Index 
Elfogadott szövegek
2013. május 23., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Végrehajtási intézkedés ellenzésének mellőzése: a Bosznia-Hercegovinából származó egyes állati melléktermékek tranzitforgalma
 A Közösségi Vámkódex az alkalmazási időpont tekintetében ***I
 Az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállítása ***I
 Az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozása ***I
 A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú szállítása ***I
 A kutyák, macskák és görények kereskedelmére irányadó állat-egészségügyi követelmények ***I
 A gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatok
 A szíriai menekültek helyzete a szomszédos országokban
 Vagyonvisszaszerzés az arab tavasz átmeneti helyzetben levő országaiban
 A Bosznia-Hercegovináról szóló 2012. évi eredményjelentés
 A Macedónia volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2012. évi eredményjelentés
 Az EU–USA kereskedelmi és beruházási megállapodásokról szóló tárgyalások
 Mianmar/Burma hozzáférése az általános tarifális preferenciákhoz
 Az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia
 Munkakörülmények és egészségügyi és biztonsági előírások a közelmúlbeli bangladesi gyártüzeket és épület-összeomlást követően
 Guantánamo: A fogvatartottak éhségsztrájkja
 India: Mohammad Afzal Guru kivégzése és annak következményei
 Ruanda: Victoire Ingabire ügye

Végrehajtási intézkedés ellenzésének mellőzése: a Bosznia-Hercegovinából származó egyes állati melléktermékek tranzitforgalma
PDF 197kWORD 20k
Az Európai Parlament határozata a 142/2011/EU rendeletet módosító bizottsági végrehajtási rendelet tervezetének a Bosznia-Hercegovinából származó egyes állati melléktermékek tranzitforgalma tekintetében történő ellenzésének mellőzéséről (D025828/03 – 2013/2598(RPS))
P7_TA(2013)0216B7-0251/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bizottsági rendelet tervezetére (D025828/03),

–  tekintettel a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 41. cikke (3) bekezdésére és 42. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 1069/2009/EK rendelet 52. cikkében említett bizottság 2013. március 5-i véleményére,

–  tekintettel a Bizottság 2013. május 16-i levelére, amelyben annak kinyilvánítására kéri a Parlamentet, hogy nem emel kifogást a rendelettervezet ellen,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság 2013. május 21-i, a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének címzett levelére,

–  tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. cikke (4) bekezdésének d) pontjára és 87a. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 87a. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2013. május 22-én járt le – nem érkezett kifogás,

1.  kijelenti, hogy nem ellenzi a bizottsági végrehajtási rendelet tervezetét;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Bizottságnak és tájékoztatás céljából a Tanácsnak.

(1) HL L 300., 2009.11.14., 1. o.
(2) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.


A Közösségi Vámkódex az alkalmazási időpont tekintetében ***I
PDF 203kWORD 20k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. május 23-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségi Vámkódex (Modernizált Vámkódex) létrehozásáról szóló 450/2008/EK rendeletnek az alkalmazási időpont tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0193 – C7-0096/2013 – 2013/0104(COD))
P7_TA(2013)0217A7-0170/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0193),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 33., 114. és 207. cikkeire, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0096/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. május 22-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. április 26-i levelében tett azon kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0170/2013),

A.  mivel a sürgősség indokolja, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikkében meghatározott nyolc hetes határidő lejárta előtt megtartsák a szavazást;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. május 23-án került elfogadásra a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 450/2008/EK rendeletnek (Modernizált Vámkódex) az alkalmazási időpont tekintetében történő módosításáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2013)0104


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 528/2013/EU rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállítása ***I
PDF 199kWORD 20k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. május 23-i jogalkotási állásfoglalása a Mianmartól (Burmától) az általános tarifális preferenciák ideiglenes megvonásáról szóló 552/97/EK tanácsi rendelet ideiglenes hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0524 – C7-0297/2012 – 2012/0251(COD))
P7_TA(2013)0218A7-0122/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0524),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0297/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. március 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0122/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. május 23-án került elfogadásra a Mianmar/Burmától az általános tarifális preferenciák ideiglenes megvonásáról szóló 552/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0251


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 607/2013/EU rendelet.)


Az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozása ***I
PDF 465kWORD 49k
Az Európai Parlament 2013. május 23-án elfogadott módosításai az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról szóló európai parlamenti és a tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2012)0335 – C7-0155/2012 – 2012/0163(COD))(1)
P7_TA(2013)0219A7-0124/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
Cím
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról

az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók államokkal szembeni vitáinak rendezését végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról szóló európai parlamenti és a tanácsi rendelet
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi beruházásvédelmi megállapodások megkötése terén. Az Unió már szerződő fele az Energia Charta Egyezménynek, amely beruházásvédelmi rendelkezéseket tartalmaz.
(1)  A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi beruházásvédelmi megállapodások megkötése terén. Az Unió a tagállamokhoz hasonlóan már szerződő fele az Energia Charta Egyezménynek, amely beruházásvédelmi rendelkezéseket tartalmaz.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A beruházásvédelmi rendelkezéseket tartalmazó megállapodások rendszerint magukban foglalnak egy a beruházók és az államok közötti vitarendezési mechanizmust, amely lehetővé teszi egy harmadik országbeli beruházó számára, hogy kárigényt támasszon egy állam ellen, amelynek a területén beruházást hajtott végre. A beruházók és az államok közötti vitarendezés pénzügyi kompenzációt előíró ítéleteket eredményezhet. Továbbá minden ilyen ügyben szükségszerűen jelentős költségek fognak felmerülni a választottbírósági eljárás lebonyolításával, valamint az ügy védelmével kapcsolatban.
(2)  Azokban az esetekben, amikor ez indokolt, az Unió által megkötött jövőbeni beruházásvédelmi megállapodások magukban foglalhatnak egy a beruházók és az államok közötti vitarendezési mechanizmust, amely lehetővé teszi egy harmadik országbeli beruházó számára, hogy kárigényt támasszon egy állam ellen, amelynek a területén beruházást hajtott végre. A beruházók és az államok közötti vitarendezés pénzügyi kompenzációt előíró ítéleteket eredményezhet. Továbbá minden ilyen ügyben szükségszerűen jelentős költségek fognak felmerülni a választottbírósági eljárás lebonyolításával, valamint az ügy védelmével kapcsolatban.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  A pénzügyi felelősség nem kezelhető megfelelően, ha a beruházási megállapodásokban foglalt védelmi előírások jelentősen meghaladják a felelősség Unióban és a tagállamok többségében elismert kereteit. Ennek megfelelően a jövőbeni uniós megállapodásoknak ugyanolyan magas szintű védelmet, de nem magasabb szintű védelmet kell biztosítaniuk a külföldi beruházók számára, mint amelyet az uniós jog és a tagállami jogok közös általános elvei biztosítanak az Unión belüli beruházók számára.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
3 b preambulumbekezdés (új)
(3b)  Az e rendelet szerinti pénzügyi felelősségek legtágabb keretének meghatározása összekapcsolódik az Uniónak a Szerződések által meghatározott hatáskörökön belül gyakorolt és a jogszerűség tekintetében a Bíróság által ellenőrzött jogalkotási hatásköreinek védelmével is, amelyeket nem szabad helytelenül korlátozni a Szerződések által létrehozott kiegyensúlyozott rendszeren kívül meghatározott potenciális felelősséggel. A Bíróság ennek megfelelően egyértelműen megerősítette, hogy az Unió jogalkotási aktusokra vonatkozó felelősségét, különösen a nemzetközi joggal összefüggésben, szűken kell meghatározni, és azt a vétkesség egyértelmű megállapítása nélkül nem lehet alkalmazni1. Az Unió által megkötendő jövőbeni beruházási megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Unió jogalkotási hatásköreinek e biztosítékait, és nem állapíthatnak meg szigorúbb felelősségi szabályokat, amelyek lehetővé tennék a Bíróság által meghatározott felelősségi szabályok megkerülését.
1 A Bíróság C-120/06 P és C-121/06 P sz., FIAMM és Fedon kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9-én hozott ítélete (EBHT 2008., I-6513. o.).
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Amennyiben az Unió az adott elbánás tekintetében nemzetközi jogi felelősséggel rendelkezik, a nemzetközi jog értelmében az Uniónak kell minden ellene hozott ítélet alapján történő kifizetést és a jogvita költségeit vállalni. Egy az Unió ellen hozott ítélet azonban lehet egy olyan elbánás következménye, amelyet vagy maga az Unió, vagy egy tagállam alkalmazott. Következésképpen méltánytalan lenne, ha az ítéletből következő és a választottbírósági eljárással összefüggő költségeket az uniós költségvetésből kellene kifizetni, amikor az elbánás egy tagállamtól származik. Ezért az Unió nemzetközi jogi felelősségének sérelme nélkül, az uniós jog alapján szükség van az Unió és az elbánást nyújtó tagállam közötti pénzügyi felelősség megosztására, az e rendeletben meghatározott kritériumok alapján.
(4)  Amennyiben az Unió mint jogi személyiséggel rendelkező jogalany az adott elbánás tekintetében nemzetközi jogi felelősséggel rendelkezik, a nemzetközi jog értelmében az Uniónak kell minden ellene hozott ítélet alapján történő kifizetést és a jogvita költségeit vállalni. Egy az Unió ellen hozott ítélet azonban olyan elbánás következménye, amelyet vagy maga az Unió, vagy egy tagállam alkalmazott. Következésképpen méltánytalan lenne, ha az ítéletből következő és a választottbírósági eljárással összefüggő költségeket az Európai Unió költségvetéséből kellene kifizetni, amikor az elbánást egy tagállamtól származik. Ezért az Unió nemzetközi jogi felelősségének sérelme nélkül, az uniós jog alapján szükség van az Unió maga és az elbánást nyújtó tagállam közötti pénzügyi felelősség megosztására, az e rendeletben meghatározott kritériumok alapján.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A pénzügyi felelősség azt a jogalanyt terheli, amely a megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel nem összeegyeztethetőnek bizonyult elbánásért felelős. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi felelősség az Unióra hárul, amennyiben az érintett elbánás egy uniós intézménytől, szervtől vagy ügynökségtől származik. A pénzügyi felelősség az érintett tagállamra hárul, amennyiben az érintett elbánás egy tagállamtól származik. Ha azonban a tagállam az uniós jog előírásai szerint jár el, például egy az Unió által elfogadott irányelvet ültet át, a pénzügyi felelősséget az Uniónak kell viselnie, amennyiben az érintett elbánást az uniós jog írja elő. A rendeletnek arra a lehetőségre is ki kell térnie, hogy egy egyedi ügy egyszerre érinthet egy tagállam által alkalmazott és az uniós jog által előírt elbánást. A rendelet valamennyi, a tagállamok és az Európai Unió által hozott intézkedésre kiterjed.
(6)  A pénzügyi felelősség azt a jogalanyt terheli, amely a megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel nem összeegyeztethetőnek bizonyult elbánásért felelős. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi felelősség magára az Unióra hárul, amennyiben az érintett elbánás valamely uniós intézménytől, szervtől, ügynökségtől vagy jogi személytől származik. A pénzügyi felelősség az érintett tagállamra hárul, amennyiben az érintett elbánás az adott tagállamtól származik. Ha azonban a tagállam az uniós jog előírásai szerint jár el, például egy az Unió által elfogadott irányelvet ültet át, a pénzügyi felelősséget magának az Uniónak kell viselnie, amennyiben az érintett elbánást az uniós jog írja elő. A rendeletnek arra a lehetőségre is ki kell térnie, hogy egy egyedi ügy egyszerre érinthet egy tagállam által alkalmazott és az uniós jog által előírt elbánást. A rendelet valamennyi, a tagállamok és az Unió által hozott intézkedésre kiterjed. Ilyen esetben a tagállamoknak és az Uniónak kell a pénzügyi felelősséget viselniük a valamelyikük által alkalmazott meghatározott elbánásért.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  Ha a tagállam az uniós jog előírásaival nem összeegyeztethető módon jár el, például elmulasztja valamely Unió által elfogadott irányelv átültetését vagy túllép valamely, Unió által elfogadott irányelv rendelkezésein annak a nemzeti jogba való átültetésekor, emiatt ennek a tagállamnak kell viselnie a pénzügyi felelősséget az érintett elbánásért.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Másfelől, amennyiben a jogvitából eredő esetleges pénzügyi felelősség egy tagállamra hárul, elvileg lehetővé kell tenni a tagállam számára, hogy alperesként megvédhesse az elbánást, amelyben a beruházót részesítette. E rendelet rendelkezései biztosítják ezt a lehetőséget. Ebből kifolyólag jelentős előny, hogy a jogvita költségei, illetve bármely, az érintett tagállam ellen hozott ítélet nem terheli az uniós költségvetést és az uniós erőforrásokat, még ideiglenesen sem.
(8)  Másfelől, amennyiben a jogvitából eredő esetleges pénzügyi felelősség egy tagállamra hárul, elvileg méltányosságból lehetővé kell tenni a tagállam számára, hogy alperesként megvédhesse az elbánást, amelyben a beruházót részesítette. E rendelet rendelkezései biztosítják ezt a lehetőséget. Ebből kifolyólag jelentős előny, hogy a jogvita költségei, illetve bármely, az érintett tagállam ellen hozott ítélet nem terheli az uniós költségvetést és a nem pénzügyi uniós erőforrásokat, még ideiglenesen sem.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Bizonyos körülmények között, az uniós érdekek megfelelő védelme érdekében kiemelten fontos, hogy az Unió járjon el alperesi minőségben olyan jogvitákban, amelyek egy tagállam által alkalmazott elbánásra irányulnak. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a jogvita az Unió által alkalmazott elbánásra is irányul, ha úgy tűnik, hogy a tagállam által alkalmazott elbánást uniós jog írja elő; ha valószínű, hogy hasonló követelések kerülhetnek benyújtásra más tagállamok ellen; vagy ha meg nem oldott jogi kérdések vetődnek fel az ügyben, amelyek eldöntése esetleges jövőbeni, más tagállamok vagy az Unió ellen indított vitákra is hatással lehet. Amennyiben a jogvita részben az Unió által alkalmazott, vagy egy az uniós jog által előírt elbánásra irányul, az Unió jár el alperesi minőségben, kivéve, ha az általa alkalmazott elbánásra irányuló kárigény jelentősége az esetleges pénzügyi felelősség és a felvetődött jogi kérdések szempontjából csekély a tagállam által alkalmazott elbánásra irányuló kárigényhez képest.
(10)  Bizonyos körülmények között, az uniós érdekek megfelelő védelme érdekében kiemelten fontos, hogy az Unió alperesi minőségben eljárhat olyan jogvitákban, amelyek egy tagállam által alkalmazott elbánásra irányulnak. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha a jogvita az Unió által alkalmazott elbánásra is irányul, ha úgy tűnik, hogy a tagállam által alkalmazott elbánást uniós jog írja elő; ha hasonló követeléseket nyújtottak be más tagállamok ellen; vagy ha olyan jogi kérdések vetődnek fel az ügyben, amelyek eldöntése a jelenlegi vagy az esetleges jövőbeni, más tagállamok vagy az Unió ellen indított vitákra is hatással lehet. Amennyiben a jogvita részben az Unió által alkalmazott, vagy egy az uniós jog által előírt elbánásra irányul, az Unió jár el alperesi minőségben, kivéve, ha az általa alkalmazott elbánásra irányuló kárigény jelentősége az esetleges pénzügyi felelősség és a felvetődött jogi kérdések szempontjából csekély a tagállam által alkalmazott elbánásra irányuló kárigényhez képest.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  Helyénvaló, hogy e rendeletben meghatározott keretek között a Bizottság döntsön arról, hogy az Unió vagy a tagállam járjon el alperesi minőségben.
(12)  Annak érdekében, hogy működőképes rendszer jöjjön létre, az e rendeletben meghatározott keretek között a Bizottságnak kell döntenie arról, hogy az Unió vagy a tagállam járjon el alperesi minőségben, és az e rendelet végrehajtásáról szóló éves jelentésének részeként minden ilyen döntésről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Amennyiben egy tagállam jár el alperesi minőségben, szintén tájékoztatnia kell a Bizottságot az ügy fejleményeiről, és a Bizottság szükség szerint kötelezheti a tagállamot arra, hogy az uniós érdekeket érintő kérdésekben alperesként egy bizonyos álláspontot képviseljen.
(14)  Amennyiben egy tagállam jár el alperesi minőségben, szintén tájékoztatnia kell a Bizottságot az ügy fejleményeiről, és a Bizottság szükség szerint kötelezheti a tagállamot arra, hogy az elsődleges fontosságú uniós érdekeket érintő kérdésekben alperesként egy bizonyos álláspontot képviseljen.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Egy tagállam bármikor vállalhatja a pénzügyi felelősséget arra az esetre, ha kártérítés fizetése kötelező. Ebben az esetben a tagállam és a Bizottság megegyezhet a költségek időszakos megtérítéséről, valamint a kártérítés kifizetéséről. Ez a megegyezés azonban nem jelenti azt, hogy a tagállam egyben elfogadja a vitatott kereset megalapozottságát. A Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani olyan határozat elfogadására, amely a tagállamot a költségek fedezésére kötelezi. Amennyiben a választott bíróság költségeket ítél meg az Unió javára, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a költségekre kifizetett előleget az érintett tagállamnak haladéktalanul visszatérítse.
(15)  Egy tagállam a választottbírósági eljárás eredményének sérelme nélkül bármikor vállalhatja a pénzügyi felelősséget arra az esetre, ha kártérítés fizetése kötelező. Ebben az esetben a tagállam és a Bizottság megegyezhet a költségek időszakos megtérítéséről, valamint a kártérítés kifizetéséről. Ez a megegyezés azonban jogilag semmilyen módon nem jelenti azt, hogy a tagállam egyben elfogadja a vitatott kereset megalapozottságát. A Bizottság ilyen esetben elfogadhat olyan határozatot, amely a tagállamot a költségek fedezésére kötelezi. Amennyiben a választott bíróság költségeket ítél meg az Unió javára, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a költségekre kifizetett előleget az érintett tagállamnak haladéktalanul visszatérítse.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
16 preambulumbekezdés
(16)  Bizonyos esetekben tanácsos egyezségre jutni a költséges és szükségtelen választottbírósági eljárás elkerülése érdekében. Az egyezségekre vonatkozó eljárást meg kell határozni. Az eljárásnak lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a vizsgálóbizottsági eljárással összhangban egyezséget érjen el az ügyben, ha ez az uniós érdekeket szolgálja. Amennyiben az ügy egy tagállam által alkalmazott eljárást érint, a Bizottság és az érintett tagállam között szoros együttműködésre és konzultációkra van szükség. A tagállamnak meg kell adni a lehetőséget, hogy bármikor szabadon döntsön az ügy rendezése mellett, amennyiben vállalja a teljes körű pénzügyi felelősséget, és amennyiben az egyezség az uniós joggal, valamint az uniós érdekekkel összhangban áll.
(16)  Bizonyos esetekben tanácsos egyezségre jutni a költséges és szükségtelen választottbírósági eljárás elkerülése érdekében. Az egyezségekre vonatkozó eredményes és gyors eljárást meg kell határozni. Az eljárásnak lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a vizsgálóbizottsági eljárással összhangban egyezséget érjen el az ügyben, ha ez az uniós érdekeket szolgálja. Amennyiben az ügy egy tagállam által alkalmazott eljárást érint, a Bizottság és az érintett tagállam között szoros együttműködésre és konzultációkra van szükség, többek között az egyezségi eljárás lépéseivel és a pénzbeli kártérítés összegével kapcsolatban. A tagállamnak meg kell adni a lehetőséget, hogy bármikor szabadon döntsön az ügy rendezése mellett, amennyiben vállalja a teljes körű pénzügyi felelősséget, és amennyiben az egyezség az uniós joggal, valamint az Unió egészének érdekeivel összhangban áll.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  A Bizottságnak az érintett tagállammal szoros konzultációt kell folytatnia annak érdekében, hogy megegyezésre jussanak a pénzügyi felelősség megosztását illetően. Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy a tagállamot terheli a felelősség, és a tagállam ezt vitatja, a Bizottságnak kell az ítéletben meghatározott összeget kifizetnie, azonban határozatot címez a tagállamnak, amelyben felkéri, hogy az érintett összegeket az alkalmazandó kamattal együtt fizesse be az Európai Unió költségvetésébe. A fizetendő kamat összegét [az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (módosított változat) 71. cikkének (4) bekezdése] értelmében kell meghatározni. Amennyiben a tagállam úgy véli, hogy a határozat nem teljesíti az e rendeletben foglalt feltételeket, a Szerződés 263. cikke alkalmazandó.
(18)  A Bizottságnak az érintett tagállammal szoros konzultációt kell folytatnia annak érdekében, hogy megegyezésre jussanak a pénzügyi felelősség megosztását illetően. Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy a tagállamot terheli a felelősség, és a tagállam ezt vitatja, a Bizottságnak kell az ítéletben meghatározott összeget kifizetnie, azonban határozatot címez a tagállamnak, amelyben felkéri, hogy az érintett összegeket az alkalmazandó kamattal együtt fizesse be az uniós költségvetésbe. A fizetendő kamat összegét az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet1 78. cikkének (4) bekezdése értelmében kell meghatározni. Amennyiben a tagállam úgy véli, hogy a határozat nem teljesíti az e rendeletben foglalt feltételeket, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alkalmazandó.
–––––––––––––––––
1 HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Az uniós költségvetésnek fedezetet kell biztosítania a Szerződés 218. cikke alapján megkötött, a beruházók és az államok közötti vitarendezést biztosító megállapodásokból származó kiadásokra. Amennyiben e rendelet értelmében a pénzügyi felelősség a tagállamokat terheli, az Uniónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy vagy összegyűjtse az érintett tagállam hozzájárulásait még a vonatkozó kiadások teljesítése előtt, vagy pedig előbb teljesítse a vonatkozó kiadásokat, majd ezeket az érintett tagállammal visszatéríttesse. Lehetőséget kell biztosítani mindkét költségvetés-kezelési mechanizmus alkalmazására, attól függően, melyik a megvalósítható, különösen az ütemezés szempontjából. Mindkét mechanizmus esetében a tagállamok által fizetett hozzájárulásokat vagy visszatérítéseket belső címzett bevételként kell kezelni. Az ebből a belső címzett bevételből származó előirányzatok nem csak a vonatkozó kiadásokat fedezhetik, hanem az uniós költségvetés olyan más tételeinek feltöltésére is szolgálhatnak, amelyek a második mechanizmus végrehajtásához szükséges eredeti előirányzatokat biztosították.
(19)  Az uniós költségvetésnek fedezetet kell biztosítania a Szerződés 218. cikke alapján megkötött, a beruházók államokkal szembeni vitáinak rendezését biztosító megállapodásokból származó kiadásokra. Amennyiben e rendelet értelmében a pénzügyi felelősség a tagállamokat terheli, az Uniónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy vagy összegyűjtse az érintett tagállam hozzájárulásait még a vonatkozó kiadások teljesítése előtt, vagy pedig előbb teljesítse a vonatkozó kiadásokat, majd ezeket az érintett tagállammal visszatéríttesse. Lehetőséget kell biztosítani mindkét költségvetés-kezelési mechanizmus alkalmazására, attól függően, melyik a megvalósítható, különösen az ütemezés szempontjából. Mindkét mechanizmus esetében a tagállamok által fizetett hozzájárulásokat vagy visszatérítéseket belső címzett bevételként kell kezelni. Az ebből a belső címzett bevételből származó előirányzatok nem csak a vonatkozó kiadásokat fedezhetik, hanem az uniós költségvetés olyan más tételeinek feltöltésére is szolgálhatnak, amelyek a második mechanizmus végrehajtásához szükséges eredeti előirányzatokat biztosították.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – b pont
b) „a választottbírósági eljárás költségei”: a választott bíróság illetékei és költségei, a képviselettel kapcsolatos költségek és a felperes azon kiadásai, amelyeket a választott bíróság megítélt;
b) „a választottbírósági eljárás költségei”: a választott bíróság vagy a válaztottbírósági eljárást lefolytató intézmény illetékei és költségei, a képviselettel kapcsolatos költségek és a felperes azon kiadásai, amelyeket a választott bíróság megítélt;
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – c pont
c) „jogvita”: a felperesnek az Unióval szembeni, megállapodáson alapuló igénye, amelyet a választott bíróság bírál el;
c) „jogvita”: a felperesnek az Unióval vagy valamely tagállammal szembeni, megállapodáson alapuló igénye, amelyet a választott bíróság bírál el;
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – j a pont (új)
ja) „az Uniós elsődleges fontosságú érdeke”: a következő helyzetek közül az egyik vagy mindkettő:
i. súlyos veszély fenyegeti a beruházó és állam közötti jogvita tárgyát képező megállapodás beruházási rendelkezéseinek következetes vagy egységes alkalmazását vagy végrehajtását, amelynek az Unió részes fele,
ii. valamely tagállami intézkedés ütközhet az Unió jövőbeni beruházási politikájának alakításával,
iii. a jogvita egy adott évben vagy a többéves pénzügyi keret részeként jelentős pénzügyi hatással lehet az Európai Unió költségvetésére.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben e rendelet úgy rendelkezik, a Bizottság a tagállam pénzügyi felelősségének megállapításáról szóló határozatot fogad el, az (1) bekezdésben foglalt kritériumoknak megfelelően.
(2)  Amennyiben e rendelet úgy rendelkezik, a Bizottság a tagállam pénzügyi felelősségének megállapításáról szóló határozatot fogad el, az (1) bekezdésben foglalt kritériumoknak megfelelően. E határozatról tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
Amint a Bizottság értesítést kap egy felperes választottbírósági eljárás megindítása iránti szándékáról egy megállapodás rendelkezéseivel összhangban, a Bizottság értesíti az érintett tagállamot.

Amint a Bizottság értesítést kap egy felperes választottbírósági eljárás megindítása iránti szándékáról, vagy amint a Bizottság konzultációra irányuló kérelemről vagy valamely tagállam elleni keresetről kap tájékoztatást, a Bizottság értesíti az érintett tagállamot, és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az adott felperes bármely korábbi, konzultáció iránti kérelméről, valamint az értesítésről, amelyben a felperes kinyilvánítja szándékát az Unióval vagy valamely tagállammal szembeni választottbírósági eljárás megindítása iránt , az értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül, közölve többek között a felperes nevét, az állítólagosan megsértett megállapodás rendelkezéseit, az érintett gazdasági ágazatot, a megállapodást állítólagosan sértő elbánást és a követelt kártérítés összegét.

Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés – c pont
c) valószínű, hogy ugyanazon megállapodás keretében hasonló kereseteket fognak benyújtani más tagállamok által alkalmazott eljárások ellen, és a Bizottság tudja a leghatékonyabb és legkövetkezetesebb védelmet biztosítani; vagy,
c) ugyanazon megállapodás keretében hasonló kereseteket, vagy keresetekkel kapcsolatos konzultációra irányuló kérelmet nyújtottak be más tagállamok által alkalmazott elbánás ellen, és a Bizottság tudja a leghatékonyabb és legkövetkezetesebb védelmet biztosítani; vagy,
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés – d pont
d) a jogvita meg nem oldott jogi kérdéseket vet fel, amelyek az Unió vagy más tagállamok által alkalmazott elbánásokkal kapcsolatban ugyanazon megállapodás vagy más uniós megállapodások keretében folytatott jogviták során ismét felvetődhetnek.
d) a jogvita érzékeny jogi kérdéseket vet fel, amelyek megoldása hatással lehet a szóban forgó megállapodás vagy más megállapodások jövőbeni értelmezésére.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Amennyiben az Unió vállalja, hogy a Bizottság (2) bekezdés alapján meghozott határozatának vagy az (1) bekezdésben meghatározott alapértelmezett szabálynak megfelelően alperesi minőségben eljár, az alperesi jogállásra vonatkozó döntés kötelező érvényű a felperesre és a választottbíróságra nézve.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés
(4)  A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot és az Európai Parlamentet valamennyi olyan jogvitáról, amelyre e cikk alkalmazandó, az alkalmazás módját is beleértve.
(4)  A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot valamennyi olyan jogvitáról, amelyre e cikk alkalmazandó, az alkalmazás módját is beleértve.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – b pont
b) tájékoztatja a Bizottságot az eljárás valamennyi jelentős szakaszáról, rendszeresen konzultációt folytat a Bizottsággal, annak kérésére bármikor; valamint
b) haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot az eljárás valamennyi jelentős szakaszáról, rendszeresen konzultációt folytat a Bizottsággal, annak kérésére bármikor; valamint
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottság bármikor arra kérheti az érintett tagállamot, hogy egy bizonyos álláspontot képviseljen a jogvita által felvetett jogi kérdések, vagy bármely más, az uniós érdeket érintő kérdés tekintetében.
(2)  Amennyiben az Unió elsődleges érdeke úgy kívánja, a Bizottság az érintett tagállammal folytatott konzultációt követően bármikor kérheti, hogy az adott tagállam egy bizonyos álláspontot képviseljen a jogvita által felvetett jogi kérdések, vagy bármely más olyan jogi kérdés tekintetében, amelyek megoldása hatással lehet a szóban forgó megállapodás vagy más megállapodások jövőbeni értelmezésére.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Ha az érintett tagállam megítélése szerint a Bizottság kérése indokolatlanul rontja a tagállam eredményes védekezését, az elfogadható megoldás megtalálása érdekében konzultációt kezdeményez. Amennyiben nem sikerül elfogadható megoldást találni, a Bizottság határozatot hozhat, amelyben előírja az érintett tagállamnak, hogy meghatározott jogi álláspontot képviseljen.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés
(3)  Amennyiben egy megállapodás, vagy az abban hivatkozott szabályok a választottbírósági ítéletben foglalt jogkérdésben érvénytelenítési, fellebbezési vagy felülvizsgálati lehetőségről rendelkeznek, a Bizottság, ha a megállapodás értelmezésének következetessége és helyessége szempontjából indokoltnak véli, felkérheti a tagállamot arra, hogy érvénytelenítés, fellebbezés vagy felülvizsgálat iránt kérelmet nyújtson be. Ilyen esetekben a Bizottság képviselői a delegáció tagjai és lehetőséget kapnak arra, hogy az említett jogkérdés tekintetében ismertessék az Unió álláspontját.
(3)  Amennyiben egy megállapodás, vagy az abban hivatkozott szabályok a választottbírósági ítéletben foglalt jogkérdésben érvénytelenítési, fellebbezési vagy felülvizsgálati lehetőségről rendelkeznek, a Bizottság, ha a megállapodás értelmezésének következetessége és helyessége szempontjából indokoltnak véli, az érintett tagállammal folytatott konzultációt követően felkérheti az adott tagállamot arra, hogy érvénytelenítés, fellebbezés vagy felülvizsgálat iránt kérelmet nyújtson be. Ilyen esetekben a Bizottság képviselői a delegáció tagjai és lehetőséget kapnak arra, hogy az említett jogkérdés tekintetében ismertessék az Unió álláspontját.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  Ha az érintett tagállam megtagadja az érvénytelenítés, fellebbezés vagy felülvizsgálat iránt kérelem benyújtását, erről 30 napon belül tájékoztatja a Bizottságot. Ilyen esetben a Bizottság határozatot hozhat, amelyben kötelezi az érintett tagállamot az érvénytelenítés, fellebbezés vagy felülvizsgálat iránt kérelem benyújtására.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – c pont
c) a Bizottság eljuttatja a tagállamhoz az eljárással kapcsolatos összes dokumentumot a lehető leghatékonyabb védelem biztosítása érdekében; valamint
c) a Bizottság a lehető legeredményesebb védelem biztosítása érdekében eljuttatja a tagállamhoz az eljárással kapcsolatos összes dokumentumot, és tájékoztatja a tagállamot az összes lényeges eljárási lépésről, és amikor az érintett tagállam erre kéri, konzultációt folytat vele, a lehető leghatékonyabb védelem biztosítása érdekében; valamint
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság az első bekezdésben említett választottbírósági eljárások fejleményeiről rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 1 bekezdés
(1)  Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben egy jogvitában, amely egy teljesen vagy részben egy tagállam által alkalmazott elbánásra irányul, és a Bizottság úgy véli, hogy a vita egyezség útján történő rendezése az uniós érdekeket szolgálja, először konzultál az érintett tagállammal. A Bizottsággal folytatott konzultációkat a tagállam is kezdeményezheti .
(1)  Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben egy jogvitában, amely egy teljesen vagy részben egy tagállam által alkalmazott elbánásra irányul, és a Bizottság úgy véli, hogy a vita egyezség útján történő rendezése az uniós érdekeket szolgálja, először konzultál az érintett tagállammal. A Bizottsággal folytatott konzultációkat a tagállam is kezdeményezheti . A tagállam és a Bizottság biztosítja a jogi helyzet és lehetséges következményeinek kölcsönös megértését, és az ügy egyezség útján történő rendezése érdekében minden nézeteltérést elkerülnek.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk – 3 bekezdés
(3)  Abban az esetben, ha a tagállam nem járul hozzá az egyezséghez, a Bizottság egyezség útján rendezheti a vitát, amennyiben ezt az Unió elsődleges fontosságú érdekeit szolgálja.
(3)  Abban az esetben, ha a tagállam nem járul hozzá az egyezséghez, a Bizottság egyezség útján rendezheti a vitát, amennyiben ezt az Unió elsődleges fontosságú érdekeit szolgálja. A Bizottság ellátja az Európai Parlamentet és a Tanácsot minden lényeges információval a Bizottságnak a vita egyezség útján történő rendezésére irányuló határozatával, különösen annak indokolásával kapcsolatban.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  Amennyiben valamely tagállam jár el alperesi minőségben egy olyan jogvitában, amely kizárólag a hatóságai által alkalmazott elbánást érinti, és úgy dönt, hogy egyezség útján rendezi a jogvitát, benyújtja a Bizottságnak az egyezségi megállapodás tervezetét, és tájékoztatja a Bizottságot a tárgyalásokról és az egyezség végrehajtásáról.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 1 bekezdés
(1) Amennyiben a 8. cikk szerint az Unió jár el alperesi minőségben, és a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az adott ítélet, illetve egyezség alapján történő kifizetés egy részét vagy egészét – a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt kritériumok alapján – az érintett tagállamnak kell teljesítenie, a (2)–(5). bekezdésben előírt eljárást kell alkalmazni.
(1) Amennyiben a 8. cikk szerint az Unió jár el alperesi minőségben, és a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az adott ítélet, illetve egyezség alapján történő kifizetés egy részét vagy egészét – a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt kritériumok alapján – az érintett tagállamnak kell teljesítenie, az e cikk (2)–(5) bekezdésében előírt eljárást kell alkalmazni. Az említett eljárást kell alkalmazni akkor is, ha az Unió – a 8. cikknek megfelelően alperesi minőségben eljárva – nyertesként kerül ki a választottbírósági eljárásból, azonban neki kell viselni a választottbírósági eljárás minden költségét.
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 3 bekezdés
(3)  A jogerős ítélet, illetve az egyezség alapján történő kifizetésre irányuló kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül a Bizottság határozatot fogad el, amelynek címzettje az érintett tagállam és amely megállapítja a tagállam által fizetendő összeget.
(3)  A jogerős ítélet, illetve az egyezség alapján történő kifizetésre irányuló kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül a Bizottság határozatot fogad el, amelynek címzettje az érintett tagállam és amely megállapítja a tagállam által fizetendő összeget. A Bizottság e határozatáról és annak pénzügyi indokolásáról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
17 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az érintett tagállam legkésőbb a Bizottság határozatának meghozatalától számított három hónapon belül befizeti az uniós költségvetésbe az ítélet vagy egyezség alapján kirótt összeget, kivéve, ha e tagállam egy hónapon belül kifogást emel a Bizottság által megállapított összeg ellen. Az érintett tagállam köteles megfizetni az Unió költségvetésébe általa befizetendő egyéb összegekre kirótt kamatokkal megegyező kamatokat.
(4)  Az érintett tagállam legkésőbb a Bizottság határozatának meghozatalától számított három hónapon belül befizeti az uniós költségvetésbe az ítélet vagy egyezség alapján kirótt összeget, kivéve, ha e tagállam egy hónapon belül kifogást emel a Bizottság által megállapított összeg ellen. Az érintett tagállam köteles megfizetni az uniós költségvetésbe általa befizetendő egyéb összegekre kirótt kamatokkal megegyező kamatokat.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
18 cikk – 1 bekezdés
(1)  Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállamot a 3. cikkben foglalt feltételek szerinti kifizetésre fogják kötelezni, határozatot fogadhat el, amelyben a választottbírósági eljárásból származó költségek fedezésére az érintett tagállamot az uniós költségvetéshez történő pénzügyi hozzájárulásra kötelezheti.
(1) Amennyiben a 8. cikknek megfelelően az Unió jár el alperesi minőségben, és nem sikerült a 11. cikknek megfelelően megegyezésre jutni, a Bizottság határozatot fogadhat el, amelyben a választottbírósági eljárás előrelátható vagy felmerült költségeinek fedezésére az érintett tagállamot az uniós költségvetéshez történő előzetes pénzügyi hozzájárulásra kötelezheti. E pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó határozatnak arányosnak kell lennie, figyelembe véve a 3. cikkben megállapított feltételeket.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
19 cikk
A tagállamnak az uniós költségvetésbe eszközölt visszatérítése, illetve befizetése egy ítélet vagy egy egyezség alapján kiszabott összeg vagy bármely más költség kifizetése céljából [az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 18. cikke értelmében] belső címzett bevételnek minősül, amely felhasználható a Szerződés 218. cikke alapján megkötött, beruházó és államok közötti vitarendezést biztosító megállapodásokból származó költségek fedezésére, illetve az ítélet vagy egyezség alapján történő kifizetésekre vagy más költségekre vonatkozó, előzetesen biztosított előirányzatok kiegyenlítésére.

A tagállamnak az uniós költségvetésbe eszközölt visszatérítése, illetve befizetése egy ítélet vagy egy egyezség alapján kiszabott összeg vagy bármely más költség – többek között az e rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében említett költségek – kifizetése céljából a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikkének (4) bekezdése értelmében belső címzett bevételnek minősül, amely felhasználható a Szerződés 218. cikke alapján megkötött, a beruházók államokkal szembeni vitáinak rendezését biztosító megállapodásokból származó költségek fedezésére, illetve az ítélet vagy egyezség alapján történő kifizetésekre vagy más költségekre vonatkozó, előzetesen biztosított előirányzatok kiegyenlítésére.

Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
20 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottságot a [2010/197 COD] rendelettel létrehozott beruházási megállapodásokkal foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(1)  A Bizottságot a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló, 2012. december 12-i 1219/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott beruházási megállapodásokkal foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
–––––––––––––––––
1 HL L 351., 2012.12.20., 40.o.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
21 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság rendszeres időközönként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. Az első jelentést legkésőbb e rendelet hatályba lépésétől számított három éven belül kell benyújtani. A további jelentéseket azt követően háromévente kell benyújtani.
(1)  A Bizottság rendszeres időközönként részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentés tartalmazza az összes lényeges információt, ideértve az Unióval vagy a tagállamokkal szemben benyújtott követelések felsorolását, a kapcsolódó eljárásokat, az ítéleteket és az adott költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatásokat. Az első jelentést legkésőbb e rendelet hatályba lépésétől számított öt éven belül kell benyújtani. A további jelentéseket azt követően háromévente kell benyújtani, kivéve akkor, ha az Európai Parlamentből és a Tanácsból álló költségvetési hatóság másképp határoz.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
21 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  A Bizottság évente benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a felperesek konzultáció iránti kérelmeiről, a keresetekről és a választottbírósági ítéletekről készült listát.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A7-0124/2013).


A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú szállítása ***I
PDF 207kWORD 29k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2013. május 23-i jogalkotási állásfoglalása a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú szállításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0089 – C7-0060/2012 – 2012/0039(COD))
P7_TA(2013)0220A7-0371/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0089),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 43. cikkének (2) bekezdésére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0060/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel [a Tanács képviselőjének 2013. március 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0371/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja javaslatát, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. május 23-án került elfogadásra a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásáról és a 998/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0039


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 576/2013/EU rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia keretében(2) tanulmányt fog készíteni a kereskedelmi gyakorlatok által érintett kutyák és macskák jólétéről.

Amennyiben az említett tanulmány eredménye azt mutatja, hogy a kereskedelmi gyakorlatok egészségügyi kockázatokhoz vezetnek, a Bizottság mérlegelni fogja az emberi és az állati egészség védelmét célzó megfelelő lehetőségeket, beleértve azt is, hogy javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kutyák és a macskák kereskedelméről szóló jelenlegi uniós jogszabályok megfelelő kiigazítására, többek között a tagállamokban hozzáférhető kompatibilis nyilvántartási rendszerek bevezetésére

A fentiek fényében a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy megvalósítható és megfelelő lépés lehet-e az ilyen nyilvántartási rendszerek kiterjesztése a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú szállítására vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően megjelölt és azonosított kutyákra és macskákra

(1) HL C 229, 2012.7.31., 119.o.
(2) COM(2012)0006 -, A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégiáról (2012–2015).


A kutyák, macskák és görények kereskedelmére irányadó állat-egészségügyi követelmények ***I
PDF 202kWORD 20k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2013. május 23-i jogalkotási állásfoglalása a 92/65/EGK tanácsi irányelvnek a kutyák, macskák és görények Unión belüli kereskedelmére és Unióba való behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0090 – C7-0061/2012 – 2012/0040(COD))
P7_TA(2013)0221A7-0366/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0090),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0061/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2012. május 23-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. március 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0366/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2013. május 23-án került elfogadásra a 92/65/EGK tanácsi irányelvnek a kutyák, macskák és görények Unión belüli kereskedelmére és Unióba való behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények tekintetében történő módosításáról szóló 2013/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2012)0040


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2013/31/EU irányelv.)

(1) HL C 229., 2012.7.31., 119. o.


A gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatok
PDF 297kWORD 27k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról: válasz a Bizottság közleményére (2013/2609(RSP))
P7_TA(2013)0222B7-0250/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja” (COM(2013)0166) és „A Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetése” (COM(2013)0165) című közleményeire,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról szóló, Bizottsághoz intézett kérdésre (O–000060/2013 – B7-0204/2013),

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló 2012. március 2-i szerződésre (a továbbiakban: „költségvetési paktum”),

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete” című 2012. november 28-i közleményére,

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének „A cél a valódi gazdasági és monetáris unió” című 2012. december 5-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. november 20-i állásfoglalására(1) (a továbbiakban „Thyssen-jelentés”),

–  tekintettel „Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben” című, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2010. október 20-i állásfoglalására(2) (a továbbiakban: „Feio-jelentés),

–  tekintettel az 1176/2011/EU és az 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: „a hatos csomag”),

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalására(3),

–  tekintettel az előzetes költségvetési tervek monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya megszüntetésének biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, valamint a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló …/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a „kettes csomag”),

–  tekintettel a Barroso elnök és Rehn alelnök által az euróövezet második gazdasági kormányzási csomagjáról szóló háromoldalú megállapodás alkalmából kiadott 2013. február 20-i együttes nyilatkozatra (MEMO/13/126),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a költségvetési paktum 11. cikkében az aláíró tagállamok megállapodtak abban, hogy „biztosítják az általuk bevezetni tervezett minden jelentős gazdaságpolitikai reform előzetes megvitatását, illetve adott esetben azokat koordinálják egymás között”, továbbá, hogy ebben a „koordinációban az Európai Unió jogának előírásaival összhangban részt vesznek az Európai Unió intézményei is”;

B.  mivel a költségvetési paktum 16. cikke szerint a szerződést „a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján” be kell építeni az EU jogi keretébe, és mivel a COM(2013)0165 és a COM(2013)0166 bizottsági közlemények, valamint az ezekből következően várható jogalkotási javaslatok ebbe az irányba tett lépéseknek tekinthetők;

C.  mivel a 2010-es Feio-jelentésben a Parlament ajánlásként már megfogalmazta, hogy „a tagállamok – és kiváltképp az euróövezet tagjai – számára elő kell írni, hogy a várhatóan jelentős továbbgyűrűző hatásokkal bíró, a belső piac és a gazdasági és monetáris unió (GMU) zökkenőmentes működését veszélyeztető gazdasági döntések meghozatala előtt egy előre meghatározott eljárás szerint értesítsék egymást és a Bizottságot”;

D.  mivel a kettes csomagot kísérő nyilatkozat szorgalmazta egy jelentősen megerősített gazdasági és költségvetési felügyeleti és ellenőrzési keret létrehozását és egy továbbfejlesztett, a nagyobb felelősség és gazdasági fegyelem felé tett lépések nagyobb szolidaritással való összekapcsolásának elvét támogató, a fenntartható növekedés fokozására irányuló strukturális reformok időszerű végrehajtását szolgáló európai közös fiskális rendszer kialakítását, valamint – a szolidaritás fontos eszközeként – a döntéshozatal szorosabb integrációját olyan szakpolitikai területeken, mint az adózás és a munkaerőpiacok; mivel e nyilatkozat hangsúlyozta, hogy a szorosabb gazdaságpolitikai együttműködés irányába tett lépéseket fokozott mértékű szolidaritásnak kell kísérnie;

E.  mivel a Thyssen-jelentés 11. bekezdése hangsúlyozta, hogy „a valódi gazdasági és monetáris unió” nem korlátozódhat egy szabályrendszerre, hanem konkrét saját forrásokon alapuló, nagyobb költségvetési kapacitást kíván meg;

F.  mivel a Thyssen-jelentés rámutatott arra, hogy a jó minőségű és megbízható európai statisztikák alapvető szerepet játszanak az új gazdasági kormányzás központi területén és fő döntéshozatali eljárásaiban, hogy ennek előfeltételeként mind nemzeti, mind uniós szinten meg kell őrizni az európai statisztikai rendszer tényleges függetlenségét, és hogy egy teljes körű költségvetési unióban az államháztartási számviteli standardok valamennyi tagállam általi egységes alkalmazása alapvető fontosságú kiegészítője az adósság- és a deficitadatok megállapításához használt nemzeti források minőségellenőrzésére vonatkozó tágabb bizottsági végrehajtó hatásköröknek;

A Bizottság közleményeinek általános értékelése

1.  elismeri a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy a hatos és a kettes csomagra építve előrelépést érjen el az uniós makrogazdasági irányítás terén; hangsúlyozza azonban, hogy az új keret teljes megvalósítása előbbre való bármilyen új javaslatnál;

2.  rámutat arra, hogy a szolidaritást, kohéziót és versenyt fokozó, ösztönzőkön alapuló végrehajtási mechanizmus létrehozásának a gazdaságpolitikai koordinációt kiegészítő olyan további rétegekkel kell együtt járnia, amelyek azon elv tiszteletben tartását szolgálják, amely szerint – amint azt a kettes csomagot kísérő bizottsági nyilatkozat megfogalmazta – „a nagyobb mértékű felelősség és gazdasági fegyelem irányába tett lépéseket fokozott mértékű szolidaritás kíséri”;

3.  hangsúlyozza, hogy minden további javaslatnak világos hozzáadott értéket kell hordoznia a meglévő – például a kohéziós politika keretébe tartozó – eszközök tekintetében;

4.  hangsúlyozza, hogy a koordinációra irányuló erőfeszítések nem moshatják össze a különböző döntéshozatali szintek megfelelő felelősségi köreit;

5.  újólag megerősíti, hogy az uniós irányítás nem sértheti az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek előjogait, különösen azokban az esetekben nem, amikor valamely szuverén jog átruházására irányuló javaslatról van szó; hangsúlyozza, hogy a megfelelő legitimitás és elszámoltathatóság érdekében demokratikus döntéshozatalra van szükség, és ezt nemzeti és uniós szinten a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek kell biztosítaniuk; emlékeztet az Európai Tanács 2012. decemberi következtetéseiben foglalt azon elvre, amely szerint „a folyamat során végig az az általános cél, hogy a demokratikus legitimációt és elszámoltathatóságot ugyanazon a szinten kell biztosítani, mint amelyen a döntéseket hozzák és végrehajtják”; hangsúlyozza, hogy az előzetes koordináció és a konvergencia- és versenyképességi eszköz mechanizmusait minden olyan tagállamra alkalmazni kell, amely pénznemként bevezette az eurót, lehetőséget biztosítva a többi tagállamnak az állandó jelleggel történő csatlakozásra; felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli jogalkotási javaslataiban biztosítsa a nemzeti parlamentek általi ilyen kötelező jóváhagyás lehetőségét, és gondoskodjon a szociális partnerek gazdasági koordinációba való fokozottabb bevonásáról;

6.  véleménye szerint a közlemények időzítése nem optimális; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében terjesszen elő egy, az Európa 2020 stratégián alapuló és erős szociális pillért tartalmazó konvergenciakódex elfogadására irányuló javaslatokat;

7.  megismétli, hogy a Bizottságnak teljes mértékben figyelembe kell vennie a Parlament társjogalkotói szerepét; kifejezi csalódását amiatt, hogy a GMU-ról szóló legutóbbi közleményekben nem jelenik meg az Európai Parlament által a GMU elmélyítéséről folytatott tárgyalásokon képviselt álláspont, a párbeszédes rendszerre tett javaslat pedig csak igen korlátozott mértékű parlamenti ellenőrzést tesz lehetővé; hangsúlyozza, hogy a Parlament a Tanáccsal egyenrangú jogalkotó és költségvetési hatóság;

8.  kifejezi csalódását amiatt, hogy a közlemények által lefedett szakpolitikai területek főleg az árak versenyképességére összpontosítanak, és nem terjednek ki az adóelkerülés vagy a szociális és foglalkoztatási kérdésekre;

9.  hangsúlyozza, hogy a két közleményhez kapcsolódó jogalkotási javaslatokat a rendes jogalkotási eljárásban kell tárgyalni;

A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja

10.  véleménye szerint a gazdaságpolitikai reformtervek hivatalos előzetes uniós szintű koordinációja fontos, amelyet a közösségi módszer alapján erősíteni szükséges, és amelynek azokkal a nemzeti reformprogramokban található kulcsfontosságú nemzeti gazdasági reformokkal kellene foglalkoznia, amelyek kimutathatóan továbbgyűrűző hatást gyakorolhatnak; véleménye szerint bármiféle előzetes koordináció csak a gazdaságpolitikai koordinációt célzó – az 1175/2011/EU rendelet 2a. cikkében hivatkozott – európai szemeszter eszközeivel egyeztetve képzelhető el, és kialakítására szükség esetén új szolidaritási és ösztönzőkön alapuló eszközök kidolgozásával együtt kell sort keríteni;

11.  véleménye szerint az előzetes koordináció és a döntéshozatal uniós szintű átfogó integrálása a szakpolitikákba csak a hivatalos statisztikai adatok szilárd bázisán hajtható végre, az Unión belüli jövőbeli költségvetési koordináció pedig a maga részéről megköveteli, hogy konszolidált adatokkal rendelkezzünk az Unió, a tagállamok és a helyi és regionális hatóságok költségvetéseiről; ennek megfelelően véleménye szerint a Bizottságnak e konszolidált adatok létrehozását bele kell foglalnia tervezett jogalkotási javaslataiba;

12.  sajnálja, hogy a fontosabb gazdasági reformok tekintetében javasolt szűrők némelyike homályosan lett kialakítva, meghatározásuk pedig rendkívül tág, például a „gazdaságpolitikai megfontolások” esetében; kéri új és konkrét – az uniós szemeszter és az Európa 2020 eszközein alapuló – szűrők hozzáadását a kulcsfontosságú reformok kiemelése céljából, figyelemmel az országok sajátosságaira és tiszteletben tartva a szubszidiaritást;

13.  hangsúlyozza, hogy az előzetes koordináció céljából beállítandó mechanizmusoknak az euróövezetbe tartozó valamennyi tagállamra vonatkozniuk kell, továbbá nyitva kell állniuk valamennyi uniós tagállam előtt, figyelembe véve az euróövezetbe tartozó tagállamok kölcsönös függésének erősebb mértékét is; véleménye szerint a programban való részvételt önkéntes alapon kell lehetővé tenni a tagállamok számára;

14.  felszólít a reformtervek átláthatóságának és inkluzív jellegének biztosítására és a nyilvánosság elé tárására; felhív továbbá a társadalmi szereplőket bevonó szociális párbeszédre, amelynek központi és nyilvánvaló szerepet kell játszania az előzetes koordinációról folytatott vitákban;

15.  felhív a Bizottság tájékoztatására szolgáló eljárás körültekintő megtervezésére és arra, hogy az biztosítson lehetőséget rá, hogy a Bizottság még elfogadásuk előtt észrevételezhesse a tervezett reformokat;

16.  kéri, hogy ezt az új koordinációs eszközt illesszék be az európai szemeszter folyamatába, valamint hogy az Európai Parlament kapjon szerepet a demokratikus elszámoltathatóság garantálásában;

17.  hangsúlyozza, hogy az előzetes koordinációnak nem szabad elfojtania a nemzeti reform-erőfeszítéseket, hanem gondoskodnia kell arról, hogy a reformok terén ne álljon elő késlekedés, különben a kiváltott továbbgyűrűző hatások nem lesznek kellően erősek ahhoz, hogy elejét vegyék a reformok átértékelésének;

A konvergencia- és versenyképességi eszköz bevezetése

18.  véleménye szerint bármely javasolt új konvergencia- és versenyképességi eszköznek a feltételességen, a szolidaritáson és a konvergencián kell alapulnia; véleménye szerint egy ilyen eszközt csak akkor szabad használatba venni, ha a konvergenciakódex és a nemzeti végrehajtási tervek közötti konvergencia értékelése alapján – az Európai Parlament, a Tanács és a nemzeti parlamentek megfelelően formalizált bevonásával – már azonosították a társadalmi egyensúlyhiányokat, valamint a hosszú távú és fenntartható növekedést ösztönző fontosabb strukturális reformok szükségességét;

19.  hangsúlyozza, hogy a bevezetendő új konvergencia- és versenyképességi eszköznek az euróövezetbe tartozó valamennyi tagállamra vonatkoznia kell, továbbá nyitva kell állnia valamennyi uniós tagállam előtt, figyelembe véve az euróövezetbe tartozó tagállamok kölcsönös függésének erősebb mértékét is; véleménye szerint a programban való részvételt önkéntes alapon kell lehetővé tenni a tagállamok számára;

20.  véleménye szerint rendkívül fontos annak garantálása, hogy az új eszköz elfogadására a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően kerüljön sor, alapját a közösségi módszer képezze, az Európai Parlament pedig a vonatkozó költségvetési előirányzatok egyenkénti elfogadása útján megfelelően ellenőrizhesse;

21.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti tervről készített éves jelentéseknek, illetve a végrehajtás ellenőrzésének a megerősített európai szemeszteren kell alapulniuk, az uniós költségvetési felügyelet sérelme nélkül;

22.  véleménye szerint a konvergencia- és versenyképességi eszköznek elő kell segítenie a költségvetési teljesítőképesség megerősödését, és a strukturális reformok feltételes támogatásának eszközévé kell válnia a versenyképesség, a növekedés és a társadalmi kohézió erősítése érdekében, biztosítva a gazdaságpolitikák szorosabb koordinációját és a tagállamok gazdasági teljesítményének folyamatos közelítését; véleménye szerint az ilyen eszközök a valódi költségvetési teljesítőképesség építőkövei;

23.  hangsúlyozza, hogy a költségvetési teljesítőképesség előnyeit természetesen csak a hozzájáruló tagállamok élvezhetik;

24.  kifejezi csalódását amiatt, hogy a közlemények – azzal, hogy bevezetik az EU és a tagállamok közötti szerződéseket – nem tartják tiszteletben az egységes európai jogrendet; véleménye szerint a „szerződéses szabályok” kifejezés nem megfelelő, mivel a közleményekben említett tervezett mechanizmus nem tekinthető éppen köz- vagy magánjogi „szerződésnek”, hanem inkább egyfajta – ösztönzőkön alapuló – kényszerítő mechanizmus a gazdaságpolitikai koordináció szolgálatában;

25.  hangsúlyozza, hogy a reformterveket a tagállamoknak kell kidolgozniuk saját nemzeti parlamentjeik megfelelő – belső alkotmányos szabályaikkal összhangban álló – bevonásával, valamint együttműködve a Bizottsággal, teljes mértékben tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét és annak szükségét, hogy az egyes tagállamok megfelelő politikai szabadsággal rendelkezzenek a nemzeti végrehajtás és a demokratikus eljárások tekintetében;

26.  rámutat, hogy a strukturális reformok végrehajtásából adódó lehetséges rövid távú negatív hatások – és különösen a társadalmi és politikai feszültségek – csökkenthetők és könnyebben elfogadtathatók a polgárokkal, amennyiben a reformok támogatására ösztönzőket tartalmazó mechanizmust vezetnek be; kijelenti továbbá, hogy ezt a mechanizmust a közösségi módszer alapján beindított és irányított – az uniós költségvetés szerves részét képező, ám a többéves pénzügyi terv hatókörén kívüli – új eszközként kell finanszírozni, aminek révén biztosítható az Európai Parlament mint jogalkotási és költségvetési hatóság teljes körű bevonása;

27.  kijelenti, hogy az intézkedések még rövid távon sem járhatnak negatív hatásokkal a társadalmi befogadásra, a munkavállalói jogokra, az egészségügyre és más szociális kérdésekre nézve;

28.  hangsúlyozza, hogy az eszköz nem vezethet erkölcsi kockázatok vállalásához; véleménye szerint ennek érdekében a Bizottságnak gondoskodnia kell róla, hogy a reformok ne szenvedjenek késedelmet addig sem, míg velük kapcsolatban pénzügyi támogatás megítélésére kerülhetne sor, és az eszköz ne tartalmazzon ösztönzőket olyan reformok tekintetében, amelyeket még uniós támogatás hiányában is végrehajtanának;

29.  hangsúlyozza, hogy az eszköznek nem szabad átfedésbe kerülnie a kohéziós politikával;

o
o   o

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430.
(2) HL C 70. E, 2012.3.8., 41. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0542.


A szíriai menekültek helyzete a szomszédos országokban
PDF 241kWORD 33k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása a szomszédos országokba menekült szíriaiak helyzetéről (2013/2611(RSP))
P7_TA(2013)0223RC-B7-0199/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szíriáról szóló korábbi, különösen a 2012. február 16-i(1) és 2012. szeptember 13-i(2) állásfoglalásaira, valamint a fegyveres konfliktus elől menekülőkről szóló állásfoglalására,

–  tekintettel a a Külügyek Tanácsa Szíriáról szóló 2012. március 23-i, április 23-i, május 14-i, június 25-i, július 23-i, október 15-i, november 19-i és december 10-i, valamint 2013. január 23-i, február 18-i, március 11-i és április 22-i következtetéseire; tekintettel Bel- és Igazságügyi Tanács 2012. októberi ülésére, amely jóváhagyta a regionális védelmi program Bizottság általi elkészítését; tekintettel a Tanács Szíriáról szóló, 2012. március 2-i, június 29-i, december 14-i és 2013. február 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton által a szíriai menekültekről tett nyilatkozatra, különösen a 2013. március 13-i strasbourgi plenáris ülésen tett hozzászólására, valamint 2013. május 8-i nyilatkozatára, tekintettel az Európai Bizottság nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa, Kristalina Georgieva által a szíriai menekültekről tett nyilatkozatra és az EU válaszára, különösen a 2013. május 12-ire, valamint a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) által Szíriáról készített helyzetjelentésekre és tájékoztatókra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2012. július 20-i 2059., 2012. április 21-i 2043., valamint 2012. április 14-i 2042. számú határozataira, valamint az ENSZ független nemzetközi vizsgálóbizottságának 2013. március 11-i felülvizsgált jelentésére; tekintettel a Biztonsági Tanács számára az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár-helyettesének és gyorssegélyekkel foglalkozó koordinátorának, Valerie Amosnak a Szíriáról szóló feljegyzéseire, különösen a 2013. április 18-ira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának nyilatkozataira és az ENSZ menekültügyi főbiztosa, António Guterres által az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára tett nyilatkozatra, különösen a 2013. április 18-ira; tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Szíriai Arab Köztársaságról elfogadott 2011. december 2-i és 2013. március 22-i határozatára,

–  tekintettel a Szíria barátai csoport Marrakeshben megtartott ülésére, valamint a 2013. január 28-án Párizsban megtartott nemzetközi konferenciára,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának legutóbbi, 2013. január–júniusra szóló szíriai regionális reagálási tervére, valamint az első 2012. márciusit követő valamennyi regionális reagálási tervre,

–  tekintettel a 2012. december 19-i 2013. évi szíriai humanitárius támogatási reagálási tervre (SHARP), amelyet a Szíriai Arab Köztársaság kormánya az Egyesült Nemzetek rendszerével együttműködésben készített,

–  tekintettel a 2012 tavaszán elindított szíriai humanitárius fórumra és annak legutóbbi, 2013. február 19-i ülésére,

–  tekintettel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Irodája (OCHA) által készített szíriai humanitárius közleményekre,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés Szíriáról szóló határozataira, különösen „Az ENSZ által nyújtott humanitárius gyorssegély koordinálásának megerősítése” című, 46/182. számú határozatára és az annak mellékletében található vezérelvekre, valamint az emberi jogok szíriai helyzetéről szóló 67/183. számú határozatra,

–  tekintettel a Szíriáról szóló magas szintű nemzetközi humanitárius donorkonferenciára, amelyre 2013. január 30-án Kuvaitban került sor,

–  tekintettel a szíriai akciócsoport által kiadott 2012. június 30-i záróközleményre („genfi közlemény”),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel az 1949-es Genfi Egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezményre, a gyermekek jogairól szóló egyezményre és az ahhoz csatolt, a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvre, valamint a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményre, amelyek mindegyikének Szíria részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2013. május 16-ig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a szomszédos országokban és Észak-Afrikában összesen 1 523 626 szíriai menekültet regisztrált; mivel a nem regisztrált menekültekkel együtt a menekültek összlétszáma sokkal magasabbra tehető; mivel az UNCHR szerint a szíriai háború miatt 7 millió szíriai, többek között 3,1 millió gyermek szorul segítségre, és 2013. május 6-án a belső menekültek száma 4,25 milliót tett ki; mivel ugyanezen adatok szerint 2013. május 16-án az alábbi országokban az alábbi számú menekült (a regisztrációra várakózókkal együtt) tartózkodott: Törökország: 347 815; Libanon: 474 461; Jordánia: 474 405; Irak: 148 028; Egyiptom: 68 865; Marokkó, Algéria és Líbia: 10 052 (regisztrált); mivel naponta szíriaiak ezrei menekülnek a szomszédos országokba és az UNHCR előrejelzése szerint a szíriai menekültek összlétszáma 2013 végére elérheti a 3,5 millió főt;

B.  mivel a polgárháború folytatódásával a politikai és humanitárius helyzet napról-napra rosszabbodik és a szíriai menekültek és a rászorulók száma drámaian növekszik; mivel nemcsak civilek, hanem a rezsim számos volt politikai és katonai vezetője, valamint nagykövetek elhagyták országukat és a szomszédos országok valamelyikébe, vagy még távolabbra távoztak; mivel a szíriai fegyveres konfliktus súlyosan fenyegeti az egész térség törékeny stabilitását és biztonságát; mivel a háború véletlenszerű átgyűrűző hatása azzal a veszéllyel jár, hogy strukturálissá válik; mivel az EU és a nemzetközi közösség nem engedhet meg magának egy további katasztrófát; mivel egy pán-regionális politikai, biztonsági és humanitárius katasztrófa meghaladná a nemzetközi reagálási képességet;

C.  mivel a menekültek ezrei Szíriában megszöktek a fegyveres erőktől azért, hogy ne kelljen az emberiség elleni háborús bűnöket elkövetniük vagy hasonló okokból kifolyólag kibújnak a katonai szolgálat teljesítése alól;

D.  mivel az ENSZ 2013 márciusában legalább 80 ezerre becsülte a Szíriában folyó erőszak miatt főleg a civil lakosság körében elhalálozottak számát;

E.  mivel az alapvető infrastruktúrák, köztük iskolák és kórházak elpusztítása, a deviza leértékelése, az emelkedő élelmiszerárak, az üzemanyag-, elektromosáram-, víz-, élelmiszer- és gyógyszerhiány jelentősen kihat a szíriaiak többségének életére; mivel a humanitárius segítségre szorulók fizikai megközelítése Szíriában továbbra is igen nehézkes és az Aszad-kormány együttműködésétől függ;

F.  mivel az ENSZ ügynökségei arról számoltak be, hogy előrelépések történtek a konfliktuszónákon át a kormány vagy az ellenzék által ellenőrzött és a harci területek irányába haladó, ügynökségek közötti segélyszállítmányok megszervezésében; mivel mind a bürokratikus akadályok, mind az egész országban megtalálható, a kormány vagy az ellenzék által ellenőrzött ellenőrzőpontok hátráltatják a hatékony humanitáriussegítség-nyújtást Szíria valamennyi területén;

G.  mivel ahhoz, hogy elsőbbségi ellátást lehessen biztosítani, a regisztráció továbbra is olyan alapvető mechanizmust képez, amelyen keresztül a segítségre szorulók azonosíthatók, védelemben részesíthetők és megsegíthetők, különösen a különleges igényekkel rendelkező újonnan érkezettek, többek között a fogyatékkal élők, az idősek és a kísérő nélküli kiskorúak;

H.  mivel a befogadó országok a fegyveres konfliktus során fenntartották a nyitott határok politikáját, azonban különböző befogadási stratégiát választottak; mivel lehetőségeik és kapacitásuk, hogy a szíriai menekültek növekvő áradatát befogadják és számukra menedéket nyújtsanak, elérte határait, ugyanis a határvonalak mentén rendszeresen „incidensekre” kerül sor; mivel Libanon úgy döntött, hogy nem állít fel táborokat, és a menekülteket nagyrészt a helyi közösségekbe integrálta; mivel a szomszédos országokban található szíriai menekültek hozzávetőlegesen háromnegyede a táborokon kívül, városi környezetekben él; mivel körülbelül 350 000 szíriai tartózkodik a huszonhárom törökországi, jordániai és iraki menekülttáborban;

I.  mivel a segélyszervezetek jelenleg a Jordániában, Libanonban és Irakban tartózkodó szíriai menekültek helyzetével foglalkoznak, elsősorban a különleges igényekkel rendelkező nőkre és gyermekekre összpontosítva, akiket a menekültek városi közösségeiben gyakran nem megfelelően látnak el; mivel a menekültek vidéki elterjedése egy komplex városi regisztrációs programot követel meg;

J.  mivel a menekülteket fogadó országok maguk is hatalmas belső kihívásokkal küzdenek, beleértve a gazdasági instabilitást, az inflációt és a munkanélküliséget, Libanon és Jordánia pedig különösen sebezhető közülük;

K.  mivel számos szíriai menekült számára a bérlés növekvő problémát okoz, mivel egyre nagyobb a tömeg, valamint a lakóhelyekért folyó verseny is egyre erősebb és az árak is emelkednek; mivel a menekülteknek azzal kell szembenézniük, hogy bevételeik és kiadásaik között jelentős szakadék van, korlátozott munkalehetőségekkel rendelkeznek, megtakarításaik kimerülnek, adósságaik pedig emelkednek; mivel a munkahelyekért folyó verseny és az emelkedő élelmiszerárak súlyosbítják a helyi és a menekült közösségek közötti feszültségeket, különösen az együttesen több mint egymillió menekültet befogadó Libanonban és Jordániában;

L.  mivel további erőfeszítéseket kell tenni a befogadó közösségek támogatására, hogy azok határaikat nyitva tudják tartani, a menekülteknek segítséget tudjanak nyújtani és biztosítani tudják a szükséges infrastruktúrát, valamint a feszültségek enyhítése és a befogadó közösségek tehermentesítése érdekében;

M.  mivel a tőke hiánya akadályozza az alapvető humanitárius segítségnyújtás gyors és hatékony célba juttatását; mivel a szíriai humanitárius támogatási reagálási tervhez 563 millió dollár értékű támogatásra van szükség annak érdekében, hogy az a szíriaiak szükségleteit kielégíthesse; mivel 2013. május 6-án a reagálási terv csupán 61%-ban volt finanszírozott;

N.  mivel a jelenlegi ENSZ regionális reagálási terv (RRP 4) 2013 decemberéig tartó időszakra vonatkozó részének felülvizsgálata folyamatban van; mivel az ENSZ 2013. június 7-én új finanszírozási felhívást tesz közzé, amely tükrözni fogja a Szíriából menekülők növekvő számát és folyamatosan fennálló szükségleteiket, valamint nagyobb támogatást biztosít majd a fogadó kormányoknak és közösségeknek, és amelynek értéke valószínűleg 3 milliárd dollárra tehető;

O.  mivel segélyszervezetek jelentései rámutatnak arra, hogy a nemzetközi közösség által megígért támogatás teljes összegének ténylegesen csupán 30-40%-át bocsátották rendelkezésre;

P.  mivel fennáll annak a veszélye, hogy a humanitárius segítségnyújtás szintje nem fenntartható; mivel minden érintett humanitárius szereplőnek olyan mértékű pénzügyi támogatásra van szüksége, amely a hagyományos adományozók meghatározott humanitárius segítségnyújtási költségvetéséhez viszonyítva aránytalan; mivel a szíriai válságból fakadó alapvető szükségletek kielégítéséhez rendkívüli finanszírozási mechanizmusokat kell létrehozni;

Q.  mivel az EU a legbőkezűbb adományozó; mivel 2013. április 22-én az EU által a szíriai válsággal összefüggésben végzett humanitárius segítségnyújtásra fordított összes forrás majdnem elérte a 473 millió eurót, melyből 200 milliót maga az EU, és csaknem 273 millió eurót a tagállamok bocsátottak rendelkezésre; mivel 2013. május 12-én a Bizottság további 65 millió eurós forrásbevonást jelentett be e célra;

R.  mivel Szíriában több mint 400 000 palesztin menekült érintett ; mivel a palesztinok a konfliktusban jobbára semlegesek maradtak; mivel az ENSZ Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) közel 50 ezer palesztint regisztrált Libanonban és 5 ezret Jordániában; mivel Jordánia lezárta határát a szíriai konfliktus elől menekülő palesztinok előtt, és mivel többségüket megakadályozzák, hogy Libanonban dolgozzanak; mivel a Szíriában élő iraki, afgán, szomáliai és szudáni származású menekültek is lakhelyük újbóli elhagyására kényszerülnek;

S.  mivel Jordánia Zataari táborában a védelem és biztonság megingott: lopásokra és tüzekre kerül sor; mivel Zaatari lett Jordánia negyedik legnagyobb városa, több mint 170 000 embernek adva otthont; mivel a menekülttáborokban előforduló zavargásokat és erőszakos tüntetéseket a rossz életkörülmények és a támogatások késése okozza; mivel a biztonság teljes hiánya miatt továbbra is veszélyben vannak a menekülttáborok lakói, és ez befolyásolja a humanitárius dolgozókat is; mivel segélyosztás közben a segélyszervezetek számos munkatársát megtámadták, sokan kórházba kerültek, sőt, egyeseket meg is öltek, és sok újságírót megvertek;

T.  mivel nemzetközi szervezetek szerint a menekülttáborokban a nők és a lányok egyre nagyobb mértékben nemi erőszak áldozatai, amit háborús fegyverként használnak; mivel a nemi erőszakot túlélő szíriai menekültek számára nem tudnak megfelelő orvosi ellátást biztosítani; mivel a menekülttáborokban aránytalanul nagy számú nő és fiatal lány házasodik meg; mivel számos forrás szerint a szíriai menekülttáborokban „kedvtelési” célú ideiglenes Mutah-házasságokat kötnek szíriai menekültekkel;

U.  mivel az ENSZ 2013 márciusában független vizsgálatot indított vegyi fegyverek Szíriában történt lehetséges bevetésére vonatkozó állítások ellenőrzése céljából; mivel ezek az állítások hozzájárulhattak ahhoz, hogy az emberek tömegesen hagyják el lakóhelyüket; mivel a szíriai rezsim nem engedte be az ENSZ nyomozócsoportját az országba;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a jelenlegi szíriai válság és annak szomszédos országokra gyakorolt következményei miatt; aggódik amiatt, hogy a menekültek Szíriából való kiáramlása tovább fokozódik; emlékeztet arra, hogy elsősorban az Aszad-kormány a felelős lakosai jólétéért;

2.  ismét a leghatározottabban elítéli a szíriai rezsim országának lakossága ellen alkalmazott brutalitását és atrocitásait; mélységes aggodalmának ad hangot az emberi jogok szíriai hatóságok, a szíriai hadsereg, a biztonsági erők és a hozzájuk tartozó milíciák általi széles körű és rendszeres megsértésének súlyossága miatt, és az általuk engedélyezett és/vagy elkövetett, lehetséges emberiesség elleni bűncselekmények miatt; elítéli a törvénytelen kivégzéseket és az emberi jogok megsértésének minden egyéb formáját, melyeket az Aszad elnök rezsimjével szemben álló csoportok és erők követtek el; megismétli a Bassár el-Aszad elnökhöz és rezsimjéhez intézett felhívását, hogy azonnal mondjanak le, ezzel lehetővé téve a békés, befogadó és demokratikus, Szíria vezette átmenetet az országban;

3.  felhív minden fegyveres szereplőt, hogy azonnal vessenek véget a Szíriában folyó erőszaknak; ismét hangsúlyozza, hogy a válságban érintett valamennyi szereplőnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jogot, amelynek fő célkitűzése a civil lakosság védelme; hangsúlyozza, hogy a Szíriában az elmúlt 24 hónap során elkövetett széles körű, elterjedt és súlyos emberi jogi visszaélések elkövetőit felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani; ezzel összefüggésben határozottan támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa által tett felhívásokat, hogy a szíriai helyzet kapcsán a Nemzetközi Büntetőbírósághoz kell fordulni;

4.  részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; elismeri a szíriai nép bátorságát, és ismét szolidaritásáról biztosítja a szabadságért, méltóságért és demokráciáért folytatott küzdelmüket;

5.  úgy véli, a konfliktust a szíriaiak vezette politikai folyamatot elősegítő politikai mechanizmusokkal lehetne megoldani, amelyek az átmenet iránt nyíltan elkötelezettekkel egyetemben támogatják egy gyors, megbízható és hatékony politikai megoldás kialakulását, biztosítva ugyanakkor a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes értékeinek tiszteletben tartását, különös tekintettel az etnikai, kulturális és vallási kisebbségek és a nők jogaira; megerősíti, hogy elsődleges fontosságú a humanitárius és politikai irányok elkülönítése annak érdekében, hogy megkönnyítsék a segítségnyújtás rászorulókhoz való eljutását; kéri az EU-t és az EKSZ-t, hogy a felszabadított területeken alakítsanak ki politikai irányításra vonatkozó ütemtervet, beleértve a kiszabott gazdasági szankciók megszüntetésének lehetőségét;

6.   megjegyzi, hogy a szíriai szökevények további védelemre jogosultak, hiszen az UNHCR iránymutatásainak (26) bekezdésében meghatározottaktól eltérő alapokon vannak kockázatoknak kitéve, mégpedig „rendkívüli vagy aránytalanul szigorú” büntetésnek, amely kínzással, embertelen vagy megalázó bánásmóddal, vagy akár önkényes kivégzéssel is járhat;

7.   kéri az ENSZ BT tagjait, és különösen Oroszországot és Kínát, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségüknek a szír nép elleni erőszak és elnyomás beszüntetése érdekében, többek között egy biztonsági tanácsi határozat elfogadásával az ENSZ BT 2013. április 18-i sajtóközleménye alapján, továbbá a humanitárius segélyszállítmányok engedélyezésével Szíria egész területén; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy nyomást gyakorolva Oroszországra és Kínára tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában határozatot lehessen elfogadni; kéri az EU-t, hogy az ENSZ BT védelmi felelőssége keretében, az USA-val, Törökországgal és az Arab Ligával szoros együttműködésben minden lehetőséget vizsgáljon meg a szíriai nép megsegítésére és a vérontás beszüntetésére; határozottan támogatja a szíriai helyzet vizsgálatával foglalkozó független tényfeltáró bizottság munkáját és üdvözli a naprakésszé tett jelentést;

8.  támogatja John Kerry, az Egyesült Államok államtitkára és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közös felhívását egy mielőbb összehívandó Szíriával foglalkozó nemzetközi békekonferenciára a 2012. júniusi genfi konferencia folytatásaképp;

9.  aggodalmát fejezi ki a konfliktus további militarizálása és a szekták általi erőszak miatt; megállapítja a különböző regionális szereplők szerepét, beleértve a fegyverellátásokat, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szíriai konfliktus hatása átgyűrűzhet a szomszédos országokba, a humanitárius válság, a biztonság és stabilitás tekintetében; határozottan elítéli a Törökország délkeleti részén fekvő Hatay tartományban található Reyhanli városában felállított szíriai menekülttábor közelében 2013. május 11-én, gépkocsiba rejtett bombával végrehajtott pokolgépes merényletet, amelyben több tucat ember vesztette életét vagy sérült meg, valamint az incidenseket, melyek során szíriai fegyveres erők gépfegyverekkel és bombákkal lőttek szomszédos országokba, támogatja a főképviselő/alelnök minden terroristatámadást elítélő nyilatkozatát;

10.   hangsúlyozza, hogy az EU különösen felelős szomszédsága stabilitásáért és biztonságáért és felhívja a főképviselőt/alelnököt, valamint a bővítésért és a szomszédságpolitikáért felelős biztost, hogy biztosítsák az EU vezető szerepét a szíriai fegyveres konfliktus szomszédos országokra való átterjedésének megakadályozásában;

11.   elismeréssel adózik a befogadó közösségeknek és a Szíriával szomszédos országoknak, különösen Jordániának, Libanonnak, Törökországnak és Iraknak azért, hogy figyelemre méltó tartalékokat megmozgatva biztosítottak menedékhelyeket és humanitárius segítséget a szíriai fegyveres konfliktus elől menekülő családoknak, komoly aggodalommal tölti el, hogy ezek az országok veszélyesen közel járnak befogadóképességük határának eléréséhez a szíriai menekültáradat következtében, amely soha nem tapasztalt mértékű regionális instabilitáshoz vezethet;

12.   támogatja és üdvözli a Bizottság és az uniós tagállamok jelentős hozzájárulását a nemzetközi humanitárius segítségnyújtási programokhoz, valamint a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos politikai vezető szerepét; üdvözli, hogy a Bizottság a hatékonyabb és szélesebb körű segítségnyújtás érdekében – különösen a nem kormányzati ellenőrzés alatt álló régiókban – diverzifikálja szíriai humanitárius partnereit; felhívja az uniós szereplőket és a tagállamokat, hogy megfelelőbben koordinálják a Szírián belüli és kívüli fellépéseiket és segítségnyújtásukat;

13.   sürgeti a Bizottságot– példát szolgáltatva a többi fő támogatónak – egy Szíria és a szomszédos országok humanitárius válságának megoldására irányuló átfogó segélyezési intézkedéscsomag kidolgozására, amely három pillérre épül: i. a humanitárius segítségnyújtás növelése (a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága), ii. a befogadó országok támogatása a helyi közösségek megerősítése, valamint a kapacitás és az infrastruktúra növelése érdekében (a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság), valamint iii. makroszintű pénzügyi támogatási csomagok gyors bevezetése Libanon és Jordánia számára;

14.   hangsúlyozza a nemzetközi határok nyitva tartásának fontosságát, valamint sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy bőkezűen támogassák Libanont és Jordániát a menekültek egyre nagyobb beáramlása problémájának kezelése érdekében; valamennyi befogadó kormányt sürget, hogy tartsák fenn a menekültek visszaküldésének tilalma és a velük szembeni egyenlő bánásmód elveit;

15.   felkéri az EU-t, hogy hozza meg a szükséges felelősségteljes intézkedéseket arra az esetre, amennyiben tagállamait is elérné a menekülthullám;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy azonnal hagyjanak fel a menekültek meghosszabbított őrizetének és visszaküldési gyakorlatának jelentett alkalmazásával, ami közvetlenül sérti a nemzetközi és uniós jogot;

17.  kéri, hogy Szíriában minden rászoruló számára nyújtsanak azonnali humanitárius segítséget, különös tekintettel a sebesültekre, a menekültekre, az országon belül lakóhelyüket megváltoztatni kényszerülő személyekre, a nőkre és a gyermekekre; elismeri a Nemzetközi Vöröskereszt és az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalának erőfeszítéseit; felhívja az Aszad-kormányt, hogy tegye lehetővé a humanitárius szervezetek számára az országba való korlátozás nélküli bejutást; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést a helyszínen tevékenykedő számos szereplő – beleértve a jordániai hatóságokat, a nemzetközi szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket – között, egyebek közt a határon megvalósuló együttműködést is; úgy véli, hogy a segítségnyújtásra vonatkozó protokoll és a határon való ellenőrzés további értéket biztosítana;

18.  kéri az EU-t, hogy támogassa a biztonságos menedékhelyek létrehozását a török-szír határ mentén – lehetőség szerint Szíriában –, valamint humanitárius folyosók nemzetközi közösség általi kialakítását;

19.  üdvözli a rendkívüli volumenű humanitárius segélyezési műveletet, amelyhez nemzetközi és helyi szervezetek is hozzájárultak és elismeréssel adózik valamennyi nemzetközi és helyi humanitárius és egészségügyi dolgozónak bátorságukért és kitartásukért az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Irodája (UNOCHA) és az UNHCR égisze alatt; felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy erősítse meg a polgári lakosság – beleértve a humanitárius dolgozók és az orvosi személyzet – védelmét; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy találjon megoldást a menekülttáborok folyamatosan fennálló biztonsági és rendfenntartási hiányosságaira a menekülttáborok biztonságának megteremtésére irányuló új erőfeszítések révén; sürgeti a konfliktus által érintett valamennyi felet, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és segítsék elő a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést azáltal, hogy a humanitárius dolgozókat be- és kiengedik az országba/ból, az egyre növekvő szükségleteknek való megfelelés érdekében;

20.  valamennyi országot – különösen az uniós tagállamokat – felszólítja, hogy késedelem nélkül teljesítsék a 2013. január 30-i kuwaiti adományozói konferencián tett ígéreteiket; felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy hozzanak létre elszámoltatási mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy a felajánlott források eljussanak a kijelölt kedvezményezettekhez;

21.  elítéli a nemi erőszak alkalmazását a szíriai fegyveres konfliktusban, amely egyben háborús fegyver is, és ezért háborús bűnnek minősül, sürgeti az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy a nemi erőszak megszüntetésére különítsen el forrásokat, valamint felhívja a befogadó közösségeket, hogy részesítsék megfelelő orvosi ellátásban a nemi erőszak áldozatait;

22.  a Szíriába és a szomszédos országokba menekült palesztin közösség növekvő szükségletei fényében kéri a támogatókat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala folyamatos erőfeszítései számára, és kéri az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalát, hogy bőkezűen támogassa a menekültek alkalmazkodásának javítására, valamint szenvedésük és kényszerű lakhelyelhagyásból fakadó szükséghelyzetük minimalizálására irányuló folyamatos erőfeszítéseket;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnökének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, valamint a szíriai konfliktusban érintett összes félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0057.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0351.


Vagyonvisszaszerzés az arab tavasz átmeneti helyzetben levő országaiban
PDF 223kWORD 27k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai általi vagyonvisszaszerzésről (2013/2612(RSP))
P7_TA(2013)0224RC-B7-0188/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az arab tavasz országairól és a mediterrán térségért létrehozott unióról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló, 2013. március 14-i(1) és a „Kereskedelem a változásért: az EU dél-mediterrán országokra vonatkozó kereskedelmi és befektetési stratégiája az arab tavasz forradalmai után” című, 2012. május 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés Politikai, Biztonsági és Emberi Jogi Bizottságának 2013. április 12-i ajánlásaira,

–  tekintettel az Egyiptom és Tunézia általi vagyonvisszaszerzés megkönnyítését célzó új jogalkotási keret elfogadásáról szóló, 2012. november 26-i új tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az EU–Tunézia és az EU–Egyiptom munkacsoport társelnökeinek 2011. szeptember 28–29-i, illetve 2012. november 14-i következtetéseire, különösen azok vagyonvisszaszerzésre vonatkozó szakaszaira,

–  tekintettel a tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. február 4-i 101/2011/EU tanácsi rendeletre és az annak módosításáról szóló 1100/2012/EU tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU rendeletre, és az annak módosításáról szóló 1099/2012/EU tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. február 28-i 2011/137/KKBP tanácsi határozatra és az annak módosításáról szóló 2011/625/KKBP és 2011/178/KKBP tanácsi határozatokra, a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. március 2-i 204/2011/EU tanácsi rendeletre és az annak módosításáról szóló 965/2011/EU tanácsi rendeletre, valamint a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 204/2011/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 364/2013/EU és 50/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletekre,

–  tekintettel a 2001/500/IB, 2003/577/IB, 2005/212/IB, 2006/783/IB és 2007/845/IB tanácsi határozatok szerinti, az elkobzási és vagyon-visszaszerzési eljárások javítását célzó meglévő uniós jogi eszközökre, és a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2012. március 12-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0085),

–  tekintettel az ENSZ 2005. évi Korrupció elleni Egyezményére (UNCAC), amelynek Egyiptom, Líbia és Tunézia is részes fele, és amelyet az Európai Unió a 2008. szeptember 25-i 2008/801/EK tanácsi határozat révén hagyott jóvá, különösen az Egyezmény nemzetközi együttműködésről szóló 43. cikkére és vagyonvisszaszerzésről szóló V. fejezetére,

–  tekintettel az ENSZ keretében 2000-ben létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezményre (Palermói Egyezmény),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az illegális eredetű pénzeszközök származási országukba való vissza nem juttatásának az emberi jogokra gyakorolt negatív hatásairól és a nemzetközi együttműködés javításának fontosságáról szóló 2012. április 19-i 19/38. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az ellopott javak visszaszerzésével kapcsolatos, 2007. szeptember 17-i kezdeményezésére,

–  tekintettel az ellopott javak visszaszerzésével kapcsolatos kezdeményezésre (StAR), amelyet a Világbank és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala közösen indított el,

–  tekintettel a G8-csoport által kezdeményezett, az átmeneti időszakot élő arab országokkal létrehozott deauville-i partnerség – melynek az EU is részes fele – 2012. május 21-i vagyon-visszaszerzési cselekvési tervére,

–  tekintettel a vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó arab fórum 2012. szeptember 13-i végleges jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel bár a vagyon befagyasztása uniós hatáskörbe tartozik, a zárolt javak visszaszerzése és visszajuttatása már tagállami hatáskör, és azt a nemzeti jogi rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtani; mivel EU intézményeinek kiemelt szerepet kell játszaniuk e folyamat serkentésében és ösztönzésében;

B.  mivel a vagyonvisszaszerzés az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai számára erkölcsi és jogi kötelesség, az EU számára pedig déli szomszédságával fenntartott kapcsolataiban fontos helyen szereplő politikai kérdés; mivel ez az érintett déli szomszédok számára is fontos gazdasági kérdés, tekintettel arra, hogy ha e vagyoni eszközöket a visszajuttatásukat követően átlátható és hatékony módon használják fel, az elősegítheti ezen országok gazdasági fellendülését; mivel a vagyonvisszaszerzés határozottan hadat üzen a korrupciós és pénzmosási ügyekben érintettek büntetlenségének;

C.  mivel e területen létezik egy átfogó nemzetközi jogi keret különös tekintettel az ENSZ 2003. évi Korrupció elleni Egyezményére (UNCAC), amely egyértelmű kötelezettségeket ró a részes államokra; mivel az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének 51. cikke rögzíti, hogy a vagyon visszajuttatása az „Egyezmény alapelvének minősül, és a részes államok e tekintetben a legszélesebb körű együttműködést és segítséget biztosítják egymás számára”;

D.  mivel a vagyon visszaszerzését célzó bírósági eljárás bonyolult és hosszadalmas; mivel a kérelemmel megkeresett államokban irányadó jogi követelményeket nem lehet megkerülni, és e folyamat során az érintett harmadik feleket nem lehet megfosztani törvényes jogaiktól; mivel a kérelmező államok megfelelő jogi szakértelmének hiánya és a rendelkezésükre álló intézményi kapacitás korlátozottsága további akadályokat gördít az e területen indított kezdeményezések sikere elé; mivel nincs hatékony együttműködés a kérelmező és a kérelmekkel megkeresett államok között;

E.  mivel az arab tavasz egyiptomi és tunéziai forradalmait követően az EU haladéktalanul befagyasztotta a volt diktátorok és családjuk, valamint számos más, e rezsimekhez köthető személy vagyonát; mivel Líbia kapcsán az EU hasonló határozatot fogadott el az ENSZ BT 1970. (2011). sz. határozatával összhangban;

F.  mivel a Tanács által 2012. november 26-án elfogadott új jogalkotási keret lehetővé teszi az EU tagállamai számára, hogy az uniós tagállamokban elismert bírósági határozatok alapján felszabadítsanak befagyasztott pénzeszközöket az egyiptomi és tunéziai hatóságok számára, továbbá megkönnyíti az EU tagállamai és a megfelelő hatóságok közötti információcserét;

G.  mivel az EU–Tunézia és az EU–Egyiptom munkacsoport hangsúlyozta a jogtalanul megszerzett, harmadik országokban jelenleg is befagyasztott javak visszaszolgáltatásának fontosságát; mivel a munkacsoportok megállapodtak abban, hogy véglegesítik azt a menetrendet, amely egy Európai Külügyi Szolgálat által koordinált vagyon-visszaszerzési csoport felállítását is tartalmazhatja minden érintett ország tekintetében;

H.  mivel a G8-csoport a 2011. májusi deauville-i partnerségen keresztül támogatja a „szabad, demokratikus és toleráns társadalommá” formálódás iránt elkötelezett arab országokat; mivel 2012. május 21-én kiadott vagyon-visszaszerzési cselekvési terv elismeri, hogy az arab tavaszra tekintettel a vagyonvisszaszerzés sürgősebb kulcskérdéssé vált a régióban és a nemzetközi közösségben;

I.  mivel Egyiptom, Líbia és Tunézia jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a korábbi diktátorok és rezsimjük által eltulajdonított vagyon visszakerüljön ezen országok birtokába, többek között az ilyen vagyon nyomon követésével, beazonosításával és visszaszerzésével megbízott kijelölt nemzeti vizsgálóbizottságokat állítottak fel, illetve jogi eljárásokat indítottak az EU tagállamainak bíróságain; mivel számos tekintélyes nemzetközi szereplő – többek között az EU, a G8-csoport tagjai és Svájc is – kedvezően reagált ezen erőfeszítésekre; mivel azonban eleddig kevés kézzel fogható eredményt sikerült elérni e téren; mivel ez az eredménytelenség egyre növekvő frusztrációt szült a kérelmező országok kormányai és civil társadalma körében;

J.  mivel a vagyon-visszaszerzési erőfeszítésekben kulcsszerepet játszik a kommunikáció a bevált gyakorlati megoldások terjesztése és a sikertörténetek közzétételével való ösztönzés révén; mivel ezzel elkerülhetők lennének a visszaszerzendő vagyon mennyiségéről szóló félrevezető nyilatkozatok,

K.  mivel a vagyonvisszaszerzés megvalósítható kétoldalú bírósági mechanizmusok és többoldalú együttműködés segítségével; mivel a vagyon-visszaszerzési műveletek nemzeti és nemzetközi szinten is megindíthatók;

L.  mivel 2013 áprilisában a libanoni hatóságok visszaszolgáltatták a tunéziai hatóságoknak a volt tunéziai elnök bankszámláján illegálisan elhelyezett közel 30 millió USD összeget;

1.  hangsúlyozza, hogy a volt diktátorok és rezsimjeik által eltulajdonított vagyonnak az arab tavasz átmeneti időszakot élő országai részére való visszaszolgáltatása gazdasági jelentőségén túlmenően erkölcsi és jogi kötelesség és kiemelt politikai kérdés, mivel előmozdítja az igazságtételt és az elszámoltathatóságnak a demokrácia és a jogállamiság szellemében történő helyreállítását, és ezért kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió és déli szomszédsága – különösen Egyiptom, Líbia és Tunézia – között létrejött partnerségben;

2.  elismeri, hogy az arab tavasz országai számára az ellopott javak visszaszerzése egyúttal gazdasági és társadalmi jelentőséggel is bír, mivel a pénzeszközökre szükség van a gazdaság stabilizálása, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés beindítása érdekében az érintett országokban, amelyek súlyos gazdasági nehézségekkel néznek szembe;

3.  megjegyzi, hogy az egyiptomi, líbiai és tunéziai hatóságok említésre méltó erőfeszítései, illetve valamennyi fél szilárd politikai akarata ellenére az eltulajdonított javak visszaszerzésében a gyakorlatban részt vevő szakemberek korlátozott sikerrel jártak, főleg a különféle nemzeti jogi rendszerek vonatkozó rendelkezéseinek és eljárásainak sokfélesége és összetettsége, a jogrend merevsége, az arab tavasz érintett országaiban az európai és egyéb joghatóságok jogi, pénzügyi és igazgatási eljárásaival kapcsolatos szakismeretek hiánya, valamint a rendelkezésükre bocsátható erőforrások hiánya miatt;

4.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek további jelentős erőfeszítéseket annak előmozdítása érdekében, hogy az előző rezsimek által eltulajdonított vagyon ésszerű időn belül visszakerülhessen az érintett országok népeinek birtokába; bátorítja a javak visszaszolgáltatására létrehozott nemzeti hivatalokat valamennyi tagállamban, hogy működjenek szorosan együtt az arab tavasz országaiban működő illetékes hatóságokkal, és fejlesszék kapcsolataikat, hogy segítséget nyújthassanak számukra a műveletekhez szükséges összetett jogi eljárásokkal kapcsolatban; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy vállaljon proaktív vezető szerepet, nevezetesen a tagállamok erőfeszítéseinek koordinálása terén, biztosítson kapacitásépítést és ösztönözze a valamennyi érintett ország közötti együttműködést;

5.  hangsúlyozza, hogy a javak visszajuttatása alapvető részét képezi a demokratikus átmenet és a gazdasági helyreállítás érdekében az érintett országoknak juttatott uniós támogatásnak, és az mindkét oldalon erősítheti a kölcsönös bizalmat a társadalmakkal kötött partnerség szellemében, amely a megújult európai szomszédsági politika sarokkövét képezi;

6.  ezzel összefüggésben üdvözli az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és Svájc azon kezdeményezését, hogy egy olyan útmutatót adjanak ki, amely tartalmazza nemzeti jogrendszerük vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatos rendelkezéseinek átfogó leírását, hogy a kérelmező országok jobb képet kapjanak a jogi lehetőségekről, az elérhető információk jellegéről, a lefolytatható vizsgálatok típusáról, és arról, hogy hogyan kell eljárni a vagyonvisszaszerzés kölcsönös jogsegélyen keresztül történő hatékony megvalósítása érdekében; bátorítja a tagállamokat, hogy kivétel nélkül kövessék ezt a példát, és határozzák meg az ide vonatkozó közös uniós alapelveket;

7.  üdvözli a G8-ak által kezdeményezett deauville-i partnerség vagyon-visszaszerzési cselekvési tervét, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz az együttműködés, az eseti segítségnyújtás, a kapacitásépítési törekvések és a technikai segítségnyújtás előmozdítására, és javaslatot tesz egy együttműködésen alapuló regionális kezdeményezésre, a vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó arab fórumra, amelynek keretében lehetőség nyílik a folyamatos erőfeszítésekkel kapcsolatos vitára és együttműködésre;

8.  üdvözli a Tanács által 2012. november 26-án elfogadott új jogalkotási keretet, amely megkönnyíti az eltulajdonított pénzeszközök Egyiptomnak és Tunéziának való visszajuttatását azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az elismert bírósági határozatok alapján felszabadítsanak befagyasztott pénzeszközöket, és megkönnyíti egyrészről a tagállamok hatóságai, másrészről az egyiptomi és tunéziai hatóságok közötti információcserét; hangsúlyozza azonban, hogy kézzel fogható eredményeket kell elérni és Líbiát maradéktalanul be kell vonni ebbe a folyamatba;

9.  üdvözli az uniós intézmények és egyéb kulcsfontosságú nemzetközi szereplők között az Egyiptom, Líbia és Tunézia általi vagyonvisszaszerzés terén folytatott szoros együttműködést, különös tekintettel az eltulajdonított javak visszaszolgáltatására irányuló kezdeményezésre (StAR), amelyet a Világbank és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala közösen indított el; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a meglévő mechanizmusokat maradéktalanul kihasználják nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, illetve, hogy ezzel párhuzamosan fogadják el a szükséges új jogszabályokat, és igazítsák ki a nemzeti jogrendjükben meglévő, e területre vonatkozó jogszabályokat;

10.  kéri az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlést, hogy vegye a vagyonvisszaszerzés kérdését a nemzeti parlamentekkel folytatott tárgyalások napirendjére, hogy a Földközi-tenger mindkét partján fekvő országok parlamenti képviselőit meggyőzze a rendőrség és az érintett igazságszolgáltatási intézmények közötti szorosabb együttműködés biztosítását célzó jogi intézkedések tevékeny előmozdításának szükségességéről;

11.  felszólít a nyomozókból, ügyészekből, jogászokból és egyéb nemzeti és nemzetközi szakemberekből álló csoportot magában foglaló uniós mechanizmus haladéktalan létrehozására, amely jogi és technikai tanácsot és segítséget adhat az arab tavasz országainak a vagyonvisszaszerzés tekintetében; kéri, hogy a mechanizmus megfelelő finanszírozását az unió külkapcsolatok terén rendelkezésre álló vonatkozó pénzügyi eszközeiből biztosítsák; az igazságügyi eljárások összetettségére, érzékeny és hosszadalmas voltára tekintettel kiemeli ezen uniós mechanizmus fenntarthatóságának fontosságát; kéri az Európai Uniót, hogy vonja le a tanulságokat e tapasztalatokból, és építsen azokra; megjegyzi, hogy egy későbbi szakaszban lehetőség van e mechanizmus további finanszírozására is a kérelmező államokkal kötött társfinanszírozási megállapodások révén;

12.  sürgeti az Arab Ligát, hogy határozzon meg, fogadjon el és haladéktalanul hajtson végre vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatos együttműködési mechanizmusokat, és kéri különösen az öböl menti országokat, hogy fokozzák az együttműködést és ajánlják fel jogi segítségnyújtásukat az arab tavasz országai számára a vagyonvisszaszerzés folyamatához;

13.  elismeri és teljes mértékben támogatja a kérelmező és a kérelmekkel megkeresett országok civil társadalmi szervezeteinek szerepvállalását a vagyonvisszaszerzés folyamatában, ami különösen azáltal valósul meg, hogy információt biztosítanak az illetékes hatóságok számára, ösztönzik az együttműködést a kulcsfontosságú nemzeti és nemzetközi szereplők között, nyomon követik a javak visszajuttatását, valamint biztosítják, hogy a visszajuttatott javakat átlátható és hatékony módon használják fel a kérelmező államokban;

14.  ismételten megerősíti elkötelezettségét az arab tavasz országai demokratikus átalakulásának támogatása mellett és felajánlja támogatását és segítségét számukra egy olyan erős és stabil demokrácia létrehozásához, amelyben a jogállamiság érvényesül, tiszteletben tartják az alapvető szabadságjogokat, beleértve a nők jogait és a véleménynyilvánítás szabadságát, és ahol a választások megtartása a nemzetközi normákkal összhangban történik; hangsúlyozza annak kiemelt jelentőségét, hogy az EU megmutassa tényleges és valódi elkötelezettségét e folyamat iránt;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok parlamentjének és kormányának, Svájc parlamentjének és kormányának, az Egyesült Államok kongresszusának és elnökének, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Egyiptom, Líbia és Tunézia parlamentjének és kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0095
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0201.


A Bosznia-Hercegovináról szóló 2012. évi eredményjelentés
PDF 321kWORD 34k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása a Bosznia-Hercegovina által elért haladásról szóló 2012. évi jelentésről (2012/2865(RSP))
P7_TA(2013)0225B7-0161/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire, és annak „Thesszaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina között 2008. június 16-án aláírt stabilizációs és társulási megállapodásra, amelyet valamennyi uniós tagállam és Bosznia-Hercegovina is ratifikált,

–  tekintettel a Bosznia és Hercegovina európai partnerségében megfogalmazott elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/55/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/211/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Tanács Bosznia-Hercegovináról szóló 2011. július 18-i 2011/426/KKBP határozatára(2), és 2011. március 21-i, 2011. október 10-i, 2011. december 5-i, 2012. június 25-i és 2012. december 11-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2012)0600) és a Bosznia-Hercegovina által elért eredményekről szóló, 2012. október 10-én elfogadott 2012. évi jelentésre (SWD(2012)0335),

–  tekintettel az Európai Parlament és Bosznia-Hercegovina parlamenti közgyűlése közötti, 2012. október 29–30-án Szarajevóban tartott 14. parlamentközi ülés együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a Bosznia-Hercegovina által elért haladásról szóló jelentésről szóló 2012. március 14-i(3), valamint a „Bővítés: politikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című 2012. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU több alkalommal megerősítette a Nyugat-Balkán országainak, köztük Bosznia-Hercegovinának uniós tagságával kapcsolatos elkötelezettségét; mivel az EU továbbra is határozottan elkötelezett a szuverén és egységes, és az uniós tagság kilátásával rendelkező Bosznia-Hercegovina iránt, és mivel ez a kilátás az ország lakosságának egységét előmozdító erők közül az egyik legjelentősebb;

B.  mivel az ország uniós csatlakozásához szükséges előrehaladás felgyorsítása és a valamennyi polgár számára előnyt jelentő, érzékelhető eredmények elérése érdekében minden szinten jól működő intézményekre és átlátható irányítási mechanizmusokra, az ország vezető politikusai részéről pedig határozott és következetes elköteleződésre van szükség;

C.  mivel továbbra is az alkotmányos reform az a legfontosabb reformlépés, amely lehetővé teheti Bosznia-Hercegovina számára, hogy hatékony és maradéktalanul működőképes demokráciává váljon; mivel látható előrelépésekre van szükség az államépítés kulcsterületein, köztük a kormányzás, az igazságszolgáltatás, a jogállamiság érvényesítése, valamint a korrupció elleni küzdelem és az uniós normákhoz való közelítés terén;

D.  mivel sürgősen hatékony koordinációs mechanizmusokat kell létrehozni az EU-val való szorosabb együttműködés érdekében;

E.  mivel a foglalkoztatási kilátások hiánya – kivált a fiatalok körében – továbbra is súlyosan hátráltatja az ország társadalmi-gazdasági és politikai fejlődését;

F.  mivel a korrupció továbbra is súlyosan hátráltatja az ország társadalmi-gazdasági és politikai fejlődését;

G.  mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok a stabilizációs és társulási folyamat kulcstényezői, és döntő szerepet játszanak abban a folyamatban, amelynek célja, hogy a Nyugat-Balkán egy tartós stabilitás és fenntartható fejlődés jellemezte térséggé alakuljon át; mivel a régió többi országával a jószomszédi viszony jegyében folytatott együttműködés a Bosznia-Hercegovinában és a Nyugat-Balkánon való békés együttélés és megbékélés előfeltétele;

H.  mivel az EU a jogállamiságot a bővítési folyamat központi elemévé tette;

Általános megfontolások

1.  megismétli határozott támogatását Bosznia-Hercegovina európai integrációja iránt az ország valamennyi polgára javára;

2.  aggasztónak tartja, hogy az ország irányításával kapcsolatban továbbra sem alakult ki egy olyan általános megközelítés, amelyet a politikai elit egyes csoportjai osztanának, ami azt a veszélyt hordozza magában, hogy tovább nő Bosznia-Hercegovina lemaradása a régió más országaival szemben;

3.  örömmel nyugtázza a helyhatósági választások békés, szabad és tisztességes lebonyolítását; tudomásul veszi a választások kezdetén Szrebrenicában tapasztalt vitát; elismeri Bosznia-Hercegovina Központi Választási Bizottság e tárgyban hozott határozatait; aggasztónak tartja, hogy Mosztár az egyetlen város, ahol nem tartottak helyhatósági választásokat; sürgeti az összes érintett felet, hogy jussanak egyetértésre a Mosztár város jogállását érintő módosításokkal kapcsolatban, a Bosznia-hercegovinai Alkotmánybíróság vonatkozó határozatával összhangban;

4.  üdvözli a nemzetközi ellenőrzés felfüggesztését a brčkói körzetben; felkéri a hatóságokat, hogy teljesítsék a Főképviselő Hivatalának bezárását lehetővé tévő, még el nem ért célkitűzéseket és feltételeket, a helyi lakosság nagyobb önrendelkezésének és felelősségvállalásának lehetővé tétele érdekében;

5.  kiemeli annak fontosságát, hogy Bosznia-Hercegovina vezetése egységes állásponton legyen az ország uniós integrációja kapcsán; sürgeti a politikai vezetőket és a választott tisztségviselőket, hogy működjenek együtt és összpontosítsák erőfeszítéseiket a menetrend végrehajtására a Bizottsággal folytatott magas szintű párbeszéd részeként, a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépéséhez szükséges követelmények teljesítése és egy hiteles csatlakozási kérelem benyújtásának lehetővé tétele érdekében; felkéri a politikai vezetőket és az összes hatóságot, hogy a csatlakozási folyamat során szorosan működjenek együtt az EU különleges képviselőjével;

6.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az EU bővítése túlmegy az uniós vívmányok puszta átadásán, és annak az európai értékek iránti igaz és átfogó elkötelezettségre kell épülnie; nem minden aggodalom nélkül állapítja meg, hogy az EU puha hatalmi eszközökre épülő átformáló ereje a gazdasági és pénzügyi válság miatt az utóbbi időben csökkent; mindazonáltal bátorítja a Bizottságot, a tagállamokat és a többi nyugat-balkáni országot, hogy vizsgálják meg, milyen innovatív módokon mozdítható elő a megbékélés kultúrája és légköre Bosznia-Hercegovinában és a régióban;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a csatlakozási folyamatról szóló EU–Bosznia-Hercegovina magas szintű párbeszéd 2013. április 11-re tervezett harmadik ülését törölték amiatt, hogy nem történt előrelépés a Sejdić-Finci ügyben;

8.  méltatja a 2012. június 30-án lezárt európai uniós rendőri misszió jelentős szerepvállalását, és üdvözli a megerősített uniós jelenlétet a jogállamiság területén; üdvözli az EU többnemzetiségű stabilizációs hadereje (EUFOR Althea) mandátumának meghosszabbítását és a műveleten belüli hangsúlyáthelyezést a kapacitásépítésre és a képzésre;

Politikai viszonyok

9.  emlékeztet a működő intézmények fontosságára minden szinten az ország európai integráció felé tett előrehaladása szempontjából; üdvözli, hogy a koalíció felbomlását és az öt hónapig tartó patthelyzetet követően a felek 2012 novemberében újra tárgyalóasztalhoz ültek, és új minisztereket választottak a Miniszterek Tanácsába; aggodalommal töltik el, hogy a Bosznia-hercegovinai Föderáció kormányának átalakítása körüli bizonytalanságok miatt a folyamatok akadoznak; ugyanakkor üdvözli azt az előrelépést, hogy megnevezték a Föderáció Alkotmánybíróságában keletkezett üres helyek betöltésére jelölt bírákat;

10.  kéri valamennyi illetékes hatóságot, hogy készítsenek stratégiát/programot az uniós integrációhoz, amely az egész országban biztosítja az uniós jogszabályok és normák összehangolt és harmonizált átültetését, alkalmazását és végrehajtását, és ezzel demonstrálják az ország általános haladási iránya kapcsán elfoglalt közös álláspontot, valamint a polgárok általános jólétének biztosítása iránti elkötelezettségüket;

11.  kéri a Népek Háza és a Képviselőház eljárási szabályzatának módosítását az uniós jogszabályokra vonatkozó gyorsított eljárás bevezetése céljából;

12.  üdvözli a 2012 első felében és 2012. október óta elért előrelépéseket, különösen a népszámlásról és az állami támogatásról szóló fontos törvények elfogadását, a 2011., 2012. és 2013. évi állami költségvetés elfogadását, a növény-egészségügyi csomag elfogadását, az állami támogatásokkal foglalkozó tanács és a Korrupció Elleni Hivatal kapcsán tett előrehaladást, valamint az állami és védelmi vagyonnal kapcsolatban elért politikai megállapodást; felszólít ezen intézkedések hatékony végrehajtására, és sürgeti a Bizottságot és az EU különleges megbízottját, hogy a bosznia-hercegovinai alkotmánybíróság 2012. július 13-i határozatának teljes körű figyelembevétele mellett szorosan kövessék nyomon a végrehajtás folyamatát; felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy bővítsék és erősítsék meg az érintett testületek – például az állami támogatásokkal foglalkozó tanács és a Korrupció Elleni Hivatal – kapacitásait, különös tekintettel a kielégítő személyzeti létszámra;

13.  aggasztónak tartja a népszámlálás megkezdésének késését; hangsúlyozza a lakosság összeírása 2013. októberi lefolytatásának fontosságát, és üdvözli az októberben, a nemzetközi normáknak megfelelően történő végrehajtás biztosítására irányuló erőfeszítéseket; sürgeti az összes illetékes hatóságot, hogy hárítsanak el minden akadályt a népszámlálás elől, és azt ne itassák át politikai tartalommal, mivel célja objektív társadalmi-gazdasági adatok létrehozása; felszólít e tekintetben a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására;

14.  felhívja Bosznia-Hercegovina állami hatóságait, hogy az Alkotmánybíróság ítéletét végrehajtva módosítsák a polgárok személyi számára vonatkozó jogszabályozást, megjegyzi, hogy 2013. február 12-e óta az eljárások több hónapos szüneteltetése miatt az újszülöttek nem kaphattak személyi számot, és ennek következtében alapvető okmányokat, például útlevelet vagy betegbiztosítási kártyát sem; felszólít e helyzet megoldását célzó intézkedések sürgős meghozatalára;

15.  sürgeti a hatóságokat, hogy hajtsák végre a Sejdić-Finci ügyben született ítéletet az átfogó alkotmányos reform első lépéseként, amelyre szükség van egy olyan modern és működő demokrácia felé történő elmozduláshoz, amely mentes a megkülönböztetés minden formájától, és amelyben etnikai hovatartozásától függetlenül valamennyi polgár azonos polgári és szabadságjogokat élvez; üdvözli, hogy Szarajevó kanton közgyűlése – Bosznia-Hercegovinában elsőként – az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Sejdić-Finci ügyben hozott ítéletével összhangban egyhangúlag elfogadta alkotmányának azon módosítását, melynek értelmében az etnikailag nem meghatározott, illetve etnikai kisebbségek létrehozhatják saját képviselőcsoportjaikat a közgyűlésben;

16.  tudomásul veszi a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felelős biztos határozatát, amely szerint a csatlakozási folyamatról szóló EU–Bosznia-Hercegovina magas szintű párbeszéd tervezett harmadik ülését nem tartják meg, tekintettel arra, hogy nem jött létre politikai megállapodás a Sejdić-Finci ítélet végrehajtásáról; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megállapodás elmaradása káros hatást fejthet ki a csatlakozási folyamat egészére, és felszólítja a politikai vezetőket, hogy találjanak megoldást;

17.  arra bátorítja az EU különleges képviselőjét és küldöttségvezetőjét, hogy tegyen további erőfeszítéseket a Sejdić-Finci ítélet végrehajtására irányuló megállapodás előmozdítása érdekében;

18.  megjegyzi, hogy haladéktalanul szükség van alkotmányos reformokra mind állami szinten, mind a területi egységek szintjén, hogy az intézményi struktúrák minden szinten hatékonyabbá, funkcionálisabbá és átláthatóbbá váljanak; megismétli, hogy egyszerűsíteni kell a Bosznia-hercegovinai Föderáció felépítését; felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szorgalmazzon széles körű és nyílt konzultációkat és nyilvános vitákat az ország valamennyi érdekeltjével az alkotmány módosításáról; hangsúlyozza, hogy e folyamatban szükség van minden fél és közösség teljes körű közreműködésére, és annak konkrét eredményekkel kell zárulnia;

19.  felszólítja az összes illetékes hatóságot, hogy biztosítsák egy független, pártatlan és hatékony – pártatlan és független rendőri szolgálat által segített – igazságszolgáltatási rendszer kiépítését, és hatékonyan hajtsák végre az igazságügyi ágazat reformjára irányuló stratégiát és a háborús bűnökkel kapcsolatos nemzeti stratégiát; sürgeti a polgári és büntetőügyekben kialakult ítélkezési gyakorlat harmonizációját a különböző igazságügyi és bűnvádi eljárási rendszerek között, valamint az igazságszolgáltatás tárgyában az EU és Bosznia-Hercegovina között lefolytatott strukturált párbeszéd keretében született valamennyi ajánlás végrehajtását;

20.  felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy gondoskodjanak a közigazgatás reformjának előrehaladásáról és az igazgatási kapacitások megerősítéséről valamennyi, uniós ügyekkel foglalkozó kormányzati szinten; aggódik a közigazgatás pénzügyi fenntarthatóságáért, és a reformjához szükséges politikai támogatás hiánya miatt; hangsúlyozza, hogy az EU támogatásával a hatékony koordinációs mechanizmus kiépítésére és a közszolgálat képzettségi szintjének emelésére és szaktudásának javítására kell összpontosítani, mivel ez fontos tényező az EU-val folytatott hatékony és termékeny együttműködés biztosítása szempontjából;

21.  aggodalmának ad hangot az országban széles körben elterjedt korrupció, annak politikai pártokhoz való kötődése és a közélet minden szintjén kimutatható jelenléte kapcsán; az illetékes hatóságokat minden szinten korrupcióellenes stratégiák és tervek előterjesztésére és végrehajtására bátorítja; kéri az illetékes hatóságokat, hogy nyilvánítsák ki a probléma megoldására irányuló politikai szándékukat, és minden szükséges eszközt biztosítsanak a Korrupció Elleni Hivatalnak ahhoz, hogy elérje a teljes körű működőképességet, a vizsgálatok és ítéletek tekintetében mérhető eredményeket mutasson fel, és bátorítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy a korrupcióval kapcsolatos jogszabályokat hozzák összhangba a GRECO ajánlásaival; hangsúlyozza, hogy hatékonyan fel kell lépni az emberkereskedelemmel szemben eljárás alá vonva az elkövetőket, valamint védelmet és kártérítést biztosítva az áldozatok számára;

22.  nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az EUROPOL-lal aláírandó operatív megállapodásra vonatkozó ütemterv végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, különösen azáltal, hogy harmonizálják releváns adatvédelmi jogszabályaikat és eljárásaikat;

23.  nyomatékosan felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy ösztönözzék a független és sokszínű, politikai befolyástól és etnikai felaprózottságtól és megosztottságtól mentes média fejlődését; kiemeli a közszolgálati médiák különleges szerepét a demokrácia és a társadalmi kohézió megerősítése terén, és felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák e médiák pénzügyi fenntarthatóságát, függetlenségét és az európai normáknak való megfelelését; sajnálatosnak tartja az újságírókra nehezedő folyamatos politikai nyomást és az őket érő fenyegetéseket; aggodalmát fejezi ki a Hírközlési Szabályozó Hatóság és a közszolgálati műsorszórók függetlenségének aláásására irányuló törekvések miatt; emlékeztet arra, hogy a szabad média a szilárd demokrácia alapvető összetevője;

24.  kéri az összes politikai pártot, hogy dolgozzanak proaktívan egy befogadó és toleráns társadalom létrejöttéért; kéri az illetékes hatóságokat, hogy hajtsák végre a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabályokat és szakpolitikákat, és számolják fel a joghézagokat és a gyakorlati hiányosságokat, többek között a fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatosakat is; aggasztónak tartja az LMBT személyekkel szembeni gyűlöletbeszédet, az őket érő fenyegetéseket és zaklatást; kéri a hatóságokat, teljes körűen hajtsák végre a Roma Cselekvési Tervet, és aktívan mozdítsák elő a romák és minden más kisebbség tényleges integrációját, nyilvánosan ítéljék el a gyűlölet által motivált incidenseket, és biztosítsák az azokkal kapcsolatos megfelelő rendőrségi nyomozati és büntetőeljárások lefolytatását; felszólítja a hatóságokat, hogy pénzügyi és gyakorlati támogatással, valamint politikai elkötelezettséggel segítsék aktívan az e téren tett civil társadalmi kezdeményezéseket;

25.  támogatja a bosznia-hercegovinai emberi és polgári jogi jogvédők munkáját, és kéri a Bizottságot olyan pénzügyi mechanizmusok kidolgozására, amelyek lehetővé teszik, hogy helyi szintű szervezetek is részesülhessenek az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében nyújtott finanszírozásból;

26.  kéri a nők önrendelkezésének megvalósítását, a nők jogainak előmozdítása, védelme és megerősítése, társadalmi és gazdasági helyzetük javítása, munkaerő-piaci jelenlétük növelése, a politikai és gazdasági döntéshozatali eljárásokban való méltányos képviseletük biztosítása, valamint a női vállalkozások bátorítása révén; megállapítja, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a parlamentekben, a kormányokban és a közigazgatásban, valamint hogy munkahelyi jogaikat gyakran semmibe veszik; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy az egész országban emeljék magas szintre a szülési, apasági vagy szülői szabadságot igénybe vevő személyek szociális biztonsági jogait, valamennyi állampolgár számára egységes helyzetet teremtve és kiküszöbölve a diszkriminációt;

27.  aggodalmát fejezi ki a kiterjedt és be nem jelentett, családon belüli erőszak, valamint az elkövetőkkel szembeni eljárások elégtelen volta miatt; kéri a hatóságokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre intézkedéseket a nők tényleges védelmének biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a bűnüldözési szerveket annak érdekében, hogy sikeresen felléphessenek olyan problémákkal szemben, mint például a nemi alapú erőszak, a családon belüli erőszak, a kényszerprostitúció és a nőkereskedelem; hangsúlyozza a gyermekek erőszakkal, emberkereskedelemmel és minden más visszaéléssel szembeni védelmének jelentőségét; biztatja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, mi módon lehetne támogatni a családon belüli erőszak felszámolására irányuló törekvéseket;

28.  üdvözli a háború alatt Bosznia-Hercegovinában elkövetett nemi erőszak, szexuális visszaélés és kínzás áldozatai számára kidolgozott program tervezetét; sürgeti, hogy bocsássanak elegendő forrást a konfliktushoz kapcsolódó szexuális visszaélés áldozatainak szisztematikus rehabilitációjára, amelynek ki kell terjednie az áldozatok kárpótlására – társadalmi státuszuktól függetlenül –, orvosi és pszichológiai ellátásukra, valamint megfelelő szociális szolgáltatások biztosítására; kéri valamennyi illetékes hatóságot, hogy hívják fel a közvélemény figyelmét az áldozatok helyzetére;

29.  kéri a Föderációt, hogy a büntető törvénykönyvbe illesszen a gyűlölet motiválta bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozást, a Boszniai Szerb Köztársaságban és a Brčkói Körzetben 2009-ben már bevezetésre került szabályozáshoz hasonlóan;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy 2011 végére már mintegy 113 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására Bosznia-Hercegovinában, közöttük mintegy 8 000 embert gyűjtőközpontokban helyeztek el és 7 000 volt menekült; felszólít minden szinten minden illetékes hatóságot , hogy segítsék elő – többek között a nemzetközi adományozó közösség által a 2012 áprilisában Szarajevóban tartott nemzetközi adományozói konferencián tett megújított kötelezettségvállalás alapján is – a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését, lakhatást, oktatást, szociális védelmet és munkalehetőséget biztosítva az érintetteknek; kéri, hogy a hatóságok azzal is segítsék elő a folyamatot, hogy valamennyi hazatérő menekültnek méltányos és megfelelő pénzügyi támogatást nyújtanak, beleértve a Poszavinába visszatérő horvát menekülteket is;

31.  aggodalommal jegyzi meg, hogy Bosznia-Hercegovinában magas a háború miatt poszttraumás stressz-zavarban szenvedő emberek száma; kéri a hatóságokat, hogy számolják fel a poszttraumás stressz-zavarban szenvedő emberek szociális védelme és pszichológiai ellátása tekintetében fennálló hiányosságokat;

32.  felszólít az aknamentesítési stratégia maradéktalan végrehajtására, valamint az aknamentesítési fellépésekre vonatkozó jogszabály elfogadására, a taposóaknák okozta újabb végzetes balesetek megelőzése érdekében;

33.  határozottan elítél minden olyan kísérletet, Bosznia-Hercegovinában vagy a világ bármely más pontján, amely a Szrebrenicában végrehajtott népirtás jelentőségének leminősítésére vagy megtörténtének tagadására irányul;

Társadalmi-gazdasági kérdések

34.  minden szinten sürgeti a kormányzatokat a hatékony és eredményes költségvetési politika fenntartására; aggasztónak tartja az informális gazdaság méreteit és a munkanélküliség magas szintjét, különösen a nők és a fiatalok körében; aggodalmának ad hangot a politikai instabilitás és a gyenge lábakon álló jogállamiság növekedésre és beruházásokra, valamint az üzleti környezet egészére gyakorolt hatását illetően; kéri a kormányt, hogy teremtsen egységes gazdasági térséget az országban, vezessen be az üzleti élet fellendítése – és különösen a kkv-k – szempontjából kedvező feltételeket, erősítse meg a növekedés hazai forrásait, ugyanakkor csökkentse a kormány meghatározó szerepét a gazdaságban és a monopóliumokban való részvételét, mozdítsa elő a növekedést célzó kiadásokat, és fokozza a versenyképességet;

35.  üdvözli az Unió azon döntését, hogy 100 millió eurós makrofinanciális támogatást nyújt Bosznia-Hercegovina számára annak egyértelmű jeleként, hogy fontos számára az ország európai integrációja és az ország lakosságának jóléte;

36.  kéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, különösen a legtöbb bosznia-hercegovinai társaságot nyilvántartó szervek alá tartozó hatóságokat, hogy vizsgálják felül és korszerűsítsék munkakörülményeiket, valamint erősítsék meg a társadalmi párbeszédet és a munkaügyi felügyeletet;

37.  üdvözli a Bosznia-Hercegovina és az EU közötti, Bosznia-Hercegovina Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozásáról szóló megállapodás aláírását; bátorítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy más partnerekkel is folytassanak újabb tárgyalásokat azzal a céllal, hogy az ország már a közeljövőben csatlakozhasson a WTO-hoz;

38.  megállapítja, hogy az oktatás általános keretének fejlesztése terén sikerült némi haladást elérni, ugyanakkor ismételten felhívja a Miniszterek Tanácsát többek között a 12 oktatási minisztérium és a brčkói körzetben működő oktatásügyi hivatal közötti együttműködés javítására, valamint az oktatási rendszer széttöredezettségének csökkentésére;

39.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az oktatás általános színvonalát, hogy megfeleljen a belső és külföldi munkaerő-piaci igényeknek; felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy keressenek megoldást a szakmunkásképzés hiányosságaira annak érdekében, hogy külföldi beruházókat vonzzanak az országba, illetve biztosítsák – többek között gazdasági szükségszerűségből –, hogy megkezdődjön az oktatási intézmények akkreditációja, és működésre kész állapotba kerüljenek a képesítések és diplomák elismerésével foglalkozó ügynökségek; üdvözli a fiatalok munkaerő-piaci érvényesülésének megkönnyítését célzó képzések és programok kidolgozására irányuló intézkedéseket, és több kezdeményezést sürget e téren;

40.  sürgeti az összes illetékes hatóságot, hogy vessenek véget a gyermekek etnikai szegregációjának („két iskola egy tető alatt”), amely a Föderáció egyes kantonjaiban még tartja magát; kéri továbbá, hogy mozdítsák elő mindenekelőtt a roma gyermekek oktatásba való hatékony bevonását, többek között az iskolák erre való felkészültségével kapcsolatos programok kidolgozásával; kéri a hatóságokat, hogy működjenek együtt az e téren tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel annak ösztönzése érdekében, hogy a roma családok segítsék a gyermekek iskoláztatását; kéri a hatóságokat, hogy közelítsék egymáshoz a Bosznia-Hercegovinában hatályos jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy minden gyermek egyenlő kezelésben részesüljön; általánosságban fokozottabb erőfeszítésekre hív fel a családok szétszakadásának megakadályozása és a veszélyeztetett családok számára nyújtott támogató szolgáltatások körének bővítése érdekében; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy célzott uniós segítségnyújtás hozzájárulhat-e a szegregált oktatási rendszer felszámolásához;

41.  üdvözli a Bizottság arra irányuló terveit, hogy az oktatással foglalkozó, magas szintű konferenciát hív össze a témával foglalkozó nemzetközi szervezetek és az oktatási kérdésekben illetékes bosznia-hercegovinai hatóságok képviselőinek részvételével, azzal a céllal, hogy előmozdítsa a párbeszédet több témában, többek között a gyermekek iskolákban tapasztalható etnikai szegregációja tárgyában is;

42.  kéri a hatóságokat, hogy a jogszabályokat igazítsák az uniós szakmai képesítések elismerése tekintetében irányadó uniós jogi kerethez;

43.  sürgeti a hatóságokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a nemzeti örökség megőrzése érdekében, és foglalkozzanak a vonatkozó jogi kerettel; kéri továbbá az összes illetékes hatóságot minden szinten, hogy biztosítsanak egyértelmű eljárásokat a kulturális intézmények finanszírozásához annak érdekében, hogy megelőzzék bezárásukat;

44.  kéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy léptessenek érvénybe megfelelő intézkedéseket a vízummentes utazási rendszert érintő további visszaélések megakadályozására, és hogy lépjenek fel hatékonyan az uniós tagállamokban lefolytatott menekültügyi eljárásokat érintő szervezett visszaélésekkel szemben;

Regionális együttműködés és kétoldalú kérdések

45.  elismerően szól Bosznia-Hercegovina regionális együttműködésben való konstruktív szerepvállalásáról, és kéri az országot, hogy minden szomszédjával együttműködve dolgozzon a közös határok megállapításán;

46.  kéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a Horvátország uniós csatlakozásával kapcsolatos előkészületeket, Bosznia-Hercegovina élelmiszer-biztonságra vonatkozó jogszabályait az uniós vívmányokhoz igazítva; aggodalmát fejezi ki a bosznia-hercegovinai hatóságok tétlensége miatt, és amiatt, hogy ez veszteségekhez vezethet az ország exportpiacain; üdvözli az eddig elért előrehaladást, és nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy gyors ütemben építsék ki a horvát határon felállítandó uniós határállomásokon szükséges infrastruktúrát; üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy az utolsó még fennálló határigazgatási – többek között a Neum/Ploče megállapodással kapcsolatos – vitákra Horvátország uniós csatlakozása fényében a Horvátország és Bosznia-Hercegovina részvételével zajló háromoldalú tárgyalásain próbáljon megoldást találni; további konstruktív erőfeszítésekre szólít fel e tekintetben, szükség esetén lehetővé téve további uniós határállomások létrehozását; nagyra értékeli Bosznia-Hercegovina hozzájárulását a lezáratlan ügyek megoldása terén elért előrelépésekhez, ideértve a helyi határforgalmi megállapodás végleges kialakítását is, amelynek célja a polgárok közlekedésének egyszerűbbé tétele a határövezetekben; véleménye szerint olyan megoldást kell találni, amely 2013 júliusa után is fenntartja a két ország között a személyi igazolványok jelenlegi rendszerét, hogy a bosznia-hercegovinai polgárok továbbra is utazhassanak Horvátországba;

47.  ismételten felszólít a koszovói állampolgárok belépésének engedélyezésére, mivel Bosznia-Hercegovina az utolsó ország a térségben, amely ezt megtagadja; ezért kéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy – követve Szerbia és más országok példáját – ismerjék el a koszovói állampolgárok alapvető úti okmányait, hogy azok beléphessenek az ország területére;

48.  ismételten kiemeli a schengeni országokba történő vízummentes beutazáshoz szükséges minden szükséges feltétel és intézkedés folyamatos és szigorú végrehajtásának, a hosszú távú stratégiák megvalósításának, és a kisebbségi politika szabályozásának szükségességét; szükségesnek tartja, hogy tájékoztassák a polgárokat a vízummentes rendszer korlátairól, hogy megakadályozzák a szabad utazáshoz való jogot érintő és a vízumliberalizációs politikával való mindennemű visszaélést; megjegyzi, hogy a Bosznia-Hercegovinából származó, és az EU tagállamaiban menedékjogot kérő személyek száma tartósan alacsony; hangsúlyozza a bosznia-hercegovinai polgárok vízummentes utazásának fontosságát;

o
o   o

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, Bosznia-Hercegovina elnöki hivatalának, Bosznia-Hercegovina minisztertanácsának, Bosznia-Hercegovina parlamenti közgyűlésének, valamint Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Boszniai Szerb Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 18. o.
(2) HL L 188., 2011.7.19., 30. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0085.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453.


A Macedónia volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2012. évi eredményjelentés
PDF 328kWORD 36k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása a Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről (2013/2866(RSP))
P7_TA(2013)0226B7-0186/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i határozatára, amely megadta az uniós tagjelölt státuszt, és tekintettel az Európai Tanács 2006. június 15–16-i és 2006. december 14–15-i üléseit követő elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU és az USA misszióvezetőinek 2013. január 11-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az elért eredményekről szóló 2012-es bizottsági jelentésre (SWD(2012)0332) és a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0600),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 845 (1993) és 817 (1993) számú határozataira, az ENSZ Közgyűlésének 47/225 (1993) számú határozatára, valamint az 1995-ös ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló ítéletére,

–  tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának 329(2012) számú, az országbeli helyi demokráciáról szóló ajánlására,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, köztük „Bővítés: szakpolitikák, kritériumok és az EU stratégiai érdekei” című 2012. november 22-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a parlamenti vegyes bizottság 2012. június 7-i 10. ülésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az integrációs folyamat során valamennyi tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országgal saját érdemeik alapján kell foglalkozni;

B.  mivel a magas szintű csatlakozási párbeszéd új lendületet vitt az országban zajló reformfolyamatokba;

C.  mivel az uniós csatlakozás az ország hosszú távú stabilitása és az etnikumok közötti megfelelő kapcsolatok szempontjából alapvető fontosságú;

D.  mivel az Európai Tanács – a Bizottság ezzel kapcsolatos pozitív ajánlása ellenére – a negyedik egymást követő évben is úgy határozott, hogy nem nyitja meg a csatlakozási tárgyalásokat az országgal; mivel az újabb halasztás növeli az ország közvéleményének egyre fokozódó elégedetlenségét az európai uniós integrációs folyamat patthelyzete, valamint a belföldi problémák és belső feszültségek elmélyülésének veszélye miatt; mivel a kétoldalú kérdések nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások hivatalos megnyitását, jóllehet azokat még a csatlakozási folyamat vége előtt meg kell oldani;

E.  mivel az ország készen áll az Unióval folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésére;

F.  mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok továbbra is a bővítési folyamat lényegi részét alkotják;

G.  mivel a kétoldalú kérdésekkel konstruktív szellemben, az általános európai uniós érdekek és értékek figyelembevételével kell foglalkozni;

Általános szempontok

1.  ismételten sürgeti a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül tűzze ki a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a legutóbbi, 2012. december 11-i ülésén a negyedik egymást követő évben határozott úgy, hogy nem követi a Bizottság ajánlását, és még nem kezdte el a csatlakozási tárgyalásokat; mindazonáltal úgy véli, hogy az Európai Tanács következtetései, amelyeket egy határidőhöz kötött határozathozatal céljából egyhangúan hagytak jóvá a Bizottság további jelentése alapján, valódi előrelépést jelentenek, elismerve – az Európai Tanács 2012. decemberi következtetéseiben megfogalmazottak szerint – a kellő mélységű előrelépés szükségességét kulcsfontosságú területeken; gratulál a bővítésért felelős biztosnak kezdeményezéseiért, és felhívja, hogy az általa készítendő jelentésben térjen ki a bővítés elmaradásából eredő költségekre és a status quo fenntartása esetén az ország szempontjából felmerülő legnagyobb kockázatok értékelésére; üdvözli az Európai Bizottság 2013. április 16-i tavaszi jelentését, és felhívja az ír elnökséget, hogy folytasson intenzív diplomáciai tevékenységet annak érdekében, hogy megfelelő eredmények álljanak rendelkezésre a Tanács arra vonatkozó határozatához, hogy 2013. június végén megnyitja a tárgyalásokat;

3.  hangsúlyozza, hogy a jószomszédi kapcsolatok az uniós csatlakozási folyamat lényeges pillérét alkotják; üdvözli az ország általános konstruktív szerepét a többi csatlakozásra váró országgal ápolt kapcsolatok tekintetében; ösztönzi az Athén, Szófia és Szkopje közötti diplomáciai kapcsolatok folytatódását, és hangsúlyozza a kölcsönös tiszteleten, barátságon és konstruktív párbeszéden alapuló „jószomszédi viszonyok” kialakítása iránti elkötelezettség kinyilvánításának fontosságát mindhárom részről, melyhez hozzátartozik a félreértések megoldására és az ellenségesség meghaladására irányuló őszinte szándék; javasolja minden olyan gesztus, nyilatkozat vagy fellépés elkerülését, amely hátrányosan érinthetné a jószomszédi kapcsolatokat; e tekintetben üdvözli a szkopjei és a szófiai kormány képviselőinek közelmúltban megrendezett első találkozóját, ahol megvitatták a két ország közötti jószomszédi viszonyról szóló megállapodás aláírásának lehetőségét; sürgeti, hogy a bővítési biztos jelentésében fordítson különös figyelmet a „jószomszédi viszonyok” kérdésére; egyúttal fokozott szociokulturális együttműködést szorgalmaz a térségben élő népcsoportok között fennálló kötelékek megerősítése érdekében;

4.  megismétli álláspontját, miszerint a kétoldalú kérdésekkel – konstruktív és jószomszédi szellemben – a csatlakozási folyamat legkorábbi szakaszában, lehetőleg a csatlakozási tárgyalások megnyitása előtt foglalkozni kell; emlékeztet azon megközelítésére, miszerint a kétoldalú kérdések nem használhatók fel eszközként az uniós csatlakozási folyamat hátráltatására;

5.  fenntartja, hogy az integrációs folyamat során valamennyi tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országgal saját érdemeik alapján kell foglalkozni;

6.  határozott meggyőződése, hogy a tárgyalások megkezdése már önmagában is jelentősen ösztönözheti a további reformokat, javíthatja a belföldi helyzetet, előmozdíthatja az etnikumok közötti párbeszédet, és segítheti a jószomszédi viszonyok kedvező alakulását;

7.  úgy ítéli meg, hogy a magas szintű csatlakozási párbeszéd fontos szerepet töltött be a jelenlegi vitás helyzet javításában és abban, hogy az uniós csatlakozási folyamat új erőre kapjon; üdvözli az azonosított szakpolitikai területek több mint 75%-án elért előrelépéseket; ismételten felhívja a figyelmet a teljes és visszafordíthatatlan végrehajtás fontosságára; hangsúlyozza, hogy a magas szintű csatlakozási párbeszéd nem a tárgyalások pótlására szolgál; felhívja a Tanácsot, hogy a további előrehaladás érdekében kérje fel a Bizottságot az átvilágítási folyamat lehető legrövidebb időn belül történő megkezdésére;

8.  üdvözli és teljes mértékben támogatja a legutóbbi megállapodást, amely a patthelyzet feloldását jelenti az ország hazai politikai fejleményei tekintetében, és úgy véli, hogy a jelen megállapodás lehetővé teszi – az Európai Tanács vitáit megelőzően – az uniós csatlakozás felé való továbbhaladást; felhívja valamennyi felet a politikai párbeszéd folytatására, és hangsúlyozza, hogy az uniós menetrend széleskörű támogatást és részvételt kíván meg valamennyi párttól; hangsúlyozza, hogy a politikai nézeteltérések megvitatásának és megoldásának szempontjából a nemzeti parlament kulcsfontosságú demokratikus intézmény, és az ország valamennyi politikai erejétől azt kéri, hogy ebben a szellemben cselekedjék, tiszteletben tartva annak eljárásait és az alapját képező demokratikus értékeket; támogatja a parlament működésének javítását célzó kezdeményezéseket, beleértve a 2012. december 24-i események felelőseinek elszámoltatására létrehozandó vizsgálóbizottság felállítására irányuló javaslatot, a parlament eljárásainak átfogó, valóban pártközi alapon történő reformjáról szóló ajánlások elkészítését, a parlament tekintélyének, függetlenségének és legitimitásának javítása, valamint a hasonló incidensek megismétlődésének elkerülése céljából; felkéri a hatóságokat a vizsgálóbizottság haladéktalan felállítására, hogy az elkezdhesse a rendes politikai folyamatok helyreállítását célzó fontos munkáját az országban; sajnálja, hogy a parlamentből újságírókat is kitiltottak, és felszólít a kormány és az újságírók szövetsége közötti párbeszédnek az újságírók bizalmát és hitét visszaadó feltételek közötti;

9.  mély aggodalmát fejezi ki az etnikumok közötti kapcsolatokban az év során előtérbe került feszültségekkel kapcsolatban; úgy véli, hogy a soknemzetiségű, multikulturális és többvallású békés társadalom irányába történő fejlődésben és a társadalom etnikai hovatartozás mentén történő polarizálódásához fűződő kockázat kiküszöbölésében alapvető szerepet játszik a megerősített politikai párbeszéd; határozottan elítéli az etnikai alapú intolerancia valamennyi megnyilvánulását és jelét;

10.  üdvözli az ohridi keretmegállapodás végrehajtásáról szóló kormányzati jelentést, és elvárja a jelentés nyilvánosságra hozatalát annak érdekében, hogy az ország soknemzetiségű jövője széles körű társadalmi és politikai támogatást kapjon; ösztönzi a kormányt, hogy mihamarabb térjen rá a felülvizsgálat következő szakaszára;

11.  üdvözli 2011–14. évi decentralizációs programot, és felszólít a regionális fejlesztésre vonatkozó törvény teljes körű végrehajtására; ösztönzi a kormányt, hogy folytassa a pénzügyi decentralizációt törekedve arra, hogy középtávon a GDP 9%-át a helyi és regionális hatóságok költsék el; elismerését fejezi ki a kormánnyal partnerségben működő UNDP és a tágabb adományozói közösség által folytatott munka iránt, amely célja, hogy a helyi önkormányzat kapacitását építse a jó kormányzás és valamennyi polgár egyenlő hozzáférésének biztosítása érdekében;

12.  üdvözli a hatóságok erőfeszítéseit a kommunista múlttal való szakítással, a korábbi jugoszláv titkosszolgálatokhoz köthető ügynökök nevének nyilvános közzétételével, valamint a lusztrációs törvény időbeli hatályának a nyilvános információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény elfogadásának időpontjáig történő kiterjesztésével kapcsolatban; ugyanakkor arra ösztönzi a hatóságokat, hogy szerezzék vissza a jugoszláv titkosszolgálati archívumokat Szerbiától, a lusztrációs folyamatot pedig a hírszerző és a kémelhárító szolgálatok személyi állományára is terjesszék ki; szorgalmazza az adatellenőrzési bizottság mandátumának megerősítését azáltal, hogy a hírszerző és kémelhárító szolgálatoktól származó összes szükséges dokumentumot állandó jelleggel e bizottsághoz átirányítják; hangsúlyozza a biztonsági ágazat reformjának, valamint a hírszerző és kémelhárító szolgálatok szigorúbb parlamenti felügyeletének szükségességét;

13.  úgy véli, hogy egy soknemzetiségű társadalom megerősített politikai párbeszéden, példamutató, más etnikumok iránt elfogadást és türelmet tanúsító vezetésen, valamint olyan oktatási rendszeren keresztül valósítható meg, amely a soknemzetiségű társadalom értékeire tanít; üdvözli a kormány soknemzetiségű oktatási projektjét és felszólítja az összes iskolát, hogy kövesse az úttörők, köztük a kumanovói iskolák példáját, amelyek célkitűzése, hogy felszámolják a különböző etnikumú közösségek elkülönített oktatását;

14.  határozottan arra bátorítja a hatóságokat és a civil társadalmat, hogy tegyék meg a történelmi megbékélésre irányuló megfelelő intézkedéseket a különböző etnikai csoportok közötti és e csoportokon belüli megosztottság feloldása érdekében, beleértve a bolgár identitású állampolgárokat is; újólag felszólít pozitív lépések megtételére a szomszédos uniós tagállamokkal közös események és személyiségek együttes megünneplése tekintetében; bátorítja a történelemmel és oktatással foglalkozó közös szakértői bizottságok létrehozására irányuló kísérleteket, amelyek a tudományos együttműködést megerősítve és a fiatal generációk szomszédos népek iránti pozitív hozzáállását előmozdítva hozzájárulnának a történelem objektív, tényeken alapuló értelmezéséhez; sürgeti a hatóságokat, hogy vezessenek be a történelem ideológiai értelmezésétől mentes olyan tananyagokat, amelyek a kölcsönös megértést kívánják elősegíteni; aggodalommal tölti el az „antikizálás” jelensége; meggyőződése, hogy a kultúrát és a művészetet a népek megosztása helyett egymáshoz közelítésükre kell felhasználni; sürgeti a kormányt, hogy adjon egyértelmű jelzést a nyilvánosság és a média számára, hogy az országban a nemzetiségi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés nem eltűrt jelenség, beleértve az igazságszolgáltatás, a média, a foglalkoztatás és a szociális lehetőségek területét is; hangsúlyozza e fellépések fontosságát a különböző etnikai közösségek integrációja, valamint az ország stabilitása és európai uniós integrációja szempontjából;

15.  üdvözli a gyermekigazságügy területén a normatív keret erősítésében elért haladást, ideértve a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatására vonatkozó törvény módosítását, egy felügyeleti rendszer létrehozását és a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó nemzeti stratégia kidolgozását is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elégtelen források, a szakmai személyzet korlátozott kapacitása és a gyermekkorú áldozatok számára elérhető hatékony válaszadási rendszer hiánya miatt még mindig vannak hiányosságok a bűncselekmények gyermekkorú áldozatainak – és különösen az erőszak áldozatainak – védelme terén; szorgalmazza több pénzügyi és humán erőforrás biztosítását a Szociális Munkaközpontok számára, valamint olyan multidiszciplináris csoportok létrehozását, amelyek helyreállítási, rehabilitációs és reintegrációs szolgáltatásokat tudnak biztosítani a gyermekkorú áldozatok számára;

A jószomszédi kapcsolatok és az országnévvel kapcsolatos kérdés

16.  továbbra is sajnálatosnak tartja, hogy a névvita mindmáig akadályt gördít az ország uniós tagállammá válásának útjába; egyetért az Európai Tanáccsal abban, hogy a névvitát mindkét részről véglegesen és haladéktalanul le kell zárni, és hogy a nemzetközi jog részét képező hágai határozatnak hatályba kell lépnie; határozottan támogatja az ENSZ különmegbízottjának egy kölcsönösen elfogadható megoldás elérésére irányuló törekvéseit; üdvözli a bővítési biztos által beterjesztett, a Szkopje, Athén és Brüsszel közötti háromoldalú találkozóra vonatkozó javaslatot; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés lökést adhat az ENSZ által vezetett tárgyalásoknak; üdvözli azt az új lendületet, amely az egyetértési megállapodásnak, valamint a közelmúltban az ENSZ-közvetítővel folytatott kapcsolatfelvételeknek köszönhető; felhívja valamennyi felet, hogy ragadják meg az alkalmat és vigyék sikerre a fellépést, és folytassanak konstruktív párbeszédet a megoldás megtalálása, illetve a patthelyzet feloldása érdekében; úgy véli, hogy az ország vezetésének és az Európai Uniónak fel kell vázolniuk a nyilvánosság számára annak előnyeit, hogy a kérdésről szóló népszavazás előtt megoldást találjanak;

17.  ismételten sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU-Szerződéseknek megfelelően kezdjék meg egy általánosan alkalmazandó választottbírósági eljárás kidolgozását, melynek célja a csatlakozni kívánó országok és tagállamok közötti kétoldalú kérdések rendezése;

18.  örömmel fogadja a „macedón” kifejezés használatát a 2012-es helyzetjelentésben, tiszteletben tartva a különböző nyelveket, identitásokat és kultúrákat az országon belül és a szomszédos uniós tagállamokban;

Politikai kritériumok

19.  egyetért a Bizottság azon megállapításaival, miszerint az ország továbbra is eleget tesz a politikai kritériumoknak;

20.  felszólít a Parlament kormány fölött gyakorolt ellenőrző szerepének megerősítésére és a választási kódex javítására, valamint a politikai pártok finanszírozásának átláthatóbbá tételére; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a 2011. évi parlamenti választások után kiadott EBESZ/ODIHR-ajánlásokat csak részben hajtották végre, és erre vonatkozólag az ajánlások teljes körű végrehajtása érdekében felhívja a kormányt a törvények módosítására, többek között a választói névjegyzék felülvizsgálata és frissítése tekintetében;

21.  üdvözli a folytatódó erőfeszítéseket a polgári és közszolgálat, valamint az általános közigazgatási eljárások jogalkotási keretének javítása területén, így a közszolgálati alkalmazottakra és az általános közigazgatási eljárásokra vonatkozó törvények kapcsán; további erőfeszítésekre szólít fel az átláthatóság, a pártatlanság, a professzionális közigazgatás, az érdemeken alapuló szolgálatba való felvétel biztosítása, valamint a pénzügyi ellenőrzés, a stratégiai tervezés és a humánerőforrás-gazdálkodás erősítése érdekében;

22.  további erőfeszítésekre szólít fel a bírói testület függetlenségének és pártatlanságának garantálása érdekében; fontosnak véli a bírák felmentéséhez szükséges feltételek egyértelműsítését a bírói függetlenség kockázatának kiküszöbölése érdekében; üdvözli a bírósági ügyek terén tapasztalható elmaradás csökkentésre irányuló előrelépéseket, azonban sürgeti azon intézkedések megtételét, amelyek csökkentik a legfelsőbb bíróság és a közigazgatási bíróság késedelmeit; sürgeti a bírósági hálózat fokozatos racionalizálását, valamint a bírák és ügyészek akadémiájának további támogatását, tekintettel az akadémiának a folyamatos képzés és az érdemeken alapuló felvétel biztosításában játszott kulcsfontosságú szerepére;

23.  üdvözli a bírósági rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelésére irányuló erőfeszítéseket, és különösen a bírósági rendszer valamennyi szintjén működő bíróságok ítéleteinek közzétételét az adott bíróság honlapján; hangsúlyozza, hogy végrehajtási nyilvántartást kell létrehozni a büntetőeljárásokról és büntetőítéletekről, amely alapján az előrelépés mérhető; felszólít az igazságszolgáltatás egységesítésére az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében;

24.  támogatja az EULEX különleges vizsgálótestületét (SITF), és arra ösztönzi az országot, hogy teljes mértékben működjön együtt vele és segítse munkáját;

25.  üdvözli a korrupció elleni küzdelem jogi keretének erősítését – beleértve az összeférhetetlenségről szóló törvény módosításait –, azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korrupció az országon belül és az egész térségben egyaránt továbbra is elterjedt; felhív határozottabb erőfeszítésekre a jelenleg hatályos törvények végrehajtása területén, és további erőfeszítéseket tart szükségesnek annak érdekében, hogy meggyőző eredményeket érjenek el a kiemelt fontosságú ügyekben hozott ítéletek terén; örömmel fogadja az EBESZ által támogatott korrupcióellenes programot, nevezetesen a PrijaviKorupcija.org projektet, amelynek keretében lehetővé válik a korrupciós esetek sms-ben történő bejelentése, továbbá üdvözli tíz polgármester nyilatkozatát arról, hogy településükön a korrupcióval szemben semmilyen toleranciát nem tanúsítanak;

26.  megjegyzi, hogy bár a korrupcióhoz kapcsolódó bűncselekményekért kiszabott büntetések szigorodtak, vagyontárgyak lefoglalását, illetve elkobzását elrendelő végzést továbbra is csak rendkívüli esetekben hoznak; véleménye szerint a vagyontárgyak lefoglalása és elkobzása a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú eszköze; felhívja az ország hatóságait, hogy teljes körűen hajtsák végre a büntető törvénykönyv kiterjesztett elkobzásra, illegális vagyongyarapodásra és jogi személyek büntetőjogi felelősségére vonatkozó rendelkezéseit;

27.  elismerését fejezi ki a pártfinanszírozási törvény módosítása miatt; megemlíti különösen az Állami Számvevőszékre (ÁSZ) ruházott vezető szerepet a politikai finanszírozás felügyelete terén; felhívja az ország hatóságait, hogy lássák el az ÁSZ-t megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy proaktív módon és alaposan ellenőrizhesse a párt- és kampányfinanszírozást, valamint jelentősen javíthassa a közkiadások és a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát;

28.  megjegyzi, hogy a nemzeti hírszerzési adatbázis létrehozására irányuló tevékenységek folyamatban vannak; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció, a csalás, a pénzmosás és más súlyos bűncselekmények, köztük a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem teljes körű támogatása érdekében zárják le a pályázati eljárást, és a lehető legrövidebb időn belül döntsenek a nemzeti hírszerzési adatbázis megvalósítójának alanyáról;

29.  üdvözli a hírnévrontás bűncselekményi mivoltának eltörlését, és a szólásszabadsággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó, a kormány és az újságírók között folytatott párbeszéd megerősítését; felszólítja a hatóságokat, hogy a továbbiakban is erősítsék és mozdítsák elő az információk szabadságát és a médiapluralizmust, mindennemű politikai vagy pénzügyi befolyástól függetlenül; mindazonáltal aggódik, amiért az ország jelentősen hátrébb szorult a Riporterek Határok Nélkül által készített sajtószabadság-rangsorban, és további erőfeszítésekre szólít fel az újságírói szakmai szabványok erősítése, a feltáró újságírás, a médiapluralizmus elősegítése, a közszolgálati műsorszolgáltatás függetlensége, a médiában dolgozók munkaügyi jogainak erősítése, a médián belüli tulajdonviszonyok átláthatósága, a fenntarthatóság és az európai normáknak való megfelelés biztosítása érdekében; aggasztónak találja az újságírók között széles körben elterjedt öncenzúrát, valamint azt is, hogy a média területén nincs működő önszabályozó testület; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kormány által finanszírozott reklámkampányok jelentős része a kormánypárti médiát használja hordozóul; támogatja az internet cenzúrája ellen küzdelmet folytató közösségi médiában tevékenykedő aktivistákat;

30.  aggódik amiatt, hogy a média elemzések nélkül és a tárgyilagosságot nélkülözve foglalkozott a közelgő 2013. márciusi helyhatósági választásokkal, különösen az ellenzék tevékenységét illetően, amely a kampány időszakában gyakorlatilag meg sem jelent az állami és a magánkézben levő médiában; hangsúlyozza, hogy a szemfüles és professzionális média elengedhetetlen feltétele a demokratikus kultúra és intézmények fejlődésének, valamint a politikai kritériumok teljesülésének az országban;

31.  tudomásul veszi az Emberi Jogok Európai Bírósága nagytanácsának az El-Masri ügyben hozott 2012. december 13-i ítéletét, amely Khaled El-Masri német állampolgár 2003. december 31-i elrablása, rendkívüli kiadatása és megkínzása, egy szkopjei szállodában 23 napig történő fogva tartása, majd a szkopjei repülőtérről Afganisztánba történő szállítása kapcsán megállapítja az Európai Egyezmény többszöri megsértését; felhívja a kormányt, hogy minden szempontból haladéktalanul tegyen eleget az EJEB ítéletében foglaltaknak, beleértve a hivatalos bocsánatkérést El-Masri úrtól, a bíróság által megítélt kártérítés megfizetését és a nemzetközi vizsgálóbizottság létrehozása iránti elkötelezettségének kinyilvánítását is;

32.  üdvözli az ENSZ nemek közötti esélyegyenlőséggel és a nők jogaival foglalkozó szervezetével (UN Women) partnerségben kidolgozott, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről szóló új jogszabályt, a nemek esélyegyenlőségén alapuló költségvetési tervezésről szóló első ötéves stratégiát, a roma integrációról szóló cselekvési terv számára kiutalt alapot és a roma lakhelyek törvényesítését segítő projektet; üdvözli az LMBT személyek számára újonnan megnyitott támogató hivatalt, de aggódik az ellene megnyilvánult vandalizmus miatt; arra ösztönzi a kormányt, hogy folytassa a megkülönbözetés elleni politikák – különösen az etnikai és nemzeti hovatartozáson alapuló megkülönböztetéshez kapcsolódó politikák – megerősítését;

33.  felhívja a minisztereket és hivatalnokokat, hogy nyilvánosan ítéljék el az LMBT személyek hátrányos megkülönböztetését, gondoskodjanak az LMBT közösség által tervezett meleg büszkeség napja vagy más események biztonságos és sikeres lezajlásáról, és vállaljanak kötelezettséget az Európai Unióról szóló Szerződésben megnevezett valamennyi alapon történő megkülönböztetésmentességért; felhívja a médiát, hogy szorítsa vissza az LMBT-ellenes retorikát, a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletre uszítást is beleértve;

34.  aggodalmát fejezi ki a rendőrség által tanúsított embertelen bánásmóddal kapcsolatos esetek miatt; szorgalmazza a rendőrség személyi állományának folyamatos továbbképzését, szakmai felkészítését és politikától való mentesítését; úgy véli, hogy a büntetlenség elleni fellépés, valamint a demokratikus és elszámoltatható rendőri erők biztosítása céljából a bűnüldöző hatóságok tekintetében független felügyeleti mechanizmusra van szükség;

35.  hangsúlyozza, hogy az összes nyugat-balkáni ország polgárainak adott vízummentesség rendkívül fontos előny az uniós integrációs folyamat során, valamint a belpolitikai és igazságügyi reformok felgyorsításának egyik igen erős ösztönzője;

36.  felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek intézkedéseket és működjenek együtt az uniós tagállamokkal az ország polgárai által az Unióban benyújtott jogosulatlan menedékkérelmek megakadályozása céljából, ugyanakkor minden polgár számára garantálják a vízummentes utazáshoz való jogot, és vegyék elejét a romák és az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek mindennemű megkülönböztetésének, illetve megbélyegzésének; felhívja az uniós tagállamok kormányait, hogy ne kifogásolják vagy akadályozzák a polgárok vízummentes utazását, hanem sürgessék a hatóságokat olyan politikák végrehajtására, amelyek tisztességes jövőt biztosítanak minden polgár számára az országon belül;

37.  miközben örömmel fogadja a parlamentben részt vevő női politikusok néhány uniós tagállamhoz viszonyított magas számát, továbbra is aggódik a nők munkaerőpiacon való alacsony szintű részvétele miatt; felszólítja a hatóságokat, hogy erősítsék a fogyatékkal élő, utcára került, kábítószert használó, valamint szexuálisan zaklatott, családon belüli erőszak vagy emberkereskedelem áldozatául esett gyermekek ellátására irányuló szolgáltatásaikat;

38.  üdvözli a Bizottság által a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem terén elért folyamatos eredményeket; teljes foglalkoztatottságra szólít fel, és úgy véli, hogy ennek az esélyegyenlőségi testületek európai hálózata általi elfogadása példaként szolgál más ügynökségek és szervezetek számára a kapcsolódó európai hálózatokba történő integráción keresztül az uniós csatlakozás előmozdítására;

Civil társadalom

39.  úgy véli, hogy olyan politikai kultúra kialakítása, amely hasznosítja a független, plurális, etnikailag és kulturálisan sokszínű és elfogulatlan civil társadalom előnyeit, kulcsfontosságú az ország további demokratikus fejlődése érdekében; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a civil társadalmi szervezeteket, azoknak függetlenné kell válniuk a politikai érdekektől, és növelni kell a közös projektek intenzitását, amelyek egyaránt előnyösek a szomszédos országok civil társadalmi szervezetei számára és Európa-szerte általánosságban;

40.  üdvözli a civil társadalmi szervezetekkel a jogi segítségnyújtásról és alapítványokról szóló jogszabályok módosításáról folytatott konzultációt; felszólít a civil társadalmi szervezetekkel való teljes körű és kellő időben történő, az összes vonatkozó politikai kezdeményezésről, köztük a magas szintű csatlakozási párbeszédről és az átlátható módon kiválasztott civil társadalomfigyelő tagok összes illetékes kormányzati munkacsoportba történő integrációjáról szóló konzultációra;

41.  kiemeli, hogy a civil társadalmi szervezetek létfontosságú szerepet játszhatnak az uniós integrációs folyamat átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és inkluzívabbá tételében;

42.  úgy véli, az előcsatlakozási támogatási eszközről (IPA) készített parlamenti tanulmány arról tanúskodik, hogy szükség van a kormány civil társadalmakkal való „partnerségre” irányuló célkitűzés iránt való elköteleződésére, valamint társfinanszírozás biztosítása érdekében szükség van nemzeti alapok létrehozására, hogy a civil társadalmi szervezetek teljes körűen részt vehessenek az uniós finanszírozású programokban; felszólítja a civil társadalmi szervezeteket, hogy teljes mértékben vegyenek részt a következő IPA programozási döntéseiben;

Gazdasági kérdések

43.  elismerését fejezi ki az országnak a makrogazdasági stabilitás fenntartásáért; rámutat azonban, hogy az állami szektor adóssága növekedett, a költségvetési irányítás minősége romlott, és a külföldi beruházások tekintetében bekövetkezett globális gazdasági visszaesés negatív hatásokkal járt;

44.  üdvözli az üzleti környezet erősítését célzó jogalkotási intézkedéseket és a megbízható középtávú makro-költségvetési stratégiák kidolgozására irányuló folyamatos fellépést; arra ösztönzi a politikai erőket, hogy kezdjenek átlátható politikai párbeszédet az ország költségvetési helyzetéről és hitelkötelezettségeiről;

45.  aggódva jegyzi meg, hogy a munkanélküliség továbbra is nagyon magas, és a fiatal munkanélküliek száma világviszonylatban az egyik legmagasabbnak számít, ugyanakkor a nők foglalkoztatottsága továbbra is igen alacsony; üdvözli az ILO tisztességes munkaprogramjával együtt készített cselekvési tervet, amely a fiatalok foglalkoztatására irányul; felszólítja a kormányt, hogy javítsa a munkaügyi szabályok érvényesítésével foglalkozó szervek közötti koordinációt, és építsen az európai szakszervezetek által szervezett közös képzésekre annak érdekében, hogy a szociális partnerek minél jobban bekapcsolódhassanak a társadalmi párbeszédekbe; álláspontja szerint a tudásalapú gazdaság kiépítésének előmozdításához a kutatási, technológiafejlesztési és innovációs kapacitás erősítésébe való további befektetés szükséges;

46.  üdvözli a közlekedési, az energetikai és a távközlési hálózatok modernizálása terén elért előrehaladást, és különösen a X. folyosó(2) befejezésére tett erőfeszítéseket; tekintettel a vasúti összeköttetések mint a közúti közlekedés alternatívái jelentőségére, üdvözli, hogy a kormány modernizálni szeretné, illetve ki szeretné építeni a vasúti összeköttetést Szkopje és a szomszédos államok fővárosai között, és felszólít a VIII. folyosón(3) belüli vasúti összeköttetések kiépítésének befejezésére;

47.  kiemeli a gazdasági válság elleni küzdelemmel kapcsolatos döntések meghozatalakor a kormány és a magánvállalatok közötti konzultációs mechanizmus kialakításának fontosságát; kijelenti továbbá, hogy egy ilyen mechanizmus megoldást jelenthet az oktatási rendszer piaci igényekhez való igazítására, ami csökkentheti a munkanélküliséget a fiatalok körében;

48.  tudomásul veszi a kormánynak a helyi közúti infrastruktúra újjáépítésére irányuló erőfeszítéseit az országban, amelyek célja az alternatív turizmus és a polgárok életminőségének javítása; e tekintetben arra bátorítja az országot, hogy dinamikusabb megközelítést alkalmazzon az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) keretében zajló regionális fejlesztési projektekben, ami elmélyíti a határokon átnyúló együttműködést és a térségbeli országok közötti kapcsolatokat;

49.  rámutat arra, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség a környezetvédelem területén, illetve különösen a vízminőség, a természetvédelem, az ipari szennyezés korlátozása és a kockázatkezelés terén; hangsúlyozza, hogy az igazgatási kapacitás megfelelő megerősítése nélkül nem érhető el jelentős haladás; felhívja az ország kormányát, hogy e tekintetben tegye meg a szükséges intézkedéseket;

50.  ismételten felhívja a figyelmet a megújuló energiában rejlő lehetőségre az ország számára, és üdvözli, hogy jelenleg is előrelépések történnek, amit a 21 kis vízerőműre már megadott új koncesszió, egy működésben lévő vízerőmű és egy építés alatt álló szélerőműpark is példáz; felhívja a kormányt, hogy fokozza a nyilvános vitát az éghajlatváltozás hatásairól, növelje a nemzeti jogszabályoknak az e téren hatályos közösségi vívmányokkal való összehangolására irányuló erőfeszítéseit, valamint hajtsa végre a nemzeti jogszabályokat, különösen a vízgazdálkodás, az ipari szennyezés korlátozása, a természetvédelem és az éghajlatváltozás terén; kiemeli az igazgatási kapacitás központi és helyi szintű megerősítésének szükségességét;

51.  arra ösztönzi a hatóságokat, hogy a polgárok és vállalkozások számára hatékony, elérhető és átlátható szolgáltatások nyújtását célzó közigazgatási reformok részeként fokozzák az e-kormányzat bevezetésére irányuló erőfeszítéseiket;

Regionális és nemzetközi együttműködés

52.  örömmel fogadja, hogy az ország jelenleg a délkelet-európai együttműködési folyamat elnöke, és várakozása szerint hozzájárul majd az erős európai ütemtervhez, a jószomszédi kapcsolatokhoz és a befogadáshoz; kiemeli a regionális együttműködés fontosságát az európai menetrenddel és értékekkel összhangban, és e tekintetben további előrehaladást szorgalmaz; ismételten megerősíti, hogy az Unió szempontjából fontos a térség – kivétel nélkül – valamennyi országának csatlakozására törekedni;

53.  úgy véli, hogy a „nyugat-balkáni” felfogásról a „délkelet-európai” felfogásra történő átváltás nagyban hozzájárulhat ehhez a törekvéshez;

54.  örömmel fogadja az ország EUFOR/Althea misszióban való részvételét és a megállapodást, amely bevonja az országot a KBVP válságkezelési műveleteibe; felkéri az országot, hogy teremtse meg az összhangot a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó uniós állásponttal;

55.  felszólítja a kormányt és valamennyi illetékes hatóságot, hogy teljesítsenek minden szükséges feltételt és intézkedést a schengeni országokban való vízummentes utazáshoz; szükség van arra, hogy az állampolgárokat tájékoztassák a vízummentesség korlátozásairól, valamint megelőzzék a szabad utazással és a vízumliberalizációval való visszaéléseket; a szabad utazás alóli mentesség minden bizonnyal kedvezőtlen társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel járna;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ország kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0453.
(2) Az ausztriai Salzburgtól a görögországi Thesszalonikiig futó X. folyosó a tíz páneurópai közlekedési folyosó egyike. A folyosó „D” ága Velesz–Prilep–Bitola–Flórina–Igumeníca útvonalon (Via Egnatia) halad.
(3) Az albániai Durrëstól a bulgáriai Várnáig futó VIII. folyosó a tíz páneurópai közlekedési folyosó egyike. Áthalad Szkopjén is.


Az EU–USA kereskedelmi és beruházási megállapodásokról szóló tárgyalások
PDF 306kWORD 28k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott uniós kereskedelmi és befektetési tárgyalásokról (2013/2558(RSP))
P7_TA(2013)0227B7-0187/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU–USA csúcstalálkozó 2011. november 28-án kiadott közös nyilatkozatára, valamint az EU–USA Transzatlanti Gazdasági Tanács 2011. november 29-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a munkahelyteremtéssel és a növekedéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2013. február 11-i végleges jelentésére(1),

–  tekintettel az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, és az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy 2013. február 13-i közös nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a 2013. február 7–8-i Európai Tanács következtetéseire(3),

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. október 23-i, az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló állásfoglalására(4),

–  tekintettel a transzatlanti jogalkotói párbeszéd 2012. november 30-án és december 1-jén Washingtonban tartott 73. parlamentközi ülésének közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a londoni székhelyű Gazdaságpolitikai Kutatások Központjának (Centre for Economic Policy Research) 2013. márciusi, „A kereskedelem és befektetés transzatlanti akadályainak csökkentése – gazdasági értékelés” című végleges projektjelentésére(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU és az Egyesült Államok a világ két jelentős globális kereskedője és befektetője, és együtt a világ GDP-jének közel felével rendelkeznek és a világkereskedelem harmadát bonyolítják;

B.  mivel az EU és az Egyesült Államok piacai rendkívül integráltak, és közel 2 milliárd EUR értékben zajlik naponta a termékek és szolgáltatások kétoldalú kereskedelme, ami munkahelyek millióit tartja fenn mindkét gazdaságban, és mivel az uniós és amerikai befektetések – a kétoldalú befektetések összértéke 2011-ben meghaladta a 2 394 billió eurót – a transzatlanti kapcsolat tényleges mozgatórugói;

C.  mivel a Bizottság a Gazdaságpolitikai Kutatások Központjának jelentése alapján készített hatásvizsgálati jelentése szerint egy nagyra törő és átfogó transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség – a teljes körű végrehajtását követően – jelentős gazdasági előnyöket hozhat az egész EU (évente 119,2 milliárd EUR) és az Egyesült Államok (évente 94,9 milliárd EUR) számára; mivel az Egyesült Államokba irányuló uniós exportok így 28%-al és az EU összes exportja 6%-al emelkedhet, ami a termékek és szolgáltatások uniós exportőrei és az uniós fogyasztók számára is előnyös lenne;

D.  mivel az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak értékei azonosak, jogrendjük hasonló és mindkét ország munkaügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normái bár különböznek, de szigorúak;

E.  mivel a világgazdaság kihívásokkal és új szereplők megjelenésével küzd, és az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak is ki kell használnia a szorosabb gazdasági együttműködésben rejlő teljes potenciált, annak érdekében, hogy a nemzetközi kereskedelemből származó előnyöket a gazdasági válság leküzdésére és a világgazdaság tartós helyreállítására fordíthassák;

F.  mivel a 2011. novemberi EU–USA csúcstalálkozót követően a magas szintű munkacsoport azt a feladatot kapta, hogy azonosítsa a kereskedelem és a befektetések fokozására szolgáló lehetőségeket a kölcsönösen előnyös munkahelyteremtés, gazdasági növekedés és versenyképesség támogatása érdekében;

G.  mivel a magas szintű munkacsoport közösen elemezte a transzatlanti kereskedelmi és befektetési kapcsolatok fejlesztését célzó potenciális lehetőségek széles spektrumát, és végleges jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy mindkét gazdaság számára egy átfogó kereskedelmi és befektetési megállapodás biztosítaná a legjelentősebb szintű előnyt;

H.  mivel az EU meggyőződése, hogy a többoldalú rendszer fejlesztése és erősítése létfontosságú célkitűzés; mivel azonban ez nem zárja ki a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon túlmenő és a többoldalú szabályokat kiegészítő kétoldalú megállapodásokat, mivel a regionális megállapodások és a szabadkereskedelmi megállapodások is a normák fokozott harmonizálásához és a többoldalú kereskedelmi rendszernek kedvező szélesebb körű liberalizációhoz vezetnek;

I.  mivel 2013. március 12-én a Bizottság javasolta a tárgyalások megkezdésének, valamint a Tanács által megvitatandó tárgyalási irányelvek tervezetének jóváhagyását;

A stratégiai, politikai és gazdasági háttér

1.  úgy véli, hogy az EU–USA gazdasági kapcsolatok jelentőségét ismét meg kell erősíteni és mélyíteni kell, valamint hogy az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak közös megközelítéseket – mint például a szabványokat, normákat és szabályozásokat –kell kidolgoznia a globális kereskedelem, a befektetések és a kereskedelemmel kapcsolatos kérdések vonatkozásában, a szélesebb körű transzatlanti jövőkép és a közös stratégiai célok kialakítása érdekében;

2.  úgy véli, hogy az EU és az Egyesült Államok számára elengedhetetlen egy valóban integrált transzatlanti piacban rejlő kiaknázatlan lehetőségek megvalósítása a tisztességes munkahelyek létrehozásának maximalizálása, valamint az intelligens, erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedési potenciál ösztönzése érdekében; úgy véli, hogy ez az Atlanti-óceán mindkét partján jelenleg tapasztalható gazdasági válság, a pénzügyi piacok és a finanszírozási feltételek állása, a magas államadósság, a magas munkanélküliségi ráta és a szerény növekedési előrejelzések, valamint az e közös problémákra adott valóban összehangolt válasz által kínált előnyök fényében különösen időszerű;

3.  úgy véli, hogy az EU-nak ki kell használnia a mélyreható és átfogó kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat eredményező jelentős tárgyalási tapasztalatát annak érdekében, hogy az Egyesült Államokkal még ambiciózusabb eredményeket tudjon elérni;

A magas szintű munkacsoport végleges jelentése

4.  üdvözli a magas szintű munkacsoport végleges jelentésének közzétételét, és teljes mértékben támogatja egy átfogó kereskedelmi és befektetési megállapodást célzó tárgyalások megkezdésére irányuló javaslatot;

5.  üdvözli, hogy a végleges jelentés a következőkre helyezi a hangsúlyt: i) az árukhoz, szolgáltatásokhoz, befektetéshez és közbeszerzéshez a kormányzat valamennyi szintjén való kölcsönös piaci hozzáférés ambiciózus javítása; ii) a nem vámjellegű akadályok csökkentése, valamint a kompatibilitás és a szabályozási rendszerek javítása; továbbá iii) a közös globális kereskedelmi kihívások és lehetőségek kezelésére szolgáló közös szabályok megállapítása;

6.  támogatja azt az elgondolást, hogy az alacsony átlagos vámtarifák miatt a transzatlanti kapcsolatban rejlő potenciál felszabadításához az elsősorban a vámügyi eljárásokban, műszaki normákban és a határon belüli szabályozási korlátozásokban megtestesülő nem vámjellegű akadályok felszámolása jelenti a kulcsot; támogatja a magas szintű munkacsoport által javasolt célkitűzést, mely szerint fokozatosan egy még integráltabb transzatlanti piac felé kell elmozdulni;

7.  üdvözli az arra irányuló ajánlást, hogy megvizsgálják a szabályozásból eredő felesleges költségek és adminisztratív késedelmek csökkentésének új módozatait oly módon, hogy közben elérjék a mindkét fél által megfelelőnek ítélt egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi szintet, illetve közben egyébként elérjék a jogos szabályozási célkitűzéseket;

Tárgyalási felhatalmazás

8.  megismétli, hogy támogatja az Egyesült Államokkal kötött mély és átfogó kereskedelmi és befektetési megállapodás létrejöttét, amely elősegítené minőségi munkahelyek létrehozását az európai munkavállalók számára, közvetlen előnyöket biztosítana az uniós fogyasztók számára, új lehetőségeket nyitna meg az uniós vállalatok – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) – előtt, hogy termékeket értékesíthessenek és szolgáltatásokat nyújthassanak az Egyesült Államokban, biztosítaná az Egyesült Államok közbeszerzési piacaihoz való teljes hozzáférést és javítaná az uniós befektetések lehetőségeit az Egyesült Államokban;

9.  felszólítja a Tanácsot, hogy kövesse nyomon a magas szintű munkacsoport végleges jelentésében foglalt ajánlásokat, és engedélyezze a Bizottságnak, hogy megkezdje a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló tárgyalásokat az Egyesült Államokkal;

10.  hangsúlyozza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló megállapodásnak nagyra törőnek, illetve a kormányzat valamennyi szintjén – az Atlanti-óceán mindkét partján, többek között valamennyi szabályozóra és egyéb illetékes hatóságra vonatkozóan is – kötelezőnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak a piacok viszonossági alapon történő tényleges hosszú távú megnyitását és a kereskedelem megkönnyítését kell eredményeznie, és különös figyelmet kell fordítania a nagyobb transzatlanti szabályozási konvergencia megvalósításának lehetséges strukturális módjaira; úgy véli, hogy a megállapodással kapcsolatban nem állhat fenn a veszélye annak, hogy korlátozza az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét, többek között az audiovizuális és a kulturális szolgáltatási ágazatot;

11.  elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Unió és tagállamai – meglévő jogszabályaik, normáik és megállapodásaik révén – fenntartsák a kulturális és audiovizuális politikáik megőrzésének és fejlesztésének lehetőségét; kéri tehát, hogy a – többek között online – kulturális és audiovizuális tartalmú szolgáltatások kizárása egyértelműen szerepeljen a tárgyalási megbízatásban;

12.  hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdon az innováció és szellemi alkotás legjelentősebb hajtóerői közé tartozik és a tudásalapú gazdaság egyik pillére, és hogy a megállapodásban magas szintű védelmet kell biztosítani a szellemi tulajdonjogok pontosan és egyértelműen meghatározott területeinek, többek között a földrajzi jelzéseknek, és a megállapodásnak összhangban kell lennie a meglévő nemzetközi megállapodásokkal; úgy véli, hogy a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos egyéb területek eltéréseit a védelemre vonatkozó nemzetközi normákkal összhangban kell megoldani;

13.  úgy véli, hogy a megállapodásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania az EU alapjogi normáit; megismétli, hogy támogatja a személyes adatok magas szintű védelmét, amely a fogyasztók javát szolgálja az Atlanti-óceán mindkét partján; úgy véli, hogy a megállapodásnak figyelembe kell vennie a szolgáltatások értékesítéséről szóló általános megállapodásnak (GATS) a személyes adatok védelméről szóló rendelkezéseit;

14.  emlékeztet a közlekedési ágazatnak a növekedésben és a foglalkoztatásban betöltött fontos szerepére, különösen a repülés terén, amely területen az EU és az Egyesült Államok piaca a világ légi forgalmának 60%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy a tárgyalásoknak érdemben kell foglalkozniuk az európai vállalkozások tulajdonában lévő tengeri és légi szállítási szolgáltatásokra vonatkozó – többek között a légitársaságok külföldi tulajdonlásával, a kabotázs terén való viszonossággal és a tengeri rakományok átvizsgálásával kapcsolatos – jelenlegi korlátozásokkal;

15.  kiemeli, hogy a kockázat-alapú értékelés és az információk két fél közötti megosztása értéket képvisel a piaci felügyelet, illetve a hamisított termékek azonosítása tekintetében;

16.  különösen üdvözli a magas szintű munkacsoport arra irányuló ajánlását, hogy az EU és az Egyesült Államok foglalkozzanak a kereskedelem és a fenntartható fejlődés környezetvédelmi és munkaügyi vonatkozásaival; úgy véli, hogy figyelembe kell venni az EU korábbi kereskedelmi megállapodásainak tapasztalatait, valamint az EU és az USA között létrejött tartós kötelezettségvállalásokat a munkaügyi és környezetvédelmi jogszabályok kidolgozásának és végrehajtásának megerősítése, az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által meghatározott alapvető normáknak és referenciaértékeknek, a tisztességes munkahelyeknek és a fenntartható fejlődésnek az előmozdítása érdekében; ösztönzi a szociális felelősségvállalással kapcsolatos normák harmonizálását; elismeri, hogy a közös normák megvalósítása valószínűleg egyaránt jelent technikai és politikai kihívást, és hangsúlyozza, hogy a közös célnak annak biztosításának kell lennie, hogy a környezetvédelmi törekvések ne csorbuljanak;

17.  hangsúlyozza a tárgyalások által érintett bizonyos területek érzékenységét, ilyen például a mezőgazdasági ágazat, ahol a géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO-k), a klónozással és a fogyasztók egészségével kapcsolatos felfogás általában eltérő az Egyesült Államokban és az Európai Unióban; lehetőséget lát a mezőgazdasági kereskedelemben való együttműködés megerősítésében, és hangsúlyozza, hogy ezen a területen nagyra törő és kiegyensúlyozott eredményekre van szükség; hangsúlyozza, hogy a megállapodás nem sértheti egyik kereskedelmi partner alapvető értékeit – például az EU elővigyázatossági elvét – sem; felszólítja az Egyesült Államokat, hogy bizalomerősítő intézkedésként oldja fel az uniós marhahús-termékek behozatali tilalmát;

18.  hangsúlyozza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló tárgyalások során ki kell térni a pénzügyi szolgáltatásokra is, és ebben az összefüggésben kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az egyenértékűségre, a kölcsönös elismerésre, a konvergenciára és a területenkívüliségre, mivel ezek mindkét fél számára lényegi szempontok; hangsúlyozza, hogy előnyös lenne az EU és az USA között egy közös pénzügyi szabályozási keret irányába mutató konvergencia; kiemeli, hogy bár a piaci hozzáférést pozitív lépésnek kell tekinteni, a prudenciális felügyeleti folyamatok nélkülözhetetlenek a megfelelő konvergencia megvalósításában; hangsúlyozza, hogy minimalizálni kell a területenkívüliség negatív hatását, és nem szabad engedni, hogy az sértse a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának következetes megközelítését;

19.  megismétli, hogy támogatja a felesleges szabályozási akadályok megszüntetését, és ösztönzi a Bizottságot és az Egyesült Államok kormányát, hogy a megállapodásba vegyék bele a jövőbeni akadályok megelőzését célzó mechanizmusokat, többek között a korai előzetes szabályozási együttműködést; úgy véli, hogy a jobb szabályozás, valamint a szabályozási és adminisztratív terhek csökkentése olyan kérdések, amelyeknek a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerséggel kapcsolatos tárgyalások fő elemét kell képezni, és úgy véli, hogy a nagyobb transzatlanti szabályozási konvergenciának – különösen a kkv-k számára – könnyen érthető és alkalmazható, egységesebb szabályozást kell eredményeznie;

20.  ismét kinyilvánítja meggyőződését, hogy az EU–USA kereskedelmi és befektetési megállapodás egy mindenki számára kedvező helyzetet fog eredményezni, amely mindkét gazdaság javát szolgálná, és hogy egy nagyobb fokú integráció jelentősen megsokszorozná az előnyöket mindkét gazdaság számára; meggyőződése, hogy az EU és az USA szabályozástechnikai normáinak lehetőség szerinti összehangolása biztosítaná, hogy az EU és az USA továbbra is meghatározhassa a globális normákat, és megnyitná az utat a nemzetközi normák számára; határozott álláspontja, hogy a megállapodásnak a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi szintű szabványosítás tekintetében meglévő előnyeit gondosan kell mérlegelni és kialakítani;

21.  emlékeztet arra, hogy az egész tárgyalási folyamat során szükség van a Bizottság kezdeményezőbb tájékoztatására, illetve arra, hogy átlátható módon együttműködjön az érdekeltekkel – többek között az üzleti, környezetvédelmi, mezőgazdasági, fogyasztóvédelmi, munkaügyi és egyéb képviselőkkel – a tényeken alapuló vitának, a tárgyalásokba vetett bizalom kiépítésének és a különböző oldalakról érkező vélemények arányosságának a biztosítása, illetve a közvélemény támogatásának – az érdekeltek véleményének figyelembevétele általi – előmozdítása érdekében; ösztönzi valamennyi érdekeltet az aktív részvételre, valamint arra, hogy indítsanak kezdeményezéseket és nyújtsanak be információkat a tárgyalásokkal kapcsolatban;

22.  figyelmeztet, hogy a minőség fontosabb az időnél, és reméli, hogy a tárgyaló felek nem hajszolják bele magukat egy olyan megállapodásba, amely nem jár kézzelfogható és érdemi előnyökkel a vállalkozásaink, munkavállalóink és polgáraink számára;

A Parlament szerepe

23.  várakozással tekint az Egyesült Államokkal való tárgyalások megkezdése elé, valamint az elé, hogy szorosan figyelemmel követhesse őket és hozzájárulhasson a sikeres kimenetelükhöz; emlékezteti a Bizottságot az arra vonatkozó kötelezettségére, hogy a Parlamentet a tárgyalások összes szakaszában – a tárgyalási fordulók előtt és után – haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell; elkötelezte magát arra, hogy foglalkozzon a tárgyalásokkal, valamint a jövőbeni megállapodással összefüggésben esetlegesen felmerülő jogalkotási és szabályozási kérdésekkel; megismétli alapvető felelősségét, hogy az EU polgárait képviselje, és várakozással tekint az elé, hogy a tárgyalási folyamat alatt előmozdíthassa az inkluzív és nyílt párbeszédet; elkötelezett amellett, hogy proaktív szerepet vállal az Egyesült Államok megfelelő szerveivel folytatott együttműködésben az új szabályozások bevezetésekor;

24.  elkötelezte magát arra, hogy szorosan együttműködjön a Tanáccsal, a Bizottsággal, az Egyesült Államok Kongresszusával, az Egyesült Államok kormányával és az érdekeltekkel a transzatlanti gazdasági kapcsolat teljes gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi potenciáljának megvalósítása, valamint az EU és az Egyesült Államok által a kereskedelem és a külföldi befektetés liberalizációjában és szabályozásában játszott vezető szerep megerősítése érdekében; elkötelezte magát az EU és az Egyesült Államok közötti mélyebb kétoldalú együttműködés ösztönzésére a felek nemzetközi kereskedelemben és befektetésben betöltött vezető szerepének megerősítése érdekében;

25.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározottak szerint a Parlamentet felkérik majd, hogy adja hozzájárulását a jövőbeni transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről szóló megállapodáshoz, és ezért álláspontjait minden szakaszban megfelelően figyelembe kell venni;

26.  emlékeztet arra, hogy a Parlament törekedni fog a jövőbeni megállapodás végrehajtásának nyomon követésére;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Államok kormányának és Kongresszusának.

(1) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2013/february/tradoc_150519.pdf
(2) http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-13-94_en.htm
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/135324.pdf.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0388.
(5) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2013/march/tradoc_150737.pdf


Mianmar/Burma hozzáférése az általános tarifális preferenciákhoz
PDF 236kWORD 31k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról (2012/2929(RSP))
P7_TA(2013)0228B7-0198/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1) és a 2012. november 22-i állásfoglalására(2), továbbá a muszlim rohingja kisebbség burmai/mianmari üldözéséről szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az uniós Külügyek Tanácsa Burmáról/Mianmarról szóló, 2012. április 23-i következtetéseire,

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője és Karel De Gucht, az EU kereskedelmi biztosa 2012. június 15-i közös nyilatkozatára, amelyben az általános tarifális preferenciák Burma/Mianmar számára történő visszaállítását kérték, valamint az EU főképviselője szóvivőjének 2013. február 6-i nyilatkozatára, amelyben bejelentette egy Mianmar és EU közötti, a gazdasági együttműködés erősítését szolgáló munkacsoport lehetséges felállítását,

–  tekintettel a Mianmartól/Burmától az általános tarifális preferenciák ideiglenes megvonásáról szóló 552/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM (2012)0524),

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák jelenlegi rendszerének (GSP) alkalmazásáról szóló, 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciának az ILO alapokmánya 33. cikkének értelmében Mianmarral kapcsolatban elfogadott intézkedésekről szóló, 2012. június 13-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Mianmar és az ILO által a kényszermunka 2015. december 31-ig való felszámolására vonatkozóan kidolgozott közös stratégiára, amelyet a mianmari/burmai hatóságok 2012. július 5-én hagytak jóvá,

–  tekintettel a 2012. július 11-i, „A felelősségteljes burmai beruházásokról szóló jelentéssel kapcsolatos követelmények” című, az Egyesült Államok kormánya által összeállított dokumentumra(5),

–  tekintettel az ENSZ különmegbízottjának a burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2013. március 6-i jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a munkára vonatkozó alapelvekről és alapvető jogokról szóló, 1998-ban elfogadott nyilatkozatára, valamint a kényszermunka megszüntetésére (29. (1930) és 105. (1957)), az egyesülési szabadság és a kollektív szerződés jogára (87. (1948) és 98. (1949)), a gyermekmunka megszüntetésére (138. (1973) és 182. (1999)) és a foglalkoztatásban történő megkülönböztetésmentességre (100. (1951) és 111. (1958)) vonatkozóan egyetemes alapvető munkaügyi normákat előíró ILO-egyezményekre,

–  tekintettel a burmai/mianmari kormány és az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2012. június 27-én aláírt cselekvési tervre, melynek célja annak megakadályozása, hogy a mianmari fegyveres erők gyermekeket toborozzanak és vessenek be;

–  tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményére, és különösen annak 38. cikkére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre(6) és a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire(7),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 2011 májusában frissített iránymutatásaira,

–  tekintettel Global Reporting Initiative fenntarthatósági jelentéstételre vonatkozó iránymutatásaira(8),

–  tekintettel az ENSZ felelős befektetésekre vonatkozó elveire (UNPRI),

–  tekintettel a „”Felelősségteljes vállalkozások„ csomag” című bizottsági közleményre (COM(2011)0685),

–  tekintettel a 2004/109/EK irányelv (átláthatósági irányelv) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2011)0683) és a meghatározott jogi formájú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, konszolidált pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról szóló 2003/51/EK bizottsági irányelv (számviteli irányelv) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2011)0684) jelenleg zajló tárgyalásokra,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba foglalt vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című 2013. február 6-i állásfoglalására(10), továbbá a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című állásfoglalására(11),

–  tekintettel a 2012. február 26. és március 2. között rendezett első EP–Mianmar parlamentközi ülésre, és az arról készült jelentésre(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a mianmari/burmai emberi jogi helyzet a Thein Szein elnök kormánya által hozott intézkedések ellenére továbbra is labilis;

B.  mivel Mianmar/Burma földrajzi szempontból olyan régióban helyezkedik el, amely fontos stratégiai és geopolitikai jelentőséggel bír az EU, az Egyesült Államok, Kína, India, és különösen Ausztrália számára;

C.  mivel ezek a folyamatban lévő változások jelentős lehetőségeket teremtenek az Európai Unió és Mianmar/Burma közötti jobb kapcsolatok kialakításához, a reformfolyamat támogatásához, a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődéshez való hozzájáruláshoz;

D.  mivel a Bizottság az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállítását javasolja, tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) azon megállapítására, hogy a kényszermunkáról szóló ILO-egyezmény elleni jogsértések már nem tekinthetők súlyosnak és rendszeresnek;

E.  mivel az ILO becslése szerint még mindig megközelítőleg 5000 gyermekkatona van Mianmarban/Burmában;

F.  mivel óvatosságra van szükség, szem előtt tartva, hogy az ENSZ mianmari/burmai emberi jogi különmegbízottjának jelentése szerint továbbra is súlyos emberi jogi problémák állnak fenn, ideértve az önkényes fogva tartást, a lakóhely elhagyására való kényszerítést, a földkisajátítást, a gyermekkatonák bevetését, az etnikai kisebbségek elleni erőszakos megnyilvánulásokat és a gyenge igazságszolgáltatási rendszert;

G.  mivel a múltban Mianmarban/Burmában a gazdaság több ágazata, mint például a bányászat, a fakitermelés, az olaj-, a gázipar és a gátépítések közvetlenül érintettek voltak az emberi jogok súlyos megsértésében és a környezetpusztításban, ugyanakkor ezek jelentették a katonai kormány legfőbb bevételi forrását;

H.  mivel a Mianmarhoz/Burmához hasonló törékeny államokban és erőtlenül irányított övezetekben működő vállalatok esetében nagyobb a veszélye annak, hogy megsértik az emberi jogokat; mivel e kockázat elkerülése érdekében különleges intézkedésekre van szükség, amit a felelősségteljes mianmari/burmai beruházásokról szóló, az Egyesült Államok kormányához intézendő jelentésre vonatkozó követelmények is elismernek;

I.  mivel az európai vállalatok és leányvállalataik, valamint alvállalkozóik központi szerepet játszhatnak a szociális és munkaügyi normák világszerte történő előmozdításában és terjesztésében;

J.  mivel bármely Mianmarban/Burmában működő vállalattól meg kell követelni az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi normák tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségek teljesítését, ennek megfelelően azt, hogy:

   a) teljesítse nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeit az emberi jogok, a szociális és munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok terén,
   b) őszintén kötelezze el magát munkavállalói és tágabb értelemben az állampolgárok jogai, védelme és jólléte mellett,
   c) tartsa tiszteletben az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyaláshoz való jogot,
   d) tartózkodjon a földkisajátításoktól és a helyi lakosság erőszakos kitelepítésétől;
   e) a jogsértéseket gyorsan és hatékonyan vizsgálja ki;

1.  elismeri Thein Szein elnök és más mianmari/burmai reformerek fontos intézkedéseit, akik a múlt évben végrehajtott demokratikus reformoknak köszönhetően új korszakot nyitottak, melynek folyományaként az Európai Bizottság javasolta az általános tarifális preferenciák (GSP) Mianmar/Burma számára történő visszaállítását; bátorítja őket a folyamat mielőbbi folytatására, hogy a teljes demokratizálódás folyamata, a jogállamiság megszilárdulása, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása tartós és visszafordíthatatlan legyen;

2.  felszólít az etnikai csoportokkal, különösen a kacsinokkal zajló béketárgyalások folytatására, és sürgeti a mianmari/burmai hatóságokat a rohingják és más elnyomott kisebbségek elnyomásának megszüntetését célzó cselekvési terv kidolgozására, beleértve az állampolgársághoz fűződő jogaik biztosítását, amely cselekvési terv kezeli az etnikai és vallási alapú, mély társadalmi gyökerű előítéleteket és megkülönböztető magatartást, és integrációs és hosszú távú békéltető politikát dolgoz ki a lakhelyüket elhagyni kényszerült közösségek számára;

3.  felhívja a mianmari/burmai kormányt, hogy tegyen eleget a helyes kormányzás elveinek, és hogy késedelem és feltételek nélkül valamennyi még fogva tartott politikai foglyot bocsássa szabadon; felszólítja továbbá Mianmar/Burma kormányát, hogy biztosítsa a véleménynyilvánítási, a gyülekezési és az egyesülési szabadságot, folytassa szoros együttműködését az olyan szervezetekkel, mint az ILO annak érdekében, hogy felszámolja a kényszermunkát, és hogy biztosítsa, hogy a munkaügyi szervezetekre, valamint a békés felvonulásokra és gyűlésekre vonatkozó jogszabályok végrehajtása megfeleljen a nemzetközi emberi jogi normáknak;

4.  sürgeti Mianmar/Burma kormányát a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve ratifikálására, valamint teljes hozzáférés biztosítására a börtönökhöz a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a nemzeti felügyelő csoportok számára, valamint azonnali és hathatós lépések tételére a kínzás és megalázó bánásmód megelőzésére;

5.   sürgeti Mianmar/Burma kormányát az emberi jogi normákat megszegő jogszabályok és rendelkezések felülvizsgálatára és reformjára irányuló erőfeszítések meggyorsítására, minden felülvizsgálat esetében egyértelműen kijelölt határidőkkel; megjegyzi, hogy ezeknek a reformoknak a civil társadalmi csoportok korlátozás nélküli részvételével kell zajlaniuk, továbbá az olyan nemzetközi emberi jogi testületek segítségével, mint az az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR); kéri a kormányt az új és módosított jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítására, beleértve a végrehajtó testületek, a jogi területen dolgozók, a bűnüldözési tisztviselők és a bírói kar képzését és kapacitásának növelését;

6.   sajnálatosnak tartja, hogy Thein Sein elnök számos ígérete ellenére az ENSZ emberi jogi főbiztosának európai irodája még nem nyithatott állandó képviseletet az országban;

7.   kiemeli, hogy fontos a konfliktus sújtotta térségekben zajló emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos állítások független módon történő kezelése, valamint hozzáférés biztosítása az ENSZ és egyéb segélyező és humanitárius munkás részére a humanitárius segítséget igénylőkhöz, mind a kormány által ellenőrzött, mind az egyéb területeken;

8.  felszólítja Mianmar/Burma kormányát, hogy teljes mértékben hajtsa végre a kényszermunka 2015. december 31-ig való felszámolására irányuló, az ILO-val közös cselekvési tervét, továbbá folytassa szoros együttműködését az olyan szervezetekkel, mint az ILO annak érdekében, hogy felszámolja ezt a gyakorlatot, és hogy biztosítsa, hogy a munkaügyi szervezetekre, valamint a békés felvonulásokra és gyűlésekre vonatkozó törvények végrehajtása megfeleljen a nemzetközi emberi jogi normáknak;

9.  tudomásul veszi a külföldi befektetésekre vonatkozó 2012. márciusi jogszabály végrehajtását, amely felügyeli a példátlan gazdasági liberalizációt; hangsúlyozza a burmai munkaügyi minisztérium által az ILO égisze alatt aláírt, a kényszermunka 2015-ig történő felszámolásáról szóló szándéknyilatkozat ratifikálásának fontosságát, valamint a korrupcióellenes és adóügyi jogszabályok végrehajtására irányuló terv jelentőségét;

10.  rámutat, hogy a burmai társadalom összes rétegét átható és meghatározó, hosszú ideig tartó katonai uralom miatt, valamint a demokratizálódást célzó jelentős kezdeményezések ellenére a változás lassú, és nemzetközi segítséget és támogatást igényel;

11.  mélységes aggodalmának ad hangot azon híradások kapcsán, amelyek szerint a mianmari hadsereg és a határvédelmi erők továbbra is erőszakkal toboroznak gyermekkatonákat, és ezért felhívja Mianmar/Burma kormányát, hogy haladéktalanul vezesse be a gyermekkatonákkal kapcsolatosan az ENSZ-szel aláírt cselekvési terv összes mozzanatát, és a gyermekek védelmét állítsa a reformmenetrend középpontjába;

12.  felhívja Mianmar/Burma kormányát, hogy a nemzetközi normákkal összhangban gondoskodjon a gazdálkodók és közösségek földelkobzások és kényszer-kilakoltatások elleni védelméről; aggodalmának ad hangot az alkotmány, a termőföldre, valamint az érintetlen területek kezelésére vonatkozó jogszabály kapcsán, amelyek a kormány számára lehetővé teszik, hogy az általa a „nemzet érdekében” állónak ítélt bármilyen projektre földet kobozzon el, illetve hogy az összes használaton kívüli területet használatba vegye, amelyek közül néhány már foglalt, és közösségek megélhetését biztosítja; rámutat továbbá, hogy jó kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek keresetet nyújtottak be azért, hogy ezeket a földterületeket a nevükre írathassák;

13.  hangsúlyozza a kereskedelmi vonatkozású segélyek 2013-ban kezdődő rövid távú bizottsági programjának jelentőségét; felhívja Mianmar/Burma kormányát, hogy erősítse meg kereskedelmi intézményeit és politikáit, mivel ezek pozitív hatást gyakorolhatnak az ország gazdaságára, valamint hogy tegyen meg minden szükséges lépést a kereskedelmi vonatkozású uniós segélyekben, valamint „a fegyvereken kívül mindent” preferenciák visszaállításában rejlő lehetőségek teljes mértékű kihasználása érdekében;

14.  felszólít a Mianmar/Burma számára előirányozott uniós kétoldalú fejlesztési segély összegének növelésére a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben, és felhívja Mianmar/Burma kormányát, hogy ösztönözze és támogassa a fellépéseket a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze (EIDHR) által lefedett alábbi főbb területeken: a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az uniós finanszírozású mianmari békeközpont tevékenységére; elvárja, hogy Mianmar/Burma kormánya elfogadja és elősegítse az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának megnyitását teljes körű megbízatással, mivel az országnak nemcsak technikai segítségre van szüksége, hanem az emberi jogok szoros nyomon követését szolgáló mechanizmusra is;

15.  tudomásul veszi a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének azon, az ország iránti megújult bizalmát kifejező határozatát, hogy elfogadja Mianmar/Burma pályázatát a szervezet 2014. évi elnöklésére;

16.  hangsúlyozza, hogy a mianmari/burmai kormánynak meg kell erősíteni kereskedelmi intézményeit és politikáit, tervet kell készítenie a korrupcióellenes és adóügyi jogszabályok megerősítésére, valamint a vállalatokra vonatkozó olyan keretet kell kidolgoznia, amely összhangban áll a vállalkozások társadalmi és környezeti felelősségvállalásának nemzetközi szabályaival;

17.  üdvözli a mianmari/burmai kormány kötelezettségvállalását, hogy csatlakozik a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó átláthatósági kezdeményezéshez (EITI), amelynek értelmében a kormánynak nyilvánosságra kell hoznia a nyersanyag-kitermelő ágazatokból és gazdasági tevékenységekből származó bevételeket; felhívja továbbá a mianmari/burmai kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a kezdeményezés szerinti feltételeknek teljes mértékben megfeleljen, és hogy a civil társadalmat teljes mértékben bevonja a folyamatba;

18.  elismeri, hogy a felelős és fenntartható kereskedelem és beruházás – többek között az Európai Unióval való kereskedelem, illetve az Európai Unióból származó beruházás – segítheti Mianmar/Burma a szegénység leküzdése és annak biztosítása érdekében tett erőfeszítéseit, hogy az intézkedések a lakosság minél szélesebb rétegeinek javát szolgálják; hozzáteszi azonban, hogy mindezt az integritás és a vállalati társadalmi felelősségvállalás legmagasabb szintű normáinak végrehajtásával kell megvalósítani az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásaival, az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekkel és az EU saját, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló, 2011–2014-es stratégiájával (COM(2011)0681) összhangban;

19.  úgy véli, hogy a beruházók és a fogyasztók tájékoztatása a vállalati társadalmi felelősségvállalás kulcsfontosságú mozgatórugója, amelyet könnyen alkalmazható és mérhető szociális és környezetvédelmi elvekre kell alapozni; hangsúlyozza, hogy mindez az európai beruházások hosszú távú értékének védelme érdekében is fontos; kéri, hogy e törekvés alapja egyértelműen a felelősségteljes befektetésre vonatkozó ENSZ-elvek és az integrált beszámolás elvének támogatása legyen;

20.  tudomásul veszi az átláthatósági irányelv és a számviteli irányelv jelenlegi reformja kapcsán a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyében tett előrelépést, amely egyensúlyt teremt az átláthatóság és felelősségvállalás iránti jogos igény, illetve a vállalatok jelentéstételi kötelezettsége között; határozottan támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésen (EITI) alapuló országonkénti jelentéstételre, valamint az eladásokra és nyereségekre, továbbá az adókra és a jövedelemre vonatkozó jelentéstételre irányuló jogalkotási javaslatot, amelynek célja a korrupció visszaszorítása és az adókikerülés megelőzése; hangsúlyozza, hogy az országonkénti jelentéstételnek ki kellene terjednie azokra az ágazatokra – a bányászatra, a fakitermelésre, az olaj- és gázágazatra –, amelyekhez Mianmarban/Burmában súlyos és szisztematikus emberi jogi visszaélések és környezeti károkozások közvetlenül köthetők;

21.  felszólítja a Mianmarban/Burmában üzleti tevékenységet folytató európai nagyvállalatokat, hogy számoljanak be az emberi jogokkal, a munkavállalók jogaival és a környezettel kapcsolatos kellő gondosságra irányuló politikáikról és eljárásaikról, valamint azok alkalmazásáról;

22.  kéri, hogy a Bizottság, összhangban a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós stratégiáról szóló közleményben foglaltakkal, kövesse nyomon az uniós nagyvállalatok által a nemzetközileg elismert vállalati társadalmi felelősségvállalási elvek és iránymutatások tükrében vállalt kötelezettségek, valamint az uniós nagyvállalatok által esetlegesen önként és egyoldalúan vállalt egyéb kötelezettségek teljesítését, és hogy dolgozzon ki emberi jogi útmutatót az olaj- és gázágazat számára;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a kényszermunkával és az emberi jogok megsértésének bármely más súlyos és rendszeres eseteivel összefüggő mianmari/burmai fejlemények ellenőrzését, és e fejleményekre az érvényes eljárásoknak és mechanizmusoknak megfelelően reagáljon, szükség esetén akár megújítva a kereskedelemi preferenciák visszavonására irányuló javaslatait;

24.  elvárja az Európai Külügyi Szolgálattól, hogy a Mianmarral/Burmával létesített emberi jogi párbeszéd folyamatáról konzultáljon a Parlamenttel, és rendszeresen tájékoztassa;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Mianmar/Burma parlamentjének és kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0142.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0464.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0355.
(4) HL L 211., 2008.8.6., 1. o.
(5) http://www.humanrights.gov/wp-content/uploads/2012/07/Burma-Responsible-Investment-Reporting-Reqs.pdf
(6) „Guiding Principles on Business and Human Rights: Implementing the United Nations 'Protect, Respect and Remedy' Framework”, 2011. június 16., az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jóváhagyásávalhttp://www.business-humanrights.org/media/documents/ruggie/ruggie-guiding-principles-21-mar-2011.pdf
(7) http://www.business-humanrights.org/SpecialRepPortal/Home/Protect Respect-Remedy-Framework és http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/111819.pdf
(8) A 2011. márciusi 3.1. változat: https://www.globalreporting.org/resourcelibrary/G3.1-Sustainability-Reporting-Guidelines.pdf
(9) HL C 99., 2012.4.3., 101. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0050.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0049.
(12) http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/dase/cr/897/897838/897838en.pdf


Az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia
PDF 121kWORD 24k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiáról (2013/2549(RSP))
P7_TA(2013)0229RC-B7-0190/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikkére, 265. cikkének (5) bekezdésére és 174. cikkére,

–  tekintettel a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiára (COM(2009)0248),

–  tekintettel az 1991. november 7-i Alpesi Egyezményre,

–  tekintettel a Bizottságnak „az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról” szóló, 2010. december 8-i közleményére (COM(2010)0715) és a közleményt kísérő, iránymutató jellegű cselekvési tervre (SEC(2009)0712),

–  tekintettel a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. június 24-i következtetéseire, amelyben felkérte a tagállamokat, hogy „a Bizottsággal együttműködésben folytassák a lehetséges jövőbeli makroregionális stratégiákkal kapcsolatos munkát, különösen az adriai- és jón-tengeri régió tekintetében”,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0611),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a makroregionális stratégiák célja az, hogy a területfejlesztési kérdések rendezése érdekében jobban kihasználják a meglévő forrásokat, a közös kihívásokra közös választ találjanak, elősegítsék a területi integrációt, valamint növeljék a közigazgatási szervek, a helyi és regionális hatóságok, az egyéb intézmények és a civil társadalmi szervezetek közötti partnerségek és szakpolitikák Unió által támogatott számos formájának hatékonyságát;

B.  mivel a Bizottság javaslata értelmében a területi együttműködés országok közötti ágát erősíteni kell, és az új makroregionális stratégiákat önkéntes alapon kell kezdeményezni, ám azokat a múlt tapasztalataira és a bevált gyakorlatokra kell alapozni;

C.  mivel az alpesi régiót képező területeken belül sok a közös vonás, mint például a magashegységi területek kivételes földrajzi adottságai, és az Alpokat övező térség nagyobb városaival való szoros kapcsolat;

D.  mivel az Alpokra vonatkozó, a balti-tengeri és a Duna régió kapcsán az EU által elfogadott stratégiákhoz hasonló makroregionális stratégia révén az Alpok számára új dimenziók nyílhatnak meg az uniós támogatásokhoz való jobb hozzáférés terén;

E.  mivel az alpesi régió több uniós tagállamhoz és nem uniós országhoz tartozik, és egy olyan összekapcsolt makrorégiót alkot, amelyet a gazdasági kapacitások sokrétűsége jellemez, és ahol a környezeti kérdések, a demográfiai változások, a közlekedési infrastruktúra, az idegenforgalom és az energiával kapcsolatos kérdések egyre fontosabbak, továbbá mivel az érdekeltek belső és külső politikáinak összehangolása jobb eredményekhez vezethetne, és hozzáadott értéket eredményezhetne;

F.  mivel az Alpok törékeny ökoszisztémával és sok gleccserrel rendelkező, Európa és a nemzetközi közösség érdekkörébe tartozó hegyek, amelyekre az éghajlatváltozás erőteljes hatást gyakorol, és ahol számos természetvédelmi terület, valamint védett őshonos növény- és állatfaj található;

G.  mivel a kohéziós politika célja, hogy gazdasági, társadalmi és területi kohéziót teremtsen az EU-ban;

1.  úgy véli, hogy a nagy léptékű − például a makroregionális − stratégiák kidolgozásának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a helyi és a regionális szintek nagyobb szerepet töltsenek be az uniós politikák végrehajtásában, és hogy a többszintű irányítás elvét az Alpokra vonatkozó stratégia kidolgozásának és végrehajtásának központi elemévé kell tenni;

2.  emlékeztet a Balti-tengerre és a Duna-régióra vonatkozó stratégiájából a döntéshozatali folyamatok átláthatóságát, illetve az uniós alapok elosztását illetően levont tanulságokra; felkéri a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül nyújtson be a hegyvidéki területek strukturális hátrányainak leküzdésére, a régió gazdasági növekedése, valamint a társadalmi és területi kohézió megfelelő körülményeinek megteremtésére irányuló cselekvési tervet e területet érintően;

3.  rámutat az európai területi együttműködési csoportosulásokhoz (EGTC-khez) hasonló uniós jogalkotási eszközök által a makrorégiók tekintetében betöltött pozitív szerepre, mivel ezek strukturális támogatást biztosítanak az együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztásának konkrét vetületeihez, valamint a területfejlesztési stratégiák kidolgozásához és végrehajtásához, lehetővé téve, hogy a különböző szintű hatóságok egymással együttműködjenek;

4.  üdvözli az alpesi térség régióiban tapasztalható újabb fejleményeket és az általuk alkalmazott, alulról felfelé építkező határozott hozzáállást; ezek a régiók többször is hangot adtak annak az óhajuknak, hogy az Alpok vonulatának egészét érintő közös problémákkal való hatékony szembenézés, a régióban rejlő komoly lehetőségek összehangoltabb kiaknázása, valamint az alpesi régióban a mobilitás, az energiabiztonság, a környezetvédelem, a társadalmi és gazdasági fejlődés, a kulturális csereakciók, valamint a polgári védelem javítása érdekében az Alpokra vonatkozó stratégiát dolgozzanak ki;

5.  az éghajlatváltozás hatása alatt álló gleccserek sokaságára tekintettel az Alpok fenntartható fejlesztését a makroregionális stratégia egyik fő céljának tekinti;

6.  úgy véli, hogy a stratégiának ösztönöznie kell az európai természetvédelmi területek kijelölését és az ezzel kapcsolatos együttműködést, amint arra jó példa a francia Parc National du Mercantour és az olasz Parco Naturale delle Alpi Marittime a közelmúltban született közös kezdeményezése;

7.  rámutat, hogy az Alpokra vonatkozó stratégiát össze kell hangolni az Alpesi Egyezménnyel és annak jegyzőkönyveivel, továbbá figyelembe kell venni az e téren már meglévő, országok közötti együttműködéseket és hálózatokat;

8.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség előmozdítása, valamint a meglévő védett területek fenntartása érdekében az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiának figyelmet kell fordítania a hagyományos – elsősorban mezőgazdasági célú – földhasználati formák megőrzésére;

9.  arra szólít fel, hogy az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiát a Bizottság objektív feltételek és mérhető mutatók alapján átfogóan értékelje;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 174. cikkét a stratégiai terven keresztül érdemben alkalmazza azzal a céllal, hogy a hegyvidéki területek strukturális hátrányait leküzdjék, és hogy megfelelő feltételeket teremtsenek az alpesi régió gazdasági növekedéséhez és hatékony társadalmi és területi kohéziójához;

11.  úgy véli, hogy a stratégia területi dimenziója a területi kohézió elképzelésének konkrét erősödését fogja eredményezni;

12.  hangsúlyozza, hogy az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia az alulról felfelé építkező megközelítési mód és a rendelkezésre álló források jobb felhasználását illető együttműködés kiterjesztése révén hasznos eszköze az európai területi kohézió adott régión belüli erősödésének, ami elősegíti az ágazatközi szakpolitikai koordinációt;

13.  hangsúlyozza, hogy az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia biztosítaná, hogy az alpesi régióra és a hegyvidéki területekre vonatkozó különböző uniós kezdeményezések kiegészítsék egymást, és hogy a konkrét projektekhez valódi hozzáadott értékkel járuljanak hozzá;

14.  úgy véli, hogy például a környezetvédelem, a versenyképességbe és innovációba való befektetés, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, a víz, az energia, a környezeti és éghajlati kérdések, valamint a közlekedés terén jelentkező közös kihívások megválaszolását célzó projektek végrehajtása érdekében az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiának összehangoltan kell működnie a meglévő uniós alapokkal, és különösen a kohéziós politikával;

15.  hangsúlyozza, hogy az Alpokra vonatkozó esetlegesen létrehozandó makroregionális stratégiának összhangban kell lennie az Európa 2020 célkitűzésekkel, ezzel is biztosítva az intelligens, fenntartható és befogadó jellegű növekedés melletti uniós elkötelezettségnek való megfelelést;

16.  rámutat, hogy e stratégia révén és a helyi munkaerő szakértelmét kihasználva, a kulcsfontosságú érdekeltek – ideértve a munkaerőpiacot, az oktatást, a képzést és a kutatást, valamint a munkaadókat – közötti partnerségek és együttműködés létrehozásával, a helyi fiatalok foglalkoztatásával, a kreativitás támogatásával és a térség egyes régióinak oktatási, tudományos és kutatási teljesítményének javításával növelni kell az alpesi régió innovációs kapacitását;

17.  hangsúlyozza, hogy az együttműködés új makroregionális keretének gondoskodnia kell arról, hogy a magashegységi területekhez hasonló kieső területek hátrányos természeti adottságait előnyökké és lehetőségekké alakítsák át, és hogy ezen területek fenntartható fejlődését előmozdítsák;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a többi érintett intézménynek.

(1) HL C 188. E, 2012.6.28., 30. o.


Munkakörülmények és egészségügyi és biztonsági előírások a közelmúlbeli bangladesi gyártüzeket és épület-összeomlást követően
PDF 223kWORD 27k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása a munkafeltételekről és az egészségügyi és biztonsági előírásokról a közelmúltban bekövetkezett bangladesi gyártüzeket és egy épület összeomlását követően (2013/2638(RSP))
P7_TA(2013)0230RC-B7-0223/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „A közelmúltbeli textilgyárbeli tűzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre” című 2013. január 17-i (1) és a Bangladesben kialakult helyzetről(2) és a gyapottermesztés globális értékláncának fenntarthatóságáról(3) szóló 2013. március 14-i állásfoglalására,

–  tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és Karel de Gucht uniós kereskedelmi biztos 2013. április 30-i, egy épület közelmúltban Bangladesben bekövetkezett összeomlását követően tett együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodásra,

–  tekintettel z ILO alapvető munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatára, az ENSZ Globális Megállapodására és a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról(4), illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról(5) szóló 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra(6),

–  tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményére (2006, C-187) és a munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades nem ratifikált, valamint ezek ajánlásaira (R-197); tekintettel továbbá a munkaügyi felügyeletről szóló egyezményre (1947, C-081), amelyet Banglades is aláírt, valamint az egyezmény ajánlásaira (R-164),

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás és fenntartható növekedés”(7) és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út”(8) című 2013. február 6-i állásfoglalásaira,,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásra, amely mind a kormányok, mind a cégek számára meghatározza az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának kereteit, és amelyet az Emberi Jogi Tanács 2011. júniusban jóváhagyott,

–  Tekintettel a „Tiszta ruha” kampányra,

–  tekintettel az ILO Bangladesbe indított, 2013. május 1. és 4. közötti magas szintű küldöttségének következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2013. április 24-én 1100 ember vesztette életét és mintegy 2500 sebesült meg, amikor összedőlt a bangladesi Dakka városában található, ruhagyárnak otthont adó Rana Plaza épület, és ezzel a globális ruhaipar történetének legsúlyosabb tragédiájává vált;

B.  mivel 2012. november 24-én legalább 112 ember halt meg abban a tűzben, amely a Dakka melletti Ashuliában található Tazreen gyárban ütött ki; mivel 2013. május 8-án nyolc ember halt meg abban a tűzben, amely egy dakkai gyárban ütött ki; mivel 2005 óta, a Rana Plaza épületében bekövetkezett tragédia előtt mintegy 600 ruhagyári munkás halt meg csak a bangladesi üzemekben bekövetkező tűzesetek miatt;

C.  mivel a Rana Plaza épület tulajdonosát nyolc másik személlyel együtt őrizetbe vették és bűnvádi eljárást indítottak ellenük, ugyanis kiderült, hogy az épület megépítésére jogszerűtlenül került sor, és súlyos szerkezeti problémák merültek fel, ugyanakkor a munkásokat a biztonságukkal kapcsolatos aggályok ellenére a munka folytatására kényszerítették;

D.  mivel az ilyen textilgyárakban gyakran igen rosszak a körülmények, kevéssé veszik figyelembe a munkajogokat, például az ILO főbb egyezményeiben elismerteket, és gyakran egyáltalán nem vagy csak kis mértékben fordítanak figyelmet a biztonságra; mivel az ilyen gyárak tulajdonosai gyakran büntetlenek maradtak, és ezért keveset tettek a munkafeltételek javításáért;

E.  mivel annak ellenére, hogy a Belügyminisztérium által életre hívott kormányzati vizsgálóbizottság és a Munkaügyi Minisztérium állandó bizottsága is arra a következtetésre jutott, hogy a Tazreen gyár tulajdonosa ellen megbocsáthatatlan mulasztás vádjával eljárást kell indítani, letartóztatására mégsem került sor;

F.  mivel az európai piac a bangladesi ruházati és textiltermékek legnagyobb kiviteli célpontja, és vezető nyugati cégek ismerték el, hogy szerződésük volt a Rana Plazában található gyárakkal ruházati cikkek beszállítására;

G.  mivel Bangladesben több mint 5000 textilgyár van, amelyek mintegy 4 millió embert alkalmaznak, és Banglades – Kína mögött – a világ második legnagyobb konfekcióruha-exportőre, így a ruhák jelenleg az ország exportjának 75%-át teszik ki;

H.  mivel a textilipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág; mivel az ipari szálak fonása, szövése és előállítása károsan hat a levegő minőségére, miközben számos illékony anyag távozik a légtérbe, ami rendkívül káros a munkásokra, a fogyasztókra és a környezetre nézve;

I.  mivel jelentések szerint a Rana Plaza épületében dolgozó munkások csupán havi 29 euró fizetést kaptak; mivel a „Tiszta ruha” kampány szerint az ágazat munkaerőköltségei a termék végleges árának csupán 1–3%-át teszik ki, és mivel az árverseny egyre fokozódik;

J.  mivel számos nagyobb nyugati vállalat aláírta azt a jogilag kötelező erejű, helyi munkaügyi szervezetek között létrejött megállapodást, melynek célja, hogy a helyi ruhagyártókkal dolgoztató nemzetközi vállalatoktól kapott általános bírálatokat követően Banglades biztosítsa ruhagyáraiban a munkahelyi biztonságra vonatkozó alapvető előírásokat;

1.  sajnálatát fejezi ki, amiért – bár megelőzhető lett volna – a Rana Plaza épületének összeomlása következtében tragikus módon több mint 1100 ember vesztette életét és több ezren megsérültek; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának és a sérülteknek, és elítéli azokat, akiket felelősség terhel az újabb súlyos emberáldozat megelőzésének elmulasztásáért;

2.  hangsúlyozza, hogy az ilyen balesetek tragikus módon rávilágítanak a biztonsági előírások hiányára a gyártás helyszínén, és bizonyítják, hogy sürgős lépésekre van szükség az ILO alapvető munkaügyi előírásai végrehajtásának javítása, valamint a multinacionális textilkereskedő vállalatok részéről a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) elveinek tiszteletben tartása növelése érdekében;

3.  kiáll a bangladesi munkavállalók azon joga mellett, hogy független szakszervezeteket hozhassanak létre, jegyezhessenek be, illetve ilyen szakszervezetekhez csatlakozhassanak, és emiatt ne kelljen tartaniuk zaklatástól; úgy véli, hogy a demokratikus szakszervezeti struktúrák léte kulcsfontosságú eszköz a jobb egészségügyi és biztonsági előírásokért és munkakörülményekért, köztük a magasabb bérekért folyó küzdelemben; felhívja Banglades kormányát, hogy biztosítsa ezeket az alapvető jogokat;

4.  tudomásul veszi a szakszervezetek, nem kormányzati szervezet és mintegy 40 multinacionális textilkereskedő között létrejött bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amelyet 2013. május 15-én véglegesítettek, és amelynek célja a biztonsági előírások javítása a gyártási helyszíneken (és amely kiterjed az ilyen intézkedésekért való ellenszolgáltatás módjára), különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával, beleértve a nyilvános jelentéseket és kötelező javításokat és felújításokat, és a munkavállalói képviseleti szervek részvételével működő egészségügyi és biztonsági bizottságok létrehozásának minden gyárban történő, aktív támogatásával; felszólít minden más, jelentős textilipari márkát, hogy támogassa ezt az erőfeszítést, így többek között a Walmart, a Gap, a Metro, az NKD és az Ernstings textilkereskedő vállalatokat, amelyek továbbra is visszautasítanak minden kötelező érvényű megállapodást;

5.  üdvözli a kormány, a munkaadók, a munkavállalók és az ILO között 2013. május 4-én létrejött cselekvési tervet, amelynek értelmében a felek kötelezettséget vállalnak a munkajog reformjára, hogy lehetővé tegyék a munkavállalók számára, hogy szakszervezeteket alakítsanak és kollektív tárgyalásokat folytassanak, továbbá arra, hogy 2013 végére értékelik valamennyi, Bangladesben működő, export-orientált ruhagyár biztonságát, máshová helyezik a nem biztonságos gyárakat és több száz további ellenőrt vesznek fel;

6.  reméli, hogy a megállapodást és a cselekvési tervet időben és maradéktalanul végrehajtják; ezzel kapcsolatban üdvözli a bangladesi munka törvénykönyvének (2013) a bangladesi kormány általi 2013. május 13-i jóváhagyását, amely csoportos biztosításra és gyári egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz; sürgeti a bangladesi parlamentet, hogy következő ülésén késlekedés nélkül fogadja el ezt a módosítást; üdvözli továbbá a bangladesi kormány döntését, miszerint a következő hetek folyamán megemeli a minimálbér szintjét, és sürgeti a bangladesi kormányt, hogy lépjen fel azon vállalatokkal szemben, amelyek ennél alacsonyabb béreket fizetnek;

7.  emlékeztet arra, hogy Banglades az általános preferenciarendszer (GSP) „fegyver kivételével mindent” elnevezésű megállapodása révén vámmentes és kvótamentes hozzáféréssel rendelkezik az uniós piachoz, valamint hogy a GSP-rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a III. melléklet A. részében felsorolt egyezményekben megállapított alapelvek súlyos és rendszeres megsértése esetén a megfelelő ellenőrző testületek által meghozott végkövetkeztetés alapján e preferenciákat vissza lehet vonni;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, Banglades betartja-e ezeket az egyezményeket, és elvárja, hogy a GSP-rendelet 18. cikkének megfelelően fontolják meg egy vizsgálat megindítását, amennyiben bebizonyosodik, hogy Banglades súlyosan és rendszeresen megsérti a szóban forgó megállapodásokban foglalt elveket;

9.  mélységesen sajnálatosnak tartja, hogy a bangladesi kormány nem tudott érvényt szerezni a nemzeti építési előírásoknak; felhívja a kormányt és az illetékes igazságügyi hatóságokat, hogy folytassanak vizsgálatot azon állítások ügyében, miszerint ezen előírásokat a korrupt tisztviselők és a költségeiket csökkenteni akaró földtulajdonosok közötti összejátszás miatt nem hajtották végre;

10.  elvárja, hogy bíróság elé állítsák a bűnös gondatlanságért felelős személyeket, illetve azokat, akiket egyéb módon büntetőjogi felelősség terhel a Rana Plaza épületének összeomlásával, a Tazreen gyárban bekövetkezett tűzesettel és minden más tűzesettel kapcsolatban; elvárja, hogy a helyi hatóságok és a gyárak vezetőségének együttműködésével biztosítsák minden áldozat számára az igazságszolgáltatáshoz való maradéktalan hozzáférést, hogy módjukban álljon kártérítést követelni; elvárja, hogy az e gyárakban gyártási tevékenységet folytató multinacionális vállalatok vegyenek részt egy pénzügyi kártérítési terv létrehozásában; üdvözli azokat a lépéseket, amelyeket a bangladesi kormány tett az áldozatok és családjaik támogatása érdekében;

11.  felszólítja a bangladesi és más országbeli gyárakkal szerződéses vagy alvállalkozói viszonyban álló összes vállalkozást, nevezetesen a ruházati márkákat, hogy maradéktalanul tartsák be a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén nemzetközileg elismert gyakorlatokat, különös tekintettel az OECD nemrégiben frissített, a multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra, az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre, valamint hogy szigorúan vizsgálják meg ellátói láncaikat annak biztosítása érdekében, hogy áruikat kizárólag a biztonsági előírásokat és munkajogokat betartó gyárakban állítsák elő;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a felelős üzleti magatartást a külföldön működő uniós cégek körében, kiemelten összpontosítva arra, hogy valamennyi jogi kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, különösen az emberi jogok, a munkajog és a környezetvédelem területén érvényes nemzetközi előírásoknak és szabályoknak;

13.  felhívja a forgalmazókat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szereplőt, köztük adott esetben a Bizottságot, hogy együttműködésben dolgozzanak ki egy önkéntes szociális címkézési szabványt, amely tanúsítaná, hogy a termék az ILO alapvető munkaügyi előírásainak a teljes ellátói láncban való betartása mellett készült; felhívja a vállalati társadalmi felelősségvállalást marketingeszközként használó vállalatokat, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy minden ilyen jellegű állítás az igazságnak megfelelő legyen;

14.  üdvözli a bangladesi Munka- és Foglalkoztatásügyi Minisztérium Bizottsága és a Bangladesi Ruhagyártók és -exportőrök Egyesülete által nyújtott támogatást; kéri, hogy ezt a fajta együttműködést erősítsék meg, és adott esetben terjesszék ki a régió más országaira is;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Banglades kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0027.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0100.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0099.
(4) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(5) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(6) HL L 118., 2001.4.27., 48. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0049.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0050.


Guantánamo: A fogvatartottak éhségsztrájkja
PDF 118kWORD 25k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása Guantánamóról: a fogvatartottak éhségsztrájkjáról (2013/2654(RSP))
P7_TA(2013)0231B7-0221/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Guantánamóról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című éves jelentéséről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az emberi jogokról és alapvető szabadságokról, valamint az önkényes fogva tartás, erőszakos eltűnések és kínzás tilalmáról szóló nemzetközi, európai és nemzeti eszközökre, köztük a polgári és politikai jogok 1966. december 16-i nemzetközi egyezségokmányára (ICCPR), valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre és annak ide vonatkozó jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Európai Unió és tagállamai, valamint az Amerikai Egyesült Államok 2009. június 15-i együttes nyilatkozatára a guantánamói fogolytábor bezárásáról és a jövőbeli, terrorizmus elleni együttműködésről, amely a közösen vallott értékeken, a nemzetközi jogon, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletén alapul,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa által 2013. április 5-én, a Guantánamói fogva tartási rendszerre vonatkozóan tett azon nyilatkozatra, miszerint „sok fogvatartott folytatódó, határozatlan időre szóló bebörtönzése önkényes fogva tartásnak minősül, és ezzel egyértelműen megsérti a nemzetközi jogot”,

–  tekintettel az ENSZ Chartájának alapelveire és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkére,

A.  mivel a Guantánamói-öbölben még fogva tartott 166 fogoly a fogolytáborban uralkodó jelenlegi körülmények elleni tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett;

B.  mivel a még fogva tartottak közül 86 szabadon bocsátását engedélyezték, azonban továbbra is határozatlan ideig fogva tartják őket;

C.  mivel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közösen vallanak olyan alapvető értékeket, mint a szabadság, a demokrácia, valamint a nemzetközi jog, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása;

D.  mivel az éhségsztrájkban részt vevő 10 fogvatartottnál alkalmaznak kényszertáplálást, hogy életben tartsák őket; mivel az orvosok közötti nemzetközi megállapodások előírják, hogy tiszteletben kell tartani, ha valamely személy tájékozott és önkéntes döntése eredményeként éhségsztrájkban vesz részt;

E.  mivel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közösen vallanak olyan értékeket, mint a vallásszabadság; mivel több esetben számoltak be arról, hogy az amerikai katonai alkalmazottak a cellák átkutatása során tiszteletlenül bántak a fogvatartottak birtokában lévő Korán példányokkal;

F.  mivel az EU és az Egyesült Államok 2009. június 15-i közös nyilatkozata rámutatott Obama elnök elkötelezettségére a guantánamói fogolytábor 2010. január 22-ig történő bezárása mellett és üdvözölte „a további meghozandó intézkedéseket, beleértve fogva tartásra, szállításra, bírósági tárgyalásokra és kihallgatásra vonatkozó politikájának intenzív felülvizsgálatát a terrorizmus elleni harc keretében, valamint az e politikákkal kapcsolatos múltbeli gyakorlatok fokozott átláthatóságát”;

G.  mivel az Egyesült Államok megszüntette az egyetlen polgári repülőjáratot Guantánamóra, ami azt jelenti, hogy az egyetlen rendelkezésre álló járat egy katonai járat, amelynek igénybe vételéhez a Pentagon engedélyére van szükség, ami korlátozza a sajtó, a jogászok és az emberi jogi aktivisták eljutását;

1.  megjegyzi, hogy a szoros transzatlanti kapcsolatok a közös alapértékeken és az olyan alapvető, egyetemes és megkérdőjelezhetetlen emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak, mint a tisztességes eljáráshoz való jog és az önkényes fogva tartás tilalma; üdvözli a szoros transzatlanti együttműködést számos nemzetközi emberi jogi kérdés esetében;

2.  kéri az Egyesült Államok hatóságait, hogy személyes méltóságuk megfelelő tiszteletben tartásával bánjanak a fogvatartottakkal, biztosítva emberi jogaikat és alapvető szabadságjogaikat;

3.  aggodalmát fejezi ki az éhségsztrájkoló és a kényszertáplált fogvatartottak jólléte miatt, és kéri az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben jogaikat és döntéseiket;

4.  sürgeti az Egyesült Államokat, hogy gondolja újra az egyetlen polgári repülőjárat leállítását a Guantánamói-öbölbe, amely korlátozná a sajtó és a civil szervezetek tagjainak eljutását;

5.  sürgeti az Egyesült Államokat, hogy ellenőrizze a vallási tárgyak megfelelő kezelését és tiszteletben tartását a kötelező átkutatási eljárások betartása mellett;

6.  hangsúlyozza, hogy a továbbra is őrizetben lévő fogvatartottak jogosultak fogva tartásuk jogosságának rendszeres vizsgálatára a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány 9. cikkével összhangban, amely kimondja, hogy „a letartóztatás vagy fogva tartás miatt szabadságától megfosztott minden személy jogosult bírósági eljárás elindítására azzal a céllal, hogy a bíróság haladéktalanul döntést hozzon fogva tartásának jogosságát illetően, valamint hogy annak jogellenessége esetén szabadon bocsássák”;

7.  ismételten felháborodásának és megbotránkozásának ad hangot a tömegek ellen irányuló valamennyi terrortámadás miatt, szolidaritását fejezi ki az ilyen támadások áldozatai iránt, valamint együttérzését nyilvánítja ki családjuk, barátaik és rokonaik fájdalma és szenvedése okán; ismételten hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a terrorizmus ellen nem szabad a közösen megállapított alapvető értékek – például az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság – rovására harcot vívni;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem hajtották végre az Egyesült Államok elnökének azon kötelezettségvállalását, hogy 2010 januárja előtt bezárják Guantánamót; megismétli az Egyesült Államok hatóságaihoz intézett azon felhívását, hogy vizsgálják felül a katonai bizottságok rendszerét a tisztességes eljárások biztosítása érdekében, és hogy minden körülmények között tiltsák meg a kínzást, a bántalmazást és a bírósági eljárás nélküli határozatlan idejű fogva tartást;

9.  sajnálattal veszi tudomásul az Egyesült Államok elnökének 2011. március 7-i határozatát, miszerint aláírja a fogva tartásról és a katonai bíróságokra vonatkozó tilalom feloldásáról szóló elnöki rendeletet; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a guantánamói foglyok helyzetének megoldására a polgári igazságszolgáltatás keretében folytatott rendes büntetőeljárás a legjobb módszer; ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok által fogva tartott személyek ellen haladéktalanul emeljenek vádat és indítsanak eljárást a jogállamiság nemzetközi normáinak megfelelően, vagy engedjék őket szabadon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkire ugyanazokat a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat kell alkalmazni;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a katonai bizottságokat összehívó hatóságnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének, az Egyesült Államok elnökének, az Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének és az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0126.


India: Mohammad Afzal Guru kivégzése és annak következményei
PDF 202kWORD 21k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása Indiáról: Mohamed Afzal Guru kivégzéséről és annak következményeiről (2013/2640(RSP))
P7_TA(2013)0232RC-B7-0237/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott 62/149. számú közgyűlési határozat végrehajtását sürgető 63/168. számú határozatára,

–  tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra, amely sürgeti a halálbüntetés egyetemes eltörlését,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló 2010. augusztus 11-i jelentésére,

–  tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumot támogató kezdeményezésről szóló, 2007. április 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 14 nyugalmazott indiai legfelsőbb bírósági és felsőbírósági bíró által 2012 júliusában az indiai elnökhöz intézett beadványra, amelyben kérték az elnököt 13 fogoly halálos ítéletének módosítására, tekintettel arra, hogy a legfelsőbb bíróság a megelőző kilenc évben tévesen hagyta helyben az ítéleteket,

–  tekintettel a halálbüntetés elleni világnapra és a minden év október 10-én megtartott, halálbüntetés elleni európai napra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Mohamed Afzal Gurut – miután az indiai parlament ellen elkövetett 2001. decemberi támadással kapcsolatban összeesküvés vádjában bűnösnek találták – 2002-ben halálra ítélték, és az indiai hatóságok 2013. február 9-én kivégezték;

B.  mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, és megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is lefektetett, élethez való jogot;

C.  mivel világszerte 154 ország törölte el a halálbüntetést de jure vagy de facto; mivel India, amikor a 2011. május 20-i választások előtt jelöltette magát az Emberi Jogi Tanácsba, elkötelezte magát az emberi jogok előmozdítására és védelmére vonatkozó legmagasabb szintű követelmények betartása mellett,

D.  mivel India 2012 novemberében véget vetett a kivégzésekre vonatkozó nem hivatalos moratóriumának, amikor kivégezték a 2008-as mumbai merényletekben játszott szerepéért elítélt Adzsmal Kaszabot;

E.  mivel nemzeti és nemzetközi emberi jogi szervezetek komolyan megkérdőjelezték Afzal Guru perének tisztességes voltát;

F.  mivel Indiában jelenleg több mint 1455 fogoly van siralomházban;

G.  mivel az indiai fennhatóság alá tartozó Kasmír jelentős részén elrendelt kijárási tilalom ellenére Afzal Guru halálát tiltakozások követték;

1.  ismételten kinyilvánítja régóta képviselt álláspontját, mely szerint minden körülmények között elutasítja a halálbüntetést, és újból sürgeti a kivégzésekre vonatkozó moratórium azonnali bevezetését azokban az országokban, ahol még alkalmaznak halálbüntetést;

2.  elítéli, hogy az indiai kormány az újdelhi Tihar börtönben 2013. február 9-én titokban kivégeztette Afzal Gurut, ami ellentétben áll a halálbüntetés eltörlése felé mutató világszintű tendenciával, és sajnálatát fejezi ki azért, hogy Afzal Guru feleségét és többi családtagját nem tájékoztatták közelgő kivégzéséről és temetéséről;

3.  felhívja az indiai kormányt, hogy szolgáltassa ki Afzal Guru holttestét a családjának;

4.  nyomatékosan felszólítja az indiai hatóságokat, hogy minden bírósági per és eljárás során tartsák magukat a legmagasabb szintű nemzeti és nemzetközi igazságügyi normákhoz, és biztosítsák a szükséges jogi segítségnyújtást minden fogoly és perbe fogott személy számára;

5.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy három kasmíri fiatal lelte halálát az Afzal Guru kivégzésével szembeni tiltakozásokat követően; felszólítja a biztonsági erőket, hogy tartózkodjanak az erő alkalmazásától a békés tüntetésekkel szemben; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az eset negatívan hathat a kasmíri békefolyamatra;

6.  nyomatékosan felszólítja az indiai kormányt, hogy a jövőben ne hagyjon jóvá kivégzési parancsot;

7.  felszólítja India kormányát és parlamentjét, hogy fogadjon el a kivégzésekre vonatkozó állandó moratórium bevezetéséről szóló jogszabályt azzal a céllal, hogy a közeljövőben meg lehessen szüntetni a halálbüntetést;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint India elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o.


Ruanda: Victoire Ingabire ügye
PDF 219kWORD 25k
Az Európai Parlament 2013. május 23-i állásfoglalása Ruandáról: Victoire Ingabire ügyéről (2013/2641(RSP))
P7_TA(2013)0233RC-B7-0243/2013

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Ruanda 1975-ban ratifikált,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára (ACHPR),

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az ENSZ és az Emberi Jogokkal és a Népek Jogaival Foglalkozó Afrikai Bizottság eszközeire, különösen az Afrikán belüli tisztességes tárgyaláshoz és jogi segítséghez való joggal kapcsolatos elvekre és iránymutatásokra,

–  tekintettel az E-010366/2012 számú, Victoire Ingebiréről szóló, írásbeli választ igénylő kérdésre Ashton alelnök/főképviselő által 2013. február 4-én adott válaszra,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra és különösen annak VII. mellékletére, amely az emberi jogok, a jogállamiságon alapuló demokrácia és az átlátható és elszámoltatható kormányzás előmozdítására szólít fel,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Amnesty International „Veszélyben az igazságszolgáltatás: Victoire Ingabire elsőfokú pere” című, 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Victoire Ingabire, a ruandai ellenzéki pártok koalíciójának, az Egyesült Demokratikus Erőknek (UDF(1)) az elnöke, 16 évnyi Hollandiában töltött száműzetés után 2010-ben hazatért Ruandába, hogy induljon az elnökválasztásokon;

B.  mivel Victoire Ingabirét, akit végül kizártak a választásokon való indulásból, 2010. október 14-én letartóztatták; mivel a választásokat a szavazatok 93%-ával a leköszönő elnök, Paul Kagame, a Ruandai Hazafias Front (RPF) vezetője nyerte meg; mivel az UDF-nek nem volt lehetősége arra, hogy a 2010-es választások előtt politikai pártként regisztráltassa magát; mivel a többi ellenzéki párt hasonló elbánásban részesült;

C.  mivel Ingabire politikai tevékenysége egyebek között a jogállamiságra, a politikai egyesülés szabadságára és a ruandai nők szerepének megerősítésére helyezte a hangsúlyt;

D.  mivel az RPF Kagame elnök irányítása alatt továbbra is Ruanda domináns politikai pártja, amely egypártrendszeri keretek között ellenőrzi a közéletet, a ruandai hatóságok bírálóit pedig zaklatják, megfélemlítik és bebörtönzik;

E.  mivel 2012. október 30-án Victoire Ingabirét nyolc év börtönbüntetésre ítélték; mivel két felülvizsgált vádpont tekintetében elmarasztalták, négy másik tekintetében pedig felmentették; mivel bűnösnek találták abban, hogy összeesküvést szőtt a hatóságok terrorizmus általi megfélemlítésére, valamint hogy egy hutu lázadói csoporttal, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) mozgalommal való állítólagos kapcsolatai miatt elvitatta a 1994. évi népirtás jelentőségét; mivel az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte;

F.  mivel 2013. március 25-én Victoire Ingabire fellebbviteli tárgyaláson vallomást tett, és kérte a bizonyítékok felülvizsgálatát;

G.  mivel az, hogy Victoire Ingabirét „népirtásra való felbujtás” és „megosztó ideológia” vádjával állították bíróság elé, jól illusztrálja, hogy a ruandai kormány nem tűri a politikai pluralizmust;

H.  mivel 2013 áprilisában, fellebbezésének a legfelsőbb bíróságon való tárgyalása során, miközben az ügyészség által felhozott hat vád tekintetében felmentették, újabb vádakkal elítélték, amelyek a jogi dokumentumokban nem szerepeltek, és amelyeket védője szerint a tárgyaláson nem is ismertettek; mivel a két új vád a történelemtagadás/revizionizmus és a hazaárulás;

I.  mivel az ügyészség négy tanúja és egy vádlott-társ 2013 májusában – azután, hogy 2012-ben a ruandai legfelsőbb bíróságon Victoire Ingabire ellen tanúskodott – közölte a legfelsőbb bírósággal, hogy tanúvallomásaikat meghamisították; mivel egy ismert emberi jogi szervezet aggodalmának adott hangot e személyek „hosszan tartó teljes elkülönítése” és „a beismerő vallomások kikényszerítése során alkalmazott kínzások” miatt;

J.  mivel a 2011-ben indult pert számos megfigyelő politikai indíttatásúnak tekinti; mivel a ruandai nemzeti jog és az igazságszolgáltatás olyan nemzetközi egyezményeket sért, amelyeknek Ruanda aláíró fele, különösen a ruandai kormány által 1997. július 16-án aláírt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és mindenekelőtt annak a véleménynyilvánítás és a gondolat szabadságára vonatkozó rendelkezéseit;

K.  mivel 2012. április 16. óta Ingabire bojkottálta a perét a néhány vádlott-társával – nevezetesen az FLDR volt tagjaival: Tharcisse Nditurende alezredessel, Noël Habiyaremye alezredessel, Jean Marie Vianney Karuta századossal és Vital Uwumuremyi őrnaggyal – szemben alkalmazott megfélemlítés és jogellenes kihallgatási eljárások, valamint a bíróság azon döntése miatt, hogy lerövidíti a védelem egyik tanújának, Michel Habimana-nak a kihallgatását, aki a ruandai hatóságokat hamis bizonyítékok gyártásával vádolja; mivel e körülményeket a ruandai hatóságok nem erősítették meg;

L.  mivel a PS-Imberakuri párt alapítóját, Bernard Ntgandát négy év börtönbüntetésre ítélték a nemzetbiztonság veszélyeztetése, „megosztó ideológia” és engedély nélküli tiltakozások szervezésére irányuló kísérlet vádjával;

M.  mivel Victoire Ingabirét – két másik, jelenleg szintén Kigaliban bebörtönzött ruandai politikai személyiséggel, Bernard Ntagandával és Deogratias Mushyayidivel együtt – 2012. szeptember 13-án jelölték a gondolat szabadságáért káró Szaharov-díjra;

N.  mivel Ruanda aláíró fele a Cotonoui Megállapodásnak, amely kimondja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása az EU–AKCS együttműködés egyik alapvető eleme;

O.  mivel Ruandában súlyosan korlátozzák az alapvető emberi jogokat – többek között a politikai pluralizmust és a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát –, ami megnehezíti az ellenzéki pártok működését és azt, hogy az újságírók kritikus véleményeket fogalmazzanak meg;

P.  mivel a demokrácia megszilárdítása – ideértve az igazságszolgáltatás függetlenségét és az ellenzéki pártok közéletben való részvételét – alapvetően fontos, különösen a 2013. évi parlamenti választásokra és a 2017-ben esedékes elnökválasztásokra való tekintettel;

Q.  mivel az 1994. évi ruandai népirtás és polgárháború továbbra is negatív hatást gyakorol a térség stabilitására;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a Victoire Ingabire elleni per elindítása miatt, amely – nem utolsósorban az ártatlanság vélelméhez való jogát tekintve – nem felelt meg a nemzetközi normáknak, és amely hamis bizonyítékokon és a korábban a kami táborban katonai őrizetben tartott vádlott-társak beismerő vallomásain alapult, amely táborban állítólag kínzást alkalmaztak beismerő vallomásuk kikényszerítésére;

2.  határozottan elítéli a per politikai indíttatását, a politikai ellenzék bíróság elé állítását és a per kimenetelének megelőlegezését; felszólítja a ruandai bíróságokat, hogy biztosítsák Victoire Ingabire fellebbezésének gyors és tisztességes elbírálását, a ruandai és a nemzetközi jog szerinti normáknak megfelelően;

3.  követeli az egyenlőség elvének fenntartását az azt biztosító intézkedések által, hogy mindkét fél – az ügyészség és a védelem – azonos eljárási eszközökkel és esélyekkel tárhassa fel a per során a rendelkezésre álló tárgyi bizonyítékokat, és azonos esélyeket kapjon álláspontjának előadására; támogatja a bizonyítékok alaposabb vizsgálatát, többek között az arról való megbizonyosodást szolgáló módszereket, hogy a bizonyítékokat nem kínzás hatására szerezték;

4.  felhívja az EU-t, hogy küldjön megfigyelőket Victoire Ingabire fellebbviteli tárgyalásának nyomon követésére;

5.  hangsúlyozza, hogy tiszteletben tartja a ruandai igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét, ugyanakkor emlékezteti a ruandai hatóságokat, hogy az EU a Cotonoui Megállapodás 8. cikke szerint Ruandával folytatott hivatalos politikai párbeszéd keretében aggodalmakat fogalmazott meg az emberi jogok és a tisztességes tárgyaláshoz való jog kellő tiszteletben tartása tekintetében;

6.  emlékeztet arra, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága bármely demokrácia alapvető elemei, és úgy ítéli meg, hogy ezen elveket Ruandában súlyosan korlátozzák;

7.  elítéli a politikai aktivisták, újságírók és emberi jogi aktivisták elnyomásának, megfélemlítésének és őrizetbe vételének valamennyi formáját; nyomatékosan felszólítja a ruandai hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon valamennyi olyan magánszemélyt és egyéb aktivistát, akit a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságának gyakorlásáért vettek őrizetbe vagy ítéltek el; e tekintetben nyomatékosan felszólítja a ruandai hatóságokat, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának garantálása érdekében igazítsák ki a nemzeti jogot;

8.  nyomatékosan felszólítja a ruandai kormányt, hogy tegyen eleget a nemzetközi jognak, és tartsa tiszteletben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját;

9.  emlékeztet arra, hogy a kínzás vagy a bántalmazás más formáinak alkalmazásával szerzett vallomások bármely eljárásban elfogadhatatlanok;

10.  felszólítja a ruandai hatóságokat, hogy hathatósan vizsgálják ki a kínzásokra és egyéb emberi jogi visszaélésekre vonatkozó állításokat, és e bűncselekmények elkövetőit állítsák bíróság elé, mivel a büntetlenség nem fogadható el;

11.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az RPF hatalomra kerülése után 19 évvel és Kagame elnök újraválasztása után két évvel Ruandában továbbra sem működik egyetlen ellenzéki politikai párt sem;

12.  felszólítja a ruandai hatóságokat, hogy biztosítsák a végrehajtó, a jogalkotó és a bírói hatalmi ág elválasztását és különösen az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint hogy a kölcsönös tisztelettel és a befogadó párbeszéddel mint a demokratikus folyamat részeivel összefüggésben segítsék elő az ellenzéki pártok részvételét a közéletben;

13.  úgy véli, hogy a Victoire Ingabire elleni vádhoz felhasznált, a népirtásra való felbujtásról szóló 2008. évi törvény politikai eszközként szolgált a kormány elleni bírálatok elhallgattatására;

14.  felszólítja a ruandai kormányt, hogy vizsgálja felül a „népirtásra való felbujtásról” szóló törvényt, és hozza azt összhangba Ruanda nemzetközi jogi kötelezettségeivel, továbbá hogy módosítsa a megkülönböztetés és a szektarianizmus mint bűncselekmény esetében alkalmazandó büntetésről szóló törvényt, és hozza azt összhangba Ruanda nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel;

15.  hangsúlyozza, hogy a Victoire Ingabire elleni büntetőeljárás, amely Ruanda történetének egyik leghosszabbika, mind politikai, mind jogi értelemben jelentős, mivel próbára teszi a ruandai igazságszolgáltatás azon képességét, hogy a kiemelt politikai ügyeket tisztességes és független módon bírálja el;

16.  emlékezteti a ruandai hatóságokat arra, hogy a demokrácia a pluralista kormányzáson, a működő ellenzéken, a független médián és igazságszolgáltatáson, az emberi jogok tiszteletben tartásán, valamint a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának tiszteletben tartásán alapul; e tekintetben felszólítja Ruandát, hogy tartsa be e normákat, és javítson emberi jogi megítélésén;

17.  hangsúlyozza, hogy a Ruandában folyó nemzetközi fejlesztési munkával összefüggésben sokkalta nagyobb hangsúlyt kell fektetni az emberi jogokra, a jogállamiságra, valamint az átlátható és reagálni képes kormányzásra; felhívja az EU-t, hogy a többi nemzetközi adományozóval együttműködve továbbra is fejtsen ki nyomást a ruandai emberi jogi reform elősegítése érdekében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kelet-afrikai Közösségnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Victoire Ingabire védőinek és Ruanda elnökének.

(1) Franciául: Forces démocratiques unifiées (FDU-Inkingi).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat