Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bizottság bővítési stratégiáról és a 2007–2008-as, 2008-2009-es, 2009-2010-es, 2010-2011-es, 2011–2012-es és 2012–2013-as évek fő kihívásairól szóló közleményeire,

–  tekintettel a többéves indikatív pénzügyi keretekre, a többéves indikatív tervezési dokumentumokra, a nemzeti programokra, valamint a Bizottság és az egyes tagjelölt, illetve potenciális tagjelölt országok közötti megállapodás tárgyát képező projektadatlapokra,

–  tekintettel „A Bizottság bel- és igazságügyi projektjeinek eredményessége a Nyugat-Balkán területén” című, 12/2009 sz. európai számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel a Törökországnak nyújtott előcsatlakozási támogatás Európai Bizottság általi irányításáról szóló, 16/2009. sz. számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel a „Javították-e az európai uniós támogatások Horvátország képességét a csatlakozás utáni támogatások kezelésére?” című, 14/2011. sz. számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel a Koszovónak(1) a jogállamiság területén nyújtott európai uniós támogatásról szóló, 18/2012. sz. számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel a Bizottság által az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok törökországi helyzetéről készített, 2012. októberi tematikus értékelésre,

–  tekintettel a Bizottság által a nyugat-balkáni jogállamiságról, igazságszolgáltatási reformról, valamint korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemről készített tematikus értékelésre (2. és 3. rész, 2012. május és 2013. február),

–  tekintettel az előcsatlakozási támogatásoknak az igazságügyi rendszerek és a korrupcióval szembeni küzdelem területén történő nyugat-balkáni és törökországi felhasználásáról szóló, 2013. márciusi európai bizottsági tájékoztató feljegyzésre(2),

–  tekintettel a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokról szóló 2012. évi eredményjelentésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0318/2013),

A.  mivel a potenciális tagjelölt és tagjelölt országoknak – amennyiben ez csatlakozásukhoz szükségesnek bizonyul – még azt követően is folytatniuk kell igazságügyi rendszereik tökéletesítésére és a korrupció elleni küzdelemre tett erőfeszítéseiket, hogy az EU tagállamává váltak; mivel az Európai Tanács az 1999. évi helsinki csúcstalálkozón európai uniós tagjelölti státuszt adott Törökországnak, és 2001-ben elfogadásra került az EU és Törökország közötti csatlakozási partnerség, továbbá mivel az Európai Tanács 2003. évi szaloniki ülésén megerősítette a stabilizációs és társulási folyamatot mint a nyugat-balkáni régió országait érintő uniós politikát, jogosultakká téve őket az uniós csatlakozásra; mivel a jogállamisággal összefüggő reformokhoz nyújtott uniós támogatás nem korlátozódik az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében biztosított segítségnyújtásra, mivel a jogrendszert érintő reformokhoz Koszovóban támogatást nyújt az EULEX is, emellett 2003 és 2012 között Bosznia-Hercegovinában rendőri misszióra került sor;

B.  mivel a Bizottság kiemelt prioritásnak tekinti a jogállamiság érvényesítését – különösen az igazságügy reformja révén –, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcot a nyugat-balkáni országokban és Törökországban, és mivel 2012-től kezdve a bővítési politika keretében az „új megközelítést” alkalmazzák, a csatlakozási folyamat korai szakaszában rendezve az igazságügyi reformok és a belügyek kérdését egy olyan új tárgyalási módszertan létrehozása révén, amely világos prioritásokat és feltételrendszereket tartalmaz a 23. és a 24. fejezet által érintett területeken, és ezáltal az IPA II. keretében biztosított pénzügyi segítségnyújtás prioritásainak jobb meghatározását célozza;

C.  mivel az Európai Unió a TPA, a PHARE és a CARDS programot 2007-től felváltó Előcsatlakozási Támogatási Eszközön (IPA) keresztül pénzügyi támogatást biztosít a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országoknak, és mivel igazságügyi rendszerének reformja és a korrupció elleni harc keretében Izland kivételével valamennyi tagjelölt és potenciális tagjelölt ország részesül uniós előcsatlakozási támogatásban;

D.  mivel az új előcsatlakozási eszköznek (IPA II.) elődjeinél stratégiaibbnak, hatékonyabbnak és célzottabbnak kell lennie ahhoz, hogy fenntarthatóbb eredményeket érjen el ezen országok tagságra való felkészültségének javítása terén, és a kedvezményezett országok átfogó reformstratégiáinak támogatása érdekében lehetőség szerint az ágazati megközelítést kell előnyben részesítenie;

E.   mivel a jogállamisággal összefüggő reformokhoz Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban nyújtott uniós támogatás nem korlátozódik az IPA keretében biztosított segítségnyújtásra – Bosznia-Hercegovinában 2003 és 2012 között rendőri misszió végrehajtására került sor, Koszovó pedig a 2008-ban felállított európai uniós jogállamiság-misszió (EULEX) formájában is kapott segítséget –, és mivel a 2013. július 1-jei állapot szerint összesen több mint 2000 fős személyzetével (amelyből több mint 730 főt az uniós tagállamok rendeltek ki) és (a 2012. június és 2013. június közötti időszakban) valamivel több, mint 100 millió eurós éves költségvetésével az EULEX jelentős szerepet játszik a koszovói intézmények támogatásában a jogállamiság – és ezen belül az igazságügyi reform és a korrupció elleni harc – terén;

F.   mivel 2007 óta a különböző országok kedvezményezettjei közötti együttműködést támogató regionális projektek, valamint a több kedvezményezett közös szükségleteit célzó horizontális projektek is támogathatók az IPA több kedvezményezettre irányuló programjai keretében;

1.  emlékeztet arra, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem az egyik leglényegesebb prioritás bármely potenciális tagjelölt ország esetében, amely csatlakozni kíván az Európai Unióhoz;

2.  ismételten hangsúlyozza a független bírói kar, az alapvető jogok védelme és érvényesülésük előmozdítása, illetve a korrupció elleni eredményes fellépés fontos szerepét a jogállamiság és a demokrácia megszilárdításában; üdvözli az Unió új tárgyalási megközelítését, amely egyértelműen a csatlakozási folyamat központi elemeként határozza meg a fenti alapvető területeket, és magában foglalja a 23. és 24. fejezetek egyértelmű és részletes cselekvési tervek alapján történő mielőbbi megnyitását, ami ösztönzi a szükséges jogszabályok és intézmények létrehozását, valamint a végrehajtás terén a megfelelő eredmények felmutatását; hangsúlyozza az olyan átlátható és méltányos referenciakritériumok megállapításának szükségességét a folyamat egésze során, amelyek a feltételeket a csatlakozáshoz vezető konkrét lépcsőfokokká teszik;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

Igazságügyi reform

3.  nyugtázza, hogy 2001 óta az igazságügyi reform területén Törökországnak megítélt uniós előcsatlakozási támogatás 128 938 935 eurót tett ki 30 projektet érintően, és ebből 2012. december 31-ig 66 645 666 eurót fizettek ki; rámutat, hogy eddig kilenc projekt zárult le, 11 van folyamatban és 10 vár elindításra(3);

4.  elismeri, hogy a Bizottság 2012 februárjában behajtási eljárást indított két befejezett törökországi projekt – három fellebbviteli bírósági épület építése Ankarában, Erzurumban and Diyarbakırban(4) és támogatás fellebbviteli bíróságok létrehozásához Törökországban(5)– esetében; tudomásul veszi, hogy 2012 áprilisában sor került 21 767 205,29 euró behajtására, és hogy ez az összeg megfelel a két projekt számára a Bizottság által kifizetett összegnek; megjegyzi, hogy a Bizottság teljes körű behajtásra irányuló döntését külső értékelők bírálták; felszólítja a Bizottságot, hogy 2013 decemberéig adjon részletes tájékoztatást erről az ügyről, és adjon magyarázatot arra, miért döntött a teljes behajtás mellett;

5.  nyugtázza, hogy 2005 óta az igazságügyi reform területén a Nyugat-Balkán országainak megítélt uniós előcsatlakozási támogatás 240 064 387,48 eurót tett ki 124 projektet érintően, és ebből 2012. december 31-ig 85 749 243,96 eurót fizettek ki; rámutat, hogy eddig 53 projekt zárult le, 47 van folyamatban és 23 vár elindításra(6);

A korrupció elleni küzdelem

6.  nyugtázza, hogy 2001 óta a korrupció elleni küzdelem területén Törökországnak megítélt uniós előcsatlakozási támogatás 6 160 000 eurót tett ki 5 projektet érintően, és ebből 2012. december 31-ig 1 661 732 eurót fizettek ki; rámutat, hogy eddig egy projekt zárult le, kettő van folyamatban és kettő vár elindításra;

7.  nyugtázza, hogy 2005 óta a korrupció elleni küzdelem területén a Nyugat-Balkán országainak megítélt uniós előcsatlakozási támogatás 55 160 227,76 eurót tett ki 45 projektet érintően, és ebből 2012. december 31-ig 16 060 007,57 eurót fizettek ki; rámutat, hogy eddig 18 projekt zárult le, 17 van folyamatban és 10 vár elindításra(7);

8.  rámutat a Bizottság új megközelítésmódjára, amelynek értelmében az igazságügyi reform és a belügyi kérdéskörök a csatlakozási folyamat korai szakaszában kerülnek terítékre; megjegyzi ugyanakkor, hogy a 2007–2012 közötti időszakra előirányzott teljes uniós előcsatlakozási keretösszegnek átlagosan csupán 3,13%-át fordították az igazságügyre és mindössze 0,52%-át a korrupció elleni küzdelemre; rámutat arra, hogy ugyanezen időszak alatt a 23. és 24. fejezetek („Igazságszolgáltatás és alapvető jogok”, valamint „Jogérvényesülés, szabadság és biztonság”) alá tartozó szakpolitikai területekre elkülönített teljes összeg az uniós előcsatlakozási támogatás teljes összegének mintegy 7,41%-át tette ki; megjegyzi továbbá, hogy az I. alkotóelemre előirányzott összegek mintegy 16,29%-a a jogállamiságot hivatott erősíteni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban;

9.   tudomásul veszi, hogy a „Támogatás Bosznia-Hercegovina igazságügyi minisztériumainak stratégiai tervezési, segélykoordinációs és európai integrációs kapacitásaihoz” megnevezésű 2007-es IPA-projektre vonatkozó szerződést felfüggesztették; felszólítja a Bizottságot, hogy 2013 decemberéig adjon részletes tájékoztatást a szerződés felfüggesztéséről és a projekt állásáról;

A finanszírozás, a csatlakozási prioritások és a társfinanszírozás

10.  rámutat a Bizottság új megközelítésmódjára, amelynek értelmében az igazságügyi reform és a belügyi kérdéskörök a csatlakozási folyamat korai szakaszában kerülnek terítékre; megjegyzi ugyanakkor, hogy a 2007–2013 közötti időszakra előirányzott uniós előcsatlakozási támogatás teljes keretösszegének csupán 2,87%-át fordítják az igazságügyre és mindössze 0,52%-át a korrupció elleni küzdelemre;

11.   megállapítja, hogy a helyi hatóságok általi társfinanszírozás szintje országonként rendkívül eltérő, ezen belül Horvátország és Törökország projektjei többségét társfinanszírozza, míg Szerbia valamennyi projektjét teljes mértékben az EU előcsatlakozási támogatásából fedezi; véleménye szerint a társfinanszírozott projektek – különösen az igazságszolgáltatás és a korrupció elleni küzdelem területén – magasabb fokú felelősségvállalást eredményeznek a kedvezményezettek részéről; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az IPA II. keretében növelje a helyi hatóságok által társfinanszírozott projektek számát;

12.  úgy véli, hogy az igazságügyi reformra és a korrupció elleni küzdelemre fordított előcsatlakozási támogatás szintje nem tükrözi a Bizottság által e tekintetben meghatározott prioritásokat; tekintettel az igazságüggyel és a korrupcióval kapcsolatos kérdések jelentőségére, az e téren felmerülő problémák súlyosságára, valamint azokra a pozitív átgyűrűző hatásokra és szinergiákra, amelyek az igazságügyi és korrupcióellenes reformok megfelelő lezárása és végrehajtása esetén más ágazatok javát szolgálnák, nyomatékosan kéri a Bizottságot és a kedvezményezett országokat, hogy jelentősebb és megfelelőbb arányban fordítsanak pénzeszközöket erre a két területre; rámutat ugyanakkor arra, hogy egyéb tényezők, például a jogállamiságról és az igazságszolgáltatásról folytatott országspecifikus strukturált párbeszédek jelentős hatással vannak az uniós előcsatlakozási támogatás hatékonyságára az igazságügyi rendszerek reformja és a korrupció elleni küzdelem területén; ezért elismeri, hogy a teljes finanszírozásból való részesedés nem kizárólagos kritériuma a jogállamiság és a korrupcióellenes gyakorlatok megerősítésére irányuló uniós erőfeszítések hatékonyságának;

13.  sajnálatosnak tartja, hogy az IPA I. keretében történő finanszírozás alacsonynak tűnik e területek fontosságához viszonyítva; megállapítja azonban, hogy egyes tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a jogállamiság területén gyenge a felvevőképesség az IPA I. források tekintetében; alapvető fontosságúnak tartja az IPA II. keretében e terület számára nyújtott előcsatlakozási támogatás kezelésének javítását, és hangsúlyozza, hogy mennyiségi és minőségi mutatók alapján kell ellenőrizni és értékelni az előrelépést a független és hatékony bírói kar, a jogállamiság és a korrupció elleni harc terén kijelölt célkitűzések felé, a végrehajtásukat is beleértve; fontosnak tartja továbbá egy teljesítményösztönző kialakítását az IPA II. keretrendszerben, a stratégiai dokumentumokban meghatározott célkitűzések elérése terén tett jelentős előrelépés jutalmazása érdekében;

14.  sajnálja, hogy a Bizottság nem rendelkezik olyan eszközzel, amely automatizált módon bemutatná az uniós előcsatlakozási projektek végrehajtási arányát, és hangsúlyozza, hogy a végrehajtási arányok ismerete nélkülözhetetlen a projektek hatékony végrehajtásának ellenőrzéséhez és ezáltal a lehetséges szűk keresztmetszetek korai szakaszban történő feltárásához; felhívja a Bizottságot, hogy hathavonta gyűjtse egybe az uniós előfinanszírozási támogatásban részesülő projektek végrehajtási arányára vonatkozó adatokat;

15.   megállapítja, hogy az igazságügyi rendszerek reformjával és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködés politikai szinten is zajlik a jogállamiságról és az igazságügyről folyó, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal létrehozott strukturált országspecifikus párbeszéd révén;

Általános megjegyzések

16.  hangsúlyozza, hogy az igazságügy és a korrupcióellenes küzdelem területén végrehajtott előcsatlakozási projektek hatékonysága elsősorban a hatóságok által a reformok elfogadására és maradéktalan végrehajtására mutatott politikai akarattól függ; sajnálja, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok nagy részében a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harccal, illetve a független igazságszolgáltatással kapcsolatos hatékony reformok bevezetése iránt nincs erős politikai támogatás; rámutat arra, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok az uniós előcsatlakozási támogatást annak érdekében kapják, hogy jogrendszereiket – a jogi keretrendszert és a gyakorlatot egyaránt – összhangba hozzák az európai normákkal;

Igazságügyi reform

17.  üdvözli a jogi és intézményi kereteket az uniós vívmányokkal jobban összhangba hozó változásokat, valamint az igazságszolgáltatás intézményi felépítésének korszerűsítését; elismeri például az ügyviteli rendszer bevezetésének a bíróságok pártatlanságára és hatékonyságára gyakorolt pozitív hatását, noha a rendszer működését és eredményességét egyes esetekben – például Koszovóban – túlzottan nagyra törő célkitűzések akadályozzák;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen az igazságszolgáltatási rendszerekkel és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos projektek hatókörének egyértelműbb meghatározására, hogy ezáltal ezeken a területeken egységesebb lehessen az ellenőrzés és a jelentéstétel;

19.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek aktívan részt kell vennie az előcsatlakozási támogatások tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban történő elosztása és elköltése felügyeletében minden területre kiterjedően, beleértve az igazságszolgáltatási rendszert és a korrupció elleni küzdelmet; ezért hangsúlyozza, hogy a Parlamentet mindvégig tájékoztatni kell az IPA végrehajtásáról és a tagjelölt és potenciális tagjelölt országoknak juttatott forrásokról;

20.  emlékeztet arra, hogy a jogállamiság a demokrácia sarokköve és a jól működő piacgazdaság előfeltétele, és hangsúlyozza, hogy az igazságügyi reformokat szélesebb összefüggésben kell szemlélni; kitart amellett, hogy az igazságügyi rendszernek teljes mértékben függetlennek, kiszámíthatóbbnak hatékonyabbnak és méltányosabbnak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok és az üzleti szféra megbízzanak az igazságszolgáltatásban; e tekintetben rámutat, hogy valamennyi bíróságon meg kell valósítani az ügyek véletlenszerű elosztásának rendszerét, és gondoskodni kell az időben történő igazságszolgáltatásról, az ítélkezési gyakorlat egységesítéséről, az összes bírósági határozat elfogadást követő azonnali közzétételéről és az azokhoz való egyszerű hozzáférésről, valamint az e-igazságszolgáltatásban rejlő – többek között pénzügyi – előnyök kihasználásáról; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a bírók, ügyészek és bírósági titkárok folyamatos képzése; megállapítja, hogy az „új megközelítésnek” e kérdésekre kell összpontosítania a csatlakozási tárgyalások összefüggésében;

21.  alapvető elemnek tartja az uniós pénzügyi támogatásnak a bővítési politika prioritásaihoz való szorosabb hozzákapcsolását, különösen a jogállamiság vonatkozásában, az igazságszolgáltatási rendszerek függetlenségének, elszámoltathatóságának, pártatlanságának, szakmaiságának, átláthatóságának és hatékonyságának előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kiszámítható és megfelelő finanszírozás a fenntartható igazságügyi reformok kulcsfontosságú előfeltétele; hangsúlyozza a bírók, ügyészek és tisztviselők folyamatos szakmai továbbképzésének fontosságát; kéri a területen tevékenykedő civil társadalmi szereplők, valamint a forrásokkal való visszaélés vonatkozásában éber megfigyelőkként és informátorokként tevékenykedő szereplők további pénzügyi támogatását és a velük való együttműködést az igazságszolgáltatás átláthatóságának növelése és hosszú távú kapacitások kiépítése érdekében;

22.  sajnálja, hogy az EU pénzügyi támogatásának hatását és fenntarthatóságát nagymértékben gátolja a kiszámítható igazságszolgáltatási rendszerek és a kiszámítható és elégséges belföldi finanszírozás hiánya;

23.  megállapítja, hogy az „új megközelítés” e kérdésekre kíván összpontosítani a csatlakozási tárgyalások összefüggésében;

A korrupció elleni küzdelem

24.  megállapítja, hogy a korrupció jelentős kihívás a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos nyugat-balkáni ország esetében az eredményjelentések rámutatnak a bűnözők, a szervezett bűnözői hálózatok és a politikai elitek között a régióbeli konfliktusok idején kialakult összefonódásokra, amelyek napjaink társadalmaiba is átmentődtek; mély aggodalmát fejezi ki „az állam foglyul ejtésének” jelensége miatt, amely ezen országok némelyikében tapasztalható;

25.  megjegyzi, hogy a korrupció elleni harc terén a tényleges végrehajtás és a konkrét eredmények elérése – különösen a magas szintű politikai korrupció és az igazságszolgáltatáson belüli korrupció esetében – továbbra is nagy kihívást jelent, és hogy az előrelépések mérése érdekében meggyőző eredményeket kell felmutatni a büntetőeljárások és az ítéletek terén; üdvözli, hogy az „új megközelítés” e kérdésekre összpontosít a csatlakozási tárgyalások összefüggésében; hangsúlyozza, hogy – az érdekelt felek széles körű együttműködésére alapozva – jobban kell tervezni és finanszírozni a korrupcióval szembeni tevékenységeket; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszabb távú és szélesebb alapokon nyugvó stratégiai perspektívát az átláthatóság és a korrupcióval szembeni küzdelem területén működő, nemzeti és európai szintű civil társadalmi szervezetek uniós támogatását illetően; megállapítja, hogy az „új megközelítés” e kérdésekre kíván összpontosítani a csatlakozási tárgyalások összefüggésében;

26.  a polgárok jogállamiságba és állami intézményekbe vetett bizalmának növelése érdekében eredményeket vár el a pártatlan és eredményes vádemelések és bírósági ítéletek meghozatala terén a korrupció elleni harc területén, a nagy horderejű esetekben is; kéri az illetékes hatóságokat az intézményközi – különösen a bűnüldözési struktúrákkal való – együttműködés javítására, a közvélemény figyelmének felhívására és a korrupcióellenes szabályok és tevékenységek tervezésére, betartatására és ellenőrzésére irányuló képességek fejlesztésére, valamint a Korrupció Elleni Államok Csoportjával (GRECO) való szoros együttműködésre, továbbá a független állami testületekkel – például korrupcióellenes ügynökségekkel – folytatott intenzív párbeszédre; szorgalmazza a nemzeti és nemzetközi korrupció megelőzésére és leküzdésére irányuló stratégiák végrehajtását;

27.  úgy véli, hogy a sajtó és a média szabadsága és a digitális szabadság a hatalom alapvető ellensúlya, valamint a korrupció elleni küzdelem fontos összetevője azáltal, hogy színteret nyújt a véleménynyilvánítás szabadsága számára, valamint biztosítja a nyilvánosság számára az információkhoz való hozzáférést; ezért sürgeti, hogy az IPA keretén belül a kormányokra, az állampolgárokra, illetve a sajtó- és médiaorgánumokra irányuló programok révén továbbra is tevékenyen mozdítsák elő ezeket a szabadságjogokat;

28.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy regionális megközelítés és stratégia hiányában az EU előcsatlakozási támogatását nem mindig használják fel egységes módon; kiemeli például, hogy míg Horvátországban az EU előcsatlakozási támogatása nyomozati jogkörrel rendelkező korrupcióellenes ügynökséget finanszírozott, addig Koszovóban nyomozati jogkörrel nem rendelkező korrupcióellenes ügynökséget támogatott, ami kétségeket vetett fel hatékonyságát illetően; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg világos regionális stratégiát annak érdekében, hogy elkerülje az egymásnak ellentmondó modellek támogatását a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban;

A projektek végrehajtása

29.  megjegyzi, hogy az előcsatlakozási projektek időtartama egytől 3,5 évig terjed; a külső tematikus értékelések alapján elismeri, hogy ezek a határidők nagy kihívást támasztanak, sőt, talán túlzottan ambiciózusak a legtöbb projekt átfogó jellegére és számos, gyakran összetett alkotóelemére tekintettel; az igazságügy és a korrupcióval szembeni harc területein végrehajtandó reformok összetettségére, és a pusztán az előprogramozási tevékenységekre fordított idő hosszúságára tekintettel azt ajánlja, hogy a Bizottság hozzon olyan megfelelő intézkedéseket az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz programozásának és projektjeinek keretében, amelyek hosszabb (öt–hét éves) időtartamokat eredményeznek, előre kijelölt és időszakos ellenőrzések beiktatásával, amelyek lehetővé tennék a rugalmasabb kiigazításokat, a pénzügyi keretet is beleértve;

30.  aggódik a projektek végrehajtásának rendszeres késedelmei, és végső soron hatékonyságuk miatt; megjegyzi például, hogy a törökországi projektek általában egy évvel a szerződések aláírását követően valósulnak meg, a pályázatok kiírásának és a szerződések megkötésének akadozásai miatt, míg Horvátországban a PHARE programok szerződéseit átlagosan a tervezettnél egy évvel később írták alá, csupán pár nappal a pénzügyi megállapodásban megállapított szerződéskötési határidő előtt;

31.   aggodalmát fejezik ki továbbá amiatt, hogy új tevékenység projektbe való felvételének szükségessé válása esetén az előcsatlakozási támogatás szabályainak bonyolultsága és merevsége kontraproduktív módon valamely tevékenység megismétlését vagy nem kielégítő projektterv elfogadását ösztönzi; mindazonáltal véleménye szerint továbbra is meg kell találni a projekthatékonyságot szolgáló rugalmasság, a szabálytalanságok elkerülésének szükségessége és az értékarányos megtérülés biztosítása közötti megfelelő egyensúlyt, és felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel e tekintetben az IPA II. keretében;

32.  véleménye szerint átfogó projektek esetén teljes körű elindításuk előtt mindig előkészítő (kísérleti) tevékenységeket kell végezni a lehetséges hiányosságok azonosítása és mérséklése, az elkerülhető késedelmek és nehézségek korlátozása, valamint az elérhető eredmények felmérése érdekében;

33.  megjegyzi, hogy az igazságügyi reform és a korrupció elleni harc területeinek átfogóbb ágazati megközelítése pozitív változásokat eredményezhet, többek között a reformra irányuló nemzeti erőfeszítések megfelelőbb összpontosítását, a finanszírozók hatékonyabb koordinációját és az egyes projektek közti jobb kölcsönhatást; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ágazati megközelítések bevezetésére az előcsatlakozási támogatások ágazati megközelítésére vonatkozó iránymutatásokkal összhangban kerüljön sor, és hogy bővüljenek a kedvezményezett országok megalapozott ágazati stratégiák kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos kapacitásai; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson iránymutatást az ágazati megközelítés végrehajtásához az IPA II. tervezési és programozási időszakaiban; úgy véli, hogy a legtöbb országban sem az intézményi háttér, sem a költségvetési folyamatok nem érik el az ágazati költségvetési támogatáshoz szükséges szintet, és kéri a Bizottságot a szükséges intézményi és eljárási fejlesztések támogatására a kedvezményezett országokban;

34.  hangsúlyozza, hogy a többi adományozóval és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködés és koordináció kiemelkedő fontosságú a párhuzamosságok elkerülése, a segélyhatékonyság biztosítása és a kapacitásépítés előmozdítása érdekében a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban; sajnálja, hogy az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem kívül esik az adományozók általi támogatás egységességét erősítő nyugat-balkáni beruházási keret – az EU, nemzetközi pénzügyi intézmények, kétoldalú adományozók és a nyugat-balkáni kormányok közös kezdeményezése – hatókörén; felhívja a Bizottságot és partnereit, hogy hozzanak létre a nyugat-balkáni beruházási kerethez hasonló rendeltetésű struktúrát az igazságügyi reform és a korrupció elleni harc terén történő együttműködés és koordináció erősítése érdekében, és folyamatosan tájékoztassák a Parlamentet az elért előrelépésekről;

Teljesítmény és fenntarthatóság

35.  elismeri, hogy a 2001–2005-ös időszak előcsatlakozási projektjeinek ellenőrzését követően az Európai Számvevőszék kijelentette, hogy a projektek fenntarthatósága a következő feltételek mellett volna javítható: (i.) fokozottabban bevonják a kedvezményezetteket; (ii.) nem indul projekt fenntartási terv nélkül; (iii.) a Bizottság szigorúbban felügyeli az elosztást, és értékeli az Unió által finanszírozott berendezések és infrastruktúra használatát; végül (iv.) a technikai segítségnyújtást kellő módon kiegészíti az intézményi átalakítás tevékeny támogatása; hangsúlyozza, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz programja keretében tapasztalható előrelépés ellenére még mindig maradnak hiányosságok, mégpedig az érdekelt felek bevonása és a projektek fenntartása terén, és rámutat például arra, hogy a 2011-es programozási időszak során Törökországban az érdekeltek bevonása alig történt meg az elmúlt 12 hónap során;

36.  tudomásul veszi, hogy az előcsatlakozási projektek olyan projektadatlapokon alapulnak, amelyek ismertetik az átfogó és a konkrét célokat, a tervezett végrehajtandó tevékenységeket, ezek időkereteit, a végrehajtás költségeit és módjait, illetve a mutatókat, amelyek alapján a projektek sikere mérhető;

37.  rámutat arra, hogy az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályok 30. cikke (966/2012/EU, Euratom rendelet – költségvetési rendelet) SMART célkitűzéseket ír elő az uniós költségvetés alá tartozó valamennyi politikai intézkedéshez, amelyeket a tevékenységalapú költségvetési és irányítási folyamatok részeként kell az éves tevékenységi jelentésekben meghatározni;

38.  megjegyzi, hogy a projektek adatlapjai idővel tökéletesedtek, több és jobban kidolgozott SMART célkitűzés bevonásával, valamint a projektek különböző összetevőire vonatkozó konkrét mutatókkal; aggódik azonban amiatt, hogy a külső értékelés alapján néhány projekt nem volt kellően összefogott, a nem megfelelő mutatók miatt, mivel a SMART mutatók nem mindig alkalmazhatóak az igazságügy területén; kitart a minőségi mutatók kidolgozásának szükségessége mellett, amelyek képesek a projektek hosszú távú hatásának mérésére; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a 2014–2020-ra vonatkozó pénzügyi keretben az IPA II-vel kapcsolatban a tervezést, nyomon követést és értékelést segítő teljesítménymutatók használatára vonatkozó útmutatások közzétételét; véleménye szerint a jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság ágazataiban specifikus mutatókat kell kialakítani, és ezeket az IPA II keretében alkalmazott stratégiaibb megközelítéssel összhangban kell használni;

39.  úgy véli, hogy a jó minőségű képzés az igazságszolgáltatási reform alapvető tényezője, és üdvözli, hogy a TAIEX tevékenységének több mint 30%-át a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság területére összpontosítják, ám megkérdőjelezi a projektek adatlapjain meghatározott objektív mutatók alkalmasságát, amelyeket a képzési tevékenységek hozzáadott értékének mérésére használnak; rámutat, hogy az olyan mutatók, mint „az oktatók által végzett képzési tevékenység minősége és mennyisége”, és „a képzéssel elégedett, a képzésen részt vett igazságügyi tanácsadók” főleg a mennyiségi eredményre összpontosítanak, és nem veszik figyelembe a tényleges eredményeket; rámutat például arra, hogy ha a résztvevők bejelölik egy kérdőíven, hogy a képzés hatással lesz a munkájukra, az önmagában nem mutatja a hatást; kéri ezért a Bizottságot, hogy finomítsa tovább a képzéssel kapcsolatos mutatókat, és szervezze meg a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a képzési tevékenységek alapos hatásvizsgálatát;

40.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy sokszor nem állnak rendelkezésre a vonatkozó kiinduló adatok, amelyhez képest a haladást mérni lehetne, ami megakadályozza az előcsatlakozási projekteknek tulajdonítható változások mérését;

41.   megállapítja, hogy a jogalkotási reformok támogatása egyike a leggyakoribb előcsatlakozási projekteknek; megjegyzi, hogy az intézményi keretek már összhangban vannak az európai normákkal, de attól tart, hogy – átfogó stratégia hiányában – veszélybe kerül a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban végbemenő jogszabályi és szerkezeti változások fenntarthatósága, amelyre külső szakértők is felhívták a figyelmet; különösen megjegyzi, hogy gyakran hiányoznak a rendeletek és kiegészítő szabályok, nincs egyértelművé téve a feladatok és felelősségek megváltozása, és az alkalmazottak nem megfelelően képzettek, és így nem tudják az új törvényeket a céloknak megfelelően alkalmazni; kitart amellett, hogy az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem támogatását hosszú távra kell tervezni, és az értékelési szempontoknak az új keretek, törvények, rendeletek és szabályozások létrehozásától kezdve a magas szintű ügyekben folyó tényleges büntetőeljárásig az egész folyamatra kiterjedően átfogónak kell lenniük;

42.  megjegyzi, hogy a több kedvezményezettet érintő programok teljesítményét és fenntarthatóságát még nem értékelték; felszólítja a Számvevőszéket, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok számára nyújtandó előcsatlakozási támogatásról szóló jövőbeni különjelentése e projekteket is foglalja magában;

Nyomon követés és értékelés

43.  elismeri, hogy az eredményorientált monitoringjelentések segítségével a Bizottság értékeli az előcsatlakozási programok hatását és fenntarthatóságát, sajnálja azonban, hogy e jelentéseket nem hozzák nyilvánosságra; véleménye szerint a Bizottság országjelentéseinek tükrözniük kellene az eredményorientált monitoringjelentések megállapításait és értékelniük kellene a programokat, illetve végrehajtásukat követően azok hatását; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy minden országjelentésbe illesszen be egy fejezetet az eredményorientált monitoringjelentések következtetéseiről;

44.  rámutat, hogy az EOM (eredményorientált monitoring) jelentések száma egyenetlenül oszlik meg az országok között, Albániában 31 a számuk, míg Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Montenegróban és Szerbiában egyáltalán nem készült ilyen; rámutat továbbá, hogy a decentralizált végrehajtási rendszert (DIS) használó országoktól nem követelik meg a külső eredményorientált monitoring alkalmazását, ezért Horvátországban kevés független teljesítményértékelés valósul meg; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós előcsatlakozási támogatásból finanszírozott programok rendszeres és alapos, független külső ellenőrzéséről a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban;

45.  aggódik az eredményorientált monitoringjelentésekkel kapcsolatos azon nézet miatt, hogy strukturálisan részrehajlóak a pozitív minősítések felé, és nem megfelelőek a hosszabb távú teljesítmény ellenőrzésére; hangsúlyozza, hogy a monitoringnak az ágazati teljesítményt kell követnie, és nem csak a projektek eredményeit; sürgeti a Bizottságot átfogó ellenőrzési cselekvési terv kidolgozására, beleértve az eredményorientált monitoringjelentésektől eltérő olyan értékelő eszközöket, mint a SMART mutatókkal rendelkező ágazati teljesítményértékelő keretek, annak érdekében, hogy idővel lehetségessé váljon a projektek eredményeinek átfogó ellenőrzése; 2014 végéig tájékoztatást szeretne kapni az elért előrelépésekről;

46.  emlékeztet arra, hogy a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy értékelje a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban az igazságszolgáltatási reformra és a korrupció elleni küzdelemre kiutalt uniós források hatását és az elért eredményeket(9); üdvözli, hogy a Bizottság 2012/2013-ban közzétette az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok törökországi helyzetéről készített értékelését, valamint a nyugat-balkáni jogállamiságról, igazságszolgáltatási reformról, valamint korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemről készített értékelését; sajnálja azonban, hogy a Törökországról szóló értékelés nem tartalmazta a korrupció elleni küzdelemhez kapcsolódó projektek áttekintését;

47.   tisztában van azzal, hogy az Európai Számvevőszéknél most készül egy különjelentés a Szerbiában nyújtott uniós előcsatlakozási támogatásokról; nyomatékosan javasolja, hogy a teljesítményellenőrzés hatálya terjedjen ki az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem terén megvalósított projektekre is;

Átláthatóság

48.  úgy véli, hogy az előcsatlakozási támogatási programok keretében támogatott minden projektet tartalmazó adatbázist kellene létrehozni és közzétenni; ezért felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki intézkedéseket a jogi szabályozás átláthatóságának fokozására, illetve egy olyan rendszer kialakítására, amely az uniós pénzeszközök valamennyi kedvezményezettjét feltünteti egyazon weboldalon, a források kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján;

49.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy 2015-ig orvosolja e kérdéseket az IPA-támogatásra vonatkozó információknak a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezésnek megfelelő közzétételével, amely kezdeményezés nemzetközileg elfogadott közös szabályokat határozott meg a fejlesztési együttműködés során nyújtott forrásokról szóló aktuális, átfogó és előretekintő információk elektronikus közzétételéről; hangsúlyozza, hogy e kezdeményezés csak akkor lesz sikeres, ha az információt rendszeresen frissítik; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a tervek szerint havonta frissítse az adatbázist;

Országspecifikus megjegyzések

Albánia

50.  üdvözli az albániai jogi és intézményi keretek, illetve az igazságszolgáltatás infrastruktúrája terén az uniós támogatásoknak köszönhetően elért haladást; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a mindezen átalakulások tényleges hasznát, végrehatását és konkrét hatását illető eredmények jelentése nem megfelelő;

51.   elismeri az eredményeket, ami a korrupció elleni közdelemről szóló stratégiai dokumentumok elfogadását illeti; de komolyan aggódik az e téren tett intézkedések alacsony hatékonysága miatt; hangsúlyozza, hogy 2012-ben Albánia Európa legkorruptabb országának minősült; felszólítja a Bizottságot és az albán hatóságokat, hogy sürgősen értékeljék újra az ország korrupcióellenes stratégiájának és cselekvési terveinek végrehajtását;

Bosznia-Hercegovina

52.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem használták ki Bosznia-Hercegovinában az igazságszolgáltatás egyes megerősített kapacitásait; aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék 2009-es ellenőrzése során megállapította, hogy nem áll rendelkezésre finanszírozás a kialakított infrastruktúra üzemeltetésére és karbantartására, amely a fejlesztések fenntarthatatlanságának kockázatát hordozza;

53.   komolyan aggódik a Bosznia-Hercegovinában működő korrupcióellenes ügynökség korlátozott teljesítménye, valamint a korrupció elleni harcra irányuló uniós finanszírozás konkrét eredményeiről szóló jelentések hiánya miatt;

Horvátország

54.  tudomásul veszi a Horvátország által elért előrehaladást az igazságügyi reform egyes területein, valamint azok végrehajtása során, továbbá, hogy azok fenntarthatóságát nyomonkövetési projektekkel biztosították;

55.   tudomásul veszi a Horvátország éves országjelentésében ismertetett kedvező fejleményeket a korrupció elleni küzdelem terén; azonban aggodalommal tölti el az a kockázat, hogy az ország uniós csatlakozását megelőzően hozott intézkedések nem visszafordíthatatlanok és fenntarthatóak; hangsúlyozza például, hogy nem világos, mely intézmény játszik vezető szerepet az összes korrupcióellenes reform felügyeletében, illetve hogy az Összeférhetetlenségi Bizottság tagjait csak 2013 februárja elején nevezték ki, ami kételyeket ébreszt annak tényleges működőképességét és eredményeit illetően, valamint továbbra is – sőt, egyre inkább – jellemzőek a politikai indíttatású kinevezések a minisztériumokban és a vállalatok felügyelőbizottságában;

Koszovó

56.  megállapítja, hogy amiatt, hogy az északi területek nem állnak a pristinai székhelyű koszovói hatóságok ellenőrzése alatt, az IPA egyes projektjei – például a „Jogi oktatási rendszer reformja” projekt, amelyet egész Koszovóra kiterjedőre terveztek –, általában elhanyagolható hatást fejtettek ki északon;

57.  komolyan aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék nem találta kellőképpen hatékonynak a jogállamiság területén Koszovóban nyújtott uniós támogatást; elismeri, hogy a Koszovóban fennálló sajátos körülmények, többek között az, hogy a jogállamiság kiépítése alacsony szintről kezdődik, továbbá az, hogy a koszovói hatóságok nem tulajdonítanak megfelelő prioritást e területnek, bizonyos mértékig magyarázzák az uniós beavatkozás korlátozott hatékonyságát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy vannak olyan területek, amelyeken előrelépést lehet elvárni a Bizottságtól és az EKSZ-től:

58.  különösen aggasztónak találja a korrupció elleni küzdelem terén a kézzelfogható előrelépés hiányát Koszovóban; véleménye szerint a korrupció az egyik legnagyobb kihívás, amely komoly akadályt jelent a közintézmények működése során;

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

59.  üdvözli az igazságügyi reform jogalkotási kerete terén elért eredményeket, továbbá az automatizált bírósági ügyviteli információs rendszer kiépítésének köszönhető, a hatékonyság és a pártatlanság tekintetében megvalósuló pozitív változásokat; elismeri Macedónia aktív hozzáállását az igazságszolgáltatás reformja terén és azt, hogy e területen élen jár;

60.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre jelentések a korrupcióellenes IPA-projektek hatékonyságáról Macedóniában;

Montenegró

61.  üdvözli a regionális együttműködés javítását a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, amely megerősíti az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosításához szükséges jogi keretet, valamint fokozza a montenegrói igazságszolgáltatás hatékonyságát; aggódik az adományozók közötti gyenge koordináció és a projektek alacsony fenntarthatósági minősítése miatt;

62.   megállapítja, hogy a korrupció komoly problémát jelent Montenegróban; elismeri a Montenegró által a korrupció elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseket, különösen pedig a korrupcióellenes kezdeményezés igazgatóságának az uniós finanszírozás segítségével történő megerősítését;

Szerbia

63.  attól tart, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége továbbra is komoly aggodalomra ad okot Szerbiában, különösen az illetéktelen politikai befolyásolás miatt; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az új szabályozást nem következetesen és nem megfelelően érvényesítik, ami veszélyezteti a hatékonyságot;

64.  üdvözli a „Korrupcióellenes Ügynökség létrehozásának támogatása” című projekt pozitív értékelését, és konkrétan azt, hogy a projekt jelentős hatást kell, hogy gyakoroljon a célcsoportokra és általában a társadalomra egyaránt; ragaszkodik azonban a folyamatos nyomon követés szükségességéhez annak biztosítása érdekében, hogy a politikai fejlemények ne akadályozzák a projektet;

Törökország

65.  elismeri, hogy az igazságszolgáltatás területén megvalósított projektek elegendő bizonyítékot adnak a fenntarthatóságra, és üdvözli a török hatóságok részéről a megkezdett reformfolyamat folytatására irányuló politikai akaratot, amelyet az igazságügyi képzésre előirányzott megnövekedett költségvetés is jelez; rámutat ugyanakkor a projektek megtervezésének néhány gyenge pontjára – mint például a kiinduló adatok és a SMART mutatók hiányára –, amelyeket orvosolni kell ahhoz, hogy az előcsatlakozási projektek hatását megfelelő módon vizsgálhassák;

66.   megállapítja, hogy a korrupció elleni küzdelem területén az EU pénzügyi támogatása csak a közelmúltban, „A törökországi korrupció megelőzésének erkölcsi szempontjai” című 2006-os projekttel kezdődött; tudomásul veszi a Bizottság közlését, amely szerint egy független korrupcióellenes szerv létrehozása és nemzeti korrupcióellenes stratégia elfogadása előtt nem kerülhet sor az uniós források programozására; megjegyzi, hogy a fent említett projekt viszonylag kielégítőnek tekinthető, ugyanakkor nem rendelkezett SMART mutatókkal;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF Felügyelő Bizottságának, és az OLAF-nak.

(1) Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244(1999). sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével. (2) A Bizottság E-011447/2012, E-011448/2012, E-011449/2012, E-011661/2012, E-011662/2012, E-011663/2012, E-011664/2012 és E-011665/2012. számú írásbeli választ igénylő kérdésekre adott válaszainak 1. melléklete. (3) A Bizottság E-011447/2012, E-011448/2012, E‑011449/2012, E-011661/2012, E-011662/2012, E-011663/2012, E-011664/2012 és E-011665/2012 számú írásbeli választ igénylő kérdésekre adott válaszainak 1. melléklete. (4) TR0501.07. számú projekt, uniós hozzájárulás: 22 500 000 euró, kifizetések (2012. december 31): 20 559 457,71 euró. (5) TR0401.02. számú projekt, uniós hozzájárulás: 1 400 000 euró, kifizetések (2012. december 31): 1 207 747,58 euró. (6) Lásd ugyanott. (7) Lásd ugyanott. (8) A 2007–2012 közötti előcsatlakozási támogatás igazságügyre és korrupció elleni küzdelemre szánt teljes keretösszegének átlagai az e területekre 2013. februárig elkülönített összegeket tükrözik. (9) HL C 188. E, 2012.6.28., 19. o.; HL C 199. E, 2012.7.7., 106. o.; HL C 296. E, 2012.10.2., 94. o.