Az Európai Parlament 2013.május 21-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság kormánya között a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (15318/2012 – C7-0391/2012 – 2012/0018(NLE))

P7_TA(2013)0191 A7-0169/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15318/2012),

–  tekintettel az Európai Unió és a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság kormánya között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodásra (08176/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0391/2012),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0169/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i jogalkotási állásfoglalása Az Európai Unió és a légi közlekedés biztonságáért felelős európai szervezet között a fokozott együttműködés általános keretét létrehozó megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (05822/2013 – C7-0044/2013 – 2012/0213(NLE))

P7_TA(2013)0192 A7-0157/2013

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetre (05822/2013),

–  tekintettel az Európai Unió és a légi közlekedés biztonságáért felelős európai szervezet között a fokozott együttműködés általános keretét létrehozó megállapodás Unió nevében történő aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra (13792/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0044/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0157/2013),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a légi közlekedés biztonságáért felelős európai szervezetnek.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i jogalkotási állásfoglalása a 354/83/EGK, Euratom rendeletnek az intézmények levéltári anyagainak a firenzei Európai Egyetemi Intézetben történő elhelyezése tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendelettervezetre irányuló javaslatról (06867/2013 – C7-0081/2013 – 2012/0221(APP))

P7_TA(2013)0193 A7-0156/2013

(Különleges jogalkotási eljárás– egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi rendelet tervezetére (06867/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0081/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság ajánlására és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0156/2013),

1.  jóváhagyja a tanácsi rendeletre irányuló tervezetet;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i jogalkotási állásfoglalása a közvetlen és általános választójog alapján nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő európai parlamenti képviselői választások időpontjának kitűzéséről szóló tanácsi határozattervezetről (07279/2013 – C7-0068/2013 – 2013/0802(CNS))

P7_TA(2013)0194 A7-0138/2013

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács határozattervezetére (07279/2013),

–  tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány(1) 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0068/2013),

–  tekintettel a 2014. évi európai parlamenti választásokról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7–0138/2013),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra , ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, valamint tájékoztatásul a tagállamok és a Horvát Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) A 93/81/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi határozattal (HL L 33., 1993.2.9., 15. o.) és a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.) módosított 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 278., 1976.10.8.,. 1. o.) mellékletét képező okmány. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0462.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i határozata a Gabriele Albertini mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2012/2240(IMM))

P7_TA(2013)0195 A7-0149/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Gabriele Albertini 2012. július 19-i, a milánói (Olaszország) bíróságon folyó eljárással kapcsolatban parlamenti mentelmi jogának fenntartására irányuló, a 2012. szeptember 10-i plenáris ülésen bejelentett kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Gabriele Albertinit,

–  tekintettel az 1993. október 29-i 3. alkotmányerejű törvénnyel módosított olasz alkotmány 68. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, valamint 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0149/2013),

A.  mivel Gabriele Albertini európai parlamenti képviselő egy olaszországi bíróságon folyó eljárással kapcsolatosan parlamenti mentelmi jogának fenntartását kérte;

B.  mivel Gabriele Albertini kérelme az Alfredo Robledo által a milánói bíróságon ellene benyújtott keresetre vonatkozik, mely a 2011. október 26-án az Il Sole 24 Ore olasz újságban közzétett, Gabriele Albertini által adott első interjúban, valamint a Corriere della Sera című olasz újság által 2012. február 19-én közzétett második interjúban tett nyilatkozataival kapcsolatos;

C.  mivel az idézés szerint a szóban forgó interjúkban tett kijelentések rágalmazásnak minősülnek, s ez kártérítési igényt eredményez;

D.  mivel a két interjúban tett kijelentések a származékos ügyletekkel kapcsolatos, 2005-ben történt eseményekre irányuló eljárásra vonatkoznak, melyekben a milánói önkormányzat is érintett volt, illetve amelyek Gabriele Albertini milánói polgármesteri funkciójával kapcsolatosak;

E.  mivel mindkét interjúra Gabriele Albertini európai parlamenti képviselői mandátuma alatt került sor, miután őt a 2004. és 2009. évi európai parlamenti választásokon képviselővé választották;

F.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az európai parlamenti képviselőket hivatali tisztségük gyakorlása során kinyilvánított véleményük vagy leadott szavazataik miatt semmilyen formában nem vethetik alá vizsgálatnak vagy peres eljárásnak, illetve nem vehetők őrizetbe;

G.  mivel a Parlament bevett gyakorlata szerint az a tény, hogy az eljárás a polgári vagy közigazgatási jogszabályok szerint zajlik, vagy bizonyos olyan aspektusai vannak, amelyek a polgári vagy közigazgatási jog hatáskörébe tartoznak, önmagában még nem akadályozza meg az említett cikkben biztosított mentelmi jog érvényesítését;

H.  mivel az ügy tényei, ahogyan azok az idézésben, valamint a Gabriele Albertini által a Jogi Bizottságnak adott szóbeli magyarázatban megjelennek, arra utalnak, hogy a nyilatkozatok nem állnak közvetlen vagy nyilvánvaló kapcsolatban Gabriele Albertini európai parlamenti képviselői feladatainak gyakorlásával;

I.  mivel Gabriele Albertini mindkét interjút a származékos ügyletekkel kapcsolatos eljárással kapcsolatban adta, eközben nem az európai parlamenti képviselői tisztségeiből eredő feladatait végezte;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Gabriele Albertini mentelmi jogát és kiváltságait;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot az Olasz Köztársaság illetékes hatóságnak és Gabriele Albertini.

(1) 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.), 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.), T345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy, ECR II., 2008,-2849. o., C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente, ECR I, 2008, -7929. o.; T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy, 2010, ECR II-1135 és C-163/10. sz. Patriciello-ügy [az EBHT-ban még nem tették közzé]

Az Európai Parlament 2013. május 21-i határozata Spyros Danellis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (I.) (2013/2014(IMM))

P7_TA(2013)0196 A7-0159/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Spyros Danellis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, 2012. december 11-én a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének helyettesétől a Háromtagú Krétai Fellebbviteli Bíróság 2012. március 22-i határozatával (hiv. szám: 584/2012) kapcsolatban beérkezett kérelemre (hiv. szám: 4634/2012), melyről 2013. január 14-én a plenáris ülés tájékoztatást kapott,

–  tekintettel Spyros Danellis – az eljárási szabályzat 7. cikkének (3) bekezdése szerinti – meghallgatására,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 9. cikkére, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére, valamint a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0159/2013);

A.  mivel a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének helyettese egy állítólagos bűncselekmény kapcsán lehetséges jogi lépésekkel kapcsolatban kérte Spyros Danellis európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését,

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikke értelmében a parlamenti ciklus alatt a parlamenti képviselőkkel szemben a Parlament előzetes engedélye nélkül vád nem emelhető, nem tartóztathatók le, börtönözhetők be, illetve egyéb módon nem tarthatók fogva;

D.  mivel Spyros Danellis képviselőt kötelezettségmulasztással vádolták meg, mivel az Iráklion prefektúrában található Herszóniszosz polgármestereként nem tett lépéseket egy, a városában működő létesítmény bezárására, holott az egészségügyi hatóságok érvényes határozata értelmében ezt meg kellett volna tennie;

E.  mivel az állítólagos cselekmények az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában nem tartoznak az európai parlamenti képviselő feladatának ellátása során kinyilvánított véleménye vagy leadott szavazatai közé;

F.  mivel a vád semmilyen módon nem kapcsolódik Spyros Danellis európai parlamenti képviselői tisztségéhez, kapcsolódik viszont Herszóniszosz város polgármesteri tisztségéhez;

G.  mivel nincs rá ok, hogy felmerüljön a fumus persecutionis fennállása, tekintettel különösen arra a tényre, hogy Spyros Danellis nem az egyetlen vádlott az ügyben;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Spyros Danellis mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését haladéktalanul továbbítsa a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének és Spyros Danellisnak.

(1) 101/63. sz. (Wagner kontra Fohrmann és Krier) ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. (Wybot kontra Faure és társai) ügy (1986). (EBHT 2391), T-345/05 sz. (Mote kontra Parlament )ügy (EBHT 2008, II-2849), C-200/07 és C-201/07 sz. (Marra kontra De Gregorio és Clemente) egyesített ügyek (EBHT 2008, I-7929), T-42/06 sz. (Gollnisch kontra Parlament) ügy (EBHT 2010, II-1135. o.) és a C-163/10 sz. (Patriciello) ügy [az EBHT-ban még nem tették közzé].

Az Európai Parlament 2013. május 21-i határozata a Spyros Danellis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (II.) (2013/2028(IMM))

P7_TA(2013)0197 A7-0160/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Spyros Danellis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, 2012. december 11-én a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének helyettesétől a Háromtagú Krétai Fellebbviteli Bíróság 2012. október 9- és 16-i határozatával (hiv. szám: 1382/2012) kapcsolatban beérkezett kérelemre (hiv. szám: 4825/2012), melyről 2013. február 6-án a plenáris ülés tájékoztatást kapott,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Spyros Danellis-t,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére, és a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i., 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0160/2013),

A.  mivel a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének helyettese egy állítólagos bűncselekmény kapcsán teendő lehetséges jogi lépések okán kérte Spyros Danellis európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését,

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikke értelmében a parlamenti ciklus alatt a parlamenti képviselőkkel szemben a Parlament előzetes engedélye nélkül vád nem emelhető, nem tartóztathatók le, börtönözhetők be, illetve egyéb módon nem tarthatók fogva;

D.  mivel Spyros Danellist azzal vádolják, hogy hamisan törvénytelen cselekedettel vádolt meg egy harmadik felet azzal a szándékkal, hogy az érintettet ezért bíróság elé állítsák, továbbá hamis állításokat tett egy harmadik félről, melyek sérthetik az érintett becsületét és jó hírnevét, tudva, hogy ezek az állítások nem igazak;

E.  mivel az említett igaztalan állítások és hamis vádak az Iráklion prefektúrához tartozó Herszóniszosz város területén – amelynek Spyros Danellis polgármestere volt – közbeszerzés keretében megrendelt gátépítési munkálatok céljából kisajátított földterületről az egyik szerződő fél által gyökerestől eltávolított olajfákról és más fákról származó gyümölcsök értékesítésével álltak kapcsolatban;

F.  mivel az állítólagos cselekmények az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában nem minősülnek az európai parlamenti képviselő feladatának ellátása során kinyilvánított véleményeknek vagy leadott szavazatoknak;

G.  mivel a vád semmilyen módon nem kapcsolódik Spyros Danellis európai parlamenti képviselői tisztségéhez, kapcsolódik viszont Herszóniszosz város általa korábban betöltött polgármesteri tisztségéhez;

H.  mivel nincs rá ok, hogy felmerüljön a fumus persecutionis fennállása, tekintettel különösen arra a tényre, hogy Spyros Danellis távolról sem az egyetlen vádlott az ügyben;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Spyros Danellis mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését haladéktalanul továbbítsa a Görög Köztársaság legfőbb ügyészének és Spyros Danellisnek.

(1) 101/63. sz. (Wagner kontra Fohrmann és Krier) ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. (Wybot kontra Faure és társai) ügy (1986). (EBHT 2391), T-345/05 sz. (Mote kontra Parlament) ügy (EBHT 2008, II-2849), C-200/07 és C-201/07 sz. (Marra kontra De Gregorio és Clemente) egyesített ügyek (EBHT 2008, I-7929), T-42/06 sz. (Gollnisch kontra Parlament) ügy (EBHT-2010, II-1135. o.) és a C-163/10 sz. (Patriciello) ügy [az EBHT-ban még nem tették közzé].

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv alkalmazásáról (2012/2262(INI))

P7_TA(2013)0198 A7-0089/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2012)0347),

–  tekintettel a Bizottság megbízásából készített, a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv alkalmazásáról szóló tanulmányra (külső tanulmány)(2),

–  tekintettel a nyilvános vételi ajánlatról szóló irányelv végrehajtásáról készített 2007. február 21-i jelentésre(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0089/2013),

A.  mivel a nyilvános vételi ajánlatról szóló irányelv (az irányelv) minimális iránymutatásokat állapít meg, amelyek garantálják a nyilvános vételi ajánlat lefolytatásának átláthatóságát és jogbiztonságát, illetve biztosítják a részvényesek, a munkavállalók és más érdekelt felek számára a tájékozódáshoz való jogokat;

B.  mivel számos tagállam fontolgatja, hogy a tőkepiac átláthatóságának növelése és a céltársaság és annak részvényesei jogainak erősítése céljából változtat a nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó összehangolt nemzeti szabályozásán, vagy ezt már meg is tette;

C.  mivel az Európai Unió Bírósága számos esetben hozott olyan ítéletet, amely szerint egy tagállamnak egy zártkörű társasággal kapcsolatosan fennálló különleges jogainak fenntartása általában véve korlátozza a tőke szabad mozgását, és csak megfelelően korlátozott esetekben lehet indokolt(4);

D.  mivel az illetékes nemzeti hatóságok felelősek a nyilvános vételi ajánlatok állami felügyeletéért;

E.  mivel az 1095/2010/EU rendelet(5) 1. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) a nyilvános vételi ajánlatok területén is megfelelő intézkedéseket hoz; mivel az ESMA létrehozta az illetékes hatóságok hálózatát, amely a határokon átnyúló nyilvános vételi ajánlatok terén megvalósuló együttműködést hivatott erősíteni;

1.  úgy véli, hogy az irányelv fontos része az uniós társasági joganyagnak, amely túlmutat az uniós tőkepiacok további integrációjának és harmonizációjának puszta ösztönzésén;

2.  hangsúlyozza, hogy az irányelv hatásai nem korlátozódnak a nyilvános vételi ajánlatokra vonatkozó alapvető rendelkezésekre, azokat a társasági jog tágabb kontextusában is értékelni kell, ideértve a vállalatirányítást, a tőkepiaci és a foglalkoztatási jogszabályokat is;

3.  megismétli, hogy az irányelv célkitűzései, különösen az egyenlő versenyfeltételek biztosítása a nyilvános vételi ajánlatoknál a részvényesek, a munkavállalók és más érdekelt felek védelmével egy időben a vállalatellenőrzés jól működő piacának alapvető fontosságú sarokkövei;

4.  tudomásul veszi a Bizottság ama megállapítását, miszerint az irányelv kielégítően működik, és elismeri a külső tanulmány ama következtetéseit, melyek szerint az irányelv javította a vállalatellenőrzési piac működését; aggódva veszi tudomásul azonban, hogy a munkavállalók képviselői elégedetlenségüket fejezték ki a külső tanulmányban a munkavállalók jogainak védelme kapcsán, és felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a munkavállalók képviselőivel a sürgető kérdések kezelésének megfelelőbb módjáról folytatott párbeszédet;

Egyenlő versenyfeltételek

5.  hangsúlyozza, hogy az irányelv egyenlő versenyfeltételeket teremt a nyilvános vételi ajánlatok számára Európában, és úgy véli, hogy hosszú távon további fejlesztéseket lehetne tervezni ezen egyenlő versenyfeltételek erősítésére;

6.  tiszteletben tartja a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy az irányelv követelményein túlmenő további intézkedéseket vezessenek be, mindaddig, amíg teljesülnek az irányelv általános célkitűzései;

7.  megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy néhány tagállam úgy reagált a belföldi vállalatellenőrzési piacán a közelmúltban történt fejleményekre, hogy további előírásokat vezetett be a nyilvános vételi ajánlatok lefolytatásáról, mint például az Egyesült Királyság részesedésszerzési bizottságának „vidd vagy hallgass” (put up or shut up) szabálya, amely megpróbálja tisztázni – azokban az esetekben, ahol nem világos, hogy az ajánlattevőnek valóban szándékában áll-e vételi ajánlatot tenni a céltársaságra –, hogy szükség van-e a nyilvános vételi ajánlat kibocsátására („vidd”) vagy nincs („hallgass”).

Felügyelet

8.  üdvözli az ESMA arra irányuló erőfeszítéseit, hogy erősítse a nemzeti hatóságok között a nyilvános vételi ajánlatok terén megvalósuló együttműködést a nyilvános vételi ajánlatok hálózatán keresztül;

9.  úgy véli azonban, hogy nem szükséges létrehozni a nyilvános vételi ajánlatok uniós szintű felügyeletét, mivel a vállalatfelvásárlási jog nem korlátozódik a tőkepiaci jogra, hanem a nemzeti társasági jog része; hangsúlyozza, hogy továbbra is az illetékes nemzeti hatóságoknak kellene felelősnek lenniük a nyilvános vételi ajánlatok állami felügyeletéért;

A felmerülő kérdések kezelése

10.  üdvözli a Bizottság megállapításait és válaszait az irányelv működésének felülvizsgálata után felmerült kérdésekkel kapcsolatban, és megjegyzi, hogy tudósok és szakemberek további szempontok azonosításán dolgoznak(6);

Az „összehangolt eljárás” fogalma

11.  úgy véli, hogy az „összehangolt eljárás” fogalma alapvető a kötelező ajánlattételi szabály alkalmazását kiváltó küszöbérték meghatározásánál, és úgy értesült, hogy a tagállamok eltérő módon ültették át az irányelvben foglalt definíciót; úgy véli azonban, hogy nem növeli a jogbiztonságot, ha csupán az irányelvvel kapcsolatban vizsgálják az „összehangolt eljárás” fogalmában történt változásokat, mivel ez a fogalom az uniós társasági jog által megkövetelt más számításoknál is releváns; javasolja ezért egy részletesebb elemzés elkészítését azokról a lehetséges eszközökről, amelyekkel tovább lehetne tisztázni és harmonizálni az „összehangolt eljárás” fogalmát;

12.  várakozással tekint ezért a Bizottság cselekvési terve elé az uniós társasági jogot illetően, amelynek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, és támogatja a Bizottság ama kijelentését, miszerint semmiképpen nem szabad korlátozni a nemzeti hatóságokat abban, hogy rá tudják kényszeríteni az irányítás megszerzésére törekvő, összehangoltan eljáró feleket arra, hogy viseljék az összehangolt fellépésük jogi következményeit(7);

A kötelező ajánlattételi szabály alóli nemzeti kivételek

13.  hangsúlyozza, hogy a kötelező ajánlattételi szabály a kisebbségi részvényesek védelmét szolgáló alapvető rendelkezés, és tudomásul veszi a külső tanulmány eredményeit, miszerint minden tagállam lehetővé teszi az e szabálytól való eltérést; úgy értesült, hogy ezen eltéréseket gyakran arra használják, hogy védjék az irányító részvényesek (pl. az irányításban nem következik be valódi változás), a hitelezők (pl. amikor a hitelezők hitelt nyújtanak) és más érdekelt felek (pl. a részvényesek és más érdekelt felek jogainak kiegyensúlyozása érdekében) érdekeit; támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy kiegészítő információkat gyűjtsön azzal a céllal, hogy meghatározza, ellentétesek-e a széles körben használt eltérések a kisebbségi részvényesek védelmével;

14.  hangsúlyozza azt is, hogy a kötelező ajánlattételi szabály lehetővé teszi a kisebbségi részvényesek számára, hogy az irányítás megváltozása esetén megkapják az irányításhoz szükséges részesedés után járó felárat, és megjegyzi, hogy az irányelv csak a kötelező ajánlat árát szabályozza (méltányos ár), az önkéntes ajánlatét nem; kitér arra, hogy az irányelv lemond a kötelező ajánlattételi kötelezettségről azokban az esetekben, ahol az eredeti önkéntes ajánlatot követően elérték az irányítási küszöbértéket, azt eredményezve, hogy az ajánlattevő fokozatosan növelni tudja a céltársaságban való részesedését rendszeres részesedésszerzés révén (ún. bekúszás); megjegyzi továbbá, hogy néhány tagállam bevezette a második kötelező ajánlatra vonatkozó kötelezettséget, amelynek értelmében második ajánlat szükséges, ha adott mértékű (pl. 3%-os) növekedés ment végbe egy bizonyos időtartam (pl. 12 hónap) alatt két meghatározott küszöbérték között (pl. 30% és 50% között);

15.  úgy véli, hogy a 2004/109/EK irányelv(8) (átláthatósági irányelv, jelenleg felülvizsgálat alatt) 9. cikkében meghatározott értesítési küszöbérték biztosítja a tulajdonviszonyok megfelelő átláthatóságát, és lehetővé teszi a bekúszó részesedésszerzés korai felismerését; azon a véleményen van, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak nem szabad ösztönözniük a kötelező ajánlattételi szabály megkerülését célzó, és ezáltal a kisebbségi részvényeseknek járó irányítási felár kifizetését elkerülő technikákat;

Az irányító szerv semlegessége

16.  megjegyzi, hogy az ajánlattétel utáni védelmi intézkedésekhez kapcsolódó irányító szerv semlegességére vonatkozó szabályt a tagállamok többsége átültette, ám csupán a tagállamok kis hányada ültette át az ajánlattétel előtti védelmi intézkedéseket semlegesítő áttörési szabályt; úgy értesült, hogy mind ajánlattétel előtti (például piramisszerkezetek vagy aranyrészvények), mind ajánlattétel utáni védelmi intézkedések (pl. fehér lovag vagy adósságnövelés) még mindig léteznek a tagállamokban, valamint ugyanakkor úgy tűnik, megfelelő eszközök állnak rendelkezésre e védelmi mechanizmusok áttörésére; azon a véleményen van azonban, hogy a társasági jog általános elveivel összhangban a céltársaság irányító szervének figyelembe kell vennie a vállalat és részvényesei hosszú távú fenntarthatóságát, és ennek érdekében kell cselekednie;

A munkavállalók jogai a felvásárlási helyzetekben

17.  kiemeli, hogy az irányelv csupán arról rendelkezik, hogy a munkavállalókat tájékoztatni kell, különösen az ajánlattevőnek a felvásárolt társaság jövőjére vonatkozó szándékairól és a munkahelyekre vonatkozó jövőbeni terveiről, beleértve a foglalkoztatási feltételek bármely anyagi természetű változását is, konzultációs jogot azonban nem irányoz elő;

18.  kiemeli, hogy sürgősen foglalkozni kell a munkavállalók jogainak védelmével és erősítésével kapcsolatos kérdéssel, figyelembe véve az uniós joganyagot, ideértve a 2001/23/EK(9) és a 2002/14/EK(10) irányelveket is;

19.  ragaszkodik ahhoz, hogy hatékonyan alkalmazzák, illetve szükség esetén megfelelően érvényesítsék az irányelvnek a munkavállalók jogaira vonatkozó intézkedéseit;

Nyilvános vételi ajánlatok a gazdasági visszaesés idején

20.  emlékeztet arra, hogy az irányelv rendelkezéseit annak 21. cikke értelmében 2006. május 20-ig át kellett ültetni a nemzeti jogba, illetve megjegyzi, hogy a külső tanulmány szerint a tagállamok többsége 2006 és 2007 között ültette át az irányelvet(11);

21.  hangsúlyozza, hogy az irányelv átültetésének időszaka egybeesik a pénzügyi válság kezdetével, amely végül gazdasági és adósságválsággá alakult, és hogy a felvásárlási tevékenységek szorosan kapcsolódnak a pénzügyi és gazdasági fejleményekhez Európán belül és kívül;

22.  kiemeli, hogy a külső tanulmány szerint a nyilvános vételi ajánlattételek drámaian visszaestek az irányelv átültetésének időpontja után a válság eredményeképpen, többek között az Egyesült Királyságban is, ahol a vállalatellenőrzési piacon zajló tevékenységek koncentráltabbak az Unió többi részéhez képest;

23.  úgy véli, hogy mivel a vállalatellenőrzési piac folyamatosan zsugorodik a jelenlegi pénzügyi válság időszakában, torzul annak megítélése, hogy szükséges-e, illetve milyen mértékben szükséges további harmonizációs intézkedések bevezetése a nyilvános vételi ajánlatok tekintetében;

24.  ezért kéri a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a vállalatellenőrzési piac fejleményeit, és amint a nyilvános ajánlattételi tevékenységek újra a megszokott mértékben zajlanak, készítsen új értékelést az irányelv végrehajtásáról;

o
o   o

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 142., 2004.4.30., 12. o. (magyar nyelvű különkiadás, 17. fejezet, 2. kötet, 20. o.). (2) A nyilvános vételi ajánlatról szóló irányelv alkalmazásáról szóló külső tanulmány, a Bizottság megbízásából készítette a Marccus Partners, elérhető itt: http://ec.europa.eu/internal_market/company/docs/takeoverbids/study/study_en.pdf. (3) Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SEC(2007)0268. (4) Pl. a C-171/08. sz. ügy, Bizottság kontra Portugália [EBHT 2010. I6817.] (5) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.). (6) Lásd pl. Freshfields Bruckhaus Deringer: A nyilvános vételi ajánlatról szóló uniós irányelv és a német vállalatfelvásárlási jog felülvizsgálata, 2011. november 14., elérhető itt: http://www.freshfields.com/uploadedFiles/SiteWide/Knowledge/Reform_Eu_Takeover%20directive_31663.pdf. (7) Bizottsági jelentés a nyilvános vételi ajánlatról szóló 2004/25/EK irányelv alkalmazásáról, 9. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.). (9) A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82., 2001.3.22., 16. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról (HL L 80., 2002.3.23., 29. o.). (11) Ld. a külső tanulmány 284. oldalát és általánosabb értelemben az 58f. oldalát.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása az Európai Unió ipari területeinek regionális stratégiáiról (2012/2100(INI))

P7_TA(2013)0199 A7-0145/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUMSZ 162. cikkére, amely az Európai Szociális Alap célkitűzéseire vonatkozik, és többek között az ipari és a termelési rendszerekben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítésének céljára utal,

–  tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkekre, amelyek megállapítják a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célját, és meghatározzák az annak eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–  tekintettel az EUMSZ 176. cikkére, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozik, és többek között a fejlődésben lemaradt térségek fejlesztésére és strukturális alkalmazkodására, valamint a hanyatló ipari térségek átalakítására utal,

–  tekintettel az EUMSZ 173. cikkére (XVII. cím), amely az Unió iparpolitikájára vonatkozik, és többek között az Unió iparának versenyképességére utal,

–  tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2012. szeptember 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0496),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2010. június 15-i állásfoglalására a Közösség innovációs politikájáról a változó világban(3),

–  tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel 2010. október 7-i állásfoglalására az Európai Unió 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról(5),

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanács (3057. Versenyképességi Tanács – Belső Piac, Ipar, Kutatás és Űrpolitika) 2010. december 10-i, „Iparpolitika a globalizáció korában” címmel megtartott brüsszeli ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak a „Hatodik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Kreatív és innovatív régiók” című, 2009. június 25-i helyzetjelentésére (COM(2009)0295),

–  tekintettel az „Az európai ipar a változó világban – 2009. évi aktualizált ágazati áttekintés” című, 2009. július 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)1111),

–  tekintettel a „Felkészülés a jövőre: közös stratégia kidolgozása a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatban” című, 2009. szeptember 23-i bizottsági közleményre (COM(2009)0512),

–  tekintettel a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–  tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–  tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i, „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló 5. jelentésben szereplő következtetések: a kohéziós politika jövője” című közleményére (COM(2010)0642),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Iparpolitika: a versenyképesség erősítése – a tagállamok versenyképességi teljesítménye és politikái, 2011. évi kiadás” című, 2011. október 14-i közleményére (COM(2011)0642),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló közös stratégiai keret elemei: az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap” című, 2012. március 14-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0061),

–  tekintettel „A partnerség elve a közös stratégiai finanszírozási keretet jelentő alapok végrehajtásában – a partnerségekre vonatkozó európai magatartási kódex elemei” című, 2012. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0106),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel az európai versenyképességi jelentésről szóló, 2012. október 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0299),

–  tekintettel az „Az ipari teljesítmény eredménytáblája és a tagállamok versenyképességi teljesítménye és politikái” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0298),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „A városrehabilitáció integrált megközelítésének szükségessége” című, 2010. május 26-i véleményére(7),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című bizottsági közleményről szóló véleményére (CCMI/083 - CESE 808/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0145/2013),

A.  mivel az „ipar” kifejezés nincs egyértelműen meghatározva, és számos különböző ágazatot magában foglalhat;

B.  mivel a nemzetközi szinten kétségkívül az ipar az egyik legnagyobb erősségünk, hiszen enélkül az Európai Unió nem tölthetne be olyan jelentős szerepet a gazdasági erők globális egyensúlyában;

C.  mivel az ipari ágazat vezető szerepet játszhatna az Európai Unió gazdaságában, hiszen a Bizottság becslése szerint az iparban teremtett minden 100 munkahely a gazdaság többi területén 60–200 új álláshely létrehozását teszi lehetővé; mivel azonban az ipari termelés 2008 és 2011 között az EU GDP-jének 20%-áról 16%-ára esett vissza, és mivel az ágazatban 11%-kal csökkent a munkahelyek száma;

D.  mivel a Bizottság arra törekszik, hogy visszafordítsa az ipar hanyatlását az Európai Unióban, és az ipari termelés jelenlegi, a GDP mintegy 16%-át kitevő szintjét 2020-ra 20%-ra emelje vissza; mivel az ipar jelenti a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén eszközölt magán- és állami befektetések első számú célpontját;

E.  mivel a kohéziós politika segíthet az Unió ipari ágazatát érintő strukturális kihívások megválaszolásában, és hozzájárhat az Európa 2020 stratégia ambiciózus célkitűzéseinek – így a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, energiahatékony, inkluzív, a foglalkoztatást és az ismereteket támogató gazdaság irányába való elmozdulás – megvalósításához;

F.  mivel számos korábbi európai ipari régió hasonló problémákkal szembesül, ahol az egykori hosszú növekedési időszakokat az utóbbi években súlyos gazdasági hanyatlás váltotta fel;

G.  mivel a határokon átnyúló régiók – a bányavidékekhez, a vas- és acélipari területekhez és textilgyártó területekhez hasonlóan – azonos területi jellemzőikből és egymástól való kölcsönös gazdasági függőségükből fakadóan gyakran szembesülnek azonos természetű ipari kihívásokkal;

H.  mivel az iparpolitika általában az ipar konkrét napi problémáit állítja középpontba, és ezért a régiókra kifejtett erőteljes hatását gyakran nem veszik figyelembe;

I.  mivel a kutatások rávilágítottak, hogy a korábbi ipari régiók szerkezetátalakítása átfogó megközelítést kíván, és az adminisztratív akadályok megnehezíthetik ennek megvalósítását;

J.  mivel az uniós tagállamok, régiók és városok pénzügyi korlátozásokkal szembesülnek; mivel különösen a korábbi ipari bázissal rendelkező területek gyakran nincsenek abban a helyzetben, hogy megfelelő pénzeszközöket vonzzanak az átalakításhoz; mivel a szerkezetátalakítási és szerkezetváltási erőfeszítéseket segítő uniós finanszírozás nélkülözhetetlen a regionális és határokon átnyúló politikai megközelítések támogatásához;

K.  mivel a városok az innováció és a fenntartható növekedés motorjai, és fontos feladatot látnak el a korábbi ipari területekkel kapcsolatos kihívások kezelésében;

L.  mivel új és innovatív, a megfelelő jogi szakpolitikai keretek és intelligens szakosodási stratégiák révén elősegített integrált megközelítésekre van szükség a régiók és városok abból a célból történő támogatása érdekében, hogy kihasználhassák innovációs potenciáljukat, és ipari eszközeiket az újonnan kialakuló iparágak, a szolgáltatások és a globális piacok szolgálatába állítsák;

M.  mivel a különböző újraiparosítási szakpolitikák nem veszik kellően figyelembe a kulturális és kreatív iparágakban rejlő lehetőségeket, jóllehet azok jelentős növekedési, innovációs és foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek, valamint a társadalmi kohézió tényezői és a jelenlegi recesszió elleni küzdelem hatékony eszközei;

1.  felhívja a figyelmet a kohéziós politikán és a strukturális alapokon keresztül rendelkezésre bocsátott, meglévő forrásokra, melyek az Európai Beruházási Bank pénzügyi tervezési rendszereit használják fel, valamint a korábbi ipari területek átalakításának és a válság által sújtott ipari régiók újraiparosításának támogatását szolgáló nemzeti, regionális és önkormányzati gazdaságfejlesztési szakpolitikákra, tekintettel arra, hogy a cél egy modern és fenntartható újraiparosítás megvalósítása; ugyanakkor sajnálja, hogy ezek a lehetőségek nem mindig adnak választ az egyes régiókra jellemző, valódi problémákra, valamint hogy a tagállamok és a régiók nem teljes mértékben használják ki a rendelkezésükre bocsátott strukturális és beruházási finanszírozást, annak ellenére, hogy a válság keményen sújtja az ipari ágazatot;

2.  rámutat, hogy a korábbi ipari régiók, és különösen az egyetlen iparággal rendelkező területek segítését célzó további támogató intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a szóban forgó régiók a kreatív és kulturális ipar középpontba helyezésével sikeresen új fejlesztési utakra találjanak, továbbá hogy előmozdíthassák az elnéptelenedett területek hasznosítását, ami kulcsszerepet játszhat a rozsdaövezetek rendezésében;

3.  felszólít az ipari megújulás és a regionális fejlődés integráltabb és rendszerszerű megközelítésére, valamint a különféle, az uniós, nemzeti, regionális, interregionális és határokon átnyúló szintű politikák fokozott koherenciájára az európai ipari ágazatokban rejlő lehetőségek kiaknázásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekre épülő regionális jelentőségű gazdasági övezeteket és csúcstechnológiai ipari parkokat kell létrehozni, valamint a legújabb technológiák alkalmazása révén hozzá kell járulni a helyi és regionális humán- és gazdasági erőforrások felhasználásának javításához;

4.  hangsúlyozza, hogy az említett – regionális fejlesztés mellett megvalósuló – ipari megújulás sikere a többek közt a kohéziós politika, a gazdasági kormányzás, a versenyképesség, a kutatás és innováció, az energiaügy, a digitális menetrend, a fenntartható fejlődés, a kulturális és kreatív iparágak, az új képesítések és munkahelyek stb. területén alkalmazott hatékony szakpolitikák meglétének függvénye lesz;

5.  úgy véli, hogy a korábbi ipari régiók előtt az alábbi kihívások állnak:

6.  hangsúlyozza, hogy az ipari területekre irányuló regionális stratégiáknak központi elemként magukban kell foglalniuk a talaj, a víz és a levegőminőség védelmére, a regionális és helyi biodiverzitás, illetve a természeti erőforrások biztosítására, valamint a talaj és a víz megtisztítására irányuló intézkedéseket, hogy a környezetre ártalmas anyagok a jövőben ne szivárogjanak többé a természetes környezetbe;

7.  fontosnak tartja, hogy az ipari területekre irányuló stratégiák tartalmazzák a területekről kiinduló és odaérkező fenntartható szállítási lehetőségek integrált megközelítését mind a nyersanyagok és áruk, mind az ott dolgozók vonatkozásában, valamint a már meglévő vagy tervezett szükséges infrastruktúrát, és hogy ez hozzájárulhat az ipari és városi területek ökológiai lábnyomának csökkentéséhez, és biztosíthatja, hogy a közösségi igények a természeti erőforrások és a tőke védelmével, valamint az emberi egészséghez való pozitív hozzájárulással egyidejűleg teljesüljenek;

8.  úgy véli, hogy az Unió bővítési folyamatának eredményeképpen növekedtek a regionális egyenlőtlenségek, a figyelem és a közvélemény pedig így elfordult a konkrét regionális fejlesztési stratégiákhoz szükséges elegendő beruházási lehetőségek híján lévő korábbi ipari régióktól;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a korábbi ipari régiók jelenlegi helyzetét, azonosítsa fő kihívásaikat, emellett pedig nyújtson információkat és iránymutatást e régiók számára olyan, demokratikus folyamatok révén megvalósuló, széles körű partnerségen alapuló régiós stratégiák fejlesztése érdekében, amelyek a bennük rejlő lehetőségek alapján javíthatják e régiók fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kilátásait;

10.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés beindításához és a munkahelyteremtéshez, illetve az EU 2020 stratégia céljainak eléréséhez szükség van a gazdaság ipari alapjának megerősítésére, valamint hogy a korábbi ipari régiókban elérhető, kulturális, történelmi és építészeti örökség formájában jelen lévő ipari értékek és szakértelem pótolhatatlan alapja lehet ennek, amit meg kell őrizni és az új igényekhez kell igazítani;

11.  megjegyzi, hogy számos korábbi ipari terület modern technológiák és építési szabványok alkalmazása révén nagy lehetőségeket kínál a növekvő energiahatékonyság tekintetében, és ez mind az érintett regionális gazdaság, mind a környezet számára előnyökkel jár;

12.  megismétli, hogy a regionális fejlesztések új lehetőségeinek keresésében a korábbi ipari régiók akkor voltak a legsikeresebbek, amikor ezeket a stratégiákat a múltbeli tulajdonságaikra, területi erősségeikre, ipari örökségükre, tapasztalataikra és kapacitásaikra alapozták;

13.  rámutat, hogy a városi területek fontos szerepet játszanak az innovációban és a fenntartható fejlődésben, valamint hogy a szerkezetátalakítási erőfeszítések csak az e területen tett megfelelő léptékű befektetések mellett járhatnak eredménnyel, mivel az épületekkel és a városi közlekedéssel kapcsolatos fellépés híján nem valósíthatók meg az uniós célkitűzések;

