Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Kasztokon alapuló megkülönböztetés Indiában” című 2012. december 13-i(1), a nők ellen Indiában elkövetett erőszakról szóló 2013. január 17-i(2), az indiai dalitok emberi jogi helyzetéről szóló 2007. február 1-jei(3), valamint az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról és azon belül annak az EU emberi jogi stratégiai politikájára gyakorolt következményeiről szóló 2012. április 18-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi egyezményekre, köztük a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (CERD) és a Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága XXIX. általános ajánlásaira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kiadott, a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés tényleges felszámolásáról szóló ENSZ-alapelvek és -iránymutatások tervezetére(5),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a kasztok szerinti megkülönböztetéssel kapcsolatos súlyos aggályaira, észrevételeire és ajánlásaira,

–  tekintettel az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületeknek és az ENSZ különeljárások megbízottjainak a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló legutóbbi ajánlásaira,

–  tekintettel a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia jelenkori formáival foglalkozó különleges előadó 2011. május 24-i jelentésére(6), valamint a kasztrendszer által érintett országok egyetemes időszakos felülvizsgálataiban foglalt jelentésekre,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a szegénység áttekintése: Uniós fellépés a kasztok szerinti megkülönböztetés problémájának kezelése terén” című európai parlamenti tanulmányra,

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetés kapcsán a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésre (O–000091/2013 – B7–0507/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a kaszt társadalmi-vallási kontextust jelöl, mint Ázsiában, ahol a kasztrendszeren kívül esők eredendően „tisztátalanoknak” és „érinthetetleneknek” számítanak, emellett azonban szélesebb értelemben véve olyan merev, társadalmi hierarchiarendszer is, amely a társadalmat származás és foglalkozás szerint rangsorolt csoportokra osztja fel; mivel – az ENSZ által előnyben részesített, átfogóbb kifejezést használva – a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés a diszkrimináció nemzetközi emberi jogi jogszabályok által tiltott formája, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a gyermek jogairól szóló egyezmény, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 111. számú egyezménye is kimondja;

B.  mivel 2011 júniusában Githu Muigai, a rasszizmus kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó hangsúlyozta, hogy mindenképpen kerülendő a hátrányos megkülönböztetés különböző megnyilvánulásainak rangsorolása, még akkor is, ha a történelmi, földrajzi és kulturális összefüggéseknek megfelelően – ideértve „az Európában élő roma közösséget és az Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten létező kasztrendszerek áldozatait is” – e diszkriminációk jellege és mértéke eltérő lehet;

C.  mivel az alkotmányos és jogszabályi védelem biztosítása, valamint a kasztok szerinti megkülönböztetés és az érinthetetlenség elleni különös intézkedések bevezetése érdekében egyes, kasztrendszer által érintett országok kormányai által tett lépések ellenére a kasztok szerinti megkülönböztetés továbbra is elterjedt és tartós jelenség, amely becslések szerint világszerte 260 millió embert érint;

D.  mivel a kasztok szerinti megkülönböztetés a világ számos országában létezik, legtöbb áldozata pedig Dél-Ázsiában van; mivel azonban jelentős számban esnek áldozatául emberek más térségekben is, beleértve Ázsiát, a Közel-Keletet és a diaszpórában élő közösségeket is;

E.  mivel a jogszabályok és a politikák végre nem hajtása, valamint a hatékony jogorvoslat és a ténylegesen működő állami intézmények – többek között az igazságügyi és rendőri szervek – hiánya továbbra is jelentős mértékben akadályozza a kasztok szerinti megkülönböztetés felszámolását;

F.  mivel a megfelelően lebontott adatok biztosításával, valamint a kasztok szerinti megkülönböztetés elleni védelmet biztosító különleges jogszabályok és intézkedések szükségességével sok érintett országban nem foglalkoznak;

G.  mivel a kormányok erőfeszítései és egyes nemzetközi szervezetek egyre erőteljesebb törekvései ellenére a kasztok továbbra is a társadalmi kirekesztés, a szegénység, az erőszak, a szegregáció, valamint a fizikai és szóbeli bántalmazás súlyos formáinak vannak kitéve az előítéletekhez, illetve a tisztaság és a szennyezés fogalmához kapcsolódóan;

H.  mivel az érinthetetlenség gyakorlata továbbra is elterjedt és modern formákat ölt; mivel az érintett közösségek csak korlátozottan vehetnek részt a politikában, és súlyos megkülönböztetésnek vannak kitéve a munkaerőpiacon;

I.  mivel néhány országban – például Indiában – a kötelező pozitív intézkedések bizonyos fokig hozzájárultak a dalitok közszférába való integrációjához, ugyanakkor a munkaerőpiacon és a magánszférában a megkülönböztetésmentességre irányuló védőintézkedések hiánya tovább súlyosbítja a kirekesztést és a növekvő egyenlőtlenségeket;

J.  mivel az ILO becslései szerint Dél-Ázsiában az adósrabszolgaság áldozatainak túlnyomó többsége a kaszton kívüliek közül és az őslakos törzsekből kerül ki; mivel a kényszer- és rabszolgamunka különösen elterjedt a mezőgazdaságban, a bányászatban és a ruházati iparban, amelyek számos multinacionális és európai vállalatnak szállítanak termékeket;

K.  mivel a foglalkoztatás terén biztosított megkülönböztetésmentesség a négy alapvető munkajog egyike, amelyet nemzetközi iránymutatások és vállalkozásokra vonatkozó keretrendszerek is tartalmaznak, mint például az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek, az OECD-iránymutatások, valamint a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 iránymutatás, amely a kasztok szerinti megkülönböztetést kifejezetten a megkülönböztetés súlyos formájaként említi;

L.  mivel a kasztrendszer által érintett országok kormányainak és hatóságainak sürgősen tudomásul kell venniük a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét, és meg kell tenniük minden szükséges intézkedést a kasztok szerinti megkülönböztetés felszámolása és megelőzése, valamint a szövetségi, állami, regionális és helyi szinten tapasztalható jelentős végrehajtási hiányosságok orvoslása érdekében azért, hogy a dalitok és a hasonló, kasztok által érintett csoportok jogainak védelmére és előmozdítására különleges jogszabályokat és szakpolitikai intézkedéseket hajtsanak végre, módosítsanak vagy vezessenek be;

1.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszer-alapú akadályozását;

2.  úgy véli, hogy a személyazonosító igazolványokban kerülendő a kasztra való utalás, mivel ez ellenkezik az egyenlőség és a társadalmi mobilitás elvével;

3.  üdvözli Githu Muigai, a rasszizmus kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentését, és hangsúlyozza, hogy a kasztalapú megkülönböztetés valamennyi áldozatát világszerte ugyanolyan figyelemben és védelemben kell részesíteni; tágabb értelemben pedig kiemeli, hogy a rasszizmus és a diszkrimináció valamennyi formájával szemben ugyanolyan hangsúlyosan és ugyanazzal a határozottsággal kell eljárni, Európában is;

4.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a dalitok és a hasonlóan érintett közösségek társadalmi kirekesztése az érintett csoportok körében nagyfokú szegénységhez, valamint a fejlődési folyamatokból való kirekesztésükhöz vagy kisebb részesedésükhöz vezet; továbbá hangsúlyozza, hogy ez megakadályozza e csoportok döntéshozatali folyamatban és kormányzásban való részvételét, valamint érdemi közéleti és polgári szerepvállalásukat;

5.  továbbra is aggasztónak találja a bejelentett és a be nem jelentett atrocitások és az érinthetetlenség eseteinek tartósan magas számát a kasztrendszer által érintett országokban, többek között Indiában, valamint a dalitokat és a kasztalapú emberi jogi jogsértések más áldozatait érintő bűncselekmények elkövetői által élvezett széles körű büntetlenséget; emlékeztet rá, hogy egyes országokban az ilyen diszkriminációk elkövetői magas kormányzati pozíciókat töltenek be;

6.  ismételten komoly aggodalmát fejezi ki a dalit nők és a kasztrendszerrel működő társadalmak hasonlóan érintett közösségeiben élő nők ellen elkövetett erőszak miatt – amelyekről ezek a nők saját biztonságukat féltve vagy társadalmi kirekesztéstől tartva gyakran nem tesznek bejelentést –, valamint a dalit nők és a kisebbségi közösségekben élő nők kasztokon, nemen és valláson alapuló megkülönböztetésének többszörös és halmozott formái miatt, amely kényszer-áttérésekhez, elhurcoláshoz, kényszerprostitúcióhoz és a felsőbb kasztok tagjai által elkövetett szexuális visszaélésekhez vezet;

7.  hangsúlyozza a kasztok szerinti megkülönböztetés által érintett emberekkel foglalkozó civil társadalmi szereplők és emberi jogi jogvédők számára kedvező környezet előmozdításának szükségességét a biztonságuk, valamint a munkájukat akadályozó tényezők, megbélyegzés, illetve korlátozás megelőzése érdekében; rámutat, hogy e környezet magában foglalja a finanszírozáshoz való hozzáférést, az ENSZ emberi jogi szerveivel való együttműködést és a Gazdasági és Szociális Tanács (Ecosoc) általi akkreditálást;

8.  felhívja az Uniót, hogy – a kasztok szerinti megkülönböztetés felszámolását illetően irányadó keretként – támogassa a munkán és származáson alapuló megkülönböztetés hathatós eltörlésére vonatkozó alapelvek és iránymutatások ENSZ által kidolgozott tervezetét, valamint annak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa általi jóváhagyását;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kasztot ismerje el a hátrányos megkülönböztetés társadalmi és/vagy vallási kontextusban gyökerező egyedi formájaként, amelyet a megkülönböztetés többi formájával – így az etnikai hovatartozás, faj, származás, vallás, nem, szexuális irányultság szerinti megkülönböztetéssel – együtt kell felszámolni a megkülönböztetés valamennyi formája elleni uniós küzdelem keretében; felhívja az Uniót, hogy politikáiban és programjaiban tekintse különálló csoportnak a kasztok szerinti megkülönböztetés által érintett személyeket;

10.  sürgeti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az uniós jogszabályokban, politikákban és programozási dokumentumokban érvényesítsék a kasztok szerinti megkülönböztetés elleni küzdelmet, és fogadjanak el a végrehajtásra irányuló operatív iránymutatásokat; felhívja az EKSZ-t, hogy fejlessze az ellenőrzési és értékelési mechanizmusokat annak érdekében, hogy ténylegesen fel lehessen mérni az uniós fellépésnek a megkülönböztetés e formája által sújtott emberek helyzetére gyakorolt hatását;

11.  javasolja, hogy az Unió végezzen módszeres vizsgálatot a kereskedelemnek és/vagy a beruházási megállapodásoknak a kasztok szerinti megkülönböztetés által érintett csoportokra gyakorolt hatásáról, és tisztázza e kérdéseket az iparágak képviselőivel, a kormányzati hatóságokkal és az érintett civil társadalmi szervezetekkel;

12.  sürgeti, hogy a kasztok szerinti megkülönböztetés mint emberi jogi kérdés váljék a jövőbeni uniós emberi jogi szakpolitikák, stratégiák és cselekvési tervek szerves részévé;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozott mértékben támogassa a kasztok szerinti megkülönböztetés – mint a szegénységet is növelő súlyos emberi jogi jogsértés – elleni küzdelemre irányuló fejlesztési projekteket, és hogy vegye figyelembe a megkülönböztetés e formáját az érintett országokban az oktatás, a nők, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a politikai részvétel és a munkaügy területére összpontosító valamennyi projekt esetében;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy humanitárius válságok idején dolgozzon ki és alkalmazzon „kasztérzékeny” megközelítést, és biztosítsa, hogy a humanitárius segély eljusson valamennyi hátrányos helyzetű csoporthoz, köztük a kasztok szerinti megkülönböztetést elszenvedő emberekhez;

15.  sürgeti az Uniót, hogy a kasztok szerinti megkülönböztetés kérdését kétoldalú csúcstalálkozók és más nemzetközi találkozók során a legmagasabb szinten vesse fel az érintett országok kormányaival folytatott tárgyalásokon;

16.  ösztönzi az EKSZ-t, hogy erősítse meg a szakpolitikai és az emberi jogi párbeszédeket, és támogassa azokat a közös kezdeményezéseket, amelyek célja a kasztok szerinti megkülönböztetés felszámolása az olyan államok – köztük India, Nepál, Pakisztán, Banglades és Srí Lanka – kormányaival közösen, ahol a kasztrendszer által érintett közösségek az ún. „érinthetetlenség” gyakorlatának szenvedő alanyai, általánosabb értelemben pedig ösztönzi az EKSZ-t, hogy lépjen fel a munkán és a származáson alapuló diszkrimináció ellen, amely számos országban, többek között Jemenben, Mauritániában, Nigériában, Szenegálban és Szomáliában is előfordul; emlékeztet rá, hogy a kasztok szerinti megkülönböztetésről sok esetben nem tesznek említést a szóban forgó országokkal kötött megállapodásokban;

17.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy adott esetben minden kereskedelmi és társulási megállapodásba vegyenek fel „a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló záradékot”;

18.  javasolja, hogy az EU ösztönözzön hátrányos megkülönböztetéstől mentes és integrációs politikákat és eljárásokat a kasztok szerinti megkülönböztetés által érintett országokkal folytatott üzleti tevékenységek során, ideértve a pozitív diszkriminációt a dalitok és a hasonló helyzetben lévők tekintetében a munkaerőpiacon és a magánszférában;

19.  felhívja az Uniót, hogy támogassa a kasztok szerinti megkülönböztetéssel kapcsolatban a civil társadalommal folytatott rendszeres és széles körű konzultációt, és a civil társadalmi szervezetek számára biztosítsa a kasztok szerinti megkülönböztetés elleni küzdelemhez szükséges forrásokat;

20.  felhívja az Uniót, hogy támogasson egy 2015 utáni időszakra szóló „kasztérzékeny” fejlesztési tervet, amelynek alapvető és mérhető célja a kaszton alapuló vagy kasztok által súlyosbított egyenlőtlenségek csökkentése, és amely biztosítaná, hogy nyíltan foglalkoznak a kasztok szerinti megkülönböztetéssel mint a szegénység alapvető strukturális tényezőjével és a strukturális egyenlőtlenségek egyik gyökerével;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0512. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0031. (3) HL C 250. E, 2007.10.25., 87. o. (4) HL C 258. E, 2013.9.7., 8. o. (5) A/HRC/11/CRP.3. (6) A/HRC/17/40.