Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2042(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0269/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0269/2013

Viták :

PV 07/10/2013 - 21
CRE 07/10/2013 - 21

Szavazatok :

PV 08/10/2013 - 9.11
CRE 08/10/2013 - 9.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0401

Elfogadott szövegek
PDF 244kWORD 85k
2013. október 8., Kedd - Strasbourg
A költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásai, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban
P7_TA(2013)0401A7-0269/2013

Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása a költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásáról, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban (2013/2042(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2012. június 28-i és 29-i Európai Tanács következtetéseire(1),

–  tekintettel a 2013. március 14-i és 15-i Európai Tanács következtetéseire(2),

–  tekintettel a jövőbeni kohéziós politikáról és a többéves pénzügyi keretről szóló, folyamatban lévő intézményközi tárgyalásokra,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott, 2012. november 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című 2011. június 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az előzetes költségvetési tervek monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. március 12-i álláspontjára(5),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. március 12-i álláspontjára(6),

–  tekintettel az kohéziós politikáról szóló 2009. március 11-i állásfoglalására: Reálgazdasági beruházások(7),

–  tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2013. február 7–8-i következtetéseiről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Szinergiák a magánberuházások és a közfinanszírozás között helyi és regionális szinten – partnerségek a gazdasági növekedés és a prosperitás érdekében” című, 2013. március 6-i véleménytervezetére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Nagyobb szinergiák kialakítása az uniós, nemzeti és szubnacionális költségvetések között” című, 2013. február 1-jei véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A költségvetési megszorítások helyi pénzügyekre és beruházásra gyakorolt hatása” című, 2012. évi tájékoztató feljegyzésére,

–  tekintettel az Európai Beruházási Banknak „A 2008–2009. évi recesszió hatása az Európai Unión belüli regionális konvergenciára” című, 2012. december 14-i feljegyzésére(9),

–  tekintettel az Európai Bizottság által kiadott „Occasional Papers” 2012. decemberi, „The Quality of Public Expenditures in the EU” (A közkiadások minősége az EU-ban) címmel megjelent számára(10),

–   tekintettel a Nemzetközi Valutaalap 2012 októberében kiadott „Világgazdasági kilátások” című jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményeire (A7-0269/2013),

A.  mivel a globális gazdasági és pénzügyi válság az Európai Unióban meggyengítette a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót, magasabb munkanélküliséget és alacsonyabb GDP-t eredményezett, valamint növelte a regionális különbségeket és a költségvetési hiányt nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt;

B.  mivel a válság a különböző uniós régiókban igen eltérő súlyossággal és időpontokban következett be, és kihangsúlyozta a már fennálló strukturális hiányosságokat, erőteljesen visszavetette a GDP növekedését, rekordszintű munkanélküliségi rátákhoz és a legveszélyeztetettebb társadalmi rétegek jelentős elszegényedéséhez vezetett, továbbá az üzleti környezet romlását és a fogyasztói bizalom csökkenését idézte elő;

C.  mivel a bankok és a pénzügyi piacok a szuverén és a nemzeti szint alatti kormányok hitelképességének romlását érzékelték, ezért egyre kevésbé voltak hajlandók hitelezni;

D.  mivel a költségvetési paktum nem bizonyult alkalmasnak a válság kihívásainak megválaszolására, és a legéletképesebb megoldásként egy növekedési paktumot helyeztek kilátásba, amelynek köszönhetően közösségi szinten jelentős beruházásokra kerülhet sor, mivel abban a kérdésben jelenleg egyetértés van, hogy a pénzügyi szigor és a költségvetési megszorítások beruházások nélkül nem lendítik fel a gazdaságot, és nem biztosítanak a munkahelyteremtésnek és a gazdasági növekedésnek kedvező körülményeket;

E.  mivel az európai strukturális és beruházási alapok célja, hogy a regionális különbségek csökkentésével, a konvergencia előmozdításával és a fejlődés, a foglalkoztatás és a társadalmi előrehaladás termelő beruházások általi ösztönzésével növeljék a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az Európai Unióban;

F.  mivel az európai strukturális és beruházási alapok egyaránt olyan kiadások, amelyeket az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés és a versenyképesség támogatására irányoztak elő, így pozitívan befolyásolják a GDP-arányos államadósságot;

