Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2081(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0330/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0330/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 24/10/2013 - 12.4
CRE 24/10/2013 - 12.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0453

Elfogadott szövegek
PDF 404kWORD 55k
2013. október 24., Csütörtök - Strasbourg
A Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló 2012-es éves jelentés
P7_TA(2013)0453A7-0330/2013

Az Európai Parlament 2013. október 24-i állásfoglalása a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről (2013/2081(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre (14605/1/2012),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikkére,

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak II. része G. szakaszának (43) bekezdésére,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló 2011., 2010. és 2009. évi éves jelentésről szóló 2012. szeptember 12-i(2), 2011. május 11-i(3) és 2010. március 10-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatról szóló, 2010. július 8-án elfogadott állásfoglalására(5), valamint az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatára vonatkozóan az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottság alelnökének, a Tanácsnak és a Bizottságnak tett 2013. június 13-i ajánlására(6),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra(7),

–  tekintettel a főképviselő által az Európai Parlament 2010. július 8-i plenáris ülésén tett nyilatkozatra az EKSZ központi igazgatásának alapvető szervezeti felépítéséről(8),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

–  tekintettel a Parlament és a Tanács közötti, az Unió új, a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretre irányuló külső finanszírozási eszközeiről szóló tárgyalásokra,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika kérdéseit tárgyaló, 2013. szeptember 4–6-i vilniusi parlamentközi konferencia következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0330/2013),

A.  mivel az uniós külpolitika ellenőrzése az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részéről létfontosságú ahhoz, hogy az uniós polgárok megértsék és támogassák az európai külső tevékenységet; mivel a parlamenti ellenőrzés fokozza e fellépés legitimitását;

Változó világ: az érdekek és értékek egyensúlyának megteremtése az EU új külpolitikájában

1.  úgy véli, hogy a huszonegyedik század első negyedét a világrendet átalakító, elhúzódó strukturális változás jellemzi; hangsúlyozza, hogy ez új megközelítést tesz szükségessé egy új, többpólusú világrend kialakulását illetően, amely befogadó, alapjául pedig a jogállamiság és a pluralista demokrácia modellje, valamint – az emberi jogokat is magukban foglaló – egyetemes értékek szolgálnak; megjegyzi, hogy sok a leküzdendő akadály, nem utolsósorban a feltörekvő hatalmakkal a többoldalú rendszer megreformálása, a regionális szinten egyenlőtlen eloszlású hatalom egyensúlyának újbóli megteremtése, valamint a nemzetek, a nem állami szereplők és az instabil államok részéről, illetve a regionális instabilitás miatt tapasztalható többszörös fenyegetések és kihívások leküzdése során való együttműködés terén;

2.  hangsúlyozza, hogy a globális pénzügyi válság és az új feltörekvő gazdaságok növekvő magabiztossága jelentős politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti – többek között belső – problémákat okoz valamennyi érintett fél esetében, és véleménye szerint e kihívások leküzdéséhez közös és egységes uniós fellépésre, valamint szövetségek kialakítására van szükség a béke, a biztonság, a társadalmi fejlődés és a jólét, továbbá a kulturális sokféleség, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása és fenntartása érdekében; kiemeli, hogy az EU valamennyi szakpolitikájának és fellépésének összhangban kell állnia a nemzetközi joggal és az Egyesült Nemzetek Alapokmányával;

3.  véleménye szerint az Uniónak világszerte határozottan és egységesen védelmeznie kell polgárai érdekeit, ugyanakkor szakpolitikáit minden esetben az Unió alapjául szolgáló alapvető értékek (a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, a társadalmi igazságosság és a szegénység elleni küzdelem) előmozdítására és a más országok iránti tiszteletre kell alapoznia;

4.  kiemeli, hogy az uniós külpolitikának rugalmasan kell kezelnie például az egészségügy, az energia, az éghajlatváltozás és a vízhez való hozzáférés terén felmerülő fenyegetéseket és kihívásokat, amelyek mindegyike befolyásolhatja politikai prioritásainkat, gazdaságainkat, illetve a nemzetközi fejlődést;

5.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak új és hiteles külpolitika kidolgozásával kell válaszolnia a világ jelenlegi kihívásaira; úgy véli, hogy értékeinek, arculatának, érdekeinek és a globális színtéren betöltött szerepének megőrzése és előmozdítása érdekében az Európai Uniónak nemcsak egységesnek és következetesnek kell lennie külső fellépésében, de – mindenekelőtt – egyértelműen meg kell határoznia és végre kell hajtania stratégiai célkitűzéseit, teljes mértékben kihasználva a Lisszaboni Szerződés által biztosított lehetőségeket; úgy véli, hogy mind az egész Unió, mind a tagállamok érdeke egy olyan közös jövőkép kialakítása, amely túlmutat az egyes tagállamok elképzelésein és történelmi tapasztalatain; ragaszkodik ahhoz, hogy a megerősített együttműködés eszközét használják fel a nagyobb cselekvési kapacitás biztosításához és a Tanácson belüli vétójog nem megfelelő gyakorlásának megakadályozásához;

6.  kijelenti, hogy kizárólag a közös vagy együttes fellépés révén lehet erőnk érdekeink előmozdítására és értékeink védelmére a világban, valamint hogy a tagállamoknak a korábbinál határozottabban kell bizonyítaniuk azt, hogy készen állnak a kollektív, gyors és hatékony fellépésre, és hogy ehhez a politikai akarat is megvan; megerősíti, hogy a tagállamoknak a tetteik és hozzáállásuk szintjén is eleget kell tenniük a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) iránti lojalitásukkal kapcsolatban a Lisszaboni Szerződésben foglalt szerződéses kötelezettségnek(9);

7.  hangsúlyozza, hogy az EU külpolitikája polgárainak teljes támogatásától és az Unió alapvető értékei, azaz a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok által biztosított legitimációtól is függ, és ezért felhív az Európai Parlamenttel való szoros, rendszeres és időben folytatott konzultációra az EU külpolitikája világos prioritásainak és célkitűzéseinek meghatározását illetően;

8.  úgy véli, hogy a szolidaritás előmozdítása, a különböző nemzeti elképzelések egymáshoz közelítése és a KKBP-vel kapcsolatos tudatosság fokozása érdekében szükséges az európai média fejlesztése;

Az uniós külpolitika új, átfogó megközelítésének kialakítása

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy az uniós szintű stratégiai politikai koordináció előmozdításával vállaljanak konstruktív szerepet az Unió külpolitikájában, különösen a többoldalú fórumokon – főként az Egyesült Nemzetek és a NATO fórumain – elfogadott álláspontjaikat illetően a fővárosaik és Brüsszel közötti hatékony együttműködés révén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy – e gazdasági korlátok által jellemzett időszakban – egységes globális szereplőként javuljon az Unió hatékonysága; külön megjegyzi, hogy a tagállamok is fontos szerepet játszanak a KBVP kialakításában és hatékony végrehajtásában nemcsak polgári és katonai képességeik rendelkezésre bocsátásával, hanem a KBVP-műveletek közös finanszírozásának biztosításával és az európai ipari és technológiai bázis megerősítésével, és azt várja, hogy a 2013. decemberi Európai Tanács alkalmával az európai védelem jövőjéről folytatott vitát követően e szerep majd megerősödik;

10.  ezzel összefüggésben az uniós tagállamok által harmadik országokban folytatott programok és projektek tekintetében rendkívül fontosnak tartja az együttműködés javítását, a koordináció elmélyítését és szinergiák kialakítását, az EU külső fellépései eredményességének javítása és a jelenlegi költségvetési megszorításokkal való megbirkózás érdekében;

11.  üdvözli az alelnök/főképviselő arra irányuló kezdeményezését, hogy a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek teljes körű megvalósítása, illetve a KKBP és a KBVP általános eredményességének és koherenciájának biztosítása érdekében dolgozzák ki az átfogó megközelítés koncepcióját; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy folytassanak vitát a Parlamenttel arról, hogy miként lehet a leghatékonyabban biztosítani az átfogó megközelítés következetes végrehajtását, különösen pedig azt, hogy külpolitikai prioritásaink az érdekeinkkel és az értékeinkkel összhangban alakuljanak tovább, a szükséges pénzügyi források, továbbá a hatékony és rugalmas eszközök pedig rendelkezésükre álljanak; hangsúlyozza, hogy a katonai struktúrák és képességek – többek között egy állandó tervezési struktúra és katonai műveleti parancsnokság – egy ilyen megközelítés szerves részét alkotják, és úgy véli, hogy a misszióvezetők, az EU különleges képviselői és az uniós küldöttségek vezetői közötti együttműködés megerősítése szintén hozzájárul egy következetes és egységes uniós kül- és biztonságpolitika helyi szintű kialakításához; felhívja a tagállamokat, hogy az átfogó megközelítésben rejlő lehetőségek teljes körű megvalósítása érdekében támogassák az alelnököt/főképviselőt;

12.  sajnálja, hogy az EU még nem dolgozott ki egyértelmű stratégiát a világ többi részével fenntartott kapcsolatait illetően, tevékenységeire pedig inkább a válaszlépések, nem pedig a saját kezdeményezések a jellemzőek; ezért alapvető stratégiai vitát szeretne a Tanács, a Bizottság és a Parlament részvételével; felszólítja a decemberi Európai Tanácsot, hogy részletesebben dolgozza ki az európai globális stratégiai kezdeményezést, hozzájárulva ehhez a vitához;

13.  hangsúlyozza ennélfogva, hogy a KKBP átfogó értelmezésébe beletartozik a külpolitika minden területe, beleértve a KBVP fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethetne, hangsúlyt helyezve az egységességre és következetességre való törekvésre, ugyanakkor tiszteletben tartva a külső fellépés egyes összetevőinek sajátosságát; úgy véli, hogy – az alelnök/főképviselő vezetésével – szorosabban kellene koordinálni az uniós belpolitikákat és a tagállami politikai döntéseket a kulcsfontosságú területeken – például az összeköttetés, a kereskedelem, a közlekedés, az energia, a környezetvédelem és a kommunikáció területén –, ahol az említetteknek egyértelműen transznacionális hatásaik vannak, különösen az EU energiaellátásának diverzifikációja és biztonsága terén;

14.  felhívja a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy válaszoljanak a Parlamentnek az európai külügyi szolgálat (EKSZ) szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatára vonatkozó ajánlására az EKSZ-en belüli megfelelő és nemek szempontjából kiegyensúlyozott struktúra további (az illetékes bizottsági szolgálatok részvételével történő) fejlesztésének biztosítása érdekében, amely egyesíti a földrajzi és tematikus szakértelmet, és átfogó megközelítés alkalmazását eredményezi a politikatervezéssel, -alakítással és a végrehajtással kapcsolatban;

Vezető szerep és egységesség biztosítása az EU külpolitikájában

15.  kiemeli azt a politikai vezető szerepet, amelyet az alelnöknek/főképviselőnek kell játszania az uniós fellépés egységességének, következetességének és hatékonyságának biztosításában; megjegyzi, hogy az alelnök/főképviselő – az EKSZ-ről készített értékelésében – meghatározta azokat a területeket, amelyeken meg kell erősítenie szerepét, és eredményesebbnek kell lennie a KKBP döntéseinek való megfelelés kezdeményezésében, végrehajtásában és biztosításában, valamint a Bizottsággal való szorosabb együttműködés biztosítására szolgáló ajánlásokat adott ki, teljes mértékben kihasználva a Bizottság alelnökeként elfoglalt pozícióját; hangsúlyozza, hogy – tekintettel az új Bizottság 2014. évi meghallgatásaira – az Európai Parlamentnek az alelnök külpolitikai szerepének megerősítésével támogatnia kellene ezt az irányt, és ennek következtében meg kellene erősítenie az EKSZ és a Bizottság közötti koordinációt;

16.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az alelnök/főképviselő vezető szerepét az Iránnal nehéz körülmények között folytatott tárgyalásokban, és gratulál ahhoz, hogy sikerült közelebb hoznia egymáshoz a feleket a Koszovó és Szerbia között uniós segítséggel folytatott párbeszédben; úgy véli, hogy a vezetésnek és a prioritások meghatározásának e példáit tovább kellene alkalmazni egyrészről az uniós tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, illetve az EU szomszédságában, másrészről pedig a Közép-Ázsiától a Közel-Keletig, és Északkelet-Afrikától a Száhel-övezetig terjedő stratégiai kihívásokra válaszul; kifejezi az e folyamat támogatása iránti szándékát;

17.  felhív az uniós delegációk infrastrukturális elosztásának és összeállításának felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az Unió harmadik országokbeli hatékonysága, jelenléte és képviselete megfeleljen politikai törekvéseinknek és a várt prioritásoknak; kéri, hogy a felülvizsgálatot a Parlament illetékes bizottságával vitassák meg, különösen amennyiben az eredmény a források újraelosztását vagy a harmadik országbeli küldöttségek megnyitásáról vagy bezárásáról szóló döntést igényel; ismételten felszólít különösen arra, hogy nyissanak uniós képviseletet Iránban;

A célkitűzések összekapcsolása a megfelelő erőforrásokkal

18.  megkérdőjelezi – tekintettel a kihívások sorára és az uniós részvétel iránti globális igényre – a Tanács indokolását a többéves pénzügyi keret megnyirbálását illetően, amely csökkenti az Uniónak a béke, a biztonság és a fenntartható gazdasági fejlődés előmozdítására való képességét, valamint az Unió hitelességét az ilyen erőfeszítések tekintetében; figyelmeztet arra, hogy amennyiben az ilyen forráscsökkentést nem hangolják össze, az érdekeink és értékeink megvalósítását, valamint a békének, a demokráciának, a humánbiztonságnak és a jólétnek a szomszédságunkban és azon túl történő előmozdítására való kollektív képességünket fenyegetheti;

19.  elismeri ugyanakkor, hogy stratégiai döntések meghozatalára és prioritások megállapítására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az Unió erőforrásait koncentráltan és hatékonyan használják fel; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák nemzeti politikáik összhangját az Unió stratégiai célkitűzéseivel és kötelezettségvállalásaival;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament és a Tanács által most vizsgált új külkapcsolati pénzügyi eszközök teljes mértékben fedezve legyenek, az Unió stratégiai érdekeinek előmozdítására legyenek szabva, valamint hozzá lehessen igazítani őket a változó politikai körülményekhez;

21.  ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. évi intézményközi megállapodás felülvizsgálata legyen a KKBP nagyobb átláthatóságára irányuló további lépés; úgy véli, hogy a demokratikus ellenőrzés külön költségvetési tételeket tesz szükségessé mindegyik KKBP-misszió vagy -művelet – például az EU különmegbízottjainak munkája – tekintetében, amelyekhez ésszerűsített, de átlátható, a források adott esetben történő belső átengedésére szolgáló eljárásoknak kell kapcsolódniuk;

Az alelnök/főképviselő és a Tanács 2011. évi eredményeinek értékelése

22.  üdvözli a 2011-es éves jelentésben az alelnök/főképviselő támogatásával annak érdekében megtett tanácsi lépéseket, hogy az Unió külpolitikáját egy előretekintő, stratégiai politikai dokumentum keretében vizsgálja meg;

23.  tudomásul veszi a Parlament legutóbbi, e témával foglalkozó állásfoglalásában felsorolt hiányosságok felszámolására a különösen az új KBVP-misszióknak és -műveleteknek a valamely országgal vagy régióval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés keretén belüli kidolgozása révén tett erőfeszítéseket;

24.  úgy véli azonban, hogy a Tanács éves jelentésében foglaltak még mindig a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott törekvésektől való jelentős elmaradásra utalnak, és ezért a következőkre hív fel a jövőt illetően:

   egyértelmű prioritások és stratégiai iránymutatások meghatározása a KKBP számára, a diplomáciai, gazdasági, pénzügyi, fejlesztési és – ha szükséges – válságkezelési erőforrásainknak az Uniós kül- és biztonságpolitikájának hatékonyabb megvalósítása során való alkalmazása folyamatának szerves részeként;
   a meglévő stratégiai partnerek értékelésére és az új partnerségek kialakítására szolgáló keretrendszer létrehozása, a nemzetközi és regionális szervezetekre kiterjedően;
   a Lisszaboni Szerződés fontos újításait illető előrehaladás elérésével kapcsolatos ütemterv kidolgozása, különösen azáltal, hogy (1) egyedi feladatokat és kiküldetéseket bíznak a tagállamok egy központi csoportjára, (2) azon tagállamok, amelyek képesek és hajlandók erre, állandó strukturált együttműködést hoznak létre a védelem terén, valamint (3) az Európai Védelmi Ügynökség szerepét megerősítik és forrásait bővítik;
   a KBVP döntéshozatalában tapasztalható, a kiküldetés elindításával kapcsolatos politikai döntés meghozatala és a döntés alapján a kiküldetés tényleges elindítása közötti érthetetlen késedelmeket eredményező, és többek között a finanszírozási eljárásokkal és a műveletek finanszírozásával kapcsolatos égető problémák (amelyek példáinak hosszú sora legutóbb Líbiával és Malival bővült) rendezése, többek között az EU harccsoportok rendeltetésének és képességének az újraértékelése révén, ezáltal javítva a KBVP politikai döntéshozatala egyszerűsítésének általános keretét;

25.  felhívja a Tanácsot, hogy kérje arra az alelnököt/főképviselőt, hogy a következő éves jelentésében közölje a 2014-re és 2015-re vonatkozó politikai célkitűzéseit, a végrehajtásukhoz szükséges határidőkkel és forrásokkal együtt; hangsúlyozza, hogy e prioritásoknak az EU stratégiai céljaira kell összpontosítaniuk, kezdve a transzatlanti partnerséggel, a keleti és déli szomszédság gazdasági és politikai fejlődésével, és a közel-keleti békefolyamattal;

26.   felhívja a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy a KKBP jövőbeni éves jelentéseinek készítésekor már a korai szakaszban működjenek együtt a Külügyi Bizottsággal az elkövetkező évekre vonatkozó külpolitikai célkitűzések megvitatása, továbbá az uniós polgároknak az uniós külpolitika alakulásával, prioritásaival és előrehaladásával kapcsolatos egyértelmű tájékoztatás érdekében, újraértékelve és igazolva ezáltal az alelnök/főképviselő uniós külpolitikában betöltött vezető szerepét;

27.  üdvözli azt a kezdeményezést, hogy 2013 decemberében tartsanak európai tanácsi csúcstalálkozót az európai védelem jövőjéről, amely lehetőséget nyújtana az uniós stratégiai célok és biztonsági érdekek, és az európai védelem fehér könyvében részletesebben is kidolgozandó fogalmak felülvizsgálatára; felszólít, hogy a találkozón dolgozzanak ki világos ütemtervet, mely tartalmazza a kulcsfontosságú célkitűzések megvalósításának határidejét, beleértve először is az Európai Biztonsági Stratégia megfelelő időben történő felülvizsgálatát, valamint a közös mintaként szolgáló fehér könyv használatát a párhuzamos nemzeti biztonsági és védelmi felülvizsgálatok helyett; hangsúlyozza, hogy a katonai biztonság garantálása és a költségek csökkentése érdekében szorosabb együttműködés kialakítására van szükség;

Stratégiai prioritások: a béke, a biztonság és a társadalmi-gazdasági fejlődés koncentrikus körei

28.  üdvözli a „stratégiai partnerségek” kialakítását, amely lehetőséget biztosít az Uniónak, hogy mind a meglévő, mind a feltörekvő hatalmakkal kapcsolatba kerüljön; rámutat azonban, hogy ezen elképzelésnek az Unió külpolitikai berendezkedésében való elhelyezése érdekében világos és következetes szempontokat kell alkalmazni; felhív a stratégiai partnerekről szóló jövőbeni döntéseknek az Unió és a Parlament külpolitikai prioritásaival összhangban történő kidolgozására, valamint a Parlamentnek a jövőbeni partnerségekről szóló döntések előtti rendszeres tájékoztatására, különösen amennyiben e partnerségek pénzügyi támogatást kapnak az uniós költségvetésből vagy az EU-val való szorosabb szerződéses kapcsolatot foglalnak magukban;

Amerikai Egyesült Államok

29.  hangsúlyozza, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal való partnerség erős politikai, kulturális, gazdasági és történelmi kapcsolatokon, valamint közös értékeken, köztük a szabadságon, a demokrácián, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapul; erősen hisz abban, hogy az USA az EU legfontosabb stratégiai partnere annak ellenére, hogy fontos kérdésekben eltérő a véleményük; sürgeti – ennélfogva – az EU-t, hogy valamennyi szinten adjon egyértelmű politikai elsőbbséget a transzatlanti kapcsolatok elmélyítésének és a más transzatlanti partnerekre kiterjedően történő kiszélesítésüknek, a kölcsönös előnyök és viszonosság elérése érdekében;

30.  véleménye szerint az EU-nak és az USA-nak szorosan együtt kell működnie az Irán nukleáris programjából, valamint az arab tavasz országaiban és a Közel-Keleten lezajló átmeneti folyamatból eredő válsághelyzetek és konfliktusok békés megoldása tekintetében; üdvözli Obama elnöknek az izraeli-palesztin konfliktus két állam elvén nyugvó megoldása iránti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t, hogy parlamenti vitát követően – és az egész térség hosszú távú stabilitására és biztonságára irányuló, elfogadott átfogó politikai stratégia részeként – fokozza diplomáciai tevékenységét;

31.  üdvözli a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalások elindításával kapcsolatos bejelentést, amely nagy lökést adhat az uniós és az amerikai gazdaságnak, ösztönözheti a más nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos előrehaladást, valamint más regionális és globális szereplők által követendő modellként szolgálhat; emlékeztet a Transzatlanti Politikai Tanács létrehozásának szükségességére; megjegyzi, hogy – ugyanakkor – az éves EU–USA-csúcstalálkozók tartásával kapcsolatos gyakorlat lehetőséget nyújt a közös célkitűzések azonosítására, a globális jelentőségű fenyegetésekkel és kihívásokkal kapcsolatos stratégiák összehangolására, a feltörekvő hatalmakkal szembeni közös megközelítés kialakítására, a multilateralizmus biztosítására, valamint a bevált gyakorlatok cseréjére; emlékeztet, hogy az éves EU–USA-csúcstalálkozóra az idén még nem került sor; rámutat továbbá, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség esetleges megkötése és az EU Kanadával folytatott tárgyalásainak esetleges befejeződése egy kiterjedt gazdasági térséget helyez kilátásba, amely magában foglalná Észak-Amerikát, az Európai Uniót és számos latin-amerikai országot, és amely gazdasági növekedést és munkahelyeket eredményezne; javasolja a háromoldalú transzatlanti együttműködésre vonatkozó további politikai lehetőségek feltárását;

32.  úgy véli, hogy a bizalom megteremtésének érdekében az USA-nak be kell tartania az adatvédelmi jogszabályokat és változtatásokat kell végrehajtania az EU-val és az uniós polgárokkal kapcsolatos adatgyűjtési tevékenységeit illetően, és kéri, hogy mihamarabb kössék meg az EU–USA adatvédelmi keretmegállapodást, amely tájékoztatást és jogorvoslatot nyújtana az uniós polgároknak; hangsúlyozza, hogy bizonyos információk közelmúltbeli nyilvánosságra hozatala aggodalmat keltett Európa-szerte és árthat az EU–USA kapcsolatoknak; emlékeztet, hogy az adatvédelmet mind az EU-nak, mind partnereinek tiszteletben kell tartania, és úgy véli, hogy az amerikai és az uniós polgárok szabadságának védelme érdekében a minősített adatok megosztását illetően közös előírásokat kell alkalmazni;

Oroszország

33.  ismételten megerősíti az Oroszországot kritikusan megközelítő uniós politika iránti támogatását; úgy véli, hogy bár Oroszország stratégiai fontosságú szomszéd, a vele való valódi partnerség létrehozásához elengedhetetlen az alapvető értékek – a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság – tiszteletben tartása; üdvözli az Oroszországgal fontos nemzetközi kérdésekben, különösen a Közel-Kelet, Irán, Afganisztán és Szíria tekintetében való együttműködést;

34.  sajnálja, hogy Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában a vétójogát annak aláaknázására használja, hogy a nemzetközi közösség hatékonyan és idejében fel tudjon lépni a szíriai tragédiához és elharapódzó erőszakhoz hasonló humanitárius válsághelyzetekben; éppen ezért felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy az Unió diplomáciai erejét és erőfeszítéseit használja fel az Oroszországgal e tekintetben való további együttműködés elmélyítésére; üdvözli Oroszországnak a Szíria vegyifegyver-készleteivel kapcsolatos közvetítési erőfeszítéseit, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter javaslatát, amelyben sürgeti Szíriát, hogy mondjon le kémiai arzenálja feletti ellenőrzésről, valamint üdvözli, hogy Oroszország felajánlotta, hogy segítséget nyújt e művelet végrehajtásához; sajnálja, hogy e közvetítés nem egy korábbi szakaszban következett be, mivel ez több ezer ember halálát megakadályozhatta volna;

35.  továbbra is aggódik amiatt, hogy Oroszországból hiányzik az elkötelezettség a jogállamiság, a plurális demokrácia és az emberi jogok iránt – amint azt a legújabb jogszabályok is mutatják, amelyek akadályozzák a civil társadalmi szervezetek munkáját és a kisebbségeket veszik célba, beleértve az LMBT közösségeket –, továbbá korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve a gyülekezési és egyesülési szabadságot; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság megerősítése az orosz közélet valamennyi területén, a gazdaságot is beleértve, konstruktív válaszlépés lenne a számos orosz állampolgár által kifejezésre juttatott elégedetlenségre, illetve szükséges az EU és Oroszország közötti valódi, konstruktív partnerséghez; hangsúlyozza, hogy az EU–Oroszország gazdasági kapcsolatok iránti bizalom növeléséhez határozott erőfeszítést kell tenni a korrupció visszaszorítására, illetve hogy – az előzetes szakaszban pozitív kimenetelű – vízumkönnyítésre vonatkozó tárgyalások előrehaladását függővé kellene tenni a részrehajló igazságszolgáltatás és a szabad, tisztességes és erőteljes verseny mellett zajló választások terén elért előrelépéstől;

36.  kiemeli az Európai Unió készségét, hogy hozzájáruljon a modernizációs partnerséghez, illetve a jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodás bármely jogutódjához, amennyiben Oroszország előrehaladást ér el az emberi jogok, a jogállamiság és a pluralista demokrácia tekintetében (beleértve a szabad, tisztességes és erőteljes verseny mellett zajló választásokat); szintén hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is elkötelezett az Oroszországgal való kölcsönös bizalom kiépítése és a – többek között a globális jelentőségű témákról, például a terrorizmus elleni küzdelemről, a fegyverek elterjedésének megakadályozásáról, a szervezett bűnözésről és az éghajlatváltozásról folytatott – politikai párbeszéd előmozdítása mellett,

37.  bírálja azt, hogy Oroszország – megszegve a nemzetközi normákat (pl. a Helsinki Záróokmányt) – az energia- és kereskedelempolitika eszközeit arra használja, hogy nyomás alatt tartsa az Európai Unió szomszédságában lévő országokat azért, hogy így arra kényszerítse őket, hogy az Unióval való társulási megállapodások aláírása helyett az orosz vezetésű vámunióhoz csatlakozzanak, és ezáltal akadályozza őket önálló döntéseik meghozatalában; úgy véli továbbá, hogy a partnerországoknak az Európai Unióba való fokozatos integrálása összhangban állhat azzal, hogy ezen országok jószomszédi viszony kialakítására törekszenek Oroszországgal; sürgeti Oroszországot, hogy konstruktív álláspontot foglaljon el az állandósult konfliktusokkal kapcsolatban; sajnálja, hogy az EU nem vesz részt határozottabban e konfliktusok megoldásában; figyelmezteti Oroszországot, hogy a megoldatlan konfliktusok politikai célú felhasználása új ellenségeskedéseket válthat ki és veszélyeztetheti az egész térség stabilitását;

Kína

38.  ösztönzi az EU-t, hogy fejlessze tovább a Kínával való átfogó stratégiai partnerségét, előmozdítva mindkét fél globális érdekeit, a geostratégiai normákon alapuló közös projekteket, valamint a kölcsönös tiszteletet; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy egységesen lépjenek fel a kínai kormánnyal szemben; felszólít a további ágazati párbeszédek kialakítására – és egyúttal üdvözli a közel 60 aktív ágazati párbeszédet és a befektetési szerződésre irányuló javasolt tárgyalásokat –, valamint a folyamatban lévő kereskedelmi vizsgálatok gyors megoldására; ismételten megerősíti, hogy – többek között a civil társadalom bevonása és az ENSZ-szel való szoros együttműködés által – fokozni kell az EU–Kína emberi jogi párbeszédet;

39.  hangsúlyozza, hogy a többoldalú kapcsolatokban az EU és Kína közötti együttműködés kulcsfontosságú a stabilitás elősegítése és a globális – többek között a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos – kihívások leküzdése (például az adókijátszás, adókikerülés, adóparadicsomok korlátozása) tekintetében; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással, a környezetvédelmi kérdésekkel, a bolygó korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrásainak felhasználásával kapcsolatos kihívások leküzdéséhez, a fejlesztési együttműködéshez, a szíriaihoz hasonló konfliktusokban a béke fenntartásához és a nemzetközi jog tiszteletben tartásához, valamint a nonproliferációval kapcsolatban Irán és Észak-Korea által előidézett kihívások leküzdése tekintetében is szükség van az együttműködésre;

40.  aggodalmának a hangot, amiért Kína – nevezetesen Tibetben – folyamatosan megsérti az emberi jogokat, valamint a kulturális és vallási kisebbségi jogokat;

Japán

41.  aláhúzza az Unió Japánnal mint stratégiai partnerrel és jelentős nemzetközi szereplővel – amely osztja az EU demokratikus értékeit, és természetes együttműködő partner a nemzetközi fórumokon – fennálló kapcsolatai megerősítésének szükségességét; várakozással tekint az átfogó keretegyezmény és a szabad kereskedelmi megállapodás elé;

Dél-Korea

42.  felhívja az EU-t, hogy fokozza politikai együttműködését Dél-Koreával, amely jelentős demokratikus ázsiai szereplőként a közelmúltban egy ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodás révén erősítette meg kereskedelmi kapcsolatait az EU-val;

India

43.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a demokrácia, a társadalmi integráció, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítására építve erősítsék a kapcsolatokat Indiával, és mindkét felet sürgeti, hogy minden lehetőt tegyenek meg az átfogó EU–India szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalás megkötésére, amely majd ösztönözni fogja az európai és indiai kereskedelmet és gazdasági növekedést;

Törökország

44.  hangsúlyozza a stabilitásról, a demokráciáról és a biztonságról szóló, az EU és Törökország közötti párbeszéd és együttműködés stratégiai fontosságát, különös tekintettel a tágabb értelemben vett Közel-Kelet szempontjából; rámutat, hogy Törökország nemcsak NATO-szövetséges, hanem tagjelölt ország is és így csatlakozhat az EU-hoz, amennyiben a csatlakozási feltételeknek megfelel, és demokratikusan jóváhagyják teljes jogú tagságát; kéri a kulcsfontosságú fejezetek megnyitását, különösen a szükséges politikai reformok elősegítése érdekében; megjegyzi, hogy Törökország határozottan és ismételten elítélte a szíriai rendszer polgárok ellen elkövetett erőszakos fellépését, és létfontosságú humanitárius segítséget nyújt az erőszak elől a határokon túlra menekülő szíriaiaknak; szorgalmazza a tagállamok és Törökország további együttműködését, illetve uniós szintű intézkedések meghozatalát, tekintettel az egyre növekvő számú menekültre az EU külső határain; kiemeli, hogy Törökország javuló nemzetközi megítélésének az ország alapvető jogok, szekuláris állam, pluralista demokrácia és jogállamiság melletti otthoni elkötelezettségére is figyelemmel kell lennie, valamint azt, hogy a legalapvetőbb reformokat még mindig nem sikerült megvalósítani; kiemeli a törökországi civil társadalom demokratikus követeléseinek erőteljességét, és ismételten aggodalmát fejezi ki a hatóságok erőszakos, elnyomó és gyakran nem megfelelő válasza miatt; kéri Törökországot, hogy támogassa a régió fundamentalista, nem demokratikus mozgalmai elleni küzdelmet;

Dél-Afrika

45.  ismételten hangsúlyozza az EU és Dél-Afrika közötti stratégiai partnerség fontosságát; úgy véli, hogy Dél-Afrika – az általa sikerrel végrehajtott békés demokratikus átmenetre és regionális hatalomként betöltött szerepére tekintettel – jelentős erőt képviselhet a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás előmozdításában, a regionális gazdasági integráció elősegítésében és a nemzeti megbékélés támogatásában Afrika-szerte, valamint ezen erőfeszítések terén az EU fő partnere lehet; hangsúlyozza az EU és Dél-Afrika közötti, az éghajlatváltozással, a fenntartható fejlődéssel és a nemzetközi intézmények reformjával kapcsolatos szoros együttműködés jelentőségét;

Kibővülő EU

46.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagság békét, jólétet, demokratikus fejlődést, stabilitást és biztonságot nyújt a gyorsan változó nemzetközi környezetben, és az EU-hoz való tartozás továbbra is a társadalmi-gazdasági fejlődés perspektíváját kínálja; úgy véli, hogy a bővítés továbbra is fontos eszköze az EU külpolitikájának és az Unió hosszú távú stratégiai érdeke, amely nem feltétlenül mérhető a rövid távú mérlegek tekintetében; rámutat ugyanakkor, hogy a bővítési politikának figyelembe kell vennie az EU integrációs képességét, valamint a nyugat-balkáni országok és Törökország valódi elkötelezettségét a saját felelősségük felvállalásával és a fennálló problémák rendezésével kapcsolatban; üdvözli a távközlésről és energiáról Szerbia és Koszovó között – a tárgyalások 16. fordulójában az alelnök/főképviselő közvetítésével – létrejött megállapodást, és további erőfeszítések megtételére szólít fel a még megmaradt akadályok felszámolása érdekében;

Az EU szomszédsága

47.  hangsúlyozza, hogy egy olyan időszakban, amikor az európai szomszédságpolitika nehézségekbe ütközik és a több országban is végbement változások miatt megkérdőjeleződik, az EU-nak további erőfeszítéseket kell tennie e politika védelme érdekében, kiemelt elsőbbséggel kell azt kezelnie, és nagyobb elkötelezettséget kell mutatnia iránta; úgy véli ezért, hogy – a szolidaritás és a békés és szabad fejlődéshez fűződő érdekei miatt – az EU-nak határozottan össze kell fognia eszközeit, többek között a többoldalú megközelítéseknek a régióban történő megerősítésével, és – különösen az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a gazdasági reformok előmozdításával kapcsolatos – fő politikai célkitűzései eléréséhez össze kell kapcsolnia politikáját, pénzügyi eszközeit és finanszírozását; megjegyzi, hogy az európai perspektíva továbbra is kulcsfontosságú ösztönzője a nagyszabású reformok végrehajtásának, különösen az európai szomszédságpolitikai partnerországok esetében;

48.  kiemeli, hogy az Európával szomszédos régiók modernizációja a liberális demokrácia fokozatos fejlődésétől függ, ami azt jelenti, hogy a demokratikusan megválasztottak demokratikusan is kormányoznak, az alkotmányos elveknek megfelelően, az ellenzék, az eltérő vélemények és a non-konformizmus tiszteletben tartásával;

49.  kéri, hogy teljes mértékben érvényesüljenek az európai szomszédságpolitika új megközelítése mögött meghúzódó elvek, ahogy azokat az alelnök/főképviselő és a Bizottság a vonatkozó közös közleményeiben(10) meghatározta, – különösen érvényesüljön a „többért többet”, a megkülönböztetés és a kölcsönös elszámoltathatóság elve, valamint a „partneri viszony a társadalommal” –, és kéri, hogy az uniós segítségnyújtást teljes mértékben hangolják össze ezzel az új megközelítéssel;

50.  hangsúlyozza, hogy a kibővített Unióban a csatlakozás utáni szociális feszültségek és/vagy társadalmi-gazdasági egyensúlytalanságok elkerülése érdekében a Bizottságnak olyan előcsatlakozási politikákat kell támogatnia, amelyek célja a csatlakozó országokban a strukturális társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, valamint a kulturális megosztottságok felszámolása a csatlakozás előtt; hangsúlyozza, hogy a társadalmi és kulturális kisebbségek nemzeti integrálását prioritásnak kell tekinteni, így előzve meg, hogy a csatlakozás után tömegesen hagyják el lakóhelyüket és más tagállamokba költözzenek;

Keleti szomszédság

51.  emlékeztet arra, hogy a keleti szomszédság stratégiai jelentőségű, és az érintett országok európai perspektívájára hívja fel a figyelmet, amely továbbra is kulcsfontosságú ösztönzője ezen országokban a reformok végrehajtásának; hangsúlyozza, hogy az EU-nak valós fellendítő hatása van e területen, és teljes mértékben érvényesítenie kellene átalakító erejét; úgy véli, hogy itt az ideje fokozni az erőfeszítéseket és a politikai kötelezettségvállalást a keleti partnerség célkitűzéseinek elérése érdekében, beleértve a KKBP és az európai szomszédságpolitika közötti szorosabb kapcsolat megteremtésének szükségességét; üdvözli az elért előrehaladást, és ezenfelül valamennyi felet felszólítja, hogy – amint a meghatározott feltételek teljesülnek – tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy aláírják a társulási megállapodásokat, a részletes és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokat és az uniós vízumrendszer liberalizálásáról szóló megállapodásokat, továbbá felhívja a keleti partnereket, hogy a 2013. novemberi vilniusi csúcstalálkozó sikeressége érdekében teljesítsék a kötelezettségeiket; hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozónak előrelépést kell jelentenie atekintetben, hogy a tagállamok és a keleti partnerség országainak társadalmait közelebb hozza egymáshoz;

52.  sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy a keleti partnerség sok országában a demokratikus normák és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében az általános helyzet alig-alig javult, ha éppen nem romlott; kéri az EU-t, hogy tevékenyebb és erősebb szerepet játsszon a keleti szomszédság befagyott konfliktusai politikai megoldásának keresésében, különösen a dél-oszétiai és abháziai, valamint a hegyi-karabahi konfliktus holtpontról való elmozdításában, és vállaljon teljes értékű szerepet az ennek folyományaként létrejövő békeszerződés támogatásában; további előrelépések megtételére ösztönöz a Dnyeszter-melléki konfliktus rendezése tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy a Keleti Partnerség teljes körű fejlődése csak akkor történhet meg, ha valamennyi befagyott konfliktust békésen megoldottak, és ezt kiemelt kérdésként kell kezelni; felszólítja az EU-t, hogy teljes mértékben használja ki a rendelkezésére álló, és a közvetítést, valamint az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását biztosító eszközöket; ismételten hangot ad azon véleményének, hogy a kapcsolatok előrehaladásának feltétele az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság melletti érdemi elkötelezettség kell, hogy legyen;

53.  emlékeztet arra, hogy az EU által ösztönzött demokratikus reformok maguknak a partnerországoknak is érdekében állnak, és hozzájárulhatnak gazdasági és társadalmi fejlődésükhöz; rámutat arra, hogy az erős demokratikus intézmények és a társulási megállapodások, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások és a vízumkönnyítési intézkedések révén az EU-val kialakuló szorosabb kapcsolatok segítséget nyújtanak ezeknek az országoknak ahhoz, hogy megerősítsék önállóságukat erősebb szomszédaikkal szemben; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány partnerországra – többek között Moldovára, Ukrajnára és Örményországra – növekvő nyomást gyakorolnak, amelynek végső célja az EU-val való együttműködésük elmélyítésének késleltetése; felszólítja az EU-t, hogy politikailag koherens módon foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel; ismételten megerősíti azt, hogy az EU készen áll arra, hogy a közös értékek és a szolidaritás alapján megbízható és erős partnere legyen ezeknek az országoknak, és hogy az Európai Gazdasági Térség Plusz megállapodás irányvonalai mentén megossza velük az uniós vívmányok valamennyi előnyét;

54.  hangsúlyozza, hogy noha az EU és Ukrajna közötti megállapodást parafálták, csak akkor írhatják alá és ratifikálhatják, ha Ukrajna az Ukrajnáról szóló 2012. december 10-i tanácsi következtetésekben foglalt valamennyi szükséges követelménynek eleget tesz; ismét felhívja az ukrán parlamentet és kormányt, hogy foglalkozzon a szelektív igazságszolgáltatás problémájával – azzal, hogy szabadon engedik Julia Timosenkót –, és hajtsák végre a közösen elfogadott társulási napirendben előírt reformokat, például az igazságszolgáltatás (azaz a főügyészi hivatal) reformját és a választójogi törvény reformját; felhívja Ukrajnát büntető törvénykönyvének a hivatalos minőségükben eljáró állami tisztségviselők által végrehajtott egyértelműen politikai cselekmények büntetőjogi következményeinek eltávolításával történő módosítását;

55.  támogatja az EU és Grúzia közötti társulási megállapodást, ugyanakkor meggyőződése, hogy a grúz hatóságok részéről kézzelfogható előrelépésre van szükség a jogállamiság terén; külön felszólít az összes politikai fogoly – beleértve a volt miniszterelnök, Vano Merabisvili – szabadon bocsátására, és a közelgő elnökválasztásokon az európai szabványoknak való megfelelésre;

Déli szomszédság és Közel-Kelet

56.  kiemeli az EU-nak az európai déli szomszédság országaival régóta fennálló kapcsolatait; kéri, hogy teljes mértékben érvényesüljenek az európai szomszédságpolitika új megközelítése mögött meghúzódó elvek, ahogy azokat az alelnök/főképviselő és a Bizottság a fent említett közös közleményeiben meghatározta, – különösen érvényesüljön a „többért többet”, a megkülönböztetés és a kölcsönös elszámoltathatóság elve, valamint a „partneri viszony a társadalommal” –, és kéri, hogy az uniós segítségnyújtást teljes mértékben hangolják össze ezzel az új megközelítéssel;

57.  emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek az új koncepciók, például a dél-mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoport alkalmazásával kapcsolatban nyújtott támogatására, amelyek lehetőséget teremtenek az Uniótól és annak partnereitől érkező támogatás maximális mértékű, az érintett országok polgárainak érdekében történő kihasználására; kézzelfogható, az uniós és tagállami hozzájárulások hatékonyabb koordinációjában, a kedvezményezett országoknak nyújtott kapacitásépítési támogatásban és a kedvezményezett országok adminisztrációinak elszámoltathatóságában megmutatkozó eredményeket vár ezektől az innovatív megközelítésektől;

58.  mély aggodalmának ad hangot az egyiptomi helyzettel és a valamennyi fél, így az állambiztonsági és az ellenzéki erők részéről egyaránt megnyilvánuló szélsőséges erőszakkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatni kellene a demokráciát és az emberi jogokat, és üdvözli az EU külügyminisztereinek 2013. augusztus 21-i határozatát az olyan eszközök kiviteli engedélyeinek felfüggesztésére vonatkozóan, amelyek felhasználhatók a belső elnyomásra; felszólítja az összes egyiptomi politikai szereplőt, hogy ellentéteiket békés párbeszéd keretében rendezzék, és mindenkire kiterjedő politikai megállapodást, valamint a demokratikusan megválasztott vezetők részére történő mielőbbi hatalomátadást sürget; sürgeti az EU-t és különösen az alelnököt/főképviselőt, hogy kovácsoljon tőkét egyedülálló helyzetéből és a kulcsfontosságú szereplőkkel fennálló kapcsolati hálózatából, és továbbra is törekedjen a demokratikus átmenet alapvető elemeire irányuló politikai rendezéshez vezető közvetítési erőfeszítésekre;

59.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU lemondott a Szíriával szembeni fegyverembargó közös politikájáról, és ezzel aláássa a közös megközelítést; elítéli a tragikus és folyamatos szíriai vérontást, amelynek már most is romboló és destabilizáló humanitárius hatása van a szomszéd országokra – különösen Jordániára, Libanonra, Irakra és Törökországra – nézve is; felhívja a tagállamokat, hogy mutassanak szolidaritást és segítsék a szíriai menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket; erőteljesen elítéli a polgári lakosság ellen végrehajtott tömeggyilkosságot, és hangsúlyozza, hogy a vegyi fegyverek szíriai kormány általi használata a nemzetközi normák súlyos megsértése, amely a felelősök Büntetőbíróság elé történő állításához vezethet; üdvözli a határozott nemzetközi választ, és kéri, hogy nemzetközi felügyelet mellett gyorsan hajtsák végre az összes ilyen vegyi fegyver elpusztítására vonatkozó tervet; kiemeli, hogy a szíriai helyzet súlyossága magas szintű koherenciára és szolidaritásra kötelezi az uniós tagállamokat, és a NATO-val és a regionális szereplőkkel – különösen Oroszországgal, Iránnal, Irakkal és Törökországgal – való együttműködésre; felszólítja az EU-t, hogy aktívan támogassa a II. genfi tárgyalások összehívását a szíriaiak számára elfogadható politikai megoldás elősegítése érdekében, és hogy véget vessenek az erőszak halálos áldozatokkal járó továbbgyűrűzésének;

60.  ismételten felhívja az Uniót, hogy játsszon tevékenyebb szerepet a nyugat-szaharai konfliktus megoldásában, amely konfliktus jelenleg leküzdhetetlen akadályt képez a jószomszédi kapcsolatok teljes kibontakozása előtt a Maghreb-régióban;

61.  továbbra is támogatja az EU, az USA, Oroszország és Kína által elfogadott, a fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló ikerpályás megközelítést; felhívja az iráni elnököt, hogy kövesse a közelmúltbeli pozitív nyilatkozatok által kijelölt irányt és teljes mértékben működjön együtt a nemzetközi közösséggel az iráni atomprogram kizárólag békés jellegével kapcsolatos aggodalmak megszüntetésében; felhívja az EU 3+3-at, hogy fontoljon meg további, annak függvényében alkalmazandó intézkedéseket és ösztönzőket, hogy Irán tesz-e konkrét előrehaladást a téren, hogy ellenőrizhető lépéseket tegyen a nemzetközi közösség aggodalmainak megszüntetése érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU 3+3 és Irán közötti, nukleáris leszerelésről szóló tárgyalások során elkövetett bármely hiba vagy elakadás súlyos következményekkel jár a regionális és globális biztonságra nézve;

62.  reményét fejezi ki a közel-keleti béketárgyalásokkal kapcsolatban, és emlékeztet arra, hogy a közel-keleti konfliktus megoldása alapvető érdeke az EU-nak, maguknak a feleknek, továbbá a tágabb értelemben vett térségnek is; hangsúlyozza ezért, hogy az arab világ folyamatban lévő változásai, a szír válság és a tágabb értelemben vett Közel-Kelet különösen ingatag helyzete miatt minden eddiginél sürgetőbb az előrehaladás; felhívja a tagállamokat, hogy igyekezzenek közös nevezőre jutni az Arab Ligával és a kvartett más tagjaival szoros együttműködésben megvalósuló határozottabb uniós fellépést illetően; üdvözli, hogy újrakezdődtek az izraeliek és palesztinok között a két állam elvén nyugvó megoldás kidolgozására irányuló közvetlen tárgyalások; kifogásolja az izraeli rendezési politikát, amely sérti a nemzetközi jogot, valamint aláássa a béke lehetőségét és annak esélyét, hogy a konfliktusra tárgyalásos megoldást találjanak; megismétli, hogy egy stabil és békés Közel-Kelet az Uniónak is érdeke, és tevékenyebb részvételre szólít fel e cél elérése érdekében; üdvözli az uniós finanszírozási eszközökről szóló útmutató közzétételét, és felhív annak ésszerű, bürokráciamentes végrehajtására;

63.  kéri Iránt és az Egyesült Arab Emírségeket, hogy bocsátkozzanak nyílt és őszinte párbeszédbe, amely lehetővé teszi, hogy területi vitáikra a nemzetközi joggal teljes mértékben összhangban álló, békés megoldást találjanak;

Latin-Amerika

64.  üdvözli az EU és Latin-Amerika közötti politikai párbeszédet, valamint az államfők csúcstalálkozóit és az EUROLAT Parlamenti Közgyűlést;

65.  úgy véli, hogy az EU-nak és Latin-Amerika országainak közös az elkötelezettsége a szociálisan fenntartható gazdasági fejlődés, a demokratikus értékek és a jogállamiság iránt, azonban feszültségek is érzékelhetők ezen értékek és célok kormányzási feltételekkel való összeegyeztetése tekintetében;

66.  támogatja az EU és Mercosur közötti, a társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalási folyamatot, és tudomásul veszi mindkét fél kötelezettségvállasát arra vonatkozóan, hogy 2013 végére eljutnak a piaci hozzáféréssel kapcsolatos kölcsönös ajánlattételig; üdvözli az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás és a Kolumbiával és Peruval megkötött többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépését, és bizakodva várja, hogy e két ország esetében eltávolítsák a vízumkötelezettséget és további társulási megállapodásokat kössenek, többek között Ecuadorral; megjegyzi, hogy ezek a megállapodások jelentős előrelépést jelentenek az EU és Latin-Amerika közötti stratégiai kapcsolatok kialakítása szempontjából;

67.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a többoldalú fórumokon szorosabbá váljanak a kapcsolatok és az együttműködés a latin-amerikai partnerekkel; felszólít a békéről és biztonságról szóló euro–latin-amerikai alapokmány elfogadására, az EUROLAT Közgyűlésen megfogalmazott felkérésnek megfelelően;

Afrika

68.  megjegyzi, hogy a 2014-ben sorra kerülő, negyedik EU–Afrika csúcstalálkozó előkészületei lehetőséget teremtenek arra, hogy a kontinentális szintű intézményi kapacitásépítésen túlmutató lépésekre kerüljön sor, és regionális és szubregionális szinten is a politikai partnerség kialakulása irányában történjen előrehaladás a béke, a biztonság és a társadalmi-gazdasági fejlődés, az Afrikából érkező illegális tőkekiáramlás megakadályozása, a millenniumi fejlesztési célok és a jó kormányzás megvalósítása érdekében;

69.  kiemeli a vonatkozó uniós stratégiák jelentőségét az Északkelet-Afrika és a Száhel-övezet szempontjából, mivel e stratégiák jelentik a kulcsot az említett, az Afrika egész szélességében végighúzódó régiókat érintő összetett biztonsági, kormányzási és fejlesztési kihívások felszámolásához;

70.  emlékeztet arra, hogy a két említett régió hosszú távú stabilitása, humánbiztonsága érdekében nem csak az erőszakos és radikális szélsőségesek, illetve a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedők legyőzésére van szükség, hanem a megbékélés fokozására, az állami és civil társadalmi intézmények megerősítésére, valamint alternatív gazdasági tevékenységek biztosítására – különösen a fiataloknak való munkahelyteremtés révén azáltal, hogy bizalomépítő intézkedéseket alakítanak ki és hajtanak végre – annak érdekében, hogy az emberek méltóságteljes életet élhessenek;

Közép-Ázsia

71.  támogatja az EU által pártolt regionális megközelítést Közép-Ázsiában, amelyre feltétlen szükség van az olyan közös problémák kezelése érdekében, mint a stabilitás, a biztonság, a víz- és energiagazdálkodás, valamint amely elősegíti a párbeszédet és a jószomszédi viszony kialakítását, és előmozdítja az EU stratégiai érdekeit; kéri, hogy az EU e régióban való szerepvállalása haladjon együtt a demokratizálódás, az emberi jogok, a jó kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén elért előrehaladással; tovább hangsúlyozza az EU helyi jelenlétének fontosságát annak érdekében, hogy szorosan nyomon követhesse a politikai indíttatású pereket, kiemeli továbbá a politikai pluralizmus támogatásának szükségességét;

72.  kiemeli a közép-ázsiai országokkal a regionális környezeti és biztonsági kérdésekben folytatott uniós párbeszéd jelentőségét, különösen a vízgazdálkodás és a 2014 utáni afganisztáni helyzet tekintetében; üdvözli az EU és Közép-Ázsia közötti magas szintű biztonsági párbeszéd 2013. június 13-i megindítását;

73.  megjegyzi, hogy az energiában és természeti erőforrásokban bővelkedő közép-ázsiai országok az EU számára jelentős potenciált képviselnek az erőforrások és az ellátási útvonalak diverzifikálásához, a magasabb szintű energiabiztonság elérése érdekében; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot az energiaellátás diverzifikálására irányuló projektek, például a déli folyosó és a Kaszpi-tengeren áthaladó vezeték határozott támogatásának folytatására;

Afganisztán

74.  rendkívül aggasztja az Afganisztánban folyamatosan jelen lévő erőszak minden formája, különösen a nők ellen irányuló erőszak; sürgeti az afgán kormányt, hogy készüljön a teljes felelősségnek a nemzetközi erők 2014-es kivonását követő átvételére; felhívja a tagállamokat, hogy készüljenek fel az afgán kormány és a nemzeti biztonsági erők katonai és polgári kapacitásépítésének támogatására a fejlesztés előfeltételét képező stabilitás és biztonság megteremtése, illetve az azt követő biztonsági és gazdasági vákuum elkerülése érdekében, hogy az ország 2014 után teljes felelősséget vállal a saját biztonságáért; kiemeli, hogy az Uniónak továbbra is támogatnia kell a korrupció elleni harcot; újból megismétli, hogy ki kell dolgozni egy tervet az ópiumtermelés felszámolására; emlékeztet arra, hogy a Parlament már többször felszólított az ópiumtermelés felszámolására irányuló ötéves terv előmozdítására;

75.  megismétli az Unió hosszú távú, arra irányuló elkötelezettségét, hogy támogassa az afganisztáni békés átmenetet és fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődést; üdvözli, hogy az EU és Afganisztán hamarosan lezárja a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokat; mindkét felet felhívja a tárgyalások minél előbbi lezárására;

76.  hangsúlyozza a Közép-Ázsia alrégióján belüli és az Oroszországgal, Pakisztánnal, Indiával és Iránnal való szorosabb, annak érdekében történő együttműködés szükségességét, hogy szembe lehessen nézni a határokon átnyúló ember- és árukereskedelem által előidézett kihívásokkal, és fel lehessen lépni a kábítószer-termelés és -kereskedelem ellen; figyelmeztet annak veszélyére, hogy 2014-et követően e problémák esetleg átterjedhetnek a szomszédos országokra és a tágabb értelemben vett alrégióra; kiemeli Pakisztánnak a terrorizmus elleni küzdelemben betöltött kulcsfontosságú szerepét;

Ázsia

77.  felhívja az EU-t, hogy legyen jelen határozottabban az ázsiai és csendes-óceáni térségben, és terjessze ki látókörét Kínán, Indián és Japánon túlra is; hangsúlyozza az Unió és a világ negyedik legnépesebb – többségében muszlim népességgel rendelkező – demokráciája, a G20-tag Indonézia, illetve az EU és a Fülöp-szigetek között létrejövő partnerségben rejlő politikai és gazdasági lehetőségeket; kiemeli az EU–ASEAN kapcsolatok számára a mianmari (burmai) demokratikus változások nyomán megnyíló új távlatokat; a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) és az EU közötti kibővített partnerség megerősítésére irányuló Bandar Seri Begawan-i cselekvési tervet megfelelő lépésként értékeli; a Barátsági Szerződést is az együttműködés elmélyítésére alkalmas lehetőségnek tartja, és várakozással tekint e tekintetben a kézzelfogható eredmények elé;

78.  hangsúlyozza a különböző délkelet- és kelet-ázsiai országokkal a partnerségi és együttműködési megállapodásokról folytatott tárgyalások annak érdekében történő – és szociális normákon, illetve az európai vállalatok társadalmi felelősségvállalásán alapuló – lezárásának szükségességét, hogy konszolidálni, illetve magasabb szintre lehessen emelni az uniós kapcsolatokat a régióval;

79.  hangsúlyozza az ázsiai és csendes-óceáni térség regionális biztonságának jelentőségét, és aggodalmát fejezi ki a feszültségek, különösképpen pedig a Kelet- és Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos területi viták miatt, továbbá egyre jobban aggódik Észak-Korea miatt is; javasolja, hogy az EU vállaljon tevékenyebb szerepet, és felhívja az összes érintett felet arra, hogy vegyen részt a párbeszéd- és az együttműködési mechanizmusokban, különösen a többoldalú kapcsolatok területén, figyelemmel arra, hogy milyen jelentős hatással van e térség stabilitása az EU tengeri biztonságára és kereskedelmi érdekeire;

80.  tudomásul veszi az EU és az USA közötti együttműködés érdekében a hangsúly Ázsiára való áthelyezését követően kifejtett erőfeszítéseket, amely együttműködést a Mianmarra kivetett szankciók felszámolásával kapcsolatos közös megközelítés is szemléltetett; felhív ezért az USA és az EU Ázsia-politikájának szorosabb, a kulcsfontosságú partnerekkel, például Ausztráliával és Új-Zélanddal együttműködésben történő összehangolására; e tekintetben sürget az Ausztráliával és Új-Zélanddal kötendő keretegyezményekről szóló tárgyalások gyors lezárására, amelyeknek tükrözniük kell az EU arra irányuló közös megközelítését, hogy az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, világosan megfogalmazott politikai záradékokat az EU által megtárgyalt valamennyi nemzetközi egyezménybe belefoglalják;

81.  emlékeztet a 2012 júniusában megtartott első uniós-pakisztáni stratégiai párbeszédre, a kétoldalú együttműködés erősítéséről szóló konstruktív vitákban való részvételre és a kölcsönös aggodalomra okot adó regionális és nemzetközi kérdésekre – többek között a pluralista társadalomra irányuló proaktívabb szerepvállalásra mint a terrorizmus elleni küzdelem alapvető elemére – vonatkozó közös nézetekre; felkéri az alelnököt/főképviselőt arra, hogy tájékoztassa a Parlamentet e stratégiai párbeszéd folyományairól és a – 2013-ban Brüsszelben sorra kerülő – következő párbeszéd előkészületeiről;

82.  elismerését fejezi ki Tajvannak amiatt, hogy folyamatosan erőfeszítéseket tesz az ázsiai és csendes-óceáni térség békéjének és stabilitásának fenntartása érdekében; elismeri a Tajvani-szoroson átnyúló kapcsolatok tekintetében elért előrehaladást, különösen a virágzó gazdasági kapcsolatokat, az idegenforgalmat és a kulturális együttműködést; megismétli, hogy határozottan támogatja Tajvan érdemi részvételét a vonatkozó nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben, többek között az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményében; arra sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítsék elő az EU és Tajvan közötti gazdasági együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokat; szorgalmazza a szorosabb kétoldalú együttműködést az Európai Unió és Tajvan között a kereskedelem, a kutatás, a kultúra, az oktatás és a környezetvédelem területén;

83.  továbbra is rendkívül aggasztónak találja az emberi jogok folyamatos súlyos megsértését Észak-Koreában, és az egyre nagyobb hatóerejű nukleáris eszközökkel és nagy hatótávolságú rakétákkal folytatott észak-koreai kísérleteket, amelyek továbbra is súlyos fenyegetést jelentenek a nemzetközi békére, stabilitásra, biztonságra és az ország gazdasági fejlődésére nézve;

Multilaterális partnerek

84.  úgy véli, hogy a G-20 hasznos és különösen célszerű fóruma lehet a széles alapokon nyugvó, a partnerségen alapuló és a konvergencia – így a szabályozásbeli konvergencia – előmozdítására alkalmas konszenzusteremtésnek; úgy véli ugyanakkor, hogy a G-20-nak még a csúcstalálkozói következtetéseknek a kritikus kihívásokkal foglalkozó, fenntartható szakpolitikákká történő alakításával kell bizonyítania hasznosságát;

85.  elismeri az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) – a békefenntartásért és a nemzetközi biztonságért felelős legfelső nemzetközi szerv – szerepét, és megjegyzi, hogy a közelmúlt válságai felhívták a figyelmet arra, hogy az ENSZ BT struktúrája és munkamódszerei miatt egyre kevésbé tud megfelelően reagálni a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető súlyos fenyegetésekre; ezért sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU számára állandó helyet biztosítsanak az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és irányítsa az ENSZ BT reformfolyamatát; felhívja az EU azon tagállamait, amelyek állandó hellyel rendelkeznek, hogy vonják be az alelnököt/főképviselőt a döntéshozatali folyamatukba;

86.  felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy ismételten erősítsék meg az EU-nak a hatékony – az ENSZ rendszere köré épülő – multilaterializmus előmozdítása iránti elkötelezettségét az ENSZ képviseletének, elszámoltathatóságának és hatékonyságának fokozása révén, amely szükségessé teszi az ENSZ BT átalakítását, beleértve a vétójogra vonatkozó korlátozásokat; hangsúlyozza a nemzetközi kihívásokra más nemzetközi partnerekkel együttműködésben történő reagálás fontosságát; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió központi, hosszú távú célja továbbra is az, hogy az Európai Unió helyet kapjon a kibővített ENSZ BT-ben; felhívja továbbá a tagállamokat arra, hogy az EU ENSZ rendszerében való jelenlétének hangsúlyosabbá tétele érdekében hangolják össze az ENSZ-en vagy a más nemzetközi intézményeken belüli magas beosztások betöltésekor a magas rangú tisztviselők kiválasztására tett erőfeszítéseiket;

87.  felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy működjenek együtt a partnerekkel a regionális szervezeteknek a békefenntartásban, konfliktusmegelőzésben, polgári és katonai válságkezelésben és konfliktusrendezésben betöltött szerepének megerősítésében; hangsúlyozza a partnerekkel való együttműködés szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy a védelemre vonatkozó felelősség fogalma jogilag kidolgozott, szükség esetén alkalmazzák, valamint tartalmazza a megelőzést, a védelmet és a konfliktus utáni újjáépítést; emlékeztet azon ajánlására, hogy fogadjanak el a védelmi felelősségre vonatkozó intézményközi uniós konszenzust, és elvárja, hogy az EKSZ konzultációkat kezdjen e célból; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb közvetítői irányelvek és kapacitások – például az EU és az ENSZ közötti együttműködés révén történő – kidolgozására van szükség;

88.  üdvözli az EU és a NATO által a kettejük stratégiai partnerségének kiegészítő megközelítésen keresztül történő megerősítésére tett kötelezettségvállalást; megjegyzi, hogy a jelenlegi globális és európai gazdasági válság az EU-ban és a NATO-ban egyaránt lendületet adott a költséghatékonyabb és sürgősen szükséges műveleti képességek felkutatására irányuló törekvéseknek; felszólít az EU és a NATO közötti megfelelő szoros együttműködést hátráltató, holtpontra jutott helyzet sürgős politikai megoldására; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint további uniós tagállamoknak a NATO Partnerség a békéért programjába való tagfelvételi kérelme, amely az EU és a NATO között meglévő akadályok felszámolásának első lépése;

89.  továbbra is aggódik a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) misszióinak kezdeti nehézségei miatt, például a tervezésben és telepítésben bekövetkező késések, a létszámhiány, a pénzügyi tervezés és végrehajtás nehézségei, a KKBP keretében a harmadik országokkal kötött megállapodások státuszával kapcsolatos kérdések, illetve a beindítási nehézségek miatt; kéri egy nyomon követési mechanizmus létrehozását az ilyen visszatérő problémák közös kezelése érdekében;

90.  felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy érvényesítse a kiberbiztonságot az EU külpolitikájában, hangolja össze a stockholmi program alá tartozó intézkedéseket, és alakítson ki hálózatot a hasonlóan gondolkodó partnerekből a kiberbiztonsággal kapcsolatos fenyegetések és kihívások kezelésére; hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy megvalósuljon a hatályos nemzetközi jogi eszközök végrehajtása a kibertérben;

91.  hangsúlyozza, hogy uniós szinten szabályozni kell az elsősorban az internetes és telefonos kommunikáció ellenőrzésére vagy lehallgatására szolgáló berendezések vagy szoftverek harmadik országokban történő értékesítését, szállítását, továbbadását vagy exportját; hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell akadályozni, hogy uniós vállalatok nem demokratikus, elnyomó önkényuralmi rendszerek számára ilyen kettős felhasználású termékeket exportáljanak;

92.  megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz intézett azon felhívását, hogy mérje fel a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégia, valamint a hagyományos fegyverekkel kapcsolatos kérdések, például a fegyverkivitel kérdésének kezelésére szolgáló szakpolitikáinak hatékonyságát;

93.  üdvözli az Uniónak a fegyverkereskedelmi szerződés tárgyalása során alkalmazott összehangolt megközelítését, ami eredményre vezetett; felhívja a tagállamokat a fegyverkereskedelmi szerződés késlekedés nélküli ratifikálására, hogy az – a Parlament jóváhagyását követően – hatályba léphessen; felhív arra, hogy a fegyverexportra és a mobil- vagy vezetékes hálózatokon keresztül zajló internetes és telefonos kommunikáció ellenőrzésére vagy lehallgatására szolgáló berendezések vagy szoftverek exportjára vonatkozó szabályokkal kapcsolatos hatásköröket teljes mértékben ruházzák át az EU-ra;

94.  támogatja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) reformjáról szóló párbeszédet és az EBESZ megerősítéséhez stratégiai menetrenddel szolgáló Helsinki 40+ folyamat 2012. decemberi elindítását; teljes mértékben támogatja a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) tevékenységeit, amely felbecsülhetetlen munkát végez az emberi jogok és a demokratikus normák előmozdítása és védelme területén;

95.  elismeri regionális szervezetek, különösen az Arab Liga, az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET), az Iszlám Együttműködés Szervezete és a Gazdasági Együttműködési Szervezet egyre fontosabb szerepét, és felhívja az EU-t az együttműködés megerősítésére, különösen a déli szomszédságban zajló átmeneti folyamatokkal és válságkezeléssel kapcsolatos kérdésekben; üdvözli az Arab Liga integrációs folyamatának támogatására irányuló uniós erőfeszítéseket;

o
o   o

96.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnökének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334.
(3) HL C 377. E, 2012.12.7., 35. o.
(4) HL C 349. E, 2010.12.22., 51. o.
(5) HL C 351. E, 2011.12.2., 454. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0278.
(7) HL C 351. E, 2011.12.2., 470. o.
(8) HL C 351. E, 2011.12.2., 472. o.
(9) „A tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják, és tiszteletben tartják az Unió e területen folytatott tevékenységét. [...] Tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban. A Tanács és a főképviselő gondoskodik ezeknek az elveknek a tiszteletben tartásáról.” (Az Európai Unióról szóló szerződés 24. cikkének (3) bekezdése).
(10) „Az átalakuló szomszédság új megközelítése: az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” (COM(2011)0303) című, 2011. május 25-i közös közlemény; az „Európai szomszédságpolitika: erősebb partnerség kialakítása” (JOIN(2013)0004) című, 2013. március 20-i közös közlemény.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat