Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2057(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0393/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0393/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 11/12/2013 - 4.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0558

Elfogadott szövegek
PDF 249kWORD 85k
2013. december 11., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az uniós fejlesztési segélyt nyújtók koordinációja
P7_TA(2013)0558A7-0393/2013
Állásfoglalás
 Függelék

Az Európai Parlament 2013. december 11-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az uniós fejlesztési segélyt adományozók koordinációjáról (2013/2057(INL))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkére, és különösen 9. és 151. cikkére, valamint 153. cikke (1) bekezdésének e) pontjára,

–  tekintettel az EUMSZ 209. és 210. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2005. évi Párizsi Nyilatkozatra, a 2008. évi accrai cselekvési programra és a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. évi globális partnerségre,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról „Az európai konszenzus” címmel elfogadott közös nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2007. május 15-én elfogadott, az Európai Uniónak a fejlesztési politikában megvalósítandó munkamegosztásra és komplementaritásra vonatkozó magatartási kódexéről szóló következtetésekre(3),

–  tekintettel a fokozottabb és jobb együttműködésről: „A 2006. évi uniós támogatások hatékonyságára vonatkozó csomagról” szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a segélyhatékonysági működési keretről szóló, 2009. november 17-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (fejlesztési miniszterek) 2010. június 14-i következtetéseire a nemzetközi munkamegosztásról(8), amely a segélyhatékonysági működési keret bizonyos elemeinek helyébe lép, vagy azokat kiegészíti,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának (fejlesztési miniszterek) a „Kölcsönös elszámoltathatóság és átláthatóság: Az EU segélyhatékonysági működési keretének negyedik fejezete” című dokumentumról szóló, 2010. december 9-i következtetéseire(9),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága által 2011. január 11-én elfogadott segélyhatékonysági működési keret egységes szerkezetbe foglalt szövegére(10),

–  tekintettel az Európai Bizottság Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatósága által megrendelt „Segélyhatékonysági program: Az európai megközelítés előnyei” című, 2009. októberi jelentésre(11),

–  tekintettel az Európai Bizottság Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatósága által megrendelt, „Közös többéves programozás” című, 2011. márciusi zárójelentésre(12),

–  tekintettel a Párizsi nyilatkozat 2. szakaszának értékeléséről szóló, 2011 májusában közzétett zárójelentésre,

–  tekintettel az uniós donorok közötti koordináció fokozásáról és az európai egység hiányából fakadó költségekről szóló jelentésre, amelyet 2013. július 10-én nyújtottak be a Fejlesztési Bizottsághoz,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról szóló, 2010. július 26-i 2010/427/EU tanácsi határozatra(13), és különösen annak a külső fellépés eszközeiről és programozásáról szóló 9. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0393/2013),

A.  mivel az európai egység hiányából fakadó költségekről szóló, fent említett jelentésben foglalt legfrissebb becslések szerint a tranzakciós díjak csökkentése révén évi mintegy 800 millió euró lenne megtakarítható, ha az Unió és tagállamai kevesebb országra és tevékenységre összpontosítanák segélyezési erőfeszítéseiket; mivel további 8,4 milliárd euró megtakarítást lehetne elérni, ha az egyes országok számára elkülönített összegeket teljesen koordinálnák, és egyedüli célként a szegénység csökkentését tűznék ki;

B.  mivel a hatékonyabb uniós szintű koordináció kiemelkedő jelentőségű akkor, amikor általában véve csak korlátozott előrelépéseket értek el az ENSZ azon céljának elérése terén, hogy 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át hivatalos fejlesztési segélyre fordítsák;

C.  mivel a nemzetközi demográfiai változásokra és a jelenlegi fejlődő világ és az Unió egésze közötti kölcsönös függőség jövőbeli fokozódására tekintettel a fejlesztési segély hatékonyabb elköltése a hatékonyabb gyakorlati támogatást von maga után és elősegíti a jövőbeli nagyobb kölcsönös tisztelet megteremtését;

D.  mivel az Unió egészének összehangolt fellépése – különösen egy olyan bizottság felállítása révén, amely a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament képviselőit tömöríti – olyan hozzáadott értékkel rendelkezik, amely a benne rejlő politikai és pénzügyi ösztönző hatásnak köszönhetően meghaladja az Unió 28 tagállama és a Bizottság által külön-külön tett intézkedések összegét;

E.  mivel az Uniónak és tagállamainak továbbra is jó példával kell elöl járniuk a segélyek szétaprózódásának csökkentésében azáltal, hogy teljes mértékben végrehajtják a Párizsban, Accrában és Puszanban a nemzetközi segély- és fejlesztéshatékonysággal kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat, és hogy a közös programozás jelenleg tartó folyamata során elért haladásra építenek;

F.  mivel az uniós segélyadományozók koordinációja hozzájárul a formálisan vagy informálisan feltételekhez kötött valamennyi segély megszüntetéséhez és ahhoz, hogy a „segélyhatékonysági menetrend” „fejlesztéshatékonysági menetrenddé” alakuljon át;

G.  mivel a donorok közötti koordinációra irányuló uniós kezdeményezések többnyire önkéntes jellegűek és nem rendelkeznek kötelező erővel; mivel az EU-nak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra és komplementaritásra vonatkozó magatartási kódexe csupán korlátozott eredményeket hozott;

H.  mivel a Szerződések jogalapot biztosítanak az Unió számára az Unió külső tevékenysége koherenciájának és hatékonyságának megerősítésére;

I.  mivel a Bizottságnak elő kell mozdítania a segély- és fejlesztéshatékonyságról szóló program teljes körű uniós szintű végrehajtását;

1.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy tegyenek eleget a Párizsi Nyilatkozatban, az accrai cselekvési programban és a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani globális partnerség keretében tett kötelezettségvállalásaiknak, amelyek legfőbb akadályait a politikai akarat hiánya, a bürokrácia és a magas tranzakciós költségek jelentik; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy a segélyhatékonysági menetrend teljesítésének egyik alapvető feltétele a demokratikus felelősségvállalás elvének teljes körű elfogadása, ami azt jelenti, hogy a fejlesztési stratégiákat az országok határozzák meg, és valamennyi nemzeti érdekelt fél kötelezettségvállalását tükrözik;

2.  kéri az Uniót és tagállamait, hogy maradéktalanul használják ki az EUMSZ fejlesztésre vonatkozó jogi rendelkezéseit, amelyek arra szólítanak fel, hogy a fejlesztési együttműködés terén az Unió és a tagállamok erőfeszítései egészítsék ki egymást (az EUMSZ 208. és 210. cikke), így az uniós adományozók koordinációjának megerősítése tekintetében is;

3.  felszólít az Unió és tagállamai közötti koordináció hatékonyabbá tételére, többek között a közös programozás révén, amely magában foglalja az országon belüli munkamegosztást is a fellépések átfedésének és a magas tranzakciós költségek elkerülése érdekében; ugyancsak hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden egyes kedvezményezett ország egyedi igényeit alapos elemzésnek vessék alá, biztosítva emellett, hogy a finanszírozásban részesülő projektek a helyi gazdaságba illeszkedjenek, és a leginkább rászorulók hasznára váljanak;

4.  felszólít arra, hogy az Unió és tagállamai hangolják össze hatékonyabban az országok közötti munkamegosztást a segélyek „kedvencei” („aid darlings”) és a „mellőzött” országok („aid orphans”) problémájának megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió munkamegosztásra irányuló politikája keretében biztosítani kell a horizontális – például az emberi jogokkal, a nemek közötti egyenlőséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos – kérdések maradéktalan kezelését; hangsúlyozza továbbá, hogy a segély hatásának növelésére, valamint a több eredmény és a jobb ár-érték arány elérésére irányuló cél nem vezethet olyan kockázatkerülő fejlesztési politikához, amely csak a „könnyű országokra” összpontosít;

5.  kéri, hogy vessék új értékelés alá azokat az összehasonlítható előnyöket, amelyeket az Unió és tagállamai élvezhetnek a feladatok megosztásának köszönhetően a fejlesztés terén, felmérve e folyamat erősségeit és gyenge pontjait, és ebbe az értékelésbe vonják be az érintett tagállamot (vagy a Bizottságot), valamint más adományozókat és partnerországokat is;

6.  megjegyzi ugyanakkor, hogy szintén szükség van a nemzetközi közösséggel, és még inkább a helyi szereplőkkel, konkrétan az önkormányzatokkal, a nemzeti parlamentekkel, a civil társadalommal és a nem kormányzati szervezetekkel való hatékonyabb koordinációra; emlékeztet arra, hogy a globális fejlesztési partnerségről szóló 8. számú millenniumi fejlesztési cél ösztönzi a széles körű részvételt és a fejlesztési szereplők közötti szoros együttműködést;

7.  hangsúlyozza, hogy az adományozó országok által nyújtott források összevonásával a többoldalú fejlesztési szervezetek számára lehetőség nyílik a támogatások eredményességének növelésére és hatékonyságuk maximalizálására; megjegyzi, hogy a nemzetközi szervezetek által kialakított erőforrások felhasználása hozzájárul a fejlesztési tevékenységekre vonatkozó információcseréhez is a segélyezők között, ami nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot eredményez;

8.  hangsúlyozza, hogy fontos a szóban forgó országok kapacitásfejlesztésének támogatása annak érdekében, hogy kialakíthassák a saját fejlődésük hatékony irányításához szükséges készségeket, tudást és intézményeket; hangsúlyozza a szabad kereskedelem, a piacgazdaság és a vállalkozói szellem jelentőségét abban, hogy a fejlődő országok maguk legyenek képesek a szegénység elleni küzdelemre és így a fenntartható gazdasági fejlődés kialakítására, valamint a segélytől való függőségük csökkentésére; ugyancsak hangsúlyozza a jó kormányzás elősegítésének és megóvásának jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy a kedvezményezett országok hatóságai felvegyék a harcot a korrupcióval szemben és kialakítsák saját adózási infrastruktúrájukat, hogy meg tudják védeni adóbevételeiket és küzdeni tudjanak az adókijátszás és a jogellenes tőkekiáramlás ellen;

9.  hangsúlyozza a nem hagyományos segélyezők, valamint a magánszektorbeli beruházások és a fejlődő országokba irányuló, jótékonysági célú pénzmozgások egyre nagyobb szerepét, amelyek a koordinálás tekintetében további kihívásokat jelentenek; úgy látja, hogy az uniós fejlesztési segélyt adományozók koordinációjára szolgáló új keretnek fel kell tárnia a fenti aspektusok integrálásának lehetőségeit a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani partnerség keretében vállalt kötelezettségek alapján;

10.  hangsúlyozza a segélyhatékonyság differenciált megközelítésének fontosságát, amely figyelembe veszi a partnerországok (legkevésbé fejlett, sérülékeny vagy közepes jövedelmű országok) fejlettségi szintjét és sajátos igényeit; e differenciált megközelítést a GDP-n túlmutató, az adott országon belüli szegénységet, egyenlőtlenséget és sérülékenységet figyelembe vevő többdimenziós fejlesztési mutatókra kell építeni;

11.  kéri a tagállamokat, hogy a projektek összehangolásának céljaira maradéktalanul használják ki az új elektronikai eszközök, például az uniós forrásokból létrehozott ODAMoz által kínált lehetőségeket;

12.  felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a fejlesztési együttműködés szempontjából fontos valamennyi pénzügyi mechanizmus teljes mértékben tükrözze a segély- és fejlesztéshatékonysággal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat;

13.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági nehézségekből fakadóan a nemzeti és uniós költségvetésekre nehezedő nyomásra tekintettel, valamint a fejlesztési kiadások fokozott hatékonyságának demonstrálásával kapcsolatos növekvő politikai aggodalmak miatt elengedhetetlen a donorok közötti koordináció javítása, és az Uniónak kulcsszerepet kell betöltenie ennek előmozdításában, és hogy a koordinációnak ki kell terjednie minden fejlesztési projekt valamennyi fontos vonatkozására, többek között e projektek tervezésére, átvilágítására és értékelésére;

14.  véleménye szerint önkéntes jellegükből és nem kötelező erejükből fakadóan a donorok közötti koordináció megerősítésére irányuló jelenlegi uniós kezdeményezések nem aknázták ki teljes mértékben az Unió és tagállamai potenciális lehetőségeit a fejlesztési segélyek hatékonyabbá és eredményesebbé tételéhez; ezért felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy rendelet formájában hozzanak létre új koordinációs eszközt;

15.  felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 209. és 210. cikke alapján lehetőleg 2015. december 31-ig, de 2016 első félévénél semmiképpen sem később nyújtson be javaslatot az uniós fejlesztési segélyt adományozók koordinációjáról szóló jogi aktusra vonatkozóan, konkrét lépéseket tartalmazó ütemtervet írva elő a megerősített koordináció megvalósítására annak érdekében, hogy erre vonatkozóan végül rendelet szülessen, a mellékletben ismertetett részletes ajánlások alapján;

16.  kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy ezt az ütemtervet a megelőzően elfogadott mutatók alapján vesse értékelés alá. E folyamatban egyrészt a tagállamok más országokban jelen lévő képviselői vesznek részt az uniós küldöttségekkel együtt, másrészt a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság és az Európai Külügyi Szolgálat fognak részt venni a tagállami képviselőkkel együtt. Ez a folyamat a Bizottságot, valamint az Európai Parlamentnek az ütemterv végrehajtása érdekében jelentést tevő Európai Külügyi Szolgálatot is érinti;

17.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

18.  véleménye szerint a kért javaslat nem jár pénzügyi következményekkel;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) 9369/12. számú dokumentum.
(3) 9558/07. számú dokumentum.
(4) HL C 306. E, 2006.12.15., 373. o.
(5) HL C 279. E, 2009.11.19., 100. o.
(6) HL C 131. E, 2013.5.8., 80. o.
(7) 15912/09. számú dokumentum.
(8) 11081/10. számú dokumentum.
(9) 17769/10. számú dokumentum.
(10) 18239/10. számú dokumentum.
(11) 2008/170204. számú projekt – 1. változat.
(12) 2010/250763. számú projekt – 1. változat.
(13) HL L 201., 2010.5.20., 3. o.


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás (az elfogadandó rendelet célkitűzéséről és hatályáról)

A rendelet célkitűzésének azon mechanizmusok és gyakorlatok kodifikálásának és megerősítésének kell lennie, amelyek biztosítják a fejlesztési segélyek egymást kiegészítő jellegének fokozását és e segélyek hatékony koordinálását. A rendelet hatályának megállapításakor megfelelő megoldást kell találni az uniós fejlesztési segélyek hatékonysága és eredményessége fokozásának kérdésére.

A rendeletet a tagállamokra és az uniós intézményekre kell alkalmazni.

2. ajánlás (az általános elvekről, amelyeknek az uniós donorok közötti koordinációra irányadóaknak kell lenniük)

A rendeletben a következő elveket kell kodifikálni:

—  Felelősségvállalás: Az Uniónak és tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk a partnerország irányító szerepét, és alkalmazkodniuk kell a központi kormányok által irányított stratégiákhoz. Adott esetben intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek megerősítik a partnerországok azon képességét, hogy irányítsák a donorok közötti koordináció működési keretét.

—  Harmonizáció: Az Uniónak és tagállamainak a programozásra (közös programozás) vonatkozó közös, országos szintű rendelkezéseket kell végrehajtaniuk, és együtt kell működniük a különálló, gyakran párhuzamosan működő helyszíni missziók és diagnosztikai felülvizsgálatok számának csökkentésében. Emellett hatáskört kell átruházniuk az említett donorokra azon tevékenységek végrehajtása tekintetében, amelyek esetében valamelyikük ágazati vagy országos szinten komparatív előnnyel rendelkezik.

—  Összehangolás: Az Unió és tagállamai által nyújtott általános támogatásnak (országstratégiák, szakpolitikai párbeszédek és fejlesztési együttműködési programok) a partnerek nemzeti fejlesztési stratégiáin, valamint az azok végrehajtása terén elért előrelépések időszakos felülvizsgálatain kell alapulniuk. A segélyigazgatás jelentette teher csökkentése érdekében első lehetőségként az egyes országok rendszereit kell alkalmazniuk. Az Uniónak és tagállamainak el kell kerülniük a segélyből finanszírozott projektek és programok napi irányítására és végrehajtására irányuló külön struktúrák létrehozását.

—  A források kiszámíthatósága: Fejlesztési erőfeszítéseik hatékony koordinálása érdekében az Uniónak és tagállamainak kellő időben tájékoztatniuk kell a fejlődő országokat előzetes kiadási és/vagy végrehajtási terveikről, amelyekben az indikatív forrásallokációkat is feltüntetik annak érdekében, hogy a partnerországok beépíthessék azokat középtávú tervezésükbe.

—  Átláthatóság és kölcsönös elszámoltathatóság: Az Uniónak és tagállamainak a partnerországokkal együttműködve javítaniuk kell a partnerországokban az adatok elérhetőségét és minőségét, és olyan kölcsönösen megállapított kereteket kell kialakítaniuk, amelyek megbízható értékelést nyújtanak az egyes országok rendszereinek teljesítményéről, átláthatóságáról és elszámoltathatóságáról. Továbbra is támogatni kell az e célok elérésére irányuló olyan kulcsfontosságú kezdeményezéseket mint az uniós átláthatósági garancia vagy a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezés.

—  Differenciált megközelítés: E rendelet végrehajtása során a fejlesztési összefüggéseken és szükségleteken alapuló differenciált megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy a partnerországok és -régiók a saját szükségleteik, stratégiáik, prioritásaik és adottságaik alapján kidolgozott egyedi és testre szabott együttműködésbe kezdhessenek.

—  Felülvizsgálat, értékelés és az eredmények megvitatása: Az Uniónak nyomon kell követnie a rendelet végrehajtását és arról jelentéseket kell készítenie. A megtett intézkedésekről évente jelentést kell benyújtani a nemzeti parlamentekhez és az Európai Parlamenthez.

3. ajánlás (a közös programozásról)

A rendeletben kodifikálni kell az Unió és tagállamai azon kötelezettségvállalását, hogy a partnerországok fejlesztési stratégiáival összhangban fokozzák a közös többéves programozásban való részvételüket, beleértve a programozási ciklusoknak a partnerország szintjén való lehető legnagyobb mértékű szinkronizációját is. A közös programozási keret olyan gyakorlati eszköz, amellyel előmozdítható a munkamegosztás, és amely a szükségtelen párhuzamos folyamatok elkerülése érdekében kiegészíti és megerősíti a donorok közötti koordinációra vonatkozó meglévő megállapodásokat.

A rendeletnek biztosítania kell, hogy az Unió aktívan nyomon kövesse az országos és központi szinten tett előrelépéseket annak érdekében, hogy folyamatos előrelépéseket érjenek el a meglévő kötelezettségvállalások tekintetében, valamint hogy megfelelően figyelemmel kísérjék a közös uniós programozási keret végrehajtására irányuló ütemterveket.

4. ajánlás (a munkamegosztásról)

Az Unió és tagállamai számos vezérelvet dolgoztak ki a munkamegosztás hatékony megvalósításának módjáról. Az Uniónak a fejlesztési politika keretében a komplementaritásra és a munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexe útmutatást nyújt az Unió és tagállamai számára, és azt valamennyi partnerországban gyorsan végre kell hajtani.

4.1. ajánlás: az országon belüli munkamegosztásról

Az Uniónak és tagállamainak az ágazatpolitikai párbeszéd és az együttműködési tevékenységek területén aktív uniós donorok számának korlátozása révén csökkenteniük kell a tranzakciós költségeket. Ennek érdekében a partnerkormányokkal és más támogatókkal folytatott párbeszédre, valamint a potenciális finanszírozási hiányosságokkal kapcsolatos hatáselemzésekre építve ágazati kilépési terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk az ágazatok szerinti jobb koncentráció megvalósítása érdekében.

4.2. ajánlás: az országok közötti munkamegosztásról

A segélyek országok közötti szétaprózódásának és a donorok túlzottan magas számának csökkentése érdekében az Uniónak és tagállamainak biztosítaniuk kell, hogy az egyes országok számára elkülönített összegeket megalapozottan, többek között a többi tagállam szándékát és a lehetséges uniós hatásokat is figyelembe véve osszák ki. A tagállamoknak törekedniük kell a földrajzi koncentráció javítására, míg a Bizottságnak – különösen a mellőzött országokban – koordinációs szerepet kell betöltenie. E tekintetben az Unió „kedvenc” és „mellőzött” országaira egyaránt vonatkozó közös uniós elemzések és stratégiák képezhetnék az országok közötti munkamegosztás javításának alapját.

5. ajánlás (a központi és országos szinten elért előrelépések nyomon követéséről)

A rendeletben kodifikálni kell a donorok között országos szinten megvalósuló fokozott koordináció eredményeinek jelentési mechanizmusait, többek között a következők felvételével: a) valamennyi vonatkozó segélyáramlásra vonatkozó nem összevont információk; b) a közös programozással kapcsolatos folyamatok terén elért előrelépés, különös tekintettel a munkamegosztásra; c) a tranzakciós költségek munkamegosztás révén való csökkentésének bizonyítéka; valamint d) a közös programozás és munkamegosztás általános megvalósítása a stratégiai tervezési folyamatokban.

Ezt az információt hozzáférhetővé kell tenni a partnerországok számára annak érdekében, hogy felvehessék azokat a nemzeti költségvetési dokumentumaikba és ezáltal elősegítsék az átláthatóságot a parlamentek, a civil társadalom és más releváns érdekelt felek irányában.

6. ajánlás (a nemzeti parlamenteknek a donorok közötti koordináció nyomon követésébe való bevonásáról)

A rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia annak érdekében, hogy fokozzák a nemzeti parlamentek részvételét a donorok közötti koordináció nyomon követésében. E célból az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részvételével megvalósuló éves üléseket kell rendezni az elért eredmények értékelése és megvitatása érdekében.

7. ajánlás (az Európai Parlament és a Tanács számára történő éves jelentéstételről)

A rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia az éves jelentés keretében történő értékelésről. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia a rendelet alapján tett intézkedések végrehajtása terén elért eredményeket, és a rendelet végrehajtásáról és az uniós támogatás koordinációja terén elért eredményekről éves jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács, valamint a 9. ajánlásban említett bizottság részére.

Ezt a jelentést az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához is be kell nyújtani.

Az éves jelentésnek a központi és helyi szint által az előző évre vonatkozóan nyújtott információkon kell alapulnia. A jelentésnek értékelnie kell az uniós és a tagállami fejlesztési politikák koordinációjának megerősítésére irányuló erőfeszítések eredményeit, és ennek során a lehető legnagyobb mértékben fel kell használnia azokat a konkrét és számszerűsíthető mutatókat, amelyek az e rendelet célkitűzéseinek teljesítése terén elért előrelépéseket mérik.

8. ajánlás (a felülvizsgálatról)

A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyben értékeli e rendelet végrehajtásának első három évét, és adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő a szükséges módosításokról.

9. ajánlás (a koordinációs bizottság létrehozásáról)

A rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia egy bizottság létrehozásáról. A Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament képviselőiből álló bizottságnak el kell fogadnia saját eljárási szabályzatát.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat