Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2235(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0297/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0297/2013

Viták :

PV 07/10/2013 - 24
CRE 07/10/2013 - 24

Szavazatok :

PV 08/10/2013 - 9.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0402

Elfogadott szövegek
PDF 168kWORD 85k
2013. október 8., Kedd - Strasbourg
A csendes-óceáni átfogó uniós halászati stratégia
P7_TA(2013)0402A7-0297/2013

Az Európai Parlament 2013. október 8-i állásfoglalása: Lépések egy átfogó uniós halászati stratégiáért a csendes-óceáni régióban (2012/2235(INI))

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére,

—  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének halászattal kapcsolatos határozataira, különösen a 66/68. számú határozat 157. bekezdésére a fejlett országok kötelezettségeiről a legkevésbé fejlett országok és a kis fejlődő szigetállamok iránt,

—  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

—  tekintettel a FAO halászati kapacitások kezelésére vonatkozó nemzetközi cselekvési tervére (IPOA), amelyet a FAO Tanácsa 2000 novemberében hagyott jóvá,

—  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: jogellenes halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre(1),

—  tekintettel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló, a FAO-konferencia 36. ülésszakán 2009. november 22-én jóváhagyott megállapodásra,

—  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

—  tekintettel „Az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújult fejlesztési partnerség felé” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. március 22-i közös bizottsági közleményre(3),

—  tekintettel a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményre, amelynek az EU a 2005/75/EK határozat értelmében 2005. január 25-i hatállyal szerződő fele(4),

—  tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság (IATTC) megerősítéséről szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2006. május 22-i 2006/539/EK tanácsi határozatra(5),

—  tekintettel a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményre(6), amelyet az EU nevében a Tanács 2012/130/EU határozata(7) hagyott jóvá, és amely létrehozta a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Szervezetet (SPFO),

—  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/144/EU tanácsi határozatra(8),

—  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra(9) (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás),

—  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendeletre(10),

—  tekintettel az Európai Közösség és a Mikronéziai Szövetségi Államok között létrejött, a Mikronéziai Szövetségi Államok partjainál folytatott halászatról szóló partnerségi megállapodásra(11),

—  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Kiribati Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodásra(12),

—  tekintettel az EU és a Salamon-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodásra(13),

—  tekintettel a Bizottság által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekintett harmadik országok értesítéséről szóló, 2012. november 15-i bizottsági határozatra(14),

—  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0297/2013),

A.  mivel a politikák fejlesztési célú koherenciájának foganatosítása céljából azon uniós politikákat, amelyek kihatással vannak a csendes-óceáni AKCS-országok halászatára (pl.: a halászati, a kereskedelmi és a fejlesztési politikát), úgy kell végrehajtani, hogy hozzájáruljanak a csendes-óceáni AKCS-országok által kitűzött, fenntartható halászattal kapcsolatos fejlesztési célokhoz; mivel ezt a megközelítést bele kell foglalni a Cotonoui Megállapodás következő megújított változatába vagy az említett megállapodást esetleg követő eszközökbe;

B.  mivel az Uniónak törekednie kell a politikák fejlesztési célú koherenciájára az EUMSZ 208. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely szerint „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;

C.  mivel az EU – az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül juttatott támogatásai révén – Ausztrália után e régió második legfontosabb támogatója, és mivel annak ellenére, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokban a halászati erőforrások jelentik a legfőbb és egyben az egyetlen közös erőforrást, továbbá annak ellenére, hogy a nyugat- és közép-csendes-óceáni térség országai több ízben kifejezték szándékukat, hogy a tonhalhalászat segítségével kívánják felpörgetni a régió társadalmi-gazdasági fejlődését, a tizedik EFA mindössze 2,3%-a célozza a halászattal összefüggő tevékenységeket;

D.  mivel az Unió által két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások előtt hatásvizsgálatot kell végezni, különösen a tengerek biológiai erőforrásai megőrzésének és a megállapodások helyi lakosságra gyakorolt hatásainak tekintetében; mivel ezekhez a két-, illetve többoldalú megállapodásokhoz az említett hatásvizsgálatok következtetéseinek kell alapul szolgálniuk;

E.  mivel az EU és a csendes-óceáni AKCS-országok közötti, a Cotonoui Megállapodásból származó általános preferenciarendszernek a Kereskedelmi Világszervezet szabályaihoz való hozzáigazítását célzó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló, folyamatban lévő tárgyalások során a halászati termékek döntő szerepet játszanak az európai piacokra és az erőforrásokhoz jutás, valamint a fenntartható fejlődést szem előtt tartó, jó halászati irányítás megvalósítása tekintetében;

F.  tudatában annak, hogy milyen veszélyt jelent a származási szabályoktól való eltérés, amelyről az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodáshoz csatolt, származási szabályokról szóló II. jegyzőkönyv 6. cikkének (6) bekezdése rendelkezik, és amely a tisztességtelen verseny veszélyét eredményezi a halászati termékek európai piacán;

G.  mivel az EU-nak az az érdeke, hogy előmozdítsa a csendes-óceáni régióval fennálló kapcsolatait, és a fejlesztési cél elérése érdekében együttműködjön e térséggel, mely együttműködés kiindulópontja a halászati erőforrások megőrzése, a fenntartható fejlődés előmozdítása és a halászati gazdálkodás átláthatóságának támogatása;

H.  mivel a Csendes-óceán nyugati és középső térsége adja a világ tonhalfogásának közel felét, aminek 80%-át a szigetállamok kizárólagos gazdasági övezeteiben ejtik, és csak 20%-át a nemzetközi vizeken;

I.  mivel a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) Tudományos Bizottsága által 2012-ben végzett legutóbbi állományfelmérés szerint szabályozási területén sem a bonitót (Katsuwonus pelamis), sem pedig a sárgaúszójú tonhalat (Thunnus albacares) nem halásszák túl, túlhalásszák viszont a nagyszemű tonhalat (Thunnus obesus); mivel a növendék nagyszemű tonhal mortalitása – különösen a halak csoportosulását előidéző eszközöket használó – erszényes kerítőhálós halászatban súlyos aggodalomra ad okot;

J.  mivel bár tapasztalható némi javulás a nyomon követés ,, a felügyelet és az ellenőrzés terén a Csendes-óceán említett övezetében, megállapítható, hogy a többnyire az ázsiai országokból és a szigetállamokból származó erszényes kerítőhálós halászhajók számának jelentős gyarapodása, valamint a halászati erőkifejtés és a jogellenes halászat növekedése a régió erőforrásainak fenntarthatóságát fenyegetik;

K.  mivel az EU csendes-óceáni halászatra vonatkozó megközelítése révén aktívan támogatni kell a túlzott kapacitás kezelésére és a halászati gazdálkodás javítására irányuló, folyamatban lévő regionális erőfeszítéseket;

L.  mivel hagyományosan léteznek a térségben tonhalgazdálkodással foglalkozó ügynökségek és regionális szervezetek, így a Csendes-óceáni Szigetek Fórumának Halászati Ügynöksége (FFA) vagy a naurui megállapodás részes felei (PNA) szubregionális szervezet;

M.  mivel a naurui megállapodás részes felei (PNA) 2008-ban bevezették a hajónaprendszert (VDS), kísérletet téve a PNA felségvizeihez való hozzáférés irányítására, az e vizeken végzett halászati erőkifejtés korlátozására és a halászatból származó haszon maximalizálására a kis fejlődő szigetállamok számára;

N.  mivel a részes felek túlzott erőkifejtése valós, és a WCPFC-n belül zajlanak az elkövetkezendő évekre vonatkozó új védelmi és irányítási intézkedés bevezetéséről szóló megbeszélések, amelyek során az erőkifejtés határai is szóba kerülnek;

O.  mivel az Egyesült Államok és a Csendes-óceán nyugati és középső térségének államai között 1988 óta van hatályban többoldalú – újratárgyalás alatt lévő – megállapodás, amely a régió halászati napjainak mintegy 20%-ához biztosít hozzáférést;

P.  mivel a hajónaprendszernek (VDS) teljes mértékben átláthatónak kell lennie, rendelkezéseit pedig javítani kell, és valamennyi részt vevő államban végre kell hajtani annak érdekében, hogy célkitűzései megvalósuljanak, és biztosítva legyen a kizárólagos gazdasági övezetekben és a nyílt tengeren hozott intézkedések teljes összeegyeztethetősége;

Q.  mivel a nagy távolságra közlekedő flották hozzáférési költsége várhatóan továbbra is számottevően emelkedni fog a következő években, lévén, hogy ez jelentős bevételi forrás a térség országai számára; mivel egy halászati nap költsége, amelyet a PNA-országok éves ülésén állapítottak meg, 2014-ben legalább 6000 USD lesz;

R.  mivel az EU által – többek között e térség országaival – megkötött halászati partnerségi megállapodások a hajók számának irányadó referencia-űrtartalommal való korlátozásán alapulnak, és mivel nézeteltérések adódtak abból, hogy a PNA-országok bevezették a hajónaprendszert és azt az EU-val kötött partnerségi megállapodásokban is alkalmazni kívánják;

S.  mivel egy jól kidolgozott és megfelelően végrehajtott hajónaprendszer eszközt nyújthat a régióbeli erőkifejtés további növekedésének megakadályozásához;

T.  mivel az EU a jogellenes halászat elleni küzdelem területén való együttműködést és az ezzel összefüggő szabályok betartását feltételként szabta a harmadik országokkal fenntartott, jövőbeli halászati partnerségi megállapodásokat célzó kapcsolataiban; mivel a jogellenes halászat elleni küzdelmet szolgáló 1005/2008/EK rendelet 38. cikkének (9) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság nem kezdeményez partnerségi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokat ilyen országokkal;

U.  mivel a gazdasági partnerségi megállapodásokba külön hivatkozást kell beilleszteni a jogellenes halászatról szóló rendelet végrehajtásáról, nem pedig általános megfogalmazásban említeni a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem szükségességét, valamint nem helyénvaló ilyen megállapodást kötni „nem együttműködőként” meghatározott harmadik országokkal;

V.  mivel 2012. november 15-i határozatában a Bizottság a jogellenes halászatról szóló rendelet értelmében lehetséges nem együttműködő harmadik országként azonosította Fidzsit és Vanuatut, egyrészt, mivel nem hoztak visszatartó erejű intézkedéseket és szankciókat az ezen országokban lajstromba vett, jogellenes halászatot folytató hajók vonatkozásában, másrészt, mivel nem ültették át a gyakorlatba a regionális halászati szervezetek által kiadott ajánlásokat;

W.  mivel Európa erszényes kerítőhálós flottája halászati tevékenységét hagyományosan elsősorban a közép-csendes-óceáni térségben végzi, részben nemzetközi vizeken, részben Kiribati kizárólagos gazdasági övezetében, valamint magánmegállapodások révén Tuvalu, Tokelau és Nauru kizárólagos gazdasági övezetében;

X.  mivel mindemellett a Kiribatival megkötött halászati partnerségi megállapodáson kívül az EU a nyugat-csendes-óceáni térség országaival hasonló megállapodásokat kötött, amelyek nem léptek hatályba, mert egyrészt a Mikronéziai Szövetségi Államokkal kötött megállapodást az ország parlamentje nem ratifikálta, másrészt a Salamon-szigetekkel kötött megállapodás megújítására irányuló tárgyalások 2012-ben megrekedtek;

Y.  mivel az Európai Bizottság befejezte a Cook-szigetekkel és Tuvaluval kapcsolatos, az ezen országokkal kötendő halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdéséhez szükséges előzetes értékeléseket, és mivel a tárgyalási mandátumok Tanácstól való kérésének előzetes lépéseként aláírásra kerültek a megfelelő egyetértési megállapodások;

Z.  mivel az Európai Külügyi Szolgálatnak mindmáig nem volt a fidzsi-szigeteki küldöttségre rendelt, a halászati ügyekért felelős munkatársa;

Általános stratégia

1.  sürgeti a Bizottságot, hogy az EUMSZ 208. cikke értelmében gondoskodjon a csendes-óceáni régiót érintő uniós politikák koherenciájáról, különösen a halászati, a fejlesztési és a kereskedelempolitika tekintetében, és erősítse az ezek közötti lehetséges szinergiákat, hogy multiplikátor hatást érjen el, amely maximalizálja az előnyöket mind a Csendes-óceán e régiójának országai, mind az EU tagállamai számára, erősíti a nemzetközi dimenziót, fokozza az Unió stratégiai jelenlétét, továbbá növeli az EU láthatóságát a Csendes-óceán nyugati és középső térségében, és hozzájárul a csendes-óceáni erőforrások fenntartható kiaknázásához;

2.  úgy véli, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokkal fenntartott, a Cotonoui Megállapodás utáni jövőbeli kapcsolatok keretében a halászati stratégiának olyan regionális megközelítést kell alkalmaznia, amely megerősíti az EU helyzetét és szerepét a Csendes-óceán nyugati és középső térségében;