14.  úgy véli, hogy a legtöbb korábbi ipari régió hanyatlása részben a monostruktúráktól való függésnek köszönhető; úgy véli, hogy ellentétes hatást vált ki, ha pusztán monostruktúrákra alapozzák a gazdaságot, és hogy a diverzifikált gazdaság kiemelkedő fontosságú alapja a fenntartható növekedésnek és munkahelyteremtésnek;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki a kohéziós és a strukturális alapokat ipari szakpolitikai megközelítéssel ötvöző szakpolitikai koncepciókat és eszközöket a korábbi ipari régiók modern ipari régiókká történő strukturális átalakításának támogatása céljából;

16.  úgy véli, hogy a regionális ipari stratégiáknak olyan integrált megközelítésen kell alapulniuk, amely magában foglal egy foglalkoztatási, egy képzési és egy oktatási ágat, melynek célja azon növekedést hordozó ágazatok elősegítése, amelyek fenntartható helyi és regionális – például a vállalkozások versenyképességét és a kis- év középvállalkozásokat segítő program (COSME) részeként az innovatív kkv-kban megvalósuló – munkahely-teremtési potenciállal rendelkeznek, különösen a fiatalok számára; rámutat, hogy a városok különleges szerepet töltenek be valamennyi ipari terület regionális stratégiáinak fejlesztésében; véleménye szerint ennek keretében a városok központi szerepet játszanak az intelligens növekedés megvalósításában; ezért hangsúlyozza, hogy különösen az ipari múltú városok óriási lehetőségeket kínálnak, amelyeket az Uniónak teljes mértékben ki kell használnia; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az érintett városokkal folytatott párbeszédet, hangsúlyozva ezzel a városoknak az Unió közvetlen partnereiként betöltött kiemelt szerepét;

17.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékony épületfelújítás támogatása különösen segíti a régiókat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, a helyi szintű munkahelyteremtésben és a fogyasztók fűtésszámla-kifizetéseinek megtakarításában;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy a versenyképesség és a növekedés támogatása érdekében hasznosítsa a kohéziós és az ipari szakpolitikák közötti szinergiákat, valamint hogy segítse a tagállamok, régiók és városok arra irányuló törekvéseit, hogy alapot találjanak a regionális irányítású ipari fejlesztési stratégiákhoz;

19.  úgy véli, hogy nincs kész terv az ipari területekre irányuló regionális stratégiákra az Unió egészére vonatkozóan, és hogy a regionális stratégiák fejlesztéséhez a helyi és regionális megközelítés a leginkább megfelelő; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a regionális gazdasági kutatást a Horizont 2020 kezdeményezésen belül, ami lehetővé teszi regionálisan kiigazított stratégiák kialakítását további korábbi ipari régiók esetében;

20.  rámutat, hogy figyelembe kell venni a régiók jellegzetességeit a regionális fejlesztési stratégiák tervezésekor; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az alulról építkező város- és vidékfejlesztési (LEADER) stratégiák mintájára ösztönözni kell a városi térségekben az alulról építkező helyi fejlesztési kezdeményezéseket;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy használja fel más uniós régiók jövőbeli stratégiáinak kialakításában az olyan városi térségek (mint például Manchester az Egyesült Királyságban, Lille Franciaországban, Essen és a Ruhr-vidék Németországban vagy Bilbao Spanyolországban) esetében szerzett tapasztalatait, ahol az uniós finanszírozás hozzájárult a korábbi ipari régiók szerkezetátalakításához és szerkezetváltásához;

22.  üdvözli az Európa kulturális fővárosa cím odaítéléséből fakadó pozitív következményeket a korábban ipari hanyatlást tapasztaló városok és agglomerációk – például Glasgow vagy Lille – esetében, és kitart amellett, hogy a kultúra és a kreatív tevékenységek jelentős szerepet játszanak a városrehabilitáció és a regionális vonzerő növelésének elősegítőiként;

23.  hangsúlyozza, hogy a korábbi ipari régiók fenntartható újjáélesztése évtizedeket vesz igénybe és nagyon költséges, gyakran túllépi a helyi közintézmények igazgatási és pénzügyi kapacitásait; ezért kitart amellett, hogy fejleszteni kell a regionális és helyi önkormányzatok és állami szervek számára nyújtott technikai segítségnyújtást;

24.  kiemeli, hogy az új támogatási időszakra (2014–2020) a közös rendelkezésekről szóló rendelet 99. cikkében javasolt új integrált területi beruházási eszköz lehetőséget adhat a közigazgatási határokon átnyúló regionális stratégiák kialakítására;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy ne írjanak elő túlságosan bonyolult szabályokat a kedvezményezettek számára; megismétli, hogy meg lehet szüntetni a belföldi szabályokat, ahol vannak uniós szabályok, a kettős vagy ellentmondásos szabályok elkerülése érdekében;

26.  felhívja a Bizottságot egy olyan adatbázis létrehozására, amely nyilvántartja a meglévő ipari parkokat és regionális tevékenységi területeket annak érdekében, hogy azonosítsa a más régiókban is alkalmazható legjobb modelleket, valamint összekösse azokat a helyi és regionális hosszú távú fejlesztési stratégiákkal; felhívja továbbá a Bizottságot arra, hogy adjon számukra iránymutatást a szerkezetátalakítás folyamatát támogató alapok felhasználását illetően;

27.  véleménye szerint az uniós forrásokhoz való hozzáférés és a vállalkozásoknak szóló tanácsadás révén fokozattan támogatni kell a vállalkozói készség fejlesztését a fiatalok körében;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a korábbi ipari régiók teljes mértékben fel tudják használni a nemzeti és az európai alapokat annak érdekében, hogy az Unió „új ipari forradalmat” indíthasson;

29.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kohéziós politika támogatása jobban összpontosítson a régiók ipari szerkezetátalakítására, a következő területeken: vállalati innováció és beruházás, társadalmi befogadás, a városfejlesztés integrált megközelítése és városi újjáélesztés;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a régiók részvételét az intelligens szakosodás folyamatában; megismétli, hogy a sikeresség érdekében a régióknak személyre szabott fenntartható fejlesztési stratégiákra van szükségük; megjegyzi, hogy sok esetben a helyi közintézmények nem tudják megszerezni s szükséges szakértelmet és tapasztalatot a Bizottság és a tagállamok támogatása nélkül;

31.  úgy véli, hogy szükség van a városok fejlődését előmozdító ipari területek létrehozására; fenntartja, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kutatási tevékenységekre, az innovációra és a tanulásra, emlékeztetve az egyetemek által ezen a téren betöltött kreatív szerepre; támogatja az egyetemek, vállalkozások és tudásközpontok közötti szorosabb együttműködést célzó regionális szintű innovációs, versenyképességi és vállalkozói hálózatok létrehozását, amelyek előmozdítják az ágazati szakosodási stratégiák fejlesztését támogató, illetve az ipari klaszterek kialakulását elősegítő új ipari tevékenységeket; felszólítja az Európai Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy követeljenek meg nagyobb átláthatóságot az érdekelt feleknek nyújtott támogatások elosztásakor;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 104. o. (2) HL C 161. E, 2011.5.31., 120. o. (3) HL C 236. E, 2011.8.12., 41. o. (4) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o. (5) HL C 371. E, 2011.12.20., 39. o. (6) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o. (7) HL C 21., 2011.1.21., 1. o.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i jogalkotási állásfoglalása a tenger alatti kőolaj- és földgázlelőhelyek felkutatásának, feltárásának és kitermelésének biztonságossá tételéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0688 – C7-0392/2011 – 2011/0309(COD))

P7_TA(2013)0200 A7-0121/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0688),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0392/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. február 22-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. március 6-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0121/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. május 21-én került elfogadásra a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 2013...//EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2013/30/EU irányelv.)

(1) HL C 143., 2012.5.22., 107 o.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása a megújuló energia tekintetében az európai energiapiacon fennálló jelenlegi kihívásokról és esélyekről (2012/2259(INI))

P7_TA(2013)0201 A7-0135/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” című bizottsági közleményre és a kapcsolódó munkadokumentumokra (COM(2012)0271),

–  tekintettel az EUMSZ 194. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)0057),

–  tekintettel a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló, 2011. október 25-i 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0135/2013),

A.  mivel rövid, közép- és hosszú távon nő a megújuló energia európai energiaszerkezeten belüli részaránya, és Európa számára fontos hozzájárulást jelent a független, diverzifikált és alacsony kibocsátású energiaellátás biztosítása terén;

B.  mivel az energiaellátás terén a megújuló energiában rejlő lehetőségeket még nem merítették ki Európa-szerte;

C.  mivel a megújuló energia európai energiaszerkezeten belüli növekvő részaránya a meglévő hálózati és információtechnológiai infrastruktúra kiépítését teszi szükségessé;

D.  mivel az energiaszerkezet diverzifikálása a megújuló energiákat felhasználó számos technológián alapul (vízenergia, geotermikus energia, napenergia, tengeri energia, szélenergia, hőszivattyú, biomassza, bioenergia), amelyek villamos energia, fűtés, hűtés vagy közlekedési megoldások formájában különféle szolgáltatásokat kínálnak;

E.  mivel az energiapolitikának mindig egyensúlyt kell tartania az ellátásbiztonság, a versenyképesség, a gazdaságosság és a környezeti fenntarthatóság céljai között;

F.  mivel jelenleg az EU végső energiafogyasztásának több mint felét illetően az energiaimporttól függ;

G.  mivel – a belső piac megvalósításával kapcsolatos, tagállamok közötti szolidaritás szellemében, és szem előtt tartva a környezet megóvásának és javításának szükségességét – az uniós energiapolitika célja többek között az új és meglévő megújuló energiaformák fejlesztésének előmozdítása;

H.  mivel a belső energiapiac 2014-ig történő megvalósításának elő kell segítenie új piaci résztvevők – köztük egyre több, megújuló energiát előállító kkv – nagyobb számban való megjelenését;

I.  mivel a liberalizáció és a verseny döntő szerepet játszik abban, hogy az energiaárak valamennyi uniós fogyasztó esetében csökkentek;

J.  mivel a tagállam energiaforrások kiaknázási feltételeinek meghatározására vonatkozó joga, valamint a különböző energiaforrások és az energiaellátás általános szerkezetének megválasztása az uniós Szerződések értelmében a tagállamok hatáskörébe tartozik, mindazonáltal elengedhetetlenül fontos a fokozott együttműködés és kommunikáció; mivel a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemterve megállapítja, hogy az európai energiarendszerrel kapcsolatos forgatókönyvek mindegyike esetén a megújuló energia jóval nagyobb részarányára van szükség;

K.  mivel a becslések szerint az EU jó úton van azon céljának elérése felé, hogy 2020-ig az energia 20%-át megújuló energiaforrásokból nyerje;

L.  mivel az elmúlt években technológiai előrelépés történt a megújuló energián alapuló energiatermelésben, és e téren az Európai Unió világszerte vezető szerepet tölt be;

M.  mivel az európai gazdasági és adósságválságot még nem sikerült leküzdeni, és az államháztartások és a befektetői bizalom terén komoly kihívásokkal kell szembenézni; mivel a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés érdekében a válságot lehetőségként kellene felhasználni a tiszta technológiákba történő szükséges beruházások megtételére;

N.  mivel Európa liberalizált energiapiacain a megújuló forrásokból előállított energia részarányának növekedése magánberuházások függvénye, amelyeknek viszont a kiszámítható megújulóenergia-politika az előfeltétele;

O.  mivel a befektetőknek 2020 után is biztonságra és folytonosságra van szükségük jövőbeni beruházásaikhoz;

P.   mivel az energiafogyasztást csökkenteni, az energiatermelés, -továbbítás és -felhasználás hatékonyságát pedig növelni kell;

Q.  mivel a megújuló fűtési és hűtési technológiáknak kulcsszerepet kell játszaniuk az energiaágazat szén-dioxid-mentesítésében;

R.  mivel az energiaügyi ütemterv elismeri, hogy a földgáz különösen fontos szerepet fog játszani az energiarendszer átalakításában, és változó terhelést és alapterhelést is biztosít a megújuló energiaforrások támogatására;

S.  mivel a Bizottság számításai szerint a megújuló energiaforrások kereskedelmének optimalizálásával évi 8 milliárd eurót lehetne megtakarítani;

T.  mivel az erdőgazdálkodásra vonatkozó meglévő jogi eszközök megfelelő keretet hoznak létre az Európai Unióban előállított erdei biomassza fenntarthatóságának garantálásához;

A megújuló energia használhatósága

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a megújuló energiaforrások, az energiahatékonysági intézkedésekkel és a rugalmas és intelligens infrastruktúrával együtt azokat a Bizottság által meghatározott opciókat jelentik, amelyekkel nem veszíthetünk semmit, és hogy Európában a megújuló energiaforrások a jövőben az energiaellátás egyre nagyobb hányadát fogják kitenni, a villamosenergia-ellátás és (a teljes uniós energiaigény közel felét kitevő) fűtés, illetve a hűtés terén, valamint a közlekedési ágazatban egyaránt, és csökkenteni fogják Európa hagyományos energiahordozóktól való függőségét; hozzáteszi azonban, hogy a 2050-ig terjedő időszakra célokat és mérföldköveket kell meghatározni annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásoknak megbízható jövőjük legyen az Unióban; emlékeztet rá, hogy a Bizottság által a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervben bemutatott forgatókönyvek mindegyike feltételezi, hogy a megújuló energiaforrások 2030-ig legalább 30%-os részarányt érnek el az uniós energiaszerkezeten belül; ezért javasolja, hogy az Unió törekedjen egy még magasabb arány elérésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy 2030-ig teljesítendő kötelező jellegű uniós célértékre a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan, szem előtt tartva, hogy milyen kölcsönhatásban állna ez más esetleges éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekkel, különös tekintettel az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó célértékre, továbbá hogyan hatna az uniós iparágak versenyképességére, ideértve a megújulóenergiaforrás-ágazatokat;

2.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások nem csupán az éghajlatváltozás kezeléséhez és Európa energiafüggetlenségének fokozásához járulnak hozzá, hanem további jelentős környezeti előnyöket is kínálnak a levegőszennyezés, a hulladéktermelés és a vízhasználat, valamint az energiatermelés más formáihoz kötődő további kockázatok csökkenése révén;

3.  hangsúlyozza, hogy az európai ipar és gazdaság versenyképességéhez nélkülözhetetlen a biztonságos, megfizethető és fenntartható energiaellátás; rámutat, hogy az EU-ban működő erőművek mintegy felét a következő évtizedben le kell cserélni, és hogy az energiaellátási rendszert korszerűsíteni kell és rugalmasabbá kell tenni, hogy alkalmazkodjon a megújuló energiaforrások arányának várható növekedéséhez; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelésen, fűtésen, hűtésen és közlekedésen belüli részarányát – az ellátás biztonságának egyidejű fenntartása mellett – költséghatékonyan kell növelni, figyelembe véve a megújuló energiaforrások hasznát és teljes költségét, többek között a rendszerköltségeket; elismeri a megújulóenergia-technológiák növekvő versenyképességét, és hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokon és tiszta technológiákon alapuló ipar az európai versenyképesség növekedésének jelentős motorja, amely hatalmas munkahely-teremtési potenciállal rendelkezik, és nagymértékben hozzájárul az újabb iparágak és exportlehetőségek kialakulásához;

4.  megállapítja, hogy a megújuló energia tagállamokban való intenzívebb térnyerése nyomán várhatóan növekedni fog a biomassza felhasználása, ami a gáznemű és szilárd biomassza tekintetében átfogó fenntarthatósági kritériumok kidolgozását teszi szükségessé;

5.  kiemeli, hogy a biomassza és az egyéb ellenőrizhető energiaforrások megújulóenergia-ágazaton belüli jelenlegi és várható hozzájárulását a tisztességes és kiegyensúlyozott döntéshozatali folyamat elősegítése érdekében láthatóbbá kell tenni az érdekelt szereplők számára;

6.  felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy a megújuló energiaforrások energiatermelés és -felhasználás terén való előmozdítása ne veszélyeztesse sem az élelmezésbiztonságot, sem a fenntartható, minőségi élelmiszer-termelést, sem pedig a mezőgazdasági versenyképességet;

7.  megállapítja, hogy az élelmiszer-előállítási rendszer számos eleme érzékeny a magasabb energiaköltségekre, és ez kedvezőtlen hatásokkal járhat a termelőkre és a fogyasztókra nézve;

8.  elismeri, hogy a biometán járművekben – különösen a nehéz tehergépjárművekben – kis és nagy távolságokon való alkalmazásának, valamint az villamos energia városokon belüli rövid távolságon való használatának növelésével jelentősen csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás;

9.  meggyőződése szerint a hulladékhasznosítás lehetőséget kínál a megújuló energiaforrások továbbfejlesztésére és az európai energiatervben meghatározott célok elérésére;

10.  megállapítja, hogy néhány megújuló energiaforrás – például a geotermikus energia – képes helyi szinten folyamatosan hőt és villamos energiát biztosítani; úgy véli, hogy az ilyen helyi energiaforrások növelik az energiafüggetlenséget, többek között az elszigetelt közösségekben is;

11.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható vízenergia minden formájában hozzájárul a jövőbeni megújulóenergia-ellátás céljának eléréséhez, és az energiatermelésen felül más hasznos funkciókat is ellát, például hozzájárul az árvízvédelemhez és a biztonságos ivóvízellátás szavatolásához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a lakosság tudatosságát a vízenergia számos előnye vonatkozásában;

12.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet azokra a még kiaknázatlan lehetőségekre, amelyeket a megújuló energiaforrások a fűtés és a hűtés terén magukban rejtenek, valamint a megújuló energia nagyobb mértékű használata és az energiahatékonyságról, illetve az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvek végrehajtása közötti összefüggésekre és az ebből adódó lehetőségekre;

13.  rámutat, hogy a megújuló energiaforrások kiépítésénél a Nap pályájának és Európa különböző időzónáinak figyelembevétele megtakarítási lehetőségeket hordoz;

14.  megállapítja, hogy a tagállamok a megújuló energiáról szóló 2009/28/EK uniós irányelv által kínált keretek között jelenleg egymástól függetlenül lépnek fel a megújuló energiaforrások saját, egymástól jelentős mértékben eltérő igazgatási kereteiken belüli előmozdítása érdekében, és hogy ez súlyosbítja az egyenlőtlen fejlődésüket, miközben a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztési lehetőségek a technikai, nem technikai jellegű és természetes adottságok miatt különbözőek, tekintettel az eltérő regionális versenyelőnyökre; hangsúlyozza, hogy a működő belső piac hozzájárulhat a megújuló energiaforrások különbözőségének és a természeti erőforrások egyenlőtlen eloszlásának kompenzálásához; úgy véli, hogy a legtöbb terület hozzájárulhat a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez; ugyanakkor megjegyzi, hogy a közpénzek hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a megújuló energiaforrásokba történő beruházást ott kell ösztönözni, ahol azokban a legnagyobb potenciál rejlik;

15.  megállapítja, hogy a megújuló energia társadalmi és politikai elfogadottsága nem egyforma, ahogy eltérő elfogadottság jellemző az energiatermelés és az infrastruktúra legtöbb más típusára is; megállapítja, hogy jelentős különbségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy mennyiben állnak rendelkezésre állami és magánforrások a megújuló energiaforrások támogatására; hangsúlyozza, hogy a beruházási tőkéhez való hozzáférés kulcsfontosságú tényező a megújuló energia további fejlesztése szempontjából, különös tekintettel a pénzügyi válságra, amely a beruházói tőke jelentős mértékű felárához vezetett; úgy véli, hogy ahol piaci hiányosságok mutatkoznak, vagy ahol a termelőknek korlátozottak a lehetőségeik piaci alapú finanszírozás biztosítására, elő kell segíteni a megújuló energiaforrásokat célzó beruházási tőkéhez való további hozzáférést; javasolja, hogy a Bizottság az Európai Beruházási Bankkal és a nemzeti állami intézményekkel együtt vizsgálja meg, milyen innovatív pénzügyi eszközök alkalmazására van lehetőség a megújulóenergia-projektek finanszírozásához, miközben a szén-dioxid-piacoknak szerepet kell vállalniuk a megújulóenergia-projektekbe való beruházások ösztönzésében;

16.  megállapítja, hogy az energiapiacon megjelenő megújuló energiaforrások egy része gazdaságilag versenyképes, míg más technológiák közelítenek a piaci árakhoz; egyetért a Bizottsággal abban, hogy minden megfelelő, pénzügyileg fenntartható eszközt be kell vetni annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrások gazdasági versenyképességének növelése érdekében csökkenjenek a költségek;

17.  úgy véli, hogy fokozatosan fel kell számolni a versenyre káros támogatásokat, valamint a környezetre káros fosszilis tüzelőanyagok támogatását;

A megújuló energia az európai belső energiapiacon

18.  megjegyzi, hogy a gáz és a villamos energia belső piaca, amelyet 2014-ig meg kell valósítani, alapvetően fontos lesz a megújuló energiaforrások integrálásához, és a változó villamosenergia-termelés költséghatékony kiegyensúlyozó eszközeként fog szolgálni; üdvözli a Bizottság jelentését a belső energiapiac megvalósításának és a harmadik csomag végrehajtásának állásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy az össze rendelkezésre álló eszközt, köztük a tagállamok Európai Bíróság előtti felelősségre vonását is használja fel arra, hogy a belső energiapiac megvalósulását minél előrébb hozza, felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje a nem helyénvaló piaci koncentrációt, amennyiben az akadályozza a versenyt; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák a belső energiapiaci jogszabályok teljes körű végrehajtását, a rendszerkapcsolatok fejlesztését, valamint az energiaszigetek és a szűk keresztmetszetek felszámolását;

19.  megállapítja, hogy a nemzeti piacok jellemzőinek különbözősége, az eltérő potenciálok, valamint az eltérő szakaszokban lévő technológiai megoldások és érettség miatt jelenleg az Unión belül egyidejűleg számos különböző támogatási mechanizmus létezik a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy ez a különbözőség súlyosbítja a belső energiapiac problémáit, például azáltal, hogy a hatékonyság hiányához vezet a határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelemben; üdvözli a támogatási rendszer reformjával kapcsolatos bizottsági iránymutatást;

20.  megjegyzi, hogy a belső energiapiac megvalósulásának legnagyobb haszonélvezői a fogyasztók; támogatja a Bizottság véleményét, amely szerint a versenyt ki kell terjeszteni a megújuló energiaforrásokra, miután azok éretté és gazdaságilag életképessé váltak, továbbá minden egyéb energiaforrásra, mert az innováció terén történő előrelépéseket és az árcsökkentéseket legjobban a verseny ösztönzi, megelőzve ezáltal az energiaszegénység kiterjedését; hangsúlyozza, hogy a kiskereskedelmi szinten ma is fennálló szabályozott árak veszélyeztetik a fogyasztók azon képességét, hogy teljes mértékben gyakorolják döntési szabadságukat;

21.  megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvvel létrehozott együttműködési mechanizmusokat mindeddig alig alkalmazták, de számos együttműködési program tervezése van folyamatban; utal a Bizottság azon felismeréseire, amelyek szerint a meglévő együttműködési lehetőségek jobb kihasználása jelentős haszonnal járhat, így például fellendítheti a kereskedelmet; üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy iránymutatásokat dolgoz ki az Unión belüli együttműködésre vonatkozóan, amelyekben bemutatja az együttműködési mechanizmusok gyakorlati alkalmazását, valamint felvázolja a vonatkozó kihívásokat és leküzdésük módjait; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az uniós iránymutatások tagállamok általi végrehajtásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy értelmezze a megújuló energiaforrásokról szóló (2009/28/EK) irányelv 13. cikkét, annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok helyesen hajtsák végre az irányelvet, és a hatóságok ne a versenyt torzító módon alkalmazzák a hitelesítési és engedélyezési eljárásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy ezt követően adott esetben használják ki jobban az együttműködési mechanizmusokat, és fokozzák az egymás közötti kommunikációt is;

22.  üdvözli, hogy javultak a napon belüli piacokon rendelkezésre álló szélturbina-kapacitások előrejelzését szolgáló módszerek, lehetővé téve a változó megújuló energiaforrásokból származó villamos energia jobb integrálását; hasonlóképpen üdvözli a harmadik belső energiapiaci csomagban előírt új hálózati előírásokat, amelyeket a releváns szereplők jelenleg dolgoznak ki, és amelyek a frekvencia stabilizálását eredményezik, amivel hozzájárulnak a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia jobb integrálásához;

23.  hangsúlyozza, hogy haladéktalanul megfelelő piaci szabályoknak kell előmozdítaniuk a megújuló energiaforrásoknak az energiarendszerbe és az európai belső energiapiacba történő fokozatos integrálását minden tagállamban, és hogy a megújuló energiaforrások különböző típusainak – belső adottságaiknak és képességeiknek megfelelően – hosszú távon el kell látniuk azokat a rendszer stabilitásához szükséges funkciókat és feladatokat, amelyeket korábban a hagyományos energiahordozók biztosítottak; hangsúlyozza, hogy az Unióban ígéretes példák vannak ilyen piacokra; e tekintetben szorgalmazza, hogy a tervezés és végrehajtás során fordítsanak nagyobb figyelmet a megújuló energiaforrásokhoz társuló közvetlen és követett, kedvező és kedvezőtlen mellékhatásokra, különös tekintettel a meglévő infrastruktúrákra, például az átviteli és elosztóhálózatokra, valamint a környezetre, a biológiai sokféleségre és a természet védelmére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a lakosság tudatosságát a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiák lehetséges hatásaira vonatkozóan;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy költség-haszon elemzés alapján mérlegelje, hogy miként hatnak a hatályos környezetvédelmi jogszabályok – például a vízügyi keretirányelv, illetve a madárvédelmi irányelv – a megújuló energiaforrások fejlődésére;

Infrastrukturális követelmények

25.  megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokból származó energia bizonyos esetekben decentralizált, terheléstől távol történő, időjárásfüggő és változó betáplálásához a jelenlegi – kizárólag hagyományos energiahordozók számára kialakított – energiainfrastruktúrától eltérő infrastruktúráról kell gondoskodni; hangsúlyozza, hogy az energiahálózat ilyen korszerűsítésekor alkalmazkodni kell a termelés, a szállítás, az elosztás és a kiegyenlítő technológiák, valamint az egész energiarendszer változásaihoz; hangsúlyozza, hogy bizonyos megújuló energiaforrások kiegyensúlyozhatják a változó energiaforrásokat, és ezáltal enyhíthetik a kiegészítő hálózati infrastruktúra szükségességét; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúra fejlesztése halaszthatatlan és nélkülözhetetlen lépés az egységes piac sikeréhez és a megújuló forrásokból előállított energia piaci integrálásához; megjegyzi, hogy ebben a tekintetben – és különösen a határokon átnyúló új infrastruktúrák kiépülésének felgyorsítása szempontjából – létfontosságú az energiainfrastruktúra-csomag végrehajtása; hangsúlyozza, hogy az energiainfrastruktúra-projektekre vonatkozó engedélyezési eljárásokat fel kell gyorsítani;

26.  rámutat arra, hogy a megújulóenergia-termelő helyek közül sokat azért nem használnak ki tervezett kapacitásukkal, mert a hálózat nem képes felvenni az ily módon termelt energiát;

27.  megállapítja, hogy az ellátás biztonságának szavatolása érdekében a változó betáplálás jellemezte megújuló energiaforrások fejlesztéséhez szükség van az ingadozások rugalmas kiegyensúlyozására és a rugalmas tárolásra egy, a határokon átnyúló kereskedelmet lehetővé tévő integrált és összekapcsolt európai villamosenergia-hálózat révén, továbbá szükség van keresleti-kínálati rendszerekre, energiatárolásra és rugalmas erőművekre; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, van-e kapacitási probléma az EU-ban, és mekkora az a nem megszakítható kapacitás, amelyet egy integrált uniós energiarendszerben a változó megújuló energiaforrások biztosítani tudnak, továbbá hogy értékelje a termelés-megfelelőségre gyakorolt lehetséges hatást; egyetért a Bizottság elemzésével, amely szerint a tartalékkapacitási mechanizmusok kiépítése jelentős költségekkel járna, és torzíthatja az árjelzést; tudomásul veszi, hogy e tartalékok rendelkezésre állása tekintetében gazdasági biztosítékok nyújtása céljából egyre inkább szükség van egy stabil politikai keretre, valamint a rendszert érintő és a kiegyensúlyozásra irányuló szolgáltatásokra; elutasítja az energiahordozók közötti támogatási versenyt, és szorgalmazza az energiapiacnak a hosszú távú uniós energia- és éghajlat-politikai célkitűzésekhez igazodó kialakítását, ami lehetővé teszi a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiák belső energiapiacba való integrálódását, ugyanakkor elismeri, hogy az állami támogatásra hagyományosan szükség volt az összes energiaforrás fejlesztése során;

28.  hangsúlyozza a szuperhálózat és az északi-tengeri szélerőmű-hálózat megújuló energiaforrásai költséghatékony kiaknázásának fontosságát; e tekintetben kiemeli az északi-tengeri országok tengeri szélerőmű-hálózati kezdeményezésének (NSCOGI) jelentőségét egy olyan időszakban, amikor több mint 140 GW-nak megfelelő tengeri szélerőmű-projekteket jelentettek be; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adjanak újabb lendületet az NSCOGI-nak;

29.  emlékeztet arra, hogy az utóbbi tíz év alatt az új termelési kapacitásokra fordított összes beruházás több mint felét a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások teszik ki, és ez a részarány tovább fog nőni; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások energiaszerkezeten belüli magas részaránya jelentős kihívások elé állítja a meglévő hálózati infrastruktúrát, amelyek leküzdéséhez beruházásokra van szükség; megállapítja, hogy egyes olyan tagállamokban, ahol a megújuló energiaforrásokból származó energia megnövekedett betáplálását nem kísérte az energiainfrastruktúra egyidejű fejlesztése, az ellátás biztonságát veszélyezteti a megújuló energiaforrásokból származó betáplálás; rámutat, hogy az ENTSO-E szerint az európai energiahálózatokban tapasztalható összes szűk keresztmetszet jelentős része összefügg a megújuló energiaforrások betáplálásával; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az elosztóhálózatok szűk keresztmetszeteinek megszüntetéséhez új módszereket kell alkalmazni, amelyek nem mindig járnak együtt a hálózat bővítésével és megerősítésével; bízik abban, hogy az európai hálózat fejlesztésének előnyei – amely fejlesztésre az egységes villamosenergia-piac létrehozásához is szükség van – az uniós energiarendszer sokkal hatékonyabb működésének biztosítása révén ellensúlyozhatják annak költségeit; felhívja az átvitelirendszer-üzemeltetőket, hogy hálózatfejlesztési eljárásaikat a megújuló energiaforrásokra alapozott termelési kapacitás integrálását szem előtt tartva korszerűsítsék, fenntartva az ellátás biztonságát, valamint hogy fokozzák az elosztórendszerek üzemeltetőivel való együttműködést;

30.  megállapítja, hogy az Unión belül számos, a megújuló energiaforrások szempontjából legjobb és legversenyképesebb helyszín földrajzilag jelentős távolságra van az energiafogyasztás központjaitól, ami miatt ezek a helyszínek csak az átviteli és elosztórendszerek kiépítése, valamint a határokon átnyúló összeköttetések megerősítése után használhatók optimálisan; továbbá rámutat a fogyasztás központjaihoz közel eső, decentralizált megújulóenergia-ellátás előnyeire; hangsúlyozza, hogy ez megfelelő infrastruktúrák működése esetén költségcsökkenéshez vezethet, csökkentheti a hálózatbővítés szükségességét, és megelőzheti a túlterheléseket; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak elő kell segítenie a megfelelő modellezési eszközök kidolgozását a távol eső, nagyméretű erőművek és az elosztó létesítmények optimális összetételének meghatározása céljából; rámutat az energiarendszer integrált –mind a hő-, mind pedig a villamosenergia-keresletre és -kínálatra kiterjedő – megközelítésében rejlő lehetőségekre; emellett utal a helyi megújulóenergia-termelésben, például a mikrotermelésben, illetve az olyan szövetkezetekben rejlő potenciálra, amelyek keretében a polgárok közösen ruháznak be a megújulóenergia-termelésbe és -ellátásba, például a geotermikus fűtésbe és a napenergiába, amint arra a Bizottság közleménye is kitér;

31.  megállapítja, hogy az elégtelen hálózati kapacitások és tárolási lehetőségek, valamint az átviteli hálózatok üzemeltetői közötti nem kielégítő együttműködés hozzájárulhat az összehangolatlan, határokon átnyúló energiaáramlásokhoz (hurokáramlások – loop flows) és súlyos vészhelyzeteket válthat ki más tagállamokban, így az ellátás biztonságának fenntartása céljából a terhelésbe való növekvő beavatkozásokat tesz szükségessé, ha nem jár együtt a szükséges optimalizálással (például a hőmérsékleti görbe ellenőrzésével) és a hálózat kiépítésével e tagállamokban; aggódik a hálózati infrastruktúra kiépítésének és karbantartásának a tagállamokban tapasztalható helyzete miatt; felszólítja a tagállamokat, hogy az átviteli és elosztóhálózatok kiépítését mihamarabb mozdítsák elő, illetve támogassák az átviteli hálózatok üzemeltetői közötti együttműködést;

32.  hangsúlyozza az intelligens hálózatokban, a keresletoldali gazdálkodási eszközökben és a villamos energia tárolására szolgáló technológiákban rejlő lehetőségeket, mind a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia lehető legjobb bevonásának, mind a hálózati ingadozások kiegyenlítésének elősegítése szempontjából; emlékeztet arra, hogy sürgősen további kutatásra van szükség az energiatárolással kapcsolatban, beleértve a vízszivattyúval működtetett vízerőművekkel folytatott együttműködés alapján zajló kutatást is, és energiatároló létesítményeket kell létrehozni; megjegyzi, hogy különösen a változó sebességű tárolási lehetőségekkel kapcsolatos kutatásokat kellene folytatni, mivel ezek a tárolási sebesség szabályozásánál nagyobb rugalmasságot, és ezáltal gyorsabb és célzottabb bekapcsolást tesznek lehetővé; felszólítja a Bizottságot, hogy mellőzze a villamosenergia-tárolók üzemeltetőinek kettős adóztatását;

33.  szükségesnek tartja, hogy létrejöjjenek a villamosenergia-ellátás kiegyensúlyozására irányuló szolgáltatások határokon átnyúló piacai, valamint hogy – a tározós vízenergia határokon átívelő integrációjára tekintettel – mihamarabb kiépüljön az európai átviteli hálózat, különösen Skandináviában, az Alpokban és a Pireneusokban;

34.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások tervezett kiépítése tekintetében a vízenergiának központi szerepet kell kapnia, mindenekelőtt a növekvő, ingadozó megújulóenergia-termelés kiegyenlítése, illetve a szivattyús tárolókkal kapcsolatos villamosenergia-tárolási megoldások terén; hangsúlyozza ennélfogva, hogy a vízenergia-termelés és a szivattyús tárolók kiépítése terén az Unión belüli lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni;

35.  elismeri, hogy a gázinfrastruktúra fontos szerepet fog játszani a megújuló energia európai fejlődésében; rámutat arra, hogy a biogáz – mint megújuló energia – biometánként jelenleg egyszerűen betáplálható a létező gázhálózatba, valamint, hogy az új technológiák – mint az áram segítségével hidrogént vagy gázt előállító technológiák – még inkább részesülni fognak a jövőbeni alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság keretei nyújtotta előnyökből, mivel felhasználják a meglévő és az új infrastruktúrákat, amelyeket támogatni és fejleszteni kell;

36.  úgy véli, hogy az ikt a jövőben hozzá fog járulni az energiakínálat és -kereslet irányításához, és növelni fogja a fogyasztók piaci aktivitását; felszólítja a Bizottságot, hogy a harmadik belső energiapiaci csomaggal összhangban minél előbb terjesszen elő javaslatokat az intelligensebb villamosenergia-hálózatok és mérők fejlesztésére, támogatására és szabványosítására, mivel ez még inkább lehetővé fogja tenni több piaci résztvevő bevonását és fokozni fogja a távközlési és energiahálózatokon belül a kiépítés, fejlesztés és karbantartás során megvalósuló lehetséges szinergiákat; kéri a Bizottságot, hogy különösen támogassa az ezzel kapcsolatos kutatást és fejlesztést; hangsúlyozza, hogy ennek során a kínálati oldali tervezési biztonság mellett fontos szerepet kell játszania a fogyasztók általi elfogadásnak is, akiket az intelligens fogyasztásmérők fő haszonélvezőivé kell tenni, és akiknek az adatvédelmi jogait biztosítani kell az új adatvédelmi irányelvvel összhangban; sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan értékelje az intelligens fogyasztásmérők kiépítésére vonatkozó költség-haszon elemzéseket és az intelligens mérők különböző fogyasztási csoportokra gyakorolt hatását; elismeri, hogy a fogyasztók bevonása lényeges az intelligens fogyasztásmérők sikeres elterjesztéséhez;

37.  megállapítja, hogy az ikt ágazat példaképként szolgálhat az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások támogatása terén, mivel az EU-n belüli adatközpontjai és a teljes villamosenergia-fogyasztás mintegy 1,5%-át kitevő fogyasztása révén önmagában az egyik legnagyobb áramfogyasztó, és mivel a fogyasztók egyre inkább tudatában vannak az általuk használt informatikai és felhőalapú szolgáltatások szénlábnyomának;

38.  megállapítja, hogy a szélturbinák és napelemek építése bizonyos régiókban, különösen a kis községekben és a szigeteken társadalmi ellenállásba ütközött; rámutat arra, hogy a helyi lakosság szerint a szélturbinák és a napelemek visszavetik az idegenforgalmat, valamint károsítják a természetet és rontják a vidéki területek és a szigetek tájképét;

39.  hangsúlyozza, hogy ahol a megújulóenergia-termelés szövetkezetek révén vagy a közösségi tulajdonlási modellek szerint a polgárok kezében van, ott a megújuló energiák társadalmi elfogadottsága nagyobb, aminek köszönhetően csökken a végrehajtáshoz és az energiarendszer átalakításának a nyilvánossággal való nagyobb mértékű elfogadtatásához szükséges tervezési idő;

40.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások további kiépítése, valamint az egyéb energiatermelő létesítmények és infrastruktúra felépítése meg fogja változtatni a tájképet Európában; ragaszkodik ahhoz, hogy ez nem eredményezhet ökológiai károkat, többek között a Natura 2000 területeken,és a védett tájképi területeken; megállapítja, hogy a megújuló energia társadalmi elfogadottságát csak átlátható és összehangolt területfejlesztési, építési és engedélyezési eljárások, valamint kötelező és jól időzített társadalmi konzultáció révén lehet elérni minden érdekelt fél, beleértve a helyi szintet is, kezdettől fogva történő bevonása mellett; hangsúlyozza, hogy a polgárok és az érdekelt felek részvétele – többek között szövetkezetekben – hozzájárulhat a társadalmi elfogadottság eléréséhez, ahogy a helyi gazdaságok számára biztosított előnyök fokozottabb kommunikálása is;

A fogyasztók jogainak erősítése

41.  a megújuló energiaforrások társadalmi elfogadottságának növelése érdekében további fellépést tart szükségesnek; ezzel egyidejűleg megállapítja, hogy e cél megvalósítását szolgáló hatékony fellépésként az energiatermelés folyamatának irányítására képes termelővel/fogyasztóval („prosumer”) kapcsolatos holisztikus megközelítést kell alkalmazni;

42.  elismeri a kis méretű, megújulóenergia-alapú termelőegységek fontosságát a megújuló energiaforrások részarányának növelésében; elismeri, hogy a kis méretű, megújulóenergia-alapú termelőegységek kiépítése lehetőséget kínál az önálló háztartások, ipari üzemek és közösségek számára, hogy energiatermelőkké váljanak, és ezáltal tudatosodjanak bennük az energiatermelés- és fogyasztás hatékony módjai; hangsúlyozza, hogy a mikro-energiatermelés jelentős szerepet játszik az energiahatékonyság növelésében; hangsúlyozza, hogy a kis méretű, megújulóenergia-alapú termelőegységek kiépítése az energiaszámlák összegének jelentős csökkenését és új üzleti modellek és munkahelyek létrejöttét eredményezheti;

43.  megállapítja e tekintetben, hogy a megújulóenergia-termelésre alakult helyi szövetkezetek ösztönzése fontos ahhoz, hogy növekedjen a lakosság részvétele, hozzáférhetőbbé váljon a megújuló energia, és pénzügyi beruházásokra kerüljön sor;

44.  hangsúlyozza, hogy a kis méretű, megújulóenergia-alapú termelőegységek, a tárolás, a keresletoldali gazdálkodás és az energiahatékonyság okos ötvözésével csökkenthető a helyi hálózatok csúcsterhelés alatti használata, ezáltal mérséklődnek az elosztórendszer-üzemeltetők által viselt általános beruházási költségek;

45.  megállapítja, hogy a hatékony helyi energiafogyasztás és -termelés előfeltétele – a termeléshez hozzájáruló fogyasztók és az elosztóhálózatok szempontjából – az intelligens fogyasztásmérők és általánosabban az intelligens hálózatok kiépítése;

46.  üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint az energiatechnológiákról és az innovációról szóló, a mikro-energiatermelést középpontba helyező közleményt fog kiadni;

47.  úgy véli, hogy az Unió regionális politikája fontos szerepet játszik a megújulóenergia-termelés és az energiahatékonyság Európa-szerte történő előmozdításában, valamint a villamosenergia-szolgáltatás és az energiaszállítási szolgáltatások területén; pozitívan értékeli, hogy a megújuló energia használatának elősegítésére szánt kohéziós és regionális politikai erőfeszítések időszakról időszakra bővülnek abból a célból, hogy a megújuló energiaforrások teljes mértékben hozzájáruljanak az uniós energiapolitikai célokhoz, és hogy az energiával kapcsolatos uniós célkitűzések Unió-szerte végrehajtásra kerüljenek; különösen fontosnak tartja, hogy az európai politika arra irányuljon, hogy a finanszírozási arány a következő, 2014 és 2020 közötti időszakban elegendő legyen;

48.  támogatja a többszintű irányítást és a decentralizált megközelítést az energiapolitika és a megújuló energiák terén, ideértve többek között a Polgármesterek Szövetségének részvételét és az intelligens városok kezdeményezés továbbfejlesztését, valamint a legjobb megoldások helyi és regionális szintű népszerűsítését tájékoztatási kampányok segítségével;

49.  rámutat, hogy a mezőgazdaság és a vidéki térségek rendelkeznek potenciállal a megújulóenergia-termelés jelentős részének biztosítására, ezért az új agrár- és vidékfejlesztési politikának elő kell segítenie a megújuló energiák termelését;

50.  elismeri az alternatív energiaforrások mezőgazdasági üzemekben való – különösen kis nagyságrendű – fejlesztése elősegítésének és ösztönzésének, valamint a vonatkozó módszerek gazdálkodók és fogyasztók körében való terjesztésének jelentőségét;

51.  hangsúlyozza, hogy a gazdálkodók közötti együttműködés jelentősen hozzájárulhat a megújuló energiaforrások előmozdítására irányuló politika sikeréhez;

52.  felszólítja az Európai Beruházási Bankot, hogy pénzügyi közvetítőkön keresztül hozzon létre a szükséges kezdőtőkét biztosító gördülő alapokat, továbbá műszaki támogatást a mezőgazdasági üzemekben zajló és közösségi tulajdonban lévő mikro- és kisléptékű, megújuló forrásokon alapuló villamosenergia- és hőtermelési rendszerek számára, amelyeknek nyereségét vissza lehet forgatni további rendszerekbe;

Nemzetközi együttműködés és kereskedelem

53.  emlékeztet arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok behozatala miatti uniós kereskedelmi deficit az elkövetkező években várhatóan növekedni fog, és hogy az importált fosszilis energiahordozóktól való függés egyre nagyobb politikai, gazdasági és környezeti kockázatokkal jár; e tekintetben hangsúlyozza a hazai megújuló energia szerepét az ellátás biztonsága, valamint a kőolaj- és földgázexportáló országok viszonylatában a pozitív kereskedelmi mérleg helyreállítása terén, és hogy ezért ezeknek nagyobb szerepet kellene játszaniuk az Európai Unió energiabiztonságának biztosításában;

54.  tudatában van annak, hogy a megújuló energia világpiacai növekednek, és ez pozitív hatással fog járni az európai iparra, a munkahelyteremtésre, az árakra és világszinten és az EU-n belül a meglévő és új technológiák továbbfejlesztésére, feltéve, hogy az Unió megújuló energiaforrásokra vonatkozó politikai és szabályozási kerete kiszámítható marad és elősegíti a tiszta technológiákkal foglalkozó vállalkozások számára, hogy megőrizzék globális versenytársaikkal szembeni versenyelőnyüket és vezető helyüket; fontos jövőbeni kereskedelmi partnereknek ismeri el az OECD-n kívüli országokat, mivel jelentős potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrások területén;

55.  hangsúlyozza, hogy a piacon nem fogadható el a verseny engedély nélküli torzítása, mivel kizárólag a tisztességes uniós szintű verseny biztosít ésszerű árszínvonalat a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiák tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban zárja le a tisztességtelen gyakorlatokkal kapcsolatban folyamatban lévő eljárásokat; hangsúlyozza, hogy a szabad és nyitott világpiacok kínálják a legjobb feltételeket a megújuló energiaforrások használatának növekedéséhez; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi korlátozásokat még inkább le kell építeni; felszólítja a Bizottságot, hogy ne emeljen új kereskedelmi akadályokat a megújuló energiaforrásokhoz használt késztermékek vagy technológiák alkatrészei előtt, felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a kereskedelem útjában álló akadályok felszámolására, a tisztességes verseny megóvására, segítse az uniós vállalatokat abban, hogy belépjenek az EU-n kívüli piacokra, valamint lépjen fel a kereskedelmet torzító állítólagos gyakorlatokkal, többek között a jogellenes állami támogatásokkal szemben;

56.  sürgeti a Bizottságot, hogy aktívan kövesse figyelemmel ezen a területen az EU kereskedelmi partnerei által alkalmazott indokolatlan nem vámjellegű akadályokat, szubvenciókat és dömpingintézkedéseket is;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyugtázza a WTO információtechnológiai megállapodását, és vizsgálja meg egy környezettechnológiai szabadkereskedelmi megállapodás kezdeményezésének lehetőségeit, azaz egy olyan megállapodásét, amely megteremti a környezettechnológiai termékek vámmentes kereskedelmét;

58.  hangsúlyozza, hogy e stratégiának ösztönöznie kell a kereskedelem könnyítését is annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő országok erőfeszítéseit ezen a sajátos területen, és lehetővé tegye a megújuló energiák kereskedelmi áruként történő forgalmazását;

59.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem fontos szerepet tölt be annak biztosításában, hogy a megújuló energia előállítása és finanszírozása fenntartható legyen; emlékeztet arra, hogy a bioenergiák és a mezőgazdasági üzemanyagok behozatalakor tiszteletben kell tartani az uniós fenntarthatósági feltételeket, amelyeket egyértelműen meg kell határozni; e célból ösztönzi a Bizottságot, hogy további feltételként vezesse be a közvetett földhasználat kritériumát; javasolja, hogy a kereskedelmi megállapodások foglaljanak magukban az erdőirtás és az erdőpusztítás elleni, valamint a helyes föld- és vízgazdálkodásra ösztönző rendelkezéseket; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az illegális fakitermeléssel kapcsolatos önkéntes partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokat az érintett harmadik országokkal;

60.  hangsúlyozza, hogy megerősített energiapolitikai együttműködésre van szükség az EU-val szomszédos államokkal, beleértve a megújuló energiát is, valamint hogy hatékonyabban ki kell aknázni a megújuló energiahordozókban rejlő kereskedelmi lehetőségeket; hangsúlyozza a mind az EU-n belüli, mind a szomszédos államokkal folytatott együttműködést elősegítő megfelelő infrastruktúra szükségességét; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos együttműködésnek ki kell terjednie a megfelelő uniós politikai célokra is; hangsúlyozza, hogy különösen a Földközi-tenger térségében van nagy esély a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termelésre; emlékeztet az olyan külső projektekben, mint a Desertec, a Medgrid és a Helios, valamint a vízerőművek Norvégiában és Svájcban történő további kiépítésében rejlő lehetőségekre, beleértve kiegyenlítési célokra való felhasználásuk lehetőségét; kiemeli e nagyszabású megújulóenergia-projektek jelentős helyi hozzáadott értékét is;

61.  hangsúlyozza, hogy stabilitásának és megbízhatóságának fokozása érdekében a nemzetközi együttműködésnek – az Energiaközösséghez hasonlóan – megbízható szabályozási kereten és az Unió megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos vívmányain kell alapulnia;

62.  felszólít a technológia területén vezető szerepet betöltő többi állammal (az Egyesült Államokkal és Japánnal) való összehangolt cselekvésre, hogy választ lehessen adni azokra a felmerülő kihívásokra, mint például a nyersanyagok és ritkaföldfémek hiánya, amelyek hatással vannak a megújulóenergia-technológiák alkalmazására;

63.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a megújuló energiaforrások terén szoros tudományos együttműködést kell kialakítania nemzetközi partnereivel, különösen a BRICS-országokkal, és az ezen országokkal folytatott kutatási és innovációs együttműködésre vonatkozó világos szakpolitikát kell kidolgoznia;

Innováció, kutatás és fejlesztés, valamint iparpolitika

64.  megállapítja, hogy Európának erőfeszítéseket kell tennie az ipari és kutatás-fejlesztési kapacitás terén, hogy a megújulóenergia-technológia területén továbbra is vezető szerepet játszhasson; hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a kis- és középvállalkozások működéséhez és nemzetközivé válásához szükséges versenykörnyezetet és törekedni kell a bürokratikus akadályok csökkentésére; kiemeli, hogy csak a kutatás és fejlesztés révén történő újítás biztosíthatja az európai technológiai vezető szerepet a megújuló energiaforrások technológiájának piacain; hangsúlyozza, hogy a magánbefektetőknek biztonságra van szükségük; felszólítja a Bizottságot, hogy az energiatechnológiákkal, többek között elsősorban a megújulóenergia-technológiákkal kapcsolatban segítsen elő egy iparpolitikai stratégiát azzal a céllal, hogy biztosítsa az EU vezető szerepét az energiatechnológiák, különösen a megújuló energia terén;

65.  kiemeli az EU iparának a szélenergia-technológiák területén meglévő vezető szerepét, valamint azt, hogy az európai tengeri szélenergia-ipar nagymértékben hozzájárulhat a Balti-tenger és az Északi-tenger mentén fekvő tagállamok újraiparosításához;

66.  hangsúlyozza, hogy a képzett munkaerőt és a megújuló energiaforrások területén dolgozó tudományos szakemberek és innovátorok következő generációját kitermelni képes oktatási intézmények kiemelt prioritást jelentenek; e tekintetben emlékeztet a Horizont 2020 és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet fontos szerepére az oktatás, a kutatás és a megújulóenergia-ágazatban történő megvalósítás közötti szakadék áthidalásában;

67.  különös jelentőséget tulajdonít az európai szabadalmi oltalmi mechanizmusok közötti együttműködésnek a megújuló energiák terén az értékes és kiaknázatlan szellemi tulajdonhoz való hozzáférés elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy mielőbb meg kell jelennie a tervezett európai szabadalomnak a megújuló energiák területén;

68.  úgy véli, hogy a meglévő eszközökkel végrehajtott célzott kutatás-fejlesztést hatékonyabbá kell tenni, és aggódik amiatt, hogy a megújuló energiaforrások iparágának egyes részein a kutatás és fejlesztés el volt hanyagolva, ami egyes esetekben kereskedelmi problémákhoz vezetett; hangsúlyozza az újító, a felmerülő és meglévő technológiák továbbfejlesztésébe, valamint a szállítás és az energiaipar közötti rendszerintegrációba való beruházások szükségességét a versenyképesség megőrzése vagy megteremtése, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő technológiák egész életciklusuk során fenntarthatók maradjanak; hangsúlyozza a megújuló energiákkal kapcsolatos kutatás-fejlesztésre irányuló befektetések szükségességét, különösen a kapacitás, a hatékonyság és a térbeli lábnyom csökkentése területén;

69.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a megújuló energiák ipari alkalmazásokkal együtt történő használatán alapuló kutatásra irányuló befektetéseket, például a gépjárműágazatban;

70.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy 2013-ban közleményt terjeszt elő az energiatechnológiára vonatkozó politikával kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy az európai stratégiai energiatechnológiai (SET) terv megfelelő részeinek végrehajtásakor összpontosítson olyan technológiákra, amelyek javítják a megújuló energiaforrások versenyképességét és betáplálásukat az energiarendszerbe, mint például a hálózatirányítás, a tárolási technológiák, vagy a megújuló fűtés és hűtés, mindeközben nem szorítva háttérbe a megújuló energiaforrások tekintetében már bevált és évek óta alkalmazott technológiákat;

71.  hangsúlyozza, hogy a kutatás kulcsszerepet játszik az új, tiszta technológiák fejlesztésében és megfizethetőségében; meggyőződése, hogy a SET-terv jelentősen hozzájárulhat a megújuló technológiák megfizethetővé és versenyképessé tételéhez;

A megújuló energia támogatásának európai kerete

72.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok jelenleg számos különböző támogatási rendszert alkalmaznak; kiemeli, hogy ez a támogatás erőteljes növekedéshez vezetett, ami különösen akkor igaz, ha a támogatási rendszerek jól vannak megtervezve, egyes támogatási rendszerek azonban rosszul voltak megtervezve és nem bizonyultak elég rugalmasnak ahhoz, hogy bizonyos technológiák terén igazodjanak a csökkenő költségekhez, és egyes esetekben túlkompenzálást okozott, ami a fogyasztókat pénzügyileg megterhelte; örömmel állapítja meg, hogy e támogatásoknak köszönhetően egyes megújuló energiaforrások bizonyos területeken, például a földrajzi szempontból előnyös, a tőkéhez való könnyű hozzáférés és a legalacsonyabb adminisztratív terhek, illetve méretgazdaságosság által jellemzett helyeken versenyképesek a hagyományos energiatermelési módszerekkel szemben;

73.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban a villamos energia kiskereskedelmi fogyasztói és ipari ára emelkedett az állami befolyás és bizonyos tényezők – köztük a fosszilis tüzelőanyagok ára – miatt; rámutat arra, hogy 2010-ben az uniós háztartások 22%-a aggódott amiatt, hogy áramszámláját nem tudja kifizetni, és feltételezi, hogy ez a helyzet időközben romolhatott; hangsúlyozza, hogy az energiának mindenki számára megfizethetőnek kell lennie, és az iparág versenyképességét nem szabad akadályozni; kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az alacsony jövedelemmel rendelkező fogyasztók hatékony védelmének biztosítása érdekében, és mindeközben hívják fel a figyelmet az energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedésekben rejlő lehetőségekre; rámutat arra, hogy a csökkenő nagykereskedelmi áraknak a fogyasztók javát kell szolgálniuk;

74.  óva int attól, hogy a túl magasan megállapított támogatási összegek a túlkompenzálás révén elnyomhatják a technológiai előrelépést és akadályozhatják a piaci integrációt, mivel csökkentik az innovatívabb és költséghatékonyabb termékek kifejlesztésének ösztönzését; megjegyzi, hogy a támogatási mechanizmusok piaci jelekre érzékeny, intelligens megtervezése kulcsfontosságú a túlkompenzálás megakadályozására; úgy véli, hogy a technológiák versenyképességét növeli és a piaci integrációt megkönnyíti, ha sikerül minél gyorsabban olyan rendszerekre váltani, amelyek nem kímélik meg a termelőket a piaci árak kockázatától;

75.  meggyőződése, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat abban, hogy meghatározzák a legköltséghatékonyabb megújuló energiaforrásokat és az azokban rejlő lehetőségek maximális kiaknázásának módját; emlékeztet arra, hogy a költségoptimalizált szakpolitikák a helyi keresleti minta, a kínálati lehetőségek és a gazdasági környezet szerint változnak;

76.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy dolgozni fog a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos iránymutatásokon és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti támogatási szabályozások reformján; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket az iránymutatásokat a lehető leghamarabb terjessze elő, hogy a különböző nemzeti rendszerek ne torzítsák a versenyt, és ne akadályozzák az EU-n belüli kereskedelmet és beruházást, a kiszámíthatóság és a költséghatékonyság fokozása és a túlzott támogatások elkerülése érdekében; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a belső piaci vívmányokat valamennyi tagállam tiszteletben tartsa; meg van győződve arról, hogy a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatások fontos lépést jelentenek a működőképes, egységes energiapiac biztosítása felé, és úgy véli, hogy az iránymutatásokat nemzeti szinten kiegészíthetné a jelenlegi nemzeti rendszerek költséghatékonyságának értékelése, a hatályuk alá tartozó különböző technológiák figyelembevételével a nemzeti támogatási mechanizmusok jobb összehasonlíthatóságának, összehangolásának és fokozatos közelítésének biztosítása érdekében; meg van győződve arról is, hogy az iránymutatások tagállami szintű végrehajtása elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy el lehessen kerülni a nemzeti támogatási rendszerek visszamenőleges megváltoztatását vagy felfüggesztését, mert ez elrettentő jeleket közvetítene a befektetők felé, és komoly gazdasági zavart okozna azon magánszemélyek körében, akik ilyen programok alapján fektettek be megújuló energiaforrásokba; hangsúlyozza, hogy ezen iránymutatások végrehajtását a tagállamoknak kellene biztosítaniuk, és hogy külön támogatási szabályokat kell engedélyezni a helyi és regionális erőforrások feltárására;

77.  a különféle tagállami támogatási rendszerek alapján szükségesnek tartja a fokozottabb közelítésre és a 2020 utáni időszakra vonatkozó megfelelő európai támogatási rendszerre irányuló párbeszéd előmozdítását; meggyőződése, hogy hosszú távon a megújuló energia uniós szintű támogatásának integráltabb rendszere, amely teljes mértékben figyelembe veszi a regionális és földrajzi különbségeket és a meglévő, nemzetek fölötti kezdeményezéseket, valamint része a szén-dioxid-mentesítésre irányuló általános erőfeszítéseknek, segíthetné a megújuló energiaforrások legköltséghatékonyabb keretének létrehozását és egyenlő versenyfeltételek megteremtését, melynek keretében teljes mértékben ki lehet aknázni a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket; megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó meglévő irányelv lehetővé teszi a kormányok számára, hogy közös támogatási rendszereket használjanak; rámutat az egyes európai országokban megszerzett tapasztalatokra, amelyek sikeresen tanúsítják, hogy egy integrált villamosenergia-piacon működtetett közös módszer hogyan nyújt lehetőséget a nemzeti rendszerek számára kölcsönösen előnyös innovációkra; kéri a Bizottságot, hogy a 2020 utáni jogalkotási kerettel összefüggésben értékelje, hogy a megújuló energiaforrásoknak az egész EU-ra kiterjedő támogatási rendszere olyan költséghatékonyabb keretet nyújt-e, amelyben az ezen energiaforrásokban rejlő teljes potenciál kiaknázható, valamint azt, hogy a fokozatos közelítés hogyan működhetne;

78.  hangsúlyozza a támogatási mechanizmusokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének előnyeit; rámutat, hogy az Egyesült Királyság és Olaszország nemrégiben bejelentette, hogy támogatási programjait a kvótarendszerről az átvételi áras rendszerre állítja át, mivel a hasonló földrajzi adottságú területekről származó bizonyítékok azt sugallták, hogy az átvételi áras támogatási modellek alacsonyabb költségekkel járnak; felhívja a Bizottságot, hogy jelenlegi elemzését(5) és következő iránymutató javaslatát egészítse ki e szempontokkal;

79.  javasolja az olyan kezdeményezések alapul vételét, mint a Norvégia és Svédország által végrehajtott közös támogatási rendszer, hogy adott esetben lépésről lépésre lehessen kialakítani közös regionális támogatási rendszereket az olyan közös energiapiacok körül, mint például a „Nord Pool”;

80.  felhívja a költségvetési hatóságot, hogy biztosítson forrásokat az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) számára feladatainak ellátásához és a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról, átláthatóságáról és hatékonyságáról szóló rendeletben rögzített céljainak eléréséhez; megjegyzi, hogy erre szükség van a villamos energia és a gáz integrált és átlátható belső piacának 2014-ig történő megvalósításához;

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 140., 2009.6.5., 16. o. (2) HL L 326., 2011.12.8., 1. o. (3) HL L 211., 2009.8.14., 55. o. (4) HL L 211., 2009.8.14., 94. o. (5) COM(2012)0271 és kísérő dokumentumai; (SEC(2008)0057); IEE „RE-Shaping” tanulmányok „Quo(ta) vadis, Europe?”.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása a nők jogairól a csatlakozásra váró balkáni országokban (2012/2255(INI))

P7_TA(2013)0202 A7-0136/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 sz. határozatára (ENSZ BT 1325. sz. határozat),

–  tekintettel a Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(1),

–  tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a Nők Negyedik Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá a Pekingi Cselekvési Platform nyomon követéséről szóló 2000. május 18-i(2), a Nők Negyedik Világkonferenciája cselekvési platformjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(3), valamint a „Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című, 2010. február 25-i(4) parlamenti állásfoglalásokra,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a „A Bizottság véleménye Albánia európai uniós tagság iránti kérelméről” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0680), amely kifejti, hogy a nemek közötti egyenlőség a gyakorlatban nem érvényesül teljes mértékben, különösen a foglalkoztatás és a gazdasági segítséghez való hozzáférés terén,

–  tekintettel „A Bizottság véleménye Montenegró európai uniós tagság iránti kérelméről” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0670), amely kifejti, hogy a nemek közötti egyenlőség a gyakorlatban nem érvényesül teljes mértékben,

–  tekintettel a Bizottság tagjelölt vagy potenciális tagjelölt országokról szóló 2012. évi országjelentéseire, amelyek a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012-2013” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményt (COM(2012)0600) kísérték,

–  tekintettel az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásról szóló megvalósíthatósági tanulmányról szóló 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0602),

–  tekintettel a Horvátország uniós tagságra való felkészültségéről szóló átfogó ellenőrzési jelentés főbb megállapításairól szóló 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0601),

–  tekintettel a „Nyugat-Balkán: az európai perspektíva erősítése” című, 2008. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2008)0127),

–  tekintettel „A nyugat-balkáni országok az Európába vezető úton: a stabilitás megszilárdítása és a jólét megteremtése” című, 2006. január 27-i bizottsági közleményre (COM(2006)0027),

–  tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben a tagállamokat és a Bizottságot felkérik a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményközi mechanizmusok megerősítésére, valamint a Pekingi Cselekvési Platform végrehajtásának értékelésére szolgáló keret kialakítására a folyamat következetesebb és módszeresebb ellenőrzése érdekében,

–  tekintettel a Tanács 2006. november 30-i és december 1-jei következtetéseire a Pekingi Cselekvési Platform tagállamok és uniós intézmények általi végrehajtásának áttekintéséről – Az intézményi mechanizmusra vonatkozó mutatók,

–  tekintettel a Tanács 2009. szeptember 30-i következtetéseire a Pekingi Cselekvési Platform tagállamok és uniós intézmények általi végrehajtásának áttekintéséről,

–  tekintettel a nők Balkánon betöltött szerepéről szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0136/2013),

A.  mivel hét nyugat-balkáni ország – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság és Szerbia – az Európai Unió tagállamává válása felé vezető út eltérő szakaszain van; mivel ezeknek az országoknak át kell venniük és végre kell hajtaniuk a nemek közötti egyenlőség terén létező uniós vívmányokat és más uniós kötelezettségeket a folyamat során;

B.  mivel a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget érintő intézkedések végrehajtásához szükség van a közvélemény fokozott felvilágosítására ezekről a jogokról, e jogok bírósági és nem bírósági érvényesítésére, valamint arra, hogy a kormányzati és a független intézmények kezdeményezzék, elvégezzék és felügyeljék a végrehajtási folyamatot;

C.  mivel a nők alapvető szerepet játszanak a békére, a stabilizációra és megbékélésre irányuló erőfeszítésekben, és mivel hozzájárulásukat el kell ismerni és ösztönözni kell az ENSZ BT 1325 sz. határozatának és az azt követő határozatoknak megfelelően;

Általános észrevételek

1.  megjegyzi, hogy a nyugat-balkáni csatlakozásra váró országok átvették az uniós felvételi eljárás során megkövetelt jogszabályok nagy részét, ezeket a jogszabályokat azonban sok esetben nem megfelelően hajtják végre;

2.  hangsúlyozza, hogy a nyugat-balkáni nőknek a politikai, gazdasági és társadalmi élet valamennyi szintjén való aktív részvétel és képviselet révén kell kiemelkedő szerepet betölteniük a társadalomban; rámutat, hogy rendkívül fontos a nők döntéshozatalban való egyenlő részvételének megvalósítása felé a kormányzat valamennyi szintjén (a helyi szinttől a nemzeti szinten át a jogalkotási és végrehajtási hatáskörökig) való előrehaladás;

3.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a legtöbb országban a lakosság nem ismeri teljes mértékben a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai előmozdítása terén létező jogszabályokat és szakpolitikákat, és hogy ezek a jogok ritkán érnek el a társadalom kiszolgáltatott vagy marginalizált tagjaihoz, különösen a roma nőkhöz; felhívja a Bizottságot és a csatlakozásra váró országok kormányait, hogy a médián és nyilvános kampányokon keresztül, a nemi sztereotípiák felszámolását és a női példaképek, valamint a nőknek az élet valamennyi területén – köztük a döntéshozatalban – való tevékeny részvételének előmozdítását célzó oktatási programok által támogassák a tudatosítást; felhív mindenekelőtt a kormánytagok és a köztisztviselők részéről személyes elkötelezettség vállalására;

4.  hangsúlyozza a tudatosság növelésére irányuló kampányoknak a sztereotípiák, a megkülönböztetés (nemi alapú, kulturális, vallási alapú) és a családon belüli erőszak elleni harcban, illetve általában a nemek közötti egyenlőség megteremtésében játszott szerepének fontosságát; megjegyzi, hogy ezeket a kampányokat a médián és reklámokon, oktatási anyagokon és az interneten keresztül közvetített pozitív női példaképekkel kell kiegészíteni; hangsúlyozza, hogy fontos javítani a vidéken élő nők – különösen a megkülönböztető hagyományokkal és sztereotípiákkal szembeni – helyzetét;

5.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon, valamint a gazdasági és politikai döntéshozatalban; üdvözli a kvótákat, és felszólítja azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mozdítsák elő a nők képviseltségét, és szükség esetén hatékonyan alkalmazzák a kvótákat a politikai pártokban és a nemzetgyűlésekben, és ösztönzi azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy folytassák ezt a folyamatot annak érdekében, hogy a nők részt vehessenek a politikai életben, és megszűnhessen az alulképviseltségük; megjegyzi, hogy ahol nemi kvótákat vezettek be a politikai döntéshozatalba, azokat megfelelően végre kell hajtani, hatékony jogi szankciókkal kiegészítve; ezzel összefüggésben üdvözli a közelmúltban a nők Pristinában „Partnerség a változásért” címmel Atifete Jahjagának, a régió egyetlen női államfőjének védnöksége alatt tartott 2012. októberi nemzetközi konferenciáját;

6.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nők foglalkoztatási aránya a nyugat-balkáni országokban továbbra is nagyon alacsony; rámutat, hogy az esélyegyenlőségi politikák támogatása fontos a balkáni csatlakozó országok gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából; felszóltja a kormányokat, hogy tegyenek intézkedéseket a nemek közötti bérszakadék és az ebből eredő nemek közötti nyugdíj-szakadék csökkentése, illetve a magas arányú munkanélküliség kezelése érdekében, és ennek során vegyék figyelembe főként a nőket és különösen a vidéki nőket; felkéri a balkáni országok kormányait, hogy hozzák létre a férfiak és nők egyenlő díjazásának jogi keretét, nyújtsanak segítséget a nők számára a magánélet és a hivatás összeegyeztetésében, biztosítsák a jobb munkakörülményeket, az egész életen át tartó tanulást és a rugalmas munkaidő-beosztást, továbbá teremtsenek a nők vállalkozó kedvét ösztönző környezetet;

7.  aggodalommal állapítja meg, hogy e régió néhány országában a női vállalkozókat gyakran éri hátrányos megkülönböztetés, amikor megpróbálnak kölcsönt vagy hitelt felvenni vállalkozásuk számára, és még mindig gyakran szembesülnek nemi sztereotípiákon alapuló akadályokkal; felhívja a régió államait, hogy fontolják meg mentorhálózatok és támogatási programok létrehozását, amelyek hasznosíthatják a vállalkozó szakemberek tanácsait és tapasztalatait; felszólítja a nyugat-balkáni országokat, hogy hozzanak létre a nők körében meglévő munkanélküliség megfékezésére irányuló aktív munkaerő-piaci rendszereket; sürgeti a hitelrendszerek létrehozását, és a finanszírozás kezdő vállalkozások számára való rendelkezésre bocsátását;

8.  hangsúlyozza, hogy fontos felvenni a harcot a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen, ideértve a nemi alapú megkülönböztetést is a munkaerő-felvétel, az előléptetés és javadalmazás tekintetében;

9.  hangsúlyozza, hogy a megfelelően működő demokratikus intézmények kiépítésének folyamata során a demokratikus kormányzás szempontjából elengedhetetlen a nők – akik a balkáni országok lakosságának több mint a felét alkotják – aktív részvételének biztosítása; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a legtöbb országban nem áll elég pénzügyi és emberi erőforrás a nemek közötti egyenlőséget érintő intézkedések, és különösen a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló politikák kezdeményezésével és végrehajtásával megbízott kormányzati és független intézmények rendelkezésére; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat – többek között megfelelő női személyzetet – az intézkedések és a cselekvési tervek végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA) fel lehet és fel is kell használni a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség előmozdításával kapcsolatos projektekhez, és hangsúlyozza, hogy az egyes országokban a hatóságok viselik a teljes felelősséget a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mechanizmusok jól működő végrehajtásáért; felszólítja a Bizottságot, hogy a kiadások hatékonyságának ellenőrzésekor kellő körültekintéssel járjon el;

10.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem léteznek a végrehajtás felügyeletéhez szükséges olyan standardizált statisztikai információk a nemek közötti egyenlőségről, a nőkkel szembeni erőszakról, a fogamzásgátláshoz való hozzáférésről és annak elérhetőségéről, illetve a fogamzásgátlás iránti nem kielégített igényekről, amelyeket fel lehet használni a csatlakozásra váró országok közötti, illetve a csatlakozásra váró országok és az uniós tagállamok közötti időbeli összehasonlításra; felhívja a balkáni csatlakozásra váró országok kormányait, hogy hozzanak létre közös módszertant a statisztikai információk gyűjtésére az Eurostat, az EIGE és más releváns intézetekkel együtt; hangsúlyozza, hogy a halmozott megkülönböztetéssel szembesülő nők – például a roma, leszbikus, biszexuális vagy transznemű, fogyatékossággal élő, etnikai kisebbséghez tartozó és az idősebb nők – helyzetének javítása érdekében konkrét stratégiákat kell kidolgozni, a meglévő stratégiákat pedig végre kell hajtani;

11.  úgy véli, hogy a nők alapvető szerepet játszanak az egész térségben való béketeremtéshez elengedhetetlenül szükséges stabilizációban és konfliktuskezelésben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a háborús bűncselekmények és különösen a nemi erőszak női áldozatai hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz; emlékeztet valamennyi tagállam azon felelősségére, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és kezdeményezzenek bírósági eljárást a népirtások, az emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények – ide értve a nőkön és fiatal lányokon elkövetett szexuális erőszakot – elkövetői ellen, és ezeket a bűncselekményeket ismerjék el, mint emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények; hangsúlyozza, hogy ezeket a bűncselekményeket ki kell zárni a közkegyelmi intézkedésekből; üdvözli a Regionális Női Lobbihoz hasonló hálózatok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassák a nőket a béketeremtésben, valamint lehetővé tegyék a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését a konfliktus után lévő országokban; hangsúlyozza, hogy továbbra is foglalkozni kell a múlttal, és rendszeresen biztosítani kell a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak áldozatainak rehabilitációját; sürgeti a megfelelő állami tanúvédelmi programok elfogadását és végrehajtását, valamint hogy az ilyen bűncselekményeket büntetőeljárás alá vonják;

12.  elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, és aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemi alapú erőszak és a szóbeli erőszak továbbra is jelen van a balkáni országokban; felkéri a balkáni országok kormányait, hogy erősítsék meg a bűnüldözési szerveket annak érdekében, hogy megfelelően foglalkozhassanak olyan ügyekkel, mint a nemi alapú erőszak, a családon belüli erőszak, a kényszerprostitúció és a nőkereskedelem, emellett a családon belüli erőszak múltbéli és jelenlegi áldozatai számára hozzanak létre menedékotthonokat, valamint biztosítsák, hogy a végrehajtó intézmények, a jogi hatóságok és a köztisztviselők érzékenyebbek legyenek e jelenség tekintetében; ösztönzi a régióban a nemzeti hatóságokat, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatban hozzanak létre figyelemfelkeltő programokat;

13.  mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy az EU-ban a határokon átnyúló emberkereskedelem áldozatainak 30%-a a balkáni térség állampolgárai közül kerül ki, a felderített bűncselekmények áldozatainak többségét pedig nők és lányok alkotják; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség, a tudatosságnövelő kampányok, illetve a korrupció és a szervezett bűnözés elleni intézkedések mind létfontosságúak az emberkereskedelem megakadályozásában és a lehetséges áldozatok védelmében; felhívja a régióban a nemzeti hatóságokat, hogy működjenek együtt egy egységes front kialakítása céljából;

14.  felhívja a balkáni csatlakozó országok kormányait, hogy biztosítsanak fenntartható finanszírozást az emberkereskedelem elleni küzdelem tekintetében, növeljék tovább kapacitásaikat annak érdekében, hogy proaktív módon azonosítsák és megvédjék a kiszolgáltatott lakosság köréből kikerülő áldozatokat, biztosítsák jogrendjükben, hogy e kereskedelem azonosított áldozatait nem büntetik olyan bűncselekmények miatt, amelyeket az emberkereskedelem közvetlen eredményeként követtek el, tartsák fenn az áldozatvédelemre irányuló erőfeszítéseiket, biztosítsanak képzést a bűnüldözési tisztviselők számára, illetve fejlesszék tovább a befogadó központok és a menedékotthonok kapacitását; felhívja továbbá az érintett kormányokat, hogy javítsák a hatályos jogszabályok végrehajtását annak érdekében, hogy az emberkereskedők számára olyan visszatartó erejű környezetet hozzanak létre, amelyben az emberkereskedelemmel kapcsolatos eseteket megfelelően kivizsgálják, és az elkövetők ellen büntetőeljárást indítanak és elítélik őket; felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse a csatlakozásra váró balkáni országokat arra, hogy javítsák a büntetőeljárásokra és büntetésekre vonatkozó nyilvántartásaikat, és támogassák az emberkereskedelem – családon belüli erőszakhoz és a nők korlátozott gazdasági lehetőségeihez hasonló – alapvető okainak kezelésére irányuló helyi kezdeményezéseket;

15.  úgy véli, hogy a nemek közötti valódi egyenlőség a szexuális irányultság vagy nemi identitás egyenlőségén és az azok alapján történő megkülönböztetés tilalmán is nyugszik; ösztönzi a csatlakozásra váró országok kormányait, hogy többek között a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos jogalkotás, a rendőrök képzése és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok révén kezeljék jogi és szakpolitikai téren, valamint a gyakorlatban a tartósan tapasztalható homofóbiát és transzfóbiát, és kéri az a régió nemzeti hatóságait, hogy ítéljék el a szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemi önkifejezésen alapuló gyűlöletet és erőszakot;

16.  üdvözli a határokon átnyúló regionális kezdeményezéseket a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén; felhívja a kormányokat és a Bizottságot, hogy támogassák ezeket a kezdeményezéseket, és ösztönözzék az azok nyomán kialakuló bevált gyakorlatok cseréjét és népszerűsítését, például az előcsatlakozási alapok felhasználásával és azáltal, hogy elegendő támogatást tesznek elérhetővé e kezdeményezések számára a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés szempontjából is;

17.  felszólítja Montenegró, Szerbia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Albánia kormányait, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése után kössenek keretmegállapodást a parlamentjükkel, politikai pártjaikkal és a civil társadalommal a civil társadalmi, többek között a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezetek bevonásáról a csatlakozási tárgyalásokba és az e tárgyalások eredményeként megszülető, reformot célzó cselekvési tervek kidolgozásába, emellett biztosítsák e szervezetek hozzáférését a csatlakozási folyamat részét képező kapcsolódó dokumentumokhoz;

18.  felhívja a csatlakozásra váró balkáni országok kormányait, hogy ismerjék el és támogassák azt a szerepet, amelyet a civil társadalom és a női szervezetek játszanak egyes területeken, például az LMBT személyek jogai előmozdításának, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, a nők politikai részvételének és képviseletének fokozása és a béketeremtésre irányuló erőfeszítések előmozdítása terén; határozottan támogatja a nők szerepvállalásának, valamint az érintett társadalmakban elfoglalt helyzetének megerősítését célzó tevékenységeket;

19.  aggodalommal állapítja meg, hogy a romák társadalmi integrációjának folyamata a csatlakozásra váró balkáni országok többségében lelassult, és néhány esetben meg is torpant; felhívja az érintett kormányokat, hogy a roma állampolgárok integrációjának fokozása és a romákkal – különösen a többszörös, összetett és interszekcionális megkülönböztetéssel sújtott nőkkel és lányokkal – szembeni megkülönböztetés és előítélet valamennyi formája kiküszöbölésének biztosítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a bővítés által érintett országokat a csatlakozási folyamat bármely szakaszában bevonja, valamint hogy mozgósítsa az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA) és a stabilizációs és társulási folyamatot (SAA);

20.  aggodalommal állapítja meg, hogy rendszerint gyűlöletbeszéd, fenyegetés és fizikai támadás célpontjai azok az LMBT személyek jogaiért küzdő és azok az emberi jogi aktivisták, akik hangsúlyozzák a múlt feldolgozásának fontosságát, és felhívja a csatlakozásra váró balkáni országok kormányait, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az emberi jogi jogvédőnőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése érdekében;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a nők jogait, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a családon belüli erőszakkal szembeni folytonos küzdelmet a nyugat-balkáni országok csatlakozási folyamata során azáltal, hogy továbbra is foglalkozik ezekkel a témákkal az országjelentésekben és felügyeli azok végrehajtását és be is számol róluk, valamint hangsúlyozza a fontosságukat a hatóságokkal való kapcsolattartás során, emellett pedig mutasson jó példát azáltal, hogy a találkozókon és a médiában a saját delegációi, tárgyalócsoportjai és képviseletei összetételében kiegyensúlyozott a nemek részvétele;

22.  felkéri az Unió balkáni országokban tevékenykedő delegációit, hogy a jövőbeli uniós tagságra való felkészülés során szorosan kísérjék figyelemmel a nők jogai és az esélyegyenlőség terén elért előrehaladást, valamint felhívja az egyes delegációkat, hogy – a balkáni régió bevált gyakorlatai megosztásának elősegítése érdekében – a személyzet egyik tagját nevezzék ki a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák felelősévé;

23.  ösztönzi a térségbeli nemzeti hatóságokat, hogy támogassák a nemek közötti egyenlőséget az iskolai és egyetemi oktatás révén; megjegyzi, hogy már fiatal kortól sok lányt eltántorítanak az alapvetően „férfiasnak” vélt iskolai és egyetemi tárgyak – például a természettudományok, a matematika és a technológia – tanulásától; ajánlja az alapozó foglalkozások bevezetését és a lányok előtt nyitva álló tárgyak és karrierlehetőségek sorának kiszélesítését, hogy képesek legyenek megszerezni a választásuk szerinti bármely sikeres életúthoz szükséges tudásalapot és a készségek teljes tárházát;

24.  hangsúlyozza, hogy minden nőnek szabadon kell rendelkeznie saját szexuális és reproduktív jogaival, ideértve a megfizethető, jó minőségű fogamzásgátláshoz való hozzáférést is; aggodalmát fejezi ki a csatlakozásra váró balkáni országokban a nemi és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést korlátozó tényezők miatt;

25.  felhívja a csatlakozásra váró balkáni országok kormányait, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat és szakpolitikákat, amelyek biztosítják a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való általános hozzáférést és előmozdítják a reproduktív jogokat, valamint hogy szisztematikusan gyűjtsék a szexuális és reproduktív egészségügyi helyzet előmozdításához szükséges adatokat;

Albánia

26.  felhívja az albán kormányt, hogy támogassa több nő részvételét a politikai döntéshozatalban, különös tekintettel a 2013-as parlamenti választásokra,

27.  felhívja az albán kormányt, hogy hajtsa végre a nemzeti integrációs és fejlesztési stratégiát és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó biztos hivatalának megerősítése révén a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló törvényt egy fellebbviteli intézmény létrehozásával, különösen egy a nemi alapon történő megkülönböztetés eseteivel foglalkozó biztos kinevezésével egy olyan környezet elősegítése érdekében, ahol a lánygyermeknek életet adó nőket nem éri hátrányos megkülönböztetés;

28.  felhívja az albán kormányt a nemzeti és helyi hatóságok körében folytatott együttműködés javítására, különösen a családon belüli erőszak elleni küzdelem tekintetében, és megjegyzi, hogy a nőket fokozottabban be kell vonni az albániai nemzeti és helyi szintű döntéshozatali folyamatokba;

29.  felhívja az albán kormányt, hogy tegyen javaslatot a nemi szempontokra kiterjedő reformokra a tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályok, a büntető törvénykönyv, valamint a választási és a munkaügyi jogszabályok terén;

30.  elismerését fejezi ki Albániának a bíráknak a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályok és a nők elleni erőszakkal szembeni intézkedések végrehajtásával kapcsolatos képzéséért, valamint a megkülönböztetés vagy erőszak áldozatainak nyújtott, államilag finanszírozott jogsegély lehetőségéért;

31.  elismerését fejezi ki Albániának a nemek közötti egyenlőség valamennyi szakminisztérium középtávú költségvetési programjában történő érvényesítésére vonatkozó döntésért, és örömmel várja e döntés végrehajtásának eredményeit;

32.  felhívja az albán kormányt, hogy hajtsa végre, és ha szükséges, módosítsa a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget érintő intézkedések végrehajtását megfigyelő teljesítménymutatókat;

33.  felhívja az albán parlamentet, hogy hozzon létre kifejezetten a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó parlamenti bizottságot;

34.  felhívja az albán kormányt, hogy – főként helyi szinten – fokozza a nők jogainak elősegítését célzó, a nemek közötti egyenlőség, a családon belüli erőszakkal és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem nemzeti stratégiájához (2011–2015) hasonló politikai eszközök végrehajtását;

35.  elismerését fejezi ki az albán hatóságoknak a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító intézkedések végrehajtását nyomon követő teljesítménymutatók létrehozásáért, valamint a nők és a nemek közötti egyenlőség albániai helyzetéről szóló 2012. évi nemzeti jelentés közzétételéért;

Bosznia-Hercegovina

36.  felhívja Bosznia-Hercegovina kormányát, hogy hangolja össze a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályokat és a különböző szintű joggyakorlatokat annak érdekében, hogy egységes jogi helyzet alakuljon ki az országban, emellett pedig erősödjön a nemek közötti egyenlőségért felelős központi szerv annak érdekében, hogy kezeljék a nőknek a kormányzás legmagasabb szintjén jelenleg tapasztalható hiányát, és hogy kövessék nyomon e végrehajtás elmulasztása által eddig okozott problémákat; felhívja a Bizottságot, hogy használjon fel minden rendelkezésre álló mechanizmust annak érdekében, hogy nagyobb elszámoltathatóságot és erőteljesebb intézkedéseket érjen el e tekintetben a bosznia-hercegovinai hatóságok részéről; felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt Bosznia-Hercegovina nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályának és a megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabály végrehajtására és más jogszabályokkal való állami szintű harmonizálására;

37.  különös aggodalommal állapítja meg a várandós és a gyermekágyas nők munkaerő-piaci megkülönböztetését és az anyasággal járó szociális biztonsági jogoknak a különböző entitások és kantonok körében eltérő jellegét; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy valamennyi állampolgár számára egységes helyzetet teremtve igazítsa magas szintre a szociális biztonsági jogokat a szülési, apasági vagy szülői szabadságot országszerte igénybe vevő személyek tekintetében;

38.  aggodalommal veszi tudomásul, mennyire kevéssé ismertek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, illetve a nőkkel szembeni erőszak elleni jogszabályok nemcsak a lakosság, hanem a bűnüldözésben dolgozók körében is; felhívja a hatóságokat, hogy hajtsanak végre cselekvési tervet a tudatosság növelésére és a bűnüldöző szervek tagjainak képzésére;

39.  komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak védelmére vonatkozó jogszabályokat még mindig harmonizálni kell az entitásokra vonatkozó jogszabályokkal – ami a családon belüli erőszakot bűncselekményként ismerné el mindkét bosznia-hercegovinai entitás büntető törvénykönyvében –, ennélfogva azok nem biztosítanak megfelelő jogbiztonságot ezen áldozatok számára; felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy az áldozatok védelmének fokozása érdekében a lehető leghamarabb oldja meg e kérdést;

40.  elismerését fejezi ki a bosznia-hercegovinai parlament képviselőnői által a nemi alapú erőszakról az érintett miniszterekkel folytatott, pártokon átívelő vitáért; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy e vita folytatásaként tegyenek konkrét intézkedéseket a nemi alapú erőszak elleni küzdelem elősegítésére;

41.  felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy rendőrségi jelentésekből, szociális ellátó központoktól és igazságügyi intézményektől gyűjtött adatok révén gondoskodjon hivatalos statisztikákról a jelentett erőszakos cselekmények számára vonatkozóan, és hogy tegye nyilvánosan elérhetővé e statisztikákat; ugyancsak felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy a családon belüli erőszak áldozatai védelmének biztosítását célzó védintézkedésekre vonatkozóan gyűjtsön adatokat és tegye azokat közzé;

42.  felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy a döntéshozatal valamennyi – önkormányzati, kantoni, entitási és állami – szintjén a kormányzati végrehajtó szervek összetételére vonatkozóan hangolja össze Bosznia-Hercegovinának a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályát a választási jogszabállyal;

43.  elismerését fejezi ki Bosznia-Hercegovinának azért a jogszabályáért, amely előírja mindkét nem legalább 40%-os arányát az állami és helyi kormányzati szervek közigazgatási funkcióiban, de megállapítja, hogy a gyakorlatban ez nem eredményezte a nők 40%-os arányát a közigazgatásban; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy e jogszabály végrehajtása érdekében dolgozzanak ki egyértelmű határidőket tartalmazó és a felelősségi köröket egyértelműen megosztó cselekvési tervet;

44.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy nincs elég pénzügyi és emberi erőforrás az ENSZ Biztonsági Tanács 1325 sz. határozatához kapcsolódó cselekvési terv végrehajtására, a nemek közötti egyenlőséget biztosító intézményi mechanizmusokra, az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő hozzáférésre, illetve a családon belüli erőszak áldozatai számára menedékotthonok létrehozására; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat minden szinten, hogy biztosítsanak elegendő forrásokat ezekre a célokra a költségvetésükben;

45.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bosznia-hercegovinai hatóságok a háborús bűncselekményekkel és a szexuális erőszakkal kapcsolatos eseteket mindezidáig csak korlátozott számban vizsgálták ki és ítélték el; komoly aggodalommal állapítja meg, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői közül sokan büntetlenül menekültek meg az igazságszolgáltatás elől; ugyancsak megállapítja, hogy a bosznia-hercegovinai hatóságok nem gondoskodnak megfelelő tanúvédelmi programokról az áldozatok számára; felhívja ezért a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy biztosítsanak biztonságos és megfelelő hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz a háborús bűncselekmények és a szexuális erőszak valamennyi áldozata számára, és hogy a háborús bűncselekményekkel foglalkozó valamennyi napvilágra került esetet kezeljék gyorsan és hatékonyan;

46.  felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy egyértelmű célkitűzéseknek a szakpolitikákba és a cselekvési tervekbe történő felvétele, valamint a végrehajtásért felelős állami intézmények egyértelmű megnevezése révén javítsa a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén hatályos jogszabályok nyomon követését; felhívja továbbá a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy működjenek együtt valamennyi szinten a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos átfogó statisztikai adatok gyűjtésében az ország teljes egészére vonatkozóan;

Horvátország

47.  ösztönzi a horvát kormányt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozását követően folytassa jogszabályainak az uniós vívmányokhoz való hozzáigazítását a nemek közötti egyenlőség területén;

48.  felhívja a horvát hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a nőknek a helyi és a regionális önkormányzati szervek, a parlament és az Európai Parlament választási listáin való 40%-os arányát előíró jogszabályt, tekintettel arra, hogy a 2011-es parlamenti választások során a politikai pártok kétharmada nem tett eleget az előírt célnak;

49.  elismerését fejezi ki Horvátországnak a nemek esélyegyenlőségéért felelős ombudsman hivatalának létrehozásáért, valamint a nők jogainak e hivatal láthatósága nyomán kialakult nagyobb ismertségéért, és a nemek közötti egyenlőséget támogató intézkedésekért; azt ajánlja minden országnak a régióban, hogy fontolják meg, hogy bevált gyakorlatként követik ezt a példát; ösztönzi a horvát kormányt, hogy továbbra is biztosítson elegendő forrásokat az ombudsman hivatala részére, és kövesse annak ajánlásait;

50.  üdvözli a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó helyi cselekvési terveket különösen az isztriai térségben, felhívja a horvát kormányt, hogy országszerte mozdítsa elő az ilyen jellegű cselekvési tervek elfogadását és végrehajtását;

51.  felhívja a horvát kormányt, hogy indítson strukturált párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, különös tekintettel a csatlakozás utáni helyzetre;

52.  üdvözli a Horvátországban a nők elleni erőszakkal és a nemi alapú megkülönböztetéssel kapcsolatos esetek megfelelő kezelése tekintetében a rendőrség által a rendőrök e területtel kapcsolatos célzott oktatását követően elért előrehaladást, és ösztönzi a hatóságokat, hogy folytassák ezen intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a bírák egyes eseteket azonban még mindig nem kezelnek megfelelően, és felhívja a hatóságokat, hogy vezessenek be a bírák fogékonnyá tételét és képzését célzó intézkedéseket is; felhívja továbbá a horvát kormányt, hogy a nemi alapú erőszak és megkülönböztetés áldozatai számára tegye lehetővé az ingyenes jogsegélyt;

53.  kéri a horvát hatóságokat, hogy a családon belüli erőszakkal szembeni védelemre vonatkozó nemzeti stratégiában (2011–2016) tisztázza, hogy mely hatóság mely intézkedésekért felelős, és hogy a stratégia végrehajtásához biztosítson kellő finanszírozást a hatóságok és a civil társadalmi szervezetek számára;

Koszovó

54.  üdvözli a Koszovói Nemzetgyűlés szerepét a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó program elfogadásában, felülvizsgálatában és ellenőrzésében; az ellenőrzési jelentésekből kialakult ajánlások végrehajtására szólít fel;

55.  felhívja a koszovói kormányt, hogy mozdítsa elő egy országos segélyhívó forródrót létrehozását a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak áldozatai számára, illetve tudatosítsa az esetek jelentésére és kezelésére rendelkezésre álló lehetőségeket;

56.  elismerését fejezi ki a koszovói kormánynak a nemek egyenlőségével foglalkozó ügynökségnek a miniszterelnöki hivatal alá történő sorolásáért, és felhívja a kormányt, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabály politikai beavatkozástól mentes végrehajtása és nyomon követése tekintetében biztosítsa az ügynökség még hatékonyabb működését;

57.  felhívja a koszovói kormányt, hogy mihamarabb hozza létre a javasolt egyenlő bánásmód központot;

58.  elismerését fejezi ki Koszovónak a nemi alapú erőszak eseteiben eljáró rendőrök képzéséért, illetve speciális szobák létrehozásáért a rendőrőrsökön az áldozatok és gyermekeik számára; felhívja a koszovói kormányt, hogy nyújtson képzést az ilyen esetekben eljáró bírák számára is, emellett növelje az áldozatok rendelkezésére álló menedékotthonok számát, illetve az ott eltölthető idő hosszát;

59.  sürgeti a koszovói kormányt, hogy a nők 2012 októberében Koszovóban megrendezett csúcstalálkozóján bevezetett pristinai elveket ismerje el és tegyen azok végrehajtásáért;

60.  hangsúlyozza a fogamzásgátlók használata, kínálata és az azokhoz való hozzáférés további elősegítésének szükségességét, mivel bár növekedett a fogamzásgátló módszereket alkalmazó nők száma, a fogamzásgátlók használata a koszovói nők körében még mindig nem általános;

61.  felhívja a koszovói kormányt, hogy jogrendjében külön kategóriaként ismerje el az 1998–1999-es konfliktus alatt szexuális erőszakot átélt áldozatokat a Koszovói Felszabadítási Hadsereg mártírjainak, rokkantjainak, veteránjainak és tagjainak, valamint a háború civil áldozatainak és azok családjainak státuszáról és jogairól szóló 04/L-054 sz. jogszabály módosítása révén;

62.  felhívja a koszovói kormányt, hogy a végrehajtás és a nyomon követés elősegítése érdekében a nemek közötti egyenlőségről és megkülönböztetésről szóló jogszabályhoz kapcsolódó közigazgatási utasítások keretében egyértelműen határozzon meg a megfelelésre és annak hiányára vonatkozó mutatókat; felhívja továbbá a kormányt, hogy a nemi alapú megkülönböztetéssel és erőszakkal kapcsolatos esetekre vonatkozóan gyűjtsön adatokat és hozzon létre nemzeti nyilvántartást;

Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság

63.  elismerését fejezi ki a macedón kormánynak a szexuális zaklatás vagy a munkahelyi zaklatás elleni, köztük az elkövetőkre kirótt büntetésekre vonatkozó új jogszabályra irányuló javaslatért, és felhív e jogszabálynak a büntető törvénykönyvvel való harmonizálására; üdvözli a macedón kormány szándékát a jogszabályok annak biztosítására irányuló módosítására, hogy mindkét szülőnek legyen lehetősége szülői vagy családi szabadságot kivenni a beteg családtagok gondozására, valamint a munkajog arra vonatkozó módosításainak nemrégiben történt elfogadására, hogy nyújtson jobb jogi védelmet a munkaerőpiacon a várandós vagy gyermekágyas nők számára;

64.  aggodalommal állapítja meg, hogy a roma nőket nemi alapú és etnikai alapú, kettős megkülönböztetés sújtja; felhívja ezért a macedón kormányt, hogy fogadjon el megkülönböztetés elleni átfogó keretet, amely lehetővé tenné a roma nők számára, hogy megszilárdítsák jogaikat;

65.  elismerését fejezi ki a macedón hatóságoknak azért, hogy kiegészítőleg visszatartó erejű szankciókat állapított meg a politikai döntéshozatalban mindkét nem legalább 30%-os képviseletét előíró jogszabálynak való megfelelés hiányának esetére; felhívja a macedón kormányt, hogy szorosan kísérje figyelemmel, hogy ennek következtében megvalósul-e a nők legalább 30%-os aránya a döntéshozatalban, főként helyi szinten;

66.  elismerését fejezi ki a macedón parlamentnek az aktív „női klubért”, amelyben a különböző pártok parlamenti képviselőnői többek között nyilvános viták, konferenciák és nemzetközi események révén működnek együtt a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdításáért, együttműködve a civil társadalommal – az általános iskolai szexuális neveléshez, a családon belüli erőszakhoz, a HIV-hez, a méhnyakrákhoz, a gyűlöletbeszédhez és a vidéki nők helyzetéhez hasonló – kényes vagy háttérbe szorult témákat érintve;

67.  megjegyzi, hogy nem működnek megfelelően a munkaügyi és szociálpolitikai minisztériumban az esélyegyenlőséggel foglalkozó osztályon belül a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlőtlen bánásmód eseteiben jogsegély nyújtásáért felelős jogi képviselő mechanizmusai; felhívja a macedón kormányt, hogy tegyen lépéseket e mechanizmusok működésének javítására;

68.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy csak részben hajtották végre a nemek közötti egyenlőséget célzó cselekvési terveket és stratégiákat, és hogy hiányoznak az átfogó koordinált erőfeszítések; felhívja a macedón kormányt, hogy növelje a nemek közötti egyenlőség minisztériumának rendelkezésére álló pénzügyi és emberi erőforrásokat, és hogy gondoskodjon az esélyegyenlőségi koordinátorok nemzeti és helyi szintű kinevezéséről és hatékony tevékenységéről;

69.  üdvözli a nemi alapú erőszakkal szembeni küzdelem terén elért előrehaladást, többek között a jelentések számának figyelemfelkeltő kampányok, szakosodott rendőrök képzése és a jelentések kezelésére vonatkozó intézményközi protokollokkal kapcsolatos megállapodás révén történő növekedését; mindazonáltal aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái áldozatainak nyújtott menedékhelyek száma nem elegendő;

70.  felhívja a macedón kormányt, hogy számolja fel a nőket a fogamzásgátláshoz való hozzáférésben akadályozó, meglévő kulturális és pénzügyi akadályokat;

Montenegró

71.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elmúlt évtizedek alatt alig növekedett a nők részvétele a politikai döntéshozatalban; felhívja a montenegrói kormányt, hogy reformálja meg ezen a területen a jogszabályokat, és biztosítsa a teljesítésüket;

72.  felhívja a montenegrói kormányt, hogy növelje a nemek közötti egyenlőség minisztériuma, a nemek közötti egyenlőség érvényesülését segítő jogi és intézményi keret megvalósítása, illetve a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv rendelkezésére álló pénzügyi és emberi erőforrásokat;

73.  elismerését fejezi ki a montenegrói kormánynak a nemek közötti egyenlőség megvalósítását célzó nemzeti új cselekvési tervnek a civil társadalommal való együttműködésben létrehozott tervezetéért, valamint a stratégiai és operatív célok e tervbe történő bevonásáért; felhívja a kormányt, hogy bocsásson rendelkezésre elegendő emberi és pénzügyi erőforrást ennek végrehajtásához, valamint a civil társadalommal a végrehajtás szakaszában való folyamatos együttműködés keretének kialakításához;

74.  üdvözli, hogy nemek közötti egyenlőségi intézkedéseket is belefoglaltak a montenegrói csatlakozást megelőző reformprogramba; felhívja a montenegrói kormányt, hogy az „Igazságszolgáltatás és alapvető jogok” című 23. fejezet és más fontos fejezetek (beleértve a „Szociálpolitika és foglalkoztatás” című 19. fejezet, a „Jogérvényesülés, szabadság és biztonság” című 24. fejezet és a „Statisztikák” című 18. fejezet) csatlakozási tárgyalásai során kezelje elsőbbséggel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó előírások végrehajtásának eszközeit;

75.  elismerését fejezi a montenegrói kormánynak a családon belüli erőszak kezelése terén az összehangolt intézményi reagálásra vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos magatartási kódex elfogadása révén elért előrehaladásért; mindazonáltal aggodalommal állapítja meg, hogy a családon belüli erőszak továbbra is komoly probléma Montenegróban, és felhívja a kormányt, hogy a kapcsolódó jogszabályok és a magatartási kódex végrehajtásához, egy országos segélyhívó forródrót bevezetéséhez és az adatgyűjtéshez biztosítson elegendő finanszírozást és ezek érdekében tegyen megfelelő erőfeszítéseket;

76.  aggodalommal veszi tudomásul a nemi alapú megkülönböztetéssel és erőszakkal kapcsolatos panaszok alacsony számát; felhívja a montenegrói kormányt, hogy tegye meg a nők jogaival és az erőszakkal szembeni hatályos jogszabályokkal, valamint a jogsértések jelentésének és kezelésének lehetőségeivel kapcsolatos tudatosság növeléséhez szükséges lépéseket;

77.  üdvözli a montenegrói parlament által az egyenlőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának módszeres vizsgálatára irányulóan megtett erőfeszítéseket;

Szerbia

78.  felhívja a szerb kormányt, hogy a nemzeti uniós integrációs program végrehajtásának részeként erősítse meg a megkülönböztetést tiltó törvény alkalmazását ellenőrző mechanizmusokat, illetve hogy javítsa a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervek – köztük az egyenlőség védelmével foglalkozó biztos és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó helyettes ombudsman – igazgatási kapacitását;

79.  elismerését fejezi ki a szerb kormánynak a választási törvényért, amely előírja, hogy a parlamenti választási listákon minden harmadik jelöltnek az alulreprezentált nemet kell képviselnie, valamint ezen előírás teljes körű végrehajtásáért, aminek eredményeképpen a parlamenti képviselőnők aránya 34%-ra nőtt;

80.  felhívja a szerb kormányt, hogy szilárdítsa meg a rendőrségi bűnüldöző szervek tagjai és a bírák részére nyújtott képzést a nemi alapú megkülönböztetés és erőszak eseteinek megfelelő kezelése és a tudatosságnövelés terén, tegye lehetővé az ingyenes jogsegélyt az áldozatoknak, és oldja meg a bíróságok előtt felhalmozott esetek általános problémáját;

81.  elismerését fejezi ki a családon belüli erőszakkal szembeni küzdelemben a családon belüli erőszakkal és a partneri kapcsolaton belüli erőszakkal kapcsolatos helyzetekben való együttműködési eljárásokra vonatkozó általános protokoll elfogadása révén elért előrehaladásért, egy telefonos segélyszolgálat létrehozásáért és egy új menedékhely megnyitásáért; megállapítja azonban, hogy a családon belüli erőszak még mindig igen nagy aggodalomra ad okot Szerbiában; felhívja a kormányt, hogy a jogszabály és a protokoll végrehajtásához, az esetek jelentésének támogatásához, valamint az információk és adatok gyűjtéséhez és az egyes intézmények, ügynökségek és a nőket képviselő civil társadalmi szervezetek közötti cseréjéhez biztosítson elegendő finanszírozást, és ezek érdekében tegyen megfelelő erőfeszítéseket;

82.  elismerését fejezi ki a szerb kormánynak és parlamentnek a civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködéséért az ENSZ Biztonsági Tanács 1325 sz. határozatát végrehajtó átfogó cselekvési terv megfogalmazása és nyomon követése során; felhívja a kormányt, hogy biztosítson elegendő pénzügyi és emberi erőforrást a megvalósítására;

83.  felhívja a szerb hatóságokat, hogy – különösen helyi szinten, a helyi önkormányzatok és a helyi civil társadalmi szervezetek között – javítsák a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel folytatott együttműködést a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályok és politikák kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése terén, és hogy biztosítsanak strukturális finanszírozást a nemi alapú erőszakkal foglalkozó szervezetek munkájához;

o
o   o

84.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a csatlakozásra váró balkáni országok kormányainak.

(1) A Tanács 2011. március 7-i következtetéseinek melléklete. (2) HL C 59., 2001.2.23., 258. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 285. o. (3) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o. (4) HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o. (5) HL C 21. E, 2010.1.28., 8. o. (6) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása az EU Alapjogi Chartájáról: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban (2011/2246(INI))

P7_TA(2013)0203 A7-0117/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkére, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére, valamint a kulturális kifejezési formák sokféleségének védelméről és elősegítéséről szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkére, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és Parlamenti Közgyűlésének nyilatkozataira, ajánlásaira és állásfoglalásaira, valamint a Velencei Bizottságnak és az Európa Tanács emberi jogi biztosának a véleménynyilvánítás, a tájékozódás és a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló dokumentumaira,

–  tekintettel az EU Alapjogi Chartájának 11. cikkére, az EUSZ 2., 7. és 9–12. cikkére, a Szerződés letelepedés szabadságára, szolgáltatásnyújtás szabadságára, a személyek és áruk szabad mozgására és a versenyre és állami támogatásokra vonatkozó cikkeire, valamint az EUMSZ 167. cikkére (kultúra),

–  tekintettel az az Európai Unióról szóló szerződéshez mellékelt, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyvre, mely Amszterdami Jegyzőkönyvként ismeretes,

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(1),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamain belül a médiapluralizmusról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)0032),

–  tekintettel a sajtószabadságról szóló európai chartára(2),

–  tekintettel a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének magas szintű munkacsoportja Bizottság általi létrehozására,

–  tekintettel a médiakoncentrációról szóló 2002. november 20-i állásfoglalására(3), az Európai Unióban az alapvető jogok helyzetéről (2002) szóló 2003. szeptember 4-i állásfoglalására(4), a határok nélküli televíziózásról szóló 2003. szeptember 4-i állásfoglalására(5), a 2001-20025-es időszakra a 97/36/EK irányelvvel módosított, határok nélküli televíziózásról szóló 89/552/EGK irányelv 4. és 5. cikkének alkalmazásáról szóló 2005. szeptember 6-i állásfoglalására(6), „a szólás- és tájékozódási szabadság megsértésének veszélyeiről az EU-ban és különösen Olaszországban (az Alapjogi Charta 11. cikkének (2) bekezdése)” című 2004. április 22-i állásfoglalására(7), az Európai Unión belüli médiakoncentrációról és -pluralizmusról szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalására(8), a „Közszolgálati műsorszolgáltatás a digitális korszakban: a kettős rendszer jövőjéről” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(9), valamint a magyar médiatörvényről szóló 2011. március 10-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Bizottság által nyilvántartásba vett, médiapluralizmusra irányuló, folyamatban lévő európai kezdeményezésre(11), melynek célja a médiapluralizmus védelme a média-tulajdonjogokra, a média átláthatóságára, a politikai tisztséggel való összeférhetetlenségre és a médiafelügyeleti hatóságok függetlenségére vonatkozó nemzeti szabályok részleges harmonizációja révén,

–  tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv (8) és (94) preambulumbekezdéseire, amelyek szerint a tagállamoknak meg kell akadályozniuk minden, erőfölényes helyzetet eredményező vagy a pluralizmust korlátozó intézkedést, és lehetővé kell tenniük a független szabályozó szervezetek számára, hogy munkájukat átláthatóan és részrehajlás nélkül végezzék,

–  tekintettel az EBESZ – és különösen a tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselője – tömegtájékoztatás szabadságával kapcsolatban folytatott munkájára és a kapcsolódó jelentésekre, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által a tömegtájékoztatás szabadságával kapcsolatban tartott 2012. november 6-i nyilvános meghallgatás során, videón keresztül sugárzott beszédre,

–  tekintettel a nem kormányzati szervezetek – köztük a Riporterek Határok Nélkül (sajtószabadság-mutatók) és a Freedom House (sajtószabadságról szóló jelentések) – médiával kapcsolatban közzétett jelentéseire,

–  tekintettel a Parlament(12), valamint az Európai Egyetemi Intézet tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központja(13) által a tömegtájékoztatással kapcsolatos kérdésekről közzétett tanulmányokra,

–  tekintettel az Európai Bizottság megrendelésére 2007-ben végzett és 2009-ben közzétett, „A tagállamok médiapluralizmusának mérésére szolgáló mutatók – egy kockázatalapú megközelítés felé ” című független tanulmányra(14), amely a média megfigyelésére szolgáló eszközt indikátorokkal határozza meg a médiapluralizmusra irányuló fenyegetések hangsúlyozása céljából,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0117/2013),

A.  mivel a média a demokráciában a közélet őrének szerepét tölti be, hiszen lehetővé teszi a polgárok számára, hogy gyakorolják tájékoztatáshoz való jogukat, megvizsgálják és megítéljék a hatalom vagy befolyás gyakorlóinak vagy birtokosainak cselekedeteit és döntéseit, különösen a választási konzultációk alkalmával; mivel információs kapuőri felhatalmazásukkal élve szerepet játszanak a közügyek napirendjének meghatározásában és ebből következően véleményformálókként lépnek fel;

B.  mivel bebizonyosodott, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a közéletben hozzájárul a demokrácia és maga a jogállamiság kialakulásához, illetve ezek létének és fennmaradásának feltétele; mivel, a szabad és független média, valamint a szabad információáramlás döntő szerepet játszik a nem demokratikus rezsimekben bekövetkező demokratikus átalakulásban, és kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének alakulását a csatlakozni kívánó országokban, és fordítson kellő figyelmet a szabad médiának a demokrácia világszerte való előmozdítása terén játszott szerepére;

C.  mivel a média szabadsága a Szerződésekben foglalt értékek – így a demokrácia, a pluralizmus és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása – sarokköve; mivel annak „sajtószabadság” néven lezajlott történelme hozzájárult a demokratikus eszmék az európai eszmény történelmi kialakulásához;

D.  mivel a tömegtájékoztatás szabadsága, pluralizmusa és az újságírás függetlensége Unió-szerte és különösen az egységes piacon a médiatevékenység gyakorlásának alapvető eleme; mivel ezért a tömegtájékoztatás szabadságának, pluralizmusának és az újságírás függetlenségének bármely indokolatlan korlátozása egyben a véleménynyilvánítás szabadságára, továbbá a gazdasági szabadságra irányuló korlátozás is; mivel az újságírókat nem béklyózhatja tulajdonosi, igazgatósági vagy a kormány általi nyomásgyakorlás és pénzügyi fenygetések;

E.  mivel a civil társadalom kollektív szabadságai – így az egyesülési és gyülekezési jog, valamint az egyéni szabadságjogok, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és az információkhoz való hozzáférés joga – létéhez nélkülözhetetlen környezetet a független és sokszínű médián alapuló, önálló és erős közszféra teremti meg;

F.  mivel a polgárok szabad véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való alapvető jogát csak a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége tudja biztosítani, aminek segítségével az újságírók és a média gyakorolhatják az állampolgárok tisztességes és semleges tájékoztatásával kapcsolatos jogukat és kötelezettségüket, és részrehajlás nélkül számolhatnak be közérdekű döntésekről és eseményekről; mivel a társadalom minden tagjának joga van ahhoz, hogy véleményét demokratikus és békés módon kinyilvánítsa;

G.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága határozata értelmében az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikkéből eredően tevőlegesen kötelezettség hárul a tagállamokra a médiapluralizmus biztosítására, e cikk pedig a közösségi vívmányok részét képező Alapjogi Charta 11. cikkében foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaz;

H.  mivel az információ természeténél fogva – valamint és különös tekintettel az utóbbi évtizedekben bekövetkezett technológiai változásokra – átlép a földrajzi határokon, és kulcsfontosságú szerepet játszik a külföldön élő nemzeti közösségek tájékoztatásában, olyan eszközöket biztosítva, amelyek lehetővé teszik a kölcsönös, határokon és országokon átívelő megismerést és megértést; mivel többek közt az online média globális jelleget öltött, amely ma már meghatározza a lakosság és különösen az információt fogyasztók várakozásait és igényeit; mivel a média világában és a kommunikáció technológiák terén bekövetkezett változások újradefiniálták az információcsere közegét, valamint az emberek tájékoztatásának és a közvélemény formálásának módját;

I.  mivel a tömegtájékoztatás szabadságának és pluralizmusának folyamatos és megszakítás nélküli tiszteletben tartásán alapuló, Európa egészére kiterjedő közszféra alapvető eleme – például az európai parlamenti választások esetében – a Szerződésekbe foglalt uniós értékekkel, így az európai intézmények elszámoltathatóságával és az európai demokrácia fejlődésével összhangban történő uniós integrációs folyamatnak; mivel egy vibráló, versenyképes és több formában megvalósuló, mind audiovizuális, mind nyomtatott médiakörnyezet a nyilvános vitában való részvételre ösztönzi a polgárokat, ami kulcsfontosságú a demokratikus rendszer jó működése szempontjából;

J.  mivel a nem kormányzati szervezetek, a tömegtájékoztatás szabadságát nyomon követő szervezetek, az Európa Tanács, az EBESZ, valamint az Európa Parlament számos tanulmányában és állásfoglalásában is tudósított a kormányok – többek között az európai uniós tagállamok kormányainak – a média szabadságát és függetlenségét fenyegető megnyilvánulásairól, illetve figyelmeztetett azokra(15);

K.  mivel az Európa Tanács és az EBESZ a tömegtájékoztatás szabadságáról, koncentrációjáról és sokszínűségéről szóló részletes nyilatkozatokban, állásfoglalásokban, ajánlásokban, véleményekben és jelentésekben már vizsgálta a kommunikáció emberi és demokratikus vonatkozásait, létrehozva egy jelentős közös páneurópai minimum követelményrendszert ezen a területen;

L.  mivel az Európai Unió elkötelezett a médiapluralizmus, mint a szabad véleménynyilvánítás és tájékozódás jogának alapvető pillére megvédése és előmozdítása mellett, melyek kulcsfontosságú mérföldkövek az aktív polgári szerepvállalás és a részvételi demokrácia vonatkozásában, és amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke rögzít;

M.  mivel a tömegtájékoztatás szabadsága előfeltétele a tagjelölt országok koppenhágai kritériumok alapján történő uniós csatlakozásának, és egyben azon alapelvek egyike, amelyeket az EU külpolitikájában szorgalmaz; mivel ennek okán az Uniónak és tagállamainak az Unión belül példát kell mutatniuk, ezáltal biztosítva a hitelességet és következetességet;

N.  mivel a Parlament több alkalommal aggodalmát fejezte ki a tömegtájékoztatás szabadságával, pluralizmusával és koncentrációjával kapcsolatban, és felszólította a Bizottságot, hogy a szerződések őreként tegye meg a megfelelő intézkedéseket, többek között terjesszen elő a témára irányuló jogalkotási kezdeményezést;

O.  mivel a Bizottság 2007. január 16-án útnak indította a „3 lépés megközelítést”, amely az alábbiakat tartalmazza: a tömegtájékoztatás sokszínűségéről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumot, a tagállamokban tapasztalható tömegtájékoztatási sokszínűség értékelésére és a lehetséges kockázatok azonosítására alkalmas mutatókat tartalmazó független tanulmányt a tömegtájékoztatás sokszínűségéről az EU tagállamaiban (2007-ben jelenik meg), és egy bizottsági közleményt a tömegtájékoztatás sokszínűségének mutatóiról az EU tagállamaiban (2008-ban jelenik meg), melyet nyilvános konzultáció követ majd(16); mivel a független tanulmányban ismertetett, a tömegtájékoztatás sokszínűségére vonatkozó eszközt még nem alkalmazták;

P.  mivel ennek a megközelítésnek a megvalósítását a Bizottság sajnálatos módon félbeszakította, hiszen a közleményt nem adták ki, és a nyilvános konzultációra sem került sor;

Q.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kötelező érvényűvé vált az Alapjogi Charta; mivel a Charta az első olyan nemzetközi dokumentum, amely kifejezetten rögzíti, hogy „A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani” (a 11. cikk (2) bekezdése); mivel a Szerződések biztosítják az Unió számára az Európai Unióban a valamennyi alapvető jog védelmének biztosításához szükséges felhatalmazást és hatásköröket, különösen az EUSZ 2. és 7. cikke alapján;

R.  mivel a véleménynyilvánítás, szólás, tájékozódás és tömegtájékoztatás szabadságának folyamatos védelme és előmozdítása a tagállamok feladata, tekintve hogy ezek olyan alapelvek, amelyeket saját alkotmányukban és jogszabályaikban is szavatolnak, továbbá méltányos és egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk a polgárok számára a különböző információforrásokhoz, azaz eltérő nézőpontokhoz és véleményekhez; mivel ezen felül kötelességük, hogy tiszteletben tartsák és védjék polgáraik magán- és a családi életét, otthonát és kommunikációját, valamint személyes jellegű adatait, a Charta 7. és 8. cikkének megfelelően; mivel, ha ezeket a szabadságokat bármely tagállam súlyosan veszélyezteti vagy megsérti, a Szerződésekben és a Chartában lefektetett hatáskörei alapján az Európai Uniónak kellő időben és hatékonyan közbe kell avatkoznia az európai demokratikus és sokszínű rend és az alapvető jogok védelme érdekében;

S.  mivel az Európai Unió hatáskörökkel rendelkezik a médiával kapcsolatos területeken, például a belső piac, az audiovizuális politika, a verseny (beleértve az állami támogatásokat), a távközlés és az alapvető jogok területén; mivel az Európai Parlament megállapította, hogy erre alapozva alapvető minimális normákat kell meghatározni a tájékozódás szabadsága, a megfelelő szintű médiapluralizmus és a független médiairányítás biztosítása, garantálása és előmozdítása érdekében(17); mivel a Bizottság megbízta az Európai Egyetemi Intézet tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központját, hogy elemezze az uniós hatásköröket a tömegtájékoztatás szabadsága terén;

T.  mivel aggályok merülnek fel a médiánál, nevezetesen a közszolgálati műsorszolgáltatóknál a szerkesztői függetlenség, a munkaerő-felvétel, a bizonytalan foglalkoztatási viszonyok, az öncenzúra, a pluralizmus, a tájékoztatás semlegessége és minősége, valamint a hozzáférés és finanszírozás területén felmerülő kihívásokkal és nyomással kapcsolatban, amelyek indokolatlan politikai és pénzügyi beavatkozás, valamint a gazdasági válság következményei;

U.  mivel aggályok merülnek fel az újságírók Európában kialakult magas munkanélküliségi arányával, valamint azzal kapcsolatban, hogy magas számban vannak köztük a szabadúszók, akik munkahelyének biztonsága és támogatottsága korlátozott, és akik tevékenységüket rendkívül bizonytalan körülmények közt végzik;

V.  mivel a magánkézben lévő média egyre erősödő nemzeti és határokon is átnyúló koncentrációval – amelynek keretein belül média konglomerátumok értékesítik termékeiket a különböző országokban –, az Unión belüli, médiával kapcsolatos befektetések növekedésével, továbbá az Európán kívüli befektetők és média növekvő európai befolyásával szembesül, ami az információk monopolizálását eredményezi és aláássa a vélemények sokszínűségét; mivel bizonyos aggályok merülnek fel némely, magántulajdonban lévő média finanszírozásának forrásait illetően, többek közt az Európai Unióban is;

W.  mivel az európai lakosság, ahogyan azt számos vizsgálat, közvélemény-kutatás és állami kezdeményezés is mutatja, hangot adott aggályainak a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége romlásával kapcsolatban, és ismételten uniós fellépést követelt a tömegtájékoztatás szabadságának megőrzése és egy erős, független és sokszínű médiakörnyezet kialakítása érdekében;

X.  mivel a hírciklus felgyorsítása az újságírói gyakorlat súlyos hibáit eredményezte, így az újságírói források kettős ellenőrzésének elhagyását;

Y.  mivel a digitális környezet fejlődése kulcsszerepet játszhat az európai polgárok online információhoz való hozzáférése tekintetében;

Z.  mivel a médiakörnyezet alapvető változásokon megy keresztül; mivel, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején, egyre nagyobb arányban vannak azok az újságírók, akik bizonytalan foglalkoztatási körülmények közt dolgoznak, és akik a munkaerőpiaci normákhoz képest a szociális biztonság hiányával, valamint az újságírás jövőjét érintő, ehhez kapcsolódó kihívásokkal néznek szembe;

AA.  mivel a polgárok petíciókat küldtek a Parlamentnek a szóban forgó aggályok és követelések kapcsán, követelve az uniós intézmények és különösen a Parlament fellépését;

AB.  mivel az internet, a személyi számítógépek és legújabban a mobil számítógépek által hozott technológiai változások alapjaiban és oly módon változtatták meg az információs infrastruktúrát, amely következményekkel járt a hagyományosabb média üzleti modelljére nézve, különösen ami annak a hirdetési piacra való támaszkodását illeti, ezáltal veszélyeztetve olyan médiaorgánumok létét, amelyek fontos polgári és demokratikus szerepet töltenek be; mivel ezért a hatóságok kötelessége, mind tagállami, mind uniós szinten, hogy egy olyan eszközkészletet hozzanak létre, amelyet a jelenlegi átmeneti időszakban rendelkezésre bocsátanak, és amely segíti a független média által hordozott értékek, illetve az általa végzett feladatok fennmaradásának biztosítását, függetlenül attól, hogy azok jelenleg vagy a jövőben milyen technológiai platformon jelennek majd meg; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a technológiai változásoknak a média üzleti modelljére gyakorolt hatását, illetve a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége vonatkozásában jelentkező következményeit;

AC.  mivel a közelmúltban kialakult gazdasági válság súlyosbította a médiaorgánumokat sújtó problémákat, és a médiakörnyezetet az újságírói szerep növekvő bizonytalansága révén meggyengítette, illetve sebezhetőbbé tette a gazdasági vagy politikai nyomásgyakorlással szemben; mivel ezek a jelenségek külön következményekkel jártak az olyan újságírói műfajok tekintetében, amelyek nagyobb költségekkel járnak, vagy amelyek létrehozása több időt igényel – pl. az oknyomozó újságírás, helyszíni tudósítás –, valamint a nemzetközi és európai tudósítók kiküldését illetően; mivel ezek a műfajok kulcsfontosságúak a hatóságok és politikai tényezők felelőséggel való felruházása és elszámoltathatósága biztosítása szempontjából, a gazdasági és intézményi hatalommal való visszaélések megszüntetése és a társadalmi, környezeti vagy humanitárius téren elkövetett bűncselekmények felderítése és üldözése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a válságnak és a bizonytalan foglalkoztatási körülményeinek az újságírói közösségre gyakorolt hatásait, a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére gyakorolt következmények elemzése és esetleges orvoslása céljából;

AD.  mivel a technológiai változás, a független és szakképzett, sokféle háttérrel rendelkező újságírói állomány és a minőségi termékek megteremtéséhez szükséges sokirányú képesítések megszerzése lehetőséget teremt új, egyszerre több platformot felölelő és nemzeteket áthidaló újságírói vállalkozásokhoz, amelyeket mind állami, mind piaci alapú szakpolitikák révén támogatni lehet;

1.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy tartsák tiszteletben, biztosítsák, védjék és támogassák a szabad véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való alapvető jogot, valamint a tömegtájékoztatás szabadságát és pluralizmusát, és ennélfogva tartózkodjanak a tömegtájékoztatás szabadságának fenyegetésétől – ilyen például a média indokolatlan és politikai befolyásolása, vagy a médiával szembeni nyomásgyakorlás, vagy annak pártoktól függő ellenőrzése és cenzúrája, vagy a tömegtájékoztatás szabadságának és függetlenségének korlátozása vagy jogtalan szűkítése egyéni vagy politikai érdekek szolgálatában, vagy a közszogálati műsorszolgáltatók pénzügyi fenyegetése –, valamint tartózkodjanak olyan mechanizmusok kifejlesztésétől vagy támogatásától, amelyek a tömegtájékoztatás szabadságának akadályozását célozzák;

2.  felhívja a tagállamokat és az Európai Uniót, gondoskodjanak olyan, jogilag kötelező eljárások és mechanizmusok alkalmazásáról a tömegtájékoztatás vezetői, az igazgatótanácsok, a médiatanácsok és a szabályozó szervek vezetőinek kiválasztására és kinevezésére, amelyek átláthatók, érdemeken és vitathatatlan tapasztalaton alapulnak, valamint szakmaiságot, feddhetetlenséget, függetlenséget és a teljes politikai és társadalmi paletta képviselete tekintetében konszenzust biztosítanak, valamint jogbiztonságot és folyamatosságot, nem pedig a választások eredményeitől vagy a hatalmon lévők akaratától függő „zsákmány és jutalom” rendszeren alapuló politikai vagy pártoktól függő kritériumokat; megjegyzi, hogy minden tagállamnak össze kellene állítania egy listát az állami média vezetői vagy igazgatótanácsai kinevezésére vonatkozó feltételekről, összhangban a függetlenség, feddhetetlenség, tapasztalat és szakmaiság elveivel; felhívja a tagállamokat, hogy garanciák megteremtésével biztosítsák a médiatanácsoknak és szabályozó testületeknek a kormány, a parlamenti többség vagy bármely egyéb társadalmi csoport politikai befolyásától való függetlenségét;

3.  hangsúlyozza, hogy a médiapluralizmus és az újságírói és szerkesztői függetlenség a tömegtájékoztatás szabadságának alappillérei, hiszen biztosítják annak sokszínűségét, továbbá a különböző társadalmi és politikai szereplőkhöz, véleményekhez és nézőpontokhoz (például a nem kormányzati szervekhez, polgári szövetségekhez, kisebségekhez) való hozzáférést, és számos különféle álláspontot mutatnak be;

4.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egyszerre több regionális kormányzat vagy tagállam területén eloszló kulturális közösségek saját nyelvükön férhessenek hozzá a tömegtájékoztatáshoz, és ne szülessenek olyan politikai döntések, amelyek ezt a hozzáférést akadályoznák;

5.  emlékeztet rá, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a részes államok az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikkéből eredően kötelesek a médiapluralizmus biztosítására; rámutat, hogy a szóban forgó Egyezmény 10. cikke a közösségi vívmányok részét képező Alapjogi Charta 11. cikkében foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaz;

6.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok garantálják országukban az Alapjogi Charta megfelelő végrehajtását, ami a médiapluralizmusban, a tájékoztatáshoz való egyenlő hozzáférésben, valamint a sajtó semlegességen keresztül megvalósuló függetlenségének tiszteletben tartásában nyilvánul meg;

7.  megállapítja, hogy a koppenhágai kritériumok alapján az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országoknak meg kell felelniük a közösségi vívmányoknak, köztük az Alapjogi Chartának és különösen annak 11. cikkének, amely előírja a médiaszabadság és a médiapluralizmus tiszteletben tartását; ugyanakkor megállapítja, hogy noha a jelenlegi tagállamok is kötelesek betartani a Chartában foglaltakat, nem áll rendelkezésre ennek biztosítására hivatott mechanizmus;

8.  hangsúlyozza egy valóban kiegyensúlyozott európai kettős rendszer alapvető szerepét, amelyben a magántulajdonban lévő és a közszolgálati média egyaránt betölti saját szerepét, és amelyet a Parlament, a Bizottság és az Európa Tanács kérésének megfelelően meg kell őrizni; megállapítja, hogy egy multimédiás társadalomban, ahol megnövekedett a kereskedelmi indíttatású globális piaci szereplők száma, a közszolgálati média nélkülözhetetlen; emlékeztet az államon keresztül a polgárok által finanszírozott, az ő kiszolgálásukat célzó közszolgálati média fontos szerepére és arra vonatkozó intézményi feladatkörére, hogy kiváló minőségű, pontos és megbízható tájékoztatást nyújtson a széleskörű közönség számára, amely médiának minden külső nyomástól és magán- illetve politikai érdekektől függetlennek kell lennie, ugyanakkor olyan témáknak is teret adva, amelyek a magántulajdonú média számára esetleg nem volnának jövedelmezők; kiemeli, hogy a magántulajdonban lévő média hasonló feladatkörrel rendelkezik az információval – különösen a szervezeti és politikai jellegű információval – kapcsolatban, pl. választások, népszavazások stb. összefüggésében; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a nemzeti hírügynökségek szakmai függetlenségét és el kell kerülni a hírmonopóliumok létrejöttét;

9.  elismeri, hogy a folyamatos önszabályozási és nem jogalkotási kezdeményezéseknek, amennyiben függetlenek, pártatlanok és átláthatóak, fontos szerep jut a tömegtájékoztatás szabadságának biztosításában; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a média és annak szabályozó ügynökségei mind az államtól (európai szinten is), mind a jelentős hatalommal rendelkező üzleti érdekcsoportoktól való függetlenségének támogatására;

10.  emlékeztet a közszolgálati médiának a tagállami közszolgálati műsorszolgáltatás rendszeréről szóló Amszterdami Jegyzőkönyvben említett sajátos és megkülönböztető szerepére;

11.  emlékeztet arra, hogy a Szerződésekhez csatolt 29. jegyzőkönyv elismeri, hogy a tagállamokban megvalósuló közszolgálati műsorszolgáltató rendszer közvetlenül kapcsolódik az egyes társadalmak demokratikus és kulturális igényeihez és a médiapluralizmus megőrzésének követelményéhez; ennek megfelelően előírja, hogy a tagállamok csak abban az esetben finanszírozhatják a közszolgálati műsorszolgáltatást, ha ez a közszolgáltatási hatáskör ellátását célozza, és nem érinti olyan mértékben az Unióban a kereskedelmi feltételeket és a versenyt, ami már ellentétes volna a közérdekkel;

12.  hangsúlyozza a közszolgálati média megfelelő, arányos és stabil finanszírozásának fontosságát a politikai és gazdasági függetlensége biztosítása érdekében, hogy a maradéktalanul elláthassa feladatait, ideértve társadalmi, oktatási, kulturális és demokratikus szerepét, valamint hogy alkalmazkodni tudjon a digitális változásokhoz, és hozzá tudjon járulni egy olyan inkluzív információs és tudásalapú társadalom kialakításához, amelyben a reprezentatív, kiváló minőségű média mindenki számára elérhető; aggodalmát fejezi a néhány tagállamban tapasztalható jelenlegi tendencia miatt – nevezetesen hogy költségvetési megszorításokat alkalmaznak vagy csökkentik a közszolgálati média tevékenységét –, ami csökkenti a küldetésük teljesítésére irányuló képességüket; sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsák meg ezt a tendenciát, és biztosítsák, hogy a közszolgálati média megfelelő, fenntartható és kiszámítható finanszírozást kap;

13.  kiemeli, hogy a médiaorgánumok piacra jutásának műsorszórási engedélyezési eljárások útján történő szabályozására vonatkozó intézkedésekkel és az állami, nemzeti vagy katonai biztonság és a közrend, valamint a közerkölcsre és a gyermekek védelmére vonatkozó szabályokkal nem lehet a médiára irányuló politikai vagy pártoktól függő ellenőrzés vagy cenzúra gyakorlása vagy a polgárok közérdekű, fontos kérdésekben való tájékozódásra vonatkozó alapvető jogának akadályozása érdekében visszaélni; hangsúlyozza, hogy e tekintetben megfelelő egyensúlyt kell biztosítani; figyelmeztet arra, hogy a tömegtájékoztatást nem fenyegetheti egyes érdekcsoportok és lobbik, gazdasági szereplők vagy vallási csoportok befolyása;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a verseny biztosítása érdekében alkalmazzák a versenyjogi szabályokat és a médiaszabályozást az erőfölényes helyzetek kezelése és megelőzése céljából, adott esetben azáltal, hogy a média iparágban a verseny küszöbértékét más piacokénál alacsonyabban határozzák meg, garantálják az új szereplők piacra jutását, közbelépnek, amennyiben a média túlzottan koncentrált és amennyiben a média pluralizmusa, függetlensége és szabadsága veszélybe kerül, annak biztosítása érdekében, hogy minden tagállamban valamennyi uniós polgárnak szabad és sokszínű média álljon rendelkezésére, és szükség esetén javasoljanak fejlesztéseket; hangsúlyozza, hogy a vállalatok által birtokolt olyan sajtócsoportosulások, amelyek közbeszerzési szerződéseket ítélhetnek oda, veszélyt jelentenek a média függetlenségére nézve; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a meglévő versenyjogi szabályok összeegyeztethetők-e a tagállamok kereskedelmi médiáinak növekvő koncentrációjával; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon a médiapluralizmus védelmére és a túlzott médiakoncentráció megelőzésére irányuló konkrét intézkedéseket;

15.  hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a média-tulajdonviszonyok tagállami koncentrálódásának szintjére, és hangsúlyozza, hogy a médiapluralizmus koncepciója a kérdések szélesebb körére is kiterjed, például a cenzúra tilalmára, a források és informátorok védelmének biztosítására, valamint az olyan kérdésekre, mint a politikai szereplők és a piaci erők által kifejtett nyomás, az átláthatóság, az újságírók munkakörülményei, a médiaellenőrző hatóságok, a kulturális sokféleség, az új technológiák kifejlesztése, az információhoz és kommunikációhoz történő korlátlan hozzáférés, az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés, valamint a digitális szakadék; úgy véli, hogy a média tulajdonviszonyainak és irányításának átláthatónak és összefonódásoktól mentesnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a tulajdonlás koncentrációja veszélyezteti a pluralizmust és a kulturális sokszínűséget, és a tömegtájékoztatási tartalmak egységesüléséhez vezet;

16.  kéri, hogy hozzanak létre szabályokat – például a politikai tisztség és a médiaorgánumok feletti ellenőrzés egyesítéséből eredő – összeférhetetlenség megfelelő kezelésének és megoldásának és különösen annak biztosítása érdekében, hogy a média konglomerátumok kedvezményezett tulajdonosai az összeférhetetlenséget elkerülése érdekében mindig nyilvánosak legyenek; kéri az egyértelmű szabályok hatékony végrehajtását a médiafinanszírozásra, az állami hirdetésekre és a szponzorálás elosztására vonatkozó eljárások átláthatóságának és tisztességességének garantálásához, annak biztosítása érdekében, hogy ezek ne eredményezzék a média szerkesztőségi irányvonalaiba való beavatkozást, és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az eseményeket;

17.  hangsúlyozza, hogy a versenypolitikának az uniós összefonódási rendeleten – és különösen a rendelet 21. cikkén(18) – keresztül való alkalmazása ellenére aggodalomra adott okot, hogy ezek az eszközök nem ellenőrzik megfelelően a piac körülhatárolásával kapcsolatos problémákból eredő médiakoncentrációt, ahol bizonyos esetekben a médiák közötti nagy egyesülések elmaradtak az uniós versenypolitika által meghatározott forgalmi küszöbértékektől;

18.  hangsúlyozza, hogy a média iparág piaci ereje nem kizárólag az árképzés hatáskörének monopóliumából keletkezik, hanem a túlszabályozáshoz vezető politikai befolyásból is, ami nehezebbé teszi a már létrejött erőfölény megszüntetését; kéri, hogy a média iparágban a verseny küszöbértékét más piacoknál alacsonyabban határozzák meg;

19.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a múltban néhányszor már felvetették a lehetőségét a tulajdonviszonyok koncentrálódását és az erőfölénnyel való visszaélést megelőző jogi keret létrehozását; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon a médiapluralizmus védelmére irányuló konkrét intézkedéseket, többek között a tagállamok számára minimumszabványokat bevezető, a média tulajdonviszonyainak szabályairól szóló jogi keretet;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az újságírók függetlenek legyenek mind a szerkesztők, kiadók vagy tulajdonos részéről érkező belső, mind a politikai és gazdasági lobbik vagy egyéb érdekcsoportok által gyakorolt külső nyomástól, és hangsúlyozza a szerkesztői szabályzatok és a szerkesztői szabadságról szóló magatartáskódexek fontosságára, mivel ezek megakadályozzák a tulajdonosokat, kormányokat és külső érdekelt feleket abban, hogy beavatkozzanak a hírek tartalmába; fontosnak tartja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot bármilyen fajta megkülönböztetéstől mentesen, az egyenlőség és egyenlő elbánás elvének alapján lehessen gyakorolni; kiemeli, hogy a nyilvános dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférés joga alapvető jog az újságírók és a polgárok számára, és felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre stabil és széles körű jogi keretet a kormányzati információ szabadsága és a közérdekű dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak jogi biztosítékokat a források bizalmassága elvének teljes körű védelmére, és kéri az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatának szigorú alkalmazását, így a szabálytalanságok bejelentése tekintetében is;

21.  kéri az újságírók nyomás, megfélemlítés, zaklatás, fenyegetés és erőszak elleni védelmét, és emlékeztet arra, hogy az oknyomozó újságírókat ugyanis gyakran érik fenyegetések, testi bántalmazás és gyilkossági kísérlet a tevékenységük miatt; hangsúlyozza az igazságszolgáltatás biztosítása és az ilyen tettek büntetlensége elleni küzdelem jelentőségét, és kiemeli, hogy e tettek dermesztő hatást gyakorolnak a szabad véleménynyilvánításra, ami a média öncenzúrájához vezet; hangsúlyozza, hogy az oknyomozó újságírás segítséget nyújt a demokrácia és a helyes kormányzás nyomon követésében, illetve a szabálytalanságok és bűncselekmények felderítésében, ezért segítségére van a bűnüldöző hatóságoknak; sürgeti a tagállamokat és a EU-t, hogy támogassák és népszerűsítsék az oknyomozó újságírást , valamint szakmai normák és megfelelő jogorvoslati eljárások kialakításával – nevezetesen szakmai képzés, illetve a médiaszövetségek és szakszervezetek által létrehozott magatartási kódexek révén – támogassák az etikus újságírói tevékenységet a tömegtájékoztatásban;

22.  felhívja a tagállamokat olyan jogszabályok elfogadására, amelyek megakadályozzák a hírszerző tisztek beszivárgását a szerkesztőségekbe, mivel az ilyen gyakorlatok a szerkesztőségek felügyeletének lehetővé tételével és bizalmatlan légkör megteremtésével erősen veszélyeztetik a véleménynyilvánítás szabadságát, hátráltatják az infomációszerzést és veszélyeztetik a források bizalmas jellegét, és végül megkísérlik a nyilvánosság félretájékoztatását és manipulálását, valamint károsítják a média hitelességét;

23.  hangsúlyozza, hogy egyre több újságírót méltatlan körülmények között foglalkoztatnak, a munkaerőpiacon megszokott szociális garanciák nélkül, és felszólít a médiaszakemberek munkakörülményeinek javítására; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az újságírók munkafeltételei megfeleljenek az Európai Szociális Charta előírásainak; hangsúlyozza az újságírók kollektív szerződéseinek, valamint az újságírói kollektívák szakszervezeti képviseletének jelentőségét, amelyet lehetővé kell tenni valamennyi munkavállaló számára, akkor is, ha egy kis csoport tagjai, kis vállalkozásban dolgoznak vagy olyan nem szabványos szerződéssel rendelkeznek, mint az ideiglenes vagy átmeneti munka, mivel a foglalkoztatási biztonság lehetővé teszi számukra, hogy együtt felszólaljanak és fellépjenek, valamint hogy könnyebben és hatékonyabban tudják fenntartani a szakmai normáikat;

24.  hangsúlyozza az etikus újságírás médiában való előmozdításának jelentőségét; felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegyen eszközre irányuló javaslatot (például olyan javaslat révén, mint a 2006. december 20-i, az európai audiovizuális és információs szolgáltatások iparának versenyképessége tekintetében a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről, valamint a válaszadás jogáról szóló javaslat) annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok ösztönözzék a médiaágazatot olyan szakmai normák és etikai kódexek létrehozására, amelyek magukban foglalják a tudósítás során a tények és a vélemények közötti különbségtételre, a pontosság, a pártatlanság és az objektivitás szükségességére, az emberek személyiségi jogainak tiszteletben tartására, a félretájékoztatás javítására és a válaszadás jogára vonatkozó kötelezettséget; ennek a keretnek gondoskodnia kell arról, hogy a médiaágazat létrehozzon egy – politikai vagy egyéb külső beavatkozástól függetlenül működő – független médiaszabályozó hatóságot, amely a sajtóval kapcsolatos panaszokat szakmai normák és etikai kódexek alapján tudja kezelni, és amelynek hatáskörébe tartozik a megfelelő szankciók kiszabása;

25.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyekben a rágalmazás bűncselekmény, hogy a lehető leghamarabb szüntessék meg annak büntethetőségét; sajnálja, hogy több tagállamban nyomást gyakorolnak az újságírókra és a médiára, erőszakot alkalmaznak velük szemben vagy zaklatják őket – többek között a tüntetések és nyilvános események közvetítése közben is –, ami aggodalmat okoz az európai és nemzetközi szervezetek, valamint a tudományos világ és a civil társadalom körében; hangsúlyozza, hogy fontos párbeszédet folytatni a hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy a média szabadsága és függetlensége ne kerüljön veszélybe, hogy a kritikus véleményeket ne hallgattassák el, valamint hogy a bűnüldöző szervek állománya tiszteletben tartsa a média által betöltött szerepet és biztosítsa a szabad és biztonságos tudósítást;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy létrehozzák olyan média önszabályozó szerveit, mint például a panaszokkal foglalkozó bizottságok és az ombudsmanok, és támogatja az európai újságírók által indított arra irányuló gyakorlati, alulról felfelé építkező erőfeszítéseket, hogy megvédjék az alapvető jogaikat egy olyan drop-in (toppanj be) központ létrehozása révén, amely dokumentálja e – különösen a szabad véleménynyilvánításról szóló – jogok állítólagos megsértéseit (a 2012. október 23-i plenáris ülésen, a Parlament 2013. évi költségvetésről szóló álláspontjának részeként elfogadott kísérleti projekttel összhangban);

27.  kiemeli, hogy a teljes audiovizuális médiaágazatban megjelenő politikai információk vonatkozásában szabályokra van szükség a különböző politikai riválisokhoz, véleményekhez és álláspontokhoz való méltányos hozzáférés biztosítása érdekében, különösen választások és népszavazások alkalmával, azzal a céllal, hogy a polgárok egy domináns véleményformáló hatalom indokolatlan befolyásától mentesen alkothassanak véleményt; hangsúlyozza, hogy ezeket a szabályokat a szabályozó testületeknek megfelelően érvényesíteniük kell;

28.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságával és a média szabadságával kapcsolatos alapvető jog nem kizárólag a hagyományos médiára, hanem a közösségi médiára és az új média egyéb formáira is vonatkozik; hangsúlyozza az internetes szólásszabadság és információs szabadság nevezetesen a hálózatsemlegesség biztosítása révén való biztosításának jelentőségét, következésképpen felhívja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát teljes mértékben tiszteletben tartsák az interneten az információ nyújtása és terjesztése vonatkozásában; óva int a hatóságok arra irányuló kísérleteitől, amelyek regisztrációt vagy engedélyezést írnak elő vagy amelyek korlátozzák az általuk állítólagosan károsnak ítélt tartalmat; elismeri, hogy a közszolgálati média által nyújtott internetes szolgáltatás hozzájárul az annak biztosítására irányuló küldetésükhöz, hogy a polgárok hozzáférhessenek az információhoz és többféle forrásból alkothassanak véleményt;

29.  hangsúlyozza a hírgyűjtő oldalak, keresőmotorok és egyéb közvetítők egyre növekvő jelentőségét az információ és hírtartalom interneten való terjesztésében és a hozzáférés elősegítésében; felhívja a Bizottságot, hogy ezeket az internetes szereplőket az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata során foglalja bele az uniós szabályozási keretbe annak érdekében, hogy kezelni lehessen a tartalmi megkülönböztetéssel és a forrás kiválasztásával kapcsolatos problémákat;

30.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Bizottság médiaműveltségre irányuló szakpolitikája keretében fordítsanak kellő figyelmet a médiaoktatásra, amely biztosítja a polgárok számára az egyre növekvő információhalmaz kritikus értelmezésének és az információk szelektálásának készségeit;

31.  felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok objektív, átlátható, nem megkülönböztető és arányos kritériumok alapján adják-e ki a műsorszórási engedélyeket;

32.  kiemeli annak fontosságát és sürgősségét, hogy nem kormányzati szervek, érdekelt felek és szakértők bevonásával évente nyomon kövessék a tömegtájékoztatás szabadságát és a pluralizmust valamennyi tagállamban, és arról éves jelentést készítsenek az Európa Tanács és az EBESZ által kidolgozott részletes előírások, valamint a Bizottság számára nem kormányzati szervek, érdekelt felek és szakértők bevonásával készített független tanulmányban kidolgozott kockázatalapú analitikus megközelítés és mutatók alapján, melyeket többek között úgy hoztak létre, hogy nyomon követték és felügyelték a médiajogszabályok fejlődését és változásait, illetve a tagállamokban elfogadott, a médiaszabadságot – különösen a kormányzati beavatkozás tekintetében – befolyásoló minden jogszabályt és a közszolgáltatási normáknak a közszolgálati és kereskedelmi csatornák tekintetében való meghatározásához alkalmazott helyes gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen közös európai előírásokról fontos tájékoztatni a széles nyilvánosságot; úgy véli, hogy ezt a feladatot a Bizottságnak, az Alapjogi Ügynökségnek és/vagy az Európai Egyetemi Intézet tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központjának kell végrehajtania, és éves jelentést kell készítenie a nyomon követés eredményeiről; úgy véli, hogy ezt a jelentést a Bizottságnak be kell nyújtania a Parlamentnek és a Tanácsnak, és javaslatokat kell tennie a vélemény következtetéseiből eredő fellépések és intézkedések tekintetében;

33.  úgy véli, hogy az EU képes arra, hogy jogalkotási intézkedéseket hozzon a szabad véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való alapvető jog, valamint a tömegtájékoztatás szabadsága és pluralizmusa biztosítása, védelme és előmozdítása érdekében, legalább olyan mértékben, ahogyan azt tette a kiskorúak, az emberi méltóság, a kulturális sokszínűség, a polgárok fontos eseményekről szóló információkhoz és/vagy tudósításhoz való hozzáférése, a fogyatékkal élők jogainak előmozdítása, a kereskedelmi kommunikációval kapcsolatos fogyasztóvédelem és a válaszadás joga tekintetében, mivel ezek az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv hatálya alá tartozó általános érdekek; ugyanakkor úgy véli, hogy a rendeleteket az EU-ban és a tagállamokban fennálló helyzet, a megoldandó problémák és a megoldásuk legjobb módjának részletes és alapos elemzése alapján kell hozni; úgy véli, hogy az olyan nem jogalkotási kezdeményezéseket, mint a nyomon követést, az önszabályozást, a magatartási kódexeket, valamint az EUSZ 7. cikkére szükség esetén történő hivatkozást a legtöbb érdekelt fél kérésének megfelelően alkalmazni kell, figyelembe véve, hogy a média szabadságát leginkább veszélyeztető fenyegetések néhány tagállamban az újonnan elfogadott jogszabályokból erednek;

34.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és módosítsa az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet és terjessze ki a hatályát a véleménynyilvánítás szabadsága és az információs szabadság alapvető jogának, valamint a média szabadságnak és pluralizmusnak a tiszteletben tartására, védelmére és előmozdítására vonatkozó minimum szabványokra, és biztosítsa az Alapjogi Charta és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, illetve az ezzel kapcsolatos, a média területén tevőleges kötelezettségekre vonatkozó joggyakorlat teljes körű alkalmazását, mivel az irányelv célja, hogy belső határok nélküli területet hozzon létre az audiovizuális médiaszolgáltatások számára, ugyanakkor biztosítsa a közérdekű célkitűzések – például a hatékony pluralizmust biztosító megfelelő jogalkotási és igazgatási keret létrehozása – magas szintű védelmét(19); ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és módosítsa az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet annak biztosítása érdekében – ahogy ez az elektronikus kommunikáció keretében működő szabályozó hatóságok modellje esetében és alapján is történik –, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a döntéshozatali eljárásaikban, kötelezettségeik elvégzésében, hatáskörük gyakorlásában és a nyomon követési folyamat során teljes mértékben függetlenek, pártatlanok és átláthatóak, illetve a tevékenységük elvégzéséhez megfelelően támogatottak legyenek, és megfelelő szankcionálási hatáskört nyújtsanak számukra annak biztosítására, hogy határozataikat végrehajtsák;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv értékelésébe és felülvizsgálatába foglaljon bele a média tulajdonviszonyok, médiakoncentráció és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok átláthatóságára vonatkozó rendelkezéseket is, hogy megakadályozza a politikai és gazdasági erők túlzott befolyását a médiára és a médiafelügyeleti szervek függetlenségére; felhívja a Bizottságot, hogy adja ki – az „A tagállamok médiapluralizmusának mérésére szolgáló mutatók – egy kockázatalapú megközelítés felé ” című független tanulmány által és a 2007. januári „háromlépcsős megközelítés” alapján már létrehozott – a médiapluralizmus-figyelő eszköz indikátorainak az uniós tagállamokban való végrehajtásáról szóló közleményt; ezt egy valamennyi érdekelt szereplő részvételével folytatott széles körű nyilvános konzultációnak – többek között a tömegtájékoztatás szabadságának magas szintű munkacsoportja által készített jelentést követő intézkedések alapján – és különösen a médiaszabadságra és médiapluralizmusra vonatkozó uniós iránymutatókra irányuló javaslattervezetnek kell követnie;

36.  felhívja a tagállamokat, hogy e célkitűzések elérése érdekében haladéktalanul folytassák a reformokat; felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg a szabályozó hatóságok hatáskörét, különösen a szabályozás és a nyomon követés tekintetében, és kövesse nyomon, hogy a szankciók kiszabása során megfelelnek-e a szükségességre és arányosságra vonatkozó követelményeknek; emlékeztet annak fontosságára, hogy a rendelet hatályát hozzáigazítsák a média egyes válfajai sajátos természetéhez;

37.  felhívja a nemzeti szabályozó hatóságokat a médiaügyekben való együttműködésre és uniós szinten való összehangolásra – például azáltal, hogy létrehozzák az audiovizuális médiaszolgáltatások európai szabályozói szövetségét –, illetve az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 29. és 30. cikkében meghatározott nemzeti szabályozási hatóságok státuszát annak biztosítása révén való összehangolására, hogy a döntéshozatali eljárások és a hatáskörük gyakorlása során függetlenek, pártatlanok és átláthatók, és megfelelő szankcionálási hatáskört nyújtanak számukra annak biztosítására, hogy határozataikat végrehajtsák;

38.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő és jól időzített, arányos és fokozatos intézkedéseket, amennyiben aggályok merülnek fel a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, valamint a tömegtájékoztatás szabadsága és a médiapluralizmus terén az Európai Unióban és a tagállamokban;

39.  úgy véli, hogy az Európai Unióhoz történő további csatlakozások esetén fokozottabban kell hangsúlyozni a szabadságok és a szólásszabadság védelmét, mivel ezek széles körben elismerten az emberi jogok elemei és a koppenhágai kritériumok demokráciára vonatkozó feltételei; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az uniós tagjelölt országok a médiaszabadságok védelmével kapcsolatos teljesítményének és előrehaladásának nyomon követését;

40.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a médiapluralizmuson és médiatulajdonláson alapuló kritériumokat felvegyék a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos új kezdeményezések tekintetében végzett valamennyi hatásvizsgálatba;

41.  aggodalmát fejezi ki az európai média-tulajdonviszonyok átláthatóságának hiányával kapcsolatban, ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek – például a Mavise adatbázis annak érdekében történő egységes európai nyilvántartássá való továbbfejlesztésére révén, hogy azonosíthatók legyenek a túlzott médiakoncentrációk és megakadályozhassák a médiaszervezeteket abban, hogy elrejtsék különleges érdekeiket, illetve a polgároknak lehetőségük nyíljon ellenőrizni a média mögött álló érdekeket – kezdeményezéseket a média-tulajdonviszonyok és a médiairányítás átláthatóságának biztosítása érdekében, nevezetesen azáltal, hogy előírják a sugárzott, nyomtatott és hasonló média számára, hogy a nemzeti médiahatóságok, a cégjegyzékek és a nyilvánosság számára nyújtsanak kellően pontos információt a tulajdoni viszonyokról ahhoz, hogy azonosíthatók legyenek a médiaorgánumok kedvezményezett és végső tulajdonosai; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg és kövessék nyomon azt, hogy a tagállamok által a közszolgálati médiának szánt állami forrásokat átlátható módon és a Szerződésekhez csatolt 29. jegyzőkönyvvel szigorú összhangban használják-e fel; úgy véli, hogy a tulajdonviszonyok átláthatósága a médiapluralizmus lényeges eleme; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és támogassa a média tulajdonviszonyokról szóló információ fokozottabb cseréje terén elért haladást;

42.  hangsúlyozza, hogy a média szabadságának magában kell foglalnia a médiához való hozzáférés szabadságát is a szélessávú internet és az ahhoz való hozzáférés valamennyi európai polgár számára ésszerű időn belül és költségekkel – amelyet a vezeték nélküli technológiák, beleértve a műholdas internet-kapcsolat további fejlesztésével tesznek lehetővé – való biztosítása révén;

43.  hangsúlyozza, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata szerint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikke tevőlegesen kötelezi a tagállamokat a véleménynyilvánítás szabadságának, mint a működő demokrácia egyik előfeltételének védelmére, mivel „bizonyos szabadságjogok tényleges gyakorlása nem csupán az állam be nem avatkozási kötelezettségétől függ, hanem megkövetelheti tevőleges védelmi intézkedések meghozatalát is”;

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Alapjogi Ügynökségnek, az EBESZ-nek, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és Parlamenti Közgyűlésének, a Velencei Bizottságnak és az emberi jogi biztosnak.

(1) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (2) http://www.pressfreedom.eu/en/index.php. (3) HL C 25. E, 2004.1.29., 205. o. (4) HL C 76. E, 2004.3.25., 412. o. (5) HL C 76. E, 2004.3.25., 453. o. (6) HL C 193. E, 2006.8.17., 117. o. (7) HL C 104. E, 2004.4.30, 1026. o. (8) HL C 8. E, 2010.1.14., 75. o. (9) HL C 99. E, 2012.4.3., 50. o. (10) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o. (11) www.mediainitiative.eu (12) „The Citizen’s Right to Information: Law and Policy in the EU and its Member States” (A polgárok információhoz való joga: jog és szakpolitika az EU-ban és a tagállamokban), 2012. június, lásd: http://www.europarl.europa.eu/committees/fr/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=75131 (13) http://cmpf.eui.eu/Home.aspx. (14) összeállította: K.U.Leuven – ICRI, Jönköpingi Nemzetközi Üzleti Főiskola - MMTC, Közép-európai Egyetem - CMCS és Ernst & Young Consultancy Belgium. (15) Ezek közé tartoznak többek között: a tömegtájékoztatás és a média ellenőrző szerveinek közvetlen vagy közvetett, pártoktól függő politikai ellenőrzése és befolyása; bizonyos médiaorgánumok piacra jutásának akadályozása vagy korlátozása műsorszórási engedélyezés útján; a nemzeti vagy katonai biztonságra, közrendre, vagy közerkölcsre vonatkozó jogszabályok helytelen használata vagy az azokkal való visszaélés a cenzúra alkalmazása és a közokiratokhoz és információhoz való hozzáférés akadályozása érdekében; a források bizalmassága elvének megsértése; a médiakoncentrációra, illetve az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályok hiánya; valamint a hirdetések alkalmazása a kiadói irányvonalak befolyásolására. (16) http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/52 (17) Lásd a magyar médiatörvényről szóló 2011. március 10-i európai parlamenti állásfoglalás 6. pontját. (18) A cikk kimondja, hogy a nemzeti hatóságok felléphetnek a „nemzeti érdek” védelmében azáltal, hogy a médiapluralizmus megőrzésére irányuló nemzeti jogszabályokat hoznak. (19) Emberi Jogok Európai Bírósága, Centro Europa 7 ügy, 2012. június 7., 134. bekezdés.

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása a megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendjéről (2012/2234(INI))

P7_TA(2013)0204 A7-0137/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Zöld könyv a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című 2010. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2010)0365) és a Parlament erről szóló 2011. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság „Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című 2012. február 16-i közleményére (COM(2012)0055),

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című 2012. február 16-i bizottsági közleményről szóló véleményére(2),

–  tekintettel az Európai Bizottság Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága és a Szociális Védelmi Bizottság által közösen készített „Pension Adequacy in the European Union 2010–2050” (A nyugdíjak megfelelősége az Európai Unióban 2010–2050) című jelentésre (a nyugdíjak megfelelőségéről szóló 2012. évi jelentés),

–  tekintettel az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága és a Gazdaságpolitikai Bizottság által közösen készített „The 2012 Ageing Report: Economic and budgetary projections for the 27 EU Member States (2010–2060)” (2012. évi jelentés az idősödésről: Gazdasági és költségvetési előrejelzések az EU 27 tagállamára vonatkozóan (2010–2060) című jelentésre(3),

–  tekintettel a „2012. évi éves növekedési jelentés” című 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815) és erről szóló 2012. február 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a társadalmi integráció és a szegénység, köztük gyermekszegénység elleni küzdelem Európai Unióban történő előmozdításáról szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanácsnak a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről (2012): A következő lépések című, 2012. december 7-i nyilatkozatára (SOC 992/SAN 322,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0137/2013),

A.  mivel a Parlament 2011. február 16-i állásfoglalásában kifejtette véleményét a Bizottság „a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című zöld könyvéről;

B.  mivel az utóbbi évtizedek legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válsága mély államadósság- és szociális válsággá alakult át, amely súlyosan érintette az uniós polgárok millióinak nyugdíjjövedelmét; mivel ez a válság megmutatta, hogy az európai gazdaságok kölcsönösen függnek egymástól, és már egyetlen ország sem tudja önállóan garantálni saját szociális védelmi rendszereinek megfelelőségét, biztonságát és fenntarthatóságát;

C.  mivel az időskorú európaiak számára a nyugdíj a fő bevételi forrás, és mivel annak biztosítania kell számukra a tisztességes életszínvonalat és a pénzügyi függetlenség lehetőségét; és mivel eközben a 75 év feletti nők körülbelül 22%-a az uniós szegénységi küszöb alatt él, kitéve a társadalmi kirekesztés veszélyének, és mivel a nők alkotják a 75 év feletti lakosság többségét;

D.  mivel a háború utáni magas születésszámú, úgynevezett „baby boom” generáció első csoportja elérte a nyugdíjkorhatárt, aminek következtében a demográfiai kihívás többé már nem jövőbeli forgatókönyv, hanem napjaink valósága, és mivel a 60 évesnél idősebbek száma évente több mint 2 millióval növekszik;

E.  mivel a hosszú távú demográfiai és termelékenységi trendek – a gazdasági válságtól függetlenül is – alacsony, a korábbi évtizedeknél jelentősen alacsonyabb ütemű gazdasági növekedési forgatókönyv megvalósulását jelzik előre az EU legtöbb tagállama számára;

F.  mivel az Európai Tanács 2001 márciusában már támogatta a háromágú stockholmi stratégiát, amelynek célja: az államadósság gyors ütemben való csökkentése, a foglalkoztatási arány és a termelékenység növelése, valamint a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a tartós ápolási-gondozási rendszerek reformja;

G.  mivel Európában a gazdasági és pénzügyi válságnak a jövedelemre és a foglalkoztatottságra gyakorolt negatív hatása növeli az időskori elszegényedés jövőbeli veszélyét;

H.  mivel a növekvő munkanélküliség és a csalódást keltő pénzpiaci hozamok a felosztó-kirovó és a tőkefedezeti nyugdíjrendszereket is súlyosan érintették;

I.  mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ajánlása szerint a szegénységi küszöb feletti nyugdíjjövedelmek biztosítása érdekében emelni kell a minimumnyugdíj szintjeit;

J.  mivel a nyugdíjrendszerek az európai szociális modellek kulcsfontosságú elemét képezik, amelyeknek alapvető és megkérdőjelezhetetlen célja, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítanak az idősek számára; mivel a nyugdíjak biztosítása továbbra is tagállami hatáskör;

K.  mivel a nyugdíjpolitika fenntarthatósága nem pusztán költségvetési megfontolásokat jelent; mivel a magánmegtakarítások arányai, a foglalkoztatási arányok és a demográfiai helyzet várható alakulása is jelentős szerepet játszik a fenntarthatóság biztosításában;

L.  mivel a jelenlegi európai vitában a nyugdíjrendszereket túl gyakran pusztán az államháztartást terhelő ballasztnak tekintik, ahelyett, hogy az időskori szegénység leküzdésének eszközeként értékelnék, amely lehetővé teszi az újraelosztást az egyén saját életében és társadalmi szinten horizontálisan;

M.  mivel a nyugdíjasok jelentős fogyasztói osztályt jelentenek, és fogyasztási szokásaik bármilyen ingadozásának komoly hatásai vannak a reálgazdaságra nézve;

N.  mivel számos uniós országban a termékenységi arány továbbra is alacsony, ami a munkaképes korúak számának jövőbeli csökkenéséhez vezet;

O.  mivel az OECD szerint a tagállamok közötti mobilitás alacsony, és a munkaképes korú európai uniós polgároknak mindössze 3%-a lakik másik európai uniós tagállamban (7);

P.  mivel a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának megrendelésére készült, „Women Living Alone – An Update” c. tanulmány(8) szerint több jelenleg létező nyugdíjrendszerben is jelen vannak a nemek közötti egyenlőtlenségek fokozódásához vezető rejtett kockázatok, melyek különösen az egyedül élő nőket veszélyeztetik;

Q.  mivel az OECD 116. számú, „Főzés, gondoskodás és önkéntesség: a nem fizetett munka világszerte” című társadalmi, foglalkoztatási és migrációs munkadokumentuma(9) rávilágít a nemzeti nyugdíjrendszerekben jelenleg nem elismert nem fizetett munka fontosságára;

R.  mivel az EU-ban az 55–64 éves polgárok körében a foglalkoztatás mértéke mindössze 47,4%, míg a nők körében csupán 40,2%; mivel néhány EU-tagállamban az összes meghirdetett állás csupán 2%-át töltik be 55 éves vagy annál idősebb emberek; mivel az ilyen alacsony foglalkoztatási arány generáción belüli eltéréseket idéz elő a nők és férfiak nyugdíja között, valamint generációk közötti különbséget eredményez, jelentős szakadékot létrehozva az egyes nemzedékek pénzügyi lehetőségei között;

S.  mivel a nyugdíjrendszerek a tagállamokon belül és a tagállamok között is jelentősen eltérnek egymástól (például a tőkefedezet mértéke, a kormányzati részvétel szintje, az irányítási struktúra, a jogosultságok típusa, a költséghatékonyság, a kollektivitás és szolidaritás foka tekintetében), és ezért nem áll rendelkezésre közös uniós tipológia;

Bevezetés

1.  megállapítja, hogy a nemzeti költségvetésekre súlyos nyomás nehezedik, és hogy a nyugellátások számos tagállamban bekövetkezett csökkentése a pénzügyi és gazdasági válság súlyos elmélyülésének következménye; sajnálatát fejezik ki a válság által legmélyebben érintett tagállamokban végrehajtott súlyos csökkentések miatt, amelyek számos nyugdíjast sodortak szegénységbe vagy a szegénység által veszélyeztetett helyzetbe;

2.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió és a tagállamok felmérjék a nyugdíjrendszerek jelenlegi és jövőbeni fenntarthatóságát és megfelelőségét, és meghatározzák azokat a bevált gyakorlatokat és szakpolitikai stratégiákat, amelyek a nyugdíjak legbiztonságosabb és legköltséghatékonyabb biztosítását eredményezhetik a tagállamokon belül;

3.  hangsúlyozza egy hosszú távon alacsony növekedéssel járó gazdasági forgatókönyv megvalósulásának valószínűségét, ami megkövetelheti, hogy a tagállamok a hatékony és eredményes államháztartási gazdálkodást szükségessé tévő szigorú feltételek mellett hajtsák végre költségvetéseik konszolidálását és gazdálkodásuk reformját; egyetért a Bizottság fehér könyvében kifejtett azon véleménnyel, hogy az idős korára mindenki számára legalább tisztességes életszínvonalat biztosító általános állami nyugdíjak megőrzésének prioritása mellett szükség van a kiegészítő tőkefedezeti foglalkoztatói nyugdíjak kiépítésére;

4.  hangsúlyozza, hogy az első pillérbe tartozó állami nyugdíj marad a nyugdíjasok legfontosabb jövedelemforrása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fehér könyvben a Bizottság nem foglalkozik megfelelően az általános, legalább a szegénység ellen védelmet nyújtó, első pillérbe tartozó állami rendszerek fontosságával; felhívja a tagállamokat, hogy az inaktívak és a foglalkoztatottak közötti gazdasági függőségi ráta csökkentése érdekében – az Európa 2020 stratégiának a foglalkoztatás növelésével és a szegénység elleni harccal kapcsolatos célkitűzéseivel összhangban – folytassák az aktívabb és inkluzívabb munkaerő-piaci stratégiák kidolgozását; felhívja a szociális partnereket és a tagállamokat, hogy ezeket a reformokat kapcsolják össze a munkafeltételek állandó javításával, valamint az egészségesebb és hosszabb szakmai pályafutást lehetővé tevő, egész életen át tartó képzési programok megvalósításával, ezáltal növelve a nyugdíjjárulékot fizetők számát és egyúttal elkerülve azt, hogy az állami nyugdíjkiadások növekedése veszélybe sodorja az államháztartás fenntarthatóságát; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan reformokat, amelyek nyomán első pillérbe tartozó rendszereik a járulékfizető évek számát is figyelembe veszik;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy alaposan értékeljék első pilléres nyugdíjrendszereik reformjának szükségességét, figyelembe véve a várható élettartam – valamint a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a gazdaságilag aktívak arányának – változását, hogy tisztességes életszínvonalat és gazdasági függetlenséget garantáljanak az idősek és különösen a veszélyeztetett csoportokhoz tartozók számára;

6.  megállapítja, hogy a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az elöregedő népesség jelentette kihívások rávilágítottak mind a tőkefedezeti, mind a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek sebezhetőségére; több pilléres nyugdíjon alapuló megközelítést javasol, amelyet az alábbiak kombinációja alkot:

7.  elismeri a foglalkoztatói és az egyéni nyugdíjbiztosítókban mint az EU gazdaságának jelentős és megbízható hosszú távú befektetőiben rejlő potenciált; hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia fő céljainak eléréséhez való várható hozzájárulásukat a fenntartható gazdasági növekedés, a több és jobb munkahely és a szociálisan befogadó társadalom megvalósítása terén; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak a hosszú távú befektetésekről szóló zöld könyv elkészítésére vonatkozó, küszöbön álló kezdeményezését; sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós szabályozások bevezetése vagy módosítása – különösen a foglalkoztatói nyugellátást biztosító intézményekről szóló irányelv felülvizsgálata – során ne veszélyeztesse a nyugdíjalapok és más nyugdíjbiztosítók befektetési potenciálját, és tartsa tiszteletben különböző jellemzőiket;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy tekintse át a pénzpiaci jogszabályok – például az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR), a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) és a tőkekövetelményekről szóló felülvizsgált irányelv (CRD IV.) – által a második pillérbe tartozó nyugdíjalapokra, valamint reálgazdaságba történő befektetési képességükre gyakorolt halmozott hatásokat, és erről számoljon be a hosszú távú befektetésekről szóló, készülő zöld könyvében;

9.  emlékeztet a 2000–2010-es lisszaboni stratégiára, amelynek keretében a Bizottság és a tagállamok egy évtized alatt kimerítően megvitatták a makro- és mikrogazdasági, valamint a foglalkoztatáspolitikai strukturális reformokat, és ennek eredményeként a Szerződésen alapuló országspecifikus ajánlásokat adtak ki a tagállamok felé, amely ajánlások közül több közvetlenül vagy közvetve a megfelelő és fenntartható nyugdíjak garantálására vonatkozott;sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezen ajánlások – amelyek jelentős mértékben enyhíthették volna a válság hatását – végrehajtása elmaradt;

10.  üdvözli a népesség idősödéséről szóló 2012. évi jelentést(10) és a nyugdíjak megfelelőségéről szóló 2012. évi jelentést(11) mint olyan átfogó és magas színvonalú kiadványokat, amelyek feltárják a tagállami nyugdíjrendszerek hosszú távú megfelelőségét és fenntarthatóságát;sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nyugdíjak megfelelőségével és fenntarthatóságával különböző, rendkívül technikai jellegű jelentések foglalkoznak; sürgősen kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek közzé integrált, tömör, nem technikai jellegű, a polgároknak szóló összefoglalót, amelynek segítségével az uniós polgárok uniós szintű összevetésben felmérhetik, hogy a saját nemzeti nyugdíjrendszerüknek milyen kihívásokkal kell szembenéznie;

11.  hangsúlyozza az egységes módszertan alkalmazásának fontosságát az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának, azon belül pedig a nyugdíjakhoz fűződő kötelezettségek részarányának kiszámításakor;

12.  véleménye szerint a nyugdíjakkal kapcsolatos kihívás eredményes megoldása érdekében – figyelembe véve, hogy a legtöbb tagállamban szükség van a járulékfizető évek számának növelésére, a munkakörülmények javítására és az élethosszig tartó tanulásra, hogy az emberek legalább a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatár eléréséig, és ha kívánják, azon túl is képesek legyenek dolgozni – kiemelkedően fontos a kormányok és a munkaadók, valamint a szakszervezetek közötti konszenzus;

13.  javasolja, hogy bármilyen nyugdíjreform esetén kerüljön sor megfelelő konzultációra valamennyi korcsoport – köztük a reformok hatásait különösen megérző fiatalok és idősek – képviselőivel, hogy a generációk közötti lehető legnagyobb konszenzus fenntartása érdekében biztosítani lehessen a kiegyensúlyozott és méltányos eredményeket;

14.  üdvözli a fehér könyv fő irányát, amely a munkaviszonyban és nyugdíjban töltött idő közötti egyensúlyt, a kiegészítő foglalkoztatói és magánnyugdíj-megtakarítások fejlesztését és az EU nyugdíjfelügyeleti eszközeinek megerősítését javasolja középpontba állítani, hangsúlyozva egyúttal a nyugdíjjal kapcsolatos tájékozottság javításának fontosságát is;

A foglalkoztatási arány növelése és a munkaviszonyban és nyugdíjban töltött idő közötti egyensúly megteremtése

15.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási arány növelésére és az emberek jogszabályban előírt nyugdíjkorhatárig történő munkavégzésének lehetővé tételére, ezáltal a gazdasági függőségi ráta csökkentésére irányuló strukturális reformok végrehajtása elengedhetetlen a tagállami költségvetések kiegyensúlyozásához és a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak finanszírozásához szükséges adóbevételek, valamint szociális- és nyugdíjjárulékok előteremtése szempontjából; hangsúlyozza, hogy e reformokat átlátható módon kell végrehajtani, hogy az emberek kellő időben előre láthassanak minden olyan hatást, amely a reformokkal esetlegesen együtt jár; rámutat annak kockázatára, hogy a munkanélküliség és az alacsony munkabérű, részmunkaidős és az atipikus foglalkoztatási formák esetlegesen csak részleges nyugdíjjogosultságot eredményeznek, ezáltal tovább fokozva a szegénységet az időskorban;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak átfogó és hatékony munkaerő-piaci intézkedéseket; hozzák meg a be nem jelentett munkavégzés, valamint az adó- és járulékfizetés elkerülése elleni fellépés érdekében szükséges intézkedéseket, ami egyúttal a tisztességes verseny megőrzését is szolgálja; különítsenek el pénzeszközöket a nyugdíjba vonuló népesség miatt emelkedő állami költségek ellensúlyozására; és mozdítsák elő a jó foglalkoztatást többek között azáltal, hogy átfogó tanácsadást és támogatást kínálnak a munkakeresőknek, és a különösen veszélyeztetett csoportok számára lehetővé teszik, hogy munkát találjanak;

17.  tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság legutóbb a 2013-as éves növekedési jelentésben felhívta a figyelmet a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos reformok szükségesességére;felhívja a figyelmet azonban arra, hogy sok tagállamban elsőbbséget kellene biztosítani a tényleges és a törvényben előírt nyugdíjkorhatár összehangolásának;

18.  üdvözli a tavaly az európai szemeszter keretében a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokban tett, arra irányuló tagállami kötelezettségvállalásokat, hogy megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszereket biztosítanak;

19.  rámutat arra, hogy jelenleg az Európai Unió lakosságának több mint 17 %-a 65 éves vagy annál idősebb, és az Eurostat becslései szerint részarányuk 2060-ra eléri a 30 %-ot;

20.  hangsúlyozza, hogy mivel most vonulnak nyugdíjba a világháború után született nagy létszámú („baby boom”) generáció első csoportjai, egyre gyorsabban növekszik a demográfiai helyzet alakulása miatt a nemzeti költségvetésekre és nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás; rámutat a foglalkoztatás növelését, a korai nyugdíjazási lehetőségek fokozatos megszüntetését, valamint a jogszabályban előírt és a tényleges nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével összhangban álló fenntartható alapokra helyezése szükségességének a szociális partnerek bevonásával folytatott, tagállami szintű értékelését célzó strukturális reformok kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamok előrelépésében és törekvéseiben tapasztalható egyenetlenségekre;hangsúlyozza, hogy a reformok fokozatos végrehajtását elmulasztó tagállamok később olyan helyzetben találhatják magukat, hogy a reformokat sokkszerűen és jelentős társadalmi következményekkel járó módon kell végrehajtaniuk;

21.  ismételten felszólít arra, hogy legyen szoros kapcsolat a nyugellátás és a munkával töltött évek, valamint a befizetett járulékok között („biztosításmatematikai méltányosság”) annak biztosítására, hogy a több és hosszabb ideig végzett munka a jobb nyugdíj révén kifizetődő legyen a munkavállalók számára, kellőképpen figyelembe véve ugyanakkor az eltartott személyek gondozása miatti munkaerő-piaci távollét időszakait is; javasolja, hogy a tagállamok a megfelelő partnerekkel konzultálva tiltsák meg a kötelező nyugdíjba vonulást a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatár elérésekor, hogy lehetővé tegyék a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatáron túli munkavállalást azok számára, akik képesek és szeretnének is dolgozni, vagy tegyék lehetővé fokozatos nyugdíjba vonulásukat, mivel a járulékfizetési időszak meghosszabbítása és ugyanakkor a járadékfolyósítás időtartamának lerövidítése révén a munkavállalók gyorsan csökkenthetik az esetleges nyugdíjszakadékokat;

22.  hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok szerint tévesnek bizonyult a korai nyugdíjazás mögött meghúzódó azon feltételezés, hogy az idősebb munkavállalók korai nyugdíjazásának engedélyezése munkahelyeket tesz elérhetővé a fiatalok számára, mivel a fiatalok foglalkoztatási aránya tekintetében legjobban teljesítő tagállamok egyúttal az idősebb munkavállalók foglalkoztatási aránya terén is élen járnak;

23.  felhívja a szociális partnereket, hogy alkalmazzanak életciklus alapú megközelítést a humánerőforrás-politikák tekintetében, és alakítsák át a munkahelyi gyakorlatokat e tekintetben; felhívja a munkaadókat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek támogatják az aktív és egészséges időskort; felhívja a munkavállalókat, hogy vegyenek részt aktívan a rendelkezésükre álló ilyen képzési lehetőségekben, és munkaképes korukban végig őrizzék meg piacképességüket a munkaerőpiacon; hangsúlyozza az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci integrációja javításának szükségességét, és olyan innovatív szociális megközelítéseket szorgalmaz, amelyek a munkahelyi gyakorlatok átalakításával, a megfelelő munkakörülmények megteremtésével és a rugalmas munkaszervezés felkínálásával a munkaidő és az elvégzett munka típusának kiigazítása révén előmozdítják a munkával töltött évek meghosszabbítását, különösen a legmegerőltetőbb foglalkozások esetében;

24.  hangsúlyozza, hogy szükség van preventívebb egészségügyi intézkedések meghozatalára, a szakmai (át)képzések fokozására, valamint a fiatalabb és idősebb munkavállalók hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetése elleni fellépésre; kiemeli, hogy e tekintetben szükség van a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogszabályok hatékony végrehajtására és érvényesítésére; hangsúlyozza, hogy a mentorprogramok ésszerű megoldást kínálhatnak arra, hogy meghosszabbítsák az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci jelenlétét, valamint tapasztalataikat a fiatalok munkaerő-piaci integrációjánál kamatoztassák; felhívja a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki vonzó modelleket a munka és a nyugdíj közötti rugalmas váltásra;

25.  sürgeti a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel annak érdekében, hogy megvalósuljanak a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumban (2011–2020) megfogalmazott törekvések, amelyek középpontjában a nemek közötti különbségek csökkentése, a nemi alapon történő elkülönülés elleni fellépés, valamint a férfiak és nők számára a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly előmozdítása áll; hangsúlyozza, hogy e célok kulcsfontosságúak a nők foglalkoztatottságának növelése és a munkaképes korú és idős nők szegénysége elleni küzdelem szempontjából;

26.  hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozói szféra az EU-ban a foglalkoztatás és a növekedés egyik legnagyobb forrása, és jelentős módon hozzá tud járulni a tagállamokban a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának és megfelelőségének kialakításához;

A kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások növelése

27.  üdvözli, hogy a fehér könyv a minden érintett munkavállaló számára hozzáférhető kiegészítő, tőkefedezeti foglalkoztatói nyugdíjak és magánnyugdíj-megtakarítások fejlesztését egyaránt szorgalmazza; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak inkább a kollektív, szolidaritáson alapuló, lehetőleg kollektív szerződésekből származó és nemzeti, ágazati vagy vállalati szinten létrehozott foglalkoztatói nyugdíj-megtakarításokat kellene ajánlania, mivel ezek az egyéni rendszerekkel szemben teret biztosítanak a generációkon belüli és a generációk közötti szolidaritásnak; hangsúlyozza a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerek lehető legnagyobb mértékű kiépítésére irányuló erőfeszítések előmozdításának sürgős szükségességét;

28.  megállapítja, hogy számos tagállam már jelentős nyugdíjreform-programokba kezdett, amelyek együttes célja a fenntarthatóság és a megfelelőség biztosítása; kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell, hogy az uniós szinten javasolt intézkedések ne legyenek ellentétesek a nemzeti nyugdíjreform-programokkal, hanem kiegészítsék azokat; emlékeztet arra, hogy a nyugdíjpolitika továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e területen minden újabb európai jogszabály káros következményekkel járhat egyes tagállami rendszerekre, különösen a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek jellemzői tekintetében;

29.  hangsúlyozza a kollektív (teljes ágazatra kiterjedő, lehetőleg nonprofit) foglalkoztatói nyugdíjrendszereknek a magánnyugdíj-megtakarítási rendszerekhez képest alacsony működési költségeit;hangsúlyozza az alacsony működési költségek fontosságát, mivel még a korlátozott költségcsökkentések is jelentősen magasabb nyugdíjakat eredményezhetnek; hangsúlyozza azonban, hogy sajnálatos módon ilyen rendszerek – egyelőre – csak néhány tagállamban léteznek;

30.  sürgeti a tagállamokat és a nyugdíjrendszerekért felelős intézményeket, hogy tájékoztassák megfelelően a polgárokat felhalmozott nyugdíjjogosultságaikról, és hívják fel a polgárok figyelmét és bővítsék ismereteiket, hogy megalapozott döntést hozhassanak jövőbeli kiegészítő nyugdíj-megtakarításaikkal kapcsolatban; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy tájékoztassák időben a polgárokat a nyugdíjrendszerben tervezett változásokról, hogy a polgárok megalapozott, jól átgondolt döntést hozhassanak nyugdíj-megtakarításaikkal kapcsolatban; felhívja a tagállamokat a joghatóságuk alatt működő nyugdíjalapok működési költségeivel, valamint befektetési kockázataival és hozamaival kapcsolatos szigorú tájékoztatási szabályok kidolgozására és érvényesítésére;

31.  elismeri, hogy nagymértékű szórás tapasztalható a hozzáférés, a költséghatékonyság, a kockázat és a hozam terén a tagállamok foglalkoztatói nyugdíjrendszereinek jellemzői és eredményei között; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a tagállamokkal, a szociális partnerekkel, a nyugdíjágazattal és más érdekelt felekkel szoros konzultációt folytatva ki kívánja dolgozni a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek helyes gyakorlatának kódexét, amely a szubszidiaritás elvének megfelelve foglalkozik a munkavállalók nyugdíjjogosultságának kiterjesztésével, a kifizetési szakasszal, a kockázatmegosztással és -mérsékléssel, a költséghatékonyság és a piaci megrázkódtatásnak való ellenállás kérdéseivel; hangsúlyozza a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréje javításának kölcsönös előnyeit;

32.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy – elsősorban az Európai Szociális Alapon (ESZA) keresztül – továbbra is uniós forrásokat irányít a tevékeny és egészséges munkahelyi időskort szolgáló projektek támogatására, valamint a társadalmi változás és innováció program közvetítésével pénzügyi és gyakorlati támogatást nyújt a költséghatékony kiegészítő nyugdíjrendszerek fokozatos megvalósítását tervező tagállamoknak és szociális partnereknek az Európai Parlament ellenőrzése mellett;

A mobil munkavállalók nyugdíja

33.  elismeri, hogy az Unióban a nyugdíjrendszerek jelentős mértékben heterogének, hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy a munkavállalók munkahelyet változtathassanak tagállamukon belül vagy kívül; hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a mobil munkavállalók foglalkoztatóinyugdíj-jogosultságokat szerezhessenek és megőrizhessék azokat;támogatja a nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megőrzésének garantálására összpontosító, a Bizottság által javasolt megközelítést, és felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a mobil munkavállalók nyugvó nyugdíjjogosultságainak az aktív tagokéival vagy a nyugdíjba vonultakéival megegyező kezelését; rámutat arra, hogy a Bizottság jelentős szerepet játszhat a szabad mozgás akadályainak – ezen belül a mobilitást akadályozó tényezők – felszámolásában; véleménye szerint – leszámítva a nyelvi akadályokat és a családi megfontolásokat – a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges hosszú időszakok vagy az életkorra vonatkozó indokolatlan korlátozások gátolják a munkaerő-piaci mobilitást, és felhívja a tagállamokat ezek csökkentésére; hangsúlyozza, hogy a mobilitást előmozdító intézkedéseket minden esetben költséghatékony kiegészítő nyugdíjrendszerekkel kell kiegyensúlyozni, és ezen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemzeti nyugdíjrendszerek jellegét;

34.  tudomásul veszi a Bizottság javaslatát, hogy felméri a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 883/2004/EK rendelet és „egyes” foglalkoztatói nyugdíjrendszerek összekapcsolásának lehetőségeit;kiemeli az említett rendeletnek a 27 tagállam markánsan eltérő társadalombiztosítási rendszereire való gyakorlati alkalmazása során tapasztalt nehézségeket; rámutat az Unión belüli nyugdíjrendszerek sokféleségére, és ennélfogva a koordinációs megközelítés alkalmazásának összetettségére a tagállamokban működő több tízezer, rendkívül eltérő nyugdíjrendszer esetében; ezért megkérdőjelezi egy ilyen megközelítés alkalmazásának megvalósíthatóságát a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerek területén;

35.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ambiciózusan dolgozzanak olyan hatékony – lehetőleg web alapú – nyomon követési szolgáltatások létrehozásán és fenntartásán, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára munkavégzéshez kapcsolódó és nem kapcsolódó nyugdíjjogosultságaik nyomon követését, és ezáltal a kiegészítő magánnyugdíj-megtakarításokkal kapcsolatos időszerű és megalapozott döntések meghozatalát;szorgalmazza az uniós szintű koordinációt a nemzeti nyomon követési szolgáltatások megfelelő kompatibilitásának biztosítására; üdvözli a Bizottság erre irányuló kísérleti projektjét, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kísérleti projekt az uniós polgárok számára hozzáférhető módon nyújtott összevont nyugdíjinformációk előnyeit bemutató hatásvizsgálattal egészüljön ki;

36.  megjegyzi, hogy a nyugdíj-nyomonkövetési szolgáltatásoknak – teljes körű kialakításukat követően – ideális esetben nem csupán a foglalkoztatói nyugdíjakra kell kiterjedniük, hanem a harmadik pillérbe tartozó rendszerekre, valamint az első pillérbe tartozó nyugdíjjogosultságokra vonatkozó, személyre szabott információkra is;

37.  megkérdőjelezi a kutatók uniós nyugdíjalapjának szükségességét;

38.  véleménye szerint a modern társadalom egyik legnagyobb vívmánya, hogy az emberek általában hosszabb, egészségesebb és gazdagabb életet élnek; felhív a pozitív hangvételre az elöregedéssel kapcsolatos vitában: egyfelől foglalkozni kell az elöregedés támasztotta jelentős, de leküzdhető kihívás aktív leküzdésének feladatával, másfelől pedig meg kell ragadni az elöregedés és az idősek gazdasága által kínált lehetőségeket;tudomásul veszi a társadalmainkban az idősek által betöltött igen aktív és értékes szerepet;

Az IORP-irányelv felülvizsgálata

39.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelv (IORP-irányelv) felülvizsgálatának céljaként a foglalkoztatói nyugdíjak megfelelő mértékének, fenntarthatóságának és biztonságának Európa-szerte történő megőrzését kell kitűzni, egy olyan környezet kialakítása révén, amely e téren ösztönzi a további nemzeti szintű és belső piaci fejlődést azáltal, hogy fokozott védelmet nyújt a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasok számára, valamint rugalmas módon alkalmazkodik a meglévő rendszerek határokon és ágazatokon átívelő, nagyfokú sokszínűségéhez;

40.  véleménye szerint annak biztosítása, hogy a második pillérbe tartozó európai rendszerek megfeleljenek a szigorú prudenciális szabályozásnak, kulcsfontosságú a tagok és kedvezményezettek magas szintű védelmének elérése, valamint a G20-ak mandátumának tiszteletben tartása érdekében, melynek értelmében minden pénzügyi intézményt megfelelő szabályozásnak és kellő felügyeletnek vetnek alá;

41.  kéri, hogy az ezzel kapcsolatos uniós jogalkotási kezdeményezések tartsák tiszteletben a tagállamok második pillérhez tartozó nyugdíjak szolgáltatóit illető választásait;

42.  hangsúlyozza, hogy a biztosítási intézkedésekre irányuló mindenfajta további uniós szabályozási munkának alapos hatásvizsgálaton kell alapulnia, amely magában foglalja azt a rendelkezést, hogy a hasonló termékekre ugyanazon prudenciális standardok vonatkozzanak illetve, hogy biztosítva legyen a megfelelő tartalékképzés és az Unión belül a munkavállalók mobilitása, valamint általános célja legyen a munkavállalók által szerzett jogosultságok védelme; hangsúlyozza, hogy a biztosítási intézkedésekre irányuló mindenfajta további uniós szabályozási munkának ezenkívül a szociális partnerekkel és egyéb érdekelt felekkel folytatott aktív párbeszédre és a nemzeti sajátosságok valódi megértésére és tiszteletben tartására kell épülnie;kiemeli, hogy a nyugdíjrendszerek mélyen az egyes tagállamok kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági helyzetében gyökereznek; hangsúlyozza, hogy valamennyi második pillérhez tartozó nyugdíjszolgáltatónak – jogi formájától függetlenül – arányos és szigorú szabályozás alá kell tartoznia, amely figyelembe veszi üzleti tevékenységük sajátosságait, különös tekintettel hosszú távra szóló tevékenységeikre;

43.  kitart amellett, hogy a második pillérhez tartozó nyugdíjakat – szolgáltatóiktól függetlenül – nem szabad olyan uniós szabályozással veszélyeztetni, amely nem veszi figyelembe hosszú távú vetületüket;

44.  úgy véli, hogy a Bizottság biztosítási intézkedésekre irányuló javaslatának nem csak a nemzeti rendszerek közötti különbségeket kell azonosítania és figyelembe vennie, de az „azonos kockázat, azonos szabályok” elvet is alkalmaznia kell minden egyes nemzeti rendszer és megfelelő pillér vonatkozásában; úgy véli, hogy az intézkedéseknek szigorúan meg kell felelniük az arányosság elvének a célok és előnyök, valamint a kapcsolódó pénzügyi, adminisztratív és technikai ráfordítások mérlegelése során, és figyelembe kell venniük a költségek és a haszon közötti megfelelő egyensúlyt is;

45.  a minőségi biztosítási intézkedések tekintetében – a fokozott átláthatóságra és az információ-közzétételi kötelezettségekre, a költségek közzétételére és a befektetési stratégiák átláthatóságára vonatkozó javaslatok mellett – hasznosnak véli a megerősített vállalatirányításra és a kockázatkezelésre vonatkozó javaslatokat, így azokat a szudszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett mindenfajta felülvizsgálat keretében elő kell terjeszteni; megjegyzi, hogy tekintettel a tagállamok közötti számottevő különbségekre, a minőségi biztosítási intézkedések uniós szintű közelítése rövid távon sokkal inkább megvalósítható, mint a mennyiségi biztosítási intézkedések közelítése;

46.  tekintettel a pillanatnyilag rendelkezésre álló információkra, nincs meggyőződve arról, hogy helyénvalók lennének a saját tőkére vagy a mérleg értékelésére vonatkozó európai szintű követelmények; ezen megfontolásból elutasítja az IORP-irányelv ilyen célú felülvizsgálatát; úgy véli, ugyanakkor, hogy az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) által jelenleg végzett mennyiségi hatástanulmányt (QIS), valamint az e tanulmányt követő későbbi lehetséges elemzéseket teljes mértékben figyelembe kell venni e politika vonatkozásában;hangsúlyozza, hogy ha ezen előírásokat később kell bevezetni, arra nem megfelelő eszköz a Szolvencia II. nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozó követelményeinek közvetlen alkalmazása;

47.  rámutat arra, hogy az IORP-irányelv csupán az önkéntes nyugdíjrendszerekre alkalmazandó, és hatálya nem terjed ki a kötelező állami nyugdíjrendszer részét képező eszközökre;

48.  hangsúlyozza, hogy lényeges különbségek vannak a biztosítási termékek és a nyugellátást szolgáltató intézmények között; kiemeli, hogy a Szolvencia II. mennyiségi követelményeinek bármiféle közvetlen alkalmazása a nyugellátást szolgáltató intézmények tekintetében helytelen lenne, valamint potenciálisan ártalmas lehet a munkavállalók és munkáltatók érdekeire nézve egyaránt; ezért ellenzi a Szolvencia II. követelményeinek nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozó, egy az egyben történő alkalmazását, miközben továbbra is nyitott a biztonságra és fenntarthatóságra törekvő megközelítésre;

49.  hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek (azaz a munkáltatók és munkavállalók) közösen felelősek a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek tartalmáért; kiemeli, hogy a szociális partnerek közötti szerződéses megállapodásokat mindenkor el kell ismerni, különös tekintettel a kockázatok és nyereségek közötti egyensúlyra, amelynek elérésére a foglalkoztatói nyugdíjrendszer törekszik;

50.  csak akkor tartja hasznosnak a szolvenciamodellek, pl. a mérleg holisztikus modelljének (HBS) uniós szintű továbbfejlesztését, ha alkalmazásuk – megbízható hatásvizsgálat alapján – gyakorlati szempontból reálisnak, a költség-haszon viszonylatában pedig hatékonynak bizonyul, tekintettel különösen a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények sokféleségére, a tagállamokon belül, illetve azok körében egyaránt; hangsúlyozza, hogy a Szolvencia II. vagy a mérleg holisztikus modellje (HBS) egyes variánsainak továbbfejlesztése nem tűzheti célul a Szolvencia II. típusú előírások bevezetését;

51.  megjegyzi, hogy a nyugdíjrendszerek kialakítását tekintve jelentős különbségek figyelhetők meg, az ellátással meghatározott nyugdíjrendszerektől egészen a befizetésekkel meghatározott vagy a vegyes nyugdíjrendszerekig; továbbá felhívja a figyelmet az ellátással meghatározott rendszerektől a befizetésekkel meghatározott rendszerek vagy egyes tagállamokban a kötelező tőkefedezeti pillérek létrehozása felé történő elmozdulásra; hangsúlyozza, hogy mindez növeli a nagyobb fokú átláthatóság, valamint a polgárok ígért előnyökről, kiadási szintekről és befektetési stratégiákról történő hatékonyabb tájékoztatásának szükségességét;

52.  hangsúlyozza, hogy az életbiztosítások és a második pillérbe tartozó nyugellátást szolgáltató intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtésének elképzelése – tekintettel a biztosítási termékek és nyugellátást szolgáltató intézmények közötti lényeges különbségekre – a kockázati profiltól és az adott szolgáltató pénzügyi piaci integrációjától és profitorientált vagy nonprofit jellegétől függően csak bizonyos mértékig releváns; elismeri, hogy – tekintettel az életbiztosítások és a második pillérbe tartozó nyugellátást szolgáltató intézmények közötti versenyre – a kedvezményezettek megtévesztésének elkerülése, valamint számukra azonos szintű prudenciális védelem biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy az azonos kockázatot képviselő termékekre azonos szabályok vonatkozzanak;

A munkavállalók foglalkoztatói nyugdíjának védelme fizetésképtelenség esetén

53.  úgy véli, hogy fizetésképtelenség esetén valamennyi tagállamban következetesen biztosítani kell a 2008/94/EK irányelv 8. cikke szerinti jogosultságokat;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a nemzeti biztosítási rendszerek és intézkedések átfogó áttekintését, és – amennyiben az áttekintés során hiányosságokat tárnak fel – tegyen javaslatot megerősített uniós jogszabályokra annak biztosítása érdekében, hogy Unió-szerte teljes mértékben megbízható mechanizmusokat vezessenek be a foglalkoztatói nyugdíjjogosultságok egyszerű, költséghatékony és arányos védelmére;

55.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban a munkáltatók már most is támogatják saját nyugdíjrendszereiket védelmi rendszerek, az eszközök elkülönítése, a rendszerek független irányítása, valamint a vállalat fizetőképtelensége esetén a nyugdíjrendszereknek biztosított, a részvényesekét megelőző, kiemelt hitelezői státusza révén;

56.  hangsúlyozza, hogy a nyugdíjak fizetésképtelenség esetén történő védelmének kérdései szorosan kapcsolódnak az IORP-irányelv felülvizsgálatának kulcsfontosságú szempontjaihoz;nyomatékosítja, hogy a Bizottságnak e két irányelv kidolgozása során gondoskodnia kell arról, hogy azok egybehangzóak legyenek és egymáshoz tökéletesen illeszkedjenek;

A harmadik pillérbe tartozó kiegészítő nyugdíj-megtakarítások

57.  úgy véli, hogy a harmadik pillér jelentése, kiterjedése és összetétele eltérő az egyes tagállamokban;

58.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik pillérbe tartozó rendszerek az első pilléres rendszerekhez képest gyakran költségintenzívebbek, kockázatosabbak és kevésbé átláthatók; a harmadik pillér tekintetében szorgalmazza a stabilitást, megbízhatóságot és fenntarthatóságot ;

59.  úgy véli, hogy a megfelelő nyugdíj eléréséhez egyes esetekben szükség lehet a magánnyugdíj-megtakarításokra; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok megközelítését alapul véve működjön együtt a tagállamokkal, továbbá értékelje és optimalizálja a magánnyugdíj-megtakarításokra vonatkozó ösztönzőket, különösen azon személyek esetében, akik máskülönben nem halmoznának fel megfelelő nyugdíjat;

60.  célszerűnek tartja a bevált eljárások és az ösztönzők optimalizálására irányuló javaslatok értékelését;

61.  hangsúlyozza, hogy nem a harmadik pillérbe tartozó rendszerek támogatását kell a közpolitika fő prioritásának tekinteni, hanem inkább annak biztosítását, hogy mindenki megfelelő védelmet élvezzen a jól működő és fenntartható első pilléren belül;

62.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a harmadik pillérbe tartozó rendszerek válságokkal szembeni sebezhetőségét, és terjesszen elő javaslatokat a kockázatok csökkentésére;

63.  javasolja a szerződéskötésre, az irányításra, a szolgáltatóváltásra vagy a szerződés típusának megváltozatására vonatkozó költséghatárok nemzeti szinten történő vizsgálatát, és ennek vonatkozásában javaslatok előterjesztését;

64.  úgy véli, hogy a harmadik pilléren belül a minőségre, a fogyasztók tájékoztatására és a fogyasztóvédelemre vonatkozó magatartási kódexek növelhetik a harmadik pillérbe tartozó nyugdíjalapok vonzerejét;arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse elő a tagállamokban jelenleg elérhető bevált gyakorlatok cseréjét;

65.  támogatja az uniós szintű önkéntes magatartási kódexek – és lehetőség szerint terméktanúsítási rendszerek – kidolgozását és bevezetését a harmadik pilléren belül a minőség, a fogyasztók tájékoztatása és a fogyasztóvédelem terén; javasolja, hogy amennyiben az önkéntes magatartási kódexek nem bizonyulnak sikeresnek, a tagállamok vállalják a szabályozási feladatot e területeken;

66.  felszólítja a Bizottságot annak feltárására, hogy miként lehet hatékonyabban felhasználni az Unió pénzügyi ágazatának jogszabályait annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók a nyugdíjakról és a nyugdíjakhoz kapcsolódó termékekről pontos és pártatlan pénzügyi tanácsadásban részesüljenek;

A nyugdíjbefektetések adózással és szerződéssel összefüggő határokon átnyúló akadályai

67.  kéri a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra a határokon átnyúló nyugdíjak terén, különösen abban a tekintetben, hogy miként kerülhető el a kettős adóztatás és az adózás kettős elmaradása;

68.  a diszkriminatív adókat a határokon átnyúló mobilitás komoly akadályának tekinti, és kéri azok haladéktalan leépítését, miközben megjegyzi, hogy az Unió korlátozott hatáskörrel rendelkezik a tagállami adópolitika területén;

69.  ésszerűnek tartja a kötelmi jogi akadályok felülvizsgálatát;

70.  kéri a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló struktúrákon keresztül megfelelő módon vonja be a szociális partnereket;

Nemek közötti egyenlőség

71.  emlékeztet a nyugdíjak tekintetében fennálló, nemekkel összefüggő kihívásra; riasztónak tartja a szegénységi küszöb alatt élő idősek – főleg nők – emelkedő számát; hangsúlyozza, hogy az első pillérbe tartozó állami nyugdíjrendszereknek legalább tisztességes életszínvonalat kell biztosítaniuk mindenki számára; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség a munkaerőpiacon döntő fontosságú a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából, mivel a magasabb foglalkoztatási arány fokozza a gazdasági növekedést, és több nyugdíjjárulék befizetéséhez vezet; úgy véli, hogy a nők és férfiak nyugdíjkorhatárának egyenlősítését ki kell egészíteni az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást, a munkavállalás és az eltartottak gondozásának összeegyeztetését biztosító hatékony politikákkal; hangsúlyozza, hogy az eltartottak – általában díjazás nélkül végzett – gondozásának elismerésére meg kellene fontolni a gondozáshoz kapcsolódó nyugdíjjóváírás bevezetését;

72.  üdvözli, hogy a fehér könyv felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a gondozásért járó jóváírás kialakítását, amellyel biztosítanák az eltartott személyek gondozásával töltött időszak nyugdíjba való beszámítását úgy a nők, mint a férfiak esetében; felhívja a figyelmet arra, hogy a családi felelősségek nők és férfiak közötti egyenlőtlen megoszlása – aminek következtében a nők gyakran a nyugdíjjogosultságaikat hátrányosan befolyásoló, kevésbé biztos, rosszabbul fizetett, sőt, be nem jelentett állásokat vállalnak – és az elérhető és megfizethető szolgáltatások és gondozással foglalkozó létesítmények hiánya, valamint az e területen hozott közelmúltbeli megszorító intézkedések – különösen a nők esetében – közvetlen hatással vannak a munkavállalási és nyugdíj-felhalmozási lehetőségekre; ezért felhívja a Bizottságot, hogy készíttessen tanulmányt erről a kérdésről;

73.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az azonos munkát végző nők és férfiak közötti bér- és jövedelemkülönbség megszüntetésére, valamint a nagyobb felelősséggel járó posztok betöltésére adódó lehetőségeik terén mutatkozó különbségek és a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenségek felszámolására, melyek a nyugdíjakat is érintik, és jelentős eltéréseket eredményeznek a nőknek és férfiaknak fizetett nyugdíjak között, utóbbiak számottevő előnyére; sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő a jelenlegi jogszabályok felülvizsgálatát; megjegyzi, hogy az elmúlt évek számtalan kampánya, célkitűzése és intézkedése ellenére a nemek közötti tág bérszakadék továbbra is konokul tartja magát;

74.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők és férfiak közötti egyenlő elbánás elvének következetes alkalmazását;

75.  hangsúlyozza, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a magánszektorban jelentkező – a legtöbb tagállamban igen jelentős –, nemek közötti bérszakadék csökkentése érdekében;

76.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az azonos képzettséggel rendelkező és azonos posztot betöltő férfiaknak és nőknek fizetett díjazásban megnyilvánuló különbséget, mivel emiatt a nők jövedelme még inkább elmarad a férfiakétól, és növeli a nyugdíjazásukat vagy özveggyé válásukat követően szegénységbe süllyedő nők már ma is jelentős számát;

77.  hangsúlyozza, hogy a nőket magasabb várható élettartamuk miatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés a nyugdíjkalkulációk során;

78.  sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak;

79.  úgy véli, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség szemszögéből szükséges a nyugdíjjogosultságok egyénivé tétele, és biztosítani kell annak a sok idős nőnek a biztos megélhetését is, akik jelenleg özvegyi nyugdíjból és más származtatott jogokon alapuló ellátásokból tartják fenn magukat;

80.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell az arra irányuló kutatásokat, hogy a különböző nyugdíjindexálási képletek hogyan befolyásolják az időskori elszegényedés kockázatát, a nemek közötti egyenlőség szempontjait is figyelembe véve; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az idősödő emberek szükségleteinek változásaira – például a tartós gondozás iránti igényükre –, biztosítva, hogy az időskorúak, és köztük különösen a nők, megfelelő nyugdíjat kapjanak és esélyt a méltóságteljes életre;

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 188. E, 2012.6.28., 9. o. (2) HL C 299., 2012.10.4., 115. o. (3) ISBN 978-92-79-22850-6 (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0047. (5) HL L 308., 2010.11.24., 46. o. (6) HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o. (7) OECD (2012), „Mobility and migration in Europe”, 63. o. In: OECD Economic Surveys: European Union 2012, OECD Publishing. (8) http://www.europarl.europa.eu/committees/fr/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=79590 (9) Miranda, V.: Cooking, Caring and Volunteeering: Unpaid Work Around the World, OECD Social, Employment and Migration Working Papers No. 116, OECD Publishing. (10) Európai Bizottság, The 2012 Ageing Report: Economic and budgetary projections for the 27 EU Member States (2010-2060), Brüsszel, 2011. május. http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2012/pdf/ee-2012-2_en.pdf (11) „Pension Adequacy in the European Union 2010-2050”, az Európai Bizottság Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága és a Szociális Védelmi Bizottság által közösen készített jelentés, 2012. május 23., http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=en&pubId=7105&type=2&furtherPubs=yes

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről (2013/2060(INI))

P7_TA(2013)0205 A7-0162/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8806),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8805),

–  tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–  tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

–  tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2013. február 5-i bizottsági javaslatra (2013/0025 (COD)),

–  tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. februári ajánlásaira a pénzmosás valamint a terrorizmus finanszírozása és a proliferáció elleni küzdelemről,

–  tekintettel az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem terén teendő konkrét lépésekre irányuló felhívásról szóló 2012. április 19-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel Richard Murphy okleveles könyvvizsgáló „Closing the European Tax Gap” (Az európai adórés csökkentése) című 2012. február 10-i jelentésére,

–  tekintettel a vállalkozások adóztatásának magatartási kódexéről szóló 1997. december 1-jei tanácsi állásfoglalásra, valamint a társasági adózás magatartási kódexével foglalkozó csoport Tanácshoz benyújtott 2012. december 4-i jelentésére,

–  tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló, „Addressing Base Erosion and Profit Shifting” című OECD-jelentésre (2013),

–  tekintettel az ECOFIN következtetéseire és az egyes adóügyi kérdésekről az Európai Tanácsnak készített 2012. június 22-i ECOFIN-jelentésre,

–  tekintettel az „Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i jogalkotási állásfoglalására(3),

–  tekintettel a G20 csoport pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2013. február 15–16-i, Moszkvában megrendezett találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7–0162/2013),

A.  mivel becslések szerint az Unióban botrányos módon évi 1 trillió euró potenciális adóbevétel veszik el adócsalás, adókijátszás, adókikerülés és agresszív adótervezés miatt, ami megfelelő válaszintézkedések meghozatala nélkül évente mintegy 2000 eurós költséget jelent minden egyes európai polgár számára(5);

B.  mivel ez a veszteség veszélyezteti az EU minőségi közszolgáltatásokon alapuló szociális piacgazdaságát, fenyegeti az egységes piac megfelelő működését, károsan hat az Unión belüli adórendszerek hatékonyságára és méltányosságára, és kockázatot jelent a gazdaság ökológiai alapú átalakítására nézve; mivel ez megteremti és tovább fokozza a társadalmilag káros nyerészkedést, ami növekvő társadalmi egyenlőtlenséghez vezet, erősíti a polgárok demokratikus intézmények iránti bizalmatlanságát, és demokráciahiányos környezetet táplál;

C.  mivel bevételeink biztosítása a költségvetés fenntarthatóságának fontos eleme;

D.  mivel az adócsalás és az adókijátszás az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenységeket jelent, az adókikerülés ugyanakkor az adózási rendszer jogszerű, bár helytelen kihasználása az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkentése érdekében, az agresszív adótervezés pedig az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából;

E.  mivel a gazdaság fokozódó dematerializációja által elősegített adókikerülési gyakorlatok az európai vállalkozásokat és a növekedést károsan érintő versenytorzulásokhoz vezetnek;

F.  mivel az adócsalás és az adókikerülés mértéke aláássa a polgárok bizalmát az adóbeszedés és az adórendszer egészének méltányossága és legitimitása iránt;

G.  mivel az adópolitikák koordinációjának hiánya az Unióban jelentős költségeket és adminisztratív terheket is eredményez a polgárok és az Unión belül határokon átnyúló tevékenységeket folytató vállalkozások számára, és az adóztatás nem kívánt elmaradását eredményezheti, vagy adócsaláshoz és adókikerüléshez vezethet.

H.  mivel az adóparadicsomként működő joghatóságok átláthatatlan vagy káros adóztatási gyakorlatai által okozott torzulások fennmaradása mesterséges pénzmozgásokhoz és káros hatásokhoz vezethet az EU belső piacán; mivel a káros adóverseny egyértelműen ellentétes az egységes piac logikájával; mivel további erőfeszítésekre van szükség az adóalapok harmonizálására az egyre szorosabb gazdasági, adóügyi és költségvetési Unión belül;

I.  mivel a támogatási programokban részt vevő országok az utóbbi időben azt tapasztalták, hogy miután a trojka ajánlásaival összhangban fokozták az adók behajtását, és megszüntették a mentességeket, sok nagyobb vállalat elhagyta az országot, hogy más országok által kínált adókedvezményekben részesülhessen;

J.  mivel a gyakorlatban ezáltal az adóterhek a munkavállalókra és az alacsony jövedelmű háztartásokra hárultak, a kormányok pedig a közszolgáltatások súlyos megnyirbálására kényszerültek,

K.  mivel a tagállamok adóhatóságainak többségénél az elmúlt évek megszorító intézkedései révén végrehajtott leépítések nagy mértékben veszélybe sodorták a Bizottság cselekvési tervének végrehajtását;

L.  mivel az adókikerülési gyakorlatok multinacionális vállalatok általi alkalmazása ellentétes a tisztességes verseny és a vállalati felelősségvállalás elvével;

M.  mivel a tagállamok által az átláthatóság hiányának orvoslása érdekében tett lépésekre válaszul egyes állampolgárok üzleti tranzakcióikat alacsonyabb átláthatóságú joghatóságokon keresztül kezdték bonyolítani;

N.  mivel a nemzeti szinten hozott egyoldalú intézkedések sok esetben hatástalannak, elégtelennek, egyes esetekben egyenesen károsnak bizonyultak, és ez összehangolt és többrétű megközelítést tesz szükségessé nemzeti, uniós és nemzetközi szinten; mivel az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni hatékony fellépés megköveteli a határozottan megerősített együttműködést a különböző tagállamok adóhatóságai között, és szükségesség teszi az egyes tagállamokon belüli adóhatóságok más bűnüldöző hatóságokkal való megerősített együttműködését;

O.  mivel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentés megállapítása szerint a megoldandó szakpolitikai probléma az, hogy az adójogrendszer megosztására irányuló, nemzeti tapasztalatokból levont közös nemzetközi elvek nem tartottak lépést a változó üzleti környezettel; mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk a nemzetközi színtéren az átláthatóság, az információcsere és a káros adóügyi intézkedések elvein alapuló nemzetközi normákra irányuló munkában;

P.  mivel a fejlődő országok nincsenek olyan alkupozícióban, hogy kikényszerítsék az adóparadicsomok együttműködését, információmegosztását és átláthatóvá válását;

Q.  mivel az oknyomozó újságírás, a nem kormányzati szektor és a tudományos közösség óriási szerepet játszott az adócsalások, az adókikerülés és az adóparadicsomok leleplezésében és a nyilvánosság ezzel kapcsolatos tájékoztatásában;

R.  mivel az adócsalás feltárását szolgáló eszközök megerősítését az adók beszedéséhez nyújtott segítségre, az adózás tekintetében biztosított egyenlő bánásmódra és a vállalkozások számára a gyakorlatiasságra vonatkozó jelenlegi jogszabályok megerősítésének kell kísérnie;

S.  mivel a G20 csoport 2013. februári, moszkvai ülésén részt vevő európai pénzügyminiszterek ígéretet tettek az adókikerülés megszüntetése tekintetében szükséges intézkedések meghozatalára, és megerősítették, hogy kizárólag nemzeti intézkedésekkel nem lehet elérni a kívánt eredményeket;

T.  mivel az adókikerülést eredményező transzferárképzés körülbelül évi 125 milliárd euróra becsült adóbevétel-kiesés kikényszerítésével – amely majdnem kétszerese a fejlődő országoknak folyósított nemzetközi segély összegének – káros hatással van a fejlődő országok költségvetéseire;

U.  mivel az adóügyi jogszabályok meghozatala jelenleg tagállami hatáskör;

1.  üdvözli a Bizottság cselekvési tervét és ajánlásait, amelyek azonnali és összehangolt fellépésre szólítják fel a tagállamokat az adóparadicsomokkal és az agresszív adótervezéssel szemben;

2.  üdvözli a G20 csoport pénzügyminisztereinek eltökéltségét az adóalap eróziója és a profitáthelyezés kezelése iránt;

3.  sürgeti a tagállamokat, hogy igazolják elkötelezettségüket, fogadják el a Bizottság cselekvési tervét, és maradéktalanul hajtsák végre a két ajánlást; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok kezdjenek komoly tárgyalásokat, zárják le az adócsalással, az adókikerüléssel, az agresszív adótervezéssel és az adóparadicsomokkal kapcsolatos kérdésekkel összefüggő összes folyamatban lévő jogalkotási javaslatra irányuló eljárást, és alkalmazzák a vonatkozó intézkedéseket területükön;

4.  sajnálja, hogy a tagállamoknak még nem sikerült egyetértésre jutniuk olyan kulcsfontosságú javaslatok ügyében, mint a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv módosítására irányuló 2008-as javaslat vagy a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011-es javaslat;

5.  sajnálatát fejezi ki az Euró Plusz Paktum kötelezettségvállalásai keretében az adózás területén eddig elért érdemi előrelépések hiánya miatt;

6.  üdvözli a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a két ajánlás tagállamok általi végrehajtását, és konzultáljon az adózással foglalkozó nemzeti munkacsoportokkal, a szociális partnerekkel és a szakszervezetekkel, és őket is vonja be a platform munkájába; felszólítja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a platform munkájáról és eredményeiről;

7.  úgy véli, hogy az International Consortium of Investigative Journalists által 2013 áprilisában közzétett, titkos off-shore bankszámlákra vonatkozó információk rávilágítanak a probléma kiterjedtségére és súlyosságára, valamint a szükséges intézkedések sürgősségére; ennek fényében ismételten szorgalmazza az átláthatóság iránti megerősített európai és nemzetközi kötelezettségvállalást, amelynek célja az automatikus adóügyi információcseréről szóló kötelező erejű, nemzetközi, többoldalú megállapodás létrehozása;

Az EU szerepe a nemzetközi színtéren

8.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell játszania az OECD, az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum, a G20, a G8 és más nemzetközi fórumok keretében az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni fellépésről folyó vitában; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi színtéren következetesen hangsúlyozzák a megerősített együttműködés kiemelkedő fontosságát az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok elleni küzdelem területén; hangsúlyozza, hogy az Uniónak meg kell győznie a nem uniós országokat arról, hogy az átláthatósággal, automatikus információcserével és a káros adóügyi intézkedések eltörlésével kapcsolatos uniós elvek elfogadásával építsék ki és javítsák adóbeszedési rendszereik hatékonyságát, és nyújtsanak segítséget számukra ebben; bátorítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a fejlődő országokban folytatott technikai segítségnyújtási és kapacitásépítési erőfeszítéseiket;

9.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy az EU egésze és gyakran az érintett tagállam szempontjából is az optimálistól elmaradó eredményeket hozó kétoldalú tárgyalások jelenlegi gyakorlatának fenntartása helyett a tagállamok hatalmazzák fel a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében adózási megállapodásokról tárgyaljon a harmadik országokkal;

10.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi segítségnyújtásban részesülő(6) vagy ilyenért folyamodó tagállamok kötelesek adóbeszedési képességük erősítésére és javítására, valamint az adócsalás és az adókijátszás felszámolására irányuló intézkedéseket bevezetni; sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki ezt a kötelezettséget a pénzmosás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés leküzdésére irányuló intézkedésekre is;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós adóügyi standardokat megsértő vállalatok számára ne nyújtson uniós finanszírozást, és gondoskodjon arról, hogy e vállalatokat a tagállamok zárják ki az állami támogatásokból, és a közbeszerzésekből; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közbeszerzési eljárásokban ajánlatot tevő valamennyi vállalat számára írják elő, hogy adjanak tájékoztatást az adózással összefüggő szabálysértéssel összefüggésben rájuk kiszabott büntetésekről vagy elmarasztaló ítéletekről; javasolja, hogy a közhatóságok – a késedelmes fizetésekről szóló irányelv szerinti megállapodásban foglalt kötelezettségek tiszteletben tartása mellett – szerepeltethessenek olyan záradékot a közbeszerzési szerződésekben, amely lehetővé teszi a megállapodás felbontását abban az esetben, ha a szállító a későbbiekben megszegi az adózással kapcsolatos kötelezettségeket;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a tagállamok és a fejlődő országok közötti adóügyi megállapodásokra vonatkozó közös standardokat ezen országok adóalap-eróziójának megelőzése érdekében;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb költségvetési forrásokat és személyzetet a DG TAXUD számára annak érdekében, hogy segítse ezt a főigazgatóságot az adóztatás kettős elmaradásával, az adókijátszással és az adócsalással kapcsolatos uniós politikák és javaslatok kidolgozásában;

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban, különösen jövőbeli két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásaikban ragaszkodjanak az adóügyekkel kapcsolatos uniós standardok szigorú alkalmazásához;

15.  üdvözli az Amerikai Egyesült Államok törvényét az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról, amely az EU és az USA közötti automatikus információcsere irányába tett első lépésnek tekinthető a határokon átnyúló adócsalás és adókijátszás elleni fellépés terén; sajnálja ugyanakkor, hogy az USA-val folytatott tárgyalások során a közös uniós tárgyalási pozíció helyett a kétoldalú/kormányközi megközelítést alkalmazták; sajnálja, hogy az információcsere tekintetében nem valósul meg a teljes körű viszonosság; ezzel összefüggésben kéri az uniós polgárok adatvédelemhez fűződő jogának tiszteletben tartását;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alaposan tekintsék át és megfelelően hajtsák végre a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. februári ajánlásait;

Kiemelt cél – az adórés kezelése

17.  felhívja a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget azon ambiciózus, de reális célkitűzés teljesítésére, hogy 2020-ig legalább megfelezik az adórést, mivel ez az adókulcsok emelése nélkül fokozatosan megteremtené a jelentősen nagyobb adóbevételek lehetőségét;

18.  elismeri továbbá, hogy az adókulcsok növelése vagy új adónemek bevezetése helyett inkább a meglévő adóalapok kiszélesítése generálhat többletbevételt a tagállamok számára;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy a hatályos Szerződések keretein belül dolgozzon ki végre konkrét jogalkotási aktusokon alapuló, átfogó stratégiát az uniós adórés megszüntetésére, és gondoskodjon arról, hogy az Unióban működő valamennyi vállalat teljesítse adókötelezettségét minden olyan tagállamban, ahol tevékenységet folytat;

20.  hangsúlyozza, hogy az adórés csökkentésére és az adóparadicsomok, az adókijátszás és az adókikerülés leküzdésére irányuló intézkedések tisztességes és átlátható versenyfeltételeket eredményeznének a belső piacon, segítenék a költségvetési konszolidációt, egyúttal mérsékelnék az államadósságok szintjét, növelnék az állami beruházási forrásokat, javítanák a nemzeti adórendszerek hatékonyságát és igazságosságát, és fokoznák az általános adózási fegyelmet az Unión belül és a fejlődő országokban egyaránt;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az adórésre vonatkozó uniós stratégia Fiscalis programba történő beépítésével terjesszék ki a program alkalmazási körét;

22.  kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az európai adóztatás bevezetésének lehetőségét a határokon átnyúló üzleti modellekre és az elektronikus kereskedelemre;

az európai parlament által javasolt, az adórésre vonatkozó uniós stratégia középpontjában álló fellépések:
Adócsalás és adókijátszás

23.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő személyzeti, szakértői és költségvetési erőforrást nemzeti adóhatóságaik és adóellenőrzést végző személyzetük számára, valamint biztosítsanak megfelelő forrásokat az adóigazgatás személyi állományának képzésére az adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos határokon átnyúló együttműködésről, és vezessenek be erőteljes eszközöket a korrupcióval szembeni fellépéshez;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket a vállalkozások adófizetésével kapcsolatos átláthatóság érdekében azzal, hogy valamennyi multinacionális vállalat számára előírja, hogy egyetlen egyszerű számban tegyék közzé a működésük helye szerinti tagállamokban befizetett adó összegét;

25.  hangsúlyozza a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra a KKTA vonatkozásába, és vezessék be azt, fokozatosan elmozdulva az önkéntes rendszertől a kötelező érvényű rendszer felé, ahogyan azt az Európai Parlament KKTA-ról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i jogalkotási állásfoglalása is szorgalmazza;

26.  véleménye szerint az illetékes hatóságoknak a tettek mezejére kellene lépniük, és fel kellene függeszteniük vagy vissza kellene vonniuk azon pénzügyi intézmények és pénzügyi tanácsadók banki engedélyét, amelyek segítik az adócsalást azáltal, hogy olyan termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek, amelyek lehetővé teszik az adófizetés kijátszását vagy az adóhatóságokkal való együttműködés megtagadását;

27.  üdvözli, hogy a Bizottság a pénzmosás elleni új irányelvben (2013/0025(COD)) felvette az adózási bűncselekményeket a pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekmények közé, és kéri az irányelv gyors végrehajtását; ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő az adócsalás harmonizált büntetőjogi leküzdésére irányuló javaslatokat, különösen a határon átnyúló és kölcsönös nyomozások tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködését a többi uniós bűnüldöző szervvel, különösen a pénzmosás elleni küzdelem, az igazságügy és a társadalombiztosítás terén illetékes hatóságokkal;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy adófizetőik adatainak hatékony védelmét garantálva távolítsák el nemzeti jogszabályaikból az uniós intézményekkel való, illetve a tagállamokon belüli együttműködést és információcserét gátló valamennyi akadályt;

29.  felszólítja a Bizottságot azon területek azonosítására, amelyeken javítható lenne az uniós szabályozás és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés – többek között a Fiscalis és a Customs programok megfelelő felhasználása révén – az adócsalások visszaszorítása érdekében;

30.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a közigazgatási együttműködés új keretét, és kéri a tagállamokat, hogy mielőbb alkalmazzák ezt a keretet;

31.  ösztönzi a tagállamokat, hogy keressenek adókijátszásra utaló egyértelmű bizonyítékokat más kormányzati nyilvántartásokban, például a gépjárművekre, a telkekre, a jachtokra és más vagyontárgyakra vonatkozó adatbázisaikban, és osszák meg ezeket az adatokat a többi tagállammal és a Bizottsággal is;

32.  hangsúlyozza az új stratégiák végrehajtásának és a meglévő uniós struktúrák hatékonyabb kihasználásának fontosságát a héacsalások, és különösen az úgynevezett körhintacsalások elleni eredményesebb küzdelem érdekében; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül fogadja el és hajtsa végre a 2006/112/EK irányelvnek a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló irányelvet;

33.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az új Fiscalis 2020 program keretében folytassák és fejlesszék tovább a határon átnyúló adócsalások feltárására és felszámolására irányuló egyidejű ellenőrzéseket, valamint segítsék elő a külföldi tisztviselők jelenlétét az adóigazgatási hatóságoknál, illetve a közigazgatási vizsgálatok során; kiemeli az adóügyi hatóságok és az egyéb bűnüldöző szervek közötti szorosabb együttműködés fontosságát, különösen a pénzmosással és a hozzá kapcsolódó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásokra vonatkozó információk megosztása érdekében;

34.  emlékeztet arra, hogy a feketegazdaság megszüntetése csak megfelelő ösztönzők felkínálása révén valósítható meg; javasolja továbbá, hogy a tagállamok az eredménymutatók segítségével tegyenek jelentést arról, hogy milyen mértékben sikerült visszaszorítaniuk a feketegazdaságot;

35.  támogatja az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jogalany-azonosítókat vezessen be, ami újabb lépést jelentene a pénzügyi tranzakciók nyomon követhetőségének és átláthatóságának biztosítása felé, és kulcsfontosságú szerepet játszik az adócsalás elleni küzdelemben;

36.  rámutat arra, hogy az adózási kiváltságok leépítése lehetőséget teremt az egyszerű, érthető és igazságos adórendszerhez vezető átfogó reformok számára;

37.  rámutat arra, hogy az adócsalással szembeni jogi eljárások nehézkesek és hosszadalmasak, és hogy a bűnösnek talált személyek végül viszonylag enyhe ítéleteket kapnak, ami az adócsalást szinte kockázatmentes bűncselekménnyé teszi;

38.  hangsúlyozza az e-kormányzat által az átláthatóság növelése és a csalás, illetve korrupció elleni küzdelem és ennek folytán a közpénzek védelmének elősegítése tekintetében nyújtott lehetőségeket; hangsúlyozza a folyamatos innovációt lehetővé tevő jogszabályok szükségességét;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy külön foglalkozzon a tagállamok eltérő adórendszerei közötti hibridek problémájával;

40.  ugyanakkor megállapítja, hogy miután a héa „saját forrás”, az adókikerülés e területen valóban közvetlenül befolyásolja a tagállamok gazdaságait és az EU költségvetését egyaránt; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszéket idézve: „a héakijátszás sérti a tagállamok pénzügyi érdekeit, és kihat az uniós költségvetésre is, amennyiben csorbítja a héaalapú saját forrást. Ezt a kiesést a saját forrás GNI-alapú összetevőjének kell kompenzálnia, miáltal torzul az egyes tagállamok uniós költségvetési hozzájárulása. Az adócsalás akadályozza a belső piac működését és gátolja a tisztességes versenyt is”(7);

41.  megállapítja, hogy az EU héarendszere az állami bevételek jelentős részét biztosítja – 2009-ben 21%-ot(8) –, de egyúttal oka annak is, hogy a megfelelésre fordított szükségtelen költségek és az adókikerülés szintje egyaránt magas;

42.  rámutat arra, hogy a héa beszedési modellje bevezetése óta nem változott; hangsúlyozza, hogy a technológiai és gazdasági környezetben bekövetkezett változások következtében ez a modell elavult, és további alkalmazása jelentős kiesésekhez vezet;

43.  hangsúlyozza, hogy a vámrendszer megfelelő működése közvetlen következményekkel jár a héa kiszámítása tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban a vámellenőrzések nem működnek megfelelően, ami jelentős héaveszteségeket okoz(9); elfogadhatatlannak tartja, hogy a legtöbb tagállamban az adóhatóságok nem férnek közvetlenül hozzá a vámadatokhoz, és ezért az adózási adatokkal való automatizált összevetés nem lehetséges; rámutat arra, hogy a szervezett bűnözés jól ismeri a jelenlegi rendszer gyenge pontjait;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan intézkedések bevezetését, amelyek révén az adócsalás és adókijátszás miatt indított büntetőeljárásokban elkobzott javakat szociális jellegű célokra lehet fordítani; ezért kéri, hogy az elkobzott javak jelentős részét szociális célokra használják fel, valamint hogy ezeket a forrásokat az adott adózási bűncselekmény által közvetlenül vagy közvetve érintett helyi és regionális gazdaságba juttassák vissza;

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan környezet kialakítására, amelyben az adócsalások eseteinek feltárása és az adóparadicsomok azonosítása kapcsán a civil társadalom szerepe teljes körű védelmet élvez, ennek érdekében például hozzanak létre hatékony rendszereket az információforrások és az újságírói források védelmére;

Adókikerülés és agresszív adótervezés

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló módosított irányelv elfogadását és végrehajtását a jelenlegi irányelv hiányosságainak orvoslása érdekében, illetve az adókijátszás hatékonyabb megakadályozása végett;

47.  üdvözli az OECD transzferárképzésre – azaz a profit adóparadicsomokba történő áthelyezésének a fejlett és a fejlődő országokban történő adófizetés elkerülése érdekében folytatott gyakorlatára – vonatkozó iránymutatásainak naprakésszé tételéről folyó nemzetközi vitát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul cselekedjenek, és vizsgálják felül a transzferárképzésre vonatkozó hatályos szabályokat, különösen a kockázatok és immateriális javak áthárítását, az eszközök tulajdonjogának az azonos csoportba tartozó jogalanyok közötti mesterséges felosztását, és az ilyen jogalanyok közötti olyan tranzakciókat illetően, amelyekre ritkán kerül sor független vállalkozások között; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a transzferárképzésre alkalmazandó előlegfizetési megállapodásokkal kapcsolatos rendszert, amely új előírással bővítené az EU transzferárképzésre vonatkozó dokumentációs iránymutatásaiban szereplő jelenlegi kötelezettségeket. javasolja, hogy a feketelistán szereplő joghatóságokkal folytatott tranzakciók esetén a dokumentációval és az adóügyi nyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségek legyenek szélesebb körűek;

48.  üdvözli a számviteli és az átláthatósági irányelv szerinti országonkénti adatszolgáltatás terén elért előrelépést; felszólítja a Bizottságot, hogy következő lépésként a megfelelő transzferárképzési szabályok tiszteletben tartásának nyomon követése érdekében vezessen be országonkénti adatszolgáltatási kötelezettséget a határon átnyúló társaságok számára minden ágazatban – előírva a csoport egészére vonatkozó kereskedelmi információk, például a vállalat tevékenységeinek jellegével és földrajzi helyével, bevételével, munkavállalóinak teljes munkaidős egyenérték szerint számított számával, adózás előtti eredményével, az eredmény után fizetett adóval és a kapott állami támogatásokkal kapcsolatos, országonkénti bontásban feltüntetett adatok közlését – ezáltal fokozva a kifizetési műveletek átláthatóságát;

49.  kéri a pénzmosás elleni irányelvre irányuló javaslat kiegészítését egy olyan kötelezettség bevezetésével, amely előírná nyilvánosan elérhető kormányzati nyilvántartások létrehozását a társaságok, trösztök, alapítványok és hasonló jogi struktúrák haszonhúzóiról;

50.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex hatékonyságát a kérdések tanácsi szinten történő felvetésével, ahol sürgető szükség van a politikai döntéshozatalra; sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti adórendszerek közötti eltérések megszüntetése érdekében aktívan avatkozzon be azokban az esetekben, ahol a magatartási kódexszel foglalkozó csoport nem tud megállapodni az eljárásokról;

51.  felhívja a Bizottságot egy könyvvizsgálókra és tanácsadókra vonatkozó magatartási kódex előkészítésére és támogatására; felszólítja a könyvvizsgáló cégeket, hogy értesítsék a nemzeti adóügyi hatóságokat abban az esetben, ha a vizsgált vállalkozásnál agresszív adótervezésre utaló jeleket találnak;

52.  véleménye szerint nem szabad lehetővé tenni, hogy a könyvvizsgálók tiltott nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtsanak, és a tranzakciók strukturálásával kapcsolatos adó-tanácsadási szolgáltatást és adószakértői tevékenységet ilyennek kell tekinteni;

53.  megállapítja, hogy az adófizetők megfelelő azonosítása kulcsfontosságú a nemzeti adóhatóságok közötti sikeres információcsere szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a határokon átnyúló tranzakciókban érintett valamennyi jogi és természetes személy uniós adóazonosító szám létrehozásának folyamatát; úgy véli, hogy az uniós adóazonosító számnak kapcsolódnia kellene egy, a héainformációk cseréjére szolgáló nyílt és nemzetközi rendszerhez (VIES), amely segíti a meg nem fizetett adók és egyéb kijátszott kötelezettségek azonosítását;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2013-ban terjesszen be az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot annak érdekében, hogy sor kerüljön a két említett jogszabály visszaélésekkel szembeni záradékainak felülvizsgálatára és összehangolására, és megszüntethető legyen az EU-ban az adózásnak a hibrid szervezetekkel és pénzügyi eszközökkel lehetővé tett kettős elmaradása;

55.  sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre a visszaélés elleni általános szabály bevezetésére irányuló bizottsági javaslatot az agresszív adótervezési gyakorlatok megakadályozása érdekében, és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeikbe építsenek be az adózás kettős elmaradását megakadályozó záradékot; ösztönzi a tagállamokat, hogy ne vegyenek tudomást a mesterséges megállapodásokból eredő vagy tényleges kereskedelmi tevékenységhez nem kapcsolódó adóelőnyökről; javasolja, hogy kezdjék meg a munkát a kettős adóztatás elkerülésére szolgáló standard szabályrendszer tagállamok számára történő kidolgozása érdekében;

56.  üdvözli a Bizottság által az európai adófizetők kódexével kapcsolatosan végzett munkát; úgy véli, egy ilyen kódex segíti az adott adórendszer legitimitásának és átláthatóságának növelését, fokozza az adóigazgatás és az adófizetők közötti együttműködést és bizalmat, továbbá azzal is segíti az adófizetőket, hogy nagyobb átláthatóságot biztosít jogaik és kötelezettségeik vonatkozásában;

57.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony adóbeszedési mechanizmusokat, amelyek minimálisra csökkentik a távolságot az adófizetők és az adóhatóságok között, és a lehető legmodernebb technológiákra támaszkodnak; felkéri a Bizottságot, hogy megfelelő uniós standardok kidolgozásával csökkentse az elektronikus kereskedelem adóztatásának összetettségét;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék minél átláthatóbbá a pénzügyi szektor lobbitevékenységét, amely gyakran vezet legális adókijátszáshoz vagy agresszív adótervezéshez;

59.  ösztönzi a Bizottságot, hogy szabályozza a tagállamokból adókijátszás végett harmadik országokba irányuló pénzmozgásokat, és alakítson ki kiegyensúlyozott és versenyképes adóügyi keretet;

60.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a társaságok agresszív adótervezéssel foglalkozó egységei vonatkozásában, különösen a pénzügyi szolgáltatások ágazatában;

61.  felkéri a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható vizsgálatot a tagállamokban a törvény által előírt és a vállalatok által ténylegesen fizetett társasági adókulcsok közötti különbségekről annak érdekében, hogy az adóharmonizálásról szóló vita objektív adatokra épülhessen;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra a nemzeti hatóságok által a határokon átnyúló társaságok tekintetében hozott egyedi adóügyi határozatokat; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok alkalmazzanak szigorú, kötelező követelményeket azokra a határon átnyúló társaságokra, amelyek adóügyi határozatot kívánnak szerezni;

63.  megállapítja, hogy bár a vagyonkezelői alapokat gyakran használják fel adókijátszási csatornaként, aggodalommal jegyzi meg, hogy az országok többséges nem írja elő a törvényes megállapodások nyilvántartásba vételét; felszólítja az EU-t, hogy vezesse be a vagyonkezelői alapok és egyéb zárt működésű jogalanyok európai nyilvántartását, amire feltétlenül szükség lenne az adókikerülés elleni fellépés érdekében;

Adóparadicsomok

64.  közös uniós megközelítést szorgalmaz az adóparadicsomokkal kapcsolatban;

65.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az automatikus információcsere – mint az adóügyi átláthatóságot és információcserét szolgáló jövőbeli európai és nemzetközi norma – előmozdítása iránt; ismételten felszólít az OECD jogellenes pénzáramlások, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelmet célzó eszközein túlmutató fellépésre, tekintettel az említett eszközök különböző hiányosságaira; bírálja, hogy az OECD az információcserével kapcsolatos elvek betartására vonatkozó ígéretekért cserébe egyes kormányokat nem vesz fel feketelistájára, anélkül, hogy meggyőződne ezen elvek tényleges érvényesítéséről; ezenkívül úgy véli, hogy az a követelmény, amelynek értelmében a feketelistáról való törléshez 12 másik országgal kell megállapodást kötni, önkényes, mivel nem hivatkozik semmiféle olyan minőségi mutatóra, amely alapján objektíven megállapítható lenne a jó kormányzás gyakorlati megvalósulása;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2014. december 31-ig fogadjon el egyértelmű fogalommeghatározást és közös kritériumokat az adóparadicsomok azonosítására, és hozzon az azonosított joghatóságokra vonatkozó megfelelő intézkedéseket, és biztosítsa ezek következetes alkalmazását valamennyi uniós jogszabályban; javasolja, hogy a fogalommeghatározás az OECD átláthatóságra és információcserére vonatkozó normáin, valamint a magatartási kódex elvein és kritériumain alapuljon; e tekintetben úgy véli, hogy valamely joghatóság akkor tekinthető adóparadicsomnak, ha az alábbi mutatók közül több teljesül:

67.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2014. december 31-ig állítsa össze és hozza létre az adóparadicsomok nyilvános európai feketelistáját; ezzel összefüggésben felhívja a megfelelő hatóságokat, hogy

Nemzetközi dimenzió

68.  úgy véli, hogy a harmadik országokat a jó kormányzás minimális normáinak alkalmazására ösztönző intézkedésekkel kapcsolatos bizottsági ajánlásban szereplő minimális normáknak explicit módon vonatkozniuk kellene a tagállamokra is;

69.  ösztönzi a tagállamokat, hogy ajánljanak fel együttműködést és segítségnyújtást azoknak a fejlődő harmadik országoknak, amelyek nem adóparadicsomok, segítséget nyújtva az adócsalás és az adókikerülés hatékony leküzdéséhez, elsősorban kapacitásépítési intézkedések révén; támogatja a Bizottság azon kérését, hogy ennek érdekében a tagállamok korlátozott időre küldjenek ki adóügyi szakértőket az ilyen országokba;

70.  felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben járuljon hozzá az OECD BEPS-projektjének (adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás) további fejlesztéséhez, megosztva a tagállamok között a problematikus adórendszerekkel kapcsolatos elemzéseket, valamint azt, hogy milyen változásokra van szükség tagállami és uniós szinten az adócsalások és az adókijátszás, valamint az agresszív adótervezés valamennyi formája elleni fellépéshez; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést e folyamatról a Tanácsnak és a Parlamentnek;

71.  hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében a fejlődő országokban mozgósítani és stabilizálni kell az adóforrásokat, mivel ezek kiszámíthatóbbak és fenntarthatóbbak a külső segítségnyújtásnál, és előmozdítják az adósságcsökkentést;megállapítja ugyanakkor, hogy a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya alacsony, és hogy ezekben az országokban a stabil államháztartás megteremtése társadalmi, politikai és igazgatási nehézségekbe ütközik, ezért ők különösen sebezhetők az egyéni adófizetők és a vállalatok adókijátszási és adókikerülési manővereivel szemben;

72.   aggodalommal jegyzi meg, hogy sok fejlődő ország rendkívül gyenge alkupozícióban van bizonyos külföldi közvetlen befektetőkkel szemben, akik adókedvezmények és adómentességek után kutatnak; úgy véli, hogy nagy volumenű beruházások esetében a társaságokat konkrét kötelezettségvállalásokra kell kötelezni a projektek helyi és/vagy országos szintű gazdasági és társadalmi fejlődésre irányuló, pozitív tovagyűrűző hatásaira vonatkozóan;

73.  rámutat egyrészt, hogy a fejlődő országok adóssága főként a jogszerűtlen tőkekiáramlással magyarázható, másrészt, hogy az agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségének elveivel;

74.  megjegyzi, hogy számos fejlődő ország adórendszere nem felel meg a nemzetközi normáknak (ezzel szemben gyenge adóztatási joghatóság és alacsony hatásfokú adóigazgatás, magas szintű korrupció, a jól működő adónyilvántartás kiépítésére és fenntartására való képesség hiánya stb. jellemzi őket); kéri az EU-t, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében fokozza a segítségnyújtást az adóigazgatás terén, valamint a nemzetközi adócsalás és a túlzott adóoptimalizálás elleni fellépésben azáltal, hogy megerősített adóigazgatási együttműködésen keresztül fejleszti a fejlődő országok nem helyénvaló gyakorlatok észlelésére és az ezekkel szembeni eljárásra irányuló képességét; emellett úgy véli, hogy támogatni kell az adóparadicsomként nyilvántartott fejlődő országok gazdasági szerkezetátalakítását;

75.  üdvözli a globális fórum keretében az adókijátszásra vonatkozó szakértői értékelések terén megtett első lépéseket; ugyanakkor úgy véli, hogy a globális fórum normái hatástalanok lesznek az illegális pénzáramlások visszaszorítása terén, mivel az OECD keretében működő, kérésre történő információcsere rendszerén alapulnak;

76.  rámutat arra, hogy a kettős adóztatással kapcsolatos megállapodások magukban hordozhatják a transzferárak és a szabályozási arbitrázs ösztönzésének kockázatát azáltal, hogy a határokon átívelő adóügyek terén nem a többoldalú, hanem inkább a kétoldalú megközelítést támogatják; ráadásul az ilyen típusú megállapodások – az osztalék-, kamat- és jogdíjkifizetéseket terhelő alacsonyabb forrásadó miatt – általában forráskiesést eredményeznek a fejlődő országok költségvetésében, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ezek helyett inkább az adóügyi információk cseréjére irányuló megállapodásokat ösztönözze;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az OECD-nek, valamint ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságának, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0137. (2) HL C 199. E, 2012.7.7., 37. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0135. (4) HL C 341. E, 2010.12.16., 29. o. (5) http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/tax_fraud_evasion/index_en.htm (6) Az Európai Parlament és a Tanács 472/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről. (7) A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentése, 11. o., 5. bekezdés. (8) Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály (Gazdaság- és Tudománypolitika): „Simplifying and Modernising VAT in the Digital Single Market’ (IP/A/IMCO/ST/2012_03), 2012. szeptember, http://www.europarl.europa.eu/committees/hu/studiesdownload.html?languageDocument=HU&file=75179 (9) A Számvevőszék 13/2011. sz. különjelentésében megállapította, hogy csak a 42-es eljáráskódú vámeljárás 2009-ben a Számvevőszék által vizsgált hét tagállam tekintetében megközelítőleg 2200 millió euró extrapolált veszteséget okozott, amely egyenértékű annak a héaösszegnek a 29%-ával, amely héa az ebben a hét európai uniós tagállamban a 42-es eljáráskódú vámeljárás alá vont valamennyi 2009-es importügylet által képzett adóalapra elvileg kivetendő volna;

Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása az adózásról szóló éves jelentésről: az uniós gazdasági növekedési potenciál felszabadításának mikéntje (2013/2025(INI))

P7_TA(2013)0206 A7-0154/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26., 110–115. és 120. cikkére,

–  tekintettel a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0727),

–  tekintettel a pénzügyi tranzakciós adó területén folytatott megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0631),

–  tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatra (COM(2011)0121),

–  tekintettel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2011)0169),

–  tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (a társasági adózásról) szóló, 2012. szeptember 11-i álláspontjára (átdolgozás)(1),,

–  tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

–  tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című, 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–  tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8806),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8805),

–  tekintettel „A belső piac megerősítése a személygépkocsikra vonatkozó, határokon átnyúló adózási akadályok eltávolítása útján” című, 2012. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2012)0756),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló, európai uniós adóügyi cselekvési program (Fiscalis 2020) létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0465),

–  tekintettel az „Államháztartások a Gazdasági és Monetáris Unióban” című bizottsági jelentésre (European Economy, 2012/4.),

–  tekintettel az „Államháztartás a GMU-ban – 2011 és 2012” című közleményről szóló, 2013. január 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az „Adóreformok az EU tagállamaiban” című bizottsági jelentésre (European Economy, 2012/6.),

–  tekintettel az OECD 2012. évi aktuális adóprogramjára(3),

–  tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentésre(4),

–  tekintettel a Deutsche Banknak az adórendszerek által a gazdasági növekedésre Európában kifejtett hatásról szóló, 2012. október 5-i dokumentumára(5),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára (COM(2010)2020),

–  tekintettel az ECOFIN-Tanács 2012. július 10-i következtetéseire(6),

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi éves növekedési jelentésére (COM(2012)0750),

–  tekintettel a Tanács 2013. február 12-i ülésének a riasztási mechanizmus keretében készült 2013. évi jelentésről szóló következtetéseire(7),

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. június 29-i, október 19-i és december 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és központi banki kormányzóinak 2013. február 15–16-i, moszkvai ülésén elhangzott záró nyilatkozatára(8),

–  tekintettel a Tanács ír elnökségének munkaprogramjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0154/2013),

A.  mivel az EU gazdaságainak – számos esetben annak köszönhetően, hogy a politikák jelenlegi kombinációja kevéssé összpontosít a beruházásokra, a versenyképességre, a foglalkoztatásra, illetve a tisztességes és hatékony adókivetésre – a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási ráta tekintetében szerény, illetve negatív kilátásai vannak; mivel az euróövezet egésze kettős mélypontú recessziót él át;

B.  mivel a legutóbbi adósságválság kitörése óta az adóbevételek szerkezete számos tagállamban igen jelentősen átalakult, valamint az e módosításhoz kapcsolódó strukturális és ciklikus hatásokat nehéz elkülöníteni; mivel az adópolitika kidolgozása során a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás alapelveit teljes mértékben figyelembe kellene venni a tagállamok vonatkozó jogszabályaival összhangban;

C.  mivel e válság miatt – amely feltárta néhány uniós gazdaság szerkezeti gyengeségeit, és amely tovább károsítja az EU-n belül a gazdasági növekedési potenciált – a tagállamoknak azzal a nehéz feladattal kell szembenézniük, hogy a költségvetési egyensúly megőrzése mellett a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést is ösztönözniük kell;

D.  mivel az ezredforduló óta fokozottan növekedés központú adórendszerek kidolgozására irányuló uniós tendencia figyelhető meg;

E.  mivel az Unión belüli adórendszereket vállalkozásbarát módon kell kialakítani annak érdekében, hogy a vállalkozások növekedési és munkahely-teremtési lehetőségei javuljanak;

F.  mivel a lassú növekedés és a recesszió jellemezte környezetben a befizetett adóelőlegek kései visszatérítése a társaságok számára további likviditási gondokat okoz;

G.  mivel a válság hatása enyhíteni kell olyan adópolitikával, amely összhangban áll az Európa 2020 stratéga céljaival, és ezt kiemelt kérdésként kell kezelni;

H.  mivel a költségvetési politikák hitelessége visszanyerésének célja, illetve a tagállamok államadósságának csökkentése szükségessé teszi a költségvetési kiadások módosítását, a növekedésnek kedvező strukturális reformok gyors végrehajtását, az adóbehajtási módszerek javítását és néhány adónem módosítását, annak biztosítása érdekében, hogy – adott esetben – elsőbbséget kapjanak azok az adók, amelyeket inkább a tőkére, a környezetileg káros tevékenységekre és a fogyasztás bizonyos típusaira, nem pedig a munkaerőre vetnek ki;

I.  mivel a környezetvédelmi adózási politika intelligens és aktív alakítása döntő fontosságú tényező a „szennyező fizet” elv megvalósítása, a növekedés fokozása és a növekedési kilátások fenntarthatóvá tétele szempontjából;

Általános megfontolások

1.  megjegyzi, hogy az adópolitika továbbra is tagállami hatáskörben marad, illetve, hogy a tagállamok különféle adórendszereit tiszteletben kell tartani; megjegyzi, hogy az adók területére vonatkozó hatáskörök tagállami szintről uniós szintre való áthelyezése, a Szerződés módosítását követeli meg, amihez pedig a tagállamok egyhangú beleegyezésére van szükség; azonban azt is megállapítja, hogy ez nem zárja ki az adóügyi intézkedések uniós szintű hatékony összehangolását; hangsúlyozza, hogy az adópolitika kidolgozása során a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás alapelveit teljes mértékben figyelembe kellene venni a tagállamok vonatkozó jogszabályaival összhangban;

2.  megjegyzi, hogy az adórendszerek optimális kialakítása számos tényezőtől függ, és ezért országonként eltérő; kiemeli, hogy elengedhetetlen a rövid, közép- és hosszú távú adópolitikák megfelelő tervezése és kiigazítása;

3.  kiemeli az adópolitikák összehangolása terén elért eredményeket, de rámutat arra, hogy a határokon átnyúló tevékenységekben részt vevő uniós polgároknak és vállalkozásoknak továbbra is jelentős költségekkel, igazgatási terhekkel és joghézagokkal kell számolniuk, amelyeket az egységes piac valamennyi előnyének kihasználhatóvá tétele érdekében mihamarabb fel kell számolni;

4.  megjegyzi, hogy az egységes piacon jelen levő különféle adórendszerek közötti tisztességes és egészséges versenyt, mivel ez élénkítő hatást fejt ki az európai gazdaságokra; kiemeli viszont, hogy a káros adóverseny súlyos gazdasági hatással bír; tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentésre, kiemeli, hogy e tekintetben a megfelelő és tisztességes jogi és igazgatási kereten alapuló működőképes intézmények létfontosságúak;

5.  megjegyzi, hogy a fenntartható adópolitikáknak való megfelelés biztosítása mellett a gazdasági egyensúly elérése érdekében növekedésserkentő intézkedéseket – például az adócsalás és adókikerülés elleni fellépést, a növekedésnek kedvezőbb területek adóztatására való áttérést, ésszerű adóösztönzőket – kell életbe léptetni mind az önfoglalkoztatók, mind a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, különösen az innovációs és kutatási-fejlesztési tevékenységek elősegítése céljából;

6.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacon belüli világos, kiszámítható, stabil és átlátható adózási környezet a vállalkozások és a polgárok érdeke, mivel az adószabályok átláthatóságának hiánya akadályozza az Unión belüli, határokon átnyúló tevékenységeket és hazai és külföldi beruházásokat; javasolja, hogy az egyes tagállamok adózási szabályaira, előírásaira és szabályozására vonatkozóan biztosítsanak bővebb és jobb tájékoztatást a magánszemélyek és a vállalkozások számára;

7.  ajánlja, hogy a tagállamok körültekintően járjanak el a meglévő adók módosításakor, biztosítsák, hogy ez növekedésbarát módon történjék, illetve hogy a polgároknak és az üzleti életnek legyen elég ideje és megfelelő módja az új adózási intézkedések hatálybalépése előtt a felkészülésre;

8.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyasztást terhelő adók kiterjedtebb alkalmazására való, számos tagállamban tapasztalható áttérés hatással lehet a társadalmi egyenlőtlenségekre; felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek figyelemmel e potenciális problémára és alaposan tanulmányozzák az adórendszer egésze progresszivitásának felszámolásával járó negatív következményeket; meggyőződése, hogy a héa-rendszereknek bizonyos mértékig rugalmasnak kell lenniük, hogy – a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelvben meghatározott, kellően indokolt esetekben, például a kultúra vagy alapvető szükségletek vonatkozásában – bizonyos termékkategóriákat az általános héa-szintnél alacsonyabb mértékben lehessen adóztatni;

9.  értelmezése szerint ahhoz, hogy az uniós költségvetés a növekedés bővítésének hasznos eszközévé váljon, saját források szükségesek annak érdekében, hogy a Bizottság javaslataiban nagyobb önállóságot kapjon;

Rejtett erőforrások keresése, amelyek az adópolitikán keresztül hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez

10.  megjegyzi, hogy a gazdasági fejlődés olyan tényezőktől függ, mint a munkaerő, a tőke, a technológiai haladás, az erőforrás-hatékonyság és a termelékenység, illetve, hogy az adópolitikának ezeket a tényezőket maradéktalanul figyelembe kell vennie rövid, közép- és hosszú távon; ezért hangsúlyozza, hogy e célból összehangolt döntéshozatalra van szükség;

11.  megjegyzi, hogy az adópolitikát úgy kell kialakítani, hogy a gazdaság erősítésére irányuljon, többek között az összesített keresletet hosszú távon serkentő, az exportorientált tevékenységeket megkönnyítő, a munkahelyteremtést ösztönző és a fenntartható fejlődést elősegítő adószerkezet kialakítása révén;

12.  feltételezi, hogy bizonyos területeken – például a jövedéki adó esetében – az adóemelés kedvező hatást fejthet ki a többlet erőforrások hatékony irányítása révén, miáltal a lakosság és a reálgazdaság számára is hasznot hajthat;

13.  hangsúlyozza, hogy a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó adóösztönzők nyújtása hosszú távon feltehetőleg előnyökkel – például a tudásalapú gazdaságokban növekedéssel és munkahelyteremtéssel – jár, különösen, ha egy kiegyensúlyozott, átfogó adóstratégia részét képezi; úgy ítéli meg, hogy mindezt európai és nemzeti szinten is figyelembe kell venni;

14.  elismeri, hogy az adókulcsok növelése vagy új adónemek bevezetése helyett inkább a meglévő adóalapok kiszélesítése generálhat többletbevételt a tagállamok számára;

15.  emlékeztet arra, hogy az adócsökkentéseket alaposan és felelősségteljesen megtervezett adópolitikára kell alapozni – az államháztartás fenntarthatóságát semmilyen módon sem veszélyeztetve –, és azokat a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatottság növelését célzó intézkedéseknek kell kísérniük;

16.  úgy véli, hogy alapos elemzés alapján szükség van egy uniós szintű, adókkal kapcsolatos információs rendszer létrehozására, amely a különféle nemzeti adórendszerek összehangolása helyett azok folyamatos és átlátható koordinálását teszi lehetővé az egyes struktúrákban végrehajtott adócsökkentések és -emelések nyomon követése révén;

17.  megjegyzi, hogy egy ilyen rendszer számára megfelelő alapul szolgálhatna az európai szemeszter kerete, mivel – egyéb egyedi makrogazdasági intézkedésekkel együtt – jól nyomon tudná követni a tagállamok eltérő adópolitikáját, miközben teljes mértékben figyelembe veszi az érintett tagállam általános gazdasági előrejelzéseit, illetve a rá vonatkozó alapadatokat és jövőbeli kilátásokat, valamint a közös európai célkitűzéseket; ennek fényében arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsenek be egy, az adórés csökkentésére irányuló stratégiát az európai szemeszterbe;

18.  tudomásul veszi a pénzügyi tranzakciós adóval kapcsolatos megerősített együttműködést, amelyet 11, az Unió GDP-jének összesen 2/3-át kitevő tagállamban folytatnak majd;

19.  hangsúlyozza, hogy azokban az országokban, ahol a termelékenységhez viszonyítva magasak a munkaerőköltségek, és ahol ebből következően akadályba ütközik a munkahelyteremtés, a termelékenység növelését célzó határozott erőfeszítések mellett meg lehetne vizsgálni az említett költségek csökkentésére és/vagy a termelékenység növelésére irányuló adóügyi intézkedések lehetőségét; hangsúlyozza, hogy az adóreformoknak elő kell segíteniük a munkaerő-piaci részvételt a munkaerő-kínálat növelése és az integráció előmozdítása érdekében; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a munkavállalók jogait és a szociális partnerek szerepét mindenkor maradéktalanul tiszteletben kell tartani;

20.  üdvözli a társasági adók kiszámítása egységes útmutatójának kidolgozására irányuló bizottsági kezdeményezést; felhívja a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a közös konszolidált társasági adóalapról, és kezdjék el annak alkalmazását (KKTA); kiemeli, hogy a Parlament álláspontját e tekintetben elsődleges referenciapontként kellene használni;

21.  hangsúlyozza, hogy jelentős növekedési potenciál rejlik abban, ha az egységes piacon mérséklik, illetve felszámolják a határokon átnyúló tevékenységek adózással kapcsolatos akadályait; hangsúlyozza, hogy a héa-irányelv felülvizsgálata, a közös konszolidált társasági adóalappal kapcsolatos munka és az adóügyi igazgatási együttműködés kialakítása döntő fontosságú tényezők e potenciál maradéktalan kihasználása szempontjából;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a cégnyilvántartások és a tröszt- és alapítványbejegyzések átláthatóságának és szabályozásának erősítése tekintetében;

23.  felhívja a tagállamokat arra, hogy a koordináció és együttműködés további javítása érdekében – a nemzeti adóhatóságokkal együttműködve – teljes mértékben támogassák a Bizottság kezdeményezését, amelynek célja a határokon átnyúló tevékenységekkel kapcsolatos fiskális akadályok elhárítása; ösztönzi a tagállamokat a Fiscalis program és a vámügyi programban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználására; felhívja a Bizottságot, hogy jelölje meg azokat a további területeket, amelyeken az uniós jogszabályok és a tagállamok közötti igazgatási együttműködést javítani lehetne az adócsalás és az agresszív adótervezés mérséklése érdekében;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy a lassú növekedés vagy a recesszió jellemezte környezetben nagyon körültekintően járjanak el és kerüljék a befizetett adóelőlegek kései visszatérítését, mivel ez további likviditási gondokat okozna, főleg a kkv-k számára;

Az adócsalás és adókikerülés elleni fellépés, valamint a kettős adóztatás és az adóztatás kettős elmaradásának megszüntetése és az uniós vállalkozások számára diszkriminatív intézkedések felszámolása

25.  felhívja a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék adófelügyeleti, -ellenőrzési és -behajtási kapacitásaikat, ami által többlet erőforrásokat teremtenek az Európa 2020 stratégiában meghatározott növekedés és munkahelyteremtés elősegítéséhez; kiemeli, hogy az adóigazgatás hatékonyabbá tételére irányuló legjobb nemzeti gyakorlatokat átlátható módon össze kell gyűjteni – lehetőleg az adókkal kapcsolatos információk uniós rendszerén belül megvalósuló legjobb gyakorlatok európai kódexében – és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni aggodalommal szemléli azt a több tagállamban is tapasztalható tendenciát, hogy csökkentik az adóhatóságok és hasonló testületek személyzetét és egyéb erőforrásait; hangsúlyozza, hogy ez csökkentheti a vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatás megfelelő és hatékony ellátására, valamint az adócsalás és adókikerülés elleni fellépésre vonatkozó képességeket; ennek fényében sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti adóhatóságaik és adóellenőreik számára biztosítsanak megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák egymás között a közvetlen adózás területére vonatkozó igazgatási együttműködést;

27.  újfent felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb költségvetési forrásokat és személyzetet a DG TAXUD számára annak érdekében, hogy segítse ezt a főigazgatóságot az adóztatás kettős elmaradásával, az adókijátszással és az adócsalással kapcsolatos uniós politikák és javaslatok kidolgozásában;

28.  üdvözli a Bizottság „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című közleményét, valamint „a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről” és az „agresszív adótervezésről” szóló ajánlásait;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság közleményével és ajánlásaival összhangban tegyenek tényleges erőfeszítéseket, és hajtsanak végre koordinált és határozott uniós szintű fellépést az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok ellen, ezáltal garantálva a költségvetési erőfeszítések tisztességesebb elosztását és az adóbevételek növelését; sürgeti a tagállamokat, hogy – az ebben az összefüggésben hozandó számos konkrét intézkedés keretében – mielőbb hajtsák végre a visszaélés elleni általános szabály bevezetésére irányuló bizottsági javaslatokat az agresszív adótervezési gyakorlatok megakadályozása, illetve az adóztatás kettős elmaradását megakadályozó záradéknak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeikbe való beépítése érdekében;

30.  megjegyzi, hogy adókijátszás és adókikerülés révén a becslések szerint évente egybillió eurónyi állami bevétel marad el; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek az adórés 2020-ig történő megfelezéséhez szükségesek;

31.  hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az adókikerülés szintjének csökkenése növelné a gazdaság növekedési potenciálját azáltal, hogy az államháztartást egészségesebbé tenné – ami növelné a beruházások fokozására és az európai szociális piacgazdaság fellendítésére rendelkezésre álló állami pénzeszközöket –, és a vállalkozásokat becsületes és egyenlő versenyfeltételek mellett folytatott versengésre késztetné;

32.  sürgeti a tagállamokat, hogy kezdjenek komoly tárgyalásokat és fejezzék be az adócsalással, az adókijátszással, az adókikerüléssel, az agresszív adótervezéssel és az adóparadicsomokkal kapcsolatos valamennyi függőben lévő jogalkotási javaslatra vonatkozó eljárást; felhívja a tagállamokat többek között arra, hogy zárják le a megtakarítási adóról szóló irányelv felülvizsgálati és hatálykibővítési eljárását, valamint az Európai Parlament jelentését követően haladéktalanul fogadják el és hajtsák végre a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmusra vonatkozó bizottsági javaslatot;

33.  üdvözli, hogy a vállalati adózás területén fokozzák az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelését célzó nemzetközi munkálatokat; úgy véli, hogy az e kérdést tárgyaló OECD-jelentés alapvetően fontos véleményt hordoz, és várakozással tekint az e nyáron közzéteendő aktualizált cselekvési terv elé; abbéli reményének ad hangot, hogy a G20-ak pénzügyminiszterei a jelentés legutóbbi, moszkvai ülésen való támogatása nyomán a cselekvési terv alapján bátor és összehangolt lépést tesznek;

34.  a Bizottság szilárd megállapításaival összhangban hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi adók relatív értelemben a leginkább növekedésbarát adók közé tartoznak; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi adókat – amellett, hogy bevételt generálnak – következetesen és dinamikusan a gazdasági fejlődés fenntartható pályán tartására kell felhasználni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó értékelést a meglévő internalizációs hiányosságokra vonatkozóan, és azt kísérje megfelelő jogalkotási javaslat;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0318. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0011. (3) http://www.oecd.org/ctp/OECDCurrentTaxAgenda2012.pdf (4) http://www.oecd.org/ctp/beps.htm (5) http://www.dbresearch.com/PROD/DBR_INTERNET_EN-PROD/PROD0000000000295266.pdf (6) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/ecofin/131662.pdf (7) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/ecofin/135430.pdf (8) http://www.g20.org/news/20130216/781212902.html

Az Európai Parlament 2013. május 21-i határozata a szóbeli módosításokról és egyéb szóbeli változtatásokról (az eljárási szabályzat 156. cikke (6) bekezdésének értelmezése)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2013. április 24-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 211. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy a 156. cikk (6) bekezdéséhez az alábbi értelmezést csatolja:"

Az elnök javaslatára a szóbeli módosítást vagy egyéb szóbeli változtatást ugyanúgy kell kezelni, mint az olyan módosítást, amelyet nem osztottak ki valamennyi hivatalos nyelven. Amennyiben az elnök a 157. cikk (3) bekezdése alapján a szóbeli módosítást vagy egyéb szóbeli változtatást elfogadhatónak ítéli, és amennyiben nem emelnek kifogást a 156. cikk (6) bekezdése alapján, azt a meghatározott szavazási sorrenddel összhangban kell szavazásra bocsátani.

A bizottságban az ilyen módosítás vagy változtatás kifogásolásához szükséges szavazatok számát a 196. cikk alapján kell meghatározni a plenáris ülésen irányadó szavazatszámmal arányosan, adott esetben felfelé kerekítve.

2.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.