Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter: a 2012. évi prioritások végrehajtása” című, 2012. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. március 14–15-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak a 121. cikke (2) bekezdésével együtt értelmezett 136. cikkére,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a 2013. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről – a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról – szóló, 2013. február 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Az EU igazságügyi eredménytáblája – A hatékony igazságszolgáltatás és a növekedés előmozdításának eszköze” című, 2013. március 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0160),

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi országspecifikus ajánlásai tervezetét kísérő, „2013. évi európai szemeszter: országspecifikus ajánlások – Európa kivezetése a válságból” című, 2013. május 29-i közleményére (COM(2013)0350),

–  tekintettel az európénznemű tagállamok gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatások végrehajtásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2013. május 29-i bizottsági ajánlásra (COM(2013)0379), illetve az Európai Unió egyes tagállamaihoz intézett tanácsi ajánlásokra irányuló, 2013. május 29-i bizottsági javaslatra,

–  tekintettel „Az európai szemeszter folyamatának a nemek közötti egyenlőség perspektívájából történő értékeléséhez szükséges adatok” című 2012. évi tanulmányra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0322/2013),

A.  mivel a gazdasági, szociális, pénzügyi és államadósság-válság továbbra sem enyhül, és a kiegyensúlyozottabb, erőteljesebb, stabilabb és integráltabb gazdasági és monetáris unió (GMU) célkitűzésének megvalósítása még mindig nem zárult le;

B.  mivel az euróövezetet érintő államadósság-válság jelentős hatással van az európénzpiacra és az eurórendszerrel kapcsolatos rendkívüli politikai intézkedésekre is;

C.  mivel a Bizottság országspecifikus ajánlásai hasznos és részletes meglátásokat tartalmaznak, de összességében, különösen a több szakpolitikai területen átívelő politikai utasítások mérlegét tekintve egyes tagállamok vonatkozásában további pontosítást és továbbfejlesztést igényelnek; mivel a nemzeti reformprogramok értékelésére és az országspecifikus ajánlások nyomon követésére szolgáló módszerek tekintetében is lehetőség van a javulásra;

D.  mivel továbbra is a kkv-k alkotják az euróövezet gazdaságának gerincét, minthogy ők teszik ki az euróövezeten belüli összes vállalkozás 98%-át, ők foglalkoztatják az euróövezetben dolgozók háromnegyedét, valamint ők teremtik meg a hozzáadott érték hozzávetőlegesen 60%-át;

E.  mivel fontos, hogy az európai szemeszter megvalósítása során megőrizzék a szociális partnerek szerepét és tiszteletben tartsák a bérképzéssel kapcsolatos eltérő nemzeti gyakorlatokat és intézményeket;

F.  mivel számos területen sürgős fellépésre van szükség, többek között a reálgazdaságnak és a kkv-knak történő hitelezés helyreállítása – amely magában foglalja alternatív finanszírozási források kialakítását –, az üzleti környezet versenyképességének növelése, az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem, a fenntartható államháztartás helyreállítása, illetve a munkanélküliség hatásos európai megoldásainak megtalálása terén, ily módon teljes egészében integrált munkaerőpiacot hozva létre és jelentősen erősítve a GMU szociális dimenzióját is;

G.  mivel az európai szemeszter gazdaságirányításának demokratikus legitimációja az európai és nemzeti szintű parlamenti előjogok, valamint a Szerződésekben és az uniós jogszabályokban meghatározott európai bizottsági előjogok valós és elkötelezett tiszteletben tartását igényli, szembemenve az uniós szintű és euróövezeten belüli döntéshozatal parlamentet egyre inkább figyelmen kívül hagyó és kormányközi kultúrájának tendenciájával;

H.  mivel a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonása alapvető fontosságú ahhoz, hogy társadalmi szempontból a helyszínen értékeljék a válság hatását, és ezáltal megfelelő intézkedéseket hozzanak;

I.  mivel tekintettel arra, hogy már hatályba léptek az úgynevezett kettős csomaggal bevezetett új rendelkezések, az országspecifikus ajánlások jelentősége megnőtt, minthogy a nemzeti reformprogramoknak és stabilitási programoknak azokkal összeegyeztethetőnek kell lenniük;

J.  mivel – noha a pénzügyi támogatási program hatálya alatt álló tagállamok esetében szigorúan alkalmazták az ajánlásokat – a korábbi országspecifikus ajánlások többi tagállam általi betartása alacsony szintű;

K.  mivel a kettős csomag a közösségi módszeren belül szabályokat határoz meg a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok vonatkozásában;

L.  mivel biztosítani kell az egységes piacot és az Unió kohézióját;

M.  mivel az új technológia lehetővé teszi mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók számára a munka oly módon történő megszervezését, hogy az lehetővé tegye a munka és a magánélet közötti egyensúly javítását, és ezáltal elősegítse a nők jobb munkaerő-piaci integrációját;

N.  mivel 2013. szeptember 17-én a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága a nemzeti parlamenti képviselőkkel együtt ülést tartott, amelyen a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtását vitatták azzal a céllal, hogy nagyobb mértékben vegyék figyelembe az ajánlások hatékonyságát és az Unión belüli esetleges átgyűrűző hatásokat;

1.  üdvözli a Bizottság országspecifikus ajánlásait, amelyeket a Tanács elfogadott; hangsúlyozza, hogy szükség van további előrelépésekre; üdvözli, hogy ezek az ajánlások a korábbiakhoz képest sokkal részletesebbek, és nagyobb betekintést engednek abba, hogy a tagállamok mennyire igyekeztek eleget tenni a korábban elfogadott kötelezettségeknek; üdvözli a Bizottság azon nyilatkozatát, miszerint „egy szakpolitika sikerességéhez nem elég, ha az kellően átgondolt – politikai és társadalmi támogatottság is szükséges hozzá”, és hogy Európának és a tagállamoknak a költségvetési konszolidáción túlmenően valóban fenntartható és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott növekedéshez vezető strukturális reformokra, fenntartható foglalkoztatásra, a versenyképesség megerősítésére, valamint konkrét és sürgős fellépésre van szükségük a munkanélküliség, különösen az ifjúsági munkanélküliség elfogadhatatlanul magas szintjének leküzdéséhez; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze, vajon minden tagállami jelentés megfelel-e az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek, azaz a szegénység csökkentésével és a foglalkoztatással kapcsolatos céloknak, valamint gondosan vizsgálja meg a szakpolitikák közötti kapcsolatokat és összefüggéseket;

2.  üdvözli a több tagállamban elért eredményeket, amelyek lehetővé tették számukra a túlzotthiány-eljárások lezárását;

3.  üdvözli a Bizottság azon nyilatkozatát, miszerint a „deficites” országoknak meg kell erősíteniük versenyképességüket, a „többlettel rendelkező” országoknak pedig lehetőség szerint a keresletüket, mégpedig arányos és fenntartható módon, hozzájárulva ezáltal az euróövezet stabilitásához és növekedéséhez;

4.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni az uniós gazdaság egészének a világgazdaságon belüli versenyképességét, különösen azáltal, hogy a termelékenység növelése és az árak csökkentése érdekében növelik a versenyt a termékek és a szolgáltatások piacán, a munkaerőköltségeket pedig összhangban tartják a termelékenységgel; hangsúlyozza, hogy az Unió nem versenyezhet csupán a költségek terén, hanem nagyobb beruházásokra van szükség a kutatás és a fejlesztés, az oktatás és a készségek, valamint az erőforrás-hatékonyság terén;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság és a Tanács törekszenek arra, hogy az országspecifikus ajánlásokban kerüljék a szabványmegoldásokat, és biztosítsák, hogy az ajánlások pontosítása az érintett tagállam nemzeti sajátosságainak és szükségleteinek megfelelően megtörténjen, ugyanakkor továbbra is összpontosítsanak a növekedést ösztönző szakpolitikákra és a költségvetési stabilitásra; felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék a gazdasági és strukturális reformtervek társadalmi hatásait, valamint hogy a szakpolitikák közötti koordináció hatékonyságának növelése és a pontosítás érdekében biztosítsák azok végrehajtásának valódi értékelését;

6.  rámutat, hogy a kormányzatok és a pénzügyi intézmények az alacsony növekedés által jellemzett környezetben tartósan sebezhetőnek mutatkoznak;

7.  rámutat, hogy a Bizottság a mintegy 400 országspecifikus ajánlásnak csupán 15%-ában állapított meg jelentős mértékű előrehaladást az előző évekhez képest;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság ajánlásai nemcsak a tagállamokhoz, hanem az euróövezet egészéhez is szólnak; úgy véli, hogy a tagállamoknak szóló ajánlásoknak jobban figyelembe kell venniük az uniós gazdaságok erős kölcsönös függőségét, különösen az euróövezeten belül, illetve a riasztási mechanizmusról szóló jelentésben szereplő minden lényeges információt is;

9.  hangsúlyozza az országspecifikus ajánlások nyomon követésének és végrehajtásának, a többoldalú felügyeletnek, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének, valamint a szakértői értékeléseknek a jelentőségét;

10.  kéri, hogy vizsgálják meg mélyrehatóbban a tagállamok versenyképessége, költségvetési kiigazítása és gazdasági teljesítménye terén az egységes valuta működéséből eredően mutatkozó belső különbség jelentős és jól érzékelhető növekedésének okait, és különösen a közös politikák aszimmetrikus hatását;

11.  felhív a „lassú kilábalást” jelző növekedési mutatók óvatos értelmezésére, és ajánlja különösen a kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg, valamint az államháztartási hiány terén tapasztalt javulás fenntarthatóságának és a strukturális reformok előrehaladásának közelebbi vizsgálatát; felhív a gazdasági előrejelzések megbízhatóságának közelebbi vizsgálatára, mivel a korábbi bizottsági előrejelzéseket többnyire lefelé módosították; hangsúlyozza, hogy az elérendő célokkal ellentétes és prociklikus hatások elkerülése érdekében inkább óvatos, mint optimista feltevések és forgatókönyvek alapján kell kialakítani a támogatási programokat;

12.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos nemzeti célkitűzéseket foglalja bele a gazdasági kiigazítási programban részt vevő országokra vonatkozó ajánlásokba, hogy e célkitűzések teljesítése során fordítsanak kellő figyelmet e kiigazító programok által teremtett korlátokra; felszólít továbbá e programok demokratikus legitimitásának támogatására és megerősítésére;

13.  üdvözli, hogy egyes tagállamok esetenként a célkitűzések megvalósítására irányuló konkrét projekteket is felvázoló jelentéseket nyújtottak be az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel kapcsolatban tett előrelépésükről; felhívja az összes tagállamot, hogy foglalják bele ezeket a jelentéseket a 2014. évi európai szemeszterrel kapcsolatos hozzájárulásaikba; sajnálja, hogy a Bizottság nem nyújtott be az Európa 2020 stratégiára vonatkozó eredményjelentést; kéri a Bizottságot, hogy évente nyújtson be erre vonatkozó jelentést;

14.  sajnálatosnak tartja, hogy egy országspecifikus ajánlás sem foglalkozik a munkabéreket terhelő adók hosszú távú beruházásokra és a munkahelyteremtésre gyakorolt hatása által jelentett kihívással;

15.  üdvözli a Bizottság azon nyilatkozatát, miszerint Európa versenyképessége „nem alapozható pusztán a költségekre, és nem is azon fog alapulni”; ezenfelül rámutat, hogy elengedhetetlen a termelékenység – ezen belül is a tőke, az erőforrások és az energia termelékenységének – növelése, a társadalmi befogadás, az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba, a kutatásba és az innovációba, illetve az erőforrás-hatékonyságba való beruházás, az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban; az Európa 2020 stratégia célkitűzései terén további előrelépést szorgalmaz, különösen a foglalkoztatással kapcsolatban; kéri, hogy a fentiek megfelelően tükröződjenek a „deficites” országok országspecifikus ajánlásaiban, mivel ezek azok a tagállamok, amelyek számára elengedhetetlenül szükséges versenyképességük fellendítése;

16.  üdvözli a Bizottság környezetvédelmi adózás területét érintő országspecifikus ajánlásait és ezek munkahely-teremtési potenciálját, és felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket vegye figyelembe a következő éves növekedési jelentésben; kiemeli a munkabérek megadóztatásától a környezetvédelmi adózás irányába történő elmozdulásnak a költségvetésre, a foglalkoztatásra, a társadalomra és a környezetvédelemre gyakorolt kedvező hatásait;

17.  sajnálja, hogy késve valósult meg a 120 milliárd eurós Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum, amelyről 2012 júniusában született megállapodás, a 2012 novemberében útjára indított projektkötvény-kezdeményezés és az EBB 180 milliárd eurós további beruházása; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg és gyorsan szüntessék meg az e kezdeményezések teljes körű végrehajtása előtt tornyosuló akadályokat;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzésein alapuló uniós szemeszteren belüli valódi konvergenciafolyamat létrehozása céljából sürgősséggel nyújtson be jogalkotási javaslatokat, amelyek kiterjednek a tagállamokat a strukturális reformok végrehajtásában támogató ösztönzőre, például a versenyképességi és konvergencia-instrumentumra, valamint a közösségi módszeren alapuló, előzetes gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó rendelkezésekre is;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy a versenyképességi és konvergencia-instrumentum strukturális reformok támogatását szolgáló pénzügyi támogatásába vegye fel azokat a területeket, amelyek gátolják a gazdasági dinamizmust és hatékonyságot;

20.  üdvözli, hogy a Bizottság kihasználja a módosított Stabilitási és Növekedési Paktum által kínált rugalmasságot a túlzott hiány korrekciójára megadott határidő hét eljárásban történő meghosszabbítására; egyetért azzal, hogy e határidő-hosszabbítás megkönnyíti majd az érintett országok számára a szükséges strukturális reformok végrehajtását; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a költségvetési korrekciós pálya tartalmát és menetrendjét igazítsák az egyes országok sajátosságaihoz, és különösen a „deficites” országok esetében foglalják bele a fent említett mozgásteret, az európai strukturális és beruházási alapok teljes körű hasznosítását, a szilárd és fenntartható strukturális reformokat és a versenyképesség fellendítéséhez szükséges beruházások megnevezését (az országspecifikus ajánlásokba); üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint már a költségvetés végrehajtása idei évre vonatkozó értékelésének, valamint a 2014-re vonatkozó nemzeti költségvetések elemezésének keretében, a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágán belül – bizonyos feltételek mellett – megpróbálja az államháztartás fenntarthatóságára bizonyított hatást gyakorló, egyszeri állami beruházási programokat beilleszteni, az Unió költségvetési felügyeleti keretének maradéktalan tiszteletben tartása mellett; várakozással tekint a Bizottságnak a konkrét működési keretről szóló, a kettős csomaghoz csatolt nyilatkozat értelmében a Parlamentnek hamarosan benyújtandó közleményére;

21.  tudomásul veszi a 473/2013/EU rendelet keretében iránymutatásként elfogadott, az euróövezeti költségvetésiterv-javaslatokra és adósságkibocsátási jelentésekre vonatkozó harmonizált keretről szóló bizottsági közleményt; várakozással tekint a Bizottsággal az ezen iránymutatások tartalmáról folytatandó gazdasági párbeszéd elé;

22.  üdvözli, hogy figyelembe vették a következőkre irányuló jelentéstételre vonatkozó iránymutatásokat: azon jelzések, hogy a költségvetésiterv-javaslatokban szereplő intézkedések milyen formában foglalkoznak az országspecifikus ajánlásokkal és az Európa 2020 stratégiában megállapított célokkal, a fő kiadási és bevételi intézkedések várható elosztási hatása, valamint az államháztartási kiadásokra vonatkozó részletes információk funkciók szerint; hangsúlyozza, hogy ezek az iránymutatások meg fogják könnyíteni az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos nemzeti célkitűzések elérése érdekében hozott költségvetési intézkedések nyomon követését;

23.  várakozással tekint a Bizottság és a tagállamok paramétereinek és módszertani mutatóinak, köztük a makrogazdasági kilátásaikat alátámasztó, költségvetési multiplikátorok használatával készült becslések küszöbön álló – a kettős csomag eredményeként elfogadott – közzététele elé;

24.  megjegyzi, hogy a béreknek a „többlettel rendelkező” országokban a közelmúltban tapasztalható alakulása hozzájárult a fenntartható kereslethez, valamint kedvező tovagyűrűző hatásokkal jár az EU más területein is; üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint a kellő költségvetési mozgástérrel és „többlettel rendelkező” országok fontos szerepet töltenek be a jelenlegi válságból való kilábalásban, többek között az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások csökkentésével, valamint a fenntartható belföldi kereslet élénkítse érdekében a fizetések emelésével, figyelembe véve a nemzetközi versenyképességet; a „többlettel rendelkező” országok emellett – vásárlóerejüknél fogva – növekedést ösztönző új beruházási lehetőségeket mozdíthatnának elő, különösen az oktatás, a kutatás és a fejlesztés, az energia és az infrastruktúra terén, korszerűsíthetnék az egészségügyi- és nyugdíjrendszerüket, valamint megnyithatnák szolgáltatási szektoraikat; hangsúlyozza azoknak a pozitív tovagyűrűző hatásoknak a fontosságát, amelyeket ezek az intézkedések az Unióban mindenütt előidézhetnek, különösen akkor, ha azokat a legnagyobb uniós nemzetgazdaságok végrehajtják;

25.  szorgalmazza, hogy a Bizottság alakítson ki a versenyképesség és az innováció előmozdítására épülő, valóban európai iparpolitikát, amelynek középpontjában az európai ipar versenyképességének helyreállítása, valamint a vállalatok Unión kívülre telepedését előidéző politikák leépítése áll; szorgalmazza, hogy a Bizottság alakítson ki egy koherens európai külkereskedelmi politikát a közös minimumnormák alapján, különösen szociális és környezeti kérdésekben; meggyőződése, hogy csak a globalizációs kapcsolódás intelligens kezelésével garantálhatja Európa a növekedést és a munkahelyeket, a fogyasztók védelmét, a nemzetközi és európai jogszabályok és emberi jogi normák betartását és több tagállam esetében az erőforrások nem kereskedelemképes ágazatoktól a kereskedelemképes ágazatokba való ajánlott fokozatos átcsoportosítását;

26.  elismerően nyilatkozik a Bizottság azon nyilatkozatáról, miszerint a tagállami és az uniós pénzügyi támogatási intézkedéseknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a reformok elosztási hatására, és felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az összes újonnan ajánlott reform rövid és hosszú távú hatásainak alapos előzetes értékelését, valamint vonja le a korábbi ajánlásokból az összes szükséges következtetést, ideértve a pénzügyi támogatási programok hatálya alatt álló tagállamoknak szóló ajánlásokat is;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatokat a GMU kiteljesítésére, a Parlament 2012. november 20-i, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című állásfoglalásának megfelelően, sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy külön eredménytáblát a GMU társadalmi dimenziójával kapcsolatban; azt javasolja, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásban rögzített részletes vizsgálatok keretében rendszeresen felülvizsgálhatják a foglalkoztatási és szociális politikát azzal a céllal, hogy meghatározzák a társadalmi problémákat mérséklő és a foglalkoztatást előmozdító szakpolitikai intézkedéseket; meggyőződése, hogy ez a fokozott ellenőrzési rendszer segítené a szakpolitikák hatékonyabb összehangolását annak érdekében, hogy időben azonosítsák és kezeljék a fő kihívásokat, valamint a foglalkoztatási és szociális szempontok jobban érvényesüljenek a politika minden területén;

28.  egyetért azzal, hogy az EKB fellépése – amely a strukturális reformok és az államháztartási konszolidáció kiegészítése – „döntően hozzájárult az euróövezet stabilitásához”; elismeri, hogy e kezdeményezés néhány tagállamban az értékpapír-piaci program keretében csökkentette a nem fenntartható, magas finanszírozási költségeket, valamint a végleges értékpapír-adásvételi műveleteken keresztül az államadósság-piacok számára likviditási védőhálót biztosított, megelőzte a bankszektor összeomlását, segítette a bankok és az állam kettéválasztását, korlátozta az államadósság-spekulációt, valamint átmenetileg csökkentette az államadósság-különbözeteket; megítélése szerint azonban számos tagállamban a fenntartható növekedés hiánya és a magas (és még mindig növekvő) magán- és államadósságszint arra utal, hogy „körültekintően irányított tőkeáttétel-csökkentésre” van szükség; egyetért a Bizottsággal abban, hogy továbbra is prioritásként kell kezelni a bankszektor helyzetének javítását; üdvözli, hogy a Bizottság –a Parlamentnek a kettős csomaghoz csatolt nyilatkozatban tett kötelezettségvállalása értelmében – Gertrude Tumpel-Gugerell elnökletével működő magas szintű munkacsoportot hozott létre a nemzeti adósságkibocsátás adósság-visszaváltási alapok és eurókötvények közös kibocsátása révén történő részleges kiváltására irányuló elemzés elmélyítése és alapos értékelése céljából, az e mellett és ellen szóló érvek figyelembevételével; várakozással néz a magas szintű csoport jelentése elé;

29.  hangsúlyozza, hogy a reálgazdaság – és különösen a kkv-k – finanszírozása nem állt helyre az Unió perifériáin; rámutat arra, hogy a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásban mutatkozó lényeges eltérések tovább növelik a belső különbségeket az Unióban és különösen az euróövezetben, valamint az egyenlőtlen versenyfeltételek révén torzítják a belső piacot; hangsúlyozza, hogy a banki portfóliók konszolidációja előfeltétel, és hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen gazdasági kilátások csak részben indokolnak ilyen megszorító hitelkorlátozásokat; felhív az új prudenciális szabályok alkalmazásának és a banki szektorban a reálgazdaság – és különösen a gazdaságilag életképes kkv-k – finanszírozása terén követett gyakorlatok szorosabb figyelemmel kísérésére; ezzel kapcsolatban elismeri, hogy az új, innovatív finanszírozási eszközök fontos szerepet tölthetnek be a különféle uniós programokban és a kohéziós politikában, előmozdítva az állami és magánberuházásokat, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy időben, még a 2014–2020-as programozási időszak megkezdése előtt garantálja az új pénzügyi eszközökkel kapcsolatos végrehajtás jogi egyértelműségét és átláthatóságát; az árnyékbankrendszer és a reálgazdaságra gyakorolt hatásainak mélyrehatóbb elemzését és fokozottabb ellenőrzését szorgalmazza; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelt helyen a kkv-k alternatív és diverzifikált finanszírozási forrásaira irányuló erőfeszítéseket, különösen a pénzügyi piacok, az európai strukturális és beruházási alapok, az Európai Beruházási Bank, az Európai Beruházási Alap és az állami fejlesztési bankok révén;

30.  hangsúlyozza, hogy a különböző pénzügyi szereplőknek a nemzeti piacokra történő visszahúzódása arra utal, hogy a belső piac felaprózódása a túlzott koncentráció révén gyengíti e szereplőket, működésképtelenné teszi a bankközi piacot és megszünteti a belső piac előnyeit, nevezetesen a kockázatok diverzifikációját és a lehetőségek megsokszorozódását;

31.  hangsúlyozza, hogy folytatni kell az arra irányuló programokat, hogy a fiatalok körében különleges vállalkozásindítási lehetőségek biztosításával, továbbá az európai támogatásokhoz és az üzleti tanácsadáshoz való hozzáférés javításával ösztönözzék a vállalkozói szellemet;

32.  üdvözli az (egységes európai hatóságot és az ágazat által finanszírozott egységes európai alapot magában foglaló) egységes szanálási mechanizmus létrehozására irányuló bizottsági jogalkotási javaslatot, amely elengedhetetlen a bankunió kiteljesítéséhez; szorgalmazza, hogy a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament mihamarabb állapodjanak meg egy egységes szanálási mechanizmus létrehozásáról; szorgalmazza, hogy a Tanács sürgősen fejezze be a Parlamenttel a betétgarancia-rendszerekről szóló irányelvről, illetve a banki helyreállítási és szanálási irányelvről folyó tárgyalásokat (amelyeket párhuzamosan kell lefolytatni);

33.  felszólal annak érdekében, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) általi közvetlen banki feltőkésítés legyen rögtön elérhető, amint az egységes felügyeleti mechanizmus az euróövezet állam-, illetve kormányfőinek 2012. júniusi nyilatkozatában bejelentettek szerint hatályba lép; tekintve az egységes felügyeleti mechanizmust kiegészítő egységes szanálási alap meglétének sürgősségét, támogatja, hogy azonnal vezessenek be egy óvintézkedési mechanizmust, az ágazat számára megtérítési időszak előírásával; arra kéri a Bizottságot, hogy terjesszen be egy javaslatot, amely az ESM-et a közösségi vívmányok alá vonja, ugyanakkor az Európai Parlament részéről mindenre kiterjedő demokratikus elszámoltathatóságot biztosít;

34.  üdvözli a Bizottság adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervét, és „a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények uniós tagállamok és harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekre” és az „agresszív adótervezésre” vonatkozó, 2012. december 6-án elfogadott ajánlásait; emlékeztet az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló, 2013. május 21-i parlamenti állásfoglalásra, amely további szükséges intézkedéseket azonosított az adócsalás, az adóelkerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok terén; hangsúlyozza, hogy a tehermegosztás méltányossága és igazságossága érdekében az adócsalással és adóelkerüléssel kapcsolatos megközelítés szigorítására van szükség; az adózáshoz kapcsolódó összes megakadt vagy függőben lévő ügyben a Bizottságtól – az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem érdekében – sürgős fellépést és konkrét jogalkotási intézkedéseken alapuló, átfogó stratégiát, a Tanácstól pedig egyértelmű támogatást kér;

35.  felhívja a Tanácsot, hogy fejezze be a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó tárgyalásokat, és sürgesse annak európai szintű bevezetését, valamint sürgősséggel tűzze napirendre az adórés bezárására, az adóparadicsomok kezelésére, és az Unión belüli adórendszerek konvergenciájával kapcsolatos munkára irányuló intézkedéseket;

36.  úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciós adó megerősített együttműködés keretében megvalósítandó bevezetését az adó globális szintű bevezetése felé tett első lépésnek kell tekinteni;

37.  felhív a hatos és a kettős csomag teljes és sürgős alkalmazására a trojka ad-hoc rendszerének a közösségi jogon alapuló, jogilag szilárd struktúrává való átalakítása céljából, amely biztosítja a demokratikus elszámoltathatóságot; sürgeti a trojkát, hogy vizsgálja felül kommunikációs stratégiáját, amely ismételten katasztrofálisnak bizonyult; hangsúlyozza, hogy középtávon előnyben kell részesíteni egy kizárólag európai szintű rendszert, valamint a Bizottságnak javaslatokat kell kidolgoznia a trojka-rendszer megfelelő átalakítására vonatkozóan;

38.  emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy, az Európai Parlamenthez intézett 2012. február 1-jei észrevételeiben megerősítette, hogy az ESM keretében végzett műveletek az Európai Parlament ellenőrzése alá fognak tartozni; ebből a szempontból várakozással tekint az eurócsoporttal kötendő megállapodást célzó tárgyalások elé, amely többek között lehetőséget biztosítana arra, hogy meghallgatásokat szervezzenek, valamint írásbeli választ igénylő kérdéseket címezzenek az ESM főigazgatójához és Kormányzótanácsához;

39.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter semmiképpen nem sértheti az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek előjogait; szorgalmazza, hogy a Bizottság biztosítsa az Európai Parlament megfelelő hivatalos részvételét az európai szemeszter folyamatának valamennyi lépésében, az összes polgárt érintő döntések legitimitásának növelése érdekében; arra kéri a Bizottságot, hogy találjon módot a folyamat láthatóságának növelésére;

40.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az euróövezet működésének alapvető elemeivel – így az ESM-mel, az eurócsoport döntéseivel, valamint a pénzügyi támogatási programok figyelemmel kísérésével és értékelésével – kapcsolatban az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel szembeni demokratikus elszámoltathatóságot; ezzel összefüggésben arra kéri a Bizottságot, hogy ajánlásaival és a trojkában való részvételével kapcsolatban végezzen utólagos belső értékeléseket, és tegye közzé azokat;

41.  szorgalmazza, hogy a tagállamok tevékenyen vonják be a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket és a civil társadalmat az európai szemeszter egészének és különösen a nemzeti reformprogramok kialakításának, megvitatásának, figyelemmel kísérésének és értékelésének folyamatába; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa e felek bevonását; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen bevonni az összes érdekelt felet a szükséges reformok kidolgozásába, mert csak így biztosítható azok sikeres megvalósulása;

42.  hangsúlyozza az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti párbeszéd fontosságát abból a célból, hogy megvalósuljon az európai szemeszter teljesen működőképes folyamata, és az elérje a demokratikus elszámoltathatóság szükséges szintjét az összes érintett vonatkozásában; hangsúlyozza a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere európai parlamenti hetének (EPW 2013) hasznosságát;

43.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által javasolt országspecifikus ajánlásokról szóló tanácsi állásfoglalást nem valós időben tették közzé; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanácsnak az országspecifikus ajánlásokról szóló tanácsi állásfoglalással kapcsolatos tanácskozásait nem valós időben tették közzé;

44.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen szét kell választani az uniós és nemzeti szintű hatásköröket, valamint hogy uniós szinten az Európai Parlament az elszámoltathatóság központja; kéri, hogy amennyiben új hatásköröket ruháznak át uniós szintre vagy alakítanak ki uniós szinten, illetve új uniós intézményeket hoznak létre, biztosítani kell az Európai Parlament által gyakorolt megfelelő demokratikus ellenőrzést és a felé való elszámoltathatóságot;

Ágazati részvétel a 2013. évi európai szemeszter végrehajtásában

Foglalkoztatás és szociálpolitika

45.  úgy véli, hogy kedvező, a költségvetési konszolidációs folyamatot igazságosabb alapon felgyorsító fejlemény a Bizottság arra vonatkozó felismerése, hogy csökkenteni kell a foglalkoztatási adókat más forrásból származó bevételek javára;

46.  elismeri, hogy az ez évi országspecifikus ajánlások különösen nagy jelentőségűek, mivel a tagállamok a következő többéves pénzügyi kereten belül határozzák meg a kohéziós politikával kapcsolatos beruházási prioritásaikat; ebben az összefüggésben szorgalmazza, hogy növeljék az Európa 2020 stratégia valamennyi prioritási területének finanszírozását, különösen a növekedési és foglalkoztatási politika – többek között a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség és a tartós munkanélküliség elleni küzdelem – révén, továbbá szorgalmazza tartós, nem bizonytalan munkahelyek teremtését, amelyek kötelező jelleggel megfizetik a társadalombiztosítási járulékokat és megfelelő díjazást biztosítanak; aggodalmát fejezi ki a tagállamok közötti társadalmi és gazdasági különbségek növekedése miatt;

47.  megjegyzi, hogy több tagállam jelentős munkaerő-piaci reformokat fogadott el, amelyek célja a munkaerőpiac ellenállóbbá tétele, nagyobb belső és külső rugalmasság bevezetése, a töredezettség csökkentése, valamint a munkahelyek közötti átjárhatóság megkönnyítése; hangsúlyozza, hogy a munkaügyi reformokat a szociális partnerek közötti megfelelő konszenzussal kell végrehajtani;

48.  kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy politikai iránymutatásaikban és országspecifikus ajánlásaikban biztosítsák, hogy a munkaerőpiacon szükséges rugalmasság egyensúlyban legyen a szociális védelem megfelelő szintjével, ami szociális piacgazdaságunk jellegzetessége, és hogy a munkaerő-piaci reformok előmozdítsák a magas foglalkoztatottsági szintet, a minőségi munkát, javítsák a társadalmi kockázatkezelést, és érjenek el haladást a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok munkaerő-piaci integrációja, az aktív keresők szegénységének csökkentése, a munka és a családi élet összeegyeztetése, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, a munkahelyi egészség és biztonság megteremtése, az atipikus szerződéssel foglalkoztatottak jogainak megerősítése és az önálló vállalkozók szociális védelmének javítása terén;

49.  megjegyzi, hogy valamennyi tagállam kapott a munkaerő-piaci részvételre vonatkozó ajánlást; felhívja az alacsony munkaerő-piaci részvétellel rendelkező tagállamokat arra, hogy a szociális partnerekkel egyeztetve fokozzák az olyan aktív, átfogó és mindenre kiterjedő munkaerő-piaci intézkedéseket, mint a képzéssel és foglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatások, és vezessenek be további reformokat a minőségi munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése, a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének elősegítése, a munkaerőpiacról történő korai visszavonulás megelőzése, a versenyképesség javítása, a munkaerő-piaci szegmentáció leküzdése, valamint a munkavállalók készségeinek munkaerő-piaci igényekhez történő igazítása céljából;

50.  rámutat, hogy a munkanélküli fiatalok helyzete különösen aggasztó, és sürgős fellépésre van szükség; kéri egy európai ifjúsági foglalkoztatási paktum megvalósítását, amely az ifjúsági munkanélküliség elleni harc érdekében életbe léptetné azokat az intézkedéseket, amelyekről már régen megállapodtak, valamint kéri olyan új intézkedésekről és forrásokról való gondoskodást, amelyek csökkentenék a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő („NEET”) fiatalok számát, illetve a fiatalkorúak szegénységi szintjét, figyelembe véve a legelemibb munkaügyi szabványokat tiszteletben tartó tisztességes munka minőségi szempontjait;

51.  várja az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előrehozatalát, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak az országspecifikus ajánlásokhoz fűzött módosításaiban szereplő felhívással összhangban;

52.  üdvözli az „ifjúsági garancia” kezdeményezés Tanács általi elfogadását, és 6 milliárd EUR elkülönítését a következő többéves pénzügyi keretben az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára; felszólítja a tagállamokat az ifjúsági garanciarendszerek sürgős megvalósítására, valamint a megfelelő források hatékony felhasználására annak érdekében, hogy az intézkedések a legnehezebb helyzetben lévőkre összpontosulhassanak;

53.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy ezek a források felhasználhatóak a következő többéves pénzügyi keret első két évében; hangsúlyozza, hogy ez az összeg hosszú távon nem elégséges a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni küzdelemben, és e küzdelemben felhasználandó indulóösszegnek kell tekinteni;

54.  ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az ifjúsági munkanélküliséggel foglalkozó munkacsoportok keretében végzett munkát és nyújtson segítséget a legmagasabb ifjúsági munkanélküliségi rátával rendelkező tagállamoknak abban, hogy az uniós strukturális alapoknak a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret céljaira felhasználható forrásainak átcsoportosítása révén azok összegét a fiatalokra fordítsák; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portáljára (EURES) építve erősítse és bővítse tevékenységét, és különösen, hogy előmozdítsa az ifjúkori mobilitást; megjegyzi azonban, hogy a mobilitásnak önkéntesnek kell maradnia, és hogy emiatt nem szabad korlátozni a munkahelyteremtésre és a képzési helyek helyszínen történő létrehozására irányuló erőfeszítéseket;

55.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan keretre, amely színvonalas képzési formákat tesz lehetővé, és többek között kritériumokat tartalmaz a megfelelő bérezésre, a tanulási folyamat eredményeire, a munkakörülményekre, valamint az egészségügyi és biztonsági normákra vonatkozóan; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az uniós szociális partnereket, hogy ambiciózus módon éljenek a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége által kínált lehetőségekkel;

56.  úgy véli, hogy – tekintettel az országukat elhagyó és munkavállalási lehetőségek reményében más uniós tagállamokba költőző munkavállalók, főleg fiatalok magas számára – sürgető szükség van az uniós jog felülvizsgálatát célzó olyan megfelelő intézkedések kidolgozására, amelyek garantálják a nyugdíjjogosultság átvihetőségét, illetve – legalább három hónapos időszakra – a munkavállalói juttatások folyamatosságát a másik tagállamban való munkahely-keresés közben; üdvözli az európai mobilitási portál tökéletesítésére irányuló intézkedéseket, és kéri, hogy a tagállamok bevonásával kerüljön sor egyedi stratégia kidolgozására e portálra vonatkozóan;

57.  üdvözli, hogy az országspecifikus ajánlások most első ízben foglalkoznak a tagállamokban a szegénység tekintetében tapasztalható konkrét helyzettel; határozottan elítéli, hogy egyetlen országspecifikus ajánlás sem foglalkozik kifejezetten azzal az esettel, amikor a nőket kirekesztik a munkaerő-piacról, és nem történik intézkedés ennek orvoslása érdekében;

58.  hangsúlyozza, hogy konkrét fellépésre van szükség a nők, az idősebb korú és a fogyatékossággal élő munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növelése érdekében, amelynek keretében biztosítani kell, hogy hatékony ösztönzők álljanak rendelkezésre a munka világába való visszatérésre, illetve a hosszú távú munkavégzésre; emlékeztet arra, hogy a koragyermekkori neveléshez, a gyermekgondozáshoz és az idősek gondozásához kapcsolódó szolgáltatások minősége, megfizethetősége és hozzáférhetősége kulcsszerepet játszik ebben;

59.  hangsúlyozza, hogy a tartós munkanélkülieket támogatni kell, mégpedig új munkahelyeket teremtve, integrált aktív befogadási megközelítéseket és ezek keretében többek között az aktív munkára ösztönző intézkedéseket – például személyre szabott útmutatást és „welfare-to-work” („vissza a szociális hálóból a munkaerőpiacra”) programokat – alkalmazva, megfelelő juttatási rendszereket működtetve és színvonalas szolgáltatásokhoz biztosítva hozzáférést, ekképpen segítve őket a munkaerőpiacra való visszatérésben és a jó minőségű munkalehetőségekhez való hozzáférésben;

60.  emlékeztet arra, hogy a rendelkezésre álló készségek számos régióban és ágazatban nem megfelelőek, vagy a megfelelő készségek teljes egészében hiányoznak, illetve hogy bizonyos oktatási és képzési rendszerek képtelenek az ebben az összefüggésben felmerülő piaci igények és munkavállalói szükségletek kielégítésére; üdvözli, hogy több tagállam szakképzési és képzési rendszerre vonatkozó reformot hajtott végre annak érdekében, hogy a készségeket és kompetenciákat – különösen a fiatalok készségeit és kompetenciáit – a munkaerő-piaci igényekhez és a jövőbeli munkavállalók szükségleteihez igazítsák; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a duális képzési rendszerek előnyeit; emlékeztet arra, hogy csaknem valamennyi tagállamnak további lépéseket és beruházásokat kell tennie az oktatás, a képzés, a kutatás, az innováció és a fejlesztés területén;

61.  megjegyzi, hogy a szakképzett munkaerő hiányával és a demográfiai változással összefüggő kihívások kezeléséhez az oktatási és képzési ágazat reformján túlmenően hosszútávon fenntartható, világos kritériumokon alapuló bevándorlási stratégiára is szükség van;

62.  megjegyzi, hogy a válság súlyosan és tartósan befolyásolta a tagállamok munkanélküliségi rátáit és a tagállamokon belül fennálló szociális helyzetet, ami a szegénység és társadalmi kirekesztés, többek között a gyermekszegénység, a hajléktalanság, a társadalmi egyenlőtlenség, az aktív keresők elszegényedése és a háztartások túlzott eladósodása tarthatatlan mértékű növekedéséhez vezetett; felszólítja e tekintetben a tagállamokat, hogy erősítsék meg biztonsági hálójukat és biztosítsák az érintettekkel foglalkozó jóléti rendszerek hatékonyságát, valamint fektessenek be megelőző intézkedésekbe;

Költségvetési politikák

63.  emlékeztet, hogy az EU gazdasági jólétéhez képest abszolút és relatív módon is túl szerény mérete ellenére az uniós költségvetés fontos hozzáadott értéket képvisel az Európa 2020 célkitűzések elérésének eszközeként, mint a beruházások ösztönzője;

64.  sajnálja, hogy a tagállamok továbbra is alulértékelik az uniós költségvetés szerepét és hozzájárulását a gazdasági kormányzás és az Európai Unió egészének költségvetési koordinációja megerõsítése terén, ezzel összefüggésben és kellõ tekintettel a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2012 decemberében aláírt közös nyilatkozatra, valamint a Parlamentnek a 2014–2020 közötti idõszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretrõl szóló politikai megállapodásra irányuló, 2013. július 3-án elfogadott állásfoglalására, sürgeti a Tanácsot, hogy fogadja el a Bizottság által 2013-ra benyújtott valamennyi 2013-as költségvetés-módosítást, amelyekre a jelenlegi többéves pénzügyi keret tiszta mérleggel történõ lezárása érdekében az év során esetleg még szükség lehet;

65.  hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács 2013. február 8-án tartott ülésén a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről született kompromisszum nem felel meg a Parlament elvárásainak; leszögezi, hogy csak akkor fogadható el egy ilyen alacsony összeget tartalmazó megállapodás, ha a 2013. július 3-i állásfoglalásában foglalt feltételek teljesülnek;

66.  meggyőződése, hogy a jelenlegi válság felszámolása érdekében történő hiteles uniós hozzájárulásnak az uniós költségvetés finanszírozásának alapvető megváltoztatásán kell alapulnia, elmozdulva a valódi saját forrásokból történő finanszírozás irányába;

67.  sürgeti a tagállamokat, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy időben döntsenek a strukturális és kohéziós alapok nemzeti programozásáról, hogy elkerülhető legyen a késedelem a növekedés és a munkahelyteremtés támogatását célzó alapok felhasználása során;

68.  hangsúlyozza a tudomány és az innováció jelentőségét a versenyképesség és ennélfogva a munkahelyteremtés európai szintű stratégiai fejlesztése szempontjából a gazdasági és pénzügyi válság leküzdése érdekében;

Belső piac

69.  emlékeztet arra, hogy az egységes piac a növekedés és munkahelyteremtés egyik kulcsfontosságú hajtóereje, és nélkülözhetetlen szerepet kell játszania az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában; megjegyzi azonban, hogy ez a lehetőség sok tekintetben kihasználatlan marad;

70.  emlékeztet arra, hogy a szolgáltatási ágazatban rejlő hatalmas gazdasági és foglalkoztatási potenciál továbbra sincs teljesen kihasználva; felszólít az uniós szolgáltatási irányelv teljes mértékben és megfelelően történő végrehajtására, és ezzel párhuzamosan azon közszolgáltatási kötelezettségek fenntartására, amelyek egyetemes hozzáférést biztosíthatnak a magas színvonalú és megfizethető szolgáltatásokhoz mindenki számára; kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be különösen a jó minőségű szociális szolgáltatásokba, megjegyzi ugyanakkor, hogy a bérezési és szociális normáknak eleget kell tenni; felszólítja a tagállamokat a kiskereskedelmet akadályozó korlátok felszámolására, valamint a szakmai szolgáltatásokat és a szabályozott szakmákat túlzottan korlátozó megkötések megszüntetésére; felszólít ugyanakkor a munkavállalók szabad mozgását gátló akadályok felszámolására a mobilitás növelése, valamint az emberi tőke optimális uniós felhasználása érdekében;

71.  üdvözli, hogy az éves növekedési jelentést most először – a 2013. évi európai szemeszterben – jelentés támasztja alá az egységes piaci integráció helyzetéről;

72.  sajnálattal veszi azonban tudomásul, hogy bár szilárd bizonyítékok támasztják alá, hogy az egységes piac fontos szerepet játszik a válságból való kilábalásban, a 2013. évi országspecifikus ajánlásokban nem kap elég hangsúlyt az egységes piacra vonatkozó szabályok megfelelő végrehajtásában és érvényesítésében rejlő, a növekedéssel, a fogyasztói bizalom erősítésével és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos potenciál;

73.  helyesli, hogy az ez évi országspecifikus ajánlásokban hangsúlyozták a szolgáltatási ágazatba való belépésre vonatkozó indokolatlan megszorítások és akadályok elhárításának jelentőségét; sürgeti az érintett tagállamokat, hogy a lehető legalaposabban fontolják meg ezeket az ajánlásokat és sürgősen, prioritásként kezelve a kérdést szüntessék meg az egységes piac növekedésének ezen akadályait;

74.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő éves növekedési jelentésben és a 2014. évi európai szemeszter során kezelje elsőrendű kérdésként az egységes piac irányítását, valamint hogy a következő országspecifikus ajánlások kidolgozásakor teljes mértékben vegye figyelembe a növekedés kulcsfontosságú területeit – amelyeket a szolgáltatási, az energia- és a közlekedési ágazatként, illetve az egységes digitális piacként azonosítottak –, illetve az I. és a II. egységes piaci intézkedéscsomagban foglalt intézkedéseket;

75.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a nemzeti és uniós beruházások hiánya hátráltatja a „Helyzetkép az egységes piaci integrációról – 2013: Hozzájárulás a 2013. évi éves növekedési jelentéshez” című jelentésben az energia, a közlekedés és a digitális piac kulcsfontosságú területein megállapított elsőbbségi célok és célkitűzések megvalósítását;

76.  sürgeti eközben a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák az egységes piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtatására és a végrehajtás ellenőrzésére irányuló erőfeszítéseiket, többek között összehangolt, uniós szintű ellenőrzési intézkedések (ún. „EU sweeps”) révén;

77.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az egységes piac irányítását azáltal, hogy az európai szemeszter különleges pilléreként éves ciklust hoz létre az egységes piac irányítására vonatkozóan, amelynek részét képezné egy belső piaci eredménytábla, az éves növekedési jelentés részeként az egységes piaci integrációra vonatkozó éves jelentés, az Európai Tanács iránymutatása a tagállamok számára, az egységes piaci iránymutatások végrehajtására irányuló nemzeti cselekvési tervek és a kifejezetten e célból készülő országspecifikus ajánlások;

78.  rendkívül aggasztja a magánbefektetők – elsősorban a tartós egységes piaci felaprózódás jellemezte termelékenységi szabványok és az iparpolitika változásai következményeként jelentkező – tartós bizonytalansága, bizalmatlansága és vonakodása a befektetésektől; sajnálatosnak tartja, hogy a válság következményeként kialakult alacsony bizalmú környezet mind a magánbefektetőket, mind a pénzügyi ágazat intézményeit kifejezetten kockázatkerülővé teszi, és megerősíti, hogy a bankszektor megerősítését célzó munkának folytatódnia kell;

Regionális politikák

79.  komoly aggodalommal tölti el a termelékeny gazdaság – különösen helyi és regionális szinten végbemenő – köz- és magánbefektetéseiben történt súlyos visszaesés; álláspontja szerint határozott intézkedések szükségesek a termék- és munkaerőpiacok megreformálásához, az óvatos bérpolitikák elfogadásához és az innováció jövőbeli növekedési modelljének megalapozásához, valamint a termelésnek a hozzáadott értékkel bíró tevékenységek irányába való elmozdításához; véleménye szerint a fenntartható gazdaságpolitikához a vállalkozásindításhoz biztosított rendkívül kedvező feltételekre van szükség; kifejezi azon szilárd meggyőződését, hogy a strukturális és beruházási alapok a fenti szempontok tekintetében igen fontosak a hiány megelőzésében és mérséklésében, valamint a közberuházások növelésében; rámutat azon lehetőségekre, amelyeket a tagállamokban ki lehetne használni a strukturális alapokból finanszírozott közberuházások támogatására azáltal, hogy bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítanak ezen alapok pénzügyi eljárásaiban, például a kiigazítási programba belépő és uniós pénzügyi segítségnyújtásban részesülő államokra vonatkozó társfinanszírozási arányok növelése vagy a 2007–2013 közötti programozási időszakban a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabály valamennyi tagállam számára egy évvel történő meghosszabbítása (ahogyan az a 2014–2020 közötti programozási időszakban is történik majd) révén;

80.  úgy véli, hogy fokozni kell a regionális és helyi hatóságoknak a vonatkozó programok, különösen az Európa 2020 stratégia tervezésébe és végrehajtásába való bevonását, ezáltal minden szinten növelve a stratégia céljaiért érzett felelősséget, egyúttal pedig biztosítva helyi szinten a stratégia célkitűzéseinek és eredményeinek jobb ismertségét;

A nők jogai és a nemek közötti egyenlőség

81.  üdvözli a gyermekgondozási létesítmények javítására, a második keresők foglalkoztatását hátráltató tényezők megszüntetésére, a férfiak és nők törvényes nyugdíjkorhatárának harmonizálására, a szakmai és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos szükségletek – különösen az új technológiákhoz, illetve az új technológiák használatával kapcsolatos képzésekhez való hozzáférés javítása révén történő – kielégítésére, valamint a nemek közötti és a nyugdíjszakadékok megszüntetésére irányuló országspecifikus ajánlásokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezen ajánlások közül sokat már 2012-ben megállapítottak, ami azt jelzi, hogy ezeket a tagállamokban elmulasztották végrehajtani;

82.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell a gyermekek és fiatal felnőttek oktatási rendszerekben való részvételi arányán, és nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a korai iskolaelhagyás problémájára, különösen a jelenség fő okaival kapcsolatos információk összegyűjtése révén annak érdekében, hogy politikákat tudjanak elfogadni és végrehajtani a megelőzés érdekében;

83.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti foglalkoztatási programokban kellőképpen vegyék figyelembe a nemekkel összefüggő célokat, különös hangsúlyt helyezve az idős hozzátartozókat gondozó nőkre, az egyedülálló anyákra és a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő anyákra; felszólít továbbá a korai iskolaelhagyás jelenségének kellő figyelembevételére, ugyanis az oktatási rendszerből 10 és 16 éves koruk között lemorzsolódó gyermekek száma erős emelkedést mutat, és ez az egész Unió számára egyértelmű erőforrás-veszteséget jelent;

84.  felkéri a Bizottságot, hogy a következő éves növekedési jelentésében vesse fel a nemek közötti különbségek csökkentésével kapcsolatos konkrét politikai iránymutatások kérdését, különös tekintettel a nemek közötti bérszakadék felszámolására – amely gyakran oda vezet, hogy a nők életüknek egy későbbi szakaszában a szegénységi küszöb alatt találják magukat – és a nyugdíjszakadék megszüntetésére, a nők munkaerő-piaci részvételének növelésére, illetve a munkaerőpiacon tapasztalható nemi szegregáció leküzdésére vonatkozó iránymutatásokra, mivel az EU jövőbeli gazdasági prosperitása elsősorban azon képességétől függ, hogy teljes mértékben ki tudja-e használni munkaerőforrásait;

85.  rámutat a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés fontosságára annak érdekében, hogy meg lehessen vizsgálni a kormányzati programokat és politikákat, azok forráselosztásra gyakorolt hatásait, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséghez való hozzájárulásukat.

o
o   o

86.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a tagállamok kormányainak, az Európai Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Központi Banknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0408. (2) HL L 306., 2011.11.23., 12. o. (3) HL L 306., 2011.11.23., 41. o. (4) HL L 306., 2011.11.23., 8. o. (5) HL L 306., 2011.11.23., 33. o. (6) HL L 306., 2011.11.23., 25. o. (7) HL L 306., 2011.11.23., 1. o. (8) HL L 140., 2013.5.27., 1. o. (9) HL L 140., 2013.5.27., 11. o. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0052. (11) Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, C. Tematikus Főosztály.