3.  kéri, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a tizenegyedik EFA vegye figyelembe e stratégiát, valamint tegye lehetővé az ágazati támogatások hányadának növelését a halászközösségek szükségleteinek kielégítése (többek között a helyi élelmiszerbiztonsághoz való hozzájárulásuk fokozása) tekintetében, valamint a fogások helyben történő kirakodásához és feldolgozásához szükséges halászati infrastruktúra fejlesztése tekintetében, mivel a halászat a régió egyik fő gazdasági erőforrása;

4.  üdvözli, hogy nemrégiben kifejezetten a halászati ügyekkel foglalkozó személyzet érkezett az EU fidzsi-szigeteki küldöttségére, és bízik abban, hogy ez elősegíti a halászattal összefüggő állandó és specializált kapcsolatok kiépítését a régió országaival;

5.  kéri továbbá, hogy a fejlesztési segélyek terén törekedjenek jobb koordinációra és komplementaritásra a régió más szereplőivel, összhangban a 2009 augusztusában létrejött „Cairns Compact” elnevezésű kezdeményezéscsomaggal; üdvözli a 2012. június 12-én tartott második EU–PIF miniszteri találkozót, amely megerősíti az Unió és a csendes-óceáni térség közötti politikai párbeszédet, különösen a halászat és a fejlesztés terén, és így biztosítja az Unió és a régió országai által e területeken végzett fellépések fokozottabb hatékonyságát;

6.   hangsúlyozza, hogy a saját felségvizeiken kívül halászó flottáknak a csendes-óceáni országokkal együttműködve hozzá kell járulniuk a trópusi tonhalállományokra nehezedő halászati terhelés csökkentéséhez, többek között a régióban gazdaságilag nagy jelentőséggel bíró és jelenleg túlhalászott növendék nagyszemű tonhalak mortalitásának jelentős csökkentésével;

Halászati stratégia

A.  Rövid távon:

7.  hangsúlyozza a nyugat- és közép-csendes-óceáni térségre vonatkozó halászati stratégia kialakításának fontosságát, tekintettel arra, hogy a régió a halászat területén jelentős szerepet tölt be, és jelentős értéket képvisel az uniós flotta, az uniós piac és a halászati feldolgozóipar számára, hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az e térségben működő hajók jogbiztonságáról gondoskodni;

8.  megállapítja, hogy az EU azon stratégiája, amely a régió országaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek erőforrásaihoz való hozzáférést halászati együttműködési megállapodásokkal kívánta biztosítani, Kiribatin kívül nem működött megfelelően, és úgy véli, hogy a megállapodások megújításához és megerősítéséhez a különböző érintett felek közötti szoros és előnyös kapcsolatokat szolgáló új keretre van szükség;

9.  úgy véli, hogy a problémák egy része onnan ered, hogy az EU pozitív eredményt nem hozó megállapodásokat kötött a Salamon-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok kizárólagos gazdasági övezeteit magában foglaló nyugat-csendes-óceáni térség országaival ahelyett, hogy erõfeszítéseit a közép-csendes-óceáni térségre összpontosította volna, amely az uniós erszényes kerítõhálós flotta tevékenységének hagyományos helyszíne;

10.  igen kedvezően értékeli, hogy a Bizottság befejezte a Cook-szigetekkel és Tuvaluval kapcsolatos előzetes értékeléseket, így elindíthatja a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, és hogy a tárgyalási mandátumok Tanácstól való kérésének előzetes lépéseként aláírta a megfelelő egyetértési megállapodásokat;

11.  úgy véli, hogy ez az új tárgyalási módszer nagyobb összhangban áll a Parlament által – különösen a hosszú távon vándorló halfajok halászata tekintetében – többször szorgalmazott regionális megközelítéssel; kéri a Bizottságot, hogy a naurui megállapodás részes feleivel és egyéb csendes-óceáni AKCS-országokkal folytatott tárgyalások esetében gondoskodjon a WCPFC rendelkezéseinek tiszteletben tartásáról;

12.  megállapítja, hogy az Uniónak a Csendes-óceán tekintetében alkalmazott megközelítése révén támogatnia kell a fejlődő országokat, különösen a kis fejlődő szigetállamokat abban, hogy nagyobb mértékben részesedjenek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a nagy távolságra vándorló állományok fenntartható kiaknázásából, valamint az arra irányuló regionális erőfeszítések megerősítésében, hogy fenntartható módon megőrizzék és irányítsák az említett állományok halászatát, ahogyan erre az UNFSA felülvizsgálati konferenciája is felhív;

13.  aggodalmának ad hangot a térségben tapasztalható jogellenes halászat miatt, és bár elismeri az irányítás terén elért bizonyos javulást, úgy véli, hogy ez még nem elégséges, különösen, ha a jogellenes halászat elleni alapvető eszközök bevezetésének helyzetét tekintjük;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy a csendes-óceáni országokkal tárgyalt gazdasági partnerségi megállapodásba illesszen be olyan hivatkozást, amely kifejezetten említi a jogellenes halászatról szóló 1005/2008/EK rendeletet;

15.  felhívja az AKCS-államokat, hogy továbbra is tevékenyen vegyenek részt a regionális halászati gazdálkodási szervezetek munkájában, és rendszeresen tájékoztassák a civilszervezeteket és a társadalmi-szakmai szervezeteket a halászat területén hozott döntésekről.

B.  Közép- és hosszú távon:

16.  felkéri a Bizottságot, hogy az EU flottája által az e térség országaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek erőforrásaihoz való hozzáférés szabályozása érdekében gondoskodjon egy olyan hosszabb távú stratégia létrehozásának lehetőségéről, amelynek alapját az Európai Unió és a nyugat- és közép-csendes óceáni térség országai közötti, az FFA révén megkötött regionális keretmegállapodás képezi, amely a következő szempontokon alapul:

   a) a megállapodásban meg kell határozni azokat a módozatokat, amelyek szerint az EU flottája hozzáférhet az erőforrásokhoz, és amelyeknek a későbbiekben az érintett országokkal megkötött kétoldalú halászati együttműködési megállapodásokban kell testet ölteniük;
   b) a megállapodás révén átlátható irányítási rendszert kell létrehozni, amely biztosítja különösen a jogellenes halászat elleni küzdelmet, és meghatározza az alkalmazandó eszközöket, ideértve a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló megállapodást;
   c) a megállapodásnak a hajónaprendszeren kell alapulnia, feltéve, hogy elfogadásra kerülnek azok az intézkedések, amelyek biztosítják a rendszer átláthatóságát, javítják hatékonyságát, szabályainak valamennyi érintett fél részéről történő betartását és a rendelkezésre álló legjobb tudományos ajánlásokkal való összhangját;
   d) a megállapodás tárgyalása folyamán meg kell vizsgálni, hogy az EFA keretében a térség számára előirányzott fejlesztési támogatásokat miként lehetne az FFA-n keresztül folyósítani, lévén, hogy a csendes-óceáni AKCS-országok nem rendelkeznek az ezen alapok megfelelő felhasználásához szükséges emberi erőforrásokkal és technikai eszközökkel;

17.  hangsúlyozza, hogy e folyamat befejező szakaszában kizárólag regionális megközelítést kell alkalmazni, vagyis a gazdasági partnerségi megállapodást aláíró országokkal egy olyan többoldalú halászati együttműködési megállapodásra kell jutni, amely a uniós flotta számára hozzáférést biztosít ezen országok kizárólagos gazdasági övezeteinek erőforrásaihoz;

18.  javasolja, hogy a Bizottság a Cotonoui Megállapodás felülvizsgálata során vegye figyelembe a csendes-óceáni térségre vonatkozó e halászati stratégiát, valamint a szigetállamok sajátosságait;

19.  hangsúlyozza a Parlament igényét, hogy – az EUMSZ rendelkezéseinek megfelelően – megfelelő módon vonják be a kétoldalú megállapodások előkészítésébe és tárgyalási folyamatába, mind pedig azok működésének hosszú távú nyomon követésébe és értékelésébe; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet az EUMSZ 13. cikkének (2) bekezdése és 218. cikkének (10) bekezdése értelmében az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen, a Tanáccsal egyenrangú módon tájékoztassák; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a Parlamentet megfigyelők útján kell képviseltetni a halászati megállapodásokban előirányzott vegyes bizottság ülésein; kitart amellett, hogy a civil társadalom – ideértve az EU és a harmadik országok halászati képviselőit is – megfigyelőként vegyen részt az ilyen üléseken;

o
o   o

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jelentést a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0461.
(3) JOIN (2012)0006.
(4) HL L 32., 2005.2.4., 1. o.
(5) HL L 224., 2006.8.16., 22. o.
(6) HL L 67., 2012.3.6., 3. o.
(7) HL L 67., 2012.3.6., 1. o.
(8) HL L 60., 2011.3.5., 2. o.
(9) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(10) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(11) HL L 151., 2006.6.6., 3. o.
(12) HL L 205., 2007.8.7., 3. o.
(13) HL L 190., 2010.7.22., 3. o.
(14) HL C 354., 2012.11.17., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat