Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalkozások védelme a megtévesztő marketinggyakorlatokkal szemben és a jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása” című közleményére (COM(2012)0702),

–  tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (kodifikált változat)(1),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)(2),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre („Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről”)(3),

–  tekintettel a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a megtévesztő szakmai címjegyzékekről szóló, 2011. június 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetéséről, végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő reklámja elleni küzdelemről szóló, 2008. december 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megrendelt „A szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlata a fogyasztók és kkv-k védelmére irányuló jelenlegi és jövőbeni belső piaci jogalkotás összefüggésében” című tanulmányra(8),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. április 19-i véleménytervezetére a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalkozások védelme a megtévesztő marketinggyakorlatokkal szemben és a jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása – A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv felülvizsgálata” című közleményéről (COM(2012)0702)(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0311/2013),

A.  mivel a megtévesztő marketinggyakorlatok számos formája ismert, közülük a legelterjedtebbek a félrevezető szakmai címjegyzékek és fizetési űrlapok, az internetes tartománynevekkel és a védjegyoltalommal kapcsolatos csalárd ajánlatok, valamint az „üzleti lehetőség”, „otthon végezhető munka” vagy „gyors meggazdagodás” reményével kecsegtető megtévesztő ajánlatok;

B.  mivel a 2006/114/EK irányelv hatálya jelenleg a belső piacon belüli megtévesztő és összehasonlító reklámozásra és annak tisztességes versenyre gyakorolt hatására terjed ki;

C.  mivel a vállalkozások, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások részéről egyértelmű igény mutatkozik a jobb védelem és a vállalkozások közötti megtévesztő gyakorlatokkal szembeni hatékony fellépés iránt, amely azonban kívül esik a 2005/29/EK irányelv hatályán;

D.  mivel az Unióban a megtévesztő marketinggyakorlatok következtében elszenvedett pénzügyi veszteség mértéke nem ismert, de bizonyos nemzeti statisztikák alapján évente több milliárd euróra tehető;

E.  mivel a megtévesztő marketinggyakorlatok megzavarják a piac működését és versenytorzulást okoznak, megakadályozva, hogy a vállalkozások megfelelő információk birtokában hozzák meg döntéseiket, és így azok hatékonyak legyenek;

F.  mivel a kkv-k és különösen a kis- és mikrovállalkozások a megtévesztő marketinggyakorlatok legfőbb áldozatai, noha e vállalkozások az európai növekedés fő mozgatórugói; mivel az iskolák, egyházak, kórházak, nem kormányzati szervezetek, önkormányzatok és egyéb hatóságok is a célpontok között vannak;

G.  mivel a Parlament több ízben kifejezte aggodalmát a megtévesztő marketinggyakorlatokkal kapcsolatban, melyek gyakran határokon átnyúló jellegűek, és felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a tudatosság növelése, az együttműködés fokozása, a végrehajtás és a szabályozás terén tett erőfeszítéseiket;

H.  mivel a megtévesztő marketinggyakorlatok hatását a fogyasztók is megérzik, akiknek emiatt többet kell fizetniük a termékekért és szolgáltatásokért;

I.  mivel e gyakorlatok elterjedtsége meghaladja a hatóságok által észlelt mértéket, hisz a megtévesztő marketinggyakorlatok áldozatai gyakran szégyellik, hogy áldozattá váltak, és nem jelentik e gyakorlatokat a bűnüldöző hatóságoknak, inkább teljesítik a fizetési követelést; mivel ennek fényében rendkívül fontos, hogy a hatóságok megkönnyítsék a bejelentést, és kellő figyelmet szenteljenek az ilyen eseteknek;

J.  mivel a tagállamok különböző módon hajtották végre a 2005/29/EK és a 2006/14/EK irányelveket, ami jelentős különbségekhez vezetett a hatályuk alá tartozó területeken hozott nemzeti rendelkezések között; mivel e különbségek hozzájárulnak a piac felaprózódásához és bizonytalanságot keltenek a vállalkozásokra vonatkozó uniós szabályok végrehajtása terén, különösen a határon átnyúló ügyekben;

K.  mivel a csalárd módon működő kereskedők azt használják ki, hogy a tagállamok egyenetlen szintű védelmet biztosítanak vállalkozásaiknak, és csak Ausztria és Belgium foglalta jogszabályba a megtévesztő szakmai címjegyzékek tilalmát, míg Hollandiában jelenleg folyik az erre vonatkozó jogszabály kidolgozása;

L.  mivel alapvetően fontos olyan koherens megközelítést alkalmazni, amely biztosítja a megelőzés és a büntetés közötti egyensúlyt; mivel a végrehajtó hatóságok továbbra sem fognak határozottan fellépni, amíg nincsenek a probléma megoldását célzó egyértelmű jogi rendelkezések;

M.  mivel a csalárd módon működő kereskedőket jelenleg igen nehéz felkutatni és ellenük büntetőeljárást indítani, ugyanis a számlákat egyik országból a másikba küldik, bankszámlájuk pedig egy harmadik országban van, így az átutalásokat is nehéz nyomon követni;

N.  mivel a kkv-k, és különösen a mikrovállalkozások – kis méretük és korlátozott forrásaik miatt – gyakran nem képesek egyénileg jogi lépéseket tenni más államok joghatóságában székhellyel rendelkező, csalárd módon működő kereskedők ellen;

1.  üdvözli a Bizottság közleményét, azonban hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség, különösen a jogszabályok végrehajtása terén;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a megtévesztő, félrevezető és tisztességtelen marketinggyakorlatok gazdasági növekedésre, különösen a kkv-kra, illetve a belső piacon folytatott tisztességes versenyre gyakorolt negatív hatása miatt, különös tekintettel a kevésbé fejlett és a pénzügyi válság által leginkább sújtott tagállamokra;

3.  kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa a 2006/114/EK irányelv hatályát a vállalkozások megtévesztő marketinggyakorlatok elleni jobb védelme érdekében;

Megelőzés és tájékoztatás

4.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok között jobb információcserére van szükség; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre vagy jelöljenek ki nemzeti tájékoztatási pontokat, ahol a vállalkozások és a megtévesztő gyakorlatok egyéb áldozatai bejelenthetik ezeket az eseteket, illetve segítséget és a bírósági vagy bíróságon kívüli jogorvoslati formákra vonatkozó tájékoztatást, valamint segítséget és szaktanácsot kaphatnak a csalás különböző formáinak megelőzésével és kezelésével kapcsolatban; úgy véli, hogy a tájékoztatási pontoknak fenn kell tartaniuk egy adatbázist, amely tartalmazza a megtévesztő marketinggyakorlatok valamennyi típusát és könnyen érthető példákat foglal magában; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemzeti adatbázisok adatainak zavartalan és összehangolt cseréjét, és e célból többek között segítse elő az új gyakorlatok azonosítására szolgáló riasztási rendszer létrehozását, figyelembe véve ugyanakkor a költségvetési korlátokat;

5.  úgy véli, hogy a nemzeti tájékoztatási pontoknak aktív szerepet kell játszaniuk a hatóságok, polgárok és vállalkozások közötti információmegosztásban, és együtt kell működniük annak érdekében, hogy figyelmeztessék egymást az új megtévesztő gyakorlatokra, és segítséget nyújtsanak a kkv-knak a határokon átnyúló viták rendezésében azáltal, hogy a becsapott vállalkozásokat tájékoztatják a jogorvoslat bírósági és bíróságon kívüli lehetőségeiről; úgy véli, e nemzeti tájékoztatási pontokat azzal a feladattal is meg kell bízni, hogy az érintett tagállamban rendszeresen hozzák nyilvánosságra a tevékenységük során leszűrt általános tapasztalatokat;

6.  felhívja a nemzeti és a nemzetközi vállalkozói szervezeteket, különösen a kkv-k szervezeteit, hogy szorosan működjenek együtt a nemzeti tájékoztatási pontokkal; e tekintetben szintén üdvözli az állami és a magánszféra közötti együttműködést;

7.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy megvizsgálja, hogyan lehet – jóváhagyott kritériumok alapján – egy egész Európára kiterjedő feketelistát létrehozni a megtévesztő marketinggyakorlatokról, amely – ha kivitelezhető – az ilyen gyakorlatok miatt már több ízben elítélt társaságokat is tartalmazza; javasolja, hogy e feketelista álljon összhangban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben foglalt feketelistával, legyen kimerítő és tartalmazzon világos meghatározásokat a megtévesztő marketinggyakorlatokról;

8.  felszólítja az Europolt, hogy a megtévesztő marketinggyakorlatok határokon átnyúló formáira vonatkozó információk gyűjtésével és az elkövető társaságok mögötti struktúrák feltérképezésével játsszon aktívabb szerepet az effajta csalások visszaszorításában, továbbá biztosítson mechanizmusokat az ilyen gyakorlatokkal és struktúrákkal kapcsolatos naprakész információk nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti gyors cseréjéhez;

9.  hangsúlyozza, hogy a csalárd társaságok működésének megakadályozása érdekében a nemzeti bűnüldöző hatóságoknak – különösen az információmegosztás fokozása révén – szorosabban együtt kell működniük azokkal a szolgáltatókkal, akik szolgáltatásait a megtévesztő marketinggyakorlatok folytatói felhasználják, így a bankokkal, távközlési társaságokkal, postai szolgáltatókkal és behajtó cégekkel;

10.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen mozdítsanak elő kezdeményezéseket minden üzleti vállalkozás felvilágosítására és tájékoztatására, valamint mozdítsák elő a legjobb gyakorlatok cseréjét közöttük, ezáltal biztosítva, hogy tudatában legyenek a veszélyeknek;

Jogszabályok végrehajtása és büntetőeljárás

11.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti különböző védelmi szintek és hatósági végrehajtási mechanizmusok akadályt állítanak az országhatárokon átnyúló reklámkampányok folytatásának útjába, ami jelentős jogi és operatív bizonytalansághoz vezet a vállalkozások számára;

12.  aggodalommal állapítja meg, hogy a nyomozó hatóságok több tagállamban szerfelett vonakodnak attól, hogy foglalkozzanak a megtévesztő marketinggyakorlatok eseteivel a hatályos rendelkezések homályossága miatt, és hogy nem bíznak abban, hogy elegendő bizonyítékot lehet felmutatni; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak proaktív módon kell küzdeniük a pénzügyi és gazdasági bűnözés ellen;

13.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a megtévesztő marketinggyakorlatokkal szembeni nyomozást és büntetőeljárásokat; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a nemzeti bűnüldöző szerveknek adjon iránymutatást a nyomozás és a büntetőeljárások prioritásai tekintetében kialakul bevált gyakorlatokra vonatkozóan; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az illetékes nyomozó és bírói hatóságok kapacitását és szakértelmét;

14.  hangsúlyozza, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéseket kell alkalmazni, és emlékeztet arra, hogy a szankcióknak megelőző hatásuk is lehet;

15.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre kölcsönös együttműködési hálózatot a nemzetközi bűnüldöző szervek között az irányelv határokon átnyúló esetekben történő végrehajtásának javítása érdekében;

16.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a Parlament azon ajánlását, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatályát részlegesen ki kellene bővíteni az I. melléklet (a feketelista) vállalkozások közötti (B2B) szerződésekre történő kiterjesztésével a 2006/114/EK irányelv esetleges felülvizsgálatának fontolóra vétele mellett, annak felmérése érdekében, hogy koherensebb megközelítést eredményez-e, mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat fogalmát, a feketelistával együtt, a vállalkozások közötti kapcsolatokra is kiterjesztené;

17.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy egyértelműbb meghatározást dolgoz ki a megtévesztő marketinggyakorlatokra; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be további meghatározásokat a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások tekintetében;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy prioritásként vizsgálja meg, hogyan oldható meg, hogy az ismétlődő, súlyosan megtévesztő marketinggyakorlatok folytatásában vétkesnek kimondott vállalkozásoknak a büntetőjogi felelősségüket megállapító ítélet korlátozza az uniós közbeszerzési eljárásokban való részvételre és/vagy uniós finanszírozás igénybevételére való jogosultságukat;

19.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy adóhatóságaik szorosan működjenek együtt a nemzeti tájékoztatási pontokkal, és vessék alapos vizsgálat alá azokat a társaságokat, amelyek bejelentések szerint megtévesztő marketingtechnikákat alkalmaznak;

20.  hangsúlyozza, hogy a társaságokat nyilvántartó szervezeteknek, például a kereskedelmi kamaráknak, proaktívabb szerepet kell vállalniuk a gyanús magatartási formák kiszűrésének elősegítésében és a csalárd gyakorlatok megelőzésében;

21.  különösen felhívja a figyelmet a csalárd adósságbehajtó cégek szerepére, amelyek fenntartás nélkül kényszerítik a vállalkozásokat az olyan számlák kifizetésére, amelyekről a behajtók tudják vagy tudhatnák, hogy hamisak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat arra, miként lehet az ilyen cégeket – hivatalos megalapításuk előtt és után – hatékonyabban ellenőrizni, és vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy kötelező követelményt vezessenek be, mely értelmében a követeléskezelő társaságoknak be kell jelenteniük az észlelt megtévesztő gyakorlatokat;

22.  aggodalommal állapítja meg, hogy a vitarendezési eljárások hatástalannak, hosszadalmasnak és költségesnek bizonyultak, és nem nyújtanak garanciát az okozott károk megfelelő és időben történő megtérítésére; hangsúlyozza, hogy ezt a helyzetet orvosolni kell és lehetővé kell tenni az áldozatok számára a méltányos kártérítéshez jutást; felkéri a tagállamokat, hogy amennyiben kivitelezhető, vezessenek be nemzeti törvényeket, amelyek megtévesztő marketinggyakorlatok áldozatai számára lehetővé teszik a csalárd társaságokkal szembeni közös fellépést a közelmúltban közzétett C(2013)3539 bizottsági ajánlással és COM(2013)0401 bizottsági közleménnyel összhangban; hangsúlyozza, hogy a visszaélésszerű pereskedés elkerülése érdekében az áldozatokat erre képesített személynek kell képviselnie a Bizottság dokumentumaiban foglaltak szerint;

Nemzetközi együttműködés az EU-n kívül

23.  hangsúlyozza, hogy a megtévesztő marketinggyakorlatok nemzetközi problémát jelentenek, amely átnyúlik az egyes tagállamok, illetve az EU határain; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak e tárgyban nemzetközi együttműködést a harmadik országokkal és az illetékes nemzetközi szervezetekkel;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza részvételét a tömegmarketinggel foglalkozó nemzetközi munkacsoportban, amelyben az Egyesült Államok, Ausztrália, Belgium, Kanada, Hollandia, Nigéria és az Egyesült Királyság bűnüldöző, szabályozó és fogyasztóvédelmi szervei, valamint az Europol működnek közre;

o
o   o

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 376., 2006.12.27., 21. o. (2) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (3) HL L 364., 2004.12.9., 1. o. (4) HL L 166., 1998.6.11., 51. o. (5) HL C 380. E, 2012.12.11., 128. o. (6) HL C 46. E, 2010.2.24., 26. o. (7) HL C 45. E, 2010.2.23., 17. o. (8) IP/A/IMCO/ST/2008-06. (9) INT/675 - CES1233-2013_00_00_TRA_PA.