G.  mivel az államadósság-válság által kiváltott, egész Európát érintő államháztartás-összeomlás nyomán széles körben kellett megszorító politikákat alkalmazni; mivel e politikák rendkívül káros hatással voltak a helyi pénzügyekre, számos költségvetési tétel csökkenését vagy mérséklését okozták, és súlyosan veszélyeztették a nemzeti, regionális és helyi hatóságok képességét a termelő beruházások finanszírozására és társfinanszírozására;

H.  mivel csak néhány állam folytatta a helyi beruházások támogatását, míg az államadósság-válság által sújtott többi ország úgy döntött, hogy befagyasztja vagy csökkenti a helyi hatóságoknak nyújtott beruházási támogatást, és egyre inkább központosításhoz és olyan belső stabilitási szabályok bevezetéséhez folyamodik, amelyek erőteljesen visszafogják a beruházásokat;

I.  mivel a fontosabb területeken és ágazatokban végrehajtott jelentős költségvetési megszorítások jelentik az egyik legfontosabb problémát, amellyel a helyi és regionális hatóságok jelenleg szembesülnek;

J.  mivel a nemzeti szint alatti kormányok kulcsszerepet játszanak a regionális fejlődésben: a közberuházások 60%-át és a gazdasági célú konszolidált kormányzati kiadások 38%-át képviselik, ami magában foglalja a regionális fejlődésre befolyást gyakorló kiadások, így a kereskedelmi és munkaügyekkel, a mezőgazdasággal, a közlekedéssel vagy a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos kiadások nagy részét;

K.  mivel a beruházás az Unió országainak kétharmadában kiigazítási tényezőként működött, ami részben a válság leküzdésére 2009-ben kifejtett erőfeszítéseknek tudható be; mivel 2010-hez képest 2011-ben a közvetlen beruházások 17 tagállamban, köztük 10 országban (Ausztriában, Lettországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Bulgáriában, Görögországban, Portugáliában, Magyarországon és Spanyolországban) több mint 10%-kal visszaestek; mivel a beruházások 2010-ben kezdődött visszaesése (a központi kormányzatok által nyújtott beruházási támogatások -8,7%-kal zuhantak) tovább tart, és úgy tűnik, hogy egy negatív spirálban folytatódik;

L.  mivel a nemzeti szint alatti kormányok eladósodottsági szintje jóval a nemzeti szereplők eladósodottsági szintje alatt van;

M.  mivel a nemzeti szint alatti hatóságok kötelesek részt venni a konszolidációs erőfeszítésekben és csökkenteni hiányukat és adósságukat, miközben a pénzügyileg gyengébb, nemzeti szint alatti kormányok számára romlottak a hitelfeltételek;

N.  mivel a közberuházások kulcsszerepet játszanak a társadalmi befogadásban, és az Unió gazdaságának számos létfontosságú szektorában – így a munkaerőpiacon, az infrastruktúra, a kutatás és az innováció területén, valamint a kkv-k vonatkozásában –, alapvető szükség van a beruházásokra;

O.  mivel a konvergencia a 2000 és 2007 között tapasztalt erősödést követően a recesszió idején jelentősen lelassult az Unióban; mivel a leginkább érintett régiók azok voltak, amelyekben nem fenntartható és spekulatív beruházásokat hajtottak végre, illetve azok, amelyek erős exportorientált feldolgozó ágazatokkal rendelkeztek;

P.  mivel az EU strukturális alapjainak felhasználási mechanizmusa értelmében a Bizottság a tagállamok által már megfinanszírozott kiadásokat igazoló nyilatkozatok alapján csak visszatéríteni tudja az időközi kifizetéseket.

Q.  mivel az EU-27-re és a 2007–2013 közötti programozási időszakra vonatkozó strukturális alapok állami társfinanszírozása kb. 132 milliárd eurót teszi ki, és mivel ezen összeg megléte elengedhetetlen feltétele az Alapok szabályos felhasználásának és a befektetések minőségének, növelve az uniós Alapok felhasználásában vállalt önrészt és felelősséget;

R.  mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmatlan alkalmazása veszélyeztetheti a kohéziós politika által támogatott programok állami társfinanszírozását, és ily módon csökkentheti a kohéziós politikának a versenyképesség javításához és a jelenlegi válság leküzdéséhez való hozzájárulását;

Általános megállapítások

1.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az Unióban – sőt még a tagállamokon és régiókon belül is – ma nyilvánvalóan nőnek a regionális különbségek, számos, viszonylag szegény régió van az új tagállamokban és Dél-Európában, a gazdag régiók többsége pedig Közép- és Észak-Európában található; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az EU kohéziós politikájának kulcsfontosságú szerepét, mivel az a konvergencia és az EU fenntartható fejlődése szempontjából a legfontosabb beruházási eszközt jelenti;

2.  hangsúlyozza, hogy a helyi gazdaság kiemelkedő jelentőségű fellendítő tényező a közösségek számára, és ez fontos a jelenlegi válsághelyzetben; ezzel összefüggésben kiemeli a szociális gazdaságnak a társadalmi kohézió helyi szinten történő javítására gyakorolt gazdasági és társadalmi hatásait; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak finanszírozási lehetőségeket a szociális gazdaság számára a 2014–2020 közötti időszakra szóló strukturális alapokon keresztül;

3.  ismételten hangsúlyozza a kohéziós politika mint fő beruházási eszköz jelentőségét, amely központi szerepet játszik a válság elleni küzdelemben, az egyenlőtlenségek csökkentésében és abban, hogy az Uniót és régióit a fenntartható növekedés útjára állítsa; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) különleges szerepet tölt be a szociális beruházás támogatásában és az Európa 2020 stratégia végrehajtásában, különösen a magas szintű fenntartható foglalkoztatáshoz és termelékenységhez való hozzájárulása, valamint ezzel egyidejűleg a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni eredményes küzdelem és a társadalmi kohézió erősítése révén; hangsúlyozza ezért, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során elegendő költségvetési forrást kell biztosítani a strukturális és beruházási alapok számára, és felhívja a figyelmet különösen arra, hogy számos területen – foglalkoztatás, innováció, fenntartható fejlődés, karbonszegény gazdaság és a kkv-k támogatása – ezek az alapok biztosítják a beruházások nagy részét;

4.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika ellenállónak bizonyult a válsággal szemben azáltal, hogy programjait és finanszírozási eszközeit az adott helyzethez igazította, és így nagyobb rugalmasságot biztosított és döntő hozzájárulást nyújtott azokon a területeken, ahol a gazdaság korszerűsítéséhez, a versenyképesség javításához és a földrajzi különbségek csökkentéséhez beruházásokra van szükség;

Az uniós régiók finanszírozási kapacitása és a regionális, nemzeti és uniós szint közötti szinergiák

5.  kiemeli a számos nemzeti szint alatti hatóság szerepét a költségvetés kiegyensúlyozásában, amit azáltal biztosítanak, hogy szinten tartják a beruházásokat, társfinanszírozást nyújtanak az új projektekhez és ösztönző hatást gyakorolnak a magánberuházásokra, különösen, ha ezek szintje alacsony; hangsúlyozza, hogy recesszió és gyenge növekedés idején a növekedési potenciál fenntartása érdekében létfontosságú a fenntartható közbeszerzés, továbbá a finanszírozási és társfinanszírozási, valamint a beruházások iránti kötelezettségvállalások megtételére való kapacitás;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elhúzódó megszorító intézkedések és a 2011-ben és 2012-ben végrehajtott, az állami költségvetésekre fokozott nyomást gyakorló és azokat visszafogó szigorú gazdasági kormányzás csökkenthetik az Európa 2020 stratégia megvalósítását szolgáló helyi politikák mozgásterét;

7.  hangsúlyozza, hogy a különösen a regionális és helyi szinten fenntartható növekedés ösztönzését, a társadalmi kirekesztés leküzdését és a társadalmi szövet megújítását, a megfelelő egészségügyi és szociális szolgáltatások nyújtását és a munkahelyek megőrzését célzó közberuházási programok és projektek biztosítása érdekében helyre kell állítani és javítani kell a nemzeti szint alatti szint finanszírozási kapacitását és megfelelő technikai támogatást kell nyújtani, különösen a helyi szinten vezetett összetett közös projektek végrehajtása révén; fenntartja, hogy a legkülső régiók számára elkülönített egyedi kiegészítő források nem képezhetik tematikus koncentráció tárgyát, és azokat a legkülső régiókra háruló, az EUMSZ 349. cikkében említett jellemzőkkel és korlátokkal kapcsolatos többletköltségek ellensúlyozására kell használni; megjegyzi továbbá, hogy az egyedi kiegészítő forrást fel lehet használni a legkülső régiókban a közszolgáltatási kötelezettségeket és szerződéseket fedező működési támogatások és kiadások finanszírozásának a segítésére is;

8.  hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a regionális és helyi hatóságok közigazgatási kapacitását, és további erőfeszítéseket kell tenni a bürokrácia csökkentésére, ami kedvezményezettként e hatóságokat is negatívan érinti, és csökkenti kapacitásukat az Unió által finanszírozott projektek végrehajtására;

9.  kéri az intézményeket, hogy tökéletesítsék a meglévő rendelkezéseket annak érdekében, hogy a pénzügyi válság által különösen sújtott egyes tagállamok régiói tovább fejleszthessék a strukturális és kohéziós alapok felhasználására való képességüket, és megelőzzék a kötelezettségvállalások várhatóan hatalmas mértékű visszavonását;

10.  a szabályok további egyszerűsítésére és nagyobb rugalmasságra szólít fel a strukturális alapok tervezésében és kezelésében, lehetővé téve a projektek jobb végrehajtását és a szociális kihívásokra és fenyegetésekre adott gyorsabb és megfelelőbb válaszokat;

11.   üdvözli a Bizottság 2012. évi jelentését a gazdasági és monetáris unión belüli államháztartásokról és különösen a jelentésnek az Unión belüli költségvetési decentralizációról szóló fejezetét, amely hangsúlyozza a föderalista, a bevételnövelést és a kiadásokkal kapcsolatos feladatokat az állam alatti szint hatóságaihoz utaló költségvetési modell helyességét; felkéri a Bizottságot, hogy a gazdasági és monetáris unión belüli államháztartásokról szóló jövő évi jelentésbe vegyen fel egy fejezetet, amely az állam alatti szintű költségvetések és reformok helyzetével foglalkozik;

12.  hangsúlyozza, hogy nagyobb szinergiát kell teremteni a nemzeti, a nemzeti szint alatti és az európai költségvetések között a különböző uniós, tagállami és állam alatti szintű költségvetési hatóságok szerepének és feladatainak egyértelmű meghatározása révén, ezen belül az uniós szakpolitikai és finanszírozási közreműködés szerepének és alapjainak egyértelmű meghatározásával, betartva a késedelmes fizetésekről szóló 2011/7/EU irányelvben rögzített fizetési határidőket, tiszteletben tartva a szubszidiaritást és a helyi és regionális hatóságok költségvetési jogait (a döntéshozatalban és ellenőrzésben betöltött szerepüket), vagyis az őket megválasztó közösségeknek való demokratikus elszámoltathatóságukat, valamint a prioritások és a kiadások meghatározásában az egyes kormányzati szintek önállóságának biztosításával; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson egyértelmű tényadatokat arról, hogyan lehetne az uniós költségvetésnek a különböző szintű befektetések fellendítésében betöltött szerepét növelni;

13.  határozottan támogatja a költségvetési folyamatok nagyobb átláthatóságát és egyszerűsítését valamennyi kormányzati szinten (ami magában foglalja az uniós finanszírozási források pontos megjelölését a nemzeti és állam alatti szintű költségvetéseken belül), valamint a regionális szintű uniós finanszírozási programok kiadásaira vonatkozó adatok elérhetőségének biztosítását uniós szinten (ahol ez lehetséges), továbbá annak tisztázását, hogy uniós, tagállami és állam alatti szinten hogyan hangolják össze a prioritásokat és a finanszírozást a megállapított uniós szintű prioritásokkal;

14.  hangsúlyozza az Európa-szerte jelenleg is zajló költségvetési megszorításokhoz való igazodás fontosságát, a jövőbe való befektetés folytatása mellett; emlékezteti a tagállamokat, hogy nem az jelenti a kihívást, hogy többet költsenek, hanem az, hogy hatékonyabb módon költsenek;

15.  üdvözli, hogy a pénzügyi eszközök alkalmazását a kohéziós politika keretén belül minden tematikus célkitűzésre és minden KSK-alapra kiterjesztik; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el a növekedést szolgáló beruházások támogatását célzó új finanszírozási eszközökben és forrásokban – mint a kötvénypiac, a kockázatmegosztó eszköz és az innovatív pénzügyi eszközök – rejlő potenciál alapos elemzését és értékelését; felszólítja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy javasoljanak olyan innovatív módszereket, amelyekkel a helyi és regionális hatóságok hosszú távú befektetései finanszírozhatók, többek között magántőke bevonása révén; hangsúlyozza, hogy az EBB kölcsönkonstrukciói kulcsfontosságú szerepet játszanak az európai érdekű projektek finanszírozásában, és felszólít arra, hogy teremtsenek nagyobb összhangot és szinergiát e konstrukciók és a strukturális alapok között;

16.  hangsúlyozza a Jessica kezdeményezés jelentőségét a fenntartható városfejlesztés és a városi területek helyreállításának különböző pénzügyi mechanizmusok révén történő támogatásában, és felszólít arra, hogy e kezdeményezést szélesebb körben használják a jövőbeli programozási időszakban;

Az Unió gazdasági kormányzása és a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

17.  hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok lehetséges szerepét az Európa 2020 stratégiának az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedésre irányuló célkitűzései elérésében; megismétli a központi hatóságok, valamint a regionális és helyi hatóságok közötti partnerség jelentőségét a prioritások meghatározásában és a programok végrehajtásához nyújtandó szükséges társfinanszírozás biztosításában, ami előfeltétele annak, hogy e célkitűzések elérése során korlátozott erőforrásokkal is maximális hatást érjenek el; ezzel összefüggésben kiemeli az új eszköz fontosságát a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés számára, ami lehetővé tenné a helyi szintű akciócsoportoknak az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedésre irányuló helyi stratégiák kidolgozását és végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák ezt a lehetőséget a jelenleg zajló programozási folyamatban a helyi akciócsoportok jelentős innovációs potenciáljának hasznosítása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a növeljék a helyi és regionális hatóságok, valamint adott esetben a szociális és más érintett partnerek részvételét a strukturális alapok programozásában, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében, valamint a partnerségi megállapodások elkészítésében, ami az uniós, a nemzeti, a regionális és a helyi stratégiák hatékonyabb összekapcsolását eredményezné;

18.  úgy véli, hogy néhány prioritást magában foglaló, tematikus koncentrációra van szükség; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy rugalmasságra van szükség annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok és a régiók a közös célokra a lehető leghatékonyabban reagálhassanak, tiszteletben tartva ugyanakkor a területi, gazdasági és társadalmi sajátosságokat;

19.  nyomatékosítja, hogy ellenzi a makrogazdasági feltételesség bevezetését a 2014–2020 közötti kohéziós politikában, mivel az hátrányosan érintené a válság miatt már meggyengült régiókat és társadalmi csoportokat, és a kifizetések felfüggesztésével aránytalan hatásokat eredményezhet bizonyos tagállamokban és különösen egyes régiókban annak ellenére, hogy azok teljes mértékben kiveszik a részüket az állami költségvetések kiegyensúlyozását célzó erőfeszítésekből, továbbá csak a pénzügyi nehézségekkel küzdő államok gyengítéséhez vezetne és figyelmen kívül hagyná az Unión belüli makrogazdasági egyensúly fenntartásához nélkülözhetetlen szolidaritás minden formáját; véleménye szerint azon túl, hogy egy ilyen szankcionálási eszköz ütközne az európai közvéleménnyel és növelné a bizalmatlanságot egy olyan történelmi pillanatban, amikor a lakosságot már így is súlyosan érinti a válság és a megszorító politikák hatásai;

20.  úgy véli, hogy az állami kiadások csökkentésének időszakában az addicionalitás elvét újra kell gondolni, hogy végrehajtása az európai gazdasági irányítás keretével összhangban történjen, valamint sürgeti, hogy ezt a kérdést vitassák meg a 2013 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikával kapcsolatos tárgyalások keretében;

21.  tudomásul veszi a Nemzetközi Valutaalap közelmúltbeli megállapításait, amelyek szerint a megszorítások gyengítik azokat az országokat, ahol mechanikusan alkalmazzák azokat: gyenge világgazdasági környezetben az államháztartások gyors konszolidációja rövid távon nehezíti a fellendülést, ami csökkenti az adóbevételeket, így végső soron növeli a hiányt; egyetért az IMF-fel abban, hogy a hangsúlyt nemcsak a fiskális konszolidációra kell helyezni, hanem a konszolidáció és a növekedés közötti egyensúly megteremtésére is;

22.  üdvözli azt a néhány tagállam által benyújtott javaslatot, miszerint a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások keretében meg kellene vitatni egy felülvizsgálati záradékot a 2015 és 2016 közötti időszakra szóló elszámolásokra vonatkozóan, amely lehetővé tenné az olyan alapvetően fontos ágazatok folyó költségvetésének megemelését, mint a fiatalok foglalkoztatása és a kkv-k;

23.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden meglévő mozgásteret vegyenek igénybe a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában a termelő és fenntartható állami beruházások szükségessége és a költségvetési fegyelem célkitűzése közötti egyensúly megteremtése céljából; úgy véli, hogy ez például azzal lehetne megvalósítható, hogy az uniós strukturális és beruházási alapok nemzeti társfinanszírozásának teljes összegét kiveszik a Stabilitási és Növekedési Paktum korlátozásai alól, vagy például azzal, hogy a Paktumhoz kapcsolódó számításokban az állam nettó – nem pedig bruttó – önfinanszírozási szükségletét, azaz a tényleges kiadásokat terhelő, adók nélküli önfinanszírozási szükségletet veszik figyelembe (különös figyelmet fordítva a HÉÁ-ra), vagy azzal, hogy e programok kétféle – uniós és nemzeti –finanszírozások határidőire más modulációt alkalmaznak, lehetővé téve, hogy a program első éveiben teljesen felhasználják az uniós támogatásokat, és hogy a nemzeti önrész felhasználását a program utolsó éveire halasszák, feltételezve, hogy az adott tagállam addigra konkrét eredményeket tud elérni az adósság GDP-hez mért arányával kapcsolatban alkalmazott megszorító politikájának köszönhetően;

24.  felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamok által a strukturális alapok támogatása céljából biztosított állami kiadásokat ne sorolják a partnerségi megállapodás keretében figyelembe vett strukturális, állami vagy azzal egyenértékű kiadások közé a Stabilitási és Növekedési Paktum betartásának ellenőrzésekor, mivel ez olyan kötelezettség, amely közvetlenül az addicionalitás elvének tiszteletben tartásából következik, amely pedig a kohéziós politika egyik alapelve; felszólít ezért, hogy a strukturális és beruházási alapok által társfinanszírozott programok végrehajtásához kapcsolódó állami kiadásokat vegyék ki a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti strukturális hiány fogalommeghatározása alól, mivel ezek a kiadások az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését, továbbá a versenyképesség, a növekedés és a munkahelyteremtés, különösen a fiatalok foglalkoztatásának támogatását szolgálják;

25.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a meglévő uniós költségvetési keretrendszeren belüli lehetséges intézkedésekről, hogy ezzel is elősegítse a folyó kiadások és a beruházások különválasztását a költségvetési hiány kalkulációjában, ezzel elkerülve, hogy a hosszú távú nettó előnyökkel járó állami beruházásokat kiadásként számítsák be;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gazdasági és monetáris unió jövőjéről szóló, folyamatban lévő tárgyalások keretében a makrogazdasági kormányzási rendszer teljes rugalmassági mozgásterét vegyék figyelembe a termelő beruházás lehetővé tétele érdekében, és e célból gondolják át különösen a Stabilitási és Növekedési Paktum és a termelő állami beruházás közötti kapcsolatot, és vegyék ki a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti költségvetési felügyeleti szabályok hatálya alól azokat az állami kiadásokat, amelyek a növekedésbarát politikák keretében a strukturális és beruházási alapok által társfinanszírozott programok végrehajtásához kapcsolódnak;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/131388.pdf.
(2) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/136151.pdf.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430.
(4) HL C 390. E, 2012.12.18., 10. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0070.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0069.
(7) HL C 87. E, 2010.4.1., 113. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0078.
(9) http://www.eib.org/infocentre/publications/all/econ-note-2012-regional-convergence.htm.
(10) http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2012/pdf/ocp125_en.pdf.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat