszabályok további végrehajtására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a koszovói hatóságok nem engedélyezték a szerb elnök, Tomislav Nikolic koszovói látogatását és a gračanicai ortodox karácsonyi ünnepségen való részvételét; e tekintetben üdvözli Nikolić szerb elnök és Jahjaga koszovói elnökasszony 2013. február 6-i, brüsszeli találkozóját, amelyre Catherine Ashton alelnök/főképviselő asszony védnöksége alatt, a két fél közti kapcsolatok normalizálását célzó törekvések keretében, nyílt és konstruktív légkörben került sor;

49.  sajnálattal állapítja meg, hogy a szerb hatóságok nem engedélyezték, hogy a koszovói miniszterelnök-helyettes, Mimoza Kusari-Lila átépje a határt, és látogatást tegyen a Preševo-völgybe; sajnálattal állapítja meg, hogy a koszovói állampolgároknak órákat kell várakozniuk, hogy beléphessenek Szerbiába;

50.  hangsúlyozza, hogy javítani kell Koszovó kapcsolatait és a nemzetközi kulturális és örökségvédelmi intézményekben való képviseletét a vallási és kulturális helyszínek és épületek védelmének javítása érdekében, valamint hogy fokozni kell a képviseletét az európai és nemzetközi sportszervezeteken belül annak lehetővé tétele érdekében, hogy a koszovói sportolók minden nemzetközi sporteseményen részt vehessenek, beleértve az európai és világbajnokságokat és az olimpiát is;

51.  üdvözli a közösségek és hazatelepülők ügyeivel foglalkozó önkormányzati hivatalok a legtöbb önkormányzaton belüli létrehozását, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az előrehaladás ellenére a menekültek és belső menekültek hazatelepítése továbbra is kihívást jelent, különösen a biztonsági incidensek miatt; ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy fokozzák az e téren tett erőfeszítéseket, mind központi, mind helyi szinten, különös tekintettel a szerb, roma, askali és egyiptomi hazatelepülőkre;

52.  üdvözli, hogy végleg bezárták az ólommal szennyezett Osterode tábort Észak-Mitrovicában, és hogy megtörtént a fennmaradó családoknak egy az EU által finanszírozott projekt részét képező, újonnan épített házakba és egy szociális lakástömbbe való áttelepítése, melyek között sok roma, askali és egyiptomi család volt, ezt fontos lépésnek tekinti a menekültek és a kisebbségek koszovói társadalomba történő teljes körű újbóli integrációja és befogadása irányába; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy azonnal kezdjék meg a megtisztító műveleteket a szennyezett területen, valamint kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges technikai és pénzügyi támogatást; felkéri Koszovót, hogy szenteljen jelentősebb forrásokat az EU környezetvédelmi normáinak elfogadása és végrehajtása számára;

53.  üdvözli a roma, askali és egyiptomi közösségekkel kapcsolatos stratégia és cselekvési terv félidős felülvizsgálatának elindítását; kéri a roma, askali és egyiptomi közösségekkel kapcsolatos stratégiának a kapacitások további fejlesztése és megerősített intézményközi koordináció révén való hatékonyabb végrehajtását és nyomon követését; hangsúlyozza, hogy teljes mértékben végre kell hajtani a „negyven intézkedést” a roma, askali és egyiptomi közösségek társadalmi integrációja érdekében, mind központi, mind pedig önkormányzati szinten, a romák integrációjára irányuló nemzeti stratégiák európai keretének céljaival összhangban; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy a roma, askali és egyiptomi közösségekkel kapcsolatos integrációs stratégiába és cselekvési tervbe foglalják bele a nemekkel kapcsolatos szempontokat;

54.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a roma, askali és egyiptomi gyermekek továbbra is sérülékenyek és a perifériára szorultak; felszólítja a hatóságokat, hogy fordítsanak megfelelő figyelmet e közösségek életkörülményeinek javítására, beleértve az oktatáshoz való hozzáférésüket is;

55.  aggodalmát fejezi ki a gyermekek közötti magas szegénységi és halálozási arány miatt, valamint hogy Koszovóban a szociális védelmi rendszer csak kis terület lefedését biztosítja, továbbá amiatt, hogy az egészségügyi ellátás terén magasak a közvetlenül fizetendő kiadások, és ez a sérülékeny családokat a krónikus szegénység veszélyének teszi ki;

56.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élő gyermekek továbbra sem jutnak alapfokú oktatáshoz, mivel mindössze 10%-ukat íratják be általános iskolába; felszólítja a kormányt, hogy megkülönböztetésmentes módon biztosítsa a fogyatékkal élő személyek és egyéb kiszolgáltatott csoportok számára az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést; üdvözli, hogy a koszovói közgyűlés elfogadta a koragyermekkori fejlődésre vonatkozó ajánlásokat;

57.  üdvözli a gyermekvédelem átfogó feltérképezésének beindítását Koszovóban, és a fiatalkorúakra vonatkozó határozott igazságszolgáltatási kódex elfogadása tekintetében tett előrelépéseket, amelyek Koszovót a nemzetközi és európai normákhoz igazítják; azonban továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a törvénnyel ütközően nincsen a fiataloknak (az áldozatoknak és a tanúknak) szánt specializált intézményi infrastruktúra;

58.  üdvözli Koszovó 2011-es népszámlálásának végső eredményét, amely első lépést jelent ahhoz, hogy a politikák kialakításához időben és megfelelő információkkal lássák el a döntéshozókat; elismeri azonban a fennmaradó kihívásokat a statisztikailag helytálló és nemzetközi szinten összehasonlítható adatok rendelkezésére állása tekintetében, ami alapvető jelentőségű a tényeken alapuló politikák és Koszovó haladásának nyomon követése terén;

59.  felszólítja Koszovót, hogy az adminisztratív terhek és az ahhoz kapcsolódó költségek csökkentése, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása és a kezdő vállalkozások kiemelt támogatásának biztosítása révén javítsa az üzleti környezetet a kis- és középvállalkozások számára;

60.  mind gazdasági, mind pedig politikai szempontból hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Koszovó saját nemzetközi telefonos előhívószámot kapjon; a jelenlegi helyzetet fenntarthatatlannak és zavarosnak tartja, és kéri az illetékes nemzetközi szervezeteket, hogy a lehető leghamarabb oldják meg a kérdést, valamint kéri Szerbiát, hogy ebben a kérdésben mondjon le vétójogáról;

61.  felhívja Koszovót, hogy dolgozzon a megújuló energia kifejlesztésén és az energiaforrások diverzifikálásán annak érdekében, hogy az Energiaközösségről szóló szerződésben vállalt kötelezettségeinek megfelelően bezárhassa a Kosova A, és felújíthassa a Kosova B szénerőművét; hangsúlyozza, hogy az EU és az EBRD által biztosított pénzügyi támogatás nagyobb részét szükséges az energiatakarékossággal, energiahatékonysággal és megújuló energiával kapcsolatos projektekre fordítani; sajnálja, hogy az EBRD országstratégia tervezetében új lignit kapacitások támogatását helyezi kilátásba (Kosova e Re), és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az ilyen, az EU éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásaival ellentétes tervek megvalósulása ellen;

62.  tudomásul veszi az új közúti infrastruktúra létrehozására irányuló terveket, melyek célja a Pristina és a szomszédos országok közti összeköttetések javítása; megjegyzi, hogy a koszovói közbeszerzési gyakorlat továbbra sem kielégítő, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ilyen nagy projektekhez kapcsolódó közbeszerzési eljárások tényleges nyíltságát, valamint kompetitív és átlátható jellegét; megjegyzi továbbá, hogy az ilyen infrastrukturális projekteket a Nemzetközi Valutaalap jelenlegi programjában meghatározott kritériumoknak megfelelően kell megvalósítani; hangsúlyozza a tömegközlekedés fejlesztésének fontosságát különös tekintettel új vasúti összeköttetések korszerűsítésére vagy létrehozására egy fenntartható közlekedési rendszer részeként; javasolja, hogy építsenek ki határokon átnyúló gyorsvasútrendszert a Nyugat-Balkán minden országa között, amely összekapcsolódik az EU transzeurópai hálózatával;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Koszovó kormányának és nemzetgyűlésének.

(1) A/RES/64/298


A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódó eredménytábla kiteljesítése
PDF 207kWORD 22k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz (MIP) kapcsolódó eredménytábla kiteljesítéséről (2013/2582(RSP))
P7_TA(2013)0188B7-0165/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a hatos csomag része, a továbbiakban MIP-rendelet)(1),

–   tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiány felügyeletét célzó eredménytáblára vonatkozó első tervekről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz (MIP) kapcsolódó eredménytábla kiteljesítése: a pénzügyi ágazat mutatói”című, 2012. november 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0389),

–  tekintettel a Bizottság jelentésére az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak a 2013. évi jelentésről a riasztási mechanizmus keretében (COM(2012)0751),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) 2011. december 9-i véleményére a tervezett eredménytáblának a pénzügyi piacok stabilitása szempontjából releváns mutatóiról,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlament elnökének írt 2011. december 19-i levélre, melyben megküldi a Parlamentnek a MIP módosított eredménytáblájával kapcsolatos információkat és dokumentumokat,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett kérdésre a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljáráshoz (MIP) kapcsolódó eredménytábla kiteljesítéséről (O-000039/2013 – B7-0117/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a MIP a hatos csomag részeként bevezetett politikai eszköz és az euróövezet gazdaságirányításának fontos pillérét alkotja, melynek célja a makrogazdasági egyensúlyhiány megakadályozása és korrigálása a tagállamokban, különös tekintettel azokra a makrogazdasági egyensúlyhiányokra, amelyek esetleg más tagállamokban is továbbgyűrűző hatásokat okozhatnak;

B.  mivel a MIP-rendelet 4. cikke értelmében létrehozott eredménytábla eredetileg a MIP szerinti felügyeleti kérdések széles skáláját lefedő10 mutatóból állt;

C.  mivel a Bizottság 2012 novemberében hozzáadott még egy mutatót, nevezetesen a pénzügyi ágazat kötelezettségeinek növekedési arányát, amiről a Parlamentet 2012. november 19-i levelében tájékoztatta, és a kapcsolódó elemzést a riasztási mechanizmusról szóló 2012. november 28-i jelentésében tette közzé;

D.  mivel a MIP-rendelet (12) preambulumbekezdése szerint „a Bizottságnak a mutatók és küszöbértékek megállapítására és kiigazítására vonatkozó tervekkel kapcsolatos javaslatokat kell előterjesztenie az Európai Parlament és a Tanács illetékes bizottságainak véleménynyilvánítás céljából”;

1.  rendkívül sajnálja, hogy a Bizottság nem tartja tiszteletben a MIP-rendelet együttműködő szellemét a makrogazdasági egyensúlyhiány felügyeletét célzó eredménytábla frissítésekor;

2.  sajnálja továbbá, hogy a Parlament a vonatkozó tájékoztatást csak napokkal azelőtt kapta meg, hogy a Bizottság 2012 novemberében közzétette az eredménytáblát;

3.  kéri a Bizottságot, hogy jóval korábban tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy 2015 előtt tovább kívánja-e frissíteni az eredménytáblát;

4.  mély sajnálattal veszi tudomásul, hogy az eljárásban nem kezelték egyenlően a társjogalkotókat, mivel a Bizottság a Tanács illetékes munkacsoportjával állítólag konzultált;

5.  hangsúlyozza, hogy az eredménytábláról szóló 2011. december 15-i állásfoglalása, melyben a Parlament kéri, hogy illesszenek be egy pénzügyi ágazatra vonatkozó mutatót, nem tekinthető a Parlamenttel való – a MIP-rendelet (12) preambulumbekezdése szerinti – megfelelő konzultáció tükröződésének, mivel az állásfoglalást egy évvel korábban fogadták el, és az nem válasz volt a Bizottság javaslatára; rámutat továbbá, hogy az alkalmazott mutató részletes kiválasztása és meghatározása rendkívül önállóan történt, amint azt a 2012. november 14-i bizottsági munkadokumentum is alátámasztja;

6.  tudomásul veszi az ESRB 2011. december 9-i véleményét, amely fenntartásokat fogalmaz meg egy pénzügyi mutató vonatkozásában, és amely megállapítja, hogy az eredménytáblának „tartalmaznia kell a pénzügyi ágazat nem konszolidált rövid lejáratú kötelezettségekeit (az egy éven belül esedékes kötelezettségek összege) a bankbetétek nélkül, az összes kötelezettség arányában”, és hogy „e mutatót kell előnyben részesíteni az olyan, az eszközök áramlásán alapuló mutatókkal szemben, mint a tőkeáttételi vagy tőkefeszültségi mutatók, hiszen – mivel a saját tőkét piaci értéken becsülik, ezért – az rendkívül érzékeny a tőzsdei árváltozásokra”; emlékezteti a Bizottságot, hogy a MIP-rendelet 4. cikkének (5) bekezdése szerint a „pénzügyi piac stabilitására vonatkozó mutatókról szóló tervezet elkészítésekor megfelelően figyelembe kell venni az ERKT munkáját”;

7.  nem fogja többé tolerálni, hogy a Bizottság szolgálatainál még mindig folyamatban van a Parlament által a gazdaságirányítás terén betöltött szerep teljes körű elismeréséhez szükséges kulturális változás; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyértelműen tiszteletben kell tartania a Parlament társjogalkotói szerepét a többoldalú felügyelet terén, amint azt többek között az EUMSZ 121. cikkének (6) bekezdése és 136. cikke előírja, és a Tanáccsal egyenrangú félként kell kezelnie a Parlamentet valamennyi e területen alkotott uniós jogszabály esetében; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlamenttel való konzultáció az eredménytábla módosításáról részét képezi az intézményközi udvariassági szabályok bevált gyakorlatának is;

8.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az EUSZ 17. cikkének (8) bekezdése szerint felelősséggel tartozik az Európai Parlamentnek;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EKB-nak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0583.


Vietnam, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára
PDF 127kWORD 25k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása Vietnamról, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára (2013/2599(RSP))
P7_TA(2013)0189RC-B7-0166/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és Vietnam közötti, 2012. június 27-én aláírt partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az évente kétszer, az EU és Vietnam kormánya részvételével tartott EU–Vietnam emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Vietnam 1982-ben csatlakozott,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által Vietnamról készített 2009. szeptember 24-i egyetemes időszakos felülvizsgálat eredményére,

–  tekintettel az ENSZ szólásszabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának az Emberi Jogi Tanács 14. ülésszakára készített 2010. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel Catherine Ashton uniós főképviselő szóvivőjének a vietnami bloggerek elítélésével kapcsolatban tett, 2012. szeptember 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Vietnamról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2012. szeptember 24-én börtönbüntetésre ítéltek három kiemelkedő újságírót: Nguyen Van Hai/Dieu Cay-t, Ta Phong Tan-t és Pan Thanh Hai-t; mivel fellebbezést követően megerősítették, hogy börtönbüntetésük időtartama 12, 10 illetve 3 év, amelyet több év házi őrizet követ, mert újságcikkeket közöltek a Szabad Újságírók Vietnami Klubjának weboldalán;

B.  mivel nemzetközi emberi jogi szervezetek legutóbbi jelentései szerint 32 másként gondolkodó internethasználó kapott súlyos börtönbüntetést vagy vár tárgyalására Vietnamban; 14 demokráciapárti aktivistát összesen több mint 100 év börtönbüntetésre ítéltek a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó joguk gyakorlása miatt; egy 22 békés környezetvédelmi aktivistából álló csoport tagjait 10 évtől életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték; az állami sajtó egyik újságíró munkatársát elbocsátották, miután személyes blogján bejegyzést tett közzé, amelyben a Kommunista Párt főtitkárát kritizálta; továbbá számos internetes másként gondolkodó, köztük Le Cong Cau és Huynh Ngoc Tuan él át gyakori rendőri zaklatásokat;

C.  mivel számos lelkiismereti okokból fogva tartott személyt olyan, homályosan megfogalmazott „nemzetbiztonsági” előírások alapján ítéltek el, amelyek nem tesznek különbséget az erőszakos cselekmények és az eltérő vélemény vagy meggyőződés békés kinyilvánítása között, ilyenek például „a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni propaganda” (a büntető törvénykönyv 88. cikke), „a néphatalom megdöntésére irányuló tevékenységek” (79. cikk), „ellentét szítása vallásos és nem vallásos emberek között” (87. cikk) és „a demokratikus szabadságjogokkal való visszaélés az állam érdekeinek megsértése céljával” (258. cikk); mivel a másként gondolkodók letartóztatása érdekében egyre gyakrabban alkalmazzák a 2002. évi 44. rendeletet, amely engedélyezi a tárgyalás nélküli fogva tartást;

D.  mivel a bloggerek és az emberi jogok védelmezői egyre gyakrabban fordulnak az internethez, hogy kifejezzék politikai véleményüket, feltárják a korrupciót, és felhívják a figyelmet a földek erőszakos elvételére és a hatalommal való egyéb visszaélésekre;

E.  mivel a vietnami hatóságok módszeresen korlátozzák a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés szabadságát és üldözik azokat, akik megkérdőjelezik a kormányzati politikát, a nyilvánosság elé tárják a hivatali korrupciót vagy az egypártrendszer alternatíváira hívják fel a figyelmet;

F.  mivel Vietnamban most szövegezik meg „Az internetszolgáltatások és az online információs tartalmak irányításáról, biztosításáról és felhasználásáról szóló rendeletet”, és ez az internet irányításáról szóló olyan új rendelet lesz, amely legalizálná a tartalomszűréseket, a cenzúrát és a homályosan megfogalmazott „tiltott tevékenységekkel” szembeni kormányzati fellépést, és amely arra kötelezné az internetes cégeket és az internetszolgáltatókat – a külföldieket is beleértve –, hogy működjenek együtt a kormánnyal a másként gondolkodó internethasználók megfigyelésében és ellenőrzésében; mivel a digitális szabadságjogokat egyre nagyobb veszély fenyegeti;

G.  mivel 2009-ben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által Vietnam emberi jogi helyzetére vonatkozóan végzett általános időszakos felülvizsgálat a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan számos ajánlást fogadott el, köztük azon ajánlást, amely „a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 19. cikkével összhangban adatok és gondolatok keresése, megismerése és terjesztésére vonatkozó jog teljes biztosítására” irányul; mivel Vietnam továbbra sem hajtotta végre ezen ajánlásokat;

H.  mivel folyamatosan előfordul a földek kormányzati tisztviselők általi elkobzása, illetve az aktivisták kilakoltatása, önkényes letartóztatása elleni tiltakozásokra adott válaszul fokozott erőszak alkalmazása és a tiltakozókkal szembeni súlyos büntetések, miközben a földhöz és földhasználathoz fűződő jogok továbbra is tisztázatlanok;

I.  mivel elnyomják a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát, és a katolikus egyház és az olyan el nem ismert egyházak, mint például a Vietnami Egyesült Buddhista Egyház, a protestáns egyházak és mások továbbra is komoly vallási üldözéssel néznek szembe;

J.  mivel Vietnam kiterjedt nyilvános konzultációt kezdett az új alkotmány megszövegezéséhez kapcsolódóan, azonban azokkal szemben, akik véleményüknek hangot adtak, szankciókat és nyomásgyakorlást alkalmaztak;

K.  mivel Vietnam a 2014–2016-os időszakban helyet szeretne kapni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;

1.  komoly aggodalmát fejezi ki az újságírókra és bloggerekre Vietnamban kiszabott szigorú büntetések miatt; elítéli, hogy Vietnamban folyamatosan megsértik az emberi jogokat, ideértve a politikai megfélemlítéseket, zaklatásokat, támadásokat, az önkényes letartóztatásokat, a súlyos börtönbüntetéseket és a tisztességtelen tárgyalásokat az internetes és interneten kívüli politikai aktivistákkal, újságírókkal, bloggerekkel, másként gondolkodókkal és emberi jogi aktivistákkal szemben, amely fellépések egyértelműen megsértik Vietnam nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit;

2.  sürgeti a hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon valamennyi bloggert, internetes újságírót és emberi jogi aktivistát; kéri a kormányt, hogy a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően hagyjon fel a véleménynyilvánítás, a meggyőződés és a gyülekezés szabadságára vonatkozó jogaikat gyakorlókkal szembeni elnyomás minden formájával;

3.  felhívja a vietnami kormányt, hogy módosítsa és helyezze hatályon kívül azokat a jogszabályokat, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, hogy teret nyisson a párbeszédnek és a demokratikus vitának; felszólítja a kormányt arra is, hogy módosítsa „Az internetszolgáltatások és az online információs tartalmak irányításáról, biztosításáról és felhasználásáról szóló rendelet” tervezetét az online véleménynyilvánításhoz való jog védelmének biztosítása céljából;

4.  sürgeti a vietnami kormányt, hogy szüntesse meg a kényszer-kilakoltatásokat, biztosítsa a véleménynyilvánítás szabadságát azok számára, akik elítélik a földterületekkel kapcsolatos visszaéléseket, valamint garantáljon jogorvoslatot és a nemzetközi normákkal és a nemzetközi emberi jogi előírásokkal összhangban megfelelő ellentételezést a kényszerűen kilakoltatottak számára;

5.  felszólítja a hatóságokat, hogy tartsák be Vietnam nemzetközi kötelezettségeit azáltal, hogy megszüntetik a vallási üldözéseket, és eltávolítják a független vallási szervezetek útjában álló, a békés vallási tevékenységek szabad gyakorlását gátló jogi akadályokat, ami magában foglalja minden vallási közösség elismerését, a szabad vallásgyakorlást, és az állam által a Vietnami Egyesült Buddhista Egyháztól, a katolikus egyháztól és egyéb vallási közösségektől önkényesen lefoglalt eszközök visszaszolgáltatását;

6.  mély aggodalmát fejezi ki a lelkiismereti okokból fogva tartott személyek fogva tartásának körülményei, azaz a rossz bánásmód és az egészségügyi ellátás hiánya miatt; kéri a hatóságokat, hogy garantálják testi és lelki épségüket, biztosítsák a jogi tanácsadáshoz való korlátlan hozzáférést és nyújtsanak megfelelő orvosi segítséget a rászorulóknak;

7.  megismétli, hogy az EU és Vietnam közötti emberi jogi párbeszédnek konkrét előrelépéshez kell vezetnie az emberi jogok és a demokratizálódás terén; e tekintetben felhívja az Európai Uniót, hogy következetesen juttassa kifejezésre a legmagasabb szinteken az emberi jogok Vietnamban történő megsértésével kapcsolatos aggályokat, és fokozza a vietnami hatóságokra helyezett nyomást, hogy szüntessék meg az internet és a blogolás ellenőrzését és tiltását a magántulajdonban lévő médiánál, tegyék lehetővé csoportok és egyének számára, hogy előmozdítsák az emberi jogokat és nyilvánosan kifejezzék véleményüket és egyet nem értésüket, tegyenek lépéseket a halálbüntetés eltörlésére, helyezzék hatályon kívül vagy módosítsák az eltérő nézetek békés kinyilvánításának büntetendővé tételére használt nemzetbiztonsági törvényeket, és bocsássák szabadon a lelkiismereti okokból fogva tartott békés személyeket;

8.  minden felet emlékeztet a partnerségi és együttműködési megállapodás 1. cikkére, amely kimondja, hogy: „A felek közötti együttműködés és e megállapodás rendelkezései az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapulnak, amelyek a megállapodás lényegi elemét képezik.”; kéri a főképviselőt, hogy értékelje a vietnami kormány politikáinak összeférhetőségét a partnerségi és együttműködési megállapodásban foglalt feltételekkel;

9.  arra ösztönzi Vietnamot, hogy tegyen lépéseket a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma és a kínzás elleni egyezmény megerősítése felé; felszólítja a kormányt, hogy hozzon létre független nemzeti emberi jogi bizottságot;

10.  kéri az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságát, hogy vizsgálja meg az emberi jogok vietnami helyzetét, különösen a véleménynyilvánítás szabadságára összpontosítva, és hogy tegyen ajánlásokat az ország számára;

11.  üdvözli, hogy a vietnami kormány a nyilvánosság hozzájárulását kérte az 1992 óta első alkotmányos reformjához, és hogy a határidő 2013. szeptemberig meghosszabbításra került, de sajnálja, hogy a nyilvánossággal folytatott konzultáció szankciókhoz és nyomásgyakorláshoz vezetett azokkal szemben, akik törvényesen kifejezik véleményüket; reméli, hogy az új alkotmány elsőbbségi szempontként fog foglalkozni a polgári és politikai jogok és a vallásszabadság kérdésével; e tekintetben üdvözli az emberi jogi szervezetekkel megkezdett párbeszédet; reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ez hosszabb távon fontos reformokhoz vezethet a foglalkoztatás, az oktatás és az emberi jogok terén; az ENSZ szólásszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadójának meghívását javasolja az országba, valamint azt, hogy a hatóságok teljes körűen hajtsanak végre minden ajánlást;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Vietnam kormányának és parlamentjének, az ASEAN-tagállamok kormányainak, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának és főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.


Az emberi jogok helyzete Kazahsztánban
PDF 221kWORD 26k
Az Európai Parlament 2013. április 18-i állásfoglalása a kazahsztáni emberi jogi helyzetről (2013/2600(RSP))
P7_TA(2013)0190RC-B7-0167/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kazahsztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, köztük a Kazahsztánról szóló 2012. március 15-i állásfoglalásra(1), a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalásra(2), valamint Jevgenyij Zsovtisz kazahsztáni ügyéről szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalásra(3);

–  tekintettel az Európai Parlament 2012. november 22-i, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásokat tartalmazó, az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokról szóló állásfoglalására(4);

–  tekintettel az EU főképviselője/alelnöke Catherine Ashton szóvivőjének Vlagyimir Kozlov kazahsztáni tárgyalása kapcsán 2012. október 9-én elhangzott nyilatkozatára, valamint a kazahsztáni parlamenti választásokról szóló 2012. január 17-i nyilatkozatára;

–  tekintettel a Nemzetközi Ítélőszéknek a kazahsztáni újságírók elleni fegyelmi eljárásokról szóló, 2013. február 13-i jogi véleményére,

–  tekintettel az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselője által a kazahsztáni média helyzetéről tett, 2012. január 25-i nyilatkozatra;

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának igazgatója által a kazah ellenzékkel szembeni korlátozó intézkedésekről tett, 2012. február 1-jei nyilatkozatra;

–  tekintettel az emberi jogok nemzetközi szövetségének 2013. március 20-i, „A kazahsztáni emberi jogi aggályok áttekintése” című nyilatkozatára;

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel azt követően, hogy a kazahsztáni főügyész 2012. november 20-án keresetet nyújtott be, az almati kerületi ügyészség 2012. december 21-én szélsőségesség vádjával betiltotta az „Alga!” elnevezésű, be nem jegyzett ellenzéki pártot; mivel a betiltás Alija Turusbekovát, Vlagyimir Kozlov feleségét személyesen felelősnek nyilvánítja;

B.  mivel 2012. december 25-én számos ellenzéki médiát, köztük nyolc kazah újságot és 23 internetes híroldalt szélsőségesség vádjával betiltottak, és őket az ügyész „egy egységes Respublika médiacsoportként” jellemezte; mivel ezt a határozatot a másodfokú bíróság 2013. február 22-én helybenhagyta, aminek eredményeképp az érintett újságírókat eltiltották foglalkozásuk gyakorlásától;

C.  mivel Kazahsztán fontos nemzetközi szereplő, és kulcsszerepet játszik a régió politikai és társadalmi-gazdasági fejlődésében, csakúgy, mint a biztonsági helyzetben; mivel Közép-Ázsiában a határos országokkal való jószomszédi viszony kialakításában, a regionális együttműködés újraindításában és a bilaterális kérdések békés rendezésében Kazahsztán kedvező szerepet játszott; mivel az EU-nak alapvető érdeke, hogy egy erős és nyitott EU–Kazahsztán kapcsolat révén megerősítse a politikai, gazdasági és biztonsági együttműködést a régióval;

D.  mivel Kazahsztán régóta korlátozza az alapvető polgári és politikai jogokat, úgymint a gyülekezés, a véleménynyilvánítás és a vallásgyakorlás szabadságát; mivel az utóbbi két évben rosszabbodott az alapvető szabadságok helyzete, és a 2011. decemberi zsanaozeni erőszakos eseményeket követően 2012-ben a kormányt kritizáló személyek ellen nyíltan felléptek;

E.  mivel az elmúlt hónapokban több ellenzéki vezetőt, emberi jogi jogvédőt, újságírót és civil társadalmi szereplőt tettek ki zaklatásnak és büntetőjogi eljárásnak, mely sok esetben börtönbüntetéssel végződött;

F.  mivel 2013. március 13-án a semmítőszék elutasította a fellebbezést Vlagyimir Kozlov ügyében, akit „társadalmi ellentétek szítása”, „az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére való uszítás”, valamint „bűncselekmények elkövetése céljából bűnszervezet létrehozása és irányítása” vádjával hét és fél év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek; mivel Kozlov jelenleg nyújt be fellebbezést a legfelső bírósághoz, mint legutolsó jogorvoslati fórumhoz;

G.  mivel 2012. december 7-én Vadim Kuramsin emberi jogi jogvédőt a kerületi ügyész asszisztensének megzsarolása miatt 12 év börtönbüntetésre ítélték; mivel ezt azt ítéletet a másodfokú bíróság 2013. február 14-én helybenhagyta; mivel a 2012. augusztusi előző tárgyalást követően Kurashim urat szabadon engedték, majd miután szeptemberben részt vett a varsói EBESZ-konferencián, hazatérése után ismét letartóztatták;

H.  mivel a kazah kormány tervezi, hogy megkezdi a munkálatokat a 2013–2020-ra szóló új nemzeti emberi jogi cselekvési tervet illetően;

I.  mivel a kazah hatóságok a főügyész vezetésével munkacsoportot hoztak létre a büntető törvénykönyv megreformálása céljából; mivel a Velencei Bizottság tanácsadói szerepkörben meghívott küldöttségének részvételével 2013. március 15-én és 16-án kerekasztal megbeszélést rendeztek „A kazahsztáni büntető törvénykönyv a jogállamiság elvein nyugvó reformja” címmel; mivel az Európai Parlament sürgette a kazah hatóságokat, hogy az ország büntető törvénykönyvét, ideértve annak a „társadalmi ellentétek szításáról” szóló 164. cikkét, igazítsák a nemzetközi előírásokhoz;

J.  mivel a kazah hatóságok ismételten a „társadalmi ellentétek szításának” tág és eltúlzott vádját alkalmazzák, amelynek révén büntetendő cselekménnyé minősítik a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának jogszerű, a nemzetközi emberi jogi rendelkezések által is védett gyakorlását;

K.  mivel Kazahsztán három éves tagsága az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2013. január 1-jén vette kezdetét;

L.  mivel Kazahsztán tagja az EBESZ-nek, sőt 2010-ben a szervezet elnöki feladatait is ellátta, és e minőségében elkötelezte magát a szervezet alapvető elveinek tiszteletben tartása és érvényesítése mellett;

M.  mivel a becsületsértés továbbra is bűnvádi eljárást vonhat maga után, és mivel az információs-kommunikációs hálózatokra vonatkozó törvényhez kiadott módosítások és kiegészítések bevezetésére vonatkozó 2009. július 10-i törvény úgy rendelkezik, hogy az internetes források (weboldalak, csevegőszobák, blogok és vitafórumok) a tömegkommunikációs eszközökkel azonos megítélés alá esnek, és mint ilyenek, felhasználóikkal együtt ugyanolyan mértékben felelősek az esetleges törvénysértésekért;

N.  mivel 2012. november végén Catherine Ashton alelnök/főképviselő Közép-Ázsiába utazott, és ott látogatást tett Kazahsztánban, miközben az ellenzéki erők és médiák betiltása folyamatban volt; mivel nem adott ki semmilyen nyilatkozatot az ügyben, csupán azt követően, 2012 decemberében ;

O.  mivel 2012 júliusában az ENSZ emberi jogi főbiztosa Navi Pillay Kazahsztánban tett kétnapos látogatását követően felkérte a hatóságokat, hogy engedélyezzék a zsanaozeni események, valamint azok okai és következményei független nemzetközi vizsgálatát;

1.  hangsúlyozza az EU és Kazahsztán közötti kapcsolatok fontosságát, valamint azt, hogy valamennyi területen meg kell erősíteni a két fél gazdasági és politikai együttműködését; rámutat, hogy az EU-nak jelentős érdeke fűződik a Kazahsztánnal fenntartott jó kapcsolatokhoz, mind a politikai, mind a gazdasági együttműködést illetően;

2.  határozottan elítéli a bíróság azon ítéletét, hogy szélsőségesség vádjával betiltotta az ellenzéki pártokat, köztük az „Alga!” elnevezésű, be nem jegyzett pártot, valamint hogy kulcsszerepet játszó független médiákat tiltott be, mivel ez sérti a véleménynyilvánítás szabadságának elvét, és komoly aggályokat vet fel a független média és az ellenzék folytatódó elnyomásával kapcsolatban;

3.  felhívja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a társulás szabadságához fűződő elvekre és kötelezettségvállalásokra vonatkozó EBESZ-normákat; sürgeti Kazahsztánt, hogy a kritikát ne fenyegetésnek, hanem inkább építő jellegű hozzájárulásnak tekintse, melynek segítségével politikáit és befogadó jellegét javíthatja;

4.  hangsúlyozza, hogy Aliya Turusbekova nem vonható felelősségre harmadik személyek tettei miatt;

5.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy kérjenek garanciákat arra vonatkozóan, hogy különösen az emberi jogi kérdések megvitatása céljából az uniós intézményekhez látogató újságírók, ellenzéki aktivisták, emberi jogi jogvédők és családjaik ellen nem alkalmaznak személyes fenyegetéseket, nyomásgyakorlást vagy bűnvádi eljárást;

6.  ismételten hangot ad aggodalmának amiatt, hogy ellenzéki vezetőket, újságírókat és ügyvédeket tartanak fogva a nemzetközi normáknak nem megfelelő bírósági eljárások alapján, valamint ismételten kéri a homályos, politikai indíttatásúnak tekinthető büntetőjogi vádak alapján elítélt valamennyi személy, köztük Vlagyimir Kozlov, Vadim Kurashim és Roza Tuletaeva szabadon bocsátását; aggodalmát fejezi ki továbbá e perek tisztességességét illetően, valamint ismételten kéri, hogy a bírósági eljárások folyamán garantálják az átláthatóságot és a nemzetközi normák tiszteletben tartását, hogy hagyjanak fel az említett homályos büntetőjogi vádak alapján hozott ítéletekkel, és hogy biztosítsák a bírói kar függetlenségét;

7.  felkéri a kazah hatóságokat, hogy garantálják a nemzetközi normáknak megfelelő fogvatartási körülményeket, valamint biztosítsanak megfelelő orvosi ellátást a foglyoknak, köztük Vlagyimir Kozlov ellenzéki vezetőnek is; kéri a közelmúltbeli börtönreformban szereplő jobbító intézkedések teljes körű végrehajtását és a további előrelépést ezen a téren annak érdekében, hogy megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

8.  határozottan leszögezi, hogy a terrorizmus és a szélsőségesség elleni legitim küzdelem nem használható fel ürügyként az ellenzéki tevékenységek betiltásához, a szabad véleménynyilvánítás akadályozásához vagy a bírói kar függetlenségének korlátozásához;

9.  hangsúlyozza, hogy Kazahsztán egyre fontosabb nemzetközi partner a régióban, akár a NATO-val való együttműködés, akár az Iránnal folytatott E3+3 tárgyalások támogatása, vagy a kazahsztáni nemzetközi üzemanyagbank létrehozása tekintetében; üdvözli Kazahsztán azon törekvését, hogy aktív közvetítői/támogatói szerepet játsszon a szélesebb régió biztonsági kérdéseit illetően; sürgeti a kazah hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket, ideértve a jogállamisággal és a bírói kar függetlenségével kapcsolatos normákat;

10.  felszólítja Kazahsztánt, hogy akár a szükséges jogi reformok végrehajtása révén alakítson ki olyan körülményeket, amelyek mellett az ellenzéki aktivisták, az újságírók és az ügyvédek szabadon gyakorolhatják tevékenységeiket; hangsúlyozza, hogy az EU kész támogatni Kazahsztán erre irányuló erőfeszítéseit;

11.  felkéri Kazahsztánt, hogy vizsgálja felül a vallással kapcsolatos jogszabályait, és enyhítse a felekezeti hovatartozás nyilvántartásával és a vallásgyakorlással kapcsolatos korlátozásokat;

12.  hangsúlyozza a szakszervezetbe való tömörüléshez, a sztrájkhoz és a kollektív tárgyalásokhoz való munkavállalói jogok tiszteletben tartásának fontosságát, összhangban Kazahsztán nemzeti emberi jogi kötelezettségeivel;

13.  üdvözli a büntetőeljárásról szóló új törvénykönyv kapcsán a Velencei Bizottság delegációjával folytatott párbeszédet, valamint ösztönzi a további együttműködést a Velencei Bizottsággal annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt lehessen elérni e folyamat révén; hangsúlyozza, hogy a reformnak a bírói kar függetlenségének fokozására, a jogállamiság erősítésére és a nemzetköz normák teljesítésére kell törekednie; ismételten kéri a „társadalmi ellentétek szításáról” szóló 164. cikk reformját, valamint felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a reformot és az új jogszabály tartalmát;

14.  ismételten kéri a kazah hatóságokat, hogy folytassák a jelenlegi emberi jogi cselekvési terv végrehajtását, figyelembe véve a Velencei Bizottság ajánlásait, valamint felhasználva a jogállamisági kezdeményezés keretében nyújtott uniós technikai segítséget; ösztönzi és támogatja a 2013–2020-as időszakra szóló emberi jogi cselekvési terv kidolgozására irányuló kazahsztáni erőfeszítéseket; kéri a kazah hatóságokat, hogy működjenek együtt a nem kormányzati szervezetekkel;

15.  üdvözli az EU és Kazahsztán közötti rendszeres emberi jogi párbeszédet; hangsúlyozza az EU és a kazah hatóságok közötti emberi jogi párbeszéd fontosságát, valamint üdvözli a kazah partnerek konstruktív megközelítését; kéri a párbeszéd további erősítését annak érdekében, hogy létrejöhessen egy olyan fórum, amely lehetővé teszi a problémák nyílt felvetését; hangsúlyozza, hogy a párbeszédnek hatékonynak és eredményorientáltnak kell lennie, és lehetőség szerint be kell vonni civil társadalmi szereplőket is;

16.  üdvözli a kazah kormány által bevezetett nemzetközi diákcsere-programokat; hangsúlyozza, hogy ezek a külföldi tartózkodások jelentős hatást gyakorolnak a kazah diákok demokráciával kapcsolatos oktatására; üdvözli, hogy a kazah hatóságok hazatérésük után is támogatják ezeket a diákokat;

17.  felkéri az EU-t, és különösen az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a kazahsztáni fejleményeket, szükség esetén tájékoztassák aggodalmaikról a kazah hatóságokat, ajánlják fel segítségüket, valamint rendszeresen tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek; felkéri az EU astanai delegációját, hogy játsszon proaktívabb szerepet a helyzet figyelemmel követésében, ideértve a bírósági tárgyalások megfigyelését és a börtönlátogatásokat is;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a Kazah Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0089.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0588.
(3) HL C 224 E., 2010.8.19., 30. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0459.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat