Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2621(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0484/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0484/2013

Viták :

PV 22/10/2013 - 17
CRE 22/10/2013 - 17

Szavazatok :

PV 23/10/2013 - 11.11
CRE 23/10/2013 - 11.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0446

Elfogadott szövegek
PDF 341kWORD 67k
2013. október 23., Szerda - Strasbourg
Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről
P7_TA(2013)0446B7-0484/2013

Az Európai Parlament 2013. október 23-i állásfoglalása az európai szomszédságpolitikáról: a partnerség erősítése felé. Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi jelentésekről. (2013/2621(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Kibővült Európa – szomszédság: keleti és déli szomszédainkhoz fűződő kapcsolataink új kerete” című, 2003. március 11-i (COM(2003)0104), az „Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” című, 2004. május 12-i (COM(2004)0373), az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló, 2006. december 4-i (COM(2006)0726), a határozott európai szomszédságpolitikáról szóló, 2007. december 5-i (COM(2007)0774), a keleti partnerségről szóló, 2008. december 3-i (COM(2008)0823), a „Barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért” című, 2008. május 20-i (COM(2008)0319), az európai szomszédságpolitika áttekintéséről szóló, 2010. május 12-i (COM(2010)0207) és a dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszédről szóló, 2011. május 24-i (COM(2011)0292) bizottsági közleményekre,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé” című, 2013. március 20-i (JOIN(2013)0004), „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i (COM(2011)0303), és a „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” című, 2011. március 8-i (COM(2011)0200) közös közleményére,

–  tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának 2010. július 26-i, 2011. június 20-i, és 2013. július 22-i, az európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló következtetéseire, valamint az Európai Unió Külügyek/Kereskedelem Tanácsa 2011. szeptember 26-i és az Európai Tanács 2013. február 7-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Keleti partnerség: a 2013. évi őszi csúcstalálkozó ütemterve” című, 2012. május 15-i (JOIN(2012)0013) és „Az új európai szomszédságpolitika megvalósítása” című (JOIN(2012)0014) közös közleményére, valamint azokat kísérő 2013. március 20-i közös bizottsági szolgálati munkadokumentumokra („Regionális jelentések”, SWD(2013)0085 és 0086),

–  tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Barcelonában megrendezett 1995. november 27–28-i euromediterrán külügyminiszteri konferencián elfogadott, az euromediterrán partnerség létrehozásáról szóló Barcelonai Nyilatkozatra,

–  tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó, 2008. július 13-i párizsi csúcstalálkozón tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a G8-ak vezetői által a 2011. májusi deauville-i ülésen elindított deauville-i partnerségre, amelynek az EU is részes fele,

–  tekintettel a 2009. május 7-i prágai keleti partnerségi csúcstalálkozón, valamint a 2011. szeptember 29–30-i varsói keleti partnerségi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatokra,

–  tekintettel a keleti partnerség külügyminisztereinek 2012. július 23-i brüsszeli ülésén kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió dél-mediterrán térségért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2011. július 18-i 2011/424/KKBP tanácsi határozatra(3), valamint az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2011. augusztus 25-i 2011/518/KKBP tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról(5) és az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról(6) szóló, 2011. április 7-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Belarusszal kapcsolatos uniós politikáról szóló, 2013. szeptember 12-i ajánlására(9),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2011. május 3-i alapító okiratára(12),

–  tekintettel az euromediterrán parlamentek csúcstalálkozójának (Marseille, 2013. április 6–7.), valamint az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés és az Euronest Parlamenti Közgyűlés következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett, az EU és Örményország közötti társulási megállapodásról(13), az EU–Azerbajdzsán társulási megállapodásról(14), az EU–Moldova társulási megállapodásról(15), az EU–Grúzia társulási megállapodásról(16) és az EU–Ukrajna társulási megállapodásról(17) folytatott tárgyalásokra vonatkozó ajánlásait tartalmazó állásfoglalásaira,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság, az Egyiptomi Arab Köztársaság, a Jordán Hasimita Királyság, az Izrael Állam, a Marokkói Királyság és a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodás megkötéséről szóló, 2006/356/EK, 2005/690/EK, 2004/635/EK, 2002/357/EK, 2000/384/EK, 2000/204/EK és 98/238/EK határozatokra,

–  tekintettel a Visegrádi Csoport, Írország és Litvánia külügyminisztereinek 2013. május 17-én Krakkóban kiadott, a keleti partnerségről szóló közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az európai déli szomszédság országaival régóta fennálló uniós kapcsolatokra, a számos uniós tagállam által az e régió országaival ápolt történelmi, gazdasági, politikai és társadalmi kapcsolatokra, valamint az arra irányuló európai uniós kötelezettségvállalásra, hogy a kiterjedtebb európai szomszédságpolitikával összhangban a lehető legszorosabb kapcsolatokat tartsák fenn a szükséges támogatás biztosítása mellett,

–  tekintettel arra, hogy a keleti partnerséggel foglalkozó vilniusi csúcstalálkozón hozott döntések döntő fontosságúak lehetnek a keleti partnerség jövője szempontjából, és ezért szükségszerű olyan távlati perspektívát szem előtt tartani, amely túlmutat a csúcstalálkozón és a térség számára ambicíózus utólagos politikai intézkedéseket biztosít,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a társulási megállapodások létrehozása önmagában nem cél, hanem az alapvető és fenntartható reform, a szisztematikus átalakítás, illetve az Unióhoz, annak alapvető értékeihez és normáihoz való közelítés előmozdításának eszköze; mivel megfelelő és időben történő végrehajtásuk elsőrendű fontosságú kritérium az adott országok helyzetének értékelésében;

B.  mivel az európai szomszédságpolitikának erősítenie kell az EU és a szomszédos országok és társadalmak közötti partnerséget az egészséges demokráciák kiépítése és megszilárdítása, a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása és a határokon átnyúló kapcsolatok ápolása érdekében;

C.  mivel az európai szomszédságpolitika keretében Európa szomszédjaival fenntartott kiemelt kapcsolat a közös értékek (demokrácia és emberi jogok, jogállamiság, jó kormányzás, piacgazdasági alapelvek és fenntartható fejlődés) iránti kölcsönös elkötelezettségre épül; mivel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát követően határozottan a jól működő és fenntartható demokrácia előmozdítására kell összpontosítani, amelyet befogadó gazdasági fejlődés kísér;

D.  mivel a működő demokrácia, illetve az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása az EU szomszédos országokkal létrehozott partnerségének tartópillérei; mivel a valódi és tartós demokrácia kiépítése erős és tartós elkötelezettséget kíván meg a kormányoktól a szabad és tisztességes választások, az egyesülés, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés szabadsága, továbbá a szabad sajtó és média, a független igazságszolgáltatás által biztosított jogállamiság, a tisztességes eljáráshoz való jog, a korrupció elleni küzdelem, a biztonsági és bűnüldözési ágazat (ideértve a rendőrséget is) reformja, továbbá a fegyveres és biztonsági erők fölötti demokratikus ellenőrzés kialakítása iránt;

E.  mivel az Unió külső politikájának következetesnek kell lennie és összhangban kell lennie különösen a belső politikákkal, elkerülve a kettős mérce alkalmazását; mivel a gazdasági és pénzügyi válság nem lehet ok a szomszédságpolitikában részt vevő országokkal kapcsolatos szerepvállalás csökkentésére;

F.  mivel az arab világban zajló tömegmegmozdulások mérföldkövet jelentenek az Európa déli szomszédságához tartozó országok, valamint az EU és ezen országok kapcsolatának modern kori történetében, és a partnerországok teljesítményével és fejlődésével összhangban álló („többért többet” és „kevesebbet kevesebbért”) segítségnyújtás alapelvére épülő differenciált megközelítés folyamatban lévő végrehajtását konkrét és felbecsülhető kritériumokon alapuló eredményjelentésekben rendszeresen értékelni kell; mivel a „többet többért” elv alkalmazásának következetlensége vagy hiánya ellentétes hatást válthat ki és alááshatja az egész folyamatot, illetve az Unió befolyását és hitelességét;

G.  mivel az arab világban 2011-ben lezajlott békés lakossági tüntetések méltóságot követeltek, jogos demokratikus törekvéseket fejeztek ki és nyomatékosan sürgették az intézményi, politikai és szociális reformokat, amelyek célja a valódi demokrácia megvalósítása, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának biztosítása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, valamint gazdasági és társadalmi körülmények javítása; mivel két évvel később számos mediterrán ország lakossága még mindig alapvető emberi jogainak és alapvető szabadságainak megsértésével, gazdasági nehézségekkel és nyugtalansággal küzd;

H.  mivel a partnerországok által az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a demokratikus folyamatok, a jogállamiság megvalósítása, valamint a fenntartható gazdasági és közigazgatási reformok terén tett előrelépések értékelésének közös általános elveken és országspecifikus követelményeken kell alapulniuk, amelyek hatékony, egyértelmű, átlátható, tárgyilagos és mérhető mutatókat és referenciaértékeket alkalmaznak és figyelembe veszik az átfogó haladást és a reform iránti elkötelezettség szintjét;

I.  mivel a demokrácia és az emberi jogok – különös tekintettel a gyermekek, a nők és a kisebbségek jogaira –, az igazságosság és a jogállamiság, az alapvető szabadságjogok – köztük a szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság, a vallás és a meggyőződés szabadsága, az egyesülési szabadság, a szabad és független média, ideértve a tájékoztatáshoz, a kommunikációhoz és az internethez való korlátlan hozzáférést – tiszteletben tartása és előmozdítása, a civil társadalom, a biztonság – többek között a békés konfliktusrendezés és a jószomszédi kapcsolatok – megerősítése, a demokratikus stabilitás, a jólét, a jövedelmek, javak és esélyek igazságos elosztása, a társadalmi kohézió, a korrupció elleni küzdelem, valamint a jó kormányzás és a fenntartható fejlődés előmozdítása az Európai Unió alapvető elvei és célkitűzései, amelyeknek minden esetben az európai szomszédságpolitika középpontjában álló közös értékeket kell képezniük;

J.  mivel a demokrácia alapvető elveinek tiszteletben tartása minimumkövetelmény, amelyet minden körülmények között teljesíteni kell, illetve az EU és a keleti partnerség országai közötti szorosabb társulás alapvető feltétele; mivel a polgárok megfosztása a kormányválasztás alapvető jogától – a részrehajló igazságszolgáltatás, az előzetes letartóztatás alkalmazásával, a politikai ellenfelek bebörtönzésével, valamint a szabad és tisztességes választások rendezésének elmulasztásával – az említett alapvető elveket veszélyezteti;

K.  mivel az európai szomszédságpolitika célja a jólét és a jószomszédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása, amely az Unió értékeire épül, és amelyet szoros és békés regionális kapcsolatok, a valódi és fenntartható demokrácia, a jogállamiság, a politikai és gazdasági reformok, a fenntartható szociális piacgazdaság unióval szomszédos országokban való ösztönzése, illetve olyan baráti kör kialakítása jellemeznek, amelynek tagjai az EU-val és egymással is baráti kapcsolatokat táplálnak; mivel, ennélfogva, az előrehaladás értékelésének legfontosabb irányelve az egyes felek biztonságának, szolidaritásának és jólétének előmozdításához tett hozzájárulás; e tekintetben elítéli, hogy a zárt határok politikája negatív hatást gyakorol az európai szomszédság területén, különösen a keleti partnerség és az uniós tagjelölt országok körében;

L.  mivel az európai szomszédságpolitika multilaterális dimenziója egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a régió valamennyi országát és érdekelt felét összefogva kézzelfogható előrehaladást érjenek el és megállapodásra jussanak konkrét projekteken végzett technikai szintű munkával; mivel politikai szinten az Euronest és az Euromed parlamenti közgyűlés további lehetőséget kínál a kölcsönös megértés megteremtéséhez és elmélyítéséhez, azáltal, hogy támogatja e régiók jelenleg kialakuló demokráciáinak fejlődését; mivel mind a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája (CORLEAP), mind pedig a Helyi és Regionális Önkormányzatok Euromediterrán Közgyűlése (ARLEM) fontos szerepet játszanak a demokrácia gazdasági, társadalmi és területi együttműködésen keresztül történő megerősítésében;

M.  mivel a sajtó és a média szabadsága, valamint a digitális szabadságok állandó nyomás alatt állnak az európai szomszédságpolitika számos országában; mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jog egyetemes emberi jog, amely a demokrácia alapját képezi, és elengedhetetlen más jogok érvényesítéséhez; mivel az egyetemes jogokat és szabadságokat az internetes és a hagyományos közegben is védeni kell;

N.  mivel 2011-ben az EU felülvizsgálta az európai szomszédságpolitikát annak érdekében, hogy több támogatást nyújtson a szilárd és fenntartható demokrácia építésében részt vevő partnerországok számára és előmozdítsa az inkluzív gazdasági fejlődést; mivel az EU külső pénzügyi eszközeinek és különösen az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek támogatniuk kell a szomszédságpolitika célkitűzéseit; mivel erős és egyértelmű kapcsolatot kell létrehozni a szakpolitikai keret és az ezen eszközök keretében nyújtott támogatás között;

O.  mivel a keleti partnerség számos országa által elért elégtelen haladás oka lehet a partnerországokban végbemenő politikai és társadalmi változások lassú üteme vagy azok hiánya, az Unió szomszédságpolitikájának kifáradása, valamint az európai partnereket megfelelően motiváló európai perspektíva felmutatásának elmulasztása, a gazdasági és a pénzügyi válság,illetve ezenfelül az Oroszország és az Eurázsiai Unióhoz való csatlakozás általa kínált alternatív lehetősége által gyakorolt nyomás;

P.  mivel a vilniusi csúcstalálkozó mérföldkövet jelent a keleti partnerség történetében, és egyben annak próbatétele, hogy az EU szomszédságpolitikája képes-e kézzelfogható eredményekkel szolgálni;

Q.  mivel jóllehet a társulási megállapodások a keleti partnerség kétoldalú dimenziójának eredményei, a multilaterális dimenzió döntő fontosságú tényező marad a jószomszédi kapcsolatokon alapuló, jó regionális együttműködés kialakításában; mivel e tekintetben sajnálatos, hogy a keleti partnerségen belül több rendezetlen, megoldásra váró területi vita folyik; mivel az Európai Parlament teljes mértékben elfogadja a szuverenitás és a területi integritás elvét, valamint a nemzetek önrendelkezéshez való jogát;

R.  mivel e tekintetben az Uniónak tevékenyebb szerepet kell vállalnia a konfliktusok – többek között a rögzült konfliktusok – békés rendezésében, amelyek jelenleg leküzdhetetlen akadályt képeznek a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés teljes kibontakozása előtt a keleti és a déli partnerség országaiban;

S.  mivel a keleti partnerség parlamenti közgyűlése (Euronest) kulcsfontosságú elem marad a keleti partnerség demokratikus és parlamenti dimenziójának fejlesztésében, azáltal, hogy lehetővé teszi a parlamenti munkamódszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását, valamint alapvető fórumként szolgál a keleti partnerség országai EU-hoz való közelítéséhez és a lakosság megszólításához;

1.  üdvözli az európai szomszédsági politika déli és keleti országaira vonatkozó 2012-es eredményjelentések közzétételét, sajnálja ugyanakkor, hogy a jelentések és az azt követő fejlemények a legtöbb esetben a fejlődés, a stagnálás és a regresszió vegyes képét mutatják, és az Unió által végrehajtott programok értékelése nélkül írják le az ország helyzetét, vagy anélkül, hogy konkrét javaslatokat tennének a fejlesztési együttműködési támogatások irányára, valamint a partnerországokban a politikai döntéshozatalra gyakorolt hatásukra vonatkozóan; úgy véli, hogy ezeknek a jelentéseknek az előző évekre vonatkozó adatok révén a tendenciákat is értékelniük kellene;

2.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 8. és 49. cikke szerint valamennyi európai ország, köztük az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok számára hosszú távú lehetőséget biztosít az európai uniós tagság kérvényezéséhez;

3.  szilárd meggyőződése, hogy az Európai Parlamentnek teljes mértékben részt kellene vennie az új európai szomszédságpolitika végrehajtásában és az EU pénzügyi támogatásának kiigazításában, mégpedig felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, és rendszeresen tájékoztatást kell kapnia a reformok partnerországokban való végrehajtása terén elért előrehaladásáról és az ezt követő kiigazításokról; sajnálatosnak tartja, hogy nem mindig konzultálnak vele a cselekvési tervek kidolgozásakor, illetve nem mindig tájékoztatják őt a megbeszélések menetéről; úgy véli, hogy az állásfoglalásainak az európai szomszédságpolitika szakpolitikai keretének szerves részét kell képeznie, továbbá kéri, hogy az Európai Parlament képviselői megfigyelői státusszal részt vehessenek a szakpolitikai és emberi jogi albizottságok ülésein;

4.  sajnálja, hogy a partnerországok által tett előrelépések nem minden esetben feleltek meg az EU-val közösen meghatározott céloknak; felszólít a felülvizsgált szomszédságpolitika hatékonyságának konkrét értékelésére; fokozottabb erőfeszítéseket szorgalmaz az európai szomszédságpolitika keretében az Unió rendelkezésére álló valamennyi eszköz és szakpolitika következetes alkalmazása érdekében; felszólít az ösztönzőkön alapuló és differenciált megközelítések, valamint a „többért többet” alapelv egységes alkalmazására, mivel az a felülvizsgált szomszédságpolitika sarokköve; felszólít szükség esetén a „kevesebbért kevesebbet” alapelv alkalmazására az európai szomszédságpolitika azon országai tekintetében, amelyek nem tettek elég erőfeszítést a valódi és fenntartható demokrácia kiépítése és a megállapodás szerinti reformok végrehajtása érdekében; kiemeli, hogy az Unió normatív támogatásának tükröznie kell a partnerek fejlesztési szükségleteit is;

5.  hangsúlyozza a civil társadalom szerepének jelentőségét a partnerországok demokratikus átmenetében és reformfolyamatában, valamint politikai párbeszédében; felszólítja az EU-t, hogy erősítse meg az együttműködést a szomszédságpolitikában részt vevő országok civil társadalmával és különböző finanszírozási eszközök segítségével nyújtson számukra támogatást;

6.  úgy véli, hogy a demokratikus átalakulás folyamatának támogatását a demokratikus intézmények intézményi kapacitásának fejlesztésére, valamennyi demokratikus politikai párt és a civil társadalom, valamint a nők és kisebbségek jogainak támogatására, valamint a partnerországok társadalmában a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok – különösen az egyesülési, a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadság, illetve a sajtószabadság és a média szabadságának – védelmére kell összpontosítani; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a társadalom különböző szervezetei és területei közötti partnerségeket, hogy átadják számukra az európai szomszédsági folyamat irányítását; megerősíti, hogy ezt többek között a különböző társadalmi szereplők közötti horizontális kapcsolatok létrehozásával kell végrehajtani a civil társadalmi szervezetek (nem kormányzati szervezetek, szakszervezetek, üzleti szervezetek, média, ifjúsági szervezetek stb.) közötti ikerpartnerségekre és a nemzeti hatóságokkal (különösen az oktatás területén) folytatott ikerintézményi projektekre alapozva;

7.  úgy véli, hogy az eredményjelentésekben a nemekkel kapcsolatos megfelelő elemzést kell végrehajtani; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikában nagyobb hangsúlyt kell helyezni a munkavállalói és a szakszervezeti jogok megerősítésére, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére, valamint a nem kormányzati szervezetekkel, a szakszervezetekkel és más civil társadalmi szervezetekkel folytatott együttműködésre és párbeszédre;

8.  az Unió külpolitikájának alapelveként kitart az egyetemes emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a civil társadalom támogatása a felülvizsgált európai szomszédságpolitika kulcseleme, ezért azt ajánlja, hogy a civil társadalom, ezen belül is a szociális partnerek támogatása a szembenézett kihívásokkal legyen arányos, és e célból szoros együttműködést kell kialakítani a Demokráciáért Európai Alapítvánnyal;

9.  hangsúlyozza, hogy a jelentősebb nem kormányzati szervezetek közös platformokat hoztak létre az Unió a Mediterrán Térségért és a keleti partnerség számára egyaránt; azon a véleményen van, hogy e civil társadalmi fórumokkal megfelelő módon és kellő időben konzultálni kell az európai szomszédságpolitikával kapcsolatos cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése során;

10.  úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális struktúráit stratégiaibb szempontok figyelembe vételével kell megszilárdítani és fejleszteni; kijelenti, hogy – tekintettel a hatékony multilateralizmus uniós külpolitikában betöltött központi szerepére – a Bizottságnak és az EKSZ-nek meg kell vizsgálnia annak lehetőségét, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális dimenziója a tágabb európai politikai kapcsolatok szervezéséhez nyújtson keretet;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az európai szomszédságpolitika által finanszírozott vagy támogatott projektek láthatóságát a partnerországokban és tevékenyebben vonja be az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok lakosságát az Unió polgárok általi megítélésének és elfogadottságának javításába, többek között médiakampányok szervezésével és az EU-val való együttműködés hozzáadott értékének kiemelésével;

12.  sajnálattal veszi tudomásul a 2014–2030 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret 4. fejezetének drasztikusan csökkentését az eredeti bizottsági javaslathoz képest; hangsúlyozza, hogy a keleti partnerség bőkezű finanszírozása döntő fontosságú a reformok terén történő további előrelépés, a bevált gyakorlatok megosztása, valamint annak érdekében, hogy jól működő demokráciákat hozzanak létre és/vagy tartsanak fenn az EU keleti szomszédságában, ami az EU elsőrendű érdeke; úgy véli továbbá, hogy az európai szomszédságpolitika keleti és déli része közötti jelenlegi egyensúlyt fenn kell tartani, teljes mértékben tiszteletben tartva ez idáig alkalmazott differenciálás és egyedi megközelítés elvét; kitart amellett, hogy az illetékes költségvetési hatóságokat rendszeresen tájékoztatni kell a költségvetési támogatáshoz kapcsolódó döntéshozatali eljárást szabályozó mutatókról és iránymutatásokról, és az Európai Parlamentet be kell vonni a költségvetési juttatásoknak a „többért többet” vagy a „kevesebbért kevesebbet” elv alkalmazása alapján történő odaítélésével vagy visszavonásával kapcsolatos folyamatokba;

13.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítási szabadság, a pluralizmus és a sajtó függetlensége a demokrácia alapkövei; hangsúlyozza ezért a minőségi, többféle véleményt képviselő és sokszínű tartalmat szolgáltató független, fenntartható és elszámoltatható közszolgálati médiaszolgáltatások fontosságát, nem feledkezve meg arról, hogy a szabad és független közszolgálati média mindig döntő szerepet játszik a demokrácia megszilárdításában, a civil társadalom közügyekbe való legnagyobb mértékű bevonásában, valamint a polgárok szerepvállalásának megteremtésében a demokráciához vezető úton;

14.  elismeri, hogy a demokráciába való átmenethez döntő fontosságúak a szabad és tisztességes választások, és hangsúlyozza a független média – különösen a közszolgálati média – szerepét a választási folyamat átlátható, hiteles és demokratikus levezetésében; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassák és lehetőség szerint fokozzák a partnerországokban megrendezésre kerülő választások demokratikus lebonyolításához nyújtott támogatást, ideértve a média szabadságának és sokszínűségének megerősítését;

Keleti partnerség

15.  az Unió számára a következőket ajánlja: a) a többért többet alapelv alkalmazásának megerősítése és ennek ösztönzése a partnerországok közötti pozitív verseny és együttműködés révén, illetve a szükséges támogatás kinyilvánítása a keleti partnerség azon államai számára, amelyek harmadik országok részéről gyakorolt nyomással szembesülnek az uniós vívmányok végrehajtásakor; b) kétlépcsős megközelítés alkalmazása, amely a keleti partnerség országainak kormányaival szemben követelményeket támaszt, a partnerországok polgáraival szemben ugyanakkor nyitott, nagyvonalú és együttműködő; c) a polgárok ösztönzése az EU alapját képező egyetemes értékek – nevezetesen a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása – kialakulásának elősegítésére az ezen értékek előmozdítása iránti kötelezettségvállalás révén, ezáltal az értékeket a normatív hatalomátalakulás fő mozgatórugójává téve; d) a belső változásokat és a szóban forgó társadalmak szabadság és jólét utáni törekvéseit felölelő európai értékeket elősegítő hosszú távú stratégia kidolgozása; e) a keleti partnerség decentralizálása a két oldal közszereplőivel létrehozott horizontális partnerségek és ikerintézményi együttműködések révén, amelyet a mobilitás fokozása, az emberek közötti kapcsolatok erősítése, a vízumkönnyítés, illetve vízummentesség kilátásba helyezése kísér, amely esetben a szomszédságpolitikában részt vevő országok elsőbbséget élveznek; és f) a társulási megállapodások parafálása vagy aláírása, a mielőbbi hatályba lépést célozva, kezdetben ideiglenes jelleggel, majd teljes körűen, az Európai Parlament és az Európai Bizottság jelenlegi hivatali idejének végéig, amennyiben teljesülnek a szükséges feltételek és követelmények; (g) tartózkodás az erőszak vagy a fenyegetések alkalmazásától a régióban fennálló vitás kérdések rendezésekor, hangsúlyozva, hogy a régióban a konfliktusok csak a nemzetközileg elfogadott keretek között lebonyolított és a nemzetközi jog elvein nyugvó tárgyalások útján rendezhetők;

16.  emlékeztet azon álláspontjára, hogy a keleti partnerség valamely országa területének a partnerség egy másik országa általi megszállása sérti a keleti partnerség alapelveit és célkitűzéseit, és hogy a Hegyi-Karabahban fennálló konfliktus rendezése összhangban kell álljon az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1993. évi 822., 853., 874. és 884. sz. határozatával, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportja által meghatározott, a 2009. július 10-i aquilai együttes nyilatkozatban foglalt alapelvekkel;

17.  sajnálattal állapítja meg, hogy a keleti partnerséggel foglalkozó vilniusi csúcstalálkozó közeledtével többirányú nyomás nehezedik a keleti partnerségben részt vevő országokra; ezt a nyomást elfogadhatatlannak tartja, és felszólítja Oroszországot, hogy tartózkodjon az olyan eljárásoktól, amelyek egyértelműen ellentétesek a Helsinki Záróokmányban rögzített elvekkel; nyomatékosan kiemeli, hogy nem megengedhető, hogy a keleti partnerség országainak szabad döntése – többek között kereskedelmi intézkedések, vízumpolitika, korlátozott munkavállalói mobilitás vagy a rögzült konfliktusokba való beavatkozás formájában, illetve egyéb módon – számukra következményekkel járjon; felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy e sajnálatos fejleményeket ne pusztán kereskedelmi kérdésként kezeljék, és ennek megfelelően tegyenek lépéseket és védjék meg az Unió partnereit olyan erőteljes üzenet küldése révén, miszerint az Unió támogatja a keleti partnerség valamennyi országát európai törekvéseikben és döntéseikben; hangsúlyozza azonban, hogy a társulási megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások a mindenki számára hasznos reformok modelljéül szolgáló tervek;

18.  továbbra is elkötelezett marad az Euronest Parlamenti Közgyűlés továbbfejlesztése iránt, amely a keleti partnerség országaival folytatott, többoldalú parlamentközi együttműködés fontos fóruma; sajnálattal veszi tudomásul az európai szomszédságpolitika 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretének költségvetési sorait érintő, javasolt csökkentéseket, mivel ezek a költségvetési sorok a demokráciaépítéshez, a jogállamisághoz és az emberi jogok előmozdításához kapcsolódó intézkedések és projektek célzottabb támogatására irányulnak;

19.  hangsúlyozza, hogy a vízumkötelezettség eltörlése a Keleti Partnerség országainak népei felé jelentős gesztust jelentene, valamint ténylegesesn elősegítené az uniós tagállamokhoz való közeledésüket;

20.  úgy véli, hogy a keleti partnerség 2012–2013 közötti időszakra szóló ütemtervének közzététele a jobb nyomon követési eszközök kidolgozása felé vezető első lépést jelenti; felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassák olyan megfelelő nyomon követési mechanizmusok kidolgozását, amelyekkel értékelni lehet az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok teljesítményét és eredményeit, továbbá határozzanak meg egyértelmű és mérhető célkitűzéseket;

21.  a keleti partnerség országai számára a következőket ajánlja: a) a politikai, jogi és gazdasági kritériumok teljesítésére irányuló erőfeszítések egyensúlyának helyreállítása és megkétszerezése; b) a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség alapvető értékeinek, valamint a korrupció elleni küzdelemnek a társadalmaikba való beépítése; c) a társadalmi változások, a reformfolyamatok és a hatósági előírások és a közigazgatás szisztematikus korszerűsítésének további fokozása, amely az európai integrációt hosszú távú stratégiai döntésnek tekinti, nem csupán gazdasági és igazgatási törekvésnek; d) a retorika és a gyakorlati lépések közötti szakadék áthidalása; e) nagyobb figyelem fordítása a keleti partnerség országai többoldalú struktúrájának és a legjobb gyakorlatokon keresztül történő tanulásnak; f) az európai integráció története során nyert tapasztalatok szellemének és tanuláságainak alkalmazása a regionális konfliktusokra és az egymás közötti regionális, politikai és gazdasági együttműködés fokozása, mivel a kétoldalú problémákat békésen kell megoldani, és a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés a keleti partnerség alapvető elemei; g) a lakosság bevonása, valamint a közszereplők szerepvállalásának fokozása a horizontális partnerségekben és a megfelelő uniós partnerekkel folytatott ikerintézményi együttműködésben, illetve a változás mozgatórugóiként működő civil társadalom és fiatalabb nemzedék bevonása; h) tartózkodás az erőszak vagy a fenyegetések alkalmazásától a régióban fennálló vitás kérdések rendezésekor, hangsúlyozva, hogy a régióban a konfliktusok csak a nemzetközileg elfogadott keretek között lebonyolított és a nemzetközi jog elvein nyugvó tárgyalások útján rendezhetők;

22.  aggasztónak tartja az arra irányuló orosz fellépéseket, hogy a keleti partnerség országait elrettentsék az EU-val való szorosabb politikai és gazdasági társulás létrehozásától; újólag megerősíti, hogy minden államnak szuverén joga, hogy politikai és kereskedelmi szövetségeseit megválassza; úgy véli továbbá, hogy a partnerországoknak az Európai Unióba való fokozatos integrálása teljes mértékben összhangban áll azzal, hogy ezen országok jószomszédi kapcsolatok kialakítására törekszenek Oroszországgal; elutasítja, hogy az EU és Oroszország partnerországaikkal fenntartott kapcsolatai úgy jelenjenek meg, amelyben csak az egyik fél lehet nyertes;

23.  újfent megerősíti, hogy törekedni kell a regionális stabilitás és biztonság megteremtésére, amelyre a keleti partnerség céljainak megvalósításához, továbbá az EU-val való szorosabb integráció összefüggésében van szükség; további erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy eredményeket érjenek el a grúziai, azerbajdzsáni, örményországi és moldovai területi konfliktusok rendezése terén;

24.  emlékeztet arra, hogy a társulási megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások melletti elkötelezettség eleve kizár mindenféle párhuzamos részvételt egy vámunióban;

25.  felszólítja a tagállamokat és a kelet-európai partnerországokat, hogy vizsgálják felül a régió tekintetében alkalmazott fegyverkiviteli politikájukat, hogy megállapodásokat kössenek a konfliktus által sújtott területekre vonatkozó lefegyverzésről és leszerelésről; felszólítja Oroszországot, hogy a megállapodásra konstruktív módon legyen tekintettel, teljes mértékben tartsa tiszteletben a régió országainak szuverenitását és tartózkodjon minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné a regionális stabilitást;

26.  hangsúlyozza, hogy az EU és a kelet-európai partnerországok közös politikai kihívásokkal szembesülnek a megbízható és biztonságos energiaellátás biztosítása tekintetében; emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság terén folytatott együttműködést a keleti partnerség és a 2014–2020 közötti időszakra szóló európai szomszédságpolitika keretében egyértelműen prioritásként jelölték meg; várakozása szerint a Vilniusban megrendezésre kerülő harmadik keleti partnerségi csúcstalálkozó lendületet ad a fokozott energiaügyi együttműködéshez és mindkét oldalon növeli az energiabiztonságot;

27.  emlékeztet arra, hogy az Energiaközösségről szóló szerződés létrehozza a teljes mértékben integrált, a növekedést, a beruházást és a stabil szabályozási keretet előnyben részesítő regionális energiapiac létrehozásának alapját; e célból javasolja az Energiaközösségről szóló szerződésnek a 2016 utáni időszakra történő kiterjesztését, és ezzel egy időben a döntéshozatal hozzáigazítását a jövőbeni kihívásokhoz, többek között az uniós vívmányok elégtelen végrehajtásának kezelésére szolgáló jogi ellenőrzési mechanizmusok, valamint szolidaritási mechanizmusok létrehozásával; üdvözli, hogy Grúzia kérelmezte az Energiaközösségbe való felvételét, így – Ukrajna és Moldova után – a keleti partnerség országai közül a harmadik lenne, amely csatlakozik; az Energiaközösség európai szomszédságpolitikán keresztüli további bővítését szorgalmazza az Energiaközösség célkitűzéseivel összhangban és a kölcsönös érdekek alapján; hangsúlyozza, hogy a szabályozási integrációnak a rendszerösszekötő kapacitásba és az infrastruktúrába, valamint a megújuló energiába, az energiahatékonyságba és az új technológiákba történő közös beruházásokkal összhangban kell végbemennie; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a szállítási- és tranzitútvonalak további diverzifikálása;

28.  szorgalmazza, hogy a keleti partnerség országaival kötött valamennyi megállapodásba illesszenek be egy energiabiztonsági záradékot az EU belső energiapiacára vonatkozó jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartásának biztosítására, továbbá egy korai előrejelző mechanizmust, amellyel garantálhatják a harmadik országokból származó energia tranzitjával és szállításával kapcsolatos lehetséges kockázatok és problémák korai értékelését, ezenkívül felszólít a kölcsönös segítségnyújtást, a szolidaritást és a vitarendezést szolgáló közös keret létrehozására;

Örményország

29.  elismeri a demokratikus normák és a társulási megállapodás követelményeinek teljesítése terén elért előrelépést, azonban megállapítja, hogy továbbra is megoldást kell találni a demokrácia területén fennálló tartós hiányosságokra; elismeri, hogy további előrelépést kell elérni a kormányzati reformok – többek között a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás és a korrupció elleni küzdelem – terén; sajnálatát fejezi ki az örmény elnök vámunió iránti kötelezettségvállalása miatt; emlékezteti az örmény hatóságokat, hogy az ilyen politika nem összeegyeztethető a társulási megállapodással; e tekintetben sajnálja, hogy ez a döntés teljes körű parlamenti vizsgálat, illetve az örmény társadalomban lefolytatott nyílt és átlátható vita nélkül született; e tekintetben reméli, hogy Örményország folytatja az EU-hoz kapcsolódó reformokat, amelyek végrehajtása gazdasági jólétet hozhat az ország számára és segíthet az országon belül jelenleg is fennálló társadalmi-gazdasági és politikai problémák megoldásában; felhívja az EU-val megkezdett együttműködés folytatására, amelyre az EU nyitott; elítéli továbbá az európai integráció mellett tüntető polgári aktivisták elleni támadásokat, és az elkövetők felelősségre vonására szólít fel;

30.  üdvözli a stabil makrogazdasági politikák és strukturális reformok Örményországon belüli végrehajtását és a cselekvési terv célkitűzéseinek teljesítése terén tett további előrehaladást;

Azerbajdzsán

31.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a társulási megállapodások megkötésére irányuló azerbajdzsáni törekvések kérdésével kapcsolatban tisztázatlan a jövőkép és bizonytalanság uralkodik; hangsúlyozza az EU–Azerbajdzsán kapcsolatokban rejlő gazdasági lehetőségeket, de aggodalmát fejezi ki a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok terén Azerbajdzsánban meglévő hiányosságok miatt; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy Azerbajdzsánnak azzal kell bizonyítania elkötelezettségét, hogy megemeli a vonatkozó normák – többek között a szólásszabadság és az egyesülési szabadság – szintjét, és lehetővé téve a demokratikus ellenzék számára jogaik gyakorlását, kitart amellett, hogy a politikai okokból bebörtönzöttek szabadon bocsátása, valamint a politikai aktivisták, emberi jogi jogvédők és újságírók zaklatásának megszüntetése az Azerbajdzsánnal kötendő, stratégiai modernizációs partnerségről szóló bármely megállapodás szükséges előfeltétele;

32.  sajnálja, hogy a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala hosszú távú missziójának következtetései szerint a 2013. október 9-én tartott legutóbbi elnökválasztás során ismét nem tartották be az EBESZ által előírt normákat; mindezek fényében felhívja az azeri hatóságokat, hogy vegyék figyelembe és haladéktalanul hajtsák végre a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és az EBESZ által készített jelenlegi és korábbi jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat; valamint felszólít az elmúlt hónapokban bebörtönzött 14 azerbajdzsáni ellenzéki politikus, újságíró és emberi jogi aktivista – többek között Tofiq Yaqublu és Ilgar Mammadov(18) – azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

Belarusz

33.  sajnálatát fejezi ki az emberi jogok, a demokrácia és a politikai foglyok tekintetében fennálló változatlan és elfogadhatatlan helyzet, illetve az Unió által ösztönzött értékek és normák tiszteletben tartása terén tett előrelépés hiánya miatt; ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió részéről kritikus szerepvállalásra és szigorúbb feltételrendszer megkövetelésére van szükség, ezzel párhuzamosan kedvezőbb és nyíltabb viszony kell kialakítani a civil társadalom felé, amelyet támogatni kell a reformok nyomon követésében és megvalósításában; sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy vegyenek részt a modernizációs párbeszédben, és az emberek közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében kezdjenek tárgyalásokat az EU-val a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokról;

34.  felhívja a belarusz hatóságokat, hogy azt követően, hogy valamennyi politikai foglyot szabadon bocsátották, használják ki a litván elnökséget és a keleti partnerségről szóló, Vilniusban megrendezendő csúcstalálkozót, amelyeket az EU-val fennálló kapcsolatok javítására irányuló újabb lehetőségeknek kell tekinteni, annak érdekében, hogy újrakezdjék többek között a demokratikus reformokról, a szabad és tisztességes választásokról, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásáról szóló politikai párbeszédet, feltéve hogy a belarusz hatóságok ezen alapvető értékeket tiszteletben tartják;

35.  megismétli, hogy az EU kész javítani kapcsolatait a belarusz kormánnyal, amint annak hatóságai elkötelezik magukat egy közösen meghatározott menetrend végrehajtása mellett, amely a demokratikus elvek, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását foglalja magában, egyebek mellett az összes politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátása és rehabilitálása révén; hangsúlyozza azonban, hogy mindenfajta kötelezettségvállalás szigorú feltételességhez kötött;

36.  hangsúlyozza, hogy különösen fontos még jobban megerősíteni a független belarusz médiának nyújtott pénzügyi támogatást;

Grúzia

37.  elismeri az utóbbi években az ország modernizációja és a társulási megállapodás követelményeinek teljesítése terén elért eredményt, illetve a hatóságok korrupció elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseit; üdvözli a demokratikus parlamenti választásokat követő, példásan békés hatalomváltást; aggodalommal veszi tudomásul azonban a demokratikus normák alkalmazása terén továbbra is fennálló hiányosságokat; kiemeli e tekintetben, hogy további előrelépésre és reformokra van szükség, amelyek célja a független és pártatlan igazságszolgáltatás és a hatékony büntető igazságszolgáltatási rendszer, valamint egy megkülönböztetésmentes választási rendszer létrehozása és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása; tudomásul veszi a vezető ellenzéki személyekkel szembeni, folyamatban lévő bírósági vizsgálatokat, és felszólít az európai szabványok és normák teljes körű tiszteletben tartására; támogatja a grúz kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy csökkentse az Oroszországgal fennálló feszültségeket, az ország Európát támogató irányultságának megőrzése mellett; megismétli, hogy az EU határozottan támogatja Grúzia területi integritását;

38.  ösztönzi, hogy a vilniusi csúcstalálkozón parafálják a társulási megállapodást, ideértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is, és gyorsan zárják le a vízumliberalizációról szóló cselekvési tervet; úgy véli, hogy a társulási megállapodás aláírását ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy Grúzia kézzelfogható előrelépést érjen el a jogállamiság és a demokrácia területén, valamint a közelgő elnökválasztás során feleljen meg az európai normáknak; elismeri, hogy a társulási megállapodás végrehajtása, a szabadkereskedelem és a vízummentes utazás bevezetése fontos hatással bír a grúziai reformfolyamatra;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza ezt a feltételességi szabályt, azon teljesítménymutatók készletének meghatározásával, amelyek alapján mérni fogják ezt az előrelépést;

40.  hangsúlyozza, hogy a 2013. október 27-án tartandó és így az EU-val kötendő társulási megállapodásról folytatott tárgyalások lezárásával egybeeső elnökválasztás különösen kiemelkedő próbája lesz annak, hogy Grúzia kész-e a demokrácia és a jogállamiság normáit alkalmazni, biztosítva az ellenzék teljes mértékben szabad indulását a választásokon, valamint azt, hogy a kampányról a szabad és független média a hatóságok beavatkozása nélkül beszámolhasson;

41.  hangsúlyozza, hogy Grúziának nem szabad tartózkodnia az európai törekvésektől, és ellen kell állnia az EU-val való társulás feladásának irányába ható nyomásnak;

Moldova

42.  üdvözli a társulási megállapodás – ideértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást és a vízumliberalizációról szóló cselekvési tervet – követelményeinek teljesítése iránti politikai elkötelezettséget, valamint a Iasi-Ungheni gázvezetékre vonatkozó projekt parafálása tekintetében elért előrelépést; üdvözli az ország modernizálása érdekében tett erőfeszítéseket, különösen az oktatásra fordított nagyobb kiadásokat; kéri a megállapodás gyors aláírását, valamint a végrehajtásához szükséges összes lépés mielőbbi befejezését; tudatában van azonban a demokratikus intézmények gyengeségének és annak, hogy szükség van ezek fokozatosan megerősítésére; arra biztatja Moldova kormányát, hogy folytassa a szükséges intézkedések végrehajtása érdekében végzett kemény munkát; úgy véli, hogy Moldova európai törekvései szempontjából rendkívül fontos a politikai stabilitás és a reformokra vonatkozó tartós konszenzus, különösen a jogállamiságot és az állami intézményektől való függetlenséget illetően;

43.  szorgalmazza a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást is magában foglaló társulási megállapodás a vilniusi csúcstalálkozón történő parafálását, és reméli a vízumliberalizációról folyó párbeszéd gyors lezárását; elismeri, hogy a társulási megállapodás végrehajtása, a szabad kereskedelem és a vízummentes által a moldovai reformfolyamatra kifejtett hatás jelentőségét; megállapítja e tekintetben, hogy a legutóbbi politikai válságok rávilágítottak az eddig végbement demokratizálódási folyamat törékenységére, és hangsúlyozza, hogy a valóban hiteles független demokratikus intézmények kiépítésén kell munkálkodni;

44.  javasolja, hogy késlekedés nélkül, a közeljövőben (a vilniusi csúcstalálkozó után) írják alá a társulási megállapodást, amennyiben a követelményeknek való megfelelés továbbra is fennáll;

45.  üdvözli a moldovai borok behozatalának teljes liberalizációjára irányuló bizottsági javaslatot, és reméli, hogy a javaslat mihamarabbi végrehajtása segít ellensúlyozni a moldovai borokra kivetett orosz importtilalom negatív hatásait;

46.  üdvözli a Moldova és Románia közötti új gázvezeték kiépítését, és további erőfeszítésekre, valamint az Oroszország által a társulási megállapodás feladására irányuló nyomásnak való ellenállásra biztat;

Ukrajna

47.  üdvözli az EU és Ukrajna között folyamatban lévő párbeszédet és azt a közös szándékot, hogy a keleti partnerség 2013. november 28–29-én, Vilniusban megrendezendő csúcstalálkozóján társulási megállapodást írnak alá;

48.  ösztönzi az ukrán hatóságokat, hogy a társulási megállapodás – a Tanács 2012. december 10-i, Ukrajnáról szóló következtetéseiben és a Parlament 2012. december 13-i, az ukrajnai helyzetről szóló állásfoglalásában(19) megállapított – követelményeinek teljesítése, , illetve a részrehajló igazságszolgáltatás, valamint a választási és igazságszolgáltatási reform tekintetében fennálló kérdések terén érjen el további előrelépést; mindazonáltal üdvözli a Viktor Janukovics ukrán elnök és az ellenzéki vezetők által a közelmúltban tett kötelezettségvállalásokat, miszerint az ukrán parlamenten (Verhovna Rada) keresztül elfogadják a szükséges jogi aktusokat, és elvárja, hogy ezeket az ígéreteket gyorsan, a vilniusi csúcstalálkozó előtt teljesítsék; elismeri az eddig elért előrelépést, de hangsúlyozza, hogy további reformokra van szükség, nevezetesen az ügyészi hivatal reformjára; elismerését fejezi ki az Európai Parlament ukrajnai megfigyelő missziójának munkájáért, és üdvözli megbízatásának 2013. november 12-ig történő meghosszabbítását; reményét és bizodalmát fejezi ki, hogy ez a munka hamarosan Julia Tyimosenko ügyének kölcsönösen elfogadható megoldását eredményezi, a Pat Cox és Aleksander Kwaśniewski által az ukrán elnökhöz benyújtott jogorvoslati kérelem alapján;

49.  tudomásul veszi Ukrajna európai törekvéseit, és megismétli azt az álláspontját, miszerint rendkívül fontos és mindkét fél érdekében áll az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítése, valamint az, hogy európai távlatokat kínáljanak Ukrajna számára;

50.  javasolja, hogy a Tanács írja alá egyrészről az EU és tagállamai, másrészről az Ukrajna közötti társulási megállapodást, amennyiben a Külügyek Tanácsa által 2012. december 10-én hivatalosan megállapított és a Parlament 2012. december 13-i állásfoglalásában támogatott szükséges feltételek teljesülnek; jóváhagyja – a fenti feltételek mellett – az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás aláírást követő azonnali ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozatot; kinyílvánítja abbéli szándékát, hogy amennyiben valamennyi feltétel teljesül, az aláírást követően a jelenlegi jogalkotási időszakban sor kerüljön az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás teljes körű megerősítésére;

51.  elítéli az Oroszország által az ukrán exportra a közelmúltben kirótt kereskedelmi szankciókat, amelyeknek az a céljuk, hogy nyomást gyakoroljanak Ukrajnára, hogy ne írja alá az EU-val a társulási megállapodást; felhívja Oroszországot, hogy ne rója ki ezeket a kereskedelmi szankciókat, valamint tartózkodjon a nem helyénvaló politikai beavatkozástól és nyomástól;

Déli szomszédság

52.  aggasztónak tartja azokat a nehézségeket, amelyekkel a dél-mediterrán országok szembesülnek a demokratikus átmenet jelentette kihívások leküzdése során;

53.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos szerepet játszott az Unió és tagállamai által az arab tavasz átalakulás alatt álló országai hatóságai számára biztosított jogi és technikai segítségnyújtás abban, hogy a vagyonvisszaszerzés terén konkrét eredmények születtek;

54.  üdvözli a Tunéziával, Jordániával és Egyiptommal foglalkozó munkacsoportok összehívására irányuló kezdeményezés sikerét, és kiemeli, hogy a magánszektorbeli érdekelt felek, a hatóságok és a nemzetközi szervezetek között így létrejövő tárgyalásoknak biztosítaniuk kell a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek jobb bevonását, és kézzelfogható eredményekkel kell járniuk, feltéve hogy a politikai helyzet lehetővé teszi a fokozott gazdasági együttműködést és integrációt; javasolja annak megvizsgálását, hogy ezt a kezdeményezést ki lehetne-e terjeszteni a régió más országaira is;

55.  úgy véli, hogy az Uniónak a déli szomszédság tekintetében a fenntartható demokráciába való sikeres átmenetet kell prioritásnak tekintenie, és felhívja az EU intézményeit és tagállamait, hogy növeljék ezirányú támogatásukat;

56.  ajánlja, hogy az Unió a déli partnerországokban tartsa fenn – és adott esetben fokozza – az átmenet támogatása iránti elkötelezettségét, a demokratikus átalakulásra, az emberekkel és a civil társadalommal való partnerségre és az inkluzív gazdasági növekedésre helyezve a hangsúlyt;

57.  emlékeztet arra, hogy a társadalmi igazságosság és az életminőség javítása a déli szomszédság országaiban jelenleg folyamatban lévő átmenet alapvető elemei; komoly aggodalmának ad hangot a foglalkoztatottsági helyzet, különösen a fiatalok helyzete kapcsán, és hatékony foglalkoztatási politikák támogatására sürgeti a Bizottságot;

58.  megjegyzi, hogy a déli szomszédság országaiból annak ellenére nagyon kevés diák vesz részt a Tempus és Erasmus Mundus programban, hogy 2012-ben e programok kiegészítő finanszírozásban részesültek; megismétli az Európai Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a Földközi-tenger déli térségét jellemző ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemhez való hozzájárulás érdekében hozza létre az euromediterrán térségre vonatkozó Leonardo da Vinci programot, amelynek célja a képzésben részt vevő olyan fiatalok mobilitásának elősegítése, akik külföldön szeretnének szakmai tapasztalatot szerezni;

59.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy valósítsanak meg konkrét és eredményes mobilitási politikát a déli szomszédság országaival, különösen a keleti partnerség országaival kötöttekhez hasonló vízumliberalizációs megállapodások és visszafogadási megállapodások aláírása révén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy erősítsék a mobilitást és az együttműködést az egyetemi oktatás és a szakképzés területén, bővítsék és növeljék a meglévő programok számát és a diákok, diplomások, tanárok és kutatók mobilitásának mértékét, valamint támogassák a felsőoktatási és szakképzési intézmények cserediákprogramjait, a kutatás és a vállalkozások területén az állami és a magánszektor közötti partnerségek mellett; elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy e programokban részt vevők számára könnyebb vízumkiadási eljárásokat dolgozzanak ki; felkéri az EU-t, hogy dolgozzon ki az EKSZ, a Bizottság, a tagállamok és a déli szomszédságbeli partnerek bevonásával ésszerű és átfogó stratégiát a migráció kezelésére és a déli szomszédságból származó menedékkérők védelmére, különösen az arab tavasz és az Észak-Afrikában továbbra is tapasztalható instabilitás fényében;

60.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak határozott politikai akaratot mutassanak arra, hogy aktívan részt vegyenek a régiót érintő konfliktusok, különösen az izraeli-palesztin konfliktus megoldásában, hogy azok ne akadályozhassák az európai szomszédságpolitika végrehajtását;

61.  úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni a partnerországok támogatását a regionális politikával és a regionális enklávék integrációjával kapcsolatos projektek kidolgozásában és finanszírozásában; azt ajánlja e tekintetben, hogy tegyenek lépéseket az európai regionális alapok kezelése területén az Unió által szerzett tapasztalat hasznosítására a partnerországok és az Unió a Mediterrán Térségért titkársága kompetenciáinak kidolgozása érdekében;

62.  úgy véli, sürgősen szükség van a Maghreb-országok fenntartható és inkluzív társadalmi-gazdasági fejlődésére és integrációjára irányuló projektek ösztönzésére, az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgásának elősegítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a nyugat-szaharai konfliktus a régió integrációjának legfőbb akadályát képezi; felhívja Algériát és Marokkót, hogy alakítson ki olyan aktív partnerséget, amely képes leküzdeni a területi kihívásokat, többek között a nyugat-szaharai konfliktust; ezzel összefüggésben üdvözli a főképviselő és a Bizottság által 2012 decemberében kiadott, az öt Maghreb-ország szorosabb együttműködésre és a mélyebb regionális integrációra irányuló erőfeszítéseinek támogatását célzó javaslatokat meghatározó együttes közlemény elfogadását; örömmel veszi tudomásul, hogy az Unió vette át az Unió a Mediterrán Térségért északi elnökségét, és elvárja tőle, hogy elősegítse a politikai koherenciát, az átfogó koordinációt és hatékonyságot, különös tekintettel a finanszírozásban részesülő projektekre;

63.  ösztönzi a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy munkálkodjanak a nyugat-szaharai politikai helyzet igazságos, békés, tartós és kölcsönösen elfogadható megoldása érdekében, az Egyesült Nemzetek vonatkozó – köztük az önrendelkezést lehetővé tévő – határozatainak megfelelően; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy garantálják a szaharai nép emberi jogait, és hogy e jogokat érvényesítsék a Nyugat-Szaharában és az algériai tindoufi menekülttáborokban, azon politikai foglyok esetében is, akik nem részesültek tisztességes eljárásban, és akiket szabadon kell bocsátani;

64.  kiemeli az Unió a Mediterrán Térségért fontosságát, amely a déli szomszédsággal való kapcsolatok intézményesítésének eszköze; hangsúlyozza az elkövetkező miniszteri találkozók jelentőségét az euromediterrán partnerség felpezsdítése és a közös projektek előmozdítása tekintetében;

65.  megerősíti, hogy a déli szomszédsággal való partnerség célkitűzése a Földközi-tenger két partjának közelítése annak érdekében, hogy a térség 800 millió lakosa számára kialakítsák a béke, a demokrácia, a biztonság és a jólét térségét, és hatékony két- és többoldalú keretet biztosítsanak az EU és partnerei számára a demokratikus, a társadalmi és a gazdasági kihívások leküzdéséhez, a regionális – és különösen a kereskedelmi – integráció előmozdításához, valamint hogy biztosítsák a mindannyiuk javát szolgáló közös fejlődést, továbbá a partnerek segítése a demokratikus, plurális és szekularizált államok létrehozásában, nevezetesen intézményi kapacitásépítő programokon keresztül, valamint – a szükséges hatástanulmányok elvégzése után – kölcsönösen előnyös és ambiciózus, termékekről és szolgáltatások kereskedelméről szóló kereskedelmi megállapodások kidolgozása; úgy véli, hogy ezek mindenképpen az első lépést jelentik egy nagy euromediterrán gazdasági térség megteremtése felé, és elősegíthetik déli szomszédos partnereink gazdasági problémáinak megoldását, valamint a dél–dél irányú integrációt;

66.  hangsúlyozza, hogy a korábbi diktátorok és rezsimjeik által ellopott vagyon visszaszolgáltatása erkölcsi kötelesség az EU számára; úgy véli, hogy a vagyonvisszaszerzés igen jelentős politikai kérdés, szimbolikus jelentőségére és az elszámoltathatóság helyreállításának szükségességére a demokrácia és jogállamiság szellemében; megállapítja, hogy a vagyonvisszaszerzésnek az EU kulcsfontosságú politikai kötelezettségvállalását kell képeznie a déli szomszédsággal való partnerség keretében; ismételten megállapítja, hogy egy uniós mechanizmust kell létrehozni azzal a céllal, hogy jogi támogatást nyújtsanak a déli szomszédság országainak a vagyonvisszaszerzés folyamatában;

67.  felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy jobban ösztönözzék a régió országait arra, hogy vegyenek fel kifejezett rendelkezéseket a jogszabályaikba és alakítsanak ki programokat annak érdekében, hogy biztosítsák a nők jogait, a politikai és gazdasági döntéshozatalban való részvételüket, az oktatáshoz való hozzáférésüket, a gazdasági függetlenségüket, továbbá hogy felszámolják a velük szembeni erőszak valamennyi formáját;

68.  meggyőződése, hogy az EU-nak segítségnyújtást és tudást kell biztosítania a jogalkotók számára az ikt-ágazattal kapcsolatos jogszabályok mérlegelése és szövegezése során, amelynek a demokratikus folyamat, valamint a gazdasági fejlődés és a regionális együttműködés érdekében lehetőséget kell nyújtania a digitális technológiákban rejlő óriási lehetőségek kibontakoztatására; a társadalmi és gazdasági javuláshoz alapvetőnek tartja az információk szabad áramlását és az internethez való hozzáférést; hangsúlyozza e tekintetben a digitális szabadságok tiszteletben tartásának fontosságát;

69.  súlyos aggodalmának ad hangot a fokozódó vallási indíttatású erőszak miatt, amely különösen keresztények ellen irányul, és felhívja az Uniót, hogy az ENP keretén belül is lépjen fel ezzel kapcsolatban;

70.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy növelje a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért keretében megvalósuló projektek láthatóságát a partnerországokban, és tegye azokat érthetőbbé az ott élő polgárok számára, ezzel bizonyítva az EU-val való együttműködés hozzáadott értékét;

Algéria

71.  megjegyzi, hogy Algéria megerősítette azon szándékát, hogy részt vegyen az európai szomszédságpolitikában, ennek ellenére azonban egyelőre nem fogadott el erre vonatkozó cselekvési tervet; üdvözli az EU–Algéria cselekvési tervre irányuló tárgyalások elindítását, és határozottan bátorítja Algériát, hogy használja ki ezt az eszközt az EU-val fennálló kapcsolatok bővítésére; felszólítja az Uniót és Algériát, hogy gyorsítsák fel az európai szomszédságpolitika keretében folytatott tárgyalásokat egy cselekvési terv mihamarabbi elfogadása érdekében;

72.  üdvözli az algériai parlamentnek az Európai Parlamenttel való együttműködés erősítésére és a két parlament közötti politikai párbeszéd minőségének javítására irányuló kezdeményezéseit;

73.  üdvözli az EU és Algéria közötti, az energia területén megvalósítandó stratégiai partnerség létrehozásáról szóló egyetértési nyilatkozat 2013. július 7-i aláírását, amely végső soron lehetővé fogja tenni piacaink integrációjának megerősítését, az infrastruktúrák fejlesztését és a technológiaátadást;

74.  hangsúlyozza, hogy szükség van olyan politikára, amely alkalmas az emberi jogok és az alapvető szabadságok – különösen az egyesülési és gyülekezési szabadság – teljes körű garantálására; reméli, hogy az algériai alkotmány várható felülvizsgálatára az ország valamennyi politikai irányzata előtt nyitott és átlátható eljárás keretében kerül sor, és így hozzájárul a demokrácia és a jogállamiság megszilárdításához; megállapítja, hogy a 2012. május 10-i parlamenti választások kapcsán Algériába küldött uniós választási megfigyelő misszió zökkenőmentesen működött; emlékeztet a választási megfigyelő misszió ajánlásaira, és sürgeti az algériai hatóságokat, hogy a következő választásokig tegyék meg a szükséges javításokat; ismét emlékeztet arra, hogy az Unió felkínálta támogatását ehhez a folyamathoz;

75.  felhívja az Uniót, hogy erősítse meg és növelje az algériai civil társadalmi szervezetek, illetve a nők és a fiatalkorúak foglalkoztatását, a gazdasági kormányzást, az üzleti környezet javítását, valamint a szabadságok és az alapvető jogok erősítését elősegítő programok számára nyújtott támogatását;

76.  bátorítja Algériát, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadság előmozdítása révén segítse a civil társadalom tevékenységét;

Egyiptom

77.  aggodalmát fejezi ki a 2013. július 3-i katonai puccsot követő jelenlegi egyiptomi politikai fejlemények miatt, a politikai polarizáció, a súlyos gazdasági nehézségek, valamint az országban az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásával kapcsolatos helyzet, továbbá a régió biztonsága miatt, különös tekintettel a Sínai-félszigetre; a lehető leghatározottabban elítél minden erőszakos cselekményt, köztük a kopt templomok elleni támadásokat, és úgy véli, hogy az egyiptomi biztonsági erők közelmúltbeli műveletei aránytalanok voltak, és elfogadhatatlanul nagy számú halálos áldozatot és sérülést eredményeztek; felhívja az egyiptomi kormányt, hogy tartózkodjon ilyen jellegű intézkedésektől; sürget valamennyi politikai pártot, hogy kezdjen ténylegesen valamennyi fél felé nyitott párbeszédbe a demokratikus folyamat helyreállítása érdekében, amely megfelel az egyiptomi nép jogos kéréseinek és törekvéseinek; hangsúlyozza, hogy szükség van az összes politikai és társadalmi erő nemzeti megbékélésének folyamatára – beleértve a Muszlim Testvériség mérsékelt ágát is –, ami kulcsfontosságú az elnöki és parlamenti választások szervezését is magában foglaló demokratikus átmenet előremozdításában; hangsúlyozza, hogy az EU a főképviselő/alelnök révén képes lehet arra, hogy ösztönözze az országban a fő politikai szereplők közötti párbeszédet, amely a választásokat előkészítő nemzeti egységkormány létrehozásához vezethet; ajánlja különösen, hogy a főképviselő/alelnök küldjön világos üzenetet, miszerint a Muszlim Testvériség törvényen kívül helyezése veszélyeztetné a demokratikus integrációt, és rontaná a demokráciához való visszatérés kilátásait;

78.  hangsúlyozza, hogy Egyiptom virágzó jövője csak demokratikus megoldáson alapulhat, és olyan, teljes mértékben működő demokratikus intézmények részvételével, amelyek garantálják valamennyi polgár biztonságát, és hogy a demokratikus átmenet során a tisztességes eljáráshoz való, mindenkit megillető jogot is biztosítani kell;

79.  felhívja az Uniót, hogy az Egyiptommal fennálló kétoldalú kapcsolataiban és az Egyiptomnak nyújtott pénzügyi támogatásban egyrészt vegye figyelembe mind az ország előtt álló súlyos gazdasági kihívásokat, mind azok társadalmi következményeit, másrészt pedig alkalmazza a feltételesség alapelvét („többért többet”); meggyőződése, hogy az Uniónak nem szabad teljes és részletes szabadkereskedelmi megállapodást kötnie Egyiptommal mindaddig, amíg nem teljesülnek a politikai stabilitás követelményei, többek között a választott demokratikus szervek tartós létrehozása, a jogállamiság és az emberi jogok és az alapvető jogok tiszteletben tartása; tudomásul veszi, hogy a Külügyek Tanácsa 2013. augusztus 21-én megbízta Catherine Ashton főképviselőt/alelnököt, hogy vizsgálja felül az európai szomszédságpolitika és a társulási megállapodás keretében biztosítandó uniós segítségnyújtás kérdését, mégpedig az említett politika és megállapodás alapjául szolgáló elvek melletti egyiptomi elköteleződés alapján, azzal a megkötéssel, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportok és a civil társadalom számára biztosított segítségnyújtás folytatódni fog;

80.  úgy véli, hogy az Uniónak az emberi jogok, az alapvető szabadságok, különösen a nők jogainak, a kisebbségi jogoknak és a vallásszabadságnak a tiszteletben tartására, valamint a demokratikus átmenetre, az intézményi kapacitások kialakítására, az igazságszolgáltatási és biztonsági reformra, a demokratikus politikai pártok és nem kormányzati szervezetek létrehozására és az üzleti környezet javítására kell összpontosítania támogatását; úgy véli, hogy az EU-nak fenn kell tartania a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalomnak nyújtott jelenlegi támogatást és segítségnyújtást, az egyiptomi politikai szereplőkkel való elköteleződésre és a valódi demokratikus átmenet folyamatának támogatására irányuló stratégia részeként; üdvözli a Külügyek Tanácsának 2013. augusztus 21-i döntését, amely szerint felfüggesztik a belső elnyomásra alkalmas eszközök Egyiptomba irányuló kivitelére vonatkozó engedélyeket, és áttekintik az uniós közös álláspont hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó kiviteli engedélyeket;

81.  nagyra értékeli a főképviselő/alelnök közvetítési erőfeszítéseit, és meggyőződése, hogy az Uniónak tőkét kell kovácsolnia egyedülálló helyzetéből és a kulcsfontosságú egyiptomi szereplők körében fennálló kapcsolati hálózataiból, és továbbra is a demokratikus átmenet alapvető paramétereivel összhangban álló politikai rendezésre kell törekednie;

82.  tudomásul veszi a Számvevőszék 4/2013. sz., „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című különjelentését és a Bizottság válaszait, és felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy az Unió által nyújtott támogatás hatékonyságának javítása érdekében vonják le a szükséges következtetéseket;

Izrael

83.  tudomásul veszi a 2005 áprilisában három évre elfogadott, majd 2012 végéig meghosszabbított cselekvési terv Izrael általi kedvező végrehajtását; sajnálatát fejezi ki a jelenlegi kormány által folytatott diszkriminatív politikák miatt, és felszólít a kisebbségek, különösen az arab-izraeli és a beduin közösségek tagjai jogainak javítását szolgáló szükséges intézkedések meghozatalára; továbbá felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy fokozza az erőfeszítéseket, és fejlessze tovább az erre irányuló projekteket;

84.  üdvözli a palesztinok és az izraeliek közötti közvetlen tárgyalások újbóli megkezdését; hangsúlyozza a kétállamos, az 1967-es határokon alapuló, kölcsönös megállapodáson nyugvó területcseréket magában foglaló és mindkét állam fővárosának Jeruzsálemet tekintő megoldás melletti elkötelezettségét; elégedetlenségének ad hangot a megszállt területekre való illegális betelepítések növekvő száma miatt, és újfent elítéli ezt, továbbá felszólítja az izraeli kormányt, hogy szüntesse be a betelepítési tevékenységet, és állítsa le az új telepek építésére vonatkozó összes tervbe vett projektet; határozottan emlékeztet arra, hogy a telepek építése kézzelfogható akadálya mind az Izrael és a palesztin fél közötti béketárgyalások sikerének, mind pedig a kétállamos megoldás életképességének; és emlékeztet az EU által finanszírozott vissza nem térítendő támogatások, pénzdíjak és pénzügyi eszközök vonatkozásában az izraeli szervezetek és azoknak az Izrael által 1967 júniusa óta elfoglalt területeken folytatott tevékenységének 2014. évtől kezdődő támogathatóságáról szóló európai uniós iránymutatásokra;

85.  aggasztja Izrael azon döntése, hogy nem vesz részt az Emberi Jogi Tanács munkájában és az Egyesült Nemzetek Szervezete által folytatott Egyetemes Időszakos Felülvizsgálatban; felszólítja Izraelt a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alkalmazására, a kiskorúak különleges csoportként való elismerésére, és különösen a palesztin kiskorúak jogainak hátrányos megkülönböztetéstől mentes tiszteletben tartására;

86.  felszólítja Izraelt, hogy – jóllehet 2012-ben csökkent a bírósági eljárás nélküli fogva tartás keretében fogva tartott palesztinok száma – továbbra is komolyan foglalkozzon a bírósági eljárás nélküli fogva tartás alkalmazásának kérdésével, illetve, hogy továbbra is biztosítsa a nemzetközi jogvédelmi normákat a palesztin foglyok, különösen a nők és a gyermekek számára;

Jordánia

87.  elismeri az Unió és Jordánia közötti együttműködés javulását, ami különösen a Jordánia uniós programokban való részvételére vonatkozó jegyzőkönyv aláírásának köszönhető, valamint a politikai reformok kedvező haladását, nevezetesen a választási bizottság és az alkotmánybíróság létrehozását, valamint a választójogi törvény elfogadását;

88.  üdvözli a Jordániában bevezetett politikai reformokat; sajnálatának ad hangot ugyanakkor a véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozó ügyekben a katonai bíróságok alkotmánnyal ellentétes eljárása, a sajtóról és a sajtótermékekről szóló törvény elektronikus kiadványok tekintetében való módosítása, valamint a jogrendszer függetlenségének megerősítése terén mutatkozó késedelem kapcsán;

89.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítson pénzügyi prioritást a demokratikus és igazságügyi reformokat, a korrupció elleni küzdelmet és a menekülteknek nyújtott humanitárius segítségnyújtást támogató projektek számára;

90.  üdvözli Jordániának a közel-keleti konfliktusok megoldásában vállalt tevékeny szerepét, illetve a szíriai konfliktus elől menekülők befogadására tett jelentős erőfeszítéseit; megjegyzi, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a Jordániában tartózkodó szír menekültek száma 2013. október 8-án a nyilvántartásba nem vett menekültekkel együtt 538 839; üdvözölné a menekültek jogállásáról szóló ENSZ-egyezmény Jordánia általi aláírását;

91.  mélységes aggodalmának ad hangot a szíriai válság jordániai következményei, valamint amiatt, hogy az ország a szíriai menekültáradat következtében veszélyesen közel jár befogadóképessége határának eléréséhez, ami példátlan regionális instabilitást idézhet elő a konfliktus elől menekülő családok menedékkel és humanitárius segéllyel való ellátásához rendelkezésre álló kapacitás és erőforrások hiánya miatt; sürgeti az Uniót, hogy nagyvonalúan támogassa Jordániát a növekvő menekültáradat kezelésében, valamint az óriási belföldi kihívásokkal – ezen belül a gazdasági instabilitással, az inflációval és a munkanélküliséggel – való szembenézésben;

Libanon

92.  felszólít a cselekvési terv gyors végrehajtására, valamint sajnálatát fejezi ki a reformfolyamat lassúsága miatt, azonban tudatában van a környezeti tényezők – különösen a szíriai konfliktus folytatódásából fakadó – változékonyságának, amely tényleges hatást gyakorol Libanonban, különösen a menekültek beözönlésén és a behozott politikai nézeteltéréseken keresztül;

93.  úgy véli, hogy az uniós segítségnyújtást az intézmények támogatására és kapacitásaik kialakítására, a még mindig növekvő számú szír menekült miatt szükséges humanitárius segélyre, az igazságszolgáltatás és függetlenségének megerősítésére, valamint a határellenőrzés segítésére kell összpontosítani; felszólítja a libanoni parlamentet, hogy a terveknek megfelelően folytassa ülését és mihamarabb fogadja el a választási törvényt;

94.  tudomásul veszi Libanonnak a szír konfliktussal szemben felvett semleges álláspontját és üdvözli a szír menekültek befogadására tett erőfeszítéseit;

95.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a Libanonban tartózkodó szír menekültek száma a nyilvántartásba nem vett menekültekkel együtt az egymillióhoz közelít; mélységes aggodalmának ad hangot a szíriai válság libanoni következményei, valamint amiatt, hogy az ország a szíriai menekültáradat következtében veszélyesen közel jár befogadóképessége határának eléréséhez, ami példátlan regionális instabilitást idézhet elő a konfliktus elől menekülő családok menedékkel és humanitárius segéllyel való ellátásához rendelkezésre álló kapacitás és erőforrások hiánya miatt; sürgeti az Uniót, hogy nagyvonalúan támogassa Libanont a növekvő menekültáradat kezelésében, valamint az óriási belföldi kihívásokkal – ezen belül a gazdasági instabilitással, az inflációval és a munkanélküliséggel – való szembenézésben;

96.  üdvözli Libanon szíriai menekültek befogadása és támogatása iránti elkötelezettségét korlátozott kapacitásai, illetve annak ellenére, hogy fenn kell tartania az egyensúlyt a közösségek között; üdvözli továbbá a konfliktus regionális hatásainak megfékezésére irányuló erőfeszítéseit, ugyanakkor sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a reformprogram megsínylette e helyzetet; hangsúlyozza egy új, inkluzív választójogi törvény jelentőségét;

97.  üdvözli Libanon szerepvállalását, amely több mint egymillió szír menekültnek biztosít menedéket, akik otthonuk és hazájuk elhagyására kényszerültek; dicséri a libanoni lakosság leleményességét, amely megkönnyítette a menekültek befogadását, és megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a libanoni hatóságokat ezeknek az erőfeszítéseknek a továbbvitelében;

Líbia

98.  arra bíztatja a líbiai hatóságokat, hogy fokozzák a biztonsági és politikai helyzet stabilizálására irányuló demokratikus reformokat és intézkedéseket; felszólít az Unió és Líbia közötti társulási megállapodás aláírásáról szóló tárgyalások lehető leghamarabbi folytatására, amely eszközként szolgál az ország reformra irányuló erőfeszítéseinek támogatására; felkéri Líbiát, hogy készítse el és fogadja el cselekvési tervét;

99.  sürgeti az Európai Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy működjenek együtt a régióban tevékenykedő többi nemzetközi szervezettel és egészítsék azok munkáját, támogatva ezzel Líbiát a demokratikus építkezés folyamatában;

100.  hangsúlyozza az erős és független igazságszolgáltatási rendszer kiépítésének fontosságát, aggodalmát fejezi ki a líbiai emberi jogi helyzet miatt, és fellépést kér a rasszizmus és a kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés leküzdése érdekében;

101.  felhívja a Bizottságot és az EKASZ-t, hogy támogatását összpontosítsa a civil társadalom előmozdítására és Líbia intézményi rendszerének kiépítésére, valamint alkotmányszövegezésre és az intézmények kapacitásfejlesztésére, illetve az igazságszolgáltatási területen tevékenykedő vezető líbiai tisztviselők és a tényleges biztonsági erők (fegyveres erők és rendőrség) képzésére; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell a líbiai igazságügyi rendszer reformjának segítésére, valamint egyéb területekre, mint például a független média, az emberi jogok tiszteletben tartása, a nemzeti megbékélés és a korrupció elleni küzdelem területére irányuló erőfeszítéseit is, megfelelve ezzel a líbiai hatóságok által kinyilvánított igényeknek, többek között Líbia déli részén a határigazgatást illetően, valamint biztosítva az alapvető jogokat tiszteletben tartó migrációs politikát;

102.  üdvözli a KBVP által vezetett határellenőrzést segítő európai uniós missziót (EU BAM) Líbiában, amelynek célja, hogy támogassák az országot határainak biztosításában, amely olyan, rövid és hosszú távú célokat is magában foglal, amelyek hozzá fognak járulni az állam megszilárdulásához, és elősegítik a terrorizmus és a szervezett bűnözés – különösen a fegyver- és emberkereskedelem – elleni küzdelmet, nem csak Líbiában, hanem a tágabb térségben is; felkéri a főképviselőt/alelnököt, hogy vizsgálja felül a misszió megbízatását és dimenzióját, hogy azt a helyszíni, rendkívüli igényekhez igazítsa; sajnálatának ad hangot – különös tekintettel a helyzet súlyosságára – az eljárások lassúsága miatt;

Marokkó

103.  üdvözli Marokkó elkötelezettségét az EU-val fennálló kapcsolatainak elmélyítése és emelt szintű partnerségi jogállásának teljes mértékben történő kihasználása mellett; úgy véli, hogy az Unió Marokkónak nyújtott támogatásának középpontjában az alkotmány végrehajtásának, a jogrendszer reformjának, illetve a demokratikus intézményi kapacitások megerősítésének és a civil társadalom – többek között helyi szintű – támogatásának kell állnia, hozzájárulva a marokkói nép emberi fejlődéséhez, valamint egy ambiciózus, kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös szabadkereskedelmi térség kialakítására kell összpontosulnia;

104.  üdvözli a kiemelt státuszt végrehajtó EU–Marokkó cselekvési terv (2013-2017) végrehajtásáról szóló tanácsi határozat elfogadására irányuló javslatot(20);

105.  üdvözli Marokkó elkötelezettségét a politikai reformok folytatása mellett; ajánlja az új alkotmány gyors végrehajtását, amelyet a sarkalatos törvények elfogadására vonatkozó ütemterv és a jogrendszer reformjára vonatkozó nemzeti charta kísérjen, hangsúlyozza e tekintetben továbbá, hogy ez a reform már legalább három éve folyik és az Unió jelentős pénzügyi támogatást nyújt hozzá; emlékeztet arra, hogy a politikai reformok kulturális, gazdasági és társadalmi sajátosságok tiszteletben tartása melletti végrehajtása elősegíti Marokkó fejlődését, és minden bizonnyal segít a demokratikus folyamatok helyi szinten történő megszilárdításában;

106.  üdvözli a marokkói parlamenti viták dinamikusabbá válását, azonban sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az elért haladásról szóló jelentésben nem említik meg külön az EU–Marokkó parlamenti vegyes bizottság tevékenységeit és munkájának hatását;

107.  felszólítja Marokkót a nemek közötti egyenlőség előmozdítására és egy esélyegyenlőségért és hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemért felelős hatóság létrehozására, továbbá a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény megerősítésére és a családjogi kódex többnejűségre és a kiskorúak házasságkötésére vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgálatára;

108.  említést tesz a Nemzeti Emberi Jogi Tanács munkájáról, és felszólít a regionális irodák humán- és pénzügyi erőforrások bevonásával történő megerősítésére annak érdekében, hogy teljesíthesse és fejleszthesse a feladatait;

Palesztina

109.  felszólít az új cselekvési terv hatékony végrehajtására; üdvözli a palesztin hatóságok által az aktuális cselekvési terv végrehajtásában elért előrelépést a különösen nehéz helyzet ellenére; üdvözli a palesztinok és az izraeliek közötti közvetlen tárgyalások újbóli megkezdését; hangsúlyozza, hogy a kétállamos megoldás nem érhető el másképp, csak a felek közötti közvetlen tárgyalással;

110.  ismételten kijelenti, hogy kitart amellett, hogy szükség van a palesztinok közötti megbékélés folyamatára, amelyet az EU-nak képesnek kell lennie a főképviselő/alelnök koordinációja mellett támogatni és megkönnyíteni; felhívja a palesztin politikai szereplőket, hogy kezdjék el egy világos menetrend megtárgyalását, amely a lehető legközelebb elnök- és parlamenti választásokat irányoz elő; hangsúlyozza, hogy a valódi palesztin megbékélés alapvető a palesztin-izraeli béketárgyalások sikeres lefolytatásához, és létfontosságú a palesztin állam stabilitásához és általános életképességéhez;

111.  felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy kezelje kiemelt kérdésként az intézményi felelősségi körök kialakításának, a jogállamiság megerősítésének, a jó kormányzásnak, a közszolgáltatások korszerűsítésének, valamint a nők és a fiatalok gazdasági és politikai tevékenységekbe való bevonására irányuló projekteknek a támogatását;

Szíria

112.  a legmélységesebb aggodalmának ad hangot a Szíriában tovább mélyülő erőszakos válság és a vegyi fegyverek polgári lakosság elleni bevetése miatt, és risztónak tartja az elhúzódó polgárháború során folytatódó erőszakot; szolidaritását fejezi ki az áldozatok és családjaik iránt; úgy véli, hogy a humanitárius jog ilyen nagyságrendű megsértése nem maradhat büntetlenül, és ezek a nemzetközi közösség és az Unió részéről határozott reakciót követelnek meg, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza a civil lakosság védelmével kapcsolatos felelősséget; a súlyos szíriai humanitárius katasztrófára tekintettel úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek és az Uniónak annak biztosítását kell elsődleges prioritásnak tekintenie, hogy a humanitárius segély eljusson Szíriában és a válság által sújtott szomszédos országokban – nevezetesen Egyiptomban, Irakban, Jordániában, Libanonban és Törökországban – élő, alapvető árukat és szolgáltatásokat nélkülöző rászoruló csoportokhoz, és kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a szíriai palesztinok helyzetére;

113.  felkéri az EU-t, hogy hozza meg a szükséges felelősségteljes intézkedéseket arra az esetre, amennyiben tagállamait is elérné a menekülthullám; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék továbbra is nyomon a helyzet alakulását, és készítsenek vészhelyzeti tervet, fenntartva az ideiglenes védelemről szóló irányelv alkalmazásának lehetőségét, amennyiben a körülmények szükségessé teszik;

114.  mélységes aggodalmának ad hangot a tovább fokozódó erőszakos válság miatt Szíriában, és a leghatározottabban elítéli a vegyi fegyverek polgári lakosság elleni bevetését, ami a nemzetközi jog szerint bűncselekmény; ismételten felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegyen megfelelő válaszlépést, valamint felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy alkossanak egységfrontot, és reagáljanak határozottan a nemzetközi jog e súlyos megsértésére, eleget téve ezzel a szíriai polgári lakosság megvédésével kapcsolatos felelősségüknek; felhívja az Uniót, hogy támogassa a közvetítési kísérleteket, így például a II. genfi konferenciát, egy olyan megoldás kialakítása érdekében, amely tiszteletben tartja a szír nép demokratikus törekvéseit; meggyőződése azonban, hogy mindenfajta visszatartó erejű intézkedésnek világos és elérhető célokat kell kitűznie, és a szíriai konfliktus határok közé szorítására irányuló tágabb politikai stratégiában kell gyökereznie;

115.  meggyőződése, hogy a szíriai válság tartós megoldása csak politikai folyamat révén érhető el; ezért támogat a II. genfi konferencia megvalósítására irányuló minden erőfeszítést, illetve támogatja Ashton főképviselő/alelnök, a tagállamok és az ENSZ különmegbízottja, Lakhdar Brahimi erőfeszítéseit, amelyek a II. genfi folyamatban és az ENSZ Biztonsági Tanácsában az előrelépés elérésére irányulnak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezekbe az erőfeszítésekbe a régióban és a régión túl is az összes kulcsfontosságú szereplőt bevonják;

116.  aggodalmának ad hangot a Szíria északi és északkeleti részén élő kurd lakosság helyzete miatt, amelynek következtében nagy a menekültek száma, és amely a régió további destabilizálásával fenyeget;

117.  aggodalommal tölti el a Szíriával szomszédos országokba áramló menekültek jelentette elviselhetetlen teher, hiszen a humanitárius segélyek finanszírozása egyébként is nehézségekbe ütközik;

Tunézia

118.  aggodalmát fejezi ki a tunéziai politikai élet fokozódó polarizálódása miatt; a leghatározottabban elítéli a prominens ellenzéki politikai képviselők elleni brutális merényleteket; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a média szabadságát;

119.  üdvözli az Unió és Tunézia által tett, a cselekvési tervben is megjelenő megerősített kötelezettségvállalásokat, és mindkét felet felhívja a cselekvési terv elfogadására sürgeti a nemzeti alkotmányozó gyűlést, hogy véglegesítsen egy olyan demokratikus alkotmányt, amely tiszteletben tartja az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat; kéri szabad és tisztességes választások megtartását, és sajnálatát fejezi ki a szükségállapot meghosszabbítása miatt; úgy véli, hogy egy szilárdan a demokratikus értékeken és az emberi jogok tiszteletben tartásán nyugvó – a tunéziai nép elvárásainak megfelelő – alkotmány elfogadása, a működőképes és független igazságszolgáltatás és média, valamint az új választások megtartása kulcsfontosságú elemek Tunézia politikai átalakulásának folytatása szempontjából; aggodalmának ad hangot a Tunéziában az újságírók ellen folytatott perek számának növekedése miatt; üdvözli, hogy az alkotmánytervezetbe bekerült egy, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban lévő, a gyermekek jogairól szóló külön cikk, és javasolja, hogy hozzanak létre egy független mechanizmust a cikk végrehajtásának nyomon követésére;

120.  felszólítja Tunézia alkotmányozó nemzetgyűlését az alkotmány elfogadására és arra, hogy minél hamarabb tartsanak választásokat a magas szintű független választási hatóság felügyelete mellett; úgy véli, hogy az Unió által nyújtott támogatásnak elsősorban a jövőbeli alkotmány végrehajtására, az igazságszolgáltatás és a média reformjára, a sajtókódex felülvizsgálatára, továbbá a demokratikus intézmények kapacitásainak és a civil társadalomnak a megerősítésére kell helyeznie a hangsúlyt;

121.  felszólítja Tunéziát, hogy haladéktalanul helyezze letétbe a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezménnyel kapcsolatos utolsó fenntartásokat visszavonó ratifikációs okiratokat, valamint hajtsa végre a jogegyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet biztosító jogszabályokat, beleértve a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetését is;

122.  üdvözli, hogy a támogatás megkétszerezésével megerősítették a Tunéziával folytatott együttműködést, és különösen üdvözli, hogy ezt a támogatást gazdaságélénkítésre, a hátrányos helyzetű területek fejlesztésére, valamint a civil társadalom megerősítésére fordították;

123.  felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozza a régiók infrastruktúrafejlesztési projektek révén történő megnyitására, a foglalkoztatás – különösen a fiatalok foglalkoztatásának – elősegítésére, a civil társadalom érdekében regionális szinten tett lépésekre, illetve a jogállamiság emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett történő kialakítása céljából az igazságszolgáltatásban végrehajtandó reformokra, valamint a szociális ágazat (egészségügy, oktatás és szociális védelem) reformjára irányuló támogatást, különös figyelmet fordítva a nemek, az egyenlőség és a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek kérdésére;

124.  sajnálatának ad hangot a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás aláírására és ratifikálására irányuló tárgyalások elhúzódása miatt;

o
o   o

125.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és az ENP-országok kormányainak és parlamentjeinek, az Euronest Parlamenti Közgyűlésnek, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának.

(1) HL L 310., 2006.11.9., 1. o.
(2) HL C 161. E., 2011.5.31., 126. o.
(3) HL L 188., 2011.7.19., 24. o.
(4) HL L 221., 2011.8.27., 5. o.
(5) HL C 296. E, 2012.10.2., 105. o.
(6) HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o.
(7) HL C 168. E, 2013.6.14., 26. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0224.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0382.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(12) HL C 198., 2011.7.6., 4. o.
(13) HL C 258. E, 2013.9.7., 44. o.
(14) HL C 258. E, 2013.9.7., 36. o.
(15) HL C 51. E, 2013.2.22., 108. o.
(16) HL C 153. E, 2013.5.31., 137. o.
(17) HL C 165. E, 2013.6.11., 48. o.
(18) Az Európai Parlament 2013. június 13-i állásfoglalása Azerbajdzsánról: Ilgar Mammadov ügye (Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0285).
(19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0507.
(20) JOIN(2013)0006.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat